HRB-27/2009.
(HRB-110/2006-2010.)
Jegyzőkönyv?
az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának
2009. november 10-én, kedden, 10 órakor
az MH Pápa Bázisrepülőtéren
(8500 Pápa, Vaszari út 101.)
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A bizottság titkársága részéről *
Tájékoztató a Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtér tevékenységéről *
Dr. Füredi Károly szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium) tájékoztatója *
Dr. Horváth József vezérőrnagy (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség) tájékoztatója *
Domonkos Miklós ezredes (Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtér) tájékoztatója *
Csák Gábor mérnök vezérőrnagy (Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Ügynökség) tájékoztatója *
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz), Pápa polgármesterének hozzászólása *
Dr. Füredi Károly szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium) reflexiója *
Dr. Horváth József vezérőrnagy (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség) reflexiói *
Orosz Zoltán vezérőrnagy (Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság) reflexiója *
Ajtay Szilárd (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium) válaszadása *
Dienes Renáta (Oktatási és Kulturális Minisztérium) válaszadása *
Elnököl: Dr. Lázár János (Fidesz), a bizottság elnöke
Mécs Imre (MSZP)
Rába László (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP)
Karsai Péter (független)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Gál Zoltán (MSZP) Mécs Imrének (MSZP)
Keleti György (MSZP) Rába Lászlónak (MSZP)
A bizottság titkársága részéről
Cserháti Tiborné dr. főosztályvezető-helyettes (Bizottsági Főosztály)
Ácsné Kovács Katalin munkatárs
Dr. Füredi Károly védelmi tervezési és infrastrukturális szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium)
Dr. Horváth József vezérőrnagy, vezérigazgató (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség)
Csák Gábor mérnök vezérőrnagy, vezérigazgató (Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Ügynökség)
Domonkos Miklós ezredes, parancsnok (Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtér)
Orosz Zoltán vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság törzsfőnöke
Ajtay Szilárd szakmai tanácsadó (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Dienes Renáta főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz), Pápa polgármestere
Sulyok János dandártábornok, vezérigazgató (Honvédelmi Minisztérium Közgazdasági és Pénzügyi Ügynökség)
Bátay Attila Imre projektvezető (NIF Zrt. Fejlesztési Programiroda)
Dr. Áldozó Tamás, Pápa alpolgármestere
(Az ülés kezdetének időpontja: 10.00 óra)
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok mindenkinek! Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Stratégiai Légi Szállítási Képesség program kapcsán megvalósuló kihelyezett bizottsági ülés minden kedves résztvevőjét.
Arra szeretném kérni a kedves képviselőtársaimat, szíveskedjenek befáradni a terembe - még vannak, akik most érkeznek -, a jelenléti íveket kézjegyükkel ellátni és a helyettesítésekről gondoskodni. Még várjuk Kovács Zoltán polgármester urat, Pápa város polgármesterét, országgyűlési képviselőtársunkat. (Közbeszólás: Messziről jön.) Mindig, aki legközelebbről jön, az érkezik időben, de még maximálisan egy perc áll a rendelkezésére, hogy megérkezzen.
Amíg a képviselőtársaim érkeznek, illetve felkészülnek a bizottsági ülésre, szeretném önöknek jelezni, hogy Keleti György képviselő urat Rába László képviselő úr fogja helyettesíteni a Magyar Szocialista Párt részéről, Gál Zoltán képviselőtársunkat pedig Mécs Imre képviselő úr fogja helyettesíteni. Egyebekben a képviselőtársaim aláírták a jelenléti ívet, a bizottsági ülés határozatképes lesz.
Igen tisztelt képviselőtársaim, engedjék meg, hogy még egyszer megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszöntsem önöket a Magyar Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának mai, 2009. november 10-i kihelyezett ülésén, amelyet - talán emlékezetes az önök számára - a bizottságunk részéről Kontrát Károly képviselőtársunk kezdeményezett úgy is, mint Pápa város országgyűlési képviselője, valamint Szekeres Imre honvédelmi miniszter a minisztérium és a kormány képviseletében nemcsak a parlamenti pártok támogatását kérte a mai ülés tárgyalási témáját képező ügyben, hanem egyben felajánlotta azt a lehetőséget, hogy a bizottság benyomásokat szerezhet a Magyar Honvédség e nagyon fontos projektjéről. A miniszter úr kimentette magát, kérte, hogy a mai bizottsági ülésen mentsük fel a személyes jelenlét alól, ellenben a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar képviselteti magát. Füredi Károlyt, a Honvédelmi Minisztérium szakállamtitkárát megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm. Horváth József vezérőrnagy urat, a Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség vezérigazgatóját, Csák Gábor vezérőrnagy urat, az Infrastrukturális Ügynökség vezérigazgatóját, Sulyok János dandártábornok urat a Közgazdasági és Pénzügyi Ügynökségtől, és Domonkos Miklós ezredes urat, a pápai repülőbázis parancsnokát. Azt nem tudom a továbbiakban, hogy Dienes Renáta az oktatási és kultuszminisztérium képviseletében itt van-e. (Dienes Renáta jelentkezik.) Kezét csókolom, jó napot kívánok! Ajtay Szilárd tanácsadó ura, a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériumból, Bátay Attila Imre urat, a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztési Zrt. Fejlesztési Programiroda vezetőjét, és engedjék meg, hogy Orosz Zoltán vezérőrnagy urat végül, de nem utolsó sorban megkülönböztetett tisztelettel köszöntsem, mint törzsfőnököt a honvéd vezérkartól.
Először a határozatképesség megállapítása következik, amelyre már utaltam. A bizottságunk határozatképes az ismertetett helyettesítésekkel.
A napirendi pontok megtárgyalására teszek tehát javaslatot: a Magyar Honvédség Pápai Bázisrepülőtér tevékenységéről szóló napirendi pont, és "egyéb" napirendi pont megtárgyalása. Kérdezem a képviselőtársaimat, ki az, aki egyetért az előterjesztett napirendi pontokkal. (Szavazás.) Megállapítom, hogy azt egyhangúlag fogadtuk el.
Tájékoztató a Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtér tevékenységéről
A menetrend az lenne, hogy először egy tájékoztatót hallgatunk meg a Honvédelmi Minisztérium, illetve a vezérkar részéről a bázisrepülőtér tevékenységét illetően. Kovács Zoltán polgármester úr jelezte, hogy szeretne a bizottsági ülésen szót kérni és szót kapni - ehhez a képviselőtársaim hozzájárulása mellett természetesen lehetőség van -, majd a fölmerült kérdések, vélemények megvitatására kerül sor, ezt követően pedig egy helyszíni bejárás is következik itt, a bázison.
Először az államtitkár urat illeti a szólás joga és lehetősége.
Dr. Füredi Károly szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium) tájékoztatója
DR. FÜREDI KÁROLY szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagy örömömre szolgál, hogy lehetőséget kapok arra, hogy a NATO-főtitkárhelyettes szavait idézzem most, hogy a NATO-ban gyakorlatilag egyetlen olyan sikeres, gyorsan lebonyolított projektet tud említeni, amely Magyarországról indult ki, és ez Pápát jelenti. A Magyar Köztársaság olyan sikert ért el két év alatt, amikor rendelkezésünkre állt a döntés, hogy NATO-n kívüli országok is csatlakoztak ehhez a projekthez, hogy gyorsítva, különböző engedélyeket megszerezve, és minden lépésről tájékoztatva a honvédelmi bizottságot, a kormányt, nyugodt szívvel bonyolíthattuk le ezt a projektet.
Az az igazság, hogy nekem leírták azt, hogy most a bevezetőben egy pár percben, nevezetesen három percben mit is mondjak el. Szándékosan nem olvasom. Ezért kérem, hogy nézzék el nekem, hogy egy személyes motívumot is belekeverek a dologba. Amikor mint nemzeti fegyverzeti igazgató is a NATO-nál az első szereplésem volt, én akkor jelentettem be, hogy Magyarország csatlakozni kíván a C-17-es programhoz, akkor bizony remegett a hangom, ezt őszintén meg kell mondani. Jó, hát csatlakozunk, de hát akkor hogy lesz ez, és miképpen, mi módon alakul? Azt nem gondoltam, szinte hihetetlennek tartottam, hogy ezt két év alatt végül is össze tudjuk hozni közös munkával. Természetesen nem a honvédelmi tárca egyedüli érdeme, ezt nem udvariasságból mondom, mert ezt nem lehetett volna másképpen megoldani. Itt másik tárcák egyetértése, politikai egyetértés kell, és nem beszélve arról, hogy financiálisan is azért rendesen zsebbe kellett nyúlni. Működik.
Itt volt az első szállítás, az első afganisztáni útja a C-17-esnek, sikeres volt. Most tájékozódtam, hogy hány órával rendelkezik a Magyar Köztársaság. Én Horváth vezérőrnagynak a kenyerét nem szeretném most elvenni, mert nyilván ő ezekre ki fog térni. Ez egy olyan hatalmas projekt, olyan nemzetközi sikert aratott projekt, amelyre a Magyar Köztársaság valamennyi polgára büszke lehet.
Elnök úr, arra kérem önt, hogy a napirendi pont szerint Horváth vezérőrnagy úr előadását szíveskedjék engedélyezni, hogy ezt meghallgassuk, és aztán abban a napirendben, ahogy az elnök úr megfogalmazta, igyekszünk a legjobb tudásunk szerint a bizottság rendelkezésére állni.
Köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen az államtitkár úrnak a kormány képviseletében.
Most pedig Horváth vezérőrnagy úrnak adom meg a szót.
DR. HORVÁTH JÓZSEF vezérőrnagy (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség): (A tájékoztatót számítógépes prezentáció kíséri.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Zavarba ejtő feladat a C-17-es programról itt, Pápán, és ebben a környezetben jelentést adni.
Engedjék meg, hogy néhány szokatlan gondolattal kezdjem, hiszen személyesen az elnök úr is, illetőleg a bizottság tagjai részesei voltak annak a folyamatnak, aminek a végeredménye az, hogy három C-17-es óriásgép Pápán állomásozik, részesei voltak a bizottsági meghallgatásoknak, a bizottsági üléseknek, illetőleg - bocsánat a kifejezésért - annak a pozitív lobbitevékenységnek, amit személyesen a partnerekkel való találkozás során képviseltek. Ezek a találkozók, később igazolódott be, hogy mennyire fontosak voltak, és az időzítésük, a tónusuk tökéletesen volt hangolva.
A Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség volt abban a szerepben, hogy koordinálta, de inkább hadd használjam azt a szót, gondozta a programot, hiszen úgy értékeltük, és ma is úgy érzékeljük, hogy a politikum, a diplomácia, az igazgatás és a katonai szakma eredménye az, hogy a pápai repülőbázis lehetett és lehet a Main Operating Base, azaz a fő műveleti bázisa a C-17-es szállító flottának. És hogy mennyire fontos ez, az majd ki fog derülni a NAMO, NAMA, a HAW, és magának a SAC-nek a jogállásából, ki fog derülni, hogy ez a program mennyire unikális és előremutató abban az értelemben, hogy az euroatlanti együttműködést képviseli, és a gyakorlatban megvalósítja, tehát nemcsak szavakban, hanem gyakorlati megvalósítás útján.
Az államtitkár úr említette, hogy az első afganisztáni szállítás sikeresen lebonyolódott. Emblematikus kérdésként értékeljük azt, hogy az első sikeres afganisztáni szállítás egy NATO-n kívüli, PfP ország eszközeivel valósulhatott meg, tekintettel arra, hogy svéd eszközöket tudott szállítani a C-17-es Afganisztánba.
Az előbb említett négyes együttműködés eredményeként értékeljük azt, hogy itt, ebben a környezetben, ezen a kulturált helyen tudjuk ezt a kérdést gyakorlatilag napirendre tűzni.
Engedjék meg, hogy bemutassam azt a folyamatot, amelynek eredményeképpen eljutottunk a mai állapothoz, hiszen, igen, rekordidő alatt, három év alatt sikerült tető alá hoznunk a fizikai megvalósulását ennek a programnak, de ez nem ma kezdődött, úgy, hogy nem valósul meg ilyen rövid idő alatt egyetlen képességfejlesztés sem a NATO-ban. Először 1999-ben - nekünk fontos év, hiszen a NATO-csatlakozásunk éve és időpontja - a washingtoni DCI kezdeményezés alapozta meg, hogy azonosították azokat a képességhiányokat, amelyekkel a NATO - idézőjelben - "rendelkezik", amelyek nem teszik lehetővé a NATO számára, hogy azokat a műveleteket, amelyeket már érezhetően tervezett, és ebben egyértelműen szerepet kapott Irak, egyértelműen szerepet kapott Afganisztán, és egyértelműen szerepet kapott Afrika, végre lehessen hajtani. A második számú képességhiány volt a stratégiai szállító képességeknek a hiánya, hiszen, ha elszigetelten rendelkeztek is az országok ilyen típusú képességgel, maga a koordináció, maga a koordinált együttműködés ebben a tekintetben nem tudott megvalósulni. Fölzárkózott ugyan erre a folyamatra, és itt szeretnék utalni a transzatlanti link, a transzatlanti kapcsolatok koherens értékelésére. Az EU az EU-csúcson Helsinkiben ugyanezeket a feladatokat a maga számára megfogalmazta. Ez abból a szempontból fontos, hogy két nem NATO-tagország is az aláírók között van, nevezetesen Svédország és Finnország.
Tehát a bevethetőség és a mobilitás érdekében intézkedéseket kellett foganatosítani. Ezek az intézkedések konkrét eszközökben, illetve konkrét koordináló szervezetek létrehozásában öltöttek testet. Angolul értelmesebb lenne felolvasni, mert magyarul nagyon nehéz lefordítani, hogy milyen típusú szervezeteket hoztak létre. Néhányat engedjenek meg, hogy felolvassak: Multinational Sealift Steering Committee, Multinational Implementation Agreement, Movement Coordination Center Europe, Sealift Capability Package, aminek a részesei vagyunk, European Airlift Center, és a NATO Allied Movement Coordination Center. Az a lényege a dolognak, hogy a NATO felismerése alapján és a tagországok felismerése alapján ezek a koordináló központok, illetőleg ezek az eszközök 1999 óta fokozatosan épültek és rendelkezésre álltak, tehát a mozgást koordináló központok kiépítése kulcseleme volt magának a stratégiai szállítási képességeknek a megalkotásában.
Hadd emlékeztessem a bizottságot arra, hogy a Zöldfoki-szigeteken nem véletlenül tartott a NATO gyakorlatot. Azért volt ez, hogy a tengerrel nem rendelkező országok is be tudjanak kapcsolódni ebbe a munkába, tapasztalást tudjanak szerezni abban az értelemben, hogy hogy kell egy tengerentúli vagy tengeri mozgást is megkövetelő műveletet végrehajtani. (Dr. Kovács Zoltán és dr. Áldozó Tamás megérkeznek a bizottság ülésére.)
1999 óta eltelt hét év. Mi 2006-ban... Bocsánat.
ELNÖK: Nyugodtan!
DR. HORVÁTH JÓZSEF vezérőrnagy (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség): Köszönöm. Az akkori NATO-főtitkárhelyettes, aki történetesen amerikai volt, és történetesen amerikai is lett - a nevek is nagyon fontosak ebben a kérdésben - John Billingsley (Sic!) volt az előd, és Peter Flory követte - 2006 őszén Budapesten járt, és a Honvédelmi Minisztériumban történt tárgyalások során megemlítette a C-17-es programot és a csatlakozási javaslatát. Szkeptikusak voltunk, és tartózkodóak, ugyanakkor felismertük azt, hogy a Magyar Köztársaságnak vitális érdeke, hogy ezt a képességhiányt ezen többnemzeti alapon tudja pótolni.
Kapóra jött a rigai csúcs. A rigai csúcson Scheffer főtitkár úr gyakorlatilag kiállt a Billingsley úr által említett és szorgalmazott C-17-es program mellett, és az első fizikai bemutatót gyakorlatilag ezen a csúcson Rigában végre lehetett hajtani.
Tizenöt NATO-állam elkötelezte magát a program mellett. Ezek a NATO-államok fölsorolásra kerültek a dián, aminek a végén tizenkét ország, egészen pontosan tíz NATO- és két nem NATO-ország aláírta az egyezményt. A nem aláíró országokat kimaradtnak nevezzük. Érdemes felsorolni őket, hiszen ebből tanulnunk kell, hogy miért nem írták alá: Cseh Köztársaság, Dánia, Olaszország és a Szlovák Köztársaság.
De fontosak a NATO-főtitkár szavai. Meghatározták a NATO-főtitkár szavai azt a státuszt, amelyet a SAC program és a SAC programot működtető parancsnokság és ügynökség képvisel. A NATO-főtitkár szavai a következők: "Önálló nemzetek döntöttek úgy, hogy csapatot alkotva hatékony, gazdaságos módon hoznak létre egy, a szövetség kritikus igényét kielégítő képességet." Tehát ezt mondta a főtitkár, és ezek a szavak visszaköszönnek a jogállásban, visszaköszönnek a működésben egyaránt.
Ebből az ábrából látszik az a szövevényesnek tűnő, bár egyértelmű összetétel, amely a Stratégiai Légi Szállítási Képességet működteti. Van egy irányító testület, amit SAC Steering Board-nak nevezünk, és van egy ügynökség, amit NAMA-nak nevezünk, aminek a NAMO, ennek a szervezetnek a végrehajtó ügynöksége, ami biztosítja mindazon feltételrendszert, amely a műveletekhez szükséges.
Sokszor elhangzik a pongyolán megfogalmazott mondat, és elnézést kérek érte, nem szeretnék senkit korrigálni, pongyolán még el is megy, szakmai berkekben már nem. Pápa nem NATO-bázis, Pápa egy Magyar Köztársaság által, a Magyar Honvédség által üzemeltetett repülőbázis. Az más kérdés, hogy egy metamorfózison átesett repülőbázis, hiszen még soha, én legalábbis nem tudok olyan repülőbázisról, amely egy vadászokat foglalkoztató, illetve befogadó repülőbázisból szállító kapacitást biztosító repülőbázissá vált volna. Ennek nagyon sok hadműveleti, infrastrukturális, és - csendben jegyzem meg - kulturális összefüggése keletkezett, van, amiket gyakorlatilag néha problémaként élünk meg, néha sikerként kezeljük, de mindenféleképpen tevékenységünk van ezzel.
Ami nagyon fontos, hogy a HAW működését, a Heavy Airlift Wing működését a SAC Steering Board felügyeli, az ügynökség működését pedig a Board of Directors, azok az igazgatók képviselik, akiket a nemzetek delegálnak ezekbe a bizottságokba. Van szerencsém bemutatni Jakab ezredes urat, aki a Steering Board képviselője a HAW működtetése kapcsán, jómagam pedig a NAMA-ban magyar igazgatóként képviselem a Magyar Köztársaság érdekeit.
Magyarország vezető nemzete, ki lehet mondani, a maga ötven órájával vezető nemzete ennek a programnak. Úgy szoktuk mondani az aktivitás okán, talán ebben a teremben az való, hogy van négy motorja és egy tartalék motorja a C-17-esnek, a négy motor áll az Amerikai Egyesült Államokból, Svédországból, Hollandiából, Norvégiából és Magyarországból, hogy melyik a tartalék, esete válogatja, de ez az öt nemzet volt az, amely akár az MOU kidolgozásában, akár az alapokmányok elkészítésében érdemi szerepet vállalt.
Egy momentummal szeretném megvilágítani Magyarország szerepét ebben a kérdésben, és bemutatni, hogy mennyire szakmai kérdés volt a végrehajtás időszakában ennek a programnak a végrehajtása. Amikor jogi bizottsági ülések voltak - és itt engedjék meg, hogy megemlítsem dr. Hegedűs Zoltán alezredes nevét és Végh Károly nevét, aki a jogi bizottsági üléseket tudta vezetni - tudtunk abba a helyzetbe kerülni, hogy a jegyzőkönyv vezetését már ránk bízták. Ez nagyon-nagyon fontos tétel volt, hiszen angol nyelven jogi kérdésekben magyar jegyzőkönyvvezetés a NATO-ban még nem volt. Képesek voltunk ezt megvalósítani nemcsak a program során, hanem a program végrehajtása, működtetése időszakában is volt már rá példa, hogy a kiküldött, egyébként fiatal munkatársunkra rábízták a jogi jegyzőkönyv vezetését.
A NAMA a működését egyelőre több helyen szervezi, egyébként az alapokmány szerint szervezi, Luxemburgban, Capellenben, az Amerikai Egyesült Államokban, és Magyarországon. A NAMA működését támogatja a NAMSA, támogatja a NAPMA, és az egyezmény aláírásra, előkészítésre került, hogy a Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség... Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Fontosnak tartottuk, hogy a NAMA működése, a HAW működése, mint befogadó nemzet, magyar támogatással is rendelkezzék, ez a magyar támogatás jogszabályokkal meg legyen alapozva, és azok a tevékenységek, amelyek Magyarországhoz köthetők, itt kerüljenek végrehajtásra. Ebben a tekintetben sokat teszünk azért, és sokat dolgozunk azért, hogy a főhadiszállás, a NAMA főhadiszállása Magyarországra kerüljön. Jelenleg még Capellen van túlsúlyban, de ez nem lesz így sokáig.
A kronológiában fontos megemlíteni, hogy alig egy éve, szeptember 23-án került aláírásra az MOU, és a székhely-megállapodást a Magyar Köztársaság gyakorlatilag 2008. november 1-jén életbe tudta léptetni, ami azt jelenti, hogy a 2008. évi XXXIV. törvénnyel a Magyar Országgyűlés megalkotta ezt a törvényt, hogy ez a székhely-megállapodás életbe lépjen. November 18-án már meg tudtuk kötni a bázishasználati egyezményt, illetőleg, mivel ez a program gyakorlatilag még előkészítési fázisban van, működik már, de még mindig előkészítési fázisban van, és még abban is lesz két évig, tehát a teljes műveleti készenlétet 2012-ben fogja elérni a HAW, a 118/2008. HM-utasítást, amelyik rendezi azokat a viszonyokat, amelyek a Magyar Köztársaságon belül a SAC működésével kapcsolatosak. Ebben a kérdésben nagyon fontos, hogy a HAW és a NAMA felé egy pályázati út van a Honvédelmi Minisztériumon keresztül, a Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség, de a kollegáimmal ebben a tekintetben az együttműködés gyakorlatilag mindennapos.
Hogy ennek a gyakorlati megvalósítása hogy zajlik, csak példaként említem, hogy a holnapi napon a kulcsszereplők értekezlete kerül megtartásra. Ezt minden hónapban megtartjuk a Honvédelmi Minisztériumban, ahol ott vannak azok a szereplők, akik bármilyen szinten a programban érdekeltek. Fontosnak tartja a Steering Board elnöke, így volt ez az előző Steering Board-elnökkel, Johnston tábornokkal is, és így van az új Steering Board-elnökkel is, hogy a holnapi napon meg fognak jelenni a Honvédelmi Minisztériumban, és el fogják mondani azokat a szempontokat, amelyek őket érdeklik. És ilyen van természetesen számos. A minisztériumokkal, a társminisztériumokkal kapcsolatos koordinációs tevékenység is ezen ernyő alatt valósul meg.
Ebben a tekintetben nagyon-nagyon fontos, hogy a három repülőgép leszállításával kapcsolatosan az FMS-szabályok szerint, amit az amerikai kormány gyakorlatilag meghatároz számunkra, az egyezmények megkötésre kerülhettek, és gyakorlatilag az első repülőgép júliusban, az utolsó repülőgép pedig októberben megjelent a pápai bázison.
Pár gondolatot a pápai bázisról. Nem szeretném Domonkos Miklós ezredes úr előadását megelőlegezni, láttam már, úgy gondolom, hogy egy nagyon tanulságos, a múltat és a jelent bemutató prezentációra számíthatunk. Amint már említettem, a magyar bázis, a Dunántúlon többfunkciós bázis került létrehozása, amelynek a funkcióváltása természetesen sok pénzbe kerül, de ez a funkcióváltás, úgy gondoljuk, hogy messzemenően kamatozik a Magyar Köztársaság, illetőleg a védelmi képességek számára. Ennek megfelelően teher- és személyterminál épül, állóhelyeket kell bővíteni, multifunkcionális hangár fog épülni a C-17-es számára, a fedezékek funkciója átalakul, néhány természetesen elbontásra kerül, és a hangár és a műhelyek is új típusú képességet kapnak.
Engedjék meg, hogy jelentsem a bizottságnak, hogy a tegnapi napon volt az utolsó egyeztető megbeszélése, és pozitív döntéssel zárult a pápai repülőbázis átfogó infrastrukturális fejlesztési tervének a megtárgyalása. Gyakorlatilag az összes szereplőnek sikerült megegyeznie abban, hogy milyen egyidejű használatra alkalmas repülőteret lehet elképzelni ebben a fizikai környezetben, ezekkel a képességekkel, illetőleg szándékainkkal. Ez a terv, hogyha elfogadásra kerül, köti a NAMA-t, köti a HAW-t, köti a Magyar Honvédséget annak érdekében, hogy optimálisan lehessen majd a bázist különböző képességekre, különböző alkalmazásokra igénybe venni.
Néhány gondolatot a felelősségekről és a szerepekről. A SAC irányító testületről beszéltem. A Nehéz Szállító Repülő Ezredről még pár szóban szólni fogok. Az igazgatótanácsi szerepkörről nem kell talán többet beszélni. Az ügynökség állománya, szerepe nagyon fontos számunkra, ezen kívül mint host nation, mint befogadó nemzet megkülönböztetett szerepben van, az Amerikai Egyesült Államok több oldalról is, mint a repülőgépek FMS-en keresztüli biztosítója, mint a Boeing-gyár székhelye, szintén fontos szerepe van, illetőleg mint a legnagyobb órát vállaló SAC-nemzet.
Az irányító testület a SAC program végrehajtó testülete. Lehet mondani, hogy a BOD, illetőleg a SAC Steering Board kicsi átlapolással, de együtt végzi a tevékenységét. Törekszünk arra, hogy ezek az ülések Magyarországon kerüljenek végrehajtásra. Alapvetően, valljuk be őszintén, jobban szeretnek a nemzetek Luxemburgba menni egyelőre, tekintettel arra, hogy az egy bejáratott diplomáciai hely. Október 16-a és 19-e között mégis Magyarországon lesz a Steering Board- és a BOD-ülés, azért, mert - elnézést a kifejezésért - hisztiztünk. Azért tettük mindezt, hogy a szokásos helye Magyarország legyen a vezető testületi üléseknek is. Nemcsak azért, mert hazai pályán esetlegesen könnyebb eredményeket elérni, hanem arra szeretnénk rászoktatni a nemzeteket, illetőleg saját magunkat is, hogy Magyarország természetes helye legyen a vezető testületi üléseknek is, mint ahogy a műveletek szervezésének is a természetes helye. Ezt a felvetésünket a nemzetek, a NAMA vezető testülete elfogadta, és módosította a Steering Board- és BOD-ülés színhelyét Magyarországra. Mi úgy gondoljuk, hogy ebben a tekintetben elég következetes a magyar álláspont. Természetesen tudomásul vesszük és el kell fogadnunk, hogy egyelőre sok múlik az egyesült államokbeli jelenléten, illetőleg luxemburgi jelenléten is, de legalább annyira fontos ma már a hazai jelenlét is. Úgy gondoljuk, hogy a NAMA főhadiszállásának a hivatalos költözése is a következő évben nagy eséllyel megvalósul, és Magyarország lesz a NAMA fő székhelye.
A SAC program. Az ezred 131 főből áll. Ismeretes, hogy amerikai a parancsnok, svéd a parancsnokhelyettes, és a működtetési feladatokat együttműködve, a fizikai feltételek biztosításában a bázis állományával végzik. A működtetés tekintetében nem állítom, hogy nem súrlódások nélkül, de jó támogatást kapnak a NAMA-tól, illetőleg a befogadó nemzettől is.
A NAMA BOD, illetőleg a Steering Board a döntéseit harmonizáltan próbálja meghozni. Más típusú az egyes testületek felelőssége, de alapvetően konszenzusra törekszenek. Sikerült azt elfogadtatni, és nekünk, mint a második legkevesebb órát vállaló országnak nagyon fontos szempont volt, hogy függetlenül az órák számától, a szavazatunk ugyanannyit nyomjon latba, mint bármelyik más országé. Ezt elfogadták a működtető nemzetek, tehát konszenzusra törekvő tárgyalások folynak, és konszenzust eddig mindig sikerült megteremtenünk. Ehhez bölcsesség is kell, hiszen a kis nemzeteknek nem szabad túszul ejteni a nagy nemzeteket, nagy óraszámot vállaló nemzeteket, a nagy nemzeteknek pedig figyelembe kell venni sajátos érdekeinket.
Felmerül a kérdés, és itt a négy kimaradóval kapcsolatosan már erre utaltam, illetőleg a nyitással kapcsolatosan is fontos szempont, hogy természetesen több országot szeretnénk beterelni a SAC program alá. Hogyha nem megy ki ebből a teremből, egy történetet szeretnék elmesélni. A Szlovák Köztársaság képviselője a SAC program előkészítése során az egyik legnagyobb támogatója volt a programnak, illetőleg a pápai repülőbázis kijelölésének. Nagyon örültünk, hiszen nem nekünk kellett megszólalni abban az esetben, amikor esetlegesen még nem illett volna megszólalnunk. Ugyanakkor a programot mégsem írták alá, nem léptek be a SAC programba. Határ menti találkozón a partneremmel találkoztam, és megkérdeztem tőle - ez Pozsonyban volt -, hogy miért utasították el a programban való részvételt. A szlovák kollegám emelt hangon, kissé a szokásosnál emeltebb hangon azt mondta, "Tudod, a program túl drága volt nekünk.", és kacsintott. Ezért mondtam, hogy ez a program túlmutat a technikán, túlmutat a katonai együttműködésen, erősen politikumfüggő, erősen diplomáciafüggő, és erősen igazgatásfüggő. Én úgy gondolom, hogy ezeket az országokat, a Cseh Köztársaságot is, Olaszországot is, talán Dániát is valamilyen módon vissza lehet majd terelni, illetőleg más országok felé ezt a képességet felajánlani. Potenciális partner Horvátország, nagyon nyitottak, de egyelőre még az érdekeik nem jutottak abba a fázisba, hogy a programba belépőként szerepeljenek.
Lassan lejár az időm, és körülbelül még 25 slide-om van (Derültség.), de ezeken gyorsan végigmegyünk, hiszen ezekről a kérdésekről, a felhatalmazásról beszéltünk, Finnország és Svédország helyzetéről beszéltünk. Nagyon-nagyon fontos, magas óraszámmal és nagy intellektuális háttérrel bíró országok, amelyeknek hasznos a tevékenysége, és nemcsak itt vagyunk együtt, ezt szeretném aláhúzni, hanem a műveleti területen is. Tehát a műveleti tervezésben, a műveleti területen, a kockázatfelvállalásban is partnerek vagyunk.
A NAMA-ról pár gondolattal. 33-35 főből áll. A Pápára való költözés határidejéről jelentettem, illetőleg abban is érdekeltek vagyunk, hogy maga a vezérigazgató minél hamarabb ide költözzön. Itt még azért meg kell említenem Szarvas László nevét, aki az egyik fő tárgyalója volt a programunknak. A NATO ügynökség vezérigazgató-helyettesi posztja természetes volt, hogy magyar lesz, és a képességek alapján, illetőleg a megalapozott munka alapján ez a kérdés a nemzetek számára nem volt kérdés, hanem konszenzussal ment át a jelölésünk, illetőleg a javaslatunk. Ezt nagyon nagy eredménynek tartjuk.
A bázis fejlesztéséről Domonkos úr részletesebben fog szólni, de azt látni kell, hogy maga a NAMO, a NAMA, illetőleg a Magyar Köztársaság is jelentős anyagi ráfordításokat áldoz azért, hogy ez a repülőtér egy teljes kapacitással, korlátozások nélkül üzemelő repülőtér legyen.
Ezen a képen, a következőn az első repülőgép július 18-i érkezése volt. Július 18-án szállt le először SAC 01 Pápa regisztrációs jellel C-17-es Magyarországon. Nagyon-nagyon fontos, hogy maga a parancsnok fontosnak tartotta, hogy a charlestoni repülőtérről fölszállva ne érintsen más repülőteret, mint a pápait, magyarul a felszállás, a légi utántöltés, az első touch and go és a végleges landolás is egy napon, július 18-án megvalósulhatott. A fogadó ünnepség ebből a szempontból - itt van maga az útvonal - és a légi utántöltés helye tulajdonképpen Pápa AB Hungary-vel van jelölve. Gyakorlatilag majdnem minden feladatot a műveleti feladaton kívül végrehajtott a parancsnok.
A számok tükrében: 9 millió alkatrész és nulla versenytárs. Az A-400-as sem versenytárs, ez majd látszik a következő ábrán a méretekből. A C-5-ös nagyobb repülőgép, de kevesebb helyen tud megfordulni és leszállni. Ha egy pókhálóábrán érzékeltetnénk, akkor a C-5-ös be van szorítva a középső kvartilisba, a C-17-es pedig gyakorlatilag a teljes radiánt meg tudja repülni.
A C-17-es belülről.
A Boeing szerepe nagyon-nagyon fontos, hiszen 73 fő van tervezve, hogy magyarországi Boeing-alkalmazott érkezni fog. Az első három évben ők fogják végrehajtani a repülőgép üzemeltetését. 43 fő Magyarországon van.
A befogadó nemzeti szerepről, azt hiszem, hogy még sokat kell beszélni, hiszen akár jogalkotási akciót is eredményezhet, hogy sok nemzet különböző érdekekkel itt van Magyarországon, de ebben a tekintetben mindig eredményre vezetnek, és a honvédelmi bizottság mindig tudta támogatni azokat a szakmai javaslatokat, amelyeket a minisztériumok megfogalmaztak.
A bázisrepülőtérről részletesebben, ahogy említettem már, Domonkos úr.
Fejleszteni kellett a képességeket személyi állományban is. Nem bánjuk, hazai reptérről beszélünk.
A magyar hozzájárulás tekintetében köszönet illeti Csák tábornok urat, hiszen ebben a rövid időben ilyen színvonalon ezeket a munkákat végrehajtani majdnem hogy lehetetlenség szintjét súrolta, de amit a sight survey-n megígértünk gyakorlatilag, azt ezen az oldalon is hiánytalanul teljesíteni tudtuk.
Hogy a szabványnak ez a repülőtér megfelelő legyen, sok beruházást előre kellett hozni, akár gondolok itt a reptéri fűkaszára, a tűzoltó berendezésre, az üzemanyagtöltő gépjárműprogramból történő beszerzésére és ide telepítésére. Nem holt képességek ezek, már működnek.
Nagyon fontos, hogy a pápai repülőbázis NATO biztonsági beruházási programok színhelye. Azt szeretnénk, hogy a jövőben is színtere legyen, ezért a Magyar Köztársaság már az elkezdett, illetőleg a NAMA által megvalósítandó beruházásokra is bejelentette a NATO-ban az előfinanszírozási kérelmét. Ezt az előfinanszírozási kérelmét a Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség javaslatára a brüsszeli kollegák benyújtották, komment nélkül átment. Ez nem jelent még pénzt, ez azt jelenti, hogy jogosulttá válunk NATO-források leigénylésére.
Sokat dolgozunk azért, ez nagyon fontos információ, hogy fő műveleti reptérként a NATO az ACT és az ACO Ramsteint és Rota-t jelölte meg, mi hiú ábrándként azt gondoltuk, hogy Pápa is belefér ebbe, nem fért bele. Tartalék reptérként bele fog férni, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Rota is, ami Spanyolországban van, illetőleg Ramstein is igazából amerikai támaszpont, ezek lettek a fő műveleti repterek. Úgy gondoljuk, hogy a pápai reptér bele fog férni a tartalék reptér kategóriába, ezért minden képességprogramhoz kötődően elkészítettük a NATO-kollegákkal együttműködésben a felmérő adatlapokat, és úgy a légi utántöltés tekintetében, mint az egyéb NSIP-programok tekintetében kandidálunk a reptér ilyen történő besorolására.
Néhány gondolat, illetőleg konkrét tény a programról. Említettem már, csak a történeti hűség kedvéért: érveinkben egyik fontos szerepe volt annak, hogy ennél centrálisabb helyet nem lehet találni. Ismerjük a versenytársakat, Ramstein, Constanţa nem tudtak a magyar prezentációval versenyezni, többek között ezért sem. Gondolom, majd lesznek kérdések még, ki fog derülni, hogy sok minden másért sem.
A bővítésről volt szó. Abban az esetben, hogyha NATO-ország jelentkezik a Steering Board, illetőleg a NAMO BOD jogosult megadni a tagságra vonatkozó engedélyt. Amennyiben PfP-országról, uniós országról van szó, a főtitkár döntése szükséges a tagsághoz.
A repülőórákról egy felvillantott kép: látjuk, hogy az USA 1000, és Magyarország 50, Észtország van egyedül alattunk 45-tel.
A tapasztalásaink. Hosszú és rövid folyamat is a politikai előkészítés, fizikai megvalósítás tekintetében is. Említettem már, unikális, fizikai együttműködés az európai uniós és NATO-tagországok között sok türelmet, tárgyalási tapasztalatot és egyeztetési érzékenységet igényel. Nagyon fontos, hogy tulajdonosai vagyunk a repülőgépnek, többnemzeti tulajdon.
Felvetődik majd a kérdés, amikor a teljes készenlétet 2012-ben eléri, hogy mi lesz a rutinja a működtetésnek. Úgy gondoljuk, hogy a pápai repülőbázis tudja a szolgáltatásokat biztosítani, de ezekre vonatkozóan egyelőre még a tapasztalatokat gyűjtjük. Egyelőre még innen idegen ország szállítmánya nem indult el, egyelőre kétnaponta, naponta a Boeing kamionjai közelítik meg a pápai repülőbázist, mert hozzák a felszereléseket, alkatrészeket, katonai szállítmány még nem érkezett Magyarországra.
Én megköszönöm megtisztelő figyelmüket, és záró gondolatként csak annyit szeretnék mondani, hogy ezen unikális képesség és együttműködés azon négy partner támogatásával, illetőleg kezdeményezésével, iránymutatásával, egymás segítésével jött létre, amely ebből a szempontból tiszteletet parancsol idehaza is, illetőleg a NATO-központban is. Valaki egy kis túlzással úgy fogalmazta meg a NATO-központban, és én ezt örömmel hallottam, hogy amikor SAC programról beszélünk, és Magyarország szóba jön, az olyan, mint amikor a brazil csapat kifut a pályára focizni. Mi ennek örültünk, hiszen fegyverzeti programban a Magyar Köztársaság még sosem jelent meg a NAC előtt.
Jelentem, befejeztem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr, most mi következik? A Pápai Bázisrepülőtér, Domonkos Miklós ezredes.
Domonkos Miklós ezredes (Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtér) tájékoztatója
DOMONKOS MIKLÓS ezredes (Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtér): (A tájékoztatót számítógépes prezentáció kíséri. - Hangosítás nélkül.) Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy ismét köszöntsem önöket Pápa Bázisrepülőterén, a jövő repülőterén.
Folytatva a tábornok úrnak azt a szólását, hogy itt nemcsak szakmaiságról volt szó, a pápai repülőtért nevezhetjük a magyar összefogás jelképének. Voltam Ramsteinben, voltam Constanţa-ban, és itt nemcsak a szakma győzött, itt az egész magyar politika győzött, hogy egy olyan összefogást sikerült megteremteni, amely lehetővé teszi ezt a projektet. Constanţa-ban nem találkoztunk helyi polgármesterrel vagy önkormányzattal, a politikai pártok nem beszéltek egymással.
2001-ben alakult újjá a repülőtér. Volt egy nagy sikerű repülőezred, dicső múlttal, kivonták a 21-eseket, itt maradt a repülőtér... (A bizottság munkatársa az előadóval egyeztet.) Elnézést, akkor leülök és folytatom. (Hangosítással.) És különböző beruházások alakultak meg a repülőtéren. Tehát Pápa Bázisrepülőtér megalapult egy teljesen új feladatrendszerrel, saját repülő egység nélkül.
Látható, hogy mik voltak a feladataink, próbáltunk mindent. Az embereknek igazából a kék szíve volt a hajtóerő, hogy ezt a repülőteret életben tartsuk. Nagyon kevesen hittek bennünk. Múltkor, amikor a harmadik gép megérkezett, Tömböl, akkor még dandártábornok úr volt, a légierő parancsnokság törzsfőnökének a biztató szavait vetítettük ki az itt lévőknek, és sikerült, mert az emberek hittek a dologban, és létrejött egy összefogás. Ezekhez a feladatokhoz pedig hozzájárult jelen pillanatban a C-17-es működési feltételeinek, illetve a NAMA működési feltételeinek a biztosítása.
Kutató-mentő egység működik a repülőtéren. Ez egy nagyon sikeres együttműködés a szolnoki alakulattal. A hajózó személyzet, illetve a helikopter Szolnokhoz tartozik, a többi személyzet pedig a Pápa városi repülőtérhez. A felelősségi körzetek láthatók a képen.
És a fejlesztési programok megindultak. Egy nagyirányú környezetvédelmi mentesítési program volt. Akik itt laknak a környéken, vagy az újságíró kollégák látták, hogy mennyi földet mozgattunk meg annak érdekében, hogy ez egy tiszta repülőtér legyen. Elindult a laktanyarekonstrukciós program, illetve NSIP-beruházások kezdődtek a repülőtéren. Látható, hogy a régi üzemanyagpark kiemelésre került, a föld átforgatásra került, mentesítésre, és újat valósítottunk meg. A toronyépület magyar pénzből felújításra került, a készültségi épületet felújítottuk. Jelenleg a Boeing van a készültségi épületben, tekintettel arra, amit a tábornok úr is említett, hogy vannak kimaradó országok, és jelen pillanatban a NAMA-nál 10 százalékos forráshiány van, és a Boeing addig ott marad, amíg az új hangár el nem készül.
Az üzemanyagrendszer. A középső képen látható egy egyszerű dolog, amire a legbüszkébb vagyok, egy kamarás rendszer. Gyakorlatilag a kollégáim alkották 13 ezer forintból. Nem volt kerítésünk. A polgármester úr tudja, rendszeresen jöttek be különböző emberek csipkebogyógyűjtés céljából és vitték a vasat. (Közbeszólás: Bodzát gyűjtöttek.) Igen. A kollégák kitalálták, hogy hogy lehet riasztani ezt a rendszert.
Elindult a hangár építése. A tábornok úr említette, a hangár az NSIP program keretében valósult meg, tehát vadászrepülőgépek fogadására készült, ezért most alacsony és alkalmatlan a C-17-re.
Teljesen új fénytechnikát kaptunk. Amikor elkészült, ez karácsony előtt volt két nappal, a személyi állomány itt bent volt, és néztük, mint a karácsonyfát, ez volt a legszebb karácsonyi ajándékunk.
Az üzemanyag-tárolók. Emlékezünk, a miniszter úr átadta.
És elindult egy helyszíni felmérés a repülőtéren. Az utolsó napon készült ez a felvétel, de látható, kik vettek rajta részt, és nagyon eredményes volt. Bejárták a bázist, bejárták a várost, megfúrták a betont. Az első nap eltörött a fúrójuk. Elmesélték, a legtöbb helyen ilyenkor örültek volna, "na, befejeztük", de nem, a kollégák megjavították, és tudták folytatni a beton fúrását. Látható, hogy milyen területeken folytatódott, a műveleti kérdéseket, logisztikai kérdéseket a fejlesztés tükrében vizsgálták az infrastruktúrát, személyi, fizikai biztonsági feltételeket, kommunikációt, egészségügyi biztosítás rendszerét itt bent, a városban, a megyében, illetve Budapesten. Az oktatás területén nagyon sok fejlesztés történt a városban azóta. A lakhatási feltételeket, valamint a szolgáltatások minőségét vizsgálták.
Ez volt az első terv, azóta pár ország kimaradt, így az 5. épület átadásra került számukra, a 121. épületben foglalt helyet a Boeing, és reményeink alapján, ha valamilyen pénzt tud majd a NAMA spórolni, akkor valamikor két év... időpontot nem mondok, el fog készülni az új hangár is.
Látható a repülőtér előnye. Hatalmas terület. Igazából a kutató-mentő helikopterek, amelyek itt települnek, illetve a készültségi tartalék repülőgépek. A sight survey egy ajánlással zárult, amelynek az volt a vége, hogy igen, Pápa. Rövid távú, azonnal megvalósítható feladatajánlásokat is kaptunk, amelyek gyakorlatilag kevés pénzzel vagy pénz nélkül megvalósíthatók voltak. Ilyenek voltak a képen látható javítások a betonon, festések a betonon, illetve a régi üzemanyaglefejtő rendszer eldózerolása, amit a repülőtér kollégáival együtt hajtottunk végre.
És akkor Pápán megtörtént a bejelentés, és elkezdődött az igazi munka.
Munkahelybővülés. A parlament megszavazta, köszönjük szépen, új kollégákat kaphattunk. Mindenképpen szakmailag indokolt volt az a létszám, amelyet megadtunk, és azt gondolom, a jövőben is ellenőriznünk kell és oda kell figyelnünk, hogy az elkövetkező kihívásoknak megfelelően kell-e majd az állománytáblánkat módosítani annak érdekében, hogy a legjobb logisztikai biztosítást tudjuk a C-17-es számára biztosítani.
Itt látható egy minta, hogy a betonból milyen... Elnézést az angol nyelvért, tőlük vettem ki. Megfúrták a betont, és nagyon jó minőségűt találtak. Itt lesz az eredmény. Gyakorlatilag a fel nem újított kisbeton az, ami alkalmatlan a felszállásra, a repülőgép mozgatására, tárolásra még ez is jó.
Az étkezde mellett volt egy HTO-telepünk, megszüntettük, áttértünk a gázra.
A kerítés felújításra került. A régi épületek bontása. A tábornok úr már megköszönte Csák tábornok úrnak, én is szeretném megköszönni a segítséget. Mintaszerű sportpályánk lett. A 2-es kapu. A régi legénységi étkezde. Kontrát képviselő úr talán volt benne, úgy tudom, mint katona. (Dr. Kontrát Károly: Igen.)
ELNÖK: A régiben vagy az újban?
DOMONKOS MIKLÓS ezredes (Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtér): A régiben, mint katona, az újban mint képviselő.
ELNÖK: Ez mély nyomokat hagyott...
DOMONKOS MIKLÓS ezredes (Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtér): A következő a boldog személyzet, aki főz.
Csapatművelődési otthon. Talán a Magyar Honvédség legkorszerűbb művelődési otthonát kaptuk. Tessék körbenézni! Öröm itt dolgozni.
Az 1-es kapu teljesen felújításra került. A tornaterem belső küzdőtere szintén felújításra került.
A kennelek. A kennelekkel óvatosak voltunk, mert itt voltak rémtörténetek pár évvel ezelőtt, és rossz tapasztalatok egy másik alakulatnál, ugyanakkor azt kell mondanom, hogy lehet, hogy valami hasonlót kellett volna, hiszen itt szigetelési problémákat majd javítanunk kell a kutyák érdekében, tehát nem biztos, hogy az olyan rossz megoldás volt ott.
Pár kép a gépről, de a gépet úgyis meg fogjuk nézni, a rakomány elhelyezéséről, személyszállításra hogy alkalmas a gép.
Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Nagyon sok fáradt kollégával találkoztam az elmúlt időszakban a repülőtéren, de soha nem találkoztam olyannal, aki megfáradt lett volna. Azt gondolom, hogy a repülőteret irányítani, ebben a munkában részt venni egy megtiszteltetés volt, és az a munkakapcsolat, ami kialakult itt a HAW-vezetéssel, tehát az amerikai parancsnokkal, a svéd helyettessel, én úgy értékelem, hogy mintaértékű. Rendszeresen együtt ebédelünk, hetente formálisan is megbeszélést tartunk, hogy azokat a kihívásokat meg tudjuk beszélni, amelyekre itt helyben tudunk választ adni, illetve az előjáró javaslatokat, ötleteket tudjuk jelenteni annak érdekében, hogy ezek a problémák, kihívások a jövőben megoldásra kerüljenek.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, ezredes úr. Államtitkár úr, tábornok urak, van-e még kiegészítés az elhangzottakat illetőleg?
Parancsoljon, államtitkár úr!
DR. FÜREDI KÁROLY szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Elnök úr, köszönöm a szót. Szeretném a döntését kérni a vonatkozásban, hogy Csák tábornok úr öt percben adjon-e az ő területéről tájékoztatást. Ha nem, akkor pediglen a társtárcák képviselőivel a bizottság rendelkezésére állunk.
ELNÖK: A tábornok úr először.
Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Kovács Zoltán képviselőtársunkat, Pápa város polgármesterét és Áldozó Tamás alpolgármester urat, aki, úgy tudom, hogy az üggyel külön is foglalkozik talán a városházán. Csák tábornok úr beszámolója után szeretnék a polgármester úrnak, képviselőtársunknak szót adni, amennyiben a bizottság ehhez hozzájárul, ami nem is kérdés számunkra. Úgy hiszem, hogy az általa összekészített anyag, amelyet a képviselőtársaim megkaptak, pontosan érzékelteti azokat a témákat, amik miatt a társtárcák képviseletét is kértük, úgyhogy ezekre külön ki fog térni - föltételezem - a polgármester úr, és utána a tárcákhoz, illetve minisztériumhoz, illetve a vezérkarhoz is szeretném, ha a képviselőtársaim kérdéseket, észrevételeket intéznének.
Most azonban Csák tábornok urat illeti a szó. Parancsoljon!
Csák Gábor mérnök vezérőrnagy (Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Ügynökség) tájékoztatója
CSÁK GÁBOR mk. vezérőrnagy (Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Ügynökség): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A program indításakor nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy a nemzeti felelősségi körbe tartozó feladatok során kiemelt figyelmet fordítsunk a Pápa Bázisrepülőtéren szolgáló személyi állomány számának és elhelyezési feltételeinek biztosítására is. Ezért az elmúlt két évben a tárca igen jelentős forrásokat fordított a részben már itt elhangzott felújítási, kivitelezési munkák mellett olyan komfortérzetet növelő fejlesztésekre is, amellyel biztosítani tudtuk azt, hogy a Pápa városi repülőtér állománya megfelelő munkakörülmények között dolgozhasson.
Elmondhatom azt, hogy ennek a fejlesztési programnak a keretében valósult meg az az első olyan volumenű őrzés-védelmi fejlesztés, ami biztosítja, hogy a Pápa városi repülőtér teljes területe egy technikai fejlesztés révén őrzés-védelmi fejlesztés tekintetében teljes körű legyen.
Ahogy már elhangzott Domonkos úr részéről, létszámfejlesztés is megvalósult a bázisrepülőtér területén, ezért fontosnak tartom az őrség állományának elhelyezését, aminek a végleges megoldása természetesen majd a NAMA által finanszírozott program keretében valósul meg.
A környezetvédelem tekintetében azt jelenthetem önöknek, hogy az első lépéseken vagyunk túl. Ahogy elhangzott, már megvalósítottuk a volt háztartási tüzelőolaj-tároló mentesítését, de a programhoz kapcsolódóan további tizenkét feladat végrehajtását tervezzük. Többek között biztosítanunk kell - csak példajelleggel említeném meg - a mentesítéssel kapcsolatos vegyszerrel fertőzött vizeknek a mentesítését. Elkészítettünk minden olyan környezetvédelmi alapokmányt, ami a HAW működésével, a szállító gépek működtetésével kapcsolatos. Azt tudom önöknek tájékoztatásul elmondani, hogy hasonlóan a többi más területhez, a környezetvédelem tekintetében is nagyon korrekt együttműködés valósul meg a Nehéz Légi Szállító Ezred és az egyéb közreműködő partnerek vonatkozásában.
Az állomány lakhatási feltételeinek biztosítása tekintetében a HAW-hoz vezényelt magyar állomány érdekében 50 millió forint lakhatás-támogatási forrást különítettünk el a Pápa helyőrség, illetve vonzáskörzetében szükséges letelepülés érdekében. Terveink között szerepel, hogy Pápa helyőrség vonatkozásában az állomány lakhatási feltételeit az elkövetkezendő időszakban is kiemelten kezeljük, ennek keretében tervezzük az önkormányzattal közösen, hogy a Pápa Huszár lakótelep vonatkozásában további közös lépéseket valósítsunk meg a lakhatási feltételek javítása érdekében.
Összességében a nemzeti felelősségi körbe tartozó feladatok érdekében a tárca mintegy 2,2 milliárd forintot fordított az elmúlt két évben a Pápa Bázisrepülőtér fejlesztésére.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most átadnám a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, polgármester kollegámnak. Feltételezem, nincs ellene kifogása a bizottságnak.
A polgármester urat illeti a szó.
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz), Pápa polgármesterének hozzászólása
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), Pápa polgármestere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Megjelentek! A város részéről köszönjük a lehetőséget, hogy itt, a honvédelmi bizottság ülésén szólhatunk, azt meg külön értékeljük, hogy a helyszínen kívánnak tájékozódni Magyarország egyik legfontosabb katonapolitikai kérdésében.
Én is a köszönettel szeretném kezdeni. Mindenkinek, aki ebben a projektben részt vett, a legkisebbtől a legnagyobbig, rendfokozattól függetlenül, illetve a civil szférából, szeretnék köszönetet mondani, hiszen ez a város számára kiemelkedő projekt, még akkor is, hogyha ez egy katonai, katonapolitikai kérdés.
Egy óra után, miután önök már egy órája itt vannak a bizottsági ülésen, nem akarom a régmúlttal kezdeni, de azért Pápán a végvárak óta hagyományai vannak a katonai kérdésnek, tekintettel arra, hogy ez volt az a végvár, amit csak három évig tudtak elfoglalni a törökök, tehát nagyon sokáig tudta tartani magát, és onnantól számíthatjuk a katonai hagyományokat. E tekintetben a város egy befogadó város is, hiszen mindig voltak nem helybéli katonák, hanem idegenek, akik itt voltak. Most politikai fejtegetésbe a volt szovjet seregről nem akarok belebocsátkozni.
Ami a néhány perces késésünket - amiért elnézést kérek - érinti, éppen holland katonák voltak nálunk a városházán, oktatási kérdésekben tárgyaltak velünk, és mondtuk, hogy nekünk ide is illik eljönnünk, ezért mi eltávoztunk erről a megbeszélésről.
Ami a várost illeti: Horváth tábornok úr úgy fogalmazott, ez egy brazil csapat, ami kifut a pályára. Abból mi adunk legalább egy belső védőt és egy jó középpályást, azt kell hogy mondjam, mert szerintem a csapatban erre mindenképpen szükség van. Ezt mint volt futballista is hadd mondjam. E tekintetben az ég nem annyira borús, mint ami most látszik, de nem annyira felhőtlen, mint amit azért itt hallottunk a város szemszögéből. És azt gondolom, hogy van értelme a honvédelmi bizottság tagjainak ezt a részét is ismerni, tekintettel arra, hogy mindannyian parlamenti képviselők vagyunk, és a teljes projektet összességében kell ismerni, hiszen ez személyekről szól. Az itt lévő katonák, illetve a Boeing alkalmazottainak családjaik vannak, a családjaik pedig itt élnek, ebben a városban, ebből adódóan ez lakhatási, iskoláztatási, illetve közlekedési kérdéseket vet fel.
Azért is készítettünk előre írásban egy anyagot, amiben nemcsak a város promóciós anyagait kívántuk önök elé tárni, meg egy korábbi konferencia kiadványát, hanem ezek az írásos anyagok a tényleges problémákra irányítanák rá a figyelmet, amely végül is anyagiakban csúcsosodik ki. Ezeket mi leírtuk tételesen, és mi abban kérnénk a képviselők támogatását, illetve a kormány jelen lévő képviselőinek támogatását, hogy ezeket a költségvetésben meg kell jeleníteni. Ugye, ez nem csak katonai kérdésekről szól, mint ahogy mondtam, oktatási kérdésekről, és az oktatás ugyanúgy pénzbe kerül, mint a hangár, mint a beton, vagy utak meghosszabbítása, vagy bármi, amiről beszélünk.
Ráadásul volt a magyar kormánynak egy vállalása ebben az ominózus versenyben. A tábornok úr mondott egy sztorit, de azért emlékszünk még egy sztorira Constanţa kapcsán, oldva a hosszú megbeszélést. Constanţaban, azt is tudjuk, hogy a külföldi delegációt, amely vizsgálta a város paraméterét, megharapta egy kóbor kutya az egyik delegátust, és két hétre karanténba zárták. Reméljük, hogy ez is segít a döntéshozatalban. (Közbeszólás.) A kutyát nem mi küldtük egyébként (Derültség.), de nem akarom elviccelni a dolgokat.
Az egyik fontos kérdés maga a közlekedés. Önök kaptak egy angol nyelvű anyagot, amit a helyi parancsnok úrék készítettek. Ott egy balesetet mutatnak be, illetve a helyi közlekedéssel kapcsolatos kérdéskörre adnak különböző megoldásokat. A fő kérdés a 83-as számú fő közlekedési út, amelynek az eredeti határidő szerint 2010-ben kellett volna elkészülnie. Ma azt látjuk, hogy ez a 2010-es határidő nem tartható. Legjobb esetben 2012-ben kezdődik meg, '11-12-ben kezdődik meg ennek a projektnek a végrehajtása, ráadásul a legfapadosabb változatban, jelenlegi nyomvonalon, amin önök ma végigutaztak. Láthatják, hogy ez nem alkalmas szélesebb járművek, illetve megfelelő forgalmú közlekedésre.
És ezt nem igazából a forgalmi adatokkal kell alátámasztani, hanem egyrészt volt egy ígéret, másrészt most el lehet mondani, hogy van még forrás is, mert a közop-ban százmilliárd forint van. Ma jó néhány ember járja a polgármesteri hivatalokat, felajánlva ezt a százmilliárd forintot arra figyelemmel, hogy ezt útépítésekre lehet fordítani. A közop-ban - ugye, ez egy ágazati program - lenne értelme még egyszer végiggondolni az autópálya-lehajtótól a laktanyáig terjedő szakaszt. Jelen pillanatban egyébként, miután kiépült a csomópont, nincs szó arról, hogy ezt a csomópontot közvetlenül a laktanyával összefüggésbe hozzuk, ez lenne a minimálprogram Pápa és Takácsi között, hanem továbbra is a forgalmat behozzák a városba. Erre reflektál az angol nyelvű anyag. Röviden ennyit a közlekedésről, és ha van kérdés, akkor szívesen válaszolok ezekre az ügyekre, illetve részben írtunk róla.
A másik az oktatás kérdése. Ugye, egy két tanítási nyelvű oktatás folyik. Mi kiköltségeltük azt, hogy mennyit fordítottunk eddig erre az oktatási kérdésre az óvodától a középfokú oktatásig, és van benne egy bölcsődei rész, amiről egyébként szó nem volt, amikor itt a felmérések voltak. Ez megközelíti a 230 millió forintot, amelynek minimális ellentételezése érkezett a városba, ennek körülbelül 10 százaléka a központi kormányzat részéről. Ezt mi a továbbiakban nem tudjuk ilyen formában finanszírozni, erre a város képtelen, különösen a jelen önkormányzati helyzetben. Ha ez a projekt sikeres akar lenni, akkor ez ugyanolyan fontos része kell hogy legyen, mint a katonapolitikai kérdések.
A másik ehhez tartozó kérdéskör még az, hogy el kell dönteni a mindenkori kormánynak, illetve a döntéshozóknak, hogy itt két tanítási nyelvű oktatás lesz, vagy egy bécsi oktatás, ahol 12 tannyelven folyik az oktatás. Az összes feszültség abból adódik, különösen az észak-európai országok részéről, hogy ők norvég nyelven, svéd nyelven kívánják taníttatni a gyermeküket, magyarul meg abszolút nem akarják taníttatni, és az angol nyelvtudás is különböző szintű ma a gyermekek vonatkozásában, amíg megkezdik a tanítást. Tehát rendkívül nehéz az oktatási kommunikáció, hogy így mondjam. Az oktatási kormányzattal, mielőtt valaki megkérdezi, több alkalommal ültünk, segítőkészséget tapasztaltunk, megoldás a mai napig nincsen.
A tavalyi esztendőben volt egy megbeszélés, amely a határőrség, a beléptetés kérdését, illetve az informatikai rendszer kiépítését célozta volna. Én erről nem kaptam tájékoztatást, hogy ez milyen módon áll. Ez egyébként szorosabban függ a katonapolitikai kérdésekhez, a határbeléptetés, illetve hosszú távon az informatikai rendszernek a kiépítése. Ez egy milliárdos nagyságrend volt, mindenki hanyatt esett tőle, amikor ez elhangzott 2008 nyarán, ha jól emlékszem, de azt gondolom, hogy hosszú távon ez is meg kell hogy oldódjék.
Ugyancsak még problémaként jelentkezik a civil mentőhelikopter kérdése. Ugye, megszületett Magyarországon a döntés a hét civil mentőhelikopternek az elhelyezéséről. Az egyik Pápa, a volt Centrál Mosodák helyén lévő telep lenne. Ma azt tudjuk, hogy Balatonfüredre visszavezényelték ezt a repülőteret innét, amely a nyári szezonban két hónapig izgalmas kérdés, de egyébként az úgynevezett északi félhold, tehát a Sopron, Győr, Komáromtól egészen a Balaton északi partjáig ez a mentőhelikopter látná el a mentést. Itt a kutató-mentő szolgálathoz, amiről Domonkos ezredes úr beszélt, kapcsolódnék e vonatkozásban.
Amit még végül, de nem utoljára szeretnék mondani, az a következő. Nem Luxemburgba akarunk utazni, szeretném elmondani, de vannak olyan kérdések, amiben érdemes lenne a mi szakértőinket, vagy a helyi problémákat, ami a katonapolitikai kérdéseken kívül van, tehát a civil szférát, illetve a katonák családjait érinti, bennünket megkérdezni, illetve szakértőként bennünket ebben az ügyben felkérni. Nem pénzt akarunk keresni, nem Luxemburgba akarunk utazni, hanem a problémát szeretnénk megoldani, de ebben jobb együttműködést kérnénk mindenkitől, aki ebben érintett, mert az ügy közös, azt közösen kell megoldanunk azért, hogy valóban ne csak a pályára való kifutáskor legyünk brazilok, hanem amikor lefújják a meccset, akkor is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a polgármester úrnak.
Ha megengedik, akkor, még mielőtt megnyitnám a kérdések, véleménynyilvánítások körét, a bizottság nevében szeretném megköszönni a lehetőséget a kormány, illetve a vezérkar számára, hogy meghívást kaphattunk ide, illetve lehetőséget kaphattunk a helyszíni tájékozódásra.
Én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon komoly magyar siker a NATO-n belül, a NATO-partnerekkel és félig bent, illetve félig kint lévő országokkal közösen. Azért mondom ezt, mert nagyon sokszor hangzik el karizmatikusan a 2004-2005-ös kormányprogram vitájában a Gyurcsány-kormány hivatalba lépésekor, majd 2006-ban is, és akár most is, a Bajnai-kormány programjában is karizmatikusan hangzott el egy nagyon fontos különbségtétel a politikai erők között a Magyar Honvédség szerepvállalását illetően. Ez pedig abban állt, hogy a mostani kormányzat hosszú évek óta a nemzetközi szerepvállalásra és a misszióra helyezte a hangsúlyt, ezért, úgy gondolom, nem kis mértékű áldozatvállalásokat hozott az egész hadsereg átszervezése, átstrukturálása tekintetében. Erről nyilván a véleményünk karizmatikusan különbözik, hiszen mi úgy gondoljuk, hogy a NATO-nak a washingtoni szerződésben foglalt elvárása a nemzeti önálló védelmi képesség fenntartása is, amit lényegében Magyarország jelen pillanatban elhanyagol, illetve nem kellőképpen hangsúlyoz.
És fölmerült még egy kérdés, amit az utóbbi időben többször hangoztattunk, hogy ha már ilyen mértékű a nemzetközi szerepvállalás, aminek nagyon fontos katonai, katonapolitikai haszna van a magyar hadsereg hadrafoghatósága és egyáltalán használhatósága szempontjából, az ország szempontjából pedig, úgy gondolom, komoly krediteket jelentett a NATO-vezetés felé. Ez az első olyan projekt - remélem, nem az utolsó -, amikor ezeket a hosszú évek óta tartó nemzetközi misszióvállalásból eredő kreditjeinket tudtuk érvényesíteni, mert úgy gondolom, hogy a technikai előkészítés, a pápai adottságok, a katonapolitikai lobbi mellett ez egy politikai döntés is volt. Nem akarom leegyszerűsíteni, de azért mégiscsak az egy komoly siker, hogy végre kaptunk is valamit. Ez egy outsider, laikus, utcai megközelítés. Áldoz Magyarország több mint ezer emberrel valamit a NATO-missziókban, illetve más nemzetközi missziókban - ebben azért Afganisztán nyilván karizmatikus -, és végre most, ha nem is ellentételezésként, de részesülhettünk vagy részesülhet az ország azokból az invesztíciókból, amit egyébként a NATO fejlesztési, működtetési célból elkölt. Más országok, teszem hozzá, korábbi időszakban - és itt akár a lengyelekre gondolok vagy a románokra - ezeket a krediteket jobban gyűjtötték és jobban tudták érvényesíteni, úgyhogy ezt mindenféleképpen egy nagyon fontos sikernek könyvelhetjük el, hogy ez a program összejött, megvalósult, nemzetközi konszenzus, támogatás, invesztíció részesei lehetünk.
Az pedig, hogy a kormány ügyesen ezt jó politikai összefogással és közös lobbival járta végig, azt gondolom, ez is egy, az elmúlt időszakból kivételes sikerként könyvelhető el. A térség szempontjából pedig vitathatatlan, és a hadsereg szempontjából is, hogy ez egy 25-30 éves lehetőség, nem egy átmeneti időszakra szóló lehetőség, hanem ez egy tartós lehetőség, aminek megvannak az előnyei, és ez, azt hiszem, a polgármester úr szavaiból is világosan kiderült, hogy ezek hosszú távon komoly előnyöket jelentenek.
Ámbátor itt föl is tennék egy kérdést, ami nagyon fontos. Ha jól értem ennek a repülőtérnek a küldetését és az itteni struktúra feladatát, akkor ez nemcsak azt jelenti, hogy ha valaki valamit szállítani akar a résztvevő országokból, akkor oda elmegy az üres repülőgép, elviszi az árut vagy a terméket vagy az embert, hozza a sebesültet, viszi, amit kell, majd kipakol, és visszajön ide üresen, hanem ide, mondjuk, a környékbeli országok fölszállítják vagy elszállítják azokat az árukat, amik innen transzportálásra kerülnek. Még egyszer mondom, laikus megközelítéssel fogom ezt föl. Ebből adódóan a közlekedési infrastruktúrát mégiscsak olyan kérdésnek tekintem most - és nem a polgármester kollegám mellett akarok lobbizni -, ami elsősorban katonapolitikai kérdés, hogy ezt a szervezetet, ha már létrehozza a NATO három 202 millió vagy 220 millió dolláros repülőgéppel, ami azért nem kis pénz, akkor egyáltalán megközelíthető legyen azoknak az országoknak a számára, akiket a szolgáltatás igénybevevőjeként akarunk bevonni, vagy éppenséggel tagjai ennek az organizációnak. A megközelíthetőség tekintetében azért vannak aggályok, erre a polgármester úr helyi és regionális szempontból jól világított rá.
A másik, ami itt szóba került Horváth vezérőrnagy tájékoztatásában, hogy messze van Magyarország egy kicsit Luxemburgból nézve és nyugatról nézve. Én úgy hiszem, hogy a város nagyon sokat tett annak érdekében, hogy az ide jövő és szolgálatot teljesítő katonák életkörülményeihez hozzájáruljon. Ez természetesen a város érdeke is. Én úgy hiszem, hogy ez ki is derült a polgármester úr beszámolójából. Azonban az oktatási tárcának, vagy egyáltalán a kormánynak - és ezt kérdezem az államtitkár úrtól - van-e egy embere, aki ennek a koordinálásáért felel kormányzati szinten. Mert az engem nem nyugtat meg Hónig miniszter úr szájából, hogy oldja meg a HM, mert ott a bevétel, mármint az útfejlesztést és mindenféle fejlesztést. Itt van egy parlamenti jegyzőkönyv előttem, hogy a HM-büdzséből kellene utat meg egyebeket építeni. Szóval, azt gondolom, hogy ez az összkormányzati érdek, hogy az ide jövő és szolgálatot teljesítő, komoly fölkészültségű NATO-katonák, az érintett társországoknak a katonái, mondjuk, az oktatás területén vagy az okmányirodában igénybe vehessenek szolgáltatásokat.
Azt kérném szépen az államtitkár úrtól, vagy nem tudom, milyen formában, ha kell, akkor a miniszterelnök urat is megkeresem a bizottsági ülés rezüméjét illetőleg, de mondjuk az, hogy az oktatási normatívák igénylésének lehetőségét nem tudják ahhoz igazítani, ami itt igény... Itt nyilván nem tanévtől tanévig lesznek katonák, hanem közben változni fog, és hogyha ennek adminisztratív okai lesznek, hogy egy önkormányzat nem tudja leigényelni a normatívát, az mégiscsak vicces, hogy a végrehajtó hatalom nem tudja a kereslethez igazítani, mondjuk, az állami oktatásfinanszírozást. Ezt nem a HM-nek címzem, csak az államtitkár úr a legmagasabb kormányzati tisztségviselő a körünkben. Ez nem a HM-nek a feladata, hanem összkormányzati feladat, hogy ha van pénz az oktatásra - mindig ezt mondja az oktatási minisztérium ennek az ügynek a kapcsán is -, azért nem jut el, mert technikai problémák vannak. Az nem lehet, hogy technikai problémák legyenek. Azt pedig meg kell szokni az embereknek a jelenlétüket. Nyilván a NATO és maga a szervezet nem úgy dönti el, hogy a katonát ideküldje, hogy a gyerekei mikor járhatnak iskolába. Tehát nem szeptembertől júniusig vannak itt a tisztek és a gyerekeik, hanem nyilván ez egy sokkal bonyolultabb struktúra ennél. Ezért fölhívnám a figyelmet, hogy jó lenne, ha kormányzati szinten lenne egy koordinátor, jó lenne, ha a meglévő forrásokat el tudnánk juttatni, és nem lennének adminisztratív akadályok.
Másrészről pedig, hogyha ez egy sikeres szervezet akar lenni, aminél azért, amikor az eredeti döntés megszületett, ha én jól láttam és jól értettem meg a NATO szempontjait, akkor a költséghatékonyság egy nagyon fontos szempont volt... Mert itt a konkurencia azért nem lépett be, mert azok megvásárolják a szállítási szolgáltatást, és itt konkurálnak egymással bizonyos dolgok, de ennek az ügynek a költséghatékonyságát azzal is lehet növelni, hogy sokan veszik igénybe ezt a szolgáltatást. Ez annak a projektnek a sikere, amelyben azért mi is tulajdonosok vagyunk az alapító országokkal együtt. Ez pedig attól függ, hogy hányan tudják idehozni a cuccaikat, amiket innen el kell szállítani, ha pedig nem tudják idehozni a cuccaikat, akkor nem lehet likvid a vállalkozás - már elnézést - vagy költséghatékony, mert hogyan lehet megközelíteni ezt, vagy hogyan jut el ide az áru. Azt gondolom, hogy a hosszan tartó, 25-30 éves sikernek a záloga az, hogy az ilyen adminisztratív akadályok háruljanak el, ami az itt lévő emberek kiszolgálását - oktatást, egészségügyet, okmányirodát és egyebeket - illeti, másrészről legyen olyan infrastruktúra, ami a versenyhelyzetét javítja ennek a vállalkozásnak.
Az egyébként, hogy ezt a HM így lebonyolította, és a közreműködők közül jó néhányan itt vannak, valóban egy komoly magyar siker, erről csak elismeréssel lehet szólni, és úgy hiszem, hogy ezek már a Honvédelmi Minisztériumot meghaladó összkormányzati szintű kérdések. A kapun belül úgy tűnik az ember számára, hogy a HM mindent megtett, nagyon szűkös anyagi forrásokból, ezt is tegyük hozzá, a honvédelmi költségvetésből ezeket kigazdálkodni nyilván nem volt egy egyszerű feladat, és mégis tudta teljesíteni a honvédség határidőre, pontosan. Persze, vannak még hiányosságok, amik előbb-utóbb pótlásra kerülnek, de úgy hiszem, hogy a kapun belül a honvédség meg tudja tenni azt, ami az organizációs szervezet vagy a NATO számára elvárás. Az pedig egy vicces helyzet, hogy a kapun kívül meg az ország képtelen rendet tenni és rendezni a viszonyokat. Ez nem biztos, hogy csak pénz, inkább... Azon mindig mosolygok polgármesterként, hogy egyik minisztérium a másikkal nem tud szót érteni, vagy nem jut előre, vagy egy évig tart egy oktatáspolitikai egyeztetés egy ilyen kérdésben. Nem emberek tízezreiről van szó, hanem néhány gyerek helyzetét és normatíváját kell megoldani. Talán a bizottsági ülést arra is föl lehetne használni, hogy ezen lendítsünk valamit az ügy hatékonysága érdekében.
Szeretném még egyszer a HM tevékenységét a bizottság, azt hiszem, minden tagja nevében elismerni, akceptálni, támogatásról biztosítani a honvédséget és a katonai kormányzatot, ezekkel a megszorító megjegyzésekkel, ami nem önöknek szól, szeretném mondani, hanem sokkal inkább összkormányzati probléma, de ezt más ügyben is tapasztaljuk, és ez már a bizottsági ülésünknek volt tárgya és témája. Én úgy hiszem, hogy ez egy nagyon komoly siker. Amióta NATO-tagok vagyunk, '99-ben, a kötelezettségekből bőven jutott, a jogokból és a lehetőségekből szerényebb mértékben. Azt gondolom, hogy a tízéves NATO-tagságunknak talán a legnagyobb sikere az, aminek részesei lehetünk a mai nap folyamán is, és ebben az önök munkája nagymértékben járult hozzá a megvalósításhoz, amiért elismerés illeti a Honvédelmi Minisztérium minden közreműködő munkatársát, és politikai elfogultságtól mentesen még a vezetését is. Ennyit szerettem volna én megjegyezni.
Most a képviselőtársaimnak kérdés-, véleménynyilvánításra van lehetőségük, azt követően pedig a reakciókra. Mécs képviselő úr!
MÉCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendéglátóink! Domonkos Miklós ezredes úr nagyon jól és találóan mondta azt, hogy példamutató összefogással sikerült elérni azt az eredményt, amelyet itt konstatálunk. Én emlékszem rá, hogy 2001-ben vagy 2002-ben, amikor búcsúztattuk itt a MIG-eket és az ezredet, akkor szívszorító volt látni, hogy egy ilyen nagyszerű együttes, kollektíva, repülőtér, repülőgépek szétesnek, és itt marad hasznavehetetlen valaminek. Akkor magam is elhatároztam, hogy lehetőségeimhez képest mindent meg fogok mozgatni, hogy ismét működjön ez, és megfelelő feladatot kapjon, és ezt közös erőfeszítéssel sikerült is megoldani. Ez egy olyan szép közös dolog, ami szimbólum is lehet, és példamutató más területekre is.
Ami pedig a feladatot illeti, jól tudjuk, hogy minden hadműveletnek legalább 50 százaléka szállításból áll, tehát transzferből áll, és ebben egy nagyon fontos láncszem az itt lévő három gépnek a felhasználása. Ráadásul a modern kihívások, megfelelő feladatok megoldása nagy mozgékonyságot és jelentős transzferkapacitást igényelnek, és ilyen szempontból is nagyon fontos.
Ráadásul, ha ránéz az ember a térképre, ahogy most is ránéztünk, meg korábban is, egész Európa és a NATO szempontjából rendkívül jó helyen van Pápa. Semmi közöm nincs Pápához, de ezt egyszerűen objektíven meg lehet állapítani. Megfelelő védettség van. Tudjuk jól, hogy amikor a taszári bázist a délszláv események és akciók során fölajánlottuk, akkor nagyon jól tudták használni, végül azonban abbamaradt annak a fölhasználása. Reméljük, hogy itt Pápán ez tényleg, ahogy az elnök úr mondta, hosszú távú alkalmazásra kerül, 20-30-40 évre, vagy ki tudja meddig, működni fog.
Én sok sikert kívánok mindenkinek, a személyi állománynak, és reméljük, hogy sikeres lesz a jövő. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontrát képviselőtársamnak adom meg a szót, aki a bizottsági ülés kezdeményezője is.
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Polgármester Úr! Hölgyeim és Uraim! Annak idején azért javasoltam - és köszönöm az elnök úr támogatását, hogy ez a bizottsági ülés ma létrejöhetett, és a minisztérium vezetésének támogatását is -, hogy az a sikeresély, amiről itt nagyon sok szó esett, és én most nem akarok ebbe belemenni az ismétlés eredményét kihagyva, hogy ez a sikeresség megmaradjon, fönnmaradjon. Hiszen ennek nemcsak katonapolitikai vagy katonai vonatkozásai vannak, mint ahogy elhangzott, hanem ennek logisztikai, szállítási és civil része is van.
Már most megjegyzem, hogy én nagyon örültem volna annak - mi ugyanis honvédelmi és rendészeti bizottság vagyunk -, hogyha a rendőrség vezetői közül akár az Országos Rendőr-főkapitányság, az ORFK részéről, vagy a megyei rendőr-főkapitány úr itt lett volna, hiszen ugyan a polgármester úr érintette a határátlépést, a beléptetés rendszere is egy olyan dolog, ami a reptér egészének a működését befolyásolja. Ezzel kapcsolatban elhangzott az, hogy egy jó határátléptetési, beléptetési rendszer kiépítése, amit csak egyszer kell megfinanszírozni, egyszer kell a kiadást megtenni, nagyban elősegítené azt, hogy ez egy kifogástalan reptér legyen, akár a későbbi bővebb tervek vonatkozásában, ami most még nem nyilvános, de tudunk ezekről. Tehát én fontosnak tartottam volna, ha a rendőrségi, rendészeti rész is képviseltette volna magát, bár erről még nem esett szó.
Én nagyon sajnálom azt, hogy odáig fajult a helyzet, hogy azt kell megállapítsam, hogy a kormány megpróbál kifarolni abbéli kötelezettségei alól, hogy a 83-as utat, annak a Győr-Pápa, tehát az M1-estől a városig elérő szakaszát korszerűsítse, és úgy, ahogy az Áldozó Tamás alpolgármester úr által rendelkezésünkre bocsátott anyagból is látszik, jelenleg az az álláspont, hogy a jelenlegi nyomvonal megerősítése, illetve a téti elkerülő. Én több előkészítő megbeszélésen vettem részt az érintett települések polgármestereivel is, és, hölgyeim és uraim, az nyilvánvaló, hogy ez a megoldás rossz. Ezt az érintett települések nem fogadják el, tehát ezen változtatni kell. Egy olyan megoldást kell találni, és úgy, ahogy elhangzott, ennek a forrása is megvan, ami egy korszerű, az igényeknek megfelelő nyomvonalat eredményez, és egy olyan megoldást, ami a biztonságos szállítást lehetővé teszi.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nemcsak a katonai, tehát a logisztikai, az ellátás szempontjából tartom ezt fontosnak, hanem azért is, mert az itt élők, tehát a Pápa városában és a környékben élők a mindennapjaikban ezt az utat használják, és nyugodtan mondhatom, hogy ez az útvonal életveszélyes. Mi is jöttünk autóbusszal Budapestről, láthattuk azt, hogy ez keskeny, rossz minőségű, kacskaringós, szűk, ezer baja van, és ezer ok van arra, hogy ezt a kérdést megoldjuk. Úgy gondolom, hogy ez előttünk van, és itt egy jó megoldást kell találni.
A másik pedig, amit szeretnék aláhúzni, ami szintén a logisztikával függ össze, és erről nem esett szó, és nincs erre ebben a programban kormányvállalás, de egyéb tekintetben korábbi kormányzati ígéretek vannak, ez a Győr-Pápa-Celldömölk vasútvonal villamosítása, ami nagyon fontos. Úgy gondolom, hogy ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, és szintén meg kell oldani.
Elhangzott az, hogy milyen szerepvállalása van a Magyar Honvédségnek. Az elnök úr érintette, hogy a fő tevékenység a missziókban való sikeres részvétel, így van, de az emberek azt kérdezik tőlünk, országgyűlési képviselőktől, hogy "Tessék mondani, képviselő úr, milyen érdekei vannak a Magyar Köztársaságnak, mondjuk Afganisztánban, amire milliárdokat költünk, amikor itt ezt a 83-as utat nem tudják megcsinálni?". Erre lehet válaszolni, meg tudja az ember adni a választ, de az emberek azt nem fogadják el. Magyarán, egy olyan helyzetet kell teremteni, olyan választ kell adni, ami egy valós problémamegoldást eredményez.
Itt hadd térjek ki arra - nincs napirenden -, hogy annak idején a Magyar Köztársaság részvétele az iraki misszióban, illetőleg az iraki szerepvállalás kapcsán elhangzott, hogy majd a magyar cégeknek lesz lehetőségük az iraki újjáépítésben részt venni. Nagyon megnéznénk azt, hogy melyik cég jutott ott megrendeléshez, meg milyen munkához, meg hány dolláros megrendelést kapott magyar cég. Most nem akarom mondani, nem akarom bagatellizálni.
Térjünk vissza ezekhez a kérdésekhez. Azt gondolom, nagyon fontos az, hogy az oktatásra fordított többletköltségeket is a város megkapja, illetőleg ne csak a korábbi ráfordítást kapja meg, hanem úgy, ahogy ez a javaslat szól, normatív módon. Azt hiszem, úgy szerepelt benne, hogy a költségvetésben külön soron szerepeljen ez, hogy ne kelljen egyedi kuncsorgással, egyedi kérelmekkel, kérvényekkel ezt megoldani, hanem normatív módon, hiszen ez egy hosszú távú elkötelezettség. Ez 25 évre szól, ezt szeretném hangsúlyozni, tehát ez 25 éves kötelezettségvállalás, a szerződésnek ez az időbeli hatálya, tehát ezt mindenképpen így lenne célszerű megoldani.
Én úgy gondolom, hogy akkor járunk el helyesen, illetve akkor lehet azt mondani, hogy ez a mai bizottsági ülés eredményes - és én ehhez kérem a képviselőtársaim segítségét és támogatását -, hogy úgy, ahogy az elnök úr mondta, hogy akár a miniszterelnök úrhoz is felterjesztéssel él, a bizottság támogassa ezeket az igényeket, ezeknek a fölmerülő problémáknak a megoldását úgy, hogy ez a mindenkori magyar kormánynak legyen a feladata. Hiszen én úgy gondolom, hogy az a konszenzus, ami ennek a programnak az elindításakor megszületett, csak úgy fenntartható, ha ezek a helyi kérdések is eredményesen megoldásra kerülnek. Ehhez kérem a támogatást, és köszönöm a figyelmet, és köszönöm a szót.
ELNÖK: Tóth Gábor, Csampa Zsolt, Nyitray András képviselő úr.
TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenesetre, amikor a pápai repülőtérről esett szó az elmúlt esztendőben, feltettem a kérdést, aztán mind a mai napig nem kaptam megbízható és pontos választ. Nem túl messze innen - a levegőben 80 kilométer nem távolság -, Vát magasságában egy kínai repülőtér készül megépülni, ami nagy Jumbokat fog fogadni majd. Kérdeztem már az elmúlt esztendőben többször is, hogy jelent-e bármilyen kockázatot az önök működésével kapcsolatosan a megépítendő váti repülőtér, mert ne adj, isten, ha igen, akkor itt komoly gond van, hiszen, mondom még egyszer, a levegőben 80 kilométer nem távolság.
Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Csampa képviselő úr.
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr, Tábornok Urak! Először is szeretném azt hangsúlyozni, hogy ha az ember kérdez, azt nem támadó jelleggel teszi, és ha az ember kérdez, akkor a mögött véli fölfedezi a jóindulatot is. Ezt teszem mindazért, mert az elmúlt időszakban sajnos volt és vannak olyan jelzések, hogy ha az ember kérdez, akkor egyesek másképp reagálják le a dolgokat, másképp kommunikálják. Én azt gondolom, nem ellenségesen, nem támadó jelleggel tesszük, hanem a jóindulat és a támogatás szól belőlünk.
Három, illetve pontosabban négy csoportban tenném föl a kérdéseket. Az egyik Sulyok tábornok úr irányába, hogy egyéb szerződések kapcsán a költség - illetve beszélgettünk itt költséghatékonyságról -, a kifizetések és a számlák tekintetében mind a HAW, mind a NAMA részéről hogyan alakulnak, hogyan alakultak az elmúlt időszakban.
Csák tábornok úr irányába: az infrastrukturális fejlesztések a bázison belül. Tudjuk azt, hogy idén 29 milliárd forint volt visszatervezve a tárca részéről. Ez hogyan érintette az elmúlt időszakos tervezést, illetve hogyan fogja érinteni a jövő évi tervezést, annak tükrében, hogy látjuk, hogy maga a tárca körülbelül 60 milliárd forint lesz kivonva a 2010-es évben az FLÜ részére?
Befogadó nemzeti támogatásról beszélünk folyamatosan, ugyanakkor egyéb fejlesztések még mindig kérdésesek. Többek között a polgármester úr is hiányolta az informatikai fejlesztést. Van még egy közel, durván 2 milliárd forint körüli projekt az informatikai rendszerben, ami mind a titkosító és az egyéb vonalakkal tartozik, és magáról a bázissal kapcsolatos egyéb fejlesztésről jó lenne, ha pontosabb információkat kaphatnánk.
A továbbiakban, a tábornok úr elmondta, hogy ő volt az egész programnak a gazdája a tárgyalások, egyéb tekintetében. Kérdezném azt, hogy a C-17-es program három gépen légi hajózó személyzetben van-e magyar. Ha van, akkor annak csak örülni tudunk, ha nincs, akkor a kérdésem az, hogy miért nincs, mi az oka.
Az ezredes úr irányába, a parancsnok úr irányába lenne egy olyan kérdésem, hogy az elmúlt időszakban volt egy olyan, hogy az őrzés-védelem minimum egyharmada hiányzik az állománynak. Többek között a tavalyi évben a miniszter úr kérte az ezer főt a parlamenttől, az ezer fő meg lett adva, ebből hány lett feltöltve, és az őrzés-védelemmel kapcsolatban a létszám hogy áll.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyitray képviselőtársunk következik.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tekintettel arra, hogy nyílt ülésen vagyunk, én előre bocsátanám, hogy ha a kérdéseim egy részére nem adnak pontos választ, azért nem sértődöm meg, majd megkérdezem amúgy, amikor nem nyílt ülésen vagyunk.
Alapvetően két dologra vagyok kíváncsi. Nyilvánvalóan civil szemmel tekinthető a légi bázisnak a tevékenysége, maga ez a szállító tevékenység egyfajta szolgáltatás. Nyilván katonai szolgáltatás, de mégiscsak ez a kategória. Ennek nyilván vannak bizonyos normái, hogy mikor kifizetődő, mikor éri meg működtetni. Ehhez képest nyilván az induláskor semmi nem tud teljes kapacitással működni. Körülbelül jelen pillanatban milyen kapacitáskihasználtsággal működnek ezek a szállító eszközök, és körülbelül mikorra várható, vagy esetleg milyen feltételekkel várható, hogy ezek az optimálist elérő, vagy azt meghaladó, tehát már pozitív tartományban lévő teljesítményt tudnak nyújtani.
Ezzel kapcsolatban egy teljesen egyszerű kérdésem van. Szóba került, hogy a nemzeti hozzájárulások az igénybe vett órával arányosak. Ha nem titok, árulják már el, hogy mennyi egy óra díja egy ilyen szállító kapacitás igénybevétele esetén.
És akkor, ha már az előbb a kapacitáskihasználtságról beszéltünk, nyilván arra is lehet valamit prognosztizálni, hogy ha ez jelentősen növekedne, tehát növekedne a szállítások száma, akkor nyilván ez az egységre jutó összeg is csökkenne, tehát elképzelhető, hogy kisebb hozzájárulással is ugyanazt megkaphatnánk, vagy több részre oszlik, és az általános költségek, ahogy ezt mondják a civil életben, jobban eloszlanak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselőtársaimat kérdezem, van-e kérdés, vélemény vagy észrevétel. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, ezt a kört lezárjuk, és az államtitkár urat illeti a válaszadás lehetősége, illetve a tábornok urakat.
Dr. Füredi Károly szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium) reflexiója
DR. FÜREDI KÁROLY szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Úgy állapodtam meg a kollégáimmal és a társtárcák képviselőivel, hogy első körben megpróbálunk konkrét kérdésekre konkrét válaszokat adni, majd azt követően a szakmai jellegű válaszokat a kollégák fogják megadni.
Polgármester úr: Luxemburgban a polgármesteri hivatal is a tárgyalásainkon ott legyen, hallja miről van szó, és esetlegesen a kéréseit, kérdéseit tegye fel. Ezt Horváth tábornokkal, miután ő a magyar képviselő, rövid úton itt most rendeztük, a következő ilyen jellegű kiutazáshoz előzetes tájékoztatást adunk, és szeretettel várjuk, és szíveskedjenek csatlakozni hozzánk. Köszönöm szépen.
A második. Én 2006-ban kerültem a tárcához, és pénzügyi ember lévén, az első kérdésem, eléggé el nem ítélhető módon, amikor a NATO-tagdíjakat át kellett utalni, és bizony mindig az árfolyamokat is nézte az ember, hogy akkor tessék már mondani, hogy is állunk, mit kapunk vissza, föltettem a naiv civil kérdést. Szeretném elmondani, hogy nettó befizetők voltunk vastagon, és semmilyen formában a közelébe nem jött az az összeg vissza Magyarországra, mint amit befizettünk. Viszont, ahogy a vezérőrnagy úr mondta, a NATO Security Investment Program keretében, az úgynevezett NSIP-s program keretében ma már ott tartunk, hogy jelentős összeg jön vissza, és minden erőfeszítést megteszünk arra, hogy a pápai beruházás is ebbe a programba bekerüljön, és akkor a nettó befizetés, azt hiszem, pozitívvá fordul át. Nem azt mondtam, hogy most a pozitív egyenlegünk valami rettenetes nagy és magasabb, legalábbis én nem szeretném érzékeltetni azt, hogy olyan nagyon túl vagyunk ezen, a lényeg az, hogy ma, 2009-ben nettó befizetésről szó sincs, mi most pozitív egyenleggel állunk a NATO-val kapcsolatosan.
Szeretném elmondani azt, és a kollégáimmal előzetesen, hogy milyen várható kérdések lesznek, a polgármester úr kérdéseinek az útra vonatkozó részére számítva - ez egy jelentős és fontos kérdés - és az elnök úr is föltette azt a kérdést, hogy kérem szépen, ezek a gépek most elvisznek valahova valamit, aztán visszajönnek üresen, vagy idehozzák, hogy történik. Egy a lényeg, hogy ezek a gépek nem röpködnek üresen. Borzasztóan magas az egy órára eső része. Ezt kihasználjuk, bocsánat nem kihasználjuk, egy nemzetközi törzs irányítja természetesen, ezt nem a Magyar Honvédség irányítja, egy nemzetközi törzs, és ő rendezi a szállításokat. Azonban azt kell mondani, hogy azon vagyunk, hogy azok az országok, amelyek végül is nem írták alá a Memorandum of Understanding-et, hanem a későbbiekben, mondták, hogy még gondolkodnak, azok az országok visszajönnek. És akkor válaszolok arra a kérdésre, azt hiszem, Csampa képviselő úr tette fel, nem, bocsánat... (Közbeszólás: Nyitray.) Nyitray képviselő úr tette fel. Evidencia, hogy ha többen vesznek részt, akkor a közös költségek természetesen csökkennek.
Csák tábornok úr elmondta azt, hogy mennyibe került, mivel járult hozzá Magyarország a pápai repülőtér beruházásához, és ez a beruházás végül is mit hozott az országnak, mit hozott Pápának. Ezek súlyos milliárdok. Na most, nekünk is van egy befizetési kötelezettségünk, amelyet teljesítünk is, a költségvetésben tervezésre kerül. Amennyiben több lesz, természetes csökken az egy órára eső összeg.
Azzal én nem tudok vitatkozni, polgármester úr, és ez az egyenes beszéd, hogy valóban ide jelentős szállítások jönnek, és reméljük, hogy ezek növekednek, az úttal valamit kezdeni kell. Az elnök úr volt oly szíves, most jelenleg rangban én képviselem a tárcát a legmagasabb szinten, azonban becsületesen meg kell mondanom, hogy azt a koordinációt - a fő felelős a Honvédelmi Minisztérium Pápáért, ez kétségtelen tény -, amelyet el kell végezni, a Honvédelmi Minisztérium meg is teszi, de hát a honvédelmi miniszternek is megvannak a maga határai, és az a lényeg, hogy a honvédelmi jellegű problémák megoldásra kerüljenek. Azok a kollégák, és arra a kérdésre, hogy kormánybiztos vagy valami hasonló legyen, természetesen egy kicsit most barokkos túlzásba estem... (Dr. Kontrát Károly: Felelős.) Hogy valamilyen felelős, az nem lehet más, és nekem semmilyen felhatalmazásom nincs, de azért azt látom, hogy az csak a Honvédelmi Minisztérium keretein belül lehet, mert ez a nagyobbik része a dolognak, jelentős része a dolognak. Az együttműködés a tárcákkal, a tárcáknak az együttműködése velünk, kimondom én, esetlegesen nyilván nekünk is lehetne még hatékonyabb, még jobb, akkor nem hozta volna elő ezt a problémát, hogy ígéretek hangzanak el, ígéretek hangzanak el, és nem történik semmi a közlekedési problémák érdekében, olyan, ami végleges megoldás lenne. Átmeneti megoldásokra van mód. A mögöttem lévő kolléga erre nyilván választ fog adni. Nem akarok bővített körmondatokba esni, de én nem tudok arra válaszolni, hogy a 83-as úttal mi lesz. Nem tudok rá válaszolni. Abba a kellemes helyzetbe hoztam a kollégát, hogy neki kell valamilyen formában a bizottság rendelkezésére állni, és a feltett kérdésekre válaszolnia.
Hát, kérem, az kétségtelen tény, hogy amikor elindult a beruházás, kétnyelvű tanítástól, és akkor a polgármester mondta, hogy még uram bocsá', bölcsődei problémákról is szó van. Nem biztos, hogy erre gondoltunk, ezt elismerjük. Ezeket a dolgokat nekünk kezelni kell, de azért azokat a maximumokat, amiket megfogalmaznak, talán még otthon sem tennék. Azért ezek jelentős túlzások.
Nem akarom a bizottságot ezzel terhelni, de kettő mondatban el kell mondani azt, hogy az áfafizetési kötelezettségek, hogy hogyan és miképpen. Millió tárgyalás van, nemzetközi szabályok. Én az ottawai egyezményt már úgy ismerem, hogy már a könyökömön jön ki, mert mindig hivatkoztunk arra, hogy ez egy NATO-beruházás. Mindig meg akartak győzni bennünket, hogy jó, jó, rendben van, de ez tagállamoknak a beruházása, és nem komplett NATO-beruházás, de amikor Horváth tábornok úr mondta azt, hogy az NSIP-ból próbálunk, és próbáltunk és kapunk is összegeket, akkor a dolgot toljuk be, hogy komplett NATO-beruházásnak minősüljön. Szeretném elmondani, hogy nagy az ellenállás ez ügyben a nemzetek relációjában.
A civil mentőhelikopterre vonatkozóan, én, őszintén mondom, nem tudok válaszolni.
A kínai repülőtérről: én ezt, bevallom, most hallom először, és tétova arccal figyeltem a kollégáimra. Ez, ha lesz, csak polgári repülőtér.
ELNÖK: Nem a kínai hadseregre gondolt a képviselőtársam, polgári repülőtér, kétoldalú kapcsolatok.
DR. FÜREDI KÁROLY szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Polgári repülőtér, de egyenesen megmondom, hogy fogalmam nincs, most hallottam először. Ez az én hibám, és kérem, hogy nézze el, de utána fogok ennek is nézni.
Arra is szeretnék adni a Csampa képviselő úrnak a kérdésére, hogy ezer fő van kint műveletben. Ezer fő van kint műveletben. (Csampa Zsolt: Nem ez volt a kérdés. Megismételjem?) Akkor nem az volt. Akkor én értettem félre, szíves engedelmével. Akkor lehetséges, hogy én közben rosszul hallottam önt, mert írtam még az előző mondatot. (Közbeszólás: Megismételheti a kérdését?)
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): A kérdés az volt, hogy a miniszter úr kérte az ezer fő növelését, többek között Pápával kapcsolatosan. Ez volt a kérdésem, hogy ez hogyan jelent meg Pápán, és ez volt többek között az őrzésvédelemmel kapcsolatban a kérdésem.
DR. FÜREDI KÁROLY szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Képviselő úr, a válasz az, hogy kérték, megadták és megkapták. (Karsai Péter: Az őrség. - Közbeszólások.) Akkor a pontos számot el fogja mondani, de azt biztos tudom, mert ennek jelentős pénzügyi vonzata van, hogy ezt megkapták, és leadtuk tovább, az száz százalék.
ELNÖK: Csak, mondom, az államtitkár úr a pénzügyi részét egészen biztos, hogy teljesen kézben tartja. Kizártnak tartom, hogy bármi olyan történjen, aminek pénzügyi vonzata van, és az államtitkár úr ne tudná.
DR. FÜREDI KÁROLY szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Megtisztelő, hogy ez az elnök úrnak a véleménye. Igyekszem, kétségtelen tény, hogy erről tudjak.
ELNÖK: Nagyon helyes.
DR. FÜREDI KÁROLY szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): A kollégáimat arra szeretném kérni, abban a sorrendben, ahogy az előadások elhangzottak, ha az elnök úr hozzájárul, hogy először Horváth vezérőrnagy kezdi a válaszadást...
ELNÖK: Csampa képviselő úrnak a létszámkérdését tegyük helyre először. Ha megengedik, ezzel kezdenénk.
Parancsoljon, Domonkos ezredes úr!
DOMONKOS MIKLÓS ezredes (Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtér): Jelentem, a parlamenttől ezer főt kapott pluszban a Magyar Honvédség létszámot. Ismereteim alapján, tekintettel arra, hogy a harmadik lokátor nem kerülhetett kivonásra, gondok keletkeztek a régi szovjet technika működtetésében, ezzel kapcsolatban kért a miniszter úr iksz főt, erről én nem tudok nyilatkozni. Amit mi kaptunk az 348 fő, a repülőtér megkapta, és majd jelenteni fogok még az őrzésről is később.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. És ez fel is van töltve, nemcsak státuszt jelent?
DOMONKOS MIKLÓS ezredes (Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtér): Jelentem, nincs felöltve. Erről majd jelenteni fogok.
ELNÖK: És mikor fog jelenteni erről?
DOMONKOS MIKLÓS ezredes (Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtér): Akár most is. (Közbeszólások.) Nem, azt gondolom, hogy...
ELNÖK: Jó, tartsunk valami rendet, most a kérdésekre válaszolunk, de a helyszínen akar, a bejáráson, vagy mi volt a szándéka?
DOMONKOS MIKLÓS ezredes (Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtér): Nem, itt tudok jelenteni.
ELNÖK: Mikor osztja meg a titkot velünk? Én azt javaslom, hogy az államtitkár úr, mint hivatali elöljáró elmondta, hogy milyen sorrendben érkezik a válasz. Csampa képviselő úr megkapta a részválaszt, majd akkor visszatérünk a pontos létszámadatokra.
Horváth vezérőrnagy úr!
DR. HORVÁTH JÓZSEF vezérőrnagy (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Számos kérdés van, nagyon sok kérdésre lehet konkrét választ adni, vannak olyan kérdések, amelyekre csak irányokat lehet jelenteni. Tekintettel arra, hogy érzékelhető, hogy a folyamat közepén vagyunk, tanulási folyamat részünkről is, illetőleg a nemzetek részéről is, és kőkemény érdekegyeztetés. Jelentem, konkrét Pápát érintő NSIP-beruházás 15 valósult meg az elmúlt időszakban 9,1 milliárd forint értékben. Ezeknek az átadása folyamatban van. Van, ami már átadásra került és az elszámolása van napirenden. Ebből körülbelül 2,5 milliárd forint a magyar rész, tehát túlnyomórészt NATO-finanszírozásban kerültek ide beruházások. Ez a múlt.
A jövőre vonatkozóan pedig, amit kezdeményeztünk, és ezt a NAMA-val, NAMO-val, BOD-val, SAC BOD-val együttműködésben tettük, mégpedig 11 olyan program bejelentése NATO NSIP-projektként, amelyet jórészt, 95 százalékban a NAMA fog finanszírozni. Mi azt szeretnénk, hogyha ez olcsó lenne, mert így nekünk is olcsóbb, és azt szeretnénk, ha ezzel is ide terelnénk a NATO figyelmét, ezzel is el tudnánk érni azt. Mivel a NATO komoly beruházásokat hajt végre itt, vagyis hát tudomásul vette egyelőre a NAMA magyar hangja, a Honvédelmi Minisztérium, egészen konkrétan a Honvédelmi Minisztérium tudta bejelenteni ezt Brüsszelben, mert a NAMA ebből a szempontból nem jelenhet meg nemzetként, ezek a beruházások is előfinanszírozásba be vannak jelentve.
Csampa képviselő úr kérdésére: ezen beruházási program a 15. sorszámaként 73 millió forint értékben informatikai beruházás megvalósult és átadásra került. Azok a beruházások, amelyek a NAMA, HAW érdekében informatikai tekintetben szükségesek voltak, részben magyar pénzből, részben közös pénzből megvalósultak. A képviselő úrnak teljesen igaza van, néhány aktív eszköz még hiányzik. Hogy ez kinek a finanszírozásában fog megvalósulni, erre én most nem tudok választ adni. Hogy őszinte legyek, a kétmilliárd forintos összefüggést nem egészen értem, de Pápa tekintetében szerintem a kétmilliárd nem releváns, ezek a konkrét ügyek viszont igen. És teljesen egyetértek abban, hogy azokat az aktív eszközöket, amelyek a korrekt működéshez szükségesek, Pápa számára biztosítani kell.
Tóth Gábor képviselő úr számára én azt tudnám jelenteni, hogy a reptér működésének engedélyezése vagy nem engedélyezése nem a Magyar Honvédség, illetve a Honvédelmi Minisztérium felelősségi köre, hanem a Nemzeti Közlekedési Hatóságé. Neki kell mérlegelnie ebből a szempontból, hogy az engedélyt meg tudja adni, vagy nem tudja megadni. Az egyik érvanyagunk az volt Pápa kiválasztása kapcsán, hogy az átrepülési sűrűség lényegesen kisebb, mint Ramstein fölött. Ramstein fölött sűrű pókháló volt, Pápa fölött ritkább. Én úgy gondolom, hogy bármilyen reptér jön Taszárra, repüléssűrűség szempontjából (Közbeszólás: Vát.), bocsánat, nem szabad, hogy veszélyeztesse a pápai működést. Ha úgy érzékeljük, hogy igen, akkor természetesen a katonai szakmai kérdésekkel még interveniálni fogunk.
A hajózó személyzet Csampa képviselő úr kérdése volt. A súlyunknak megfelelően vehetünk részt a projektben. Messze túl vagyunk reprezentálva a NAMA-ban is, a HAW-ban pedig talán pontosan annyian vagyunk, (Közbeszólás.) hattal többen, és erre visszatérítést fogunk kapni, mint amennyien lehetnénk. Egyelőre hajózó, illetőleg pilótaszemélyzetről nem tudok beszámolni. Remélem, hogy ennek is eljön az ideje. Gondolom, hogy mi örülnénk a legjobban, ha magyar pilóta vagy másodpilóta vezethetné vagy repülhetné a C-17-es repülőgépet.
Nyitray képviselő úr részéről sztenderd kérdés ez, hogy mi mennyibe kerül, miért, és ezt hogy kalkuláljuk, és ez összefügg a teljes műveleti készenléttel. A teljes műveleti készenlétet így nevezik itt a HAW-nál, majd biztos hallunk róla a délután folyamán, 2012-re tervezik a HAW-ban és tervezik a NAMA-ban. Ez azt jelenti, hogy addig a felhalmozás, illetőleg a beruházás, illetőleg a feladatok kialakításának ideje van. De tudom mondani a pontos számokat, hogy mennyit utaltunk át annak érdekében, hogy ez a program magyar részről az 50 óra arányában megvalósuljon. Ehhez hozzá tartozik, hogy 3500 órát bírnak a repülők, egyelőre 3150 van lekötve a nem aláíró nemzetek miatt, a többi kimaradt, de az egyéb beruházások visszafogásával, elhalasztásával ez finanszírozható volt. 2008-ban több mint kétmilliárd forintot, 2 milliárd 140 milliót, 2009-ben 1 milliárd 94 millió forintot, 2010-ben át fogunk utalni 548 milliót, 2011-ben 581 millió forintot. Ezek a konkrét számok. Ezért bízunk abban, hogy az a 385 óra felöltésre kerül, ezért bízunk abban, hogy más NATO-, illetve nem NATO-országokat be lehet terelni ebbe a folyamatba, így egy idő után korrekten ki lehet számolni a rep. órákat, mert 2008-ban nincs osztó, 2009-ben az osztószám mindössze 10, tehát nagyon sokba kerül, 2011-ben ez már egy tízmillió forintos nagyságrenddel beáll, de természetesen majd az egész életciklust kell nézni, de erre a kérdésre, abban egyetértek, folyamatosan, nemcsak nekünk, minden nemzetnek választ kell adnia.
Az egyéb kérdésekre, Kovács képviselő úr felvetésére a luxemburgi egyeztetéssel kapcsolatosan, illetőleg a szállítmányszervezéssel kapcsolatosan, azt hiszem, többet most nagyon nehéz lenne mondani. Esetleg, ha valamit a saját területemről kifelejtettem, azt később...
ELNÖK: Köszönöm szépen. A honvédelem részéről van-e még válasz?
DR. FÜREDI KÁROLY szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Egy mondatos kiegészítés a vezérőrnagy úrtól.
ELNÖK: Orosz vezérőrnagy úr, parancsoljon!
Orosz Zoltán vezérőrnagy (Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság) reflexiója
OROSZ ZOLTÁN vezérőrnagy (Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy kiegészítés a személyi állomány kérdéséhez. Ahogy elhangzott, jelenleg a 131-ből 8 főt ad a Magyar Honvédség, protokollos, jogász, repülésszervező, tervező szakemberek, illetve a rakodást szervező, irányítók, végrehajtók témakörben.
Függetlenül attól, hogy vezető nemzet vagyunk, illetve otthont adtunk ennek az alakulatnak, gyakorlatilag a rep. idő volt a meghatározó a személyzetek elosztásánál. Az Összhaderőnemi Parancsnokság dolgozik a háttérben azon, és a visszalépett nemzetek terhére, hogy így mondjam, főleg elsősorban az olaszok terhére van esély, ígéret, de ez informális. Természetesen a jövőben előfordulhat, hogy lesz magyar hajózó is a fedélzeten.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a vezérőrnagy úrnak.
Azt gondoltam, hogy Domonkos ezredes urat akkor hallgatnánk meg, mielőtt indulunk szétnézni, mert ez a bázishoz közvetlenül kapcsolódik. Most égünk a vágytól többen a képviselőtársaimmal, hogy az egyéb tárcák referálását meghallgassuk az ügyekben. (Dr. Füredi Károly: Még arra kérek egy pillanatra...)
ELNÖK: Parancsoljon!
DR. FÜREDI KÁROLY szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Elnök úr, lehetőséget, hogy válaszoljak a Sulyok tábornoknak feltett kérdésre. Az idő kímélése miatt, a mikrofon nálam van, azt szeretném mondani, hogy a számlákat folyamatosan bocsátjuk ki, és a számlák kibocsátott összegét folyamatosan utalják.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most pedig az államtitkár úr mögött a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium képviseletében Ajtay Szilárd szakmai tanácsadó az, akinek meghallgatnánk a tájékoztatását röviden.
Ajtay Szilárd (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium) válaszadása
AJTAY SZILÁRD (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egyeztetések voltak, tehát az, hogy a tárcák nem kommunikáltak egymással, nem igaz. Ezért került a programba, a 2007-2013-as programba ez a Pápa-Győr közötti rekonstrukció. Eredetileg a programban egyébként a Pápa-8-as út közötti szakasza lett volna benne a 83-as úti rekonstrukciónak, tehát a NATO, illetve nem a NATO, a bázisrepülőtér ügye miatt volt ez a váltás.
Utána ezzel összefüggésben készült egy vizsgálat, ami pontosan azt a kérdést vizsgálta, hogy elkerülő utak létesüljenek-e, vagy rekonstrukciók, szélesítés és burkolatmegerősítés. A vizsgálat eredménye természetesen nem feltétlenül tükrözi a tárca álláspontját. Az a helyzet, hogy a tervezők jellemzően a saját lelkiismeretüknek megfelelően hoznak egy eredményt, és a forráshelyzettel nem számolnak. A forráshelyzet az említettekkel ellentétben nem az, hogy még százmilliárd forintnyi EU-s pénz van a közop-ban, amiből még a miniszter úr, ha megkeresés van, akkor tud osztani. Az a helyzet, hogy legalább 150 százalékos kisomfázása vagy túlbookolása van a forrásoknak, tehát nem lehet osztogatni. És azt is el lehet mondani tényszerűen, hogy Hónig miniszter úr egyetlen egy megkeresésre nem adott olyan választ, amikor még túlígért vagy még további ígéretet tett volna, tehát történetesen a 83-as út érintett polgármesterének a megkeresésére is ilyen módon elutasító választ adott, de sok megkeresésre, sőt, minden útfejlesztésiigény-megkeresésre elutasító választ adott. A döntés egyébként még Molnár Csaba miniszter úr idejében született, hogy rekonstrukció lesz, jellemzően rekonstrukció a 83-as ezen szakaszán.
És akkor a számokat mondanám, azok a legfontosabbak az elkerülő út vagy szélesítés és megerősítés kérdésében. Azt lehet mondani, ez a legfontosabb talán, hogy a 83-as úton a nehéz tehergépjármű-forgalom harmadakkora nagyságrendileg, mint a 8-as útnak és a 85-ös útnak olyan szakaszain - mindjárt mondom a szakaszokat is -, amelyek nem kerültek a programba, és nem lesz elkerülő lánc. Tehát igazságtalanság is lenne, és a hatékonysággal is szembe menne egy olyan döntés, hogy a 83-as úton elkerülő láncot építünk, ami lényegesen, nyilvánvalóan drágább, mint egy rekonstrukció, és mivel nincs megfelelő forrás, ezért nem építünk más helyen, ahol egyébként TEN-vonalba esik az út, és sokkal nagyobb mindenféle forgalom. Itt a nehéz tehergépjármű-forgalom a lényeges. Így például a 8-as útnak a Körmend-Ajka közötti szakaszán - nagyjából mondom - és a 85-ös útnak a Csorna-Pereszteg szakaszáról van szó. Meg lehet nézni az adatokat, ez tény.
Ami a növekményt illeti - mert nyilván az előbb én a bázisadatokat mondtam -, azt gondolná az ember tényleg, hogy idejön egy NATO vagy egy ilyen komoly repülőtér, ilyen messze szállít, akkor biztos nagy tömegekről van szó, meg hát ez egy nagy repülőgép, ezért biztos nagy... De nem igaz, ez egy kicsit megvezeti vagy félreviszi az embert. Ezek a gépek jellemzően 50 tonnás szállítási kapacitással működnek. Nagyobb a lehetőségük, de ez a jellemző, és három darab gépről van szó. Egy nap alatt tudnak egy fordulást megcsinálni. Ha folyamatosan szállítanak, akkor ki lehet számolni, hogy mekkora kapacitás ez. A közúti forgalomhoz képest ez nagyon kicsi kapacitást jelent, tehát körülbelül hat kamionnak felel meg egy nap ez a kapacitás, és a 83-as úton jelenleg 300 jármű, tehát 300 nehéz tehergépjármű, kamion van, ami megfordul, illetve egy keresztmetszeten keresztül megy, egy jellemző keresztmetszeten. Tehát összesen nagyságrendileg, ha majd üzemel ez a bázis, és netán csúcsra járatottan megy, akkor is körülbelül 2 százalékos tehergépjármű-forgalomnövekménnyel lehet számolni. Tehát nem fog megváltozni a nagyságrendjét tekintve a 83-as útnak a nehéz tehergépjármű-forgalma, nem számítható ez a szakasza az országos hálózatban jelenleg sem, és a későbbiekben sem a legkriminálisabb szakaszokhoz. Ezzel együtt azért természetesen azt meg kell mindig jegyezni, hogy ha én is itt laknék, vagy bárki itt lakna egy ilyen úton, az, tudjuk, hogy milyen rettenetes, ha egyáltalán ez a háromszáz nehéz tehergépjármű keresztülmegy a falu utcáján. Ez a helyzet, tehát drámai helyzet van jelenleg az országban, de nem a 83-as úton, hanem nagyon-nagyon sok úton.
És akkor az ígéretet tekintve azt mondanom kell, hogy nyilván állandóan előjön a valamikori kétszer kétsávos Győrtől Pápáig ígéret. Nem tudjuk, én sem, mi sem a minisztériumban, és a honvédelem részéről sem kaptuk meg, és nem tudja a honvédelem sem, hogy milyen módon volt ilyen ígéret. Nincs, nem láttunk dokumentálást, ilyen dokumentált ígéretet.
Egy külön kérdés a reptér közvetlen bekötése. Itt még egyeztetés szükséges. Úgy éreztem, hogy ez is kérdés volt.
Ami a lassú előrehaladást illeti: valóban 2012 környékére datálhatjuk, hogy a rekonstrukció, a szélesítés és burkolaterősítés elkészül, és akkor van egy Tét-elkerülő is a projektben, mert ez egy kompromisszum volt Molnár Csaba miniszter úr döntéseként. Ennek az elkészülte még egy-két év. Valóban, mi is nagyon fájlaljuk, ilyen lassúak vagyunk, ennyire macerás és nehéz az előkészítése az útfejlesztési projekteknek. Ezt sajnáljuk. Mindazonáltal azt meg kell jegyezni, hogy a teljes üzemkészültségig ez nem egy nagy lemaradás, tehát ez összevág azzal, hogy mikor fog üzemelni a pápai repülőtér.
Még annyit, hogy 100 milliárd forintot írtam fel, ez pontosan 400-500 milliárd forint. Itt áfa-kérdéstől, árfolyamkérdéstől függően változhat ez az összeg, de mondom, ez nemhogy még rejt 100 milliárd forintos tartalékot, hanem egy jelentős túltervezés van, amit pontosan ezen előkészítési bizonytalanságok tesznek szükségessé, és az említett árfolyam- és áfakérdések.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a tájékoztatást, hogy hogy nem lehet megvalósítani a város kérését. (Dr. Kontrát Károly: Ez elfogadhatatlan.)
Polgármester úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), Pápa polgármestere: Elnézést kérek, hogy még egyszer szót kérek a bizottságtól. A dolog ennél árnyaltabb, mint amit a főosztályvezető úr - ha jól mondom a beosztását - mond. Induljunk ki abból, hogy Márkón a 8-as elkerülő útnál 4,8 milliárdot sikerült elkölteni négy, azaz négy kilométer elkerülő útra. Ha egyszer arra járnak, nézzék meg, autópálya-lehajtók sincsenek ilyen állapotban, mint amit Márkón egyébként a tárca a közop-ból elköltött.
Mi azt mondjuk, hogy a közop-ba talált pénz jött be, talált pénz jött be a 4-es metróból meg a 6-osból, 100 milliárd forintért. Én azt mondtam, hogy megjelentek a "táskás emberek" és elindultak az országba, és kínálják ki ezt a 100 milliárdot, hogy a tárcánál egyébként el tudják érni azt, hogy ezeket a százmilliárdokat az önkormányzatok vagy a közútkezelők be tudják pályázni a következő esztendőben, mert találtunk 100 milliárd forintot.
Nincs túlbookolva az előzetes, mert nincsenek olyan előkészített állapotban utak. Csak azért van több ismeretem, mint egy polgármesternek, mert országgyűlési képviselő vagyok, és most egy kicsit politizálok is e tekintetben. Tehát nincs túlbookolva a rendszer, hanem előkészítetlenek vannak, és most betettünk egy nagy halmazba utakat, holott éppen az előkészítetteket kellene megcsinálni, ami a közeljövőben van.
Egy: ígéret volt 2010-ig, hogy ez készen lesz. Sehol nem vagyunk, jövőre 2010 van. Én tettem a tárca költségvetésbe előkészítésre 400 millió forintot. A kormány nem támogatta ennek az útnak egyébként az előkészítését. Nem támogatta a kormány.
Kettő: nem a mostani forgalmi adatokból kell kiindulni, én azt gondolom, e tekintetben, hanem ez egy logisztikai alközpont lesz, hosszú távon, 25 esztendőre, és nem kétszer kétsávos utat Koroncótól az autópálya-felhajtóig, amely a győri agglomerációhoz tartozik. Hat, azaz hat kilométerről beszélünk, ott kétszer két sáv kellene. A többi a 11,5 tonnára való felbővítés és az elkerülő utak kiépítése, ami egyébként 2017-től benne van a programban.
Tetszik tudni, miről beszélünk? Öt évvel kellene előrébb hozni, és egyszer és mindenkorra letettünk volna erről a rendszerről. Most itt elkészül egy 83-as félkész, megcsináljuk a településkapukat, a benti kerékpárutakat - ezek hosszú távon jók a településeknek -, majd 2017-ben elkezdjük megépíteni - a mi a fenéket? - az elkerülő utakat. Nem lenne jobb egyben megcsinálni most 2012 és '15 között elkerülőstől, mindenestül? Letettünk róla.
ELNÖK: 2017 miben van benne?
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), Pápa polgármestere: 2017 az országos közúthálózat-fejlesztési program, 2017-19. Ezt Hónig miniszter úr válaszolta nekem. Ön is ott volt akkor, hiába rázza a fejét. Ott volt még két polgármester velem együtt. Akkor is azt mondtuk, hogy lenne értelme egyébként öt évvel előrébb hozni ezt a programot, és egyszer és mindenkorra... Kivételesen egy településelkerülő fog elkészülni. Mit gondolnak, hol? Téten, ahol egyébként szocialista polgármester van. Ez olyan, mint a vasút.
Én azért mondom, három napig állt a közlekedés, mert kiöntött a Gerence a 83-as mellett, korlátozott forgalom volt. Hogy fogjuk megmagyarázni a NATO-nak vagy a NAMA-nak, hogy kérem szépen, nem tudunk menni a 83-ason, mert szűk, és egyébként nem bírja el a tavaszi hóolvadást a Gerence miatt, mondjuk, Győrszemerénél az út? Ne hozzák már ide, nem viszik Afganisztánba majd a különböző szállításra vonatkozó eszközöket, berendezéseket, mert éppen a Gerence kiöntött és a 83-ason nem lehet közlekedni, kerüljenek már. Egyébként Marcaltő felé se lehet, mert a Rába-híd nem bírja el a negyven tonnát, arra forgalmi korlátozás van. El kell menni Székesfehérvár, Veszprém, kiváló márkói elkerülővel elkerüljük Márkót és Bándot, ezzel ezerhatszáz embernek 4,8 milliárdot sikerült odaadni. Nem irigyeljük tőlük, csak azért, amit az egyik kézzel adunk, a másikkal ne vegyük el.
Ráadásul ebben Veszprém megye - most egy kicsit hadd legyek lokálpatrióta - még vesztes is. 23 kilométer 83-as felújítást elvettek Veszprém megyéből, abból 6 kilométer átkerült Győr megyébe, a többit odaadták erre a programra. Mi azt mondtuk, hogy rendben van, csinálják, de legalább legyenek meg a településelkerülők. Most aztán sem 83-as összeköttetés a 8-assal, mert elvették a pénzt, se településelkerülők, hanem van egy 11,5 tonnára való fapados felbővítés. Ráadásul, ami kifejezetten a várost érinti, az pedig az, hogy behozzák a forgalmat a városba. Még azt sem csinálják meg, hogy a laktanyát összekötnék a 83-assal. Behozzák a városba, átmennek két vasúti átjárón, majd kimennek. Gratulálunk.
Bocsánat, kicsit indulatos voltam, de személyes kötődésem is van ehhez a városhoz valamennyire. Elnézést kérek.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Én két másik szempontot szeretnék fölvetni. Ajtay úrtól nyilván nem várjuk el, hogy stratégiai aspektusból szemlélje a közlekedést, hiszen erre a félévre, ami hátravan, illetve úgy általában nem elvárható, főleg közlekedési ügyekben, de két dolog, azt hiszem, azért önnek is föl kellett volna hogy tűnjön, ami Horváth tábornok úr válaszában és Füredi államtitkár úr válaszában benne volt.
Nyitray képviselő úr azt kérdezte itt meg, nem véletlenül, hogy mennyi egy óra költsége, amiért szállítják a mi cuccainkat is adott esetben, ha erre szükség van, hiszen ezért csatlakoztunk NATO nemzetközi kötelezettség okából ehhez a rendszerhez, hogy olcsóbbá tegyük hazánk számára a szállítást. Azt mondta erre az államtitkár úr, hogy természetesen, ha a kihasználás növekszik, akkor a mi költségeink csökkennek. Ahhoz, hogy a kihasználás növekedjen, mármint hogy legyen mit szállítani, nyilván szükség van infrastruktúrára. Tudom, hogy ez nem szempont, főleg a közlekedés és a nemzetgazdaság szempontjából, de van itt egy másik dolog is, ami, remélem, nem kerülte el a becses figyelmét.
Horváth tábornok úr azt mondta, hogy a NATO-ban született egy, úgy tűnik, hosszú távú döntés, amerikai katonapolitikai megfontolások szempontjából nyilván érthető módon, hogy két nagyon fontos és kiemelt légi bázis van Európában, egy Spanyolországban, egy pedig Németországban. Magyarország arról álmodott, hogy a kiemelt légi bázisok közé betolja majd Pápát, ami belátható időn belül nem reális. Ámbátor megjegyezte Horváth tábornok úr, hogy, ha jól értem, a magyar katonapolitikának ez mégiscsak célja, hogy ha már ide ennyit invesztáltunk, és ha itt van egy harmincéves program - mert nagyon fontosak a mostani bázismérések és a következő néhány évre vonatkozó előrejelzések, de ha itt van egy harmincéves program -, akkor ennek a repülőtérnek a kapacitáskihasználása nagyobb legyen, minél több funkciót megpróbáljunk idehozni. Tudom önnek mondani, hogy a következő kormány, miután ebbe ennyit invesztált az elmúlt években a mostani kormányzat, ezt a programot biztos, hogy hosszú távon folytatni fogja. Sőt, ha jól értettem Horváth vezérőrnagy úr referálását, akkor ebben komoly lehetőségek vannak. Nyilván Ramsteinnel nem fogunk tudni versenyezni, de Magyarország, mondjuk, NATO-n belüli pozícióihoz nagymértékben járulhat hozzá Pápa, illetve Pápa további fejlesztése.
Én örülök annak, hogy Ajtay úr meg tudja mondani, hogy húsz év múlva ennek a programnak mi lesz a sorsa, és ezért nincs szükség most utat építeni, hiszen húsz év múlva nem is tudjuk, hogy esetleg mi lesz, vagy tíz év múlva akár. Ha így gondolkozunk, ahogy önök gondolkodnak, akkor valóban a mostani utat is föl kell bontani, repülőtérnek minek út. Ez valóban egy jó megközelítés, csak én azt gondolom, hogy a kormányzati és az össznemzetgazdasági érdek nem kevés ebben az ügyben.
Ráadásul itt azt mondja nekem a polgármester kollegám, hogy a Pápa és Veszprém közötti útszakasz vonatkozásában 4,8 milliárd forintos beruházás marad el, ami át lett ide téve, ez 4,8, a mostani költségvetése Pápa-Győrnek, mondjuk, 8 milliárd, és az elkerülők megépítési költsége plusz 2 milliárdot jelentene. Most plusz 2 milliárdot nem akarunk kockáztatni harminc évre, hogy van-e Pápában fantázia, vagy nincs. Énszerintem lehetne plusz 2 milliárdot. Ebben az országban ennél sokkal több pénz tűnt el az elmúlt nyolc évben, tehát nem ezen a 2 milliárdon fog múlni. Közlekedési ügyekben is sok pénzt tűnt el, csak úgy megjegyzem Ajtay úrnak.
Parancsoljon!
AJTAY SZILÁRD (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Köszönöm. Akkor ezzel kezdem, a plusz 2 milliárddal. Természetesen nagyon sok település, körülbelül kettő- vagy háromszáz település az országban, amely ugyanezt mondja, hogy az átkelési szakaszt ne erősítsük meg, ne szélesítsük ki, hanem plusz 2 milliárd forintért, vagy plusz valamennyiért, egy kicsivel többért csináljunk elkerülő utat. Ha mindezen településeknél úgy döntetnénk, hogy elkerülő utat csinálunk, akkor semmi nem maradna a meglévő úthálózat rekonstrukciójára.
ELNÖK: És mindenütt NATO-repülőtér van, illetve központi repülőtér van.
AJTAY SZILÁRD (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Természetesen nincsen mindenhol repülőtér, de a forgalmi adatok azért mutatják, hogy hol mekkora potenciálok vannak, tehát nem csak repülőterek vannak. (Dr. Kontrát Károly: Kérdezhetek valamit, elnök úr?)
A stratégiát tekintve, nyilván folyamatosan változik a helyzet, a potenciálok is változnak, ami miatt szállítási tevékenységet kell folytatni, vagy úthálózatot kell csinálni. Ezzel kapcsolatban mondom, hogy elindult éppen - nyilván a következő kormánynak a négyéves program valahogy ősszel, feltételezhetően -, kormányhatározatban van jelenleg és autópálya-törvényben a gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztési program, illetve a főúthálózat-fejlesztési program. Nyilván, szükség lesz arra, hogy letegyék az új programot. Mindezért megindult már ennek a szakmai megalapozó vizsgálata, és az Országgyűlés gazdasági bizottságát kívánjuk megkeresni azzal, hogy az Országgyűlés is adja meg a javaslatait a programmegalapozás tekintetében.
A közvetlen bekötést tekintve azt kell mondani, hogy remélhetőleg nem fogja Pápa belvárosát vagy belső területét terhelni ez a forgalom, hisz nagyobbrészt most a Győr-irányú forgalomról beszélünk, és a tervek szerint két változat van - erről még, mondom, egyeztetni kell -, vagy a meglévő mellékutak felhasználásával és megerősítésével lehet majd megközelíteni északról a repülőteret, vagy pedig egy közvetlen bekötéssel.
Ami a téti döntést illeti, ez valóban talán egy kritizálható döntés. Ez egy kompromisszum volt, nem biztos, hogy a legjobb kompromisszum. Ami Tét vállalását illeti, itt Tét város nagysága, mérete indokolta, hogy ezen legalább ne kelljen keresztülmenni.
Az országos területrendezési tervről volt szó, hogy abban van csupasz elkerülő úttal beállítva ez a reláció, és ennek az időtávlata viszont nem 2015, hanem ennek negyvenéves időtávlata van. Tehát ez a tökéletes, ideális állapot, ami felé haladunk, és majd elérjük, de nagy távban, tehát harmincéves időtávlatban, 2040 tájékán.
Akkor, ami az ígéretet illeti: 2010-ig valóban ígérte valaki, de nem úgy, hogy ez egy biztosan... (Közbeszólás: Bajnai Gordon.)
ELNÖK: A maga főnöke ígérte.
AJTAY SZILÁRD (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): De mi írjuk általában, a minisztériumi dolgozók írják le ezeket a válaszokat, és nem úgy soha, hogy 2010-re kész lesz, hanem hogy az ütemezés szerint 2010-ig valósul meg, tehát ezt nem lehet ígéretnek venni.
A Márkó-elkerülőt illetően csak annyit mondok, hogy például ez egy olyan főút jelenleg, ahol Márkó települést négyszer-ötször akkora nehéz tehergépjármű-forgalom érinti, terheli, mint ezeket a településeket, amikről most szó van. A nagyon nehéz terepadottságok indokolják egyrészt, hogy ott bizony viaduktot kellett építeni, harmadrészt ez egy autóút lesz, az M8-as autóút, az európai tranzithálózat része, tehát ezt már úgy építettük meg, hogy annak a része.
ELNÖK: Negyven év múlva az is.
AJTAY SZILÁRD (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem, körülbelül tíz év múlva.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Polgármester úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), Pápa polgármestere: Nem akarom terhelni a bizottság tagjait, és ez nem a közlekedési vagy a gazdasági bizottság, hanem katonai kérdésekről van szó, de én azt mondtam, hogy Márkón hat házat érintett az, hatot. 460-an laknak ebben a faluban, hat házat érintett, egy templomot és egy kocsmát, ami mellett elment ez az elkerülő út. Ott alul-, felüljáró, hidak...
ELNÖK: Választások szempontjából a kocsma nagyon fontos.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), Pápa polgármestere: Én azt mondtam, hogy ez rendben van, csakhogy az egyik kezünkkel 4,8 milliárdot négy kilométer elkerülő útra el tudunk költeni, itt pedig Győrszemerére, Tétre, Tétszentkútra, Gyarmatra és Takácsira nem tudunk elkölteni közel ekkorát, ami egyébként 40 kilométeres, és jóval nagyobb lakosságszámot érint. Én ezt nem értettem, de nem is fogom megérteni, azt gondolom.
Én csak erre... Mondja az elnök úr, hogy ma nem. Én erre szerettem volna felhívni a figyelmet, amiről egyébként ön is beszélt, hogy a 8-asnál tíz év múlva fontos, hogy megépüljön ez a dolog, itt meg 2017 szempontjából fontos, hogy megépüljön ez a 42 kilométeres szakasz. És ez nem engem személy szerint érint, érinti leginkább ezt a projektet, mert ez egy komplex program. Ezt nem úgy kell nézni, hogy van még háromszáz fontos településelkerülő az országban. Ez egy komplex program, ez egy logisztikai centrum, ez az ország honvédelmi presztízsének egy központja. Ezt nem forgalmi adatokból kell kiszámolni, meg hogy Takácsiban az elmúlt fél évben csak két halálos baleset volt. Ezt más szempontokból kell nézni, sokkal inkább, mint mondjuk egy átlagos olyan utat, amely nem visz, úgymond, ilyen logisztikai centrumhoz, honvédelmi érdekhez, nemzetközi érdekhez közelebb, hanem "csak" - idézőjelbe téve - egyszerűen elkerüljük a települést. Nagyon fontos kérdés az is.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Én azt gondolom, hogy a közlekedésügyi részét talán le lehetne zárni.
De azt ebben a teremben mindenki pontosan tudja, hogy a Magyar Honvédségnek rendkívül sok problémája van, stratégiai, gazdasági és egyéb ügyei, és kevés olyan kiemelt projektet tudnánk megnevezni, amibe pénzt tett bele a magyar állam, életképes rövid és hosszú távon, ugyanakkor pedig NATO-program is. Ilyen lényegében nem létezik ezt meghaladóan. Akik ebben a bizottságban ülnek, azt gondolom, pártállástól függetlenül tudnak azzal azonosulni, hogy ebben, mert ez egy harmincéves program - és én semmi mást nem kérek, csak ennek az akceptálását, de úgy látom, reménytelenül -, és ezt tovább fejleszteni akarjuk, és a NATO-ban ebben lehet keresnivalónk, úgy tűnik, főleg, ha ezt jól csináljuk, akkor érdemes egy ilyen beruházás föltételeit előkészíteni, vagy egy fejlődésnek, vagy egy többletfunkció-vállalásnak a föltételeit előkészíteni.
Legalábbis azt hiszem, hogy egyszer a Magyar Honvédségről lehetne így is gondolkodni, hogy vannak olyan katonapolitikai, honvédelmi vagy NATO-érdekek, amik azt igénylik, hogy a prompt közlekedési adatokon fölülemelkedjünk. Mert aztán majd két év múlva vagy három év múlva egy új biztonságpolitika kitalálja, hogy nemcsak Spanyolországba és nemcsak Németországba, hanem ide is kell terhelni, mert újabb akciókba bocsátkozik a NATO, vagy újabb feladatvállalás lesz - mert az amerikaiak keresztülviszik azt, hogy a NATO-tagállamok többet vállaljanak a jelenleginél -, Amerika kevesebb tehervállalása mellett, akkor majd nekünk föl kell ajánlani újabb és újabb erőforrásokat. Mit fogunk felajánlani? Azt, amiben már benne vagyunk, és ami a legkisebb veszteség nélkül bővíthető. Mi lesz ez? Ez nyilván Pápa lesz. Azt gondolom, hogy ezt ilyen mentalitásból, vagy ilyen aspektusból is át kell gondolni. Én majd összegezni fogom a miniszterelnök úrnak írandó levélben a mai bizottsági ülés rezüméjét, és akkor ezt is elküldöm. (Jelzésre:)
Parancsoljon, Ajtay úr.
AJTAY SZILÁRD (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Csak egy mondat. Az említett stratégiai vizsgálatban készek vagyunk felülvizsgálni ezt a kérdést, tehát megnézzük, ha igény van rá, hogy a 83-as elkerülő lánc és az egyéb említett elkerülő láncok milyen viszonyban állnak, és ebben egy felülvizsgálati döntést lehet hozni akár.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én csak azt akarom megértetni önnel, hogy nyilván vannak a települési érdekek, vannak a közlekedés biztonságával, a közlekedésterheléssel kapcsolatos érdekek, és van egy NATO-elvárás Magyarországgal szemben. Magyarország pénzt nem tud adni többet a honvédségnek jelen pillanatban. 1,17-en állunk a 2 százalékkal szemben... (Közbeszólás.) Jó lenne, igen, ha lenne, de abból nem lesz 2 százalék. A misszióvállalás ki van a legjobban húzva, amíg csak lehet a teherbíró képességét illetően a hadseregnek.
Biztos vagyok abban, hogy ebben a Pápában hosszú távon van fantázia, miután 25-30 éves a NATO elkötelezettsége is. Szerintem olyan infrastruktúrát kéne... És akkor még a vasúti kérdésekről nem beszéltünk, jegyzem meg, ami a szállítás szempontjából legalább olyan fontos. A kettő közül az egyik legalább legyen benne, vagy a vasút vagy az út teljesen. De érdemes volna egy kicsit előremenni és perspektivikusan beruházni. Én így gondolom, vagy ez a bizottság így gondolkodik, persze, aztán majd jönnek az egyéb szempontok.
Oktatásügy, mégpedig Dienes Renáta, az oktatási és kultuszminisztérium képviselője.
Dienes Renáta (Oktatási és Kulturális Minisztérium) válaszadása
DIENES RENÁTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Két dolgot szeretnék hangsúlyozni, egyrészt, amit a polgármester úr is említett, a finanszírozást, a másik pedig a szakmai része ennek a dolognak.
Amivel meg kellett küzdenünk 2008 szeptemberétől, az az, hogy egy 12 nemzet gyermekeit magába foglaló intézménynek a pedagógiai oldalát úgy kell biztosítani, hogy egyetlen egy gyereknek se jelentsen ez hátrányt, és itt elsősorban, ugye, a magyar gyerekeket is figyelembe kell venni. Jelezni kell azt, hogy a magyar közoktatási törvény, és Magyarországon nincs jelenleg olyan intézmény, ami ilyen funkciót lát el, ami az elsődleges problémáinkat okozta.
Amikor 2008-ban jelentkezett a probléma, hogy meg kell oldanunk az intézményben a külföldi tanulók ellátását, akkor az önkormányzatnak a rendelkezésünkre álló jogi keretek között csak azt a lehetőséget tudtuk biztosítani, hogy egy sajátos pedagógiai program mentén működteti az intézményt, ezért a miniszter úr egy egyedi engedélyt adott az intézmény számára, hogy a két tanítási nyelvű oktatásnak - elnézést a kifejezésért - egy kifacsart változatát biztosítsuk. Ennek az lett a következménye, hogy ahogy megérkeztek az egyes nemzetek az intézménybe, és látható volt, hogy jönnek a következő nemzetek tanulói, minden egyes nemzet új igényeket támasztott.
Szakmai oldalról a tárca azt tudta biztosítani, hogy egyrészt támogatást nyújtott a pedagógiai program, pedagógiai módszerek fejlesztéséhez - ezt saját forrásból tudta biztosítani, nem jelentős összeggel, ami rendelkezésére állt -, másrészt egyeztettünk, az önkormányzat, a nemzeti képviselők és a tárca részéről történt egy olyan egyeztetés és megállapodás, amivel biztosítottuk a nemzeti képviselők számára azt a lehetőséget, hogy azok a nemzetek, amelyek saját anyanyelvi tanárt tudnak az intézményhez adni, ők bizonyos tárgyakat a saját anyanyelvükön oktassanak, és ebből a gyerekeket kiemeljék. Ez folyamatosan egy új feladatot jelent a számunkra.
Itt jelezném, hogy felmerült az a lehetőség, hogy a négy nagy nemzet egy nemzetközi intézményt hozzon létre, ami számunkra azért lenne egy egyszerűbb megoldás, mert egyrészt finanszírozási szempontból is sokkal egyszerűbb lenne, másrészt pedagógiai szempontból is sokkal jobban kezelhető lenne ez az intézményi formáció. Ez még a jövő zenéje, hogy ezt mennyire sikerül megvalósítani.
A finanszírozás oldaláról pedig: a 2009. évi költségvetési törvény, illetve a 2008. évi költségvetési törvény a tárcának olyan lehetőséget biztosított, hogy a költségvetési törvény 5. számú mellékletében rendelkezésre álló, migráns tanulók támogatására nyújtott forrásból az önkormányzatot támogassuk azon tanulók esetében, akik tanév közben érkeztek az intézménybe, és emiatt nem tudtak ezen tanulók után normatív támogatást igénybe venni. Ez a támogatás a 2009. évi költségvetési törvényben is rendelkezésre áll, és ennek a támogatásnak az elbírálása a múlt héten meg is történt. Ez a 2009/10-es tanévhez igyekszik forráshoz segíteni az önkormányzatot azon tanulók esetében, akik után normatív támogatást nem tudtak lehívni.
Itt jelzem, hogy a rendeletben, ami a végrehajtását rögzíti, a költségvetési előirányzat végrehajtási rendeletében, mivel a tárca nem tudta meghatározni, hogy mekkora az az összeg, ami szükséges az önkormányzatnak, ezért a programban részt vevő gyermekek után úgy határozta meg a fajlagosan igénybe vehető támogatás összegét, hogy minimum 40 ezer forintot lehet igénybe venni gyerekenként. Itt az önkormányzat segítséget kért a tárcától, hogy hogyan határozzuk meg ezt az összeget, ami igazából megfelelő lenne. Én úgy emlékszem, hogy 114 ezer forint gyerekenkénti fajlagos összeg került benyújtásra a pályázathoz. Azon tanulók esetében tudjuk ezt a pályázati rendszert fenntartani, akik tanév közben érkeznek, hiszen azon gyerekek esetében, akik a tanév elejétől kezdődően az intézményben vannak, ugyanúgy a költségvetési törvény, illetve az államháztartási törvény szabályai szerint az önkormányzat normatívát tud igényelni. Hiszen a közoktatási törvény értelmében, ha a tartózkodási joga tisztázott a tanulónak, és a szülője is Magyarországon tartózkodik és munkát vállal, akkor ugyanolyan elbírálás alá esik, mint a magyar állampolgárságú gyerekek. Tehát jelenleg az intézményben az október 1-jei statisztikánál -, ugye, ami a fő problémát okozza a normatívaigénylésnél - figyelembe vehető létszámnál a normatív igénylés rendelkezésre áll, az e létszámba be nem jutó gyereket pedig, akik tanév közben érkeznek, ezt az 5. számú mellékletben lévő, migráns tanulók támogatására rendelkezésre álló forrásból tudjuk támogatni.
Természetesen további forrást csak akkor tudnánk biztosítani az önkormányzat számára, ha erre lenne egy külön sor a központi költségvetésben, de ez ügyben, ne haragudjanak, én nem tudok az önök számára tájékoztatást adni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. És azt meg tudja mondani, hogy a képviselő úr módosító indítványát, amit ezzel kapcsolatban beadott, támogatni fogja-e a kormány?
DIENES RENÁTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Elnézést, képviselő úr, nagyon sok módosító indítványt láttam, mert az egyik feladatom a központi költségvetéssel kapcsolatos előkészítési munkálatok.
ELNÖK: Maga dönti el tulajdonképpen. (Derültség.)
DIENES RENÁTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem, nem én döntöm el, én csak mint köztisztviselő látom el ezt a feladatot, de nem találkoztam ezzel. Utána fogok nézni, és megnézem, hogy hogyan történt a döntés ezzel kapcsolatban.
ELNÖK: Ez sokat segítene ebben az ügyben.
DIENES RENÁTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Ezt mindenképpen meg tudom ígérni.
ELNÖK: Polgármester úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), Pápa polgármestere: Szeretném a tisztelt bizottságnak elmondani, hogy a minisztérium részéről az igazgatási kérdésekben rendkívüli segítőkészséget tapasztaltunk, ezt ezúton is köszönöm. Sok nehézségünk volt ebben, de ebben mindig tudtunk előbbre lépni. Ellentétben, mondjuk a közlekedési tárcával, jóval komolyabb affinitást mutatott a tárca a problémák megoldására, mint, mondjuk, a közlekedési tárca.
A másik, hogy az Amerikai Egyesült Államok jelen lévő képviselői a jelenleg futó oktatási projektünket példaértékűnek tartják, és azt mondják, hogy ezt tudják adaptálni más országba is, ahol amerikai gyerekek tanulnak. Ők adják egyébként a gyerekek legnagyobb létszámát, tehát ők e tekintetben elismeréssel szóltak a minisztériumról, az önkormányzatról, illetve az oktatási programról. Ezt szeretném a bizottság tagjai felé is ilyen módon tolmácsolni.
Egy probléma nincs megoldva. Horváth tábornok úr arról beszélt, hogy most jön harminc Boeing-es család, nem tudni, hogy mikor, novemberben, decemberben, januárban. Abban az esetben, ha ezek év közben jönnek, mi már nem tudjuk igényelni a normatív támogatást, az egy főre jutó oktatási támogatást. Akik 2008-ban jöttek tanév közben, azok után sem tudjuk visszamenőlegesen sem megkapni, tehát ezeket a város úgymond meghitelezi a program érdekében. Mi azt mondtuk egyébként, hogy tudunk áldozatokat vállalni. Az iskolát felújítottuk 100 millió forintból, ami külön ennek a programnak szükséges volt, hogy biztonsági berendezést, őrzés-védelmet csináljunk az - idézőjelbe tett - "terrorfenyegetés" miatt, ezeket mind-mind megcsináltuk. Csoportokat bővítettünk pályázat nélkül, mert, ugye, nem lehetett pályázatba beilleszteni, mert jöttek a diákok, nem lehetett megvárni az óvodai pályázatnak a rop-os eldőlését. Ezeket is megcsináltuk, a jövő érdekében együttműködve a HM-mel meg mindenkivel, a program sikere érdekében. Ezért is hihetetlen számomra közlekedési tárca álláspontja. Azt mondom, hogy egy részét le is tudjuk tenni - idézőjelbe téve - ezeknek a költségeknek, mert érdeke a városnak, az itt lakóknak, az itt lévő katonáknak, családjaiknak. Tehát tudunk mi is hozzátenni, ehhez a programhoz nem csak a magyar állam tesz hozzá, az önkormányzat is.
De ha a jövőt illetően beszélünk arról, és én ezért vetettem fel ebben a programban, és azért is írtuk le önöknek ebben a dossziéban, hogy arra kellene egy megoldást találni, mert ezt 25-30 éven keresztül nem tudja vállalni az önkormányzat a magyar állam helyett.
ELNÖK: Azt hiszem, hogy ez a probléma újra fog termelődni folyamatosan. Mindenesetre azt nehezen tudom elképzelni, hogy nincs olyan megoldási lehetőség, a kormányzat és a minisztérium között egy eseti megállapodás megkötése, hogy ezek a pénzek folyamatosan rendelkezésre álljanak. Azt hiszem, az önkormányzat nem többet akar, csak hogy a normatívát megkaphassa, és mindig lesz olyan időpont, amikor jönni fognak olyan gyerekek a rendszerbe, ami az oktatási törvény rendelkezéseit nem fogja figyelembe venni, mert nem ehhez igazodik a Boeing vagy a NATO érkező brigádja. Nagyon nagyra értékelik Magyarországot, de nem fogják megnézni ezt a dátumot, hogy ez most hogyan áll. És elő fog állni ez a probléma egy év múlva, két év múlva, öt év múlva. És most az a rendkívül sajátos helyzet áll elő, ha jól értem, hogy ezeknek a gyerekeknek a tanítási költségeit Pápa város adófizetői fizetik, ami egy nagyon szép dolog, csak ez egy kicsit sajátos megoldás. (Dr. Kontrát Károly: Az Amerikai Egyesült Államok tesz bele pénzt, senki más.) Igen, ezt tudom. Az amerikaiak tesznek be pénzt, de, mondjuk, mi van a nem amerikai itt tartózkodókkal, azokat ki fogja finanszírozni?
DIENES RENÁTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Elnézést, elnök úr, még annyival egészíteném ki, hogy igazából nincs ilyen felhatalmazásom a tárca vezetősége részéről, hogy... Mármint azt tudom megígérni, hogy egyeztetek a vezetőimmel az ügyben, hogy a rendelkezésre álló pályázati forrást ne konkrét, adott időpontokban lehessen csak igénybe venni az önkormányzatnak. És mivel nem a tárca az egyedüli érintett ebben, hanem az igénylés az önkormányzati tárcát és a pénzügyi tárcát is érinti, ezért nekünk mindenképpen egyeztetnünk kell ez ügyben, hiszen ennek a pályázati lehetőségnek, pályázati forrásnak a megalkotásánál a pénzügyi tárca egyetértése szükséges, tehát ahhoz, hogy mi egy folyamatos lehetőséget biztosítsunk az önkormányzat számára, mindenképpen egyeztetni kell a társtárcákkal.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Bocsánat, Mécs képviselő úr. Köszönöm szépen a válaszát.
MÉCS IMRE (MSZP): Elnök úr, ügyrendi, amit szeretnék mondani. Azt hiszem, hogy nem az önkormányzati bizottság vagyunk, hanem honvédelmi és rendészeti bizottság. Egyetértettünk azzal, hogy a polgármester úr felszólaljon, a város problémáit a témával kapcsolatban előadja, de most már az arányosság megbomlott, és túlzásnak érzem. Azt javaslom, hogy ezt a részét zárjuk le.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az észrevétellel annyiban nem tudok azonosulni, hogy ez egy nagyon fontos kérdés. Az itt szolgálatot teljesítő katonák személyes körülményei a honvédelmi bizottságra mindenféleképpen tartoznak, függetlenül az állampolgárságuktól, hiszen ebben Magyarország... (Mécs Imre: Csak valami mértéket húzzunk.) Arról nem tehetünk, hogy nincsenek lerendezve egy éve olyan kérdések, amelyek visszahullnak ide a képviselők, illetve a bizottság nyakába.
Annyit szeretnék javasolni a tisztelt képviselőtársaimnak, hogy a bizottsági ülést a gépek megtekintésével folytassuk. Domonkos ezredes úr ugyan most elment... (Domonkos Miklós: Szervezem a napot, jelentem.) Kettő percet kapna arra, hogy a humán erőforrásról egy pontos tájékoztatást adjon, illetve hogy mit fogunk látni, azt is elmondja előre. Az időjárási körülmények nem fogják megkönnyíteni a tájékozódást, ezért itt legyen szíves röviden összefoglalni, hogy mit látunk, és hány ember szolgál itt.
DOMONKOS MIKLÓS ezredes (Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtér): Jelentem, a C-17-es repülőgépet fogjuk megtekinteni, busszal, illetve saját szállító eszközzel, konvojjal fogunk kimenni a repülőgéphez.
Amennyiben a sajtó munkatársai ezt a termet elhagyták, én a pontos létszámot meg fogom jelenteni önöknek, mert ez bizalmas adat. Köszönöm a sajtó megértését. (Karsai Péter: Akkor zárt ülést kellene elrendelni. Ez nem olyan egyszerű.)
ELNÖK: Az a baj, hogy ez a kategória nem létezik, vagy zárt ülés, vagy nyílt ülés, ha zárt ülés, akkor pedig külön kell szavazni róla.
DOMONKOS MIKLÓS ezredes (Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtér): Értem, elnök úr, de ez harckészültségi kérdés.
ELNÖK: Köszönjük, akkor... (Közbeszólás: ezt inkább nem.)
DOMONKOS MIKLÓS ezredes (Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtér): Vagy Csampa úrhoz odamegyek, és elmondom neki.
ELNÖK: Én szeretnék a miniszter úrtól a titoktartási követelményekre vonatkozó jogszabályok betartása mellett egy írásos tájékoztatást kérni, amennyiben lehetséges, és ezzel áthidaltuk.
Akkor megkaptuk a tájékoztatást, hogy mit fogunk látni, most akkor induljunk a gépek megtekintésére.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 34 perc)
|
|
Dr. Lázár János |
Jegyzőkönyvvezető: Takács Aliz