STB/1//2006.
STB/1/2006-2010.
az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottságának
2006. június 6-án, kedden, 13.00 órára
a Képviselői Irodaház V. emelet 512. számú tanácstermébe
összehívott üléséről
Tartalomjegyzék
A miniszterjelölt meghallgatása
Elnököl: Lasztovicza Jenő (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Tompa Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Koscsó Lajos (MSZP)
Dr. Nagy Imre (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP)
Rába László (MSZP)
Tóth József (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Hadházy Sándor (Fidesz)
Kovács Ferenc (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Dr. Gyenesei István (Független)
Dr. Lamperth Mónika miniszterjelölt
Dr. Lamperth Mónika miniszterjelölt
Pál Béla államtitkár
Somogyi Zoltán elnök (Magyar Turisztikai Hivatal)
Dr. Ábrahám Attila elnök (Nemzeti Sporthivatal)
Galla Gábor (Magyar Turizmus Zrt.)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 20 perc.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz) a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Jó napot kívánok. Szeretettel köszöntök mindenkit az új bizottságunk első ülésén, a sport és turisztikai bizottság alakuló ülésén. Bizottságunk, a nevéből is kitűnik, kicsit megváltozott, hiszen a sportot és a turizmust egybe fogjuk kezelni a következő négy évben, egy kicsit mindannyiunk feladatköre bővült.
Tisztelettel köszöntöm azokat a képviselőtársainkat, akik az előző ciklusban nem voltak közöttünk és most a következő négy évben együtt fogunk dolgozni.
Képviselőtársaim megkapták a mai napirendi pontot. Az első napirendi pont az önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt, dr. Lamperth Mónika meghallgatása és bemutatkozása, és egy másik napirendi pont, az „Egyebek”, ha valakinek van közlendője.
Kérdezném a képviselőtársaimat, mivel a bizottság határozatképes - ezt megállapítottam -, aki egyetért a napirendi pontokkal, az kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) (Mindenki jelez.) Egyhangú.
Nagy tisztelettel köszöntöm dr. Lamperth Mónika miniszter asszonyt és miniszterjelölt asszonyt. Engedjék meg, hogy köszöntsem Pál Béla államtitkár urat, Somogyi Zoltán elnök urat a Magyar Turisztikai Hivataltól, dr. Ábrahám Attila urat, a Nemzeti Sporthivatal elnökét, dr. Galla Gábor vezérigazgató urat, a Magyar Turizmus Részvénytársaságtól és mindenkit, aki a különféle osztályoktól elkísérte őket.
A meghallgatása menete úgy történne, hogy először is dr. Lamperth Mónika elmondaná személyes életútjáról, amit gondol, illetve mint új miniszter és régi miniszter a programját, utána a bizottsági tagok kérdezhetnek; de annyit szeretnék közölni, hogy a kormányprogrammal kapcsolatos kérdések lehetőleg ne legyenek.
Ennek tudatában megadnám a szót Lamperth Mónikának.
A miniszterjelölt meghallgatása
DR. LAMPERTH MÓNIKA miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Először is elnézést kérek a csöppnyi késedelemért. Ennek nem a tiszteletlenség az oka, hanem egyszerűen az, hogy az előző bizottságban, az önkormányzati és területfejlesztési bizottságban, egy picit elhúzódott a miniszteri meghallgatás, és ezért kértem az elnök úrtól a kollégáimon keresztül öt perc technikai szünetet, hogy legalább ennyi - öt perc - lehetőségem legyen arra, hogy erre a másik ugyancsak fontos területre lélekben pár perc alatt felkészüljek. Köszönöm szépen az ebbéli megértésüket.
Elnök úr, ha ehhez hozzájárul ön is és a bizottság is, akkor, bár a miniszterjelölt meghallgatásának valóban az a funkciója, hogy a jelölt életútját és személyes hitvallását a tárgykörben megmérje, én mégis az életutam ismertetését arra az írásos anyagra szorítanám, ami a képviselőknek rendelkezésére áll. Természetesen, ha az életutammal kapcsolatban van kérdésük, akkor szívesen válaszolok erre, de a szóbeli kiegészítőben inkább a szakmai témákra szeretnék szorítkozni.
Ugyancsak azt szeretném előrebocsátani, hogy nem tárgya most ennek a meghallgatásnak és ezért megpróbálom magam fegyelemmel rászorítani arra, hogy nem az előző négy év történéseiről fogunk beszélni, hanem arról, hogy mit áll szándékunkban megcsinálni, mit áll szándékunkban a tárca felelős vezetőjeként megvalósítani egy-egy területeken, de ott mégis, ahol a kontinuitás miatt erre szükség van, ott fogok utalni előzményekre. Azt hiszem, hogy mind a két területnél így lesz, de sokkal inkább a jövőre a meghallgatás természeténél fogva szeretnék koncentrálni.
Szeretném kifejezni abbéli örömömet, hogy egy tárcánál kerül elhelyezésre az önkormányzat, a területfejlesztés, a katasztrófavédelem szorosan az önkormányzati feladatellátáshoz tartozik. Emellett a lakásügyek, az otthonteremtés, a lakhatási támogatás rendszerének kialakítása - ezek mind a másik bizottságban már részletesen kibeszélésre kerültek - és még két nagyon fontos terület: a sport és a turizmus. Mind a kettőnek a kapcsolódása ezekhez a területekhez kézenfekvő, bár jóllehet lehetne más területeknél is kapcsolódási pontokat megtalálni, van is ilyen. Azt gondolom, mégis az, hogy az önkormányzat a területfejlesztéssel együtt került elhelyezésre, ez a két nagyon fontos terület lehetőséget ad arra, hogy olyan komplex programokat készítsünk akár a sport terén, akár a turizmus terén, ahol az önkormányzati szerepvállalás, az önkormányzatokkal való együttműködés, egymás programjainak a megismerése, segítése, komplex programok kidolgozása egészen biztos, hogy érzékelhető, kézzelfogható haszonnal jár az állampolgárok számára. Márpedig ez a legfontosabb küldetésünk, hogy olyan rendszereket hozzunk létre, működtessünk, olyan kezdeményezésekkel éljünk, ami az emberek számára érzékelhető pozitívummal és haszonnal jár.
Először a sporttal kapcsolatban. Szeretném azt megerősíteni - azért mondom, hogy megerősíteni, mert ez a terület korábban is ahhoz a tárcához tartozott, legalábbis az idő egy részében, amit az előző kormányzatban vezettem -, hogy az én felfogásomban a sport az egyszerre: az egészségmegőrzés, a nevelés, a személyiségfejlesztés, a közösségépítés, a társadalmi integrációs törekvések megvalósításának a terepe. És persze az is, hogy európai szinten teljesítő és versenyképes társadalmat akarunk, vagy szeretnénk megteremteni, ezt is segítő eszköznek tartom a sportot. Tehát ez egy sokkal szélesebb definíció, mint amit talán korábban vagy néhányan szűkebben értelmezve próbáltak meghatározni. Én a társadalom egészébe helyezve tartom ezt kitüntetetten fontosnak, hiszen mindegyik dimenzióban jól lehet értelmezni a versenysportot, a diáksportot, a szabadidősportot és mindazt a funkciót, amit a társadalom tekintetében el kell látni. És azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, és azt gondolom, hogy egy modern világban, egy modernül gondolkodó kormányzatnak is azzal szembe kell nézni, és tudomásul kell venni, hogy a 21. század sportja egy önálló iparág is, a professzionális sport része a globális szórakoztatóiparnak.
Tudom, hogy a sport iránt, a versenysport iránt elkötelezett emberek közül nem mindenki fogadja ezt el így, de azt gondolom, hogy ezzel a ténnyel érdemes szembenézni, és érdemes megkeresni azokat az elemeket, a magyar versenysportot tekintve is, hogy hol tud kapcsolódni ehhez a globális világban kialakult új felfogáshoz; tehát én ebben a szemléletben gondolom, hogy a sporttal kapcsolatban kellene a jövőnket megtervezni és a tennivalóinkat.
Szeretnék röviden utalni arra, hogy a rendszerváltáskor az állami szerepvállalás a sport tekintetében is át kellett hogy alakuljon, törvényszerűen át kellett hogy alakuljon. Hiszen korábban a sportintézmények működtetésében, az egyesületek finanszírozásában nagyon komplex szerepvállalás volt az állam részéről és akkor, amikor a politikai berendezkedés megváltozott, és az élet szinte teljes területén az állam, az önkormányzatok, a társadalom, a civil szervezetek között egy új munkamegosztás alakult ki, akkor ez teljesen természetes, hogy érintette a sportot is. És az elmúlt tizenöt évben ennek a munkamegosztásnak a legfőbb elemeit tekintve bizony sok vita alakult ki. Tehát nem volt az mindig egyértelmű, hogy mi az, ami az állam szerepvállalása kell, hogy legyen, mi az, amiben az önkormányzatokkal együttműködve vagy az önkormányzati szerepvállalást tekintve megegyezhetünk és mi az, ami abszolút a civil szféráé, ahova nem is kell egyébként, hogy beavatkozzék az állam, de még az önkormányzat sem. De ugyanakkor, nem is a szerepfelfogásnak a megvitatása volt itt a legizgalmasabb természetesen, hanem az, hogy a finanszírozásban ki hogyan vegyen részt.
Ezért azt szeretném itt a bizottság előtt egyértelművé tenni, hogy az államnak van szerepe, tehát az államnak továbbra is kell legyen és van szerepe a sport tekintetében. Méghozzá az állam elsődleges feladata az, hogy a sportban a társadalom többi területéhez képest talán lassabban megindult modernizációs folyamatot felgyorsítsa, az átalakulást befejezze és a sportban a feltételrendszer, a sporthoz való hozzáférés lehetőségének megteremtésében vállaljon szerepet. Itt a legfontosabb tennivaló: a sportlétesítmények fejlesztése mellett a jogi intézményi rendszer korszerűsítése, a képzési rendszer fejlesztése és a civil szféra támogatása méghozzá abból a célból, hogy a civil szféra lehetőségeit tágítsa és biztosítsa az állami szerepvállalás fókuszában. Nem lehet tehát, nem lehetett és azt gondolom, hogy a jövőben se lehet mindent egyszerre és radikálisan elintézni, de a munkamegosztásnak ebbe az irányba kell menni, és ezt az állami szerepvállalást tartom fontosnak.
Tné 10.
11-20/Gy (Lamperth Mónika)
A 2002-2006 közötti kormányzati ciklusban megszületett, legalább is a kormány elfogadta és az Országgyűlésnek benyújtotta a nemzeti sportstratégiát. A nemzeti sportstratégia nagyon széles körű társadalmi vita után került megalkotásra. Nagyon széles szakmai vita folyt a nemzeti stratégia megalkotásakor, ahol mondhatom azt, hogy minden szereplő elmondta a saját állásfoglalását, minden szereplő megjelenítette valamilyen módon a saját érdekeit, és a nemzeti sportstratégia elég széles konszenzussal került megalkotásra, illetve elfogadásra már a kormányzati elfogadást megelőzően. Személyesen egy kicsit sajnálom, hogy már nem tudtuk az Országgyűlésben is végig vinni, de azt gondolom, az Országgyűlés viszonyát is egyértelművé kell tenni ehhez a nemzeti sportstratégiához. Tehát én a nemzeti sportstratégia bázisán képzelem el a további tennivalót és állami szerepvállalást a sporttal kapcsolatban.
A sport egészét tekintve a 2006 és 2010 közötti kormányzati ciklusban egy pályázati támogatási rendszert kívánunk kialakítani, mégpedig olyant, amelyben évente megjelöljük a prioritásokat, és az arra az évre vonatkozik. Ez elég flexibilitást biztosít ahhoz, hogy ahogyan ez az egész rendszer változik, hozzárendeljen hangsúlyokat. Ennek alapján tudják majd az önkormányzatok, az egyesületek tervezni a munkájukat, például létesítményfelújítást és egyebeket. Tehát az éves prioritások kijelölése meggyőződésem szerint elégséges időintervallum ahhoz, hogy ehhez a rendszerhez az összes érdekelt alkalmazkodni tudjon.
Azt is fontosnak tartom, hogy a sportinfrastruktúra fejlesztéseiben az európai uniós támogatások is nagyobb szerepet kapjanak. Kifejezetten igényelni és várni fogom a sporttal foglalkozó államigazgatási apparátustól, hogy tárják fel azokat a lehetőségeket, amelyeket az Európai Unió ezen a területen kínál, és igazán profi előkészítő munkával ezen a területen is nagyon jó legyen az abszorpciós képesség. Ezt az önkormányzatoknál is el szoktam mondani, de ott azért egy picit más a helyzet. Itt azt gondolom, sokkal inkább ezen a szakembergárdán is múlik majd, hogy milyen eredményesek tudunk lenni.
A sporttámogatás és döntés rendszerében is érvényesnek tartom azt a kormányzati elhatározást, amit sok más területen elmondtam, jelesül azt, hogy decentralizálni kívánjuk a támogatási és döntési rendszert. Tehát egy kicsit közelebb a felhasználókhoz, közelebb kell vinni, hiszen ott megnyugtatóbban, átláthatóbban tudnak dönteni arról, hol van inkább szükség a forrásra. Azt az ambíciót persze nem merem megfogalmazni, nem is lenne reális, hogy minden elgondolásra, minden jó szándékra és javaslatra elegendő pénz jut, mert úgy látom, itt, ezen a területen - mint annyi más területen is - sokkal több a helyben képződő jó elgondolás, mint amennyire felelősséget tud vállalni a finanszírozás oldaláról a kormány.
A megalakult regionális sportfejlesztési bizottságok feladatait és hatásköreit a választott regionális önkormányzatoknál látnám szívesen. Önök nyilván ismerik, hogy a kormány a választott regionális önkormányzat mellett tette le a voksát, és erős szándékunk, hogy megszerezzük a jogalkotók kétharmados többségét ahhoz, hogy ezt a programot megvalósítsuk. A sport területén a regionalizációnak fontos szerepet szánunk.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek mozogjanak, sportoljanak, egészségesen éljenek, ezért azt az ambíciót, hogy a mindennapos mozgás, a mindennapos testnevelés feltételeit megteremtsük az iskolákban, megfogalmaztuk a kormányprogramban is. Engedjék meg, hogy itt egy nagyon rövid kitérőt tegyek. A közelmúltban találkoztam a Testnevelő Tanárok Egyesületének néhány vezetőjével, és azt mondtam, nekem nem több az ambícióm annál, minthogy a gyerekek szeressenek mozogni. Lehet, hogy a testnevelő tanárok, a szakemberek nem értenek egyet azzal, hogy itt most van-e kötelező előírás vagy nincsen, Ábrahám elnök úr most nem fogja elmondani az ezzel kapcsolatos ellenvéleményét. Azt mondom, hogy a legfontosabbat, azt, hogy a gyerekek ne kibúvót keressenek a testnevelés óra alól, ne keressenek orvost vagy szülőt, aki igazolja, miért nem kell levetkőzni, hanem megtanítsák a gyerekeket a mozgás örömére. Ha ebben össze tudnak fogni a testnevelő tanárok, a civil szervezetek, az iskolák, az oktatási tárca, a sportért felelős tárca, és érdemi lépést tudnak elérni, akkor már nagyon sokat tettünk a jövő generációjáért.
Tehát az ars poeticámban itt szeretném megerősíteni, hogy kitartóan fogok munkálkodni azért, hogy idáig eljussunk, és lehetőség szerint a lehető legtöbb kisgyerek számára megtanítsuk a sport és a mozgás örömét, azoknak is, akik ma nem szívesen fociznak a társaikkal, mert két ballábasnak tartják őket a többiek. Ezért a sporttal foglalkozó szakemberképzés tartalmi megújítását is fontosnak tartom. Itt most egy pici kitérőt tettem az iskolai sportra, de ide illeszkedett, amikor a jegyzeteimben azt írtam fel, hogy az oktatási és egészségügyi tárcával közös programokat kívánok megvalósítani, de a közepének annak kell lennie, amit az előbb elmondtam.
Azt is beleírtuk a programba, hogy csökkentjük a sportban meglévő fél civil, fél állami szervezetek bürokratikus súlyát. Én azt gondolom, hogy a bürokratikus súlyát és a bürokráciát egyaránt. Biztos vagyok benne, hogy az intézményrendszer értelmes és ésszerű átalakításával többre jutunk. Biztosan kíváncsiak lennének arra is, hogyan képzelem el a részleteit, de még nem jutottunk el odáig, ebben kérek majd még egy kis megértést és türelmet, mert azt gondolom, ezt alaposan át kell tekinteni, és konkrét javaslattal fogunk előállni.
A diáksportról az előbb már beszéltem. Szeretném ismét deklarálni, hogy a versenysport - amit nagyon fontosnak tartok - a nemzeti büszkeségünk és sok minden miatt, amit az elején is elmondtam, emellett a diáksport és a szabadidősport fontosságát, szükségességét nem lehet elégszer hangsúlyozni. Tehát úgy a diáksport, mint az egyetemi sportkultúra megteremtésében aktív szerepet szánok a tárcának, valamint a szabadidősportnak is. Jelenleg a lakosság 16 százaléka sportol heti rendszerességgel, a kutatások ezt mutatják. Ez az arány az európai átlaghoz képest nagyon alacsony. Ha ebben a tisztelt országgyűlési bizottság, a képviselő hölgyek és urak személyes szerepvállalással vagy bármilyen módon tudnának segíteni, az nagyon hasznos és nagyon jó lenne. Azokat az eszközöket, amelyek a tárca rendelkezésére állnak, ezen a területen használni fogom, mert úgy gondolom, múlhatatlanul szükséges, hogy itt jobb arányt érjünk el, és tovább javuljon a munka.
A versenysport tekintetében szinte minden alkalommal, amikor szóba kerül a sport, az utánpótlás-nevelés nagyon komoly hangsúlyt, nagyon sok kérdést kap, ezért szeretném deklarálni a tisztelt bizottság előtt, hogy az utánpótlás-nevelésre nagyobb hangsúlyt szeretnénk fordítani. Már vannak futó programok - Heraklész bajnok program, Csillag program -, ezeket folytatni akarjuk, és megnézni, milyen területen lehet még kiegészíteni olyan új programokkal, ami az utánpótlás-nevelés, a versenysport utánpótlás-nevelés terén eredményeket hoz, és ettől eredményeket várunk.
Kiemelt feladatnak tekintem a doppingstratégia elfogadtatását, gyakorlati megvalósítást, a kötelezettségek, feladatok, erőforrások meghatározását és pontos tisztázását. Ez a történet nem egyszereplős. Azt kérem, és azt fogom minden egyes együttműködő partnertől kérni, hogy tegyék meg azt, ami náluk ebben az ügyben megtehető és megteendő, mert ebben csak állami eszközökkel nem lehet eredményt elérni.
20
Tné 21-30. Lamperth Mónika folyt.
Végezetül nagyon örülök annak, és elkötelezett híve vagyok, hogy legyenek nagy sportrendezvények Magyarországon. Ez túl azon, hogy az országunk - és ez már akkor a turizmusba is átvezet - jó hírét viszi a világba mindenfelé, mert Magyarországon nagyon jó színvonalúan szervezik a sportrendezvényeket, minden nagy sportesemény után bekaszálhatta az aktuális sportért felelős állami vezető a dicséretet, merthogy a mi sportvezetőink nagyon jól tudnak sporteseményeket szervezni és világszínvonalú a főszervezés. Tehát egyrészt ezért is tartom fontosnak, másrészt a mintaadás, a gyerekek számára a mozgás örömét megmutatni talán a legjobban azzal lehet, ha látnak nagyszerű embereket és bajnokokat; tehát hogy ez itthon legyen a turizmus szempontjából, a nemzeti büszkeségünk szempontjából a gyerekeink érdekében, nagyon fontosnak tartom.
A nyári Úszó Európa Bajnokság sikeres megrendezése előttünk itt most a legnagyobb feladat, és ugyancsak ilyen fontosnak tartom a 2012-es horvát-magyar labdarúgó EB rendezés feltételeinek a megteremtésében való közreműködést, remélem, hogy eredményesek és sikeresek leszünk, nagyon sokat dolgozik ezért az előkészítő bizottság. Ezért engedjék meg, hogy csak egy mondattal innen is megköszönjem Gyárfás Tamás úrnak, aki elküldte a bizottság tisztelt tagjainak ezeket a szép kiadványokat és általam az elnök úrnak és az alelnök úrnak egy-egy ilyen szép focit, ezt majd a végén át fogom adni a labdarúgó EB kis szimbólumtárgyát, de ennél több is lesz, már úgy értem haszna a dolognak. Mindent megteszünk azért, hogy megszerezzük ezt a nagy eseményt, mások is dolgoznak ezen, most úgy látom Olaszországban is tettek néhányan erőfeszítést annak érdekében - már bocsánat az iróniáért -, hogy a mi esélyeink nagyobbak legyenek. Azt is fontosnak tartom, hogy más nagy versenyek, hiszen vannak itt még olyan más versenyformák, mint az Universiade vagy a Világjátékok, ami majdnem olyan nagy, mint az olimpia a hírverését tekintve, de azért akkora tehertétellel mégsem jár. Tehát én szeretném, ha Magyarország az ilyenekben kandidálna, és jó eséllyel szerepelnénk ezeken a pályázatokon.
És ha már itt tartunk, akkor talán természetesen átvezet az út a turizmushoz, hiszen a turizmus lényegét, vagy ha az ezzel kapcsolatos ars poeticámat meg kellene határozni, akkor azt tudnám összefogottan, és röviden mondani, hogy az adottságaink lehető legjobb kihasználása az, ami a vendégcsalogató turizmus lényege, és minden más e köré építhető. Hiszen Magyarországnak csodálatos adottságai vannak, csodálatos Budapest, amelyik Európa egyik legszebb fővárosa, nekünk magyaroknak biztos, hogy a legszebb. De a Balaton és más olyan nemzeti kincseink, mint a termálvíz vagy sok-sok más adottság, az mind olyan lehetőséget és esélyt kínál, amivel jól kell élnünk. Tehát, ha nekem a turizmussal kapcsolatos teendőimet itt csokorba kell szedni, akkor azt mondom, hogy olyan tervet kell készíteni, és rendszereket kell működtetni, amelyek a lehető legjobban kihasználják, vagy kihasználhatóvá teszik az adottságokat. Az, hogy Magyarországon fellendülő és sikeres lesz-e a turizmus vagy sem, az csak nagyon piaci részben múlik az államon és a kormányon, nagyon sok másnak van itt dolga. De azt a részt, ami miránk tartozik, azt jól meg kell csinálni ahhoz, hogy mások, akiknek ebben vannak lehetőségeik, adottságaik, ezt jól ki tudják használni.
2005. szeptember 28-án fogadta el a kormány a nemzeti turizmusfejlesztési stratégiát, és nagyon nagy lehetőség a nemzeti fejlesztési terv II., mert a II. nemzeti fejlesztési terv kell ahhoz, hogy ezt a szakmai stratégiát valódi tartalommal kitöltve és valódi fejlesztésekkel alátámasztva meg tudjuk valósítani. Tehát, ha azt a prioritást, vagy azt, amit az előbb meghatároztam, megkérdeznék, hogy mivel tudom leginkább alátámasztani, akkor azt mondom, hogy ezzel, hogy ezt a stratégiát összhangba hozni a II. nemzeti fejlesztési tervvel. Az előkészítés során azt elérni és garanciákat kapni arra, hogy azok a nagy fejlesztések és azok a beruházások, amelyek a turizmus céljait szolgálják, azok az NFT II-ből megvalósuljanak, és akkor azt gondolom, hogy jól oda lehet illeszteni emellé azt a prioritás-sort, amit ez a szakmai stratégia meghatározott.
Konkrétan itt miről van szó. A termálvízre épülő turizmust nagyon fontosnak tartom. Az egészségiparral együttműködve a gyógyfürdőturizmust, a konferenciaturizmust nagyon fontosnak tartom. Van egy olyan ország, amelyiknek egyébként jó a híre a világban, ha személyesen is azok, akik mondjuk, döntenek arról, hogy hol legyen konferencia, szimpátiával gondolnak Magyarországra, Budapestre, akkor nekünk ezt az adottságot ki kell használni. Nemcsak Budapesten, hozzáteszem, mert bár itt kellene egy igazán nagy és minden igényt kielégítő konferenciaközpont, az NFT II-ben reális esély van erre, hogy ezt megvalósítjuk egyébként, meg is akarjuk valósítani. Tehát ha úgy tetszik, ezt vehetik egy ilyen határozott ígéretnek, hogy én ezt képviselem minden egyes egyeztetésen, hogy ez legyen; de ez nemcsak Budapestre igaz, hiszen a konferenciák nagyságrendje, létszámigénye, elvárásai is különbözőek. Határozottan szeretnék szerepet adni ebben vidéki nagyvárosoknak is, így például az Új Magyarország programjában az egyetemen közösen kifejlesztendő kaposvári konferenciaközpontnak is, hogy csak egy példát mondjak, majd nyilván mondhatunk még másokat is.
Talán a gyógyfürdőturizmusnál kellett volna elmondani, de ideértendő, hogy a műemlék gyógyfürdők felújítását is nagyon fontosnak tartom, szerintem ez valódi lehetőség a turizmus számára. Nagyon fontosnak tartom a falusi turizmust, hogy abban érjünk el további eredményeket. Úgy tudom a hozzáértő emberektől, hogy vannak Magyarországon olyan térségek, ahol nagyon jól megy ez a falusi turizmus és van, ahol még óriási lehetőségeket hordoz. Tudom azt is, ismerem a szakma igényét, hogy itt az adókedvezmények, vendégasztal kiterjesztés, ismerem az összes ilyen elgondolás-szándékot; nem vagyok ma abban a helyzetben, hogy erre végleges elkötelezést tegyek, vagy végleges ígéretet, de hát ez nem is lehet célja egy miniszterjelölt alkalmasság megmérésére vonatkozó meghallgatásnak. Csak azt szeretném jelezni a tisztelt képviselő hölgyeknek és uraknak, hogy ismerem ezeket a szándékokat, ismerem ezeket az elgondolásokat és miután politikusként, olyan politikusként, aki korábban nem foglalkozott ugyan közvetlenül a turizmussal, de politikusként pontosan tudom, hogy milyen nagy jelentősége van az ország számára, elkötelezetten mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy eredményesek és sikeresek legyünk ezen a területen.
Budapest, Balaton, Duna és Tisza mind olyan térségek, amit a turizmus, majdnem azt mondtam, hogy célpontjainak, de hát ez nem célpont, hanem azon helyeknek tartunk, ahova leginkább várjuk és hívjuk a vendégeket. Ismerem azokat a számokat, nyilván önök is ismerik, hiszen szakpolitikusként foglalkoznak ezzel, hogy a turizmus fejlődése, a vendégéjszakák dinamikája hogyan néz ki Budapesten, hogyan néz ki más térségekben. Szerintem Budapestnek meg kell őrizni a vonzó vonzerejét és meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy a még kevéssé kihasznált Duna és tiszai térség vonzereje is növekedjék, és a Balatonnál pedig, meg kell fordítani azt a trendet, amitől nem voltunk boldogok. Én a Balatont talán egy picit jobban ismerem, mint a többi térségeket, lévén Kaposvár országgyűlési képviselője most már többedik ciklusban, tehát a somogyi térségből ismerem leginkább ezeket a problémákat, de hát azt gondolom, hogy ennek a trendnek a megfordítása egy nagyon komoly komplex együttműködést igényel.
Az előző bizottságban Bóka képviselő úr megkérdezte a különböző intézményeket - balatoni, Balaton-fejlesztéssel kapcsolatos intézményeket - tudom, hogy az elnök úrnak is ez szíve csücske, úgyhogy szívesen utalok rá, még mielőtt kérdés formájában itt megjelenne, egyelőre ezen az intézményrendszeren nem kívánunk változtatni - hangsúlyozni szeretném az egyelőre. Kezdeményeztem a Bóka képviselő úrnál is, hogy kerítsünk alkalmat a közeljövőben, most nyáron biztos, hogy lehet alkalmat találni, amikor a balatoni különböző intézményekkel, ővele és másokkal leülve végigbeszélni, hogy hogyan tovább. Tné 30.
31-40/Gy (Lamperth Mónika)
Én erre teljesen nyitott vagyok. Nem tudom, szabad-e ilyent mondani, de elmondom, hogy a Balaton régi szerelmese vagyok, ezt Nagy Jenő tudja.
A turizmust illetően még egy dolgot mondanék. Meggyőződésem, hogy erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy azoknak a vállalkozásoknak a helyzetén, amelyek ezzel foglalkoznak, valamilyen módon javítsunk. Itt, Európának ebben a térségében is iszonyú verseny van, ezt mindenki látja. A turistákért, a vendégekért nagy verseny folyik, és az egyáltalán nem mindegy, hogy egy ilyen versenyhelyzetben milyenek Magyarország esélyei. Ha egy-egy területen versenyhátrányunk van, akkor azt csökkenteni kell, és meg kell nézni, ebből milyen módon, milyen lehetőséggel élve tudunk versenyelőnyt fabrikálni. Ismerem a szakma elvárásait a forgalmi adóval kapcsolatban, az egyéb kérdésekben. A tárca képviselőjeként azon leszek, hogy ez a versenyhátrány, ami ezeken a területeken megvan, csökkenjék. Ma nem vagyok abban a helyzetben, hogy konkrét, számszerű ígéretet tegyek bármire, de azt gondolom, a turizmus fejlesztése érdekében el kell vállalni ilyen döntéseket is. Nem akarnék ennél többet mondani, később úgyis vissza fogják kérdezni tőlem, csak szeretném deklarálni, hogy fontosnak tartom.
Nekem is elmondják az ehhez értők is és a politikusok is, hogy aggodalom van a Balaton partján, mert az M7-esen - amit nagyon szeretnénk, hogy minél előbb a határig érjen - elzúgnak majd a vendégek a tengerpartra, és ez milyen nehéz lesz a Balatonnak. Azt gondolom, örömteli dolog, hogy az M7-es végre megépül. Nyilván sokan mennek majd a horvát tengerpartra, de nekünk az a dolgunk, hogy olyant kínáljunk a Balatonnál, ami miatt itt szívesen megállnak, de nemcsak a Balatonnál, hanem egész Magyarországon.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Most rátérnénk a képviselői kérdésekre. Kérem képviselőtársaimat, hogyha a leírtakhoz, illetve az elhangzottakhoz kapcsolódva kérdéseik vannak, most tegyék meg.
Szijjártó képviselő úré a szó, utána Páva képviselő úré.
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! A hétvégén történt egy sajnálatos esemény, ami aktuálissá teszi azt a kérdésemet, amely részben a múltra, részben a jövőre vonatkozik, merthogy az ön belügyminiszteri tevékenységének volt egy szakasza, amikor a sport már az ön felügyelete alá tartozott, és ez a terület most is az ön felügyelete alá fog tartozni.
A hétvégén az egyik sorsdöntő futballmérkőzés végén abszolút elítélendő és nemkívánatos szurkolói huliganizmus, vandalizmus söpört végig Budapest néhány utcáján a Puskás Ferenc Stadion környékén. A dolog vége az lett, hogy a Magyar Nemzet fotóriporterét jól megverték. A képek alapján jól látható módon jó néhány méteres körzetben senki nem tartózkodott. Szerintem az persze most kérdés, hogy a rendőr túlkapott-e vagy sem, ezt a rendőrség nyilván korrekt körülmények között ki fogja vizsgálni.
Azt szeretném megkérdezni, hogy vajon eddig miért késett, és ha eddig késett, akkor a közeljövőben vajon fel fog-e gyorsulni az a jogalkotás, amely az olyan események kiszűrésére alkalmas, amelyek megelőzték ezt az eseményt. Tehát ha ott a szurkolók vagy a futballmérkőzésre kilátogató egyének nem vernek szét néhány rendőrautót, és nem vandálkodnak néhány utcában, akkor valószínűleg nem verik meg a fotóriportert sem. Tegyük fel, hogy ez valószínű.
Vajon miért késett eddig azoknak a jogszabályoknak a kidolgozása és elfogadása, amelyek alkalmasak lettek volna arra, hogy az ilyen eseményeket kiszűrjék? Itt most kifejezetten a sportrendezvényekhez köthető huliganizmusra gondolok. Vajon az ön tevékenységében ez milyen preferenciát fog élvezni? Nekilátnak-e végre ezen jogszabályok kidolgozásának? Ha nekilátnak, akkor lesz-e ennek végre eredménye? És ha igen, akkor várhatóan mikor?
Köszönöm.
ELNÖK: Úgy gondolom, több kérdést kellene feltenni, utána megadjuk a szót a válaszadásra.
Páva képviselő úr!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr.
Hadd kérdezzem meg: lát-e esélyt arra a miniszter asszony, hogy olimpiát rendezzünk? Egyáltalán szerepel-e a tervben, hogy a 2016. évi játékokra benevezzünk?
Említette az Úszó Európa Bajnokság előkészületeit. Mi a véleménye erről a rendezvényről, azzal együtt, hogy kicsit késik az uszoda átadása?
Említette, támogatja a foci EB rendezését. Milyennek látja az esélyeinket, azzal együtt, hogy Olaszországban most egy bundabotrány dúl, a lengyelek, ukránok pedig megítélésem szerint nincsenek olyan felkészülési állapotban.
Szijjártó kollégám kérdésére önnek kell válaszolnia. Szeretném elmondani, hogy két évvel ezelőtt, amikor a Fradi-Debrecen mérkőzést követően a botrány kitört, sportminiszterként Gyurcsány Ferenc engem bízott meg azzal, hogy egy ilyen bizottság álljon fel, és letettünk a kormány asztalára egy elképzelést, amelyben kormányhatározat született. Hadd mondjam el: végre kellene hajtani. Végre kellene hajtaniuk a sportegyesületeknek, a Magyar Labdarúgó Szövetségnek, ezen belül a játékvezetőknek is, a rendőrség pedig biztosítja a különösen, fokozottan kiemelt mérkőzéseket, ahová jóval nagyobb számban vonulna ki. Sajnos, az a tapasztalat, hogy amikor a pályán megfékezik a közönséget, akkor ezek a huligánok egy új területet keresnek, legtöbbször természetesen a sportpályák környékén. Svédországban is bebizonyosodott három évvel ezelőtt a Malmö-Göteborg mérkőzésen a stadiontól körülbelül két és fél kilométerre az utcán törtek, zúztak a huligánok. A rendőrség kivonult, egyszerűen jól elverte őket, utána jöttek a tűzoltók, fellocsoltak, eltakarították a vért. Nem azt mondom, hogy az erőszakra erőszakkal kell válaszolni, de így elűzzük a futballpályákról a huligánokat, talán még a környékükről is, de biztosan megtalálják a módot arra, hogy újból összecsapjanak akár a rendőrökkel, akár egymás ellen is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm.
Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Kérdeznék néhányat, kevesebbet a turizmusból, kicsit többet a sportból.
A későbbiekben hol kap helyet a kormánystruktúrában a Nemzeti Sporthivatal? Hasonlóképpen, mint most? Esetleg lehet-e hinni a híreknek, amelyek különböző orgánumokban jelennek meg, hogy főosztályi szintre degradálódik a sport képviselete? Ábrahám Attila úr marad-e államtitkári pozícióban, egyáltalán a Sporthivatal élén?
Az Úszó EB kapcsán, a Labdarúgó EB kapcsán, az olimpia kapcsán volt kérdés, de a 2012. évi Labdarúgó EB kapcsán hadd kérdezzem meg: ugye, a kormányprogramban az van, hogy a kormány segíti a létesítményfejlesztést? Hogyan tetszenek gondolni, mennyit, hány stadiont, miből, milyen lehetőségei lesznek az önkormányzatoknak ez ügyben? Esetleg a vállalkozói tőke hogyan, miként kerül bevonásra a fejlesztésekhez?
A mostani időszakban költségvetési megszorításokról lehet hallani. Ez a sporttámogatást érinti-e, érintheti-e, hiszen annak idején jelentős mértékben érintette? Hogyan érinti ez az esetleges megszorítás a Sporthivatalt, a Wesselényi Közalapítványt és egyéb támogatási rendszereket, a szabadidősportot, a fogyatékkal élők támogatását? Jó lenne, ha erről egy kicsit többet hallhatnánk.
Ön, miniszter asszony, milyen támogatással, milyen forrásokkal lenne elégedett? 2002-ben a GDP 1 százalékáról beszéltek, hogy ez a sportfinanszírozásra jutó összeg. Ön hogyan képzeli el 2007-re, ne adj' isten 2010-re a sport finanszírozását?
40
Tné 41-50. Szalay folyt.
Visszaállítják-e a diáksport normatívát?
Ön sokat beszélt a diáksportról és egyetértek teljes mértékben azzal, hogy hozzá kell szoktatni a fiatalokat a rendszeres testmozgáshoz. Hogyan és miképpen gondolkodik ez ügyben, hiszen itt valószínű, hogy együttműködésre lesz szükség az Oktatási Minisztériummal, hogy a tantervbe bekerülhet-e a mindennapos testnevelés, illetve a diáksport normatíva? Hogyan és miképpen állítható vissza? Vissza akarja-e állítani, és ha visszaállítja, hogyan lehet felhasználni? Ha nem állítja vissza, hogyan és miképpen fordítható ugyanannyi összeg, mint két évvel ezelőtt a diáksportra?
A mindennapos testnevelésről még annyit: azt tessék már nekem elmondani, ha kérdezhetem, hogy ez mit jelent: mindennap kötelező testnevelés vagy mindennap mozgás lehetőség biztosítása, ezt hogyan és miképpen lehet megoldani. Ígértek száz tantermet, ötven tanuszodát és sok minden mást - elnézést, hogy visszautalok az elmúlt négy évre, ön is azt mondta, hogy kevesebbet a négy évről, többet a jövőről -, a jövővel kapcsolatban hol áll ez a fejlesztés, és ha valahol áll, akkor tessék már mondani, mennyi várható és mikorra ebből a 100 tanteremből és 50 tanuszodából? Beszéltek multifunkcionális sportlétesítményekről, jégcsarnokokról, sok minden másról, ehhez megvan-e az a létesítménykataszter, amit használni kell majd ahhoz, hogyha akár uniós pénzeket akarunk lehívni, hogy mely településen mire van szükség, mi van, mi nincs, mit lehet, mit kell igazából fejleszteni?
Nagy vihart kavart, és a Testnevelő Tanárok Országos Egyesületével ha beszélt a miniszter asszony, biztos felmerült a testnevelés tantárgy osztályozásának kérdése. Erről mi a véleménye? Ez is az Oktatási Minisztériummal való kapcsolattartás egyik formája lehet.
Tervezik-e a sporttörvény módosítását? Ha igen, akkor miképpen?
Van egy ilyen mondat a kormányprogramban, hogy végre kell hajtani a professzionális sport privatizálását. Még egyszer mondom: végre kell hajtani a professzionális sport privatizálását, mit jelent ez? A jelenlegi állami létesítmények értékesítését, ne adj' isten! vagy mit, tessék már, ha lehet, erről két mondatot mondani. (Dr. Lamperth Mónika: Bocsásson meg, nem figyeltem, mert az államtitkár úr valami hasznos információt mondott.) Helyes. Akkor harmadszor is elmondom: végre kell hajtani a professzionális sport privatizálását, mit jelent ez a félmondat, mint ahogy mit jelent az a mondat, hogy csökkentjük a sportban meglévő fél civil, fél állami szervezetek bürokratikus súlyát. Tetszett mondani, hogy majd később vissza tér rá, tehát a fél állami, fél civil szervezetek bürokratikus súlyát csökkentik, mit jelent ez? Mit tudom én, a MOB hatásköreinek még jobban való megnyirbálását esetleg, vagy ne adj' isten! más szervezetekről szól ez a kérdés.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még megadom Tompa képviselő úrnak a szót, és utána megkérem a miniszter asszonyt, mivel rengeteg kérdés elhangzott, hogy válaszolna.
Alelnök úr!
DR. TOMPA SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Asszony! Két kérdésem inkább a turizmushoz fog kapcsolódni.
Az egyik az, hogy az európai turisztikai szervezetek, de a világ turisztikai szervezetei is az elkövetkezendő időszakra ezen a gazdasági területen nagyon komoly bővülést prognosztizálnak mind a vendégforgalomban, mind a terület gazdasági teljesítményét illetően. Az Európai Unióval összefüggő együttműködésekben lát-e ön lehetőséget egyáltalán az Európai Unióval való közös turizmuspolitika kialakításában? Az elkövetkezendőkben hogyan látja az eddigi állami szerepvállalásokból, és ebből következően milyen eredményeket lát? Hiszen ma Magyarországon is a turizmus, az idegenforgalom közel a GDP 10 százalékát adja, majdnem 350 ezer ember dolgozik és mindazok a gazdasági prognózisok, a munkahelyteremtés és a gazdasági teljesítmény tekintetében is meghatározóak.
A másik kérdésem részben a minisztérium területfejlesztéssel, önkormányzatokkal foglalkozó regionális fejlesztésekkel kapcsolatos politikájához kapcsolódik. Az idegenforgalom turizmus kezdetektől önszerveződő folyamatok révén régiókban szerveződött, mint ez miniszter asszony előtt is ismert, és e tekintetben már egy speciális régióra, a Balaton régióra utalt, amely idegenforgalmi régióként nagyon régóta működik. Mi az elképzelése az idegenforgalmi régiókkal, a regionális idegenforgalmi bizottságokkal, különös tekintettel, hogy itt a területfejlesztésben eddig is szoros együttműködés volt? Hogyan gondolja a jövőjüket?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm alelnök úr.
Megadom a szót Lamperth Mónika miniszterjelölt asszonynak.
DR. LAMPERTH MÓNIKA miniszterjelölt: Lehet, hogy többkörös lesz a kérdések köre?
ELNÖK: Elég sok kérdés elhangzott, és arra gondoltunk, hogy ne maradjon feledésben, ezért inkább többkörös kérdésfeltevést csinálunk.
DR. LAMPERTH MÓNIKA miniszterjelölt: Elnök úr, természetesen örömmel alkalmazkodom a tisztelt bizottság és elnök úr ügyrendi megoldásaihoz.
Amit Szijjártó képviselő úr kérdezett itt a hétvégén, tudtam ezt a kérdést, mondta a Hír TV stábja, hogy fel fogja tenni ezt a kérdést, ők valahonnan tudták. Egy alapos és gyors vizsgálatot rendeltem el ebben a kérdésben, különös tekintettel, ami az újságíróval kapcsolatban történteket illeti - meg kellene várni, hogy mit hoz ez a vizsgálat. Elég szerencsétlen a történet és azok a képek, amelyeket láttam, azok valóban alapos kivizsgálást igényelnek.
Az, hogy mit lehetne tenni, hogy a huliganizmust kiszűrjék, vagy hogy megelőzzék. Akkor, amikor a jogszabályokat megváltoztattuk, akkor pontosan az a szándék vezetett bennünket, amiről Páva képviselő úr beszélt. Itt egyrészt van felelőssége vagy felelősségük a szervezőknek, azokat a sporteseményeket kivéve, amelyek úgynevezett különös veszélyességű sporteseménynek minősülnek, mert ott más az eljárás. Tehát a különös veszélyességű sporteseményeknél a jogi szabályozás szerint bent van a Rendőrség, ami pedig nem minősül ennek, azt pedig belül a szervezőknek kell garantálni, hogy nem lesz balhé.
Itt egy probléma van, az, hogy a szervezők azt a többletpénzt, amit egyébként finanszírozásként meg kell adni a különös veszélyességű eseményeknél, azt nem vállalják magukra. Márpedig, ha elfogadjuk, hogy egyébként ez egy olyan, az elején mondtam: a foci is, meg a professzionális sport is a szórakoztatóiparnak egy olyan része, ahol van piac, meg mérhető jövedelem, akkor azt gondolom, hogy ezt a rendszert nem lehet máshogy felépíteni, mint ahogy felépítettük és a többletbiztonságot meg kell, ha úgy tetszik, fizetni. Egyébként meg a rendőrségnek konzekvensen kell eljárni azokkal szemben, akik ezt a balhét csinálják, és ha ez a bűncselekmény határát eléri, akkor fel kell lépni annak megfelelően. Azzal nem értek egyet, amit itt Páva képviselő úr mondott külföldi példaként, hogy egyébként meg jól megverik a delikvenseket, mert ez nem dolga a rendőrnek, de természetesen, ha olyan konfliktusos tömeg van, ahol tömegoszlatással kell élni, annak különböző eszközei vannak, és törvényesen kényszerítő intézkedéseket vehetnek igénybe ilyenkor a rendőrök.
Tehát ha a képviselő úrnak az a kérdése, hogy mi az, amit akarunk tenni, arra mindenképpen gondot fogok fordítani, hogy ezeket a szabályokat, ezeknek a betartatását következetesebben kell elvégezni azoknak, akikre ez tartozik. Ez igaz az egyesületekre is és igaz a rendezőkre. Egyébként pedig nagyon hálás lennék azért, ha itt az egyesületek és a szervezők együttműködők lennének és segítenék a rendőrség munkáját és a rendőrség is segítené az egyesületek munkáját, hogy itt például az úgynevezett kiemelt biztonsági kockázatú események besorolásánál mi az, ami tényleg annak minősül és mi az, ami nem. Egyébként engem is végtelenül felháborított az, ami történt, a huligánokra gondolok itt - hasonlóan, ahogyan ön fogalmazott az előbb.
Az olimpiát illetően Páva képviselő úr kérdezte, 2016-ra pályázunk-e? Azt gondolom, hogy Magyarországnak az egy nagyszerű dolog lesz, ha egyszer lesz Magyarországon olimpia, és valamikor biztos lesz - hogy mikor, azt persze ma még nehéz megmondani. De a kérdése úgy hangzott, hogy 2016-ra pályázunk-e. Szerintem egy 2016-os pályázatnak más célja nem nagyon lehetne, mint mondjuk, valamilyen pályázati rutint szerezni, mert egyébként, ha azt nézzük, hogy a vezető olimpiai bizottság milyen döntéseket hozott eddig: 2012-ben Londonban lesz az olimpia, akkor ugye kicsi az esély arra, hogy a következőt is Európában fogják rendezni. (dr. Gyenesei István: Semmi.) Azt mondja Gyenesei úr, hogy szinte semmi, most én is így látom, tehát 2016-ban erre igazából nem látok esélyt. Így születtek a döntések, hogy a földrészek között vándorolt az olimpia. De azt, hogy Magyarországon valamikor legyen olimpia, azt gondolom, hogy egy szép idea, és dolgozni kell azon, hogy ennek a feltételrendszerét majd megteremtsük, akár úgy, hogy civilek is bekapcsolódnak ebbe a közös gondolkodásba, tehát ezt az ambíciót nem szabadna elvetni. Tné 50.
51-60/Gy (Lamperth Mónika)
De ugyanakkor vannak olyan játékok, olyan nagy sportversenyek, amit az előbb is említettem, mint például a 2012. évi Világjátékok, a 2013. évi Universiade vagy a 2011. évi Európai Ifjúsági Olimpia, amit meg kellene próbálni megcélozni. Ez nem akkora, mint egy olimpia, de hatalmas siker és eredmény, ha Magyarország egy ilyen rendezésben részt tud vállalni.
A képviselő úr kérdése úgy szólt, hogy a foci EB-n milyenek az esélyeink. Szerintem jók az esélyeink. Nem akarok itt ironizálni az olasz és a foci közvéleményt erősen felzaklató eseménysorral, amit a közelmúltban olvashattunk a Nemzeti Sportban és másutt is. Azt mondják a hozzáértők, hogy ez nem növeli az esélyüket. A sportban az ellenfél gyengeségeire építeni talán nem fair play díjas magatartás, de azt gondolom, azért jók az esélyeink, mert nagyon jó pályázatot adtunk be, nagyon szoros az együttműködés a horvát szervekkel, az MLSZ-szel és a horvát megfelelőjével. Gyárfás Tamás úr igazán kitűnő munkát végzett a tekintetben, ami az esemény bevezetését és a különböző lobbi szervezetek megnyerését illeti.
Szalay képviselő úr kérdezett a stadionokkal, a forrásokkal kapcsolatban. Amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr először találkozott ezzel a bizottsággal, és arról volt szó, hogy milyen feltételek mellett pályázunk, és milyen feltételek mellett szeretnénk, ha elnyernénk az Európa Bajnokságot, akkor nagyon világossá tette, hogy az a nemzeti lelkesedés, ami a rendezvény mellett megnyilvánul, ki kell, hogy tartson, és meg kell, hogy jelenjen a felelősségvállalásban is és a finanszírozásban is. Az nem megy, hogy lelkesen megpályázunk egy projektet, elnyerjük, utána pedig az állam vagy a kormány állja a cehhet. Ez nem megy. Ki kell dolgozni, ezt a feladatot kapta a Nemzeti Sporthivatal, az elnök úr, természetesen ezt a feladatot kapta az illetékes kormánytag is, hogy ki kell dolgozni, dolgoztatni egy olyan felelősségvállalási szerződésrendszert, amelyben azok a pénzügyi vállalkozók, bankok, egyebek és az önkormányzatok, amelyek a szervezésben érintettek, illetve ahol a stadion épül, az események lesznek, hogy pontosan ki mit vállalt.
A miniszterelnök arra vállalt garanciát a kormány nevében, hogy arányaiban a kormány is bele fog tenni annyit a közösbe, mint amennyit az önkormányzatok és a pénzügyi vállalkozások beletesznek. Most itt tartunk, és az kellene, hogy ennek a részletei most már elfogadást nyerjenek. Ezen komoly munka folyik, de hozzáteszem, hogy itt az önkormányzatok is igen komoly felajánlásokat tettek. Például Debrecen nevében Kósa polgármester úr azt mondta, ő annyit kér, hogy az állam ne akadályozza. Mi semmiképpen nem fogunk akadályozni, segíteni fogunk, és a stadionok építésénél és más területen is lesz állami szerepvállalás. Hozzáteszem: itt nem minden építmény lesz végleges, és nem fogunk hatalmas "betonizéket" építeni, hogy utána üresen kongjanak, hanem lesznek olyan mobil részek, amelyeket értelmesen fel lehet építeni egy ilyen nagy eseményhez, utána pedig el lehet bontani. Tehát szeretnénk értelmes és ésszerű döntéseket hozni.
Az Úszó Európa Bajnokságnál megmondom őszintén, bennem is volt egy pici aggodalom még egy jó hónappal ezelőtt, egyrészt a történéseket figyelve, hogy miért kellett ilyen döntéshozatali eljárás mellett eljutni idáig, de jogállamban mindenkinek joga van végigjárni a jogi utat. Itt sok-sok fellebbezés, zöldszervezeti megmozdulás és egyéb volt. Ma azt látom, nagyon komoly erőfeszítéssel eljutottunk abba az állapotba, hogy megnyugtató módon teljesen készek a létesítmények, a szervezőbizottsággal teljesen készen várjuk a versenyzőket, és őszintén remélem, hogy valamennyiünk örömére sok-sok magyar sikernek örülhetünk és tapsolhatunk. Tehát az Úszó EB-t tekintve ott vagyunk a célegyenesben, a feltételeket biztosítani tudjuk ahhoz, hogy magas színvonalú EB kerüljön megrendezésre. Ehhez még az kell, hogy jó idő, napsütés és sok néző legyen.
A pénzügyi forrásokat illetően az EB-források ismertek. Arra ma nem tudok válaszolni, hogy az új kormány milyen pénzügyi döntéseket hoz majd. Természetesen arra a kérdésre, amikor a képviselő úr azt mondja, milyen nagyságrendben lennék a forrásokat tekintve elégedett a sportra nézve, erre nyilván nem összegszerű választ vár a képviselő úr, mert azt talán nem is tudnék mondani. Én akkor lennék elégedett, ha itt az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottságában arról folyna érdemi disputa, hogy ki az, aki elégedett ezekkel a forrásokkal és ki az, aki nem. Amíg az ellenzéki oldal és a kormányoldal egyaránt azt mondja, nagyobb összegre lenne szükség, addig azt gondolom, a területért felelős miniszternek is erőfeszítéseket kell tennie, hogy ez így legyen. Azt hiszem, ezt a helyzetet nagyjából nem mértem fel rosszul ebben a bizottságban.
A diáksport-normatívát nem áll szándékunkban visszaállítani. Azért nem, mert az önkormányzati finanszírozásban nem a normatívák száma az, ami eldönti, hogy nagyságrendjét vagy arányait tekintve az önkormányzatokhoz milyen módon, hogyan megy a forrás, hanem azt a szisztémát, hogy az önkormányzatok kétféle módon, két nagyságrendben kapják a forrásaikat: egyrészt normatív finanszírozással állami támogatást, központi költségvetési részesedést, mert ezt sem az állam adja, hanem az adófizetők pénzéből elosztja az Országgyűlés, a másik pedig a saját bevételeik. Ennek a két nagy pénzcsomagnak a feladata az, hogy az önkormányzatok kötelező feladatait és önként vállalt feladatait finanszírozzák. Ebben a rendszerben az, ha nagyon elaprózott és nagyon sokféle normatíva van, mindig csak ahhoz vezet, hogy egyrészt az ágazatok egy-egy alrész tekintetében mindig számon kérnek, hogy pontosan annyit költött-e rá az önkormányzat vagy sem, ez az önkormányzat mozgásterét is csökkenti. Tehát nem a normatívák elnevezésével vagy név szerinti visszaállításával kívánjuk ennek a feladatnak a forrásoldalát megteremteni, hanem a koncentráltabb önkormányzati normatívarendszerrel.
Kérdezték, tantervbe kerül-e a testnevelési óra. Itt még nem tartunk. Abban van megegyezés, addig jutottunk el az oktatási tárcával, hogy a mindennapi testnevelés igényét, célkitűzését beleírjuk a programba, és ezt megvalósítjuk, de ez nem jelenti azt, hogy a tantervbe belekerül, hogy minden nap van testnevelési óra. Szerintem egyszer majd ez lesz, de most idáig nem tudtunk elmenni. Ott tartunk, az az ambíciónk, hogy minden nap mozogjanak a gyerekek, a mindennapi testnevelést, a mindennapi mozgást tudjuk megvalósítani.
Egyébként szívem szerint beleírnám a tantervbe is, de az oktatáshoz értők azt mondják, ez túlzó ambíció. Ha ehhez kellő támogatást kapok az országgyűlési bizottságtól, akkor ebben előre tudunk haladni.
60
Tné 61-70. Lampert Mónika folyt.
De ha kapok ehhez kellő támogatást az országgyűlési bizottságtól, akkor tudunk ebben előrehaladni, mert egyébként abban a tekintetben, amit mondtam, hogy ez a tantervbe így nem beleírható, ez is fölülírja a párthovatartozást, tehát az oktatási szakemberek a másik oldalon is ugyanúgy fel bírnak sorakozni, mint itt.
A sportcsarnok, tanuszoda, tornaterem programot kérdezte a képviselő úr, ezek az úgynevezett PPP-projekttel megvalósítandó programok. A többcélú csarnokoknál a projekttervezet elfogadást nyert 9 sportcsarnok esetében, közbeszerzési eljárás alatt van 3. A tanuszodánál a tervezet elfogadást nyert 35 tanuszoda esetében, ebből 5 A típusú, 30 B típusú. Az A típusúból 4 van közbeszerzési eljáráson, a B típusúból 17, a tornateremnél 43, közbeszerzési eljárás alatt 10, és ezt is ki tudom részletezni B típusúra nézve - ez azt jelenti, hogy halad ez a program előre.
Ugyanakkor szeretném azt előrebocsátani, hogy a mostani szakaszban szembesültünk azzal, hogy az önkormányzatok egy része a korábbi feltételrendszer mellett nem akarja, vagy nem tudja vállalni a szolgáltatási díjat, mert azt mondják, hogy drága. Abból a szempontból van is ebben valami, ha azt nézzük, hogy az önkormányzatnak, mondjuk, lenne egy összegben az a félmilliárd vagy egymilliárd, vagy még ennél is nagyobb nagyságrendű pénze bizonyos esetekben és megépítés után az üzemeltetési díjat tekinti csak, ha azzal összevetjük, akkor persze drága. De ez egy olyan konstrukció, ami egy előrehozott beruházás. Ez azt jelenti, hogy valaki adja a saját tőkéjét, hosszútávon befekteti és utána - ez minden PPP-program lényege - garanciát vállal arra a szolgáltatást igénybevevő szolgáltatási díj formájában mindent megfizet, ami ennek a szolgáltatásnak a tartalma.
Azt gondolom, hogy azért persze meg kell tenni majd mindent az önkormányzatoknak is, meg nyilván azoknak is, akik ezzel foglalkoznak részletesen, hogy ez, ha lehet, legyen olcsóbb, de azért ebben a radikális csökkentés lehetősége nincs benne, ezt reálisan meg kell mondani. Tehát én most népszerű lehetnék itt azzal, ha meglengetnék egy nagy zászlót, hogy majd jól megnézzük, azután jóval olcsóbb lesz. Megnéztem ezt alaposan, nem látok erre reális lehetőséget.
Az, hogy van-e létesítménykataszter, hogy hol milyen létesítményeket kell építeni. Azt gondolom, hogy ez nemcsak létesítménykataszter kérdése, hanem egyfelől tevékenység, önkormányzati szándék, meg sok minden. Mert hiába mutatja ki azt egy létesítménykataszter, hogy iksz településen mondjuk, van egy biciklipálya ilyen körversenyek lebonyolítására alkalmas pálya, ha ott mondjuk, nem akar senki biciklizni - és most ez csak egy elméleti példa, félre ne értsenek -, és nincs ilyen szándék, hogy ezt valaki működtesse. Tehát a fejlesztésnél is azt kell megnézni, hogy mi az, amire van igény és mi az, amit értelmesen meg lehet és meg kell csinálni.
Mi a véleményem, hogy osztályozzunk-e testnevelés órán vagy nem. A képviselő úr itt bedolgozik a bulvársajtónak - szívesen elmondom, de ez olyan, ami szokta őket érdekelni. Hozzáteszem, nem vagyok pedagógus, nem tudom, hogy mondjuk, a motivációban az osztályzat milyen erővel van jelen, nem tudom megítélni. De a személyes véleményem az, hogy a gyerekeket az alsó tagozatban, ha nem osztályozzák le, az jó. Azért jó, mert egy testnevelés órán nagyon sokféle mozgást tanítanak a gyerekeknek: a szertornától kezdve a kosárlabdáig, a fociig, az atlétikáig, a futásig, az úszásig mindent. Vannak gyerekek, akik mondjuk, atlétikus mozgásúak, vékonyak, hosszúak, mint a vonatfütty, meg mint az én fiam és mondjuk, a szertornában drámai, hogy mennyire képtelenek bármit is felmutatni, és ha mondjuk, azt leosztályozzák, az lehet, hogy elveszi a kedvét sok mindentől, viszont ügyesen mozog labdával és más módon. Tehát csak megerősítem azt, hogy szeressenek mozogni a gyerekek.
Nem tudom szó szerint idézni a programból, amit ön felolvasott, ez a professzionális sportprivatizáció, meg egyéb. Van értelme a dolognak; lehet, hogy nem a legjobb a megfogalmazás, elfogadom, néha ilyen is belecsúszik. Szóval azt kell ez alatt érteni, hogy míg a rendszerváltozás után a sportegyesületek és az önkormányzatok vidéken szinte teljes körűen átvették a sportintézmények működtetését, és a saját felelősségükben így vagy úgy működtetik és felújítják, ez nem mindenütt történt meg egyformán és vannak bizonyos hatalmas sportlétesítmények, amelyek még mindig az állami köldökzsinóron lógnak, ezt szeretnék megszüntetni: Fradi, UTE és másokat kell ez alatt érteni.
Az intézményrendszert illetően, amit én is idéztem, a képviselő úr visszakérdezte, hogy ez részletesebben mit jelent. Azt például, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság fogadja be a Paralimpiai Bizottságot, tehát legyenek integráltabb egységek; egy ilyen bizottság legyen, nem is szabad szerintem egyébként szétválasztani mesterségesen - nem is lett volna szabad.
Tompa képviselő úr kérdéseire, hogy az európai turisztikai szervezetekkel, illetve a nemzetközi turisztikai szervezetekkel kapcsolatban mik a szándékaim. Azt szeretném, ha nagyon aktívak lennénk ezekben a bizottságokban. A nemzetközi szervezetekben, a turisztikai világszervezet végrehajtó tanácsának tagjaként is aktív szerepet gondolok azért, mert ez mindig bővíti a lehetőségeket. Tehát ezeknek, az ilyen nemzetközi szervezetekben való részvételnek nem az az értelme, hogy az, aki oda kiutazik, az egyrészt utazik, másrészt meg mindig jól főznek, ott jó enni-innivalókat adnak, hanem sokkal inkább az, hogy a kapcsolatrendszerben rejlő, a mozgásterünket tágító, lehetőségeket találja meg minden egyes ilyen képviselő, és ha ebben az Országgyűlés sport és turisztikai bizottsága is szerepet vállal, akkor én azt boldogan támogatom.
Amellett szeretném még letenni a voksom, hogy itt nekünk ebben a térségben - a visegrádi országok és a közép-európai kezdeményezés országai -, tehát a közvetlenül szomszédos országokkal együtt érdekeltek vagyunk regionális turisztikai, határokon átnyúló regionális turisztikai programok megvalósításában. Tehát, ha valaminek van értelme, akkor annak igencsak van, hogy ezekben a szervezetekben is ilyen programokat ösztönözzünk.
Most látom a saját jegyzeteimnél, hogy átugrottam elegánsan egy kérdést a Szalay képviselő úrnál - magamtól vettem észre, még nem is kellett, hogy csúnyán rám nézzen.
A Nemzeti Sporthivatal degradálódik-e egy főosztályként az új minisztériumban - így tetszett mondani, szó szerint leírtam. A hivatalokat, szándékaink szerint, a minisztériumi apparátusba integráljuk. Hogy pontosan milyen létszámmal, milyen módon, milyen szerkezeti megoldással, erről nem azért nem tudok beszélni, mert nem tudnék, mert a fejemben nagyjából ez a dolog elrendeződött, de abban kérek megértést, hogy ezt még nem tudom a nyilvánosság előtt elmondani, mert számtalan egyeztetés van hátra, hogy ebben végleges döntéseket hozzak. Utána természetesen minden részletről szívesen tájékoztatom a bizottságot akár írásban, akár más formában, de egyelőre nem tudok ennél többet mondani.
De egy dologban szeretném a megértésüket kérni. Itt integrációról lesz szó, mert a kormány elhatározta és a programunkban benne volt, hogy a központi adminisztrációt erősen karcsúsítjuk, csökkentjük és azt szeretnénk, hogyha karcsúbb, kevesebb köztisztviselővel, közalkalmazottal dolgozó szervezetek tudnának hatékony központi kormányzati munkát végezni. Ez nyilván nem megy anélkül, hogy létszámcsökkentés legyen egyes szervezeteknél, és nem megy anélkül, hogy kvázi a status quo valahol sérüljön. Ha ezt mindenki úgy fogja megérni, hogy az az adott terület egyébként ledegradálódik és onnantól kezdve kevesebb a súlya, mint korábban volt, akkor azt gondolom, hogy nem jó úton járunk. Mert egy tevékenységformának nem az adja meg a valódi súlyát és rangját, hogy egyébként milyen című és rangú szervezetek képviselik; vagy lehet, hogy nem vagyok ebben teljesen igazságos, hogy nemcsak az adja meg, sok minden mással is ezt ki lehet fejezni. Tné 70.
71-80/Gy (Lamperth Mónika)
Tehát én inkább támogatást kérek a bizottságtól ehhez az integrációhoz, mint annak a sugalmazását, hogy innentől ez a tevékenység kevéssé lenne fontos.
Tompa képviselő úrnak volt még egy kérdése. Szeretném, ha a választott regionális önkormányzat átvenné ezeket a funkciókat is, de nem akarnánk külön testületeket működtetni a régióban, sem területfejlesztési tanácsot, sem a rib-ekkel más regionális szervezetet, hanem azt mondjuk, ez a választott regionális önkormányzat felelőssége. Egyébként azt, hogy milyen intézményrendszert raknak mellé, ebben lesz szabadságuk. Azt szívesen beírnám a törvénybe, hogy melyek azok, amelyeket kötelező létrehozni. Egészen biztos, hogy a területfejlesztési tanács ilyen, de a regionális választott önkormányzat felelősségébe tartozna, és a feladat ellátásához adekvát formákat pedig majd közös bölcsességgel ki kell találni. Én még azt sem mondom, hogy ezt a jogalkotónak kell elvégeznie, szerintem ezt a régiók saját magukban is el tudják rendezni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Folytatnánk a kérdéseket. Gyenesei képviselő úrnak adom meg a szót, utána Kovács képviselő úrnak.
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen.
Miniszter Asszony! Három sport és két turisztikai jellegű kérdést szeretnék feltenni.
Azt hiszem, kétség nem fér ahhoz, hogy ma a magyar sport egyik legnagyobb támogatói az önkormányzatok. Az önkormányzatok szerepvállalási lehetőségei és kötelezettségei, legyen törvényi oldalról szabályozva, változnak-e a sport vonatkozásában? Talán ehhez a kérdéshez is tartozik az, hogy az egyre erősödő kistérségek sportszervezői funkciója és szerepe miként alakulhat, miként változhat, mik az ezzel kapcsolatos esetleges elképzelések.
A harmadik kérdés: érintőlegesen itt szó volt az olimpiáról. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy az olimpiai eszme erősítése és ennek segítése, támogatása megjelenik-e valahol az állami feladatok körében, vagy ennek kizárólag civil szervezeti feladatnak kell-e lennie.
A két turisztikai jellegű kérdés a következő. Ma az egyik leggyakrabban emlegetett kitörési pont, lehetőség, az egyes települések számára bármelyiket tekintve ha külön-külön megnézzük, szinte mindegyiknél megjelenik valahol a turisztikai lehetőségeik kiaknázása. Nem ritkán egymás mellett lévő vagy rendkívül közel lévő települések, településcsoportok ugyanazon funkciót próbálják megjelölni, például a gyógy- és termálturizmust. Mindazonáltal nem lehet elképzelni azt, hogy egymáshoz közel lévő településeken olyan gyógy- és termálfürdők alakuljanak ki, amelyek látogatottsága, piacképessége, eladhatósága olyan legyen, hogy abból mindenki megéljen.
Elképzelhető-e az, hogy valamilyen formában központi szabályozás alá esik például az e vonatkozású területfejlesztési források megszerzésének lehetősége? Bizonyos szakmai koordináció ebben központilag elképzelhető-e, vagy virágozzon száz virág, amelyik megmarad, az megmarad, a többi meg tönkremegy? Kicsit luxusnak tűnne ez az utóbbi lehetőség.
Végül pedig vannak olyan korlátozások, amelyek idejét múlttá váltak, vagy kiválthatók más enyhébb korlátozásokkal, módosításokkal. Olyan korlátozásokra gondolok, amelyek ma komoly turisztikai fejlesztések útjában állnak, ugyanakkor pedig a működőtőke lehetőségeit is korlátozzák, viszont nem feltétlenül kell őket fenntartani. Például a Balaton-törvény bizonyos rendelkezései, amelyek nem kizárólag a vízminőséget és a tájvédelmet szolgálják, ugyanakkor pedig oly mértékben korlátozzák a fejlesztéseket, hogy ma már a Balaton hosszú távú hasznosíthatóságát vagy a minőségi turizmus fejlesztését jelentősen korlátozzák. Ebben van-e valamilyen elképzelés?
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Kovács képviselő úr!
KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr.
Tisztelt Miniszter Asszony! Szeretettel köszöntöm, és ennek a tárcának a vezetői munkájához előre is sok szép sikert és jó egészséget kívánok.
Általában elmondhatom, hogy mint a szakma képviselői, kicsit csalódottak vagyunk: megint nem a gazdasági súlyának megfelelően van kezelve kormányzati szinten a turizmus, az idegenforgalom. Ezt jelzi már a bizottságunk neve is, itt is egy lépéssel hátrébb léptünk. A kormányzati struktúrában milyen helyet és szerepet tud majd kapni az idegenforgalomért felelős főosztályvezető, mert államtitkár csak egy lesz, vagy milyen szinten lesz az idegenforgalom vezetése a politikában? Ezt érdeklődéssel várjuk.
Ha végiggondoljuk az elmúlt négy év történéseit, látszik az, hogy méltánytalanul szorulunk háttérbe olyan gazdasági szereplőkkel szemben, akiknek saját minisztériumuk, saját önálló szakmai bizottságuk van a politika területén, és mondjuk a GDP felét teljesítik annak, amit a turizmus, az idegenforgalom tud hozni az ország kasszájába. Nagyjából ehhez kapcsolódnak a kérdéseim is.
A legfontosabb az, a szakmai szervezetek már régóta kérik, az Idegenvezetők Szövetsége, az Utazási Irodák Szövetsége, hogy határozottabban és hatásosabban lépjenek fel a hatóságok a feketegazdaság ellen. Az Idegenvezetők Szövetsége folyamatosan kéri, segítsünk megoldani azt a feladatot, hogy a fekete idegenvezetést a frekventált helyeken ugyanúgy, mint a fejlett nyugati országokban, szűrjük és ellenőrizzük, ezzel is munkát, lehetőséget biztosítsunk azoknak, akik legálisan engedéllyel rendelkeznek, és adóznak ezen tevékenység után. Ugyanez mondható el az utazásszervezésről is. Májusban és ilyenkor, júniusban ha csak a fizetéseket nyomon követnék a szakhatóságok, a feketegazdaság 70-80 százalékát kiszűrhetnék. Rengetegen adnak fel hirdetéseket, amelyekben a magántulajdonukat képező apartmanjukat, lakókocsikat utazásra értékesítenek a világ minden részén, így Magyarországon, hazánkban is, miközben az utazási irodák felé az elvárások egyrészt szigorodnak. Az utazási irodák a kaucióletétellel és más egyebekkel eleve olyan gazdasági hátrányban vannak a fekete szervezőkkel, amelyen csak akkor tudunk segíteni, ha határozott és egyértelmű lépéseket teszünk a feketegazdaság ellen. Ebben mindenképpen kérem a segítségét, és várom a javaslataikat, hogy miben tudunk mi segíteni önöknek.
Szeretném megkérdezni: hogyan illeszkedik a turizmusirányítás a minisztérium szerkezetébe? Mi lesz a Magyar Turisztikai Hivatal sorsa? Tervez-e létszámfejlesztést, vagy csökken-e a létszám? Marad-e tartósan ez a terület ennél a minisztériumnál, nem kerül-e át máshová? Mi lesz a Turizmus Zrt. szerepköre? Megkapja-e az ország a marketinghez szükséges forrásokat? Ahogyan ismerjük hazánk gazdasági helyzetét és az elmúlt négy év történéseit ha végignézzük, 9 milliárdról 4,5 milliárdra csökkent a Magyar Turizmus Rt. támogatása az elmúlt négy évben, és a megszigorító intézkedések hogyan fogják érinteni ezt a területet? Mi lesz a külképviseletek helye, szerepe? Marad-e az OIB? Mi lesz a tényleges szerepe, ha marad? Ha nem, milyen intézményes módja lesz a szakmával való kapcsolattartásnak?
A másik, ami részben az Idegenforgalmi Alapokat illeti, illetve az önkormányzatokat: több ígéret hangzott el, hogy az idegenforgalmi adónál meg lesz emelve az a tétel, amely eddig úgy szólt, hogy minden beszedett forinthoz kettőt ad hozzá a kormány, és három lesz a hozzáadott adó. Mi lesz az idegenforgalmi adó sorsa? Ez az utolsó zárókérdésem volt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Nagy Imre képviselő úré a szó.
DR. NAGY IMRE (MSZP): Tisztelt Miniszter Asszony! Egy kicsit elmegyek az önkormányzati irányba, de ez nem lesz meglepő az előző bizottsági meghallgatás után. Nyilván abban bízom, hogy mind az önkormányzatok, mind a turizmus az elkövetkező időszak fejlesztéseiből jelentős részben fogja majd képviseltetni magát, és talán előnye is lehet, hogy bizonyos fokú integráció történik a minisztérium kebelében.
Arra hívnám fel a figyelmet, mint önkormányzat, mást sem teszek, mint projektlistákat gyártok általában három, négy irányba, de elég ritkán látjuk, hogy ez hol, milyen rangsorok alapján jön majd össze. Ebben nyilvánvalóan kérünk segítséget.
Egy konkrét dologra kérdeznék rá. Azt gondolom, mindenképpen jó rendszer volt az önkormányzatoknak biztosan hasznos az Önerő Alap. Ha külön lesz egy ügynökség, és külön működik itt gyakorlatilag a területfejlesztés és többek között a turizmus, akkor számíthatunk-e arra, hogy a BM Önerő Alappal folyó rendszerben működik?
Köszönöm szépen.
80
Tné 81-90.
ELNÖK: Kérdezem a képviselőtársaimat, hogy van-e még kérdés. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor, ha megengedik, én is tennék fel egy-két kérdést.
Elmondanám a véleményemet is és részben a kérdésemet is.
A miniszterjelölt asszony említette, hogy az idegenforgalomnál igazából nem az államon múlik sok minden, tehát kevés múlik az államon, én ezzel nem igazán értek egyet, mert az államnak nagyon komoly szerepe van a turizmus működésében és lehetőségeinek kiaknázásában. Egy példát mondok először, hogy az adók megállapítását a parlament fogadja el a kormány előterjesztése alapján. Magyarországon a turisztikai vállalkozások szinte a legadóterheltebbek az uniós országok közül, ezt már 2004-ben is elég sokat tárgyaltuk akkor, amikor adómódosítás volt évközben. Akkor volt az, amikor a turisztikai szakmai szervezetek is azt mondták, hogy azzal az egy döntéssel egy éven belül több mint 10 milliárd forintot vonnak el az ágazattól.
Tehát igenis az államnak nagyon komoly szerepe van, illetve ha megnézzük a támogatásokat, például a turisztikai célelőirányzatot, ami nagymértékben csökkent, hiszen ez az az összeg az, ami évek óta a fejlesztések támogatására szolgált, amivel lehetett irányítani, hogy a turisztikai vállalkozások milyen irányban fejlesztenek. Itt mondanám példaképpen a Széchenyi-tervben a gyógyfürdőfejlesztéseket, azóta ez leállt, vagy itt van a marketing esete. Lehet itt azt mondani, hogy Magyarország szép, jó, vendégszerető, érdemes idejönni, de ha nem tudják, akkor senki nem fog idejönni.
Amit Kovács képviselő úr is elmondott, hogy név év alatt sikerült 9 milliárdról lecsökkenteni 4,5 milliárdra az erre szánt összeget, de nem várhatjuk el a magyar vállalkozóktól, hogy ők oldják meg Magyarországnak, mint terméknek, a nemzetközi piacra vitelét. Tehát azt hiszem, hogy ebben nagy tévedés van, hogy az államnak igazából nincs szerepe, óriási szerepe van. Úgy tetszett mondani, hogy az államon nagyon kevés múlik. Azt szeretném kihangsúlyozni, hogy igenis az államon nagyon-nagyon sok múlik, mert ezek mind állami eszközök, amivel lehet befolyásolni azt, hogy a turizmus jól működik, vagy nem jól működik.
Vitatkoztunk az elmúlt években itt a bizottságon belül is, hogy jól működik-e a turizmus vagy nem működik jól. Nekünk meggyőződésünk, hogy Budapest kivételével mindenhol nagyon nagy baj van. Miniszterjelölt asszony is a Balaton térségében él. Nagyon jól tudja azt, hogy a Balaton térségében évek óta óriási gond van, de olyan szintre jutott a dolog, hogy a vállalkozók szerveznek már különféle olyan fórumokat, hogy mivel tudnák segíteni a Balaton piacra vitelét, illetve a balatoni fejlesztéseket. Vállalkozások mondják azt, hogy a tavalyi évben az előző évhez képest 30 százalékos forgalomcsökkenés van. Elnök úr, ezt higgye el, kérdezze meg, hogy tavaly ősszel a déli parton és az északi parton is nagyon komoly fórumokat szerveztek - ott volt Galla úr is -, hogy micsoda problémák vannak a turizmus területén belül. Nem azt kell nézni, hogy a szállodákban milyen a foglaltság, a balatoni idegenforgalmat nem a szállodák fogják megoldani, mert nincs annyi, hanem a fizető vendéglátóktól, a kempingekből hiányzó vendégekkel van az óriási nagy gond, és ezt önmagában a régió nem fogja tudni megoldani, ehhez nagyon komoly állami segítség kell. De azt hiszem, Gyenesei képviselő úr is alátámasztja ezt, amit mondok, hogy állami beavatkozás nélkül nem megy.
Erre szeretném felhívni a figyelmet, hogy nemsokára jönnek az adótörvény-módosítások, nemsokára készül a költségvetés, hogy a kormányon belül jó lenne, ha sikerülne eljutni majd egy olyan szintre, ami azt jelenti, hogy igenis az állam vegye komolyan azt, hogy komoly feladatai vannak az idegenforgalom fejlesztésében.
Kérdezem még egyszer, hogy van-e képviselőtársaimnak kérdése. (Nincs jelzés.) Nincs. Megadnám a szót a válaszra.
DR. LAMPERTH MÓNIKA miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Most, hogy a kérdések végére értünk, talán nyugodt szívvel mondhatom azt, hogy az az együttműködés vagy partnerség, amit ajánlok a bizottságnak, az abból az azonos gyökérből táplálkozik, hogy nagyon elkötelezett és az ügyet szenvedélyesen szerető és támogató képviselők ülnek itt egy asztalnál. Azt gondolom, hogy ha közösen keressük a megoldásokat, és hajlandók vagyunk egy dologban mondjuk - legalábbis a dolog fundamentumát tekintve - egyetérteni, hogy nemcsak és kizárólag a rendszerben mozgó állami pénzösszeg nagysága minősíti azt, hogy egyébként mennyire fontos ez a terület, akkor szerintem előbbre fogunk tudni jutni. Mert, hogyha mi azt mondjuk, hogy a költségvetést rendbe akarjuk tenni, hiszen mindenki tudja, hogy nagy a hiány, akkor nem lehet minden egyes területnél azt mondani, hogy csak akkor fogunk tudni előbbre jutni, ha nagyobb forrásokat biztosítunk rá. Ez egyszerűen olyan ellentmondás, amit képtelenség képviselni, és azt tudom önöknek mondani, hogy természetesen a kormány tagjaként - a kormány politikáját képviselve és támogatva - biztos, hogy részese leszek annak, amikor a költségvetést rendbe tevő intézkedések kerülnek sorra. De ez nincs azzal ellentmondásban, hogy egyébként meg jó szívvel fogom azt képviselni, hogy a turizmusra is és a sportra is az adott körülmények között a lehető legnagyobb források álljanak rendelkezésre, de csak nem ez az egyetlen mérőmutató. Ezt azért szeretném előrebocsátani, mert egészen biztos vagyok benne, hogy az elnök úr kérdéseit is az elkötelezettség motiválta, az ügy iránti elkötelezettség, de nagyon ekörül mozgott és erre vissza fogok térni a végén, hogy ezt hogy képzelem el.
Gyenesei képviselő úr kérdése, hogy az önkormányzatok szerepvállalása változik-e? Ebben nem látok jelentős mozgásteret, azt gondolom, hogy nagyjából azon a felelősségen kellene haladni, mint ami most van, merthogy az önkormányzatok szerepvállalása önkéntes szerepvállalás olyan jelentős így is és olyan erős motívumot mutat, amin szerintem, nem kellene szigorítani vagy szorosabb felelősségi viszonnyá tenni, kötelező feladattá.
Azért is nagyon érdekes ez, mert hogyha megnézik, akik itt vannak, értenek ehhez a területhez és abszolút profi ismerői sportnak, turizmusnak, milyen erős lokálpatrióta érzéseket fejt ki - mondjuk, leginkább a labdajátékokban van ez - egy csapat egy vidéki városban, kezdhetem a nagyoktól, mondjuk a LOKI Debrecenben, de mondhatnék más példákat is a kisebb nagyvárosokban, és komoly pénzt tesznek mellé az önkormányzatok. Olyannyira hiányzik ez, például tradicionális nagy egyesületeknél Budapesten, ahol az önkormányzatok nemhogy nem vonulnak bele ebbe a történetbe, hanem egészen más a viszonya egy kerületi önkormányzatnak. Na, mit húzok a fejemre most ezzel, hogy nagyjából megmértem, de ez akkor is így van. Tehát magyarul: nagyon elégségesnek látom azt az állampolgári ösztönző motívumot, amit egyébként a képviselőtestületeknél, közgyűléseknél megjelenít az állampolgárok elvárása. Mi lehet annál nemesebb egy önkormányzat számára, minthogy eleget tudjon tenni az állampolgárai, a választók elvárásának? Van, ahol ezt nem veszik annyira komolyan, van, ahol meg megmondták a polgármesternek kerek-perec, hogy vagy beállsz a csapat mögé, vagy megnézheted magad a következő választáson.
Tné 90.
91-100/Gy (Lamperth Mónika)
Higgyék el, az emberek, a választópolgárok elvárásai elégséges erőt jelentenek bizonyos esetekben. Nem kell mindenhová törvénnyel bemenni.
A kistérségek sportszervezői funkcióját fontosnak tartom. Azt, hogy ezt milyen módon lehetne esetleg még ösztönözni, ezen érdemes gondolkodni, szívesen fogadom a képviselő úr javaslatait, mint aki a kistérségi feladatellátásban is komoly támogatója volt ennek a megvalósításnak. Azt hiszem, ki tudunk találni jó megoldásokat.
Az olimpiai eszme erősítését nagyon fontosnak tartom. A mai világban, amikor már minden pénzzel, üzlettel megy, és nem tudom, még mivel mérődik, akkor az olimpiai eszme, az, amit eredetileg meghirdettek, mindannyiunk részéről erőfeszítést igényel, hogy ezt közösen óvjuk, segítsük, támogassuk, bár nagyon szeretném, ha ez alapvetően civil ügy maradna.
A turisztikai lehetőségek kihasználása, mi az, ami támogatást kap, és mi az, ami nem. A képviselő úr nagyon nehéz kérdést feszeget. Talán a legjobb példa: amikor még készültünk, és beszélgettünk erről Somogyi úrral is, én korábban sem tartottam szerencsés dolognak, hogy egy adott térségben, ott, ahol valamilyen reális esély van arra, hogyha nem is gyógyvíz, de melegvíz felfedhető a földből, mindenki a fürdőturizmusból akar boldogulni. Ez nem fog menni, egyszerűen nem lesz ennyi vendég, mert nincs annyi pénz, hogy mindegyiket támogassuk. Tehát ki vállalja el ezt a döntést? Csak egy életszerű példát mondok. Ha Somogy Megye Közgyűlése azt mondja, hogy Igal, Csokonya, viszont Csisztapuszta, Balcs, Nagyatád és nem tudom melyik elvállalja, hogy ez a kettő igen, a többi nem, akkor már előbbre vagyunk. Elnök úr a Somogy Megyei Közgyűlés elnökeként úgy ismeri a térséget, mint a tenyerét, és elkötelezett támogatója a fejlesztésnek. Én is ismerem a saját térségünket, de mindegyik azt szeretné, ha ebből találna magának kitörési pontot. Ki és hogyan döntse el? Ez a nagy kérdés, és tudom, hogy a képviselő úr kérdése is ezt feszegette. Azt mondom, hogy ebben kell lennie annyi szakmai felelősségnek, hogy a szakma tegye oda mellé a maga álláspontját, melyiknek milyen a jövedelemtermelő-képessége, melyiknél milyen esélyek mutatkoznak arra, hogy egy komolyabb turizmusnak adhat otthont. Szerintem ez szakmai megítélés kérdése is. Ennyi segítséget meg kell adniuk a döntéshozóknak a szakmának. Szerintem alapvetően a területfejlesztési döntéseknél ezt a felelősséget a választott testületeknek kell elvállalniuk, nem nagyon megy másként.
Amikor a képviselő úr a Balaton parti korlátozásnál a Balaton-törvényt mondta, rögtön megértettem, mert a kérdés elején nem értettem pontosan. Meg fogjuk nézni ezt a törvényt. Azt gondolom, amiért ez a törvény létrejött, az egy jó cél, indokolt, szükséges volt, küszködtünk vele eleget a végrehajtás során. Szerintem érdemes megnézni, és azokat az indokolatlan korlátozásokat, amelyeket a képviselő úr a kérdésében ugyan nem fejtett ki részletesen, de azt hiszem, ráismerünk ezekre a problémákra. Ehhez kérem majd a képviselő úr és a bizottság segítségét, szerintem ez megvalósítható, meg fogjuk csinálni.
Kovács képviselő úr azt mondja, méltánytalanul háttérbe szorul a kormányzati szervezetrendszerben a turizmus. Nem tudok mást mondani, képviselő úr, mint amit az előbb elmondtam. Nagyon kérem önöket, ne ezen keresztül mérjék meg. Egyszerre nem lehet két elvárásnak eleget tenni, annak, hogy csökkenjen a minisztériumok száma, kisebb legyen a kormány, karcsúbb központi közigazgatás legyen, de egyébként a status quo ne sérüljön, és legyenek változatlanok az intézmények. Nem lehet egyszerre a kettőt csinálni, vagy az egyiket csináljuk, vagy a másikat őrizzük.
Gyurcsány Ferenc most megalakuló kormánya a kormányprogramjában nagyon erősen letette a voksát az első megoldás mellé, ezért én csak azt tudom önöknek ígérni, mindent megteszek azért, hogy azok a területek, amelyek az általam vezetett tárcához tartoznak, érdemi kormányzati funkciót kapjanak. Nem az fogja meghatározni a tevékenység tartalmát, hogy egyébként milyen besorolású intézmények foglalkoznak majd ezzel.
Nagyon érdekes volt ez a kérdés, amit a képviselő úr feltett a fekete idegenvezetéssel kapcsolatban. Nem tudom, ez akkora probléma-e, mint amekkorának a képviselő úr a kérdésében állította. Lehet, hogy ez így van. Én láttam erről jelentést, hogy kifejezetten ilyen helyszíni célzott ellenőrzést nem szerveznek, más módon látják el ennek a kontrollját, és van néhány százas nagyságrend, amilyen bírságokat kiszabnak, mert ez szabálysértés, és bírságot lehet rá kiszabni. Ha azt mondja a képviselő úr, hogy érdemes lenne megnézni, ezt lehet-e máshogyan vagy a szabálysértési hatóságoknál valami más módon, ezt szívesen megígérem, mert érdekel a dolog, izgalmasnak tartom azt a kérdést, amit feszegetett, de nem tudom megítélni, hány embernek adhatna még munkát. Ha csak azt nézzük, elég szerencsétlen, keserű esemény volt az, ami Pozsonyban pont magyarokkal történt, ez szerintem fordítva is igaz. Tehát ha ide jön külföldről mondjuk egy iskola, és annak van egy olyan tanára, aki valamit tud Budapestről, és be fogja mutatni, szerintem ha takarékosan akarja megszervezni az útját, mert ez az egyik cél, akkor ezután sem fog idegenvezetőt kérni. Abban teljesen igaza van, hogy az érdekeinket mi is védjük úgy, mint ahogyan a környező országok teszik, ebben teljesen igaza van, ebben nagy összhangban vagyunk, és jó szívvel ígérem meg, hogy ezt meg fogom nézni.
Ugyanez a helyzet a feketeszervezőkkel kapcsolatban, bár aki ilyen szolgáltatást vesz igénybe, az is nagy kockázatot vállal. Szerintem azzal tehetnénk valamit, abban közös erőfeszítést, hogy bizony, ha valaki egyszer már arra áldoz - örülünk, ha arra áldoz -, hogy elmegy valahová, és úgy próbál pihenni, vagy úgy költi el a pénzét, érdemes ezt olyan szervezetekkel megoldani, amelyek felelősséget tudnak ezért vállalni. Tele volt a sajtó is ilyen tragédiákkal.
A képviselő úr még egyszer megpróbálta, hátha mégis mondok valamit a minisztérium szervezetéről, de nem fogok többet mondani, mint amit az előbb elmondtam, mert egyszerűen nem áll módomban, és azt sem tudom megmondani, mennyi pénzügyi forrás fog rendelkezésre állni a jövő évben. A deklarációt az előbb már elmondtam. Értem, hogy ez a legizgalmasabb kérdések közé tartozik, de kérem, értsék meg, ma még nem áll módomban többet mondani.
Az OIB-t szerintem meg kell tartani, hasznos társadalmi testület, én számítok a segítségükre és a munkájukra, tehát az az álláspontom, hogy marad.
Nagy Imre képviselő úr, projektek összhangja. Teljesen igaza van, ha azt várja a képviselő úr, hogy ebben legyen nagyobb rend. Ezért is próbáljuk meg a kormányban most úgy összerakni ezt az intézményrendszert, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tanács, illetve az Ügynökség, amelyik Bajnai Gordon úr vezetésével kiszolgáló és döntés-előkészítő tevékenységet foglalja magában, ebben lesz egy rettenetesen nagy feladványt, hogy ezt össze kell hangolni, valamilyen módon koordinálni kell. Ez nem lesz egyszerű. Például hadd mondjam el az előző négy év tapasztalatai alapján azt a keserűségemet, hogy egy picit későn vettük észre, hogy a kistérségi közoktatás-fejlesztés és annak az ösztönzése, hogy az oktatásban a kistérségben állapodjanak meg az önkormányzatok, hogy mit, hogyan, és a 21. század iskolája projekt, amelyet az oktatási tárca vezényelt, ezek egy picit elmentek egymás mellett. Későn vettük észre. Kiderült, hogy olyanokat is támogattak abból a programból, amelyek egyébként nem úgy vagy nem voltak hangsúlyosak a kistérségi közoktatás-fejlesztési tervben. Ezeket szeretnénk kiküszöbölni.
100
Tné 101-110. Lamperth M. folyt.
Ezt készséggel elismerem, hogy voltak bizony kis csorbák az előző négy évben ilyen területen; minden erőmmel azon leszek, hogy ez összehangoltabban és logikusabb rendben működjék.
A Belügyminisztérium önerő alaphoz hasonló vagy azzal megegyező alapot, nekem szándékomban áll, hogy az elkövetkezendő időszakban is működtessünk, ugyanis nem fogom elmondani mindazt, amit az előző bizottságban ezzel kapcsolatban elmondtam, de annyit hadd mondjak, hogy a saját hazai költségvetési forrásokat az európai uniós források önerejének, önrészének megteremtésére kell koncentrálni. Olyan nagyságrendű pénz jön az Európai Unióból Magyarországra, hogy épp elég lesz a maximumot lehívni, és ahhoz, hogy az abszorpciós képességünk nagyon jó legyen, kell az, hogy a saját erő mindenhol rendelkezésre álljon, tehát én ennek adok prioritást. Ennek érdekében át fogjuk alakítani a cél-, címzett támogatási rendszert és minden rendszert, mert a cél az, hogy az uniós forrásokat maximálisan le tudjuk hívni. És akkor ebből logikusan következik, hogy meg kell őrizni az önerő alapot, mert az önkormányzatok egyébként mindig elpanaszolják, hogy milyen szegények és nincs pénzük önerőre, ami néha igaz, néha meg, na nem mondom. Szóval az a lényeg, hogy azt szeretném, egyetlen pályázat és pályázati lehetőség vagy pénzszerzési lehetőség se maradjon el amiatt, hogy az önkormányzat nem tud saját erőt biztosítani, egyébként meg van kitűnő programja.
Elnök úr a kérdéseiben újra előhozta az állításomat, hogy mennyire lesz sikeres a turizmus és a turizmus dinamizálása Magyarországon, az most kin múlik és mennyire. Szeretném rögzíteni - ha félreérthető voltam, elnézést kérek -, nem az államon múlik elsősorban, ez a véleményem. Ha az elnök úr ezt másként látja, azt tiszteletben fogom tartani. Van az államnak felelőssége a finanszírozásban, a jogszabályi környezet alakításában, a versenyhátrányok ledolgozásában, a versenyelőnyöknél, sok mindenben és az elnök úr mondott szemléletes példákat, amit nem is akarok cáfolni. De politikusként - én nem vagyok a turizmus szakpolitikusa, politikus vagyok - fontosnak tartom a turizmust, és biztos vagyok benne, hogy hatékony is lesz jó néhány dolog, amibe belefogok ezen a területen, mert addig fogom ezt nyomatni, hogy ez így legyen, de egészen meg vagyok arról győződve, hogy például a vendéglátó, vendégfogadó kultúránknak is ebben jelentős szerepe van. Addig, amíg interneten, újságokban lehet olvasni, hogy mi történik Budapest egyes vendéglátóhelyein külföldiekkel, kiszámlázás, megfenyegetés és a többi. Higgyék el, hogy ez valami hihetetlenül káros tud lenni, nem is hiszem, hogy önöknek nagyon kell magyarázni.
Ezért a turistaszezon elején - még belügyminiszterként - azt a feladatot adtam Gergényi tábornok úrnak, Budapest főkapitányának, készítsen egy intézkedési tervet; meghatároztam ebben, hogy milyen részleteket kell beleírni, hogy amit rendőri eszközökkel lehet - felvéve a kapcsolatot egyébként a turizmusért felelős szervezetekkel, az önkormányzatokkal - és vessünk véget ennek az áldatlan állapotnak. Most, ha azt hiszik, hogy nem tudom, hogy itt egyébként nagyon sok érdek mozog még a pályán, akkor szeretném önöknek elmondani, hogy tudom, de, ha ennek véget akarunk vetni, akkor a sarkára kell állni valakinek. Három hete járt le, vagy egy hónapja talán ez a határidő, Gergényi tábornok ezt az intézkedési tervet elkészítette, és a következő rendőrségért felelős miniszter majd számon fogja kérni, hogy hogyan lett végrehajtva; én meg majd a turizmus oldaláról adok ehhez néhány szempontot, ez most más egy kicsit, mint az előző mandátumom volt.
Mondok egy másik példát. Három évvel ezelőtt nyáron, felnőtt lányommal elmentünk egy Balaton-parti településre - nem fogom megmondani, hogy melyik Balaton-parti településre, ide még felírtam, de nem fogom elmondani csak azért se -, ahol eltöltöttünk egy fél délelőttöt az egyik bevásárlóközpontban, vásárolgattunk, dög meleg volt és ittunk volna valamit. Kizárt, hogy engem felismertek volna, mint kormánytagot, mert strandsapka volt rajtam, smink nélkül, mezítláb voltam, napszemüvegben, tehát kizárt, hogy a politikai ellenszenv vitte volna rá a vendéglátókat arra, ami ott történt. Ott ültünk dög melegben, majdnem meghaltunk szomjan, félórát egy teraszon és nem szolgáltak ki bennünket, mert egy fiú szaladgált csak ott és azt mondta, hogy sokan voltak és duguljunk el nyugodtan, majd ránk is sor kerül. Nem mondom, hogy ez jellemző, nem mondom, hogy ez visszafogja a magyar turizmust, ne forgassák ki, nagyon kérem a szavaimat.
Azért mondtam el ezeket a példákat, mert ha egy ilyen is előfordul, akkor azt mondom, hogy a vendégfogadó kultúrával is törődni kell és sok minden mással. Tehát nem veszem le az állam felelősségét, nem mondom azt, hogy semmi dolgunk, megerősítem, amit az előbb mondtam, de azt mondom, hogy ebben szélesebb összefogásra van szükség. És például, ha a civil szervezetek elvállalják, hogy ilyen kontrollitban közreműködnek, azt például boldogan támogatnám.
Marketing. Helyeslem, ha a vállalkozások összefognak, hogy mit tehetnének, szerintem az egy jó irány. Nyugodtabb, sőt kifejezetten kívánatosnak tartom azt a példát, amit ön elmondott és azt is fontosnak tartom, hogy legyen marketing, hogy ezt hogy lehet jól és hatékonyan művelni, azt talán az is mutatja, hogy az elmúlt időszakban ugyan a pénz talán nem volt annyi, de a hatékonysága nem volt rossz ennek a munkának, úgyhogy hajrá.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megköszönném Lamperth Mónikának, hogy válaszolt kérdésünkre.
Kérem képviselőtársaimat, aki támogatja a miniszteri kinevezést, most kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenegy. Aki nem támogatja, az jelezze! Négy. Ki tartózkodik? Kettő.
Megállapítom, hogy a bizottság támogatja Lamperth Mónika miniszterré kinevezését.
Itt szeretnék gratulálni. Sok sikert kívánok a munkájához, és remélem, hogy a sport és az idegenforgalom is a szívügye lesz a miniszter asszonynak.
Egy pillanatra még feltartanám a képviselőtársaimat. Mindenki kapott egy információs lapot, azt majd a titkárságon legyenek szívesen leadni.
Van-e valakinek kérdése, véleménye? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, a mai ülést bezártam.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 10 perc.)
|
|
Lasztovicza Jenő |
Jegyzőkönyvvezetők: Turkovics Istvánné és Gálné Videk Györgyi