HRB 4/2006.
(HRB 1-4/2006-2010.)
az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának
2006. július 3-án, hétfőn, 16 óra 17 perckor
az Országház földszint 93. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
A bizottság titkársága részéről
A határozatképesség megállapítása
A napirendi javaslat ismertetése, elfogadása
Kérdések, észrevételek, válaszok
1. A közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/366. szám)
(Általános vita)
2. Egyes törvények mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat (T/239. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
3. Egyebek
Elnököl: Dr. Lázár János (Fidesz), a bizottság elnöke
Keleti György (MSZP), a bizottság alelnöke
Ecsődi László (MSZP)
Földesi Zoltán (MSZP)
Laboda Gábor (MSZP)
Márfai Péter (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Tóth Károly (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Vadai Ágnes (MSZP) Keleti Györgynek (MSZP)
Iváncsik Imre államtitkár (Honvédelmi Minisztérium)
Dr. Jobbágy Zsuzsanna főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Sepsi Tibor osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Imre Bernadett (Honvédelmi Minisztérium parlamenti titkársága)
A bizottság titkársága részéről
Laban János főtanácsadó, a bizottság titkára
Dr. Nagy Zoltán, a bizottság munkatársa
(Az ülés kezdetének időpontja: 16 óra 17 perc)
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Bizottság! Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszöntöm a honvédelmi és rendészeti bizottság július 3-ai, interpellációk elhangzását követő bizottsági ülésén részt vevő képviselőtársaimat.
Engedjék meg, hogy külön tisztelettel köszöntsem Iváncsik Imre államtitkár urat, akit ma a köztársasági elnök úr a Honvédelmi Minisztérium államtitkárává nevezett ki, és a bizottságunk minden tagja nevében jó munkát kívánjak és gratuláljak a megbízatásához.
IVÁNCSIK IMRE államtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm a napirendi ponthoz érkező kedves vendégeinket, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium részéről dr. Jobbágy Zsuzsanna főosztályvezető-helyettes asszonyt, illetve Sepsi Tibor osztályvezető urat, akik a két előterjesztést fogják nekünk ma a kormány részéről indokolni.
A határozatképesség megállapítása
Tájékoztatom a tisztelt képviselőtársaimat, hogy bizottsági ülésünk határozatképes. Egy helyettesítés érkezett: Vadai Ágnes képviselőtársam Keleti György alelnök úr számára adott helyettesítést. Más helyettesítésről a mai ülésünkre vonatkozóan nem rendelkezett.
A napirendi javaslat ismertetése, elfogadása
A mai ülést az alábbi napirendi pontokkal javasoltam összehívni: a közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló T/366. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról szóló döntés; az egyes törvények mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló T/239. számú törvényjavaslat - itt a módosító javaslatokról döntünk, hiszen két héttel ezelőtt megtárgyaltuk az általános vitára való alkalmasságot -, valamint egyéb napirendi pont.
Kérdezem, hogy az előterjesztett napirendi javaslattal kapcsolatban van-e képviselőtársaimnak észrevétele. (Nem érkezik jelzés.) Amennyiben nincs, szavazásra teszem fel az előterjesztést. Aki az előterjesztett napirendi javaslattal egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm.
Egyhangú.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1. napirendi ponttal kezdjük, a közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló T/366. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk.
A napirend kapcsán már köszöntöttem a minisztérium munkatársait.
Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy szóban is tájékoztassam önöket, hogy a Honvédszakszervezet állásfoglalását Mészáros Géza úr, a Honvédszakszervezet elnöke a törvényjavaslat kapcsán eljuttatta a bizottsághoz, és én minden képviselőtársamnak a bizottsági ülés előtt rendelkezésre bocsátottam
Tisztelt Képviselőtársaim! Most megadom a szót a közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló T/366. számú törvényjavaslat általános vitára alkalmassága kapcsán a minisztérium előadóinak. Főosztályvezető-helyettes asszony, parancsoljon!
DR. JOBBÁGY ZSUZSANNA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretném összefoglalni a törvényjavaslat lényegét. Azt lehet elmondani, hogy a törvényjavaslat egyrészt a végkielégítés kifizetésére vonatkozó szabályokat egységesíti, az érintett törvények egy része ugyanis jelenleg arról rendelkezik, hogy a végkielégítést a felmentési idő utolsó napján, a törvények másik része pedig arról, hogy az utolsó munkában töltött napon kell kifizetni. Tehát a törvényjavaslat egységesíti a végkielégítés kifizetésére vonatkozó szabályokat, és egységesen a felmentési idő utolsó napján rendeli kifizetni ezt a járandóságot.
Másrészt a végkielégítés eredeti funkciójához akar visszatérni a törvényjavaslat annyiban, hogy a végkielégítés valójában azt a célt szolgálja, hogy a felmentési idő letelte után, tehát a jogviszony megszűnése után egy meghatározott ideig, egy új jogviszony létesítéséig valakinek a megélhetését biztosítsa. Nos, ennek megfelelően, amennyiben már a felmentési idő alatt egyértelmű, hogy el tud helyezkedni az érintett személy, tehát a közszférában talál magának munkalehetőséget, a törvényjavaslat nem teszi lehetővé a végkielégítés kifizetését, ugyanakkor arról rendelkezik, ha a későbbi jogviszonyában felmentésre kerül sor, akkor a korábbi végkielégítésre jogosító időt és jogosultságot összeszámítja a később eltöltött idővel.
A törvényjavaslat felmentés esetén megszüntetné a munkakör-felajánlási kötelezettséget. Úgy gondoljuk, hogy ez eddig is formális volt, és a jövőben sem várható, hogy ez az intézmény tartalommal telik meg. Továbbá a jelenlegi szabályokkal ellentétben, ami csak az Országgyűlés, a kormány, a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője számára teszi lehetővé például a létszámcsökkentés elrendelését, a törvényjavaslat az adott intézmény vezetője számára is megteremti ezt a lehetőséget, abból kiindulva, hogy ő ismeri a finanszírozási lehetőségeket, a költségvetési eszközöket, tehát magyarul ő tudja, hogy milyen létszám foglalkoztatására van valójában lehetősége.
Emellett a törvényjavaslat tartalmaz még néhány kiegészítő szabályozást is. Az egyik ilyen legfontosabb szabályozás a közigazgatási államtitkári, helyettes államtitkári funkciók, juttatások megszüntetésével összefüggésben bizonyos díjazási szabályokat is tartalmaz.
Röviden ennyit tudnék elmondani a törvényjavaslatról.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Észrevételek, kérdések? (Jelzésre:) Keleti alelnök úr!
Kérdések, észrevételek, válaszok
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. Kérdésem lenne. A törvényjavaslat előkészítése során milyen konzultációkat folytattak le a honvédségnél működő érdekvédelmi szervezetekkel? Volt-e egyáltalán valamilyen, és milyen eredménnyel?
DR. JOBBÁGY ZSUZSANNA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács tárgyalta az előterjesztést. A munkaadói oldal támogatta, a munkavállalói oldal nem támogatta a törvényjavaslatot, úgy gondolták, hogy minden elemében negatív a hatályos szabályozáshoz képest. Tehát a munkavállalói oldal nem értett egyet a törvényjavaslattal.
ELNÖK: Tessék!
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Akkor megjegyzésem lenne. A tisztelt főosztályvezető-helyettes asszonynak volt egy mondata, hogy megszüntették a munkahely-felajánlást, mert az eddig formális volt. Mit ért ez alatt, hogy ez eddig formális volt? Mert azt szeretném nyomatékkal mondani, hogy a Magyar Honvédségnél ez nem volt formális. Lehet hogy mondjuk egy adóhivatal esetében igen, ahol a Bács megyei adóhivataltól akarták áthelyezni mondjuk Zala megyébe, és nem fogadta el, de a honvédségnél egy kialakult rendszer volt, ha megszűnt egy beosztása egy hivatásos katonának, akkor annak felajánlottak egy másik helyőrségnél a végzettségének megfelelőt. Én nem azt mondom, hogy minden esetben, de az esetek zömében a hadsereghez tartozó tisztek, tiszthelyettesek ezt elfogadták.
Ebből én arra a következtetésre jutottam, hogy ennek a törvénynek a bevezetése meglehetősen komoly károkat is fog okozni, tudniillik egy adóhivatalnál dolgozó, közgazdasági végzettséggel rendelkező illető áthelyezése nem egy olyan nagy hiány, hiszen találnak helyette másikat, de a hadsereg ennek az embernek a képzését kifizette, ami nem olcsó. Tehát megszüntetik azt a lehetőséget, hogy számára valahol egy hasonló munkakört ajánljanak fel, ami nyilván üres és azért ajánlják fel, és majd oda fognak hozni valakit, akinek szintén ki fogják fizetni a képzési költségét. Én ezt a magam részéről egy kicsit luxusnak tartom.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon, főosztályvezető-helyettes asszony!
DR. JOBBÁGY ZSUZSANNA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ezt, hogy formális volt, úgy értettem, hogy általában nem volt mit felajánlani az érintett személyeknek, tehát ilyen értelemben volt formális. Rosszul fogalmaztam, tehát nem volt igazából mit felajánlani. És most nyilvánvalóan a közigazgatás átalakulásával összefüggésben még inkább arra lehet számítani, hogy nem lesz mit felajánlani. Ugyanakkor a kötelezettség szűnik csak meg, a lehetőség természetesen továbbra is fennmarad. Tehát olyan helyeken, ahol van lehetőség mit felajánlani az érintett személyek számára, ott természetesen ez a lehetőség továbbra is él, csak nem törvényi kötelezettség.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr!
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Most az az oldal!
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Hozzászólás is lehet egyben, ugye?
ELNÖK: Parancsoljon!
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Szomorúan látom, hogy ez a beterjesztett törvényjavaslat teljes mértékben felszámolja azt a hivatásos életpályamodellt, amit még 2001-ben, az Orbán-kormány idején alakított ki a magyar parlament, illetőleg azt követően került ez részletesen is szabályozásra, illetve kiépítésre. Ez nagyon sajnálatos, hiszen annak pontosan a kiszámíthatóság, az előre tervezhetőség, a nagyobb anyagi megbecsülés voltak a jellemzői; akik a közszolgálatba, a hivatásos állományba, akár a honvédség állományába vagy akár a rendőrség, határőrség vagy más hivatásos szervezet állományába került, annak egy olyan életpályamodellt biztosítottak a korábbi törvények, amely - még egyszer mondom - a korábbiakhoz képest egy jelentős anyagi előrelépést biztosító és egy kiszámítható, tervezhető, megbízható életpályamodellt jelentett. Ezt teljesen romba dönti ez a beterjesztett törvényjavaslat, emiatt a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója nem támogatja, sőt kifejezetten ellenzi, és azt kéri az előterjesztőtől - egyetértve a Honvédszakszervezet javaslatával -, hogy vonja vissza ezt a javaslatot, hiszen ez nagyon kártékony javaslat. Ennyit az általános megítéléséről.
Ami pedig a részleteket illeti: szó esett itt a végkielégítés kifizetésének a szabályozásáról, ami egyértelműen hátrányos a korábbiakhoz képest, vagy a beosztás felajánlásának szabályairól. Én is megdöbbentem, hogy ön azt mondta, hogy formális, hiszen ha most nem csak a honvédség, hanem a rendőrség vagy a határőrség szerveit is figyelembe vesszük, az én tapasztalataim alapján ez egy érdemi szabályozás volt, hogy felajánlottak egy más munkakört, más beosztást az ilyen helyzetbe kerülőnek. Ez egyfajta biztosítékot jelentett számára is, de biztosítékot jelentett az őt alkalmazónak is, hogy az a tudás, az a szaktudás, az a szakmai munka, amit az illető képviselt vagy jelentett, nem veszik el. Mert most abszolút arról van szó, ha ezt az új szabályozást a parlament ne adj' isten elfogadná, akkor gyakorlatilag erről az érintett hivatásos állományúról lemond az adott szervezet. Úgy gondolom, hogy ma az ország helyzetében ez nagyon nagy pazarlás, és nem elfogadható.
Vagy akár kiemelném az országos parancsnokok és helyetteseik illetményeinek elszakítását a közszolgálati normatív szabályozástól - a miniszter, illetőleg a miniszterelnök mérlegelésétől, illetőleg a diszkrecionális döntésétől teszi függővé. Úgy gondoljuk, egyrészt ez nem is lesz megismerhető, másrészt egy olyan fajta kiszolgáltatott helyzetbe hozzák és egy olyan fajta hűséget várnak el implicite az érintettektől, ami nem kívánatos.
Tehát ez a szabályozás rossz, rossz irányba visz, ezért sem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kíván-e reagálni erre, főosztályvezető-helyettes asszony?
DR. JOBBÁGY ZSUZSANNA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nagyon röviden szeretnék reagálni. A szakszervezetek ítélik meg úgy, hogy számukra ez minden szempontból hátrányos. Az OKÉT-ben a munkavállalói oldal álláspontját közvetítettem, ők azt mondják, hogy mindenben hátrányos. Megítélésünk szerint tényleg egységesít, és tényleg visszatér a végkielégítés eredeti funkciójához a szabályozás, tehát ilyen értelemben nem lehet azt mondani, hogy minden szempontból hátrányos.
A másik, amit az előbb is említettem, hogy a felajánlási kötelezettség szűnik meg, a lehetőség természetesen megmarad.
A díjazás pedig valójában igazodik, amit az előbb említett képviselő úr, a jelenlegi díjazáshoz, máshogy fogalmazza meg ugyanazt, ami a hatályos szabályokban megfogalmazást nyert. Tehát a mérték ugyanaz, mint ami a jelenlegi szabályozásban benne van.
A mérlegelés pedig arra vonatkozik, hogy ez egy felső határ, tehát nyilvánvalóan ez alá is lehet menni, de nyilvánvalóan törvény szerinti mértéket is biztosítani lehet az érintett számára.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak annyit közbevetőleg megjegyeznék, hogy azért szerintem, az sem egy közömbös szempont, főosztályvezető-helyettes asszony, hogy valaki az utolsó munkában töltött napon kapja meg a végkielégítést vagy pedig a felmentési idő végén. Tehát én megértem a pénzügyi szempontokat is, úgy is mint polgármester, tisztában vagyok az ilyen jellegű kifizetési kötelezettségek nehézségeivel, főleg, ha tömeges elbocsátásról van szó, de szerintem, erről is érdemes szót ejteni.
Ha megengedi, általánosságban azt tudnám mondani - és ez csak egy közbevetőleges megjegyzés, nem szoktam ilyennel élni -, hogy a tiszta beszédnek szerintem, több értelme van. Ha az előterjesztő jelentős létszámleépítést akar az apparátusban vagy bármilyen államigazgatási szervnél végezni, akkor ennek nyilvánvalóan szeretné megteremteni azokat a feltételeit, amelyek a gazdasági, illetve a jogtechnikát illetik. Szerintem, ezt nyílt és egyszerű dolog elmondani, és sokkal egyenesebb lenne az én véleményem szerint. Mert a vezető beosztású munkavállalókat, és itt csak a honvédelemről beszéltünk, de a Ktv. szabályozása alá esőket csak részben érintettük, ott a vezető beosztásúakat még hátrányosabban érinti, mert a vezető beosztást - az eddigiekkel szemben - nem is kell felajánlani.
Nyitray képviselő úr jelentkezett. Parancsoljon!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Ennél a törvényjavaslatnál a mögöttes szándékok sokkal jellemzőbbek, mint ami le van írva, mondhatnánk úgy is, hogy itt az igazság minden egyes aspektusa nincs teljes mértékben kibontva. Éppen ezért én azt gondolom, hogy mindjárt a törvény címét is meg kellene változtatni, ha egyáltalán érdemes volna megtárgyalni, én javasolnám a közszférából való tömeges elbocsátásokat előkészítő salátatörvénynek nevezni, alcímeként pedig azt, hogy hogyan lehet a közszférában foglalkoztatottakat - különös tekintettel a katonákra - minél kevesebb nyűggel lapátra tenni úgy, hogy minél később és minél kevesebb pénzt kelljen nekik kifizetni. Ha ez így le volna írva, akkor tényleg, ahogy az elnök úr is mondta, a dolog teljesen világos lenne.
Mindazonáltal én például abszolút értetlenül állok - és miután akivel vitában állunk most látszólag, ő a civil szféra képviselője, az államtitkár úr jó érzékkel nem szólt ehhez eddig hozzá -, ugyanis itt az egységesítés teljesen fals vizekre, teljesen hamis utakra viszi a témát, mert a katonaságnak, a honvédségnek, a honvédelemnek mindig kell hogy legyen egyfajta különleges joga, általában a fegyveres testületeknek a világon mindenütt. Tehát egy városházán üldögélő, telekügyekkel foglalkozó hivatalnok és mondjuk egy fegyveres szolgálatot alkalmasint harci körülmények között vállaló hivatásos katona közé, bár mind a kettő közszolgálati jogviszonyban, közszférában van valamilyen szinten, egyenlőségjelet tenni az érzéketlenség és a honvédelem iránti tökéletes érzéketlenség megmutatója. Csak emlékeztetném önöket - én ezt szeretem sokszor elmondani, csakhogy úgy a haj alá bemenjen -, egyetlen olyan foglalkozás van ma Magyarországon, olyan hivatás, ahol a hivatásos esküben benne van az, hogy "akár életem árán is". Még a határőrök sem esküsznek így, meg a rendőrök sem, egyedül a katonák. Még egyszer mondom, nincs a világnak olyan országa, ahol a hivatásos katonák a többi közszolgához képest ne élveznének bizonyos privilégiumokat, és ennek például tükröződnie kell a foglalkoztatásuk biztonságában, tükröződnie kell az onnan való elbocsátásuk nehezebbé tételében, és tükröződnie kellene abban a pénzben is, amit fizetésként kapnak - erről már nem is érdemes beszélni.
Tehát úgy gondolom, hogy akkor, amikor itt ilyen freudi elszólással azt mondja a főosztályvezető-helyettes asszony, hogy úgyse volt mit felajánlani legtöbb esetben, ebben benne van az a gyanú, ami kezdetben is megfogalmazódott bennem, hogy ez az egész csak azért van, mert újabb mérhetetlen pusztítást készülnek véghez vinni a honvédségben. És elnézést, de engem most a közszféra többi része egy icipicit kevésbé érdekel, végül is a honvédelmi és rendészeti bizottságban vagyunk. De hogy ezzel lehetővé válik, hogy sokkal kevesebb nyűggel lapátra kerüljenek éppen azok a 20-25 éves szolgálati viszonnyal rendelkező, a hivatásuk, a szakképzettségük csúcspontján álló hivatásos katonák és rendőrök, még könnyebben és még kevesebb gonddal, azzal nem lehet egyetérteni, és ez semmi szín alatt nem támogatható. És ez nem lehet anyagi kérdés, hiszen alig van már katona, ha így megyünk tovább, alig lesz már rendőr is. Nem ez hozza helyre az ország helyzetét, hogy most ezek közül az emberek közül néhány ezret méltatlan módon tesznek majd ki az utcára. És nem várható el az, hogy mi ezt bármilyen körülmények között támogassuk. Lelke legyen rajta, aki ezt megteszi.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Iváncsik államtitkár úr védelmében a korrektség kedvéért hadd mondjam el, hogy az előterjesztő az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. A vita végén természetesen lehetőséget adok arra, amennyiben az államtitkár úr élni kíván vele, hogy ő is elmondja a minisztérium álláspontját.
Ecsődi képviselő úr, majd Keleti képviselő úr.
ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy a törvénytervezet indoklása egyértelműen fogalmaz: meg akarja teremteni a lehetőséget arra, hogy a létszámcsökkentés szabályait módosítsa. Tehát ez egyértelmű ilyen szempontból, azt hiszem, nem árul zsákbamacskát ebben az előterjesztő, mert nyilván látják önök is, az a létszámcsökkentés, ami szükséges, ha másik állást köteles helyette felajánlani a munkáltató, nem valósítható meg.
De ugyanakkor ebben a törvénytervezetben van egy másik dolog is, ami itt épp a honvédelmi bizottságnál sokszor felvetődött, és erre talán megoldást is ad: itt folyamatosan felvetődik a tisztek, tiszthelyettesek aránya, a tábornoki létszám aránya milyen a honvédségen belül, és gyakorlatilag ezzel, ha eléri valaki a nyugdíjkorhatárt, akkor épp az a megoldás, hogy azt lehet nyugdíjba küldeni, akinek nyilván már nincs meg az a lehetősége, hogy előrelépjen, annak a nyugdíjba helyezésével épp azok előtt a tehetséges fiatalok előtt nyílik meg a pálya, akik ma, ha úgy tetszik, parkolópályán vannak azért, mert előttük tornyosul a karrierpálya.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e reagálni erre, főosztályvezető-helyettes asszony?
DR. JOBBÁGY ZSUZSANNA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Talán röviden annyiban, hogy tudom, ez nem nyugtatja meg képviselő urat, de végül is ezek a szabályok eddig is egységesek voltak az egyes törvényekben - Ktv., Kjt., Hszt., Hjt. -, tehát a felmentések, a végkielégítés kifizetése satöbbi lényegében egységes rend szerint működött. Tehát tulajdonképpen a mostani szabályozás is egységes rendben kezeli ezeket a kérdéseket, csak másfajta rendben. Tudom, hogy ez az ön számára most ebben a vonatkozásban nem megnyugtató.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Keleti alelnök úr!
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. A továbbfoglalkoztatás kérdése nem ilyen egyszerű dolog megítélésem szerint, hogy eddig kötelező volt, most is fel lehet ajánlani. Természetesen én ezt megértem, hogy ezt ezután is fel lehet ajánlani, de más az a kényszer a vezetés számára, hogy kötelező körülnéznie, hogy hova lehet tenni az embert. Másrészt egy alaposabb tervezést is megkövetel a vezetés részéről, mint hogy, ha akar, akkor felajánl neki, ha nem akar, akkor nem ajánl fel.
Egyébként elfogadom, hogy ebben az értelemben formális volt, hogy nem volt adóhivatalnál több hely, de hát az államtitkár úr a tanú arra, ha megnézzük ma a hadsereg létszámát, akkor egy sor feltöltetlen hely van, és ha sikerülne átirányítani jó néhány beosztásban dolgozót onnan, ahol meg fog szűnni valamilyen beosztás olyan helyre, ahol jelenleg is feltöltetlen hely van, akkor azt gondolom, hogy meg lehetne közelíteni a hadsereg teljes feltöltöttségét. Ami szintén cél, nyilván nem költségvetési oldalról, mert ha nincs feltöltve a hely, akkor nem kell bért fizetni, de a feladat oldaláról nézve viszont igen, mert akkor az ott dolgozó hivatásos állomány túlterheltsége akár gyakorlatok, akár szolgálatok, akár más feladatok tekintetében jelentősen csökkenne. Ez persze anyagi megtakarítást is jelentene a hadsereg számára, mert nem kellene a helyettesítésért, a túlmunkáért és egyebekért fizetni valami pénzt. Azt gondolom, hogy érdemes lett volna megnézni az anyagi hatását.
Ha lehet egy megelőlegezett kérdést az államtitkár úrhoz feltenni: mennyi ma a feltöltetlen helyek száma a hadseregben? Körülbelül, nyilván nem névsor szerint, hanem úgy nagyságrendben.
A másik, hogy én ebben a törvénytervezetben - aminek megértem a célját, és azt támogatom, hogy a leépítésekhez szükséges feltételek és egységes követelmények megteremtése megtörténhessen - a veszélyt a 25 év után elmehetnek nyugdíjba című műfajban látom. Ugyanis ez egy olyan korosztály, amelyik tudja konvergálni a tudását és a felkészültségét a polgári életben, ráadásul 25 év után a hadseregből nyugállományba menő tiszthelyettes nyugdíja nem sokkal kevesebb, mint a fizetése, és ez azt jelenti, hogy kecsegtető is a nyugdíj. Vagyis ez a fajta módosítás nem kiskaput, hanem hatalmas kaput fog megnyitni bizonyos emberek számára, akik megunták a katonai szolgálat kötöttségét. Igaz, hogy a hadsereg kitanította őket mondjuk számítógép-ismeretre vagy mindegy, hogy mire, mert ma a hadseregben alkalmazott ismeretek tiszthelyettesek tekintetében a polgári életben jól kamatoztathatók. Ez azt jelenti, hogy fennáll a veszélye annak, hogy pont annál a kategóriánál - mert a tisztek 25 év után ragaszkodnak a beosztásukhoz, ugyanis náluk a fizetés magasabb, mint az elmenő nyugdíj, ezt konkrétan is tudom mondani, van információm róla, hogy valaki 110 ezer forint körüli jövedelemmel tiszthelyettesként 25 év után nyugdíjba ment, és 112 ezer forint nyugdíjat kapott. Ha ezt önök még egy ilyen szélesre tárt kapuval és egy törvényi szabályozással támogatják is, nyilvánvalóan tömegesen fognak elmenni, annál is inkább, mert addigra már megkapják a szolgálati lakást, amiből kirakni nem lehet, ne adj' isten már vettek is a hadseregtől kedvező feltételekkel lakást. És lehetne szépen sorolni, hogy milyen előnyökkel jár 25 év után kilépni a szolgálatból és nyugdíjasként folytatni az életet.
Tehát azt gondolom, a főosztályvezető-helyettes asszony részéről azzal a válasszal elintézni, hogy az érdekképviseletekkel tárgyaltak, de ők nem értenek vele egyet, passz, azt gondolom, hogy nem túl jó dolog. Annál is inkább, mert ha nem a HOSZ-szal tárgyaltak - de a HOSZ, amelyik ebben az ügyben illetékes a hadseregen belül, mert a többiek a tartalékosokkal foglalkoznak vagy más szervezetekkel -, akkor nem tudom, mennyire ismerik a valós indokokat. Nem tudom, rendelkeznek-e például ezzel a levéllel, amit ide küldtek? Én a saját példányomat, mert kaptam tőlük külön egyet, örömmel átadom (Iváncsik Imre: Én az enyémet átadom, mert nekem van sajátom. - Átnyújtja a levelet dr. Jobbágy Zsuzsannának.), hogy szíveskedjenek végigolvasni. Ráadásul azt gondolom, hogy a HOSZ által leírt dolgok az életen és a valóságon alapulnak.
Azt is sejtem előre, hogy nem egy helyzetben ezek az intézkedések a honvédelmi vezetést is kellemetlen helyzetbe fogják hozni, akár létszámot tekintünk, akár a kifizetéseket, akár a szervezeti kérdéseket.
Én tehát a magam részéről egyedül azért támogatom a törvényjavaslat általános vitára alkalmasságát - mert az még nem az elfogadást jelenti egyébként -, mert azt gondolom, hogy a létszámleépítés különböző szabályozását megvalósítani valóban szükséges, de azt gondolom, akár az előterjesztő által jobban megismerve a Honvédszakszervezet állásfoglalását, illetve talán még a honvédelmi vezetésnek is ajánlva, hogy nézzék meg ennek a hatásait, tehát ennek egyrészt az anyagi, másrészt a szervezeti hatásait. Arról már nem is beszélve, hogy én aggódom azért, hogy mi a NATO-nak nagy nehezen bejelentünk ilyen-olyan alakulatot, és kiderül, hogy hiányzik belőle egy csomó ember, vagyis akkor, amikor el kell őket küldeni egy külföldi feladatra, mondjuk Hódmezővásárhelyről, hogy az elnök úr példáját hozzam, akkor majd nem tudom én, honnan fognak kiegészítő embereket hozni ezekhez az alakulatokhoz, pedig azt is illene tudni, hogy ezeknek a külföldi misszióknak az esetében, amelyek zömében kockázatos feladatot jelentenek, döntő jelentőségű, hogy összeszokott csapat utazik ki az egészen alacsony szervezettől, tehát a raj vagy szakasz, vagy nem tudom, milyen szervezetet készítenek fel, egészen a törzsig. Az is komoly gond, ha a törzsbe kell az ország másik végéből hozni egy embert, akiről nincsenek konkrét ismereteik, hogy mi van váratlanul adódó feladat megoldásánál. Nem tud kialakulni az a bajtársiasság, az a csapatszellem, ami pedig egy ilyen feladat végrehajtásánál rendkívül fontos. És ez pontosan azt célozná, ha fel kellene ajánlani egy beosztást az elküldésre várónak, hogy feltöltődnének azok az alakulatok, amelyek ilyen jellegű feladatokra vannak kijelölve.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még észrevétel? (Nem érkezik jelzés.) Azt gondolom, alelnök úr - a szavazás kimenetelétől függetlenül - a teljes bizottság állásfoglalását tökéletesen tolmácsolta. Annyit szeretnék csak megjegyezni a felajánlható kategóriát illetően: még ha a költségvetési szerv vezetője dönt is arról, de főleg, ha van egy kormánydöntés vagy más szintű döntések, amelyek kötelezik az alárendelt szervezeteket a létszámcsökkentés végrehajtására, akkor meglepődnék, ha a szervezeti egység vezetője azt keresgélné, hogy mit ajánlhat fel, mert ő megteheti. Néhány létszámcsökkentést magam is végrehajtottam már, ha nem lett volna muszáj, senkinek nem ajánlottunk volna fel, mert az a feladat. De ez nagyon nehéz kérdés lesz a jövőt illetően. Tehát szerintem, az a válasz, hogy felajánlható, az most itt a bizottság előtt jó, de az életben, azt gondolom, jó néhány kérdést fog maga után vonni.
Ami pedig az egész törvényjavaslat vonatkozásában elmondható mind a határőrségről, mind a rendőrségről, mind a honvédségről, az pedig az, hogy ezeket a szervezeteket valamiféle privilegizált helyzet a szolgálat teljesítése miatt megilleti. Talán nem véletlen, hogy a Honvédszakszervezet pontosan azt kérte, hogy vonják vissza a törvényjavaslatot. Szerintem, mindenképpen megfontolandó - alelnök úr véleményének ismeretében is -, hogy a honvédségre, rendőrségre és a határőrségre ezek a jogszabályok hogyan lesznek majd alkalmazhatók a szolgálat speciális teljesítése vonatkozásában.
Mielőtt azonban szavaznánk, Iváncsik Imre államtitkár úrnak megadom a szólás lehetőségét. Részben azért, mert remélem, hogy el fogja mondani a Honvédelmi Minisztérium vonatkozó álláspontját, részben pedig azért, mert Keleti alelnök úr meg is szólította. Természetesen név szerinti felsorolást az üres helyekre nem várunk, de valamiféle körülbelüli létszámot szeretnénk hallani.
Köszönöm szépen.
IVÁNCSIK IMRE államtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mindenekelőtt köszönöm a jókívánságokat.
A második megjegyzésem, hogy nem a bölcsességem volt az oka, hogy eddig hallgattam, hanem az, hogy nem volt eddig kérdés hozzám, amelyre válaszolnom kellett volna vagy válaszolhattam volna. Nem azért ülök itt, hogy fecsegjek, hanem ha megszólítanak, akkor nyilatkozzam a kormány vagy adott esetben a honvédelmi tárca nevében.
A mi felfogásunk szerint ez a mostani törvényjavaslat egyértelműen szigorítást jelent, olyan szigorítást, amely összhangban van a kormány programjával. Egyáltalán nem csodálkozunk természetesen azon, hogy a munkavállalói oldal nem támogatta ennek a törvénynek az előterjesztését, és az is egy teljesen természetes dolog, hogy a szakszervezet szót emel olyan, a munkavállalók szempontjából jogos felvetéseket tolmácsolva, amit olvashatunk a levélben. Egyébként a Honvédszakszervezet a miniszter úrnak is és nekem is írt egy szó szerint - az előbb összehasonlítottam - ugyanilyen tartalmú levelet.
Világosan kiderül ebből a törvényjavaslatból, hogy beleillik abba a gondolatrendszerbe, amit úgy fogalmaztunk meg a kormányalakítás környékén, hogy az állam önmagán kezdi a takarékosságot - és valóban szigorúbb szabályok fognak vonatkozni a közszolgálatra és kevesebb lesz a privilégium a korábbiakhoz képest. Ez feltett szándéka a kormánynak, hogy ilyen javaslatokat tegyen a parlamentnek, és amennyiben ebben egyetértés lesz, akkor ezek szerint működjünk a jövőben.
Azon túl, hogy holnap találkozunk a szakszervezetek képviselőivel, miniszter úr és én fogadjuk őket, egyrészt a miniszter úr egy ismerkedő beszélgetésre, másrészt óhatatlan, hogy ez a dolog szóba ne kerüljön már az első ilyen találkozásnál, mi külön alkut nem akarunk kötni a honvédség területén működő szakszervezetekkel, éppen azért, mint ahogy az ő utalásukban, levelükben is olvasható, hiszen négy közszolgálati törvényre vonatkoznak ezek a javaslatok. Ezért azt tartanánk jónak, ha az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban folytatódhatna egyeztetés, amennyiben a felek ezt kölcsönösen szükségesnek tartják.
Az alelnök úr kérdésére válaszolva: egészen pontos számot nem tudok mondani, de valamennyi állománykategóriában több ezer a be nem töltött helyek száma.
MÉCS IMRE (MSZP): Összességében?
IVÁNCSIK IMRE államtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Több ezer, igen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e esetleg államtitkár úrhoz kérdés? (Jelzésre:) Parancsoljon, alelnök úr!
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: És azt jól tudom, ugye, hogy zömében nem a minisztériumban, nem a vezérkarban és nem a magasabb parancsnokságokon?
IVÁNCSIK IMRE államtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Jól.
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm.
ELNÖK: Van-e államtitkár úrhoz esetleg a döntéshozatal előtt kérdés? (Nem érkezik jelzés.)
Tehát most, hogy mindenki előtt világos legyen, általános vitára alkalmasságról szavaz a bizottság. Aki a T/366. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A helyettesítéssel együtt 9 igen. Aki nem? (Szavazás.) Öt nem. Helyettesítés ezen az oldalon nem volt.
Szeretném a határozatot kimondani: a honvédelmi és rendészeti bizottság a T/366. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönjük szépen főosztályvezető-helyettes asszonynak a munkát.
Bizottsági előadó. Nyilvánvalóan egy többségi előadóra van szükség, illetve van kisebbségi álláspont is. Holnap 11 óra magasságában lesz, ha jól tudjuk, a törvényjavaslat vitája.
Alelnök úr, többségi álláspont vonatkozásában? Képviselőtársaim? (Ecsődi László: Alelnök úr!) Alelnök urat kitüntetik bizalmukkal.
Nyitray András képviselő úr fogja a kisebbségi álláspontot képviselni a holnapi parlamenti vitában.
Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy ezt a napirendi pontot le is zárhatjuk.
Államtitkár úrnak további jó munkát kívánunk. (Iváncsik Imre távozik az ülésről.)
Tisztelt Bizottság! Soron következik egyes törvények mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló T/239. számú törvényjavaslat.
Már köszöntöttem az előbb Sepsi Tibor osztályvezető urat az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.
Mint önök is tudják, általános vitára alkalmasnak tartottuk elég hosszas vita után ezt a törvényjavaslatot, hiszen minden képviselőtársam elmondta aggályait.
Ehhez a törvényjavaslathoz három módosító javaslat érkezett az én emlékeim szerint, Dávid Ibolya képviselőtársunk, Répássy Róbert képviselőtársunk és Salamon László képviselőtársunk nyújtott be módosító javaslatot, Répássy Róbert Szűcs Lajos képviselő úrral közösen. Természetesen mindegyik módosító javaslat az 5. §-ra vonatkozik, részben annak módosítására, részben pedig annak elhagyását javasolják az előterjesztők.
Először az ajánlás 1. pontjában Dávid Ibolya képviselőtársunk módosítójáról döntünk.
Az előterjesztőt képviseli-e valaki? (Nem érkezik jelzés.) Nem. Kíván a nevében szólni valaki? (Nem érkezik jelzés.) Nem.
Mi a kormány képviselőjének a képviselőtársunk, az elnök asszony álláspontjáról a véleménye?
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány nem támogatja a módosító javaslatot.
ELNÖK: A kormány meglepő módon nem támogatja a módosító javaslatot.
Kérdezem a tisztelt képviselőtársaimat, van-e, aki... (Mécs Imre jelzi szólási szándékát.) Elnézést! Mécs képviselőtársunk, parancsoljon!
MÉCS IMRE (MSZP): Elnök úr, azt szeretném kérni, hogy indokolja meg a kormány tisztelt képviselője.
ELNÖK: Nagyon helyes. Mécs képviselőtársunk kérésére azt szeretnénk kérni, indokolja meg, hogy a kormány vajon miért nem támogatja Dávid Ibolya képviselőtársunk javaslatát.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget. Ezzel a módosító javaslattal kapcsolatban alapvető koncepcionális problémája nincs a kormánynak, lényegében azonban az az álláspontja, hogy hasonló szabályozási céloknak egy rosszabb vagy szerencsétlenebb kodifikációs megoldással történő kezelésére irányul. A kormányjavaslat e tekintetben nem kívánja a jelenlegi mentelmi jogi szabályozás alapvető megfogalmazásait megváltoztatni, ezért helyesebbnek tartja az alapjavaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazzunk! Aki képviselőtársaim közül Dávid Ibolya képviselőtársunk módosító indítványát támogatja, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Egy képviselőtársunk támogatta.
Egyharmadot sem kapott.
A következő: Répássy Róbert és Szűcs Lajos képviselőtársunk a törvényjavaslat 4. § (2) bekezdésében a Kjtv. 5. § (2) bekezdésének az elhagyását javasolja. Ez az ismert és általunk már tárgyalt szakasz.
Mi a kormány álláspontja? Egyben indokolja is, legyen kedves, ha már így ez felmerült!
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. A kormány nem támogatja a javaslatot. Eltérő az eddigi gyakorlattal és a kialakult jogalkalmazással kapcsolatban az előterjesztő képviselő urakhoz képest a kormány álláspontja, igenis problémaként látja ezt a helyzetet.
ELNÖK: Hadd kérdezzem már meg, ez nem is fog módosulni ennek a törvénynek a vitája kapcsán?
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ennek a javaslatnak az alapvető célja egy ilyen tartalmú egységesítés.
ELNÖK: Mert bizonyára érzékelte az előterjesztő is, hogy az előző bizottsági ülésen, de feltételezem, más bizottsági üléseken is, politikai pártállástól függetlenül ennek a jogszabály-módosításnak az előterjesztése és véleményezése kapcsán mindenki aggályát fejezte ki, még egyszer mondom, politikai hovatartozástól függetlenül. Ezért kérdezem, a kormány esetleg, belátva a véleményünk szerint fennálló pontatlan szabályozási kísérletet, kíván-e ezen bármi módon, bármilyen eszközzel, bármilyen parlamenti lehetőségben változtatni, vagy próbál-e ilyen változtatási kísérletet támogatni.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Információim szerint miniszter úr egyeztet majd ebben a kérdésben, de a javaslatnak ezt a lényegi elemét érintve nincs információm arról, hogy ennek kapcsán változás állna be a közeljövőben.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Aki támogatja Répássy Róbert és Szűcs Lajos képviselőtársaink javaslatát, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.)
Az egyharmadot megkapta az előterjesztés.
A következő Salamon László képviselőtársunk javaslata, amely szintén az ominózus 5. § (2)-(3) bekezdés elhagyását javasolja.
Feltételezem, hogy a kormány álláspontja Salamon képviselő úr vonatkozásában sem változott meg váratlanul.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Így van, a kormány nem támogatja a javaslatot.
ELNÖK: És az indoklás sem lett szofisztikáltabb az elmúlt néhány percben.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Annyival, hogy mivel ez a javaslat még a nemzetközi büntetőbíróság statútumáról szóló törvény kihirdetését célzó törvényjavaslatnak a helyet megcsináló elemet is elhagyná a javaslatból, ezért ennek még egy olyan eleme is van, ami ellentétes a kormány szándékával.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazásra teszem fel a kérdést: aki egyetért Salamon László képviselőtársunk javaslatával, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.)
Az egyharmadot megkapta.
Tehát a módosító indítványok vonatkozásában: Dávid Ibolya képviselőtársunk módosító indítványát nem támogatja a honvédelmi és rendészeti bizottság, és az egyharmadot sem kapta meg, viszont Répássy Róbert és Szűcs Lajos képviselőtársunk módosító indítványa, valamint Salamon László képviselőtársunk módosító indítványa az egyharmadot megkapta, ugyanakkor a honvédelmi és rendészeti bizottság nem támogatta.
Parancsoljon, Laboda Gábor képviselőtársunk!
LABODA GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak röviden szeretnék hozzászólni. Azért ajánlanám a kormánynak, hogy ezt próbálja meg egy kicsit simítani, mert bizony vannak benne olyan dolgok, amit nem biztos, hogy minden kormánypárti képviselő támogatni fog. Tehát mondjuk kapcsolódó módosító javaslatokkal próbáljuk meg kicsit egyenesíteni, mert úgy gondolom, hogy ezen még van mit csiszolni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ez tükrözi minden képviselőtársam véleményét. Ez az alapminimum, amit javaslunk, hogy miniszter úr felé szíveskedjenek tolmácsolni. Feltételezem, más bizottságokban is felmerült.
Van-e képviselőtársaimnak tudomása arról, hogy más módosító indítvány is felmerült, amiről esetleg szavaznunk, döntenünk vagy azt véleményeztetnünk kellene? (Nem érkezik jelzés.) Nincs.
Akkor az egyebek napirendi pont tekintetben a szerdai bizottsági ülésről ejtenénk néhány szót.
Megköszönöm a minisztérium munkatársainak, hogy eljöttek, és köszönjük szépen a mai munkát. (Dr. Jobbágy Zsuzsanna és dr. Sepsi Tibor távozik az ülésről.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Szekeres Imre miniszter úrral egyeztetéseket folytattam az ő kezdeményezésére is, július 5-én, szerdán, 14 órakor szeretne három kérdésben tájékoztatást adni és a tájékoztatásokon részt venni. Ez a három kérdése az afganisztáni NATO-műveletben való magyar szerepvállalás, amiről szeretne miniszter úr tájékoztatást adni, a második a Katonai Biztonsági Hivatal 2005. évi beszámolója és a harmadik a Katonai Felderítő Hivatal 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló, amelyeknek a tárgyalását már egyszer elhalasztottuk és a miniszter úr jelenlétéhez kötöttük, illetve megvártuk, amíg a miniszter úr alkalmasnak látja az időpontot ezek tárgyalására. Ő kérte a szerda 14 órai időpontot, ezért ezt az időpontot fogom javasolni.
Zárt ülésen történik ezeknek a napirendi pontoknak a tárgyalása. És itt jegyzem meg, hogy azoknak a szakértőknek, akiknek még érvényes a C típusú átvilágítása, azok jelen lehetnek az ülésen, akiknek nincs érvényes C típusú átvilágításuk, azok nem lehetnek jelen az ülésen.
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Frakciónként egy.
ELNÖK: Így van. Napirendi pontonként frakciónként egy.
A további napirendi pontok vonatkozásában volt egy házbizottsági állásfoglalás, amit, kérem, Laban János szíveskedjék ismertetni.
LABAN JÁNOS főtanácsadó, a bizottság titkára: Tisztelt Bizottság! A futárpostában mellékletben kiküldtünk egy ügyrendi bizottsági állásfoglalást, amely összefoglalja az úgynevezett átszámozott, előző ciklusokban parlament által nem tárgyalt, viszont a bizottságok által előkészített jelentéseket. Ez az ügyrendi állásfoglalás azt javasolja, hogy ilyen esetekben magát az átszámozott jelentést a kijelölt bizottság érdemben ne tárgyalja, viszont az úgynevezett elfogadó határozatot mindenképpen nézze át, és úgynevezett technikai szavazás keretében döntsön arról, hogy azt változatlan formában fenntartja-e - ez az 5A-D. jelentések esetében lehetséges -, vagy pedig azt valamilyen formában megváltoztatja. Körülbelül ez lenne az 5. napirendi pont majd szerdán.
ELNÖK: És ezek természetesen utána mennek döntésre az Országgyűlés elé, országgyűlési határozati javaslat, illetve általános vita vonatkozásában. Ezért terjesztettem elő a képviselőtársaimnak, és ezért szerda délután egy relatíve hosszabb bizottsági ülés vár képviselőtársaimra. Aki nem tud jelen lenni, kérem, a helyettesítésről kellő időben szíveskedjék intézkedni. A bizottsági ülés előkészítése a hivatalvezetők felé, feltételezem, a főigazgató urak felé már megtörtént, és ők tudják ezt. (Laban János bólint.)
Más egyebek napirendi pontban van-e képviselőtársaim részéről? (Nem érkezik jelzés.) Amennyiben nincs, nagyon szépen köszönöm a mai munkájukat. A bizottságnak, a bizottság tisztviselőinek, illetve munkatársainak is további jó munkát kívánok a mai napra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 17 óra 01 perc)
|
|
Dr. Lázár János |
Jegyzőkönyvvezető: Podmaniczki Ildikó