HRB-35/2007.
(HRB 1-55/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának
2007. december 13-án, csütörtökön, 10 órai kezdettel
a Határőrség Országos Parancsnokságán (1021 Budapest, Labanc utca 57.)
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
A bizottság titkársága részéről: *
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása *
A Határőrség az integrációig, a jövő kihívásai *
Dr. Béndek József hőr. altábornagy tájékoztatója *
Dr. Piros Attila szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) reagálása az elhangzottakra *
Dr. Béndek József reflexiói az elhangzottakra *
A bizottsági határozat ismertetése *
Előterjesztő: dr. Béndek József hőr. altábornagy, a Határőrség országos parancsnoka
2. Egyebek
Elnököl: Kontrát Károly (Fidesz), a bizottság tagja
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Lázár János (Fidesz) dr. Kontrát Károlynak (Fidesz)
Keleti György (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Rába László (MSZP) Katanics Sándornak (MSZP)
Tóth Károly (MSZP) Mécs Imrének (MSZP)
Tóth Gábor (Fidesz) Nyitray Andrásnak (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP) Csampa Zsoltnak (Fidesz)
A bizottság titkársága részéről:
Laban János főtanácsadó, a bizottság titkára
Dr. Nagy Zoltán, a bizottság munkatársa
Dr. Piros Attila szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Béndek József határőr altábornagy, a Határőrség országos parancsnoka
Dr. Tóth László hőr. dandártábornok, a Határőrség gazdasági főigazgatója
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 15 perc)
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz), a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindenkit szeretettel és tisztelettel köszöntök a Határőrség Országos Parancsnokságán, és egyben köszöntöm a Határőrség vezetőit, Béndek József altábornagy urat, Tóth László dandártábornok urat, dr. Piros Attila szakállamtitkár urat, a bizottság tagjait és meghívott vendégeinket. Ma a Honvédelmi és rendészeti bizottság kihelyezett ülést tart a Határőrség Országos Parancsnokságán. Az ülést megnyitom. Bejelentem, hogy Lázár János elnök úr írásban kért fel az ülés vezetésére.
Megállapítom a határozatképességet, 6 fő személyesen és 6 fő helyettesítéssel van jelen, tehát 12 fő jelen van, határozatképesek vagyunk. Döntenünk kell a napirendi javaslat elfogadásáról. A napirendi javaslat két pontból áll. Első napirendi pont: a Határőrség az integrációig, a jövő kihívásai, a második pedig az egyebek.
Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy a napirendi javaslattal ki ért egyet. Aki egyetért, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Megállapítom, hogy egyhangúlag elfogadtuk a napirendi javaslatot. Köszönöm szépen.
Most pedig átadom a szót Béndek József altábornagy úrnak, házigazdánknak. Parancsoljon!
A Határőrség az integrációig, a jövő kihívásai
Dr. Béndek József hőr. altábornagy tájékoztatója
DR. BÉNDEK JÓZSEF altábornagy, a Határőrség országos parancsnoka: Tisztelt Honvédelmi Bizottság! Szakállamtitkár Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Először is nagy tisztelettel köszöntöm önöket a Határőrség Országos Parancsnokságán, és köszönöm azt, hogy a honvédelmi bizottság az országos parancsnokságon tartja a kihelyezett ülését. A 2007-es esztendő nagy változásokat okoz a magyar határrendészet történetében, ezeknek a változásoknak az egyik előkészítője és kulcsszereplője maga a Határőrség, azzal, hogy eredményesen teljesítette a schengeni követelményeket, és a rendőrséggel közösen kidolgozta az integrációs feladatokat, és végrehajtja a két szervezet fúzióját.
December 31-én, 0 órától a határszakaszunk 51 százalékán megszűnik a határellenőrzés jelenlegi rendszere, és egy teljesen más határellenőrzési módszerre, mélységi ellenőrzési módszerre kell áttérni. Ez azt is jelenti, hogy a határszakaszunk 50 százalékán azok az állampolgárok, magyar állampolgárok és külföldiek, akik a Magyar Köztársaság területére érvényes okmányokkal beutaznak, azok már nem kerülnek olyan ellenőrzésre, ami eddig jellemző volt, nem kell megállni az államhatáron, nem kell az útiokmányaikat előkészíteni, és szabadon utazhatnak a schengeni térség teljes területén.
Január 1-jétől a rendőrség eddigi szolgálati ágai kibővülnek a határrendészeti szolgálati ággal, és egy reményeink szerint költségtakarékosabb megoldás születik. A határőrség állománya mindvégig tudatában volt annak, hogy ezek a nagy jelentőségű változások gyökeresen ki fognak hatni a szervezet életére, és tulajdonképpen jelentősen megváltoztatják a szervezet, illetve a szervezet tagjainak életét.
Ez a szervezet 1945. május 14-én jött létre, amikor is a szövetséges ellenőrző bizottság orosz tagja a honvéd határőrség szervezeti állománytáblájára rábólintott, és ez év december 31-én éjfélkor megszűnik. Azt gondolom, mindenki tisztában van azzal a ténnyel, hogy nem olyan egyszerű lelkileg megélni az állománynak ezt a helyzetet, nem olyan egyszerű megélni azt, hogy a határőrség, a határőr név már csak történelem lesz, amire emlékezni lehet. Úgy gondolom, hogy állományunk, nemcsak a mostani hivatásos állomány, hanem az a több tízezer sorkatona, aki a határőrség történetében az államhatár őrizetével foglalkozott és nálunk teljesítette sorkatonai szolgálatát, büszke arra, és mindig is büszke volt arra, hogy határőr volt, és határőr, és mindig jóleső érzéssel gondoltak vissza a szolgálatra, arra a családias légkörre, amiben a mindennapjaikat élték.
Ebben a nagy átalakulásban arról tudok jelenteni, hogy az állomány jelenleg is fegyelmezetten teszi a dolgát, az eredményeink nem csökkentek, az állomány fegyelmi helyzete nem romlott. Tehát azt hiszem, hogy ez mutatja, hogy ennek a testületnek az állománya komolyan veszi a feladatát, és komolyan készül 2008. január 1-jére, a schengeni csatlakozásra, és január 1-jétől az integrált rendőrségben történő munkára.
10
11. FE (Béndek)
Szeretném az ő nevükben is megköszönni a bizottságnak, a bizottság valamennyi tagjának a rokonszenvét, azt az elismerő gesztust, hogy most fontosnak tartották, hogy eljöjjenek hozzánk, és itt tartsák meg a kihelyezett ülést.
Úgy gondolom, hogy ennek a szervezetnek nagy hagyományai vannak, mindig hagyománytisztelő volt. A határőrség sikereinek, eredményeinek legfontosabb alapját, feltételét az jelentette, hogy a mindenkori vezetés nagy figyelmet szentel a munkatársak, az irányítók, a végrehajtók megfelelő képzésére, korszerű felkészítésére. Általános gyakorlattá vált a területi és központi szinten a vezetők, törzstisztek egyetemi képzettsége, az utóbbi években pedig már a többdiplomás képzettség megjelenése.
A határőrség vezetése már a '80-as évek második felében érzékelte, hogy a totális határellenőrzés nem tartható. 1987 őszén már javaslatot tettek a nyugati határon meglévő elektromos jelzőrendszer megszüntetésére, amiben végül a döntés 1989-ben megszületett, és nagyon gyorsan, néhány hét alatt ez az elektromos jelzőrendszer lebontásra és eltüntetésre került.
A reális helyzetértékelést és kezdeményező szerepet tükrözi, amikor több tízezer NDK állampolgár tartózkodott a Magyar Köztársaság területén, ami még akkor nem köztársaság volt, és megpróbált rajtunk keresztül Ausztriába és Ausztrián keresztül Németországba jutni, hogy javaslat született a határnyitásra, hogy le lett tiltva a fegyverhasználat. Épp tegnap a szombathelyi rendezvényen egyik hozzászólásban arról volt szó, hogy azon a határszakaszon lőttük le az utolsó határsértőt, ami nem felel meg a valóságnak, hisz ott a határőr és az NDK állampolgár között élethalál harc ment a fegyverért, a fegyver eközben sült el, és az NDK állampolgár halálát okozta. De a lényeg az, hogy le lett tiltva, és így elkerülhetővé vált a tragédiák sorozata vagy esetleg egyes tragédiák bekövetkezése, hisz előtte sajnos voltak a fegyverhasználatnak áldozatai.
Már ebben az időszakban tanulmány készült a hivatásos szervezetre történő átállásra, amit végül 1990. március 1-jén a szlovák viszonylatban meg is kezdtünk és öt év alatt be is fejeztünk úgy, hogy a végrehajtó szolgálatban csak hivatásos állomány dolgozott. '98-ban leszereltük az utolsó 1300 sorkatonánkat, akik biztosítási feladatot láttak el addig.
A határőrség európai normáknak történő átalakulása tulajdonképpen a rendszerváltás után indult meg, amikor is egy dinamikus fejlődési folyamat vette kezdetét, és ezzel az átalakulás üteme, mélysége, azt gondolom, hogy egész Európában egyedülálló volt. Az átalakulás során a határőrség nagyfokú önállóságot, kreativitást és kezdeményezőképességet tanúsított, hisz valamennyi változás úgy indult meg a szervezet életében, hogy a kezdeményezés a határőrség akkori vezetésétől indult el.
Ilyen változás volt a hivatásos szervezetre történő átállás keretében a képzés átalakítása, amikor is szakközépiskolákat hoztunk létre, az első szakközépiskolát Körmenden, majd utána Adyligeten, Sopronban is volt ilyen szakközépiskolánk, hisz óriási képzési igényünk jelentkezett a hivatásos állomány felkészítésére. Addig, amíg nem volt meg az iskolarendszerű képzés, különböző tanfolyamokon, továbbképzéseken képeztük az állományt tízhetes időtartamban, ami természetesen nem volt elegendő ahhoz, hogy ez a szervezet egy korszerű és hatékonyan működő szervezet legyen, hisz tíz hét alatt nem lehetett megtanulni a jogszabályokat, nem lehetett megtanulni azt az intézkedési rendszert és kultúrát, amellyel a kollegáknak rendelkeznie kellett.
Ebben az időszakban volt a délszláv háború, amikor Szlovénia két hét alatt kivívta a függetlenségét, majd ezt követően egy hosszú, válságos időszak következett, amikor Horvátország és Szerbia között folyt a háború. Ez érintette már jelentős mértékben a szerb-magyar-horvát határszakaszt, hisz állandósultak a fegyveres összecsapások, amelyek érintették a Magyar Köztársaság területét is. Ekkor hoztuk létre először még az akciószázadokat, később ezek határvadász századokká szerveződtek át, és ők biztosították a déli határon a rendet, az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát, természetesen szoros együttműködésben a Magyar Honvédséggel és szoros együttműködésben a rendőrséggel, a Bevándorlási Hivatallal és a helyi önkormányzatokkal. Ezek a századok képezték alapját később a korszerű bevetési egységeknek. Jelen pillanatban is ezek az egységek jól felszerelt szervezetek, amelyek képesek minden olyan feladatot végrehajtani, ami a jogszabály alapján a határőrségre és későbbiekben majd a rendőrségre hárul.
Szeretnék arról szólni, hogy ennek a szervezetnek az átalakulása szükségessé tette, hogy a feladatait ne minisztertanácsi rendelet vagy éppen belügyminiszteri utasítás határozza meg, hanem végre a jogállamiságnak megfelelően törvényben szabályozzák a feladatokat. 1993-ban megjelent az idegenrendészeti törvény, és ez az idegenrendészeti törvény már idegenrendészeti hatósággá nyilvánította a határőrséget. Tehát elindult a hatósággá válás útján, azon a rendészeti úton, amelyet a határőrség vezetése természetesen egyetértve a politikai vezetéssel megvalósított. Ennek különböző állomásai voltak. Ilyen volt '94-ben a rendőrségi törvény, amely már kényszerítő eszközök, kényszerintézkedések alkalmazására is feljogosította a határőrséget, majd '97-ben a határőrségről, határőrizetről szóló törvény, amelyben már nyomozó hatósággá vált a határőrség az államhatárral kapcsolatos bűncselekmények vonatkozásában, és számtalan olyan törvény, amely még a szervezet feladatrendszerében tartozó feladatokat tartalmazta.
20.
PÉ 21 (Béndek)
Igen érdekes jogi helyzetben voltunk, hiszen kettős rendeltetésű volt a Határőrség az alkotmány módosítását követően, mert az 1997. évi XXXII. törvény, amely a Határőrségről és a határőrizetről szól, azt mondta ki, hogy kettős rendeltetésű, sajátos jogállású és szervezetű fegyveres szerv, amely a haza védelmével kapcsolatos feladatait a honvédelemről szóló törvény, míg a határrendészeti feladatait pedig a Határőrségről szóló törvény alapján látja el.
Ez egészen 2005-ig így volt, hiszen az alkotmány módosítása alapján 2005-ben változott meg a Határőrség jogállása, egyértelműen tisztán rendészeti szervvé vált. Azt gondolom, hogy a következő alkotmánymódosítás, ami most megszületett és január 1-jétől a rendőrség feladatai közé sorolja a határrendészeti feladatokat, tulajdonképpen ez volt az a három lényeges alkotmánymódosítás, amely a rendszerváltás óta eltelt időszakban a Határőrség életét meghatározta és befolyásolta.
Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ezeknek a jogszabályoknak a hatálybalépésével folyamatosan változott a Határőrség szakmai feladatai végrehajtásának módszere, az államhatárok átjárhatósága. Az első könnyítést, amit bevezettünk, azt úgy neveztük, hogy szelektív, differenciált ellenőrzés, hogy nem mindenkit totálisan ellenőriztünk, csak gyanúokok alapján válogattuk ki az embereket, hogy könnyítsük a határon való átjutást. Ehhez természetesen megfelelő infrastrukturális fejlesztéseket is végre kellett hajtani.
Azt gondolom, hogy a '90-es évek átalakulási folyamatának köszönhetően a Határőrség az európai normáknak megfelelő és hatékonyan működő szervezetté vált. Tudni kell azt is, hogy eközben Magyarországot azért jelentős mértékű migrációs mozgás érte, hiszen kettő csatorna, ami Nyugat-Európába irányul, Magyarországon keresztül megy. Az egyik a balkáni irányból érkező, a másik pedig az Oroszország, Ukrajna felől érkező migrációs mozgást foglalja magában. Ennek megfelelően alakítottuk ki a határbiztonsági rendszerünket, ami tulajdonképpen három rendészeti ágazat: a határrendészet, a bűnügy és az idegenrendészet szoros napi kapcsolatát, együttműködését jelenti, és ez a rendszer négy kiegészítő szintet, szűrőt foglal magában. Egyrészt a harmadik országban, a származási országban, tranzitországban folyó tevékenységet, ez a külügyi szolgálatokon keresztül, a partnerszolgálatokon keresztül valósul meg, másrészt a kétoldalú és nemzetközi határrendészeti, bűnügyi együttműködést, a külső határok őrizetét, valamint a mélységi területeket átfogó rendészeti együttműködést, ami már belső együttműködést jelent tulajdonképpen. Erre létrehoztunk egy integrált vezetési központot, amit a Határőrség vezet és koordinál, és tagja ennek az integrált vezetési központnak a rendőrség, a Vám- és Pénzügyőrség, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, valamint az Országos Munkaügyi és Munkabiztonsági Főfelügyelőség.
Erre építettük fel a speciális szolgálati rendszerünket, amit tulajdonképpen egy centrális irányítás jellemez, a mobil reagálás jellemez, valamint a bűnügyi és csapaterős feladatok összehangolása. Azt gondolom, hogy ez hatékony. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az illegális migráció Magyarország vonatkozásában visszaszorult, hiszen mondjuk 1998-ban volt egy 26 ezres migrációs nyomás rajtunk, ez 2006-ban már csak 16 ezer, és elmondhatjuk azt, hogy sikerült néhány viszonylatban annyira leszorítani a migrációs mozgást, például a szlovén viszonylatban, hogy szinte teljesen felszámoltuk az embercsempészetet a szlovén kollégákkal együttműködve.
Ebben a migrációs mozgásban az egyik legjelentősebb visszaesés a tiltott határátlépések vonatkozásában történt. Egyes területeken szinte megszűnt, összességében pedig egyhatodára csökkent a tiltott határátlépés és kísérletek száma. (Megérkezik az ülésre dr. Simon Miklós.)
Úgy gondolom, hogy ehhez hozzájárul az is, hogy nemcsak a bűnügyi területen értünk el jelentős eredményeket, hanem a rendészeti vonalon az idegenrendészeti eljárásokban is jelentős a szerepünk, és az elmúlt időszakban, amikor az uniós országok értékelték a határőrizeti feladatok végrehajtását, akkor például az útiokmányok hamisítása vonatkozásában a Magyar Határőrség eredményességét az összes csatlakozó ország közül a leghatékonyabbnak minősítették.
Tisztelt Bizottság! A Határőrségnek nagy feladata volt, amikor döntés született arról, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unióhoz kíván csatlakozni. Ennek megfelelően egy csatlakozási stratégiát, fejlesztési tervet dolgoztunk ki 1998 januárjától, és megkezdtük a felkészülést az uniós csatlakozásra. Azt gondolom, hogy sikeresen teljesítettük, hiszen 2004. május 1-jén a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagja lett. Teljesítettük az első schengeni követelményt, ami a határbiztonsággal volt kapcsolatos, hiszen a csatlakozási szerződés tartalmazza, hogy akkor lehetünk az Unió tagjai, hogy ha a határbiztonsági feladatokat már a schengeni követelményeknek megfelelően építjük ki. Hogy ez mennyire volt hatékony, azt a tavalyi szárazföldi és légihatár-ellenőrzés bizonyította, hiszen kiváló minősítést kaptunk.
Ez év szeptemberében pedig sor került a második ellenőrzésre, amely a schengeni információs rendszerrel kapcsolatos ellenőrzés volt. Itt a kezdet kezdetén Röszkén voltak gondjaink, ott nem a legjobb teljesítményt nyújtotta az ellenőrzés alá vont állomány és rendszer, de a következő napokban már Záhonyban és a repülőtéren ezt a hibát sikerült javítani. Ugyanakkor több olyan körülmény is befolyásolta ennek a rendszernek a hatékonyságát, működését, amit egyrészt képzéssel, másrészt pedig a szoftverszállító céggel történt folyamatos konzultálással sikerült javítani, és amikor három hét múlva - a minisztérium kérésének megfelelően - újra visszajött a bizottság, akkor már nem talált semmilyen problémát, javítottunk mindent, amit kellett.
Ilyen problémák voltak, minthogy a különleges karaktereket a szoftver nem kezelte például, de azt is tudni kell, hogy az első röszkei, most nem nevezném kudarcnak, de gyengébb teljesítménynek mindenképpen, ott például öt napunk volt a szoftvertelepítés és az ellenőrzés között az állomány felkészítésére. Kétszer voltak közben szolgálatban a kollégák.
Tehát ebbe objektív okok is belejátszottak, és természetesen én azt is szoktam mondani, hogy belejátszott az is, hogy néhányan egy kicsit talán kényelmesebbre vették a helyzetet, mint ahogyan kellett volna, de úgy gondolom, hogy időben jött az a pofon, amit ott kaptunk.
A schengeni felkészülés érdekében nagyon komoly fejlesztéseket hajtottunk végre, hogy teljesíteni tudjuk a követelményeket. Ilyen fejlesztésre több mint 24 milliárd forint állt rendelkezésre. Meggyőződésem, hogy ezt a 24 milliárd forintot a határőrség jól használta fel, látványosan használta fel, ebből több mint 8 milliárd forintot fordítottunk objektum-beruházásokra, új objektumok építésére, illetve a régiek korszerűsítésére. Most azt tudom jelenteni, hogy Záhonytól Hercegszántóig a külső határon minden objektumunk új vagy felújított, illetve a horvát határszakaszon a drávaszabolcsi kirendeltséget áthelyeztük Siklósra, felújítottuk az objektumot, illetve a pécsi igazgatóságunkon a bevetési egység objektumát szintén felújítottuk.
Miután Horvátországgal úgy számolunk, hogy az elkövetkezendő néhány éven belül remélhetőleg az Európai Unió tagja lesz, később a schengeni térség tagja is, ezért ott különösebb beruházást nem tartottunk indokoltnak és célszerűnek.
30
31. FE (Béndek)
Ugyanakkor azt is el tudom mondani, hogy látványosan megváltozott a határőrség, nemcsak az objektumaiban, hanem megváltozott az egyenruházatában, hiszen 2001 júniusától már kék egyenruhát visel az állomány. Megváltozott a technikájában, közel ezer darab új gépjárművet rendszeresítettünk, a régieket kivontuk, a határőrség gépjárműparkjának 51 százaléka megújult, és megteremtettük a közúti járőrszolgálat rendszerét és ehhez a gépjárműparkot. A terepjáró-gépjárműparkot lecseréltük, kényszer-szállítóeszközöket állítottunk rendszerbe, amelyek mindenfajta emberi jogi szervezet elvárásainak megfelelnek. Nagyon nagy pénzeket fordítottunk informatikai fejlesztésre, teljesen lecseréltük az informatikai eszközeinket, adatátviteli utakat bővítettünk. A határőrség állománya már az EDR-rádiórendszeren keresztül hajtja végre a forgalmazást. Tehát azt gondolom, hogy óriási eredményeket tudunk felmutatni. Természetesen ezeknek az eredményeknek csak akkor van látszata a külső szemlélő számára talán kevésbé érzékelhetően, ha az állomány képzésére is odafigyeltünk. Ez megtörtént. Nagyon sok pénzt fordítottunk nyelvképzésre és általános szakmai képzésre. Külön speciális tanfolyamokat hajtottunk végre gépjármű-szakértői, okmányszakértői területen, ezzel értünk el olyan eredményt, ami az Európai Unióban is egyedülállónak mondható.
Ugyanakkor nagyon komoly energiát fordítottunk a nemzetközi kapcsolati rendszerünkre, ennek a fejlesztésére. '93 óta a magyar határőrség a házigazdája és az egész kitalálója a nemzetközi határrendészeti konferenciának. Itt minden évben negyven-ötven országból érkeznek szakértők és vezetők a konferenciára. A jövő évi konferencia témája az integrált határigazgatás lesz, ez az Európai Unióban a FRONTEX ügynökség keretében kiemelt jelentőség és feladat, és nagyon sok helyen foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Úgy gondolom, hogy az állományunk felkészültségét, illetve a határőrség nemzetközi szerepét mutatja az, hogy ide negyven-ötven országból eljönnek és fontosnak tartják, másrészt pedig az, hogy Dél-Afrikától Indonéziáig megjelentünk már, ahol több szakértővel előadásokat tartottunk, illetve volt szerencsénk nekünk is az indonéz parlamenti delegációt fogadni, akik a határigazgatás iránt érdeklődtek.
Valamennyi olyan, FRONTEX által szervezett akcióban, munkacsoportokban részt veszünk, amely a Magyar Köztársaság területét vagy a Magyar Köztársaságot érintheti. Egyedüli kivétel a FRONTEX által szervezett munkacsoportok üléséből, amin nem veszünk részt, ez a tengeri határokkal kapcsolatos kérdéskör, miután egy szerencsés helyzetből adódóan Magyarországnak nincsenek tengeri határai.
Azt hiszem, amellett, hogy a szervezet fejlődött, nagyon sok szervezeti átalakítást is kellett csinálni, hogy le tudjuk követni egyrészt azokat a változásokat, amelyeket az Európai Unió igényelt, másrészt a helyzethez megfelelően igazítani tudjuk a szervezetet. Ugyanakkor azt is jelentenem kell, hogy ezeket a fejlesztéseket soha nem követte költségvetési támogatás, tehát a szervezet folyamatosan alulfinanszírozott volt, és több esetben kellett olyan szervezet-átalakítást végrehajtanunk, amelyeknek nem szakmai, hanem költségvetési okai voltak.
Az eredményeknek két okát látom. Az egyik oka, hogy az állomány fegyelmezett és kötelességtudó, a másik ok pedig az ember iránti figyelmesség, gondoskodás, a jó munkahelyi légkör. Azt gondolom, hogy ezek rendkívül fontosak voltak, hogy ez a szervezet hatékonyan tudjon működni. Ugyanakkor külső források között szeretném megemlíteni azt a politikai bizalmat, társadalmi támogatást, amit kaptunk egyrészt a pártoktól, civil szervezetektől, önkormányzatoktól, összességében a lakosságtól, hisz ennek a szervezetnek a tevékenységét mindig bizalom övezte. Azt gondolom, hogy ez számunkra óriási erőt adott és lehetőséget, hogy a szervezet dolgaival, feladataival tudjunk foglalkozni, és úgy gondolom, hogy ez nagy szerencse is volt a szervezet számára, ugyanúgy, ahogy nagy szerencse volt, hogy a Schengen-alapból ilyen fejlesztéseket tudott végrehajtani.
Az elmúlt két év másik jelentős feladata volt a schengeni csatlakozásra történő felkészülés mellett a rendőrséggel történő integráció megtervezése. Szeretném kiemelni, hogy a határőrség vezetése soha nem volt integrációellenes. Úgy gondolom, hogy bennünket mindig a reális helyzetértékelés jellemzett, én mindig is ezt mondtam, és ezt mondom most is. Ennek a történelmi szükségszerűségnek be kellett következnie, hisz a határszakaszunk 51 százaléka most schengeni belső határrá válik pár napon belül. Másrészt itt van Románia egy 440 kilométeres uniós határral, ami néhány éven belül schengeni határrá válik. Ez újra ki fog esni. Majd jön Horvátország uniós csatlakozása és Schengen-csatlakozása. Tehát ha reálisak vagyunk, lehet, hogy öt-hat éven belül eljutunk oda, hogy az ukrán és a szerb határszakasz lesz a szárazföldön külső határ, ami 350 kilométer összesen, a repülőtér és a mohácsi nemzetközi hajókikötő. Tehát ebben a várható helyzetben egyértelmű volt, hogy ezt az utat kell majd követni. Másrészt a két szervezet között a feladatok sok tekintetben párhuzamosak, esetenként azonosak voltak.
Mi erre tudatosan készítettük föl a határőrséget, hisz folyamatosan kértük azt, hogy a határőrség által végrehajtott feladatokhoz a jogszabályi változások történjenek meg, és legyen egyre jobban szélesítve a határőrség feladat- és hatásköre. Erre jó példa például a bűnügyi terület, ahol nem öt bűncselekményben vagyunk már nyomozó hatóság, hanem tízben, vagy a közúti közlekedési szabályokkal kapcsolatos felhatalmazásunk. Csak egy példát hadd mondjak. Ebben az évben eddig 57 millió forintot szabtunk ki büntetésként a közúti közlekedés szabályait megsértőkkel szemben. Ebben nagyon sok az olyan kamion, amelynek a vezetője nem tartja be a pihenésre vonatkozó szabályokat. Valamennyien tudjuk, hogy egy-egy kamion milyen rettenetes baleseteket tud okozni, amikor elalszanak. Tehát azt gondolom, hogy jó irányba mentek a dolgok.
Közös munkabizottságok alakultak, dolgozták ki az integrált szervezet feladatait, dolgait. Nagy eredménynek mondom azt, hogy aki az állományunkból a rendőrség keretében dolgozni akart, azoknak helyet tudtunk mindenütt biztosítani. Erre volt egy politikai kötelezettségvállalás is. Ez megtörtént. Tehát csak azok válnak ki a szervezetből, akik nem akarnak a rendőrség keretében dolgozni, akik nyugállományba akarnak vonulni, más szervezethez akarnak átmenni, vagy éppen a polgári életben keresik a jövőjüket. Úgy gondolom, ez egy óriási eredmény.
A másik, ami nagyon fontos feladat, jelen pillanatban zajlik, ez a vagyon teljes körű átadása a rendőrség részére. Közös leltározó bizottságok vannak, mindenütt közösen nézik meg a különböző eszközöket, anyagokat, közösen hajtjuk végre a leltározást, és így kerül át a rendőrség vagyonába a határőrség teljes vagyona. Természetesen a leltározás előtt voltak selejtezések. Azok az eszközök, amelyek a rendőrségnek nem kellettek, és fel lettek ajánlva, selejtezésre kerültek, és a törvényi szabályoknak megfelelően értékesítettük őket. Voltak olyan eszközeink, amelyeket nem selejteztünk, ilyenek a gépjárművek. A nyáron a polgárőrség részére 50 darab Niva gépkocsi lett átadva, mikrobuszok és egy hajó, ami szintén kivonásra került volna a rendszerből, de átadtuk a polgárőrségnek, mert ők még tudják használni. De egyébként a teljes vagyon a rendőrség vagyona lesz.
Azt gondolom, hogy az elkövetkezendő időszakban a határrendészeti feladatokkal foglalkozó állomány megközelítőleg mintegy 7,5 ezer fő lesz, emellett ehhez hozzá kell adnunk a gazdasági területen dolgozó kollegákat, és még a bűnügyi területen, akik dolgoznak, az is közel 400 fő bűnügyi állományú a határőrségnél, ezek döntő többsége is a rendőrség bűnügyi szolgálatának állományába kerül. Tehát azt gondolom, hogy amilyen szervezet összerakásra került, annak a személyi feltételeit a határőrség megfelelően tudta biztosítani, és ennek a létszámnak elegendőnek kell lenni, hogy egy hatékony és biztonságos határellenőrzés valósuljon meg.
40.
PÉ 41 (Béndek)
Azt gondolom, hogy összességében az, hogy a Határőrség megszűnik, ez nem jelenti azt, hogy a határrendészet eltűnne, a határrendészeti feladatok megmaradnak. Az integrált rendőrség keretében a határrendészeti szolgálat továbbra is képes lesz hatékonyan kezelni a határrendészeti feladatokat, és nem látok olyan okot, ami miatt itt különösebben valakinek kiabálni kellene, hogy ég a ház. Természetesen lesz itt még csiszolgatnivaló az új szervezetben, hiszen rendőrkapitányok, főkapitányok is irányítanak határrendészeti szerveket, meg kell tanulni egymás szakmáját, a határőrnek a rendőrségi feladatokat, a rendőröknek a határ- és idegenrendészeti feladatokat. Ez a jövő egyik nagy feladata lesz, hogy az állományt hogyan tudjuk ezekre a feladatokra a lehető legrövidebb időn belül felkészíteni.
A jövő nagy kihívásai közül szeretnék kiemelni néhányat. Feladatot természetesen nem szeretnék említeni, miután január 1-jétől nekem ezekre ráhatásom nincs, másrészt pedig nem gondolom, hogy kompetenciám lenne másoknak feladatot meghatározni, de a figyelmet azért szeretném felhívni. Ilyen az új határrendészeti szolgálati ág tevékenységének a megszervezése. Azt hiszem, hogy ez nagy figyelmet kell, hogy kapjon, miután egységes bűnügyi terület jön létre, hogy megfelelő bűnügyi támogatást kapjon a járőrszolgálat, a határrendészeti szolgálat. Tehát miután az irányítási rendszer is változik, azt gondolom, hogy néhány hónap alatt ennek be kell állnia, addig, amíg a nagy migrációs nyomás be nem következik. Veszélyek vannak, hiszen ukrán viszonylatban megnövekedett a harmadik országok állampolgárainak tiltott határátlépése, itt kiemelném a szomáliaiakat, elsősorban bangladesiek jönnek, grúzok, és nagy figyelmet kell fordítani a szerb határszakaszunkra, itt most Koszovó helyzetével kapcsolatban is. Itt száz százalékos növekedésünk van az elmúlt évhez viszonyítva, és még nem tudjuk, hogy Koszovóban milyen hatást vált ki az elkövetkezendő néhány nap, és milyen mozgást generál, de erre mindenképpen kiemelt figyelmet kell fordítani.
Másrészt amire szeretném felhívni a figyelmet, a schengeni értékelő munkabizottság október 25-26-ai ülésén elfogadta, hogy a határellenőrzést érintő jelentős szervezeti változásokat be kell jelenteni, és ezeket a helyszínen kívánja majd ellenőrizni. Tehát ezt a szervezeti változást is be kell majd jelenteni, és a várható ellenőrzés március körül jöhet, hiszen a repülőterek csak márciusban, illetve a nyári menetrend-változással állnak át a schengeni ellenőrzési rendszerre.
Úgy gondolom, hogy fel kell készülni mindenképpen a belső határokon a határellenőrzés visszaállítására. Azért is fel kell készülnünk, mert Ausztria Svájccal közösen rendezi a labdarúgó EB-t, és valószínűnek tartom, hogy Ausztria be fog vezetni határellenőrzést, vissza fogja állítani, ezt nagyon szorosan össze kell hangolni a szomszédokkal. Ez nekünk azért is fontos, mert Ukrajna is résztvevője ennek a labdarúgó Európa-bajnokságnak, és ezért az ukrán határszakaszra is figyelnünk kell, figyelni kell a szlovák határszakaszra, és azt gondolom, hogy ezt egy nagy nemzetközi együttműködés keretében kell rendezni, hogy milyen szűrőrendszert, hogyan működtessünk, hol, hogyan lesz visszaállítva a határellenőrzés az osztrákok részéről, Magyarország vissza kíván-e állítani bármifajta határellenőrzést ebben a térségben. Előkészületi munkálatok folynak, de a konkrétumokat majd a rendőrség, illetve a határrendészet vezetőjének kell a jövő évben a lehető legkorábban megoldani.
A másik, amire fel kell készülnünk: Románia Schengen-tagsága és Horvátország európai uniós és schengeni tagsága. Függetlenül attól, hogy az EU olyan nagy bővítéseket most már nem tervez, látjuk, hogy a nyilatkozatokból valószínűleg ez következik, de mindenképpen, ha valaki uniós tag, akkor abból előbb-utóbb Schengen-tag is lesz, tehát nekünk mindenképpen kezelni kell majd a román viszonylatot és kezelni kell a horvát viszonylatot.
Befejezésül engedjék meg nekem, hogy köszönetet mondjak a bizottságnak, a bizottság valamennyi tagjának, hogy a Határőrség munkáját folyamatosan támogatták, a Határőrség munkája iránt érdeklődtek. Szeretném megköszönni azt a politikai bizalmat, amiben a Határőrség dolgozhatott, nyugodtan, és a feladataira koncentrálhatott. Azt hiszem, hogy a rendőrség egy becsületes, a feladatok és a hivatás iránt elkötelezett állományt fog kapni, ami remélem, hogy a felkészítést követően az ország javára fog szolgálni. Ez meggyőződésem is egyébként, hogy tovább kell hogy erősítse ebben az országban a közrendet és közbiztonságot, annál is inkább, mert valamennyi határőr január 1-jétől rendőr lesz, azokkal a feladatokkal, jogosítványokkal, amely a Magyar Köztársaság rendőrségének a törvényekben meg van határozva. Én ettől azt várom, hogy egy hatékonyabb közrend, közbiztonság szavatolása jön létre ebből az integrált szervezetből, és biztos vagyok benne, hogy a kollégáim helyt fognak állni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és amennyiben kérdések vannak, természetesen állok rendelkezésre.
ELNÖK: Köszönöm szépen altábornagy úr tájékoztatóját. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy ki kíván kérdést feltenni, hozzászólni. Azt kérem, hogy egyben tegyük meg a kérdéseket, hozzászólásokat. Mécs Imre képviselő úr!
MÉCS IMRE (MSZP): Hozzászólni szeretnék.
ELNÖK: Megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak.
MÉCS IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Bizonyos fokig meghatódtam, mert a kezdetektől kezdve, a Magyar Köztársaság első kormányának megalakulása és az első szabad parlamentjének megalakulása óta tagja vagyok a honvédelmi bizottságnak, és a honvédelem részét képezte a Határőrség kettős szerepében, amiről altábornagy úr is beszélt, hogy részben a fegyveres erők része volt, részben egy speciális rendészeti szerv volt, amelynek mind a két szerepe megváltozik jelenleg az egységesülő Európa keretében. Új feladatok, új kihívások vannak, de úgy gondolom, hogy a régi hagyományok közül a nagyszámú nemes hagyományt tovább kell vinni, és most, hogy rendészeti szervvé válik, rendőrséggel integrált feladatokat fognak ellátni, úgy gondolom, hogy kölcsönösen hatással lehet a két testület egymásra, és mindazokat a - hogy így mondjam - jó tulajdonságokat, szokásokat és testületi szellemet, amit önök kialakítottak, azokat eredményesen tovább lehet vinni egy új formában.
Úgy gondolom, hogy az egész ország magasabb osztályba lépett, amikor a rendszerváltás megkezdődött, nem gondoltuk azt, ahogy ennyire ütemesen, ennyire hamar megvalósulnak az álmaink, és az álmok hétköznapokká váltak. Tehát ma már az európai uniós tagság nem egy álmot jelent, nem ideákat jelent, hanem napi valóságot jelent. A kis problémák felnagyítódnak, de ugyanakkor az ország hihetetlenül sokat kapott ezzel. Ezen belül Magyarország, amelynek a XX. századi történelme rendkívül tragikus, Magyarország lélegzethez jutott, és a szabad országok együttműködésében jobban megtalálhatja önmagát.
El kell mondanom azt is, hogy sok minden eszembe jutott, amikor ebbe az épületbe léptem. Egyrészt 16 éves kisdiákként itt voltam lelki gyakorlaton valamikor, másrészt a Határőrség '56 előtt az Államvédelmi Hatóság keretébe tartozott, és voltak az úgynevezett kék ávósok, akik a belső karhatalmat és az igazi csúnya ávót jelentették, és voltak a zöld ávósok. És hogy mennyire tudtak az emberek disztingválni, arra egy példát mondok el, ne haragudjanak, hogy ezt előhozom. 1956. október 23-án, este 9 órakor a Bródy Sándor utcában a Rádió előtt álltam, több ezer társammal követelve, hogy a 16 pontunkat beolvassák, és mellettem két zöld ávós kiskatona állt.
50
51. FE (Mécs)
Teljesen beilleszkedtek a tömegbe, senki nem rosszallotta, hogy ott vannak. Hozzánk tartoztak, ugyanúgy, ahogy az oda kivezényelt katonai egységek később átadták a fegyvereiket, a rendőrök is átadták, vagy volt, aki ott részt vett a forradalmi eseményekben. Tehát úgy gondolom, hogy azok a tevékenységek, amelyek nincsenek még kellően feltárva, amit a határőrség tett annak érdekében, hogy megakadályozza azt a tömegemigrációt, ami akkor történt, több mint 700 ezer ember hagyta el az országot, ezek is azt jelentik, hogy a határőrök és a határőrségnek a személyi állománya azért a néppel, a közösségért érzett mindig is, a kritikus helyzetekben pedig tudta, hogy mit kellett tennie.
Ugyanígy volt a rendszerváltáskor is, amiről tábornok úr már beszélt. Úgy gondolom, hogy ha bölcsen, helyesen viselkednek, akkor határőrök, de hozzá kell tennem, hogy az akkori kormányfő és az akkori politikai vezetés is támogatta ezt, hiszen akkor már tárgyalásokat folytattunk mi, a korábbi rendszer, ellenzék és a hatalom birtokosai. Ez a XX. századi történelmünknek egy nagyon jelentős eseménye, amikor - vértelenül, tárgyalásos úton egy pofon elcsattanása nélkül óriási dolog volt ez - sikerült a rendszerváltást megoldani, és lám most eljutottunk oda, hogy schengeni tagok leszünk, és akiben van képesség és hajlam Magyarországon, az mind tudja ezt használni, és reméljük, hogy mind többen lesznek.
Azt kívánom önöknek személy szerint is, meg úgy gondolom, hogy mások nevében is, hogy ezt az integrálódást ne úgy fogják fel, hogy önöket beolvasztják valahová, itt egy egyesülésről van szó. Azt a szellemiséget, testületi szellemiséget, amelyet önök kialakítottak, vigyék tovább, és ez kölcsönösen előnyös lesz a rendőrség ügyében.
Még egy személyes emléket hadd mondjak el. Mikor a rendszerváltást szerveztük vagy csináltuk, akkor együtt ebédeltem a svájci ügyvédi kamara elnökével. Kérdeztem, hogy hát hogy van ott a határőrség megoldva. Mondták, hogy minden kanton, ha van neki határa, akkor azt a határt védi. Mondom: Nincs egy központi? Nincs, ez a svájci szellemmel nem fér össze, bár - mondta - a svájci kormány elkészíttetett egy tervtanulmányt, hogy egy központi rendőri szervet állítana föl, amely összefogná a kantonrendőrségeket. Annyira elborzadtak, mikor elkészült a tanulmány, hogy visszavonták a parlament elől a javaslatot. Tehát most egy kicsit mi eljutottunk ide, hogy erősen regionális lesz, a helyi önkormányzatokkal sokkal nagyobb együttműködésben kell működni, de mégis valahogy a közös hazáért és egy közös nagyobb, tágabb hazáért kell majd működniük. Kérem, hogy legyenek erősek, és minden erejükkel úgy, mint eddig is támogassák ezt a mi országunkat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nyitray Andrásé a szó.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Én azokat a tiszteletköröket nem szeretném megfutni, amit megtett már Mécs Imre képviselőtársam. Azt hiszem, hogy tábornok úr, államtitkár úr anélkül is tudja, hogy milyen érzelmekkel viseltetünk a határőrség iránt. Én bizonyos ambivalenciáimat soha nem titkoltam, és ezt most is szeretném még, ha úgy tetszik, búcsúzóul megerősíteni. Némiképpen aggódom amiatt, hogy a határőrséget, ezt a fogalmat, hogy határőrizet, mintha máris zárójelbe tennénk, és úgy teszünk, mintha ez egy történelmi fogalommá avult volna, miközben amit Béndek tábornok úr is elmondott, egyáltalán nem múlta még idejét a határvédelem, a határőrizet mint nagyon fontos és nemcsak a szó hangulatának, hanem a tartalmának megfelelő fönntartása, bizonyos értelemben bizonyos határszakaszon a megerősítése sem.
A kérdésemet egyben a jelenlévő politikai erőt képviselő vagy a politikai főhatalmat képviselő szakállamtitkár úrnak címzem. Én személy szerint, de gondolom, a bizottság egésze nagyon szívesen venné egy olyan részletes, minden részletre kiterjedő tanulmány megküldését, amiből kitűnik az, hogy azokon a határszakaszokon, én speciel Bács-Kiskun megyei vagyok, tehát a szerbiai határszakaszt már csak rendészeti szempontból kellene vigyázni, semmi más dolga nem lenne senkinek, azt hiszem nem mondható el, sőt a Koszovóra való utalás ezt még tovább erősíti, és nem kell ahhoz Koszovó se, hogy ott mindig legyenek és még sokáig legyenek gondok, tehát hogy ezek a dolgok hogyan fognak a jövőben történni. Hallottunk itt már olyat, hogy ezt is összevonják azzal, meg amazt is emezzel, mert akkor majd lesz is határvadász alakulat meg nem is lesz, meg hozzák. Szóval nekem egyelőre ez a dolog nem tűnik igazán kiforrottnak és főleg nem tűnik olyannak, ami világossá tenné mondjuk a felelősség rendszerét, kihez mi tartozik, bizonyos események bekövetkezte esetén mi fog történni, mert mint ahogy a háborúra is föl kell készülni, és az készül föl jól a háborúra, aki békét szeretne, pontosabban aki békét szeretne, az azért készül a háborúra, hogy ne legyen háború.
Azt hiszem, itt a határőrségnél is a legfontosabb az, hogy nehogy itt már azt gondolja bárki is és délibábos rózsaszín álmaink legyenek, hogy azzal, hogy az 50 százaléka a határainknak Schengen-belső lesz, ettől aztán most már nem is kell nagyon odafigyelni, hogy ki jön-megy ebben az országban. Dehogynem kell, nagyon is kell, mutatja az osztrákoknak a szerintem hisztérikus reagálása, akik már most vissza akarják állítani a határvédelmet. Mi még föl se számoltuk, de ők már visszaállítják. A következő kérdésem, hogy vajon nem kerül-e majd sokkal többe adott esetben egy visszaállítás, rekonstrukció, mint amennyi megtakarítás származik abból, amit most vélelmezünk. Jobban nem szeretném kifejteni, azt hiszem, mindenki érti, hogy mire gondolok.
A harmadik, és ez tényleg szinte csak a dohogás szintje a részemről, én mind a mai napig nem tudom azt elfogadni és nem értem annak a magyarázatát, hogy miért kellett a határőrség szolgálati jelzéseit is visszavonni és megszüntetni, és tulajdonképpen rendőr egyenruhába öltöztetni úgy minden határőrt, hogy legalább a paroli színével, ahogy ezt régen mondták, vagy valamiféle extra jelzéssel meg ne lennének különböztetve, akik határőrizeti feladatokat vagy hogy korszerűen fejezzem ki magam, határrendészeti feladatokat látnak el, dacára annak, hogy rendőrök.
Hallottam számomra kissé komikusnak tűnő megoldásokról, és nem éppen dicsőséges ugyan a történelmi hivatkozás az '56 előtti helyzetre, de ha már szóbahozta itt Mécs úr, miért ne tehetném meg én is. Nem hiszem, hogy abból bármi baj származna, és főleg nem egy demokratikus társadalomban, ha egy központi rendészeti szerv két legfontosabb szolgálati ága között ilyen értelemben bizonyos differencia megmaradt volna. Egyszerűen nem találok rá logikus és értelmes magyarázatot. Abban biztos vagyok, hogy ezt a határőrök, akik határőrökből lesznek rendőrök, nagyon jó néven vették volna, mert ez egy gesztus is lett volna egyúttal, hogy nem temetjük el Cézárt kellő idővel azelőtt, mielőtt el kellene temetni. Szerintem a határvédelem, a határőrizet soha meg nem szűnő feladat addig, amíg szuverén államok léteznek Európában és a világon. Azt hiszem, hogy nincs közöttünk olyan, aki azt hinné, hogy akár az unokáink is megérik azt, hogy olyan mértékben szűnjenek meg az országok szuverén országok lenni, hogy semmiféle határőrizetre nincs szükség.
Záró gondolatként szintén visszautalok Mécs úr első néhány mondatára, hogy a honvédelemnek a határvédelem akkor is integráns része, ha mindenféle szómágiával, a rendészet kiemelésével és az őrizet, határvédelem, határőrizet lefojtásával megpróbáljuk ezt a dolgot egy kicsit zárójelbe tenni. Nem hiszem azt, hogy megengedhetnénk magunknak azt a luxust hosszútávon sem, hogy lemondjunk arról, hogy a határőrizetet, a határvédelmet ne tekintsük a honvédelem nagyon-nagyon fontos részének, főleg a mai világban.
60.
PÉ 61 (Nyitray)
Én a magam részéről is külön örömömet fejezem ki, hogy idejöhettünk, és nem mondom, hogy elköszönhetünk, de remélem, hogy később is találkozni fogunk, ha egy kicsit más színű és másféle egyenruhában is lesznek, de a feladat és az ügy iránti elkötelezettségük nem fog változni, és ehhez nagyon sok szerencsét kívánok, és reményeim szerint, ha tudunk, segítünk azokon a dolgokon, amire Béndek úr nagyon tapintatosan, éppen hogy utalt, de nyilván mindannyian tudjuk, hogy vannak most is, és valószínűleg lesznek is olyan megoldandó feladatok, amelyek az integráció nemcsak a pozitív, hanem a negatív hatásaiból is adódnak. De ne legyünk ünneprontóak, most annyiban, hogy én is megköszönöm mindannyiunk nevében az eddigi munkájukat, és drukkolok azért, hogy a Határőrség ne egy történelmi fogalom legyen, hanem egy valóságos tartalommal, a honvédelem valódi tartalmával is megegyező tevékenységként maradjon meg mindannyiunk szívében is, és a gyakorlatában is. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen Nyitray András képviselő úr hozzászólását. Mielőtt továbbadnám a szót, hadd fűzzek hozzá annyit, hogy a bizottsági ülést megelőző szemlén altábornagy úr azt a tájékoztatást adta - talán éppen Gál képviselő úr kérdésére -, hogy mivel az egyenruhacsere nem régen zajlott le, és 3 milliárd forintba került, ezek az egyenruhák, amelyek a Határőrség állománya részére most rendszeresítve vannak, ezek megmaradnak, hiszen nem vagyunk olyan gazdag ország, hogy most a szervezeti integrációra tekintettel ezeket a határőrök, illetőleg 2008. január 1-jétől majd a rendőrök, a rendőr-határőrök levessék, és egy új egyenruhát kapjanak vagy kérjenek, hiszen ezek általuk kiválasztott, bölcsen eldöntött, jól eldöntött egyenruhák, és reméljük, hogy ezeket hordják.
Az persze más kérdés, hogy jó lenne, ha utána is lehetne egyfajta megkülönböztetés, azzal én magam is teljesen egyetértek.
Azt ígértem, hogy továbbadom a szót. Ki kíván szólni? Simon Miklós képviselő úr!
DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A keleti végek képviselőjeként szeretnék köszönetet mondani a Határőrségnek, a szabolcsi és a keleti részek közbiztonságának javításában tett munkálkodásáért. A helyzet az, hogy közelről szemléltem azokat a dolgokat, amelyeket évente, kétévente a tábornok úr előadott a parlamentben bizottsági meghallgatás keretében, és azt kell mondanom, hogy akár az önkormányzatokkal, akár az emberekkel, a lakosokkal a Határőrség együttműködése egészen más volt, mint a rendőrségé. Ilyen tekintetben már többször szót emeltünk azért, hogy azok az értékek, amelyeket a Határőrség felhalmozott az elmúlt évtizedek során, az megmaradjon a rendőrség kötelékében.
Mi azért emeltünk szót többször, hogy a kormány figyeljen ezekre az értékekre. Összességében azt kell mondanom - és nem akarok ünneprontó lenni -, hogy van mit tanulni a Határőrségtől, és nagy tisztelettel kérjük államtitkár urat, hogy gondoskodjanak arról, hogy ezek az értékek a rendőrség kötelékében megmaradjanak, és az a lakossággal való együttműködési készség és szolidaritás, az megnyilvánuljon a rendőrök esetében is, ami nálunk, jelesül a határőröknél mindennapi dolog volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gál Zoltán képviselő úré a szó.
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, természetes dolog, hogy ennek az ülésnek a hangulatát befolyásolja vagy alakítja pontosabban az a közös döntésünk, ami január 1-jével bekövetkezik. Én érzelmileg teljes mértékben csatlakozni tudok, talán van némi alapom is rá, azokhoz, akik ezt a hangulatot emelték ki a hozzászólásukban. Nem akarom éppen emiatt tovább részletezni vagy megerősíteni itt az elhangzottakat, egy dolgot szeretnék kiemelni, ami szerintem borzasztóan lényeges volt ennek az összességében mégis kedvező helyzetnek a kialakításában, és amit a tábornok úr is hangsúlyozott történeti és szakmapolitikai felvezetésében, hogy sikerült egyfajta folyamatosságot szakmai és politikai értelemben is e területen biztosítani. Ez hallatlanul kedvező volt mindnyájunk számára, és azt hiszem, hogy kedvező volt a Határőrség állománya számára is.
Egyetlenegy dolgot szeretnék csak, már itt a hangulatra utalva, megemlíteni, amit Nyitray képviselő úr mondott, ez, hogy a Határőrség és a határőrizet nem tűnhet el, mint fogalom, mint tevékenység. Egy darabig nem tűnhet el, de bízunk benne, hogy egyszer el fog tűnni, mert nem lesz, amit védeni kell, a szó szoros értelmében nem lesz, és természetesen, ahogy Simon képviselő úr mondta, nagyon nagy felelőssége van itt Kelet-Magyarországon az új szervezetnek, de ha jól tudom - vagy valahol olvastam -, Románia kezét-lábát töri jelen pillanatban, hogy belépjen a schengeni egyezménybe, be kell lépnie, mint európai uniós tag, és akkor megint új helyzet van.
Tehát arra kell berendezkednünk, hogy ez a változás folyamatos lesz, és jó lenne, ha ennek a mikénti lebonyolításában, a megoldások kialakításában fenn tudnánk tartani azt a folyamatosságot, amit e tekintetben eddig sikerült.
Még egy általános megjegyzés. Ez megint összefügg a hangulattal. Természetesen mindenki egyet kell hogy értsen azzal, ami itt is, és korábban is elhangzott, hogy azt a kultúrát, hagyományt, amit a Határőrség kialakított, hordozott, hordoz, azt meg kell őrizni. Ezzel egyetértek. De emellé mindig oda kell tenni, hogy egységes rendőrséget kell csinálni. Tehát ezt az összerakást és azon belül mutatkozó szükségképpeni differenciáltságot lehetőleg egészségesen kell összerakni, és egységes szervként és szervezetként, egységes szervezeti kultúrával rendelkező szervezetet kell létrehozni. Nem fog menni, tisztelt bizottság természetesen ez egyik napról a másikra, de azt hiszem, hogy mindnyájunk közös érdeke, hogy néhány éven belül ez az egységes, tényleg a két szervezeti kultúra jó vonásait összegező szervezet létrejöjjön, mert egyébként akkor menthetetlenül a hatékonyság fogja a kárát látni.
70
71. FE (Gál)
Tehát támogatván minden olyan megjegyzést, felvetést, törekvést, ami úgynevezett hagyományőrzéssel jeleníti meg a határőrség történetének a megjelenítését, valóban a lakossággal való kapcsolati kultúráját, annak persze a rászorultságát is, mindjárt hozzáteszem, meg kell őrizni, de a cél az lehet, hogy egységes rendőrség jöjjön létre, amelynek egy nagyon fontos, kiemelt szolgálati ága a határrendészet.
Végezetül két kérdésem lenne részben az államtitkár úrhoz, részben a tábornok úrhoz. Van-e kép, van-e szám pontosabban most december 13-án, hogy a határőrség állományából hányan vállalják vagy nem vállalják az egységes rendőrséghez való átmenetet? Azt örömmel üdvözöljük, azt hiszem, mindnyájan, ez közös törekvésünk volt, hogy mindenkinek kell hogy helye legyen, de természetesen a döntést mindenki maga hozza meg. Van-e erre vonatkozólag adat? De én nem látom ezt innét, az a gond. (Elnök: Megadja az államtitkár úr a választ.) De nem, ezek a számok, ezek az alapszámok, amik ott vannak. Én most azt szeretném tudni, hogy miután már nyilván megindultak a beszélgetések az állománnyal, van-e erre vonatkozólag konkrét szám.
A másik pedig, ezt kifejezetten az államtitkár úrtól szeretném kérdezni, hogy ez a schengeni csatlakozás vagy bekövetkezés, pontosabban tényleg történelmi jelentőségű esemény, hogyan ünnepeljük ezt mi magyarok. Hozzám legalábbis azon túl, hogy mint az Országgyűlés volt elnöke ebben a minőségemben kaptam egy meghívót Hegyeshalomra 22-én 10 és 12 között, ezen kívül mint képviselő, mint a Honvédelmi és rendészeti bizottság tagja, semmit nem tudok arról - lehet, hogy az én hibám -, hogy hogyan ünnepli az ország ezt az eseményt. Hogyan lehetne ezt az eseményt tényleg közösen csinálni? Most politikai értelemben mondom, mert ez tényleg közös. Van-e a kormányzatnak valamifajta elképzelése erre, mert a dolog szerencsére közel van már? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csampa Zsolt!
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak szeretnék egy pici pontosítást tenni. Remélem, hogy képviselőtársamnál csak egy nyelvbotlás volt azzal kapcsolatban, hogy a határőrség és a határrendészet majd egy idő múlva törlődik. Azt gondolom, hogy ha belegondolunk csak az őskorba, már ott is védték a saját jogokat, és ha belegondolunk abba, hogy bár Európai Unióról beszélünk, ahogy Nyitray képviselőtársam is beszélt, de Európai Unión belül is szuverén államokról beszélünk, köztársaságról, a Magyar Köztársaságról beszélünk. Addig, amíg alkotmány van, amíg határok vannak, úgy gondolom, hogy a határőrizet, illetve a határigazgatás, ez a szó nem kerülhető ki. Bízom benne, hogy ez csak egy nyelvbotlás volt képviselőtársam részéről. (Dr. Gál Zoltán: Nem akarok szakmai vitába bonyolódni, de tudnék.) Azt gondolom, hogy szakmailag lehet azt is, lehet ezt is, de alapjáraton azt gondolom, és per pillanat persze természetesen egy részről mondhatjuk úgy, hogy örülünk, mert végül is csatlakozunk Schengenhez, más részéről persze természetesen a másik szemünk egy picit sír, mert egy olyan ágazat per pillanat valamilyen szinten olvad bele egy másik ágazatba, ahol nem tudjuk, hogy milyen jövőkép vár rájuk. Ez a bizonytalanság azért valahol altábornagy úr bevezetőjében is mindenféleképpen megfogalmazódott, bár hozzáteszem, hogy a politikai támogatás a jövőben is él az ágazat részére, hogy bármilyen gond, probléma van, azt gondolom, a bizottság ajtaja, kapuja mindig is nyitva áll, illetve a telefonokat is föl fogjuk venni.
Még egy olyan kérdésem lenne, altábornagy úr megfogalmazta azt, hogy az átadás-átvételek a leltárral kapcsolatban elindultak. Körülbelül lehet-e tudni valamilyen számot, hogy mi az, ami átkerül már összegszerűen körülbelül a rendőrség leltárába? Persze ingó, ingóságokról is beszélünk. Majd államtitkár urat szeretném megkérdezni csak azért, hogy véletlenül se unatkozzon itt az ülésen, hogy azokon a területeken, ahol mondjuk megszűnik a határőrizet, illetve levonulunk róla, ezekre az ingatlanokra hasznosításra majd hogyan és miképp gondol a tárca per pillanat, mert itt azért voltak kőkeményen felújítások, ahogy itt a bevezetőben hallottunk, ezek pénzek. Remélem, és abban bízom, hogy nem elherdáljuk ezeket az ingatlanokat, hanem valamilyen szinten hasznosítani fogjuk, főleg ha csak az osztrák részről nézzük, ha az Eb-re esetleg kérik az osztrákok, hogy mi is állítsunk vissza egyfajta határőrizetet, akkor persze természetesen, még itt van nagyon a bevezetése a kapuban, de hosszabb távon mi a tárca elképzelése. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még más hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ha nem, akkor engedjék meg, hogy én is összefoglaljam a véleményemet, mielőtt majd megadom a szót altábornagy úrnak, illetőleg tábornok úrnak vagy államtitkár úrnak.
Nehéz újat mondani, mert az ember utoljára szól hozzá a bizottság tagjai közül, de mégis engedjenek meg nekem két megjegyzést. Egyrészt utalok az 1998-2002 közötti időszakra, amikor a Belügyminisztérium egyik vezetőjeként nagyobb rálátásom volt a határőrség munkájára. Két momentumot emelek ki, amikor a határőrség kiválóan helyt állt. Az egyik emlékezetem szerint 1999, délszláv válság akkori szakasza a jugoszláv bombázások idején, illetőleg annak következtében kialakult helyzetben a határőrség a nemzetbiztonsági kabinet döntésének maradéktalan érvényt szerezve kiválóan ellátta feladatát. Hadd emeljem ki a részletek nélkül, 2001. szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államokat ért brutális terrortámadás után szintén a nemzetbiztonsági kabinet döntése alapján a magyar határőrség hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon mindenki biztonságban érezhette magát. Ezt a két momentumot, ezt a két eseményt a schengeni csatlakozásra meg az uniós feladatokra való felkészülés mellett azért is említettem, mert ezek kritikus pillanatok voltak, amikor megmutatkozhatott, hogy a szervezet ezekben a nehéz pillanatokban hogy tud helytállni. Én úgy gondolom, azt tapasztaltam, hogy a határőrség kiválóan teljesített ezekben a nehéz szituációkban.
A másik, amit szeretnék elmondani, az az, mindenkiben bujkál többféle érzés is, és ha még hozzávesszük a genius locit, a hely szellemét, hogy nemcsak a Határőrség Országos Parancsnokságán vagyunk, hanem egy kápolnában vagyunk. Ez a Manréza épület, a jezsuiták rendházának a kápolnája, ahol most ülünk, nem tudom, talán sok mindenki nem is tudja.
Igen, két érzés van az emberben, egyrészt végtelenül boldog vagyok, hogy az ország elért ahhoz, hogy 2007. december 21-én eltűnnek a határok ezekben a viszonylatokban, amiről altábornagy úr beszélt. Ha visszagondolok, mondjuk 20 évvel ezelőtt nem is hittem volna, hogy ez bekövetkezhet, egyébként sok mindennel együtt, amit szintén nem hittem volna mondjuk még 20 évvel ezelőtt, hogy előfordulhat. Ezt egy nagyon nagy eredménynek tartom, az ország eredményének tartom, közös sikernek, amiben a határőrségnek múlhatatlan érdemei vannak.
Egyetértek Gál Zoltán képviselőtársammal abban, hogy e tekintetben szerencsés országnak mondhatjuk magunkat, mert itt az elődök munkájára építkezve születtek meg az eredmények. Tehát nem kezdődött a nulláról, hogy kormányváltás után a nulláról kellett kezdeni, hanem folyt egyfajta építkezés, amelyet tábornok úr kitűnően fölvázolt, nem ismételném meg. Úgy gondolom, hogy ennek kell folytatódnia a jövőben is. Most egy fontos állomáshoz érkeztünk, de nem a végállomáshoz érkeztünk, ezt szeretném hangsúlyozni. Tehát a feladatok folytatódnak. Úgy gondolom, hogy az ország számít a határőrökre, függetlenül attól, hogy milyen egyenruhában lesznek, az ország számít a határőrökre, és azt a fajta magas presztízst, ami a társadalomban mutatkozik a határőrség iránt, úgy gondolom, hogy tovább lehet növelni ebben az új szervezetben is.
Hadd emeljem ki azt is, hogy amikor a tárgyalások folytak tavasszal az integráció kérdésében, és valljuk be, nem könnyű politikai feltételek között, hiszen nagyon nagy fokú bizalmatlanság volt akkor is jelen a parlamenti pártok között, de mégis úgy gondoltuk, hogy az ország érdekét ez a döntés szolgálja. Az ország érdekében meg a határőrök érdekében javasoltuk vagy kértük mi azt, feltételként támasztottuk, hogy valamennyi határőrnek legyen helye az új szervezetben, aki szeretne szolgálni. Örülök annak, hogy ez a feltétel megvalósult.
Úgy gondolom, hogy az is nagyon fontos, hogy a Honvédelmi bizottság, a magyar parlament január 1-jét követően is figyelemmel fogja kísérni az új szervezet munkáját, hiszen a mi alkotmányos feladatunk, a parlament alkotmányos feladata, hogy a működési feltételeket biztosítsuk. Azt tudom ígérni, hogy ennek a feladatunknak eleget fogunk tenni, a jövőt illetően is a Honvédelmi és rendészeti bizottság vigyázó szemeit a rendőrségre veti, figyelemmel kíséri, segíti a munkáját. Abban bízunk, hogy ebben az új szervezeti egységben is, az új szervezeti keretek között is azok az értékek, amelyek a határőrségre jellemzőek voltak, meg fognak jelenni. Azt is meg merem fogalmazni, hogy az a helyzet fog bekövetkezni, hogy ez a kiegyenlítődés - mert a két szervezet integrációja egyfajta kiegyenlítődést jelent - akként valósul meg, hogy a rendőrség fejlődik föl e tekintetben a határőrség színvonalára. Azt szeretném, ha ez következne be.
Tisztelt Honvédelmi és Rendészeti Bizottság! Végezetül a magam részéről és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja nevében szeretném köszönetemet és hálámat kifejezni a magyar határőrség személyi állománya, parancsnoki kara, altábornagy úr felé az ország érdekében végzett szolgálatukért. Ezt abban a reményben teszem, hogy ez a szolgálat a jövőben is az új szervezeti keretek között ugyanilyen színvonalon folytatódik. Köszönöm szépen.
Megadom a szót altábornagy úrnak, ha kíván reagálni az elhangzottakra, illetőleg kérdések válaszolására államtitkár úrnak.
DR. PIROS ATTILA szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Most sokkal többet tudok mondani, mint korábban, a tervezés időszakában, mert közben volt néhány jogszabályváltozás. Már nemcsak a szervezetről tudok beszámolni, hogy igen, amit az egyik korábbi dián láttunk a prezentáció kapcsán, hogy a schengeni külső, a horvát, a szerb, a román és az ukrán határszakaszunk, amely az Európai Unió, a schengeni övezetnek a 15 százalékát jelenti, ott igen, nem szűnik meg a határőrség. A határőrizet megmarad, és a rendőrségi törvény módosításakor a rendőrség háromszintű felépítésében, amely az országos szervet jelenti, területi szinten mindannyian tudjuk, hogy a megyei rendőr-főkapitányságot kellett megtartanunk, és helyi szinten a rendőrkapitányságok mellett megjelennek a határrendészeti kirendeltségek. A rendőrségi törvény tartalmazza helyi szervként a határrendészeti kirendeltséget.
29 - és itt válaszolnék Csampa képviselő úrnak, amit a tábornok úr említett - a felújított objektumok száma, ezekben azt kell mondanom, hogy gyakorlatilag semmiféle változás nem fog bekövetkezni január 1-jétől szervezetben, személyi állományban, technikában, technológiában a mostaniakhoz képest. Ezt jelenti a differenciált szakmai integráció, tehát mindazon érintett megyékben az irányítás középső foka változik meg, amit a megyei szervet fenntartva, kötelezettséget kellett vállalnunk a megyei rendőr-főkapitányságok, a megye szervezeti struktúra fenntartásában, így tudtuk kialakítani.
Tehát az ott dolgozó kollégáknak igazából az a változása, hogy a határrendészeti kirendeltségvezető, aki egy kicsivel feljebb lesz sorolva egy Hszt.-módosítás alkalmával, nem helyi osztályvezetői, hanem egy új főosztályvezetői szintet hozunk be, csak és kizárólag helyi szervnél, ez lesz a változás, hogy nem az igazgató, hanem a megyei rendőr-főkapitány irányítása alá fog kerülni.
Szervezetben megyei szinten, a schengeni külsős megyék esetében külön határrendészeti szolgálatvezetőt állítunk be, aki határrendészeti osztályt, illetve idegenrendészeti osztályt vezet, és az Országos Rendőr-főkapitányságon az egyenrangú szolgálati ágak jellegéből, ami kialakult a végleges struktúrában, a bűnügyi, a közrendvédelmi, a közlekedésrendészeti, az igazgatásrendészeti szolgálati ágat fémjelző főosztályok mellé integrálódik, egyébként a magyar rendőrség közbiztonsági főigazgatója irányításával a határrendészeti főosztály. Tehát ez a fajta szakmai önállóság, szakmai elkülönülés megmarad.
Amiről korábban nem tudtam beszélni, de most már azért talán köztudott, hogy nemcsak szervezetileg próbáltuk meg összeilleszteni, és a szakmai továbbélést, a szakmaiságot biztosítani, ahol szükséges, és a kék fémjelzett Schengen belsős határvonalon a szlovák, az osztrák és a szlovén határviszonylatban ez a fajta szervezeti önállóság így nem valósul meg, a differenciáltság itt azt jelenti, hogy a 18 ma még működő határrendészeti kirendeltség helyett ugyanezen a területen illetékességgel bíró 21 rendőrkapitányság, akinek az illetékességi területe csatlakozik az államhatárhoz, és Csornát is beleértve, ott a ma meglévő rendőrkapitányság szervezeti struktúrája egy kötelező elemmel bővül ki, ez pedig a határrendészeti és közbiztonsági osztály. Hiszen elhangzott, hogy nekünk biztosítani kell azt a képességet, amely esetlegesen a határőrizeti tevékenység visszaállításához szükséges.
Amiről korábban talán nem beszélhettem volna, az az, hogy amiért itt is szeretném megköszönni valamennyi képviselő és frakció támogatását, hogy a Hszt. módosításával befogadta azt a módosító javaslatot, amely a nyugdíj-újramegállapítás kiegészítéseként jelentkezett, hogy a helyi és területi szerveken a pályáztatási rendszert fel tudjuk oldani eseti alkalommal január 31-éig, hogy biztosítsuk az átmenetet. Így már be tudok számolni arról, hogy jelenleg az Országos Rendőr-főkapitányság közbiztonsági főigazgatója korábban határőr-tábornok volt. És ha ránézünk erre a térképre, akkor azt láthatjuk, hogy Baranya megye rendőr-főkapitánya határőr-tábornok volt, Bács megye rendőr-főkapitánya határőr-tábornok volt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye rendőr-főkapitánya határőr-tábornok volt, és Ferihegyen január 1-jével az integráció kapcsán két szervezet van jelen: a budapesti határőr-igazgatóság, illetve a Reptérbiztonsági Szolgálatnak az integráció kapcsán létrejövő 650 főt számláló Ferihegyi Reptéri Igazgatóságnak is a parancsnoka most megelőlegezem név nélkül, de határőr-tábornokká lesz. Tehát szervezetileg és személyi állományban, vezetési szinten is megpróbáltuk ezt a fajta, nem azt mondom, hogy könnyű feladatot, de természetesen ezzel is fémjelezni, hogy nemcsak szervezetben, hanem személyekben gondolkodunk. Nemcsak vezetőkről szól a történet, hogy valóban a 45 ezer fős rendőrségben valamennyi határőr kollégát, tisztet, tiszthelyettest, zászlóst, köztisztviselőt, közalkalmazottat, aki kíván tovább dolgozni, azzal a tudattal, hogy megbillen a rendszerünk, a schengeni belső határvonalon a rendőrkapitányságokon sokkal nagyobb lesz a járőrsűrűség, és ha most a Veszprém megyei képviselő urat idézem, akkor azt kell mondanom, hogy igen, ebből Veszprém semmit nem fog megérezni, de egyébként Szombathely, Győr-Moson-Sopron megye, Komárom, Nógrád, Balassagyarmat egészen jól fel fog ebben menni. Erre mondom azt, hogy igen, kell egy legalább három-négy éves átmeneti, amíg ez szépen ki fog egyenlítődni. Ebben szeretném jelezni, hogy igen, figyelnünk kell arra, hogy a szervezetben ma mindenkit el tudunk munkával látni úgy, hogy visszük ezt az átbillenést. Azt mondtam a kollégáknak, nem titok, hogy júniusban szeretnénk először hozzányúlni a szervezeti állománytáblához, hiszen júniusban körülbelül ezer fővel fog bővülni a magyar rendőrség létszáma. Ez nem más, mint egyébként a rendészeti szakközépiskolák kibocsátó ünnepsége. Valamennyinek az összlétszáma, 923-an kezdték meg a második évfolyamot, hogy mennyien fogják befejezni, azt nem tudom még előre pontosan, és a Rendőrtiszti Főiskola végzett hallgatói állományát kell még ebben a rendszerben természetesen elhelyezni. Erre mondtam, hogy igen, ezt a fajta differenciáltságból adódó bizonyosképpen felbomlást körülbelül 2-3 év alatt tudjuk helyrebillenteni, hogy ne történjen meg a belső megyék kiüresítése.
A hagyományok vonatkozásában: tehát a törvényben is írtunk határrendészeti kirendeltséget, az egyenruha többször felmerült. A rendőrség egyenruhája is ugyanolyan kék, mint a határőrök egyenruhája, és itt az építkezés folyamatára szeretnék visszautalni. Igen, mindig elmondtam, hogy a 2000. év volt az az időpont, amikor jelentős változások indultak meg, elő volt készítve az integráció már akkor is. A képzés, az egyenruhaváltás, de szervezeti szinten a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal például fémjelezte ezeket a változásokat, amelyekre tábornok úr is utalt, hogy előremutató volt.
Az egyenruha egy kardinális kérdésként jelenik meg. A jogszabály úgy fog szólni, hogy átmenetileg 2010. december 31-éig tervezzük - vagy 2011-ig, ebben még nincs teljesen döntés -, kihordási időket kell figyelembe venni, beszerzési időket. Igen, a határőrség egyenruhájában nem lesz változás, nem vagyunk olyan gazdagok, egyik környező ország se volt olyan gazdag, hogy átcseréljük az egyenruhát, de nagyon nem is kell. De jelzem: igen, a téli egyenruha vonatkozásában gondjaink vannak, a rendőrségnél bőrdzsekik vannak rendszeresítve, míg a határőrségnek ez a fajta rendőrségi bőrdzsekije nincsen, és a szitált feliratokat, ami a "Határőrség" feliratot tartalmazza, nem fogjuk kidobni, olyan rendőrök lesznek, akiknek lesz egy ilyen feliratuk. De ha az osztrák csendőrautó még a mai napig is elmegy, három és fél év után az integráció kapcsán, akkor ezt mi is meg fogjuk tenni. Az egyenruhán azt a jelzést kimondottan beírtam a jogszabályba, ami a tábornok úr jobb oldalán látható, a névkitűző fölött, szó szerint megnéztem, hogy az pontosan micsoda, hogy a viselése mint egyfajta, ha kell, akkor lehetőség legyen arra, hogy megkülönböztetés legyen benne.
Amire Gál képviselő úr utalt, abba az irányba kell menni, hogy a közlekedési rendőr is egy közlekedési szolgálati ág beosztottja, a bűnügyi rendőr is egy szolgálati ág beosztottja, az igazgatásrendészeti rendőr is egy szolgálati ág beosztottja, tehát azért hosszú távon ezeket a dolgokat tartanunk kell.
Felmerült még egy kérdés Nyitray képviselő úr által, a határvadász századok léte vagy nem léte. Léteznek, létezni is fognak. Sehol nem lettek megszüntetve, ellenben bevetési szolgálat címén vannak tovább élesztve a Határőrség bevetési alosztályaival, és ahol van a megyei rendőr-főkapitányságnak hasonló jellegű szolgálati csoportosítása, ilyenek például a bevetési alosztályok.
90
91. FE (Piros)
Tehát úgy hisszük, hogy ezt a nagy átalakulást, amely természetesen érzelmi dolgoktól nem mentes, racionális, előkészített, hosszú távú előkészítési folyamatok is voltak benne, ezeknek az első, illetve nagy megnyilvánulása megtörténik. Én is tudom, és én is mindig jelzem, hogy nincs vége a folyamatnak, egy nagy állomáshoz érkezünk január 1-jével, de folyamatos kontrolling kell, folyamatos javítás kell, folyamatos értékelés kell, elemzés kell ahhoz, hogy ez a 45 ezres integrált rendőrség egy-két éven belül teljesen összecsiszolódjon úgy is, hogy természetesen az akkori működő határrendészeti kirendeltségek tevékenysége a mostanihoz képest semmiféle változást nem fog hordozni.
Schengeni csatlakozásra meghívások. Ismereteim szerint a Miniszterelnöki Hivatal szervezi, tervezi a Schengen-csatlakozások ünnepségét, ami az én ismereteim szerint nemzetközi, tehát a környező országok képviselőivel, vezetőivel és döntően és alapvetően Sopron térségében, Hegyeshalom térségében vannak tervezve 19-től, 20-tól kezdődően szinte folyamatosan.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kíván-e szólni?
Dr. Béndek József reflexiói az elhangzottakra
DR. BÉNDEK JÓZSEF, a Határőrség országos parancsnoka: Igen. Kérdésként hangzott el, hogy hány fő távozik a szervezetből. Jelenlegi ismereteink szerint, még most vannak pontosítás alatt az adatok, de körülbelül 570 fő határőr. Közel 10800-ból 570-en távoznak. Ezek egy jelentős része az, akinek a szolgálati ideje megvan és szolgálati nyugállományba vonulhat, és természetesen vannak emellett olyanok, akik másképp képzelik el az életüket, vagy éppen 30 fő van olyan, aki egészségügyi okok miatt távozik. Tehát azt tudom jelenteni, hogy körülbelül 10200 fő az, aki a magyar rendőrség kötelékében fogja folytatni az életét. Mindenkinek lett felajánlva beosztás, természetesen sokan vannak, akiknek nem ugyanaz a beosztás, esetleg alacsonyabb beosztás, vagy nem ugyanaz a munkakör lett felajánlva, a helyzetnek megfelelően, de az állomány ilyen módon vállalta a továbbszolgálatot. Azt gondolom, hogy ez nagyon megnyugtató szám, hogy ennyien továbbmennek a rendőrség kötelékébe.
Az más kérdés, amiről szakállamtitkár úr is szólt, hogy sokszor felmerült az egyenruha, az ékítmények kérdése, hogy a zöld váll-lapot megtarthatják-e. Ezek érzelmi kötődések. Egy idő után hogyan lesz egységes ez a rendőrség... Azt gondolom, hogy ha a közlekedési rendőr fehér derékszíjat viselhet, és senkinek nem szúr szemet, akkor lehetne, ha a kormányőrségnél piros, akkor miért ne lehetne. Azt gondolom, hogy ezeket majd jogszabály lerendezi, megfelelő szintű döntés kell rövid időn belül, hogy akkor hogyan legyen ez a kérdés. Azt gondolom, hogy egy idő után majd nem lesz ennek jelentősége, tehát ahhoz néhány évnek el kell telnie, hogy ez elveszítse a jelentőségét.
A másik. Hadd próbáljam kiegészíteni szakállamtitkár úrnak a schengeni ünnepségekkel kapcsolatos válaszát. 20-án 23 órakor lesz Hegyeshalomban egy központi ünnepség. Az én ismereteim szerint miniszterelnök úr részt vesz ezen az ünnepségen, igazságügyi és rendészeti miniszter úr, külügyminiszter asszony, tehát ott lesz egy ilyen központi ünnepség 23 órakor, miután éjfélkor indul. 23 órától, ha jól emlékszem, 01.30-ig van tervezve. Az Európai Unió még központilag szervez ilyen ünnepséget, az pedig 22-én van, ha jól emlékszem, délelőtt 10 órakor egy kétórás valami, de ott a szomszédokkal. Meg van határozva, hogy északtól egészen Szlovéniáig melyik ponton melyik országok tartanak ünnepséget. Sopronban 20-án 14 órakor egy osztrák-magyar-szlovák rendőrzenekari találkozó meg a polgármesteri találkozó lesz, de azt azért szeretném jelenteni, hogy talán nincs olyan település a határ mentén, ahol ne lenne ünnepség. Tehát minden város, falu polgármestere, akinek határszakasza van, a túloldalon partnertelepülés van, ott mindenütt lesznek ünnepségek, hosszabb-rövidebb ünnepségek, de mindenütt lesznek, tehát erre készülünk.
Ami a vagyont illeti, Csampa képviselő úr kérdezte. Közel 80 milliárdos vagyont adunk át a rendőrségnek. Azt gondolom, hogy ez óriási pénz és ingatlan és technika, ami benne van. Hogy az ingatlanokkal mi lesz? Lesznek, amelyek felszabadulnak természetesen. A jövő év egyik feladata, amiről már a rendőrség vezetőivel is beszéltünk, az, hogy megvizsgálják azokat az objektumokat, hogy hol lehet az állományt összevonni és egy objektumba elhelyezni. Teljesen értelmetlen dolgok alakulnak ki. Vannak olyan településeink, ahol kirendeltség van, új kirendeltség, de van rendőrőrs is. Tehát ezeket össze kell vonni, a kirendeltségek jó állapotban vannak a külső határon, egy helyre kell őket elhelyezni, egy szolgálattal, egy rádiórendszerrel, hisz mindenki a magyar rendőrség tagja, a magyar rendőrség feladatait hajtja végre, semmi nem indokolja, hogy külön legyen. Tehát ezeket össze kell vonni. A jövő év első felében ezek a felmérések megtörténnek, és meg kell csinálni a költözést. Természetesen ennek költségei vannak, amit gondolom, a rendőrség vezetői remélnek, hogy valahogy a költségvetés majd támogatja őket.
Röviden ennyit szerettem volna mondani. Még mielőtt visszaadnám a szót elnök úrnak, szeretném megköszönni azt a támogatást a bizottságnak, amit az én nyolcéves, több mint nyolcéves országos parancsnoki munkámhoz nyújtott. Végig éreztem a támogatást, és nagyon köszönöm, akármilyen kormány volt éppen hatalmon, a határőrség felé mindig pozitívan viszonyult a bizottság, akár Honvédelmi bizottság volt, ahonnét egyszer már elköszöntem, utána visszaköszöntünk, most megint elköszönünk, és azt hiszem, ez az utolsó ilyen elköszönésünk, nekem mindenképpen, de azt gondolom, hogy most úgy tűnik, hogy a szervezetnek is. Ebből az alkalomból, hogy most úgy tűnik, hogy teljesen el kell köszönnünk, mindenkinek a helyére készítettem egy kis emléktárgyat, egy "Nyitott határokért" emlékplakettet. Ezzel szeretnénk kifejezni azt a közös munkát, amivel sikerült odáig eljutnunk, hogy ez az ország a Schengen-térség teljes jogú tagja lesz és az 51 százalékos határszakaszon már nem lesz ilyen jellegű határellenőrzés, tehát teljesen szabaddá válik a mozgás a képviselő uraknak is meg mindenki magyar állampolgárnak és uniós állampolgárnak. Köszönöm szépen.
100.
PÉ 101
ELNÖK: Köszönöm szépen, altábornagy úr. Tisztelt Bizottság! Most pedig szeretném ismertetni a bizottság határozatát, amelyet szó szerint fogok felolvasni.
A bizottsági határozat ismertetése
"Köszönetnyilvánítás a Határőrség személyi állományának. A Magyar Köztársaság Határőrségének személyi állománya több évtizedes áldozatos munkájával kivívta magának a tiszteletet és megbecsülését. Működésének legutóbbi évtizede az uniós felkészülés, a fejlesztés, technológiai, szervezeti átalakítás, a komplex határellenőrzési rendszer kialakítása jegyében telt el. Tevékenysége mind a nemzeti, mind a közösségi biztonsági követelményeknek maradéktalanul megfelelt, és nemcsak az Unió, hanem a szakma nemzetközi elismerését is kivívta.
A Határőrség a nemzet szolgálatában vállalt feladatait és hazánk uniós csatlakozását elősegítő küldetését kiválóan teljesítette, mely a történetének legjelentősebb állomásához érkezett. A közös munka évtizedei során a Határőrség olyan közösséggé formálódott, ahol meghatározó értékeknek számított a bajtársiasság, a szakmai tudás, a teljesítmény, az egymást segítő szolidaritás.
Az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottsága ezúton nyilvánítja ki elismerését és köszönetét a Határőrség országos parancsnoki karának és személyi állománya minden egyes tagjának. Köszönet a férfias munkáért, a haza szolgálatáért, a korszerű határrendészet megteremtéséért, a teljes jogú schengeni tagság elősegítéséért.
Az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottsága egyben kifejezi a jövőre vonatkozó jókívánságát. Határrendészet továbbra is lesz, önök a rendőrség szervezetében egy új, önálló szolgálati ágként fognak tovább szolgálni. Kívánjuk, hogy jelenlétükkel, szolgálati kultúrájukkal, hagyományaikkal gyarapítsák az integrált rendőrség immár közös értékeit. Folytassák eredményes munkájukat a schengeni övezet teljes jogú tagjaként, az uniós határbiztonság garantálásában, a nemzetközi és belső együttműködés fejlesztésében. Ápolják és emlékezzenek a határőr hagyományokra a rendőrség szervezetén belül is.
Budapest, 2007. december 13."
Köszönöm szépen, és felkérem Béndek altábornagy urat a csapatzászlón a szalag elhelyezésére. Kérem a bizottság tagjait, hogy szíveskedjenek felállni! (A jelen lévők felállnak. - Dr. Kontrát Károly és dr. Gál Zoltán a határőr csapatzászlóra felkötik a bizottság emlékszalagját.)
Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Most pedig a határőr hősök kopjafájának megkoszorúzása következik. Kérem a bizottság tagjait és meghívott vendégeinket, hogy együtt tegyük ezt meg. Köszönöm szépen. Az ülést bezárom. (A bizottság tagjai és a jelenlévők az udvaron megkoszorúzzák a határőr hősök kopjafáját.)
(Az ülés végének időpontja: 11 óra 56 perc)
Dr. Kontrát Károly
a bizottság tagja
Jegyzőkönyvvezető: Földi Erika és Pavlánszky Éva