HRB 5/2007
(HRB 1-25/2006-2010)
az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának
2007. március 13-án, kedden, 10 óra 8 perces kezdettel
az Országház földszint 93. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
A bizottság titkársága részéről *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló *
Elnöki megnyitó *
A határozatképesség megállapítása *
A napirend elfogadása *
Dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter meghallgatása a 2007. február 9-én, Illés Lajos gyászszertartásán tapasztalt fokozott rendőri jelenlétről *
Dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek, válaszok, reflexiók *
Elnököl: Dr. Lázár János (Fidesz), a bizottság elnöke
Ecsődi László (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Juhász Gábor (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Dr. Vadai Ágnes (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Keleti György (MSZP) dr. Vadai Ágnesnek (MSZP)
Laboda Gábor (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Rába László (MSZP) Mécs Imrének (MSZP)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) Ecsődi Lászlónak (MSZP)
A bizottság titkársága részéről
Laban János főtanácsadó
Dr. Nagy Zoltán, a bizottság munkatársa
Dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter
(Az ülés kezdetének időpontja 10 óra 8 perc)
A határozatképesség megállapítása
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a Honvédelmi és rendészeti bizottság március 13-ai rendkívüli ülésén megjelent kedves képviselőtársaimat. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter urat, illetve minden szakértőt és a sajtó minden érdeklődő képviselőjét. Szeretném jelezni, hogy bizottsági ülésünk határozatképes az alábbiak szerint - szeretném jelenteni, a jegyzőkönyv számára rögzíteni a helyettesítéseket -: Vadai Ágnes képviselőtársunk Keleti György képviselő urat fogja a mai ülésnapon helyettesíteni, Mécs Imre képviselő úr Rába László képviselő urat fogja helyettesíteni, Gál Zoltán képviselő úr Laboda Gábor képviselő urat, Ecsődi László pedig Kis Zoltán képviselő urat fogja helyettesíteni a mai ülésen. Van-e más helyettesítés? (Senki nem jelentkezik.) Úgy látom, hogy nincsen.
Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság tagjai közül többen kezdeményezték a mai napon Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter meghallgatását a 2007. február 9-ei eseménnyel kapcsolatban, az Illés Lajos gyászszertartásán tapasztalt és fokozott rendőri jelenlét okán. Ennek kapcsán hívtuk meg a miniszter urat. Básthy Tamás, Kontrát Károly, Csampa Zsolt, Tóth Gábor, Simon Miklós, Nyitray András és jómagam kezdeményeztük a bizottsági meghallgatást. Ez a mai ülés fő napirendi pontja. Az egyebekben más ügyek megtárgyalására is sor kerülhet, más egyéb napirendi pontunk nincs, amelyet meg kell tárgyalnunk? (Laban János: Nincs.) Nincs.
Kérdezem, hogy a napirenddel kapcsolatban van-e kérdésük vagy észrevételük tisztelt képviselőtársaimnak. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, szavazásra teszem fel az előterjesztést.
Aki az előterjesztett és kért napirendi ponttal egyetért, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a mai ülés napirendjét.
Arra kérem a miniszter urat, hogy a 2007. február 9-ei eseményről legyen szíves a bizottságunk részére egy rövid tájékoztatást adni a gyászszertartáson tapasztalt fokozott rendőri jelenlétet illetően. Ezt követően képviselőtársaimnak kérdések és vélemények megfogalmazására nyílik lehetőségük. Miniszter úr, parancsoljon, öné a szó.
Dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter tájékoztatója
DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A rendőrség az alkotmány és a rendőrségi törvény alapján meghatározott feladatainak teljesítése érdekében rendszeresen vesz részt egyházi, vallási rendezvények biztosításában, mint például a Szent Jobb körmenet biztosításában, a temetők és a kapcsolódó közterületek közlekedési és közrendjének fenntartásában például halottak napján, illetve közéleti személyek gyászszertartása zavartalanságának biztosításában - ez utóbbiakat igazolja Faludy György 2006. szeptember 9-ei, illetve Puskás Ferenc 2006. december 9-ei gyászszertartása is.
Illés Lajos előadóművészt az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekintette, így a kegyeleti szertartás előkészítése során egyeztettek Szörényiné Rosta Máriával, aki a hozzátartozók helyett járt el. A család megbízottja jelezte az OKM-nek, hogy nagyszámú gyászoló vendéget várnak, és több közjogi méltóság is részt kíván venni a kegyeleti búcsúztatáson. A gyászszertartás biztosításában a Budapesti Rendőr-főkapitányság az OKM gazdasági és fejlesztési szakállamtitkára, Závecz Ferenc írásbeli kérelmére vett részt. A felkérés szerint a rendőrség feladata a Fiumei úti temető külső és belső közbiztonsági biztosítása, valamint a gépjárművel és gyalogosan érkező személyek akadálytalan bejutása érdekében a forgalom segítése volt. Az OKM felkérése alapján a rendőrség a rendőrségi törvény 58. § (1) bekezdésének g) pontja alapján vett részt Illés Lajos temetésén, eszerint ugyanis a rendőrök csapaterőben alkalmazhatók a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó vagy más, jelentős rendezvény rendjének biztosításában. Illés Lajos temetése jelentős eseménynek minősült, tekintettel az elhunyt vitathatatlan érdemeire, rendkívüli népszerűségére és a szertartás iránti kiemelt társadalmi és médiaérdeklődésre.
2007. február 8-án a temetés helyszínén, a Budapest, VIII. kerületi Fiumei úti sírkertben Lázár Attilának, az OKM képviselőjének részvételével helyszínbejárás történt, ahol egyeztetésre kerültek a biztosítás szempontjai. 2007. február 9-én a rendezvény biztosításában a BRFK közrendvédelmi és bűnügyi állománya, 63 fő, illetőleg ezen kívül a szervezők külön felkérése alapján a T.O.M. Controll Security civil biztonsági szolgálat 20 fővel működött közre. Ez a közreműködés a személyeket tekintve összesen a BRFK állományából 60 plusz 3 főt jelentett, a beosztott eszközök közül pedig 10 személygépkocsit, 2 kisbuszt, 2 darab csapatszállító járművet, 1 darab rabszállító járművet, videokamerát és 26 rádiót jelentett.
A szertartás rendőri biztosítására a rendőrség a helyszínen nem vett igénybe rabszállító szolgálati járművet, és nem készített filmfelvételt. A táblázatban az előbb említett rabszállító gépjármű a Budapest, V. kerület, Kossuth Lajos téren volt elhelyezve, és előállítás esetén került volna átirányításra a Fiumei úti sírkertbe. A biztosításában részt vevő állomány egy részét a BFVK közrendvédelmi főosztályán rendszeresített, rendőri jelleggel ellátott Renault típusú kisteherautóval szállították a helyszínre, amely a temetés ideje alatt a sírkert egyik távoli sarkában, Illés Lajosnak a 40. parcellában található sírjától távol, a 43. parcella mögött várakozott. A gépkocsi külső jegyei miatt - megkülönböztető jelzések, kék lámpa, sziréna, rácsokkal védett ablakok - rabszállító járműnek tűnhet, de valójában csapatszállító jármű.
A biztosítás parancsnoka is egy rendőri jelleggel ellátott Renault mikrobuszból kialakított vezetési ponton teljesített szolgálatot, amelyen kívülről is jól láthatóan vannak kamerák felszerelve. A biztosítás menetét ezekkel kísérte figyelemmel, de a mozgó vezetési pontra közvetített képek rögzítésre nem kerültek. Szeretném hangsúlyozni ugyanakkor azt, hogy a rendőrség által rögzíthető kép- és hangfelvétel készítéséről a rendőrségi törvény 42. §-a a következők szerint rendelkezik: "A rendőrség a rendőri intézkedéssel összefüggésben az intézkedéssel érintett személyről, a környezetről, illetőleg a rendőri intézkedés szempontjából lényeges körülményről, tárgyról kép- és hangfelvételt készíthet. A rendőrség közterületen, közbiztonsági célból képfelvevőt helyezhet el, olyan módon, hogy annak jelenléte az állampolgárok számára nyilvánvalóan észlelhető legyen. A felszerelt képfelvevő elhelyezéséről, működtetéséről tájékoztatni kell a lakosságot. A rendőrség által készített kép- és hangfelvételek, illetőleg az abban szereplő személyes adatok csak az esemény helyszínén elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés miatt kezdeményezett eljárás során, valamint körözött személy azonosítása céljából használhatók fel. Ha az esemény helyszínén kép- és hangfelvételen rögzített cselekmény miatt büntető- vagy szabálysértési eljárás nem indult, továbbá ha az abban lévő adatok nem képeznek maradandó értéket, a kép- és hangfelvételt legkésőbb az esemény időpontjától számított 6 hónap elteltével meg kell semmisíteni."
A rendőri közreműködés részben preventív, megelőző tevékenységből, részben aktív, a gyászszertartáshoz kötődő rendészeti feladatok végrehajtásából állt. A közlekedésrendészeti feladatokat ellátó rendőrök a temető megközelítésében, a forgalom irányításában és a parkolásban nyújtottak segítséget. A közbiztonsági feladatokat ellátók tevékenysége a rend fenntartására, a szertartást esetlegesen megzavaró események megelőzésére terjedt ki. Nem volt figyelmen kívül hagyható az a körülmény sem, hogy a gyászolók között közjogi méltóságok, közismert személyek is jelezték részvételüket, és az ő biztonságuk megteremtése, illetve a szertartás zavartalan lebonyolítása is szükségessé tette a rendőri jelenlétet. Ezzel többek között megakadályozhatók a kegyeletsértő megnyilvánulások, illetve a közeli hozzátartozókon átgázoló autogramvadászok zaklató tevékenysége. (Megérkezik Juhász Gábor.)
A biztosítás parancsnoka Pusztai Csaba rendőr őrnagy, a BRFK VIII. Kerületi Rendőrkapitánysága közrendvédelmi osztályvezetője volt. Jelentése szerint Illés Lajos temetésén körülbelül 250 fő gyászoló jelent meg, a biztosítás során rendőri intézkedésre nem került sor. A gyászszertartás rendőri biztosítása a rendezvény kegyeleti jellegének megfelelő méltósággal, körültekintéssel és figyelemmel, a hatályos jogszabályok maradéktalan betartásával jog- és szakszerűen került végrehajtásra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter úrnak a beszámolót. Közben a jegyzőkönyv számára jelzem, hogy megérkezett Juhász Gábor képviselőtársam.
Most pedig képviselőtársaimat illeti a kérdezés és a szólás lehetősége. Ki kíván a miniszter úrtól kérdezni? (Básthy Tamás és Nyitray András jelentkezik.) Először Básthy Tamás képviselő úr, utána Nyitray András képviselő úr. Tessék parancsolni!
Kérdések, észrevételek, válaszok, reflexiók
BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A tájékoztatását meghallgatva továbbra is maradt számomra néhány olyan kérdés, amelyet az előadott tényanyag után is szükségesnek tartok feltenni a miniszter úrnak. Ezek közül először azt szeretném megkérdezni, hogy tudott-e a miniszter úr a temetés előtt a készülő rendőri jelenlétről és az intézkedésnek a formáiról, mibenlétéről. Tájékoztatták-e önt erről, ha van erre kötelezettsége egyáltalán a rendőrségnek, vagy csupán, úgy tűnik, a kiemelt jelentőségű eseményre való tekintettel rendkívüli tájékoztatást kapott-e, és egyetértett-e a tervezett intézkedésekkel, amelyekről a bizottságnak itt beszámolt a miniszter úr?
Továbbra sem derült ki a tájékoztatásból számomra, hogy miért volt ez az esemény sokkal fontosabb, mint más, hasonló esemény, amikor a rendőri jelenlét, a rendőri biztosítás szintén magától értetődő, szükségszerű, hiszen a közlekedésbiztosítás és a rend fenntartása szempontjából a rendőrség jelenléte sok alkalommal alapvető érdeke a rendezvénynek, ugyanakkor ezt a munkát az esetek zömében a rendőrség nagy tapintattal szokta végezni, és sokkal kevésbé látványosan, mint ahogy az ismereteink szerint Illés Lajos temetése alkalmából bekövetkezett. Tudjuk azt, hogy a látszatnak nagyon sok alkalommal valóságértéke van, és az, hogy egy kamerákkal felszerelt gépjármű valóban készít-e felvételeket, avagy nem, azt csak az tudja, aki működteti, a résztvevők számára ez azt a feltételezést eredményezi - mint amikor rablást követnek el, divatos kifejezéssel élve: fegyverrel vagy fegyvernek látszó eszközzel kényszerítettek valakit -, a jelenlévő és mozgásban lévő kamera azt a képzetet kelti, hogy az felvételeket is készít.
A jelenlévőkre, a kegyeleti célból jelen lévő emberekre ez nyilván nagyon mély és rossz hatással van, főként akkor, amikor emlékeznek a tisztelők, a jelenlévők nagyrészt emlékeznek arra, hogy Illés Lajos annak az együttesnek volt a névadója és alapítója, amely ma ugyan köztiszteletnek örvend, de amely együttest a Kádár-rendszer legfeljebb a tűrtek között szerepeltette, és ma legfeljebb a rehabilitálása nyilvánul meg a tisztelők részéről. Különösen így van ez akkor, amikor azt is tudtuk az előzetes gyászjelentésekből, hogy a család azt kérte a résztvevőktől, a gyászolóktól, hogy ne virágokra és koszorúkra költsék a megemlékezésre szánt összeget, hanem az ismert okokból nagyon nehéz helyzetben lévő Bethesda Gyermekkórház fenntartására fordítsák ezeket az összegeket. Ilyen értelemben azt szeretném megkérdezni, hogy a gyászoló család kérte-e a kameráknak az ilyen látványos működését. Vagy amit a miniszter úr említett, hogy a tulajdonképpen csapatszállító jármű rabszállító kocsi látszatát keltette.
További kérdéseket is indukál ez az esemény, nevezetesen azt, hogy a kegyeleti és egyházi szertartások és a gyülekezési törvény összehangolása hogyan lesz a továbbiakban megoldható. Rendőri jelenlét kíséri majd a továbbiakban az esküvőket is, esetleg keresztelőt, esetlegesen más olyan alkalmakat, amelyeken több ember vehet, vesz részt, avagy a most, újonnan bevezetett rendelet értelmében a rendőr ezeknek a feloszlatásáról is intézkedhet, ha számára az úgy tetszik?
Még egy mondattal egészíteném ki a kérdéseimet: az ilyen értelmű rendőri jelenlét a hatalom félelmét jelenti a társadalomtól? Mert egyre gyakrabban találkozunk azzal, hogy ahol több ember összegyűlik, ott bizony a rendőrségi jelenlét is erőteljesen fokozódik. Lehet, hogy ennek a jogi alapjai biztosítottak, lehet, hogy jogosan történnek ezek a dolgok, de morális szempontból és a társadalom szempontjából ennek az elviselhetősége és ennek a következményei foglalkoztatják-e a döntéshozókat, amikor egy ilyen formájú rendőri jelenlétről gondoskodnak vagy arra utasítást adnak.
Egyelőre ezek lennének a kérdéseim. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Nyitray képviselő úr!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Először is azt hiszem, a jelenlévők közül valószínűleg jó néhányan - egyszerűen a koruknál fogva - nem ismerték személyesen Illés Lajost. Én ismertem egészen fiatal korától, nagy rajongója voltam az Illés együttesnek, ezért pontosan tudom azt, hogy az együttes legkevésbé politizáló, ha szabad úgy mondanom: a legszelídebb, a legjámborabb tagja mindig a Lajos volt, az összes többi tagja a kezdeti Illésnek és a későbbinek is sokkal inkább hajlamos volt némi krakélerségre, ami a korukból és az akkori rendszerrel való nem kifejezetten barátságos viszonyukból adódott. És az Illés együttes nemcsak a tűrt, hanem időnként a tiltott kategóriába is átcsúszott, én arra is emlékszem, amikor évekig nem játszhattak egy nyilatkozatuk miatt. Én azt gondolom, hogy ezért is rendkívül méltatlan dolog, hogy egy olyan ember temetését, akivel szemben ilyenfajta feltételezés még az előző rendszerben, az átkosban sem nagyon fogalmazódott meg, aki ráadásul 20 éve, sőt talán még több is mint 20 éve még a zenéléstől is visszavonult, aki teljességgel szelíd-szolid polgári foglalkozást űzött: kántor volt egy református gyülekezetben egy kisfaluban, soha semmilyen aktív és demonstratíven politikai eseményen nem jelent meg, annak a temetését ilyen módon sértik meg, abszolút kegyeletsértő módon.
Ahogy a miniszter úr itt hátborzongató ridegséggel és közönnyel elsorolta itt azokat a rendvédelmi lehetőségeket és eszközöket, amelyeket be lehet vetni, be lehetett volna vetni, hogyha bármi is történik, attól egyszerűen, komolyan mondom, nekem a hideg futkos a hátamon, hogy miféle világban élünk most. Hogy lehet ennyire páni módon rettegni a néptől, ha valahol 2-300 embernél több összejön? Ez valami iszonyú. Mi lesz ebből az országból? Efelé megyünk? És teljesen igazat adok az előttem felszólalónak, hogy ha ez így megy tovább, akkor a temetés után következnek a névnapok, aztán jönnek az esküvők, aztán majd a keresztelők, aztán nem is tudom, mi jön, mi jöhet még; mi jöhet még, ahol, meggyőződésem, normális országban semmi keresnivalója nincs a rendőrségnek, nem azért, mert egyébként nem tartom nagyon fontosnak a rendőrség tevékenységét, de a családi élet, a politikán kívüli magánélet legsúlyosabb sérelme az, hogyha olyan eszközöket látványosan mutogatva vetnek be, amelyeket ilyen esetben..., még ha valami módon fontosnak is tartanak, mert valaki valami őrültséget tervez - de én ezt sem hiszem, miért tervezne pont az Illés Lajos temetésén bárki bármit? -, akkor sem ekkora csinnadrattával és olyan feltűnően, hogy aki csak odament, mindenki észrevette. Szokták ezt csinálni, de én ebbe bele sem megyek.
Szóval azt hiszem, hogy igazából nem a közvetlen jelenségről van szó, az már következmény, hanem hogy hogy fajulhat idáig, hogy válhatott ilyenné ez az ország? Hogy erről úgy lehet beszélni, hogy egy 20 éve egy kisfaluba visszavonult, kántorként tevékenykedő egykori zenésznek, aki, hangsúlyozom, soha nem exponálta magát politikai ügyekben, őróla soha senki ezt nem mondhatta, és nem mondhatja utólag sem, annak a temetésén ilyen eszközök bevetése egyáltalán szóba kerülhet. Én ettől vagyok megindulva, nem attól, amit a miniszter úr elmondott, mert annak csak - hogy is mondjam? - az a szenvtelen ridegsége az, ami elkeserítő. De az, hogy ilyen helyzetbe kerülhetünk, hogy erről egyáltalán beszélünk, ez valami borzasztó. Mi következik még ezek után, tessenek már megmondani! Ezt akartuk? Ezt akarjuk? Ez a magyar demokrácia, a Magyar Köztársaság demokráciája? Szörnyű, én csak ezt tudom mondani, és a részletek igazából majdnem hogy nem is érdekesek.
Nagyon igaza volt egyébként Soltész képviselőtársamnak, amikor azt a címet adta a felszólalásának, hogy "A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma", mert ezt is ők írták, ezt is az Illés együttes játszotta az emberi jogokról szóló lemezükön, a Human Rights-on, a fehér lemezen, azon a lemezen volt rajta; és voltak azon még más dolgok is, amelyeket nem ártana értő füllel és érzékeny lélekkel végighallgatni szerintem a másik oldalon ülőknek sem, talán még a miniszter úrnak sem ártana meghallgatnia. Köszönöm szépen. (Dr. Vadai Ágnes jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm. Vadai képviselőtársunk következik, és utána a miniszter úr kap lehetőséget a válaszra.
DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Azt hiszem, most igazán szégyellhetik magukat ezért a bizottsági ülésért. (Derültség az ellenzéki képviselők soraiban.) Én ugyan nem tartozom abba a generációba, amely személyesen ismerte Illés Lajost, viszont a zenéjét, azt hiszem, a mi generációnkban is elég sokan ismerik, és szerintem akkor, amikor a dalokat írta, és amikor azokat játszották, a legkevésbé gondolt arra, hogy 2007. márciusában egy bizottsági ülésen téma lesz a gyászszertartásán való rendőri jelenlét.
Azt gondolom, a miniszter úrnak egy világos feladatot adtak a képviselők, akik kezdeményezték a mai napirendi pontot: számoljon be arról pontról pontra, hogy milyen rendőri jelenlét volt, miért volt ez a rendőri jelenlét, és nem gondolom, hogy Nyitray képviselő úr azt várta volna, hogy ebben a beszámolóban mondjuk éppen az Illés együttes egyes dalait idézze a miniszter úr. Én tehát azt gondolom, hogy itt valami tévedés van. Egy feladatot szabtak az ellenzéki képviselők a miniszter úrnak, aki ezt a feladatot elvégezte azzal, hogy felsorolta, milyen biztosítás volt a temetésen.
Megmondom, én a televízióban láttam a tudósítást erről az eseményről, és nem láttam ezt a jelenlétet - nyilván volt, a miniszter úr beszámolt róla. Azt gondolom, hogy ez egy nagyfokú tévedés, és egyfajta üldözési mániát jelent az ellenzéki képviselők részéről, hogy ezt a gyászszertartást megpróbálják újfent összekötni, összekeverni a rendőrség tevékenységével. Azt gondolom, hogy nekünk nem ez a feladatunk, képviselőtársaim. Nekünk az a feladatunk, hogy azokat a szövegeket, amelyeket mondjuk éppen az Illés együttes énekelt és megírt, azokat a szövegeket a törvény betűjévé próbáljuk változtatni, merthogy van, vannak közöttük valóban olyan mondatok, Nyitray képviselő úr, amelyek, azt gondolom, talán ma is fontosak a Magyar Köztársaság állampolgárai számára. És nem gondolom, hogy ezt az eseményt kellene arra felhasználni, hogy újfent nekimenjünk a Magyar Köztársaság rendőrségének, és persze újfent egy olyan hangulatot próbáljunk teremteni, amely hangulat, én nem gondolom, hogy azon a gyászszertartáson jelen volt.
Engem az érdekelne, hogy a hozzátartozók megbízottja, Szörényiné Rosta Mária élt-e valamilyen kifogással a rendőrséggel szemben, a rendőrség által a gyászszertartáson tanúsított magatartással szemben - én a sajtóban ilyesmit nem olvastam. Szeretném megkérdezni a miniszter urat, hogy érkezett-e hivatalos panaszlevél a gyászszertartáson részt vevő hozzátartozók vagy bárki részéről a gyászszertartás rendőri biztosítását vagy a rendőri jelenlétet illetően.
A kérdés után már csak egyetlenegy kérésem lenne az ellenzéki képviselőkhöz: számtalan egyéb esemény van, volt és lesz Magyarországon, amelynek kapcsán ez a bizottság újra meg újra össze fog ülni. Az ellenzéki képviselők jogosítványait természetesen maximálisan biztosítani kell - ez 2002 óta van így, előtte az ellenzéki képviselők jogosítványait annyira nem vették komolyan a most éppen ellenzékben, akkor a kormánypártban ülő képviselők -, de én azt gondolom, nagyon-nagyon fontos, hogy minden olyan ügyben, amely érdeklődésre tart számot, akár képviselői érdeklődésre számot tart, legyen bizottsági ülés. Mégis azt szeretném kérni, hogy a jövőben, ha van rá egy mód és lehetőség, akkor az ilyen típusú ügyekről csak az ügy szempontjából beszéljünk, és kevésbé próbáljuk azt aktuálpolitikai témává tenni, mert azt gondolom, hogy az Illés együttes ma még élő tagjai és a hozzátartozók számára valóban nem lesz kellemes, ha a különböző televíziókban azt fogják hallani, hogy egy országgyűlési bizottsági tárgyalta ennek a nagyszerű zenésznek a gyászszertartásán megjelent rendőrök tevékenységét. Szerintem ez a társadalmi béke szempontjából a jövőben igen fontos lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr, parancsoljon!
DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. A kérdéseken sorba menve:
Az első, hogy tudtam-e arról a temetés előtt, hogy milyen rendőri biztosításra kerül sor. Azt tudom mondani, hogy nem volt kiemelt jelentőségű abból a szempontból, hogy ez miniszteri jóváhagyást igényelt volna, így előzetesen nem került hozzám ez a dolog, nem kellett róla külön tájékoztatást kapnom.
A következő kérdés: miért volt ez az esemény sokkal fontosabb, mint más esetekben az ilyen temetés? Azt tudom mondani, hogy az előzetes bejelentés alapján 5 ezer fő részvételét jelezték, és szeretném megjegyezni, hogy mind Faludy György, mind Puskás Ferenc temetésén sokkal nagyobb rendőri biztosítás volt, ugyanilyen eszközökkel végezte a rendőrség azoknak a temetéseknek a biztosítását is - úgy tűnik, hogy ott nem szúrtak szemet ezek a rendőri eszközök.
Elhangzott az a kérdés, hogy a gyászoló család kérte-e a kamerát. A gyászoló család kifejezetten nyilván nem kérte a kamerát. Arról volt szó, ahogy jeleztem, hogy az OKM kérelmére, írásbeli kérelmére vett részt a gyászszertartás biztosításában a Budapesti Rendőr-főkapitányság, és ahogy idéztem önöknek a törvényi helyet, a rendőrség képfelvevőt helyezhet el, de törvény írja elő, hogy ezt olyan módon teheti meg, hogy annak a jelenléte az állampolgárok számára nyilvánvalóan észlelhető legyen.
Elhangzott az a kérdés, hogy a kegyeleti és gyászszertartás, illetőleg a gyülekezési jog milyen viszonyban áll egymással. Szeretném jelezni, hogy ez a temetés nyilván nem a gyülekezési jog hatálya alá tartozott, viszont a rendőrség más jelentős rendezvény rendjének a biztosításában is közreműködik, és ennek kapcsán, mivel felkérést kapott a temetés biztosítására, ezért vett abban részt ilyen formában.
Elhangzott az is, hogy a rendőri jelenlét a hatalom félelmét jelenti-e a társadalomtól. Nem gondolnám, hogy ebből ilyen következtetést kell levonni, inkább azt gondolnám, hogy a rendőrség alapvető feladata az alkotmányos rend és a közrend, közbiztonság garantálásában való közreműködés. És egy kicsit olyan érzésem van, hogy ezzel áttérjek Nyitray képviselő úr felvetésére, mely szerint szenvtelen hangon számoltam be a tényekről, igen, mivel a tényekre koncentráltam, de ha érzelmi megnyilvánulást hiányol a képviselő úr, akkor azt tudom mondani, hogy kicsit az az érzésem a rendőrséggel kapcsolatban, hogy itt az a tipikus eset áll elő, hogy van rajta sapka, illetve nincs rajta sapka. Most éppen az a baj, hogy van rajta sapka, mert ott volt a rendezvényen, és olyan formában volt ott, ami önök szerint messzemenően kifogásolható, nem annyira a jogszabályok alapján, hanem inkább - mondjuk így - érzelmek alapján. Ugyanakkor azt tudom mondani, hogy a rendőrség nyilván nem vett volna részt a temetés biztosításában, ha nem kérik ezt; és ezért nem kell tartani attól sem, hogy a jövőben majd esküvőkön, névnapokon és egyéb rendezvényeken ott lesz a rendőrség akkor, hogyha azoknak a biztosítását nem kérik tőlünk. Azonban ha a rendőrségtől kérik az adott esemény biztosítását, akkor a rendőrségnek az alapvető feladata nyilván az, hogy a jogszabályok alapján járjon el, hogy az a szerint alkalmazható eszközöket vegye igénybe, és ne mást. És nyilvánvaló, hogy ha a rendőrség nem a jogszabályok szerint járt volna el, akkor az joggal lett volna kifogásolható és kritizálható.
Vadai képviselő asszony kérdésére válaszolva azt tudom mondani, hogy a hozzátartozóktól érkezett kifogásról nincs tudomásom, nem jutott el hozzám ilyen panasz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdések, vélemények, észrevételek vannak-e a miniszter úr által elmondott tájékoztatóhoz? (Dr. Simon Miklós jelentkezik.) Parancsoljon, Simon Miklós képviselő úr!
DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Én úgy gondolom, pont a lényeget nem tetszenek érteni, amiért mi ezt a bizottsági ülést kezdeményeztük. Az elmúlt egy évben azt tapasztaltuk, hogy a rendőrségben posztkádárista reflexek működnek. Akkor, tisztelt miniszter úr, amikor a rendőrei a tüntetőkre vadásznak, nem gondolom, hogy megengedhető az, hogy egy temetésen látványosan felvonul egy kamerás gépkocsi, és végigkamerázza a tüntetőket. Mert ugyebár lehet, hogy a jó szándék vezette önöket, ezt nem kétlem, de sok emberben felvetődik az, hogy a rendőrök már megint félnek, pontosabban vannak állami vezetők, akik félnek, hogy ha 3 ezer vagy 2 ezer vagy 500 ember összegyűlik. Akkor, amikor a kormányuk, tisztelt miniszter úr, szétveri az úgynevezett kádári örökséget, az ingyenes egészségügyet és az ingyenes oktatásügyet, amit jelesül véleményünk szerint is meg kell becsülni. (Dr. Gál Zoltán: Hát most akkor ki a posztkádárista, tessék mondani, képviselő úr! - Derültség a kormánypárti képviselők soraiban.)
ELNÖK: Mindannyian azok vagyunk, képviselő úr, mindannyian azok vagyunk. Nyugalmat szeretnék kérni.
DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt miniszter úr, én úgy gondolom, hogy pont önnek a kritikája elfogadhatatlan ebben az esetben, amikor a '90-es évek előtt a rendőrei csinálták azt, amit csináltak - mindannyian tudjuk, mit. (Dr. Gál Zoltán: Kár, hogy nem voltak rendőreim!) A lényeg az, hogy miközben működik a posztkádárista reflex a rendőrségben, aközben a kormányuk megpróbálja azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt 40 év alatt mindannyiunk erőfeszítéséből ért el az ország, megszüntetni. Ez a dilemma az, ami számomra fontos.
És ha már itt tartunk, tisztelettel szeretném megkérdezni önt, miniszter úr, hogy egyházi rendezvényeket is meg tetszenek-e figyelni. Tudniillik a helyzet az, hogy ezután már ez következhetik. (Dr. Petrétei József: De miért feltételezi ezt?!) És tisztelettel kérdezném, meg tudná-e nekem mondani azt, hogy mikor volt az utolsó olyan rendezvény, egyházi rendezvény, amelyet a rendőrség megfigyelt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e más kérdés vagy észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Miniszter úr!
DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm. Elnézést, képviselő úr, én feltételezésekkel nem tudok mit kezdeni. Azt tudom még egyszer megismételni, hogy van olyan egyházi rendezvény, amelyet a rendőrség megfigyel, ilyen például a Szent Jobb körmenet biztosítása, hiszen annak az egyházi rendezői kérik annak a rendőri biztosítását. Ha nem kérik, a rendőrség nem vesz azon részt. Ha ezt nem lehet világosan megérteni, akkor nem tudok más magyarázatot adni erre. A rendőrség akkor vesz részt rendezvények biztosításában, ha ilyen jellegű felkérést kap - egyébként a rendőrség nem figyel meg egyházi rendezvényt.
Arra pedig, hogy posztkádárista vonások és reflexek működnek a rendőrségnél, azt tudom önnek válaszolni, hogy a rendőrséggel kapcsolatban mindenkinek csak az lehet az elvárása, hogy tartsa be a jogszabályokat. A demokráciának pont az a lényege, hogy a szabadon választott Országgyűlés hozhat törvényeket a rendőrségre vonatkozóan, olyan törvényeket, amelyek összhangban vannak az alkotmánnyal, mert ha nincsenek, akkor az Alkotmánybíróság azokat megsemmisíti, és a rendőrségtől azt kell megkövetelni, hogy ezeknek a törvényeknek megfelelően tegye a dolgát. Ha a rendőrségi törvénnyel kapcsolatban problémák vannak, én, ahogy már jeleztem, készen állok arra, hogy a rendőrségi törvény felülvizsgálatát még ebben az évben elvégezzük. Ennek a felülvizsgálatnak a keretében nyilván minden olyan lényeges kérdésre ki lehet térni, amely problémákat vet fel. Ha ez az itt idézett szabály is problémát vet fel, hogy miért van a rendőrségi törvényben előírva az, hogy képfelvevőt helyezzen el olyan módon, hogy az nyilvánvalóan észlelhető legyen az állampolgárok számára, és ha azt kérjük majd, hogy ilyet ne helyezzen el, akkor nyilván ezt kell majd a törvényben megfogalmazni.
Azt gondolom, senkinek nem lehet az az elvárása a rendőrséggel kapcsolatban, hogy ne a jogszabályok alapján járjon el. Ha pedig az az elvárásunk, hogy a jogszabályok alapján járjon el a rendőrség, akkor olyan jogszabályokat kell alkotni, amelyek világossá és egyértelművé teszik, hogy a rendőrségnek mikor miben kell közreműködnie, és milyen feladatokat kell ellátnia. Köszönöm. (Ecsődi László jelentkezik.)
ELNÖK: Ecsődi képviselő úr jelezte a kérdezési szándékát.
ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én azt hiszem, hogy azért, igazán azért érzem rosszul magamat, hogy ellenzéki képviselőtársaink egy embernek a halálát, a temetését eszközként használják fel arra, hogy politikailag támadják a rendőrséget és a kormányt. Erre, én azt hiszem, millió és egy más alkalom vagy lehetőség van, ezt én épp Illés Lajossal szemben tartom gusztustalannak, mert nem hiszem, hogy ő ezt érdemli.
A másik dolog, hogy a törvény, a rendőrségről szóló törvény nagyjából ugyanaz, mint a Fidesz-kormány alatt volt, akkor ugyanúgy biztosították mondjuk a... (Dr. Simon Miklós: Csak akkor nem lőttek!) Képviselő úr, én végighallgattam önt... (Dr. Gál Zoltán: Mert akkor nem volt politikai erő, amely kivigye a szélsőségeket az utcára!)
ELNÖK: Nyugalmat kérek képviselőtársaimtól. (Közbeszólások.)
ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Sőt én még nem is előre megírt hozzászólást mondok el...
ELNÖK: Mit látnak az utcán lévő emberek, hogy itt ordibálnak a képviselők egymással. (Dr. Simon Miklós: Bocsánat!) Nyugalmat kérek.
ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): ...mondok el. Tehát akkor is ugyanúgy biztosítottak ilyen nagy létszámmal megrendezett akár temetést, akár a Szent Jobb körmenetet, akkor is biztosított volt a lehetőség. Akkor miért nem tetszettek így felháborodni, vagy most miért háborodnak fel?
Nem volna az jó, képviselőtársaim, hogyha ez a bizottság, amely a Honvédelmi és rendészeti bizottság, azzal híresülne el, hogy épp azt a szervezetet, amelynek a működése ellenőrzéséért, felügyeletéért és segítségére van, azt a szervezetet ebben a bizottságban megpróbáljuk folyamatosan lejáratni és erkölcsileg tönkretenni. Én azt hiszem, hogy ez nem volna célszerű a bizottság részéről.
Még egyszer azt mondom: a politikai törekvéseiket ne a rendőrségen tessék végigvinni, és ne annak a lejáratásával tessék csinálni ezt. Nem hiszem, hogy ez tisztességes lenne, mert a rendőri állomány jelentős része is ugyanaz, mint volt 6 évvel ezelőtt; akkor jó rendőr volt, most ugyanaz a rendőr ronda disznó, mert másik kormány van. Én azt hiszem, hogy ez nem igazán felnőttes magatartás. Tulajdonképpen négy-öt vezető változott, és erre az egész rendőrséget elvinni egy ilyen társadalomellenes szervezetté, én azt hiszem, hogy ez nem méltó sem a bizottsághoz, sem a rendőrséghez. Köszönöm szépen. (Nyitray András jelentkezik.)
ELNÖK: Nyitray képviselőtársam kért szót.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Először is szeretném tisztázni, hogy teljes félreértés arra gondolni, hogy a rendőrséggel, annak a több tízezres állományával szemben fogalmazódnának itt meg a részünkről olyan kifogások, amelyek alapján jogosak lennének az előbbi felszólamlások, akár a bejelentett, akár a be nem jelentett felszólalások. Ez egy alapvető tévedés. A rendszerváltás óta, hála istennek, nagyon-nagyon sokat változott a rendőrség állományának a szelleme: az egyértelműen állambarát rendőrségből egy polgárbarát rendőrség kialakulásának a nagyon komoly eredményeit láthattuk. Ezt akár kormányon, akár ellenzékben voltunk, észre kellett venni - én magam személy szerint erre különösen is odafigyeltem, én ezt egészen pontosan értem, és érzékeltem az előző több mint másfél évtizedben. Amiben én a mostani kormányzat utolérhetetlen és kivédhetetlen felelősségét érzem, az éppen az, hogy ezt az imázst, ezt a képet, amely a társadalomban kialakult a rendőrségről, rombolta szét nem a kisrendőr, hanem azok a rendőri vezetők és természetesen az őket irányító kormányzati erők - most ne nevezzünk senkit se nevén! -, amely ezt az érzést fenntartotta az emberekben. És ezt a reflexet egyszerűen az váltotta ki, hogy bizonyos események hatására - amelyeket nem az ellenzék keltett és nem az ellenzék ösztönzött, egész egyszerűen kezdődött az egész, talán még emlékeznek, hogy mivel kezdődött szeptember közepén (Dr. Gál Zoltán: Emlékszünk!), egy egyértelmű ellenkezés, egyértelmű elégedetlenség fogalmazódott meg sokakban egész egyszerűen a kormány vagy a kormányfő működésével kapcsolatban. A dolgok attól kezdve vadultak el, nem azért, hogy Illés Lajos temetésén 5 ezer ember miatt kell-e valamiféle rendőri biztosítás, és nem azért, mert egy adott rendezvényen eddig is meg ezután is indokolt ez, akár egy futballmeccsen - bár ott messze nem olyan határozottak, nem voltak olyan határozottak a rendőrök korábban sem talán, mint kellett volna, mostanában meg nem voltak olyan meccsek, amelyeken talán kellett volna, legalábbis én nem tudok róla, de ezt tegyük zárójelbe!
Egész egyszerűen arról van szó, ami a legnagyobb bűne azoknak, akik ezt magukra kell hogy vállalják - és szánt szándékkal egyetlen nevet nem mondok most ki -, hogy azt a bizalmat, azt a közbizalmat, ami alapján a magyar polgárok túlnyomó többsége kezdett már úgy tekinteni a rendőrökre, hogy azok őérte vannak, az ő személyes biztonságáért, az ő rendjük, az őket érintő közrend védelméért és az őket személyesen érintő biztonság, közbiztonság megteremtéséért vannak, azok azt látják és azt érzik - és ha elfogadják ezt önök, ha elismerik, ha nem, ez így van -, hogy a rendőrség, és itt sajnos az általánosítás kikerülhetetlen, egyre inkább a hatalom oldalára áll a, megengedem, némi demagógiával, a néppel szemben. És ez egy nagyon-nagyon rossz üzenet, higgyék el.
Szeretném, ha azt, hogy mi most erről beszélünk, így fognák fel, és nagyon hangsúlyozottan, nagyon határozottan szeretném kijelenteni még egyszer, és ahányszor csak kell, el fogom mondani, hogy nem a Magyar Köztársaság rendőrsége mint testület tehet erről, nem a rendőrség tehet róla, és itt nem a rendőrséggel szembeni averzióról van szó, hanem azzal a szemlélettel nem értünk egyet, amely ezt a rendőrséget a hatalom mindenáron való megtartásának az eszközévé fokozza le, és ezenközben hajlandó olyan lépéseket is megtetetni vele - és itt a "tetetni", a késztetés és a parancs a lényeg, a rendőrség parancsokat teljesít, az egy fegyveres testület, ha rendvédelmi szervnek hívjuk is -, amelyek nem feltétlenül vágnak egybe azzal a demokratikus éthosszal, amit a Magyar Köztársaságban élő állampolgárok jelentős része, ha megfogalmazza, ha nem, de érez. Ez az igazi probléma, és ezért ülünk itt ma is, és lehet, hogy fogunk is még itt ülni hasonló események kapcsán, mert ahogy az előző felszólalásomban jeleztem, én legfőképpen azért vagyok elkeseredve, és azért érzem nagyon rosszul magam, mert egyfajta tendenciát látok a fellépéseknek az ilyenfajta kiterjesztésében és a gyülekezési jog kapcsán, hogy mitől rendezvény valami.
Csak még annyit - elnézést, hogy kicsit csapongok! -, hogy Petrétei miniszter úr a KDNP-s kollégánk hozzászólására volt szíves olyan kijelentést tenni, hogy a temetésnek, azaz a szertartásnak voltak olyan elemei, amelyek nyilván rendezvénynek tekinthetők. Ettől kezdve hol a határ? Ki fogja azt eldönteni, hogy egy temetés, egy esküvő, egy keresztelő vagy egy névnap esetén mi tekinthető már rendezvénynek, és mi csak egy családi összejövetel vagy szertartás? Szóval hol vannak ezek a határok? Engem a határoknak a puhulása, a határok elmosódása, a különböző, korábban stabilnak hitt értékek és definíciók relativizálása, elcsúszása, ködösítése, elmaszatolása zavar, mert ez egyenes út afelé, hogy kiszámíthatatlanná válnak ezek az események, és nem lenne jó addig eljutnunk. Nem vagyunk jó úton, nem vagyunk jó pályán, de még talán nincs késő innen visszafordulni, és nincs késő felülvizsgálni azokat az elmúlt néhány hónapban történt intézkedéseket, eseményeket - és itt nagyon sok mindenről beszélhetnénk -, amelyek kapcsán ezek a kérdések okkal és joggal felvethetők.
Talán ha ebbe az irányba gondolkoznánk, és nem egymást akarnánk a földbe döngölni és gyalulni, többre mennénk, én azt hiszem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Petrétei miniszter úr!
DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm. Csak egyetlen dologra szeretnék reagálni: az idézett parlamenti válaszommal kapcsolatban. Felolvasnám még egyszer az idézett jogszabályhelyet, amely a rendőrségi törvény 58. § (1) bekezdés g) pontja: "A rendőrök csapaterőben alkalmazhatók a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó - ez az egyik kategória - vagy más, jelentős rendezvény rendjének biztosítására.". Tehát a gyülekezési jog alapján tartandó rendezvény mellett a törvény ismeri az egyéb rendezvény kategóriáját is. Ezt szerettem volna még egyszer megismételni. És még egyszer azt hangsúlyoznám, hogy a rendőrség akkor vesz részt például temetés vagy egyházi szertartás biztosításában, ha erre felkérést, megkeresést kap. Köszönöm. (Mécs Imre és Csampa Zsolt jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mécs és Csampa képviselő úr.
MÉCS IMRE (MSZP): Együtt beszéljünk, vagy külön-külön? (Csampa Zsolt: Megpróbáljuk külön.) Jó.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Én meg vagyok döbbenve, nemcsak azon, hogy ezt a rendkívüli honvédelmi bizottsági ülést összehívták - hiszen nem egy soros ülésről van szó -, hanem azokon a kommentárokon, amelyek itt az ellenzék részéről elhangzottak, és ezek involválják azt, hogy én is teljesen nyíltan beszéljek.
Az első dolog az, hogy Illés Lajos és az Illés együttes szimbólum, nemzeti szimbólum, társadalmi szimbólum, az egykori ifjúságnak a szimbóluma, azé az ifjúságé mely most már benne van a derékkorban, tehát egy jelentős társadalmi, nemzeti esemény az ő temetése. Természetes dolog, hogy a rendészetnek, a rendőrségnek gondoskodnia kell arról, hogy a temetést ne zavarják meg, hogy az rendben történjen. Azt nem tudhatta a rendőrség, hogy tízezren fognak megjelenni, vagy ezren fognak megjelenni, ugyanúgy lehetett számítani arra, hogy tízezren jelennek meg, és ebben az esetben arányosnak látom azt a felvonulást, amit a rendőrség - hangsúlyozom: a saját kebelén belül, a saját hatáskörében - intézett.
A rendőrség vezetői nehéz helyzetben voltak, hiszen lehetne azt mondani, hogy: kérem, közszeretetnek, köztiszteletnek örvendő ember temetését ugyan miért kellene biztosítani, hiszen ott nem lehet rendbontás. Igen, október 23-án, ami számomra a legszentebb nemzeti ünnep, is ezt mondhattuk volna, és mi történt? Mi történt?! Éppen olyan nyílt leszek, mint Nyitray kolléga: a Fidesz vezetőinek, jelesül Orbán Viktornak az összekacsintásával a randalírozók, a szélsőséges erők szétverték azt, a legnagyobb nemzeti ünnepünket. Kosáry Domokos, egykori rabtársam nem tudta elmondani a beszédét, bőgették a motorokat, Árpád-sávos zászlókat lengettek, és így tovább, az egész nap így zajlott le.
A magyarságnak, ennek a nemzetnek hihetetlenül nagy ázsiója volt, ilyen óriási PR-ja nem volt a magyarságnak a történelme során, mint amilyen október idusán, október 23-a környékén volt: 56 király, államfő és mások voltak itt, hogy tiszteletüket tegyék, és szétverték ezt az ünnepet annak a gyűlölethullámnak, annak a provokációhullámnak az eredményeképpen, amely mögött csendestársként ott állt a jobboldal és annak a vezére, vezetője, Orbán Viktor. Szóval provokatív magatartások sorozata vezetett oda, hogy megszégyenüljünk, hogy megszégyenüljön '56 szelleme. Én este, hajnalban azt éreztem, hogy ezért a bandáért nem volt érdemes az életünket kockáztatni. És folytatódnak ezek a provokációk - ez a bizottsági ülés is ennek a sorába tartozik.
(Az ellenzéki képviselőknek:) Szóval én azt mondom, hogy szégyelljétek magatokat, hogy ezt összehívtátok. Lehet, hogy a rendőrség túlméretezte a jelenlétét, lehet, hogy valamelyik rendőr nem viselkedett comme il faut módon, elképzelhető, de nem jött panasz a család részéről. De akkor keverni ezt a dolgot, és megzavarni azt az emlékezést, ami az Illés együttessel és Illés Lajos emlékével kapcsolatban történt, az bizony kegyeletsértő és helytelen. Inkább meg kellene erősíteni a rendőrséget, világos direktívákat kellene adni, hogy önállóan el tudja dönteni, mit kell tennie és hogyan kell tennie, ebben kellene segítenünk és orientálnunk; nem mindazért piszkálni, ahogy a miniszter úr mondta, hogy a sapka előre van vagy hátra, vagy hogy milyen sapkát viselnek.
Úgy gondolom, a rendőrség tette a dolgát, és engedjék meg, hogy azt én nyugodtan mondjam, mert annak idején a másik oldalon élveztem a kádárista rendőrségnek a működését, hogy ez a rendőrség igyekszik korrektül viselkedni, és a politika a hibás, a politikai vezetés a hibás, az, amely nem ad megfelelő támpontot, támasztékot ahhoz, hogy a rendőrség a törvényben előírt kötelességét teljesíteni tudja. És ez a bizottság, amely számtalan kérdésben konszenzusra tudott jutni, amely a honvédelem kérdésében többnyire konszenzusos megoldásokat tudott produkálni az elmúlt 17 évben, jó lenne, ha ezen a területen is, minden szélsőségtől visszafogva, valóban a reálisan észlelhető hibákkal szemben lépne fel, ha segítenénk, hogy a rendőrség megtanulja a demokratikus rendőrség feladatainak teljesítését, nem pedig elbizonytalanítani, hogy mindenért szidják, mindenért: akár ott van, akár nincs ott, akár kellő erélyt tanúsít. Az épp az előbb említett Orbán Viktor kifogásolta azt, hogy a Hősök terei szélsőjobboldalinak nevezett rendezvényt a rendőrség nem akadályozta meg, ugyanakkor pedig azért is bírálatot kapott a rendőrség ugyanattól az Orbán Viktortól, hogy a Kossuth téren nem engedélyez, illetve nem vesz tudomásul rendezvényeket. Tehát próbáljunk meg már világos, egyértelmű irányelveket biztosítani a rendőrség számára, hogy a rendőrség személyi állománya bízhasson a Honvédelmi és rendészeti bizottságban, bízhasson abban, hogy bármi történik vele, ez a bizottság meg fogja védeni, hogyha törvényesen járt el! És ezt nem érzi a rendőrség, hogy ha a bizottság kénytelen ilyen tárgyalásokat folytatni egy teljesen szabályos, normális és elvárható intézkedésnek a végrehajtása kapcsán, amely ellen egyébként sem a családtagok, sem pedig a temetés szervezői nem emeltek panaszt. Köszönöm. (Csampa Zsolt jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm. Azt javaslom képviselőtársaimnak, csak az idő okán is, hogy kanyarodjunk vissza Illés Lajos temetéséhez, és próbáljuk az indulatokat magunkban tartani, ha lehet ilyet kérni, vagy kontrollálni legalábbis.
Csampa képviselő úr!
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én, ígérem, kontrollálni fogom magam. Imre bátyámat becsülöm és tisztelem október 23-ával kapcsolatban, de egy picit megdöbbentem most, hogy a temetéstől hogyan jutunk el október 23-áig és Orbán Viktorig egy nagy összekapcsolással. Én azt gondolom, hogy jó lenne ezeket egy picit eltávolítani, és egy picit abba az irányba elmenni, hogy ez a Magyar Köztársaság Honvédelmi és rendészeti bizottsága, és hogyha komolyan vesszük azt, hogy mi országgyűlési képviselők vagyunk és a népképviseletet látjuk el, akkor maradjunk annyiban - és higgye el nekem, képviselőtársam, higgyék el, képviselőtársaim, hölgyem -, hogy nem a mi játékszerünk volt az, hogy most fogtuk magunkat, és akkor a rendőrségbe belerúgunk, azért, mert éppenséggel élvezettel ülünk itt.
Én tájékozódtam, amikor aláírtam ezt a bizottsági kezdeményezést, tájékozódtam a kezdeményezőktől, és a kezdeményezőkhöz igenis érkezett egy-két kifogás, kérdés állampolgárok részéről, akik ott voltak, azzal kapcsolatban, hogy miért volt rendőri jelenlét. És hogyha azokat a - mondjuk úgy! - kérdéseket, és mondjuk hogy esetleg egy-egy kérdésben burkoltan benne van egy-egy véleménye, ha ezt önök támadásnak veszik, akkor sajnálom; sajnálom azért, mert azt gondolom, akár kormányoldalon ülünk, akár ellenzéki oldalon ülünk, az a felelősségünk, hogy kérdezzünk. Itt van a szaktárca vezetője, ha a szaktárca vezetője itt van, és itt vannak a tanácsadói, akkor ők tudnak választ, megfelelő választ adni a kérdésekre. És miután gyakorlatilag a média is jelen van, azt gondolom, esetleg az állampolgárok is értesülhetnek arról, hogy a rendőrség ottani jelenléte többek között - és ezt valószínűleg ismételten meg fogja erősíteni a miniszter úr - az Oktatási és Kulturális Minisztérium kérésére történt, az jelentette be ezt a rendezvényt. Kérdésemre valószínűleg meg fogja erősíteni ezt a miniszter úr.
Innentől kezdve volt egy kérés, és hogyha arról beszélünk, és akár a képviselő asszony, akár Imre bátyám szavai azok, hogy szégyelljük magunkat, én egy picit azért, megmondom őszintén... Nem találok szavakat, hogy miért szégyelljem magam. Miért szégyelljem magam, ha akár csak egy állampolgár is, vagy akár kettő, vagy akár három, vagy legyen 10 vagy 15 millió, hozzám fordul akár e-mailben, telefonon vagy bárhogyan, hogy, bocsánat, de ezeket a kérdéseket szeretnék feltenni. És hogyha arról beszélünk, hogy kordon van, és nem tudnak bejönni, vagy hogy esetleg egy bizottsági ülésre nem tudnak bejönni és kérdéseket feltenni, azért vagyunk mi itt, hogy mi tegyük fel a kérdéseket. És azt gondolom - végighallgattam többek között képviselőtársaim kérdéseit -, azok kérdések voltak, szakirányú kérdések voltak, amelyekre, azt gondolom, a miniszter úr gyakorlatilag válaszolt. Nem politika, nem lejárató kampány, nem erkölcsileg tönkretesszük a rendőrséget, hanem kérdések voltak.
És hogyha belegondolunk abba, tisztelt Ecsődi képviselőtársam, hogy kaptunk már hideget-meleget öntől is és mindenkitől mondjuk a közbeszerzés alóli felmentéssel kapcsolatban, akkor tegye a szívére a kezét, és - mondjuk úgy, mondhatnám, hogy - nézzen a szemembe, hogy adott volna-e ön közbeszerzés alóli felmentést elsődlegesen arra az előterjesztésre, amit a rendőrség előterjesztett. Azt gondolom, a maga válasza is az lett volna, hogy nem. A második előterjesztésre, amikor már egy konkrét, számokkal alátámasztott eszközbeszerzésről beszéltünk, már gyakorlatilag az ellenzéki képviselők is fel tudták tenni a maguk kérdéseit, és a kormányoldal is fel tudta tenni a maga kérdéseit.
Visszakanyarodva: egy kérdésem volt, hogy, ugye, az OKM kérte, ha jól emlékszem, de ezt majd a miniszter úr megerősíti. (Dr. Petrétei József bólogat.) Illetve még egy kérdésem lenne, ha szakbizottságnak tekintjük magunkat - gondolok itt Vadai képviselő asszony bevezető szavaira, hogy a jövőben is szakmai kérdéseket fogunk majd valószínűleg tárgyalni, akár ilyen, akár bármilyen típusú kérdéseket -, mert hozzám többek között már érkezett olyan, hogy egy rendezvényt tartottak egy vendéglátó-ipari egységben meg egy szállodában, és gyakorlatilag megkérdezték tőlük, hogy az bejelentett rendezvény-e. Konkrétan azt kérdezném, hogy bejelentési kötelezettség van-e esetleg azzal kapcsolatban, hogyha bármilyen jótékonysági, egyéb rendezvényt tartok bármilyen étteremben, szállodában, azt nekem a kerületi kapitányságon vagy a BRFK-n be kell-e jelentenem? Köszönöm szépen. (Dr. Kontrát Károly, Tóth Gábor és Básthy Tamás jelentkezik.)
ELNÖK: Továbbra is azt kérem képviselőtársaimtól, hogy kanyarodjunk vissza Illés Lajos temetéséhez, február 9-éhez.
Kontrát képviselő úr, Tóth képviselő úr és Básthy képviselő úr jelentkezett - itt már a vélemények rajzolódnak ki, úgy gondolom, a miniszter úrhoz egyre kevesebb kérdés van. Kérem, a kérdésekre, véleményekre összpontosítsunk, és időben is próbáljunk egymásra figyelemmel lenni!
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Én úgy gondolom, hogy most már világos mindenki számára, mi is történt Illés Lajos temetésével kapcsolatban. Én azt vártam volna a miniszter úrtól, hogy azt mondja: az Oktatási és Kulturális Minisztérium hibázott, hogy ekkora biztosítást kért, illetve a döntéshozó rendőri vezetők - akiknek a kilétét nem tudom, mert a biztosítás parancsnokának a személyére vonatkozóan hangzott el adat -, azt gondolom, azt el lehetett volna mondani, hogy túlbiztosították. És ha én ezeket a szavakat meghallottam volna, akkor azt mondom: igen, egy korrekt választ hallottam ebben az ügyben, ebben a kérdésben. Ezt várhattuk volna el, vagy ezt vártam volna el én személy szerint, és akkor, én azt mondom, nem került volna ide minden az asztalra, ami ehhez a napirendi ponthoz szorosan nem kapcsolódik.
Azt is sajnálom egyébként, hogy nem értik kormánypárti képviselőtársaim, és talán a miniszter úr sem érti, hogy mi a bajunk. Az a bajunk, hogy egy családi eseményen, egy temetésen, egy szomorú családi eseményen, amikor egy család gyászol, akkor én azt tartom furcsának, hogy egy állami főhatóság, egy minisztérium kérheti azt, hogy azt a családi gyászeseményt ilyen módon rendőrileg túlbiztosítsák, amikor is a gyász kifejezését esetleg ez megzavarhatja, amikor a visszaemlékezést megzavarhatja. És ha már itt arról esett szó, hogy kinek mit jelent Illés Lajos és az Illés együttes, hadd mondjam el, hogy nekem az Illés együttes és Illés Lajos zeneszerzői, zenészi pályafutása, életműve a szabadságot jelenti, a szabadság iránti küzdelmet jelenti, és az a zavaró, hogy egy ilyen szomorú eseményen, mint amilyen a február 9-ei temetés volt, egy ilyen túlbiztosítás ezt megzavarta.
Még egyszer mondom: ha egy olyan mondat hangzott volna el a miniszter úrtól, hogy ez túlbiztosított volt, ez talán nem kellett volna, az a számomra elfogadható lett volna, és akkor nem kanyarodunk vissza ahhoz, hogy mi történt október 23-án.
Arra is hadd térjek ki, amit Vadai Ágnes és Mécs Imre képviselőtársaink mondta, hogy szégyelljük magunkat! Azt hiszem, hogy azért, mert országgyűlési képviselőként a feladatunkat gyakoroljuk, azért én nem szégyellem magam. Azért nem szégyellem magam, hogy megfogalmazom a kérdéseket, illetőleg meghallgatom képviselőtársaim kérdéseit, véleményét mind a két oldalról, mert mi azért vagyunk. Minket az emberek nem azért választottak meg, hogy jól érezzük magunkat itt a parlamentben, hanem azért, hogy feltegyük azokat a kérdéseket, amelyek az embereket foglalkoztatják. És én azt gondolom, hogy Illés Lajos temetése, Illés Lajos életműve Magyarországon érték, és ezért a temetésen a tőle való búcsúzás, méltó búcsúzás is közfigyelmet érdemelt.
Azt hiszem, és abban bízom, hogy a kormány, a miniszter úr és a rendőrség is levonta ebből az esetből a szükséges tanulságokat, és abban is bízom, hogy lesz mód arra, hogy együtt gondolkodjunk, hogy ne csak állandóan arról beszéljünk, ami minket elválaszt, mert sok olyan közös dolgunk van, amely összeköt bennünket, hiszen nagyon sok olyan feladat van, amelyet nekünk közösen meg kellene oldanunk. Én ebben a reményben kérem a miniszter urat, hogy mondja ki azt: túlbiztosított volt ez a rendezvény, és ennek az esetnek a következményeit, tanulságait levonják. Ha én ezt megkapom, akkor azt mondom, hogy nem volt hiba és nem volt hiábavaló ennek a bizottsági ülésnek az összehívása.
Köszönöm a szót, elnök úr.
ELNÖK: Ha megengedik képviselőtársaim, mielőtt továbblépnénk és miniszter úr válaszolna, esetleg még ha megvár néhány kérdést összességében, vagy akár most, a bizottsági ülés összehívásával kapcsolatban több megjegyzés is elhangzott, hogy van-e értelme a bizottsági ülésnek. Három dolgot mondanék vagy három esetre hivatkoznék ennek kapcsán. Az első december, amikor a közbeszerzési sürgősség okán, igaz, magam nem tudtam eljönni, de rugalmasan aláírtam azokat a papírokat, amelyek a bizottsági ülés összehívásához kellettek; nem néztük azt, hogy ebből lesz valami, nem lesz valami, megtettük, amit a minisztérium, illetve kormánypárti képviselőtársaink kértek. Most nem kérdezek vissza, nem mondom, hogy szégyelljék magukat, hogy végül is mi lett abból a közbeszerzésből vagy hogyan lett március 15-ére, mindegy. Keleti György képviselőtársam a legutóbbi közös ülésünk (Moraj a kormánypárti képviselők soraiban.), illetve együttlétünk, legutóbbi közös ülésünk után, amit a Delegációs teremben időnként egymás mulattatására összehívunk, kezdeményezte egymaga, egyedül, nem kétötöddel, nem más képviselőtársakkal, hogy mégiscsak üljünk össze egy későbbi időpontban, és hallgassuk meg Petrétei és Szilvásy miniszter urakat a tárgy okán. Képviselőtársam egyedül kérte - én megtettem. A jövőre nézve pedig azt szeretném mondani, hogy igaz, hogy nem házszabályszerű, ha nem kétötöd kéri - most kétötöd kérte egyébként -, de én mindig össze fogom hívni a bizottságot, amikor valamelyik képviselőtársam valamilyen ügyben kezdeményezi ezt, mert úgy gondolom, hogy akkor jutunk előrébb, hogyha az ügyeknek a mélyére látunk, ha megfontoljuk egymással szemben kritikáinkat, a véleményeket és észrevételeket. Én tehát nem tartom azt szégyenletes bűnnek, hogy most erről a kérdésről próbálunk beszélni, közelebb jutni a valósághoz, és megérteni egymás álláspontját.
Tóth képviselőtársam és Básthy képviselőtársam.
TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Nem volt szándékom mélységében belefolyni, hiszen már minden, ami ép ésszel feltehető kérdés, megtörtént, viszont Mécs képviselőtársam rendreutasítása, és hogy én hogyan szégyelljem magam, indított arra, hogy elmondjam önnek, hogy az én apám 6 hónapot ült a siralomházban, és várta, hogy melyik nap akasztják fel - sajnos már rég nem él. Én tisztelem az apám emlékét, és azért vagyok ott, ahol vagyok. Ha valakinek el kell gondolkodnia, hogy az értékeit hol és mikor viszi tovább és tartja fenn, az valószínűleg nem én vagyok. És ezt a fajta tónust és Orbán Viktorozást egy temetés kapcsán én nem igazán tartom szerencsésnek. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Básthy képviselő úr!
BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Köszönöm. Az előttem szóló két képviselőtársam tulajdonképpen részint érintette azt, amiért még egyszer szót kértem. Valóban nem hiszem, hogy a bizottsági ülés kategóriái között kell hogy szerepet kapjon a szégyen. Azért, mert valaki, egy képviselő, akinek ez kötelessége is, elmondja a véleményét, és azt kulturált formában teszi meg, nem kell hogy szégyellje magát - itt nagyon fontos a "kulturált" kifejezés. Azt hiszem, az egész mai délelőttre az volt jellemző, hogy ami elhangzott, az kulturáltan és talán bizonyos toleranciával is hangzott el.
A másik dolog: Petrétei miniszter úr figyelemreméltóan közölte velünk, illetve idézte elénk a bürokráciának egy aspektusát - valóban így van. De a demokráciának van még egy nagyon fontos vonatkozása, ami a hatalom korlátozásának a lehetőségére irányul. A hatalom korlátozásának és az erre való figyelemfelhívás egyik módja pont az ilyen bizottsági ülés, amelyen ma is vagyunk, hiszen a mindenkori hatalom természeténél fogva teljességre törekszik, száraz, nyers, és sajnos, tudjuk tapasztalatból, hogy a mindenkori hatalom, ha más módon a problémát megoldani, a céljait megvalósítani nem tudja, akkor képes és hajlandó erőszakhoz folyamodni. Ezért van a parlamenti ellenzék, a mindenkori parlamenti ellenzék, hogy már ennek a veszélyére is felhívja a figyelmet.
Történelmünk számos tapasztalatot tár elénk, amelynek átélői is voltunk, tehát oda kell figyelni ezekre az apró jelzésekre. Mint ahogy oda kell figyelni arra is, amit a görögök, pontosabban a rómaiak nagyon komolyan vettek: a jus murmurandira, a népnek a morgásjogára. Ez a morgásjog egy bizonyos ideig kielégíti a népet, de azt is nagyon jól tudjuk, hogy a rendőri jelenlét - és most nem a rendőrség bírálatáról van szó - nem tudja a problémákat megnyugtatóan kezelni. Itt nem a rendőrség munkáját marasztalta el az ellenzék sem, hanem az a mögött meglévő, meghúzódó esetleges politikai szándékokat, amelyek tulajdonképpen rövid távon a lakosságnak, a tüntetőknek vagy a gyülekezőknek a megfélemlítésére irányulnak, hiszen tudjuk, mi történt október 23-án: nemcsak azt tudjuk, hogy az ünnepet hogyan sértették meg, hanem azt is tudjuk, hogy az erőszakszervezetek hogyan léptek fel, és hogyan próbálták megakadályozni október 23-ának, ünnepének az elrontását, a különböző filmek és felvételek ma erről szólnak. A teljességhez ez, úgy gondolom, hozzátartozik. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Amennyiben nincs más kérdés vagy észrevétel... (Mécs Imre és dr. Vadai Ágnes jelentkezik.) Bocsánat, Mécs képviselő úr, parancsoljon!
MÉCS IMRE (MSZP): Bár képviselőtársaim kimentek, de a jegyzőkönyv kedvéért szeretném kijelenteni, hogy a "szégyelljék magukat" kifejezést visszavonom. Nem kívántam senkit személyében megbántani, engem az eset háborított fel, és azért beszéltem így. Kérem, hogy ezt tekintsék el nem hangzottnak. Köszönöm.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük, ez egy korrekt magatartás volt. Vadai képviselőtársam nem kíván már szólni, ugye jól érzékelem? (Dr. Vadai Ágnes bólint.)
Két mondatot engedjen meg nekem, miniszter úr, mint a bizottság elnökének! Szó esett a törvények alkalmazásáról, és én azt gondolom, hogy a jogalkalmazás módozataiban lehetnek különbségek. Képviselőtársaimat talán ez inspirálta a rendészeti bizottság tagjaként, nem pedig a rendőrség lejáratása, vagy ahogy Mécs képviselőtársam és Ecsődi képviselő úr mondta, a rendőrség társadalmi státuszának a gyengítése.
Azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban voltak olyan temetések Budapesten és vidéken is, ahol a rendőrség, annak ellenére, hogy nem bejelentett rendezvény volt, hanem nagyrendezvény, ahogy teljesen pontosan idézte a miniszter úr, részt vett, de mégis sokkal diszkrétebben tette ezt. Csak két személyes példával hadd fessem ezt le, miniszter úr! Az egyik Bessenyei Ferenc temetése. Feltételezem, hogy voltak rendőrök - én egyet sem láttam, ott voltam. De a saját életemben is adódott sajnos egy pillanat, néhai polgármester elődöm halála, amikor 10 vagy 15 ezer ember volt a temetésen, 5-6 védett, kiemelten védett személy: a miniszterelnök, a házelnök, a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter, és a temető kapuján belül egyenruhás rendőr nem volt egy sem; voltak természetesen, de a temető kapuján belül egy egyenruhás rendőr sem volt. És ezt nem kellett külön kérni, a rendőrség maga mérlegelte úgy a helyzetet, hogy egy temetéshez, egy ilyen szertartáshoz ez talán méltó. Föltételezem, hogy képviselőtársaimat, a rendészet iránt különösképpen pozitívan elfogult képviselőtársaimat az ilyen minőségbeli felhívás ihlette arra, hogy a bizottsági ülést összehívják.
Még valamit szeretnék elmondani: a legkevésbé sem szeretnénk a rendőrség tekintélyét rombolni, sőt azt gondolom, hogy egy ilyen ügynek a tisztázása, az a pontos, szakszerű tájékoztatás, amit a miniszter úr, ha szenvtelenül is, de adott, és a felmerült kérdésekre adott válaszok és ellenérvek hozzájárulhatnak a rendőrség helyzetének tisztázásához. Mint ahogy az is hozzájárulhatott volna, hogyha nem hangzanak el olyan mondatok, vagy legalábbis azoknak vannak konzekvenciái, amely mondatok szerintem a rendőrség általános társadalmi presztízsében és a rendőri vezetőknek a felkészültségében, demokratikus elkötelezettségében, az alkotmányos demokratikus rendbe vetett hitét illetően komoly aggályokat keltenek, hogy azért nincs a rendőrön azonosító jel, mert leesett róla vagy hogy nem megverték vagy nem összerugdosták az utcán fekvő delikvenst vagy tüntetőt, hanem belebotlottak. Van nekünk egy olyan rendőri vezetőnk, aki ezt a nagy nyilvánosság előtt elmondta, és vállalta is. Ez nem egy demokratikus rendőrség vezetője, vagy maga nem demokratikusan gondolkodik, és nem hiszem, hogy a testületben helye van; nekem az a véleményem, ki merem mondani, hogy nincs helye egy ilyen vezetőnek egy testületben, egy demokratikus rendőrségben ilyen vezetőnek nincs helye. És szerintem nagyon fontos, hogy a rendőrség kivesse majd a tagjai közül a jogerősen elítélt rendőröket is, nem kívánok prejudikálni, de látjuk, hogy nem kis súlyú bűncselekményekkel gyanúsítanak egyes rendőröket, és hogyha jogerősen elítélik őket, akkor a rendőrségi állományból ki kell őket vetni.
Azt gondolom, hogy rossz benyomást kelt, elbizonytalanítja az embereket egy kiélezett politikai helyzetben, hogyha egy temetésen - talán Kontrát Károly képviselőtársamnak különösképpen igaza van - túlzott a rendőri jelenlét. Itt nem azt kifogásolták többen, hogy a rendőrség egy rendezvény közlekedésbiztonságához vagy éppen biztonságához - különösképpen a család kérésére - részt vesz, hanem azt, hogy annak a megjelenése olyan fölösleges erőt sugároz, amire szerintünk nem volt szükség. Ezek azok a momentumok, amelyeket szerintem érdemes volna megfontolnia a miniszter úrnak a rendőrség felügyeletében eljárva. Köszönöm.
DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter: Ha kérhetném, ha van még kérdés...
ELNÖK: Nincs több kérdés, a miniszter úré az utolsó szó - ebben itt az utolsó szó (Derültség.), nem másutt. (Derültség.)
DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter: Csampa képviselő úrnak válaszolva: igen, valóban az Oktatási és Kulturális Minisztérium kérte a rendőri biztosítást, azért, mert a minisztérium saját halottjának tekintette Illés Lajost, és ahogy jeleztem, körülbelül 5 ezer embert vártak a temetésre.
A bejelentési kötelezettségre vonatkozóan nem tudom, hogy ezeket ki fogalmazta meg. Bejelentési kötelezettség rendezvénnyel kapcsolatban nyilván a gyülekezési jog hatálya alá tartozó esetekben van, az pedig közterületre vonatkozik.
Kontrát képviselő úr felvetésére, hogy túlbiztosítás volt-e, azt tudom válaszolni, hogy utólag megítélve lehet, hogy annak tűnik, és most, az adatokat figyelembe véve, ahogy Lázár elnök úr is jelezte, lehet, hogy túlbiztosítottnak tűnt ez a temetés. De azért szeretném még egyszer elmondani azokat az adatokat, amelyek a temetés biztosításával kapcsolatban a rendőrség rendelkezésére álltak. Az első, hogy 5 ezer főt vártak, de - ahogy Mécs képviselő úr is jelezte - lehetett volna akár 10 ezer fő is. A második, hogy összesen 60 plusz 3 rendőr vett részt a biztosításban, és ebbe a gépkocsivezetők is beleértendők, tehát összesen ennyi rendőr volt. Két bejáratot és egy elég hosszú útvonalat kellett a rendőrségnek biztosítania a temetőben.
A korábbi temetésekkel kapcsolatban azt tudom mondani az elnök úrnak, hogy természetesen a korábbi időszakban nyilván más politikai helyzetben, és főleg a szeptemberi-októberi események után más értékelést kaphat egy ilyen rendezvény, főként abból a szempontból, hogy egy ilyen eseményt nem zavarnak-e meg olyanok, akik miatt a biztosítást is kérték. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Amennyiben nincs más kérdés vagy észrevétel a miniszter úrhoz (Senki nem jelentkezik.), a miniszter úrnak megköszönöm az idejét és a megjelenést.
Amennyiben nincs más egyéb napirendi ponti észrevételük vagy javaslatuk (Senki nem jelentkezik.), tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy jövő hétfőn, az interpellációs szünetben a Btk. kapcsolódó módosító javaslatairól ejtenénk meg egy szavazást, más napirendi javaslatot a jövő hétre nem tervezünk. Húsvét után egy hosszas előkészítés és egyeztetés után Székesfehérváron szeretnénk lebonyolítani egy kihelyezett bizottsági ülést, és talán a katonai titkosszolgálatok meghallgatása is bekövetkezik a közeljövőben.
Köszönöm szépen a miniszter úrnak és képviselőtársaimnak is, hogy eljöttek. (Dr. Petrétei József: Köszönöm szépen.)
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 25 perc)
|
|
Dr. Lázár János |
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese