STB/1/2007.
(STB-12/2006-2010.)
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2007. január 16-án, kedden, 13.00 órakor
a Képviselői Irodaház V/520. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott:*
A pekingi olimpiai felkészülés pótlólagos forrástámogatása*
Kérdések, hozzászólások, reflexiók*
Elnököl: Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Pál Béla (MSZP)
Almássy Kornél (MDF)
Dr. Bakonyi Tibor (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP)
Nagy Imre (MSZP)
Tóth József (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Hadházy Sándor (Fidesz)
Lasztovicza Jenő (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Dr. Gyenesei István független
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Horváth Klára (MSZP) Tóth Józsefnek (MSZP)
Koscsó Lajos (MSZP) dr. Tóth Józsefnek (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP) Nagy Jenőnek (MSZP)
Kovács Ferenc (Fidesz) Bánki Eriknek (Fidesz)
Dr. Kamuti Jenő főtitkár (Magyar Olimpiai Bizottság)
Lányi András főosztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Molnár Zoltán (Magyar Olimpiai Bizottság)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 03 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Sok szeretettel köszöntök mindenkit a sport- és turisztikai bizottság mai ülésén. A mai ülés egy rendkívüli ülés, amelynek indoka az, hogy hat képviselőtársunk írásban kérte a rendkívüli bizottsági ülés összehívását. A bizottsági ülésnek ma egyetlen napirendi pontja van a kiküldött tájékoztatónak megfelelően, ez pedig a pekingi olimpiára való felkészülés pótlólagos finanszírozása.
Megkérem az indítványtevőket, hogy röviden indokolják a rendkívüli ülésre szóló meghívást. Utána pedig elkezdenénk a bizottság egyetlenegy napirendi pontjának a megtárgyalását. Kérdezem, hogy az indítványtevők közül ki kíván indokolni. (Szalay Ferenc jelentkezik.) Szalay Ferenc képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársak! Azért gondoltuk, hogy összehívjuk a rendkívüli bizottsági ülést, mert olyan költségvetési számokat láthatunk az olimpiai felkészülés kapcsán, amelyek nagy valószínűséggel nem tudják finanszírozni az elkövetkezendő időszak feladatait az olimpiai felkészülés kapcsán.
Néhány érvet említenék. A verseny élesebb lett, az olimpiai elvárások szintén magasabbak lettek. Nagyon komoly a verseny. Maga az olimpia sem Európában, hanem Ázsiában lesz, mindannyian tudjuk, Pekingben. Ráadásul a kvalifikáció nemcsak azon a kontinensen lehet, ahol készülnek a versenyzők, hanem bárhova máshova, a világ bármely kontinensére delegálhatja őket a szövetségük. Úgy érezzük, hogy az a forrásmennyiség, amely most a tervezetben szerepel, nem elég arra, hogy a felkészülést meg lehessen oldani.
Ha összehasonlítjuk a számokat, az athéni olimpiára 1 milliárd 713 millió forint jutott. A mostani tervezetben a szövetségek, illetve MOB javaslata szerint 1,7 milliárd forintot kértek, de ebből az 1,7 milliárd forintból 300 millió forintot az egyéb feladatokra jelzett az államtitkárság felhasználni. Azt gondoljuk, hogy ez így nem feltétlenül jó, hiszen a Csillagprogramra, a stratégiai fejlesztésekre, a vezetők képzésére, a kommunikációra, a vezetői keretre kérik ezt a 300 millió forintot. Ez nyilván nem az olimpiai felkészülésre fog menni. Ha összehasonlítjuk a két számot, azt látjuk, hogy a két szám közel azonos, de ha az eltelt időszak tekintetében figyelembe vesszük az inflációkövetést, akkor ennek az összegnek 2,2-2,3 millió forintra kellene növekednie. Ez a növekedés nem történt meg.
Azt szeretnénk, ha a különbözetet, mintegy 690 millió forintot a lehetőségeihez képest a miniszterelnök úr, a kormányzat, a miniszterek természetesen az elnök úr hathatós közbenjárására biztosítani tudná az általános tartalék terhére. Azt gondoljuk, hogy az elképzelésünket alátámasztja az Olimpiai Bizottság és a szakszövetségek javaslata is, hiszen - mint ahogy az előbb mondtam - az ő javaslatuk rögtön az elején 1,7 milliárd forint volt, az összes többi támogatással együtt 2,4 milliárd forintról szólt. Úgy gondoljuk, hogy a mostani állapot szerint ezek a források nem tudják biztosítani a hatékony, eredményes és az ország számára igen fontos olimpiai eredményességet. Röviden ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hallottuk a javaslattevők indoklását, hogy miért tartották fontosnak, hogy rendkívüli ülésen foglalkozzon a parlament sport- és turisztikai bizottsága a pekingi olimpia felkészülésének forrásaival.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy az írásban kiküldött meghívó alapján a napirendet a mai napra vonatkozóan elfogadják-e. Aki elfogadja, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ellenvélemény van-e? (Szavazás.) Nincs. Tartózkodás van-e? (Szavazás.) Nincs. Megállapítom, hogy a bizottság a napirendet egyhangúlag elfogadta.
A pekingi olimpiai felkészülés pótlólagos forrástámogatása
Az indítványnak megfelelően a napirendi pont tárgyalásához meghívtam Lamperth Mónikát, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumot vezető miniszter asszonyt. A miniszter asszony jelezte, hogy egyéb halaszthatatlan közfeladatai miatt nem tud megjelenni a bizottság ülésén, ezért Lányi András főosztályvezető urat kérte meg arra, hogy a minisztériumot képviselje. Fontosnak tartottam, hogy szintén a napirend jelentőségére való tekintettel azok a sportági szakszövetségek is kapjanak meghívást, amelyek érintettek a döntésben, amelyek az olimpiai felkészülés forráselosztását érintik. Első helyen természetszerűleg a Magyar Olimpiai Bizottság, ezért köszöntöm Kamuti Jenő urat, aki az Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, aki szintén jelen van.
Elsőként megadom a szót Lányi András főosztályvezető úrnak, hogy az előterjesztéssel, a javaslattal kapcsolatos véleményét, észrevételét tegye meg. Köszönöm.
LÁNYI ANDRÁS (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Szép jó napot kívánok! Aki nem ismerne, bemutatkoznék: Lányi András vagyok, a sport szakállamtitkárság főosztályvezetője. Szeretném tolmácsolni a szakállamtitkár úr elnézését, de ilyen rövid idő alatt sajnos nem tudta átszervezni a programját, ezért engem delegált e megtisztelő feladat ellátására.
Köszönöm szépen a számokkal kapcsolatos tájékoztatást. Elöljáróban szeretném hangsúlyozni, hogy a versenysport számára rendelkezésre álló összeg a 2007. évi költségvetésben 2 milliárd 437 millió forint. Ennek a felosztásáról a köztestületek, illetve a szakállamtitkárság közösen dönt. Az egyik ilyen köztestület a Magyar Olimpiai Bizottság. Többszöri megkeresés, illetve tárgyalás alapján előzetesen készült egy előterjesztés a köztestületek számára, amelyekkel kapcsolatosan a mai napig vita van, vagy inkább egyeztetés van, én így fogalmaznék.
Részleteiben ez úgy néz ki, hogy összességében 12 feladat került meghatározásra a szakállamtitkárság és a köztestületek közös munkája kapcsán. Ilyen feladatok: az olimpiai felkészülés szakmai támogatása, amely javaslat 1 milliárd 510 millió forinttal szerepel; a paralimpiai felkészülés szakmai támogatása 52 millió forinttal szerepel; az országos sportági szakszövetségek és sportági szövetségek működési támogatása 480 millió forinttal szerepel; a Fogyatékosok Sportszövetségének működési támogatása 20 millió forinttal szerepel; a világjátékok felkészülésének szakmai támogatása 30 millió forinttal szerepel; a sportegyesületek támogatása 115 millió forinttal szerepel; az olimpiai részvétel támogatása 27 millió forinttal szerepel; a paralimpiai részvétel támogatása 3 millió forinttal szerepel.
Szó volt a Csillagprogramról. Szeretném jelezni, hogy kormányhatározat alapján erre pluszforrást biztosít a költségvetés, tehát ennek a programnak a támogatása nem a versenysport sorról kerül kielégítésre.
A stratégiai sportágfejlesztési programok támogatására 100 millió forint kerül elkülönítésre a közös tárgyalások alapján. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy ebben döntés még nem született.
A szövetségi szakemberek és vezetők képzésére 20 millió forint, kommunikációra 60 millió forint és a vezetői keretre 20 millió forint szerepel. Tehát ezek a tételek, illetve feladatok azok, amelyekről a versenysport soron gondoskodnia kellene a sportszakmának. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a szakállamtitkárság igen intenzív tárgyalásokat folytat a köztestületekkel.
A MOB-bal történt egyeztetés alapján a stratégiai sportágfejlesztési program támogatása 100 millió forintos tétellel szerepel - ez az az összeg, ami tulajdonképpen valamilyen szinten a vita tárgyát képezi. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy a köztestületek - egy bizottság döntése alapján - olyan programokat támogatnak a szakszövetségek esetében, amelyek a sportág stratégiai fejlesztését hivatottak megvalósítani. Ez a program a tavalyi évben indult el, egyszeri támogatási összeggel, és úgy gondolja a szakállamtitkárság - és azt gondolom, hogy a szakszövetségek is -, hogy ez a program a jövőben fenntartandó, mert nagyon szép sikereket mutattak fel a szakszövetségek.
A szövetségi szakemberképzéssel kapcsolatosan többször elhangzott az, hogy meg kell újulnia a szakszövetségeknek. A szakállamtitkárság úgy gondolja, hogy a vezetők képzése alapfeladat, amit meg kellene változtatni, hogy a szakszövetségek vezetői tényleg felkészülten álljanak a mai nap kihívásai elé.
A kommunikációval kapcsolatosan annyi hozzáfűznivalóm van, hogy a mai világban a média nagy úr, és azok a versenyzők, a szakszövetségek, a MOB, akik és amelyek szponzorokkal tárgyalnak, igencsak nehéz helyzetben vannak abból kifolyólag, hogy a megjelenések során a sportolókról adott esetben a televíziók, illetve az újságok kitakarhatják a médiafelületeket. Mi úgy gondoljuk, hogy ez komoly segítség lehetne a sportszakma részére, ha tényleg felületet lehetne biztosítani ehhez, szeretném még egyszer hangsúlyozni, azoknak a sportolóknak, illetve szövetségeknek és a MOB-nak is, akik és amelyek szponzorokat kívánnak maguk mögött felvonultatni.
Én elöljáróban ennyit szeretnék hozzáfűzni az indítványhoz. Ha kérdések vannak, természetesen szívesen válaszolok ezekre.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető úr. A bizottság tagjait kérdezem, hogy a napirendi ponthoz, illetve az eddig elhangzottakhoz van-e kérdésük, illetve van-e véleményük. (Jelzésre.) Bakonyi képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Főtitkár Úr és Főosztályvezető Úr! Én csak szeretném emlékeztetni a bizottság tagjait, hogy melyek azok a lobbitevékenységek, amelyek alapján a versenysport helyzetét a tavalyi évben jobbítani tudtuk.
Talán a képviselő urak emlékeznek rá, hogy az utolsó bizottsági ülésünkön ötpárti alapon elfogadtunk egy olyan módosító indítványt, amely a szabadidősportnak 200 millió forint pluszforrást tudott biztosítani. Ezzel gyakorlatilag azt a nyomást felszabadítottuk, amely a versenysportra nehezedett, hogy onnan vonjanak el 200 millió forintot, így gyakorlatilag jobb helyzetbe hoztuk a versenysportot és a szabadidősportot.
A képviselő urak talán emlékeznek rá, közös tevékenységünk volt, hogy a doppingellenőrzésre mintegy 40 millió forintot sikerült átcsoportosítani pluszforrásként, amivel biztosítani lehet az olimpiai felkészülés doppingellenőrzési forrásait. Ebben a két kérdésben sikerült pluszforrásokat - ötpárti alapon, parlamenti döntéssel, a bizottság támogatásával - szereznünk a szavazáson.
Van egy olyan helyzet, amely már tavaly december hónap folyamán felmerült, hogy mi azt javasoltuk, akkor is ötpárti alapon, hogy mintegy 200 millió forintos vócser, vagy szabadon felhasználható lehetőség legyen az olimpiai állami edzőtáborokra. Ez 2 héttel ezelőtt is elhangzott a MOB és a szakállamtitkárság egyeztetésén.
A szakállamtitkár úr holnap fog hazajönni Magyarországra, tehát vele ezelőtt nem sikerült egyeztetni. Tehát én azt gondolom, hogy nyilván a szakállamtitkár úrral egyeztetni kell, és mivel Újhelyi államtitkár úr a mai napon külföldre megy, vele is csak a jövő héten lehet időpontot egyeztetni. Ezután tudunk a miniszter asszonnyal szót váltani és a támogatását kérni ebben az ügyben, különös tekintettel arra, hogy ennek a létrehozott új struktúrának, ami NUSI néven futott a költségvetésben - pályázat kapcsán elnyerten - új kinevezett igazgatója van. Tehát őt is január 1-jétől lehetett volna ezzel a lehetőséggel megkeresni.
Tehát én azt gondolom, hogy ha segíteni akarunk, akkor ez a lehetőség egy plusz 200 millió forintos forrást váltana ki, hála a korábbi gyakorlatnak és a MOB ügyvezető igazgatója által tett javaslatnak, akinek ilyen tapasztalatai voltak már korábban. Azt gondolom, hogy ez egy reális kompromisszum lehet, és nem igényel jelen pillanatban a költségvetésből pluszforrást.
Úgyhogy azt gondoltam, csak összefoglalom azokat az eseményeket, amelyek alapján próbáltunk javítani a sportköltségvetésen, vagy próbáltunk olyan lehetőségeket teremteni, amelyek a forrással egyenértékűek voltak.
Mindezeket figyelembe véve, ha megnézzük az alrendszereket, amelyeket tavaly az Országgyűlés a költségvetéssel kapcsolatosan elfogadott, akkor ez volt az egyetlen alrendszer - ha ezeket a kiegészítéseket nem is adom hozzá -, amely támogatása növekedett az elmúlt évekhez képest. Az összes többi költségvetési alrendszer támogatása csökkent. Tehát azt azért vegyék figyelembe, hogy miközben teljesen jogos igények merülnek fel, és teljes egészében akceptálni lehet, hogy egy csomó pluszfeladat van, messzebb kell utazniuk kvalifikációra a versenyzőknek, és több új földrész is bekapcsolódott a kvalifikációs versenyekbe. Rengeteg olyan pluszköltség merült fel, ami a korábbi előjátékokon, kvalifikáción vagy bármilyen felkészítő versenyen eddig nem merült fel. Tehát valószínű, hogy ebben most fogunk először ilyen tapasztalatokat szerezni.
Arra kellene koncentrálni, hogy ennek a felkészülésnek, a kvalifikációs versenyeknek az anyagi hátterére legyen valami tartalék, hogy ha bármikor bekövetkezik egy olyan szituáció, hogy az adott versenyzőknek a vívásban, a vízilabdában, a kézilabdában szükségük van rá - most csak felsorolásszerűen mondom a sportágakat -, akkor ne ezen múljon a magyar versenyzők részvétele a pekingi olimpián, hanem legyen egy olyan biztos tartalék, amiből esetleg fedezni lehet ezeknek a költségeit.
Ahogy nézem, a mai ülés tárgya nyilvánvalóan a pekingi olimpiai játékokon való részvétel lehetőségeinek anyagi biztonsága. Ez az, ami a mai napirenden szerepel, és nem az egyes szövetségek finanszírozása, ha jól értem, tehát nekünk szerintem ebben kell együttműködni.
És azt gondolom, hogy ebben a tisztelt képviselő urak ötpárti alapon együttműködtek, és egyébként mindent megtettek azért, hogy ehhez a finanszírozást előteremtsék.
A kormány partner volt ehhez. Ha emlékeznek rá, azokat a módosító indítványainkat, amelyek azért igencsak feszítő jellegűek voltak, a kormány minden esetben támogatta; megértő volt, és megértette, hogy ezekre a szituációkra forrást kell biztosítani. Azt gondolom, ez a mai nehéz időben igen pozitív magatartás volt. A szakállamtitkár úrral többször szót váltottunk erről. Úgy tűnik, hogy a főosztályvezető úr két héttel ezelőtt hasonlóképpen a többi szövetséggel, amikor találkozott a MOB és a szakállamtitkárság, elmondta a szövetségek problémáit, lajstromba vették a szakállamtitkárság munkatársai. Azt gondolom, annyival egy picit beljebb vagyunk, hogy ha jól emlékszem, akkor tizenhárom szövetség volt a két héttel ezelőtti megbeszélésen. Az ott felmerült egészen extra problémák kezelése tekintetében szerintem biztos, hogy ha felmerül, hogy nem tudnak részt venni a versenyen, akkor bizonyára tudunk közös megoldást találni.
Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További kérdések, vélemények vannak-e? (Szalay Ferenc jelentkezik.) Szalay Ferenc képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Én csak azt szeretném kérni, miután valóban az olimpia biztonságos finanszírozásáról van szó, hogy a főosztályvezető úr mondjon egy számot, hogy most mennyi pénz jut az olimpiai felkészülésre, összegszerűségében mennyi az a forint, ami az olimpiai felkészülésre szánható. Csak azért, hogy ne beszéljünk itt szabadidősportról, bármi másról, egy összeget halljunk.
ELNÖK: Köszönöm. Vannak-e további kérdések? (Dr. Gyenesei István jelentkezik.) Gyenesei képviselő úr!
DR. GYENESEI ISTVÁN független: Örülnék, ha visszatérnénk a normális menetrendhez, tehát a kérdéseket tehetnénk fel, és utána pedig a hozzászólások következnének. Folytatva Szalay képviselőtársam kérdését, valóban igaz az, hogy itt most a téma az olimpiai felkészülés Pekingre. Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem mindegy, ott van-e mellette az a szó, hogy Peking, mert akkor minden olyan olimpiai felkészülésre szánt forrás, amely már Londont szolgálja, ebben az esetben nem kell, hogy számításba vételre kerüljön. A kérdés nyilván arra vonatkozott, hogy Pekingre mennyi áll rendelkezésre. Azzal folytatnám ezt a kérdést, hogy ugyanez az összeg reálértékre felszorozva mennyi volt 2003-ban központi forrásból a legutóbbi olimpia előtt. Azért kérdezem, hogy összehasonlítható legyen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megtoldanám azzal, ha a főosztályvezető úr a '99-es számokat is tudja, ami a Sydney előtti felkészülésre vonatkozik. Nem biztos, hogy ebből felkészült, de lehet, hogy majd a Magyar Olimpiai Bizottság jelenlévő képviselői tudnak erre választ adni. Izgalmas lenne az is, hogy esetleg 1999-ben mekkora volt az az összeg, amit erre fordítottunk. Már csak amiatt is, hogy lássuk a folyamatot.
Mielőtt továbbadnám a szót, azt mindenképpen elmondanám, hogy korábban meghallgattuk az olimpiai sportágak szövetségeinek beszámolóit. Egyértelműen kiderült, hogy a verseny egyre fokozódik. Egyre nagyobb a küzdelem az olimpiai részvétel megszerzéséért. Nem olyan könnyű kvótát szerezni, mint négy, nyolc vagy éppen tizenkét évvel korábban. Ráadásul nagyon eredménycentrikus felkészülést folytat valamennyi ország. Mindenki igyekszik az olimpiából a lehető legtöbbet kihozni, hiszen ma az összes sportverseny közül ennek van a legnagyobb értéke és legnagyobb marketingje. Ez azt jelenti, hogy nem elég megőrizni - Gyenesei úr kérdésére visszautalva - mondjuk a 2003-as szintet reálértéken, hanem szerencsés lenne egyébként valami növekményt is elérni ehhez, ha lépést akarunk tartani a világ sportszínvonalával.
A képviselő urakat kérdezném, hogy van-e még további kérdésük. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor megkérem a főosztályvezető urat, hogy az elhangzott kérdésekre válaszoljon.
LÁNYI ANDRÁS (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget. Nem egyszerű a feladat. Hogy több kvalifikációs versenyen kell részt venni az olimpiai kvalifikáció érdekében, ezzel mi is tisztában vagyunk. Kértük is a szakszövetségeket, jelezzék irányunkban, hogy mekkora összegről van itt szó, ami a kvalifikációs eseményeken való részvételről szólna. Ez 362 millió 920 ezer forint volt, amit a szövetségek irányunkban leadtak. Csak hogy egy példát kiemeljek, Kovács úr itt van közöttünk, a vívásnál fegyvernemenként hat-hat grand prix versenyről van szó, illetve EB és VB kvalifikációs lehetőség van, ha jól tudom. Ezt jelezte irányunkban a Vívó Szövetség. 2007. március 1-jétől 2008. március 31-ig tart ez az időszak. A létszám 22 fő grand prix-nként, 24 fő/EB, illetve VB, a csapatvezető 3 fő a grand prix-n, és 12 fő az EB-n, illetve a VB-n. Ennek a részvételi költsége a Vívó Szövetség szerint közel 70 millió forint volt. Ha ezt a durván 363 millió forintot vesszük alapul, amelyek a szövetségektől származnak, a költségvetési sorokban lehet látni, hogy az olimpiai felkészülés támogatása 500 millió forint. Ez egy magasabb összeg, amiről itt tulajdonképpen pluszban beszélünk. Tehát hogy több a kvalifikáció, tudjuk. Azt gondolom, a költségvetés elkészítésénél ezt figyelembe vettük.
Sajnos Sydneyre vonatkozó adatom nincsen, viszont 2003-ra vonatkozó adatom van. 2003-ban még más volt az elosztási rendszer. A MOB által, mint egyedüli osztó által szétosztott pénz 1 milliárd 305 millió forint volt, illetve ehhez jött még hozzá durván 620 millió forint a nemzeti sportszövetségeken keresztül. Tehát 1 milliárd 925 millió forint volt az az összeg, amely szétosztásra került. Ha összehasonlítjuk ezt a 2,4 milliárddal, amely most rendelkezésre áll, akkor azt gondolom, ez reálértéken is közel azonos összegű támogatás.
Hogy mennyi a pénz az olimpiai felkészülésre, az olimpiai felkészülésre a pénz a versenysport támogatásában testesül meg, és tulajdonképpen a köztestületek által meghatározott feladatokban teljesednek ki. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az Olimpiai Bizottság szakmai álláspontja szerint felosztott pénz 1 milliárd 510 millió forint, a Magyar Paralimpiai Bizottság által szétosztott pénz 52 millió forint. Szeretném hangsúlyozni, hogy a fogyatékosok sportja, integrálása fő célja a szakállamtitkárságnak. Az országos sportági szakszövetségek tekintetében - és ez megint csak közvetlenül hozzákapcsolódik az olimpiai felkészüléshez, mivel a szövetségek nélkül nincsen sport - 480 millió forint a sportegyesületek támogatása, mely műhelytámogatásban testesül meg. Itt is tulajdonképpen az olimpikonok készülnek fel, ők azok, akik e feladatokat az egyesületeknél hajtják végre, végül is a felkészülés jelentős részét. Tulajdonképpen ezt is figyelembe vehetjük ennél az összegnél.
Az olimpiai részvétel támogatása, amely különböző előlegek finanszírozásáról szól, 27 millió forint. A stratégiai sportágfejlesztési programok keretein belül is olyan edzők bérei és olyan programok kerülnek kifizetésre, amelyek közvetlenül az olimpiai felkészülésre vonatkoznak.
Amit még nagyon fontosnak tartanék elmondani, hogy az utánpótlás-nevelésre az állam 2006-hoz képest nagyobb összeget fordít, pontosan 949 millió forintot. Ez azt jelenti, hogy a korábban említett Csillagprogram - amely a Héraklész program 18-24 éves korú sportolóira vonatkozik, akik megint csak tulajdonképpen olimpikonok - ebből az utánpótlás-nevelési sorból finanszírozódik.
Szeretném még hozzátenni azt is, hogy a NUSI, a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet 2007-ben 3 milliárd 313 millió forint támogatásban részesül, ami azt jelenti, hogy ezeknek az olimpiai edzőtáboroknak a fenntartása, illetve üzemeltetése megint csak igen jelentős állami támogatásban részesül. Úgyhogy a válaszom ez lenne a kérdésekre.
Ha van további kérdés, természetesen állok rendelkezésükre.
ELNÖK: Tehát akkor még egyszer - megerősítve a korábbi kérdéseket -, kifejezetten az olimpiai felkészülés támogatására 2007-ben összegszerűen mennyi összeg fordítható? Azt tudjuk, hogy a versenysport nem egyezik meg az olimpiai felkészüléssel, mert nem minden sportág olimpiai sportág.
Tehát ha konkrét adatokról beszélünk, akkor azt szeretnénk tudni, hogy az olimpiai felkészülés kapcsán az olimpiai sportágak résztvevői a kvalifikációs versenyekkel és minden egyéb felkészüléssel együtt mekkora összegből gazdálkodhatnak 2007-ben? Ez volt a kérdés, erre kérem az összegszerű választ.
LÁNYI ANDRÁS (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A köztestületek javaslata alapján a mai álláspont szerint - és szeretném hangsúlyozni, hogy ez még mindig vita tárgyát képezi - az olimpiai felkészülés szakmai támogatása alsor, tehát a versenysporton belül, 1 milliárd 510 millió forinttal szerepel. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság szakmai felügyelete alá ekkora összeg tartozik.
Azt gondolom, ehhez még fontos hozzátenni azt, hogy igen sok egyéb forrásból is kapnak támogatást a szakszövetségek, illetve a sportolók, az olimpikonok a magyar államtól.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én kihasználnám a lehetőséget, ha képviselőtársaim ezzel egyetértenek, hogy mivel a Magyar Olimpiai Bizottság képviselői is jelen vannak - miután az egyeztetésnek ők a generátorai, és ők fogják át az egyéb köztestületeket, amelyek a pénzelosztásban részt vesznek -, megkérdezném, hogy a MOB vezetése részéről ki az, aki tájékoztatást szeretne nyújtani? (Molnár Zoltán jelzésére.) Meg is kérem akkor, hogy egy mikrofon mellett legyen kedves számunkra ezeket az információkat megadni! Tehát Molnár Zoltán ügyvezető igazgató urat kérem meg, hogy a javaslatát, illetve az észrevételeit tegye meg az elhangzottakkal kapcsolatban!
MOLNÁR ZOLTÁN (Magyar Olimpiai Bizottság): Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a lehetőséget. Elöljáróban azzal kellene kezdenem, én nagyon reméltem azt, hogy elkerüljük a számháborút, de néhány adatot mégiscsak ki kell igazítanom, mert a Lányi András főosztályvezető úr által elmondott számadatok és a mi birtokunkban lévő, az olimpiai felkészüléssel összefüggésbe hozható számadatok igencsak eltérnek egymástól.
Engedjék meg, hogy a mostani vitával kapcsolatban az előzményekről néhány mondatban tájékoztassam önöket. A Magyar Köztársaság költségvetésében két olyan rovat, két olyan alcím van, ahonnan a sportági szakszövetségek közvetlenül kaphatnak támogatásokat az olimpiai felkészülés elősegítésére. Tudni kell, hogy a szakszövetségeknél van a válogatotti felkészülés mint alapfeladat, törvénybe iktatott feladat, tehát a szakszövetségek felelnek azért, hogy a válogatotti keretek mind az olimpián, mind egyéb világeseményeken megfelelőn szerepeljenek.
Az egyik ilyen rovat a versenysport támogatása, ezen most 1 milliárd 937 millió forint szerepel. Van egy másik rovat, az olimpiai felkészülés támogatása, ezen 500 millió forint szerepel. Ez a két rovat összevontan került - legalábbis a szakállamtitkárság javaslata szerint - a köztestületekhez. A vita abban van, hogy a köztestületek tettek egy javaslatot, amelynek az a lényege, hogy 1,7 milliárd forintot javasolt az öt köztestület, tehát a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Paralimpiai Bizottság, a Nemzeti Sportszövetség, a Nemzeti Fogyatékosok Országos Szövetsége és bár nem köztestület, de a Sportegyesületek Országos Szövetsége is csatlakozott ehhez a munkához. A szakállamtitkárság nem fogadta el ezt a javaslatot.
Az első levélben tájékoztattak bennünket arról, hogy 1 milliárd 414 millió forintot javasolnak közvetlenül az olimpiai felkészülésre. Ezt természetesen nem fogadták el a köztestületek, és egy levélben értesítették a szakállamtitkárságot, hogy úgy látják, hogy az ebben szereplő összeg, tehát az 1 milliárd 414 millió forintos javaslat nem elegendő a 2007-es olimpiai, paralimpiai feladatokhoz.
Ugyanebben az időben a Nemzeti Sporttanács is foglalkozott ezzel a problémával, ezzel a kérdéssel. Az ajánlásukban tulajdonképpen két olyan határozatot hoztak, amelyekben egyfelől minősítették ezt a sportköltségvetést, és úgy mondták, hogy: a túlélés költségvetése. És egyben azt is jelezték, hogy ez a tervezet a magyar sport jelenlegi helyzetét figyelmen kívül hagyja, és nincs összhangban a kormányprogram korábbi célkitűzéseivel.
Majd egy másik pontban kifejezetten az olimpiai felkészüléssel kapcsolatban minősítették a tervezetet. Azt kérték, hogy a kormány legalább, nem fogalmazták így meg, hanem úgy fogalmaztak, hogy: a megelőző világeseménnyel - valószínűleg az olimpiára gondolhattak a Nemzeti Sporttanácsban - azonos feltételeket biztosítson. Miközben ez a vita folyt, többek megkeresésére úgy döntött a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, hogy egyeztető megbeszélést kezdeményez január 5-ére, addig elegendő idő van, hogy felkészüljünk.
Erre a megbeszélésre meghívtuk a sportági szakszövetségeket. A megbeszélésnek kettős célja volt, hogy egyfelől most már akkor lássunk tisztán, hogy a szakállamtitkárság végül is mennyi támogatást irányoz elő közvetlenül az olimpiai felkészülésre, tehát hangsúlyozom: ami közvetlenül a sportági szakszövetségekhez kerül. Illetve lehetőséget akartunk adni, hogy akkor most már ne csak a köztestületek érveljenek a támogatások mellett, hanem az a meghatározott 13-15 sportág is, amelyektől az eredményeket várjuk majd Pekingben. Tehát a sportági szakvezetők, elnökök is eljöttek erre az egyeztető megbeszélésre.
Időközben értesített bennünket a szakállamtitkárság, ez valamikor a két ünnep között volt, hogy az eredetileg általuk tervezett 1 milliárd 414 milliló forintot megemelik, közel 100 millió forinttal, és így már 1 milliárd 510 millió forint állna rendelkezésre a sportági szakszövetségek részére.
Az egyeztető megbeszélésen végül is mindenki, a szakállamtitkárság, Lányi Andrásék is egyetértettek azzal, hogy keresni kell még pluszforrásokat. Mi úgy látjuk, hogy amennyiben a köztestületek javaslatát elfogadná a szakállamtitkárság, akkor már eleve meglennének a hiányzó források.
Természetesen elfogadnánk azt is, hiszen nem egy alkalommal felmerült, Bakonyi Tibor alelnök úr, országgyűlési képviselő úr is említette, hogy ő személyesen is aktív lobbizást folytatott azért, hogy esetleg egy 200 millió forintos edzőtábori vócsert kaphassanak az olimpiai felkészülésben részt vett szakszövetségek. Ez akkor nyilvánvalóan egyfajta költségkímélés lenne, és az összegek akkor már egészen más minősítést kapnának.
Még azt is el szeretném mondani, hogy itt azért volt egy-két olyan kérdés, amiben, ahogy említettem is, nem teljes mértékben egyeznek az adatok a szakállamtitkárság adataival. Tudni kell azt, hogy 2003-ban a Magyar Olimpiai Bizottságra volt bízva a versenysportra és az olimpiai felkészülésre szánt forrásoknak úgymond a kezelése. Nekünk akkor a közgyűlés felé is el kellett számolnunk, és nyilvánosságra is kellett hozni az adatokat, hiszen közhasznúságú jelentés is készült.
A közgyűlés elé készített tájékoztatóban arról adtunk akkor számot, hogy abban az évben, 2003-ban a szakszövetségekhez 1 milliárd 713 millió 136 forint került. A közhasznúságú jelentésben közel 100 millió forinttal nagyobb adat szerepel, ami egyébként könyvvizsgáló által ellenőrzött, és ahogy említettem, nyilvánvalóan bárki megismerheti, hiszen nyilvánosságra kellett hoznunk. Azért volt emelkedés, mert a Magyar Olimpiai Bizottság működési támogatását is tartalmazta a közhasznúsági jelentés. Valószínűleg a szakállamtitkárság adataiból származik, az általuk említett 1 milliárd 305 millió forint az akkori országos költségvetési anyagból származik, de az nem tartalmazta azt, hogy időközben póttámogatások is voltak. Összességében szerintem az az adat hiteles, amivel mi elszámoltunk.
Még van itt egy félreértés, amely abból adódhat, hogy nyilván más adatokból dolgozunk. Mi is bekértük a szövetségi terveket. A főosztályvezető úr említette, hogy náluk 362 millió forintot jeleztek a szövetségek a kvalifikációs versenyekkel kapcsolatos kiadásokra. Nálunk meg 749 milliót, sőt összességében 1 milliárd 595 millió forintot. Lehet, hogy nem ugyanazzal a feladattal bíztuk meg a szövetségeket, de nem tudom ezt így, nehéz eldönteni.
Egy biztos: változatlanul azt szeretnénk, hogy a szakállamtitkárság fogadja el a köztestületek javaslatát. A vita tulajdonképpen arról szól, hogy mi nem pótlólagos források után kutakodunk, mi elfogadjuk az ÖTM szakállamtitkárságánál lévő sportköltségvetést úgy, ahogy van, ahogy azt az Országgyűlés jóváhagyta. Itt arról van szó, hogy egy bizonyos kereten belül - amelynek 2 milliárd 437 millió forint a végösszege - az egyes feladatok mennyi támogatást kapjanak. Az öt köztestület azt kéri, hogy 1 milliárd 700 millió forintot kapjon az olimpiai felkészülésre a sportági szakszövetség. Majd erre tehet javaslatot az Olimpiai Bizottság a többi köztestülettel együtt. A szakállamtitkárság jelenleg azt javasolja, hogy 1 milliárd 510 millió forintban kerüljön meghatározásra ez a feladat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Igazgató úr, köszönöm szépen a kiegészítését. Kérdezem ezek alapján a képviselő urakat, hogy van-e további kérdésük, észrevételük a napirenddel kapcsolatban. (Dr. Bakonyi Tibor jelentkezik.) Bakonyi képviselő úr!
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Azt javaslom, hogy hadd válaszoljon a főosztályvezető úr, és akkor eldől, hogy van-e kérdésünk vagy véleményünk.
ELNÖK: Nem jelezte ezt a főosztályvezető úr... (Lányi András: Jeleztem.) Akkor nem vettem észre, elnézést. Parancsoljon, főosztályvezető úr!
LÁNYI ANDRÁS (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen én is Molnár úr tájékoztatását - különben egy és ugyanarról az adatról beszélünk, 427 millió forint szövetségi alaptámogatás volt ebben az összegben, amit én mondtam, tehát 1 milliárd 305 millió forint plusz 427 millió szövetségi alaptámogatás, amely per pillanat a nemzeti sportszövetségek hatáskörébe tartozik. Ez most is szerepel a költségvetésben, így a két összeg, ha csak ezeket adom össze, 1,9 milliárd forint, majdnem 2 milliárd forint. Ez az egyik hozzáfűznivalóm.
A következőt szeretném kérni. Értem, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság egy igen hangsúlyos szereplője a magyar sportnak, de a többi köztestület, amellyel megtörtént az egyeztetés, úgy gondolom, nem teljes mértékben, de azért elégedett a mostani számokkal. Ezt egy picit egyoldalú megbeszélésnek tartom, mert itt vannak egyéb szereplők is, ha csak a Magyar Paralimpiai Bizottságot vesszük alapul, amely 52 millió forintot kért, illetve kapott a köztestületek részéről. Csak ennyit szerettem volna hozzáfűzni Molnár úr tájékoztatásához. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés?
SZALAY FERENC (Fidesz): Kérdésem nincs, miután már elhangzottak, de...
ELNÖK: Vélemény is lehet.
SZALAY FERENC (Fidesz): Hallva a MOB javaslatát, azt gondolom, ez nemcsak a MOB javaslata, hanem fel volt sorolva néhány köztestület, tehát ez egy egyezség, amely arról szól, hogy 1,7 milliárd forint legyen az EB-felkészülésre. Ez a Nemzeti Sportszövetség, a Paralimpiai Bizottság, a Fogyatékosok Szövetsége véleménye is. Azt gondolom, eljutottunk odáig... (Lányi András: Csak jelezném, hogy szeretnék ehhez hozzászólni.) Befejezem, aztán majd ön is hozzászólhat, gondolom, azért jelezte, nehogy véletlenül kimaradjon. Rendben van. Tehát azt gondolom, ezen az alapon egyszerűbb a kérdés. Itt jeleznek 1,7 milliárd forintot, hogy annyit szeretnének az olimpiai felkészülés támogatására, alátámasztva sok mindennel, 1,5 milliárd forintot javasol az államtitkárság. A közte lévő különbség 190 millió forint, ha jól látom. (Bánki Erik elhagyja az üléstermet.)
(Az ülés vezetését Pál Béla, a bizottság alelnöke veszi át.)
Nem gondolom, hogy ezen múlhat egy olimpiai felkészülés támogatása. Az én javaslatom egyébként arról szólt, amire nem válaszolt, amit Gyenesei képviselő úr mondott, hogy mennyit változott reálértékben. Egyébként 2003 óta hozzávetőleg olyan 600-690 millió forinttal kellene növelni az akkori támogatást ahhoz, hogy reálértékben elérje a mostanit. Azt gondolom, miután a MOB és a többi testület ezt nem kérte, nekem sem feltétlenül kell kérnem akkor, ha el lehet fogadni a bizottságban azt a javaslatot, hogy az 1,7 milliárd forint lesz a támogatás. Ha az alelnök úr majd ezt tolmácsolja az elnök úrnak, akkor gondolom, ez efelé mehet tovább. Szerintem ez egyezik Bakonyi úr elképzeléseivel és a többiekével is, és akkor meg tudjuk oldani. Nem gondolom, hogy ezek után ezen olyan sokat kellene vitatkozni, hiszen az olimpia messzebb van. A kvalifikáció valóban drágább. Az elvárások nem kicsik. Nem gondolom, hogy ennyi pénzen kell vitatkozni, amikor mindenki ezzel ért egyet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lányi András, tessék parancsolni!
LÁNYI ANDRÁS (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy ez a köztestületek által szétosztandó összeg, amelyről beszélünk, tudomásom szerint a december 21-én keltezett levélben - amely Elbert Gábor szakállamtitkár úrtól ment ki a köztestületek számára az államtitkárság javaslatával - nem 1 milliárd 410 millió forint volt az olimpiai szakmai felkészülésre, hanem 1 milliárd 510 millió forint. Erre még nem kaptunk visszajelzést a köztestületek részéről. Ami december 21-én kiment javaslat a szakállamtitkárság részéről, arra a mai napig nem érkezett az összes köztestület által, illetve a SOSZ által elfogadott válaszjavaslat. Köszönöm szépen. (Bánki Erik visszatér az ülésterembe.)
(Az ülés vezetését Bánki Erik, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm. Gyenesei képviselő úr!
DR. GYENESEI ISTVÁN független: Úgy gondolom, itt, a bizottság előtt nem lehet kétséges senki számára, hogy valamennyi szereplő, aki ebben érintett, jó szándékához nem férhet kétség, beleértve a politikusokat, beleértve a Magyar Olimpiai Bizottságot, a kormányzatot. Mindenki azt szeretné nyilvánvalóan, hogy egy eredményes olimpiai felkészülés feltételei teremtődjenek meg. Ha ehhez hozzá tudunk valamit tenni, hozzá tudunk ehhez járulni, akkor ezt meg kell tennünk, és nyilvánvalóan meg is tesszük.
Úgy érzem, leegyszerűsödött a kérdés. Nem arról van szó, hogy most ki kell találnunk, hogy mi mennyi, mit hasonlítunk össze, és akkor mennyinek kellene lennie. Konkrétan elhangzott egy szám, 190 millió, illetve 200 millió forint, amely tekintetében tulajdonképpen nem plusz igényt jelentettek be a Magyar Olimpiai Bizottság, illetve a szövetségek részéről, hanem a meglévő keret belső felosztásánál egy más belső felosztási arányt kívánnak elérni, amelyhez költségvetési többletforrásra nincsen szükség mind az ideig, amíg netalántán nem jutunk el odáig, hogy ez csak abból vagy részben abból fedezhető.
A másik, amit mondanék: miközben a társadalom legtöbb területén lehet parlamenti ciklusban úgy gondolkodni, hogy most a visszafogás éve következik és majd 2009-ben, 2010-ben el tudunk jutni oda, hogy több jut arra, amire most kevesebb jut, az olimpiánál ezt nem lehet megtenni, tudniillik a pekingi olimpiára való felkészülésnél hiányzó forrást nem lehet odaadni majd 2009-ben, 2010-ben. Tehát ha úgy tetszik, itt egy más típusú gondolkodásra van szükség akkor, amikor egy ilyen típusú kérés mellé odaállunk vagy véleményt mondunk róla. Itt elhangzott, hogy akkor ki osztotta el, hogyan osztotta el, és most ki és hogyan osztja el. Nekem meggyőződésem, nem az a kérdés, hogy ki osztja el, hanem az, hogy mennyit és milyen elvek szerint tudunk felosztani, vagy mennyi kerül felosztásra. Talán ezen nem is érdemes a továbbiakban vitatkozni.
Ami még nagyon fontos, amit számításba kell venni, hogy 2003-hoz képest nemcsak reálértékben, hanem nominálértékben is azok a kiegészítő támogatások, amelyek az olimpiai felkészüléshez a központi forrásokon túl rendelkezésre álltak, most korlátozottabban állnak rendelkezésre. Ha csak egyet mondok, például az önkormányzati támogatási háttér jóval gyengébb lesz most, 2007-ben, mint amekkora 2003-ban volt. Tehát akkor az önkormányzati háttér sokkal erőteljesebben tudta kiegészíteni az állami költségvetési támogatást, mint amennyit most tud adni.
Nem tudom a választ, kérdésként is feltehettem volna, és nem hiszem, hogy itt korrekt számot tudna valaki mondani, de például a szponzori háttér kapcsán 2003-hoz képest van-e erősödés? Mert ha azt mondjuk, hogy a szponzori háttér erősödött 2003-2004-ig, akkor ez nyilván valamit pótol ebből, de lehet, hogy gyengült. Erre én most nem tudok választ adni, de alapvetően ez is be kell, hogy folyásolja, befolyásolja azt, hogy milyen kondíciókkal tudnak a sportolók, a szövetségek, az egyesületek készülni az olimpiára.
Végül is elhangzott a tartalék. Én a tartalékot nem tartom szerencsés dolognak. Egyrészt azért nem, mert ami tartalék, az olyan, hogy arra mindenki ráugrik. És attól a pillanattól kezdve, hogy annak a forrásnak a felosztása nem egy előre jól kiszámítható struktúrában és rendszerben történik meg, nagyon sok szubjektív elem kerül bele, és sokkal többet árt, mint amennyit adott esetben lehetőségként jelez.
Elhangzott egy terület, az edzőtáborok kapcsán az, hogy van úgynevezett állami költségkímélő támogatási lehetőség sor is. Talán ezt is érdemes lenne végiggondolni, hogy az edzőtáborokon túl milyen olyan állami szerepvállalás lehet a sportolók felkészítésében, ami költségkímélésként jelenik meg az egyesületeknél. Ebben akár kormányzati rendelkezések, elhatározások is, amik nem parlamenti elhatározást jelentenek, számításba vehetők, olyanok, amelyek most még esetleg nem merültek fel.
Ennyit szerettem volna mondani, és még egyszer azt erősíteném meg, hogy ha csak ennyiről van szó, hogy a meglévő forrásokon belül belső átcsoportosítással 190 millió forint elégséges a felkészüléshez, és ez megnyugtatja az olimpiai mozgalmat, az olimpikonokat, a felkészülésben részt vevőket, akkor nem lehet kérdés, hogy ezt a lehetőséget meg kell adni.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Lasztovicza Jenő kért szót.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Én azon csodálkozom, hogy össze kellett hívni ezt a rendkívüli ülést, hiszen nekünk, politikusoknak nagy felelősségünk van abban, hogy egy olimpiai előtt milyen támogatást biztosítunk a felkészülésre.
Hiszen nem egy-egy olimpiai versenyszámról, vagy egy-egy versenyző sikeréről szól ez az egész történet. Többen egy bizottságban ülünk már 8 éve, vagy több éve, és mindig azt mondjuk, hogy az országimázs szempontjából is mennyire fontos az, hogy a magyar versenyzők hogy szerepelnek külföldön. Tehát ezt a hatást is figyelembe kellene venni akkor, amikor erről döntünk.
Nem beszélve arról, hogy általában a magyar fiatalok példaképei ezek a versenyzőink, akik ki tudnak oda jutni, tehát a fiatalok nevelésében is igen fontos szerepe van. És azért valljuk be őszintén, a nemzeti büszkeségünknek sem árt, hogyha vannak olyan területek, amelyeken sikeresek vagyunk.
Tehát nekem az a véleményem, hogy eleve abból kellene kiindulni, hogy volt egy költségvetés négy évvel ezelőtt mondjuk az olimpiai felkészülésre, és akkor biztosítsuk minimum azt az értéket, nominálértéket, mint ami akkor volt, és nem kell itt szponzorokról, meg egyebekről beszélni.
És ne felejtsük el azt sem, képviselőtársaim, hogy olimpiát szeretnénk rendezni. Hatalmas akciókat rendezünk, száz milliókat költünk kampányra, hogy Magyarország olimpiát rendezzen. Ha most a felkészülés hiányosságai miatt véletlenül nem tudunk sikeresen szerepelni, le vagyunk radírozva. És azt mondják, hogy van egy kis nemzet, amelyik évszázadokon keresztül sikeresen szerepelt az összes olimpián, de úgy tűnik, hogy kifulladt, és leírnak minket. Tehát akkor, amikor javaslatot teszünk, és esetleg tudunk egy közös döntést hozni, akkor szerintem ezeket a szempontokat is figyelembe kell vennünk, hogy mi nem magunk miatt döntünk, meg nem azért a néhány tíz vagy száz versenyzőért, hanem sokkal nagyobb a tét. Sokkal nagyobb a tét!
És hogyha már a pénzről beszélünk, én nem akarok itt politikai vitába belemenni, de amikor egyes tárcák bizonyos reklámtevékenységre 300 millió forintokat költenek el, amit nagy plakátokon, meg a televízióhirdetésekben látunk - most, ahogy hallani, a Gazdasági Minisztériumnak van ilyen célja -, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy miért legyen több nekünk.
Tehát most ne pártpolitizáljunk, hanem döntsük el azt, hogy akarunk-e segíteni az olimpiai felkészülésen, vagy nem. Ha úgy döntünk, hogy nem, akkor álljunk fel, menjünk haza, és a következményeket viseljük el. Ha meg úgy tudunk dönteni, és nem kell ezen vitatkozni, hogy segítünk, akkor meg emeljük fel a kezünket, és a tárcának adjunk egy olyan lehetőséget, hogy keresse meg azokat a forrásokat, amikkel rendelkeznek, hiszen tartalékok mindig vannak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Bakonyi képviselő úr!
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Először is, miért jöttünk ma itt össze? Ez egy nagy kérdés, hiszen két héttel ezelőtt egy másik felállásban a szakállamtitkárság és a Magyar Olimpiai Bizottság találkozott a szakszövetségekkel, és ugyanezt a vitát lefolytattuk.
Én azt gondolom, itt sajnos arról szól a kérdés, hogy ki mond nagyobbat és ki mond igazat, és ebből presztízs lett, hogy a 2,4 több-e, mint a 2,3, és a 2,3-ban több van-e, mint ami a 2,4 kapcsán végiggondolásra került.
Hogy az a szám, amit nem egészen egy hónapja megszavaztunk, mit tartalmaz. Hiszen most megpróbáljuk összehasonlítani '99-et, 2003-at, meg a mostani költségvetési számokat, és az egyik alma volt, mert olyan infrastruktúrával és olyan struktúrával szavaztuk meg, a másik körte volt, a harmadik pedig szilva. Ezeket próbáljuk egymáshoz mérni, próbáljuk centivel lemérni, hogy kinek az idejében volt több pénz, miközben a probléma itt van a nyakunkon, és arról beszélünk, hogy ez a probléma valóban probléma.
Tehát azt szeretném elmondani, hogy van egy egyeztetési folyamat, egyszer megpróbálta a szakállamtitkárság, és azt mondták a civil sportszervezetek - mindenféle politikai nyomás nélkül -, hogy ezt a szakmai javaslatot abban a struktúrában nem tudják elfogadni. Decemberben, ha jól értem, írt egy másik javaslatot a szakállamtitkárság, amire nem kaptak választ.
Mi, a politika, elkezdtünk belenyúlni ebbe az egyeztetési folyamatba, és nyomást gyakorolni ebben az ügyben. Segíteni akar mindenki, segíteni akar. Mindenki segíteni akar, de legalább várjuk meg, hogy válaszoltak a civil sportszervezetek, és azt mondják, hogy: "emberek, nekünk ez az új javaslat már nagyrészt jó, még ezt, ezt és ezt szeretnénk." Tehát mi ne szóljunk bele, ne akarjuk helyettük eldönteni, és ezt megmondani - még választ sem küldtek!
Egy hónap se telt el a költségvetés elfogadása óta. Mit idegeskedünk? A mi dolgunk ez? Elfogadtuk ezt a számot. A számban nincs vita. A számon belüli felosztásban hagyni kellene, hogy kialakuljon egy konszenzus. Két hete dolgozik mindenki ebben az országban. Nem kellene a vészharangot verni, és nem kellene olyan helyzetet teremteni, hogy mi majd megmondjuk a civil sportszervezeteknek, hogy mi a jó nekik, és mennyi összeget kell nekik adni! Hadd küzdjenek egy kicsit, hadd vitatkozzanak!
A szakállamtitkárral nem találkoztunk két hete, elmondtam az elején, kollégák, képviselő urak! Holnap jön haza, holnap lesz lehetősége arra, hogy leüljön és egyeztessen. Várjuk már meg, hogy mi történik! Tehát azt szeretném mondani, hogy ha tényleg segíteni akarunk, akkor egy kicsit hagyjuk, hogy önállóan dolgozzanak, alakítsanak ki egy álláspontot. És ha azt fogják mondani, hogy kevés ez a pénz, akkor persze meg kell kérni a tisztelt szakállamtitkárságot, hogy dolgozzon ki erre egy javaslatot, és akkor foglalkozzunk vele. De legalább azt várjuk meg, hogy mit mondanak!
Még azt szeretném mondani, hogy itt van a főosztályvezető úr. Tudjuk, hogy ő köztisztviselő, tőle semmilyen ígéretet nem lehet kérni. Ő erre nem jogosult. Tehát itt vagyunk, szekálhatjuk őt, és mondhatjuk neki, hogy államtitkár úr, nem tetszik az nekünk, ahogy ez van, de ebben nem ő a politikai-szakmai döntéshozó. Tehát várjuk meg ezt, találkozzunk egy hónap múlva, térjünk vissza erre a dologra. Azzal egyetértek, hogy segítsünk, és tegyünk meg mindent.
A másik. Arra nekünk nincs jogunk, hogy a civil sportszervezetek szponzori szerződéseibe belenézzünk, és eldöntsük, hogy ez sok, kevés, megkötötték, nem kötötték meg - vonatkozik ez a Magyar Olimpiai Bizottságra, de vonatkozik ez a Nemzeti Sportszövetségre is. Ezeket az összegeket, amikért megküzdöttek, ott kellene hagyni, és nem kellene hozzáadni, levonni. Nem kellene ezekkel semmit tenni, mert ez az övék, ők szerezték ezen a nagyon szegény piacon. Merthogy mit mondtunk annak idején, a kilencvenes évek végén, amikor ez a szegény Gerevich-alapítvány végre tudott egy kis pénzt adni a magyar élsportolóknak? Mi történt vele? A helyi egyesületek egyből nem adtak nekik fizetést, mert azt mondták, hogy a Gerevich-ösztöndíjat kapják. Nem egy sportolónál fordult ez elő. Mi itt jól elítéltük, hogy micsoda gonosz magatartás, hogy ők kapnak ösztöndíjat, és az egyesületek kiálltak mögülük. Mit akarunk mi? Azt mondjuk, hogy azért, mert kapott szponzori pénzt a szövetség, akkor azt vonjuk le? Szerintem ez nem jól van így. (Hadházy Sándor: Ki mondott ilyet? Senki nem mondott ilyet.) Akkor félreértettem. Ha jól értettem, arról volt szó, hogy másképp számoljuk.
Azt gondolom, hagyjuk meg az egyeztetés folyamatát, térjünk erre vissza belátható időn belül. Kérdezzük meg a szakállamtitkárt, az államtitkárt, olyat, aki felelősséggel tud nyilatkozni. Várjuk meg tehát e folyamat végét. Elnök úr, azt javaslom, térjünk erre vissza. Ne folytassunk számháborút a sajtóban arról, hogy a 2,4 több-e, mint a 2,3, és a 2,3-ban több feladat volt-e, mint a 2,4-ben, mert akkor a célt nem fogjuk elérni, kollegák. Szét fogjuk szekálni egymást, hogy megszerezzük azt a 200 milliós vócsert, amire mindannyian azt mondjuk, hogy igenis sokat fog segíteni, és egyébként mindenkinek a jóindulatát megszerezzük, és azt mondjuk, hogy kérem szépen, a magyar sportért mi is képesek voltunk egységesen összefogni és ezeket a forrásokat előszedni. Ettől már mindenkinek herótja lesz, ha meghallja ezt a dolgot - hát, ezt préseltük ki magunkból az elmúlt két héten, hogy mindennap valaki mondott valamit a sajtóban, hogy mi a több. Ezen elkezdünk vitatkozni ahelyett, hogy arról beszéltünk volna, hogy Szalay képviselő úr, ez van, és előáll, hogyan teremtsük elő a tartalékból, más egyéb forrásból ezt, ha szükséges, Akkor célt értünk, és akkor nem szekíroztuk volna a főosztályvezető urat, hogy kódolja át a mostani struktúrára, írjon 2003-ról is egy ugyanilyen átgondolt struktúrájú elemzést, hasonlítsuk össze. Ettől megoldottuk a problémát? Nem. Köszönöm
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szalay képviselő úré a szó.
SZALAY FERENC (Fidesz): Én csak azt nem értem, hogy miért kellett idáig eljutni, képviselő úr.
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Nem én hívtam össze.
SZALAY FERENC (Fidesz): Arra gondolok, amit most elmondtál. Egész egyszerűen eljutunk odáig, hogy 19 millió forint - ennyit mondott a MOB -, és most bele van keverve megint újra minden. Minek?
Arról van szó, hogy 1,7 milliárd forintot kértek a köztestületek. Itt meg már mindenki bólogat, hogy ez a pénz nem pénz, oldjuk meg. Erre most Tibor elmondta, hogy miért kell ezt összehasonlítani, azt összehasonlítani. Visszajöttem innen, és nem azt mondtam, hogy 690 millió forintot kérünk pontosan azért, amit elmondtál, hogy nehogy felboruljon az egész. Pontosan ezért! Szerintem az elnök úrnak van olyan hatásköre, hogy vegye fel a kapcsolatot azokkal, akikkel kell, egyeztessen. Kérdezze meg, hogy ha két hétig nincs az államtitkár, akkor az államtitkárság miért nem működik, mert ez egy kicsit röhej, de azt gondolom, ezt majd ő lerendezi. Lássuk, hogy van-e 190 millió forint, vagy nincs, de nem vócserben és bármiben. Konkrétan az 1,7 milliárd forint legyen benne, amit kérnek, utána rendben vagyunk. Én is visszamehetnék odáig, hogy hányszor vitatkoztunk ebben a bizottságban, hogy a sport támogatása úgy, ahogy van, nem ér semmit. Huszonnégy milliárd forintról sikerült visszajönni 14-15-re. Mondtam én ma ilyet? Nem mondtam, mert akkor újra elmennénk abba az irányba, ahová nem tudom, hányszor elmentünk már. Megdicsértelek, hogy ha az 1 százalékos GDP-támogatást elérted volna, mekkora nagy dolog lenne, és akkor nem kellene miről vitatkoznunk? Nem mondtam. Azért nem, hogy ne boruljon fel ez az egész, amiről ma beszélgetünk.
Azt javaslom, hogy az elnök úr menjen utána, milyen forrásból, honnan, miképpen lehet előteremteni a 190 millió forintot, és akkor megnyugszik minden, mehet tovább a világ. Ez egy végtelenül egyszerű kérdés, ahogy a képviselő úr mondta, oldjuk meg, össznemzeti kérdés, és kész. Ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Tökéletes - köszönöm szépen -, végszónak is ideális. Van-e még valakinek hozzászólási igénye, késztetése arra, hogy a véleményét elmondja? (Dr. Bakonyi Tibor jelentkezik. - Derültség.) Arra kérem a képviselő urakat, hogy korlátozzák önmagukat.
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Szalay Ferencnek szeretném mondani: Feri, a pénz erre megvan (Szalay Ferenc: Lássuk!), csak hogy hogyan osztják fel, és milyen feladatokra fogják ezt a pénzt felhasználni, ebben van véleményeltérés a szakállamtitkárság és a szövetségek között. Én azt próbáltam elmondani, hogy várjuk meg azt az időt, amíg visszajön egy levél, és azt mondja a szövetség, hogy kérem szépen, el tudom fogadni, számomra megfelelő, vagy számunkra nem megfelelő, mert ennyi forrásigény van. Lehet, hogy ez a 190 nem 190, mert ugye te sem tudod felelősséggel azt mondani, hogy ez 190.
SZALAY FERENC (Fidesz): Ezért mondtam a 690-et.
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Azt javaslom nektek - ha megfogadjátok, megfogadjátok, ha nem, nem -, szerintem a jó irány, ha az elnök úr tájékozódik, és egy olyan javaslatot nézünk meg, amely csak erről a kérdésről szól, vagy nevezzük jövőnek, és azt lehet mondani, hogy kérem szépen, két-három hét múlva visszatérünk a bizottság előtt erre az egy kérdésre, és akkor kapunk választ, ha ez így jó. Ne mi mondjuk meg annak a civil szervezetnek, hogy van 190 millió forintotok, és akkor azon belül lehet gazdálkodni. Várjuk meg, hogy miről van szó.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lasztovicza képviselő úr!
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Én csak annyit szeretnék mondani, a bizottság dönthet úgy, hogy javasolja a saját tárcájának, nézze meg a lehetőségeit, hiszen a parlamenti képviselők és a bizottságok felügyeletet gyakorolnak a tárcák felett. Azt gondolom, ilyen lehetősége van az elnök úrnak, ha a bizottság felhatalmazza. Erről szól a történet, és ne is vitatkozzunk tovább. Majd ők eldöntik.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha megengedik, röviden a saját magam véleményét is elmondanám a vita lezárását követően. A pénz megvan. Több képviselő elmondta ezt. Mindenképpen szeretnék visszautalni arra, hogy meggyőződésem, a köztestületek - köztük a MOB - nagyon mértéktartó igényt jeleztek. Az 1 milliárd 700 millió forint, amely az olimpiai felkészülés szakmai támogatására vonatkozik, illetve összességében a 2 milliárd 437 millió forint, amely a költségvetésben is rendelkezésre áll, azt gondolom, mértéktartó igény, főleg ha megnézzük a négy évvel ezelőtti számokat. Szerintem ebben egyetérthetünk.
Megmondom őszintén, nem értem a kormányt, hogy miért nem fogadta el a szakmai testületek javaslatát. A keretösszeg tekintetében nincs eltérés ahhoz képest. Kétszáz millió forintot vettek ki. Persze néhány apró hangsúlyt átraktak innen oda, onnan ide a számsorokon belül, amit magam sem értek. Hogy érthető legyen: ha egyszer leírják, hogy a fogyatékos sportszövetségek támogatására 25 millió forintot kérnek, ehhez képest az államtitkárság javaslataként már 20 millió forint megy vissza. Leírják, hogy a világjátékok - itt nem olimpiai sportágakról beszélünk - felkészülésének szakmai támogatására 26 millió forintot kérnek, erre visszaír az államtitkárság 30 millió forintot. A legextrémebb példa - teljesen nevetségesnek tartom -, hogy az olimpiai részvétel támogatására 28 millió forintot kérnek, majd az államtitkárság visszaír 27 millió forintot. Ennek az ég-világon semmi értelmét nem látom. Feszültséget kelt.
Bakonyi képviselő úr ugyan azt mondja, hogy a két hét nem sok idő, én azt mondom, hogy minden nap nagyon sok idő. Aki sportoló volt - Tibor, te is sportoló voltál -, jól tudja, hogy ha egy felkészülést bármi megzavar, az az egészet elronthatja. Nézzük meg a versenysportokat! Ahol pénzügyi problémák vannak egy csapat körül, az mindig kihat a csapat teljesítményére. Nem lehet megengedni azt, hogy a sportolók felkészülését megzavarja egy ilyen értelmetlen vita, amikor ráadásul nem arról van szó, hogy a költségvetésben a céltartalékból vagy az általános tartalékból 100 milliókat kellene betenni. Csak az elosztást kellene megváltoztatnunk. El kellene fogadni azt, hogy akik ebben dolgoznak, élnek, egymás között egyezségre jutottak, hiszen konszenzus alapján hoztak meg egy olyan döntést, amit előterjesztettek a minisztérium irányában. Ezt el kellene fogadni. Erről szól a dolog, semmi másról, 200 millió forintról szól. Vicc! Csak a labdarúgást alapul véve, mondjuk az angol ligában egy játékos két vagy három hét alatt keres meg ennyi pénzt, amiről itt beszélünk. Vietnám egy olimpiai bajnoknak 1 millió dollárt ajánl fel - ha már nevetséges pontokat keresünk -, mi pedig 200 millió forintról vitatkozunk. Nem értem az egészet, és nagyon károsnak tartom egyébként.
Nagyon örülök annak, hogy a mai ülésen nem hangzott el politikai jellegű hozzászólás, mert ezt szerettük volna elkerülni. Azt gondolom, aki itt ma megnyilvánult, az összes képviselő, legyen kormánypárti vagy ellenzéki, mindenki a sport irányában megfogalmazott aggodalmát fejtette ki ezen a mai ülésen. Úgyhogy én annak örülnék, ha egy olyan állásfoglalást tudnánk elfogadni, ami visszavinné ezt, a megoldás irányába vinné a sporttestületek, illetve a kormány egyeztetését, és a lehető legrövidebb időn belül lezárná ezt az én véleményem szerint egyébként értelmetlen vitát.
Nem tudom, képviselőtársaim milyen határozati javaslatot terjesztenek elő? Várnék valamit, egyrészt az indítványtevők, másrészt a kormányoldal részéről, hogy valamilyen konszenzusos megállapodást el tudunk-e fogadni. Elhangzott már Szalay képviselő úr és Bakonyi Tibor képviselő úr részéről egy-egy határozati javaslatnak is felfogható javaslat, de szeretném, ha ezt konkrétan megfogalmaznánk, és valamilyen döntésre jutnánk a végén. Ebben kérném a képviselő urak segítségét!
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Én azt javaslom, hogy a civil sportszervezetekkel történt egyeztetés után a bizottság kapjon tájékoztatást arról, hogy a szakállamtitkárság milyen szakmai javaslatban állapodott meg, vagy milyen javaslatot tett a civil sportszervezetek felé.
ELNÖK: Határidő? Mi a határidő jelen pillanatban, főosztályvezető úr?
LÁNYI ANDRÁS (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Szeretném még egyszer jelezni, hogy mi tettünk javaslatot, de nem kaptunk vissza választ. Tehát mi azt kérnénk, hogy a civil szervezetek tegyenek javaslatot... (Dr. Bakonyi Tibor: 30 nap.) Az államtitkár úr a holnapi napon megérkezik...
ELNÖK: Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Én azt javaslom, hogy a bizottság bízza meg az elnökét azzal, hogy vegye fel a kapcsolatot az államtitkársággal, a miniszter asszonnyal, és ha kell, a költségvetési bizottság elnökével is, ha oda jutunk, hogy a pénzt biztosítani kell, és tájékoztassa a következő ülésén a bizottságot arról, hogy hol tart ennek a kérdésnek a kapcsán, akár a belső elosztási rendszerek megváltoztatásának, akár a pluszforrás biztosításának, helyének megnevezése ügyében.
Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor azt gondolom, hogy rendben vagyunk. Tehát én az elnök úrra bíznám ezt a feladatot, hiszen ez a felelősség az elnök úré ilyenkor, ha a bizottság ezzel egyetért.
ELNÖK: A bizottság soros ülése a február 5-ei héten esedékes, tehát akkor elvileg 3 hét áll rendelkezésre. Alelnök úr!
PÁL BÉLA (MSZP), a bizottság alelnöke: Egyetlen egy módosításom hadd legyen hozzá, hogy az elnök úr mellett hadd képviselje a bizottságot Bakonyi Tibor képviselőtársunk is, ha ez elfogadható képviselőtársaim számára. (Szalay Ferenc: Ha az elnök úrnak elfogadható.)
ELNÖK: Részemről ennek semmi akadálya nincs, tehát ha együtt megyünk, többen vagyunk. Ha másért nem is, legalább létszámban többen vagyunk. Reméljük, ezáltal az érdekérvényesítő képességünk is erősebb lesz!
Tehát akkor egy kis figyelmet kérnék, mert határozati javaslat hangzott el! Akkor a bizottság számára feltenném a következő határozati javaslatot szavazásra. Aki egyetért azzal a javaslattal, miszerint a bizottság meghatalmaz engem arra, hogy a fennálló vitában egy közvetítő szerepet töltsek be, és megtegyek mindent annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül lezáruljon ez az egyeztetés - én egyébként a magam részéről hozzátenném azt is, hogy az eredeti javaslathoz legközelebb álló módon, hiszen mégiscsak ez szolgálja a sportszakmai szervezetek érdekét -, és erről a bizottság soron következő ülésén tájékoztassam a tisztelt bizottságot - azt természetesen magamra vállalom, hogy ezeken az egyeztetéseken Bakonyi Tibor képviselőtársammal együtt veszek részt -, aki ebben a formában egy határozati javaslatot el tud fogadni, azt kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.)
Tizenöt igen szavazat, köszönöm szépen. Ellenvélemény? (Nincs ilyen jelzés.) Ki tartózkodott? (Szavazás.) Kettő tartózkodás mellett a bizottság ezt a határozati javaslatot elfogadta.
Köszönöm szépen minden érdekelt megjelenését, a bizottsági tagok munkáját, a bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés végének időpontja: 14 óra 14 perc.)
|
|
Bánki Erik |
Jegyzőkönyvvezetők: Vicai Erika és Madarász Mária