HRB-7/2008.
(HRB 1-62/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának
2008. május 6-án, kedden, 10 órai kezdettel
az Országház földszint 93. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
A bizottság titkársága részéről: *
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása *
Tájékoztató a határőrség és a rendőrség integrációjának végrehajtásáról *
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) tájékoztatója *
Dr. Bencze József rendőr-altábornagy, országos rendőrfőkapitány tájékoztatója *
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszai az elhangzottakra *
Dr. Bencze József rendőr-altábornagy, országos rendőrfőkapitány válaszai az elhangzottakra *
A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény, valamint a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény módosításáról szóló T/5594. számú törvényjavaslat *
Dr. Kovács Ferenc főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli tájékoztatója *
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról *
Meghívottak: Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter
Dr. Bencze József rendőr-altábornagy, országos rendőrfőkapitány
Meghívottak: az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselői
Elnököl: Dr. Lázár János (Fidesz), a bizottság elnöke
Keleti György (MSZP), alelnök
Karsai Péter (MDF) alelnök
Ecsődi László (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Laboda Gábor (MSZP)
Rába László (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Mécs Imre (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Tóth Károly (MSZP) Keleti Györgynek (MSZP)
Dr. Simon Miklós (Fidesz) Nyitray Andrásnak (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz) Csampa Zsoltnak (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP) dr. Lázár Jánosnak (Fidesz)
Dr. Molnár Lajos (SZDSZ) távozása után Rába Lászlónak (MSZP)
A bizottság titkársága részéről:
Laban János főtanácsadó, a bizottság titkára
Dr. Nagy Zoltán, a bizottság munkatársa
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Bencze József rendőr-altábornagy, országos rendőrfőkapitány
Dr. Kovács Ferenc főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Piros Attila szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Palásti Ferenc dandártábornok, KEH katonai főosztályvezető, szárnysegéd
Dr. Samu István tábornok (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc)
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a Honvédelmi és rendészeti bizottság minden képviselőjét, tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, akik megjelentek a mai bizottsági ülésen. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Juhász Gábor államtitkár urat, Bencze József országos rendőrfőkapitány urat, Samu István tábornok urat, illetve Piros Attila államtitkár urat a mai bizottsági ülésünkön.
Először a helyettesítéseket szeretném rögzíteni. Szeretném jelezni, hogy Tóth Gábor urat Csampa Zsolt képviselő úr helyettesíti a mai bizottsági ülésünkön, Tóth Károly képviselő urat Keleti György képviselő úr, Mécs Imre képviselő urat Gál Zoltán képviselő úr helyettesíti, Simon Miklós képviselő urat pedig Nyitray András képviselő úr helyettesíti a mai bizottsági ülésen. Egyebekben a bizottsági ülésünk határozatképes.
Tisztelt Képviselőtársaim! A mai bizottsági ülésünket két napirendi ponttal kezdeményeztem összehívni. Az első egy tájékoztató meghallgatása a határőrség és a rendőrség integrációjának végrehajtásáról, amely a kormány 2006 júniusi első döntése óta eltelt két év vonatkozásában azt gondolom, fontos. 2006 júniusában hozta meg a kormány az első döntést, amely intézkedési terv elkészítésére vonatkozott az illetékes miniszterre vonatkozólag a határőrség és a rendőrség integrációját illetően. Érdemes áttekintenünk, hogy a tavalyi jogszabály-módosítás óta mi történt.
A második napirendi pontban a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény, valamint a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény módosításáról szóló T/5594. számú törvényjavaslat általános vitára alkalmasságáról kell döntenünk, és egyebek megtárgyalásáról, így az Európai Unió képviselőinek magyarországi látogatásával kapcsolatos programok megtárgyalására is sort kell kerítenünk.
Kérdezem a napirendi pontok kapcsán van-e kérdés vagy észrevétel. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, szavazásra teszem fel képviselőtársaim számára az előterjesztett napirendi javaslatot. Aki egyetért az előterjesztett napirendi javaslattal, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Megállapítom, hogy egyhangúlag fogadtuk el az előterjesztett napirendi pontokat.
Tájékoztató a határőrség és a rendőrség integrációjának végrehajtásáról
Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót a határőrség és a rendőrség integrációja kapcsán először Juhász Gábor államtitkár úrnak, akit még egyszer tisztelettel köszöntök a bizottságunk előtt. Parancsoljon, államtitkár úr!
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) tájékoztatója
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kérem, engedje meg, hogy először megkérdezzem, hogy időben milyen terjedelmű tájékoztatást szeretne a bizottság?
ELNÖK: Végtelent, de nyilván a bizottságunkhoz méltó pragmatikus és hatékony áttekintést szeretnénk kapni az integráció végbemenetelét, tehát végrehajtását illetően, már csak azért is, mert a tavalyi jogalkotás azon kivételes események egyike volt, amikor sikerült a kormányoldalnak és az ellenzéknek megállapodni kétharmados törvény kivitelezésében, és ott voltak dolgok, amelyekben megállapodtunk, például a szervezeti átalakítás kapcsán. Szerettük volna látni, én voltam a kezdeményezője a bizottságban, hogy hogyan áll ma az átalakítás struktúrája, milyen szervezeti változások mentek végbe, az anyagi, finanszírozási kérdések hogyan alakultak, a feladatellátás, a határrendészet, határőrizet, idegenrendészet, az új feladatok a rendőrségnél hogyan illeszkedtek be, esetleg milyen konfliktusforrások merültek fel az állományban. Ez volt az a témakör, amiben kértük a tájékoztatást.
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Akkor, ha ez úgy megfelel, két részre osztanánk mondókánkat: egy ilyen szárazabbal, unalmasabbal és átfogóbbal előállnék én magam, aztán Bencze tábornok urat kérném meg, hogy egy ilyen vetítősebb, érdekesebb, és a szervezeti ábrákat is bemutató, tehát az elnök úr kérdéseire némely esetben konkrétan rávilágító megoldásokat javasoljon.
Azzal szeretném kezdeni, hogy a határőrség és a rendőrség integrációja egy régóta dédelgetett szakmai elképzelés volt. Annyira, hogy kormányokkal ezelőtt megszületett ennek valamelyik nulladik verziója, és mivel a szomszédos országokban, csaknem majd' mindegyikben megtörtént ez, jó néhány olyan tapasztalat is rendelkezésre állt, hogy milyen feszültségekkel, milyen problémákkal kell szembenézni.
Amit mi célul tűztünk ki, és sikeresen teljesítettünk, az részint a végrehajtó állomány létszámarányának növelése. Ez nyilván együtt jár a vezetői szintek számának csökkenésével, egy egyszerűbb, átláthatóbb rendszernek a kivitelezésével, különös tekintettel arra, hogy január 1-jétől az országhatár gyakorlatilag felét nem a hagyományos módon kell őrizni, hiszen most már vannak Schengen-belső és Schengen-külső határaink. Ennek megfelelően kénytelenek voltunk kialakítani egy ehhez igazodó, aszimmetrikus megyei felépítést, éppen annak megfelelően, ami az uniós várakozás és az ország elemi érdeke is, hogy a Schengen-külső határokon a határrendészet egy érdemileg is megerősített, a határőrségen talán túl is mutatóan megerősített része legyen a rendőrségnek. Ez majd az ábrából kiderül, hogy konkrétan hogyan valósult meg.
Szükséges követelmény volt, és úgy érzem, hogy kiválóan teljesült a schengeni csatlakozás határforgalmi és mélységi ellenőrzéséhez szükséges követelményeknek való megfelelés. Ez azt jelenti, hogy az integrált rendőrség a jogszabályoknak megfelelően képes, és ha szükséges, akkor kész is nemcsak a mélységi ellenőrzések végrehajtására, hanem akár a határellenőrzés teljes visszaállítására is.
Kiemelt fontosságú feladat volt, és ennek megfelelően jártunk el, hogy az integrálódó határőrség valamennyi munkavállalójának munkahelyet biztosítsunk annak érdekében, hogy aki a testületben akar szolgálni, az megtehesse a jövőben is. Szeretném elmondani, hogy ebből adódik is néhány foglalkoztatás-szerkezeti probléma, hiszen a néhai határőrök ma rendőrként nem feltétlenül abban a megyében teljesítenek szolgálatot, ahová a szolgálati érdek vinné őket, hanem ott teljesítenek szolgálatot, ahol a családjukkal élnek, laknak. Ez magyarázza azt, hogy például a budapesti rendőrhiány részbeni megoldására mely megyékből vezényelünk ide vállalkozó kedvű rendőröket, hiszen onnan lehet embereket átirányítani, ahol a néhai határőrségi telephely kapcsán ők maguk laknak és családjukkal élnek.
Kiemelt prioritás volt, és úgy gondolom, hogy a rendőrség megfelelő és javuló színvonalon látja el a tömegrendezvények rendőri biztosítási feltételeit, ugyanígy a bűnüldözési feladatok hatékonyabb megvalósítását. Ennek érdekében a Nemzeti Nyomozóirodába integrálásra kerültek a migrációval kapcsolatos nyomozati hatáskörök is. Ezt azért tartom fontosnak külön kiemelni, hiszen a rendőrség talán az egyedüli olyan bűnüldöző szervezet, amely a határokon át képes a bűncselekmények felderítésére és nyomozására.
Utolsónak említem meg, bár fontos szempont, de mégis a fontos szempontok között talán a legutolsó, hogy egy reményeink szerint gazdaságosabb működés irányába mozdult el a rendőrség. Ez azt jelenti, hogy az eddigi 20 kis vár, amely önálló költségvetési fejezetként működött, most egy költségvetési fejezetben van, az ORFK magában gyakorolja ezt a jogot, és azok a szervezetek, amelyek a könyvvitelt, a számvitelt és az összes ehhez kapcsolódót végzik, azok ilyen regionális elhelyezkedésben, három megyénként kerültek telepítésre.
Ezeket azért tartottam fontosnak elmondani, mert úgy gondolom, hogy az előre kitűzött cél, amely megfelelt mind a rendészeti bizottság elképzeléseinek, mind a pártok elképzeléseinek, mind a szakszervezetek elképzeléseinek, ez az előre kitűzött cél az integrációval teljesült. Ugyanakkor a sikeres teljesülés mellett a rendőrség nemcsak megőrizte működőképességét, hanem azt gondolom, hogy javuló szinten látja el a feladatait. Onnan veszem a bátorságot, hogy ezt ilyen határozottan kijelentsem, hogy a rendőrség tevékenységét érdemben bíráló írások száma még a sajtóban is csökkenni látszik, és azok a kutatások, amelyek rendelkezésre állnak, azt mutatják, hogy az elmúlt másfél évben a rendőrség megítélése az állampolgárok körében javult.
Amikor a szakbizottságnak tájékoztatást adunk ezekről az eredményekről és sikerekről, akkor azt sem szabad elhallgatni, hogy az a tisztesség, aminek mentén megkaptuk a lehetőséget a kétharmados törvények módosítására és az integráció létrehozására, ebben a stádiumban néhány feszültséget is szülnek. Erről részben beszéltem is.
Az egyik ilyen a budapesti rendőrhiány. Budapesten mintegy 1500 fős rendőrhiány van nagyjából, és az a probléma látszik ma elég világosan, hogy a Budapesten szolgálatot teljesítő rendőrök egy része, jelentős része, aki vidéki fiatalember, szívesen hazamenne a lakóhelyére, hiszen ilyen történeteket mindenki ismer. Ezért ezt a feszültséget mindenképpen meg kívánja oldani a kormány. Ebben mi úgy látjuk, hogy az alapvető problémát az okozza, hogy kevés budapesti akar rendőr lenni, így a BRFK egy toborzóiroda nyitásával szándékozik nyitni, hogy jobban bemutassa a rendőrélet szépségeit, vagy annak, akinek ez perspektívát vagy vonzó munkahelyet kínál, ugyanakkor a miniszterelnök úr bejelentésének megfelelően az idei év második félévére kidolgozásra kerül az a rendőrök lakáshoz jutását segítő program, amelyet a miniszterelnök úr bejelentett.
Ennek kapcsán hadd mondjam el, hogy a tárcának az a célja, hogy a Budapesten szolgálatot teljesítő, nagy valószínűséggel vidékről származó rendőr megtelepedhessen, tehát lakástulajdont szerezhessen. Olyan támogatási rendszeren dolgozunk, melynek lényege, hogy abban segít, hogy ő maga tulajdont szerezzen, amihez hozzátartozik egy vélhetőleg tíz év körüli szolgálat vállalása. Ez alatt a tíz év alatt - maradjunk ennél, és számpéldaként említem a tíz évet, tehát ne konkrétumként értsék - egy ütemezett lakáshitel-törlesztésbe segít be a rendőrség, és annyi pénzt kívánunk erre biztosítani, hogy a szegényebb családból származó rendőrök is egy egyszerűbb, de a családalapításra alkalmas méretű lakást, amiben feleséggel, két gyerekkel egy életet el lehet kezdeni, azt képes legyen megszerezni. Tehát fontosnak tartom, hogy tulajdon, körülbelül tíz év, és foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében.
Természetesen a házaspároknak is meg kell oldani ezt a lehetőséget, no pláne ha rendőrházaspárról van szó.
A másik probléma, amelyről beszélni kell, az a foglalkoztatási feszültség, amely abból adódott, hogy minden határőrnek munkalehetőséget ajánlottunk. Ez ma azt jelenti, hogy mintegy négy megyében lényegesen több olyan rendőr teljesít szolgálatot - létszámban -, aki volt határőrség okán került ide. Ezzel párhuzamosan nemcsak Budapesten jelenik meg rendőrhiány, hanem azokban a belső megyékben is, amelyek nem határszéli megyék, tehát amelyeknek egyáltalán nincsen az államhatárral kapcsolatuk. Vannak még azok a megyék, amelyek Schengen-külső határon vannak, ott érdemi változás nem történt, hiszen az eddigi határőrség nagyjából ugyanabban a diszlokációban, mint amiben eddig volt, határrendészetként, de ott van, önálló szervezeti egysége ma a rendőrségnek.
Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert mi magunk úgy gondoljuk, ezt ígértük a szakszervezeteknek is, hogy mintegy két évig biztosítunk, akár helyben megélhetési lehetőséget a volt határőröknek. Idővel persze a szakmai hangsúlyoknak megfelelően kell arra törekedni, hogy ez a létszám, amely úgy tűnik, hogy 45 ezerként alkalmas arra, hogy a Magyar Köztársaság rendészeti feladatait ellássa, ez a létszám fizikailag is ott kerüljön elhelyezésre, ahol a feladatok vannak. Tehát úgy gondolom, hogy egy kétéves, lépcsőzetesen megvalósuló és tervezett létszámmozgásnak megfelelően ez kiegyensúlyozható.
Ma, ami rendőrhiányként jelen van, és ha megvizsgáljuk az iskolák kibocsátó képességét, akkor azt tudom mondani, hogy körülbelül három év az, mire érdemben a rendőrhiány megszűnik. Ha a rendőrhiány okait akarná valaki megkérdezni, akkor azt tudom mondani, hogy minden bizonnyal a rendőrhiánynak részben oka az, hogy a nyugdíjbavonulás szabályairól terjedő hírek sokakat arra ösztönöztek, hogy ha van lehetőség fiatalon, viszonylag jó nyugdíjjal elmenni nyugdíjba, akkor menjenek el. A tárca végig ösztönözte, hogy maradjanak, állapítassák meg nyugdíjukat, hogy őket veszteség ne érje, és ennek megfelelően végezzék tovább feladataikat. De meg kell önöknek mondanom, hogy nagyon sokan jelentkeznek egészségügyi alkalmatlanságra való hivatkozással szolgálati nyugdíjra, illetve az is egy ténykérdés, hogy egy ilyen integrációval együtt járó természetes bizonytalanság azért nagyon sokakat indított arra, hogy inkább a biztos nyugdíjat válasszák.
Önök pontosan tudják, de meg kell említeni azt is, hogy a szolgálati nyugdíj összege esetenként magasabb, mint az eddig betöltött állásban a havi jövedelem. Ezért ez is arra ösztönzött sokakat, hogy inkább a nyugdíjat válasszák.
Ha a képzést szóba hoztam, akkor kérem, engedjék meg, hogy ilyen éppen megvalósítandó feladatként megemlékezzek arról, hogy volt egy ilyen elképzelés, hogy a Rendőrtiszti Főiskolát esetleg más felsőoktatási intézménnyel összevonják. Ez az elképzelés megváltozott annyiban, hogy a minisztérium oktatási főigazgatóságával lesz integrálva a Rendőrtiszti Főiskola. A kormánynak, a minisztériumnak az a szándéka, hogy egy egységes rendészeti képzést valósítson meg, olyan felmenőrendszerben, hogy a néhány hetes tanfolyamtól egészen a mesterképzésig bezárólag a tárcához tartozó intézményben - ha fogalmazhatok így -, egy reménybeli rendészeti akadémián valósuljanak meg ezek a képzések.
Ennek két praktikus okát látom, amelyet még megemlítenék. Az egyik, hogy csaknem 70 ezer munkavállaló tartozik a tárcához, akiknek nemcsak a megváltozó uniós feltételek és a folyamatosan változó törvények miatt van szükségük képzésre, hanem maga az élet immáron diktálja az egész élethossziglan tartó tanulást. Ezért úgy gondoljuk, hogy praktikus, egymásra épülő modulrendszerű képzéseket kialakítani, és ez nyilván az életpályamodell része, hogy aki adott esetben tiszthelyettesként bekerül hozzánk, ha az ő ambíciói, lehetőségei és tudása ezt biztosítják, akkor akár mesterfokú oklevéllel a zsebében folytathassa majd a pályáját.
Úgy gondolom, hogy ennek az integrációnak az első szakasza a rendészeti képzés területén most van, arra törekszünk, hogy két éven belül egyetemi rangú legyen ez a képzés, és a mesterképzés lehetősége is rendelkezésre álljon.
Még egy dolgot szeretnék megemlíteni, hogy talán annak megfelelően, ahogy ezt látták a kollégák itt a rendészeti bizottságban vagy a parlamentben, melynek lényege az volt, hogy a politikai szándék közös volt és a kétharmados törvények támogatásával meg is nyilvánult ez a szándék, ők maguk is ugyanilyen fegyelmezetten hajtották végre ezt az integrációt. Önök is tudják, hogy első lépésben - ha mondhatom így - az országos parancsnok kinevezése után a helyettesek és a megyei vezetők kinevezése történt meg, ez még január előtt történt. A megyei közgyűlések mindenütt jól fogadták a személyzeti intézkedéseket, ennek megfelelően azóta kiderült, hogy a beszámolókat is elég jól fogadták, vagyis azt tudom mondani, hogy az integráció egy személyzetében, vezetésében már stabil csapattal kezdődött, és úgy tűnik, hogy azoknak a menet közben megjelenő problémáknak a megoldása, amely felé haladunk, az is ugyanilyen stabil módon történik.
Azért tartom ezt fontosnak hangsúlyozni, mert úgy gondolom, hogy maga az integráció egy történelmi léptékű dolog. Nemcsak amiatt történelmi léptékű, mert egybeesik az uniós csatlakozásnak a Schengen-csatlakozás szakaszával, ami önmagában mintegy 25 milliárdos fejlesztést hozott a határőrségnek eszközállományban, felszerelésben, hanem amiatt is egyedülálló, mert az ország történetében, talán az újkori történetében most van egy olyan helyzet, amikor a rendészet felel a határőrizetért is. Ez is ráadásul változó, mert úgy, ahogy a schengeni külső határszakaszok majd vélhetőleg csökkennek a jövőben, ennek megfelelően ennek a szervezetnek is ehhez alkalmazkodni kell.
Vagyis summa summarum: mi úgy ítéljük meg, hogy ez egy tervszerűen végrehajtott, politikai értelemben valamennyi politikai párt oldaláról támogatott, szakmailag jól kivitelezett, jó néhány feszültségponttal együtt járó, de sikeres integráció volt.
Én itt befejezném, és ha az elnök úr megengedi, akkor ezzel a vetítős dologgal folytatnánk a tábornok úr előadásában.
ELNÖK: Köszönjük szépen államtitkár úrnak. Bencze tábornok urat illeti a szó.
Dr. Bencze József rendőr-altábornagy, országos rendőrfőkapitány tájékoztatója
DR. BENCZE JÓZSEF rendőr-altábornagy, országos rendőrfőkapitány: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Engedelmükkel én olyan megoldást választanék, hogy a kollégám vetít, én pedig mondok, lehet, hogy a képen megjelentektől néha eltérő információkat is, azért, hogy minél több információt tudjunk a tisztelt bizottságnak átadni.
Az államtitkár úr jelezte és felvázolta, hogy az integrációs előkészítési folyamat valószínűleg több kormányra visszamenőleg mutatható módon már felvetődött, és el is indult, számos apróbb lépéssel. Én most mégis a finisről beszélnék, a finis pedig azt gondolom, akkor kezdődött, amikor az Országgyűlés nagyon nagy többséggel módosította az alkotmányt, módosította a rendőrségről szóló törvényt, illetve az államhatárról szóló törvényt. 2008. január 1-jével történt ez természetesen, de a törvényjavaslatok tárgyalását már május 22-én megkezdte a tisztelt Ház.
Ezt követően került sor vezetőváltásra, részben a rendőrség élén, személyemben, részben pedig a minisztérium élén. Ezért a korábban az államreform bizottsággal már valamilyen szinten megtárgyalt integrációs folyamatok átgondolásra kerültek, és ennek megfelelően az új vezetés egy átdolgozott koncepciót, egy átdolgozott szervezeti modellt terjesztett fel az igazságügyi és rendészeti miniszter úrnak. Július 16-án, tehát gyors lépésekkel, ezt még azon a napon miniszter úr jóvá is hagyta.
Szeretném jelezni, hogy a január 1-jei integrációt megelőzően is már némi szervezeti módosítást gondoltunk végrehajtani. Ez két irányú volt. Az egyik: a rendőrségnél korábban megszüntették az ellenőrzési szolgálatot az ORFK szintjén, ezt a 2007-ben, azt megelőzően felszínre került ügyek kapcsán is indokolt volt áttekinteni, és az ellenőrzési szolgálatot még 2007 második felében visszaállítottuk.
Ugyancsak ilyen szakmai döntés alapján került sor annak felülvizsgálatára, hogy a korábban összevont közrendvédelmi és közlekedésrendészeti főosztályból ismét két főosztályt kell létrehozni, hiszen a közrendvédelem látható módon az utcai demonstrációk kezelésében megnyilvánuló problémák miatt is látható módon felértékelődött, és a rendőrség életében igazi, nagy kihívásokat ez a terület jelentett. Egyébként pedig az összevonással ez a terület az értékét mindenképpen veszítette, szakemberek távoztak el, tehát visszaállítottuk ezt a fontos szakmai, szakirányító főosztályt.
45 ezer fő foglalkoztatására kaptunk lehetőséget az új szervezeti struktúrában. Még július 16-án kiadásra került a Határőrség országos parancsnokával együtt alkotott együttes utasításunk, amely egy új integrációs munkacsoportot hozott létre, tulajdonképpen a rendőrség, határőrség állományából kifüggetlenített, csupán erre a feladatra kifüggetlenített kollégák végezték ezután az integrációs előkészítő munkákat nyolc szakmai munkacsoporttal.
Még augusztusban megszületett a döntés, hogy egy olyan szakértői csoportot is létrehozunk, amely már elkezdi azt a folyamatot feldolgozni, hogy a terhelésarányos létszámelosztás modelljét dolgozza ki, hiszen láthatóvá vált az, hogy ha minél nagyobb számú határőr kolléga átvételére kívánunk lehetőséget biztosítani, akkor ez torzulásokat fog jelenteni a létszámviszonyokban. Tehát mivel megszűnik 1100 kilométeren a schengeni csatlakozással a határőrséggel kapcsolatos határrendészeti feladat, a szlovén, az osztrák, a szlovák határszakaszon, ezért nyilván az itt lévő határőr-diszlokáció személyzeti vonatkozásaiban is kiürül feladatát tekintve. Tehát ha átvesszük, akkor nyilvánvalóan nekik beosztást kell ajánlani. Ezért aztán elsősorban - ahogy államtitkár úr felvezetőjében hallható volt - a lakóhelyük környezetében ajánlott beosztást vállalták el ezek a kollégák, ezekben az érintett megyékben tehát egy többletlétszám keletkezett.
A reprezentatív szakszervezetekkel a kezdettől fogva együttműködtünk, tehát minden olyan lépést, amely az integrációval kapcsolatban volt, ezzel a két szakszervezettel folyamatosan megbeszéltünk, illetve később bevontuk a határőrségnél működő reprezentatív szakszervezetet is.
A jogi és normatív háttér biztosítása is szükséges volt, hiszen az egyik fontos feladata volt a munkabizottságnak, azon túl, hogy a szervezeti struktúrát megrajzolja, ami itt nagyjából a következő szlájdokon majd látható lesz, a mostani modellnek megfelelően, ami azt jelenti, hogy az országos főkapitány alatt van egy hivatal, van egy ellenőrzési szolgálat és egy humán szolgálat. Nagyjából ezek a szolgálatok jelennek meg a megyei főkapitány közvetlen alárendeltségében is, és két szakmai főigazgatós rendszerre tértünk vissza a korábbi egyről: nevezetesen a bűnügyi, illetve a rendészeti főigazgatóra. Mellette még természetesen van a gazdasági főigazgató funkcionális főigazgatóként.
A köztársasági őrezred egyfajta perszonálunióban van a rendőrségen belül. Az ő státuszát változatlanul hagytuk.
Ennek a konstrukciónak a kapcsán még érdemes megemlíteni, hogy a szervezeti modell kialakításánál fontos a NEBEK szerepe, a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ szerepe, amely egy uniós követelmény. A Nemzeti Nyomozóiroda megerősítésére az integráció kapcsán sor került, mégpedig olyan irányban, hogy a korábbi BEI, a Bűnügyi Ellátó Igazgatóság egyfajta rendőrségi szakszolgálatként működött. Ezt integráltuk a Nemzeti Nyomozóirodába, azzal, hogy köteles ellátni nyilván a megyei főkapitányságok irányába is azokat a rendőrségi szakszolgálati feladatokat, amelyeket igényelnek.
A készenléti rendőrség, illetve a REBISZ vonatkozásában is egyfajta módosításra került sor. A REBISZ átvilágítását követően az a döntés született, hogy az autópálya-rendőrség kerüljön vissza a területi elv szerint a megyei főkapitányságokhoz, hiszen nonszensz, hogy ha mondjuk egy Heves megyei főkapitányt beszámoltat a megyei közgyűlés, akkor neki nem kompetenciája a megyén áthaladó M3-as autópályával kapcsolatos jogsértések, bűncselekmények, közlekedési helyzet kezelése, ismerete. Tehát úgy kerültek vissza ezek az egységek, ezek az autópálya-alegységek, hogy egyfajta moratóriumot hirdettünk, tehát nem zsákmányszerzés lehet az elsődleges cél, hogy onnan létszámot vagy technikát vonjanak ki, azok kerüljenek a megyei főkapitányok irányítása alá, és teljes mértékben feleljenek a megyei főkapitányok azért az autópálya-szakaszért, ami a megyét érinti.
Ezen túlmenően nyilván az egységes autópálya-ellenőrzési technológia kialakításáért, elsősorban a rendészeti területen, a rendészeti főigazgatóság keretében kialakított forgalombiztonsági osztály felel a későbbiekben. Ez egy fontos változás volt.
A repülőtéri rendőri igazgatóságon korábban két igazgatóság működött: egy rendőr-igazgatóság és egy ferihegyi határőr-igazgatóság. Ezeknek az összevonása kapcsán alakult ki.
Azt gondolom, hogy a tábla többi része ilyen szempontból nem érdekes, illetve annyiban érdekes, hogy a GEI-k pedig úgy lettek létrehozva, hogy egy költséghatékonyabb gazdálkodás jön létre, egy olyan funkcionális szervezet, amely kiszolgálja a szakmai munkát, ami főleg nem helyi feladatellátást igénylő feladatok, például informatika, egyéb logisztikai feladatok, azokat nem feltétlenül kell szétaprózva, minden rendőri szerv mellé letelepíteni, azokat lehet egy központi helyről irányítani, így aztán nagyjából három megyét szolgálnak ki ezek a területi GEI-k, amelyeket létrehoztunk.
Rátérve a jogi feladatokra, csak néhány számot hadd említsek. A rendőrség tekintetében 287 jogszabályt kellett áttekintenünk, amely az integráció miatt valamilyen módon felülvizsgálatra szorult. A határőrség tekintetében 226 ilyen jogszabályt. 676 belső normát a rendőrségnél, és 131 belső normát a határőrségnél. Azt gondolom, hogy ez önmagában is egy nagyon komoly kihívás, feladat volt az integrációs munkacsoportnak és a jogi szakcsoportnak.
A humán területet érintően szeretném a bizottságnak jelenteni, hogy a miniszter úr október 3-án jóváhagyta a státuszkereteket, illetve a hatályos szervezeti állománytáblát, amely január 1-jétől működik. Azok a főbb irányelvek érvényesültek ebben, amit államtitkár úr is jelzett, hogy a helyi szervek megerősítésre kerüljenek, a központi területi szervezeti egységeknél a vezetők száma, a státuszok száma csökkenjen, illetve a funkcionális feladatot ellátók szükséges mértékű civilesítésére sor kerüljön.
Az utóbbiról szólva, körülbelül 4 ezer olyan hivatásos állás került civilesítésre, amely a későbbiekben, ha ezt az állást most hivatásosként betöltő onnan elkerül, akkor már csak polgári személlyel lehet betölteni. Az átmeneti rendelkezésekben biztosított lehetőségként természetesen, aki itt még jelenleg hivatásos állományban van, civil, polgári státuszban, az ezt a hivatásos státuszát - még egyszer mondom - a státuszban maradásig megtarthatja.
Valamennyi határőr részére beosztást kívántunk biztosítani. A személyes elbeszélgetésekre úgy került sor, hogy előtte valóban valamennyi rendőri szerv vezetői kérdésében döntés született. Ebben az önkormányzatok maximális támogatásával 15 olyan főkapitányi státusz került tulajdonképpen valamilyen módon vagy cserével, vagy a beosztásból való felmentéssel betöltésre, amely biztosította egyrészt, hogy azokat a képességeket, amelyek az integrációs feladatokból adódóan szükségszerűvé váltak - tehát a határőrség korábbi feladatainak átvétele miatt -, legyenek képesek biztosítani az új vezetők főleg a külső határos megyékben, illetve adott esetben leginkább például a ferihegyi, vagyis Repülőtéri Rendőri Igazgatóságon. Így aztán négy megyei rendőrfőkapitány személye úgy változott, hogy volt határőr-igazgatók kerültek a megyei főkapitányi beosztásba, illetve a rendészeti főigazgatói státuszba pedig Samu vezérőrnagy úr, aki a határőrség rendészeti főigazgatója volt, mint helyettesem került kinevezésre.
Az új vezetők indították el a személyi elbeszélgetéseket, 9432 határőrségi munkavállaló került kinevezésre január 1-jével, és további 431 pedig éppen munkajogi védelem alatt állt ebben az időszakban.
A két szervezet munkaügyi létszáma az integráció kezdetekor 47 022 fő volt, január 1-jével 43 002 fő volt, ami 1998 fővel kevesebb a rendszeresített, jóváhagyott státusznál.
1333 olyan státusz van jelenleg, amely a korábban említett módon máshol van, például Győr, Vas megyében, adott esetben Nógrád megyében rendszeresítve, illetve ott végez tényleges munkát. Nyilván ez egy belső feszültséget mindenféleképpen eredményez, főleg Budapest vonatkozásában, hiszen itt valóban egy 1400 körüli hiány merül fel, és további 100 fő körülbelül az, aki szeretne most valamilyen módon gyorsan vidékre áthelyezést nyerni.
A BRFK esetében alkalmazott gyorssegély - ha úgy tetszik -, hogy 300 fő átvezénylésre került azokból a megyei főkapitányságoktól, amelyek Győr, Nógrád, Vas megyében vannak - Szabolcsot nem bántottuk, nem érintettük ebben a tekintetben, hiszen az ő feladata speciális -, ahol jelenleg létszámtöbblet van. 300 fő addig mindenképpen segítség, amíg az iskolából kikerülő 1115 fő el nem foglalja a helyét, most júniusban, illetve majd a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetemről szeptemberben, összesen 1115 fő kerül a rendőrség állományába, mint végzős hallgató.
A nyugdíjmegállapításról államtitkár úr szólt. Ebben a tekintetben tehát rögzítésre kerültek azok a nyugdíjak, ahol 20 év szolgálattal vagy annál többel rendelkeztek. Az önkéntes nyugdíjpénztárba való visszalépés lehetősége, illetve jogszabályi korlátai szintén eredményeztek egyfajta elvándorlási szándékot, hiszen a tíz év éppen az elmúlt évben és az idén telik le. Ezért azt gondolom, mindenképpen segítette az a módosítás a pályán maradást, hogy ez a 10 év 13 évre lett felemelve.
December 22-én a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatban eldöntötte azt, hogy a szakmunkásképző iskolákban, illetve a szakközépiskolákban töltött évek beszámítsanak a munkaviszonyba. Ez jelenleg azt jelenti, hogy olyan 1200 kollégát érint, és bizony, amikor ez a jogegységi döntés már látható volt, körülbelül 200-an azt jelezték, hogy ha és amennyiben pozitívan dől el, akkor ők jogfenntartó nyilatkozattal maradnak, de ha a javukra dől el, akkor el fognak menni. Így alakul ki ez a végső helyzet.
Azt gondolom, hogy az a lakásprojekt, amiről államtitkár úr beszélt, összességében és az előbb említett intézkedések mindenképpen eredményesek lehetnek a kialakult létszámhelyzet konszolidálására.
Ha a szervezeti felépítést és a létszámokat nézzük, csak néhány számmal: a 45 ezer fő jelenleg úgy néz ki, hogy 35 405 hivatásos, 613 köztisztviselő és 8982 közalkalmazott. Az ORFK létszáma jelentős mértékben csökkent, ha összehasonlítom az ORFK és a Határőrség Országos Parancsnokságának korábbi létszámát, akkor jelentősen csökkent le, az egész létszámhoz viszonyított 4,54 százalékról 1,23 százalékra. Azt gondolom, hogy az én feladatom és a mi feladatunk most az lesz, hogy ezt az arányt lehetőleg őrizzük a jövőben, senki ne lopkodjon vissza az ORFK-ra további létszámokat. Azt hiszem, hogy az integrációnak ez is egy hatalmas eredménye, hiszen mindig azt mondták, hogy a vízfejet le kell építeni. Azt gondolom, hogy valóban az integráció elvei között markánsan szerepelt ez az elképzelés.
A területi szervek vonatkozásában itt némi felsorolás láthatóvá vált, úgy az őrezred, a készenléti rendőrség, a Nemzeti Nyomozóiroda, Repülőtéri Rendőri Igazgatóság, oktatási igazgatóság és a GEI-k vonatkozásában.
A megyei főkapitányságok szervezeti struktúrája attól függően került kialakításra, hogy külső határral rendelkező megyei főkapitányságról van szó vagy belső határral rendelkezőről. Amennyiben schengeni külső határral rendelkező, akkor ott egy határrendészeti szolgálatot meghagytunk. A határrendészeti szolgálathoz egy határrendészeti osztály és egy idegenrendészeti osztály tartozik, és természetesen megmaradtak a határrendészeti kirendeltségek, a 154 rendőrkapitányság is érintetlenül maradt az átszervezés kapcsán, és 29 határrendészeti kirendeltség, a schengeni külső határon eddig is funkcionáló határrendészeti kirendeltség változatlan létszámmal és technikával megmaradt, ezzel is szerettük volna jelezni és biztosítani, hogy a schengeni ellenőrzési rendszerből nem szeretnénk az integráció kapcsán visszavenni és semmit engedni. A határrendészeti kirendeltségek egyébként rendőrkapitánysági szintű besorolásúak.
A belső határos főkapitányságok esetében igazából az a változás van, ahol nincsenek határrendészeti kirendeltségek, hogy egy közrendvédelmi és határrendészeti osztályt hoztunk létre, hiszen határrendészeti feladatok elvileg ott is előadódnak.
A grafikonok további részében az elmúlt 6 hónap, tehát az integrációt megelőző 3 hónap és az integrációt követő 3 hónap eredményei, illetve adatai láthatóak. Ezt elsősorban elemzés vagy tájékoztatás céljából mutatnám be.
Állománykategóriánként úgy néz ki, hogy a hivatásos állomány létszáma ma a magyar rendőrségen belül 78,68 százalék, a köztisztviselői arány 1,36 százalék, a közalkalmazotti arány pedig 19,96 százalék. Érdekes lehet még a tiszt, tiszthelyettesi arány, 31,5 százalék a tiszti arány. A vezetői beosztások száma 1697, ez is több mint 250-nel kevesebb, mint a korábbi két szervezetnél összességében volt. Ez az egész állományhoz viszonyítottan 3,77 százalék.
Természetesen az integrációs folyamat több területen még nem zárult le, hiszen a Legfelsőbb Bíróság döntésének megfelelően folyamatosan kell értékelni az állományban lévők előresorolását, hiszen ezek a szolgálati idők hozzáadódnak, jubileumi jutalomra való jogosultság képződik, és azt gondolom, hogy ezek az 1200 fő esetében is elég jelentős feladatot tesznek ki.
A gazdasági feladatokról részben szóltam. Amit szeretnék kiemelni mindenképpen, hogy a vagyonátadás előkészítése már 2007 őszén megkezdődött. A határőrvagyon teljes körű leltározására került sor, átadásra került az eszköz- és készletvagyon, 223 ezer tétel felleltározására került sor. 745 darab ingatlan átvételére, ebből 135 ingatlan felépítményes, és a határőrségtől átvett szolgálati gépjárművek száma is szintén jelentős volt. Abban maradtunk, hogy a határőrség gépkocsijait csak rendőrségi jelzéssel fogjuk ellátni, és ezért kialakult az a furcsa helyzet, hogy most a zöld színű volt határőr-gépkocsikon látható rendőrségi felirat. Azt gondolom, hogy ezek a gépkocsik egyszer ki fognak futni, és akkor egységes gépkocsiparkja lesz a magyar rendőrségnek, de ezt nem tehettük meg, hogy most nagy pénzen, nagy költségen ezeket az átfestéseket megtegyük. Tehát ezt az egyszerűbb megoldást választottuk, június 22-éig fognak ezek teljes egészében jelzetcsere után rendőrségi feliratot kapni, hiszen ez egy közbeszerzési eljárás, egy kötött eljárás volt.
Az elhelyezések optimalizálása volt még egy ilyen nagy kihívás. Jelenleg mindenkinek van íróasztala, mindenkit el tudtunk helyezni. Nyilvánvaló, hogy ennek az egész kérdéskörnek a rendezése egy következő nagy feladat, hiszen óhatatlanul jelentkeztek olyan ingatlanok, amelyekre a magyar rendőrségnek ma feladatát illetően nincs szüksége, hiszen korábbi, elsősorban határközeli határőringatlanokról beszélek. Ezeknek a felajánlását a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek megtettük, 46 ilyen ingatlanról van szó, és az optimális elhelyezés érdekében nyilván még további lépésekre van szükség.
A határőrség az elmúlt két évben 24,3 milliárd forintos bruttó fejlesztési támogatást kapott a Schengen-alapból. Ez egy nagyon lényeges kérdés. A rendőrség is kapott mintegy 9 milliárdot, hogy a schengeni alap irányába el tudjunk számolni ezekkel a készletekkel, olyan formában, hogy ezt a schengeni célra használhatjuk csak. Tehát ez egy nagyon fontos kérdés, látni kell, hogy itt bizonyos fokig kötöttek a lehetőségeink, hiszen ha azt határközeli feladatra kapták, azt ott kell tartanunk nekünk, tehát ez is egy újabb, ha úgy tetszik, kihívást jelent.
A mérlegkészítést, a mérleghitelesítést követően egy kontrolling tevékenység megkezdésére került sor. Ez most folyamatban van. Szeretnénk teljesen tiszta képet látni, hogy pontosan mit is és hogyan vettünk át. Nyilván ezt csak a mérlegkészítést követően tudtuk elindítani.
A rendőrség és a határőrség összességében 1 milliárd 235 millió 400 ezer forint póttámogatást kapott az integráció keretében felmerülő egyszeri kiadások rendezésére, hiszen ilyen egyszeri kiadások nyilván jelentkeztek, hiszen egy költözésnél is jelentkezhetnek és jelentkeznek is ilyen kiadások.
A határőrség egyébként egy - ha úgy tetszik - minimális adósságállománnyal, 65,7 millió forintos adósságállománnyal jött át.
A határőrségnek azok a szerződései, amelyek 2007. december 31-ét meghaladó érvényességűek voltak, azok felülvizsgálatra kerültek, részben már a határőrség azokat felbontotta, illetve ami a feladathoz kapcsolódóan szükséges volt az integrált rendőrség számára, azok pedig áttekintésre és átvételre kerültek.
A jogi belső normaháttér biztosítása érdekében elkészültek azok a kormányrendeletek - nem sorolom fel -, 7 fontos kormányrendelet, amely a működéshez szükséges volt, illetve azok a miniszteri rendeletek - itt megint azt gondolom, hogy a legfontosabb hetet lehet kiemelni -, amelyek a mindennapi működéshez és a zavartalan működéshez szükségesek. Áttekintésre kerültek természetesen nagy számban további jogszabályok, de azoknak a módosítása nem feltétlenül igényelte a január 1-jei hatálybalépést, tehát ezek az integrációhoz és a zavartalan működéshez szükséges jogszabályok elkészültek.
Csak ebben az évben - szeretném jelezni - már 21 ORFK-utasítás került kiadásra, amely a korábbi év hasonló időszakához viszonyítva, ha nézem, akkor a tavalyi ilyen időszakban 10 ORFK-utasítás került kiadásra, és ezek mind nagyléptékű, komoly, átfogó, az illegális migrációval, a rendőrség határrendészeti szabályzatával, szervezeti és működési szabályzatával és egyebekkel foglalkozó utasítások voltak.
A rendőrség együttműködési megállapodásait a határőrségével együtt áttekintettük. Szeretném jelezni, hogy 118 ilyen együttműködési megállapodás volt. A 118 megállapodásból 35 esetében azt látjuk, hogy annak a felmondása vagy hatályon kívül helyezése indokolt. Ez a folyamat is elindult.
A képzésről szólt államtitkár úr is. Szeretném jelezni, hogy 318 fő mentort képeztünk ki, még az elmúlt év őszén, részben rendőröket, részben határőröket, akik aztán továbbképezték azokra az ismeretekre a kollégákat, amelyek feltétlenül szükségesek voltak. Az alapképzésben 75-80 százalékban azonos a rendészeti szakközépiskolákban és a rendőrtisztin is a tantárgy törzsanyaga, nyilván erre a 20-25 százalékra kellett ezeket a képzéseket kihegyezni. Összességében 24 ezer körüli kollégát képeztünk ki, és ezek a képzések azóta is folyamatosan tartanak.
A schengeni egyezmény december 21-én lépett életbe, ez egy kicsit előrehozta ezt a folyamatot, tehát már akkor az 1100 kilométeres határszakaszról a határőrségnek le kellett vonulni, és csak január 1-jétől vette át a rendőrség ezt a feladatot.
Nyilván a következő időszak fontos feladata lesz, hogy azokat az alkalmazásokat, amelyeket részben a határőrség - informatikai alkalmazásokról beszélek - használt, másrészt a rendőrség, ezeket mindenféleképpen futtassuk össze, és egy olyan egységes ügyviteli rendszert alakítsunk ki, amely egységes, közös platformon működik. Erre most egy pályázatot nyújtottunk be, remélhetőleg pozitív elbírálásra kerül, és akkor ennek a kérdésnek a megoldása is a következő egy-két évben a helyére kerül. Most is működnek ezek, most is tudjuk működtetni nyilván, tehát nincs adatvesztés, és funkcionálnak, de számtalan rendszer működik, úgy a határőrségtől átvett, mint a rendőrség által használt rendszer.
A határrendészeti kirendeltségek a külső határokon - most csak a külső határokról beszélek - január 1-je óta 13 090 regisztrált intézkedést hajtottak végre, ez 5 százalékos növekedést jelent a korábbi időszakhoz képest. Azt gondolom, ez is azt mutatja, hogy az átvett határőrségi feladatokat változatlan színvonalon a rendőrség képes kezelni.
És ha még azt is megnézzük, hogy egyébként a toloncegyezmény alapján visszatoloncoltak számában is jelentős csökkenés következett be a korábbi időszakhoz képest, akkor azt is mondhatjuk, hogy ez a szűrőmunka, a külső határra kihelyezett szűrőmunka jól funkcionál.
Határszakaszonként is természetesen ezt a megosztást el tudnám mondani, de azt gondolom, hogy a zanzásított lényege a fontos.
A bűnügyi területen - államtitkár úr jelezte - a Nemzeti Nyomozóirodába került integrálásra a migrációs ügyek osztálya, ami a határőrség hatáskörébe tartozó tényállások kiemelt nyomozását végzi, illetve a megyei rendőr-főkapitányságokon kerültek elhelyezésre a volt határőr-nyomozó kollégák.
Talán érdekességként említem meg, hogy a 126 osztály jogállású rendőrőrs működésében sem történt változás, azt gondolom, ez is egy fontos tényközlés.
Az utánkövetési feladatok rendszerét fontosnak tartjuk. Azt gondolom, hogy az integrációt eredményesen, viszonylag nagyon rövid idő alatt hajtottuk végre, valóban számos nemzetközi példát próbáltam én magam is megismerni, leginkább az osztrák példát, és azt is látom, hogy a körülöttünk lévő szomszédok is ebbe az irányba mozdultak el, például Románia, Ukrajna is hasonló integrációra készül, és ezeket az integrációs tapasztalatokat most éppen mi tudjuk átadni a román és az ukrán rendőr kollégáknak. Az utánkövetési feladatok pedig azért fontosak, hogy egyrészt a feladatarányos munkaterheknek megfelelő létszámviszonyokat tudjuk és legyünk képesek kialakítani, másrészt az áthúzódó integrációs feladatok azonosítása, végrehajtása, koordinációja folyamatosan napirenden legyen, ezért egy főkapitányi biztost neveztem ki erre a feladatra Nemes Zoltán tábornok úr személyében, aki Zala megye főkapitánya volt, és a működésben észlelt hibák is feltárásra kerüljenek, valamint a szükséges kontrolling feladatok ellátásra kerüljenek.
Azt gondolom, hogy az erre vonatkozó feladatterv egyértelműen meghatározza a konkrét feladatot is az utánkövetés tekintetében.
Összességében úgy ítélem meg, hogy az integrációt ebben az első nagy lépésében úgy hajtottuk végre, hogy az integráció irányába megfogalmazott célok teljesültek, a rendőrség működőképessége biztosított az új feladatok, a kibővült feladatok vonatkozásában is, és azok az eredmények pedig, amelyek a bűnügyi felderítésben vagy az egyéb közterületi intézkedésben láthatók, azok pedig azt igazolják, hogy a működőképesség még javult is.
Az integrált mélységi ellenőrzési rendszer kialakítása érdekében még januárban a Vám- és Pénzügyőrséggel, a Munkaügyi, Munkavédelmi Szervezettel, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatallal egy együttműködést kötöttünk, aminek az a lényege, hogy a mélységi ellenőrzésben nemcsak egyedül a rendőrség, hanem ezekkel a szervekkel közösen veszünk részt, tehát olyan integrált migrációs hálót működtetünk a rendőrség irányításával, integrált vezetési központja által, amely remélhetőleg és eredményében is látható módon hatékonyabban tudja kiszűrni a jogsértéseket.
Szeretnék végezetül csak egyetlenegy mondatot idézni dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által lefolytatott, az integráció végrehajtását vizsgáló eljárás eredményéből. Ezt írja, leszögezte: "Eljárásom során nem észleltem olyan körülményt, amely ombudsmani intézkedést tett volna indokolttá. Az integrációval kapcsolatban egyedi, konkrét panasz sem érkezett hivatalomhoz, ezért az eljárást megszüntetem."
Kérem jelentésem elfogadását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen főkapitány úrnak. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdések megfogalmazására és vélemények nyilvánítására nyílik lehetőség. Kontrát, Molnár és Gál képviselő urak már jelentkeztek, Nyitray képviselő úr is természetesen. Kérdéskör és véleménykör egyben. Néhány kérdést összegyűjtünk, és utána megyünk tovább. Kontrát képviselő úr! Lehet egyben, mindent lehet természetesen, liberális ülésvezetés van.
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Államtitkár Urak! Tábornok Urak! Én azt a módszert választanám, ha az a lehetséges metódus van, hogy lehet kérdezni és véleményt is mondani, hogy először kérdeznék és majd a válaszok ismeretében szeretném a véleményemet is elmondani.
Tehát a kérdésekre rátérve. Azt kérdezném először az uraktól, hogy megítélésük szerint hogyan sikerült és hogyan halad a határőrségtől átkerült hivatásosok rendőrré történő átképzése? Ezt azért kérdezem, mert két szomorú tragédia történt: Esztergomban követelt egy halálos áldozatot egy családi perpatvarhoz, családi incidenshez kihívott rendőr intézkedése, illetőleg őt megtámadták és halálos sérülést szenvedett, illetőleg Téten történt, szintén egy családi tragédiának is nevezhető sajnálatos esemény, ahol súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett az intézkedő hivatásos, aki korábban határőr volt.
Tehát hogyan halad az átképzés, hogyan áll ez most?
A második kérdésem az, hogy mi okozta az önök megítélése szerint azt a kudarcot, hogy nem sikerült kiaknázni azt a történelmi lehetőséget, amit államtitkár úr is, főkapitány úr is érintett vagy megemlített, nevezetesen hogy a két szervezet integrációjából adódóan felszabaduló létszámtöbbletet nem sikerült az új rendőrségnél megtartani? Tehát úgy értékelem azt a számot, ha jól értettem, hogy 43 002 a jelenlegi állományi létszám, hogy ez 2000-rel marad alatta az elfogadott és engedélyezett állománytáblának. Ismerjük a budapesti adatokat, hogy 1400 rendőr hiányzik és toborzóiroda működik, korábban az idegenlégióval kapcsolatban voltak ilyen tapasztalataink, hogy idegenlégió toborzóiroda Marseille-ban vagy akár máshol működik. Most Budapesten az V. kerületben működik rendőrségi toborzóiroda. Sok mindenhez hozzá kellett szoknunk, ehhez is hozzá tudunk szokni persze, csak én magam azt vártam, hogy ez egy olyan lehetőség lesz, amivel élni tud a szervezet, tehát magyarán: pályán tudják tartani azokat a határőröket, és azokat a rendőröket is.
Itt utalok a Fidesz által megfogalmazott feltételekre vagy kérésekre az integrációval kapcsolatban: mi azt mondtuk, hogy minden határőrt az új szervezetbe át kell venni, ezt világosan megfogalmaztuk. Sajnáljuk, hogy nem sikerült itt tartani őket. Azt egyébként rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy 45 év körüli, jól felkészült hivatásosok lesznek nyugdíjasok. Ezt több okból is sajnálatosnak tartom, most nem fejtem ki egyébként, gondolom, meg tudják tippelni ennek az okait.
Az is feltételünk volt, vagy megfogalmaztuk mint feltételt, hogy adósságmentes legyen az új szervezet. Erre vonatkozóan - némi késéssel jöttem, amiért elnézést kérek - nem hallottam számot. A határőrségről elhangzott, hogy 63 millió forintos az adósságállománya, de az nem játszik, hogy így mondjam, mert úgy gondolom, hogy az januárban eltűnt, de most, 2008 májusában milyen a szervezet, a rendőrség költségvetési pozíciója, van-e adóssága, akár az ORFK-nak, akár a megyei rendőr-főkapitányságoknak, mint költségvetési fejezetben szereplő szervezeteknek?
Ha már a létszámnál tartunk, nem gondolkodtak-e el államtitkár urak, főkapitány úr, főkapitány-helyettes úr arról, hogy ha ilyen nagy a fluktuáció a rendőrségen belül, ha jól figyeltem, a rendészeti szakközépiskolákból nyáron kibocsátásra kerülő 1100 fő hivatásosról beszélt tábornok úr, ott 900-ről és 500-ról is szó volt, nem tudjuk, hogy mi a valós adat, hogy melyik az utolsó szám, de én a nagyobbik számban szeretnék hinni, hogy 1100 személy jön ki a rendészeti szakközépiskolákból, de ezt elviszi abban a pillanatban az a hiány, aki most bármelyik pillanatban kiléphet a szervezetből. Tehát az a növedék abban a pillanatban fogyadékká válik, ha ezt figyelembe vesszük, tehát a szaldó negatív lesz. Nem gondolkodtak-e el azon, uraim, hogy a rendészeti szakközépiskolai rendszert át kellene tekinteni? Utalok arra a szomorú eseményre, amit szóvá is tettünk 2004 tavaszán, amikor 5 rendészeti szakközépiskolát, a csopakitól kezdve a soproniig megszüntettek. Mi akkor elmondtuk, hogy ennek meglesz a kára, és kevés lesz az a kapacitás, ami rendelkezésre áll. Nem gondolkodnak-e azon, hogy ha több rendőr kellene, egyszerű az ok, akkor több jelentkezőt, több hallgatót kellene felvenni a rendészeti szakközépiskolába, és ugyanígy a Rendőrtiszti Főiskolára is. Mindig büszkén szokták elmondani az aktuális kormányok képviselői - mi is így voltunk ezzel egyébként, amikor kormányon voltunk -, hogy tíz-tizenkétszeres a túljelentkezés a Rendőrtiszti Főiskolára. Akkor többet kellene talán felvenni, ha több az igény, gondolom én.
Tehát azt gondolom, hogy ezzel is foglalkozni kellene, mert a toborzóirodákról tudjuk, hogy az utcáról nem lehet úgy felvenni a rendőrt, hogy ma felveszem a jelentkezőt, holnapután pedig beöltöztetem, és már szolgálatba áll. A jelenlegi szabályok szerint vagy rendészeti szakközépiskolát vagy rendőrtiszti főiskolát kell végeznie a jelentkezőnek, illetőleg az egyetemet, főiskolát végzettek esetében van egy átképzési rendszer. Tehát ez a három forrás van, aminek alapján valaki bekerülhet a szervezetbe. Tehát azt gondolom, hogy ezt át kellene gondolni.
Ha itt már az autópálya-rendőrség új szervezetére utalok, nem bírom megállni, hogy ne mondjam el, hogy ez nem egy istencsapás következtében alakult így ki, hogy ilyen lett a rendszer, amit megváltoztattak most egyébként, hanem a 2004-es átszervezés következtében alakult ki a REBISZ is, amiből most újra készenléti rendőrség lett, akkor alakult ki az autópálya-rendőrségnek az a szervezete, amire azt mondta főkapitány úr, hogy nonszensz, én mást is tudnék rá mondani. De mindegy, most változott ez a dolog. Tehát ez egy rossz kormányzati döntés volt, mondjuk ki.
A következőt szeretném kérdezni: szó esett arról, hogy a határvédelemhez, tehát a közvetlen, a schengeni külső határvédelemhez szükséges technikai eszközök tekintetében milyen, egy 24 milliárdos fejlesztés volt. Olyan információkat kaptam - mert egyébként azt elárulom, hogy nyilván készültem erre a mai bizottsági ülésre, és a készülés folyamán megpróbáltam információkhoz jutni -, hogy ezzel az a probléma, hogy nem áll elég gépjármű rendelkezésre a schengeni külső határokon, mert egy részüket elvonták onnan. Azt kérdezem, hogy ez megfelel-e a valóságnak, igaz-e ez?
Aztán szó esett az ingatlanokról. Szomorúan láttam a tévében, olyan tudósítást láthattam, hogy ott vannak a volt határátkelőhelyek, a mostani belső határokon, az egykori belső határokon, le vannak robbanva, betört ablakok, kivert ajtók, ebek harmincadjára kerülnek. Valamit csinálni kellene, mert ez állami vagyon, ezt a magyar nemzet pénzéből, a magyar nemzet adóforintjaiból építettük, van-e erre vonatkozóan, bár elhangzott, hogy felmérés és vagyonátadás történt, de mégis valamit tenni kellene, hogy az hasznosuljon, hogy az ne ebek harmincadjára kerüljön és bűnözők menedékének szolgáljon, hanem az valahogyan hasznosításra kerüljön. Ezzel kapcsolatban mi a konkrét elképzelésük?
És megkérdezem, ha már itt tartunk, hogy a Labanc utcának mi lesz a sorsa? Van-e már sorsa, és mi lesz a sorsa? Én egyébként szeretném, ha állami tulajdonban maradna és állami célt tudnának találni ennek a nagyon fontos ingatlannak.
Konkrét felvetésem: nem tudom, hogy az információ megfelel-e a valóságnak, megkérdezem, hogy a Nagykanizsán elhelyezett határvadász század, ami azt hiszem, ha jól tudom, a Somogy határvadász század... (Az elnökkel beszélő dr. Gál Zoltán felé fordulva:) Gál Zoltán képviselő urat kivárom, ha közbe akar szólni. (Dr. Gál Zoltán: Magával az elnök úrral beszélgettem.)
ELNÖK: Én provokáltam a képviselőtársamat.
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Én olyan türelmes vagyok egyébként köztudottan, úgyhogy megvárom, míg befejezitek. (Dr. Gál Zoltán: Mi is!) Akkor már hárman vagyunk türelmesek ebben a bizottságban.
Akkor folytatnám. Tehát a Somogy határvadász század fenntartásával kapcsolatban úgy hallottam, hogy problémák vannak a Somogy megyei, illetőleg a Zala megyei rendőr-főkapitány urak között, van némi vita a finanszírozását, működtetését illetően. Azt kérdezem, hogy mi lesz ezzel a kérdéssel, rendeződik-e ez, illetve mi lesz a kanizsai határőrlaktanya, határőrobjektum sorsa, ha esetleg az a helyzet állna elő - ami nemkívánatos -, hogy ez a határvadász század elkerül onnan.
Ami az új szervezetet illeti, főkapitány úr a GEI-kről, a gazdasági ellátó igazgatóságokról tett említést, az volt az ígéret, hogy a 7 GEI, ami regionális szinten szerveződött meg, nem megyei szinten, hogy ebből a 7-ből 4-nek határőr lesz a vezetője. Egy lett végül is. Mi az oka annak, hogy ez az ígéret nem teljesült ebben a dologban?
A következő kérdésem, a schengeni külső határról beszélek, úgy tudom, hogy a kishatárforgalommal kapcsolatos uniós statisztikai adatszolgáltatási rendszer még nem alakult ki, nem készült el. Mi a helyzet ezzel, ez mikorra várható, és megfelel-e ez a valóságnak?
A következő kérdésem pedig az, hogy még csak négy hónap telt el. Hogyan látják, hogy a jelenlegi szervezet, az a struktúra, amit itt felvázoltak, megfelelő-e azoknak a feladatoknak az ellátásához, amit most a rendőrség végez? Kell-e változtatni ezen, vagy ez a szervezet így megfelel? Köszönöm szépen, egyelőre ennyi lett volna a kérdésem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársam lényegében a Fidesz-frakció kérdéseit felvetette. Ha már pénzről volt szó, mielőtt átadom Molnár képviselő úrnak a szót, 211,7 milliárd forint a rendőrség költségvetése az idei évben, tehát az "új rendőrség" költségvetése. Nagyon szeretnék egyszer arról hallani, hogy a határőrség és a rendőrség összevonása milyen, forintálisan mennyi megtakarítást jelentett a személyi soron, mennyit jelentett a dologi soron? Szó volt arról, hogy felszabadulhatnak források, itt kapitány úr említést tett 1,4 milliárd forint többlet kormányzati forrásról az átalakításhoz, de magából az átalakításból, logisztikai szervezéséből, a gazdasági kiszolgáló egységek összeszervezéséből mennyi megtakarítás várható, akár személyi, akár dologi soron? Csak a személyi kiadása az idén a rendőrségnek 141 milliárd járulékok nélkül. Tehát azért itt nem kis pénzekről beszélünk, illetve ezek a felszabaduló források hogyan forgattatnak vissza a rendszerbe? A Fidesz egyik feltétele az volt, hogy az a forrás, amelyik felszabadul, ne kerüljön kivonásra az összevont szervezeti struktúrából, hanem kerüljön visszaforgatásra. Tudom, hogy ez az első év, és valószínűleg ezt a jövő évi mérlegben lehet majd pontosan látni, hogy milyen megtakarítást eredményezett, de mégis amikor a létszám, bér, személyi, dologi kiadásokat tervezik, akkor erre valamilyen vízióval rendelkezni kell az idei év kifutásait is illetően.
Tehát van-e konkrét szám arra vonatkozólag, hogy mennyit sikerült megtakarítani az adófizetők pénzéből, és ez hogyan hasznosulhat ebben a szervezeti struktúrában forintálisan? Ez egy fontos, legalábbis számomra fontos kérdés.
Az ingatlanokat egyébként érintette államtitkár úr, hogy talán már 47 ingatlant leadtak vagy 40-egynéhányat a nemzeti vagyonkezelőnek, amit megtakarításnak veszek, jelzem, mert ott nem kell akkor áramot fizetni, gázt, fűtést, stb., tehát azt gondolom, hogy az ilyen megtakarítás is forintosítható a dologi költségek során, hogy ennyivel kevesebb ingatlant kell fenntartani a napi működés szintjén. De ezek érdekelnének, hogy van-e ilyen kimutatásuk vagy van-e ilyen pontos tervük, mert ez egy nagyon fontos dolog volt.
Molnár képviselő úr!
DR. MOLNÁR LAJOS (SZDSZ): Közben nosztalgiáztam, lehet, hogy ez a korommal függ össze, miközben figyelemmel hallgattam, amit főkapitány úr, illetve előtte államtitkár úr mondott, és elgondolkodtam azon, hogy hová jutott el a Nováky Balázs vezényelte sorozott határőrség a Bencze József vezette integrált rendészeti szervig. Csak tíz év telt el, és eljutott ide. Ahhoz pedig, ahogy eljutott ide most az elmúlt időszakban, meg kell mondjam őszintén, hogy elismerésemet szeretném kifejezni mindenkinek, aki ebben részt vett, hiszen ez egy óriási feladat volt. Ha igaz az, hogy másfélmilliárd forintot kaptak rá, hogy ezt végrehajtsák, ha ebből hajtották végre és ennyi idő alatt eddig jutottak el, beleszámítva azokat az elkerülhetetlen hibákat vagy netán sajnálatos emberi tragédiákat, őszintén gratulálok minden résztvevőnek. És ha még azt is hozzátesszük, hogy mindezt úgy végezték el az 1,5 milliárd forintból, hogy - elnézést kérek a miniszterektől és a volt miniszterektől - jöttek-mentek a miniszterek a fejük fölött, átszervezték a belügyi igazgatást és a minisztériumi struktúrát, akkor engedjék meg, hogy megemeljem a kalapomat, hacsak nem derül ki a meghallgatás további részében valami, mindezzel ellentétes, amit nem hiszek.
Akkor hadd ragadjam meg az alkalmat arra is, hogy a köztársasági őrezred parancsnokának elmondjam, hogy ugyan ehhez is van közük, nem sok közük, de az, hogy a munkájukat pedig úgy végzik, ahogy végzik, hogy egy ilyen mondjuk úgy, hogy viharos időszakban feltűnés nélkül és kiválóan, azt hiszem, hogy a vendégeinket vagy a meghallgatottakat először a dicséret illeti.
Azonban hogy ne legyen ilyen szép, amit elmondtam, szokásomhoz híven, szintén ne csak nosztalgiázzak, szeretnék néhány dologban szólni, részben egyetértve Kontrát képviselő úrral, nem azért, mert új szerep, hanem ez itt nem szokatlan, ahogy tapasztaltam, hogy egyetértés alakul ki, és ezt tartjuk kívánatosnak, hogy ezen a területen lehetőleg egységes álláspontot tudjunk képviselni, pártoktól függetlenül.
Kezdjük ott, hogy egyetértek azzal, hogy a szakközépiskolai képzést erősíteni kell, vitatom viszont azt, hogy ez a szakközépiskolák számától függő dolog. Sőt azt is, hogy attól több rendőr lesz, ha több szakközépiskolát csinálunk. Volt szerencsém egy időben résztvevője lenni ennek a rendszernek, hiszen képviselőtársam ezt tudja, nem ettől függ. Sok mindentől függ.
A szakközépiskolák fontosságában, szerepének erősítésében tehát egyetértek, a számának a növelésében nem annyira. Egy dologban szeretnék vitatkozni főkapitány úrral, illetve államtitkár úrral, hogy az önálló rendészeti felsőoktatási intézmény létét kérem, hogy higgadtan gondoljuk át. Úgy gondolom, hogy önmagában a létszám nem indokolja. A vasútnak nagyobb a létszáma, és kvázi ilyen fegyelmezetten működő... (Dr. Bencze József: Nem.)... de közel ekkora. De maga a rendszer, főkapitány úr, nagyobb, csak kiszervezések és egyebek miatt, és senkinek nem jut eszébe vasúti akadémiát vagy vasúti egyetemet létesíteni.
Úgy gondolom, tudom, hogy ez állandó vitatéma, úgy gondolom, hogy Magyarországon, miután annyi egyetem és főiskola van, mint Franciaországban, úgy gondolom, hogy amikor a veszprémi vegyipari egyetemen színészképző tagozat működik, és most hadd ne soroljak még ilyen furcsaságokat, és ez nem az, de úgy gondolom, hogy ha van egy kiváló Zrínyi Miklós Akadémiánk, egyetemünk - tudom, hogy ez nagyon nehéz, nagyon nehéz volt a sorkatonai szolgálatról átállni az önkéntesre, nagyon nehéz volt határőrből rendőrnek lenni, és nagyon nehéz egy hagyományokkal, múlttal, infrastruktúrával, millió személyi kötődéssel, érzelmi kötődéssel egy intézményről azt mondani, hogy legyen egy, ami nagyon jó, hiszen ezeknek a szükséges szakembereknek egy részét jogászok, műegyetemi emberek, közgazdászok képzik, a speciális ismereteket pedig úgy gondolom, hogy összevontan, nem még egy hasonló profilú egyetemen kell elvégezni. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nemcsak a vasútnak nincs vasúti egyeteme, az Egészségügyi Minisztériumnak sincs orvosi egyeteme és nővérképző főiskolája. Tehát a szervezet működése nem feltétlenül ettől függ, és ez nemcsak pénzügyi okok miatt van így.
A budapesti rendőrhiánnyal kapcsolatban szeretném arra felhívni a főkapitány úr és munkatársainak figyelmét, hogy a világ valamennyi vagy majdnem valamennyi metropoliszában rendőrhiány van. Az emberek általában nem szívesen mennek egy metropoliszban rendőrnek, vagy nem túl sokan mennek. Ennek az állapotnak a tartós kezelésére kell felkészülni, mert feltehetően ez az állapot, bármekkora és tiszteletre méltó is az igyekezet, nem igazán szüntethető meg. Együtt kell tudni vele élni, mint ahogy együtt kell élni más szakmákban is, hogy bizonyos területeken vagy területi megoszlásban egyébként hiány van. Azt hiszem, hogy ezt nagyon nehéz megoldani.
A nyugdíj és a fizetés kérdése: ezt most nem nyitnám itt meg, a szakemberhiányban ez is szerepet játszik, hallottuk is. Az egész magyar nyugdíjrendszer lassan egy agyrémmé kezd válni, és talán egyszer kellene venni egy nagy levegőt valakinek, valamelyik kormánynak és ezt rendezni, és ennek keretében ezt is, mert valóban nem szeretnék részletesen kitérni mindenre.
Szeretnék még befejezésül két kérdést feltenni. Az egyik, hogy az integráció, amit én sikeresnek ítélek, hivatalosan pár hónapja működik... (Zaj. - Dr. Kontrát Károly közbeszólására:)... az előbb képviselőtársam kifogásolta...
ELNÖK: Nyugalmat kérek!
DR. MOLNÁR LAJOS (SZDSZ): Kontrát képviselő úr kifogásolta a párbeszédet elnök úr és Gál képviselő úr között, én is türelmes vagyok képviselő úr, negyedikként hadd csatlakozzam...
ELNÖK: Itt mindenki türelmes, de azért haladjunk a meghallgatás folyamával!
DR. MOLNÁR LAJOS (SZDSZ): A két kérdésem pedig az, hogy hogyan alakult emberileg, nemcsak szervezetileg, a táblák azok gyönyörűek, de emberileg a megyei kapitányságok szintjén, különös tekintettel az úgynevezett külső megyék, az új szervezet működésére, együttműködésére, van-e ezzel valamilyen probléma? Itt egy nagyon fontos együttműködésről nem esett szó, hogy mi változott, hiszen a határőrségnek hagyományosan kiváló kapcsolatai voltak a szomszédos országok határőrségeivel. Ezek a szomszédos országok két csoportra oszlottak: schengeni szomszédos országokra és nem schengeni szomszédos országokra. Nem mindegy, hogy milyen a viszonyunk az egyik csoporttal, egy másfajta szabályozás és kapcsolatrendszer keretén belül, és milyen a viszonyunk a nem schengeni, hasonló feladatot ellátó szervekkel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Gál képviselő úr, majd Nyitray képviselő úr!
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nagyon örültem annak, hogy a bizottság napirendre tűzte az integráció helyzetét. Most hallgatván a beszámolókat és a már elhangzott megjegyzéseket, kérdéseket, nem hallgathatom el azonban, hogy mi itt mégiscsak egyfajta sajátos helyzetben vagyunk, hiszen egy olyan átszervezést kell "minősítenünk", amely méreteit tekintve a közelmúltban nem volt a magyar közigazgatásban, és természetesnek kell tekintenünk, hogy egy átmeneti állapotban van bizonyos értelemben az integráció. Természetesnek kell tekintenünk, hogy a már itt is felvetődött vagy megfogalmazott problémák, kérdések egy része nem kapcsolódik az integrációhoz, ettől független ügy. A magyar rendőrség vagy a határrendészet több évtizedes problémái húzódnak meg mögötte, amelyeket reményeink szerint az integráció segít megoldani, mint ahogy azt is tudomásul kell venni, hogy május 6-áig az integráció hivatalos négy hónapja alatt ezeket nem lehetett megoldani.
Természetesen nem baj, hogy ezek itt szóba kerülnek, csak arra szeretném azért felhívni a bizottság tagjainak figyelmét, hogy mindezeket figyelembe véve értékeljék és minősítsék a helyzetet.
Ami a közvetlenebb integrációt illeti, azt hiszem, hogy sikeresnek lehet minősíteni, hangsúlyozom: az előbbi megjegyzéseim figyelembevételével. Nyugodtan lehet sikeresnek minősíteni, hiszen nem látszik olyan jelenség és nem lehetett tapasztalni az elmúlt hónapokban, amely valamifajta különleges zavart mutatott volna az új szervezet tevékenységében, és ez egy hallatlanul fontos dolog. Azt is mondhatnám, hogy tulajdonképpen a társadalom nem vette észre, én legalábbis úgy tapasztalom, hogy nem vette észre, hogy itt micsoda szervezés zajlott le a magyar közigazgatásnak egy nagyon fontos területén, és ezt pozitív értelemben mondom, hogy nem vette észre. Minden bizonnyal azért nem vette észre, mert működnek továbbra is azok a mechanizmusok, amelyek korábban működtek, és a szükségképpen jelentkező problémák pedig nem érték el azt a mértéket, amely valami különleges megítélés alá helyezte volna ezt az egész dolgot.
Ettől természetesen teljesen független, hogy ki, hogyan minősíti a magyar rendőrség munkáját. Az integrációtól ez egy teljesen független dolog. Ezen vitatkozunk, de szerintem ez nem kapcsolódik az integráció ügyéhez. Annyiban igen, hogy reményeink szerint a jövőben bizonyos problémákat majd segít megoldani. Ezt, hogy a "jövőben", nagyon hangsúlyoznám, mert nem szabad azt hinni, hogy egyik napról a másikra robbanásszerűen minden megváltozik pozitív irányba, és hogy egy ilyen akció feszültségek nélkül mehet végbe. Azt hiszem, butaság lenne ezt feltételezni.
Itt az a lényege a dolognak, hogy ezek az új, pozitív jelenségek dominálnak-e majd a későbbiekben, és ezek a szükségképpen jelentkező feszültségek milyen mértéket érnek el. Molnár képviselő úr elment, én csak példaképpen mondom, én is felírtam, ő fogalmazta meg, hogy milyen a hangulat - hogy is fogalmazott, valami ilyesmi tartalommal mondta - az átszervezés után. Persze, mindnyájan sejtjük, hogy azért ez a hangulat sok helyen nem lehet a legkiválóbb, hiszen arról beszéltek az előadók, és ez egyezett a kvázi politikai megállapodással is, hogy kevesebb vezetői hely legyen, hogy a végrehajtó állományt erősítsük, hogy az ORFK úgynevezett vízfeje csökkenjen. Most tessék elképzelni, hogy az a vezető, akinek megszűnt a munkaköre, és azt mondták neki, hogy te most nem osztályvezető vagy a főkapitányságon, hanem egy beosztott leszel, és adott esetben elvállalta, nem gondolhatjuk komolyan, hogy ez most repes az örömtől.
Egy ilyen nagyságrendű átszervezésnél, és ilyen célokkal - és ezek a célok, hangsúlyozom, közösek voltak - nem lehet csodálkozni, hogy vannak természetszerűleg feszültségek.
Szeretném kiemelni ennek kapcsán azt, hogy nyilván ennek a pozitív helyzetnek egyik okozója az, hogy tényleg volt közös politikai akarat, és volt egy folyamatosság ebben az egész akcióban, vagy annak a végkifejletében, sok-sok korábbi lépés tulajdonképpen segítette ezt a helyzetet.
Most nagyon szeretném itt hangsúlyozni, szóba került ez a létszám, rendőrhiány Budapesten. Ez egy tipikus példája annak, hogy ez nem integráció kérdése. A budapesti rendőrhiány, mióta az eszemet tudom, mindig fennállt. Az most más kérdés, hogy lehet, hogy csalódást okozott sokaknak, akik azt gondolták, hogy az integráció nyomán itt majd most már több rendőr lesz, és akkor Budapesten is több rendőr lesz. Azon túl, hogy az ilyen pótlépéseknek nagyobb a lehetősége, gondolok a vezénylés dolgára, de a budapesti rendőrhiányt majd az oldja meg talán, ha valóban itt a lakáshelyzet javításában tudunk érezhető változást produkálni. Ez egy klasszikus dolog.
A létszám. Az integráció, egy ilyen átszervezés szükségképpen mozgat embereket, tehát az, hogy nem 45 ezer fős ez az integrált szervezet, az átszervezés tényén kívül a nyugdíjrendszer ismert problémája a döntő tényező, és ebben is egyetértés volt, hogy tavaly ősszel próbáltunk egy ilyen átmeneti megoldást találni, ami tudomásom szerint az Országgyűlés teljes egyetértésével történt, de mégse fogta vissza a nyugdíjbavonulást. Nyilvánvalóan ez egy olyan probléma, amit meg kell oldani a magyar rendészet területén, mert egyébként egy lehetetlen helyzet áll elő. Főkapitány úr nyilatkozta talán valahol, hogy ma a szervezetben 250 ötven éven felüli ember van. Egy szervezetben, ahol az életkorral szükségképpen együtt járó tapasztalat ilyen arányú, az komoly problémákat okozhat a munkában. Most ez teljesen független - hangsúlyozom - az integrációtól. Ezt persze megint nem az átszervezés vagy a vezetés rovására lehet írni, ez egy adott helyzet, ilyen a nyugdíjrendszer. Majd közösen egy más életpályát kell valahogy felrajzolni itt a közeljövőben, egy olyan életpályát, amely a munkára ösztönzi és nem a nyugdíjbavonulásra a 45-50 éves, egyébként életerős embereket.
Amit még kérdésként is felvetnék, szintén szóba kerültek a nemzetközi kapcsolatok. Tehát részben valóban a határőrségnek nagyon intenzív nemzetközi kapcsolatai voltak, részben pedig új igények jelennek meg egyre inkább. Az Országgyűlés által jóváhagyott úgynevezett vagy kihirdetett prümi szerződés önmagában is rendkívüli nagyságrendűvé és mélységűvé teszi a bűnüldöző szervek közötti együttműködést, hogyan van erre ma felkészülve az egységes rendőrség?
Volna egy közbevető kérdésem. Felmerült, lehet, hogy elkerülte a figyelmet, hogy az európai labdarúgó-bajnokság esetében az osztrákok a határellenőrzés visszaállítását kezdeményezik. Van-e erről valami információ, hogy így lesz-e vagy lekerült a dolog a napirendről?
Végezetül nem az integráció kérdése, de szorosan ide tartozik: a schengeni tagságunk - most a rendőrség tapasztalata alapján mondom, mert ez is egy sokágú dolog - a migrációt illetően milyen hatással járt? Hiszen naponta fognak el a határon vagy az országban, mélységében lehet hallani, olvasni, illegális migránsokat, hogy ennek a nagyságrendje mekkora a korábbi időszakhoz képest? Hogyan működik az a nemzetközi rendszer, ami azt jelzi, hogy a migráció kezelésében egyre inkább nem a belső szabályok, hanem az uniós szabályok lesznek a meghatározók?
Tehát azt tudom mondani befejezésül, hogy valóban nem kormánypárti alapállásból szóló minősítés, hogy elismerés illeti az integrációt lebonyolító szerveket, személyeket. Annak hangsúlyozásával, hogy a folyamat - ezt mindnyájan tudjuk - ezzel ma még nem zárult le, és azt hiszem, hogy eltart még egy darabig. A létszámhelyzet elrendezésétől kezdve az ingatlanok ésszerű hasznosításáig, nagyon sok minden hátra van. De úgy gondolom, hogy az eddigi munka és a most kialakult helyzet alapot ad arra, hogy ez az integráció meghozza mindazt a hasznát, amit közösen reméltünk a tavalyi időszakban, éppen körülbelül egy évvel ezelőtt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt továbbmegyünk, csak jelzem, hogy főkapitány úr beszámolója is némileg túlterjeszkedett a határőrség és a rendőrség integrációjának közvetlen témáján, ezért érkezhetnek talán a kérdések is ebben az ügyben.
A létszám vonatkozásában, amit Molnár képviselőtársam mondott, csak megerősíteni szeretném, és ezért is a felszabaduló források felhasználásának a lehetőségét feszegettem, hogy jelentkezik-e valaki rendőrnek ma Magyarországon, ez bér és jövedelemkérdés is, főleg a fiatalok körében. Tehát hogy versenyképes-e az ajánlat, amit a magyar rendőrség tesz. Ezt nyilván ennél az asztalnál, itt és most nem lehet megoldani, hogy egy kezdő rendőr mennyi fizetéssel megy ki az utcára, de ez szerintem megkerülhetetlen, ha az ország biztonságot akar, akkor megkerülhetetlen a bér- és jövedelmi viszonyok rendezése, és egy stabil egzisztencia teremtése ennek a 45 ezer embernek. És a lakásprogram természetesen támogatott sor a mi részünkről is, mert azt gondolom, hogy ez elengedhetetlen. Tehát versenyképes bérek nélkül soha nem lesz elég jelentkező, azt gondolom, és nem tudják megtartani sem a jó szakembereket, mert a korfán belül is érdemes megnézni, hogy mennyit keres egy kezdő rendőr, aztán mennyit keres 30 évesen, mennyit keres 40 évesen, és hogy más keresőtevékenységekhez képest hogyan alakulnak ezek a jövedelemviszonyok.
Tehát azt gondolom, hogy ez nagyon tanulságos összehasonlítás. (Dr. Gál Zoltán: És többet keres nyugdíjban.) És többet keres nyugdíjban. Tehát ezeket az anomáliákat itt most nem fogjuk tudni feloldani, csak ezek megdöbbentő mozgásképtelenségbe taszítják egyébként az utánpótlás megoldását.
Volna egy konkrét, az integrációval kapcsolatos kérdésem is, mielőtt Nyitray, majd Keleti képviselőtársainknak megadom a szót, az RSZVSZ. Ez most már nem egy 35 ezres állomány, hanem egy 45 ezres állomány, legalábbis lehetőségében 43 ezer ember szolgál. Az RSZVSZ hogyan került ehhez képest fejlesztésre, vagy gondolkodtak-e ezen? Nyilván több ember, több probléma, több lehetőség. Tehát ezt azért felvetném, mert ez nem derül ki a 2008-as költségvetésből, külön soron szerepel egyébként az RSZVSZ, hogy itt milyen mozgási, vagy milyen erősítési lehetőség volt, mert amit hallunk a rendőrséggel kapcsolatos dolgokban vagy a határőrséggel kapcsolatos dolgokban, azt gondolom, hogy az RSZVSZ-nek nem gyengíteni, hanem erősíteni kell a pozícióit, mert sokat jelentett a szervezet belső rendezettsége szempontjából.
Nyitray, majd Keleti képviselő úr!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Legelőször is Molnár képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy a körünkben nagy tisztelettel fogadott Palásti dandártábornok úrnak a köztársasági őrezredhez a világon semmi köze nincsen, mert őrá pillantottál, és mondtad a köztársasági őrezrednek szóló elismerő szavaidat. Ő a köztársasági elnök úr szárnysegédje. De biztos, hogy nem esett neki rosszul, mert jót mosolygott rajta. (Derültség. - Dr. Molnár Lajos: Neki is köszönetemet fejezem ki! - Palásti Ferenc: Köszönöm szépen, képviselő úr!)
Igyekszem, hogy sokkal rövidebb legyek az előttem szólóknál. Tulajdonképpen két csoportba osztható a kérdésem, nem sokkal több, mint két kérdés. Az egyik kifejezetten rendőrségi ügy, ha szabad úgy mondanom, hogy határrendészeti. Miközben az integráció feladatrendszere egy adott körben meghatározott volt, hogy mi lesz és mi van a rendőrségi törvényben és a határőrségről szóló törvényben mi volt, ezen közben egy véleményem szerint eléggé el nem ítélhető módon összecsapott, és ismereteim szerint a rendőrség szakapparátusában is kárhoztatott és rossznak minősített salátatörvényt sikerült áterőltetni. Ez az objektív felelősség és annak a köre, ami egyfelől jelentős többletterhet ró a rendőrségre, és egy rendkívül bizarr helyzet áll elő abból, hogy tudomásom szerint a másodfok, ahol szerencsétlen állampolgárnak kell adott esetben az ártatlanságát bizonyítani, ami önmagában nonszensz, azt kivették a megyei kapitányságok köréből, hanem azt is így, mint a gazdasági irányítást, belenyomták egy ilyen kvázi regionális szervezetbe, azzal a jelszóval, hogy a térség - nem tudom reprodukálni, egy hihetetlenül rafinált meghatározás, de úgy tűnik, hogy azért nem tettek le teljesen a kormányzati oldalon a rendőrség regionális irányba való eltolásáról. Egy gazdasági ellátó szervezetnek a regionálissá tételét, ha nagyon méltányosak vagyunk, van néhány szempont, ami indokolja, de azért annyira sok nem indokolja, hogy ezt a rendszerből ki kellett emelni, és a 19 megyei főkapitányság tevékenységi köréből ezt mindenképpen ki kellett venni.
Ha nagyon fontos, országos és nagyon koncentrált közbeszerzésekről van szó, ezt országos szinten is meg lehetett volna tenni, és az egész szervezeti felépítéstől, ami itt a diagramokból is kitűnik, teljesen idegen ez a gazdasági koncentráció vagy részbeni koncentráció.
Őszintén szólva, ebben abszolút politikai okokat látok, ami nem a rendőrség és a rendőri vezetők felelőssége, hiszen ők jogalkalmazók, ők azt hajtják végre, amit az adott törvények rájuk rónak. Én ezért nem is kárhoztatom a jelenlévőket. Csak az előbbi témára visszautalva: erősen bízom abban, hogy az Alkotmánybíróság meg fogja semmisíteni azt a törvényt, legalábbis részben, mert abszolút képtelenségnek tartom, de ez a személyes véleményem, amivel egyébként nem vagyok egyedül.
Tehát igazából azt szeretném kérdezni, hogy egyrészt van-e erre többletkapacitása a rendőrségnek, hiszen eddig ilyen nem volt. Persze, tudom, hogy most már rendőr nem nagyon kell az útra, elég jó sok fényképezőgépet kirakni, és kell egy jó, ügyes kis számítógépkezelő, aki a központi nyilvántartásokból lekéri a tulajdonosok adatait, bár érdekes, úgy hallottam egy rendőrtől, hogy itt az üzembentartó felelőssége áll fenn, ezzel szemben az összes tábla szerte az országban, az óriásplakátokon a tulajdonosnak mondják - egy sötétben bujkáló ellenforradalmár-stílusban -, hogy "te vagy a felelős!", ezt szuggerálják mindenkibe, azért, mert van egy autód. Ez egy agyrém!
De gyakorlatilag erre az eddigiekben nem volt semmiféle gyakorlat, és hogy a nyavalyába lesz az majd, hogy történetesen egy olyan embert, aki az így kialakított kvázi regionális kapitányságtól több száz kilométerre vagy legalábbis 100-nál több kilométerre lakik, és ha másodfokon bármi ügyet akar intézni, teljesen vétlen lévén, iszonyatos költségbe és többletfáradságba taszítják azzal, hogy ezt még a megyei kapitányság sem tudja elintézni. Legalábbis ha az az információ, amit én kaptam, helyes, mert én ezt leírva még nem láttam, de az információm olyan szintről származik, aminek a hitelességében nincs okom kételkedni. Ez az egyik kérdéscsoport.
A másik pedig az, hogy egészen elképesztő számadatokat láttam az egyik oszlopban, ami a romániai határszakaszon bekövetkezett események, határsértések számát illeti. 2007 egész évéhez képest csak az ez évi első negyedév több, mint a tavalyi egész év. Az ukrán és a szerb határszakasz se piskóta, ott is nagyjából ez a helyzet, bár nem olyan kirívóan nagy a különbség, és a száma is jóval kisebb, de ezt egyszerűen nem értem. Románia európai uniós tagország. Igaz, hogy nincsen benne a schengeni rendszerben egyelőre, de ez azért mégiscsak tarthatatlan, és ez némileg kapcsolódik több előző felszólaláshoz, hogy nem kellene itt valami nagyon határozott, kétoldalú egyezségekkel is megtámogatott vagy közös akciókkal végrehajtott inétzkedéseket tenni? Ez tarthatatlan dolog, ha így megy a tendencia tovább, több mint négyszeresére nő a romániai illetális migráció száma, itt a tavalyi egész évhez képest. (Dr. Molnár Lajos: Negyedévi.) Nem, a tavalyi egész évi és az ez évi első negyedév van összehasonlítva, és ez egészen elképesztő. Ez valami egészen elképesztő! De mondom: ugyanez van a szerb és az ukrán határszakaszon is, de ott az abszolút számok is lényegesen kisebbek és mondjuk ők még nem tagjai az Uniónak. De azért önmagában véve Schengen hiánya ilyen iszonyatos mértékű növekedést nem volna szabad, hogy okozzon. De ha okoz, akkor nagyon nagy bajban vagyunk. Azt hiszem, erre utalt elnök úr hozzászólása is, hogy itt ezek a számok nagyon riasztóak.
A kérdésemet az elején mondtam, de még egyszer megismétlem, hogy különös tekintettel a romániai határszakaszra, van-e erre valamilyen akcióterv és mi az, amit ebben nagyon sürgősen tenni kívánnak, hogy ezt az óriási növekményt valamelyest visszaszorítsák? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Keleti képviselőtársam következik.
KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Számomra ennek a mai napirendnek több tanulsága van. Az egyik, hogy legutoljára akkor beszéltünk a rendőrség kérdéséről, amikor Draskovics miniszter úr kinevezése volt, már átfogóbban és részletesebben, és így azt gondolom, teljesen érthető, hogy a mai napon a túloldal is szeretett volna többet bemutatni a rendőrségről a szűken vett integrációs napirendi pontnál, és nyilván mi is kíváncsiak voltunk, és a hozzászólások is azt mutatják, hogy talán nem annyira az integráció, hanem inkább a rendőrség általános helyzete, illetve a főváros helyzete az, ami érdeklődést váltott ki.
Azért mondom, hogy ez tanulság, hogy szerintem azért hívják ezt a bizottságot Honvédelmi és rendészeti bizottságnak, hogy többet adjon alkalmat arra, hogy a túloldal képviselői megjelenjenek a bizottság előtt, hiszen az, amit ők mondanak, számukra is fontos, mert a politikai megerősítést a munkájukhoz ettől az oldaltól kapják meg, nekünk pedig azért fontos, mert tulajdonképpen a politikai megerősítés a rendőrség munkájának elismerését vagy a bírálatát jelenti.
Éppen ezért azt mondanám, hogy néhány kérdést talán megérne a közeljövőben napirendre tűznünk, én például a budapesti rendőrség helyzetével kapcsolatosan gondolom, hogy ez megérné. Megérné talán az, amit az elnök úr említett, az illetmény kérdése, vagy azok a szociális kiegészítések, amelyek vonzóvá tehetik ezt a pályát. Természetesen végig kell gondolni, hogy azért jelentkeznek még sokan, mert talán arra számítanak, hogy 25 év múlva el tudnak menni nyugdíjba, nem ismerem pontosan, de feltételezem, hogy elmegy 140-150 ezer forintos nyugdíjjal, és utána mellékeres még 100-150 ezret, vagyis a megélhetését ezzel a pályával, mint egy trambulinnal tudja indítani, nyilván nemcsak a sajátját, hanem a családjáról, a gyerekeiről is szó van.
Ami a lakásépítési elképzelésben van, azt nagyon nagyra tartom, bár megmondom őszintén, hogy elég drága. Ez egy elég drága megoldás ahhoz, hogy tudjuk működtetni a rendőrséget. Ezekről a dolgokról javasolnám elnök úrnak, hogy meg kellene nézni, hogy szűkebb témákban hogyan tudnánk erről beszélni.
A másik rész, amiről valóban kevesebb szó esik, ez az integráció. Nagyon nagyra tartom az országos rendőrfőkapitányság vezetőinek, a főkapitány úrnak és a vezetőknek a munkáját ebben, hiszen amikor mi itt ezt az integrációt közel egy éve politikailag megtámogattuk, nyilván Schengen igényét kielégítve, főkapitány úr akkor ismerkedett ezzel a beosztással, és a rendőrség munkájának az irányítása mellett egy ilyen komoly szervezeti változást elvégezni - még egyszer mondanám: a munkatársaival együtt -, ez elismerésre méltó.
Annál is inkább, mert az én ismereteim szerint az Európai Unió is elismeri ezt a tevékenységet. Itt nem sok szó esett erről, pedig ez a dolog lényege. Ha szabad úgy mondani, mi itt vagyunk a vártán, tehát Magyarország a nem schengeni határok meglétével tulajdonképpen az egész Európai Unió védelmét, határőrizetét biztosítja. Ezt szeretném kiemelni, hogy ezt az Európai Unió nagyra értékeli a Magyar Köztársaság részéről, ez fontos, és azt gondolom, azok az adatok, amelyek itt a statisztikában szerepelnek, hogy növekmény van az elfogásokban vagy a határsértések vagy az illegálisan Magyarországra érkezők számában, ez pont az ő munkájukat mutatja, hogy eredményes és jó.
Éppen ezért azt gondolom, hogy ha összegezni lehetne a tapasztalatokat, akkor azt kell mondani, hogy a bizottság, ha politikailag értékeli, akkor ismerje el ezt a tevékenységet. Egyrészt ami az összevonás révén keletkezett, szervezetileg, fegyelmezett és egy jó, tisztességes erőt képező rendészeti szervezet létrejötte azért nem egy kis dolog, nemzetközi méretekben is. Nem ismerem, hozzáteszem, hogy a lengyelek vagy a szlovákok mit tettek, mit nem tettek, de azt gondolom, hogy kevés ország van, illetve mi vagyunk egyedül, aki ennyi nem schengeni szomszéddal rendelkezik, ami bonyolítja az ügyet.
Tehát szeretném, ha a bizottság ezt a tevékenységet elismerné, és még egyszer - ezzel befejezem - kezdeményezném, hogy a rendőrség ügyeit kifejezetten nézzük meg, mert az uraknak is kell egyfajta politikai megerősítés ahhoz a munkához, amit végeznek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A napirendi javaslatokat érvényesíteni fogom az ülés összehívásakor a közeljövőben, még a nyári szünet előtt. Azt gondolom, hogy ez most aktuális, az első javaslatra gondolok, Budapest biztonsága, a Budapesti Rendőr-főkapitányság helyzete, ez megtárgyalható.
Van-e további kérdés? A véleményekre a válaszok után nyílik tömören, röviden lehetőség, ha még lesz ilyen igény. Most a válaszokra kerülne sor, mert elég sok kérdés kérdés elhangzott, konkrét kérdések hangzottak el. Parancsoljon, államtitkár úr kíván szólni vagy főkapitány úr?
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszai az elhangzottakra
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Beosztjuk. Bár Keleti úr szólt hozzá legutoljára időrendi sorrendben, de mégis a napirend kapcsán szeretném elmondani, hogy a minisztérium nevében nagyon szívesen bármilyen témában állunk rendelkezésre, amennyiben a Honvédelmi és rendészeti bizottság úgy dönt, hogy egy karakteresebb rendészeti arculattal kíván élni a jövőben, és a témák között hangsúlyosan szerepeljen akár a budapesti rendőrség, akár a Hszt.-módosítás, az illetmény kérdése, akár az életpálya kérdése, de amennyiben a bizottság igényli, amikor elkészül a lakástulajdonhoz juttatási programnak az a része, amit meg lehet ismertetni, akkor egy külön prezentációval készülünk. Tehát abszolút nyitottak vagyunk, és szívesen teszünk eleget minden meghívásnak.
A hozzászólások sorrendjében szeretnék reagálni. Megmondom őszintén, nekem lesz a kellemesebb dolgom, mert kevesebb jut nekem a kérdésekből. Kontrát úr, ameddig én sorszámoztam, 11 kérdést tett fel, néhányra reflektálnék én, a többire a főkapitány úr.
Azt a kérdést, hogy egy történelmi lehetőség kapcsán a létszámtöbbletet sikerül-e megtartani vagy nem, és hogy ez siker-e vagy kudarc, hadd mondjam el, hogy azt egy elképesztően nagy sikernek tartom, hogy úgy, ahogy azt Gál képviselő úr elmondta, tulajdonképpen senki nem is vette észre, hogy ez az integráció megvolt, hiszen a rendőr ugyanúgy állt, mint eddig, a határt ugyanúgy őrizzük, mint eddig. Nyilván, mint minden ilyennél, csak úgy emlékeztetném képviselő urat, ha mondjuk valaki azt mondaná ennek a ciklusnak a végén, hogy körülbelül 50 ezer forinttal több nyugdíjat fog kapni, mint amennyit eddig keresett képviselőként, ön gondolkodna-e rajta, hogy a nyugdíjat választja, vagy még egyszer próbálkozik a képviselőséggel, azért nagyon sokan meginognának itt is.
Jelenleg az a helyzet van, hogy a rendőrnek nyugdíjba menni 40-egynéhány évesen, ez egy lehetőség, és szeretném elmondani önöknek, hogy ez a lehetőség ma azt jelenti, hogy több nyugdíjat tud kapni, mint amennyi a fizetése volt. Ezért azt tudom önnek mondani, hogy amennyiben kudarcnak ítéli meg azt, hogy a személy maga úgy dönt, hogy a neki gazdaságilag előnyösebb megoldás mellett teszi le a voksot, és fiatalon akar elmenni nyugdíjba, mondván, hogy kezd még valamit az életével, amúgy meg kap majd' 200 ezer forint nyugdíjat, mert ez az összeg magassága, tehát azért ez nem kicsi nyugdíj, úgy gondolom, hogy az az igazi siker, hogy valójában csak ennyien mentek el. Hozzá szeretném tenni azt is, hogy aki itt maradt, 50 éven belül - ez 153 fő jelenleg -, tehát mondjuk azt, hogy a mai magyar rendőrség állományában a rendszerváltáshoz képest egy tökéletesen megújult rendőrség, ahol az átlagrendőr - ha mondhatom így - bizony, nagyon fiatal, és alapvetően magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik és sokkal színesebb képzettséggel, mint akár csak öt évvel ezelőtt. Ezért úgy gondolom, azért kell külön kitérni a létszámadatra, mert a másik kérdés kapcsán ezt ön is külön feszegette, az a helyzet van, hogy a fluktuáció idáig volt nagy. Ugyanis most elment az a nagy generáció, ha mondhatom így, nyugdíjba, akár FÜV-vel, akár életkor alapján, aki a nyugdíjérettséghez közel állt. A következő időszakban a korfa szerint - merthogy ezt vizsgáltuk, hogy a következő három-öt évben hányan fognak tudni menni nyugdíjba, kik lesznek olyan korúak, akiknél ez a lehetőség fennáll, azt kell mondanom, hogy a fluktuáció érdemben is nagyon csökkent.
A szakközépiskolák: Csopakon inkább egy továbbképzésre szolgáló központ van, Körmenden, Adyligeten, Miskolcon és Szegeden vannak, és ezek a szakközépiskolák ugyanúgy működnek, ahogy eddig is működtek. Mi úgy ítéltük meg, hogy a jelentkezőkben nincsen hiány, hiszen most is 2540 fő jelentkezett a szakközépiskolákba. Úgy ítéljük meg, hogy ha semmi nem változik, a jelenlegi tendenciák maradnak, ha a korfát figyelembe vesszük, hogy kik lesznek olyan idősek, hogy egyáltalán nyugdíjba mehetnek, nem történik döntően hátrányos helyzet a jövedelemszerzés kérdéskörében, netán még valami előrelépés is történik, a lakásügyben történő dolgok csak előrelépésként értékelhetők, akkor is három éven belül helyreáll a rendőrség létszáma a ma meglévő oktatási intézmények kibocsátását követően, egyszerűen azért, mert érdemben lecsökkent azoknak a száma, akik olyan életkorúak, hogy egyáltalán nyugdíjba mehetnek.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni: ha majd rátérünk arra a napirendre, amit többen említettek, az elnök úr, illetve ön is, miniszter úr is, hogy a nyugdíjbavonulás szabályai ma olyanok, hogy gazdaságilag racionális dolog nyugdíjba menni. Vagyis csak azok maradnak a pályán, akiknek személyes ambíciója, hogy ő rendőr legyen ilyen értelemben, és akár azt is vállalja, hogy kevesebb fizetést kap, mintha nyugdíjba menne. Ez egy nagyon nagy kihívás, ugyanakkor ha hozzá akarunk nyúlni, önök is pontosan tudják ezt, csak nagyon óvatosan, csak nagyon kiszámítható módon, és csak tízéves távlatokban lehet, tehát semmiképpen nem lehet hirtelen megváltoztatni ezeket a ma a rendőri állomány számára nagyon kedvező szabályokat.
Szóba került ezen kívül az adósság kérdésköre. Érdemben a magyar rendőrségnek év végén sem volt adóssága, most sincs adóssága. Negyedévente készít a minisztériumhoz tartozó, gyakorlatilag valamennyi szervezet beszámolót a költségvetés állásáról, azt tudom önöknek mondani, hogy a rendőrség idei évi költségvetési felhasználása időarányosnak tekinthető, szinte forintra, fillérre. Tehát talán hosszú évek óta először fordult a rendőrség adósságmentesen, és az idei évben rendelkezésre álló források a működést garantálják.
Szeretném hozzátenni azt is, hogy annyiban talán változott a rendőrségi költségvetés filozófiája, és a kormány általi finanszírozás filozófiája, és ez az összehasonlítást nehezíti az érdeklődő képviselők számára, hogy ha megnézzük, hogy túlórára vagy rendkívüli feladatok ellátására a rendőrségi költségvetés tervez-e, akkor erre azt kell mondanom, hogy nem tervez, viszont a kormány ezeket finanszírozza. Azért csak nagyon szolidan tervezték a rendőrségi költségvetésben a túlórákat, merthogy van abban - ha mondhatom így - kormányzati akarat, hogy a különleges feladatokat finanszírozza, hiszen például - mondok egy példát - ha ősszel valóban nálunk lesz a NATO-miniszterek csúcsértekezlete, az például rendőrszakmai szempontból egy igazán szép kihívás lesz. Gondoljanak csak arra, ami nemrégiben Romániában volt, milyen előkészületeket hallhattunk a rádióban.
Vagyis nagyon nehezen tervezhetők a nagy kiadással járó különleges rendőrségi eljárások költségei. De visszatérve: a kormány ezekben az ügyekben helyt áll, és a rendőrség finanszírozása ma kiegyensúlyozottabb, mint azt gondolom, bármikor volt.
A Labanc utcát külön megkérdezte. A Labanc utcának az lesz a sorsa - ha mondhatom így -, hogy amennyiben értékesítésre kerül, a becsült értékesítési összege 5,8 milliárd, ha jól emlékszem, és amennyiben értékesítésre kerül, a központi költségvetésbe kerül befizetésre. A jelenlegi tervek szerint ott államigazgatási munka, illetve ilyen jellegű szervezet elhelyezése nem tervezett.
Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi rendőri szervezet megfelelő-e, illetve az a pénz, ami jelenleg van, biztosít-e egyfajta továbblépési lehetőséget a rendőrségnek, illetve visszaforgatásra kerül-e, ha úgy tetszik, egyértelmű választ lehet adni, hogy igen, ez a pénz megfelelő. Ma az integrált szervezet eszközellátottsága azt hiszem, hogy mindenki, aki nézi a rendőröket, hogy hogyan néznek ki, mivel közlekednek és milyen eszközeik vannak, azt lehet mondani, hogy hosszú idő távlatában talán a legjobb, és minden pénzügyi eszköz rendelkezésre is áll, hogy azokat az autókat, amelyek majd kifogynak, pótoljuk. Ma több autójuk van, mint bármikor volt.
Tehát szeretném önöket emlékeztetni, itt nem az volt a probléma, hogy nincsen elég autó, a legnagyobb probléma autóügyben az volt, hogy milyen színű és milyen matrica van rajta. Ha önök látnak a televízióban vagy bárhol másutt intézkedő rendőrt, azt tudom mondani, hogy jól felszerelt, technikájában is megújult rendőrség van. Ez különösen igaz a Schengen külsőre, de szeretném mondani, hogy ez a kormány számára presztízskérdés is, hogy a Schengen külső határok védelme ne csak a Schengen-ellenőrzéskor elismert minőség legyen, hanem egy olyan stabil minőség, amire méltán vagyunk büszkék mi is, és az Unió is, és azt hiszem, hogy ez a dolog abszolút rendben is van.
Az, hogy forintra, fillérre mikor van megtakarítás, pontos választ talán a jövő év május 20-án lehet kapni körülbelül, merthogy az idei évnek a mérlegkészítése időszaka akkortájt van. Hogy ez mennyire egyszerű, az körülbelül olyan, mint ha a szomszéd községet az ön városához csatolnák, mert pontosan tudja, hogy maguk a folyamatok is nehezen átláthatók, no pláne forint-filléresíteni, és talán csak úgy, ha a könyvvizsgáló hitelesítő záradékkal látja el, akkor lehet venni a bátorságot.
De azt tudom önnek mondani, hogy az ingatlanok kérdéskörében ma úgy tűnik, hogy miközben egyik oldalról megjelent, amit az elnök úr is állít, hogy a rendőrség lead ingatlanokat, a másik oldalról megjelentek olyan igények, hogy az integrált szervezet ingatlanjainak fejlesztése hogyan történne. Tehát ez folyamatban van.
Az, hogy a pénz dolgában a másfélmilliárd volt-e, nemcsak a másfélmilliárd volt. Tehát szeretném elmondani, hogy van egy 5,7 milliárdos összeg is, ha jól emlékszem, amely beépült a rendőrség költségvetésébe. Tehát ha nagyon általánosan akarom megfogalmazni, akkor azt lehet állítani, hogy a 45 ezer főre nézve a jelenlegi költségvetés és annak szerkezete elegendő és megfelelő, biztosítja a fejlesztés és az eszközutánpótlás dolgát is.
Azt is hozzá kell tennem, hogy természetesen a rendőrség is pályázik most például a Norvég Alapra egy másfélmilliárdos fejlesztéssel, de az E-Police programhoz 2,7 milliárdos fejlesztési lehetőséggel pályázik. Ezekben az önerőt ki kell dolgozni, de ma jó szívvel állíthatom, hogy mind informatikai, mind eszközterületen a fejlesztési lehetőségek benne vannak, elegendőek.
Hogy a szervezet megfelelő-e, erre úgy gondolom, hogy praktikusan azt kell válaszolni, hogy olyan rendőri munkaszervezet, amely nem változott volna együtt például a bűnözés struktúrájával, olyan nem volt. Tehát azt gondolom, hogy ez a jelenlegi megfelelő, de hogy változni fog a környezet a bűnözés igényeinek megfelelően, ebben szinte teljesen biztosak lehetünk. Ugyanakkor a mai napirend gondolom, nem apropó arra, hogy erről külön beszéljünk.
Molnár képviselő úr mondta, hogy az önálló rendészeti felsőoktatási intézmény létét megkérdőjelezi, és hogy az Egészségügyi Minisztériumnak nincsenek orvosi egyetemei és nővérfőiskolái. Igaz, de azért arra is van egy fogadásom, hogy amikor miniszter volt, személyesen nagyon sajnálta ezt, hogy ilyen szerkezetű az egészségügyi oktatás. (Dr. Molnár Lajos: Nem.) De most csak vicceltem. (Derültség.) Mindenesetre mi magunk úgy döntöttünk, szeretném hozzátenni, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium képviselői közösen, hogy azt az eredendő szándékot, a Zrínyit és a Rendőrtiszti Főiskolát próbáljuk meg ilyen határozott kormányzói szóval összébbparancsolni, azt nem tartjuk helyesnek. Úgy gondoljuk, hogy amennyiben az igények, a lehetőségek és az oktatási piacon meglévő verseny ezt majd valamilyen módon hozza, akkor egy finom és óvatos integráció esetleg valamikor lehet, de azért jelenleg némi büszkeséggel a hangomban hadd mondjam azt, hogy míg a rendőrtiszti főiskolára annyi hallgató jelentkezik, hogy mindenki számára meglepő, én a Zrínyinél ezt nem egészen így tapasztalom, illetve az egy probléma, hogy az egyetemi rangú képzésnél legalább két különböző képzés kell, és a Zrínyinél is az egyik a gépészet. De semmi rosszat nem szeretnék rá mondani, ezért összehasonlításba sem bocsátkoznék, csak azt szeretném mondani, hogy mi magunk úgy értékeljük, hogy egy integrált rendészethez a tanfolyami jellegű képzéstől a mesterképzésig bezárólag kell biztosítani feltételeket. Ezeket lehet nyilván - amennyiben általánosak és praktikus is - egy helyen, mondjuk így, hogy egy bölcsőben, és természetesen vannak speciális ismeretek, amelyeket más egyetemeken kell megszerezni. Tehát nyilván jogi képzést például nem képzelünk most a Rendőrtiszti Főiskolán.
Önmagában az, hogy a rendészeti szakma éppen áttörőfélben van és hadd mondjam el, bár nem ide tartozik, de büszke vagyok rá, hogy az Akadémián megjelentek azok az akadémikusok, akik e tárgyban lettek akadémiai nagydoktorok. Úgy gondolom, hogy ez annyiban egy történelmi léptékű dolog lett, hogy a rendészettudomány fejlődése most éri el azt a szintet, amikor az Akadémián ez önállóan megjelenik. Önök is tudják, hogy 20-50 évente szokott ilyen lenni, hogy egy új tudomány felüti a fejét.
Emiatt, amíg ez itt ki nem hordozódik, addig a képzés, oktatás kérdésében is azt hiszem, hogy tartani kell az álláspontunkat.
Gál képviselő úr említette, hogy végül is működik és hogy alapvetően senki nem is vette észre, hogy ez van. Úgy gondolom, hogy ezek a legszebb dicsérő szavak, és hozzáteszem úgy is, hogy emlékeztetnék rá mindenkit, hogy a rendőr olyan, mint a futballmérkőzés, hogy mindenkinek van róla véleménye, és úgy van róla véleménye, hogy miközben a rendőrség megítélése egyik oldalról javul, a másik oldalról olyan feladatokat lát el, ami önmagában megnehezíti a saját magáról kialakítható jó véleményt, mert mondjuk akinek ittas vezetésért bevonják a jogosítványát - és ilyenek sajnos, ezrével vannak, mert mint kiderült, a magyarok nagy tömegben vezetnek ittasan -, hogy azok nem boldogok egy rendőr látványától, én azt el tudom képzelni. Ugyanakkor úgy hiszem, hogy az nagyon jólesett, hogy inkább a pozitív ügyek dominálnak az integráció kapcsán, és hogy azt ma senki nem vitatja, hogy a rendőrség, a határőrség az integráció alatt, közben és után is működik és ellátja a feladatát. Azt hiszem, hogy ez a legnagyobb dicséret, amit lehet kapni egy ilyen átalakításra.
Szeretném hozzátenni azt is, hogy az Unió persze ezeket a dicsérő szavakat egyáltalán nem adja ingyen, tehát egy Schengen-ellenőrzés nem egy egyszerű feladat, és nem is egy percig tart, hanem megszállják az embert, és az előre jelzett és előre nem jelzett helyeken ők maguk szakmai szintű ellenőrzést végeznek. Tehát mondjuk így, hogy ott már kevés az, hogy az ember mit állít magáról, részletesen és alaposan győződnek meg arról, hogy megvannak-e a biztonsági feltételek.
Néhány mondattal foglalkoznék a hangulat kérdésével is. Nem olyan szinten, hogy hol, milyen a hangulat. Úgy hiszem, hogy egy olyan munkaszervezetben, ahol elég jelentős változás ment végbe, és soha nem látott maga a szervezet változást, vagy legalábbis azok, akik ma benne vannak, hiszen határőrökből nem lettek rendőrök, és rendőrökből se lettek olyan beosztottak, akiket adott esetben egy határőr megyei rendőrkapitány irányít, hogy vannak félelmek és feszültségek, ez természetes. De a kérdés mindig az, hogy ez a működést érdemben befolyásolja vagy nem.
Ezért azt tudom mondani, hogy ha egy 10-es skálán lehet a hangulatról beszélni, akkor 8,5-öt még borúsabb napokon is adnék a saját állományunknak, hiszen soha a működés nem került veszélybe. Ha voltak is személyi villongások, vagy adott esetben nem túl jó hangulat egy-egy kérdéskör kapcsán, de ezek kezelhetőek maradtak, és mondjuk így, hogy a szervezetkultúrában kialakult problémamegoldásnak megfelelően lerendezhetőek lettek. Azt gondolom, hogy ameddig munkaszervezet van, addig némely helyen hangulatváltozás és feszültség lesz is.
Ami az RSZVSZ dolgát illeti, Lázár úr említette: szeretnék arra emlékeztetni, hogy az RSZVSZ-nél érdemi változást önmagában az integráció nem kell hogy okozzon, merthogy eddig is nézték a határőrséget és a rendőrséget is, mint ahogy nézik a másik hat minisztériumban és annak környékén lévő fegyveres testületeket, de nyilván önök is látják, hogy amikor előfordul - és mondok példát, azt hiszem, talán Pécsett volt, hogy néhány doboz sör átvételekor fogtak meg fegyveres szervhez tartozó munkavállalót, azért ez azt mutatja, hogy az RSZVSZ elég mélyen benne van ezekben a folyamatokban, és amiben az RSZVSZ-nek segíteni kell: az öntisztulás, az érdemi fellépés a korrupció ellen, ezeket képes és jól is látja el.
Nyitray képviselő úr az objektív felelősséget szóba hozta. Ha elnök úr megengedi, erre nem reflektálnék, mert hosszasan és részletesen tudnék érvelni, de most nem tenném.
A határszakaszon meglévő határsértések száma kérdéskörben, ez az elmúlt év azonos időszaka, amit ott tetszik látni, és ez azt jelenti, azért magas a szám, mert tavaly is magas volt. Főkapitány úr szerintem részletesen el tudja mondani, hogy például a román határszakaszon valójában kik is akarnak ide jönni, ugyanis azok ott a legkevésbé román nemzetiségűek szoktak lenni.
Azzal szeretném az elején tett, ha úgy tetszik, egyfajta meghívásomat vagy együttműködési szándékomat kifejezni még, hogy azt kérdezik, hogy valójában a miniszter- és államtitkárváltások, a főkapitány és az országos munkaszervezet-változások közepette akkor kicsoda volt, aki egyáltalán ezt végigcsinálta vezetőként, ha mondhatom így, némi tréfás humorral, egy túlélő van, itt ül mellettem, Piros Attila úr, ő volt, aki miniszteri biztosként ennek a dolognak, az integrációnak az utolsó szakaszában az elejétől a végéig itt volt, és még betölti ezt a beosztást. (Dr. Kontrát Károly: Ez egy veszélyes jóslat!)
ELNÖK: Átmenetileg.
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Persze, lehet azt ítélni, hogy átmenetileg, igen, minden átmeneti nyilvánvalóan valamilyen módon, de mégis úgy gondolom, hogy azért ezt a korrektség okán el kell mondani, hogy aki ezt végig a minisztériumban vitte és egyfajta felelősként ennek összes kritikáját, és ha dicséret van, akkor dicséretét is fel kell hogy vegye, ez a miniszteri biztos, Piros Attila szakállamtitkár úr.
Azt szeretném kérni, és ez az utolsó mondatom, hogy nyilván kellően részletes, alapos és időben is kimerítő tájékoztatást fog kapni a bizottság, no pláne, ha még látom a főkapitány úr jegyzeteit is, ha úgy gondolja a bizottság, hogy minősíti, azt mi megköszönjük. Ha a bizottság úgy gondolja, hogy bizonyos részterületeit jobban meg akarja ismerni, akkor ebben is szívesen együttműködünk, de mégis most azt kell kérnem, hogy amennyiben úgy gondolják, hogy ez egy sikeres szakasza az integrációnak, a bizottság szakmai szempontjából is, azért én örülnék neki, ha a bizottság kifejezné azt a reményét, hogy a következő időszak is ugyanilyen jó lesz és sikeres, mint ahogy ez a mostani, nagyon intenzív szakasz telt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Főkapitány úr, parancsoljon!
Dr. Bencze József rendőr-altábornagy, országos rendőrfőkapitány válaszai az elhangzottakra
DR. BENCZE JÓZSEF rendőr-altábornagy, országos rendőrfőkapitány: Azt gondolom, hogy néhány kérdés rám maradt. Mindenekelőtt a képzés, átképzés kérdése. Erről ugyan szóltam a mentorképzés és az azt követő kérdés kapcsán, és annak kapcsán, hogy jeleztem, hogy mind a rendészeti szakközépben, mind a rendőrtisztin a rendőr-, illetve határőrképzés tananyagának 75-80 százaléka azonos, és ezt meghaladó részében van eltérés. Tehát ennek megfelelően az elmúlt év végén igaz, hogy nagyon intenzív módon, és tulajdonképpen e-learninges megoldással, de számonkéréssel lezárva végeztük el az átképzéseket.
Természetesen az esztergomi eset megdöbbentett mindegyikünket. Sajnos, azt kell mondanom, hogy ha rendőr kolléga lett volna, lehet, hogy ő is ugyanebbe a helyzetbe kerül, a téti esetben pedig rendőrről volt szó, tehát nem határőrről. Elemeztük ezt természetesen, mint minden ilyen rendkívüli helyzetet elemzünk, és megpróbáljuk levonni a következtetéseket. Abban maradtunk, hogy az intézkedés módszertanát át kell tekintenünk, át kell dolgozni. 348 - elnézést, ha egy picit eltérek az integrációtól, de a kérdés miatt fontos - esetben ért rendőrt támadás az elmúlt évben, tehát hivatalos személy elleni erőszak formájában, és ebből sajnos, súlyos sérülések is voltak, de egyetlenegy esetben sem fordult elő fegyveres támadás. Felfegyverkezve már igen, és gépjárművel próbálták elütni, és ebben az évben két esetben. Ez a két eset is pont elegendő, hogy átgondoljuk ezt a kérdést, és éppen ma indítottunk egy olyan képzést, amiben az új módszertani, intézkedéstaktikai kérdéseket felvetjük, illetve oktatjuk, és a mentorok képzése ma kezdődött meg. De hangsúlyozom: az integráció kapcsán a szükséges átképzéseket elvégeztük.
Az adósságmentességről államtitkár úr szólt. Én szeretném még azt is jelezni, hogy a rendészeti szakközépiskolákba történő jelentkezés kapacitása nagyjából 900 főben van megállapítva egy évben. Most ki lett még terjesztve május 31-éig a jelentkezési határidő, tehát várhatóan még több alkalmas személyt fogunk tudni beiskolázni, és szeretném leszögezni, hogy nem a rendőrség működteti ezeket a rendészeti szakközépiskolákat, az IRM-hez tartozik, mint ahogy azt államtitkár úr jelezte. Mi egyfajta megrendelői vagyunk ebben a tekintetben a képzésnek.
Az eszközök tekintetében azt gondolom, hogy azt nem állíthatja senki, hogy kevés a gépkocsi. Lehet, hogy valakinek a feneke alól - bocsánat -, valakinek a kezelése alól kikerült gépkocsi, és ez esetleg sértve érzi magát. 8500 gépjárműve van ma a magyar rendőrségnek. Ha ezt a 45 ezer főre elosztjuk, akkor Európában sem biztos, hogy találunk ennél jobb arányú megoldást. Nagyon-nagyon következetesen igyekszünk a schengeni gépkocsik esetében minden esetben biztosítani azt, hogy a schengeni célnak megfelelő felhasználás teljesüljön, hiszen ellenőrizni fogják, és számunkra ismeretlen alkalommal és ismeretlen helyen. Tehát nekünk ezt be kell tartani.
Nyugodtan mondhatom, hogy ebben a rendőrség most nem szenved hiányt.
A volt határátkelők kérdése felvetődött. Sajnos, a törvény szerint a közúti, szárazföldi átkelők kezelője a Vám- és Pénzügyőrség, mint volt gazdám, ezt a kérdést majd valószínűleg nekik kell feltenni. Természetesen, ha egy bűncselekmény következik be, akkor a rendőrségnek kell ebben a kérdésben nyomozni, de felvettük a kapcsolatot velük, és jeleztük, hogy próbáljanak meg valamilyen megoldást találni, mert ezek a magukra hagyott átkelők nagyjából akkor arra a sorsra jutnak, mint a rajkai.
A nagykanizsai elhelyezésű határvadász századnál a probléma gyökere az, hogy nem Somogy megyében van a határvadász század elhelyezve, hanem Zala megyében. Ott akarjuk fenntartani, és fenn akarjuk tartani, de a somogyi rendőrfőkapitányság alárendeltségében, és egyébként ezt a laktanyát, ahol el van helyezve, ezt is szeretnénk nyilván fenntartani, de úgy tűnik, hogy arra az objektumméretre, ami most van, nekünk nem lesz szükségünk. Tehát megfelelő, ésszerű határokon belül fogjuk kijelölni azt a körletet, ahol mi ottmaradunk, a többinek a sorsáról pedig nyilván megfelelő keretek között fogunk gondoskodni.
A kishatárforgalmi statisztikai rendszer működik, a belépő forgalmat tudjuk regisztrálni, tehát ebben a tekintetben azt gondolom, hogy naprakész információink vannak.
Államtitkár úr megválaszolta, hogy a szervezeten kell-e változtatni. Azt gondolom, hogy elég nagy "trauma" volt ez a dolog, és ha most valamit kérdeznének, hogy mit csinálnék én másképp az integrációban, egyet tennék: összességében gyorsabban kellene végrehajtani. Tehát én nem az utolsó félévről beszélek, hanem az integráció gondolatának a felvetésétől eltelt idő bizony, önmagában még ha pozitív is volt, frusztrálta az állomány egy részét, és folyamatosan egyfajta elbizonytalanodást eredményezett. Tehát a végén egy gyorsvágtába kezdtünk, ez látható, de a folyamatot valószínűleg le kellett volna rövidíteni. Egyébként mindenki ezt mondja, aki előttünk ezt végrehajtotta, úgyhogy erről talán ennyit.
Itt mindenképpen zárójelben szeretném megjegyezni, hogy persze, a szervezeten való változtatás alapvető feltételének tartanám azt, hogy egy olyan rendészeti stratégia szülessen, aminek a kimunkálása folyamatban van, amiben a parlamenti pártok konszenzusa nyilvánul meg, és akkor valószínűleg jól kitapintható, jól követhető módon lehet meghatározni a szervezetfejlesztés és egyéb kérdésekben, hogy merre menjen a rendőrség. De fontos, hogy a bizottság felé ezt is jelezzem, hogy most nem látunk erre okot, de nyilván lehetne ezt jobban csinálni, de ahhoz kell ez a bizonyos rendészeti stratégia.
223,18 milliárd forint most március 31-ei állapot szerint a rendőrség költségvetése, azokkal a módosításokkal, amelyek itt különböző forrásokból átcsoportosításra kerültek, tehát a 211 milliárdhoz képest mondom. Valószínű, hogy egy év után tudunk igazából majd számot mondani, hogy a hatékonyság hogyan néz ki, hiszen az első év biztos, hogy többletkiadásokkal jár. Még egyszer mondom: ha egy egyszerű költözködést veszek figyelembe, akkor az is többletkiadásokkal jár. Többletkiadásokkal jártak a nyugdíjba vonult személyek kistafírungozása és sok minden más. Tehát valószínű, hogy ez a költséghatékony működés a jövő évben fog igazából megjelenni.
A nyugdíjasok visszavételére történt intézkedés. Elérhető, meghirdettük, hogy jelentkezzenek azok, akik úgy érzik, hogy elmenekültek kétségbeesésükben, nem tudták kivárni azt, hogy pozitív irányba módosuljon a nyugdíjtörvény és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény. Jelentkeznek, de nem olyan nagy számban. Azért a kaput nyitva hagytuk, illetve kinyitottuk, szeretném jelezni, és aki a megfelelő alkalmassági feltételnek megfelel, azt vissza tudjuk venni. Nyilván nem biztos, hogy abba a beosztásba, amiben volt, abba a beosztásba, amit fel tudunk ajánlani.
Az iskolatémáról nem beszélnék. Örömmel vennénk természetesen, ha a Budapesti Rendőrfőkapitányság kérdését vagy egyéb más rendőri vonatkozású kérdést is a bizottság a jövőben megtárgyalna. Azt gondolom, hogy állunk rendelkezésre.
A határőrség kapcsolatai nem szakadtak meg, szeretném elmondani. Minden olyan jó hagyományt és kapcsolatot fenntartottunk, ami előremutató és szükséges, a Frontex-szel, ott vannak az embereink, öt kollégánk van kihelyezve. Ott vannak a vegyesbizottságok, amelyeket ismét felélesztettünk, működtetünk, illetve a határmegbízotti rendszert új alapokra helyeztük, új személyeket jelöltünk ki, és működik ez a rendszer, a teljes intenzitásában. A főkapitányok pedig nagyon intenzív kapcsolatot tartanak fenn - hiszen majdnem a határőrvezetők kerültek a külső határos megyék főkapitányi székébe - a szomszédos főkapitányságokkal.
Alapvető filozófiánk volt az, hogy a szomszédainkkal való nemzetközi rendőr-együttműködést erősítsük meg. Azt gondolom, hogy ebben jelentősen előreléptünk, 16. alkalommal fogjuk megrendezni jó hagyományként azt a határrendészeti nemzetközi konferenciát, amit 16 évvel ezelőtt elindított a határőrség. Ebben az évben is megrendezzük. Itt körülbelül 60 országból fognak ideérkezni határőrségi, határrendészeti vezetők és szakemberek. Tehát ebben a tekintetben azt gondolom, hogy fenntartottuk, sőt ha úgy tetszik, intenzívebbé tettük a kapcsolatot. Most a rendőrségi nap alkalmából is a határőrségi vagy a határrendőrségi vezetőket is természetesen meghívtuk a magyar rendőrség napjára.
A hangulatról államtitkár úr szólt, azt gondolom, hogy ehhez nem kell semmit hozzátenni. Nyilván azok a vezetők, akik az ORFK csökkentésével szembesültek, azok nem mosolyogva jönnek a főkapitánnyal szemben a folyosón, de azt gondolom, hogy a végrehajtó állomány megnyugodott, helyrekerült, teszi a dolgát. Azt gondolom, hogy összességében jó a hangulat. Abban, hogy a határőr vezetők megfelelő számban és arányban kaptak feladatot, beosztást, azt gondolom, hogy megint csak egyfajta nagyon fontos üzenet van.
Az osztrák Európa-bajnokság kérdésében nagyon intenzív kapcsolatunk van, egy külön tervet készítettünk erre. Ennek a tervnek megfelelően lépünk fel. Jelezték az osztrák kollégák, hogy vissza fogják állítani a határforgalmi ellenőrzést, tehát várható módon az EB idejére ez működni fog. Valószínűleg ennek a kommunikálására a napokban sort is kell hogy kerítsünk.
A migrációs kérdésekben részletekbe menően is szólhatok. Inkább azt mondom, hogy alapvetően az, hogy több migrációs jogsértőt fogunk el a külső határon, az nem a rendőrség negatív megítélése. Azt gondolom, hogy az inkább pozitív megítélés, mert ha összességében nézzük, hogy az Európai Unió vagy a schengeni tagországok vonatkozásában ma már meg kellene hogy jelenjen, vagy meg kell hogy jelenjen a visszatoloncolási kérdéseknél az, hogy ha valaki átment az országon, és esetleg egy belső uniós vagy schengeni ország rendőrsége fogja meg, és jelentős mértékben csökkent a visszatoloncoltak száma is.
Igaz, hogy a külső határon, főleg a román határszakaszon, én most aktuális, napi szinten mondom az eredményeket, itt Csongrád, Békés, Hajdú, Szabolcs illetékes, az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva, 75 százalékkal több illegális migrációs cselekményt derített fel a rendőrség. Azt gondolom, hogy ez nem probléma, mert felderítettük. Akkor lenne probléma, ha arányaiban nagy számban adnák vissza mondjuk az osztrák kollégák nekünk azokat az embereket, akik átmentek Magyarországon. De nem ez a helyzet. Az a helyzet, hogy jelentősen lecsökkent a visszatoloncoltak aránya.
Tehát magyarul: működik az a kihelyezett külső határos szűrő, igaz, a román határszakaszon az országos mutatók szempontjából 27 százaléka jelenik meg a migrációs jogsértéseknek, és egyébként moldáv és török állampolgárok zömmel. Tehát nem románok, a románoknak nincs már értelme, hiszen ők uniós tagok, ők viszonylag szabadon közlekednek. Itt távolabbi országok állampolgárai jönnek, nyilván ezt felvetettük a román partnernek, a román főkapitánynak és a román határőrség parancsnokának is felvetettem, két-három hete voltam kint Bukarestben, hogy próbáljanak meg ők is egy olyan előszűrést alkalmazni, hogy ez a szám esetleg valamilyen módon csökkenjen. De ez mindenképpen eredmény.
Az ukrán határszakaszra 31 százaléka esik a migrációs jogsértéseknek, ha ezt nézem, ez egyedül egy megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva 18 százalékkal több az illegális migrációs cselekmény.
Azt is el kell mondani, hogy az ukrán határszakaszon jelentős az elfogások száma, a növekedés is ezt mutatja, de itt is pakisztáni, szomáliai, iraki, grúz, palesztin, bangladesi állampolgárok, tehát nem a szomszédos ország állampolgárai azok, akiket adott esetben megfogunk, és az így elfogottak 80 százaléka vagy annál is nagyobb aránya azonnal menekültstátuszt kér, ennek következtében kitoloncolásukra nincs is lehetőség. Ez egy másik kérdés, amit mindenképpen érdemes adott esetben majd megvizsgálni, hogy hogyan is alakul ez a dolog.
Az összes többi határszakaszon csökkenés következett be, az osztrák határszakaszon a 85 százalékkal, a szlovén határszakaszon a 39 százalékkal, a szlovák határszakaszon az 59 százalékkal kapcsolatban.
Még nagyon fontos talán az, hogy a SYS-rendszer, ami az integrációhoz úgy nem kapcsolódik, inkább Schengenhez, működő rendszer, aminek alapján viszont mintegy 1400 találatot regisztráltunk az ellenőrzéseink során, olyan személyeket, akik a SYS-körözési rendszerben szereplő nem magyar állampolgárok, nem magyar személyek voltak.
Talán még egy gondolatot, ha már itt tartunk, a nemzetközi repülőterekre vonatkozóan pedig március 31-ével, az idén csatlakozott Magyarország a schengeni információs rendszerbe. Egyébként ezeken a határszakaszokon, a belső határszakaszokon közös kapcsolattartási pontokat létesítettünk, ott együtt ülünk, egy kapcsolattartási pont van a szomszédos országok rendőreivel, napi 24 órás szolgálatot látunk el, illetve megszerveztük a közös járőrözést, tehát feltűnnek egy járőrpárban adott esetben az osztrák és a magyar rendőrök, akár magyar, akár osztrák területen, és ugyanez van a szlovén és a szlovák viszonylatban, és a határon átnyúló bűnüldözés jogi feltételei megteremtődtek, ennek megfelelően megtörténtek az intézkedések.
Tehát azt gondolom, ezzel is azt szeretném inkább érzékeltetni, fontos ismerni, hogy nem nyitottuk ki teljesen a kapukat. Kinyitottuk, de azokat a szükséges ellenőrzési intézkedéseket megtettük, amelyek biztosítják, hogy ne csak a külső határon lévő ellenőrzési, szűrőrendszer legyen az, amelyik kiszűri a jogsértőket, hanem az ország belsejében vagy a nyugati határ közelében is megfelelő ellenőrzési rendszert működtessünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Vélemények megfogalmazására nyílik lehetőség. Kontrát képviselő úr röviden.
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Még annál is rövidebben, elnök úr. Ha értékelném az elmúlt időszakot, akkor azt mondanám, hogy nehéz és felelős döntés született a két szervezet integrációját illetően. Voltak aggályok, voltak félelmek, ezek elhangzottak, erre nem akarok utalni, de úgy gondolom, hogy ez a döntés az ország érdekeit is szolgálta, hiszen a Magyar Köztársaság jó választ adott erre a nagyon fontos kérdésre.
Azt is szeretném aláhúzni, hogy a parlamenti pártok között együttműködés alakult ki ebben a nem könnyű politikai szituációban, amire nem akarok most részletesen kitérni.
Azt hiszem, az a helyes, ha ezt az együttműködést folytatjuk ebben a nagyon fontos témakörben, és a parlamenti ellenőrzést, ami felvetődött, aminek az igénye itt is megfogalmazódott több esetben is, valóban folyamatosan fenntartjuk, hiszen úgy gondolom, hogy ezzel szolgáljuk az ország érdekeit.
Elhangzott, hogy minden döntésnek van rezsije, ennek is van rezsije, de ezt minél kisebb mértékűre célszerű szorítani, és azt a lehetőséget pedig, ami ebben a jó döntésben, felelős döntésben benne rejlett, azt pedig ki kell aknázni a jövőt illetően is. Úgy gondolom, hogy ez a helyes.
Végezetül engedjenek meg egy, a Honvédelmi és rendészeti bizottság kompetenciájába tartozó kérdést, amit nem tettem fel, de most megkérdezem, nem kérek rá most választ, írásban is elfogadom, akár államtitkár úrtól, akár főkapitány úrtól, hogy a pápai reptér C-17-es programjához kapcsolódóan a határátkelőhely kérdése hogyan áll? Erre szeretnék választ kapni, mert ősszel oda már jönnek az első gépek, és szeretnénk, ha e tekintetben is alkalmas lenne a fogadásukra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más vélemény, észrevétel? (Nincs jelzés.) Csak a pénzügyi kérdésekhez mondanám, hogy azért mertem ennyire rácsapni a pénzügyi dolgokra, mert talán főkapitány úr említette, hogy kontrolling rendszer van működőben, és azt gondolom, hogy az a kötelezettségvállalások szintjét napi szinten tudja ellenőrizni az én szerény ismereteim szerint. Ezért mertem a pénzügyi állapotokat forszírozni és ezért merem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amennyiben más vélemény vagy észrevétel nincs, azt gondolom, az ellenzék és a kormánypárt részéről elhangzott az elismerés az eddigi munkát illetően, megfogalmazódtak a kételyek, illetve a felvetések. Én is azt mondanám, hogy a Fidesz azért támogatta a kormány elhatározását, ami még 2006 júniusából indult, tehát főkapitány úrnak igaza van, hogy másfél év után jutott el egyáltalán a munka megkezdéséhez, 2008. január 1-jéhez a rendőrség, 2006 júniusában született az első kormányzati döntés. Azért támogatta, mert azt reméltük és azt reméljük továbbra is, hogy egy új típusú, erős, szolgáltató, a magyar biztonsági helyzetet jelentősen javítani képes rendőrség jön létre ezzel a 45 ezer fős állományi lehetőséget magában hordozó integrációval. Aminek persze ezernyi problematikája volt, és még lesz is, azt gondolom, hogy talán abban, hogy a közvélemény ezt elfogadta, hogy az államtitkár úr által említett sajtó ezt nem pellengérezte ki, hogy voltak természetesen belső feszültségek, viták, sértődöttségek, hiszen a vezetői álláshelyek nagyon nagy része szűnt meg az integráció kapcsán, számos személyes érdeket érintett ez az egész átszervezés, kicsiben lent és nagyban fent, talán az is része volt, hogy egy politikai kompromisszum állt a háttérben, és nem nyitottuk meg azokat a kapukat, vagy nem hallottuk meg azokat a hangokat, amelyek adott esetben meghallhatóak vagy megnyithatóak lettek volna egy ellenzéki párt vagy képviselőcsoport részéről, mert magunk is érdekeltek vagyunk egy sikeres integrációban.
Ezzel zárom le a bizottsági meghallgatást.
A továbbiakban pedig azzal folytatnám, amit Keleti képviselő úr említett, Budapest biztonsági helyzetét, a Budapesti Rendőr-főkapitányság működését igyekszünk még a nyári szünet előtt a bizottság ülésére tűzni, erről fogjuk főkapitány urat és államtitkár urat is természetesen tájékoztatni. A bizottság tudomásul veszi a tájékoztatásukat. Köszönöm szépen, hogy idefáradtak.
Most áttérnénk a második napirendi pontunkra. Második napirendi pontunk a kitüntetési ügyekben hozott alkotmánybírósági határozat kapcsán a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény, valamint a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény módosításáról szóló T/5594. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága. Dr. Kovács Ferenc főosztályvezető-helyettes van jelen az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból. Megadom a szót egy rövid indoklásra, fél percben.
DR. KOVÁCS FERENC főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Bizottság! (Általános zaj.)
ELNÖK: Elnézést kérek, Molnár Lajos képviselő úrnak ügyrendi észrevétele van, távozik, és helyettesítését Rába képviselő úr fogja ellátni. Parancsoljon!
DR. KOVÁCS FERENC főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót. Az Alkotmánybíróság határozata, amit a köztársasági elnök úr indítványára hozott, egyrészt megállapította alkotmány-értelmezéssel a köztársasági elnök kitüntetés-adományozási jogkörével összefüggő döntési jogosítványok tartalmát, másrészt megállapított egy alkotmányos mulasztást, amely a kitüntetés-adományozás részletes eljárási szabályozásának hiányát jelenti, illetve ezt állapította meg, és e tekintetben állapított meg jogalkotási kötelezettséget.
A törvényjavaslat ennek a szabályozási hiánynak a kitöltésére irányul. Egyrészt megállapítja a köztársasági elnök kitüntetésekkel kapcsolatos döntéshozatalának határidő-paramétereit, másrészt pedig megadja a kellő felhatalmazást a kormánynak a részletes szabályok kiadására, tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság egyik kifogása az volt, hogy jelenleg kormányhatározati szinten vannak ezek a kérdések szabályozva.
A törvényjavaslat ezen túlmenően egy olyan kérdést is rendezni igyekszik, ami abból fakad, hogy a rendszerváltozás kora időszakában született törvény nem kellően pontosan állapítja meg a kitüntetés-alapítás jogát az egyes erre jogosult szerveknél. Valójában csak arról rendelkezik a törvény jelenleg, hogy bizonyos szervek, a kormány tagjai, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, az Alkotmánybíróság és számos más állami szerv elismerést alapíthat és adományozhat, azonban arról nem szól, hogy ezt milyen formában teheti meg. A törvényjavaslat pontosítja azt, hogy a jogalkotásra jogosult szervek ezt rendeletben fogják a jövőben megtenni. Ezzel összefüggésben módosítani kellett a Hszt.-t és a Hjt.-t is, amely arról szólt, hogy ne legyen dupla felhatalmazása a honvédelmi miniszternek a kitüntetések adományozása tekintetében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés a kormány képviselőjéhez? Gál képviselő úr!
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Értem az elnök úr gyors beszédét, és egyet is értek vele, de nem tudom elhallgatni a javaslat kapcsán azt a nem is azt mondom, hogy aggályt, hanem azt a fura helyzetet, ami előállhat az Alkotmánybíróság és most a törvény szövege kapcsán, nevezetesen, pláne most a törvény egy hosszabb előkészítő szakaszt ír elő a javaslattevő számára, ami feltételezi, hogy egy ilyen alapos, kiérlelt javaslat születik. Az Alkotmánybíróság azonban, és a törvény tartalmazza, felhatalmazza a köztársasági elnök urat, hogy ha az alkotmányos értékekkel ezt nem tartja összhangban lévőnek, akkor indokolással visszautasíthatja.
Szóval nem tudom, hogy hogyan lehet majd ebben a helyzetben az élethez is alkalmazkodni, mert valakit felterjesztenek, alaposan javasolják szakmai szervezetek, adott esetben többen, stb., és aztán jön majd egy döntés indokolással, amiben a köztársasági elnök úr azt fogja mondani, hogy érdemtelen. Tehát ennek a visszásságát nem tudom, hogy hogyan lehetne istenigazából elkerülni. Adott esetben ez az érintett emberek számára ez nagyon-nagyon kellemetlen, és összességében azt kell mondani, hogy talán indokolatlan kellemetlenséget okozhat. Csak ennyi. Egyébként támogatom az általános vitára való alkalmasságot.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Az Alkotmánybíróság szélesíti a köztársasági elnöki jogköröket, nyilván a jövőbe lát, és ezért előre dolgozik. Ezt megint nem bírtam megállni, hogy ne mondjam el, nem mintha kritizálni akarnám az Alkotmánybíróságot, de ez egy nagyon helyes döntés. (Dr. Gál Zoltán: Mi pedig örülünk, hogy az elnök úr ilyen tréfás kedvében van.) Igen.
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
Ki az, aki támogatja az előterjesztés általános vitára való alkalmasságát? (Szavazás.) Egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartottuk.
Még egy fontos dolgot kell tisztáznunk, mégpedig azt, hogy a Nyugat-Európai Unió védelmi bizottságának delegációja vendégeskedik Budapesten 14-én és 15-én a jövő héten. Szerdán, 14-én több bizottság, az Európai ügyek bizottsága, a Külügyi bizottság és a Honvédelmi és rendészeti bizottságnak kell őket fogadniuk 14 órakor a Delegációs teremben, és legalább három fővel kellene magunkat képviseltetni. Ez egyébként parlamenti ülésnap, 14-én 14 óra. (Karsai Péter jelentkezik.) Karsai képviselő úr. Ez egy fontos dolog. Jó, még biztosan fognak jelentkezni. Az apparátusnak, Laban Jánosnak ez egy szép feladat. Tehát a jövő héten, 14-én, 14 órakor, ez a hétfő helyetti keddi napi ülésnapon lesz a Delegációs teremben. (Zaj, közbeszólások: Szerda!) Igen, bocsánat, ez egy szerdai nap. De az is ülésnap.
15-én pedig a hódmezővásárhelyi laktanyában tesznek látogatást, és ott nekem kell helytállni. Oda is várok mindenkit. Köszönjük szépen, minden jót! A jövő héten nem tudom, hogy lesz-e bizottsági ülés, Szekeres miniszter úr Afganisztánról tájékoztatást kíván adni. (Dr. Gál Zoltán: Nem ezen a héten.) Talán nem feltétlenül, azt mondja Gál képviselő úr. Én is így terveztem, csak egyébként akkor a júniusba nyúlik át.
Köszönöm szépen. Az ülést bezárom.
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 40 perc)
Dr. Lázár János
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva