HRB-26/2007.
(HRB 1-46/2006-2010.)
az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának
2007. november 5-én, hétfőn, 15.30 órai kezdettel
az Országház földszint 93. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat:*
Az ülés résztvevői:*
A bizottság részéről:*
Megjelent:*
Helyettesítési megbízást adott:*
A bizottság titkársága részéről:*
Meghívottak részéről:*
Hozzászóló:*
Megjelentek:*
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása*
Az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló T/4191. számú törvényjavaslat (Általános vita.)*
Marton Tamás (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások*
Dr. Bálint István (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) válaszai a vitában elhangzottakra*
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról*
A Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló H/4184. számú országgyűlési határozati javaslat (Általános vita.)*
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter szóbeli tájékoztatója*
Kérdések, hozzászólások*
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter válaszai az elhangzottakra*
Határozat az általános vitára alkalmasságról*
A csádi és közép-afrikai köztársaságbeli EU katonai műveletekben történő magyar közreműködésről szóló J/4185. számú beszámoló (Általános vita.)*
A csádi és közép-afrikai köztársaságbeli EU katonai műveletekben történő magyar közreműködésről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat (Döntés a bizottsági önálló indítványról.)*
Szűcs András Péter (Honvédelmi Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Határozathozatal*
Egyebek*
Meghívottak: a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium képviselői
Meghívottak: a Honvédelmi Minisztérium képviselői
3/a. A csádi és közép-afrikai köztársaságbeli EU katonai műveletekben történő magyar közreműködésről szóló J/4185. számú beszámoló (Általános vita.)
3/b. A csádi és közép-afrikai köztársaságbeli EU katonai műveletekben történő magyar közreműködésről szóló beszámoló elfogadásáról szóló H/..... számú országgyűlési határozati javaslat (Döntés a bizottsági önálló indítványról.)
Meghívottak: a Honvédelmi Minisztérium képviselői
Elnököl: Karsai Péter (MDF), a bizottság alelnöke
Keleti György (MSZP), alelnök
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Laboda Gábor (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Rába László (MSZP)
Tóth Károly (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP)
Dr. Molnár Lajos (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Ecsődi László (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Rába László (MSZP) távozása után Keleti Györgynek (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz) megérkezéséig Tóth Gábornak (Fidesz)
A bizottság titkársága részéről:
Laban János főtanácsadó, a bizottság titkára
Dr. Nagy Zoltán, a bizottság munkatársa
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter
Dr. Mikita János altábornagy (Honvédelmi Minisztérium)
Szűcs András Péter dandártábornok (Honvédelmi Minisztérium)
Marton Tamás osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Bálint István vezető főtanácsos (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Szabó József ezredes (Honvédelmi Minisztérium)
Dr. Dankó István (Honvédelmi Minisztérium)
Bocskai István (Honvédelmi Minisztérium)
Dér Erika vezető tanácsos (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Bots Dénes főosztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Konkoly Manrikó tanácsos (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 32 perc)
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása
KARSAI PÉTER (MDF), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Képviselőtársaim! Kérem, hogy foglaljanak helyet. Lázár elnök úr kért arra, hogy kezdjük el az ülést, tekintettel arra, hogy a munkát folytatnunk kell akkor is, ha ő nincs itt, nemsokára persze, majd visszatér, és akkor ő átveszi az ülés vezetését.
Először is engedjék meg, hogy köszöntsem a bizottságunk új tagját, Molnár Lajos képviselőtársunkat, és munkájához sok sikert kívánjak.
A helyettesítéseket szeretném kérdezni, hogy hogyan is állunk. Ecsődi Lászlót Gál Zoltán képviselőtársunk helyettesíti. Van-e még esetleg további helyettesítés? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs további helyettesítés, akkor 14-en jelen vannak, egy főt pedig helyettesítenek. Megállapítom, hogy az ülésünk határozatképes. Most szavazást kérek a napirend elfogadásáról. Írásban mindenki megkapta a napirendi javaslatot. Kérdezem, hogy ki az, aki elfogadja a jelzett napirendi pontokat. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangúlag elfogadtuk a napirendi pontokat.
Így rátérünk az első napirendi pontunkra, ez pedig az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló T/4191. számú törvényjavaslat.
Köszöntöm az előterjesztőket, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium képviseletében megjelenteket: dr. Bozzay Erika főosztályvezető asszonyt, dr. Bálint István vezető főtanácsos urat, Dér Erika vezető tanácsost, dr. Bots Dénes főosztályvezetőt és dr. Konkoly Manrikó tanácsos urat. Kérem, hogy az asztal körül foglaljanak helyet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az indítvány általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk. Megadom a szót a kormány képviselőjének, aki rövid szóbeli kiegészítést tehet a törvényjavaslathoz, ezt követően a képviselői kérdésekre, illetve véleményekre kerül sor. Parancsoljanak!
Marton Tamás (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) szóbeli kiegészítése
MARTON TAMÁS osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Jelezni szeretném, hogy dr. Bozzay Erika távollétében én, Marton Tamás, az infrastruktúra-szabályozási főosztály légi és vízi közlekedési osztályának vezetője jelentem meg.
A közlekedési tárgyú törvények módosítására irányuló javaslat alapvetően úgy összegezhető, hogy a közlekedésbiztonság, a környezetvédelem és a hatósági működés feltételeinek javítását célozza. Számos elemet, a jelzett irányba ható elemet tartalmaz ez a javaslat, légi közlekedés, vízi közlekedés, közúti közlekedés tárgyában, és a közlekedésbiztonsági szervezetre vonatkozóan. Én tulajdonképpen ezzel úgy gondolom, hogy a módosító javaslat lényegét ennyiben foglalhatnánk össze. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdésük képviselőtársaimnak? Ha van, kérem, tegyék fel. (Nincs jelzés.) Vélemény? Nyitray András képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): A kérdésem költői lesz, de a véleményemet is elmondom. Honnan veszik maguknak a bátorságot arra, hogy az objektív felelősség eufemizmusával olyan emberek bírságolását igyekezzenek törvénybe foglalni, akik nem követtek el semmiféle törvénybe ütköző dolgot? Ugyanis autót kölcsönadni bárkinek nem bűncselekmény, még csak nem is szabálysértés, ha pedig azzal valaki más gyorsan hajt, ezért a tulajdonost megbüntetni egyszerűen felháborító inszinuáció, és erősen remélem, hogy az Alkotmánybíróság ezt úgy, ahogy van, el fogja kaszálni. De ennek megfelelően szó sem lehet arról, hogy ilyen típusú törvénykezést mi támogassunk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További vélemény, képviselőtársaim? (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor kíván-e válaszolni erre a költői kérdésre?
DR. BÁLINT ISTVÁN vezető tanácsos (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselő Úr! Úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslatnak az objektív felelősségre vonatkozó rendelkezései kiállják az alkotmányosság próbáját. A javaslat egyeztetésében a kezdetektől részt vett az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal, a rendőrség képviselője. Azt gondoljuk, hogy az objektív felelősség, mint rendkívül szigorú jogintézmény meghonosítása ezen a területen az egyedüli alkalmas eszköz arra, hogy a kiemelkedő számú és súlyú közlekedési baleseteket visszaszoríthassuk, illetve az igazi felelősöket felelősségre vonhassuk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés vagy vélemény? Keleti György képviselő úr, utána pedig Nyitray András.
KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem tartom szerencsésnek, ahogy ez a hozzászólás vagy kérdéssorozat felvetődött. Rögtön szeretném hozzátenni, hogy megkérem a tisztelt urakat, hogy szíveskedjenek a minisztérium vezetését tájékoztatni arról, hogy a bizottsági üléseken politikusoknak illik részt venni, természetesen önöknek is, ezt egy pillanatig nem vonom kétségbe. Annál is inkább mondom, hogy nem tartom szerencsésnek ezt az indulást, mert maga a kérdésfelvetés, hogy honnan veszik ezt a bátorságot, ez megítélésem szerint nem egy parlamenti bizottsági ülésre való egy ilyen szituációban. Ha a képviselőtársam a politikai vezetők jelenlétét feszegette volna, akkor támogattam volna ebben.
Egyébként a véleményemet hadd mondjam el ebben a kérdésben, az objektív felelősség elvének alkalmazása kérdésében. Azt gondolom, hogy meg kell találni azt a módot, hogy a felelősségre vonás alól kibújó állampolgárokat felelősségre lehessen vonni. Én tehát a magam részéről egyetértek ennek az alkalmazásával. Azzal nem, hogy ha kiderül, hogy mégiscsak ki vezette a gépjárművet, akkor is a tulajdonost büntessék meg, mert azt gondolom, hogy ha tisztázódnak bizonyos helyzetek, akkor az objektív felelősség nem azt jelenti, hogy ha mégis kiderült, az illetőt azonosítani sikerült, mondjuk egy fénykép alapján, stb., akkor a felelősségre vonás mégis az ellen legyen, aki vétlen ebben az ügyben. De szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon elterjedt az - és nyilván ezt képviselőtársam is nagyon jól tudja -, hogy sokan arra való hivatkozással, hogy közvetlen hozzátartozóra vallomást nem kötelesek tenni, letagadták azt, hogy ki követte el a szabálysértést, és mintegy kinevették azt az egész törvényhozást és azt az egész jogállamiságot, ami Magyarországon ilyen körülmények között működött, mert gyakorlatilag nem lehetett felelősségre vonni azt, aki a szabálysértést elkövette.
Én magam sokat utazom, ezért tudom, hogy milyen sokan élnek vissza pont ezzel a helyzettel. Tehát még egyszer mondom: támogatom az elv alkalmazását, kivéve azt az esetet, amit az imént felsoroltam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyitray András reagál.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Nincs kétségem afelől, hogy a kormánypárti képviselők akkor is támogatják ezt, ha nem értenek vele egyet. Abban viszont egyetértek előttem szóló képviselőtársammal, hogy annak kellene ideülnie, aki ezt az egész agyrémet kitalálta, és ezek nyilván nem önök voltak, akik egy ilyen típusú, egyébiránt a legsötétebb diktatúrákra emlékeztető joggyakorlást igyekeznek bevonni. Ugyanis azt, aki nem követett el egy bűncselekményt, végeredményben azért felelősségre vonni, mert valaki más elkövette, ez egy abszurdum. Ilyen alapon, ha valakinek a víkendházába befészkelő hajléktalanok közül az egyik a másikat megölné, akkor utána a víkendház tulajdonosát ítélnék el gyilkosságért? Ez valami elképesztő, hogy mit találtak ki. Ezt semmiféle bűnelkerülés és bűnelkövetés megakadályozása nem indokolja. Egyébiránt, talán önök nem politikusok ugyan, de volt egy Churcill nevű úriember, aki igen nagy politikus volt, ő azt mondta többször is, hogy a demokrácia egy igen hosszadalmas és macerás dolog, de annál jobbat még nem találtak ki. Márpedig az ilyen eljárásnak a demokráciához az égvilágon semmi köze nincs, és ezt akkor is fenntartom, hogy ha most itt elkezdik citálni, hogy hány országban van hasonló jellegű felelősségre vonás. Szerintem ott is gyalázat, hogy ilyet annak idején, az ottani törvényhozók elfogadtak.
Ettől a véleményemtől nem tudnak eltántorítani. Bár látom, hogy Gál képviselőtársam tesz erre egy reménytelen kísérletet.
ELNÖK: Akkor megadom a szót Gál képviselő úrnak, hogy tegye meg a kísérletét, utána pedig Tóth Gábornak adok szót.
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Az egyik érvemet képviselőtársam előre levédte, hogy így mondjam. Annyi megjegyzést azért teszek, hogy azokban az országokban, ahol ezt az elvet alkalmazzák, még a demokratikus mivoltuk talán nem kérdőjelezhető meg, még akkor sem, ha a képviselő úr ezzel a megoldással egyébként nem ért egyet. De nem is ez a lényeg, hanem arra szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét, amit Keleti képviselő úr mondott, hogy hogyan mertek. A magyar jog ismeri az objektív felelősség elvét, tehát nem most találtatik ez ki.
Azon azonban természetesen kell majd vitatkoznunk a törvény kapcsán, hogy ez az elv vagy az ebből következő szabályok részleteiben is illeszthetők legyenek a magyar jogállami alkotmányossághoz, mert azt gondolom, abban mindnyájan egyetértünk, hogy valamilyen módot - ahogy Keleti képviselő úr mondta - találni kell arra, hogy felelőssé tegyük azokat, akik valamilyen módon közreműködnek abban, hogy az idén már azt hiszem, a 800. halálos balesetnél tartunk, hogy ezt valamilyen módon megpróbáljuk csökkenteni. (Megérkezik Csampa Zsolt.)
De hangsúlyozom még egyszer: nem egy Istentől elrugaszkodott dolog ez az objektív felelősség. Nem tudom, képviselő úr, emeletes házban lakik? (Nyitray András: Nem.) De ha mondjuk egy egyszintes villában lakik, és gondolom, esetleg vannak virágok kitéve a balkonra, és jön egy szél, lefújja a cserepet, és ez ráesik valakinek a fejére, ön nem csinált semmit, ettől függetlenül az anyagi felelősségét meg fogják állapítani. Ezt hívják objektív felelősségnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Tóth Gáboré a szó.
TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én inkább a Keleti alelnök úr által cizellált változattal értenék egyet. Természetesen mindenféleképpen kezelni kellene, mert az utak úgy néznek ki nálunk, ahogy az egyszeri német mondta, hogy mi itt nem közlekedünk, hanem küzdünk az utakon, és néhanapján az embernek az utcára kilépni is igen-igen életveszélyes dolog. Egy viszont biztos tény, hogy ebben a formájában, így, ahogyan ez most itt elő van terjesztve, nem támogatható. Ha én momentán kölcsönadom a bugylibicskámat, és ezzel valakit megölnek, akkor azért én megyek a börtönbe, miközben a bugylibicskámat csak kölcsönadtam arra, hogy valaki megreggelizzen.
A cserépnek az esete nem igazán kompatibilis ehhez a dologhoz, mert a kettő nem ugyanaz. Itt valaki kölcsönad valamit, ott pedig leesett egy cserép. Nem akarok itt jogászkodni, egy kicsit bonyolult a kérdés, én a Keleti alelnök úr által elmondott változatot támogatnám, ezt mindenféleképpen szankcionálni kell, de egy jó szándékú, esetleges kölcsönadó azért bűnhődjön, mert momentán odaadtam az autómat azért, hogy elvigyenek egy gyereket a kórházba, és gyorsan ment vele az emberke, mert a gyerekével igyekezett odaérni? Ezért a végén még én is börtönbe menjek, illetve szankcionáljanak, azért azt köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Mécs Imre képviselő úré a szó.
MÉCS IMRE (MSZP): Egy rövid kérdés, hogy amennyiben az üzembentartó megnevezi az elkövetőt, akkor nyilvánvalóan mentesül a büntetés vállalása alól? Így van vagy nincs így?
DR. BÁLINT ISTVÁN vezető tanácsos (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A törvényjavaslat alapján jelenleg nincs így. (Tóth Gábor: Éppen ez az! - Zaj, közbeszólások.)
ELNÖK: Kérem, hogy Mécs Imre folytassa a hozzászólását, utána majd az folytatja, akinek szót adok.
MÉCS IMRE (MSZP): Akkor módosító indítvánnyal ez rendezhető. Nyilvánvalóan itt mindenkinek az igazságérzetét felborzolta ez a dolog, de az alapvető kérdés, amit Keleti képviselőtársam is említett, hogy rendet kell csinálni az utakon, és nem lehet megengedni azt, hogy valami iszonyatos számú elkövető azt mondta, hogy egyenesági hozzátartozója, rokona vagy felesége vezette a kocsit, és nem köteles vele kapcsolatban nyilatkozni. De hadd mondjam el, hogy a felelősség kérdése az üzembentartóra eléggé egyetemes, tehát ha például műszaki hiba miatt valamilyen baleset történik, amikor más vezeti, akkor is a felelősség első vonalban az övé, neki kell azt továbbhárítania, hogy a szervízbe, vizsgára elvitte, megcsináltatta vagy bevizsgáltatta, és így tovább.
Tehát a felelősség kérdésében nem hiszem, hogy probléma lenne, nyilvánvaló, hogy abban az esetben, hogy ha világos, hogy ki követte el, és az elkövetőt az üzembentartó feltárja, akkor mentesülnie kell. Ezzel együtt az általános vitára alkalmasnak tartom. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csampa Zsolt, utána Tóth Károly. (Tóth Károly: Én visszalépek.)
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Két kérdésre szeretnék rávilágítani. Képviselőtársaim egy markáns részt boncolgattak, de a másik az, hogy az előterjesztés lehetőséget ad mondjuk önkormányzatoknak traffipax elhelyezésére. Maga a jogszabály egy bizonyos részében leírja, hogy ezeket az eszközöket szakember, szakképzett ember az, aki alkalmazhatja, illetve mondjuk úgy, hogy folyamatosan gyakorlatilag kontrollálhatja. Most akkor feltenném a költői kérdést a kormányzat részére, hogy hol van egy kis önkormányzatnak mondjuk a 86-os úton - vagy bármelyik utat is nézhetnénk, mondjuk a 81-es úton is, ahol aztán kőkeményen megy a kamionforgalom, a sebességkorlátozásra senki nincs tekintettel - arra lehetősége, pénze, hogy akár egy traffipaxot üzemeltessen? Az üzemeltetés alatt alapjáraton nemcsak azt értem, hogy kihelyezem, hanem ki az, aki utána majd az adatkezelést végzi, ki az, aki mondjuk azt a foglalkoztatott személyt vagy személyeket kiképzi? Ugyanis per' pillanat, ha jól tudom, mindenhol kurtítás van, létszámcsökkentésről beszélünk. Jelenleg arról szól a dolog, hogy a közhasznú munkást kiküldjük, hozd be, aztán majd valaki értékeli. De ha jól tudjuk, akkor eddig a rendőrségen belül voltak az értékelések, akkor ezek most hogyan fognak majd keveredni, vagy hogyan fognak majd egyeztetésre kerülni? Ebben sem látom igazából, magából a jogszabályi előterjesztésből azokat a részeket, amelyek ezt konkrétan, egzaktan megjelölik. Többek között zárójelben jegyzem meg, hogy lehet, hogy több önkormányzat még élne is a lehetőséggel, mert ha elolvassuk egy kicsit tüzetesebben magát az előterjesztést, akkor persze, ott van benne, hogy a hatóságnál marad a pénz, a kirótt bírság, akkor ebben az esetben gondolkodhat a polgármester, hogy lehet, hogy több pénze jön be mondjuk a traffipaxból, mint amit a költségvetésből esetleg össze tud hozni, de ez egy kérdés.
A másik kérdés, ami számomra és többek számára is aggályos, akikkel egyeztettem, közlekedési szakemberekkel, ez a matrica. Az Autópálya-kezelő Zrt. részéről érkezett egy olyan jelzés a minisztérium irányába, hogy persze, természetesen ezek a matricákat ellenőrző kamerák képesek arra, hogy a sebességet is ellenőrizzék. Akkor konkretizáljuk a kérdést. Megnéztem a lexikont, interneten utánanéztem, hogy a traffipax ellenőrzési része arról szól, hogy adott helyen, adott időben, adott sebességet mérek. Ez alapján mondjuk úgy, hogy rovom ki azt a bírságot, hogy ha esetleg átlépik azt a bizonyos határt, amit ott a tábla jelez.
Az előterjesztés és az Autópálya Zrt. nyilatkozatai ebben a kérdésben eléggé érdekesek, ugyanis itt az a kormányzatnak, illetve a minisztériumnak a szándéka - ez egy picit azért olvasva a sorok között, kiderül -, hogy úgy képzeli majd a jövőben mondjuk az M7-esen a sebesség mérését, hogy a) pontban lefényképez engem a matrica kamerája, megnézik, hogy b) pontba mikor érek oda, és majd valamelyik matematikusunk, nem tudom, ki lesz az, de majd valamilyen szoftver vagy nem tudom, minek a segítségével, egy átlagsebességet fognak majd mérni, és az átlagsebességből fakadóan fogják majd kideríteni, hogy akkor én azon az útszakaszon mennyivel mentem.
Ez azért, ne haragudjanak, de számomra egy picit megdöbbentő és elgondolkodtató. Akkor a legegyszerűbb az, hogy helyezzünk ki tíz darab dobozt, vásároljunk a költségvetéstől függően három vagy két darab berendezést, és ahogy az M1-esen megoldották - és az valamilyen szinten, de bevált, ez a rendőrség álláspontja, illetve kommunikációja -, akkor helyezzék el úgy ezeket a sebességmérőket.
A másik az, hogy adatkezelési szempontból is aggályosnak tartom azt, hogy az Autópálya Zrt. tulajdonában lévő rendszerből fakadóan majd valaki átadja a rendőrség részére. Nem tudom, de valószínűleg az Alkotmánybíróságon is esetleg elbukhat a törvénynek ez a része.
Erre várnék valamilyen egzakt, normális, tényleg egyértelmű, kézzelfogható választ. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor most talán a kérdésekre kellene válaszolni, és azután mennénk tovább. Laboda Gábor!
LABODA GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Én egyedül ott látom az aggályt, egyébként egyetértve több előttem hozzászólóval, hogy a végrehajtását tekintve, tehát amikor megvan az elkövető, egy gyorshajtó, akkor egyáltalán a készülék központilag bekerül egy önkormányzathoz vagy az Autópálya Zrt.-hez, vagy csak a rendőrség kezeli? Tehát arra vagyok kíváncsi, hogy ki kezeli ezt a készüléket, mert adatvédelmi szempontból nem biztos, hogy teljesen mindegy. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor most legyen szíves, válaszoljanak a képviselő urak kérdéseire.
Dr. Bálint István (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) válaszai a vitában elhangzottakra
DR. BÁLINT ISTVÁN vezető tanácsos (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Kezdjük akkor az elejéről. Ha egy hétvégi házba egy hajléktalan páros beköltözik, és az egyik megöli a másikat, akkor azért nem lesz felelős a tulajdonos, mert az a jogellenes cselekmény az ő akarata ellenére történt, és az első alkalommal, amikor erről tudomást szerzett, ezt bejelentette a hatóságnak, hasonlóan a jelen törvényjavaslat objektív felelősségre vonatkozó rendelkezéseihez, amelyek úgy szólnak, hogy mentesül a felelősség alól az üzembentartó, hogy ha megfelelő időpontban igazolja, hogy a gépjármű jogellenesen kikerült az ő hatalmából.
Tehát létezik kimentési jog e tekintetben. A kölcsönadásnál, tehát hogy egy autót kölcsönadnak és azzal követnek el különböző közlekedési szabályszegéseket, itt a kölcsönadót, tehát az üzembentartót próbáljuk arra sarkallni, hogy nagyon-nagyon körültekintően járjon el, és nézze meg azt, hogy kinek adja kölcsön az autóját.
Hozzáteszem egyébként, hogy ez az objektív alapú bírság, amennyiben kiszabásra kerül az üzembentartóra, az nem érinti azon kérdést, mely szerint az üzembentartónak jogában áll az ő kárát, amit vele a hatóság megfizettetett, megtéríttetni az effektív elkövetővel. (Zaj, közbeszólások.)
ELNÖK: Elnézést, öné a szó!
DR. BÁLINT ISTVÁN vezető tanácsos (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A 86-os számú főút, honnan lesz pénzük az önkormányzatoknak traffipaxokat kihelyezni?
A példa azért nem volt talán a leghelytállóbb, mert a 86-os számú főút egy országos közút, amely az állam tulajdonában van. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy jogos a kérdés egyébként, hogy sanyarú sorsú helyi önkormányzatoknak honnan lehet pénze traffipaxok kihelyezésére, azonban azt gondolom, hogy az ő financiális helyzetüket, mármint az önkormányzatok financiális helyzetét nem ebben a törvényben kell rendbe tenni. Mi az elvi lehetőségét kívánjuk biztosítani annak, hogy minden érintett, tehát az állam és az önkormányzat is a tulajdonában és a kezelésében lévő úton a sebességet ellenőrizhesse. Nyilvánvaló, hogy ez önmagában, a jelenlegi törvényjavaslat egy része egy komplex közlekedésbiztonsági cselekvés a kormány, illetve a tárca részéről, és egyéb jogszabályokban, illetve egyéb akciókban kell azt rendezni, hogy biztosításra kerüljön a helyi önkormányzatok számára ennek a financiális háttere.
A matricaellenőrző rendszer a mi információink szerint, és ezt alaposan körüljártuk, bár az internetre nem mentünk fel, ezt beismerem, az ÁAK megfelelő vezetőivel, megfelelő informatikusaival tárgyaltunk, szerintük kis költségigényű fejlesztéssel alkalmassá tehető arra, hogy sebességet mérjen, és a dolognak ez a technikai része rendben van. Az adatkezelés úgy fog kinézni, hogy ezen adatok egyértelműen és azonnal befolynak a közlekedésrendészeti hatóság nyilvántartásába, és ez a hatóság lesz jogosult ezen adatokat kezelni. Tehát természetesen fel sem merül, hogy az ÁAK Zrt., mint egy gazdálkodó szervezet, piaci szereplő bármilyen közlekedési szabályszegéssel kapcsolatos adatkezelésre jogosult lehet.
Köszönöm szépen. Ha esetleg valakinek nem válaszoltam vagy nyitott kérdés maradt, akkor tegye fel.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még Laboda Gábornak, majd utána nekem lenne egy kérdésem.
LABODA GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Nem kaptam választ arra, hogy az Autópálya Zrt.-ről kaptunk információt, azonban arról nem, hogy az önkormányzatok hozzáférhetnek-e, kezelik, vagy pedig az is egy hasonló szisztémával a rendőrségre folyik be?
ELNÖK: Kontrát képviselő úr!
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy afelől nincs vita, hogy közérdek, hogy megállítsuk ezt a hihetetlenül rossz tendenciát, hogy 1300-1400 vagy egyáltalán bármilyen számot mondok, az mind annyival több, amennyi ember meghal az utakon évente, tehát azt hiszem, hogy ez a cél támogatandó. Itt az eszközökön folyik a vita, és hadd tegyek hozzá valamit, amiben most nem érinteném, amit az előttem szóló képviselő urak bármelyik oldalról elmondtak, de - és ezt nem önöknek címzem - mégis itt, a bizottsági ülésen el kell mondani, hogy a jogi környezet kialakítása, a technikai eszközök beszerzése önmagában nem visz közelebb.
Utalnék arra is, hogy ha jól emlékszem, 2010-ig vállaltuk, hogy 50 százalékkal csökkenjen ez a szám vagy az uniós kötelezettség - nem tudom pontosan most hirtelen -, de a lényeg az, hogy van egy ilyen kötelezettsége vagy célkitűzése az Uniónak, talán ez a pontosabb.
De ettől függetlenül azt szeretném hangsúlyozni, hogy mindaddig, amíg nem lesz elegendő rendőr az úton, akár az autópályán, amíg nem tudják a jobbról előzőket kiszűrni, és megfelelően megbírságolni, megbüntetni, addig minden jó szándékú jogalkotási kísérlet azt gondolom, hogy önmagában nem eredményes. Itt hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy mivel ez egy nagyon összetett probléma, és hadd utaljak itt a közúti közlekedési előéleti pontrendszerre, annak a sorsára, annak az előzményeire, még a '80-as évek közepén is volt gondolkodás ebben a kérdésben, aztán az első kormány idején, és még lehetne folytatni a sort, de eredményt a mai napig nem értünk el.
Arra szerettem volna ezzel a hozzászólással felhívni a figyelmet, hogy nagyon fontos az, hogy a közúti közlekedési baleseteket visszaszorítsuk, minél kevesebb ember sérüljön meg vagy haljon meg az utakon, de ehhez önmagában a jogi háttér vagy a jogi háttér szigorítása nem elegendő. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm Kontrát Károlynak, és ha jól látom, még Mécs Imre jelentkezett az előbb.
MÉCS IMRE (MSZP): Azt szeretném megkérdezni, hogy Európában mely országokban van ez a felelősségi rendszer, és ezek közül melyiknek a törvénykezését vették alapul vagy tapasztalatait? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csampa képviselő úr!
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak pontosítás volna, hogy a polgármester kollégáknak némi segítség lenne igazából ez az önkormányzatis történet. Csak olvasva itt az előterjesztést, hogy lehetővé teszi az önkormányzatok számára, hogy a leginkább balesetveszélyes helyeken ők is felállíthassanak helyi traffipaxokat, radarokat. Most ön úgy fogalmazott, hogy ami az állam tulajdonában lévő út, ott ezek szerint csak a rendőrség, illetve maga az állam helyezhet ki, akkor az önkormányzatok hová helyezhetnek ki traffipaxot? Csak hogy pontosítsuk, mert itt az előterjesztésben nem szerepel.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a válaszok következnek. Megadom a szót.
DR. BÁLINT ISTVÁN vezető tanácsos (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Az önkormányzatok esetében ugyanez a helyzet, tehát a tulajdonukban, kezelésükben lévő utakon készült felvételek is a közlekedés-rendészeti hatóság információs rendszerébe kerülnek, és ők kezelik ezen adatokat. Azzal egyetértek, Kontrát képviselő úr most kiment talán, hogy önmagában a jogi háttér rendezése szükséges, de nem elégséges eszköze ennek a súlyos helyzetnek a kezelésére.
Mely országokban van példa az objektív alapú felelősségre? Például Angliában, például Szlovéniában, és még létezik három-négy, bevallom őszintén, most fejből nem tudom, nem igazán tanulmányoztuk behatóan ezen országok, ezen nyugati országok szabályozását, hanem igazából azt gondolom egyébként, hogy ha náluk nem lenne, akkor sem lenne az egy indok, hogy lám, sehol nincsen, tehát mi se vezessük be. Azt gondolom, hogy ez inkább csak egy afféle megerősítés volt, hogy ez máshol is lehet egy működőképes rendszer. Anglia szabályozását már csak azért sem lett volna szerencsés tanulmányozni, mert ott némileg más típusú jogszabályi háttér van.
Még egyszer mondom, hogy ez csupán egy megerősítés volt számunkra, egy saját modellt szerettünk volna kialakítani, erre tekintettel nem tanulmányoztuk ezen szabályozást. (Mécs Imre: Öreg hiba. De köszönöm az őszinte választ.)
Végül tehát még egyszer az utakról. Az utak vagy állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak. Az állam tulajdonában vannak az országos közutak, az önkormányzat tulajdonában a helyi közutak. Most minden úton annak tulajdonosa, kezelője vagy az általa megbízott szervezet jogosult ilyen kamerákat vagy ellenőrző berendezéseket működtetni. Amennyiben egy országos közútnak vannak az önkormányzatok belterületén áthaladó szakaszai, abban az esetben megítélésem szerint az állam és a helyi önkormányzatok együttműködésére van szükség. Ez egy olyan technikai kérdés, amit nem hiszem, hogy egy törvényi szintű jogszabályban kellene rendezni. (Csampa Zsolt: Hát hol?) Mindennek megvan a maga helye, tehát törvényben, ami a legmagasabb rendű jogforrás, általában a legkiemelkedőbb súlyú társadalmi kérdéseket kell rendezni. Most az, hogy mi legyen a módja annak, hogy egy országos közútnak a helyi önkormányzat belterületén haladó szakaszán ki méri a sebességet, ez nem törvényi szintű szabályozást igénylő kérdés a mi megítélésünk szerint. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Az utolsó kérdéskörben Laboda Gábor.
LABODA GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Igen rövid leszek. A kérdésem a következő: miután ez befektetést igényel, elsősorban az önkormányzatok részéről, de akár az Autópálya Zrt. részéről is, van-e lehetőség a törvény szerint valamilyen részesedésre, miután ez egy komoly befektetés az önkormányzatnak, illetve az Autópálya Zrt.-nek, vagy ez kizárólag a központi bevétel forrása lesz?
ELNÖK: Szerintem egy kicsit elkanyarodtunk az általános vitára való alkalmasságtól, de parancsoljon, válaszoljon erre is.
DR. BÁLINT ISTVÁN vezető tanácsos (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Mindenre van lehetőség, ha megteremtjük a törvényi hátterét. Jelenleg úgy szól a javaslat rendelkezése, hogy ez a hatóság bevételét képezi. Amennyiben ehhez érkeznek kellően alátámasztott módosító javaslatok, nem tartom kizártnak azt, hogy ezen rendelkezés felülvizsgálatra kerüljön. Köszönöm.
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor a kérdéseket és a véleményeket lezárjuk. Tehát a dolgunk az, hogy eldöntsük, hogy az előttünk lévő T/4191. számú törvényjavaslat alkalmas-e általános vitára. Így tehát azt kérdezem, hogy aki alkalmasnak tartja, kézfelemeléssel jelezze az alkalmasságot! (Szavazás.) 9 igen. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) 7 nem.
Tehát 9 igen szavazattal és 7 ellenszavazattal a bizottságunk a szóban forgó törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja.
Az ajánlásunkat írásban előterjesztjük, ugyanakkor azért megkérdezem, hogy kívánunk-e esetleg bizottsági előadót állítani, vagy beérjük ezzel az írásbeli előterjesztéssel. (Nincs jelzés.) Ezt már magunk között az előbb beszélgettük, hogy holnap 10 órakor bizottsági ülés lesz, vélhetően egybeesik a plenáris vita megkezdésével, de írásban természetesen elküldjük az álláspontunkat, ha ez így megfelelő. Tehát ha nem akarunk külön előadót állítani, akkor kérem, értsünk ezzel egyet, hogy írásban a véleményt előterjesztjük.
Ezzel az első napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen a részvételüket.
A második napirendi pont következik, kérem, hogy az előterjesztőket hívjuk be. (A napirendi ponthoz érkezett vendégek helyet foglalnak az ülésteremben.)
Második napirendi pontunk a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló H/4184. számú országgyűlési határozati javaslat. Köszöntöm az előterjesztőket: Szekeres Imre honvédelmi miniszter urat, Mikita János altábornagy urat, Szabó József ezredes urat, és nekem a listám itt véget ért. Kit nem volt szerencsém üdvözölni? (Dr. Szekeres Imre: Szűcs András dandártábornokot, a műveleti központ vezetőjét.) Köszönöm.
A feladatunk az, hogy az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról döntsünk. Megadom a szót miniszter úrnak, aki rövid szóbeli kiegészítést tehet a törvényjavaslathoz. Ezt követően a szokásos módon kérdések és vélemények fognak következni. Parancsoljon, miniszter úr!
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter szóbeli tájékoztatója
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen. Az előzetes egyeztetésnek megfelelően egy összefoglaló prezentációt tartanék a szóbeli helyett azért, mert az az országgyűlési határozattervezet, amelyet a kormány beterjesztett, egy folyamat lezárását és egy újabb szakasz kezdetét jelenti, és azt gondolom helyénvalónak, hogy ha egy ilyen jelentős ügyben a honvédelmi és rendészeti bizottság tárgyal, akkor egy teljes képet kapjon.
Tavaly nyáron, a kormány megalakulásakor abból indultunk ki, hogy egy jól szervezett haderőt hozzunk létre, és meghatároztuk, hogy ennek a minősítésnek három kritériuma van, amelyet nevezhetünk részcéloknak is. Egyrészt, hogy egy magas színvonalú új vezetési struktúra jöjjön létre, másrészt hogy emeljük a csapatoknál szolgálatot teljesítők létszámát, harmadrészt pedig, hogy egy hatékony ellátás és egy hatékony gazdálkodás biztosítsa a szükséges feltételeket.
Ezt az átalakulást két részre bontottuk. Az első részben még 2006-ban a Honvédelmi Minisztérium és a háttérintézmények átalakítása történt meg. Ez egy jelentős változást jelentett mind a szervezet életében, mind a belső tartalmát illetően is. Ezeknek a változásoknak az eredményeként a korábbi nagyon nagy háttérintézményi és hivatali rendszer lényegesen lecsökkent, és 7 intézményre szűkült le a korábbi 32-ből. Ebből három ügynökség látja el tulajdonképpen a működtetéshez szükséges feladatokat: ez a fejlesztési és logisztikai ügynökség, a pénzügyi és közgazdasági ügynökség, a harmadik pedig az infrastrukturális ügynökség.
A másik négy törvényben előírt hivatal, a tábori lelkészi szolgálattól kezdve az ellenőrzési hivatalon keresztül. Ez egy minőségileg másfajta back office háttérintézmény-rendszer volt, mint korábban, és jóval kisebb létszámmal is természetesen.
Ebben az évben már a Magyar Honvédség szervezeti korszerűsítésére került sor, ami kiterjedt a haderő szerkezetére, a kiképzés rendszerére, a stratégiai és hadműveleti vezetés szervezetére, valamint a hadkiegészítés és toborzás rendszerére, és ezzel együtt egy új logisztika és egy új egészségügyi ellátási rendszer alakult ki. Azt gondolom, hogy ezek azok az igazán mélyreható változások, amelyek nagymértékben meghatározzák, hogy ez a szervezettség és hatékonyság, amelynek a növelését célul tűztük ki, eredményes legyen.
Három elemet emelek ki ebből, plusz egyet, a plusz egy az Állami Egészségügyi Központ. A három közvetlenül a honvédelmi munkához kapcsolódó elem közül az első az Összhaderőnemi Parancsnokság létrehozása január 1-jén, amelyik a legnagyobb változás volt, és az első tíz hónap tapasztalatai alapján egyértelműen pozitív a visszajelzés a munkájáról. A második, hogy a rendkívül szétaprózott hadrendi rendszert, ami volt, 77 hadrendi elem volt a Magyar Honvédségben, ezt koncentrálták 33 hadrendi elembe, egy jóval korszerűbb és hatékonyabb működési struktúrába. A harmadik pedig, hogy teljesen új alapokra helyeztük a logisztikai rendszert, hiszen az úgynevezett termelői logisztikát különválasztottuk, és a termelői logisztikának az egyik ügynöksége a megfelelő bonyolítója, míg a fogyasztói logisztika beépült a csapatok ellátási rendszerébe. A plusz egy elem az Állami Egészségügyi Központ, amely biztosítja egyrészt a Magyar Honvédség katonai egészségügyi feladatait, másrészt ellátja a honvédség, a rendészeti dolgozók és a vasutasok speciális ellátását, harmadrészt pedig súlyponti kórházként hozzájárul Budapest egészségügyi ellátásához.
A NATO elfogadta ezt a megoldást, elfogadja, hogy a katonai egészségügyi feladatokat ilyen formában bonyolítsuk, hiszen megmaradt a vezérkari főnök megfelelő utasítási joga az ott katonaként is szolgálatot teljesítőkre. Egyfajta példa most ez a NATO-ban, az európai tagállamokban, hiszen mindenki küzd azzal a problémával, hogy a saját katonai egészségügyi rendszerét hogyan lássa el. Ennyit a vezetési rendszerről.
A második a csapatlétszám növelése. A diagramon látszik, hogy míg a 30 ezres összlétszámnál nagyjából fele-fele arányban volt a csapattagozat létszáma és a back office létszáma, addig a mostani új létszámnál, a körülbelül 25 ezer fős létszámnál - majd a létszámokhoz megfejtést is szeretnék adni, hogy mi, minek számít jogilag - jóval magasabb. Az, hogy 21 030 fő szolgál a csapattagozatnál a korábbi 15 600 helyett, ez a legnagyobb változás, és ez az egyik erőssége a Magyar Honvédségnek.
Ha az Állami Egészségügyi Központot kivesszük a rendszerből - azért mondom, hogy más a jogi és más a logikus felépítés -, akkor a csapattagozatnál van 21 030 fő, és az összes többi szervezetnél 4545 fő. Ebben a 4545 főben van a Honvédelmi Minisztérium 499 fővel, a HM hivatali és háttérintézményei 1373 fővel, a két szolgálat, a katonai biztonsági és felderítő szolgálat 1000 fővel, a Zrínyi Egyetem oktatói és tisztiiskolás hallgatói 920 fővel, valamint a Katonai Ügyészség 182 fővel.
Ez egy egészséges és egy helyes arány, az összes NATO-értékelés szerint. Amit az Országgyűlés elé terjesztettünk, az ugyanezeket a számokat tartalmazza más bontásban, hiszen a törvény előírásai szerint mi az Országgyűlés elé a Magyar Honvédség létszámát terjesztjük. A Magyar Honvédség létszáma 23 950 fő, mert ide tartoznak a honvédelemért felelős miniszter közvetlen alárendeltségébe tartozó szervezetek, valamint a hadrend szerinti szervezetek és a Katonai Ügyészség. Nem tartoznak ide sem a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok, sem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, és természetesen az Állami Egészségügyi Központ sem. Tehát ezért mi jogilag 23 950 főt terjesztünk az Országgyűlés elé, azzal, hogy az országgyűlési határozattervezetben jelezzük, hogy ezen kívül van még a Honvédelmi Minisztérium tárcalétszámában más szervezet is. Így egyébként az összes létszám, amelyet a kormány jóváhagyott, 28 700 fő.
Nincs szó tehát csökkentésről, és a katonai szervezeteknél egy jelentős létszámnövelésről van szó. Ezt az átalakulási folyamatot végül is azzal erősítettük fel, hogy a csapatoknál szolgálatot teljesítők létszámát emeltük meg jelentősen.
Ha a következő ábrát látják, akkor ennek a haderőszerkezetnek a változásait mutatjuk be, és világosan látszik, hogy magán a Magyar Honvédségen, tehát a haderőn belül minimálisra szorult vissza az úgynevezett adminisztratív elemek száma, és nagymértékben megnőtt a csapat, a csapattámogató és az egyéb feltételt biztosító hadrendi elemek száma. Ez egy jelentős változást és korszerűsítést jelent. Ez egyébként 920 fővel magasabb létszám, mint ami korábban tervezett volt. A kormány jóváhagyta, hogy növeljük meg ezzel a létszámmal, mert így lehet egy egészséges és működőképes szervezetet létrehozni.
Azt gondolom, ezzel, hogy a harci, harci támogató és a harci támogató kiszolgáló elemek arányát ilyen mértékben felnöveltük és egy nagyon korszerű arányt hoztunk létre, ez rendkívül kedvező. A Magyar Honvédségben egyébként 21 tábornok teljesít szolgálatot. Ez is egy jó aránynak számít a haderőn belül. Nagyjából a NATO-ban az a norma, hogy az a korszerű haderő, ha ezer katonára jut egy tábornok. Mi nagyjából ebben a struktúrában vagyunk.
A vezetéssel kapcsolatban azt szeretném bemutatni, hogy ez egy világos konstrukció, ami kialakult. A vezérkar feladata a stratégiai tervezés, önmagában a hadműveleti szintet az Összhaderőnemi Parancsnokság látja el, tehát egy világos, egyértelmű struktúra alakult ki.
Ezzel a munkával együtt természetesen új képességek kialakítását is folytattuk. Ezek egyrészt technikai természetűek, másrészt harcászati természetűek. A legközismertebb a gépjárműprogram vagy a híradóprogram, vagy a Gripen-program folytatása, de én kiemelem azokat a post protection képességek és részképességek kialakítását is, egészen a térképező radarig, amelyek nagyon nagy tudásértéket képviselnek, és rendkívüli módon erősítik a Magyar Honvédség képességeit.
Mivel mindig téma a külföldi műveletekben való részvétel, egy nagyon zárt, összefoglaló, szép képet szeretnék mutatni: ezer fő van jelen 13 ország 17 missziójában. Ebből Bosznia-Hercegovinában 160 fő, Koszovóban 470 fő, Afganisztánban 229 fő, Cipruson 97 fő, Irakban 20 fő. Megfelelő arányban oszlik meg egyébként a nemzetközi szervezetek között.
Természetesen a legnagyobb figyelem most az afganisztáni feladatokra irányul, hiszen ez a NATO-nak az első számú prioritása, épp ma a parlamentben adtam egy nagyon részletes tájékoztatást arról a feladatról, feladatrendszerről, amelyet a Magyar Köztársaság vállal.
A stratégiai légi szállítási képességet tartom ma egy kulcsfontosságú elemnek, ezért két jelentős lépést tettünk. Egyrészt kezdeményezői és egyébként megalkotói vagyunk a SALIS-programnak, amelyben 16 NATO-tagállam és 2 nem NATO-tagállam közösen kíván stratégiai légi szállítási képességet biztosítani. Ezek a C-17-es gépek. Most arról van szó, hogy hármat vásárolunk a Boeing-től, és azt a kezdeményezésemet nyilván ismeri a bizottság, hogy szeretném, ha Pápa lenne a légibázisa ennek a C-17-es flottának. Ez egy nagyon nehéz, nagyon komoly egyeztetési ügyet kíván meg. Három bázis versenyez: Ramstein az amerikaiaké, Pápa és Constanca, ami egyaránt légi és tengeri kikötő. Tudom, hogy sok minden hír terjeng, és mindenki izgalommal figyeli, én azt a tárgyalási taktikát tartom helyénvalónak ebben az ügyben, hogy méltósággal vegyünk részt ebben a versenyben, csak az hozhat eredményt. Nekünk a javaslatunk kiválósága az, ami erősíti a pozíciónkat, és nem más eszközöknek, politikai vagy diplomáciai eszközöknek, mármint a katonain túlmutató eszközöknek az alkalmazása.
Mindenki mindenfélét mond ilyenkor, ez a dolog természetrajza. Szeretném azt is elmondani a bizottságnak, hogy ez egy nagyon komoly munka, már önmagában az előkészítés is. Ha ez sikeres lesz, az pedig egy nagyon komoly eredmény.
Azért mondom csak, mert tudom, hogy többen az ellenzéki képviselők közül is támogatják ezt a programot, nem csupán a szocialista és szabad demokrata országgyűlési képviselők, hogy ebben mindenféle együttműködés nagyon sokat segít. A legutolsó információink szerint, de ezt nem veszem készpénznek, döntés születik november 15-16-án a következő ülésen. Én mindig akkor hiszem el egy nemzetközi szervezetben a döntést, ha az már megtörtént és nyilvánosságra hozták. Hosszú, elhúzódó egyeztetések vannak mögöttünk, és lesznek még előttünk is. Számos nemzetközi jogi és pénzügyi kérdést kell ugyanis tisztázni ebben a folyamatban. Erre megfelelően felkészültünk és megfelelő válaszokat adtunk.
Szeretném megköszönni azoknak a támogatását, akik segítettek abban, hogy egy megfelelő, méltányos nyugdíj-megállapítási rendszere legyen a 20 éve már szolgálatot teljesítőknek, és sajnálom, hogy ezt nem mindenki tette meg. Abban bízom, hogy azért azok is egyetértettek ezzel a lépéssel, akik nem szavazták meg ezt a javaslatot, jobb lett volna, ha ezt minden parlamenti frakció magáévá teszi.
Külön természetesen a költségvetési kérdések is izgalmasak - mivel költségvetési vita folyik, nyilván új számokról nem számolok be, nem szeretném megerősíteni a már beterjesztetteket -, amely legjobb meggyőződésem szerint biztosítja a Magyar Honvédség magas színvonalú működését, takarékos és értelmes gazdálkodás mellett.
Amikor azt mondtam, hogy ez egy váltópont a bevetési irány gyakorlaton, és hogy befejeződött a haderőreform, amely egy szervezeti átalakulást jelentett, az persze nem jelenti azt, hogy minden változatlan marad. Egy minőségi váltásra készülünk, ezért a honvéd kollégium már elfogadta - és ez egy teljesen új megközelítés -, hogy melyek azok a célok, melyek azok a képességek, amelyeket mi, a Magyar Honvédségben ki kívánunk fejleszteni a következő évtizedben. Ez nem egy technikai terv, nem egy pénzügyi terv, ez egy célkitűzésrendszer, amelyek azt gondolom, hogy rendkívül jelentős mértékben meg fogják határozni a következő évtized tevékenységét a Magyar Honvédségben és akörül. Ebből az első szlájdon 7 képesség szerepel, mindegyik önmagában fontos, hiszen figyelembe vettük itt a Magyar Honvédség alkotmányos feladatait, katonai ambícióinkat, mármint az ambíciós szintre vonatkozó elképzeléseket, NATO- és EU-felajánlásokat, valamint a szövetség haderő-fejlesztési javaslatait. Én ezt egy nagyon fontos és komoly kitörési pontnak tartom. Természetesen túlmutat a mostani bizottsági ülésen, de erről, illetve a másik két képességről, mely a következő szlájdon látható, amely speciális képességek fejlesztése, szeretném, ha majd adott esetben a honvédelmi és rendészeti bizottság egy kötetlen vitát folytatna. Erre vonatkozóan majd még készítünk egy javaslatsort, ahol nem politikai szempontokból, hanem értelmes módon lehet egy vitát lefolytatni, hogy vajon, az a gondolkodás, ami elindult a vezérkarban és a megfelelő katonai és civil szakértők körében, az jó irányba mutat-e.
Szeretnék visszajelzést adni arról is egy friss kutatás alapján, hogy hogyan ítéli meg a magyar társadalom a Magyar Honvédség tevékenységét. Rendkívül kedvező a kép: 72-92 pont közé tették 100-as skálán azokat a feladatokat, amelyeket a Magyar Honvédséggel kapcsolatban közvélemény-kutatók megkérdeztek. Ez messze meghaladja minden más intézmény feladatainak az elismerését, láthatók ebben példák egy elég széles skálán, hogy a légtérellenőrzés mondjuk 85 pontos támogatást bír a magyar társadalomtól. Ez jó válasz egyébként Tubesre is, hogy a társadalom nagy többsége biztonságban akarja tudni a légterét, egészen odáig, hogy a humanitárius segítségnyújtás 78 pontot mutat.
Ezek rendkívül magas értékek. Általában ezek 40-60 között vannak más európai társadalmakban. (Mécs Imre: Hány fős a minta?) 3 ezres minta volt. Az adatfelvétel ideje: 2007 szeptembere, és nem telefonos, hanem kérdőíves, kérdezőbiztosos, kvalitatív és kvantitatív felmérés volt.
Tehát nem ilyen gyors kutatás, hanem érdemi kutatás volt. Mint ahogy az elismertséggel kapcsolatban is egy rendkívül pontos képet adott. A magyar társadalom azt a tevékenységet ismeri el, ami a közvetlen élethelyzetéhez kötődik. A Magyar Honvédség nem ilyen, mert egy közvetett biztonságot ad, nem egy közvetlen szolgáltatást nyújt, mégis azt hihetetlenül nagy értéknek tartom, hogy a harmadik helyre tették a tűzoltóság és a posta után a Magyar Honvédséget. Tényleg megmosolyogtató, de az embereknek az jut először az eszébe, hogy a tűzoltó a legfontosabb, ha ég a házam, valaki el kell, hogy oltsa, és kell a posta, hogy kihozza a küldeményt, és hogy ezután minden más intézményt megelőzve a honvédséget tették a harmadik helyre, ezt is egy nagyon komoly és kiemelt elismerésnek tartom. Köszönöm szépen a bizottság figyelmét.
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszter úr tájékoztatóját, és akkor a kérdések következhetnek. Képviselőtársaim, kinek van kérdése? Csampa képviselő úr jelentkezett.
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Kezdjük a végéről. Miniszter úr itt megfogalmazta, hogy szerencsés lett volna, ha mondjuk ezt a nyugdíjrendszert mindenki megszavazza az ellenzék részéről. Azt gondolom, szerencsés lett volna az, ha a kormányzat részéről az az akarat, ami mondjuk úgy, hogy eldöntetett tavaly tavasszal, ősszel, nyáron, az egy picit átgondoltabb lett volna.
Miniszter úr, bár nem volt itt, de lehet, hogy esetleg olvasta a jegyzőkönyveket, itt a bizottságban azért sokszor, nem azt mondom, hogy vérre menően, de kiveséztük ezt a nyugdíjrendszeres vitát, és kormánypárti képviselők - neveket nem mondanék, mert mindig megrónak azzal, hogy hivatkozom képviselőkre, de a jegyzőkönyvben benne van - is elmondták azt, hogy valamikor a jövő év elején, január környékén, de már valamilyen szintű háttéregyeztetések folynak egy új nyugdíjrendszerről. Akkor, amikor mi feltettük ellenzékként, és tényleg - ha lehet így fogalmazni egy picit - aggódóan, hogy akkor mi a biztosíték arra, hogy nem fogja az új nyugdíjrendszer majd a mostani törvényi hátteret felülírni, akkor a kormányzat részéről itt lévő személy azt mondta, hogy nincs rá garancia. (Dr. Szekeres Imre: Ez ki volt?) Ezt most meg kell nézni a jegyzőkönyvben, nem tudom, hogy kik voltak jelen. (Dr. Szekeres Imre: Ki fogom kérni a jegyzőkönyvet, és fegyelmit fogok ellene indítani, viszont ha nem igaz az állítás, akkor térjünk vissza rá a bizottsági ülésen.)
Azt gondolom, hogy számtalan esetben, és akkor, amikor az hangzik el kormányoldalról, hogy egy új nyugdíjrendszert szeretnének majd mindenféleképpen, akkor természetes az, hogy az ember felteszi a kérdést, hogy ebbe az új nyugdíjrendszerbe ez valójában beleillik-e vagy nem. De mondhatnám a kétperces hozzászólásokat a parlamenten belül mondjuk a szabad demokraták részéről, akik azt mondják, hogy nem szükséges, és nem is kell ezeket az úgynevezett előnyöket biztosítani ezeknek a szervezeteknek. Nevezetesen Béki Gabriella fogalmazta ezt meg.
Most akkor azt gondolom, hogy egy kicsit jogos az aggódás az ellenzék részéről, és szeretnénk, vagy egy személyben is mondhatom, szeretném látni azt a garanciát, mert ha mi megyünk el laktanyákba, kapitányságokra vagy bárhová, akkor nekünk is ugyanúgy felteszik a kérdést, hogy most akkor ez a számítás mennyire valós, mennyire fogja felülírni, ugyanis mondhatjuk azt, hogy akik szabadságon voltak vagy éppen szabadidejüket töltötték, akár a Köztársasági Őrezreden belül is, azok figyelték a vitát, és megállítottak, többek között engem is, és megkérdezték. Akkor, amikor a kormánykoalíció egyik képviselője feláll, és azt mondja, hogy ezeket el kell törölni, akkor jogos az állományban az a kétkedés, hogy most ez van, de akkor mi lesz a jövőben? De továbbmegyek: alkotmányjogászok és egyéb jogászok is megfogalmazták, hogy ez az úgynevezett szolgálati nyugdíj egy szerzett jog volt akkor, amikor valaki felszerelt 20 éve, 18 éve, 15 éve, vagy akár 5 évvel ezelőtt is. Most per' pillanat ez a szerzett jog lett valamilyen szinten felülírva.
Amit én mondok, ez az állomány hangja, hogy nem látták és nem látják még mindig a biztosítékokat. Lehet, hogy mi voltunk túl erősek, bár nem gondolnám, hogy mi voltunk túl erősek a kommunikációban, lehet, hogy a kormányzat részéről volt túl gyenge az a kommunikáció, hogy a mostani szabályozást nem írhatja semmi felül. De ilyen mondat senki szájából el nem hangzott, és elnézést, és azt gondolom, itt védem meg az ellenzéki képviselőket, szerintem jogos volt az a magatartás, hogy azt mondtuk, és ez volt a mi álláspontunk, hogy akkor lássuk ezt az új nyugdíjrendszert, és ha látjuk, hogy az új nyugdíjrendszeren belül elhelyezkedik a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek állománya, abban az esetben majd akkor tudjuk támogatni. De egy komplett rendszerben lássuk, ami per' pillanat hiányzik, mert a háttérben folynak egyeztetések, és majd valamikor januárban, vagy ki tudja, mikor, újra fogja tárgyalni a parlament.
A C-17-esek. Így van. Azt gondolom, hogy ez egy olyan kardinális pont, amiben az ellenzék és a kormányoldal egy összefogást tud felmutatni mind az Európai Unió, mint a NATO irányába. Soha ebben a kérdésben nem volt, nem lesz vitánk. Most miniszter úr bejelentése alapján, hogy vásárolni fogunk, vagy nem tudom, hogy egyeztetés alatt áll-e ez a három darab C-17-es, úgy vettem ki a mondatból, hogy vásárolni fogunk, ez mintha már konkrétum lenne, bár hozzáteszem, hogy a költségvetésben mi még nem látjuk ezeket a sarokszámokat. Akkor lássuk, hogy ebből egy picit jobban ki kellene fejteni, miniszter úr, hogy ez pontosan mire utal, és mi lesz majd a jövőben esetleg az A-26-osok... (Mécs Imre: Közösen vásároljuk, én úgy értettem.) Jó, akkor lehet, hogy nekem vannak gondok, problémák a fülemmel, de akkor mi lesz mondjuk a jövőben az A-26-osok sorsa, amit az előző miniszter úr 600 millió forintért beszerzett. (Zaj, közbeszólások: 15 tagállam.) 15 tagállam, akkor bocsánat, elnézést, én úgy értettem, hogy három darab C-17-es flotta lesz vásárolva.
A híradórendszerrel kapcsolatban. Itt különböző kommunikációk voltak abban, hogy csökkentjük, nem csökkentjük, most ha ezzel kapcsolatban miniszter úr adna egy pontosabb tájékoztatást, hogy ha csökkentjük a híradórendszerek darabszámát, akkor hogyan fog majd a szerződésekben ennek az anyagi vonzata a jövőben alakulni?
Az én véleményem az, és ezzel maximálisan mondhatom azt, hogy az ellenzéki képviselők is így fogalmaznak, azt gondolom, hogy az ügynökségek helyett lehet, hogy a J-rendszer visszaállítása lenne az ideálisabb modell. Ezen esetleg el kellene gondolkodni, hogy a J-rendszer az, ami a NATO-ban gyakorlatilag egy bevált rendszer. Az Orbán-kormány időszakában már a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség is elindult abban a rendszerben, majd utána jött Juhász miniszter úr, és ezt az egészet felülírta.
Azt gondolom mindenféleképpen, hogy egy ilyenfajta kommunikációt vagy valami ehhez hasonlót kellene elkezdeni az ellenzék és a kormányoldal között, mert ügynökség ide, ügynökség oda, de magát a J-rendszert még mindig nem lehet kivenni a mostani állománytáblából. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mielőtt tovább folytatnánk a felszólalásokat, szeretném azért felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy lehet, hogy már csak húsz percünk van, és nyilván az az ajánlat, amit miniszter úr megtett, és ezúttal meg is köszönöm, hogy ezt a prezentációt így elkészítették és a tartalma mutatja, hogy nem öt percre és tíz percre való idő kell ahhoz, hogy ennek a problematikáját megbeszéljük és végigkérdezzük, tehát nyilván egy adott alkalommal erre még vissza kell térnie a bizottságnak.
Most azért szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy az általános vitára való alkalmasság tekintetében és a határozati javaslathoz kapcsolódóan tegyék fel a kérdéseiket, mert még két napirendi pont előttünk van, és jó lenne azért ezt a munkát nem este 8-kor folytatni.
Keleti képviselő úr kért szót.
KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen. Én az általános vitára való alkalmasságot javaslom képviselőtársaimnak, hogy fogadják el, és a leghatározottabban megismételném, amit egy héttel ezelőtt, szintén hétfőn elmondtam, hogy ilyen jellegű napirendi pontokat ne tegyünk az interpellációk és a parlamenti munka folytatása közé. Miniszter úr rendkívül ügyesen előadta, nyilván tisztában volt vele, hogy kevés idő van, de az, hogy felajánlotta, hogy ezt egy bővebb napirend keretében megtárgyaljuk, ezt nagyon nagyra értékelem.
Javaslom, hogy ehhez tartsuk magunkat. Nem lehet ilyet csinálni. Nem lehet egy ilyen napirendi pontot időkorlátok közé szorítani. A vendégeink, akik eljöttek, nyilván mind szerettek volna kérdésre válaszolni, véleményt mondani, esetleg segíteni minket a tájékozódásban. Azt gondolom, hogy velük szemben is udvariatlanság és tiszteletlenség. Kérem alelnök urat, hogy továbbítsa ezt a véleményemet az elnök úr számára.
Végül a nyugdíjjal kapcsolatos napirendet én is javaslom elolvasni. Olyan kijelentések a honvédség nyugdíjazásával kapcsolatban az én emlékezetem szerint nem hangzottak el ezen az ülésen a képviselők szájából, amit képviselőtársam mondott. Azt gondolom, hogy jó lenne tisztázni bizonyos memóriabeli kérdéseket, ugyanis egy esetleges utólagos rekonstrukció azt gondolom, hogy néhány ember véleményét cáfolná. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. El fogom mondani elnök úrnak az alelnök úr javaslatát. Rendkívül kellemetlen ez az időpont, ez az azonnali kérdések órája, amin magam is ott kellett volna, hogy legyek, de jobb híján itt vagyok. Nyitray András képviselő úr következik, utána Mécs Imre.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy félmondatot leszámítva, tényleg csak erről szeretnék, a létszámbontásról beszélni, mert itt a számokkal van egy kis problémám. Ugyanis összeadogattam itt ezeket az oszlopokat. Az állománykategóriák alján van egy ilyen szó, hogy összesen legfeljebb. Ha a "legfeljebb"-eket összeadjuk, az nem 23 950, hanem 25 750. De ide az van írva, hogy "legfeljebb 23 950". Akkor azt kellene mondani, hogy az legalább annyi, és legfeljebb 25 750.
ELNÖK: Jogos.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Most van arról szó, hogy ezt mint módosítást beadjuk hozzá, ha lehet, vagy ezt kijavítják maguktól is, én nem állok ellent egy ilyen önkéntes javításnak sem. De van még egy kérdésem: elhangzott itt még egy harmadik szám, és ez a 28 700. Ez most úgy értendő, hogy a jelenlegi "legalább 23 950" fölött a jelenleg meglévő, azoknak a szervezeteknek, titkosszolgálatok, egészségügy, stb., annak a létszáma adja ezt a különbséget? Ha a "legalább"-at elérjük, akkor ez ezek szerint még 1800-zal több is lehet, mert ha a 25 750-hez hozzáadjuk a jelenlegi 23 950 és 28 700 közötti különbséget, akkor 1800 hiányzik. Akkor a legeslegvége, ha minden klappol, akkor annál a 28 700-nál még többnek kellene lenni. Én nem tudtam olyan gyorsan felírni az egyes állománycsoportoknál, itt a titkosszolgálatoknál, hogy mennyit mondott miniszter úr, azért kérdezem, hogy most akkor tényleg mi a plafon? Amikor azt mondjuk, hogy ebben már a füle-farka benne van, most ennyi az összes és egy darabbal se több, de lehetőleg nem is kevesebb.
Úgyszintén nagy örömmel venném, mint előttem szólók, azt, hogy ha ezekről a képességfejlesztés témáról tényleg egy akár kötetlenebb formában tudnánk beszélni, mert ami itt a szlájdon rajta volt, az szerintem mindenre érvényes. Tehát ezek olyan általános - hogy is mondjam - elvárások, hogy a tüzéreknél és a pilótáknál is és a tengeralattjáró-hadviselésnél is ugyanezeknek a szempontoknak maximálisan kielégítettnek kellene lenni, de ha a Magyar Honvédség képességeiről beszélünk, én inkább arra gondolok, hogy a jelenlegi állomány-összetételnek megfelelően mely képességek azok, amelyeket fokozottan fejlesztünk. Most kifejezetten konkrét, ha úgy tetszik, harci, technikai képességek, tehát milyen típusú képességeket. A missziós tevékenységhez szükséges különleges műveleti képességeket, most nem akarok itt belemenni a részletekbe, nincs rá idő.
Tehát ha ilyenekről tudnánk beszélgetni mondjuk így, akkor az nem volna rossz. Nyilván nem most. Ami pedig az előbbi felvetést illeti, visszatérve a vitára, hogy mi hangzott el, és mi nem hangzott el, én azért emlékszem nagyon jól, mert én voltam az, aki kétszer is reagált arra a nem igazán tolerálható kormánypárti képviselői bejelentésre, aminek az volt az eszmei mondanivalója, hogy mi a fenét akarnak itt a katonák, mi az, hogy velük kivételezünk, és az a legrosszabb ebben az előterjesztésben, hogy továbbra is fenntart kiváltságokat, ahelyett, hogy ott is megszorongatná a torkukat, mint a többi civilnél.
Én erre mondtam azt, hogy ez nem lehet egy kormányprogram, hogy ha most nektek rosszul megy, akkor menjen mindenkinek rosszul, és akkor azokat is nyomorgassák meg, akik egyébként a tevékenységük alapján bizonyos kiváltságokra szerintem teljes joggal igényt tarthatnak.
Tehát elhangzott ilyen, mondom Keleti úrnak, és kétszer is elhangzott, mert először reagáltam, utána megismételte még egyszer ugyanaz a képviselő hölgy, és aztán arra muszáj voltam még egyszer mondani, hogy úgy látszik, nem volt elég világos, hogy mi a mi véleményünk ebben.
Ezen ne is vitatkozzunk, mert ez benne van a parlamenti jegyzőkönyvben, bármikor elolvasható. Köszönöm szépen. (Dr. Gál Zoltán: Összetévesztitek a nyugdíjrendszert a bérrendszerrel. Arról volt szó, már elnézést!)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tényleg érdemes akkor elolvasni a parlamenti jegyzőkönyvet. Én magam is úgy emlékszem, ahogy ezt most Nyitray András elmondta, sőt ezt magam is szóvá tettem a plenáris ülésen, és itt elhangzottak nevek, azok is stimmelnek, azt kell mondanom. Mécs Imréé a szó.
MÉCS IMRE (MSZP): A jegyzőkönyv kedvéért szeretném megelégedésemet kifejezni, hogy miniszter úr személyesen eljött, és egy jó, tömör pályázati reprezentációval segítette az általános vitára való áttekintés és alkalmasság megítélését. Úgy gondolom, hogy ez a természetes és helyes magatartás, és a jegyzőkönyv kedvéért mondom azt, hogy az előző napirendi pontunkban, ahol tényleg több fontos politikai kérdés is felmerült, nem volt senki a delegációban, aki politikai döntést hozhatott volna, osztályvezetők és tanácsadók vettek részt, akikre szükség van, de elkerülhetetlen - és kérek egy ilyen szignalizációt az elnökség részéről a miniszter felé -, hogy a jövőben politikai vezetők, tehát miniszter, államtitkár, esetleg kivételesen, elfoglaltság miatt szakállamtitkár feltétlenül vegyen részt a bizottság ülésén. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy gondolta Mécs képviselőtársam, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak jelezzük ezt, mivel ez volt a konkrét eset. (Mécs Imre: Igen.) Köszönöm.
További kérdése van-e valakinek? (Nincs jelzés.) Akkor nekem volna még egy kérdésem, és már mondom is. Az indoklás (5) bekezdésében rögzíti: "Egyes szervezetek a tárca alárendeltségéből más minisztérium hatáskörébe, egyes szervezetek pedig racionalizálásra, átszervezésre, összevonásra vagy megszüntetésre kerülnek." Melyek ezek a szervezetek? Ez a kérdésem. Ez egy újabb szervezeti átalakítást vagy újabb létszámleépítést takar, egyáltalán mi indokolja ezt? Erre szeretnék választ kapni. Köszönöm szépen. Akkor miniszter úré vagy tábornok uraké a szó.
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter válaszai az elhangzottakra
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen. Nagyon röviden szeretnék válaszolni. A nyugdíjrendszerről: teljes tévedés, nagyon sajnálom. Örömmel eljöttem volna, és akkor elmagyarázom. Ez a törvény arról rendelkezik, a hatályos törvények módosításával, hogy választási lehetőséget ad embereknek. Ez egy garanciális törvény. Meg lesz állapítva a mostani nyugdíja, ez nem visszacsinálható, és megvan a szabály, hogy hogyan megy tovább.
De továbbmegyek. Ez kivédi azt a hatást, ami minden nyugdíjtörvénytől függetlenül 2008. január 1-jén bekövetkezik, a később nyugdíjba menőknek, nevezetesen ezt a bizonyos 8 százalékos nyugdíjcsökkenést a megállapításnál.
Nagyon sajnálom, hogy ezt nem értették meg, ez egy pótolhatatlan pillanat volt, ezt meg kellett csinálni ahhoz, hogy az állomány számára világos garanciákat nyújtsunk. Ezek megdönthetetlen garanciák.
A második kérdés. A C-17-es stratégiai légi szállítási képességének nincs köze az A-26-os légi szállítási képességéhez, és a C-17-es flotta kialakítása a 16+2 ország közös beszerzésében nyilvánul meg.
A harmadik: a Cronsberg-szerződést, a híradószerződést letárgyaltuk, nyilvánosságra hoztuk, teljes nyilvánossága volt, márciusban megállapodtunk, hogy 10 ezer helyett 4 ezer darabot veszünk, darabonként olyan áron, mint amiről az eredeti szerződés szólt. Ezt egy nagyon nagy eredménynek tartom, és e szerint a szerződés szerint megy a beszerzés. Még a Magyar Nemzet egy publicisztikát is írt róla, mert nem akarta elhinni, hogy ilyen történt. Teljes nyilvánosság alatt, egy világos tárgyalássorozatban érvényesíteni tudtuk a magyar nemzeti érdeket.
A minisztérium háttérintézmény-rendszere és a honvédség J-rendszere az két különböző mező, tehát ezt nem javaslom összekeverni. Ami Nyitray képviselő úr kérdéseit illeti, szeretném világossá tenni, hogy ez egy matematikai megoldás. Van egy abszolút záró szám, ez pedig úgy szerepel, hogy a Magyar Honvédség létszáma e szerint az országgyűlési határozat szerint 23 950 lehet. Ha egy állománykategóriában az eredetileg kigondoltnál feljebb kell mennünk - mert vannak ilyen szakmai okok -, akkor a másik állománykategóriában ugyanennyit csökkenteni kell. Tehát a 23 950 az egyik paraméter, a belső arányok mozgatása pedig egy szűk sávban megengedett, katonai szakmai okokból. Ez a gyakorlat 17 éve a Magyar Honvédségben és az Országgyűlés döntéshozatalánál.
Ami a 23 950, és a 28 700 közötti számot illeti, akkor megismételném: vannak a honvédelmi miniszter közvetlen irányítása, illetve felügyelete alatt szervezetek, ezek 4850 főt tesznek ki, ez a különbözet. 4850 főt. Két katonai szolgálat 1000 fővel, a Zrínyi 920 fővel és az ÁEK 2900 fővel. Ez teszi ki ezt a különbözetet.
Amit az alelnök úr jelez, ez a múltra vonatkozik, ez egy kormányhatározat visszaidézése. Tehát ezek a folyamatok zajlottak le, amikor a légi irányítást egyesítettük a polgári légi irányítással, a fogházat átadtuk a civil fogházaknak, tehát ezekről a folyamatokról szól ez a passzus. További ilyet nem kívánunk tenni, tehát kormányhatározatból következő feladatokat is, tehát ez már jelen időben van írva, a tavalyi kormányhatározat beidézését jelenti. Ilyenre többet nem fog sor kerülni. Köszönöm szépen.
Határozat az általános vitára alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor az általános vitára való alkalmasságról szavazunk, képviselőtársaim. Ki az, aki egyetért azzal, hogy az előttünk lévő határozati javaslat általános vitára alkalmas? Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Köszönöm. Úgy látom, egyhangú. Ellenszavazat, tartózkodás volt-e? (Nincs jelzés.) Tehát egyhangúlag az előttünk fekvő H/4184. számú határozati javaslatot általános vitára alkalmasnak tartottuk.
Köszönöm szépen miniszter úrnak és a tábornok uraknak. (Dr. Szekeres Imre: Ha nem szükséges, Csádnál nem maradnék itt, mert gondolom, az egy formális döntés lesz, mert nekem még a parlamentben válaszolnom kell.) Természetesen. Köszönöm szépen.
Kérem képviselőtársaimat, értsenek azzal egyet, hogy az ajánlást írásban fogalmazzuk meg, és előadót ehhez nem állítunk. Egyetértenek-e ezzel képviselőtársaim? (A képviselők jelzik, hogy igen.) Köszönöm szépen.
Következik a harmadik napirendi pontunk, a 3/a. és a 3/b. napirendet együtt tárgyaljuk természetesen, a csádi és közép-afrikai köztársaságbeli EU katonai műveletekben történő magyar közreműködésről szóló J/4185. számú beszámoló, illetve az ezt elfogadó országgyűlési határozati javaslat.
Köszöntöm a minisztérium képviseletében Szűcs András Péter dandártábornok urat, illetve Dankó Istvánt a jogi főosztályról, és természetesen tábornok urat már az előbb is köszöntöttem. Megadom a szót, kérem, röviden ismertessék a javaslat lényegét.
DR. MIKITA JÁNOS altábornagy (Honvédelmi Minisztérium): Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy nagyon rövid kiegészítőre Szűcs tábornok úrnak adnám át a szót.
Szűcs András Péter (Honvédelmi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
SZŰCS ANDRÁS PÉTER dandártábornok (Honvédelmi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! A kormány felhatalmazása alapján 6 fő vehet részt az EU által vezetett csádi, illetve közép-afrikai misszióban. Ez általában egy időre vonatkozik. Ennyit szerettem volna elmondani. Természetesen, ha kérdés van, kész vagyok válaszolni.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e kérdés? (Nincs jelzés.) Nincs kérdés. Akkor azt kérdezem a bizottságtól, hogy ki az, aki a beszámolót általános vitára alkalmasnak tartja? Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság a jelentést egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.
Ennek az elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslatnak még nincsen száma, ezt felolvasnám: "Az Országgyűlés a csádi és közép-afrikai köztársaságbeli európai uniós katonai műveletekben történő magyar közreműködésről szóló beszámolót elfogadja." Ez a lényege.
Ha elfogadjuk, akkor kérem, hogy ezt is kézfelemeléssel erősítsük meg! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangúlag elfogadtuk. Köszönöm szépen a tábornok urak megjelenését.
Az egyebek következik, a negyedik napirendi pont. Ez egyetlenegy tájékoztatásból áll a részemről, mégpedig, hogy holnap 10 órai kezdettel ülést tartunk, és itt a fő-fő csapásirány a 2008. évi költségvetéshez benyújtott módosító javaslatok tárgyalása lesz, tehát kérem képviselőtársaimat, hogy idejük, erejük és tehetségük szerint holnap vegyenek részt a bizottság ülésén.
Ezzel a mai ülést berekesztem, köszönöm a megjelenést, és további jó szavazást kívánok valamennyiünknek.
(Az ülés végének időpontja: 16 óra 52 perc)
|
|
Karsai Péter |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva