HRB 1/2009.
(HRB 1-84/2006-2010.)

Jegyzőkönyv*

az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának
2009. február 11-én, szerdán, 14 órakor
az Országház földszint 93. számú tanácstermében
megtartott üléséről

Tartalomjegyzék

Napirendi javaslat*

Az ülés résztvevői*

A bizottság részéről*

Megjelent*

Helyettesítési megbízást adott*

Meghívottak*

Hozzászólók*

Megjelentek*

Elnöki bevezető*

A napirendi javaslat ismertetése, a napirend elfogadása*

Az igazságügyi és rendészeti miniszter meghallgatása [Hsz. 68. § (4)], különös tekintettel a közelmúlt rendőrséget érintő eseményeire*

Dr. Draskovics Tibor beszámolója*

Kérdések, hozzászólások, reflexiók*

A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló T/8392. számú törvényjavaslat (Dr. Sándor Klára, dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, dr. Magyar Bálint, dr. Bárándy Gergely, dr. Csiha Judit képviselők önálló indítványa) Döntés tárgysorozatba-vételről*

Dr. Bárándy Gergely hozzászólása*

Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi hozzászólása*

További hozzászólások*

Határozathozatal*

A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló T/6748. számú törvényjavaslat - A köztársasági elnök átiratának és a benyújtott módosító javaslatok megvitatása*

Az Afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) műveleteiben történő további magyar katonai szerepvállalásról szóló 2186/2008. (XII. 29.) kormányhatározatban foglalt döntésről szóló J/8553. számú beszámoló általános vitája*

Az Afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) műveleteiben történő további magyar katonai szerepvállalásról szóló 2186/2008. (XII. 29.) kormányhatározatban foglalt döntésről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (Döntés a bizottsági önálló indítványról)*

Mikita János (Honvédelmi Minisztérium) hozzászólása*

Határozathozatal*

Egyebek*

Napirendi javaslat

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Dr. Lázár János (Fidesz), a bizottság elnöke
Karsai Péter (MDF), a bizottság alelnöke
Ecsődi László (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Laboda Gábor (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Tóth Károly (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP)
Dr. Molnár Lajos (SZDSZ)

Helyettesítési megbízást adott

Rába László (MSZP) Tóth Károlynak (MSZP)
Keleti György (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Ecsődi László (MSZP) megérkezéséig Katanics Sándornak (MSZP)
Mécs Imre (MSZP) távozása után Laboda Gábornak (MSZP)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz) távozása után Básthy Tamásnak (KDNP)
Nyitray András (Fidesz) távozása után Csampa Zsoltnak (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz) távozása után dr. Simon Miklósnak (Fidesz)
Dr. Molnár Lajos (SZDSZ) távozása után dr. Lázár Jánosnak (Fidesz)

Meghívottak

Hozzászólók

Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter
Dr. Bencze József rendőr dandártábornok országos rendőrfőkapitány
Dr. Turi András szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Bánki Erik (Fidesz), az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának elnöke
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi országgyűlési képviselő (MSZP)
Dr. Bárándy Gergely országgyűlési képviselő (MSZP)
Dr. József Péter jogi szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium)
Mikita János mérnök altábornagy, vezérkar főnökhelyettes (Honvédelmi Minisztérium)

Megjelentek

Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Kökényesi Antal bv. altábornagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka
Dr. Avarkeszi Dezső államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Palásti Ferenc dandártábornok, katonai főosztályvezető (Köztársasági Elnöki Hivatal)
Dr. Gönczöl Katalin szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Dankó István főosztályvezető-helyettes (Honvédelmi Minisztérium Jogi Főosztály)

(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 00 perc.)

Elnöki bevezető

DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek! Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Arra kérem a bizottság munkatársait, hogy a vendégek elhelyezkedési lehetőségét biztosítani szíveskedjenek, Avarkeszi államtitkár urat ne kelljen olyan helyzetbe hoznunk, ne legyünk olyan rossz házigazdák, hogy nem jut neki hely. Ez nem azt jelenti, hogy túl nagy a kormányzati szerkezet, és sok az államtitkár.

Tisztelettel köszöntöm az érkező vendégeket. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy minden tisztelt képviselőtársamat megkülönböztetett tisztelettel köszöntsek az Országgyűlés Honvédelemi és rendészeti bizottságának 2009. február 11-ei, szerdai bizottsági ülésén.

Megállapítom, hogy a bizottsági ülés határozatképes oly módon, hogy képviselőtársaim közül az alábbi képviselőtársaim jelezték, hogy helyettesítőkön keresztül vesznek részt a bizottság munkájában: Rába László képviselőtársunkat Tóth Károly képviselő úr; Keleti György képviselő urat dr. Gál Zoltán képviselőtársunk fogja helyettesíteni a mai bizottsági ülésen. Átmeneti helyettesítés van Ecsődi László képviselő úr esetében, Katanics Sándor fogja helyettesíteni. Képviselőtársaim egyebekben jelen vannak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a mai bizottsági ülésünkön megkülönböztetett tisztelettel köszöntsem Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter urat. Köszönöm, hogy miniszter úr elfogadta a mai ülésnapra szóló meghívónkat. Tisztelettel köszöntöm Juhász Gábor államtitkár urat, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium részéről; Bencze József rendőr altábornagy urat, országos rendőrfőkapitányt; Turi András szakállamtitkár urat, Gönczöl Katalin szakállamtitkár asszonyt, Avarkeszi Dezső államtitkár urat. Tisztelettel köszöntöm Kökényesi Antal altábornagy urat, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokát bizottságunk ülésén. Tisztelettel köszöntöm Palásti tábornok urat, a köztársasági elnök úr szárnysegédjét.

A napirendi javaslat ismertetése, a napirend elfogadása

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Bizottság! A mai bizottsági ülésre az alábbi napirendi javaslattal éltem. Javasoltam, hogy a mai bizottsági ülésünk hallgassa meg Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter urat, tekintettel arra, hogy miniszter úrnak beszámolási kötelezettsége van a Házszabály 68. § (4) bekezdése értelmében az elmúlt egy évben végzett miniszteri tevékenységét illetően. Hasznosnak tartanám - amennyiben a bizottság a napirendi javaslatot elfogadja -, hogy ezt kössük össze nemcsak az elmúlt egy év, hanem különös tekintettel az elmúlt néhány hétben történt, rendőrséget érintő események elemzésével is.

A 2. napirendi pontban a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló T/8392. számú törvényjavaslat megtárgyalására kerül sor, amelyet dr. Sándor Klára, Vidorné dr. Szabó Györgyi, dr. Magyar Bálint, dr. Bárándy Gergely és dr. Csiha Judit képviselők önálló képviselői indítványként jegyeznek.

A 3. napirendi pontban a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló T/6748. számú törvényjavaslat megtárgyalására kerül sor.

A 4. napirend pont a), illetve b) részében az afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők műveleteiben történő további magyar katonai szerepvállalásról tárgyalunk, illetve az ezzel kapcsolatos határozati javaslatról döntünk majd.

Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a mai bizottsági ülés előterjesztett napirendi pontjait illetően van-e kérdés, vélemény, észrevétel, javaslat. (Nincs jelzés.)

Amennyiben nincs, szavazásra tenném föl a mai bizottsági üléssel kapcsolatos napirendi előterjesztést. Aki egyetért az előterjesztéssel, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag fogadta el a mai napirendi javaslatot.

Az igazságügyi és rendészeti miniszter meghallgatása [Hsz. 68. § (4)], különös tekintettel a közelmúlt rendőrséget érintő eseményeire

Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1. napirendi pont keretében Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter úr számol be az elmúlt egyéves tevékenységéről, illetve a közelmúlt rendőrséget érintő eseményeiről. A menetrendben szeretném, ha miniszter úr elmondaná az általa szükségesnek vélt adatokat, információkat, tájékoztatná a bizottságot. Arra szeretném kérni, hogy mivel föltehetőleg számos képviselőtársam kérdezni is szeretne a miniszter úrtól, illetve számos kérdés rendezésre vár a mai bizottsági ülésen, illetve számos információ tisztázásra vár, jó volna, ha ésszerű határidőt venne igénybe miniszter úr a prezentációhoz, és ezt követően minél több kérdésre és véleménycserére, adott esetben az érvek és a nézetek szakszerű ütköztetésére kerülhetne sor a mai bizottsági ülésen. Azt gondolom, nem véletlen a jelentős létszámban való részvétele a képviselőtársaimnak a bizottsági ülésen, hiszen mindenkit érdeklő, sőt érintő kérdésekről van szó.

Miniszter úr, önt illeti a szólás joga és lehetősége.

Dr. Draskovics Tibor beszámolója

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait. Köszönöm a lehetőséget, hogy miniszteri kinevezésemet követően 51 héttel immár beszámolhatok a bizottság előtt, és ezt én ráadásul nem tréfának gondolom. A rendészeti tevékenység, ezen belül a közbiztonság teljes joggal áll a közfigyelem középpontjában, ezért időről időre erről nyugodtan, a tények ismeretében szót ejteni, úgy gondolom, több mint hasznos, nekem meg kötelességem a bizottságot minden rendelkezésre álló információról - vonatkozzanak azok akár a múltra, akár pedig a jövőbeli tervekre - tájékoztatni.

Megmondom őszintén, úgy gondolom, hogy miután közügy a közbiztonság, az ezzel kapcsolatos tervek kialakításában és megvalósításában kik lehetnének természetesebb szövetségesei a kormánynak és benne a rendészetért felelős miniszternek, mint a Honvédelmi és rendészeti bizottság tagjai. Én tehát úgy jöttem, hogy szövetségesek közé jövök, még ha nem is biztos, hogy minden kérdést teljesen egyformán látunk, vagy azonos módon ítélünk meg.

Magam is úgy gondolom, hogy miután a rendészet hihetetlenül széles terület - ezt az elmúlt egy esztendőben módon volt megtanulni -, nem vállalkozhatok arra, hogy a beszámolóban minden, még csak fontos kérdésre is kitérjek. Ezért, elnök úr, ha megengedi, én a következő munkamódszert választanám, és ehhez a prezentáció illusztrációul szolgál, nem másnak. Röviden mondanék néhány tényt a rendészeti területet érintően elsősorban a bűnözés alakulásáról, majd néhány tényt azokról, akik a bűnözéssel szemben felveszik a harcot, tehát a rendőrségről és a büntetés-végrehajtásról, utána pedig egy rövid értékelést adnék az elmúlt egy esztendőről és az általunk megtenni javasolt lépésekről. Előre elnézést kérek, hogy az általam legfontosabbnak tartott, vagy ilyen-olyan okból a bizottság elé tárandónak tartott kérdésekre fogok kitérni. Bízom benne, hogy a kérdések lehetőséget adnak arra, hogy minden olyasmiről beszéljünk, ami a bizottság tagjait foglalkoztatja.

Lássuk először a tényeket! Ezt azért is mondom, mert a rendészet, különösen a közbiztonság kapcsán nagyon sok megjegyzés hangzik el - különösen az elmúlt hetekben, napokban, érhető módon -, ezeknek egy része nyilván jó szándékból, sokszor az indulat hatására, nem feltétlenül a tényeken alapszik, tehát talán a bizottságnak sem haszontalan, az ország nyilvánosságának meg bizonyosan hasznos, ha megnézzük a tényeket.

Azért, hogy ne essünk abba a hiába, hogy nagyon rövid távú változásokból vonunk le következtetéseket, én mindenhol, ahol az információk rendelkezésre álltak, tízéves perspektívában gondoltam bemutatni az adatokat. Ez az időszak már elegendő arra, hogy trendeket vagy ezeknek a változásait láthassuk.

(Az előadást a továbbiakban projektoros vetítés kíséri.)

Nézzük először azt, hogyan néznek ki a bűnözés, a bűncselekmények számának adatai Magyarországon ebben a tízéves összevetésben! Sokszor elmondtuk, de úgy gondolom, érdemes ezt újra hangsúlyozni, hogy van egy kedvező folyamat. Ez a kedvező folyamat, hozzáteszem, nem 2002-ben, az akkori kormányváltáskor, pláne nem az én miniszteri kinevezésemmel összefüggésben indult, ez korábban indult, de hál' istennek ennek a tízéves időszaknak az egészében fennmaradt, és lényegében egy 20 százalékos csökkenést jelent a bűncselekmények számában.

Ha megpróbálunk egy kicsit e mögé nézni, akkor azt láthatjuk, hogy '99-ben, tehát ennek a tízéves periódusnak az elején valamivel 5000 fölött volt a százezer lakosra jutó bűncselekmények száma, ez volt az országos átlag. Azon az ábrán lehet látni a sötéttel jelzett területeket, azokat a megyéket, ahol akkor az országos átlag felett volt a bűncselekmények száma. Arra hívom fel a figyelmet - mert ennek jelentősége lesz a mai beszélgetésünk szempontjából -, hogy akkor elsősorban az ország középső és nyugati részén koncentrálódott a bűnözés. Ha megnézik ugyanezt az ábrát a 2008-as adatokkal, akkor egy jelentős területi átrendeződést láthatunk. A súlypont áttevődött az ország északkeleti térségére és a Dél-Dunántúlra, míg az ország középső régiója bűnözési szempontból lényegesen kedvezőbb helyzetbe került. Történt ez aközben, hogy végbement a bűncselekmények számának tíz esztendő alatti 20 százalékos csökkenése, ami - úgy gondolom - a magyar társadalom, a mindenkori kormány és rendőrség kifejezetten tisztes eredménye.

Ha meg akarjuk nézni, hogy ez nemzetközi összehasonlításban mit jelent, a kék vonal mutatja Magyarországot. A kollégáim egy ilyen öt országból álló országcsoportot választottak ki. Az látható, hogy mi a középső mezőben helyezkedünk el. Vannak nálunk - bűnügyi értelemben - kevésbé fertőzött, de lényegesebben fertőzött országok is. Nagyon fontos jellemzője a bűnözésnek leginkább abból a szempontból, hogy az emberek mit érzékelnek ebből, az, hogy személyükben hányan válnak sértettjeivé bűncselekményeknek, ki az, aki maga megtapasztalja azt a nagyon rossz helyzetet, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben áldozattá válik. Hát, itt is kifejezetten pozitív a változás, nagyobb, mint a bűncselekmények számának esetében. Huszonnyolc százalékkal csökkent tíz esztendő alatt az érintettek száma, míg '99-ben körülbelül 300 ezer magyar állampolgár tapasztalta meg a saját bőrén, milyen az áldozattá válás, hál' istennek, 2008-ban lényegesen kevesebben, körülbelül 210 ezren kerültek ebbe a helyzetbe. Hozzáteszem, közben még az a változás is történt, hogy az elmúlt évek büntetőjogi és büntetőpolitikai reformjai révén kialakult az áldozatsegítés mechanizmusa, ami korábban ismeretlen volt. Magyarán, aki áldozattá, bűncselekmény sértettjévé válik, már nem kell, hogy annyira egyedül érezze magát, mint ahogy ez mondjuk tíz esztendővel ezelőtt sajnos még megtörténhetett.

Ugyanez a kedvező tendencia, csak más-más mértékekkel látható különböző bűncselekményi kategóriák esetében is, és akkor vagyunk kellően alaposak és tisztességesek a közvéleménnyel szemben, ha nemcsak a globális adatokat, hanem ennek a különböző bűncselekményfajták közötti megoszlását is látjuk. Az egyik legnagyobb csökkenés - és úgy gondolom, ez hihetetlen nagy változás - az emberölések számában következett be. Ez egy 41 százalékos csökkenés, ami azt jelenti, hogy több száz ember, aki a '99-es feltételek között még bizony életét vesztette volna gyilkosság következtében, immár el tudta kerülni ezt a rettenetes sorsot. Úgy gondolom, ez mindenképpen említésre érdemes pozitív fejlemény.

A lakosság szubjektív biztonságérzete szempontjából nyilván különös jelentősége van a közterületen elkövetett bűncselekményeknek. Ami leginkább irritáló, hogy amikor megyek az utcán, és valami inzultus ér, nos e tekintetben is van egy, az általános trendbe nagyon jól illeszkedő változás: 20 százalékkal csökkent az ilyen jellegű normaszegések száma. Itt is egy folyamatos, évről évre nem túl jelentős, de összességében igencsak tetemes csökkenés következett be, méghozzá úgy, hogy tudjuk, 2007-2008-ban, sőt 2006 második felében bizonyos utcai közterületi bűncselekmények - elsősorban a szélsőséges elemek utcai fellépésével összefüggésben - bizony megsokszorozódtak, és ezzel együtt tudtuk folytatni ezt az igencsak kedvező tendenciát. Úgy gondolom, erre mindenképpen büszkék lehetünk.

Ugyanakkor a kedvező tendencián belül látszik egy másik tendencia is. A garázdaság, ami persze nagyon széles bűncselekményi kategória, az egyszerű "kocsmai" fenyegetőzéstől és kiabálástól kezdve nagyon-nagyon széles a spektrum, és felölel sok erőszakos, ámbár testi sértést nem okozó magatartást is, nos ebben a körben sajnos érzékelhető egy elég jelentős emelkedés, és ez joggal aggaszthat valamennyiünket, bizonyára aggasztja a polgárokat is.

Hasonlóképpen látható egy növekedés a szándékos testi sértések számának alakulásában. Ez megint csak a kedvező képen belül egy kedvezőtlen elem. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a tavaly őszi Btk.-módosítás, amely most már február 1-jén hatályba lépett, büntetni rendeli a testi sértés súlyosabb eredménnyel járó alakzatának előkészületét. Biztos vagyok benne, hogy ez az új tényállás lehetővé teszi a rendőrségnek, hogy sokat tegyen az ilyen bűncselekmények eredményes megelőzése érdekében, hiszen aki ajánlkozik, vállalkozik, eszközöket beszerez, szervezkedik ilyen bűncselekmény elkövetésére, az bizony már az előkészületi szakaszban felelősségre vonható lesz.

Az erőszakos jellegű garázda és testi sértésre vezető bűncselekmények kedvezőtlen tendenciája mögött meghúzódik egy másik, a rablások számának lényegében stagnáló volta. Sajnos itt nem következett be az a csökkenés, ami a bűnözés egészében, vagy szerencsére egy olyan bűncselekményi kategóriában, amely a legdurvábbak egyike: megyek az utcán, és erőszakkal elveszik a vagyontárgyamat, vagy mondjuk kirángatnak az autóból. Emlékszünk, '99-2000-ben mindennaposak voltak az ilyen esetek. Hál' istennek, ezek száma nem nőtt. Igaz, érdemi csökkenést nem tudtunk elérni.

Érdemes itt is egy pillanatra a nemzetközi összehasonlításhoz folyamodni. Bár én nagyon nem vagyok megelégedve azzal, hogy háromezer-néhányszáz rablást regisztráltunk az elmúlt évben, ebben a tekintetben az összehasonlító országcsoporton belül a legkedvezőbb helyzetet foglaljuk el. Más országokban ez a bűncselekménytípus láthatóan jóval elterjedtebb. Egyébként - a főkapitány úr joggal súgja nekem büszkén - az emberölések esetében 95-96 százalékos a felderítés, magyarán alig marad emberölés felderítetlenül. Hozzáteszem, ha egy is úgy marad, az már persze nem jó. A rablások esetében, ahol persze sajnos jóval nagyobb esetszám van, 75 százalék körüli a felderítési mutató, ami szintén kifejezetten jó, nemzetközi összehasonlításban pedig egészen kiemelkedő. (Ecsődi László megérkezik a bizottsági ülésre.)

A lakásbetörés megint egy olyan bűncselekményi kategória, amit joggal kiemelten figyel a közvélemény. Itt is egy jelentős, 36 százalékos csökkenést lehet elkönyvelni. Gondolják el, '99-ben 30 ezer család tapasztalta meg, milyen az, amikor az intim szférájába betör valaki. 2008-ban, tíz évvel később tízezerrel kevesebb ilyen család volt. Ez a húszezer is nagyon sok. Nem örülünk annak, hogy az elmúlt három esztendőben van egy szerény emelkedés, de a tíz év összességében drámai, több, mint egyharmados mérséklődést sikerült elérni. Ebben a bűncselekmény-kategóriában a nemzetközi összehasonlítás nem olyan kedvező. Itt a középmezőnyben helyezkedünk el.

A személygépkocsi-lopásról: emlékszünk még arra, amikor a kilencvenes évek végén mindenkinek attól kellett rettegni, hogy reggel ott találja-e az ablaka előtt az autóját? Velem megtörtént, hogy nem találtam ott, és pontosan tudom, hogy milyen érzés. Sokan átélték ezt. Hihetetlen módon megváltozott a helyzet. Lényegesen sikerült csökkenteni darabra, a felére a személygépkocsi-lopások számát. Közben az autóállomány hihetetlen mértékben megnövekedett. Ezért érdemes ránézni a következő ábrára, ami azt mutatja, hogy százezer személygépkocsira hány lopás jut. Több mint 60 százalékos a csökkenés. Ezzel a normális, nyugat-európai szintre lehetett csökkenteni a gépkocsilopások számát, szemben azzal a nem is kelet-európai, hanem még annál is rosszabb mértékkel, ami a kilencvenes évek végét jellemezte. Ez megint nem egyetlen miniszter vagy egyetlen kormány erőfeszítése, ez miniszterek és kormányok sorának összehangolt erőfeszítését tükrözi.

Érdemes itt is a nemzetközi összehasonlításra ránézni. Ebben az országcsoportban láthatóan a legjobb kettő között vagyunk, és én szeretném, ha még tovább tudnánk lefelé menni.

A prezentáció elején röviden beszéltünk arról, hogy hogyan néz ki a bűnözés területi dimenziója, és ez hogyan változott az elmúlt tíz esztendőben. Miután Borsodról és Miskolcról olyan sok szó esett, érdemes egy pillantást vetni a speciális megyei adatokra, összevetve az országos átlaggal. Azt látjuk, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében '99-ben még jelentősen az országos átlag alatt volt a százezer főre jutó bűncselekmények száma, sajnos 2008-ban ez az országos átlag közelébe került. Magyarán: helyben - el kell ismerni, kár lenne bármi mást mondani erről - van bizonyos emelkedés, miközben az országos számok lényegesen javultak.

Nem teljesen ugyanez a helyzet érdekes módon Miskolcon. Miskolcon a bűncselekmények száma '99-ben, 2003-ban és 2008-ban is elmaradt például a budapestitől. Csak nagyváros-nagyváros alapon kerestünk összevetést, és szándékosan nem akartuk valamelyik vidéki várost - idézőjelben mondom - kipécézni az összehasonlítás kedvéért. Miskolcon legalábbis az átlagokat illetően picikével jobb a helyzet, vagy lényegben olyan a helyzet, mint Budapesten.

Ugyan az elmúlt napokban kevesebb szó esett a közlekedésről, de a közbiztonság, az emberek biztonságérzete szempontjából egyáltalán nem lényegtelen az, hogy mi a helyzet a közutakon. Itt megint csak nagyon lényeges és kedvező változásról tudunk beszámolni. Ha a következő ábrára is tekintünk, látunk egy tízéves vagy közel tízéves összehasonlítást. Itt a balesetben meghaltak számának alakulását láthatjuk. Sajnos, itt nem egy hosszú időn keresztül érvényesülő kedvező tendenciáról van szó, hanem egy hosszú időn keresztül érvényesülő, lényegében változatlan helyzetről, majd a 2008 elején bevezetett új intézkedések nyomán - és én ebben örömmel vállalom a személyes közreműködés felelősségét - egy drámai, drasztikus javulás következett be. Ismerik a számokat: 262-vel kevesebben haltak meg 2008-ban az utakon, mint 2007-ben. Ha ugyanezt a '99-es számokkal vetjük össze, akkor a különbség még nagyobb, ha a 2002-es számokkal vetjük össze, akkor még nagyobb.

Úgy látszik, hogy a bűnözésben van egy folyamatosan javuló tendencia, belső szerkezetében néhány kedvezőtlen változással, amire figyelnünk kell, a közlekedésben pedig sikerült áttörést elérni. Most nyilván az a dolgunk, hogy ezt a kedvező folyamatot erősítsük meg, és miután úgy gondolom, hogy 970 halálos áldozat is borzasztó sok, 970-nel több, mint amennyinek szabad lenni, így kell tovább mennünk ezen az úton.

Körülbelül ezeket szerettem volna a bűnözés és egyáltalán a közbiztonság alakulásáról önök elé tárni, mintegy keretezendő a beszélgetésünket, hogy ugyanarról az információs bázisról lehessen folytatni.

Nyilván a rendészeti bizottságban - hol máshol, mint itt - kell arról beszélni, hogy kik azok, hányan vannak, és milyen pénzügyi és egyéb feltételekkel működnek, akik harcolnak a bűnnel szemben, akiknek ezeket az eredményeket és az eredményeken belül a részleges kudarcokat is - ezt hozzá kell tenni - köszönhetjük. Ha megengedik, néhány információt adnék a rendőrségről és a büntetés-végrehajtásról.

Az első a rendőrség létszáma. Miután végrehajtottunk 2008. január 1-jével egy integrációt, mindenhol az együttes számokat is feltüntettük, jelölve azt, hogy mekkora a rendőrség és mekkora a határőrség része. Ebből az látszik - és ha a bizottságot ezek a részletek érdeklik, természetesen ilyen információkat el tudunk küldeni -, hogy azoknak a kollégáknak a száma, akik ténylegesen rendőri tevékenységgel foglalkoznak, az időszak egészében lényegében állandó volt. 2007-ben volt egy kisebb csökkenés, ezt azonban sikerült kiigazítani.

Az integrált rendőrség összlétszáma természetesen valamivel kisebb, mint a határőrségnek és a rendőrségnek együtt volt, de tudjuk, hogy a határőrség feladatainak fele hála istennek a schengeni csatlakozással végképp elenyészett, ott, ha úgy tetszik, feladat nélkül maradt az állomány egy része.

Végbement még egy változás - és erről is szívesen küldök majd számokat, ha ez valakit érdekel -: a 2007-2008-ban végrehajtott szervezeti intézkedések eredményeképpen a rendőrség létszámán belül lényegesen csökkent azoknak a kollégáknak a száma, akik gazdasági ellátó, kiszolgáló tevékenységgel foglalkoznak - ők egyébként ezekben az itt feltüntetett számokban természetesen benne vannak -, magyarán azoknak a száma, akik a rendőrségi alaptevékenységgel foglalkoznak, érdemben megnőtt.

Végbement egy harmadik típusú változás is. Az országos főkapitány úr a nagyon határozott minisztériumi iránymutatásnak megfelelően úgy alakította ki a különböző vezetési szintek létszámarányait, hogy kevesebben dolgoznak parancsnoki, vezetői beosztásokban és az ehhez kapcsolódó szervezetekben, és többen dolgoznak a végrehajtó állományban.

Ha úgy tennénk föl a kérdést magunknak, hogy elégedettek lehetünk-e ezekkel az arányokkal, akkor erre nekem nagyon határozottan az a válaszom, hogy nem. Én legalábbis nagyon nem vagyok elégedett. Az állománytábla egyéves tapasztalatokon nyugvó felülvizsgálata során azt a követelményt határoztam meg főkapitány úr számára, hogy tovább kell csökkenteni a kiszolgáló, gazdasági, személyzeti ellátó tevékenységgel foglalkozók számát - félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy őket az utcára kellene küldeni, őket az alaptevékenységben, elsősorban a közterületi szolgálatban kell a jövőben használni -, és ha lehet, még inkább csökkenteni kellene az irányító tevékenységet végzők számát, laposabbá tenni a szervezetet. A jelenlévők személyesen is emlékeznek arra, hogy a kormánynak volt ilyen javaslata, azonban a rendőrségi törvény módosítása során ez a laposításra vonatkozó kormányzati kezdeményezés nem kapta meg sem a bizottságban, sem a parlamentben a szükséges támogatást.

A következő ábrán látható, hogy a rendőrség működési feltételeinek anyagi vonatkozása hogyan alakult. Itt a bér- és dologi kiadásokat együtt mutatjuk be, a következő ábrán pedig szándékosan kiemelten a dologi, tehát a villanyszámlától a benzinig terjedő, bért és beruházásokat nem tartalmazó kiadásokat tüntettük fel.

Megint csak magamnak is fölteszem a kérdést: elegendő-e ez? Legalább két választ tudok mondani. Igen, ebből el tudja látni a rendőrség feszített gazdálkodás mellett a feladatait. De folytatom azzal: persze, ha több lenne, akkor az bizonyosan új lehetőségeket nyitna. A kérdés csak az, hogy azt a családi pótlék, a nyugdíjasok, az egészségügy vagy milyen terület rovására tudnánk átcsoportosítani. Ha erre vonatkozóan vannak jó javaslatok a bizottságban, én magam szívesen harcolok azért, hogy a rendőrség működési feltételei javulhassanak.

Ezekből a számokból még nem látszik, hogy közben végbement egy nagyon jelentős változás a rendőrség működési feltételeiben, ami a technikai felszereltséget illeti. Emlékszünk valamennyien, a kilencvenes évek végén állandó probléma volt, hogy van-e elég rendőrautó. Nem volt. Még novemberben is tudnak-e menni a rendőrautók? Nem tudtak, mert nem volt beléjük benzin. Tudnak-e egymással rendesen kommunikálni a rendőrök? Nem tudtak, mert elavult kommunikációs rendszereket használtak. Megfelelő volt-e az informatikai alátámasztás? Jól tudjuk, hogy nem volt megfelelő.

Az elmúlt évek erőfeszítései révén - és ez itt nem tükröződik, hiszen ezek beruházási jellegű kiadások - a rendőrség kizárólag jó állapotban lévő keveset futott egységes járműparkkal rendelkezik. Ennek a lecserélése egyébként a normál rotáció szerint ebben az évben kezdődik meg, talán márciusban, áprilisban érkezik a következő szállítmány. Hozzáteszem: annyira sikeresnek bizonyult ez a bérleti konstrukció, hogy most ebben a második körben úgy sikerült tárgyalni, hogy mintegy évi 1,3 milliárd forinttal csökkennek a rendőrség gépjármű-üzemeltetéssel kapcsolatos kiadásai, amely hihetetlen nagy összeg. Ezt benzinre és más működési kiadásokra lehet fordítani.

2007-2008-ban teljesen megújult a rendőrség kommunikációs rendszere. Immár minden rendőr kezében a modern digitális technikán alapuló EDR-rádió van. Itt töredelmes vallomást kell tennem: pénzügyes koromban nagy értetlenséggel figyeltem az erre vonatkozó kezdeményezéseket, hogy miért is olyan fontos ez az egyébként igen drága játékszer. Hát, most megtanultam, hogy miért olyan fontos. Ez ugyanis nemcsak arra ad lehetőséget, hogy beszéljenek egymással a rendőrök kellően titkosított módon, és beszéljenek más rendészeti szervekkel - ez is nagyon fontos. Például ez lehetővé teszi, hogy lényegében minden egyes rendőr földrajzi helyzetét real-time lehessen nyomon követni, és ezen keresztül a bevetésirányítás hatékonysága lényegesen javult. Zárójelben hozzáteszem, a rendőri munka ellenőrzöttsége és ezen keresztül az esetleges rendőri korrupció lehetősége is lényegesen javult, illetve szűkült, hiszen pontosan ellenőrizhető, hogy a rendőrök hol vannak, mit csinálnak. Ez a kommunikációs eszköz arra is lehetőséget ad, hogy adatokat cseréljenek a rendőrökkel. Nincs már messze az, amikor mondjuk egy gépjármű-ellenőrzésnél a rendőrök beírják a rendszámot a telefonjukba, és pillanatokon belül egy szabványos üzenetben, egy SMS-szerű üzenetben minden releváns információt megkapjanak a gépjárműről és annak a tulajdonosáról. Remélem egyébként, hogy a biztosítás kapcsán is így van. Dolgoznak a kollégáim, mert megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy itt micsoda katyvasz van.

Természetesen a rendőri munka esetében csak az egyik kérdés, hogy milyenek a technikai feltételek. A másik kérdés az, hogy milyenek az anyagi feltételek, mit és hogyan tudunk tenni a rendőri anyagi megbecsülése érdekében. A következő ábrán az látszik, hogy hogyan alakult a rendőrök bruttó átlagkeresete és a nemzetgazdasági átlagkereset. (A teremben kinyitnak egy ablakot.) Látható, hogy 2002-től - és ez megint nemcsak a 2002-es kormányváltáshoz kötődik - sikerült egy jelentős előnyt létrehozni a rendőröknél a nemzetgazdasági átlagkeresethez képest, és kisebb-nagyobb fluktuációval ez az előny az időszak egészében fennmaradt. Nincs előttünk - lehet, hogy a szél el is fújja...

ELNÖK: A miniszter úrtól egy kis türelmet kérnék szépen. Sokan vagyunk a teremben, kevés a levegő - többen levegő után kiáltottak, de az meg nincs. (Általános zaj.) Sikerül-e ablakot nyitni, vagy ez komoly logisztikai kihívás elé állítja a bizottsági ülést? Miniszter úr, ebből csak annyi következik, hogy rövidítsük az előzetes beszámolót, hogy túléljék a képviselők a beszámolást. (Általános zaj. - Mécs Imre: Ez érdekes.)

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Nagyon röviden fogok szólni.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Már csak nagyon röviden fogok szólni. A 2009-es számok a dolog természeténél fogva nem lehetnek itt, de miután e tekintetben a jövő nyilván izgalmasabb, mint a múlt, itt jelenthetem a bizottságnak, hogy a kormány ebben a nehéz költségvetési helyzetben is olyan pénzügyi feltételeket alakított ki, amelyek lehetővé teszik, hogy a rendőrségen a reálkeresetek egyetlen százalékkal, egyetlen tizedszázalékkal se csökkenjenek, szemben azzal, ami a nemzetgazdaságban egyébként végbemegy. Természetesen itt alapvetően a 13. havi fizetés ellensúlyozására gondolok a különböző természetbeni juttatásokkal, és a rendészeti ágazatban működő szakszervezetekkel való jó együttműködésben sikerült olyan megállapodáshoz elérni, hogy teljes egészében ellensúlyozni lehetett a 13. havi fizetéssel kapcsolatos változások hatását a rendőrségen. Ezt én egy nagyon fontos eredménynek tartom. Hozzá kell tennem: sokat küzdöttem azért, hogy ez így legyen. Csak az érdekesség kedvéért, merthogy oly sok szó esik a rendőrök nyugdíjazásáról: az látható ezen az ábrán, hogy 2004-től kezdve a rendőrségi átlagnyugdíj a nemzetgazdasági átlagkereset fölött van jóval, magyarán a rendőr kollégák nyugdíja érzékelhetően magasabb, mint ami az aktív dolgozók átlagkeresete, természetesen nettóra átszámítva, hiszen a nyugdíjak nettó módon értendők.

Eddig nem beszéltünk - és ez nem leértékelés, csak a közérdeklődés arányainak ismerete - a büntetés-végrehajtásról. Nagyon röviden néhány tényt és alapinformációt mondanék. A dolog lényege, hogy '99-ben - ennek a tízéves periódusnak a kezdetén - alig több, mint hatezren dolgoztak a büntetés-végrehajtásban. Ehhez képest majd látni fogjuk a fogva tartotti állomány alakulását, lényegesen többen voltak a büntetés-végrehajtási intézetekben elítéltek, illetve előzetesben lévők, mint ma. Ehhez képest van egy nagyon jelentős, közel négyezer fős létszámnövekedés ebben a szervezetben, miközben a fogva tartottak száma - ha kettővel előre haladunk a prezentációban, akkor ez látható - a 2002-es csúcshoz képest, ami a megelőző kormány büntetőpolitikájának következménye volt, van egy érdemi mérséklődés. Magyarán, a fogva tartás emberi körülményei, az tehát, hogy egy büntetés-végrehajtási dolgozóra hány fogva tartott jut, hány emberre kell figyelnie, mekkora feszültségnek, stressznek van kitéve, lényegesen javult. Ezen az ábrán látszik a telítettség, látszik, hogy a fogva tartás fizikai körülményei is lényegesen javultak. Az a drámai 160 százalékos telítettség, amivel Európában a legrosszabb helyzetben lévők között voltunk, mára az elfogadott 120 százalék alatti telítettségre csökkent. Ennyit szerettem volna adatokat és tényeket mintegy bevezetőül a tisztelt bizottság figyelmébe ajánlani. Természetesen ezt az összeállítást e-mailen a bizottság tagjainak rendelkezésére bocsátjuk, és a sajtónak is át fogjuk adni.

Hogyan kell értékelni a rendőrség tevékenységét, a közbiztonság kialakult helyzetét? Azért is vagyok könnyű helyzetben, mert a kormány mai ülésén a rendőrfőkapitány úr jelentése és az én tájékoztatásom alapján szintén foglalkozott ezzel a kérdéssel. Tehát nemcsak a magam véleményét, hanem a kormány álláspontját is tudom közvetíteni.

Úgy látjuk, és erre már részben utaltam az adatok kapcsán, hogy a vitathatatlanul kedvező és örömre okot adó általános tendencia mellett történt néhány változás - amelyek közül kiemelném a területi átrendeződést és bizonyos bűncselekmény-típusokban elsősorban a garázdaságot és a testi sértés kategóriáit -, ami emelkedést mutat. Ez a polgárok egy részét joggal irritálja, sérti, a biztonságérzetük megingásához vezethetett. Amikor tehát a közbiztonságot megítéljük, akkor egyszerre kell látnunk azt, hogy az ország egészében nemzetközi összehasonlításban is, saját korábbi állapotainkhoz képest is jó a helyzet, illetve lényegesen javult a helyzet, bizonyos területeken pedig bizony vannak kedvezőtlen jelek. Nem csodálom, hogy mondjuk Borsodban vagy Hajdú-Biharban az ott élő polgárok inkább romlást, mint javulást tapasztalnak, és nyilván a polgárok a közbiztonságot nem elsősorban az emberölések számának alakulásán mérik - bármekkora figyelmet is kap egy-egy borzalmas bűncselekmény -, hanem azon, ami közvetlen környezetükben történik.

Mindezt tetézi, hogy különösen a kistelepülések egy részében, ott, ahol többféle szempontból is egymásra rakódó hátrányos helyzetek, rossz adottságok vannak - és ezek közül természetesen a magas munkanélküliségi ráta a meghatározó -, nagyon sok olyan, enyhe bűncselekményt vagy akár a bűncselekményi minősítést el sem érő, az együttélési szabályokba vagy a szabálysértési tényállásokba ütköző magatartásokat követnek el többen, mint korábban, ami különösen irritáló az emberek számára. Ezzel összefüggésben szeretném jelezni, hogy dolgozunk egy olyan változtatáson, ahol a rendőrség számba venné a lopás törvényi értékhatárát el nem érő cselekményeket is, még akkor is, ha ezekben a szabálysértésekben nem a rendőrség illetékes eljárni, azért, hogy világos képünk legyen arról, hol milyen normaszegések történnek, és segítséget lehessen adni az önkormányzatoknak az ilyen szabálysértésekkel szembeni fellépésben.

Hozzáteszem, hogy kezdeményezésünkre a parlament elrendelte a szabálysértési nyilvántartás felállítását - csak zárójelben mondom, a 2000-ben elfogadott új szabálysértési törvény egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem hozta létre ezt a szabálysértési nyilvántartást -, ha ez 2010-től feláll, akkor lehetővé válik annak megítélése, ki az, aki egyszer-kétszer-háromszor, akár többször szabálysértést követett el, majd egyszerre átlépett a bűncselekmény kategóriába. Olyan büntető jogszabályt szeretnénk alkotni, ami értékelhetővé teszi a bűncselekmény megítélésénél a korábbi szabálysértési előéletet is, de ehhez persze kell ez a bizonyos nyilvántartás.

Ott pedig, ahol úgy látjuk, hogy ilyenfajta kedvezőtlen változás van, egyszerre kell rendészeti és nem rendészeti típusú választ adnunk. Nyilván a rendészeti elsősorban tüneti jellegű. Meg kell előzni, ha megelőzni nem tudjuk, meg kell szakítani, ha megszakítani nem tudjuk, fel kell deríteni az elkövetett jogsértéseket, ez pedig akkor megy, ha több rendőr dolgozik ezekben a körzetekben, határozottabb rendőri jelenlétet tudunk produkálni. Ezt várják tőlünk a polgárok, és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy ott, ahol intenzívebb a rendőri jelenlét, bizony kedvezőbbé válnak különböző bűnözési mutatók, és ezen keresztül a lakosság elégedettsége, biztonságérzete.

Ezért indítottunk el egy rövid távú intézkedéssorozatot, ennek eredményeiről egy sajtótájékoztatón éppen nem sokkal ezelőtt számoltam be. Nagyságrendileg nőtt az elfogások, előállítások, igazoltatások, szabálysértési feljelentések száma az elmúlt napokban, amióta elrendeltem ezt az intézkedéssorozatot. A jövőben ezt még inkább szeretnénk a bűnügyi szempontból leginkább fertőzött településekre és térségekre koncentrálni.

Természetesen a rendészeti válasz sem kizárólag a rendőrség dolga. Ebben nagyon nagy szerepe kell hogy legyen a közterület-felügyeletnek, a polgárőrségnek és azoknak a félig-meddig rendészeti funkciókat is ellátó szervezeteknek, mint például a mezőőrök, vagyonőrök és mások, illetve nagyon fontos partnerek az önkormányzatok. Ezért a következő hetek egyik fontos feladata lesz, hogy véglegezzük azt a törvényjavaslatot, ami márciusban kerül majd a tisztelt Ház elé, ami a közbiztonságban közreműködők együttműködését szabályozná, egyébként intézkedési lehetőségeit, felelősségét bővítené. Hogy csak egy példát mondjak: javaslatom szerint közterület-felügyelők is jogot kapnának arra, hogy a térfigyelő kamerák képeit figyeljék, az alapján intézkedéseket kezdeményezzenek.

Természetesen tárgyalásra hívjuk - az erre vonatkozó meghívókat rövidesen el is fogom küldeni - az érintett térségek önkormányzatait, mert együtt kell tudnunk tenni annak érdekében, hogy azonosítsuk a legkritikusabb térségeket, legkritikusabb településeket, és azonosítsuk, hogy ott milyen sajátos módjára van szükség a rendőri fellépésnek, illetve együtt mit tudunk tenni a bűncselekmények megelőzése érdekében.

Két példát mondok csak ebben a műfajban. Az egyik a térfigyelő kamerák rendszerének bővítése. Ezt alapvetően az önkormányzatok teszik, és ez helyes, de ezt a rendőrséggel együttműködve célszerű tenniük, mert nyilván akkor ér ez valamit, ha egységes rendszert alkot, és ha a jelek a rendőrséghez futnak be. Itt jogszabályi változást is kezdeményezünk, és pénzügyi konstrukciókat is annak érdekében, hogy bővíteni lehessen a térfigyelő kamerák elterjedtségét. Nemzetközi és hazai tapasztalat egyaránt azt mutatja, hogy ennek a bűnmegelőzésben óriási jelentősége lehet.

A másik: láthatóan több olyan bűncselekmény történt - és a bűncselekményt itt jogászként természetesen idézőjelben kell használnom -, amit 14 év alatti fiatalok sok esetben hasonlóképpen 14 év alatti fiatalok sérelmére követnek el. Ez megint csak egy olyan kedvezőtlen jelenség, amire figyelnünk kell. Erre egy válasz lehet az - és ezt fogom a Polgárőr Szövetség felé kezdeményezni -, hogy természetesen a kormány anyagi támogatásával, a rendőrség ezzel foglalkozó erőit kiegészítve, minél több iskolánál legyen rendszeres a polgárőrök jelenléte annak érdekében, hogy elvegyék a kedvét azoknak, akik társaikkal iskola előtt, alatt, után erőszakoskodni akarnak.

Csak zárójelben mondom egyébként, tegnap voltam Berlinben Európa egyik legrangosabb rendőrségi konferenciáján. Ott a berlini belügyi szenátor hosszan arról beszélt, hogy a tizenévesek, de 14 év alattiak körében a mobiltelefonnal kapcsolatban elkövetett bűncselekmények önálló bűncselekményi kategóriát alkotnak már, olyan tömegessé vált az, hogy egymástól megpróbálják a divatos mobiltelefonokat megszerezni a gyerekek. Sajnos, mi is számíthatunk arra, hogy ilyen típusú jelenségek nálunk megjelennek.

A bevezetőben hosszan szóltam arról, hogy összességében elégségesnek látom a rendőrség erőit. Természetesen, ha lenne mód ennek érzékelhető bővítésére, annak bizonyosan meglenne a helye a szervezetben. De rövid távon reálisabbnak és szükségesebbnek látom azt, hogy az erőket a rendőrségen belül jobban használjuk, azokra a térségekre összpontosítsuk, amelyekben a bűnügyi helyzet ezt indokolja. Mit jelent ez? Legalább három dolgot. Igen, a rendőr kollégák egy részének el kell fogadniuk, hogy nem mindig a lakóhelyük közelében fognak szolgálatot teljesíteni, és ezt a megyei főkapitányoknak, az önkormányzatoknak meg a helyi sajtónak is meg kell érteni. Ott, ahol a bűnözés hál' istennek visszaszorult, kisebb rendőri erő is elegendő, ezeknek a kollégáknak egy részét átmenetileg különböző szervezési megoldásokkal máshová kell helyezni. Ez különösen az ország nyugati és keleti része közötti hangsúlyeltolódásból adódik.

A másik: tovább kell csökkenteni, ahogy erre már utaltam, a kiszolgáló tevékenységekkel foglalkozók létszámát, nem mintha ezek felesleges vagy másodrangú tevékenységek lennének, hanem mert itt szervezési eszközökkel, az informatika jobb alkalmazásával jelentős élőerő takarítható meg, és ez felhasználható a közbiztonság javítására.

A harmadik pedig a szolgálatszervezés átgondolása, az ügyeletek, a létszámok elosztása különböző irányítási szintek között. A számításaink szerint lehetővé tenné, hogy a közterületi jelenlétet ott, ahol ez szükséges, legalább húsz, de adott esetben nagyobb százalékkal is tartósan növelni lehessen. És akkor nem beszéltünk egy tartalékról, arról a tartalékról, ami a közterületen szolgáló rendőr kollégák teljesítményének mérését, azzal szemben világos és egyértelmű követelmények támasztását jelenti. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ha ebben egy szigorú rezsimet alkalmazunk, ennek az előkészítése most folyamatban van, az önmagában teljesítménynöveléshez vezethet.

Gondolják csak végig! Ha a közterületen dolgozók rendőrök mondjuk 10 százalékkal több intézkedést hajtanak végre, átlagosan, mint amit eddig tettek, ez azt jelenti, mintha 10 százalékkal több rendőr teljesítene ott szolgálatot, pedig ugyanannyi rendőrünk van, és ugyanannyi költségünk van, a társadalmi elégedettség bizonyosan nagyobb lehet. Ennek a következménye az, amit leegyszerűsítve zéró toleranciának szoktak nevezni. Ha van kellő rendőri erő, akkor sokkal több kisebb súlyú szabályszegés is a rendőr látókörébe kerül, az pedig a főkapitány úr kötelessége, hogy gondoskodjon arról, hogy ha a rendőr bármilyen, akár kis súlyú szabályszegést is lát, a megfelelő intézkedést azzal kapcsolatban nagyon következetesen, nagyon határozottan tegye meg.

A határozottság kapcsán egy pillanatra meg kell állni. Nekem az a dolgom, miniszteri felelősségem, hogy elvárjam a rendőröktől a nagyon következetes, határozott fellépést, erőt, fáradságot, testi épséget nem kímélve, hiszen erre esküdtek a rendőrök. De az is kötelességem, hozzáteszem, szerintem közös kötelességünk, hogy megfelelő védelmet is biztosítsunk a rendőröknek. Azt tapasztaltuk, hogy ha a rendőrök többet és határozottabban intézkednek, bizony többen vonják kétségbe ezeket az intézkedéseket, és próbálnak akár erőszakkal is ellenszegülni. Különösen így van ez bizonyos utcai demonstrációk kapcsán, de attól függetlenül is.

Úgy gondolom, a rendészeti bizottságnak is felelőssége, hogy nagyon határozottan állást foglaljon ebben a kérdésben. A rendőrre kezet emelni, bármilyen motívumból teszi is azt valaki, legyen az akár a legjobb politikai meggyőződése, amelynek kinyilvánítása egyébként neki alkotmányos joga, nem megengedhető, és ezzel szemben nagyon szigorú szankciókat kell alkalmazni. Bízom benne, hogy ezt ugyanígy gondolja a Magyar Köztársaság ügyészsége, és ugyanígy gondolják a Magyar Köztársaság bírái is. Nem elég, hogy e tekintetben a kormány elhatározott, a rendőrség következetes, a rendészeti bizottság támogató, a jogalkalmazásnak kell ebben sziklaszilárdan egységesnek lenni. Sajnos ebben látunk bizonyos kilengéseket. Néha megmagyarázhatatlan döntések születnek akár az ügyészség, akár egyes bíróságok részéről. Ez pedig bizony bátorítást adhat azoknak, akik kezet emelnek. De jól tudjuk, nemcsak kezet, elnézést a képzavarért, tüzet emelnek a rendőrökre, és őket megvédeni nekünk erkölcsi kötelességünk.

A következő hetekben össze fogjuk állítani azt a középtávú programot, és ezt az önkormányzatokkal is egyeztetni fogjuk, amely már tartósan teszi lehetővé a közterületi jelenlét javítását ezekben a kritikus térségekben, és meggyőződésem, ezen keresztül az állampolgárok nagyobb elégedettségét fogjuk tudni kivívni.

Az elmúlt esztendőről szólva érdemes elmondani azt, hogy sokféle lépés történt annak érdekében, hogy éppen ott, ahol a leginkább van szükség a rendőrök munkájára, több és megbecsültebb rendőr, illetve komolyabb erő álljon rendelkezésre. Félreértés azt hinni, hogy Miskolc vagy Veszprém a kulcsszavak. A közvélemény szempontjából igen, a minisztérium munkája és a rendőrség munkája szempontjából nem. Tavaly június elején felemeltük érzékelhetően a körzeti megbízottak fizetését, hozzáteszem, a rendőrségen belüli anyagi erőforrások jobb kihasználásával azért, hogy megbecsültebbnek érezzék magukat, vonzóbb legyen ez a beosztás. Hogy mennyire jól tettük, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az akkori 1800-zal szemben 2500 körzeti megbízotti beosztás van már betöltve. Itt egyébként létszámnövelést is végrehajtottunk a legkritikusabb kistérségekben.

A másik nagyon fontos lépés volt a készenléti rendőrség vidéki bázisainak létrehozása, hogy csapaterő is álljon rendelkezésre, ami viszonylag bármikor gyorsan bevethető lesz. És persze úgy gondolom, a bűnözés elleni harcot érdemben segítette az a Btk.-módosítás, amire már utaltam, ami paradigmaváltást jelent azzal, hogy az eddigi nagyon szűk kör helyett egy értelmesen tágabb körben teszi lehetővé a bűncselekmények előkészületének büntethetőségét. Ezzel a büntetőjogi védelem határait lényegesen előbbre toltuk.

Egy másik Btk.-módosítás - önök ezt jól ismerik, és köszönöm, hogy ezt az Országgyűlés nagy többséggel támogatta - az uzsora-bűncselekmény bevezetése volt. Itt megint arról volt szó, hogy érzékeltünk egy jelenséget, amely természetesen szoros összhangban van sajnálatos módon a gazdasági körülmények alakulásával, és erre a helyzetre adtunk egy meggyőződésem szerint tisztességes büntetőjogi választ. Most megint az a kérdés, hogy a rendőrség kellő hatásfokkal tudja-e felderíteni, és utána az ügyészség és a bíróság ennek megfelelően vádat emelni és utána elítélni. Az, hogy például nemrégiben az egyik ilyen uzsorás szervezet feltételezett vezetője 4 millió forint óvadék ellenében szabadlábra került, hát ez bizonyosan nem segíti a rendőrség felderítő munkáját. Elég nehéz elképzelni azt, hogy ő nem próbál összebeszélni és bizonyítékokat eltüntetni, de hát sajnos ilyen bírói döntés született. (Bánki Erik elhagyja az üléstermet.)

Úgy gondolom, ebben a körben néhány szó mindenképpen kell, hogy elhangozzék a büntetés-végrehajtásról. A büntetés-végrehajtásról azért, mert a rendészetnek ez az ágazata nagyon sokáig legalábbis elkerülte a közvélemény figyelmét. Úgy gondolom, hogy itt jelentős fordulatot sikerült elérni. Az egyik fordulat a technikai feltételekben történt: új büntetés-végrehajtási intézetek, megújuló gépjárműpark, megújuló kommunikáció. De ami ennél fontosabb: kidolgoztuk egy átfogó stratégiáját a büntetés-végrehajtás fejlesztésének... (A Fidesz képviselői egymással konzultálnak.) Értem én, képviselő urak, hogy picit unalmas. Picit unalmas...

ELNÖK: Nem, nem! Miniszter úr, bocsánat, hogy a szavába vágok! Egy pillanat!

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Hadd fejezzem be a mondatot, elnök úr!

ELNÖK: Csak azért, mert involválta a képviselőket, akik egy óra hossza óta hallgatják. Úgy gondolom, hogy már ismétli önmagát, miniszter úr, ne haragudjon, néhány esetben. (Dr. Kontrát Károly: Mellébeszél!) Ezt nem mondanám.

Megadom a szólás lehetőségét továbbra is a miniszter úrnak (Dr. Draskovics Tibor: Hát, köszönöm.), mert az, hogy 51 hét után eljött a miniszter úr a meghallgatása óta először a bizottsághoz, számunkra megtiszteltetés, úgyhogy végig fogjuk hallgatni, ki fogjuk bírni, oda fogunk figyelni. A tanulság csak az, hogy ha a miniszter úr sűrűbben jönne, akkor kevesebbet kellene beszélni, és talán hatékonyabb lenne a kommunikáció.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Számomra kitüntető a lehetőség. Köszönöm.

ELNÖK: Élni fogunk vele!

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Mint ahogy eddig még nem említettem, kidolgoztuk a büntetés-végrehajtás átfogó távlati fejlesztési programját, amely valamennyi területre, a személyi állomány fejlesztésére, a technikára és az infrastruktúrára egyaránt kiterjed. Európai uniós finanszírozással meg is kezdtük ennek a végrehajtását.

Úgy gondolom nehezen túlértékelhető annak a jelentősége, hogy egy ilyen fontos szervezet világos jövőképpel rendelkezik, és ez az, amiről keveset szoktunk beszélni. Az a célja a büntetésnek, hogy a letöltés után az elkövető minél kisebb arányban jöjjön vissza, hiszen nem az a büntetés célja csak, hogy ő ott be legyen zárva, és jó magas falak biztosítsák azt, hogy nem tud megszökni, hanem hogy ne jöjjön vissza, kisebb arányban váljon visszaesővé. Ezt a stratégia, úgy gondolom, érdemben és jól fogja szolgálni.

Hozzáteszem, hogy a büntető törvénykönyv most készülő, átfogó módosítása során - melyet tavasszal szeretnénk az Országgyűlés elé terjeszteni - megteremtjük a jogi lehetőségét azoknak az alternatív büntetéseknek, amelyek összhangban a nemzetközi tapasztalatokkal, a börtön mellett, azt elkerülve teszik lehetővé a szabadságkorlátozást, vagy más módon érvényesítenek joghátrányt az elkövetőkkel szemben. Ez valószínűleg olcsóbb is, és sok nemzetközi példa utal arra, hogy hatásosabb is.

Figyelemmel elnök úr bizonyára indokolt intelmére, bár még nagyon sok kérdésről szívesen szólnék a bevezetőben, én itt megköszönöm a bizottság figyelmét, és örömmel állok személyesen és természetesen kollégáimmal együtt a kérdések elébe.

Köszönöm szépen.

Kérdések, hozzászólások, reflexiók

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bánki Erik képviselőtársam, a Sport- és turisztikai bizottság elnöke itt volt, de már elment, úgyhogy kénytelen vagyok őt távollétében köszönteni. Reméljük, még visszatér.

Több képviselőtársam jelezte számomra, hogy szeretne kérdezni. Molnár Lajos képviselő úr jelentkezett először, ezt követően Kontrát képviselő úr. Mielőtt azonban ebbe belevágunk, én csak annyit szeretnék a bemutatott statisztikák kapcsán elmondani - és miniszter úr a bizottságot érintő megjegyzést is tett -, hogy a bemutatott statisztikák alapján azt gondolom, az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottsága a rendőrség felé az elmúlt éves teljesítményt illetőleg csak köszönetét fejezheti ki, hiszen a rendőrség teljesítménye a romló gazdasági körülmények között és az anyagi lehetőségekre is tekintettel, azt gondolom, hogy elismerésre méltó. Azt hiszem, ebben minden politikai párt, amely a bizottságban képviselteti magát, teljességgel egyetért. Ezt miniszter úr megjegyzése kapcsán szerettem volna elmondani. (Bánki Erik visszatér az ülésterembe.)

A statisztikák vonatkozásában egy megjegyzésem van, mielőtt átadom a szót Molnár képviselő úrnak. Az IRM Büntetőpolitikai Főosztályától - ha még van ilyen - nem olyan régen kaptam statisztikákat, illetve adatokat, amelyek nem cáfolják a miniszter úr által elmondottakat, csak kiegészítik, és én csak néhány megjegyzést szeretnék ebben a tekintetben elmondani, ami nem hiszem, hogy cáfolja a miniszter úr szavait, inkább árnyalja azokat.

Azt hiszem, hogy a magyar bűnügyi statisztika és a közbiztonsági statisztika akkor objektív, ha megnézzük, hogy hány ember él ma Magyarországon, és hány ember élt az első, '98-as statisztika idején. Vagy, ha húsz évre megyünk vissza, a kép nem biztos, hogy olyan optimista, hiszen 600 ezerrel kevesebb magyar él ma Magyarország határain belül, és ha a 600 ezerrel kevesebbre vetítjük a hasonló nagyságrendű, elkövetett bűncselekmények számát, akkor ez jelentős mértékben árnyalja a képet.

Szeretném azt is megjegyezni, hogy a képet nemcsak ez árnyalja, hanem a szabálysértési értékhatár időközbeni változása is. Ha a miniszter úr beváltja azt az ígéretét, hogy a szabálysértésekről tájékozódik, és statisztikát vezetünk, akkor az egész bűnügyi nyilvántartási statisztikai rendszer összeomlik, mert ha megnézzük a vagyon elleni szabálysértéseket, hogy mennyit követtek el, azok több száz százalékkal emelkedtek a 20 ezer forintos értékhatár óta is, tehát amikor 20 ezer forint lett az értékhatár. De hogy objektív legyek: a 2002-es változásnál is javult a bűnügyi statisztika, mert ott is emelkedett 5 ezerről az értékhatár, utána emelkedett 20 ezerre.

Ez mind befolyásolja a bűncselekményadatokat és számokat, mint ahogy egészen érdekesek annak függvényében is ezek az adatok, hogy milyen technikai, biztonságtechnikai fejlettséget ért el az ország az elmúlt húsz évben, hány intézmény, cég, vállalkozás biztosítja és védi saját magát, és hány magánszemély biztosítja és védi saját magát. Ez kiegészíti a rendőrség tevékenységét. Ilyen körülmények között, azt gondolom, ezek az adatok árnyaltak.

Az önöktől kapott bűnügyi statisztika világosan rávilágít arra, mint ha nem is 19, de legalább 2 országban élnénk abból az aspektusból, hogy nyilván Győrben, Szombathelyen egészen más adatok vannak, erre miniszter úr szerintem nagyon szakszerűen és alaposan hívta fel a figyelmet. Azonban be kell azt is valljuk magunknak, hogy az utóbbi öt évben IRM-adat alapján is bizonyos területeken - így mondjuk Heves megyében, Borsod megyében, Szabolcs-Szatmár megyében, Csongrád megyében - a lakosság bűnügyi terhelése elsősorban kis értékű vagyoni bűncselekmények elkövetése miatt, garázdaság miatt, betöréses lopások területi arányai miatt akár több száz százalékkal is nőtt, és ez községekre és megyei városokra különösképpen igaz.

Ez azokban a dokumentumokban van benne, amelyeket önöktől, az ön minisztériumától kaptam meg, és szerintem ez annyiban árnyalja a képet, hogy vannak olyan tendenciák, amelyek nagyon sok magyar választópolgárban azt a képet alakítják ki - sokan egyéni választókörzetből jövünk, pártállástól függetlenül találkozunk napi szinten a választókkal -, hogy valami nincs rendben a közbiztonságot illetően. Szeretném majd megkérdezni miniszter úrtól, hogy ha ezek az adatok ilyen jók - még egyszer mondom: amiket ön elmondott, azokat az adatokat nem vonom kétségbe, csak kiegészíteném, azt mondanám, hogy a mondat végén nem pont van, hanem vessző, és még ehhez hozzátartoznak a demográfiai mutatók, a szabálysértési mutatók, technikai és egyéb mutatók -, akkor hogyan lehet az, hogy a sajtó képviselőivel együtt a magyar lakosság nem föltétlenül ezt látja vagy érzékeli. Mi önnek az álláspontja, ez mi miatt alakulhatott ki?

Azt gondolom, hogy a mélyben nagyon érdekes társadalmi folyamatok zajlanak, ezt az önök által, a kormány által végeztetett szociológiai kutatások is visszaadják. Arra a térképre érdemes lett volna rátenni a leghátrányosabb helyzetű kistérségek térképét, hiszen szignifikánsan a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben, a legalacsonyabb jövedelműeknél, a legkisebb fogyasztási potenciállal rendelkező lakossági rétegekben egyre gyűrűzik a bűnözés, ezt talán nyugodtan mondhatjuk,

Miniszter úrnak volt egy megjegyzése, ami azért ütötte meg a fülemet, mert némileg öncáfoló volt. Azt mondta a miniszter úr, hogy elismeri azt, hogy ahol ott van a rendőrség, ott javul a közbiztonság, kevesebb a bűncselekmény. Ha onnan most elvonjuk a rendőröket - Szombathelyről, Győrből -, akkor ez az ön logikája szerint azt fogja jelenteni, hogy ha nem lesz ott ugyanaz a rendőri erő, akkor romlani fog a közbiztonság ezeken a területeken. Én nem gondolom, hogy el kellene vonni, hanem új rendőri erőkre lenne szükség. Rengeteg kérdésem van ezzel kapcsolatban, ezt majd később teszem föl. Én csak a statisztikák árnyaltságára hívtam fel a figyelmet, az országban kialakult hangulatra, arra, amely megkérdőjelezi, hogy Magyarországon rendben lenne a közbiztonság.

Tegnap azt mondta a miniszterelnök úr, hogy vannak olyan települések, területrészek, országrészek, ahol a közbiztonság napi jelleggel nincs meg. Azt gondolom, ez egészen súlyos megállapítás a miniszterelnök szájából, talán a sajtó ezt adekvátan idézte a mai nap folyamán.

Mi lesz a konkrét intézkedés? Ezt ön részben érintette, de nem hiszem, hogy el tud a bizottság attól tekintetni, hogy új rendőri erőkre és a rendőri jelenlét fokozására van szükség, mert valami mégiscsak zajlik, erőszakosabbak a bűnelkövetések, több a garázda jellegű bűncselekmény, ez kiderült az ön beszámolójából is.

Érintette a fiatalkorúak, illetve gyermekkorúak bűnelkövetését. Akik gyermekkorúként megtehetik azt, hogy Miskolc főutcáján leütnek egy idős asszonyt, és elveszik a táskáját, azok tíz év múlva mit fognak megtenni? Azt gondolom, ez egy negatív tendencia az én véleményem és megítélésem szerint.

Molnár képviselő urat illeti a szó.

DR. MOLNÁR LAJOS (SZDSZ): Elnök úr, ha elvárjuk mástól, hogy ne húzza az időt, akkor...

ELNÖK: Még lesz több is...

DR. MOLNÁR LAJOS (SZDSZ): Nem értem félre elnök urat, vagy nem akarom félremagyarázni, de elnöki jogkörben érdemi hozzászólása talán kicsit hosszúra sikerült. Megpróbálok röviden... (Dr. Draskovics Tibor: Olyan jókat mondott az elnök úr...) Én megpróbálnék, de keveset tudok jót mondani, miniszter úr.

Elnök úr, két dologról szeretnék beszélni, az egyik a bemutatott kép, ami látványosan kitűnt a grafikonokból, a másik pedig az aktualitás, amiről ugyan nem láttunk látványos képeket, de nem is nagyon hallottunk semmit.

Osztom elnök úrnak azt a véleményét, hogy köszönet illet valamennyi, munkáját jól ellátó rendőrt. Azonban azon az adaton kívül, hogy a halálos balesetek száma jelentős mértékben visszaesett - hála istennek -, a statisztikák, amiket bemutatott, miniszter úr, ezt nem támasztották alá. Tudjuk, hogy nagyon sok rendőr kiválóan dolgozik.

Elnök úr már célzott hosszú elnöki bevezetőjében a statisztikai értékelés problémáira ezzel kapcsolatban is, de félek attól, hogy Németországétól Magyarország közbiztonsági helyzete nem háromszor jobb, a polgárok nyugalma nem háromszor jobb. Félek attól, hogy a gépjárműlopások és a betörések számának ilyen radikális csökkenése az elmúlt hosszú időszakban nem kormány és miniszter eredménye. Úgy folytatta miniszter úr, hogy hanem kormányok és miniszterek eredménye. Én azt mondom, azt írtam fel, egyetértve elnök úrral, hogy polgárok és polgárok többletadójaként felfogható költségek eredménye.

Sokkal többet kell fordítani a polgárnak a vagyona védelmére, a cége vagyonának a védelmére, mint egy normális polgári társadalomban, ahol a közbiztonság nem olyan, mint nálunk. Nem értik a külföldiek, akik itt vannak Magyarországon, hogy miért verjük bilincsbe a gépkocsijainkat a parkolóban és az utcán. Nem értik, hogy miért kell, miközben nem őrizzük otthon a Magyar Nemzeti Bank aranykészletét, bár nincs már, devizakészlet van, tudom, abból is kevés, de semmi ilyet nem őrzünk otthon, mégis életünk, a családunk és a magánszféránk biztonsága érdekében ma az egyik legjobban menő üzletág a biztonságtechnika és a biztonsági cégek. Sehol ennyi biztonsági cég, biztonsági őr nem működik. Többször kifogásoltuk, hogy ilyenek védik többek között az egyes rendőri objektumokat is - ha jól tudom - és a honvédség objektumainak jelentős részét.

Amit tehát itt tett, nem válik szét a grafikonon, hogy ahol csökkent a bűncselekmények száma, e vagyoni jellegű bűncselekmények száma, abban milyen része van a rendőrségnek, milyen része van a korszerű riasztórendszerekben, milyen része van annak a kényszernek, hogy a mindenkori állam és a mindenkori kormány nem tette meg a dolgát, és pótadót vet ki ilyen formában, mert a polgárral fizetteti meg jó részét annak, amit az adóból kellene megtenni.

Végezetül, mert valami nagyon hiányzott. Örülök, hogy egyetlen szám elhangzott... (Általános zaj.) Képviselőtársaim, én is türelemmel fogom végighallgatni a társaimat. Végül egyetlen örömteli szám még elhangzott a halálos közlekedési balesetek számának csökkenése mellett, ez a gyilkosságok, az emberölések felderítési aránya, amely valóban nemzetközi viszonylatban is kiváló. Azonban egyetlen más bűncselekménynél nem láttuk azt, hogy hogyan változik. Azt láttuk, hogy hogyan változik a bűncselekmények száma, de hogy ezen belül a felderítési arány, akár tisztítva egy halom statisztikai zavaró tényezőtől, ami minden ilyen esetben van, sehol nem láttunk felderítési arányt. Márpedig ez pontosabb, mint bármi más, mert magas felderítési arány mellett, ha tudják, hogy rajta lehet, rá lehet fázni, az csökkenti igazán a bűnözésre való készséget, hajlamot és a bűnözési ösztönt. Erről semmit nem láttunk.

Azt kell mondanom, a mai kormányülésen az az álláspont alakult ki, hogy jó a közbiztonsági helyzet, a polgárok biztonságérzete ugyanakkor megingott, mert nemzetközileg jó. (Tóth Gábor: Több, mint mókás!) Hát, úgy tűnik, hogy ez sokban így van, hogy a kormány úgy érzi, hogy, az ellenzék és a polgárok főleg, akik igazán számítanak, másként érzik. Nem ártana, ha a kettő között valamilyen összhang lenne - és ez volt a kisebb súlyú téma.

Tisztelt Miniszter Úr! Szeretnék felolvasni egy pár sort. Elnök úr, engedje meg, hogy szó szerint felolvassam!

ELNÖK: Parancsoljon, képviselő úr!

DR. MOLNÁR LAJOS (SZDSZ): "Kizárólag csak arról van szó, hogy a Fészekrakó program keretében betelepült oda egy elég jelentős létszámú cigányság, olyan emberek, akik szerint maguk sem akarnak ilyen helyen lakni, igényük sincsen rá. Az eszükbe sem jut, hogy itt majd hitelt kell törleszteni, a közös költségekhez nem fognak hozzájárulni. Abban nem gondolkodnak, hogy itt már együtt kell élni más konszolidált életvitelű helyi lakosokkal. De azt kell, hogy mondjam, hogy a puszta látványélmény is ott, az Avason: tehát akkor - most inkább a nyári időszakról beszélek -, ha valaki elmegy reggel dolgozni, hát akkor még itt nem lát romát, de amikor hazajön a munkából, akkor azt látja, hogy az utcákon a lépcsőházak előtt csoportosulnak, és különösebben nem csinálnak semmit azonkívül, hogy élik a maguk életét, ami élből nem tetsző a többségi társadalomnak". És most jön egy szörnyű mondat: "Ez az embereket borzasztóan zavarja, mindeközben ez fullra rendőri ügy. Kisebbségi embertársainkkal nem megy az együttélés. Ennyi! Ennyi! Semmi több! Lehet ezt kibontogatni és ragozgatni, emögött ennyi van, és nem több".

Negyven vagy ötven évvel ezelőtt Amerikában ugyanezt mondták derék miniszterek, államtitkárok, rendőrkapitányok helyben és a kormányban. De már harminc évvel ezelőtt egyik sem maradt volna a helyén. És akikről így beszéltek, azok közül az egyik ma Amerika elnöke, az Egyesült Államok elnöke. Nem hiszem, hogy lehet kétféle Magyarország. Márpedig ebben az esetben két Draskovics Tibor volt: egy pénteki vagy szombati - amikor elrendelte a vizsgálatot - és egy vasárnapi. Ebben az ügyben két Gyurcsány Ferenc volt: az egyik a pénteki, a másik a vasárnapi. Ebben az ügyben két főkapitány volt: aki azonnal intézkedett, majd az intézkedését, tudom, nem visszavonta, hanem lezárta a vizsgálatot. Ebben két Magyarország volt. Egy olyan, amelyik úgy gondolja, hogy ezt meg lehet tenni, és egy olyan, amelyről remélem, és a szabad demokraták is úgy gondolják, hogy nem lehet megtenni. Ezt ma Magyarországon, Európa közepén nem lehet megtenni. Nem azért nem lehet, amiről a sajtó beszélt. Nem azért, mert azt mondta a rendőrkapitány, hogy "nyolc kerületben az utcai rablások elkövetői cigányok voltak, magyar ember legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki, minden más rablás viszont az ő részük, a cigányoké". Hát akkor ez a társadalom két részre oszlik?! Benzinkútrabló magyarokra és egyéb rablásokat elkövető cigányokra?!

Én úgy gondolom, hogy ez felvet néhány kérdést, miniszter úr. A néhány kérdés pedig a következő. Megengedhető-e ez ön szerint Magyarországon? Igen, vagy nem? Nincs köztes út! Azt szeretném megkérdezni a miniszter úrtól, hogy adott-e utasítást a rendőrfőkapitánynak, mint a sajtónyilatkozatában történt. Van-e joga önnek utasítást adni akár vizsgálat indítására, vizsgálat lefolytatására vagy annak a kimenetelére?

Azt szeretném kérdezni öntől, miniszter úr, hogy kapott-e ön utasítást, beszélt-e erről, konzultált-e Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, Szűcs Erikával, akinek erős a miskolci kötődése, a minisztertársával vagy bármely más kormánytaggal a vizsgálati időszakban, a vizsgálat indításáról, lefolytatásáról és befejezéséről?

Végül: ezt a kérdést megkérdőjeleztem, hogy megkérdezzem-e öntől, de úgy gondolom, ha ön egyszer utalást tett az ügyészség és a bíróság szerepére, ha a bűnözéssel kapcsolatban ön mondhatta azt, hogy rendőri korrupció, mert szerintem csak korrupció van, ezt kérjék ki maguknak azok a rendőrök, akik értik, hogy nincs rendőri korrupció. Korrupció van a rendőrségben, az államigazgatásban és máshol. Nincs rendőri korrupció. Nincs cigánybűnözés, miniszter úr. Befejezésül mondom: ha ön utalást tett az ügyészségek és a bíróságok ön által nem teljesen korrektnek vagy célravezetőnek tartott gyakorlatára, akkor én is fel tudom tenni azt a kérdést, hogy mi a véleménye önnek, mint a Magyar Köztársaság Kormánya tagjának, aki a parlamenti patkóban ül, arról, hogy mondjuk Káli polgármester úr és képviselőtársunk vagy Simon Gábor képviselőtársunk a Magyar Gárdával és a Jobbikkal együtt egy ilyen szöveget elmondó egyébként lehet, hogy valóban lehet, hogy rendkívül derék és szakmailag rendkívül felkészült rendőr mellett ebben az ügyben kiállt. Köszönöm szépen.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Elnök úr, lehetne egy ügyrendi kérésem?

ELNÖK: Parancsoljon, miniszter úr! Mi az ügyrendi kérés?

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Úgy gondolom, hogy ez a történet van olyan súlyú, és van olyan sajátos, hogy talán érdemes lenne nem a sok-sok kérdés végén, a kérdés egyikeként visszatérni rá, hanem egy blokkban erről beszélni, ha a bizottság ezt lehetővé teszi.

ELNÖK: Miniszter úr, ha jól értem, most kíván válaszolni erre a kérdésre.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Ha engedélyt kapok, akkor igen.

ELNÖK: Természetesen! Parancsoljon!

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Nagyon örülök, hogy ez asztalra került, és nagyon örülök, hogy ilyen élesen került az asztalra. Ez egy olyan ügy, amiben tisztán kell beszélni, és én erre törekedtem az elmúlt hetekben, ez hol átjött, hol nem jött át. Ahogyan a miskolci rendőrkapitány ezekről a kérdésekről beszélt, számomra nem elfogadható. Erre kétféle válasz van. Az egyik: fejét venni azonnal. Ezt is meg lehetett volna tenni. Hozzáteszem, nagyon nehéz lenne kibogarászni, hogy pontosan milyen jogszabályt is sértett a kapitány. Az én ízlésemet, és úgy gondolom, valamennyiünk jó ízlését súlyosan sértette. A másik lehetőség: világos jelzést adni neki és az ország valamennyi rendőrének, hogy hol húzódik a határ, mi az a mérce, amit, ha átlépnek, annak következményei lesznek. Hozzáteszem: a következő vagy esetleg azt követő ügyben sokkal súlyosabb következményei lesznek, mert támasztottunk egy világos mércét.

Nincs két Draskovics Tibor ebben az ügyben, egy van. Ez volt pénteken, hétfőn meg tíz nappal később is a véleményem. Ezért rendeltem el azonnal, senkire nem várva ebben az ügyben a vizsgálatot, nem is beszéltem senkivel, se kormányfővel, se más miniszterrel ebben az ügyben. Az országos főkapitánnyal beszéltem, és egyetértettünk. A rendőrségi törvény egyébként felhatalmazást ad a miniszternek, hogy a rendőrfőkapitányon keresztül utasítsa a rendőrséget, és e tekintetben a törvény nem tartalmaz korlátozást. Zárójelben mondom: szerintem ez egy nagyon széles és kérdésesen széles fölhatalmazás, de ez van a törvényben.

Főkapitány úr elrendelte a vizsgálatot, ennek időtartamára átmenetileg más beosztásba vezényelte a miskolci kapitányt, és megbízta az ORFK ellenőrzési szolgálatát... (Közbeszólás.) Nem az RSZVSZ-t. Ez a rendőrség belső ellenőrzési szolgálata, az RSZVSZ egy külső ehhez képest. Az ellenőrzési szolgálat lefolytatta a vizsgálatot, és arra a következtetésre jutottak, hogy jogszabálysértés nem történt, ugyanakkor olyan általánosító, minősítő - hadd ne tegyem hozzá ezeket a jelzőket, amikkel mind egyetértek - volt ez a nyilatkozat, ami intézkedést igényel. Ez az intézkedés főkapitány úr megítélése szerint egy figyelmeztetés volt.

Én ezt a befejezést tudomásul vettem. Se a vizsgálat lefolytatásának módjáról, se arról, hogy ennek mi legyen az eredménye sem a miniszterelnökkel, sem a kormány más tagjával nem beszéltem. Hozzáteszem, nem beszéltem helyi politikai pártok képviselőivel sem, azzal a másik SZDSZ-szel sem, képviselő úr - akkor beszéljünk nyíltan -, amelyet T. Asztalos Ildikó helyi elnök jelenített meg, aki nem tudom, hogy fizikailag ugyanott állt-e, ahol egyébként szerintem demokratikus politikusnak nem szabadna állnia, de ugyanazt mondta, és ezzel elmondtam a véleményemet arról, hogy kinek szabad és kinek nem a Magyar Gárdával együtt demonstrálni. Szerintem demokratikus politikusnak, akármit is gondol az én intézkedésemről, nem szabadna. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy politikusok erről mást ne gondolhatnának.

Szerintem a dolog lényegét tekintve végtelenül egyszerű, és ezt az álláspontot fogom képviselni mindaddig, amíg ebben a hivatalban vagyok: rendőr nem cigányozhat. Másnak se jó, ha teszi, van róla morális vagy politikai véleményem, de rendőr, aki az állam nevében erőszakot alkalmaz, közhatalmat gyakorol, nem tehet a polgárok között ilyen értelemben különbséget, ez tőle nem elfogadható. Ezt világossá tettem a főkapitány úr számára, világossá tettem a megyei kapitányokkal tartott múlt heti találkozón, és holnap az ORFK országos állománygyűlésén is el fogom mondani.

Ugyanakkor az is világossá vált ebből a történetből - és szerintem sajtónyilatkozatokban erre utaltam -, hogy annak a képmutató elhallgatásnak, ami a roma integráció dolgaival függ össze, véget kellene vetni. Mert többek között azért ilyen erősek az indulatok, mert ennek az összes problémájáról - legyenek azok akár oktatásiak, egészségügyeik, szociálisak, munkanélküliséggel összefüggők, bizonyos mértékig eltérő kultúrákból adódó feszültségek - nem beszélünk eleget, és ezért képes a bűnözés sok problémája és ez a roma integrációval összefüggő problémakör egymást átfedővé válni, és az indulatok ott törnek a felszínre, ahol éppen erre ürügyet találtak, mint például Miskolcon ebben az esetben. Úgy gondolom, hogy az én álláspontom ebben az ügyben kellően következetes volt.

Az is világos, hogy nem sok szövetségesem és támogatóm akadt ebben az ügyben. Nem nagyon hallottam, hogy a politikai paletta bármely oldaláról tömegesen megszólaltak volna hasonló, számomra szimpatikus hevességgel, mint képviselő úr. Ön ezt megtette, ezzel együtt úgy gondolom, hogy az az álláspont, az a vonalvezetés, amit ebben az ügyben képviseltem az, ami demokratikus jogállamban követendő, és amit egyébként a hatályos jogszabályok a rendőrség számára is világosan előírnak.

Nem tudom, hogy válaszoltam-e minden részkérdésre, képviselő úr, ha nem, akkor kérem, hogy segítsen, mert semmit sem szeretnék kikerülni ebben az ügyben.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr kérése alapján úgy teszem föl a kérdést, hogy ehhez az ügyhöz, a miskolci ügyhöz, a Pásztor Albert rendőrkapitány úr nyilatkozatával kapcsolatos konkrét esethez és ügyhöz kíván-e valaki kérdést föltenni. (Nincs jelzés.)

Miniszter úr, nekem egy kérdésem volna, ami ahhoz a kérdéshez kapcsolódik, amit az előbb ön érintett. Szerintem nem ugyanaz a két kérdés egyébként, mert Pásztor Albert rendőrkapitány úr, ha jól értettem az alig megjelenő híreket, akkor arról tett tanúbizonyságot, hogy egy rablássorozatot, illetve egy fosztogatói sorozatot, ami Miskolc belvárosát és közvéleményét zavarta, fölszámolt meghatározott idő alatt, és az elfogott elkövetőkről beszélt, ha jól értettem a híreket, de lehet, hogy ez félreértésen alapszik. Ez lett volna a sajtótájékoztatójának vagy a mondandójának a célja.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Egy sikertörténetről adott volna számot.

ELNÖK: Így van, erről szeretett volna számot adni, és ebből egészen más történet kerekedett, amit én most nem szeretnék minősíteni.

Viszont van egy kérdésem, miniszter úr. Amit a mondandója második részében mondott, összefüggésben van - és itt nem érdemes szerintem félrebeszélni, mellébeszélni és kerülgetni a forró kását - a hátrányos helyzetű kistérségekkel, összefüggésben van a növekvő garázdasággal, a közterületen elkövetett bizonyos bűncselekmények növekvő számával, összefüggésben van a kis értékű vagyoni lopások növekvő számával bizonyos térségekben. Miután a megtalált elkövetőnek - ha megtalálja a rendőrség - az első kihallgatási jegyzőkönyvben a saját társadalmi státusáról, szociális viszonyairól, jövedelmi viszonyairól nyilatkoznia kell, elég könnyen azonosítható egy bizonyos csoport, amelynek a társadalmi háttere, szociális viszonyai, munkaerő-piaci helyzete, oktatási viszonyai, sajátos szubkultúrája, azt gondolom, mindenki számára ebben az országban nyilvánvaló.

Az a kérdés merül föl többekben, hogy azokban a térségekben, ahol az indulatok ebben az ügyben elszabadultak pró és kontra, magyarul az együttélés szabályait vannak, akik felmondták, mert a családon belül többek között már a harmadik generáció nem dolgozik, ami miatt nem föltétlenül ők a hibásak - nem föltétlenül ezt mondom, mielőtt félrevinnénk a beszélgetést -, a viselkedésminták között olyanok is vannak, amelyek nem elfogadhatók és nem tolerálhatók senki számára se az én meggyőződésem és véleményem szerint. Például nem elfogadható az a viselkedésmód, hogy intézkedő rendőröket a nap második felében telefonon kicsalnak, az intézkedő rendőr megérkezik a helyszínre, senki nincsen az utcán, majd amikor kiszáll a rendőr-járőrautóból, akkor tíz házból harmincan rontanak rá, és meg akarják verni, vagy meg akarják gyilkolni. Ez semmilyen társadalomban nem lehet elfogadott mérce. Nincs olyan szociális körülmény, nem létezik olyan kisebbséghez való tartozás, ami ennek a bűnnek a megtorlása alól fölmentést adna. Ugyanis azt gondolom, ez az állam szerepének a megkérdőjelezése, az állam nyílt megtámadása, amiben nincs kompromisszum, miniszter úr. Ez az álláspontom, és ez az én véleményem.

Azt gondolom, ez legalább olyan súlyú ügy - sajnos, nem kapott akkora kiemelt sajtófigyelmet -, mint más ügyek, mert világosan rávilágít arra, hogy vannak társadalmi csoportok, vannak utcák, lehetnek városrészek vagy falvak - és ez alól Miskolcnak egy bizonyos része sem kivétel, ahol a csapaterőt hetente két alkalommal kell kivezényelni, hogy rendet tegyenek -, ahol egyszerűen csak és kizárólag a rendőri tekintély helyreállításával, az állam tekintélyének helyreállításával és a rend megteremtésével lehet elérni azt, hogy utána az ön által említett oktatási integráció, szociális integráció, munkaerő-piaci integráció megkezdődjön.

Aki ma Magyarországon meg meri támadni a rendőrt, az utána Veszprémben kést ragad és ölni fog az én véleményem és megítélésem szerint. Ha ez megtorlás nélkül maradhat, és ha kitágít egy bizonyos viselkedési határt, a jogkövető magatartás ilyen mértékű hiánya, azt gondolom, hogy elképzelhetetlen. Ez 30 évvel ezelőtt nem fordulhatott volna elő. Abszolút nem sírom vissza azt a rendőrséget, félreértés ne essék, de az a magyar valóság, hogy 30 évvel ezelőtt abba az utcába kiment volna egy rendőr, és fegyver nélkül rendet tett volna egyedül. De lehet, hogy ha 20, 15 vagy 10 évvel ezelőtt kimegy két járőr, nem merik megtámadni.

Miniszter úr, csak azt szeretném megkérdezni, hogy ezek a körzetek szerintem földrajzilag azonosítható válságövezetek, ahol a szociális problémák mellett most már közbiztonsági problémák is vannak - Észak-Borsod számos településén. Ezt hallottuk az elmúlt egy évben. Ön ezekben meg tudja-e teremteni azokat a feltételeket, hogy akár például Miskolcon tartósan készenléti erő állomásozzon? Ne Győrben, miniszter úr, és ne Szombathelyen - ez fontos -, hanem Miskolcon, ahol a probléma van. Ezekben a falvakban legyen rendőrség, és ne azért, hogy vendettát hidessen, ne azért, hogy túllépje a jogkörét és a hatáskörét, hanem megteremtse a konszolidáció feltételeit, mert azt gondolom, először ez a legfontosabb. Van-e erre eszköz? Csoportosít-e át ehhez pénzt? Megadja-e a szükséges eszközöket? Meg tudja-e teremteni a feltételeket egy egyébként objektív rendőrhiánnyal is küszködő országban?

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Ha megengedi, elnök úr, az utolsó...

ELNÖK: Úgy láttam, még van jelentkező ehhez a témához. (Dr. Draskovics Tibor: Elnézést, elnök úr, nem láttam.) Gál képviselő úr következik, utána pedig Kontrát képviselő úr.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Ezzel a témával kapcsolatban van kérdésem a miniszter úrhoz, amely kapcsolódik az elnök úr által elmondott dolgokhoz. A miniszter úrnak van-e ismerete arról, hogy az a bizonyos nulla tolerancia, amely kifejezést ön is használt itt, milyen eredményre vezetett a bűnözés csökkentésében és felszámolásában? Ténylegesen olyan eredményre vezetett-e, mint amit sokan feltételeznek, vagy pedig más okok húzódtak meg mögötte? Igaz-e, hogy a nulla tolerancia jegyében Amerikában új börtönöket kellett építeni, mert nem fértek el a többnyire színesbőrű elítéltek a börtönökben? Ebből következően a kérdésem az, hogy a hatékony bűnmegelőzés szempontjából azt a sorrendet kellene-e követnünk, amit az elnök úr mondott, hogy először nulla tolerancia, fegyelmet csinálok, és utána majd szocializálok? És egy ilyenfajta folyamat nem inkább a kirekesztettség érzetét erősíti az egyébként nehéz helyzetben lévő emberekben? A kirekesztettség, tudjuk jól, agresszióba torkollik.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Egymással nem kell vitatkoznunk, azért nem reagálnék erre. Aki ebben a témakörben szeretne szólni... (Dr. Kontrát Károly jelentkezik.) Kontrát képviselő úr!

DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Miniszter Úr! Mondja meg őszintén: egyetért-e azzal - kérem, hogy igennel, vagy nemmel válaszoljon ettől a pillanattól kezdve -, hogy a záró toleranciát minden bűnelkövetővel szemben alkalmazni fogja a magyar rendőrség?

ELNÖK: Köszönöm. Nyitray úr következik, majd pedig Simon képviselő úr.

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem azért szeretnék hozzáfűzni hozzászólást, hogy az elnök úr rendkívül összeszedett mondandóját szétziláljam, de a miniszter úr is tett néhány megjegyzést az előadása különböző részeiben, amelyek egy irányba mutatnak annyiban, hogy van, ahol mintha probléma lenne a rendőröknél, a rendőrök esetében azzal a jogkörrel és hatáskörrel, amivel ők maguk, saját maguk adott esetben a saját életüket és testi épségüket fenyegető kihívással szemben reagálhatnak. Egy kicsit - hogy is mondjam - egyszerűbben fogalmazva amikor valakiket ásóval, lapáttal, vasrúddal, téglával és egyebekkel a szó szoros értelmében agyon akarnak ütni, meg akarnak ölni, akkor önök szerint mi volna a helyes és arányos reakció erre egy rendőr részéről? Ha történetesen hasonló súlyú cselekményt próbálna megvalósítani egy német rendőrrel vagy egy franciával vagy egy amerikaival szemben egy ottani bármilyen színű - tegyük félre az etnikai hovatartozást teljesen -, bármilyen vallású, bármilyen nemzetiségű ottani ember, vajon az ott szolgáló rendőr részéről milyen reakciót váltana ki? Hányszor tehetné ezt meg? Amennyire tudom, amit elnök úr idézett, Hevesben az az eset nem az első eset. Ha jól tudom, a harmadik eset, amikor a kiérkező rendőrjárőrt fizikailag megtámadták, szétverték a rendőrautót, életveszélyesen megfenyegették. Hát, hogyan tűrheti el ezt a magyar rendőrség? Ha jelenleg a törvények, a büntető törvénykönyv, a rendőrségről szóló törvény gúzsba köti a rendőrt, és ezért kezet emelhetnek rá, amit ön kifogásolt, mert kezet emelnek rá, vannak, akik ezt megteszik, ne legyünk szemérmesek, megint csak a hovatartozástól függően vannak ma Magyarországon olyan elvetemült emberek... (Közbeszólások: Hovatartozástól függetlenül!), igen, ettől függetlenül vannak olyanok. Ez tehát nem köthető egy népcsoporthoz. Vannak olyanok mindenütt - maradjunk ennyiben, és tovább ne menjünk -, akik ezt megteszik. Hát, nem lenne jogos és indokolt ebben sokkal nagyobb határozottságot feltenni?

Ön utalt egy másik rendkívül fontos eseménysorra - ebben az esetben nem tudom, már megvalósult-e -, amit úgy lehetne jellemezni, hogy a rendőrök kemény munkával, a saját maguk életét kockáztatva elkapnak nehézfiúkat, utána letartóztatják, majd a bíró vagy az ügyész két-három nap múlva kiengedi őket, és a következő napon pedig ott röhögnek a sarkon arra a rendőrre, aki őket elfogta. Ön is utalt erre. Hadd mondjam, hogy szerintem ma úgy hívják az ön minisztériumát, hogy Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. Tudomásom szerint a bíróság és az ügyészség állami felügyeletét vagy állami - hogy is mondjam - dolgait az igazságügyi miniszter koordinálja... (Zaj.) Ne tessék annyira felháborodni, az igazságügynek köze van akkor is, ha kimondatik, hogy a bíróság független, az ügyészség esetében ez nem teljesen olyan szinten van, ahogy a bíróság esetében. Nem lehetne először Házon belül például megfogalmazni bizonyos elvárásokat? Ilyen esetben mégsem célszerű - ahogy idéztek itt egy esetet -, hogy egy olyan személyt, aki uzsorás, 4 millió forint óvadékért, ha úgy tetszik, elengedik szabadon. Valahol ezek a dolgok, azt hiszem, a kormány saját hatáskörében is megoldhatók lennének. Ha ez jogszabály-módosítást, jogszabály szigorítását jelenti ilyen értelemben, nem tartom valószínűnek, hogy bárki más a parlamenti erők közül ennek csak azért is ellenállna, mert nem ő találta ki vagy éppenséggel nem ő ül a kormányban.

ELNÖK: Köszönjük szépen a kérdést. Ha kérhetem, ragaszkodjunk szűken a témához, mert feltételezem, a miniszter úr számos kérdésre kíván válaszolni a mai nap folyamán. Simon Miklós képviselő úr!

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az a helyzet, hogy nyírségi polgármesterként mondom a következő dolgokat. Véleményem szerint a miniszter úr és Molnár képviselő úr magatartása hasonlít a struccéhoz, aki a probléma elől menekülve a fejét beledugja a homokba. Mi sokan úgy érezzük Szabolcs megyében, hogy a térségünk társadalmi robbanás előtt van. A társadalmi robbanás előjeleit mutatják a hevesi cselekmények. Erről a problémáról véleményem szerint köntörfalazás nélkül kellene beszélni, de az a képmutató magatartás, amit önök csinálnak, uraim, ezt nem teszi lehetővé. Én ajánlom, tisztelt Molnár úr, hogy szíveskedjen otthonába, Nyírbátorba ellátogatni, és megnézni az ottani valódi viszonyokat, és lehet, hogy akkor nem így fog majd fogalmazni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A személyes involválástól azért tartózkodjunk, mert még rengeteg kérdés van, amit tisztázni szeretnének képviselőtársaim.

Bánki Erik elnök úr kitüntetett bennünket a személyes megjelenésével. A Házszabály szerint nemcsak arra van lehetősége, hogy részt vegyen a bizottsági ülésen, és némán végighallgassa azt, hanem amennyiben a képviselőtársaim hozzájárulnak, abban az esetben szólhat is a bizottsági ülésünkön. Én szeretném javasolni, hogy erről szavazzunk, és szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy szavazataikkal támogassák, hogy képviselőtársunk, aki eljött közénk, szót kaphasson. Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki lehetővé kívánja ezt tenni azzal, hogy Bánki Erik képviselőtársam ne éljen vissza azzal a lehetőséggel, amit kap, tehát az időkorlátokat tartsa be. Miniszter úr sok kérdést érintett, és sok tisztáznivaló van még, ezért csak röviden kap szót. Amennyiben képviselőtársaim egy rövid hozzászólást engedélyeznek Bánki Eriknek, kézfeltartással jelezzék azt! (Szavazás.) Köszönöm, egyhangú.

Bánki Erik képviselő úr következik, röviden. Utána miniszter úrnak adnám meg a szót a válaszra, aztán mennénk tovább a további témákon a kérdések alapján.

BÁNKI ERIK (Fidesz), az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának elnöke: Köszönöm, elnök úr. Köszönöm a képviselőtársaim támogatását, semmiképpen sem élek vissza a vendégszeretetükkel. Van néhány fontos kérdés, amiről szeretnék szólni, már csak azért is, mert szerettem volna, ha a parlament Sport- és turisztikai bizottsága a rendkívüli ülésén meg tudja hallgatni Draskovics Tibor miniszter urat arról, hogyan értékeli a helyzetet, és mit tud és képes tenni, hogy a veszprémihez hasonló tragédiák ne történjenek Magyarországon, mert ennek beláthatatlan következményei vannak. Sajnos, miniszter úr, bár értelmes indokot nem tudott felhozni, nem tartotta elég fontosnak a bizottság kérését, és nem jelent meg a bizottság ülésén, ezért voltam kénytelen én magam idejönni. Ha hegy nem megy Mohamedhez, majd Mohamed megy a hegyhez.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: A Magyar Köztársaság kormányának ülésén vettem részt, melynek időpontjáról önnek mint közéletben jártas embernek bizonyára tudomása van.

ELNÖK: Miniszter úr, én szívesen megadom a szót, utána elmondhatja, csak ne akadjunk el ügyrendi kérdéseknél. Képviselőtársam, kérem, tegye fel a kérdést. (Közbeszólások.) Nyugalmat szeretnék kérni. Elszabadulnak itt is az indulatok, ki kell hívni a rendőrséget.

BÁNKI ERIK (Fidesz), az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának elnöke: A következő kérdésekre szeretnék választ kapni miniszter úrtól. Elsőként arra, hogy hány órakor kezdődött a kormányülés. Aztán, hogy komolyabb dolgokra térjünk rá: mit tud annak érdekében tenni, hogy fokozottabb legyen a rendőri jelenlét? A beszámoló és képviselőtársaim hozzászólásai kapcsán is kiderült, hogy sajnos, a rendőri jelenlét folyamatosan és fokozatos csökkent az elmúlt években. A statisztikák ugyan szépek voltak, miniszter úr, de aki az emberek között él, és a vidéket járja, látja, hogy az emberek nyugtalanok, az önkormányzati beszámolók során évről évre előkerül az a probléma, hogy a rendőrség nem tudja föltölteni a létszámát, még annak ellenére sem, hogy nemrég összevonásra került a határőrség és a rendőrség. Egyszerűen nincs pénz arra, hogy a státusokat, amelyekre szükség lenne a közterület biztonságának biztosítása érdekében, fel tudják tölteni.

Kérdésem lenne az is, hogy milyen módon képzeli el miniszter úr a rendőrség költségvetésének növelését annak érdekében, hogy a szükséges státusok feltöltésre kerüljenek, és azok az eszközbeszerzések megvalósulhassanak, amelyek helyi szinten régóta hiányoznak.

Említette szóbeli felvezetőjében, hogy fontosak a közterületi térfigyelő rendszerek. Erről mi is ezt gondoljuk, hogy ezek rendkívül fontosak, a veszprémi események is ezt mutatták, hogy ezeknek milyen hatásuk lehet, főleg, ha nemcsak az épületen belül, hanem kívül is lett volna. Van-e elképzelésük arra vonatkozóan, hogy az önkormányzatokkal összefogásban valamilyen támogatási rendszert dolgozzanak ki ezeknek a telepítésére - erre halványan tett már utalást, szeretném, ha ezt meg tudná erősíteni -, különösen a kritikus helyeken?

Végül, ami nagyon fontos lenne: minél nagyobb hangsúlyt helyezni a bűnmegelőzésre, hiszen lehet, hogy szépek a statisztikák, de én azt gondolom, hogy ha meg tudjuk előzni a bűncselekményeket vagy egyáltalán azokat a kategóriákat - garázdaság, testi sértés -, ahol emelkedett az elmúlt időszakban az elkövetések száma, akkor ez nagyon sok, tragédiába torkolló esetet megelőzhetne.

Szeretném felhívni a bizottság tagjainak és a miniszter úrnak a figyelmét is arra, hogy az az eset, ami Veszprémben történt, túlmutat magán a tragédián, hiszen a későbbiekben egy olyan kézilabdacsapat sorsa vált bizonytalanná, amely azt gondolom, hogy az elmúlt húsz évben letette a névjegyét hazai és európai porondon egyaránt. Az összes nálunk tartózkodó idegenlégiós szempontjából kritikus kérdés lehet a közbiztonság, hiszen nem fogjuk tudni őket itt tartani Magyarországon, ha nem tudunk élhető körülményeket biztosítani számukra.

A bizottságunk másik szakterülete, a turizmus szintén súlyos veszteségeket szenvedhet az ilyen ügyek kapcsán, hiszen egyszerűen nem jönnek Magyarországra azok az emberek, akiknek nem tudják a biztonságát garantálni. Meg kell nézni a statisztikai mutatókat, uraim! Tragédia! Az elmúlt évben Budapest vendégforgalma jelentősen csökkent, miközben a szomszédos országok fővárosaiban 5-7-8 százalékkal nőtt a vendégforgalom. Ez is annak köszönhető, sajnos, hogy nagyon sok olyan bűncselekményt követnek el a külföldiek sérelmére, amelyeket meg kellene előznünk. Ott sajnos, nem sokat segít már a felderítés, a kárenyhítésnek is egy nagyon gyenge formája van.

Azt várjuk, és én bizottsági elnökként is azt várom miniszter úrtól, hogy nagyon határozott lépések következzenek ezután. E tekintetben szeretnék megerősítést kapni arra vonatkozóan, hogy van koncepciója a kormánynak, hogy mit tegyen ezen súlyos ügyek megelőzése érdekében.

ELNÖK: Köszönjük szépen képviselőtársunk kérdését. Mielőtt megadom a szót miniszter úrnak, megjegyezném, hogy a példa nem volt adekvát Budapestet illetően, mert Budapest közbiztonsági helyzete Pozsonyhoz és más közép-európai városokhoz képest a statisztikai adatok szerint egy kicsit jobb, és európai összehasonlításban Budapest biztonságos városnak számít. Lehet, hogy a kormány más tevékenysége tartja távol a turistákat.

Miniszter úr, azt szeretném javasolni önnek, ha megengedi, hogy először arról a kérdésről beszéljünk, amit érintett Molnár képviselő úr és ön is, és az oda vonatkozó kérdéseket tegyük rendbe, zárjuk le, és az általános kérdések felé haladva, kérem, hogy azokat aztán válaszolja meg.

A miniszter úr után Kontrát képviselő úr, Tóth Károly képviselő úr, Tóth Gábor képviselő úr és Karsai képviselő úr következik. Mindenki akar kérdezni miniszter úrtól, erre készüljön föl.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Kész vagyok. Köszönöm szépen. Az egyszerűbbtől a kicsit bonyolultabb felé haladnék. Ami a rendőrök elleni erőszakos fellépést, hivatalos személy elleni erőszak bűncselekményét illeti: a számok azt mutatják, hogy ebben nincsen érdemi növekedés, 350 körül van ennek a száma rendszeresen, azonban kétségtelen, hogy ennek az erőszakos volta növekedett. Itt nincs látencia, itt minden esetről tudunk.

Azt kell hozzátenni, hogy ebben a számban az elmúlt években benne van a zömmel Budapesten történt utcai demonstrációk kapcsán - és ezért maradnak el a turisták, képviselő úr, mert látják a lángoló autókat a tévéhíradókban - elkövetett hivatalos személy elleni erőszakok száma is. Következésképpen úgy tűnik, hogy a többi, az ezen kívüli legalábbis nem nőtt, de valószínűleg inkább csökkent. Hozzáteszem: mélyen egyetértek a képviselő urakkal, elnök úrral és Nyitray képviselő úrral, aki azt mondja, hogy ebből egy is elfogadhatatlan, hiszen az állam képességét gyengíti arra, hogy a jelenlétével is rendet tartson, bűncselekményeket előzzön meg. Tehát úgy gondolom, hogy mindenfajta védelmet a rendőrök e tekintetben megérdemelnek.

Ez több dolgot jelent. Jelenti azt, hogy nem szabad politikai megfontolásból, egyéb okból támadni a rendőrséget, elbizonytalanítani a vezetőket, és azt a végrehajtó állományt, amelyik ott áll az első sorban Hevesen vagy a Szabadság téren. Nem szabad legnagyobb jó szándékkal, mondjuk, országgyűlési biztosnak kétségbe vonni a rendőrnek azt a jogát, hogy ő fölvehet-e egy tűzálló kámzsát, amikor egyébként attól kell tartania, hogy Molotov-koktéllal fogják megdobálni. Hát hogyne szabadna! Kötelezővé kellene neki tenni, mert meg kell őt védeni.

Úgy gondolom, hogy a büntető jogszabályok, kiegészítve azzal a tavaly végrehajtott változtatással, ami ebben a körben is az előkészületet büntethetővé tette, kellő védelmet nyújtanak. Felteszem - nem akarok prejudikálni, isten ments -, hogy akik Hevesen megbeszélték, hogy ők majd megverik a rendőröket, ők bizony nemcsak holmi garázdaságért fognak felelni, mert ott hangoskodtak, hanem bizony hivatalos személy elleni erőszak előkészületéért fognak, reményeim szerint, ha a tényállás egyébként megáll, súlyos büntetést kapni, sokkal súlyosabbat, mint ha ezt két hónappal ezelőtt követték volna el. Tehát tettünk itt egy nagyon jelentős lépést.

Amiben láthatóan van bizonytalanság, az bizony az ügyészségi-bírósági jogalkalmazás. Nem kell mondani ebben a körben, hogy az igazságügy-miniszternek ebben a tekintetben semmiféle felelőssége nincs, isten ments!, hogy legyen. Hozzáteszem, a kormánytól ma megbízást kaptam arra, hogy próbáljuk áttekinteni, és nyilván nem egyedül, hanem az ügyészség és a bíróság vezetőivel, hogy tényleg van-e itt egyenetlenség a jogalkalmazásban, és kérni a legfőbb ügyészt, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, a Legfelsőbb Bíróságot, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket a jogalkalmazás egységességének megteremtése érdekében.

Itt láthatóan többféle mérce érvényesül. Ha ebben nem egységesen nagyon kemény a követelmény, akkor bizony ennek messzemenő következményei lesznek. Ha elfogadja az ügyészség és a bíróság, hogy másképp kell megítélni egy utcai demonstrációt, a rendőrrel szemben alkalmazott erőszakot, mintha ezt más körülmények között teszi, és azt sokkal enyhébben gondolják büntetni és szabnak ki ennek megfelelő ítéletet, akkor joggal feltételezhetik azok, akiknek van egyáltalán merszük erre gondolni, hogy kicsi kockázattal meg lehet ezt tenni, márpedig ezt ne lehessen megtenni kicsi kockázattal - mélyen egyetértek. Tehát úgy gondolom, nem annyira jogalkotási, mint inkább jogalkalmazási kérdésről van szó. Ha a vizsgálat arra jut, hogy a jogalkotásban kell lépést tenni, egy percig nem fogok hezitálni a rendőrök hathatósabb védelme érdekében ilyet kezdeményezni.

Heves és környéke: ha megengedik, válasszuk háromfelé ezt a kérdést. Elnök úr egyenes kérdésére: igen, nagyon határozottan az a szándékom, hogy Hevesen és minden olyan településen, ahol a rendelkezésre álló tapasztalatok ezt indokolttá teszik, megfelelő, a mainál lényegesen nagyobb és állandóbb rendőri jelenlétet teremtsünk. Abban a taktikai szervezési kérdésben, hogy ez pontosan hány embert, mikori megjelenéssel, mennyi ott tartózkodással jelent, úgy gondolom, ezt a rendőrség vezetőire kell bízni. De igen, ez a szándékom, ez a köztársaság kormányának a szándéka is.

Ami a másik részét illeti ennek a hevesi történetnek: amit önök elmondtak, bocsánat az analógiáért, abból az következne, mintha valaki azt mondta volna 2002 májusában, isten ments!, hogy Magyarországon valaki betegye egy bankba a lábát, hiszen Móron rettenetes módon legyilkoltak hét vagy nyolc embert abban a bankfiókban. Egy-egy esetből, bármilyen fájdalmas és drámai is maga a történés, a bűnözés egészére következtetést levonni teljesen félrevisz bennünket, és félreviszi az embereket. Teljesen dezorientáljuk őket. Senki sem gondolta, hogy Móron azért történt, mert az általam egyébként nagyra becsült Pintér Sándor volt a belügyminiszter, nem azért történt, mert magyar emberek mentek a bankba, mondom ezt mindazoknak, akik ilyennel szeretnek példálózni, hanem néhány elvetemült bűnöző egy rettenetes bűncselekményt követett el.

Hevesen történt valami olyan, ami hál' istennek nem történik meg rendszeresen: tőrbe akarták csalni az intézkedő rendőröket. Van azonban egy másik nagyon fontos tanulsága ennek a történetnek. Ezek a rendőrök abszolút professzionálisan reagáltak. Visszavonultak úgy, hogy közben azonosították az elkövetőket, erősítést hívtak, az erősítés megfelelő időn belül ott volt. Ha jól emlékszem, kilenc előállítás történt. Többek között előállították azt a személyt is, akinek az elfogására az egész akció indult. Mi történt tehát? Világosan megmutattuk a hevesieknek - és nem tudom, hogy milyen volt az ő bőrszínük, és nem érdekel, mert nem emiatt csalták tőrbe a rendőröket, és nem a másmilyen bőrszínük miatt mészárolták le az Erste Bank móri fiókjában az ott lévő ügyfeleket. A rendőrség tudta, hogy mi a dolga ebben az ügyben, és tette. Szerintem háromszor meg fogja gondolni bárki, hogy ilyenfajta akción törje a fejét, mert nagyon világos választ kapott. Most csak abban bízom, hogy ezt az ügyészség és a bíróság is hasonló módon fogja megítélni.

A harmadik síkja ennek az ügynek - és itt valahol egy picit elválik a véleményünk, elnök úr, mert egyébként az ön által elmondottak túlnyomó többségével egyetértek, ezért is válaszoltam nagyon határozott igennel az ön kérdésére -, hogy rossz úton járunk. Ha a rendőr is erre az útra tévedne, a politikus, mert annak a felelőssége még nagyobb, úgy gondolom, még inkább rossz úton jár, ha ezekből a történetekből bármifajta etnikai jellegű következtetést próbálna levonni, rossz úton jár. Lehet, hogy rosszul figyeltem, igyekeztem nagyon figyelni, és az elnök úr is figyelt, láttam, mégis-mégis nagyon ott billegett a szélén. Őszintén: nem nagyon tudom az ön által elmondottakat elvonatkoztatni bizonyos tegnapi újsághírektől, bizonyos politikai testületek nagyon is vitatható állásfoglalásaitól. Úgy gondolom, Magyarország biztonságát az szolgálja, ha nyíltan beszélünk minden bűnözési, közbiztonsági problémáról, akár kellemes az nekem személyesen, akár nem. Ezt kell tenni. Ez dolga mindenkinek, aki a közéletben működik. Nagyon rosszat tesz Magyarországnak, aki ezt a problémát pláne egyedi esetekből általánosítva, pláne olyan fajta, egyébként nyilvánvalóan nem létező statisztikákra támaszkodva teszi, mintha bizonyos típusú bűncselekményeket valamilyen etnikumhoz tartozó emberek követnének el, és az ő esetükben ilyen vagy olyan vagy amolyan arányok lennének jellemzőek. Nem tudunk ilyen arányokról. Szerintem helyes is, hogy nem tudunk ilyen arányokról.

Ami a nulla tolerancia és környékét illeti, igyekeztem pontosan fogalmazni, de ezek szerint ez bővebb kifejtést igényel. Azt mondtam, hogy amit szoktak nulla toleranciaként emlegetni, teljesen igaza van Kontrát képviselő úrnak, és egyetértek a kérdésében foglalt állítással... (Dr. Kontrát Károly: Akkor válaszoljon is rá, legyen szíves!) Ezt fogom tenni, képviselő úr! Ha nem szólít fel, akkor is ezt fogom tenni, így meg még inkább! A rendőrnek az a dolga, ami a rendőrségi törvényben elő van írva. Tehát a tudomására jutott bűncselekményt meg kell szakítania, ha megszakítani nem tudja, fel kell deríteni, hogy ki volt annak az elkövetője, és a megfelelő eljárás alá kell vonnia. Magyarán a tekintetben nem lehet különbség tegnap és holnap között, hogy esetleg a rendőrség tegnap elnézett cselekményeket, holnap meg nem fog. Ez természetesen nem lehet magatartásbeli változás, mert eddig sem nézhetett el semmit a rendőr, és ezután sem szabad neki semmit elnéznie. Annyiban van jelentősége ennek a zsurnaliszta zéró toleranciának, hogy ha nagyobb a rendőri jelenlét, akkor több jogsértő cselekmény jut a rendőr tudomására, a rendőr alatt a rendőrséget értem természetesen, következésképpen kisebb lesz azoknak a cselekményeknek a száma, ideális esetben nulla természetesen, az ideálisat valószínűleg nem lehet megközelíteni, ami észrevétlen, és ennek nyomán következmény nélküli marad. Ez a történet, amiről itt beszélünk. Én bizonyos vagyok benne, hogy mint ahogy az elmúlt napokban lényegesen növeltük az utcai jelenlétet, a feltárt jogsértések száma is lényegesen növekedett, kevesebb maradt észrevétlen és felderítetlen, ami - úgy gondolom - mindnyájunk közös igénye.

Ami Gál képviselő úr kérdését illeti, nyilvánvalóan senki nem tud vállalkozni arra, hogy mondjuk az 1986-ot követő New York-i rendőrségi statisztikákból kibogarássza, hogy mennyi volt a javulásban annak a hatása, hogy Giuliani polgármester meghirdette a "broken window" policyt, magyarán, hogy még egy betört ablak sem maradhat következmény nélkül, és mennyi egyéb tényezők hatása, mert rengeteg tényező hat. De úgy gondolom, a polgárok joggal azt várják tőlünk, hogy a rendőrség meg mások is, akiknek ebben dolguk van - közterület-felügyelő, ez, az, amaz -, minden lehetséges eszközzel vegyenek észre minél több jogsértő cselekményt, akár maga közvetlenül, akár ha ezt hozzá bejelentik, és legyen ereje minél többnek, lehetőség szerint az összesnek eredménnyel a végére járni. Ez egy jogos igénye a társadalomnak, ezt az igényt nekünk természetesen ki kell tudni elégíteni.

Az egy nagyon komoly rendőrszakmai kérdés, hogy a főkapitány úr és munkatársai ezt hogyan szervezik meg: úgy, hogy az összes rendőr állandóan az utcán sétál - bocsánat a karikírozásért, nyilván nem -, vagy kialakítja a megfelelő arányát azoknak a rendőröknek, akik az utcán járőröznek, meg azoknak a beavatkozó egységeknek, amelyek egy-egy bűncselekmény helyszínére annak az észlelése után mennek, és még nyilván ezer más rendőrszakmai kérdés van. De a cél nyilvánvalóan az, hogy minél több cselekményt lehetőség szerint szakítsunk meg, ha ezt nem tudjuk, derítsük föl, és ha ezt jól csináljuk, akkor persze a megelőzésben is nagyobb eredményt tudunk elérni, hiszen kevesebbeknek lesz merszük bűncselekményeket elkövetni. Hiszen nyilvánvaló, hogy a gyors és elkerülhetetlen büntetés következmény az, ami a leghatásosabb a visszatartás, a megelőzés szempontjából. Minden elemzés azt mutatja, hogy nem elsősorban a büntetés súlya - nyilván az is befolyásoló -, hanem sokkal inkább elkerülhetetlensége és gyorsasága az, ami e tekintetben releváns. Ezért is készülünk a parlament elé a büntetőeljárási törvény olyan módosítási javaslatával, ami éppen a büntetőeljárások gyorsítását fogja majd célozni.

Remélem, hogy az ebben a körben elhangzottakra módom volt érdemben válaszolni.

ELNÖK: Kontrát képviselő urat illeti a szó.

DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Miniszter úr, én önnel szemben szeretem az egyenes beszédet. Én azt kérdeztem öntől, Draskovics Tibortól, a Magyar Köztársaság jelenleg működő igazságügyi és rendészeti miniszterétől, hogy ön a zéró tolerancia tekintetében egyetért-e azzal, hogy azt minden elkövetővel szemben alkalmazni kell (Dr. Draskovics Tibor: Természetesen.), és azt kértem, hogy igennel vagy nemmel válaszoljon. (Dr. Draskovics Tibor: Igen.) Köszönöm a választ.

Folytatnám. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Tábornok Urak! Hölgyeim és Uraim! Tudják, én azt sajnálom, hogy mintha nem egy országban élnénk a miniszter úrral. Egy "Kaiserlich und Königlich", ferencjóskás, békebeli egyórás tájékoztatót hallottunk, mintha itt minden rendben lenne. Nem akarom idézni a Magyar Köztársaság jelenlegi miniszterelnökét, aki azt mondja, hogy szerinte nem lehet nem érzékelni, hogy türelmetlenség, csalódás, rossz érzés, feszültség üti fel a fejét az országban; ezt nyilatkozta az Index nevű internetes portálnak. Nem lehet nem észrevenni azt, hogy az emberek lépten-nyomon azt várják, azt fogalmazzák meg velünk szemben, nekünk, országgyűlési képviselőknek, talán magának az Országgyűlésnek, a kormánynak, a kormány tagjainak, hogy itt valami nincs rendben, valami elromlott, valamit tenni kell. Tőlünk nem azt várják, hogy sikerjelentéseket fogalmazzunk meg, hanem azt, hogy a jelenlegi állapotokon változtassunk.

Higgye el, miniszter úr, mi, ellenzéki képviselők, hetedik éve próbálkozunk azzal, hogy segítsük a bűnüldöző szervek jobb működését, azért nyújtunk be módosító indítványokat az aktuális költségvetéshez, amit többnyire, 99,99 százalékban leszavaznak. Mi azt szeretnénk most is, ha közösen meghallanánk az emberek hangját, közösen meghallanánk azt a segélykiáltást, hogy itt tenni kellene a közbiztonság helyreállítása érdekében. Én úgy gondolom, mi ebben partnerek tudnánk lenni, hogy a közbiztonság javuljon, változzon meg.

Azt gondolom, vannak alapvető kérdések, alapvető feltételek, tények, amik ezt segíthetik, mert egyébként csodák nincsenek, vagy ritkán vannak, vagy én nem találkoztam velük; lehet, hogy ez az én balszerencsém. De mégis, én azt gondolom, hogy vannak konkrétumok, konkrét paraméterek, amik ezt meg tudják határozni. Ilyen a létszámhelyzet. Én nagyon sajnálom például a rendőrség és határőrség integrációja kapcsán, hogy amit egyébként az ellenzék támogatott, amikor megállapodást kötöttünk többek között a létszámot illetően, a finanszírozást illetően, nem tartotta be a kormány, hogy például nem lehet kevesebb a finanszírozása az úgynevezett új rendőrségnek 2008. január 1-jén, mint amennyi a két szervezetnek külön-külön volt 2007. december 31-én. Nézzük meg a számokat! Jelentősen, több tíz milliárddal kevesebb a finanszírozás.

Tehát a létszám vonatkozásában azt várják az emberek, hogy több rendőr legyen az utcán, több rendőrrel találkozzanak, mert - ahogy Molnár képviselő úr is elmondta - az az emberek véleménye, hogy nincs esélyegyenlőség, mert a gazdag, jómódú emberek, a vállalkozók meg tudják teremteni többlet áldozatvállalással, hogy az ő biztonságuk akár személyi védelemmel, technikai eszközökkel, kamerás rendszerrel biztosított legyen, de a szegény emberek nem. Magyarországon 3 millió ember él a létminimum alatt, vagy még több is. Ő egy fillért nem tud fordítani a saját biztonságára, hogy megfogadjon egy biztonsági céget, vagy hogy figyeltesse a házát, mert nincs rá eszköze. Tehát én azt gondolom, azt tapasztalom, nekem azt mondják az emberek, hogy tenni kéne már valamit. Nem beszélni, hanem tenni. Az egyik tehát a létszámhelyzet.

Mi előterjesztettünk a költségvetési törvényjavaslatnál módosító indítványt rendőrőrsök létrehozására, a körzeti megbízotti hálózat feltöltésére, a budapesti létszámhelyzet javítására. Engedjék meg azt a megjegyzést nekem - a parlamentben szóvá tettem -, hogy nem is értettem azt, hogy meghirdette az állást a Havas utca 5-ben működő toborzóiroda, ötezer ember kereste föl a toborzóirodát, és hatszáz embert tartottak alkalmasnak arra, hogy rendőri szakközépiskolába fölvételt nyerjen. Nem vették föl az embereket. Érthetetlen. Arról meg nem beszélek, hogy 2004-ben öt rendészeti szakközépiskolát szüntettek meg. Annak megvan az eredménye. Annak részben az az eredménye, hogy itt tartunk.

Beszéltem a finanszírozásról, miniszter úr. (Dr. Draskovics Tibor Juhász Gáborral konzultál.) Megállok, mert én is figyelek önre, mint ahogy ön is figyel, amit egyébként köszönök, tehát nyugodtan konzultáljon Juhász Gábor államtitkár úrral, ha szükségesnek tartja. (Dr. Draskovics Tibor: Köszönöm szépen. - Ecsődi László: Nem kellene ilyen pikírtnek lenni.) Én nem vagyok pikírt. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, régi magyar mondás.

Finanszírozás. Igenis többet kell fordítani az ország és az ország polgárai érdekében a közbiztonságra. Ön azt mondta, hogy ezek a pénzügyi eszközök, amik a költségvetésben vannak, plusz az a 2 milliárd, ami a múlt hét óta majd valahogy odaér, elegendő. Tudja, milyen napi gondok vannak? Mondok egy egyszerű esetet, főkapitány úr meg tudja erősíteni, remélem, nem kerül az állásába: a VI. kerületi kapitányságon a lift hónapok óta nem működik. Hiába jelentette a kapitány, hiába próbáltak intézkedni, egyszerűen nincs rá pénz, nem csináltatják meg ezt. Vagy: nem tudnak kimenni. Tudja, hány járőrpár szolgált Veszprémben azon a bizonyos szombat éjszakán, vasárnap hajnalon? Tudja, hány járőrpár szolgált ott? Miniszter úr? (Dr. Draskovics Tibor: Mindjárt meg fogom tudni.) Kérdezze meg a főkapitány úrtól, ne nekem higgyen, kérdezze meg! Nincs elég rendőr szolgálatban, nincs elég autó, hogy elinduljanak. Ha talán a duplája vagy a háromszorosa szolgált volna azon a bizonyos veszprémi éjszakán, akkor talán, nem mondom biztosan, de talán, lehet, hogy sikerült volna megakadályozni. Nem tudom, biztosan nem állítom, de mégis, talán jutott volna oda a belvárosba, a Skorpió bár elé is rendőr.

Az elmúlt hónapban az egyik vezető hír az volt, hogy azon gondolkodik az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, hogy az elítéltek részére mobiltelefon használatát engedélyezze! Jézus Isten - mondják nekem az emberek -, képviselő úr, ez a legnagyobb problémája ennek az országnak, hogy az elítéltek, akik jogsértést követnek el, és a büntető törvénykönyvben meghatározott joghátrányokat szenvedik el a büntetésük miatt, mobiltelefont kaphassanak, vagy ne kaphassanak? Állítólag a minisztérium már ért is el eredményt, most azon van a vita, hogy kártyafüggetlen vagy kártyafüggő telefonokat kaphassanak. Komolyan mondom, én ezt nem értem. Tehát azt mondom én, hogy a fontos feladatokra kellene figyelni, ami az embereket foglalkozatja.

Miniszter úr, a veszprémi, súlyos bűncselekménnyel kapcsolatban kérdeznék. Én azt kérdezném öntől, vagy ha a főkapitány úr tud válaszolni, tőle, mondják meg nekem konkrétan, hogy mikor szereztek tudomást a bűncselekményről, tehát mikor értesült a veszprémi rendőrség erről a bűncselekményről. Mikor azonosították a lehetséges elkövetőket? Mikor adtak ki nemzetközi elfogatóparancsot?

Miért nem állították vissza ideiglenesen a határellenőrzési rendszert, mikor feltehető volt, hogy ezek a lehetséges elkövetők külföldre távoznak? Fölhívom a figyelmet arra, hogy a schengeni egyezmény alapján erre az országnak lehetősége van. Most nem akarom mondani az osztrák példát, hogy ők a futball Európa-bajnokság miatt állították vissza. De, ha szüksége van az országnak arra, hogy a bűnözőket elfogják, akkor miért nem állították vissza ezt a határellenőrzési rendszert? Akkor nem szökhetett volna el, akit keresnek - nem tudom, lehet, hogy kiment az országból, lehet, hogy nem (Dr. Gál Zoltán: Milyen feltételei vannak a visszaállításnak? - Zaj.)

ELNÖK: Nyugalom, nyugalom, nyugalom, képviselőtársaim! Tartsuk tiszteletben egymást! Mindenkit meghallgatunk, amíg van kérdés, és amíg a miniszter úr vállalja a válaszadást, addig itt maradunk, és nem megyünk haza. Azért jöttünk össze, hogy mindent megbeszéljünk, csak túl sok téma szaporodott össze. A miniszter úrnak sűrűbben kell közénk jönnie.

DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Folytatom. Tudja, amiről nem esett szó... (Dr. Gál Zoltán: Elnézést!) Gál képviselőtársam hozzászólását én is szívesen várom és végighallgatom...

ELNÖK: Bocsánat, ne egymással! A miniszter úrnak tegyenek fel kérdéseket!

DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Miniszter úr, érdeklődve kérdezem, hogy a kiskunlacházi brutális gyilkossággal kapcsolatban jutott-e előrébb a nyomozás? Mikor fogják el az elkövetőket, miniszter úr?

Azt is megkérdezem, mert nagy port vert fel, és a mai napig is érthetetlen, hogy miért nincsenek meg az elkövetők: a Teve utcai rendőrpalota megtámadói mikor kerülnek kézre? Miniszter úr, ez a rendőrség iránti közbizalom visszaállítását, higgye el, nagyban elősegítené.

A főkapitány úrtól kérdezem a következőt. Tegnap nagyon sokan meglepődtek a miniszterelnök bejelentésén, aki azt mondta, hogy a holnapi kormányülésre meghívja az országos rendőrfőkapitányt, és megmondja neki - vagy elrendeli, nem tudom, milyen kifejezést használt -, hogy mit kell tenni, és mit nem kell tenni. Ezt mondta, ha jól emlékszem. Mit mondott önnek a miniszterelnök? Mit kell tenni? És mit nem kell tenni? Főkapitány úr, ön mit válaszolt erre? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth Károly képviselőtársunk következik, majd pedig Karsai Péter képviselőtársunk.

TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Próbálom más nézőpontból nézni, nem kormánypárti és nem ellenzéki nézőpontból, hanem más nézőpontból. Azt tapasztalom, hogy a biztonságérzet két dologtól függ. Egyrészt a tényleges állapottól, másrészt attól a helyzettől, amit közvetítünk, amiben együtt élünk az állampolgárokkal. A biztonságérzet számos esetben sokkal rosszabb lehet, mint a tényleges állapot. Azt gondolom, súlyos felelőssége mindenkinek, hogy ne állítsa be a helyzetet rosszabbnak, mint amilyen ténylegesen, mert ezekben az esetekben a társadalom teljes joggal és érthető módon hajlandó követni a politika ilyen megnyilvánulásait. Aki ebben kételkedik, szíves figyelmébe ajánlom, hogy elég volt egy szerencsétlen mondat 1997-ben egy miniszterelnök részéről, és utána úgy emlékezett mindenki az országban, hogy nincs közbiztonság, pedig csak néhány mesterséges robbantásról, színlelt robbantásról volt szó, közvetlen veszély nélkül. Remélem, hogy '97 után most kiderül, ha haza tudják hozni az egyik szereplőt, hogy kit milyen felelősség terhel a '97-es robbantássorozatban. De még egyszer mondom, nem maga a robbantás váltotta ki, hanem a nem végiggondolt politikusi megnyilatkozás.

Én ugyanezt látom az elhangzottakból is, azoktól is, akik itt voltak, és akik nem, hogy érzékenyebben, pontosabban kellene fogalmazni 2009-re vonatkozóan is. Van néhány rettenetesen sajnálatos esemény. Mondhatnám a tavalyi esetet: Békéscsabán a vadászbolt tulajdonosát valaki ott, helyben lelőtte. Ez ugyanolyan tragédia, mint a mostani veszprémi, amely teljesen váratlan esemény.

Nagyon kérek mindenkit, a felelős vezetőket és akik kevesebb felelősséget képviselnek, mint én: néhány nagyon súlyos, nagyon drámai eseményből nem biztos, hogy szerencsés levonni azt a következtetést, amit '97-ben már megtettek, hogy ami itt van, az nem közbiztonság. Hihetetlenül nehéz lesz visszaszerezni az emberek bizalmát. Ezt azért mondom, mert néhány napos kutatás áll rendelkezésre többek között Békés megyéből: amikor megkérdezték az állampolgárokat, hogy mennyire érzik biztonságosnak a környezetüket - ott is van szegény térség -, akkor 67 százalékos volt az aránya azoknak, akik azt mondták, hogy legalább megfelelő. Nem arról van szó, hogy kiváló, hanem azok aránya, akik legalább megfelelőnek tartották - 67 százalék -, és ez 2 százalékkal jobb volt, mint a két évvel ezelőtti felmérés. Ezekkel az emberekkel is percek alatt el tudjuk hitetni, ha azt sugalljuk, akár a sportbizottság elnöke, akár más, hogy összeomlott ez a rendszer.

Azt szeretném kérni minden politikustársamtól, magamtól is, a minisztertől és minden vezetőtől, hogy vegyük figyelembe: ma a rendőrség megítélése többszörösen jobb, mint a politikusoké. Az állampolgárok 47 százaléka azt mondta, hogy eléggé bízik, tehát nagyon vagy eléggé bízik a rendőrökben, tehát 47 százalék mondta azt, hogy eléggé vagy nagyon bízik a rendőrökben. Szeretném mondani a képviselőtársaimnak, hogy ugyanez a bizalmi index kevesebb, mint 10 százalék a politikusok esetében.

ELNÖK: Igazuk van az embereknek.

TÓTH KÁROLY (MSZP): Az embereknek igazuk van, de nagyon kérem a politikustársaimat, hogy ne úgy próbáljuk behozni a hátrányt, hogy megpróbáljuk lerántani magunk mellé a rendőröket például azzal, hogy folyamatosan nem igaz vádakat fogalmazunk meg a rendőrökkel szemben, teljesen mindegy, hogy konkrét gyilkossági ügyről, tüntetésekről, demonstrációkról van szó, vagy hogy számon kérjük egy éves beszámolóban, hogy x elkövetőt elfogták-e valamelyik településen, ez tudatosan azt jelenti számomra, hogy megpróbáljuk odarántani magunkhoz, hátha romlik a rendőrök tekintélye is. Nem nyer vele az ország, szeretném mindenkinek mondani. Nagyon kérek mindenkit, hogy ne próbáljunk meg úgy javítani a saját helyzetünkön, hogy rontjuk egyrészt az emberek közbiztonságérzetét, másrészt a rendőrök felé még meglévő bizalmat.

Ezt annál is inkább mondhatom, mert én unalmamban vagy kevésbé unalmamban, elolvastam, Karcsi, a megyei közgyűlések, a megyei jogú városok állásfoglalásait az elmúlt években, amikor minősítették a rendőrség munkáját. Annyi dicséretet, amennyit kapott egyesével Pest megyétől Veszprém megyén át mindenféle színű megyében a rendőrség munkája! Szeretném ezért megkérdezni mindenkitől a következőt. Én valamikor tanultam matematikát, rég volt, hülyültem azóta, elismerem, de hogy a fenébe lehet, hogy ha 19 megyében és Budapesten a beszámoló után azt mondja ki a közgyűlés és a 23 megyei jogú város szinte mindegyikében, hogy példamutató munkát végzett a rendőrség, és azt kérjük, hogy jövőre is próbálják fenntartani ezt a szintet - itt vannak a szó szerinti jegyzőkönyvek Veszprém megyéből is -, tehát ha ilyen mondatok hangzanak, hogy lehet az, hogy ha 19 megyében plusz Budapesten kiváló munkát végez a rendőrség jegyzőkönyvileg, mi döntöttünk ott is, akkor a 20 darab ötösből, mire év végi osztályzat lesz, és a miniszternek és az országos főkapitánynak kell szembenézniük a tényekkel, akkor legfeljebb megbukott? Hogy lehet 20 darab ötös átlaga egyes? (Csampa Zsolt: Ezt a miniszterelnök írta.) Én azt mondtam, ha figyeltél rám, kedves barátom, ha volt esélyed figyelni...

ELNÖK: Nyugalom, nyugalom! Ne essenek egymásnak!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Én csak neki mondom, viszont közben barátságból válaszolok Zsoltnak, mert nincs türelme - megszoktam...

ELNÖK: Képviselőtársaim!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Ott tartok, hogy Zsoltnak mondom...

ELNÖK: Megenged egy mondatot, képviselőtársam?

TÓTH KÁROLY (MSZP): Nem! (Derültség.)

ELNÖK: De engedje meg! Azt javaslom, hogy engedjen meg egy mondatot. Nagyra becsülöm a szomszéd vármegyében hosszú évek óta tevékenykedő képviselőtársamat, akinek nagyon sok mindenben nyilvánvalóan igaza van. Csampa képviselő urat arra kérem, hogy ne szóljon közbe. Tóth Károly urat, képviselőtársamat pedig arra kérem, hogy ne vegye fel a közbeszólás fonalát, és folytassa az eredeti mondandót.

TÓTH KÁROLY (MSZP): Természetesen mindig az eredendőt mondani, de képes vagyok - Zsolt kedvéért - mindig elkalandozni.

ELNÖK: De ne kalandozzon el!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Azt szeretném mondani, hogy mérjünk egyenlő mércével. Ha helyben kiválónak minősítjük a rendőrök munkáját, akkor semmiféle politikai indokból, semmiféle más népszerűségi okokból - amikor ebből országos ügy lesz - ne mondjuk azt, hogy szörnyű, amit csinálnak, mert ez nem normális állapot. Valamelyik nem igaz, képviselőtársaim: vagy az a csomó dicséret helyben, vagy az ilyen típusú bírálat, mint amit a vendég elnök úr mondott itt. Valamelyik teljesen felelőtlen.

Azt szeretném mondani, de ez már csak lazítás, hogy könnyítsek az eddigi szigorú mondatokon, hogy elhangzott itt pénzhiány is. Tiszta barátságból szeretnék tenni egy javaslatot a megyék, a megyei jogú városok jelentős száma felé, illetve a miniszter úr felé is; egyik se hallotta még a javaslatomat, tehát itt találkozik vele először.

Nem olyan régen kiderült, hogy legalább 25-27 önkormányzat 35 százalékos sikerdíjjal ugyanazzal a társasággal fekteti be a kibocsátott kötvényt, és ezért biztosan több mint 1 milliárd forint körüli sikerdíj összecsepeg, ha nem is évente, de 2010-ig biztosan. Szeretném kérni a bizottság minden tagját, támogassa azt a javaslatot, hogy helyben mondják fel a sikerdíjas szerződést, az így megtakarított pénzt - hogy konkrét legyek, ez Békéscsabán egynegyed évben 40 millió volt -, mivel ez már nem kellett a költségvetésbe, mert úgyis odaadták egy gazdasági társaságnak, fordítsuk helyben a közbiztonság javítására, ha kell, a rendőrlétszám növelésére.

Felkérem a kormányt, hogy hozzon olyan döntést, hogy minden olyan település esetében, amely felmondja a sikerdíjas szerződést, és az így keletkezett pluszpénzt a közbiztonságra fordítja - még egyszer mondom, milliárdos nagyságrendben -, a kormány minden forint mellé tegyen egy forintot, azaz ebben az esetben legalább 2 milliárd forint lenne. Ha kiszámolják képviselőtársaim, Békéscsabán a 80 millió forintból további 10-12 járőrt tudnánk a közterületen közösen fizetni. Én azt kérem a kormánytól, hogy ő is szálljon be mindazok esetében, akik hajlandók fölmondani ezt az arcátlan, 35 százalékos sikerdíjas sztorit, és akkor közösen tegyünk valamit az ügyért. Az önkormányzatot nem éri kár, mert ez a pénz eddig se kellett neki.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem vagyok az érintettek között, csak azért tegyük világossá: nem nekem címezte Tóth képviselőtársam.

Mielőtt továbbmennénk, egy mondatot a megyék és a megyei jogú városok védelmében hadd mondjak el! Először is: én azt hiszem, hogy valóban tényszerűen kell fogalmazni, és helyre kell tenni a dolgokat. Én azt hiszem, '98-ban hangzott el az ominózus mondat Horn Gyula miniszterelnök úr szájából, és nem holmi robbantásos ügyben, hanem Fenyő János meggyilkolása után, ha jól emlékszem, vagy a tényeket jól rekonstruálom. Azt gondolom, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke mindig van olyan állapotban szellemileg, fizikailag, és az információk is rendelkezésre állnak, hogy meg tudja ítélni az ország közbiztonsági helyzetét.

Föltételezem, ezért mondta tegnap Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr azt a mondatot: vannak olyan térségek és települések, ahol a mindennapi nyugalom, a közbiztonság állandó jelleggel sérül. Ez egy nagyon komoly mondat az én megítélésem és véleményem szerint. Egyébként félreértés ne essék, ez nincs ellentmondásban azzal, amit képviselőtársam mond, hogy az én megyei jogú városom is egyhangúlag fogadja el a rendőrség beszámolóját, és a 19 megyei közgyűlés többségében vagy 90 százalékban meg van elégedve a rendőrség munkájával. Én minden politikai párt nevében itt megköszöntem a rendőrök tevékenységét. Azért tettem ezt, mert azt gondolom, hogy a rendőrségnek ennyi pénzből ennyire futja. Az az igazság, hogy ennyi pénzből maximálisat teljesít a rendőrség.

A kritikák, ha jól értettem, nem a rendőrségnek szóltak, az eseti ügyek, a kiskunlacházi eset földerítése, satöbbi, nem a fő csapásirányba tartoztak, ha jól értettem, hanem sokkal inkább a rendőrséget felügyelő tárcának vagy kormányzatnak a föltételek biztosítása vonatkozásában. Molnár képviselő úrtól idáig a kérdések a kormány képviselőjét, a minisztert illették, és nem a jelen lévő országos rendőrfőkapitányt.

Hogy miért alakulhat ki ilyen közhangulat? Ezt magam is próbálom megérteni, mert szerencsére nem olyan térségben és nem olyan városban lakom, ahol ezek a konfliktusok kezelhetetlenek lennének, sőt, kiegyensúlyozott viszonyok vannak többség és kisebbség között. Sőt, most nem részletezem, de azt gondolom, ezért lehet tenni is, mert azért Miskolchoz az is hozzátartozik - és ez kikívánkozik belőlem -, hogy a miskolci önkormányzatot tavaly az Egyenlő Bánásmód Hatóság jó néhány alkalommal marasztalta el iskolai szegregáció miatt. Tehát nem a rendőrséget kell csak piszkálni ebben az ügyben, hanem azt gondolom, oda lehet vágni olyanoknak is, akik illetékesek.

De hadd mondjak egy számot, ami elkeserít egy képviselő-testületet vagy egy várost! Az én városomban 2002-ben 104 rendőr teljesített szolgálatot, most pedig 75 rendőr teljesít szolgálatot. Budapesten 1040 rendőr hiányzik objektíve. 2002-ben 8700 rendőrrel adta át a Budapesti Rendőr-főkapitányságot a leköszönő Orbán-kormány, tavaly 7700 volt az átlaglétszám, azért, mert 600 végzős szakközépiskolást Budapestre vezényeltek. A Budapesti Rendőr-főkapitányság nyilvántartása szerint 1040 rendőr hiányzik, ebből 800 rendőrjárőr. Egy éjszaka Budapesten 180 rendőr teljesít szolgálatot, napközben pedig 300. Az optimális éjszaka 250, napközben akár 500 is lehetne. Én csak azt mondom, hogy a rendőrség éjszaka a 180 emberrel és napközben a 300-zal, vagy az én városomban egy éjszaka egy járőrautó két rendőrrel maximálisan megteszi, amit meg tud tenni. Csak az a képzet alakul ki - és azt gondolom, ez már messze nem képzet, hanem valóság -, hogy ez kevés az embereknek, képviselőtársam. (Tóth Károly: Egyetértek.) Több rendőrt akarnak.

Miniszter úr, most meg lehet nyitni a második blokkot, a létszámot és az átszervezést. Szerintem objektíve nem elég az átszervezés. Én egyetértek azzal, és szerintem képviselőtársaim kivétel nélkül egyetértenek azzal, hogy a rendszerben lehetnek tartalékok, hogy az overhead, az irányítási struktúrák tartalmazhatnak tartalékokat. (Dr. Gál Zoltán: Most hozzá tetszik szólni, vagy...?) Egy mondatot, igen.

A 19 megyei kapitányságot végigjártam, és elszomorító képet láttam, ami abban állt, hogy legalább 3-4 ezer rendőr valóban hiányzik a rendszerből. Miniszter úr, a végső összegzésben majd szeretném megkérdezni, hogy hogyan gondolja ezeknek a rendőröknek a pótlását? Milyen eszköz van erre? Most 45 ezer a létszám, ez van benne a költségvetési törvényben. Ehhez képest 42 ezret finanszíroz a költségvetés, 3 ezer eleve hiányzik. A 42 ezerből hány van utcán? Meg se nyissuk ezt a vitakört, mert az elszomorító képet rajzol ki. Szerintem az emberek ezt kevésnek tartják, nem látnak rendőrt, nincs rendőr, és kialakul egy ilyen közérzet.

Karsai képviselő úr, utána Tóth Gábor képviselő úr, majd Gál képviselő úr következik.

KARSAI PÉTER (MDF), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Tábornok Urak! Tisztelt Bizottság! A tragikus veszprémi ügy kapcsán nekem egy - nem is tudom, hogy szabad-e ezt a szót mondanom - tragikomikus epizód jut eszembe, éspedig az, hogy ha jól hallottam a hírekben, a rendőrfőkapitány úr az APEH-nél tett feljelentést Sztojka Iván vélhető elkövetővel szemben. Ha ez így van, akkor nagy baj van, ha idáig eljut egy ország, egy erőszakszervezet, mert valahol az APEH is az. Sztojka Iván, aki vélhetően nem találta föl a Rubik-kockát, de még csak a spanyolviaszt sem, egy 600-as Mercedes előtt pózol - ha jól láttam, lehet, hogy nem 600-as Mercedes volt, de valami komoly autó -, vélhetőleg nem is az első autója volt, évek óta már az ötödiket vagy hányadikat cserélhette, és ez az APEH-től még senkinek nem tűnt föl, pedig Enying nem a világ közepe, hogy ott ne tűnjön föl egy ilyen márkás autó, hogy esetleg talán megkérdeznék ettől a jóembertől, hogy mivel is, hogy is szerezte. Mert, ha ezt évekkel ezelőtt megteszik, akkor lehet, hogy a jóember már nem jutott volna Veszprémbe.

Történelmietlen dolog mindig föltenni, "mi lett volna, ha", de azért engedtessék meg nekem, hogy elmondjam - és itt miniszter úr panaszára utalok, úgy éreztem legalábbis, hogy ő sincs a jogalkalmazókkal, a jogalkalmazás módjával egészen kibékülve -, én azon képviselők között vagyok, akik évek óta a saját környezetükben, ahol élnek, a rendőrséggel, nem azt mondom, hogy napi kapcsolatban vannak, de elég sűrűn beszélgetnek. A legtöbb panasz, négyszemközti panasz pont abból ered, hogy azt mondja: hidd el, bevittük, kiengedték, megint bevittük, megint kiengedték, a végén már be se visszük. Ha ezen nem lehet változtatni, akkor bizony azt, amit én tudok arról, akit ők már x-szer bevittek, és még mindig a fémkereskedésben élen jár, és a lányfuttatásba is belekóstol, az ötödik autóját cseréli, és kutyalánc vastagságú aranylánca van, miközben nem emlékszem, hogy a Rubik-kockát ő is föltalálta volna... - szóval ezt mindenki tudja egy tízezres településen, nagyjából egy Enying nagyságú településen lakom én is. Ha ez itt az emberek szeme láttára így történhet, akkor bizony nagy baj van.

Amerikát szoktuk a demokrácia hazájaként emlegetni, de ott két dolgot állítólag nem lehet büntetlenül tenni: sebességet túllépni és adót csalni. Ölni állítólag lehet ott is. (Közbeszólás.) Aztán a végén van, akit elkapnak. Nem tudom, hogy a tábornok úr jelentette-e föl az APEH-nél, vagy kérte a vagyonosodási vizsgálatot, ha ez tényleg igaz, akkor azt mondom, ez egy tragikomikus elem. Hiszen évek óta ott élt ezen a kistelepülésen, ott csörgette az aranyláncot a nyakában, és ebben az APEH-rendszerben még senkinek nem jutott eszébe - a Fejér megyei APEH-re gondolok -, hogy kérem, nézzünk már körül, hogy miből van. Ezt tartom ebben az egész ügyben egy nagyon nagy tanulságnak, hogy nem elég a rendőrséget pellengérre állítani, mert ebben az ügyben nem állítható semmiképpen pellengérre. Ilyenkor magunkat is önvizsgálat alá kellene vetni. Én mint képviselő, például megtettem-e azt, hogy a saját környezetemben nagyon szemet szúró jelenségre felhívtam a figyelmet? Igen, felhívtam. Eljártak vele szemben, ki is engedték, aztán megint eljártak, de ugyanúgy önti a savat az akkumulátorból a környezetébe. Már a környezetvédelmi hatóság is eljárt volna, de mégis ott nevet szemtől szembe. Lassan én térek ki előle az utcán, ha találkozom vele, mert ő is tudja, és én is tudom, hogy időnként én szoktam bejelenteni, aztán majd megnézhetem magam, hogy esetleg mikor fog a házamra dobni Molotov-koktélt - nyilván mindnyájan tudjuk, hogy egy kisvárosban nincsenek titkok.

Többen elmondták, és nagyon-nagyon fontosnak tartanám, hogy a jogalkalmazás kérdését járjuk körül, hogy lehet, hogy bővíteni kell a férőhelyet, ha nem elég. Ez még talán működik is PPP-konstrukcióban. Lehet, hogy ezt kell megtenni. Lehet, hogy azt kell megtenni, amit már régóta javaslunk, hogy minden településen legyen egy őrs. Most gondolok az őrsprogramra, amely - ha jól tudom - az önök fiókjában van 1994 óta, még talán Boross Péter volt az, aki az asztalfiókban hagyta. Ez arról szól, hogy minden településen legyen egy rendőrőrs. Ez természetesen nagyságrendhez kötött, ha jól tájékoztatott engem a miniszterelnök úr. Az biztos, hogy minden településen kellene lennie egy megbízottnak, akinek sokszor a jelenléte is elég ahhoz, hogy többeket visszatartson. Azt gondolom, erre semmiféle válság, gazdasági mélypont, recesszió nem lehet mentség, mert ha az emberek valamit nagyon nem tudnak elfogadni, akkor ez pont ez, hogy nem tudják kint hagyni a terményüket, nem tudják kint hagyni a biciklit az utcán, mert ha ötször lelakatolják, akkor hatodszorra is levágják és így tovább. Ha az állampolgárok napi közbiztonságérzetét nem tudjuk javítani oly módon, hogy márpedig dupla annyi rendőrt kell kiküldeni, ha kell, én tudom, hogy sok pénzbe kerül, de ezen nem lehet spórolni.

Éppen az elmúlt napokban a miniszter úr vagy a főkapitány úr intézkedésének következtében azt látom - ott lakom a központban -, hogy megszaporodott a járőrök száma. Azt megnyugodva vettem tudomásul, hogy ilyenkor körülbelül 150-en csoportosulnak a posta körül, amikor jön a postás, és most már mintha a gyerekek is bátrabban mennének iskolába. Igenis szükség van a jelenlétre. Ha ez pénzbe kerül, akkor elő kell szedni, még azon az áron is, amit Tóth képviselő úr felvázolt. Ezen nem lehet spórolni. Ha az emberek elveszítik a biztonságérzetet, akkor nemcsak a munkahelyüket veszítik el, hanem mindenüket. Azt gondolom, hogy ennél fontosabb dolgunk és felelősségünk ebben a körben nincs. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth Gábor képviselő úr!

TÓTH GÁBOR (Fidesz): Jó néhány dologról esett már szó. Szeretném elmondani, hogy Pest megye "Szabolcsából", azaz Pest megyének azon részéből vagyok jelölt képviselőként és polgármesterként, Bak térségéből, amely a rendőri vezetők előtt majdnem a híres kategórián is túlmegy, időnként a hírhedt kategóriába tartozik. Az elmúlt tíz esztendőben rendőröktől vettek el fegyvert, négy rendőrünket majdnem bíróság elé állították, majdnem elítélték őket stb. Hogy az önkormányzatok milyen szinten tudnak tenni - erről ma esett szó -, én magam a középkori módszereknél kezdtem: az őszi mélyszántást úgy kértük a gazdáktól és a szövetkezet utódjától, hogy ugyan már, szántsák körbe olyan mélyen a falu szélét, hogy az erdőket lehetőleg ne lehessen megközelíteni járművel, merthogy erdőirtás folyik. Százmilliós adóssággal rendelkezik a négyezer fős községem, de húszmilliót szántunk közterület-figyelő kamerarendszerre. A gödöllői kapitányság területén mi vagyunk azon kicsik egyike, amelynek már van ilyen, míg Gödöllőnek nincs. Remélem, Gödöllő polgármestere is ebben az esztendőben talán már tesz lépéseket, hogy segítsük a rendőreink munkáját. A prevencióval próbálunk elébe menni dolgoknak.

Két úgymond jobb sorsra érdemes rendőrnek próbáltunk - igaz szűkösen - szolgálati lakást biztosítani, hogy a mi rendőrünk legyen, hiszen az a rendőr a falué, aki ott lakik. Sok dologban igyekszünk a magunk módján megtenni, amit lehet, viszont a mélyben igen-igen elszabadulni látszik a pokol. Nagy autókkal, nyugati márkás autókkal rendelkeznek nyolc általánossal sem rendelkező emberek, és a mai napig nem tudom, hogy például jogosítványuk hogy lehet, többek között miből lehet ilyen autójuk. Amikor a fagyis két gombóc fagyi után nem ad számlát, az APEH éppenhogy nem viszi a giotin alá, eközben ezeket a milliós autóval futkározó fickókat senki nem számoltatja el. Igen izgalmas lenne megtudni, hogyan szerezték. Egyébiránt minderről, amiről a mai nap folyamán beszéltünk, az Országgyűlés parlamenti bizottságában, a mi bizottságunkban - a tavalyi év március 11-én kelt jegyzőkönyv alapján - beszéltünk. Sajóbábony polgármestere, jegyzője itt ült - még a halálbüntetés visszaállítását is kezdeményezték, ami abszurd, de mégiscsak voltak komoly előjelek arra, hogy itt komoly dolgok vannak a parázs alatt.

Csak távirati stílusban mondanám. A környékünkön az elővárosi vasút kategóriájában a feketevonatok már nemcsak Szabolcs-Szatmárra vannak kihegyezve. Egyszerűen vonatra alig mernek felszállni emberkék, olyan dolgok történnek a vasúti kocsikban: markecolnak, rabolnak, egyszerűen félelmetes felszállni a vonatokra. Szamurájkardot raknak az orvosaink torkához. Az orvosok nem mernek bemenni a telepre a halmozottan hátrányos helyzetű emberek közé - nevezzük őket így! Ők ténylegesen azok! Nem mernek oda bemenni orvosok, csak rendőri kísérettel. Jegyzőkönyvbe mondták, hogy ha nincs ott rendőr, nem mennek be. A legutóbbi esetek egyikén bizony szamurájkard volt az epilepsziás rohammal küszködő gyermeken segítő orvos feje fölött, hogy márpedig ha a tesókámat nem mented meg, akkor itt döglesz meg te is. Ad abszurdum, a közbiztonság olyan mélységekbe süllyedt, ami nem vállalható. A zéró tolerancia és a szép emlékű egykori belügyminiszterünk szerinti megélhetési bűnözés hogyan fog összetalálkozni? Itt mind a kettő van. Van egy megélhetési bűnözés, amely - ha akarjuk - talán még elfogadható, amíg nem az én tyúkomat viszik el, hanem a szomszédasszonyét. Ezeket a dolgokat helyre kellene tenni!

Az óvadék kérdése: nagyon jó, és tisztelettel támogatom a rendőrség azon szándékát, amennyiben már nem tud mit kezdeni ezzel, hanem azt mondja, hogy ezeket a fickókat, akik milliós óvadékokat képesek letenni, megkérdezi - az APEH-on keresztül -, hogy miből van rá pénzed, komám. Támogatom az ebben az irányban tett lépéseiket. (Dr. Kontrát Károly elhagyja a termet.)

Legutoljára egy valószínűsíthetően nem egyszerű kérdésem lenne. A hozzám eljutott információk szerint akár a hadsereg igénybevételét - közbiztonsági célokra - megpengették bizonyos körökben. Ez ad abszurdum a demokrácia csődje lenne. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Egy perc technikai szünet után folytatjuk a tevékenységünket. (Dr. Draskovics Tibor elhagyja a termet.) Addig felkészül Csampa képviselő úr, Gál képviselő úr, Laboda képviselő úr. (Rövid szünet.)

Ha az országos rendőrfőkapitány úr kap rá engedélyt, akkor megkezdhetné a válaszadást, mert úgy tudom, konkrét kérdés érkezett - kérdés rövidre fogva, a válasz mértéktartó, de azt hiszem, ezek fontos kérdések voltak. (Dr. Kontrát Károly visszatér a terembe.) Kontrát Károly megkapja a választ az altábornagy úrtól, amennyiben erre felhatalmazást kap. Államtitkár úr, feltételezem, ez nem gond. (Juhász Gábor nemet int.) Tábornok úr!

DR. BENCZE JÓZSEF országos rendőrfőkapitány: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselő Úr! A rendőrség február 8-án három óra tíz perckor kapta a bejelentést a lokál egyik alkalmazottjától. A helyszíni szemle és a halaszthatatlan nyomozati cselekmények után durván 17 órakor adtuk ki a nemzetközi körözést. Szeretném zárójelbe tenni, hogy ez nem a rendőrség aláírásán múlik - te biztosan tudod, hogy a bíróság adja ki. (Dr. Kontrát Károly: Világos!) Tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy esetenként körözést kell kiadni, hogy találjunk egy bírót, aki aláírja ezeket. (Dr. Kontrát Károly: Korábban is ki lehetett volna adni, ha lett volna bíró?) Lehet, hogy valamivel korábban, ezt a helyiek tudják megmondani. De panaszkodtak, hogy igen-igen csak oda kell figyelni. Ezt már korábban is felvetettük.

21 óra körül fogták meg az osztrák kollégák az A2-esen a százharminc-valahányas kilométernél. Nyilván az információt megosztottuk velük, és azt mondhatom, hogy ebben rendkívül jól együttműködtünk, mert pillanatok alatt ellenőrző-áteresztő pontokat hoztak létre, körözési akciót rendeltek el, mikor már tudták, hogy feléjük megy. Egyébként elterelő módon azt a hírt adták le, hogy Románia felé indulnak. Nyilvánvaló, ebben a helyzetben mindenfelé kellett gondolkodnunk. (Dr. Draskovics Tibor visszatér az ülésterembe.)

Sajnos, ilyen célra a schengeni rendszert nem tudjuk visszaállítani, azt egy nagyon komoly, jogszabályban, uniós irányelvben kiadott módon lehet visszaállítani. Az egy más kérdés, hogy nyilvánvaló módon az ellenőrző-áteresztő pontokat tudjuk működtetni. (Dr. Kontrát Károly: Mélységi ellenőrzést lehetett volna...) Amikor ezeknek az embereknek a mozgása, egyáltalán a tartózkodása beazonosíthatóvá vált, már nem Magyarországon tartózkodtak. Tehát mi már nem tudtunk ellenőrző pontokat létrehozni, hiszen számos vélt vagy valós tartózkodási helyet kellett ellenőrizni, és - nagyon fontos, amit mondok - csak akkor tudtunk indulni, amikor megalapozottan gyanúsíthatóvá váltak a bűncselekmény elkövetésével, hiszen addig nem írnak alá egy ilyen nemzetközi körözést a bíróságon sem, és természetesen a rendőrség sem teheti meg. Azt gondolom, nem volt ebben a tekintetben a rendőrség késedelemben, és azt is gondolom, hogy ez is sikertörténet.

Sajnos, a schengeni határok lebomlása azt jelentette, mintha Egerből Szolnokra menne el bárki, mert a tradicionális ellenőrzési rendszerek nem működnek. (Dr. Molnár Lajos: Hála istennek, főkapitány úr, nem sajnos, e tekintetben lehet, hogy picike előnyhöz...)

ELNÖK: Tartsuk tiszteletben a válaszadói és a kérdezői jogosultságokat. Parancsoljon, tábornok úr!

DR. BENCZE JÓZSEF országos rendőrfőkapitány: A kiskunlacházi ügyben én magam is körülbelül hetente referáltatom az érintett Pest megyei főkapitányt és bűnügyi helyettesét a bűnügyi főigazgatóval együtt. Én nyugodtan mondom, hogy meggyőződésem, hogy szakmailag mindent, amit ebben az ügyben megtehettek, megtettek. Sajnálatos módon néhány szakértői véleményre, egy-egy DNS-vizsgálatra esetenként 5-6 hetet is várnunk kell, tehát egy másik problémája a rendőrségnek a szakértői problémakör, de azt gondolom, ezzel most talán bővebben nem kellene foglalkozni.

A Teve utcai ügyben van gyanúsítotti körünk, az ügyészséggel hónapok óta birkózunk, hogy tegyük nyílttá ezt az ügyet, hiszen van két olyan védett tanú és olyan vádalku-pozícióban lévő személy, aki egyértelműen határozza meg azokat a személyeket, akik a bűncselekmény elkövetésével, a felbujtással gyanúsíthatóak. Mi úgy gondoljuk, hogy ebben az ügyben nyílttá kellene tenni az ügyet, és nyíltan nyomozati cselekményeket kellene ezen irányba folytatni. Ebben a helyzetben az ügyészséggel vitában állunk hosszú hónapok óta. Nagyon-nagyon jó lenne ezt megoldani, mert sok egyéb felvetést eloszlatna.

Nyilván abban az 5 százalékban, amiben az emberöléses ügyeket a rendőrség nem tudja földeríteni, maradnak olyan adósságok, amelyeket az elévülési időig mindig szem előtt tartunk, és mindig figyelemmel kísérünk. Én elrendeltem nemcsak az el nem évült emberölési ügyekben, hanem a gyanús eltűnésekben is az elmúlt évben egy nagyon-nagyon átfogó vizsgálatot. Tucatszám tudnám felsorolni azokat az ügyeket, amelyeket ennek az elrendelt utólagos vizsgálatnak az eredményeként tudtunk megoldani. Ha csak az Egér úri robbantásra gondolok, tíz év után fogtuk meg az elkövetőt. Rohácot a következő napokban el fogjuk hozni a cseh kollégáktól, valószínűleg előrébb visz egy több mint tízéves ügy megoldásában.

A kormányülésen a miniszterelnök úr engem meghallgatott, miniszter urat szintén. Azt határozta meg, hogy a február 24-ei kabinetülésre készítsünk egy olyan anyagot - nyilván az elmondottakat, a jelentést elfogadták, tudomásul vették -, amely konkrét megoldási irányba tesz le javaslatot, és amelyet a kormánykabinet is támogathat. Azzal engedett el, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére is, amennyiben úgy látják, hogy indokolt, a szükséges támogatást a kormány biztosítja. Nyilván elsősorban pénzügyi támogatásra gondolt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Továbbmegyünk a kérdésekre. Csampa képviselő úr, majd Gál képviselő úr, utána Laboda képviselő úr következik. (Dr. Kontrát Károly: Két kérdésre nem kaptam választ a főkapitány úrtól.) Két kérdésre nem kapott választ Kontrát képviselő úr. Igen?

DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Az első, hogy azon az éjszakán Veszprémben hány járőrpár szolgált.

DR. BENCZE JÓZSEF országos rendőrfőkapitány: Sajnos, nem tudom megmondani, de biztos vagyok benne, hogy átlag alatti. Általában egy kapitányság területén kettő vagy három...

ELNÖK: Két járőrpár, négy rendőr szerintem, de nem szeretnék okosabb lenni a főkapitány úrnál. Csampa képviselő úr, majd Gál képviselő úr!

CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter úr úgy kezdte, hogy 51 hete; lehetne folytatni úgy, hogy 357 napja és 8568 órája a bizottságban nem láttuk, nem hallottuk, a képviselőtársaimban benne lévő, több órája tartó kérdések valószínűleg ennek is köszönhetőek.

Én mindenképpen szerettem volna látni ebből a kitűnő PowerPoint-os anyagból a sikertörténet mellett a 8568 óra alatt bejelentett különböző programokat, amiket a miniszterelnökkel közösen akár a Teve utcában, akár a parlamentben, akár a kormányülés után önök a média előtt, a nagy nyilvánosság előtt bejelentettek.

Csak két konkrét kérdésről, illetve konkrét programról szólnék. Az egyik a lakásprogram - ami mindenképpen égető a most kialakult helyzetben, hisz foglalkoztunk ezzel a kérdéskörrel többek között már akkor is, amikor a 300 főt fölvezényelték vidékről a fővárosba, és a 300 főnek az élet- és munkakörülményei, illetve a szálláskörülményei elég aggasztóak voltak -, a másik a most kialakult helyzetből fakadó, különböző kmb-s programok. Különböző költségvetési tételeket lehetne sorolni. A költségvetési vitát nem újra megnyitva, de eljutunk arra a pontra, hogy ezek mögött - amelyek nem sikertörténetek, mert a PowerPoint-ban ez nem jelent meg - nincs költségvetési fedezet. Mondjuk ki nyíltan: jelen pillanatban nincs költségvetési fedezet ezeknek a programoknak sem az elindítására, sem a folytatására.

Térfigyelő kamerákról és önkormányzatokról beszélünk. Én per pillanat valamilyen szinten látom és tapasztalom azt, hogy többek között Budapest VIII. kerületében annak idején elindítottunk egy térfigyelőkamera-rendszert, ami úgy gondolom, hogy a kerület és az ott lakók javára szolgált. Ez egy jó példa volt, ezt lehetett volna, kellene is folytatni kormányzati szinten, de jelen pillanatban, ha megnézzük a költségvetést, az állam, illetve a kormányzat egy forintot nem ad, nem támogatja azt, hogy az önkormányzatokkal közösen térfigyelő rendszer kiépítését kezdeményezzék.

Budapest tekintetében jó lenne tisztázni valamit. Kontrát képviselőtársam elmondta, hogy egy kitűnő toborzóirodát létrehoztak, számszaki adatokat is mondott, hogy hányan jelentkeztek, és abból hányan voltak alkalmasak, bár választ nem kapott rá. Vajon miért van Budapesten zárolva a tiszti, tiszthelyettesi státus? Vajon azért van zárolva, mert nincs rá keret, nincs rá lehetőség? Látom, államtitkár úr összehúzta a szemöldökét. Én kapásból tudnék mondani két nevet is, akik megkerestek, hogy ők rendőrök szeretnének lenni a mostani gazdasági helyzetben, látnak valami reális esélyt arra, hogy itt egy életpályamodellt elkezdjenek, és a válasz az volt az adott helyekről, hogy mi fogadnánk, mert van üres státus, de bérjellegű keretünk nincs rá.

Ha ezeket a dolgokat nézzük és összegezzük, én úgy látom, hogy ez nem egy sikertörténet és nem egy sikerpropaganda. Mert kivetíthetjük a slide-on, hogy tíz évvel ezelőtt mi történt, kivetíthetjük, hogy 2007-hez képest 2008-ban a zéró tolerancia miatt - hozzáteszem, hála istennek, mert mi magunk is valamilyen szinten melléálltunk -, nem a táblához képest, hanem pontosítva az anyagot, 147 ember nem halt meg az utakon, de úgy látom, és úgy gondolom, hogy akkor, amikor ilyen költségvetési megszorítások kellős közepette áll az állam, illetve a különböző szervezetek, akkor el kell gondolkodni azokon a problémákon, amelyeket azok az erőszakszervezetek, amiket fölsoroltak és megjelentek nálunk, jeleztek, hogy milyen problémákkal fognak idén szembesülni. Az állománytól ők ezt hallották, hallják nap mint nap. Ha már itt tartok, tisztelt miniszter úr, elnézést kérek, semmi cinizmus nincs a kérdésemben - én magam találkozok a tiszthelyettestől a tábornok urakig több emberrel -, de az elmúlt 8568 órában hányszor találkozott tiszthelyettessel vagy zászlóssal? Hányszor ment be bármelyik kapitányságra megnézni az adott körülményeket? Megint utalnék a képviselőtársamra: a lift mióta nem működik? Tehát mire van pénz, és mire nincs pénz?

Azt gondolom, ha akár Miskolc polgármesterével, akár bármelyik megyei kapitánnyal leülünk, és egy őszinte beszélgetés folyik, megnyugtatva őket, és egy-egy mondatban valószínűleg nem azt fogjuk keresni, hogy na, akkor te tetszel, nem tetszel - bocsánat a kifejezésért -, és utasítom az országos rendőrfőkapitányt, hogy állítson fel, majd utána vizsgálódunk, és 24 órán belül visszatesszük, hanem őszinte beszélgetéseket lefolytat a saját állományával, akkor úgy gondolom, az állomány is valamilyen szinten érezni fogja azt a motivációt, hogy esetleg valami előreviszi az ügyet. Per pillanat 70-80 ezer forintokat keresnek a rendőrök kint és túlóráznak, vagy legalábbis szeretnének túlórázni. Hozzáteszem, mi magunk is valamilyen szinten támogatjuk azt, hogy ha a büdzsében találunk 1-2-3-4 vagy 30 milliárd forintot a rendőrségnek, valljuk be őszintén, álljunk ki és mondjuk azt, hogy a mostani 2 milliárd forint körülbelül arra elegendő, hogy most meglévő kiemelt biztosítások túlóráit, valamint esetleg március 15-e túlóráit ki tudják fizetni. De hogy Budapesten, Miskolcon, Hevesben vagy Győrben több rendőr legyen az utcán, ne adj' isten! túlórában, jelen pillanatban nincs rá költségvetési fedezet.

Szerintem amikor rendőrhiányról beszélünk, kiállunk, és azt mondjuk, hogy márpedig több rendőr kell az utcára, akkor igenis azt gondolom, a kormányzat felelőssége, hogy megtaláljuk azt a költségvetési fedezetet, hogy az a rendőr valójában tényleg ott legyen, és valójában el tudja végezni a munkáját, és ne legyen korlátozva a gépjármű 50 kilométerre, hogy öreg, csak 50 kilométert mehetsz vele. Hozzáteszem, ez megint csak a saját magam tapasztalata: amikor hazamegyek, Budapest és Tállya között az M3-ason érdekes módon nem látom az RS Octaviákat. Csak saját magam következtettem: nagy a valószínűsége, hogy az általunk hangsúlyozott, jól működő autópálya-rendőrség, megengedhetem magamnak a szót, szétverése, az utakon való - kifejezetten az autópályákról beszélek - rendőri jelenlét nemléte kapcsán lehet zéró toleranciáról beszélni, de a száguldások, a balesetek attól függetlenül mindig ott vannak. Azt gondolom, többek között el kellene gondolkodni az autópálya-rendőrség visszaállításán egy koncepció mellett, valamilyen szintű felügyelet mellett - ha esetleg problémák is voltak a múltban -, hogy működőképes legyen. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Elnézést, közben szakmai konzultációt folytattunk. Gál képviselő urat illeti a szó. A képviselő úr hozzászólása után Laboda képviselő urat illeti a szó.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): A szakmai konzultációval kapcsolatban Csampa képviselő úrnak mondom, hogy nem a minisztérium vagy a kormány verte szét az autópálya-rendőrséget, hanem a rendőrség követelte az átalakítást, merthogy így jobban kapcsolatban tudnak lenni az egyéb szervekkel.

Tisztelt Bizottság! Ez a megjegyzés alkalmat ad nekem arra, hogy azzal kezdjem a hozzászólásomat, hogy ez a mi beszélgetésünk és vitánk tényleg kifejezi ennek az egész helyzetnek a bonyolultságát. Körülbelül azzal tudnám jellemezni, hogy valahol olvastam, hogy 2000-ben az Európa Tanács szervezésében volt egy ilyen kriminológiai konferencia. Ezen arról folyt a szó, hogy a bűnüldözés, a kriminálpolitika és a rendőrség menthetetlenül - teszem hozzá, sajnos - ebbe a mediatizált világban ugyanolyan árucikké, politikai árucikké válik, mint sajnos sok más, és a bűnüldözés és a bűnözés elleni társadalmi és állami fellépést ebből következően már nem tudományos tételek vagy tapasztalatok határozzák meg, hanem az, hogy mit fogad el a piac, a médiapiac.

Azt kell mondanom, tisztelt bizottság, hogy a 2000-ben tett megállapítások egy az egyben vonatkoznak Magyarországra is. Vonatkoznak a politikusok által a témában jelentkező megnyilvánulásokra, és vonatkozik természetesen a médiára is. Valahol itt kell keresni annak az okát, hogy miért van az a nagy differencia az emberek hangulata és a megismert számok között. Egyetértek azzal, hogy nem kell feltétlenül hasra vágódni tízéves trendek előtt, de kétségtelen tény, hogy jelen pillanatban tárgyi ismeretünk vagy pontosabban számokkal kifejezhető ismeretünk a bűnözésről mégiscsak ez, amit itt láttunk. A miniszter úr volt annyira korrekt, hogy nem hangoztatta ilyen-olyan minisztériumok, rendőrfőnökök vagy kormányok eredményeit, hanem tíz éven belül mutatta be, hogy hogyan állunk a mai ismereteink szerint - hangsúlyozom - a számszakilag megfogható, bűnözést kifejező tényeket illetően. Ez a tíz év azért jelentős, mert tisztelettel felhívom a képviselőtársaim figyelmét, hogy mi elkövettük az elmúlt húsz esztendőben azt a hibát, hogy ha egyik évről a másikra 2-3 százalékkal nőtt vagy csökkent a statisztikában kifejezhető bűnözés száma, akkor ennek megfelelően politizáltunk, mondtuk azt, hogy ez a kormány aztán állati jó, a másik kormány pedig tehetetlen és nem tudom én, mifene, tudván tudva, hogy 2-3 százalék ide vagy oda való mozgása semmit nem fejez ki.

Tényleg hozzátartozik a jelenlegi hangulathoz, hogy van egyfajta félelemérzet. Ez táplálkozik különösen az ország egyes vidékein a bűnözésből is, de azt hiszem, összességében mégiscsak azokból a szituációkból és életünk sok más körülményeiből fakad, sem mint a bűnözéstől való félelem. Millió konkrét példát lehet persze az általam mondottak ellen mondani Faddtól kezdve Szabolcsig, én ezzel tökéletesen tisztában vagyok. De a mi felelősségünk mégiscsak az, hogy komplexen próbáljuk keresni a megoldást a dologra, és ebben nagyon fontos eszköz, nem vitatom, de azt is vegyük tudomásul, hogy a rendészet, a rendőrség, a büntetőjog csak egy eszköz. Talán nem is a legfontosabb eszköz. Ezért kell borzasztóan vigyáznunk arra, hogy a rendőrt és a bűnelkövetők ilyen-olyan bőrszínét tegyük ennek az egész problémának a középpontjába. Nagyon nagy hibát követünk el, ha ezt hangoztatjuk, még akkor is, ha ezzel a lakosság jelentős részének egyfajta várakozását fejezzük ki. Azért szóltam közbe a nulla tolerancia kapcsán, mert én attól is félek, hogy egyes kormánypárti politikusok vagy az illetékes minisztérium éppen emiatt a hangulat miatt olyan útra téved, ami talán nem lenne jó, nem oldaná meg a problémát, és hosszú távon biztos, hogy károkat okozna. Gönczöl Katalin itt van körünkben, ő aztán el tudná mondani, hogy ez a nulla tolerancia igazándiból mit jelent, és a kriminológia hogy viszonyul ehhez.

Azzal mindenki egyetért, hogy minden törvénysértést elkövető viselje a következményét, de a nulla tolerancia ennél sajnos több volt a gyakorlatban, tehát én ezért óvnám magunkat, mint ahogy természetesen itt felvetődik, hogy elviszik az embereket, aztán utána szabadon engedik. Szóval nagyon keskeny pallón járunk itt a dologban. 1990 óta többé-kevésbé a rendőrség egy joguralmi szituációba került. Nagyon-nagyon vigyáznunk kell, hogy hivatkozva erre vagy arra - nemzetközi bűnözés, szervezett bűnözés meg ilyen-olyan színű bűnözés - erről azért lehetőleg ne térjünk le.

Végezetül még egy politikai dolgot fel kell vetnem anélkül, hogy én itt most ki akarnám élezni a politikai vitát. Azzal a nyilatkozattal, amit a Fidesz honlapjáról letöltöttünk - "Itt az ideje az őszinte, egyenes beszédnek" -, tökéletesnek egyetértek, de meg kell mondanom, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy ha valaminek felelőssége van ebben a kissé hiszterizált hangulatban, akkor az ilyen szövegeknek van.

Engedjétek meg, hogy felolvassam! "Ma Magyarországon romokban hever a közbiztonság." Jó, ez egy minősítés, a megragadható számok szintjén ez nem igaz. "Tűrhetetlen, hogy a kormány nem tudja" - jó, ezt is el tudom fogadni egy ellenzéki párt mondhat ilyet; és itt jön a döbbenet - "és nem is akarja garantálni az emberek életének, családjának és vagyonának biztonságát, a védelem mindenkit megillető jogát." Végiggondolták, akik ezt szerkesztették? Azt hiszem, mondtam már itt a bizottságban, hogy olyan hülyének tetszenek bennünket gondolni, hogy szándékosan nem akarjuk garantálni akkor, amikor ismerjük a közhangulatot, akkor, amikor a '98-as választásunk elvesztésének egyik oka éppen ez a szerencsétlen miniszterelnöki nyilatkozat volt, hogy itt most nincs közbiztonság? Azt én el tudom fogadni, hogy nem tudja - egyik kormány se tudja abszolút mértékben, ezt mindjárt hozzáteszem -, de hogy nem akarja, ez azért már túlmegy a határon.

Így folytatódik: "A brutális bűncselekmények számának drámai emelkedése - látták a statisztikát? - újabb területen tette világossá, hogy a kormány kudarcot vallott", és húzzon el. Jó, ez rendben van. "A Fidesz ezért azt követeli, hogy a kormány hozzon létre 60 új rendőrőrsöt." Miért pont 60-at? Nem lehetne fölvetni és megvitatni azt, hogy mondjuk, egy telepített rendőrség vagy pedig egy reagáló, nagyon mozgékony rendőrség az, ami igazándiból kezelni tudja a problémát? "Tegyen intézkedéseket a törvény szerint hiányzó háromezer rendőr munkába állítása érdekében." Erre azt tudom mondani - nem szeretem ezt, csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg -, hogy amikor Kontrát Károly államtitkár volt, akkor a hivatásos állományban a be nem töltött állások aránya nagyobb volt, mint most. (Közbeszólás: Csak nagyobb volt a hivatásos állomány.) A százezer lakosra jutó hivatásos rendőrök számát illetően most meghaladjuk az EU-átlagot. Ezzel megint csak azt akarom mondani, tisztelt bizottság, hogy ezt, hogy több rendőr, végig kell gondolni.

Vannak rendőr szakértők, akik azt mondják, hogy talán nem ebbe az irányba kellene elmenni. A biztonságérzetet növelni lehet több rendőrrel, nulla toleranciával, de az emberek úgy vannak azzal, hogy a szomszédot nézze meg a rendőr, lehetőleg az APEH is, de ha őt vegzálják, és folyton megállítják, hogy megnézzék, mi van az autójában, azt már túlságosan nem szeretik. Ezzel csak azt akarom mondani, tisztelt bizottság, hogy ne legyünk egyoldalúak.

Ebben a nyilatkozatban van: "ki kell mondani: a cigány származású emberek által elkövetett súlyos bűncselekmények száma aggasztó módon növekszik." Honnan tetszenek tudni? Megszámolták? Mi ez a szám? Ez nem megint az, hogy a cigányság elleni előítéletek erősítése van e mögött a mondat mögött? Honnan tetszenek tudni, hogy a cigány származású emberek által elkövetett súlyos bűncselekmények száma aggasztó módon növekszik? Honnan tetszenek tudni? 1990. január 1-je óta nincs ilyen nyilvántartás.

Tisztelt Bizottság! Ezzel csak azt szerettem volna kifejezni, hogy van felelősségünk a hangulat kialakításában. A felelősség mértéke és a cselekvés mértéke - én ezt elfogadom - más a kormánynak, és más az ellenzéknek, ez világos dolog. Itt hallottunk intézkedéseket, szerintem még sok mindent lehetne csinálni.

Azt hiszem, ma Magyarországon minden másfél rendőrre esik egy számítástechnikai munkahely. Hivatásos emberről beszélek. 24 ezer van, ugye? (Dr. Bencze József: 25.) Tízezer legkorszerűbb, digitális rádió van a kezükben, 7600 kocsival közlekednek. Ennél több, nem tudom, hogy kell-e. Tehát az eszközöket illetően, azt hiszem, hogy olyan nagyon nem érheti kritika a kormányt, azzal azonban egyetértek - de ez megint 15 éves probléma -, hogy a beruházás - épületek, lift - nulla volt az elmúlt időszakban, és most is nulla, ez kétségtelen.

Mindjárt hozzáteszem - és ezen lehet gondolkodni - az integrációt. A Fidesz nagyon erősen megjelenítette a határőrség érdekeit, de most már eltelt több mint egy esztendő. Fenn kell tartani ezeket a határrendészeti kirendeltségeket külön épülettel, vezetővel, és így tovább? Nem tudom. Nem beszélve arról a sok-sok kis kapitányságról, ahol 40-50 rendőr van, szolgálatban meg aztán alig-alig. Ott az egész nagy területen éjszaka valószínűleg csak egy rendőrjárőrpár van kint a területen, ez majdnem biztos. Szóval vannak olyan dolgok, tisztelt bizottság, amikhez tényleg hozzá kell nyúlni szakmai szempontból, és akkor még nem beszéltem a rendőrség felkészültségéről, vezetési kultúrájáról, amiben hallatlan tartalékok vannak megítélésem szerint.

Létszám. Láttuk az adatokat. Mit csináljunk, tisztelt bizottság? Partnerek arra, hogy kitaláljunk valamit a Hszt. módosítására?

ELNÖK: Igen.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Hogy az egész fizetési rendszer inkább ott tartsa, munkában tartsa a rendőrt?

ELNÖK: Igen. (Dr. Kontrát Károly: 40 évesen ne menjenek el nyugdíjba...)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Jó, találjunk ki valamit, mert ha ez a rendszer marad, nincs a világon olyan állam, amelyik folyamatosan felkészült - hangsúlyozom, felkészült - rendőrökkel pótolni tudja a nyugdíjba vonulási rohamot. Nincs olyan! Ha ötezer középiskolást veszünk föl, az majd tíz év múlva pótolja azt a tapasztalt rendőrt, aki 45 éves korában elmegy nyugdíjba. (Dr. Kontrát Károly: Hány éve vagytok kormányon?)

ELNÖK: Nyugalom! Miniszter úr is szeretne már válaszolni.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Hogy hány éve vagyunk kormányon, tisztelt képviselőtársam, most nem akartalak barátságosabban megszólítani, te is nagyon jól tudod, hogy mekkora bukta volt az, hogy nem járultatok hozzá a regionális rendőrséghez. Nagyon nagy bukta volt. Nagyon nagy tartalékok lettek volna abban, és ha valahol van a regionalizmusnak értelme, akkor tulajdonképpen a rendőri munkában, mert így lehet igazán megvalósítani azt az elvet, hogy egyszerre koncentrálom az erőket, és egyszerre decentralizálom megyei szinten. Megyei szinten ez nem megy. Abban nagyon-nagyon sok tartalék lett volna.

Végezetül csak annyit, hogy némileg szemrehányásként hangzott el, hogy sok ez az őrző-védő dolog. Igen. Magyarországon az egyik legnagyobb iparág lett, cirka százezer ember (Közbeszólások: Százhúszezer-százharmincezer!) dolgozik ma ezen a területen. És természetesen a közbiztonság miatt ebben ők is benne vannak, és benne van a 80 ezer polgárőr és a közterület-felügyelet. Ebből a szempontból is meglehetősen komplex a dolog. De én inkább azt mondom, hogy amit el kellene rendezni, ez éppen a magánbiztonság és a közbiztonság egymáshoz való viszonya. Ki miért felelős? Klasszikus példa a bank kérdése, de ez sok más területen is rendezhető. Én csak azt akarom ezzel kifejezni, és ettől a kormányt is óvnám, hogy ne csináljunk úgy, és ne éreztessük az emberekkel, mintha csak pusztán elhatározás kérdése lenne, és holnap megoldódik minden, beleértve a cigányság problémáit is. Az egész politikának, a mindenkori kormánynak, a jövőbeli kormánynak - hogy mondjam - nehezítjük meg a dolgát, hogy azt a helyzetet létrehozzuk, létrehozzák, amit egyébként mindannyian szeretnénk, hogy az emberek nyugodtabbak legyenek, jöjjön a turista és így tovább. Indulattal és hiszterizálással és holnapra nem tekintő kormányzati intézkedésekkel nehéz a helyzeten érdemben változtatni. Elnézést kérek!

ELNÖK: Köszönöm szépen. Laboda Gábor képviselő úr!

LABODA GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Meghallgattuk az adatokat, amelyek szerintem első rátekintésre megnyugtatók. Amiért egyébként több, mint három óra óta kérdéseket teszünk fel és válaszok hangzanak el, igazából az elmúlt hetek három komoly eseményéről beszélünk. Azt mondom, úgy látom, mindenki egyetért abban, hogy közterületen a járőröket bővíteni kell, hogy többen legyenek, túlóráztatni kell őket, de azt gondolom, hogy ez így nincs rendben teljes egészében. Lehet bővíteni, szükség van rá, de talán nem teljes egészében ez a megoldás.

Karsai képviselőtársam invitált arra, hogy hozzászóljak ehhez a témához, amikor Sztojka urat említette. (Karsai Péter: Nem urat mondtam, bocsánat! - Derültség.) Igen, a veszprémi...

ELNÖK: Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Tessék tiszteletben tartani ezt az alapvető elvet, kérem szépen, a bizottság minden tagjának!

LABODA GÁBOR (MSZP): Igen, én is így gondoltam, hogy Sztojka úr, akinek feltehetően köze van a bűncselekményhez. Az a lényeg, hogy van ennek előzménye. Ez az ügy nem közterületi járőrprobléma. Gondoljunk bele a szituációba, hogy ha ott van két járőr - nagyon nehezen tudtak volna intézkedni. Én ezt egy kicsit összetettebbnek tartom, azaz voltak előzmények. Gondolok arra, ami ma felkerült a netre, hogy Siófokon végigmasíroztak 150-en, Sztojka úr és bandája. Aki megnézte ezeket a felvételeket, láthatta, hogy nem köztisztviselői alkatok vonultak fel, és én most elvonatkoztatnék attól, hogy roma, vagy nem roma. Kérdés az, hogy a rendőrségnek tudomása volt-e arról, hogy ezek ekkora nagy csapattal már a nyáron végigvonultak. És mossuk össze, ha úgy tetszik: a Magyar Gárdára azt mondjuk, hogy nem vonulhat fel, mert megfélemlíti az embereket - igaz, a bíróság kimondta. De kérem szépen, ez is egyfajta megfélemlítés, az emberek megfélemlítése. Most megint csak elvonatkoztatok attól, hogy roma- vagy nem romakérdés, teljesen mindegy. Egyrészt azért is, mert be kellett volna jelenteni ezt a 150 fős úgymond felvonulást, demonstrációt. Ezt nem tették meg. Nem történt feljelentés ez ügyben, hogy valaki a gyülekezési jogot megsértette, és ezt bizony szerintem nyomozni kellett volna. Azt gondolom, hogy ezek tükrében inkább a felderítésre kellene egy kicsit nagyobb hangsúlyt helyezni, és a szervezett bűnözés elleni egységeket erősíteni, nem beszélve a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központról, amelynek egy kicsit nagyobb feladatkört adni a tekintetben, hogy ezek a - nevezzük finoman szólva - csoportok figyelemmel legyenek kísérve, hogy prevencióképpen hátha meg tudunk előzni ilyen súlyos jellegű bűncselekményeket.

Nem ülnénk itt órák óta, ha ezek egyébként nem történtek volna meg. Azt gondolom, miután ez társadalmi közfelháborodást okoz, azért vagyunk valószínűleg mi is egy kicsit felháborodottak természetesen jogosan, és ez a dolgunk. Úgy gondolom, nem kizárólag a közterületi járőr irányába kell helyezni a hangsúlyt, hanem összetettebben ebbe az irányba is, és arra szeretnék kérdést kapni, hogy lehet-e ebbe az irányba mozogni, hogy megfoghatóak legyenek ezek az úgymond csoportok, amelyek megfélemlítik a társadalmat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, az utolsó kérdéskörön túljutva Laboda képviselő úrhoz annyiban csatlakoznék, hogy ha már belementünk szakmapolitikai kérdésekbe is szerencsére, nemcsak politikai kérdésekbe, a bűnügyi hírszerzés és bűnügyi felderítés tekintetében úgy tudom, az országos rendőrfőkapitány úr nagyon hatékony lépéseket tett valószínűleg a miniszter úrral egyetértve vagy a miniszter úr utasítására, sőt a megyei rendőrkapitányságokon belül és a városi rendőrkapitányságokon is csoportok alakultak, illetve osztályok alakultak ennek érdekében. Én egy nagyon támogatandó iránynak tartom a sok politikai vita ellenére, hogy ez erősödjön, mert ez a bűnügyi hírszerzés és a civil hírszerző hálózat, amit a rendőrségnek szerintem működtetni kell, az ilyen típusú csoportok felderítésében adott esetben sokat segíthet.

Gál képviselő úr sajnos kiment, de nem is venném magamnak a bátorságot, hogy elraboljam a miniszter úrtól az időt, és én magam megválaszoljam a Fidesz rendészeti álláspontjára vonatkozó felvetéseket. Ha a bizottság ebben az ügyben meg kíván hallgatni, akkor ezt természetesen megteszem. Van néhány észrevétel, amely még bennem van, és ha nem haragszik a miniszter úr, szeretném szóvá tenni, mert nem jött ki elég plasztikusan, és lehet, hogy a miniszter úrnak konkrét megoldási javaslatai vannak.

Az első: az önkormányzatok kapcsán volna egy észrevételem. Az ötletre azt lehet mondani, hogy imponáló egy polgármester számára, csak a mai gazdasági és szociális viszonyok között egy ellentmondásos helyzetet fog szülni. Ha elmegyünk ebbe az irányba, hogy az önkormányzatokat bevonjuk, akkor számolnunk kell azzal is, hogy a 3200 önkormányzatból biztos, hogy a megyei önkormányzatok, a nagyvárosi önkormányzatok vannak olyan helyzetben, és néhány kisebb település pénzügyi helyzete lehetővé teszi, hogy a rendőrségnek érdemi segítséget adjanak. Ez egyébként könnyen követhető, mert most is segítik a rendőrséget pénzzel, fegyverrel, paripával, Budapest Főváros Önkormányzata komoly pénzekkel, más települések is. De mi van a 3200-ból azzal a 2500-zal, amelyik nem tud semmiben sem segíteni? Ez tehát nem szül egyenlő pályákat és egyenlő esélyeket az én polgármesteri álláspontom szerint. A biztonságot egyformán kell garantálni mindenkinek. Ha jól értettem, a miniszter úr a zéró tolerancia kapcsán is ebben állást foglalt, hogy a magyar büntető törvénykönyv mindenkire egyformán vonatkozik, mindenkinek be kell tartania. De ez azt is jelenti, hogy helyileg is mindenütt kell tudnia az államnak ezt garantálni az én felfogásom szerint.

Ha az egyik önkormányzatnak van pénze, az ad, ott jobb lesz a biztonsági helyzet, ki tudják fizetni a túlórapénzeket. Ha ad a városi önkormányzat 20 millió forintot a rendőrségnek, azonnal el tud rendelni a rendőrkapitány túlórát. A fiatal rendőrök szívesen mennek el túlórázni, mert nem kell kimenni privátban adott esetben éjszakai szórakozóhelyre pénzt keresni, ez a magyar valóság, szívesen vállalnak túlórát, kifizetik a túlórát, jobb a közbiztonsági helyzet, jobbak a mutatók, és jobbak az eredmények.

Miniszter úr is hivatkozott rá, hogy van egy ilyen összefüggés, megcáfolva a tudományt, mert a tudományos álláspont nem föltétlenül ugyanezt mondja, de úgy tűnik, az élet megcáfolja a tudományt, hogy ha a rendőr jelen van, akkor erősebb a közbiztonság. De mi van azokkal az önkormányzatokkal, ahol nincsen pénz? Észak-Borsodban, Heves város önkormányzatában vagy Baranyában?

Gál képviselő úrnak az lett volna a válaszom arra, hogy miért pont 60 rendőrőrs: én nem feltétlenül értek azzal egyet, hogy rendőrőrsöket kell építeni a semmibe, ahol őrzés-védelmet kell adni, ügyeletet kell adni, satöbbi. Ez nem biztos, hogy jó megoldás. De vannak olyan települések - és ezt azon a térképen lehet látni, amit fölvetített miniszter úr -, a hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű települések, kiemelten elmaradott térségek, ahol egyébként most is kevés a rendőrőrsszám. Szívesen fölrajzolom egy térképre, hogy mi hogyan képzeljük el, hogy hova kellene. Azt gondolom, államtitkár úr meg is erősíti, hogy megvan, hogy hol kellene rendőrőrsöt telepíteni, és hova lenne elég körzeti megbízott, mert abban biztos van fantázia. Tehát a jelen lévő rendőrségtől eltekinteni nem lehet.

Az egy nagyon jó meglátása Gál képviselő úrnak, hogy itt nem lehet leakasztani háromezer rendőrt, nem lehet leakasztani ötezer rendőrt, de még ezer rendőrt is nehéz leakasztani. Itt van a január 1-jei állománytábla nálam, ezen van 2300 készenléti rendőr, papíron. Nem kérdezem, hogy ebből a valóságban a laktanyában hány készenléti rendőr van, és mi van akkor, ha ezeket egyszerre ki kell vezényelni Miskolcra meg Veszprémbe, hogy akkor hányan maradnak Budapesten a készenléti rendőrségből. Ezt nem kérdezem meg, mert lehet, hogy 2300-ból csak néhány század áll rendelkezésre.

Tehát én azt látom, hogy csak egy megoldás van - és ezt miniszter úr pontosan tudja, hiszen erről már beszéltünk - arra vonatkozólag, hogy a rendőri jelenlét erősödjön: ha túlórapénzt fizetnek a jelenlegi állománynak, ez pedig pénzkérdés. Az én véleményem szerint ez a megoldás, mert én nem hiszek a katonák bevetésében - elhangzott már ilyen fölvetés is -, nem hiszek abban, hogy a polgárőrök, közterület-felügyelők, mezőőrök tudják a rendőrt pótolni. Szerintem nem tudják pótolni igazából. Én abban hiszek, hogy a több rendőr úgy érhető el, ha a költségvetésből pénzt tetszenek átcsoportosítani, és túlórára fordíthatja a rendőrség.

15 milliárd forintról szól a belső fáma, hogy ennyivel kevesebb a dologi költségvetése az idén a rendőrségnek a tavalyihoz képest. Azt szeretném miniszter úrtól megkérdezni: van-e arra bármiféle esély, hogy akár az év második felében a tavalyihoz képest elvett dologiból visszaadnak valamit? Mert én azt tapasztalom, hogy a gázszámla és a villanyszámla kifizetése problémát fog okozni az év második felében, már lehet, hogy júniusban. (Közbeszólás: Olcsóbb lesz a gáz.) Olcsóbb lesz a gáz. Igen, vannak optimista megközelítések, vagy én vagyok tájékozatlan. De 15 milliárdot elhúzni a dologi kiadásokból, nem kis tétel az én véleményem szerint.

Van-e arra lehetőség, hogy nem 2 milliárd? Miniszter úr, 190 milliárd forint - nagyságrendileg 200 milliárd - a rendőrség költségvetése. Ebben 2 milliárd forint - ön is pontosan tudja kiváló közgazdászként, pénzügyes emberként - nem fogja érdemben befolyásolni magát a tendenciát. Ha nem kapnak a rendőrök túlórapénzt, akkor nem lesznek a területen jelen, ráadásul a túlórára vonatkozó jogszabályokat is változtatni kell ahhoz, hogy még jobban ki lehessen használni a meglévő munkaerőt is, amiben mi partnerek vagyunk, már most jelzem, csak ehhez pénzt kell átcsoportosítani. Lesz-e a 2 milliárd forint fölött Tóth Károly formabontó ötletét meghaladó módon pénz a költségvetésben arra, hogy a közterületi jelenlétet finanszírozza? (Tóth Károly: Elnök úr támogatja a kötvényeseket...) Nem támogatom a kötvényeseket, magam is az vagyok, de nem sikerdíjas. A lényegre térve: lesz-e erre fedezet?

Egy budapesti példát mondok: hiába van 800 fős hiány, nem lesz 800 főnyi új rendőr, ez egy illúzió, ezt az illúziót pedig ne kergessük. Akkor lesz több rendőr, ha túlórapénz lesz. Tavaly 665 ezer órányi túlórája volt a BRFK-nak. Ez 1,2-1,4 milliárd forint. A probléma nem az összeggel van, mert ráadásul úgy tudom, meg is kapták korrekt formában. Az van, hogy az állami nagy rendezvények, nagy tüntetések, kiemelt biztonságot igénylő rendezvények elviszik a pénzt 60 százalékban az elől, hogy több közterületi járőr legyen éjszaka meg nappal a városban. Az a kérdés, hogy erre kapnak-e pénzt. Ezt szeretném megtudni.

Ha ebben támogatás kell a kormányzatnak a költségvetés módosításához, akkor ebben a kérdésben is szívesen támogatjuk a költségvetés módosítását adott esetben, hogy átcsoportosítás legyen. (Dr. Gál Zoltán: Nem kell kordont bontani például, és akkor nem kellene ott állni a rendőröknek.) Nem álltak ott, mert később jöttek ki. Ha ott álltak volna, akkor biztos másképp lett volna.

Az a kérdésem lenne tehát, hogy van-e ennek anyagi fedezete. Miniszter úr kérdezte, honnan vegyék el. Föltételezem, van tartalék a költségvetésben. Nem tudom, de föltételezem, hogy lennie kell. Keret fölállítása, azt gondolom, nagy segítség lenne a megyék számára, hogy a túlórákat megfinanszírozzák.

Miniszter úr pontosan ismeri azt az elképesztő ellentétet, hogy a rendőrség időnként a pazarló koldushoz hasonlít a tekintetében - és ez nem maga a rendőrség, hanem az állam rendészeti munkája -, hogy egy nyugdíjas, 20 éves szolgálati jogviszonnyal rendelkező volt rendőr megkap a semmiért 190 ezer forintot, de ha ugyanez az ember dolgozik a rendőrségnél, akkor 140 ezret kap. Hogy nem lehet föloldani azt az anomáliát, hogy a 190 ezret a munkájáért kapja meg, és maradjon a pályán? Hatezer embert veszített el a rendőrség az elmúlt néhány esztendőben e miatt az idiotizmus miatt, mert nem lehet rá mást mondani.

Azt mondja Gál képviselő úr, hogy mi akadályozzuk a jogalkotást. (Dr. Gál Zoltán: Ilyet nem mondtam.) Ilyesmit mondott Gál képviselő úr a megyék átalakításában. A megyék vonatkozásában hadd jegyezzem meg, hogy én szerettem volna egy olyan kimutatást kapni, hogy a GEI-k fölállítása mennyi többletpénzt jelent. A mai napig nem kaptam meg. Tegyék le az asztalra, hogy a megyei rendőrkapitányságok átszervezése mennyi többlet közterületi járőrözést fog eredményezni. Az állománytábla alapján ez szerintem nem nagyon bonyolult dolog. Tegyék le az asztalra, hogy ez mennyi többlet járőrt fog eredményezni, hová lesznek az emberek a rendszerben, hogyan kell ehhez igazítani az ügyészségről szóló törvényt, a hatásköri törvényeket, az illetékességi törvényeket, mi ennek a menete és módja. Mert igaz, hogy ötletszerűen fölmerült, de kimunkált anyagokat, ráadásul gazdasági megtérülésre vonatkozó anyagokat nem kaptunk.

Ami pedig a korrektséghez hozzátartozik: a határőrség és a rendőrség integrációja a legkiélezettebb politikai időszakban ment át ezen a bizottságon és a parlamenten, alkotmánymódosítással, a rendőrségi törvény módosításával, sokkal kényesebb időszakban, mint most, ami a politikát illeti, mert 2006 őszéhez csak pár hónapra voltunk. Azt a megállapodást kötöttük - igaz, nem a miniszter úrral, de az MSZP és a Fidesz frakciója kötött egy megállapodást -, hogy ha összevonjuk a határőrséget és a rendőrséget, ezt azért tesszük, hogy erősebb legyen, több rendőr legyen, és nem vonja ki az ágazatból a kormány a pénzt. Nem kell ahhoz túl nagy lángelmének lenni, hogy lássuk, hogy igenis vont ki a kormány az ágazatból pénzt.

Én nem azt mondom, hogy önteni kell a pénzt számolatlanul. Az a 200 milliárd nem kevés pénz a mai viszonyok között. Biztos, hogy azt is racionálisan kell fölhasználni, és racionálisan kell elkölteni. Ebben is támogatjuk a kormányzatot, hogy ésszerűsítsen. Nem támadtuk a GEI-k működését, mai napig nem támadjuk a GEI-k működését, holott a rendszeren belül sok ellentét van. Nem támadtuk az ésszerűsítési törekvéseket, akár az ORFK-ról, akár a megyék szintjéről, akár a kormánytól jött. De az ilyen egyezségeknek, politikai egyezségeknek a betartása, vagy amennyiben nem tudja a másik fél betartani, a fölhívás arra, hogy itt gond van, mert nincs pénz a rendszerben, azt gondolom, fontos lenne, és bizalomerősítő lehetne.

Még annyit szeretnék csak elmondani, hogy az én tapasztalatom és a Fidesz álláspontja az, hogy értjük azt, hogy a kormányzatnak nem állnak pénzügyi források a rendelkezésére, ez teljesen világos, legalábbis én ezt szűröm le. De azt hiszem, a nagy strukturális átalakításokat - hogy az egészet megvariáljuk, kell-e 154 városi rendőrkapitánysági rangú kapitányság, kell-e 23 kerületi kapitányság Budapesten, kell-e 19 megyei kapitányság, ez egy hosszabb folyamat - leszámítva már nincs tartalék a rendszerben.

Nem tudom, igaz-e, miniszter úr, de olyat beszélnek a rendőrök egymás között, hogy már eljött volna a pillanat arra, hogy átsorolják, hogy előlépjen, csak pénzügyi akadálya van, nem átsorolható, nem előléptethető. Ha ez igaz, akkor ez jóval több annál, mint hogy tudomásul kell venni a gazdasági nehézségeket. (Dr. Draskovics Tibor nemet int.) Szerintem abba különbözik a helyzet a korábbi évektől, hogy ebből a rendszerből volt forráskivonás folyamatosan az elmúlt 20 évben, a fegyveres testületek vesztesei ennek az elmúlt 20 esztendőnek, és eljutottak a teljesítőképességük határára, amibe azt gondolom, az államnak be kell avatkozni.

Szerintem abban van véleménydifferencia közöttünk, hogy én nem vitatom, hogy az egészségügy, az oktatás olyan stratégiai ágazat, amire mindig áldozni kell, de - és ezt miniszter úr tapasztalhatja, és azt hiszem, igaza van Laboda képviselő úrnak, azért ül most ön itt döntően ezen a napon és nem két hónap múlva - ha a közbiztonsággal kapcsolatos társadalmi elvárások fölborulnak, ez mindent fölborít. Az államnak szerintem fordítva kellene annyiban gondolkodni, hogy ezt kellene először biztosítani, és ehhez igazítani a többit. Itt nem százmilliárdokról beszélünk, bár a bérrendezés nyilván nem egy-két milliárd forintos kirándulás. Azt gondolom, lényeges a rendszerben a korábbi összegek megtartása, időnként a bérek konszolidálása adott esetben a versenyképességi tényezők figyelembevétele mellett, a Hszt. átalakítása, és akkor még fejlesztésről nem beszéltünk.

Azt gondolom, egyet kell érteni azzal, ami az infrastruktúra állapotát illeti, a rendőrség, a határőrség összevonásából eszközök vannak, autók vannak. A kérdés az, hogy mennyit kap a rendőr a zsebébe fizetésként, van-e pénz üzemanyagra, és tud-e működni a rendszer. Gál képviselő úrnak mondom, hogy azzal kezdtem a bizottsági ülést, hogy azt gondolom - és talán ebben megállapodhatunk a mai nap folyamán -, a rendőrség teljesítményét elismeréssel illettem. Azt gondolom, ha megkapják a pénzügyi feltételeket, akkor rendet tudnak tartani az országban, és ez mindenkinek egyformán érdeke. Ezek a közbiztonsággal kapcsolatos cselekmények.

Ha a politikai jobboldalon valakit rasszizmussal nem lehet vádolni, akkor én azok közé tartozom, és ezt a miniszter úr és talán Gál képviselő úr is pontosan tudja, hogy miért. Azt gondolom, a városom életében ezt számos esetben bizonyítottam - nem szavakkal, hanem tettekkel. De amellett nem lehet elmenni - és tudom, nagyon vékony a mezsgye, mondta a miniszterelnök úr, nagyon vékony a jég, talán már be is szakadt. Tehát az ember egyszerűen nem tud túllépni azon, és akkor megpróbálom nem etnikai megközelítésben megfogalmazni, mert nem biztos, hogy az a legszerencsésebb megközelítés, na, de hát van egy társadalmi csoport, hasonló szociális helyzetben, hasonló munkaerő-piaci helyzetben, hasonló kilátásokkal a gyerekeiket illetően, mondhatjuk azt, hogy ezzel nem foglalkozunk, mert nem lehet különbséget tenni. A Fidesz tiszteletben tartja az alkotmánynak azt az álláspontját, hogy mindenki az, aminek vallja magát. Nem itt van a probléma. A helyzet eszkalálódása miatt kellene lépéseket tenni. Ha ez a helyzet így marad tovább, akkor jelenik meg az önbíráskodás. Már hallom, hogy a következő választási kampányban a fegyverviselés szabályainak liberalizációja elő fog kerülni. Lesz ilyen radikális politikai erő, amelyik ezt fel fogja vetni. Lesz ilyen radikális erő, amelyik fel fogja vetni az önbíráskodáshoz vagy az önvédelemhez való jog értelmezését, és ez megengedhetetlen és nagyon rossz irányba vezet. Önök kormányoznak. Az önök kezében van a cselekvés lehetősége, és önöké a felelősség.

Mi azt szeretnénk, ha határozottan, keményen és adekvátan lépnének fel. Ha ezt önök nem teszik, akkor tartok tőle, hogy lesznek olyan társadalmi kezdeményezések - nem parlamenti pártokra gondolok -, amelyek a maguk kezébe ragadják majd a cselekvés lehetőségét, és az beláthatatlan következményekhez vezet. S nincs a teremben olyan ember, bármit is gondolunk egymás politikai dolgairól, aki a másikról azt feltételezhetné, hogy ilyesmiben gondolkodik vagy ilyesmire képes. Szerintem ez egy nagyon fontos dolog, és az önök kezében most nagy lehetőség van, miniszter úr, hogy ezeknek a folyamatoknak gátat vessenek - az ön kezében személyesen. Az ön kezében szerintem nagyon komoly lehetőség van.

A képviselőtársaim a miskolci ügy kapcsán nem feltétlenül azt kérik számon a miniszter úrtól, hogy miért így döntött. A döntési folyamat elbizonytalaníthat rendőri vezetőket, hiszen pénteken felmentjük, vasárnap - ne haragudjon, hogy ezt mondom - súlyos presztízsveszteségek árán megerősítik az állásában. Tudom, hogy ezt nem korrekt politikailag kijelenteni, de azt gondolom, ezek szintén erősítik azokat a képeket, ne haragudjon, Gál képviselő úr, hogy ezt mondom, de mintha ezek az irányítási folyamatok is azt a látszatot keltenék - és most már tényleg befejezem -, hogy a kormányzat nem ura a helyzetnek. Ez egy nagyon rossz üzenet. Az ügy konkrét tartalmába, azt gondolom, nem mennék bele, hanem az egész lemenetelébe igen. Ez maga is üzenet nemcsak Veszprém, nemcsak Dél-Heves kapcsán, hanem ennek az ügynek az elintézése vagy el nem intézése. Ne haragudj, hogy ezt mondom, bocsáss meg, csak ennyiben kellett reagálnom.

Tessék, Gál képviselő úr!

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Az egyik mondatom az, hogy tökéletesen egyetértek önnel, amit a miskolci ügy kezelését illetően mondott. Én személy szerint azzal tökéletesen egyetértek.

A másik mondatom pedig az, hogy azzal a hangvétellel is egyetértek, amit a bizottságban a fideszes képviselőtársaim, különösen az elnök úr megközelített. De azt a megjegyzést kell tennem, hogy ugyanakkor - és ez a rendőrség szempontjából fontos dolog - vannak, akik a Fideszből nem ezt a hangot ütik meg. Ez is egyfajta elbizonytalanodásnak lehet az eszköze, vagy ilyen hatást ér el.

ELNÖK: A miniszter urat illeti a szó. Elnézését kérem, hogy ennyire igénybe vettük az idejét, de sok kérdés és vélemény volt, és talán nem volt haszontalan önnek sem.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Eleve azzal jöttem, hogy sok érdekeset és a munkában használhatót fogok hallani - most már tudom, hogy így volt. Most már tudom, hogy így volt, úgyhogy örülök, hogy ez hosszúra nyúlt. Köszönöm, hogy a bizottságnak volt ehhez türelme.

Az elnök úr megjegyzéseit követően, megmondom őszintén, sokkal könnyebb a dolgom. Az a nagyon higgadt, tárgyszerű és a megoldást kereső megközelítés, amit az elnök úrtól hallottam, ez az, amiről úgy gondolom, hogy előrevisz bennünket, ráadásul az ön által elmondottak zömével én egyet is értek, vagy legalábbis a különbségek olyanok, amelyeket normális hangon meg lehet beszélni, pro kontra érveket egymás mellé lehet tenni.

Először is hadd mondjam azt, hogy nekem erőt ad, és remélem, érteni fogják, hogy a kormányon belüli szolidaritás határait nem hághatom át, ezért úgy fogalmazok, hogy erőt ad, hogy ilyen egységes a bizottság támogatása a közbiztonság megerősítését szolgáló feltételek megteremtésében, ide értve az anyagi feltételeket is. Ez nekem világos segítség.

Ami a tartalmi kérdéseket illeti, azt hiszem, elég világosan kikristályosodott két megközelítés. Szerintem mind a kettő a jelenlegi furcsa helyzetben egyformán igaz. Nem arról kell egymást meggyőznünk, hogy a másiknak nincs igaza, hanem megértenünk, hogy miért alakult ki ez a furcsa helyzet. A kettősséget szerintem nagyon jól körbejártuk. Van egyszer a számokból látható, ha úgy tetszik, objektív mutatórendszere a bűnözés alakulásának, és itt láttuk, hogy a tendenciák alapvetően kedvezőek, néhány nem jelentéktelen kedvezőtlen tendenciával, és ezek tények. Szeretjük, nem szeretjük, tények. És van a másik, ami szintén tény, az emberek biztonságérzetének megingása az ország nem kis részében. Ez is egy tény. Ez persze statisztikailag nem olyan könnyen megragadható, de süketek és vakok lennénk, ha erről nem vennénk tudomást. A kormány is tudomást vett róla, az elmúlt hetekben jó néhány alkalommal tette világossá, hogy érzékeli ezt a változást, és igyekszik ennek megfelelően cselekedni.

Ha ezt így elfogadjuk, akkor szerintem nem érdemes azt nézegetni, hogy amikor Kontrát képviselő úr államtitkár volt, akkor hány emberölés volt, és abból hányat derítettek ki, és melyiket miért nem, és most is van olyan emberölés, amit sajnos még nem derítettek ki, és miért csak 12 óra alatt fogták el a tetteseket, miért nem 10 óra alatt. Én nagyon boldog vagyok a 12 órával is, őszintén szólva. Hanem értsük meg azt, hogy milyen jelenségek zajlanak a valóságban, és milyen jelenségek zajlanak a közvéleményben, az emberek gondolkodásában. Ez a vita nekem sokat segített abban, hogy ezt jobban értsem és abban is, hogy ebből milyen cselekvésnek kell következnie.

Szerintem a fő tanulság a vitából és abból a sok-sok elemzésből, amelyeket az elmúlt hetekben végeztünk: a rendőrség - egyetértve a képviselő úrral - alapvetően jól tette a dolgát. Örülök, hogy az elnök úr mondta ezt a bevezetőben, és ezzel mintegy zárójelbe tette Hende Csabának a rendőrség feloszlatására vonatkozó minimum infantilisnak minősíthető nyilatkozatát, és remélem, hogy innentől kezdve ezzel nem kell foglalkoznunk. Ugyanakkor a rendőrség erőinek területi elhelyezkedése és felhasználási módja nincs összhangban azzal, amit az emberek biztonságérzete kíván. Szerintem ebben foglalható össze leginkább ennek a kettősségnek a lényege, és ha így van, akkor ebből kell megtalálnunk a megoldást.

Nekem szimpatikus az a gondolatmenet, amelyet az elnök úr elmondott, mert magam is hasonlóan gondolkodom. Először azt kell megnéznünk, hogy változatlannak tekintve a rendőrség szervezetét, munkamegosztását, hogyan lehetne túlórák növelésével nagyobb, erőteljesebb, határozottabb, láthatóbb rendőri jelenlétet teremteni ott, ahol ez ma leginkább hiányzik. Ez folyik. Ez a bizonyos 2 milliárd erre adott azonnali választ. 2 milliárd egyébként elég soká eltart, de senki se mondta, hogy nem lesz erre a célra több pénz. Most hirtelen ez bővebb mozgásteret nyit. Főkapitány úr egyébként a megmondhatója, hogy azt mondtam, hogy most nem pénzügyi keretekben kell gondolkodni, hanem szükségletben kell gondolkodni a túlórák tekintetében.

A következő lépés - és ennek a kidolgozása folyik most -, mit lehet belső tartalékokból úgy átcsoportosítani, átszervezni, másképpen szervezni a szolgálatot, hogy az nagyobb rendőri jelenlétet tegyen lehetővé ott, ahol ez szükséges. Ez már nem holnap bevezethető, bár biztos van benne ilyen is, és van, ami néhány hónap alatt bevezethető sok-sok lépést jelent.

Meg kell látni, hogy ebből mi jön ki. Ha azt látjuk, hogy ebből nem jön ki az, amit indokoltnak és szükségesnek tartunk, akkor én leszek az első, aki odamegy a kormányfőhöz, és azt mondja, hogy több pénzre van szükség, ahogy - ebben a körben elmondhatom önöknek -, amikor világossá vált, hogy ősszel a világgazdasági válság miatt bele kell nyúlni a 13. havi fizetésbe, odamentem a miniszterelnökhöz, és azt mondtam, hogy ezt a rendőrségnél és a büntetés-végrehajtásnál nem lehet megtenni. Erről lefolytattunk egy beszélgetést, és az volt a vége, hogy nem is tettük meg. Nehéz helyzetben is megvoltak a szükséges források. Egyébként szeretném megnyugtatni a bizottságot - és ez nem politikai adok-kapok, hanem egy komoly kérdésre adott komoly, őszinte és megalapozott válasz -: dologi kiadásokra ugyanannyi pénz áll rendelkezésre, mint az elmúlt esztendőben. Tudom, hogy sok helyen a főkapitányok nem rossz szándékból egyébként, hanem tévedésből, elnök úrnak ettől eltérő számokat mondtak. Nem azért, mert ők nem tudják elolvasni a papírokat, hanem azért, mert rossz kommunikáció volt. Ezt a hibát azóta megfelelően orvosoltuk. Tehát van működésre annyi, amennyi az elmúlt esztendőben volt.

Azokra a feltételezésekre, hogy nincs elég pénz benzinre: annyira elég pénz van benzinre, hogy az első negyedéves teljes benzinmennyiséget decemberben megvásárolta a rendőrség, ott van az üzemanyagkártyákon a benzin. Nincsenek ilyenfajta filléres gondok, hál' istennek. Szigorú és feszes gazdálkodás van, ide értve egyébként a létszámgazdálkodást is. Mert azt tapasztaltuk korábban - és ezt mint volt pénzügyes mondom, és ez sajnos kormányokon átívelően gyakorlat volt -, hogy amíg a személyzeti döntések, ide értve az átsorolást és másokat, alacsony szintű parancsnokok kezében voltak, annak következtében hihetetlen módon tudtak a kötelezettségek keletkezni úgy, hogy ennek nem volt meg a fedezete, és utána év végén - szerintem államtitkár úr emlékszik hasonló történetekre - kényszerintézkedésekkel kellett beletenni a pénzt. Most egy olyan szigorú rezsim van, ami biztosítja azt, hogy mindenki hozzájusson ahhoz, ami neki törvényesen jár, ha átsorolás, akkor átsorolás, ha túlórapénz, akkor túlórapénz, és minden egyéb.

Magam is úgy gondolom, hogy nem biztos, hogy a jelenlegi helyzetben ez elegendő. Valószínűleg a pénzügyes múltam miatt is, de egyébként a szakmai tisztesség is arra kötelez, hogy ne számokat dobjak be, hogy ennyi meg annyi kéne - hihetetlen sok kéne, és utána majd elgondolkozunk, hogy mire költsük jól el -, hanem csináljunk világos programot, nézzük meg, hogy ebből a programból mit lehet megcsinálni a jelenlegi feltételekkel, mihez kell, milyen időtávon, mennyi pénz. Szerintem, ha körbenézünk, ilyen következtetések adódnak, hogy valószínűleg növelni kéne a képzésben résztvevők számát azért, hogy majd két év múlva több rendőr legyen. Ez nem most pénz, ez most valószínűleg intézkedés, aztán majd idő múlva lesz belőle több rendőr is.

A miniszterelnök teljesen egyértelműen fogalmazott, amikor erről külön beszéltünk. Ha van program, ami világos választ tud adni azokra a kihívásokra, amelyek előttünk vannak, megoldást, majdhogynem azt mondom, garanciával, szóval valószínűsíthető módon a problémára, ehhez a kormány igyekszik megteremteni a szükséges pénzügyi feltételeket, de csak ebben a sorrendben, és szerintem ez így normális. Ha ebben támogat engem a rendészeti bizottság, akkor úgy gondolom, hogy jók az esélyek, és ez nem egy ilyen buta, ágazatok közötti harc a kormányon belül, hanem egy normális politikai mérlegelés és felelősség az ország irányába.

Az persze hozzátartozik, hogy a programalkotás nem most kezdődött. Csampa képviselő úr negatívan említette mindazt, aminek nincs meg a költségvetési fedezete. Dehogynem, képviselő úr! Örömmel mondom - nem azért, hogy önnek ne legyen igaza, hanem azért, mert fontosnak tartom -, hogy fölavatta Nyírbátorban a főkapitány úr a készenléti rendőrség ottani körletét, azért, mert elgondoltuk, kitaláltuk, pont azért, hogy erre a kihívásra választ adjunk, és megvalósult. Megvalósul a kmb-sek bővítése, és az összes többi dolog, amit elterveztünk. (Csampa Zsolt: Budapest esetében hány lakás épült?) Képviselő úr, föl lehet tenni rossz kérdést, és arra nem lehet jó választ adni, ugyanis senki se mondta, hogy lakásokat fogunk építeni, hiába rázza a fejét. Miért építenénk lakásokat egy piacgazdaságban? Azt mondtuk, hogy a rendőrök, ha vásárolnak maguknak lakást, kapjanak olyan támogatást, ami kezelhetővé teszi számukra a törlesztést, és ne albérleti hozzájárulást adjunk nekik. Ott van a keret. Arról most egyikünk se tehet - ön se, én se -, hogy a lakáspiacon az történik, ami történt a válság miatt, és az emberek sokkal óvatosabban adósodnak el. De egyébként, ha jól tudom, 140 rendőr Budapesten szállt be ebbe a programba. Szóval ezek a programok futnak. Ha úgy tesszük föl a kérdést, hogy ez elegendő-e, akkor a mai vita is, meg az elmúlt hetek történései világosan azt mutatják, hogy nem elegendő. Ezért dolgozunk további lépéseken.

Persze mindazoknak igazuk van, akik azt mondják, hogy önmagában a közterületi jelenlét fokozása nem elegendő. Javítani kell a felderítést is. Vannak programjaink arra, hogy a bűnügyi területen mit csináljunk. Főkapitány úr említette a szakértői ügyeket, ott is van programunk, mert azt a kapacitást is bővíteni kell. Ezért nem volt jó az az egyébként biztos jó szándékú javaslat, ami azt a 3 milliárdot átcsoportosította volna, mert az a fejezetben központosított pénz a szakértői kiadásokra, ha azt elköltjük másra, akkor ott fog hiányozni, és nem lesz szakértői vizsgálat. Nyilván jó szándékból rossz javaslat volt, sajnos, teszem hozzá.

Úgy gondolom, hogy ami a pénzügyeket és a pénzügyekkel megoldandó feladatokat illeti, abban legfeljebb hangsúlybeli különbség van köztünk, és abban sincs köztünk különbség, hogy ezt nagyon gyorsan kell csinálni. Ezért, ha önök körbenéznek a települések utcáin, látják, hogy nem holnap lesz több rendőr, hanem ma van több rendőr, mert érzékeltük ezt a különbséget. Nem akarom elmondani az összes számot, hogy itt pontosan mi történt, mert a sajtó majd le fogja hozni.

Néhány más kérdésről, ami így-úgy a vitában hangsúlyt kapott, és szerintem érdemes rajta gondolkodni. Az egyik, hogy mi a rendőrség dolga, mi szélesebben az állam dolga, mi az állam és az önkormányzatok dolga, és mi a magánszféra dolga a közbiztonság ügyében. Volt néhány kérdés, ami kimondatlanul azt implikálta, mintha itt senkinek nem lenne ebben a dologban felelőssége, csak a központi kormánynak, csak a költségvetésnek és csak a rendőrségnek. Ez a világon sehol nem így van. Igen, vagyonbiztonságra, biztonságtechnikára, őrzésre, biztosításra a világon mindenhol nagyon sokat költ az, akinek ez érdeke. Abban, hogy így javultak a bűnügyi statisztikák, természetesen ez is vaskosan benne van.

De szerintem ez nem baj, hanem így normális. Hogy némelykor a szabályaink ennek a határait nem jól alkották meg, abban én vagyok a leghatározottabb. Itt van például a sportrendezvények körüli sok-sok visszatérő történet. Szerintem elég világos, hogy a stadion üzemeltetőjének és a sportszervezőnek kell gondoskodni arról, hogy megfelelő biztonsági és technikai feltételek legyenek azon a rendezvényen, amit ő működtet. Nem lehet azt játszani, hogy nem teremtem meg a feltételeket, de elvárom, hogy a rendőrség ott álljon, és tegyen rendet. Olyan feltételeket kell teremteni, hogy ne lehessen vagy sokkal kisebb eséllyel lehessen rendetlenséget csinálni. Úgy gondolom, ez a kérdés például megér sok-sok beszélgetést, és ennek aztán jogalkotási kimenetele is kell, hogy legyen.

Egyetértek azzal is, hogy a rendőrség feladatai nem adhatók, nem is adandók át másnak. Nem helyettesítheti a közterület-felügyelő például a rendőrt, de kiegészítheti. Ha ezt szervesen össze tudjuk kapcsolni, akkor szerintem többre jutunk, mert a dolog lényege nem feltétlenül az, hogy rendőr legyen, aki észreveszi, ha valami szabályszegés történik az utcán, hanem legyen olyan hatósági személy, akinek van ehhez szeme, tudja, hogy mi a teendő, és van intézkedési jogosultsága is. Ha bizonyos körben ez a közterület-felügyelő, akkor ez tehermentesíti természetesen a rendőrt is, így lehet szélesíteni a kört. Erre vonatkozóan is fogunk hozni törvényjavaslatot. Így értettem én egyébként az önkormányzatok szerepvállalását. Az elnök úr félreértett - nem arra gondoltam, hogy és akkor most az legyen a megoldás, hogy körbetarháljuk az önkormányzatokat, a legkevésbé sem. Ez nem egy rendszerszerű, nem átlátható, és méretében sem megoldást jelentő eszköz lenne.

Az önkormányzatokkal nem abban kell együttműködni, hogy adjanak több pénzt - persze ha adnak, annak a rendőrség nyilván örül -, hanem azonosítani, hol vannak a problémás gócok, és ott milyen eszközzel lehet a leghathatósabban fellépni. Én olyannyira egyetértek mindazokkal, akik a kameraügyeket felvetették, hogy dolgozunk egy olyan programon - ez részben jogszabály, részben pénzügyi konstrukció -, amely azt mondja, hogy aki önkormányzati pénzt tesz be, ne adj' isten! a magánszféra, egy lakóközösség pénzt tesz be, ahhoz az állam adjon pénzt, kapcsolja hozzá a meglévő rendszerekhez, gondoskodjon a felügyeletről pont azért, hogy tudjunk több anyagi erőt, motivációt mozgatni ebben az ügyben, európai uniós pénzből szeretnék kamerafejlesztést csinálni, és úgy tűnik, ennek van is némi lehetősége.

A szervezett bűnözés ügyét vetette fel Laboda képviselő úr. Erről ma nem beszéltünk. A kormány a mai ülésén feladatot adott a nemzetbiztonsági kabinetet vezető miniszternek, hogy ebben az irányban is kezdjen munkálatokat. Itt jegyzem meg zárójelben: meg fogom kérni a főkapitány urat, hogy nézzen utána azoknak a jelzéseknek, hogy ha ennyi mindenki ilyen sokat tudott erről az állítólagos bandáról, akkor hogyhogy senki nem tett feljelentést, hogyhogy erről a rendőrség nem tudott, és ha tudott, akkor milyen intézkedéseket tett. Nem azért, mert az interneten látszik egy felvétel, akik valakik valahol, valamikor valamit csinálnak, de hogy kik, hol és mikor és mit, ezt onnan természetesen nem lehet tudni, hanem mert ezek szerint Siófok polgármestere bűncselekményekről tudott. Mit tett ő, és mit tett a rendőrség? Úgy gondolom, ennek indokolt utánanézni. Nem azért, hogy valaki elverje a port a siófoki polgármesteren, félreértés ne essék, hanem hogy megértsük, hol vannak lyukak a rendszerben, amelyek miatt látszólag kézen-közön, mindenki számára hozzáférhető információk valahogy mégsem tudnak hivatalos formát ölteni.

Szóba került egy mondat erejéig a '97-98-as robbantások dolga. Én egy nagy sikernek tartom, hogy végül is ezt a szlovák-cseh valószínűsíthető elkövetőt megfogták, hogy kiadják, mert túl azon, hogy ő személyesen meg fogja kapni, ami neki jár, úgy gondolom, végre fény derülhet egy csomó, a közvéleményt, a politikai közvéleményt is a mai napig izgató, irritáló történetre, és nem lenne rossz, ha ebben az elég sötét dologban világosan vagy világosabban lehetne látni.

Azt nézem, hogy a sportbizottság elnökének kérdéseire különböző összefüggésekben választ adtam-e. Igen, leszámítva, hogy a kormánykabinet ülése 10 órakor, a kormány ülése pedig 11 órakor kezdődik. Ez is a kérdések egyike volt.

Ha megengedik a bizottság tagjai, akkor itt körülbelül nem befejezném, hanem félbeszakítanám a válaszomat a következő javaslattal. Köszönve a mai ülésen elhangzott sok-sok kérdést, amelyek mögött a politikai szokásos "adok-kapok"-on éreztem az ügy iránti elkötelezettséget, arra hadd tegyek javaslatot, hogy március 15-ét követően nem sokkal, tehát egy bő hónap múlva szívesen visszajönnék a bizottsághoz tájékoztatni a bizottságot arról, hogy milyen lépéseket teszünk azoknak a problémáknak a megoldására, amelyeket itt részletesen taglaltunk. Akkor el fogom mondani azt is, hogy miben kérem a bizottság segítségét, ideértve azokat az esetleges jogalkotási lépéseket is, amelyekre nagy örömömre egyébként az elnök úr pozitív hozzáállást javasolt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter úrnak a válaszokat, az államtitkár asszonynak, az államtitkár uraknak a részvételt, a tábornok uraknak a közreműködést. A miniszter úr számára rossz hírem van, mert szerintem muszáj lesz jönnie. Lesznek még olyan ügyek, amelyek miatt ide fogjuk idézni. Köszönöm a tisztelt képviselőtársaimnak az aktív közreműködést.

Ha megengedik, akkor szünet nélkül folytatnánk a mai bizottsági ülést. Ebben a kérdésben e napirendi pontnál szavazást nem kell eszközölnünk. Köszönjük szépen a miniszter úr tájékoztatását. Minden jót kívánunk!

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Én köszönöm a bizottság figyelmét.

ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Draskovics Tibor és az 1. napirendi pont tárgyalásához meghívott vendégek távoznak a teremből.)

A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló T/8392. számú törvényjavaslat (Dr. Sándor Klára, dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, dr. Magyar Bálint, dr. Bárándy Gergely, dr. Csiha Judit képviselők önálló indítványa) Döntés tárgysorozatba-vételről

Rátérünk a 2. napirendi pontra, amely Sándor Klára, Vidorné Szabó Györgyi, Magyar Bálint, Bárándy Gergely és Csiha Judit képviselőtársaink a rendőrségről szóló '94. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló T/8392. számú törvényjavaslata. (A sajtó több képviselője távozik a teremből.) Hogyhogy nem váltja ki a sajtó érdeklődését ez a kérdés? (Derültség.) Egészen meg vagyok döbbenve.

A képviselőtársaink itt vannak? (Dr. Bárándy Gergely és dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi belépnek a terembe, és elfoglalják helyüket a tárgyalóasztalnál.) Tisztelettel köszöntjük a képviselőtársainkat. A tárgysorozatba-vételről kell döntenünk.

Ellenőrizzük a helyettesítéseket, hogy hogyan állunk, nehogy valami gond legyen. Megvan a határozatképesség 9:8 arányban.

Ki fogja előterjeszteni? (Jelzésre:) Tessék parancsolni, képviselő úr!

Dr. Bárándy Gergely hozzászólása

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslat, amelyet a tisztelt bizottságtól kérünk, hogy vegye tárgysorozatba, szorosan kapcsolódik egy korábban egyébként konszenzussal elfogadott törvényjavaslathoz, amely a távoltartásról rendelkezik. Tekintettel arra, hogy konszenzusos javaslatról volt szó, és az Országgyűlés hangsúlyozottan minden párt egyetértésével fogadta el, legalábbis emlékezetem szerint minden párt egyetértésével fogadta el a törvényjavaslatot, meglepett minket kicsit, és mindössze egy technikai tévedésnek tartjuk, hogy a kétharmados rendelkezéseket az Országgyűlés nem fogadta el. E jogszabály-módosítások nélkül gyakorlatilag alkalmazhatatlan vagy nagyon nehezen alkalmazhatóvá válik a törvényjavaslat. Ez gyakorlatilag a rendőrségi törvény két szakaszát módosítaná, amely feljogosítja a rendőrséget, a rendőrhatóságot arra, hogy amennyiben a külön törvényben meghatározott problémát észleli, akkor közbe tudjon lépni, intézkedni tudjon. Másrészt pedig a javaslat 2. §-a a nyilvántartások szabályozására vonatkozik az Alkotmánybíróság egyik korábbi határozatával összhangban. Ezért kérjük azt a tisztelt bizottságtól, hogy a törvényjavaslatunkat tárgysorozatba venni szíveskedjék, és általános vitára alkalmasnak nyilvánítani szíveskedjék.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő asszonynak van-e szóbeli kiegészítése? (Jelzésre:) Parancsoljon!

Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi hozzászólása

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Mélységes empátiámról tennénk tanúbizonyságot, hogy egy ilyen 1. napirendi pont után azt mondjam, hogy én azt gondolom, megfelelő bevezetése volt képviselőtársamnak. Kérem, támogassák ezt a tárgysorozatba-vételt.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány részéről mi az álláspont? (Jelzésre:) Turi államtitkár úr!

További hozzászólások

DR. TURI ANDRÁS szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Abba a furcsa helyzetbe kerül a bizottság, hogy a köztársasági elnök úr által január 5-én az Alkotmánybírósághoz továbbított törvényhez csatlakozó törvényről kell döntenie, ami fogalmilag nem kizárt ugyan, csak a levegőben fog lógni ez a törvényjavaslat. Ennyi a véleményünk erről.

Köszönöm.

ELNÖK: Gál képviselő úr!

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Egyetértek az államtitkár úrral, vagy nehezen cáfolható ez a megállapítása. De azért arra hívnám fel a tisztelt bizottság figyelmét, hogy itt az előbb a rendőrségről beszéltünk, és mindnyájan azt kerestük, hogy hogyan lehetne a tevékenységüket segíteni. E nélkül a törvény nélkül - ha visszajön az Országgyűléshez majd valamikor az Alkotmánybíróságtól a dolog, és ebből az egész rendszerből lesz valami -, azon túl, hogy maga az egész törvény nehezen működtethető, leginkább a rendőr fogja - elnézést a kifejezésért - megszívni, mert nem lesz tényleges eszköze, hogy ezt az egészet kezelje, amire egyébként a törvény kötelezi. Ennyiben én úgy látom, hogy a tárgysorozatba-vételt a bizottság támogathatja, a többit meg majd később meglátjuk.

ELNÖK: További képviselői észrevétel van-e? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, szavazásra teszem föl az előterjesztést. Azt a megjegyzést hozzáfűzném - de ez csak privát vélemény -, hogy én aggasztónak tartom azt, hogy mennyiben életszerű a rendőrség intézkedési lehetősége az előbb, 2-től 6-ig tárgyalt dolog vonatkozásában. Nincs elvi kifogásom, meg is szavaztam volna, tudom, hogy milyen vita zajlott ott az első két sorban, amikor ez a szavazás volt napirenden, és én végig azt képviseltem, hogy mennyiben életszerű az, hogy a rendőr ki tud menni, lesz-e erre rendőr, fog-e tudni intézkedni, mit fog csinálni, egy éjszaka ötször kell majd kimenni. Tehát én jogalkalmazási problémát látok, de ez nem irányadó fideszes álláspont. Most tartózkodni fogunk, de a tárgysorozatba-vételhez megvan a többség, tehát a tárgysorozatba-vételt látens módon támogatjuk, csak utána erről azért kéne annyiban beszélni - a rendőrpárti mentalitás és a gyakorló polgármester szól belőlem -, hogy mennyire életszerű az, hogy a rendőrség ebben az ügyben adekvátan tud föllépni, föl tud-e lépni, lesz-e rendőr. (Az elnök jegyzőkönyvön kívüli megjegyzése.)

Gál képviselő úr!

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Megint kénytelen vagyok kifejezni egyetértésemet az elnök úrral, de amit elmondott, a másik törvényhez kapcsolódik...

ELNÖK: Tudom, csak a kettő valamilyen szinten összefügg.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Magam is úgy vélem, hogy azok a problémák az ügy kapcsán, amelyeket a rendőrséggel összefüggésben említett, valós dolgok lesznek minden bizonnyal, de ettől függetlenül is a rendszert meg kell próbálnunk működtetni, ehhez meg szükség van erre a törvényre, és ez kicsit segíti a rendőrt, hogy legalább világos keretek között tudjon mozogni, ha egyszer majd csinálnia kell.

ELNÖK: Bárándy képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Én sem szeretném hosszúra nyújtani a hozzászólásomat, egyrészt köszönöm a véleményeket, másrészt pedig két gondolatot fűznék hozzá. Az egyik az, hogy lehet, hogy most vannak problémák, én ezt nem vitatom, de jogszabályt nem pillanatnyi problémák mentén alkotunk, hanem a jövőre nézve és hosszú távra. Ez a jogszabály ezt célozza. Azt célozza, hogy ha a rendőr kimegy - mert most is kimegy, és most is kihívják -, akkor legalább legyen lehetősége arra, hogy intézkedjen, és ne kelljen háromszor visszamenni, hanem az első alkalommal is legyen lehetősége arra, hogy intézkedik.

Államtitkár úr fölvetette, hogy az Alkotmánybíróság előtt van a jogszabály. Én azért nem kezelném úgy, hogy az biztos alkotmányellenes is lesz. Mi bízunk abban, hogy alkotmányosnak minősíti majd a testület.

Köszönöm.

ELNÖK: Nem szoktam megvédeni az államtitkárokat, de államtitkár úr nem ezt mondta, nem volt ennyire éles a megjegyzése. (Dr. Bárándy Gergely: Akkor én értettem félre...) Hogy mire gondolt, azt nem tudjuk, de nem így mondta, a verbalitás szabályai szerint árnyaltabb volt. Rosszul mondom, államtitkár úr?

DR. TURI ANDRÁS szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tökéletes volt, elnök úr, azzal a kiegészítéssel mondtam, hogy legalábbis szokatlan, hogy az Alkotmánybíróság előtt kontrollon lévő törvényhez csatlakozó másik törvényről döntenek előre. Felhívom a tisztelt képviselő urak és a bizottság figyelmét arra, hogy ha netán az elfogadás mellett döntenek - és erre most jó esélyt látok -, akkor is figyeljenek arra majd később, hogy nagyon távoli hatálybalépést kell beleírni.

Köszönöm.

Határozathozatal

ELNÖK: Kérdezem, van-e más álláspont, vélemény? (Nincs jelzés.)

Szavazásra teszem föl az előterjesztést, a tárgysorozatba-vételről döntünk. Ki az, aki tárgysorozatba veszi az előterjesztést? (Szavazás.) Kilenc igen. Bocsánat, tíz igen, mert Molnár Lajos nekem kötött mandátumot adott. Az MSZP-ben nem bízik. (Derültség.) Hova jut a világ? Pedig én még tüntetést is szerveztem ellene. Ki az, aki nemmel szavaz? (Senki sem jelentkezik.) Ki az, aki tartózkodik? (Szavazás.) Hét tartózkodás mellett fogadtuk el az előterjesztést.

Köszönjük képviselőtársaink kitartását, és elnézést kérünk. (Jelzésre:) Bocsánat, az általános vitára való alkalmasságról is kell döntenünk. Ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja? (Szavazás.) Molnár Lajos is alkalmasnak tartja, így tíz igen szavazat van. Ki az, aki nem tartja? (Senki sem jelentkezik.) Nincs ilyen. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Hét tartózkodás. Köszönjük szépen. (Dr. Bárándy Gergely, dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi és dr. Turi András távozik az ülésről.)

A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló T/6748. számú törvényjavaslat - A köztársasági elnök átiratának és a benyújtott módosító javaslatok megvitatása

A következő napirendi pont a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló T/6748. számú törvényjavaslat. Tisztelettel köszöntöm József Péter jogi szakállamtitkár urat, Mikita János vezérkarifőnök-helyettes urat és Dankó Istvánt a HM jogi főosztályáról.

Ki fogja prezentálni az előterjesztést? (Jelzésre:) Tessék!

DR. JÓZSEF PÉTER jogi szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): (Hozzászólását felállva kezdi.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Csak nagyon röviden szeretném jelezni...

ELNÖK: Államtitkár úr, itt a végrehajtó hatalomnak le kell ülnie. (Derültség.)

DR. JÓZSEF PÉTER jogi szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Azt hiszem, nincs nehéz dolgunk, mert ez az egységes javaslat, amit most a bizottság elé terjesztünk, gyakorlatilag annak a Hjt.-nek a köztársasági elnök úr által visszaadott módosítása, amit a tisztelt Ház egyhangúlag elfogadott tavaly decemberben. A változás annyi benne, hogy a bejegyzett élettársi viszonyra történő utalást kihagytuk belőle, miután a köztársasági elnök úrnak erre kifogása volt, és hivatkozott az Alkotmánybíróságra is. Ennek megfelelően a hatálybalépést kellett még módosítanunk. Úgyhogy én köszönettel azt szeretném kérni, hogy fogadják el.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Az ajánlás 1. pontjáról döntünk. Ki az, aki támogatja? Kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Egyhangú.

A 2. pont következik. Ki az, aki támogatja? Kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Egyhangú.

A 3. pont a következik. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Köszönöm, egyhangúlag fogadtuk el.

Rendben vagyunk, államtitkár úr? (Dr. József Péter bólint.) Köszönjük szépen.

Az Afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) műveleteiben történő további magyar katonai szerepvállalásról szóló 2186/2008. (XII. 29.) kormányhatározatban foglalt döntésről szóló J/8553. számú beszámoló általános vitája

Az Afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) műveleteiben történő további magyar katonai szerepvállalásról szóló 2186/2008. (XII. 29.) kormányhatározatban foglalt döntésről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (Döntés a bizottsági önálló indítványról)

A 4. napirendi pont következik, amely a Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők műveleteiben történő további magyar katonai szerepvállalásról szóló 2186/2008. kormányhatározatban foglalt döntésről szóló J/8553. számú beszámoló. Az indítvány általános vitára való alkalmasságáról és az elfogadó határozati javaslat benyújtásáról kell döntenünk. A 4/a. és 4/b. pontok együttes indoklása következik.

Mikita altábornagy úr!

Mikita János (Honvédelmi Minisztérium) hozzászólása

MIKITA JÁNOS vezérkar főnökhelyettes (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Már több alkalommal tájékoztattuk a tisztelt bizottságot az afganisztáni új szerepvállalásról. Ez tulajdonképpen a különleges műveleti csoport, illetve a hadműveleti tanácsadó és összekötő csoport kitelepítésére vonatkozik, és ennek a konkrét adatait tartalmazza. Amennyiben kérdés van, szívesen válaszolunk. Köszönöm szépen, elnök úr.

Határozathozatal

ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés, vélemény, észrevétel? (Nincs jelentkező.)

Amennyiben nincs, szavazásra teszem fel az előterjesztést. Ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja? (Szavazás.) Egyhangú.

Ki az, aki az elfogadó határozatot támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.

Van-e más szavazás ebben az ügyben? (Nincs jelentkező.) Bizottsági előadót állítunk. Csampa képviselő úr? Van-e kifogás? (Csampa Zsolt nemet int.) Nincs kifogás. Csampa képviselő úr, vezérkari tanfolyamon részt vevő képviselőtársunk dolgozzon, ha már tanfolyamra jár. (Derültség.)

Egyebek

Az 5. napirendi pont az "Egyebek". Alkalmunk van arra, hogy Molnár képviselő urat február 22-én és 23-án egy prágai európai uniós konferenciára delegáljuk. Azt hiszem, ezt meg fogjuk tenni közös elhatározással. (Közbeszólások: Milyen ügyben?) Migrációügyben.

Bosnyák delegáció érkezik február 25-én. Ki a bosnyák-magyar IPU tagja? Ennek utána kell nézni. (Közbeszólások: Csampa! - Derültség.)

A következő ülésünk várhatóan 17-én lesz. Sajnos muszáj 17-én, jövő héten kedden délelőtt ülést tartanunk, a HM közbeszerzési eljárás alóli mentesítés, az Állami Egészségügyi Központ ügyében. Mit akarnak ők? Rejtély!

Kérem a képviselőtársaimat, hogy olvassák el Kiskunlacháza polgármesterének, dr. Répás József nyílt levelét. Jövő héten lesz egy közbiztonsági fórum, amelyre meghívtak bennünket. Az országgyűlési biztos úrtól, a házelnök asszonytól, a főtitkár úrtól több átiratot is kaptunk, melyet az állampolgári jogok országgyűlési biztosa küldött, és a különböző vizsgálatainak az eredményéről tájékoztat bennünket. Jelzem, hogy a bizottság titkárságán minden tanulmányozható, korlátlan hozzáférés van.

Juhász államtitkár úr küldött egy levelet, hogy hol lesznek sebességmérők. Remélem, mindenkihez eljutott - elektronikus formában jött a levél. Tegyenek észrevételt a képviselőtársaim, közvetlenül Juhász államtitkár úrnak természetesen. Ez egy nagyon fontos dolog. Az államtitkár úr kérdezte, hogy kell-e, és én mondtam, hogy ez kell - mi vagyunk a laikus civil kontroll.

Jövő héten kedden 10 órai kezdettel tartjuk a bizottsági ülést. Köszönöm szépen.

(Az ülés befejezésének időpontja: 18 óra 14 perc)

Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Vicai Erika