HRB-9/2007.
(HRB/1-29/2006-2010.)
az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának
2007. április 18-án, szerdán 12 óra 13 perckor
az Országház földszint 93. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Elnöki megnyitó, napirendi javaslat *
A napirend elfogadása *
Az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről szóló J/2623. számú jelentés általános vitája *
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése *
Kérdések, válaszok, reflexiók *
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról *
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese 2006. évi tevékenységéről szóló J/2098. számú jelentés általános vitája *
Dr. Lenkovics Barnabás szóbeli kiegészítése *
Dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Válaszok, reflexiók *
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról *
Az adatvédelmi biztos 2006. évi tevékenységéről szóló J/2100. számú beszámoló általános vitája *
Dr. Péterfalvi Attila szóbeli kiegészítése *
Kérdések, válaszok, reflexiók *
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról *
Egyebek *
Az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről szóló J/2623. számú jelentés általános vitája
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló J/2098. számú jelentés általános vitája
Az adatvédelmi biztos 2006. évi tevékenységéről szóló J/2100. számú jelentés általános vitája
Egyebek
Elnököl: Keleti György (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Juhász Gábor (MSZP)
Laboda Gábor (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Dr. Vadai Ágnes (MSZP)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Lázár János (Fidesz) Dr. Kontrát Károlynak (Fidesz)
(megérkezéséig:) Juhász Gábor (MSZP) Mécs Imrének (MSZP)
Ecsődi László (MSZP) Keleti Györgynek (MSZP)
Rába László (MSZP) Dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz) Tóth Gábornak (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz) Básthy Tamásnak (KDNP)
Dr. Kovács Árpád elnök (Állami Számvevőszék)
Hudik Zoltán főcsoportfőnök-helyettes (Állami Számvevőszék)
Dr. Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa
Dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese
Dr. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 13 perc.)
Elnöki megnyitó, napirendi javaslat
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke - a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Mielőtt a napirendre rátérnénk, a helyettesítések rendjéről szeretnék bejelentést tenni. Rába László urat Gál Zoltán, Ecsődi Lászlót Keleti György, Juhász Gábort az érkezéséig Mécs Imre, Lázár János urat Kontrát Károly, Nyitray Andrást Básthy Tamás és Csampa Zsoltot Tóth Gábor helyettesíti. Ez azt jelenti, hogy a bizottságunk határozatképes. Ezzel rátérnék a napirendi javaslatra.
(Juhász Gábor megérkezik a bizottsági ülésre.)
Amint képviselőtársaim ezt írásban megkapták, első napirendi pontnak javasolnánk az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről szóló J/2623. számú jelentés általános vitára való alkalmasságának a megtárgyalását. Második napirendi pontként az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló J/2098. számú jelentés általános vitára való alkalmasságának a megvitatása történne meg. Harmadik napirendi pontként az adatvédelmi biztos beszámolóját tárgyalnánk a 2006. évre vonatkozóan, amely J/2100. számmal érkezett meg a bizottság tagjaihoz. Ez is az általános vitára való alkalmasság eldöntését jelenti. Negyedik napirendként szerepel az "egyebek." Nekem nincs ilyenem, ha az uraknak van, akkor kérem, rendezzék a gondolataikat!
Az a kérdésem, hogy ki az, akinek ettől eltérő javaslata van. (Nincs ilyen jelzés.) Ilyen nincs.
Kérem képviselőtársaimat, hogy aki egyetért a napirendi pontokkal, az a helyettesítés figyelembevételével szíveskedjen szavazni! (Szavazás.)
Tizenöt igen szavazat, a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet.
Az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről szóló J/2623. számú jelentés általános vitája
Első napirendi pontként tehát az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről fogunk tárgyalni. Tisztelettel köszöntöm dr. Kovács Árpád urat, az Állami Számvevőszék elnökét és Hudik Zoltán főcsoportfőnök-helyettes urat, szintén az ÁSZ képviseletében.
Én azt javaslom, hogy mivel képviselőtársaim az írásos anyaggal találkoztak, megkapták, ismerik, adjunk lehetőséget Kovács Árpád úrnak egy szóbeli kiegészítésre, és azt követően kérdésekre, majd véleményekre kerülne sor. Ha ez így megfelel képviselőtársaimnak, akkor megadom a szót Kovács Árpád úrnak.
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt köszönöm a lehetőséget. Az Állami Számvevőszék munkája iránti parlamenti érdeklődést és támogatást mutatja, hogy az idei sorozatban 11 bizottság tárgyalja az Állami Számvevőszék éves beszámolóját és a közpénzügyek szabályozásával kapcsolatosan téziseinket, elképzeléseinket, ami a korábbi évekhez képest óriási változást jelent.
Az első dolog, amit szeretnék önöknek mondani, és megpróbálok nagyon rövid lenni, mindenekelőtt az, hogy mindig kérdés, hogy ki őrzi az őrzőket. Az Állami Számvevőszék saját gazdálkodását, az Országgyűlés akaratából, az Országgyűlés kijelölése alapján független könyvvizsgáló ellenőrzi. A független könyvvizsgáló elvégezte a vizsgálatát, és a mi rendelkezésünkre bocsátott zárónyilatkozata és véleménye szerint az Állami Számvevőszék gazdálkodása megbízható és valós képet mutat. Gazdálkodási hibát az ellenőr nem talált nálunk, amit én nagyon fontosnak tartok, még akkor is, ha az Országgyűlés akaratából az Állami Számvevőszék elnöke nem felelős az Állami Számvevőszéknél folyó gazdálkodásért, a főtitkár látja el a fejezetgazda szerepét. A magam részéről ezt nagyon fontos garanciális és megnyugtató dolognak tartom, hogy ez a munka megtörtént.
A másik, amit szeretnék jelezni, hogy általában az önök bizottságát érintő területen az Állami Számvevőszék a korábbi években számos jelentős vizsgálatot végzett. A 2005. év és a 2006. év viszonylag csendes volt, természetesen a Honvédelmi Minisztérium fejezeti ellenőrzése keretében a szükséges vizsgálatokat elvégeztük. Az Állami Számvevőszék vizsgálata a felsőoktatás keretében érintette a Zrínyi Miklós Egyetemet. Most tervezünk majd a norvég számvevőszékkel együttműködve egy nagyon érdekes vizsgálati összehasonlításra is lehetőséget teremtő anyagot, ami a honvédelmi felkészülés és a hadsereg átállításával kapcsolatos norvég és magyar állami számvevőszéki összehasonlítást fogja tartalmazni. Ennek majd mindjárt mondom a hátterét is, hogy honnan származik ez a gondolat.
Azokon a területeken, amik a bizottságot érintették, a gazdálkodás alapvetően rendezett volt. Nem találtunk olyan kirívó szabálytalanságokat, amelyeket az Állami Számvevőszéknek súlyosan kifogásolnia kellett volna. Ismereteim szerint ez a gazdálkodási fegyelem továbbra is jellemzi a honvédelmi bizottságnak a szakterületet érintő területét.
Én ezt rendkívül fontosnak és jónak tartom. Abból a szempontból különösen nagyra értékelem, hogy a másik tapasztalatunk, ami általános, hogy azoknál a tárcáknál, ahol jelentős átszervezések és átalakítások voltak, általában súlyos elszámolási nehézségek vannak. Ilyen például kiemelten a gazdasági tárca területe, ahol évek óta nehézségekbe ütközött az elfogadás; ilyen volt a családvédelem, az ifjúságvédelem kérdésköre, a sport, ahol különböző modulokból raktak össze tárcákat. Ezek a pénzügyi gazdálkodásra nem gyakoroltak jó hatást. Ez jellemző módon érintette ezt a területet.
Nem volt viszont jellemző azon a területen, ahol jelentős csökkentések, átalakítások, strukturális szerveződések voltak, ez a honvédelem területe volt.
Utalnék arra, hogy milyen új - idézőjelben mondom - "kalandra" vállalkozunk. A norvég számvevőszék elnöke korábban honvédelmi miniszter és a parlament elnöke volt. Ebbéli minőségében szerintem jó ismerőse itt az uraknak és egy nagyszerű, kedves, kellemes ember. Magyarországon járt, és kitaláltuk azt, hogy annak ellenére, hogy más helyzetünk van, megpróbáljuk összehasonlítani, ami összehasonlítható, a hadsereg átalakítását, modernizációját, az elhelyezések vonatkozásában a tisztek, a foglalkoztatás, a létszámcsökkentések alakítását.
10
PÉ 11 (Kovács Árpád)
Ebből le lehet vonni majd olyan következtetéseket, hogy mennyiben simulunk bele részletesen vizsgálati szempontból azokba a trendekbe, amelyek vannak. Hozzáteszem: nem akarom a bizottság idejét anekdotázással zavarni, amikor Norvégiában jártam, honvédelmi létesítményeket láttam, nyilvánvalóan az embernek van bizonyos érdeklődése... (Mécs Imre: Ez idetartozik!)... ez is idetartozó rész, tehát szeretném mondani, hogy egy kiegyensúlyozott kapcsolat volt, de olyan indoka nem volt ezen a vizsgálaton túl, ami ezen a területen kiemelten az elmúlt évekhez képest az Állami Számvevőszék figyelmét betöltötte volna.
Hozzá kell tenni, hogy az Állami Számvevőszék valóságosan kapacitásainak a 35 százalékából gazdálkodik, tudniillik 65 százalékát 38 törvény határozza meg. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy jó megoldás-e az, hogy különböző kötelezések jelennek meg. Ez a 38 törvény érinti természetesen az MTI gazdálkodását, az ÁPV Rt.-t, a költségvetési zárszámadást, a költségvetés készítésének a folyamatát, a politikai pártokat, néhány alapítvány ügyét. Tehát rendkívül nagy a determináció az ellenőrzési tervekben, és ebből adódóan azokra a területekre igyekszünk koncentrálni, ahol nemcsak jelentős a pénzfelhasználás, hanem az állampolgárok életét a létező legközvetlenebbül érinti. Például a múlt évben négy vizsgálat volt az iskolarendszerhez kapcsolódóan, vizsgáltuk a fekvőbeteg-ellátás helyzetét, foglalkoztunk most, és most lett készen a kórházi gyógyszerellátás vizsgálati jelentése. Szeretném elmondani, hogy mindazok az egészségügyi szakellátások kérdése, tehát egy olyan jellegű felfogásunk van, hogy az állampolgárokat a bölcsőtől a sírig, ami elkíséri, az állam gondoskodása vagy nem gondoskodása, az milyen területet jelent.
A másik pedig, ami a feszültségpontok érzékeléséből adódott, ez pedig a köz- és magánfinanszírozás közös vonulata. Azt szeretném mondani, hogy azokat a tapasztalatokat tudjuk hordozni, hogy nagyon jelentősek az üzleti jellegű finanszírozásba vetett remények, és egy olyan összehasonlítási asszimetria érvényesül, hogy a tökéletlenül működő állami szolgáltatásokat hasonlítjuk össze egy elméletileg működő piac lehetőségeivel, és nem a valóságosan működő piac faultjaival és problémáival. Ezek a PPP-programok során világosan láthatók, ilyen jellegű beruházással, ami valóságosan kiegyensúlyozottan, nem aszimmetrikus kockázatviseléssel valósult meg, az Állami Számvevőszék még nem találkozott. A Művészetek Palotáját említeném, a sportcsarnokot, autópálya-beruházásokat, fogjuk vizsgálni a kollégiumok helyzetét is.
Tehát látható - és a gazdasági bizottság mai délelőtti ülésén ez felmerült -, hogy meg kellene oldani ezeknek a kérdéseknek a szabályait és garanciáit, hogy ez a bizonyos asszimetria felszámolódjon, és a kockázatok tekintetében egyforma legyen.
A másik gondolat, amit szeretnék mondani, és úgy gondolom, hogy a bizottság számára talán informatív, hogy az Állami Számvevőszék az az intézmény, ami a parlament akaratából - és külön köszönném ezt is a tisztelt képviselő hölgyeknek és uraknak - ma is egy programköltségvetés alapján dolgozik. Körülbelül júliusra ezekkel a megszorításokkal kialakul egy ellenőrzési körvonal, hogy mit fogunk az elkövetkező évben elvégezni és bizonyos további kitekintéssel. Ebből számoljuk ki a kapacitás-szükségleteket, beleértve a szakértőket, számítógépet, nyomdaköltséget, segédüzemek költségeit, és lényegileg, amikor az Országgyűlés elé terjesztjük a költségvetési javaslatunkat - az önök akaratából ezt nem kell a kormányon keresztül vinni, vagyis a kormányon keresztül terjesztjük be, de nem változtat rajta a Pénzügyminisztérium -, akkor ezt a programköltségvetést lényegében az Országgyűlés jóvá szokta hagyni. Még abban az esetben is, ha ebben bizonyos feszültség van, és ez külön jólesett, jó pár olyan megkeresés volt, kedves gesztus volt a költségvetésünkkor, hogy ebből a pénzből hogyan fogtok tudni kijönni. Azt szoktuk mondani, hogy kiszámoltuk, ki fogunk jönni, kiegyensúlyozott pénzügyi gazdálkodás jellemzi az Állami Számvevőszéket.
Ez 2006-ban 1500 helyszíni ellenőrzést tett lehetővé, ez egy óriási szám, és több mint 1100 javaslatnak a tételét. Nagyon sok javaslat, és ez egy minőségi változás a korábbi évekhez képest, az Országgyűlés még azokban az esetekben is, ahol ebben politikai konszenzusra volt szükség, azokat a javaslatokat, amelyek a finanszírozás technikai korszerűsítéséhez kapcsolódtak, ezeket megvalósította. Tehát az Állami Számvevőszék javaslata az Országgyűlés szintjén is és a kormányzat szintjén is olyan 90 százalékban megvalósult. Ez egy óriási arány. Azt mondják egyébként, hogy egy elemző szervezet, ha 10 százalékban a javaslatait elfogadják, akkor eltartja magát. Tehát ha így nézzük, az Állami Számvevőszék eltartja magát abban az értelemben is, hogy az Országgyűlésnek tett javaslatunk alapján lényegileg a költségvetésünkkel azonos nagyságrendben korrigálódik évről-évre az állami költségvetés végszám-sorozata.
10 százalék, ami tulajdonképpen nem hasznosul. Ez a 10 százalék azonban a közpénzügyeknek a generális menedzseléséhez kapcsolódik, az önkormányzati törvény világához, a közoktatás területén azokhoz a kérdésekhez, amelyek szintén az önkormányzati törvénnyel függenek össze, a költségvetés tervezési mechanizmusához kapcsolódnak. Tehát olyan, amiben politikai konszenzusra volna szükség.
Ez az iniciálás adta azt a gondolatot a múlt évben - és ebben megerősített bennünket az országgyűlési vita is -, hogy próbáljunk egy közpénzügyi szabályozási tézisgyűjteményt vagy koncepciót felvázolni. Ezt a Pénzügyminisztériummal együttműködve megtettük. A munka elindult. Lényegileg a megközelítés módja, szemlélete a Pénzügyminisztériumnak és az Állami Számvevőszéknek azonos. Mi intézményi kérdésekkel nem foglalkoztunk, hanem a szabályozásnak olyan irányait jelöltük meg, amit a magunk részéről fontosnak tartunk.
Négy törvény köré rakható ez, a Pénzügyminisztérium részéről ez előrehaladt már. Az egyik a vagyonkezeléssel kapcsolatos elképzelések, a másik a státusztörvény, ami a költségvetési intézmények helyzetének meghatározója, a harmadik, amiről elindul a vita a holnapi nap folyamán az Országgyűlés felsőházi termében egy konferencián, és a háttérben különböző tanulmányok készülnek a költségvetési tervezés folyamata szabályozásának a mechanizmusa, és a negyedik, amiben valószínűsíthetően a legnagyobb vita lesz a szakértők között is, az, hogy definiálható-e, meghatározható-e hosszabban, pontosabban hosszabb távra az állami feladatok köre, ami adott esetben elvezet bizonyos alkotmányos kérdések rendezésének ügyéhez.
20
21/MM (Kovács Árpád)
Vannak olyan szakértők, akik azt vallják, hogy nem. A Pénzügyminisztérium munkatársaival magam azt vallom, hogy a jelenleginél pontosabban definiálhatók ezek a kérdések, és nem tartható fent az az álláspont, amit több pénzügyminiszter a fejemet megsimogatva mindig ki szokott fejezni, hogy: "Árpi, az közfeladat, állami feladat, amit 50 plusz 1 szavazattal a parlament megszavaz, nekünk meg össze kell kaparni rá a pénzt." Tehát ezen a szemléleten kell valamiféleképpen változtatni.
E kérdés körül várhatóan igen jelentős vita fog kialakulni. Szeretnénk ezt stabilabban meghatározni. Ennek természetesen vannak intézményi konzekvenciái is. A készítés mechanizmusában felmerült a költségvetési hivatal, a költségvetési tanács, az Állami Számvevőszék kérdése. Mi a magunk részéről azt mondjuk, hogy bármelyik megoldás támogatható, az alapkérdés az, hogy a költségvetés készítésének a határidőit, a stabilitását, a kontrollszámítások elvégzésének az időtartamát kellene szabályozni. Nem tagadom, a múlt évben végül is 5 napunk volt a költségvetési vélemény elkészítésére, amit természetesen megoldottunk, hiszen melyik az a számvevőszéki elnök, amelyik felvállalja azt, hogy bejelenti az Országgyűlésnek, hogy nem tud véleményt adni, és nem indul el a vita? Ez alkotmányos kötelezés kérdése, és akkor nincs költségvetés január 1-jén. Tehát ebből a helyzetből szeretnénk tulajdonképpen kitörni.
Végül azt szeretném jelezni, hogy az Országgyűlés költségvetési bizottsága 3 pontból álló határozati javaslatot fogadott el tegnap, amiben "az Országgyűlés megállapítja, hogy az Állami Számvevőszék 2006-ban teljesítette a kötelezettségeit. Elfogadja a pénzügyi beszámolóval alátámasztott jelentését, és elismerését fejezi ki - írja a határozat - 'A közpénzek szabályozási tézisei' című dokumentum elkészítéséért."
Tehát azon szabályozási koncepcióért, amihez most délelőtt a gazdasági bizottság azt a módosító indítványt tette hozzá, hogy: "és felkéri a kormányt, hogy hasznosítsa a téziseket az államháztartás újraszabályozása során." Tisztelt Bizottság! Itt tartunk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A megbeszélésünk szerint most a kérdésekre kerül sor, amennyiben van képviselőtársaimnak kérdése. (Jelzésre.)
Mécs képviselő úré a szó.
MÉCS IMRE (MSZP): Köszönöm szépen az elnök úr impresszív összefoglalását.
Két dolgot szeretnék megkérdezni. Felcsigázta az érdeklődésemet ez a közpénzügyi tézisgyűjtemény. Mikor lehet ebből látni valamit és tanulmányozni?
A másik kérdésem az volna, hogy az Állami Számvevőszék foglalkozott-e egyáltalán a közbeszerzési törvény alóli parlamenti bizottsági felmentésekkel? És ha igen, milyen tapasztalatai voltak? Mert magam is arra gondoltam, hogy jó lenne ezzel kapcsolatban a magunk számára valamilyen követelményrendszert lefektetni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gál Zoltán képviselő úré a szó.
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Megjegyzésszerű kérdést szeretnék feltenni. Arról van szó, az elnök úr is utalt a tájékoztatója utolsó mondataiban azokra a vitákra, amelyek a közpénzügyek rendszere, felhasználása, ellenőrzése stb. kapcsán zajlanak.
Itt közbevetőleg jegyzem meg, hogy az a pénzügyminiszter, aki azt mondta, hogy arra kell a pénz, amit az Országgyűlés 50 plusz 1 szavazattal megszavaz - ebben azért van némi igazság. Az most más kérdés, mindnyájan tudjuk, hogy viszont abban is nagyon sok igazság van, és jó lenne, hogy ha tényleg követelmény lenne, hogy amikor szavazunk bizonyos dolgokról, akkor azért felmérnénk annak az anyagi konzekvenciáit.
Az ehhez kapcsolódó kérdésem, ha annak lehet minősíteni, az lenne, hogy mivel ez a közeljövőben remélhetőleg érinti a bizottság feladatkörébe tartozó szerveket - az államreform kapcsán zajlik egyfajta integráció, illetőleg koncentráció a szerveket illetően is, meg a feladatköröket illetően is -, ha lehet erre a kérdésre válaszolni, az Állami Számvevőszék tapasztalata szerint ez a folyamat segítheti-e a közpénzügyek átláthatóságát, hatékony felhasználását? Magyarán beleillik-e abba a trendbe, ami a közpénzügyek rendszerének reformjára, változtatására vonatkozik?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy több kérdés nincs, ezért átadnám az elnök úrnak a szót.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Nagyon röviden tudok válaszolni. A közpénzügyi gyűjteményt oda is adtam a képviselő úrnak.
Hozzá kell tenni, hogy rajta van minden képviselő úr részére az interneten. A parlamenti takarékosság jegyében most nem küldjük ki minden képviselőnek, hanem internetes továbbítás működik. Az ÁSZ honlapján is megtalálható, de ha a képviselő urak a bizottsági példányon túl igényelnek írásbeli példányt, akkor boldogan rendelkezésre bocsátjuk. Mécs képviselő úrnak oda is adtam a saját példányomat, majd kérek a kollégáimtól egy másik szabályt.
Tartalmilag a dolog lényege ebben az, hogy a sajtó nem volt egészen pontos, tehát összhang van a három reformmunkálat között, és ez kicsit már Gál képviselő úr megjegyzését is tartalmazza. Az Államreform Bizottság inkább intézményi beállítottságú, a Pénzügyminisztérium inkább szabályozási, az Állami Számvevőszéknek ez a tézisgyűjteménye a közpénzügyek vonatkozásában pedig megpróbál a kettő között valamiféle hidat teremteni. A mi felfogásunk az, hogy az intézményi struktúra részben következmény, miközben visszahat a szabályozási kérdésekre, de arra rögtön válaszolnék is.
A közbeszerzések vonatkozásában az Állami Számvevőszék esetileg foglalkozott a mentességek ügyével. Ha igényelték tőlünk, ezeket a vizsgálódásokat elvégeztük, és nem volt negatív tapasztalatunk. Az igazság az, hogy a Bizottság ezzel kapcsolatos döntéseinél tudomásul kellett venni ezt a beadást. Azt hiszem, az A26-os beszerzésénél volt ilyen. (Hudik Zoltán jelzésére.) Ott is, több helyen is előfordult ennek a kérdése.
A közbeszerzésekkel kiemelten foglalkozunk, elsősorban önkormányzati területen. Engedjenek meg annyi kitérőt, hogy ha ma Magyarországon a korrupciós kockázatokról beszélünk a közbeszerzések területén, akkor nagyságrendileg nagyobb az önkormányzati terület veszélyeztetettsége. Erre most készült egy tanulmány, amiben a kollégáim is részt vettek, és hogy magamat dicsérjem, én is lektora voltam a tanulmánynak.
A közvetlen érdekeltségek és az üzletemberek bevonulása a képviselő-testületekbe vadonatúj helyzetet teremtett, amire szabályozási oldalról tulajdonképpen a legkevésbé sem vagyunk felkészülve. S amikor a magyarországi korrupcióról beszélünk, akkor ez nem a központi közigazgatás szintjén jelenik meg, bár mindig van veszélyeztetettség, hiszen az igazi nagy ügyek ott merülnek fel, lásd a volt NATO-főtitkár történetét külföldön is, de az úgynevezett lélekmérgező napi korrupció megjelenése ezen a területen óriási arányú. Jellemző módon itt kellett ez, a felhatalmazással éltünk is, és azt hiszem, 26 esetben indítottunk - fejből mondom a számot - a Közbeszerzési Döntőbizottságnál eljárást. Különböző büntetések meg is születtek ebben az ügyben különböző beszerzések kapcsán.
Ennek a döntő része egyébként önkormányzati területre vonatkozó közbeszerzési problematikát hozott. Ha a képviselő urakat erről a területről érdekli a tanulmány, akkor nagyon szívesen beszerzem, és rendelkezésére bocsátom Mécs képviselő úrnak az anyagot. (Mécs Imre: Köszönjük szépen.)
Gál Zoltán úr kérdése, a közpénzügyek rendszere, száma és a "mi a feladat" kérdésköre. Nagyon érdekes ellentmondások vannak. Az Országgyűlés szintjén ma is érvényesül az a külföldi szóhasználatban Paygo elvnek nevezett elv, hogyha egy képviselő módosító indítványt nyújt be, minden kiadási tételnek meg kell lennie a fedezeti oldalának.
30
PÉ 31 (Kovács Árpád)
Igen ám, egy tételnél nem szerepel, az általános vitában, tehát akkor, amikor valaki egyedileg mozog, az egy alapkérdés volna, hogy amikor az egész költségvetésről zajlik az általános vita, ott is meg kellene lenni minden tétel fedezetének tulajdonképpen, és nem abban az általános menetben kellene. Tehát ha egy ilyen hivatal feláll, akkor az első ilyen kérdés az, hogy érvényesíthető-e ez a Paygo-elv, amit az angolszász szóhasználat használ a költségvetés általános vitájának a folyamatára. A kormány anyagára érvényes-e?
Tehát ezt a vizsgálatot nem tudjuk elvégezni most, ebben a felállásban, elsősorban időhiány miatt, csak a kockázatokat tudjuk jelezni. Ha így döntenek, akkor megtehetik természetesen vagy egy hivatalban vagy máshol az alapfeltételét, de ebben a parlamentnek kell adott esetben a kormányzatot korlátozni. Mindenféleképpen minden szabályozásnak van két alapelve: az egyik az, hogy a parlament szuverenitása sérthetetlen, tehát egy hivatal nem vonhatja el ezt a szuverenitást, ez mindig tanácsot ad, egy tanács sem vonhatja el. Az Állami Számvevőszék is legfeljebb véleményt mondhat, amihez azonban kellene egy olyan idősor, pénzügyi limitsor, finanszírozási sor, finanszírozás-technikai megoldás, mint például ez a kifizetési információs bázissor, aminek a meglétéhez viszonyítani lehet.
Az államreform ügyéhez szeretném elmondani, hogy ma az Állami Számvevőszék hatáskörébe 20 ezer intézmény tartozik. Ez egy elképesztő szám tulajdonképpen. Az önkormányzatok közül 13 ezer önkormányzati intézmény és 3200 önkormányzat, keretszámot mondok. Ebből a 3200 önkormányzatból gazdálkodási kockázata körülbelül 300 önkormányzatnak van, mert ez úgy viselkedik, mint egy vállalkozás. Itt jelenik meg ez a fajta területbevonás, vállalkozói érdek, kiadom az engedélyt, ha a tesóm az építtető, akkor ez a dolog működik, és a másik 2900 önkormányzatnál tulajdonképpen pénzelosztás zajlik. A kérdés az, megint közpénzügyi szabályozás kérdése, hogy meg lehet-e lépni ezt a különbségtételt az önkormányzatok között? Szabad-e ilyet csinálni?
Ezt nem tudja az Állami Számvevőszék eldönteni, ami azt jelenti, hogy a mintavétel nem teljesen csak a pénzügyi nagyságrend, hanem az intézményi kockázat alapján is zajlik. Tehát az Állami Számvevőszéknek egy nem prudens gazdálkodása, elnézést, azt mondom, hogy katasztrofális intézményi kockázatot jelentene, vagy az államfő gazdálkodási hibája vagy az Országgyűlés mismanagement-je. Ebből adódóan minden intézményi korszerűsítés a pénzügyi ellenőrzésnek és a finanszírozásnak az egyszerűsítését jelenti.
Tehát ha képesek vagyunk ebből a 805 intézményből, ami központi szinten van, ésszerű módon, ésszerű határok között egyszerűsítéseket csinálni, akkor a dolog egyszerűbb. Kisebb a kockázata is természetesen. Ami rossz - és erre utaltam az előzőnél -, a formális összevonás, minisztériumi dominóknak az összerakosgatásai, ha a pénzügyi folyamat nincs megtervezve, persze mind fejre állással jár. Tehát egész egyszerűen nincs meg.
Tehát van olyan intézmény, aminek a pénzügyi mérlegeit nem találják. Azért, mert nyugdíjazták az illetőt, aki ezzel foglalkozott, valahol egy szekrényben dekkol az egész anyag, megszakadt a folyamat, az Állami Számvevőszék ugyanis kéri a minisztériumhoz tartozó intézmény dokumentációját, és nem találják. Ez az Országgyűlés szintjén nyilvánvalóan egy súlyos pénzügyi hibaként jelenik meg. Ez jellemző.
Tehát igen, van, ez a válasz képviselő úr kérdésére, hogy jelentős lehetőségek vannak ebben, és vannak - a jelentésünk erre utal - például a kistérségi szervezések vonatkozásában, amikor formálisan állnak azért össze, hogy a pénz lehívható legyen. Az is egy más minőség, mint akkor, amikor ennek valamilyen szabálymechanizmusa létezik és nem a pénz megszerzése. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim! A véleményekre térnénk rá, amennyiben van. Ha nincsen, akkor lezárnánk a napirendet. (Nincs jelzés.) Úgy tűnik, hogy a bizottság tagjai elégedettek egyrészt az anyaggal, másrészt a kérdésekre adott válaszokkal.
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
Kezdeményezném akkor a szavazást. Ha képviselőtársaim egyetértenek az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről szóló J/2623. számú jelentés általános vitára való alkalmasságával, kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag, 15 szavazattal elfogadta.
Köszönöm szépen a jelenlétet és a hasznos tájékoztatást.
A bizottság előadót nem jelölne, legalábbis ez a javaslatom, hanem az egyhangú egyetértést írásbeli ajánlás formájában adnánk le, ha egyetértenek képviselőtársaim. (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy nincs ellenvélemény.
Képviselőtársaim! Mivel 13 órára érkeznek az ombudsman urak és a helyettesek, ezért javaslom, hogy tartsunk szünetet, mert egy másik bizottságban addigra fogják befejezni. (Dr. Kontrát Károly: Már végeztek!) A megállapodás az, hogy 13 órára érnek ide. Kérem önöket, hogy kávé és tea fogyasztásával ezt a pár percet szíveskedjenek hasznossá tenni.
40
41/MM
(Szünet: 12.47 - 12.57)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatnánk az ülésünket a második napirendi ponttal, melynek címe: Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese 2006. évi tevékenységéről szóló J/2098. számú jelentés általános vitára való alkalmasságának az eldöntése.
Tisztelettel köszöntöm dr. Lenkovics Barnabást, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, illetve dr. Takács Albert urat, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettesét, valamint munkatársaikat.
Azt javaslom a kialakult hagyományok szerint, hogy amennyiben az országgyűlési biztos úrnak, illetve az általános helyettes úrnak van szóbeli kiegészítése, akkor röviden kérnénk ezt. Amennyiben ez megtörténik, utána a kérdések és a vélemények hangzanának el. Arra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy külön harmadik napirendi pontként fog szerepelni az adatvédelmi biztos úr beszámoltatása, illetve a jelentés megtárgyalása, tehát őt most ennél a napirendnél ne kérdezzék.
Képviselőtársaim, akkor átadnám a szót az országgyűlési biztos úrnak. Kérem, amennyiben van szóbeli kiegészítése, szíveskedjék röviden megtenni!
Dr. Lenkovics Barnabás szóbeli kiegészítése
DR. LENKOVICS BARNABÁS, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ez a 6 évre választott ombudsmanok utolsó teljes naptári éve volt, és ilyen értelemben eltér az eddigi beszámolóktól. Mód van arra is, hogy visszatekintsünk, és hogy a jövőbe is tekintsünk. A beszámolóban 208-211-ig van egy összefoglalás erre vonatkozóan.
Amit mi 2001-ben vállaltunk, hogy ennek az új intézménynek az elődeink által lerakott alapjain tovább építkezünk, tovább szilárdítjuk ezt és a társadalmi, politikai elfogadottságát erősítjük, úgy érezzük, ezt sikeresen teljesítettük ez alatt a 6 év alatt.
Kettőnk feladatköre, az általános biztosé és az általános helyettesé rendkívül heterogén. Ez egy belső szervezeti kérdés, hogy bár általános helyettes az elnevezés, de merthogy az Országgyűlés ugyanúgy kétharmados többséggel és személy szerint választja meg, ezért gyakorlatilag négy biztosként működünk, az egy közös hivatalon belül van négy, egymástól független iroda. Még az általános biztos és az általános helyettes között is van egy ügycsoport-megosztás, és külön iroda áll a rendelkezésünkre 25 és 30 fővel. Ilyen értelemben ugyan közös a beszámolónk, de az ügyek egymástól elkülöníthetők.
A 2006. év, mivel ez egy választási év volt, sőt országgyűlési és önkormányzati választási év, továbbá egyéb politikai események is zajlottak, ez érzékelhető az ügyszámok, a panaszok csökkenésében. De ez így volt 2002-ben, és így volt már '98-ban is, tehát a választási évben 1000 körüli panaszbeadvánnyal kevesebb érkezik. Az állampolgárok figyelme valahogy átterelődik más fontos kérdésekre.
A 6 év alatt, sőt a 12 év alatt is éves átlagban 6 ezer panasz érkezett az általános biztoshoz és a helyetteséhez. Ez nagyjából azonos belső megoszlást tükröz. Amit 2006-tal kapcsolatban kiemelnék, az az első helyre került ügycsoport, az összes panasz 11,2 százaléka. Ez 650 körüli panasz, az egészségbiztosítási, a nyugdíjbiztosítási rendszert és a munkához való jogot, a munka biztonságát érintő panaszkör.
Ez azért kiemelendő, mert a szociális biztonsághoz való jogcsoport részét alkotja az egészségügyi ellátás, a nyugdíj és a munka, és ahonnan a legtöbb panasz érkezik, annak fontos jelzés értéke van. Ott általában az állampolgárokat közvetlenül érintő negatív jogszabályi rendelkezések lépnek hatályba - korlátozások, leépítések satöbbi -, és ezeket tükrözik ezek az adatok.
Megemlíteném, hogy a bepanaszolt szervek vonatkozásában a polgármesteri hivatalok, a bíróság és a rendőrség az a három szervezetfajta, amelyek ellen a legtöbb panaszt nyújtják be.
50
PÉ 51 (Lenkovics Barnabás)
Ebből az első magyarázata, hogy az állampolgár direkt módon és közvetlenül mindig a polgármesteri hivatalban találkozik hatósággal és ügyintézővel, és attól szenved el direkt, közvetlen módon sérelmet. A bíróságokat azért kell ismételten szóba hozni, mert nálunk nincs igazságügyi ombudsman, az általános ombudsmanok pedig nem vizsgálhatják a bíróságokat, nemcsak az érdemi döntést, de az eljárásukat sem, holott mondjuk az eljárás évekig történő elhúzódása vagy a bírói pulpitusról a bánásmód, a stílus ugyanúgy sérelmes lehet, mint egy hatóság esetében, és mondjuk a svéd vagy a holland ombudsman ebben a vonatkozásban vizsgálhatja a bíróságokat.
Tehát az, hogy 12 éve 10 százalék körüli a hozzánk a bíróságokkal szemben benyújtott panasz, az figyelemre méltó és valamit itt a jövőben jó volna lépni, hogy ne Strasbourgba kelljen menni a magyar bíróságok ellen panaszt tenni, és ne súlyos euróezrekre bírságolják a magyar államot, amit itt helyben meg lehetne oldani jogorvoslati fórummal, azt itt kellene megoldani.
A rendőrség ellen benyújtott panaszokról Takács Albert majd részletesebben fog szólni, de mivel a rendőrség mindenütt a direkt erőszak alkalmazásának szervezete is, így természetes, hogy onnan több panasz érkezik.
Megemlítem, hogy a gazdálkodó szervezetekkel szemben benyújtott panaszok száma és aránya évről évre kismértékben bár, de egyértelműen növekszik. Az általános biztos és a helyettese, szemben az adatvédelmi biztossal, aki vizsgálhatja a magánszféra adatkezelését, mi nem vizsgálhatjuk. Tehát ha egy munkaadó a munkavállalójával szemben vagy egy eladó a vevővel szemben stb. követ el súlyos, emberi méltóságot sértő magatartást vagy hasonlót, nem terjed ki rá a vizsgálati hatáskörünk. A banki és a biztosítási szféra annyiban kivétel, hogy ott közvetve a PSZÁF-on keresztül módunk van vizsgálatot kérni és elvileg magának az PSZÁF-nak az eljárását, esetleges mulasztásait vizsgálhatjuk. Ha az állampolgári szükséglet az, hogy nemcsak a közhatalmi szervnek, hanem egy gazdasági monopóliumnak, egy gazdasági hatalmaskodónak kiszolgáltatott és azzal szemben kér jogvédelmet, az ombudsman úgyis csak szószóló, legalább szót emelhetne az érdekében.
A másik ilyen terület a médiumok köre, ahol miután nincs média ombudsman sem, ugyanakkor az emberi méltóságot, az alapvető személyiségi jogokat igen gyakran durván is megsértik. Ez egy másik hiányszféra. Itt az ORTT az a szervezet, amelyik hasonlóan az PSZÁF-hoz, közvetve ugyan rendelkezésünkre áll, de nagyon puhák a jogosítványai és a fellépési lehetősége nem elég erős. Ezért ezt is minden bizottság figyelmébe ajánljuk, amikor majd az ombudsmani intézmény korszerűsítéséről, továbbfejlesztéséről gondolkodnak, így például a jövő generációk ombudsmanja felvetődése kapcsán. Akkor, amiket én itt felsoroltam, mondjuk szociális ombudsman, egészségügyi ombudsman, média ombudsman, bankbiztosítási ombudsman stb., van még néhány olyan terület, ahol legalább olyan súlyos jogsérelmek vagy azok veszélye merül fel, széles állampolgári rétegeket érintően, ahol legalább olyan indokolt lehetne szakombudsman létrehozása, illetve pontosan ugyanannyira nem indokolt, hanem az általános biztos és az általános helyettes jogkörét kell megerősíteni, és akkor ezek a problémák is jobban, alkotmányjogi értelemben kezelhetőkké válnak.
Ez lett volna, amit általános kiegészítésként a 2006-ról szóló beszámolónkhoz hozzáfűzni kívántam, és aztán szívesen válaszolok a kérdésekre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, akinek kérdése van, szíveskedjenek jelezni.
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Egy picit én is szólhatnék?
ELNÖK: Bocsánat, csak egy a jelentés, de tessék, parancsoljon!
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mint ahogy Lenkovics Barnabás ombudsman említette, a rendészeti, honvédelmi tárgykörbe tartozó ügyek, panaszok jórészt hozzám tartoznak.
A 2006. év során ezek mennyiségileg nem képviseltek különösebben nagy súlyt az ombudsman tevékenységében, kivéve a 2006 őszi eseményeket, éppen ezért erről majd külön szeretnék szólni.
Ami a honvédelmi, rendészeti ügyeket általában illeti, itt a legtöbb panasz, a legtöbb individuális panasz a hivatásos állományúak szolgálati viszonya körében keletkezett, a fegyelmezési eszközöknek, a fegyelmezési módszereknek az alkalmazását panaszolták többen. Jellegzetes és visszatérő panasz, hogy akit a fegyelmi eljárás során hosszabb időre felfüggesztenek és utóbb mégis az bizonyosodik be, hogy a terhére rótt cselekmény alól felmentik, az meglehetősen nehéz helyzetbe kerül, mert esetleg szolgálati helyét, ezt, azt, amazt betöltik, tehát ez problémát okoz, a felfüggesztésnek ez a korlátlan és határidő nélküli használata.
Tipikus probléma volt az áthelyezési kérelmekkel kapcsolatos probléma, amelynél azokat a szempontokat, azokat a személyes elvárásokat többnyire figyelmen kívül hagyják, amely egy ilyen áthelyezés hátterében áll, családi viszonyokat, egyebeket. Jellemző volt ez mondjuk a Budapesti Rendőr-főkapitányság gyakorlatára.
A harmadik tárgyként szeretném említeni állandóan visszatérő problémaként a járandóságokkal kapcsolatos panaszokat. Végül negyedikként szeretném megemlíteni a szolgálati idő törvényes mértéken túli alkalmazását.
60
61/MM (Takács Albert)
Például a hivatásos tűzoltóságnál, ahol ez irányú vizsgálatot folytattam, az derült ki, hogy a jelenlegi beosztási rend, a jelenlegi munkarend olyan, hogy a kötelezőnél lényegesen magasabb, 52 órás szolgálati időt sem lehet minden esetben figyelembe venni és ezt biztosítani.
Ezek a panaszfajták, amikről említést tettem, igazából nem különböztek a korábbi évek gyakorlatától. Egészen új panaszokkal, egészen új megközelítési móddal kellett azonban találkoznom azokban az ügyekben, amelyek a 2006 őszi eseményekkel álltak kapcsolatban. Miután a bizottsági meghallgatásokban bizonyos gyakorlatom most már van, mert nem ez az első bizottság, ahol jártam, az eddigi tapasztalatok, az eddigi ismeretek alapján úgy állítom össze ezt a mondandómat, hogy mintegy felkészülök arra, hogy a bizottság majd milyen dolgokat hoz előtérbe.
Mindezidáig a meghallgatásom során kifogásolták azt, hogy meglehetősen vérszegény, nagyvonalúan sommásan elintézett a panaszokkal kapcsolatos rész. Ehhez azt kell tudni, hogy 2006. október 23. után először nagy mennyiségben, azután egyre szórványosabban, de még ez év márciusában is érkeztek panaszok, amelyek különféle rendőri túlkapásokat kifogásoltak, és olyanok is, amelyek a rendőri intézkedések és a gyülekezési jog egymáshoz való viszonyát, a gyülekezési jog indokolatlan korlátozását panaszolták. Az összességében érkezett panaszok lényegében két nagy csoportra oszthatók. Körülbelül összesen 100 panasz érkezett hozzám, és az a két csoport, amiről beszélni fogok, nagyjából 50-50 százalékot képvisel.
A panaszok egyik része konkrét rendőri bántalmazást kifogásolt, amelyek olyanok, hogy a rendőr megverte, a földön húzta, megsebesítette, tehát a tipikus rendőri bántalmazással összefüggő panaszok. Ezekről azt kell tudni, hogy az ilyen cselekmények általában a bántalmazás hivatalos eljárásban bűncselekmény gyanúját vetik föl, és az ilyenfajta ügyek kivizsgálására nem az ombudsman, hanem az Ügyészségi Nyomozó Hivatal az illetékes. Ezeket az ügyeket tehát, ahogy érkeztek, át kellett tennem az Ügyészi Nyomozó Hivatalhoz.
Ehhez még azt kell tudni, hogy más olyan ügyekben, ahol rendőri túlkapás merült fel - hiszen azért ez szórványosan elő szokott fordulni, a jelentésben is szerepel a két újságíró, a Magyar Nemzet és a Népszava újságírójának az ügye -, ilyen esetekben az Ügyészi Nyomozó Hivatallal olyan együttműködés van, hogy természetesen a vizsgálatot, a nyomozást ők végzik, de azokat a szempontokat - mintegy kísérőlevélként -, amelyeket ezzel az üggyel kapcsolatban az ombudsman úgy általában megfogalmaz, anélkül, hogy a pontos tényeket ismerné, szoktuk velük közölni, és a vizsgálati stációkról ők is értesítenek bennünket.
Nem egyszer voltam az Ügyészségi Nyomozó Hivatalban olyan céllal, hogy információt szerezzek arról, hogy ennek vagy annak az ügynek a vizsgálata hol tart, és ezt el is szokták mondani, természetesen anélkül, hogy a beleszólást ebbe a dologba megengednék. Tehát ez a panaszoknak körülbelül egy része, a válasz ezekre az ügyészségtől várható.
A panaszok másik része, amelyek általánosabb kérdéseket vetettek fel, olyanok, mint a gyülekezési jog indokolatlan korlátozása, a rendőri brutalitás, a rendőrállam visszatérte, tehát nagy, átfogó kifogásokat fogalmaztak meg. Ezeknek a panaszoknak az egyesítésére és megválaszolására én azt a módszert választottam, hogy egy személyben, mindenki más közreműködése nélkül, a saját véleményemet fogom megfogalmazni. Az ombudsmani eljárás tipikusan úgy néz ki, hogy a munkatársaim előkészítenek, bedolgoznak, és akkor ez az aláírásommal jelenik meg a nyilvánosság előtt.
Az ügy jelentőségére és arra tekintettel, hogy a szabadságjogok e körére a hivatalba lépésemtől fogva egyébként is fokozottan odafigyelek és ez engem érdekel, úgy döntöttem, hogy ezt az egész összesítést én fogom elvégezni.
Erről értekezés azért nem található a beszámolóban, mert ez az anyag még nem készült el. Ez számos meghallgatás során azért vetett fel problémákat, mert ez valóban olyan jelentőségű eseménye volt a 2006. évnek, hogy talán furcsának tűnik, de esetleg annak a gyanúja is felmerül, hogy ezt én el akarnám esetleg sumákolni, vagy a megbízatási időm lejárta utánra halasztani - ez nem így van.
Ez a jelentés el fog készülni, és a meghallgatások során szerzett tapasztalataim alapján azt ígérem ennek a bizottságnak is, miután úgy tudom, hogy a plenáris vita május 7-én lesz, hogy ez olyan időpontban fog elkészülni, hogy a plenáris vitára is felkészülve mód legyen ezt a jelentést kézbe venni. Ezt azért mondom, mert az elmúlt meghallgatások során gyakorlattá vált, hogy akik a tevékenységemnek ezzel az elemével elégedetlenek, azok vagy ellenem szavaztak, vagy tartózkodtak a szavazásnál, amivel önmagában véve nincs problémám, csak a tartózkodásban érzek esetleg olyan szándékot, hogy nem akarnak egy olyan dolgot, egy olyan jelentést az igen szavazatukkal támogatni, amiről nem tudják pontosan, hogy fog kinézni. Tehát a tisztelt bizottságnak azt tudnám mondani, hogy ez az összeállítás el fog készülni.
De hogy egy picit még feltartsam önöket, ennek a készülő anyagnak a tartalmáról valamit szeretnék mondani. Az eseményeket sokféle kommentár kísérte, és többféle vizsgálati jelentés készült. Egyebek mellett az egyszemélyi munkán túl a várakozás egyik oka az, hogy az egyik vizsgálóbizottságnak éppen egy volt ombudsman volt a vezetője, és nem tartottam volna szerencsésnek, ha nagyon gyors egymásutánban az én észrevételeim is megjelennek.
Azzal együtt, hogy ez még nincs befejezett állapotban, azért el tudom mondani, hogy miről fog szólni. Én azt a módszert követem ebben a papírban, hogy kimutatom a jogszerű és a jogszerűtlen gyülekezés feltételeit, azért, hogy el lehessen választani, hogy a különféle események és folyamatok során melyek voltak azok, amelyek jogilag jogszerűnek értékelhetőek, és melyek azok, amelyek jogszerűtlennek értékelhetőek. Egész aprólékos elemzéssel mindenféle dokumentumok, bizonyos értelemben külföldi tapasztalatok alapján is be fogom mutatni azt, hogy mi minősül jogszerű gyülekezésnek, különös tekintettel arra, hogy mi minősül békés demonstrációnak.
A tevékenységemnek ezt a részét egyébként lehet, hogy már nem ombudsmanként, hanem másképpen, egy hasonló kis kézikönyvben, ami külföldön szokásos, a gyülekezők, tüntetők kézikönyvében magam is összegezni fogom azt, ami pontos útmutatás a gyülekezés résztvevőinek arra nézve (Felmutatja a dokumentumot.), hogy mit tehetnek, mit nem tehetnek, milyen hangosító berendezést használhatnak, azt milyen irányba fordíthatják, és egész apró-cseprő útmutató található benne. Ezt szintén el fogom készíteni.
A békés gyülekezés feltételeit és körülményeit fogom bemutatni. Fogok foglalkozni azokkal a rendőrségi törvényből következő kényszerítő eszközökkel, amelyeket a rendőrség egy ilyen demonstrációval kapcsolatban egyáltalán alkalmazhat, és azok alkalmazásának a feltételeivel.
Igen fontos része lesz ennek a papírnak a rendőrség által tett intézkedésekkel szembeni jogorvoslatok elbírálásának rendje, amit ebben a körben én különösen problematikusnak tartok. Nagyon sok panasz azért keletkezik, mert a rendőrség válasza az ilyen panaszbeadványokra általában nagyon sematikus szokott lenni. Ha a hatékony jogorvoslat nemzetközi gyakorlatban is szokásos elvét alkalmaznák, amikor a tények felsorolása mellett indoklás és magyarázat, a mérlegelés bemutatása is szerepel, azt hiszem, hogy az sok panasz élét elvenné. Fogok foglalkozni ilyen vonatkozásban a rendőrség felkészítésével, felszereltségével.
Az őszi események alkalmával nem egyszer fordult elő, és ezt azért lehet tudni, hogy kritikus helyszíneken mondjuk a vízi rendészet rendőrei teljesítettek szolgálatot, akik nyilvánvalóan nincsenek felkészülve sem fizikailag, sem lelkileg egy ilyen dolog nyomására. Mindez egy elméleti, ha úgy tetszik: tudományos munkának is felfogható.
A dologhoz tartozóan azonban foglalkozni fogok még egy további lényeges szemponttal, ez pedig azoknak az általam ismert fotóknak, filmfelvételeknek, tehát képi bizonyítékoknak az elhelyezése ebben az előbbi keretben felvázolt skálában, hogy melyek azok, amelyekben látok rendőri túlkapást és visszaélést, és melyek azok, amelyek ezt nem feltétlenül támasztják alá.
Ezzel a papírral, ezzel a dokumentummal fogok elkészülni, gondolom, május első napjaira, és ha nem is egészen a szokásos beszámolási rendet követi, de ennek mintegy a mellékleteként ez szerepelni fog, és mondjuk azt a fajta lehetőséget szeretném ezzel a magam és a tisztelt parlament és a képviselők számára megteremteni, hogy tevékenységemnek ezt a részét összességében lehessen értékelni. Köszönöm szépen.
70
PÉ 71
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor most térnénk rá a kérdésekre. Kontrát képviselő úr kért szót.
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Több kérdésemre választ kaptam, azokat nem is teszem fel. De mégis való igaz, hogy tanulmányoztam ennek a beszámolónak többek között a rendőri intézkedésekről szóló fejezetét, ami nagyon szűk, a 93. oldaltól a 96. oldal feléig tart, és kerestem azokat az adatokat, amelyek a tavaly őszi brutális rendőri fellépéssel kapcsolatosan az állampolgári jogok biztosának, illetőleg általános helyettesének az intézkedéseivel kapcsolatosak.
A kérdésem az általános helyettes úrhoz az, hogy nem gondolt-e arra, hogy él az alkotmány 32/B paragrafusa (1) bekezdésében biztosított lehetőséggel, hogy általános vizsgálatot indít? Ön említette, hogy körülbelül száz bejelentés érkezett önhöz vagy önökhöz. Ez egy olyan nagy számú bejelentés, amely egy adott ügycsoportra vonatkozóan azt gondolom, hogy nem szokás. Valamennyien ebben az országban élünk, láttuk azokat a képeket, láttuk a felvételeket, tudtuk, hogy olyan dolog történt, ami ebben az országban 50 évre visszamenőleg nem történt. Nem gondolt-e arra, hogy erre tekintettel esetleg felhívással fordul az állampolgárokhoz, mert sokan nem tudták egyébként, hogy önökhöz is lehet fordulni. Nagyon sok jogvédő szervezet fejtette ki a tevékenységét, nyújtott segítséget, politikai párt is megtette ezt. Tehát ez az első kérdésem, hogy nem gondolta-e azt, hogy ezt meg kellett volna tenni, vagy esetleg gondolkodik-e azon, hiszen még nem késő, hogy meg lehetne tenni most?
A második kérdésem az, hogy örülök annak, hogy ez a kiadvány elkészül, ez az alfejezete vagy kiegészítése ennek a 2006. évi beszámolónak, ami úgymond a gyülekezési jog kézikönyve, ha jól emlékszem, így fogalmazott a helyettes ombudsman úr, hogy nem gondol-e arra, hogy kellene egy ugyanilyen kézikönyv, a törvényes rendőri fellépés kézikönyve, mert azt gondolom, hogy kettőn áll a vásár. A törvények mindenkire kötelezőek egy demokratikus jogállamban: a civilekre és a rendőrökre is. Tehát nekem ez az alaphozzáállásom, és az egy kicsit egyoldalú megközelítésnek tűnik - engedjék meg, hogy ezt mondjam -, hogy csak a gyülekezési joggal élők számára van, az is nagyon fontos persze, hogy tudja az állampolgár, hogy milyen jogai vannak, mit tehet és mit nem tehet egy jogkövető magatartás vagy hozzáállás esetén. De ugyanilyen fontos a hatóság emberei számára is, hiszen ők is jogalkalmazók, jogvégrehajtók, és úgy gondolom, így lenne talán hatékony az önök munkája vagy hatékonyabb, eredményesebb, kerekebb az önök munkája, hogy ha erről is képet kaphatnánk, hogy egy ilyen munka is készülne.
Végezetül a kérdéseknél még azt kérdezném meg, hogy az őrizetbe vett, illetőleg előzetes letartóztatásba helyezettek fogva tartásának körülményeiről is nagyon sok panasz érkezik. Én a Fidesz dokumentációs központjában dolgoztam ezekben az ominózus napokban, nagyon sok bejelentés érkezett ezzel kapcsolatban, hogy megsértik az állampolgári, emberi jogokat, az alkotmányos alapjogokat. Nem gondol-e arra, hogy esetleg erre vonatkozóan is egy kiegészítő vizsgálatot folytat? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Vadai képviselő asszony kért szót.
DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönjük szépen a munkájukat, amit immár sokadik éve végeznek, akkor is, ha sokszor nem feltétlenül értünk egymással egyet, de ezért jó szerintem, hogy van egy ilyen független intézmény, ami politikától független és az állampolgárok, minden állampolgár - beleértve a rendőröket, nem rendőröket is - jogait biztosítja.
Azt gondolom, hogy az az elképzelés, hogy egy ilyen gyülekezési jog gyakorlásának kézikönyve elkészül, ez hiánypótló sok tekintetben, hiszen azt pontosan tudjuk mi, országgyűlési képviselők is, hogy a rendőrök munkáját számtalan jogszabály világosan lehatárolja. Abban egyetértünk akár Kontrát képviselő úrral, hogy ezeket a jogszabályokat lehet, hogy kell pontosítani, eljárt felettük az idő, hiszen van olyan, ami a '90-es évek közepén készült, van olyan törvényünk, ami a '90-es évek elején készült. Itt a gyülekezési törvényre utalnék, ami '89-es törvény, ami fölött bizony, tapasztaltuk, hogy eljárt az idő, hiszen éppen - ha jól olvastam - az ombudsmani jelentésben is előkerült az, hogy mondjuk a spontán gyülekezés joga nincs szabályozva a magyar gyülekezésben, és ezzel kapcsolatosan is - ha jól olvastam - érkezett az ombudsmanok hivatalához kifogás, hogy hogyan oszlat fel a rendőrség egy olyan spontán tüntetést, amit a törvény nem is szabályoz.
Tehát azt gondolom, hogy ilyen szempontból nekünk, törvényhozóknak is nagyon hasznos az, hogy ez a jelentés időről időre elkészül.
Azért is fontosnak tartom, hogy készül egy ilyen kézikönyv, mert azt gondolom, hogy az, hogy állampolgári jogok országgyűlési biztosa, általános helyettes, és egyáltalán létezik ez a hivatal, ez az én olvasatomban nemcsak azt jelenti, hogy az állampolgári jogok védelmét kell ellátnia ennek a hivatalnak, hanem bizony, fel kell hívni az állampolgárok figyelmét arra, hogy hogyan, miként gyakorolhatják a jogaikat. Hiszen a demokratizálódási folyamatban bizony, sokszor elsikkadt az, hogy az állampolgárok milyen módon élhetnek a jogaikkal. Itt nemcsak szeptember-októberre gondolnék, hanem egyéb panaszlehetőségekre, a fogyasztóvédelem kapcsán hogyan élhetnek a jogaikkal, és számos olyan terület van, ahol ma még talán nem kiforrott az állampolgári magatartás ebből a szempontból, sokszor talán a félelem miatt, sokszor talán a tájékozatlanság miatt.
Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy az állampolgári jogok biztosának hivatala ilyen könyvvel, és remélhetőleg más területeken is könyvekkel fogja segíteni az állampolgárok munkáját.
Éppen ezért azt szeretném megkérdezni, hogy azon túlmenően, hogy készül egy ilyen "Hogyan éljünk a gyülekezési joggal?" című kis tanulmány, ami jól fog mutatni az általam csőcseléknek nevezett személyek által készített "Hogyan tüntessünk a rendőrök ellen és hogyan, milyen helyen üssük meg őket annak érdekében, hogy gyorsan elessenek?" című kézikönyv mellett, amely az interneten kering és talán eljutott az ombudsmanokhoz is, és talán Kontrát Károly képviselő úr is olvasta ezt, készül-e más területen? Találkoztak-e önök olyan területekkel, ahol érdemes lenne az állampolgárok számára más mankót is adni? Hiszen azt nem várhatjuk el az állampolgároktól, hogy a jogi útvesztőkben eligazodjanak, még ha a törvényeket elolvassák, még az sem feltétlenül elég ahhoz, hogy a jogaikat gyakorolják.
Tehát azt szeretném megtudni, hogy ezek mellett van-e olyan terület, ahol önök úgy gondolják, nemcsak a tavalyi, hanem általában az eddigi tapasztalatok, a sok éves tapasztalatok alapján, ahol igenis, lehetne ilyen és hasonló információs könyvet adni az állampolgárok kezébe? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Nagyra értékelem, hogy ellátott minket Takács úr a jövőre vonatkozó terveivel, ez nagyon fontos, de mivel ma itt a 2006. évi tevékenységről és nem az elkövetkező időszak feladatairól beszélünk, arra kérem képviselőtársaimat, hogy erre vonatkozzanak a hozzászólások, ha lehet ezt kérni. Hiszen az előző esztendő munkájáról beszélünk és nem a következő évben megoldásra váró feladatokról. Köszönöm szépen.
Kis képviselő urat láttam, hogy jelentkezett. Öné a szó!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak azzal tudom kezdeni, amit a 2005-ös beszámolónál is elmondtam, hogy jónak tartom ezt a beszámolót mind az általános helyettesét, mind az országgyűlési biztosét, és megelőlegezve nyilván az adatvédelmi biztos úrét is. Sőt, a módszert is jónak tartom, ahogy ezt csinálják. Ezt elmondtam tavaly is. Annál is inkább, mert itt felvetődött, hogy jó lenne egy ilyen módszertani könyv, amit mások is tudnak használni és a jogalkalmazóknak is némi eligazítást ad. Ez az, ez már azon az úton megy.
80
81/MM (Dr. Kis Zoltán)
Itt jogesetek vannak, amelyek bizony ha nem is bírnak kötelező jogalkalmazói érvénnyel, de bizony az eligazításban egy precedens alapjai lehetnek, tehát ez már a második olyan kötet, amelyik ennek a tematikának a felhasználásával készült.
A mezőgazdasági bizottság ülésén az ombudsmanok egy kicsit szerénykedtek ezzel a könyvvel, hogy ez egy kicsit vékonyabb is, meg tanulmány jellegű is - nem! Ez nagyon jó, hogy így van, és természetesen az fogja az egészet elolvasni, akit ez érdekel és aki ezt alkalmazza, viszont azzal a bevezető résszel és azokkal a fejezetekkel, amik külön szakbizottságot érintenek, valamennyiünk igényét kielégítheti.
Az a három oldal, amire itt Kontrát Károly képviselő úr is utalt, a rendőrség esetében valóban szűkszavú. Itt annyiban mondanék ellent az elnök úrnak, hogy az a 2006-os beszámoló része lesz, amiről az általános helyettes úr beszélt. Külön fejezetben fogja megcsinálni az októberi eseményekre vonatkozó jelentést, és ahhoz ad eligazítást.
Én is egyetértek azzal, hogy ez az eligazítás legyen kétoldalú, bizony a jogot alkalmazók mind a két felére vonatkozóan: az egyik alkalmazza a jogot, amikor kimegy és a szólásszabadságával él; a másik pedig akkor, amikor mint a hivatal és a hatóság embere a törvényben meghatározott feltételek szerint jár, vagy nem jár el. Tehát ez az eligazítás és egy általános ajánlás nem haszontalan; mint tudjuk, erre a törvények megadják a megfelelő választ.
Hála a jó istennek, a márciusi események kapcsán már látszott, hogy sokat tanultak belőle azok, akik októberben még nem egészen voltak tisztában azzal, hogy hol van az a határ, ameddig el kell menni. És annak is örülnék, ha a 2007-es jelentésben már egyáltalán nem kellene se három oldalt, se nyolc oldalt, egyetlen oldalt se szánni ennek, mert ez már nem lenne aktuális, mivel már leszoknánk arról, hogy olyan eszközöket alkalmazunk, amik a jogszabályokkal és a hatályos alkotmánnyal nincsenek összhangban.
A magam részéről ezt a jelentést, mind a három ombudsman jelentését nagyon jónak tartom és elfogadásra ajánlom.
Még egy dolog, amiben szigorúan a magánvéleményemet mondom el, és ezt elmondtam tavaly is. Én az országgyűlési biztosi intézményrendszer kiterjesztését különböző szakágakra nem támogatom. Ez a magánvéleményem. Akkor fel lehetne a rokkantakat is sorolni, szóval ez nagyon fontos terület, valamennyit egyformán kell képviselni. Ezért vannak felállítva, de aztán majd a nagypolitika, a pártok eldöntik.
Ha úgy döntenek, hogy ez a jövő nemzedék, én nem fogok ez ellen ódzkodni, de az én jogi felfogásomban és intézményfelfogásomban, ami az országgyűlési biztosokról szól, ezt a rendszert, ami most van, megfelelőnek tartom, nyilván azzal, hogy a kisebbségi jogok ombudsmanja is szervesen illeszkedik ebbe a rendszerbe.
Lenkovics Barnabás úrnak meg, mint minden bizottsági ülésen, most is kívánok eredményes alkotmánybírói munkát, azzal, hogy bizony lesz dolga ott is, és azt a tapasztalatot, amit itt mint ombudsman szerzett, talán úgy is tudja hasznosítani, ami az alkotmánybírósági döntésekbe egy kis gyakorlatiasságot is bevisz. Hiszen az ember néha azt érzi, hogy nagyon okos jogtudósok ülnek ott, de a mindennapi gyakorlattól, a mindennapi élethelyzetektől időnként talán mintha messzebb állnának, mint ahogy az a hétköznapi emberek oldaláról a mindennapi életben tapasztalható.
Én még egyszer köszönöm, és mindegyik beszámolót elfogadásra ajánlom a tisztelt bizottságnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth Gábor úr kért szót, utána úgy látom, jelentkezett még Mécs Imre úr.
TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is szeretném megköszönni azt a hatalmas munkát, amit önök végeztek az elmúlt időszakban.
Függetlenül attól, hogy az alelnök úr figyelmeztetett erre, csak egyetlen mondat erejéig szeretnék ezen, mondjuk úgy: állampolgári jogok kiskátéjához hozzászólni, ha szabad ezt egyáltalán így aposztrofálni, miszerint akár a környezetvédelmi és egyéb más dolgokban igen-igen komoly anomáliák vannak az elmúlt időszakban.
Én 8 esztendőt abban a bizottságban szolgáltam. Örülnék, ha esetleg egy ilyen kiterjesztése is lenne a dolognak, hiszen nagyon-nagyon sok ilyen közigazgatási per, sok-sok minden folyik, miközben az állampolgárok a vélt vagy valós igazukat próbálják valamiféleképpen érvényesíteni.
Sokat segítene esetleg, sok felesleges munkát lehetne megspórolni akár a bíróságok és egyebek részére, ha tudná az állampolgár, hogy alkalmasint mihez van joga a saját élő környezete kapcsán és egyebekben, és mi az, ami inkább a fantasztikus filmek kategóriája. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Mécs Imre.
MÉCS IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Én szintén meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy megköszönjem mind dr. Lenkovics Barnabásnak, mind dr. Takács Albertnek a tevékenységét, munkálkodását. Köszönöm szépen.
Mivel itt Kis Zoltán barátom megosztotta velünk a magánvéleményét, én is azt tudom mondani, hogy ellenkező a magánvéleményem. Én úgy gondolom, hogy a társadalom mai fejletlenségi fokán, amikor még nincs ennek kellő érdekartikulációja, rendkívül fontos, hogy minden területnek meglegyen a maga szószólója, aki azokkal a jogosítványokkal rendelkezik, amelyekkel a parlamenti biztosok, mert szükség van erre.
Egy nagyon fejlett, nagy múltú, demokratikus múltú társadalomban a különböző szervezetek, a különböző szerveződések és maguk az öntudatos állampolgárok tömegei tudják ezt pótolni. Nálunk ezt mesterségesen kell biztosítani, mert azt mutatja a gyakorlat, hogy erre szükség van, de ez egy másik kérdés.
Még egyszer megköszönve, én is támogatom a beszámolókat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel a kérdések átmentek véleményekbe is, én azt javaslom, hogy az eddig elhangzott kérdések kapcsán most adjunk lehetőséget a válaszra, és utána, mivel nincs kérdés, most már nyilván a véleményekkel folytatnánk a sort. Tessék, parancsoljanak az urak!
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Természetesen nem a jövőt szerettem volna felvázolni. Ennek a problematikának a könyvben szereplő részei lezáródtak, de az én keresésem, kutatásom sem most kezdődött, hanem tavaly. Csak azért hoztam ide, hogy ez annak a folytatása.
Egy olyanfajta felhívásra, hogy az állampolgárok hova forduljanak, én őszintén szólva nem gondoltam, és ilyenfajta akciót a jövőben sem folytatnék, hiszen azért eléggé köztudott erről az intézményről, hogy mivel foglalkozik, milyen szempontokkal foglalkozik. Aki hozzánk akart panaszt benyújtani, ezt úgyis megtette.
Sőt, én inkább ennek az ellenkezőjét nem tartom szerencsésnek, hogyha mondjuk egy ilyen aktuális üggyel kapcsolatban keletkeznek olyan panaszfórumok, amelyek korábban működtek. Tehát én ezt nem a civil szervezetek ellen mondom, hanem panaszbegyűjtő helyekre gondolnék, mert ebben azért van egy olyanfajta dolog, mintha az ombudsmani hivatalban nem kellene bízni, vagy azt elfogultnak kellene tekinteni, és azért dolgozik ez a másik.
Egyébként az is érdekes dolog, hogyha vannak ilyen szervezetek, amelyek gyűjtöttek panaszt, miért nem osztottuk meg a tapasztalatainkat egymással? Tehát ha nekik voltak információk a birtokukban, én borzasztóan örültem volna annak, ha ezekhez én is hozzáférek.
Egy fogalmi dolgot szeretnék mondani. Ebben a készülő műben én hivatalból folytatok vizsgálatot, de azt tudni kell, hogy azért ez nem a szó hagyományos értelmében vett vizsgálat. Tehát én nem tudok tényeket begyűjteni, nem tudok tanúkat meghallgatni, pláne nem tudom mérlegelni azt, hogy ezekből mi felel meg a valóságnak, és mi nem.
Tehát azt nagyon jó dolognak tartanám a munkánkat megkönnyítendő, hogyha már valaki ilyen vállalkozásra adja a fejét, akkor a tevékenysége bizonyos szakaszában egyesüljenek az erők, és osszuk meg egymással a gondolatainkat, mert ez nagyon sok esetben az én munkámat is segítené.
Itt van egy ügy, csakhogy mondjak valamit, hogy valaki a helyszínen tanúságot téve kereste az igazságot. A rendőrök igazoltatták - idáig nincs probléma -, viszont nem igazolták magukat a rendőrök. Értik, hogy amikor azt mondom, hogy vizsgálat, erre nekem azt kell mondanom, hogy ez lehet, hogy így volt, lehet, hogy nem volt így. Tehát azért lenne jó, hogy ha valahol felhalmozódnak ilyen ismeretek, akkor azok inkább kicserélődnének.
90
PÉ 91 (Takács Albert)
Nem szerepel a jelentésben, sajnálom, büntetés-végrehajtási intézetben jártunk. Tehát én személyesen is jártam, fogva tartottat meg is hallgattam, és munkatársaim is jártak rajtam kívül többször. Őszintén mondhatom, pedig a beszélgetés ilyenkor soha nem őrző személy jelenlétében történik, tehát nekem például és az ombudmani hivatalnak senki nem tett panaszt a fogva tartás körülményeire. Olyan civil szervezetet én is hallottam és civil szervezet fordult hozzám, hogy az őhozzá forduló panaszos azt állítja, hogy őt megverték és egész éjszaka terpeszlábbal állították. Énhozzám ilyen panaszt nem juttattak el.
Ez megint olyan dolog, hogy most ennek a civil szervezetnek a helyzetével nem nagyon tudok ilyen szempontból mit kezdeni. De jártunk, ez még a tavalyi évben volt, mindjárt az események után.
Hogy miért a gyülekezési jog kézikönyve, a gyülekezők számára készül, azt gondolom, hogy természetesen a rendőrséget oktatni kell emberi jogokra, tehát ez nem kétséges. Megvan az ő felkészítésük módja, szerintem az fontosabb, hogy az állampolgár tisztában legyen olyan dolgokkal, amelyeket egy nagy gyülekezési hagyománnyal rendelkező országban már automatikusan tudnak, hogy mi az a határ, ameddig el lehet menni és mi az, ameddig nem.
Más kiadványok, igen, ez nagyon jó lenne, és ez egyben az ombudsmanok szerepéhez, létszámához is szerintem nagymértékben kapcsolódik. Ilyen fajta ombudsmani intézmény, mint Magyarországon, azért nem nagyon van másutt. Tudniillik mi jogvédők vagyunk, és ilyenkor az emberi jogok kérdésében való állásfoglalást szokta általában a parlament is rajtunk számon kérni, de valójában mi egy speciális jogorvoslati szint vagyunk. Tehát hozzánk úgy fordulnak bizonyos megfontolásból, és nekünk úgy kell eljárni, mintha mi igazság-szolgáltatást végeznénk. Megtörtént, nem történt, így történt, úgy történt. A legtöbb külföldi ombudsman nem így működik, hanem valóban szószóló, mint ahogy Mécs képviselő úr mondja, és az egy egészen más dolog, hogy a tények nem érdekelnek, hanem mondok nagy igazságokat gazdasági fejlődésről, környezetvédelemről, gyermeki jogokról. Persze, lehet, de ilyen, hogy egy ombudsmani hivatalnak 6 ezer olyan panasza van, ahol ki kell vizsgálni, hogy megtörtént, nem történt, melyik napon történt és hányszor, így nem nagyon működik más ombudsmani hivatal.
Tehát ezt azért mondom, hogy emellett azt a felvilágosító propagandaszerepet, amit egyébként joggal várnak el tőlünk, és ez tényleg külföldön szokásos, mi nem nagyon tudjuk teljesíteni, mert egy ír ombudsman vagy egy francia ombudman az szószóló, az elmondja az általa képviselt népcsoport érdekeit, a betegekét, de nem azt vizsgálja, hogy az orvos Kalmopyrint adott neki Advil helyett, és hogy melyik volt a helyes, mert nekem ezt kell vizsgálni, amit megmondok őszintén, hogy sose tudok kivizsgálni, mert hozott anyagból dolgozom, amit nekem mondtak.
Ez az utolsó megjegyzésem: azért nem is gondoltam a szó hagyományos értelmében vett, a rendőrséget érintő átfogó vizsgálatra, mert én nem tudok átfogó vizsgálatot végezni. Én meg tudom kérdezni a rendőrség vezetőit, hogy ők mit csinálnak, és ők elvégzik helyettem. És ha nem fedezek fel valami nagy logikai hibát az általuk elvégzett vizsgálatban, akkor igazából bele se tudok kötni, mert azt nem mondhatom, hogy nem hiszem el, amit leírtak.
Tehát ezt szerettem volna mondani, hogy az ilyen ügyeknél, az ilyen nagyon tényállásszerű ügyeknél bizonyos szempontból szerencsénk is van, hogy ezeket át lehet tenni az Ügyészi Nyomozóhivatalba, ahol valószínűleg szintén nyomozási és bizonyítási nehézségek vannak, de ő legalább idézhet, meghallgathat, amit én nem tehetek.
Tehát ezt szerettem volna röviden és fésületlenül elmondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon!
DR. LENKOVICS BARNABÁS, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Egy pár szót arról, hogy a tavaly őszi események kapcsán azért még én magam is léptem egyet-kettőt, bár nem vonhattam el hatáskört, még házon belül sem.
Az emberi jogi bizottság kihelyezett ülést tartott a Nagy Ignác utcai fogdában, ott mi hárman jelen voltunk, és szemben a bizottság tagjaival, mi kifejezetten kértük fogva tartottal való személyes találkozásunkat, és kaptunk is erre lehetőséget. Az más kérdés, hogy az én tapasztalatom is az volt, hogy akivel ott elbeszélgettünk, ő nem panaszkodott. Tehát gyakorlatilag mondta, hogy hülye volt, meggondolatlan volt, dobált, nem kellett volna, és a bánásmódra, a letartóztatástól a fogva tartásig nem tett panaszt. Hogy most mennyire, nem azt akarom mondani, hogy meg volt félemlítve vagy nem volt megfélemlítve, de félt, és inkább jobb nem panaszkodni, ha már ott bent van, nehogy majd retorzió érje, ezt nem tudjuk. (Mécs Imre: Négyszemközt voltak ezek a beszélgetések?) Igen. Vagyis hatszemközt vagy nyolcszemközt, mert mi hármunkkal, tehát nem volt befolyásolva... (Mécs Imre: Tehát BV-alkalmazott nem volt jelen?) Nem volt jelen. Erre külön ügyeltünk.
A bíróságok elleni panaszokon belül hadd emeljem akkor ki, hogy több mint 30 panaszt nyújtottak be személy szerint hozzám, névre szólóan hozzám az elsőfokú letartóztatások sorozatgyártása miatt. A 2001-es novemberi ombudsman-törvény módosításnál a bíróság kifejezetten a negatív hatásköri listában szó szerint említve van. Ombudsman nem vizsgálhat bíróságot a bírói függetlenség miatt. De azt nem tiltja a törvény, hogy ha már egyszer évente 600 panaszt benyújtanak hozzánk, azzal valamit csinálni kell, és akkor Lomnici elnök úrral személyesen egy munkalátogatás keretében megegyeztünk, hogy ezeket áttesszük hozzá, mint az Országos Igazság-szolgáltatási Tanács elnökéhez, illetőleg a panaszolt Megyei, Fővárosi Bíróság elnökéhez, mert a bíróságokról szóló törvény szerint ő felel a törvényes rendért a saját apparátusában.
Ebben az esetben ezt a 30-valahány panaszt csokorba gyűjtve, egy kísérőlevéllel úgy tettem át az elnök úrhoz, hogy informálisan - nem akarom azt a szót használni, hogy törvénysértő módon - kértem azt is, hogy ne huszonéves bírók ítélkezzenek ezekben az ügyekben, mint az első fokon. Az pedig köztudomású tény, hogy 130-körüli előzetes letartóztatásból 114-et a másodfok megszüntetett. Ez a bíróság számára is nagyon nagy tanulság volt, hiszen ha a másodfok alaptalannak, indokolatlannak találta a sorozatos előzetes letartóztatásokat, akkor az elsőfokú eljárásokban objektíve látható, hogy ott valami nem működött jól. Talán nem fiatalokra kellett volna azt ott bízni, hanem tapasztalt, nagy tudású bírákra.
A 2007-ről szóló beszámolónkban biztosan benne lesz az a levél, amit kordon-ügyben Szili Katalin házelnök asszony kérésére én magam is megfogalmaztam. Takács úr is saját álláspontot fogalmazott meg. Én úgy láttam - és ezt Bene rendőrfőkapitány úrnak is megküldtem -, hogy ha meggyőztek is a tekintetben, hogy a parlament védelme érdekében szükséges bizonyos korlátozás, de aránytalan. Egyensúlyt kell találni a tüntetés joga, a gyülekezés joga és a biztonsági igény között, és most ez van. Lehetett olyan megoldást találni, hogy ez most működik.
Itt említem meg azt is, hogy saját kezdeményezésre mentünk el a Nemzetbiztonsági Hivatalba kontrollálni a veszélyről szóló híradásokat, azok valóságtartalmát ellenőrizni. Benne lesz ebben a 2007-ről szóló jelentésben.
Tehát itt azért történtek dolgok, ez nem menti azt a hiányosságot, hogy jogos lett volna az igény, hogy egy gyorsabb reagálású ombudsmani fellépés, megszólalás történjen. Tehát ez, amit Mécs Imre más vonatkozásban is mond, az az úgynevezett szószóló funkció, vizsgálat nélkül is. Figyelemfelhívás mindkét oldal irányába, hogy meddig mehetsz te el, meddig te, és akkor nincs konfrontáció.
Itt azonban még egy utolsó megjegyzést hadd tegyek. Az ombudsman-törvény hangsúlyosan kimondja - ugyanúgy, mint az alkotmánybírósági -, hogy az ombudsman politikai tevékenységet nem folytathat és politikai nyilatkozatot nem tehet. Ezekben az ügyekben óriási politikai adok-kapok folyt, mind a szeptemberi események, mind az októberi események kapcsán, tulajdonképpen az őszödi beszédet követően, ez tehát rendkívüli mértékben megnehezítette a mi dolgunkat.
100
101/MM (Lenkovics Barnabás)
Személy szerint az enyémet is, mert én általában bátrabban adtam ki állásfoglalásokat más ügyekben, de itt politikai értelemben speciel olyan kényes és feszült volt a helyzet, hogy legalább törvénysértés látszatát keltettem volna, hogyha megszólalok, mert akármit mondok, az az egyik oldalnak biztosan nem jó, vagy az a vád ér, hogy a másiknak kedvezek.
És ezt még tetézte, hadd jegyezzem meg én is, hogy a miniszterelnök úr nem az ombudsmanokat kérte fel - adott esetben a négy ombudsmant felkérhette volna - egy szakvélemény elkészítésére, hanem a volt ombudsmant kérte fel annak a bizottságnak a vezetésére és egy jelentés elkészítésére, aki aztán el is készítette azt több hónapos munka után. Szóval ez se könnyítette meg a helyzetünket, hogy megszólaljunk akkor, amikor az elődünk elnökletével fog egy jelentés születni, és óhatatlanul összemérésnek, összehasonlításnak lett volna kitéve. Így most lehiggadva, bizonyos értelemben nagyobb összefüggésekre visszatekintésben, rálátással, és talán egy kiegyensúlyozottabb és szakszerűbb jelentés fog készülni.
Amikor Vadai Ágnes megkérdezte, hogy más területeken mi a helyzet, akkor - még Tóth Gábor úr megszólalása előtt - felírtam kettőt, mert az én praxisomban 6 év alatt a lakókörnyezet, az épített környezet és a kisvállalkozások kapcsán - az állattartástól a kisüzemekig bezárólag - sorozatos, és szinte lehetetlen harcot vívnak a jegyzők, a környezetvédelmi felügyelőségek és más hatóságok. Tehát például a 12 év jelentéseiből szépen ki lehet gyűjteni azt, ami kézikönyvszerűen eddig is használható volt, egy precedensgyűjteményt, célzatosan erre vonatkozóan, ezt teríteni a hatóságok és a jegyzők körében, és akár az állampolgárok számára is megküldeni egy-egy panaszbeadványt. Itt van a hivatalvezető asszony, ezt regisztráljuk.
A másik, amit felírtam, a betegjogok. Ez egy olyan kényes terület a kórházakon belül az orvosok, az egészségügyi szakápolók és a betegek viszonyában, hogy mik a tipikus jogsértések, miket kifogásolnak tipikusan, és milyen együttműködést vár az ő részükről a törvény és a jog. Szóval ezek nagyon fontos kérdések. Nyilván még többet is lehetne említeni.
És végül egy utolsó megjegyzés. A jelenlegi négyes felállásnak nem önmagában a négy szereplővel van a problémája, hanem a '93-as és '95-ös időkre visszanyúlóan a hagyományos négy párt négy ombudsman esetével - ez kettő-kettő. És a jelölés kapcsán tessék figyelni az alkotmánybíró-választásokat is és a többit is! Ebben rejlik egy olyan objektív mozzanat, függetlenül a szubjektív háttértől, ami rávetül az intézményre.
Ez ellen egy módon lehetne küzdeni, amikor az ombudsman egyedüli. Európában meg lehet nézni a 35-40 nemzeti ombudsmant, a magyar kilóg a sorból ebben az értelemben. Az omubdsman nemzeti ombudsman, egyszemélyes, exkluzív intézmény, és neki lehet 4-5 szakterületi helyettese, és hogy ha az ugyanolyan szakmai nívót, értékrendet képvisel - márpedig tipikus az is, hogy ő nevezi meg, de nem ő nevezi ki; megnevezi, de vagy az Országgyűlés választja meg, vagy a köztársasági elnök nevezi ki, ahogy a miniszter mellé például az államtitkárokat -, akkor lehet azt mondani, hogy egyet, de komoly, nagy tekintélyű ombudsmant választ az Országgyűlés, és akkor nincs ez a négy párt, hat párt, hat ombudsman felállás és probléma, és utána viszont válassza ki szakterületenként őket - és megint ne zöldmozgalmak, fogyasztóvédők, vagy mások döntsék el, hogy ki legyen a szakombudsman.
Egyszerűen el lehet ezt dönteni, a beérkező panaszok összetétele alapján az állampolgárok döntsék el, hogy hol szorít a cipő, honnan érkezik a legtöbb és a legnagyobb súlyú panasz - oda szakombudsmant kell állítani. Az idők folyamán ez változhat is, és egy szakombudsman vagy egy szakmai helyettes betölthet több státuszt, az emberi jogok az alkotmányban is - 53 darab - összefüggő rendszert alkotnak. Ezek csak komplexitásban kezelhetők, és olykor egymással is ki kell egyensúlyozni őket.
Elég triviális dolog az egészségügyi ellátás és a közteherviselés. Ez attól függ, mennyi járulékot vagy adót tudok beszedni, az állampolgár meg mennyit hajlandó eltitkolni vagy bevallani, az elvárt adó problémája például, másfelől ebből tudok közkiadásokat finanszírozni. Például a környezetvédelem és a vállalkozás, és még sokat említhetnék.
Tehát ennyit arról, hogyha az ombudsmani intézmény továbbfejlesztéséről van szó, azért még több irányban lehet itt gondolkodni. Én a magam részéről akkor végszóként szeretném megköszönni ennek a bizottságnak is - nemrég más, súlyosabb ügyben találkoztunk, részben kudarcosan, de én nem úgy éltem meg az összevont nemzetbiztonsági és honvédelmi bizottsági ülést - az együttműködést, a lojalitást személyem iránt, a gratulációkat és a jókívánságokat külön köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát itt kérdésekre kaptunk választ, illetve az eddig elhangzott hozzászólásokra való reagálást.
Van-e további vélemény, képviselőtársaim? (Nincs ilyen jelzés.) Nincs. (Mécs Imre: Véleményünk van, csak nem mondjuk el, mert azok alkotmányos kérdések volnának. Az inkább egy tudományos konferencia tárgya.)
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
Akkor szavaznánk, képviselőtársaim, hiszen döntésre kell jutnunk az általános vitát illetően.
Képviselőtársaim, aki egyetért azzal, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló J/2098. számú jelentés alkalmas általános vitára, azt kérem, szíveskedjék a helyettesítést is figyelembe véve felemelni a kezét! (Szavazás.) Kilenc igen szavazat. Van-e, aki nemmel kíván szavazni? (Nincs ilyen jelzés.)Ki tartózkodott? (Szavazás.) Kettő.
Megállapítom, hogy a bizottság támogatta az említett jelentés általános vitára való alkalmasságát. Hasonlóképpen írásbeli ajánlást tennénk a plenáris ülés számára. Köszönöm szépen.
Amennyiben Lenkovics és Takács urak itt kívánnak velünk maradni a 3. napirendi pontnál, örömmel látjuk önöket. (Dr. Lenkovics Barnabás: Attila elbocsátott minket! - Dr. Lenkovics Barnabás és dr. Takács Albert távozik az ülésről.)
Az adatvédelmi biztos 2006. évi tevékenységéről szóló J/2100. számú beszámoló általános vitája
Áttérünk a harmadik témára, az adatvédelmi biztos beszámolójának a megtárgyalására. Szeretettel köszöntöm Péterfalvi Attila adatvédelmi biztost immár másodszor, és kérem, hogy szíveskedjen egy rövid szóbeli kiegészítést tenni! Természetesen minden képviselő rendelkezik magával a jelentéssel.
Dr. Péterfalvi Attila szóbeli kiegészítése
DR. PÉTERFALVI ATTILA adatvédelmi biztos: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Természetesen az én megbízásom is lejár az év végével, viszont addig még elég hosszú idő van hátra, úgyhogy én nem a búcsúzkodással kezdem, de természetesen én is köszönöm azt az együttműködést, amelyet az eddigi időszak alatt a bizottság részéről tapasztaltam.
Ezt azért is mondom, mert bízom abban, vagy kívánnám, hogy még a hátralévő ciklusom alatt működjünk együtt, és kerüljenek olyan törvények módosításra, amelyeket én szükségesnek tartanék, legeslegelőször abszolút a bizottság kompetenciájába vágó, a rendőrségről szóló törvény módosítására, különös tekintettel az adatkezelésre és a térfigyelő kamerák működésére.
Hivatalunkat is elérte az elektronikus információszabadságról szóló törvény és a megszorítás is. Mind a kettő hatására egykötetes lett idén a beszámolónk, viszont az elektronikus információszabadság-törvénynek megfelelően teljesen átalakítottuk a honlapunkat, hiszen azt gondolom, hogy ennek kell lennie az etalonnak. Ezért a beszámolónk kapcsán az egyes ügyeknél az ügyiratszámra kattintva azonnal megjelenik a teljes állásfoglalás szövege. Tehát az elektronikus változat magában hordozza a két kötetet, azonban költségkímélés szempontjából ezt nem nyomtattuk ki, viszont bővebben és olvasmányosabban szerkesztettük az első kötetet.
A beszámoló nagyon jól mutatja egyébként azt, hogy az adatvédelemben, amint évek óta hangoztatom, két igazi kihívás van: az egyik a technika fejlődése, a másik pedig a bűnüldözés, a terrorizmus elleni küzdelem. Ezek nemcsak a nemzeti, hanem a nemzetközi együttműködés formái. Ezt a kettőt kell természetesen úgy megvalósítani, illetőleg úgy kezelni a helyzetet, hogy az összhangban legyen az alkotmányos alapjog védelmével.
110
PÉ 111 (Péterfalvi)
A másik fontos dolog, hogy a beszámoló, noha nem ad áttekintést az elmúlt hat évre vonatkozóan, de a beszámoló fejezetei mindenképpen tükrözik azt az elmozdulást, amelyik egy hagyományos ombudsmanhoz képest az adatvédelmi biztosi intézményben bekövetkezett. Két területre gondolok. Az egyik szerencsére kis teret kap, ez az adatvédelmi biztos hatósági jogkörének keretében kibocsátott határozatok bírósági megtámadása, ilyen gyakorlatilag elenyésző számú, hiszen 2004 óta, mióta hatósági jogkörrel rendelkezem, mindössze három esetben éltem ezzel a jogosítványommal, abból egy került bíróság elé, ez az Anyacsavarral kapcsolatos per, aminél viszont idő előttinek minősítette a bíróság a keresetlevelet, elfogadva az én alperesi ellenkérelmemet és a pert megszüntette. A másik perben közérdekű adatok kiadásával kapcsolatban szintén alperes voltam, miután a Scientológiai Egyház e-meter, tehát egyfajta hazugságvizsgálatra alkalmas készülékének, hogy alkalmas hazugságvizsgálatra is ez a készülék, az erre vonatkozó nemzeti nyomozóirodás szakvéleményt nem adtam ki a Scientológiai Egyház kérésére, hiszen nem nyilatkoztak, hogy egyébként az állásfoglalásomat elfogadják-e vagy sem. Ezért közérdekű adatok nyilvánossága kapcsán kerültem alperesi pozícióba. Természetesen abban a pillanatban, ahogyan nyilvánvalóvá vált, hogy az állásfoglalásomat nem fogadják el, kiadtam ott a bírósági tárgyaláson, ezért ez a keresetlevél is elutasításra került, de ez másodfokú per alatt van.
A beszámoló tehát ebben a vonatkozásban mutatja az elmozdulást. A másik, amit fontosabbnak tartok, az a meglehetősen vaskos nemzetközi fejezete a beszámolónak. Itt utalni szeretnék nemcsak ennek a bizottságnak a kompetenciájába tartozó és nem a hagyományos adatvédelmi biztosi fórumok munkájára, tehát nem az európai, nemzetközi konferenciára, hanem a schengeni csatlakozásunk adatvédelmi vonatkozásaira: az EUROPOL-ra, a váminformációs rendszerre, az EURODAC-vizsgálatokra. Ez természetesen nagyon fontos, mint ahogy az előbb említettem, hiszen azt gondolom, hogy nagyon nagy megtiszteltetés és nemzetközi kapcsolatainkat tekintve nagyon nagy dolog volt, hogy az elmúlt évben mi rendeztük meg az Európai Adatvédelmi Konferenciát, az Európai Információszabadság Konferenciát plusz számos kétoldalú találkozókat bonyolítottunk le. Miután az Európai Adatvédelmi Biztosi Konferencia Magyarországon volt, én vagyok még a következő hónapig az elnöke a nemzetközi rendőrségi munkacsoportnak, amelynek a tevékenysége nagyon felértékelődött. Ez a bűnügyi együttműködés szempontjából fontos, hiszen a rendőrségi munkacsoportnak az a határozott álláspontja - és ebben kérem a tisztelt képviselők támogatását is -, hogy ugyanolyan jellegű adatvédelmi elvek épüljenek ki a harmadik pillérben, mint az első pilléres uniós irányelv volt.
Én a konkrét ügyeket nem szeretném érinteni a szóbeli kiegészítésem kapcsán, hiszen az a beszámolóból elolvasható. De nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy továbbra is igaz az, hogy a panaszok jelentős részének vizsgálatakor nem állapítottunk meg jogellenességet. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a médiát nyilván az érdekli, amikor problémát állapítottunk meg, tehát az állampolgárokban kialakulhat egy olyan képzet, hogy sorozatos jogsértést - természetesen ami az én kompetenciámat illeti, a személyes adatok védelme vonatkozásában - folytat a rendőrség. Ez nem igaz. Ennek az ellenkezője igaz. A rendőrség komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az állásfoglalásaimat a mindennapi munka során megfelelően alkalmazzák. Ezt különböző konzultációk biztosítják, amelyek nemcsak a hagyományos adatvédelmi ügyek kapcsán állnak rendelkezésemre, hanem az elmúlt évtől az adatvédelmi biztos felügyeli az EUROPOL és a NEBEK tevékenységét is. Ezeknek a vizsgálatoknak a kapcsán is lehetőség nyílik általános jellegű konzultációk folytatására. Ellenőriztük ennek keretében nemcsak a NEBEK adatkezelését, hanem az EUROPOL nemzeti összekötőjét is Hágában. Tulajdonképpen azt állapítottuk meg mind a két vonatkozásban, hogy alapvetően adatvédelmi szempontból a jogszabályoknak megfelelően kezelik az adatokat, ahol problémát láttunk, az zömmel adminisztrációs és személyi okokra vezethető vissza. Viszont szükség van a NEBEK adatvédelmi kézikönyvének az elkészítésére, amely még várat magára.
A schengeni információs rendszert, a schengeni csatlakozásunkat én kiemelten kezeltem eddig is, az elmúlt év keretében volt ezzel kapcsolatban egy látogatás Magyarországon. Abszolút pozitívan értékelte az ország schengeni felkészülését is, és ezen belül az adatvédelmi biztos irodájának felkészültségét is, és nagyon nagy örömére szolgált és példaértékűnek tartotta a nemzetközi szakértői delegáció, hogy felajánlottam, hogy mindazokat a vízumkiadó konzulátusokat, nagykövetségeket ellenőrzöm, amelyek jelentős számú vízumot adnak ki. Így voltam Ukrajnában, Szerbiában, a hétvégén megyek Szentpétervárra, és külön kiemelt figyelmet fordítok a chişinâui látogatásra, hiszen ott uniós vízumkiadó központ lesz Magyarország.
Azt gondolom, hogy a beszámolómnak ez a része is hangsúlyozza vagy kiemeli, bizonyítja annak a fontosságát, hogy kiemelt figyelmet fordítunk a nemzetközi együttműködésre. Ez nagyon fontos terepe az adatvédelmi biztosoknak, hiszen a határon átlépő adattovábbítás a harmadik pillérben is egy egységes Európai Unió szempontjából nagyon fontos. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy egységes elvek is épüljenek ki ezen a területen.
A közérdekű adatok nyilvánossága szintén olyan kérdés, amely tulajdonképpen egy idei perrel kapcsolatban, de visszanyúlik az előző évre is, a rendőrségi térfigyelő kamerák pontos helyét ki kell adni. Én változatlanul ezt csak azért említettem, mert szeretném felhívni a figyelmet arra ebben az évben is, hogy változatlanul várat magára az a tanulmány, amely szerintem szükséges ahhoz, hogy a rendőrségi törvény jelenlegi szabályán, a térfigyelő kamerák működési elvén, illetőleg azon, hogy akkor lehet rögzíteni, ha valami történik, megnyomja a gombot, de már előtte egy végtelenített szalagon rajta kell hogy legyen, mert csak akkor van értelme a felvételnek, hiszen akkor tudja bizonyítani akár az előkészületi cselekményeket. Szükséges az alkotmányos alapjog korlátozásához az elkerülhetetlenségnek és az alkalmasságnak a bizonyítása, beleértve a költségelemzéseket is. Egy ilyen tanulmány mindenképpen szükséges ahhoz, hogy elmozduljunk erről a pontról.
Természetesen azt szoktam mondani, hogy az adatvédelem nem korlát, nem akadály, hanem garancia. Az is igaz, hogy az elmúlt évben felfedeztünk egy olyan ügyet, amelynél az adatvédelem sajnos, akadálynak minősült, ez pedig az, hogy mindenki a maga eljárási rendjében jogszerűen járt el, csak éppen az alperes nem jutott hozzá a felperes adataihoz és nem tudta perrel érvényesíteni a követelését, hiszen a rendőrségtől adatvédelmi okokra hivatkozva nem kaphatta meg az adatot, a bíróság nem kereste meg a rendőrséget, hanem idézés kibocsátása nélkül elutasította, mert nem volt meg a felperes lakcímadata.
120
121/MM (Péterfalvi Attila)
A központi nyilvántartó a névadata alapján nem tudta a lakcímet megmondani. Érzékelve ezt a problémát, én az igazságügyi és rendészeti minisztert kértem a megfelelő jogszabály-módosítás elkészítésére, hogy ilyen ne fordulhasson elő.
Ugyanezt tettem egyébként abban az ügyben is, amikor érzékeljük azt, hogy a zaklató telefonszámát nem kaphatja meg a személy, illetőleg szabálysértési eljárás keretében sincs lehetőség a telefonszám megadására, hiszen csak a bírósági eljárás keretében van erre lehetőség. Tehát mindazokban az ügyekben, amikor úgy látjuk, hogy az adatvédelem nem garancia, hanem valamiféle korlát, akkor annak a lebontása érdekében eljárunk.
A jogszabály-véleményezésekről csak annyit, hogy a megújult honlapunk mellett én a megválasztásomkor is jeleztem, hogy kiemelt figyelmet fordítok a jogszabály-véleményezésre, hiszen azt gondolom, hogy ez az a terület - egyébként az adatvédelmi biztos jogszabály-véleményezésére külön szabályok vonatkoznak, mint az ombudsmanokéra általában -, amelyet fontosnak tartok. Ennek megfelelően készítettünk külön iktatási programot, amely alapján nyomon lehet követni a határidőktől elkezdve nagyon sok minden érdekes adatot, és ezért ez most külön ábrákkal szerepel a beszámolóban.
Természetesen amennyiben konkrét kérdések vannak, azokra válaszolok, de én most nem akartam külön kitérni azokra a kérdésekre, amelyek az általános biztosnál felmerültek. Az én beszámolóm tartalmazza az októberi események adatvédelmi vonatkozásait is, azonban ez olvasható a beszámolóban, így csak akkor érintem, hogyha kérdést kapok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel a határozatképesség határán vagyunk, arra kérném képviselőtársaimat, hogy ha lehet, akkor várjuk végig az esetleges kérdéseket, illetve véleményeket! Tóth képviselő úr, öné a szó!
TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is szeretném megköszönni, amit ön és önök ismételten végeztek az adatvédelem és az állampolgárok védelmének a területén.
Ezzel egyidejűleg szeretnék két kis rövid, részben kérdést és egyfajta megfogalmazást is tenni. Az egyik az, ami sajnos napjainkban egyre inkább kulminálódik, hogy a gazdasági, a politikai és a közállapotaink nem túlzottan vidámak, sőt mondhatni, hogy egyre inkább romlanak, aminek elsődlegesen, dominánsan gazdasági háttere van.
Én magam, mint egy Pest megyei település polgármestere is, a képviselői munkám mellett szembesülök olyan dolgokkal, amik a közbiztonsággal párhuzamosan bizony-bizony sok gondot és problémát jelentenek nekünk. Mire is gondolok? Aszód térségében, ami az agglomeráció pereme, olyan szinten harapódzott el a bűnözés az elmúlt időszakban, ami igen-igen nehezen kezelhető, és ennek apropóján mi magunk is, kistérségi szinten, de legalább is Aszód és Bag, a két település együttesen szeretne egyfajta térfigyelő rendszert telepíteni, mert jelen pillanatban nem látunk más módot és eszközt arra, hogy preventív vagy egyéb más módszerekkel is megpróbáljuk ezt kezelni és visszafogni.
A kérdésem alapvetően arra irányulna, hogy a térfigyelő rendszerek felügyelete egyértelmű, megfelelő jogszabályok taglalják ezt. Lehet, hogy csak az én figyelmemet kerülte el, azt viszont sajnos nem tudom, hogy az állampolgári jogok biztosának hogyan van módja ellenőrizni a térfigyelő rendszert felügyelőket? És onnan az adatok esetleges kikerülése, akár illegális módon is, biztosítható-e, vagy alkalmasint ennek a védelme biztosítható-e ? Milyen időszakonként és hogyan? Mert törvények szabályozzák, hogy hány óráig tarthatják az adatokat rögzítve. Mi a biztosíték arra, hogy ez így történik? Ez az első.
A második, hogy van-e ennek valamiféle ellenőrzése, ami alapján ezeket az adatrögzítéseket, hogy ezek mondjuk ne maradjanak meg több éven keresztül, valaki felügyeli? Ezen túlmenően, mondjuk az elmúlt év, vagy az idei tavasz eseményei kapcsán ennek - ne adj'isten - a politikai vetülete nem jelenhet-e meg a későbbiekben? Tehát ezek szerintem érdekes kérdések.
Egy másik, amivel mint polgármester, úgyszintén szembesülök, a munkanélkülieket tartalmazó adatok. Igen sok a munkanélküli a kerületünkben, és egyszerűen nekünk, mint önkormányzatnak nincs arra módunk, hogy a saját területünkön élő munkanélküliek adatait valamiképp tudjuk, mert szeretnénk őket segíteni, munkához juttatni. De ha azt se tudom, hogy hány munkanélküli, milyen szakmai összetételben van a saját településemen, az bizony igen-igen bonyolult, mert a munkaügyi központ erre vonatkozóan nem ad ki semmilyen adatot, viszont a segélyezés kapcsán és mint a rendszerből már kiesett emberek tömegesen megjelennek. Tehát ehhez kérnék tisztelettel egyfajta segítséget vagy mankót, hogy hogyan is tudnánk ezt kezelni. Magyarul itt nem érzi-e ön azt - ugyanúgy, mint ahogy volt erre példa az előbbi előterjesztésében -, hogy maga a törvény itt valamilyen szinten gátolja azt, hogy például a munkanélküliek esetében egy-egy önkormányzat pozitív értelemben próbáljon hozzányúlni a kérdéshez. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mécs Imre!
MÉCS IMRE (MSZP): Egy rövid kérdés. Az egészségügyi reformmal kapcsolatban rengeteg adatvédelmi probléma merül fel. Foglalkoznak-e ezzel, van-e ezzel kapcsolatban valamilyen álláspont? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor mivel nem látok több jelentkezőt, átadom a szót. Tessék parancsolni!
DR. PÉTERFALVI ATTILA adatvédelmi biztos: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A térfigyelő kamerák ügye valóban slágerkérdés.
Én azt gondolom, hogy egyébként ebben a vonatkozásban - persze a munkatársaim nincsenek most itt, úgyhogy nem tudnak szidni, hacsak el nem olvassák később a jegyzőkönyvet - minden segítséget mindenkinek megadtunk. Volt olyan, hogy a kerületi önkormányzati rendeletet szinte az én munkatársaim fogalmazták, tehát lehetőség van ilyen üzemeltetésére. Konzultációs kérdéssel nyugodtan lehet hozzánk fordulni. (Tóth Gábor: Köszönöm.)
A felvételek. Soha nem találkoztunk egyébként olyannal - a rendőrség üzemeltetheti a térfigyelő kamerák képét -, hogy a rendőrség ne jogszerűen kezelte volna, nemcsak a térfigyelő kamerák képét, hanem olyan képeket, hogy ezek például rossz, végig nem gondolt spontán nyilatkozatok voltak, és egyébként nem igazolta utána semmi, hogy majd megnézzük, hogy például kik szoktak tüntetésre járni. Nincs ilyen adatbázis. Ez nem igazolódott.
Sőt, a vizsgálat azt állapította meg, hogy nem volt ilyen adatbázis. Tehát nem találkoztunk egyébként semmi olyannal, ami a rendőrség jogellenes adatkezelését mutatta volna a térfigyelő kamerákkal kapcsolatban. Tehát én azt gondolom, hogy politikai célra nem használhatók fel, de mondom, nem is volt ilyen, semmilyen eltérő tapasztalatunk nincs ezzel kapcsolatban.
A második kérdés a munkanélküliekkel kapcsolatban. Én azt tudom mondani, hogy a munkanélküliekre vonatkozó, nem statisztikai, tehát személyes adatot az kezelhet, akit erre a törvény feljogosít. Nyilván a munkanélküli ellátásban részesülők kapcsán a munkaközvetítők igen, a helyi önkormányzat segély vonatkozásában igen. Egyébként pedig mindenki, mindenféle statisztikai adatot, mindenféle bontásban megkaphat, tehát az önkormányzat akár a lakóhely kapcsán konkrétan a számokat, a foglalkozási ágakat, hogy hány éve munkanélküli, ezeket az adatokat nyugodtan el lehet kérni.
Ha konkrétan, névvel szeretné valakinek az adatát megtudni valaki, erre csak azt tudom mondani, hogy akkor lehet, amikor konkrét jogszabályi felhatalmazás van erre. Nem tapasztaltunk ezen a területen olyan problémát, aminél az adatvédelem akadály lett volna.
Mécs Imre képviselő úrnak annyit tudok mondani, hogy igen, kiemelten foglalkozunk az egészségügyi reformmal. Nagyon vegyes képet tudnék mondani, de talán egy példát tudok említeni a beszámolómból, vagy egy mondatot kiemelnék, amely a jelenlegi helyzetet ezen a téren lesújtónak tartja - ez szerepel a beszámolómban, és ez elsősorban a jogalkotási munkára vonatkozik.
Maximálisan partnerek vagyunk az állami pénzek ellenőrzésében, illetőleg nyomon követésében, hogy az adatvédelem ne legyen itt sem akadály, meg egyébként sem. Utalni szeretnék arra, hogy én már évek óta hiányolom, hiszen az adatvédelmi törvény kötelezettséggel előírja például a kórházak eredményességére vonatkozó, akár azon lista kidolgozását, hogy melyik kórház milyen eredményes, hiszen ez az adatvédelmi törvény szerint közérdekű adat.
130
PÉ 131 (Péterfalvi)
Az egy más kérdés, hogy a szakmának ki kell dolgoznia azokat a megnyugtató indikátorokat, ami alapján be lehet a kórházakat sorolni. De ez például hiányzik. Viszont azzal nem nagyon tudok adatvédelmi biztosként mit kezdeni, hogy akár emberi mulasztás, akár a technika fejlődése miatt, vagy ezeket a problémákat úgy oldjuk meg, hogy adatokat gyűjtünk. Ha egy szoftver vagy egy emberi mulasztás lehetővé teszi, hogy egy férfi szüljön vagy egy halotton, akit többször felboncoltak, utána még műtétet végezzenek el és erre folyik ki közpénz, az vagy bűncselekmény vagy azt gondolom, hogy ott a szoftver nagyon rossz, egy férfi hogy szülhet? Ha a számítástechnika, akkor egész egyszerűen rossz a szoftver. Ezt nem lehet úgy megoldani, hogy helyette még több adatot. Elmondtam, hogy talán 120 millió beteg-orvos találkozó van, vagy 150 millió receptet írnak fel egy évben. Mindegyik különleges adat kezelésével jár együtt. A legnagyobb állami nyilvántartás ezen a területen van, de talán a legnagyobb probléma is. Itt a tűzoltás kapcsán nagyon sokszor rendeleti szinten igyekszik a jogalkotó olyan kérdéseket szabályozni, amit csak törvényben lehetne. Márpedig itt különleges adatokról van szó és különleges adat csak akkor kezelhető, ha bizonyította a jogalkotó, hogy nincs más mód az elkerülésére.
Ezért nem tudom elfogadni azt, és kénytelen voltam az Alkotmánybírósághoz fordulni, hogy a vizitdíj visszatérítésére ma egyetlenegy személy jogosult: ez a jegyző. A jegyzőnek kell megismernie azt, hogy én bőrgyógyásznál voltam vagy urológusnál voltam, és ráadásul ez azért külön probléma, és a BNO-kóddal kapcsolatban és a háziorvos jelentési kötelezettségénél kifogásoltam, problémát láttam, jeleztem, de nem mentem el Alkotmánybírósághoz. Legalább ott azt kell hogy mondjam, hogy az ellátó hálózaton belül vannak az adatok. Egyébként kiderült, hogy ott is például szoftverhiba vagy számítástechnikai hiányosság volt, hogy akkor is jelentenie kell a háziorvosnak, ha nincsen állami finanszírozás a gyógyszer mögött. De ezt nem tudtam így elfogadni, és miután kétszer jeleztem ezt a problémát, nem látom az elkerülhetetlenségét, hogy a jegyző ezeket az adatokat megismerje.
Tehát kiemelten kezeljük ezeket az adatkezeléseket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth úr kíván véleményt megfogalmazni.
TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden, egy percben maximum a munkanélküliekkel kapcsolatos adatkezelésről. Én magam szembesültem vele. Az, hogy kapok egy statisztikai adatot egy mondjuk 4 ezer fős településnél, hogy hány kőműves és hány festő, illetve hány egyéb emberke van a településünkön, akinek nincs munkája, ezzel sajnos, nem nagyon tudok mit kezdeni, mert nem tudom személyesíteni az embert, hogy akkor a munkateremtésben vegyen részt. Például ha van 300 olyan szociálisan halmozottan hátrányos helyzetben lévő cigányember, akiknek jószerével a 8 általánosuk sincs meg, nem tudom valamiképpen elvinni őket egy olyan szintre, hogy az oktatásba be tudjam őket kapcsolni, hogy legalább a 8 általánosig eljussanak, mert nincs hozzá adatom és nem juthatok hozzá.
Tehát az, hogy statisztikailag kapok bizonyos számokat, azokat sok mindenre nem tudom használni, és nagyon helyesen véleményem szerint, a mostani törvények értelmében az illetékes munkaügyi központ pedig nem ad ki. Azt mondja, hogy hívjam meg őket egy szeánszra, de akkor viszont illegális adatkezelést kezdek el, ha én ott magam regisztráltatom vagy aláírattatom őket, hogy na, akkor aki eljött erre a kis beszélgetésre, azokkal most elkezdek foglalkozni. Viszont holnap reggel pedig egyike-másika az ábécébe látogat el illegálisan, vagy éppen a művelődési házból vitték el a sportfelszerelést, éppen előtte a sportcsarnokból a technikát. Tehát maholnap ezzel tetszik, nem tetszik, szembesülni kell, és itt az adatvédelem, bármennyire is jó szándékú, de valamilyen szinten gátja annak, hogy tudjunk vele kezdeni valamit. Köszönöm szépen.
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy a vitánk végéhez értünk ezzel a megjegyzéssel. Természetesen ez a későbbiekben megoldásra vár, de most egy előző időszak értékeléséről van szó. Kérdezem képviselőtársaimat, aki egyetért a beszámolóval, hogy az alkalmas általános vitára, kérem, szíveskedjen a kezét felemelni, a helyettesítés figyelembevételével! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a bizottság 11 egyhangú szavazattal elfogadta.
Köszönjük szépen a jelenlétüket és az alapos tájékoztatást.
Képviselőtársaimat szeretném arról tájékoztatni, hogy hasonlóan az előző napirendekhez, a támogatásról írásbeli ajánlást fogunk a plenáris ülésen előterjeszteni.
A harmadik napirendi pont végéhez érve, az egyebekre kerül sor. Egyetlenegy rövid közleményem van, hogy a jövő héten hétfőn, a plenáris ülés ideje alatt, tehát az interpellációt követően lenne bizottsági ülés, és akkor a jövő hét ezt a feladatot jelentené is számunkra, mint a bizottság tagjai számára. Van-e másnak az egyebek között valamilyen bejelentenivalója, kérdése, észrevétele? (Nincs jelzés.) Akkor kívánok mindenkinek nagyon eredményes és jó munkát. Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 14 óra 26 perc)
|
|
Keleti György |
Jegyzőkönyvvezető: Madarász Mária és Pavlánszky Éva