HRB-10/2009.
HRB1-93/2006-2010.)
az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottsága
2009. május 12-én, kedden 10 órakor
az Országház földszint 93. számú tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelent *
Elnöki bevezető *
A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9554. szám) (Általános vita) *
Dr. Rajmon Balázs főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli összefoglalója *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Rajmon Balázs főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszai *
Határozathozatal *
A bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat (T/9303. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) *
A Független Rendészeti Panasztestület tájékoztatója a 2008. évi tapasztalatairól *
Dr. Kaltenbach Jenő elnök (Független Rendészeti Panasztestület) szóbeli tájékoztatója *
Dr. Juhász Imre elnökhelyettes (Független Rendészeti Panasztestület) hozzászólása *
Dr. Kádár András (Független Rendészeti Panasztestület) hozzászólása *
Fráterné dr. Ferenczy Nóra (Független Rendészeti Panasztestület) hozzászólása *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Kaltenbach Jenő elnök (Független Rendészeti Panasztestület) válaszadása *
A közbiztonság és a közrend védelmében, illetve fenntartásában közreműködő szervezetekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9555. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Dr. Turi András szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Turi András szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszadása *
Határozathozatal *
Egyebek *
Napirendi javaslat
1. A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9554. szám) (Általános vita)
2. A bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat (T/9303. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként)
3. A Független Rendészeti Panasztestület tájékoztatója 2008. évi tapasztalatairól
4. A közbiztonság és a közrend védelmében, illetve fenntartásában közreműködő szervezetekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9555. szám)
(Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
5. Egyebek
Elnököl: Dr. Lázár János (Fidesz), a bizottság elnöke
Keleti György alelnök (MSZP)
Ecsődi László (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Rába László (MSZP)
Tóth Károly (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Ecsődi László (MSZP) megérkezéséig Katanics Sándornak (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP) távozása után Ecsődi Lászlónak (MSZP)
Laboda Gábor (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Tóth Károly (MSZP) távozása után Mécs Imrének (MSZP)
Dr. Simon Miklós (Fidesz) megérkezéséig Csampa Zsoltnak (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz) Nyitray Andrásnak (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP) dr. Kontrát Károlynak (Fidesz)
Dr. Molnár Lajos (SZDSZ) Keleti Györgynek (MSZP)
Dr. Turi András szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Rajmon Balázs főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Kaltenbach Jenő elnök (Független Rendészeti Panasztestület)
Dr. Juhász Imre elnökhelyettes (Független Rendészeti Panasztestület)
Fráterné dr. Ferenczy Nóra testületi tag (Független Rendészeti Panasztestület)
Dr. Kádár András testületi tag (Független Rendészeti Panasztestület)
Dr. Kárpáti György beosztott bíró (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Faragó Ákos főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 00 perc.)
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a bizottság elnöke, továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és meghívottainkat is. Kérem képviselőtársaimat, hogy szíveskedjenek a helyettesítéseket rendezni. (Az elnök felolvassa a helyettesítéseket, a jegyzőkönyv elején részletezve.)
Határozatképesek vagyunk. A mai bizottsági ülésre öt napirendi javaslattal éltem képviselőtársaim felé. Az első számú a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a második a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása, a Független Rendészeti Panasztestület tájékoztatója 2008. évi tapasztalatairól, a közbiztonság és a közrend védelmében, illetve fenntartásában közreműködő szervezetekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága, valamint az egyebek napirendi pont.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e ezzel kapcsolatban kérdés, vélemény. (Nincs jelentkező.) Szavazzunk! Aki egyetért, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadtuk. Köszönöm szépen.
Következik a Btk-módosításról szóló napirendünk. Tisztelettel köszöntöm Rajmon Balázs és Kárpáti György urat az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból. Papp Imre szakállamtitkár jön-e a bizottsági ülésre? (Dr. Rajmon Balázs: Ismereteim szerint nem jön.) Az előterjesztőt illeti a szó.
Dr. Rajmon Balázs főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli összefoglalója
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Nagyon röviden szeretném összefoglalni a lényegét a törvényjavaslatnak. A tárgybeli törvényjavaslat tulajdonképpen két nyomvonalban módosítja a büntető törvénykönyvet. Egyrészt megjelennek benne szigorító rendelkezések, másrészt pedig a sértettek érdekeit erősítő rendelkezések.
A szigorító rendelkezések közül kiemelném mindenképpen az úgynevezett erőszakos, többszörös visszaeső bűnelkövetői kategória létrehozását. Tulajdonképpen egy olyan jogi konstrukciót hozna létre a törvényjavaslat, amiben azt lehet mondani, hogy ezen elkövetőkkel szemben kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására kerülhet sor a jövőben. Egyrészt a büntetési tételek alsó határának megemelésével, másrészt az elkövetőknek a különböző kedvezményekből történő teljes kizárásával.
A szigorítások terén jelentkezik még a fegyveresen, illetve a felfegyverkezve történő elkövetések körében egyfajta szigorítás. Egyrészt új minősítő esetek jelennek meg a felfegyverkezve történő elkövetés esetén, illetve ahol jelenleg már ezek minősített esetek, ott súlyosabban rendelné a törvényjavaslat ezeket büntetni.
Kiemelném a hivatalos személy elleni erőszak tényállásának a módosítását. Ennek keretében az intézkedő rendőrrel, illetőleg vám- és pénzügyőrrel szembeni erőszakos magatartásokat a törvényjavaslat a hatályosnál súlyosabban rendelné büntetni.
A sértettek érdekeit védő rendelkezések közül a megelőző jogos védelem intézményét emelném ki. Praktikusan itt arról van szó, hogy a támadóra telepíti a kockázatot a törvényjavaslat a jövőben. Ez azt jelenti, hogy a védekező egyfajta jövőbeni esetleges támadás bekövetkezésére bizonyos intézkedéseket tehet meg, ennek azonban elég komoly korlátai vannak: egyrészt ez nem járhat a támadó életének kioltásával, másrészt mindent meg kell tennie a sérülés elkerülése érdekében.
A törvényjavaslat elég jelentősen emeli a pénzbüntetés összeghatárait. 2010. január 1-jével lépne hatályba. Nagyon röviden ennyit szerettem volna mondani. Természetesen bármilyen kérdésre válaszolunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Kérdés, vélemény, észrevétel van-e? Nyitray András!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Nehezen tudom a kérdésemet indulat nélkül feltenni. Nagyon örültem volna én személy szerint, ha a minisztérium valamely politikus vezetője is itt lenne. Ugyanis nem tudok mást mondani, mint azt, hogy az 5. §-ban, a 29/A §, mely szerint "nem büntethető, aki saját, illetőleg mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas és ennek folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet...". Most uraim, ne haragudjanak, maguk komolyan gondolják ezt a marhaságot?! Ezek szerint a megtámadott egy ásót, lapátot nem foghat, hogy megvédje magát, ugyanis az is alkalmas az emberi élet kioltására. Egy lapáttal vagy ásóval gyönyörűen agyon lehet valakit ütni, vasvilláról és egyéb közhasznú mezőgazdasági eszközökről nem is beszélve. Szóval az egész szándékot, amivel önök azt a látszatot keltik, hogy az állampolgár, akit megtámadnak, nagyobb jogosultságot kap arra, hogy magamagát megvédje, egyszerűen nevetségessé, hiteltelenné, elfogadhatatlanná teszik. Meg ez a finomkodás, ez a politikailag korrekt körülírása annak, hogy semmit sem tehet a megtámadott, mert ő előre hívja fel a figyelmet arra, hogy ő valami védekező eszközt alkalmaz, lehetőleg írja rá, hogy "na ehhez ne nyúlj betörő, mert ha ehhez hozzányúlsz, akkor rácsap a kezedre vagy beindul a riasztó". Ez a része a Btk.-nak felháborító. A megtámadott állampolgárnak semmi jogosítványa a rá támadó gazemberrel szemben, és még azokat védi most is a törvény, ez felháborító. Mi az, hogy nem lehet neki sérülést okozni? Ha valakit baltával, ásóval, kapával megtámadnak, mert ez a tipikus azokon a külterületi vidékeken, ahol például én is lakom, hát mivel védje meg ott magát valaki, ha még egy kapát vagy vasvillát sem ragadhat? Ne viccelődjenek már! Ez egyszerűen komolytalan, elfogadhatatlan, olyan Isten nincs, hogy én ezt megszavazzam, és módosító javaslatot is fogok benyújtani hozzá. Ma még lesz másik hasonló, kevésbé kiegyensúlyozott felszólalásom is majd az utolsó napirendi pontnál, ami szintén az önök becses előterjesztése, a közrend védelmére alkotott szamársággyűjtemény. Na de azt majd akkor! Köszönöm szépen.
10.
11DD
ELNÖK: Köszönjük szépen. Összegyűjtünk pár kérdést. Ha megengedik, nekem "három csapás" előterjesztőként volna némi észrevételem. Elsősorban az a kérésem lenne, hogy főosztályvezető úr tolmácsolja államtitkár úr felé vagy miniszter úr felé, hogy a büntető törvénykönyv szigorítása minden esetben olyan kérdés, amelyet nyilván az alkotmányügyi bizottságban kell tisztázni első helyen, de a rendészeti vonatkozások miatt célszerű és helyes lett volna, ha államtitkár urak egyike vagy miniszter úr kitüntet bennünket személyes jelenlétével, mert ha jól értem, ez a korábbiakhoz képest egy komoly büntetőjogi fordulat a kormány büntetőjogi politikájában. 2002. évi, illetve a 2003-as Bárándy miniszter úr általi módosításokhoz képest is átalakít, sőt, olyan elemeket ültet vissza a Btk.-ba, amelyet egyébként Bárándy miniszter úr korábbi tevékenysége alatt kivettek a Btk.-ból. Ezt azért jó lett volna magyarázni, hogy milyen társadalmi folyamatok vezettek oda, hogy a Btk.-módosításra szükség van.
Mi a módosítás irányával - ha összességében félmegoldás is, de valami szigorítás irányába hat - azonosulni tudunk, ezért a Fidesz-frakció jelenlegi álláspontja tartózkodás lesz. Készek vagyunk azonban tárgyalni, és jó lenne, ha néhány kérdésben meg tudnánk állapodni, illetve mi a "három csapás" bizonyos elemeit módosítások formájában megpróbáljuk beépíteni a Btk.-módosításba. Nekünk az az álláspontunk tehát, hogy az irány akceptálható, csak e mögött nyilván vannak olyan társadalmi folyamatok, amelyeket érdemes az előterjesztőnek részleteznie, illetve ez egy büntetőpolitikai váltás a mostani kormány részéről meggyőződésünk szerint.
Fontosnak tartanám, hogy ez világos és egyértelmű szigorítás legyen. A jogos védelem kategóriájával kapcsolatban engedjék meg, hogy... A helyzetet ennél rosszabbnak látom, mert ha az állam szélesíti a jogos védelem határait, akkor maga mond le arról a jogról vagy kötelességről, hogy megvédje az állampolgárt. Azt gondolom, az állampolgárt az államnak kell megvédenie, tehát én bizonyos értelemben másként látom, mint ahogy Nyitray képviselő úr mondta, de annyiban igen, elfogadom az álláspontját - és szerintem megfontolandó, amit mond -, hogy ha foglalkozunk a jogos védelemmel, akkor ez nem biztos, hogy a legoptimálisabb szabályozás. De ennek rossz üzenete van, mert azt üzeni, hogy az állam feladja azt a kötelezettségét, hogy megvédje az állampolgárt, ha a jogos védelem kereteit kitágítjuk, és aránytalanság lesz azok között, akik képesek maguk megvédésére bizonyos okoknál fogva, és azok között, akik nem.
Nekem egyébként a közterület-felügyelőkkel kapcsolatban ugyanez lesz a problémám, hogy jogalkotóként olyan helyzetet hozunk létre, hogy akinek van fizikai ereje, lehetősége, az meg tudja magát védeni, akinek viszont nincs meg a személyes vagy tárgyi körülménye, az nem fogja tudni magát megvédeni, és az állam meg nincs ott. Nekem ez az alapvető problémám ezzel a résszel, de még pár dolgot mondanék.
Az előbb említettem, hogy a visszaeső bűnözők különböző kedvezményének megvonásánál ne felejtsük el rögzíteni, legalább a jegyzőkönyv számára, hogy 2003 őszén ez a kormányzat vagy elődje volt az, aki a visszaeső bűnözők vonatkozásában a kedvezmények megvonásának a kötelességét kivette a Btk.-ból és liberalizálta a Btk.-t. 2003-2004-ben 17 ezer fogvatartott volt a büntetés-végrehajtási intézetekben, most meg 14 515 van, ez azért az igazsághoz hozzátartozik. A liberalizációs folyamat kudarcot vallott. Gondolom, ha ugyanaz a kormány egyszer liberalizál, néhány év múlva szigorít, akkor ez annak tudható be, hogy a liberalizáció nagyon súlyos vereséget szenvedett.
Azokkal a javaslatokkal tudunk azonosulni természetesen, amelyek a "három csapás"-ból az erőszakos visszaeső átvétele vagy ezeknek a végiggondolása, védekezésre képtelen személyek, fiatalkorúak, gyermekkorúak, időskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények szigorúbb megítélése. Ez mind olyan dolog, amihez a kormány a Parlamentben tud támogatást szerezni még akkor is, ha ez egyszerű feles törvény. Egy társadalmi konszenzus jön létre. Ezt tudom, hogy nem főosztályvezető úrral kell megbeszélnem, de úgy gondolom, a tolmácsolására mégis csak megkérhetjük.
A pénzbüntetés megemelése is egy olyan dolog, ami fontos, és a sértettek büntetőjogi védelmét a jogkövetők preferálása, a tisztes adófizető polgárok védelme nagyon régi és fontos célunk. Mi ezt ezzel együtt félmegoldásnak tartjuk. Készek lennénk arra, hogy erről beszéljünk. Felmerült korábban lehetőségként, úgy tudom, volt is néhány lépés ebbe az irányba. Jelen pillanatban tartózkodni fogunk, de azért kicsit késői reagálás ez, és a korábbi büntetőpolitika kudarcának beismeréseként is felfogható azzal együtt, hogy nem szeretném ezt most itt túlzottan transzparálni, mert úgy gondolom, lesz alkalom a plenáris ülésen. (Jelzésre:) Gál Zoltán képviselő úr!
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Néhány dolog elnök úr megjegyzéseire reagálásként, mint a szigorítás és új büntetőpolitika. Azt hiszem, hogy alapvető filozófiai célját illetően a Btk.-nak és egyáltalán a büntetésnek, nem változott semmit. Nem változott semmit, mert változatlanul nem hiszünk abban, hogy a büntetés szigorítása hatásos eszköz a büntetés visszaszorítására. Nagyon jól tudjuk, hogy ez nem így van, és egy ilyenfajta beállítás szerintem becsapása az embereknek. Annak az érzetnek az erősítését szolgálhatja, hogy a büntetése szigorításával megszűnik a bűnözés, amit pedig tudunk, hogy nem így van. Tehát nem változott a két fél felfogása közötti különbség. Én úgy könyveltem el magamban a kormány javaslatát, hogy reagálás egyfajta közhangulatra, és ez a közhangulat kialakult, nagyon jól tudjuk, hogy sok tényezőtől függ, de nem pusztán a bűnözés növekedéséből fakad, hanem sokminden másból. Ezzel a szigorítással ezt én egyfajta reagálásként kezelem. A "három csapás"-hoz képest azért nagy különbség is van, hogy ez a javaslat beilleszkedik a Btk. rendszerébe.
Ami pedig a jogos védelem megközelítését illeti, elnök úrtól is azt hallottam, amit tegnap Répássy Róbert képviselő úrtól az alkotmányügyi bizottságban, amit én egyszerűen egyfajta képtelenségnek vélek, finoman fogalmazva. Nevezetesen, hogy a jogos védelemnek egy másfajta megközelítése egyszerűen az állam kivonul az állampolgárok megvédéséből. Ez egy blődség, elnézést. Természetesen az állam ezután is felelős és az eszközeivel mindent meg kell tenni, hogy mindenkinek a vagyonát meg a testi épségét megvédje, de azt is jól tudjuk, hogy a történelemben még nem volt olyan állam, amely abszolút módon képes lett volna megcsinálni, és nem lesz a jövőben sem. Tehát a jogos védelemnek egy ilyen megközelítése egyszerűen abszurd, nem tudok még egyszer mit mondani arra, hogy az állam nem akarja megvédeni.
Értem természetesen a fideszes képviselőtársaink logikáját, hiszen hosszú idő óta az állam képtelenségét próbálják bizonyítani. Ez a vélemény, amit ennek kapcsán mondanak, ennek a politikai szándéknak egyfajta megnyilvánulása, tehát ténybeli és jogi abszurdum, amit mondanak.
Végezetül arra azért még felhívnám tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy van a javaslatnak még egy eleme, ami nem került szóba, és amit azért tisztelettel figyelmébe ajánlanék mindenkinek, hogy az eddiginél jóval differenciáltabb büntetési rendszert ír le a Btk. általános része, ami azt hiszem, hogy hatásos eszköz lehet mind az általános, mind a generális prevenció szempontjából mindjárt hozzátéve a büntetés korlátolt volta mellett. Ezek komoly eredménynek tekinthetők megítélésem szerint a javaslatban. Az általános vitára természetesen alkalmasnak tartjuk a javaslatot. Ahogy más bizottságban felvetődött, ez nem jelenti azt, hogy messze tökéletesnek tartjuk a javaslatot, de ez majd a későbbiek folyamán kiderül, hogy lesz-e módosító javaslat.
20
La/21.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontrát Károly, tessék.
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Én hadd emlékeztessem a bizottság tagjait, ha jól emlékszem, 2008 februárjában tárgyaltuk Sajóbábony nagyközség polgármesterének, illetőleg közel 900 sajóbábonyi polgárnak a beadványát, amiben a halálbüntetés visszaállítását kérték egyrészről, másrészről pedig a büntetések súlyosbítását. Valószínűleg többen is emlékeznek erre. Én azt tudom mondani, hogy ezt a megkeresést, amit az Alkotmányügyi bizottság is tárgyalt, az Országgyűlés bizottságai nem hallották meg. Mert ha visszatekintek az azt követő súlyos bűncselekményekre, amik az egész országot megrázták, ideje van annak, hogy a büntető törvénykönyv szigorítására sor kerüljön és e tekintetben teljesen egyetértek Lázár Jánossal, aki üdvözölte azt, hogy egy fordulat következett be a kormány büntetőpolitikájában. Még akkor is mondhatom ezt, hogy ha nem olyan mértékű teljes mértékben, mint amit a Lázár-Répássy "három csapás" törvényjavaslat megfogalmaz. De mégis azt önmagában is üdvözlöm.
És azért is kanyarodtam vissza, hogy kicsit kiélezzem az ellentmondást, hogy itt volt a sajóbábonyi polgármester úr és a 900 polgár aláírásával ellátott levél tárgyalása, illetőleg ebben az évben januárban országos felháborodást okozott az a hír, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban azon dolgoznak, hogy az elítéltek számára hogyan tudnak mobiltelefont, meg konditermi ellátást biztosítani. Amikor ezt meghallottam, azt mondtam, nem egy országban élünk. Nem hiszem azt, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak, a kormánynak ez a legfontosabb feladata. És akkor már sok súlyos támadásnak a megtörténte után voltunk. Ez jelentős változás, és különösen a visszaesőkre vonatkozó 35. § tekintetében emelném ki ezt a változást. Úgy gondolom, hogy igenis van annak jelentősége mind a jogkövető állampolgárok vonatkozásában, mind pedig a bűnelkövetők vonatkozásában, mert egyrészt a jogkövetőknek azt üzenik, hogy igenis az állam képviselője, a Magyar Országgyűlés tagjai gondot fordítanak arra, hogy a generális prevenció érdekében tegyenek. Azt üzenik, hogy súlyos büntetéseket helyeznek kilátásba a jogsértő bűnelkövetőkkel szemben. A jogkövetőknek pedig azt üzenik, hogy igyekeznek megvédeni őket.
Gál Zoltán azt mondta, hogy olyan állam nem volt a világtörténelemben, nem így fogalmazott, de ezt lehet mondani, amely meg tudta volna teljes mértékben védeni a törvénytisztelő állampolgárait. Ez biztos, hogy tényszerűen így van. De azt gondolom, hogy arra kell törekedni, hogy biztosítsuk ezt a védelmet. És azt gondolom, hogy a büntetőpolitika, a büntető törvénykönyv szigorítása is egy eszköz. Nem csodaszer! Nem azt mondom, hogy ettől megváltozik, de egy fontos fegyver lehet a törvénytisztelő polgárok és a törvényesség védelmében.
Én abban bízom, hogy a parlamenti vita során lesz mód ezt még csiszolni, és akkor nem volt hiábavaló az a fáradozás, amit a Fidesz képviselői elindítottak például a "három csapás" törvényjavaslat benyújtása kapcsán, ami nem került általános vitára.
Én azt gondolom, hogy változtatni kell, cselekedni kell, üzenni kell a törvénytisztelő állampolgároknak is és a bűnelkövetőknek is, hogy igenis van szándék a magyar parlament tagjaiban a tekintetben, hogy a védelem jogát mindenkinek biztosítsa. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mécs képviselő úr!
MÉCS IMRE (MSZP): Tisztelt Bizottság! Nyitray úr figyelmébe ajánlom a 6. §-t, amelyik kimondja, hogy nem büntethető az sem, aki ijedtségből vagy menthető felindulásból okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett. Ez a bizonyos arányosság elve, amit nem tud mérlegelni az, akit megtámadnak.
Hadd mondjam el Nyitray úrnak, aki még fiatal ember, hogy 1989 előtt menekülési kötelezettséget írt elő a törvénykönyv és a bírói gyakorlat ezt meglehetősen elvárta. Tehát, ha engem megtámadtak, köteles voltam menekülni és ha sarokba szorított a támadó és nem tudtam mit csinálni, akkor állt elő egy jogos védelmi helyzet. Jellemző. Itt ez tulajdonképpen a törvény szintjén megfelelően van szabályozva, a bírói gyakorlattól függ minden, hogy hogyan ítéli meg a különböző momentumokat.
Hogy egy pozitívumot is mondjak, örülök, hogy a mediátori tevékenység következtében a megegyezéses eljárás bekerült és ez nevelő jellegű és azt jelenti, hogy az elkövető helyrehozta a bűncselekményével okozott károkat és van remény arra, hogy valóban megjavul és visszatér a társadalomba és elkerüli a börtönt, ami tulajdonképpen helyes.
Ami az elnök úr által említett "három csapás"-t említi, engedje meg, hogy arra, a jogtörténetben már régóta ismert tényre felhívjam a figyelmét, hogy sohasem a büntetés nagysága, hanem a bűnüldözésnek a hatékonysága és elkerülhetetlensége az igazi visszatartó erő. Tehát az, amikor valakit elkapnak az utcán és másnap már Baracskán van, mert a bíróság elítélte. Ha ezt el tudjuk érni, az jó. És akkor nem kell őt öt évre becsukni, elég három hónapra. A következő alkalommal már nem fogja megtenni.
Közismert az az eset, amikor az 1800-as évek közepén nagyon elszaporodtak a zsebtolvajlások Londonban és akasztással büntették. Akasztották a zsebtolvajokat, miközben a tömegben a többi zsebtolvaj nyugodtan dolgozott tovább. Tehát azért mondom, hogy magam személyesen is tapasztalhattam, hogy a halálbüntetésnek, meg a többinek a visszatartó ereje nem működik. A következetes bűnüldözés lenne a jó. Ehhez meg kell változtatni a bírói rendszert, ami nehéz dolog és a bűnüldözési rendszert hatékonyabbá kell tenni.
Egyébként azokat a rendelkezéseket, amelyek több esetben teszik lehetővé a büntetés felfüggesztését, kifejezetten pozitívnak értékelem, mert a legjobb bűnmegelőzési eszköz, hogy ha valakinek évekre felfüggesztik az ítéletét és kénytelen viselkedni. Ha nem, akkor pedig visszakerül a húsdarálóba. A magam részéről támogatom az általános vitára való alkalmasságot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth Károly képviselő úr!
TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm. Csak három dolgot szeretnék mondani: az egyik, ha jól értem a vonalakat, akkor ez 50 százalékos törvény és a "három csapás"-nak elhíresült ügyből, ha nem kötünk most kompromisszumot, ekkor előbb-utóbb önálló törvény lesz. Én ugyan nem értek egyet a "három csapás" javaslat egészével, ésszerűbbnek tartom a kompromisszumot. Ésszerűbb egy gyors egyeztetést folytatni annak érdekében, hogy annyit átvegyünk, ami még elfogadható és annyit átvenni, hogy ne következzen be az, ami ennél rosszabb, hogy önálló törvény legyen.
30.
DD-31(Tóth K.)
Annak a valószínűsége fennáll, hogy előbb-utóbb a "három csapás" törvényt benyújtók tudnak 50 százalékkal törvényt hozni. Azt gondolom, érdemes lenne egy párbeszédet folytatni, és nagyon jónak tartanám, hogy akár bizottsági ülésen túl is azok, akik egy-egy oldal részéről értenek az ügyekhez, leülnének és konzultálnának annak érdekében, hogy legyen közös. Nem a mindenároni kompromisszumért, hanem azt gondolom, hogy a másik oldalnak is meg kellene érteni azt a szemléletet - gondolom én -, hogy a büntetés egyúttal meg a büntetés végrehajtása, és akkor nem lenne olyan szörnyű a mobiltelefon sem önmagában. Ha egyik oldal esélyt ad arra, hogy a nem óriási, nem a legsúlyosabb bűncselekményt elkövető egyszer megtévedtként visszataláljon, és ha ezt az oldalt elfogadjuk - amit ha akarnak liberálisnak nevezni, legyen liberális, hogy esély visszakerülni -, akkor a másik oldalnak meg érdemes azon elgondolkodni, hogy aki többször nem akar és nem tud élni azzal az eséllyel, hogy a társadalom újra és újra megteremti, hogy visszaillessze törvénytisztelő állampolgárrá, ott legyen erősebb az elmarasztalás, mert lehetséges, hogy náluk a tiszta jószándékú együttműködés nem mindig lesz eredményes. Ezt néhány bűncselekményt, sorozatosan elkövetett ugyanazon bűncselekményt elkövetők megteszik.
Tehát ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha valóban nagyon rossz a "három csapás", és valóban ismerjük az erőviszonyokat, akkor most kössünk kompromisszumot annak érdekében, hogy mindenki számára hosszú távon kiszámítható legyen annak ellenére, hogy feles. Ha megsérti a törvényt, mivel nézzen szembe, és ne következzen be az, amit mi nagyon nem szeretnénk a kormánypárton a "három csapás"-t, de ha csak annyit mondunk, hogy nagyon nem szeretjük, abból előbb-utóbb még lesz törvény.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyitray képviselő úr, nagyon röviden csak, kérem, képviselő úr.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Nagyon röviden. Először is szeretném megköszönni Mécs Imre úrnak, hogy a fiatalságomra tett célzást, ez igazán szép tőle. A bók az mindig szép, még ha önzetlen is.
Egyébként a mondandójával szeretnék vitatkozni, ugyanis az a paragrafus, melyre hivatkozott, az ilyen értelemben semmilyen összefüggésben nincs azzal, amit én mondtam, ugyanis ha megtiltja a törvény, hogy olyan eszközt vegyen a kezébe, amely elméletileg alkalmas emberélet kioltására. Magyarul semmilyen hatékony eszközt nem vehet a kezébe, a féltéglát sem, mert azzal is agyon lehet valakit ütni, ha nagyon ügyesen fogja és odaüt vele, ahova kell. Ha nem lenne tragikus, a komikus és nevetséges voltát a kitételnek semmiképpen nem oldaná fel. Valaki ezek után legfeljebb akkor kap felmentést, ha olyan hihetetlen fizikai erőben van, hogy egyetlen ökölcsapással valakitől az életét is el tudja venni. Akkor meg jönnek a bírók, hogy saját magát mint eszközt nem vethette volna be, hiszen tudhatná, hogy ha ő egy végzett karatés vagy kung-fus, akkor egyetlen ökölcsapással meg tud ölni valakit. Ő maga az életre veszélyes eszköz.
Könyörgöm még egyszer. Ennek a szónak, a fogalomnak a betétele egy olyan paragrafusba, amely eredetileg arra szolgál - én még nem néztem rá -, amiről már Gönczöl Katalin úrasszonnyal többször beszélgettünk, hogy nagyon helyesnek tartottam én, ő már akkor is trallabillézett (Közbeszólásra.) Ez egy népies kifejezés.
Akkor is már kételyeit fejezte ki, hogy helyes lenne-e betenni azt, ami szerintem abszolút helyes, hogy a jogtalan támadás elkövetője a támadás elhárítással elszenvedett valamennyi kockázatot saját maga viseli. Ebben minden benne van. Ha agyonütik, agyonütik, ha csak harcképtelenné teszik, akkor harcképtelenné teszik, ha menekülni kénytelen, akkor menekül.
Tehát ezekkel - és nemcsak ez az egy paragrafus, és szándékosan nem olvastam végig -, amiket önök beleraktak ebbe a Btk.-ba, ez abszurdum akkor is, ha én is hajlok afelé, hogy abszolút állami biztonság nincs, tehát valószínű, minden állampolgár minden testhelyzetben, minden éghajlati, földrajzi és egyéb viszonyok között egyenlő mértékű védelemben az állami erőszakszervezetek nem tudnak létesíteni. Az idealizmusra törekvést fiatal korban még úgy érzi, hogy nincs előtte semmi korlát, majd később rájön, hogy az ideális viszonyokhoz képest a valóság egy kissé korlátozottabb. Ezért kell itt szerintem - és itt ezt már egyszer mondtam vagy talán többször is, ez filozófiai kérdés is - magát az állampolgárt is felhatalmazni azzal az alkotmányos jogával, hogy eszközt adnak a kezébe, ha nincs más körülötte, rendőr, tűzoltó, polgárőr, mezőőr, környezetvédelmi őr. Már most lassan mindenkit, az óvodai felvigyázót is közrend biztosítására alkalmasnak titulálja a következő előterjesztés, akkor ő maga magát hadd próbálja már megvédeni, és nem kellene ez elé mindig újabb és újabb betonfalakat állítani, amiről lepattan minden ilyen szándék. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e más kérdés, vélemény vagy észrevétel? Többen ajánlottak a figyelmembe két vagy három dolgot, ehhez csak egy mondatot szeretnék mondani. Szerintem a jogos védelem kérdése valóban filozófiai kérdés, amit nem ezen a bizottsági ülésen fogunk megoldani, és valószínűleg több száz év kell, míg ebben az álláspontok határozottan közelednek vagy távolodnak egymástól, más-más felfogásban.
Én az állami erőszak-monopóliumban hiszek akár Nyitray képviselőtársammal és másokkal szemben is, és a jogos védelem lehetőségét is, ha lehet, szűkre szabnám, de továbbra is azt mondom, amit Gál képviselő úr hülyeségnek tart, hogy az egészben (Gál Zoltán: Blődség.)... Lefordítottam, mert idegen nyelveket nem beszélek, és azért lefordítottam. Tehát a blődségnek tartott dolgok mögött is azért szerintem, ha megnézzük, 2003-ban volt egy Btk.-módosítás Bárándy miniszter úr előterjesztésében. Azt a szakma is és mindenki a korábbi szigorú szabályok enyhítéseként fogta fel, ez volt a jogalkotó szándéka, és ez ki is derül az akkori parlamenti vitából és indoklásból. Öt és fél évvel később be kell látnunk, hogy ez egy zsákutca, amibe belelavíroztuk magunkat, mert olyan társadalmi folyamatok és események zajlanak, amely azt követeli meg a jogalkotótól - erre mondta Gál képviselő úr, hogy közhangulat - vagy azt kényszerítette az SZDSZ-re és a kormányra is, hogy legyen egy szigorítás.
40
La/41. (elnök)
Én nem Gál képviselő úrtól vártam volna, mert nem hiszem, hogy az ő tiszte, bár ő megmagyarázta a hátterét ennek, és kormánypárti frakcióként ez nyilván akceptálható, de jó lett volna, hogy ha a kormány képviselője magasabb szinten reprezentálva elmagyarázza, hogy hogyan fordul az elő, hogy három évvel ezelőtt a visszaesőkre vonatkozó kedvezmények tilalmát kivesszük a Btk.-ból, most ugyanaz a politikai erő meg fogja szavazni ennek a hatályon kívül helyezésnek az újra hatálybaléptetését, hogy a visszaesők kedvezményeket ne kapjanak. Tehát azért valaminek történni kellett és érdemes lett volna egy magyarázatra. Ezt csak a konkrétság miatt mondom. Amit Tóth Károly mond, abban látok nagy bölcsességet. Nemcsak azért, mert alföldi képviselőtársam mondja. Célszerű lett volna talán a "három csapás"-ról beszélni és azt módosítani vagy erről beszélni és bizonyos közös nevezőre jutni, mert azért a Btk.-hoz nem lehet minden félévben hozzányúlni. Én úgy gondolom, nem ez a helyes megoldás. De biztos vagyok benne, hogy egy szigorító politika áll előttünk.
Koncepcionálisan azzal, hogy önök szigorítanak, készek vagyunk azonosulni. A tartózkodás annak szól, hogy akár megegyezési helyzet is lehet, tehát készek vagyunk tárgyalni is erről, ezt ebben a formában nem tartjuk elutasítandónak, de nem is tudjuk támogatni, mert nem elégíti ki azokat a társadalmi igényeket, amelyek a jogalkotót arra késztetik, hogy törvényt formáljon vagy alakítson át. Ennyi volt az én megjegyzésem.
Dr. Rajmon Balázs főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszai
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Az első körben az elnök úr által elmondottakra reagálok, az világos, de erre elnök úr is utalt, hogy az én felhatalmazásom arra terjed ki, hogy a tárca politikai vezetőit mind a jelenléttel, mind a kormány büntetőpolitikájáról elmondottakkal kapcsolatban természetesen teljes körűen tájékoztatni fogom.
Ami a tartalmi kérdést illeti, a jogos védelem, illetőleg a megelőző jogos védelem kapcsán, itt szeretnék egyértelművé tenni egy dolgot. Ami a Btk. a 29/A §-ban rendelkezik és a törvényjavaslat 5. §-ában, az a megelőző jogos védelem kérdése. A jogos védelmet a Btk. 29. §-a tartalmazza, abban semmilyen olyan változás nincsen, hogy ha bárkit megtámadnak, akkor ő nem védheti meg magát bármilyen eszközzel. Nincs olyan módosítás a törvényjavaslatban, hogy ne foghatna egy botot, ha őt kapával megtámadják és ne védhetné meg magát. Éppen ennek az ellenkezője jelenik meg a törvényjavaslat 4. §-ában, ami módosítja a jogos védelem tényállását olyan módon, hogy szélesíti bizonyos értelemben a lehetőségeket. Míg eddig a büntetés korlátlan enyhítésére volt lehetőség akkor, ha valaki korlátozva volt az ijedtségtől vagy felindulástól abban, hogy megvédje magát és ezért túllépte a védekezéshez szükséges mértéket, most nem korlátlan enyhítés lesz, hanem nem lesz büntethető ezért. De azt szeretném tényleg hangsúlyozni, hogy a 29. szakasz szabályozza a jogos védelmet, semmilyen olyan módosítás nem történik a törvényjavaslatban, ami kizárná azt, hogy bárki, ha őt megtámadják, megvédje magát.
A 29/A. szakasz, a törvényjavaslat 5. §-a kizárólag az úgynevezett megelőző jogos védelemről rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy megelőző jogos védelem címén. Azért mert én azt teszem fel, hogy engem valaki majd egyszer meg fog támadni, őt nem csaphatom rögtön agyon. Mindösszesen erről van szó a 29/A szakaszban. Természetesen minden módosító indítványra nyitottak vagyunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? (Nincs jelentkező.) Azt szeretném megkérdezni, hogy ki tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. (Szavazás.) Kilenc igen. Tartózkodik? (Szavazás.) Hét. Köszönöm szépen, általános vitára alkalmasnak tartottuk.
Az ajánlást írásban tesszük meg.
A második napirendre térünk át. Az 1-es ponttal kezdünk, Tóth András javaslata.
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
2-es pont?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nem kapott egyharmadot sem.
3-as pont?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
4-es pont, ami összefügg a 30-assal?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nem kapott egyharmadot sem.
5-ös pont?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
6-os pont, ami a 48-assal függ össze?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
9-es pont és a 14-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
Kimaradt a 7-es és a 8-as.
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk a 7-est.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
A 8-as?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
10-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
11-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
12-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
13-as?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
18-as?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
19-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
20-as?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
21-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
22-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
23-as?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
24-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
27-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
29-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
31-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
32-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nem kapott egyharmadot sem.
50.
51DD (Elnök)
33-as ajánlási pont?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
34-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk, de annyit szeretnék hozzátenni, hogy az alkotmányügyi bizottságban is elhangzott, hogy pontosítás szükséges a második bekezdés a) pontjában, az ajánlási pont hibásan van írva, de ez technikai kérdés.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
35-ös?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nem kapott egyharmadot sem.
36-os?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
37-es megvolt a 32-essel. 38-as?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
39-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
40-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
41-es.
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
42-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
43-as?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
44-es.
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kettő igen, nem kapott egyharmadot sem.
45-ös?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nem kapott egyharmadot sem.
46-os?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
47-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
49-es, Hankó-Faragó Miklós, érintve az 50-iket is?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
51-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
52-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
53-as?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
54-es?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
55-ös?
DR. RAJMON BALÁZS: Ismereteim szerint ezt visszavonta képviselő úr a tegnapi napon.
ELNÖK: 56-os?
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Hét. A bizottság támogatja.
Kérdezem, van-e olyan ajánlási pont, amiről még nem döntöttünk? (Nincs jelzés.)
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Főosztályvezető urat szeretném kérdezni, hogy a 4-es ajánlási pontban mi volt a kormány állásfoglalása?
DR. RAJMON BALÁZS: A 4-eset nem támogatja a kormány, és ezzel összefüggésben a 30-asat sem, mert a kettő összefüggő ajánlási pont.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
A Független Rendészeti Panasztestület tájékoztatója a 2008. évi tapasztalatairól
Áttérünk a 3-as napirendi pontra. Köszönjük a megjelenést. A Független Rendészeti Panasztestület tájékoztatója következik a 2008. évi tapasztalatokról. Tisztelettel köszöntöm az előterjesztő nevében dr. Kaltenbach Jenő urat, a Független Rendészeti Panasztestület elnökét és munkatársait, dr. Juhász Imre elnökhelyettes urat, testületi tagot, Fráterné dr. Ferenczy Nóra testületi tagot, dr. Féja András testületi tagot és dr. Kádár András testületi tagot, valamint a rendészeti panasztestület tagjait, akik megjelentek itt a bizottságunk előtt. Elnök úr, önt illeti a szólás joga és lehetősége.
Dr. Kaltenbach Jenő elnök (Független Rendészeti Panasztestület) szóbeli tájékoztatója
DR. KALTENBACH JENŐ elnök (Független Rendészeti Panasztestület): Köszönöm a szót, elnök úr. A tájékoztató az idén először kerül a bizottság elé, ez utal arra, hogy a jogállam egy újabb intézményéről van szó, amely 2008-ban kezdte meg a munkáját. Ami önök előtt fekszik, az egy éves tájékoztató ugyan forma szerint, valójában azonban egy féléves munka tükröződik benne tekintettel arra, hogy bár a bizottság tagjait az év elején választotta az Országgyűlés, és a bizottság azt gondolom, példás gyorsasággal elvégezte azokat a feladatokat, amelyek működőképességének feltételei. Ügyrendet fogadott el, és a bizottság, illetőleg a testület ügyrendjét, összetételét, eljárását gyorsan megteremtette, ugyanakkor azonban a technikai feltételek nagyon sokáig hiányoztak. Azt lehet mondani, hogy a statisztikák egy bő féléves történést tükröznek, hiszen a végleges megoldása a testület elhelyezésének egészen ez év elejéig tartott. Amint látható, annak ellenére, hogy nem volt túl nagy hírverése a testületnek a közvélemény előtt, ebben volt némi szándékosság, hiszen mindenki attól tartott, hogy a testület technikailag nem lesz képes a rá nehezedő feladatokat megoldani. Ennek ellenére viszonylag gyorsan "felfedeztek" bennünket az ügyfelek, és amint látható, elég szép számmal érkezett hozzánk panasz. Azt lehet mondani, hogy azóta ez a helyzet tovább haladt ebbe az irányba, hiszen ebben az évben már ott tartunk mennyiségileg, ahol tavaly egész évben tartottunk. Májusról lévén szó, azt lehet mondani, hogy még ebben az évben megkétszereződik vagy még nagyobb arányban emelkedni fog a hozzánk beérkező panaszok száma.
Ugyan tartalmilag a tájékoztató remélhetőleg legalábbis magáért beszél, ezért nem akarok hosszas szóbeli kiegészítőt tartani, de a szokásjognak megfelelően engedjék meg, hogy néhány elemére felhívjam a figyelmet. Tulajdonképpen két témakörről van szó.
Az egyik a rendőrséggel kapcsolatos panaszok néhány problémája, illetve a másik - amint az a beszámolóból is kitűnik - azoknak a jogalkotást igénylő disszonanciáknak, elvarratlanságoknak, megoldatlanságoknak a felsorolása, amely megnehezíti, esetenként lehetetlenné teszi a testület munkáját.
Ami a rendőrségi intézkedések és ezzel kapcsolatos panaszok témakörét illeti, főleg a következő dolgokra szeretném ráirányítani a tisztelt bizottság figyelmét. Számos gondot okozott - és ezzel nem árulok el új dolgot, hiszen régi probléma - az igazoltatás. Itt egy nagy létszámú testületről van szó, amelynek a tradíciójában inkább az ilyen szabályozatlan igazoltatási metódus található meg, ezért idő kellett ahhoz, és a mai napig is folyik ez a folyamat, amíg hozzászokik a rendőri állomány ahhoz, hogy az igazoltatás feltételeit a jogszabály ma már viszonylag pontosan rögzíti, tehát nem lehet csak úgy igazoltatással zavarni a polgárokat. Erre a jogszabályban meghatározott fontos okokkal lehet hivatkozni. Ez egy célhoz kötött tevékenység.
Másik gyakori probléma az úgynevezett fokozott ellenőrzés elrendelése. Itt megint egy kicsit általános mechanizmus működik, hogy a többől nem lehet baj, tehát a fokozott ellenőrzés elrendelésével kapcsolatban azt tapasztaltuk, hogy a terület nincs kellő pontossággal meghatározva, nagyon sokszor meglehetősen nagy területre rendelik el a fokozott ellenőrzést, ami időnként indokolatlannak látszott, és itt is az arányossággal, a célhoz kötöttséggel kapcsolatban merülnek fel problémák. Illetve azt tapasztaltuk, hogy az egyes rendőrök, akik a fokozott ellenőrzés során intézkedéseket tesznek, nincsenek tisztában az intézkedéseik jogalapjával, ezért nem tudják kellő pontossággal és precizitással felvilágosítani az érintetteket, hogy tulajdonképpen miről van szó, mi az intézkedésük jogalapja, és ez miért történik, ami számos félreértéshez és jogszerűtlenséghez vezet.
Gyakran tapasztaltuk, hogy az előállítások kapcsán az előállításra vonatkozó szabályok nem mindig tartattak be a testület által. Különösen az időtartam volt problematikus, hiszen az előállításnak csak addig szabad tartani, amíg az előállítás alapjául szolgáló intézkedések meg nem történnek. A jogszabály maximálisan meg is határozza erre a végső időpontot, ami nem jelenti azt, hogy minden egyes alkalommal addig kell őrizetben tartani az előállítottakat. Ha indokolatlan, akkor az ugyanúgy jogsértő, mintha nem tartották volna be az időtartamot.
Szintén problémát okozott többször a bilincselési gyakorlat, valamint a tömegoszlatással kapcsolatban is merültek fel súlyos problémák. Számos panasz érkezett be hozzánk egyes, viszonylag nagy nyilvánosságot kapott eseményekkel kapcsolatban. Például utalnék a Clark Ádám téri történésekre, ami a tájékoztatóban elég részletesen szerepel és az ott elkövetett jogsértésekre. Szintén jogszerűtlennek bizonyult egyes esetekben az úgynevezett spontán rendezvényekkel kapcsolatos rendőri fellépés. Ráadásul a tárgyév folyamán alkotmánybírósági határozat és jogszabályváltozás is bekövetkezett, ami miatt felmerültek jogszabály-alkalmazási problémák, illetve előtte és utána is hasonló típusú jogsértések fordultak elő.
Ami a másik témakört illeti, a testület jogi környezetét, a 2007-es rendőrségi törvény módosítás témáját, elég sokat foglalkoztunk a tájékoztatóban ezekkel a pontokkal. Nem szeretném őket megismételni, csak utalásszerűen az emlékezet felfrissítése céljából talán néhány dologra röviden reagálnék. Sokszor problémát okoz a különböző eljárások egymáshoz való viszonya, tehát a szabálysértési büntető eljárás, illetőleg a rendőrségi intézkedések egymástól való elhatárolódása. Számos esetben fordul elő, hogy mindkét előbb említett eljárásban is történik rendőri intézkedés, ennek az összekapcsolása, illetve ezzel kapcsolatban a testület hatáskörének a megállapítása nem mindig egyszerű. Itt egy precízebb jogi szabályozás indokolt lenne. Hasonló a helyzet az ügyészség és a testület eljárásának egymáshoz való viszonyához. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy az ügyészség a Be. szerint még csak tájékoztatni sem köteles a testületet, tehát nincs információáramlás, illetve nincs meg a kellő jogalap ahhoz, hogy mi megkapjuk azokat az információkat, amelyek egy ügyészségi eljárással kapcsolatban bennünket érdeklő módon felmerülnek.
Szintén gondot okoz a vizsgálati eszközeink hiányos volta. Korábban is azt javasoltuk és most is úgy gondoljuk, hogy legalább azokat az eszközöket meg kellene kapnunk, amelyeket az Obtv. az ombudsmanok számára biztosít. Nem látjuk annak indokát, hogy miért szűkebb a mi hatáskörünk, mint az ombudsmanoké. Azt gondolom, hogy az ombudsmanoké sem eltúlzott, nem lehet azt mondani, hogy valami kézzel fogható, releváns indoka lenne annak, hogy nálunk ez a hatáskör még tovább szűkült. Még azt sem tehetjük meg, amit a rendőrség a maga panaszeljárásában megtehet. Például egy rendőr meghallgatása nem lehetséges. Vagy legalábbis nincs egyértelműen garantálva a testület számára, holott ezt nemcsak az ombudsmanok tehetik meg, hanem, ha a rendőrség maga folytatja le a panaszeljárást, ott ez megtörténhet. A mi esetünkben ez nincs kellően részletesen szabályozva.
El tudunk képzelni okot, de azt hiszem, hogy indokolatlan a határidő-különbség is. A rendőrségi panaszeljárásban a potenciális panaszosnak harminc nap áll rendelkezésére ahhoz, hogy a jogszerűtlennek tartott rendőri intézkedés ellen panaszt nyújtson be. Ez a határidő a mi esetünkben mindössze nyolc nap, ami indokolatlanul rövid, azon kívül nincs semmilyen indok arra, hogy a harminc és a nyolc nap miért annyi, amennyi. Sokkal célszerűbb lenne, azt gondolom, hogy ha a mi esetünkben is a harminc nap állna a rendelkezésünkre.
Amiről most röviden említést teszek, az egy súlyos koncepcionális kérdés. Ez pedig az, hogy mi legyen a panasztestület állásfoglalásának a sorsa. Pillanatnyilag az a helyzet a tételes jogi szabályok szerint, hogy az országos rendőrfőkapitányhoz kerül, tehát gyakorlatilag visszakerül a rendőrségre a panaszügy. Az eddigi tapasztalatok alapján és dogmatikailag is azt hiszem, hogy ennél van jobb megoldás. Elképzelhetőnek tartunk számos alternatívát, így például elképzelhetőnek tartanánk azt, hogy a testület állásfoglalása a panaszügyet lezárná és a jogorvoslat a bíróság hatáskörébe kerülne, hiszen az országos rendőrfőkapitány beiktatása dogmatikailag sem látszik meggyőzőnek, tekintettel arra, hogy a rendőrfőkapitány Ket. szerinti határozatát egyébként is a panaszos megtámadhatja a bíróságon. Tehát ennek a közbülső lépcsőnek a beiktatása lehet, hogy bizonyos rendőrségi presztízsérdekeket kielégít, ugyanakkor a panaszos érdekeit nem igazán szolgálja. Magyarul azt szeretnénk, ha a testület nemcsak a nevében, hanem mind eszközeivel, mind pedig az intézkedés hatását tekintve valóban megérdemelné a független jelzőt. Ez szolgálná mind a jogállamiság, mind pedig az ügyfelek és a hozzánk forduló potenciális ügyfelek érdekeit.
Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Röviden ennyiben szerettem volna összefoglalni a mondanivalómat, és természetesen állok rendelkezésükre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha megengedik, meg szeretném kérdezni a megjelent testületi tagokat, hogy kívánnak-e szólni a bizottsághoz. További kérdés?
Ha megengedi, feltenném a kérdést, hogy az egymás közötti viszonyról és a döntési mechanizmusokról így, élőszóban is kaphatnánk-e tájékoztatást? De előtte Gál Zoltánnak adok szót.
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, egy nagyon alapos tájékoztatót kapott a bizottság és kap majd az Országgyűlés is, mert végső soron ez valamikor majd odakerül. Az elnök úr utalt arra a problémára, hogy a megalakulásnak nem egyszerűen csak technikai, hanem politikai nehézségei is voltak. Ez a testület másként alakult meg, mint ahogy ez eredetileg a felvetődése idején volt. Ez nem volt felesleges. Ez annyiban persze érdekes, hogy amikor a későbbiekben arról kell gondolkoznunk, hogy a testületnek a hatásköre hogy alakuljon, akkor ilyen értelemben legitimációs problémák nem jelentkezhetnek. Inkább tényleg csak a rendszerbe való beillesztés nehézségei okozhatnak majd problémát.
Azt hiszem, azt is megállapíthatjuk, hogy az elmúlt időszakban a magyar rendőrség külső, ha úgy tetszik, társadalmi ellenőrzése eléggé széles skálán mozgott. Utalnék az ombudsmanok beszámolóira, amit a bizottság is tárgyalt, abból is kiderült, hogy mind az általános ombudsman, mind a kisebbségi ombudsman rendkívül komoly vizsgálatokat végzett a rendőrség, a rendvédelem területén és ehhez csatlakozik a panasztestület tevékenysége. Az érződött a nyilvánosságban is az elmúlt időszakban, hogy bizonyos átfedések mutatkoztak a panasztestület és egyes ombudsmanok megállapításai között. Ennek vannak előnyei is, meg a testület működése szempontjából esetleg nehézségeket is felvet. De összességében az Országgyűlés abban az értelemben elégedett lehet, hogy az Országgyűlés által létrehozott intézmények nagy figyelmet fordítottak a magyar rendőrség törvényes és méltányos működésére.
Amit az elnök úr szóban is mondott, és ami bizonyos jogszabályi módosításokat a jelentés maga is tartalmaz, én úgy gondolom, érdemes ezeken gondolkodni. Ezek között van olyan, ami a testület működésére vonatkozik, és van olyan, ami a rendőrség tevékenységének szabályozására. Úgy hiszem, hogy az arra illetékes szerveknek ezt elemezni kell, és a hatáskörrel rendelkező szervek, ha egyetértenek, akkor a szükséges kezdeményezéseket lehetőleg minél hamarabb meg kell tenni.
Én csak megköszönni tudom a testület elnökének, tagjainak, apparátusának a munkáját. Mint minden új intézmény, a kezdet nehézségeivel küszködött, de mi szerencsére nem észleltük, és a közvélemény sem érzékelte. Megítélésem szerint ez azt mutatja, hogy ezeket a nehézségeket jó hatásfokkal küzdötték le.
Tisztelettel azt ajánlom a bizottságnak, hogy vegye tudomásul a testület jelentését, és a későbbiekben foglalkozzunk azokkal a javaslatokkal, amelyeket a jelentés tartalmaz. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további észrevétel, vélemény? Emlékeztetem a bizottságot, hogy a gondolat és ötlet visszavezethető Kis Zoltán és Kontrát Károly gyümölcsöző angliai útjára. Ha jól emlékszem, Kontrát képviselő úr, hogy az ötlet merítése talán itt indult. (Közbeszólás.) Kormány lopott a képviselőktől ötlet tekintetében, de ez nem bűn, és azt gondolom, hogy egyet kell értenünk Gál képviselő úrral, hogy egyáltalán nem volt hiábavaló a testület létrehozása, ezt a bizalom a testület iránt, illetve a panaszos ügyek is alátámasztják. A panaszos ügyeket, ha megnézzük, akkor - ha jól értem - nyilván vannak olyanok, amelyek kimenetelüket illetően a megalapozottság vonatkozásában felvetnek kérdéseket. Általában - ha jók az információim - az esetek egy jelentős részében az intézkedés jogszabályszerű, de vannak olyan típusú ügyek, ami ha jól látom a beszámolót, a testületen belül is a megítélésükben disszonanciát okozott, illetve felvet jogelméleti kérdéseket is. Talán erre utalt elnök úr, hogy az Országgyűlésnek is lenne ebben feladata bizonyos jogszabályoknál.
A tömegoszlatás tekintetében szeretnék kérdést feltenni. Ha jól értem, van véleménykülönbség a tagok között, vagy ez egy olyan kérdés volt, amit tisztázni érdemes lenne, és úgy gondolom, ez a bizottság munkájának fontos, a rendőrség tekintetében pedig társadalmilag egy kényes kérdés. Ebben, ha egy pillanatra elmerülnénk, hogy tömegoszlatás ügyben mi a helyzet, és erről kapnánk tájékoztatást.
Egyébként azt is hadd mondjuk el, hogy az országos rendőrfőkapitány együttműködő volt a testület működését illetőleg, ami dicséretes dolog, és nem megnehezíteni akarta a munkát, hanem azt gondolom, nyitottságot tapasztaltak a testület tagjai a rendőrség részéről. Legalábbis remélem. Talán erről az együttműködésről is érdemes lenne képet adni, hiszen nemcsak az ORFK-ról van szó, hanem azokról a rendőri egységekről, amelyeket a panaszos ügy is érintett. Hadd emlékeztessem arra Gál képviselő urat, hogy a hatáskörök megállapítása, és maga az egész dolog egy kétharmados kompromisszum gyümölcse. Mi készek vagyunk a hatáskör tekintetében egyeztetésekre, ha van ilyen kezdeményezés, vagy akár a bizottság is kezdeményezhet ebben az ügyben, egyeztetve a rendészeti panasztestület tagjaival a tanulságok levonása végett. Azt gondolom, olyan szervezetet hoztunk létre, ahol a hatáskörbővítés célszerű és érdemes lenne. Nagyon kisszerűnek tartom azt a dolgot függetlenül attól, hogy a Ház, a Parlament menedzsmentje hogyan járt el, és most nem az elnök asszonynak szól kifejezetten ez a megjegyzésem, de ez fontos szervezet volt a kezdet kezdetén. Nem alibiből hozta létre az Országgyűlés, minden politikai pártnak egyformán fontos volt, hogy létrejöjjön, és működjön. A működés technikai feltételeinek megteremtése nem volt méltó a szervezet fontosságához és céljához. A kezdeti nehézségek kapcsán ebben az ügyben már nekem is leveleket kellett írni, és elnök úrral és a tagok egy részével is egyeztettünk a tekintetben, hogy méltatlan volt a szervezet működéséhez. Én szeretnék erről is tájékoztatást kapni, hogy rendeződtek-e ezek az ügyek, rendben van-e, mert egészen kisszerű volt, hogy ilyen ügyekkel kellett foglalkozni akár elnök úrnak, akár a testület működési feltételeit gyakorlóinak. Észrevétel képviselőtársaimtól, vélemény? (Nincs jelzés.) Parancsoljon!
DR. KALTENBACH JENŐ elnök (Független Rendészeti Panasztestület): Köszönöm. Először talán elnök úr első kérdésével kapcsolatban, hogy mi a mechanizmus, hogyan működik a testület, illetőleg az egyes ügyekben mi a viszony. Mikor létrehoztuk a saját működési szabályzatunkat, ügyrendünket, akkor precedens nélküli volt a helyzet, hiszen Magyarországon soha nem működött, és Európában sem sok példa van, elég nehéz volt mintát is meríteni. Arról nem is beszélve, hogy a minták, amelyek vannak, például az angliai példa kicsit másképp működik hatáskörét tekintve és számos más téren is. Őszintén szólva mi is ebbe az irányba szeretnénk elmozdulni, és ha a bizottság támogatását megkapjuk, mi készséggel állunk rendelkezésre akár törvényjavaslat vagy tervezet kidolgozásában való hatékony közreműködés erejéig is.
A szemünk előtt egyetlen modell lebegett, aminek két ponton is van érintkezése a testülettel. Az egyik az, hogy az a másik testület is alapjogokkal foglalkozik tevékenységében, másrészt testület. Ezen a két ponton találkozott a két intézmény. Itt az Alkotmánybíróságra gondolok. Amikor kialakítottuk a szabályokat, akkor az Alkotmánybíróság működését vettük alapul, és hasonlít ebből a szempontból legalábbis a testület erre vonatkozó szabályaira. Vagyis úgy történik az egyes panaszügyek elbírálása, hogy egy automatikus érkezési vagy iktatási rendszeren keresztül az egyes testületi tagok, akik aztán az előterjesztők lesznek, megkapják a panaszokat. A panaszokra készítenek tervezeteket, melyeket aztán megvitatunk a testületi ülésen, és nagyon sokszor egyhangúan, máskor kevésbé egyhangúan születik a döntés. Erre lehetőséget biztosít az ügyrendünk, ugyanis e szerint az Alkotmánybírósághoz hasonlóan a testületi tagoknak lehetőségük van, hogy ellenvéleményt fejtsenek ki, amennyiben nem értenek egyet a többségi döntéssel, vagy párhuzamos véleményt fejtsenek ki, amennyiben a döntéssel egyetértenek, csak az indokolásban van eltérés. Itt a szabályokat tekintve az Alkotmánybíróság modellje játszott szerepet.
Ami a véleménykülönbséget illeti, én azt gondolom, hogy azt lehet mondani, a jelenlévő testületi tagok természetesen cáfolhatják, ha nem értenek vele egyet, hogy egy nagyfokú egyetértés mutatkozik a testületen belül. Elég ritka, meglehetősen ritka, amikor nincs egyetértés, amikor eltérő vélemények vannak. Százalékosan nem tudom megmondani, hogy milyen arányú az ilyen döntések száma, de biztos vagyok benne, hogy 10 százalék alatt van. Azt lehet mondani, hogy a döntések igen nagy konszenzust tükröznek.
Nem mondom azt, hogy a tömegoszlatás tekintetében nagyon eltérnénk egymástól. A különvélemények inkább a belső jogrend, illetve a nemzetközi jog dokumentumainak egymáshoz való viszonya tekintetében mutatkozott meg. Így például a Strasbourgi Bíróság egy híres ügyben hozott ítélete, vagy egy másik esetben az önkényuralmi jelképekkel kapcsolatos másik strasbourgi ítélet, és annak magyarországi visszhangja, illetve alkalmazása tekintetében voltak véleménykülönbségek, de ez nagyon is belefér a testület mandátumába.
A rendőrség valóban együttműködő volt, bár azért voltak disszonanciák is, így például többször előfordult, hogy különböző okokból nem kaptunk időben tájékoztatás, illetve a rendőrségi reakció időnként nagyon hosszú időt vett igénybe, vagy nem volt megfelelő a tájékoztatás. Itt szeretném jelezni, ha már szóba került, a jelentésben benne van, de a szóbeli kiegészítésben erre nem tértem ki, hogy a jogszabályi változási ok lehet ennek a problémának a megfelelő, kulturált, a jogi dogmatika ismert intézményeinek alkalmazásával történő kezelése. Így például a felfüggesztés intézményét nem ismeri ebben a pillanatban a ránk vonatkozó jogi szabályozás, holott ez esetleg indokolt lehetne éppen az előbb említett okból.
Ami az elhelyezés gondjait illeti, hát én azt hiszem, hogy önmagában az a tény, hogy a testület márciusban formálisan megalakult és a végső elhelyezés, tehát a technikai feltételek, az infrastruktúra megteremtése majd' egy évet vett igénybe, tehát 2008 márciusától egészen 2009 február végéig, praktikusan egy évig tartott, amíg az elhelyezésünk megoldódott, ez elég sok mindent elmond. Most azt lehet mondani, hogy a testület elhelyezése megoldott. Ami nem jelenti azt, hogy ez örök időkre így van, hiszen, mint említettem, várható - ennek a jelei már mutatkoznak - a hozzánk érkező panaszok viszonylag rapid emelkedése, ami miatt nem elképzelhetetlen, hogy a későbbiekben a testület kapacitását érdemes lesz növelni, ami elhelyezési gondokat okozhat. Pillanatnyilag az infrastruktúra a mostani létszám elhelyezésére ad lehetőséget, létszámbővítésre nem. Tudom, hogy a létszámbővítés az adott helyzetben egyébként sem túl valószínű, de azért nem lehet kizárni a jövőre nézve. Ebben az esetben már ki fogjuk nőni a mostani kereteket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás?
Dr. Juhász Imre elnökhelyettes (Független Rendészeti Panasztestület) hozzászólása
DR. JUHÁSZ IMRE elnökhelyettes (Független Rendészeti Panasztestület): Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót. A testület elnökhelyettese vagyok és néhány gondolathoz csatlakoznék, illetve vitatkoznék az elnök úrral. A tömegoszlatással kapcsolatban azt mondta, hogy nincsenek különösebb szignifikáns vélemények. Azt hiszem, nagyon alapvető véleménykülönbség van, egyelőre úgy néz ki, hogy a testületben ez kisebbségi vélemény, általában 3:2-es arányt mutatnak a szavazások, ezért a különvélemények megírására döntő többségben a tömegoszlatással kapcsolatban került sor. Tudniillik valóban felfedezhető itt egy kollízió a háttérben az emberi jogi egyezmény, amelyet 1993-ban törvény hirdetett ki Magyarországon, illetve az 1989-es gyülekezési törvény között. Ez részben abból fakad, hogy valószínűleg a gyülekezési törvény meghozatalakor, megalkotásakor még nem gondoltak bizonyos típusú eseményekre a jogalkotók, illetve az egyezmény mint minden nemzetközi egyezmény talán egy picit elnagyolt. Ebből fakadóan az alapvető véleménykülönbség a tömegrendezvények békés jellegének a megítélésében van. A strassbourgi bíróságnak van egy iránymutató ítélete, ami nemcsak a Bukta-ítélet, hanem korábbi gyakorlatából is van ilyen. Ez kimondja, hogy attól, hogy egy jól körülhatárolható területen elveszti egy tömegrendezvény a békés jellegét, de ez nem az egész rendezvényre érthető, akkor nem szabad az egész rendezvényt feloszlatni és tömegoszlatás eszközeit alkalmazni.
Vannak, akik a testületben úgy gondolják, hogy ez a fajta gyakorlat a mi gyülekezési törvényünk hiányosságai miatt itt nem alkalmazható és ebből fakadtak igazából a véleménykülönbségek. Tehát a kollégámmal most már következetesek vagyunk abban, hogy igenis el kell tudni határolni mondjuk egy valóban, a rendezvények megzavarására törekvő kisebbséget attól a nagyobb létszámú tömegtől, akik továbbra is a békés gyülekezés jogával szeretnének élni. Éppen ezért a tömegoszlatásos ügyeink döntő többségében ez a véleménykülönbség fennáll és ez indokolta a különvélemények megírását. Való igaz az, hogy a különvélemények talán az ügyek tíz százalékában jellemzőek, de azért azt is el kell mondanom, hogy nagyon sok olyan ügyünk van, amelyik egyszerűbb megítélésű, tehát nem mindig igényel komolyabb vizsgálatot.
A létszám kérdése. Az látható, hogy a tényállás megállapítása nagy nehézségekbe ütközik. Azért - erre elnök úr is utalt -, mert nagyon kevés eszközünk van. Hiszen dolgozunk a panaszos beadványából, amely nyilvánvalóan valamilyen értelemben szubjektív, még akkor is, ha nagyon nagy objektivitásra törekszik az illető, és aztán megkapjuk a rendőrségtől, amit megkapunk. Nagyon nehezen indult be az a lehetőség, hogy meghallgassuk az intézkedő rendőrt vagy a parancsnokát. Hál' Istennek a rendőrség álláspontjában is tapasztalható egy pozitív változás. Eleinte nagyon elzárkóztak ettől a lehetőségtől, éppen az egyik első, emberi jogsértést megállapító ügyünkben nyúltunk ehhez az eszközhöz. Természetesen teljesen önkéntes alapon. Tehát, hogy ha az intézkedő rendőr ezt nem vállalja, nyilván semmilyen eszközünk nincsen arra, hogy őt erre rákényszerítsük. Nincsenek nyomozati eszközeink, de még ez is értetlenséget váltott ki a rendőri vezetőinkben. Ez még a tavalyi év folyamán történt. Most azt tapasztaljuk, hogy ezt már legalább írásos leirati formában nem kérdőjelezik meg, de az egyik legsürgetőbb törvényhozási feladat az lenne, hogy valahogy ennek a tényállás-megállapításnak az eszköztárát egy picit egészítsük ki, akár ennek a meghallgatási jognak a kiterjesztésével is. Mi egyre inkább szeretnénk ezzel élni, hiszen az ellentétek, amelyek feszülnek a rendőrségi anyag és a panaszos elmondása között, azok talán így jobban feloldhatók lennének.
Néhány szót szeretnék szólni a székhelyünkről. Megmondom őszintén, ennek a mostani elhelyezésünknek kezdettől fogva az ellenzője voltam. Ugyanis azért ez egy bérház, az Országgyűlés Hivatalának kezelésében álló bérház harmadik emeletén most már négy összenyitott lakásból alakították ki ezt az irodakomplexumot. Valóban, most felszerelésében már hasonlít arra, amilyennek egy irodának kell lennie, de ugyanakkor el kell mondanunk azt, hogy több szempontból tulajdonképpen alkalmatlan egy testület elhelyezésére. Gondolok itt az irattározás kérdésére, amely teljesen megoldatlan. Különös tekintettel arra, hogy lennének olyan iratok, amelyek különböző szolgálati titkokat, esetleg államtitkokat tartalmaznak. Ezeknek az őrzése szerintem nem biztosított. Egyáltalán az egész ilyen lakás jellegű, gangos házról van szó, tehát illetéktelen személyeknek a bejutása nem okozna nagy gondot. Van ugyan most egy riasztónk, ami hol működik, hol nem, de úgy gondolom, hogy nem felelnek meg ezek a biztonsági követelményeknek.
Protokolláris célokra is alkalmatlan, számtalan rendőrségi meghívást kaptunk, ezek nyilvánvalóan valamilyen, rendőrség által kezelt intézményben vannak, amelyek alkalmasak ilyen fogadásra. Itt - elnézést a profánságért, de - a második emeletre ki vannak téve a papucsok, meg különböző száradó ruhák, úgyhogy mondjuk ide meghívni akármilyen közfunkciót ellátó személyt, kicsit úgy érzem, hogy méltatlan lenne. Így hát nem is élünk ezzel a lehetőséggel, mert egy idő után biztos, hogy kínos lesz.
Az utolsó, amit szeretnék megemlíteni, erre elnök úr nem tért ki, nem azt mondom, hogy minden tekintetben zavaró, mert gyakorlatilag az Országgyűlés Hivatalának pénzügyi gyámkodása alatt létezünk, de tulajdonképpen szinte pár ezer forintos kiadáshoz is Bakos úr ellenjegyzése szükséges. Nem mondom azt, hogy itt önálló fejezetként kell rögtön a testületre tekinteni, de egy picit nagyobb önállóságot azért el tudnánk képzelni. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Még mielőtt belemennénk az adminisztratív kérdésekbe, a protokolláris és egyéb kérdéseket tegyük zárójelbe, mert azt gondolom, ez nem a legkarizmatikusabb szempont, de az, hogy az ügyfélfogadásra megfelelő terek legyenek, ez talán akceptálható. Ezt majd jegyzőkönyvileg tolmácsolni fogjuk a Ház menedzsmentjének. Köszönjük elnökhelyettes úrnak a kiegészítéseket. (Jelzésre:) Más tag is szót kért. Szeretném megadni a szólás lehetőségét számára is.
Dr. Kádár András (Független Rendészeti Panasztestület) hozzászólása
DR. KÁDÁR ANDRÁS (Független Rendészeti Panasztestület): Jó napot kívánok! Kádár András vagyok, a Független Rendészeti Panasztestület tagja. Ha felmerült már a tömegoszlatás kérdése, akkor én megragadnám ezt az alkalmat arra, hogy felhívjam az önök mint jogalkotók figyelmét az ebben a kérdésben fennálló felelősségükre. Ahogy elnök és elnökhelyettes urak is elmondták, a gyülekezési törvényünk és az Európai Emberi Jogi Egyezménynek a Strasbourgi Bíróság által kialakított értelmezése között feszül néhány ellentmondás, illetve pont a békés és békétlen rendezvény kérdésében az a helyzet, hogy pillanatnyilag egy BM-rendelet taglal nagyon fontos kérdéseket. Ez a 15/1990-es, amely a rendőrségnek a rendezvényekkel kapcsolatos feladatait elemzi. Ez tartalmazza például azt, hogy amennyiben egyetlenegy személy is mondjuk felfegyverkezve, fegyveresen jelenik meg, akkor oszlatni kell akár egy százezres tömeget is.
Az a helyzet, hogy olyan kérdéseket, amely az alapjog fő lényegét érinti, rendeleti szinten szabályozunk, illetve azt gondolom, az elmúlt időszak eseményei azt bemutatták, hogy a gyülekezési törvényünk felett eljárt az idő. Ez egy kétharmados törvény. Az a helyzet, hogy ezeket a kollíziókat elsődlegesen nem a rendőrség feladata feloldani. Jogbiztonság szempontjából elfogadhatatlan, hogy mind a rendőrség, mind az állampolgárok számára kiszámíthatatlan, hogy egy adott, konkrét helyzetben milyen szabályt is kell alkalmazni. Kérdés az, hogy mennyire várható el a helyszínen intézkedő rendőröktől a strasbourgi eset jogismerete. Azt gondolom, hogy nem lehet azt mondani, hogy nem várható el valamilyen szinten, de a helyzet az, hogy a probléma megoldása, kulcsa az önök kezében van. Kétharmados törvényt csak kompromisszumos úton lehet módosítani, és a módosítására nagyon nagy szükség volna. Ez talán az egyik kardinális kérdés, ami a gyakorlatunkban kibontakozott, az ilyenfajta kollíziók feloldása a jogbiztonság érvényesüléséhez, ami egy nagyon fontos alapjog tekintetében elengedhetetlen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kaltenbach elnök úr!
DR. KALTENBACH JENŐ elnök (Független Rendészeti Panasztestület): Csak két nagyon rövid megjegyzés. Az elnökhelyettes úr által említett konkrét ügyben a véleménykülönbség lényege - és nem szeretnék belemenni a szakmai részletekbe, mert az sem lenne helyénvaló - abban volt, hogy a strasbourgi ítélet mennyire releváns az adott ügyben. A többségnek az volt a véleménye, hogy nem, a többiekben pedig, hogy igen. Ez volt a lényege a véleménykülönbségnek.
A másik, hogy valóban nem reprezentatív hely, ahol vagyunk, de egy apró pontosítást hadd tegyek. Hívtunk meg magas közjogi méltóságot, sőt, azt is javasoltuk levélben, hogy esetleg a Parlament két illetékes bizottságának az elnökével együtt tegyen látogatást nálunk, miután jelenlegi állapotába került az épület. Erre a látogatásra mindez ideig nem került sor. Igazából választ sem kaptunk, elnök asszonyról van szó. Mi szívesen látunk vendégeket az adott körülmények között is annak ellenére, hogy kétségkívül nem egy protokolláris körülményről van szó.
ELNÖK: Tegyük zárójelbe. A szükséges lépéseket már megtettük, a Háznak most ennyi lehetősége volt. Tolmácsolni fogjuk elnök asszony, illetve Bakos gazdasági igazgató úr felé ezeket a kérdéseket. Nehogy abba az irányba menjen a meghallgatás, hogy most a protokolláris körülményeknek megfelel vagy nem felel, mert nem a protokolláris kérdések rendezése volt a jogalkotó feladata a testület létrehozásával, ezt azért tartsuk szem előtt. Anyagi körülményeink nem túl rózsásak, de értettük a célzást, elnök úr, ezért is kérdeztem rá. Talán a kezdet még méltatlanabb volt az egész szervezethez. Az indítópontok egészen kétségbeejtőek voltak. Ehhez képest van elmozdulás. A négy lakás összenyitása és átadása és intézése között. Van-e képviselőtársaim közül észrevétel? (Jelzésre:) Többeknek is van, de még van panasztestületi tag, aki szeretne szólni. Egy rövid mondatra megadnám, hiszen megérkezett szakállamtitkár úr, aki a negyedik napirendi pont előterjesztője. Képviselőtársaimat pedig józan önmérsékletre kérném. Nem szavazunk a kérdésről, hanem tudomásul veszi a bizottság.
Fráterné dr. Ferenczy Nóra (Független Rendészeti Panasztestület) hozzászólása
FRÁTERNÉ DR. FERENCZY NÓRA (Független Rendészeti Panasztestület): Üdvözlöm én is a bizottság tagjait. Fráterné dr. Ferenczy Nóra vagyok, testületi tag. Két dologra szeretném felhívni a bizottság figyelmét. Mindkettő a rendőrséggel és az ORFK-val történő együttműködéssel kapcsolatos. Nagyságrendileg tavaly 265 ügyet bírált el a testület és hozott állásfoglalást, és ebben 41 esetben állapítottunk meg súlyos alapjogsérelmet. Ezeket az ügyeket természetesen az országos rendőrfőkapitány úr elé terjesztettük, amely ügyek tekintetében nagy többségben elutasította az ORFK a panasztestület állásfoglalását. Ez azt jelenti, hogy még azért a panasztestület nem esik olyan súllyal, hogy úgy gondolja az országos rendőrfőkapitány, hogy minden esetben elfogadná az állásfoglalását, holott itt öt olyan jogászról van szó, akik a területhez értenek.
Másik pedig, amire az elnök úr és elnökhelyettes úr is felhívta a figyelmet, az pedig a rendőrök nyilatkoztatásának a kérdése. A napokban kaptunk egy olyan körlevelet, amelyet a rendőrség küldött ki a saját kapitányságainak, és közötte mi is megkaptuk a rendőrségi postával. Abban a nyilatkoztatásokkal kapcsolatban volt szó. Hangsúlyozom, hogy a nyilatkoztatás elsősorban tényfeltárást szolgál, másodsorban pedig a rendőrök érdeke is lenne, hogy ezt megtehesse a testület. Ebben a levélben arra hívták fel a rendőrök figyelmét, hogy nem kötelesek nyilatkozatot tenni. Ez így is van, de arra kellene felhívni a rendőrség figyelmét mindenképpen, hogy elsősorban az ő érdekeiket szolgálja, hiszen öt meghallgatásból három esetében a rendőrök javára dönt ilyenkor a testület.
ELNÖK: Köszönöm szépen az észrevételét. Nyitrai képviselőtársam szeretne kérdezni, amennyiben a tagok közül már más nem akar.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Elnök úrtól szeretném kérdezni. Elnézést, lehet, hogy nagyon triviális a kérdésem. Az önök neve rendészeti panasztestület. Ez csak az állampolgárokra vonatkozik, vagy magukra a rendőrökre is? Tehát ők is tehetnek valamilyen őket érintő ügyben önökhöz panaszt?
ELNÖK: Most sem jött hiába, hiszen alapdolgok tisztázására is sor kerülhet. Látja, elnök úr, ne legyen pesszimista a jogrendszert és a Parlamentet illetően, mert nem hiábavaló a beszámolás.
DR. KALTENBACH JENŐ elnök (Független Rendészeti Panasztestület): Ha netán azt a benyomást keltettem volna, hogy pesszimista vagyok, akkor félreértés lehet, egyáltalán nem vagyok az, alapvetően sem, pedig okom talán lenne rá.
A konkrét kérdésre visszatérve. Amennyiben rendőrségi intézkedés elszenvedője, akkor a rendőr is ad abszurdum tehet panaszt. Azt szokták mondani a rendőrre, hogy az egyenruhás állampolgár. Ha állampolgárként éri egy rendőri intézkedés, akkor természetesen ő is tehet panaszt. Ha arra gondol, képviselő úr, hogy a saját főnökeire vagy a rendőrségen uralkodó viszonyokra, akkor nem mi vagyunk az illetékesek, hanem mások, például a rendőri vezetők, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, vagy mondjuk az ombudsmanok, akik - ahogy elnök úr is említette - jelentős figyelmet fordítanak a rendőrségre, és ha jól emlékszem, az első ciklusban Gönczöl Katalin elég alapos általános vizsgálatot tartott a rendőrségen belül annak megállapítása céljából, hogy a rendőrök maguk az állampolgári jogukat illetően megfelelően vannak-e kezelve a rendőrség által.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Akkor nem kérdeztem volna, ha mást válaszol. Nos, éppen a közelmúltban volt itt az ombudsman úr, akinek én azt a kérdést feltettem, amit szeretnék önnek is, és emlékezetem szerint érdemben semmit nem reagált.
Megmondom, hogy mi a kérdés lényege és mi az, ami ebben engem foglalkoztat. Arról van szó, hogy sajnos egyre gyakrabban találkozunk a sajtóhírekben olyan esetekkel, amikor a rendőröket éri olyan fajta atrocitás rendőri fellépés közben, ami alkalmasint minden szempontból kimeríti akár az életüknek a veszélyeztetését is. Mert ha történetesen két járőrt egy harminc főből álló társaság kapával, vasrúddal megtámad, azt finoman szólva lehet élet elleni fellépésnek tekinteni. Tudomásom szerint olyanok a rendőrségi szabályok, hogy ilyen esetben - én a saját fülemmel hallottam, hogy - egy rendőri vezető azt tanácsolta a rendőröknek, hogy a legjobb, ha ilyenkor elmenekülnek a helyszínről, és nem próbálnak intézkedni, hogy elkerüljék a saját maguk fokozott veszélyeztetését.
Vagy a közelmúlt másik eseménye, amikor igazoltatás közben egy rendőrt kevés híján elgázolt az igazoltatni kívánt személy, egy másikat meg vonszolt magával hosszú ideig és utána még a rendőr mentegetőzött, hogy az egyébként törvényben előírt lehetőséggel, miszerint ilyenkor rá is lőhet az autóra, élt. Egészen bizarr volt az, hogy neki kellett mentegetnie magát, hogy a saját testi épsége érdekében azt az eszközt, amit arra kapott, hogy adott esetben saját magát megvédje, használni merte. Én ezt egyrészt állampolgári jog sérelmének is tekintem és valahol azt gondolom, hogy ez egy olyan téma, hogy ha a rendőrt egy egyenruhás civilnek tekintjük, ha adott esetben egy rendőr emiatt önökhöz fordulna, nem tudom, hogy nem kellene-e megvizsgálni, hogy helyén vannak-e ezek a dolgok itt. Súgják, hogy nem, de akkor nem tudom, hogy ki a búbánat vizsgálja ezt meg, mert ez így van már évtizedek óta. Az utóbbi öt-hat évben egyre súlyosabb és egyre nagyobb kihívást jelentő sérelmek érik az intézkedő rendőröket.
ELNÖK: Köszönjük szépen a kérdést. A panasztestületen túli részre felmentjük a válaszadás kötelezettsége alól. Csak annyi megjegyzésem volna, hogy itt elhangzott olyan statisztika, de cáfoljon meg, államtitkár úr, ha nem igaz, hogy talán a rendőrök sérelmére elkövetett cselekmények, mármint az intézkedő rendőrökkel szemben tanúsított ellenállás az elmúlt évben csökkent vagy csökkenő tendenciát mutat, viszont vannak súlyos esetek. Tehát csökkenő számban és egyre súlyosabb stílusban vannak ilyen esetek. De ez egészen más ügy. Mielőtt belemennénk, csak képviselőtársam és a többiek kedvéért mondom, hogy a rendőri törvény úgy rendeli és úgy szólt az ötpárti kompromisszum, hogy a rendőri intézkedéssel szembeni panasztételi helyett hoztuk létre a rendészeti panasztestülettel. Mielőtt válaszolna elnök úr, még annyit mondanék, hogy szeretném megköszönni a tagoknak, hogy idefáradtak és elnök úrnak és a tagoknak is, hogy kiegészítették ezt a beszámolót.
Három dolgot azonban külön is szeretnék megköszönni az elnök úrnak. Az egyik, hogy a tömegoszlatással kapcsolatos értelmezési kérdéseket, elnézést, hogy erőltettem, de ez egy nagyon fontos küldetése volt a panasztestületnek, vagyis hogy azt a feszültséget, ami a rendőrség és a társadalom között feszült vagy a társadalmat képviselő politikai nézetek között feszült, azt a tömegoszlatások kapcsán oldja valamilyen szinten. Azt gondolom, ez az elméleti vita, ami zajlott és zajlik és amiről mi benyomást kaptunk, egyáltalán nem hiábavaló. Tehát ebből biztos, hogy le kell vonni bizonyos tanulságokat és én nem vagyok szkeptikus a gyülekezési törvény sorsát illetőleg, már ami a kétharmadot illeti, mert az élet úgyis ki fogja kényszeríteni, mint ahogy most a Btk.-módosítást kikényszerítette, hogy ott valamit tenni kell és világos helyzeteket kell teremteni a rendőrség érdekében. Most parlamenti vizsgáló bizottságról dönt az Országgyűlés egy elmulasztott oszlatás végett. Hogy miért nem oszlatta fel a rendőrség a várbeli tüntetést. Ez egy rendkívül akut kérdés az én véleményem szerint is, erre minél hamarabb pontot kell tenni.
A másik a hatáskörbővítéssel kapcsolatos javaslat, amit szeretnék külön megköszönni és az állásfoglalások sorsa, amire az egyik tag is rávilágított, hogy milyen következmények kapcsolódnak az állásfoglalások meghozatalához, amelyek különösképpen fontosak, illetve egyáltalán egy állásfoglalásnak mi a sorsa.
Még Mécs képviselő úrnak és utána Kontrát képviselő úrnak megadom a szót.
MÉCS IMRE (MSZP): Dr. Féja Andrást nem hallottuk. (Közbeszólás: Nincs itt.)
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Tagok! Valóban a rendőrség feletti civil kontroll, illetve az alapjogok biztosítása érdekében és különös tekintettel a 2006 őszi brutális rendőri fellépés kapcsán kialakult helyzet tarthatatlansága miatt gondolkodtam el, és 2007 januárjában volt a bizottságnak egy londoni látogatása, többek között az ottani egyesült királyságbeli intézménynél tett látogatás során jutottam arra a következtetésre, hogy Balog Zoltán képviselőtársammal egy törvénytervezetet készítettünk. Időközben megkezdődött a rendőrség-határőrség összevonása kapcsán egy rendőrségi törvénymódosítási ötpárti egyeztetés, ami egy kompromisszumos javaslat volt. Mi a civil kontroll érdekében tettünk javaslatokat, de nem ez volt a mi javaslatunk, mégis örülök, hogy ezt a kompromisszumos megoldást a parlament elfogadta és a testület felállt, a tagokat megválasztottuk. Az elhelyezés is megtörtént, aminek a kritikáját megértettük, de úgy gondolom, hogy nem lehet ezt egy kispályás testületnek tekinteni. Tehát a Magyar Köztársaság Parlamentje által létrehozott, az állampolgári alapjogok biztosítását védő testület megfelelő működési feltételeit kell biztosítani.
Nem akarok kitérni a száradó gatyákra, meg izzadó ügyfelekre, mert ez méltatlan, én azt szeretném, ha a működési feltételek tényleg biztosítva lennének és azzal tudna foglalkozni a testület, ami a feladata.
Egy kritikára is hadd hívjam fel a figyelmet. Én úgy tapasztalom, hogy az állampolgárok jelentős része nem tud eleget erről a panasztestületről. Egyfajta figyelemfelhívó, promótáló tevékenységet kellene folytatni a tekintetben, hogy az állampolgárok tudjanak arról, hogy ez a testület működik, hol működik, milyen ügyekben fordulhatnak hozzá, hiszen még itt a bizottságban is előkerült olyan kérdés, ami azt mutatja, hogy még a törvényhozók számára sem világos, hogy mi is itt a feladat. Azt gondolom, hogy a testület léte, az eddigi működése és még jó működésének a reménye azt mondatja velem, hogy jó döntést hozott a parlament, amikor megválasztotta a tagokat és elindult.
Még egy dolgot szeretnék mondani: tavaly volt az első év, amikor a működést megkezdhette a testület, az idei év a második. Én a konzervatív törvényhozás híve vagyok, azt gondolom, hogy kell egy kifutási idő, egy tapasztalat, ami alapján értékelni lehet a működés tapasztalatait és utána lehet módosítani, javítani, hogy beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket ez a szervezet, min kell változtatni, javítani, alakítani. Most nem akarok belemenni, nem akarok tippeket sem mondani. Úgy gondolom, hogy kell egy idő ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, és én várakozással vagyok e tekintetben és bizalommal vagyok a testület tagjai iránt.
Arra hívnám fel az elnök úr és a panasztestület munkatársainak a figyelmét, hogy arra fordítsanak nagyobb gondot, hogy jobban megismerjék a munkájukat. Tudjuk, hogy a média lövésre, robbantásra áll és figyel és úgymond a napi, az alapos munka, a működés nem téma sajnos a magyar médiában. De mégis arra kérem önöket, hogy kíséreljék meg, vegyék igénybe azokat a lehetőségeket, amelyek rendelkezésre állnak és egyfajta hírveréssel éljenek. Úgy gondolom, hogy ezzel elérik azt a célt, amit a törvényjavaslat elfogadásától várnak.
Egy záró mondat, én magam is szeretnék köszönetet mondani a testület tagjainak a végzett munkáért. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Elnök urat illeti a befejező mondat.
Dr. Kaltenbach Jenő elnök (Független Rendészeti Panasztestület) válaszadása
DR. KALTENBACH JENŐ elnök (Független Rendészeti Panasztestület): Miután hivatalos minőségemben vagyok jelen, élek azzal a lehetőséggel, amit elnök úr felajánlott. Nekem erről hivatalosan nincs véleményem, amit Nyitrai képviselő úr kifejtett. Természetesen négyszemközt szívesen elmondom, amit gondolok erről, de ez a testület hatáskörén kívül eső dolog, tehát hivatalosan nem nyilvánítanék ebben véleményt.
Ami a tömegoszlatást illeti, elég sokszor foglaltunk állást, hogy a tömegoszlatás során hibák történtek, aminek tekintetében a testület azt hiszem, kellő gondossággal járt el, aminek a hatása máris érződik, de a jövőben még inkább érződni fog.
A hírverést illetően szeretném jelezni, hogy az anyagi lehetőségeink igen korlátozottak, médiakampányra egészen egyszerűen nem vállalkozhatunk anyagi keretek hiányában. Ennek ellenére - nem tudom mennyire tűnt fel - azért az utóbbi időben fokozódott a jelenlétünk a médiában úgy a képernyőn, a rádió hullámhosszán, mint a napi a sajtóban. Azon kívül éppen most indítottunk egy hírlevelet, természetesen a honlapunkon. Ennek ellenére egyetértek és a többiek is egyetértenek azzal, hogy a jelenlétünk további fokozása a médiában indokoltnak látszik, bár azért ha azt nézem, hogy hány panaszos fordul hozzánk, akkor azt lehet mondani, hogy az ismertségünk mintha jelentős mértékben növekedett volna. Ami pedig a törvényhozás lépéskényszerét illeti, például, hogy a nyolc nap nagyon rövid, ami a polgárok rendelkezésére áll, hogy panaszt tegyenek, ráadásul a rendőrségnél harminc nap, az különösebb elgondolkodást nem igényel, hogy nagyon polgárbarát lépés lenne, ha egész egyszerűen egy viszonylag egyszerű törvényhozási aktussal ezt az egyszerű, nyilvánvaló disszonanciákat kiküszöbölné az Országgyűlés, ezzel nagyban segítene nekünk is, de ez másodlagos kérdés ahhoz képest, hogy a polgároknak mekkora segítség lenne. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen törvényhozási folyamat maga is egyfajta médianyilvánosságot kapna, hozzájárulna az ismertségünk fokozásához.
Köszönöm szépen az észrevételeket, a dicséreteket pedig továbbítom a tagoknak és munkatársaknak, elsősorban őket illeti a dicséret. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen elnök úrnak az alapos beszámolót, részben a sokadik kiegészítéseket, és további jó munkát kívánunk elnök úrnak és a munkatársaknak, tagoknak. A bizottság tagjai úgy gondolom, nyitottak az elnök úr által felvetett jogszabályi módosítások kezdeményezésére is akár, én ezt majd igyekszem Gál képviselő úrral megbeszélni, illetve a frakcióban ezeket képviselni. Szeretném jelezni képviselőtársaimnak, hogy háromévente számol be egyébként az Országgyűlés számára a bizottság, legközelebb csak két év múlva, tehát a bizottságoknak nagy a felelősségük ebben a kérdésben, úgyhogy nem hiábavaló egyetlenegy ilyen beszámolónak sem a kitárgyalása.
Nagyon szépen köszönöm, hogy megjelentek, jó munkát kívánunk!
Negyedik napirendi pontra térünk át, a közbiztonság és a közrend védelmében, illetve fenntartásában közreműködő szervezetekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/9555. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága tekintetében kell döntést hoznia a bizottságnak. Turi szakállamtitkár urat megkülönböztetett figyelemmel köszöntöm munkatársaival együtt. Előterjesztő állásfoglalását szeretnénk kérni, hogy mi is indokolta a beterjesztést. Államtitkár úr, megragadom a helyet és időt, míg távozás és levegőcsere zajlik, hogy arra kérjem önt és miniszter urat, hogy amikor a Btk.-nak az előterjesztése zajlott két napirenddel korábban, főosztályvezető úr képviselte.
Azt gondolom, jól képviselte a kormány álláspontját, csak olyan elméleti, politikai kérdések merültek fel, amiben esetleg jó volna, ha a kormány magasabb rangú, politikai döntésekben is kompetens képviselője lenne jelen. Úgy gondolom, hogy a Btk.-módosítás a mostani viszonyok között - különösképpen rendészeti okok miatt, a közbiztonság okán - indokolta volna, hogy jelen legyen a kormánynak ilyen típusú képviselője. Felmerült részünkről esetleg egy egyeztetési lehetőség annak ellenére, hogy ez feles törvény. Biztos el fogja mondani főosztályvezető úr, mikor írásban referál, hogy mi hangzott el a bizottság ülésén, csak felvetem, hogy ez egy olyan súlyú kérdés a mostani viszonyok között, amit talán érdemes lenne átbeszélni. Ennyit szerettem volna közbevágni. Parancsoljon, államtitkár úr!
Dr. Turi András szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. TURI ANDRÁS szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Természetesen észrevételeit továbbítom miniszter úrnak. Annyit szeretnék elmondani, hogy most interregnumban vagyunk, a politikai szakállamtitkár kérte távozását engedélyezni, ez megtörtént. Gönczöl Katalin már nincs a minisztériumban. Ez ezért nehézséget okozott a minisztérium képviselőinek, de természetesen ezt továbbítom.
Az a törvény, amely önök előtt van, a közrend és közbiztonság védelmében, illetve fenntartásában közreműködő szervezetekre vonatkozna, és ezzel a törvénnyel több célunk van. Elsősorban a legalapvetőbb célunk a közbiztonság javítása, és e körben a lakosság szubjektív biztonságérzetének a javítása is. Ez a törvény tenné lehetővé azt, hogy még optimálisabban tudjuk elosztani a különböző szervezetek által együttesen képviselt, és láttatni engedett közhatalmat különböző területeken.
A javaslat négy törvényt módosít. A fegyveres biztonsági őrzésről szólót, a közterület-felügyeletről szólót, a polgárőrségről és a sportról szólót. Az utóbbit kivettem, ugyanis ez a sportról szóló törvénymódosítás egy szűk területet érint, a sportrendezvényeket, azok környékét, és ott határozza meg a rendőri feladatokat és a sportrendezvény szervezői feladatokat. Az összes többi arról szól, hogy hogyan lehetne jobban együttműködni a különböző közfeladatokat ellátó szerveknek a rendőrséggel. Ezzel a törvénnyel párhuzamosan a rendőrség intézkedett a kistérségi egyeztető fórumok felállításáról. Nyilván ezek azok a szintek, ahol megvalósul az együttműködés. Mindenki elmondja, hogy milyen szolgálatot és hol szervez a közeljövőben.
A közterület-felülgyeletről szóló törvény változtatása váltotta ki eddig a legtöbb visszhangot, nevezetesen az a körülmény, hogy a közterület-felügyelőknek csak és kizárólag önvédelmi célra gumibotot adnánk. Ön előttem mondta el, hogy súlyosbodott az utcai fellépéseknél a bűncselekmények súlya, tehát a rendőrök sérelmére elkövetett cselekmények súlya. Valóban, miközben a bűncselekmények száma csökkent az elmúlt években, aközben sajnos az utcai és garázda jellegűek száma nőtt és súlyosbodott. Úgy gondoljuk, hogy ezt a közhatalmi vagy hivatalos személyi védelmet szolgálná a gumibot, illetve a polgárőröknél a gázspray.
Talán még egy kérdés, amit megemlítenék, de ez valószínűleg a bizottságot kevésbé érinti, hogy hosszú idő óta felmerült az igény, hogy a quadok és motorok oktalan, természetvédelmi területen folytatott tevékenységét korlátozzuk. A természetvédelmi őröknek itt lehetőséget teremtettünk arra, hogy bizonyos utakat elzárjanak, lezárjanak.
Köszönöm, azt hiszem, a lényegről beszámoltam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés, észrevétel vagy vélemény? (Jelzésre:) Több is van, államtitkár úr. Csampa és Nyitray képviselő urak következnek.
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, megkérdezem azt, hogy ezzel most szembeállítjuk a várost a vidékkel, a gazdagabb várost a szegényebb faluval, mert megmondom őszintén, ez fogalmazódott meg bennem. Hangsúlyos, ahogy államtitkár úr is megfogalmazta, közterület-felügyelőkről beszélnünk. Azt gondolom, vannak olyan települések, ahol a polgárőrök önkéntes alapon ott vannak, és akár önkormányzati, akár állampolgári jogokat is védik önkéntes alapon. Ezzel szemben gyakorlatilag mondjuk úgy, kedvezőbb feltétellel lévő önkormányzatok mint Budapest bármelyik területe, illetve városi önkormányzatok megtehetik, hogy közterület-felügyelőt alkalmazzanak.
A kettő között annyi a különbség, hogy a közterület-felügyeletet kicsit jobban védjük. Gázspray, gumibot, kényszerítő eszközök, míg a polgárőröket gyakorlatilag esetleg csak egy gázspray-vel látjuk el. Nekem gondjaim vannak azzal, hogy a Magyar Köztársaság rendőrségénél kialakult oktatási rendszerben speciális képzések vannak a kényszerítő eszközök használatára. Például a gumibotot és a gázspray-t is idevenném. Ez a törvényben nem jelenik meg. De továbbmegyek, akár a közterület-felügyelők esetében semmilyen olyan alapelőképzés nincs előírva, ami jogot is biztosít annak érdekében, hogy ő a közterületen gumibotot használjon. Zárójelben jegyzem meg, éppen, ha jók az információim, most vizsgál a rendőrség egy ugyanilyen esetet, ha jól tudom, az egyik kereskedelmi televízió is leadta, amikor egy közterületes rángatott meg egy állampolgárt. Most az más kérdés, hogy fővárosi vagy kerületi közterületes volt, de a BRFK lenyomta és mondjuk a rendőrségnek kell ezt kivizsgálni, magyarán mondva, terheljük folyamatosan a rendőrséget.
Csak a konkrétumokra kérdeznék rá. Kitér a kamerarendszerre is. Jelen pillanatban a rendőrség állományába tartozó, pihenő időszakát töltő, engedéllyel bent lévők azok, akik a kamerarendszereket üzemeltetik, illetve reagáló erőként is ott vannak a területen. Ezzel szemben gyakorlatilag most, mintha ki akarnák váltani őket közterületesekre. Megint csak az a kérdésem, hogy - nem leminősítve a közterület-felügyelőt, aki x iskolával rendelkezik - hol van meg az a szakképzettsége egy közterületesnek, hogy el tudjon dönteni egy szabálysértést vagy bűncselekményt.
Az igazoltatás véleményem szerint megint csak rendőrségi feladat. Ha a civil állampolgárokat és a rendőrséget próbáljuk normális mederbe terelni, nem biztos, hogy szerencsés lenne bármilyen szintű közterületessel ezt kiváltani.
A 18. § (3) bekezdésben "a miniszter haladéktalanul, de legkésőbb a tudomására jutástól számított 10 munkanapon belül a hatósági szolgálati igazolványt határozattal visszavonja, ha..." és jön a felsorolás. Nem tudom a miniszterek leterheltségét, viszont tudok egy olyan esetről, ami lassan hét hónapja tart. Draskovics miniszter úr egy levélre nem volt képes válaszolni. Ehhez képest megnézném azt, hogy a tíz munkanapon belül a miniszter hogyan fogja ezeket teljesíteni. (Dr. Turi András: Bocsánat, megmondaná, hogy mi ez a levél, mert akkor utánanéznék.) (Elnök: Az ülés után beszéljék ezt meg.)
A 20. §-nál, ami nekem szembetűnt, egy értékesítési lehetőséget említ a gépjárművek elszállításával kapcsolatban. "Ha az elszállított jármű tulajdonosa a járműértékesítést követő hat hónapon belül jelentkezik, akkor részére az értékesítésből a tárolással csökkentett értéket ki kell fizetni". És ez folytatódik tovább a (7) bekezdésnél, hogy "a felügyelet kerékbilinccsel fel-, leszereléssel, továbbá az intézkedéssel érintett jármű tárolásával, őrzésével és értékesítésével a szerződés alapján ... vett igénybe". Mit jelent az értékesítés? Mert valahol egy gépjármű valamilyen szinten magántulajdonban van. Számomra az érthetetlen, hogy fogjuk magunkat és akár 3 hónap, akár egy év elteltével elkezdik értékesíteni.
Ami még a vérmérsékletemet felpezsdítette és módosító javaslatot fogok beadni, az a 8. pont, ahol azt mondja, hogy "a kerékbilinccsel járó költség a jármű üzemben tartóját terheli", ez rendben van, de a következő: "a járműhasználat jogszerű akadályozása folytán keletkezett kárért a felügyelőt, illetve a felügyeletet nem terheli kártalanítási kötelezettség". Ha az én gépjárművemet úgy szállítják el, hogy többek között kárt okoznak benne, akkor igenis terhelje a felügyeletet vagy a felügyelőt kártalanítási kötelezettség, mert azért ma van olyan technika, ami nem okoz kárt a gépjárműben szállítás közben.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyitray képviselő úr!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Jól ismert személyiségre hivatkozva kezdem, úgy hívják az illetőt, hogy Freud. Az ő szelleme bejárta az ismertető elején a termet. Ugyanis az államtitkár úr pontosan arról nem beszélt egy szót se, ami az egész dologban nekem itt most a leginkább piszkálja a csőrömet. Egyetértve, nevezetesen, hogy itt szépen suttyomban becsempészték a lőfegyverekről szóló törvénymódosítást is. Aminek ugyan azt a részét, ami a jogharmonizációt illeti, megértem, mert megvallom őszintén, eddig is egy kapitális szamárságnak tartottam azt, hogy itt hoztunk egy törvényt, ami áll hat oldalból, amihez készített a kormány egy 40 oldalas kormányrendeletet és a felét a törvény szabályozza, a másik felét a kormányrendelet. Szerintem akkor követték el a legnagyobb hibát, amikor ezt nem abban a terjedelemben és szerkezetben alkotta meg az előző ciklus kormánya, ahogyan az korábban is szabályozva volt. Hanem csináltak egy semmit sem érő törvényt, ami az égvilágon semmi konkrétumot nem tartalmaz, ilyen általános lózungokat, majd a részleteket, amelyben az ördög lakozik, szépen leszabályozták egy kormányrendelettel, amibe a parlament egyetlen képviselőjének sem volt már beleszólása. Finoman szólva inkorrekt dolog volt, különösen egy ilyen érzékeny témában. A mostani módosítás valahogy ennek a beismerését is tartalmazza és a törvényt törvényi kellékkel felruházni kívánja majd idővel, mert ebben a mostaniban erről még nincs szó, az nagyon derék dolog lenne, de én nem vagyok ennyire optimista. A lényeg, amit szeretnék elmondani, szerintem az egész dolog, ami úton elindultak, azért tévút, mert a szubjektív biztonságérzet, amire annyit hivatkozunk, annak a közbiztonság csak nagyon csekély részben része. Az az objektív biztonságérzetet adja meg. Az állampolgár szubjektív biztonságérzetét pedig az, amit a saját közvetlen környezetében leginkább tapasztal, meg amit nem csekély mértékben a bulvársajtóban olvas, ami szükségképpen olykor nem is egyezik a hivatalos és a valóságos adatokkal, hanem szenzációhajhász módon még rá is tesz arra az egyébként jogos biztonságérzet-hiányra, ami az emberekben van.
Mindezek mellett egy pillanatig, amíg el nem olvastam a törvényt, hogy mi van benne, még örültem is annak, hogy na végre, talán eljutunk oda, ahová már a környező országok zöme eljutott, hogy ha már a lőfegyverekről és lőszerekről szóló törvényhez hozzányúlnak, akkor netán négyféle lehetőséget, amely fegyvertartást engedélyez a civilek számára, azt kiegészítik egy ötödikkel. Ami az úgynevezett otthonvédelmi kategória. Ez a lakáson, telken, birtokon belüli védelemhez szükséges eszköz birtoklását teszi lehetővé a törvénytisztelő állampolgárok számára például Szlovákiában, Olaszországban, Németországban, Franciaországban, meg még egy sereg országban. Ez azt jelenti, hogy azt a fegyvert sehova nem viheti, csak a saját területén, saját lakása, személye, családja, értékei védelmében vetheti be. Ha akarja. Ezt senki nem írja elő, hogy kötelező, senki nem írja elő, hogy mindenkinek utána váltani kellene, sőt azt sem, hogy használni kellene, de egy lehetőség, ami a szubjektív biztonságérzet növelésére kitűnően alkalmas. Mert már maga az a tudat, hogy nekem van valamim, és én ettől nyugodtan vagyok, ez már a szubjektív biztonságérzetben óriási lépés lenne a mai helyzethez képest, amit nem volt önnek szerencséje hallani. Az első napirendi pontnál én ezt elég keményen és egyértelműen megfogalmaztam mint hiányérzetet.
A kérdésem ezzel kapcsolatban egyértelmű, és azt hiszem nem is vitás, hogy mit fogok kérdezni. Miért nem jut el nem tudom hányadik próbálkozás után sem a nem tudom hányadik kormány ahhoz, hogy ezt az egyébként az állampolgárok széles köréből igényelt, más széplelkű állampolgárok által persze kevésbé pártolt, de mégis csak létező társadalmi igényre valamilyen módon reagáljon. Nevezetesen, hogy ezt a kategóriát a törvényben lehetővé tegye. Ha most egyáltalán nekifogtak ennek a közbiztonság és közrend védelmében ilyen meglehetősen virágzó és fodrozódó salátatörvénynek a létrehozásában, hiszen ebben ön négy törvényt mondott. Én eddig hatot számoltam össze, beleértve az előbb mondottat is, amiben módosít itt-ott.
Akkor miért nem foglalkoztak ezzel a dologgal is? Mi ez a mágikus és mániákus rettegés az állam részéről abban, hogy a polgár a saját biztonságérzetének növelése érdekében hatékony védelmi eszközökhöz jusson? Nyilván nem gépfegyverre, aknavetőre, űrrakétára gondolok, hanem ennek megvannak a szabályai, mondjuk a B kategóriás fegyverek közül valamelyik. Nem értem ezt a dolgot, nem tudom felfogni, és azt sem értem, hogy miért megy most az állam olyan irányba, ami más szempontból joggal aggályos. Mikor azt mondjuk, hogy nem helyes az, hogy civilek valamiért - ne is mondjam, hogy parlamenti párt vagy más eszmerendszerhez tartozók - olyanféle szervezetet alakítanak, amely az állampolgárok bizonyos csoportjaival szemben félelmet kelt, vagy azzal a jelszóval, hogy a közbiztonságot akarják javítani. Milyen dolog az, hogy elindul az állami szabályozás oda - és csupa-csupa civil emberből álló polgárőr, ilyen őr, amolyan őr, nemzetőröket nem láttam, de lehet, hogy azok is majd oda tartoznak -, hogy beazonosíthatatlan szervezeteknek gyakorlatilag állami erőszervezeti jogosítványokat bizonyos részben a kezébe adjon. Miért nem maradunk meg a klasszikus elvnél, hogy az állam a rendőrségen keresztül védi a biztonságunkat, illetve az állampolgár ehhez még a saját tevékenységével egyénileg mint állampolgár - és nem gárdákba, szervezetekbe tömörülve - ehhez hozzájárulhat? Nem értem, hogy ebből a klasszikus elvből miért kell nekünk egy parttalan, társadalmi rendőrség felé elmenni?
Emlékszem önkéntes rendőrökre gyerekkoromból, nem szép emlékeket őrzök róluk, és tartok tőle, hogy ha többlet jogosítványokat adunk a parkőrök, mezőőrök... Még a mezőőr hagyján, az még megérdemli, de mondjuk a közterület-felügyelő kezébe, abból túl sok jó nem fog származni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen képviselő úrnak. Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy általános vitára való alkalmasságról kell ma döntenünk. A részletes vita lefolytatására - feltételezem - nyílik majd lehetőség. (Jelzésre:) Gál képviselő urat illeti a szólás joga.
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Szemben Nyitray képviselő úrral én úgy gondolom, egy nagyon jó irányú törvényjavaslatról van szó. Azért jó irányú, mert egyrészt reagál egy olyan helyzetre, ami adott, gondolok az 1999-ben hozott közterület-felügyeletről szóló törvényre, amelyet az Orbán-kormány terjesztett be, és fogadott ő el.
Reagál egy olyan helyzetre, amit Nyitray képviselő úr helyesen mondott, hogy van egyfajta természetes igény. Most egy kicsit talán erősebb, mint általában a biztonság iránt, és ez a biztonságérzet valóban ebből a két forrásból táplálkozik, hogy mivel találkozik a polgár helyben, a maga környezetében, meg táplálkozik sajnos azokból a forrásokból, amit ugyancsak említett Nyitray képviselő úr, amit hall rádióban, és így tovább, és ezek inkább idegesítő jellegű információk, mintsem, hogy a biztonságérzetét erősítse.
Ez a javaslat pontosan ezt a helyi biztonságérzetet próbálja erősíteni. Mégpedig olyan módon, tisztelt képviselő úr, hogy a biztonság állami monopóliumát, az erőszak monopóliumát gyakorló rendőrség köré tervezi a részben ugyancsak állami, részben önkormányzati, részben társadalmi szervezeteket, amelyek a biztonságnak különböző elemeit megjelenítik. A fegyveres biztonsági őrtől a mezőőrig, tehát jogszabályban létrehozott intézmények, amelyek valamilyen módon egy speciális területen a biztonságot is hivatottak megteremteni, elősegíteni.
Az is nagyon világosan látszik, hogy ha ezen erők között nincs egyfajta normális együttműködés, akkor ezek hatékonysága gyengébb, költségesebb az egész dolog, és a biztonságérzet sem adja vissza mindazt az erőfeszítést és költséget, amibe ezen szervezetek fenntartása kerül. Ezt próbálja a törvényjavaslat megítélésem szerint elősegíteni. Ebben az értelemben nem állítja szemben a várost meg a vidéket, hanem pontosan a vidék biztonságérzetének növelésére törekszik azáltal, hogy a vadőr meg mindenki más legyen részese a rendőrség szervezésében - hogy úgy mondjam - a biztonság erősítésének.
Nem lehet, képviselő úr, mit tenni. A közterület-felügyelet az eredeti törvényi szabályozás szerint is, hát igen... Az tud közterület-felügyeletet létrehozni, az az önkormányzat, amelyik ennek az anyagi fedezetét elő tudja teremteni, de ez így van most már azt gondolom, tíz esztendeje. Nem számolhatunk azzal, amikor sok szó esik az önkormányzatok közbiztonság erősítésében játszott szerepéről, hogy kistelepülések intézményesen vagy profi szervezeteket tudnának létrehozni. Maradnak a társadalmi kapcsolatok. Én úgy gondolom, hogy nagyon jó irányú ez a törvényjavaslat.
Végezetül érdemes megemlíteni, hogy az, hogy salátatörvény, az igaz. Elkerülhetetlen éppen a koordináció megteremtése érdekében, hogy egyenként hozzá kell nyúlni a különböző törvényekhez, beleértve a sporttörvényt is.
Szíves figyelmébe ajánlom a bizottságnak, hogy itt egy nagyon lényeges változás van előirányozva sportrendezvények biztonságának erősítése érdekében. Méghozzá támogatandó módon. Biztos, hogy lesznek természetesen viták, kell-e a közterület-felügyelőnek gumibot, kell-e, hogy joga legyen ilyen köztérfigyelésekre. Ezen majd valószínűleg vitatkozni fogunk. A kutyát mint kényszerítő eszközt alkalmazni, csak nagyon szigorú kiképzési feltételekkel lehet megtenni. Tehát nyilvánvalóan ezeknek a részletszabályait majd alacsonyabb szintű jogszabályokban kell kidolgozni. Összességében azt hiszem, hogy általános vitára alkalmas a törvényjavaslat. Majdnem biztos azonban, hogy módosító indítványok fognak születni és egyike-másika majd be is épül a törvénybe.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Ha megengedik, nekem volna kérdésem, észrevételem, és javaslatom nem nagyon lehet, hiszen ez szintén feles törvény. De megfontolásra javaslom, amit mondani fogok.
Az első ilyen felvetésem volna, hogy nem divat ugyan a mai világban parlamenti pártok között, ellenzék, kormányoldal között szorosabb együttműködést kialakítani, de csak azt mondanám, hogy félévvel ezelőtt felvetettük, hogy kevés rendőr van, erre megkaptuk, hogy milyen felkészületlenek, tájékozatlanok és tudatlanok vagyunk, most meg némileg ebben ellentmondás van. A kormány azt mondta, rendben van a rendőrség létszáma, van elég rendőr, most meg ellentmondást vélek felfedezni, hogy tágítani kell a nem rendőri, de mégis rendvédelemben ma is részt vevő szervezeteknek a jogkörét. Tehát lehet, hogy nem kellett volna akkor bennünket annyira visszatámadni - úgymond - politikai rutinból. Erre vonatkozik a Btk-szigorítás is egyébként. Emlékszem még arra a miniszterelnöki sajtótájékoztatóra, ahol elhangzott, hogy szó sem lehet Btk-szigorításról, mert az ilyen és olyan. Eszemben van még. Tehát lehet, hogy az előkészítés folyamán érdemes volna gondolatot cserélni, mert nem biztos, hogy az álláspontok olyan távol vannak egymástól, hogy ha a józan ész és nem a politikai indulat a diktáló.
Még annyit szeretnék nyomatékkal itt az elején aláhúzni, hogy az általános vitára való alkalmasság miatt szerintem pár elvi kérdést tisztázni kell. Miután önkormányzatokat érintő kérdésről van szó, van a kormány és az önkormányzatok között egy egyeztető fórum. Szerepelt-e ez ott napirenden, szerepelni fog-e napirenden, az önkormányzati érdekképviseleti szövetségek, TÖOSZ, Megyei Jogú Városok Szövetsége mit mondott ezzel kapcsolatban? Mert ez nem kis feladat. Nekem van egy elvi problémám, ami a közterület-felügyeletet, fegyveres őrséget, mezőőrséget illeti. Ez az, hogy ha megbontjuk az állami erőszak-monopóliumot, és én nem ördögtől valónak tartom, hogy az önkormányzatokat bevonjuk, Franciaországban van önkormányzati rendőrség, tehát ez nem a leginkább ördögtől való, de vajon minden önkormányzat hozzáférhet-e ma Magyarországon ehhez a lehetőséghez. Nem szeretném, hogy ha önkormányzat és önkormányzat között különbséget tennénk azzal, hogy akinek van pénze és fenn tud tartani közterület-felügyeletet, amit az állam csak részben finanszíroz, a mezőőrséggel együtt, mert az állam azt mondja, hogy egyharmad részben finanszírozza a mezőőrséget, egyharmad részben a földtulajdonosok, egyharmadban pedig a települési önkormányzat és ebből adódóan például ott, azokban a kistérségekben, amire utalt az államtitkár úr, hogy nagyon komoly problémák vannak, ott azok az önkormányzatok nem tartanak fenn ma sem közterület-felügyeletet és mezőőrséget, mert nincs pénzük. Ott ez nem fog segítséget jelenteni. Azokban a megyei jogú városokban, ahol bár romlik a bűnözés, de mégis kézben tarthatóak a folyamatok, ott van közterület-felügyelet, mezőőrség, ez nekünk segítséget fog jelenteni. De mi lesz azokkal a kis falvakkal, Szabolcs-Szatmár, Baranya, Észak-Borsod, ahol a települési önkormányzatok "készen vannak", ott 2000 önkormányzat szerintem nem fogja tudni ennek a költségeit viselni. Ott ez, lássuk be, nem jelent érdemi változást. Tehát én a hozzáférés esélyegyenlőségét nem látom korrektnek, ezért vannak elvi jelentőségű fenntartásaim. Hozzáteszem, hogy a frakciónkban nagy vita zajlik a törvény körül. Most egy tartózkodást sikerült képviselőtársaimtól kicsikarni, mert nem ördögtől valónak tartom az elképzelést és részben elfogadhatónak tartom azt, amit Gál képviselő úr mondott. Holott ez azt jelenti, hogy az állam, mint a Btk.-nál, itt is azt mondja, hogy problémák vannak és bevonunk önkormányzatokat vagy adófizetőket, akik finanszírozzák ezeket a szervezeteket. Lehet, hogy ez blődség, de én így látom.
Volnának még más észrevételeim is, általános jellegűek. A polgárőrség tekintetében. Végig van-e az gondolva a kormányzat részéről, hogy nehogy valaki az Alkotmánybírósághoz forduljon, hogy miért csak a polgárőrség és miért nem más, ugyan törvényben nem rögzített, de mondjuk önként szerveződött közbiztonságot felkaroló civil társaságok? Nehogy aztán jogokat követeljenek maguknak? Mi van, ha fellépnek az Alkotmánybíróságon, hogy miért csak a polgárőrség? Egyébként én azok közé tartozom és emellett fogok érvelni a frakciómban, hogy a polgárőrség kapjon többletjogokat és lehetőségeket. Tehát ebben kell a legkevésbé meggyőzni bennünket, mert a polgárőrséget látom egy olyan pontnak, amiben meg tudnánk állapodni, ha ez tárgyalás kérdése lesz vagy erőből nyomják le, akkor a polgárőrséget mi azonosulási pontnak tekintjük. Csak az végig van-e gondolva, hogy a polgárőrség primátusát - úgymond - nem fogják-e mások megkérdőjelezni és nem lesz-e ebből olyan összeütközés, amire Nyitray képviselőtársam már utalt? Ha ez alkotmányjogilag be van bástyázva és a polgárőrség privilegizált helyzete, amit én értek, értem a létrejöttét, a törvényességi kereteit, nyugat-európai mintáját, csak nehogy aztán ez felvessen olyan kérdéseket, ami vesztőpálya lesz és még kellemetlenebb helyzetbe sodródhatunk. Tehát a polgárőrség tekintetében látok együttműködést.
A közterület-felügyelet tekintetében hadd hívjam fel arra a figyelmet az elvi problémán, a hozzáférés lehetőségén túl, hogy én látom, hogy milyenek a közterület-felügyelők, tekintettel arra, hogy nekünk is van 15. Aggályosnak tartom, államtitkár úr, gyakorló polgármesterként. Ez nem sokat ér itt a parlamentben, de mégis csak azt mondom: aggályosnak tartom. Ugyan hozzáteszem, ma is van közterület-felügyeleti vizsga, amin át kell esni, van mezőőri vizsga is, ezeket nagyon meg kéne szigorítani ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel tudjam azt mondani, hogy az állampolgárok és a közterület-felügyelet vonatkozásában helyes, hogy ha a közterület-felügyeletet mégis kényszerítő eszközökkel ruházzuk fel. Rengeteg kis konfliktus van, miért nem vágja le a füvet, szóváltás, vita, ezek az emberek - nem szeretnék senkit sem megsérteni, de - nem túl szofisztikált rendszerben dolgoznak. És nekünk a mai feladatokkal is komoly problémáink vannak, hogy a közterület-felügyelők ezt törvényesen, jól, pontosan, precízen és még az állampolgárok megelégedésére tudják végezni. Nincs úgy leszabályozva, mint a rendőrség működése vagy a rendőrség jogköre. A rendőrökbe "bele van verve", hogy mit lehet, mit nem lehet, rendészeti panasztestület a nyakukon, tehát innentől kezdve ez egy meredek tétel.
A mezőőrök szerintem azért más kategória, mert a mezőőrnél ma is van fegyver. A mezőőrnek ott van a vállán a puska. Így járkál a határban. Éles lőfegyver van nála. Felmerül a kérdés, én ha tolnám a dolgot valamilyen irányba, állíthasson elő. Ezt felvetem lehetőségképpen. Ha már ott a fegyver nála, mert egyszer vizsgát tesz róla, fegyvertartási engedélye van, át kell esniük ezen a más európai uniós országokhoz képest elég szigorú fegyverviselési szabályokon, akkor mi van ebben a helyzetben.
Ez vonatkozik a természetvédelmi őrökre, vadőrökre. Hozzáteszem egyébként, hogy azért azt nyilván tudja a kormány, hogy nemcsak önkormányzatok tartanak fenn mezőőröket, hanem mezőgazdasági nagycégek is, aki még teheti, tart fenn ma is mezőőrt. Ez Nyugat-Európában teljesen általános, hogy akinek van valamije, az főleg a mezőgazdaságban erdőkerülők, stb. próbálja a biztonságot garantálni.
A sporttörvénnyel kapcsolatban, szerintem ebből nagy balhé lesz, mert a sportegyesületek anyagi teljesítőképessége a gazdasági recesszióval összefüggésben jelentős mértékben csökkent. A sportegyesületek felelősségének tágításában szerintem lesznek anyagi konzekvenciák. Nem tudom, hogy a sportlobbi hogyan fogja elviselni, bár én egyetértek vele, de ez nagyon sokaknak nem fog tetszeni, akik a sport vonatkozásában elkötelezettek és motiváltak. Tehát önkormányzati egyeztető fórum, a hozzáférés esélye, a közterület-felügyelet jelenlegi gyöngesége, a képzésnek a garanciái és a mezőőrséggel kapcsolatos kérdés, a polgárőrség primátusát nehogy megkérdőjelezze valaki, ezek miatt én tartózkodást javasoltam a frakciómban. Amennyiben a kormány igényt tart rá, készek vagyunk egyeztetni. Nem eretnek a gondolat, csak nagyon jól kellene használni ahhoz, hogy ez egy tartós dolog legyen. Ha ilyet lép a kormány és az Országgyűlés ebbe az irányba törvényt alkot, akkor egy tartós dolgot kellene létrehozni, amihez nem kell minden félévben vagy évben hozzányúlni, hanem jó dolog is lehet. Még egyszer mondom, a kistelepüléseken, ahol nincs mezőőrség és közterület-felügyelet, ott ez nem lesz megoldás, államtitkár úr, ezt lássuk be! Kontrát képviselő úr!
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Egyetértve Lázár elnök úr által elmondottakkal, néhány dologra én is felhívnám a figyelmet. Elolvasva ennek a törvénynek a preambulumát, amire többek is hivatkoztak. Az általános vitára való alkalmasságról döntünk, az Országgyűlés a közbiztonság növelésének, a lakosság biztonságérzet-javításának, a helyi rendészeti feladatok egységes és hatékony ellátására közreműködők együttműködésének fokozásáról szól, illetve rendjének védelméről.
Azt gondolom, hogy a szándék tiszteletreméltó, csak az a baj, hogy a közbiztonság ma Magyarországon a törvények által meghatározottan a rendőrség feladata. Azt gondolom, hogy a rendőrséget nem lehet kihagyni, paradigmaváltásra, irányváltásra kellene, hogy sor kerüljön. Nagyon egyszerűen mégis csak érzékeltetésül, hogy mire gondolok.
Azt mondanám, és nem is biztos, hogy törvényi szinten, lehet, hogy a rendőrségi törvényben meghatározott állami irányítási eszközök figyelembevételével, akár kormányrendeleti, miniszteri rendeleti szinten, hogy aki a törvényeket betartja, azokkal nem foglalkozunk, akik jogkövető önkéntes embereket... Nem az a cél, hogy a tilosban parkolókat megbüntetjük. (Közbeszólásra.)
Igen. Kértem egy tájékoztatást Draskovics miniszter úrtól. Több mint 10 milliárd forintot szabtak ki tavaly. Ennek egy része befolyt, másik része nem folyt be. Ez egy plusz adó, amit az állampolgárok befizetnek.
Egyrészt a törvénytisztelőknek a békén hagyása, az erőknek pedig a jogellenes magatartást tanúsítókra koncentrálása, amit el kell határolni, mert nyilvánvalóan azok is jogellenes magatartások, amiről beszéltem, parkolási vagy várakozási szabály megszegése, de meg kell nézni, hogy a társadalomra nézve melyik veszélyesebb. Gondolom, hogy leginkább veszélyes magatartásokra és adott elkövető személyekre kellene koncentrálni. Ennyit a paradigmaváltásról.
Azt is lehetne vizsgálni - most előreugrok, mivel a vidék rendjéről is szól -, hogy a rendőrség jelenlegi szervezete megfelel-e ennek a célnak. Talán-talán meg lehetne nézni, nagyon óvatosan fogalmazok, nem szeretném, ha valaki áthallást érezne, a vidéki rendőrség létrehozását - nehogy valaki engem bármivel gyanúsítson - a közbiztonság, törvényesség érdekében.
És még valami. Nem is akarom kimondani, de nagyon fontosnak tartom, régi véleményem, hogy a rendőrségi, a honvédségi, a nemzetbiztonsági szolgálati és a hivatásosok, vagy az adott szervezettel szerződéses viszonyban lévők végezzék a feladatokat.
Ami a többit illeti, hadd mondjak valamit a polgárőrségről. Tisztelem a munkájukat, és nagyon sokra tartom. Két dologra hadd hívjam fel a figyelmet. Belegondoltak abba, hogy 14 éves kortól lehet valaki polgárőr? 14 éves gyereknek gázsprayt adjunk? Nézze csak meg, államtitkár úr, 14 éves kortól lehet valaki polgárőr. Egy. Ez kiküszöbölhető egyébként, csak gondolják át.
Kettő. A polgárőrök hatékonyabb igénybevételével teljesen egyetértek, de szerződést köthet a rendőrség a polgárőrséggel a polgárőrség kezdeményezésére. Ma három feladatot teljesít a törvény által meghatározottak szerint. Legalább annyira fontos, hogy biztosítsunk az állami költségvetésben normatív támogatást, méghozzá olyan módon - ez csak egy ötlet -, hogy a rendőrség szerződést köt az adott polgárőri szervezeti egységgel, leigazolja egy évre vagy hónapra vagy naptári egységre szóló teljesítést, és ennek megfelelően normatív módon, a teljes szolgálatot figyelembe véve, ahhoz arányos módon legyen normatív finanszírozás. Hiszen elnök úr ott volt a polgárőr szövetségi éves közgyűlésen. Én korábban voltam és kapcsolatban is vagyok velük, és tudjuk, hogy a finanszírozásuk a napi működés fenntartásához nagyon aggályos és esetleges. Vagy kapnak támogatást az önkormányzatoktól, vagy nem. A vállalkozóktól való támogatás meg tudjuk, milyen veszélyekkel jár, már megtapasztaltuk. Ezzel kapcsolatban születtek döntések, intézkedések.
Ha megadjuk a jogi keretet a polgárőrség hatékonyabb bevonására a közrend, közbiztonság fenntartása érdekében, akkor egyfajta normatív finanszírozást is kapcsoljunk hozzá méghozzá úgy, hogy ha a rendőrség szerződést köt, akkor egészítsük ki a szerződést a normatív finanszírozásra. Én egyébként minden olyan dolgot jó szándéknak tartok, ami a közbiztonságot javítja. Ezeket az észrevételeket, amelyeket elnök úr, képviselőtársam és jómagam is elmondtunk, szerintem jobbá, kerekebbé tudnák tenni a törvényjavaslatot, és emellett összpontosítsuk az erőnket arra, hogy melyik a legnagyobb egység.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ecsődi képviselő úr, majd Mécs képviselő úr.
ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Magát a törvénytervezetet örömmel tudom támogatni már csak azért is, mert végre próbálja azokat a kapacitásokat - amelyeket valamilyen formában eddig is a közrend, közbiztonság érdekében dolgoztak - összerendezni, valahogy őket a rendőrségi munka mellé állítani és rendezni, és én ezt kimondottan jó törekvésnek tartom.
Amiket én kérdésként szeretnék mondani, hogy ezek a civil szerveződések különböző személyi állománnyal rendelkeznek. Eléggé árnyalt ez a törvény ahhoz, hogy mely szervezet mentálisan mire alkalmas, hogy finoman fogalmazzak, mert azért a rendőrséget azért csak szigorúan kötik a szabályok, meg minden, és itt kell ahhoz egy talpraesettség, hogy megfelelően tudja kezelni a konfliktushelyzeteket. Például a mezőőrnek, erdőőrnek, természetvédelmi őrnek nagyobb jogosítványokat adnék, mint ami jelenleg van. Talán elnök úr mondta, hogy a fegyverviselés szabályainak betartása mellett ők már így is vannak olyan képzettségben, hogy erre alkalmasak. Mert ma igazán nem tud megfelelni annak, és azért szűntek meg a kistelepüléseken. Nyilván esetenként finanszírozási gondok is szerepet játszottak, de az ott élő agrártulajdonosok mindig megoldották, hogy normálisan finanszírozva legyenek. Alapvetően azért vonult ki innen az a támogatottság, mert nem volt meg az a hatásköre a mezőőrnek, hogy ténylegesen megfogja a fatolvajt, mezőgazdasági károkozók, illetéktelen szemétlerakókat. Én tovább mennék, mert ezek alkalmasak rá.
Talán végig kellene azt gondolni, mert nyilván az önkormányzatok terhelhetősége különböző, hogy törvényi keretek között megszervezni. Korábban a rendőrségnek az őrző-védő támogatása elindult valamilyen irányból, és a végén már az lett belőle, ami lett. De ha törvényi keretek adnának lehetőséget erre, akkor lehet, hogy megoldható lenne, mert a jelenlegi mezőőri adó, mezőőri járulék nem megfelelően árnyalt a tulajdonosokhoz képest. Mert van, aki meg tudná tenni, hogy ötször annyit ad támogatásként, mint a másik, aki nem tudja megtenni, mert akinek kényesebb vagy lopásra jobban ingerlő tulajdona van, az akár hajlandó lenne többet is áldozni azért, hogy ez működőképes legyen. A másik, nem aggályom, inkább csak megfontolásra gondolandó összefüggés, hogy nyilván a nagyobb jogosítványokból, amiket most kapnak ezek a civil szerveződések, több olyan információhoz jutnak, ami mégsem a törvények betartásához kapcsolódik. Ezeknek az információknak a kezelése, illetve, hogy a bűnüldözésbe bejusson ez az információ, tehát, hogy a rendőrség ezekhez megfelelően hozzájusson, amikor erre szüksége van, az rendezett eléggé ebben a törvényben. Abban meg ott látok egy pozitívumot, hogy ha a városokban, a nagyvárosokban a közrend, a közbiztonság épp a közterület-felügyelőkkel és egyéb szervezetek közreműködésével jobban javul, akkor a körzeti megbízottakat sokkal kevésbé fogják majd a városba bevezényelni ügyet intézni, mert épp azt a területet fogja ellátni, amiért ő körzeti megbízott és ezzel egy kicsit kitolódik - ha úgy tetszik - a rendőrségnek a csápja oda, ahol ma ezek gondokat okoznak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt Mécs képviselő úrnak átadom a szót, csak megfontolásra javaslom államtitkár úrnak, hogy lehetne úgy is sakkozni a törvénnyel, hogy a többcélú kistérségi társulásoknak lehetőséget adni, hogy szervezzenek ők például mezőőrséget vagy felügyeletet. Eleve megint egy szétszabdalt rendszer jön létre és aztán megint rájövünk, hogy lehet kistérségi szinten is rendezni ezt. Ami már nagy nehezen összejött, hogy van többcélú kistérségi társulás és ez lefedi az egész országot, ez hosszú tízéves küzdelemnek a gyümölcse. Ebben azért lehetne talán mozogni, és a nagyváros és a környéke már összevonható lenne. Néhány kisfalu problémáját meg lehetne oldani logisztikailag jó szervezéssel.
És még valami: az Országos Rendőr-főkapitányságon én azt tapasztaltam, hogy akkor működik jól a közterületi kamerarendszer, hogy ha kizárólag a rendőrség kezében futnak össze az információk és a figyelés lehetősége. Ha nem a rendőrségnél van a kamerák felügyelete, akkor nem lesz eredményes a dolog. Ez csak egy gyakorlati tapasztalat. Lehet törvényt hozni arról, hogy a közterület-felügyelet is nézhesse, csak nem fog működni.
Mécs képviselő úr!
MÉCS IMRE (MSZP): Itt két sarkalatos dolog is felmerült, az egyik a gázspray használata, szerintem azt ki kellene mondani, hogy azoknak a kötelezettségeknek kell eleget tennie a gázspray használójának, ami a magánemberekre vonatkozik. Ahhoz is engedély kell, bizonyos feltételek alapján, tehát ne lehessen tizennégy éves korban.
A másik, hogy a közterület-felügyelőkkel kapcsolatban nekem személyesen elég sok rossz tapasztalatom volt és negatív véleményem. Meglehetősen frusztráltnak tűnő társaság, amelyiknek kisebbségi komplexusai vannak nagyon sok réteggel szemben. Többek között a rendőrséggel szemben is. Ráadásul itt valaki mondta, hogy a felelősség eléggé ki van zárva például a gépjárművek elszállításánál vagy bármikor és valahol ki kellene mondani azt, hogy a felügyelet maga mint intézmény felelősséggel tartozik a munkatársai cselekedeteiért. A másik, amit nem találtam itt, de lehet, hogy az alaptörvényben benne van, hogy milyen vizsgákkal és milyen készségekkel kell rendelkeznie annak, aki közterület-felügyelő lesz.
Egy filozófiai kérdés az, hogy a rendőrség bővítése helyett létrehoztuk ezeket a köztes intézményeket, mint a közterület-felügyelet is és megvan-e a kellő kontrollja ennek. A rendőrségnél is állandóan küzdenünk kell, hogy ez a kontroll létrejöjjön vagy működjön vagy ne lankadjon. Egy ilyen lazább testületnél pedig ezt egyáltalán nem látom biztosítottnak. Voltak elég szörnyű dolgok, hogy például a színházak előtt várakozó kocsikat húszasával megbilincselték közterület-felügyelők este 10 órakor, amivel szembementek mind az őket fenntartó önkormányzatnak a céljaival is. Tehát számtalan ilyen dolog található, sok tekintetben képzetlenek. Úgyhogy erre vonatkozóan a garanciák hol lesznek? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár Úr! Kapott jó néhány instrukciót, azt hiszem, ez most alaposra sikerült.
Dr. Turi András szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszadása
DR. TURI ANDRÁS szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm elnök úr. Valóban alaposra sikerült. Megpróbálok gyorsan végigszaladni a kérdéseken. Ami vélemény jellegű, ott nem fogok nyilatkozni.
A közterület-felügyelők - Csampa képviselő úrnak mondanám - alapos képzésen, OKJ-s képzésen vesznek részt jelenleg is. Tehát nincs elvileg kiképzetlen közterület-felügyelő. Illetve ilyen nem intézkedhet. A gumibot használatát nem tudjuk betenni jogszabályba, mert nem kényszerítő eszközként, hanem önvédelmi eszközként adnánk a közterület-felügyelőnek, ergo, ezzel a jogos védelem eseteit lehet felidézni. Ennek részletes használati utasítását nem lehet megadni.
A hatósági igazolvány visszavonásának hat hónapja. Itt csak jelzem, hogy nyilván nem a miniszter von vissza igazolványokat, hanem erre megfelelően kialakított rendszer működik.
A járműhasználat korlátozásával keletkező kárról beszél a törvényjavaslat. A jogszerűen elszállított jármű használatának hiányából származó kárról. Tehát nem arról van szó, hogy ha elszállítás közben összetörik az autót, azért ne felelne a közterület-felügyelet. Felel. Azért nem felel, hogy közben nem tudott gazdasági tevékenységet folytatni.
Nyitray képviselő úr nagyon meglepett, mert azt hittem, hogy e nagy tiszteletű bizottság előtt szexuális kérdésekről lesz szó, amikor Freuddal kezdte. Nem ez történt. A lőfegyverszabályokat próbálta emlegetni. A lőfegyverek szabályozását fél éven belül a parlament elé fogjuk újra terjeszteni, mi is úgy érezzük, hogy abban van mit javítani, ezért ilyen részletkérdésekbe bele sem mennék. Valóban végig kell gondolni, hogy mikor lehet és mikor nem lehet lőfegyvert adni, anélkül, hogy most egyetértenék vagy kritizálnám az otthontartás körülményeit.
Lázár elnök úr több olyan kérdést felvetett, amivel helyből egyetértek. Ilyen a többcélú kistérségi társulás felhasználása arra, hogy közterület-felügyelői egységet hozzon létre. Azt mondja a kollégám, hogy bár beszéltünk róla, ezt nem tettük be. Úgy gondolom, hogy ezt be kell valahogy csempészni a törvényjavaslatba, mert egy hasznos és fontos dolog.
Ugyanakkor jelezném, hogy nincs a nagyon szegény önkormányzat ráutalva arra, hogy közterület-felügyelőt vagy mezőőrt tartson, mert a miniszterünk által is kinyilvánítottan ez év végére az a terv, hogy minden önkormányzat, minden helység területére elmenjenek a rendőrök naponta. Tehát lesz rendőri jelenlét mindenütt. Én bízom abban, hogy ezt sikerül is megcsinálnunk.
Lázár elnök úr úgy gondolom, hogy olyan ellentétet állított fel, ami nem igazi ellentét. Hogy több rendőr vagy nem több. A több rendőr egy kérdés, az, hogy más szerveknek is olyan kötelezettséget adunk, hogy működjön együtt a rendőrséggel, ez mindössze arra vonatkozik, hogy jobb kihasználtsága legyen az utcán megjelenő különböző hatóságoknak. Én nagyon több rendőr ellenes vagyok. Ez most szubjektív vélemény. Persze, lehetne a rendőrség létszámát nagyon sokáig fokozni. Hajlok arra, hogy nem a létszám fokozása most az elsődleges kérdés, újra kell osztani bizonyos területeken a rendőrséget. Ez megkezdődik. Újra kell gondolni, hogy lehet erőket felszabadítani, de ez nem ennek a törvénynek a kérdése.
Egyetértek azzal, hogy 14 éves kisgyerek ne kapjon gázsprayt, ennek utána nézek, hogy így van-e, hogy 14 éves polgárőr. Lehetséges, nem tudom, nem akarok rögtönözni. Természetesen ezt meg fogjuk gátolni.
A fegyveres biztonsági őrséggel kapcsolatban úgy gondolom, hogy Kontrát képviselő úr nyitott kapukat dönget, amikor azt mondja, hogy jó lenne, ha ezek az állami szervek munkavállalóként alkalmaznák a fegyveres őröket. Ezt csináljuk, ezek közül az utolsó a rendőrség, amely most képzi ki a biztonsági őreit. A Nemzetbiztonsági Hivatal, a polgári titkosszolgálat már korábban alkalmazott munkavállalóként fegyveres biztonsági őröket, illetve hivatásosokat. Úgy gondolom, hogy nyitott kapuk vannak.
A közterület-felügyelőket nem szeretném minősíteni. Megértem, hogy Mécs képviselő úrnak rengeteg fenntartása van ezzel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy abban a székben, amiben ülök, nem illik semmilyen testületet minősítenem, csak jelzem, hogy a közterület-felügyelet az önkormányzati rendészet legfontosabb kifejezője jelenleg. Tehát úgy gondolom, ezt a testületet erősítgetni kellene, hogy az önkormányzati rendészet erősödjön az egész országban. Bízom abban, hogy így szélesebb körben lenne erre lehetőség.
Ecsődi képviselő úr által említett információáramlással kapcsolatban jelzem, hogy a törvény önmagában előír információáramlást részben a kistérségi egyeztető fórumokon, részben a szolgálatvezénylések állandó ide-odajuttatásán keresztül. Abban reménykedünk, hogy több információ fog a társszervektől a rendőrséghez kerülni, mint eddig.
Köszönöm, elnök úr, azt hiszem, a lényegre válaszoltam.
ELNÖK: Köszönöm szépen, most az általános vitára való alkalmasságról döntünk. Kérdezem, ki az, aki a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodás? (Szavazás.) Hét tartózkodás. Megállapítom, hogy elfogadtuk. Köszönöm szépen.
Köszönöm szépen államtitkár úrnak. Az általános vita kapcsán szeretném megkérdezni, hogy miután első helyen kijelölt bizottság vagyunk, ki lesz, aki ismerteti az álláspontokat? Rába képviselő úr a többségi, én magam pedig a kisebbségi álláspontot képviselem.
Köszönjük szépen.
Egyebek napirenddel kapcsolatban egy dolgot szeretnék jelezni. Bukarestből érkezett meghívás a bizottság tagjai számára. Még július végéig, gépjárművel mennénk, kisbusz projekt. Várjuk az önkéntes jelentkezőket. Parlamenti meghívás társbizottságba. Köszönjük szépen a lehetőséget. További szép napot kívánok!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 54 perc.)
|
Dr. Lázár János a bizottság elnöke
|
Jegyzőkönyvvezetők: Lajtai Szilvia és Dancsecs Dóra