HRB 13/2007.
(HRB 1-33/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának
2007. május 30-án, szerdán, 12 órakor
az Országház földszint 93. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki bevezető *
A napirend elfogadása *
Dr. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Takács Albert előterjesztése *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Takács Albert válaszai *
Vélemények *
Határozathozatal *
Dr. Bencze József országos rendőrfőkapitány-jelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Bencze József előterjesztése *
Kérdések *
Dr. Bencze József válaszai *
Határozathozatal *
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosítására benyújtott T/3090. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Határozathozatal *
A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosítására benyújtott T/3091. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Határozathozatal *
A Magyar Honvédség további fejlesztésének irányairól szóló H/2921. számú országgyűlési határozati javaslat (Döntés a módosító javaslatokról) *
Az ENSZ libanoni békefenntartó missziójában (UNIFIL) való magyar részvételről szóló 44/2006. (X. 10.) országgyűlési határozat módosításáról szóló H/3165. számú országgyűlési határozati javaslat (Általános vita) *
Határozathozatal *
A honi gárda tartalékos védelmi erő létrehozásáról szóló H/2885. számú országgyűlési határozati javaslat. Dr. Simicskó István - KDNP - képviselő önálló indítványa (Döntés a tárgysorozatba-vételről. Általános vita) *
Dr. Simicskó István előterjesztése *
A Honvédelmi Minisztérium álláspontjának ismertetése *
Dr. Vadai Ágnes ügyrendi javaslata *
Határozathozatal *
1. Dr. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
2. Dr. Bencze József országos rendőrfőkapitány-jelölt kinevezés előtti meghallgatása
3. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3090. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
4. A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3091. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
5. A Magyar Honvédség további fejlesztésének irányairól szóló határozati javaslat (H/2921. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
6. Az ENSZ libanoni békefenntartó missziójában (UNIFIL) való magyar részvételről szóló 44/2006. (X.10.) OGY határozat módosításáról szóló határozati javaslat (H/3165. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
7. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
Honi Gárda tartalékos védelmi erő létrehozásáról szóló határozati javaslat (H/2885. szám)
(Dr. Simicskó István (KDNP) képviselő önálló indítványa)
8. Egyebek
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Lázár János (Fidesz), a bizottság elnöke
Keleti György (MSZP), a bizottság alelnöke
Ecsődi László (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Juhász Gábor (MSZP)
Laboda Gábor (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Rába László (MSZP)
Dr. Vadai Ágnes (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Rába László (MSZP) érkezéséig dr. Kis Zoltánnak (SZDSZ)
Dr. Vadai Ágnes (MSZP) érkezéséig Keleti Györgynek (MSZP)
Dr. Simon Miklós (Fidesz) érkezéséig Nyitray Andrásnak (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP) dr. Kontrát Károlynak (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) távolléte idejére Rába Lászlónak (MSZP)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Dr. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt
Dr. Bencze József vezérőrnagy, országos rendőrfőkapitány-jelölt
Dr. Jobbágy Zsuzsa főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Iváncsik Imre, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára
Dr. Simicskó István országgyűlési képviselő (Fidesz), előterjesztő
Résztvevők
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Szabadfi Árpád rendőr dandártábornok (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Béndek József határőr altábornagy (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Csere László büntetés-végrehajtási vezérőrnagy (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Fazekas Judit szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Sepsi Tibor osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Rajmon Balázs osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Sáriné dr. Simkó Ágnes főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Plankó Erika főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Villányi Imre főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Várhelyi Olivér főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Jakubovich Nóra főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Piros Attila rendőr ezredes, főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Ferencz Lászlóné dr. Víg Éva főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Oros Paulina titkárságvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Gubucz Ágnes személyi titkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Frankberger Ferenc, a Rendőri Szervek Védelmi Szolgálatának vezetője
Dr. Till Szabolcs ezredes, főosztályvezető-helyettes (Honvédelmi Minisztérium)
Dr. Kádár Pál alezredes, osztályvezető (Honvédelmi Minisztérium)
Domján László ezredes, osztályvezető (Honvédelmi Minisztérium)
Tóth László újságíró (Magyar Honvéd)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 07 perc)
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm önöket a Honvédelmi és rendészeti bizottság május 30-ai bizottsági ülésén. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm dr. Takács Albert urat, az igazságügyi és rendészeti miniszteri tárca várományosát, miniszterjelölt urat, és külön tisztelettel és szeretettel köszöntöm dr. Bencze József tábornok urat, aki az országos rendőr-főkapitányi poszt várományosa és rendőrfőkapitány-jelölt.
Tisztelettel tájékoztatom a bizottságunkat, hogy ülésünk határozatképes, képviselőtársaim a szükséges helyettesítési dokumentumokat aláírták, kézjegyükkel ellátták.
Tájékoztatom önöket, hogy a mai bizottsági ülésre az alábbi napirendi pontokat javasoltam: először kerül sorra az igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása; az országos rendőrfőkapitány-jelölt kinevezés előtti meghallgatása; majd ezt követően jogszabályok vitájára kerül sor: a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló '96. évi XLIII. törvény módosítása, a honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény módosítása, a honvédség további fejlesztésének irányairól szóló H/2921. számú országgyűlési határozati javaslat, az ENSZ libanoni békefenntartó missziójában való magyar részvételről szóló határozati javaslat és a Honi Gárda tartalékos védelmi erő létrehozásáról szóló önálló képviselői indítvány, reményeink szerint Simicskó képviselőtársunk is eljut majd a bizottsági ülés végére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kérdezem, hogy az előterjesztett napirendi pontokat illetően van-e észrevételük vagy kérdésük. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, szavazásra teszem fel az előterjesztett napirendi pontokat.
Aki a napirendi pontokkal egyetért, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm.
Megállapítom, hogy egyhangúlag fogadtuk el a napirendet.
Dr. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a miniszteri meghallgatás előtt még egyszer köszöntsem Takács Albert urat, akit bizottságunk jól ismer az ombudsman általános helyettesi funkciója okán, az elmúlt években megismerhették az ő szakmai munkásságát és tanulmányát. Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy egy előkészített anyag áll a rendelkezésükre: megkapták a miniszterelnöki előterjesztést, illetve Szili Katalin házelnök asszony előterjesztését a kinevezéssel kapcsolatban, önéletrajz, interjúk, szakmai anyag, illetve publikációs jegyzék is rendelkezésre áll a döntés meghozatalához.
Az ügyrendi bizottság általános érvényű állásfoglalása értelmében a miniszteri meghallgatás két kérdésre vonatkozik: a miniszterjelölt eddigi pályafutása, életútja és a miniszteri funkcióban betöltött szakmai elképzelésének megismerésére vonatkozhatnak majd kérdéseink. Először arra kérem és biztatom a miniszterjelölt urat, hogy szakmai elképzeléseit tárja a bizottságunk elé. Tekintettel kell lennünk egyrészt arra, hogy a miniszterjelölt úr már megküzdött egy bizottsággal, az Alkotmányügyi bizottságban már részt vett egy meghallgatáson, voltak képviselőtársaim, akik ott már részt vettek a bizottsági munkában, és 14 órakor az Európai ügyek bizottsága is meg fogja hallgatni a miniszterjelölt urat. Úgyhogy arra kérek mindenkit, hogy erre az időkorlátra legyünk tekintettel, és különösképpen hagyjunk időt Bencze tábornok úr hatékony meghallgatására is.
A miniszterjelölt urat illeti a szólás joga.
Dr. Takács Albert előterjesztése
DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a szót. A bemutatkozásnak a személyemet illető életrajzi vonatkozásaival most nem foglalkoznék, hiszen a döntéshozók előtt elég régóta ismertek ezek az adatok, hanem inkább - időkímélés céljából - azonnal rátérnék elképzeléseimnek az ismertetésére.
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium egy különleges szerepet tölt be a főhatóságok rendszerében, mert amióta a klasszikus kodifikációs igazgatási területnek és a rendészeti területnek ez az összevonása megtörtént, egy olyan hatalmas területnek a gazdája, olyan fontos feladatok csapódnak le nála, amelyek kiemelik a többi szervnek a sorából, azoknak természetesen a jelentőségét és szerepét nem lebecsülve. Egy másik összefüggése is van a dolognak: ennek a minisztériumnak igen nagy szerepe van különféle reformok közjogi, alkotmányos megalapozásában. Én itt rögtön el szeretném mondani, amit a bemutatásom alkalmával is hangsúlyoztam, hogy ezt a közjogi, ellenőri, ha nem értik félre, alkotmányőri szerepet, mert ez utóbbit csak az Alkotmánybíróságra szoktuk alkalmazni, tehát ezt az alkotmányőri szerepet én a kormányon belül is nagyon fontos feladatomnak tartom, és el fogok követni mindent, hogy az alkotmány értékrendje a kormányzati döntések meghozatalánál is nagy szerepet játsszon. (Mécs Imre megérkezik az ülésre.)
Igen fontos kérdésnek gondolom azt, hogy a jogalkotásnak az eljárási szabályai, a jogalkotásnak a menete új megvilágításba kerüljön. A jogalkotásról szóló törvény még mindig az 1987. évi XI. törvény, amely szemléletében nem kis mértékben a rendszerváltás, rendszerváltozás előtti szemléletet tükrözi, még abban az esetben is, ha időközben számos módosításra került már sor. Egy olyan fajta jogalkotási eljárást kell szorgalmazni, ami a jogszabályok előkészítésére, szakmai megalapozására mindig meghagyja a megfelelő időt, ugyanis egyik fontos elképzelésem az, hogy a jogrendszernek ez a mai technikai színvonala, technizáltsága lehetőleg csökkenjen, és sokkal inkább iránymutató, magatartást befolyásoló szabályok szülessenek. Nagyon sokszor az az ember érzése, hogy ezekből a jogszabályokból mind a magatartási szabályt, mind a társadalmi elvárást nagyon nehéz kihámozni.
A jogalkotási eljárással összefüggő másik dolog, amit hangsúlyosan szeretnék említeni, ez a dereguláció kérdése, időnként a jogrendszerből a feleslegessé vált elemeket el kell távolítani. A magyar jogrendszer nem ismeri néhány USA-beli tagállam "sunset law" kategóriáját, ahol bizonyos idő elteltével a jogszabályok automatikusan hatályukat vesztik, itt időről időre ezt a gyomlálást el kell végezni. Örömmel látom, hogy a minisztériumban jelentős eredményeket hoz az előkészítés során a dereguláció formai oldala, amikor eltávolítjuk, eltávolítják azokat a jogszabályokat, amelyek egyszeri végrehajtást, technikai feladatkijelölést, hatályba léptetést vagy más hasonló, igazából normatív tartalommal nem rendelkező intézkedést tartalmaznak. Ezek csak feleslegesen terhelik a jogrendszert, zavarják az állampolgár eligazodását.
A jövő évtől kezdve beindul a tartalmi deregulációs program, ami egy sokkal fontosabb kérdés, hiszen itt már arról kell állást foglalni, hogy egy jogszabály tartalmilag időt álló-e, és ennek megfelelően kell meghozni azokat a döntéseket, hogy kerüljenek ki a jogrendszerből.
Nagyon röviden ennél a tervezetnél szeretném megemlíteni a nagy kodifikációkat, amelyeket nagyon fontosnak tartok. A magánjog területén a polgári törvénykönyv. A jogtörténetből tudjuk - és csak a jogtörténetből tudjuk, és nem is itt mondtam -, hogy a nagy igazságügy-minisztereket mindig arról jegyezték meg, hogy működésük alatt egy polgári törvénykönyvet elfogadtak. Nagyon remélem, hogy valahol az én működésem környékén is ez a kódex elfogadásra kerül. Ezt a törvényt - ugyan az előkészítésében így közvetlenül nem vettem részt - egy olyan, szerintem nagyon korszerű és minden tekintetben vállalható és példaértékű jogalkotásnak tartom, amit a kodifikációk más területén is meg kell honosítani, szerkezetében és formájában is. Ezt a mintaértékű modellt szeretném más tekintetben is példaként állítani.
Nem utolsó sorban a Ptk. azért is érdekes, mert ismereteim szerint ilyen nagyarányú szakmai, társadalmi konzultáció nem zajlott még jogszabály körül, mint ebben az esetben, és ez azt mutatja, hogy nemcsak formálisan, hanem valóban lényegi kérdésekre koncentrálva érdemileg így is el lehet végezni ezeket a dolgokat.
A büntető törvénykönyv a másik nagy kodifikációs termék, amelynek általános része jelenleg benyújtásra kész állapotban van, tehát a minisztérium annak ellenére vagy talán éppen amiatt, hogy nem voltam benne, nagyon előrehaladott állapotban lévő munkát végzett. A különös rész előterjeszthetőségi állapotba hozása még egy kicsit várat magára. Több elképzelés van arra, hogy esetleg a kettőt megbontva is lehetne az Országgyűlés elé hozni, én ezt nem támogatom, ez egy olyan összefüggő mű, noha két könyvre oszlik a Btk., hogy ezt csak egységesen lehet benyújtani.
A klasszikus igazságügyi területről szeretnék megemlíteni néhány olyan kisebb, aprólékosabb lépést, amit a Ház az utóbbi időben készített elő, illetve tett meg, és amelynek szerintem a társadalmi ismertsége, a társadalmi hatása még jelenleg mintha nem érné el azt a fokot, mint ami szükséges. Ez a büntetőjog területén az alternatív büntetési nemek használata. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy humánus alkotmányos demokráciában az állam ne csak a represszív oldalát mutassa meg. Sietek azonnal hozzátenni, hogy természetesen az elválasztásnak ott van lehetősége, ahol ennek a feltételei valóban fennállnak. Tehát ez nem a hagyományos állami funkciók gyöngítését jelenti, hanem annak elemzését, hogy ahol a büntetés helyett más alternatív forma használható, az valószínűleg jobban szolgálhatná a megelőzés érdekeit.
Ugyanebben a körben szeretném említeni azt az áldozatsegítő és jogsegélyt nyújtó szolgáltatást, amit a minisztérium égisze alatt dolgoztatnak ki és működtetnek. Mind a két dolog egy új szemléletű állami működésnek, az újfajta szolgáltató államnak nagyon fontos eleme. A jogi segítségnyújtásnál azt kell hangsúlyozni, hogy a rászorultság nemcsak szociális, nemcsak anyagi, nemcsak jóléti kérdésekben állhat fenn, hanem ilyen tekintetben is, és az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy azoknak az embereknek a száma, akik az úgynevezett nép ügyvédeihez fordultak, növekszik. Az eddigi tapasztalatokat továbbfejlesztve egy lényeges kiegészítése várható ennek az intézménynek már a következő évben, az eddigi tanácsadó, okiratszerkesztő, előkészítő tevékenység helyett a nép ügyvédei peres eljárásokban képviseleti jelleggel is eljárhatnak. Ezzel kiegészül és teljessé válik ez a funkciókör.
A működésnek természetesen nagyon fontos az anyagi bázisa. Minden állami feladatra mindig lehet több pénzt fordítani. Jelen pillanatban az a fejlesztésre, létszámbővítésre, a közreműködő ügyvédek létszámbővítésére használható 170 millió forint, ami az intézménynek, mármint úgy értem az intézménynek, hogy a minisztérium rendelkezésére áll, ha nem is hatalmas összeg, de úgy tűnik, hogy egy konszolidált, biztos és a dolog természetéből következő expanziót, továbbfejlesztést lehetővé tesz.
Nagyon fontos az áldozatsegítő tevékenység. Ez is az új szemléletű államnak az egyik tipikus területe, amely állam nemcsak büntet, nemcsak megtorol, hanem azoknak is nyújt valamilyen elégtételt, akik bűncselekmény áldozataivá váltak. Én ebben egy olyan lényeges elemet látok, amit megfelelően használva, megfelelően továbbfejlesztve a társadalmi szolidaritás gondolata egyik kiindulópontja lehet.
Ezek után szeretnék áttérni a rendészeti és a Schengen körébe tartozó, tehát egy kicsit az európai integráció körébe tartozó kérdéseknek a fölvetésére.
Az ilyenfajta miniszteri pozíció elfoglalásának, amikor nem a nulla időponttól kezdődik, hanem menetközben, megvan az az előnye, hátránya - ízlés szerint -, hogy bizonyos előzményekhez kell hogy kapcsolódjak. Több dilemma merült fel abban a vonatkozásban, hogy a minisztériumnak ez a szerkezete, hogy Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium helyes vagy nem helyes. Ezt én tényként kezelem, és azt szeretném ehhez hozzátenni, hogy a szervezetnek természetesen önmagában is van jelentősége, de nem feltétlenül a szervezeti formák és a szervezeti elhelyezés bűvkörében kell élni. Ami a rendészetet illeti, az én törekvéseim arra fognak irányulni, hogy a minisztérium szerkezetében a rendészeti elem a mainál nagyobb súlyt kapjon. Ez nyilván tanácskozást, konzultációt, partnerkeresést, sok mindent igényel a kormányzatban és azon kívül is, de első pillanattól kezdve, ahogy fölvetődött az a gondolat, hogy nekem van esélyem ennek a posztnak a betöltésére, ezt egy lényeges, hangsúlyos elemnek tartom, a többi funkció nem elsorvasztása mellett, a rendészeti elemnek az erősítését a minisztérium szervezetében is.
Egy nagyon fontos dolog, amit szem előtt fogok tartani, a rendvédelemben egy új humánpolitikának a kialakítása. Meggyőződésem, hogy a személyzettől nagyon sok minden függ, a személyzet szervezeti, funkcionális hibák korrigálására, kijavítására is képes, ha megfelelően képzett. Rendkívül fontos, hogy a rendőrségnél világos pályakép, határozott karrierlehetőség álljon rendelkezésre, nem elhallgatva azt, hogy ezekre a pályaképekre, karrierekre csak az tarthat igényt, aki a teljesítményértékelés kritériumainak is megfelel. Tehát azt a biztonságot, amit ez a hivatás jelent, azt meg kell szolgálni, és ennek a folyamatos tervezését és folyamatos számonkérését létre kell hozni.
A rendészettel összefüggésben a schengeni feltételek, a schengeni adottságok számbavétele igen fontos, és azt hiszem, hogy ez az az elem, amely a leginkább említésre méltó a rendőrség és a határőrség tervezett integrálásánál. Az én álláspontom az, hogy szemléletileg elhibázott az az elképzelés, amely azt képviseli, hogy a nagyobb rendőrségbe beolvad a kisebb határőrség. Itt a funkcióknak, a szervezetnek egyidejű átgondolása szükséges, és ennek a két intézménynek a valódi integrálása, nem arról van szó, hogy az egyik elnyeli a másikat, az egyik befogadja a másikat, hanem egy új struktúrának a felállításáról van szó. Mindazok az elemek, azok az értékek, amelyek a határőrség tevékenységében az elmúlt időben kialakultak, a rendőrség megváltozott feladatkörében is helyet kell hogy kapjanak. Tehát sem tudás, sem tapasztalat nem mehet veszendőbe ennek az integrációnak a során, és nem lehet presztízskérdés vagy más mellékes szempont, hogy ezt az integrációt hogyan, milyen feltételek között lehet lebonyolítani.
Úgy gondolom, hogy ennek az integrációnak, túl azon, hogy elvileg igen fontos összetevői vannak, például az, hogy indokolatlan fenntartani bűnüldözési funkciókat az egyik szervnél és a másiknál is, ezeknek egységesnek kell lenniük, és éppen ezt a célt szolgálja ez az integráció. Tehát az elvi dolgok mellett igen sok gyakorlati előnye, gyakorlati haszna is van: lehetőség nyílik ezáltal egy új létszám-gazdálkodási koncepciónak a kialakítására, és lehetőség nyílik olyan belső vezetési átszervezésre is, amely ebből az integrált szervezetből következik, megfontolást igényel, hogy ez a vezetési szinteknek a számát és más hasonló területet hogyan érint.
A rendészeti apróságok körében szeretnék említeni néhány kisebb jelentőségű dolgot, amelyek azonban technikailag igen fontosak, különösen az európai térség belépésével, ilyenek azok a feladatok, amelyek a nemzetközi bűnügyi együttműködésből következnek: a körözés új rendszerének, új feltételeinek a kialakítása. Igen lényeges az, hogy a rendőrség által alkalmazott bírságok ugyanolyan megítélés alá kerüljenek, mint a kommunális elmaradások, tehát hogy ezek adók és köztartozások módjára, hasonló garanciák mellett behajthatóak legyenek. Az utóbbi időben némi nyilvánosságot kapott az, hogy a rendőrség ellenszolgáltatás fejében végzett tevékenysége hogyan nézzen ki, ennek a jogszabályi alapját egyértelműen meg kell teremteni, és rendezni kell, hogy semmiféle visszaélésre vagy visszásságra ne kerülhessen sor.
Ennek az integrációs folyamatnak valószínűleg azért is jó reményekkel lehet nekifogni, mert a fő mozgató, a határrendészetnek, a határok őrzésének a feladata nagyon jó kondíciókkal indul, hiszen a schengeni értékelő bizottság Magyarországról olyan jó minősítést adott, amelyben a visszatérő értékelésre sem tartottak igényt, hanem a megadott akkreditáció egyszer s mindenkorinak tekintendő.
A Schengen-témakörben a migráció kérdésével szeretnék foglalkozni még, amely nemcsak az IRM-nek, hanem a magyar kormánynak és a magyar társadalomnak is egy nagy kihívása, egy nagy feladata. Az európai uniós szabadságok körében a mozgásszabadság abszolút prioritást élvez, és ezekkel a feltételekkel, ezekkel az adottságokkal, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy ennek a migrációnak azért nagyon sok esetben gazdasági összetevői vannak, mindenféleképpen számolni kell. Magyarország hosszú ideig hátrányban volt - és ebből több EU-s probléma is származott -, a szabad mozgás jogával rendelkező személyek, illetőleg a harmadik országból származó személyek beutazásával és tartózkodásával kapcsolatban. Az Országgyűlés ezt a törvényt a 2007. évi I., II. törvényekkel megoldotta, és ezzel gyakorlatilag a jogharmonizáció teljessé vált. Természetesen a tárcának vannak fontos végrehajtási, pontosítási feladatai, ezen eddig is gőzerővel dolgozott és ezután is ezt fogjuk tenni, hogy a teljes integrációs folyamat minél hamarabb befejeződjön.
A migrációs kérdéseknél problémát jelentenek azok a kérdések, amelyek a külső és belső határok átlépésével kapcsolatosak. Itt egy, a maitól lényegében kissé eltérő, kissé differenciáltabb szabályozást kell kialakítani annak érdekében, hogy a belső határnak nem minősülő területeken túl élő magyar állampolgárok mozgása is egyszerűen biztosítható legyen. Itt igen fontos szerep hárul a kétoldalú tárgyalások lebonyolítására, amelyet az IRM szakmai szempontok alapján támogat. Vannak olyan országok, amelyekkel ezek a megállapodások előrehaladott állapotban vannak, van, ahol további erőfeszítések szükségesek.
A migráció területén igen fontos humanizációs törekvések figyelhetőek meg. A menekültügy területén vannak olyan új intézmények, olyan új elemek, amelyek az eddiginél kedvezőbb, az emberi jogoknak inkább megfelelő feltételeket teremtenek meg. Ilyen a menekültek esetében a kiegészítő védelem keretében alkalmazott oltalmazotti státus, amire azok tarthatnak igényt, akik még a menekülti státust nem érték el, de azért védelemre jogosultak. Ez egyszerűbbé teszi - és nagyon helyesnek tartom, hogy ez így van - a menekültügyi eljárásnak a kétszakaszossá tételét, szűri az indokolatlan, megalapozatlan kérelmeknek a beterjesztését, és igen fontos - ezzel ombudsmanként is sokat találkoztam, és ezt a minisztériumban is szorgalmazni fogom - azoknak az ellátásoknak és támogatásoknak a pontos meghatározása, amelyek a migráció körébe tartozó személyeket érintik.
Természetesen minden ilyen migrációs kérdésnél a jogalkotás elsősorban a jogosultságokat szokta előtérbe állítani, de azért vannak olyan szempontok, amelyek a beilleszkedést, az integrációt kell hogy szolgálják. Ebben a körben szeretném említeni az itt tartózkodó személyek nyelvtanulásának elősegítését, szorgalmazását, amelyet az európai integrációs alapból egyébként is viszonylag jó feltételekkel lehet teljesíteni. (Dr. Simon Miklós megérkezik az ülésre.)
Az EU-integrációs témánál azt látom, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumra hatalmas teher nehezedik a jogharmonizációs átültetési feladatok elvégzését illetően, amelyeknél az esetleges késedelmek, esetleges problémák csak részben ennek a tárcának a hibáit mutatják, ugyanis, ha az a szakágazat nem készíti elő ezeket a szabályokat, amelyhez egyébként tartozik, akkor ezen nehéz segíteni. Az ilyen irányú koordinációt és információszolgáltatást alapvetően segíteni kell egy olyan jogharmonizációs, információs bázis bővítésével - mert ez jelenleg is megvan, és ennek a mechanizmusa működik, csak még gyorsabbá, még hatékonyabbá kell tenni -, hogy az érintett jogalkotók azonnal tudomást szerezhessenek a szabályozási szükségletről és annak az időigényéről.
Az elmúlt évben a tárca, mint említettem, óriási munkát végzett ezen a területen, amelynek talán az is a következménye, hogy a többi EU-s tagállammal összefüggésben, attól függően, hogy a jogátültetésnek melyik módját és melyik technikáját vesszük alapul, Magyarország a 2., 4. és összességében a 11. helyen áll. Tehát egyáltalán nem rossz helyet foglal el a többi tagállamhoz képest. És azoknak a nehéz ügyeknek a száma, ahol Magyarország ellen kötelességszegési eljárás bírósági szakban lenne, elenyésző, illetőleg, ahol indokolt figyelmeztetést kapott volna, az sem túlságosan magas, de ezeket szeretném javítani.
Ennek a dolognak az ellenoldalát egy mondattal világítanám meg úgyszólván az utolsó szó jogán, de utolsó előtti szó jogán, ez pedig az, hogy nemcsak az a fontos, hogy az integrációs törekvések jegyében Magyarország ezeket a jogharmonizációs kötelezettségeit teljesítse, hanem az is, hogy az Európai Unió szervei tisztában legyenek azzal, hogy a magyar államra vagy általában a tagállamokra egy ilyen integráció milyen adminisztratív terheket ró. Ennek ugyanis a végrehajtási költsége, az adminisztrációs költsége - nemcsak pénzben, hanem általános költség értelemben - rendkívül magas. Ennek vannak már ma is mechanizmusai, de ezt én határozottan szeretném erősíteni, hogy azt a néha tapasztalható szabályozási dühöt, amely az Európai Unióból származik, annak tudatában tegyék, hogy a tagállamokra ez ilyen, olyan, amolyan terheket ró.
Az utolsó előtti szó elhangzása után az utolsó szavammal pedig egy bejelentésszerűséget, egy nagyon konkrét dolgot szeretnék megemlíteni. A rendőrségnél, a büntetés-végrehajtási intézeteknél, egyáltalán a Hszt. hatálya alá tartozó személyi állománynál az elmúlt időben nagy bizonytalanságot okozott, elvándorlási hullámot, annak a veszélyét idézte elő a készülő nyugdíjreform, amely azt jelentette, hogy aki december 31-ig nem távozik ezekből a testületekből, a következő évre vonatkozó szabályok szerint sokkal rosszabbul fog járni. Abban az esetben, ha a hivatalomat elfoglalom, úgyszólván másnap megkezdem egy olyan jogszabálytervezet előkészítését, amely az ez évi december 31-ei állapotok szerint rögzíti a Hszt. hatálya alá tartozó személyek nyugdíjjogosultságát, abban az esetben, ha tovább dolgoznak, akkor ez a nyugdíj számukra garantált lesz. Ha az időmúlással kedvezőbb feltételekhez jutnak, akkor választási lehetőségük támad arra nézve, hogy ezt a megállapított nyugdíjat vagy az újat választják.
Természetesen tudom, hogy e migrációnak, az elvándorlásnak ezekből a szervekből nemcsak pénzügyi akadályai vannak, merem is remélni, hogy nemcsak pénzügyi akadályai vannak. Azt hiszem, hogy talán ez bizonyos közhangulat-javításra alkalmas intézkedés, szükséges intézkedés, és úgy tűnik, hogy ez a megoldás viszonylag rövid idő alatt, olyan rövid idő alatt, hogy ennek megnyugtató hatása lesz, kivitelezhető.
Nem gondolom azt, hogy egy minisztérium első számú tevékenysége az, hogy hogyan mutatja meg magát a nyilvánosság felé, milyen képet kelt magáról, hiszen mindenki tudja, hogy elég rossz dolgokat is lehet jó színben feltüntetni és eladni a társadalom és a politika piacán, de nekem valóban határozott elképzelésem, hogy a minisztériumnak és a hozzá tartozó intézményeknek a társadalmi elfogadottságát, megbecsülését, tekintélyét minden rendelkezésre álló eszközzel fogom szorgalmazni. Ennek egyik összetevője az, hogy azokat a pozitív elemeket, amelyek jelenleg ennél a tárcánál megfigyelhetők, a mostaninál sokkal nagyobb hangsúllyal fogjuk kommunikálni, nemcsak azért, hogy jó dolgok is előtérbe kerüljenek, hanem azért, mert a jogállamnak számos elemét, jogtudatot, jogállami jogbiztonságot ez segíti.
A rendészettel kapcsolatos politikát a kormányban és a társadalomban az igazságügyi és rendészeti miniszter képviseli. Ezt azért mondom, mert a másik nagyon fontos célom az, hogy a rendőrség szakmai működéséhez minden lehetséges feltételt megteremtsek, ide értve azt is, hogy a rendőrség politikai küzdelmek kereszttüzébe ne kerüljön, a rendőrség politikai befolyás alá ne kerüljön, és a rendőrségen belül se alakulhassanak ki olyan frontvonalak, amelyek a politikai konfrontáció veszélyét felidézik.
Annak érdekében, hogy ezeket a dolgokat el tudjam végezni, természetesen nemcsak a kormány képviselőjeként a kormánypárti képviselőkkel, hanem az ellenzék képviselőivel is együttműködöm, mert tudom, hogy vannak olyan kérdések, amelyeknek, ha van is politikai összetevője, alapvető nemzeti érdeket jelentenek, és ezek közül a felsorolt szempontok közül nagyon sok ebbe a körbe tartozik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter úr bevezető szavait.
Mielőtt áttérünk a kérdésekre, igen tisztelt képviselőtársaim, engedjék meg, hogy külön is köszöntsem Szabadfi Árpád rendőr tábornok urat, az országos rendőrfőkapitány helyettesét, Béndek tábornok urat, a határőrség parancsnokát és Csere László vezérőrnagy urat, aki a büntetés-végrehajtási intézeteket felügyeli.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Most a kérdések következnek. 14 óra előtt be kell fejeznünk a miniszteri meghallgatást, tekintettel arra.... - (Dr. Gál Zoltán: Előbb is lehet!) előbb is lehet, Gál képviselőtársamnak ebben tökéletesen igaza van - ..., hogy képviselőtársaink már kiéhezve várják 14 órakor miniszter urat egy újabb meghallgatási kísérlet szándékával.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kérdésekre térünk rá. Azt szeretném kérni, hogy minél több rövid, tömör, világos, pörgős kérdést tegyünk fel, amire a miniszter úr majd reményeink szerint válaszolni fog. Képviselőtársaimat illeti a szólás joga. (Jelzésre:) Mécs Imre képviselő úr először. Feltennénk az összes kérdést, utána miniszter úrnak megadjuk a válasz lehetőségét, és utána szavazunk a megbízatásról.
MÉCS IMRE (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! '90-ben együtt ebédeltem a svájci ügyvédi kamara elnökével, és ő elmondta, a svájci kormánynak az az ötlete támadt, hogy létrehoznak egy központi rendőrséget, mert addig csak kantonrendőrség volt. A kormány tagjai úgy megdöbbentek ettől a dologtól, hogy visszavonták az előterjesztésüket.
Nálunk fordított a helyzet, nálunk nagy központi rendőrség van, és a kérdésem arra irányul, hogy mit tesz miniszter úr annak érdekében, hogy az önkormányzatokhoz közelebb kerüljön a rendőrség, és a decentralizációval kapcsolatban melyek az elképzelései, különösen, mert ön is említette szeptember 11-ét.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdések, képviselőtársaim? (Jelzésre:) Tóth képviselő úr, parancsoljon!
TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagy tisztelettel kérdezném a miniszterjelölt úrtól, hogy mint leköszönő ombudsman és mint leendő miniszter hogyan látja biztosítottnak például a BM Kórház, illetve azon kórházintézmények betegkartonjai és adatállományának megfelelő, biztonságos kezelését, hogy sem az adatvédelmi szempontok ne sérüljenek, se pedig a betegek szempontjai nem sérüljenek, hiszen a későbbiekben, a kórházak bezárását követően egy csomó karton sorsa tisztázatlan. Ez egy állampolgári megkeresés kapcsán jutott el hozzám, és nagyon fontosnak érzem.
A másik pedig, hogyan gondolja a megtépázott rendőri presztízs helyreállítását, hiszen vidéken bizony-bizony gondok vannak, mert a rosszfiúk nem annyira kezdik tisztelni a rendőröket, és az eddig meglévő presztízsük is devalválódni látszik.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdések? (Jelzésre:) Csampa képviselő úr!
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Jelölt Úr! Már az ombudsmani múltjával kapcsolatban többször találkoztunk, és azért lehetőségem volt az Alkotmányügyi bizottságban is most per pillanat meghallgatni egy olyan kérdést, bár már a válaszra nem volt időm, hogy ön megfogalmazott ajánlásokat a rendőrséggel kapcsolatban. A gyakorlatban tizenegy ajánlásról beszélünk, és most, ha úgy nézzük, akkor ezt az ajánlást lényegében önmagának tette, így fogalmazott ott, ha jól emlékeszem, az alelnök úr. Ezek után, és most látva a mostani helyzetet, illetve gondolom, azért tájékozódott a rendőrség mostani helyzetéről, ezeket az ajánlásokat ön megfogadja-e, és hogyan fogja tudni végrehajtani?
A humánpolitikát, illetve a karrier- és életpályamodellt említette. Én azt gondolom, hogy ma ez az egyik legfontosabb kérdés a rendőrség, illetve a határőrség kötelékében, és bocsánat, a büntetés-végrehajtást is azért ide vesszük. Hogyan kívánja ezt az úgynevezett életpályamodellt esetleg változtatni? Itt szóba került az, és egy picit a fülemet megcsípte, hogy mintha ön vissza szeretné állítani gyakorlatilag azt az úgynevezett kedvezményt a 20-25 éves szolgálati nyugdíjjal kapcsolatban, mintha egy ilyet hallottam volna az előző bevezetésben. Ezzel kapcsolatban a kormánnyal már egyeztetett-e, illetve a miniszterelnök úrral egyeztetett-e?
A következő kérdésem az lenne, hogy Budapesttel kapcsolatban milyen információi vannak, többek között azzal kapcsolatban, hogy tudjuk nagyon jól, hogy létszámhiánnyal küzdött a rendőrség, ugyanakkor tetemes feladatokat kapott, ha az őszi eseményekre gondolunk, de azt megelőzően is, akár közigazgatásilag, akár más területeket nézünk. Hogyan vélekedik arról - és itt mindenféleképpen a véleményét szeretném kérni -, hogy az elmúlt időszakban történt egy olyan főkapitányi utasítás Bene tábornok úr részéről, hogy Budapestről elvontak 639 státust, és ebből a 639 státusból közel 400 a kerületeket érinti? Én azt gondolom, hogy ha bármelyik kapitányt megkérdezzük, ő azt fogja mondani, hogy mondjuk tíz évvel ezelőtt az ő adott kerületében egy éjszaka során volt 20-25 rendőr szolgálatban, ma per pillanat a legjobb esetben is öt van. Azért, azt gondolom, ez a két szám élesen különbözik. Ezt hogyan kívánja orvosolni akár a kormányon belül is, akár mondjuk a pénzügyminiszterrel szemben? Gyakorlatilag a rendőrségnek adandó támogatást - személyi támogatásról, juttatásról beszélünk - hogyan kívánja érvényesíteni, és majd esetleg a rendőrségnek az állománytábláját úgy kialakítani, hogy ne elvonásokra kerüljön sor - nevezetesen mondjuk Budapest esetében ez a 639 státus -, hanem megerősítésre kerüljön sor?
Tegnap voltam egy tévévitán, ahol pont a Rendőrtiszti Főiskola, illetve a szakközépiskola kérdése is felmerült. Hogyan kívánja megerősíteni majd ezt a területet? Illetve a jövőben van-e esetleg arra lehetőség, arra kilátás, mivel nagy az elvándorlás, nagy a fluktuáció, és gondolom, ezt a főkapitány urak meg is tudják erősíteni, hogy akik kijönnek akár a szakközépiskolából, akár a főiskoláról, nagyon rövid időn belül gyakorlatilag visszatérjenek mondjuk a saját megyéjükhöz? Magyarán mondva: a kerületeknél itt vannak fél évet, egy évet a legjobb esetben, és utána az elvándorlás lényegében megtörténik. Tudjuk azt, hogy az elvándorlásnak az elsődleges oka az, hogy lakáshiánnyal küzd ma a rendőrség. Én azt gondolom, hogy ez megint csak egy kardinális kérdés, hogy ezt hogyan kívánjuk a jövőben vagy hogyan kívánja a kormány, vagy személy szerint ön ezt a lakásproblémát megoldani.
A rendőrségi törvénynek per pillanat most van folyamatban a vitája. Hogy látja magát a rendőrségi törvénynek a módosítását? Mert lényegében hogyha látjuk a mostani folyamatokat, a különböző törvények, akár célzok mondjuk a nyugellátásról szóló törvényre is, kéthetente vagy háromhetente visszahozta a kormányzat mondjuk a parlament asztalára, és toldozgatjuk-foldozgatjuk. Van-e arra lehetőség vagy lát-e ön arra lehetőséget, hogy egy egységes, normális szerkezetű rendőrségi törvény jöjjön végre létre, ami a XXI. századnak, a mai kornak megfelelő? Itt többek között érintem mondjuk a kamerarendszereket is, ami nincs igazából rendőrségi vonalon letisztázva. Ez arról szól, hogy van egy törvény, ami azt mondja, hogy 24 órán belül mondjuk meg kell semmisíteni magát a felvételt, de tételezzük fel, hogy ha egy hétvégét nézünk, az állampolgár otthon pihen, mert megteheti vagy éppen van rá lehetősége, és mondjuk csak 48 óra múlva veszi észre, hogy a gépjárművét valaki eltulajdonította. Mondjuk elmegy, és a bejelentést megteszi, de nincs róla semmilyen felvétel, mert az adott kamera automatikusan töröl. Többek között ilyen kérdésekben szeretném kikérni a véleményét, hogy hogyan látja ennek a jövőbeni módosítását vagy hogyan látja ezt, hogyan lehet beilleszteni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdések, észrevételek? (Jelzésre:) Nyitray képviselő úr!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Én a most már lassan tízéves parlamenti képviselői múltamból nem emlékszem arra, hogy akár megközelítőleg ilyen rendkívüli és mélyreható érdeklődés lett volna egy miniszteri meghallgatáson, kinevezés előtti miniszteri meghallgatáson. De álszentség lenne ezen csodálkozni, hiszen az, ami az elmúlt hetekben, hónapokban történt, és nem az igazságügyi, hanem a rendészeti vonalán ennek a minisztériumnak, az minimum az államszervezet súlyos működési zavaraira is ráirányította a figyelmet. És mivel a sajtó általában nem arra kíváncsi, hogy a kutya megharapta a postást, hanem arra, hogy a postás harapta meg a rendőrt, tehát én tökéletesen értem ezt a felfokozott érdeklődést.
Az első észrevételem mindjárt az, hogy azokról a jelenségekről, amelyek a közelmúltban a rendőrség lefejezéséhez, egy miniszter leváltásához, és még amiről nem is tudunk, hogy hány különböző szintű káder pozíciójának jelentős megingásával kapcsolatban történt, arról itt eddig egy árva szót nem hallottunk, vagy egy halovány, meglehetősen lányos zavarú utaláson kívül semmit, holott én úgy gondolom, hogy nem az igazságügyi vonal volt az, ami miatt az előző miniszternek be kellett adni a lemondását, és elsősorban nem az igazságügyi minisztériumi munka hiányosságai miatt kellett váltani. Erről a jelölt úr nagyon-nagyon keveset beszélt, és akkor rendkívül - hogy is mondjam - tapintatos vagyok, ha csak ennyit mondok, hogy nagyon keveset.
Néhány utalás elhangzott, de az is rendkívül szőrmentén: jelezte azt, hogy elhatározott szándéka, hogy semmiféle politikai utasításnak, rendőrségen belüli politikai polarizációnak, ezen belül különböző vitáknak vagy nézeteltéréseknek nem kíván helyet adni, ezt én a magam részéről nagyon helyeslem. De ez egyben közvetett beismerése annak, hogy voltak ilyenek eddig szép számmal. Ezt eddig is sejtettük, eddig is vélelmeztük, de végül is ez a megjegyzése erről biztosított bennünket. Én élénken fogom figyelni, és nagyon drukkolok önnek, hogy sikerüljön az ilyen típusú, felülről jövő utasításoknak ellenállni.
Ami szándékomban állt konkrétan, hogy éppen a nyugdíjrendszer módosításával kapcsolatos hihetetlen feszültségekről kérdezzem önt. De örömmel hallottam, hogy ön ebben megelőzött többünket, és amire ön készül, azt én nagyon helyesnek és nagyon indokoltnak tartom, mert ilyen módon kitolni a rendőrségi állománnyal, ahogyan ez az új nyugdíjtörvény szándékolta, az se nem méltányos, se nem elfogadható. Nyilván nem abból kell kiindulni, hogy vannak méltatlan rendőrök, hanem a több ezer vagy több tízezer, a munkáját becsülettel végző emberre tekintettel ezt helyeslem, ha ezt ön végre tudja hajtani, amit vállal - remélem, hogy meg tudja csinálni. Azért annyira nem vagyok naiv, hogy azt gondolnám, hogy ebben minden segítséget minden szintről meg fog kapni. Kemény küzdelem lesz. Itt most ugyan nincsen, azt hiszem, közülük senki, de ugyanezt az elszántságot ajánlanám a honvédelmi miniszter úrnak is, mert (Dr. Kontrát Károly: Ott is csere lesz? - Derültség.) ott legalább ugyanilyen jellegű nyugdíjanomáliák vannak kilátásban, és ugyanaz a jelenség vetíti magát előre, mint ebben az esetben.
Még egy apró megjegyzést engedjen meg: nekem egy kicsit mókás volt, többször megerősítette, nem is értettem először, mit ért azalatt, hogy személyzet. A rendőrségnél, úgy tudom, személyi állomány van, és a személyzetet azt egy kicsit másként használjuk a magyar nyelvben. A rendőrségnél is, mint a katonaságnál, eléggé ügyelnek arra, hogy a meghatározások pontosak legyenek. De ezt ne vegye sértésnek, hogy mondom, csak jelzem, hogy úgy tudom, hogy itt úgy szokás mondani.
Elképzelhető, ha lesz második kör, még kérdezek, de egyelőre elég ennyi a magam részéről. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Arra biztatom képviselőtársaimat, hogy lehetőség szerint a bennük rendkívüli intenzitással buzgó kérdéseiket most ebben az első körben fogalmazzák meg, mert ez a biztos, az összes többi már bizonytalan a körök számát illetően. Tehát akiben kérdés van, az most mondja el, hogy miniszterjelölt úr tudjon ezekre reflektálni és válaszolni.
Parancsoljanak, további kérdés, észrevétel van-e? (Jelzésre:) Kontrát képviselő úr, Simon képviselő úr.
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Az első kérdésem a rendőrség morális válságával, illetőleg annak megszüntetésével kapcsolatos. Ön mit kíván tenni ennek érdekében? Mit kíván tenni a rendőrbűnözés visszaszorítása érdekében? Van egy szervezet a rendőrség meg a hivatásosok környékén, ez az RSZVSZ, a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata. Ennek a szerepéről az utóbbi időkben nem nagyon hallottunk, a mobilszolgálatok visszaállításáról hallottunk, de van egy szervezet, ez a belső elhárítás, így is nevezik sokan a szakmában, szán-e szerepet ennek a szervezetnek a rendőrbűnözés visszaszorításában, mert az utóbbi időben erről nem nagyon hallottam, mintha nem is létezne ez a szervezet, nem szólaltak meg, vagy nem hallottunk a működéséről e tekintetben.
Miniszterjelölt úr, nagyon fontos az, ha tabula rasát csinálnak a minisztérium új vezetői, illetőleg a rendőrség új vezetői, akkor azt mondhatjuk, hogy elvárás lehet hogy a rendőrség is térjen vissza arra az útra, hogy nem tűr meg semmiféle bűncselekményt a maga soraiban. Együtt kíván-e működni az ügyészséggel a 2006. október 23-ai brutális rendőri fellépéssel kapcsolatos feljelentésekkel érintett rendőrök azonosítása ügyében? Ugye, tudott az ügyészségnek az a bejelentése, hogy több rendőrt azért nem tudtak azonosítani, mert nem volt rajtuk azonosító - ismerjük a magyarázatot, a magyarázat azóta megbukott a magyarázatot előadókkal együtt -, és csuklyát viseltek, tehát törvénytelenül léptek fel. Kiadja-e az ön által irányított rendőrség ezeket a személyeket az igazságszolgáltatás részére, hogy ezek az eljárások lefolyjanak?
Említette a hivatásos életpálya kérdését, hogy ebben az ügyben kíván lépéseket tenni. Én ezt jó szívvel hallom, hiszen azt gondolom, hogy ez fontos lépés lehet az állomány stabilizálása felé, mert elhangzott az, hogy több mint ötezer ember akarja elhagyni a testületet, több okból, az okokat valamennyire ismerjük, egyrészt a Hszt. tervezett vagy félt módosítása, aztán a bizonytalanság, a morális válság és az egyéb tényezők miatt. Hogyan kívánja ezt megakadályozni, hogy pályán tartsa az embereket? Illetőleg lesz-e ahhoz ereje, lesz-e forrás, mert nagyon szép a szándék, hogy életpálya legyen, de az életpályához muníció is kell, pénz is kell. Ezekhez a források rendelkezésre állnak-e?
Miniszterjelölt úr, azt is megkérdezem, hogy az utóbbi időben nagy port vert fel, hogy a rendőrségi objektumokat civil biztonsági szolgálat őrizné, illetőleg szerződést kötöttek erre a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetői. Mi erről a véleménye? Tudom, hogy ön még civil a pályán, de mégis, ön szerint a rendőrségi objektumokat rendőröknek kell őrizni vagy civilek is őrizhetik ezeket?
Aztán egy békésebb, de szomorú téma, de ahol van feladat, és nyilván a főkapitány-jelölt úrnak is van feladata, hogy gondolt-e arra vagy foglalkozott-e azzal, miniszterjelölt úr, hogy Magyarországon egy évben 1200-1300 ember hal meg közúti közlekedési baleset következtében. Ez egy brutális szám, ugye, uniós kötelezettségvállalásunk is van, hogy 2010-ig ezt 50 százalékkal csökkenteni kellene, de én ennek nem látom a jeleit. Lesz-e ideje, energiája arra, hogy ezen a területen érdemi intézkedések, érdemi előrelépések is legyenek, mert én azt gondolom, hogy minden megmentett emberélet nagyon fontos lenne ezen a területen.
Köszönöm szépen, ennyi lenne.
ELNÖK: Simon Miklós képviselőtársaim! Ki kíván még kérdezni? Rögzítsük most a kérdezők sorát! (Nem érkezik jelzés.) Simon Miklós képviselő urat illeti a szólás joga.
DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Három hete beszélgettünk arról bizottsági ülés keretében, hogy a rendőrség és a határőrség integrációját célzó törvény elhamarkodott vagy nem. Az volt a véleményünk akkor, hogy igen nehéz lesz integrálni a rendőrséget és a határőrséget, miután véleményünk szerint a határőrség jó kondícióban van. Tehát azt kell hogy mondjuk, hogy a határőrség teljesíti a feladatát, habár ott is vannak hasonló ügyek, tehát korrupciós ügyek, de a határőrség véleményünk szerint csírájában elfojtja ezeket a dolgokat, és azt látjuk, hogy példaszerűen intézkedik ezekben az ügyekben. Ugyanakkor mi történik a rendőrségnél? A rendőrségnél pedig, már azt lehet mondani, tömegessé vált a bűncselekmény-elkövetés. Ha az integráció olyan irányban fog történni, hogy a határőrséget olyan színvonalúvá csökkentik le, mint a rendőrséget, akkor nagy baj lesz az országban. Tehát ilyen tekintetben nagy tisztelettel kérdezem, hogy mit kíván tenni, tisztelt jelölt úr, abban az ügyben, hogy a rendőrség színvonala minél hamarabb közelítsen a határőrség színvonalához. Mert addig nincs értelme az integrációról beszélni, amíg meg nem közelíti a rendőrség működési színvonala a határőrségét.
A másik kérdésem nagy tisztelettel az lenne, hogy ön szerint voltak-e olyan kormányzati nyilatkozatok, amelyek bátorították a rendőrséget, a rendőrség bizonyos tagjait, inkább így fogalmaznék, a jogsértések elkövetésére. Mert az a nagy igazság, ha valaki hazudik, akkor a beosztottja azt mondja, hogy ő miért ne tehetné mindezt meg, miért ne léphetné át ő is a törvényt. Szóval ez egy nagyon veszélyes terület, és az a helyzet, hogy elvárjuk és kérjük nagy tisztelettel, hogy tegyen rendet a rendőrségnél, mert az emberek ezt várják a parlamenttől és ezt várják a kormánytól is.
Még egyszer megkérdezném tisztelettel, hogyan kívánja a kormány politikai megrendeléseit visszautasítani. Az a tapasztalatunk, nemcsak az országos ügyekben, azt kell hogy mondjam, helyi ügyekben is történnek olyan intézkedések a rendőrség részéről, amelyek azt vélelmezik, hogy bizonyos fajta politikai megrendelést teljesítenek akár városi kapitányságok, akár más rendőri szervezetek.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés? (Nem érkezik jelzés.)
Ha megengedik, akkor a kérdéskör legvégén néhány inkább általánosabb és nem konkrét felvetésem volna, különös tekintettel arra, merthogy az alkotmányügyi bizottság ülésére én is felmentem meghallgatni miniszterjelölt úr expozéját, hiszen a két dolog nem mindig egyformán hangsúlyos részeket tartalmazott. Volt egy felvetése, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet: a rendőrség mostani helyzetével kapcsolatban a problémák rendezését a hierarchia erősítésében látta vagy vélte látni a miniszterjelölt úr. Ha ezt egy kicsit kifejtené, hogy mit jelent a hierarchia erősítése, mit fog jelenteni a miniszterjelölt úr intézkedéseiben!
A miniszterjelölt úr azt mondta az alkotmányügyi bizottságban, hogy nincs általános válságban a magyar rendőrség. Én azért azt mondanám, ha nem lenne nagy baj, akkor most valószínűleg nem ebben a minőségben ülnénk itt és beszélgetnénk főkapitány-jelölt úrral és miniszterjelölt úrral sem, mert valami ok mégiscsak arra vezette a kormányzatot, hogy jelentős váltást és lépéseket tegyen ez ügyben.
Tehát mi úgy látjuk, hogy súlyos problémák vannak a magyar rendőrségen belül is és a rendőrség társadalmi megítélésében, a társadalommal való együttműködésében. Kíváncsi vagyok, hogy a miniszterjelölt úrnak a hierarchia helyreállítása, erősítése mit jelent. Azt szeretném megkérdezni a miniszterjelölt úrtól, hogy van-e esetleg egy intézkedési terv a belső zsebében, amit holnap az első vezetői értekezleten netán a minisztérium vezetése elé terjeszt, hogy milyen konkrét lépések merülnek fel a közbizalom helyreállítása, a hierarchia erősítése - ezt a kifejezést alkalmazta a miniszterjelölt úr - vonatkozásában. Különösképpen szeretném ezt aláhúzni azért - ebben szeretném a véleményét kérni, és vannak olyan kérdések, amelyekről, remélem, majd a rendőrfőkapitány-jelölt úr is fog nyilatkozni -, mert a gazdasági típusú bűncselekmények és a közrend elleni bűncselekmények, ami az általános társadalmi morálról, a közrend, közbiztonság helyzetéről talán a legárulkodóbb jel, jelentős mértékben növekedtek az elmúlt években: a közrend elleni bűncselekmény 70 ezerről 83 ezerre nőtt. Tehát a közrend elleni bűncselekmények kapcsán a társadalom és a rend viszonyában valamiféle diszharmónia látszik. Szeretném kérdezni tehát, hogy létezik-e intézkedési terv, hierarchiaerősítés, a közrend elleni bűncselekmények, gazdasági típusú bűncselekmények ügyében mi a véleménye.
Szeretném megkérdezni a miniszterjelölt úrtól azt, hogy a Rebisz vonatkozásában az RSZVSZ-hez kapcsolódva van-e valami terv, ambíció, ami helyre teszi ezt a kérdést. Itt számos aggály, probléma merült fel az elmúlt időszakban. Illetve a miniszter úr tervez-e konkrét miniszteri utasítást, intézkedést a rendőrök által vélelmezhetően elkövetett - az ártatlanság vélelmét én nagyon fontosnak tartom -, a rovásukra felhozott bűncselekmények vonatkozásában? Az ügyészség és a rendőrség együttműködése tekintetében kíván-e lépéseket tenni? - itt az őszi események kapcsán is felmerültek aggályok. Itt két konkrét kérdésem lenne, különösképpen azért, mert a kormányzat képviselői ebben a két ügyben már - hogy is mondjam csak - nyilatkozatot tettek, és nem tudom, lesz-e változás: gumilövedék ügye. Úgy is kérdezem mint jogvédőt, hogy mi az új rendészeti miniszter filozófiája, különösen itt az Európai Unió ilyen területtel foglalkozó, rendészeti ügyekkel foglalkozó biztosának, Frattini úrnak a tavaly őszi véleményét illetően? A másik: ombudsmanként ön, azt gondolom, nálunk sokkal jobban tudja, hogy a rendőrök azonosíthatósága az egyik legfontosabb kritérium a rendőrségi törvényben rendőr és civil között, rendőr és általa ellenőrzött társadalmi csoportok, személyek vagy emberek között. Én szeretném, hogyha ezekről valami nyilatkozatot kaphatnék: azonosíthatóság, gumilövedék és általában a fellépések iránya.
Az érdekelne, miniszterjelölt úr, hogy ön egy karizmatikus jogvédő pozícióval írta be magát az elmúlt években a demokrácia újabb történetébe, és egy jogvédő hogyan fog rendészeti miniszteri pozícióban funkcionálni. Erre majd még egy mondat erejéig visszatérnék, de közben nagyon fontosnak tartom azt is, hogy anyagi ügyekben mik lesznek a pozíciói. Van-e esetleg új ígéret? Nagyon sok rendőrkapitányság küszködik csődközeli helyzettel. Esetleg a rendőrség számíthat-e gazdasági típusú konszolidációra a határőrséggel és a rendőrséggel való összevonással párhuzamosan?
Szeretném megkérdezni öntől, hogy 2008. január 1-jén be tudjuk-e vezetni a schengeni rendszert, tudunk-e 2008. január 1-jével Schengenhez csatlakozni. A minisztériumnak ebből milyen konkrét teendői következnek? Ez egy nagyon fontos és nagy súlyú kérdés. Az általános vitában Gál képviselőtársam a legnagyobb kormánypárt részéről, Hankó Faragó Miklós az SZDSZ részéről és ezt a Fidesz is nagyon fontosnak tartotta, hogy Schengen 2008. január 1-jével működőképes lehet-e.
És végül az utolsó felvetésem a jogvédelemre térne vissza: azt szeretném megkérdezni a miniszter úrtól - és nem személyeskedni akarok, ezt az ügyrendi bizottság ajánlása ki is zárta -, hogy ez a jogvédő attitűd, az állampolgári jogok képviselete hogyan fog összeférni egy rendészeti, talán rendőrminiszteri társadalmi elvárással. A rendőrminiszterrel szemben, azt gondolom, a társadalom egy sajátos elvárást fogalmaz meg. Ön ezt a személyében hogyan tudja majd képviselni? Hogy érzi, hogyan tud ezzel a várakozással szembenézni vagy ennek megfelelni? Úgy is föltehetném a kérdést, hogy eddig ön azt ajánlotta, meg tudta mondani konkrét ügyekben, hogy a rendőrök mit ne tegyenek. Képesnek érzi-e magát arra, hogy a jövőben azt határozza meg, hogy hogyan viselkedjenek a rendőrök és mit tegyenek?
Ezeket a kérdéseket szerettem volna feltenni. (Jelzésre:) Kis Zoltán képviselő úrnak vannak további kérdései.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnézést, hogy el kellett szaladnom, de csatlakozva az elnök úrhoz, az Országgyűlés épp most tárgyalja a schengeni információs rendszerről szóló törvényt, ami nem utolsósorban azt a szabályozási rendszert és adatbázist is szabályozza, amely alapján 2008-tól itt, Magyarországon annak az összevont szervezetnek is óriási szerepe lesz, amit most a határőrség és rendőrség integrációjának hívunk, és amely a jelölt úrtól függetlenül indult meg az Országgyűlésben azzal, hogy mint ombudsman is támogatta, és ennek a tárgyalása éppen most van folyamatban az alkotmánymódosítással együtt. Tehát egy új, az eddigiekhez képest is új feladattal fog megbirkózni, aminek a jogi hátterét természetesen ismeri. A szervezeti ráhatás az, ami problémás lehet, hisz az elődje, aki egy nagy tudású és valóban egy szépléleknek mondható miniszter volt, ennek az összevont, igazságügyi és rendészeti feladatokat is ellátó miniszterségnek talán nem éppen a nagy barátjaként jelent meg, ő sem érezte jól magát, én úgy vettem észre, ebben a pozícióban.
Takács urat meg ismerem 1973 óta, aztán '74 óta meg együtt ücsörögtünk az iskolapadban, egészen jó tanuló volt, sőt, kiváló tanuló volt, ami nincs benne a sillabuszban, évfolyamelsőként végzett. Na most, az ilyen évfolyamelsők jó gyerekek, de vannak olyan intakt szervezetek, amelyek fölött a felügyelet gyakorlása bizony a keményebb hozzáállást is feltételezi. Én arra lennék kíváncsi, hogy gondolkodott-e ezen magában, hogy azzal a rendőrséggel, ahol most lesznek új vezetők, és természetesen lesznek olyan vezetők is, akik szerettek volna új vezetők lenni, de nem lettek új vezetők, valamint... (A sajtó ülésteremben dolgozó képviselői felé:) Jaj, de jó lenne, ha nem lökdösnének! Csak két percig!
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Úgy érzem magam, mint a villamosszékben, komolyan mondom! (Mécs Imre: Ki kell bírnunk!)
ELNÖK: A sajtó képviselőitől némi türelmet és segítséget szeretnék kérni a képviselőtársaim számára...
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Én kibírom! (Mécs Imre: Közszereplő vagy!) Így van, pontosan!
ELNÖK: (A sajtó képviselői felé:) Egy kicsit óvatosabban kellene! A fényképek elkészültek már jelentős mennyiségben, gondolom, hogy nem lehet akadálya a képviselői felszólalásoknak. Türelemmel vagyunk és tekintettel a sajtó minden rezdülésére, sőt, élünk-halunk érte (Derültség.), csak Kis képviselőtársamban meg forrnak a kérdések, és átmegy agresszívbe, hogyha nem tudja föltenni azokat.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Könnyen! (Derültség.) És akkor már itt lesz az első eset, amit majd intézni kell!
Nos, a rendőrségtől kapunk jelzéseket, biztosan mások is, nemcsak mi, akik ebben a bizottságban ülünk, elsősorban a fiatalabb korosztályhoz tartozó tisztektől. Ezek századosok, őrnagyok, maximum alezredesi rendfokozatban vannak, több diplomával rendelkeznek, és leírogatják, hogy ők milyen szervezési problémákat látnak a rendőrségnél, sőt, olyan is volt, aki azt mondta, hogy az ő területén, ahol dolgozik, ott bizony a jelenlegi költségvetési helyzethez képest is pazarlás folyik és nem a leghatékonyabb a munka. És ha az ember megkérdezi, hogy és ezt a főnöködnek mondtad-e már, azt mondja, hogy természetesen, ilyen baráti beszélgetéseken tett rá kísérletet, de finom jelzést kapott, hogy talán nem kéne ezt folytatni, mert az előmenetelének az álmoskönyv szerint ezek nem tesznek jót. Ekkor jön az, hogy nekünk leírja, de azt kéri, hogy ne kelljen neki aláírni ezt az anyagot, én meg kétségbeesetten keresek egy olyan rendőrt, akinek át tudnám adni, hogy nézze már meg, hogy ez most épkézláb gondolat-e, lehet-e ezt használni, valóban hasznos-e ez.
És ezt mondom a főkapitány úrnak is, hogy hogyan gondolják megmozdítani ezt a szürkeállományt, kihozni őket ebben az intakt szervezetben megjelenő... - az nem baj, hogy intakt meg hogy hierarchia van, ez kell a rendőrségnél, de azokat az energiákat, azokat a tenniakarásokat, amiket a feljebbvalók esetlegesen nem értékelnek úgy, hogy azok a tisztek esetleg az ő pozíciójukra törnek vagy esetlegesen a hierarchiában akarnak valami változást.
Mert tényleg problémás, amikor a bizottsági tag kap ilyen megkereséseket, és nincs olyan ember, akinek el merné mondani, mert akkor meg azt mondja, hogy mondja már meg, hogy kitől kapta az információt, az illető pedig azt mondja, el ne mondd, hogy kitől kaptad, mert nekem már holnaputántól lesz egy nagyon szép kirendelésem Máriabesnyőre mint körzeti megbízott felügyelő, mit tudom én, milyen kontrolling csop. vez. Most ez túlzás persze, de ez benne van. Tehát a miniszter úrnak és a főkapitány úrnak lesz-e arra energiája vagy esetleg mersze, hogy a rendőrségen belül ezeket a viszonyokat is egy picit megváltoztassa?
Valamint hogyan gondolja konkrétan a politikai semlegességet és a depolitizálást a rendőrségnél megcsinálni a miniszterjelölt úr? Amikor én még olyan rendőrséget '90 előtt - '90 előtt természetesen nem is volt olyan, az rendesen be volt állítva a szocialista haza és a vezető erő, a Magyar Szocialista Munkáspárt védelmére, de '90 óta is azt látom, hogy a rendőrségen belül mindig van egy megfelelni akarás, és ez néha egy picit több mint amennyit a politika elvárna, mert vannak politikusok, akik elvárnák, hogy őket a rendőrség politikailag is kiszolgálja, de a rendőrségnél is igen-igen érződik. Tehát ez egy nagyon nehéz dolog, és erről szeretném kérdezni, hogy mint kormánytag mit fog tenni annak érdekében, hogy a rendőrség azzal foglalkozzon, ami a rendőrségi törvényből, illetve a Magyar Köztársaság alkotmányából a feladata és ne többet és ne kevesebbet, kiváltképp akkor, amikor ennek sajnos a múlt ősszel láttuk bizonyos jeleit is, aminek a véleményezését a miniszterjelölt úr pótlólag megtette a jelentéséhez, és ami nyilvánvalóan olyan dolgokat is felfedett, ami az állomány hadra foghatóságát bizony nem erősítette.
MÉCS IMRE (MSZP): Ez nem honvédség!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Ez nem honvédség, ez pontosan ugyanolyan fegyveres testület, mint a honvédség, más feladatokkal. Tehát az, hogy hadra fogható egy állomány, ez azt jelenti, hogy tyúktolvajt is két perc alatt be tudja vinni...
ELNÖK: Elnézést, hogy beleszólok a beszélgetésükbe, csak...
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Mindig ezt csinálja! (Derültség.) Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Kis képviselőtársam hozzászólását, érdeklődéssel hallgattam magam is a kérdéseit. Nehogy valaki a bizottságból magára vegye itt a '90 előtti belügyi szervek politikai mentalitását illető megjegyzését! (Dr. Kis Zoltán: Persze!) Gondolom, ez csak egy félreértés volt, nehogy ebből valami koalíciós feszültség támadjon! (Dr. Kis Zoltán: Nem!)
Amennyiben nincs több kérdés... (Nem érkezik jelzés.) ...akkor miniszterjelölt urat illeti a válasz lehetősége. (Dr. Gál Zoltán: Ügyrendi!) Bocsánat! Ügyrendi javaslat.
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Két ügyrendi. Ne vegye célzásnak, mert akkor vitába bonyolódunk.
A másik az, hogy kérdezem, a válasz után mód lesz-e a frakcióknak a végső döntésüket megindokolni.
ELNÖK: Igen, természetesen. Tehát egy rövid véleménykörre is frakciónként lehetőséget nyitunk.
Parancsoljon, miniszterjelölt úr!
DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az elhangzott észrevételek és kérdések sorrendjében haladnék. Mécs Imre képviselő úr felvetette a rendőrség központosításának vagy decentralizációjának lehetőségét, szembeállítását. Én azt hiszem, hogy a magyar rendőrség nagyjából azt a piramisképet mutatja, amit egy ilyen méretű országban kell, tehát nem hiszem, hogy a szervezeti felépítésben különösebb gondok lennének. Az esetleges rendőrszakmai korrekciókra a két nagy szervezet integrációjában lehetőség van.
Tóth Gábor képviselő úr a BM Kórház átszervezésével, az adatlapokkal kapcsolatos kérdésére azt tudom mondani, hogy az egészségügyi adatvédelmi törvény ezt a kérdést rendezi, én azt hiszem, hogy külön szabályozásra nincsen szükség. Természetesen, ha konkrét visszaélések vagy visszásságok történnek, akkor akár az adatvédelmi biztos is - hogy volt kollégámat piszkáljam ezzel - ezekben a dolgokban el tud járni.
Rendőri presztízs. Nagyon-nagyon sok összetevővel rendelkezik. Ez függ a rendőr fellépésétől, megjelenésétől, intézkedésének hatékonyságától és nem utolsó sorban attól a társadalmi közegtől, amely a rendőrséget körülveszi. Egy ember személyesen a presztízsét nem tudja megőrizni akkor, ha embertársa vagy a társadalom nem tiszteli, tehát ez nem egy egyszemélyes vállalkozás. Nyilván arra rá kell szolgálni, de az elismerés két alanyt tételez fel minden esetben.
Csampa Zsolt képviselő úr a saját ajánlásaim sorsáról kérdezett. Erről egy régi történet jut eszembe, amikor egy nagyon kedves tanárom abban az időben egyszerre volt elsőfokú és másodfokú hatóság, és az egyik székben hozott döntést, aztán a másodikban felülbírálta. Itt a helyzet némileg hasonló, de azért mégsem az, mert nekem ezt meg kell csinálnom. Természetesen ezekre nagyon jól emlékszem, és annak megfelelően fogok eljárni, annál is inkább, mert amikor az ember megfogalmaz egy mondatot vagy tesz egy intézkedést, a legnagyobb jó szándék mellett sem biztos, hogy az olvasója azt érzi belőle, amit szeretett volna közvetíteni. Pontosan tudom, hogy ezekben az ajánlásokban mi volt benne - több látszik majd belőlük, mint ami első olvasásra kitűnik.
Életpályamodell, nyugdíj. Ez alapvető személyzetpolitikai tervezési kérdés. Megint nagyon sok komponensből áll. Vannak erre rendszeresített intézmények, szakemberek, akik fel tudják vázolni, hogy egy életpályamodellt milyen elemekből kell felépíteni, mire mi következik, ha valaki valamit elért. Az, hogy két-háromévenként jutunk előre a ranglétrán, az nem biztos, hogy ennek a követelménynek megfelel, de ez személyzetpolitikai szakkérdés, amelyre tanácsadó cégek vannak, és nyilván ezektől sok mindent lehet tanulni.
Létszámhiány. Ez valószínűleg olyan, mint a sok pénze van a rendőrségnek vagy kevés - valószínűleg is-is. A Budapesti Rendőr-főkapitányságtól elvontak 639 helyet, mint elhangzott, de időközben 642 fő betöltetlen állás is van. Tehát a két tendencia egyszerre van jelen.
A rendőrség életpályájánál, karrierjénél én mint egykori tanárember a képzésnek, a rendőrök iskolai képzésének nagyon nagy szerepet szánok. A Rendőrtiszti Főiskolának a maga körében - nem leszállítva a gyakorlati, praktikus képzésre, hanem tényleg a rendőrtisztképzésre - a szerepét meg kell őrizni, és a rendőr-szakközépiskolának pedig arra kell szolgálni, amit egy ilyen intézmény... Nem szabad engedni azt, mint amit a felsőoktatásban, hogy az egyetem már főiskola, a főiskola egy jobb gimnázium, a gimnázium pedig általános iskola. Ez nyilván nem járható út, és erre itt is nagyon oda kell figyelni.
Nyitray András képviselő úr rendőri botrányokkal kapcsolatban, hogy azoknak az értékelése a részemről hogyan történik. Az a véleményem, hogy a rendőrségnek olyan belső ellenőrzési rendszert kell működtetni, hogy ezek a dolgok lehetőleg megelőzhetők legyenek. Itt is a megelőzés nagyon fontos dolog, és ebben - kivételesen most Kontrát Károly képviselő úr megjegyzését is ide venném - az RSZVSZ szerepe kiemelkedő jelentőségű. Attól, hogy ez az intézmény, ez a szervezet nem látszik, ez van, hiszen ez a megelőzést szolgálja, és a begyűjtött információk alapján más nyomozó hatóságnak adja át azt a tevékenységet, ami esetleg egy kicsit látványosabb.
A botránynak megvan az az újságírói vagy zsurnaliszta természete, hogy az mindig valami más, mint a tény, az egy érzelmileg értékelt tény. Én azt szeretném, ha a rendőrség vezetése ezeket az eseményeket elsősorban tényekként kezelné, szigorú tényekként, és annak megfelelően tenné a dolgát.
Politikai befolyás, befolyásolás, ebben a tekintetben mit tehetek én? Én tehetem azt, hogy politikai befolyásnak vagy befolyásolásnak nem leszek csatornája. Természetesen, ha egy meghatározott rendőrt akarnak befolyásolni, azt nem fogom tudni ilyen módon megakadályozni, mert nem vagyok ott, nem is tudok róla. Ezzel az én mondatommal csak annyit szerettem volna mondani, hogy én azt, hogy a rendőrség annak legyen kitéve, hogy ő védekezzen támadásokkal szemben, én ennek fogok ellenállni. Én azért vagyok ezen a poszton, és legalább annyira szívesen, mint ahogy elődöm volt az igazságügyi tárcánál, hogy ezt a fajta pajzs szerepet, ezt a fajta háló szerepet ellássam, hogy a rendőrségnek ezzel egyáltalán ne kelljen törődni, hanem ez lenne az én tevékenységem.
Kontrát képviselő úr még kérdezte az ügyészséggel való együttműködést, a rendőrség ügyészséggel való együttműködését. Én természetszerűen azt, hogy tapasztalatcsere, módszerek cseréje legyen, amennyiben ez lehetséges, hiszen nyomozás itt is, ott is folyik, azt nyilvánvalóan messzemenően támogatom, mindenféle szervező, módszertani segítő tevékenységgel elő is fogom mozdítani. Bizonyos tekintetben a rendőrségnek és az ügyészségnek mégsem az együttműködés a dolga, hiszen két egymásra épülő szervezet, az ügyészség azért van, hogy sokkal hatékonyabb eszközökkel lásson bele a rendőrség által esetleg elkövetett jogsértésekbe, mint én. Nyilvánvalóan szintén személyesen semmilyen befolyással nem rendelkezem erre a szervezetre, de elvileg mindenféle ilyen törekvésüket támogatom.
Civil biztonsági szolgálat. Ilyen szempontok mellett az szokott lenni, hogy egy feladatnak az ellátása mivel célszerűbb, hivatásos állományúval vagy sem. Én azt a szempontot, amit olykor lehet hallani, hogy hogyan néz ki, hogy a rendőrség épületét nem rendőr őrzi, nem tartanám ezt az ellenvetést olyan fontosnak. Ezt el kell tudni dönteni, hogy a civil biztonsági szolgálat vagy a rendőri őrizet-e a hatékonyabb, a célnak megfelelőbb. Egyébként én úgy tudom, hogy ez a próbálkozás jelenleg a visszájára fordult, tehát ma ilyen civil őrzés-védés nincs.
Közúti közlekedés. Ez egy olyan dolog, ahol a miniszter, természetesen azon túlmenően, hogy nem hajt túlságosan gyorsan a balatoni autópályán, nem sok mindent tehet, leszámítva azt, hogy a rendőrség számára ennek a kérdésnek a megoldását elsőrendű feladatként lehet megjelölni. Annál is inkább, mert az egyik olyan rész, ami a rendőri működésnek a hatékonyságát mutatja, az a közlekedés rendjének a fenntartása, hiszen mindenki látja az ámokfutókat, a szabálytalanul parkolókat, az előzőket. Ha ebben a dologban a rendőrség nem tud rendet tenni, akkor hiába hatékony esetleg más ágazatokban, a róla alkotott rossz vélemény mégiscsak fennáll.
Simon Miklós képviselő úr kérdése a rendőrség és határőrség integrációjáról. Nekem az a véleményem, hogy ennek a két szervezetnek az integrációja nem merülhet ki abban, hogy a jobb vagy jobbnak ítélt szervezet most majd rosszabb lesz, a rosszabbnak ítélt meg most jobb lesz, ahhoz hasonlóan, mint amikor a hideg meg a meleg vizet összeöntik. Ez csak akkor lesz működőképes és távlatilag is a rendeltetésének megfelelő, ha itt az állománytáblától kezdve a kötelességek, jogok pontos meghatározásán át, az irányítási szinteknek a tervezésén, a működési területeknek a tervezésén keresztül a legkülönfélébb kérdések erre a szempontra kihegyezve kerülnek megoldásra, hogy itt két különböző szervezetnek az egybeolvasztása és nem egyiknek a másikba való beléptetése zajlik.
Lázár János elnök úr a hierarchiát kérdezte, hogy mit értek a hierarchia erősítésén. A hierarchia erősítésén én azt értem, hogy ahol egyértelmű, világos alá-fölérendeltség kell, ott az legyen, ahol ennek a szerepe nem olyan fontos, ott ne legyen az. Nyilvánvalóan mondjuk csapaterős tevékenységnél elképzelhetetlen, hogy ne egy abszolút merev hierarchia érvényesüljön, a bűnügyi felderítő tevékenységnél nyilván az egyes részlegeknek valamelyest autonómiát, tehát decentralizált szerepet kell biztosítani. Miközben azt mondom, hogy ez ne egy egységes és ne egy merev rendszer legyen, azt azonban állítom, hogy a feladatnak és a felelősség tartalmának pontosan és egyértelműen meghatározhatónak kell lennie. Tehát az, hogy a vezető az alsóbb szintnek vagy a munkatársának a tettét pontatlanságok vagy ellenőrzési nehézségek miatt ne tudja megítélni, az semmiféleképpen nem engedhető.
A közbizalom helyreállítását nagyon sok mindennel lehet végezni, ez elsősorban egy olyan magatartás megkövetelése, hogy a rendőr szolgálatban úgy viselkedjen, ahogy azt tőle elvárják. Tudom, hogy ez egy borzalmasan nagy közhely, de ezt kell elérni, erre gondot kell fordítani, hogy azok, akik szem előtt vannak, azért, akik nincsenek szem előtt, azok pedig azért semmilyen olyan kifogásolható magatartást ne tanúsítsanak, ami ennek a testületnek a méltóságával nem egyeztethető össze.
Ami a konkrétabb dolgokat illeti: gumilövedék használata. Egy fél szó erejéig hadd kössem ide Kis Zoltánnak a megjegyzését, hogy én milyen voltam 35 évvel ezelőtt. Nyilván az ember változik, elmondhatom, hogy a kemény külső alatt érző szív dobog még most is. (Derültség.) Ezt azért mondom, mert természetesen szakmailag nagyon nehezen tudok ilyen kérdésben állást foglalni.
Azt, hogy például a gumilövedék használatát a jelenlegi feltételektől eltérően kell szabályozni, abban majdnem teljesen biztos vagyok. Azt, hogy általában nem lehet használni, egy általános tilalmat valószínűleg nem követelnék, hiszen az számomra is logikusnak tűnik, hogy a gumilövedék kiiktatása az éleslőfegyver használatát hozza közelebb, tehát szét kell húzni az eszközöknek a skáláját. De abban, hogy ennek az alkalmazási feltételeit pontosan meg lehessen állapítani, abban biztos vagyok. Az őszi eseményekkel kapcsolatban ezért fogalmaztam meg az ajánlásban, hogy egy megépített barikád ellen valószínűleg szakmailag indokolatlan gumilövedéket használni, mert milyen célt szolgál. Ez rendőrszakmai kérdés, hogy meg lehet-e fogalmazni vagy sem. Én megpróbálom ennél majd precízebben megfogalmazni az én észrevételeimet, de hogy ez hogyan történik, ezt egy rendőrnek kell végső szövegezéssel ellátnia.
A rendőrök azonosíthatósága alapvető dolog, én magam is azt mondom, hogy a rendőrnek azonosíthatónak kell lennie. Abban a bizonyos jelentésben kisebb okfejtést vezettem le arról, hogy a rendőrségi törvénynek a mostani szabálya szerintem miért nem jó, mert az azonosító jelvény az nem azonos az azonosításra alkalmas más eszközzel. Én úgy tudom, hogy ezek, függetlenül attól, hogy a miniszter hogy intézkedett vagy jogszabályi változás történt-e, ma a csapaterős tevékenységben a rendőrök valamilyen módon azonosíthatóak. Erre szükség is van, mert - mint ahogy egy jelentésben olvastam, és nagyon szép megállapítás, sok mindent elmond az egész jelenségnek a működéséről - ilyen esetben tömegek vannak egyenruhában és civilben, és ehhez kell igazítani mind a két oldalon a fellépési és azonosítási lehetőségeket.
Schengenről hangzott el kérdés. Én azt gondolom, hogy 2008. január 1-jével a teljes jogú schengeni tagság elérhető, ennek a feltételei rendelkezésre állnak. Tudni kell, hogy egy schengeni kudarc nem feltétlenül csak Magyarországon múlik, hanem esetleg az övezethez csatlakozó többi államon is. De pillanatnyilag én úgy vagyok informálva, hogy ilyen problémák nincsenek.
Úgy-ahogy az alig olvasható írásomon próbáltam végigmenni, nagyjából ezt szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen a bizottságnak az észrevételeit. Még egyszer szeretném megerősíteni azt, hogy azokra az észrevételekre, amelyek valamilyen szempontból az elképzeléseimnek az elfogadható, pozitív oldalait emelték ki, továbbra is igényt tartok, és kérem is a támogatásukat ahhoz, hogy ezeket a dolgokat meg tudjam csinálni, nem utolsósorban azért, mert komoly szakmai szempontokat is magamba tudok gyűjteni ebben a bizottságban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gál képviselőtársam javaslatára azt kezdeményezném, hogy frakciónként fogalmazzuk meg a véleményeket, ha erre van lehetőség, illetve ezzel egyetértenek.
(Jelzésre:) Gál képviselő úr!
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A miniszteri meghallgatás nem egy kormánypárti műfaj, ahogy ezt mondani szokták, hiszen a javasolt személy megítélésében egy kormánypárti frakciónak a dolog természetéből adódóan más lehetőségei vannak, mint egy ellenzéki frakciónak. Ebből következően általában így zajlanak ezek a miniszteri meghallgatások, hogy a kormánypárti frakciók figyelnek, hallgatnak, az ellenzéki frakciók meg kérdeznek. És azért nehéz műfaj, mert a kérdésekben, mint ahogy ez itt is történt, egy sor valótlanság, feltételezés, tájékozatlanság is kifejeződik, amivel nehéz vitatkozni, mert ha ilyen vitába belemenne az ember, akkor az egésznek a karaktere megváltozna. Nyilván majd bizonyos témák kapcsán a bizottságban lefolytatjuk ezeket a vitákat. Szóval nagyon nehéz szó nélkül hagyni a rendőrbűnözésről mondottakat, mivel aki ezt mondta, valószínűleg nem ismeri az erre vonatkozó statisztikát, már ami a növekedést illeti. Egyszerre hallani morális válságról meg egyszerre hallani képviselőtársaimtól, hogy hány ezer rendes ember van a rendőrségen, akik ezt a nyugdíjdolgot megérdemelnék, hogy ne úgy legyen, ahogy itt egyesek tervezik.
Meg nehéz mit kezdeni azzal a megjegyzéssel, hogy mit akar csinálni a miniszterjelölt az ügyészséggel való együttműködésben. Valószínűleg aki ezt a kérdést feltette, nem nagyon ismeri a büntetőeljárási törvényt, amely elrendezi, hogy a nyomozó hatóság, így a rendőrség meg az ügyészség között mi a viszony.
Meg hát, hogy ellen tud-e állni a kormány politika utasításainak - kérdezte egyik képviselőtársam. Erről azt tudom mondani, hogy valószínűleg, aki megkérdezte, nem ismeri a magyar alkotmányos berendezkedést, a miniszter felelősségét a kormányhoz, a kormányfőhöz való viszonyban. Mint ahogy mi, szocialisták el tudjuk képzelni, hogy egy korábban jogvédő funkciót betöltő ember másfajta szervezetben is helyt tud állni, mert megítélésünk szerint itt is jogvédőnek kell lenni, talán még inkább jogvédőnek, mint korábban.
Na, ezt csak úgy példaképpen mondom, hogy nehéz műfaj ez a kormánypárti szerep.
Mi természetesen támogatjuk Takács Albert miniszteri kinevezését. Fontosnak tartjuk azt, amit ő itt hangsúlyozott, hogy a rendészettel kapcsolatos miniszteri felelősség és a minisztériumi munka más hangsúlyokat fog kapni a jövőben, vagy más hangsúlyokat szeretne adni. Magunk is úgy látjuk, hogy erre szükség van. Nyilvánvalóan az elmúlt időszak tapasztalatlansága is hozzájárult, hogy ez nem úgy alakult, ahogy a véleményünk szerint szükséges lett volna, és az állomány sem érezte ezt így. Ez persze nem valamifajta asztalcsapkodást feltételez, hanem nagyobb odafigyelést, és ha szükséges, szervezeti változásokat is végrehajtani a minisztériumon belül.
Nagy örömmel hallottuk, hogy a miniszterjelölt úr is döntő kérdésnek tekinti a munkája kapcsán a határőrség és a rendőrség integrációjának a végrehajtását. Ezt mindenképpen meg kell tennünk, mert ez sok olyan kérdésre a választ vagy annak a lehetőségét megteremti, amit egyébként itt ellenzéki képviselőtársaim is joggal vetettek fel, életpálya, anyagi, finanszírozási kérdések és így tovább. Erre tehát biztatnánk a miniszterjelölt urat, hogy miniszterként ezt egy kiemelt, hangsúlyos feladatának tekintse.
Mint ahogy két, ha úgy tetszik, humánpolitikai jellegű dolgot is, amit hangsúlyozott, mi magunk is nagyon fontosnak tartunk, hogy tényleg végig kell gondolni egyszer már, hogy kik jönnek és miért, rendőrnek, és aztán azok milyen kiképzést kapnak. Nem arról van szó, hogy itt összedől a világ, de ezek azok a kérdések, amelyeket időről időre végig kell gondolni, és azt hiszem, elég régen volt ez a dolog végiggondolva, sokfajta szervezeti változás mellett is. Tehát mi a magunk részéről biztatnánk, hogy azokat a terveket, amiket itt röviden említett a humánpolitikát illetően, valósítsa meg.
Ide értjük a nyugdíjügyet is. Örömmel hallottuk, hogy a miniszterjelölt úr ezt nagyon hangsúlyosnak említette. Valóban egyszer és mindenkorra pontot kell tenni így vagy úgy ennek az ügynek a végére, de ezt a lebegtetést, ami most van, nem lehet fenntartani. Tehát messzemenően egyetértek az ellenzéki képviselőtársaimmal, akik itt a kérdések kapcsán ezt az ügyet szóba hozták, és ha úgy tetszik, erősítették a jelölt úr erre vonatkozó szándékát, amit a mi frakciónk nevében is most ezennel megteszek.
Úgyhogy a szocialista frakció támogatni fogja dr. Takács Albert miniszteri jelölését.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Frakcióálláspont? (Nem érkezik jelzés.) Nincs. (Jelzésre:) Kontrát... (Keleti György jelzi szólási szándékát.) Parancsoljon! (Dr. Kontrát Károly: Ketten mondják el?)
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. Egyetértve azzal, amit Gál képviselőtársam mondott a műfajról és a hozzászólásokról, de én azt gondolom, hogy egy ilyen miniszterjelölti meghallgatás valamiféle útravalót is adhat, mert ha jövő hétfőn, ha minden igaz, a miniszteri eskütétel megtörténik, akkor utána már nem ez lesz a nexus itt a bizottságban, hanem vagy a miniszter úr jön egy tájékoztatást tartani, vagy valamilyen beszámolót fog tartani, tehát sokkal másabb. Én azt gondolom, ez még az az utolsó pillanat, amikor lehet valamilyen útravalót is mondani.
Engem - hasonló módon, ahogy Gál képviselőtársam mondta - mélyen érint az a hangnem, ami az ellenzék részéről itt a rendőrség morális válságával kapcsolatban elhangzik, én ugyanis nem ezt tapasztalom a közvéleményben. Én tudom azt, hogy a közvélemény elítéli azokat a rendőri bűncselekményeket, amelyek bekövetkeztek, de nincs szó arról, hogy az egész társadalom elítélné úgy, ahogy van az egész testületet, és én arra biztatnám miniszterjelölt urat, hogy amikor ezt a kérdést az első munkanapján nyilván komolyabban meg fogja nézni, akkor azért a saját benyomásaira és ne arra a hangulatkeltésre hagyatkozzék, ami ezen az ülésen is elhangzott, és ami az utóbbi hetekben a sajtóban elég széles teret kapott ezeknek az eseményeknek a kapcsán. Én azt gondolom, abból kell kiinduljon a miniszter úr, erre biztatnám, hogy van egy testület több mint 30 ezer taggal, akiknek a túlnyomó többsége becsülettel, tisztességgel teljesíti a szolgálatát, és van néhány - ezektől kell megszabadulni -, aki nem. Azt nem szabad soha elfelejteni, hogy ezek a rendőrségnél dolgozó akár tiszthelyettesek, akár tisztek a társadalomból jöttek, a társadalom képviseletében vannak jelen, sajnos azokat a hibákat is behozzák magukkal a testületbe, amit a társadalomban tapasztalunk más területeken is. Én arra biztatnám miniszterjelölt urat, inkább arra törekedjen, hogy a jövőben a rendőri szolgálatra történő kiválasztás valamilyen módosulása történjen meg. Tehát akkor, amikor döntenek, hogy valakit felvesznek-e a testületbe - nyilván akár a szakközépiskola vagy akár a főiskola útján -, akkor próbáljanak olyan módszereket alkalmazni, amellyel kiszűrhetők azok az emberek, akár hölgyek, akár férfiak, akik hajlamosak ilyenre, ha hatalomhoz jutnak, hiszen az utcasarki rendőrnek is van már olyan hatalma, amivel ha jogtalanul és nem megengedhető módon él vissza, akkor bekövetkezhetnek ezek az események.
A másik, amiről szeretnék néhány szót szólni szintén útravalóként, hogy itt többször felszólították, hogy a politikai befolyás ellen hogyan tudja magát védeni, és tagadja meg. Sehogy! Miniszterjelölt úr ugyanis politikussá válik, amikor esküt tesz. A kormány tagjaként politikus, és semmiféle politikai befolyástól ne próbálja magát védeni, a testületet próbálja védeni, ez a legfontosabb. És azt gondolom, hogy ebben a tekintetben a miniszterjelölt úr az eskütétele után egy olyan más pozícióba fog kerülni, ami nyilván az eddigi életpályájától merőben eltér, hiszen eddig sem tekintettük politikusnak. Azt gondolom, nem bántom meg, hogy ezt mondom egy általános helyettes tekintetében. És azt kérem, ami itt elhangzott, hogy a kormányon belül mint politikus is védje a rendőrséget, vagyis ez a fajta tevékenység pontosan ennél a tárcánál elég sajátosan valósul meg.
Végül szeretném arra kérni, hogy a jogalkotás tekintetében, korábban már beszélt róla a miniszterjelölt úr, még valamikor az Erzsébet-hídi csata kapcsán, hogy a gyülekezési törvény módosítására szükség van. Én tudom, hogy voltak kísérletek az elmúlt időszakban, de nem voltak túl sikeresek. Én azt gondolom, hogy a jogalkotásról mint a tárca tevékenységének egyik nagyon fontos részéről itt ma egy szó sem esett. Nyilván ez a bizottság a rendészettel foglalkozik, nem alkotmányügyi, de szorosan összefügg, hogy pontosan a rendőrség érdekében szükség lenne ennek a gyülekezési törvénynek az elmúlt tizennyolc év tapasztalataihoz való igazítására. Ez ugyanis egyfajta védelmet ad a rendőrség számára nem egy olyan probléma és gond esetén, ami az utóbbi egy évben jelentkezett és tapasztalható volt.
Végül pedig arra szeretném kérni önt, hogy ezzel a bizonyos nyugdíjazással kapcsolatban, nem tudom, milyen szintű jogszabály lesz belőle, de valamilyen köze lesz a törvényalkotáshoz, ha lehet, minél előbb juttassa el hozzánk ennek akár a szinopszisát, akár már egy komolyabb változatát. Ugyanis én ezt, ahogy Gál képviselőtársam mondta, rendkívül fontosnak tartom, de nemcsak ennek a tárcának az esetében, tehát nemcsak a rendőrök, a büntetés-végrehajtás vagy a határőrök esetében, hanem a honvédség esetében is. Nem lehet ugyanis szerintem, ha ez megszületik, kivonni más szerveket, fegyvereseket ennek a hatása alól, és mivel valamilyen módon jogalkotássá fog válni vagy a jogalkotás valamelyik területét érinteni fogja, én a magam részéről messzemenőkig biztosítom a támogatásomról. Azért lenne jó mielőbb látni valamit, hogy a frakció, és nagyon bízom benne, hogy az ellenzék frakciói is a szükséges támogatást a törvényhozásban megadják ehhez. Persze, mint mindennek, ennek is rengeteg, számos kérdése lehet, amiről lehet vitatkozni. Tehát én arra kérném, hogy kapjunk valamilyen részletesebb tájékoztatást. Én azt gondolom, hogy itt nem a 25 évről van szó, hanem arról, hogy amit valaki elérne az év végén mint nyugdíjszintet, az lesz a garantált nyugdíjszint, még az esetben is, hogyha az általános nyugdíjfeltételek vagy a nyugdíjszámítás módja változik. Ezt én egy nagyon fontos és jó ötletnek tartom.
Persze szót kell váltanunk, és arra is szeretném kérni, hogy erre találjon majd időt, erről a 25 évvel kapcsolatos dologról is, hogy ha megszűnik ez a fajta, mert hallani ilyet is, hogy van ilyen elképzelés, akkor mégis kik azok, akikre azért vonatkozik, mi a jogbiztonság kérdése ebben az esetben. Van-e valami elképzelése önnek mint ezekben a kérdésekben a korábbi években szerintem jártasságot szerzett embernek, hogy hogyan lehetne valamilyen módon a fegyveres és rendészeti szervek állományánál valamit védeni ennek a 25 évnek a megtartásán vagy a 25 év lehetőségén? Vagyis arra kérem önt, hogy vonjon be minket jobban ebbe a munkába, hogy a frakción belül és nyilván a törvénykezésnél ehhez segítséget tudjunk adni.
Én a magam részéről az ön kinevezését, miniszteri esküjét a messzemenőkig támogatom, és azt gondolom, hogy mondhatom, hogy a kormánypárti koalíció az ön jelölésével egyetért, alkalmasnak tartja, és a szavazásnál ezt fogjuk képviselni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontrát Károly ügyrendi észrevétele, utána szavazás következik.
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Gál Zoltán képviselő úr még a kérdésekre való válaszok előtt szót kért, amikor azt kérdezte, hogy lehet-e frakcióvéleményt mondani a kérdésekre adott válaszok után. Majd miután erre kedvező választ kapott, és szót is kapott, akkor nem az MSZP-frakció álláspontját mondta el elsősorban, hanem az ellenzéki képviselők kérdéseit minősítette. Mi ezt a magunk részéről visszautasítjuk.
Én személy szerint teljes mértékben tisztában vagyok az ügyészségi törvénnyel, a büntetőeljárási törvénnyel. A kérdésem egyértelmű volt a miniszterjelölt úrhoz, nevezetesen: Hozzásegíti-e az ügyészséget ahhoz, hogy azokat a rendőröket, akik részt vettek az október 23-ai brutális fellépésben, és feljelentés érkezett ellenük, azonosítani tudja-e az ügyészség? Ez egy egyértelmű, világos kérdés volt, a magyar nyelv általános szabályai szerint. A miniszterjelölt úr nem adott rá választ - ezt csak megjegyzem.
Ami meg a képviselő urat illeti, én azt kérem, hogy tartózkodjon attól, hogy minket minősítsen. Nem a mi minősítésünk van itt napirenden, hanem a miniszterjelölt úr meghallgatása.
A másik észrevételem pedig az, hogy elhangzott, hogy frakciónként egy személy mond frakcióvéleményt, itt az MSZP részéről - csak megjegyzem - két vélemény hangzott el. Ez is belefér, persze. De én azt gondolom, hogy legyünk korrektek e tekintetben is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szerencsére rugalmas bizottságvezetés van, tehát több vélemény is lehet a frakciók részéről. (Derültség. - Jelzésre:) Kis Zoltán képviselőtársam az SZDSZ-frakció részéről.
Csak egy megjegyzést tennék: Kis képviselőtársam felszólalása után tettem egy pikírt megjegyzést, akkor Gál képviselő úr azt az ügyrendi javaslatot fogalmazta meg, hogy ne minősítsem a kérdéseket, majd ezt követően öt perccel később ő maga az összes kérdést minősítette. (Dr. Gál Zoltán jelentkezik.)
Kis képviselő úr!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Megkímélem a bizottságot, hogy kétszer szólok, egy szem magamban képviselem az SZDSZ-t. Az SZDSZ részéről természetesen a kinevezést támogatjuk, és a miniszterjelölt urat arra kérjük még egyszer nyomatékosan - megvárva, amíg adjutánsával megtárgyalja a mai ebéd utáni programot -, hogy a rendőrség irányába azt a humánpolitikai elkötelezettséget, amelyet itt kinyilvánított, azt tartsa is meg.
És - csatlakozva a korábban szólókhoz - én is azt javasolnám, hogy ahhoz, hogy a rendőrség valóban egy karrierív, egy kiszámítható, úgynevezett nyugdíjas állás legyen, mint annak idején a Beszkárt-ellenőr volt, mint tudjuk, a harmincas években, meg nagyapám mint rendőrtiszt, mert az is az volt '49-ig, amíg ki nem rúgták szegény főhadnagyot, mert a horthystákat nem szerették abban az időben. Tehát ne legyen ilyen, hogy rendszerfüggő rendőrök! Rendőrök vannak, a rendőrök a szakmájukat gyakorolják, és a rendőröket meg kell védeni.
Ha meg arról beszélünk, hogy a rendőrök között van-e bűnöző - úgy tudom, a Magyar Országgyűlés tagjai közül is vittek már el láncon és szíjon egy-két embert, mégsem mondja mindenki, hogy mind a 386 ember bűnöző.(Derültség.) Tehát azért nem kéne, főleg akkor, amikor már nagy bajban vagytok, hogy kéne rendőri segítség, akkor azt mondja, hogy miért segítsek én magának, cserélje ki az izzót! Ez most éppen csak egy nagyon egyszerű dolog. De amikor arról van szó, hogy védjék meg a családodat, védjék meg az anyagi biztonságodat, és azt mondja, hogy maga olyan okos ember, hozza az okos törvényeket meg van önvédelmi pisztolya is, intézze el, ballagjon oda, mint a westernfilmekben. Nem, nem! Szóval azért ha a politika azt üzeni a rendőrségnek, hogy bizonytalanodjál el, barátom és nézzél magadba, te egy gyenge, feladatodat ellátni nem tudó szervezet vagy, akkor nagyon-nagyon rossz útra tévedünk. És ez most egy szerencsétlen pech, hogy így előjöttek ezek, már tényleg sajnáltam a rendőrséget, hogy minden héten két-három buli beszalad. Ilyen nincs! Ez öt évre is sok, és nem ez az általános.
Az általános, barátaim, az - és akkor ezt elmondom, aztán befejezem -, hogy a téli időszakban, tavalyelőtt télen, mert akkor még volt hó, az autómmal szépen tropára mentem a nagy hóban, és egy kis faluban a falusi rendőr arra bóklászott. Nem kérdezte, ki vagyok, mi vagyok, én sem mondtam, hogy képviselő vagyok, ha mondtam volna, lehet, hogy belökött volna az árokba autóstul, tehát nem tárgyaltunk a rangról és a rendfokozatról. Ez a rendőr nekiállt segítséget keresni a nagy hóban, talált egy autószerelőt, aki hajlandó volt kijönni elvontatni. Addig ő bevitt abba a kis körzeti megbízotti szobájába, vagy három óra hosszat ott ettünk, ittunk, melegedtünk (Derültség.), én csak úgy óvatosan ittam meg ő is óvatosan ivott (Zaj. - Az elnök csenget.), és voltam olyan bátor elkérni az adatait, hogy ezt meg tudjam köszönni neki is meg a parancsnokának is. Aztán ő mély meglepetéssel értesült arról, hogy a parancsnoka behívatta, hogy itt volt valami képviselővel afférja neki. Milyen képviselővel? Ott az a levél, és kapott egy dicséretet. Kérem, ez a természetes!
És még egyszer mondom, nagyon vigyázzunk, hogy az, amikor azt mondjuk, hogy "szolgálunk és védünk", az "szolgálunk és védünk" legyen, ez a rendőrök felé is az legyen, hogy ne azt érezd a gyomrodban, ha nincs rá okod, hogy hoppá, rendőrt láttál, hanem megnyugvással vedd, hogy igen, itt vannak a rendőrök. Ehhez az kell, hogy megkapja a politikai támogatást a minisztertől, és az kell, hogy a szakmai vezetés mindig a helyzet magaslatán legyen. És ne féljetek akkor sem, ha benneteket esetlegesen ok nélkül támadnak. Igen, a nyilvánosság nektek is megvan adva, és a nyilvánossághoz kell abban az esetben fordulni.
Amit meg az igazságügy-miniszteri ambícióról mondott a jelölt úr: Szladits vagy Csemegi, voltak ilyen emberek, meg kell próbálni ezt a polgári törvénykönyvet is, meg meg kellene nézni valóban az ötezer-kétszáznegyvenkétszer módosított büntető eljárásjogi és büntető törvénykönyvet, hogy érdemes lenne már összerakni, mert nekifutottunk itt jó párszor, és olyan kisebb terjedelmű módosításokat kapunk, mint ez előtt három hónappal, ami 352 oldal volt. Szóval ezektől kíméljenek meg bennünket, és próbáljuk meg ezeket az alapjogszabályokat összepakolni. Erre van a miniszterjelölt úrnak optimális számítások szerint három éve, ami pont jó egy kifutásra...
ELNÖK: Kis képviselő urat csak arra intem, hogy miniszterjelölt úrnak mindjárt mennie kell.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Befejeztem, elnök úr!
ELNÖK: Elnézést, hogy megszakítom az SZDSZ-frakció színes álláspontjának ismertetését! (Derültség.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy mondat erejéig a Fidesz-frakció álláspontját, illetve szavazatát annyiban indokolnám: miniszterjelölt úr jogi, közigazgatási felkészültségét nemcsak az életrajza, hanem az elmúlt évek tapasztalata alapján egyetlen egy fideszes képviselő sem kérdőjelezi meg. A rendészeti terület felügyeletével kapcsolatban az alkalmasságot illetően azonban kételyeink vannak, aggályaink merültek fel. A politika kizárását emlegették itt képviselőtársaim, az irányítási képesség, egy fegyveres testület felügyelete vonatkozásában aggályaink vannak a miniszterjelölt felkészültségét, illetve alkalmasságát illetően, ez indokolja a szavazásunkat. Ez nem zárja ki azt, hogy a jövőben készen állunk együttműködni azoknak a jogszabályoknak a megalkotásában, amelyek reményeink szerint a rendőrség társadalmi megítélését javítják, és a közbizalmat helyreállítják. Ha ma nem is sikerült a bizalmunkat elnyerni a miniszterjelölt úrnak, nagyon remélem, hogy a következő hónapokban miniszteri tevékenysége alatt sikerül pótolni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kérdezem képviselőtársaimtól, ki az, aki támogatja a miniszteri jelölését, illetve a miniszteri kinevezését dr. Takács Albert úrnak. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Kilenc igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Hat. Ki az, aki tartózkodott? (Senki sem jelentkezik.) Ilyen nem volt.
Miniszterjelölt úr, elsősorban nagyon jó egészséget kívánok önnek a jövőre nézve, és jó munkát kívánok. A bizottság áll a rendelkezésére a következő időszakban is. Sok sikert!
DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm szépen, élni fogok vele.
ELNÖK: Két perc technikai szünet következik. (Dr. Takács Albert és munkatársai távoznak az ülésről.)
(Szünet: 13.53 - 14.02)
Dr. Bencze József országos rendőrfőkapitány-jelölt kinevezés előtti meghallgatása
ELNÖK: Arra kérem a bizottság tagjait, hogy foglalják el a helyüket, folytatjuk a meghallgatást dr. Bencze József pénzügyőr vezérőrnagy, kijelölt országos rendőrfőkapitány meghallgatásával. Arra kérem a bizottság vendégeit és szakértőit, a sajtó képviselőit, hogy szíveskedjenek elfoglalni a helyüket, ne zavarjuk ezzel a túl nagy mozgással a beszámolásra készülőt!
Tisztelt Képviselőtársaim! Bencze tábornok úr életrajza, szakmai tevékenysége, publikációs jegyzéke ott van minden képviselőtársam előtt, ebből az életpályája, pályafutása megismerhető. Ha képviselőtársaim elfoglalják a helyüket, akkor át is adom neki a szót. Arra kérem, hogy kellő rövidséggel és tömörséggel ismertesse a szakmai elképzeléseit, hogy a kérdéseket mihamarabb fel tudjuk tenni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A tábornok urat illeti a szó. Parancsoljon!
Dr. Bencze József előterjesztése
DR. BENCZE JÓZSEF kijelölt országos rendőrfőkapitány: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Jelentem a tisztelt bizottságnak, hogy röviden az általános hitvallásomról szeretnék szólni, néhány sarokponti kérdést szeretnék megemlíteni, a közbiztonság, a bűnözés, a bűnüldözés, a rendőrség általam most látott helyzetéről szeretnék szólni, nyilván megoldási javaslatokkal, és azt gondolom, nem kerülhetem meg már a felvezetőmben is néhány általam fontosnak tartott kényes kérdés megválaszolását sem, egyfajta megelőző válasz gyanánt.
Az általános hitvallásomban, mindenképpen azt gondolom, hogy a szabadság, a tisztesség és a rend egymástól elválaszthatatlanok, amikor a polgárok jogosan várják a rendőrségtől a rend fenntartását, ugyanakkor jogosan követelik meg a tisztességet is. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a rendőrség állománya felkészült, tisztességes, elhivatott emberekből áll. A rendőrség több tízezer tagja naponta, úgy az elmúlt napokban is felelősséggel tette a dolgát, intézkedett, és naponta azért húznak egyenruhát, hogy védjék az emberek biztonságát, vagyonát, életét. Ez akkor is így van, ha nagyon elítélendő módon ugyan, de néhányan méltatlannak bizonyulnak arra, hogy viseljék ezt az egyenruhát.
Feladatomnak tekintem tehát, hogy a polgárok bizalmát és a rendőrök önbizalmát mielőbb vissza lehessen állítani. Én azt gondolom, hogy ehhez egyedül kevés vagyok, én azt gondolom, hogy ehhez kérem a tisztelt bizottság szakértő tagjainak is a támogatását. Ehhez viszont az kell, hogy egy a bűnnel és a törvénytelenséggel szemben mindenkor könyörtelen, a polgárokkal viszont tisztelettudó, politikamentes rendőrség álljon rendelkezésre, csak így képes ellátni a feladatát a rendőrség, ha bíznak a rendőrökben, a rendőrök viszont bíznak önmagukban. Talán nem pontosan idézem: remegő lábakkal nem lehet a bűnt üldözni. Hiszem, hogy ha tisztességgel és becsülettel tesszük a dolgunkat, akkor képesek leszünk visszaállítani az egyenruha tekintélyét, és meg tudjuk szolgálni a bizalmat.
Nyilván ahhoz, hogy részletes programot vázoljak, mindenképpen időt kell hogy kérjek, mert ugyan van elképzelésem sok-sok pontban, de mindenképpen szeretném a rendőrség vezetőivel ezt megvitatni, megbeszélni és úgy kialakítani egy közös stratégiát. A rendőröktől viszont addig is sokkal több fegyelmet kérek, sokkal több munkát és sokkal nagyobb felelősséget. Komoly kihívások állnak a rendőrség előtt, ezek közül a legnagyobb kihívás a rendőrség és a határőrség összevonása. Egy ilyen sikeres átalakítás segíthet abban, hogy a rendőrségi munka hatékonyabb, szervezettebb, eredményesebb legyen. Ez a rendőrök célja, ez a határőrök célja is és ez az ország érdeke is.
Ami néhány konkrétumot, sarokpontot jelent. Már említettem az integrációt. Tíz éve kezdődött egy folyamat, ezt önök, jogalkotók pontosan látták, hiszen önök hozták meg a szükséges jogszabályokat, amelyek előkészítették ezt az integrációt, számos lépés volt úgy a határőrség, mint a rendőrség oldaláról is. Felállt egy munkacsoport, és ez alatt kilenc további munkacsoport a határőrség országos parancsnokhelyettesének a vezetésével, akik előkészítették. Ez jelenleg is egy meghatározott ütemterv szerint halad, és olyan formában történt előterjesztést az integrációra, amelyet Bene tábornok úr, Béndek tábornok úr közösen terjesztettek elő, írtak alá az igazságügyi és rendészeti miniszter úr részére. Nyilván az integrációval kapcsolatos törvényi szabályozás, amely a képviselők asztalán van, alapvetően fogja megadni a jelet és a startpisztoly szerepébe fog lépni, hiszen további jogi, szervezeti, működési és egyéb intézkedések sokasága vár még január 1-jéig a rendőrségre is és a határőrségre is. Fel kell készíteni, azt gondolom, a rendőri állományt nemcsak fizikailag, szakmailag és pszichésen is, technikailag is arra, hogy képes legyen úgy helytállni az utcai demonstrációk, a gyülekezési jog gyakorlása alkalmával, hogy tényleg ne remegjen a lába, és ne napokig tartó jogértelmezésbe kelljen bonyolódni. Én azt hiszem, hogy ez a felelősség a rendőri vezetés felelőssége elsősorban.
Ezek a munkálatok elkezdődtek, én bízom abban, hogy az az elbizonytalanodás, ami ma valójában érezhető a rendőrség berkeiben, az nem fogja a profi felkészítést megzavarni. Valóban gondolkodni kell azon, hogy hogyan lehet megakadályozni az integráció, a Hszt.-módosítás, a nyugdíjtörvény-módosítás, az ezzel együtt járó civilesítés okozta elbizonytalanodás keretében azt, hogy ne menjen el négy-ötezer ember, lehetőleg ne menjen el senki, mert feladat van bőségesen, lehet, hogy nem ott, nem abban a beosztásban, ahol eddig, de van feladata az új szervezetnek, amely január 1-jétől reményeim szerint fel fog állni.
A miniszterjelölt úr beszélt azokról az általa tervezett jogi garanciákról, amelyek mindezt megakadályozhatják, és eloszlathatják azt a bizonytalanságot, amit hónapok, de mondhatom, hogy lehet, hogy már több mint egy éve a rendőri állomány körében megvannak. Én kérem önöket, hogy ezt a bizonytalanságot a jogalkotás oldaláról is igyekezzenek eloszlatni, hiszen négy-ötezer embert ma nem tud pótolni az összevont rendőrség sem. Nyilván kell egy közbiztonsági stratégia, de hosszú távra szóló, és reményeim szerint olyan, amely akár ciklusokat is átível. Ehhez is kell természetesen a bizottság támogatása.
Meggyőződésem, hogy a rendőrség megítélése helyi és területi szinten sokkal jobb, mintha országos véleményt kérnek. Meg kell kérdezni a polgármestereket, meg kell kérdezni az önkormányzatokat, hogy mi a saját rendőrségükről a vélemény. Jó vélemény van. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei beszámolón kívül én nem hallottam arról, hogy egyetlenegy rendőrfőkapitány vagy rendőrkapitány beszámolóját vagy KNB-s beszámolóját ne fogadta volna el az önkormányzat, ne dicsérte volna meg. Ez egy nagyon fontos dolog, támaszkodni kell erre a lehetőségre.
Nagyon fontos, hogy hatékony teljesítményértékelési rendszert kell mielőbb felállítani. Ma a bűnügyi statisztika, bár a rendőrség vezetői próbáltak ezen változtatni, de mégis az ERÜBS-re, az egységes rendőrségi, ügyészségi, bírósági statisztikára támaszkodik. Kérem, ez egy követő rendszer. Lehet, hogy ma arról ad számot, hogy nőtt a rablások száma, azért, mert három évvel ezelőtt sok rablás történt, és ma kezdünk el kapkodni. Én azt gondolom, hogy olyan statisztikát kell kialakítani, amely az aktuális helyzetet mutatja be és mindenképpen olyat, ami a valóságot mutatja be, és ezért a legsúlyosabb, kiemelt bűncselekmények statisztikai elemzése számomra a legfontosabb. És hogyha lemeztelenítjük ezt a statisztikát, akkor már érdekes képet kapunk - engedjék meg, hogy a részletekbe ne menjek bele. Én ezt tanulmányoztam, már közel sem olyan jó a leányzó fekvése, hogyha ezt a hét, nyolc, tíz kiemelt bűncselekményt nézem. De ezt kell néznünk, és olyan statisztikát, olyan teljesítményértékelési rendszert kell kitalálni, amit a rendőrség nem magának talál ki, nem maga készít el, hanem benne vannak a szubjektív és az objektív biztonsági elemek is.
Az őszi események vizsgálatát, azt gondolom, minél előbb le kell zárni, ez a rendőrség, ez az ország érdeke is. Ebben nyilván azt ígérhetem, hogy ha és amennyiben még van a rendőrség vezetői irányában kérés az ügyészség részéről, akkor ezt maximálisan teljesíteni fogom, és elvárom valamennyi parancsnoktársamtól, hogy legyen ebben közreműködő.
Nyilván nagyon fontos kérdés - még mindig a sarokpontoknál tartva -, hogy azokat a megüresedett rendőri vezetői helyeket, posztokat, amelyek ma betöltetlenek vagy csak a helyettes tölti be, azokat mielőbb, akkor, amikor a jelölt miniszter úr leteszi az esküt és közjogilag is a kormány tagja lesz, az ő asztalára tudjuk tenni, és ennek megfelelően meg tudja hozni a szükséges döntéseket ezeknek a rendőri vezetőknek a kinevezésére.
A korrupció elleni fellépés, a rendőrség öntisztulása a másik ilyen sarokpont. Én egy egész intézkedéssort tervezek, ha kíváncsiak rá, természetesen részletesen elmondom, de néhány gondolatot szeretnék kiemelni. Mindenekelőtt a parancsnoki felelősséget, mindenekelőtt azt, hogy nem lenne jó, ha minden héten vagy minden két hétben kinyitnánk egy szekrényt, és kidőlne egy csontváz, ezért a legelső dolgom az lesz, hogy a védelmi szolgálat vezetőit megkeresem annak érdekében, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba. Nem biztos, hogy meg kell várni, hogy egy feldolgozásnak hat hónap múlva az legyen a vége, hogy elvisznek három embert, lehet, hogy az a megoldás, hogy meg kell szakítani a bűncselekményt vagy meg kell előzni, lehet, hogy az a megoldás, hogy személyzeti intézkedést kell hozni. Ez nagyon fontos kérdés. Nagyon fontos, hogy a következetes fellépést nemcsak ígérni kell, hanem tenni kell a korrupció elleni küzdelemben. Számos lépést tett most a rendőri vezetés az események kipattanása után, és nemcsak a zöld számra gondolok, hanem más egyébre, és nemcsak a mozgó ellenőrzési szolgálatra gondolok. Azt gondolom, a halaszthatatlan intézkedések rendben is vannak, tovább kell menni.
Én szeretném az állomány kreativitását bekapcsolni és a korrupció elleni küzdelemben is igénybe venni, megvalósítani egy olyan belső intranet levelezési fórumrendszert, amelyen elmondhatják a véleményüket akár a korrupciós jelenségekkel, akár a szervezési, szervezeti problémákkal, egyéb kérdésekkel kapcsolatban.
Nem az én tisztem természetesen azt elmondani, de a jogalkotóknak talán fontos felhívni a figyelmét, hogy évek óta hiányzik az RSZVSZ-törvény. Ez egy nagyon fontos törvény lenne. Nagyon fontos, bár biztosított a védelmi szolgálat számára az életvitel-ellenőrzésnek a lehetősége, de azt gondolom, nincs rá kapacitása, hogy ezt az életvitel-ellenőrzést meg tudja csinálni. Nem a védelmükben, nem a védőügyvédjükként szólok, de ezt végig kell vinni. Nemcsak a felvételi rendszert kell megszigorítani és megerősíteni, hanem ezt a lehetőséget is, mint az életvitel-ellenőrzést, működtetni kell. Az ellenőrzési kérdések teljes áttekintését tudom ígérni, mert az előzetes, az utólagos, a folyamatba épített ellenőrzések felvázolásával egy ellenőrzési nyomvonalat kell minden vezető számára felvázolni és megkövetelni.
Azt gondolom, hogy egy hosszú távra szóló korrupciókezelési intézkedési tervet kell kidolgozni, amelynek a folyamatos kezelése természetesen a rendőri vezetés feladata is lesz. Be kell építeni a képzésbe ezeket a kérdéseket. Már nemcsak a korrupció veszély, már az is veszély, hogy akit nem tudnak megvesztegetni a komoly szervezett bűnözők, nem tudnak megzsarolni, nem tudnak valamilyen módon befolyásolni, azt megpróbálják lejáratni, megpróbálják megfenyegetni és nem riadnak vissza a fizikai erőszaktól sem, és hadd ne soroljam, hogy mi mindentől. Erre fel kell készíteni ezt a fiatal rendőri állományt.
A rendőrség etikai kódexét végre meg kell alkotni, és ehhez a szükséges intézményi hátteret is fel kell állítani, gondolok itt elsősorban az országos és a területi szintű etikai bizottságokra. Az összeférhetetlenség szigorításában is gondolkodom, nyilván a szükséges javaslatot a minisztérium felé meg fogjuk tenni.
A C típusú vizsgálatok vonatkozásában, bár nagyon nagy terhei vannak a szolgálatnak, mégis azt gondolom, hogy nem elsősorban csak a beosztásfüggő kérdésekre kellene a C típusú vizsgálatot kiterjeszteni, hanem a feladattal összefüggő kérdésekre is, például aki pénzt kezel, aki informatikusként, rendszergazdaként belelát az egész rendszer titkaiba, de nincs olyan beosztásban, hogy C típusú vizsgálatot kelljen felé elrendelni, és természetesen igénybe kell venni ebben a feladatsorban a technikai ellenőrzések lehetőségét is.
Szeretném sarokpontként feltüntetni, ha mielőbb meg tudnánk nyugtatni a tisztességesen dolgozó állományt, és valóban minél előbb lezárni azt a bizonytalansági faktort, amiről már többen és többször szóltak, és mellétenni rögtön egy megfelelő életpályamodellt, vissza kell állítani a közbizalmat. Ezt elsősorban persze munkával kell visszaállítani, eredményekkel kell visszaállítani A kommunikációnak is van szerepe ebben, természetesen a sajtónak is van szerepe ebben, és azt gondolom, hogy mindehhez a civil társadalomból meg kell nyerni és meg kell szólítani a természetes szövetségeseket.
Néhány egyéb kérdésben részletesebben. Én azt gondolom, a bűnügyi helyzet nem rosszabb, mint az elmúlt évben vagy az azt megelőző években volt. A bűnügyi helyzet változatlanul úgy néz ki az év első négy hónapja alapján, hogy kevesebb, mint az elmúlt év hasonló időszakában: 139 664 a korábbi 142 320-hoz képest. A kiemelt bűncselekmények vonatkozásában is stagnálás van elsősorban - 11 bűncselekményt sorolunk ide -: 67 067, hasonló nagyságrendű volt az elmúlt évben is. Budapest vonatkozásában a kiemelt bűncselekményekben mintegy 13 százalék az arány, a felderítési arány. Ez az, amire próbáltam utalni, hogy ezen sokat kell javítani, hiába 41 százalék a felderítési eredményesség, ha ezekben a kiemelt bűncselekményekben csak 13 százalék. Javult a rablások felderítése, gyenge a gépjárművekkel és a lakásbetörésekkel kapcsolatos felderítés, ebben mindenféleképpen lépni kell. Budapest és Pest megye, ha csak az agglomerációt nézem Pest környékén, akkor az összbűnözés 35-40 százalékát jelenti. Ez egy nagyon kiemelt, fontos kérdés, ebben hatékony válaszokat kell találnunk ebben a térségben.
A szervezett bűnözésben, a kábítószer-bűnözésben, ha az elmúlt éveket nézem, nem volt jelentős növekedés, és ez mindenképpen örvendetes. Negyvenöt olyan szervezett bűnözői csoportot ismer a rendőrség, amelyeknek a bomlasztásán, a felszámolásán folyamatosan dolgoznak.
A kábítószer-bűnözésben az első négy hónapban megközelítőleg 1500 felderítés volt a tavalyi 2600-hoz képest. Ezt persze tovább kell elemezni, nem biztos, hogy azt jelenti, hogy ennyivel csökkent a kábítószer-bűnözés, lehet hogy kevesebbet sikerült megfogni, ez soktényezős kérdés.
Közlekedési bűncselekmények. Én magamnak felírtam, és fontosnak tartom elmondani - örülök, hogy erre már kérdés is vetődött fel -, 21 ezer olyan közlekedési baleset történt, amely személyi sérülést okozott, és 1304 állampolgártársunk halt meg. Azt gondolom, hogy ebben rendkívül sokat kell tenni. És ha itt a haláleseti okokat nézzük, akkor a gyorshajtás, az ittas vezetés dobogós helyen van mindenféleképpen. Ma a gyorshajtás visszaszorítására tett gyenge próbálkozások is már eredménnyel jártak, hiszen gondoljunk bele, az M1-esen már mindenki tudja, hogy hányas kilométernél kell lassítani és betartani a száz kilométeres korlátot. De könyörgöm, a 139 ezer kilométeres közúthálózatra a magyar rendőrségnek van 140 készüléke, abból néhány mindig javítás alatt van! Az osztrákoknál 1700 darab ilyen sebességmérő készülék van. Nem kell messzire menni a jó példáért.
Nagyon sokan kibújnak a szabálysértési eljárások alól. Ha a rendőrség szabálysértési munkáját áttekintjük, akkor látjuk, hogy az elmúlt évben 5,5 milliárd forint bírságot szabtak ki, és 43 százaléka lett csupán befizetve; 1,2 millió intézkedést hozott a magyar rendőrség, és még akkor a határőrség intézkedéseit ide se sorolom, pedig ők is nagyon sok szabálysértésben intézkedtek. Ebből az 1,2 millió intézkedésből viszont 300 ezer olyan technikai rögzítés volt, amit később vitattak. Azt kérem önöktől, ha lehet, hogy találjuk meg a megoldást, hogyan lehet ezt a 300 ezer esetet is úgy megítélni, hogy ne tudjon kibújni a felelősség alól azzal, hogy nem én vezettem, kölcsönadtam, éppen kipróbálták a kocsimat. Ismerjük a meséket, mindig újabb és újabb történeteket találnak ki.
A humánpolitikáról nagyon sok szó esett. A rendszeresített létszám 37 808 fő, a meglévő létszám 35 826, a határőrségnél 10 300. Jelenleg FÜV alatt van, tehát egészségügyi elbírálás alatt van 1308 rendőr kérelme. Sokkal kevesebb van, azt hiszem, csak néhány tucat a határőrségnél. A hiány összesen a rendőrségnél 1978 fő.
A valósághoz hozzátartozik az is, hogy 36 400 főre van bérfedezete a rendőrségnek. Tehát amikor egy tollvonással 600 fő létszámot csökkent a főkapitány, akkor az azért van, mert arra úgysem volt bérfedezet. Sajnos. És arra sincs, ami még ott betöltetlen státuszban van a BRFK-n. De én azt gondolom, most itt a lehetőség, és ehhez kérem az önök támogatását is, hiszen Budapest egy különleges helyzet és a Rebisz is. 50 százaléka ennek a két állománynak vidékről származik. Ezek az emberek, amikor rendőrök lettek, egy év megmelegedés és tapasztalat után igyekeznek vissza, a lakóhelyük közelébe. Tehát folyamatosan egy nagy fluktuációnak van ez a rendőri állomány kitéve. Ha ezeket a pályán tudjuk tartani, ha itt tudjuk tartani Budapesten - igen, gondolkodni kell azon, lakásokkal, egyebekkel -, akkor valószínűleg néhány éven belül egy stabil, profi csapat állhat folyamatosan rendelkezésre.
Huszonöt év szolgálati viszonnyal ma 3265 fő rendelkezik. Gondolom, mindenki sejti, hogy miért mondom ezeket a számokat, ezek azok, akik adott esetben egy átszervezésnél úgy döntenek, hogy nem viszik tovább ezt a szolgálatot.
Az átlagéletkor 36 év a rendőrségnél. Ha az előbbi huszonöt éves szolgálati viszonnyal rendelkező létszámhoz még hozzáadom azt, hogy ha a szakközépiskolai polémia, ami most folyamatban van, eldől, akkor további 953 személy juthat olyan helyzetbe, hogy átlépi ezt a huszonöt éves bűvös határt.
A tiszthelyettesi állománynál viszont 28,9 év az átlagéletkor. Egy nagyon fiatal állomány az, amelyik nap mint nap kint van az utcán, intézkedik, és tőlük várjuk el azt, hogy törvényesen, szakszerűen intézkedjen.
Az átlagbérről is kell szólnom, hiszen a tiszthelyettesek nettó keresete 119 ezer forint, a tiszteké 170 ezer.
Az elmúlt években jelentős fejlesztések történtek úgy a rendőrségen, mint a határőrségen. Ezt azért látni kell, ezt nem lehet elhallgatni. Ezek a fejlesztések nyilván olyan forrásokból voltak, mint a PHARE, illetve a Schengen Alapból. Ha a Schengen Alapból történő fejlesztéseket nézem, akkor a határőrség 24,3 milliárd forintot kapott az elmúlt évben, a rendőrség 8,7 milliárd forintot. Ez egy soha nem látott összeg fejlesztésre. Azt gondolom, hogy ilyen lehetőséget a két testület nem kapott. A gondom csupán az, és ebben is szeretném az önök segítését kérni, hogy ezek működtetésére viszont nincs pénz. Tehát ezeknek a működtetését vagy javítását holnap, holnapután is el kell majd végezni. Ezek nagyon komoly értékű technikák.
Eszközbeszerzésre mindössze 177 millió áll rendelkezésre az intézményi cím alatt. Felújításra pedig 346 millió. Azt gondolom, hogy ezek a számok önmagukért beszélnek, hiszen a rendőrség 178 milliárdos kiadási főösszegének 90 százalékát a bér és a munkaadói járulékok teszik ki.
Jelentős fejlesztések történtek a gépkocsiállomány lecserélésével. Pár évvel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy a gépkocsiállomány 60-70 százaléka leamortizálódott, ma ez nem igaz, új gépkocsik vannak, és folyamatosan tudják ezeket a gépkocsikat cserélni.
A speciális eszközök beszerzésében is történt előrelépés. Azt gondolom, hogy a csapatszolgálati eszközök tekintetében még vannak feladatok.
Az őszi zavargások kérdésében mindenképpen szeretném a tisztelt bizottságnak jelenteni, ha még nem ismert ez a szám természetesen, 399 fő rendőr sérült meg, 314 fő civil sérült meg. Március 15-én, ha ez mond valamit, 4 fő rendőr és 2 fő civil sérült meg. Nekem sokat mond.
32 fő rendőrrel szemben van jelenleg folyamatban eljárás. Itt elmondtam, amit elmondtam. Természetesen azt várom el, ha az ügyészség megszólít bennünket, akkor rendelkezésre álljunk.
155 rendzavarót vontak eljárás alá, és jelenleg keresnek még 84 főt. Minden nap látok a televízióban újabb arcokat. Azt gondolom, hogy le kellene ezt zárni, fel kellene gyorsítani ezt a folyamatot. Természetesen nemcsak a rendőrség asztalán van ez a kérdés.
A gyülekezési törvénnyel kapcsolatban számos javaslatot tett a rendőri vezetés. Ez tudomásom szerint az IRM-ben van. Gondolom, hogy részletekbe nekem most nem kellene belemennem, de mindenképpen ezen el kell gondolkodni, és valószínűleg előbb-utóbb a jogalkotók asztalára kerül ez is.
A fegyelmi helyzetről. Látni kell azt, hogy 2006-ban 362 bűncselekmény vált ismertté - rendőri elkövetőkről beszélek. Az elmúlt években, 2000-től folyamatosan csökken a rendőrök által elkövetett bűncselekmények száma, 2005-ben ez 409 volt. Viszont több a bűntett, tehát súlyosabbak lettek az elkövetések a rendőri bűncselekményeken belül. Ez nagyon fontos kérdés. És az is fontos, hogy lássuk, ezeknek a bűncselekményeknek az 50 százaléka katonai bűncselekmény.
Szabálysértésnél is 2006-ban 736 eset volt, 2005-ben 645.
A korrupciós jellegű bűncselekmények nagysága 50 és 60 között mozog. Én nem vagyok naiv, pontosan tudom - Kránitz Mariann után szabadon -, hogy a korrupciós jellegű bűncselekmények ismertté vált száma a jéghegy csúcsa. És azt is tudom, hogy nem két szavahihető ember előtt zajlanak általában ezek az események. De a másik oldal felelőssége, az aktív és a passzív vesztegető felelőssége legalább olyan fontos, már a jogalkotó - nagyon helyesen - azt mondta, ha és amennyiben feljelenti, mentesülhet az eljárás alól. Azt gondolom, tudatosítani kell az állampolgárokban ezt a tényt.
Ha a fegyelemsértésről számokat mondok, akkor 2006-ban kevesebb volt mint 2005-ben, 2136, az azt megelőző évben 2239. Ebből a fegyelemsértési számból 103 fő el lett bocsátva a végén. És méltatlanság címén is el lett bocsátva az elmúlt évben 21 fő, az azt megelőző évben pedig 49 fő. Azt gondolom, ezek is mondanak valamit.
A határőrség integrálásánál nagyon fontos kérdés azon túl, amit a két parancsnok aláírásával hitelesített, hogy valóban mindazokat a pozitívumokat, amelyeket én magam is látok és együttműködő partnerként tapasztalok a határőrségnél technikai fejlesztésekben, egyéb kérdésekben, azokat terjesszük ki, vegyük át az új rendőri szervezetbe is. Tehát itt elsősorban a bevetésirányítási rendszerre gondolok, a térképprogramokra, a különböző egyéb, munkát segítő szoftverekre. Nagyon fontos tudni azt, hogy működik egy integrált vezetési központ a rendőrség, a határőrség, a vám- és pénzügyőrség, a munkaügyi központ és a Bevándorlási Hivatal vezetői, illetve munkatársai együttműködésével, a migrációs háló nevű kezdeményezés volt ez tulajdonképpen. Miért ne lehetne ezt tovább bővíteni más bűncselekményekre is? Ezt az együttműködést, azt gondolom, tovább kell bővíteni. Ez az integrált vezetési központ ma Európában példaértékű, és jönnek tanulmányozni, hogy hogyan csinálják ezt a magyar szervek.
Az önkormányzatok szerepéről beszéltem. Én azt gondolom, hogy nagyon komolyan szeretnék támaszkodni az önkormányzatokra, a vezetőtársaimat, a kapitányokat, főkapitányokat arra fogom kérni, illetve utasítani, hogy minden esetben menjenek el a testületi ülésekre, hiszen azt gondolom, állandó meghívottak, hallgassák meg a véleményeket, és természetesen maximálisan tegyenek eleget a beszámolási kötelezettségüknek.
Az ügyészséggel kapcsolatban én azt gondolom, Kovács Tamás legfőbb ügyész úrral meg is beszéltem, az első olyan látogatásom kell hogy legyen, amikor az ügyészséggel szeretném azokat a kérdéseket áttekinteni, amelyek elsősorban a büntetőterülethez kapcsolódnak. Az ügy ura ugyanis az ügyész, ezt tudomásul kell venni. A büntetőeljárást így alkották meg a jogalkotók, hogy az ügy ura az ügyész. Tehát én ezeket a tapasztalatokat szeretném megismerni.
Végezetül itt, ebben az általános áttekintésben azt szeretném kérni, hogy a Honvédelmi és rendészeti bizottság szakértői támogassák a munkámat, támogassák a rendőrség munkáját, igényelni fogom ezt természetesen, és a bizottságnak mindenkor állok maximálisan a rendelkezésére és mindenben állok rendelkezésre. Ha egy-két hónapon belül, miután tájékozódom, miután tájékoztatást kérek, és a haladéktalanul szükséges lépéseket megtesszük, akkor nagy szeretettel hívnám a tisztelt bizottságot egy kihelyezett ülésre az Országos Rendőr-főkapitányságra.
Jelentem, befejeztem!
ELNÖK: Tábornok úr, köszönöm szépen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Most a kérdések feltételére kerítünk sort. Én azt szeretném kérni, hogy a kérdéseket egy félóra alatt próbáljuk megfogalmazni, pörgősen, hatékonyak legyünk. Iváncsik Imre államtitkár úr "becsapódása" várható három órakor, van több előterjesztése, és utána neki tovább is kell mennie, ezért kérem, hogy egy kicsit hatékony legyen a bizottsági ülés.
(Jelzésre:) Nyitray képviselő úr.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Ígérem, hogy nagyon rövid és tömör leszek. Tulajdonképpen két kérdésem van.
Az első kérdéshez annyiban fűzök magyarázatot, hogy elolvasva Bencze úr önéletrajzát, ebből világosan kitűnik, hogy van néhány téma, amihez minden beosztásában, különösen a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán betöltött beosztásaiban meglehetősen konzekvensen ragaszkodott, tudományos publikációkat, konferenciákat is szervezett, és ezeket én úgy tudnám sorolni, nem akarnám mind felsorolni, ön jobban tudja, mint én, hogy mik ezek a témák. Ezek szorosan kapcsolódnak azokhoz az úgynevezett új kihívásokhoz, amelyről annyi szó esik manapság, az ország biztonságát, belbiztonságát és külső biztonságát, tehát általában véve az ország biztonságát befolyásoló tényezők, az úgynevezett aszimmetrikus kihívások, a terrorizmus, az informatikai támadások, a szervezett bűnözés és a többi, ezen belül a korrupció szervezett bűnözéshez kapcsolódó rendkívül erőteljes fellépése. Ahogy ön is utalt rá, ez már nem is az a szokásos korrupció, hanem itt már a fizikai fenyegetés és egészen bizarr dolgok is bejöhetnek, amint az éppen az utóbbi évek egyik nagy port felvert ügye mutatja, ez az alapítványi kérdés, az előző munkaköréből ön nyilván pontosan tudja, hogy mi minden van ott a háttérben.
Ezeknek mindazonáltal van egy közös pontjuk, hogy rendkívül nagymértékben igénylik a különböző titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazását elsősorban a felderítés során, ami azt jelenti, hogy mindazon szervezetek, amelyeknek ilyenek felhasználására joguk és lehetőségük van, ezek természetesen nemcsak a katonai és civil nemzetbiztonsági szolgálatok, hanem a vám- és pénzügyőrség és a rendőrség is bír ilyen jogkörökkel. Szerepel-e az ön elképzelései között az, hogy az egymásnak keresztbe dolgozás vagy az egymás munkájának akár az akadályozása elkerülése érdekében valamifajta olyan technikákat, módszereket javasoljon vagy dolgozzon ki, amelyek ezeket a keresztezéseket, ezek számát és lehetőségét és esetleg az egyik területen végzett munkának a másik területtel való összekapcsolásából adódó félreértéseket kiküszöbölik? Elismerem, hogy egy kicsit bonyolultan fogalmazok, de nem akarok ennél konkrétabb lenni, feltételezem, hogy a lényeget érti. Tehát a lényeg mégiscsak az, hogy ezeknek a szervezeteknek az ezen a területen való szoros együttműködését és egymást segítő tevékenységét mennyiben kívánja a továbbiakban erősíteni.
A másik kérdésem pedig az - itt az előbb ugyan nem kérdeztük meg, ez hiba volt, de a miniszterjelölt úr nem is utalt rá -, hogy tudomásom szerint a rendőrség az a szervezet, ahol még a régiós őrület nem hatalmasodott el olyan szinten, mint az államigazgatás más területein, és tudomásom szerint a rendőrség nem is akar áttérni a megyei szervezésről, ennek ellenáll, és úgy tűnik, hogy ezt a kormányzat be is látja, hogy ezen a területen nincsen értelme ennek a dolognak. Kérdezem, hogy ön is így tudja-e, egyetért-e ezzel, és támogatja-e azt, hogy a rendőrség jelenlegi felállása abban a szervezeti formában maradjon, ahogy eddig is volt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdések? (Jelzésre:) Tóth Gábor, Csampa Zsolt. Rövid, tömör kérdéseket kérnék!
TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Igyekszem, bár most egy kicsit talán bővebb leszek, mint szoktam volt.
Tisztelettel kérdezem a főkapitányjelölt úrtól, hogy az elmúlt nyolc-tíz esztendőben többször nekifutottam a géprongynak mint olyannak az annullálása kapcsán a vámtételek közül, ami a Távol-Keletről érkező áruk egy érdekes fedőjelölése volt. Ez most már, hála istennek, eltűnt, de jelen pillanatban is milliárdos nagyságrendű, úgymond nem tisztázott áru van az országban, hogy nagyon finoman fogalmazzunk ez ügyben. Új, főkapitányi minőségében - és a VPOP-nak is ilyen szempontból most már összevont parancsnoka - mit kíván tenni, hogy a gazdaságunkat a továbbiakban a Távol-Keletről érkező, trükkös jelölésű árukat, amelyek, mondom még egyszer, milliárdos volumenben vannak jelen pillanatban is az országban, egy kicsit hatékonyabban próbáljuk megfogni?
A második kérdésem részben már a miniszterjelölt úr felé is elhangzott, ezt most egy kicsit jobban kibontanám. Szent meggyőződésem, hogy a rendőri bűnözés most sem magasabb fokú, mint az elmúlt esztendőkben volt, csupán a média és a politika az, ami erre véleményem szerint ráugrott a kelleténél talán jobban. De ha akarom, akár egy olyan interpretációja is lehet a történetnek, hogy úgymond pótcselekvés gyanánt a kormányzat valójában a saját maga dolgairól próbálja elvonni a figyelmet, és gumicsontokat gyárt nekünk rendszeresen, akár a rendőrség kontójára is, hogy azzal foglalkozzon a közvélemény, ne az emelkedő árakkal, sok-sok egyéb más dologgal. Tehát a kérdés konkrétan megfogalmazva: Ön hogyan gondolja, hogy mentesítse az állományt a későbbiekben a politikától mint olyantól, ami az önök presztízsét az elmúlt években bizony-bizony nem kis mértékben lejáratta?
És a harmadik kérdés pedig részben egyfajta kiegészítés Kis képviselőtársamnak a miniszteri meghallgatás végén elmondott mondókájához, ami egy kicsit ugyan mókás volt, de a valóság ennél sokkal rosszabb. Jelen pillanatban vidéki viszonylatban - én a Galga-mente országgyűlési képviselője és egyben Bag polgármestere is vagyok - bizony-bizony ott tartunk, hogy napi szintű betöréssorozatok zajlanak, a templomokról lekapkodják az ereszcsatornát, nincs olyan ház, ahol jószerével az elmúlt hetekben valamifajta nemkívánatos látogatók ne jelentek volna meg, és amikor az illetékes kapitányok segítségét kérem, az a válasz, hogy a rendőreink bizony-bizony Pesten vannak, mert a politika oda szólítja őket, vidéken pedig nincs elegendő rendőr. Ebben kérném tisztelettel a segítségét, bár a magam részéről, mint a lakosságot alapvetően polgármesteri szinten is képviselő ember, kutya kötelességem megtenni mindent annak érdekében, hogy a lakosság biztonságát garantáljam. Mit kíván tenni, hogy a ma már lassacskán elfogadottnak számító megélhetési bűnözés ellen egy kicsit hatékonyabban lépjünk fel?
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak egy korrekció a jegyzőkönyv számára: a tábornok úr majdnem mindennek a parancsnoka lesz, még a vám- és pénzügyőrségnek nem feltétlenül egy az egyben, de a határőrségnek könnyen lehet, hogy igen.
Csampa képviselő úr!
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy kicsit úgy érzem, magam, mintha most a miniszterjelölt meghallgatásán lennénk, és kaptuk volna igazából a töméntelen kérdésre a töméntelen választ. Többek között azért, mert akár Budapest tekintetében én örömmel hallottam, illetve azt mondom, hogy számomra biztató, hogy egy egyenes emberrel ülök szemben, aki végre-valahára kimondja azt, hogy arról szól a történet, hogy nincs bérfedezet, és nem arról szól a dolog, hogy nincs ember, azokat a státusokat esetleg azért kellett megvonni, mert nincs jelentkező. Igenis, azt gondolom, hogy van jelentkező, mert a Rendőrtiszti Főiskolán azért képezünk ki hallgatókat - (Dr. Gál Zoltán közbevetésére:) azt gondolom, Gál képviselő úr is megkapja a szót, ha nem, akkor ügyrendben -, hogy lényegében az állomány hasznos tagja legyen az a főiskolai hallgató.
Én mindenféleképpen fontosnak tartom azt, hogy legyen egy kitűnő és nagyon jó együttműködés a miniszter úrral, többek között abban a tekintetben, hogy akár ez az úgynevezett bérfedezet is realizálódjon a jövőben, és mondjuk az állománynak ne státusokat kelljen elvonni, hanem gyakorlatilag a státusokat próbáljuk betölteni. Mert ahogy az előttem szóló képviselőtársam mondta, vidéken, de tudjuk nagyon jól, hogy Budapesten is létszámhiánnyal küzdünk, nagyon nagy problémák vannak, és ezekből a problémákból fakadóan vannak olyan esetek is, akár a túlóratúllépés, akár az állománynak többek között a mindennapi képzése, felkészítése is problémát okoz. Tudjuk nagyon jól azt, hogy vannak olyan szolgálati kötelmek, hogy akár frissítsük az állománynak a tudását, bizonyos időszakonként gyakorlatilag jöjjenek be, megkapják a maguk képzését, ami per pillanat az elmúlt időszakban nem történt meg, már csak abból fakadóan sem, mert a túlórákat már átlépték, mert a szolgálati idő terhére gyakorlatilag nem tudták megoldani. Örömmel vettem azt is, hogy itt volt a miniszter úrnak a meghallgatásán. Igenis, ott is elmondtam, hogy márpedig az a legnagyobb probléma, hogy ha tíz évvel vagy öt évvel ezelőtt néztük, hogy egy adott kerületben volt mondjuk húsz rendőr egy éjszaka, aki szolgálatot teljesített, most per pillanat van öt rendőr, aki szolgálatot teljesít, és ezek a számok azért élesen különböznek. Azt gondolom mindenféleképpen, hogy a szakszerű intézkedés a jövőben megint csak a képzésen múlik, illetve annak majd a jövőbeni hangsúlyosabb megjelenítésén az állományon belül.
A kapitány úr - már megelőlegezhetjük -, vezérőrnagy úr, beszélt már a lakáskérdésről. Én azt gondolom, hogy a lakáskérdés egy óriási probléma, és nemcsak a rendőrség kötelékében, mondhatjuk, hogy a honvédség kötelékében vagy a határőrség szempontjából is. És azt gondolom, hogy ha a határőrséget nézzük és az integrációt, akkor a jövőben ismételten hangsúlyossá fog válni az elvándorlás. Hozzánk fordult mint szakbizottsághoz, én bízom benne, hogy a kormányzati oldal ezt meghallotta, és lesznek majd olyan előterjesztések akár a pénzügyminiszter részéről is, hogy pluszforrásokat tudnak majd biztosítani, és gyakorlatilag akár a megtartóképességet is tudjuk biztosítani azzal, hogy lakást tudunk adni az állománynak.
Egy konkrét olyan felvetésem lenne, amely mondjuk a VPOP és a rendőrség kapcsolatát érinti. Képviselőtársam már itt a Távol-Keletről érkező árukkal kapcsolatban tett fel kérdést. Azt gondolom, hogy vannak bizonyos olyan, még le nem szabályozott kérdések a VPOP és a rendőrség között, itt az áruk hamis megjelölésével kapcsolatban lefoglalás, nyomozati munka, egyéb történetek, hogy én bízom abban, hogy előbb vagy utóbb kapunk egy javaslatot, hogy ezt hogyan fogjuk tudni kezelni, hogy ne legyenek a két szervezet között - idézőjelben - ellentmondásos és egyéb ilyen problémás esetek. Én számtalanról azért sajnos tudok. De azt gondolom, hogy mint tapasztalt VPOP-vezető és majd mint az ORFK vezetője ezt próbáljuk azért valahogy kiegyensúlyozni, és a magunk módján természetesen mindenféleképpen támogatni fogjuk ezt a részt.
És ha már támogatásról beszélünk, a kormányzati oldal akár a jövő héten, akár a holnapi nap folyamán be fog terjeszteni a pénzügyminiszter által egy olyan javaslatot, amely a bérfejlesztésre utal. Azt gondolom, hogy ez az ellenzék részéről támogatást fog kapni, akár még úgy is, hogy módosító javaslatot sem fogunk beadni, hogy minél hamarabb elfogadásra kerüljön a parlamentben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Jelzésre:) Vadai képviselőtársunk és Kontrát képviselő úr következik.
DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Két megjegyzéssel szeretném kezdeni. Ebben a bizottságban többször elmondtam már: országgyűlési képviselőnek lenni egy nagyon fontos feladat, de túlértékelni az országgyűlési képviselőségből fakadó tudást és tapasztalatot rendkívüli hibát tud eredményezni mind bizottsági üléseken, mind plenáris üléseken. Szerintem nem kellene annyira komolyan venni ezt, mi is csak egy munkát végzünk, és ebből fakadóan némileg van többlettudásunk.
A másik dolog, amit szeretnék megjegyezni: azt hiszem, hogy nem tisztességes dolog politikai jellegű kérdéseket feltenni annak a jelöltnek, akitől éppen azt várjuk el, hogy politikamentesen végezze a rendőrség továbbra is a munkáját. Azt hiszem, képviselőtársaim, többen megfogalmaztuk már, ellenzéki, kormánypárti képviselők is egyaránt, hogy el kell végre dönteni, mit akarunk: azt akarjuk, hogy van egy miniszter, aki nyilván felügyeli, irányítja a jogszabályok alapján a rendőrséget és a rendőrség szakmai alapon végzi a dolgát, ezt találjuk egy helyes megoldásnak, vagy azt találjuk egy helyes megoldásnak, hogy a miniszter és az itt ülő, magukat szakértőknek valló képviselők meg mindig mindenbe beleszólnak, és ha valami nem tetszik nekik, akkor arra azt mondják, hogy a rendőrség politikai alapon jár el.
Tegnap volt egy tévéműsor, Csampa képviselő úr is ott volt, ott fogalmazta meg az egyik tábornok, egy nyugállományú tábornok, hogy el kell dönteni, hogy politikust nevezünk ki vagy nem politikust nevezünk ki országos rendőrfőkapitánynak. Szerintem világos irányt mutatunk vagy legalábbis szeretném látni, hogy világos irányt mutatunk arra vonatkozóan, hogy egy szakembert nevezünk ki minden esetben ezekre a tisztségekre, és ennek megfelelően a politikai jellegű kérdésektől a jövőben szerintem azért kell tartózkodnunk, mert ennek a megválasztása éppen nem az itt ülő jelölt vagy bármelyik más rendőrnek a feladata, hanem, tisztelt képviselőtársaim, a mi feladatunk. Az elmúlt tizenhét évben ezek a kérdések felvetődtek, csak a választ mindig valaki mástól vártuk, és a felelősséget is valaki másra próbáltuk ráterelni. Úgyhogy én azt szeretném, hogy a jövőben csak és kizárólag szakmai kérdéseket tegyünk fel a rendőri vezetőknek, a jelöltet, és azokról a politikai kérdésekről, amelyekről nekünk magunknak kellene megállapodni, azokról pedig üljünk le, itt a bizottsági keret, biztos vagyok benne, hogy az elnök úr nyitott arra, hogy tartsunk egy olyan bizottsági ülést, ahol megvitatjuk azt, hogy milyen rendőrséget is képzelnek el a parlamentben ülő pártok.
Ami a kérdésemet illeti: az elmúlt időszakban többször tapasztaltuk, hogy bizony volt szakmai hiba, amelyet a rendőrség elkövetett, és a szembenézés, az önkritika az nem nekünk kellett. Tehát szeretném hangsúlyozni: nem a Magyar Köztársaság Országgyűlésében ülő képviselők miatt vagy a közvélemény miatt szükségeltetik, hanem hogy a rendőrök, a rendőri vezetők és nemcsak a rendőri vezetők, hanem nyilván az állomány teljes egésze képes legyen szembenézni ezekkel a hibákkal, és saját magának bevallani ezeket a hibákat. Kérdezem a jelölt urat, hogy mit kíván tenni annak érdekében, hogy ez a ma még talán kicsit hiányzó önkritika erőteljesebben megjelenjen a rendőrségben, és ezáltal segítse a rendőrség szakmai fejlődését.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kontrát képviselő úr előtt egy közbevető megjegyzésem volna: nem szeretném, ha általánosításokba csúsznánk az elmúlt tizenhét évet illetően, tekintettel csak például arra, hogy legutóbb 2004-ben, amikor Gál képviselő úr elnöklete alatt a rendészeti bizottság Bene László rendőrtábornok urat országos rendőrfőkapitánynak alkalmasnak találta, akkor egyhangú szavazattal lett alkalmas. Hogy azóta mi történt, az persze megér egy külön misét, csak ezt szeretném mindenkinek... (Dr. Gál Zoltán: Az elnök személye változott, elnök úr!) Ez így van, ez jelentős mértékben befolyásolja.
Kontrát képviselő úr!
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Ez is azon kevés változások közé tartozott, amit kedvezőnek tudunk értékelni. (Derültség.) Bocsánat, hogy ilyen szubjektív megnyilvánulással kezdem!
Elnök Úr! Tábornok Úr! (Dr. Vadai Ágnes: Ez rendkívül udvariatlan megjegyzés volt, Kontrát képviselő úr! - Dr. Gál Zoltán közbeszólása.))
ELNÖK: Tessék parancsolni!
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Ha Gál úr a morgást befejezi, akkor nekiállunk a kérdések feltételéhez. Köszönöm szépen. (Dr. Vadai Ágnes: Képviselő úr! - Az elnök csenget.)
ELNÖK: Nyugalmat kérnék szépen! Kontrát képviselő úrnál van a szólás joga. Tessék parancsolni!
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Nem hittem volna, hogy ilyen izgalmat kelt a kérdezésem puszta ténye az MSZP-frakcióban. (Zaj.) Csendet kérnék, azt kérem, hogy hallgassatok meg! Én is meghallgatlak benneteket, még ha néha nehezemre is esik. (Derültség.)
Tábornok Úr! Az első kérdésem úgy hangzik, hogy ön tapasztalt vezető, nyilván amikor felkérték erre a nagyon nehéz feladatra, akkor, ismerve a rendőrség helyzetét, voltak kérései vagy feltételei a működést illetően, a finanszírozást illetően, azokat a kérdéseket illetően, amelyek az ön eredményes vagy eredménytelen tevékenységét meghatározzák. Tehát az első kérdésem: Lehet-e tudni azt, hogy ön akár a pénzügyi hátteret, a működési kiadásokat tekintve mit kért, milyen feltételeket, ha lehet ezt feltételnek nevezni? - ha volt ilyen. Ha nem, akkor kérem, azt is mondja meg. Ezt azért is kérdezem, mert ön utalt arra, hogy milliárdos technikáknak a működtetésére nincs pénz, ott állnak a helyükön, aztán lehet gyönyörködni bennük, de esetleg nem működnek. Tehát milyen feltételei vagy milyen kérései voltak a jelöltség elvállalását megelőzően?
Aztán a következő kérdésem a határőrség és a rendőrség integrációjával kapcsolatos. Ez most van a parlament előtt, a parlament plenáris plénuma előtt, a mai napon van az általános vitának a folytatása. Ezt ön megvalósíthatónak tartja-e? Az ön ismeretei szerint, nem tudom, hogy milyen ismeretei vannak erről egyébként, itt arra a határidőre is gondolok, hogy a tervezet szerint ennek 2008. január 1-jén működőképesnek kellene lenni, tehát addigra meg kellene valósítani ezt az integrációt. Különös tekintettel arra, ami elhangzott, hogy van egy 35 826 fős tényleges állományú rendőrség és van egy 10 300 fős határőrség, a határőrségről azt lehet mondani, hogy tizenhét év alatt megőrizte a közbizalmat, jó állapotban van a személyi állományát, technikáját, erkölcsi megítélését tekintve, a rendőrségről pedig most nem akarok mondani semmit, mert arról meg elhangzott, hogy milyen állapotban van. Tehát ebből a két szervezetből a magyar viszonyokat tekintve lehet-e az ön megítélése szerint 2008. január 1-jén egy olyan szervezetet létrehozni, kialakítani, amely alkalmas arra, hogy a közbiztonságot javítsa és az uniós követelményeknek is eleget tegyen?
Aztán úgyszintén ezzel a kérdéskörrel foglalkozik a következő kérdésem: a határőrségnek, ha jól tudom, tizenöt határvadász százada működik most - Béndek tábornok úrra nézek, hogy jó-e a szám (Béndek József bólint.), ha nem jó, akkor kérem, javítson ki -, és ennek a tizenöt határvadász századnak - amely, úgy lehet fogalmazni, hogy a határőrség elit alakulata - a jogállása megváltozik. A kérdésem a következő: Feltételezve, hogy ha ez az integráció létrejön, feltételezve, hogy a parlament kétharmados többséggel megszavazza ezeket a törvényeket, ezt a szükséges három törvényt, amit végül most nem tudunk, hogy bekövetkezik-e vagy sem, de ha mégis ez a helyzet lenne, akkor ön, ha ön lesz az országos rendőrfőkapitány, tud-e garanciát vállalni itt, a bizottság színe előtt, a nyilvánosság előtt, hogy ezeket a határvadász századokat, amelynek, még egyszer mondom, a jogállása megváltozik, csapaterős tevékenységként tömegoszlatásra nem vesznek igénybe? Kérem, erről nyilatkozzon.
Aztán a következő kérdésem, hogy az ön jelölésével kapcsolatban elhangzott, hogy a rendőri vezetők egy része - név nélkül persze - nem örült, hogy ön úgymond kívülről jött, hogy vámos, bár tudott, hogy rendőr is volt, és utalok 2006 őszére, azokra az ellentétekre, amelyeket a szakma úgy határozott meg, hogy a tábornokok háborúja, a rendőrtábornokok háborúja, itt utalunk az Ignácz-Gergényi-ellentétre, a Bene-Gergényi-ellentétre és a többi ellentétre, amelyek ezt a testületet sújtották, és tudjuk azt, hogy a rendőrség egy hierarchikusan felépített szervezet. Ön rendbe tudja-e tenni e tekintetben is ezt a szervezetet? Tehát az országos rendőrfőkapitány meg tudja-e teremteni annak a feltételeit, hogy az ön akarata, amely a törvényes akarat, végigmenjen ezen a szervezeten, érvényesüljön és alávessék magukat azok a tábornokok is, akik az ön beosztottjai, ennek az akaratnak. Tehát ön képesnek érzi-e magát arra, hogy ezt a nehéz küzdelmet kedvező eredménnyel vívja meg, és ez az eredmény bekövetkezzen.
Még egy kérdésem van: én azt kérdezném tisztelettel és bizalommal, hogy elhangzott több hozzászólásban is, hogy a rendőrség milyen állapotban van Magyarországon. Én azt hiszem, azt mondhatom a Fidesz-frakció nevében is, hogy mi közérdeknek tartjuk, hogy a rendőrség mihamarabb az alapvető feladatával, a közbiztonság fenntartásával foglalkozzon és ne a saját bajaival. És egyetértek önnel, hogy ezeket a kérdéseket le kell zárni, tisztázni kell, ezeket az eljárásokat be kell fejezni, és mihamarabb az alapfeladattal kell foglalkozni. Én azt kérdezem, bár utalt rá, de mégis megkérdezem, hogy mit kér ön a bizottságtól, mit tudunk mi ennek érdekében tenni, mit tudunk mi segíteni önnek, a rendőrségnek, hogy tényleg az a közbizalom, ami megbomlott, az helyreálljon?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Simon Miklós képviselő úr jelentkezett még korábban.
DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Tábornok Úr! Nem tudom, elszólás volt-e vagy jól értettem, hogy arról beszélt, hogy a határőrséget integrálják a rendőrségbe. Tehát egy ilyen mondata volt, miszerint a határőrség integrációja meg fog történni. Miután Kontrát képviselőtársam is feszegette azt a témát, hogy ha istenigazából a működését nézzük a két szervezetnek, nem tartanak egy szinten, úgyhogy problémát jelent az, hogy ha egy jól működő szervezetet integrálnak egy gyengén működő szervezetbe. Ezt szeretném tisztelettel megkérdezni.
A másik kérdésem: Ön szerint mi vezetett a rendőrség morális válságához? Kormányzati döntések voltak vagy szakmai hibák?
A következő kérdés az lenne, hogy ön szerint a rendőrség állományában vannak-e olyan emberek, akik kapcsolatot tartanak a szervezett bűnözéssel. Hogy tudják kiszűrni az ilyen embereket?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Tábornok úr, ha megengedi, két kérdésemre nem kaptam választ a miniszter úrtól, és lehet, hogy ön tudja a megoldást.
Az egyik: gazdasági ügyek. Pénzügyileg hogy áll ma a rendőrség? Ha lesz integráció, akkor majd a határőrségre is fog vonatkozni ez a kérdés, hogy hogy áll pénzügyileg a határőrség, hogy áll pénzügyileg a rendőrség. Lesz-e bármiféle gazdasági konszolidáció? Ön esetleg támasztotta-e ezt feltételként, amikor elvállalta ezt a tisztséget? Hiszen hallunk arról, hogy bizonyos rendőrkapitányságok komoly napi jellegű gazdasági problémákkal küzdenek.
Intézkedési terv. Ha jól értettem a szavait, az ön hivatalba lépése után konkrét intézkedések következnek majd, ha jól értettem, a kollégáival való konzultációk után. Ez mikor lát esetleg napvilágot?
Budapest. Mikor milyen lépések következnek? Mikor lesz Budapestnek új rendőrfőkapitánya?
Rebisz. Mi lesz a sorsa? A határvadász századokat említette Kontrát képviselőtársam. Volt egy olyan elképzelés, hogy a Rebiszbe integrálják őket. Mi lesz a sorsa általában a Rebisznek? A határőrség és a rendőrség integrációjával kapcsolatos törvényjavaslat indoklási részében már a Rebisz széteséséről van szó. Ezt ön tartja-e továbbra is? Ez a szervezet marad vagy nem marad?
Köztársasági őrezred. Van-e ott probléma vagy nincs probléma? Ha van probléma, mi történik? Ha nincs probléma, akkor hogyan láthatnak napvilágot ilyen egymásnak ellentmondó információk? Ez csak egy periférikus kérdés volt, de szerettem volna megkérdezni.
És egy morális jellegű kérdés. Azzal kellett szembesülnünk - igaz, ennek az Országgyűlés nem túl nagy jelentőséget tulajdonított, a sajtó se, annyira, annyira pörögtek az események -, hogy amikor az Ignácz-jelentés megjelent, ami az én véleményem szerint az egyik legalaposabb szakmai tanulmány az őszi eseményeket illetően, és az kritikát fogalmazott meg az akkori rendőri vezetéssel kapcsolatban, hibákat, akkor ezeket azzal hárította el Budapest rendőrfőkapitánya, egy fegyveres testületben szolgáló másik tábornok véleményét, hogy az ő helyére pályázik. Elvárható-e öntől vagy ön tud-e arra garanciát vállalni, hogy egy fegyveres testületen belül ilyen skandallum még egyszer nem fordulhat elő? Mert úgy gondolom, hogy ez egy nagyon súlyos belső probléma, ha más nem, ez mutatja, hogy azért vannak belső problémák a rendőrségen belül. Ez lehet, hogy fennállt tíz éve is, lehet, hogy fennállt öt éve is, de nagyon nagy hiba, ha ilyen van, és ebben, azt gondolom, hogy a csapatszellem erősítése végett lépéseket volna érdemes tenni.
(Jelzésre:) Keleti képviselő úr még kérdezni kíván. Utána, ha nincs más kérdés, akkor lezárjuk a kérdések körét.
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Azt szeretném kérdezni, hiszen a bevezetőjében azt említette, hogy a közvélemény helyreállítása érdekében mit kíván tenni, hogy milyen jele van a közbizalom elvesztésének. Hallott-e olyan jelentést, hogy valaki megtagadta az igazoltatást? Hallott-e olyan tájékoztatást vagy jelentést, hogy az elmúlt időszakban, mert ez lehet a jele, valaki a rendőrséget nem hívta ki, amikor betörő érkezett? - csak példákat mondok. Legyen kedves, mondja meg nekem, hogy milyen jelek vannak arra, hogy a közbizalmat elvesztette a magyar rendőrség, mert nekem meggyőződésem, hogy ez nem igaz! De úgy veszem észre, hogy néhányan már addig sulykolják, hogy már lassan a rendőri vezetés is kezdi elhinni ezt, és én ezt nagyon súlyos hibának tartanám.
Azt gondolom, a rendőrségnek legyen tartása, végezze a munkáját, vesse ki magából azokat, akik elkövetnek bűncselekményt, de ne lehajtott fővel menjen végig az utcán, ha kell igazoltasson, ha kell szondáztasson, ha kell, menjen ki helyszínelni egy betörés után és a többi, és a többi. De én nagyon súlyos hibának tartanám, hogy ha most már a rendőri vezetés is a közbizalom elvesztéséről kezdene beszélni, avagy súlyos erkölcsi válságról a rendőrség tekintetében.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Annyi ügyrendi megjegyzésem lenne, hogy most azért tartunk bizottsági meghallgatást, mert felmentésre került Bene László országos rendőrfőkapitány és Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány, és a miniszter, a felügyelő miniszter lemondását pedig elfogadta a miniszterelnök, és bejelentette a miniszterelnök, hogy megrendült a közbizalom - ha jól emlékszem, majdnem szó szerint ezt mondta - a rendőrséggel szemben. Ezt csak a jegyzőkönyv számára próbáltam megjegyezni.
Parancsoljon, tábornok úr, öné a válasz lehetősége.
DR. BENCZE JÓZSEF kijelölt országos rendőrfőkapitány: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt köszönöm a kérdéseket és a felvetéseket, melyek, azt gondolom, nemcsak kérdések voltak, hanem egyfajta muníciót is tartalmaztak.
Azt gondolom, hogy azokat az elmúlt évtizedben végzett kutatásokat, munkákat, amelyeket a korrupció, feketegazdaság, a terrorizmus és más területeken megpróbáltam kifejteni, közreadni, azt megfelelő konzekvenciával tudom és fogom itt is alkalmazni.
A titkosszolgálati eszközök alkalmazásával kapcsolatban, illetve az ezzel kapcsolatos együttműködésről hadd mondjam el, hogy 5-6 évvel ezelőtt létrejött a SZEBEK, amelynek kimondottan az a feladata, hogy a meghatározott bűncselekmény-kategóriákban végzett titkos nyomozások információit ennek a rendszernek, a meghatározott nyomozó szerveknek át kell adni. Ebből a rendszerből aztán ki lehet nyerni információkat. Én vettem a fáradságot, elmentem ehhez a szervezethez, ott töltöttem egy napot, hogy megnézzem, hogy mit tudnak produkálni. Azt gondolom, hogy mára elérték azt a helyzetet, hogy valóban lehet információk sokaságához jutni, ami segítheti a nyomozást. Még egyszer mondom, ez a titkos nyomozási szakban keletkezett információkról szól. Tehát van ilyen együttműködés.
Nagyon fontosnak tartom és jó gyakorlatnak, hogy például az ukrán határszakasznál, a román határszakasznál megjelenő cigarettacsempészet, üzemanyag-turizmus elleni fellépésben mi, pénzügyőrök létrehoztunk egy olyan közös felderítő csoportot a határőrökkel, rendőrökkel, védelmi szolgálattal, amely most már másfél éve működik, és ennek a csoportnak a mintájára már Kiskunhalason is, Békés megyében is felállítottunk újabb csoportokat. Tehát ennek a típusú együttműködésnek - és ez kimondottan felderítési együttműködés, tehát nem nyomozati együttműködés - van jövője, sőt, továbbmegyek, a nemzetközi együttműködésben is van jövője az európai uniós országok rendőri és nyomozó hatóságai között. Tehát én azt gondolom, hogy ebbe az irányba kell elmozdulni, és ez az együttműködés egyébként a - idézőjelbe teszem - fegyvernemi harcokat, hogy ki fog előbb oda jutni, hogy a sajtóban közölhesse az eredményt, azt is megfelelő módon tudja kezelni, az a tapasztalatom.
A rendőrségnél és egyáltalán tudomásom szerint a regionális átszervezés nincs napirenden napjainkban.
A kínai témára azért csak hadd válaszoljak egy mondatot! (Tóth Gábor: Távol-keleti!) Nyilvánvaló, hogy az uniós tagságot követően az a fajta körkörös védelem, amit a vám- és a határőrség együttesen a határokon produkált, az megszűnt. A belső határokon már most sincs ott a vám, a schengeni becsatlakozás után pedig nem lesz ott a határőrség. Ez egyébként valóban biztonsági deficitet eredményez, ezért aztán fontosnak tartom, hogy azokat a határvadász századokat, amiket itt fölvetettek, olyan módon sikerüljön az adott megyei főkapitánysági rendőri szervekbe integrálni, hogy a járőrszolgálati rendőri szervekbe integrálni, hogy ők a járőrszolgálati, bevetési, egyéb feladataikat ott, a megyében el tudják végezni, hiszen értenek hozzá.
A kínai témában még mást is fel tudok mutatni, hiszen ha ma megérkezik egy áru az Unióba, bárhol beléphet, és az Unió bármely országában kérheti a vámkezelést. Innentől kezdve a szabad kereskedelmi forgalomba került, akkor ő onnan viheti tovább, és majd az áfát meg ott fizeti meg, ahol a kereskedelmi forgalomba kívánja hozni. De már nem vámáru, hanem áru, a szabadpiaci területen lévő áru, ezzel aztán megpróbálnak visszaélni. Nyilván van megoldás, ma például a román vámigazgatással írunk alá egy együttműködési megállapodást az áfainformációk átadására, aláírtunk a szlovákokkal, németekkel, hollandokkal, megyünk tovább. Tehát valószínűleg ez nemcsak nálunk nagy probléma. Egy mondatot még erről: 60-70 milliárdra becsülik az Európai Unióban az áfacsalással okozott kárt. Ez európai uniós probléma. Erre biztos, hogy megoldást fognak találni, és erre már a Miniszterek Tanácsa egyébként több alternatívát dolgozott ki.
A rendőrségi korrupciós esetek: tényleg igaz, hogy egy hét alatt, két hét alatt annyi került napvilágra, ami lehet, hogy korábban egy év alatt nem került napvilágra. Ez a sajtón keresztül mindenféleképpen úgy hatott, hogy minden nap történt valami. Én ennek ellenére azt gondolom, hogy nincs morális válság a rendőrségnél. Nyilván emiatt a nyomás miatt, ami nap mint nap megjelenik a sajtóban, van egyfajta elbizonytalanodás, de mindent meg kell tennünk, hogy ez az elbizonytalanodás megszűnjön. Mert valóban, bűnügyi helyszínekre kell menni, intézkedni kell, balesetekhez kell menni, nap mint nap dolgozni kell. És az állomány most is teszi a dolgát. Zárójelben jegyzem meg és nagyon halkan: van olyan, hogy néhol leköpik, pontosan azért, ami kialakult itt az elmúlt időszakban, egyfajta őrület. Én azt gondolom, ebben mindenféleképpen kérem a képviselők és az önök segítségét. A rendőrök meg tudnak felelni a feladatoknak, tessék elhinni, meg tudnak és meg is fognak felelni a feladatoknak.
A politikai befolyásolás kérdésében, én azt gondolom, hogy olyan, pártpolitika-mentes szervezetet kell kialakítani, amelyben az egyes rendőrnek persze lehet politikai hovatartozása, legyen is, amikor bemegy a szavazófülkébe, de a testülethez ezt nem hozhatja be. Ezt nem hozhatja be, ebben mindenféleképpen fel kell lépni. Egyébként az alkotmány biztosítja azokat a korlátozásokat az alapvető állampolgári jogokkal kapcsolatban, amelyeket a rendőrnek tudomásul kell venni, és most hadd ne menjek ebbe részletesen bele.
Valóban, az elmúlt időszak nagyon nagy megterhelést jelentett, hiszen hosszú időn keresztül kellett a rendőrségnek helytállni. Elfárad az állomány, pihentetni kell az állományt. Honnan lehet az utcára küldeni? Nyilván vidékről. Tehát én azt gondolom, hogy ilyen még egyszer talán, hónapokig, hetekig elhúzódó probléma nem fog felmerülni, és akkor nem fog arra sor kerülni, hogy a végén már a vidéki rendőri állományt kellett adott esetben tényleg szolgálatba vezényelni. De azzal a kalappal kellett köszönni, ami van, és azt gondolom, hogy ezt a vidéki rendőri állomány is megértette.
A megélheti bűnözéssel kapcsolatban: én azt hiszem, hogy nem biztos, hogy csak rendőri eszközökkel kell ebben a kérdésben fellépni. A büntetőjogot én ultima ratiónak tartom. A megélhetési bűnözés visszaszorítására jó példa az üzemanyag-turizmus például, amely kimondottan azon a bizonyos határszakaszon ebből fakadt, illetve a cigarettacsempészet. Számos igazgatási intézkedés bevezetésével vissza lehetett szorítani azt az elkövetést. Az elmúlt évben például 2,5 milliárd szállal több adózott cigarettát adtak el Magyarországon, mint az azt megelőző évben. És nem lett több bűncselekmény felderítve, nem lett több büntetőeljárás bevezetve.
Ennek a szociális kérdésével nyilvánvalóan nem a rendőrségnek a dolga foglalkozni, nekünk meg kell fogni a jogsértőket akkor is, ha megélhetési meg akkor is, ha nem megélhetési.
A bérfedezet és egyéb kérdésekben. Azt gondolom, annyi időt mindenképpen hadd kapjak, hogy tájékozódjam, és amennyiben ezeknek az üres státuszoknak a feltöltésére igény van, gondolom, hogy igen, akkor tudjak megfelelő előterjesztést tenni, és ha az előterjesztés oda kerül, hogy esetleg meg kell támogatni, akkor hadd kérjem az önök szíves támogatását.
A képzés kérdésével maximálisan egyetértek. Azt hiszem, egy jelentős lépés volt az, amikor a kétéves rendőr-szakiskolai képzés beindult. A rendőrtisztképzés vonatkozásban is százegynéhány hallgató fog napokon belül a rendőri állományba kerülni, több mint 500 végzős a szakiskolából. Itt nagyon fontos kérdés, hogy a képzés olyan legyen, hogy parancsnokokat is képezzen, tehát ne éveknek, évtizedeknek kelljen eltelni, hogy valakiből parancsnok legyen, és gyakorlati munkára is képezzen. Ez a két igény szerintem a rendőrség vezetői részéről mint megrendelők részéről meg kell hogy fogalmazódjon a képzés felé, és akkor ebben a kérdésben nem lesz gond. Egyébként a rendőri állomány olyan szinten képzett, ha a diplomások arányát nézem, 30-40 százalék közötti az arány, ha a polgári arányt is beleveszem és a hivatásost is. Szerintem Európának még ilyen magasan kvalifikált rendőrsége nincs. Más persze a képzési rendszer sok tekintetben.
Lakáskérdés. Ez egy nagyon probléma, igazából egy komplett csomagban gondolom áttekinteni azt, hogyan lehet Budapesten - és itt a BRFK-ra és a Rebiszre is gondolok - az állománymegtartó képességet növelni. És ennek csak egyik pontja a lakás. Engedjék meg, hogy erre később térjek vissza.
A VPOP és az ORFK közötti együttműködésben, azt gondolom, a legfontosabb a legutóbbi büntetőeljárási törvény módosítása volt, ami a gazdasági bűncselekményre egyértelműen meghatározta, hogy kinek van hatásköre, és azt megelőző júniusi, amikor az áruhamisítással, a szerzői jogokkal kapcsolatos kérdésekben is megszüntette a korábbi párhuzamosságot, és odaadta ezt a vám- és pénzügyőrségnek. Egyébként alapvetően azzal volt gond, hogy a nagy mennyiségű áruk lefoglalásánál vita volt, hogy ki vigye az árut, ki fizesse a raktárdíjat. Nem azzal volt gond, hogy nem nyomozta ezeket az ügyeket senki, mert lenyomozta.
Valóban voltak szakmai hibák a rendőrség részéről, de aki dolgozik, hibázik. Nekem az a meggyőződésem, ha egy hibát elkövetünk, akkor ne a szőnyeg alá söpörjük, hanem elemezzük, nézzük meg, hogy miből fakadt ez a hiba, hogyan lehet kijavítani, és álljunk ki azzal, hogy mit teszünk annak érdekében, hogy még egyszer ez ne forduljon elő. Azt gondolom, hogy éppen egy kicsit a mundér becsülete vagy a bizonytalanság miatt ez maradt el vagy ez késett, mert ha csak egy vagy két napot késik, akkor már ez elegendő a sajtó munkatársainak, főleg az oknyomozó riportereknek, hogy olyan szálakon induljanak el, ami esetleg félrevezetheti adott esetben a közvéleményt is. Tehát ebben van felelőssége, azt gondolom, a rendőri vezetésnek, nemcsak az országosnak, hanem minden szintűnek.
Én azokat a kéréseket fogalmaztam meg az elbeszélgetés során a miniszterjelölt úrnak, a leköszönő miniszter úrnak, miniszterelnök úrnak is, amiket itt nagyjából elmondtam, volt, amit részletesebben, volt, amit nem. Azt az ígéretet kaptam, hogy nemcsak szimbolikus lesz a rendőrség támogatása. És azt gondolom, ezt az ígéretet, amikor ilyen súlyos kérdéseket, amiket felvetettünk, felvetettem, akkor én ezt komolyan veszem.
Megvalósítható az integráció, az a véleményem, hiszen nem most kezdjük, mint mondtam, tíz évvel ezelőtt elkezdődött, ebben az évben pedig nagyon kemény munkavégzés folyt egy nagy bizottságban és kilenc munkacsoportban. Ennek nagyon sok lépése van még természetesen hátra, de véleményem szerint megvalósítható. És ennek az integrációnak - és akkor válaszolok arra a kérdésre is, ami itt elhangzott, hogy én nem a határőrség integrációjáról beszéltem, a rendőrség és a határőrség integrációjáról, tehát a mondat második fele valószínűleg jobban megragadt, elnézést kérek, de én mindig erről beszélek, és azt gondolom, hogy ebben az új szervezetben, amelyben költséghatékonyabb lehet az új szervezet, amelyben erősebb lehet az új szervezet, ebben mindenféleképpen a feladat kell a legfontosabb legyen, az elsődleges szempont, a feladathoz milyen hatáskör kell, milyen szervezet kell, és utána jöhetnek a személyi kérdések. Én ennek a kérdésnek az áttekintését ebben a sorban gondolom.
A határvadász századokról beszéltem. Azt gondolom, hogy az a bizonyos csapaterős kérdés ilyen formán fel sem merül, úgy merül fel, hogy amikor a rendőrségnek csapaterőt kell kiállítani, és a Rebisz vagy a Rebisz utódjának, akármi lesz ebből a szervezetből, a kapacitása nem elegendő, akkor bizony a rendőrség tagjai oda fognak állni, és meg fogják oldani a csapaterős feladatokat is. Ha ez Budapesten van, Budapesten, ha máshol van, máshol.
Nyilvánvalóan a Rebisz kérdését is át kell tekinteni. Vannak elképzelések, én pontosan tudom, de nem mernék most pontot tenni ezen elképzelések egyikének se a végére, hogy mi és hogyan lesz. Engedjék meg, hogy ebben a kérdésben később nyilatkozzak. Mindenképpen azt látni lehet, hogy egy nagyon nagy, átláthatatlan szervezet jött létre, sokirányú funkcióval. Azt gondolom, ha ezt a kérdést a vezetőtársaimmal és nem utolsó sorban a miniszter úrral, illetve a minisztérium erre illetékes szakterületével leegyeztettem, akkor a megfelelő javaslatot erre mindenféleképpen megteszem.
A rendőrség gazdasági helyzetéről én szóltam, számokat is említettem. Igazából, amit elmondtam, megismétlem, 90 százaléka ennek a viszonylag nagy költségvetésnek bér és annak a közterhei. Felhalmozási, felújítási pénzeszközök nem úgy állnak rendelkezésre. De az elmúlt év olyan fejlesztési lehetőséget biztosított a határőrségnél, rendőrségnél egyaránt a Schengen Alapból és más forrásokból, amiben mindenféleképpen nagyot tudott lépni a magyar rendőrség. Én az intézkedési tervnek bizonyos részleteit, azt gondolom, egy-két hónapon belül konkrét formába tudom önteni a munkatársaimmal.
Hogy mikor lesz budapesti főkapitány? Azt hiszem, akkor, amikor a miniszterjelölt úr közjogilag is leteszi az esküt, és onnantól kezdve ő dönthet adott esetben a kinevezésben. Én mindenképpen minél előbb a javaslatot meg fogom tenni, hiszen Budapest főkapitánya 31-én 24 órakor befejezi a munkáját - ahogy én Gergényi urat ismerem, valószínűleg akkor fog kijönni az ajtón -, és utána másnap még nincs főkapitány, úgyhogy valószínűleg meg kell bízni - úgy gondolom, jogilag ez a helyzet - valakit a főkapitányság vezetésével, és remélhetőleg napokon belül megoldódik.
A Köztársasági Őrezred kérdésében én nem látok gondot - átnéztem, amennyire időm, lehetőségem engedte. Ott dolgozik 1430 fő. Sokkal kisebb a fegyelemsértések aránya, a FÜV-előállítások aránya is, mint a rendőrség más területein. A feladataikat, a munkaterheiket, azt gondolom, nem kell kiemelni, hiszen az elmúlt év kimagaslóan nagy terheket jelentett, az 50. évforduló kapcsán, a két választás kapcsán, a nagyon magas védett személyi látogatások kapcsán, akár csak Bush elnökre vagy Putyin elnökre gondolok. És van egy sajtóban napvilágot látott ügy, amibe nekem most még nincs betekintésem, egy volt kollégájuk, egy volt pszichológus írogat össze-vissza. Én nem tudom megítélni, annyit tudok, legalábbis amit nekem szóban jeleztek, hogy három szinten, három fórumon folytattak le vizsgálatot, és egyik fórumon sem tudták tényekkel alátámasztani ezeket az állításokat, amiket én részleteiben nem is ismerek.
Hogy a szervezett bűnözés beépül-e, nem épül-e be? Azt gondolom, hogy törekszik rá természetesen, azon vagyunk, hogy ne tudjon oda eljutni, és ehhez szükségesek mindazon intézkedések, amelyeket a korrupció elleni fellépéssel kapcsolatban elmondtam. Nagyon fontos a védelmi szolgálat ébersége, és nagyon fontos az egyes rendőrök és a parancsnokok ébersége is ebben a tekintetben. Mert nincs a homlokára írva senkinek, hogy szervezett bűnözőként akar beépülni a testületbe.
Azt hiszem, hogy talán minden kérdésre próbáltam válaszolni. Ha esetleg valaki nem kapott választ, akkor elnézést, szívesen visszatérek rá. Rendben volt?
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Én kérdeztem, tud-e olyanról, hogy valaki megtagadta az igazoltatást...
DR. BENCZE JÓZSEF országos rendőrfőkapitány-jelölt: Nem. A rendőrség teszi a dolgát, erre hangsúlyozottan többször is visszatértem. Tehát a rendőrség most is teszi a dolgát.
ELNÖK: Köszönjük szépen a bevezetőt és a válaszokat is, tábornok úr.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szavazásra kerül sor. A vonatkozó jogszabályok szerint arról kell döntenünk, hogy az országos rendőrfőkapitány-jelöltet alkalmasnak tartjuk-e arra, hogy a tisztséget betöltse. Azt kérdezem képviselőtársaimtól, ki az, aki alkalmasnak tartja Bencze József tábornok urat. (Szavazás.) Kilenc igen. Kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, ki az, aki nem tartja alkalmasnak a tisztség betöltésére. (Senki sem jelentkezik.) Ki az, aki tartózkodik? (Szavazás.) Hat. Köszönöm szépen.
Tábornok úr, jó munkát és nagyon jó egészséget kívánok önnek.
DR. BENCZE JÓZSEF országos rendőrfőkapitány-jelölt: Köszönöm szépen. További jó munkát kívánok! (Munkatársaival távozik az ülésről.)
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 3. napirendi pont következik, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosítására benyújtott T/3090. törvényjavaslat. Az indítvány általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk.
Tájékoztatom önöket, hogy levélben kért hallgatói részvételi szándékot Kónya Péter, a Fegyveres és Rendvédelmi Szervek Érdekvédelmi Szövetségének elnöke, valamint Holecz Gábor, a Vám- és Pénzügyőrség Független Szakszervezetének elnöke. Korábbi ügyrendi bizottsági állásfoglalás alapján jelenlétükhöz hozzájárulok. Valamint kiosztásra került a törvényjavaslatról kialakított véleményük is.
A kormány képviseletében dr. Jobbágy Zsuzsa főosztályvezető asszony talán előkerül.
MÉCS IMRE (MSZP): Elnök úr, annyit mondanék még az előző ponttal kapcsolatban, hogy nagyon jó háttéranyagot kaptunk az Országgyűlési Könyvtártól, és szeretném, ha megköszönnénk.
ELNÖK: Igen, természetesen meg fogom tenni.
(Dr. Jobbágy Zsuzsa megérkezik az ülésre.) Kezét csókolom, jó napot kívánok! Az a kérdésem, hogy a T/3090. számú törvényjavaslattal kapcsolatban kíván-e szóbeli kiegészítést tenni.
DR JOBBÁGY ZSUZSA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Amennyiben a bizottság nem igényli, akkor nem, köszönöm szépen.
ELNÖK: Ezt mi nem mondjuk, hogy nem igényeljük, mi mindent igénylünk, csak ha ön nem kíván szóbeli kiegészítést tenni, azt tudomásul vesszük. Kíván szóbeli kiegészítést tenni?
DR JOBBÁGY ZSUZSA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem kívánok.
ELNÖK: Nem. Köszönöm szépen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Van-e kérdés?
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Valamit tisztázzunk, nehogy köztisztviselői problémák... Szóval megkísérelte, és mi úgy gondoltuk, hogy eltekintünk.
ELNÖK: Így van! Ismerjük az előterjesztést.
Kérdés van-e? (Nem érkezik jelzés.)
Ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja? (Szavazás.) Kilenc igen. Ki az, aki nem? (Szavazás.) Hat. Köszönöm.
Javaslom, hogy írásban nyújtsuk be az ajánlásunkat. Bizottsági előadót nem állítunk.
DR JOBBÁGY ZSUZSA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Elnézést, mi az eredmény? Nem hallottam.
ELNÖK: Általános vitára alkalmasnak tartotta 9 igen szavazat mellett.
DR JOBBÁGY ZSUZSA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. (Távozik az ülésről.)
ELNÖK: A 4. napirendi pont a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosítására benyújtott T/3091. számú törvényjavaslat. Általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk.
Till Szabolcs ezredes, Kádár Pál alezredes és Domján László ezredes urak, Jogi Főosztály, Tervezési és Koordinációs Főosztály, illetve Műveleti Központ. Jönnek az urak, vagy nem? És Iváncsik államtitkár úr is. (A meghívottak megérkeznek az ülésre.) Jó napot kívánok, államtitkár úr!
Általános vitáról való döntés kapcsán a döntés előtt a bizottságnak a javaslatot kívánják-e szóban indokolni?
IVÁNCSIK IMRE államtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Nem, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Van-e kérdés vagy észrevétel? (Nem érkezik jelzés.) Amennyiben nincs, szavazásra teszem fel az előterjesztést. Aki általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Kilenc igen. Ki az, aki nem? (Szavazás.) Hat nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartottuk.
Előadót nem állítunk, írásban nyújtjuk be az ajánlásunkat.
Az 5. napirendi pont a Magyar Honvédség további fejlesztésének irányairól szóló H/2921. számú országgyűlési határozati javaslat. Két módosító javaslatról kell döntenünk a kiosztott ajánlás alapján. (Jelzésre:) Csampa képviselő úr jelentkezik, gondolom, a módosítóval kapcsolatban.
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Igen, köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mind a két módosítót visszavonnám. (Keleti György tapsol.)
ELNÖK: Akkor nem kell döntenünk, a napirend megdőlt. Köszönöm szépen. (Mécs Imre: Szavazzunk!) Visszavonta mind a két módosító indítványát, tehát nincs miről szavazni. Szavazhatunk az élet nagy kérdéseiről, de most azt az idő előrehaladta miatt hagyjuk.
Van-e valakinek tudomása olyan módosító indítványról, amit nem tárgyaltunk? (Nem érkezik jelzés.) Nincs ilyen módosító indítvány.
A következőkben az ENSZ libanoni békefenntartó missziójában való magyar részvételről szóló 44/2006. számú határozati javaslat módosításáról szóló H/3165. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitára alkalmasságáról kell döntenünk. Úgy tudom, ötpárti megállapodás is született az ügyben. Gondolom, államtitkár úr ennek függvényében nem kíván élni az indoklás jogával.
IVÁNCSIK IMRE államtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Ugyanezt akartam én is mondani, ezért elállok tőle. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. (Dr. Vadai Ágnes: Nem! Kontrát Károly nem!)
Ki az, aki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (Senki sem jelentkezik.) Ki az, aki tartózkodott? (Senki sem jelentkezik.) Köszönöm szépen.
Egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartottuk.
Írásban nyújtjuk be a bizottsági álláspontot.
Tisztelettel köszöntöm Simicskó István képviselőtársunkat többszöri nekifutás vonatkozásában. A honi gárda tartalékos védelmi erő létrehozásáról szóló H/2885. számú országgyűlési határozati javaslat. A tárgysorozatba-vételről és annak függvényében az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk, adott esetben két szavazás keretében.
Köszöntjük a lábadozó képviselőtársunkat, és arra kérjük, hogy fél négyig szíveskedjék indokolni az előterjesztést. (Derültség.)
Dr. Simicskó István előterjesztése
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN országgyűlési képviselő (KDNP), előterjesztő: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen a bizottság tagjainak is a lehetőséget, és köszönöm azt is, hogy a múltkori halasztást követően, amely egy sportbalesetnek tudható be, ezért nem tudtam jelen lenni a bizottsági ülésen, és így halasztásra került, és köszönöm a nyitottságot. Örülök, hogy itt lehettem az előző napirendi pontok megtárgyalásánál is, nagy nosztalgiával figyeltem a bizottság munkáját.
Bár a javaslat újszerűnek tűnik, de egy régi gondról és egy probléma megoldásáról lenne szó, mégpedig arról, amit mindannyian ismerünk és tudunk, hiszen a bizottság egy szakmai grémium, a honvédelmi törvény, a 2004. évi CV. törvény módosítása, tehát az új honvédelmi törvény elfogadása óta pedig különösen előállt egy olyan helyzet, amelyben veszély estén a tartalékos rendszernek a mozgósítása, felépítése, kialakítása komoly gondokat mutat. A javaslat azt célozná meg elsősorban, hogy a magyar emberek biztonságát minél szélesebb körben kiteljesítse. Látjuk, hogy különböző veszélyek vannak. Vannak pozitív változások is a világban, tudjuk azt, hogy csatlakoztunk a NATO-hoz, az Európai Unióhoz, amely növelte a biztonságunkat kollektív védelmi értelemben, azonban vannak új típusú fenyegetések, a szakma úgy nevezi ezt, hogy horizontális fenyegetések, nemzetközi terrorizmus, migráció, fegyverkereskedelem, erről itt nagyon-nagyon sok szó esett már az elmúlt időszakban a bizottság tagjai előtt, és megtárgyalták ezeket a kérdéseket. Egy biztos: a globalizáció ezeket a veszélyeket felgyorsítja és növeli, ezért valamennyi NATO-tagországban és olyan európai uniós tagországokban, ahol a sorkatonai szolgálatot szüneteltetik, mindenhol törekedtek arra, hogy a saját állampolgáraik biztonságát, amit a nemzetközi világban a kollektív biztonság nem tud garantálni, hiszen van egy saját felelőssége is az adott állam politikusainak, ezt megpróbálja egy olyan gárda típusú erővel, önkéntes tartalékos védelmi erővel kompenzálni, amely növelheti a biztonságot.
(Zaj.) Látom, hogy közben is mindenki erről vitatkozik és beszélget, és kommentálja az eseményeket, de mivel még egy fél percem van, ezért még az indoklási részben szeretném azt elmondani, hogy nyilván a politikának van ebben a helyzetben egy felelőssége. Nyilván a többi NATO-tagország, amely hasonló cipőben járt, mint mi, nem véletlenül hozott létre ilyen típusú intézményeket. Tudjuk azt, ha a veszély bekövetkezik, tudjuk azt a honvédelmi törvény alapján, hogy két esetben állhat vissza az általános hadkötelezettség: úgymond a rendkívüli állapot időszakában, a hadiállapot időszakában, amikor nyilván nagyon-nagyon kevés idő áll rendelkezésre, és a megelőző védelmi helyzet időszakában, ekkor is azonban az Országgyűlés döntését követően lehet csak megindítani a különböző folyamatokat. A tartalékosok nyilvántartásának rendezése, szabályozása, azok a kérdések, amelyek az egészségügyi alkalmassági vizsgálathoz, a sorozáshoz kapcsolódnak, mind-mind nem állnak rendelkezésre jelen pillanatban, a szabályozás ezt nehezíti. Ezért csak és kizárólag előre kiképzett és felkészített tartalékosokra számíthat az ország komoly veszély esetén. Ráadásul a Magyar Honvédség létszámának az elmúlt tíz-tizenöt évben történő radikális csökkenése is azt igazolja, hogy a tartalékos erőknek nagyon-nagyon komoly szerepe lehet a jövőben.
Én azt szeretném kérni önöktől, hogy támogassák a tárgysorozatba-vételt, és még egyszer köszönöm szépen a lehetőséget és az itt létet.
ELNÖK: Mi köszönjük az előterjesztést képviselőtársunknak.
A tárca véleménye?
A Honvédelmi Minisztérium álláspontjának ismertetése
IVÁNCSIK IMRE államtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Én mintegy nyolc oldalban készültem kifejteni részletesen az álláspontunkat a javaslatról.
ELNÖK: Összegezve!
IVÁNCSIK IMRE államtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Összegezve nincsen kifogásunk az ellen, hogy tárgysorozatba vegyük, ugyanis egy olyan sokakat foglalkoztató kérdéskörről van szó, ami nem árt, ha a parlament bizottsági ülésén, plenáris ülésén szóba kerül, mindenki kifejtheti az ezzel kapcsolatos véleményét. Természetesen a tárca is készen áll arra, hogy egy nagyon alapos, minden szempontból körüljárt véleményt képviseljen majd a vitában.
Köszönöm.
ELNÖK: Vadai képviselőtársunk ügyrendi jellegű észrevétele.
Dr. Vadai Ágnes ügyrendi javaslata
DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A bizottság meghívójában egyszerre szerepel a döntés a tárgysorozatba-vételről, illetve az általános vitára való alkalmasságról. A képviselő úr és a tárca is egyetértett azzal, hogy tárgysorozatba vesszük ezt a honi gárda tartalékos védelmi erő létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot, és mi is támogatni fogjuk a tárgysorozatba-vételt, viszont kérném szépen, hogy az általános vitára való alkalmasság eldöntését azért halasszuk el, mert volt kezdeményezés arra is, hogy egy ötpárti megbeszélés kezdődjön ebben a témában, és azt gondolom, hogy erre szükség lenne mielőtt döntünk az általános vitára való alkalmasságról. A képviselő úr is azt kérte, hogy azt támogassuk, hogy tárgysorozatba vesszük ezt az országgyűlési határozati javaslatot, amit a mai napon meg is fogunk tenni, mi támogatni fogjuk ezt.
Köszönöm szépen.
A frakciók véleménye
ELNÖK: Ügyrendi kérdésben az előterjesztőt illeti szólási lehetőség? (Laban János: Nem.) Nem, sajnos. Frakciónként van állásfoglalási lehetőség. Frakciónként egy állásfoglalásra van lehetőség. Kis Zoltán, SZDSZ.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Szerintem döntsünk mind a kettőről, a tárgysorozatba-vételről is meg az általános vitáról is. Megjegyzem, egyébként nagyon korrektnek tartom a minisztérium hozzáállását. Ez egy olyan kérdés, ami napirenden van, ráadásul Magyarországon számos olyan szervezet alakult meg egyelőre egyesületi címen, amelyek szeretnének valamit csinálni, de jogszabályi felhatalmazottság nincs. Mi a polgárőröknek megcsináltuk, a polgárőröknek van törvényük. Ott van a nemzetőrségnek mit tudom én, hány fajta szervezete, engem ide-oda hívogatnak... (Mécs Imre közbeszólása.) Többfajta nemzetőr szervezet van, de egyébként, ha itt megnyomod majd, és az elnök úr szót ad, akkor el tudsz mondani mindent. Ezek a szervezetek, én legalábbis háromnál jártam... (Zaj. - Az elnök megkocogtatja poharát.) Hadd mondjam végig, gyerekek, mert ez érdekes, ebből ne csináljunk politikát! Az egyiknek, amelynek egy nyugállományú dandártábornok a parancsnoka vagy vezetője vagy nem tudom, micsodája, a csapatzászlót Göncz Árpád adományozta. Tehát nem kell itt azt mondani, hogy ez most jobboldali vagy baloldali, ha ezt kezdjük, akkor ebből semmi nem lesz. Na most, ez a szervezet azon túl, hogy éli a maga civil életét, például ott volt a 2002-es árvíznél. Amit hiányoltak, hogy nem kaptak oklevelet. Mondták, hogy ők kifizették volna oklevelenként a négyszáz forintot, mert körülbelül annyiért már nagyon szép oklevelet lehet kapni, csak kaptak volna egyet. Ezek között az emberek között aktívak is vannak, tehát aktív rendőrök, aktív katonatisztek.
Ha ennek adunk egy törvényi hátteret - és az országgyűlési határozat nem azt mondja, hogy mi legyen abban a törvényben, mert én is azt mondom, hogy ne mi barkácsoljuk, azért van a kormány, barkácsoljon valamit, és akkor majd az Országgyűlés ezeknek a szervezeteknek a bevonásával eldönti, hogy ezek milyen jogi keretek között és hogyan működhetnek. Tehát én...
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr, értjük!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Bocsánat, elnök úr!
ELNÖK: Nem, nem, igaza van képviselőtársamnak! Tehát az SZDSZ-nek az az álláspontja, hogy az általános vitáról is döntsünk ma.
Fidesz-álláspont, Csampa Zsolt!
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Én maximálisan egyetértek Kis Zoltán képviselőtársammal, illetve elnök úr előterjesztésével. Azt gondolom, hogy bocsássuk ugyanúgy általános vitára ezt, hiszen a tárca részéről is az államtitkár úr úgy nyilatkozott, hogy több mint nyolcoldalas anyaggal készült ebben a kérdésben, és egy olyan mondat hangzott el az államtitkár úr részéről, hogy vitassuk meg a parlamenten belül. Én azt gondolom, ezek az érvek pont elegendők ahhoz, hogy általános vitára alkalmasnak találjuk ezt az előterjesztést, és akár módosító javaslatokkal a parlamenten belül el tudjuk dönteni, hogy akár névvel, akár tartalommal hogyan tudjuk megtölteni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazást rendelek el, és arra kérem az előterjesztőt, hogy fontolja meg ezt az előterjesztést, tehát nincs annak lehetősége, hogy az általános vitáról is most döntsünk? Én ezt egy nagyon fontos dolognak tartanám. Ha a tárgysorozatba-vételben már megegyeztünk, a tárca nem kifogásolja, akkor most miért nem vehetjük általános vitára?
DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Bocsánat, a tárca képviselője annyit mondott, hogy a tárgysorozatba-vételt támogatja.
ELNÖK: Nem, hogy a parlamentben beszéljünk róla. Ez pedig az általános vitát feltételezi.
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Nem zárja ki, hogy következő alkalommal ötpárti egyeztetésre kerül sor, megbeszéljük a részleteket. Most álljunk neki egy ötpárti egyeztetésnek?
ELNÖK: Nem. Attól, hogy általános vitára vesszük, egyébként még nem feltétlenül kerül be a napirendbe!
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Én azt javaslom, hogy szavazzunk. Volt egy ügyrendi javaslat...
ELNÖK: Ezért meg lehetne az általános vitát is szavazni, mert nem kerül be a napirendbe attól, hogy mi most megszavazzuk az általános vitára alkalmasságot, mert a házbizottság dönt, ahol...
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Azt hiszem, a Fidesz elmondta a frakcióálláspontot. Szavazzunk!
Döntés az ügyrendi javaslatról
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Szavazásra teszem fel az előterjesztést. Aki egyetért Vadai Ágnes képviselőtársunk javaslatával, ami az volt, hogy az általános vitában ma ne döntsünk, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Nyolc. Ki az, aki nem ért egyet ezzel? (Szavazás.) Hat. Tartózkodás? (Szavazás.) Egy.
Aki tárgysorozatba veszi, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Tizenöt.
(Dr. Simicskó István jelzi szólási szándékát.) Képviselőtársam, parancsoljon!
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN országgyűlési képviselő (KDNP), előterjesztő: Köszönöm szépen. Nem nagyon értem egyébként a bizalmatlanságot ebben az ügyben. A házbizottság dönt ebben a kérdéskörben, hogy mikor tűzi napirendre, ott ki lehet fejteni. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Nyilván én nyitott vagyok az előtt, hogy ötpárti tárgyalás legyen, nyilván ez egy nemzeti ügy, én azt hiszem, ez nem pártpolitikai kérdés, ezt mindig el is mondtam és ki is fejtettem. Tehát nem azt vártam volna el, ha az általános vitára való alkalmasságról is most döntenek a képviselőtársaim, hogy most azon nyomban tűzzük a parlament napirendjére, hanem ezt követően kezdődjön egy szakmai vita, egy szakmai beszélgetés arról, hogy ezt hogyan lehet felépíteni. Itt nem párthadseregről van szó, nem jobboldali szerveződésekről van szó, a tartalékos rendszer felépítéséről van szó, és minél tovább késlekedünk vele, szerintem annál komolyabb károkat és bajokat okozunk magunknak. (Dr. Kis Zoltán: A napirendrevételről az Országgyűlés dönt. Semmit nem jelentett volna!) De mindenképpen köszönöm a tárgysorozatba-vételt.
ELNÖK: Keleti György képviselő úr!
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Én javasolnám a kormány képviselőjének, államtitkár úrnak, hogy ők vegyék kézbe egy ötpárti egyeztetés megszervezését, lehetőleg még a nyári szünet megkezdéséig. (Dr. Kis Zoltán: Ez kicsinyes!) Ezt javasolnám.
ELNÖK: Simicskó képviselő úr mint előterjesztő!
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN országgyűlési képviselő (KDNP), előterjesztő: Én nem vagyok hiú ember ilyen szempontból, örülök, ha bárki ezt felvállalja. Egy biztos, hogy induljon el valami ebben a kérdéskörben, ez nagyon-nagyon fontos. Én úgy érzem, hogy a bizottság tagjai nyitottak ez iránt, a tárgysorozatba-vétel ezt jelentette. Ettől függetlenül én magam is képesnek érzem magam arra, bár szerények a képességeim, hogy egy ötpárti tárgyalást megkezdjünk, akár a KDNP támogatásával, akár anélkül is, teljesen nyitott vagyok bármilyen formában. Egy a lényeg, mondom, induljon el egy értelmes párbeszéd ebben a kérdésben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egyéb napirendi javaslat vagy kérdés van-e? (Nem érkezik jelzés.) További szép napot mindenkinek! Köszönöm a mai részvételt.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 39 perc.)
|
Dr. Lázár János |
Jegyzőkönyvvezetők: Farkas Cecília és Podmaniczki Ildikó