1. Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
2. Egyebek

 

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Dr. Lázár János (Fidesz), a bizottság elnöke

Keleti György (MSZP), a bizottság alelnöke
Ecsődi László (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Rába László (MSZP)
Tóth Károly (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP)
Dr. Molnár Lajos (SZDSZ)

Helyettesítési megbízást adott

Karsai Péter (MDF) dr. Lázár Jánosnak (Fidesz)
Dr. Gál Zoltán (MSZP) Rába Lászlónak (MSZP)
Laboda Gábor (MSZP) Katanics Sándor (MSZP)
Tóth Gábor (Fidesz) megérkezéséig Csampa Zsoltnak (Fidesz)

A bizottság titkársága részéről

Laban János főtanácsadó, a bizottság titkára

Dr. Nagy Zoltán, a bizottság munkatársa

Meghívottak részéről

Hozzászóló

Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt

Résztvevő

Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Piros Attila szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)

(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 31 perc)

Elnöki bevezető, a napirend elfogadása

DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok. Tisztelettel és megkülönböztetett szeretettel köszöntöm a Honvédelmi és rendészeti bizottság 2008. február 18-i, rendkívüli ülésén megjelent képviselőtársaimat. Szeretném a határozatképességet megállapítani és a helyettesítéseket jelezni képviselőtársaim számára. Először is: Gál Zoltán képviselő urat fogja helyettesíteni Rába László képviselő úr. Tóth Gábor képviselő urat Csampa Zsolt képviselő úr, Laboda Gábort Katanics Sándor; Karsai Péter alelnök úr később érkezik, megérkezéséig magam fogom helyettesíteni, tehát a bizottság határozatképes.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel köszöntöm Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt urat. A mai bizottsági ülésünkre azért kerül sor, mert a mai bizottsági ülésen kell a miniszterjelölt úr kinevezés előtti meghallgatását értékelnünk. Erre az egy napirendi pontra teszek javaslatot. Kérdezem, hogy a napirendi pontokkal kapcsolatban van-e kérdés, észrevétel. (Senki sem jelentkezik.)

Amennyiben nincs, szavazásra teszem föl az előterjesztést. Aki a miniszterjelölti meghallgatással és egyéb napirendi pont megtárgyalásával egyetért, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangúlag fogadtuk el a napirendet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom az ülés minden kedves résztvevőjét, hogy a január 1-jén hatályba lépett házszabály-módosítás kiegészítette a Házszabály a plenáris és bizottsági ülések képi közvetítéséről szóló, 3. számú mellékletét egy új elemmel. Eszerint zártláncú rendszeren keresztül kerülnek közvetítésre a kinevezésekkel kapcsolatos nyilvános bizottsági meghallgatások. Ez az oka annak, hogy ebben a tárgyalóban tartjuk a mai ülésünket, a megszokottól eltérő körülmények közepette. Reméljük, hogy előbb-utóbb a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésterme is alkalmas lesz ilyen, zártláncú közvetítések bonyolítására, különösképpen, ha ilyen gyorsan cserélődnek a miniszterek, akkor erre szükség lesz.

Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása

Most, a napirend és a határozatképesség megállapítása után tisztelt képviselőtársaimnak javaslom, hogy az 1. napirendi pontot tárgyaljuk meg. A házbizottsági állásfoglalás alapján azt javaslom, hogy először a miniszterjelölt úr rövid bemutatkozása, szakmai elképzeléseinek fölvázolása kerüljön sorra, ezt követően pedig képviselőtársaimnak lehetőségük nyílik kérdések megfogalmazására, vélemények megalkotására, és e kör után pedig nyílt szavazással döntünk miniszterjelölt úr alkalmasságát illetően. Parancsoljon, miniszterjelölt úr!

Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt bevezetője

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! Hölgyeim és Uraim! Nagy megtiszteltetés, hogy a Honvédelmi és rendészeti bizottság előtt röviden ismertethetem elgondolásaimat.

Számomra is - ahogy az önök számára is - nyilván meglepetés volt a miniszterelnök jelölése. Eddigi életutam látszólag távol áll a rendészeti kérdésektől. Azért mondtam azt, hogy látszólag, mert ha visszatekintek a pályámra, két dolgot legalább látok. Egyrészt azt, hogy pénzügyminisztériumi vezetőként - államtitkárként, miniszterként - közvetlenül volt dolgom az egyik legnagyobb rendészeti szervezettel, a Vám- és Pénzügyőrség tevékenységével, másrészt szintén a pénzügyekben dolgozva kellett szinte nap mint nap a rendészet elsősorban pénzügyi, költségvetési kérdéseivel foglalkoznom; szinte minden országos rendőr-főkapitánnyal is - természetes módon - kellett lennem.

Aztán az Államreform Bizottság vezetőjeként örültem annak és büszke is vagyok rá, hogy a rendőrség, határőrség integrációjában, a schengeni átállás előkészítésében közvetlenül is részt vehettem.

De van itt még egy tényező, és erre szeretném a hangsúlyt tenni. Minden munkakörömben azon dolgoztam - és ezen szeretnék dolgozni ebben az új tisztségben is -, hogy modernebbé, a XXI. századi követelményeknek megfelelővé, a társadalmi igényeket jobban kielégítővé tegyük azt a demokratikus jogállamot, amit a rendszerváltáskor létrehoztunk. Persze korábbi funkcióimban ennek elsősorban a pénzügyi, hatékonysági vonatkozásaival, az új funkcióban ennek elsősorban jogalkotási, az állami intézmények működtetésére vonatkozó összefüggéseivel lesz dolgom. És bizony, miután a rendészet ennek a minisztériumnak a hatáskörébe tartozik, lesz dolgom azzal - és ez az, amit szeretnék nagyon hangsúlyozni -, hogy a jogállam azt a demokratikus rendet, ami megítélésem szerint a szabadság rendje, következetesen építse, biztosítsa, ha kell, akkor védje meg.

Ez persze nagyon általános megállapítás lenne, ha nem tartozna hozzá néhány olyan, közvetlenebb, az én munkámban érvényesítendő súlypont, irány, ami úgy gondolom, az elmúlt évek történéseiből következik. Leginkább az, hogy meggyőződésem szerint Magyarországon a mainál kiszámíthatóbb, láthatóbb, következetesebb állami működésre van szükség, arra, hogy a szabályok - a közösen, a demokratikus intézményekben megalkotott szabályok - megszegésének világos, kiszámítható következményei legyenek. Szándékosan nem jogkövetkezményt, szankciót említettem. Következmény a legszélesebb értelemben, hogy sem az állami intézmények bármelyike, se a vállalkozások, se a polgárok ne gondolhassák úgy, hogy joguk van mérlegelni, hogy melyik szabályt érvényesítik, melyiket követik, melyiktől tekinthetnek el.

Ma, ha körbenézünk az országban, nagyon sokszor az ebből fakadó bizonytalanságot, kiszámíthatatlanság érzését látjuk. Ezen változtatni szeretnénk. Ez persze nagyon hosszú, összetett folyamat, ebben szinte minden politikai tényezőnek, állami intézménynek van dolga. Van itt jogalkotási, jogalkalmazási teendő, nem kevés; van dolga személyes kiállásnak is bizonyos kérdésekben, de a rendőrség felett, irányításáért és működéséért politikai felelősséget viselő vezetőként nyilván az a dolgom, hogy a rendőr, a rendőrség ne nézze tétlenül, ne vegye tudomásul egyetlen esetben sem a szabályok megszegését. Éljen azokkal a hatáskörökkel vagy ha úgy tetszik, tegyen eleget annak a kötelezettségének, amit a rávonatkozó törvények egyértelműen meghatároznak.

És persze világosan meg kell követelni a rendőrségtől azt, hogy maga még a polgároktól elvárhatónál is szigorúbban és következetesebben kövesse minden tekintetben a rávonatkozó jogszabályokat; az egészen kicsi és tulajdonképpen nem jelentősnek tekinthető - hogy az elmúlt napok történéseire utaljak - parkolási ügyektől egészen a legnagyobbakig.

Mindez kell ahhoz, hogy Magyarországon az emberek biztonságban érezhessék magukat, biztonságban tudhassák azt, hogy a köztársaság és a köztársaság intézményei a jog uralma alatt állva mindent megtesznek azért, hogy jogaikat minden körülmények között biztosítsák.

Ami az e politikai magatartást, irányvételt alátámasztó konkrét teendőket illeti, a rendőrség vonatkozásában a legfontosabb szervezeti kérdés az integrációs folyamat végig vitele. Itt vannak jogalkotási teendők is, és van egy sor finomhangolási teendő természetesen. Gondolok például arra, hogy a kiszolgáló, logisztikai, gazdálkodási szervezetrendszer még nem állt be arra a végső állapotra, amit az előkészítő munkák megcéloztak. Itt további ésszerűsítésre van szükség azért, hogy még inkább hasznait lehessen élvezni annak, ami az integráció legfontosabb pozitív következménye, a rendőrségnél lévő erőforrások minél nagyobb hányada szolgálja az alaptevékenységet, a rendőri munkát, minél kisebb hányadát eméssze fel ezeknek az erőforrásoknak a szervezett működtetése.

A másik ilyen súlyponti kérdés nemcsak az integrációból, hanem az elmúlt években végbement, tulajdonképpen drámainak tekinthető létszámváltozásból, az idősebb kollégák egy jó részének kiáramlásából is adódik, ez pedig a képzés. Meggyőződésem szerint, egy fiatal, a feladatok megoldására alkalmas rendőrségünk van, de ahhoz, hogy ez a fiatal állományú rendőrség valóban megfeleljen az új kihívásoknak, sokkal hatásosabb képzésre van szükség. Itt tenném hozzá, hogy éppen az elmúlt évek kiáramlására tekintettel, meggyőződésem, hogy vissza kell várnunk azokat a kollégákat, akik ilyen-olyan megfontolásból az elmúlt években, vagy akár az elmúlt évben elhagyták a rendőrséget, és ha van jogszabályi akadálya annak, hogy ők visszatérjenek, akkor ezeket a jogszabályi akadályokat szerintem el kell hárítani.

Ami a rendőrség szakmai tevékenységét illeti, a legfontosabbnak azt látom, hogy míg a legsúlyosabb bűncselekmények esetében a felderítési mutatók imponálóan jók - emberölés, súlyos testi sértés tekintetében, és ez egy nagy eredménye a rendőrség munkájának -, azoknak a borzasztó nagy számban előforduló, elsősorban vagyon elleni bűncselekményeknek az esetében - lopás, betöréses lopás, gépjárműlopás -, ami az embereket joggal izgatja, mert a mindennapi életet alapvetően befolyásolja, a felderítési mutatók meglehetősen alacsonyak. Azt várom főkapitány úrtól, aki egyébként bírja bizalmamat, hogy rövid időn belül tegyen le egy olyan programot, aminek alapján joggal bízhat abban az ország lakossága, hogy a következő esztendőkben folyamatosan, ellenőrizhetően, mérhetően javulni fognak ezeknek, a biztonságérzet szempontjából igencsak jelentős bűncselekményeknek a felderítési mutatói.

Persze az élet új kihívások elé állítja a rendőrséget. Elég az elmúlt hetek terrorgyanús cselekményeire utalni. Nyilván a rendőrségnek, bár eddig hál' istennek nem kellett ilyen típusú feladatokkal gyakran megküzdenie, be kell bizonyítania az alkalmasságát. Ha valaki a demokratikus rendet így próbálja meg aláásni, ez olyan súlyos fenyegetés az országra nézve, hogy ezzel szemben a rendőrségnek minden rendelkezésre álló erőforrással határozottan fel kell lépnie. Ismereteim szerint egyébként a rendőrség így is kezeli ezeket az ügyeket.

Fontos területe az igazságügyi és rendészeti miniszter feladatkörének a büntetés-végrehajtás. A közvélemény keveset foglalkozik ezzel, pedig hallatlan jelentőségű. Éppen most fejeződik be egy nagyon jelentős infrastrukturális fejlesztés, aminek eredményeképpen végre a börtönök telítettsége, túlzsúfoltsága érdemben mérséklődik, ez jó. Ugyanakkor éppen az elmúlt hetek nyilvánosságra került hírei arra utalnak, hogy bizony súlyos vezetési, morális problémák vannak. Reményeim szerint a cselekmények felderítése eredményeképpen inkább voltak a büntetés-végrehajtás szervezetében, de világos, hogy itt van teendő, nem is kevés, túl azon, hogy azonnal meg kell erősíteni a vezetést, a büntetés-végrehajtási szervezet morális integritását. Erre nézve egyébként intézkedési tervet dolgozott ki a szervezet, ezt a minisztérium vezetése jóváhagyta.

Azt tervezem, hogy ennek a félévnek a végéig átfogó programot dolgozzak ki a büntetés-végrehajtás fejlesztésére, ami a büntetés-végrehajtásra vonatkozó alapvető szabályok - ideértve a büntetőjogban lévő szabályokat is, például büntetési nemek - dolgától kezdve az infrastrukturális fejlesztésen keresztül a személyi állományra vonatkozó szabályok változtatásán át azt eredményezheti, hogy a büntetés-végrehajtás eredményesebben látja el a feladatait. Akiket a bíróság szabadságvesztésre ítélt, tisztességes, emberi körülmények között, és hosszú távon a visszaesés esélye nélkül tölthessék majd le büntetésüket. Úgy gondolom, számolni kell azzal, hogy a társadalomnak, ha itt eredményesebb munkát vár, a mainál többet kell költenie a büntetés-végrehajtásra.

Két kérdést szeretnék még szóba hozni. Az egyik, dolgoznak a kollégák - és ezt a munkát én nagyon fontosnak tartom, és ebben az esztendőben szeretném befejezni - egy olyan életpályára vonatkozó szabályozás kialakításán a rendészeti területen dolgozók számára, ami a modern követelmények közepette új összhangot alakít ki az e területen meglévő más munkaköröktől, a közszolgálat más területeitől eltérő, sokszor súlyosabb kockázatok, megterhelések, adott esetben az élet feláldozásának követelménye, és a társadalom által joggal elvárt magasabb teljesítményelvárások között, egyik oldalról, más oldalról pedig ehhez olyan juttatásokat, előmeneteli rendszert kapcsol, ami vonzóvá, kiszámíthatóvá teszi ezt a pályát azok számára, akik ma itt dolgoznak, és azon fiatalok számára, akiket egyébként várunk ezekre a rendészeti pályákra.

Ezen belül különösen kell figyelni a rendőrség budapesti állományára, hogy itt megteremtsük azokat a feltételeket, hogy érdemes legyen Budapesten rendőrnek lenni. Vannak erre vonatkozó konkrét terveink. Érdemi intézkedésekkel fogjuk tudni a Budapesten szolgáló rendőrkollégák lakáshoz jutását segíteni.

Végül az utolsó megjegyzés. A kormány korábbi döntése alapján folyik a munka - és ebben az évben ennek is szeretnénk a végére érni - egy átfogó rendészeti stratégia kialakítására. Ez szándékaim és reményeim szerint hosszú távra, 10-15 esztendőre határozná meg a rendészeti szervek, a kormány rendészettel kapcsolatos politikájának céljait, az ahhoz tartozó eszközöket, és természetesen az eszközökhöz szükséges erőforrások felmérését, biztosításának módját is. Ha egy ilyen stratégiát ki tudunk dolgozni - amit én egyébként a széles szakmai és azon túli közvéleménnyel, és ezen belül természetesen az Országgyűlés illetékes bizottságával is szeretnék érdemben megvitatni -, akkor lesz egy olyan sorvezető, ami reményeim szerint kormányzati ciklusokon át lehetővé teszi, hogy egy irányba és eredményesen működjenek a rendészeti szervek.

Ezért szeretnék dolgozni, ehhez kérem a bizottság támogatását. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Mielőtt megadom a szót a kérdező, illetve értékelő képviselőtársaimnak, szeretném jelezni, hogy az alkotmányügyi bizottság 11 órakor ugyanebben a teremben fogja miniszterjelölt urat meghallgatni, úgyhogy 11 óra előtt legkésőbb tíz perccel a meghallgatásnak kellő erőszakkal véget fogok vetni, illetve szavazásra fogom biztatni képviselőtársaimat annak érdekében, hogy az alkotmányügyi bizottság is időben be tudja fejezni majd a munkáját.

Az előterjesztett programhoz, illetve elképzelésekhez a kérdések, vélemények, észrevételek körét nyitjuk meg. Tehát körülbelül egy órája van a képviselőtársaimnak a hozzászólásokra, illetve a miniszterjelöltnek arra, hogy a kérdésekre válaszoljon.

Parancsoljanak! (Csampa Zsolt jelentkezik.) Csampa képviselő úr!

Kérdések, hozzászólások, reflexiók

CSAMPA ZSOLT (MDF): Köszönöm szépen. Mindig az elsőnek a legnehezebb. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nagyon szépen felvázolta itt nekünk közel fél órában, hogy mit szeretnének. Az lenne a továbbiakban a kérdésem, hogy miért nem tették 2002 óta.

És akkor fussunk neki! Ön úgy fogalmazott, hogy idősebb kollégákat visszavárnak majd a testülethez, akik elmentek. Valójában tegyük fel a költői kérdést, hogy miért mentek el. A nyugellátásról szóló törvény miatt; a kormányzat kiszámíthatatlan jövőbeni politikája; a 25 éves szolgálati nyugdíj eltörlése, megváltoztatása, módosítása, lebegtetése miatt.

Úgy fogalmaz jelölt úr, hogy dolgozunk egy életpályamodellen. Ha dolgoznak az életpályamodellen, akkor 2002 óta - mióta gyakorlatilag ön a kormány tagja is, különböző státuszokban miniszteri megbízottként is - miért nem hozták elő, miért nem csinálják? Számomra még mindig vannak olyan kérdések, amik felteszik azt a kérdést, hogy eddig - 2008-at írunk; tehát 2002-től 6 éven keresztül - mi a jó istent csináltak.

Konkrét elképzelések vannak szintén a lakásprogramról, Budapesten a rendőrök megtartásáról. Ha fölkészült valójában a miniszterjelölt úr, akkor szerintem legalább 10 olyan írásbeli kérdést visszanézett volna az elmúlt időszakból, de legalább interpelláció és kérdések formájában föltette az ellenzék, hogy Budapesten több mint 1500 rendőr hiányzik. Erre a kormányzatnak az volt a válasza, hogy nem hiányzik, itt minden rendben van. Most mégis kiderül, hogy hiányzik. 2002 óta önök miért nem tettek annak érdekében, hogy legyen rendőr Budapesten? A lakásproblémák úgyszintén miért nincsenek megoldva?

A büntetés-végrehajtásról ugyan beszélt. Mi a bizottságban körülbelül 2-3 hónappal ezelőtt erőltettünk át több olyan költségvetési módosító javaslatot, mert minden igazságügy-miniszter az elmúlt időszakban a büntetés-végrehajtásról kicsit mostohagyerekként beszélt, hogy hagyták úgy, hogy működjön, működjön, de valójában senki nem tett. Itt az állományról beszélünk.

Az, hogy börtönöket felhúzunk PPP-programban... - jelen pillanatban még egyet sem adtak át, de még egy cellát sem. Az állomány gyakorlatilag még mindig '98-as szinten van. Ha belegondolunk abba, hogy a '98 és 2002 között az Orbán-kormányban Pintér Sándor miniszter úr elindított egy folyamatot, csak kiemelve egy részt: mondjuk a robotzsaru-programot, ha folytatta volna Lamperth Mónika, akkor már talán odáig jutottunk volna, hogy a járőrautóban kis notebookon keresztül - mint az amerikai filmeken -, elképzelhető, hogy a járőr le tudná kérni az adott igazoltatott személyijét. Szóval vannak itt olyan megválaszolatlan kérdések, amire, azt gondolom, hogy számomra ez a fölvezető vagy bevezető nem kielégítő, főleg úgy, egy olyan embertől, aki az elmúlt időszakban gyakorlatilag a kormány tagja volt.

De hogy egy kicsit a napi politikát is betegyük a szakmába, az elmúlt - mondjuk úgy, hogy hetek, inkább napok eseményei - számomra mint ellenzéki számára - és tényleg általában államtitkár úr is meg tud minket ebben a kérdéskörben erősíteni - a kétharmados törvények - rendőrségi törvény - kompromisszumos javaslatait közösen gyakorlatilag ki tudtuk dolgozni. Élvezi-e ön esetleg az SZDSZ támogatását? Azt gondolom, ez kardinális kérdés egy kormányon belül, egy koalíción belül. Főleg az elmúlt nyilatkozatokra, akár Horn Gábor nyilatkozatára is mindenféleképpen utalnék.

Nem mehetek el szó nélkül akár a rendőrök egyéni felszerelése mellett. Egy félmondat erejéig miniszterjelölt úr ismételten utalt rá. Fogalmazhatok így, hogy tényleg egy sajnálatos eset történt Esztergomban: meglőttek egy rendőrt, és halálos sebet kapott. Megintcsak az egyéni felszerelésről beszélünk. 2002 óta az állomány egyéni felszerelésével kapcsolatban és a költségvetési tétellel kapcsolatban egyéb dolgok nem történtek.

A 1,5 évvel ezelőtti utcai zavargások kapcsán jöttek be azok - a mondjuk úgy - kérések 1-2 milliárd forinttal kapcsolatban, hogy egyéni védőfelszereléseket kell a REBISZ, illetve most már a reagálóerő alakulatainak beszerezni azzal kapcsolatban, hogy a tömeget tudják kezelni.

Mi van a hétköznapi rendőrrel? Mi van azzal, aki többek között Esztergomban kimegy egy családi veszekedéshez, majd sajnos utána gyakorlatilag a családjához a parancsnok kopogtat be. Azt gondolom, ezek a megválaszolatlan kérdések azok, amikor ha visszanézünk, 5,5-6 éves kormányzás... Ön azért pénzügyi területen ott volt! Ön meg szeretné erősíteni gyakorlatilag a rendőrséget pénzügyi területen. Hogyan képzeli, hogyan képzeli el ezt a kormányon belül? Mivel a Pénzügyminisztériumból jött, így azt gondolom, mindenféleképpen elég egyértelmű az, hogy a költségvetés struktúráját, helyzetét ön átlátja. Hol lát olyan kitörési pontokat, hogy több pénzt tudjunk adni, az állománynak? Hol látja azokat a kitörési pontokat, hogy akár a büntetés-végrehajtásban, akár a rendőrség irányában az állományt akár alapilletményben, akár Budapest-pótlék ügyében, éjszakai vagy nyelvpótlék ügyében meg tudjuk tartani a mostani jelenlegi állományt.

Röviden ennyi lett volna, elnök úr első körben. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszterjelölt urat illeti a szó.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm szépen, képviselő úr. A mintegy 18 perces bevezetőmben nem volt másra lehetőségem - és úgy gondolom, hogy a meghallgatásnak ez a célja -, hogy vázoljam azokat a fő irányokat, amelyek mentén a munkámat végezni szeretném. Köszönöm azt a bizalmat, hogy képviselő úr elvárná - egyébként amúgy jó lenne és én is szívesen elvárnám másoktól -, hogy mindent azonnal és tökéletesre oldjon meg egy kormány. Ha mondjuk 2002-ben minden tökéletes lett volna - és hosszan-hosszan tudnánk sorolni, hogy mi minden nem volt az -,akkor nem lenne teendő azóta sem. Az élet természetesen nem így működik.

Úgy gondolom, hogy a rendőrség fejlesztése tekintetében egy sor lépés történt 2002 óta is, és persze tömérdek teendő van. Egy ilyen bevezetőben, úgy gondolom, az a tisztességes önökkel meg a polgárokkal szemben, ha az ember arra helyezi a hangsúlyt, ahol gondot lát, ahol megváltoztatnivaló van, és nem beszél hosszan arról, hogy mi minden oldódott meg. (Tóth Gábor belép a terembe, és helyet foglal.)

Hogy mást ne mondjak, 3000 új autó van a rendőrségnél és a határőrségnél; lényegében nincs használtnak tekinthető gépjármű; hogy az Európai Unió teljes megelégedésére oldotta meg a rendőrség a schengeni átállást - óriási feladat volt -; hogy az emberölések 95 százalékát a rendőrség felderíti. Tehát van egy sor olyan pozitívum, amire úgy gondolom, együtt lehetünk büszkék. Egyébként a pozitívumok közé sorolom azt is, hogy az elmúlt 1,5-2 esztendőben a rendészeti kérdésekben a kormányoldal és az ellenzék között egy demokratikus országhoz illő együttműködés alakult ki, és ez sokat segített a jogszabályi feltételek megteremtésében.

Ami néhány konkrét kérdést illet. Természetesen bírom valamennyi kormánypárt támogatását. Megnyugtathatom a képviselő urat, hogy a PPP-konstrukcióban épült börtönök elkészültek. A tiszalöki börtönben - ha jól emlékszem az utolsó számokra - már 480 fogvatartottat elhelyeztek, hetente 80 újabb fogvatartott érkezik, egészen addig, amíg fel nem töltik a teljes létszámra. Tavaly szeptemberben adták át ezt az intézményt. A nyugat-magyarországi, szombathelyi intézet pedig március 1-jén kezdi ezt a folyamatot. Úgy gondolom, hogy miniszterként szívesen látom a bizottságot egy alkalmas időpontban valamelyik új intézményt közelről is megnézi. (Derültség.)

Ami a budapesti rendőrlétszám dolgát illeti. Ha jól értem a helyzetet, akkor két ügy van egyszerre. Az egyik: van-e elegendő rendőr Budapesten, a másik, hogy nagyon nagy a rendőrkollégák között a fluktuáció, mert túlnyomó többségük vidéki, aki szeretne mihamarabb családja közelébe, lakóhelyére visszatérni. Nekünk tehát olyan intézkedéseket kell tenni, ami őket segíti abban, hogy Budapesthez kötődjenek. Van is ilyen konkrét terv. Azt tervezzük - és néhány héten belül a szükséges rendeletet ki fogom adni -, hogy az eddigi albérleti támogatás felhasználható legyen lakásvásárlás esetén a törlesztőrészlethez nyújtott támogatásra.

Magyarán, lényegében ugyanannyi költségvetési ráfordítással ahhoz segítsük a rendőrkollégákat, hogy tartós, végleges megoldást találjanak a maguk számára, lakástulajdonhoz jussanak. Egyébként más megoldásokat is vizsgálunk, de úgy tűnik számomra, hogy ez a legésszerűbb. Ezt azért is tartom fontosnak, mert elvezet bennünket ahhoz a képviselő úr által feszegetett kérdéshez, hogy mit lehet tenni a rendőrség pénzügyi helyzetének javítása érdekében.

Nem gondolom, hogy igazságügyi és rendészeti miniszterként, még ha esetleg a rendőrkollégák körében ez népszerű is lenne, azzal álljak fel, akár a nyilvánosság előtt, akár a kormányban, hogy és akkor a családi pótlék, vagy a nyugdíj, vagy a közoktatási, vagy az egészségügyi kiadások rovására költsünk többet a rendőrségre. Lehet, hogy picit igazíthatók a különböző állami kiadások közötti arányok, de ez érdemi elmozdulást nem tesz lehetővé.

Abban viszont igenis van mozgástér, hogy a rendelkezésünkre álló nem kevés pénzt - ha nagyságrendileg jól tudom a különböző sorokon szereplő számokat, akkor itt 220 milliárd forint körüli összegről beszélünk a rendőrség tekintetében - okosabban, az alapfeladatokat jobban szolgáló módon költsük el, használjuk fel. Ezért van óriási jelentősége annak egyébként, hogy a gazdasági kiszolgáló, ellátó szervezetet és folyamatokat hogyan alakítjuk át. Erre nézve a minisztériumban kialakult program van, tanácsadók által is ellenőrzött, jól végiggondolt program, ezt kell gyors ütemben bevezetnünk azért, hogy a legmodernebb gazdálkodási módszereket alkalmazva ebből a pénzből nagyobb biztonságot lehessen teremteni a polgárok számára.

Ebben a keretben kell értelmezni azt is, hogy a rendőrségnél dolgozók, akik túlnyomórészt persze hivatásos állományúak, de vannak közöttük közalkalmazottak, lehetnek közöttük az új törvény nyomán már munka törvénykönyvének hatálya alá tartozó munkavállalók is, szóval a kollégáink számára hogyan tudunk jobb jövedelmi feltételeket biztosítani.

Első lépésként azt tervezzük, hogy a polgárokkal legközelebbi viszonyban lévő közterületi megbízottak számára hajtunk végre egy olyan pótlékemelést, ami az ő jövedelmi helyzetüket javítani fogja. Ez mintegy 2500 kolléga a rendőrségben. Erre még ezen a tavaszon sor fog kerülni, és utána fontossági sorrendben haladunk annak érdekében, hogy persze figyelemmel a gazdaság lehetőségeire, a közszféra általános jövedelememelkedési lehetőségeire, lehessen ott a jövedelmeket fejleszteni. Bocsánat, az előbb rossz terminológiát használtam; a körzeti megbízottak béréről van szó természetesen.

Úgy gondolom tehát, hogy a rendőrség számára az integrációt követően sikerült a korábbinál összességében jobb működési feltételeket teremteni. Azon dolgozunk, hogy ezt a költségvetés teherbíró-képességéhez igazodva szépen fokozatosan fejlesszük. Azt pedig ígérhetem Csampa képviselő úrnak is, hogy azokat a tapasztalatokat, amelyeket pénzügyi területen szereztem, fel fogom használni a rendőrség érdekében, és bízom benne, hogy talán hatásosabban fogom tudni azokat a természetes vitákat megvívni a pénzügyminiszterrel, amelyek kellenek ahhoz, hogy abban a költségvetési osztozkodásban, ami egy bonyolult folyamat, a rendőrség súlyának megfelelően részesedjék.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Az utolsó mondat lehet, hogy rossz hír volt a rendőrök számára.

Amit a büntetés-végrehajtási intézetekkel kapcsolatban mondott a miniszter úr, természetesen jó néven vesszük, ha vendégül lát bennünket. A kényelmetlen vagy kellemetlenkedő kérdések okán remélem, hogy csak átmeneti vendéglátásra gondolt, és nem tartósra. (Dr. Draskovics Tibor: Szíves vendéglátásra!)

Nyitray képviselő úr következik.

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Miután úgy gondolom, hogy Draskovics úr az első bemutatkozásában azért választotta ezeket a témákat, mert az idő rövidsége miatt, ami a felkészülésére biztosíttatott, ezek voltak azok, amiket alaposabban áttekintett, úgyhogy én erre tekintettel csak ezekről kérdezném.

A demokratikus jogállam megerősítése, mint vállalt cél, az rendkívül nemes. Azt hiszem, hogy nincsen közöttünk, nem is volt soha egyetlen olyan állami vezetői pozícióra jelöltként megjelent személy előttünk, aki ennek az ellenkezőjét mondta volna, tehát ez egy nagyon természetes törekvés.

Az átlátható jogérvényesítés, növekvő jogbiztonság részeként ugyancsak nagyon derűs jövőt mutatna, ha a napi gyakorlat nem azt mutatná, hogy a jogsértésekben időnként az állam és az állam szervei járnak élen, és bizonyos intézkedéseket engednek meg maguknak - elsősorban az ön korábbi munkájában a vállalkozókat mélységesen tönkretevő és lesújtó áfavisszatartásokra gondolok, de ennek a mai napig is élnek gyakorlatai.

Az APEH különösen élen jár abban, hogy a jogszabályokat a maga sajátos módján értelmezi. Önnek mint leendő igazságügyi miniszternek, szíves figyelmébe ajánlom, hogy a jogszabály-változtatások gyakorisága, a nemhogy évente, hanem most már félévenként változó, elsősorban az állampolgárokat anyagilag rendkívül hátrányosan érintő adójogszabályok változtatása a demokratikus jogállam megerősítését nem segíti, és ha ebben nagyobb határozottságot mutatna, mint az elődei, az bizonyára szimpatikussá tenné önt sokak szemében.

A rendőrséggel kapcsolatosan nagyon megütötte az én fülemet is, amikor a rendőrségtől korábban, elsősorban az elmúlt esztendőben kényszerűségből megvált rendőrtisztek, elsősorban tisztek és tapasztalt középkorú, életük delén is szakmai tapasztalataik csúcsán álló nagy számú rendőr visszatérésének a lehetőségét említette. Ez így általánosan nagyon szép, de amennyire én tudom, azok a jogszabályi keretek, amelyek ma élnek, ezt majdhogynem lehetetlenné teszik, különösen, ha valaki már nyugdíjba vonult. De ha egyébként nem vonult nyugdíjba, csak kivált a rendőrségből, oda visszatérni nem olyan egyszerű dolog. Tehát jó lenne, ha nem is azonnal, de rövidesen közzétenné a kormány az ön személye által, hogy milyen jogszabály-módosításokat kíván a lehető legsürgősebben benyújtani ennek a nemes célnak a megvalósítására. Biztosíthatom, hogy ebben az ügyben számíthat a mi segítségünkre is, ha ez netán olyan törvényhelyeket érint, ahol kétharmados törvényt kell módosítani.

A különböző, elsősorban a kisebb súlyú bűncselekmények alacsony felderítettségi fokáról tett említést, és arról, hogy ez javítandó. Ez természetesen így igaz. Ugyanakkor nem esett itt arról szó, de nem is csodálom, hiszen az előzményeit és a most kézhez kapott legfrissebb statisztikai adatokat tekintve úgy parlamentileg mindkét oldal együttesen rettenetesen át lett verve, amikor a "nulla toleranciát a közlekedésben" című derék program kapcsán az objektív felelősségre és a bírságok brutális emelésére, és közvetve a rendőrségnek az ilyen típusú szabálysértés és bűncselekmény elhárításában vállalt és korábban meglévő kötelezettségeinek nagymértékű leépítésére vonatkozó törvénycsomagot elfogadtatták velünk. Állandóan az volt a duma - már elnézést a kifejezésért! -, hogy itt olyan hihetetlen mértékben megnőttek a bűncselekmények, különös tekintettel a gyorshajtásra és még néhány kiemelt szabálysértésre, ami egyszerűen tarthatatlan, és itt drákói szigorra van szükség, és az objektív felelősséggel gyakorlatilag mindenkit megfoghatóvá kell tenni, rendőrökre már nincs is szükség, a radarokat meg ki lehet adni albérletbe. Az is megszünteti ezt a fajta kötelezettséget. Akinek autója van, bármikor számíthat rá, hogy egyszercsak kap egy határozatot, hogy fizessen 2-300 ezer forintot valamiért, amire már régen nem emlékszik, hogy ő volt-e ott vagy valaki más.

Nos én ezt az előbbihez, az átláthatóbb jogérvényesítés és jogbiztonság fokozott és államilag garantált sérelmének kategóriájába sorolom, mert ez az egész dolog végül is arról szól, hogy korábban ha valaki például gyorsan hajtott és lefotózták, akkor a rendőr mondjuk egy kilométerrel odébb vagy 500 méterrel odébb megállította és bevasalta rajta a bírságot, legalábbis közölte vele, hogy mire számíthat. Ha olyan mértékű volt a sebességtúllépés, akkor már eleve följelentették, nem fizethetett helyszínen.

Nos például ezzel a jogszabály-módosítással ezt teljesen kizárták, és mondom, ami a legsúlyosabb, mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom az előző évi statisztikai adatokat, amelyek autópályákon, egyéb utakon és egyáltalában a közlekedési balesetek alakulásáról szólnak. Egyszerűen nem igaz az, hogy 2007-ben 2006-hoz képest nőtt ezen bűncselekmények és események száma. Nem igaz! Csökkent! Ezzel szemben bennünket azzal hitegettek, azzal vertek át, hogy itt akkora baj van, hogy itt azonnal mindent meg kell változtatni. Nos remélem - ezt kérdezem öntől -, hogy kíván ebben az ügyben legalább valamiféle utólagos korrekcióra javaslatot tenni.

Végül utoljára, de nem utolsósorban ezt a kedvenc, színes kavicsot, ami érdekes módon mindig valami nemzeti ünnep vagy valami nagyobb, ellenzéki indíttatású akciót megelőzően szokott fölröppenni, ezek a különböző terrorgyanúk, hogy itt robbantgatnak, ott szórnak, port küldenek. Nem sorolom.

Meg a Szlovákiából érkezett jelentések arra lehet számítani, hogy majd idejönnek mindenféle importált terroristák, akik majd megzavarnak gyűléseket. Szóval azt gondolom, hogy derék dolog, hogy ön a rendőrségre ebben a vonatkozásban számít, de azért szabadjon megemlítenem, hogy az ilyen típusú bűncselekmények kulcsa inkább a nemzetbiztonsági szolgálatoknál van. Hiszen itt a földerítés és a kellő időben egyáltalán magának a cselekménynek az előrejelzése adott esetben sokkal fontosabb, mert önmagában véve már maga ez is elrettentő lehet, és ezzel a szervezeten belüli akcióval elhárítható, hogy egyáltalán a rendőrségnek közbe kelljen avatkozni. Ugyanakkor arról nem esett szó, amit már máskor - akkor még nem ön volt a miniszter -fölvetettem magam is, hogy nem nagyon látom azt, hogy ha valódi komoly és nagy terrortámadás érné az országot - jelzem, nem vagyunk bebiztosítva; a világ már csak ilyen, hogy bekövetkezhet -, soha nem látok és hallok semmiféle utalást arra, hogy az erre az elhárításra egyébként kiképzett honvédségi erőkkel a rendőrség megfelelően ugyancsak ugyanerre a feladatra kiképzett erőinek valamiféle szakmai kapcsolata lenne, és lennének például olyan tervek, amelyek egy komoly nagy - tehát nem ilyen, hogy a kiskertbe bedobnak egy föl sem gyulladt Molotov-koktélt -, komolyabb terrortámadás esetén, ahol személyi erőre és közbelépésre van szükség, ott ezek az erők összevonhatók-e, koordinálhatók-e. Van-e erre valamiféle akcióterv, van-e erre egyáltalán valami szakmai háttér. Mert megnyugtató lenne, ha lenne, bár most ezt nem is mondom, ezzel kapcsolatban van egy másik, de az nem idetartozó kérdés, mert a honvédséggel függ össze.

Röviden ennyit szeretnék öntől kérdezni, és jelzem, hogy ha a véleménynyilvánításra lesz idő, akkor még szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel, de az már általános jellegű lesz, nem konkrét kérdésekre irányul. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A miniszter urat illeti a szó azzal a megszorítással - képviselőtársaim számára jelzem -, hogy az idő nagyon halad, úgyhogy ha sokan vágynak kérdésre, akkor legyenek egymásra tekintettel és szikárabb, egyszerűbb megfogalmazású kérdéseket tegyenek föl, hogy minél több válaszra legyen lehetőség. Most körülbelül 5 képviselőtársunk jelezte még, hogy kérdezni kíván. A miniszter urat illeti a szó, utána Ecsődi László képviselő úr következik.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Megértettem, elnök úr, így fogok eljárni. Köszönöm szépen a kérdéseket.

Van két ügy, amiben egyetértünk, és van kettő, amiben nem értünk egyet, képviselő úr. Teljesen egyetértünk abban, hogy a gyakori és sokszor nem kellően színvonalas - teszem hozzá - jogszabály-változások bizony nem hogy nem erősítik, gyengítik a jogbiztonságot. Arra fogok miniszterként törekedni és az Alkotmányügyi bizottságban erről részletesen is fogok majd szólni, hogy a jogalkotásban betöltött igazságügyi minisztériumi szerepet határozottan megerősítve, a jogszabályok gyakori, sokszor indokolatlan, sokszor nem kellő színvonalú módosításának - nyilván nem minden esetben, de az esetek jó részében - elejét lehessen venni. Erre nézve készülőben van egy program is.

Ami azok dolgát illeti, akik az elmúlt egy-két esztendőben elmentek a rendőrségtől, azért úgy gondolom, legyünk tényszerűek! Nem kényszerből, hanem önként. Annak ellenére, hogy a kormány politikai nyilatkozatokban és aztán jogalkotásban is világossá tette, hogy a nyugdíjszabályok esetleges jövőbeni változása nem fogja azokat érinteni, akik már állományban vannak, hosszú szolgálati idővel rendelkeznek, ezért történt meg mindenki hatályos szabályok alapján kiszámítható nyugdíjának megállapítása az elmúlt év végével. Tehát kényszerről beszélni finoman szólva is nem felel meg a tényeknek. Önként döntöttek így nagyon sokan. Úgy gondolom, többségük kár, hogy így döntött, és meg fogjuk vizsgálni azt, hogy kell-e és milyen jogszabályt változtatni ahhoz, hogy ha van közöttük szándék a visszatérésre, akkor ez megtehető legyen. Mert úgy gondolom, egyetértünk abban, hogy jó lenne, ha több tapasztalt kolléga lenne a rendőrségnél.

Amiben nem értünk egyet. Úgy gondolom, hogy a halálos közúti balesetekben elvesztett polgárok száma nem lehet sosem kevés. Ha egy, akkor az is elfogadhatatlanul sok! Ha ezerkétszáz, akkor az tűrhetetlen! Ha ez az ezerkétszáz több mint kétszerese annak, mint ahányan az osztrák utakon meghalnak egy hasonló lélekszámú, de egyébként sokkal inkább motorizált országban, akkor nálunk valami baj van! Súlyos baj. Emberek százait veszítjük el azért, mert a közlekedésben nincs meg a szükséges rend. Úgy gondolom, ezzel szemben nem föllépni több, mint felelőtlenség.

Határozottan úgy gondolom, hogy a kormánynak és az igazságügyi és rendészeti miniszternek az a felelőssége, hogy a szabályok és a végrehajtás alakításával próbáljon ebből az 1200 elveszített életből - még ha nagyon örülünk is annak, hogy néhánnyal kevesebben haltak meg az utakon 2007-ben, mint 2006-ban - minél többet megvédeni.

A rendőrségi kötelezettségek leépültek volna? Éppen ellenkezőleg! Hallatlan súlyos kötelezettséget kapott a rendőrség a nyakába. Azt, hogy minden kamerával felvett gyorshajtás esetében következetesen, megkülönböztetés és mérlegelés nélkül az új felelősségi alakzatnak megfelelően szabja ki a bírságot. Ez kisebb kötelezettség? Sokkal nagyobb. Főleg akkor, ha emelni tudjuk - és ez a szándék, erre a költségvetésben van is plusz 1,5 milliárd forint elkülönítve - azoknak az eszközöknek a számát, amivel a felderítést itt javítani lehet.

Aki autót vásárol, veszélyes üzemet működtet. Ezt mindenki, aki autót vásárol, tudja. Ennek következményei vannak. Ne mások élete legyen a következmény. Szerintem ebben egyetértünk. Ha persze onnan közelítjük a kérdést, hogy a gyorshajtás-e az egyetlen oka a halálos baleseteknek, persze, hogy nem! Ilyen például az ittas vezetés. A gyorshajtás és az ittas vezetés együtt teszi ki körülbelül a felét a halálos közúti balesetek okainak, ezért történik ott is lépés.

Egyébként, amikor a zéró toleranciáról beszélünk - ki pozitív, ki negatív felhanggal -, akkor egyet ne felejtsünk el: az anyagi szabályok nem változtak, nem lehet gyorsabban menni, mint a megállapított sebesség, nem lehet alkoholos befolyásoltság állapotában vezetni. Az a mód változik, ahogyan ezzel kapcsolatban az állam illetékes szervei fellépnek, és azért változik, mert elfogadhatatlan, hogy ennyien halnak meg az utakon.

A másik ügy, amiben nagyon nem értünk egyet, és megmondom őszintén, ezt fájlalom. Úgy gondolom, hogy ha Molotov-koktélt dobnak - akár felrobban, akár nem - egy képviselő házára, kertjébe, akármilyen párt színeiben képviselő is, az a demokratikus alapintézmények ellen intézett súlyos támadás. Ennek lebecsülése, megítélésem szerint, több mint politikai felelőtlenség, súlyos hiba. Súlyos hiba lenne, mert ha ez elindul Magyarországon, nem lesz megállás. Ezt meg kell állítani, ebben van dolga a rendőrségnek, míg természetesen képviselők esetében a nyomozás joga az ügyészség hatáskörében van, de ezt a rendőrségnek minden eszközzel segítenie kell; van dolga természetesen a polgári titkosszolgálatoknak, és szoros együttműködés kell az érintettek között. De még valami kell - vagy legalábbis kellene -, képviselő úr, és ezt én nagyon komolyan gondolom: egységes, nagyon határozott, nagyon világos kiállás minden politikai erő részéről, hogy ez elfogadhatatlan. Ha bármelyik politikai erő, demokratikus erő ebben az országban, lebegteti azt, hogy ez vajon elfogadható része-e a politikai véleménynyilvánításnak, akkor ennek a következményeit az egész magyar társadalom fogja nagyon súlyosan viselni.

Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy az ön által igazinak minősített - gondolom, nagyszabású, nemzetközi hátterű terrorcselekményeket értett igazi alatt, tehát, hogy erre vonatkozóan van-e megfelelő felkészülés. Az én ismereteim szerint igen, de szerintem semmi akadálya nincs annak, hogy amikor ez beilleszthető a bizottság munkarendjébe, akkor valamennyi érintett állami szerv részvételével a bizottság ezt, nyilvánvalóban az információk bizalmas jellegére tekintettel, alaposan megvitassa, erről átfogó tájékoztatást kapjon. Én a magam részéről erre természetesen kész vagyok, egy kis időt kérve, amíg jobban megismerkedem a területtel.

Köszönöm.

ELNÖK: Ecsődi képviselő úr!

ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Már hozzászólást is lehet mondani, nemcsak kérdést, ugye?

ELNÖK: Természetesen.

ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Nyitray képviselőtársam véleménye döbbentett meg és késztetett hozzászólásra, mert hozzászólásában már megint benne van az, hogy itt a terrorgyanús cselekményeknél már megint csak a rendőrség lehet a hibás, illetve azok a hatóságok, amelyek ez ellen fellépnek.

Kívánom önnek, képviselő úr, hogy ne kelljen átélnie azt, mint nekem, hogy szól a telefon, és közlik, hogy menjek haza, mert Molotov-koktélt dobtak a házamra, és nem tudom, hogy leégett-e, vagy a családom bent égett-e. Kívánom, hogy ne kelljen megtapasztalnia azt, amikor az unokája viszi fel a porral teli levelet, és azon izgul, hogy csak kamu volt-e az a por, vagy tényleg veszélyes volt. Azt gondolom, hogy míg ön vagy az önhöz hasonlóan gondolkodók mindig ilyen kétarcúan nyilatkoznak, addig nem a hatóságokat erősítik, nem azokat, akiknek az a feladata, és próbálják azt ellátni, hogy azokat, akik ezt elkövetik megkeressék és felelősségre vonják. Addig önök mindig bátorítják őket.

Arra kérem mint szülő, és felnőtt módjára gondolkodó képviselő, hogy abban segítsen a kormányzatnak vagy a hatóságoknak, hogy ezt ne csak képviselőnek, hanem egyetlen magyar állampolgárnak se kelljen átélnie.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársaim. Ha politikai vitát szeretnének, akkor a meghallgatásnak ezt a részét fel is függeszthetjük akár. Arra szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy a politikai nyilatkozatokat tartsák meg a parlament plenáris ülésének, és a miniszteri meghallgatáson próbáljunk túlesni.

Azt megjegyzem Ecsődi képviselőtársamnak, visszautasítva a Fideszre tett nyilvánvaló észrevételét - mármint, hogy a Fidesz cinkos ezekben az eseményekben -, hogy miniszterjelölt úrtól idáig még nem kaptunk, de lehet, hogy a következő harminc percben fogunk kapni konkrét intézkedési ígéreteket, legalábbis, hogy mint a rendőrség felügyeletéért felelős miniszter, mit fog tenni a hasonló jellegű cselekmények megakadályozása, elhárítása érdekében.

Azt gondolom, hogy a cselekvés lehetősége nem Nyitray András képviselőtársam kezében van - a politikai nyilatkozatok elhangozhatnak -, hanem a rendőrség kezében. Várom a miniszter úrnak az ilyen irányú nyilatkozatait, de biztos még sorra fognak ezek kerülni sok minden más mellett.

Kontrát képviselő úr!

DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Folytatva az iménti gondolatot, én a magam részéről elítélem ezeket a terror jellegű cselekményeket, és elvárom a minisztertől, elvárom az országos rendőrfőkapitánytól, mint parlamenti képviselő elvárom a titkosszolgálatoktól, hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy az elkövetők kézre kerüljenek, és bíróság elé álljanak. Nem tudom, önök egyetértenek-e ezzel. Azt gondolom, hogy ez nem kétarcú, ez egyértelmű, direkt megfogalmazás.

Ezt azért is mondom, mert '98-2002 között, az akkor még létező Belügyminisztérium államtitkáraként közelről ismertem a rendőrség tevékenységét. Az elmúlt hat évben pedig ellenzéki képviselőként van módom, nyilván sokkal kevesebb információval rendelkezve, illetve a folyamatokban való részvétel lehetősége nélkül ezeket a folyamatokat figyelemmel kísérni.

Miniszterjelölt úr, azt kérem öntől, hogy nyilatkozzon arra vonatkozóan, hogy ezeket a cselekményeket illetően milyen feladatot szab a rendőrség vezetőinek, és mikor tud ön beszámolni itt, a bizottság előtt arról, hogy ezekben a bűncselekményekben, amelyeket felsoroltak képviselőtársaim, legyen végre eredmény. Mert én a magyar rendőrséget sokkal többre tartom annál, minthogy nulla százalék legyen az eredményességi mutató. Hölgyeim és uraim, ez hihetetlen, ez elképzelhetetlen, hogy a rendőrség pontosan ebben a súlyos, ahogy ön mondta, a demokratikus államrendet veszélyeztető és elfogadhatatlan bűncselekményfajtában nulla százalék eredményességet tud felmutatni. Nekem ne mondja senki, hogy ez elfogadható és ebbe nyugodjunk bele, nyilatkozzunk, ítéljük el, tördeljük a kezünket, hogy hát ebben a magyar rendőrség, a szolgálatokkal együtt tehetetlen. De miért? Azt gondolom, hogy ezt nem lehet elfogadni. Remélem, hogy a miniszterjelölt úr sem fogadja el. Kérem erre vonatkozó egyértelmű nyilatkozatát.

A másik dolog, amit szeretnék megkérdezni. Nekem tetszett az, amit ön mondott, hogy nem elfogadható, hogy az állampolgárok a törvények egy részét betartják, a másik részével kapcsolatban pedig úgy döntenek, hogy nem tartják be. Ez nekem szimpatikus. Akkor azt kérdezem, hogy ön hogy áll ahhoz a kérdéshez, hogy 2006. október 23-án a rendőrség egyes tagjai immár bíróság által is kimondottan bűncselekményeket követtek el, csak nem tudják azonosítani őket. A legutóbb a Fővárosi Bíróság bírái - nem akarom megnevezni őket, mindenki tudja, hogy kikre gondolok - nyilatkoztak úgy, hogy hazudnak a rendőrök a bíróság előtt.

Jelölt úr, mit kíván tenni annak érdekében, hogy ha a rendőrök bizonyítottan bűncselekményeket követtek el, akkor azok a rendőrök annak következményeit viseljék? Azt gondolom, hogy a rendőrséggel kapcsolatban a törvények tisztelete, betartása az átlagállampolgárnál hatékonyabban fogalmazódik meg, hiszen a rendőrséget a jogállam azért tartja fenn, hogy a törvények végrehajtásában és betartásában segédkezzen.

Tehát jelölt úr, mit kíván ön tenni, és milyen határidőt vállal a tekintetben, hogy az országos rendőrfőkapitány közreműködjön annak érdekében, hogy ha voltak ilyen rendőrök, akik bűncselekményt követtek el, akkor azok annak a jogkövetkezményeit a bíróság által kimondottan viseljék?

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr, ha megengedi, kiegészíteném ezt a kérdést. Idekapcsolódik és roppant aktuális. Rendészeti panasztestület felállításáról dönt az Országgyűlés a jövő héten. A rendészeti panasztestület felállítása egy politikai kompromisszum gyümölcse. A rendészeti bizottságban érdekelt politikai pártok és képviselők bölcsességére vall, hogy az indulatokat próbálták törvényes, demokratikus keretek közé terelni, ami a rendőrség munkáját illeti, és állampolgári panasz kategóriájába tartozik.

Azt szeretném megkérdezni, hogy mi a véleménye 2006. október 23-át illetőleg emberjogi aspektusból. Nemcsak azon emberjogi szervezetektől, amelyeknél politikai szimpátia vethető fel, hanem olyanoktól is, amelyek nem fideszes elkötelezettségű emberjogi szervezetek, olyan méretű kritikahalmaz érte a rendőrök fellépését, amire, azt gondolom, hogy a miniszteri programnál mindenképpen számítania kell. A rendészeti panasztestület feláll, emberjogi szervezetek rendkívül nagy érdeklődést mutatnak a rendőrség döntéseivel szemben, folyamatosan követik, kritika alá veszik, és ezek jelentősen megszaporodtak az utóbbi két-három esztendőben. Szeretném, ha ebben is nyilatkozna.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm szépen a kérdéseket, és legfőképpen köszönöm Kontrát képviselő úr nagyon egyértelmű és világos állásfoglalását. Úgy gondolom, hogy akkor kapják meg a hasonló cselekmények kapcsán eljáró rendőrök, ügyészek a szükséges társadalmi-politikai támogatást, ha valamennyi politikai erő ilyen határozottsággal és egyértelműséggel foglal állást ebben az ügyben. Messzemenően egyetértek ezzel. Magam is így gondolom. Természetesen elfogadhatatlan lenne, ha a rendőrség nem tudna eredményt felmutatni ebben az ügyben. Eredményre van szükség azért, hogy a demokratikus jogállamot meg tudjuk most is és hosszabb távon is védeni.

Az eredményeket - és ezt szerintem érdemes most rögtön világossá tenni - nem a miniszter fogja elérni. A miniszternek az a kötelessége, hogy világos követelményeket támasszon a rendőrséggel szemben, ezeknek a követelményeknek a teljesítését folyamatosan ellenőrizze és biztosítsa az ehhez szükséges feltételeket. Én ebben az ügyben is ezt fogom tenni azzal a sajátossággal természetesen, hogy a nyomozás - lévén a sértettek jelentős részben országgyűlési képviselők - az ügyészség hatáskörébe tartozik.

Amit a feltételek biztosításán túl és a nagyon határozott követelménytámasztás biztosításán túl a kormány tenni tud, az elsősorban a különböző érdekelt szervezetek közötti együttműködés érdemi és nagyon határozott javítása. Itt elsősorban a rendőrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal, illetve a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat közötti együttműködésről van szó. Ennek fórumait a kormány az elmúlt napokban megteremtette. Olyan intenzív együttműködés alakult ki, aminek példája korábban nem volt, és olyan rendőri erő-összpontosítás történt ebben az ügyben, amire szintén nem volt példa a megelőző években, de úgy gondolom, ez így helyes. Azt szeretném önöktől kérni, hogy most elsősorban nyugalmat és a munka lehetőségét biztosítsuk az eljáró ügyészek és rendőrök számára, és akkor, amikor ez az eljárás túljut azon a szakaszon, ami a politika részéről elsősorban támogatást igényel, akkor kérjen, és természetes módon kapjon a bizottság megfelelő tájékoztatást.

Még egy megjegyzés. Amikor a miniszterelnök megtisztelő felkérését megkaptam, nem sokkal utána természetesen elkezdtem konzultálni a rendőri vezetőkkel. Az egyik első kérdésem az volt, hogy megvan-e minden anyagi, technikai, személyi feltétele annak, hogy ezt a nagyon nehéz és felelősségteljes feladatot, ezeknek a terrorgyanús cselekményeknek a felderítését el tudják látni. Azt a nagyon határozott választ kaptam, hogy igen. Azt kértem a rendőri vezetőktől, hogy ha ebben valami változás lenne, kell valami többlet ehhez - pénz, paripa, fegyver, rendőr -, akkor szóljanak, mert nekem az a dolgom, hogy ezt biztosítsam a számukra. Így fogok tenni.

Ami a 2006-os eseményeket illeti. Szerintem mindnyájan azt érezzük, hogy ez valami drámaian új jelenség volt a magyar közéletben. Erre senki - sem a politikai erők, sem a rendőrség, hozzáteszem a jogszabályok sem - volt kellően fölkészülve. Ennek láthattuk világos következményeit. Sem a demonstrációban részt vevők, sem pedig a demonstrációk biztosítását végző vagy a rendet helyreállítani törekvő rendőrök nem voltak teljesen tisztában azzal, hogy mit kell tenniük, hogyan kell eljárniuk ebben a helyzetben. Ez nem egy pozitív megállapítás, persze az lett volna jó, ha ezzel mindenki világosan tisztában van. Nem így történt.

Rengeteg elemzés készült: rendőrségen belül, rendőrségen kívül, de a kormány kezdeményezésére, civil kezdeményezésekre is a 2006 őszi eseményekről. Az én ismeretem szerint a rendőrség és erre a miniszterelnök, az akkori miniszter nagy nyomatékkal utasítást adott. Alaposan és részletesen feldolgozta valamennyi - hangsúlyozom: valamennyi! - elemzés tapasztalatait. Ennek alapján törvénymódosításra is sor került. Lásd: gumilövedék tömegoszlatásnál. És ami ennél fontosabb: a rendőrség belső szabályozása, kiképzési rendje, parancsnoki lánca, sok minden más átalakult annak érdekében, hogy a rendőrség ezeket az eseményeket - bár természetesen azt kívánom, hogy ilyen többet Magyarországon ne ismétlődjék meg, de ha mégis, akkor törvényesen és eredményesen tudja kezelni. Úgy gondolom, az a tény, hogy 2007-ben a 2006-oshoz hasonló események sokkal kisebb számban fordultak elő, és amikor mégis bekövetkeztek, akkor az azokkal kapcsolatos rendőri eljárás nyomán sokkal kevesebb kritika, adott esetben büntetőeljárás indult, ez arra utal, hogy ez a munka eredményes volt a rendőrségnél.

A másik kérdés, amit a rendőri vezetőknek az elmúlt napok konzultációi során feltettem, éppen az volt, hogy magabiztosak-e abban, hogy minden tanulságot érvényesítettek, levontak 2006 őszéről. Megtörtént-e minden intézkedés - beleértve természetesen azokat az intézkedéseket is, amelyek például a rendőrök azonosíthatóságához kapcsolódnak, szigorúan eleget téve a törvényes előírásoknak, megtörténtek-e.

Azt a választ kaptam, hogy igen. Természetesen miniszterként nagy hangsúllyal fogom figyelni, ha kell, beszámoltatni, ha pedig ennek az eredménye negatív, akkor számon kérni, hogy ez valóban így is legyen. Mert teljesen egyetértek azzal a megjegyzéssel, hogy a rendőrök, a rendőrség a polgárok átlagánál következetesebben kell hogy betartsa a rávonatkozó vagy az általános szabályokat.

De hadd tegyek valamit hozzá! Az a védelem, ami mindenkit megillet az esetleges alaptalan támadással szemben, az a védelem, ami mindenkit megillet, hogy őt fizikailag jogtalanul ne bántalmazzák, hogy őt ne rágalmazzák vagy alaptalanul ne vádolják, vagy amíg bűnössége be nem bizonyosodik, addig őt ártatlannak vélelmezzék, az természetesen a rendőröket is megilleti. A rendőröket is megilleti! És úgy gondolom, hogy felelős politikai erőknek - a miniszternek meg különösen - úgy kell eljárni, hogy ezt a védelmet a rendőrök mindig érezzék. És érezzék persze a felelősségüket és a kötelezettségeiket is.

Ami azt a kérdést illeti, hogy bíróság elé kerülnek-e azok a rendőrök, akikkel szemben felmerült a bűncselekmény elkövetésének gyanúja és ott a bíróság megállapítja-e az ő bűnösségüket, úgy gondolom, nem az igazságügyi és rendészeti miniszter hatáskörébe tartozó kérdés, és ez így van jól. Ez az eljáró ügyészség és az eljáró bíróság dolga. Ott kell az ügyészség által vezetett nyomozásban, illetve a bíróság előtt folyó eljárásban bebizonyítani azt, hogy bűncselekmény történt, és ha ez bebizonyíttatik, akkor a törvényes büntetést ki kell szabni.

Ami itt felelőssége a rendőri vezetésnek, hogy világossá tegye: valamennyi rendőr számára elfogadhatatlan, ha a múltban bűncselekményt követtek el, és minden rendelkezésre álló eszközzel segíteni kell ezeknek a büntetőeljárásoknak a törvényes lefolytatását, és ami talán még ennél is fontosabb, világossá tenni, hogy a jelenben és a jövőben elfogadhatatlan bármi hasonló és olyan intézkedéseket tenni, ami ezt megakadályozza. Úgy látom, hogy ezeket a lépéseket ez a rendőrség vezetése megtette. Ha van ezzel ellentétes tapasztalat, akkor az a kérésem, hogy a képviselő urak - bármelyik oldalán is ülnek a parlamentnek - ezt juttassák el hozzám.

Ami a panasztestület dolgát illeti: nagyon örülök, hogy ez bekerült a törvénybe, annak meg külön örülök, hogy egy nehéz egyeztetési folyamat nyomán kialakult az a személyi kör. Lehet, hogy a rendőrség körében nem népszerű, amit mondani fogok. Meggyőződésem, hogy jót tesz a rendőrségnek az, hogy nagyobb lesz a nyilvánossága, ha civilek is megítélik az ő munkáját. Rövidtávon ebből persze sok kellemetlenség lesz, mert olyanok, akik nem tartoznak a családhoz, érdeklődni és kutakodni fognak. De a rendőrség működésének társadalmi elfogadottsága, hitelessége sokkal jobb lehet akkor, ha a polgárok azt tudják, hogy nem szolgálati viszonyban állók is megítélik azt, hogy hogyan működik a rendőrség, belelátnak az egyébként nem ismert részletekbe, bizalmas információkba.

Főkapitány urat arra kértem, hogy figyelemmel a panasztestület közeli felállására, tegye meg az előkészületet azért, hogy a rendőrség ki tudja szolgálni megfelelő és színvonalas módon ezt a testületet. Hozzáteszem, én annak is örülök, hogy különböző civil szervezetek a korábbinál sokkal inkább érdeklődnek a rendőrség munkája iránt. Nekünk ebből tanulni, a következtetéseket levonni, a tanulságokat hasznosítani kell. Én ezen leszek a jövőben.

ELNÖK: Nagyon rövid kérdésekre van időnk, tisztelt képviselőtársaim. Simon képviselő úr szeretne kérdezni, és még nem kapott szót, illetve Mécs képviselő úr jelezte, hogy szólni kíván. Mécs képviselő úr kíván majd még kérdezni? (Mécs Imre: Igen.) Jó. Akkor először Simon képviselő úr következik.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Szeretnék egy helyesbítést tenni abban az ügyben, amit a miniszterjelölt úr a schengeni csatlakozásról mondott. Tudomásom szerint a határőrség és a rendőrség együtt oldotta meg a schengeni csatlakozás problémakörét, nemcsak a rendőrségre vonatkozik ez a kitétel. Ilyen tekintetben kérem, hogy...

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm a pontosítását, képviselő úr.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm. Ezt azért mondom, mert a határőrség munkájáról nagyon sokan elfeledkeztek, főként az utóbbi időben.

Csak címszavakban. Mit kíván tenni a 2006-os októberi események során a rendőri túlkapások áldozatainak a kárpótlása ügyében?

Örülök annak, hogy az életpályamodellt újra elővették. Mi késztette önöket arra, hogy a polgári kormány által beharangozott modellt meghonosítsák a rendőrség és a rendvédelmi szervek kötelékében?

Érez-e lelkiismeret-furdalást, tisztelt jelölt úr, abban az ügyben, hogy az ön és vezetőtársai utasítására az APEH áfát tartott vissza, és emiatt több száz vállalkozás ment tönkre az országban?

Mit szól ön ahhoz, hogy Gyurcsány Ferenc azt mondta, amikor ön 4,6 százalékos hiányról beszélt, hogy "nekem itt nem mondanak igazat". "Nem tudom, hogy tényleg rosszul látod-e, vagy csak nem mondasz nekem igazat." - mondta Gyurcsány Ferenc önnek, amikor a 2004-es hiánycélról beszéltek.

Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Hogy bízik majd a miniszterelnök úr önben, amikor már egyszer csalódott? Ezt én nem látom tisztán.

Mit kíván tenni, hogy a büntetés-végrehajtó intézetekben dolgozó őrök fizetése nagyobb legyen, mert 60-70, akár még 90 ezer forintért sem lehet ezt a nehéz munkát vállalni?

Köszönöm.

ELNÖK: Parancsoljon!

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Gyors kérdésekre gyors választ. A 2006-os őszi események kapcsán sérülést szenvedettek számára minden, ami a jogszabály szerint kötelező, járni fog. Erről gondoskodni kell.

Nem a polgári kormány - egyébként úgy gondolom, hogy Magyarország minden kormánya polgári is - életpályamodellje, még ha a kifejezés hasonló is, hanem egy XXI. századi követelményeknek megfelelő életpályamodell kialakításán dolgozunk azért, mert ez kell ahhoz, hogy a rendőrség eredményesebben lássa el a feladatát.

Az európai uniós csatlakozás után, a szabályok változása miatt drámaian megnőtt az áfával kapcsolatos visszaélések aránya. Ebben határozott ellenőrzési lépésekre volt szükség. Ha lett volna, ahogy sajnos nem volt, részletes információ arra nézve, hogyan lehet célzottá tenni ezeket az ellenőrzéseket, akkor nyilván ennek a szélességét szűkebbre lehetett volna venni. Nagyon örülök, hogy az áfa rendje, nyilván többek között a szigorú ellenőrzésnek is köszönhetően, visszaállt az elfogadható mértékűre.

Ami a Debreczeni József által írott könyv egyes mondatait illeti, én egyrészt szeretném a képviselő úrnak ajánlani, hogy a könyv egészét, vagy legalábbis a velem kapcsolatos megjegyzések valamennyiét tekintse át, és akkor kontextusba helyezve láthatja ezt a történetet, és ezt máshol is elmondtam. Másrészt pedig, egy házasságban vagy egy párkapcsolatban is van az úgy, hogy a felek nem egyformán látják, élik meg a dolgokat, és emlékeznek vissza a történtekre. Egyébként a miniszterelnök és köztem a megfelelő bizalmi viszony fennáll. Nyilván ez tükröződött abban, hogy 2006-ban fontos kormányzati pozícióba hívott meg és abban is, hogy most erre a tisztségre felkért. Természetesen ez a bizalmi viszony kölcsönös.

Ami a büntetés-végrehajtásban dolgozók bérezését illeti. Ha jól tudom a számokat, itt körülbelül 102 ezer forint volt az átlag. Különböző intézkedések eredményeképpen ez most 115 ezer forint körül van. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy ez sok lenne. Ami fontos lépés volt, hogy az őrzési pótlék 5 százalékról 40 százalékra emelkedett. Tehát úgy gondolom, azoknak a kollégáknak a számára, akik közvetlenül foglalkoznak az elítéltekkel, és az ezzel összefüggő pszichés és fizikai terhelés legnagyobb részét viselik, valamit sikerült javítani a helyzetén. De nem véletlenül mondtam a bevezetőben, hogy szeretnék egy, a büntetés-végrehajtás egészére vonatkozó programot kidolgozni. Ebben a programban kell javaslatot tenni arra, hogyan alakítsuk, fejlesszük az ott dolgozók bérviszonyait is.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Mécs képviselő úrnak tudok utoljára szót adni, mert az idő eltelt. Egy mondat maximum a képviselőtársaimtól. Mécs képviselő úr, egy mondata van. Kérem, segítsen nekem abban, hogy ez...

MÉCS IMRE (MSZP): Elnök úr, sajnos nem tudom megtenni. Időben jelentkeztem, amit meg akarok kérdezni, azt meg fogom kérdezni.

Tisztelt Miniszter Úr! Először is tisztelettel üdvözlöm. A legfontosabb elvi kérdés, amit szeretnék feltenni, arra vonatkozik, hogy a törvényi rendszerünk kezd egy dzsungelhez hasonlítani. Sajnos az első ciklusban, amikor már javasoltam, hogy tanuljunk a matematika legújabb fejezeteiből, és a szoftverfejlesztések tapasztalataiból, amely főleg az ellentmondás-mentesség, az ütközésmentesség, modularitás irányába hatott volna, ezt nem hallgatták meg a jogászok, és így jutottunk el ide. Az a kérdésem, hogy kíván-e határozott lépéseket tenni arra, hogy áttekinthetőbb, világosabb, és a matematika eredményeit felhasználó, ellentmondásmentes rendszer alakuljon ki, és megszűnjön az úgynevezett salátatörvények áttekinthetetlen rendszere.

Második kérdésem azzal kapcsolatos, hogy jogállamban semmilyen hatalom nem gyakorolható ellensúlyok és kontroll nélkül. Elégségesnek tartja-e az Országos Igazságszolgáltatási Tanács kontrollját a bírói ág felett - mert én személy szerint nem tartom elegendőnek -, és kíván-e nem könnyű erőfeszítéseket tenni ennek a helyzetnek a javítása érdekében?

A közlekedéssel kapcsolatban: elengedhetetlennek tartom a profi szféra megregulázását. Ha valaki végigmegy az M1-es autópályán Hegyeshalomig vagy Bécsig, és látja, hogy mit csinálnak a kamionosok, akkor megdöbben. Tehát kismiska a civilek szabálysértése ahhoz képest, amit ott tesznek, és egyszerűen semmiféle retorzió nincsen. Nem is szólva például a taxisofőrök budapesti - finom szót használok, nem akarom a garázdálkodás szót használni - a szabályokon való túllépéseikről.

A büntetés-végrehajtással kapcsolatban egy félmondatban említette miniszter úr az alternatív büntetések szorgalmazását. Mik ezzel kapcsolatban a konkrét elképzelései, és azért nagyon sok kívánnivaló az elítéltek tanításával-nevelésével, munkáltatásával kapcsolatban, ami az egyik legnagyobb pedagógiai eszköz, hogy a szabadulás utáni munkáltatás amíg nincs megoldva - addig a bűnözés hatványozottan újratermelődik.

Mi a véleménye az életfogytiglani büntetés némi humanizálásáról? Ezenkívül pedig felhívnám a figyelmét arra, hogy szeptember 11-e óta minden koncentráció kihívás a terrorizmus számára, és áldozati célpontként való fölajánlkozás. A rendőri palota egyszerűen abnormitás ilyen szempontból, hogy az Országos Rendőr-Főkapitányság, a Budapesti Rendőr-Főkapitányság és a Pest Megyei Rendőr-Főkapitányság, tehát a magyarországi rendőri vezetés és erők döntő többsége egyetlen nem védhető, nem biztonságos épületben van elhelyezve. Ennek a helyzetnek a felszámolására mi a terve?

Utoljára a kérdésem az, hogy kíván-e változtatni a katonai igazságszolgáltatás jelenlegi rendszerén, vagy azt megfelelőnek találja? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kérdések jó részét az Alkotmányügyi bizottság ülésén is föl lehetett volna tenni, de miniszter urat illeti a válasz joga.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Éppen erre tekintettel az első két kérdésben nagyon rövid tudok tenni. Jogalkotás dolgában teljesen egyetértek Mécs képviselő úr megfogalmazásával. Az Alkotmányügyi bizottságban ki fogok erre részletesen térni.

Ami az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és egyáltalán a '97-'98-ban létrejött új igazságszolgáltatási igazgatási rendszer dolgát illeti. Eltelt 10 esztendő, a tapasztalatokat alaposan elemezni kell. Ezt megkezdte egyébként az Országos Igazságszolgáltatási Tanács is, megkezdte a kormány is. Ennek az elemzésnek az alapján lehet, úgy gondolom, őszre kialakítani azt, hogy kell-e itt valamilyen változást végrehajtani. Azt kell összeegyeztetni, hogy a bíróság megkérdőjelezhetetlen függetlensége hogyan kapcsolható össze a teljesítmények átlátható mérésével, a színvonal folyamatos kontrolljával.

Ami a kamionosok, taxisok dolgát illeti. Úgy gondolom, hogy ha például ebben a gyorshajtásügyben át tudunk térni egy olyan, automatizált rendszerre, mint ami a szándék, akkor több kapacitása marad a rendőrségnek arra, hogy az egyéb szabályszegések ellen hathatósan fellépjen.

Az alternatív büntetések dolgát illetően alaposan elemzések nyomán, támaszkodva a nemzetközi tapasztalatokra kell megvizsgálni azt, hogy a közmunkától egészen az elektronikus helyzetjelzővel ellátott karperecig miféle módokat lehet bevezetni, amit úgy büntetnek, hogy közben nem feltétlenül börtönbe zárják az elítéltet. Megteszik ezt akkor, ha a cselekmény súlyossága ezt megkívánja, de egyébként a társadalom negatív értékítéletét képesek hathatósan kifejezni anélkül, hogy akár a munkából, akár a társadalmi kapcsolatokból kiszakítanák az érintetteket.

Ami a rendőrpalota dolgát illeti. Természetesen tájékoztatást fogok kérni főkapitány úrtól arról, hogy van-e gond az épület biztonságával. Ha esetleg van, akkor nyilván azt fokozni kell, egyébként nem hiszem, hogy az adófizetők elé lehetne állni azzal, hogy új rendőrségi irodaépületeket hozzunk létre. Bízom benne, hogy ez hatékony megoldás volt.

Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban úgy gondolom, hogy az új Btk. előkészítése kapcsán általában a büntetési nemek szabályainak áttekintése feltétlenül indokolt lesz, egyébként nem látom azt a társadalmi nyomást a társadalom értékítéletének olyan változását, ami ezen a területen valamilyen változást tenne indokolttá vagy szükségessé. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megértésüket kérem. Az Alkotmányügyi bizottság ülése mindjárt kezdődik. Ezért képviselőtársaimnak azt javaslom, hogy miniszter urat egy kinevezése utáni újabb meghallgatásra akár meghívhatjuk, feltételezem, hogy a rendészeti koncepcióval kapcsolatos részletekről szívesen tájékoztatna bennünket.

Miniszter úr, nekem két megjegyzésem volna, mielőtt szavazásra teszem föl az ön alkalmasságát illető kérdést. Az első megjegyzés az, hogy ebben a bizottságban, higgye el, komoly politikai nyomás ellenére is az elmúlt 1,5-2 esztendőben számos szakmai konszenzust tudtunk kötni. Ezért azt javaslom önnek - nincs kételyem abban, hogy meglesz az ön kinevezéséhez szükséges szavazatszám, ezért - ellenzéki elnöki pozícióból: politikai nyilatkozatok nem biztos, hogy előreviszik az ügyet. Ha a polgári kormány kezdeményezett egy életpályamodellt, attól még lehet jó 2007-ben vagy 2008-ban is. Vagy az elhatárolódás kérdése: nyilván nagyon fontos a politikai nyilatkozatok elhangzása és azok megtétele, de szakmapolitikai kérdésekben kötöttünk konszenzust.

A kérdések azért voltak ilyenek - lehet, hogy nem mind volt kellemes -, mert ön a harmadik 1,5 év alatt, akit a miniszterelnök úr javasol a köztársasági elnök úrnak kinevezésre ebbe a rendészeti miniszteri stallumba. Önmagában ez a tény - természetesen ez a miniszterelnök úr alkalmasságát is minősíti - azt jelenti, hogy ennek a területnek a kormányzati felügyeletét illetőleg, ennek a területnek a működését illetőleg és még a társadalmi megbontott konszenzust, ami a rendőrség megítélésére vonatkozik, nem említettük, önmagában, azt gondolom, számos kérdést vet föl.

Egy megjegyzést hadd tegyek, amit elmondott. Lehetne azt mondani, hogy ez mind szép, mind nagyon jó. Önnek komoly - 6 éves vagy ki tudja, hány éves - kormányzati tapasztalata, komoly cégvezetői rutinja van, ezt nem vitatja senki sem. De 6 év után azt mondani egy rendészeti miniszternek - egy ciklus vége felé közeledve, 6 év kormányzás után -, hogy most alkotunk programot, hogy most kezdjük el a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendőrség munkáját összehangolni, ez ide most elég kevés, legalábbis számomra, miniszterjelölt úr.

És akkor még nem beszéltünk olyan kérdésekről, hogy a mi megítélésünk szerint valóban a rendőrség megítélését illetőleg morális válságot tapasztalnak az emberek, és a rendőrök belül pedig anyagi válságot tapasztalnak. Tudom, hogy a nyugdíjasok, az oktatás rovására nem lehet megváltoztatni a rendőrség alapvető anyagi adottságait, de ha valóban olyan fontos a demokratikus jogállam megerősítése és ha ön azokat a dolgokat valóban olyan fontosnak tartotta, hogy közös politikai konszenzus álljon a rendőrség mögé, ahhoz arra is szükség van, hogy aki kint áll az utcán, itt a Kossuth téren leköpeti és megvereti magát, ne 80-100 ezer forintért tegye mindezt. Mert a kettő együtt működik.

Tehát a politikai konszenzus egy dolog. Azt gondolom, ezeknek a rendőröknek az anyagi megbecsülésre is szükségük van, és azzal, hogy nem fogom az ön kinevezését támogatni, azt remélem, hogy pénzügyi szakemberként, volt miniszterként az ön előéletétől, minősítésétől vagy a sajtópolémiától teljesen függetlenül majd miniszterként meglátja ennek a helyzetnek a fenntarthatatlanságát, és bízom benne, hogy ugyanezzel a vehemenciával mint ahogy itt bemutatkozott, képes lesz tenni is és nem csak beszélni a rendőrségről. (Keleti György közbeszól. - Zaj.)

Igen, hozzászólás, mert azt is lehet. (Ecsődi László: Sima politikai hozzászólás volt! - Nagy zaj.) Hozzászólás volt, el is mondtam a legelején, hogy nincs kételyem abban... (Közbeszólások.) Elmondtam a véleményemet, ha megengedik. Mint ahogy önöknek is megengedtem. Köszönöm szépen a lehetőséget. Gondolom, miniszter úr akceptálja. Köszönöm szépen.

Határozathozatal

Szavazásra teszem fel a kérdést. Ki támogatja a miniszter úr kinevezését? (Szavazás.) Kilenc igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolc nem ellenében a miniszter úr megkapta a bizottsági támogatást. Jó munkát kívánok a miniszter úrnak! (Dr. Draskovics Tibor: Köszönöm szépen.)

(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 01 perc.)

Dr. Lázár János a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezetők: Horváth Éva Szilvia és Barna Beáta