HRB 25/2008.
(HRB 1-80/2006-2010.)
Jegyzőkönyv?
az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának
2008. december 2-án, kedden, 9 óra 58 perckor
az Országház földszint 93. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Az elnök bevezetője *
A napirend ismertetése, elfogadása *
Találkozó a beosztásából távozó Havril András vezérezredes, vezérkar főnök úrral, valamint a Honvéd Vezérkar főnökének jelölt személy bizottság előtti meghallgatása (Kinevezés előtti meghallgatás a Hvt. 48. § (4) bekezdése alapján) *
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter tájékoztatója *
Havril András vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnökének hozzászólása *
Tömböl László altábornagy, vezérkar főnökjelölt meghallgatása *
Képviselői hozzászólások *
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter reflexiói *
Tömböl László altábornagy, vezérkar főnökjelölt reflexiói *
Határozathozatal *
Az atomenergia 2007. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló J/6755. számú jelentés (Általános vita) *
Az atomenergia 2007. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló jelentés elfogadásáról szóló H/_____. számú országgyűlési határozati javaslat (Döntés a bizottsági önálló indítványról) *
Dr. Rónaky József főigazgató (Országos Atomenergia Hivatal) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Rónaky József főigazgató (Országos Atomenergia Hivatal) válaszai *
Döntés a jelentés általános vitára való alkalmasságáról *
Döntés a bizottsági önálló indítványról *
Egyebek *
1. Találkozó a beosztásából távozó Havril András vezérezredes, vezérkar főnök úrral, valamint a Honvéd Vezérkar főnökének jelölt személy bizottság előtti meghallgatása (Kinevezés előtti meghallgatás a Hvt. 48. § (4) bekezdése alapján)
Meghívottak: Havril András vezds., vezérkar főnök
Tömböl László altbgy., vezérkar főnökjelölt
a Honvédelmi Minisztérium képviselői
2/a. Az atomenergia 2007. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló J/6755. számú jelentés (Általános vita)
2/b. Az atomenergia 2007. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló jelentés elfogadásáról szóló H/_____. számú országgyűlési határozati javaslat (Döntés a bizottsági önálló indítványról)
Meghívottak: a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium képviselői
3. Egyebek
Elnököl: Dr. Lázár János (Fidesz), a bizottság elnöke
Keleti György (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Rába László (MSZP)
Tóth Károly (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Dr. Molnár Lajos (SZDSZ)
Ecsődi László (MSZP) Keleti Györgynek (MSZP)
Laboda Gábor (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Mécs Imre (MSZP) távozása után Rába Lászlónak (MSZP)
Tóth Károly (MSZP) megérkezéséig Katanics Sándornak (MSZP)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz) dr. Lázár Jánosnak (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz) Csampa Zsoltnak (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP) Nyitray Andrásnak (Fidesz)
Laban János főtanácsadó, a bizottság titkára
Dr. Nagy Zoltán, a bizottság munkatársa
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter
Havril András vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke
Tömböl László altábornagy, vezérkar főnökjelölt
Dr. Rónaky József főigazgató (Országos Atomenergia Hivatal)
Dr. Simicskó István (KDNP), a Nemzetbiztonsági bizottság elnöke
Barna Péter főosztályvezető (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Keszthelyi Zoltán főtanácsos (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Hárfás Zsolt referens (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Ördögh József tanácsadó (Országos Atomenergia Hivatal)
Palásti Ferenc dandártábornok (Köztársasági Elnök Hivatala)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 58 perc)
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt bizottság! Arra kérem a bizottság munkatársait, hogy szíveskedjenek a folyosón tartózkodó képviselőtársaimat a terembe invitálni. Némi türelmet szeretnék kérni, mert a miniszter úr is késik talán. Amennyiben a miniszter úr tartósan késni fog, akkor a 2-es napirendi pontokkal kezdjük, az atomenergia 2007. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló J/ 6755. számú jelentés általános vitára való alkalmassága tárgyában, ha lesz előterjesztő. Ha nincs se miniszter, se előterjesztő, akkor meghallgatjuk a tábornok urat. (A bizottság tagjai megérkeznek a tárgyalóterembe, és elfoglalják helyüket.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy a helyettesítéseket szíveskedjenek rendezni! Majd egy jelenléti ívet szeretnék kérni a képviselőkre vonatkozóan a határozatképesség megállapításához. Kontrát képviselő úr biztos, hogy helyettesítendő, és Tóth Gábor képviselő úr is. Básthy Tamás képviselő urat Nyitray András képviselő úr helyettesíti, Tóth Gábor képviselő urat Csampa Zsolt, Kontrát Károlyt pedig én helyettesíteném, Ecsődi László képviselő urat Keleti György alelnök úr fogja helyettesíteni a mai ülésnapon, Laboda Gábor képviselő urat pedig Gál Zoltán képviselőtársunk. Gyűjtsük be ezeket a helyettesítéseket! (A bizottság munkatársa átnyújtja a jelenléti ívet és a helyettesítéseket az elnöknek.) Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Laboda Gábort dr. Gál Zoltán, Ecsődi Lászlót Keleti György, Básthy Tamást Nyitray András képviselő úr, Tóth Gábort Csampa Zsolt képviselő úr helyettesíti a mai ülésnapon, Kontrát Károlyt jómagam, Simon Miklós képviselő úr pedig később érkezik. Tisztelt Képviselőtársaim! Megállapítom, hogy a bizottsági ülésünk határozatképes.
Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm a képviselőtársaimat, illetve a mai bizottsági ülésen megjelent Havril vezérkari főnök urat, illetve Tömböl altábornagy urat. Szekeres miniszter úr néhány percen belül érkezik. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm a honvédelmi bizottság mai ülésén Simicskó István képviselőtársunkat, a Nemzetbiztonsági bizottság elnökét. István, foglalj itt helyet, arra kérlek! Légy szíves, foglalj helyet valamelyik üres helyen, van éppen elég! (Dr. Simicskó István helyet foglal az asztalnál. - Közbeszólás.) Ezt az ügyrendi kérdést, hogy miért nem a Nemzetbiztonsági bizottság ülésére jár az elnök úr, sajnos nem... Itt a vendéglátás jó szokásainak megfelelően tisztelettel üdvözöljük körünkben. (Dr. Simicskó István: A szabad kapacitásaimat itt töltöm.) A szabad kapacitásait itt használja ki.
Tisztelt Képviselőtársaim! A mai ülésnapra az alábbiak szerint tettem javaslatot: a beosztásából távozó Havril András vezérezredes búcsúztatása, valamint a Honvéd Vezérkar főnökének jelölt személy kinevezés előtti meghallgatása a honvédelemről szóló törvény 48. § (4) bekezdése alapján. (Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter megérkezik a bizottság ülésére.) Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Szekeres Imre honvédelmi miniszter urat. A 2. napirendi pont az atomenergia 2007. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló J/6755. számú jelentés általános vitára való alkalmassága, ugyanezen napirendi ponton belül az atomenergia 2007. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat mint bizottsági önálló indítvány benyújtása, valamint az egyebek napirendi pont.
Kérdezem a tisztelt országgyűlési képviselőtársaimat, kíván-e a napirend kapcsán valaki észrevételt tenni, illetve a napirend kapcsán a tárgyalási mód vonatkozásában javaslatot tenni. (Nincs jelzés.) Akinek nincs észrevétele, kérem, jelezze, hogy a napirendet elfogadja-e tárgyalásra. Ki az, aki támogatja a mai napirend tárgyalását? (Szavazás.) Köszönöm. Egyhangúlag fogadtuk el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Szekeres Imre honvédelmi miniszter urat körünkben, Havril András vezérezredes urat, a Honvéd Vezérkar főnökét, illetve Tömböl László altábornagy urat, aki a honvéd vezérkar főnökség jelöltje, a pozíció jelöltjét, várományosát.
Tájékoztatom a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a bizottságunkban az előző ciklusban olyan hagyomány alakult ki, hogy a vezérkari főnökváltásnál a törvényben előírt kinevezés előtti meghallgatás keretei között lehetőséget biztosítunk arra, hogy a leköszönő vezérkari főnököt, jelen esetben Havril András vezérezredes urat köszöntsük. Elsőként most erre szeretnék sort keríteni, ezért a miniszter úrnak röviden átadom a szólás jogát és lehetőségét, részben arra, hogy tájékoztassa a bizottságot a mai meghallgatás szükségszerűségéről, illetve Havril András vezérkari főnök úr kapcsán is. Parancsoljon!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az év elején, amikor Havril András vezérezredes úr betöltötte az 57. évét, felkértem őt arra, hogy év végéig lássa el a munkáját változatlanul vezérkari főnökként, hiszen egy olyan jelentős átalakítási folyamatnak a vezetője volt, amely ez év végéig fejeződött be, és egyben a szolgálati viszonyát öt évre meghosszabbítottam. Ezzel kifejezésre kívántam juttatni annak a munkának az elismerését, amelyet a vezérezredes úr vezérkari főnökként és a korábbi beosztásaiban is a Magyar Honvédség érdekében teljesített. Egyben, egyeztetve a kormánnyal, a miniszterelnök úr felkérte a vezérezredes urat, hogy 2009. január 1-jétől a Külügyminisztériumban dolgozzon, és diplomáciai szolgálatra készüljön fel.
Az ő pályafutása katonai értelemben is egy szép pályafutás, nem csupán azért, mert olyan jelentős átalakítások fűződnek a nevéhez az elmúlt években, amelyek megalapozták a modern Magyar Honvédséget, hanem azért is, mert katonaként mind Magyarországon, mind a szövetségeseink körében nagy elismerést váltott ki. Egy, a baloldalhoz és a mai kormányhoz egyáltalán nem sorolható tévés műsorvezető mondta egyszer a műsorában, Fábry Sándor, hogy amikor Irakban járt, akkor George Casey vezérezredes úr, a szövetséges erők főparancsnoka mondta Havril vezérezredes úrról, hogy szoktak együtt stratégiai játékot játszani interneten, és általában a magyar tábornok szokta ezt megnyerni. Ez az elismerés, bár tréfás formában hangzott el, kifejezésre juttatta azt a nemzetközi elismerést, amelyet a vezérezredes úr teljesítménye a szövetségesek, a NATO és az Európai Unió katonai vezetői körében elért, mint ahogy ez az elismerés övezi a Magyar Honvédségben is számos kezdeményezéséhez kapcsolódóan. Külön elismerésre méltó az, hogy olyan nehéz időszakokban is nagyon világosan és tisztán látott és cselekedett, amelyek meghatározóak a Magyar Honvédség jelene és jövője szempontjából. Én azt gondolom, hogy köszönet illeti őt ezért a munkáért.
Amikor felmerült a vezérkari főnökváltás igénye, én Tömböl László altábornagy urat javasoltam. Ez a javaslat nem most fogalmazódott meg bennem, hanem az ő munkáját megismerve, Havril András vezérezredes úrral együtt az elmúlt két és fél év során folyamatosan foglalkoztunk azzal, hogy a Magyar Honvédség vezetése hogyan alakuljon a jövőben, hogy ezt megfelelő módon előkészítsük. Én az ő javaslatára és tapasztalatára támaszkodtam, amikor Tömböl tábornok urat megbíztam az Összhaderőnemi Parancsnokság vezetésével, hogy egy olyan magas szintű parancsnoki gyakorlatot szerezzen, amely megalapozza a vezérkari főnöki munkáját és tevékenységét. Az külön öröm volt számomra, hogy mind Havril András vezérezredes jövőjét illetően, mind Tömböl tábornok úr kinevezését illetően mind az öt parlamenti párt előzetesen teljes támogatásáról biztosította a javaslatomat. Hiszen mielőtt én ezzel a miniszterelnök urat és a köztársasági elnök urat felkerestem volna, mind az öt parlamenti párt vezetésével lefolytattam a konzultációkat, mivel fontosnak tartottam, hogy teljes egységben, a Magyar Honvédséghez méltóan történjen meg a vezérkari főnökváltás, és olyan javaslatot tegyek, amely előzetesen maradéktalanul bírja a parlamenti pártok támogatását. Tömböl tábornok úr esetében ez történt. Mielőtt a javaslatomat hivatalosan megtettem volna, nem csupán az öt parlamenti párttal egyeztettem erről természetesen, hanem a köztársasági elnök úrral is, hiszen ezt kívánja meg a logika is, és az illem is ilyen esetekben.
Én azt várom el az új vezérkari főnöktől, hogy folytassa azt a munkát, amelyet Havril tábornok úr megkezdett, hogy azoknak az új kihívásoknak, amelyekkel szembenézünk mind a NATO, mind az Európai Unió tagjaként, a NATO és az Európai Unió katonai erőivel együttműködve minél magasabb szinten tegyen eleget, korszerűsítse a haderő szervezetét, és fejlessze, jelentős részben nemzeti keretek között a katonai képességeket, hiszen a további NATO- és EU-képességeket egyre inkább többnemzeti összefogással szeretnénk létrehozni. Azt a feladatot, amelyet rábíztam, öt pontban fogalmaztam meg.
Az első úgy szól, hogy az elkövetkezendő időszakban a légierő folyamatos fejlesztése, korszerűsítése mellett és azzal párhuzamosan, fokozottan történjen meg a szárazföldi erők fejlesztése, hogy a NATO és az EU keretében Magyarország az arányos tehermegosztás elve alapján járuljon hozzá a szükséges katonai képességek kialakításához, döntően szakosodott és részképességek megteremtésével, olyanokéval, amelyek egyben megfelelnek Magyarország igényeinek is.
A második, hogy a megváltozott biztonsági körülményeknek megfelelően a haderőt folyamatosan tegye alkalmassá a nemzetközi keretekben való alkalmazására is, mert a NATO képességeinek átalakulásával összhangban változik az is, ahogy a Magyar Honvédségnek alkalmazási képességekkel kell rendelkeznie. A kollektív védelem, a NATO kollektív védelmébe ágyazott országvédelem megvalósításához szükséges feltételrendszer fenntartása és fejlesztése mellett a válságkezelő műveletek világosan nyomon követhető expedíciós jellegének erősödésére is készülni kell, mert erre az expedíciós képességre egyaránt szükség van a kollektív védelem, és egyaránt szükség van a területen kívüli műveletek végrehajtásához.
A harmadik: mivel mind a NATO, mind az Európai Unió rendelkezik olyan többnemzeti, magas készenlétű, korszerű expedíciós erőkkel, amelyek képesek rövid előrejelzés után gyors katonai reagálást megvalósítani döntően válsághelyzetek kezelésében, én fontosnak tartom, hogy a Magyar Honvédség a méretével és teherbíró képességével arányosan vegyen részt a NATO Reagáló Erő és az Európai Unió harccsoport-tevékenységében.
A negyedik: nyilvánvaló, hogy fel kell készülnünk a jövő hadviselésében megkívánt teljes színvonal elérésére, ezért azt gondolom, hogy a magyar haderő akkor tud eredményesen szerepelni, ha képes nagyon magas követelményeknek eleget tenni a gyors alkalmazkodás képességével, a gyorsan változó harcászati, hadműveleti helyzetre való reagálás képességével, az erők megfelelő készenléti kategóriában tartásával, és más olyan szempontok kielégítésével, amelyek a jövő haderejét meghatározzák.
És végül az ötödik, hogy ezt a munkát egy képességalapú haderőfejlesztés keretében kell megvalósítani, amely valójában lehetővé teszi a hatékony reagálást a biztonsági környezet megváltozásaira. A hadfelszerelés fejlesztésének az irányait is ez határozza meg, elsősorban a tábori híradó- és informatikai rendszerek fejlesztésével, a szárazföldi erők mobilitásának, védettségének és a tűzzel való pusztítás képességének növelésével, a meglévő helikopterek modernizációjával és újak beszerzésével, a stratégiai légi szállító kapacitás biztosításával, a katonák egyéni felszerelésének korszerűsítésével és a technikai felderítő eszközök rendszerbe állításával. Ezek azok az irányok, amelyeket a következő években a harcfelszerelés tekintetében megvalósítani kívánunk.
Ez az öt kiemelt feladat, amely az új vezérkari főnök előtt áll, természetesen megkívánja minden állami szerv és intézmény közreműködését és együttműködését a Magyar Honvédséggel. A Honvédelmi Minisztérium ennek a feltételeit biztosítani fogja, hiszen az integrált vezetés, a katonai és a civil vezetés egysége a Honvédelmi Minisztériumban megvalósult. Sok sikert kívánok Tömböl tábornok úrnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Képviselőtársaim, tisztelt Miniszter Úr! Engedjék meg, hogy a bizottság nevében először is megköszönjem Havril András vezérezredes úrnak a vezérkari főnöki munkát, azt a munkát, amelyet ebben a minőségben, illetve a Magyar Honvédségben szolgálatot teljesített. Nehéz körülmények között, romló finanszírozási viszonyok mellett az átalakítás végrehajtásában vállalt személyes munkáját különösképpen értékeli a bizottságunk. Neki és szeretteinek nagyon jó egészséget kívánunk a továbbiakban, és bízunk abban, hogy a Magyar Köztáraság szolgálatát továbbra is legalább olyan fontosnak tartja, mint azt eddig is tette. Nagyon jó munkát kívánok minden képviselőtársam nevében, és megköszönöm azt a munkát, amelyet a tábornok úr eddig végzett, és egyben a bizottság elismerését is kifejezem az elvégzett munka tekintetében.
Most, ha megengedik, szeretném átadni a szót először Havril tábornok úrnak, hiszen ő a búcsúzó, azt követően pedig Tömböl tábornok úrnak a bemutatkozás lehetősége végett.
HAVRIL ANDRÁS vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon rövid leszek. Azzal szeretném kezdeni, hogy tegnap elolvastam azt a jegyzőkönyvet, amely négy évvel ezelőtt készült a meghallgatásomon, amely nagyon érdekes tanulságokat adott. Ebből csak egy gondolatot szeretnék idézni, hogy azokra az irányelvekre, azokra a feladatokra, amelyeket én négy évvel ezelőtt megfogalmaztam a Magyar Honvédség számára előttem álló feladatként, négy év után úgy tudok visszatekinteni, hogy ezeket teljesítettem. Tehát azok az útmutatások, azok a célok, azok a területek voltak a Magyar Honvédség életében a meghatározóak, amit én itt akkor, négy évvel ezelőtt elmondtam, és ezeknek a feladatoknak a túlnyomó többségét be is fejeztük.
Ezt azért kívántam elmondani, mert most egy működőképes Magyar Honvédséget tudok átadni az utódomnak, nagyon sok olyan eredménnyel, amelyet közösen értünk el. Nagyon nagy eredménynek tartom, hogy sikerült a Magyar Honvédség teljes személyi állományát bekapcsolni ebbe a feladatba egy párbeszéden, egy folyamaton keresztül. Szeretném itt, a bizottság előtt is megköszönni a Magyar Honvédség teljes személyi állományának azt a támogatást, amelyben engem részesítettek az elmúlt időszakban, a közel negyven év alatt, és főleg az utolsó négy évben, amikor vezérkari főnöki teendőimet láttam el.
Szeretném a Honvédelmi és rendészeti bizottságnak megköszönni azt a támogatást, amelyet kaptam, hisz ez az együttműködés nem csak erre a négy évre nyúlik vissza, hisz az elmúlt években nagyon sokszor nagyon sok feladatban találkoztunk, nagyon sok gyakorlaton találkoztunk. Úgy megyek el, hogy valójában soha, egyetlen egyszer sem történt olyan, hogy a régi Honvédelmi bizottság vagy a mai Honvédelmi és rendészeti bizottság bármelyik tagjával ne tudtam volna egyetértésre jutni, még akkor is, ha nem mindenben értettünk egyet. Köszönöm ezt a támogatást, és most mint leköszönő vezérkari főnök, azt kérem, hogy a jövőben Tömböl tábornok úrnak ugyanezt a támogatást adják meg, hisz nekem meggyőződésem, hogy ma egy olyan jól felkészült tábornokot fog meghallgatni a Honvédelmi és rendészeti bizottság, aki az elmúlt években a gyakorlatban is fölkészült erre a feladatra, és meggyőződésem, hogy sikeresen fogja továbbvinni a Magyar Honvédség vezetését. Még egyszer nagyon szépen köszönök mindent, amit kaptam önöktől, és kérem, hogy nyújtsák ezt az utódomnak is, és én is sikereket kívánok valamennyiüknek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tábornok úrnak. Most pedig az altábornagy úrnak adnám át a szólás lehetőségét. Mint ahogy önök pontosan tudják, a honvédelmi törvény 48. § (4) bekezdése alapján az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottsága véleményt nyilvánít a vezérkari főnökjelölt meghallgatását követően annak elképzeléseiről és a kinevezésről. Parancsoljon, tábornok úr!
TÖMBÖL LÁSZLÓ altábornagy, vezérkar főnökjelölt: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Honvédelmi és Rendészeti Bizottság! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt köszönetet mondjak a miniszter úrnak, a vezérkari főnök úrnak a személyemet és az eddigi katonai pályámat illető elismerő szavakért, illetve azért a támogatásért, amelyet a katonai pályafutásom alatt eddig tőlük kaptam.
Úgy gondolom, hogy amikor valaki - és ez különösen igaz egy katonaemberre, aki parancsnoki beosztások láncolatán lépkedett előre, lép fel - a szakmai pályafutásának egy-egy újabb állomásához, váltóponthoz ér, és ez különösen igaz akkor, ha ez a váltás a szakmai pályának a csúcsát jelenti, akkor számot kell adnia legelsőbben önmagának önmaga előtt. Tisztában kell lenni azzal, hogy azok a képességek, amelyekkel rendelkezik, alkalmassá teszik-e arra, hogy ezt a vezető pozíciót, az új pozíciót ellássa, ezt be tudja tölteni. Tisztában kell lennie a szervezet előtt álló feladatokkal, tisztában kell lennie azzal, hogy képes-e ezeknek a feladatoknak, elvárásoknak megfelelni, illetve tud-e azonosulni azokkal a feladatokkal, amelyeket vele szemben a társadalom, a törvényi előírások, a szakmai vagy más elöljárói részére meghatároznak. Úgy gondolom, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az esetemben talán mindkét kérdésre igen a válasz, hiszen ha nem így lenne, akkor nem vettem volna a bátorságot, hogy most itt legyek a bizottság előtti meghallgatáson.
Ismerem a Magyar Honvédség előtt álló feladatokat, amelyek annak alaprendeltetéséből, az ország területi sérthetetlenségének, légtér-szuverenitásának garantálásából, biztosításából, illetve más nemzeti, nemzetközi és szövetségesi kötelezettségekből adódnak. A honvédelmi tárca politikai és katonai vezetésének deklarált szándéka szerint a Magyar Honvédség szervezeti átalakítása 2007 végére befejeződött a belátható jövőre vonatkozóan, és nem támogatható semmilyen, a katonai képességek csökkentését eredményező további átalakítása. A 2007. év végére kialakított vezetési rendszer és haderőstruktúra megítélésem szerint megteremtette az alapjait és feltételeit annak, hogy egy képességalapú, és a kor színvonalán álló haderő építését kezdjük meg.
Az elmúlt években megindult egy munka, amelynek fő iránya az alapképességek erősítése, a missziós feladatok maradéktalan végrehajtása és ellátása mellett a megcélzott katonai képességek kialakítása, az önkéntes haderő szolgálati kultúrájának megújítása, alakítása, a kialakított haderőstruktúra és vezetési rend - akár a békevezetési rendről beszélek, akár a háborús vezetési rend kialakításáról - megszilárdítása, stabilizálása, a személyi állomány elméleti és gyakorlati felkészítése, a kiképzési rendszer áttekintése és szükség szerinti megújítása. A miniszter úr által meghatározott, és az előbbiekben ismertetett feladatok számomra ismertek, és úgy gondolom, hogy azok az érvényes haderő-fejlesztési tervek, célkitűzések mellett reálisan végrehajthatók a megadott határidőkre.
Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, hogy az előttünk álló katonai feladatok mellett az új vezérkar főnöknek van egy olyan feladata is, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a honvédelem ügyének kérdéseivel lehetőség szerint a társadalom mind szélesebb rétegeit megismertesse, tudatosítsa bennük, hogy a honvédelem ügye nemcsak katonai feladat, hanem egy össztársadalmi feladat, amelyben a Magyar Köztáraság minden állampolgárának megvan a maga feladata. Ezek mellett a feladatok mellett, úgy gondolom, hogy elsőrendű kötelezettsége egy új vezérkar főnöknek, hogy a megkezdett folyamatokat továbbvigye, a megkezdett folyamatokat véghezvigye, és a folyamatosságot biztosítsa. Úgy ítélem meg, hogy amennyiben a bizottságtól a szükséges támogatást megkapom, illetve az elnök úr a pozícióra kinevez, akkor - csakúgy, ahogy eddig tettem a szolgálatom valamennyi állomáshelyén - a tőlem telhető legjobb tudásom szerint a feladatot végre fogom hajtani. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most alkalom nyílik arra, hogy a képviselőtársaim kérdéseket tegyenek föl, véleményt fogalmazzanak meg a jelölttel kapcsolatban. A tisztelt képviselőtársaimat illeti a szólás joga és lehetősége.
Amennyiben Simicskó képviselőtársam szólni kíván vagy véleményt kíván mondani, abban az esetben, ügyrendi aspektusból közelítve, a Házbizottság döntése alapján szavazást fogok elrendelni, hogy szót kaphasson, de bízom benne... (Dr. Simicskó István: Így is nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek.) Nekünk kitüntetés, képviselő úr, úgyhogy amennyiben szólni kíván, jelezze, és szavazásra tesszük fel ezt a nagy kérdést is.
A tisztelt képviselőtársaimat illeti a szólás joga és lehetősége a Tömböl tábornok úr által elmondottak vonatkozásában, a kinevezési indítékait illetően, illetve a szakmai program kapcsán. Mécs Imre képviselőtársam!
MÉCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Vendégeink! Úgy gondolom, hogy az elmúlt időszakban végre szervesen történnek a személyi kinevezések, a hadseregen belülről, szervesen tanulva, tovább képezve magukat jutnak el tisztjeink a megfelelő pozícióba, és ez így van a legmagasabb szinten is.
Én szeretném megköszönni - csatlakozva az elnök úrhoz - Havril András vezérezredes úrnak a kitűnő munkáját, és ki szeretném emelni azokat a katonai erényeket, amelyek nagyon fontosak, és nem olyan szembetűnőek. Ez a józanság, áttekintő képesség, bátorság, hiszen nehéz helyzetben, kritikus helyzetben a józanság rendkívül fontos, és mindig megnyugtató volt, ha a vezérezredes úr bármit intézkedett, akkor a bizalmunkat élvezte.
Ugyanezt el tudom mondani Tömböl tábornok úrra, hiszen előttünk "nőtt fel", bocsánat, hogy így mondom, de megdöbbentően fiatal, ami szintén megnyugtató. Nem tudom, Kutuzov tudna-e labdába rúgni a Magyar Honvédségnél, de úgy gondolom, hogy folytatni fogja tudni mindazt, amit Havril András működéséből szükséges, ugyanakkor pedig az új kihívásoknak is eleget fog tudni tenni, amihez minden képessége megvan, úgyhogy én örömmel üdvözlöm.
Havril András vezérezredes úrnak pedig az új karrierjéhez sok erőt kívánok; új világba kerül, ahol nagyon jól hasznosítani fogja tudni a képességeit. Jó utat!
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nyitray András képviselőtársam!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Természetesen csatlakozom az előttem szólókhoz én is annyiban, hogy őszinte elismeréssel és köszönettel tartozunk Havril vezérezredes úrnak eddigi munkájáért, és sok sikert kívánunk a továbbiakban. Úgy is, mint kedves druszámnak, kívánom, hogy találd meg a helyed, és legyél továbbra is sikeres képviselője a Magyar Köztársaságnak egy újabb helyen!
Két kérdésem volna ugyanakkor, amelyek részben a miniszter úrhoz, részben a jövendő vezérkari főnök úrhoz intéztetnek. Mint az köztudott, a közelmúltban történt meg a döntés arról, egészen frissen, hogy a Magyar Köztársaság Honvédségének önkéntes tartalékos rendszere felülvizsgálatra szorul, és ennek egy meglehetősen hosszas, némi - talán nem kell elhallgatnom, hogy szerintem talán kissé túlságosan is hosszas - előkészítő idő után, de azért két éven belül már el kell jutni valahonnan a jelenlegi nulla pontról valahová. Nyilvánvaló, hogy ebben mind a vezérkari főnök úrnak, mind pedig az ő pozíciójában a helyére kerülő összhaderőnemi főparancsnok úrnak is jelentős szerepe lesz, hiszen végső soron az ő szavuk ebben döntő lesz, hogy milyen irányt vesz ez a fejlesztés és ez a továbblépés. Talán költői a kérdés, hogy ezzel a dologgal kíván-e, és milyen mélységig foglalkozni majd Tömböl tábornok úr.
Egyúttal szeretném azt kérdezni, hogy mikorra várható az ő helyét betöltő utód, akinek a személyéről már sajtótalálgatások - hogy így mondjam - folynak is. Nem tudom, hogy ez ennél konkrétabb-e már, és mikor lesz alkalmunk, hogy őt is meghallgassuk, és az ő elképzeléseivel kapcsolatos vélekedésünket kifejthessük.
Egy rövid véleményt is hozzáteszek a kérdéseimhez: én nagyon örültem annak, hogy Tömböl tábornok úr, amikor a Magyar Honvédség legfontosabb alkotmányos feladatairól beszélt, első soron, úgy is, ahogyan az alkotmányban az van, Magyarország területi szuverenitásának védelmének garantálását és megóvását említette. Persze anélkül, hogy azt gondolnám, hogy az elődjének ezzel kapcsolatban más volt a véleménye, de entrée-nak, belépőnek nagyon szimpatikus, hogy ezt a nagyon fontos feladatot megfogalmazta. Ezt külön köszönöm is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdések, vélemények? Keleti György alelnök úr, Csampa Zsolt képviselőtársam. Alelnök úr, parancsoljon!
KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen. Megelégedett ember benyomását kelti Havril tábornok úr, ami azt jelenti számomra, hogy valóban igaz az, amit elmondott, hogy sikerült az elmúlt években azt a célkitűzést, feladatokat elvégezni, amelyeket maga elé tűzött, vagyis egy eredményes katonai pályafutás befejezéséhez érkezett el. Én azt gondolom, hogy ez így helyes, hiszen ha valaki végignézte a tábornok úr életrajzát, látja, hogy a legalsó foktól jutott el a legfelső fokig, akkor lett kinevezve már vezérkarfőnökké, amikor NATO-tagok voltunk, az előtte lévő beosztásaiból is ismerte azokat a feladatokat, amelyeket egy vezérkar főnöknek el kellett látni. Nekem is az a véleményem, hiszen régóta ismerem, hogy egy töretlen katonai pályát futott be idáig. Ezért köszönet illeti. Én a mi frakciónk nevében külön kifejezem a köszönetet.
Köszönet illeti azért is, mert nagy felelősséggel végezte azt a tevékenységet, amely a hadsereg nagyon fontos dolga: a nemzetközi missziókban való részvétel előkészítése, felkészítése, és a gondoskodás a katonákról. Azt gondolom, hogy az a tiszt, az a tábornok, aki élete során jó néhányszor csapatszolgáltatot teljesített parancsnoki beosztásban, de csapatoknál, igazán ismeri a fiatalabbak gondjait, ismeri azokat a körülményeket, amelyeket az ő javukra szükséges elvégezni. Én tehát gratulálok. Valószínűleg fogunk még találkozni, mert Szlovénia nincs túl messze, időnként, gondolom, haza fog látogatni. (Havril András: Köszönöm szépen.) Ez egy nagyon érdekes karrier, hogy az utóbbi időben szinte minden vezérkar főnök diplomáciai pályán fejezi be az aktív életét, de helyes ez. Én azt hiszem, hogy a katonáknak ez az egyik erényük, hogy a diplomácia nyelvén is tudnak beszélni. Ahhoz, hogy Szlovéniába kerül, egy NATO-társhoz, egy NATO-tagországba, ahol feltételezem, hogy nagyon aktív kapcsolatrendszere van - hiszen az együttműködés hosszú évekre visszanyúlik -, én a többiek nevében is nagyon sok sikert kívánok.
Ami Tömböl tábornok urat illeti, nekem az ragadta meg a figyelmemet, amikor azt mondta, hogy tud-e azonosulni azokkal a feladatokkal, és azt mondta, hogy tud. Ez egy nagyon fontos dolog. Fel lehet készülni szakmailag, lehet hozzáérteni a katonai vezetés csínjához-bínjához, de csak akkor lehet maradéktalan munkát végezni, ha valaki elfogadja ezeket a feladatokat, és azokat a feltételeket, körülményeket, nem egyszer anyagi körülményeket is, amelyek között dolgozni kell. Feltételezem, hogy a jelenlegi beosztásában már részt vett az ez évben sorra került jövő évi költségvetés tervezésében, amelynek a részletes vitája most folyik a parlamentben. Bizonyára nem túl boldog azért, hogy az a költségvetés nem olyan arányban nőtt, ahogy szerette volna, egy szerény emelkedés van, de én azt gondolom, hogy ez az azonosulás egy sajátos formája, hogy felismerve az ország nehéz gazdasági, pénzügyi helyzetét, a honvédelem tekintetében is ilyen feltételek és ilyen körülmények között fogja tudni tervezni és végezni a munkáját.
Mi, gondolom, valamennyiünk nevében mondhatom, kívánunk eredményes, jó munkát, erőt és egészséget, kitartást és türelmet. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy új színfoltja a hadsereg vezetésének, hogy végre egyszer nem szárazföldi ember kerül ilyen beosztásba, hanem a légvédelemtől - ha szabad így mondani az egyenruha alapján is -, a légi feladatokat eddig ellátóból lesz a hadsereg vezetése. Ez szakítás a korábbi gyakorlattal, és ez egy helyes dolog, mert általában mindig a szárazföldi csapatoktól jött, egy időben mindig a harckocsizóktól, de mivel már harckocsi nem nagyon van, akkor jöttek a lövészek is, de ez egy helyes dolog szerintem.
ELNÖK: Nem fogyásos alapon... (Derültség.)
KELETI GYÖRGY (MSZP): Azt gondolom, hogy ez egy új, sajátos formája lesz a vezetésnek. Magam ismerem, hogy a hadseregen belül ezeknek van egy pici jelentőségük. A tiszti kar mond véleményt, de amennyire én ismerem, a tiszti kar megelégedett ezzel a változással, elfogadják a hivatásos katonák. Ez nagyon fontos. Ezt csak avval tudta elérni Tömböl tábornok úr, hogy nem az eredeti szakmájában - a légvédelmi szakmára gondolok - végzett munkájában, egyrészt a nemzetközi tevékenysége során, másrészt pedig idehaza, a vezérkarnál eltöltött különböző beosztásokban kivívta az elismerést, és ehhez gratulálok. Jó munkát, és erőt, egészséget kívánok!
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csampa Zsolt képviselő úr!
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy a vezérezredes úrral mi még fogunk találkozni, de én is csatlakozom a képviselőtársaimhoz. Az a munka, amelyet elvégzett, illetve az a tudás... Néha voltak, mondjuk úgy, kérdéses eszmecseréink, amiben ugyan nem értettünk egyet, de inkább azt mondom, hogy azok a bizonyos szakmai hiányosságok, amelyeket én megpróbálok mostanság pótolni, kiküszöbölésre kerültek az elmúlt időszakban. Tényleg azt mondom, hogy most bízunk benne, hogy a Magyar Honvédség egy olyan pályára fog állni, egy olyan pályára áll, amely mind a Magyar Köztáraságban, mind pedig a NATO-ban elfogadásra fog kerülni.
Azt gondolom, kicsit áttérve a miniszter úrra, illetve az altábornagy úrra is, hogy egy mondat erejéig szó volt az alkotmányban rögzített feladatáról a Magyar Honvédségnek, de azért az elmúlt időszakok kommunikációja mindig abba az irányba valósult meg, hogy expedicionális hadsereg. Fontosnak tartanám azt, hogy egy picit kilépjünk ebből a mederből, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy a serpenyőt egy irányba tegyük le. Van egy alkotmány, amely a number one számomra, és vannak a NATO által kért, illetve a kormány által megfogalmazott vállalt feladatok. Hozzáteszem, én magam is többször úgy nyilatkoztam, hogy nagyon fontosnak tartom azt, hogy ha misszióba kiküldjük a katonáinkat, akár kétszáz embert, akár kétszázötvenet, akkor természetesen vissza is kell hozni azt a kétszázötven embert, ez ugyanúgy fontos, de a Magyar Köztársaság szuverenitása is fontos, és nem a személy és az ember.
A miniszter úr említette az öt kiemelt feladatot, az altábornagy úr pedig úgy fogalmazott, hogy azonosulni tud velük. Ha egy picit katonásan fogalmazunk, akkor van egy politikai végállapot, az a politikai végállapot pedig az lesz, amikor az öt kiemelt feladat végére érünk. Egy kérdést fogalmaznék meg az altábornagy úrnak, hogy a katonai végállapot eljut-e arra a szintre, vagy el fog-e tudni jutni arra a szintre, hogy ez meg is valósuljon. Természetesen tudjuk azt, hogy ez egy nagyon kemény költségvetési kérdés többek között, mert ez a költségvetési kérdés az, amivel, mondjuk úgy, a Magyar Honvédség, illetve a Honvédelmi Minisztérium is tud gazdálkodni, és ha ezeket a dolgokat nézzük, akkor a kettő együtt működhet csak a jövőben.
Keveset hallottunk a csapatokról. Az altábornagy úrról az elmúlt két évben összhaderőnemi parancsnokként - kicsit kiegészítve, én elég sokat mozgok katonák között mostanában - nem az hír járja, hogy ő a légierő tábornoka, hanem ő az összhaderőnem parancsnoka, illetve tábornoka, és ha jól néztem végig a NATO-ban, akkor a légvédelmi rakétadandárok általában a szárazföldhöz tartoztak, bizonyos csapatnemhez tartoztak. Nálunk speciálisan került a légvédelemhez bizonyos esetekben.
Nem tehetem meg, hogy ne szóljak egy pár szót a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jövőjéről. Azt gondolom, jó lenne, ha hallhatnánk az altábornagy úrtól, mint a leendő vezérkari főnöktől, hogy hogyan képzeli el a jövő tisztképzését. Tudjuk azt, hogy folyamatos reformok, átalakítások és egyéb dolgok mentén kellene ezt a dolgot végrehajtani, de mi lesz a megrendelése a jövő vezérkari főnöknek a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem irányába? Ezt mindenféleképpen fontosnak tartottam.
A csapatokkal kapcsolatban, mert vannak itt ütemtervek: jelen pillanatban egy zászlóalj harccsoporttal rendelkezünk. Van egy elképzelés, hogy 2010 környékére, bízunk benne, hogy feláll a második zászlóalj harccsoport, és 2014-16 környékére van egyfajta dandárképesség elérése. Az a kérdés alapjáraton, hogy ezeket a lépcsőzetes, fokozatos eléréseket hogyan kívánja megvalósítani. Ez persze megint csak költségvetési kérdés, de a költségvetést tegyük félre, szakmai alapon kérdezem, hogy melyiket tartja fontosabbnak az altábornagy úr. Azért is mondom, hogy tegyük félre, mert a politikai megrendelést is tegyük félre, mert persze van egy elkötelezettségünk a NATO irányába, amelyet a kormány vállalt a dandárképességekkel kapcsolatban, de én mindenféleképp inkább a szakma irányába tenném le a hangsúlyt. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Lajos képviselőtársam!
DR. MOLNÁR LAJOS (SZDSZ): Vezérezredes úr, nem régen vagyok ennek a bizottságnak a tagja, előtte sem a honvédség kötelékében szolgáltam az ön nagyon imponáló vezetői működése során, tehát a személyes együttműködés nem túl erős, de számomra imponáló volt minden megjelenés, minden találkozás, úgyhogy köszönöm szépen, és sok sikert kívánok én is.
Tömböl altábornagy úrra ugyanez vonatkozik, és engedjék meg, hogy ezt a szép karriert látva gratuláljak ahhoz, hogy reményeink szerint ön a Vezérkar első embere lesz. Ebből az alkalomból engedje meg, hogy ne kérdést, hanem egy mondatot mondjak arról, hogy nem túl szerencsés helyzetben lesz vezérkari főnök, altábornagy úr. Úgy gondolom, elhangzott már Keleti képviselőtársamtól, hogy olyan gazdasági helyzetben kell az ön által és a miniszter úr által megfogalmazott feladatokat teljesíteni, amelyben az utóbbi talán négy-öt évtizedben vezérkari főnök még nem volt, vagy Magyar Honvédség vezetése nem volt. Az én véleményem sokakkal egyezően az, hogy lenni kell egy B tervnek. Nem akarok apokaliptikus víziókat vázolni, de engedje meg, vezérkari főnök úr, hogy idézzek egy nemzetközi gazdasági lapból: két világháború volt az elmúlt évszázadban, és most a harmadik kezdődik meg, a gazdasági világháború. Ez a helyzet az, amelyben önnek vezérkari főnökként majd dolgozni kell. Ebben készek vagyunk együttműködni, és minden támogatást megígérünk. Azt hiszem, a bizottság többi tagja és az elnök úr is a bizottság hagyományainak megfelelően mindenben támogatni fogja a vezérkari főnök urat, hogy ne kerüljön sor erre, hogy egy gazdasági világháború bekövetkezik, de akkor ne kelljen újabb Trianont és Jaltát elszenvedni.
Ezzel összefügg a másik kérdésem. A vezérkari főnök úr véleménye szerint - és ez a miniszter úrhoz is szóló kérdés - ebben a helyzetben milyen színészgroupok, további tévécelebek szerepeltetését tervezik, hiszen az a költségvetési rovat, amely ennek kiadásának fedezetéül szolgál, a teljes magyar költségvetésben ekkora (Mutatja.). Önnek nem kell, csak a minisztériumi fejezetet ismerni. Azon belül a legnagyobb emelkedés, 3 milliárdról 4,4 milliárdra a kulturális és a térképészeti kht., amelynek a méretét és a működését ismerem, mert a közelben lakom. Erre vonatkozóan emelkedik a legmagasabb mértékben, de természetesen módosítóval tovább lehet szűkíteni. Kikre számíthatnak még? Fábry urat már idézték, lehet, hogy a Heti Hetes hetese, vagy nem tudom, erre kérnék szépen választ.
A harmadik: Nyitray képviselő úr szóba hozta, és külön örülök, hogy Simicskó képviselő úr megtisztelte a bizottság ülését jelenlétével. Miniszter úr, engedje meg, hogy ebből az ünnepi alkalomból... Kérem, ne vegyék ünneprontásnak, a vezérezredes úr és az altábornagy úr nézze el nekem, hogy a parlamenti koszorú közepébe belematatok, és egy kicsit megkavarom. A miniszter úr említette, hogy az öt párt egyetértését bírja - és valóban így van - az új vezérkari főnök kinevezése. Ötpárti megegyezés született a Honvédelmi Minisztérium épületében - Simicskó képviselő urat, ha kell tanúnak kérem fel -, de az ötpárti megegyezést a Honvédelmi Minisztérium felrúgta. Azokat a módosításokat, amelyeket megbeszéltünk, nemhogy nem vezették át, hanem a kifogásolt részeket, amelynek a megfogalmazásában teljes ötpárti egyezés volt, a kifogásolt irányba erősítették meg. Így legnagyobb sajnálatomra ebben az ügyben, miután úgy távoztunk a minisztérium épületéből, hogy együtt örültünk annak, hogy a parlament egyhangúan fogadhatja el, a legnagyobb megdöbbenésünkre a minisztérium az ötpárti egyezség és a benyújtás közötti időszakban többszöri ígéret ellenére a szöveg változatlanul maradt, illetve romlottabbá vált. Szerettem volna ezt rögzíteni itt, hogy nem rajtunk múlott, hogy tegnap nemmel kellett szavazni. Nem jelenti azt ez a tegnapi nem szavazatunk, hogy mi nem tartjuk fontosnak egy megfelelő struktúrában, egy megfelelő képzettségű és egyenértékű, a szerződéses katonákkal egyenértékűen hadra fogható szintet elérő önkéntes tartalékos szervezet felállítását, de ennek a feltételeit, és ennek a garanciáit nem látjuk biztosítottnak. Csak arra utalok, hogy kifogásunk ellenére benne maradt a szövegben az a véleményünk szerint súlyosan téves mondat, miszerint az önkéntes tartalékos hat hónapos időtartamra külföldi misszióra igénybe vehető. Én úgy gondolom, hogy kénytelen vagyok erre magyarázatot adni.
De ami ennél fontosabb: ebben a helyzetben, és az előttünk álló időszakban szeretném, ha valóban ötpárti megegyezéssel születhetnének mindazon döntések, amelyek az ön munkáját és a Magyar Honvédség feladatainak teljesítését lehetővé teszik. Ezért kérem a miniszter urat - a vezérkari főnök urat nem kell kérnem, mert ebben sem ön, sem ön nem vett részt tudomásom szerint -, hogy az ötpárti, a politikai megegyezés legyen betartva, és akkor tudunk igazán segítséget nyújtani önnek és a Magyar Honvédségnek, Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kíván-e még kérdezni a jelölttől vagy az előterjesztőtől valaki? (Nincs jelzés.) Amennyiben nem, a miniszter úrnak, illetve Tömböl altábornagy úrnak adnám meg a szólás jogát, lehetőségét. Azt követően még egy véleménykört is nyitunk, ha véleménynyilvánításra van igény. Köszönöm szépen.
Miniszter úr!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Néhány nagyon fontos téma szóba került, amelyeket külön is érdemes értékelni.
Az egyik az önkéntes tartalékos rendszerről hozott tegnapi országgyűlési határozat, amelyben én - Nyitray képviselő úrral szemben - pontosan azt látom, hogy egy gondos előkészítő munka volt. Egy olyan alapos felmérés történt meg, amelyet a Magyar Honvédségben eddig még nem végeztek el. Lehet, hogy ez a négy-öt hónap hosszúnak tűnt önnek, de körülbelül ennyi kellett ahhoz, hogy minden egyes információt az Országgyűlés megkapjon, és teljesen képben legyen abban a tekintetben, hogy mi a valódi helyzet. Azt gondolom, hogy az az ütemterv, amelyet a bizottság javaslatára maga az Országgyűlés is elfogadott, egy nagyon feszített munkát fog jelenteni, hiszen egy új rendszer kiépítéséről van szó, és most meg tudjuk azt tenni, hogy előre gondoljuk át az összes olyan lépést, amelynek a következményeit később majd szeretnénk jó irányba is vinni. Tehát én a tegnapi országgyűlési határozattal maradéktalanul elégedett vagyok.
Azzal kapcsolatban, amit Molnár képviselő úr erre vonatkozóan mondott, azt gondoltam, hogy egy másik példát fog felhozni, mert ismereteim szerint ezt a jogi vitát lefolytatták, hogy amennyiben önkéntes tartalékos rendszerről van szó, akkor, ha valaki ilyen jogviszonyba kerül a Magyar Honvédséggel, az ő jogviszonya teljes mértékig megfelel más katonákénak is, és adott esetben például külföldön is részt vehet. Én azt a kifogását ismertem az SZDSZ-nek, hogy a "hazafias nevelés" mondat ellen volt kifogásuk, hogy az az indoklásban szerepelt. Azt gondolom, ha ez már nem áll fenn, az egy kedvező változás, és ez reményt ad arra, hogy a jövőben ebben majd jobban együtt tudunk működni.
Ami a másik nagy kérdéskört illeti, a költségvetést, amelyet többen szóba hoztak: a fejezeti főszámok megszavazása után a konstrukció látható, és a mozgástér is, amely nyilvánvalóan, mivel alacsonyabb a nemzeti össztermék, kedvezőtlenebb, mint ahogy korábban gondoltuk, hiszen egy magasabb nemzeti össztermékhez arányítva határozták meg a védelmi költségvetést az előző terveink. Ennyiben osztozunk az ország sorsában, és azt gondolom, hogy ez így helyes, és köszönöm, hogy erre Molnár képviselő úr külön is felhívta a figyelmet. Én egy veszélypontot láttam, és ezt őszintén el kell mondanom, nagyon komoly veszélyt, és magam úgy gondolom, hogy akkor nagyon komoly baj is lett volna a Magyar Honvédség működtetésében és feladatainak ellátásában, ha az Országgyűlésben többségbe kerül a Fidesz-SZDSZ-KDNP-koalíció módosító javaslatcsomagja, amely körülbelül 30 milliárd forintot vett volna el a Magyar Honvédség költségvetéséből, az SZDSZ 8,5 plusz másfél milliárdot, a Fidesz 17,4 milliárdot különböző jogcímeken. Ha ez elfogadásra kerül, akkor én, őszintén mondom önöknek, nem láttam volna tarthatónak a 2009-es év előre meghatározott feladatainak végrehajtását. Szerencsére az Országgyűlés végül is ezt nem fogadta el, döntően az MSZP-képviselőcsoport határozott állásfoglalásának és az MDF tartózkodásának köszönhetően. Erre azért hívom fel a figyelmet, mert jó lenne, ha a Honvédelmi és rendészeti bizottságban tényleg a megkötött politikai megállapodások mentén működnénk együtt, hiszen lehet azt mondani egyrészről, hogy kevés az a költségvetési forrás, amely rendelkezésre áll, de akkor nem lehet egyidejűleg annak a csökkentésére javaslatot tenni. Természetesen az így rendelkezésre álló költségvetés egy nagyon takarékos gazdálkodást fog megkövetelni 2009-ben. Én látok benne veszélypontokat, még ilyen szinten is, hogy nem csökkent tovább, és erről a Honvédelmi és rendészeti bizottságot egy-egy döntés kapcsán majd külön tájékoztatni is fogom.
A harmadik nagy kérdéskör a Magyar Honvédség feladatával kapcsolatos, és nagyon örülök, hogy szóba került. Azt gondolom, hogy ma már a közgondolkodás túllépett azon a hamis szembeállításon, hogy területvédelem vagy expedíciós feladat. Ez egy hamis szembeállítás. Nemcsak hogy célszerűtlen, hanem értelmetlen is. Kezdjük azzal, hogy a területvédelem maga is szövetségesi rendszerben valósul meg, a területvédelem maga is úgy valósul meg, hogy a Magyar Honvédségnek saját erejével, az összes erejével, a hazarendelt erejével képesnek kell lenni védeni az országot, és képesnek kell lenni a nemzeti befogadásra, hogy a szövetségesek ide tudjanak érkezni. A NATO legutóbbi védelmi miniszteri értekezletén teljesen világossá vált mindenki számára az, és nem követelmény velünk szemben, hanem nemzeti érdekünk, hogy maga a NATO is minden vonatkozásban az expedíciós képességeit fejlessze, mert akkor tudja a kollektív védelmet megvalósítani. Ha a NATO-nak nincs expedíciós képessége, akkor sem Magyarországot, sem más tagállamot nem lehet megvédeni, hanem akkor ott kell állomásoztatni csapatokat. Azt gondolom tehát, hogy mind nemzeti szinten, mind szövetségesi szinten hamis a szembeállítása az expedíciós képességnek és a terület- vagy kollektív védelemnek, egyaránt megköveteli az expedíciós képességet, még egyszer mondom, különben nem biztosítható sem a kollektív, sem a területvédelem.
Az, hogy a NATO lát el nemzetközi megbízatásból területen kívüli feladatot is, tehát a NATO területén kívüli feladatot is, ez egy nemzetközi megbízatási rendszer. Kilenc-nyolc-hét évvel ezelőtt a NATO nem látott el ilyet, és nem lehet tudni, hogy a jövőben erre szükség lesz-e vagy sem. Ezt majd a világpolitika folyamatai fogják meghatározni. De ettől függetlenül igaz az, hogy a NATO minden egyes tagállamának rendelkeznie kell expedíciós képességgel. Ez egy olyan fejlesztési irány, amely megkívánja a mobilitást, megkívánja a telepíthetőséget, és így biztosítható egyébként maga a NATO-tagállamok, így benne Magyarország állami szuverenitásának és területi sérthetetlenségének maradéktalan érvényesülése.
Arról, hogy az a fejlesztési terv, amelyről itt most szóltunk, realizálható legyen - és ez a negyedik kérdés, amelyet szeretnék szóba hozni - jövő hét kedden szeretnék a honvédelmi bizottságnak és a külügyi bizottságnak a nemzeti katonai stratégia tervezete kapcsán nagyon részletes tájékoztatást adni, hozzárendelve a szükséges költségvetési források növelésének feltételrendszerét is. Mert hiszen ezek a feladatok akkor végrehajthatók, ha azokhoz mind a személyi, mind a szervezeti, mind a költségvetési feltételeket biztosítani tudjuk. Azt gondolom, hogy ez a jövő heti közös bizottsági ülés jelentős állomás lehet ennek az előttünk álló tíz-tizenöt évnek a megfelelő előkészítésében.
A megjegyzések személyi részéhez: nem sajtóértesülés az, hogy Benkő Tibor tábornokot fogom kinevezni, hivatalosan jelentettem be, megfelelő formában, megfelelő nyilvánosság előtt. Ez az én kompetenciám. Ő ma az egyik helyettes az Összhaderőnemi Parancsnokságon, hosszú időn át erre a feladatra volt tervezve. Azt gondolom, fontos lépés - mint ahogy itt is elhangzott -, hogy ha nem is lépésről lépésre, de egyfajta tapasztalatszerzés után kerüljenek magasabb parancsnoki beosztásba vezetők. Mint ahogy azt is bejelentettem hivatalosan, hogy Mikita János tábornok urat, aki ma a vezérkari főnökhelyettes, felkértem, hogy maradjon tovább, és támogassa Tömböl tábornok úr munkáját, hogy folyamatosság is legyen a rendszerben, hiszen a három katonai vezetői poszt között - vezérkari főnök, vezérkari főnökhelyettes és összhaderőnemi parancsnok - két esetben személyi változás van, így indokolt, hogy a harmadiknál biztosítsuk a stabilitást és az átmenetet megfelelő formában.
Hogy Tömböl tábornok légierős, ez is szempont volt természetesen, mármint az a szempont, hogy nem aszerint választunk, hogy mely haderőnem egyenruháját viseli valaki, hanem a képességei alapján. Az ő tapasztalati rendszere volt a garancia számomra arra -, amely az Összhaderőnemi Parancsnokság létrehozatalában és annak működtetésében nyilvánult meg -, hogy ő a vezérkari főnöki feladatokat úgy tudja ellátni, hogy túltekint a korábbi saját haderőnemén. Ez a két év, nem is teljes két év, bő másfél év megfelelő tapasztalatot jelent arra, hogy ezt nyugodt szívvel meg tudjam ítélni, és jó szívvel tudjam a bizottságnak is, illetve a köztársasági elnök úrnak is ajánlani a kinevezést, mert azt gondolom, hogy ez fontos feladat.
Mivel külön hangulati elemként jött szóba a celebek utaztatása: nyilván nem "A sztárok a fejükre estek" című műsorban gondolkodom, hanem abban, amit eddig is végeztünk, hogy meghívunk embereket, akik nem kapnak ezért egy fillért sem, soha, senki nem. Egyetlen egy alkalommal ezért mi nem fizettünk. A képviselő úr, ha ismerné, akkor tudná, hogy a három közhasznú társaságnak ehhez semmi köze nincs. Az egyik a hivatásos és szerződéses állomány üdültetéséről gondoskodik, a másik arról a nem erre a területre tartozó szolgáltatásról, amely a toborzáshoz, kiadványok megjelentetéséhez kapcsolódik, a harmadik pedig a katonai térképek elkészítésével foglalkozik. Igen, vállalom, hogy növeljük a Térképészeti Kht. költségvetését, mert olyan minőségű katonai térképeket szolgáltat, amelyek beszerzése máshonnan sokkal többe kerülne, és az Európai Unió, de talán az egész NATO legjobb képességű térképészeti csapatáról van szó. Én büszke vagyok arra, hogy a Magyar Honvédségben ilyenek szolgálnak, vagy ilyen tevékenységet folytatnak, és azt gondolom, hogy ehhez nekünk a feltételeket is maradéktalanul biztosítani kell a költségvetésben. De szeretném megerősíteni, hogy a három közhasznú társaságnak semmi köze nincs ahhoz, hogy misszióba ki látogat el, és milyen formában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt továbblépnénk Tömböl tábornok úrhoz, szeretném megkímélni a politikai vitákba való belesodródástól, és Molnár képviselőtársunk jelezte, hogy személyes érintettség okán szólni kíván. Kíván még szólni a képviselő úr? (Dr. Molnár Lajos: Nem, visszavonom. Csak annyi megjegyzést tennék, hogy a celebekre való hivatkozás nem tőlem származik, a miniszter úr első gondolatában Fábry Sándort idézte...) A miniszter urak, volt kollegák ezt egymás között meg tudják beszélni szerintem. Két miniszter kollega, azt hiszem, akik egy kormányban tevékenykedtek, ezt rendezni tudják nélkülünk is. (Dr. Molnár Lajos: Bánjuk is.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Tömböl altábornagy urat illeti a szó.
TÖMBÖL LÁSZLÓ altábornagy, vezérkar főnökjelölt: Köszönöm, elnök úr. Engedjék meg, hogy mindenekelőtt köszönetet mondjak a képviselő uraknak a megfogalmazott jókívánságokért, a megelőlegezett gratulációért. Úgy gondolom, mindenféleképpen szükséges a jövendő vezérkar főnöknek az a támogatás, amelyet elődje, elődei kaptak ahhoz, hogy ezt a nem csekély feladatot, nem kis felelősséggel és nem kevés nehézséggel járó feladatot - ahogy Molnár képviselő úr fogalmazott - eredményesen végre tudja hajtani.
Nyitray képviselő úr kérdésére szeretném elmondani, hogy igen, bele kívánunk folyni az önkéntes tartalékos rendszer felülvizsgálatának kérdéskörébe, annyira bele kívánunk, hogy már mint összhaderőnemi parancsnok is foglalkoztunk ezzel a kérdéskörrel. Úgy gondolom, hogy egy teljes konszenzus kell hogy kialakuljon arra vonatkozóan, hogy hogy nézzen ki azon beosztások köre, amelyeket önkéntes tartalékos katonákkal kívánunk vagy tervezünk feltölteni, illetve foglalkozni kell azzal, hogy ezekre az önkéntes katonákra milyen jogszabályi kötelezettségek, lehetőségek és felelősség vonatkozzon. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez a folyamat valóban nem lehet egyszerű, egy kicsit bonyolultabb, hiszen a jogszabályi háttérrel is foglalkozni kell. Az a jogszabályi háttér, amely például az Amerikai Egyesült Államokban megvan, amikor a tartalékos katonákat behívják hosszabb szolgálatra, és ez alatt az idő alatt a foglalkoztatót, a munkáltatót kompenzálják egyfajta módon azért a kiesésért, amelyet az általa foglalkoztatott személy a katonai szolgálat ideje alatt okoz, nálunk jelenleg nem működik. Ezért ez is az egyik oka annak, hogy olyan kevés önkéntes tartalékos katonával rendelkezünk, mert nem látnak törvényi, jogszabályi garanciát arra, hogy amikor a szolgálatból visszatérnek a volt vagy az akkori munkahelyükre, az a munkahelyük még mindig megvan, és még mindig foglalkoztatni kívánják őket. Úgy gondolom, hogy igen, foglalkozni szeretnék, foglalkozni kívánunk, és mindenféleképpen megnyugtató megoldást szeretnénk találni úgy a Magyar Honvédség, mint az egyén részére, aki önkéntes tartalékos szolgálatot szeretne vagy fog vállalni a jövőben.
Csampa képviselő úr kérdésére szeretném elmondani, hogy amikor az öt feladat végére érünk - ha a végére érünk -, akkor azt kell hogy mondjam, hogy megnyugodhatunk, ugyanakkor látni kell azt is, ami a XIII. NATO-konferencián elhangzott transzformáció a fókuszban címmel. A katonai szervezetek átalakítása, alkalmazkodó képességének növelése nem egyszerű feladat. A katonai szervezeteknek, a haderőnek, a katonai képességeknek folyamatosan alakulniuk kell, mindig annak megfelelően, hogy az adott térséget, az adott országot, az adott szövetséget, szervezetet milyen külső veszélyforrások fenyegetik, melyek azok a feladatok, amelyekkel szembe kell néznie. Vannak időszakok, amikor modulrendszerben működő hadsereg, katonai szervezetek elegendőek a békefeladatok végrehajtására, és nyilván van szituáció, vannak helyzetek a fenyegetettség mértékétől függően, amikor hozzá kell majd nyúlni ezekhez a modulrendszerekhez, vagy más képesség kialakítása, vagy bizonyos képességek előtérbe helyezése az, amire rendkívül nagy szükség van, vagy szükség lehet.
Ami a tervezett képességek elérésének rendjére vonatkozó kérdést illeti, tulajdonképpen kicsit leegyszerűsítve hangzik a kérdés, hogy van egy zászlóalj-harccsoportunk, 2010-re elérjük egy másik zászlóalj harccsoport képességét, és valamikor 2015 végére a dandárképességet. Szeretném elmondani, hogy ez nem azt jelenti, hogy a Magyar Honvédségnek egy zászlóalja áll készenlétben vagy 2016-ra egy dandárja lesz. A Magyar Honvédség jelenleg is rendelkezik katonai szervezetekkel, jelenleg is rendelkezik azokkal a katonai képességekkel, amelyekre szüksége van, különböző szintű felkészültséggel, felszereltséggel, vagy személyi állománnyal való feltöltöttséggel. Ennek a képességnek az elérése a NATO-felajánlásainknak az elérését jelentik. Az én megítélésem szerint elsődleges fontosságúak a zászlóaljharccsoport-képességek elérései, hiszen a NATO jelenlegi műveleteiben is az alkalmazott erő nagysága elsődlegesen a zászlóalj, a zászlóalj-harccsoport. Mindemellett azokat a modulképességeket, képességeket, amelyek a dandárképesség eléréséhez szükségesek, a tízéves fejlesztési tervnek megfelelő ütemben fejleszteni kívánjuk, és ezeknek a részképességeknek az elérését ugyanúgy célul tűztük ki, illetve szeretnénk megvalósítani.
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, illetve a tisztképzés jövője rendkívül összetett és rendkívül bonyolult kérdés, hiszen a Magyar Honvédségnek nagyon sok szakmai számú tiszti beosztása van, ilyen szakmai számú tisztekre van szüksége. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nagy valószínűséggel az egyetemi képzés keretében egy erősen lecsökkent, specializálódott beosztásra rentábilisan, hatékonyan az egyetem felkészíteni nem tud. El kell gondolkozni azon, és valóban át kell tekinteni, felülről vizsgálni azt, hogy milyen módszerekkel, hogyan biztosítható ez a képzés, akár úgy, hogy az általános katonai képzést az egyetem keretei között kapja meg az adott katonatiszt vagy tisztjelölt, a specializációt pedig akár hazai egyetemeken, főiskolákon, polgári képzés keretében, vagy más nemzetek katonai tanintézeteiben, vagy akár urambocsá' polgári képzési rendszerében. Nagyon fontos, hogy a tisztjelölt szocializálódjon katonai viszonyok és katonai keretek között, ezért az egyetemmel már régóta folytatunk egy egyeztetést, épp holnap találkozom a titkár úrral. A körvonalazódó vagy kialakítandó megállapodásnak egyik sarkalatos pontja a szakmai gyakorlatoknak, a csapatgyakorlatoknak a végrehajtása katonai környezetben, a mentorálásnak mint intézményrendszernek a bevezetése, amelynek elsődleges célja, hogy amikor a tisztjelölt kijön a főiskoláról, az egyetemről, főiskolai szakról, akkor valóban egy katonai környezetben szocializálódott, és alkalmazható tudással rendelkező katonatiszt legyen.
Köszönöm Molnár képviselő úrnak az észrevételeit. Valóban nem könnyű helyzetben történik a vezérkar főnöki pozícióban a váltás. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy megkezdett folyamatokat kell továbbvinni. Ahogy utaltam rá, elindultak olyan pozitív átalakítási vagy újítási programok, amelyeket tovább kell vinnünk, amelyeknek célja az, hogy elérjük azt a képességalapú haderőt, amelyet megterveztünk, és ezeknek a programoknak, ezeknek a folyamatoknak megvannak a maga eredményei. Egy vezénylő zászlósi konferencián, amikor a különböző szervezettől jött vezénylő zászlósok elmondják a vezérkar főnöknek vagy összhaderőnemi parancsnoknak az észrevételeiket, elmondják, hogy miben látnak fejlődést, hol látnak előrelépést, hol látnak további gondot, problémát. Akkor, amikor ugyanezek a visszajelzések a párbeszédfolyamatban vagy a nemrég elindított "magabiztos parancsnok", "hatékony törzsmunka" keretében napvilágra kerülnek, akkor mindez azt mutatja, hogy a katonák hisznek abban, hogy az elindított folyamatok eredményre visznek, eredményre vezetnek. Úgy gondolom, hogy ennek a hitnek az erősítése, ennek a hitnek a megtartása az egyik elsődleges feladat a személyi állományon belül. És lehet, hogy B tervre lesz szükség, de úgy gondolom, hogy minden egyes évben valamilyen módon, valamilyen formában előre kell lépni, ami az állományban erősíti azt a hitet, hogy igen, történik előrelépés, igen, figyelünk a katonára. Meggyőződésem, hogy a Magyar Honvédségnek, a Magyar Honvédség feladatai végrehajtásának alfája és ómegája, akár A, akár B tervről beszélünk, a katona, az ember, másképp ez, úgy gondolom, ez nem megy. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a véleménykört megnyitnám -, illetve Simicskó képviselőtársam jelezte, hogy a legvégén szót kérne, amiről szavaznunk kell -, hadd mondjak két mondatot az elhangzottak kapcsán a Fidesz-frakció álláspontjának kifejtése végett.
Először is a miniszter urat hadd nyugtassam meg a tekintetben, hogy bár az ön által involvált Fidesz-SZDSZ-koalíció csak nem jött létre. Ha jól láttam, a tegnapi adótörvények utáni szavazás már nem volt elég sikeres. Azt gondolom, hogy nem érheti a honvédelmi bizottságot kritika a miniszter úr részéről, bár a miniszter úr egy kicsit vehemens volt az előbbiekben a számonkérés tekintetében, mert a honvédelmi bizottságban - csak szeretném jelezni - a jegyzőkönyvek tanúsága szerint egyik honvédelmi költségvetést csökkentő módosító javaslat sem kapta meg a szükséges egyharmados többséget sem, így az SZDSZ javaslata sem, Kóka képviselőtársam javaslata sem kapta meg a szükséges egyharmados többséget. Azt gondolom, ez a bizottság képviselőinek hozzáállásáról kellő tanúbizonyságul szolgál.
A másik: azt gondolom, talán nem ez a bizottsági ülés az, ahol a saját védelmi képesség meglétéről vagy hiányáról kellene szakmai vitát nyitnunk. Azt gondolom, hogy ezt az optimizmust némileg az élet, illetve a csapatoknál tapasztalt benyomások kicsit cáfolják. Nyilván a miniszternek officiális álláspontot kell képviselnie, amit megértünk és akceptálunk, csak a valóságtól nem érdemes elszakadni, mert akkor mondanám azt a számot, hogy nagyon szép az ezerfős létszámemelés, de ma egy kezdő honvéd, aki jelentkezik a toborzáson, nettó 60-65 ezer forintot kap. Ez a Magyar Honvédség kínálata, vagy ez a Magyar Honvédség ajánlata azok számára, akiktől a haza védelmét és a misszió teljesítését várjuk el, és toborozzuk őket különböző hatékonysággal. De nem akarom ezeket a dolgokat idecitálni, mert nem ezért jöttünk össze - majd jövő héten ezért jövünk össze, hogy ezeket a kérdéseket alaposan megtárgyaljuk -, csak jelezni szerettem volna, hogy a Honvédelmi és rendészeti bizottság, azt gondolom, kellő együttműködésről tett tanúbizonyságot a miniszter úr szakmai elképzeléseinek megvalósításához, úgyhogy a számonkérés talán bennünket nem érinthet.
Így a nemzetközi misszióban vállalt szerepről vagy annak fontosságáról sem nyitnék vitát, és nem is minősíteném, csak megjegyezném, hogy ha jók az emlékeim, 2003 óta nem volt a Magyar Honvédségnek olyan nemzetközi missziója, amelyhez a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, vagy akár a Kereszténydemokrata Néppárt támogatást ne biztosított volna, ráadásul nem háttértámogatást, hanem nyilvános támogatást ne biztosított volna. Úgyhogy én azt hiszem, hogy a politikai minősítést pró és kontra talán ebből a bizottságból és a bizottsági ülésből is érdemes kihagyni.
Én abban szkeptikus vagyok, és a vezérkari főnök úr is ismerheti ezt az álláspontomat, a jelenlegi és a leendő is, hogy ilyen gazdasági körülmények között, romló gazdasági körülmények között a Magyar Honvédség lehet-e nyertese a következő éveknek. Én ebben szkeptikus vagyok, és bár nem vagyok koalícióban a Szabad Demokraták Szövetségével - helyi szinten talán igen, mondják a rossznyelvek, ott is a szocialisták mondják, de nem vagyok koalícióban -, mégis a vészforgatókönyvek elkészítése (Dr. Szekeres Imre: Látom a jövőt.) talán nem olyan távoli a ránk váró valóságtól. Én nem látom azt, hogy itt hihetetlen mennyiségű pénz állna rendelkezésre.
Rátérve a vezérkari főnökök személyére, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség végig támogatta Havril András tábornok úr tevékenységét, aki szintén egy átmeneti helyzetben vette át a vezérkari főnöki státuszt, ha tetszenek erre emlékezni, hiszen egy eldöntött átalakítás megkezdett lépéseinek befejezése, levezénylése... És azért ebben a bizottságban lehetünk őszinték, hogy amit reformnak hívunk sokszor, azt egy egyszerű katona, egy honvéd, egy tiszt vagy egy zászlós pénzkivonásként és leépítésként él meg. Az elmúlt tizennyolc évben a Magyar Honvédségnek ebből jutott bőségesen. Ha valaki úgy dönt a szakmai karrierje folyamán, amire Tömböl tábornok úr hivatkozott a mondandójának első részében, hogy vállalja ezt a feladatot, ez egyszerre szép feladat - egy átszervezés, valaminek a megalkotása egy új és évenkénti új rendszer építése - és egyszerre egy borzasztó feladat. Ez egészen más hadsereg ahhoz képest, amikor Havril András tábornok úr Cegléden az ottani katonai szervezetet irányította, vagy Nagykanizsán annak idején hadnagyként szolgálatot teljesített. Ahhoz képest egészen más körülmények vannak, ez az igazság, és biztos, hogy ezt nem volt könnyű megélni, még a vezérezredesi rang árán sem. Így aztán nem hiszem, hogy Tömböl tábornok úrra túlzottan könnyű feladat várna.
A miniszter úr rendkívül korrekten tájékoztatta a parlamenti pártok frakcióvezetőit, elnökeit arról a kinevezési szándékról, amely a vezérkari főnök személyét illeti, és ezt az ellenzéki pártok is elfogadták. A mostani szavazatunk tulajdonképpen személyre szabottan támogatást jelent, mi nem szavazunk ellene Tömböl tábornok úr kinevezésének, tartózkodni fogunk, de azzal a megjegyzéssel - és szeretném, ha a jegyzőkönyv tanúságképpen szolgálna, ha majd elolvassa Tömböl tábornok úr, amikor leszerel a vezérkari főnöki státuszból, mint ahogy tette ezt Havril tábornok úr -, hogy a személye iránti támogatási készségünk és szándékunk megvan. Nyilvánvaló, hogy ez részben megelőlegezett bizalom, hiszen látnunk kell a vezérkari főnöki tevékenységet. Volt már olyan vezérkari főnök a Magyar Honvédség elmúlt tizennyolc éves életében, aki kiváló parancsnok volt, de vezérkari főnökként nem váltotta be a hozzá fűzött kormányzati vagy kinevezői reményeket.
A mi tartózkodásunk elsősorban annak a honvédelem-politikának szól, amely Szekeres miniszter úrral ellentétben szerintem érzékelhető, benne van a 2006-os kormányprogramban is. Ha valaki előveszi a 2006-os kormányprogramot és átolvassa, abban a hazai védelmi képességek, a saját védelmi képesség megtartása vagy növelése nem is szerepel, csak a missziós feladat szerepel mint kormányprogram. Mi ezzel a hangsúlyeltolódással a missziók javára kényszerűségből - és ezt is megértjük, sokszor megbeszéltük - nem feltétlenül értünk egyet. Ha sikerül az alapfeladatokban előrelépni annak az öt paraméternek a kijelölésével, amelyet a miniszter úr a bemutató mondataiban megfogalmazott, akkor mi ehhez készek vagyunk támogatást adni, de nem szeretném, ha a sikerpropagandát, amelyet folytat a kormány, a kormány képviselői is olyan mértékben elhinnék, hogy minden rendben lenne, és minden ideális lenne a Magyar Honvédség körül.
Egyébként én abban nem értek egyet Molnár képviselő úrral, hogy a Magyar Honvédség küldetésének megismertetésére a modern globális médiatechnikai igénybevételével szükség van-e. Szerintem szükség van, mert arra, hogy Magyarországon két ember meghalt az idén szolgálatteljesítés közben, a magyar társadalom nem úgy reagált, mint ahogy a holland társadalom adott esetben. Erre láttunk példákat, járt itt holland kormányzati tisztségviselő. Vagy a magyar társadalomnak talán van benyomása arról, hogy Afganisztánban mi zajlik. Abban, hogy a magyar parlamentben egyhangúlag tudtuk támogatni Afganisztán ügyét nemcsak rövid, hanem hosszú távon, szerepe van annak is, hogy megismerjék sajátos eszközökkel is azt a világot, amely a Magyar Honvédségre jellemző, és igenis kell a honvédelem ügyét népszerűsíteni, mert a toborzások nem vezetnek sikerre és eredményre, ezt is pontosan tudjuk, anyagi determinációk és érdektelenség miatt.
Holnap Havril tábornok úr Hódmezővásárhelyre jön, ha jól hallottam, ott találkozik vezérkari főnök társával. A hódmezővásárhelyi laktanyában több száz üres státusz van, amelyeket - egyszerű autóvezetőket - nem tudnak feltölteni. Erre mondtam azt a legelején, hogy itt a vezérkari főnöknek nagyon komoly problémákkal kell szembenézni a számos siker és eredmény mellett is, a miniszter úr is sokszor hivatkozik rá, és ez így is van, hogy a NATO bennünket sikeres NATO-tagként könyvel el. Nem ezzel van a probléma igazából, nem a NATO-ban betöltött szerepünkkel, a pénzzel van probléma, a pénz hiányával, a perspektíva hiányával, az állomány leépülésével, és ebben kellene most már lassan-lassan egy kormánynak a hosszú-hosszú leépülés és leépítés után valami kilátást fölcsillantani. Ebben vezérkari főnökként, azt gondolom, komoly szerep vár Tömböl tábornok úrra, aki valóban beszélget a zászlósokkal is, talán nem azért, mert olyan kevés most már a hadsereg létszáma, hogy név szerint lehet ismerni mindenkit, hanem, ezt magam is megtapasztaltam egyébként - nem pedálozni akarok, nincs rá okom -, hogy nyitott személyiség, és azt hiszem, hogy foglalkoztatja, mint valódi katonát, az állomány sorsa. Valóban, ha az ember, a katona lesz a központban, akkor a legnagyobb adósságunkat fogjuk teljesíteni, mert lehet infrastruktúrát biztosítani, lehet nemzetközi szerepvállalásnak megfelelni, de nem tudom, a katonák hogy érzik magukat, és valahogy vegyes benyomásai vannak az embernek a szokásos és szükségszerű lojalitáson túl.
Tehát ezeknek az aggályoknak a megfogalmazása végett nem személynek szóló, de tartózkodó álláspontot fogunk képviselni. A személy felé megvan a bizalmunk. A miniszter urat - fideszesként ilyet nem is nagyon lehet mondani jegyzőkönyvbe - mégiscsak tisztelet illeti azért, hogy megfutotta a szükséges köröket, alapos egyeztetést hajtott végre, és azt gondolom, bírja minden politikai pártnak a kinevezéshez szükséges nyilvános vagy látens támogatását - idézőjelbe téve. De mi azért fölhívnánk arra is a figyelmet, hogy nagy kihívásokat vállal vezérkari főnökként az altábornagy úr, és nem hiszem, hogy könnyebb helyzetben lenne a honvédség, mint amilyenben a mögöttünk álló időkben volt, és akkor még a nemzetközi helyzet fokozódásáról nem is beszéltünk. Ennyi a mi álláspontunk lényege, ami a személynek, illetve az előterjesztőnek szól.
Amennyiben nincs más kérdés, vélemény, észrevétel, azt kérdezem a bizottságtól, hogy Simicskó képviselőtársamnak szót ad-e. Aki igen, kérem, kézfeltartással jelezze! (Gál Zoltán: Röviden.) Röviden, csak röviden kaphat szót, ebben is egyetértünk. (Szavazás.) Simicskó képviselőtársam úgy kapta meg a bizottság egyhangú támogatását a szólásra, hogy csak röviden kaphat szót.
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP), a Nemzetbiztonsági bizottság elnöke: Keleti alelnök úr nem támogatott, de a régi emlékek biztos még a fejében élnek.
Köszönöm szépen a bizalmat, köszönöm szépen a lehetőséget, tényleg megtiszteltetés, hogy itt helyet foglalhatok, és részt vehettem ezen a meghallgatáson, már csak azért is, mert az elmúlt időszakban elég sok vezérkari főnökjelöltet volt szerencsém meghallgatni Fodor Lajos tábornok úrtól Végh Ferenc tábornok úrig, Szenes tábornok urat és Havril vezérezredes urat is meghallgattuk annak idején, tehát nem akartam ebből a láncolatból kimaradni. Mindenképpen érdekelt, hogy az új vezérkari főnökjelöltnek mi az álláspontja, mi a víziója, mi a jövőképe a Magyar Honvédség kapcsán, milyen feladatokat lát fontosnak, melyek azok a kiemelt célok, amelyeket vezérkari főnökként különösen a szívén fog viselni.
Az az igazság, hogy valóban én is ismerem régről az altábornagy urat, és szakmailag semmiféle kifogás nem merülhet föl. Azt hiszem, most is meggyőződött a bizottság arról, hogy katonailag, katonaszakmai ismeretekben felkészült személyről van szó. Az a szemléletmódbeli különbözőség, amely némiképpen felmerül, nyilván ez egyfajta politikai elvárás is. Ön azt mondta, hogy azonosulni tud az elvárásokkal - nyilván, különben nem jelölné a miniszter úr erre a feladatra, és ez ilyen szempontból érthető is.
Azonban én a minap olvastam egy interjút valamelyik napilapban önnel, és ott megfogalmazta, hogy kiemelt feladat elsősorban az expedíciós képességek további fokozása, és nincs szükség gyakorlatilag tüzérségre, harckocsikra, mert ezek nem olyan fontos eszközök már, amelyek a mai kornak, a biztonsági követelménynek megfelelnek, illetve azt fejtette ki, hogy mindig az aktuális veszélyből kell kiindulni. Legalábbis ez jelent meg, nem tudom, hogy ezt nyilatkozta-e. Azt hiszem, hogy itt a hangsúlyeltolódás az, ami talán föllelhető, erre az elnök úr is utalt. Szerintem nem olyan áron kell fölépíteni expedíciós képességeket, hogy közben az alapképességet fölszámoljuk. Ez a nehézsége ennek az elmúlt időszaknak, én ezt láttam. Nyilván ennek pénzügyi vetületei is vannak, és személetmódbeli különbözőség is. Azt hiszem, hogy ez nem helyes irány. Az expedíciós képességeket nyilvánvalóan ki kell építeni, amelyek a munkamegosztás során számunkra fontosak, és ezzel el tudunk látni nemzetközi feladatokat, de nem az alapképességek fölszámolásán és nem fegyvernemi kultúrák eltüntetésén vagy lehetetlen helyzetbe hozásán keresztül vezet ez az út. Az, amit most elmondott Tömböl tábornok úr, bíztatóan hatott abban a vonatkozásban, hogy azt mondja, ő fontosnak tartja az alapképességek erősítését. Ezt én szeretném majd látni, azt hiszem, mindannyian szeretnénk látni. Az alapképességek most már nagyon nagy mértékben le vannak építve, tehát jó lenne, ha ez változna.
Az expedíciós képességekről pedig a miniszter úr kifejtette a téziseit. Ebben is van különbség közöttünk, mert jelen pillanatban a terrorizmus elleni harc az, amely motiválja az expedíciós képességeket elsődlegesen. Az expedíciós képességet nem úgy kell érteni, hogy a befogadó nemzeti támogatás is egyfajta expedíciós képesség, tehát hogy ideküld valaki valamilyen szövetséges erőt, hogy megvédelmezzük a hazánkat, mert ilyen alapon egyébként elegendő lenne a nemzeti befogadó támogatás képességét kialakítani a Magyar Honvédségben, és akkor majd megvéd minket a NATO vagy az összes többi szövetséges ország. Azt hiszem, a mérték és az arányok megtalálása nagyon fontos. Ebben van közöttünk politikai értelemben, honvédelmi politikai felfogásban különbség, hogy számunkra első és alapfeladat, amit a honvédelmi törvény vagy az alkotmány megfogalmaz, az alapképességek fönntartása, a haza védelmének ellátása. Ezt követően egyébként a NATO szövetségi rendszere is erre épül, mert a Washingtoni Szerződés alapszellemiségében az tükröződik, hogy csak akkor érkezik támogatás és segítségnyújtás, ha arra az adott ország saját haderejével már nem képes. Azt hiszem, hogy ennek a mértékét kell igazából megtalálni.
Ma már sajnos igazából azon a helyen vagyunk, hogy az alapképességek - amiről az elnök úr is beszélt - eléggé töredezetten állnak rendelkezésre. Legutóbb volt a Bakonyban egy hadgyakorlat, ahol négy darab T-72-es harckocsi és két darab MI-24-es harci helikopter tudott rendelkezésre állni. Ez nem felel meg annak az elvárásnak, hogy mondjuk a Magyar Honvédség képes legyen az elrettentő erejét vagy az erődemonstrációs erejét bemutatni. Mindenképpen erre törekedni kell a jövőben.
Tudom, hogy pénzszűke lesz, valóban nem könnyű feladatot vállal. Ehhez én minden erkölcsi támogatást a magam részéről igyekszem megadni, tehát sok sikert kívánok önnek. Köszönöm szépen a lehetőséget a bizottság tagjainak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A rövidséggel nem vádoljuk a képviselőtársunkat. Nem tudom, mi volt régen a szokás, amikor ön a honvédelmi bizottságban egzisztált - a nemzetbiztonságiról most nem kell beszélnie -, de itt viszonylag röviden szoktunk beszélni. Több reakciót is kiváltott, amit mondott. Természetesen meg fogom adni a szót a jelöltnek is, amennyiben kívánja, a miniszter úrnak is, de Keleti alelnök úr és Molnár képviselőtársunk jelentkezett egy-egy mondatra.
KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm. Nem személyesen a hozzászólásra kívánok reagálni, félreértés ne essék, de egy picit szégyellem magam. Ma egy olyan napirendről volt szó, hogy találkozó a vezérezredes úrral, ez létrejött, baráti találkozó volt kétségtelenül, és utána a vezérkari főnök, mi pedig most arról beszélünk, amit a jövő héten kellene megbeszélnünk, ugyanis a jövő héten lesz a nemzeti katonai stratégia kérdése. Az urak elpuffogtatták az összes puskaporukat a jövő hétre. Ebben még Simicskó úr is segített. (Közbeszólások. - Elnök: Nyugalom!) Reméljük, a jövő héten is el fog jönni, és elmondja a véleményét. Én azt gondolom, hogy a mai napirendünkben disztingválnunk kellett volna egy határig természetesen. Tömböl úr azzal, hogy fölvállalta ezt a feladatot, nyilván elmondta az elképzeléseit. Nem biztos, hogy ezeket a dolgokat most rá kellett volna a mai napirendi pont kapcsán zúdítani. A jövő héten, feltételezem, részt vesz rajta, vagy elolvassa, hogy mit tartalmaz. Én arra kérném az urakat, hogy az eseményhez méltó módon kezeljük ezt a kérdést, és ha lehet, akkor most szavazzunk, mert ezt írja elő nekünk a Házszabály, illetve a honvédelmi törvény. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Az objektivitás kedvéért a miniszter úr expozéjában, illetve Molnár képviselőtársunk válaszában is voltak olyan elemek, amelyek várhattak volna még egy hetet, de megértjük az érzelmi motivációt. Miniszterek között ez még elmegy.
Molnár képviselőtársunkat illeti a szó.
DR. MOLNÁR LAJOS (SZDSZ): Most tényleg rövid leszek: én úgy gondolom, altábornagy úr, hogy a válasza megerősített abban az elhatározásomban, hogy támogatni fogom a kinevezését. (Tömböl László: Köszönöm.) Meg kell hogy mondjam, ön úgy válaszolt, ahogy egy francia, egy angol, egy német, egy (Dr. Simicskó István: Magyar.) magyar jövendőbelinek vagy jelenkorinak válaszolni kell, és nem arról beszélt, amiről valóban Simicskó képviselőtársam beszélt, arról csak érintőlegesen, ezt is megismerhettük. Úgy gondolom, arról beszélt, hogy milyennek kell lenni a magyar katonának, hogyan kell képezni, és hogyan kell bánni a magyar katonával, tehát a katonai ismereteit az iskolai végzettsége és a pályafutása alapján kétségbe vonni nincs jogunk, lehetőségünk sem, okunk sem. De a magatartását, amit elmondott a tisztképzésről és a katonákkal való együttműködésről, a velük való bánásmódról és a gondolkodásmódjáról, én úgy gondolom, hogy ellenzéki képviselőként meg fogom szavazni, ha szavazásra kerül sor.
Ezzel összefüggésben arra kérem az elnök urat, az ellenzéki társaimat és képviselőtársaimat, hogy legalább jelképesen - megértem mindazt az aggályukat, amiket elmondtak -, legalább szabad döntés alapján valaki jelzésként, hogy a vezérkari főnök úr személyével egyetért, egy támogató szavazatot adjanak le, ha politikai okok miatt a kormányprogrammal és a kormányzattal, velem együtt, nem értenek egyet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelzés.) Amennyiben nem, szavazást fogok elrendelni. Azt hiszem, hogy a képviselőtársaim közül mindenki a teremben van. Mécs képviselő úr adott helyettesítést a távozása után? (Közbeszólás: Igen.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, hogy Tömböl altábornagy úr kíván-e még bármit is mondani az elhangzottak vonatkozásában.
TÖMBÖL LÁSZLÓ altábornagy, vezérkar főnökjelölt: Köszönöm, elnök úr, nem ezen a fórumon.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez elbizonytalanít, hogy nem kellene-e támogatni, mert ez egy jó hozzászólás volt.
Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédelmi törvény 48. § (4) bekezdése értelmében a honvédelmi bizottság a miniszter előterjesztése kapcsán meghallgatja a Magyar Köztársaság leendő vezérkari főnökét, akit a köztársasági elnök fog kinevezni, és véleményt nyilvánít a meghallgatást követően. Fölteszem tehát a kérdést, ki az, aki Tömböl altábornagy úr kinevezését támogatja. Aki igen, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Kilenc igen. Ki az, aki nem? (Senki sem jelentkezik.) Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) Hét tartózkodás mellett elfogadtuk.
Altábornagy úr, jó munkát kívánok önnek, és biztosíthatom arról, hogy a Honvédelmi és rendészeti bizottságban a szükséges szakmai együttműködésre mindig lehetőség lesz. A miniszter úrnak is köszönjük, hogy eljött. Köszönjük szépen Havril tábornok úrnak is, és nagyon jó munkát kívánunk a tábornok úrnak. Bízom benne, hogy találkozunk még. Köszönjük szépen Palásti tábornok úrnak is a köztársasági elnök úr hivatalából. Minden jót kívánunk!
Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a 2. napirendi pont megtárgyalása. A 2/a. napirendi pont az atomenergia 2007. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló J/6755. számú jelentés általános vitára való alkalmassága. Az előterjesztő láthatóan nem kívánja kiegészíteni. Vagy igen? (Dr. Rónaky József: Röviden igen.) Röviden igen. (Dr. Simicskó Istvánhoz:) Az atomenergia valódi nemzetbiztonsági kérdés, úgyhogy légy szíves foglalj helyet! (Dr. Simicskó István: Köszönöm a lehetőséget. - Dr. Simicskó István távozik a bizottság üléséről.)
DR. RÓNAKY JÓZSEF főigazgató (Országos Atomenergia Hivatal): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Rónaky József vagyok, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója, és a megjelenésem oka kettős. Egyrészt mi állítottuk össze, a mi vezetésünkkel készült el ez a jelentés, mint minden évben, másrészt pedig az előadó miniszter úr nem a közlekedési és energetikai miniszteri minőségében, hanem az OAH-t felügyelő miniszteri minőségében terjesztette elő, ezért engem kért meg, hogy legyek jelen a vitán.
A 2007-es év az atomenergia magyarországi biztonsága szempontjából egy szóval jellemezhető: biztonságosan alkalmaztuk Magyarországon az atomenergiát. Nagyon fontos érdemi események nem történtek. Egyet szeretnék megemlíteni, hogy 2007 tavaszán fejeződött be sikerrel a 2003-as paksi üzemzavar helyszíni következményeinek felszámolása, és állt helyre az atomerőmű 2-es blokkja környékén az eredeti állapot.
Röviden, ha igényt tart rá a bizottság, kiegészíteném, mivel már 2008 vége van, az idei év néhány fontosabb atomenergia-biztonsági kérdésével vagy eredményével.
ELNÖK: Igen, parancsoljon!
DR- RÓNAKY JÓZSEF főigazgató (Országos Atomenergia Hivatal): Egyrészt zajlik a Paksi Atomerőmű négy blokkjának tízévenként esedékes időszaki biztonsági felülvizsgálata - ezt a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően végezzük -, és a felülvizsgálat eddigi eredményei azt mutatják, ezek még nem zárultak le, a jövő évben fognak lezárulni, hogy a Paksi Atomerőmű biztonsága továbbra is megfelel a legmagasabb nemzetközi követelményeknek. Erre is alapozva a Paksi Atomerőmű november 15-én eljuttatta az Országos Atomenergia Hivatalhoz a négy blokk teljesítménynövelésének programját. Hogy egész pontos legyek, most csak az 1-es blokkét juttatta el, de ez már tartalmazza azokat az általános, a telephelyre vonatkozó elképzeléseket is, amelyek megalapozzák, hogy 2012-ben, majd azt követően évenként a négy blokk húszéves üzemidő-hosszabbítására a hatóság az engedélyt kiadja, amennyiben ezt a programot sikeresen végrehajtja az Atomerőmű.
További nagyon fontos fejlemény, hogy a kis- és közepes aktivitású, az Atomerőműben keletkező radioaktív hulladékok - fogalmazzunk népszerűen - "temetőjének", a bátaapáti telephelyű Nemzeti Radioaktív Hulladéktárolónak az első üteme elkészült, és október 6-án ünnepélyesen át is adtuk. Ez lehetővé teszi a Paksi Atomerőműből a kis aktivitású radioaktív hulladékok beszállítását erre a telephelyre. Várhatóan 2010 végére a földalatti végleges tárolási létesítmények is elkészülnek, és átadhatóak lesznek. Értesülésem szerint az első radioaktívhulladék-szállítmányt az erőműben most helyezik föl a teherautókra, tehát valószínűleg ma megindul az első ilyen szállítás.
Azt hiszem, hogy az atomenergia biztonsága a közeljövőben igen komoly figyelmet fog kapni, ugyanis a sajtóban is, de mindenféle körben, és nemzetközileg is megélénkült az atomenergia iránti figyelem, és Magyarországon is megkezdődött egyfajta vita arról, hogy szükséges-e új atomerőművi kapacitás létesítése. Ezzel kapcsolatban, azt hiszem, a biztonságért felelős Országos Atomenergia Hivatalnak és az egyéb társhatóságoknak nem az lesz a feladatuk, hogy ebben a kérdésben pozitív vagy negatív irányban állást foglaljanak, hanem nagyon fontos feladatunk lesz, hogy a vitában a biztonsággal kapcsolatos kérdésekről a közvéleménynek, a politikának és a kormánynak korrekt tájékoztatást adjunk. Erre a felkészülést természetesen elkezdtük. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet, és kérem a beszámoló elfogadását.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm Rónaky főigazgató úrnak az előterjesztést, és köszönöm szépen a szóbeli kiegészítést is. Az általános vitára való alkalmasságról kell majd döntenünk, illetve a bizottság előterjesztéséről, hiszen saját hatáskörben terjeszti be a jelentést a bizottság.
Az utolsó két mondatra hadd reagáljak annyiban, hogy azt gondolom, a következő ötven esztendő energiakérdéseiben az atomenergiának újból szerepet kell kapnia, és talán a magyar üzemeltetési tapasztalat arról győz meg bennünket, hogy nem ördögtől való dolog az atomenergiával való energiaelőállítás. Azt hiszem, hogy ez a kérdés lényegében megkerülhetetlen lesz az energiaszükséglet, illetve az energialehetőségek fogyása és az ország keleti kiszolgáltatottsága miatt, úgyhogy köszönjük szépen a tájékoztatót, részemről legalábbis nagyon tartalmasnak találtam.
Simon Miklós képviselőtársunk szeretne kérdezni.
DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Két rövid kérdésem lenne. Az egyik azzal kapcsolatos, hogy hallottunk arról, hogy Magyarországon uránércet kívánnak bányászni, ilyen hírek keringenek. Hogy áll ez a dolog, és mennyi lelhető fel? Hány évig elegendő ez az Atomerőmű működtetéséhez, egyáltalán sor kerül-e erre?
A másik az, hogy évente mennyi hulladék hagyja el Magyarországot az Atomerőműből nagyságrendjében. (Dr. Rónaky József: Az országhatáron mennyi megy át?) Így van.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon, főigazgató úr!
DR. RÓNAKY JÓZSEF főigazgató (Országos Atomenergia Hivatal): Az első kérdésre csak részbeni választ tudok adni. Egy WildeHorse nevű, zömmel ausztrál tulajdonú cég a magyar jogszabályoknak megfelelően a Dél-Dunántúl több területén kutatási koncessziót szerzett, ezek a kutatási munkák folynak. Az eredményeiről a cég európai és magyarországi vezetője ebben a pillanatban tart tájékoztatást az Országos Atomenergia Hivatal számára, nem elsősorban energetikai kérdésről, tehát nem arról, hogy mennyit találtak. A kibányászott uránérc, vagy az abból kémiai módon nyert termék az atomfegyverek elterjedését megakadályozó egyezmény értelmében nyilvántartási hatósági felügyelet alatt áll, és az Országos Atomenergia Hivatal Magyarországon ennek a biztosítéki egyezménynek a hatósága, tehát egy olyan tájékoztatást kapunk, hogy milyen tevékenységet folytatnak, és várhatóan az ő tevékenységüknek milyen hatósági vonzatai lesznek. Ismereteim szerint mind felszín közeli, mind mélyben lévő uránkészleteket találtak a régi uránbánya környékén a nyugati Mecsekben is, Bátaszék környékén, és egyéb dunántúli területeken is folynak kutatások. Például a bátaszéki polgármester engem kért meg, hogy a lakosság tájékoztatásában segítsünk, és én azt a megoldást javasoltam neki -, ami egyébként a radioaktív hulladéktároló körzetében, Bátaapátiban bevált -, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát kérje föl, hogy az Akadémia adjon egy olyan háttértámogatást a környékbeli lakosság számára, hogy ne sarlatánoktól vagy másoktól kapott vélemény alapján dönthessen a helyi közeg. A mennyiségekről nincs információm, amint lesz, akkor ezt készséggel megosztom természetesen a képviselő úrral.
A radioaktív hulladékok nem hagyják el Magyarország területét, nincs tudomásom ilyen kiszállításról. Nukleáris anyag elhagyta Magyarország területét, és ezt kifelejtettem az előző beszámolómból. Amerikai kezdeményezésre fenyegetettségcsökkentő kezdeményezése volt Bush elnöknek, ennek keretében egy amerikai-orosz nemzetközi atomenergia ügynökség, hármas együttműködés kezdődött jó pár évvel ezelőtt arra, hogy a világ kutatóreaktoraiból a nagy dúsítású, fegyverkészítésre potenciálisan alkalmas uránkészleteket kicseréljék kis dúsításúra. Ennek az egyik lépése az, hogy a már kiégett, elhasznált nagy dúsítású fűtőelemeket juttassák vissza a gyártó országba, tehát szovjet tervezésű, gyártású kutatóreaktorok esetében Oroszországba, és ott dolgozzák föl, és helyezzék biztonságba, amerikai reaktorok esetén pedig az Amerikai Egyesült Államokba. Ez a folyamat kétszer is érintette Magyarországot. A lényeges esemény most szeptemberben zajlott. Hosszú előkészítés után, magyar-orosz kormányközi egyezmény, és magyar-amerikai diplomáciai jegyzékváltás után, sajnos az ukrán kormány magatartása miatt egy kicsit bonyolult útvonalon, de a KFKI Atomenergia-kutató Intézetében lévő budapesti kutatóreaktor kiégett, nagy dúsítású fűtőelemeinek nagy része, mintegy 150 kilogramm - amely igen nagy szállítmánynak számít - szeptemberben sikeresen elhagyta Magyarországot. Szlovénián keresztül Koper kikötőjében egy hajóra került, egy hosszú úton szépen elhajózott Murmanszkba, ott kirakták, és végül megérkezett október valahányadikán a rendeltetési helyére, Cseljabinszk környékére, a Majak nevű újrafeldolgozó üzembe, ahol biztonságosan tárolják vagy feldolgozzák. Ez már nem a mi kompetenciánk, tehát a további sorsáról nekünk nem nagyon van tudomásunk, de nem is nagyon érdekel minket.
Megjegyezném még, hogy egy román tranzitszállítmány ment át az országon 2007-ben, épp a tárgyalt időszakban, ugyanis az egyik román reaktor amerikai gyártmányú, és abból egy kis mennyiségű, egy konténernyi nukleáris anyag áthaladt Magyarországon, és elhagyta.
Nincs tudomásom kis aktivitású, tehát normál radioaktív hulladékok forgalmáról, viszont azt tudom, hogy most folyik a magyarországi alkalmazása annak az európai uniós direktívának, amely pontosan az Európai Unión belül, illetve az Európai Unió határait átlépő radioaktívhulladék- és kiégett fűtőelem-szállítmányok európai újraszabályozásáról szól. Ez a magyar kormányrendelet azért nem került eddig kiadásra, mert Brüsszel még nem adta vissza a véleményt. Lehet, hogy egy hetet fogunk késni az applikációval. Ha Brüsszel a pontos határidőt betartja, akkor már csak némi késéssel tudjuk adaptálni, de adaptáljuk. Egy kormányrendelet-szintű jogszabály pontosan és precízen részletezi ennek szabályait.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Van-e kérdés? (Nincs jelzés.)
Amennyiben nincs, ki az, aki az általános vitára való alkalmasságot támogatja? Aki igen, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangú.
Ki az, aki a bizottsági előterjesztést elfogadó határozati javaslatot támogatja? Aki igen, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm, egyhangú.
Köszönjük szépen, főigazgató úr.
A harmadik pontban szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a holnapi napon ülést kell tartanunk a költségvetési törvény ránk vonatkozó fejezeteiről a módosító indítványok miatt, másrészről a közlekedésről és a külföldi utazásról szóló két törvényjavaslat részletes vitája ma esete zárul le, amelyhez kapcsolódó módosító indítványt lehet benyújtani, következésképpen a hamarabbi tárgyalásra nem volt lehetőség.
Tájékoztatom önöket arról, hogy jövő héten a honvédelmi miniszter kezdeményezésére a nemzeti katonai stratégia megtárgyalása végett összevont bizottsági ülésre érkezett javaslat a külügyi bizottsággal, amely vagy hétfőn, vagy kedden kerül megtartásra. Miután a Házbizottság holnapután dönti el, hogy mi lesz a menet... Nem tudom, a szocialista képviselőtársaimnak van-e határozottabb álláspontjuk vagy hírük arról, hogy hétfőn vagy kedden lesz-e a hosszabb szavazás. (Keleti György: Vagy hétfőn, vagy hétfőn és kedden.) Vagy hétfőn, vagy hétfőn és kedden, tehát a Házbizottság döntésének függvényében hétfőn vagy kedden kell bizottsági ülést tartanuk. Tehát holnap 11-kor, és hétfőn vagy kedden egy összevont ülés lesz a külügyi bizottsággal, ahol aztán lehet stratégiailag vitatkozni. Köszönjük szépen. További szép napot!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 44 perc)
|
Dr. Lázár János | |
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezető: Takács Aliz