HRB 6/2009.
(HRB 1-89/2006-2010.)
Jegyzőkönyv?
az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának
2009. április 15-én, szerdán, 9 órakor
az Országház földszint 93. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott 4
A bizottság titkársága részéről 5
Az igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása..................7
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt expozéja 7
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt válaszai 19
A honvédelmi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása 27
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszterjelölt expozéja 27
Döntéshozatal.................................................................................39
Egyebek 39
Napirendi javaslat
1. Az igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Meghívott: az igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt
2. A honvédelmi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Meghívott: a honvédelmi miniszterjelölt
3. Dr. Bőhm András (SZDSZ) képviselő által "Együttműködés helyett birkózás?" címmel benyújtott interpellációjának tárgyalása (I/8994. szám)
(A Házszabály 117. § (4) bekezdése alapján)
Meghívottak: Dr. Bőhm András (SZDSZ) országgyűlési képviselő
Dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész
4. A bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló T/9303. számú törvényjavaslat
(Általános vita)
Meghívottak: az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselői
5. Egyebek
Az ülés résztvevői
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Lázár János (Fidesz), a bizottság elnöke
Keleti György (MSZP), a bizottság alelnöke
Ecsődi László (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Rába László (MSZP)
Tóth Károly (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz)
Dr. Molnár Lajos (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Katanics Sándor (MSZP) Ecsődi Lászlónak (MSZP)
Laboda Gábor (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Tóth Károly (MSZP) megérkezéséig Keleti Györgynek (MSZP)
Dr. Simon Miklós (Fidesz) megérkezéséig Nyitray Andrásnak (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP) Dr. Kontrát Károlynak (Fidesz)
Karsai Péter (független) Csampa Zsoltnak (Fidesz)
A bizottság titkársága részéről
Laban János főtanácsadó, a bizottság titkára
Dr. Nagy Zoltán, a bizottság munkatársa
Ácsné Kovács Katalin, a bizottság munkatársa
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszterjelölt
Dr. Rajmon Balázs főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Megjelentek
Juhász Gábor igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár
Dr. Túri András szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Laborcné Balogh Éva főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Bencze József rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány
Dr. Kökényesi Antal bv. altábornagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka
(Az ülés kezdetének időpontja: 09.00 óra.)
Elnöki megnyitó
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Szeretettel köszöntök mindenkit a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén.
Tisztelt Képviselőtársaim! A helyettesítésekről szeretném először tájékoztatni a bizottságot: Katanics Sándor képviselő urat Ecsődi László képviselő úr fogja helyettesíteni, Karsai Pétert Csampa Zsolt, Tóth Károlyt Gál Zoltán képviselő úr, Simon Miklós képviselő urat pedig Nyitray András képviselő úr fogja helyettesíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Megkülönböztetett tisztelettel köszöntök mindenkit a mai Honvédelmi és rendészeti bizottsági ülésen. Megállapítom, hogy a bizottság az előbb ismertetett helyettesítésekkel határozatképes.
Tájékoztatom önöket, hogy a mai napon öt napirendi pont megtárgyalása végett jöttünk össze, szeretném, ha először ezekről döntenénk. Szili Katalin házelnök asszony átirattal élt a bizottságunk felé, amelyben kezdeményezi Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt, valamint Szekeres Imre honvédelmi miniszterjelölt meghallgatását. (Draskovics Tibor és Juhász Gábor megérkeznek a bizottság ülésére.) Tisztelettel köszöntöm Draskovics Tibor miniszter urat, tisztelettel köszöntöm Juhász Gábor államtitkár urat - szíveskedjenek helyet foglalni -, Bencze József országos rendőrfőkapitány urat is, a szakállamtitkár urat, Kökényesi tábornok urat, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokát.
A napirend elfogadása
A házelnök asszony a mai napon kezdeményezte a bizottságunknál Draskovics miniszterjelölt úr, illetve Szekeres honvédelmi miniszterjelölt úr meghallgatását, ez a bizottsági ülésünk mai fő napirendi pontja. A 3. napirendi pontban Bőhm András szabad demokrata képviselőtársunk "Együttműködés helyett birkózás?" címmel benyújtott interpellációjának megtárgyalására kerülne sor, azonban szeretném önöket arról tájékoztatni, hogy Bőhm András képviselőtársunk jelezte, hogy megbetegedett. Azt szeretném javasolni a bizottságnak, hogy tekintsen el ennek a napirendi pontnak a megtárgyalásától. A Házszabály alapos tanulmányozása után arra jutottunk, hogy meg lehetne tartani az interpellációval kapcsolatos bizottsági ülést az interpelláló képviselő nélkül is - ez egy egészen sajátos megközelítés -, én azonban azt tartom tisztességesnek és korrektnek, ha megvárjuk, amíg a képviselőtársunk meggyógyul, és alkalmat adunk arra, hogy elmondja az interpellációjával kapcsolatos kiegészítéseket, észrevételeket. Ezért azt szeretném kérni, hogy amíg a képviselőtársunk nem tud eljönni a bizottsági ülésre, ezt a napirendi pontot ne tárgyaljuk meg, illetve csak az ő jelenlétében tárgyaljuk meg, adjuk meg neki a lehetőséget, hogy elmondhassa az álláspontját és a véleményét. Gondolom, ez akceptálható a képviselőtársaim részéről.
A 4. napirendi pontban javasoltam a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló T/9303. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról történő döntést, miután első helyen kijelölt bizottság vagyunk, illetve egyebek napirendi pontot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, hogy a napirendi javaslat kapcsán, amelyet előterjesztettem, tehát az igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt meghallgatása, a honvédelmi miniszterjelölt meghallgatása, a Bőhm András-féle interpelláció levétele a napirendről, a bűnügyi nyilvántartás és az egyebek tekintetében van-e észrevétele a bizottságnak. (Nincs jelzés.)
Kérdezem, hogy a képviselőtársaim elfogadják-e az így előterjesztett napirendi javaslatot. (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangúlag fogadtuk el.
Arra kérem a bizottsági munkatársakat, hogy Kovács Tamás legfőbb ügyész urat szíveskedjenek tájékoztatni, hogy elmarad a mai bizottsági ülésen ez a napirendi pont, tekintettel arra, hogy a bizottság így döntött, és Bőhm András képviselő urat is, hogy javulást kívánunk, és várjuk a megjelenését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer tisztelettel köszöntöm Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter urat. Tájékoztatom önöket, hogy a miniszteri meghallgatáshoz szükséges dokumentumok rendelkezésre állnak. Mielőtt azonban hozzákezdenénk a miniszteri meghallgatáshoz, tekintettel arra, hogy olyan események történtek, amelyek nemcsak a bizottságunk munkáját, hanem egy képviselőtársunkat is érintik, ezért szeretném minden képviselőtársunk nevében kifejezni nemcsak a megdöbbenést, hanem azt is, hogy azt hiszem, minden parlamenti párt és képviselő messzemenőkig elítéli azokat a cselekményeket, amelyeket Ecsődi László képviselőtársunk ellen kívántak lefolytatni.
Egyrészről, azt gondolom, pártállástól függetlenül minden képviselőtársam vonatkozásában Ecsődi képviselő úr támogatásáról biztosíthatjuk a képviselő urat, és azt gondolom, hogy ez a bizottság különösképpen el kell, hogy ítélje az ilyen jellegű előkészületi cselekményeket, és abban bízunk, hogy a továbbiakban is hatékony lesz a rendőrség, mint ahogyan most, az ilyen típusú cselekmények felderítésében. Azt gondolom, hogy a közbizalom és a társadalmi nyugalom ezt kívánja. Ezt különösen fontosnak tartom, és azért hangsúlyozom, mert az utóbbi időben megszaporodott a pártok, országgyűlési képviselők esetében az, hogy szinte jellegtől, típustól és világnézettől függetlenül történnek a pártokkal, pártirodákkal, az országgyűlési képviselőkkel kapcsolatos események, de én azt hiszem, az ilyen típusú bűncselekmények vagy ezeknek az előkészületei alkalmasak arra, hogy a közbizalmat jelentős mértékben megrendítsék. Nemcsak a sajnálkozásunkat kell kifejeznünk, hanem nagyon határozott fellépést is kérünk továbbra is ezekben az ügyekben, és egyben támogatjuk Ecsődi képviselő urat. Úgy érzem, ezt mindannyiunk nevében mondhatom.
Az igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretném javasolni a miniszterjelölt úrnak, hogy kivételesen az életrajzi adatok részletes ismertetésétől tekintsen el, ezt írásban megkaptuk. Miután a mai napon 12 órakor még a nemzetbiztonsági bizottság ülésére is sor kerül, és vannak a képviselőtársaim között olyanok, aki abban érintettek, ezért a programra, az elképzelésekre és a legutóbbi, februári miniszteri tájékoztató óta eltelt eseményekre volna talán érdemes fókuszálni, tekintettel arra, hogy nem ismeretlen sem a bizottságunk előtt a miniszter úr, sem a bizottság a miniszter úr számára. Én ezt javaslom, hogy ha lehet, röviden, határozottan az elképzeléseket, terveket a kormányzati ciklus hátralévő részére vagy az ön által elképzelt időszakra szíveskedjék ismertetni. A képviselőtársaimtól is határozott, tömör, rövid, egyértelmű, világos kérdéseket szeretnék kérni azért, hogy tudjuk haladni. Azt hiszem, ez mindannyiunk számára fontos, hiszen Szekeres miniszter úr meghallgatását is meg kell ejtenünk a mai délelőtt folyamán.
Miniszter úr, parancsoljon!
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt expozéja
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Elnök Úr! tisztelt Bizottság! Köszönöm a megtisztelő lehetőséget. Magam is úgy gondoltam természetesen, hogy nem az életrajzom - egyébként érdektelen - adataival traktálnám a bizottságot, hanem néhány érdemi kérdésről szeretnék szólni.
Engedje meg, elnök úr, hogy kapcsolódjak azokhoz a szavakhoz, amelyekkel ön az előbb élt a hétvégi eseményekkel kapcsolatban, mert úgy gondolom, hogy a rendészeti bizottság fóruma az, ahol a hivatalban lévő miniszternek mindenképpen tájékoztatást kell adnia. Ez persze összefügg azzal is, hogy milyen súlypontok vannak a következő időszakban a rendészeti bizottságban.
Úgy látom, jóval többről van szó, mint a pártok vagy az országgyűlési képviselők sérelmére elkövetett, inkább érzelmeket és politikai véleményeket kifejező, bár egyébként a törvény által tiltott magatartásokról, mint az ablakbefestésekről, ablakbetörésekről és hasonló típusú cselekményekről. Az ilyen cselekményeket követően egy új jelenséggel állunk szemben. Ez a jelenség még a tavaly tavasszal a képviselők sérelmére elkövetett - az egyszerűség kedvéért fogalmazok így - Molotov-koktélos támadásokhoz képest is minőségileg újat jelent. Mostanáig azt hihettük, hogy azok a szélsőséges emberek, csoportok, akik ezeket a cselekményeket elkövették, alapvetően véleményt akartak kifejezni, még ha nem megengedhető formában is, képviselőket akartak politikai tevékenységükkel összefüggésben megijeszteni. A Molotov-koktélos támadásokkal egyébként nyilvánvalóan nagyon súlyos bűncselekményt valósítottak meg, de az elkövetők szándéka láthatóan nem élet elleni cselekmények elkövetésére irányult.
Ami miatt úgy tűnik, hogy ez most minőségileg más, és ennek megfelelően kell vele foglalkozni, úgy látom, az igazságszolgáltatás hatáskörrel rendelkező intézményei is erre így tekintenek, hogy sokkal szervezettebben, alaposabb előkészítést követően, az élet kioltására alkalmas eszközökkel nem egy, hanem minden jel szerint több képviselő, politikus sérelmére kívántak elkövetni ilyen cselekményeket - egyébként politikai célok érdekében -, melyeknél a cselekmény maga vagy élet ellen irányult volna, vagy az elkövető pontosan tisztában volt azzal, hogy lehet ilyen következménye a tettének. Ez pedig - bizony, nem szabad szépíteni a szót - hétköznapi és büntetőjogi értelemben egyaránt terrorcselekmény, nem véletlen, hogy az ügyészség ilyen címen is indított eljárást.
Az, hogy ezt a cselekményt időben olyan szakaszban sikerült megszakítani, amikor nem következett be sérülés, nem következett be kár, és nagy számban a nyomozóhatóság rendelkezésére állnak a szükséges bizonyítékok, azt mutatja, hogy azok az erőfeszítések, amelyeket az elmúlt egy, másfél esztendőben alapvetően a rendőrség, illetve a kormány tett annak érdekében, hogy felkészítse a rendőrséget az ilyen típusú cselekmények felderítésére, megszakítására, bizonyos eredményeket már mutatnak. Minden nemzetközi tapasztalat arra utal, hogyha valahol megjelenik a terrorizmusnak ez a politikailag motivált formája, akkor ez nem számolható fel egyetlen akcióval. Ez hosszú és következetes harc, talán nem patetikus, ha azt mondom, hogy háború, amelyben a rendőrség most egy nagyon fontos csatát megnyert. Bízunk abban, hogy ez érdemben visszaveti ezt a szerveződést, és elveszi a kedvét másoknak attól, hogy ilyen kalandba fogjanak, de továbbra is nagyon következetes erőfeszítéseket kell tenni. Ezek pénzügyiek, képzésbeliek, szervezetiek, annak érdekében, hogy ezzel eredményesen fel tudjuk venni a harcot.
Csak két feltételt említenék. Az egyik: hihetetlenül erőforrás-igényes ez a tevékenység. Érzékeltetésül: azon a szerdán, amikor az elfogások történtek, 350 rendőr vett részt közvetlenül az akcióban, további több százan foglalkoztak azzal, hogy valamennyi országgyűlési képviselő lakóhelyét megfelelő ellenőrzés alatt tartsák, mert nem lehetett tudni, nincs-e szabadlábon ebből a társaságból olyan valaki, aki valahol ilyent megpróbál elkövetni. Természetesen ez csak az akció látványos része volt, ezt sok-sok intenzív felderítőmunka előzte meg, ami szintén rengeteg emberi és anyagi erőforrást igényelt. Tehát ennek a munkának a biztosítása a feladat a következő időszakban.
A másik - e tekintetben az elnök úr bevezető szavai nagyon megnyugtatóak voltak -, hogy az eredményes küzdelemhez a politikai feltétel az, hogy a demokratikus politikai erők tegyék nyilvánvalóvá a társadalom egésze, különösen az elkövetők számára, hogy nem lehet olyan politikai cél, ami legitimálja ezeknek az eszközöknek a használatát. Pártállástól, világnézettől, politikai orientációtól függetlenül a legkövetkezetesebb elhatárolódás és fellépés szükséges ahhoz, hogy nehogy bárki is azt higgye, a demokratikus politikai erőknél hátországot talál ezekhez a cselekményekhez. Egy első és nagyon jó lépésnek tekintem azt, amit most az elnök úr elmondott, és bízom benne, hogy ennél határozottabb kiállás is elhangzik majd a politikai erők részéről, mert ez fontos. Azért is merem ezt nyugodtan mondani, mert semmi ok nincs feltételezni azt, hogy a demokratikus politikai erők részéről bárki akár közvetett formában is elfogadná vagy támogatást akarna nyújtani ezekhez a cselekményekhez.
Természetesen, ha van kérdés, a tisztelt bizottságnak a titoktartásra vonatkozó követelmények figyelembevételével állok ez ügyben is a rendelkezésére.
Ami a meghallgatás klasszikus tematikáját illeti: nem olyan régen, februárban volt módom igen részletesen tájékoztatni a bizottságot az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium tevékenységéről, úgy gondolom, az akkor elhangzottakat ismertnek lehet tekinteni. A közrend, a közbiztonság fenntartása és megerősítése nemcsak azért fontos pillére a következő időszakban az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium tevékenységének, mert ez a fő tevékenysége, hanem azért, mert láthatóan olyan új kihívások jelentek meg, amelyekre megfelelő válasz kell. Ennek a válasznak az elemei az elmúlt hónapokban kiformálódtak, részben megkezdődött a végrehajtásuk, részben pedig ennek érdekében az új kormány programjában meghatározott módon törvényekkel és más intézkedésekkel jelenik majd meg a bizottság, az Országgyűlés és a közvélemény előtt.
Mi úgy látjuk, hogy a közrend és a közbiztonság megerősítésére, egyben a polgárok biztonságérzetének a megerősítésére - ez a kettő nem esik teljesen egybe -, mindkettőre külön figyelmet kell fordítani, ami sokirányú, átfogó intézkedéseket, jogalkotási jellegűeket is igényel, ezért gondolok a büntető törvénykönyv módosítására, a büntetőeljárási szabályok korrekciójára, olyan törvények megalkotására, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a rendészet területi dimenzióját, vagyis egy-egy településen, egy-egy kistérségben mindazoknak az intézményeknek, szervezeteknek, amelyeknek dolguk van a közbiztonsággal - önkormányzat, közterület-felügyelet, mezőőrök, erdőőrök, polgárőrök és még lehetne sorolni -, megfelelő szabályozott és hatásos együttműködést alakítsunk ki, annak érdekében, hogy megsokszorozzuk a rendelkezésre álló kapacitást. Nos, ezek szükségesek a jogalkotási oldalon, és egy sor lépést is kell tenni elsősorban a rendőrség tevékenységében - ehhez szükséges a szervezeti, személyi lépések megtétele - annak érdekében, hogy a rendőrség közterületi jelenléte az eddiginél határozottabban látható, érzékelhető legyen, másképp fogalmazva: a rendőrség minden településen, minden polgár számára az eddiginél láthatóbb és mérhetőbb legyen.
Mint ahogyan azt már korábban világossá tettük, a szándékunk - és ehhez teremtjük most meg a feltételeket -, hogy minden településen vagy állandó rendőri jelenlét, vagy olyan rendszeres járőrözés legyen, kockázattól függően, ami a polgárok számára a rendőrséget láthatóvá és elérhetővé teszi. Ahhoz, hogy ezt üzemszerűen lehessen biztosítani, egy sor szervezési lépés kell, és bizonyos értelemben bővíteni kell a rendőrség létszámát is. A bizonyos értelem arra vonatkozik, hogy elkezdtünk egy olyan programot, amelynek keretében bizonyos, ma rendőrök által ellátott funkciókat nem rendőrökkel, hanem rendőrség által létrehozott fegyveres biztonsági őrséggel fogunk majd ellátni, és a felszabaduló kiképzett rendőri állomány közterületi feladatokat tud majd kapni. Szóval, amíg ezek a szervezési intézkedések beérnek, addig elsősorban túlszolgálattal biztosítjuk azt, hogy a megfelelő rendőri jelenlét mindenütt meglegyen.
Most már mintegy hat-nyolc év tapasztalata alapján arról tájékoztathatom a bizottságot, hogy ezek az intézkedések kifejezetten eredményesnek bizonyulnak. Ha Kökényesi tábornokot megkérdezzük, akkor ő bizonyos mértékig panaszkodni fog, mert azt mondja, hogy több százzal nőtt az előzetes letartóztatásban lévők száma, és ez természetesen többletfeladatot jelent a büntetés-végrehajtási intézményrendszernek. Ez azonban azt mutatja nagyon számszerű formában, hogy ezek a rendőrségi intézkedések oda vezettek, hogy jóval több a rendőri intézkedés, ennek nyomán több a tettenérés, magasabb a körözött személyek elfogása, és lényegesen csökkent a közterületi bűncselekmények száma mindazokon a területeken, ahol már a fokozott rendőri jelenlétet érvényesítettük. Ez azért nagyon fontos visszajelzés, mert ha ebbe az irányba akarjuk fordítani a rendőrség működését, akkor jó jelzést ad arra nézve, hogy igen, ez a jó irány, ez a jó munkaforma, ebbe az irányba kell továbbhaladnunk, és nyilván az a feladatunk, hogy ennek valamennyi szervezeti és személyi feltételét megteremtsük, és ehhez tegyük még hozzá azokat a jogszabályi kereteket, amelyek javítják a fellépés eredményességét. Természetesen mindehhez a szükséges anyagi feltételeket is meg kell teremteni, erről a kormány már korábban döntött, ezek a lépések jól ismertek. Kérdés esetén természetesen készséggel adok további tájékoztatást.
A törvényalkotás körében előkészítjük a szolgálati törvény bizonyos módosítását is. Ezek túlnyomórészt olyan, a szakszervezetek által is kezdeményezett kisebb korrekciók, amelyek rugalmasabb, hatékonyabb munkavégzést tesznek lehetővé, a törvényben ma meglévő indokolatlan korlátozásokat oldanak föl. Egyébként pedig olyan változtatásra teszünk majd javaslatot, amely megteremti munkaszervezési oldalról a feltételeit mindannak, amiről az előbb beszéltünk.
Ha a szolgálati törvény dolga napirenden van, akkor nem lehet megkerülni, hogy ne beszéljünk a rendőröket és más szolgálati viszonyban állókat rendre foglalkoztató kérdésről: szolgálati idő, nyugdíj, szakközépiskolai évek beszámítása, és minden, ami e körül van. Szeretném ezen a fórumon is világossá tenni, részben a bizottság tájékoztatására, részben a kollégák megnyugtatására, hogy az a törvénybe foglalt rendelkezés, amely a 2007 végén legalább húszéves számított szolgálati idővel rendelkező kollégák nyugdíjszabályait előretekintő módon rögzítette, és ilyen módon kivonta őket az esetleges későbbi nyugdíjszabályok változásának hatálya alól, természetesen érinthetetlen. A kormány ezzel kapcsolatban semmilyen, ezt visszamenőleg megváltoztató kezdeményezést nem kíván tenni, ide értve azt is, hogy bár az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte azt a bizonyos jogegységi döntést a szakközépiskolai évek beszámításával kapcsolatban, de a kormány nem kívánja ennek nyomán újraszámolni senkinek a szolgálati idejét. Ezt mi a jogegységi döntés hatályon kívül helyezésének tekintjük, egyébként az értelmezésben a kormány arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem elvi alapon, hanem nagyon praktikus alapon, hozzá kell tennem, hogy ha voltak jogerős bírósági döntések, amelyek előírták ezt a beszámítást, akkor ezt mindenkinél következetesen érvényesíteni kell. Ezt egyébként törvényben is el kívánjuk rendezni azért, hogy itt ne legyen félreértés.
Szeretném megerősíteni, hogy arra készülünk - erről korábban is több alkalommal beszéltem, és ezt a fórumot is szeretném felhasználni -, hogy a hosszabb szolgálati idővel rendelkező rendőrök, büntetés-végrehajtásban dolgozók számára olyan elismerési, ösztönzési rendszert alakítsunk ki, amely a stabilitást erősíti, amely a rendőrség számára nagyon fontos generációkat arra ösztönzi, hogy bent maradjanak a szervezetben, és nem arra, hogy kilépjenek belőle, mint ahogy az a mai szabályokból sajnos sok esetben következik. Talán ennyit a közvetlen rendőrségi munkáról.
Ami a büntetés-végrehajtást illeti, ismert a testület előtt, hogy a tavalyi meghallgatáskor tett ígéretemnek megfelelően elkészült egy átfogó fejlesztési program a büntetés-végrehajtás számára, megkezdődött ennek a végrehajtása. A februári meghallgatáshoz képest annyiban haladtunk előre, hogy lényegében megtörtént a büntetés-végrehajtás gépkocsiparkjának cseréje, folyamatban van az elítélteket szállító személygépkocsipark lényegében teljes cseréje. Részben már beérkeztek, részben folyamatosan érkeznek ezek a gépjárművek. A szükséges procedúra lefolytatása után rövidesen megkezdődik a büntetés-végrehajtás teljes informatikai infrastruktúrájának megújítása, tehát két fontos feltétele az eredményesebb büntetés-végrehajtási munkának létrejön.
Szoros összefüggésben a büntető törvénykönyv tervezett változtatásával folyik az új büntetés-végrehajtási törvény előkészítése. Az a szándékom, hogy amikor szeptemberben nyit a parlament, ezt a Ház elé terjeszthesse a kormány, azzal, hogy majd a jövő év közepén, kellő felkészülési időt követően, az új büntető törvénykönyv büntetésekre vonatkozó új szabályaival együtt lép majd hatályba, és ezzel befejeződik a 2002 óta nagyon tudatosan építkező büntetőpolitikai reform, amely a büntető igazságszolgáltatás és büntetőpolitika szinte valamennyi területét az áldozatsegítéstől immár egészen a büntetés-végrehajtásig megújítja.
Szeretném arról is tájékoztatni a bizottságot, hogy az új kormány tevékenységének egyik központi eleme a korrupció elleni hatásosabb fellépés. Ennek érdekében komoly lépések történtek az elmúlt esztendőben is. Csak felidézem, hogy elfogadta a kormány az antikorrupciós tanácsadó testület által kidolgozott stratégiát, ehhez a stratégiához igazodóan született meg a közbeszerzési törvény olyan átfogó módosítása, amelynek egyik célja éppen az átláthatóság növelése, és ezen keresztül a korrupciós lehetőségek kizárása volt. Zen a nyomvonalon haladva az új kormány egy átfogó korrupcióellenes, de én szívesebben használom azt a kifejezést, hogy a tisztességes eljárás védelmét biztosító törvénycsomagot kíván majd a Ház elé terjeszteni, olyat, amely érdemben növeli mindazoknak a kockázatát, akik maguk korrupciós cselekményeket követnek el, vagy ennek haszonélvezői. Haszonélvező alatt természetesen nemcsak természetes személyeket, hanem olyan vállalkozásokat vagy más szervezeteket értek, amelyek a tisztességes eljárás szabályainak megszegése nyomán anyagi előnyhöz jutottak. Nemzetközi tapasztalatok alapján azonban tudjuk, a korrupcióellenes fellépés jóval szélesebb, mint pusztán a korrupciós bűncselekmények felderítésére irányuló határozott törekvés, amit egyébként változatlanul folytatni kell.
A kormánynak az a szándéka, hogy az antikorrupciós csomag előterjesztésével párhuzamosan elindít egy munkát a rendőrségnél, és hasonlóra felkéri a legfőbb ügyészt, hogy elemezzük a rendőrségnél, az ügyészségnél a korrupciós cselekmények felderítésére irányuló tevékenység eddigi tapasztalatait, és ha szükséges, akkor őszre ehhez igazodó jogszabály-módosítási javaslatokat is be fogunk nyújtani.
Bevezetőként talán ennyit. Köszönöm a figyelmet, és készséggel állok rendelkezésre a kérdéseknél.
ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszterjelölt úrnak a tájékoztatót. A tisztelt képviselőtársaimat illeti a hozzászólás, a kérdés joga.
Nyitray András képviselő úr!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! A legelső kérdésre, a legelső tárgykörre szeretnék visszatérni, a biztonság védelmére, a Itt jelentős hiányosságok vannak rend védelmére, amit a legfontosabbnak tartok, hogy az emberek szubjektív biztonságérzete jelentősen nőjön, hiszen amint ön is utalt rá, a statisztikák szerint minden rendben van, de ennek dacára az emberek az utóbbi időben a biztonságuk miatt vásárolják a fegyvernek való, a saját maguk megvédésére való eszközöket. Ön említette, hogy a Btk.-ban ezzel foglalkozni kell, de arról hallgatott, hogy a szigorítás, enyhítés kérdésében melyiknek a pártján áll. Ez érdekelne.
Kissé hazabeszélve: elég hosszú ideje, hetek óta, amennyire az országos politika el nem tereli erről a figyelmet, beszélnek arról a "három csapásnak" nevezett amerikai eredetű javaslatról, amelyet az elnök úr neve is fémjelez, de ez valójában egy forradalmian új dolog, ha most megengedhető ez a kifejezés ebben a küzdelemben, ami az egyre súlyosabb, egyre brutálisabb, egyre kíméletlenebb bűnelkövetések visszaszorítására esélyt jelenthet. Szeretném, ha erről kifejtené a véleményét.
Visszatérve és tulajdonképpen a kérdésemet ezzel zárva: ön megint megemlítette a múltkori bizottsági meghallgatásán jelzett elképzelését, miszerint a közbiztonságban a közreműködést, az együttműködést növelni kell. Én figyelmesen hallgattam önt, de egy valami, egyetlen, a legfontosabb ebből mindig kimarad, ez pedig maga az egyén. Az emberek, állampolgárok külön-külön joga a saját maguk biztonságának tevőleges védelme. Ne ringassuk magunkat ugyanis abban az ábrándban, hogyha akárhány tízezerrel több rendőr lenne, akár hány száz milliárddal többet fordítanánk rá, az életben valaha is bármelyik országban biztosítható lenne, hogy minden állampolgár biztonságát minden körülmények között egyenlő mértékben garantáló rendőrség legyen.
Nyilván a közreműködők bevonására így is szükség van, de hol van az egyén? Hol van az egyén joga önmaga megvédésére? Hol van ebben maga az állampolgár, akinek alkotmányos joga az önmaga megvédése? Hol van ennek az egésznek egyfajta vállalása? Tudom, ez nagyon sok kockázattal is jár, de ennek az elhanyagolása, mint ördögnek a tömjénfüsttől való félelme, az ettől való félelem, hogy csak egy konkrét példát mondjak: Nyugat-Európában és a világ számos táján jól funkcionáló otthonvédelmi kategória bevezetése például a polgári fegyvertartásban, de ettől ön láthatóan úgy fél, mintha valamilyen hihetetlenül veszélyes dologról lenne szó, holott pontosan az általam ismert statisztikák és az általam ismert törvényrészek ismeretében, személyes érdeklődésemtől is vezettetve elég alaposan utánanéztem az elmúlt években, nemcsak most, a meghallgatásra készülve ennek a dolognak, és abból, hogy a saját lakását, birtokát megvédendő valaki a szubjektív biztonságának a jelentős növelése érdekében lehetőséget kap arra, hogy akár valamilyen védelmi eszközt birtokoljon, ez Magyarországon még csak fel sem merült, a legutóbbi módosításkor sem, és anélkül, hogy felvetettem volna a vita során, olyan hihetetlen rémületet láttam azoknak a szemében, akik akkor is sajnos többségben voltak a parlamentben - nem mi voltunk azok -, hogy láthatóan nem jutottunk vele sehová sem.
Visszautalva az előző momentumra, itt elindult egy bűnözési hullám, legalább is nagyobb publicitást kapott, mint korábban, és tízezer számra vásárolták a fegyverboltokban azokat az önvédelminek minősülő eszközöket, gondolok itt a gázpisztolyokra, amelyek hatásosságát, különösen zárt térben, ha valaki az életben egyszer kipróbálta, pontosan tudja, minimum olyan veszélyes arra nézvést, akinek a kezében van, mint arra, akire ráfogják, mert öt percen belül együtt hullik a könnyük és az egyéb váladékaik, mert ha a szobában elterjed a gáz, harcképtelenné válik a betörő is és a betörést elhárítani kívánó is, hogy konkrét példát mondjak. De itt most nem is ezzel foglalkoznék, hanem magával a filozófiával: hol van, hogyan maradt ki az emberek szubjektív biztonságérzetének növelésére tett intézkedésekből maga az ember, az állampolgár? Miért maradt ki? Ebben várható-e szemléletváltozás? Fontosnak tartanám, hogy erről a miniszter úr az ön területéről - ami nem könnyű ezen a területen, talán a leglényegesebbek közé tartozik - nyilatkozzék. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár képviselő úr!
DR. MOLNÁR LAJOS (SZDSZ): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Főkapitány Úr! Először is szeretném az elismerésemet kifejezni a terrorcselekmény előkészítőinek elfogásáért, ez nagyon szép teljesítmény.
Az első kérdésem rögtön ehhez kapcsolódik. Mit kíván tenni annak érdekében, hogy a magyar rendőrök mindegyike XIV. Lajos legyen, hogy "az állam én vagyok". Az amerikai, a kanadai rendőr nem attól erős, hogy bonyolult jogszabályok, ráadásul gyakran változó jogszabályok kötetekben ott hevernének az irodában, hanem a közvélemény, az egyének, az emberek az utcán és a bűnözők tudják, hogy az állam képviselőjével állnak szemben. Magyarországon is érezzék az utcán lévő rendőrök - nem akarok senkit megsérteni -, hogy ők képviselik az államot és bennünket, állampolgárokat. Ennek ügyében évek óta nem látok semmit.
A másik, amit szeretnék kérdezni, persze meghaladja ennek a meghallgatásnak a kereteit, hogy mit kíván tenni azzal a kettő plusz tizenkét milliárddal. Illetve ne is számokról beszéljünk inkább, hanem arról, hogyan tudja összeegyeztetni a miniszter úr a jelenlegi gazdasági helyzetből következő pénzszűkét azzal az iszonyú szükséglettel, ami ahhoz kell, hogy a rendőrjárőr ne csak kiszálljon, ne csak ügyintézésre, hívásra kimenjen, hanem járőrözzön. Az utcai jelenlét az én információim szerint nem azért elégtelen, mert hiányoznak a rendőrök - nem ez az elsődleges oka, bár az is oka, a másik a rendőri erők allokációja -, tehát hogy nincs mindenütt, nincs elegendő helyen rendőr, és nincs elegendő helyen kmb-s. Voltak olyan információim, hogy azért nem lehetett valaki kmb-s, mert nem állt rendelkezésre a szükséges pénz - ugye, ez többletforrást igényel. Ismereteim szerint ma egy rendőr járőr tizenkét órás szolgálata alatt egy kocsinak 30-50 kilométer - megyénként változóan - az engedélyezett futáskilométere. Hogy kívánhatjuk meg az állandó rendőri jelenlétet, ha ezen nem változtatunk? A kérdésem elejére visszatérve: mit kíván tenni a miniszter úr annak érdekében, hogy ez érdemben változzon?
A harmadik a korrupció. Kérem szépen, amióta ebben a parlamentben a rendszerváltás óta kormányok és miniszterek, és képviselők - tegyük hozzá - vagy önkormányzati képviselők jöttek-mentek, mindig voltak gyönyörű elképzelések arról, hogy hogyan fogjuk visszaszorítani vagy hogyan fogják visszaszorítani a korrupciót. Az biztosan nem tesz jót ennek az ügynek, hogy lehetetlen nevű új hivatalt állítunk fel. Ha igaz, és nem csak a - hogy is mondjam? - vicc kategóriába tartozó lapokból és rovatokból származik az értesülés, hogy valamilyen vagyonvisszaszerzési irodát állított fel a rendőrség. Nem teljesen értem, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda vagyonvisszaszerzési... Kérem, hogy az enyémet ne szerezzék vissza, vagy ha igen, akkor nekem. Nem a rendőrség dolga a vagyonvisszaszerzés, hanem a bíróságoké lenne a vagyonelkobzásnak vagy a kártérítéseknek a megítélése. Ezen kívül a tréfás ötleten kívül milyen intézkedésekre gondol, miniszter úr? Azt tudva teszem fel a kérdést, hogy ez nem az igazságügyi minisztériumon, nem a rendőrségen és nem a vagyonvisszaszerzési irodán vagy hivatalon múlik elsősorban, hanem a törvényhozáson, és ezen belül is a régóta várt pártfinanszírozási törvény elfogadásán.
Szeretném megkérdezni a miniszter urat, de elfogadom, ha nem mond egyértelmű választ kivételesen - bár ezt én nem szoktam elfogadni -, hogy ugye nem gondolja a miniszter úr, hogy a "három csapás" kivételes, szélsőséges és lokális, méghozzá egy fókuszra érvényes megtorló és középkori módszerét Magyarországon a jogrendbe bevezetni kezdeményezi. Valamint remélem, egyetért a miniszter úr azzal, hogy nem attól biztonságos egy otthon, hogy hatvanöt éves emberek gázpisztollyal hadonászva bőszítik fel adott esetben az egyébként békésen csak rabolni kívánó betörőt, aki ezáltal gyilkos ösztönökkel lesz telítve. A kérdéseim végére értem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt továbblépünk, miniszter úr, egy nagyon fontos kiegészítéssel tartozik nekünk. Igaz, rendkívüli helyzetben vagyunk, mármint hogy ciklus közepén, már nem is tudom, az utóbbi időben hányadik alkalommal van miniszteri meghallgatás, de mégis csak miniszteri meghallgatás van. Arról nem tájékoztatott bennünket a miniszter úr, hogy milyen elképzelései vannak személyi ügyekben, és ilyenkor erről szokás tájékoztatni. Az Országos Rendőr-főkapitányság vezetése, a büntetés-végrehajtás vezetése, az RSZVSZ, hogy az államtitkároknak mi lesz a sorsuk, ha megalakul a kormány, megszűnik-e a mandátumuk, milyen személyi vezetői elképzelései vannak a miniszter úrnak. Hadd egészítsem ki még az eddigi kérdéseket ezzel. Ha megtenné, hogy tájékoztat bennünket.
Kontrát képviselő úr!
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Hölgyeim és Uraim! Én a tegnapi nappal kezdem a kérdéseim sorát. Tegnap reggel gyalog a körút felől próbáltam a Jászai Mari tér irányából megközelíteni a Képviselői Irodaházat, hogy a képviselői feladataimnak eleget tudjak tenni, de körülbelül negyedórás kerülőt kellett tennem, hogy a Képviselői Irodaházba bejussak. Hiszen már ahogy a Jászai Mari téri aluljáróból feljöttem, akkor már mintha orrba vágott volna, egy olyan kordonlabirintus fogadott, ami, mondom, nehezen volt átjárható, illetőleg külön rejtvényt okozott, hogy megközelítsem az Irodaházat, majd a Parlamentnél szintén. Szeretek egyenesen beszélni: én ezt kikérem magamnak és visszautasítom. Én úgy gondolom, hogy engem a képviselői munkámban ez akadályozott. A kérdésem az, hogy indít-e vizsgálatot a miniszter úr, a miniszterjelölt úr, ha miniszter lesz újólag, ennek az ügynek a kivizsgálása érdekében, magyarán hogy a képviselői munkát akadályozta a rendőrség azáltal, hogy ilyen botrányos módon megfélemlítést alkalmazott, elrettentést alkalmazott, és Budapestet ma már a kordonok városaként említik. Ez nemcsak a magyar parlament tagjai számára visszataszító, hanem úgy gondolom, ez rossz bizonyítvány Budapest számára, rossz bizonyítvány Magyarország számára, hiszen azt mondják, hogy Magyarország mégis csak egy demokrácia. Vagy talán banánköztársaság vagyunk, vagy Irak vagyunk, vagy nem is tudom, Afganisztán vagyunk? Kíván-e a miniszterjelölt úr vizsgálatot indítani a tekintetben, hogy ilyen soha többé ne forduljon elő, hogy az országgyűlési képviselők munkáját a rendőrség ilyen brutális módon akadályozza?
A következő kérdésem ahhoz kapcsolódik, amit ön többször is mondott, legutóbb február 11-én itt, a bizottság előtt, és most is megemlítette, nevezetesen, hogy '971-ben születettek mennek el nyugdíjba ma. Ez azt jelenti, hogy 38 éves hivatásosok vonulnak nyugdíjba, és a testület átlagéletkora ennek alapján nagyon fiatal. Ez a helyzet az én emlékezetem szerint 2004-ben kezdett kialakulni, amikor az akkori belügyminiszter úgynevezett reformokat - vagy nem is tudom, minek nevezzem - vezetett be, átszervezéseket, vagy káoszt. Lamperth Mónikának hívták. Akkor több ezer ember, több ezer hivatásos menekült a szolgálati nyugdíjba. Ez a tendencia azóta is tart. Ez nem jó a testület szempontjából, mert hiszen a legjobb erők eltávoznak, és nem jó a költségvetés szempontjából sem. Megmondom őszintén, engem nagyon sok ember megszólít, megkérdez, hogy hogy létezik ez, hogy Magyarországon életerős fiatalemberek, 38-39-40 éves emberek mennek el 150-200-250 ezer forintos nyugdíjba, utána pedig biztonsági őrként dolgoznak, vagy egyéb módon vállalnak munkát. Mondom, ezt február 11-én is említette, és most is utalt rá. Én azt kérném, mondja meg feketén-fehéren, mit kívánnak tenni, hogy ez megszűnjön. Vagy az a céljuk, hogy ez folytatódjon? Én úgy gondolom, hogy ez nem jó - még egyszer mondom - sem a testületnek, sem a költségvetésnek, sem az országnak.
Nagy port kavart és nagyon megrázta az országot a Cozma-gyilkosság. Úgy tűnik, hogy a rendőrség e tekintetben tehetetlen, nem tud eredményt felmutatni. Tud-e számot adni a miniszterjelölt úr a tekintetben, hogy a Cozma-gyilkosság ügyében van-e eredmény, megvannak-e az elkövetők, tudjuk-e azt, hogy ki ölte meg Marian Cozmát, kik voltak a társai? Mit lehet erről tudni?
Ugyancsak megrázta Magyarországot a tatárszentgyörgyi brutális gyilkosság, ahol apát és gyermekét, szavakat nem is tudok mondani, hogy milyen módon, milyen embertelen, kegyetlen módon ölték meg. Azt hiszem, nagyon nagyot lendítene a rendőrség tekintélyén, ha azt tudnák mondani, hogy megvannak az elkövetők. Miniszter úr, be tud-e számolni erről a jó hírről?
A következő pedig a Teve utcai rendőrpalota elleni támadás. Elmondtam itt is, február 11-én is megkérdeztem, most is megkérdezem, hogy mikor fogják már meg az elkövetőket, mikor állnak bíróság elé a Teve utcai rendőrpalota támadói.
Én február környékén egy írásbeli kérdést intéztem önhöz, amely arról szólt, hogy 2008-ban mennyi bírságot szabtak ki és szedtek be a rendőrök a magyar állampolgároktól. Ha jól emlékszem, közel tizenegy, tizenkét milliárd forint volt ez a szám. A válasz megvan, most nem hoztam el az írásbeli választ, de önnél is megvan és nálam is. Köztudott, a rendőrség örökösen költségvetési hiánnyal küzd, úgymond számviteli gazdálkodást folytat. Tudjuk azt, ön is tudja, én is tudom, hogy a rendőrség működőképességének a fenntartásához ezek a bírságok nélkülözhetetlenek, van olyan költségvetési hely, hogy ezeket a bírságokat be kell szedni, és ha a magyar állampolgár, én is, XY is olyan helyzetbe kerül, hogy kiszabják a bírságot, akkor befizeti.
2009-ben akarnak-e változtatni ezen, hogy ne a bírságokon múljon a rendőrség működőképessége? Gondolnak-e paradigmaváltásra a tekintetben, hogy nem állítják ki a város végén a trafipaxos autókat, és a városban "welcome" helyett egy csekkel fogadják az adott településre látogatót vagy hazaérkezőt, hanem erre ne kerüljön sor. Tehát történik-e, igazándiból a védelem jogának biztosítására törekszik-e a rendőrség? Magyarán: megvédi a törvénytisztelő állampolgárokat, a törvénysértőket, azokat a személyeket pedig, akik a törvényeket nem tartják tiszteletben, elfogja.
Úgy gondolom tehát, ezek azok a kérdések, amelyek az én döntésemhez fontosak, és várom a választ. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gál képviselő úr!
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Néhány rövid gondolat. Az egyik az, hogy ismételten szeretném felhívni a figyelmet arra, itt az elhangzott kérdések, vélemények ezt most is igazolják, hogy az a közös cél, hogy az emberek biztonságérzete erősödjék, a jogsértők elnyerjék méltó büntetésüket, sokfajta eszközzel érhető el, a világ nyilván sokfajta gyakorlatot mutat, a beszélgetésben is kiderül, hogy vannak megközelítési eltérések, hogy ezt a célt hogyan lehetne elérni. Erre nyilván csak azt lehet mondani, és örömmel hallottam most is ezt a megközelítést a miniszter úr szavaiból, hogy érzékeny egyensúlyt kell létrehozni a következőkben annak elkerülésére, hogy az állampolgárokat feleslegesen ne zaklassák a hatóság emberei, ez nagyon fontos egyensúly. Vagy például képviselőtársunk akadályozása a képviselői tevékenységében azt mutatta be, hogy meg kellett kerülnie egy kordont a Jászai Mari téren (Dr. Kontrát Károly: Egy kordonsorozatot!), egy kordonsorozatot, mások azonban arra helyezték és helyezik helyesen a hangsúlyt, hogy a parlament működését biztosítani kellett a tegnapi nap folyamán, és ez a rendőrség nagyon fontos feladata volt, azt hiszem, jól oldotta meg. Ez csak egy példa annak a gondolatnak az igazolására, amit az előbb említettem, és amelynek a folyamatos figyelembe vételét és megvalósítását kérjük továbbra is.
A másik dolog pedig az, hogy kérjük és támogatjuk, hogy a minisztérium és a rendőrség következetesen vigye végig azokat a szervezési intézkedéseket, amelyeknek részben az a céljuk, hogy több rendőr legyen a közterületen, egyben hozzátenném, hogy reagáló rendőr legyen, mégpedig olyan módon reagáló rendőr, aki ugyanakkor elkerüli, hogy az állampolgárokat fokozott mértékben zaklassa. Most megint ennek a bizonyos kényes egyensúlynak az ügye, de azok az intézkedések, amelyeket a minisztérium és az Országos Rendőr-főkapitányság tervezett, megítélésem szerint jó irányúak, nem egyszerű dolgok, mert szervezeteket és embereket kell kimozdítani a megszokott helyükről, de mindenképpen szeretném bíztatni a miniszter urat és a végrehajtókat is, hogy ezt vigyék következetesen véghez, hogyha az anyagi források is rendelkezésre állnak, mert csak ettől várhatjuk azt, hogy a közbiztonságérzetet közösen javítani tudják.
Harmadszor pedig nagyon fontosnak érzem, egyik-másik megjegyzésből kitűnt, hogy ennek tényleg van alapja, hogy sokkal markánsabb és következetesebb legyen mindazon szervezetek közötti koordináció és együttműködés, amelyek vagy társadalmi alapon - gondolván itt a polgárőrségre - vagy egyébként állami és jogszabályi felhatalmazással ilyen módon jelen vannak a közterületen, és valahol a közbiztonság fenntartásán munkálkodnak a különböző, sokszor fegyverrel rendelkező szervezetek képviselői, a mezőőrtől kezdve a biztonsági őrökig. Tehát ezek között és a rendőrség között ennek a szoros együttműködésnek a szervezője, kezdeményezője a rendőrség kell, hogy legyen. Úgy gondolom, ez is egy olyan eszköz lehet, amely viszonylag kismértékű ráfordítással hatékonyabbá tudja tenni ezt az olyan sokat emlegetett közterületi biztonságot. Ha kell, az erre vonatkozó és ehhez szükséges jogszabályi eszközöket alkalomadtán meg kell teremteni.
Végezetül messzemenően támogatni kell, és úgy gondolom, ez mindenki által célként megfogalmazott feladat, hogy támogatni kell egy olyan rendszer működését és jogszabályi hátterének a megteremtését, amely nem arra ösztönzi az állományt, hogy kimenjen belőle, hanem arra ösztönzi, hogy maradjon. Ennek a szakmai és egyéb dolgait most nem akarom ragozni. Ez nem egyszerű feladat, mert a szerzett jogokat nyilvánvalóan nem lehet megsérteni, de valamilyen eszközökkel meg kell találni a módját, hogy az állománynak érdemes legyen a szervezetben bent maradni, és ne arra ösztönözzük, hogy minél hamarabb befejezze a munkát. Ennek van költségvetési és bizonyos értelemben általános társadalmi, erkölcsi oldala is, tehát az erre irányuló törekvéseket, amelyeket a miniszter úr is említett, támogatni tudjuk.
Ezekre tekintettel a szocialista frakció támogatja, hogy Draskovics miniszter úr a továbbiakban is megbízást kapjon.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Két kérdésem lenne. A miniszter urat, akinek az életrajzából kiderül, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel, gyakorlattal rendelkezik, arra kérem, adjon nekünk arról tájékoztatást, hogy a rendőrségnél most milyen a pénzügyi helyzet. Azért kérem ezt öntől, hogy világosan lássunk. Én természetesen elfogadom azt, hogy a végrehajtó hatalom, a kormány felelőssége és kötelessége a pénzügyi, gazdasági feltételek biztosítása, és mivel létezik költségvetés, papírforma szerint az előirányzatok megvannak, a gazdálkodás napi felelőssége nem a törvényhozás, hanem a végrehajtás kötelessége.
Azt olvastam ki az új miniszterelnök úr szavaiból a tegnapi nap folyamán, hogy a következő időszakban minden kérdésben korrekt együttműködésre számíthat az ellenzék. Azt gondolom, a korrekt együttműködésnek a luftballonok eregetése nem a része. Arra gondolok, hogy egyik nap bejelentésre kerül, hogy a rendőrség többletpénzt kap, másnap egy rövid MTI-hír írja, hogy zárolnak minisztériumi előirányzatokat; az egyik nap bejelentésre kerül, hogy pénzt kapnak, a második nap két sorban bejelentésre kerül, hogy zárolás történik. Nem tudom, hogy mi a nettó egyenleg, hogy ebből lett-e egy huncut fillér többlet is a rendőrségnél az elmúlt hetek, hónapok bejelentéseit illetően. Ezt nem azért hozom elő, mert ne akceptálnánk vagy ne értenénk meg, vagy én magam ne érteném meg azokat a gazdálkodási nehézségeket, amelyek egy szerezetnél vannak, csak a miniszter úr, azt hiszem, nálunk talán sokkal jobban tudja és érzi - és erre a képviselőtársaim is utaltak -, hogy ahhoz, hogy több rendőr legyen az utcán, biztos, hogy pénz kell. Ez másképp megoldhatatlan az én megítélésem szerint. Ahhoz, hogy a rendőrök ne hagyják el a pályát, biztos, hogy pénzre van szükség. Valami nettó többlet elengedhetetlenül kell, és az az ember benyomása, mintha a pénz nem több lenne, hanem kevesebb. A fejezeti zárolások vajon érintették-e az IRM-et, mennyivel érintették, vagy kapott-e ön ígéretet arra esetleg amikor a miniszterelnök úrral tárgyalt a jövőbeni miniszteri tevékenységéről, hogy kap pénzt a költségvetésben, vagy kell-e az Országgyűlésnek esetleg a költségvetés módosításában valamit tenni? Mi ebben partnerek lennénk, mert azt gondoljuk, hogy a védelem jogának garantálása elsődleges feladat.
Van egy másik kérdésem. Miniszter úr, amikor itt a Honvédelmi Minisztérium beszámol, illetve a katonai titkosszolgálatok beszámolnak, akkor - talán nem sértek államtitkot, ha azt mondom - ezeknek a beszámolóknak egy része foglalkozik a honvédség személyi állományának állapotáról: extrémista törekvések, szélsőséges megnyilvánulások, fegyelmi helyzet, az elöljárókkal szembeni lojalitás, fegyveres testületen belüli összetartás. Miután az RSZVSZ végez reményeink szerint olyan tevékenységet, amely a miniszter urat az ORFK-tól és a rendőri szervezettől függetlenül információval látja el, azt szeretném megkérdezni öntől, amennyiben a nyílt ülés erre a tájékoztatásra lehetőséget ad, hogy foglalkozik-e ön ezzel a problémával, ezzel a kérdéssel. Azt hiszem, hogy a rendőrök benne élnek a társadalomban, nem függetlenek a társadalmi jelenségekről. Hogyan lehet a rendőrséget úgy kézben tartani, hogy a fegyelmi helyzet ne romoljon, hanem javuljon? Persze nem árulok el titkot, hogy ha valaki rendszeresen olvas rendőrséggel kapcsolatos honlapokat vagy véleményeket, megnyilvánulásokat, és ha azt feltételezzük, hogy itt többségében rendőrök jegyeznek be dolgokat névvel vagy név nélkül, akkor egészen szélsőséges megnyilvánulásokat hall az ember, ami egy fegyveres testületben elfogadhatatlan, akár az elöljáróval szemben, vagy akár a társadalommal szemben, amit meg kellene védenie.
Tervezi-e a miniszter úr az RSZVSZ-nek ilyen irányú megerősítését netán, hogy ne csak a tételes bűncselekmények felderítésére vonatkozzon az eljárásuk, hanem a fegyelmi helyzet javításával kapcsolatos belső kérdések rendezésére is kiterjedjen a jogkörük, tevékenységük? Tervezi-e, hogy itt egy nagyon határozott fellépés következik? Én azt gondolom, én úgy érzem, de ez egy kívülálló, laikus törvényhozói megközelítés, hogy vannak olyan vélemények, amelyek rendőr szájából tűrhetetlenek, és most nemcsak politikai megnyilvánulásra gondolok adott esetben, hanem elöljáróval szembeni megnyilvánulásra is gondolok, amely nem megengedhető és nem akceptálható. Illetve azt kérdezném, hogy ha az egyik megengedheti magának, akkor ez milyen következménnyel van a többi negyvenegyezerre, aki meg nem engedi meg magának. Ez mennyire bomlasztja vagy rohasztja szét a rendszert? Elnézést ezért a szélsőséges véleményért. Ha ez a társadalomban jelen van, akkor én azt érzékelem, mintha a rendőrségnél is lennének nagyon sajátos tendenciák.
Ha már szóba hoztuk a rendőrség mentalitását, én tudom, hogy a miniszter úr el szokta mondani, hogy a rendőrök által elkövetett bűncselekmények, amelyekben jogerős ítélet született, csökkenő tendenciát mutatnak, de azért vannak olyan jelenségek, amikor azt látjuk, hogy arról szólt egy rövid, egysoros tájékoztatás, hogy bűnszervezetben elkövetett cselekmények vannak, amikor öt-tíz rendőr összeáll, és így követ el bűncselekményt. Nem a számát, hanem a súlyosságát citálom én, hogy ez azért nagyon romboló hatással lehet befelé és kifelé a rendőrséget illetően. Kérem is a miniszter úr határozott fellépését ebben az ügyben, illetve amennyiben szükséges, ha kell törvényi pontosítás akár az RSZVSZ ügyében, akkor a bizottság ebben korrekt hozzáállást kíván tanúsítani. Tehát a pénzügyekről valami korrekt tájékoztatás, és erről a kérdésről.
Tóth Gábor képviselő úr!
TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszterjelölt úr, tisztelettel kérdezném, hogy tervezi-e a kommunikációban a minisztérium valamiképpen helyrepakolni bizonyos bűneseteknek a megfogalmazását. Nagy megértéssel és együttérzéssel fogadva persze Ecsődi képviselő úrnak az elmúlt hetekben megélt élményeit - hiszen magamnak is volt ilyen, nekem is szétverték egyszer a lakásomat tizenkét évvel ezelőtt, aztán pár hónappal később pedig felgyújtották az irodámat, tehát momentán vannak ilyen irányú élményeim -, szerintem ezt helyre kellene tenni. A Molotov-koktél maholnap már a falusi folklór részévé kezd válni, és ez mesze nem egyenlő mondjuk egy szervezett, avagy pedig egy professzionális, úgymond politikai hátterű eseménysorozattal. Ezt helyre kellene tenni, mert ha a falu szélén a gyerekek összeverekednek, az messze nem az a kategória, amikor éppen valaki benzines palackokat tankolgat, és nem az, amikor - hál' istennek, hogy még itt nem tartunk - professzionális, úgymond alvilági vagy politikai indíttatású fickók esetleg elkezdenek bemozdulni, mert az egy másik szféra. Hál' istennek szerintem itt még nem tartunk, de ezt jó lenne a kommunikáció szintjén is helyrerakni, hiszen a médiának és a politikum egy részének, úgy néz ki, ez az érdeke, hogy ezt összemossa, és egy folyamatos feszültség legyen.
A társadalomban egy folyamatos félelemérzet van faluhelytől egészen a magyar parlamenti képviselőig, akinek nem nagy ingerenciája van kordonok között, mint az állatkertben, ki-bemenni a nagy házba. Először is nagyon szeretném, ha valamilyen szinten a minisztérium helyre tenné, hogy mi az, ami a falusi rossz gyerek kategóriája, melyik az, amikor professzionális alvilági elemek mennek és gyilkolnak gyereket, mert épeszű ember szerintem ilyet nem tesz, csak profi gengszter, akit ezért valószínűleg megfizetnek. Abból, amit erről lehet egyáltalán tudni, ezt nem amatőrök csinálták. Ami kiszivárgott, hogy lefűrészelt csövű puska és a többi, ez az a kategória, amely már egy másik műfaj. Mindenféleképpen tisztelettel kérem a mind a médiumokat, mind a minisztériumot, hogy ezt tegyék helyre, és ne kelljen folyamatosan rettegnie a falusi Maris nénitől kezdve az országgyűlési képviselőig, hogy éppen aznap milyen vidámsággal fognak traktálni a médián keresztül bennünket.
A másik pedig, hogy ennek apropóján mikorra várhatóak bizonyos fajta eredmények arra vonatkozóan, hogy a tatárszentgyörgyi gyilkosságban itt tartunk, és várhatóan milyen kör az, amely ezt valószínűsíthetően elkövette. Itt az alvilági leszámolástól a különböző narkós ügyeken át sok-sok minden van, de az abszurdum és elfogadhatatlan, hogy a magyar társadalom egy folyamatos stressz alatt él idestova két esztendeje. Amióta a vezető politika nem tudja megfelelő szinten az országot gazdaságilag és egyéb más módon kezelni, azóta egy stressz alatt él az ország nemcsak gazdaságilag, hogy miből fog holnap gázszámlát fizetni, hanem amiatt is, hogy jaj, istenem, holnap nehogy éppen az én házamat gyújtsák fel. Erre kérem tisztelettel a miniszter urat, hogy próbálják ezt a rendőrséggel karöltve közösen helyre tenni, és a médiát is ugyancsak arra kérem, hogy ne legyen folyamatos stressz. Mondom még egyszer, megértem Ecsődi képviselő urat, hiszen ilyen irányú élményem nekem is van. Ez volt a kérdésem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A miniszter úr következik a válasz vonatkozásában. A februári meghallgatáson a miniszter úr tett egy szó szerinti ígéretet, és ezzel egészíteném ki, hogy mire gondolok költségvetési ügyekben, mely szerint "a kormány ebben a nehéz költségvetési helyzetben is olyan pénzügyi feltételeket alakított ki, amelyek lehetővé teszik, hogy a rendőrségen a reálkeresetek egyetlen százalékkal, egyetlen tizedszázalékkal se csökkenjenek, szemben azzal, ami a nemzetgazdaságban egyébként végbemegy." Itt a kérdés a tizenharmadik havi bér. Gondolom, minden rendőr, minden szakszervezet ebben a kérdésben is szeretne tájékoztatást kapni. Miután a miniszter úr ismeri a bizottságot, mi is a miniszter urat, szerintem fontos lenne, ha ezekre a konkrét kérdésekre kitérne a miniszter úr.
Parancsoljon, miniszter úr! A kérdéskört ezzel le is zártam, ezt követően, amennyiben van véleménynyilvánítás, akkor az, és utána szavazás következik. Parancsoljon, miniszter úr!
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt válaszai
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm a bizottság megtisztelő kérdéseit. Meglehetősen sok és izgalmas kérdés hangzott el, úgyhogy pici megértést kérek, mert nem egy-egy mondattal elintézhető kérdések hangzottak el. Ha szabad, picit tematikusan csoportosítva és nem feltétlenül a kérdések sorrendjében haladnék.
A legegyszerűbb kérdés a személyi kérdések. Ez egy jó alkalom nekem arra, hogy esetleges bizonytalanságokat eloszlassak, úgyhogy köszönöm a kérdést. Sem a rendőrség vezetése, sem a büntetés-végrehajtás vezetése, sem az RSZVSZ vezetése tekintetében nem készül az új kormány személyi változásra. Ami az államtitkárokat illeti, e tekintetben a miniszterelnöké a jelölés joga, aki nyilván konzultálni fog az illetékes miniszterrel, illetve miniszterjelölttel, e tekintetben nekem nincs felhatalmazásom tájékoztatást adni.
Mindenekelőtt szeretném megköszönni, hogy a kérdések zöméből a közös ügy iránti felelősséget és a segítő szándékot éreztem. Még ha egy-egy részkérdésben nem is értünk feltétlenül egyet, én igyekszem ebben a szellemben válaszolni, és ami ennél fontosabb, ebben a szellemben dolgozni a következő egy esztendőben.
A kérdések egyik csoportja a büntetőpolitikában megvalósítandó változásokra vonatkozik, egy átfogó büntetőtörvénykönyv-módosítást kíván az új kormány a parlament elé terjeszteni. Ez két ponton jelent elmozdulást a korábbi kormányzati szándéktól. Az egyik - korábban volt olyan szándék, nekem, magamnak is -, hogy a büntető törvénykönyv általános részét kodifikáljuk újra, és egy új általános rész megalkotására tegyünk javaslatot az Országgyűlésnek. Sok-sok szakmai vitát lefolytatva ettől a szándéktól elálltunk, és immár nem új általános részt, hanem annak egy jelentős módosítását tervezzük Ház elé hozni. Nem készültünk korábban a különös rész egyes tényállásokat érintő érdemi módosítására, azonban éppen az a helyzet, ami részben a bűnözésben bekövetkezett területi és strukturális változások következménye, részben pedig a szubjektív biztonsági helyzet Nyitray képviselő úr által is említett változása okán úgy gondoljuk, kell a különös részben is érdemi korrekciókat tennünk.
Most jutok el odáig, amit a képviselő úr kérdezett, hogy szigorítás vagy enyhítés. Úgy gondolom, egyszerre kell a súlyos bűncselekmények esetében, illetve a visszaesők esetében érdemi szigorító lépésekre javaslatot tenni, ezt fogjuk a Ház elé terjeszteni, és kell olyan lépéseket tenni, amelyek lehetővé teszik az enyhe súlyú bűncselekmények esetében a klasszikus büntetések, elsősorban a szabadságvesztés elkerülésével olyan új büntetési és más - idézőjelben mondom, így érthető lesz - "számonkérési formák" bevezetésével lehetővé tenni azt, hogy az egyéni és általános megelőzést az eddiginél hatásosabban érjük el, ha úgy tetszik, bizonyos mértékig és bizonyos körben enyhítést hoz, hogy ne rébuszokban beszéljek.
Itt térnék ki a "három csapásként" elhíresült, és remélem, hogy az elnök úr összes műveiben ez majd viszonylag csekély részt kitevő. (Elnök: Előbb vagy utóbb majd kiderül.) Világos, hogy a bűnözésen belül határozottabb fellépést igényelnek az erőszakos elkövetők, különösen azok, akik erőszakos cselekményeket többször követnek el. E tekintetben az elnök úr nevével fémjelzett javaslatnak és a minisztériumban előkészítés alatt lévő javaslatnak van közös pontja a probléma felismerésében, azonban a válaszban nagyon eltérő módon gondolkodunk. Talán megengedi a bizottság, ha nem olvasom fel ezzel kapcsolatban a részletes elemzésünket. A "három csapás", merthogy egy importtermékről van szó, ezért nem tudott a magyar viszonyokra tekintettel lenni, egyrészt ki akarja zárni az erőszakos, többszörösen visszaesőket olyan kedvezményekből, amelyekben ma sem részesülnek - próbára bocsátás, tevékeny megbánás és hasonlók -, ezt tekintsük egyszerűen szakmai hibának, ez nem túl jelentős.
Ami igazán jelentős, hogy ez a javaslat a magyar alkotmányossággal szemben korlátozni akarja a bírók mérlegelési lehetőségét azzal, hogy abszolút büntetéseket állapít meg. Én értem, az Orbán-kormány idején is volt erre irányuló büntetőpolitikai törekvés, lásd középmérték. Ez a javaslat most továbbmegy: bizonyos esetekben megmondja a törvény, hogy mit kell a bírónak kiszabnia. Ez lehet sokak szemében szimpatikus javaslat, az Alkotmánybíróságnak az igazságszolgáltatásról vallott felfogásával mélyen ellentétes, hozzáteszem, az enyémmel is mélyen ellentétes, ezért a kormány javaslata úgy szól, hogy igen, legyenek szigorítások az erőszakos többszörös visszaesőknél, hiszen nyilván az az elkövetői kör, amelyik több alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el, kapjon szigorú büntetést, de ezt nem úgy kell elérni, hogy alkotmánysértők legyünk, nem úgy kell elérni, hogy egekbe emeljük a büntetési tétel felső határát, amit a bírói gyakorlat egyébként nem fog követni, hanem például úgy, hogy a büntetési tétel alsó határát kell megemelni. Erre vonatkozik a javaslatunk, olyan kiegészítéssel, hogy ezeknek az elkövetőknek az esetében a bíró még enyhítő körülmények esetén sem mehessen ez alá a megemelt alsó határ alá, mert így garantálható, hogy valóban az eddiginél szigorúbb és feltétlenül börtönben végrehajtandó - zárójelben: fegyházban végrehajtandó, mert ez következik az egyéb szabályokból - szabadságvesztés-büntetést szabjon ki a erőszakos bűncselekményt elkövető visszaesőkre.
Hozzáteszem: ha maradunk a szlogennél, hogy "három csapás", akkor úgy gondolom, a jelenlegi helyzetben nem három, hanem legalább tizenhárom csapásra van szükség. Kell szigorítani az erőszakos többszörösen visszaesőknél, helyes, meggyőződésem szerint azonban szigorítani kell azoknál, akik fegyverrel vagy felfegyverkezve követnek el bűncselekményeket, és láthatóan az összbűnözés egyébként kedvező alakulásán belül ez az elkövetési mód terjedőben van, erre pedig választ kell adni. Az egyik válasz meggyőződésem szerint természetesen az, hogy itt szigorítani kell a büntetési tételeket: aki bankkártya vagy készpénz helyett fegyverrel megy a zöldségeshez, az számoljon azzal, hogy öt év alatt nem fog kijönni. Elnézést a kicsit triviális fogalmazásért. Tehát meggyőződésünk szerint itt kell az érdemi szigorítás, és érdemi szigorítás kell ott, ahol valaki az intézkedő rendőrrel vagy pénzügyőrrel szemben alkalmaz erőszakot. Ez részben válasz Molnár képviselő úr kérdésére is.
Hogyan akarjuk magabiztosabbá tenni a rendőröket? Többek között úgy, hogy megerősítjük a védelmet. Ők általában részesülnek a hivatalos személyt megillető védelemben, de tapasztalatok szerint az, aki az intézkedő rendőrrel szemben erőszakot alkalmaz, még súlyosabban legyen büntetendő, mert az a legkritikusabb helyzet, ott kell megerősíteni a rendőr, a pénzügyőr vagy más hasonló személyeket. Úgy gondoljuk, a tizenhárom csapás keretében súlyosabb büntetésben kell részesíteni azokat, akik védekezésre képtelen állapotban lévő személyekkel szemben követnek el bűncselekményt. Ma a Btk. szerint csak a gyermekek ilyenek, de úgy gondolom, hogy a fogyatékos, az idős vagy aki egészségi állapota miatt nem tud úgy védekezni, mint ahogyan egy átlagember tud, aki kiemelten ilyenek ellen követ el bűncselekményt, számítson szigorúbb büntetésre. Tehát mi szélesebb körben gondolkodunk a szigorításban, és nagyon örülnék, ha ez nem válna pártpolitikai vitává. Keressük annak a módját, hogyan lehetne a büntetőjog eszközeivel a leghatásosabban fellépni a büntetés ellen.
Isten bizony mondom, boldogan csatlakoznék ahhoz a szórólapon terjesztett felhíváshoz, ami az elnök úr nevével jelenik meg, bármilyen párt logoja is van rajta, ha ez egy jó javaslat lenne, de nem az: részben alkotmánysértő, részben pedig nemcsak arra a körre javasol lépést, ahol intézkedésre van szükség. De folytatva, és nagyon örülök, hogy így tette fel a kérdést Nyitray képviselő úr, mert lehetőséget ad nekem arra, hogy elmondjam: a Btk. általános részében két nagyon fontos, az ön által felvetett irányba mutató változtatást tervezünk. Egyrészt a jogos védelem szabályait úgy javasoljuk módosítani, hogy ne a jogos védelmi helyzetben lévő viselje a nagyobb kockázatot, hanem az, aki támad. Úgy gondolom, a mai körülmények között nem helyes az a törvényi előírás és az ennek alapján kialakult bírói gyakorlat, ami a megtámadottól várja el, hogy méricskélje, hol van az arányos védelem határa. Ezt a kockázatot viselje a megtámadó. De egy lépéssel még ennél is továbbmennénk. Rögzítenénk a törvényben az úgynevezett megelőző jogos védelem lehetőségét, ami abba az irányba mutat, amit a képviselő úr kérdez, csak az eszköze más, mert úgy gondolom, nem a fegyvertartás bővítése jelentheti a megoldást, hanem ellenkezőleg.
Ha szabad egy meghallgatáson a hitvallásról is beszélni, én a fegyvertartásnál kifejezetten a magánszemélyek és nem a rendőrök és mások általi fegyvertartás ellen vagyok. Úgy gondolom, ennek a társadalmi kockázatai messze nagyobbak, mint a társadalmi haszna. De ettől még lehetőséget, törvényes lehetőséget kell adni az embereknek, hogy tegyenek védelmi intézkedéseket javaik és személyük védelme érdekében, feltéve, hogy egyidejűleg mindent elkövetnek azért, hogy ettől olyan, aki egyébként nem támadó szándékkal közeledik, ne szenvedjen kárt vagy sérülést. Itt is egy kényes egyensúlyt kell megtalálni. Ugyanebbe az irányba mutatna több rendelkezése az új, módosuló büntető törvénykönyvnek, ami a sértett helyzetét akarja megerősíteni. Ma sajnos olyan a büntetőjogunk, valószínűleg ez hosszú-hosszú időre visszatekintő hagyomány, amely a sértettet tulajdonképpen nemcsak eljárásjogi értelemben zárja ki szinte, hanem az ő pozícióját, az ő érdekeit lényegében negligálja. Ez nincs jól.
Ha szubjektív biztonságérzetet akarunk erősíteni, akkor azt kell üzennünk a társadalomnak, hogy aki bűncselekmény sértettjévé válik, az számíthat a társadalom védelmére, támogatására, arra, hogy nemcsak egy absztrakt állami büntető igényt próbáljanak majd az elkövetővel szemben érvényesíteni, hanem az ő kárát meg akarják téríttetni, vele szemben jóvátételre akarják késztetni az elkövetőt. A tevékeny megbánás szabályainak általunk javasolt módosítása ebbe az irányba mutat, de ugyanúgy ebbe az irányba mutat az a szabály is, hogy a büntető bíróságot arra köteleznénk a Be. módosításával, hogy az elkövető által okozott kár megtérítéséről a büntető bíróság hozzon rendelkezést, és ne tegye azt, ami ma általános, hogy a törvény egyéb útjára utasítja, és mondjuk egy öt éven keresztül tartó polgári perben kell érvényesítenie majd az igényét. (Elnök: Ez is alkotmánysértő lesz.) Természetesen vannak hozzá olyan kiegészítések, amelyek ezt lehetővé teszik, többek között az, hogy ha egyébként a tényállás felderítése során kiderült, hogy mennyi az okozott kár, tehát ezt most leegyszerűsítettem némileg.
Ebbe a körbe értendő a vagyonvisszaszerzési iroda, és nem mint antikorrupciós lépés. A vagyonvisszaszerzési iroda nevével lehet, hogy valaki szerint bármi probléma van, az szerintem mellékes kérdés, de részben nemzetközi egyezmények szerint van kötelezettségünk egy ilyen pont kijelölésére a rendőrségen - az pedig munkaszervezési döntés, hogy ez épp a Nemzeti Nyomozó Irodánál jött létre -, hogy a bűncselekmények révén másoktól elvett vagyon visszaszerzésében, vagyis a kár megtérítésében a rendőrség határozottabban működjön közre. Amikor a bűnözés egyre inkább nemzetközivé válik, és a globális pénzügyi rendszeren keresztül lehet mozgatni a vagyonokat, akkor ez igényel speciális felkészültséget és nemzetközi együttműködést, hogy ha mondjuk egy bűncselekmény révén szerzett vagyont külföldre vittek, akkor azt utána vissza lehessen szerezni. Erről szól ez, és nem antikorrupciós működés. (Tóth Gábor: Lásd Ciprus. Hallja ezt, miniszter úr? Az egy jó hely, ahol meg lehet ezeket majd nézni.) Ha bűncselekmény elkövetése történt, akkor természetesen.
Úgy gondolom, hogy a szándékunk egybeesik azzal, amit Nyitray képviselő úr is keres. Nagyon határozott lépések a súlyos, erőszakos bűncselekmények elkövetőivel szemben, lényegesen nagyobb szigor, ugyanakkor a sértett és a magát, családját, javait védő állampolgár védelmének megerősítése. Ebbe a körbe tartozik egyébként például az, hogy indítunk egy olyan térfigyelőkamera-fejlesztési programot, amelyben lehetőséget kívánunk adni lakóközösségeknek, önkormányzatoknak arra, hogy ilyeneket az eddiginél szélesebb körben állami támogatással létesítsenek. Ez is az önvédelem, egyébként úgy gondolom, hogy alkotmányos, és ráadásul még nagyon eredményes formája is.
Hogyan lehet megerősíteni a rendőrt, tette fel a kérdést Molnár képviselő úr. Elnézést kérek, először arról kell beszélnem, hogy hogyan nem. Úgy biztosan nem, ha azt mondjuk, hogy a rendőrséget föl fogjuk oszlatni, úgy biztosan nem, ha egy volt igazságügy-miniszter azt nyilatkozza, nem is akárhol, hanem a Demokratában, hogy a hatalomváltás után rendőrségi vezetőket biztosan felelősségre fognak vonni. Úgy biztosan nem, hogy ha a rendőrség egyébként a népképviseleti szerv megfelelő, törvényes működése érdekében tett törvényes intézkedéseit országgyűlési képviselők úgy értékelik, mint munkájuk akadályozását, és ennek nyomán vizsgálatot követelnek. A legnagyobb tisztelet hangján jelzem, képviselő úr, nem fogok ebben az ügyben vizsgálatot indítani, mert nincs rá semmi ok. A rendőrség tegnap azt tette, ami a dolga, biztosította azt, hogy az Országgyűlés az alkotmánynak megfelelően végezze a dolgát. (Dr. Kontrát Károly: Ez szégyen.) Ezek a nyilatkozatok, beleértve a csicskázást is - bizonyára tudja a képviselő úr, hogy mire gondolok itt az idézetek körében -, ezek bizony szégyenteljesek. (Dr. Kontrát Károly: Mondja, nem tudom!) Akkor elmondom önnek: amikor Kövér László képviselő úr arról beszélt, hogy a rendőrség kinek vagy minek a csicskásaként működik. Ezek a kijelentések bizonyosan nem erősítik meg a rendőrség önbizalmát, bizonyosan nem teszik azt lehetővé, hogy a rendőr az állam és a polgárok képviselőjeként lépjen föl minden esetben, amikor neki intézkednie kell.
Ha tisztáztuk azt, hogy miket nem szabadna tenni ebben a műfajban, akkor mit kell tenni? Úgy gondolom, kell nagyon világos és egyértelmű, pártoktól független politikai támogatás a rendőrség törvényes intézkedései mögé, kell megfelelő jogszabályi környezet. Ez ma egyébként, úgy gondolom, megvan, csak nagyon bonyolult, nehezen áttekinthető, és nehezen értelmezhető a rendőr számára, amikor neki intézkednie kell. Ezen mi úgy próbálunk segíteni, hogy készülnek olyan leegyszerűsített kézikönyvek a rendőrök számára, amelyek lehetővé teszik, hogy ne hat jogszabályból a rendőrnek kelljen összeolvasni, hogy mi a lehetősége és kötelessége adott ügyben, hanem azt világosan megmondják az ő számára. Kell megfelelő technikai felszereltség az autótól a kommunikáción keresztül a védő- és egyenruháig. Majd a pénzügyeknél erre még visszatérek. Kell az eddiginél is professzionálisabb irányítás. Európai uniós pénzből korszerűsítjük a rendőrség bevetésirányítási rendszerét, hiszen a rendőrségnek nemcsak elérhetőnek és láthatónak, hanem gyorsan és professzionálisan reagálóképesnek is kell lennie. Erre utalt Gál képviselő úr. És kell olyan jogszabályi védelem, mint amelyre az előbb utaltam, hogy az intézkedő rendőr biztos lehessen abban, hogy aki őrá kezet emel, az olyan súlyos bűncselekményt követ el, hogy kétszer is meggondolja.
Hozzáteszem halkan: ehhez persze az is kellene, hogy az ügyészség, amely hatáskörrel rendelkezik a hivatalos személyek sérelmére elkövetett bűncselekmények ügyében, kicsit nagyobb ambícióval kezelje ezeket az ügyeket. Tudják, amikor mondjuk hétvégén történik egy ilyen eset, és azt mondja az illetékes ügyész, hogy most hétvégén csak ne kelljen már az ő előzetes letartóztatásával foglalkozni, inkább engedjék ki, akkor ez nem erősíti a rendőrt az ő pozíciójában. Itt tehát több szereplő nagyon következetes együttműködésére lenne szükség.
Rendőrségi pénzügyek és anyagi feltételek. A következőt tudom a bizottság tájékoztatására elmondani: a költségvetési törvényben meghatározott 2009. évi eredeti előirányzat a rendőrség esetében 193 milliárd 970 millió forint volt, ezt kiegészítette az IRM-fejezetben központosított fejezeti előirányzatként még körülbelül 1,6 plusz 1,8 milliárd forint.
Innen indultunk. Ez tehát azt jelenti, hogy most körülbelül 197 milliárd forint volt a rendőrség rendelkezésére álló eredeti előirányzat. Az összes érvényes döntés figyelembevételével, továbbá figyelembe véve azt a kormányzati elköteleződést, hogy július 1-jén az általános tartalékból további 4 milliárdot kap a rendőrség, 217 milliárd 457,6 millió forint fog a rendőrség rendelkezésére állni. Ez nettóban durván 20 milliárd forinttal nagyobb összeg, mint ami a fejezeti előirányzatban volt. Ez a többletek és zárolások együttes hatása.
A zárolások körében fel kell hívni arra a figyelmet, hogy zárolások a fejezeteknél történtek, ez pedig eltérő módon érinti az egyes intézményeket. Magyarán: például az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium igazgatása vagy az Igazságügyi Hivatal nagyon súlyosan megszenvedi ezeket a kényszerből hozott zárolási intézkedéseket, míg a rendőrségnél ezt más döntések megfelelően túlkompenzálták. Ebből a durván 20 milliárd forint többletből az eredeti előirányzathoz képest részben biztosítani lehetett, hogy a rendőrök esetében a tizenharmadik havi fizetés kiesése - most 2009-ről beszélek - teljes körű ellentételezésre kerül, részben a szakszervezetekkel kötött általános megállapodás 180 ezer forintos átlagkeresetig, részben e fölött pedig természetbeni juttatásokkal - üdülési csekkel, étkezési hozzájárulással, és hasonlókkal -, ráadásul mindez úgy történt, hogy az alacsonyabb jövedelmi kategóriákban ez a rendszer még túl is kompenzálja a tizenharmadik havi fizetést, tehát ott ez szerényebb fokozatú, de mégis csak érzékelhető jövedelemnövekedést okozott. Tehát úgy látom, hogy a rendőrség lényegesen több pénzből gazdálkodhat, mint amivel eredetileg számoltunk. Egyébként ennek a pénznek jó helye van abban a programban, amelynek a különböző elemeiről beszéltünk, és amelynek elsősorban a jogalkotási tartalmáról a következő hetekben a kormány javaslatai majd szólni fognak.
Molnár képviselő úr egy részkérdésre, a gépjárművek futásteljesítményére is utalt. Ez a városi legendárium része. Ami történt, az semmi egyéb, minthogy minden fegyelmezetten gazdálkodni akaró szervezetben vannak normák arra, hogy bizonyos feladatokra milyen összeget lehet fordítani. A teljes rendőrségi személygépkocsi állományra érvényben van a főkapitány vagy a gazdasági főigazgató - nem tudom pontosan - előírása, mert egyébként másképp nem lehet kézben tartani a pénzügyeket. Ez nem jelenti azt, hogy ugyanannyit kell mennie az országos főkapitány személyi használatú gépkocsijának, mint a rendőrjárőrnek, a bűnügyesnek vagy annak, aki az előzetes letartóztatásban vagy a bűnügyekben lévők szállításával foglalkozik. Ezek differenciálandók és differenciálhatók is. Újra elmondom: nincs pénzügyi akadálya annak, hogy a rendőrök oda menjenek, ahová kell. Hozzáteszem: egyszer érdemes lenne majd meghallgatni a rendőri vezetők véleményét arról - itt nemzetközi tapasztalatok is vannak, hogy mennyit kell a rendőrnek autóban lenni, és mennyit kell gyalogosan menni, mert a szubjektív biztonságérzet szempontjából az utcán gyalogosan járőröző rendőr sok tekintetben hatásosabb, többet lát, többet tud intézkedni, de természetesen ettől még az odajutás lehetőségét biztosítani kell.
És igen, képviselő úr, van az úgy, hogy van, aki helyben szeretne egy kmb-st, és azt mondják neki, hogy az előre sorolásra rendelkezésre álló pénzügyi keretek elfogytak, mert a rendőrségen is ugyanúgy van, mint bárhol máshol, nem lehet a végtelenségig költeni, nem lehet szubjektív, egyébként jó szándékú döntések eredőjévé tenni azt, hogy hogyan gazdálkodik a rendőrség. Emlékszünk, aki korábban foglalkozott a rendőrséggel, pontosan tudja, a '90-es évek második felében a rendőrségnél még normál gyakorlat volt az, hogy az állományilletékes parancsnokok tetszésük szerint előresoroltak, bért emeltek, majd év végén megállapították, hogy a rendőrségnek 10 milliárd forint adóssága van, de már nem lehetett beavatkozni. Ezt a gyakorlatot nem lehet visszaállítani, azt viszont biztosítani kell, hogy ahol kell a kmb-s, ott ennek az anyagi feltételei meglegyenek, azok a kormányzati döntések, amelyekre utaltam, ezeknek a feltételeit biztosítják.
Kontrát képviselő úr vetette fel, és köszönöm, hogy szóba hozta a nyugdíjazás körüli problémahalmazt. Teljesen egyetértünk abban, hogy ez rossz a rendőrségnek, rossz az adófizetőknek, rossz a közbiztonságnak, és még hozzáteszem, rossz az érintetteknek is, hogy nem azt csinálják, amihez értenek, olyan korban, amikor egyébként a legjobban értenének hozzá, hanem adott esetben elmennek máshová. Egy erre a problémára érdemi választ adó, és nem erőszakkal, hanem érdekeltséggel választ adó javaslatot fogunk rövidesen az asztalra tenni. Azért nem mondom, hogy a Ház asztalára, mert ezt a mai szolgálati törvény keretei között is megoldhatónak tartjuk. Az a szándékom, hogy a Bajnai-kormány e heti vagy a jövő heti ülésén terjesztem elő az erre vonatkozó javaslatot. Ha ezt a kormány magáévá teszi, és e tekintetben bírom a miniszterelnök előzetes támogatását, bár konkrét döntés közjogi értelemben még nem lehetett, akkor erről a bizottságot is tájékoztatom. (Dr. Kontrát Károly: Lehetne erről valamit hallani?) A szándék az, amit már korábban is jeleztem: a 25 év szolgálati idővel rendelkező rendőrök esetében olyan anyagi kiegészítést vezetünk be, ami lényegében kiegyenlíti a nettó kereset és a számított nyugdíj közötti különbséget, következésképpen nem teremt érdekeltséget pusztán a magasabb összegű nyugdíj iránt a korai nyugdíjba vonulás, hanem ellenkezőleg - most a részletekre hadd ne térjek ki -, abban teszi érdekeltté a rendőröket, hogy minél hosszabb ideig maradjanak szolgálatban, mert ez anyagilag is megéri. (Dr. Kontrát Károly: A szolgálati nyugdíj megmarad?) Természetesen.
A képviselő úr a konkrét bűncselekmények állásáról is kérdezett.
ELNÖK: Miniszterjelölt úr, kis figyelmet szeretnék kérni képviselőtársaimtól. Megérkezett Szekeres miniszter úr.
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Én pedig rövidesen a végére érek.
ELNÖK: A tizenharmadik havi fizetés jövőjéről még egy mondatot szeretnénk hallani.
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Igen. Kontrát képviselő úr több súlyos és a közvéleményt jogTA/101 (Draskovics)gal foglalkoztató bűncselekmény nyomozásának állásáról érdeklődött.
Ami a Teve utcát illeti, mint tapasztalt belügyi vezető, pontosan tudja, hogy ebben a nyomozásban az ügyészség illetékes, hiszen hivatalos személy sérelmére követték el. Épp ebben a teremben, a bizottság ülésén hangzott el, hogy a rendőrségnek vannak bizonyos elgondolásai, hogy kik és miért, ugyanakkor ez nem egyezik az ügyészség nyomozásra vonatkozó koncepciójával. Itt az ügyészség az illetékes nyomozóhatóság, az ő kezükben van az anyag.
Ami a Cozma-ügyet illeti, nagyon bízom benne, képviselő úr, hogy ez elszólás volt, mert ha nem, akkor sajnos, ezt a megjegyzést azok közé a kijelentések közé kell sorolnom, amelyek nem használnak, hanem ártanak a rendőrségnek. Ha egy súlyos bűncselekmény tetteseinek jó része tizenkét órán belül a rendőrség őrizetében van, azt mondani, hogy a rendőrség nem képes eredményt elérni, úgy gondolom, ez súlyos félreértés, és az áldozatos, eredményes rendőri munka lenézésének látszatát kelti. Biztos vagyok benne, hogy a képviselő úr nem ezt akarta elérni. Igen, mindazok, akik tevőlegesen részt vettek ebben a súlyos bűncselekményben, a rendőrség őrizetében vannak, és most folyik az a nagyon nehéz nyomozói munka, hogy kinek, milyen a személyes felelőssége tárgyalásképes módon, vagyis úgy, ahogyan az majd a bíróság előtt bebizonyítható, megállapítható lesz. (Dr. Kontrát Károly: Én ezt kérdeztem.) Ez egy nagyon bonyolult munka, de azt hiszem, a közvéleményt nem az izgatja, hogy pontosan X volt az, aki a késsel így csinált, és Y volt az, aki a bal kezével úgy ütött, hanem, hogy akik kést használtak, és akik ütöttek, azok őrizetben vannak, és el fogják nyerni méltó büntetésüket, mert a bizonyítékok láthatóan együtt állnak. A személyes felelősség tisztázása van még hátra, ez pedig elengedhetetlen, hiszen jogállamban élünk.
Tatárszentgyörgy. Érthető módon ez is súlyosan foglalkoztatja a közvéleményt. Önmagában a tatárszentgyörgyi eset és a megelőző hasonló esetek sorozata, és ez így együtt természetesen egy nagyon súlyos sorozat. A rendőrség a magyar bűnüldözés történetében kiemelkedő szervezettséggel és erőforrások biztosításával foglalkozik ezzel az ügycsoporttal, éppen az elkövetés hasonló jellege okán, bár egyébként területileg különböző helyeken történtek a cselekmények. Központi nyomozó csoportot hozott létre az országos rendőr-főkapitány. A Nemzeti Nyomozó Iroda, az érintett megyei főkapitányságok nagy erőkkel vesznek ebben részt. Hozzáteszem, még bizonyos nemzetközi közreműködést is igénybe véve folyik a felderítés. Azt látni kell, hogy egy olyan bűncselekmény-sorozat esetében, ahol az elkövetők és az áldozatok között, legalábbis a nyomozás jelenlegi állása szerint, semmiféle közvetlen kapcsolat nem tárható fel, ott különösen nehéz. Én úgy gondolom, hogy lesz eredmény, merthogy egyébként egyre szorul a hurok azok körül, akik elkövetői lehettek ennek a cselekménynek, de felelőtlenség lenne azt mondani, hogy ez holnap vagy két hét múlva vagy három hónap múlva történik meg. Úgy látom, hogy azok az erőfeszítések, az a technológia, amit itt a rendőrség bevet, eredményre fog vezetni.
Itt térek ki arra, amit Tóth képviselő úr felvetett, a Molotov-koktél és a differenciált kommunikáció. Hogy a rendőrség készül kommunikációs váltásra, azt az országos rendőr-főkapitány személyi döntései is bizonyították. Úgy ítélte meg, hogy váltásra van szükség a rendőrségi kommunikációban. Ugyanakkor abban kérem a testület megértését, ami nekem is nagy fájdalmam, hogy hihetetlenül kiszolgáltatottak vagyunk a vérre, és ezen keresztül nézőszámra és klikkszámra utazó bulvármédiának. A társadalom nem elsősorban a rendőrségi kommunikációból, hanem a bulvármédia szűrőjén keresztül látja a bűncselekményeket. Ez egyébként a szubjektív biztonságérzetre is komoly hatással van. Ez egyszerűen nincs a kezünkben. Amit tenni tudunk... Persze, hiszen sajtószabadság van, világos. (Dr. Kontrát Károly: De hülyeséget nem lehet leírni senkinek.) Csak nem tudjuk, még akkor sem, ha egyébként ez társadalmilag hasznos lenne, ezt érdemben befolyásolni. Amit lehet tenni, az egy differenciáltabb, tudatosabb rendőrségi kommunikáció.
Amit még lehetne tenni, és ebben segítséget kérek a bizottságtól is, hogy közéleti személyiségek, politikusok ne gondolják úgy, hogy egy-egy bűncselekményt rövid távú politikai céljuk érdekében használnak ki. Ha politikai párt elnöke nem létező statisztikák alapján senki által nem ismert bűncselekményi kategóriák számának drámai növekedéséről beszél, az nemcsak félrevezeti a közvéleményt, de súlyos károkat is okoz. Ilyeneket nem szabadna csinálni. Mindannyian tudjuk, hogy kire és melyik nyilatkozatra gondolok. A közös felelősség nem engedi meg ezeket a nyilatkozatokat, ez árt mindenkinek. Nem a kormánynak, és nem a nyilván kormányzásra készülő egyik-másik politikai erőnek - hiszen minden politikai erő kormányzásra készül -, hanem az adófizetőknek, a bűncselekmények áldozatainak, a bűnüldözésnek árt. Úgy gondolom, a politika legtöbbet ezen a fronton tehetne ebben az ügyben.
Ami a tizenharmadik havi fizetés jövőbeni sorsát illet, pontosan tudjuk valamennyien, hogy a Bajnai-kormány a gazdasági válságra tekintettel nagyon komoly lépéseket kíván tenni az állami kiadások tartós mérséklésére. Ennek keretében fölmerült a tizenharmadik havi fizetés nemcsak átmeneti, hanem végleges megszüntetése, rendszerszerű megszüntetése is. Arra a kérdésre, hogy ez hogyan érinti majd a rendészeti szerveket, hogyan érinti a rendőrséget, akkor lehet válaszolni, ha a kormány kialakította az ezzel kapcsolatos részletes elgondolásait.
RSZVSZ és a rendőrségen belüli fegyelmi helyzet, és mindaz, amit Lázár elnök úr mondott. Hogy konkrétumot mondjak, amiben mindenképpen szeretném kérni az RSZVSZ-t illetően a rendészeti bizottság támogatását, az olyan törvénymódosítás támogatása, amely az RSZVSZ-nél létrehozza a tartós állományt. Hogy értsék, az RSZVSZ ma úgy működik, hogy csak átmenetileg berendelt rendőrök dolgoznak ott, akik arra készülnek, hogy majd egy idő múlva visszamennek azokhoz, akiknek a tevékenységét ma ellenőrizniük kell. Ez nem egy jó helyzet, szeretnék ezen változtatni. Önök jól tudják, hogy az RSZVSZ működése egyébként az Orbán-kormány utolsó ülésén meghozott kormányrendelet alapján történik. Egyébként úgy gondolom, hogy az a kormányrendelet alapvetően jó kereteket teremt a tevékenységhez, de az állományt mindenképpen szeretném így megerősíteni, mert ez más motivációt hozhat ebbe a szervezetbe. Ehhez a szolgálati törvény fogalomrendszerét egy picit igazítani kell, mert ezt a sajátosságot, amelyet az RSZVSZ jelent, nem ismeri a Hszt., de gondolom, ez egyszerűen megoldható.
Ami a belső helyzetet illeti: az látszik - és ha ebben olyan támogatást, akár erkölcsit és politikait is kapunk a bizottságtól, mint amire az elnök úr most utalt -, hogy leginkább szakszervezeti mezbe öltöztetve jelennek meg olyan, a rendészeti szerveknél elengedhetetlen fegyelemmel, hierarchiával szembeni magatartások, amelyek alkalmasak lehetnek a rendőrség akcióképességének kedvezőtlen befolyásolására. Folynak ebben az ügyben büntető eljárások, és a rendőrség vezetői készülnek ilyen büntető eljárások kezdeményezésére. Itt megint ügyészségi - és egyébként helyesen ügyészségi - hatáskörbe tartozó cselekményekről van szó.
Igen, szeretném az RSZVSZ-t megerősíteni, és igen, azt várom a rendőrség vezetőitől - erről már több alkalommal a főkapitány úrral beszéltünk -, hogy az eddiginél határozottabban lépjenek fel minden olyan rendőrségen belüli jelenséggel szemben, amely a rendőrségen kívül akár a szabad véleménynyilvánítás körébe is tartozik, de a rendőrségnél az alkotmányos jogok az intézmény jellegére tekintettel bizonyos korlátozásokkal érvényesülnek.
Remélem, hogy minden kérdésre válaszoltam. Ha valami kimaradt volna, akkor elnézést, és természetesen pótolom.
ELNÖK: Köszönöm szépen a válaszokat. Remélem, a képviselőtársaim megkapták a válaszokat, és nem maradt senkiben sem hiátus. Szavazás következik.
Nekem két megjegyzésem van, miniszter úr, amire muszáj vagyok reagálni. Én azt gondolom, hogy a Fidesz-frakció által feltett kérdések nem adtak az ön megbízatásával kapcsolatos meghallgatáshoz személyes típusú kérdéseket, vagy igyekeztek a képviselőtársaim a személyes minősítéseket kerülni. Mi, illetve a pártunk vagy annak tisztségviselői kaptunk öntől jó néhány személyes megjegyzést. Miniszter úr, azt gondolom, megkönnyítené az együttműködést, ha törekedne az ilyen típusú együttműködésre a bizottságot illetően, a fideszes képviselőket illetőleg is, ha kérhetem erre. (Dr. Draskovics Tibor: Így fogok tenni.)
És van egy másik megjegyzésem, amiből kellemetlenség is született. A 3. napirendi pont elmarad, de nem fogjuk tudni megkerülni, megtárgyaljuk, ez az ügyészséggel kapcsolatos legalább három, négy minősítés.
Az a probléma, miniszter úr, hogy legnagyobb sajnálatomra nincs itt a legfőbb ügyész úr, mert nincs jogunk idecitálni őt, hogy ő ezeket meg tudja válaszolni. Én a legkevésbé sem tartozom azok közé, aki a magyar ügyészség fogadott prókátora lenne, de a távollétében azért annyit kénytelen vagyok mondani, nem ennek a bizottságnak a helye, feladata és jogköre, hogy minősítse az ügyészség munkáját, mert ebből azután interpellációk születnek, az interpellációkra válaszok, amiket elfogad az Országgyűlés, és nem biztos, hogy ez az ügyészség helyzetét erősíti adott esetben, de ez az én személyes meggyőződésem. Tehát miniszter úr, ha az ügyészséggel kapcsolatban konkrétumokat mond, már pedig most is mondott a miniszter úr, hogy hétvégén az ügyész nem volt hajlandó lustaság miatt az előzetest megcsinálni, ezek azért nagyon súlyos minősítések. Nem tudom, hogy ez az ügynek milyen mértékben használ, mennyire dokumentálhatóak. Egyébként pedig most már a véleménynyilvánítást befejeztem. (Dr. Gál Zoltán: Újra kezdjük a vitát?) Nem, nem, én azt mondom, a kérdésekre szavazás következik. (Dr. Kontrát Károly: A miniszter úr nem adott választ, de nem kérek szóbeli választ arra, hogy mekkora a rendőrség bírságkiszabási terve, nem akarom húzni az időt, írásban kérek választ.)
Tehát a bírság kiszabásának kérdése írásban megválaszolásra kerül.
Döntéshozatal
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném önöktől megkérdezni, ki az, aki támogatja Draskovics Tibor további miniszteri megbízatását, újbóli miniszteri jelölését. Aki igen, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Kilenc igen szavazat. Ki az, aki nem? Hét nem szavazat. Ki az, aki tartózkodik? Karsai Péter képviselő úr tartózkodott.
Jó munkát kívánunk önnek.
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm a bizottság megtisztelő támogatását.
ELNÖK: Köszönjük szépen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Két perc technikai szünet után folytatjuk Szekeres Imre miniszter úr meghallgatásával ülésünket.
(Rövid technikai szünet.)
A honvédelmi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
ELNÖK: Tisztelt képviselőtársaim, folytatjuk a bizottság ülését, amelyen megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Szekeres Imre honvédelmi miniszterjelölt urat, akinek a meghallgatására a 2. napirendi pont keretében kerül sor. Tekintettel arra, hogy 12-kor a nemzetbiztonsági bizottság ülésén az ő meghallgatásával kezdik talán a bizottsági ülést, ha jók az információink, ezért ez meghatározza, hogy milyen időkeretben kívánunk és tudunk foglalkozni a miniszter úr meghallgatásával. A honvédség feleakkora, mint a rendőrség, így fele idő jut a miniszteri meghallgatásra természetszerűleg. (Derültség.)
A miniszter úr vonatkozásában az életrajzi adatok ismertetésétől szintén eltekintenénk, és a honvédek nem is akadályozták Kontrát képviselőtársunk munkáját. Volt némi polémia itt a rendészeti munkában. Talán a miniszter úr tevékenységét nagyobb társadalmi támogatottság övezi, a honvédség tevékenységét pedig különösképpen, mint a rendőrség ügyét.
Miniszter úr, ha kérdezhetem vagy kérhetem arra, hogy ebben a tárgykörben hogyan tervezi - nem tudom, hogy milyen időszakra tervez a miniszter úr, ha indiszkréten feltehetem ezt a nyitó kérdést - ezt a hátralévő, mondjuk választásig, egy évig terjedő időszakot, illetve milyen nemzetközi kötelezettségek, új hazai feladatok vannak. A nemzetközi kötelezettségeket külön hangsúlyoznám, hiszen a NATO vezérkari főnökhelyettese nemrégiben itt járt, Budapesten, és tárgyalásokat folytatott Tömböl tábornok úrral. Talán érdemes volna az aktuális ügyekről beszélni, hiszen a miniszter úr eddigi pályafutását, miniszteri teljesítményét ismerik a képviselőtársaim.
Parancsoljon, miniszter úr!
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszterjelölt expozéja
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Bár létszámát tekintve a Magyar Honvédség kisebb, mint a rendőrség, remélem, hogy eredményét tekintve eléri azt a szintet, vagy még esetleg annál jobb is.
Amikor Bajnai miniszterelnök úr felkért honvédelmi miniszternek, azzal vállaltam el a felkérést, hogy szeretném azt a munkát befejezni, amelyet három évvel ezelőtt elkezdtem, ő pedig a saját elmondása szerint azért kért fel, mert az elmúlt három évben végigvittünk olyan változásokat a vezérkarral együtt, amelyek eredményesek voltak és a Magyar Honvédséget eredményesebbé tették. Ezt a felkérést én úgy értelmeztem, hogy a honvédelmi miniszteri munkám kapcsán, és nem a Magyar Szocialista Pártban elfoglalt pozícióm kapcsán kért fel, a magam részéről is ezzel a megközelítéssel vállaltam a felkérést, nincs összefüggésben a politikai pártban betöltött pozíciómmal.
Három évvel ezelőtt azt mondtam, hogy három olyan feladatot látok, amelyet fontosnak tartok, ezt akkor a Honvédelmi és rendészeti bizottság megerősítette: befejezni a haderőreformot és minél hamarabb stabilitást elérni a Magyar Honvédségben, elkezdeni egy olyan technikai korszerűsítést, amely egy modernebb honvédséget hoz létre, és sok-sok változás után a stabilitás alapján egy jó képességű hivatásos hadsereget létrehozni és a katonákkal foglalkozni. Ezt a munkát szeretném befejezni a következő egy évben, a következő választásokig tartó időszakban. Azt a három évet, amelyet elvégeztük, egy írásos jelentésben összefoglaltam a Honvédelmi és rendészeti bizottságnak, ezt megkapták a bizottság tagjai, ez kiegészíti azokat a jelentéseket, amelyeket évente beszámoló formájában is elkészítettünk.
Az elnök úr kérésének eleget téve, én a következő egy év kulcsfeladatának azt tartom, hogy azt a feladatrendszert, amely mind hazai, mind nemzetközi, amelyet vállaltunk, maradéktalanul teljesítsük, és azt a társadalmi elismerést, amelyet a Magyar Honvédség elért, megerősítsük, és egyben nyissunk egy új irányba is, a hazafias nevelés irányába. Egy könyvnek is majd ide kell kerülnie a honvédelmi bizottság tagjai számára, hiszen mind a középiskolások körében, mind az egyetemisták körében elindítjuk úgy a képzést, mint a honvédelmi felkészítést és a pályára irányítást. Azt gondolom, ez a három feladat együtt a következő egy évben megerősítheti azt a teljesítményt, amit a Magyar Honvédség felmutat.
A védelmi feladatok teljes körű ellátása, a katonai képességek további bővítése, a haderőnemek párhuzamos fejlesztése, az eszközök, a technika korszerűsítése és a szövetségesekkel történő együttműködés erősítése, ez az öt olyan részfeladat, amit a következő egy évben miniszterként teljesíteni kívánok. Ezen belül van hét olyan külön fontos feladat, amelyekre szeretném a bizottság figyelmét felhívni. Ebben az évben az lesz a döntő, hogy a Magyar Honvédség személyi állományát, körülményeit, megtartását a Magyar Honvédségben hogyan tudjuk biztosítani. Szeretnénk háromezer szerződéses katonát felvenni a Magyar Honvédségbe, erre a létszámkeret és a bér rendelkezésre áll, ezzel is erősíteni a Magyar Honvédség képességeit, természetesen az országgyűlési határozat által meghatározott létszámkeretek között.
Befejeztük a békeidőszaki jogi feltételek megteremtését, előttünk áll viszont - és ezt is hasonlóan fontosnak tartom -, hogy a tényleges katonák jogállását szabályozó teljes jogi, biztonsági és feltételrendszer megszülessen, és a minősített időszak jogi feltételeit is végre megalkossuk, húsz évvel a rendszerváltozás után. Folytatni szeretném a technikai modernizációt az elfogadott költségvetés keretei között, és szeretném, ha Magyarország az új NATO-stratégiának megfelelően átalakítaná afganisztáni szerepvállalását. Döntően a civil feladatok kerülnek előtérbe, illetve a kiképzés és felkészítés a katonai feladatok közül, és szeretném, ha a rendőrség kiképzésében is, természetesen nem a Honvédelmi Minisztérium, hanem az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium nagyobb szerepet tudna vállalni. DSACEUR-rel megállapodtam ezekben az új stratégiai irányokban, ami azt jelenti, hogy a Magyar Honvédség 2009-ben az eredetileg tervezetthez képest más feladatot nem fog vállalni, nem fog teljesíteni Afganisztánban, és hasonlóképpen nem tervezzük, hogy 2010-ben megváltoznak ezek a feladatok. Azt gondolom, hogy az új stratégia, amit a NATO-csúcson kidolgoztunk, helyes irány, a magyar állam részéről is döntően a civil újjáépítésben való részvétel a fontos, illetve az afgán rendőrség kiképzésében való nagyobb arányú részvétel a fontos feladat. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a katonai jelenlét is most már döntően a kiképzésre és a felkészítésre fog irányulni.
Az ötödik részfeladat, amit külön megemlítenék, a stratégiai légiszállítási képesség kialakításának befejezése. Július 28-án megérkezik az első C-17-es nehézszállítógép Pápára, és megkezdi tevékenységét az új keretekben.
Fejleszteni szeretném azt az egészségügyi ellátórendszert, amellyel a Honvédelmi Minisztérium Állami Egészségügyi Központ rendelkezik, és befejezni a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen folyó korszerűsítési munkákat.
Szeretném a bizottság előtt megerősíteni azt, hogy változatlanul számítok a Honvéd Vezérkar főnökének, helyettesének és az összhaderőnemi parancsnok munkájára, valamint a minisztérium három szakállamtitkárának a munkájára. Fontosnak tartom a stabilitást, és fontosnak tartom, hogy ezek a kiváló képességű katonák és köztisztviselők változatlanul végezzék a munkájukat. Én pedig szeretném úgy, mint ahogyan az elmúlt három évben tettem, a bizottsággal együttműködve ellátni miniszteri teendőimet.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter úrnak a tájékoztatást. Képviselőtársaimat illeti a kérdés, vélemény joga. Nyitray András képviselő úré a szó röviden, tömören.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Értettem, röviden és tömören.
Nos, miniszter úr, mert most mondhatnám, hogy jelölt, de ön egyben miniszter is és jelölt is, maradjunk a korábbi titulusnál, mert ha más nem, akkor ügyvezető miniszter, szóval maradjunk abban, hogy miniszter úr.
A haditechnikai ügyekkel kapcsolatban gyűjtöttem össze néhány kérdést. Előre jelzem, és konkrétan majd mondom is, hogy van egy, amire már többször, több soron kaptam ígéretet az elmúlt másfél hónapban, hogy részletes írásos tájékoztatást kapok róla, de ez valahogyan nem jött össze. Való igaz, ezt nem írtam le, szóban kértem, azt hiszem, talán öntől is, majd elmondom, melyik az, de most nem ezzel kezdem.
Az elmúlt héten történt meg a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső Repülőezred és Repülőbázis parancsnokváltása. Ott hangzott el, ami egyébként köztudott mindannyiunk előtt, hogy az az év végéig a Gripeneken kívül minden, eddig a kiképzésre és egyéb feladatokra is használt, ha korlátozottan is, de alkalmas repülőeszköz a hadrendből kivonatik. Tehát sem a MIG-29-esekre, sem az L-39-esekre nem lehet számítani. Most ehhez képest az én ismereteim szerint - megint nem akarok indiszkrét lenni, de ebben már szintén tettem fel kérdéseket - változatlanul azt látom, hogy nincs semmi érzékelhető mozgás, hogy ezek kiesésével valami helyettük, ami a repülők, pilóták képzését, kiképzését, valamint olyan bizonyos feladatok ellátását vagy akár olyan feladatok ellátását is képes lenne ellátni, jelesül technikai eszközre, repülőgépre gondolok, amit eddig az említett két kifutott típus megtett, és ha ez így marad, akkor a meglévő állomány igen gyorsan le fog amortizálódni, vagy a feladatok nem lesznek ellátva. Korábban soha nem volt arról szó, hogyha lejárt ezen típusok kihordási ideje, akkor nem lesz helyettük semmi más. Tudom, hogy voltak és vannak is folyamatban lévő elképzelések, de egyáltalán nem értem, hogy a legjobb tudomásom szerint ezeknek a jelen pillanatban nincs semmiféle érdemi előkészítése. Megint csak nem akarok olyanról beszélni, nem tudom, mennyire publikus, hogy milyen elképzelések vetődtek fel, de a lényeg az, hogy tudomásom szerint effektíve nem történik semmi, és egy leendő új típus hadrendbe állítása nem féléves feladat. Tehát ha már lenne döntés, talán már most is késő lenne, ha ma meglenne a döntés, tehát ha az elmúlt héten történt volna döntés, már az is késő lenne, de ha nincs, akkor végképp nem tudom, mire várunk.
Olyan információt is kaptam, és ez rendkívül furcsának tűnik, hogy általában véve minden nagyobb összegű beszerzési programot leállítottak, hivatkozva a politikai helyzetre, hivatkozva a pénzügyi helyzetre, gyakorlatilag - elméletileg nem - minden áll, nincs döntés, arra várnak, hogy majd felszabadul, majd a leendő kormány meghozza azokat a döntéseket, amelyek alapján az azt követő miniszteriális döntések megszülethetnek. Szerintem ez is tarthatatlan.
Továbbá egy általános probléma, ami nemcsak most és nemcsak ezekben az esetekben tűnik nekem szinte tendenciajellegűnek, hogy nem látom azt - megnyugtatna a miniszter úr, ha cáfolni igyekezne, vagy legalább is csökkentené az aggodalmamat -, hogy a HM-nek bármilyen kiemelt, combos és pénzzel is alátámasztott koncepciója lenne a hazai védelmi ipar még meglévő, utolsókat rúgó cégeinek valamilyen módon való életben tartására, megbízásokkal való ellátására, bevonására a honvédségi programokba. Egyszerűen akikkel én beszéltem - és nem kevesen vannak ezek -, mindenki tele van panasszal, nem kapnak megrendelést, a meglévő megbízásaikat lefújták, felfüggesztettek tendereket, elvontak a már általuk befektetett elég nagy összegű előkészületi munkáknál, fogalmuk sincs, hogy valaha is a pénzükhöz jutnak-e, tehát majdnem azt mondhatom, teljesen reménytelen helyzetben lévőnek tűnik a magyar védelmi azon csekély része, ami még egyáltalán effektíve létezik, mert már alig van.
Ezen belül most jön a konkrét kérdésem, amire nagyon szeretném, és nagyon örülnék, ha erre írásban kapnék választ. Ha úgy ítéli meg a miniszter úr, illetve mindannyian úgy ítéljük meg, mivel az idő nagyon előrehaladt, akkor most el is tekintek a választól, de bocsánat a kifejezésért, annyi zöldséget olvasni a különböző sajtókban, és nemcsak a bulvársajtóban, hanem a magukat komolyan vevő újságokban a Magyar Honvédségnél rendszeresített kézi fegyver korszerűsítésével és vagy e helyett más típus megvásárlásával kapcsolatban, a képességeik kiegészítésével kapcsolatban, tehát a jelenleg rendszeresített AK-k tuningolásával kapcsolatban. Tehát egyszerűen szeretnék én is és gondolom, a többiek is tisztán látni, most ezzel is mi van. Tudomásom szerint ez is fekszik, nyugszik, valami történt eddig, de momentán amiben még nem történt konkrét lépés, ott úgy tűnik, egy darabig nem is fog. Tehát van-e valamiféle magasabb ideológiai és gyakorlati oka annak, hogy itt most láthatóan körülbelül másfél hónapja, és még ki tudja, meddig, ezek az anyagi vonzattal járó fejlesztések, korszerűsítések egyszerűen megálltak? Ez némiképpen ellentmond az ön szándékának, ha egyébként a szándék méltányolandó és általam is támogatott, hogy igenis legyen, haladjon, történjenek lépések, de nem tartom kizártnak, hogy ennek tényleg olyan okai vannak, amelyek előttünk vagy a közvélemény előtt ismeretlenek, de jelen pillanatban ezek a programok nem haladnak. Lát-e ön arra esélyt, hogy most felszállt a füst, sikerült pápát választani, akkor most már történni is fog valami ezekben az ügyekben is?
Köszönöm szépen a válaszát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth Gábor képviselő úr!
TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr.
Tisztelettel köszöntöm a miniszter urat a miniszterjelölt státuszában. Három, viszonylag rövidnek mondható, de annál izgalmasabb kérdés: Szombathely mellett a váti repülőtér tekintetében van-e a minisztériumnak bármilyen álláspontja? Ez megismerhető-e? Erről adott esetben a NATO illetékesei tudnak-e? Milyen esetleges véleményük van erről a kínai érdekeltségű, nagy befogadásra alkalmas repülőtér létrehozásával kapcsolatosan? Ez akár izgalmas is lehet, mert légvonalban 80 kilométerre van Pápától. Ez volt az első kérdés.
A második kicsit abszurdnak tűnik. A terrorizmusnak kikiáltott mostani eseménysorok kapcsán, ami adott esetben akár hosszabb távra is determinálhat bizonyos belpolitikai feszültségeknél, ne adj' Isten gazdasági megszorítások kapcsán, természetesen csak abban az esetben, ha ez publikus, a katonai titkosszolgálatok esetlegesen részt vettek-e, vesznek-e ezeknek a felderítésében, hiszen az előző miniszter úr meghallgatása kapcsán nem volt egyértelmű és világos, hogy ezek az események a Molotov-koktéloktól egészen a professzionálisnak tűnő gyilkosságokig milyen kategóriába és hová sorolhatóak? Ennek kapcsán a hadsereg titkosszolgálatának ebben bármifajta lehetősége szerepel-e? Esetleg megnézzük, nincs-e külföldi érdekeltség a háttérben.
A harmadik kérdésem pedig még extrémebbnek tűnhet. A növekvő esetleges gazdasági feszültséggel párhuzamos országos sztrájkhullám, egyebek kapcsán esetlegesen a hadsereg állományát úgymond karhatalmi oldalon való felhasználásra tervezi-e?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Keleti György alelnök úr!
KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen. Szerintem eléggé bajban vannak azok a bizottságok, ahol a régi-új minisztert hallgatják meg. Draskovics úrnál, aki egy éve miniszter, eléggé szerteágazó kérdések vetődtek fel, a miniszter úrnál, aki a ciklus kezdete óta tölti be ezt a tisztséget, azt gondoltam, könnyű meghallgatásra kerül sor abban az értelemben, hogy a Házszabály egyrészt elmondja, minek kell lennie egy bizottsági miniszterjelölt meghallgatásánál, hiszen a miniszter úr rendszeresen itt volt a bizottság előtt, legutóbb például pont a titkosszolgálatok vezetőjével, a két katonai nemzetbiztonsági szolgálat vezetőjével. Tehát én azt gondolom, mint a szocialista frakció tagjának, azt kell mondanom, mivel a kérdések a múltra és a jövőre is vonatkoznak, hogy az elmúlt két esztendőben a miniszter úr vezetésével konszolidálódott a hadsereg belső állapota, egy jelentős szervezeti változás ment végbe, amely egy nagyon fontos lépéssorozat volt. Új vezérkar főnök került a katonai vezetés élére, és a tapasztalatunk - remélem, ebben a többiek is megerősítenek -, hogy a honvédelem kérdésében itt a bizottságban is és a parlamentben is sikerült egyfajta konszenzust kialakítani, amely rendkívül lényeges kérdés. Természetesen voltak időközben a kalasnyikovhoz hasonló kérdések is, de ami a hadsereg alaprendeltetésével, a hadsereg hazai és nemzetközi életével volt összefüggésben, azokat én mind pozitívnak tartom, ezért azt gondolom, hogy a miniszter úr azt a folyamatosságot tudja biztosítani a következő választásig, amely tulajdonképpen az elmúlt években gyakorlat volt.
Azt gondolom, hogy lesznek változások a honvédelem kérdésében a közeljövőben, és valószínűleg nem belpolitikai okoknál fogva. Ha végiggondolják a bizottság tisztelt tagjai, hogy az Amerikai Egyesült Államoknál egyfajta biztonságpolitikai váltás elképzelhető - nyilván ezeknek a részleteit az amerikai elnök még nem fejtette ki, ez még hátravan -, de amennyiben az Egyesült Államok biztonságpolitikai kérdéseiben lesz változás, amely a legnagyobb NATO-tag, az valószínűleg rányomja a bélyegét a NATO szövetségre is. Ehhez hozzá tartozik, hogy következik egy NATO-főtitkárváltás, amely szintén jelenthet ilyen változásokat, és ahhoz a Magyar Köztársaságnak és a magyar honvédelemnek megfelelő módon alkalmazkodnia kell.
Úgy gondolom, hogy ebben az évben világosan látjuk azokat a feladatokat, amelyek a honvédelem előtt vannak - most a bizottságról beszélek -, hiszen a nemzetközi szerepvállalásunkat illetően közismert, hogy az afganisztáni választásokhoz valamiféle biztosítékot fogunk nyújtani, nem nagy erővel, szimbolikus értékkel, persze a maga módján egy jelentős feladat ellátásával. Feltehetően ebben, ami kormányhatáskörbe is tartozik, de azért tudomásunk van róla, a bizottság számára be kell számolni, ebben számíthatunk a miniszter úr megfelelő tájékoztatására.
Itt még most nem vetődött föl anyagi kérdés, bár vártam, hogy valaki felveti. Azt hiszem, hogy valószínűleg a miniszter úr tud erről bővebb tájékoztatást adni, hogy a NATO-tagországok, amelyeket kivétel nélkül sújt a nemzetközi gazdasági válság, valószínűleg kényszerű lépésként néhány ország már eddig is, de néhány ország a jövőben kénytelen lesz bizonyos mértékben hozzányúlni a védelmi kiadásokhoz, hozzányúlni azokhoz az összegekhez, amelyeket az adott nemzet költségvetése akár a nemzetközi együttműködés vagy a hadsereg fejlesztését illetően szánt eddig abban az országban. Tehát egy olyan jelenséggel fogunk szemben állni, hogy azt kell megtalálnia a NATO-nak, és ebben megtalálni a helyét a Magyar Köztársaságnak is és a Magyar Honvédségnek is, hogy hogyan lehet egy szerényebb gazdasági feltétel mellett biztosítani egyrészt azt a fejlődést, amit a NATO biztonságpolitikája megkövetel, illetve biztosítani azt a nemzetközi együttműködést, amely egyrészt jelenleg megvan a világ különböző kritikusnak nevezhető térségeiben, illetve azokban a térségekben, amelyek körvonalazódni látszanak, hogy hova kívánja áthelyezni a NATO a saját erőit és a saját feladatait, természetesen a béke és a biztonság megvédése érdekében. Azt gondolom, az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a katonai vezetés ezt a feladatot el tudja látni, a miniszter úr irányító tevékenysége ebbe az irányba mutat, és ezt helyesen végzi.
Én nagyon jónak ítélem a miniszter és a vezérkar főnök együttműködését, ez egy kulcskérdés napjainkban a fejlesztések, a katonai képzés és a nemzetközi feladatok ellátása tekintetében. Ezért én azt kérem a bizottság többi tagjától is, hogy ha a végén a szavazásra kerül sor, akkor támogassák a miniszter úr miniszterré történő kinevezését. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Molnár Lajos képviselő úr következik, de előtte egy pénzügyi kérdést ragadnék meg, egy közbevetőleges kérdésem volna. A kormányprogram alapján, amelyről mi nem tudunk semmit sem, mármint a teremben a jobb oldalon ülők, a miniszter úr hogyan látja, hogy ezek a lépések, amelyek előttünk állnak, a kormány tervei, amelyek az Országgyűlés elé bekerülnek vagy kormányzati hatáskörben meghozhatók, hogyan fogják érinteni a honvédséget. Mi előtt állunk a személyi juttatások, a tizenharmadik havi juttatás kérdése tekintetében? Ezek fontos és súlyos kérdések lesznek a honvédséget érintően is.
Mennyire véd bennünket a NATO-ban vállalt szövetségesi kötelezettség teljesítésének szükségszerűsége - a honvédelmi költségvetésre gondolok -, hogyan tudja ön az érdekeket érvényesíteni, illetve kötött-e esetleg a miniszterelnök úrral olyan megállapodást, amely ezekre a pénzügyi feltételekre vonatkozik? Ha erről kaphatnánk egy rövid tájékoztatást, hogy a tárca gazdasági helyzete hogyan változik majd a saját nehézségeink közepette.
Molnár képviselő úr!
DR. MOLNÁR LAJOS (SZDSZ): Tisztelt Miniszter Úr! Természetesnek tartom, hogy részben a bizottság munkájában, de a HM és a Magyar Honvédség tevékenységében kiemelkedő szerepe van az észak-atlanti szövetségben való tagságunknak és az azzal összefüggő feladatainknak, azonban az Európai Unió tagjai is vagyunk, és az Európai Uniónak önálló, az észak-atlanti szövetségtől nem függetlenül egy önálló biztonságpolitikát kell hogy folytasson és folytat, és önálló védelmi erővel rendelkezik. Ennek a védelmi erőnek a jelentősége növekszik, különösen a francia elnökség alatt a fejlődés útját kijelölte az Európai Unió. Szeretném tudni a miniszter úr véleményét minderről, különös tekintettel a jövőbeli közreműködésünkre az Európai Unió védelmi politikájában.
(Az ülés vezetését Keleti György, a bizottság alelnöke veszi át.)
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm. Csampa úr kért szót. Parancsoljon!
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, alelnök úr. Átolvasva ezt az anyagot -, amelyet ha egy kicsit puritánabb verzióban kaptunk volna meg a válságra tekintettel, ugyanígy olvasható lett volna -, megmondom őszintén, picit a számokkal bajban vagyok. Már csak azért is, mert ha a költségvetési részét nézzük, akkor úgy tűnik eléggé vaskosan, hogy a honvédelmi tárca ível fölfele, mert 1,3-nél tart 2008-ban a GDP-kiadásokhoz képest, holott eddig teljesen más számokat tudtunk vagy éppen a költségvetés során láttunk. Ez volt az, amit többek között az ellenzék - ha lehet így fogalmazni - követelt, hogy valamilyen szinten a honvédelmi kiadásokat ne csorbítsuk.
Arculat, kommunikáció. Nem olyan régen léptem fel a honvédelem honlapjára, illetve a minisztérium honlapjára. Megmondom őszintén, meglepetten tapasztaltam, hogy van egy olyan kommunikációs forma, ahová be lehet írni, lehet beszélgetni, mindenki elmondhatja a véleményét, zárójelben: csak az, aki katonaigazolvánnyal, egyéb igazolványokkal tud regisztrálni. Ha anonim módon próbálok valami kommunikációt akár a seregen belül, akár a társadalom irányába, akkor én azt gondolom, az, hogy katonaigazolványhoz, egyéb igazolványokhoz kötjük a regisztrációt, nem túl szerencsés véleményem szerint. Szerintem az mindenféleképpen figyelembe vehető, hogy ha meghallgatjuk a társadalom vagy a katonák véleményét, akkor egy kicsit engedjünk teret. Természetesen nem arra utalok, amit az előző ciklusban egyes katonák műveltek vagy éppen írogattak akár országgyűlési képviselőknek, hanem azt gondolom, hogy ez egy korrekt, megfelelően kezelt honlap vagy kommunikációs tér lehetne esetleg a minisztériumnak vagy akár a vezérkarnak.
Az elmúlt időszakban napvilágot látott információ az, hogy az új vezérkari főnök valamilyen strukturális átrendezést szeretne a tárcán belül. Ez hol tart, hogy zajlik, ezek a folyamatok esetlegesen mikor zárulnak le?
A tárcával kapcsolatban még egy olyan kérdést, amelyet ugyan az elnök úr nem tett fel, de föltesszük, hogy kormányprogram ugyan nincs, valljuk be őszintén, nem tudunk miről vitatkozni sem...
ELNÖK: Elnézést kérek, a meghallgatás nem a programról szól.
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Alelnök úr, tisztelettel végighallattam. Azt gondolom, gyakorlatilag az előző, mondjuk úgy, szokásjogok alapján, ha egy minisztert meghallgatunk, akkor picit kapcsolódik a kormányprogramhoz is a meghallgatása, mert kérdezhetem arról, hogy milyen iskolába járt, éppenséggel milyen barátai voltak, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a koncepció alapján a jövőben hogyan valósulhat meg az az elképzelés, amit ő gyakorlatilag letett az asztalra az elmúlt három évben, és az elkövetkező egy évben ez valószínűleg hogyan fog befejeződni, vagy esetleg éppen hogyan fogja továbbvinni.
Itt említette a miniszter úr a technikai modernizációt. Már napvilágot látott egy hír, hogy a Magyar Honvédség három darab páncélozott gépjárművet fog majd vásárolni vagy vásárolt közel 260 millió forint értékben, természetesen akkor azt is mellé kell tenni, hogy a tűzszerészeknek. Bár magam ugyan részt vettem a tízéves fejlesztési tervben több ötpárti egyeztetésen, négy frakciós egyeztetésen is részt vettem a HM-ben, azzal kapcsolatban, hogy esetleg hosszú távon milyen technikai eszközökre vagy milyen modernizációra kerül sor, megmondom őszintén, nem tapasztaltam, nem láttam semmi erre utaló jelet. Ezzel a beszerzéssel kapcsolatban jó lenne, ha hallhatnánk valamit kicsit bővebben, mert a tűzszerészek ugyan nem járőröznek önállóan Afganisztánban, ezt a miniszter úr is nagyon jól tudja, a látogatásai során ezt tudjuk, de ettől függetlenül azt gondolom, egy ilyen beszerzést mindenféleképpen, főleg válsághelyzetben picit a média is felkapja, lássuk példának okáért az előző ciklusban az AN-26-os beszerzéseket. Ez picit akkor is megkérdőjelezhető volt, de a mostani helyzetben is, hogy offshore cégen keresztül hozta be a honvédséghez egy bizonyos szolnoki cég ezt az AN-26-ost. Ha elővenném az írásbeli kérdésemet, akkor körülbelül másfél oldalas lenne a szervízelési és javítási költség. De igazából nem is erre szerettem volna kitérni, hanem inkább arra, hogy mint haditechnikai modernizáció, ez pontosan mit tartalmaz?
A bizottságnak elküldött anyag tartalmaz egy inkurenciát is, és egy írásbeli kérdésre adott válasz leírja a miniszter úr aláírásával, hogy igen tetemes mennyiségű inkurenciánk van, ami részben hulladék, részben veszélyes hulladék, amit per pillanat, ha megnézzük a költségvetést, milliókért vagy milliárdokért őriztet a Magyar Honvédség. Ha a veszélyes hulladékokról beszélünk, akkor feltehető az a kérdés, hogy esetlegesen nincs-e a veszélyes hulladékok megsemmisítésére valamilyen koncepciója a tárcának. Azt gondolom, ha az elkövetkező egy évben rámegyünk erre a területre, akkor eléggé költséghatékony, mondjuk úgy, hogy költségkímélő lehet a következő kormány költségvetésében az a fejezet, amely akár az őrzésével, akár az inkurenciával való foglalkoztatás. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés a bizottság tagjaitól? Simon Miklós képviselőtársunké a szó.
DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm. Tisztelettel szeretném kérdezni: hallottuk a sajtóból, hogy a Gyurcsány-kormány egyik utolsó intézkedése az volt, hogy 2 milliárd forintot kapott a Honvédelmi Minisztérium. Mire használják fel ezt a pénzt?
A másik kérdésem az afganisztáni szerepvállalás biztonsági helyzetére vonatkozik. Látjuk azt, hogy keményedik a helyzet Afganisztánban. Tervez-e a minisztérium valamiféle átalakítást a biztonságot illetően, mármint a missziós tevékenységet illetően? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés a miniszter úrhoz? (Nincs jelzés.)
Miniszter úr, láthatóan a hivatalban lévő miniszter vonatkozásában konkrét kérdések hangoznak el, és nyilván volt választási lehetőség, hogy egy kávé után sorra kerül a szavazás, vagy pedig miniszteri tájékoztatóként fogjuk fel ezt a lehetőséget, úgyhogy csak ennek vegye, miniszter úr, a kérdéseket, amelyek szakmai kérdések.
Parancsoljon, miniszter úr!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr, és örülök is, mert helyük van ezeknek a kérdéseknek, mindegyikre konkrétan válaszolok.
A kecskeméti repülőbázis vadászpilótáinak repülési órája biztosított. 2009-re külön, már megkötött szerződés keretében bérelünk repülési órát L-159-esekre. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: 2009-re ez biztosított, ez volt az eredeti tervünk.
Elkészítettük a végleges megoldásra vonatkozó jogi anyagot. Ez arról szólt, hogy egy nyilvános tendert írunk ki. Megismétlem: nyilvános közbeszerzési eljárás keretében biztosítani szeretnénk vagy repülőgép-vásárlásra, vagy szolgáltatásvásárlásra 2010. január 1-jétől a szükséges repülési órákat. Ennek a fedezete a tízéves költségvetési tervben benne van. Nyilvános közbeszerzési eljárás gépvásárlásra vagy szolgáltatásra, amelyik előnyösebb. A magyar jogrend szerint ilyen tendert nem lehet kiírni. A magyar jogrend szerint, a közbeszerzési törvény szerint ugyanabban a tárgyban nem lehet eszközvásárlást és szolgáltatást megtendereztetni. Ez miért van így? Szerintem ez hibás, de így van, ezért ketté kell választanunk a közbeszerzési eljárást, ez megtörtént, a jogászok előkészítették. Először kiírjuk a gépvásárlásra vonatkozó tendert, amennyiben az sikeres, akkor a folyamat lezárul, ha nem sikerül, akkor kiírjuk a szolgáltatásvásárlást. Jogilag egyedül ez a lépéssorozat felel meg a magyar törvényeknek.
A tenderek készen vannak. Illendőnek és természetesnek azt tartottam, hogy az elmúlt két-három évben nem írjuk ki ezt a közbeszerzési eljárást, megvárjuk, amíg az új kormány megalakul, azt gondolom, ez így helyes. Ez azt jelenti, hogy 2010. január 1-jétől elképzeléseink szerint már nem repülési óra bérlésével, hanem vagy eszköz vagy szolgáltatás megvásárlásával 12 évre előre biztosítjuk a szükséges repülési órákat, mert ezeknek ilyen kifutásuk van. Ezt a bázis parancsnokai és vezetői pontosan ismerik. Tehát aki önnek információt adott - és kérem, csatoljon vissza neki -, az vagy nem tájékozott, vagy nem mondott igazat, és ez megengedhetetlen. Hetente két-három egyeztetésen ment át ez a tender - megengedhetetlen!
A második kérdés a gépkarabélyok kérdése. Ugye, Magyarországon rendszeresítve van a gépkarabély, ebből 25 ezer darabot használunk, 25 ezer le van zsírozva. Ebből nagyjából 7 ezret kell átalakítani speciális képességekre, tartaléknak is és használatra is. A kérdés a következő: modernizálni vagy új gépkarabélyokat venni? Irtózatos nyomás van a sajtó részéről és a mögöttük lévő üzleti körök részéről, arra, hogy ugyan már miért nem veszünk 7 ezer darab újat. Szeretném megmondani, hogy ez a legdurvább nyomásgyakorlás, amit végeznek, mert nem az a tétel számukra, hogy ezt a 7 ezer darabot honnan vesszük meg. Ha az új típusból vesszük meg, akkor a 43 ezer darabot is ki kell dobni, a hozzátartozó lőszert is ki kell dobni, hiszen egy katona hol ezt használja, hol azt, a teljes gépkarabély-rendszer lecserélésének a költsége több, mint a féléves költségvetésünk. Ez megengedhetetlen.
Tudom, hogy nehéz megrendeléshez hozzájutni, de nekem honvédelmi miniszterként az a felelősségem, hogy a rendelkezésre álló pénzzel a leghatékonyabban gazdálkodjam, ezért tehát pályázatot hirdettünk meg a modernizációra, január 15-e volt a határidő, hét cég jelentkezett. Ennél transzparensebb eljárást nem tudok elképzelni, és most folyik a prototípusok próbája. Egy ilyen próba azt jelenti, hogy egy fegyverrel legalább tízezer lövést le kell adni, különböző klimatikus viszonyok között be kell vizsgálni. Ez a vizsgálat nagyjából április-májusra lezárul.
Szeretném meghívni a honvédelmi és rendészeti bizottságot, jöjjön el, nézze meg ezeket az eszközöket, lássák saját maguk is, miről van szó. Egyébként több hazai magyar fejlesztés van benne, és nem ártana, ha a magyar technológiai ipar érvényesülni tudna, de ezekben elfogulatlanul kell dönteni. Április 7-én írta alá az elnök úr a levelet, amelyben tájékoztatást kért, ez a húsvét előtti hét volt, természetesen 15 napon belül írásban meg fogja kapni, elnézést, hogy a mai bizottsági ülésen még nincs itt. Kiadtuk a szakembereknek, hogy minden részletre minden dokumentációt állítsanak össze, amire a honvédelmi és rendészeti bizottságnak szüksége van.
A harmadik kérdés. Ez egy erkölcsi és politikai kérdés is, képviselő úr. Március 23-án, hétfőn én hoztam azt a rendelkezést, hogy amíg az új kormány nem alakul meg, addig a Honvédelmi Minisztérium semmilyen új beszerzést, semmilyen új költést nem indít, mert nem tisztességes. Március 23-án, hétfőn adtam ki ezt a rendelkezést, ez addig van érvényben, amíg az új kormány nem alakul meg. Egy távozó kormány miniszterének szerintem nincs joga új dolgokat elindítani, amíg meg nem alakul az új kormány. Ez mindösszesen egy hónapos interregnumot jelent. A mai napig vállalom érte a felelősséget, ezt így tartottam etikusnak. Semmilyen új költést nem engedélyeztem március 23-ától, kivéve a működést, mert természetesen az alapműködésre szükség van, de sem új tender kiírását, sem tenderek eldöntését, semmi olyat, ami kötelezettségvállalást jelentett volna a következő kormány számára. Így fogok eljárni a jövő év tavaszán is természetesen, mert ez a tisztességes eljárás. Remélem, hogy ez lényeges fennakadást nem okozott, ahogy áttekintettem, nem jelentett semmilyen ügyben halasztást.
Utaltam már rá a hazai védelmi ipar kapcsán, hogy mindenkinek lehetősége van pályázni, de csak pályázat útján lehet elnyerni megbízást. A magyar törvények ezt teszik lehetővé. Én mindenkit arra biztatok, hogy pályázzon. Nincs ismeretem olyanról, hogy valakivel megkötöttünk volna szerződést és befektetéseket eszközölt, és utána felmondtuk volna. Ilyenre nincs is lehetőség egyébként. Valószínűleg olyan esetekről van szó, amikor az illető nem is pályázott, majd utána panaszkodik, hogy ő miért nem nyerte el. Legalább vegyen egy lottószelvényt. Nagyon kérem a bizottság támogatását abban, hogy ne térjünk le a kialakult, normális nyomvonalról, hogy mindent nyilvános tendereken döntünk el. A bizottság ebben eddig mindig támogatott, és én változatlanul ezt tartom helyes eljárásnak.
A váti repülőteret már Kontrát képviselő úr megkérdezte. Még mindig nincs semmilyen nyoma, hogy bárki bármilyen formában ebben az ügyben engedélyeket kért volna. Szeretném hangsúlyozni, hogy nincs külön katonai légügyi hatóság, megszűnt. Egy magyar légügyi hatóság van, egy - nevezzük így - katonai, civil együtt, nem az én irányításom alatt. Nyilván, ha oda bármilyen kérdés be fog futni, akkor azt meg fogom kapni, és véleményezni fogjuk.
A Katonai Biztonsági Hivatalnak az a feladata, hogy a Magyar Honvédség, valamint a Honvédelmi Minisztérium biztonságát garantálja, semmilyen más feladatot nem láthat el, és szeretném a bizottságot arról biztosítani, hogy nem is látott el. Ha tudomására jut bármilyen információ, azt átadja a megfelelő illetékes rendőri, ügyészi vagy titkosszolgálati szerveknek. Ez a kompetenciája, és ezt maradéktalanul így tartja be. A Magyar Honvédség pedig semmilyen körülmények között semmilyen belső rendfenntartásban sem eddig nem vett részt, sem ez után nem vesz részt, ezt is szeretném teljesen egyértelművé tenni. A Magyar Honvédségnek az a kompetenciája és alkotmányos felelőssége, hogy a saját objektumait őrizze, ezeknek az objektumoknak a biztonságát garantálja, mert ott fegyverek és lőszerek vannak. Ez természetesen megint a megfelelő jogszabályoknak megfelelően működik.
A költségvetési kérdésekkel kapcsolatban többen is, és összefüggően szóltak. Az írásos tájékoztatóban szereplő számok az éves zárszámadás számai. Igen, képviselő úr, az eredetileg tervezett költségvetésnél a Magyar Honvédség többet fordíthatott védelmi kiadásokra, és én ezt jó jelnek tartom. 1,24-1,28-1,3 GDP-arányosan szerintem ezek mind indokolt költségek voltak, és fontosnak tartottam, hogy a kormány év közben az ezekhez szükséges feltételeket biztosította, és így kialakulhatott egy hatékony és eredményes gazdálkodás is. Egyben szeretném megerősíteni a bizottság előtt azt, hogy az új miniszterelnök úrral folytatott egyeztetésemen megerősítettük azt a kormánynyilatkozatot, a nemzeti katonai stratégiának azt a döntését, amelyet vállaltunk, hogy 2013-ig már a költségvetésben is szereplő költségvetési támogatást 1,3-re fogjuk emelni GDP-arányosan, és megállapodtunk abban is, hogy 2009-ben a Honvédelmi Minisztérium rendelkezésére álló pénzekkel ezek között a keretek között gazdálkodik, amit nyilván takarékosan és hatékonyan kell. Itt két olyan dolog van, amelyet majd év közben mérlegelni kell, a fejezeti egyensúlyi tartalék sorsát, illetve a kötelező pénzmaradvány sorsát, amelyet az államháztartási törvényben szabályozott módon lehet csak majd elkölteni. Szeretném még egyszer megerősíteni azt a vállalást, amely a nemzeti katonai stratégiában is szerepelt.
Ami a NATO-országok költségvetését illeti, mindenütt folyik egy jelentős átgondolás. Honvédelmi miniszterként azt tartom azonban fontosnak, hogy egy magasabb GDP-arányos szintről folytatnak megtakarítást. Ebből a szempontból én a Magyar Honvédség védelmi kiadásainak az eredeti GDP-arányos támogatását változatlanul indokoltnak tartom. Ugyanakkor az egész NATO szembe kerül azzal a kérdéssel, hogy hogyan finanszírozza mind a nemzeti, mind a kollektív területvédelmet, mind a NATO-n kívüli területen vállalt feladatait. A legutóbbi NATO-csúcson Magyarország nevében két kezdeményezést tettem, ami persze nekünk is segít. Az egyik, hogy több olyan feladat van, amelyet többnemzeti alapon hatékonyabban tudunk ellátni. Ez nem azt jelenti, hogy minden NATO-tagállam együtt egy közös alapból oldja meg azt a feladatot, hanem azt, hogy a NATO-tagállamok némelyikének egy csoportja oldja meg ezt a feladatot közösen. Erre jó példa a stratégiai légi szállítási képesség, ahol tizenkét ország fogott össze. Sokkal olcsóbb tizenkettőnknek együtt megoldani, mintha egyenként próbálkoznánk ilyen feladatok megoldásával. A másik kezdeményezésem pedig az volt, hogy bizonyos közös műveleteket közös alapból finanszírozzunk. A legjobb példa erre a NATO gyorsreagálású erők alkalmazása vagy az Európai Unió harccsoport - hogy az EU-s kérdésre is kitérjek - azzal kapcsolatos alkalmazása. Azt gondolom, hogy erősen vesz a NATO ebben irányt. Ebben Magyarország kezdeményező szerepet mutatott fel az elmúlt egy-két évben.
Szeretném azt is világossá tenni, hogy az Európai Uniónak az a törekvése, hogy definiálja a saját biztonságpolitikát, szerintem egy helyes törekvés, ugyanakkor megengedhetetlen lenne az, ha az észak-atlanti szövetség, a NATO és az Európai Unió nem hangolná össze saját erőfeszítéseit. Ez egy komplementer rendszer. A NATO erős műveleti képességek biztosításában, az Európai Unió pedig erős stabilizációk, nemzeti fejlesztési programok biztosításában. A kettőt szerintem összhangban és együtt kell működtetni.
Ami a magyar katonai szerepvállalást illeti az Európai Unió nemzetközi feladataiban, erről a bizottságot éppen nemrég tájékoztattam, hogy elindult egy tervező munka, hogy a Balkánon felszabaduló erők egy részét olyan európai uniós feladatokban alkalmazzuk, amely nem NATO-, hanem európai uniós feladatot jelent. Beszéltünk róla, hogy fel kell készülni egy afrikai szerepvállalásra is, például azzal együtt, hogy Afganisztánban esetleg csökkentjük majd később a katonai szerepvállalást. Ez a munka annak a tervnek megfelelően fog folyni, amelyről itt már tájékoztatást adtam.
A képviselő úr említette a párbeszédet. Ez két éve működik, ez egy belsős kommunikációs rendszer, itt természetesen fontos az, mert belső, nem a külsősök számára szól, hogy mindenki vállalja a saját álláspontját. Nem hiszem, hogy belül szükséges lenne bármilyen anonimitást kérni. Természetesen vannak egyébként külső kommunikációs felületek is, ezek is legalább ilyen fontosak.
A három tűzszerész páncélozott jármű kapcsán hozta szóba a képviselő úr a tízéves tervet, ez abban szerepel. A tízéves terv haditechnikai fejlesztésének van egy nagyon erős vonulata, a force protection, az erők megóvása képesség kifejlesztése. Az erők megóvása képességnél a tűzszerészeknél két irány van, a páncélozott jármű és a robotok, amelyek nagyobb biztonságot adnak számukra. Nyilvános közbeszerzési eljáráson nyerte el ez a cég ennek a három gépkocsinak az eladását, még egyszer: nyilvános közbeszerzési eljáráson.
Az már csak jellemző a mai világra - én is meglepődtem, hogy őszinte legyek -, hogy azonnal kitették a saját internetes felületükre, mert ma olyan kicsi az érdeklődés a haditechnikai eszközök iránt, hogy az egy vezető hír volt a haditechnikai iparban nemzetközi szinten, hogy Magyarország három darab páncélozott tűzszerészjárművet vett, egyébként ennyire nincs piac, ennyire nincs kereslet. Egyébként ezeket az eszközöket is érdemes lesz megnézni, ha beérkeznek, erre is szeretettel várom a honvédelmi és rendészeti bizottságot.
Végül az inkurenciával kapcsolatban: irtózatos teher a hulladék és a veszélyes hulladék, de mi vagyunk érte a felelősek, akár tetszik, akár nem, nekünk kell maradéktalanul gondoskodnunk a biztonságról, és gondoskodnunk a megsemmisítésről, a megsemmisítés viszont rendkívül költséges folyamat. Abból a pénzből fedezzük, amit egyébként inkurenciabevételből szerzünk, mert más pénzügyi lehetőségünk nincs rá. Úgy becsülöm a negyedévenkénti jelentések alapján, hogy a veszélyes hulladékok most már nagyrészt megsemmisítésre kerültek, nagyon kevés olyan hely van, ahol még ilyen eszköz van, ezek megsemmisítése egyébként szabályozott körülmények között és folyamatosan zajlik.
A 2 milliárd forintot kivétel nélkül az alakulatok kapták meg saját működésükre és feladataik ellátására. Fontos jelzésnek tartom: az eredeti tervek szerint még 2 milliárd forintot fogunk kapni a második negyedévben, és arról is megállapodás van, hogy az ingatlanbevételekből származó bevétel 80 százalékát a Honvédelmi Minisztérium visszakapja, ezt pedig fejlesztésekre fogjuk használni. Ez a költségvetés melletti eszközként jelenik meg.
Afganisztánban nem romlott a biztonsági helyzet az elmúlt hónapokban. Afganisztánban ma a megfigyelők azt becsülik, hogy egy későbbi amerikai katonai erőátcsoportosítás révén éleződhet ki a helyzet, hiszen az felszínre fogja hozni a déli országrészben a konfliktusokat. Ennek az időtartamát háromnegyed évre, egy évre teszik. Az eddigi tapasztalatok alapján mi egyrészt megerősítettük a Pol-e Khumri bázisunkat jelentős technikai beruházásokkal, megemeltük a Force Protection-képességet, tehát azt a katonai létszámot, amely az őrzést, védelmet, biztonságot garantálja, beszereztünk új eszközöket, illetve minden egyes feladatot úgy vállalunk, hogy lehetőleg azok az alakulatok, amelyek kimennek, egymást is tudják támogatni. Például az OMLT-csoport, amelyik kiment, egy olyan bázison helyezkedik el, ami húsz kilométerre van Pol-e Khumri, tehát teljes együttműködés van, sőt, a biztonságot azáltal is növeltük, hogy egy afgán zászlóalj települt oda, amelynek a kiképzése folyik. A választásokon részt vevők is hasonló övezetekben fognak részt venni, tehát egymás biztonságát erősítő eszközként is fogjuk a részvételünket használni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük a miniszter úrnak a válaszokat. Van-e olyan kérdés, amire nem kaptak választ képviselőtársaim? Szerintem nincs.
(Jelzésre:) Nyitray képviselő úr!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Én választ kaptam, csak szeretném nyomatékosítani, hogy egyáltalán nem vagyok megelégedve a válasszal, sőt kifejezetten nem értek egyet azzal, ami a hazai védelmi iparral hangzott el. Tehát minden olyan felvetés, hogy a hazai védelmi ipar meglehetősen gyenge, de igen ambíciózus, mert ha valaki még ma is vállalja, akkor nagyon ambíciózus ember vagy cég, és összevetni az ott lévő tőkeerős, hatalmas cégekkel, a nemzetközi életben bármilyen nehéz piaci helyzet is van, az minden, csak nem egy hazafias iparpolitika a védelmi ipar területén. Tehát én kifejezetten azt kérdeztem, mi az elképzelése a minisztériumnak ezen szektor erősítésével, nem arra, hogy összeeresztik mondjuk az X kft.-t a Heckler és Koch vagy a Walter nevű nemzetközileg ismert cégekkel vagy bárkivel, mert akkor biztos, hogy a magyar veszíteni fog.
Nem hiszem, hogy van a Földön olyan ország, ahol a hazai védelmi ipar ne kapna valamiféle állami védelmet, annál is inkább, mert a közbeszerzési törvény lehetőséget ad arra, hogy beszerzés esetén a minisztérium felmentést kapjon a szigorú törvények alól. Nekem ez régi mániám, hogy nem is igen próbál ilyen felmentést kérni a minisztérium vagy nagyon-nagyon keveset, és ennek következtében ez a szektor sajnos folyamatosan sorvad, és szerintem már alig-alig van olyan cég, amelyik egyáltalán életre kelthető lenne, ha kapna egy kis támogatást.
Ami a kalasnyikovok ki nem váltását illeti, azzal abszolút egyetértek. Én semmilyen külföldi hadiipari cégnek nem vagyok a szószólója, sőt, éppen ellenkezőleg, azt gondolom, ez az előbbiekből kiderült, és nagyon szeretném én magam látni, ad absurdum akár ki is próbálnám azokat a fegyvereket (Derültség.). Nem kell az uraknak szemben állni, de közlöm önökkel, én kalasnyikovval eléggé jól tudok lőni.
ELNÖK: Köszönjük szépen a felajánlást. Tartsuk rendezett mederben a bizottsági meghallgatást. Miután minden kérdés megválaszolásra került, szavazásra kerül sor.
Jelezni szeretném, hogy Navracsics Tibor frakcióvezető úr tegnapi felszólalásából a Fidesz álláspontja az új kormány legitimitását illetőleg egyértelművé vált minden leendő kormánytag számára is, azonban a nemleges szavazatunk, ami ebből egyértelműen következik, nem a további együttműködés felfüggesztésére vonatkozik, tehát úgy fogunk nemmel szavazni, hogy készek vagyunk a honvédség érdekében együttműködni a miniszter úrral.
(Jelzésre:) Gál képviselő úr!
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Egy kérdésem lenne, elnök úr. Hogyha önök a véleményüket annak alapján alakítják ki, hogy az új kormány illegitim, szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy ez az új kormány a magyar alkotmányban szabályozott eljárás alapján alakult meg. Aki ezt illegitimnek mondja, kénytelen vagyok azt a megállapítást tenni, hogy a magyar alkotmány minősíti alkalmatlannak. Szeretném erre a figyelmüket felhívni.
Úgy gondolom, a magyar alkotmány az, amelyik keretet ad a magyar politizálásra, ez függetlenül minden magyar pártra, különösen a parlamenti pártokra vonatkozik. Nem akarom a döntésüket befolyásolni, csak nem tudom elfogadni ennek az indokolását.
ELNÖK: Csak meg szeretném jegyezni a jegyzőkönyv számára, hogy a tegnapi napon a Fidesz különbséget tett a legalitás és a legitimitás alkotmányjogi fogalma között, ami két külön kategória.
Döntéshozatal
Tisztelt Képviselőtársaim! Ki az, aki támogatja Szekeres Imre honvédelmi miniszter további megbízatását miniszterjelöltként? (Szavazás.) Kilenc igen szavazat. Ki az, aki nem? Hét nem szavazat. Tartózkodás van-e? Karsai Péter tartózkodott. Köszönöm szépen.
Jó munkát kívánok a miniszter úrnak. (Dr.Szekeres Imre: Köszönöm szépen, elnök úr.)
Miniszter úr, egy technikai jellegű kérésem volna az Egyéb napirendi pontunk kapcsán. Az Állami Egészségügyi Központban tervezünk kihelyezett bizottsági ülést, és az az információ jutott el hozzánk, hogy a miniszter úr 28-án tudna terjedelmesebb időkeretben részt venni. (Dr. Szekeres Imre: Így van.) Köszönjük szépen, miniszter úr, 28-án fogjuk megtartani a bizottsági ülést.
A bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló T/9203. számú törvényjavaslat
A 4. napirendi pont megtárgyalása következik néhány percben. Rajmon Balázs főosztályvezető úr az IRM képviseletében a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló T/9203. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk.
Egy mondatban, ha kérhetem az indokolást.
DR. RAJMON BALÁZS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Az Alkotmánybíróság a 144/2008. határozatában számos jelentős rendelkezését megsemmisítette az 1999. évi nyilvántartásról szóló törvénynek. Ennek okán szükséges volt a törvény újraalkotása, és tartalmazza azokat a differenciált szabályokat, amelyeket az Alkotmánybíróság megkövetelt. Köszönöm.
Döntéshozatal
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja? (Szavazás. - Mindenki jelez.) Egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartottuk a törvényjavaslatot.
Kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, ki lesz a bizottsági előadó, miután első helyen kijelölt bizottság vagyunk. Szóban kell elhangoznia az ajánlásunknak. (Jelzésre:) Gál képviselő úr lesz az előadó, köszönöm szépen.
Egyebek
Az 5. napirendi pontban pedig arról szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy 22-én nem lesz bizottsági ülés, tehát szerdán nem lesz. 21-én, jövő héten kedden bizottsági ülést kell tartanunk. (Laban János főtanácsadó tájékoztatására:) Mindent meg tudunk tárgyalni kórházi körülmények között is. Hétfőn az interpellációkat követően megtárgyaljuk a Ket.-et, és utána 28-án 9 órakor tartunk bizottsági ülést kint, az Állami Egészségügyi Központban, a miniszter úr kérése alapján, és ott fogunk az ombudsmanokról is tárgyalni. Köszönöm szépen.
A mai bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 02 perc.)
|
Dr. Lázár János |
Jegyzőkönyvvezetők: Takács Aliz és Gálné Videk Györgyi