HRB 8/2009.
(HRB 1-91/2006-2010.)
Jegyzőkönyv?
az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának
2009. április 28-án, kedden, 10 órakor
az Állami Egészségügyi Központban
(1134 Budapest, Róbert Károly krt. 44.)
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Tájékoztató az Állami Egészségügyi Központ tevékenységéről *
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter tájékoztatója *
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter válaszadása *
Dr. Németh András o. ddtbk, parancsnok (Magyar Honvédség Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ) válaszadása *
Prof. Dr. Grósz Andor o. ddtbk., katonai főigazgató-helyettes (Állami Egészségügyi Központ) válaszadása *
Dr. Kókay András mk. ezredes, gazdasági igazgató (Állami Egészségügyi Központ) válaszadása *
Dr. Bazsó Péter orvos igazgató (Állami Egészségügyi Központ) válaszadása *
Dr. Németh András o. ddtbk., parancsnok (Magyar Honvédség Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ) válaszadása *
További kérdések, észrevételek *
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter további válaszadása *
Dr. Szilvásy István főigazgató (Állami Egészségügyi Központ) válaszadása *
Dr. Kopcsó István o. ezredes, igazgató (HM Katona-egészségügyi Kiválósági Központ) válaszadása *
Prof. Dr. Grósz Andor o. ddtbk., katonai főigazgató-helyettes (Állami Egészségügyi Központ) válaszadása *
További kérdés *
Dr. Németh András o. ddtbk, parancsnok (Magyar Honvédség Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ) válasza *
Az ülés bezárása *
1. Tájékoztató az Állami Egészségügyi Központ tevékenységéről
Meghívottak:
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter
Állami Egészségügyi Központ vezetői
2. Egyebek
Elnököl: Dr. Lázár János (Fidesz), a bizottság elnöke
Keleti György (MSZP), a bizottság alelnöke
Ecsődi László (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz)
Dr. Molnár Lajos (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Laboda Gábor (MSZP) Keleti Györgynek MSZP)
Rába László (MSZP) Katanics Sándornak (MSZP)
Tóth Károly (MSZP) Ecsődi Lászlónak (MSZP)
Dr. Simon Miklós (Fidesz) távozása után Csampa Zsoltnak (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP) Tóth Gábornak (Fidesz)
Karsai Péter (független) Nyitray Andrásnak (Fidesz)
A bizottság titkársága részéről
Laban János főtanácsadó, a bizottság titkára
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter
Dr. Szeredi Péter kabinetfőnök (Honvédelmi Minisztérium)
Dr. Szilvásy István főigazgató (Állami Egészségügyi Központ)
Prof. Dr. Grósz Andor o. ddtbk., katonai főigazgató-helyettes (Állami Egészségügyi Központ)
Dr. Bazsó Péter orvos igazgató (Állami Egészségügyi Központ)
Dr. Kókay András mk. ezredes, gazdasági igazgató (Állami Egészségügyi Központ)
Dr. Németh András o. ddtbk., parancsnok (Magyar Honvédség Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ)
Dr. Kopcsó István o. ezredes, igazgató (HM Katona-egészségügyi Kiválósági Központ)
Prof. Dr. Drávucz Sándor stratégiai és tudományos fejlesztési főigazgató-helyettes (Állami Egészségügyi Központ)
Botos Katalin ápolási igazgató (Állami Egészségügyi Központ)
Orgovány István, az Állami Egészségügyi Központ kórházi felügyelő tanácsának elnöke
Dr. Daku Magdolna, az Országgyűlés Hivatala Bizottsági Főosztályának vezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 08 perc)
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek! Tisztelettel köszöntöm a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén megjelent tisztelt képviselőtársaimat.
Először is a határozatképesség rendezését szeretném kérni, illetve javasolni. Tájékoztatom a tisztelt bizottságot, és szeretném a jegyzőkönyv számára rögzíteni, hogy Karsai Péter képviselőtársunkat Nyitray András, Básthy Tamás képviselőtársunkat Tóth Gábor, Tóth Károly képviselőtársunkat Ecsődi László, Laboda Gábor képviselőtársunkat Keleti György, és Rába László képviselőtársunkat Katanics Sándor helyettesíti a mai ülésen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy külön tisztelettel köszöntsem az Állami Egészségügyi Központban tartott kihelyezett ülésünkön Szekeres Imre honvédelmi miniszter urat és Székely Tamás egészségügyi miniszter urat, akiknek köszönjük a lehetőséget a mai bizottsági ülés megtartására.
Egyben szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a bizottsági ülés menetrendje szerint a szóbeli tájékoztatók elhangzása után egy helyszíni tájékozódás is lenne. A miniszter uraknak körülbelül másfél óra áll rendelkezésükre ahhoz, hogy a szóbeli tájékoztatást megadják. Kérem a képviselőtársaimat, szíveskedjenek ezt szem előtt tartani.
Tisztelettel köszöntöm Szeredi Péter kabinetfőnök urat, Szilvásy István urat, az Állami Egészségügyi Központ főigazgatóját, Grósz Andor professzor urat, a katonai főigazgató-helyettest, Drávucz professzor urat, a stratégiai és tudományos fejlesztési főigazgató-helyettest, Bazsó Péter orvos igazgató urat, Botos Katalin ápolási igazgatót, Kókay András ezredes urat mint gazdasági igazgatót, Németh András dandártábornok urat, a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi főnökét, Kopcsó István ezredes urat, a Katonai Egészségügyi Kiválósági Központ igazgatóját.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, hogy a mai ülés előzetesen megküldött napirendi pontjai kapcsán van-e kérdésük vagy észrevételük. Az Állami Egészségügyi Központ tájékoztatójának meghallgatására és a kérdések feltételére kerül sor, amennyiben ezt a képviselőtársaim jóváhagyják. Amennyiben nincs kérdés, vélemény vagy észrevétel, szavazásra teszem fel a napirendi javaslatokat. Aki egyetért, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangúlag fogadtuk el.
Ahogy az előbb ismertettem, egy prezentációval egybekötött szóbeli tájékoztatót adnának a miniszter urak, ezt követően a kérdésekre kerülne sor, és helyszíni tájékozódásra is nyílik lehetőség.
Miniszter úr, önt illeti a lehetőség!
Tájékoztató az Állami Egészségügyi Központ tevékenységéről
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter tájékoztatója
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: (Az előadó kivetítőt használ a tájékoztató megtartásához.) Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Honvédelmi és Rendészeti Bizottság! Július 1-jén lesz két éve, hogy súlyponti kórházként létrejött a Honvédelmi Minisztérium Állami Egészségügyi Központ. Ez a kórház akkor átvette a Magyar Honvédség Központi Honvédkórházának feladatait, átvette a Kecskeméti Repülőkórház feladatait, átvette az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Központi Kórháza intézményeinek feladatait, a MÁV Kórház és Központi Rendelőintézet feladatait, valamint az Országos Gyógyintézeti Központ feladatait. Ezek rendkívül jelentős budapesti és vidéki egészségügyi intézmények voltak, amelyek egyébként komoly múltra és nagy szakmai elismerésre tettek szert az elmúlt évtizedek során, ezért ez a feladat és az ezzel járó felelősség is igen nagy volt.
Az a feladat, amelyet elvállaltunk, rendkívül jelentős, hiszen egyrészt vállalta a Honvédelmi Minisztérium Állami Egészségügyi Központ, hogy az összes speciális igényjogosultnak fennmarad a korábban megszerzett igényjogosultsága, a rendészeti, honvédségi és a vasutas állomány, nyugdíjasok és családtagok ellátása, és mindezt egy országos ellátási kötelezettségben, és emellett az országos ellátási kötelezettség mellett területi ellátási kötelezettség keretében gyakorlatilag az észak-pesti kerületek és a közép-magyarországi régió számos településének lakosságát is ellátja ez az intézmény. Emellett természetesen részt vesz a NATO-ban és az Európai Unióban vállalt kötelezettségek teljesítésében, amely a katonai egészségügyi képességek kialakításában, fenntartásában és az ezekhez szükséges feltételek megteremtésében is megnyilvánul.
Az Állami Egészségügyi Központ biztosítja a védett személyek és egyes kiemelt beosztásokat betöltő személyek egészségügyi ellátását is. A speciális ellátás országos hatáskörű, nagyon jelentős a területi ellátás, és különböző, az állam működéséhez szükséges egészségügyi feladatok ellátása is ennek az intézménynek a feladatát képezi. Gyakorlatilag a Honvédelmi Minisztérium Állami Egészségügyi Központ egyike annak a három országos intézménynek, amely ma létezik Magyarországon, és egyben a 32 súlyponti kórház egyike is, feladata az aktív fekvőbeteg- és járóbeteg-ellátás a krónikus és rehabilitációs ellátás is.
A térképen látható, hogy egyrészt Budapesten maga a kórház - nevezzük így - két telephelyen működik, és egy budai szanatórium, illetve négy vidéki intézmény, korábbi szanatórium is ennek a kórháznak a szerves részét képezi, ezek mindegyike nagyon jelentős tevékenységet folytat. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral 1156 aktív és 590 krónikus, rehabilitációs ágyra kötöttünk szerződést, és emellett heti 10 ezer járóbetegóra kötelezettségünk is van. Ez rendkívül nagyméretű egészségügyi intézmény a maga módján, sőt a rendelkezésre álló rehabilitációs kapacitások még további 200-220 ágy költségtérítés ellenében történő alkalmazását is lehetővé teszi. Ez rendkívül bonyolult, nagyon sokrétű feladatot ellátó nagy intézmény ebben a mai formájában.
Az előkészítésről. Nagyon komoly munkát végzett az Egészségügyi Minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium az intézmény létrehozásakor, példátlan gyorsasággal, mintegy 5 hónap leforgása alatt kellett magát az intézményt létrehozni. Az elődintézmények közül négy - nevezzük így - civil és négy honvédségi intézmény volt, és ezek átszervezésével 2007. július 1-jén alakult meg, és a honvédelmi miniszter felügyelete alatt működik a központ.
Néhány olyan sarokpontot szeretnék elmondani, amelyek meghatározzák a tárgyi és személyi feltételeket. Az első, hogy magát a technikai bázist az új honvédkórház alkotta. Az, amelyik itt mellettünk van - hiszen ez, amiben most tartózkodunk, még a régi épületek egyike -, amelyet ahhoz, hogy ez az intézmény létre tudjon jönni, 20 évi várakozás után, amikor már álltak a falak, 11 hónap alatt felújítottunk, megcsináltunk és beüzemeltünk. Ez volt az a technikai feltétel, amely alapján létrejöhetett egyáltalán az intézmény. 104 kezelőt foglal magában egyébként az új honvédkórház, amely a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség által leadott ingatlanok bevételéből épült meg, mintegy 17 milliárd forintért. Az elé a probléma kerültünk azonban, hogy ez az új intézményrendszer - és a régi épületek is - jó, ha a felét biztosítják azoknak a kapacitásoknak, amelyeket a törvény előír. Ezért szükség volt még egy telephely igénybevételére, és a kormány annak idején úgy döntött, hogy ez a MÁV Kórház Podmaniczky utcai épülete legyen, amely fizikailag egyébként a legközelebb van ehhez a mai épülethez, de amely épületet - és ez a harmadik tény - rendbe kellett hozni gyakorlatilag az intézmény létrehozásával, sőt működésével egyidejűleg. Olyan felújítási és átalakítási munkákat kellett elvégezni közel 2 milliárd forint értékben, amelyek egyáltalán lehetővé tették, hogy használni tudjuk azt az épületet. Gyakorlatilag a veszélyhelyzet elhárítását, az üzembiztonságot, és a működés minimumfeltételeit sikerült itt megteremteni. Még egyszer hangsúlyozom, menet közben.
Hihetetlenül komoly és tiszteletreméltó munkát végeztek a Honvédelmi Minisztérium intézményei, amelyek ezt a feladatot kapták, és Magyarországon módon példátlan módon, egy üzemelő kórházban hajtották végre a felújítást, és valósították meg a második telephely kialakítását.
Végül a negyedik, hogy ennek a központnak - a technikai feltételei mellett - az osztályvezetői főorvosait a teljes nyilvánosság mellett, nyílt pályázaton sikerült kiválasztani, és egy nagyon magas színvonalú szellemi kapacitást létrehozni. Ez a negyedik feltétel, ami a legfontosabb volt hogy egy intézmény sikeres legyen. Nem volt könnyű döntés, hiszen egy osztályvezető főorvos kinevezése Magyarországon mindig - fogalmazzak így - érdeklődés tárgyát képezi, mindenféle irányból. Azonban azt az elvet, amit követtünk, hogy a szakmai kollégium álláspontja a döntő - némi meglepetést okoztunk egyébként ezzel -, sikerült egyrészt egy olyan főorvosi kart létrehozni, amely nagyon szép munkát végez. Nem is töltöttünk be 6 főosztályvezetői helyet, mert nem volt egyértelmű a szakmai álláspont, de a későbbiek során újabb nyílt pályázaton sikerült betölteni.
Július 1-jére az intézmény felkészült a feladatainak ellátására, mindenféle jogi, szervezeti és egyéb feltétel adott volt. Az első időszak, amelyet nagyon nehezen éltek meg a szereplők, hiszen rendkívül bonyolult helyzet volt, gyakorlatilag az elődintézmények integrálásával telt el. Nagy hagyománnyal rendelkező kórházakról volt szó, mindegyik esetében, kivétel nélkül, széles körű társadalmi kapcsolatokkal, szokásokkal, jó értelemben vett hagyományokkal, és mindenkiben volt egy aggodalom, hogy lehetséges-e ezeknek a szellemi és tárgyi erőforrásoknak az átvétele, rendszerbe illesztésre és valódi működtetése. Miközben egyébként a Podmaniczky utcai épületet még fel is kellett újítani, sőt az OGYK Szabolcs utcai telephelyén működtek még mostoha körülmények között bizonyos részlegek egy ideig.
Szeretném önöknek elmondani, hogy minden várakozással szemben ez az integráció rendkívül sikeres volt. Ismerve az intézmény életét, belső működését, azt tudom önöknek mondani, és határozottan állítom, hogy fél év, háromnegyed év leforgása után egy olyan jó szellem jött létre, köszönhetően a befogadó Honvédkórház és az ide érkező BM Kórház, MÁV Kórház vagy Szabolcs utcai kórház dolgozóinak egyaránt, amely, azt gondolom, példaértékű lehet. Kialakult egy ritmus, kialakult egy új szokásrendszer. Voltak persze gondok és problémák a vezetésben, nyilván még ma is vannak, de azt, hogy ez az integráció ilyen tisztességesen ment vége, rendkívül nagy értéknek tartom. Ehhez kellett a fenntartó Honvédelmi Minisztérium megfelelő támogatása, pénzügyi, technikai, de szervezési és irányítási szempontból is, sőt azoknak a tanácsadóknak a munkája is, akik ezt a folyamatot segítették, és akikre nagymértékben tudtunk szakmailag támaszkodni.
Nagyon bonyolult dolog, és óvnám magunkat attól, hogy sokszor kelljen egy ilyen folyamaton végigmenni, hogy nem egy zöldmezős nagyberuházással jön létre egy új intézmény - most nemcsak a szó fizikai, hanem átvitt értelmében is -, hanem eltérő működési kultúrával rendelkező intézmények összegyúrásával, de mégis sikerült, és azt gondolom, hogy azok az eredmények, amelyeket a központ ma magáénak vall, döntően ennek a sikeres integrációnak köszönhetőek.
Az intézmény megalakulásakor én négy alapelvet tűztem ki célul, és kértem a munkatársainkat, hogy ezt képviseljék: Az ellátásra jogosultak köre változatlan legyen, mindenki kapja meg a korábbi ellátását, akár honvédségi, rendészeti vagy vasutas dolgozóról, bárkiről legyen is szó. A második, hogy valamennyi érintett magasabb színvonalú ellátást kapjon, mint korábban. A harmadik, hogy az érintett szervezetek szakmai, egészségügyi ellátórendszere is fejlődjön, és természetesen az a negyedik, hogy ehhez a központ biztosítson megfelelő katonai, védelmi és katasztrófa-elhárítási feladatokat is. Ezt a négy alapelvet teljesítette a megalakuló intézmény.
A jelenlegi helyzet. Van egy elvárás a kiemelt kórházakkal szemben, ezt a központ teljesíti, ennek megfelelően a 31 aktív és 6 rehabilitációs és krónikus szakmában tevékenykedik, és az aktív fekvőbeteg-ellátásnál teljesítjük azt az 1156 ágyat, amelyet a törvény meghatároz. A járóbeteg-szakellátásban pedig 8798 szakorvosi és 1221 nem szakorvosi órakapacitással látjuk el a feladatokat, továbbá sürgősségi központként is működünk. Tehát teljesítettük azt a programot, amelyet a kormány előírt számunkra. Az világossá vált azonban, hogy egy ilyen sokrétű feladatot ellátó intézmény önmagában az Országos Egészségügyi Pénztár finanszírozásával nem tartható fenn, hiszen olyan speciális feladatokat is ellát, amelyeket az OEP nem finanszíroz, illetve kellett olyan beruházásokat, felújításokat végeznünk, amelyek működőképessé teszik az intézményt, továbbá még mindig vannak olyan szervezési és egyéb tartalékok, amelyeket, amíg a hatékonyságot nem tudjuk javítani, addig meg kell finanszíroznunk. Ezért egy vizsgálatot rendeltem el, egy átfogó értékelést, amelynek alapján meghatároztam a következő öt feladatot.
Az első: nyilván az egész belső szabályozási rendszert két év tapasztalatai alapján áttekintjük, és egy új ösztönző rendszert fogunk bevezetni, hogy minél hatékonyabb legyen a gyógyító munka.
A második: magát a működést és a szervezeti és működési szabályzatot is át kell tekinteni, összhangba kell hozni az azóta bekövetkezett jogi változásokkal és az alapító okiratban meghatározott feladatokkal, meg kell jeleníteni konkrét katonai egészségügyi feladatokat is, amelyek korábban kimaradtak. Sőt, azon gondolkodom - ebben nincs döntés, ezt külön szeretném hangsúlyozni -, hogy még egy vizsgálatot le fogunk folytatni, hogy maradjon-e az a mai megoldás, hogy a HM Állami Egészségügyi Központ nem része a Magyar Honvédségnek és a honvédelmi miniszter felügyeli, vagy egy integráció érdekében úgymond jogilag legyen része az ÁEK a Magyar Honvédségnek, mert akkor a költségei védelmi költségvetésként kimutathatók, illetve más típusú feladatokat is egyszerűbben lehet megoldani, és jobb együttműködést is lehet kialakítani. Hiszen jó esélyünk van rá, hogy a Magyar Honvédség megszerzi a NATO Kiválósági Központ címet - ezen folyik az ezredes úrék vezetésével munka -, és valószínű, hogy maga a HM ÁEK is ennek egy nagyon fontos bázisát jelentheti. Ismert, hogy a NATO-ban a kiválósági központ azt jelenti, hogy egy témában egy ország kap ilyen kiemelt feladatot és elismerést. Ez is erősíti azt a lehetőséget, hogy itt az irányítási rendszerben, amely az intézmény működését, belső rendjét nem érinti, a finanszírozást, feladatot nem érinti, de az elhelyezkedését a struktúrában érintheti.
A harmadik az, amelyet a vizsgálat alapján szükséges meglépni, hogy a gazdálkodás feltételeiben minél nagyobb hatékonyságot tudjuk elérni, hogy a bevételeknek, kiadásoknak, költségeknek egy nagyon irányított, szelektív megfigyelése legyen, egy olyan rendszer alakuljon ki, amelyben, mint egy üzemelő vállalatnál vagy cégnél, a költségeket és a kiadásokat nyomon követik, és megfelelő operatív döntéseket lehet hozni.
Van egy negyedik speciális probléma is, amelyben nyilvánvalóan az egészségügyi miniszter úrral fogunk majd tárgyalásokat folytatni, mivel a központ rendszeresen túlteljesíti a korábban központilag meghatározott tvk-t, hogy hogyan kezeljük ezt a problémát. Ez ugyanis többletkiadást jelent természetesen, tehát ennek a kezelése is a mi feladatunk lesz. Illetve gondolkozni érdemes azon, hogy a Hévízen működő két telephely összevonása megtörténjen, és akkor ott is egy racionálisabb működés biztosítható.
A pénzről, mármint a költségekről, mert ott lehet igazán érzékelni: 2008 volt az első teljes év, 2007 ilyen szempontból nem releváns. 2006-ban, amit tudunk, hogy az összes elődintézmény nagyjából 36-38 milliárd forintból gazdálkodott, és 5500 fő dolgozott az elődintézményekben. Ma a központban 3000-en dolgoznak, tehát a teljes intézményrendszerben 3000-en dolgoznak, és 2008-ban a korábbinál magasabb szintű betegellátást 27,5 milliárd forintból oldottuk meg. Szeretném hangsúlyozni, hogy magasabb színvonalú ellátást 36-38 milliárd helyett 27,5 milliárd forintból oldottunk meg. Ennek az 57 százaléka pénzügyi jellegű kiadás, gyakorlatilag bér és annak a járulékai, hiszen itt egy olyan intézményről van szó, ahol magas a bér súlya természetesen a kiadásokban, 43 százalék, nevezzük úgy, ellátási, logisztikai, technikai természetű volt.
A 27,5 milliárd forintnak három forrása van: 13,1 milliárd forint az OEP-bevétel, tehát a 27,5-ből ez csak 13,1, 8,2 milliárd forint jelent meg a HM költségvetésében, tehát nevezzük költségvetési támogatásnak, és még durván 6 milliárd forint volt, amelyet a HM különböző intézményei szolgáltatásként nyújtottak úgy, hogy az intézmény önmaga azért nem fizet. Természetesen az auditációban megjelennek ezek is mint elvégzett feladatok vagy költségtényezők. Ez a lépés, hogy 36-38 milliárdról 27,5 milliárdra mentünk le, és úgy, hogy nem volt határidőn túli tartozásállománya a központnak 2008 végén, mutatja, hogy milyen hatékonyságbővülési lehetőség rejlett ebben az integrációs folyamatban.
2009. Mivel most a költségvetés tervezése logikailag eltér az elmúlt évitől, a jóváhagyott költségvetés 15,4 milliárd forint, de ehhez jön még 5,1 milliárd forint, amely benne van a Honvédelmi Minisztérium költségvetésében, de a fejezeti egyensúlyi tartalék rovaton, amelyről a kormány csak az első félév után dönt, attól függően, hogy hogyan alakul a költségvetés helyzete. Illetve természetesen itt is lesznek, azok a természetbeni ellátások, amelyeket a Honvédelmi Minisztérium biztosít. Abból a 15,4 milliárdnak, amely költségmentesítve van, 12 milliárd nagyjából a bér és járulékai, és 3,5 milliárd az, ami a működés technikai-logisztikai feltételeit fedezi. Egyébként az OEP bevételi tervezete 11 milliárd, úgy látom, az első néhány hónap számaiból, hogy ez valószínűleg magasabb lesz, mint ahogy azt annak idején terveztük a költségvetésben, ez kedvezőbb feltétel, ami átlagban már most meghaladja az 1 milliárd forintot, tehát ez egy jobb finanszírozási lehetőség. Tehát ez jobb finanszírozási lehetőséget jelent.
Fontos, hogy az elődintézmények dolgozóinak biztosítottuk a korábbi béreket, sőt pozitív bérkorrekcióra került sor, tehát mindenkinek a bérét a legkedvezőbb intézmény béréhez igazítottuk. Ezzel eltüntettük azt a különbséget, amely a különböző intézmények között volt korábban, és kivétel nélkül mindenütt felfelé korrigáltunk. Valószínűleg ez is szerepet játszott abban, hogy az intézmény integrációja relatíve zökkenőmentes volt, mert mindenki érdekeltté vált abban, hogy jó teljesítményt nyújtson. Ez igaz egyébként ez évben is: 2 százalékos keresetkiegészítés történt, illetve rendeztük az úgynevezett egészségügyi pótlék, kockázati pótlék ügyét is. Tehát mindenképpen stabil bérgazdálkodás volt.
Végül a továbblépésről. Az eltelt két év nekem bizonyította, hogy a földrajzilag elkülönülő két telephelyen végzett aktív fekvőbeteg-ellátás rendkívül drága, több egészségügyi és háttérszogáltató funkció kényszerű duplikálását jelenti - osztályokét például, négy osztálynak mindkét telephelyen lennie kell -, sőt ebből nyilván szervezési problémák, működési többletkiadások vannak, amelyek a két telephelyből származnak.
Már akkor, amikor az intézmény megalakult, világosan elmondtam a kormányüléseken - Molnár miniszter úr a tanú rá -, hogy hosszú távú csak az lehet, hogyha egy telephelyen fog működni a kórház, és a Podmaniczky utcai MÁV-épületet csak ideiglenes megoldásként lehet elfogadni. Éppen ezért, miután stabilizálódott az intézmény működése, elkészítettem egy tanulmánytervet az egy telephelyes elrendezésre, sőt egy megvalósíthatósági tanulmányt is, hogy megfelelő módon készítsük elő a döntést. A vizsgálatok egyébként azt az eredményt hozták, hogy csupán azok a beruházások, amelyeket a Podmaniczky utcai volt MÁV Kórházra kellene fordítani, hogy az megfeleljen annak a színvonalnak, ami a másik, az itteni telephelyen van, csupán azok a beruházások majdnem akkora összeget tesznek ki, mint ezen a telephelyen a meglévő üres területen az egy telephelyhez szükséges beruházás. És akkor azt nem is számoltam, hogy a működési többlet mekkora amiatt, hogy két telephelyen vagyunk. Éppen ezért teljesen egyértelmű az álláspontom, hogy ezt a lépést meg kell tenni, itt a terület rendelkezésre áll, itt meg lehet építeni azt a második ütemet, amellyel a Podmaniczky utcai épület kiváltható. Ez a munka 28 hónap alatt elvégezhető a tanulmányterv szerint, a mai árakon - 2009-es árakról beszélek - 34 milliárd forintba kerülne.
A megvalósítás előkészítéséhez nyilván kormánydöntés szükséges. A kormánykabinet két megoldás vizsgálatára hatalmazott fel: készítsünk egy olyan tervet, amelyben ez egy állami beruházás, a másik pedig, amit a vagyontörvény tesz lehetővé, hogy infrastrukturális bővítés megvalósítására ki lehet írni úgy közbeszerzési eljárást, hogy a megvalósítandó beruházási szolgáltatás ellenértékét a szóban forgó beruházással érintett ingatlanok tulajdonjogának átruházása jelenti.
Rendelkezésre áll 70 ingatlan. Ezek egy része a honvédség által kiürített, leadott ingatlan, másrészt az elődintézmények által használt, kiürített ingatlan. Vagy azt csináljuk - ez az első variáció -, hogy amikor az állam ezeket el tudja adni, az ebből befolyó pénzből megépítjük a második ütemet. Ez az első megoldás, amely időigényes. Úgy lehet egyedül áthidalni, ha az állam megelőlegezi a bevételt, de ez az egyenleget rontja. A másik eset, hogy ezt az ingatlanportfóliót meghirdetjük nyilvános tenderen, és aki megépíti a második ütemet, miután megépítette és átadta, kerül tulajdonába ez az ingatlancsoport. Ennek a másodiknak meg az a hátránya, hogy nem biztos, hogy van ilyen érdeklődés a mai pénzügyi és gazdasági viszonyok között. Ezt ma még senki nem tudja.
Ez a két nyilvános közbeszerzési eljárással megoldható megoldás van, és természetesen mindkettőnek az a lényege, hogy a rendelkezésünkre álló ingatlanok bevételéből finanszírozzuk meg a második ütem felépítését, és akkor ez nem jelent többletkiadást az államháztartás számára. Bevételelmaradást igen, de többletkiadást nem jelent.
Végül szeretném elmondani a bizottságnak, hogy az a munka, amelyet itt orvosok, ápolónők, technikai dolgozók folytatnak, rendkívül példamutató, és ha valaki jár a folyosókon - erre a bizottságnak majd módja lesz -, láthatja, hogy milyen szép az, amit csinálnak.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen a miniszter úrnak a beszámolót.
Székely Tamás egészségügyi miniszter urat illeti a szó.
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter tájékoztatója
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Néhány adattal, illetve egészségügyi szempontból szeretném kiegészíteni a Szekeres miniszter úr által elmondottakat. Egyrészt az ÁEK-ról elmondható, hogy gyakorlatilag az egészségügyi szakma, az egészségügyi akut-, fekvőbeteg-ellátás minden szakterületét művelik ebben az intézményben, kivételt képez ez alól a gyermekgyógyászat, de tekintettel arra, hogy szülészeti ellátás zajlik, ezért nagyon komoly perinatális intenzív centrum is működik az intézményben.
Ahogy elhangzott korábban, 1 156 aktív ágy, 8 798 szakorvosi, 1 221 nem szakorvosi óra működik. Azt lehet mondani, hogy ez a 31 szakma a jelen pillanatban a működési körülményeket tekintve abszolút megfelel a XXI. századi igényeknek, ráadásul a betegellátás úgy zajlik, hogy nem sérültek a korábbi speciális, illetve fegyveres testületekre vonatkozó különféle ellátási igények.
Az ÁEK-ról elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen minden paraméterében, minden mutatójában jobb, mint az országos átlag. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a kapacitás kihasználtsága folyamatosan növekszik, jelen pillanatban 73,5 százalék. Az eset-összetételi index már tavaly is meghaladta az országos átlagot, de ebben az évben továbbra is növekedett. Ezen kívül nagyon lényeges, hogy a halálozási arányszám jobb, mint az országos átlag. Azzal együtt, hogy súlyosabb betegeket látnak el, ez jelentkezik az eset-összetételi indexben, ezzel együtt a halálozási mutató jobb, mint az országos átlag. Más kórházból átvett betegek aránya szintén magasabb, mint az országos átlag.
Gazdálkodás szempontjából, amikor az intézmény létrejött, egy úgynevezett nullbázisú tvk került meghatározásra, tekintettel arra, hogy nem lehetett alkalmazni az elődök tvk-jának összegét. Eleinte nyilvánvalóan, mint bármilyen más egészségügyi intézménynél, a tvk nem volt kihasználva, később egyre növekedett a kihasználtság. Ennek megfelelően a fekvőbeteg-ellátásban tavaly 102 százalék, járóbeteg-ellátásban pedig 110 százalék volt, mint Szekeres miniszter úr is említette.
Ha megvizsgáljuk a különféle paramétereket, úgy néz ki, hogy területen kívüli betegeket nagyobb arányban láttak el, mint a területhez rendelt betegeket, ez azt mutatja, hogy az intézmény a progresszivitásban kiemelkedő szerepet tölt be. Már csak azért is, mert ha összehasonlítjuk a területen kívüli betegek súlyszámát, tehát a területen kívüli betegek súlyosságát, egyértelműen magasabb, mint a területi betegeké, tehát jellemzően a területen kívülről olyan betegek érkeznek, akik súlyosabb állapotban vannak. Van olyan megosztásunk, hogy az ország melyik területéről jönnek: a főváros mind a 23 kerületéből, az ország minden egyes megyéjéből, de jellemző módon Budapestről és Pest megyéből származik a betegek döntő többsége.
Ha összehasonlítjuk a 2008. I. negyedévi illetve éves adatokat a 2009. I. negyedévi adatokkal, akkor abszolút összefekszik azzal, amit Szekeres miniszter úr mondott. A tervezett bevételekhez képest jelen pillanatban úgy néz ki, hogy az egy ágyra jutó finanszírozási díjbevétel a tavalyi 7,2 millió forintról 7,6 millió forintra emelkedett, tehát ez egy jelentős növekedés. Várhatóan a tavaly ellátott 42 ezer beteghez képest, ha ez a trend folytatódik, akkor 53 ezer beteg kerül ellátásra, illetve a finanszírozott súlyszámösszeg az 58 600 súlyszámról, ami a tavalyi érték, idén várhatóan 71 000 súlyszám körül lesz. Ezzel azt is mondhatom, hogy a tervezett finanszírozási változásokat is figyelembe véve, amelyek július 1-jétől lépnek be, az mindenképpen pozitív hatással lesz majd az intézményre, tehát én úgy gondolom, hogy az intézmény gazdálkodása továbbra is javuló tendenciát fog mutatni.
Végül néhány gondolat az esetleges egy telephelyes működés vonatkozásában. Ezt számos alkalommal egyeztettük Szekeres miniszter úrral. Hozzátéve vagy kiegészítve azokat a gondolatokat, amelyeket Szekeres miniszter úr mondott, egyrészt ez a humánerőforrás kérdésében nagyon lényeges dolog lenne az egy telephelyes működés, hiszen addig, amíg párhuzamos osztályok vannak a két telephelyen, mindkét telephelyen meg kell hogy legyen a minimumfeltétel, míg ha egy telephelyen működünk, akkor ebben a nagyon súlyos humánerőforrás-helyzetben ez biztosan lényeges előrelépés lehetne. Túl azon, hogy a működtetésben milyen többletköltségek vannak, a diagnosztikai kapacitásunk kihasználtsága is sokkal jobb lehetne, hiszen jelen pillanatban mindkét telephelyen vannak diagnosztikai kapacitások. A betegellátás szempontjából a sürgősségi ellátást is javítani lehetne az egy telephelyes működéssel.
Én azt kértem Szekeres miniszter úrtól - ő erre egyébként nyitott volt - hogy amikor megtervezzük az esetleges második ütemet, akkor legyünk figyelemmel egyrészt arra, hogy a fejlesztés úgy történjen, hogy a jelenlegi műtőkapacitást figyelembe véve, amely több mint húsz műtő, az új épületekbe nyilván nem kellene műtőt tervezni, hanem a jelenlegi műtőkre kellene alapoznunk. A kapacitásokat pedig a jelenlegi intézménykihasználtságok figyelembe vételével kellene megtervezni, illetve figyelembe lehetne esetleg venni a többlet fővárosi igényeket, hiszen fajlagosan egy olyan beruházásnak a költsége nyilván jobb, amely figyelembe veszi egy esetleges más, fővárosi tulajdonban levő intézmény ellátási kötelezettségét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter úr beszámolóját, illetve a kiegészítését.
A tisztelt képviselőtársaimé a szólás joga és lehetősége. Molnár képviselő úr!
DR. MOLNÁR LAJOS (SZDSZ): A bizottsági szokásokhoz híven szeretnék gratulálni mindenkinek, aki ebben részt vett, és a kórház vezetésének, illetve a HM illetékeseinek és az Egészségügyi Minisztérium illetékeseinek. Ez az épület, amelyben nem vagyunk, hanem lesznek azok, akik később megnézik - én elnézést kérek, de egyrészt láttam többször, másrészt remélem, lesz még alkalmam látni, és van egy olyan hivatalos programom, amely miatt majd el kell mennem -, ez volt az egészségügy Bős-Nagymarosa. Célzott rá Szekeres miniszter úr, hogy húsz évig állt itt kísértetvárosként ez az óriási épület, és nagy öröm az, hogy sikerült befejezni. A múltról nem, inkább a jövőről szeretnék néhány mondatot mondani, és néhány gyors - bocsánat a kifejezésért, nem rossz szándékkal mondom - pengeváltásszerű kérdés-feleletet, egy picike játékot játszani.
Szeretném meggyőzni a jelenlévő honvédelmi miniszter urat, és az általam nagyra becsült, és a tradíciókat nemcsak őrző, hanem új tradíciókat teremtő HM-eseket, katonákat itt, hogy lelkes támogatója vagyok a Magyar Honvédségnek, szeretném azonban a miniszter urat lebeszélni arról, hogy ezt HM kórházzá alakítsák. Az eredeti cél és a jövőbeli cél sem lehet más, mint egy olyan speciális civil kórház, amely nagyon magas szinten civil lakosságot gyógyít, civil betegeket kezel. Ráadásul a számokból is kiderül, hogy hála az égnek - és ez az intézmény minőségét bizonyítja -, messziről is ide jönnek. Biztos vagyok benne, hogy emellett kiválóan ellátható az a korszerű, de kisméretű hadsereg, és az ehhez kapcsolódó hazai, valamint NATO- és nemzetközi kötelezettségeinkből adódó honvédorvosi, katonaorvosi feladat anélkül is, hogy ez HM kórház lenne. Ne legyen ez presztízsügye a HM-nek, ez egy civil kórház, Állami Egészségügyi Központ. Legyen ez egy referenciakórháza a magyar egészségügynek, nemcsak korszerűségében, mint az új épület, az infrastruktúra korszerűségében, hanem a működésében is. Legyen ez kiválósági központ, nem zárja ki a kettő egymást. Egyébként országonként egy van, vetélytársa sincs, csak ez lehet. Ne rontsuk el azt, amivel húsz évig elrontották, hogy mindig NATO-kórházként próbálták felépíteni, aztán nem is épült fel, mert a NATO-nak nem kell kórház.
Engem megdöbbent, és kérem, hogy gondolkozzon el mindenki ezen, hogy bármilyen kiváló kórház, vajon ez az arány, hogy 13 milliárd OEP-bevétel mellett 8,2 HM-es és további 6 milliárd a HM-től, az azt jelenti, hogy a működési költségnek több mint 50 százaléka HM-forrás, és ez csak a cash flow, tehát beruházás nélkül, ha jól értettem. Itt valami probléma van, mert a katonai feladatai ennek a kórháznak messze nem érik el az én ismereteim szerint a tevékenység 50 százalékát. Ez azt jelenti - nem baj, nem azért mondom - hogy ez egy túltámogatott kórház. Ha a katonai feladatok költségeit levonjuk, az OEP-finanszírozás kiegészítése minden önkormányzat és kórházfenntartótól egy nagyon szép gesztus, de számomra egy kicsit a jövőbeli működtetés kockázatait rejti magában, mert ez példátlanul és talán nem teljesen indokoltan magas.
Befejezésül pedig, nagyon fontos lett volna, és örülnék, ha hallanám - és ez persze nem az egészségügyi miniszter feladata, aki nagyon mutatós számokat mondott, és ezek a számok valóban imponálóak - nemcsak azt tudni, hogy mennyi a területen kívüli, hanem ha már ez a Honvédkórház hagyományait őrzi, ha már őriznie kell, hiszen a kormánydöntés is úgy szólt akkor, és a MÁV-jogosultak - a MÁV biztosítóra tessenek gondolni -, mert ez egy utódszervezete a MÁV-kórháznak is, utódszervezete a belügyi kórháznak, hogy a 47 ezer tavaly ellátottból mennyi volt a honvéd egészségügyi ellátásra jogosultak aránya, mennyi volt a MÁV-ellátásra jogosultak aránya, és mennyi volt a belügyi, amely a szívemnek kedves, mert ott főigazgatóként dolgoztam. Nem mintha a többi nem lenne kedves, hanem ez egy picit kedvesebb. Tehát ez az arány nagyon fontos. Végül egy gyors kérdés-válasz. Szeretném, ha valaki gyorsan megmondaná, hogy mennyi az élelmezési nyersanyag-normatíva. (Dr. Kókay András: 500 forint.) Mennyi a gyógyszerköltség aránya a teljes költségvetésen belül? (Dr. Kókay András: Meghaladja a 12 százalékot.) Mennyi a telefonszámlája a kórháznak? (Dr. Kókay András: A két telephelyen együttvéve a telefonszámla, a vonalas körülbelül 30 millió körül van, és ehhez jön még a mobil.) Mennyi a mosás kilóban? (Dr. Kókay András: A mosás darabra megy, nem kilógrammra. Körülbelül 90 millió forint a két telephelyen.) Mekkora a mennyiség, amit mosatnak? (Dr. Kókay András: Darabszámra nem tudom megmondani.) Kilóra? (Dr. Kókay András: Nem kilóra, darabra mérjük.) Jó. Az utolsó kérdésem: mennyiért veszi a kórház a zsömlét? (Dr. Kókay András: Körülbelül 4 forint, de nem mi vesszük, ezt nekünk külső szolgáltató hozza.)
Nagyon örülök ennek, mert egy kórházat azon lehet lemérni, ha gyorsan akarja az ember a gazdálkodását lemérni, hogy tudnak-e ezekre választ adni. Az másodlagos, hogy milyen számokat mondanak, és örülök, hogy Kókay igazgató úr gyorsan és rapid módon válaszolt. A magyar kórházakban ezekre a kérdésekre általában hosszas gondolkodás és néhány napos számlabogarászás után tudnak csak válaszolni. Úgyhogy szerintem jó kezekben van a kórház gazdálkodása is.
Végül befejező mondat: 34 milliárdért, miniszter urak, nem szabad ma - és később sem talán - kórházat építeni. A világ afelé megy, hogy nem építenek nagy kórházakat, ettől nagyobb kórház nem kell. Pénz sincs rá, óriási összeg ez a mai helyzetben, és a világ afelé megy, hogy 5-10 év múlva ennek a telephelynek az ágyszáma is magas lesz, ha úgy dolgozunk csak, nem jobban, mint az európai átlag, az egynapos sebészet, az ambuláns ellátások tekintetében. És akkor ez a telephely megszüntethető, nem behozható ide. A tevékenységet kell átalakítani, teljesen fölöslegesnek tartom a két telephelyből egyet csinálni, ráadásul ilyen közel. Ez nem Szeged, ahol 34 telephelyen van műtő egy egészségügyi intézményen belül.
Nagyon szépen köszönöm, hogy a tájékoztatót meghallgathattam, és külön köszönöm, hogy a gazdasági igazgató úr ilyen gyorsan, frappánsan válaszolt, ez megnyugtató számomra.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyitray képviselőtársunk következik, majd a válaszra kerül sor.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Ígérem, hogy én nem kérdezem meg, hogy egy darab lepedő most mennyi mosási költséget igényel. Már csak azért sem, mert végül is a Honvédelmi és rendészeti bizottság tagjai vagyunk, és engem személy szerint - de gondolom, a képviselőtársaimat is - ennek a komplex intézménynek a honvédelmi vonatkozású kérdései foglalkoztatnak leginkább. Elnézést kérek az egészségügyi miniszter úrtól, mi ehhez nem nagyon értünk, talán Molnár képviselőtársamat leszámítva. Azzal együtt, hogy a korábbi életemben még dolgoztam is ezen a kórházon, és a MÁV Kórházon is dolgoztunk, tehát viszonylag az ingatlanokat és az akkori - tizenegynéhány évvel vagy inkább húsz évvel ezelőtti - állapotukat ismerem.
Az első kérdésem mindjárt ehhez kapcsolódik, hogy amikor a MÁV Kórházban megtörtént az a nagy bővítési munka, aminek a keretében 10-12 szintes hotelépület és ahhoz kapcsolódó műtőblokk épült, néhány évre rá az egész alsó két szintjét kiadták egy - most teljesen mindegy, milyen tulajdonban lévő, de magántulajdonban lévő - cégnek diagnosztikai központ címen. Tudomásom szerint az akkori szerződés határideje már réges-régen lejárt, és kérdezni szeretném, hogy jelen pillanatban az Állami Egészségügyi Központ birtokában van-e az a szint, illetve az ott kialakított diagnosztikai központ, vagy még mindig egy nem magyar tulajdonú cég üzemelteti és használja. Tehát konkrétan ezt szeretném tudni, és azt, hogy mi a tervük. Mert amit a miniszter úr a két kórháztelephelyről, illetve a kórház két telephelyének összevonásáról mondott, egy biztos, hogy az nem a közeli jövő problémája, nem egy-két éven belül megvalósuló beruházás lesz, attól tartok.
Ezt követően szeretném kérdezni, mert ebből, amit a honvédelmi miniszter úr elmondott, számomra egyáltalán nem világos, hogy ez a kórház és az ebben folyó, kifejezetten honvéd-egészségügyi, illetve a honvédség igényeit ellátó egészségügyi tevékenység, beleértve a honvéd KÖJÁL-tól kezdve egy sereg egyéb tevékenységet - és nem biztos, hogy precíz kifejezést használok, de azért, hogy érthető legyen -, sőt tudomásom szerint a kecskeméti ROB is ide tartozik valamilyen formában, vagy legalábbis annak az egészségügyi része, ez hogyan kapcsolódik a Magyar Honvédség össztevékenységéhez. Például egy konkrét kérdés: miként kapcsolódik a Honvéd Vezérkarhoz, a Magyar Honvédség irányító szervéhez az a honvéd-egészségügyi tevékenység, ami itt folyik? Ezen belül érdekelne az is, hogyan kapcsolódik ehhez - ez már kicsit talán bonyolultabb kérdés - a csapategészségügy és ennek az intézménynek és a vezérkarnak az egésze. Tehát hol van itt a kapcsolódási pont, mi teremti meg a kapcsolatot? Ezt a kérdést nyilvánvalóan nem tenném fel, ha a miniszter úr nem utalt volna rá, hogy azért még nem jött el annak az ideje, hogy ez az intézmény végül mégiscsak tagolódjon a Magyar Honvédség rendszerébe valamilyen formában, magyarul ez honvédkórház legyen, ami ez volt egyébként, amióta világ a világ.
Azért azt hadd jegyezzem meg, hogy az, hogy civileket is ellátnak, és több civilt látnak el, mint katonai vagy egyéb rendészeti szerveknél dolgozókat, teljesen indifferens, hogy ez honvédkórház vagy civilkórház, hiszen az utóbbi évtizedekben minden honvédkórháznak volt igen kiterjedt területi ellátási kötelezettsége, és valamelyik civileket is ellátott. Tehát lehet így is, lehet úgy is, azt nem tudom eldönteni, hogy melyik a jobb, de semmiképpen nem ördögtől való dolog az, hogy egy honvédkórház lásson el civileket. De nekem egy kicsit bizarr az, hogy ezt egy civilkórház lássa el, és gyakorlatilag előállhasson az a helyzet, ami ma van, hogy kvázi nincs Magyarországon honvédkórház. Nincs, ez gyakorlatilag civilkórház, a honvédségnek egyetlen saját kórháza nincs, ami azért - finoman szólva - nekem kicsit bizarrnak tűnik.
Éppen azért, mivel a feladatokban vannak olyanok, amelyeknek aztán végképp nem sok köze van a civil élethez, például a missziós tevékenységhez köthető feladatok. Persze, arra való a speciális kiképzés, az ebben résztvevők továbbképzése, a nemzetközi kapcsolatok, a nemzetközi honvéd-egészségügyi kapcsolatok. Például nagyon szívesen hallanék arról, hogy jelen pillanatban mi a státusza, hova van nevesítve és mit csinál az a konténeres járványügyi vizsgáló központ, amely már nagy nemzetközi rendezvényeken bizonyította a világon való egyedülállóságát, és úgy tudom, a mai napig sincs párja a világon. Ez például integrálódik-e ebbe az intézménybe, vagy ha ide nem, akkor például hol van?
Ami pedig azt illeti, lehet, hogy másmilyen szervezés bizonyos többletköltséget jelentene - mert itt arra utalt Molnár képviselőtársam -, azt gondolom, a biztonság, ezen belül a katonai biztonság, a nemzetbiztonság mindenképpen pénzbe kerül. Tehát most hogy azért kerül-e itt az üzemeltetés többe, mert ebben benne vannak azok a speciális követelmények, amelyek nem lennének benne, ha nem lenne honvédelmi feladata is ennek az intézménynek, azt nem tudhatjuk, tehát nem biztos, hogy a gazdálkodás hiányossága, hogy itt a fajlagos költség magasabb, mint egy átlag civilkórházban, de ha magasabb is, és ez a magyarázata, akkor az szerintem teljesen rendjén való. Mert úgy gondolom, ingyen nem lehet a hazát sem védeni, a haza biztonságát megőrizni. Nagyon bízom abban, hogy ahogy eddig, ez után sem fog ezen múlni, hogy van-e rá az országnak annyi pénze, amennyit erre fordítani kell.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Keleti alelnök úr!
KELETI GYÖRGY (MSZP): Ha jól vettem ki a honvédelmi miniszter úr szavait, akkor ő két tervet osztott meg velünk, amelyek eddig nem voltak annyira széles körben nyilvánvalóak.
Én szeretnék a képviselőtársammal, Molnár képviselő úrral vitatkozni mind a két általa - hogy mondjam? - elvetett gondolatról. Az egyik az, hogy legyen-e HM kórház vagy ne legyen HM kórház. Én azt gondolom, nem ez a dolog lényege. A dolog lényege, hogy hogyan lehessen működtetni, milyen költségvetésből lehet az esetleges hiányzó réseket betömni, hogy hogyan lehet egy olyan ideális költségvetési hátteret biztosítani a kórház számára, amelyben a gyógyító munka biztosított, illetve a betegellátás folyamatossága biztosított. Tudjuk, hogy jó néhány kórház ebben a tekintetben gondban van, ezért volt különösen jó hallani azokat az adatokat, számokat, amelyek itt elhangzottak. Én azt gondolom, hogy nem az a célja a honvédelmi miniszternek, hogy úgy vonuljon be, mondjuk a minisztérium történetébe, hogy ő helyreállított egy HM kórházat, hanem az a célja, hogy minél jobb ellátást próbáljon biztosítani ezen a területen.
Elítélően hangzik el, hogy ez egy húsz éve épült kórház. Azért azt is tudni kell ehhez, hogy a húsz évvel ezelőtti kórházat azért kezdték építeni az akkori döntés értelmében -, ami az én véleményem szerint reális volt -, mert akkor a hadsereg létszáma akkora volt, ami indokolttá tette a pécsi, győri és kecskeméti kórházak mellett egy ilyen kórház felépítését, ráadásul már akkor világosan látszott, hogy ez a pavilonrendszerű kórház sokáig nem tartható. Természetesen lehet ezt toldozni-foldozni, de a korszerű egészségügyi követelményeknek vagy a gyógyászati elvárásoknak nem felelt meg semmiképpen. Az, hogy ez ilyen sokáig mint egy mementó állt itt ezen a területen, természetesen annak volt betudható, hogy a korábbi kormányok nem rendelkeztek olyan összeggel, illetve a korábbi kormányok nem tudtak félretenni, kiszakítani az állami költségvetésből olyan összeget, hogy ez befejezhető lett volna. Sok esetben még az állagmegóvásra sem jutott elegendő pénz, hanem pusztán az őrzés-védelemre. Közismert volt, hogy beépített berendezések garanciális ideje lejárt azért, mert nem tudták az építkezést folytatni. Így én nagyra értékelem, hogy ez a kormányzat, az elmúlt hét esztendő kormányzata - nem kötném személyhez, hanem egy kormányzati tevékenységhez - ezt felismerte és megvalósította.
Azt, hogy a honvédség tagjai, illetve a korábbi, ma már nyugállományban lévők és családtagjaik számra ez egy biztonságot jelent, még ha Nyíregyházán laknak is, van, aki feljár ide, mert érzik, hogy ez az ő kórházuk, nagyon nagyra értékelem. Bár hozzá kell tenni, hogy a hadsereg létszámának folyamatos csökkenése miatt ez a bizonyos igényjogosultsági létszám folyamatosan csökkenni fog, - az életnek ez a rendje. Azt gondolom, hogy ezt a későbbiekben is fenn kell tartani.
Ami az egy telephely vagy két telephely kérdését illeti, bizonyára Molnár képviselőtársamnak nagyobb tapasztalatai vannak nemzetközi téren, hogy akarnak-e nagy kórházakat vagy nem akarnak nagy kórházakat építeni. Elég nagy kórház ez egyébként, de én a miniszter úr érveléséből szintén a gazdaságos működtetés, illetve az egészségügyi ellátás szempontjából érveket hallottam, amit én a magam részéről természetesen támogatnék. Hogy ez mikor fog megvalósulni, azt valóban nehéz most kitalálni, hiszen a miniszter úr által felvázolt megoldási formák sem egy-két hónap alatt megoldható kérdések. Szerintem még az sem annyira egy-két hónapos kérdés, hogy a döntés megszülessen ebben a kérdésben, de én azt gondolom, hogy ezen az úton kellene haladni. Reméljük, ha az én szavam ebben valamit számíthat, és egy gazdaságosabb, célszerűbb és szakmailag is indokoltabb működtetés hozható létre az egy telephellyel, akkor ez azért meg fog valósulni.
Én mindenesetre példaként szeretném ennek a kórháznak a személyzetét, a létszámát és az itt dolgozók munkáját felhozni. Nagy elődök nyomdokaiban lépkednek. Ahogy itt jöttünk föl, lehetett olvasni néhány korábbi katonaorvos, többségükben egészen magas tudományos szintet és katonai rendfokozatot elért orvos nevét, illetve életútját. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon pozitív dolog. Amit én ismerősi körben hallok, az jó vélemény a kórházról. Természetesen nagyra tartom azt, hogy ez a kórház ebben a formában a volt vagy még aktív rendőrök, honvédek és más állami alkalmazottak érdekében tevékenykedik. Ugyanakkor, amikor végighallgattam ezeket a rendkívül pozitív véleményeket, amelyeket adatokkal, számokkal bizonyítottak, sokszor azt nem értem, hogy akkor hogy lehet máshol hasonló korszerű kórház, nem olyan régen felújított, amelyik nem tudja ezeket a mutatókat adni. Itt vagy nagy különbség van abban, hogy az itt dolgozó orvosok mennyire elkötelezettek ebben a munkában, vagy a gazdálkodásnak vannak olyan specialitásai a hadsereg keretén belül, nyilván megfelelő számviteli előírások és egyebek tekintetében, amelyet lehet hogy néhány civil kórháznak is át kellene venni, és az esetben legalábbis valamelyest javulna az egészségügyi ellátás anyagi bázisa. Én azt gondolom, hogy talán ez az egészségügyi miniszter úr számára lehet valami lehetőség ahhoz, hogy az ország helyzetén valamit az egészségügyben próbáljunk javítani.
Nem került teljesen kifejtésre az a bizonyos harmadik összegcsoport, amely a kórház gazdálkodásában megjelenik. Gondolom, az az alakulatok részéről megrendelt szűrővizsgálatok vagy más fegyveres rendészeti szervek ilyen jellegű szolgáltatásainak a kifizetése, amit én rendkívül fontosnak tartok, mert tudjuk, hogy ezek a szakmák vagy hivatások nem túl egyszerűek, és egészségügyileg is jelentősen igénybe veszik az embert. Pozitív számomra, hogy ez ennyire megtervezett és ennyire jól működik itt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt megadom a válasz lehetőségét, engedjenek meg egy kétmondatos észrevételt. Utána nyitunk egy második kört, amelyben már jelentkezett Gál, Csampa, Tóth és Kontrát képviselő úr is, de most megadnám majd a válasz lehetőségét.
Először is azt szeretném a Fidesz-frakció nevében rögzíteni, hogy mi lezártnak tekintjük azt a folyamatot, amely az Állami Egészségügyi Központ létrejöttét, illetve a születését körülvette. Annak talán ma már örülni lehet, hogy egy egészségügyi intézményre nem vár újabb romboló hatású, vagy érzelmeket kiváltó és szakmai kérdéseket fölvető radikális átalakítási hullám. Én azt gondolom, ha ezt a kormányzat meglépte, létrejött egy eredmény, akkor mindannyian abban vagyunk érdekeltek, akik a honvédelmi és rendészeti ágazatban lényegében egy parlamenti érdekképviselő munkát végzünk ebben a bizottságban, hogy a katonák és rendőrök, akik a bizottságunkhoz tartoznak, és még az ágazathoz tartozók, tehát a rendészeti és a honvédelmi ágazathoz tartozók megkapják a jó minőségű, és arra jogosítva meglévő ellátásukat.
Annyit szeretnék még mondani, még mielőtt ebbe a kérdésbe belemennék, és ezt a kórházfenntartó önkormányzat vezetője mondatja velem, miniszter úr, és részben Keleti képviselő úrnak megjegyezném, hogy ha jól láttam a számokat - és mielőtt még megvádolnának, hogy Molnár képviselő úrral, főleg egészségügyi kérdésekben egy platformra kerülnék, az előzményeket mindenkinek és a jegyzőkönyvnek a figyelmébe ajánlom -, itt van egy OEP-finanszírozás, amely 12 milliárd az idén, és ehhez majdnem ugyanennyi jön hozzá a Honvédelmi Minisztériumtól. Ha minden kórház száz százalékos OEP-kiegészítést kapna, akkor valószínűleg nagyon sokan tudnák ezt az eredményt produkálni. Ez csak egy olyan zárójeles megjegyzés volt, amit ha úgy fogok föl, hogy a magyar katonák vagy a magyar rendőrök megérdemlik-e ezt a plusz tízmilliárd forintot, vagy akár tizenötöt, akkor én természetesen fölteszem a kezem rá. Miután az általunk támogatott és bizottságilag felügyelt ágazatban, a honvédelemben és a rendőrségben a bérviszonyok elveszítették a versenyképességüket, az ma egy munkavállaló számára, aki katona vagy rendőr, egy komoly juttatás, hogy egy jó egészségügyi ellátásra szerez jogosultságot ő, vagy rajta keresztül más is. Ha így fogom fel, mint bérkiegészítő juttatást, akkor azt gondolom, ez egy nagyon komoly garanciális elem ma azok számára, akik rendőrként vagy katonaként munkát vállalnak.
Így el tudom fogadni a kiegészítés mértékét, de a kérdésem arra vonatkozna a pénzügyek területén, hogy tervez-e a Honvédelmi Minisztérium további - már a létrejövő Állami Egészségügyi Központon belül - olyan strukturális szervezeti felülvizsgálatot, átalakítást, amely a működési költségek szintjét esetleg csökkenti, racionalizálja vagy áttekinti. Mert egy ekkora szervezetben, ahol ennyi pénzt költenek el, mindig lehet olyan pontokat találni, amiben - azt gondolom - a megtakarítás vagy az átcsoportosítás lehetősége megvan. Azért úgy gondolom, egy nagy szervezet, egy összerakott szervezet átalakulása, összecsiszolása nem két év után lezárható folyamat, hanem évek kellenek ahhoz, míg egy egységes vezetési struktúra, stb. létrejön. Ezt csak felvetem, hogy vannak-e a fiókban ilyen tervek vagy konkrét elképzelések, mert ebben talán lehetnek még tartalékok. Nem arra gondolok, hogy a HM kevesebb pénzt adjon, hanem az egészségügyi ellátás területén jobban felhasználhatóan.
A költségkiadások belső elemzéséről kevés információ volt, hogy ezeknek mi a belső tartalma. Volt ugyan a bér a működési költségek tekintetében, de a működésen belül nem.
A következő észrevételem annak megerősítése lenne tehát, hogy azt gondolom, nagyon fontos dolog ma a honvédelemben és a rendőrségen dolgozók számára, hogy garantált egészségügyi ellátásban részesüljenek, bárhol teljesítenek is az országban szolgálatot, számíthassanak arra, hogy a bérekről lehet mondani bármit is, de ehhez képest a mai magyar egészségügyi szolgáltatási viszonyok között extra ellátásra számíthatnak. Ezt nagyon fontosnak dolognak és vívmánynak tekintem, miniszter úr, tehát nehogy abszolút kritikaként, inkább csak pénzügyi-gazdasági észrevételként kezelje, amit mondtam.
A másik kérdésem és észrevételem volna, én nem mennék bele, hogy ez most honvédkórház vagy nem honvédkórház. Lehet, hogy az én szempontomból, a bizottsági elnöki pozícióból ez nem mindenkinek fog tetszeni, de egy átalakuló világban, amit mondott Keleti képviselőtársam, a 150 ezres honvédséghez képest ma van egy 22 ezres honvédség, azt gondolom, több funkció összefésülhető. Minden honvédet és rendőrt az érdekel, hogy megkapja-e az egészségügyi ellátást, és milyen színvonalú ellátást kap. Hogy most abban a kórházban még másokat is ellátnak, azt gondolom, ebből nem lesz óriási tragédia. Sőt, az élet ezt diktálja, a racionális hely- és kapacitáskihasználtságot. A miniszter úr utalt arra, hogy 75 százalékos kihasználtsága van a kórháznak, hogy a diagnosztikai kapacitások a több telephely miatt jobban kihasználhatók lennének, hiszen diagnosztikára - feltételezem - elég sokat költött és költ a kórház, hogy versenyképes egészségügyi ellátást tudjon biztosítani. Ebben azért még vannak erőtartalékok.
A humánerőforrás kérdésére szeretnék egymondatos választ, látván hogy itt az ápolási igazgató asszony, és a miniszter úr krónikus humánerőforrás-problémáról tett említést az egészségügyi ellátásban. Ez hogyan érinti önöket? Van-e megfelelő mennyiségű és minőségű orvos? Rendelkezésre állnak-e a humán-erőforrásbeli feltételek, vagy pedig folyamatosan emberhiánnyal küzdenek, akár ápolónők vagy orvosok tekintetében, és ennek a pótlására milyen lehetőségek vannak?
Ez volna a kérdésem, és az a megjegyzésem természetesen, hogy az ellátás minőségével kapcsolatban amerre jár az ember, pozitívumokat hall, nyilván tájékozódik orvoskörökben, katonai, rendőrségi körökben, a minőségben nyújtott ellátási színvonal kiemelkedik a magyar kórházak közül, amit - azt gondolom - az egész bizottság nevében csak elismeréssel nyugtázhatunk.
Az eddig felmerült kérdések szervezeti, felfogásbeli, működtetési, logisztikai jellegűek, és nem az egészségügyi ellátás minőségére vonatkoztak. Fontos, hogy ez a mai napon kimondásra kerüljön, hogy a minőséget nem kérdőjelezte meg senki, sőt elismeréssel szóltunk. Azt gondolom, a feladatok összefésülése a mai világban a versenyképesség miatt nem egy elvetendő, ördögtől való gondolat.
Miniszter úr!
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter válaszadása
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Teljes mértékig egyetértek azzal a felfogással, hogy egy új intézmény esetében folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk, kontrollálnunk a tapasztalatokat, és változtatni, ha kell. Utaltam rá, hogy 5 hónap alatt jött létre az intézmény, példátlan gyorsasággal, és nyilvánvalóan nem alakulhatott ki, már csak a technikai feltételek miatt sem egy olyan helyzet, amelyet optimumnak tekinthetünk, lásd a két telephelyet - azért erre visszatérek.
Ha nekünk 1 154 ágyon kell gyógyítani, azt nem lehet 550 ágyas kapacitással megoldani. A súlyponti kórházról szóló törvény előírja ezt az ágyszámot. Két módon tudjuk teljesíteni. Ezen a két telephelyen, amelyiknél az egyikre rengeteg pénzt kellene költeni ahhoz, hogy megfelelő színvonalú legyen. Vagy azt mondjuk, hogy megcsináljuk egy telephelyen, és a működési költségeket - ahogy számoltam - 12-15 százalékkal csökkenthetjük csak azzal, hogy egy telephelyen vagyunk. Tehát ilyen értelemben a dolog ítélt, ha marad az 1150 ágy - és marad -, akkor vagy a két telephely van, drágán működünk, nem azonos színvonalon, vagy konvertáljuk az ingatlanvagyont, amivel rendelkezünk - és amely fölösleges - egy beruházásba, és akkor olcsóbban és jobb színvonalon működünk. Ez politikától független döntés, ez ésszerűségi kérdés.
Azzal is egyetértek, hogy folyamatosan figyelni kell, utaltam rá, hogy volt egy átfogó vizsgálat, hogy mit lehet még a mai körülmények között is racionálisabbá tenni. Hogyan lehet a folyamatokat, a pénzügyi folyamatokat úgy figyelemmel kísérni, hogy még jobb hatékonyságot érjünk el? Hogyan lehet azt az OEP-finanszírozást növelni, amire a miniszter úr utalt? Ugye, ez változóban van, nekünk azt is figyelemmel kell kísérni. Hogyan lehet ugyanennek a színvonalnak a fenntartása vagy növelése mellett még takarékosabban bánni a védelmi költségvetéssel? A fekvőbeteg-ellátottak 30 százaléka az, aki különböző szempontból úgymond, igényjogosult. Mert nemcsak a katonák, nemcsak rendőrök, hanem a vasutasok is ide tartoznak.
Az etikai kérdés az volt az alakuláskor és azt követően, hogy maradjon-e maradéktalanul ez az ellátás. A társadalommal kötött megállapodás az volt, hogy maradjon. Ezért kellett a saját költségvetésünkből erre megfelelő erőforrásokat biztosítani, mert nem elég az igényt bejelenteni, azt teljesíteni is kell. Természetesen az a stratégiai célunk, hogy minél jobb eredményt érjünk el, minél kevesebb ráfordítással. Nem szeretném, ha a védelmi költségvetésből ugyanezt az összeget kellene ráfordítani hosszabb távon, ezért keressük a jó megoldást, ez teljesen világos.
Semmilyen értelemben nem szabad hogy megváltozzon a központ. Függetlenül attól, hogy a honvédelmi miniszter irányítja vagy felügyeli, mert ugye, ez a két kategória van. Ez teljesen független ettől. Egyébként az egészségügyi törvény rögzíti, a kérdés csak az - és ezt meg fogom vizsgálni -, hogy más szempontokból, akár elszámolási vagy más szempontból nem kedvezőbb-e számunkra, ha nem közvetlenül irányítom és felügyelem. És nyilván ezt csak az egészségügyi miniszterrel együtt fogjuk eldönteni.
Tehát jellegét tekintve a kórház nem változik, nem fogunk elmozdulni arról a jó integrációs pontról, amin vagyunk. Nem akarok katonakórházat sem, meg nem akarom, hogy a katonák kiszoruljanak a kórházból. Tehát találtunk egy jól működő, egészséges integrációt. Erről nem szabad elfeledkezni. Még egyszer mondom, nem ezt érinteném, csak a képviselő úr mondta. Az más kérdés, hogy lehet még hatékonyabban együttműködni. Mert a NATO kiválósági központ nem úgy van, hogy Magyarországon belül nincs vetélytársa. Az úgy van, hogy a NATO-n belül nincs vetélytársa - azért ez nagy különbség. Tehát a NATO kiválósági központról május 15-én fogja a tábornok úr aláírni az egyezményt. Ez azt jelenti, hogy - Horvátországgal együtt - a 28 tagállam közül egy van, amelyik ilyen a honvédegészségügyben. Egy. Ez nem ugyanaz, mint hogy Magyarországon belül egy van. Ez óriási lehetőség egyébként mind a HM ÁEK-nak, mind a központnak mint intézménynek, mind a Magyar Honvédségnek, mind Magyarországnak. Tudományos kutatások igazolják, hogy ez rendkívül komoly perspektívát jelent.
Ugyanígy azt gondolom, hogy azok a feltételek, amelyeket igyekeztünk megteremteni, azoknak azért célszerűen így kellett lenniük, mert úgy kellett levezérelni egy átmenetet, hogy az valóban jó megoldáshoz vezessen. Az átmenet után már jönnek azok a szempontok, hogy természetesen a költségeket hogyan lehet még inkább kézben tartani, és hogyan lehet azokat minél hatékonyabban működtetni. Van ilyen vizsgálat, és ezt folyamatosan végezzük, és azt gondolom, ez így indokolt is.
Arra, hogy az egyes feladatok hogyan rendeződnek el, kitaláltunk egy jól működő modellt, majd kérem, hogy az intézményt vezető parancsnokok és egy-egy terület felelősei erről külön szóljanak. Én összesen egy elemet szeretnék kiemelni - és ez még a Magyar Honvédséghez tartozik -, hogy mi fogunk kórházat csinálni, nekünk 2012-re rendelkeznünk kell ilyennel. A Magyar Honvédségnek a tízéves haderőfejlesztési terv értelmében 2012-re el kell oda jutnia, hogy - nevezzük így - tábori kórháza legyen. Természetesen ez nem azt jelenti, mielőtt valaki félreérti, hogy építünk egy másik kórházat, de ezzel a képességgel a Magyar Honvédségnek rendelkeznie kell, ha telepíthető erőket akar. Ez benne van a tízéves haderőfejlesztési tervben is. Mi arra törekszünk, hogy a legkülönbözőbb lehetőségeket, amelyeket ez a mai konstrukció ad, maradéktalanul használjuk ki, hogy minél nagyobb harmónia legyen abban, hogy ellássunk lakossági feladatokat, hogy itt tudományos kutatás van, hogy speciális igényjogosultak vannak, és hogy egyébként a Magyar Honvédség bizonyos feladatait ellássuk.
Először Németh tábornok urat kérném, hogy nagyon röviden beszéljen a katonai oldalról, utána Grósz tábornok urat, hogy ez belül hogyan működik, és utána Kókay ezredes úrnak van feladata.
DR. NÉMETH ANDRÁS o. ddtbk, parancsnok (Magyar Honvédség Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ): Köszönöm, miniszter úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy nagyon röviden a honvéd-egészségügyi rendszert ismertetésképpen jelentsem önöknek.
A katona-egészségügyi biztosításnak hat alappillére van: a prevenció, amely magába foglalja a közegészségügyet, az alkalmassági vizsgálatot és az egészségnevelést, a kiürítést hadszíntérről, illetve a sérülés helyeiről, a gyógyítás a harmadik, a kutatás-fejlesztést, a kiképzést, illetve az anyagi, technikai biztosítást. Ezen feladatokat közösen biztosítja az Állami Egészségügyi Központ, mint a gyógyítás fellegvára, és valóban egy lényegesen magasabb színvonalon a járó- és fekvőbeteg-ellátást az igényjogosultságon belül a katonák részére is, tehát ez a pillér lényegében megerősödött szakmailag, létszámban, ágyszámban, szakorvosi óraszámban, míg a többi öt pillér, amelyet felsoroltam, az pedig a Honvéd Egészségügyi Központ rendszerén belül működik. A Honvéd Egészségügyi Központ a vezérkarfőnök közvetlen alárendeltségébe tartozik, hadrendi elemként működik, mintegy 760 fős létszámmal.
A képviselő úr részéről kérdésként merült föl, hogy a csapat-egészségügyi biztosítás, felügyelet hogy oldódik meg. A Honvéd Egészségügyi Központ felügyeli, vezeti, de az Állami Egészségügyi Központ szakemberei részt vesznek benne a most már jogerőre emelkedett, nagyon részletes szakmai együttműködési szerződés alapján, amely az Állami Egészségügyi Központ, illetve Honvéd Egészségügyi Központ között megköttetett, illetve a miniszter urak által jóváhagyásra került.
Ugyanez vonatkozik a missziós feladatokra, hiszen folyamatosan ötven fő tevékenykedik a világ számos hadszínterén az egészségügyi szolgálat részéről, és az Állami Egészségügyi Központban szolgálatot teljesítő katonaorvosok, egészségügyi szakszemélyzet részt vesz ezekben a feladatokban, ugyanúgy, mint a Honvéd Egészségügyi Központ szakemberei.
A nemzetközi kapcsolatok nagyon fontos kérdés. A NATO-n belül az egészségügyi csoportfőnökök tanácsának ülését a Magyar Honvédség egészségügyi szolgálatfőnöke képviseli, aki egy személyben a Honvéd Egészségügyi Központ parancsnoka, de a különböző szakcsoportok tevékenységében természetesen szakképzettségüknek megfelelően az Állami Egészségügyi Központ szakemberei képviselik Magyarországot, illetve adott esetben helyt ad különböző NATO katona-egészségügyi rendezvények lebonyolításában, illetve végrehajtásában.
Az együttműködésnek egy nagyon fontos területe az egészségügyi biztosítási feladatok biztosítása honi területen illetve külföldön, illetve amit még nem említettem, az Állami Egészségügyi Központban működik a felülvizsgáló főszakorvosi rendszer, amely megtámogatja a különböző személyeknél egészségkárosodás, egészségromlás esetén a döntéselőkészítést. Tehát ez egy komplex feladat, amely komplex feladatban az Állami Egészségügyi Központnak és a Honvéd Egészségügyi Központnak konkrétan a tárca vezetése által meghatározott feladatai vannak, az együttműködést pedig a most már jogerőre emelkedett együttműködési szerződés részletesen szabályozza.
Jelentem, elnök úr, befejeztem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Professzor úr!
PROF. DR. GRÓSZ ANDOR o. ddtbk., katonai főigazgató-helyettes (Állami Egészségügyi Központ): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Jelentem, az Állami Egészségügyi Központ létszáma 3000 fő, a 3000 főből a munkaköri jegyzék szerint 550 fő katona, tiszt, tiszthelyettes, tisztes, jelen pillanatban a feltöltöttségünk 362 fő. Ez a 362 fő jelen pillanatban részt vesz az Állami Egészségügyi Központ betegellátásában, logisztikai biztosításában, illetve azokban a feladatokban, amelyeket az ország vállalt az egészségügy vonatkozásában a NATO-ban.
Szeretném jelezni, hogy az összes NATO-misszióban az elmúlt másfél évben, az Állami Egészségügyi Központ fennállása során 43 fő vett részt, ezek közül 23 orvos, 18 szakdolgozó, és egyéb szakterületeken 2 fő, tehát összesen 43 fő. Ezen missziós tevékenység szervezését a Honvéd Egészségügyi Központtal együtt végezzük, illetve az ide biztosított létszám nagy részét az Állami Egészségügyi Központ dolgozói adják. Ugyancsak a missziós tevékenységhez kapcsolódik a repatriálási tevékenység, tehát azon katonaszemélyek hazahozatala, illetve egészségügyi ellátása, akiket valamilyen egészségügyi ok miatt véglegesen vagy időlegesen haza kellett hozni. Az elmúlt másfél évben 22 főt érintett a repatriálás, ezek közül a végleges ellátásuk után 9 fő visszatért a külföldi szolgálati helyére, 13 fő maradt itthon.
Ahogy Németh tábornok úr is említette, nagyon fontos mind a honvédelmi szféra irányába, mind a rendvédelmi szféra irányába a felülvizsgálati tevékenység. Ez gyakorlatilag az Állami Egészségügyi Központban történik. Nem óhajtanám önöket számokkal terhelni, de el szeretném mondani, hogy az elmúlt másfél évben mintegy hatezer felülvizsgálatot végeztünk a rendvédelmi illetve a honvédelmi szféra irányába. A hatezerből körülbelül négyezer volt a rendvédelmi szféra irányába, és kétezer a honvédelmi szféra irányába végzett vizsgálatunk.
Hol kapcsolódik ezeken kívül még a honvédelmi egészségügyi központ és az Állami Egészségügyi Központ tevékenysége a katona-egészségügyi ellátás területén egymáshoz? Többek között a kiképzések, gyakorlatok egészségügyi biztosításában. Nyitray képviselő úr kérdése volt a csapategészségügy kapcsolata az Állami Egészségügyi Központtal. Többek között ezen a területen, a kiképzések, gyakorlatok egészségügyi biztosítása területén valósul meg. Az elmúlt évben mintegy 88 alkalommal kellett lövészeteket, robbantásos gyakorlatokat és egyéb csapat-egészségügyi feladatokat mintegy támogatólag biztosítani a Honvéd Egészségügyi Központ, illetve a csapategészségügy irányába. De ugyanez vonatkozik a csapat-egészségügyi ellátás irányába a szakképzésekkel kapcsolatosan, hiszen a gyakorló terep mind a szakdolgozók számára, mind a csapatorvosok számára klinikai területen az Állami Egészségügyi Központ. A csapatorvosok számára lehetőség van évente egy hónapot eltölteni különböző szakirányú továbbképzéssel, és a csapatorvosok jelentős része, nagy része az Állami Egészségügyi Központot használja ennek a feladatának a végrehajtására.
Szeretném jelezni, hogy a továbbképzésekben is az Állami Egészségügyi Központ az a terület, amely háttérintézménye egyrészt a rendvédelmi szférának, másrészt a honvéd egészségügyi szférának. Itt a főszakorvosi rendszer, amelyet Németh tábornok úr az előbb jelzett, gyakorlatilag a klinikai területeket és egyéb más orvosi területeket érintően ide összpontosul az Állami Egészségügyi Központba. A Magyar Honvédségnek mintegy 27 főszakorvosa dolgozik az Állami Egészségügyi Központban, ők az éves kiképzési tervnek megfelelően főszakorvosi összevonásokat tartanak, amelyekbe az Állami Egészségügyi Központ megalakulásával a rendvédelmi szférát ellátó egészségügyi szolgálatok szakembereit is meghívjuk, bevonjuk, és ez egy nagyon jól működő rendszerré vált az elmúlt két évben.
Szeretném jelezni továbbá, hogy ha az együttműködés területén a rendvédelmi szféra irányában többek között szakemberek kiküldésében, bizonyos szakorvosokból hiány van a rendvédelmi szférát ellátó egészségügyi szolgálatoknál, a főkapitányságokon, illetve az ORFK-nál, a BRFK-nál, akkor megfelelő csatornákon mi ezt biztosítjuk, a nőgyógyászati ellátás és egyéb vonatkozásban.
Nyitray képviselő úr kérdése a nemzetközi kapcsolatokat érintette, melyet Németh tábornok úr részben már megválaszolt. Azok a fő szakorvosok, akik az Állami Egészségügyi Központban dolgoznak, különböző nációk egészségügyi albizottságainak, paneljainak állandó résztvevői, és képviselik a magyar katonai egészségügy álláspontját, érdekeit az adott szakkérdésekben.
Volt olyan kérdés, ami talán nem az én területem, de a kiképzések, képzések vonatkozásában az elnök úrnak volt olyan kérdése, illetve egy olyan megállapítása, hogy elismerésre méltó az a magas színvonalú ellátás - mind a betegellátás, mind a szakmai tevékenység, oktatás és egyéb vonatkozásában -, amely az Állami Egészségügyi Központban folyik. A miniszter úr felvetésében elmondta, hogyan történik a szakemberek, a főosztályvezetők kiválogatása. Szeretnék egy-két számot elmondani. Nincs még egy súlyponti kórház, még egy kiemelt az országban az Állami Egészségügyi Központon kívül, ahol 17 fő a Magyar Tudományos Akadémia doktora, és több mint 80 PhD fokozatú orvos dolgozik. Úgy gondolom, a szakdolgozóink, orvosaink becsületes munkája mellett ezen tudós emberek tevékenysége nagymértékben hozzájárul ahhoz, és magyarázza a magas szintű ellátást, amihez természetesen más is kell: a fenntartó hozzájárulása, a rendelkezésre álló kiváló műszerek, stb., de a szürkeállomány nagyon fontos. Úgy gondolom, ez bizonyítéka annak, hogy miért ilyen nagyságrendű, illetve színvonalú itt az ellátás.
Ha kapok még két mondatra lehetőséget, akkor szeretnék reflektálni a Nyitray képviselő úr által Kecskemét vonatkozásában említettekre. Ez mindkettőnk számára érzékeny pont a Kecskeméti Repülőkórház megszüntetése, illetve nagyon fontos, hogy ott egy nagyon komoly intézet működik továbbra is, mintegy 143 fővel, amely nemcsak a repülő-egészségügyi ellátást végzi, hanem részt vesz mintegy 50 százalékos nagyságrendben a Magyar Honvédség állományának, tiszti állományának, kiemelt állományának az éves szűrővizsgálatában, ami korábban nem volt, tehát a megszüntetés előtt nem folyt ott ilyenfajta tevékenység. A kórház megszüntetése előtt nem volt egynapos sebészeti tevékenység ebben a kórházban, mert nem volt finanszírozott a komputertomográfiás vizsgálat. Az Állami Egészségügyi Központ megalakításával a miniszter úr úgy döntött, hogy átcsoportosít bizonyos HBCS mennyiséget, amely lehetővé teszi az egynapos sebészet működtetését a kecskeméti intézetben, illetve a CT-finanszírozás is az Állami Egészségügyi Központ terhére történik. Úgy gondolom, ez előny egyrészt a kecskeméti intézet számára, másrészt megfelelőképpen ha további ellátásra szorulnak az ott vizsgáltak, illetve ott kiszűrtek, akkor ez egyben magas színvonalú előszűrést jelent az Állami Egészségügyi Központban való ellátás során.
Még egy mondat, elnök úrnak kérdése volt a feltöltöttség kérdése. Szeretném jelenteni, hogy az Állami Egészségügyi Központban nincs orvoshiány, gyakorlatilag majdnem teljes az orvosi feltöltöttség, az ápolók és szakdolgozók feltöltöttsége is gyakorlatilag majdnem teljes. Gondolom, az ápolási igazgatónő erről többet tudna mondani. Azt szeretném jelezni, hogy az országban a szakdolgozói szinten - mint önök is tudják - elég nagy a fluktuáció, ez nálunk is érvényes, tehát mintegy 10-15 százalékos a szakdolgozói fluktuáció, ami nagy gondot jelent.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, az első körben a válaszok Kókay ezredes úr után talán meglesznek.
Dr. Kókay András mk. ezredes, gazdasági igazgató (Állami Egészségügyi Központ) válaszadása
DR. KÓKAY ANDRÁS mk. ezredes, gazdasági igazgató (Állami Egészségügyi Központ): Nyitray képviselő úr kérdésére: 1996-tól 2002-ig - gondolom, a H-Med labordiagnosztikára gondolt - a Róbert Károly körúton volt, a mostani patológiai osztály helyén. 2002-ben a Genoid nevű cég megvásárolta, miután megszűnt a H-Med OEP-szerződése, és 2003-tól kiköltözött, jelenleg az Országos Rehabilitációs Intézetben működik. Tehát itt megszűnt ez a bérleti jogviszony.
ELNÖK: Nyitray úr!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Elnézést, nem erre gondoltam, hanem arra a konténeres járványügyi ... (Közbeszólások.)
ELNÖK: Erről is kérdezett, képviselő úr, erre konkrétan emlékszem, a szerződések sorsáról kérdezett a képviselő úr.
Köszönöm szépen, ezredes úr. (Dr. Bazsó Péter jelez.) Igazgató úr, parancsoljon!
Dr. Bazsó Péter orvos igazgató (Állami Egészségügyi Központ) válaszadása
DR. BAZSÓ PÉTER orvos igazgató (Állami Egészségügyi Központ): Nagyon röviden mindenképpen szeretnék három kérdésre kitérni, mert mindenki valamilyen formában feszegette.
Az egyik az, hogy jó-e az arány, hogy hány igényjogosult és hány nem igényjogosult volt. Most fogja be a sajtó a fülét, mert most nagyon orvosit mondanék. Nem mindegy, hogy kin tanul meg az ember dolgozni. Kompetencia. Tehát bármiféle tevékenységet minél nagyobb esetszámban végez egy intézmény, annál biztosabb az ellátása annak, akinek adott esetben a többitől nem eltérő, de valamilyen szempontból megkülönböztetett ellátása kell legyen. Ezért egyáltalán nem véletlen, hogy külföldön is az ilyen jellegű intézmények harcolnak a nem egyenruhás állomány ellátásáért is. Ez a körülbelül 50 százalék egyáltalán nem probléma, az sem lenne probléma, ha ez az arány nagyobb lenne.
Lehet, hogy elsikkadt, mert végül is ez nem egy szakmai beszélgetés, de az egészségügyi miniszter úr mondta, csak nem emelte ki, hogy igazából ez az egyetlen olyan intézmény az országban - sajnos -, ahol az összes szakma képviseltetve van egy helyen. Viszont akkor olyan szakmák is vannak, amelyek általában a ritkaságok közé tartoznak, ezeket is fenn kell tartani, mert igenis ez jó.
A költségek valóban magasak, ennek két oka van. Az egyik, ami sokszor elhangzott, hogy el kellett indulni, és az indulásba rengeteg energiát kellett pénzben is beleölni, de azért az is igaz, hogy mindig szent tehénnek tekintjük a finanszírozás kérdését. Egy ilyen intézmény karakteresen rámutat a finanszírozás gondjaira is. Tehát nemcsak mi vagyunk drágák, hanem a finanszírozási rendszer sem korrekt.
A harmadik, amivel befejezném, hogy ez a honvédelmi bizottság, ahol rangok vannak, tulajdonképpen annyi történt az Állami Egészségügyi Központban - reményeink szerint annyi történt -, ami a legtöbb, hogy egy kicsit fejen áll a helyzet, nem a betegnek, hanem a betegségnek. Ez egy olyan intézmény lett, amelyben minél betegebb a szerencsétlen páciens, annál jobb sansza van az ellátásra, ennek viszont vannak anyagi feltételei is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, minden kérdés megválaszolásra került, kivéve Nyitray képviselőtársam által feszegetett biológiai labor kérdése. Utána Gál képviselőtársam következik.
DR. NÉMETH ANDRÁS o. ddtbk., parancsnok (Magyar Honvédség Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A biológiai laboratórium egy speciális képesség, amely komoly tudományos kutató-fejlesztő munka eredménye. A Honvéd Egészségügyi Központ állományába tartozik, 18 fős állománnyal, 5 konténerben, a NATO-szabványnak megfelelően képes a világ bármely részén bioterrorizmus vagy járványügyi esemény kapcsán mintegy 50-féle ágens két módszerrel történő meghatározására. Egyedülálló képesség a NATO-n belül, ezért most már ez év július 16-ától másodjára 6 hónapos NRF-készenlétre visszük a laboratóriumot, amire felkészültünk. A képesség értéke az Egészségügyi Világszervezet részéről is növekedni fog, főként ha figyelembe vesszük a napi híreket, amelyek a sertésinfluenzával kapcsolatban napvilágot láttak.
Még egy dolgot jelentenék, szintén laboratóriumi képesség, nem nagyon tudnak róla: nyolcadik esztendeje Pristinában működtetjük az úgynevezett MEL laboratóriumot, amely az egész balkáni hadszíntéren közegészségügyi és járványügyi vizsgálatokat végez valamennyi NATO-tagország, illetve európai uniós ország részére. Ez évtől a NATO elfogadta, hogy új infrastruktúrát épít, Magyarország vezető nemzetként vezeti a laboratóriumot, és mintegy ötfős nemzetközi plusz létszámot fogunk kapni vélhetően az év második felétől. Monitorozza a balkáni területet. Tudjuk, hogy a Balkán járványügyi szempontból is instabil. Nagyon fontos, hogy előretolt bázisunk működjék.
Nagy tisztelettel köszönöm a figyelmet, ennyit szerettem volna jelenteni.
További kérdések, észrevételek
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gál képviselő úr!
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm. Nagyon röviden, mivel az idő előrehaladt: ami az intézmény létrejöttének körülményeit illeti, Szekeres miniszter úr is beszélt róla, és messziről is látszott, hogy hallatlanul nehéz feladat volt ezt az integrációt végrehajtani, különös tekintettel arra - ahogy én tudom -, hogy akkoriban nehezen született meg az a kormányhatározat, amely helyre tette végső soron az intézmény sorsát. Ha ez korábban megszületik, akkor talán könnyebb lett volna, több idő lett volna a végrehajtásra. Ez is azt mutatja, hogy tényleg nagyon nagy munka volt.
Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy természetesen nem tudott ez a folyamat úgy végbemenni, hogy minden érintett réteg azonnal a magáénak érezze az új intézményt, és ne érezzen valamifajta csalódottságot, gondolván itt a vasutasokra, rendőrökre, és így tovább. Azt hiszem, ezt egy természetes dolognak kell tekintetni. Még mindig hallani ilyenfajta hangokat. Azt hiszem, hogy az idő, és az intézmény színvonalas tevékenysége fogja ezt feloldani.
Ami pedig a jövőt illeti, lehet, hogy Lázár képviselő úr számára, ha a frakciótársai nem mondják el, akkor nem lesz kellemetlen, ha most azt mondom, hogy én egyetértek vele, tudniillik egyetértek azzal, hogy kell az Állami Egészségügyi Központnak egyfajta - mint ahogy a nevében is benne van - állami karaktert érvényesíteni. Ha nem is annyira direkten, mint ahogy az elnök úr mondta, hogy ez egyfajta bérkiegészítés bizonyos állami alkalmazottaknak, de mint állami alkalmazottaknak a létéhez, ha mondhatom, igenis hozzátartozik egy olyan egészségügyi intézmény, amely ebben az értelemben sajátjukként kezelhető. Aminek nem mond természetesen ellent, hogy orvosszakmai szempontból minél több beteg van egy kórházban, az annál jobb, de ezt a karaktert szerintem most már az összes érintettre nézve érdemes fenntartani, és egy kellő mértékkel egy kicsit erősíteni is.
Ezt az erősítést elsősorban arra értem, hogy amíg a honvédség vonatkozásában megvan a hagyomány, hogy bizonyos szakmáknak és egyáltalán bizonyos betegségeknek, hogy úgy mondjam, a szakintézménye, érdemes lenne végiggondolni azt, hogy a rendészetre nézve nincs-e a mai világban szükség bizonyos speciális tevékenység kialakításra. Különös tekintettel utalnék itt a felülvizsgálati eljárásokra. A professzor úr említette, hogy hányat végeznek. Én a rendőröktől úgy hallom, legalábbis a rendőri vezetőktől, hogy egy kicsit laza ez a felülvizsgálat. Mindegy, szóval, sokan mentek az elmúlt években ilyen címen nyugdíjba. Én úgy tudom, hogy míg a katonákra nézve - lehet, hogy rosszul tudom - nagyon részletes és alapos előírások vannak az alkalmasság megállapítására, nem tudom, hogy a rendészetnél ez hogy van, van-e ilyen, és hogy nem lazább-e. Ezt mindenesetre tisztelettel a figyelmébe ajánlanám a minisztériumnak is és a kórház vezetésének, hogy érdemes lenne a jövőre nézve azon gondolkozni, hogy a rendészetben dolgozók és azok tevékenységéhez kapcsolódóan vannak-e olyan sajátosságok, amelyekhez az intézmény mintegy tudományos tevékenysége vagy rákészülése, vagy egyáltalán ezeknek a szakmáknak a kiszolgálásához valamifajta speciális tudás vagy felkészülés szükséges. Azt hiszem, ezen érdemes lenne gondolkozni, mert valószínűleg ilyen van. Azt hiszem, hogy ezzel nagyon sokat tudna segíteni az intézmény ezen szervek munkájának folyamatosságához, hatékonyságához és a "mi kórházunk" érzés további erősítéséhez.
Én is azt tudom mondani, amit többen hangsúlyoztak, hogy nagy-nagy feladat volt ennek az átszervezésnek a végrehajtása és annak még a további lépései. Én nem tudok abban most állást foglalni, hogy egy telephely vagy több telephely. Laikusként az ember azt mondja, azt hallom egészségügyi szakértőktől, hogy azért kerül többek között az egészségügy ma Magyarországon annyiba, mert őseink olyan kórházakat építettek, amelyek pavilonrendszerűek, és ott bolyonganak mentők és orvosok a nagy-nagy területeken. Nem tudok ebben állást foglalni. Nyilván egy nagyon alapos gazdaságossági számítás kell hogy eldöntse ezt a kérdést, és semmi más, beleértve persze, hogy a jövő orvoslása hogyan alakul.
Gratulálok mindazoknak, akik ebben a munkában részt vettek, és további jó munkát és jó egészséget kívánok katonának és nem katonának is az Állami Egészségügyi Központban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Csampa képviselő úr!
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr, Tábornok Urak! Mindenféleképpen úgy gondolom, az első mondat a köszönet, ahogy a többi képviselőtársam is megfogalmazta.
A második mondatban már inkább azt lehet mondani, hogy egy előretekintés. Ahogy a miniszter úr is felvázolta, bár igyekeztem jegyzetelni, de legalább hét-nyolc kérdéspontban a vizsgálatok elrendelését kérte a miniszter úr, többek között akár az ösztönző rendszer, akár az integráció kérdésében, miniszteri vagy éppen vezérkari főnöki, vagy akár legyen a szervezeti, működési szabályzatok és az egész szervezeti felépítés működésével kapcsolatos vizsgálatok.
Azt gondolom mindenféleképpen, és ez lehet akár egy saját vélemény is, hogy egy szervezet gazdálkodásának költséghatékonysága függ az első számú operatív vezetőtől. Határozottan merem kijelenteni, bár katonáktól kaptunk határozott kérdésekre határozott választ, hadd éljek egy példával, ez pedig a Kecskeméti Repülőkórház, ahol az elmúlt hetekben én tájékozódtam az ottani költségvetési - mondjuk úgy - számokról, azt lehet mondani, hogy a mínuszból egy vezetésirányítási rendszeren az igazgató tudott pluszt csinálni. Mindenféleképpen azt látom pozitívnak és azt látom jónak, ha ilyen irányba indul el a gondolkodás és maga a szemlélet is. Természetesen lehet hivatkozni szabályzókra, de azt gondolom, mindenféleképpen fontos az, ha a megfelelő szinten, a megfelelő helyen a szabályozók elhelyezésre kerülnek. Úgy gondolom, hogy a miniszter úr operatíve ezeknek a problémáknak a kiküszöbölésére sort kerít, sort kerített az elmúlt időszakban.
Szóba került az, hogy többszintű, mondjuk úgy, hogy ellátás-összevonásra került sor a vasutasoktól egészen a katonáig, vagy a katonától a vasutasokig, fogalmazhatunk így is, és ez természetesen eredményezett egyfajta súrlódást, mert mindenki máshol szocializálódott, mindenki máshonnan jött, mást látott, mást tapasztalt. Úgy gondolom, bízom benne, hogy ez a vizsgálatnak is valahol majd tárgyát fogja képezni az, hogy a mostani vezetési, irányítási rendszer ezeket a - ha lehet úgy fogalmazni - gyermekded vagy éppen fogalmazhatunk úgy is, hogy máshonnan jövő dolgokat sikerült-e az elmúlt időszakban kiküszöbölni, vagy esetleg valami új formátumot, esetleg új irányítási rendszert kell majd megfogalmazni a tárca részéről.
Úgy gondolom, sokan beszéltek már a költségekről, én nem is szeretnék kifejezetten ezzel kapcsolatban kérdéseket feltenni, mert elég erősen kiveséztük. Viszont azzal kapcsolatban, amit Gál képviselőtársam kérdezett, én azért a másik részét megkérdezném a Honvéd Egészségügyi Központtal kapcsolatban, az alkalmassági vizsgálatokat. Tudjuk, hogy a rendészeti részről az alkalmassági vizsgálatokat is a HEK-nél végzik. Információim vannak azzal kapcsolatban, hogy többek között az IRM közel 150-170 millió forintot ad ezeknek az alkalmassági vizsgálatoknak a kifizetésére. Ha egy kicsit hatékonyabban tudnánk akár a kormányon belül, akár szakmai berkekben a megfelelő szinteken odahatni, hogy ezek a pénzek befolyjanak, valószínű valamilyen szinten a tárca részéről az egyéb juttatások talán összejönnek.
Két konkrét kérdést szeretnék ezek után feltenni, az egyik a kiválósági központtal kapcsolatos. Nekem volt szerencsém meghallgatni a kiválósági központ jövőjére vonatkozó elképzeléseket, de azt nem, hogy az irányítás, vezetés hogyan fog majd lezajlani, a vezérkari főnök vagy az ÁEK, vagy ki alá fog tartozni pontosan, és a költségvetése honnan, melyik alapból lesz finanszírozva.
A másik a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre vonatkozik. Olyan információm van, és mondjuk úgy, hogy pozitív jelzések érkeztek, hogy katonaorvosok részére egyfajta olyan képzés fog beindulni majd, ami erősíti a magyar egészségügyet, és úgy gondolom, ebben valamilyen szinten egy lépcsőfok lehet a kiválósági központ.
Ha erről bővebben hallhatnánk, azt megköszönném.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Simon Miklós, majd Tóth Gábor képviselő úr következik. Ha más jelentkező nincs, még ők vannak a kérdések sorában a végén.
DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Két rövid kérdésem lenne, tisztelettel. Hallottuk, hogy az elődintézmények létszáma 5 ezer egynéhányszáz fő volt, és az átalakult intézmény létszáma 3 ezer fő. Tisztelettel kérdezném a miniszter urat, mi történt a 2 ezer egynéhányszáz fővel? Kérem részletesen, hogy hányan mentek nyugdíjba, és mi lett a sorsuk.
A másik kérdésem az lenne, hogyan aránylik az itt dolgozó orvosok átlagbére az ország többi orvosának az átlagbéréhez. Ugyanez az ápolókra és a segédszemélyzetre vonatkozó kérdésem is.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth képviselő úr!
TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Anno, 1971 volt az esztendő, amikor itt jártam először, még úgymond sorozott ejtőernyősként, hát azóta sok dolog változott, nemcsak a frizurám, hanem az épület is, gratulálok ehhez a munkához, amit önök végeztek.
A ritka kevés esetek egyike, amikor a földimmel, egyébként a hadügyminiszter úrral talán még egyet is értünk, amennyiben úgy gondolom, hogy ezen intézmény katonai dominanciájának a továbbiakban mindenképpen meg kellene maradni. Hiszen vannak olyan speciális ellátások, sok egyéb olyan dolog, ami nem biztosítható semmi szín alatt polgári oldalról. Mire gondolnék? Katonabiztonsági, nemzetbiztonsági és sok egyéb más olyan szempontrendszer van, amit egy civilkórház nem tud - és nem is tudhat, nem feladata - ellátni és biztosítani, amit viszont egy fegyveres erők ellátását biztosító kórháznak alapból kell tudnia. Tehát itt azért a búza meg a konkoly nem összekeverendő. Annak, hogy a katonakórháznak mindenkor olyan kiemelt státusza, szintje volt a magyar társadalomban, mint amilyen, az oka a szakmaiság, és az a fajta rend, fegyelem és precizitás, ami ezt az intézményt az elmúlt évtizedekben - mondhatni, amióta létezik - jellemezte.
A kiválósági státuszt jól körbejártuk, egyetlen általam legalábbis nem tisztázott része a történetnek az, hogy amennyiben ezt sikerül elérnünk, akkor ehhez párosul - mert gondolom, feladatot kapunk - esetlegesen központi, úgymond NATO-pénzforrás is. Mert ha NATO-szintet fogunk elérni, és egyediként fogunk itt ténykedni, akkor talán ehhez a NATO-nak is úgymond, egy kis aprópénzzel hozzá kellene járulnia. Itt messze nem értek egyet Molnár képviselőtársammal - sajnos ő már nincs itt -, remélem az ország általuk, sokak által 6 millióban vizionált lélekszáma nem holnap fog bekövetkezni, és ennek a kórháznak a további fejlesztését a magam részéről maximálisan tudom támogatni.
Dióhéjban körülbelül ez lett volna a lényeg, és szeretném, ha a kiválósági rész pénzügyi forrásoldalát is látnám, és messzemenően támogatnám ennek az intézménynek a további fejlesztését szakmailag és egyéb más módon is.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Miniszter úr, utána a miniszter úr által megjelölt személyek.
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter további válaszadása
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen. Rövid választ adnék, mert szeretném, ha a bizottság meg is tudná nézni az intézményt.
Valós probléma, amit Gál képviselő úr jelez a rendészeti felülvizsgálatoknál. Most átvették, de hogy milyen normák és milyen szabályok vannak, azt az IRM határozza meg. Most azért a javaslatunkra elindul egy egységesítés, és bízom benne, hogy ez meghozza az eredményét. (Dr. Gál Zoltán: Bocsánat, de úgy tudom, a katonáknál is van olyan, aki ennek nyomán távozik, sajnos a rendőröknél is. Így van-e?) Tavaly 12 fő volt összesen, aki ilyen módon távozott. Tehát ez a folyamat végbe fog menni, teljes mértékig jogos ez a felvetés. Az IRM-mel már remélem, végére jutunk a számlakifizetési tárgyalásnak. Mindenki nehéz helyzetben van, de elvégezzük a feladatot, méghozzá megfelelő módon. (Dr. Lázár János elhagyja az üléstermet.)
Ami a lényegesebb, és a legnagyobb kérdés, és ami nekem, amikor ennek nekiálltam, a legnagyobb problémát jelentette, hogy 5 500 főből akkor 2 700 főre volt szükség. Úgy sikerült a folyamatot levezényelni, hogy egyetlen munkaügyi kifogás nem volt. Igazából arról sem tudok, hogy valaki nyugdíjba menekült volna ebben a folyamatban. Rendkívül gyorsan felszívta Budapest egészségügyi intézményrendszere, illetőleg nem csupán az állami, önkormányzati, hanem a magánszféra is, mind az orvosokat, mind az ápolókat. Ezt azért hangsúlyozom, mert a legnagyobb aggodalom bennem azért volt, amikor a döntés megszületett, hogy egy ilyen léptékű változást hogyan lehet úgy elérni, hogy az ne okozzon emberi konfliktusokat is. Sikerült úgy végigvinni ezt a feladatot.
A másik ilyen alapvető kérdés, amit még szeretnék még szóbahozni - és ezt többen is érintették, és egyetértek vele -, hogy igen, folyamatosan elemeznünk kell, egyébként a változó környezet miatt is, hogy hogyan lehet hatékonyabban dolgozni. Tehát azt tartom elsődlegesnek, hogy jó szakmai színvonalú egészségügyi ellátás legyen, és ennek érdekében dolgozunk.
Most átadom a szót az uraknak, a főigazgató úrnak, az ezredes úrnak, a tábornok úrnak. Elnézést kérek, de nekem el kell mennem 12 órakor, külföldieket fogadok, és így volt tervezve a program. Szeretném megköszönni a bizottságnak, hogy eljött, és szeretnék egy másik kihelyezett bizottsági ülést is kezdeményezni, és kérem, hogy az elnök úrnak ezt mondja el. Legutoljára arról beszéltünk, hogy a gépkarabély ügyben lesz egy bemutató. Emlékeznek rá a bizottság tagjai, a meghallgatás során került szóba ez az ügy. Nekem az... (Dr. Lázár János visszaérkezik az ülésterembe.) Megjött az elnök úr, akkor megismétlem.
Először is elnézést kérek, el kell mennem, mert nemzetközi programom van, másrészt emlékeztetni szeretném, hogy meghívtam a bizottságot egy másik kihelyezett ülésre, a gépkarabélyok ügyében, hiszen erről beszéltünk. Javaslatként azt mondom, hogy ezt Hódmezővásárhelyen meg tudnánk tenni egy kihelyezett... (Közbeszólás: Nincs közelebb?) Nem fogadod el? Azt gondoltam, és örültem, hogy nincs itt az elnök úr, mert nem fogja elfogadni. (Derültség, közbeszólások.)
ELNÖK: Megpróbálunk helytállni, és azért nem tudjuk közelebb megnézni, mert annyi egység került bezárásra, hogy nincs közelebb lehetőség.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Elnök úr, azt gondolom, nem kell olyan messzire menni, itt van Táborfalva, Ócsa, tehát nem tudom, maradjunk-e Hódmezővásárhelynél.
ELNÖK: Mindenképp.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: És a közbenső alakulatokat nem látogatjuk meg, tehát Vásárhelyre javasolom. Már csak azért is, mert szeretném, ha azt az alakulatot is megismerné a bizottság, és akkor ott megcsinálnánk a bemutatót.
Még egyszer köszönöm szépen a figyelmet, és az urak röviden válaszolni fognak.
ELNÖK: Köszönjük a miniszter úrnak a lehetőséget és köszönjük a tájékoztatást is. Azt gondolom, hasznos volt, és a személyes benyomások is hasznosak lesznek majd az intézmény megtekintése kapcsán.
Tessék parancsolni, főigazgató úr!
Dr. Szilvásy István főigazgató (Állami Egészségügyi Központ) válaszadása
DR. SZILVÁSY ISTVÁN főigazgató (Állami Egészségügyi Központ): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Néhány kérdéssel kapcsolatban Gál képviselő úrnak szeretnék válaszolni.
Egyrészt a rendvédelmi szervek alkalmassági vizsgálatáról szóló 21/2000. számú BM-IM-TNM együttes rendelet módosítása most van folyamatban. Az Állami Egészségügyi Központ kapott arra egy felkérést Draskovics miniszter úrtól, hogy próbáljuk moderálni, segíteni ezt a folyamatot. Ez zajlik, várhatóan július-augusztusra meglesz az eredmény, amely alapvetően az alkalmassági rendszer áttekintése, korszerűsítése, ugyanakkor az a komplex, valóban nagyon részletes, a honvédségre vonatkozó alkalmassági rendszer valószínűleg nem ültethető át egy az egyben a rendvédelmi szervek igényei alapján, illetve a szöveges rész is most kerül átalakításra. Azt gondolom, hogy ez le fog zárulni, és mindenki megelégedettségére, olyannyira, hogy a biológiai szakterület is markánsan szerepelni fog benne.
Hadd reagáljak röviden arra, bár ez egy technikai kérdés, de nagyon fontos, hogy gyakorlatilag a huszonöt év szolgálati idő megszületése után kerülnek elsősorban azok a kollegák felülvizsgálatra saját kérésre, akiknél el kell dönteni a hivatásos szolgálatra vonatkozó alkalmasságot. Ezt mindig megelőzi az Országos Orvosszakértői Intézet véleménye, és a bizottságnak az a feladata, hogy azt mondja ki, hogy hivatásos szolgálatra alkalmas, nem alkalmas, vagy jelen beosztásában alkalmatlan. Sokszor ugyan megszületik az orvosi bizottságnak az a véleménye, hogy jelen beosztásában alkalmatlan, de máshol szolgálhatna, nincs más beosztás, személyi útra terelendő, megtörténik a leszerelése a kollegának. Tehát egy nagyon komplex vezetési, orvosi és személyzeti kérdésről van szó, ennek a harmonizálása zajlik.
A másik, amit Gál képviselő úr szerintem nagyon árnyaltan kérdezett, az az, hogy az átalakulás időszakában hogyan is ment ez végbe, milyen érzelmeket korbácsolt fel. Hadd mondjam azt, hogy a belügyi, rendvédelmi dolgozók érdekének megfelelően történt ez az integrációs átalakulás. Magam a BM Kórház főigazgatója voltam, minden részében az átalakulásnak részt vettem. Az a terület, telephely nem volt fejleszthető. Ez az infrastruktúra, ahová a 175/2007. kormányrendelet alapján kerültek az igényjogosultak, nagyon jó, magas szakmai színvonalú ellátást kapnak immáron, de az valóban probléma volt, hogy az elődintézmények munkakultúrája, a betegellátáshoz való viszonya ugyan magas színvonalú volt - OGYK, Honvédkórház, BM Kórház, MÁV Kórház -, de teljesen más életkultúrájuk volt. Ezeknek a harmonizálására volt csodálatosan megfelelő módszer az, hogy az Állami Egészségügyi Központ 2007 szeptemberétől elkezdte kiépíteni a minőségirányítási rendszerét.
Válaszolnék részben arra is, hogy ez egy olyan út, amely kapcsán egyrészt senki által ki nem kerülhető, valamennyi orvosi, ápolói állomány aktív részese, a betegbiztonságot fokozó, a vezetés hatékonyságát bemutató, egy folyamatosan fejlődő rendszer. A kórházunk 2008 novemberére tanúsított intézmény lett, valamennyi területe a magyar egészségügyi ellátási szabványok, valamint az ISO 9001:2001, illetve a MEES szabvány szerint. Ennek a továbbfejlesztése zajlik az intézményünkben, a TQM és az EFQM irányába, amely nyilvánvalóan még inkább fokozza a vezetői elkötelezettséget. Azt gondolom, hogy ez az eredmény másfél évvel a megalakulás után Közép-Kelet-Európában páratlan. Egy picit azt érzem, hogy örülök annak, hogy mi magunk, vezetők is szeretnénk, ha a két éves gyermek Ady-verseket szavalna, most még csak Petőfi-verseket szaval, de fog Ady-verseket is.
Néhány gondolatot a finanszírozásról. Összehasonlító adatokra lenne szükség. Én is sajnálom, hogy Molnár miniszter úr elment, a megalakulás időszakában ő mondta azt, hogy az egészségügyi reform keretében az intézményi struktúraátalakítást elvárja az egészségügyi intézményektől, és az állami, amelyre kihatása van, példaértékű lesz. Én úgy gondolom, az volt a feladatunk, hogy ezt megvalósítsuk. A 39,3 milliárdos elődintézményi összbüdzsé a kórház az első évében, amely 2007 második féléve és 2008 első féléve, 22,5 milliárdra teljesítette, nyilván itt még nem tudott teljes kapacitással üzemelni, a 2008-as évet teljesítette 27 milliárdra. Hadd mondjam azt, hogy ez természetesen egy olyan adat, amelyhez ha a betegszámot nem hasonlítjuk össze, akkor lóg a levegőben. A járóbeteg-ellátás területén, amely tényleg rendkívül sok orvosszakmát lefed, 1,4 millió volt a kórházunk forgalma. A BM Kórházé a legszebb időszakában volt félmillió, tehát gyakorlatilag a háromszoros forgalmát bonyolítja, ráadásul hadd mondjam azt, hogy ez célja volt egy kicsit az egészségügyi reformnak is, hogy az aktív fekvőbeteg-ellátásból visszatolni a járóbeteg-ellátásba pácienseket, gyógyuljanak ott meg, ha tudnak, vagy ha lehetséges, illetve a krónikus rehabilitációs területre. Ez is nagyon erős az ÁEK-ban, ezért tudja azt megvalósítani, hogy gyakorlatilag minden országos átlagot meghaladó jelen pillanatban a teljesítménye.
Egy-két nagyon fontos adatot hadd mondjak. Az átlagos ápolási nap országosan a mi relációnkban 6,1-6,2, mi hat napnál tartunk. A case mix index, amely a betegség súlyosságára, az ellátás színvonalára utal, nálunk 1,33 2008-ban, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemé 1,44, a szegedi klinikáé 1,6, és az OGYK volt 1,62, viszont a teljes intézményrendszer, az előd-intézményrendszer 1,13-as szintet képviselt. Ez egy nagyon magas szakmai emelkedést jelent, ugyanakkor egy felelősséget is, hogy ennek a további emelkedése a tulajdonosra természetesen terheket rak. Az orvosszakmának az a célja, hogy dolgozzon. Itt természetesen a szívsebészeink szívátültetést szeretnének. Meg kell határozni, meg kell szabni azt, hogy mi az a maximum, amelyet ettől az intézménytől el kell és el lehet várni.
A területi ellátási kötelezettségekről szó volt egy párszor. Hadd mondjam azt, hogy gyakorlatilag az igényjogosulti kört a 175/2007-es kormányrendelet szabályozza, ez azt jelenti, hogy valamennyi igényjogosult szervezetre, rendvédelmi, katonai, MÁV-szervezetre országos lefedettségűek vagyunk, és a rokonokra, családtagokra természetesen országosak. Ugyanakkor a területi ellátási kötelezettségünk gyakorlatilag a XIII. és a IV. kerületre teljes, és ezen kívül még mintegy nyolc kerületre részleges, és az agglomerációban elsősorban Budapest északi területein, egy-egy szakterületen pedig nagyon jelentős a területi ellátási kötelezettségünk, és gyakorlatilag nem szóltunk a sürgősségi ellátásról. A sürgősségi ellátás keretében ez az intézmény az egyedüli az országban, amely SO1-es minősítésű, tehát gyakorlatilag mindenfajta sürgősségi esetet ide lehet hozni, és itt ellátást kell kapnia. A hét minden napján felvételes a kórház, van olyan nap, amikor 130-150 beteg is érkezik, kezdve a politraumatizálttól, a helikopteren érkezőtől vagy a saját lábon jövőtől, és ezek ugyanúgy igényjogosultak. Tehát amikor mi arról beszélünk, hogy igényjogosultság, természetesen arra gondolunk, hogy honvéd, rendőr, tűzoltó, bv-s, s a többi, s a többi, ezeknek az aránya az az ötven százalék, amelyről beszéltünk, de a többiek is, akik ide kerülnek, igényjogosultak.
A finanszírozásról még annyit szeretnék mondani, hogy a kórházunk teljesítése, ha azt nézzük, egy nagyon jó szám, hiszen az aktív fekvőbeteg-ellátásnak a finanszírozása létkérdés egy ilyen intézményben. Az előző intézményeknél egy beteg ellátása, ha a minőségi mutatót is figyelembe vesszük, 2006-ban 379 ezer forint volt összességében. Ebben az intézményben 2008-ban ez 415 ezer forint. Ez azt jelenti gyakorlatilag, hogy 30-40 ezer forinttal drágább itt egy beteget ellátni, itt az inflációt is vegyük figyelembe, és azt a színvonalat, ami rendelkezésre áll.
Kérdés volt még a létszámmal kapcsolatban, illetve hogy az elődintézményekben mi történt. Valóban teljesen igaz, amit a miniszter úr mondott, nem azért, mert ő mondta, de valóban így van. Az, hogy ez a 2 400 dolgozó, aki nem került át, én akkor a BM-kórház főigazgatója voltam, ezer dolgozónk volt. Megtettük azt, hogy csoportos létszámleépítés keretében gondolkodtunk, nem azon, hogy kik azok, akik majd esetleg átkerülnek, hiszen még nem volt kiválasztva az új osztályvezető főorvosok által az az állomány, akik ezt a magas színvonalú szakmai munkát végezhetik. Nem akartuk azt, hogy egyéb szempontok befolyásolják azt, hogy milyen szakmai csapat jön össze. Képzeljék el, hogy az ezer főből a BM-kórházból 264 fő került át. Ez nagyon érdekes dolog, de azért, mert 200 üres állással indultunk. Tehát az induláskor még hónapokig 200 üres állás volt. Tehát valóban felszívta valami ezt a populációt. A BM-kórházban 18 munkaügyi per indult, ebből mind a 18-at a későbbi irányító szervezet vezetői, illetve jogászai megnyertek. Tehát gyakorlatilag úgy lett elbocsátva az állomány - legalábbis, ami az én kompetenciám volt -, hogy abszolút jogszerűen. Nyilvánvalóan az emberi része az, ami a bíróságokra került.
Azt gondolom, összességében ennyivel célszerű volt kiegészíteni, és talán még eggyel, kérdés volt, hogy milyen a finanszírozottság és milyen a tulajdonosi támogatás és az OEP-finanszírozás aránya. Az, amit Székely miniszter úr mondott, hogy a bázis finanszírozásnak, az aktív fekvőbeteg-ellátásnak 54 ezres súlyszáma volt. Azokból az adatokból is nagyobbnak kellett volna kijönni, ami az ágylétszámot, az elvárt ágyforgót - tehát a 6 napos ágyforgó -, és az ágykihasználtságot jelenti. Az idő tájt az volt a szlogen, hogy minden negyedik ágy üres, ezért kell racionalizálni. Ha ebben az intézményben 80 százalékos ágykihasználtsággal számolunk - sajnos sokkal többel nem lehet, nem szabad, mert a felvételes, ügyeletes kapacitásokat meg kell őrizni minden pillanatban, tehát soha nem lehet 100 százalék -, ilyen módon 72 ezres súlyszámnak kellett volna kijönni. A kórház - hiszen az ellátási igény megvolt - 68 ezer súlyszámnyit teljesített. Ugyanakkor a finanszírozásra ilyen módon került sor, hogy 13,3 milliárd forintot utalt át az OEP. Ez nem jelenti azt, hogy az a munka nincs benne, ami egyébként sokkal nagyobb rentabilitást mutatna.
Tehát nekünk azon kellett dolgozni, hogy egyrészt elfogadtassuk azt a szakmai munkát az OEP-pel is, és igenis fizessék ki, amit a kórház elvégzett, hiszen ez volt az ígéret. Mert talán még egy számadat: az ÁEK-nak 2008-ban az egy aktív fekvőbeteg-ellátásra az OEP-finanszírozás szerint, amit mi befektetettünk, 197 ezer forintot kellett volna kapnia, ehelyett 164 ezret kaptunk egy betegre, és ezt szorozzuk fel 48 ezerrel. Tehát minden információt azért több oldalról kell vizsgálni.
Köszönöm szépen, röviden ennyit, és természetesen ha még kérdés van, szeretnék válaszolni.
ELNÖK: Parancsoljon, kabinetfőnök úr! (Dr. Szeredi Péter: Ha lehet, azt kérném, hogy Kopcsó ezredes úrnak adja meg a szót.) Ezredes úr, parancsoljon!
Dr. Kopcsó István o. ezredes, igazgató (HM Katona-egészségügyi Kiválósági Központ) válaszadása
DR. KOPCSÓ ISTVÁN o. ezredes, igazgató (HM Katona-egészségügyi Kiválósági Központ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Honvédelmi Bizottság! A HM Katona-egészségügyi Kiválósági Központ, mint arra mások is utaltak, jelenleg a honvédelmi miniszter úr által alapított és irányított katonai szervezet, amely tavaly november 1-jétől került megalapításra azzal a céllal, hogy nagyon magas szintű szakértői tevékenység nyújtásával járuljon hozzá a NATO egészének egészségügyi fejlődéséhez, fejlesztéséhez, nyilván annak érdekében, hogy a műveleti területne dolgozó, szolgálatot teljesítő katonák minél magasabb szintű egészségügyi ellátásban részesüljenek.
Tehát ez egy magyar egységként alakult, viszont az érvényben lévő NATO-doktrínák és előírások szerint jelenleg 18 kiválósági központ van világszerte, de egészségügyi területen még nincs, ez lesz az első és egyetlen. A meghatározás szerint ez egy többnemzetiségű szervezet lesz. Mi is elkezdtük az ilyen irányú tevékenységünket, és ahogy a miniszter úr is említette, ennek egyik nagyon fontos állomása lesz az, hogy május 15-én Németh tábornok úr és jómagam részvételével aláírjuk az úgynevezett MOU-t, azaz az együttműködési megállapodásokat, és örömmel jelenthetem, hogy Magyarországon kívül hét NATO-ország fogja megalapítani ezt a központot. A végcél ezek után a NATO-akkreditáció elérése, illetve a nemzetközi katonai szervezeti státusz elnyerése. Ennek az első nagyon jelentős állomása a MOU aláírása.
Júniusban be fog indulni a NATO akkreditációs folyamata, az akkreditációs bizottság helyszíni látogatásával, és reményeink szerint ez a folyamat október-november-december folyamán, az idén még le fog zárulni, és az Észak-atlanti Tanács, a NATO legmagasabb döntéshozó szervezete ráteszi a pecsétjét, és ezzel mi egy nemzetközi katonai szervezetté fogunk válni.
Amint most említettem, ez jelenleg egy magyar önálló költségvetési szervként működő szervezet, amelynek a költségvetése az idei évre teljes mértékben biztosított. Mi fog történni az után, hogy nemzetközi katonai szervezet lettünk? Szintén az érvényben lévő doktrínák és előírások szerint létezik egy úgynevezett költségmegosztási formula. Tehát a hozzájáruló szervezetek, a 7 NATO-ország és Magyarország - nem akarok a részletekbe belemenni - a résztvevő szakemberek számának függvényében járulnak hozzá a munkatevékenységgel összefüggő költségekhez. Esetünkben ez azt jelenti, hogy előzetes számításaink szerint Magyarország fogja biztosítani ennek a költségvetésnek körülbelül a 70 százalékát, tehát reményeink szerint a honvédségnek ez a mostani költségvetésnél kevesebbe fog kerülni, de semmiképpen nem fog többe kerülni, mint a jelenlegi működésünk az után, hogy NATO katonai szervezetként fogunk - reményeink szerint novembertől vagy a jövő év januárjától - működni.
Ami a vezetési-irányítási rendszert illeti, ez speciális státuszú szervezet. Nem része a NATO-vezetésnek, irányítási rendszerének, viszont nem része a hazai rendszernek sem. Ez a nemzetközi katonai szervezet az úgynevezett párizsi dokumentum alapján fogja végezni a tevékenységét. Ez azt jelenti, hogy ennek a legmagasabb szintű döntéshozó testülete az alapító államok által delegált úgynevezett irányító bizottság lesz, gyakorlatilag ez a legfőbb döntéshozó szervezet. Nyilván magyar nemzeti vonalon magyar katonák lesznek az állományban és lesz a parancsnok, jelenleg ennek a rendszere kidolgozás alatt van.
Röviden ennyit szerettem volna elmondani, köszönöm.
ELNÖK: Professzor úr, parancsoljon!
PROF. DR. GRÓSZ ANDOR o. ddtbk., katonai főigazgató-helyettes (Állami Egészségügyi Központ): Köszönöm szépen. Volt egy kérdése Csampa képviselő úrnak, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem keretein belül megalakítandó védelmi egészségügyi intézettel kapcsolatosan. Miért dolgozunk ezen? Azért, mert a jelen pillanatban a repülőorvosok speciális oktatását, továbbképzését illetően van Kecskeméten egy tanszék a ma már említett Repülőorvosi, Egészségvizsgáló és Kutató Intézetben, viszont a katonaorvosok speciális szakmai ismeretekkel való egyetemi szintű felvértezésére a jelen pillanatban nincs olyan intézmény, illetve egyetlen orvosi egyetem, orvosi kar sincs, ahol biztosítani tudnánk az ilyen képzést.
Ezért úgy gondoltuk, hogy az Állami Egészségügyi Központ kellő szakmai bázist tud nyújtani az oktatásra, és a két egyetem - a Szegedi Tudományegyetem, illetve a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem - összefogásával egy olyan intézet körvonalai rajzolódtak ki az elmúlt hónapokban, amely lehetővé teszi azt, hogy ne csak a katonaorvosi, katona-egészségügyi ismeretek kerüljenek ebben az intézetben, többek között az Állami Egészségügyi Központban, a Honvéd Egészségügyi Központban oktatásra, hanem a rendvédelmi szféra irányába is tudjuk képezni, továbbképezni a szakembereket. Nemcsak orvosokról van szó, hanem szakdolgozókról is. Óriási igény van, még akkor is, ha ez a rendszer - a felcserrendszer - a pártállami idők hadseregére volt jellemző, de retrospektíve el kell ismerni, hogy hiány van az olyan szakemberekből, olyan szakdolgozókból, akik nemcsak ápolói ismeretekkel, asszisztensi ismeretekkel, hanem speciális katona-egészségügyi ismeretekkel, a rendvédelmi szféra számára pedig az ottani egészségügyi ismeretekkel is rendelkeznek.
Ezért gondoljuk azt, hogy az orvosok képzése mellett diplomás ápolóképzést indítunk be a két egyetem összefogásával, egyrészt főiskolai képzés formájában, BSc képzés formájában, másrészt a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán MSc képzés formájában. Erre egyrészt ilyen igény van, másrészt nagyon széles szakdolgozói réteg igényelné azt, hogy bizonyos évek után egyetemi ápolói képzettséggel rendelkezzen. Erre már van példa a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karán, és most a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara kívánja beindítani 2010-11-től ezt a fajta képzést. Tehát diplomás ápoló, zárójelben egészségügyi tiszt, ez lenne a BSc képzés, amelyet a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem végezne, és akkreditálná, bedolgozna a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara. Az MSc képzés, tehát az egyetemi szintű diplomás ápolói képzés - az egészségügyi főtisztképzés - pedig a Szegedi Tudományegyetemen történne az Általános Orvostudományi Karon, ahová a speciális katonai egészségügyi, rendvédelmi egészségügyi hátteret a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, illetve az Állami Egészségügyi Központ szakemberei adnák.
Ezen intézet nem nagy létszámmal indulna, a miniszter úr asztalán van aláírásra a tervezett állománytábla-módosítás a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen megalakítandó intézettel kapcsolatosan, ez mintegy tizenhárom főt jelentene. Csak hogy alátámasszam azt, amit mondtam, hogy több irányban szeretnénk, tehát a rendvédelmi szféra irányába is, felsorolnám azon négy tanszék elnevezését, amellyel a különböző területeket megpróbáljuk lefedni: Katonaorvosi Tanszék, Védelem- és Biztonság-egészségügyi Tanszék, Repülő-egészségügyi Tanszék. Zárójelben jegyezném meg, hogy nem a kecskeméti konkurense lenne a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, hanem a partner tanszéke lenne. Kecskeméten repülési orvosi kar működik, ez Repülő-egészségügyi Tanszék lenne, tehát aláhúzandó, hogy nemcsak orvosoknak, hanem szakdolgozóknak a képzése is folyna. A flight nurse-képzés, amely a NATO-államokban van, alapvetően az Amerikai Egyesült Államokban, nem megoldott itthon, így megpróbálnánk ezt a lyukat is egy kicsit betömni. Lenne egy negyedik tanszék, az Alkalmazott Egészségtudományi Tanszék, ahol a preventív medicina és a speciális katonapszichológus-képzés történne ezen tanszék alapvető gondozásában, irányításában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt remélem, hogy a képviselőtársaim minden kérdésre választ kaptak. Nagyon szépen köszönöm... (Mécs Imre: Elnök úr, szeretnék még egy kérdést feltenni.)
Bocsánat, Mécs képviselő úr, utolsó kérdés.
MÉCS IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. A végére hagytam a kérdésemet. Nagy örömet jelentett, amikor a forradalom huszadik évfordulójára a Honvédkórház dr. Radó György nevét vette föl. Radó György kiváló orvos volt, ő volt a Honvédkórház parancsnoka 1956-ban. Rengeteg sebesültet kezeltek itt nagy szeretettel, de ami még több, hogy a második szovjet agresszió után az utóvédharcoknak az egyik színtere lett a Honvédkórház, és ő volt az, aki védőernyőt biztosított a felkelőknek, volt felkelőknek. Én magam is kapcsolatba kerültem akkor vele, sőt a börtönben együtt voltam. Kiváló ember volt, kiváló orvos, és kiváló bőrgyógyász. Kérdezem azt, hogy a forradalmunknak ennek a rendkívül szimpatikus hősének a neve mennyire marad fönn, és mennyire tudják a kórház nevében érvényesíteni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Németh tábornok úr!
DR. NÉMETH ANDRÁS o. ddtbk, parancsnok (Magyar Honvédség Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Örömmel tájékoztatom önöket, hogy a Honvédkórház jogutódja a Honvéd Egészségügyi Központ, így örömmel jelenthetem, hogy a Magyar Honvédség Honvéd Egészségügyi Központ viseli dr. Radó György nevét. A teljes nevünk Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ, és valójában ápoljuk a hagyományait.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a válaszokat és a kérdéseket a képviselőtársaimnak. A bizottsági ülést oly módon rekesztem be, hogy most egy helyszíni bejárás következne az önök irányításával és közreműködésével.
Főigazgató úr!
DR. SZILVÁSY ISTVÁN főigazgató (Állami Egészségügyi Központ): Tisztelt Bizottság! Egy kis technikai kérdést vagy polémiát szeretnék most felvetni. Szeretnénk megmutatni a sürgősségi betegellátó osztályt, ott ugyanakkor van egy olyan fektető, amit én mindenképpen szeretném, ha önök megnéznének, de köpenyeket kell felvenni, mert jelen pillanatban is vannak betegek. Utána megnéznénk a rendelőintézetben a regisztratúrát, amely a különféle bejutási kapuk kérdéskörét megoldja, és utána megnéznénk a robotokat, idézőjelben, majd pedig megnéznénk a heliportot. Ott természetesen kérném azt, hogy a szélére ne menjen senki, mert nincs magas korlát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Induljunk!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 26 perc)
|
Dr. Lázár János |
Jegyzőkönyvvezetők: Takács Aliz és Szoltsányi V. Katalin