HRB 28/2008.
(HRB 1-83/2006-2010.)
az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának
2008. december 9-én, kedden, 15 óra 10 perckor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
Az elnök bevezetője*
A napirend ismertetése, elfogadása*
Előterjesztés a Honvédelmi Minisztérium Laktanya-rekonstrukciós és Lakásprogram helyzetéről*
Csák Gábor mk. dandártábornok, a HM Infrastrukturális Ügynökség vezérigazgatójának előterjesztése*
Kérdések*
Csák Gábor mk. dandártábornok, a HM Infrastrukturális Ügynökség vezérigazgatójának válaszadása*
A napirendi pont lezárása*
Előterjesztés a légvédelem földközeli és kismagasságú oltalmazási képességének megőrzéséről szóló 95/1995. (IX. 28.) OGY határozat végrehajtásáról*
Előterjesztés a harcászati repülő erők fejlesztéséről szóló 102/2001. (XII.21.) OGY határozat végrehajtásáról*
Előterjesztés a légvédelem rádiólokációs felderítő-, információs- és vezetési rendszere fejlesztéséről szóló 94/1995. (IX.28.) OGY határozat végrehajtásáról*
Kádár Róbert mk. dandártábornok (HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség) szóbeli kiegészítése*
Kérdések*
Kádár Róbert mk. dandártábornok (HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség) válaszadása*
A napirendi pontok lezárása*
Döntés a napirend kiegészítéséről*
Mentesítés a közbeszerzési törvény hatálya alól (2003. évi CXXIX. törvény 29. §)*
Juhász Gábor igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár szóbeli kiegészítése*
Kérdések*
Juhász Gábor igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár válaszadása*
Határozathozatal*
A Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége (FRDÉSZ) által küldött levélben felvetett - a Honvédelmi és rendészeti bizottság feladatkörébe tartozó - kérdések megvitatása*
Kónya Péter, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége elnökének tájékoztatója*
Vadai Ágnes honvédelmi minisztériumi államtitkár hozzászólása*
Juhász Gábor igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár hozzászólása*
Képviselői kérdések*
Kónya Péter, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége elnökének reflexiói*
Az FRDÉSZ tagszervezeteinek hozzászólásai*
Képviselői hozzászólások*
Vadai Ágnes honvédelmi minisztériumi államtitkár reflexiói*
Juhász Gábor igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár reflexiói*
Kónya Péter, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége elnökének reflexiói*
A napirendi pont lezárása*
Elnököl: Dr. Lázár János (Fidesz), a bizottság elnöke
Keleti György (MSZP), a bizottság alelnöke
Ecsődi László (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Laboda Gábor (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Rába László (MSZP) Keleti Györgynek (MSZP)
Tóth Károly (MSZP) Katanics Sándornak (MSZP)
Tóth Gábor (Fidesz) Csampa Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Molnár Lajos (SZDSZ) Mécs Imrének (MSZP)
A bizottság titkársága részéről
Laban János főtanácsadó, a bizottság titkára
Dr. Nagy Zoltán, a bizottság munkatársa
Csák Gábor mk. dandártábornok, a HM Infrastrukturális Ügynökség vezérigazgatója
Kádár Róbert mk. dandártábornok, vezérigazgató I. helyettes (HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség)
Juhász Gábor igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár
Vadai Ágnes honvédelmi minisztériumi államtitkár
Kónya Péter elnök (Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége)
Csurel János elnök (Büntetés-végrehajtási Dolgozók Országos Szakszervezeti Szövetsége)
Fabók Ferenc elnök (Független Büntetés-végrehajtási Szakszervezetek Országos Szövetsége)
Pongó Géza főtitkár (Független Rendőr Szakszervezet)
Mészáros Géza elnök (Honvéd Szakszervezet)
Talabér Zoltán elnök (Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége)
Bebes Tibor főtitkár (Rendészeti Védegylet)
Holecz Gábor elnök (Vám- és Pénzügyőrség Független Szakszervezete)
Kajsza Zoltán elnök (Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete)
Sulyok János dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium Közgazdasági és Pénzügyi Ügynökségének vezérigazgatója
Dr. Turi András szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Alkéri István dandártábornok, főosztályvezető (HM Védelmi és Tervezési Főosztály)
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 10 perc)
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Arra kérjük a hozzászóló kedves vendégeinket, illetve az előterjesztőket, hogy szíveskedjenek elfoglalni a helyüket, a képviselőtársaimtól pedig kérem a határozatképesség fenntartását.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! A helyettesítéseket szeretném az ülés megnyitása előtt pontosítani. Köszöntöm az előterjesztőket. Tóth Károly Katanics Sándor által helyettesítve, Rába Lászlót Keleti György, Tóth Gábort Csampa Zsolt, Molnár Lajost Mécs Imre, Simon Miklóst Nyitray András - Ecsődi képviselő úr itt van -, Laboda Gábor képviselő urat pedig Gál Zoltán képviselőtársunk fogja helyettesíteni.
A napirend ismertetése, elfogadása
Tisztelt Képviselőtársaim! A mai bizottsági ülés napirendi pontjaira az alábbiak szerint tettem javaslatot a bizottsági ülés összehívásának alkalmával. Az előterjesztés úgy szól, hogy az 1. napirendi pont a Honvédelmi Minisztérium Laktanya-rekonstrukciós és Lakásprogram helyzetéről szóló beszámoló, a 2. előterjesztés a légvédelem földközeli és kis magasságú oltalmazási képességének megőrzéséről szóló 95/1995. országgyűlési határozat végrehajtásáról, a 3. előterjesztés a harcászati repülő erők fejlesztéséről szóló 102/2001. országgyűlési határozat végrehajtásáról, a 4. előterjesztés a légvédelem rádiólokációs felderítő, információs és vezetési rendszere fejlesztéséről szóló 94/1995. országgyűlési határozat végrehajtásáról, valamint a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége - akiknek képviselőit megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm a bizottsági ülésünkön - által felvetett kérdések megvitatása. Mint ismeretes - gondolom, ezt a levelet minden képviselőtársunk megkapta -, megkeresték a bizottságunkat azzal, hogy a Honvédelmi és rendészeti bizottság a feladatkörébe tartozó szakszervezeteket hallgassa meg, és a jövő évi munkabérekkel kapcsolatos helyzetet értékelje. E napirendi pont kapcsán is köszönöm az illetékes kormányzati képviselőknek, államtitkároknak a jelenlétét, amennyiben jelen vannak. Az államtitkár urak közül néhányat látok. Valamint egyéb napirendi pont megtárgyalására kerül sor.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, hogy a napirendi pontokat illetően a határozatképes bizottsági ülésnek van-e kérdése, észrevétele, véleménye. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, szavazásra teszem fel az előterjesztett napirendi pontokat. Aki egyetért, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Megállapítom, hogy egyhangúlag fogadtuk el.
Előterjesztés a Honvédelmi Minisztérium Laktanya-rekonstrukciós és Lakásprogram helyzetéről
Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1. napirendi pont tárgyalása kapcsán Csák János dandártábornok urat köszöntöm, aki a Honvédelmi Minisztérium Laktanya-rekonstrukciós és Lakásprogram helyzetéről szóló előterjesztés előterjesztője.
Parancsoljon, tábornok úr!
Csák Gábor mk. dandártábornok, a HM Infrastrukturális Ügynökség vezérigazgatójának előterjesztése
CSÁK GÁBOR mk. dandártábornok, a HM Infrastrukturális Ügynökség vezérigazgatója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Néhány gondolattal szeretném csak kiegészíteni az írásos előterjesztést.
Ennek egyik részeként szeretném hangsúlyozni, hogy ez az előterjesztés a 2007-es feladatok végrehajtásáról szól, és szeretném hangsúlyozni, hogy ez a tárcánál 2007. évben elvégzett infrastrukturális fejlesztési feladatoknak csak egy részét tartalmazza, azokat a rekonstrukciós feladatokat, amelyeknek korábban a bizottság a mentesítést megadta, hiszen az egyéb fejlesztési feladatainkat a közbeszerzési törvény keretei között, annak hatálya alatt bonyolítottuk le és hajtottuk végre.
Nagyon fontosnak tartanám kiemelni - mint ahogy az anyagból is kiderül -, hogy két területen elsősorban a programok befejezését hajtottuk végre 2007-ben. Részben a megalakult Összhaderőnemi Parancsnokságnál elvégzett feladatok, informatikai fejlesztések lezárását, illetve a Központi Honvéd Kórház híradó és informatikai rendszerének befejezését hajtottuk végre. Ehhez kapcsolódóan tartottuk kiemelten fontosnak azt, hogy a megalakuló Honvéd Egészségügyi Központ -, amely a csapatok egészségügyi ellátását átfogóan kezeli -infrastrukturális feltételeit hosszú távra megalakítsuk és kialakítsuk, hogy az elkövetkezendő időszakban infrastrukturális gondokkal ne kelljen küszködni.
A lakásprogram végrehajtásával kapcsolatban csak annyi kiegészítést szeretnék tenni, hogy - mint ahogy az az írásos előterjesztésből is látható - a tárca által kidolgozott és elfogadott többpólusú lakásellátási rendszerrel elsődleges célunk az volt, hogy közelítsük az állomány igényeihez jobban igazodó lakásellátási rendszert. Nem elsősorban a természetbeni lakásjuttatásra kívántuk helyezni a hangsúlyt, hanem az állomány igényeihez, a helyi viszonyokhoz jobban igazodó ellátási rendszerre. Ezt a folyamatot nem kívánjuk megállítani.
Mint ahogy az anyagban is szerepel, 2008-2009 egyik nagyon fontos feladata lesz, hogy a szerződéses legénységi állomány lakhatási feltételeire laktanyán belül, illetve laktanyán kívül megoldást találjunk. Én úgy gondolom, hogy részben a rendelkezésünkre álló szabad kapacitások felhasználásával, részben új támogatási formák bevezetésével tudjuk rendezni a szerződéses legénységi állomány igen feszes igényét, miszerint különösen a távoli helyőrségben szolgáló legénységi állomány családdal együtt történő lakhatását próbáljuk meg orvosolni és megoldani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tábornok úrnak a szóbeli kiegészítést. Az írásos beszámolót a képviselőtársaim megkaphatták, mindenki elolvashatta, áttanulmányozhatta. Rövid kérdés van-e? (Csampa Zsolt jelentkezik.) Csampa képviselőtársam rövid kérdése.
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tábornok úr, azzal kapcsolatban szeretnék kérdezni, hogy a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonái jogállásáról szóló törvényben, annak is a XVII. fejezetében, és azon belül a 232. § (2) bekezdése úgy szól, hogy A nyugállomány tagja, továbbá a hivatásos és a nyugállomány tagjának özvegye - amennyiben az öregségi nyugdíjkorhatárt elérte -, a Honvédelmi Minisztérium rendelkezése alatt álló nyugdíjasotthonban történő elhelyezésre jogosult. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy van-e ilyen nyugdíjasotthonunk, mert ez már egy olyan kérdés, amelyet egy picit a katonai stratégiában is az előbb érintettünk, és a nyugellátásról szóló törvény is bizonyos esetben erről is szól. Ez lenne az egyik.
A másik az, hogy bár az anyagnak nem annyira része, de esetleg kaphatnánk egy nagyon rövid tájékoztatást az ÁEK-kel kapcsolatban. Most megvolt az ÁEK átadása, szó van arról, hogy lenne egy második program a hátsó részéről, hogy a telephelyek összevonásra kerülnének. Mennyiben érinti mondjuk a mostani költségvetés megszorítását, hogy jövőre esetleg ez a program elindul, vagy tolódik? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e más kérdés a tábornok úrhoz? Csak azért, hogy minél hamarabb túljussunk a pontok tárgyalásán. (Nincs jelzés.) Nincs.
Tábornok úr, parancsoljon!
Csák Gábor mk. dandártábornok, a HM Infrastrukturális Ügynökség vezérigazgatójának válaszadása
CSÁK GÁBOR mk. dandártábornok, a HM Infrastrukturális Ügynökség vezérigazgatója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Az első kérdésre válaszolva azt tudom mondani, hogy jelenleg a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség ilyen intézménnyel mint ingatlannal nem rendelkezik. Azt azonban fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ennek az ellátási módnak az orvoslására a tárca kidolgozott egy szociális támogatási rendszert. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a nyugállományúak részéről fölmerül a nyugdíjasházi, nyugdíjasotthoni vagy öregotthoni elhelyezés igénye, a tárca minden évben - ha szabad így fogalmazni - egy felülről nyitott költségvetésben lehetőséget és forrást biztosít arra, hogy a nyugdíjas lakhelyéhez közel álló, vagy az általa megválasztott helyen nyugdíjasotthoni férőhelyet tudjunk vásárolni. Azt azonban szeretném jelezni, hogy az elmúlt időszakban, 2005 óta összesen két igény érkezett a tárcához. Ez a két igény természetesen ki is lett elégítve.
Annak ellenére, hogy a tényleges igények száma ilyen alacsony, nem kívánjuk ezt a problémakört lezártnak tekinteni. Mindenképpen tovább vizsgálódunk egyrészt a helyszín tekintetében, másrészt a beruházási források előteremtése tekintetében is. Körvonalazódik egy PPP-s konstrukció, amelynek elsődleges célja az lenne, hogy túl a fejlesztés megvalósításán, a nyugdíjasház üzemeltetését is tovább kell vinnünk. Elsődleges számításaink szerint egy száz férőhelyes nyugdíjasotthon éves működtetési költsége, 2006. évi árszintet szeretnék jelezni, már akkor 207-210 millió forint volt. Nagyon fontos az, hogy azon nyugdíjasaink részére, akik az otthonba beköltöznek, teljes körű ellátást kell biztosítani az orvosi ellátástól a kultúráig gyakorlatilag minden területen, és ennek a költségeit valamilyen formában biztosítanunk kell.
Van még egy fontos gondolat, amelyet, ha szabad így fogalmazni, az infrastrukturális szakma kezdett el ennek kapcsán elemezni. Ez annak kapcsán vetődött fel, hogy folyamatosan közel ezerfős létszámunk van külföldi misszióban. Úgy gondolom, hogy fel kell készülni infrastrukturális oldalon is arra, hogy amennyiben évek múlva ezeknél a külszolgálatban lévő katonáknál egészségügyi vagy bármilyen más probléma felvetődik, kicsit hasonlítva, vagy amerikai mintával szólva, a veterán betegségek problémáját is kezelnünk kell, és ennek az infrastrukturális feltételeit szeretnénk kialakítani, lehet hogy párosítva a nyugdíjasotthoni elhelyezés problémájával. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a tábornok úrnak. Tekintettel arra, hogy több kérdés nincs, az előterjesztésről szavaznunk nem kell, a bizottság tudomásul veszi a tájékoztatót.
CSÁK GÁBOR mk. dandártábornok, a HM Infrastrukturális Ügynökség vezérigazgatója: Bocsánat, elnök úr, volt egy másik része is a kérdésnek. Egy gondolattal szeretném csak kiegészíteni: az Állami Egészségügyi Központ második szakaszának előkészítését a tárca megkezdte, az elképzelések szerint az aktív betegágyakat a Róbert Károly körúti ingatlanra, egy telephelyre tervezzük összevonni. Az erre vonatkozó műszaki előkészítési és orvosszakmai feladatok megkezdődtek. Köszönöm, és elnézésüket kérem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az Állami Egészségügyi Központban elvileg kihelyezett bizottsági ülést kell majd egyszer tartanunk. A miniszter úr tett egy felelőtlen ígéretet, hogy meghívja a bizottságot egy kihelyezett bizottsági ülésre. Jó lesz, ha a parlamenti titkár jelzi a miniszter úrnak, hogy a jövő parlamenti szezonban igényt tartunk rá, hogy ezt a felelőtlen ígéretet beváltsa. Sőt itt van az államtitkár asszony is, akit megkülönböztetett tisztelettel köszöntök, úgyhogy általa is kérjük ezt a lehetőséget, hogy az Állami Egészségügyi Központban kihelyezett bizottsági ülésen tájékozódhassunk az egészségügyi ellátás feltételeiről.
A tábornok úrnak köszönjük szépen.
Áttérünk a második napirendi pontra: előterjesztés a légvédelem földközeli és kismagasságú oltalmazási képességének megőrzéséről szóló 95/1995. országgyűlési határozat végrehajtásáról. A napirendi pont kapcsán Kádár Róbert dandártábornok urat és Juhász vezérőrnagy urat köszöntöm tisztelettel. Az előterjesztést megkapták a képviselőtársaim. A szóbeli kiegészítéshez ragaszkodnak-e? Van-e rövid szóbeli kiegészítés?
Parancsoljon!
KÁDÁR RÓBERT mk. dandártábornok (HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon röviden egy kérdésem lenne: a következő három napirendi pontot egyben vagy külön tárgyaljuk-e?
ELNÖK: Kiváló ötlet.
Kádár Róbert mk. dandártábornok (HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség) szóbeli kiegészítése
KÁDÁR RÓBERT mk. dandártábornok (HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség): Köszönöm szépen. Nagyon röviden: az éves beszámolót kell megtartanunk, és csak azt emelném ki, ami egyébként is szerepel a beszámolóban, és kiemelt fontosságúnak tartom.
Az első a 94/95. országgyűlési határozattal kapcsolatban, hogy megtörtént az első ütem, tehát a rendszer áthelyezése Veszprém helyőrségből Kecskemét helyőrségbe, azzal, hogy jelen pillanatban elbírálás alatt van az a NATO-tender, amely a föld-levegő-föld rádióberendezések beszerzésére irányul. Amikor ezek a készülékek beérkeznek, telepítésre kerülnek 2009-ben, akkor a programnak ez a része befejeződik. A következő ütem pedig az új NATO légi vezetési rendszer telepítése lesz, amely a jelenlegi terveink szerint 2011-14 között fog megvalósulni, háromnegyed részben NATO-, egynegyed részben magyar beruházásból.
A másik feladat, a rádiólokációs eszközök telepítése: kettő lokátor telepítése befejeződött Bánkúton és Békéscsabán, ezeknek a gyári tesztjei megkezdődtek. A terveink szerint a jövő év első negyedévétől folyamatos üzemben dolgozhatnak ezek a lokátorok. A harmadik lokátor kérdése Tubesen kérdőjeles. Jelen pillanatban a radar gyári átvétele megtörtént, és mindaddig, amíg a telepítés meg nem történhet Magyarországon, addig a gyárnál kerül tárolásra. Az elsőhöz ennyi lett volna.
A másik napirendi pontnál, a 95/95-ös a légvédelem földközeli és kismagasságú oltalmazási képességének megőrzéséről szóló határozatnál a legfontosabb, hogy vezetési rendszerrel ellátott MISTRAL üteg éleslövészeten vett részt Görögországban, és sikeresen tevékenykedtek. Megtörtént az első négy készlet idegen-barát felismerő berendezés beszerzése, beszerelése a vezetési szakaszokhoz, a hátralevő öt készletet pedig 2009-ben fogjuk telepíteni a francia gyártó cég segítségével. Reményeink szerint nem lesz ebben probléma. Ezzel gyakorlatilag a légvédelmi földközeli és kismagasságú oltalmazási képesség megőrzéséről szóló országgyűlési határozatban szereplő feladatok is véget érnek, gyakorlatilag a határozat aktualitását veszti.
Végül a harcászati repülő erők fejlesztéséről a legújabb fejleményeket tudom jelenteni: december 15-én meg fog történni a rendszerbe állítása Kecskeméten a Gripen repülőgépeknek. Valamennyi, tizennégy darab repülőgép rendelkezésünkre áll, illetőleg azok a fejlesztési feladatok történnek meg, amelyeket a svédek folyamatosan hajtanak végre ezeken a repülőgépeken, és gyakorlatilag a programnak az a része, hogy a rendszerbe állítástól kezdve a Gripenek láthatják el a magyar légtér védelmét, technikai oldalról biztosított, kiképzési oldalról úgyszintén biztosított. Itt annyi problémánk van, hogy további kiképzési órák biztosítására, vásárlására lesz a jövőben szükség.
A fegyverzeti eszközök beszerzése időarányosan megtörtént. Ez azt jelenti, hogy a jövő évben, amikortól a gépeknek készültségi szolgálatba kell állniuk, a megfelelő fegyverzettel is rendelkezni fognak.
Jelentem, az elmúlt év legfontosabb feladatait ennyiben tudtam volna összefoglalni, a többi a miniszter úr írásos jelentésében szerepel.
ELNÖK: Köszönöm szépen a szóbeli kiegészítését. Kérdés? Csampa képviselőtársam egy kérdésre.
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy kérdésem lenne csak a rádiólokátoros rendszerrel kapcsolatban. Most per pillanat folyik a tesztüzem, és a tesztüzem során kijöttek bizonyos szoftverproblémák. Ennek várhatóan az olasz féllel történik a kiküszöbölése. Az lenne a kérdésem, hogy ez a jövő évre megtörténik-e.
ELNÖK: Nyitray képviselő úr!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm. Abból, amit a tábornok úr elmondott, nekem az az érzésem támadt, hogy immár végleg letettek arról, hogy minden egyes MISTRAL kilövő platformnak legyen saját idegen-barát felismerője. Kérdezni szeretném, hogy ez koncepció-e, vagy egyszerűen nincs rá pénzünk. Én - amennyire ebben tájékozott lehet egy civil - úgy tudom, hogy igazából ez a mostani rendszer egy felemás dolog, hogy a fegyver kezelője előtt nincs ott az a műszer, amelyből meg tudná állapítani, hogy barát-e az, aki jön, vagy ellenség. Majd megmondják neki. És mi van, ha tévednek? Mi van, ha épp az nem látja, aki a parancsot adja, akinek meg lőni kellene - egyszerűen fogalmazva -, látja, hogy jön valaki, de nem tudja, hogy az barát vagy ellenség. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e más kérdés? Mécs Imre képviselő úr.
MÉCS IMRE (MSZP): A kérdésem rövid, hogy az a lokátor, amelyet a Tubesre szántak, alkalmas-e arra, hogy más helyen, adott esetben a Zengőn működjön. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Három kérdés, három válasz.
Kádár Róbert mk. dandártábornok (HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség) válaszadása
KÁDÁR RÓBERT mk. dandártábornok (HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség): Köszönöm szépen. Igyekszem röviden válaszolni. Az első és a harmadik kérdésre valóban röviden tudok válaszolni, de a második kérdés egy kicsit bonyolultabb.
Szoftver- és hardverproblémák jelentkeztek valóban a lokátoroknál, ezért még nem történt meg a helyi átvétel véglegesítése, befejezése. Gyakorlatilag a gyári szakemberek mind a szoftverjavítást, mind pedig Békéscsabán bizonyos hardverelemeknek a cseréjét hajtják végre, ezért jelentettem azt, hogy a jövő év első negyedévében fog ez befejeződni. Addigra reményeink szerint az összes olyan felderítési problémát, illetőleg technikai meghibásodási problémát, amely gyári hibaként jelentkezett az átvételi eljárás során, ígéretük szerint ki fogják javítani.
A Tubes-lokátorra vonatkozóan: természetesen ez a lokátor, amely a gyárban letelepítésre került, nem tartalmazza a helyi körülményekhez szükséges antennatornyot, mert az antennatorony az, amely az építési, kivitelezési munkák során helyspecifikus. Egyébként maga a radarberendezés teljesen egyforma, tehát akár Zengőváron, akár Tubesen technikai szempontból a lokátor működőképes.
Az, hogy minden egyes kilövőállványhoz a MISTRAL rendszernél legyen idegen-barát felismerő berendezés, valóban elsősorban anyagi kérdés. Nem tettünk le róla. Jelen pillanatban első ütemként azt biztosítjuk, hogy miután ezek ütegszervezésben, szakaszszervezetben dolgozó alegységek, minden egyes szakasznak a felderítő lokátora fog idegen-barát felismerő berendezéssel rendelkezni, és miután kötelékben dolgoznak, biztosított a kezelő részére az információ eljuttatása. Egyébként pedig - nem akarok belemenni részletekbe - ennél a fajta eszköznél vizuálisan is fel kell deríteni a repülőgépet, és a vizuális felderítésnek gyakorlatilag része az, hogy milyen típusú repülőgépre lő, tehát függetlenül a harcászati körülményektől, a kezelőnek megvan - igaz, hogy rossz látási viszonyok, éjszakai körülmények között korlátozottan - a lehetősége a repülőgép felismerésére. Jelentem, befejeztem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e más kérdés? Amennyiben nincs, a tábornok uraknak köszönöm a megjelenést. A bizottság jóváhagyólag tudomásul vette mind a négy beszámolót.
Tisztelt Képviselőtársaim! Juhász államtitkár úrhoz fordulnék, akit tisztelettel köszöntök a bizottsági ülésen. Turi András szakállamtitkár úr javaslatot tett a bizottsági ülés napirendjének két közbeszerzés alóli mentesítés ügyében való kiegészítésére. Ezt most meg tudjuk-e ejteni, mielőtt a szakszervezetek képviselőinek szót adunk, vagy még technikai pontosítás szükséges, mert akkor azt hagyjuk a végére? Itt nincs már határozat, és szeretném, ha határozatképes maradna a bizottság, mert arról viszont szavaznunk kell, amit önök kértek.
JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Amennyiben az elnök úr az előzetesen a folyosón megbeszélteknek megfelelően elfogadja, hogy szóban indokoljuk...
ELNÖK: Igen, természetesen.
JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Akkor természetesen állunk elébe.
Döntés a napirend kiegészítéséről
ELNÖK: Akkor szerintem ezzel folytatnánk. Arról kérdezem a képviselőtársaimat, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a Honvédelmi és rendészeti bizottság mai ülésének előzetesen meghirdetett és jóváhagyott napirendi pontjait oly módon és akként módosítanánk, hogy két darab, Afganisztánba irányuló járműbeszerzés tárgyában a minisztérium megkeresését napirendre tűzzük. Így nem kell újabb bizottsági ülést összehívnunk, egyébként pedig újabb bizottsági ülést kellene összehívnunk a jövő héten. Ettől szeretném megóvni a képviselőtársaimat, és kérem, támogassák, hogy ezen gyorsan túllegyünk. Kettőt már engedélyeztünk, ha jók az emlékeim. Vagy rosszul mondtam a járműveket? Hova mennek ezek a járművek? Rosszul mondtam valószínűleg.
JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Ha megengedi az elnök úr, akkor én szóban röviden indoklom, hogy ezek hova mennek. Az egyik Afganisztánba, a másik Grúziába akar menni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát akkor jól mondtam.
Ki az, aki egyetért a napirend kiegészítésével? (Szavazás.) Köszönöm. Egyhangúlag fogadtuk el.
Az államtitkár urat illeti a szólás joga.
Mentesítés a közbeszerzési törvény hatálya alól (2003. évi CXXIX. törvény 29. §)
Juhász Gábor igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár szóbeli kiegészítése
JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Bizottság! Köszönöm, hogy napirendre vették.
Azért kérjük ennek a két terepjárónak az engedélyezését a tisztelt bizottságtól, és terepjárónként durván harmincmillió forint felhasználását erre a célra, mert Afganisztánban megváltozott a magyar csapatok biztonsági helyzete. Így a legújabb biztonsági standardok szerint egyszerre kettő autóval lehet csak elhagyni a laktanyát, éppen azért, hogy egymásra jobban tudjanak vigyázni, és mivel nekünk egy terepjárónk van, ezért nem tudunk megfelelni annak az egyszerű szabálynak, hogy egyszerre két autóval lehessen menni. Afganisztánban ezért van szükség egy újabb páncélozott terepjáróra.
Grúziába pedig egy olyan páncélozott limuzint küldtünk, amely az akkori telepítési helynek, nevezetesen a főváros vagy környékének megfelelt volna, de áttelepítették a magyar egységeket hegyvidéki terepre, ahol a limuzin nem használható, tehát ott muszáj vagyunk egy terepjárót alkalmazni.
Ezért kérném a bizottság hozzájárulását a két terepjáróhoz, és a kétszer harmincmillió forint ez irányú felhasználásához. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Kérdezem, hogy van-e kérdés az államtitkár úrhoz. Négy kérdés. Kontrát képviselő úr!
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Hány magyar rendőr van kint Afganisztánban?
JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Nem tudom rá a pontos választ, hogy a teherautókat -, amennyiben ezzel összefüggésben kérdezi (Dr. Kontrát Károly: Csak ezzel.) - hányan fogják használni. A standardról tudok beszámolni, hogy azért van rá szükség, merthogy egyszerre csak két autóval lehet elhagyni a telephelyet.
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Esetleg meg tudná kérdezni rövid úton telefonon? Kíváncsi vagyok, mert én kaptam egy információt, ami nem tudom, hogy igaz-e, ezért akarom kérdezni öntől.
ELNÖK: Javasolnám, hogy gyűjtsük össze a kérdéseket. Csampa képviselő úr, Mécs képviselő úr, Nyitray képviselő úr.
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én most jöttem vissza Szekeres miniszter úrral Afganisztánból, és úgy tudom, hogy a PRT-táborban három rendőr szolgál, akik per pillanat a kinti, afgán rendőröket készítik föl. Egy picit érthetetlen, hogy a három embernek miért kell két terepjáró. Ha ők elhagyják, mondjuk a PRT-tábort, akkor azt a parancsnok biztosítása mellett fogják végrehajtani, többek között azért, mert tudjuk nagyon jól, hogy a kockázati biztonság ott egyre rosszabb. Ha jól tudom, két vagy három bizottsági üléssel ezelőtt szavaztunk egy terepjáróról, Land Cruiser típusú terepjáróról. Egy picit érthetetlen, hogy most a másodikra miért van szükség.
ELNÖK: Mécs képviselő úr, majd Nyitray képviselő úr.
MÉCS IMRE (MSZP): Rövid a kérdésem, hogy az előző terepjáró mennyibe került.
ELNÖK: Nyitray képviselő úr.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Én tulajdonképpen azt szeretném megkérdezni, hogy milyen terepjáróról beszélünk. Ha egy Hummerról beszélünk, akkor nem sok a harmincmillió, darabja annyi, nem a kettő, én úgy hallottam. Annyiért adják, itt is lehet venni, ha valaki szeretne olyannal járkálni. Jelzem, hogy Magyarországon is kapható, csak út nincs hozzá. Ez most az a fajta -, mert úgy tudom, hogy Afganisztánba ilyenek mentek -, vagy valami másik? Bár, gondolom, ez megfelelő páncélzatú, mert harmincmillióért valamit már adni kell. Miről van szó konkrétan, milyen típusról?
ELNÖK: Köszönjük a terepjárókkal kapcsolatos roppant fölkészült és szakértői kérdéseket. Államtitkár úr!
Juhász Gábor igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár válaszadása
JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Arra a kérdésre, hogy hány rendőr teljesít szolgálatot: az egyik helyen három, a másik helyen kettő, mindösszesen öt. Ez azon a szabályon nem változtat, hogy amennyiben ki akarnak menni, úgy két terepjáróval lehet kimenni. Nyilvánvaló módon, amikor ők elhagyják a tábort, akár csak a postára mennek, nem mennek egyedül, ez azonban azon az elváráson nem változtat, hogy nekik is legyen kettő darab terepjárójuk. Ezért jöttünk ide.
Arra a kérdésre, hogy mennyibe kerül: mivel a terepjárókat innen oda szállítani valószínűleg lényegesen többe kerül, mint ott helyben beszerezni, ezért mindig helyben szokták őket beszerezni, ennek megfelelően a típusa is változhat. Úgy, ahogy itt szóba került a Land Rover, nem hiszem, hogy Hummert akarnánk venni, bár az viszonylag gyakori ezeknél a szolgálatoknál. Nem hiszem, de ez egy egyéni vélemény volt. Kérdezi az elnök úr, hogy miért nem lehet. Ha az a legolcsóbb, akkor olyat fognak venni. Általában Mercedes-G típusúakat szoktak használni, az a leginkább elterjedt és a legstrapabíróbb.
Ugyanakkor szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy mi itt egy keretösszegre kérünk jóváhagyást, amely általában egy utólagos elszámolás terhe mellett születik meg. Ezt ugyan a szóbeli indoklásomban nem mondtam külön, de szeretném megerősíteni, hogy természetesen a hagyományoknak megfelelően, amennyiben ezek beszerzése megtörténik a helyi lehetőségek függvényében, akkor erről a bizottságot írásban tájékoztatjuk, hogy milyen típusút, mennyiért vásároltunk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A határozati javaslat konkrétan úgy szól, hogy közbeszerzés alóli mentesítésre lehetőséget biztosít a Honvédelmi és rendészeti bizottság kettő darab nagy teljesítményű, nagyságrendileg 60 millió forint értékű terepjáró beszerzésére. A kettő együtt hatvan millió, tehát kettő darab, összességében 60 millió forint értékű, nagy teljesítményű terepjáró beszerzésére, utólagos, tételes elszámolás mellett. Van-e kérdés? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, szavazásra teszem fel az előterjesztést.
Aki elfogadja, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Egyhangúlag fogadta el a bizottság.
Tisztelt Képviselőtársaim! Most áttérünk a mai ülés napirendi pontjai közül az FRDÉSZ kezdeményezésére. A napirendi pont kapcsán a szakszervezeti szövetség képviselőit megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm, és arra kérem őket, hogy foglaljanak itt helyet. Ha egy sorral előrébb jönnének, az sokat segítene a kommunikációban.
A napirendi pont kapcsán engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem Vadai Ágnes államtitkár asszonyt a Honvédelmi Minisztérium, Juhász Gábor államtitkár urat az IRM részéről. Tisztelettel köszöntöm Sulyok János dandártábornok urat, és köszönteném elvileg Turi András IRM-szakállamtitkárt, aki az előbb itt volt, de elment. Visszajön még az államtitkár úr?
JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Közben a romániai bv. parancsnok meglepetésszerűen, a programjától eltérően egy kicsit előbb érkezett a miniszter úrhoz...
ELNÖK: De nem érte jött? Nem az államtitkárért jött?
JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Nem, Turi úrnak azért kellett visszamenni, hogy segítse a miniszter urat a román bv. parancsnokkal való tárgyalásban.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A napirend kapcsán engedjék meg, hogy ismertessem azt a levelet a jegyzőkönyv számára, amelyet Kónya Péter, az FRDÉSZ elnöke írt 2008. december 2-án a Honvédelmi és rendészeti bizottságnak:
"Tisztelt Elnök Úr! A kormány 2009-re tervezett megszorító intézkedései miatt a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége (FRDÉSZ) szervezésében több ezer fegyveres és rendvédelmi hivatásos állományú tüntetett 2008. november 29-én Budapesten. A kialakult helyzetre való tekintettel kezdeményezzük önnél egy olyan rendkívüli, nyilvános bizottsági ülés összehívását, amelyre tárgyalási joggal meghívást kapnának a szféra szakszervezeti vezetői, szakmai vezetői, az érintett tárcák irányítói. Vitassuk meg közösen, a nyilvánosság bevonásával, mi vezetett oda, hogy tömegesen utcára kellett vonulniuk a fegyvereseknek, milyen megoldást tudunk találni a munkabéke, a testületek biztonságos működésének helyreállítása, az állomány élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében. Az FRDÉSZ elnöksége várja az Önök meghívását. Budapest, 2008. december 2."
Ez a meghívás megtörtént. Tisztelettel köszöntöm a szakszervezeti szövetség minden képviselőjét. A bizottság hatáskörébe tartozó két tárca munkavállalói oldalát tudjuk érdemben ma meghallgatni.
Engedjék meg, hogy először Kónya Péter elnök úrnak adjam meg a szólás jogát és lehetőségét. Azt javaslom, hogy az elnök úr foglalja össze a problémát, illetve a megkeresés tárgyát, majd a kormány képviselőinek szeretném megadni a szólás jogát és lehetőségét. Ha az érintett szakszervezetek ki kívánják egészíteni, annak sincs akadálya, csak az idő előrehaladása miatt kezdeményezem az operatív tárgyalást, hogy lényegre, és remélhető megoldásra törekedjünk.
Elnök úr, parancsoljon!
Kónya Péter, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége elnökének tájékoztatója
KÓNYA PÉTER elnök (Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr, Államtitkár Asszony, Államtitkár Úr, Képviselő Urak! Köszönjük, hogy elfogadták a kezdeményezésünket.
Az elmúlt időszak eseményeit, azt gondolom, nem kell összefoglalnom, hiszen önök is mind a sajtóból, mind egyéb helyekről értesülhettek arról az eseményről, amely november 29-én történt, amelynek az előzménye egy 2006-ban megkezdett tárgyalások utáni, 2007 februárjában a kormánnyal megkötött megállapodás, amelyet az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság kötött. E megállapodás alapján a konvergenciaprogram megszorító intézkedéseit és kétéves megszorítását követően a kormány e megállapodásban vállalta azt, hogy 2009-ben egy jelentős reálbér-növekedés fog bekövetkezni a közszférában. Ahogy a gazdasági válság első jelei mutatkoztak - és azóta már tájékozódtunk róla -, a kormány első felajánlása az IMF-hitel érdekében az volt, hogy a tizenharmadik havi illetmények felfüggesztésre kerülnek a 2009. évben a teljes közszférában. Ez teljes mértékben szembe megy azzal a megállapodással, amelyet a kormány a közszféra szakszervezeteivel megkötött.
A tizenharmadik havi illetmény a sztrájkbizottsággal kötött megállapodás alapján az elmúlt két évben már nem tizenharmadik havi, tehát külön egyhavi juttatásként került kifizetésre, hanem minden hónapban 8,3 százalékos illetménykiegészítésként kapták meg a közszféra munkavállalói, így a fegyveres és rendvédelmi szférában is. A megvonás azt eredményezi, hogy január 1-jén, tehát már a decemberi bérek kifizetésénél minden fegyveres és rendvédelmi munkavállaló, hivatásos közalkalmazott, köztisztviselő 8,3 százalékkal kevesebbet fog hazavinni a családjához. Azt gondoljuk, hogy ez a jelenlegi állapotokban, és azok mellett a fizetések mellett, amelyért a kollégáim nap mint nap dolgoznak, elfogadhatatlan, és nem is tudjuk elfogadni.
Szakszervezeti vezetőként, felelős szakszervezeti vezetőként én is, és azt gondolom, minden kollégám, aki mellettem ül, olyan információkkal rendelkezünk, amelyek mind az állomány morális helyzetére, mind szociális és életkörülményeire vonatkozóan, azt gondoljuk, sokkal autentikusabbak, mint amilyennek önök képviselők, vagy adott esetben a minisztériumban dolgozó szakmai és politikai vezetők a birtokában vannak. Azt érezzük, hogy egyszerűen a tűréshatár küszöbén van, vagy azon túllépett az állomány. Ezt bizonyítja az, amilyen mértékben szakszervezeti demonstráción egyenruhában, a rossz idő ellenére több ezer fegyveres és rendvédelmi munkavállaló vállalta, hogy az utcán tiltakozva fejezze ki elégedetlenségét. Azt gondoljuk, hogy ennek mindenképpen jelzésértékűnek kell lenni, de jelzésértékűnek kell lenni azoknak az eseményeknek is, amelyek sajnálatos módon az elmúlt időszakban egyre gyakrabban következnek be, amikor kiderül, hogy valamilyen bűncselekménybe keverednek a kollégáink, adott esetben nőnek a korrupció veszélyei, hiszen megélhetési problémákkal küszködő emberek, feladva a hivatásukat, a bűnözés útjára lépnek. Azt gondoljuk, hogy ezt az állapotot és ezt a folyamatot azonnal meg kell állítani, nincs idő késlekedésre.
Gyakorlatilag azért fordultunk a Honvédelmi és rendészeti bizottsághoz, mert azt gondoljuk, hogy itt felelős szakpolitikusok ülnek, akiknek van befolyásuk arra, hogy a saját frakciójukon belül kialakítsák az ezen a területen való döntések meghozatala előtt azokat az előkészítéseket, illetve olyan döntéseket hozzanak meg, amelyek abba az irányba viszik majd akár a költségvetési törvény, akár a szaktörvényeink, vagy éppen jogállási törvényeink módosítását, amelyek ezeket a folyamatokat megállíthatják, visszafordíthatják, és valóban egy javuló tendencia irányában indulunk el.
Azt is hozzá kell tennünk, tisztában vagyunk azzal, hogy a különböző országokban hogyan és milyen módon reagáltak a válsághelyzetre. A környező országokban sehol nem a közszféra béreinek megvonásával reagált a kormány, sehol nem csökkentik a fegyveres és rendvédelmi szféra béreit. Egy válsághelyzetben egyébként sem az a megoldás, hogy azoknak a munkavállalóknak a megélhetését veszélyeztetik, akiknek a rend fenntartása, a közbiztonság biztosítása és az ország védelmének biztosítása a feladatuk. Sajnálatos módon tapasztaltuk azt, hogy a parlamenti többség megszavazta a költségvetési sarokszámokat, amelyekben a tizenharmadik havi illetmények fedezete elvonásra került, így a fegyveres és rendvédelmi szférában is folynak tárgyalások a kormánnyal, és valóban elkezdődtek egyfajta tárgyalások, azonban ezeken a tárgyalásokon is azt tapasztaljuk, hogy a megoldás keresése mellett a fegyveres és rendvédelmi szféra megosztására törekednek. Ez egy nagyon rossz tendencia. Az elmúlt időszakban többször tapasztaltuk azt, hogy ha nem tudnak normális bérfejlesztést adni, akkor fókuszáltan próbálnak különböző juttatásokat adni különböző fegyveres és rendvédelmi területekre.
Ezek a szervezetek akkor működnek jól, és akkor lehet a hátukon fát vágni, ha morálisan rendben vannak. A kollégáimban most olyan morális feszültségek vannak, amelyeket tetézni azzal, hogy megpróbálják egymással szembe állítani a fegyveres és rendvédelmi ágazatokat, azt gondolom, egy tarthatatlan állapot, és a kollégáimmal szintén úgy gondoljuk, hogy ezt nem lehet tovább fokozni. Amikor keveset adnak, akkor adjanak mindenkinek. Ha normális bérfejlesztést lehet adni, és a fölött a politika úgy gondolja, hogy valamelyik ágazatot megpróbálja preferálni, mert éppen a politikai érdekei ezt kívánják, akkor ezt meg lehet tenni, de olyan esetben, amikor megélhetési problémákról van szó, akkor nem lehet azt a feszültséget tovább fokozni, hogy az az érzés keletkezzen mondjuk egy börtönőrben, hogy ő azért kap kevesebbet, hogy a rendőr többet kaphasson, de mondhatnék itt más példákat is. Azt gondoljuk, hogy ebben is szükségünk van az önök segítségére.
Elsősorban segítségért jöttünk, és bízom benne, hogy fognak időt szakítani arra, hogy a kollégáim egyenként, röviden, de el tudják mondani, hogy az adott területen belül melyek azok a legégetőbb problémák, amelyekben szükségünk van arra, hogy segítsenek. Azt is érezzük egyébként a minisztériumok vezetésénél, akár a szakmai vezetésnél, hogy korlátok között mozognak, nekik is megvan kötve a kezük, hiszen a költségvetési törvény köti őket is. De kérjük, próbáljanak meg még a költségvetés végszavazása előtt olyan forrásokat találni akár közösen - hiszen azt gondoljuk, hogy a honvédelem, a rendvédelem ügye nem lehet pártpolitikai kérdés, félre kellene rakni azokat az ellentéteket, amelyek önök között, a frakciók között vannak -, hogy ha januárra létrejön egy egységes közszolgálati sztrájk, akkor a fegyvereseknek ne kelljen olyan eszközökhöz nyúlni, hogy valóban az érdekeiket el tudják érni.
Röviden ennyit szerettem volna mondani, és tényleg bízom abban, hogy időt szakítanak arra, hogy majd a kollégáim a tárcák véleménye után pár mondatban el tudják mondani azt, hogy miért is jöttünk el ide. Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kívánják-e kiegészíteni a szakszervezeti vezetők, amit Kónya elnök úr elmondott, vagy ehhez kiegészítést tenni? Természetesen a vitában alkalom lesz több álláspont megismerésére is, de ha most kívánnak még kiegészítést tenni, akkor nyugodtan tegyék meg. (Nincs jelzés.) Köszönöm szépen. Államtitkár asszony, államtitkár úr, tábornok urak! Közben megérkezett Alkéri István dandártábornok úr is, akit tisztelettel köszöntök a Védelmi és Tervezési Főosztály részéről a Honvédelmi Minisztériumból. Államtitkár asszony, államtitkár úr, melyikük kezdi?
Parancsoljon, államtitkár asszony!
Vadai Ágnes honvédelmi minisztériumi államtitkár hozzászólása
VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Meghívottak! A mai napirend alkalmat ad arra, hogy beszámoljak arról, hogy a Honvédelmi Minisztériumban az ilyen jellegű kérdéseket az elmúlt évek során hogyan kezeltük, és hogyan oldottuk meg.
Aki ismeri a honvédelmi tárcát, pontosan tudja, hogy működik a honvédelmi tárcánál egy honvédelmi egyeztető fórum, amelyben két szakszervezet és egy érdekvédelmi szervezet vesz részt. Szinte mondhatom, hogy havi rendszerességgel megvitatjuk az állományt érintő legfontosabb kérdéseket a lakhatástól a bérezésig, és természetesen a kollégáim minden egyes alkalommal beszámolnak az állományt érintő anyagi, jövedelmi kérdésekről is.
Azonban a honvédelmi érdekegyeztető fórumon kívül van egy olyan eszköz, amellyel eddig minden évben éltünk az elmúlt időszakban, és a szakszervezetek, érdekképviseleti szervezet is élt, ez pedig egy minden év elején aláírt megállapodás, amely megállapodás rögzítette az adott évre a honvédelmi tárca vonatkozó vállalásait. Úgy tudom, a tisztelt képviselőtársaim kaptak információt a mai nap folyamán a miniszter úrtól arra vonatkozóan, hogy milyen bérjellegű és béren felüli juttatások járnak az állományban. 2008-ban is megkötöttük ezt a megállapodást, 2008. február 13-án írta alá a honvédelmi miniszter, valamint a honvéd szakszervezet, a HODOSZ vezetője és a BEOSZ elnöke. Ebben a megállapodásban nagyon pontosan rögzítjük azokat a juttatásokat, amelyek az állománynak, mind a hivatásos és szerződéses, mind a közalkalmazotti, köztisztviselői állománynak járnak. Természetesen figyelemmel az OKÉT-megállapodásra, ebben a megállapodásban is rögzítettük azt, hogy törekszünk arra, hogy 2008-ban a reálkeresetek ne csökkenjenek, és ennek érdekében milyen lépéseket vállalt a honvédelmi tárca. Örömmel jelenthetem, hogy a szerződésben foglaltakat a honvédelmi tárca betartotta, és a legutóbbi HÉF-ülésen éppen a HODOSZ tisztségviselője mondta el, hogy nemcsak betartotta, hanem túl is teljesítette a honvédelmi tárca ezt a megállapodást. A szakszervezetek részéről ebben a megállapodásban minden esetben egy pont kerül rögzítésre, miszerint ha a megállapodásban szereplő, az egyes érintett területekre vonatkozó kérdésekben a vállalások teljesítése az adott év folyamán megtörténik, akkor nem élnek a szakszervezeti nyomásgyakorlás eszközeivel, nem kezdeményeznek aláírásgyűjtést, illetve demonstrációt.
A honvédelmi tárca álláspontja az, hogy ahogy 2008-ban, úgy 2009-ben is szeretné a HÉF tagjaival ezt a megállapodást megkötni. Ez a megállapodás akkor köthető meg, ha van elfogadott költségvetés, és leülünk egyeztetni a szokásos módon a szakszervezetekkel - jelen van a HOSZ elnöke, Mészáros Géza, vele, és a többi szakszervezeti vezetővel is leülünk egyeztetni -, és megnézzük, melyek azok a követelések, amelyekkel a szakszervezetek előállnak, és melyek azok a vállalások, amelyeket a honvédelmi tárca teljesíteni tud.
Ezen kívül szeretném tájékoztatni a tisztelt honvédelmi bizottságot arról, hogy természetesen a vállalásunkon túl azt is vállaljuk, hogy kéthavonta úgynevezett szakértői megbeszélések keretében tárgyalunk arról, hogy milyen juttatásokat kapjon az állomány. Nyilván időarányosan tudunk többet és többet teljesíteni. Ez mindig attól függ, hogy a honvédelmi tárca költségvetésében van-e olyan forrás, amelyet fölhasználhatunk az állomány jövedelmének fejlesztésére. Azt elmondhatom, hogy ahányszor találtunk ilyen forrást, és volt lehetőség, minden esetben tárgyaltunk a szakszervezetekkel, és megállapodásra jutottunk. Így lehetett, hogy vállaltuk azt, megvizsgáljuk, hogy fizethetünk-e üdülési csekket, és a végén természetesen a honvédelmi tárca tudott annyit megtakarítani, hogy üdülési csekket tudtunk fizetni. Ezek a szakértői megbeszélések akkor is folynak, ha egyébként éppen az adott pillanatban úgy látszik, hogy a honvédelmi tárcánál nincs forrás. A nyár elején volt egy időpont, amikor arra kértem a szakszervezeteket - hiszen a tárcán belül az én feladatomba tartozik a szakszervezeti ügyek intézése, rendezése -, hogy legyenek türelemmel, abban a pillanatban, ha látjuk a forrást, akkor folytatni fogjuk a tárgyalásokat. Ez meg is történt az ősz folyamán.
Ezt azért szerettem volna elmondani, hogy lássák a tisztelt bizottsági tagok, és természetesen a meghívottak, hogy a jövőben is ilyen módon kívánna a honvédelmi tárca a szakszervezetekkel az ügyeket rendezni. Mi úgy gondoljuk, hogy a honvédelmi tárca kellő fórumot biztosít arra, hogy azokat a kérdéseket meg tudjuk vitatni, amelyek az állományt érintik, és nem csak jövedelmi kérdésekre gondolok. Egyetértek azzal, hogy ez nagyon fontos, de úgy gondolom, hogy az állomány élet- és munkakörülményeinek javítása is ugyanolyan fontos, és a tárcának erre is kell figyelnie, és ennek érdekében is teszünk lépéseket. Maga a szakszervezet is javasolt például a szerződéses legénységi állomány lakhatásának ügyében több felvetést. Ezeket vizsgáljuk, ennek a költségvonzatát meg kell minden esetben néznünk, és meg kell nézni, hogy a honvédelmi tárca költségvetésében ez rendelkezésre áll-e.
Én úgy gondolom, hogy a honvédelmi tárca azon menetrend alapján szeretne a következőkben tovább menni, ahogy ezt eddig is tette, tehát a költségvetés elfogadása után a jövő év elején újfent elkezdenénk a tárgyalásokat a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum képviselőivel, a HOSZ-szal, a HODOSZ-szal és a BEOSZ-szal, és biztos vagyok benne... Tavaly ez a február 13-ai nap feladatszabó értekezlet napja volt. Jövőre február 2-ára tervezi a honvédelmi tárca ezt a feladatszabó értekezletet. Remélem, hogy az alatt egy hónap alatt sikeresen meg tudunk állapodni a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum képviselőivel arról, hogy milyen juttatásokat kap az állomány, és természetesen arra foguk törekedni, nemcsak év elején, hanem év közben folyamatosan a szakértői tárgyalásokon, illetve azon kívül a HÉF-üléseken, illetve az államtitkárnál, vagyis nálam, az én irodámban lezajlott beszélgetésekben is, hogy minél többet tudjunk juttatni az állománynak. Ezt vállalja a honvédelmi tárca, nevezetesen, hogy tárgyalások során kívánja elérni a jövő évi megállapodást, és én biztos vagyok benne, hogy mindkét fél kellő belátással lesz.
Azt gondolom, hogy akkor, amikor látták a képviselőtársaim a táblázatból azt, hogy a szerződéses legénységi állománynak juttatunk plusz összeget, ez arra irányul, azt a problémát próbálná kezelni, hogy a szerződéses legénységi állomány átlagjuttatása nyolcvanezer forint környéke, ezen próbálunk változtatni, ezt próbáljuk emelni. Természetesen, ha a tárca rendelkezésére állna több forrás, akkor nyilvánvalóan sokkal több juttatást adnánk, de úgy gondolom, hogy ha a képviselőtársaim összeadták az idei évi juttatásokat, akkor azt mondhatjuk, hogy a honvédelmi tárca a megállapodásban rögzítetteket teljesítette, és a lehetőség szerinti legtöbb juttatást adta mind a hivatásos és szerződéses állománynak, mind a közalkalmazotti, köztisztviselői szférának.
Remélem, hogy január folyamán ebben a kérdésben megállapodásra jutunk a mi érdekképviseleti szervezeteinkkel, és februárban meg tudjuk kötni ezt a megállapodást. Ehhez természetesen minden segítséget örömmel fogadunk, nemcsak a képviselőtársaim részéről, hanem a társszakszervezetek részéről is, hogy hogyan tudjuk ezt a fajta megállapodást még inkább finomítani, és egyébként mi is szívesen felajánljuk az ilyen jellegű segítségünket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az államtitkár asszonynak az elmondottakat. Ami a képviselőkel való együttműködésre vonatkozik, azt különösképpen köszönöm.
Itt szeretném jelezni, hogy amikor megkaptam Kónya Péter levelét, akkor áttekintettem azokat a dokumentumokat, amelyek az eddigi egyeztetéseken születtek. Mielőtt megadnám Juhász Gábor államtitkár úrnak, képviselőtársunknak a szót, nem állom meg, hogy ne idézzem Draskovics Tibor miniszter urat, aki azt mondta, hogy a Honvédelmi és rendészeti bizottság üléséhez fordulni nemcsak hogy rossz eszköz, hanem tévéshow - sajnos a sajtó korlátozott számban vesz részt -, valamint azt mondta, hogy csak kamera, kávé és pogácsa lesz, de pénz nem. Az, hogy egy hivatalban levő miniszter a végrehajtó hatalom képviselőjeként a törvényhozást hogyan minősíti, ilyen aspektusból, azt gondolom, nemcsak ízlés dolga, hanem nem teheti meg, hogy a törvényhozás képviselőit ennyibe vegye. Könnyen lehet, hogy a mai bizottsági ülésünk nagyon apró lépéseket jelent, vagy keveset fog jelenteni, de hogy a törvényhozást ilyen szinten lenézze és lekezelje, azt gondolom, arra nem lehet egy demokratikus gondolkodással és egy demokratikus jogállamban lehetőséget biztosítani. Másrészről pedig a saját munkavállalóinak a lenézését sem engedheti meg senki ilyen szinten, hogy a saját minisztériumához tartozó dolgozókat, azoknak a törekvéseit ennyibe veszi.
Egyébként szeretném jelezni a miniszter úr számára, hogy ha megtisztelne bennünket azzal, hogy időnként eljön bizottsági ülésre - a miniszteri meghallgatás óta egy bizottsági ülés esetében sem tudott időt szakítani arra, hogy eljöjjön -, akkor megtapasztalhatta volna személyesen, hogy kávé alig van, pogácsa pedig már régen nincs. Nem viccelni akarok, csak azt gondolom, hogy ez mind a 386 parlamenti képviselő számára sértés, túlzott arroganciáról tesz tanúbizonyságot, és nem hiszem, hogy ez jó irányba vinne egy olyan bizottsággal való együttműködésben, ahol egyébként a döntések nagy része konszenzussal és együttműködéssel születik. Azt hiszem, hogy itt az ellenzékben az ügy megoldása iránti szándék van, nem pedig a Honvédelmi Minisztérium vagy az IRM ellehetetlenítése iránti szándék. Egy kisebbségi kormánynak talán jobban oda kellene figyelnie az ilyen gesztusokra, de ez az én véleményem.
Az én fülemet ez a mondat nagyon sértette, hogy őszinte legyek, mert kifejezetten arrogáns, antidemokratikus gondolkodásról tesz tanúbizonyságot. Ne haragudjon, államtitkár úr, ön rendszeresen itt van a bizottsági üléseinken, Szekeres Imre honvédelmi miniszter, akinek NATO-beli kötelezettsége bőségesen van, rendszeresen itt van a bizottsági üléseken, Draskovics miniszter úr csak üzenget, hogy nem megyünk semmire a kávéivással, a pogácsamajszolással és a tévé iderendelésével. Ez azért nem viszi előre a dolgokat, a legfinomabb megfogalmazással sem.
Államtitkár úr, parancsoljon!
Juhász Gábor igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár hozzászólása
JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Az elnök úr nem könnyíti meg az én hozzászólásomat, nyilván észrevette saját maga is. Praktikusnak tartanám, ha a miniszter úr tevékenységével kapcsolatosan akár kritikát, akár személyes észrevételt szeretne kifejteni, azt még látens módon sem azzal a szándékkal tenné, hogy az itt lévő IRM-esek vigyék el a hírt a miniszter úrnak.
ELNÖK: Megteszem személyesen is.
JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Ezt én megköszönném. Amennyire én azt tudom, mintegy négy időpont került eddig szóba, amikor önök találkoztak volna. Szeretném elmondani, hogy sem küldönc, sem békítő, sem semmi más ebben a negédes viszonyban én nem lennék, de azt azért szeretném az elnök úr figyelmébe ajánlani, hogy azt hiszem, egy kicsit személyeskedőbbre sikerült most ez a rövid monológ, mint ami bizottsági elnökként amúgy udvarias lenne. Szeretném hozzátenni, hogy ezt is csak nagyon félve mondom, mert az a nagy álmoskönyv szerint még nem vezetett jóra, ha egy bizottsági ülésen megjelenő vendég úgy kezdte a hozzászólását, hogy bírálta az elnököt. Ezt én belátom magam is, hogy nagyon óvatosan kell mondjam, de kérem, engedje meg, hogy felhívjam erre a figyelmét. Cserébe, hogy esetleg kevesli, hogy a miniszter úr mennyit van itt, én magam teljes szívemmel és bármikor a bizottság rendelkezésére állok. Tudom persze, hogy ez nem pótolhatja a miniszter urat, de teszek rá kísérleteket.
Ha megengedi, akkor átkanyarodnék az eredendő mondandómra, hiszen az a helyzet van, hogy az FRDÉSZ-szel való tárgyalás, mondjuk így, napi munkamenetben az IRM dolga.
Itt szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy az elnök úr néhány kijelentésével -, amelyre majd röviden rátérnék - egyáltalán nem értek egyet, sőt szeretném vissza is utasítani őket, például azt, hogy bűncselekménybe keveredő fegyveresek egyfajta megélhetési bűnözők lennének. Nem, kérem, aki lop, az lop, és aki nem becsületes, az ne legyen fegyveres, én ezt gondolom róla. Mivel én pontosan tudom, hogy az RSZVSZ milyen kérdések kapcsán fordul ügyészséghez kollegák ügyében, bizton állíthatom, hogy semmilyen statisztika nem támasztja azt alá, hogy kenyeret meg sót lopnak a kollegák boltból. Egyszerűen ez a kérdés, illetve a kérdés ilyetén beállítása, úgy gondolom, tulajdonképpen egyfajta szégyen az egyenruhásokra nézve, de én a magam részéről szeretném is visszautasítani. A rendőrségben és a bv.-ben mindent elkövetünk azért, hogy a testület egyenruhája makulátlan legyen és tiszta, és pontosan tudják a kollegák, hogy milyen kemény lépéseket teszünk azért, hogy akihez a gyanú árnyéka elér, azt megfelelő módon kezeljük, úgy, hogy ne vessen árnyékot a többiekre.
Ezt azért szeretném elöljáróban elmondani, mert úgy gondolom, hogy ez egy nagyon speciális szakma, és nagyon komolyan veszi a kormány és az IRM is. Szeretnék rá emlékeztetni, hogy talán minden tárca közül egyedül a miénk volt az, a miniszter úr kérésének megfelelően - szeretném ezt is hangsúlyozni -, ahol az államtitkár maga vette át a petíciót. Ki is kísértem az urakat az épület elé, és amennyire tőlem tellett, igyekeztem hangsúlyozni - azt hiszem, ez sikerült is -, hogy nagyon komolyan vesszük, a tárgyalások folyamatban vannak, és amit be lehetett jelenteni a tárgyalásnak ebben a szakaszában, azt elmondtam az uraknak az én irodámban is, és odakint az többieknek is, akik összegyűltek. Tehát nagyon komolyan vesszük, a lehető legkomolyabban. Gyakorlatilag a miniszter helyettese, az államtitkár foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, és szeretném is, ha ez így maradna.
Úgy gondolom, hogy a kormány szembe kell nézzen azzal, hogy megállapodás ide, megállapodás oda, ma egy másik helyzet van, mint egy hónappal ezelőtt volt. Erről nem a kormány tehet. Nem tehet róla, azt hiszem, senki, de alkalmazkodni kell. Én teljességgel elfogadom azt, hogy munkavállalóként nehéz, és nem kell érdekelje a munkavállalókat, hogy most éppen világgazdasági válság van, vagy nincs. Szeretném elmondani, hogy éppen azért, mivel azt tapasztaltuk, hogy a szakszervezetek különben nagyon korrekt ódon tárgyalásos, megegyezéses formában szeretnék rendezni az igényeiket, ezért mind a lehetséges jogszabály-módosítások, mind a lehetséges gyakorlati intézkedések köréről van egyfajta tárgyalás. Hogy ennek munkaformát is szabjunk, létrehoztunk egy olyan, a szakszervezetekkel együtt kialakított munkacsoportot, amely éppen azt vizsgálja, hogy a foglalkoztatás munkakörülményei, illetve a foglalkoztatás biztonsága érdekében, adott esetben a vonatkozó törvény, a Hszt. vagy bármely másik jogszabály kérdéskörében van-e tennivalónk.
Szeretném elmondani azt is, hogy a kormány nem rajtuk kezdte a spórolást, a kormány magán kezdte a spórolást, hiszen mind a miniszterek, államtitkárok, mind a kormányhoz tartozó valamennyi állami szervezetnél - önök pontosan tudják, a miniszterelnök úr bejelentette - nagyon kemény, a bérre és a jövedelmekre kiható intézkedés történt, nem tárgyalásos formában, hanem elrendelte a kormány, és kész. Vagyis én úgy gondolom, hogy nem kívánunk mást senkitől, mint amit a kormány magára nézve is elfogadott és kötelezőként kihirdetett.
Az elnök úr szembeállította, ha csak virtuálisan is, a rendőr és börtönőr kollegákat. Ezt azért találom megjegyzendőnek, mert úgy gondolom, hogy a tárca bizony mindent megtesz annak érdekében, hogy a kollegák ne csak hogy ne állítódjanak szembe, hanem azonos képzettséghez azonos jövedelemviszonyok társuljanak. Így például a jövő évi költségvetés tartalmazza a bv.-seknek azt az ötszázalékos pótlékemelését az őrzési pótlékban, amely kevesebb volt nekik, mint a rendőr kollegáknak a hasonló szakpótlék. Ezt csak azért mondom, mert tudom, hogy ez összegében nem sok, de az elv rendkívül fontos. Nem szembeállításra törekszünk, hanem arra törekszünk, hogy azonos képzettség, azonos gyakorlati idő, azonosnak tekinthető beosztásmagasság mellett a bérek is kiegyenlítésre kerüljenek.
Ami a két szervezet költségvetését illeti, hadd mondjam el, hogy úgy, ahogy az idei évben is, a jövő évben is az alapműködés minden feltétele adott. Azon kívül, amit a képviselő urak a költségvetés soraiban látnak, meg kell emlékezzek néhány olyan tételről, amely nem az adott szervezet költségvetésében, hanem a minisztérium költségvetésében van. Amennyiben akarják, szívesen ismertetem, hogy melyek azok, csak úgy gondolom, hogy ha tételesen végigmegyünk rajta, akkor viszonylag sok időt venne igénybe. Azt állíthatom, hogy részben előrehozott, tehát az idei évben kifizetésre kerülő, és a jövő évben felhasználható, például energia- vagy üzemanyagköltségek dolgában a költségvetésen kívüli pénzösszegekkel vagy anyagi erővel gazdálkodhatnak, részben a központosított, tehát a minisztérium fejezeti részben feltüntetett rovatokban még rendelkezésükre áll bér. Illetve úgy, ahogy az elmúlt években is, az úgynevezett rendkívül vagy előre nem látható feladatokra - árvíz, diplomáciai, vagy adott esetben balesethez köthető eseménysorra -, a kormány teljes egészében pótolja az illetékes szervezet költségvetési terheit.
Azt mondhatom, hogy olyan fejlesztések vannak folyamatban, amely fejlesztések a bv. dolgában - talán mondhatnám - korszakosak, a rendőrség dolgában pedig úgy gondolom, hogy arányban állnak azokkal a szakmai kihívásokkal, amelyekkel a frissen integrálódott szervezet szembenéz. Kérem, engedjék meg nekem, hogy bemutassam egy színes ábrán. Amit itt látnak, az csak a célkitűzések rendszere a bv "Felelősen, felkészülten" programjából. Szeretném majd az elnök úrnak átadni ezt a példányt, azzal a szándékkal, hogy talán ha nem a politikai nyomásgyakorlás eszköze lesz egyszer a bizottság terepe, egy békésebb időben egy olyan napirendi pontot érdemes lenne szerintem napirendre tűzni, amely a büntetés-végrehajtás fejlesztési elképzeléseit tartalmazza. Ezért, ha az elnök úr elfogadja, akkor itt hagynám ezt a példányt.
De hadd mondjam el azt is, hogy a büntetés-végrehajtási szervezetben, a konyhák kérdésében komoly fejlesztés előtt állunk, a közbeszerzési eljárás folyamatban van. Két új börtönt adtunk át, és vizsgáljuk, hogy hogyan lehet a munkakörülményeket és az elhelyezést javítani a többiekben is. Jelenleg a büntetés-végrehajtás járműparkjának, és hangsúlyozom, alapvetően azoknak a járműveknek a cseréje folyik, amelyekkel az elítélteket, illetve a fogvatartottakat szállítjuk. Komoly informatikai fejlesztés elé nézünk, és a biztonságtechnika is megújulásra vár. Ezen kívül a budapesti bv.-seknek, a tiszthelyetteseknek a lakástámogatását az idei évtől a minisztérium biztosította.
A rendőrség dolgában elmondhatjuk, hogy informatikai fejlesztések, épület-, de elsősorban az NNI és az RSZVSZ épülete, illetve olyan foglalkoztatásszerkezeti változások előtt vagyunk, amelyek részben azokra a közbiztonsági kihívásokra adnak választ, amelyek különben a napi politika porondján is forognak, illetve vannak olyan fejlesztési elképzelések a költségvetésben, amelyek közvetlenül az állományt érintik. Így szeretnénk azt megoldani, mivel például a határőröknek jó télikabátjuk van, a rendőröknek, illetve a volt határőröknek, a rendőr kollegáknak pedig nem valami meleg télikabátjuk van, hogy az öltözködés dolgában az egységes, és az állomány számára kellemesebb munkakörülményeket biztosító öltözet felé elmozdulhassunk. Önök is tudják, hogy nagymértékben újultak meg a rendőrség eszközei, és folyamatban van a közbeszerzés a rendőrség gépjárműparkjának komplett időszakos cseréjére, ugyanakkor azt is szeretném elmondani, hogy például a körzeti megbízottak dolgában az idei év nyarán mintegy negyvenezer forintos béremelést hajtottunk végre önerőből, illetve a fővárosi rendőrhiány okán a lakástámogatást magunk is támogattuk.
Annak érdekében, hogy kezeljük azt a problémát is, amelyről az FRDÉSZ elnöke beszámolt, mely szerint egyfajta megosztás lenne, a minisztérium a kormány nevében eljárva még azt is vállalta, hogy a saját érdekegyeztető tanácsunkat, az IRÉT-et egyfajta konzultációs fórumként üzemelteti, és igyekszik a szakszervezetekkel közösen megállapodni. Szeretném hozzátenni, hogy természetesen minden jó szándékunk mellett az egy ténykérdés, hogy a kormány nevében a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára tárgyal, és a tárcák, az egyes rendészettel foglalkozó szervezetek a dolgozóiknak olyan juttatásokat adnak, amilyenre képesek, és amilyet a költségvetési mozgástér biztosít. De a képviselő urak tájékoztatása okán hadd mondjam el, hogy eddig folytattunk konzultációt -, amely úgy tűnik, hogy a feleknek megelégedésére van -, amelyen szóba került, hogy mi az, ami a kormány ajánlatán túl a minisztérium ajánlatában még szerepelhet. Ez természetesen csak azokra a munkavállalókra igaz, akik az IRM által felügyelt szervezetekhez tartoznak. Szóba került az üdülési csekk, az étkezési utalvány, illetve kisebb értékű ajándékok kérdése. Ezekről ma még korai beszélni, de ezúton is szeretném biztosítani részben a szakszervezetek, részben a bizottság tagjait, hogy a minisztérium mindent meg kíván tenni annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló anyagi források birtokában a kormány ajánlatán túl, önerőből, amit lehetséges, azt biztosítsa a munkavállalóknak.
Azzal szeretném a mondókámat befejezni, hogy nagyon bízom abban, hogy úgy, ahogy a szakszervezetek, különben felelősen, a tárgyalásos megoldást választották ez idáig, ez a tárgyalás eredményre vezet. Bár tudom, hogy nagyon nehezen születnek meg a belátások, de arról is szeretnék mindenkit biztosítani, hogy ameddig el lehet menni ebben a bizonyos kompenzációban, a tizenharmadik havi fizetés kompenzációjában, a tárca a költségvetése határáig el fog menni, és törekszik a megállapodásra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a képviselői kérdések feltételére van lehetőség, illetve itt nyitunk alkalmat arra, hogy az ágazati szakszervezetek elmondják a kérdésekre a választ, illetve az észrevételeiket az elhangzottak kapcsán.
Keleti alelnök úr volt az első, majd Nyitray András képviselőtársunk. Azt fogom kérni, hogy majd hagyjunk időt a válaszokra is.
KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Amikor Nagyberényben találkoztunk - ez olyan két-három hete lehetett, pontos dátumot már nem tudok -, akkor eléggé számon kérték rajtam, hogy egy átlag havi százötvenezer forintos kompenzáció miért nem ment át a szocialista munkacsoport, nem a frakció, hanem a munkacsoport megbeszélésén, és most száznegyvennél tart az ajánlat. Akkor az megfelelt volna, ez most nem felel meg. Ha erre lehetne választ kapni.
ELNÖK: Összegyűjtjük ezeket a kérdéseket, ha nem haragszanak, és utána lehet válaszolni. Most egy kérdéskört csinálunk, kérdéseket szeretnék kérni a képviselőtársaimtól, hogy a szakszervezetek meg tudják utána válaszolni, és aztán vélemények és javaslatok megfogalmazására lesz mód.
KELETI GYÖRGY (MSZP): Azzal kiegészítve, hogy én ugyan a sajtóból látom ezt a bruttó száznegyvenezer forintos tárgyalást. Ez miért nem elégíti ki a nehéz körülményeket... (Közbeszólás.) Csak annyit tennék hozzá, hogy mindig azt hangsúlyozzátok - én tegező viszonyban vagyok Kónya úrral, azért mondanám - vagy hangsúlyozza Kónya úr, nyilván a többiek nevében is, hogy megértik az ország helyzetét, és a gazdasági világválság hatása nem kerüli ki Magyarországot. Ennek függvényében miért nem fogadható el a kormány ajánlata?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyitray András képviselőtársam kérdése következik.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! A bizottsági üléshez képest kissé kései órára és a melegre való tekintettel elég komoly erőfeszítéseimbe tellett, hogy egy szót se mulasszak el, és minden egyes parányi rezdülést kontrolláljak, illetve lejegyzeteljek magamnak, de én óriási bajban vagyok.
Pontosan megértettem azt, amit a szakszervezeti képviselőjük, Kónya úr mondott. Nekik az a problémájuk, hogy el akarnak venni tőlük a tizenharmadik havi fizetés kapcsán 8,3 százalékot. Csak közbevetőleg szeretném tudni, hogy mekkora összeg ez összességében. Ezt a kormány költségcsökkentés, kiadáscsökkentés címén el akarja vonni, ez eddig világos. Ők a továbbiakban azt is sérelmezik, hogy nemhogy nem azt ígérték, hogy ezt elveszik tőlük, hanem korábban arra kötöttek szerződést, hogy az idén, illetve jövőre jelentős jövedelememelkedésben lesz részük - ezt is értjük, vagy értem. Erre föl két államtitkár - vagy összebeszéltek, vagy nem, de - szót nem ejtettek a tizenharmadik havi fizetés megvonásáról, csak úgy érintőlegesen. A legvégén mintha Keleti úr mondta volna, nem is az államtitkár hölgy, illetve úr. Mintha ez a téma fel sem vetődött volna, arról beszélnek, hogy miféle extrákat fognak nyújtani a következő évben, olyan dolgokat, amelyekkel kvázi kompenzálnak valamiféle veszteséget, de azt, hogy tizenharmadik havi ausz, továbbra is kerülik, mint a macska a forró kását.
Kérdezem én, ha a cél az, és a felajánlás az volt a kormány részéről, illetve amennyire tudom, nem a kormány, hanem a miniszterelnök ígérte meg, ha megígérte - ugye, nem volt ott egyikünk sem - az IMF-nek, hogy ez is egy tétel lesz, hogy a közalkalmazottaktól, köztisztviselőktől elveszik a tizenharmadik havit, amiben a szemben lévő urak és a jelen nem lévő, a testületekben szolgáló hölgyek is részt vesznek, akkor mit fognak elérni. Mi értelme lesz az egésznek akkor, ha igaz az a ki nem mondott, csak sejtetett, halvány, bármikor visszavonható ígéret formájában sejtetett feeling, hogy sebaj, ezt ugyan elvesszük tőletek, de majd helyette kaptok akár még többet is? Akkor mit csináltunk? Semmit sem csinált a kormány, mert nem takarított meg egy buznyákot sem. Emiatt van olyan érzésem, hogy az egész mostani beszélgetésünk süketek párbeszéde.
Én nem tudom, hogy az ilyen-olyan pótlék hogy van, de ez eddig is volt, ez nem új dolog. Lehet, hogy az egyikben picivel több volt, mint amit most terveznek, a másikban picit kevesebb volt, de az, hogy a fegyveres testületek dolgozói, a rendvédelmi testületek dolgozói az átlag munkavállalóhoz, az átlag köztisztviselőhöz, közalkalmazotthoz képest bizonyos pluszjuttatásokat kaptak, amióta világ a világ, így volt. Én ezt egyiküktől sem irigylem, mert arra esküszik például, hogy akár az élete árán is megvédi a hazáját, vagy akár a testi épsége és egészsége kockáztatásával teszi ugyanezt a munkaköre ellátása során. Erre egyikünk sem esküszik, sem én, sem önök, senki, mi nem teszünk ilyen esküt. Ezt csak azok teszik, akik a fegyveres testületeknél dolgoznak. Valahol ez nekem legalábbis bizonyos lelki szükséglet is, és egyfajta kényszerítés arra, hogy aki ilyet vállal, az megérdemli és elvárhatja azt, hogy őt ne ugyanúgy kezeljék, mint aki valami kevésbé frekventált munkát végez, és akin kevésbé múlik akár az ország biztonsága, akár a belbiztonság, akár a tűz következményeitől való védelem, vagy a börtönök őrzése és így tovább.
Egyszerűen ezzel a személettel nem tudok semmit sem kezdeni, hogy gondolják azt, hogy egyfelől demonstratívan elszedjük a pénzüket, és utána megpróbáljuk valahogy visszaadni. Akkor meg minek az egész? Mert ha azt mondanák szerintem - az államtitkár hölgynek és úrnak mondom -, hogy emberek, "khm"-ben van a haza, nem tudjuk emelni a jövedelmüket, vagy csak nagyon minimálisan tudjuk emelni, de nem veszünk el maguktól semmit, azt meghagyjuk, de azt nem tudjuk teljesíteni, amit ígértünk évekkel ezelőtt, hogy arra a pluszra, ami eddig volt, még ráteszünk x százalékot - nem tudom, mennyiben egyeztek meg, de nem is érdekes, az elv a lényeg -, hanem először einstand, elvesszük a lóvét, utána majd egyezkedünk, hogy mennyit adunk belőle vissza. Erről szól a történet. Ne haragudjanak, az alapján, amit én itt hallgattam, erről beszélnek. Valahol ezt kellene egy kicsit helyrerázni.
Ha nem akarnak elvonni ettől a szektortól pénzt, csak azért találták ki ezt a formulát, hogy az IMF is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, hogy elvonják tőlük és majd más formában visszaadják, vagy netán többet adnak vissza, akkor pedig erről kellene beszélni. De hogy most tudomást sem veszünk arról, hogy itt tulajdonképpen az első lépés az, hogy elvonunk jövedelmet... Bocsánat, mi nem vonunk el, maradjunk abban, hogy a kormányzati intézkedések következtében vonják el, és utána ötven, ötezer, meg százötven forintokon vitatkoznak majd, hogy ezt adják-e vissza, és akkor, amikor egyenleget csinálnak... (Közbeszólás: Mi a kérdés, képviselő úr?) Az a kérdés, hogy miért ezt csinálják. Miért csinálják ezt, és miért nem arról beszélnek, ami a valóság? Tulajdonképpen mondja már meg valaki, hogy mekkora összeget érint ez összesen, tehát mennyi pénzről vitatkozunk, mennyi az az összeg, amelyet el akarnak vonni.
ELNÖK: Köszönjük szépen a kérdést. Javaslom a képviselőtársaimnak, hogy tüntessük ki annyiban a szakszervezeteket figyelmünkkel, hogy hagyjunk a kérdések megválaszolására is időt, lehetőséget, ezért rövidítsük a kérdéseket. Eddig két kérdés volt. Van-e kérdés a szakszervezetekhez? Simon Miklós képviselőtársunk!
DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): A kormány irányába tenném fel a kérdést. Hallottuk, hogy a költségvetésben megvonásra kerül a tizenharmadik havi fizetés a közszférában, utána pedig elhangzott az, amikor megvolt a tüntetés, hogy esetlegesen egy részét vissza tudják pótolni a költségvetésből. Volt olyan fórum, ahol még a Honvédelmi Minisztérium büdzséje is elhangzott, hogy ott is vannak bizonyos félretett pénzek. Ahogy én tippelem, itt adott esetben százmilliárd forintokról lehet szó a közszférát nézve, tehát nem értem istenigazából, hogy most akkor van pénz vagy nincs pénz a tizenharmadik havi fizetésre, vagy mi a helyzet. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, adjuk meg Kónya elnök úrnak a lehetőséget a válaszra, illetve a szakszervezeti ágazati vezetőknek a kiegészítések megtételére, és utána természetesen a kormánynak is.
Parancsoljon, elnök úr!
Kónya Péter, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége elnökének reflexiói
KÓNYA PÉTER elnök (Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége): Köszönöm szépen. Ez is bizonyítéka, egyrészt a kérdésfelvetések, másrészt az, amit az államtitkár asszony és az államtitkár úr elmondott, hogy nagyon kevéssé látnak bele önök képviselők is, de azt mondom, még az államtitkár asszony és az államtitkár úr is ezeknek a szervezeteknek a valódi működésébe, magába az érdekegyeztetés rendszerébe is.
Egyrészt jelen pillanatban az érdekegyeztetés különböző szinteken folyik, amelyekben érintettek a fegyveres rendvédelmi szervek munkavállalói. A mi béreink és a hivatásos állomány bére nem az ágazati érdekegyeztető fórumokon dől el. Minden tiszteletem a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórumé, és azoké az eredményeké, amelyeket egyébként a tárcánál elérnek, de azok egyfajta kiegészítésekről, béren kívüli juttatásokról szólnak, ugyanis a hivatásos állomány illetménye a köztisztviselői illetményalaptól függ. A köztisztviselői illetményalap meghatározásába jelen pillanatban a tárcának semmiféle beleszólása nincs.
A legnagyobb probléma ott volt az elmúlt években, tisztelt képviselő urak, hogy amikor a költségvetéseket elfogadják, akkor ezeket a költségvetési illetményalapokat évről évre befagyasztják, márpedig a szolgálati törvényeink egy kiszámítható életpályáról szólnak, a kiszámítható életpálya pedig arról szólna, hogy minimális szinten a köztisztviselői illetményalapot inflációval emelni kellene. Ehhez képest nézzük meg, hogy 1996 óta, amióta szolgálati törvényben és jogállási törvényben szabályozzák a hivatásos állomány illetményeit, hányszor lett befagyasztva a köztisztviselői illetményalap, és hányszor emelték a megfelelő inflációval. Összevissza kuszált, fókuszált bérfejlesztésekkel, ilyen-olyan pótlékokkal, ilyen-olyan étkezési jeggyel, üdülési csekkel próbálják pótolgatni azt, amit bérben kellene odaadni a hivatásos állománynak. Most nem ülnénk itt, ha mindezeket normálisan végrehajtották volna. És nemcsak akkor, amikor nehéz helyzetben van az ország és gazdasági válság van, hanem bármilyen egyéb problémák miatt is rendszeresen hozzányúlnak az illetményalapunkhoz, szétverve azt a kiszámítható életpályát, amiért a hivatásos állomány választja ezt a pályát. Azt gondolom, hogy alapvetően ez az egyik probléma.
Ugyanez a probléma azzal kapcsolatban is, amit Nyitray képviselő úr kérdezett, hogy miért van ez az összevissza elvétel. Valóban, arról szól a dolog, hogy 182 milliárd vagy 184 milliárd között van annak az összegnek a fedezete, amely a teljes közszféra tizenharmadik havi illetményét letakarja. Jelen pillanatban a költségvetésben a kormánnyal folytatott tárgyalásokon - hiszen az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban is ott vagyok, és tudom, hogy milyen számok hangzanak el - azt állítja a kormány, hogy 122 milliárdra van fedezet, és ez van benne a költségvetésben. Tehát van körülbelül 62 milliárd lauf ahhoz, hogy az egész közszférában vissza tudják pótolni a tizenharmadik havi illetményeket, amelyeket elvettek az IMF-felajánlás következtében. Ebből a 122 milliárdból oldható meg az, hogy bruttó száznegyvenezer forintig teljes mértékben vissza tudják kompenzálni az elvett tizenharmadik havit, tehát a 8,3 százalékos havi lebontását. E fölött egy jóval kisebb mértékű, tizen-akárhány ezer forintos bruttó visszapótlást tud vállalni a kormány a közszféra többi munkavállalójának.
Itt jön be az, amit Keleti képviselő úr kérdezett, hogy mi az, amivel megelégszünk, és mi az, amivel nem elégszünk meg. Azt gondoljuk, hogy a bruttó száznegyvenezer forintig történő visszapótlás nem ugyanaz, mint amiről a szakbizottság tárgyalt. A szakbizottság ugyanis kimondottan a fegyveres rendvédelmi területen és a hivatásos állományt érintően egyszeri bruttó százötvenezer forintos kifizetésről tárgyalt, nem eddig a határig történő visszapótlásról, hanem egy plusz olyan kiegészítésről, amellyel a fegyveres rendvédelmi szférában megpróbáljuk visszapótolni a tizenharmadik havi illetményeket, nem a teljes közszférára vonatkozóan. Ugyanis az már számunkra is tiszta és világos, hogy a kormány a jelenlegi költségvetési keretek között nem tudja a teljes közszférára vonatkozóan visszapótolni a tizenharmadik havi illetményeket.
Mi erre azt mondtuk, hogy ez a juttatás a fegyveres rendvédelmi szférában már a rendszerváltás előtt meglévő plusz egyhavi juttatás volt, ezt követően terjesztették ki a közalkalmazottakra, majd a köztisztviselőkre. Most nincs abban a helyzetben ez a szféra, hogy meg lehessen tenni azt, hogy reálbér- és nominális bércsökkenés következzen be ebben a szférában, hiszen a tizenharmadik havi illetmény, amely szerves része az illetményrendszerünknek, ennek része. Ennek elvétele nominális bércsökkenést jelentene a szféránkban. A mi követelésünk ott van, hogy igenis teljes mértékben és száz százalékban a szférában pótolják vissza a tizenharmadik havi illetményeket, és legalább inflációval emeljék meg az illetményeinket. Mindegy, hogy ezt most illetménykiegészítés gyanánt vagy hogyan kapjuk, de nem üdülési csekkben akarjuk kapni, nem étkezési jegyben és nem egyébben, hanem az illetményünk részeként. Még ha most nem is lehet törvényt módosítani és bérben adni, kapjuk ezt meg illetménykiegészítésként vagy bárhogy, de egységesen, minden egyes tárcánál, minden egyes rendvédelmi tárcánál.
Amire az államtitkár úr utalt, hogy mások a költségvetési lehetőségek az egyes tárcáknál: amikor beterjesztik a költségvetéseket, akkor kellene arra gondolni, hogy az egységes fedezetét oda kell adni azoknál a rendvédelmi szerveknél, amelyek a tárcához tartoznak. Ugyanis évek óta ezt játsszák - és erről beszéltem, hogy van egyfajta szembeállítás -, hogy ott van az önkormányzati minisztérium, ahova a tűzoltók és a polgári védelmisek tartoznak, akik kvázi fekete gyerekei most már a rendvédelemnek, mert most már kikerültek a BM alól, miközben egyébként az igazságügyi és rendészeti miniszter úr van kijelölve arra, hogy a teljes fegyveres és rendvédelmi szféra tekintetében a szolgálati jogviszonyban állók érdekegyeztető fórumát működtesse és üzemeltesse, és ő a felelős az egészért. Csakhogy mindig arra hivatkoznak, hogy az ÖTM-ben más a miniszter, a honvédelmi tárcánál más a miniszter, a Pénzügyminisztériumban más a miniszter, miközben a kormány nevében van egy kijelölt miniszter, aki az egészért felelős. Azt gondoljuk, hogy meg lehetne ezt oldani, ez csak akarat kérdése. Az akaratot nem érezzük. Itt pontosan arról van szó, hogy vannak, akiknek adnak, vannak, akiknek nem adnak, mi pedig azt mondjuk, hogy egységesen adjanak, mert egységes a felelősségvállalásunk, egységesen végezzük ezeket a munkákat.
Azonnal átadnám a szót a társaimnak, csak egyetlen dologra szeretnék még reagálni az államtitkár úr visszareagálásából, a bűnözésre. Mi is úgy gondoljuk, akik hivatásból vállaltuk ezt az egyenruhát, hogy egyetlen bűnöző is sok a testületen belül, azonban nem szabad becsukni a szemünket és úgy tenni, mintha nem történnének meg események. Azt is észre kell venni, hogy az elmúlt másfél-két-három évben az állomány jelentős része kicserélődött. Ma már olyan fiatalok jönnek be a testületekhez, akikben szikrája nincs meg a hivatástudatnak és a hivatásszeretetnek. Ezek a fiatalok még sorkatonák sem voltak, ezek a fiatalok azért jönnek be, mert látnak valamiféle munkalehetőséget. Munkalehetőséget, nem hivatást. Ezek az emberek már nem kötődnek a testületekhez, nem azért jönnek be, mert szeretik az egyenruhát, szeretik ezt a hivatást. Ha ezeknek az embereknek nem adunk megfelelő, piacképes bért, akkor ezektől az emberektől nem fogjuk tudni ugyanazt elvárni, mint a középkorosztályú vagy az idősebb kollégáktól. Ennek a veszélyére próbáltam meg felhívni a figyelmet. Tudvalevő, önök is tudják nagyjából - gondolom -, hogy például a schengeni határövezetben milyen számú megkeresést kapnak a rendőrök, amivel korrumpálni akarják őket. Szerencsére ezekről a számokról tudunk, azért tudunk, mert a kollégák jelentik ezeket az eseteket. De mi van akkor, ha nem fogják majd jelenteni? Erre a veszélyre akartam fölhívni a figyelmet. Maximálisan egyetértek az államtitkár úrral abban, hogy egyetlen ilyen ember sem lehet ezeknél a testületeknél, csak ha homokba dugjuk a fejünket, és nem próbálunk előre nézni és olyan intézkedéseket hozni, hogy a jövő problémáit megoldjuk, akkor itt gondok lesznek.
Átadnám a szót a kollégáimnak, ahogy megbeszéltük, röviden.
ELNÖK: Röviden, parancsoljanak! Ki kezdi? Majd egy bemutatkozást is kérnék szépen.
Az FRDÉSZ tagszervezeteinek hozzászólásai
CSUREL JÁNOS elnök (Büntetés-végrehajtási Dolgozók Országos Szakszervezeti Szövetsége): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Meghívottak! Csurel János vagyok, a Büntetés-végrehajtási Dolgozók Országos Szakszervezeti Szövetségének elnöke.
Azzal kell kezdenem, hogy a büntetés-végrehajtás még mindig egy zárt világ az állampolgárok számára. Ez a terület az, amit az átlag állampolgár, hála istennek, nem ismer meg közelebbről, de ez sajnos a megbecsültségén is látszik. Évek óta alulfinanszírozottság jellemzi, elavult gépjárművek, technikai eszközök mellett történik a szolgálatellátást. Elmarad a meglévő épületek korszerűsítése, felújítása, olyan szinten, hogy némely épület már életveszélyes már a bv. területén. Igaz, pozitívumként az államtitkár úr említette az új PPP-börtönöket, viszont ezek nem oldották meg. Valószínű, hogy önöket csak ezekbe az intézetekbe hívják látogatóba, és nem az olyan intézetekbe, ahol a személyi állomány irodából átalakított, zuhanyzó nélküli öltözőben kénytelen öltözni. Valószínű, hogy ezeket kevésbé mutatják meg a vezetők.
Kónya úr említette, hogy az állományunk teljesen kicserélődött. Ez a szolgálati törvényünk körüli bizonytalanság hatása, a rossz kommunikáció eredménye volt. A tapasztalt tiszthelyettesi állomány elhagyta a pályát, helyette - mint ahogy említette - fiatal, tapasztalatlan, szakmai tapasztalat nélküli állomány van szolgálatban. Az állományunkra nagymértékben jellemző az anyagi bizonytalanság. Ha egy felügyelőnek azzal kell foglalkozni, hogy hogyan fogja hetven-nyolcvanezer forintból a családját eltartani, lehet, hogy a korrupció támadására kevésbé lesz fölvértezve. Sajnos ki kell hogy mondjam, hogy mindennapos dolog a támadás ilyen szempontból a felügyelőkkel szemben. Reméljük, hogy minimális számú kollegánk fog ennek a csapdájába esni.
Az államtitkár úrnak szeretnék annyiban válaszolni, mivel megemlítette az informatikai fejlesztést és a gépjárműtendert, hogy ha pikírt akarnék lenni, akkor azt találnám rá mondani nagyon leegyszerűsítve, hogy ebből a személyi állomány nem fog jóllakni, ezért nem fog kenyeret venni a boltban. Nagyon örülünk a fejlesztésnek, de a szolgálatellátást, a szolgálati körülményeket minimálisan javítja ez a két beszerzési tender.
Megemlítette még a lakástámogatási rendszert. A szervezetünk kifogásolta, hogy ez a büntetés-végrehajtás tekintetében egyhatodát érinti a személyi állománynak. A vidéki állományt teljes mértékben kizárja a 21/2008. IRM-rendelet, amely a vidéki állomány tekintetében egy negatív diszkrimináció. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon!
FABÓK FERENC elnök (Független Büntetés-végrehajtási Szakszervezetek Országos Szövetsége): Fabók Ferenc, Független Büntetés-végrehajtási Szakszervezetek Országos Szövetsége.
Tisztelt Bizottság! Először is szeretnék önöknek köszönetet mondani azért a munkájukért, amelyet az őrzési pótlék felemeléséért végeztek. Tudjuk, hogy ez önökön is múlott, ezért még egyszer szeretném az állomány nevében ezt megköszönni. Egyébként az őrzési pótlékról az előbb elhangzott, hogy öt százalékkal tovább emelkedik, amely ezernyolcszáz forintot jelent bruttóban.
Elsősorban arra szeretném önöket kérni, hogy továbbra is segítsék ezt a munkát és ezt a tevékenységet, ahogy eddig is megtették, hogy ez a szép és embert próbáló hivatás megmaradjon, és maradjanak börtönőrök az országban. A kollegám elmondta: a 2007-es statisztika szerint kétezer fő hagyta el a nyolcezres büntetés-végrehajtás állományát. 2005 óta a büntetés-végrehajtás dologi kiadásai lefelé irányuló tendenciát mutatnak. Ez azt jelenti, hogy a személyi oldalról csoportosítják át a dologi oldalra a kiadásokat, így lényegében az állománytól veszik el azokat a pénzeszközöket, amelyek esetleg megmaradnak, hisz a fogvatartottaktól nem lehet elvenni - ezt már hallottuk -, csak a személyi állománytól. Föl szeretném önöknek ajánlani, mint ahogy Laboda és Karsai képviselő urak, ezen bizottság tagjai megtették, hogy látogassanak el velünk börtönökbe. (Közbeszólás.) Voltak mások is. Látogassanak el velünk úgy börtönökbe, hogy a kollegáinkkal beszélgessenek.
Örülök annak, hogy az államtitkár úr elmondta, hogy közelíteni próbálják a béreket. Ezek szerint péntek óta változás történt, mert pénteken azt a választ kaptuk, hogy magasabb a követelmény a rendőrségnél, ezért nem lehetnek a bérek egyformák. Véleményünk szerint a követelmények ugyanazok.
A konyhákkal kapcsolatban szeretnénk még azt elmondani, hogy örülünk a "Felelősen, felkészülten" programnak, hiszen ez tényleg informatikai, berendezés- és biztonságtechnikai fejlesztést jelent, csak szeretnénk, ha a személyi állományra is elkészülne egy ilyen "Felelősen, felkészülten" program, hiszen értük is felelősek vagyunk. Ezen program keretein belül elhangzott a konyha. Nagyfáról hívtak ma a kollégáim, hogy a két éve kétszázmillió forintért felújított konyhát be akarják zárni. Köszönöm szépen.
PONGÓ GÉZA főtitkár (Független Rendőr Szakszervezet): Tisztelt Elnök Úr, Bizottsági Tagok, Államtitkár Asszony, Államtitkár Urak! Pongó Géza vagyok a Független Rendőr Szakszervezet képviseletében, a szervezet főtitkára.
Azt hiszem, nagyon rövid az idő arra, hogy a problémákat részletesen megvilágítsuk, de azért szegmenseket és kiemelt dolgokat talán meg tudunk beszélni a mai napon. A rendőrség tekintetében az elmúlt esztendőkben - hiszen most bérről, keresetekről beszélünk - nem volt bérmegállapodás, nem volt bértárgyalás. Annak idején, amikor még létezett a Belügyminisztérium, minden évben heteket, hónapokat csatáztunk, hogy milyen színvonalon legyen a rendőrök, a rendőrségi munkavállalók bére, keresete, béren kívüli juttatása. Ez az elmúlt esztendőkben megszűnt. Egyedül a mostani az első év, amikor a minisztérium arra törekedett, hogy legyen egyezség, és próbáljunk megegyezni a bérek, keresetek tekintetében. Hallottuk az ajánlatot, az ajánlatot jelen pillanatban kevésnek tartjuk. Nyilván ezt a lécet még sokkal magasabbra kell tenni.
A rendőrség költségvetési forrásai alapján nem negyvenötezer fő személyi állományt tud béresíteni, hanem csak negyvenkétezer-kétszáz fő körülit. Azt hiszem, hogy ez a szám nagyon jelentős, hiszen a kormányzat részéről olyan ígéret született, amikor a határőrséget és a rendőrséget összevonták, hogy egy negyvenötezer fős testület fog működni az elkövetkezendő időszakban, amelyre a forrásokat biztosítja. A források nincsenek biztosítva a negyvenötezer főre, és látjuk a tendenciát. Közel negyvenezer fő volt korábban, évekkel ezelőtt a rendőrség létszáma, a határőrség jóval meghaladta a tízezer főt, tehát a több mint ötvenezres két testületből mára egy közel negyvenkétezer fős testületté zsugorodott. A rendőrség alapfeladatai, azt hiszem, nem csökkentek, csak bővültek az elmúlt időszakban. Sokkal nagyobb munkaterhek nehezednek a kollégáinkra.
Meg kell említenem azt is - és egy számadatot szeretnék mondani -, hogy a rendőrség 2009-es költségvetése úgy mutatkozik, hogy bérekre és üzemfenntartásra a költségvetés 99,7 százaléka megy el. Akkor a fejlesztésre mi jut? Azt hiszem, ez jelzi, hogy nem túl sok, és nem fejlesztésről, hanem talán stagnálásról vagy visszafejlődésről beszélhetünk. Sokkal nagyobb költségvetési forrást kellene biztosítani a rendőrség működésére, hiszen nem lehet közömbös egy országnak a közrend védelme és a közbiztonsági helyzete, mutatói.
A munkavállalóinknak nagyon szükséges és fontos az előmenetel, amelyről már szó volt, amelyet a Hszt. biztosít. Itt csak ismételni tudom az előttem szóló kollégákat, hogy az a kiszámíthatóság, az a biztonság a köztisztviselői illetményalapon alapul, amely évek óta több alkalommal be lett fagyasztva. Különböző új pótlékokat hoztak be a rendszerbe, amely felborította még a rendőrségen belül is egyes szolgálati ágak jövedelmi viszonyait. Amikor a nyomozói pótlék megemelésre került, vagy a közterületi pótlék bejött a rendszerbe, például az ig.rend.-es kollégák, ügyeletes kollégák nem kaptak, és jelentős bérfeszültség keletkezett az állományban a kollégák között.
Szó volt a munkahelyek biztonságáról. Azt hiszem, a béreknél és mindennél fontosabb a munkahelyek biztonsága. Talán ez az a szektor, ahol beszélhetünk a munkahelyek biztonságáról, de az előmeneteli rendszer biztonságáról is, hiszen az utóbbi időszakban a rendőrség több szervezetét átszervezték, áthelyezték a beosztásukból, vagy alacsonyabb beosztást ígértek nekik, de a legtöbb esetben elhagyták a testületet, nyugállományba vonultak, mert nem vállalták ezeket a feltételeket, az alacsonyabb béreket. Az elmúlt években sok ezer rendőr hagyta el a pályát, nyugállományba vonult, mert ezeket a feltételeket nem vállalták. Nagyon fiatal az állomány, huszon-, harmincéves a rendőrség korosztálya. Azt hiszem, ez nagyon nagy probléma a szakmai utánpótlás kérdésében.
Nagyon szorít az idő, tudom, hogy a kollégáim is szólnának, de az államtitkár úr említette a kmb.-sek helyzetét. Négy évig kellett csatáznunk azért, hogy a kmb.-sek a megfelelő helyre kerüljenek. Az államtitkár úr volt még a volt Belügyminisztérium államtitkára, amikor erről a kérdéskörről tárgyaltunk, és most, hogy az IRM államtitkára lett, a kmb.-sek helyzete rendeződött, úgyhogy ez egy pozitív dolog, ezt azért el kell mondanom.
A lakástámogatási rendszert viszont nem így értékelem. Csak a Budapesti Rendőr-főkapitányság állománya, és ott is csak a tiszthelyettesek részesülhetnének abból a pénzösszegből, amelyet még meg sem kaptak lakástámogatási rendszerre, tehát százalékos arányban még kimondani sem lehet, hogy a negyvenkétezer fős testületből hatvan ember, száz ember vagy négyszáz ember részesülhet ebből a pénzből. Azt hiszem, ez nagyon kevés. Azt szeretném, ha ebben mindenképpen változtatás lenne, és ki tudnánk terjeszteni a többi kollégára.
Ennyire volt most időm, bár nagyon sok mindenről lehetne még beszélni. Én azt szeretném, ha ez egy kezdő lépés lenne a rendészeti bizottság részéről, és több alkalommal tudnánk konzultálni, és a problémákat feltárni, hogy ezek a problémák megoldásra kerüljenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A problémákat nem fogja tudni megoldani a rendészeti bizottság, mielőtt félreértésekbe bocsátkoznánk. A problémákat a végrehajtó hatalomnak kell megoldania, az pedig a kormány. Mi esetleg csak, a mai szándékaink szerint, közre tudnánk működni abban, hogy létrejöjjön valami gyors egyezség ebben az ügyben, vagy legalábbis mi erre törekszünk. Tehát nem politikai céllal került összehívásra a bizottsági ülés, hanem azzal a céllal, hogy a szakszervezetek megkeresésének eleget tegyünk, másrészről pedig a kormányt arra kérjük, amit a parlamentben is megtett egyébként a frakcióvezetőnk, hogy a rendészeti dolgozók esetében az ágazathoz tartozó szakszervezetek kérésének engedve adja meg ezeket a kiegészítéseket.
Egyébként Keller László államtitkár úr, amikor a költségvetés vitája zajlott, lehet, hogy felelőtlenül, de valami sejtetést megengedett a parlamentben a jegyzőkönyvek tanúsága szerint, hogy ennek a kérdésnek a rendezése soron van. Én majd azt szeretném megkérdezni a végén, a szakszervezetek meghallgatása után, hogy mikor lesz megállapodás, mert ez egy fontos kérdés.
PONGÓ GÉZA főtitkár (Független Rendőr Szakszervezet): Elnézést, illetlen vagyok, de egyetlen mondatot mondanék, hogy rávilágítsak csak a probléma súlyára. Az Országos Rendőr-főkapitányság most készül kiadni egy szigorító intézkedéscsomagot, amelyből két dolgot említek. Ezen kell spórolni, kérdezem én? Az egyik a gépjárművezetői pótlék megvonása. Aki gépkocsit vezet, pótlékban kell hogy részesüljön. Ezt felül kell bírálni, hogy megmaradjon-e neki, vagy nem. Pár ezer forintról van szó.
Még egyet említek: a fűtést két Celsius-fokkal csökkenteni kell az épületekben mindenütt, mert ez is a spórolás tárgyát képezi. Én azt hiszem, hogy ez nem előrevezető, és nem ilyennel kellene spórolni. Még nincs kiadva ez az intézkedéscsomag, de a tervezete már elkészült, amely több pontból áll. Kérem a képviselő urakat, hogy ezeket nézzék át és véleményezzék majd. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem szeretném önt megbántani vagy megsérteni, de kétezer embernek adok munkát magam is, illetve egy ilyen szervezetet képviselek, és azt kell mondjam önnek, hogy ha a kormány olyan döntést hoz, hogy az energiaköltségeken és a működési költségen próbál spórolni, azt minden szervezetben végre kell hajtani. Most a működési feltételeken túl a bértárgyalások okán kezdeményezték önök az ülés összehívását, és én nem akarok sem a fogadott, sem a fogadatlan prókátora lenni a kormányzatnak, de azt gondolom, hogy ez egy akceptálható megközelítés.
A pótlékról pedig engedjen meg nekem annyit, hogy az egész Hszt. és az egész pótlékrendszer felülvizsgálata kell ahhoz, hogy igazságosan véleményt tudjunk mondani, mert úgy rossz, ahogy van. Ez is hozzá tartozik az igazsághoz. Ez persze nem jelenti azt, hogy a mostani pótlékmegvonás helyes lépés lenne, csak a működés, az üzemhatékonyság szerintem egy kicsit más.
KAJSZA ZOLTÁN elnök (Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégek! Kajsza Zoltán vagyok, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke. Ha most a tűzoltóság problémáiról beszélnék, akkor, azt hiszem, egy új ülésnapot kellene kezdeményezni, ezért röviden csak néhány, az életünket megkeserítő eseményről beszélnék.
A tűzoltóságnak, illetve a tűzoltóságoknak ugyanaz a problémájuk, mint Magyarországnak, a megosztottság. Valamikor egy jól működő állami tűzoltóság működött Magyarországon. Ez megváltozott '95-ben, amikor elindult egy önkormányzativá válás a tűzoltóságok tekintetében. Úgy éreztük, hogy ez egy jó folyamat, de látjuk, hogy ez megállt valahol út közben, és most a két szék között a pad alatt érezzük magunkat, hiszen sem a minisztériumhoz, sem az önkormányzatokhoz nem tartozunk. Amikor büszkélkedni és dicsekedni kell, akkor mindenkihez tartozunk, amikor finanszírozást vagy pénzt kellene adni, akkor egymásra mutogatás van, a minisztérium azt mondja, oldja meg az önkormányzat, az önkormányzat azt mondja, hogy állami finanszírozásban vagyunk. Tehát vagy végre kellene hajtani az önkormányzativá válást, vagy felül kellene vizsgálni ezt a döntést. Szeretném közölni, hogy a mai napig nem volt végrehajtva a megyei jogú városokban a vagyonátadás, még mindig vegyes tulajdonú épületek vannak. '95 óta folyamatosan küzdünk azért, hogy az épületeinket valamilyen lakható, emberibb körülmények között szinten tartsuk, hiszen egyik tulajdonos sem hajlandó költeni az épületekre. Igazából nekünk ez a kettősség egy borzasztó állapot.
Ezt tovább fokozta az, hogy megszűnt a Belügyminisztérium, és most már nem csak az egységes tűzoltóság, de még a jogalkotási tevékenység is elkerült a minisztériumból, tehát gyakorlatilag még a jogalkotási tevékenységre sincs megfelelő rálátásunk, egy más minisztériumon keresztül, időnként különböző információk alapján tudjuk, hogy hogyan változnak a ránk vonatkozó jogszabályok. Ez borzasztó nehéz. Érezzük, hogy a lakosság erkölcsi megbecsülése a miénk. Szeretnénk, ha ezt a kormányzat felől vagy a minisztériumok felől is éreznénk, és valóban megbecsült kollegák lehetnénk ezen tárcák tekintetében.
Itt visszakanyarodnék arra, hogy miután kicsit "fekete gyerekek" vagyunk - nem csak azért, mert a ruhánk ugyan sötétkék, bár feketének látszik -, szeretném elmondani, hogy a tűzoltók munkaideje a mai napig heti negyvennyolc órában van megállapítva. Ezért a plusz nyolc óráért a tűzoltók semmiféle ellentételezést nem kapnak. Való igaz, 2005 óta elkezdték csökkenteni a munkaidőnket - idézem - az európai normáknak megfelelően, csak egyet felejtenek el mindig hozzátenni, hogy az európai normákban a negyvennyolc óra a túlmunkával együtt értendő maximális munkaidő. Minden magyar törvényben a negyvenórás munkaidő az alap munkaidő, kivéve a magyar tűzoltókét, ahol negyvennyolc órában van ez megállapítva. Kérnénk, hogy ezt a jogszabályi hátrányt valahogy orvosoljuk minél hamarabb, és tegyük lehetővé, hogy a tűzoltók is negyven órában dolgozhassanak, hiszen jelenleg a kollegáink kilencven- és száz-százötezer forint közötti nettó bért keresnek. Ez az államtitkár úr szavaival élve, ahogy a folyosón beszélgettünk, egy átlagos magyar munkavállaló bére. Ezzel nincs is semmi problémánk, de mi nyolc órával többet dolgozunk, nem átlagos körülmények között, tehát egy átlagos munkabért ehhez hasonlítani, úgy érezzük, hogy nem tisztességes és nem megfelelő.
Mi azt kérnénk, hogy a kollegáinknak ne kelljen azt mondani január másodikán, hogy értsétek meg, gazdasági válság van, és a százezer forint helyett kilencvenkettőezer forintból kell megélnetek ez után. Ez volna a kérésünk, hogy vizsgáljuk felül azokat a lehetőségeket, hogyan tudjuk elérni azt, hogy ne csökkenjenek a bérek, hogyan tudjuk elérni azt, hogy a kollegáink is ugyanolyan munkaidőben dolgozzanak, mint bárki más, hiszen ebben a szektorban is van ugyanezért a munkabérért negyven órás foglalkoztatott, negyvenkét órás, és negyvennyolc órás foglalkoztatott is. Szerintem ez már az alkotmányosság határait is pedzegeti.
Az előbbi bizottsági meghallgatáson hallottuk, hogy az államtitkár úr mentességet kért a közbeszerzési eljárás alól a gépjárművek tekintetében. Szeretném megkérdezni a bizottságot, elképzelhető-e ez a tűzoltógépjárművek beszerzése ügyében, hiszen ha valami speciális jármű, akkor a tűzoltógépjármű valóban egy speciális jármű, és szinte érthetetlen számunkra, hogy ugyanolyan gépjárműveket kell használnunk az Alföldön, mint a hegyvidéken, a nehéz terepen és a homokban. Szeretnénk, ha ezen lehetne változtatni, úgyhogy szeretnénk, ha felülvizsgálnák ezt a közbeszerzési eljárási lehetőséget is, hogy a tűzoltóság tekintetében a gépjárművek olyan beszerzésre kerüljenek, amely valóban fontos és szükséges az adott területen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsoljanak!
MÉSZÁROS GÉZA elnök (Honvéd Szakszervezet): Tisztelt Elnök Úr, Államtitkár Asszony, Államtitkár Úr! Mészáros Géza ezredes vagyok, a tízezer aktív katonát tömörítő Honvéd Szakszervezet elnöke. Én három dologról szeretnék beszélni.
Elsőként arról, hogy lehet, hogy furcsa egy szakszervezeti vezető szájából most ezt hallani, de csak alá tudom támasztani az államtitkár asszony által elmondottakat is. Illetve, ha a miniszter úr tájékoztatta önöket a mai nap során korábban, akkor az, amit a Honvéd Szakszervezet értéknek tart, a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum, és minden olyan színtér, amely a honvédelmi tárcánál működik, jelesül a Honvéd Szakszervezet vezetői tagjai, illetve a vezetője, személy szerint én tagja vagyok a HM Kollégiumnak, a legmagasabb döntéshozó testületnek, a humánpolitikai kabinetnek. Mi értéknek tartjuk azt is, hogy február 13-án - jól mondom? - aláírtuk a keretmegállapodást. Azt gondoljuk, hogy ez nyilvánvalóan nem oldja meg a katonák illetményproblémáját, amit hangsúlyozunk, és ebben azonos hullámhosszon vagyunk a szakemberekkel és ez irányban gondolkodókkal, hogy átfogó illetményrendezés, életpálya, és sorolhatnám, mi kell ahhoz, hogy jól kiszámítható legyen a katonai pálya, de azt gondolom, hogy e helyzetben ezeket értékként kell kezelni. Úgy gondolom, ezt sem egyik, sem másik oldalnak nem szabad és nem kell kétségbe vonnia, annál is inkább, mert valahol ezek nem működnek és nem rendezettek. Úgy gondolom, ez az egyik elsőrendű feladat.
Annál is elsőbbrendű feladat ez, mert azt gondoljuk, van olyan helyzet, amikor a katonák - persze nem kisebbítve más fegyveres kollegáim érdemeit - helyzetének rendezése nem ágazati probléma. Legyen az a tűzszerészprobléma, legyen a misszió, és legyen a katasztrófaelhárítás, úgy gondoljuk, hogy ez állami feladat, és ezt ágazati szinten nem lehet, és nem is kell, hogy lerendezzék, hanem ez állami szint. Gondolok itt arra - és nem untatni szeretném a tisztelt jelenlévőket -, hogy a Honvéd Szakszervezet, mint ahogy a politika leképezi a visegrádi négyeket, úgy leképezi maga a Honvéd Szakszervezet is, és a visegrádi négyekkel való együttműködés során azt tapasztaljuk, hogy misszióban a magyar katona a legkevésbé fizetett. Azt gondoljuk, hogy ebben nem ágazati szinten kell dönteni, hanem olyan szinten kell dönteni, amely ezen túlmutat.
Tagjai vagyunk az EUROMIL-nek, amely az európai katonai érdekvédők szövetsége, és ott is azt tapasztaltuk - és ez már a harmadik, amiről szeretnék beszélni, és a másodikat természetesen közéágyazom -, hogy amikor válság van, legyen az gazdasági vagy pénzügyi válság, akkor a megoldás ezekben az országokban, legyenek azok a korábban említett V4-ek vagy az EUROMIL-ben tömörült tagszervezetek államai, nem a közszférára terjesztik ki a gazdasági és pénzügyi válság megoldását, jelesül arra, hogy esetlegesen befagyasszák a közszféra béreit, így a katonákét és a fegyveres rendvédelmiekét, vagy pedig felfüggesszék a tizenharmadik havi illetményük kifizetését. Keleti elnök úr utalt rá, hallotta Nagyberényben is, hogy ez nem szívesség, nem jutalom a katonáknak és a rendvédelmieknek, hanem ez az illetményük része. Ugyanakkor, akik kívülről e felől kezdenek gondolkodni, szembe állítanak más nehéz helyzetben lévőkkel, úgy gondolom, nagy hibát követnek el, és úgy gondolom, a bizottság tehet ebben, hogy ezek a dolgok ne következzenek be.
A másodikkal folytatnám, hogy mi miért tartjuk problematikusnak, hogy most 2009. január 1-jén történik meg mindaz, amit a 2007 februárjában megkötött, az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság és a kormány közötti megállapodás legalábbis reményül adott nekünk, hogy 2009. január 1-jétől az elmaradt hiátusok rendezésre kerülnek. Utaltam rá, hogy milyen fórumokon működik együtt a munkáltatójával a Honvéd Szakszervezet. A munkáltató - úgy gondolom, helyesen - olyan helyzetet állapított meg, és ez a szerződés a katonabarátainkra vonatkozik, hogy az a megközelítőleg háromezer fős hiány, amely ma jellemzi a Magyar Honvédséget a meglévő 16 254 katonalétszám tekintetében, a legnehezebb helyzetben lévők illetménye - és ezt még nem láttam munkáltatótól - működési zavart okoz a szervezetben, ezt meg kell oldani. A tárca, illetve a szakszervezetek együttműködése megtette azt, hogy úgynevezett azonnali intézkedések bevezetését tervezte és tervezi már a jövő év során, és ezeket az intézkedéseket veszélyezteti egy ilyen kormányzati intézkedés, vagy egy ilyen helyzet, amely a fegyveres és rendvédelmi szférában teremtődik.
Azt gondolom, hogy ezeket a dolgokat kell közösen megoldanunk, és ebben az önök segítségét szeretnénk kérni. Egy kollegám említette az őrzési pótlékot. Én ezt szeretném megköszönni, de tulajdonképpen egy picit torzszülöttje ennek a munkának a szolgálatiidő-pótlék, amely katonákra vonatkozik. Ez egy éve volt korábban a bizottság előtt. Egy jó intézmény került újra a katonákhoz, de ugyanakkor egy kicsit gnóm formában, mert nem a meglévő helyzetet és állapotot képezi le, hanem egy más szervezetét, vagy pedig egy múlt szervezet formátumára alakult, és nem azt segíti, hogy elismerje a munkát és egy szervezeti megtartó erőt képezzen.
Végezetül ismételni szeretném, hogy abban kérjük a segítségüket és támogatásukat, hogy ezek az intézkedések ne a közszférát, és jelesül a fegyveres és rendvédelmi szerveket érintsék. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tovább, parancsoljanak!
TALABÉR ZOLTÁN elnök (Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége): Köszönöm szépen. Talabér Zoltán nyugállományú polgári védelmi alezredes vagyok, a Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének elnöke. Tisztelettel köszöntöm a Honvédelmi és rendészeti bizottságot.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Honvédelmi és Rendészeti Bizottság! A szervezetünkről annyit el kell mondanom, hogy valahova be lehessen illeszteni, rendszerezni, hogy a katasztrófavédelem területén dolgozunk, az a polgári védelem vagyunk, amely sajátosan a honvédelem rendszerében van megfogalmazva, és ma már az önkormányzati minisztériumnál dolgozik, tehát egy olyan tárca felügyeli a tevékenységét, amelynek a fájától igazából messze az alma. Ennek megfelelően a szervezetünk az elmúlt időszakban igen rossz helyzetbe került.
Megköszönöm, hogy egyáltalán itt lehetek és elmondhatom annak a Honvédelmi és rendészeti bizottságnak a problémáinkat, amely azon fáradozik, hogy az ország szuverenitása, alkotmányos rendje, közrendje és közbiztonsága, feladatrendszere ne csorbuljon, javuljon. Úgy látom, hogy van min munkálkodni. Nem irigylem a Honvédelmi és rendészeti bizottság munkáját.
El kell hogy mondjam, hogy azokat a dolgokat, amelyeket itt elmondtak a kollegák, csak azzal szeretném még fűszerezni, hogy a területünkön nemcsak a tárgyi, hanem a személyi feltételrendszer is igen sokat romlott. Egy uszkve tízmilliárdos költségvetésből gazdálkodik az ország katasztrófavédelme, amelynek a kétharmada a bér- és bérjellegű kiadások, illetve azok terhei, és mintegy kétszázmillió az, amit fejlesztésre lehet fordítani egy adott évben a területen. Ez a katasztrófavédelem fejlesztésének az alapja, amelyet szinte minden évben elvesznek, hiszen a gazdálkodás szűkül, és általában takarékossági intézkedések vannak. Ennyit fejlődött a katasztrófavédelem az elmúlt időszakban.
A személyi feltételrendszerről csak annyit, hogy ezerötszáz hivatásosan a katasztrófavédelemmel foglalkozó személy látja el az ország katasztrófavédelemét, amely, nem akarom felsorolni, hogy mely katasztrófákat foglalja magába, és mellesleg az ország honvédelmének azt a részét, amely a polgári védelmet, a lakosság védelmét szolgálja. Ennek az ezerötszáz főnek, akik zömében irányító és végrehajtó szervezetekben vannak, a végrehajtóiknál mintegy hatoldalas munkaköri leírás szabályozza a munkáját. El lehet képzelni, hogy ez a hat oldal mit tartalmaz, és hogy ezt felelősséggel el lehet-e látni.
Most szeretném azt elmondani, hogy ez az állomány ezért a munkáért azt a bért kapja, hogy jövőre mintegy 16 százalékos pozícióvesztés mellett úgymond 8,3 százalékkal fog kevesebbet hazavinni a borítékban a januári bérrel, hiszen az ördögi praktikák kapcsán 8,3 százalék úgy került be a bérrendszerbe, hogy ezt mintegy megelőlegezett tizenharmadik haviként kapták meg az emberek. Ez százezer forintos fizetés esetén nyolcezer-háromszáz forint, ennyivel kevesebbet fog januárban hazavinni a nálunk dolgozó, de szerintem az összes fegyveres, rendvédelem területén dolgozó. Tehát egy 16 százalékos reálpozíció-vesztés mellett 8,3 százalékkal kevesebb lesz a borítékban. Úgy gondolom, hogy ennél ez az állomány, amely gyakorlatilag most már az elmúlt időszakban a hivatástudata magaslatán végezte a feladatát, hiszen egy alulfinanszírozott rendszerben, rossz bérrendszerben dolgozik, többet érdemelne.
Azt kérem a Honvédelmi és rendészeti bizottságtól, hogy képviselje ennek az állománynak a problémás helyzetét, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ez az állomány ne veszítse el a reményét a jövőben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen az alezredes úrnak. Parancsoljon!
BEBES TIBOR főtitkár (Rendészeti Védegylet): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Bebes Tibor, a Rendészeti Védegylet főtitkára vagyok.
Viszonylag könnyű helyzetbe kerültem, hiszen a társszakszervezet főtitkára, Pongó úr a rendőrség vonatkozásában már részletesen elmondott nagyon sok mindent, azonban néhány gondolatot szeretnék, tényleg röviden, konkrétan a tárgykörhöz, a mai napirendhez, a bérhelyzethez, és annak kapcsán elmondani.
Én úgy ítélem meg, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk egy létszámhiánnyal küzdő, és a morális válság irányába sodródó állomány megtartása érdekében, hisz tudjuk mindannyian, hogy a rendőrségnél jelen pillanatban negyvenötezer fővel szemben negyvenkétezer-kétszáz fő az aktív létszám, tehát jelenleg egy kétezer-nyolcszáz fős hiánnyal küszködik a rendőrség. Nincs motiváció, nem is lehet motiváció, amikor ma is arról tárgyalunk, hogy a jövő évre vonatkoztatva januárban a bérszalagokon a jelenlegi álláspont szerint mit fognak látni a rendőrségi alkalmazottak, a rendőrségi munkavállalók, a hivatásosok, a járőrök, és hadd ne soroljam a többi állománykategóriát. 8,3 százalékkal csökken az illetményük.
Ma elhangzott az államtitkár úrtól, hogy a béren kívüli juttatásokról részben már tárgyaltunk. Ez méltányolandó, nagyon szép. Valóban jó a béren kívüli juttatás egy hangulatjavító tényezőként, de egyet nem szabad elfelejteni: béren kívüli juttatásból, üdülési csekkből és az egyéb ilyen dolgokból törlesztést nem lehet fizetni, azokat a rendőr családokat terhelő egyéb kötelezettségeket, rezsidíjakat úgyszintén nem lehet fizetni, ezt csak a bérből, az illetményből lehet eszközölni. Márpedig az állomány a jelen álláspont szerint januárban a kézhez kapott bérszalagon azt fogja látni, hogy 8,3 százalékkal csökkent az illetménye. Ezért küzdünk, ezért harcolunk, hogy ez ne következhessen be. Én úgy gondolom, hogy a teljes rendvédelmi állománynál kiemelten - mivel rendőr vagyok én személyesen is -, a rendőrségnél nem következhet be az, hogy egyetlen egy munkavállalónak is csökkenjen az illetménye 2009-ben. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon!
HOLECZ GÁBOR elnök (Vám- és Pénzügyőrség Független Szakszervezete): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr, Államtitkár Asszony, Szakállamtitkár Úr! Köszönöm a lehetőséget, hogy utolsóként meghallgatnak ezen a rendészeti bizottsági ülésen. A mi esetünkben most történt egy pozitív dolog, a szavazáson elfogadták a pótlékemelést a Vám- és Pénzügyőrség tekintetében. Ezt külön köszönöm a képviselő uraknak.
El kell mondanom, hogy azért ez a helyzet nem olyan optimista. Kétszáztizenhét kezdő pénzügyőr illetményét ki kellett egészíteni a kormányrendeletben meghatározott bérminimumra, tehát szerepel a fizetési szalagjukon az, hogy kiegészítve a kormányrendeletben meghatározott bérminimumra. Hogy várjuk el ezektől a pénzügyőröktől, hogy hivatástudattal, vezényelve, a lakóhelyüktől távol megmaradjanak ezen a pályán? Sehogy, azt gondolom.
Ötszáznyolcvankét fő pénzügyőr távozott a 2007-es évben a Vám- és Pénzügyőrségtől, ez a jelenlegi helyzet. A volt adónyomozók, akik ugyanolyan bérrel át lettek véve a Vám- és Pénzügyőrséghez -, mivel most már a pénzügyőrség nyomozza a pénzügyi bűncselekményeket - nagy része már távozott a testülettől. Én azt gondolom, hogy ezek a riasztó tények minden felelős döntéshozót arra kell késztessenek, hogy megvizsgálják, hogy ezek az elvonások valóban jogosak-e, és valóban az ország és a kormány érdekeit szolgálják-e. Köszönöm szépen, nagyon röviden csak ennyit akartam volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottsági ülésünket a véleményekkel folytatjuk, és közben majd a kormánynak is megadnám a szót, mert azt gondolom, több kérdés is érintette a kormány álláspontját.
Először Gál Zoltán képviselőtársunk, MSZP-frakció.
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Elöljáróban hadd tegyek három vagy négy megjegyzést.
Az egyik az, hogy teljes mértékben egyetértek az elnök úrnak azzal a közbevetésével, hogy ez nem politikai célú gyűlés, ha jól értettem, és ezt tényleg jó lenne, ha a későbbiek során is megtartanánk.
A másik megjegyzés azonban arra vonatkozik, hogy akik itt ülünk, különböző pozícióban vagyunk. Nagyon jól tudjuk mi, képviselők hogy a közvélemény általában hogy beszél a parlamentről, de ott a szerepek különbözőek, és különbözőek a lehetőségek és a felelősségek is. Valószínűleg a további beszélgetésben ez meg fog nyilvánulni.
A harmadik megjegyzésem, hogy teljes mértékben egyetértek azokkal, akik a helyzet nehézségére hivatkoznak. Itt elhangzott egy-két oldalvágás is a képviselők felé, hogy kevésbé látunk bele a dolgokba. Tessék azért elhinni, hogy nekünk is van némi ismeretünk a világról.
A negyedik megjegyzésem pedig az, hogy ebben a helyzetben teljes mértékben megértem a szakszervezeteket, hogy azzal az elánnal jelentek meg itt a közéletben, mint amellyel megjelentek. Az lett volna a csoda, ha nem így csinálják a kialakult helyzetre tekintettel. Én fogok néhány olyan megjegyzést tenni, amely esetleg nem lesz önök előtt szimpatikus, éppen ezért mondom, hogy teljes mértékben megértem, hogy harcolnak, mert valóban olyan helyzet alakult ki, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni egy szakszervezeti mozgalomnak, ha ad magára valamit, és azt akarja, hogy a jövőben is fennmaradjon. Én személy szerint, és az én pártom abban érdekelt, hogy ez így is legyen. Ezt előre szerettem volna bocsátani.
Ami pedig a megjegyzéseket illeti: nekem nagyon nem tetszettek azok a megjegyzések, amelyek az elmúlt hetekben elhangzottak. Valami lojalitás felfüggesztését is emlegették egyes szakszervezeti vezetők, és itt is elhangzott néhány olyan megjegyzés, amelyet, azt hiszem, nem lehet tenni, akkor sem, ha ez a szakszervezeti érvelésnek, szakszervezeti retorikának egyfajta megjelenési formája. Tessék elhinni, kérem szépen, hogy azok a kormánypárti képviselők és azok a kormánytényezők is, akik a felelősségét és a döntés súlyát viselik ennek a helyzetnek, tisztában vannak vele, hogy ez az állomány motivációját nyilvánvalóan nem segíti elő, de azért tisztelettel azt jelezném, hogy kvázi morális válságról beszélgettek itt egyesek, és ha ezt önök folyamatosan mondani fogják, akkor tényleg előállhat ilyesmi. Azt hiszem, ez önöknek sem érdekük, és senkinek sem érdeke, sem az országnak, sem ellenzéknek, sem kormánypártnak, sem a szakszervezetnek.
Hozzá kell tennem, hogy a szakszervezetek persze az állomány nevében beszélnek, de nem biztos, hogy önök az egész állomány véleményét képviselik az adott dologban. Ezt nem szemrehányásképpen mondom, csak a tény kedvéért, hogy bonyolultabb a világ annál, semmint hogy egy vonalban meg lehetne közelíteni. Nem szemrehányás, csak tény.
Ami a helyzetet illeti, kérem szépen, teljes mértékben egyetértek önökkel, amikor az egész illetményrendszert kritizálják. E mögött egyszerűen az van, hogy a magyar állam soha nem tudott egészében egy nagy lépést tenni, ezért aztán mindenfajta illetménypótlékokból áll össze az illetmény, és ebből az az előny adódik a mindenkori kormányoknak, hogy egyik-másik illetményhez hozzá tud nyúlni, ott emelget, de ez nem terjed ki az egész illetményre, nem terjed ki az egész állományra. Ilyen szempontból ez egy kellemes technikára ad módot a mindenkori kormányoknak, de én úgy hiszem, hogy ezt az egész Hszt.-t, úgy, ahogy van, meg kellene változtatni. Először is el kellene dönteni, hogy lehet-e egységes Hszt., hogy ennyire egységes-e a rendvédelem, másrészt pedig azt hiszem, hogy ezt a pótlékolási rendszert meg kellene szüntetni. Azt hiszem - cáfoljanak meg, ha rosszul tudom -, hogy Nyugat-Európában nincs ilyen, hogy gépkocsivezető-pótlék. A rendőrnek tudnia kell gépkocsit vezetni, és ha az a beosztása, hogy a járőrkocsit ő vezeti, akkor ő vezeti, másik nap pedig a másik vezeti, annak minden felelősségével. Ez csak egy példa lenne. Mindjárt hozzáteszem, persze, a járőr kapja meg azt a fizetést, amelyért érdemes neki csinálni, nem össze-vissza pótlékolni. Tehát ezzel mélységesen egyetértek, de azt hiszem, hogy ez nem egyik-másik év kérdése, és nem is egyszerűen pusztán elhatározás kérdése, egy nagyon alapos elemző, és együttműködési és szakmai munkát követel, hogy összeálljon az az anyag, amely végső soron tényleg biztosít egyfajta életpályát. Pótlékokkal nem lehet életpályát biztosítani.
Most egy kicsit a kormánypárti képviselő hadd szóljon belőlem. Szóba került a közszféra. Tessék nekem megmondani, hogy a globális kapitalizmus időszakában mire van egy kormánynak igazán hatása, ahová adhat, vagy honnan vehet el! A közszférára, és a mi országunkban még a nyugdíjra. Hol van pénz a költségvetésben? Ebben a szférában. Honnét lehet elvenni pénzt, amikor stabilizálni kell az államháztartást? Ahol pénz van. Ne tessék úgy beállítani, hogy a kormány valami rossz szándékból, a közszférát nem becsülendő - és ezen belül a rendvédelmi dolgozókat -, ezért innét vette el azt a három-négyszáz milliárd forintot. És nem az IMF kedvéért, ezt se tessék mondani. Nem hiszem, hogy ennek bármiféle alapja lenne, és a dolgon nem segít. Államháztartási egyensúlyt kell csinálni. Hozzáteszem, ne tessenek külföldi példákra hivatkozni, mert a mai világban nem nagyon tudjuk, hogy mit hoz a holnap. Lásd a balti "kistigriseket". Lehet, hogy holnap Lettországban vagy Romániában, vagy nem tudom, hol, hozzányúlnak a közszféra pénzéhez. Nincsenek itt olyanfajta megoldási lehetőségek, amelyeknek pontosan lehet tudni a hatását, és az egyetlen megoldást.
Azt is nagyon jól tudják önök, hogy milyen nyomás alatt van a kormány, a gazdaság, mondjuk úgy, a tőke részéről, épp a közszféra leépítésének érdekében. Nyilván olvasnak újságot és nyilatkozatokat. Azt is tudják, hogy vita van, politikai vita, hogy hogyan reagáljunk erre a gazdasági válságra. Adócsökkentéssel? Vannak, akik azt mondják, hogy csökkentsük az adókat, mert az fogja élénkíteni a gazdaságot. Miből élünk mi, önök is és mi is? Adóból. Csak mondom, hogy a helyzet egy kicsit, enyhén szólva bonyolultabb, nincs senki az abszolút igazság birtokában, hogy ezt az egyébként nagyon nehéz helyzetet hogyan lehetne megváltoztatni.
Végezetül még két megjegyzés. A munkahely biztonsága. Mi, kormánypártiak érvelünk azzal, hogy a közszférát illetően egyfajta kompenzáció a munkahely biztonsága, itt azonban elhangzott egy kritika, hogy átszervezés, rendőrség, és így tovább. Kérem szépen, nem tudok ígérni önöknek ilyen értelemben munkahelyi biztonságot. A magyar rendőrség hatékonysága érdekében valószínűleg igenis kellenek még átszervezések. El kellene hozni a nyugati határszélről az ott volt határőröket. Hova vigyük? Mennek, nem mennek? Mit csináljunk, hogyan készüljünk fel, hogy Románia mondjuk 2011-ben belép a schengeni rendszerbe? Mennyi rendőr legyen ott, mennyi ne legyen? Nem lehet, azt hiszem, a mai világban a közszférában sem berendezkedni egy változtathatatlanságra vagy egy abszolút stabilitásra. Azt hiszem, rossz vágányon gondolkoznak azok, akik ezt az érzetet erősítik az emberekben. Hangsúlyozom, ez kormányoktól független. Az egész világ recseg-ropog, és benne a közszféra is. Azt hiszem, ezt érdemes lenne figyelembe venni.
Befejezésül azt tudnám mondani, hogy mi, kormánypárti képviselők azon leszünk, hogy a lehetőségekhez képest valamelyest kompenzáljuk, azt már nem merem mondani, hogy az egész közszféránál, de talán a rendvédelmi szerveknél valamilyen mértékben azt a jövedelemkiesést, amely jövőre kétségtelenül be fog következni. Ennek a módját, mértékét lehet, hogy a bértárgyalások során ki tudja alakítani a kormány és annak a képviselői, de azt hiszem, hogy a kormány bölcsen jár el, és ezt mi támogatjuk, ha 2008 decemberében vagy 2009 januárjában hosszú távú, nagyon stabil elkötelezettséget nem vállal. Nem tudjuk, kérem szépen, a mai világban, hogy hogy alakul a gazdaság. Persze egy kényszer, pótcselekvés az üdülési csekk és az egyéb ilyen juttatások, amelyekkel próbálják kompenzálni, és önök teljes joggal kritizálják, de e mögött megint csak az van, hogy ez nem hosszú távú elkötelezettség. Nem tudjuk, kérem szépen, hogy mi lesz nyolc-tíz hónap múlva a világgazdaságban és Magyarországon. Mindezek figyelembe vételével én azt tudom mondani, azon leszünk, hogy a kialakuló lehetőségek tükrében próbáljunk valamit ezen a nehéz helyzeten segíteni, de nem ígérhetünk most abszolút hosszú távra megoldásokat és valamifajta dinamikus fejlődést. Azt ígérhetjük, amennyiben nekünk hatásunk van a kormányzati szervekre, hogy a világos iránymutatást, egyértelműséget, szakszerűséget, ami az önök helyzetét is megkönnyíti, mi is szorgalmazzuk.
Azt kérjük, hogy mindezek, a helyzet összes bonyolultsága és komplexitása figyelembe vételével, megértve - még egyszer - a törekvéseket, de mindezeket, a helyzet összes bonyolultságát figyelembe véve próbálják meg a véleményüket és érdekérvényesítő képességüket kifejezni és megvalósítani. Elnézést, ha hosszabb voltam.
ELNÖK: Keleti alelnök úr!
KELETI GYÖRGY (MSZP): Azt gondolom, hogy őszintének kell lennünk: jövő hétfőn két szavazás van hátra a költségvetésből. Az egyik szavazás, amennyiben van koherenciazavar, akkor az alkotmányügyi bizottság ebben a kérdésben egy előterjesztést terjeszt a plenáris ülés elé, ez azt jelenti, hogy ha úgy szavaztunk meg két módosító indítványt, hogy azok ütik egymást, akkor ebből egy olyan helyzetet alakít ki az alkotmányügyi bizottság, amelyet ha elfogad a parlament, akkor nyilván ez a költségvetési zűrzavar megszűnik abban az adott tételben. A másik a végszavazás. Ez, az önök által felvetett kérdéskör koherenciazavart nem tartalmaz. Nagyon kristálytisztán Veres János, azt hiszem, a /4. számú módosító indítványban benyújtotta minden tárcára vonatkozóan még a sarokszámok elfogadása előtt a tizenharmadik havi fizetésre, illetve az esetleges tervezett bérfejlesztésre vonatkozó módosító javaslatát, amely az elvételt jelentette.
A költségvetést - én most természetesen kormánypárti képviselőként mondom - meg fogjuk szavazni, a koherenciazavarra vonatkozó javaslatot is természetesen el fogjuk fogadni, és ennek az az egyszerű magyarázata van, hogy meg vagyunk győződve arról, hogy a Magyar Köztársaság számára, amennyiben nincs költségvetése, az sokkal komolyabb problémákat jelent, mint amiket önök most itt felvetettek. Gondolom, ezt nem kell külön elmagyarázni. Költségvetés nélkül összeroppan az ország gazdasága ebben a nemzetközi helyzetben.
Ami járható út, az év közben valamilyen megoldás, illetve az, amit a kormány ajánl, amely nincs benne abban az értelemben a költségvetésben, hogy ki van mondva, címkézve, hogy ez a közalkalmazottaknak - nem tudom, milyen kifejezést használtok - a kompenzálása, azt hiszem, talán ez a jó kifejezés, hanem valahol el van téve az egyik tárcánál ilyen, a másiknál olyan, a harmadiknál amolyan költségvetési tartalékként. Vagyis azt gondolom, hogy ebben lehet lehetőség. Természetesen amennyiben az ország gazdasági helyzete megengedi, én azt gondolom, hogy Gál képviselőtársammal mi leszünk az elsők, akik azt fogjuk mondani, hogy ha lehet, akkor teljes kompenzáció jöjjön létre.
A helyzet azért érdekes, mert ti mondjátok a 8,3 százalékos nominálbér-veszteséget, ami pontosan igaz, de a száznegyvenezer forinttal, én ugyan nem számoltam ki, de szerintem hat százalék körüli kompenzáció van. A különbség ott van, hogy tavaly nem kellett volna odaadni havonként - most már utólag azt mondom - a tizenharmadik havit, mert az beépült a bérbe. Oda kellett volna adni egy összegben, mint ahogy korábban volt, akkor most könnyebb lenne a helyzetünk. Nagy valószínűséggel ezt a bizonyos kompenzációt ugyanis nem tudja a kormány kiadni úgy, hogy havonkénti bontásban odaadja, mert akkor csökkenne az a nominálbér-veszteség, amelyről ti beszéltek, és ez pontosan így van, hanem ha ez költségvetésen belüli tartalék valamelyik tárcánál, akkor a tartaléknak mindig az a szerepe, hogy akkor használják föl, amikor látszik, hogy nincs másra szükség, ez pedig általában az év utolsó dekádjában szokott történni.
A probléma ugyanis az, hogy itt ültök, vagy ülnek az urak kilencen, és három tárcához tartoznak. Még itt kellene ülni az önkormányzati minisztériumból... (Közbeszólás: Négyhez.) Bocsánat. Mi természetesen meghallgatjuk, mert azonosak a problémák. Én most a tömbhöz való tartozásból a következőt szeretném kihozni: az elmúlt esztendőkben úgy alakultak a különböző tárcák pénzei - most nem egy-két évre gondolok, hanem tíz, tizenvalahány évre, sőt mondanám a rendszerváltás előtti időszakot is -, amilyen az adott miniszternek a kormányon belüli költségvetési érdekképviselete vagy érdekereje volt, vagy nem tudom, hogy nevezzem ezt az egészet. Én tudok mondani most önök között olyanokat, akik jelenleg a legjobb helyzetben vannak, tudok olyat mondani, aki a legrosszabb helyzetben van. Nem tudom, hova mutassak, így mutatok. Vagyis amilyen módon az elmúlt években az egyes tárcák pénzt tudtak szerezni, avval kínálták meg a hozzájuk tartozó állományt. Az más kérdés, hogy a tűzoltók kevésbé voltak hangosak, mint például a katonák, amikor béremelésre került sor.
Csak egy apró példát mondok: az én információm szerint ez évben - ez ugye ez az esztendő - a költségvetési törvény szerinti köztisztviselői illetményalap 38 650 forint. A hivatásos és szerződéses állományú katonák esetében a kifejezetten csak az illetményelemek megállapításához figyelembe veendő technikai illetményalap a költségvetési törvény szerinti köztisztviselői illetményalaptól 2,85 százalékkal magasabbra lett megállapítva. Tehát aki azt mondja, hogy a köztisztviselői alapban dönt a parlament, és ez ilyen hatással van, hogy minden fizetést meghatároz, az nem mond igazat, mert ez - nem tudom, én oda fogom adni, ha valaki hitetlenkedik - egy tájékoztató, amelyet kértem és kaptam, amelyet a Honvédelmi Minisztérium közgazdasági és pénzügyi főnöksége vagy ügynöksége írt meg. Vagyis ez azt jelenti, hogy a tárcán belül már eltérítették ezt az alapot. Lehet, hogy a másik tárcánál nem térítették el. (Közbeszólás: Évekre visszamenőleg, bocsánat.) Arra emlékszem, hogy amikor hivatásos katona voltam, mi mindig irigykedtünk a határőrökre, mert ők voltak a legjobban megfizetve. Hozzáteszem, hogy a rendőrök is jobban meg voltak fizetve, mint a katonák, vagyis ez így sajnos nem működik.
Egyébként nem lehet olyan fizetési rendszert kitalálni, amely mindenkinek igaz, tehát most nem lehetne olyat mondani, hogy egy tűzoltó, aki 38 éves, 15 év szolgálati ideje van, hadnagyi rendfokozatban és negyvenkettes lába, ugyannyit keressen, mint egy katona, vagy egy rendőr, vagy egy katasztrófavédő, vagy egy pénzügyőr. Ilyet nem lehet csinálni. Én azt gondolom, nagyon nagy munka lesz, ha el tudjuk azt érni, hogy az egyes szervezeteknél az ő áldozatvállalásuk, felelősségük, munkájuk, időbeosztásuk, egyebek alapján egy számukra kedvező... Valószínűleg, akik itt ülnek most, nyilván figyelik a másikat, hogy náluk hogy áll. Van egy másik táblázat, amelyet a minisztérium kiosztott, amely szerint a legénységi állomány - ugye, ez a szerződéses állomány a hadseregben - bruttó átlagilletménye 142 090 forint a hadseregben, vagyis ők megkapják, ha megkapják a kompenzációt, átlagban nem veszítettek, csak évi 2 090 forintot. Én tudom, hogy az átlag torzít, de a számításnál mindig az átlagot kell nézni. Azt gondolom, itt valaki elmondta, hogy kilencvenezer forint körüli fizetés van - nem is tudom, kik, talán a tűzoltók mondták. (Közbeszólás.) Egyforma. Akinek kilencven-százezer forint közötti fizetése van, ha a kormány száznegyvenezer forintját megkapja, a pénzénél van. (Közbeszólások.)
ELNÖK: Csendet kérnék szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Már nem sok van a bizottsági ülésből hátra, úgyhogy egy kis csendet szeretnék kérni.
KELETI GYÖRGY (MSZP): Én bruttóról beszélek, 142 090 a katonáknál, és itt is bruttóról beszélnek. Tehát amikor ajánlat van, akkor bruttóról van szó. Nem akarom tovább ragozni.
Én tehát azt gondolom, hogy amikor két vagy három hete találkoztunk, tudtam ezt a száznegyvenezer forintot, csak nem voltam felhatalmazva, hogy elmondjam, de az az állapot, amelyről most beszélgettünk, körülbelül bekövetkezett. Azt gondolom, hogy sajnos a mostani helyzetben ahhoz tudok csatlakozni, amit Gál képviselőtársam mondott, hogy az esetben, ha év közben a költségvetés kondíciói valamilyen módon jelentkeznek, akkor ő valószínűleg a rendészeti minisztériumhoz, én pedig a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozó területek erősebb kompenzálásáért vagy azonos értékű kompenzálásáért tudok síkra szállni.
Az utolsó, befejező mondat, mert azt gondolom, hogy Nyitrai képviselő úr nem érti pontosan ezt a száznegyvenezret: ez a száznegyvenezer úgy történne, ahogy a nyugdíjasoknál, tehát akinek bruttó száznegyvenezernél több pénze van, az maximum száznegyvenezerig kapna ilyen fajta kompenzációt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség álláspontját szeretném nagyon röviden összefoglalni, először is megköszönve azt, hogy a szakszervezeti szövetség és a szakszervezeti szövetség tagjai megtiszteltek bennünket a bizalommal és kitüntettek bennünket a figyelmükkel. Draskovics miniszter úr, azt gondolom, szkeptikus volt a bizottsági ülés kimenetelét illetően. Azt gondolom, minden képviselőtársam számára nagyon hasznos, tapasztalatokban gazdag, véleménybegyűjtésre és tapasztalatra volt alkalmas a bizottsági ülés.
Szerintem alapvetően filozófiai kérdésről is szó van. Amit Keleti képviselő úr és Gál képviselő úr mond, abban persze mindben van igazság, azonban csak úgy lehet rendet tenni a kérdésben az én véleményem szerint, ha az egész rendszer nagyon gyors és nagyon radikális áttekintés után újjá lesz építve. Kónya Péter elnök úrnak nincs teljesen igaza abban, hogy egységes eljárást kér minden egyes szakszervezeti rész szempontjából, mert az előbb bebizonyította Keleti alelnöktársam, illetve a közbeszólók, hogy négy minisztérium, négyfajta bérezés, nem egyformák a játékszabályok, nem egyforma a bér. Megfordultak a bérviszonyok. Anélkül, hogy bárkit is kiemelnék, inkább azt mondom, hogy az életszagú tapasztalat az, hogy ötezer rendőr elhagyta az állományt két év alatt, és ez azt mutatja, hogy a rendőrség megtartó képessége a leggyöngébb a mi megítélésünk szerint. Mondom, ez nem fog mindenkinek tetszeni, de nem lehet egyforma szabást tenni, mert mások a bérviszonyok, ez az igazság. Ez abból is adódik, hogy más az állomány életkorbeli összetétele, és ha más az állomány életkorbeli összetétele, akkor más bérviszonyok vannak. Ha az állomány egy jelentős része 24 vagy 28 éves, és még alig szolgált, mást keres, mint ahol az állomány életkori táblája, korfája egészen más.
Ezzel együtt abban filozófia igazság van, amit Kónya Péter elnök úr mondott, hogy az mindig egy államhatalmi döntés, az állam felelősségvállalásának döntése, hogy a fegyveres testületekben, az ország biztonságát garantáló szervezetekben mit akar megvalósítani. Szerintem alulról kell építkezni. Ehhez persze teljesen új szolgálati jogviszonyra és illetményrendszerre vonatkozó törvény kellene. Innen kezdődik minden, mert ez úgy, ahogy van, nem jó, és azt kell eldönteni, hogy mit és mennyiért garantál a magyar állam az adófizetők pénzéből.
Én egy dolgot tudok mondani Gál képviselő úrnak: polgármesterként egy szót nem szólnék, és a parlamentben, ha lehetne, külön szavaznék, megszavaznám, hogy a köztisztviselők tizenharmadik havi bére megvonásra kerüljön. Egymillió közalkalmazottat ez az ország nem tud eltartani. Szerintem nem lehet egyenlő mércével mérni. Hadd mondjam el azt a gyakorlati észrevételemet - ez nem a pártom álláspontja -, hogy azzal, hogy bejelentik, hogy nem lesz tizenharmadik havi a közszférában, majd ezt elkezdik toldozgatni-foldozgatni, szerintem nem jól működik ez a történet. Ráadásul nem igazságos a toldozgatás és a foldozgatás, mert szerintem a köztisztviselők egy jó részének nincs szüksége a toldozgatásra és foldozgatásra, le kell nyelni a köztisztviselők vonatkozásában ezt.
Egy dolgot viszont biztosan tudok, hogy az alapvető emberi biztonságot, minden magyar adófizető állampolgárnak és a hozzátartozójának az emberi biztonságát a magyar államnak garantálni kell, ebből nem lehet visszább lépni. Aki törvényt tisztel, aki törvényt fél, az reméljen, bízzon, bízhassa magát a magyar államra, a magyar állam erőszak-monopóliumára. Innen indul minden. Gyönge lesz az ország, gyönge lesz a rendvédelmi szervezeti struktúra, önbíráskodás lesz, és káoszba megy az ország. Ez az alfája és az ómegája. Ez más, mint a köztisztviselők és a városházi dolgozók. Tudom, hogy az egészségügyben mennyi probléma van, azért nem hozom ide, és tudom, hogy a pedagógusoknál mennyi probléma van. Azért hozom ezt a példát, a köztisztviselőket, mert polgármester vagyok, ezért szidhatnak. Egészen más kérdésről van szó, és ez kormányzati döntés kérdése az én megítélésem szerint, kormányzati filozófiai döntés kérdése.
Ha a rendőrségtől, egy rendőrtől elvesznek havi tízezer forintot, annak vége, mert nincs másod-munkavállalási lehetősége. Ugyanez vonatkozik egy katonára, ugyanez vonatkozik egyébként egy tűzoltóra is. Negyvennyolc órás munkahét mellett nem lehet másodmunkát vállalni. Beletaszítja a magyar állam abba a rendészeti dolgozókat, hogy feketén pénzt keressek? Mert azt a havi nyolc-tízezer forintot bekalibrálta... Az az egyik legsúlyosabb hiba volt, hogy leosztották a tizenharmadik havit tizenkettőre. (Közbeszólások.) Leosztotta egytizenketted részre, és mindenki betervezte. Tavaly nyár óta van, a tavalyi évben volt ez az egytizenketted, és mindenki betervezte. Egy pedagógusnál is óriási érvágás lesz, egy ápolónőnél is óriási érvágás. Hitelt vett fel rá, és ez a nyolc-tízezer forint a negyvenezer forintos hiteltörlesztő részletben benne lesz.
Én csak azt mondom, az biztos, hogy filozófiai kérdés, és az biztos, hogy hatalmi döntési kérdés, hogy mi az, amit garantálunk. Szerintem óriási hibát követ el a kormány, sőt, rövidtávon helyrehozhatatlan hibát követ el a kormány, ha azt üzeni a közbiztonságot garantálóknak, az emberi és vagyoni biztonságot garantálóknak, hogy tőletek elveszünk.
Még egyszer mondom, mindannyian tudjuk - ebben az államtitkár asszony is meg tud erősíteni -, hogy hiába van huszonnégyezres létszáma a honvédségnek, nincs föltöltve, mert a toborzáson hatvanezer forint kezdő fizetésért és a pótlékokért nem jelentkeznek. Tudom, hogy mennyi az átlag. Elveszítette a honvédség is a versenyképes kereseti viszonyait, a rendőröktől elment ötezer ember, a polgári védelemről pontosan tudjuk, hogy milyen helyzetben van, a bv.-sek is katasztrofális helyzetben vannak, és sorolhatnám a többit is. Én jártam jó néhány büntetés-végrehajtási intézetben, azért merem mondani. És nincs is büntetés-végrehajtási intézet, ezt is pontosan tudja az államtitkár úr is, hogy hiába vannak jogerős ítéletek, fiatalkorúak börtöne például nincs, és nem lehet betenni őket sehova sem Borsod megyéből, hogy konkretizáljuk a problémákat.
Egyszer élére kell állítani a kérdést, azt gondolom, és lehet, hogy ez most politikai okok és a politikai bizonytalanság miatt prolongálódik, és lehet, hogy a jövő évben a kormány illetménykiegészítésekkel ezt próbálja megoldani, de ez a kérdés nem húzható tovább. Azt gondolom, az egésznek az alfája és ómegája, hogy új Hszt. kell, vagy szét kell bontani, meg kell nézni, és újra kell szabni a költségvetés viszonyait, hogy miből van pénz. Megjegyzem, azt is érdemes volna megvizsgálni, hogy akik nyugdíjba mentek, éltek a szolgálati kedvezményekkel, azok mennyi nyugdíjat jelentenek a magyar államnak. Azt is tessék hozzászámolni, mert az nem kevés a nyugdíjkasszából, hogy mennyibe került annak az ötezer embernek a nyugdíjazása és a folyamatos nyugdíjfolyósítás. Még tudnék tételek mondani, amelyek renddel, biztonsággal vannak összefüggésben - nem akarok populáris lenni -, és az mennyi pénz. Én nem feltétlenül abban gondolkodom, hogy csak önmagában több pénzt követelünk a rendőrségnek, a hadseregnek, hanem szerintem az adott fejezeten belül is, vagy a fejezetre vonatkozó tevékenységeket is érdemes volna átvilágítani.
A mai bizottsági ülést azért hívtam össze, mert azt gondolom, hogy a kormánynak kell azzal szembesülnie -, mert ebben Keleti képviselőtársam, Gál képviselőtársam is megerősített -, hogy a rend, az ország biztonsága mindenkinek alapvető érdeke, és ez nem politikai kérdés. Minden adófizető, ha egy dologra számíthat, akkor az alapvetően az, hogy a személyes biztonságát, a vagyonának a biztonságát a magyar állam garantálja. Ha több nincs, ennyi legyen. Olyan falvakban, ahol már nincs iskola, nincs egészségügyi ellátás, mert az iskolát már bezárták, az óvoda bezárás alatt van, az egészségügyi ellátásért utazni kell, nincs rendőr - épp most vesézzük, ebből politikai ügy is van, hogy 880 körzeti megbízotti státusz nincs betöltve - mi az üzenete a magyar államnak? Kivonul a magyar állam ezekből a feladatellátásokból, vagy egyáltalán nem csinálja ezt? (Közbeszólások.)
Arra szeretném csak felhívni a figyelmet, hogy ha a kormány ebben egyeztetni kíván, megegyezni kíván, akkor ezt tegye meg minél hamarabb, ne tartsa fönn ezt a bizonytalan légkört, ne kényszerítse a szakszervezeteket olyan érdekvédő lépésekre, amelyek nem jó irányt képviselnek. Én nem osztom egészen, amit Gál képviselőtársam mondott a szakszervezetek felvetéseivel kapcsolatban, de amikor a fegyveres testületek tüntetnek, vagy a fegyveres testületek szakszervezetei a munkavállalói békével kapcsolatos lépéseket tesznek, annak nagyon rossz üzenete van egy társadalom számára, annak aztán nagyon rossz üzenete van, de ebben a szakszervezetnek is van felelőssége, de a kormánynak is óriási felelőssége van. Mi készek vagyunk egy jó megegyezést, egy előremutató megegyezést támogatni ebben az ügyben. Arra biztatom az államtitkár urat, és biztatnám a miniszter urat is, hogy ebben a kérdésben legyen gyorsan megoldás, és legyen előremutató megoldás.
De aki nettó százezret kap, és abból elveszít tízezer forintot... Érdekes megnézni, hogy a rendőrségnél mik az átlagkeresetek, a korfa miatt nagyon tanulságos. Ha egy tizennyolc éves, szakközépiskolát végzett gyereket fölvezényelnek Budapestre - kötelező jelleggel vezénylés van, mert hiányzik ezerötszáz rendőr -, fizet negyvenezer forint albérletet, mert nem kap normális albérleti támogatást, és plusz még tízezer forintot elvonnak a jövedelméből. Azt mondják vidéki rendőrkapitányságok - és kérdezzenek meg vidéki rendőrkapitányokat, ne a megyeieket, hanem a vidéki rendőrkapitányokat a vidéki városokból -, hogy van olyan gyerek, akinek nagyon meg kell néznie, hogy mit eszik rendőrként, mert az albérlet mellett nem tudja a normális ennivalót megfizetni. Ez nem a sajtónak szól, és nem demagógia, hanem a valós helyzet. Tőlük nem lehet azt várni, hogy biztosítsák a rendet akár a fővárosban, akár az országban. Csak azt akartam mondani, hogy szerintem óriási a felelőssége ebben a kormánynak, és ez helyrehozhatatlan károkat okoz. Kitaszít megint jó képességű embereket a rendvédelmi szervezetekből, bizonytalanná, kilátástalanná és kiszolgáltatottá teszi az állományt. Mi azt szeretnénk, ha lenne ebben a kérdésben megegyezés. Minket is ér a saját pártunkon belül kritika, hogy de a pedagógusok, de az egészségügyi dolgozók és a többiek, mi mégis úgy gondoljuk, hogy azoknak, akik az ország rendjét biztosítják, szükségük van támogatásra. Azt is tudom, hogy nincs S. O. S. megoldás, tehát erre most nincs törvénykezési lehetőség és idő, de ez így mégsem fog menni.
Még valamit, államtitkár úr, ha megengedik, csak egy mondat erejéig. Azt pontosan tudjuk, hogy az elmúlt tizennyolc évben a rendészeti ágazatból, a katonai ágazatból hihetetlen mennyiségű forráskivonás történt. Ha megnézzük 1990 reálértékeit, és megnézzük most, hihetetlen mennyiségű. Emberek leépítése, elbocsátása, források kivonása. Mennyi volt a határőrség '97-ben külön, és mennyi volt a rendőrség külön, és mennyi most összevonva? Az ötpárti egyezség régen fel lett rúgva, amelyet kötöttünk. Arról volt szó, hogy új és erős rendőrség lesz. Erről volt szó, ugye? Megemeljük a honvédség létszámát ezer fővel. Ezek nagyon jó üzenetek. Amit ön mondott a büntetés-végrehajtásról, ez a koncepció, ez is nagyon jó dolog, de annyi koncepciót kaptam, hogy már nem tudom tárolni, mert több folyóméter, de nincs több folyóméternyi előirányzat hozzá a költségvetésben. Ezeket azért fölösleges gyártani, és kifizetni esetleg érte szakértői díjakat, mert mindaddig, amíg nincs hozzá forrás, addig az önkéntes tartalékos rendszernek se sok értelme van, hogy a honvédséget említsük, és a bv.-fejlesztésnek sem sok értelme van. Én így gondolom, de még egyszer mondom, hogy ebben készek vagyunk az együttműködésre. Az elmúlt tizennyolc évben ezeknek az ágazatoknak a torkán le lehetett nyomni, hogy nincs pénz, mert az, hogy fölesküdtek a magyar haza védelmére, mindennél fontosabb volt. Azt gondolom, hogy a rendszer ki van véreztetve, nem bír el többet, nem lehet több forrást kivonni. Ez a mi álláspontunk, de nyilván ez kormányzati döntés és kormányzati felelősség. (Vadai Ágnes: Kapunk szót, elnök úr?)
Államtitkár asszony!
Vadai Ágnes honvédelmi minisztériumi államtitkár reflexiói
VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Bár leginkább az urakhoz beszéltek, feltételezem, hogy én is kaphatók szót, mint a honvédelmi tárca államtitkára.
Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönöm az összes felvetést, amelyek mind a bizottság tagjaitól, mind a szakszervezetektől érkeztek, és külön szeretném megköszönni a Honvéd Szakszervezet korrekt hozzáállását az ügyhöz. Azt gondolom, valóban érték az, amit a honvédelmi tárca és a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórumban részt vevő szervezetek elértek ezzel a megállapodással, és bízom benne, hogy a jövő évben újra tudunk ilyen megállapodást kötni. Nem becsülném le, Kónya elnök úr, ennek a megállapodásnak a jelentőségét és az erejét, a legkevésbé sem azért, mert ez egy közös megállapodás eredménye, nem az egyik oldal obstruálta a másikra, és nem a másik oldal kiabált az egyikkel, hanem ez egy közös megállapodás eredménye. Úgy gondolom, hogy ezt tiszteletben kell tartani, még akkor is, ha esetleg ez nem tetszik, vagy kevésnek érzi.
Ami a költségvetést illeti, a képviselőtársaim felvetése kapcsán azt szeretném elmondani, hogy mi nagyon örülünk annak, hogy végre támogatóan lépnek fel az ellenzéki képviselők a honvédelmi tárca költségvetését illetően. A szavazás idején nem ezt tapasztaltam, személyesen sem. Voltak olyan módosító indítványok, amelyek el akartak venni a honvédelmi tárcától jelentős összegeket, és őszintén szólva a kormánypárti képviselőknek volt köszönhető az, hogy a honvédelmi tárca költségvetéséből nem vettek el. (Közbeszólások, zaj.)
Ami a bérfejlesztést illeti, az az állítás hangzott el itt... Én is meghallgattam az urakat, gondolom, az urak is meghallgatnak engem. Ami a bérfejlesztést illeti, öt százalékos bérfejlesztésre volt lehetőség az idén, és azt tudni kell, hogy ennek az öt százaléknak a hatvan százalékát fedezte a központi költségvetés, negyven százalékát a honvédelmi tárca gazdálkodta ki a saját költségvetéséből. Úgy gondolom, ez elég jól mutatja, hogy milyen módon kívánunk a saját költségvetésünkből is hozzájárulni ahhoz, hogy az állomány jövedelmi viszonyai változzanak.
Ami a missziós pénzeket illeti, tájékoztatom a tisztelt bizottságot, hogy 2008. július 1-jén öt százalékkal, 2008. október 1-jén pedig tíz százalékkal emeltük meg a missziós pótlékot. Azt gondolom, hogy a katonák kérését is teljesítettük akkor, amikor forint alapú elszámolást határoztunk meg, hiszen kifejezetten ez volt a katonák kérése.
Azt kell hogy mondjam, rendkívüli módon meglepett és lehangolt, hogy azok, akik itt egyenruhában ülnek, milyen rossz véleménnyel vannak a saját állományukról. Ezt nem mondtam volna, ha az elnök úr nem a Magyar Honvédség egyenruháját viselné. Én végigjártam nagyon sok, sőt az összes alakulatot, rendszeresen találkozom a katonákkal. Őszintén szólva vissza kell utasítanom az elnök úrnak a bűncselekményre, korrupciókra, és a Magyar Honvédségre általában tett megjegyzéseit, - és az elnök úr általában tett ilyen megjegyzést. A magyar katona, amikor esküt tesz, akkor - úgy, ahogy önök mondták, képviselőtársaim - arra tesz esküt, hogy ha kell, az élete árán is megvédi a hazát. Én azt gondolom, az elmúlt időszak sajnos azt mutatta, hogy kellett ilyet tenni, hogy az élete árán is megvédje a hazát, és megvédjen bennünket, hogy itt nyugodtan ülhessünk. Úgyhogy én nagyon szeretném, hogy ha az elnök úrnak konkrét tudomása van arról, hogy a Magyar Honvédségben korrupció van, vagy bűncselekményt követnek el a katonáink, olyat, amelyet nem tárnak fel, akkor arról legyen szíves, értesítse az illetékeseket. Egyébként pedig nagyon szeretném kérni, hogy ilyen megjegyzéseket a sajtónyilvánosság előtt ne tegyen, mert ez rendkívüli mértékben romboló, és azt gondolom, rosszul esik azoknak a katonáknak, akik - tudja, elnök úr? - még azért a kevés pénzért is hajlandóak az életüket áldozni ezért a hazáért.
Végül egy megjegyzést szeretnék mondani, mert ezt pedig nem állom meg, hiszen az itt ülők mindegyike férfi, nincs nő. Kónya Péter elnök úr azt mondta, hogy nem olyan lojális, hiszen sorkatonák sem voltak. Elnök úr, ez a megjegyzése mélyen diszkriminatív, és szeretném visszautasítani, ugyanis éppen annak köszönhetően, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése úgy döntött, hogy a békeidejű sorkatonai szolgálatról átállunk az önkéntes haderőre, lehetőség van arra, hogy nők is szolgáljanak a Magyar Honvédségben. És higgye el, annak ellenére, hogy nem voltak sorkatonák, legalább olyan hivatástudattal bírnak. Ön biztosan tudja, hiszen jól informált a Honvéd Szakszervezeten keresztül, hogy a nők nemcsak olyan pozíciókat töltenek be, amelyekről talán sokan azt gondolnák, hogy azt kellene betölteniük csupán, hanem szolgálnak misszióban, Koszovóban, Boszniában és Afganisztánban is. Arra szeretném kérni az elnök urat, hogy az ilyen típusú, mérhetetlenül diszkriminatív megjegyzéseit tartogassa máshová, mert ez elfogadhatatlan. Azoknak a nőtársaimnak a nevében szeretném ezt mondani, akik ugyanúgy esküt tesznek, hogy életük árán is megvédik ezt a hazát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Juhász államtitkár úr!
Juhász Gábor igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár reflexiói
JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nagyon nehéz, és hogy őszinte legyek, hat óra előtt tíz perccel nem hálás dolog tételesen válaszolni fölvetődött kérdésekre, mégis kérem, engedjék meg, hogy egy nagyon rövid kitekintést tegyek.
Akik az asztal egyik és másik oldalán ülnek, jobbára úgy beszélnek erről a jelenlegi helyzetről, mintha Magyarországon a rendvédelem, a határőrizet, a rendészet kérdése egy statikus történet lenne, amely húsz éve változatlan. Tisztelettel emlékeztetnék rá, hogy ez a szektor tulajdonképpen az elmúlt száz év legnagyobb forradalmát éli, amikor is arról van szó, hogy a határ felét már nem is őrizzük, merthogy ez a helyzet van. Amikor arról van szó, hogy nemcsak nincs rajta az a fajta szoros határőrizet, amely eddig volt, hanem, mivel nincs határ, vám sincs. A magyar rendőrségnek foglalkoztatási problémái vannak, és ezer embert a magyar rendőrség azért foglalkoztat a lakóhelyén, a szolgálati érdekkel ellentétes módon, de a szakszervezetekkel kötött megállapodás alapján azért, hogy a munkavállalóknak jobb legyen. Ezért nincs ezer rendőr valahol belső-Magyarországon, amely nem schengeni külső határ.
Ezt csak azért szeretném mondani, mert rendkívül fontos dolog, hogy egy változási sor közepén tartunk, és nem kell azt hinni, hogy az elmúlt húsz évben nem történt semmi, sőt a kormány nem is tesz mást, mint igyekszik alkalmazkodni azokhoz a munkavállalói igényekhez, amelyek megjelennek. Tehát például annak, hogy a rendőrhiány így áll, ez az oka. Az, hogy a határőrség és a rendőrség integrációja után nincs szükség ugyanannyi határőrre, elég nyilvánvaló, mert a határok felét nem kell ugyanolyan módon őrizni, Schengen külső részén pedig ugyanaz a határőrizeti struktúra maradt gyakorlatilag a mai napig. Ez nem fog így maradni a jövőben, mert ez sem teljesen normális, hogy így van. De szeretném elmondani, hogy ha Románia is csatlakozik a schengeni övezethez, kell arra készülni, hogy ez sem kell. Ezért úgy gondolom, hogy aki ebben a szektorban munkavállaló, az pontosan kell hogy tudja azt is, amikor a követeléseit megfogalmazza, hogy egy nagyon komoly, történelmi változásokon átmenő Magyarországnak ebben a szektorában dolgozó munkavállalóként tulajdonképpen a kormány évekig foglalkoztatja őt úgy, hogy arra különben a szolgálati érdek már nem ad indokot.
Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert úgy gondolom, hogy az elnök úrnak volt - láttam itt menet közben - az MTI felé, Draskovics miniszter úr felé egy elég durva, és tulajdonképpen az elnök úrtól rendkívül szokatlan nyilatkozata. Azért rendkívül szokatlan, mert rendkívül durva. Nem szokta az elnök úr így szabadjára engedni... Szeretném elmondani, hogy Draskovics Tibor ellátogatott az FRDÉSZ-hez, személyesen foglalkozik vele. Lehet neki tulajdonítani kijelentéseket, de szeretném elmondani, hogy azt gondolom, miniszter ennyi erőfeszítést régóta nem tett közvetlenül. Lehet, hogy nem a bizottságnak, ezt nem szeretném elvitatni, de az érintettek felé - tessék megnézni Kónya elnök úr fejét (Kónya Péter bólogat.) - nagy időráfordítással, és azt gondolom, abszolút korrekt módon jár el. Ezért tulajdonképpen az őt ért ilyen jellegű személyes támadás legalábbis szokatlan és durva.
Mégis hadd fussak át néhány dolgon. Az egyik a bv., és általában az elmondott példák. Tessenek kérem, észbe kapni: a kormány jelenlegi ajánlata a nettó százezres fizetésnél semmilyen jövedelemelvonásról nem szól. Tessenek már számolni egy kicsit! Amilyen példákat tetszenek mondani az alacsony fizetésre, azon a kormány tárgyalásainak jelenlegi szintjén meglévő ajánlata sem okoz már jövedelemkiesést. Vagyis, amivel eddig érveltek, kérem, számolják ki, gyakorlatilag az eddig ajánlott kompenzáció majdnem átlagfizetés szintjén, durván havi száznegyvenezer bruttóig gyakorlatilag garantálja azt a jövedelemszintet. Vagyis, amiről a bizottsági elnök úr beszélt, hogy egy kormánynak a filozófiájában meg kell húzni egy vonalat, hogy meddig garantálja az anyagi biztonságot, tisztelettel jelezném, hogy ez a vonal megvan, a kormány ajánlata elég világos, hogy ez meddig szól. Úgy gondolom, hogy ha önök számolnak, akkor ezeket az érveket a rendkívül alacsony fizetések melletti jövedelemkiesésekről, kérem, ne használják, mert ez már most sem igaz. Ezeknél a jelenlegi ajánlati szinten sem - még a tárgyalások vége előtti ajánlatról van szó - okoz jövedelemkiesést.
Pongó úr fölvetette, hogy gyakorlatilag nem változott a rendőrség feladatköre, sőt bővült. Nem, a rendőrség feladatköre, bármilyen furcsán hangzik, csökken. A közrend, az igazgatásrendészet és bizonyos nyomozati eljárások dolgában részben átvették más testületek a rendőrség hatáskörét, részben a VPOP, részben megjelentek mások, például a közterület-felügyelet, amely ilyen jellegű feladatokat ellát. Csak azt szeretném ezzel mondani, hogy még a feladatkör dolgában sem mondhatjuk azt, hogy nincs változás, tehát mind a feladat kiterjedése, földrajzi elhelyezkedése, struktúrája vagy természete, mind maga a feladat is változásban van.
Arra a kérdésre, hogy őszinte legyek, amit Keleti úr feszeget, hogy na, és akkor a száznegyvenezer forintos kormányajánlat dolgában mi van, rendkívül fontosnak tartanám, hogy önök is tisztázzák: a száznegyvenezer forintos kormányajánlat az a lélektani határ, amelyről a bizottsági elnök úr beszélt, bár ő fideszes megközelítéssel, mi ugye egy szocialista kormányban teljesítünk szolgálatot, de nagyjából a filozófia ugyanaz. Ez az a minimum, amelyre azt tudjuk mondani, hogy nem fog csökkenni az önök jövedelme. Nem fog, akkor sem, ha nem szolgálati érdeknek megfelelő helyen foglalkoztatott határőr, mert a kormány állja a szavát. Úgy gondolom, hogy ez körülbelül az az ajánlat, amelyen legalábbis kellene gondolkodni, hogy elfogadjuk-e.
Tisztelettel emlékeztetnék rá, hogy egy nagyon rossz vita látszik kiéleződni. Egyetértek azzal, ahogy a közszolgálatban dolgozókról az elnök úr fogalmazott, bár nyilván ő is magában marad a véleményével a saját pártjában. Lehet vitatni, hogy egy ekkora ország képes-e egymillió közalkalmazottat eltartani vagy nem. Sokan vetik fel ezt a kérdést, így, ahogy az elnök úr, hogy nem képes, és mi az, hogy még egy havi fizetést kapnak, mert miért kapnak, mások sem kapnak. A kormány garantálta a foglalkoztatás színvonalát a fegyveres és rendészeti szervek körében. Nincs az a helyzet, hogy önöknek félniük kell, hogy úgy, mint bárki mást, ezrével küldik el a munkahelyéről nap mint nap. Látjuk, hogy ez hogy van. Azt kérném, hogy éppen ezen apropó mentén, a tárgyalások mentén önök is tanúsítsanak egyfajta megegyezési szándékot.
Ami azt az igényt illeti, hogy a Hszt.-t -, amelyet itt joggal több bírálat ért - gondoljuk újra: a szakszervezeti vezető urak közül nem egy, nem kettő tudja, hogy a minisztériumban komoly előmeneteli munkái vannak, a koncepció készen van. Gyakorlatilag beszélni már beszéltünk róla, úgyhogy ennek az egyeztetése napirenden van. Az elnök úrnak jelezném, nem a bizottság kicselezése vagy a bizottság előtt történő eltitkolása az oka, hogy ide még nem hoztuk, csak úgy gondoljuk, hogy Hszt.-ügyben akkor érdemes előállni írásos anyaggal, amelyet adott esetben a bizottság megtárgyalhat - és szeretnénk ebben nagyon együttműködni mindenkivel -, ha legalább a szakszervezetekkel körvonalazódik, hogy mik a vitás kérdések. Hiszen azt mindenki érzi, hogy rengeteg a pótlék, áttekinthetetlen, és azt is érzi, hogy tulajdonképpen most már senkinek sem jó, a kormánynak sem és a munkavállalóknak sem. Ezért úgy gondolom, hogy a feltételek adottak, de mint minden ilyen, viszonylag nehezen születik meg. Mi úgy tervezzük, hogy a koncepcionális egyeztetéseket tavasszal meg tudjuk ejteni, és ha egyetértés van, akkor úgy gondolom, hogy új Hszt.-t tárgyalhat a parlament jövőre.
Szóba került, hogy a körzeti megbízottak hányan vannak, illetve hogy a lakástámogatás konkrétan hány embert is érint. Tisztelettel jelezném, az elnök úrnak is jelezném, hogy a körzeti megbízottak fizetése, igaz, havi negyvenezer bruttóval, de emelkedett az idén, tehát amit ön ismer számot, az valószínűleg még a béremelés előtti szám. Persze a körzeti megbízottak... (Dr. Kontrát Károly: Létszámot mondott, nem illetményszámot.) Az MTI-nek mondott ő egy összeget is, de mindegy. Ezt csak azért jelezném, hogy a béremelés miatt kéretik felfrissíteni az adatbázist. Fontos, hogy ebben egy dologról beszéljünk.
A lakástámogatás elég világos: ha háromszáz millió forint van rá, ez durván negyvenezer havonta, ha tizenkét hónapra vetítjük, az azt jelenti, hogy negyvenszer tizenkét havit kaphat egy. Lehet, hogy én tévedek, de ez közel hatszáz, ennyien kaphatnak. Vagyis úgy gondolom... Tévedek ebben? Ez egy rövid fejszámolás volt, egy nulla belefér, hogy tévedek. Ez volt a vicc helye. Vagyis én úgy gondolom, hogy viszonylag jól körvonalazható. Mi azt gondoljuk, hogy két és fél, három éven belül a fővárosban annyian telepedhetnek le ezen összeg segítségével, ami megoldhatja a fővárosi rendőrhiány egyik okát, nevezetesen hogy vidékről jelentkeznek fiatal hölgyek, urak, és a letelepedés Budapesten közismerten nehéz.
Arra a kérdésre, Lázár elnök úr, hogy mikor lesz megállapodás: ön is tudja, hogy aki előre ki akarja hirdetni a megállapodás végét, hogy az mikor lesz, az biztosan nem fog tudni megállapodni, mert minimum két fél kell a megállapodáshoz. Önmagában az akarat a megállapodásra kevés, de talán nem túlzás azt mondanom, hogy én azt tapasztaltam, hogy a szakszervezeti körből is erős a megállapodás igénye, és mi is mindent megteszünk, ezt szeretném hangsúlyozni. (A Kossuth térről zene hallatszik az ülésterembe.) Vannak, akiknek vidámabban telik. (Derültség.)
ELNÖK: Van még valami, államtitkár úr? (Juhász Gábor: Igen.) Akkor térjünk rá!
JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Csak arra gondoltam, bocsásson meg, elnök úr, hogy ötoldalnyi jegyzetből törekednék csak azokra válaszolni, amikre nagyon muszáj, mert engem is csábít ez a vidám hangulat.
Még egy gondolatkörről szívesen beszélnék, és a mondókámat egyenesen az elnök úrnak címezném. Az elnök úr úgy fogalmazott, hogy ez nem fog így menni. Tisztelettel mondanám én is - most már, ha jól látom, a HírTV stábja is elment -, elnök úr, ez így nem megy. Az, hogy önök két éven keresztül a rendőrséget kimondottan politikai célzattal, teljesen igaztalan tárgyakkal, nap mint nap hol emberjogi, hol szakmai, hol nem tudom, milyen kérdésben célozzák és támadják, jön Hende úr, és azt mondja, hogy újjá kell itt szervezni, kérem, az egész brigádot, és föl kell oszlatni, majd egyszer csak fölélednek tetszhalott állapotukból, és azt mondják, adjunk nekik hárommilliárd forintot, de ezt is a kutatóintézetektől akarják elvenni, tisztelettel jelezném, hogy így nem megy. Szándékkal használom így a HírTV stábja utáni hangot, mert higgye el nekem, ha valakiben van erős szándék, hogy a rendészetet a politika pergőtüzéből kiszedjük, merthogy ez egy nemzeti és közös érdek a honvédelemmel együtt, akkor bennem ez a szándék erős. Ön is tudja, nem okoz nekem nagy lelkiismereti válságot egy csípősebb interpellációban megválaszolni a parlamentben, vagy napirend előttire sem. Én komolyan hiszek abban, hogy meg kell próbálni közösen tenni valamit annak érdekében, hogy egy világos, kiszámítható életpálya legyen, és a politika a fegyvereseket ne rángassa ide vagy oda. Elfogadom, amit ön mond, hogy ez így nem fog menni, de tessék elhinni, mi készen állunk arra, hogy változtassunk néhány kérdésben, de önöknek is hihetetlen módon készen kellene rá állni, és nem kellene ilyen pálfordulásokat tenni. Tulajdonképpen már az alaphelyzet is gáz volt - bocsánat, hogy ezt mondom -. ez a mostani pedig... Itt csak nézünk, hogy mi a helyzet. Egy kicsit konszolidáltabb politikát lenne jó folytatni, azt gondolom, önöknek is rendészeti ügyben.
Szeretném megjegyezni, hogy fiatalkorúak börtöne van, Borsodból is odavihetik. Elég messze van, de attól még rendelkezésre áll. Olyan ember még, akit a magyar bíróság elítélt volna, akár fiatalkorú volt, akár nem, amiatt...
ELNÖK (hangosítás nélkül): Tessék megkérdezni a borsodi rendőrkapitányt, van-e, akit elítéltek és nem tudják bevinni. Kérdezze meg, államtitkár úr, holnap. Holnap reggel tegye meg, államtitkár úr!
JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Személyesen járok közbe az elítélt érdekében, hogy ne maradjon többet szabadlábon, mert azt nem bírnám elviselni. (Derültség.) Így lesz mindenképpen. A borsodi rendőrkapitány nem... El fogok járni. Köszönöm szépen a jelzést, ha így kiderült, hogy ki mondta ezt.
Még egy dolgot szeretnék mondani, és befejezem én is, arra, amit Kónya úr mondott, és amelyre részben az államtitkár asszony is reagált. Bocsássanak meg, miféle ember maga, aki azt mondja, hogy az enyéim lopnak meg bűnöznek? (Kónya Péter: Én nem ezt mondtam.) Bocsásson meg, ezt mondja. Azt mondja, hogy aki bekerül fiatalként, abban nincs benne a testület tisztelete, nincs benne az egyenruha tisztelete. Ott ülnek ön mellett a bv.-s kollegák, ők pontosan tudják, hogy milyen irányelveket fogalmaztunk meg, amikor ezredesek kerültek ilyen problémába. Ugyanúgy járunk el az őrmesterrel is, és mindenkivel. De kérem, tessenek megérteni, az ebben a teremben ülőknek, mindenkinek közös érdeke, hogy az egyenruha, a fegyveres testület tisztessége, tisztasága nem olyan módon őrizendő meg, hogy különben szapuljuk, aki ilyen vagy olyan. Nyilván anyagi motiváció okán is belement. Azt látom, hogy van egy csomó fiatalember, kétségkívül így van, bár tizennyolc éves rendőr nincs, mert csak húsz éves tud lenni, ugyanis például a bv.-vel ellentétben a rendőröknél érettségizni kell mindenképpen. Vagyis azok a húszéves fiatalok, akik ma ott megjelennek - és azért beszélek a rendőrökről vagy a bv.-sekről, mert őket ismerem -, úgy látom, hogy akarnak. Ne tessék őket ilyen helyzetbe hozni, hogy önök rontják az ázsiójukat. Próbáljunk meg mindent megtenni, hogy eszébe ne jusson, hiszen, azt hiszem, hogy aki lop vagy korrupt lesz, nem azért teszi, mert feltétlenül meg akar ebből élni. Én látom, hogy miket kapnak, ezt szeretném hangsúlyozni. Kérem önt, inkább abban fogjunk össze, hogy beszéljünk erről emelkedettebben, és mi magunk is mutassunk példát a véleményünkkel.
Szeretném megköszönni az elnök úrnak, hogy lehetőséget biztosított ilyen terjedelemben ennek a dolognak. Nyilván mindenki bele van fáradva egy kicsit a mai napba, mert hosszú volt ez a bizottsági ülés, de mégis úgy gondolom, nagyon tanulságos, a tekintetben mindenképp, hogy az azonos dolgozók érdekében fellépő szakszervezetek véleményei között is jelentős különbségek mutatkoznak így egymás mellett ülve és nyilatkozva a tárgyban, hogy mit tartanak fontosnak, vagy mit ragadnak ki belőle. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy illik, hogy ha a szakszervezetek kezdték, ők zárják be, és Kónya Péter elnök urat többször is involválták kérdésekkel.
Két szoftverfrissítést ajánlanék az államtitkár úr becses figyelmébe. Először is azt a szoftverfrissítést, hogy a szolgálati szabályzatban rögzítve van, hogy hány kilométeres távolságban vezényelhető a rendőr, tehát törvénymódosítással kell élni ahhoz, törvénymódosítás szükséges ahhoz, hogy a jelenlegi vezénylési szabályok megváltozzanak, mert ma törvény szerint nem vezényelhetők. Ez az egyik megjegyzésem.
A másik megjegyzésem: az, hogy most Győrben van elég rendőr, nem azt jelenti, hogy ott sok van. Meg kell nézni a győri közbiztonsági adatokat, a bűnözés ottani adatait. Ez egyenes összefüggésben van azzal, hogy a rendőrök kint vannak az utcán, ezért van rend. Ebből következik az, hogy ahol nincs rend, ott ez a rendőrhiányra vezethető vissza. Ez nem azt jelenti, hogy Nyugat-Magyarországon sok van, hanem hogy Keleten van kevés, úgy gondolom.
Még valamit, államtitkár úr, a politikai hozzáállásról. Olyan gonosz volt a Fidesz, hogy hozzájárult kétharmados törvénymódosítással - ha megtisztel a figyelmével - ahhoz, hogy a határőrséget és a rendőrséget összevonják, olyan gonosz volt a Fidesz, ami önöknek soha nem ment volna, mert elhittük azt, hogy valóban jobb rendőrség lesz, hogy új rendőrség lesz, mint ahogy a miniszterelnök mondta. Elhittük azt, hogy igaz az az ötpárti egyezség, amelyet az IRM épületében, a miniszternél kötöttünk, hogy nem lesz forráskivonás a rendőrségtől, hogy az összevonás eredményeképpen a fölszabaduló forrásokból fejlesztésre és a bérviszonyok rendezésére törekednek. Talán még írásos egyezség is született ebben a kérdésben. Ilyen gonosz volt a Fidesz politikája az elmúlt esztendőben.
Kónya urat illeti a szó, mert több kérdésben személy szerint is volt involválva.
Kónya Péter, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége elnökének reflexiói
KÓNYA PÉTER elnök (Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége): Egypár dolog van. Sajnálom, hogy ilyen irányba ment el a tárgyalás vége vagy egyáltalán a tárgyalás menete.
Az érdekegyeztetéssel kapcsolatban: amikor a honvédelmi érdekegyeztetésről szóltam, és azt mondtam, az a probléma, hogy a bérek nem a honvédelmi tárcánál dőlnek el, épp itt a probléma. Én tisztelem, becsülöm azokat a kiegészítő megoldásokat, amelyek a többi tárcánál is jutnak. Itt az a probléma, hogy a bérek jelentik az alapját, és a bérekben a tárcáknak nincs hatáskörük, hiszen a bérek már nem ott dőlnek el. Erről beszéltem egyébként.
Azért, hogy megbántottam személy szerint az államtitkár asszonyt, bocsánatot kérek, ha szükséges, bár semmiféle célzatosság nem volt bennem. A nőket nem akartam megbántani, az államtitkár asszonyon keresztül semmiképpen. Nem gondolom, hogy attól lett diszkriminatív a dolog. Meg lehetett volna nyitni, hogy a nők sorkatonák lesznek. Én arra a problémára akartam fölhívni a figyelmet, hogy például kérdezze meg a bv.-s kollégáinkat - itt vannak egyébként -, hogy amikor bejönnek tizennyolc éves, negyven kilós emberek, és a százötven kilós bűnözővel kell hogy szembeálljanak, anélkül, hogy normális képzést kapnának, mert olyan gyorsan változik a személyi állomány, hogy arra nincs idő, hogy tapasztalatot szerezzenek, képzést szerezzenek, és olyan fizikai adottságokkal kell fölvenni... Amikor én így beszélek, államtitkár asszony, akkor nem katonaként beszélek, hanem a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének nevében, amihez az összes fegyveres és rendvédelmi ágazat tartozik. Még a Nemzetbiztonsági Hivatal is hozzánk tartozik szakszervezetileg, és az ő nevükben beszélek. Nem katonaként beszélek, hanem olyan hivatásosként, aki a hivatását hivatástudatból választotta.
Amikor azzal támadnak engem, hogy én milyen ember vagyok, aki arról beszél, hogy milyen veszélyekre és jövőbeni veszélyekre hívom fel a figyelmet: azt megemlítettem, hogy az elmúlt időszakban ez a tendencia növekszik. Én azt mondtam, hogy próbáljunk meg közösen olyan megoldásokat találni, amelyekkel meg lehet akadályozni azt, hogy a most bekerült fiatalok, akinél már nincs hivatástudat, - és a zöménél sajnos nincs... Elismerem azt, és valóban vannak kivételek, és tisztelet a kivételnek, csak amikor tendenciákról beszélünk, akkor valóban sarkítva beszélünk tendenciákról. Természetes, hogy vannak ma is olyan fiatalok, és minden elismerésem azoké a nőké is és fiatal katonáké is, akik kint, Afganisztánban harcolnak például, vagy azoké a bv.-s kollégáké vagy tűzoltóké, akik bemennek a tűzbe. Biztos, hogy vannak olyanok, akik hivatástudattal rendelkeznek. Én arról beszéltem, hogy nem szabad a szemünket becsukni, és úgy nekiállni egy kérdésnek, hogy nem vesszük észre a probléma lényegét. Nem az volt a szándékom, hogy a saját kollégáimat lebecsüljem. Nagyon is becsülöm a saját kollégáimat, különben nem lennék itt, és különben nem választottam volna ezt a hivatást.
Azt is mondtam, ha egyetlen ember bűncselekményt követ el, aki egyenruhát visel, és hivatásos állományú, az már nagy probléma. Mindannyian úgy gondoljuk, és ezzel maximálisan egyetértünk, hogy aki valaha letette az esküjét, az azért tette le az esküjét, mert hisz valamiben, azért vette fel az egyenruháját, mert büszke az egyenruhájára. De azt is meg lehet nézni, hogy az elmúlt időszakban, ha csak a rendőrségi eseteket figyeljük, hogy egyre több olyan híradás kerül nyilvánosságra, hogy milyen bűncselekményeknél ez az ember katona volt, ez az ember börtönőr volt, ez az ember tűzoltó volt, ez az ember rendőr volt. Egyre több ilyen eset kerül nyilvánosságra. Én csak azt akartam elmondani, hogy lám-lám, már a nyilvánosság előtt is vannak ilyen esetek.
Egyébként pedig arra a jövőbeni tendenciára akartam felhívni a figyelmet, hogy amikor megélhetési problémáik lesznek a kollégáknak, amikor a gyerekének nem tud enni adni, amikor a hitelét nem tudja kifizetni - és tudunk olyan kollégáról, akinek árverezik a házát -, hogy ha ilyen esetek vannak, és ezeket az embereket megkeresik azzal, hogy korrumpálják, akkor lehet, hogy el fogja felejteni az esküjének a szövegét. Erre a problémára akartam felhívni a figyelmet, és jövőbeni problémákról beszéltem. Én azt gondolom, hogy amit önök visszautasítottak, én kikérem magamnak katonaként, mert én nem bántom a kollégáimat, én becsülöm és tisztelem a kollégáimat, és az egyenruhámat is.
Egyébként pedig, miután ez most már, gondolom, zárszó jellegű, köszönöm a lehetőséget. A legnagyobb probléma az szerintem, és azért is kértük ezt a bizottsági ülést, hogy keveset kommunikálunk. Amikor arról beszélünk, hogy érdekegyeztetés, azt valóban meg akarom erősíteni, hogy Draskovics miniszter úrral az elmúlt időszakban korrekt együttműködés van, és elindult egy együttműködés abba az irányba, hogy megoldást találjunk erre a problémára. Ami korrekt dolog, az korrekt dolog, azt el kell hogy ismerjük. Viszont az is igaz, hogy az elmúlt egy évben, amíg nem robbant ki ez a válsághelyzet, nem volt érdekegyeztetés. A SZÉF-ülést nem működtették, hivatkozva arra, hogy minisztereket váltottak, államtitkárokat váltottak, szakállamtitkárokat váltottak, és közben egyre halmozódtak azok a problémák, amelyekre nem tudtunk megoldást találni, és senkivel nem tudtunk kommunikálni. Egyedül a honvédelmi tárca, ahol volt érdekegyeztetés, és valóban tudtak eredményeket elérni. Az összes többi tárcánál, elsősorban az igazságügyi és rendészeti tárcánál, ahova többen tartoznak, nem volt normális érdekegyeztetés. Az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy ha baj van, akkor hirtelen mindig tudunk egyeztetni, amikor normális időszak van, és meg tudnánk oldani akut problémákat, akkor meg nem találunk partnerre. Itt van probléma egyébként, és ez óriási gond, azt gondolom. Az államtitkár úr is tudja, hogy mikor kezdődtek el a tárgyalások. Valóban most van egyfajta tűzoltó jellegű megoldás, hiszen a kormány is kényszerhelyzetben van, velünk együtt, hogy megoldást találjunk és megállapodjunk. Egyértelmű, hogy megállapodásra törekszünk.
Nem az a célunk, hogy feszültségeket okozzunk és mindenféle egyebet, de azt is elmondtam - és ezt a miniszter úrnak is elmondtam még a négyszemközti tárgyalásokon, sőt a miniszterelnök úrnak is elmondtam -, hogy olyan megoldást kell találnunk, és akkor tudunk felelősen szakszervezetként megállapodást kötni, ha azt a megállapodást mi szakszervezetként végre is tudjuk hajtani. De azt tapasztaljuk, hogy olyan hangulati elemek kezdenek erősödni a fegyveres rendvédelmi testületeknél, hogy köthetünk mi megállapodást, ha közben kicsúsznak a kezünkből a folyamatok. Tehát közösen és kölcsönösen, és nem egyszerűen, hanem kemény tárgyalások útján olyan megállapodást kell kötni, amit eddig mi, szakszervezetek be tudtunk tartani. Azt gondolom, hogy ezért is felelősségteljes szakszervezeti vezetők vagyunk, mert garantáltuk, hogy ha mi aláírtunk valamit - szemben egyébként nagyon sok civil szakszervezettel -, akkor azt be is tartottuk, és be is tudtuk tartatni az állománnyal. Ez az, amihez olyan megállapodásra kell jutni, mert ki lehet itt kényszeríteni, hogy megállapodjunk, de ahhoz olyan tartalmi elemekkel kell rendelkezni, amelyektől az állomány azt érzi, hogy igen, megnyugtató eredményre jutottak a szakszervezetek. Most, jelen pillanatban a tárgyalási pozíciók nem olyanok. Köszönöm.
ELNÖK: Nem tudom, van-e még bárki részéről bármilyen észrevétel, mert lassan lezárnám az ülést. (Nincs jelzés.) Azt gondolom, talán a bizottság minden képviselője nevében mondhatom, fontos lenne, hogy megegyezés szülessen, amely szem előtt tartja a szakszervezeti oldal érdekeit és véleményét. Talán ennyit ki lehet mondani mindannyiunk nevében.
Köszönjük szépen, hogy eljöttek, köszönjük a bizalmukat. Jó munkát kívánunk! Eredményekben gazdag, további szép napot, minden jót!
(Az ülés befejezésének időpontja: 18 óra 16 perc)
|
|
Dr. Lázár János |
Jegyzőkönyvvezető: Takács Aliz