STB-11/2006.
(STB-11/2006-2010.)
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2006. december 6-án, 10 óra 05 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 520. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről
Megjelentek: *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Bizottsági állásfoglalás a Vendéglátó Tanácsadó Testület létrehozásáról *
Kérdések, vélemények *
Szavazás *
A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló bizottsági önálló indítvány. Új változat benyújtása a T/1527. számú törvényjavaslat helyett. *
Dr. Szövényi Zsolt (OM) szóbeli tájékoztatója *
Kérdések, vélemények *
Dr. Szövényi Zsolt (OM) válasza *
Szavazás *
Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1297. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat (T/1375. szám) (A törvényjavaslathoz benyújtott 10. számú módosító javaslat véleményezése) (Nem kijelölt bizottságként) *
Dr. Bakonyi Tibor indoklása *
Dr. Lelkes Ildikó (EüM) álláspontja a módosító indítványról *
Kérdések, vélemények *
Tájékoztató a nemzeti sportstratégia munkálatairól *
Elbert Gábor szakállamtitkár (ÖTM) szóbeli kiegészítése *
Györfi János (ÖTM) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Elbert Gábor szakállamtitkár (ÖTM) reflexiója *
Tájékoztató a komplex területfejlesztés és a sport kapcsolatáról *
Kérdések *
Györfi János (ÖTM) reflexiója *
Tájékoztató a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokságra benyújtott magyar-horvát pályázatról. Előterjesztő: MLSZ, ÖTM Sport szakállamtitkárság *
Gyárfás Tamás tájékoztatója *
Hozzászólások *
Füleky András (ÖTM) kiegészítése *
Gyárfás Tamás reflexiója *
Elnöki összefoglaló *
Egyebek *
1. A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló bizottsági önálló indítvány
Új változat benyújtása a T/1527. számú törvényjavaslat helyett
2. Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1297. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
3. Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat (T/1375. szám)
(A törvényjavaslathoz benyújtott 10. számú módosító javaslat véleményezése)
(Nem kijelölt bizottságként)
4. Tájékoztató a komplex területfejlesztés és a sport kapcsolatáról
Előterjesztő: ÖTM Sport szakállamtitkárság
5. Tájékoztató a nemzeti sportstratégia munkálatairól
Előterjesztő: ÖTM Sport szakállamtitkárság
6. Tájékoztató a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokságra benyújtott magyar-horvát pályázatról
Előterjesztő: MLSZ, ÖTM Sport szakállamtitkárság
7. Egyebek
Elnököl: Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Pál Béla (MSZP), a bizottság alelnöke
Almássy Kornél (MDF), a bizottság alelnöke
Dr. Bakonyi Tibor (MSZP)
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Hadházy Sándor (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Koscsó Lajos (MSZP) Dr. Tóth Józsefnek (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP) Pál Bélának (MSZP)
Nagy Imre (MSZP) Nagy Jenőnek (MSZP)
Tóth József (MSZP) Dr. Horváth Klárának (MSZP)
Kovács Ferenc (Fidesz) Hadházy Sándornak (Fidesz)
Lasztovicza Jenő (Fidesz) Bánki Eriknek (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz) Szalay Ferencnek (Fidesz)
Dr. Szövényi Zsolt főosztályvezető (Oktatási Minisztérium)
Dr. Lelkes Ildikó főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Székely Tamás főigazgató-helyettes (Országos Egészségbiztosító Pénztár)
Elbert Gábor szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport szakállamtitkárság)
Györfi János osztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport szakállamtitkárság)
Németh Imre osztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport szakállamtitkárság)
Füleky András tanácsadó (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport szakállamtitkárság)
Déri Diana titkárságvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport szakállamtitkárság)
Pósfai Gyula (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport szakállamtitkárság)
Gyárfás Tamás, a 2012. évi labdarúgó Euróba bajnokság magyar-horvát pályázati bizottságának magyar elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Sport és turisztikai bizottság mai ülésén.
Az írásban előre kiküldött meghívóhoz képest néhány módosítást szeretnék javasolni a bizottság tagjai részére.
Első napirendi pontként szeretném a jelenleg szereplő napirendeken felül, ha megtárgyalnánk a Vendéglátó Tanácsadó Testület felállításáról szóló bizottsági állásfoglalást. Ennek egy tervezetét most a képviselőtársaim megkapták, előzetesen az alelnök kollegámmal ezt egyeztettem. Ez gyakorlatilag még a visegrádi turisztikai szakmai fórumon felmerült kérések egyike és azt gondolom, hogy a bizottság ennyiben segítheti a Vendéglátó Testületet, ha egy ilyen állásfoglalást meghozunk. Ezt javasolnám 1-es napirendi pontként.
Értelemszerűen akkor a napirendek sorszáma eggyel nő a továbbiakban, illetve javasolnék még egy cserét. Az új napirend szerint 5-ös, 6-osként szereplő "komplex területfejlesztés és a sport kapcsolatáról" szóló tájékoztató, illetve a "nemzeti sportstratégia" munkálatairól szóló tájékoztatót felcserélném. A szakállamtitkár úr kérése ez, mert ő úgy gondolja, hogy logikailag így szerencsésebb a két előterjesztés tárgyalása, én ennek nem látom akadályát; illetve az egyebek között tárgyalunk majd az albizottságok felállításáról.
Van-e ehhez képest a bizottság tagjai részéről más javaslat? Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! A "nemzeti sportstratégia" megtárgyalásához című napirendi pontot javaslom, hogy vegyük le napirendről. Megmondom miért? Döbbenetes lózunggyűjtemény, nincsen benne igazából konkrétum, megint nem tartalmazza azokat a dolgokat, amiről már nem tudom, hogy hányszor beszélgettünk.
Szerintem, úgy kellene idehozni, amiben forrásokat megjelöl, határidőket megjelöl, ne adj' isten egy kicsivel jobban kapcsolódik, mondjuk a testneveléshez, az iskolai testneveléshez és sorolhatnám, amit el szoktunk mondani a bizottsági üléseken. Kiröhögtetjük magunkat egy ilyen anyaggal, már bocsánat a kifejezésért, egészen egyszerűen lejáratjuk magunkat akkor, ha ilyen szinten tárgyalunk egy ilyen fontos napirendi pontot. Fontos, hogy a nemzeti sportstratégia megvalósuljon, fontos, hogy legyen egy stratégiai vonala a sportnak, de így nem lehet róla tárgyalni. Két oldalban kapunk - nincs is két oldal - egy anyagot, nem gondolom, hogy ezt így kellene előterjeszteni, méltatlannak érzem. Szerintem, át kellene rakni egy másik időpontra és egy sokkal komolyabb, sokkal mélyebb tájékoztatót kellene kapnunk.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr.
Világosi Gábor képviselő úr!
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Csak, hogy pontosítsuk a dolgokat. Megmondom őszintén, én is a bizottsági meghívóként egy ilyen 3-oldalas anyagot kaptam, magamban én is elgondolkoztam, hogy ez miért van; de ugye ez egy 45 oldalas anyag, azt is láttad? (Szalay Ferenc: Hogyne.) Tehát akkor az értékítéleted arra is kiterjedt, csakhogy egyértelmű legyen a történet. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha jól értettem képviselő úr szavaiból, azt nehezményezi, hogy például, ami egyébként nekem is problémám, hogy van egy elfogadott stratégia, egy 2005-ben elkészült anyag, most ehhez képest nincs például a stratégia irányvonalának megfelelő költségvetési láb megjelölve sehol. Tehát magyarul, nem derül ki ebből, hogy a 2007-ben, 2008-ban, 2009-ben, tehát legalább rövid távon, milyen fejlesztési forrásokkal kalkulálhat és nyilvánvaló, hogy a stratégiai elképzelések megvalósulásához mondjuk ez egy elengedhetetlen feltétel lenne. Magam azt gondoltam, hogy a tájékoztató anyagból egyébként például majd ez is kiderül, erre nem nagyon kaptunk ebből választ.
Van-e még további javaslat a napirendi pontokhoz képest?
Világosi Gábor képviselő úr!
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Akkor úgy kell értelmezni, hogy ügyrendiben kéred a levételét? (Szalay Ferenc: Igen.) Azt kérném a bizottságtól - tudom, hogy erről majd szavazunk, rendben van -, hogy miután az államtitkár úr is itt van, ezért szerintem a cél érdekében jó lenne, ha ettől függetlenül tárgyalnánk, illetve az ő tudomására hoznánk a felvetéseinket, illetve kifogásainkat, mert akkor legalább nem beszélnénk el egymás mellett. Akkor az államtitkár úr is tudná, hogy mik a kifogások, és adott esetben átdolgozásra kerülne az anyag, ha ő ezzel egyetért.
Tehát én azt mondom, hogy ha nem is mélységében, de azért foglalkozzunk ezzel a napirendi ponttal is. Köszönöm.
ELNÖK: Pál Béla alelnök úr!
PÁL BÉLA (MSZP): Megerősítem a Világosi Gábor által elmondottakat. Én is azt javaslom, hogy itt van amúgy is államtitkár úr, beszéljünk az anyagról és azokat a hiányérzeteinket pedig fogalmazzuk meg arra az esetre, ha visszatérünk majd a nemzeti sportstratégiára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselő úr, fenntartja az ügyrendi javaslatát?
SZALAY FERENC (Fidesz): Jó, nem tartom fönt, tárgyaljunk róla.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjai egyébként újra tanújelét adták annak, hogy ésszerű kompromisszumokat képesek és tudnak kötni. Akkor két módosítás van, amiről szeretném, ha szavaznának a bizottság tagjai.
Egyrészt, hogy 1-es napirendi pontként tárgyaljunk a Vendéglátó Tanácsadó Testület felállításáról szóló állásfoglalásról, illetve, hogy felcseréljük a kiküldött napirendben 4-es, 5-ös, az új verzióban 5-ös, 6-os napirendeket.
Aki ezekkel a módosításokkal együtt elfogadja a napirendeket, az kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ellenvélemény? (Szavazás.) Tartózkodás? (Szavazás.) Nincs.
A bizottság egyhangú állásfoglalásával ezt elfogadta.
Bizottsági állásfoglalás a Vendéglátó Tanácsadó Testület létrehozásáról
Első napirendi ponthoz egy tervezetet küldtem, illetve osztottunk ki a bizottság tagjainak. A Magyar Vendéglátók Ipartestülete azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy támogassuk azt a kezdeményezésüket, miszerint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Gazdaságfejlesztési szakállamtitkára mellett működne egy Vendéglátó Tanácsadó Testület.
Beszéltünk már erről korábban. Egyrészt nem túl szerencsés, hogy a vendéglátás az összes egyéb turisztikai területhez képest a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium felügyelete alatt áll, lehet, hogy érdemes lenne majd a későbbiekben foglalkozni azzal, hogy átkerüljön a Gazdasági Minisztériumból az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumhoz, hogy a turizmust felügyelő szakállamtitkárhoz tartozzon az összes egyéb turisztikai területtel együtt is. Erre majd javasolnám, hogy a februári bizottsági ülésen térjünk vissza és tárgyaljunk arról, hogy mi lenne az ésszerű megoldás, próbáljunk valami közös álláspontot kialakítani. De mindenképpen támogatandónak tartanám azt, hogy a törvényjavaslatok előkészítésénél, egyéb szakmai kérdésekben legyen egy olyan fórum, ahol közvetlenül a minisztérium mellett a szakmai szervezet képviselői kifejthetnék álláspontjukat. és ezzel segíthetnék a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium törvényalkotó előkészítő munkáját.
Kérdezem, hogy az anyaggal kapcsolatban van-e kérdés vagy vélemény a bizottság tagjai részéről.
Nagy Jenő képviselő úr!
NAGY JENŐ (MSZP): Köszönöm szépen. Itt a javaslat szerint a szakállamtitkár mellett működne ez a tanácsadó testület, és a szakállamtitkárság mit szól ehhez a tanácsadó testülethez? Tud róla, vagy akarja?
ELNÖK: Előzetes tájékoztatás szerint itt többfordulós tárgyalást folytattak már le, tehát elvi kifogásuk nincs ellene, valami pénzügyi kérdés maradt csupán, hogy ennek a bizottságnak a működését, a költségvetését a minisztérium hogy és milyen módon tudja biztosítani. Azt gondolom, hogy ezt amúgy is nekik kell rendezni. Ez az állásfoglalás nem több mint az, hogy támogatunk egy ilyen együttműködést, amire egyébként maga a minisztérium szakállamtitkársága is nyitott.
Alelnök úr!
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Én mindenképpen támogatnám egy ilyen javaslat megfogalmazását azzal a módosítással, tehát két ponton módosítanám.
Az egyik, ha a bizottság írja ezt a levelet és javasolja tanácsadó testület létrehozását, akkor szerintem ezt, a szakmai szervezet által megfogalmazott indokokat, nem kellene teljes körben belevenni annál is inkább, mivel ebben vannak olyan részek is, amelyek joggal sérthetik a szakállamtitkárság munkáját, hanem itt a tényeket kellene leírni. Egyrészt az nem igaz, hogy kikerült a turisztikai ágazat irányítása alól, mert sajnos soha nem tartozott oda, tehát itt az a fontos, hogy a vendéglátás nem a turisztikai ágazat irányítása alatt működik.
A második, az ágazati irányítás, a vendéglátás háttérbe szorult, ezt is lehet, mert ez sajnos igaz. A többit én nem alkalmaznám, hanem azt írnám le, hogy mi a felállítandó testület feladata és mintaként azt gondolom, hogy talán lehetne ajánlani az Országos Idegenforgalmi Bizottságot is, mint azt a testületet, amely a turisztikai szektor munkáját segíti a szakmai szervezetek részéről.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én semmiképpen nem gondoltam alelnök úr, hogy ezt is mellékeljük, én ezt csak azért írtam le, mert ez érkezett hozzánk a Vendéglátó Ipartestület részéről. Tehát mi a minisztériumnak, amit elküldtünk, az csak az első oldalon szereplő állásfoglalás, ami szerintem semmi különös dolgot nem tartalmaz, megerősítjük azt a kezdeményezést, ami az ipartestület részéről született.
Van-e további kérdés, vélemény?
Képviselő asszony!
DR. HORVÁTH KLÁRA (MSZP): Kérdésem lenne. Az elnök úr azt mondta, hogy történt egyeztetés a GKM-el. Ebből az anyagból pedig az tűnik ki, hogy a Vendéglátó Ipartestület eljuttatta ugyan a javaslatot, de augusztus óta nem kaptak választ; akkor ez most egy új információ, tehát az azóta történt események információit mondta el nekünk az elnök úr, erre szeretnék rákérdezni.
ELNÖK: Háber Tamás elnök úr tájékoztatott arról, hogy ő személyesen járt el a szakállamtitkárságnál és ott az elviekben megegyezett, mármint, ami az együttműködés feltételeit illeti. Pénzügyi problémák akadtak, mert azt hiszem nagyjából 8 millió forint működési kerete van egy évben ennek a... (dr. Horváth Klára: Értem, én csak azt szeretném kérdezni, hogy az anyag elkészülte óta jött-e.) Új információ, igen.
További kérdés, vélemény van-e? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor szavazásra tenném fel az önök előtt fekvő állásfoglalás-tervezetet. Aki egyetért ezzel, az kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ellenvélemény? (Szavazás.) Tartózkodás? (Szavazás.) Nem volt. Egyhangú döntéssel a bizottság ezt elfogadta.
Rátérnénk a 2-es napirendi pontra, az pedig: a felsőoktatásról szóló törvénymódosítás. Ugye itt a Semmelweis Egyetemből kiváló testnevelés-tudományi egyetemi kar, illetve a testnevelés-tudományi karnak az önálló egyetemként való működéséhez a felsőoktatási törvény módosítása.
Oktatási Minisztérium részéről is érkezett képviselő, megkérném majd a főosztályvezető urat, hogy mutatkozzon be és kérném a véleményét a bizottsági önálló törvény módosító indítványáról.
Dr. Szövényi Zsolt (OM) szóbeli tájékoztatója
DR. SZÖVÉNYI ZSOLT (Oktatási Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szövényi Zsolt vagyok, a felsőoktatási főosztály vezetője.
Szeretném jelezni, hogy álláspontomban a tárca szakmai álláspontját tudom elmondani, tekintettel arra, hogy a javaslatról kormány álláspont még nem született. Kötve vagyok a szakmai állásponthoz tekintettel arra, hogy miniszter úr, elnök úr megkeresésére egy levélben tájékoztatást adott a beterjesztett törvényjavaslatról. Ezért én a tárca jogi-szakmai álláspontját ennek mentén szeretném röviden összefoglalni.
A tárca továbbiakban is nyitott és támogató, hogy a Semmelweis Egyetem Sport és Testnevelési és Sporttudományi Kara önálló intézménnyé váljon. Ehhez épp az ülés előtt dékán úrral elevenítettük föl az elmúlt időszaknak, félévnek, azokat a személyes találkozóit különböző vezetői szinten és konzultációkat, amelynek pontosan az volt a célja, hogy segítse ezt a folyamatot. Ugyanakkor a hatályos felsőoktatási törvény egyértelműen fogalmazza: a 148.§ (7)-es bekezdésében, hogy az egyetemmé és önálló intézménnyé válásnak a feltétele a kiválásnak és az önállóságnak, hogy - mi így fogalmazzuk - az akkreditációs feltétele és az eljárás eredményeképpen történjen. Ez alól a felsőoktatási törvény nem ad mentesítést. Ez a feltétele annak, hogy egy felsőoktatási intézmény az eljárás során, egy akkreditáció eredményeként az Országgyűlés elé kerülhessen, és az Országgyűlés megadhassa a működési engedélyt.
Ennek az eljárásnak a fontossága ott fogható meg, hogy ennek alapján lehet megalapozott döntést hozni, ennek alapján lehet egy jogszerű döntést hozni, és ennek alapján lehet biztosítani, hogy a magyar felsőoktatásban a működés egységesen történik.
A beterjesztett törvényjavaslat ez alól kíván mentesítést adni, tehát a szakmai aggályunk pontosan az és a jogi aggályunk is, hogy nem a törvénynek megfelelő eljárás eredményeképpen, hanem attól eltérően, így a szakmai álláspontunk az, hogy mi ezt a javaslatot nem tudjuk támogatni. Hangsúlyozni szeretném végezetül ismételten, hogy ez a tárca szakmai álláspontja és nem kormányzati döntés.
ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető úr.
A bizottság tagjait kérdezem, hogy van-e véleményük, kérdésük.
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt a javaslatot tenném, hogy a korábban egyhangúlag elfogadott javaslatunkat vonjuk vissza és ugye megfogalmazódott egy olyan szakmai szöveg, amiben szintén konszenzusos egyetértés van a képviselők között, hogy ezt a szakmai szöveget, sportnyelven szólva: sakkórát, állítsuk meg, várjuk meg, hogy ebben az évben a most még működő akkreditációs bizottság összeül-e, foglalkozik-e ezzel a kérdéssel. Ha nem, várjuk meg, hogy a következő év elején működőképes új akkreditációs bizottság foglalkozik-e ezzel a kérdéssel.
Amennyiben bármelyik akkreditációs bizottság, a most még működő foglalkozik, akkor annak bizonyára lesz szakmai következménye és arról bizonyára értesülni fogunk. Úgy látom, hogy szakmailag a két felsőoktatási intézmény - most egy felsőoktatási intézmény és majd reményeink szerint kettő lesz - erre az akkreditációra felkészült. Ha az ő hibájukon kívül erre nem tud sor kerülni, mert nem ül össze esetleg a régi akkreditációs bizottság, akkor az új akkreditációs bizottság a tevékenysége legelején tudna ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ha valamilyen oknál fogva ez az akkreditációs bizottság ezzel a kérdéssel nem foglalkozik, azt javasolom az elnök úrnak és a tisztelt bizottságnak, hogy akkor vegyük elő azt a javaslatot, amit egyébként konszenzussal elfogadtunk, és akkor próbáljunk a törvény erejével ebben az ügyben eljárni.
Azt gondolom, hogy így a szakmai kérdés nem sérül, lehetőséget adunk arra, hogy akár a minisztérium segítségét kérve, a miniszter úr segítségét kérve, akár a mostani akkreditációs bizottság még foglalkozzon ezzel a kérdéssel; ha erre nincs mód és lehetőség, akkor mindenképpen az új akkreditációs bizottságot fogjuk kérni, hogy szakmai döntést hozzon. Ezt javasolnám, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e a javaslattal kapcsolatos észrevétel, kérdés, vélemény a bizottság tagjai részéről. (Nincs jelzés.)
Hiller miniszter úr nekem elküldte a levelét arra, amire engem a bizottság felhatalmazott, hogy egyeztessek a törvénymódosítás érdekében; én átküldtem neki a javaslatunkat, ahogy főosztályvezető úr is elmondta, a miniszter úr a levelében ugyanerről tájékoztatott engem is. Ő bízik abban, hogy esetleg az akkreditációs bizottság még az idei évben rendezheti ezt a kérdést, bár mondjuk elég kevés idő maradt már erre hátra.
Nem tudom, hogy az egyetemmel történő egyeztetés menet közben, az új információ kapcsán, hogyan alakult és a főosztályvezető úrtól szeretném is kérdezni azt, hogy az egyetem számára elfogadható-e ez a javaslat. Magyarul: látják-e a lehetőségét annak, hogy az akkreditációs bizottság a szükséges munkát el tudja végezni és január 1.-el önálló egyetemként tudnak indulni, vagy évközben történhet meg adott esetben ez a döntés.
Dr. Szövényi Zsolt (OM) válasza
DR. SZÖVÉNYI ZSOLT (Oktatási Minisztérium): Arról kell tájékoztatnom a tisztelt bizottságot, hogy az egyetem rektorával szakállamtitkár úr november végén folytatott konzultációt és a konzultáció egyik témaköre a Kar kiválása. Az egyetem vezetésének az álláspontját is tudom tolmácsolni: nyitottak, fogadó készek és támogatóak. Tehát a tárgyalás eredménye teljesen egybeesik a Kar szándékával, ők is ugyanezt fogalmazták meg, mint Bakonyi úr, hogy egy akkreditációs feltétel, ebben pedig természetesen a tárca mindent megtesz, tekintettel arra, hogy a nyilvántartásba-vétel után az akkreditációs bizottságnál van a feladat, hogy ez megtörténjen és ne szenvedjen halasztást a döntés.
Úgy gondolom, hogy az elnök úr kérdése arra is vonatkozott, hogy egy intézménynek a kiválása év közben. Úgy gondolom, hogy itt a költségvetési rend, ami bizonyos értelemben korlátokat jelent, általában a döntések félévhez kötötten szoktak születni, tehát ennek én nem látok jogi és technikai akadályát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Világosi Gábor képviselő úr.
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Hallgatva a szakmai érveket, azt hiszem, hogy nem lenne helyes, ha a bizottság, mondhatni így: meg kívánná erőszakolni a jelenlegi jogszabályt, illetve törvényt és talán egy kicsikét ilyen kapkodó jellegű lenne a dolog. Én maximálisan elfogadom a jogi érvelést, szakmai érvelést mind a minisztérium képviselőjétől, mind pedig, amit gyakorlatilag Bakonyi Tibor is mondott. Főképp annak tükrében, hogy a minisztérium is kinyilvánította, hogy nem húzza le a rolót, gyakorlatilag kész arra, hogy erről a dologról tárgyaljon és azt hiszem, hogy magának a kiválandó oktatási intézménynek is talán az lenne a megnyugtatóbb, ha ezt alaposan körüljárnánk és indokolható lenne, nem pedig egy ilyen kvázi kapkodásjelleggel szeretnénk megerőszakolni a dolgot. Hiszen ez egy egységes koncepció - egyszóval egyetértek a minisztérium, illetve a Bakonyi képviselőtársam javaslatával.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Amennyiben nincs további vélemény, akkor elfogadva Bakonyi képviselő úr javaslatát, azt javaslom a bizottságnak, hogy vonjuk vissza a benyújtott önálló indítványunkat és várjuk meg, hogy az akkreditációs bizottság hogyan halad a munkájával. Amennyiben azt látjuk februárban, hogy a folyamat nem halad abban az irányban, amely lehetővé tenné az elhatározott célt, magyarul: a testnevelés-tudományi egyetem önálló indulásának mielőbbi biztosítását, akkor a bizottság hozza vissza és kezdeményezzük újra a felsőoktatási törvény módosítását.
Aki ezzel egyetért, az kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Tartózkodás? (Szavazás.) Kettő. Két tartózkodás mellett, a bizottság elfogadta ezt a javaslatot.
Köszönöm szépen főosztályvezető úr a részvételt.
Következő napirendünkre rátérnénk: egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat. Az ehhez kapcsolódó módosító indítványok. Miután itt menet közben kiderült, hogy a kapcsolódók között nem maradt olyan, amely a bizottság hatáskörét érintené, ezért erről nem kell tárgyalnunk.
Továbbléphetünk: az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítvány tárgyalásához. Itt egy ilyen módosító indítvány van, amely a 96-os sorszámot viseli.
Miután a módosító indítványt benyújtó képviselők képviseletében Bakonyi Tibor itt ül közöttünk, ezért megkérném, hogy röviden indokolja a módosító indítványt.
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Minisztériumi Képviselők! Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslathoz 13 képviselőtársammal együtt nyújtottunk be egy módosítót, illetve itt a helyszínen kiosztásra került egy kapcsolódó módosító indítvány. Ami abból a szakmai logikából indult ki, hogy miután ez a törvényjavaslat egyrészt területi, másrészt szakmai-ágazati logikán lett kialakítva; ahogy létezik szív- és érrendszeri betegségekkel kapcsolatos, vagy onkológiai betegségekkel kapcsolatos országos struktúra, mi azt mondtuk, hogy a mozgásszervi problémákkal kapcsolatosan egy mozgásszervi országos intézetet javasolnánk létrehozni, amely a következő struktúrákból állna. Egyrészt, mi azt gondoljuk, hogy az a kivételes és speciális szakmai tudás, amelyik az Országos Sportegészségügyi Intézetben, másik nevén a Sportkórházban, vagy az Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézetben, illetve az Országos Gerincgyógyászati Központban létrejött, ez mind ennek az intézménynek az országos működését segítheti.
Ha most a sportvonalat nézzük, akkor ez a javaslat foglalkozna azzal, hogy biztosítaná a sportsebészet zavartalan működtetését. Itt zárójelbe teszem: a javaslatunk egy mellék, de nem lényegtelen ága, hogy a profi sport és azok a különös kockázattal járó extrém sportok, például a bungee jumping, amelyek jelen pillanatban ugyanolyan társadalombiztosítási ellátási kötelezettséggel bírnak, mint bármilyen más egészségügyi kockázat, ezeknek külön kiegészítő egészségbiztosítást kellene egyébként igénybe venni.
Azt jegyezném még meg, hogy mi mindenképpen azt gondoljuk, hogy ez az új intézmény tudná ellátni szakmailag is azt a kapcsolatrendszert, ami mondjuk a sportorvosi hálózat működtetésével kapcsolatos, illetve tudná azt a munkát szervezni, hogy egy olyan rehabilitáció jöjjön létre a Sportkórház és az ORFI rehabilitációs talaján, ahol azt gondolom, hogy példaértékű gyorsasággal tudnának rehabilitálódni a különböző sérüléseket elszenvedett, akár szabadidős, vagy akár sportoló versenyzők.
Azt gondolom, hogy nemcsak a sportra van ez így kihegyezve, hanem arra is, hogy ezeknek a mozgásszervi betegségeknek a kezelése országos szinten is egy ilyen külön terület lenne. Abban bízom, hogy a mostani törvény szerint például január 1.-től megszűnnének a különböző korosztályos és felnőtt válogatott keretek mellett működő sportorvosok, illetve a gyúrók foglalkoztatása, tehát ez a rendszer továbbra is tudna működni.
És van még egy olyan konfliktus, amit itt mindenképpen szeretnénk megemlíteni, mégpedig az, hogy úgy tűnik, hogy ezek a szakmák, ha nem lenne egy ilyen mozgásszervi országos intézet, akkor ezek különböző egyéb területeken kapnának elhelyezést, és földrajzilag is egy furcsa helyzet állna elő. Ha valaki mondjuk, az ország bármelyik pontján lévő városban sportol, és ott megsérül, akkor ott az illetékes területi helyen kellene ellátni az ő sérülését; ha más ellátást szeretne, egy másik orvoshoz szeretne menni, akkor természetesen ennek a pluszköltségeit meg kellene fizetni. Tehát az a speciális, több mint 55 év alatt létrejött sport-szakorvosi, sebészi, belgyógyászati szakmai tudás jelen pillanatban nem állna ilyen koncentrált formában rendelkezésre, és a sportszövetségeknek külön pénzt kellene biztosítani arra, hogy megfizessék a különböző korosztályos válogatottak mellett működő orvosokat, gyúrókat és egyéb szakembereket, akik ezen a területen segítik a munkát.
Tehát el kellene dönteni, hogy a korábban nagy társadalmi megegyezéssel fontosnak ítélt elképzelés, hogy a magyar sport a magyar országimázs egyik fontos letéteményese, fontos-e ez a magyar társadalomnak, fontos-e az, hogy az a több mint százezer gyerek, aki sportegészségügyi szűrésen, tehát a versenyezhet engedély megszerzésével összefüggésben rendszeres ellenőrzés alá kerül, hogy ez a struktúra fennmaradjon, vagy átalakul.
Azt gondolom, hogy jó példák vannak a világban arra, hogy sajnos az elmúlt időben néhány olyan sportoló, legyen szó: szabadidősről, legyen szó versenysportolóról, néhányan a pályán lelték a halálukat. Én nem gondolnám azt, hogy a gyerekkorosztályoknak a kiszűrése esetleg átalakulna és mondjuk, a háziorvosoknak lenne a dolguk ezeknek a kifejezetten speciális sportorvosi tevékenységeknek az ellátása. Lehet ezen vitatkozni, azt gondolom, ha másfél évvel, két évvel az olimpia előtt úgy döntünk, hogy megszüntetjük azt a sportorvosi hátteret, ami az olimpiai csapatnak biztosított, akkor azt gondolom, hogy társadalmilag nem kell azt az elvárást megfogalmazni, hogy hagyományosan a világ első 15 országai közé tartozzunk a sportban, tehát nem sportnagyhatalomnak kell akkor minket tekinteni. Máshol éppen fordítva történik a dolog, éppen specializálódik ez a szakma, éppen ez a szakma az, ami egyébként kap jogosultságot, és éppen szakmailag erősítik meg ezeknek a tevékenységeknek, sportolási eredményeknek a hátterét, mi éppen ebből vonulunk ki, és ezt építjük le.
Még egy számadatot szeretnék mondani. Az én személyes szakmai tudásom szerint, ugyan nem vagyok szakember, másfélmilliárd forint az, amivel ezt az egész rendszert fent lehet tartani és működtetni lehet. Azt is megjegyezném, hogy természetesen a sport-részét hangsúlyoztam ki, de nyilvánvaló, hogy itt a kapcsolódó módosító indítványban lehet azt is látni, hogy egyébként maga a gerincsebészet, mint mozgásszervi gyógyászat, illetve az ortopédiai sebészet is egyébként, amely ehhez a területhez tartozik, ezek a területek jól kiegészítik egymást, nagyon hatékonyan lehetne kihasználni.
Megjegyzem az ingatlanhasználattal kapcsolatosan. Ha az új sportkórház épületet igénybe venné a Sportkórház és a Gerincgyógyászati Intézet, akkor a fennmaradó területet értékesíthetné az állam, ahol több bevétele lenne, mint amennyivel meg kellene finanszírozni a következő évet és megjegyzem, az ORFI rehabilitációs területe sokkal színvonalasabb rehabilitációt tudna nyújtani, ott sem kellene az egész területet megtartani. Azt gondolom, hogy többféle szempontból is lehet egyébként ezt megközelíteni.
Azt gondolom, hogy azokkal a képviselőtársaimmal együtt, akik ezt aláírták és egyébként az elmúlt időben a nyilvánosság előtt is jelezték, hogy készek ezt az ügyet támogatni, azokkal a képviselőtársaimmal remélem hétfőn a parlamenti szavazásnál többségbe kerülünk és addig bízom, hogy elnyerjük a kormány szimpátiáját és támogatását is. Köszönöm elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr indoklását. Látható, hogy mennyire fontos témáról van szó, hiszen maga az indoklás is komoly időt vett igénybe. (dr. Bakonyi Tibor: Bocsánat.) Semmi probléma.
Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Én is bízom abban, hogy Bakonyi úrék el tudják nyerni a kormány szimpátiáját ebben a kérdésben, mi segítünk benne.
Szóval döbbenetes, hogy elő lehet így törvényt készíteni, hogy egy ilyen kórház, egy ilyen ellátási forma egyáltalán vitatéma lehet itt, most például egy bizottsági ülésen. Mit csinál akkor, ha lehet kérdeznem, egy miniszter, mit csinál akkor egy államtitkár, ki dolgozik azért, hogy ez a kérdés egyszerűen fel ne merüljön. Elmondtuk többször, hogy a sport érdekérvényesítő képessége abban a pillanatban, amikor a minisztérium, majd az államtitkárság megszűnt, lecsökkent erre a szintre, ahol most vagyunk. Ezen gondolkodjunk már még egy kicsit.
Az előbb beszéltünk a Testnevelési Egyetemről, most beszélünk a Sportkórházról, beszélünk a sport elfogadottságáról, hova fogunk jutni? Nekünk azért kell most harcolnunk, hogy egy normális intézménye az országnak működhessen tovább? Valami nem stimmel, fölborult a világ, elnök úr, fölborult a világ. Reformokról beszélünk, aztán tovább polemizálunk, ez a reform nehogy érintse véletlenül a Sportkórházat, mert ha ez a reform eléri a Sportkórházat, akkor az isten tudja mi lesz.
Szóval Bakonyi úr, kérem, nagyon szépen kérem, hogy ebben a kérdésben határozott erőt mutassanak, mert tönkre fog menni a világ, amiben mi élünk és dolgozunk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr.
Kérdezném a kormány képviselőit, hogy mi az álláspontjuk, tudniillik kettőt tárgyalunk: van egy módosító indítvány és van hozzá egy kapcsolódó módosító indítvány, mindkettőről kérdezném az álláspontjukat. Köszönöm.
Dr. Lelkes Ildikó (EüM) álláspontja a módosító indítványról
DR. LELKES ILDIKÓ (Egészségügyi Minisztérium): Engedje meg a bizottság, hogy bemutatkozzam. Lelkes Ildikó vagyok az Egészségügyi Minisztérium képviseletében, az egészségbiztosítási főosztályt vezetem, az OEP képviseletében dr. Székely Tamás főigazgató-helyettes úr van jelen.
A kormány álláspontja, hogy a módosító indítványt és a kapcsolódó indítványt nem támogatja. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a tárca részéről ne tartanánk fontosnak és prioritásnak a sportegészségügy támogatását, meg kell azonban teremteni, át kell gondolni azt, hogy a jelenlegi finanszírozási megoldások a legmegfelelőbbek-e erre. Egyetértek a képviselő úrral, az extrém sportok esetében szükséges egy transzparensebb finanszírozási megoldás, kérdéses volt az, hogy ezt a nemzeti kockázatközösség keretében az OEP finanszírozás terhére kell-e finanszírozni. A versenysportok kérdésében szintén valamelyest átgondolást igényel ez a kérdés.
Azonban azt is hozzátenném, hogy a módosító indítvány és a kapcsolódó módosító indítvány arra irányul, hogy a törvényjavaslat első számú mellékletében a kiemelt ellátást nyújtó intézmények között kerüljön említésre az intézet. Az, hogy itt nem nevesítjük, ez nem jelenti azt, hogy nem maradhat fönt, hiszen a RET-eknél további kapacitásokra lehetséges pályázni.
A kiemelt súlyponti intézményeknél az volt a koncepció, hogy ezek olyan intézmények legyenek, amelyek valóságos kompetenciaközpontok, amelyek bizonyos nagyon fontos népegészségügyi megbetegedések esetében központ-szerűen ellátják, magas színvonalon biztosítják az ellátást. Ugyanakkor biztosítják az alapszakmákban is az ellátást, ezen kívül intenzívellátást, sürgősséget biztosítanak az év 365 napján 24 órán keresztül. Tehát egy ilyen komplex ellátást nyújtó, magas színvonalon nyújtó súlyponti intézmények azok, amik a koncepció szerint kijelölésre kerültek. Ebbe nem illeszkedik teljes mértékben a Sportegészségügyi Intézet, ugyanis bizonyos speciális feladatokat lát el, ahogy azt hallottuk is, tehát ez az indokolás tulajdonképpen a kormány álláspontjához.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hadházy képviselő úr és utána Bakonyi Tibor.
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én azt érzékelem, hogy a kormány valóban nagyon-nagyon törekszik arra, hogy a kiadási oldalt csökkentse. Ez dicséretes dolog is, hiszen számos helyen komoly pazarlások mutatkoztak az elmúlt időszakban, akár az autópálya építésről beszélhetünk, akár a minisztériumok létszámbővítéséről, bútorbeszerzésről, gépkocsi beszerzésről, sok mindenről beszélhetnénk, ami az elmúlt 4-5 évben történt, úgyhogy én szimpátiával fogadom ezt a takarékosságot. De a kormány úgy látom, hogy egészen odáig akar elmenni, hogy egyetlen egy minisztériumot akar létrehozni vagy megtartani, ez pedig a Pénzügyminisztérium, az összes többi teljesen felesleges, mert az csak pénzt visz el. Az egészségügy nagyon sokba kerül, lássuk már be, sok száz milliárd, ha azt megszüntetjük, akkor rengeteget lehet spórolni kérem szépen. Akár az ÁNTSZ-t meg lehet szüntetni, akár a Sportkórházat le lehet építeni, hosszan lehetne spórolni, hogy milyen jó megtakarításokat lehet még elérni.
A sporttámogatás ugyanebbe a helyzetbe kerül; a turizmus ugyanebben a helyzetben van - én ezt a folyamatot látnám. De talán az államnak nemcsak az lenne a feladata, hogy az emberek nyakán a kötelet továbbhúzza és továbbfeszítse, talán valamilyen szolgáltatásokat is működtetni kellene, amire egyébként az embereknek úgy tudom, hogy igényük van. Igénylik a sportolást, igénylik az egészségügyet, igénylik a tiszta egészséges környezetet és hosszan sorolhatnám. Netán nem ez az államnak a dolga, ez lenne a feladata? Úgy látom, hogy ezt teljes egészében háttérbe szorítja, mintha ez nem is lenne és csak a fiskális szemlélet, csak a megtakarítás, csak a megszorítás, csak az átszervezés olyan értelemben, hogy hol lehet még pénzt elvonni, hol lehet még jobban takarékoskodni.
Tisztelt Bizottság! Nem tudom, hogy ez hova vezet, de hogy nem jó irányba az biztos. Ennek tükrében én azt mondom, hogy a gázpedálról most már a lábat le kellene venni talán. Meg kellene állni és megnézni, hogy milyen irányban megy ez az ország vagy ez a kormány, mert ez hölgyeim és uraim, ez biztos nem jó irány. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés, vélemény?
Világosi Gábor képviselő úr!
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Azt hiszem, hogy ez a cseppben a tenger megmutatkozik, hogy elfogadjuk az Egészségügyi Minisztérium, illetve az egészségügyi reform logikáját, hogy nagyon sok helyen pazarló gazdálkodás van, de ez csak az egyik oldala. Ne essünk abba a hibába, hogy csak fiskális szempontból lássuk a dolgokat; hanem valóban egy jó értelemben vett racionalizálásról van szó.
Az, hogy ami a módosító indítványban van, és arra terjed ki, hogy egy hatékonyabb kihasználású intézmény jöjjön létre, én azzal önmagában véve egyetértek. Ugyanakkor az Egészségügyi Minisztérium képviselőjének azt az indokolását, ami az alapot illeti, hogy nem egy olyan kórház, amelyik komplex feladatokat lát el, hanem ez gyakorlatilag tényleg speciális feladatokat lát el és nincsen benne abban a körben, azt meg én akceptálom. És önmagában véve az, hogy ha nincs bent mondhatni az első körben ez a kórház, az nem jelenti azt, hogy akkor a sportegészségügyet az egészségügyi kormányzat félvállról veszi, tehát én csak itt a megfogalmazások árnyaltságára kérném a képviselőtársaimat.
Tné 10.
11. FE (Világosi)
Ha ez valóban ahhoz kapcsolódik, akkor itt az a baj, hogy az alappal van probléma, nem pedig a kapcsolódó javaslattal. Ezek után meggondolandó az, hogy mondjuk a részemről támogatható-e maga a kapcsolódó módosítvány.
Azt ellenben én is természetesen hangsúlyozom azt, ami itt a következő napirendi pontunkban is kifejtésre kerül, hogy most már jó lenne, ha a sportegészségügyet valóban itt a kormányzatok sokkal jobban figyelembe vennék, hogy milyen prevenciós hatása van, milyen preventív hatása van a sportnak, és az anyagban is szerepel, hogy hány dollár hány dollárt hoz, meg egyebek. Tehát ha csak fiskális szempontból nézzük, akkor is azzal az elvvel, hogy jóval nagyobb figyelmet kellene fordítani a sportegészségügyre, mint preventív tevékenységre, maximálisan egyetértek. Köszönöm.
ELNÖK: Összefoglalásként az előterjesztő, Bakonyi Tibor kap még szót.
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Én csak egy érvet szeretnék nyomatékosan elmondani. Az általunk javasolt Országos Mozgásszervi Intézet egyébként rendkívül nagy megtakarítást tudna az egészségpénztárnak biztosítani, hiszen az ellátás színvonala és a rehabilitáció minősége jó néhány betegnappal rövidebbé tenné a gyógyulást, hiszen itt egy olyan speciális szakmai tudásnak a komplex hasznosításáról van szó, ami azt gondolom, hogy gyakorlatilag lerövidítené ezt az időszakot, amit itt eltöltenek a betegek betegállományban. Ezt nem tartanám haszontalan dolognak, ha valaki ezt végiggondolja.
Csak Világosi Gábornak mondanám, hogy ha van szív- és érrendszeri logika, ha van onkológiai logika, akkor miért ne lehetne országos mozgásszervi logika is, hiszen ilyen típusú betegségek igen nagy számban előfordulnak Magyarországon, nemcsak azoknál, akik sportolnak és versenyeznek, hanem akár a munkahelyen vagy bárhol, az utcán is érhetik az embereket ilyen események.
A másik kérdésre, hogy itt persze a minisztérium támogatja a sportegészségügyet. A mai Népszabadságban olvashatom - sajnos nincs itt senkinél egy újság -, hogy a minisztérium nyilatkozott, mely ingatlanokat kívánja értékesíteni. Ebben fel van sorolva a Sportkórház, mint értékesítésre kerülő ingatlan. Azt gondolom, hogy érdemes azon elgondolkodni, hogy több milliárd forintért sikerült felépíteni egy európai színvonalú épületet, amely több éve ott áll, és várja, hogy valaki befejezze, abban az épületben ezek az intézmények, ezeknek a társulása vagy együttműködése, vagy közös intézmények kiválóan elműködtethetők, és ahogy jeleztem, a többi ingatlan eladható. Az első évben egy fillérjébe se kerülne az államnak, hiszen több bevétel lenne, mint amennyivel ezt meg kellene finanszírozni, de azt is megjegyzem, hogy ez az az intézménystruktúra, amely a legtöbb külföldi bevételt hozta eddig és hozhatná ezután is, hiszen nagyon sokan jönnek ide külföldről és fizetnek is azért, hogy itt megoperálják őket és gyógyuljanak. Azt gondolom, hogy ez is egy nem lényegtelen exporttermékünk lehetne, az a mozgásszervi gyógyászat, ami idehozza a külföldieket, hogy itt kezeltessék magukat, hogy gyógyuljanak, tehát akár lehetne ezt egy ilyen üzletágnak is tekinteni. Ezeket csak ilyen egyéb kategóriában gondoltam megemlíteni.
Tudom, hogy sokféle dolgot kell megváltoztatni ebben a mai világban, hogy átalakuljon, hogy működhessen. Nem biztos, hogy ilyen drasztikusan és ekkora traumával azt a társadalmi célt sikerül elérni, amit egyébként azok, akik ezt kigondolták, hogy mindenképpen meg kell lépni, ezt bármilyen szimpátia mellett el lehet érni. Úgyhogy azt gondolom, hogy mint a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke minden eszközt meg fogok tenni, hogy ez az intézmény és azok, akik racionálisan együtt akarnak működni szövetségben, együttműködésben, ebben a magyar szakmai tudásban tudják ezután is végezni a tevékenységüket, ha kell a nyilvánosságot, ha kell, bármilyen eszközt. Ezt nem fenyegetésként mondtam, csak én kétszer futottam neki ennek a témának, 1996-ban a Bokros-csomag után és két évvel ezelőtt. Úgyhogy harmadszorra is nagyon szívesen vállalom ebben a szakmai küldetést. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nem lehet kérdés, hogy az élsport és egyébként a Bakonyi képviselő úr által elmondott szabadidősport... Sőt magam sajnos a sportolói pályafutásom alatt öt alkalommal kerültem ezzel kapcsolatba, nem a Sportkórházzal, hanem egyéb kórházakkal, ahol a sportműtétet elvégezték rajtam. Tényleg az a tapasztalat, hogy a műtétek döntő többsége, akik ugyanolyan problémákkal mentek, szalagszakadással, porcleválással, mint az enyém, annak körülbelül a 10-15 százaléka volt valóban sportoló, az összes többi olyan esetek voltak, amelyek elképesztőek és elképzelhetetlenek számomra. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a sportolói rétegre vonatkozhatna az itteni ellátás, de annak mindenképpen én is híve vagyok, hogy legyen egy olyan tudományos, szakmai háttér, amely megalapozza nemcsak a versenysport, hanem az utánpótlás-nevelés, illetve a szabadidősport egészségügyi hátterét is. Tehát mindenképpen támogatom a magam részéről is mind a módosító, mind a kapcsolódó módosító indítványt.
Kérdezném először a 10. ajánlási sorszámmal bíró módosító indítványról a képviselőtársaimat. Aki ezt a módosító indítványt támogatja, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) 14 igen. Tartózkodás? (Szavazás.) 1. Ellenvélemény? (Senki sem jelentkezik.) 14 igennel, 1 tartózkodással támogatja a bizottság.
A 96. sorszámon szereplő kapcsolódó módosító indítványról kérdezem a képviselőtársaimat. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 14. Ellenvélemény? (Senki sem jelentkezik.) Tartózkodás? (Szavazás.) 1. 14 igennel, 1 tartózkodással ezt is támogatta a bizottság.
Köszönöm szépen a főosztályvezető asszonynak , illetve főigazgató-helyettes úrnak a részvételt.
Tájékoztató a nemzeti sportstratégia munkálatairól
Áttérünk a következő napirendi pontra. Következő napirendi pont a nemzeti sportstratégia munkálatairól egy beszámoló. Köszöntöm Elbert Gábor szakállamtitkár urat, illetve kollégáit, Györfi János főosztályvezető urat. Írásban a bizottság tagjai megkapták az előterjesztést, Szalay Ferenc képviselőtársam már jellemezte a nem túl átfogó, ám annál kevesebb konkrétumot tartalmazó anyagot. Kérdezem, hogy van-e szóbeli kiegészítésük az írásbeli tájékoztatóhoz képest. Megadom a szót államtitkár úrnak.
Elbert Gábor szakállamtitkár (ÖTM) szóbeli kiegészítése
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim, Uraim! Köszönjük szépen a lehetőséget egyrészt, hogy itt lehetünk, és azt, hogy a bizottság ilyen sok sportos témát tűzött napirendjére a következő hetekre. Azt gondolom, hogy ez számunkra megnyugtató, mert azt jelzi, hogy tartalmi együttműködés alakul ki közöttünk.
Értve és egyetértve a Szalay képviselő úr által elmondottakkal, természetesen készültünk egy részletesebb bemutatásra. Úgy értelmeztük a feladatot, amit kaptunk, hogy arról beszéljünk, hogy hogyan áll a stratégia, ennek ellenére azt gondoljuk, hogy az, ami nyáron változott a stratégiában, tehát egyrészt az új kormányzati struktúra miatt, másrészt pedig azáltal, hogy az Új Magyarország fejlesztési tervben szeretnénk a sportot a helyén kezelni, és az ebből következő lehetőségeket jobban kihasználni, a hangsúlyokat áthelyeztük a stratégiában. Ezzel kapcsolatosan készültünk egy prezentációval. Azt is köszönöm, hogy lehetőség volt arra, hogy a napirenden megcseréltük a két témát, mert azt gondoltuk, hogy a stratégiából következik, a stratégia része a kistérségi program, és ezt a logikát tudjuk követni.
Alapvetően azzal készültünk, hogy Györfi János úr, aki a stratégia és nevelési osztály vezetője, a bizottság számára reményeim szerint pontosan láthatóvá teszi majd azokat a súlypontokat, amelyekkel a stratégia bír. Azt gondoljuk, miután a Nemzeti Sporttanács előtt már jártunk az anyaggal, és ott nagy örömünkre igen komoly támogatást kaptunk, és igen komoly tetszésének adott hangot a Nemzeti Sporttanács, hogy ez a stratégiaváltozás jó irányba megy el. Reményeim szerint a súlypontok érzékelhetőek lesznek majd, megnyugtató lesz képviselő úr számára is, hogy az irány, amit veszünk, jó. Nyilvánvalóan kisebb projektekkel már indulunk a stratégia megvalósításában, és azokat fogjuk kibontani.
Meggyőződésem, hogy nyilván az lenne a legjobb, ha mögötte temérdek mennyiségű pénz állna rendelkezésre, de azt gondoljuk, és ezt egészen komolyan mondom, hogy elsősorban szemléletváltásra van szükség. Azután következhet az, hogy olyan helyzetbe hozzuk mi együtt közösen a sportot, hogy tényezővé válik bármikor bármilyen kormány alatt a költségvetésnél, mert a helyére kerül az, hogy a sport milyen szerepet játszhat a magyar társadalom életében, tehát eszközként hogyan tudjuk megjeleníteni.
20.
Tné 21-30. Elbert Gábor folyt.
Hogyan tudjuk azokat a máshol fel nem lelhető funkcióit a társadalom szolgálatába állítani, minthogy a nevelési funkció, a kulturális funkció, az esélyegyenlőségi funkció, erről azt gondolom, hogy órákat lehetne beszélni. De talán az volna a legjobb, ha meghallgatnák a képviselő hölgyek és urak a prezentációt a stratégiával kapcsolatban, akkor annak nyomán minden kérdésre készek vagyunk válaszolni és akkor szerintem látható lesz az, hogy mi az irány. Köszönöm.
ELNÖK: Győrfi úrnak megadnám a szót, ha a technikai akadályokat sikerül elhárítanunk.
Györfi János (ÖTM) szóbeli kiegészítése
GYÖRFI JÁNOS (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport szakállamtitkárság): Tisztelettel köszöntöm az elnök urat, tisztelettel köszöntöm a hölgyeket és az urakat. Azt gondoljuk, hogy azt a stratégiát, amit az elmúlt év november 16-án a kormány elfogadott, azt tovább kell fejleszteni és alakítani, mert egyrészt az Új Magyarország fejlesztési terv, a nemzeti fejlesztési terv II. folyamataiban részt vettünk és a tervezés követelménye ránk is vonatkozik, folyamatosan tanultunk ebben az évben.
A stratégiát bizonyos irányokban egészítettük ki. A versenysport kérdésében, utánpótlás kérdésében úgy gondoljuk, hogy konszenzus volt, a fogyatékos sport területén konszenzust érzékeltünk, ezért bizonyos irányokba mentünk el. Cocteau azt mondja, hogy az újdonság, nem egy új dologban, hanem a régi új módon való elgondolásában rejlik, valahogy ezt szerettük volna megvalósítani. Cocteau könyvtára rendkívül fejlett volt, azt mondták, hogy mit hozna ki belőle, ha egy nap tűz ütne ki, akkor ő azt mondta, hogy a tüzet; valahogy így vagyunk a sporttal, és gondolom a jelenlévők is ilyen szinten értékelik ezt az irányt.
Gyakorlatilag a fejlesztési irányok a következők voltak. Főképpen a szabadidősport iránya az, amelyik fejlesztésre került, átgondolásra került a tervezési folyamat mentén és ebben vizsgáltuk azokat a lehetőségeket, amelyekkel a finanszírozási helyzet javítható a sport területén. Ha a sportra költött összegeket nézzük azokban az országokban, amelyek hasonló mérettel rendelkeznek és a közép-kelet-európai régióban - a régióelmélet, úgy gondolom, a történészek számára még létezik, gyakorlatilag Horvátország, Magyarország, Csehország, Lengyelország a balti államok - akkor látjuk, hogy a sport finanszírozásában a szerencsejáték bevétel sportra fordított összegében máshol vannak a hangsúlyok.
Mi azt gondoljuk, hogy mindenféleképpen finanszírozási lehetőségeket próbáltunk átgondolni és erre javaslatokat tenni. Melyek az új elemek ebben? A szabadidő gazdaság fejlesztése, a sportgazdaság fejlesztése, amelyben azt gondoljuk, hogy egyedül önmagában a sport nem elegendően erős, ebben konszenzus kell, támogatásra van szükségünk; mi mindenféleképpen ezeket az impulzusokat szeretnénk megadni, ebben előrelépni. Főképpen a sportban foglalkoztatottak számáról még fogok szólni a továbbiakban, mindenféleképpen a környező országokhoz képest ebben lemaradásban vagyunk. Maga a minisztérium összetétele is ad egy lehetőséget.
A második témáról, amit felvezetnék a területfejlesztési és az önkormányzati irány, nagyon izgalmas együttműködési szinergikus lehetőségeket mutat, illetve a turisztikának a bekapcsolása. A lengyel példa hozza azt, hogy amikor a válságjelenségek fokozódnak, akkor például a lengyel sportot a turisztika milyen mértékben tudta lendületbe hozni. Ha a házunkba költözik a turisztika, azt gondoljuk, hogy ebben hatalmas lehetőségek lesznek, és ezt megpróbáljuk kihasználni. Ha nem tudod, hogy melyik kikötőbe tartasz, semmilyen cél nem jó, mondja Seneca. Azelőtt vallástörténetet tanítottam egy gimnáziumban, azért vannak ezek az idézetek. De azért mondanám, hogy világítótorony effektusként meghatároztunk mi néhány olyan elemet, amelyet szeretnénk nagyon komolyan venni, szeretnénk, ha abban konszenzus alakulna ki, hogy a magyar sport fejlődésében mit kell lépnünk.
Ezek az elemek, hogy a sportoló nemzet rangunkat szeretnénk megtartani, mert ugye ez az érték. De sajnos úgy gondolkodnak rólunk néha, mint egy ékszerdobozról, ahol az aranyérmek határozzák meg a történeteket, ezt egy kicsit ki szeretnénk teljesíteni, és ha a sportoló nemzet gondolatkörében gondolkodunk, olyan jellegű problémák vetődtek fel, amire ez megoldás lehet. A sport elszerveződött a humán területekről, mindenféleképpen az oktatás, a kultúra, az aktív turizmus, a hétköznapi élet biztonsága területeiről nincs közvetlen átjárás, ez nem normális folyamat. A szülők, főképpen, mikor a gyereküknek arról kell dönteni, hogy tanul a gyerek vagy sportol, mostanában a tanul irányába mozdul el a történet. Ezt szeretnénk visszakapcsolni és az oktatás, a távoktatás legmodernebb kompetencia alapú oktatási elemekkel összekapcsolni a sport területét a kultúrával, a kulturális rendezvényekkel sokkal szervesebb kapcsolatot kialakítani.
Ezt úgy fogalmaztuk meg, hogy az egész világ afelé mozog, hogy a tudástársadalommal legyen kapcsolata a sportnak. Ez jelenti a szakemberek tudását, akár az informatikai, akár a Sulinet végpontokon, megyei területi szinten sokkal nagyobb tudás áramoltatható ki. A közvetlen gyakorlatra tudunk hatással lenni, edzőkre, testnevelőkre, óvónőkre, egészség gyógytornászokra, egészségfenntartó szakemberekre. Tehát a tudástársadalommal, az informatikai társadalommal való kapcsolat nagyon fontos kérdés. Emellett a következő elem, amit fontosnak tartunk, hogy az egészség szintjén előrelépjünk. Az Egészségügyi Minisztérium bevette a komplex programjába a prevenció kiemelt szerepét és ebben a sportfinanszírozásban is sokkal nagyobb szeletet szán, mi azt mondjuk, hogy a primer-prevenció szintjén a sport a legjobb eszköz, ezt bizonyítani szándékozunk. Az egy év alatt hatástanulmányokkal, indikátorokkal lefedett kiadványokat fogunk létrehozni: a sport, a rendszeresen végzett testedzés milyen hatással van az egészségre, mert ez eléggé szétszórtan volt, ebben a szakmai anyagok nem teljesen rendezettek.
Megpróbálunk rendszerben gondolkodni. A rendszerben való gondolkodás három elemet jelent. Az egyik a létesítmény fejlesztése, a fenntartható modellek felé mozdulunk el építészcsoportokkal, közgazdász egyetemistákkal, tanárokkal, oktatókkal mozgunk ebben, mi a sportban a fenntartható. Nem hátul, az eldugott sarokban lévő kisöltözők problematikája ez, hanem az, hogy energetikailag a programban milyen vállalkozó köröket tudunk megmozgatni a létesítmény-fenntartásban.
A szabadidő-menedzser, humánmenedzser kérdésében azt gondoljuk, hogy erre nagyon nagy szükség lenne, főképpen a térségi szinten; de erről fog szólni a második előadásom, illetve az állam szerepének kiemelkedő jelentősége lenne a hosszú távú, átlátható programfinanszírozásban. Ez a három elem véleményünk szerint már nem kezelhető különösen itt a stratégiában, le is írtuk.
Tné 30.
31. FE (Györfi)
Mindenféleképpen a biztonságot egy vállalkozó számára, a magántőke számára az jelenti, ha meg tudom mondani, hogy hol lesz tízezer kerékpáros, ötezer úszó, háromezer triatlonos meghatározott időkben, és ehhez a tevékenységét tudja illeszteni.
Tehát innovatív elemeknek tartjuk a sporttudományt, ebben főképpen a pragmatikus, a gyakorlathoz kapcsolódó kutatásait, és ezt össze is kötjük. Ezt el is kezdtük. A sportegészségügyet szeretnénk a regisztrált szabadidő-sportolók felé mozgatni. A sportmenedzsment kérdése eddig nem volt túl fejlett, ebben is konferenciákat tervezünk már tavasszal, tehát szeretnénk megindítani, előkészíteni a stratégia remélhető elfogadását és a következő évek eseményeit.
Mindenféleképpen azt gondoljuk, hogy keresi az állam és az Európai Unió is, hogy melyek a legerősebb esélyegyenlőségi programok. Azt gondoljuk, hogy a sport az egyik legerősebb eszköz, hiszen itt a sporton belül jelentős emelkedést tehetnek főképpen a fiatal emberek ezen a területen.
Az innovatív hálót, amit itt elmondtam az előbb, a sportoló nemzet, a humán területekkel való összekapcsoltság, a tudástársadalom vívmányainak a beépítése, az egészség és a sport kérdését úgy gondoljuk, hogy kapcsolni kell nemcsak a nemzeti sportstratégiával, hanem a sportkommunikációs stratégiával is. Azt gondoljuk, hogy az üzeneteinknek állandónak kell lenni, az üzeneteinknek erről a tartalmakról kell szólni, és el kell jutni a területi szinten dolgozó emberek mellett a lakosság egészéhez.
Sportinformációs rendszert szeretnénk kiépíteni, első szinten a kistérségek szintjén, ahol megnövelnénk a rendszerben mozgó információt, hol vannak létesítmények, hol vannak szakemberek, hol vannak programok elérhető módon.
A sportkapcsolati háló kérdése. Nagyon sok generációt elvesztettünk. Nemcsak a vb-, olimpiai és Eb-győztesekkel, hanem a sportban tevékenykedő generációk egészével, aki még felkutatható, rövid időn belül fölvennénk a kapcsolatot. Minden egyes szakág, sportág tudjon arról, hogy a generációi hol dolgoznak, mit csinálnak. Azt gondolom, hogy egy senior programmal rendkívüli módon megerősödhet a sport hálója.
Az utolsó pedig a szabadidő-gazdaság fejlesztése és a sportban foglalkoztatottak számának növelése. Erre tettem utalást.
A tudástársadalom összekapcsolása, a sport és tudástársadalom összekapcsolása. A fő probléma, hogy a sportszakemberek képzésében és közvetlenül a gyakorlatban néhány mester uralja a tudást a magyar sportban, ők termelik ki ezeket a világra szóló sikereket. Ezt a tudást meg szeretnénk osztani utánpótlásműhelyekkel, szervezeti sportiskola-kialakításokkal és gyakorlatilag a sporttudomány odakapcsolásával az utánpótlásműhelyekhez. Ezt mindenféleképpen innovatívnak és előremutatónak tartjuk
A külföldi minták alapján már csapatok dolgoznak a nagy teljesítmények mögött, nálunk ezt mesterek birtokolják, és nem osztódik meg ez a tudás, nem alakul ki egy mester körül egy iskola. Ez komoly probléma. A tudáshagyományozás kérdése gátolt. Az államnak itt egyensúlyozó szerepének kell lennie.
Úgy gondoljuk, hogy a sport alkalmas eszköz arra, hogy a hétköznapok világát, a gyakorlat világát átalakítsa, az életminőséget. Négy gyerekem van, borzasztóan aggódom, hogy lesz velük, mint lesz velük, hol tudják biztonságosan, tartalmasan elkölteni az időt. Ezeket a tereket szeretnénk dinamikusan fejleszteni.
A sport a nemzeti identitásban, illetve a közösségi kohézióban is mintaadó lehet. Azt gondoljuk, miközben demokratizálni szeretnénk a tudástartalmat, on-line elérhetőséggel elérhető legyen a legutolsó számítógépről is olyan anyag, amelyről a gyakorlatot, az edzést, a testnevelésórát fejleszteni tudja, mellette azt gondoljuk, hogy van olyan tudás a sporttudósok körében, mesterek körében, amelyekkel érdemes nemzetközi szintű termékeket létrehozni. Ezek a termékek a nemzetközi piacon is a megítélésünk szerint versenyképesek.
A sportoktatás, a sportgyakorlat kicsit elszakadt attól a szellemiségtől, ahol esetleg a budo szellemiségére tudnék utalni, amiben megvan, csak a test képzésével foglalkozunk. Például a jugoszláv kézilabda-iskolában csak erről van szó. Azt gondoljuk, hogy régen a felkészítés nem korlátozódott fizikai, technikai tudnivalók átadására, hanem a szellemi előkészítés ugyanolyan hangsúlyt kapott. Tehát ilyen szellemi tartalmakat is át kell tudni adni egy testnevelőnek, edzőnek. Erre föl is tudjuk készíteni.
Ha a sport erejét nézzük, akkor nem felesleges utalni arra, hogy a sportnak van egy 3,2-es szorzója, ez a befektetések kérdésköre, tehát amit az egészség a sportba fektetett, minden egyes dollár háromszorosával hasznosul. Erről nem elég beszélni, hanem ezt bizonyítani is kell. Azt gondoljuk, hogy egy éven belül szeretnénk ezekkel a hatástanulmányokkal előállni a következő év kezdetén.
Itt egy diagram azt mutatja, hogy ha a jelenleg 9 százalékban sportoló, rendszeresen testmozgást végző lakosságnál csak 5 százalékkal emelnénk a testmozgásban résztvevők számát, akkor milliárdos megtakarítást lehetne az állami szinten elérni. Azt gondoljuk, hogy ennél jelentősebb mértékben lehet emelni. Felméréseink szerint különböző okok miatt nem sportoló, de szándékában már nyitott, belül motivált, attitűdben nyitott csoportok száma 900 000-1 millió fő, aki hajlandó lenne azonnal bemozogni ezekbe a rendszerekbe. Ezt szeretnénk is a sportoló nemzet koncepció alapján megindítani. Nagyon fontosnak tartjuk, ez az áttörési pont, amelyben előre kell lépnünk.
Itt egy foglalkoztatási diagram. Ha a területi nagysághoz nézzük azt, hogy az aktív népességhez viszonyított arány mekkora, akkor Magyarországot és például Írországot, vagy akár Csehországot is figyelve vannak lemaradásaink. Azt gondoljuk, hogy amit a foglalkoztatás területén az Új Magyarország fejlesztési terv kitűzött célként, a sportban vannak lehetőségek. A gazdaság fejlesztésében, a kis- és középvállalkozások fejlesztésében vannak lehetőségek. Elindultunk, és ezt megpróbáljuk az országban a régiókban tudatosítani, és erre felkészíteni a sportszakembereket, mert azt kell mondanom, hogy egy kicsit azért a mi szféránk még alszik, ezek az ismeretek sokszor nem kerülnek el a mai problémák miatt szakemberekhez. Ebben nekünk aktív segítséget kell nyújtanunk.
A szabadidő-gazdaság, sportgazdaság szerepe jelentős ebben a pillanatban is, de nem annyira jelentős, mint amennyire lehetne és kellene. Gyakorlatilag még csak a 0,9 százalékot éri el, és ha a főfoglalkoztatottként megjelenő személyek számát nézzük, akkor ez még csak 23000 fő. Azt gondoljuk, ebben sokkal nagyobb tartalék van, de reméljük, hogy ennek a becsatornázása ágazati támogatást is kap.
A sport tehát egy olyan innovatív erő, amelyben nagyon preventív és megelőző válaszokat lehet adni, komplex hálózatával átfogja a hétköznapi élet egészét, és azt gondoljuk, hogy az életminőség döntő megváltoztatásához vezethet, hiszen a munka világa jól szabályozott, a munka világa minden iratban benne van, de hogy azzal a kis két órámmal, amikor a munkából távozva a gyerekemmel véletlenül találkozom, mi lesz, arról keveset beszéltünk. Ebben borzasztóan fontos lenne a hétvégi tevékenység, a délutáni tevékenység és a szünidei tevékenység átdolgozása. Erre ajánlunk mi eszközöket. (Almássy Kornél megérkezik.) Azt gondoljuk, hogy a sport világában az e-kereskedelem, távegészségügy, távmunka használata, a legmodernebb elemek bevihetők, tehát amit az e-közigazgatásban akarunk megvalósítani. A sport rendkívül mozgékony szakemberekkel rendelkezik, és azt gondoljuk, hogy rövid távú átképzéssel a sportszakembereket ebbe az irányba el tudjuk mozdítani; ezt írtuk a stratégiában.
A sportlétesítmény-fejlesztésben pedig fenntartható modellekként már két évvel ezelőtt multifunkcionális épületek tervezését, bevezetését javasoltam. Ezt többször több fórumon elmondtam a fejlesztő-tervező kollégáknál is. Azt gondolom, hogy a sport maga köré tudja a humán szférát szinte kristályosítani, csoportosítani.
Ha azt nézzük, hogy mitől függ egy önkormányzati akarat, akkor azt látjuk, hogy 0,4 meg 0,1 százalékos befektetések mellett egészen 2 százalékos önkormányzati befektetések is találhatók, ebben a 3 százalék már ritkaság. Gyakorlatilag az önkormányzatoknál a vezetők személyes sport iránt való elkötelezettsége rendkívül fontos.
40.
Tné 41-50. Győrfi folyt.
Tehát nekünk stratégiai partnereink az önkormányzatok vezetői a sportról való gondolkodásban, a humán irányban való nyitásban.
Hogy az önkormányzatok mennyire komoly partnerek, a 2005-ös adat alapján 21,5 milliárd forintot költöttek a sportra, tehát itt abszolút fontos az együttgondolkodás és a megoldás keresése. Az önkormányzati szakállamtitkársággal egyeztetve azt gondolom, hogy ebben pontos válaszokat tudunk adni.
Az Új Magyarország fejlesztési terv: NFT I. kérdéskörében a múlt alkalommal volt módomban itt lenni, amikor erről szó volt. Ahogy a nemzeti fejlesztések keretében nem volt sportirányú fejlesztés, hiszen a versenysportot az Európai Unió nem támogat, erre dolgoztuk ki a komplex humánprogramunkat, ami elszakadt ettől a koncepciótól és javasoltuk a multifunkcionális épületkomplexum fenntartható modelljének a bevezetését, az emberi erőforrásban pedig a szabadidő-menedzser, a humánmenedzser rendszer kialakítását.
Mindenféleképpen, amit elvárnak, nemcsak a mi tervezési folyamatunktól, hanem az európai normáktól: az a fejlesztésorientáltság, amit a XX. században nem sikerült megvalósítanunk, azt feltétlenül úgy gondoljuk, hogy a XXI-ben kell pótolni. Nem új típusú megoldásokkal lehet ebben előrelépni, főképpen a horizontalitás nagyon fontos, a sport abszolút horizontális terület, az egész hétköznapi életet átfogja; a területiségi elvet, a sportot szeretnénk visszakapcsolni a területiség elv felé és ebben különböző áttörési pontokat látunk, amit gyorsan meg lehet tenni - erről szeretnék a második előadásomban szólni.
Végül is, az ember közösség természet harmóniája nagyon-nagyon fontos lenne. Mi azt gondoljuk, hogy ebben a megváltozott sportolónemzet koncepcióban, stratégiában a hangsúlyeltolásokkal, a prioritásátrendezéssel ezt szolgáljuk, de meggyőződésünk az, hogy ez rövid távon is nagyon eredményesen megindítható, de kell lenni egy olyan konszenzusnak, amiben a közös gondolataink pontján haladunk.
Volt a 2004-es sportra nevelés éve, mi azt mondjuk most egy jó ideje, hogy a sport által a nevelés évtizedeire van szükség, a sport nemcsak a testnevelés, hanem a léleknek is legerőteljesebb és legnemesebb nevelő eszköze, Szent-Györgyi Albert gondolatait idézném itt. Komplexebb képzésre van szükség, komplexebb szakemberekre és ebben azt gondolom, hogy a kevesebb források felől is megindítható egy változás, mindenféleképpen ehhez szeretnénk hozzákezdeni és remélem, hogy a stratégia ezt alapvetően támogatni fogja. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen osztályvezető úr a prezentációt.
Kérdezném a bizottság tagjait, hogy az írásban előterjesztett anyaghoz, illetve az itt elhangzott szóbeli kiegészítésekhez van-e kérdése, esetleg véleménye.
Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Egy rövid kérdéssel kezdeném. Hány éves államtitkár úr? (dr. Elbert Gábor Sport szakállamtitkár: 35.) A bizottságunk - a hölgytagtól elnézést kérek - mindenki ennél idősebb valószínű (Almássy Kornél: Én nem.). Amit most az osztályvezető úr tökéletesen elmondott, szerintem ezt mindenki hallotta, nem tudom, attól függ, hogy hányszor ült ilyen fórumokon, tökéletes volt, amit elmondott, nem tudok vele vitatkozni, semmilyen ellene szólásom nincs, csak támogatni tudom. De ez elhangzott 1246-szor előttem, a többiek előtt az isten tudja hányszor. És a fő bajom a napirendnél is az volt, amikor mondtam, hogy vegyük le, hogy amíg ebben nem lesznek konkrétumok a megvalósítás ütemezésénél intézkedésekkel, forrásokkal, addig megint ott fogunk tartani, meghallgatjuk, mindenki azt mondja, hogy hú de nagyon jó. És Győrfi úr, itt hallottam, ön is sportoló volt, edző volt, tökéletesen tudja, hogy miről szól ez a világ, tökéletesen is mondta, csak egy dologra nem tudnak nekünk válaszolni, hogy hogyan valósítjuk meg ezt pénz nélkül és társadalmi akarat nélkül, kormányzati akarat nélkül és sorolhatnám.
Ez az őrült bajom, és amíg önök nem fognak ebbe beletenni ütemezhetően felhasználható forrásokat és a hozzátartozó igényt, hogy legalább vitatkozni lehessen rajta. Vagy nem erősítik föl benne, mondjuk a kapcsolódási rendszereket fogódzólag: oktatásra, egészségügyre, amit elmondott rendben van, csak ott is nézzük meg, hogy pontosan milyen előnyei vannak mondjuk az egészségügyben - volt róla szó természetesen - a sportnak, addig ennek nincs igazi értelme. Én komolyan gondolom, támogatható ebben minden, egy dolog miatt nagyon kétségeim vannak, hogy önök sem fogják tudni azt mondani, hogy kérem szépen ebben ilyen programok mentén, ilyen finanszírozással megyünk előre.
Volt 2002-ben egy olyan sportfinanszírozási rendszer - minisztériumostól, mindenestől -, ami ennek a megvalósítását is tartalmazta, amit önöknek sikerült szétverni. Szerintem önök érzik a legjobban a hiányát egy ilyen kormányzati érdekérvényesítő szervezetnek, aki kormányszintről tudja helyretenni ezeket a problémákat.
Az előző napirendi pontnál beszéltünk a Sportkórházról, beszéltünk a Testnevelési Egyetemről, eljutottunk arra a szintre, hogy ezekért is harcolni kell, hát még akkor a diáksportért, a szabadidősportért, a mindennapos testnevelésért. Aztán látjuk a mostani költségvetést is, és önök is látják. 2002-ben 24 milliárd forint, tavaly 17, az idén 14; hova fogunk jutni? Hova fogunk eljutni ebben? A szabadidősportból pénzek jöttek ki, a versenysportból pénzek jönnek ki, az elmúlt időszakban megígérték - nem tudom, mindenki sok mindent - 100 tornatermet, 50 tanuszodát, mennyi valósult meg belőle, a mindennapos testnevelés megvalósult-e? - és sorolhatnám. Tehát nagy a baj. Nincsen a különböző szervezetek által szervezett társadalmi kontroll konszenzusra még halvány utaló jel sem, hogy a sportot valamilyen szinten tényleg ki tudjuk emelni ebben a népegészségügyi állapotban, ha csak ezt az egy részét nézzük a dolgoknak, nincs, nem látom. És önök is fel raknak egy olyan anyagot az asztalra, ami valószínűleg a kormánynak tetszeni fog, elképzelhető, de a végén hadd mondjak két idézetet ebből a röpke anyagból, jó, hogy a kétségeimet alátámasszam.
"A stratégia átdolgozásánál az volt a fő cél, hogy a korábban a kormány által elfogadott nemzeti sportstratégia szövegéhez és struktúrájához képest ne legyen megértést akadályozó változás". Ez mi? Megértést akadályozó változás. Eddig se értették, vagy hogy van ez? A második: "a sportstratégia megvalósításának ütemezése természetesen követni fogja az ország gazdasági fejlődését, alkalmazkodik a kormányzati gazdaságpolitikához. meghatározza a fejlesztés fő irányait, megvalósításához pedig a mellékletek folyamatos felülvizsgálata mellett évenként kidolgozandó cselekvési programra van szükség". Egy fél konkrétum nincsen benne, egy fél se. A gazdasági fejlődést ismerjük, hogy milyen. Ha így fog fejlődni a sportstratégia megvalósítása, nem lesz ebből semmi. A gazdaságpolitikához, ha alkalmazkodni fog, akkor meg különösen nem lesz belőle semmi.
Nekem ez a két mondat többek közt szól arról, hogy önök nagyon komolyan gondolják, amit akarnak, nagyon komolyan; csak nincsen egy erős, határozott, konkrét mondat, hogy igen, de ezt ebből szeretnénk, és az önök ilyen támogatásával szeretnénk ezt megoldani.
ELBERT GÁBOR államtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport szakállamtitkárság): Igyekszünk válaszolni, ha erre az elnök úr lehetőséget ad.
ELNÖK: Van-e még további kérdés az anyaggal kapcsolatban, a bizottság tagjai közül? Képviselő asszony!
DR. HORVÁTH KLÁRA (MSZP): Nekem nem kérdésem, hanem hozzászólásom van. Én is idősebb vagyok, mint államtitkár úr, ennek ellenére azt mondom, hogy egy jó anyagot kaptunk, köszönjük szépen, legalábbis én köszönöm.
Arra szeretnék kitérni ebben az anyagban, ami az önkormányzatokra vonatkozó rész és számomra ez a fontos. Az önkormányzatokra vonatkozó rész és az a fontos számomra, és ez pozitívum is a véleményem szerint, mert egyrészt a kormánynak is vannak feladatai a sport és kultúra területén; de úgy gondolom, hogy a sportcélok megvalósítása az önkormányzatiság és az önkormányzatok nélkül nem is lehetséges, erre néhány slide-ot láttunk is, pozitív példákat is. És egyetértek tökéletesen azzal, hogy az önkormányzati vezetők, az önkormányzati testületek hozzáállása nélkül nem valósíthatóak meg az itt megfogalmazott gondolatok.
Én azért pozitívumnak tartom ezt a rövid anyagot és ezt a rövid kétoldalas összefoglalót, mert ebben van egy olyan mondat, hogy a sportstratégia vélhetően a 2007 első félévi kormányülési munkatervben szerepel, tehát meg fogják tárgyalni.
Nem kívánok megint a stratégia operatív program és az akciótervekkel foglalkozni, de még egyetlen egy stratégiában nem láttam határidőket, tehát konkrét határidőket és kimunkált összegszerűségeket. Úgy gondolom, hogy stratégiánként a megfogalmazott célok és az elvek elfogadhatóak, hogy aztán mi kerül majd be a konkrét régiós operatív programokba, ha a régióról beszélünk, vagy a sport operatív programokba, az egy más kérdés.
Tné 50.
51. FE (Horváth)
De én a munkát, az anyagot nagyon jónak tartom, úgyhogy személy szerint köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Világosi Gábor képviselő úr kért szót.
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): A képviselő úr megfogalmazta a kétségeit. Azt hiszem, hogy kétségben nincs hiány. Gyakorlatilag valóban az elmúlt évtizedek természetesen sok keserűséget hoztak a sport számára, de egyet tudomásul kell venni, hogy azzal az etatista szemlélettel, ami mindent az államtól vár, és csak abban méri a sport támogatását, hogy éppen mennyi központi költségvetési pénz van a sportra, azt hiszem, hogy szakítanunk kellene, és ez helytelen.
Amint a képviselő asszony, én is azt osztom, hogy stratégián ne kérjünk olyat számon, ami nem a stratégia feladata, hogy azt megoldja. Azt hiszem, abban természetesen megint csak egyetérthetünk itt valamennyien, hogy a puding próbája az evés. Ha ez a stratégia megfelelő időintervallumokra lebontásra kerül, és ott az még a megvalósíthatóság lehetőségével számol, akkor azt hiszem, hogy talán közelebb kerülünk a dolgokhoz.
Egyetlen egy elemére térnénk ki ennek az anyagnak, ami bizonyítja, hogy az urak gondolkoznak, ezek az urak is itt a balomon, nemcsak a jobbomon. Egyik fő probléma, hogy a sport magának az európai uniós gondolkodásnak is a perifériáján van, nem nagyon szerepel, egy-egy mondat elvétve, alkotmánytervezet, satöbbi. Az egyik legfontosabb probléma, ez kétségtelenül a magyar sportnak az egyik legfontosabb problémája, hogy nincsenek megfelelő létesítményeink. A multifunkcionális épületkomplexum gondolata azzal, hogy az európai uniós pénzeket ilyen módon mégiscsak a sport rendelkezésére kell bocsátani, illetve be lehet csatornázni, azt hiszem, hogy egy óriási dolog. Szemléletben is óriási dolog, meg természetesen ennek hozományaként gazdasági szempontból is óriási dolog.
Egyetértek Szalay képviselő úrral. Lebontás, utána jöhetnek a határidők, jöhetnek a konkrét elképzelések, jöhetnek anyagi, financiális kérdések és elvárások, de mint stratégia, véleményem szerint is jó, és ez nem betyárbecsület kérdése. Meggyőződésem, hogy mint stratégia valóban jó. Valóban volt már itt tényleg stratégiáról is szó, de szerintem minőségileg jobb, mint amilyeneket láttunk. Pont, amit Szalay képviselő úr mondott, valóban voltak, itt le volt bontva, benne szerepeltek, hogy ennyi uszoda, ennyi atlétikai pálya, függetlenül attól, hogy melyik kormányzat adta be, megvalósult, nem valósult meg, akkor azt hiszem, hogy ez sokkal tisztességesebb anyag, amely hebrencs módon most nem közöl adatokat, konkrétumokat, mert szerintem még az urak nincsenek abban a helyzetben, hogy ezeket most itt egy az egyben leírják. Utána ennek az aprópénzre váltása kell, hogy napirendre kerüljön, megvalósítható legyen, és akkor azt hiszem, hogy mindegyikünknek sokkal jobb lesz a szájíze, mint a korábbiakban volt. Gyönyörű szép konkrétumokat láttunk is időintervallumot tekintve és létesítményszámokat tekintve is, nem valósult meg. Azért van most ez a visszásság itt. Mint stratégiát nagyon jónak tartom, és felhívom mindenkinek a figyelmét az általam kiemelt konkrétumokra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tóth József képviselő úr!
DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Elnézést, hogy nem tárgyszerű leszek az első megjegyzésemmel. Elnök úrtól kaptunk egy levelet a bizottsági üléseken való részvételre vonatkozóan. Úgy készültem, hogy ma fél 1-kor el fogok menni innen. Felhívása alapján szeretném kérni azt, hogy a bizottsági ülések előterjesztésében és előkészítésében is legyen ilyen kritikus, hisz nem hiszem azt, hogy amit megkapunk anyagot, azt elolvassuk, legalábbis én feltételezem, és akkor arról még egy félórás kiegészítőt kapjunk róla. Arra ösztönzöm elnök urat, legyen igényes az előterjesztésekkel kapcsolatosan.
Hat megjegyzésem van. Az első. Önkormányzati vezetőként is meg más vezetőként is tudjuk, hogy kevesebb közpénzből is lehet hatékonyabban megoldani feladatokat. Úgy gondolom, hogy erre lehetne irányulni ennek a stratégiának.
A második. A gondolkodást jónak tartom, megfelelőnek tartom.
A harmadik dolog. Megerősítem, ami az előző két hozzászólásban elhangzott. Pénz, idő, tervezés, program. Azt hiszem, hogy ez a lényege.
A negyedik ilyen megjegyzésem, hogy tovább erősíteném még az ágazatközi együttműködéseket, tehát a gondolkodást, ami benne van. Látjuk azt, hogy az egészségügynél a prevencióval, az oktatásnál a testnevelés és egyéb dolgokkal, de lemennék még, az oktatáson belül beleértve az óvodákat is, megmondom őszintén, tehát nemcsak az oskolákat ebben a kérdéskörben, a szociális területen pedig a korosztálydolgokba. Tehát van lehetőség.
Ötödik ilyen megjegyzésem. Véleményeltérésem van legalábbis a kétoldalas anyag kapcsán. Egyetértek, hogy egységes utánpótlás-nevelési rendszerek alakuljanak ki, de bizony a sportegyesületeknek, de akár az önkormányzatoknak az utánpótlás-nevelési osztálya nem elhanyagolható. Nemzetközi tapasztalatok mutatják, hogy nemcsak onnan jönnek ki tehetségek, ahol az egységes rendszert alkalmazzák. Osztom az iskolák, műhelyek dolgát. A magyar sport pedig különösen táplálkozott az elmúlt időszakban a társadalmi módon alakult sportegyesületek tekintetében.
Az utolsó ilyen megjegyzésem, javaslom azt, hogy a bizottság jövőre, amikor a kormány napirendre tűzi, a kormányprogrammal párhuzamosan ismét foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Almássy Kornél alelnök úr!
ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Köszönöm szépen. Azzal kezdeném, hogy én csak 30 éves vagyok, ennek ellenére optimistaként tekintek a világra. Azt gondolom, hogy ez az előterjesztés igényes anyag, noha én is osztom azokat az aggodalmakat, amelyeket Szalay képviselőtársam. Azt gondolom, hogy valóban fel kell hagyni azzal a modellel, hogy az állam majd mindent megold, de azért emlékszem arra, bár akkor még nagyon fiatal voltam, hogy az Antall-kormány időszakában számos településen épültek tornatermek, sőt azóta sem épült annyi tornaterem, mint az Antall-kormány 1992-94. közötti időszakában. Tehát azt gondolom, hogy lehetett ilyen programokat megvalósítani.
Abban hiszek, hogy differenciálni kell a minisztériumnak, és differenciálni a stratégiának. Kisebb településeken néhány millió forintból lehet csodát művelni, a nagyobb településeken meg valóban PPP-programokra, önkormányzatoknak kevesebb közpénzből és Tóth képviselő úrnak a szavait osztva lehet megtalálni különböző forrásokat arra, hogy a sportfejlesztésekben, a sportlétesítmények fejlesztésében előrelépjenek. Én is azt javaslom, hogy ezt fél év múlva vagy egy év múlva vizsgáljuk meg, mérje a bizottság, lássuk azt, hogy hova halad a sportstratégia, egyébként pedig azt gondolom, hogy meg kell adni az esélyt, hogy ezt a munkát végezze a kormányzat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Pál Béla alelnök úré a szó.
PÁL BÉLA (MSZP): Rendhagyó módon nem a korommal kezdem, de köszönöm szépen az előterjesztőknek ezt az anyagot. Bizonyára jogos mindaz a hiány, mindaz az észrevétel is, amit arra vonatkozóan tettek képviselőtársaim, hogy mi hiányzik belőle. Mindezzel együtt azt gondolom, hogy bár a sport ügyét szinte minden kormányzat fontosnak tartotta, megnyugtató módon, főleg a finanszírozási háttér oldaláról egyetlen kormány sem tudta rendezni ezt a kérdést.
Abban a tekintetben helyes az anyag, és talán lehet azt mondani, hogy ez egyfajta elméleti alapvetés és a cölöpök leverése is, hogy arról beszéltünk, hogy mit szeretnénk ifjú szakemberekkel a következő időszakban egy olyan szituációban, amikor sok tekintetben át is kellene, hogy alakuljon nemcsak a sporttal kapcsolatos szemléletmód, ami az anyagból is kiderül, hanem a sport finanszírozásának rendszere és a sporttal kapcsolatos együttműködési rendszer is. Ennek egyik eleméről már beszéltek képviselőtársaim itt, az ágazati koordináció erősítéséről. Hadd beszéljek egy kicsit a finanszírozási oldalról. Ott is meg kell teremteni azt a több lábon állást, amiben ugyanolyan felelősséggel részt vehet a magánszféra, ugyanúgy be lehet csatornázni az európai uniós pénzeket, és ugyanúgy kiegészítő forrásként működhet az állami költségvetés, ráadásul egy olyan rendszerben, amikor nemcsak az állam az egyetlen felelős ebben, hanem az önkormányzatok, vagy adott esetben például a regionális területfejlesztési tanácsok is, hiszen a sportfejlesztésekkel kapcsolatos döntések egy jelentős része a régiók szintjén fogalmazódik meg majd. Ha itt egy kicsit lejjebb megyünk, akkor máris becsatolhatjuk a településeket, a kistérségeket, amelyek most készítik el azokat az akcióterveket, amelyekben reményeim szerint jó néhány sporttal kapcsolatos fejlesztés, sporttal kapcsolatos elképzelés is megjelenik majd.
60.
Tné 61-70. Pál Béla folyt.
Tartalmazza az anyag is, nemcsak a kormányzati előterjesztés, és ennél még talán fontosabbnak tartom, hogy évenként kidolgozandó cselekvési program készül.
Azt gondolom, hogy a hiányérzetünk azzal múlhatna el, ha ezt a jövő évi cselekvési programot megnézhetnénk, véleményezhetnénk, majd ami vélhetően a kormányülés után készül el a költségvetés ismeretében, és én is azt javasolnám, hogy erre térjünk vissza majd. Egyébként az előterjesztőknek elismerésemet fejezem ki azért, ameddig a mai napig eljutottak és azt gondolom, hogy a cselekvési program ismeretében pedig megfogalmazhatjuk majd azt a véleményünket, hogy mennyire reális mindennek a valóra váltása például 2007-ben. Nagyon bízom abban, hogy ebben a több lábon álló rendszerben sikerül megtalálni a megvalósítás garanciáit is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm alelnök úr. Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): A félreértéseket tisztázandó, ez a stratégia fontos, szerintem is jó, tehát ezzel nekem nincsen gondom. De azt nem értem a mai napig, hogy egy stratégiában miért nem lehet leírni a stratégiai gondolkodás mentén, hogy el akarjuk érni mondjuk 2010-re, hogy a GDP akárhány százalékát érje el a sportfinanszírozás, ennek legyen összetevője, hogy a Szerencsejáték Rt.-ből több pénzt kell - látszik ugye az anyagból - a sportra fordítani. Miért nem lehet leírni a stratégiai gondolkodás mentén, hogy az adótörvények megalkotásánál olyan adótörvényeket hozzunk, ami segíti a sportot, mint a filmtörvényben, ahogy ez működik, vagy a kortársművészet alkotásai vásárlásánál működik, én erre gondolok - mert ha ez benne van, akkor nincsen gond. És lám-lám a bizottság elment a stratégiai gondolkodás azon szintjei felé, amin senki nem vitatkozik. Hát ki tudna azon vitatkozni, hogy a gyerekeknek egészségesebben kell élniük, ki tudna azon vitatkozni, hogy kell tornaterem, kell uszoda, senki nem tud ezen vitatkozni. Ezért mondtam a kort, hogy igazából ezt mi mindig megtárgyaltuk, mindig elmondtuk, és egy ilyen stratégia mindig elvitte a gondolkodást az irányba, hogy de jó lenne megoldani. Persze, de jó lenne karácsonyra több ajándékot kapni; csak ezt szeretnénk, hogy mondják meg, hogy önök hogy látják a finanszírozását. Egyébként nagy segítség önöknek, volt már olyan kormányprogram, ahol a GDP egy százalékát szánta a program a sportra, tehát igazából azt gondolom, hogy vissza lehet térni erre az időszakra.
Képviselő asszonynak mondanám, az önkormányzatokkal is egyetértek, csak azt rakjuk már hozzá, hogy szegény önkormányzatok. Nem akarok demagóg lenni, de tessék már végiggondolni, szóval azt gondolom, hogy ebben a kérdésben is lehetne a stratégiában megfogalmazni, hogy a kormányzati finanszírozás és az önkormányzati finanszírozás hogyan kapcsolódik a sport össz finanszírozásához például. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Sok véleményt hallottunk, néhány kérdés is felmerült menet közben.
Tóth József képviselő úrnak mondanám, hogy egyrészt azért igyekeztem a meghívóban jelezni, hogy nagyjából két és fél, háromórás időtartamra számítok, amit szerintem egyébként tartani is tudunk. Azzal egyetértek, hogy megfelelően előkészített anyagokkal kell érkezni és akkor nincs szükség ilyen hosszú szóbeli kiegészítésekre.
A mai előterjesztésből mindössze egyetlen dolog hiányzik egyébként, az pont maga a sportstratégia. Hiszen ugye a címe: a sportstratégia munkálatairól szóló tájékoztató, amihez elfelejtette mellékelni az államtitkárság a sportstratégiát. Tehát mondjuk a nálam lévő legutolsó anyag, amit le tudtam venni, az a 2005-ös anyag, amit ugye még 2005 januárjában fogadott el a Nemzeti Sporttanács, majd azután a kormány, majd azután kis híján a parlament elé is bekerült. Ugye a tájékoztatóban éppen az szerepel, hogy egy új verziót dolgozott ki a szakállamtitkárság, ami 2006. november 22.-én már a Sporttanács által elfogadásra került, ezzel nem rendelkezik a mai napig a bizottság. Szerettem volna, ha a bizottság látja azt, hogy mit fogadott el a Sporttanács, látjuk azt, hogy mi az irány, hova szeretnének haladni, hogy mielőtt a kormányzati döntések e tárgykörben megszületnek, azelőtt mondjuk, a bizottság tehessen javaslatokat, hátha azt a kormány megfogadja, elfogadja, és adott esetben beépíti.
De ha már itt tartunk még egy másik kérdésem is van, amit Pál Béla alelnök úr is felvetett, ez a cselekvési program, az évenkénti cselekvési program. Pillanatnyilag van egy elfogadott sportstratégiánk. A kormány által 2006-ban elfogadott sportstratégia, aminek mind 2006-ra, mind 2007-re kellett volna, hogy legyen egy cselekvési programja. Azt is vártam volna, hogy esetleg a mai bizottsági ülésen tájékoztatást kapunk arról, hogy a jövő évre milyen cselekvési programot terveznek a költségvetés ismeretében, mert nyilvánvaló - főleg most már a tegnapi naptól -, hogy van fejezetekre vonatkozó költségvetési keretünk is.
Az önkormányzatok előkerültek. Valóban az önkormányzatokon is az látszik, ahol olyan önkormányzati vezetés van, ahol felismerik a sport jelentőségét, mind a politika jelentőségét - mert ne tagadjuk, az is van, méghozzá elég komoly - mind a nevelésben, a gyermekek nevelésében, illetve az egészségmegőrzésében játszott szerepét, ott komoly támogatást fordítanak erre. Példát is vehetne erről egyébként maga a Magyar Köztársaság parlamentje, mert ahogy a slide-on láttuk a somogyi példát, ott átlagban a teljes költségvetés másfél százalékát fordították erre ezek az önkormányzatok. Ha most ezt venném például az államháztartás esetében, akkor tízszerese szerepelne a költségvetési sorokon a mostani összegnek.
Tehát én egyetértek azzal, amit Szalay Ferenc képviselő úr is megfogalmazott. A stratégiának nyilván nem részelemekre lebontott finanszírozási kérdéseket kell tartalmaznia, de legalább egy víziónk legyen arról, hogy milyen nagyságrendig jutunk el; azzal az egy százalékkal én magam is bármikor megelégednék, gondolom, ezzel az államtitkárság sincs másként. Tehát azt gondolom, hogy alaposabb előkészítést igényelt volna ez az anyag, magam is ezzel értek egyet. Én mostanig is hiányolom azt, hogy nem látjuk, hogy miről tárgyal a kormány, és szeretném is kérni az államtitkár úrtól, hogy ezt a hiányt pótolja, mert nem hiszem, hogy a 2005-ös stratégiából, illetve ezekből a slide-okból nekünk kellene összerakni azt, hogy most tulajdonképpen önök mit is tartanak a helyes iránynak, ezzel jelentősen megkönnyítenék a bizottság további munkáját is.
Kérném, hogy az elhangzott kérdésekre adjanak választ röviden, és aztán rátérünk a következő napirendre.
Elbert Gábor szakállamtitkár (ÖTM) reflexiója
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport szakállamtitkárság): Igyekszem rövid lenni és aztán majd Györfi János kollegám néhány konkrétummal is szolgál.
Szalay képviselő úr, azt gondolom, hogy semmiféle véleménykülönbség nincs közöttünk, egy-két megközelítésbeli különbség talán van. Én ehhez azt kérem továbbra is, hogyha ez az anyag úgy tekinthető, hogy elfogadható célokat tűz ki és egy kimunkált, jó anyag, akkor ehhez én együttműködést kérek, kritikus és szerető szemeket. Az az egyetlen különbség, azt gondolom, hogy nem jó, ha úgy gondolkodunk, hogy jövő idő, harmadik személy, feltételes mód, hogy valakinek meg kellene csinálni, ezt nem fogja helyettünk senki megcsinálni; ebben szükségünk van a sport minden szereplőjére, szükségünk van erre a bizottságra is, és nyilvánvalóan a munka dandárja a mienk és a felelősség is jelen helyzetben. De nem működik a dolog másképpen, csak ha ezt együtt tesszük. Bocsánat, csak kicsit lehet, hogy a hangom elmegy.
Amit Almássy Kornél képviselő úr mondott, és hogy ő fiatalabb nálam, tehát így most akkor egymásba kapaszkodunk. Azt gondolom, hogy igen, amire nekünk szükségünk van: a bizalom és némi idő, tehát örömmel jövünk akár félévente, akár gyakrabban megmutatni azt, hogy igenis mi ezt megcsináljuk. Tehát azt kérem képviselő úrtól, hogy higgyen sajátmagában és higgyen bennünk és a sportban, ezt megcsináljuk, tehát ezt azért találtuk ki; azért nem dolgoztunk volna egész nyáron ezen annyit, hogy csak kirakjuk az ablakba és mutogassuk, ezt mi szeretnénk megcsinálni.
Képviselő asszonynak nagyon köszönöm a támogatást, az önkormányzatokról elmondott gondolatait. A következő előadásában Győrfi úrnak, ami már egyébként a cselekvési program egyik eleme - tehát ezekkel a cselekvési programokkal nagyjában, egészében készen vagyunk -, ebből látszani fog, hogy önkormányzati területen, főleg kistérségi történetekben, milyen úton indulunk el, tehát ez már nem is nagyon jövőidő.
Világosi Gábor képviselő úrnak is köszönöm az elmondottakat, azt gondolom, hogy neki is a következő előadásrészben válasz lesz, tehát vannak részletek és vannak kidolgozott elemek.
Amit Tóth József képviselő úr mondott, azzal mélyen egyetértek. Alapvetően azt gondoljuk mi is, hogy fontos a pénz valóban, mi örülnénk a legjobban, ha ennyivel több pénz állna rendelkezésre. Ugyanakkor, ha nem áll rendelkezésre, akkor sem gondoljuk azt, hogy az volna a dolgunk, hogy akkor visszahúzódjunk, hanem akkor más lehetőséget keresve az a filozófiánk, hogy első az alázat, második a munka és harmadik a pénz és így kívánjuk ezt a dolgot végigvinni. Tehát, ha kevesebb pénzből, akkor nyilvánvalóan azokon a területeken indulunk meg, amelyek pénz nélkül megvalósíthatóak.
Az ágazati együttműködésben - talán ez nem hangzik nagyképűen - azt gondolom, hogy a nyáron nagyon komoly előrelépések történtek. Az Oktatási Minisztériummal soha nem volt kapcsolata van a sportszakmának mindkét oldal megelégedésére. Köszönöm a szociális tárcára, hogy felhívta a figyelmet a képviselő úr, ebben vannak gondolataink, de valóban ez talán a három közül, ahol a legkevésbé haladtunk eddig előre.
Az egyesületekkel kapcsolatos megjegyzés. Mi is azt látjuk, hogy az egyesület a legkisebb egysége, alapegysége a magyar sportnak. A szűk költségvetési keretek mentén és a jövő évi költségvetésben erre való utalás azért látszik, hogy látható és érezhető a számunkra, hogy az egyesületek a többiekhez képest is alulfinanszírozottak a történetben, ezzel együtt az egységes utánpótlás-nevelés, a központosított utánpótlás-nevelés láthatóan az egész világon reneszánszát éli, mert látható, hogy különösen az egyéni sportágban ez az út.
Tné 70.
71. FE (Elbert)
Igen, amit Almássy Kornél képviselő úr mondott az Antall-kormány idején a tornaterem-építésekről, valóban akkor épült a legtöbb tornaterem. A programok megvannak, azokról mindig vita folyik, hogy a tornatermeknek hogy kell kinézni, mekkora a méret, és a többi, de azt gondoljuk valóban, ami itt az előadásban is elhangzott, hogy a fenntartható modelleket kell, tehát olyan létesítményeket kell létrehozni, amelyek aztán működtethetők, üzemeltethetők is. Röviden ennyi voltam.
GYÖRFI JÁNOS (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Tisztelettel válaszolnék a feltett kérdésre. Azt gondolom, hogy az általános finanszírozási problémákkal maximálisan tisztában vagyok, a játékosaim vásárolták a csapataimnak sokszor a szerelést, és minden egyes szegmensét megtapasztaltam a finanszírozási problémának. Ha fölmérjük azt, hogy milyen igények vannak a finanszírozás területén, mint minden egyes ágazati gondolkodásban, ha összerakjuk így egymásra és összeadjuk, azért sokszorosa jön ki annak az összegnek, ami rendelkezésre áll. Tehát ezt a sokszoros összeget már a stratégia írása közben is nehéz pont a politikummal elfogadtatni, hogy ekkora összeg van, amit be tudnánk fektetni értelmesen.
Három lehetőséget látok a finanszírozást tekintve. 1. Ha a sportstratégia elfogadásával kapcsolatban létrejön egy konszenzus, akkor azt feltételezzük az egyéves munkánk bizonyítási hátterével, hogy a sport területére több forrás fog áramolni. Ezt szeretnénk, és ennek örülnénk, ezért dolgozunk. 2. Az ágazati gondolkodásban valóban jelentős eredményeket értünk el nemcsak a primer prevenciós egészség területén, hanem a kompetencialapú oktatás területén, a szakképzésünkben a komplex irányok megindítása területén. Ehhez hozzá is láttunk, ebben mindenféleképpen lépéseket tettünk. Az ágazati forráskoncentrációnak a mechanizmusa, hogy hogyan lehet a sport egységnyi pénzéhez hozzákapcsolni más minisztériumok, ágazatok forrásait, azért ezen lehet dolgozni. Ez egy nagyon izgalmas terület, és mi ezen dolgozunk is, hogyan lehet úgy együttműködni a terepen - és pont a területiség az, ahol ez egy kiváló alkalom lehetne -, hogy az ágazati gondolatok kapcsolódjanak, a párhuzamos gondolatok, tehát az ágazatok vertikális gondolkodása hogyan fog megvalósulni a horizontális terepeken. Ez egy nagyon nagy kérdés. Ezért vettünk föl közgazdászt, ezért működtetünk közgazdász csoportokat, hogy egy más típusú gondolkodással közelítsünk ehhez a kérdéshez. A cél pedig a saját hatékonyságunk növelése. Tehát mindenféleképpen a saját rendszerünket is hatékonyabban akarjuk működtetni, ne a működtetés, hanem maguk az akciók, a programok kössék le a forrásainkat.
Hogy miért tartjuk meg 80 százalékban az előző stratégiai struktúrát? Azért, mert az előző kormány ezt elfogadta. Szívesen átírtam volna egy más hálózatba ezt az egész anyagot, de ha valaki keres pontokat, amelyeket már elfogadott, jónak tartott, akkor a megkeresés miatt ebben a 20 százalék innovatív elemmel próbáltuk ezt kiegészíteni. Reméljük, hogy áttekinthető lesz az anyag, és önök megtalálják azokat a gondolatokat is, amelyek az előbbiben benne voltak, a most kifejtett gondolatokkal kiegészítve.
A gazdasági szinthez az előző koncepcióhoz is 350 akciót számítottunk ki, tehát akciók sora van kiszámítva, nem becslés alapján, hanem meglévő adatok alapján. Ez az akcióterv azért nem mindegy, mert ha a stratégiát elfogadják, az nem ugyanaz az akcióterv, mintha most ebből a jelenleg rendelkezésre álló forrásból gondolkodunk. Azért próbálunk új gazdasági modellekben gondolkodni a sport területén is, hogy új megoldások esetleg kevesebb forrással eredményesebbek lehetnek. Azt tételezzük fel, hogy a rendszerben van szinergia. Azt tételezzük föl, hogy a sport vonzó a különböző területeknek. Azt gondolom, ha egy stratégiában nincs megfelelő ideafaktor, az nem megfelelő stratégia. Akciósorokat bármikor tudunk adni megfeleltetett összeggel, abban a pillanatban, ahogy ez elfogadásra kerül, olyan összegeket kell beírni, ami reálisan megvalósítható, logikailag egymásra épül, és nemcsak egy mozaikhalom, hanem egy rendszerbe áll össze. Valahogy ezt szeretnénk. Ezt ki tudjuk fejteni, és reméljük, hogy a stratégia elfogadásra kerül, és akkor a következő alkalommal ez a hiányérzet is elmúlik.
Azt gondolom, hogy a második területen, az önkormányzatok területfejlesztéséhez való kapcsolódásunkban, és hogy közvetlenül ezt a 2007-es évet úgy fogjuk föl, mint ennek az előkészítése, a stratégia előkészítését, bizonyítását és hatástanulmányozását, hogy meg tudjuk győzni a stratégiai partnereinket, akik a sportról gondolkodnak, kultúra, oktatás és általában a lakosság egészét, vezetőinket, hogy ebben óriási lehetőségek vannak. Erről nem beszélni kell, ezt meg kell próbálni. A következő évben mi az akció során ezt fogjuk próbálni és bizonyítani. Reméljük, hogy ebben talán elfogadásra kerülnek ezek az akciók. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Arra reményeim szerint sor kerül, hogy a következő alkalommal, amikor már összeáll valójában ez a kormány elé kerülő, végleges formáját felöltő nemzeti sportstratégia, akkor a bizottság egy újabb alkalommal erre visszatérhet. Köszönöm szépen.
Tájékoztató a komplex területfejlesztés és a sport kapcsolatáról
Áttérnénk a következő napirendre, ami Tájékoztató a komplex területfejlesztés és a sport kapcsolatáról. Részben már érintettük ezt a területet. Az előzővel ellentétben itt kaptunk egy részletes előkészítő anyagot, ezért arra kérném az előterjesztőket, hogy a külön prezentációtól tekintsünk el, mert ez mindenkinél itt szerepel. Az előzőekben azért kértem, mert nem volt egyértelmű az az anyag, amit megkaptunk. (Szalay Ferenc távozik az ülésről.) A nemzeti sportstratégia új változatát gyakorlatilag most is hiányolom, tehát erre még pillanatnyilag sem kaptam választ, hogy ezt miért nem kaptuk meg, de nem baj, majd előbb-utóbb erre is sort kerítünk. Tehát ahhoz nem kaptunk írásbeli anyagot, ezért kértem a szóbeli kiegészítést. Erre itt most nem tartanék igényt, mindenki megkapta a slide-okat.
A képviselőtársaimat arról kérdezném, hogy az anyaghoz kapcsolódóan van-e kérdésük, illetve van-e véleményük. Azért részben már érintettük ezt a területet az előző napirend vitájánál, ehhez képest az önkormányzatok, kistérségek. Államtitkár úr?
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Érzékeljük azt, hogy igény van arra, hogy részleteket ismerjen meg a bizottság. Örömmel vennénk akár egy kihelyezett ülést valamikor a jövő év elején, amikor az egész stratégiát bemutathatnánk, nem kell vele sietni, és többen lennének a bizottság tagjai is. Mi erre készülnénk egy egész napra, fél napra, amikor ezt időpontban egyeztetni tudjuk. Jó?
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor ezt egyeztetni fogjuk.
Kérdésem lenne azért ehhez az anyaghoz. Itt az intelligens kistérségi hálózatnál szerepel a kistérségi és ágazati érdekeltség megteremtése. Ha ezt kicsit bővebben kifejtené az osztályvezető úr, hogy milyen módon igyekeznek ezt megvalósítani vagy milyen módon tervezik. A kistérségi humánmenedzser iránti szükséglet szintén szerepelt az anyagban, hogy a humánmenedzseri hálózat kiépítését tervezik. Hogyan és mikor? A hogyan le van írva, gondolom, nagyjából ez a kistérségi már működő mondjuk területfejlesztési kistérségi menedzserhálózathoz hasonló lenne, esetleg az ő bevonásukkal, tehát a már működő hálózat felhasználásával vagy egy teljesen új hálózat kiépítésével és mikorra, mert ez is egy jó kérdés.
Nem tudom, hogy van-e az anyaghoz még további kérdés és vélemény. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor kérem a válaszokat erre.
GYÖRFI JÁNOS (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Gyakorlatilag a sport és területiségnek a rendszerváltást követő időszakáról szerettem volna egy pár gondolatot, ahogy ez a területiségi elv változott. Mindenesetre ennek az elszakadt állapotnak a megváltoztatására irányuló törekvéseinket szeretném fölvetni. Ebben két elem van. Van a régió, erről kevesebbet beszélnék, hiszen ez borzasztó fontos az európai pályáztatás érdekérvényesítő képessége szempontjából, illetve a kistérségek. A kistérségeknél azért a legfontosabbnak azt tartom, hogy az átlátható, élhető, beutazható, családok számára ismert nagyságról van szó, tehát a kistérség az a terep, ahol a családok és gyerekek is tudnak közlekedni, ismert környezetbe mennek.
Hogyan képzeljük az NFT tervezési folyamataiban? Végig a multifunkcionális épületkomplexum fenntartható modelljét javasoltuk, amit először a volt ICSSZEM, majd úgy tudom, most az OKM is sok elemében használ, felhasznál és sok kapcsolódási elem van, és az ÖTM-en belül is azt gondolom, hogy a fenntartható modellek izgalmas kérdések és megvalósítható lehetőségek.
Hogy a humántőke szempontjából szükséges-e ma a hétköznapi életnek egy olyan menedzser típusú felfogású ember, mint amit az állástalan pedagógusokból, az állástalan edzőkből, testnevelőkből mi át tudunk képezni, azt gondolom, hogy ilyen típusú funkció, ami a hétköznapi életet segíti, szervezi, a programokról információt ad, egy létszükséglet. Hogy elszigetelten-e, más ágazatok törekvéseitől?
80.
Tné 81-90. Győrfi folyt.
Kezdetben a tervezésfolyamat végén végig azt mondtuk, hogy nem elszigetelten. Azt gondoljuk közösen fenntartható olyan humánmenedzser, szabadidő-menedzser, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Hogyan? Gyakorlatilag a meglévő keretek között némi forráskoncentrációval, vagy a saját erőnkből is megindított kísérleti projekttel, ami 2007-ben már megindul, ki fogjuk próbálni, hogy működik. Nem függetlenített módon, hanem a szervezetek között érdekeltséget teremtünk, némi forrást adunk, létrehozunk egy kistérségi sportinformációs hálózatot, hogy tudjon segíteni az érdeklődők számára. Turisztikával együttműködve azt gondolom, hogy ez nagyon erős dolog lehet.
Felmértük, hogy hány százaléka a többcélú kistérségi önkormányzati tárulás érdeklődne a sport iránt és 42 százaléka abszolút nyitott. Részterületként is 27 százalék nyitott, önálló területként 20 százalék nyitott, és aki nem tervez, az csak 11 százalék. Tehát a terület érzi ennek a szükségességét, azt gondolom, hogy ezt a funkciót érdemes oda bevinni. Lehet látványos eredményeket elérni kevesebb forrással, ha az informatika és a tudástársadalom vívmányait bevisszük a területre, visszakapcsoljuk a sportot a területre? Azt gondolom igen.
A szakemberképzésre úgy tudom, hogy az SZMM kereteiben és európai forrásokban is az SA típusú alapokból van forrás, azt gondolom, hogy komplexebbé tehetők ezeknek a szakembereknek a tudása, nyitható a humánterületek felé; a családoknak, közösségeknek, településeknek a kistérség egy nagyon jó életminőséget meghatározó területe lesz. Ha az állam programjaiban, szabadidős programjaiban kiszámítható módon mindig ugyanoda tud tenni bizonyos célcsoportokat, akkor az egy nagyon komoly üzlet.
Tehát mi a következő évet: a sport és területiség összekapcsolása kísérleti évének tekintjük, és ha ez a kísérlet elnyeri a tetszését a döntéshozóknak, akkor ezt szeretnénk kiterjeszteni, ezt meg fogjuk próbálni, tehát szervezeti kereteken belül először csak pluszjuttatással, de az információ, a tudás és az informatika összekapcsolás megadásával. És ha ez fokozható, akkor természetesen státuszt nagyon jó lenne, de ugye nem tudunk most 168 kistérségi státuszban gondolkodni, tehát nem is ezt gondoljuk, azt mondjuk, hogy 7, 27 kistérségben megindítva már csodálatos eredményeket tudnánk elérni, mert erre van igény. Tehát ez szükségletet elégít ki és a meglevő forrásainkkal is ezt bizonyító értéken meg tudjuk lépni. Az, hogy a sport, az intelligens sportrégióra szükség van, ahol tudás van és intelligens kistérségre szükség van, ahogy én tapasztaltam a szakirodalmat, a Bibó-féle koncepciótól kezdődően, ebben azért konszenzus; az hogy hogyan, milyen szinten legyen erős a mi területünk a sport, a tudománnyal és a művészettel másképpen működik, mint az összes többi terület. Ez egy horizontális terület, ami tényleg az életminőséget emelheti.
Azt gondoljuk, hogy ezek a szakemberek adottak, ki kell őket választani, képezni kell őket, informatikai lehetőséget kell nekik adni, és gyakorlatilag programtámogatással segíteni kell ezt a látványos fejlődést. Ha ez megy, akkor ebben módosított regionális és kistérségi modulokkal, a stratégia elfogadását követően, nagyságrendekkel meg tudunk indulni, 168 kistérségben meg tudunk indulni, ez az életminőséget jelentősen befolyásolni fogja.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr, osztályvezető úr, köszönjük szépen az előterjesztéseket. Az egyeztetéseknek megfelelően tavasszal visszatérünk a stratégia újbóli megtárgyalására.
A bizottsági tagok kis türelmét kérném, 3 perc technikai szünetet rendelnék el a labdarúgó Eb pályázat előtt, mert egy olyan installációt szeretnének felállítani az előterjesztők, amihez időre van szükségük, tehát 3 perc múlva folytatjuk a bizottsági ülésünket.
(Technikai szünet)
Folytatnánk a bizottság ülését. Úgy tűnik, hogy a technikai előkészületekkel az előterjesztők végeztek, ezért rátérünk a bizottsági ülés utolsó napirendjére, amely "tájékoztató a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokságra benyújtott magyar-horvát pályázatról".
Arra kérném majd az előterjesztőket, hogy a jegyzőkönyv számára mindig mutatkozzanak be, mert akkor tudjuk nyomon követni az eseményeket. Gyakorlati tapasztalat, hogy az előrejelzésekhez képest általában módosul az előterjesztők köre, ezért kérném majd önöktől ezt a technikai segítséget.
Írásban két előterjesztést is kaptunk az Európa-bajnokság pályázati előkészületeivel kapcsolatos dolgokról, tehát a bizottsági tagok ezen információk birtokában vannak. Amennyiben ehhez képest kiegészítést kívánnak tenni az előterjesztők, akkor azt most megtehetik. Köszönöm.
GYÁRFÁS TAMÁS (a 2012. évi labdarúgó Európa-bajnokság magyar-horvát pályázati bizottságának magyar elnöke): Köszönjük szépen a lehetőséget. Nem tudom ez a szárny hazament (a Fidesz képviselők üléshelyeire mutat.), biztos csak véletlen, őket is érdekli a horvát-magyar pályázat, hiszen ez reményeim szerint pártok felett és a parlament az Országgyűlés egységesen, információim szerint, kiállt mellette, mint ahogy az egykori, a jelenlegi miniszterelnök, illetve minden párt reprezentánsa, ahogy ebből a kiadványból is kiderül. Most valóban azért, merthogy ne szaporítsuk a szót, kérdésként vetem fel, hogy eminens diákok akartunk lenni, hogy mi bemutattuk többek közt az UEFA vezérkarának azt a törekvést, amelyet ez a pályázati bizottság összefogott, és van egy összefoglaló, az eddigi egy olyan 6-8 perc, tehát a tevékenységről. Ez megvan angolul - az angol egy másfél perccel hosszabb, mert már az utolsó etap is benne van - és van egy magyar változat. Nem tudom a nyelvi felkészültségét a jelenlévőknek, bár lehet, hogy kiváló, hogy az angol vagy a magyar verziót mutassuk-e be, mert két lemezt hoztunk. Az egyik egy kicsit gazdagabb, az angol, mert ez a végső pillanatokig készült, a magyart elmondom a végén.
ELNÖK: Menjen az angol és a kiegészítéseket, amik szükségesek azt utána meghallgatjuk.
GYÁRFÁS TAMÁS, a 2012. évi labdarúgó Euróba bajnokság magyar-horvát pályázati bizottságának magyar elnöke: Akkor az angol verziót mutatjuk be. A technika nem, de a film a miénk.
Tné 90.
91. FE (Gyárfás)
A képért mi felelünk, meg a hangért. Mos érkezett meg. Kezdhetjük?
ELNÖK: Bocsánat, technikai problémánk van menet közben, mert kiderült, hogy a jegyzőkönyvvezetők viszont akkor nem tudják a jegyzőkönyvet vezetni, legfeljebb a végén az összefoglalót fogják leírni. (A jelenlévők megtekintik a prezentációt.)
Köszönjük szépen. Nagyon remek kis prezentáció.
GYÁRFÁS TAMÁS, a 2012. évi labdarúgó Európa-bajnokság magyar-horvát pályázati bizottságának magyar elnöke: Ízelítőül elhoztuk a pályázatot. Akinek van kedve és ideje, ezer oldal abban a vaskosban, átnézheti, körbeadhatjuk. Ez a kiadvány a kongresszusra készült.
Maga a pályázati bizottság elég szűk csapat. Dénes Ferenc barátom korábban államtitkárként tevékenykedett a Sportminisztériumban, Keserű Csaba az Ernst and Youngnak egy szakértője, és Takács Nikolettel itt a teljes létszám. Kifelé azt mutatjuk, hogy ez egy óriási erő, hogy az egész ország mögöttünk áll, érezzük.
A teljesség kedvéért el kell mondanom, hogy 5,3 millió euró a háttere a lengyel-ukrán pályázatnak. Az olaszok úgy jelentették ezt be, hogy nekik nyolc pályára valójuk van, plusz egy fél, a fél a lobbitevékenység. Mi szerényebb háttérrel rendelkezünk, megyünk házról házra, próbálunk cégeket magunk mögé állítani. A kormány bruttó 70 millió forintot tudott megszavazni, de mi ezt meg is értjük ebben a nehéz, kritikus helyzetben. Akkor vagyunk topon, ha sikerül elérni, hogy tényleg a közélet apraja-nagyja... Talán látták a tisztelt képviselők is, hogy számos újságban megjelent mintegy száz embernek a képe, akik néhány mondattal vagy rövid frappáns mondattal kifejezésre juttatták szándékukat.
Ez a 2012 több mint egy labdarúgó-esemény, ha itt egy Európa-bajnokság van. Ez talán az önbecsülésünket, a világ felé a jelentőségünket, a fejlődésünket tükrözheti. Nem pusztán azért, mert a megtisztelő meghívás a bizottság részéről szólt, ez a sporton túl a turisztikának, de az egész országnak egy óriási esélyt ad. Mi érezzük ennek a felelősségét, és még azt se mondhatom, hogy nem kaptuk meg a támaszt, legyen szó erkölcsiről, de még gazdaságiról is.
Mint tapasztalták, a prezentáción, mely május 31-én volt Nyonban az UEFA székhelyén Svájcban, Ivo Sanader úr, a horvát miniszterelnök személyesen részt vett. A magyar miniszterelnök szerintem akkor mutatkozott be újjáválasztása után a parlamentben, és egy videóüzenetet küldött, akkor ily módon a gesztusértékű megnyilvánulása megvolt.
December 8-ára lett meghirdetve az eredeti kiírás szerint, amely másfél éve történt, hogy akkor jelentik be a döntést a december 7-ei prezentáció alapján. Köztudott volt, hogy január 25-27-én választják újjá az UEFA-t. Ott rotációs rendszer van, 14 tagú a vezetés, ebben benne van az elnök is. A rotációs rendszer azt jelenti, hogy hetet választanak kétévenként, és a másik hét a stabilitást, a kontinuitást garantálja. Jelenleg Lennart Johansson úr az elnök, de Platini, a jól ismert labdarúgó szintén pályázik. Az "újhullám" elérte, hogy a döntést ne az úgymond régi csapat hozza meg, hanem a választás eredményeként felállt új testület, hiszen ők tudják majd nyomon követni a teljesítményt, nekik lesz felelősségük, hogy kit választanak a majdani pályázatot illetően. Ez érthető. Annyi nem érthető, hogy erre miért nem jöttek rá másfél évvel ezelőtt. Nemcsak nálunk vannak apróságok, úgy néz ki, de nem ezt tették hivatalos indokká közzé, hanem hogy még további információkat gyűjtenek.
Ez a vaskos anyag tényleg másfélezer oldal, mert két kötetből áll, most további kétszáz készült el hasonló kivitelben. Közben közzé kellett adnunk, hogy az UEFA majdan hol kap elszállásolást és a csapatok. Itt óriási gondjaink vannak, mert négycsillagos szálloda a minimum, amit igényelnek, és sajnálatos, de tény, hogy Székesfehérvárott, Győrben nincsenek ötcsillagos szállodák. Győrben egy négycsillagos van. Kínos helyzet is volt, amikor az UEFA szakbizottsága rákérdezett, hogy mennyi van. Akkor az úr azt válaszolta, aki az önkormányzatot képviselte - nem akarom direkt nevesíteni -, hogy sok, majd elmondta, hogy hány. Akkor megint visszatértek harmadszor erre, és a negyedikre azt mondta, hogy nem mondom meg. Mindenki fetrengett a röhögéstől, de a nagy baj az volt, hogy a tolmács még ezt fordította is, mert ő magyarul volt perfekt, és akkor kérdezte tőlem Balogh úr, aki akkor polgármesterként volt jelen a választás előtt egy héttel vagy három nappal, hogy miért nem mondod meg. Azért, mert egy sincs. A szinkrontolmács megint fordított, és kiderült hogy egy négycsillagos van, ő meg úgy adta elő, hogy négy ötcsillagos, és nem tudom, hány négy. Most beszéltünk már az új polgármester úrral, aki kiváló sportember, és ad egy kötelezettségvállalást, hogy amennyiben Magyarország mellett döntenek Horvátországgal párban, akkor ezek a szállodák meglesznek, mert Beckham, meg hadd ne mondjam itt a neveket, a csillagok neveit, nem mennek be. Fehérváron meg elmondták, hogy közel van a kemping a Balatonon.
Tényleg a valós helyzet az, és itt nincs értelme a mellébeszélésnek, hogy az olaszoknak van labdarúgásuk, világbajnokok, elég szépek az útjaik, a városaik, a stadionjaik a San Sirotól kezdve, de hadd ne soroljam fel, mindenki jól ismeri ezeket, hogy minden készen áll. Nekünk meg ott van a fájdalmunk, hogy egykor nagyok voltunk, és nagyok lehetünk, ez a mi érvrendszerünk bázisa, hogy ha az UEFA minket segít, mert ha bizalmat ad, akkor hat a "Give us the chance!", tehát "Add nekünk az esélyt!". Hat év alatt, ha tudjuk, hogy mi vagyunk a rendezők, akkor amúgy is a nemzeti fejlesztési program keretében az utak, a vasutak, a repterek amúgy is elkészülnek, azok sincsenek meg igény szerint természetesen szemben a vetélytárssal, nagy vetélytárssal, a futballpályák pedig soha nem készülnének el, ha nem kötelezettek vagyunk, hiszen van mire költeni. Hiszem azt, hogy akkor a magyar labdarúgás is felkapaszkodik.
Kisteleki úr, az MLSZ elnöke nem tudott eljönni, előkészületek vannak a temetés viszonylatában, kérte is, hogy tolmácsoljam elnézését, de előtte is mondhatom, hogy ami most a magyar labdarúgópályákon folyik, az nem az európai topszínvonal, és akkor nagyon árnyaltan fogalmaztam.
100.
Tné 101-110. Gyárfás folyt.
Abban az esetben, ha ez a lehetőség fennáll, a magyar labdarúgás is előrelép. Az köztudott, hogy a világ, mit tudom én, itt a szórakoztató iparágak között - nem tudom, hogy köztudott-e, mert mi most ezzel alszunk és fekszünk munkatársainkkal -, tehát hogy a mozi után a legtöbb pénz itt fordul meg. Tehát ez üzletnek is nagy lenne, ha Puskás nyomdokaiba, remélem, ez nem kegyeletsértő, sokan léphetnének, talán ez egy ösztönzést ad. Szörnyű morbid, amit mondok: Puskás Ferenc, ha az eredeti terv szerint történik minden, tehát december 8-án teszik közzé az eseményt, akkor még itt is tett valamit a magyar labdarúgásért. Érzem ennek a disszonanciáját és véletlenül se akarok kegyeletsértő lenni, de most a magyar labdarúgás Puskás emléke, dicsősége, nagysága alapján még inkább kegyelt, tehát ma is vele érvelünk kiemelten.
Végezetül, mert itt tényleg nem lehet lelőni bennünket, hosszan mondanánk a mondandónkat, hiszen tényleg másfél éve ez a csapat ezért dolgozik, és annyi szegmentje van ennek, hogy ízekre szedik. Ez nem úgy van, mint az úszás - ugye a múltkor erre lehetőséget kaptam, annak is megvoltak a maga történetei -, ez egy más kategória, nem lebecsülve a saját területemet: az úszást. Itt nagyon odafigyelnek, minden részletet alaposan kidolgoznak, és számon kérnek, stb., stb. Tehát most mi, túl az említett kiadványon, eddig ki kellett adnunk az UEFA, tehát headquarters, az orvosi bizottság, a játékvezetők és a csapatok, bírók szálláshelyeit, ez sem volt könnyű, mert öt-négycsillagos szállók nincsenek kellő számban. Most például a szurkolóké. A szurkolóké ugyanilyen vaskos könyv, mert ide, ha jönnek, akkor milliók jönnek és annyi szállodahely, még a kempingeket, amit az előbb említettem, azokat is besoroljuk, tehát kempingágy nincs annyi, ahány éjszakát ezek itt akarnak tölteni. Ez jelképes, ágy biztos van, de olyan színvonalú szállodák nincsenek; tehát a turizmusnak is óriási esélyt ad, de fel kell nőni a feladathoz. Most nem méltatnom a Turizmus Rt.-t, de tényleg ott a legjobbak még a partneri megnyilvánulások, tehát ők velünk lélegeznek, dolgoznak, rendszeresen együttműködünk. Tehát nem a szándék hiánya van meg, hanem a létesítményhiány.
Tehát ezen kiadványt - hogy most ez a turisztikai lehetőség - várják, túl a pótkérdéseken, ami durván 200 oldalt ölel fel. Készülünk egy kiadvánnyal azért, mert ez most nagyképű, de a szerény lehetőségeink ellenére, hogy mink nincs, azt mindannyian tudjuk, valahogy úgy sikerült bűvészkedni, hogy a prezentációk és ebben részt vettek, mondom: a horvát miniszterelnöktől kezdve, a bőrkötés, a bronzlabda, mert az kinyitható, meg Mihály Gábort itt láthattuk, most a stadion mögött van. A főbejárat mögött van ennek a nagy valós életnagyságú hatalmas szobra, ahol a válogatottság száma van a játékosokon, hogy ki volt hányszor válogatott: Bozsik Cucuval kezdődik, tehát eddig ismert szobor. Ennek mindenki örül, és el vannak alélva, hogy kapnak labdát, olyanok, mint a gyerekek. Szepesi közvetített, egy bőrlabdába betettünk egy ilyen speciális virtuális játékot, Johansson úgy örült, nem viccelek, mint a hároméves, aki ott a szomszédban nálunk gólt lőtt, de nem tudom, nyolcszor kellett beállítani a gépet, mert kezdő, haladó, közép; szegény már örült, hogy ellát a kapuig, de belőtte és megdicsértük, a technikus kapott prémiumot. (Közbeszólás: Mert megoldotta.) Szóval ilyen csintalanságokkal próbálunk a kedvébe járni.
A világ pechje, hogy most, amikor mindenki már szereti ezt a társaságot, meg ezt a magyar törekvést, akkor cserélődik ki a fele, tehát a magyarok akkor szavaznak jót, hogy aki bent van, az kap két évre megint bizalmat, mert ők már el vannak kényeztetve.
De a lényegre rátérve, hogy fenntartsuk azt a hangulatot, mert mi csak azzal tudunk érvelni, készülünk egy hasonló egyedi kiadvánnyal - egy párat elhoztunk, bocsánat, hogy ezt nem osztottuk ki. Ennek az a lényege, hogy benne vannak ezek a nagy képek, hogy ki mindenki vonult fel a pályázat mellett, ami a lapokban rendelkezésre áll, azt leírtam, hogy 1 milliárd 60 millió hihetetlen értékű reklámfelajánlást kaptunk a Magyar Nemzettől a Népszabadságig, bármelyik televíziótól, a rádiókig, a Nemzeti Sporttól, és többször biztos visszaköszönt ez a horvát-magyar pályázat. Szerintem már ez olykor túlpörög, de kényszerűség volt ez, mert ha a támogatottságot is megnézik: 42 százalék most már, itt még 80 volt, most már 84, a Political Capital Research felmérése szerint, és erről az UEFA is meggyőződött.
Ez is egy nagyon fontos tényező, hogy milyen a nemzeti hevület. Tehát most akarunk egy újabb kiadványt, és ennek a kiadványnak a lényege, hogy 250 érv Magyarország, Horvátország mellett. Itt onnan kezdve, hogy a gyufa feltalálásától, a herendi porcelánig, hogy gyógyfürdőink vannak, hogy Horn Gyula a német: NDK határt kinyitotta, hadd ne soroljam, tehát vannak Kertész Imrétől Nobel-díjas íróktól, Nobel-díjas felfedezőink. Ugyanez Horvátországból, hogy mit adott Magyarország és Horvátország Európának, a világnak, miért öröm, ha ide eljönnek, hogy maguk találkoznak a gyógyfürdőkkel vagy a Hortobággyal, hogy a herendi porcelánt kézbe vehetik. Tehát a büszkeségünk, a jogunk, amit fel tudunk mutatni sportban, hogy a futballon kívül mi mindent nyújtottunk, hogy az olimpiai pontversenyekben hogy végeztünk. Szemben Olaszországgal például, akik rendeztek két világbajnokságot, Európa-bajnokságokat, hét labdarúgó Európa Liga döntőt, ami régebben BEK-nek nevezett volt, a magyart nagyon könnyű megnevezni, az nulla, nulla, nulla. Tehát futballban, annak ellenére, hogy Puskás Öcsi és aztán jöttek még csillagok, ha nem is ilyen szintű, ez már nem is futball, ez fogalom, tehát ma már Puskás nevére mindenki elalél, már nem is a pályán nyújtott teljesítménye miatt, róla úgy beszélünk nagy örömünkre, hogy a pálya isteneként tisztelte őt a labdarúgó világ. Tehát, hogy ezek után nekünk ez jár, mert ha most megint Olaszország kapja, amelyik tőlünk fényévekre van most, kétszer fényév már nincs, azt szokták mondani mindennek a csúcsaként, mígnem, ha mi kapjuk, akkor közelítünk. És mi lehet a dolga egy labdarúgó szövetségnek, mint minden más sportágban az, hogy tömörödjön a mezőny. Tehát az amerikai kosárlabdában sokszor elmondtam, úgy van a szabály, hogy mindig az utolsó választ az NBA-ben, mert a National Basketball Association egyetemi bajnokságban így lesz jövőre is izgalmas a verseny.
Most, ha ez a három-négy ország, amelyik kiemelkedik a mezőnyből, az kapja ezt az ajándékot is, akkor ez a lehetőség az európai labdarúgó számára is csorbul. Tehát érveink vannak, pénzünk nincs, és most azt szeretnénk, hogy az is legyen. Itt egymillió forintot bátorkodtunk kérni, a TOP-200 cégnek írtunk, hogy annyival járuljon hozzá itt a pályázat hajrájához, mert Cardiffban lesz április 18-án a finálé, és ott szeretnénk mutatni, hogy egy ország ott felvonul. Még a médiát is én fizetem, ha azoknak sincs pénzük kiutazni az eseményre, illetve nem én, ez a bizottság. Jön a miniszterelnök, a két miniszterelnök, tehát ott mi szem-szájnak ingere, deklarálnunk kell, hogy mi mit akarunk. És ez a kiadvány pedig szándékunk szerint elküldendő valamennyi hírügynökségnek, lapnak, futballvezetőnek, de külképviseletekre, turizmust reprezentáló különböző irodákba, úgymond még a világ közéletének: Putyin-tól Bush-ig is. Mert azt szoktam mondani érvként, bocsánat, itt a Világosi úr mellettem van, ha holnap azt mondanák, hogy ő legyen a miniszterelnök, lehet, hogy minden képessége megvan - elnézést, hogy ilyen rosszat akarok neked -, vagy az kell, hogy amikor bejelentik a tényt, a fogadtatás is azonosulással párosuljon. Ha valaki nem tudja átérezni a zsenialitását - most már szórakozom mással, Dénes Ferivel -, mi tudjuk, hogy milyen, de a világ szemében: a Dénes Feri, miért ő, Olaszországgal szembement, akkor váltsunk, és még egyszer elnézést.
Tehát, hogy ezt készítsük elő, mert sokszor, aki dönt, nemcsak azt mérlegeli, hogy mi szól mellette, ellene, hanem mit mondanak majd rólam, hogy őt hirdetjük ki. Most erre készül ez a kiadvány, illetve többek közt ezt szolgálja ez a kiadvány. Ezt egyébként mindenki pozitívan fogadta, most mintha az utóbbi időben inkább magunkat szapuljuk; annyi büszkeség van és jogos büszkesége ennek az országnak, és nem ez kerül előtérbe, hanem inkább a kárhoztatás, tehát ilyen értelemben is ez érték lehet, még ha nem mi nyerünk, amit ki sem merek mondani.
Tné 110.
111. FE (Gyárfás)
Azt kérdeztem elnök úrtól itt a szünetben - remélem, nem adok ki semmit -, hogy egy ilyen bizottsági meghallgatásnak azon túl, hogy megtisztelő számunkra, mert az önök kezében van az ország sorsa számos relációban, hogy van-e tartalma olyan értelemben is, hogy hozzá is tudnak minket segíteni, meghallgatnak, nyugtázzák és jólesően bátorítanak, hogy tudnak odahatni, hogy lendületet kapjon az ország színe-java, mert az arcok itt vannak. Ha a gazdaság nem áll e mögé a pályázat mögé, ha nyertünk, akkor annál rosszabbat nem tehetünk, vagy ha nem látják ebben a fantáziát, hogy az milyen potenciális lendületet jelenthet az országnak, hogy hány millióan jönnek nemcsak az Eb-re, hanem az azt megelőző években. Az angolok egy Eb-t komolyan vesznek, megkóstolják a pályát, ahogy szokták mondani, kíváncsiak rá, már előtte 2-3 évvel úgy felgyorsulnak az események, hogy próbáljunk eleget tenni. Szokták mondani, hogy a Forma 1 azért kap pénzt, több milliárdot az önök jóvoltából - már nem ez a bizottság szavazta meg, hanem az egykor volt -, csak ez már tradíció, mert annyi lesz az áfa meg a vásárlás. A három naphoz képest ez a sokszorosa, és semmi olyat nem kell ehhez hozzátenni, amire ne lenne szükség. Tehát út kell, vasút kell, szálloda kell, és szerintem még futballpálya is kell.
Az szégyen, hogy Magyarországnak nincs egy stadionja. Én már nem tudok újat mondani, itt a kollégáim hallották, hogy ha a Rolling Stones együttes Európában jár, akkor mindig körbebombázza Közép-Kelet-Európát is már, de Pestre nem jövünk, mert ott vagy beszakad a stadion, ha mázlink van, vagy csak a fele közönség előtt játszhatunk, mint másutt, és ez egy szégyen, mert szokták mutatni a hangversenyen, hogy tele van a nézőtér, itt meg félig üres. Tehát ezekre akkor is szükség van, ha itt sportról beszélünk.
Más kérdés az az egyetlen felvetés, hogy mi lesz utána. Nem Budapesten, mert Budapesten a Puskás Ferenc Stadion nemcsak a név miatt, meg hogy ennyivel tartozunk, hanem azt ki lehet tölteni, de Győrben mindenképp kell egy 35000-es stadion, mert az a minimum. A San Siro 75000-es már most, és az áll, és ők is építkeznek meg fejlesztenek. De a 35000-es stadionhoz képest, aki legutóbb meccsen volt, a pereces szokott ott lenni, a nagymama, meg két potyajegyes. Tehát kérdés, hogy mit csinálnak utána vele. Erre a válasz az, hogy egyrészt bízunk abban, hogy a labdarúgás lendületet kap ettől, és ez a szórakoztató iparág úgymond ennyi pénzt hoz a világnak. Nem mindig úgy kell beállni, hogy úgyse lesz ebből semmi, legalább az utódjainkban higgyünk, ha már őseink voltak, és a jelent kellene csak szapulni.
A másik érv pedig, hogy a parlament úgy döntött, és a kormányzat ezt tolmácsolta, hogy 15000-es stadiont felépít, és amikor jelentkeztek a városok - például Pécs kiesett és azóta szenved, Miskolc kiesett -, több jelentkező volt, de a kiválasztott Győr, Debrecen és Székesfehérvár vállalta azt, hogy az UEFA minimum igényszintet, ami 15000-es stadion, a kellő kötelezettségek teljesítésével karöltve prezentálják. Abban az esetben, ha mi nyerjük a pályázatot, akkor a hiányzó 20000-es többletstadiont akkor már a parlament, a kormányzat, az ország kiegészíti, a tervek is így készültek. Tehát ennyi vállalás kell. Az a különbözet már nem olyan tetemes, nem telket kell venni, hanem még emelni a tribünöket. De bár itt tartanánk! Elébe mentem a kérdésnek, hogy mi lesz vele. Ez lesz.
Ami még kell. Ha kedvük és idejük engedi, és belelapoznak a pályázatba, amikor itt volt az UEFA szakbizottsága, elmondta, hogy az a pénz, amiből a 15000-es pályákat a városok elkészítik, abból nem lehet pályát csinálni, náluk annyi az öltöző. De mondtuk, hogy nálunk olcsóbb a munkaerő, és de, de, de... De mondták, hogy képtelenség ennyiből ilyen stadiont kihozni. Kósa Lajos vette a fáradságot, elmentünk a Főnix Csarnokba meg az uszodába, és ott megmondta, hogy például az uszoda 3 milliárdból készült, és attól is elájultak, mert akik jöttek például Olaszországból, Svédországból, meg máshonnan, ott tényleg több, de azért itt nem volt meg a fele se vagy a kétharmada annak az összegnek, amit az adott város önkormányzata megszavazott.
Most arra kértük Borkai urat, Warvasovszky urat, Kósa Lajos urat és Demszky urat - mind a négy egységes, tehát itt senki nem biztosítja azt az összeget a kormányzattal párhuzamosan, amelyet az UEFA belő, hogy körülbelül miből lehet ezt a stadiont felépíteni -, hogy írják meg, hogy bármily biztosak vagyunk abban az eddigi tapasztalatok és a nálunk meglévő bérkategóriák alapján, hogy ebből ez kihozható, de a különbözetet is, amennyiben több, természetesen az UEFA igényei szerint garantáljuk. Szóban mindenkivel megállapodtam, most ezeket a leveleket várjuk. A 200 oldalból ez lenne 4, de ez a kritikus, meg hogy akkor is lesz szálló. Borkai úrral pár hete beszéltem erről, egy olyan kötelezettségvállalás kell, hogy akkor is lesz szálló, még ha most nincs is, tehát ha nyerünk, akkor az UEFA szerinti kötelezettségeket mi teljesítjük, legalább legyen egy ígérvény, amit persze akkor teljesíteni kell. De valami nekem azt súgja, és az az én sportbéli tapasztalatom, lásd a múltkor ennyi értelme volt az uszodalátogatás kapcsán, amikor megtisztelő meghívásuk megérkezett, hogy az utolsó percben valahogy mindig összejön.
Tehát hiszem azt, hogy ha ez a kötelezettségvállalás megvan, akkor megvalósul. Tudjuk, hogy micsoda szégyen lenne, ez egy Eb, ez képtelenség, a gatyánkat ráfizetjük, ha vállaljuk és nem tesszük meg, olyan penálékkal jár, többe kerül a büntetés, mintha nem építjük fel. Még azért szorítok vagy szurkolok, és azt mondtam már sokszor, hogy abbahagyom, akkor ez legyen a végszó, hogy mi tényleg arra lettünk ösztökélve, hogy segítsük elő, hogy ez a pályázat nyerjen, de az az óhajunk, szándékunk, könyörgésünk, hogy ha nyerünk, akkor ne vágják le a fejünket, hogy micsoda galibát okoztunk, mert akkor jön a neheze. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. A bizottság tagjait kérdezném, hogy az elhangzottakkal kapcsolatban és az írásbeli előterjesztéshez van-e kérdésük, esetleg véleményük. (Senki sem jelentkezik.) Amíg a bizottsági tagok esetleges kérdéseiket megfogalmazzák, addig én mindenképpen azt szeretném elmondani, hogy valóban, ahogy ez már korábban a síkvízi kajak-kenu világbajnokság, illetve az úszó Európa-bajnokság rendezése kapcsán az elemzéseket követően is kiderült, a sportrendezvény meg a turisztikai vonzata ezeknek az eseményeknek igen szoros kapcsolatban van egymással. Éppen ezért egy ilyen világesemény megrendezése országimázs, országmarketing és azoknak a fejlesztéseknek a forrása lehet, amelyek aztán később mind a turizmusban egyébként, mind a sport terén hasznosíthatóak.
Én is azt gondolom, ha ezek a kötelezettségvállalások a polgármesterek részéről adottak, akkor a kormány sem tehet mást, mint hogy a maga költségvállalását megteszi, és a költségvetésben biztosítja az ehhez szükséges forrásokat.
Felmerült elnök úr részéről a bizottság lehetséges szerepe. Mi magunk úgy gondoljuk, én legalábbis a részemről, de majd a bizottság tagjai ebben megerősíthetnek, hogy a bizottság feladata az, hogy minden mozgásterében segítse ennek a pályázatnak a sikerességét. Mi a parlament illetékes szakbizottságaként egy lobbitevékenységet kell, hogy elvégezzünk a törvényhozás irányba. Az itt ülő képviselők valamennyien tanújelét adták már annak, hogy szakmai kérdésekben nem a politika, hanem tényleg a cél megvalósítása az, ami a szemünk előtt lebeg, tehát képesek vagyunk összefogásra és közös lobbira annak érdekében, hogy kormány-ellenzék egységesen támogassa ezt az ügyet. Márpedig ha ez fennáll, akkor nem látom akadályát annak, hogy a kötelezettségvállalások teljesüljenek.
Előttünk áll a nemzeti fejlesztési terv következő időszaka, ami gyakorlatilag egybeesik a labdarúgó Eb rendezésével, hiszen 2007 és 2013 között tart, magyarul a regionális operatív programokban prioritást élvezhetnek ezek a fejlesztések. Márpedig ha erre van parlamenti akarat és szándék, akkor regionális fejlesztési tanácsokon keresztül ezt érvényesíteni is tudjuk. Itt arra gondolok, hogy a szükséges szállodák megépítése, az ahhoz kapcsolódó infrastruktúra előteremtése a regionális operatív programokból megvalósítható. A turisztikai irányú fejlesztések nagyságrendje ezekben a régiókban, ahol ezek a helyszínek szerepelnek, a Közép-dunántúliban a leggyengébb, de a Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi Régióban mindkettőben erős. Tehát biztos vagyok abban, hogy azokból a támogatásokból az önkormányzatok segítségével a hátralévő időszakban a szükséges szálláskapacitások megépülhetnek. Mind a három város azzal küzd egyébként, talán Debrecen áll a legjobban ezen a téren, hogy kevés a szálláskapacitása, alapvetően kevés, a turizmushoz is, tehát nemcsak egy ilyen világméretű rendezvény megrendezéséhez, hanem a normál turisztikai fejlődéshez is szűkösek a szálláskapacitások. Tehát egy kiváló alkalom lenne arra, hogy egy olyan lendületet, egy olyan lökést kapjanak, amely a későbbi működés tekintetében is a városnak jelentős bevételeket hozhat, hiszen itt idegenforgalmiadó-befizetések jönnek, szja-befizetések, és minden egyéb olyan járulékos bevételei származnak az önkormányzatnak, ami elemi érdeke. Magyarul a ráfordítási része nekik már középtávon bőven megtérülhet.
Tehát elnökként, és remélem, a bizottság majd ebben megerősít, vállalom azt, hogy minden olyan együttműködéshez partnerek leszünk, amely akár a cégekkel kapcsolatos támogatásoknak az elérése, ahogy elnök úr említette.
120.
Tné 121-130. Elnök folyt.
Azt gondolom, hogy a TOP-200-nak egymillió forintos támogatása a hátralévő időszakban nem lehet probléma, ebben nyilván segítség lehet az, ha a parlament részéről a szakbizottság, a parlament elnöke ezt egy támogató levélben kifejezi. Magamra vállalom, hogy ezt végigjárom és ezt Szili Katalinnal együtt, azt gondolom, meg is tudjuk tenni, ennek nem látom semmilyen akadályát. Illetve a következő évek költségvetésében pedig vállaljuk azt, hogy megteszünk mindent annak érdekében, hogy ha áprilisban egy pozitív döntés születik, márpedig nagyon bízunk abban, és ebben a tekintetben szerintem nagyon szerencsés a lógó, hiszen jelenünk ugyan nincs pillanatnyilag ebben a sportban, de olyan tradíciók állnak mögöttünk, amelyek mindenképpen predesztinálnak bennünket arra, hogy kapjunk egy ilyen lehetőséget az UEFA-tól; és ebben a tekintetben a bőrvarrásos labda azt a korszakot jelképezi, amikor Magyarország Európa nagyhatalma volt a labdarúgásban.
És nem látom egyébként lehetetlennek azt, hogyha egy középtávú fejlesztési stratégiában - most itt az előzőekben tárgyaltuk például a nemzeti sportstratégiát -, ha abban a futball, az utánpótlás-nevelés egy kiemelt szerepet kap, akkor egy ilyen Európa-bajnokság olyan lökést adhat az egész sportágnak, hogy ez jelentősen lerövidítheti a felzárkózásunk időszakát. Tehát nagyon komplex és nagyon szerteágazó kérdés, azt gondolom, hogy minden tekintetben teljes mellszélességgel az ügy mögött tudunk állni és vállaljuk azt, hogy azokat a technikai akadályokat, amelyek a sikeres pályázati időszak hátralévő részében felmerülnek, majd a pozitív döntés után a rendezésig, azokban legalábbis 2010-ig, amíg a mandátumunk most szól, minden kérdésben támogatni fogjuk önöket.
Almássy Kornél alelnök úré a szó.
ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Köszönöm szépen. Először is gratulálni szeretnék ehhez a kiváló kiadványhoz. Azt gondolom, hogy nekünk, ha hozzánk kérés érkezik, akkor maximálisan mindannyian támogatni fogjuk, és tényleg, amit az elnök úr is elmondott, ilyen lehetőségeink vannak, de ez közös, többpárti felelősségünk, hogy minden támogatást megadjunk a 2012-es Európa-bajnokság sikeréért és azért, hogy nyerjünk.
Nekem két érdeklődő kérdésem van. Az elnök úr nem említette az ukrán-lengyel, vagy úgy éreztem a szavaiból, hogy nem tartja őket annyira esélyesnek, hogy ez valóban így van, egy ukrán-lengyel pályázat le van írva ebben a sorban? Illetve az lenne még a kérdésem, hogy a horvát fél mennyire aktív ebben a pályázati előkészítésben. Ez a két kérdésem lenne. Köszönöm.
ELNÖK: Összevonjuk majd a kérdéseket, és akkor utána kérnénk szépen rá választ.
Pál Béla alelnök úr kért szót.
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Nem kérdezni szeretnék, hanem engedje meg, hogy elnök úrnak és csapatának hadd mondjak köszönetet mindazért, amit eddig végeztek, azt hiszem, hogy ez egy minta példája kicsit annak, hogy mi magyarok, ha csapatban tudunk dolgozni, focizni, akkor sok minden mást is tulajdonképpen el tudunk végezni, amihez azért természetesen kell más jellegű támogatás is, az, amiről az elnök úr beszélt. Ezt részemről is kinyilvánítom, hogy a bizottság kormánypárti oldala is mindenben támogatja az elnök urat és a bizottságot a lehetőségeinkhez képest abban, hogy sikeres legyen a megrendezés.
Áprilisig lezárul egy szakasz, utána kezdődik egy újabb. Azt gondolom, hogy áprilisban a döntés után mindenképpen újra össze kell ülnünk és akkor egy nyertes pályázat esetén, amiben reménykedhetünk és reméljük is, akkor újra kellene gondolni azt, hogy közösen hogyan segíthetjük az Európa-bajnokság megrendezését.
Köszönöm még egyszer elnök úrnak és a bizottság tagjainak mindazt, amit ebben az ügyben végeztek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Világosi Gábor képviselő úr kért szót.
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Azt hiszem, hogy valóban itt a tőlem balra ülők abban biztosak lehetnek, hogy evidencia az, hogy ez a bizottság, illetve a bizottság tagjai maximálisan támogatják az elképzelést és azt, hogy sikerüljön ez a pályázat. Csak úgy mellesleg jegyzem meg, ha már itt évődtek velem, akkor én is évődök, ha nagy szellemek találkoznak. Amikor először pályáztunk mi az osztrákokkal annak idején, szinte szó szerint ugyanezeket az érveket sorakoztattam fel én is. Ha nem akarja az UEFA azt, hogy két fényévnyi legyen - szavaiddal élve -, akkor bizony most már valóban esélyt kell adni ennek a térségnek is: sportszakmai szempontból, gazdasági szempontból, egyebek szerint.
Valóban azzal is maximálisan egyetértek, én is így érveltem, hogy egy nemzet önbecsüléséhez hozzátartozik az, hogy legyen operája, legyen koncertterme és legyen múzeuma, de legyen stadionja is. Felejtsük el most a vidéki stadionokat, de az, hogy Budapesten nincs egy olyan stadion, ahol minden további nélkül fellép a Rolling Stones, az szégyen, ez nemzeti szégyen valóban, tehát azt mindenképpen meg kell építenünk.
Amire még kitérnék esetleg, az az, lehet, hogy csak az én figyelmemet kerülte el, vagy lehet, hogy ez marketing szempontból nem jó, csak gondoljuk végig, hogy ellentétben itt az olimpiák megrendezésével, ahol mondhatni azt, hogy ambivalens érzései vannak az embernek, főleg annak a hasznosságát tekintve és megtérülését tekintve. Azt gondolom, hogy az Európa-bajnokságoknál ez talán minthogyha egyszerűbb lenne: bemutatni a pozitív oldalát, hogy akik rendeztek Európa-bajnokságokat, azoknak a gazdasági haszna és egyéb fellendülése, talán erre egy kicsikét nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az elkövetkezendő időben.
Azzal is egyetértek, a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a 90. percben csak összerántjuk magunkat, bármilyen világversenyt is rendezünk és az utolsó pillanatban összejön minden, ha a futballmúltúnk is ezzel párhuzamosan futna és a 90. percben mi rúgtuk volna a gólt, akkor sikeresebbek lennénk, mint ahogyan így vagyunk.
Zárásként tehát gratulálni szeretnék én is természetesen. Azt az apátiát, amit bizonyított az a közvélemény-kutatás is, hogy hány százaléka értett Magyarországon egyet azzal, hogy egy ilyent rendezzünk - ami mondjuk megint csak arcpirító volt -, fölhozni egy ilyen 80 százalékos szintre, ez önmagában véve óriási dolog, bízom benne, hogy sikerül. Ettől függetlenül úgy csöndben, hogy senki meg ne hallja, azért arról is gondolkozzunk, ha véletlenül nem sikerülne, mert akkor is nagy hibának tartanám, hogyha azt akkor elengednénk az egész ötletet, az egész projektet, meg az egész munkát, ami ebbe belefektetődött itt az elmúlt időszakban, meg még az elkövetkezendő hónapokban, hogy ez mondhatni kárba veszne, mert azért az, nagy hiba lenne. Köszönöm.
ELNÖK: Bakonyi Tibor képviselő úr!
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Az a megtiszteltetés ért korábban, az előző parlamenti ciklusban, hogy akkor még ennek a bizottságnak a félig jogelődje kezdeményezhette a parlamentben, hogy az Országgyűlés, amely aztán egyhangúlag döntött arról, hogy támogatja a 2012-es pályázat benyújtását. Valami érdekes dolog kezdődött el akkor, talán mondhatom azt, hogy egy új műfaj, egy jó értelemben vett reformkori hangulati szellem költözött be a nemzetközi sportesemények megrendezésével kapcsolatosan a magyar közéletbe. Méghozzá az, hogy együtt sikerülhet, nemcsak a horvátokkal, hanem nekünk magyarokkal is, ha kooperálunk, együttműködünk és egyébként a saját szellemi, fizikai értékeinket megpróbáljuk közösen hasznosítani.
Nekem a Gyárfás Tamás által kezdeményezett, mondhatnám ilyen térségfejlesztési tervekből, hogy ahol nemzetközi sporteseményre pályáztunk, akkor ott épült egy sportlétesítmény, avagy felújításra vagy megújításra került egy sportlétesítmény. Ez azt is mutatja, hogy a sportnak van olyan ereje, hogy kérem szépen, ha mi elnyerünk egy nemzetközi eseményt, akkor létrehozunk valami újat, valami korszerűt, ott az embereket együttműködésre bírjuk, nemcsak azért, hogy kooperálnak, hogy ezek a létesítmények létrejöjjenek ott a legolcsóbban, a legjobban és a legpraktikusabban, hanem hogy felkészülnek arra, hogy jó házigazdák is lesznek. Hogy ezek munkahelyeket teremtenek, munkalehetőségeket adnak, hogy ott valami emberi kapcsolatok is elindulnak, hogy sikeres legyen; legyen szó kézilabda Európa-bajnokságról, legyen szó úszó Eb-ről, kajak-kenu világbajnokságról. Ezt látom a legnagyobb értékének a ma igen szétszabdalt magyar társadalomban, hogy ez az ügy mégis mindenkit egy oldalra állított, összefogásra kényszerített és bizony nagyon-nagyon fontos térségfejlesztési eszköze lett ez az ügy az adott térségeknek, régióknak. És azt tudom mondani, hogy saját erőnkből sem a régiók, sem mi itt, mint bizottság nem tudnánk elérni, hogy stadionok épüljenek Magyarországon, de mégis ez a fajta összefogás, ez a fajta cél, ami itt lebeg a szemünk előtt, ebben egyetértünk, ez mégis ezt a lehetőséget megteremti.
Tné 130.
131. FE (Bakonyi)
Azt is hozzá kell tenni, ahogy láttuk ezt a filmet, és nekem néhány alkalommal volt szerencsém Gyárfás Tamás csapatával találkozni, hogy mindig az a hallatlan profizmus, az az igen igényes, színvonalas és mindenképpen a teljesítményt elismerő tevékenysége volt az, ami megragadott. Mi a világ felé egy elképesztően magas szakmai színvonalú terméket tudunk produkálni a magunk szerény eszközeivel. Ha nincs pénzünk, akkor kedvesek vagyunk, kreatívak, bemutatjuk a széplányainkat, a hagyományainkat, a múltunkat, és azt, hogy mégiscsak lehet, hogy valamivel többet tudunk adni, mint a gazdagabb országok. Ebben egy csomó szellemi plusz termék van, nemcsak műszaki létesítményekről beszélgetünk.
Amikor itt arról panaszkodunk egymásnak, hogy nem tudjuk elintézni, hogy épüljenek tornatermek, és egymással vitatkozunk itt viccesen, Almássy Kornél alelnök úrnak mondtam, hogy nemcsak az Antall-korszakban épültek tornatermek, hanem mondjuk kicsit több tornaterem épült '49 és '89 között, de ez csak egy politikai szójáték volt.
Igazából rájöhetünk arra, hogy ezek sportturisztikai események is, amelyekről itt beszélünk, hiszen idejönnek nézőnek, idejönnek turistának ebbe az országba, megszeretik ezt az országot, kialakul valami pozitív kép, ami aztán a későbbiekben az élet több területén hasznosul a számunkra. Valami csoda, amikor az úszó Eb-ről Budapestről mutattak képeket a világ talán több mint száz országában. Szerintem ez egy hatalmas szellemi kincs, hogy képesek vagyunk világszínvonalon ilyen eseményeket megrendezni, képesek vagyunk bemutatni nemcsak a rögzült jelképeket, a kilenclyukú hidat, a csikóst, hanem képesek vagyunk egy korszerű, igen barátságos, igen szimpatikus ország képét is biztosítani.
A magam részéről nagyon szerény eszközeim vannak, de ha bármiben tudok segíteni, akár önkéntesként is, vagy bármilyen egyéb dologban tenni azért, hogy ez az ügy sikeres legyen, nagyon szívesen teszem. Mint bizottsági elnök, volt szerencsém még gólt is rúgni ebben a gyönyörű gépben, és láttam azt a hihetetlen örömöt, amit okozott az UEFA vezetőinek, ahogy ez ki volt találva, ahogy ennek íze volt, ahogy ezzel mindenki érzelmileg azonosult. Azt szerettem volna mondani, hogy érdemes azt esetleg stratégiailag végiggondolni, mert beszélgettünk most stratégiai tervezésről, lehet, hogy külön kellene gondolkodni, mint egy Turisztikai és sportbizottságnak, hogy ha nemzetközi sporteseményekre pályázunk, akkor lehet, hogy kellene valamifajta ösztönző erőt találni akár adórendszerben vagy akár valamilyen egyéb módon, ahol külön vissza tudunk adni valamit azoknak, akik az ország számára ilyen hasznos létesítményeket létrehoznak, és azoknak az önkormányzatoknak, amelyek vállalják, hogy ezt majd működtetik, és sok gyereknek lesz majd öröme, mert ott úszni tud, ott egyébként futballozni tud. Tehát azt gondolom, hogy ezek nagyon hasznos és nagyon fontos lehetőségek.
Sok sikert kívánok! Azt gondolom, hogy az a generáció, amely felnő Gyárfás Tamás mellett, megtanult egy olyan szakmát, amit reméljük, majd hasznosítani tudnak egyéb pályázatok formájában. Kialakult egy ilyen iparág a sportban is, úgy látom, és szerintem sokat fogunk ebből profitálni. Úgyhogy ha bármi lehetőség van segíteni, esetleg kreatív ötleteket szervezni, szerintem érdemes lenne ezt végiggondolni, hogy az új vezetés, az új hét tag számára esetleg Magyarországot újból bemutatni és népszerűsíteni. Köszönöm szépen, és gratulálok.
ELNÖK: Köszönöm. A képviselők részéről még Nagy Jenő kért szót.
NAGY JENŐ (MSZP): Halmozottan hátrányos helyzetben vagyok, mert egyrészt előttem már mindenki elmondta a magáét, másodszor a focit is szeretem, meg még Fradi-drukker is vagyok. Ha ennyi hátránnyal indul valaki, az már kicsit sok, de azért szólok mégis a végén, mert azt gondolom, hogy ha valaki ezt jól végignézi, amit ez a csapat, ez az előkészítő bizottság csinált, akkor azért a hitet is visszanyeri. Ha a foci csak tizedennyire lenne profi, mint ahogy az előkészítő bizottság dolgozott, akkor mi a magyar focira nagyon büszkék lehetnénk. Persze, hogy pénz nélkül semmi se megy, de ha van hit, van hozzáértés, kitartás, azért akkor csodákra képes egy-egy csapat.
Az előbb leszóltam a saját focinkat, de azt mondom, hogy abban is lehetne valamit segíteni, ha magunk mellé tudnánk állítani a sajtót, mert sikk most még nem olyan rossz magyar vonatkozású futballeseményekről is lesajnálóan nyilatkozni. Szerintem lehetne ezen fordítani. Ez árt nekünk. Merjünk büszkék lenni arra, ami magyar, a divattal meg próbáljunk szakítani. Azt hiszem, hogy ebben is tudnánk segíteni, ahogy elnök úr is mondta itt az elején. Szerintem a bizottság ezen túl, amit elnök úr javasolt, akár megfontolásra ajánlom, hogy egy komoly felhívást intézzen az Európa-bajnokság megrendezése mellett, mint a parlament Sport- és turisztikai bizottsága, amelyet a médiában futtassunk meg, hátha ez is segítség. Természetesen én is, ahogy a többiek mondták, a szerény lehetőségekhez képest - de jobb lenne, ha nem szerény lenne - minden támogatást meg kell, hogy adjak.
Egy félhivatalos kérdést teszek föl. Az én cégem, a Danubius ebben ajánlott föl valamit? Civilben annál dolgozom. (Gyárfás Tamás: Nem.) Akkor már kaptam is egy feladatot. Köszönöm szépen. Sok sikert, és szívből gratulálok! Reméljük, eredmény lesz a vége.
ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselői hozzászólásokat. Előterjesztőknek visszaadnám a szót, egyrészt reagáljanak az itt elhangzottakra, a feltett kérdésekre pedig megkérném, hogy adjanak választ. Köszönöm.
Füleky András (ÖTM) kiegészítése
FÜLEKY ANDRÁS (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Füleky András vagyok, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport szakállamtitkárságának a szakmai főtanácsadója. Elbert Gábor szakállamtitkár úr képviseletében kolléganőmmel együtt részesei voltunk az elmúlt két évben az előkészítő munkálatoknak a kormányzati oldali feladatok ellátása tekintetében.
Ha szabadna a tisztelt képviselők figyelmébe ajánlani ezt a néhány oldalt, amelyben összefoglaltuk az elmúlt időszak kormányzati oldali történéseit, cselekvését, a megszületett kormányhatározatokat, országgyűlési határozat lényegét, ezt szeretném kiegészíteni itt a vita kapcsán is, és Gyárfás úr előterjesztése kapcsán is egy pár gondolattal a jobb informáltság, illetve a mélyebb informáltság érdekében.
A Magyar Labdarúgó Szövetség az, amely a rendezés jogáért pályázik. A Labdarúgó Szövetségünk harmadik alkalommal fut neki ennek a pályázatnak, tehát megvan az az alapja is a kiváló munkán kívül, amit a Gyárfás úr vezette előkészítő bizottság végez, hogy az UEFA-nál egy bejáratott pályázati rendszerben immáron harmadszor látja az UEFA azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a Magyar Labdarúgó Szövetség és a labdarúgó-társadalom tesz a jog elnyerése érdekében.
Kitekintve a többi sportág hazai rendezésű világversenyeire, azt kell mondanom, hogy ilyen követelményrendszert, ilyen adminisztratív tervezőmunkát, pályázati követelményrendszert talán egyetlen egy sportág sem támaszt az adott szövetsége felé, mint amilyet az UEFA a labdarúgó Európa-bajnokság rendezése követelményeihez támaszt. Nemcsak azért 1000 oldal ez, és az előző pályázati szakasz könyve is 600 oldal volt, mert ennyire sokat és bőbeszédűen tud írni a magyar pályázati szakasz, hanem több tíz oldalnyi maga a követelményrendszer is, amit az UEFA leír, mint alapkövetelményt, amire válaszokat kell adni.
Ennek egy fontos részei a kormány által megfogalmazandó garanciák, amelyeket mellékelni kellett, és amelynek az egész feladatelvégzése egy lényeges alapot ad. Nyilván az UEFA pontosan azok miatt a szempontok miatt, amelyeket Gyárfás úr is elmondott, az esemény bonyolultsága, az általa megmozgatott tömegek nagysága és egyebek kapcsán nagyon komoly kormányzati garanciákat követel meg, hogy tegyen mellé.
140.
Tné 141-150. Füleky folyt.
Ezeket a kormánygaranciákat mind az első pályázati szakasz, mind a második pályázati szakaszhoz a kormány nevében korábban belügyminiszter asszony, most pedig az önkormányzati és területfejlesztési miniszter megtette, kiegészítve azokkal a további garanciákkal és háttéranyagokkal, amelyeket az érintett önkormányzatoknak és egyéb szervezeteknek biztosítania kell.
Több alkalommal volt szerencsém nekem is, ahogyan Bakonyi képviselő úr fogalmazott, részt venni azokon a megbeszéléseken, ahol miniszterelnök úr is tárgyalt az előkészítő bizottság tagjaival és nyugodtan elmondhatom, hogy ő kinyilvánította, hogy a kormány elkötelezett támogatója és elkötelezett híve annak, hogy Magyarország ezt a pályázatot megnyerje, ezt nemzeti ügynek tekinti valójában a kormány is. De lényeges kérdés az, hogy az összes érintett ebben a feladatban, ebben a misszióban vagy ebben a projektben a megfelelő feladatokat és a megfelelő szerepeket világos feltételek mellett, tisztázott módon pontosan ismerje és rendezze.
Ennek megfelelően lényeges kérdés az, hogy a 2007 fontos feladata lesz a kormányoldal részéről, hogy elkészítsen egy olyan kormány-előterjesztést, amely pontosan tartalmazza a 2013-ig terjedő időszak éves szintű bontásaival a költségvetést terhelő állami kiadások mértékét - egyik oldalról. A másik oldalról pedig azt a szerződésrendszert kialakítsa, amelyben az összes érintett fél: az önkormányzatok, a Magyar Labdarúgó Szövetség, az előkészítő bizottság és mindenki, aki részt vesz ebben a munkában, világos feladat és hatáskör mellett rögzítse az elkövetkező időszakra vonatkozó tennivalóit.
Nem emelte ki az általunk készített anyag és itt némiképpen érintésre került már, hogy az állami szerepvállalás egyik központi kérdése a stadion-beruházási kérdések. Egyrészről, ahogyan Gyárfás úr is említést tett róla, a városi stadionok felbővítése az Európa-bajnokság létszámához szükséges nézőszám befogadására, illetve ezek visszabontása a városi stadionszintre és az itt keletkező lehetőségek felhasználása a labdarúgás fejlesztésére más területeken. Másrészről pedig, amiről viszonylag kevesebb szó esett, ez a budapesti Puskás Stadionnak a felépítése, amelyet nyilván állami beruházásként kell elvégezni, központi beruházásként kell elvégezni az esemény érdekében. Itt nem egyszerűen arról van csak szó, hogy egy Puskás Stadiont kell felépíteni, hanem arról van szó, hogy ez alkalmat adna arra, hogy a budapesti Olimpiai Központ szívében lévő Puskás Stadion és teljes környezetét egy olyan sportkomplexummá alakítsuk, amelyben a labdarúgás a meghatározó és a labdarúgás feltételrendszere a meghatározó, de emellett minden más egyéb kiszolgáló tevékenységet is a sport érdekében el lehet végezni.
Nyilván, hogy ez a stadionépítés megalapozhatja a későbbi egyéb sportesemények, nagy sportesemények rendezésére vonatkozó pályázati alapokat. Itt akár a nem olimpiai sportágak: világjáték, akár Universiade, akár távlati célként egy olimpia. Ebben nyilvánvalóan volt egy nagyon komoly - és ezt engedje meg a tisztelt bizottság, hogy még egy fél percben, elmondjam - egyeztetés az UEFA-val és ebben az előkészítő bizottság kemény álláspontot képviselt. Az UEFA preferálja, hogy csak labdarúgás céljaira alkalmas stadion építődjék meg, a magyar előkészítő bizottság pedig egyértelműen egy olyan komplex tervet tett le, amely futballra is és más sportágak - akár egy olimpia megnyitójára alkalmas - stadion elkészítését és sportkomplexum felépítését tervezi. Tehát megnyugtató megoldást tudott az előkészítő bizottság a Puskás Stadion esetében is mind a két feladat ellátására felvázolni. Köszönöm szépen a meghallgatást.
ELNÖK: Köszönjük szépen a kiegészítő tájékoztatást.
Gyárfás úrnak adnám meg a szót, hogy a kérdésekre adjon választ.
GYÁRFÁS TAMÁS, a 2012. évi labdarúgó Európa-bajnokság magyar-horvát pályázati bizottságának magyar elnöke: Köszönöm szépen. Azzal kezdeném, hogy ha ez a bizottság kellene, hogy döntsön, hogy hol rendezzék a labdarúgó Európa-bajnokságot, és érvként megfogalmazódik, hogy biztosra akarnak menni, vagy ez a nagyon szimpatikus, igyekvő, kedves, rokonszenves, lám bőrlabdával érkező...... És még azt nem is mondtam, hogy most készült el a stadion makettje, majdnem akkora, mint innentől a Nagy Jenő úr, a Puskás Ferenc Stadionnak világít, a TV-ben, aki nézi a Nap Keltét, megmutatjuk majd, ez a prezentációra, most a december 8-ra készült. Mi több, elkészült a dal is, vívódtunk, hogy elhozzuk-e, de ennek a videóklippje nincs meg és feltételezem, ha tényleg ilyen az azonosulás, még lesz alkalom találkozni és nemcsak a dalt, hanem már a kivetíthető változatát mutatjuk meg. Tehát, hogy ki mellett dönt a pajkos, kedves, incselkedő, szimpatikus, igyekvő: magyarok és horvátok mellett, vagy pedig a biztosra mennek, akik téli olimpiát rendeztek szuper módon, és nem lehet kérdés, hogy az olaszok professzionizmusa, eddigi teljesítménye, a labdarúgásban felmutatott teljesítményük - hadd ne ragozzam - mellett döntenek, tessék szavazni. És abból jön be a pénz, a bevétel, hogy itt mit prezentálnak, és ebből ítélik meg az UEFA szerepét, most remélem nincs itt olasz vagy lengyel és ukrán, tehát hogy nem magunk ellen beszélek, de legyünk józanok.
Én bemondom nyíltan, megfeszülünk ezért itt a bizottság tagjaival, hogy segítsen neked édesanyád, de ne az UEFA kontójára kísérletez, mert a végszóra igen, ahogy itt megfogalmazódott, a 90. percben - azt hiszem Világosi Gábor úr mondta -, mi valahogy elkészülünk, de ő az 5. percben, sőt a döntéskor már a készt látni akarja. Most Olaszországban nem négy stadion áll rendelkezésre és megfelelő és nem kell lebontani, mint ahogy azon is vitatkozni kell - bár már ott tartanánk, hogy ha már ott van, akkor szétbontjuk -, hogy hátha egyszer felnövünk a feladathoz, de ez most nincs napirenden, gondolom Füleky úr is inkább megtartaná. És ha már úgy állunk, hogy nekünk már hat év múlva sem kell ez, akkor tegyünk még hozzá húszezret, azért csináljuk, hogy kiteljesedjen ez, de ez most egy álvita lenne; bár ezen civódhatnánk már, mert akkor már előbbre tartanánk. Tehát nagyon nehéz, legalább magunk lássuk, szóval az nem érv, hogy már harmadszor jelentkeztek. A múltkor meséli a Szinetár, hogy nála hatszor jelentkezett valaki, azt mondta neki: könyörgöm ne jöjjön, tehetségtelen, ha megdöglik akkor se alkalmas a Hamletra; a nézőt nem érdekli, hogy maga hülye, mert sokszor próbálkozott, vagy alkalmatlan, menjen cipésznek, kopácsolni biztos tud.
Szóval elnézést, de ezek nem érvek, mondhatjuk mi, hogy már hányadszor, akkor se volt több, a Népstadion jobban állt, azóta kicsit gyengébbek lettünk, futballunk is állítom jobb pozícióba lehetett, szóval ezek ilyen nagyon jó hangzatos frázisok, de szerintem nem hatnak.
Az ukrán-legyen pályázat. Tehát teljesen valós és reális a felvetés, hogy mi ezt szeretjük elfelejteni. Én azzal érvelek, mondjuk, tehát ha van ég és föld, amit Füleky úr képvisel az a stratégia, ami szikár, tényszerű, úgymond technokrata, a kiadvány egyébként ilyen; szemben a mi hitünk a lobbitevékenységben van, hogy mi van utána, mi talán ott vagyunk sikeresek, reményeim szerint vagy hatékonyabbak, úgymond a cinkos mosoly. (Gyárfás Tamás az itt tett megjegyzését visszavonta.) Igen, nem lehet őket leírni és lehet, hogy ő lesz a nevető harmadik, reményeink szerint nem, mert erről nem beszéltünk. Az olaszok ellen szól, hogy ott a legnagyobb botrány volt, ami létezik, legalábbis így aposztrofálják. Ott minden volt: az olasz megvesztegetés vagy bírói ráhatás, amit le is lepleztek, legalább az UEFA ajándékát ne ők kapják. Mert nyerni nyerhetsz, ha ilyen utat választasz, de legalább ne téged díjazzunk, mert valahol egy adomány, kétévenként adja az UEFA valakinek az eddigi teljesítménye alapján, ami nálunk nem a futballpályán nyújtott, maximum 50 évvel ezelőtt, megsegítsük a pályázók egyikét.
Tné 150.
151. FE (Gyárfás)
Az ukrán, lengyel döntős volt a németországi világbajnokságon, a horvát is, egyedül mi nem voltunk ott. Mi azzal érvelünk, hogy mi vagyunk a nullákkal, amiről már szó esett.
Felmerült még az olimpia kérdése, és elnézést, hogy nem nevesítem. Azt hiszem, már más összefüggésben, talán az úszás kapcsán mondtam, hogy nem vagyok az olimpia szószólója, mert irreálisnak tartom. Ez egy nagy álomkép. Egy vasunk nincs, 300 forint a vizitdíj, ezen megy a vita, és akkor most olimpia. Nem tudják felfogni, hogy 42 létesítmény kell az én számításom szerint. Futballban négy, és ott is kiver a víz, hogy mi lesz vele. Ha elkészül majd a baseball-pályánk, akkor azt is bontjuk? Tehát ilyen jól állunk, hogy kéthetes eseményekre ennyit készítünk, meg oda azok az utak kevesek, amelyek a nemzeti fejlesztési tervben benne vannak. Itt csak a futball jön, akkor mindenki, és a világ, nemcsak Európa.
De azzal azonosulok, hogy ha valamikor olimpiát akarunk rendezni, akkor annak ellenére, hogy maga Szalay-Berzeviczy Attila is azt mondta, hogy erre érdemesek vagyunk, és nem is értem, még ha némi pikírtség hallik is a szavaimból, ettől nem fognak elájulni. Ha csinálunk egy Európa-bajnokságot magas szinten, az egy trambulin, hogy lám, ezek a magyarok mire képesek. Ezzel nem a BOM mellett felsorakozó hangos megnyilatkozásokat, hanem a teljesítményt állítom szembe a szavakkal, mert ott sincs háttér. Ha ehhez nincs pénz, ahhoz még inkább nincs, de azért mondjuk, mert ki az, aki ki meri mondani, hogy az olimpiának ma még nincs meg a feltételrendszere, az nemzetgyűlölőnek minősül. Nem tudom, hogy mondtam-e, egyszer meghívtak pont a BOM-ra MOB-alelnökként. Kérdeztem, hogy emelje fel a kezét, aki nem akar boldog lenni. Ugyanilyen csend volt, mint most itt, itt is megjátszhatjuk. Ki nem akar olimpiát? Mindenki akar, csak miből?
Itt most nem az olimpia ellen szólok. Ez a maximum, amit letehetünk. Kajak-kenu vb-t tudunk csinálni, úszó Eb-t talán, önök ítéljék meg, hogy milyen volt, és így tovább egyes sportágban. A labdarúgás közte van az olimpia és az egyedi sportágak mellett. Biztos remek lesz a triatlon is, más műfaj, más kategória, nem becsülöm le. Inkább az úszóval példálózom, ez több és bonyolultabb, ahogy Füleky úr elmondta, itt egész más az igény és a követelmény. Sajnos félek, hogy a döntési mechanizmus is. Tehát ez a nagy kérdés.
Mi volt még fontos? Befejezésül. Elhiszem, hogy segítenek, tehát nemcsak ígérvény, még ha azt is elmondtam itt a találkozó előtt, hogy még mindig az úszószékház vagy -iroda ott van, nem a sportuszodában, hanem ahogy múltkor elmondtam. Aki nem volt itt, akkor kértem, hogy ebben segítsenek. Felépült egy uszoda, csak éppen a szövetsége nem kapott helyet, egy evezős meg hol szálljon vízre, ha nem onnan, holott 200 méterre, Bakonyi úr is elmondta, megerősítette, felajánlott Demszky úr egy másik szálláshelyet, de Magyarországon ezt lehetetlen megvalósítani. Biztos megvan erre az érvrendszer.
Azt kérdeztem, hogy van-e értelme, és a visszajelzésből meg az ott elhangzott mondatokból meggyőződésem, hogy van, mert ez egy más ügy. Ez egy nemzeti ügy, ahogy szintén megfogalmazódott, és ahogy Bakonyi úr is mondta, csak együtt sikerülhet, ez a mostani szlogenünk. Igen, ha a parlament és az elnöke, az illetékes bizottság elnöke a bizottság nevében megnyilvánul, annak súlya van, mert mi sokszor rohangálunk. Megint nem sértés, de ha Füleky úrral ennyit beszéltem volna a pályázatról - és ez nem bántó, mert tudom, hogy milyen szerteágazó a feladata az elmúlt másfél év során -, mint amennyit szólt erről most összefoglaló jelleggel, akkor boldog lennék. Ez nem kritika, hanem a tényállás. Füleky úrral a bizottságról akkor beszéltem, amikor itt volt valamilyen protokolláris rendezvény, és akkor nagyon okosan megnyilvánult, de hogy tőlem személyesen érdeklődött volna bármikor, hogy miben segíthetek, akkor lehet, hogy rossz a memóriám vagy ő el volt foglalva. Ezzel nem őt bántom, hanem tipizálom a helyzetet. (Füleky András felé:) Esküszöm, hogy nem neked szól, mert te is tudod, hogy még azt az anyagot se kaptam meg, amit önöknek benyújtott, hogy állítólag mit tettek mindezért, mert úgy tudom, hogy nálad futottak össze a szálak, de talán megküldöd ezt az öt oldalt, amit a bizottság tagjainak. Tehát ha ebben lehetne segíteni, hogy ne frázisok, ne ígérvények, hanem cselekvés és tartalom legyen, az óriási segítség lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Köszönöm Füleky úrnak is, hogy eljött a bizottsági ülésre, és elmondta a szakállamtitkárság és a minisztérium álláspontját ebben a kérdésben.
Két dolgot szeretnék csak összefoglalóként elmondani, illetve kérni. Az egyik. Amikor arról beszélünk, hogy milyen kormányzati támogatást, illetve milyen központi forrást tudunk majd az április 18-ai pozitív, reményeink szerint pozitív döntés után elérni, akkor nem árt arra felkészülni. Arra kérném az előkészítő bizottságot, hogy egy olyan turisztikai elemzést készítsenek nekünk, amely a rendezvényhez kapcsolódó várható bevételi forrást tartalmazza, tehát nézőszám, ideérkező vendégek, nagyjából a költési hajlandóság, illetve az itt elköltött pénzek nagyságrendje. Az, amiről beszélt elnök úr, hogy például az angolok már a rendezvény előtt két-három évvel jönnek, nyilván hollandok, satöbbi, minden rációnak megvan a saját szokása. Ha ezt össze lehetne gyűjteni és ebből egy prognózist készíteni, az nekünk nagy segítség lenne, amikor mondjuk a regionális operatív programoknál a regionális fejlesztési tanácsoknál fogunk lobbizni azért, hogy prioritást élvezzenek ezek a beruházások. Azt gondolom, hogy van időnk erre, tehát ha az egyéb előkészítő munkák mellett erre sor tudnak keríteni, azt megköszönném, és ha azzal az anyaggal a döntés után a bizottság elé rögtön be tudnának érkezni.
A másik pedig egy javaslat. Van egy régi tervem. Aktív sportoló voltam, és most az a megtiszteltetés ért '98-tól, hogy a parlamenti válogatott kapitánya lehetek. Egy parlamenti labdarúgó Európa-bajnokság megszervezésén törtem a fejem már régóta. Kiváló alkalom lehetne, ha sikeresen pályázunk és megnyerjük a rendezés jogát, akkor mi lenne, ha gyakorlatilag főpróbaként - június-júliusban lesz maga az Európa-bajnokság - áprilisban egy parlamenti labdarúgó Európa-bajnokságot tartanánk? Kipróbáljuk a létesítményeket, a hozzá kapcsolódó szállodákat, satöbbi, arról nem beszélve, hogy egy nagyon komoly presztízsnyereség lehet ez a hazai politika és a magyar nemzet részére is. Ha esetleg valahova ez a pályázatban érvrendszerbe akárhová beférne, ami magának a rendezvénynek a sporton túlmutató és a politikai kapcsolatok, a nemzetek közötti kapcsolatok erősítését szolgáló esemény, akkor esetleg ezen is majd gondolkozzanak el, hátha ennek van némi realitása.
GYÁRFÁS TAMÁS, a 2012. évi labdarúgó Európa-bajnokság magyar-horvát pályázati bizottságának magyar elnöke: Ha elnök urat és a bizottságot ezzel még inkább magunk mögé állítjuk, akkor még 11-es rúgó versenyt is.
ELNÖK: Köszönjük szépen a részvételt. Ezt a napirendi pontot lezárom. Sok sikert kívánok a későbbiekben! Bízunk abban, hogy áprilisban pozitív döntést tudunk elérni.
Utolsó napirendi pont, az Egyebek között az albizottságok felállítása következik. Az előzetes jelzések alapján úgy tűnik, hogy két albizottság felállítását tudjuk ma megtenni, az egyik egy kötelező albizottság, az Ellenőrzési albizottság. Itt sikeres diplomáciai munkákat folytatva Hadházy Sándort meggyőztem arról, hogy elvállalja az albizottság elnöki pozícióját, a Fidesz részéről még Lasztovicza Jenő jelentkezett ide, illetve az MSZP részéről dr. Tóth József, a polgármester úr, tehát Tóth I. a sportnyelven fogalmazva. Hármójukkal az albizottság a működését megkezdheti. Nem tudom, hogy a jelenlévők közül van-e még valaki, aki jelentkezne ebbe az albizottságba. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavazást kérnék arról, hogy ebben a formában az albizottság működésével egyetért-e a bizottság. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ellenvélemény, tartózkodás nem volt, a bizottság ezt elfogadta.
Még egy, a Sport albizottságban Gyenesey István elnök úr toborzó munkájának köszönhetően több jelentkező is van. Koscsó Lajos, Páva Zoltán, dr. Tóth József, Szalay Ferenc és dr. Világosi Gábor urak jelentkeztek ebbe az albizottságba. Kérdezném, hogy van-e további jelentkező. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szeretném, ha erről az albizottságról is döntést hoznánk. Aki egyetért ebben az összetételben az albizottság felállításával, az kérem, jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Tartózkodás, ellenvélemény nélkül egyhangú döntés született.
Van-e további jelentkezés bármely albizottságba a jelenlévők részéről? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor kérném még a további jelentkezéseket, mert az Európai integrációs albizottság egyelőre két jelentkezővel áll, tehát nem tud elindulni. Az Egészségturizmus albizottság szintén két résztvevős, a Vendéglátás albizottság két résztvevőből áll. Tehát itt szeretnék egy kis erősítést kérni a következő bizottsági ülésre.
Egyebek között van-e valakinek még valami? (Dr. Horváth Klára jelentkezik.) Horváth Klára képviselő asszony!
160.
Tné 161-170.
DR. HORVÁTH KLÁRA (MSZP): Elnök úr, kaptunk egy levelet, amiben én néminemű dorgálást véltem felfedezni. A képviselőtársak részére küldte meg ezt ugye, hogy a napirendi pontok összességénél jelen legyünk.
Egy olyan kérdést szeretnék ezzel kapcsolatban feltenni, hogy a szemben ülők is megkapták-e ezt a levelet?
ELNÖK: Képviselő asszony, megnyugtatom, hogy mindenki megkapta, minden képviselőnek elküldtem ezt a levelet.
DR. HORVÁTH KLÁRA (MSZP): Köszönöm szépen. Teljesen megnyugodtam. Akkor ezek szerint mi vettünk komolyan. Tudomásul vettem egyébként a dorgálást.
A másik. Azt szeretném kérni a tisztelt elnök úrtól, hogy írásos anyagokat kaptunk, sport-tájékoztató anyagokat; ha lehetséges lenne a benyújtóktól kérni, hogy esetleg írják alá, azt nagyon megköszönném, fejléces levélre aláírva, mert akkor legalább tudnám, hogy kitől kapom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Teljesen jogos a kritika. Én magam se tudtam, hogy például a labdarúgó Eb-vel kapcsolatos két anyagot ki küldte éppen, mert mind a kettőre csak a cím volt felsorolva, egyik sem volt aláírva, tehát teljesen jogos a kritika. Az előterjesztőknek fogok egy levelet írni erről, és abban megkérem őket, hogy gondosabban járjanak el a későbbiekben.
DR. HORVÁTH KLÁRA (MSZP): Ha nem is kapnak ilyen levelet, de a következő beérkezőktől úgy kapjuk meg.
ELNÖK: Ez teljesen természetes. Köszönöm szépen az észrevételt.
Amennyiben nincs több az egyebek között, akkor megköszönöm a bizottság tagjainak a részvételt.
Bocsánat, annyi bejelentésem van, hogy a jövő heti ülés szerdán lesz, megint a parlamenti szavazás miatt sajnos nem tudunk mást tenni. Tehát a költségvetési kapcsolódó módosítók úgy készülnek csak el, hogy déltől lehet szerdán üléseket tartani, tehát más bizottságok sem tudnak előbb ülni, ezért a jövő héten, szerdán 13 órakor lesz a bizottsági ülés.
Bocsánat, még itt felmerült a Puskás temetéssel kapcsolatos kérdés. Amikor megszületett a végleges program, erről mindenkinek küldök egy e-mailt és abban tájékoztatom önöket. Megkérném, hogy aki szeretne együttmenni a bizottság tagjaival, az jelezzen vissza, mert akkor gondoskodunk arról, hogy közösen induljunk innen a Fehérháztól. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 35 perc)
|
|
Bánki Erik |
Jegyzőkönyvvezetők: Turkovics Istvánné és Földi Erika