STB/5/2007.
STB/17/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2007. március 20-án, kedden, 13 óra 15 perckor
az ÖTM Sport Szakállamtitkárság (V. Hold u.1.) I. számú tanácstermében
megtartott kihelyezett bizottsági üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki megnyitó *
Új napirendi pont felvételére javaslat *
Szavazás *
A napirend elfogadása *
A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (önálló indítvány tervezet) *
Pál Béla szóbeli kiegészítése *
Észrevételek, kérdések *
Határozathozatal *
Tájékoztató a doppingellenes tevékenység intézményrendszerét érintő változásokról, különös figyelemmel az olimpiai felkészülésre *
Elbert Gábor szóbeli kiegészítője *
Kérdések *
Elbert Gábor válaszai *
Tájékoztató a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet megalakulásáról és tevékenységéről. *
Elbert Gábor szóbeli kiegészítője *
Török Ottó szóbeli kiegészítője *
Dr. Szabó Tamás szóbeli kiegészítője *
Kérdések, észrevételek *
Elbert Gábor válaszai *
Török Ottó válasza *
Dr. Szabó Tamás kiegészítése *
Tájékoztató a Magyar Kézilabda Szövetség terveiről, beszámoló a 2007. évi férfi kézilabda világbajnokságról. Előterjesztő: Magyar Kézilabda Szövetség képviselője *
Dr. Kiss István szóbeli kiegészítője *
Sinka László prezentációja *
Kérdések, vélemények *
Dr. Kiss István válaszai *
Sinka László kiegészítése *
Elnöki zárszó *
1. Tájékoztató a doppingellenes tevékenység intézményrendszerét érintő változásokról, különös figyelemmel az olimpiai felkészülésre
Előterjesztő: ÖTM Sport Szakállamtitkárság képviselője
2. Tájékoztató a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet megalakulásáról és tevékenységéről
Előterjesztő: ÖTM Sport Szakállamtitkárság képviselője
3. Tájékoztató a Magyar Kézilabda Szövetség terveiről, beszámoló a 2007. évi férfi kézilabda világbajnokságról
Előterjesztő: Magyar Kézilabda Szövetség képviselője
4. Egyebek
Elnököl: Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Pál Béla (MSZP), a bizottság alelnöke
Almássy Kornél (MDF), a bizottság alelnöke
Dr. Bakonyi Tibor (MSZP)
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP)
Nagy Imre (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Hadházy Sándor (Fidesz)
Kovács Ferenc (Fidesz)
Lasztovicza Jenő (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Dr. Gyenesei István (Független)
Helyettesítési megbízást adott
Koscsó Lajos (MSZP) Nagy Imrének (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP) Dr. Bakonyi Tibornak (MSZP)
Tóth József (MSZP) Dr. Horváth Klárának (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP) megérkezéséig Pál Bélának (MSZP)
Szijjártó Péter (Fidesz) Bánki Eriknek (Fidesz)
Elbert Gábor szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Török Ottó (Nemzeti Utánpótlási-nevelési és Sportszolgáltató Intézet)
Dr. Szabó Tamás (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet)
Dr. Kiss István, a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke
Sinka László, a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára
Buzánszky Jenő, az Aranycsapat jobbhátvédje
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 15 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Sok szeretettel üdvözlök mindenkit a Sport- és turisztikai bizottság mai kihelyezett ülésén. Köszönjük a házigazdánknak, Elbert Gábor szakállamtitkár úrnak a lehetőséget, hogy a minisztérium épületében tudtunk sort keríteni arra a bizottsági ülésünkre, amelynek tisztán sport napirendi pontjai lesznek.
Kérdezném a bizottság tagjait, hogy az írásban kiküldött meghívóval kapcsolatban, illetve ahhoz képest van-e újabb napirendi javaslatuk.
Új napirendi pont felvételére javaslat
Egy javaslatom lenne nekem, előzetes egyeztetés alapján: a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat előterjesztése. Ezt Pál Béla alelnök úr javasolta, hogy vegyük ma napirendre, és bizottsági törvénymódosító indítványként kerüljön majd a parlament elé.
Ehhez képest van-e valakinek még további javaslata plusz napirendi pontra. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor először a napirendi pont kiegészítéséről szavaznánk.
Tehát aki egyetért azzal, hogy a kereskedelemről szóló törvény módosítása ma napirendre kerüljön és első napirendi pontként tárgyaljuk meg, az kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény? (Szavazás.) Tartózkodás? (Szavazás.) Nem volt.
Akkor most így a kiegészített napirendről kérnék szavazást. Aki a kiegészítéssel együtt a napirendeket elfogadja, az kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ellenvélemény? (Szavazás.) Tartózkodás? (Szavazás.) Nincs.
Akkor első napirendi pontként meg is kezdenénk az egyelőre még képviselői önálló indítvány - reményeink szerint majd bizottsági indítvány - tárgyalását.
Megadnám a szót Pál Béla alelnök úrnak!
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyiunk számára ismert, hogy tavaly év végén az adótörvényeknél sikerült módosítani azt a rendelkezést, amely szerint nemcsak a falusi vendégfogadás szállásadása adómentes 800 ezer forintig, hanem sikerült megteremteni azt a lehetőséget, hogy 400 ezer forintig az egyéb kapcsolódó tevékenységek és agroturisztikai tevékenységek, valamint az étkezés nyújtása is 400 ezer forintig adómentességet élvez.
Igen ám, de ahhoz, hogy ez a jogszabály érvénybe léphessen a falusi és az agroturisztikai szolgáltatók nagy várakozására, ahhoz mindenképpen szükséges az, hogy a kereskedelmi törvényt is módosítsuk, hiszen a kereskedelmi törvény ma még elavult módon úgy rendelkezik, hogy ezen tevékenység folytatását üzlethelyiséghez köti.
Ez a módosító indítvány, amelyet megfogalmaztam, és amelyhez kérem a bizottság tagjainak a támogatását - és ezek után természetesen bizottsági módosító indítványként menne tovább annál is inkább, mivel a bizottság maga is komoly szerepet játszott abban, hogy a 400 ezer forintig meglévő adómentesség is érvényesülhessen - tehát azt célozza, hogy üzletnyitási kötelezettség mentesülésére vonatkozó szakaszok módosuljanak ebben a törvényben, három területén. Egyrészt az utazásértékesítés utazásközvetítő útján, a külön jogszabályban meghatározott falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenység, valamint a szintén külön jogszabályban meghatározott lovas szolgáltatói tevékenység végzése esetén nem lenne szükség arra, hogy üzlethelyiséggel is rendelkezzen a vállalkozó.
Azt kérem a bizottság tagjaitól, hogy támogassák ezt a módosító indítványt.
ELNÖK: Köszönöm alelnök úr. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e a törvényjavaslattal kapcsolatban észrevételük, kérdésük.
Kovács Ferenc képviselő úré a szó!
KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Váratlanul ért az anyag, megmondom őszintén most sem volt még időm rendesen átolvasni. Az aggályaim már régóta hangoztatottak ebben a bizottságban.
Az első és legfontosabb: nincs definiálva, Magyarországon agroturizmus eleve nincsen, de mondjuk legyen falusi turizmus ürügye, de ez sincs definiálva, ugyanis falusi turizmusnak az minősül, aki belép a Falusi Turizmus Szövetség együttműködésbe és innentől kezdve teljesen mindegy, hogy mit működtet, ő falusi turizmus működtető. Tehát definiálnunk kellene először, hogy mit minősítünk falusi turizmusnak, mert szerintem erre nem nekünk kell feltalálni a spanyolviaszt; Európában egy bevált gyakorlat van: minden olyan tevékenység, amely egy hagyományos falusi tevékenység mellett falusi vendéglátást biztosít, és ottan a vendéglátás kapcsán a vendégek bekapcsolódhatnak a hagyományos térségre, falura vagy a családra jellemző tevékenység folytatására és ebben valamilyen úton-módon aktívan részt vehetnek az odalátogató turisták, az a falusi turizmus. Magyarországon ez így nincs definiálva. Csak azért mondom, hogy nem biztos , hogy pontos, amit én most mondtam. Eleve az a dolog háborít engem fel, hogy gyakorlatilag útszéli motelektől kezdve bárhol lehet falusiturizmus-szolgáltató, ha belép a Falusi Turizmus Szövetségbe. Ez nem falusi turizmus. Innen kezdve a kedvezmények köre sem ugyanaz a kör, ami meg kell, hogy illesse mondjuk azokat az embereket, akik a hátrányos helyzetű térségben megpróbálnak megélni mezőgazdasági tevékenységből és ezt egészíti ki például turizmusból származó bevétellel. Én úgy hiszem, hogy ezt kellene legeslegelőször rendbe tennünk. Nekem ezek a legfontosabb aggályaim, a többivel is van elég sok probléma, mert az utazásszervezői tevékenység sok mindenhez kötött, elsősorban szakképzettséghez, másodszor kauciókhoz és például most itt egy ilyen kiskaput adni arra, hogy valaki ezeknek a nem-betartásával tudjon egy plusz szervezőként megjelenni a piacon olyanok között, akiknek kötelező megfelelni az egyéb elvárásoknak is a szakmai területeken, ez nem korrekt. Nem egyeztethető össze a versenyszellemmel.
A lovasturizmushoz. Lehet, hogy elegáns dolog azt mondani, hogy lovasturisztikához nem kell telephely vagy valami ilyesmi, de nem értem tisztán a szöveget. Félreértés ne essék, lehet, hogy én nem olvastam végig még figyelmesen, de a lovasturizmushoz igenis kell olyan helyszín, olyan hely, ahol például a kulturált átöltözés biztosított minimálisan. Kell hozzá istálló, meg ló is, meg sok minden más, ami kiszolgálja a hátteret. Tehát nekem az a kérésem, hogy természetesen foglalkozzunk e témakörrel, de hagyjunk egy kis időt. Ez azért így nem túl elegáns, hogy most kiosztva az asztalra, kapom kézhez és fogalmam sincs, hogy miről beszélünk, legalábbis én sejtem, mint falun élő ember, hogy miről beszélek, de igazából így nem elegáns beadni egy anyagot a bizottság elé. Szívem szerint nem is engedném, hogy vegyük tárgysorozatba, mert ezt komolyabban kellett volna megbeszélnünk. Természetesen nyitott vagyok, beszéljünk róla, fejtsék ki a véleményüket a szakemberek is róla, nemcsak mint politikusok, hanem, akik ebben élnek és utána hozzunk tényleg olyan döntést, amellyel tisztába tesszük a helyzetet és nem nagyobb káoszt okozunk. Köszönöm.
ELNÖK: További kérdés, vélemény? Hadházy képviselő úr!
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Csatlakozom Kovács Ferenc képviselőtársamhoz. Én kérdéseket fogalmaznék meg ezzel kapcsolatban, hogy mi indokolja azt, hogy az utazásszervezési tevékenységhez, lovasturizmushoz nem kell telephely. Mi indokolja ezt? Ezt végképp nem értem. Telephely nélkül utazásszervezési tevékenységet folytatni nem nagyon lehet, én ezt nem tudom elképzelni sem. Köszönöm szépen. Tehát először az indoklást szeretném meghallgatni.
ELNÖK: További kérdés? (Nincs jelentkező.) Megkérem alelnök urat, hogy válaszoljon az elhangzott kérdésekre.
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Azt szeretném kérni, hogy az indoklást, ha lehet, képviselőtársaim alaposan tanulmányozzák és olvassák el. Hiszen az indoklás maga is tartalmazza azt, hogy a törvény eddig nem tartalmazott három olyan turisztikai tevékenységet, amelynek a folytatásához a gyakorlatban eddig sem kellett üzlettel rendelkezni külön jogszabály alapján, hiszen mindegyik területről, amelyikre a törvénymódosítás irányul, mindegyik területről külön jogszabály rendelkezik. Most már maga a jogszabály sem tartalmazta, amely nem most született azt, hogy üzlettel kellene rendelkeznie például a külföldi turisták beutaztatásánál Magyarországra a falusi szolgáltatói tevékenységgel valamint a lovasszolgáltató tevékenységgel kapcsolatban. Amit Kovács Ferenc képviselőtársam mondott, ezt magam is helytállónak tartom. Azt gondolom, hogy javasoljuk azt, hogy a falusi és lovasturisztikai szolgáltatói tevékenységet egy külön jogszabályban szabályozza a jogalkotó, úgy, ahogy röviden sor kerül arra, mint ahogy az elmúlt bizottsági ülésen is felmerült, hogy a lovasszolgáltatások szabályozására sor kerül.
Az utazásszervezés-közvetítő tevékenység végzésének a feltételeit már 1996 óta egy külön jogszabály rendezi, tehát ez a törvénymódosítás semmi újat nem tartalmaz ahhoz képest, mint ami a jogszabályban megjelenik. Annyi teremtődik meg a kezdeményezők által, hogy a kereskedelmi törvényben is átvezetődik ez a terület, minek utána sajnos mi tudjuk a legjobban, hogy amíg nincs turisztikai törvény, addig mindezen tevékenységek szabályozása a kereskedelmi törvényben is történik, de az alap mindenütt alacsonyabb szintű jogszabályt jelent. Ez az alacsonyabb szintű jogszabály ez idáig így szabályozta ezt a területet, most azért tartottuk pontosan szükségesnek azt, hogy a kereskedelmi törvényben is ilyen módon szerepeljen ez a módosítás, mert először is azt szeretnénk, hogy a falusi és agrárturisztikai szolgáltató tevékenységet végzők, akikről külön jogszabály rendelkezik, azok érvényesíthessék 400 ezer forintig az adómentességüket, ne csak a szállásadáshoz kötődjön, a másik két területen is olyan jogharmonizációt tartalmaz ez a módosítás, amely alacsonyabb szintű jogszabályban már megjelent.
Én abban kérném a támogatást, hogy fogadjuk el ezt a módosító javaslatot, annál is inkább, mivel semmi új dolgot nem tartalmaz, egyetlen egy terület lehet új, amit Kovács Ferenc képviselőtársam mondott, a falusi és az agroturisztikai tevékenységgel kapcsolatban, az összes többit már jogszabály rendezte. És abban kérjük fel egyébként a turisztikai szakállamtitkárságot, hogy a falusi és az agroturisztikai szolgáltatókra vonatkozó jogszabályt pontosítsa ebben a vonatkozásban, amelyet Kovács Ferenc képviselőtársam mondott.
ELNÖK: Köszönöm alelnök úr. Van-e további kérdése valakinek? (Nincs jelentkező.) Az indoklás alapján láthatóan egy technikai módosításról van szó, pontosabban egy egységes szerkezetben történő kezeléséről ezeknek a jogszabályoknak, mert ahogy alelnök úr is elmondta, valamennyi területre külön jogszabály vonatkozik, tehát magyarul azzal, hogy a kereskedelmi törvénybe beemelésre kerül e három új pont, ezzel nem egy új szabályozás születik, hanem a kereskedelmi törvénybe kerül be az, amit eddig is ennél alacsonyabb jogszabály szabályozott. Tehát én nem látom azt, hogy ennek különösebb negatív hatása lenne, inkább azt látom, hogy a személyi jövedelemadó-kedvezmény igénybevételének a lehetősége nyílik meg ezen területek számára, ami viszont a szolgáltatókat az eddigieknél előnyösebb helyzetbe hozza. Elvileg a tavaszi ülésszak során tárgyalta volna a parlament a turizmustörvényt. A legújabb információink szerint a törvényhozás menetrendje megváltozott, és ez kikerült a tavaszi ülésszak során tárgyalandó törvényjavaslatok közül sajnos, az indokait egyelőre még magam sem tudom. Reményeink szerint az őszi ülésszak során visszakerül ez a parlament elé és akkor többek között a falusi, illetve agroturizmus konkrét definícióját ebben a törvényjavaslatban lehet majd megejteni. Én azt javaslom a bizottságnak, hogy támogassuk ezt az egyéni önálló képviselői indítványt, és amennyiben a bizottság tagjai ezzel egyetértenek, bizottsági indítványként kerüljön a parlament elé.
Aki így egyetért, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadta a bizottság. Köszönöm szépen.
Rátérünk a második napirendi pontunkra, Tájékoztató a doppingellenes tevékenység intézményrendszerét érintő változásokról, különös figyelemmel az olimpiai felkészülésre. Előadó Elbert Gábor szakállamtitkár úr. Szakállamtitkár úr, öné a szó.
Elbert Gábor szóbeli kiegészítője
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (ÖTM Sport Szakállamtitkárság): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Képviselő Asszony! Képviselő Urak! Azt gondolom, hogy azt jól jelzi, hogy ennyien vagyunk itt a teremben, hogy fontos a sport témája és abban hiszünk mi, hogy ezt csak együtt vihetjük sikerre. Az országot járva meg vagyok róla győződve, hogy sikeresek leszünk közösen; bármerre járok, járunk az országban: önkormányzati képviselőkkel, polgármesterekkel is találkozva, látható, hogy ez egy fontos ügy mindenkinek és azt gondolom, hogy ez a jövőre vonatkozóan nekünk nagy segítséget jelent.
Elnök úrral egyeztetve, a main kívül még két merényletre készülünk a bizottság ellen, amikor is egyszer a nemzeti sportstratégiáról, emlékeim szerint március 27-én itt a házban lesz egy egyeztetés. Idézőjelesen mondom a "csakot", nemcsak a bizottság tagjait kértük meg, hogy segítsenek nekünk szerető, de kritikus szemmel a nemzeti sportstratégia végig vitelében, hanem valamennyi párt frakcióvezetőjét is kértük, hogy azon képviselők, akik érdeklődnek a sport iránt segítsenek nekünk abban, hogy ez egy mindenki által szerethető közös anyag legyen a végére. Egyébként az anyaggal végigjártuk az országot, a Nemzeti Sporttanács előtt jártunk, folyamatos egyeztetés során azt látjuk, hogy viszonylag gyorsan halad, tehát még az sem elképzelhetetlen, hogy addig már a kormány elé is kerülhet.
A másik ilyen merénylet - és bocsánat, hogy ezzel kezdem, nem a doppinggal - az pedig: ugye volt egy bizottsági ülés, ahol az ifjúság egészségi állapota került terítékre és az elnök úrral beszélgetve arra jutottunk, hogy valamikor még a tanév vége előtt májusban valahol egy iskolában jó volna erről a témáról egy kicsit kötetlenebbül, de sport szempontból többet beszélni.
Rátérve arra a napirendi pontra, ami következik: a doppingellenes küzdelem kérdése, azt gondolom, hogy elnök úr is említette, ahogy közeledik az olimpia, ez egyre élesebben jelentkező kérdés a magyar sportban; valahogy úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogyha egy 10-es skálán képzeljük el a doppingellenes küzdelmet, akkor most valahol az 5-ös, 6-os között tartunk, és mi hiszünk abban, hogy a 9-esig el lehet jutni. Szeretnénk elérni azt, hogy a rendszer teljesen átlátható és érthető legyen mindenki számára, tehát egy olyan rendszert kialakítani, vagy a mai rendszert továbbfejleszteni oly módon, hogy az mindenki számára teljesen egyértelmű legyen, hogy kinek hol van a felelőssége, kinek milyen feladatai vannak és a sportot szerető emberek számára is teljesen egyértelmű és átlátható legyen a rendszer.
Ebben az olimpia óta azért komoly előrelépések vannak. Ma azt el lehet mondani, hogy az a csapat, amelyik a konkrét doppingellenőrzést végzi, annak papírja van a WADA-tól, ugye: a Nemzetközi Doppingellenes Szervezettől, hogy a világ vezető csapata, tehát World Leader; ilyen értelemben azt gondolom, hogy a biztonsági elemek megvannak a rendszerben.
Fazekas Attila kollégám főosztályvezető-helyettes úr, ha lesz rá igény, akkor abszolút részletekbe menően tudja a bizottságot tájékoztatni a készülő lépésekről. Az a tervünk, hogy legkésőbb egy esztendővel az olimpia megnyitása előtt, teljesen készen álljon az a rendszer, amiben mindenki - akár a sportot szerető közvélemény is - végig tudja követni azt, hogy milyen folyamatok zajlanak és hogyan. Ebben természetesen egyeztettünk a Magyar Olimpiai Bizottsággal, hiszen vannak olyan váltások, amelyek a rendszer elemeit érintik és azt a kérdést tettük fel a Magyar Olimpiai Bizottságnak, hogy a pekingi olimpia előtt érdemes az ő véleményük szerint hozzányúlni a rendszerhez, az segíti-e jobban az olimpiai felkészülést és a biztonságot, vagy csak a pekingi olimpia után. Azt az egyértelmű írásos választ kaptuk, hogy jó volna már az olimpia előtt ezeket a lépéseket megtenni, így tehát akkor közösen ebben az irányban tudunk haladni.
Nagyon vázlatosan a fő elemek. Meg kell tegyük azt a biztonság érdekében, hogy a különböző lépéseit a doppingellenőrzésnek láthatóan is különválasztjuk. Tehát pontosan látható legyen az, hogy kinek mi a feladata és ezek a feladatok ne lehessenek összekeverhetők, és ne lehessen a lépésekben bonyodalmat, problémát találni; illetve vannak olyan nemzetközi egyezmények, amelyeknek a ratifikálása Magyarország számára még hátra van, ezek érdekében megtettük a lépéseket, tehát ez a nagyon közeli jövőben a kormány elé kerül.
Egy dolgot még azt gondolom, hogy érdemes elmondani. A német EU elnökség a sport területén ezt az egy kérdést tűzte napirendre, kicsit bonyolultabban és távolabbra mutatóan, mint ahogy mi ezzel itt ma foglalkozunk. Ugye ők azzal is kívánnának foglalkozni, hogy a sportolón kívül kit és milyen mértékben és milyen felelősség terhel egy-egy doppingesetben; azt gondolom, hogy erről még biztosan kell majd beszélnünk akár itt a bizottság előtt is.
Reményeim szerint az általunk készített írásos anyagban elég részletesen és érthetően kifejtettük az elképzeléseinket, nézeteinket. Én így bevezetőként ennyit szerettem volna mondani és Fazekas Attila kollégám, amennyiben erre igény van, akkor részletekbe menően a pontos, konkrét lépéseket is elmondja.
ELNÖK: Köszönöm államtitkár úr. A képviselő urakat, hölgyet kérdezem, van-e kérdésük. Páva Zoltán képviselő úr!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én örülök, hogy ez az anyag idekerült a bizottság elé, annál is inkább, mert az a véleményem, hogy igenis a pekingi olimpia előtt nagyon keményen kell ezzel foglalkoznunk, mert ha visszagondolok arra, hogy Athénben hiába értünk el szép eredményeket, mégis egy - hogy mondjam - csúnya pacni esett a becsületünkön azzal, hogy jó néhány sportolónkat doppingvétségen értek. Azt mondom, hogy valóban alkalmazni kell a zéró-toleranciát: aki megbukik, az takarodjon a sportból, legyen az edző, sportoló, vezető, teljesen mindegy. És ahogy az államtitkár úr elmondta, hogy egységesíteni kell, egyértelművé kell tenni a szabályozást, érvényesíteni kell az egyszemélyi felelősség elvét nemcsak a szövetségek fele, hanem minden: az Olimpiai Bizottság vagy akár a Szakállamtitkárság fele is. Ugyanis, hadd mondjam el, hogy amikor felvetődik az, hogy egy költségvetés előkészítésekor, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságnak adjunk több pénzt, akkor vannak a költségvetési munkacsoportban olyan emberek, hogy azért, hogy doppingra költsék? Szóval, amikor ilyen szinten fogalmazódnak meg ezek a felvetések, akkor nekünk nagyon szigorúan kell ezzel a témával foglalkozni és nem szabad megengedni, hogy még egyszer ilyen pacnit ejtsenek a becsületünkön, mint Athénben történt.
Nagyon nagy hangsúlyt fektetnék a felvilágosításra, a diáksport területén ott kell elkezdeni, ahogy folyik a kábítószerrel kapcsolatos felvilágosítás, tanácsadás. Ugyanezt meg kell tenni a sportolóknál, különösen a fiatal sportolóknál, mert ha egyszer megérti a gyerek, hogy miről van szó, megérti azt, hogy játszik az egészségével, játszik az életével, akkor talán felnőttkorára megmarad ez a megjegyzés, és nem gondol sohase arra, hogy doppinggal lehet talán nagyobb előnyöket szerezni.
Ami még egy nagyon lényeges dolog, szerepel is az anyagban, hogy az ÖTM-nél is a jogszabályok pontosítására van szükség. Teljesen egyértelműen kell fogalmazni, hogy ne lehessen a felelősséget ide-oda tologatni, ne lehessen egy jó ügyvéddel kibújni a felelősség alól, hanem tudni kell azt, hogy ha elkövetted, akkor neked el kell takarodnod a magyar sportból egyszer s mindenkorra. Azt mondom, hogy nagyon-nagyon szigorúan kell ezzel foglalkozni; és elnök úr azt javasolnám, hogy létrejött a Kábítószerügyi bizottság a parlamentben, ajánljuk, hogy foglalkozzon ezzel a témával annál is inkább, mert szorosan kapcsolódik a kábítószerügyhöz a drogellenes küzdelem, hátha ott tudunk valamit elérni, és azt hiszem, közös érdekünk az, hogy ebben előrelépjünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Kovács Ferenc képviselő úré a szó!
KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy öröm volt hallanom Páva Zoltán képviselőtársamnak a véleményét, de azért legyünk őszintén, tehát én Vas-megyei képviselő vagyok, hogy mondjam, majdnem hogy személyesen érintett vagyok a görögországi ügyekben, de maradjunk annyiban, hogy itt egy hihetetlen nagy, nagyon nagy csúnya dolog zajlik a világban; és ha nem mondjuk ki ezt őszintén, akkor sose tudjuk őszintén kezelni ezt az ügyet. Ma az a dopping, amit a Doppingellenes Bizottság ismer. Aki olyat használ, amit nem ismer a bizottság, azzal világbajnok, olimpiai bajnok lehet bárki; vannak technikák, vannak erősítőszerek, roborálószerek, és ezeknek a doppingoknak a többségét bármelyik pályaudvar környékén vagy ilyen erősítőklubok környékén vödörszámra lehet venni a fiataloknak. Ki csak azért veszi, hogy szép teste legyen, van, aki azért veszi, hogy valóban eredményt érjen el; és a valódi világraszóló eredményeket uraim, hölgyem dopping nélkül nem lehet elérni. Az eredmények visszamennének főleg az erősportokba - csakhogy a kalapácsvetésnél legyek: 50 méter körül dobálhat egy ember, ennyi a fizikai teljesítőképessége; jó 60-ig fel lehet menni, de 80 méter fölött nem lehet dobálni folyamatosan erősítő nélkül, félreértés ne essék, nem akarom minősíteni. Ez egy ördögi kör, mert minél több közönséget akarunk becsalni a pályára, minél több gyereket akarunk rábeszélni arra, hogy sportoljon, annál inkább szükség van a világraszóló eredményekre; és minél nagyobb igény van a világraszóló eredményekre, sajnálatos módon egyre inkább kiszolgáltatjuk sportolóinkat, akik erre hajlandóak arra, hogy akár engedélyezett, akár nem engedélyezett, akár ismert, akár nem ismert szerrel erősítsék magukat.
Tehát nem szabad struccként játszanunk, a világ erősportjában és a sportok 60-65 százalékában igenis vannak különböző szintű erősítőszerek, és az az ország van mindig fórban, aki olyat tud használni, amit a többi nem ismer. És a görögországi dolgot hozzam fel példának. Ki gondolta volna, hogy rövidtávfutásban Kínának zseniális atlétái vannak, soha az életben nem futottak a kínaiak 100 meg 110 méteren világcsúcsokat; nehogy azt mondjuk, hogy ez véletlen volt, ilyen nincs. Olyat ismernek a kínaiak, amit nem ismer a WADA, meg nem tudom milyen ellenőrző szervezetek, teljesen mindegy.
Tehát úgy hiszem, hogy legalább ezen a szinten, őszintén kell tudnunk róla beszélni, mert ha nem, akkor sose. Mert félreértés ne essék, ha most itt azt mondjuk, hogy jaj küzdünk ellene, meg minden - nem tudunk küzdeni ellene. Azért nem tudunk küzdeni ellene igazából, mert kellenek a világbajnokok, kellenek az olimpiai bajnokok, pont. Vagy az egész világ azt mondja, hogy nem, de ez akkora biznisz, de akkora biznisz, hogy úgyse fogják mondani, hogy nem; itt mindig csak fut a versenyfutás azzal, hogy olyat használnak, amit nem ismer a többi, ez a történet - és őszintén kell erről beszélni. Félreértés ne essék, semmiféle indulat nincs bennem, mert én kifejezettem sajnálom azokat a sportembereket, akik arra kényszerülnek; mert tehetség kell hozzá bármilyen sportágban ahhoz, hogy valaki világbajnok lehessen: tehetség, kitartás, szorgalom kell hozzá, és még kell hozzá sajnos a dopping, ez tény, és ha ezt nem mondjuk ki, hazudunk. Ezért mondom, hogy nem szabad a fejünket homokba dugni, mert így szól a történet, és valóban küzdenünk kell és valóban az van, hogy küzdjünk ellene, de akkor nem lesznek magyar olimpiai bajnokok. Tehát csapatsportokban, meg van egy-két sport, de azért igazából máshol nem. Köszönöm szépen.
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen a szót. Egy olyan témát vetnék csak fel, amit a szakállamtitkár úr említett, nem tartozik a napirendhez, de miután említette, ezért mondanám, hogy gondoljuk azért végig ezt a március 27-i sportstratégiai egyeztető fórumot. Tudomásom szerint be van adva egy kezdeményezés, Navracsics frakcióvezető úr kezdeményezett egy politikai vitanapot arra a napra a parlamentbe. Nem biztos, hogy szerencsés lenne, ha egy politikai vitanappal ütközne ez a találkozó, tehát kérem, hogy ezt kísérjétek figyelemmel és ha ütközik, ezt korrigálni kellene.
Visszatérve a témára. Folytatom, amit a Feri elkezdett, egy kicsit talán más megközelítésben. Az egyik az a kérdés, hogy mikor vegye kezdetét ez a jelenleginél szervezettebb, összefogottabb, koncentráltabb doppingellenőrzés-kontroll Magyarországon. Peking előtt vagy Peking után. Ha azt vesszük figyelembe, hogy novemberben lesz a madridi kongresszus, ami sok szempontból a doppingvilágban meghatározó jelentőségű lesz, nem valószínű, hogy már ez év nyarán, mondjuk egy évvel a pekingi olimpia előtt Magyarországon olyan dolgokat fogunk megtenni, amit majd a madridi kongresszus fog elhatározni és az is lehet, hogy majd csak Peking után fogják bevezetni pontosan azért, mert bizonyos dolgokat nem lehet az olimpia előtt érvényesíteni, ha addig nem voltak szabályozva. Tehát ne akarjunk pápábbak lenni a pápánál, erre azért vigyázzunk, mert visszájára üthet a dolog. A másik, hogy tenni kell valamit. Persze. De egyszerre és egy időben. Mire gondolok? Miközben a doppingellenőrzés, -tiltás magasabb szintre emelendő Magyarországon és ez pénzbe kerül nyilván, ezt senki nem vitathatja, hogy ehhez nem kell több forrásra. Tehát többletforrás, többlettámogatás nélkül ezt nem lehet megvalósítani. És még ez sem elég. Mert ahogyan erősítjük a doppingellenőrzést, úgy kéne erősíteni a magyar sportolók orvosi hátterét. Az ellátását, az orvosi ellátást. Ami szintén plusz pénzbe kerül. Tehát valamivel pótolni kell a kiesett doppingot vagy doppinglistán lévő eszközöket. A semmitől, a tejbedarától nem születik másutt sem eredmény. És nekünk azokkal kell felvenni a versenyt a világ színpadán, olimpián, világbajnokságon, akik előttünk járnak orvosi területen. Sportegészségügyi területen, sportorvoslás területén. Tehát kétszeresen kell a forrásokat ide csoportosítani, mert úgy igényeket, elvárásokat megfogalmazni, hogy közben emellé nem pakolnak forrást, akiknek ez a dolguk, akkor az egy hiú ábránd és egy hihetetlenül negatív folyamat veheti kezdetét. Ez az, amit én mindenképpen kiemelnék, fontosnak tartanék és amire oda kell figyelnünk és ha kell, akkor a parlamentben költségvetési hátteret kell biztosítani mindahhoz, amit mi itt a másik oldalról el akarunk várni.
A másik téma, amit szintén csak két mondattal említenék: vannak doppingérzékeny sportágak és vannak kevésbé doppingérzékeny sportágak. Tehát ezt az egész tevékenységet koncentrálni lehet és ezen belül is nyilván vannak magyar sikersportágak és kevésbé hagyományos, tradicionális sikersportágak. Tehát ha valamire koncentrálnunk kell ezt a tevékenységet, akkor a doppingérzékeny, tradicionálisan magyar sikersportágakra kell elsősorban a figyelmet fordítani, az orvosi háttér és a doppingellenőrzés szempontjából is. És ezek után jöhet a többi. Ha egyszerre akarunk mindent megoldani, arra nem lesz pénz, nem lesz energia, és tulajdonképpen nem érünk el eredményt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szalay Ferenc képviselő úr.
SZALAY FERENC (Fidesz): Azzal folytatnám, amit Feri mondott, hogy nehogy úgy legyünk már, hogy dopping nélkül nincs eredmény. Azért ezt nem gondolom, hogy így kéne kezelnünk, viszont normális orvosi ellátás nélkül tényleg nincsen jogos sporteredmény. Ezért a kérdésem az, hogy a Sportkórház ügyében most hogy állunk. Igazából államtitkár úr mit tud arról mondani, hogy a sportegészségügy, illetve a magas szintű sportorvosi ellátás hogyan és miképpen biztosított ahhoz, hogy tényleg legyenek jó eredmények. Mert aztán itt visszakapcsolódik az egész. Nem lesz jó orvosi ellátás, utána valamit keresni fognak és hogyha keresnek, valamit találnak és utána abbahagyják.
A másik gondolat, hogy a múltkor megfogadtuk, a nagy esküt letettük Athén után, hogy olyan kemények leszünk, mint a vídia. Nem gondolom, hogy itt fel kéne lazítani bármit, azért az anyag jó. Egy dologban nem teszik az anyag, a koordinációs testület élére miért kell szakembert kinevezni. Miért nem politikai felelőse van ennek a testületnek? Ha tényleg kemények akarunk lenni, akkor vagy államtitkár úr vagy a mindenkori sportért felelős miniszter vállalja a felelősséget azért, hogy ez a testület jól működik. Más nem fogja tudni ugyanis számon kérni senkitől igazából, hogy milyen munka folyik ebben a testületben.
A harmadik, ha nem lesz hozzá minimum annyi forrás, amit a Nemzetközi Olimpiai Bizottság meghatároz, mármint a doppingellenőrzéshez, márpedig nincs annyi most nálunk, akkor megint egy hamvába holt feladathoz kezdünk hozzá. Tehát lássuk be, és ez ügyben is letettük a nagy esküt, hogy soha többet forrásproblémánk ez ügyben nem lesz. És itt nem szabad ez ügyben megalkudnunk. Ha nem akarunk többet botrányba belemenni, akkor pénzt, paripát, fegyvert ehhez a területhez biztosítani kell, mert utána aztán megint magyarázkodni fogunk, hogy kinek mi a felelőssége. Én szívem szerint megállapítanám a felelősségét a mindenkori miniszternek, államtitkárnak, sportvezetőnek, azon belül egyesületi vezetőnek, edzőnek, orvosnak és magának a sportolónak. Úgy, ahogy a Zoli mondta, nagyon komolyan. Tehát, ha kell, az örök eltiltásig. Nem biztos, hogy nekünk mindenkihez alkalmazkodni kell. Bulgária annak idején megszüntette a labdarúgó válogatottját, amikor úgy érezték, hogy nem működik a sportág. Máshol nem nagyon tették ezt és lett eredmény. Lehet, hogy nekünk is egy nagyon kell lépnünk az elején, hogy aztán lehessen majd egy kis kedvezményt adni a kérdésben.
Ha már lesz sportvitanap, akkor ennek a sportvitanapnak legyen külön témája a dopping, mert azt gondolom, hogy egy fejezetet mindenképpen megér. És egyetértve azzal, hogy ha már van Kábítószer-ellenes Fórum, akkor a doppingellenes fórum is jelenjen meg. Ha külön jelenik meg, az sem probléma feltétlenül. A prevencióban pedig különösen. Tehát az iskolákhoz menjünk le, majd a NUPI kapcsán úgy is szóba kerülhet ez, hogy az utánpótlás-nevelés hogyan tud ebben a kérdésben segíteni és előrehaladni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Nagy Imre képviselő úr.
DR. NAGY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megmondom őszintén, hogy nem terveztem a hozzászólásomat, egyrészt, mert az anyagban foglaltakkal egyetértek, azt támogatom, másrészt mert bizonyos értelemben, mivel nemhogy jó sportoló, élsportoló nem voltam, alacsonyabb szinten sem sportoltam versenyszerűen és ezért nem vagyok hivatott nagyon a mélyére menni ennek a dolognak, mondhatnám, egy picit laikus vagyok.
Mégis azért kértem szót, mert amit Kovács képviselőtársam mondott, az erősen elgondolkodtatott. Nem azért, mert úgy gondolnám, hogy nem kell őszintén beszélni, nem is azért, mert egyszerűen egy Országgyűlés szakbizottságában ülünk és mondjuk el a véleményünket, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy a másik két hozzászólóval értek egyet. Vannak a világban olyan dolgok, amelyeket lehet, hogy nem tudunk megváltoztatni, de mégsem hiszem, hogy ne kellene törekedni arra, vagy el kellene fogadni és szentesíteni kellene. Tudom én, hogy ebben az elmúlt 15 évben nagyon sokan például azt mondták, hogy nem érvényesül az, aki áfacsalással nem gazdagítja a vállalkozását én mégsem gondolom, hogy ezt kéne tennem vagy hogy ne kellene kőkeményen fellépnem ellene. És ebben az esetben is azt gondolom, hogyha választanom kellene az elvárt teljesítmény, és ne adj' isten az ilyen kísérőjelenségek között, akkor azt gondolom, hogy inkább visszafogottabb lennék az eredmények elvárásában. Annak ellenére, hogy tudom, egy ország, talán a világ is, az éremtáblázatot nézi, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy mindaz, ami Athénben történt, hogy ha a végén értékelnénk, akkor főleg a külföld számára sokkal erősebben megmaradt és sokkal erősebb visszhangot hozott, mintha mondjuk egy-kettővel több, vagy ne adj' isten kevesebb aranyunk lett volna. Tehát azt gondolom, hogy ezt azért a bizottságnak alapvetően mégiscsak ki kell mondania, és el kell fogadnia, még egyszer mondom, annak ellenére, hogy nem gondolnám, hogy homokba kellene dugnunk a fejünket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Van-e további kérdés, hozzászólási igény. Horváth Klára képviselő asszonyé a szó.
DR. HORVÁTH KLÁRA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az előttem szóló képviselőtársamhoz csatlakoznék, őszintén mondom, hogy én sem igazán akartam, mint nő ebben a témában megnyilvánulni, de valószínű a foglalkozásomból fakad, miután ügyvéd voltam korábban és az ártatlanság vélelme mindenkit megillet felkiáltással, vagy gondolatisággal fogalmaznék. Úgy gondolom, hogy addig, amíg egy sportolóról nem bizonyosodik be a doppingvád, addig igenis ő megfelelően készül és hajt azért, hogy az eredményt elérje. Tehát itt az előttem szólók majdhogynem az elmúlt időszak sportsikereiről - hogy úgy mondjam - lehúzták teljes mértékben a dicsőséget, és az elért eredményeket majdhogynem a másik irányba minősítették. Tehát én úgy gondolom, hogy foglalkozni kell ezzel a témával, de a korábban elért sikereket igenis el kell ismerni, és azt kell mondani, hogy a magyar sportolók mindig megfelelően és jól készültek a különböző versenyekre; tehát én egy kicsit durvának - bocsánat, hogy így fogalmazok - tartottam ezt a megnyilvánulást, ami elhangzott, már csak azért is, mert ezek egy bizottsági jegyzőkönyvben megörökítésre is kerülnek tudomásom szerint.
Az anyagot én is jónak tartom, nagyon szépen köszönöm, további jó felkészülést kívánok. És az államtitkár úrtól szeretnék egy dolgot megkérdezni, mi az ő véleménye: elégségesnek tartja-e a meghozott intézkedéseket e területen, tehát a felkészülés során a doppingügyben megtettünk-e és megteszünk e mindent az olimpiára való felkészülés során. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Ferenc úrnak megadom a szót, hogy reagáljon az elhangzottakra. (Dr. Horváth Klára: Csak egy mondat, bocsánat képviselő úr, nem szeretnék ebben a témában senkivel sem vitatkozni.)
KOVÁCS FERENC (Fidesz): Elnézését, csak azt szerettem volna mondani, hogy az igazság kimondása nem durvaság; csak ezt mondtam ezzel és tisztelek, becsülök valamennyi magyar sportolót, aki bármilyen szinten eredményt ér el és kihangsúlyoztam, hogy tehetség, szorgalom, kitartó munka nélkül nem tud eredményt elérni senki, és ezt egészítheti ki az, amiről most itt tárgyalunk. Nem kívántam ezzel senkit megsérteni, de ezek sajnálatos módon tények, mint aktív sportvezető.
ELNÖK: Szalay úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): A magyar sportolók többsége normálisan dolgozik az eredményért, örülök, hogy ezt eltetszett mondani.
ELNÖK: Az elnöki összefoglalómban szerettem volna erre kitérni, de ha már vitát nyitottak a képviselő hölgy és úr ezen a témakörön, akkor annak is teret adok.
Gyenesei képviselő úr kért szót.
DR. GYENESEI ISTVÁN (Független): Nyilván ezt megerősítve még egy mondat idekívánkozik. Azok számára inkább, akik kevésbé élnek benne a sport világában, azért azt egyértelművé kell tenni, hogy ma doppinglistán szerepel egy csomó olyan humán egészségügyi ellátást gyógyszerként szolgáló készítmény, amit valamennyien bármikor szedünk és nem is tudjuk, hogy az valójában egy sportolónál doppingnak számít. Egyszerű fájdalomcsillapító, lázcsillapító, vízhajtó, orrcseppek, egy orrspray; egy olyan orrspray, amit más a nátha esetén használ, az például doppingszernek számít a sportolók esetében. Szóval ily mértékben kell ma már orvosi háttérrel felkészülni, hogy messze nemcsak abszolút teljesítményfokozó eszközökről van szó, hanem egyszerűen a dopping világa ilyen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Én magam is szeretnék kiállni nyilvánvalóan a magyar sportolók mellett, de nem érzem úgy, hogy bárkinek is kétsége lenne afelől, hogy a magyar sportolók döntő többsége egyébként hál' istennek tisztességes eszközökkel készül és a saját tehetségének és a rengeteg szorgalmasan elvégzett munkának az eredményeként éri el az eredményeit. Hiszen gondoljunk bele, minden világversenyen folyamatos vizsgálatoknak vannak kitéve a sportolóink és a néhány sajnálatos esettől eltekintve, ami az athéni olimpián történt, hál' istennek a sportolóink tiszta feltételekkel küzdenek. Nyilvánvaló, hogy nagyon fontos - ahogy Szalay úr is említette - egy nagyon erős sportorvosi háttér, éppen azért, mert számtalan olyan esetet láttunk, amikor nagy világversenyek előtt váratlan, nem is feltétlenül a sportból származó baleset következtében olyan sérülés következik be, ami miatt a sportolónk nem vehetne részt egy nagy világversenyen. Ilyenkor rendkívül fontos az, hogy egy hihetetlenül szakszerű és speciális beavatkozással mégis lehetővé tegyük a részvételét azon a versenyen, és ne kelljen az elvégzett hihetetlen mennyiségű munkát az ablakon kidobva csak nézőként figyelni az eseményeket.
Tehát összességében sok fontos kérdés hangzott el, illetve sok véleményt fogalmaztak meg a képviselőtársaim, amivel maximálisan egyetértek. Két rövid kérdésem lenne.
Egyrészt ugye 2004-ben elfogadásra került egy doppingellenes stratégia, ennek a megvalósítása milyen fázisban van. Azt tudjuk jól, hogy rengeteg jó stratégia fekszik a különböző minisztériumok asztalán, a megvalósításhoz azonban pénz is kell, és leggyakrabban ez a feltétel hiányzik ahhoz, hogy ezek a stratégiák ne csak koncepciók maradjanak, hanem meg is valósuljanak - tehát ez lenne az egyik kérdésem, hogy ezzel hogy állunk.
A másik pedig, szintén az anyagban említésre kerül, hogy a doppingellenes tevékenységben résztvevő szervek: állami és civil oldal partneri együttműködése kialakult és különösen szoros szakmai konszenzuson alapuló doppingellenes politikát folytatnak. Ennek a valós megnyilvánulási formájára lennék kíváncsi, illetve arra, hogy ebben a konszenzuson alapuló együttműködésben milyen valódi partnerség alakult ki eddig és mire számíthatunk a későbbiekben.
Megadnám az államtitkár úrnak a szót, hogy válaszoljon a feltett kérdésekre. (Szalay Ferenc: Még a doppinglabor kérdéséről.)
ELBERT GÁBOR (ÖTM Sport Szakállamtitkárság): Köszönöm szépen. Igyekszem időrendben haladni. Páva Zoltán képviselő úr mondta, hogy a költségvetési tárgyalások során nehogy doppingra költsék; ebben a tekintetben hadd védjem meg a Magyar Olimpiai Bizottságot, meg mindenkit, tehát szó nincs arról, hogy doppingra költenék az állami forrásokat.
Jelezte a felvilágosítás fontosságát a képviselő úr - azt gondolom, hogy valóban ez a legfontosabb. Tehát, hogy nyilván a dopping jelen van az élsportban, de legalább tudja az a gyerek, hogy miről van szó, tehát ne úgy történjék a dolog, hogy beszed valamit és fogalma nincs, hogy mit miért, tehát nagyon fontos az, és akkor el tudja dönteni, hogy egyébként erre az útra kíván-e lépni vagy nem.
Kovács Ferenc képviselő úr, ha indulatokat nem is, de vitát kavaró megjegyzéseire hadd reagáljak. Én a sportpályán nőttem föl, tehát azt gondolom, hogy valami fogalmam van a dolgokról, azért mondtam azt, hogy a 10-es skálán szeretnénk eljutni a 9-ig; tehát nem gondolom azt, hogy a rendőr bármikor előrébb jár, mint a bűnöző, itt ez ugyanilyen történet. Azt gondolom, hogy nekünk az a dolgunk, hogy a rendelkezésre álló törvényi lehetőségek - nemzetközi és hazai - között egy olyan átlátható és tiszta rendszert teremtsünk, és majd mondok erre konkrét példákat, mert ezek szerint én hibáztam, hogy nem mondtam konkrétumokat, nem lehetett pontosan érteni. Hogy ez a rendszer minden tekintetben megtalálható legyen, hogyha valaki megbukik egy doppingvizsgálaton, hogy végigment a rendszeren és hol bukott ki és miért, ugye konkrétum ezzel kapcsolatban - és akkor most mondom a labort.
Azt gondoljuk, hogy a labor Budapesten tisztességesen működik, ugyanakkor biztos az, hogyha valaki mondjuk egy olimpián megbukik és azt mondjuk, hogy 30 ellenőrzésen ment keresztül és ebből 30-szor Budapesten vizsgálták, akkor lesz olyan, aki azt fogja mondani biztos, hogy csaltak. Tehát az az eltökélt szándékunk, ezt már elmondtuk főtitkári értekezleten is, hogy az akkreditált bécsi labort használjuk minden vizeletvizsgálatra, mert ez a kockázatot, a támadási felületet - nemcsak ránk nézve, bárkire nézve, mert ezt együtt csináljuk - minimalizálja. Tehát azt gondoljuk, hogy a budapesti labor legkésőbb az olimpia előtt egy évvel nem működik tovább, doppingellenes tevékenységet nem folytat. Néhány milliárd forint volna, hogy ezt akkreditáljuk; ma, amikor határok alig-alig léteznek, Bécsbe kivinni legalább olyan egyszerű, mint Pestre elvinni, sőt az ország bizonyos területeiről gyorsabb és könnyebb Bécsbe eljutni. Itt jön megint az, hogy ez többe fog-e kerülni. Nem sokkal kerül többe, mert ugye nagyobb volumennel szerződünk Béccsel, tehát gyakorlatilag ugyanannyiba kerül, mint a jelenlegi. Tehát laborral kapcsolatban ezt hadd mondjam.
A másik ilyen konkrétum, amit kellett volna, hogy említsek, de nem említettem: a nemzetközi doppingellenes testület, a WADA elvárja azt, hogy legyen egy önálló doppingellenes társaság, amely végzi a doppingellenőrzéseket. Ez Magyarországon ma egy átkötéssel működik, ami egyébként tisztességesen és jól működik, ennek ellenére megint azért, hogy ne legyen támadási felület, hogy tiszta legyen, egyértelmű legyen a dolog, vélhetően az a doppingellenes csapat, amelyik ezeket a munkákat végzi, az önálló jogi személlyé válva végezheti a dolgokat, ha nem jön nála jobb jelentkező egy közbeszerzésen az olimpiát megelőző egy évben, azt gondoljuk, ez megint annak érdekében megy, hogy teljesen egyértelmű, hogy hol a felelős és tiszták legyenek a viszonyok.
Visszatérve arra, amit Kovács Ferenc mondott. Én azt gondolom azért tanulmányaimból és tapasztalataimból, nem azért, mert doppingoltam volna, de 10-15 százalék pluszt ad a teljesítményhez. Tehát a kalapácsvető, aki 90 méter körül dobál, azért az dobna 70-80 méter között a saját tehetségéből is. Tehát nem akkora a szerepe. Nyilván centiken múlik, tehát eldöntheti ezt. Feltette azt a kérdést a képviselő úr vagy azt mondta, hogy kellenek az olimpiai aranyérmek. Azért szerintem ez megérne egy misét, hogy hol van a vonal, mi az az ár, amiért még kell és mi az, amiért nem. Én is azt gondolom, hogy az athéni esetek többet vittek, mint hoztak a konyhára Magyarországnak. Nemcsak sportban, hanem az egész megítélés szempontjából. Tehát egy nagyon nehéz kérdés, hogy ebben mennyire vagyunk rugalmasak vagy mennyire vesszük tudomásul, hogy ez létezik a sportban.
Gyenesei képviselő úrnak nagyon szépen köszönöm, hogy szólt a politikai vitanapról. Nem szeretnénk politikai vitanapot csinálni a sportból még hozzá ugyanazon a napon sem. Ha ez egy napra esik, mi szívesen eltérünk, hogy nehogy véletlen csak abból a hangulatból jöjjön át valaki és a sportról beszélgessünk tovább utána, ezt szeretnénk elkerülni. (Derültség.)
Felmerült, hogy jelenleg hogy néz ki ez a rendszer. Ez a rendszer jelenleg is jó egyébként. Tehát a nemzetközi vélemény szerint azért Magyarország Athén óta nagyon sokat tett és a rendszer, az ellenőrzés jó és a nemzetközi vélemények és papírok szerint sincs szégyenkezni valónk. Ennek ellenére nyilván mindig van mit javítani és még nyitottabbá tenni. Itt jön az, amit Szalay képviselő úr mondott, hogy miért írjuk az anyagban azt, hogy egy szakember legyen a Nemzeti Doppingkoordinációs Testület elnöke. Mert nemzetközileg ez a gyakorlat. Nemzetközileg ez nem politikai kérdés, nem felelősségkérdés, hanem kizárólag szakmai kérdés. Ennek ellenére továbbra is itt a Lányi András úr a főosztályvezető úr lett Füleki úr távozása után az NKT elnöke pont azért, mert azt gondoljuk, hogy ha az a látszata, hogy ha kívülről hozunk szakembert, hogy elbújjunk a felelősség elől, ezt szeretnénk elkerülni. Tehát nem akarunk semmilyen felelősség elől elbújni, azért van az anyagban ez, mert a nemzetközi gyakorlat ezt mutatja, hogy ez tisztán szakmai kérdés szinte mindenhol a világon. Nálunk sajnos Athén óta nem egészen ez, de nem bújunk el a felelősség elől, ezért egyelőre nálunk is innen a házból van ennek az elnöke.
Én azt írtam fel Gyenesei képviselő úr mondandójánál, hogy nem akarunk boszorkányüldözést sem csinálni. Tehát azt gondolom, amit a képviselő asszony is mondott, hogy igen, tehát a sportolóról tételezzük azért fel, hogy ő tisztességesen készül, a sportolók nagy része tisztességesen készül hihetetlen munkát fektet be ebbe a dologba. Nem szeretnénk azt, hogy bárki úgy üldözzünk és egy olyan rendszert alakítsunk ki, amelyik arra van kihegyezve, hogy hogy tudjuk kinyírni a sportot. Bocsánat a kifejezésért, nem erről szól a történet. Felvilágosítás, tiszta képe legyen mindenkinek, de aki vét a szabályok ellen, az viszont bukjon. Több pénz kell mindig, tehát soha nem elég a pénz rá. Azt látjuk, hogy a 2007-es költségvetésben jelentősen több forrás van a doppingellenes tevékenységre, mint volt 2006-ban. Pontosan azért, mert van egy doppingstratégia, amit szeretnénk végigvinni, és az EU-ban is jellemző a gördülő tervezés, tehát nyilvánvalóan egy doppingstratégia, amit 2004-ben elfogadtak, sajnos vagy szerencsére, azt már részben vagy egészben meghaladta az idő. Ugye új szerep, új ellenőrzési módszerek, új szabályok a világban. Azt gondolom, hogy előrébb vagyunk már most, mint amit a doppingellenes stratégia 2004-ben kimondott, tehát ebben szerintem nem állunk rosszul.
A Szalay képviselő úr által elmondottak állnak a legközelebb az én felfogásomhoz, ha ez számít. Valóban az orvosi ellátás egy rettentő fontos kérdés és itt rögtön össze lehet kötni a Sportkórház kérdésével. Azt gondolom, hogy a Sportkórház kérdése nem elsősorban Sportkórház-kérdés. A sportszakma számára sokkal inkább elsősorban a sportorvosi hálózat a kérdés, a keretorvosi hálózat a gyúrókkal a kérdés és ehhez kell egy intézeti háttér, de ebben a sorrendben. És ez nagyon fontos az én megítélésem szerint, aki a TF-en nőttem fel, tehát a szomszédban mindig a Sportkórház volt és szinte hazajártam mindig. A Sportkórházzal folyamatos tárgyalásban vagyunk, tehát a 2007-es terveket folyamatosan velük egyeztetjük, várjuk azt, hogy legyen egy tiszta elszámolás a 2006-os dolgokról. Szeretnénk elkerülni azt, ami 2006-ban volt, hogy a válogatottak mellett dolgozó keretorvosok, gyúrók, pszichológusok későn kapjanak szerződést és pénzt. Rajtunk nem múlik, tehát körülbelül két hónapja a labda azon a térfélen pattog. Azt gondolom, hogy nyilván alapvetően az Egészségügyi Minisztérium kompetenciájába tartozik, hogy a Sportkórháznak milyen a helyzete, de az előzetesen láthatóhoz képest szerintem kifejezetten jó helyzetbe került a Sportkórház, és majdnem azt mondom, megnyugtató helyzetben van most. Nyilván lehetne még sokkal jobb, mert a Sportkórháznak vannak lehetőségei és voltak is mindig.
A felelősségről még egyetlen dolgot hadd mondjak, Szalay képviselő úr vetette fel. Ez a német EU-elnökség, amit röviden említettem, ezzel kíván foglalkozni, egészen onnantól, hogy az állam felelőssége, egészen odáig, hogy a gyúró az orvos. Nagyon nehéz probléma, mert azt mondta a német államtitkár úr, aki itt volt, hogy hogyan hasonlítsuk össze mondjuk a holland és a máltai törvényeket. Az egyik helyen majdnem azt csinál mindenki a kábítószer területén, amit akar, direkt sarkítok, a másik helyen pedig, ha megtalálnak nála valamit, akkor felkötik. Európában kellene egy közös szabályozás, mert hogy a sport szabályai azonosak. Tehát nagyon nehéz kérdés, mindenféleképpen foglalkozni kell vele és azért gondolom, hogy ez egy jó felvetés és előreviheti a dolgokat, hogy van az a kábítószer-ellenes bizottság, vagy annak részeként szerintem mi szívesen elmegyünk egyszer oda, hogy megismertessük, hogy ez a probléma, a dopping kérdése milyen probléma és milyen összefüggések vannak, illetve nincsenek a kábítószerrel. Tehát én azt gondolom, hogy jó volna, ha ebben a képviselők segítenének nekünk, hogy ez odakerülhessen.
A képviselő asszony kérdezte, hogy elégségesek-e az intézkedések. Mi azt gondoljuk, hogy az intézkedések egyfelől elégségesek, sőt előrébb tartunk, mint annak idején ez a doppingellenes stratégia megfogalmazta. Másrészt pedig ez egy folyamatos versenyfutás, ahogy ezt többen is említették. Tehát ma elégségesek, de lehet, hogy holnap újabb intézkedések kellenek, mert a világ ebben a kérdésben nem áll meg. Mondom még egyszer, hangsúlyozottan, hogy a rendszert szeretnénk olyanná tenni, hogy teljesen átlátható és tiszta legyen mindenki számára, hogy hol ki a felelős, hol milyen munka folyik.
Elnök úr kérdezett a sportorvosi háttérre. Erre megint azt tudom mondani, hogy valóban azt gondoljuk, hogy a sportorvosi háttér a legfontosabb. Arra kellene a legtöbb pénzt költeni. Azt gondoljuk, hogy a Sportkórház kérdése azért fontos, mert egy intézeti hátteret tud biztosítani és egy központot. És eltökélt szándékunk az, hogy a sportorvosi rendszerbe bekapcsoljuk a szabadidő-sportolókat és azokat regisztrált szabadidő-sportolókká tegyük, hiszen mi itt, akik a sporthoz valamennyire érteni vélünk, tudjuk a sportnak a fontosságát, tudunk róla mesélni, de a döntéshozók számára adatokat kell produkálni, ehhez szükség volna a sportorvosi rendszeren belül is a rendszeresen szabadidő-sportolók regisztrációjára.
Doppingellenes stratégiák. A civil és az állam együttműködése. Azt gondolom, hogy ezen a területen kifejezetten példamutató az együttműködés. Mind az egyes szakszövetségekkel, mind a meghatározó köztestületekkel, tehát Nemzeti Sportszövetséggel és MOB-bal. Talán egy félmondatban említettem a bevezetőben is, hogy az intézkedések során egészen konkrétan arra vonatkozott a kérdés a MOB számára, hogy ezt a fajta átalakítást, hogy a jelenleg doppingellenes tevékenységet végző csapat alakuljon-e önálló jogi személlyé és úgy végezze már az olimpia előtt a doppingellenőrzést vagy pedig a jelenlegi rendszerben a Magyar Sportorvos Társaságon keresztül, azt szerettük volna, hogy ha a MOB mondja meg, hogy a felkészülést mi az, ami jobban segíti. Nem akartunk volna ebben gondot okozni, de úgy látszik, hogy ebben teljes az egyetértés. A Nemzeti Sporttanács előtt is tökéletes összhangban beszéltünk erről.
Valóban vannak olyan sportágak, amelyeket úgy hívunk, hogy doppingérzékeny sportágak, ahol mondjuk arányaiban gyakrabban, és több probléma jelentkezik a doppingellenőrzéseknél; erre vannak nagyon szigorú szabályai a háznak az athéni esetek óta és van egy-két olyan szövetség, amelyik tavaly kevesebb állami támogatást kapott, mint amit kaphatott volna és vélhetően ebben az esztendőben is. Itt alapvetően nyilván arról szól a történet, hogy látható-e az, hogy a szövetségek, ezek a szövetségek mindent megtesznek ebben a küzdelemben és amikor valami probléma van, akkor úgy járnak-e el, ahogy a törvények ezt előírják és szigorúan; amikor az vélelmezhető, hogy a szövetség és a probléma között bármiféle összefüggés van, akkor kell és lehet a szövetséggel szemben fellépni.
Azt remélem, hogy minden felvetésre válaszoltam vagy megemlítettem, ha nem, akkor szívesen folytatom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm államtitkár úr. Összességében köszönjük az anyagot, az előterjesztést; láthatóan a bizottság tagjai részéről is nagy érdeklődés övezte. Kiemelt kérdés ez, különösen az olimpia előtti évben, hiszen valamennyi sportolónk számára az egy közös érdek, hogy ezen a területen minél szigorúbbak legyenek az ellenőrzések, és minél erősebbek és szigorúbbak legyenek a szankciók, hiszen a különböző kutatások és a dopping esetleges használata mellett hasznosult orvos-szakmai háttér terén egyrészt nem tudjuk felvenni a világgal a versenyt, másrészt remélem, nem is akarjuk. Tehát mások a hagyományok nálunk hála istennek, és mi bízunk továbbra is a sportolóink kiemelkedő tehetségében és feszített tempóban történő felkészülésükben; viszont azt is tudni kell, hogy pénz nélkül érdemi munkát nem tudnak végezni ezen a területen.
Ezért is külön kérjük azt, hogy ne csak az átlagos szinten, hanem a költségvetés mindenkori helyzetét ebből a szempontból mellőző, a feladatra koncentráló, a hatékonyság kereteit szem előtt tartó finanszírozást tudjunk megvalósítani ezen a téren. Illetve én is azt gondolom - és az anyagból talán ez az egyetlen kritika, amit megfogalmaznék -, hogy egy határozottabb felelősségi rendszer felállítása szükséges mindenképpen, mert e nélkül nem fog működni és nem lehet kellő szigorral érvényesíteni majd menet közben sem a különböző intézkedéseket.
Köszönjük szépen, a 2. napirendi pontunkat lezárjuk és áttérnénk a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet beszámolójára. Ennek a napirendnek az előterjesztője szintén a Szakállamtitkárság.
Kérném az államtitkár urat, hogy a szükséges kiegészítéseket ezzel kapcsolatban tegye meg.
Elbert Gábor szóbeli kiegészítője
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Készültünk, illetve készültek a kollégák egy rövid előadással, én egy rövid bevezetőt mondanék.
Először bemutatnám a kollégákat: Török Ottó úr, aki a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet főigazgatója és a NUPI korábbi főigazgatója, aki az utánpótlás-nevelésért továbbra is felelős, az év sportvezetője: Szabó Tamás úr.
Január elsejével jött létre ez a hosszú nevű és általunk NUSI-nak becézett intézmény. Három szervezetet kellett összevonni. Ez a három szervezet: a nemzeti sportközpontok, a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet és a Testnevelési és Sportmúzeum. Azon lehet filozofálni, hogy ez a három intézmény miért és hogyan került egybe. Mi, akik a sportpályán szocializálódtunk, mi úgy tekintjük mindig, hogy ha kilépünk a pályára, akkor látjuk, hogy föl van festve a pálya, azon kell nyerni; tehát akkor ezen a pályán fogunk nyerni. Azt gondolom, hogy sikerült ezt a rendszert úgy felépíteni, hogy az sikerre van ítélve.
Ami minden tekintetben fontos volt számunkra, az, hogy a központi utánpótlás-nevelés prioritást élvezzen, hogy azok a pénzek, amelyeket az utánpótlás területére terveztünk és rendeltünk, azok ne lehessenek elkölthetőek más célra. Úgy tűnik, hogy ez működik, hiszen a NUPI-nak a korábbi munkája az a központi utánpótlás-nevelés, ez egy kifejezett sikertörténete a magyar sportnak; Európa és a világ összehasonlításában is a magyar fiatalok, gyerekek kiválóan szerepelnek, és ez jó hátteret jelenthet a jövő magyar élsportjának.
Nagyon röviden ennyit szerettem volna, és akkor átadom a kollégáknak a szót és természetesen a végén akár én, akár ők szívesen válaszolunk a felvetésekre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főigazgató úr!
Török Ottó szóbeli kiegészítője
TÖRÖK OTTÓ (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Úr! Képviselő Asszony! Tisztelt Képviselő Urak! Köszönjük szépen a kollegáim nevében is a lehetőséget, hogy egy rövid tájékoztatást adhatunk a három hónapos újszülött költségvetési intézményről.
(Kivetítőn ábrákkal szemlélteti az elmondottakat)
A szakállamtitkár úr a bevezetőjében említette, hogy a 2118-as kormányhatározat egyértelműen rendelkezett a költségvetési intézmény megalakításáról és annak módjáról is. Ez nyilvánvalóan egy olyan problémát vetett föl, hogy ugyan a három, eddig önállóan működő költségvetési intézmény részben egymásra épül, de mégiscsak másképpen és másféle tevékenységet lát el. Ennek értelmében, amikor 2007. január 1.-vel a határozat szerint megalakult a költségvetési intézmény, a legnagyobb figyelmet arra kellett fordítanunk első körben, hogy az alaptevékenységek a három, korábban önálló költségvetési intézmény alaptevékenységei sérelem nélkül továbbvihetők legyenek. Azt gondolom, hogy ez sikeresen megvalósult.
A korábban önálló Testnevelési és Sportmúzeum és Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet részjogkörű költségvetési egységként integrálódott be a nemzeti sportközpontok gerincét képező egységbe. Ez azt jelenti, hogy alszámlával rendelkeznek és az alszámlán minden olyan forrás rendelkezésre áll, ami az alaptevékenységük ellátásával kapcsolatban közvetlenül felmerül. Azok a költségek, amelyek központilag kezelendők, ezek nyilvánvalóan a nagyobb értékkel, tehát a beszerzésekkel kapcsolatos, illetve bérjellegű költségek, amelyeket nyilván egyben kell kezelni.
Az elmúlt három hónapban azt gondolom, hogy egy nagyon komoly munkát végzett a vezetői csapat, amely alapján azért rendelkeztünk egy érvényes alapító okirattal, amelyik egyértelműen meghatározta az alaptevékenységünket és az ellátandó feladatainkat. Ennek értelmében elkészítettük már a szervezeti és működési szabályzatunkat, amely lényegében mostanra már az elfogadás stádiumában van és az SZMSZ értelmében a részjogú költségvetési egységek, illetve az olimpiai központok is a saját ügyrendjüket elkészítik, amely kapcsolódik a szervezeti és működési szabályzathoz.
Egy apró kis problémánk volt az elején, hiszen a gazdasági főigazgató-helyettes, aki talán azt kell, hogy mondjam, hogy számomra a stratégiai partner - attól alszom nyugodtan, hogy egy jó gazdasági főigazgató-helyettessel dolgozunk együtt - az ő személyére vonatkozóan januárban pályázat került kiírásra; de szerencsére most már győztese is van a pályázatnak: Szabóné Tóth Ágnes személyében, aki elméletileg ott ül. Azt hiszem, hogy a sportban jártasak már régóta ismerik, ő korábban a Népstadion és Intézményeinek és az Utánpótlás-nevelési Intézetnek is gazdasági vezetője volt, tehát azt gondolom, hogy teljes körűen tájékozott ezeknek a folyamatoknak a tartalmáról.
Elkészítettük a munkatervünket, ennek alapján járunk el; és nyilvánvalóan azokat a szabályzatokat is, azok még folyamatban vannak, és egyre bővülnek, amelyek a törvényes működés feltételeit biztosítják. Ebből is látszik egyébként, hogy azért némi hiányt szenvedett a korábbi - nem az utánpótlás-nevelés és a múzeum vonatkozásában, hanem az NSK vonatkozásában - a szabályzások összessége, de lényegében ezt elölről el kellett kezdeni. Itt az egyik legnagyobb falat számunkra a közbeszerzések biztosítása, amely az előző időszakban lényegében nem nagyon volt, úgyhogy ebben az évben csak tájékoztató jelleggel körülbelül 40-50 közbeszerzési eljárást kell lebonyolítanunk, ami a napi működéssel van összefüggésben, hiszen egy intézmény van, és az olimpiai központok létesítményüzemeltetés vonatkozásában szinte már a vajat is közbeszereztetni kell, hiszen összeadódnak ezek az értékek.
Ez nehezen lesz követhető, egyszer se jött be, egyébként elkészítettük, itt pusztán arra szeretnék utalni, hogy egész egyszerűen fogalmazva, ez egy nagyon nagy cég, de azért nem szabad elfelejteni: 722 közalkalmazott dolgozik a területen, ezen túlmenően még 102, ha nem tévedek, 102 megbízási szerződéses kollega. Úgyhogy azt gondolom, ahhoz képest ez egy egyszerű séma, de nehezen követhető. Szerintem ezen nyugodtan lépjünk is túl.
2007 és kiemelt feladatait próbáltuk összefoglalni. Egyértelművé vált, hogy három különböző szervezeti formából alakult a NUSI, így hát a szervezetrendszert korszerűsíteni kell. Ennek értelmében a döntési szinteket és döntési folyamatokat mindenképpen csökkenteni kell, ami 2006-ban fennállt. Nagyobb döntési jogkört és nagyobb felelősséget kell biztosítani elsősorban az olimpiai központok vonatkozásában, hiszen a múzeum és az utánpótlás-nevelés esetében ez már részjogkörrel biztosított.
Azt gondoljuk, hogy a költséghatékony gazdálkodás megvalósítása kapcsán itt szintén a létesítményekre kell elsősorban utalni, hiszen, azt hiszem, mindannyian ismerik az olimpiai központjainkat, az olimpiai központok műszaki állapotát, és azt gondoljuk, hogy ez egy úgynevezett "pénznyelő" automata, és ebből a legtöbbet kell kihoznunk, ami elsősorban az energiaracionalizálással és a megfelelő feladathoz rendelt létszámmal van összefüggésben és nyilvánvalóan ezekkel összefüggésben a szükséges források bevonásával, hogy a költséghatékony gazdálkodás valószínűleg 2007-ben nem, de 2008-ban már mérhetővé váljon. Ezzel van összefüggésben a létesítményeknek a zavartalan üzemeltetése, amely nyilván szintén az alacsony műszaki színvonal kapcsán került itt meghatározásra. Azt gondolom, hogy ha nem lennének olyan kollégáink, akik közül több, mint 450-en bruttó 125 ezer forint alatt keresnek, de viszont nagyon régóta a területen dolgoznak és ezeket a rossz műszaki állapotú létesítményeket kézi beavatkozással tudják működtetni, akkor biztos nagy gondban lennénk. Nem rendelkeznénk olyan elegendő modernizálási forrással, ami elősegítené a biztonságos üzemeltetést. Jelenleg ez a helyzet.
2007 az olimpiai felkészülés és kvalifikáció kezdete. Én azt gondolom, hogy az alaptevékenységünkkel teljesen összefüggésben mi mindent megteszünk azért, hogy ez a felkészülés zavartalan legyen. Ennek értelmében az igénybevevőinkkel olyan megállapodásokat kötünk, amely kapcsán abszolút figyelemmel vagyunk az úgymond fizetőképességükre, hogy milyen lehetőségeik vannak. És megpróbáljuk az eltérített áron nyújtott szolgáltatást egyéb bevételből biztosítani vagy kompenzálni. És azt gondolom, hogy erre elég jól fel vagyunk készülve.
Az utánpótlás-nevelési programok végrehajtása nem is kérdéses, a NUPI korábban is egy sikertörténet, most is azt szeretném, hogy ha az maradna, ezért azt szeretnénk, hogy ha ez továbbra is ugyanilyen jól működne. Vagy, ha lehet, még jobban. Úgyhogy ehhez minden olyan támogatást megadunk, amit csak lehet.
A Sportmúzeum vonatkozásában egy kicsit gondban vagyunk. A Sportmúzeum eddig sem volt vagy rendelkezett állandó kiállítóhellyel, illetve olyan állandó megjelenéssel, műhellyel, ahol ezt a hatalmas vagyont tudja kezelni, illetve megjeleníteni. A régi szövetségi székház elbontása előtt is végül is áldatlan állapotban volt a Sportmúzeum. Ennek kapcsán megpróbáljuk, illetve meg is tettük a szükséges lépéseket a Budapest Aréna passzázsán lévő Sportagóra kiállítóhely állandó múzeumi megjelenésének a biztosítására. Ehhez beruházásokra van szükségünk, mert a jelen állapotában nem alkalmas ennek a biztosítására. Egész egyszerűen a kiállító tárgyak biztonsággal nem tarthatók ott. Ezt az átalakítást mi elvégezzük és a műhelyekkel kapcsolatban pedig egyelőre átmeneti megoldásként a Puskás Ferenc Stadionban dolgozunk együtt dr. Szabó Lajos igazgató úrral. Azt gondolom, hogy ez egy átmeneti megoldás és titkon abban bízunk, hogy egy esetleges Puskás Stadion fejlesztési projektben a Sportmúzeumnak a létesítményben megjelenik a méltó és állandó helye, mert ez, azt gondolom, hogy mindannyiunk érdeke.
A következő dián a 2007-es költségvetésünk látszik. Lényegében ez az elemi költségvetés. Azt gondolom, hogy a számok magukért beszélnek. Szeretném jelezni, hogy a problémáink közül a személyi sorokat megoldottuk, állandóan változnak a lehetőségeink, de mostanra el lehet mondani, hogy azt a hiányt kezelni tudjuk, a dolog kiadások kapcsán pedig ez azért érdekes, mert a tavalyi évhez képest nem változott, ellenben plusz feladatok jelentkeztek a területen és az energiaár-emelkedés, a közüzemi díjak emelése nem került követésre a dologi soron. Azt gondolom, hogy most már lassan mérni tudjuk az energiaár-változást, de ez is csalóka, mert elég gyenge volt a tél. Úgyhogy most ez szerencse, és a plusz feladatok vonatkozásában két héttel ezelőtt kellett volna a beszámolót megtennünk. A dologi problémák megoldása részben már megtörtént.
A következő dián az új feladatok vannak. Volt egy közüzemidíj-növekedés becslésünk, hiszen nem volt korábban adatunk. A Széchy Uszoda átvétele. Annak az éves üzemeltetési díja 128 millió forint. Itt a Rendezvénycsarnok Zrt.-vel tárgyalásban vagyunk, mi nem gondoljuk, hogy ezt az összeget kell nekünk biztosítani. A SIMA Csarnokkal is megállapodás született. Nem kötelező, de az új létesítményben az atlétika és az öttusasportág igénybevétel-lehetőségére vonatkozó árat is több, mint 50 százalékban sikerült csökkenteni.
Nem került még bemutatásra, de szintén jelentkezik a Ferencváros kérdése a népligeti sporttelep vonatkozásában. Hiszen az is a mi vagyonkezelésünkben van. A Fradi a 25 éves szerződés értelmében térítésmentesen használja a létesítményeket és ennek értelmében ez az egyébként jó állapotú létesítményegyüttes, amely bevételteremtő képessége igen magas, ez nehezen kezelhető, de most az Üllői út értékesítése kapcsán a 25 éves szerződés újratárgyalásra kerül és a Fradi vélhetően fizetni fog a szolgáltatásokért.
Itt egy egyszerű kis ábrát látunk a létszámokra vonatkozóan. Azt gondolom, hogy ezek magukért beszélnek; legnagyobb a létszáma a Budapesti Olimpiai Központnak a Népligeti Sportteleppel együtt, érthető úgy, hogy ez 722 fő főállású közalkalmazott - azt gondolom, hogy ezen léphetünk tovább.
Január óta a korábbi NSK igazgatási központ kapcsán megkezdtük az átalakításokat; két lépcsőben kezeljük a személyi kérdéseket. Az első lépcsőben a korábbi igazgatási központ állományát változtattuk meg. Új kollegákat nem vettünk föl, kivéve a gazdasági főigazgató-helyettes asszonyt, ellenben a vezetőség teljes cserére került és bércsökkentést hajtottunk végre osztályvezetői szintig, tehát belimitáltuk, átlagosan bruttó 70-80 ezer forintos bércsökkenéssel pótoltuk az elküldött vezető kollegákat - ez volt az első lépcső. A második lépcsőben pedig április-május tájékán a Budapesti Olimpiai Központ, mint legnagyobb egység kerül átszervezésre, hogy mégiscsak jobban megfeleljen a feladat ellátásának.
Ami a tájékoztató anyagban is megjelent, és amiért szükséges volt az igazgatási központ átalakítása, az a párhuzamosságok megszüntetése; itt alapvetően a gazdasági vonalon volt erre szükség: több belső ellenőrzés az ÖTM részéről, tehát a minisztérium részéről és a saját belső ellenőrzésünk is. Megjelenítette azt, hogy a gazdálkodásban - ha erről így lehet beszélni a költségvetésnél - párhuzamosságok vannak, az apparátusok párhuzamosan szinte ugyanazt a tevékenységet végzik, ennek különösebben nagy értelme nem volt, ezeket a párhuzamosságokat megszüntettük. Mehetünk tovább.
Itt megjelenik a főszámlák használata, illetve, amit korábban jeleztem, hogy alszámlával rendelkezik a két részjogkörű gazdálkodó egység. Mehetünk tovább.
Itt lényegében a bevételi tervre vonatkozóan van egy könnyebbségünk, amit a költségvetésben a táblázat után itt kívántam kiemelni: a tavalyi évben is a bevételi tervet túlteljesítettük több mint 200 millió forinttal. Azt gondolom, hogy idén erre, miután a bevételi terv ugyanaz az összeg maradt - durván 1,6 milliárd forint -, mi azt gondoljuk, hogy az idei évben ez a bevételi terv legalább ennyivel, de inkább többel emelkedni fog és természetesen azokat a hiányokat, ami a dologi oldalon megmutatkozik, azt, amikor teljesítettük év közben az 1,6 milliárdos bevételi tervet, az azon felüli bevételeket arra tudjuk fordítani, hogy ezeket a hiányokat tudjuk pótolni.
Itt lényegében egy egyszerű összesítő táblázat látható a létesítményeinkről, amely a tájékoztató anyagban is szerepel. Azt gondolom, a szakállamtitkár úrral teljes mértékig egyetértve, hogy van egy pálya, azon belül kell játszani; csapatban dolgozunk, az a csapat, aki jelen pillanatban együttdolgozik itt a NUSI-ban - mindannyian, magamat is beleértve - kellő elhivatottsággal vagyunk azért, hogy ez megvalósuljon, és azt gondolom, hogy működni is fog.
Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő figyelmüket és az utánpótlás-neveléssel kapcsolatban, amennyiben megengedik, én dr. Szabó Tamás urat, aki ezt természetesen a legjobb tudása szerint működteti ugyanolyan sikerrel, hogy az ő prezentációját is ismertethesse. Nagyon szépen köszönöm.
Dr. Szabó Tamás szóbeli kiegészítője
DR. SZABÓ TAMÁS (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Ülés! Nekem egy tisztem van, hogy megpróbáljam azt bebizonyítani önöknek, hogy amit elkezdett a NUPI 2002-ben, az a munka megy tovább, ugyan más körülmények között. Itt tetszettek hallani, hogy ez egy új helyzet. Nem azt mondom, hogy ez igazán nem izgat, egyetlen cél vezérel, hogy egy olyan rendszert tudjunk befejezni, végképp felépíteni a hazai utánpótlás-nevelésben, amelyik a teljes vertikumot átfogja. Itt egy gyönyörű ábrát tetszenek látni, ami egyébként az írásos anyagban is megjelent. Ez az ábra alkalmas arra, hogy egyrészt a képzési filozófiát, a pénzügyi hátteret és az egyes kimeneteket ismertesse.
(Kivetítőn ábrákkal szemlélteti az elmondottakat)
Ez az ábra a 2006. évi állapotokat írja le. Mi abban bíztunk, hogy ez a struktúra működni fog 2007-ben is; igen működni fog egy kis változtatással, mert itt különféle forrásokat tetszenek látni, amiről mindjárt beszélek, ezek átalakultak az idők során. Annyit meg kell jegyeznem, hogy talán a legkevésbé az utánpótlás-nevelési körülmények, feltételek sérültek. A táblázatban, amit az anyagban tetszenek látni, ott lehet kiolvasni, hogy az alapvető feladataink ellátásával nem lesz gond.
Mi a filozófiája ennek az egész rendszernek, amin immár hatodik éve dolgozunk és szerintem most érkeztünk el oda, hogy kész a vertikumra egy olyan folyamat, amelyik megfelelő célkitűzésekkel, megfelelő monitorozási ellenőrzési rendszerekkel működik. Ez azért volt nagyon fontos, mert komoly állami pénzeket használunk fel attól függően, hogy hogy alakul a sorsunk. Ha itt összetetszenek számolni, hogy mennyi pénz ment tavaly 2006-ban az utánpótlás-nevelésbe, hát ez bizony a pénzmaradványokkal együtt megközelítette a 3 milliárd forintot. Az idén egy kicsit szerényebb lesz a dolog, de ezt tudomásul kellett vennünk.
Hat éves kortól egészen huszonhárom éves korig, ugye ez egy nevezetes dátum, az U23-as korosztálynak az eljötte, próbáljuk meg az állami pénzeket úgy beforgatni a diáksportba, a fiatalok sportjába, hogy megpróbálunk egyszerre több hozományt is kicsikarni ebből a támogatásból. Lehet látni, hogy itt különféle minőségi képzési stációk vannak abban a rendszerben, amit mi felépítettünk és működtettünk, amelyeknek van kimenete a szabadidősport, tehát a civil szféra felé.
Na most, a különféle életkorokban nyilvánvaló, hogy különféle célokat kell kitűznünk, és különféle módszereket kell használni, egyrészt, hogy sok gyerek menjen be a sportba; itt lehet látni, hogy 6-tól 10 éves korig, ahol főként az iskola a szinttér, ott körülbelül 400 ezer gyereket kell megcéloznunk, mert ennyi tanuló tanul az általános iskola alsó tagozatában.
Itt tavaly rendelkezésre állt egy 200, illetve 450 millió forintos összeg, amit egyébként a korábbi NSH kezelt, ez egy nagyon jó módszer volt, a tanórán kívüli testnevelésnek, foglalkozásnak a pályázat útján történő támogatására szolgált. Sajnos idén hiányzik ez a pénz, de különféle átcsoportosításokkal ezt a problémát kicsit szerényebb módon, de megpróbáljuk megoldani. Itt a szakmai munka főként pedagógiai jellegű munka. A gyerekeket ki kell vinni a pályára, be kell a tornatermekbe terelni, magyarul: egy olyanfajta sikerélményt kell adni, amelyik egy motivációs bázist épít ki a kölkök számára.
Ami minket egy kicsit már jobban érdekelhet, itt azokról beszélek, akik mondjuk a minőségi képzésben érdekeltek, az a következő életkori szakasz, ahol azért már több szinttér látható. Ugye itt van az iskola, itt vannak a diáksport egyesületek, itt vannak azok az egyesületek, akik utánpótlás-neveléssel szakszerűen foglalkoznak, netán korosztályos képzést folytatnak. És itt van egy olyan felirat, hogy utánpótlás-nevelési centrumok, amelyeknek az első csirái megjelentek Magyarországon; egyébként ez lesz a jövő, és ez teljesen egybevág a stratégiával, tehát a most majd elfogadandó vagy tárgyalandó sportstratégiával is. Becsléseink szerint, tapasztalataink szerint ez körülbelül 60-80 ezer főt jelent. Ezeknek a gyerekeknek egy része alulról érkezik és itt a Héraklészes korosztálynak az előszobáját jelentik ezek a munkák.
Itt kiválasztó versenyek, sporttáborok segítik az ügyes gyerekeknek a monitorozását, szem elé kerülését. Magyarul itt le tudjuk rakni a minőségi képzés alapjait. Azért jó ez a modell, mert van egy kimenet azoknak a számára, akik nem árulnak el kellő motivációt, kedvet, tehetséget a rendszeres sportolásra vagy minőségi sportolásra. Ezek bekerülnek ide a szabadidősportos tevékenységbe, amit fantasztikusan jól finanszírozott tavaly az állam. A nagy sikertörténetünk igazán a Herakles program, vagy mindkét Herakles program. Az egyik a bajnokprogram, amelyik a 17-19 éves korra koncentrál. Itt tetszenek látni, itt már 1500 fő szerepel csak. Huszonegy preferálunk, támogatunk, kizárólag olimpiai sportágakat. Itt ez az 1500 fő úgy kerül kiválasztásra, hogy fő partnereink, a szövetségek jelölik ki ezeket az embereket és itt elkezdődik a korosztályos elitképzés. Ez a program fantasztikusan működik. Minden korábbi elképzelésünket felülmúlja. Azt szoktam mondani, hogy Magyarország ennek a programnak köszönhetően gyakorlatilag utánpótlás-nevelési nagyhatalom lett azért, mert tudjuk tartani a versenyt például Németországgal, ahol sokszoros pénz jelenik meg ilyen céllal, de úgy néz ki, hogy valami miatt - nyilván ebben sok minden benne van, az elhivatottság, a tradíciók, a szakmai hozzáértés, a motiváció - eredményes a képzés. Csak el szeretném mondani, hogy 2006-ban Magyarországnak kizárólag ez a korosztálya több, mint 150 arany, ezüst és bronzérmet szerzett korosztályos Európa-bajnokságokon, világbajnokságokon. Ez nagyon nagy szám. Tehát a prognózis ilyen vonatkozásban jó. Voltak problémáink a Csillag-program beindulása előtt. Tavaly beindult a Csillag-program. Ez körülbelül 400 főt tartalmaz ebben a 21 sportágban. A problémáink azok voltak, hogy akik kizúgtak ebből az állami támogatási rendszerből, azoknak, hogy egy olimpiai felnőtt nemzetközi szintre elérjenek, egy kis időre volt szükségük és nagyon sokan egzisztenciális és egyéb problémák miatt eltávoztak a sportból. A Csillag-program tavalyi bevezetése fantasztikus áttörés volt. Úgy néz ki, hogy az a nagyon komoly szakmai munka, amit mi itt elkezdtünk 14 éves korban, az töretlenül megy egészen addig, amíg az olimpiai csapat, magyarul ez a felnőtt nemzetközi élmezőnykorosztályhoz el nem érnek ezek az emberek.
Hogy csak elmondjam, hogy mi történik. 2006-ban ebben az életszakaszban több, mint 35 ezer edzőtábori napot finanszíroztunk, tehát magyarul a munka az, ami meghozza a gyümölcsöt. Na persze, aztán ehhez járultak egyéb dolgok is, kezdve a tudománytól, az egészségügyi ellátáson keresztül az állami edzők alkalmazásáig. Úgy néz ki, hogy ez az szisztéma az, amelyik tud működni Magyarországon és ez meg is felel a hazai körülményeknek. Nagy problémánk a Sport XXI, ezt egy kicsit át kell alakítani, ott újra kell fogalmazni a célokat, de ha itt nyerünk, akkor a későbbi időszakban a Herakles-szel nem lesz gondunk.
Összegezve: én úgy gondolom, hogy a Csillagra, a Bajnokra és a Sport XXI nagy részére az idei források rendelkezésre állnak. Ezekkel a forrásokkal tényleg az igazgatóság gazdálkodik, ahogy a főigazgató úr mondta, persze a puding próbája az evés, majd meglátjuk, hogy hogy működnek a dolgok. De jelen pillanatban én jól érzem magam, annak ellenére, hogy állandóan azt kérdezik tőlem a sajtóban, hogy most magával mi van, meg hogy van. Megvagyunk. Azért vagyunk meg, mert tetszenek látni, hogy végül is egy olyan dolgot tudtunk itt csinálni Magyarországon, ami jól működik. Ez egy katartikus élmény. Persze ehhez kellettek partnerek, nem szeretném magamnak, mert az én csapatomnak, ami korábban NUPI volt, most meg UPI, vindikálni itt a dicsőséget. Ez egy csapatmunka, ebbe beletartozik ez a ház is, a szövetségek, a köztestületek. Ezt próbáljuk csinálni és ez nem udvariasság, de úgy néz ki, hogy megvan erre a támogatottságunk. Tehát egyelőre nem aggódok. Majd ha egy év múlva meg tetszenek kérdezni engem, elmondom, hogy optimista voltam vagy másképp alakultak a dolgok, de ez a történet szépen fog menni szerintem.
Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: Köszönjük szépen az előadásokat. Remek kiegészítése volt annak a tartalmas írásos anyagnak, amit képviselőtársaim is megkaptak előterjesztés formájában. Kinek van kérdése? Alelnök úr.
ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Köszönöm szépen. Első körben köszönöm a tájékoztatót, és ami az utánpótlás-nevelési részt illeti, ehhez tényleg csak gratulálni lehet. Nekem egy kérdésem merült fel az igazgatás kapcsán, illetve a Sportmúzeum kapcsán. Itt láthattuk a kivetítőn is, hogy "a Sportmúzeumot szakszerűen üzemeltetni", ezen már felkaptam a fejemet, de eljutottak hozzám különböző aggasztó információk, amire kérem, hogy nyugtassanak meg vagy világos képet vagy választ adjanak. Miszerint a Sportmúzeum sorsa újra veszélyben van, illetve tudjuk, hogy a Sportmúzeum kérdése még mindig nem megoldott. Én emlékszem, 2001-2002-ben még HÖOK-elnökként jártam a bizottsági ülésekre nagy büszkén és a mellettem ülő Bakonyi Tibor minden bizottsági ülésen megkérdezte, hogy na és, mi lesz a Sportmúzeummal. 2005-ben a Magyar Sport Házába költözött és most azt az információt kaptam, hogy a Magyar Sport Háza 2007. március 31-i határnappal kezdeményezte a bérleti jogviszony felmondását és felajánlottak a Puskás Ferenc Stadion területén egy szolgálati lakásban, illetve egy raktárban helyiségeket, hogy itt ideiglenes jelleggel a Sportmúzeum elhelyezésre kerüljön. Kérdezem, hogy ez igaz-e. Remélem, hogy nem igaz és hogy ha nem igaz, akkor nyilván megnyugodhatunk és arra várunk, hogy a Sportmúzeumnak megfelelő elhelyezése legyen. De erre pontot kéne tenni. Kicsit aggódom amiatt, hogy ha nem járunk sikerrel a labdarúgó EB-pályázaton, akkor megint a Sportmúzeum kérdése a bizonytalanság tárgyává válik. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök úr. További kérdések?
SZALAY FERENC (Fidesz): Szabó Tamás úrtól kérdezném, a következő napirendi pontnál a kézilabdások a következőt írják: "megítélésünk szerint az iskolai és diáksport, valamint a felsőoktatás sportja területén a magyar kézilabdázás jelentős gondokkal küzd". Én ugyanezt a gondot érzem a kosárlabda-utánpótlásnál is, a labdarúgó-utánpótlásnál is. Amit láttunk, a viszont egy tökéletesen és jól működő valami. A professzor úr hogy látja ezt a kérdést? A labdás sportágak utánpótlás-nevelése hogy és miképpen áll?
Egy másik kérdés a Széchy Uszodáról szól. A működtetéséről, 180 valahány millió forintról hallottunk, viszont azt tudjuk, hogy ez az uszoda igazából nem működik. Tehát nem kis gond és probléma, hogy az ottani működtetési gondok megjelennek, folyamatosan jelennek meg. Rendbe tették-e már, tud-e majd működni, amikor megnyithat? Egyáltalán mi az elképzelés, mert azért vannak gondok és bajok itt az uszoda környékén. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyenesei képviselő úré a szó!
DR. GYENESEI ISTVÁN (Független): Egyetlen kérdés. A formálódó sportstratégia milyen mértékben érinti majd a NUSI tevékenységének a kereteit: kibontakoztatja, tehát kiszélesíti, esetlegesen szűkíti; vagy ti milyen hatással vagytok most a sportstratégia készítésére, vagytok-e hatással rá, tudtok-e rá hatni, ha úgy tetszik a saját céljaitok megvalósítása érdekében.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Bakonyi Tibor kért szót.
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelettel azt szeretném megkérdezni, folytatva Gyenesei István gondolatát, hogy gondolkodott-e a vezetés abban, hogy mi a közép és hosszú távú stratégiai terve a NUSI-nak. Egyáltalán az a szolgáltatás, amit most nagy nehézségek árán sikerült biztosítani, az közép és hosszú távon milyen fejlesztéseket, felújításokat igényel, lehet-e számítani állami forrásokra ezeknek a bővítésével kapcsolatosan.
Vagy szeretném azt is megkérdezni, hogy ugye itt szóba kerül két súlyponti hely: az egyik a Népstadion és környékén kialakult sportbázis, amihez kapcsolódtak - a Puskás Ferenc Stadion csak egy része, itt az elnök úr súgja nekem. A másik ilyen helyszín a Testnevelési Egyetem és a Sportkórház környéke; ott állunk egy olyan helyzetben, hogy a Sportkórháznak, az új Sportkórháznak az épülete már áll, és esetlegesen annak befejezése felszabadíthatna egy csomó olyan épületet, ami most a kórház részeként funkcionál. Nem gondolkodunk-e abban, hogy odatelepítsük bele a Sportmúzeumot az egyik épületbe; nem gondolkodunk-e abban, hogy esetleg odatelepítsünk informatikai központot, sportinformatikai központot, vagy ott a sport további létesítményeit, funkcióit hozzuk létre. Érdemes lenne filozófiailag végiggondolni, hogy Budapesten vagy az országban az állam kezében lévő sportlétesítményeket milyen funkcióra, milyen célra akarjuk egyébként működtetni.
Szabó Tamás professzor úrnak gratulálok, azt hiszem történelmi tett, amit ő véghezvitt 2002 óta. Én tulajdonképpen egy lobbi kérdést szeretnék feltenni. Ugye a korábbi időszakban itt a parlamenti bizottságban mindig sikerült egy-egy újabb sportágat belobbizni a sportági csoportokba, most egy kicsit elnök úr valószínű ellenállt ezeknek a sportági lobbiknak. Az a kérdésem, hogy mekkora keret tartható fent itt a sportágak számára, van-e olyan sportág, aki egyébként jogosan bele kellene, hogy kerüljön, bővíthető-e ez a keret? Vagy van-e olyan sportág, ahonnan az a tapasztalat érkezett vissza, hogy nem megfelelően funkcionál és esetleg fel kéne mutatni a sárgalapot, és azt kellene mondani, hogy kérem szépen az állam pénzén nem tetszenek teljesíteni azt, amit vállaltak és esetleg kikerülne-e az a sportág, amelyik nem felel meg és helyette bekerülne másik; tehát, hogy ez az előszobázás, illetve bekerülés hogyan tud funkcionálni.
Csak kérdezem: ugye néztük ezt a nagyszerű ábrát, hogy itt a szabadidősport világába nagyon sok gyerek belekerül, hogy az ő számukra esetleg valami olyan programot, kapcsolódást, tudom, hogy most erre nincs pénz, de végiggondolva hogyan lehetne megoldani. És ha nézzük itt a 23 éves korig terjedő nagyszerű programokat, akarunk-e mi ebben segíteni az egyetemi főiskolás sportmozgalomnak - itt ül a Frenkl professzor úr -, tudunk-e ott valami átjárást szervezni, hogy legyen-e ebben is valami lehetőség csak azért, mert nem lenne baj, ha a mi értelmiségünk is szeretne mozogni.
Az uszodáról nem akarok kérdezni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, azt én majd magam megteszem, felírtam magamnak egyébként is. Tóth József képviselő úr!
DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Itt egy jórészt szervezeti dologról beszéltünk és számomra a legizgalmasabb ez az utánpótlás-nevelés bevallom őszintén, mert rendben van, hogy a gazdasági szervezeteket össze kell vonni.
Az előző három kérdezőhöz kapcsolódnék, és ezért izgat ez a dolog, szóban is elhangzott és az írásos anyagban is benne van, hogy a Sport XXI. programnak az átalakítására kerül sor. Tehát ezért izgat engem az, hogy mind a három kérdésben ez elhangzott, hogy milyen irányban és milyen sportági bővüléssel, részben ez is elhangzott és milyen területre.
És hadd ne kérjek már még egyszer szót, néhány gondolatot hadd mondjak hozzá véleményként is. Az egyik dolog az, hogy azt látom, és tényleg csak gratulálni lehet ehhez a rendszerhez és jól átlátható az utánpótlás-nevelés, hogy túl optimista a diáksport egyesületek tekintetében és hiányom van - az 53 centrumot kivéve - a sportegyesületi utánpótlás-nevelés bázisok tekintetében. Gyakorló vezetőként is ismerve, a diáksport egyesületeknél ugyanazok a jogszabályok vonatkoznak rá, mint az egyéb sportegyesületekre és nagyon meghatározó a testnevelő tanár személye; a testnevelő tanár ugyanazt az adminisztrációt felvállalja, vagy egyéb dolgokat felvállal, mint ami ma egy sportegyesületre vonatkozik: a pénztártól kezdődően a tagkönyvig bezárólag mindent. Ez az egyik dolog.
A másik dolog pedig, úgy gondolom az, hogy a testnevelő tanárok motiváltsága nagyon fontos és a bizottság figyelmét hívom fel rá most, amikor a közoktatási törvénnyel más csatornákon is foglalkozunk, hogy a motiváltságot meg lehet találni, illetve lehetne ösztönözni az iskolákban, intézményekben a testnevelő tanárok tekintetében - gondoljunk bele, hogy 6 éves kortól kísérés szükségeltetik a gyermekek részére, illetve a tanárok részéről az iskolákba. Tehát ezért a magam részéről, nem ünneprontó akarok lenni, de túl optimistának látom a DS-ek, DSK-k, illetve az egyesületi utánpótlás-nevelés szempontjából. Örülök neki, és az utolsó gondolatom ezzel kapcsolatosan, hogy a pénzügyi források tekintetében optimista a dolog, szeretném ennek a dolgát viszont látni majd a megfogalmazandó nemzeti sportstratégiában.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Lasztovicza Jenő kért szót.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Szeretnék Tóth képviselő úr gondolatmenetéhez kapcsolódni. Először is nekem nagyon szimpatikus ez az anyag, csak van egy félelmem, hogy nagyon sok álom van benne, aminek nincs realitása jelen pillanatban, és itt kapcsolódnék az iskolai 6, 10, 14 éves korú gyerekek programjához.
A múlt bizottsági ülésen foglalkoztunk a fiatalok egészségi állapotával, és itt szeretnék idézni - gondolom ehhez is kapcsolódik az a mondat, ami itt le van írva, a várható társadalmi hatásoknál. Azt mondja, hogy a sport érdekérvényesítő erejét vizsgálva elmondható az, hogy a lehetőségeit csak korlátozott mértékben használja ki, ennek okai egyrészt a működtetett szerkezet természetében keresendő; másrészt az is világosan látszik, hogy az egyes faktorok kapcsolatai nem alkotnak egy koherens egészet. Ez azt eredményezi, hogy az állami szándékok sok esetben nem tudnak érvényesülni, mert nincs meg az az összefogó erő, amely mentén a célok és feladatok összefüggése lehetséges. Tehát szóval ebben óriási problémát látok. (Elbert Gábor: Van is.)
Szerintem egy tollvonással a jelenlegi politika ezt el tudná rendezni, ha az oktatás, az egészségügy, akár a szociális szféra, a sport azt mondaná, hogy van egy célunk, és megint ott kötünk ki, mint a múltkori bizottsági ülésen, csak akkor az volt a program neve, hogy a fiataljaink egészségi állapota, most meg itt a sporttal foglalkozunk. Tehát valahogy azt várnám, hogy ebben lépjünk előre, mert valójában ez rajtunk múlik, akik itt ülünk.
Tudomásul kell venni, hogy eltűntek azok a pedagógusok jelentős részben, mint akik 30 évvel ezelőtt voltak. Hogy amikor én általános iskolás voltam, vége volt az iskolának, kivittek a sportpályára minket. Akkor lehetett azt mondani, hogy volt diáksportélet, mert voltak, akik társadalmi munkában focicsapatokat szerveztek, bajnokságokat csináltak. És most megfizethetetlen. Egyszerűen nincs, aki meg tudja fizetni, gyakorlatilag azt sem, hogy a gyerekek úszóoktatására néhány pedagógust összeszervezzenek. Már az csoda, hogy ha ezt meg lehet szervezni. Nekem tetszik nagyon ez az anyag, és amit tetszett mondani, hogy már a 18 éves korosztályban vannak csodálatos eredmények. Csak azt gondolom, hogy a mi felelősségünk az, hogy ezt 6 éves kortól próbáljuk meg összehozni. És tényleg, ami le van írva az anyagban, hogy ez nem pártpolitikai terület. Én amúgy még egyszer köszönöm az anyagot, nagyon jó, csak ebben szeretném, ha tudnánk előrelépni. A szakállamtitkár úrnak is azt javasolnám, hogy próbáljanak szervezni tényleg egy fórumot. Itt ülünk a parlamentben, tele vagyunk bizottsági ülésekkel, több szereplős bizottsági üléseket lehetne csinálni. Én háromgyerekes családapa vagyok, aggaszt a történet, ami a mi fiataljainkkal történik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, én is kapcsolódnék két rövid kérdéssel. Egyrészt a főigazgató úrhoz a létesítmények kapcsán, szóba került már itt a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, illetve a Széchy uszómedence. Komoly ígéretek folytak már, amikor az EB-pályázatot beadtuk, hogy egy komoly, valóban olimpiai sportközpontnak alkalmas létesítmény fog oda épülni. Ha jól emlékszem, talán három medence szerepelt az akkori programban. Ismerjük a körülményeket, hogy mi történt menet közben, viszont pillanatnyilag úgy látom, hogy van egy olyan uszodánk, ami használhatatlan. Ott valamit tenni kéne. Ezzel foglalkozott-e a főigazgató úr. Van-e erre valamilyen költségvetési keret, valami kilátás arra, hogy ezt meg lehet oldani a közeljövőben? Ugyanez a kérdés a balatonfűzfői uszoda kapcsán. Évről évre felmerül az, hogy az állam kivonul a finanszírozásából. Az önkormányzat alkalmatlan arra, hogy ezt megtegye. Most a 2007-es év biztosított ugyan, de nem lenne baj, ha középtávra legalább a működési feltételek biztosítása garantált lenne. És végül egy nagyon fontos kérdés: Bakonyi képviselő úrral egyetértek abban, hogy ez tényleg az ország szégyene, hogy nincs egy Sportmúzeumunk. Valóban hihetetlen sikereket értünk el a sport terén, tényleg az Európa- és Világbajnokságok, Olimpiák történetében Magyarország saját erejéhez képest jelentősen túlteljesített mindig ezen a területen. Nagy öröm számomra bizottsági elnökként szinte minden olyan ülésen, amikor a sport van napirenden, több olimpiai bajnok megtisztel bennünket a részvételével, és nem vagyunk képesek arra, hogy egy múzeumot felállítsunk. Április 18-a határnap e tekintetben, mert ha sikeres lenne az EB-pályázatunk, akkor én is azt gondolom, hogy a Puskás Ferenc Stadionban méltó helye lehetne ennek. Gondoljunk csak Európa nagy futballcsapataira, ahol a stadionoknak egyik leglátogatottabb része egyébként turisztikai szempontból a hihetetlen trófeagyűjtemény. Itt egy szélesebb vertikumról van szó, hiszen az egész nemzeti sport díszei lehetnének kiállítva. És nagyon fontosnak tartanám azt is, hogy az állandó kiállítás mellett legyen egy vándorkiállítási része. Hiszen az ország számtalan önkormányzata jelentkezne arra, hogy időszaki kiállításoknak helyt adjon. Tehát, ha itt egy átmeneti nehézséggel nézünk is szembe, erre én is kíváncsi lennék, hogy hogy fog megoldódni a közeljövőben ezeknek az értékeknek a védelme, de lehessen egy vándorkiállítással alkalmat adni arra, hogy ezt megismerje mindenki az országban.
A másik szakmai rész az utánpótlás-neveléshez kapcsolódik, amit professzor úrnak tennék fel. Valóban, ahogy az előadásában is kiegészítette az előterjesztést, a három lábból a Sport XXI. tűnik kicsit bénának, már elnézést a fogalmazásért. (Elbert Gábor: Sántának.) Igen, sántának. Egyrészt nem tudom, hogy megfelelő-e pillanatnyilag a szervezeti struktúra. Itt kellő motiváltságról beszéltünk a testnevelő tanárok, a diáksport-egyesület vezetői terén, illetve az utánpótlás-centrumok kapcsán. Erről, ha mondana valamit, hogy valóban az átalakítás hogyan történne meg. És ami számomra elkeserítő, az utánpótlás-nevelésnek a költségvetési támogatása. Egyharmadnyi csökkenés volt, valamelyest vigasztal, hogy professzor úr optimista ezen a téren, tehát azt mondja, hogy a tavalyi 3 milliárdhoz képest az idei kétmilliárd is elegendőnek tűnik, de azért látni szeretném azt, hogy a következő években elsősorban a nemzeti sportstratégia kapcsán itt milyen finanszírozási háttérre lehet számítani. Hiszen valóban ha egy jó rendszer felépült, akkor kár lenne a finanszírozási problémák miatt ezt megrengetni. Köszönöm szépen. Államtitkár urat kérném meg, hogy részben ő és részben az igazgató úr és professzor úr adjanak választ a kérdésekre.
BUZÁNSZKY JENŐ, az Aranycsapat jobbhátvédje: Az a jó, ha a Sportmúzeum a sportpályák környékén van, mert ha valaki kimegy, alkalmat keres rá, hogy megnézze. Még a Beatles Múzeum is a futballpálya mellett van. A másik pedig, hogy egy kórház mellett halálra lenne ítélve a múzeum.
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Most kísérelek meg valamilyen formában összefoglalt választ adni. Lasztovicza Jenő képviselő úréval kezdeném. Számunkra ez az út a legjobb és nagyon örülök annak, hogy filozófiai magasságokba tudtunk emelkedni ennél a kérdésnél is, mert ez a fajta hozzáállás és gondolkodás segítene. Azt gondolom és mindenhol az országban járva erre visszaigazolást kapok, hogy a sport az a közös nyelv, esélyünk van arra, hogy a jövőnket jobbá, szebbé tegyük. Nem titok, hogy jártam Veszprém megyében és ott elég komoly egyetértéssel tudtunk beszélgetni a dolgokról, tehát én azt gondolom, hogy valóban ebbe a irányba kell elmenni. Nyilván nem kérném számon a NUFI-n azt, hogy az iskolában, a felsőoktatásban hogyan néz ki a sport helyzete. Erről valóban mi tehetünk, akik a sportban dolgozunk évek, évtizedek óta. Az, hogy ez a helyzet kialakult, ez alapvetően a mi felelősségünk és ebből következően nem fogja más rendbe rakni, csak mi.
Megpróbálok konkrétan is válaszolni. A Sportmúzeum sorsa. Igaz vagy nem igaz? Részben igaz, részben nem igaz. Alapvetően a Sportmúzeum sorsát is, ahogy itt elnök úr is említette, rövid, közép és hosszú távon kell tudni kezelni. Látható az, hogy évtizedek óta ez a probléma nem megoldott, tehát nincs egy állandó kiállítása a Sportmúzeumnak. Egyébként pedig elképesztő, hogy milyen anyag van a Sportmúzeum birtokában, fantasztikus tudományos munka folyik a háttérbe, de a múzeum nyilvánvalóan akkor múzeum, ha meg lehet mutatni. Szó került az állandó kiállításra és a vándorkiállításra. A vándorkiállítás létezik, az én tudomásom szerint ez most Erdélyben portyázik részben, nem kizárt nyilván, hogy ez Magyarországon is portyázzon. Valóban a sportok házából az átalakulások miatt el kell költöztetni a múzeumot és nyilván az a közös célunk, hiszen folyamatosan egyeztetünk az igazgató úrral, hogy ez a költözés egy olyan költözés legyen, ahonnan már a végső megoldás a következő lépés. Tehát nem lenne jó azt a folyamatot folytatni, hogy mindig, ha valahol irodára van szükség, akkor a Sportmúzeum az első, amit félrerakunk. Tehát egy közös koncepció van, egy közös együttgondolkodás, és azt gondolom, hogy ez sajnos a múltban a rendszerváltás óta nem igazán volt jellemző, hogy legyen egyfajta együttgondolkodás. Egyébként én egy kicsit pozitívabban látom a jövőképet a Népstadion vagy a Puskás Ferenc Stadion függvényében, azt gondolom, hogy az EB-től függetlenül kell, hogy legyen egy nemzeti stadionunk és az lehet a megoldás arra, hogy a múzeum oda bekerüljön. Egyébként megoldást találnánk, mert vidéki nagyvárosok szép számmal jelentkeznek, hogy otthont adjanak a Sportmúzeumnak, de ahogy itt közben elnök úrral beszéltünk, sajnos vagy szerencsére az ország úgy épül fel, hogy ennek ma Budapesten kellene lennie.
Középtávú megoldást jelent a Sportagórában az állandó kiállítás elhelyezése. Hiszen ez egy hosszú évtizedes problémát old meg, akár az lehet a végleges megoldás is, hiszen a Népstadiontól vagy a Puskás Ferenc Stadiontól ez nincsen nagyon messze.
Tehát én azt gondolom, hogy a közös együttgondolkodás és az, hogy szerintem egyébként a Sportmúzeum számára hozza a legtöbbet ez az új nagy együttes, mert ebben a pillanatban a Sportmúzeum az utánpótlás-neveléssel és a létesítményekkel egy szintre kerül, nem egy önálló kis intézményként jelenik meg. Tehát így az érdeklődés homlokterébe is kerül, és ugyanolyan fontossággal kell vele foglalkozni, de mondom, egy folyamatos együttgondolkodásban azt gondolom, hogy középtávon a dolog megoldást nyer. Tehát ebben vannak jó irányú elmozdulások az állandó kiállítás tekintetében, és nyilván van egy átmeneti megoldás, az, hogy szerintem nem egy szükséglakás egyébként ott a toronyépületben, de hogy ott kerülhet elhelyezésre.
Itt szóba került a Széchy-uszoda többször is. A Széchy-uszoda valóban egy érdekes örökség, tudnánk róla mesélni; egy azonban biztos, hogy a Széchy-uszodát áprilisban kinyitjuk, és többet nem csukjuk be, mert eltökéltek vagyunk ebben. (Közbeszólások, derültség.) Tehát a viccet félretéve, teljesen egyértelmű az, hogy az uszoda vagy az a medence arra jött létre, hogy ott egyrészt a versenysportot, másrészt pedig a nagyközönséget kiszolgálja. Az is látható, hogy a humánerőforrás már rendelkezésre áll, tehát az embereket, akik ezt működtetni tudják, azokat fölvette a NUSI, tehát készen állunk; vannak ennek nehézségei, de mi eltökéltek vagyunk - és itt ugye a politikusok előtt az ember ígéretet tesz, akkor azt kénytelen lesz betartani, tehát számon lehet ezt is kérni, hogy áprilisban kinyitjuk az uszodát.
A sportstratégia és a NUSI kérdését feszegette Gyenesei képviselő úr. Nyilvánvalóan a sportstratégia filozófiája az, amit Lasztovicza Jenő képviselő úr elmondott és ennek szerves része a NUSI által képviselt terület, elsősorban az utánpótlás-nevelés, másodsorban pedig nyilvánvalóan a létesítményháttér és mint tudományos háttér: a múzeum is.
A TF és a Sportkórház viszonyrendszere. A TF, reményeink szerint, a közeljövőben újra önálló lesz. Ezzel kapcsolatban, miután én ott nőttem föl, tehát eléggé érzelmileg is kötődöm a problémához és a feladathoz, ezt valamikor 3,5-4 évvel ezelőtt közösen kezdtük el még a Nemzeti Sportszövetség mezében; Nyerges dékán úrral jártunk az Oktatási Minisztériumban Radák dékánhelyettes úr az Egészségügyi Minisztériumban, tehát folyamatosan. Hogy mi a megoldás a végén, nyilvánvalóan ez az összes érdekeltnek az összefogásával kell hogy kijöjjön, az biztos, úgy ítélem meg, hogy ma a TF kezében van az önállóság kulcsa, tehát a helyzet olyan érett fokozatban van, hogy már csak a TF ronthatja el, ami azt gondolom, hogy egy eléggé előrehaladott állapot ahhoz képest, ami néhány évvel ezelőtt volt. Az is látható, hogy például említettem a doppinglabor kérdését, hogy ebből nem az következik, hogy a labor megszűnik, hanem a labor át kell, hogy kerüljön a TF-hez; ebben eltökéltség van a Sportkórházban is és a TF berkeiben belül is, mert hiszen egy modern egyetem kutatólabor és kutatóbázis nélkül nehezen elképzelhető a XXI. században.
Szintén Bakonyi képviselő úr említette a Sport XXI. és hogy lobbizzunk. Örömmel látom azt, hogy itt nyíltan lehet beszélni, azt gondolom, hogy a Sport XXI. azért sánta, mert politikai lobbik révén kerültek be a sportágak és nem alapvetően szakmai döntések révén, de sánta, ez kétségtelen. Szabó Tamás úr el fogja mondani, azt gondolom, hogy alapvetően nem feltétlenül a sportági profil változtatása, hanem az egész szemlélet és az egésznek a helyretétele, egy másik irányba való elindulás az, ami a megoldást jelentheti a jelenlegi helyzetben, mert ugye mindig azt kell tisztázni, hogy mi a célunk vele.
Azt gondolom, hogy a sportágak belobbizása nem biztos, hogy a korábban megjelölt célokat szolgálta, tehát ilyen értelemben ma a célokon is változtatni kell, és más célok szolgálatába kell állítani a Sport XXI. programnak az - idézőjelesen - "alsó részét".
Tóth József képviselő úr mondta, hogy a legizgalmasabb kérdés az utánpótlás, mi is ezt gondoljuk és a legfontosabbnak, ezért is gondoltuk azt, hogy egy önálló előadás keretében is megjelenítjük, amikor a NUSI-ról beszélünk.
Amit a képviselő úr felvetett: sportiskola, testnevelők kérdése, azt gondolom, hogy ennél megint vissza kell, hogy mutassak arra, amit Lasztovicza képviselő úr mondott, hogy ez egy közös felelősség és filozófiai kérdés, hogy hogyan tudunk ebben együttgondolkodni. De örömmel tapasztalom azt, hogy itt a bizottságban is teljes mértékben együtt tudunk gondolkodni és - most akkor nem 27-én, hanem nyilván valamikor máskor megrendezésre kerülő - stratégiával és egyéb kérdésekkel foglalkozó fórum jó apropója lesz annak, hogy pártpolitikai hovatartozástól függetlenül szakmai kérdésekről tudjunk beszélni, és együtt tudjunk haladni. Magam is testnevelő vagyok, tehát ebből a szempontból is nagyon fontos.
Egyetlenegy dolog van, amivel Lasztovicza képviselő úrral nem értek egyet, azt gondolom, hogy ami ebben az anyagban szerepel, az már a valóság, az nem álom, tehát ami itt leírásra került, az mind az eddig elvégzett munka alapján a tényekre alapul. Valóban álomszerűnek tűnt néhány évvel ezelőtt és azok a kollégák, akik a NUSI-ban, korábban a NUPI-ban dolgoztak, azok megvalósították a maguk álmait és reméljük, hogy ezek a gyerekek, akik ma ott vannak, megvalósítják a mi közös álmainkat is.
Egyetlen dolog, amiről azt hiszem, hogy még nem beszéltem: ez a fűzfői uszoda kérdése. 2007-re megoldottuk ezt a kérdést. Azt gondolom, hogy hosszú távon a megoldás az lehet, ha a térségnek egy új modern uszodája lehet, amire az én tudomásom szerint vannak kezdeményezések. Az uszoda a mai formájában semmilyen tekintetben nem felel meg az elvárásoknak, ha csak az állami oldaláról nézzük, annak körülbelül 8 százalékos a versenysport kihasználtsága, tehát egy nagyon nehéz helyzet; 500-600 millió forintot kellene költeni arra, hogy az a mai igényeknek alapszinten megfeleljen. Ezzel együtt nyilvánvaló az, ha van egy uszoda, azt bezárni nem lehet, amíg nem lehet kiváltani mással, tehát nincs egy modern uszoda; éppen ezért döntöttünk úgy, hogy bár költségvetésileg igen fájdalmas, de ennek ellenére 2007-ben az uszoda tovább kell, hogy működjön.
A Széchy-uszoda, hogy miért így épült föl, miért úgy? Eddig is óvtam magam attól, hogy visszafelé mutogassak, ettől a továbbiakban is óvnám magam. Valóban, amit az elnök úr elmondott a Széchy-uszodával kapcsolatban egy érdekes fejlődéstörténete volt ennek az uszodának. Mi azon vagyunk, hogy minden jövőbeni sportcélú beruházás úgy készüljön el az országban - hogy egy olimpiai álom, ami ma még álom -, hogy minden ilyen beruházás szolgálhassa majd egy majdani olimpiai céljait, tehát hogy ne lehessenek ilyen félmegoldások az új létesítmények területén.
Ennyit szerettem volna, ha a kollégák - miután megszólíttattak - néhány szót kívánnak hozzátenni, akkor én befejeztem. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben mutatkozik igény. Főigazgató úr.
TÖRÖK OTTÓ (Nemzeti Utánpótlási-nevelési és Sportszolgáltató Intézet): Köszönöm szépen. Néhány apró kiegészítést szeretnék tenni. Visszafelé: a fűzfői uszodával kapcsolatban. Tehát a szakállamtitkár úrhoz csatlakozva, de azt megerősítve, a fűzfői uszoda továbbműködtetése érdekében a polgármester asszonnyal kötött a NUSI, jómagam, egy együttműködési megállapodást, amelynek az a lényege, hogy felmérve és figyelembe véve mind a NUSI nehézségeit, mind pedig a térség igényeit, közös erővel az üzemeltetést, tehát egymást segítve próbáljuk biztosítani. Az alapüzemeltetéshez a források biztosítva vannak; itt egyéb más, és itt visszacsatolok az energiaracionalizálásra, meg hasonló ilyen közműfejlesztésekre, amit közös erővel tudunk majd elvégezni, és ez által könnyítünk egymás nehézségein is. Az igénybevétellel kapcsolatban az együttműködés arról is szól, hogy minél nagyobb spektrumot próbáljunk megjeleníteni a Fűzfői-uszoda igénybevétele kapcsán.
A Széchy-uszodával kapcsolatban annyit szeretnék hozzátenni, hogy január óta, amióta a kinevezésem óta foglalkozom ezzel a kérdéssel, ugye van egy határozat, ami 2006. január 1.-től rendelkezik, hogy az akkori NSK-nak üzemeltetésre át kellene venni a Széchy-uszodát; egyetlen egy dolog van, hogy a kivitelezésnek a minősége és műszaki tartalma egyébként nem üti meg az elvárt szintet. Először megpróbáltunk és most is abban próbálunk eljárni, hogy az effektív üzemeltetést gátló tényezőket próbáljuk a beruházóval, illetve a tulajdonossal kijavíttatni, mert úgy tudjuk, hogy erre a forrás rendelkezésre áll - nem gondoljuk egyébként, hogy ezt az üzemeltetőnek kell elvégeztetni, mert miért? Ezzel együtt, ahogy a szakállamtitkár úr is említette, mi ragaszkodunk hozzá és itt is a szolgáltatás a legfontosabb: mi megteremtjük a feltételeit csak úgy, hogy áprilisban kinyisson az uszoda a sportszakmai érdekek alapján. De ez nem biztos, hogy egyezik időben azzal a dologgal, hogy a különböző hatósági engedélyek és a műszaki feltételek teljes körűen biztosításra kerülnek; de mi lehet, hogy fölvállaljuk, sőt valószínű fölvállaljuk ennek a felelősségét azért, hogy az uszoda működjön. Ez a mi felelősségünk, illetve nyilván majd az enyém, illetve az államtitkár úré lesz.
A Sportmúzeum kapcsán a szolgálati lakásra visszatérve. Valamikor volt egyébként, mikor szolgálati lakás volt az a két helyiség, ami most irodaként kialakításra került. Ez egyébként két éve irodának lett teljes körűen felújítva a szükséges infrastruktúrával. Most is javítunk rajta egyébként, hogy ha nem is teljes körűen, de a pillanatnyi helyzetet tudja kezelni. Egyébként azt gondolom, hogy az NSH-ban sem volt megfelelő, biztos és végleges helyen a Sportmúzeum. Elsősorban azt gondolom, hogy a kiállítótérrel van az alapvető probléma, mert ott az NSH-ban sem volt a múzeumnak állandó kiállító tere. És mi a magunk részéről tényleg az egyik legfontosabb feladatnak tartjuk, hogy ezt véglegesen próbáljuk megoldani, de mi is egy helyzetet kaptunk kézhez, amiből próbáljuk a legjobb megoldást kihozni. Én tényleg azt kívánom, hogy a Puskás Stadion rekonstrukciója valamilyen formában megvalósuljon, mert ott valóban van reális esély arra, hogy azt az 1000-1500 négyzetméternyi kiállítóteret és a hozzá tartozó kiegészítőket biztosítani tudjuk, amely így, ha külön szeretnénk biztosítani, akkor biztos, hogy alsó hangon 5-600 milliós beruházás lenne, amit nem tud felvállalni, azt gondolom, most senki sem.
A stratégiai fejlesztésre vonatkozóan azt gondolom, hogy itt a regionális fejlesztési tanácsok segítségével, illetve egyéb más pályázatok segítségével kívánunk teret nyerni. Nyilván sportlétesítmény-fejlesztésre effektív nincs mód, de összevonva a turizmussal, illetve egyéb más lehetőségekkel, ebben látjuk a mérhető és nagy léptékű fejlesztés lehetőségét. Sportpályák fejlesztésébe, azt hiszen az OLLÉ-programba be is jelentkeztünk, tehát műfüves pályák, illetve egyéb más ilyen kisebb léptékű fejlesztésekre van módunk és meg is tesszük. Így az akadálymentesítési folyamatokra és az új nyitott sportpályák létesítésére. Azt hiszem, hogy ennyit szerettem volna mondani és professzor úrnak van kiegészítése, úgy látom.
DR. SZABÓ TAMÁS (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet): Köszönöm az elismerő szavakat. Én jó előadó vagyok, ezt én tudom, azért itt sokkal több probléma van. Nagyon nagy rendszer ez. Millió gondunk, bajunk van, de a váz nagyon jó és tulajdonképpen működik is. Amiket nekem kérdéseket tetszettek itt feltenni, az mind lényegbe vágó. Egyrészt stratégiai kérdések, másrészt financiális kérdések és a végére megengedhetem magamnak, bár lehet, hogy utána megrónak, hogy esetleg a sport és politika kapcsolatáról is beszéljek ennek a vetületében, mert ez egy fontos történet.
Labdajátékok. Ez egy stratégiai kérdés. A labdajátékok dolga. Ma úgy néz ki, hogy a diáksportban a labdajátékok szerepe nem eléggé becsülhető túl. Azért, mert végül is örömet okoz, kohéziót javít, a kistelepüléseken az identitást, mindent erősít. Tehát ez egy jó dolog és az egész dologba akkor futottunk bele, amikor például a KSI átalakítása szóba került, ami egyébként napirenden van és pont az volt a kormányzati szándék egy évvel ezelőtt, hogy a labdajátékokat próbáljuk meg visszaemelni azért, hogy legyen valami módszertani alap, amit aztán lehet használni.
A hazai labdajátékok nagyon különböző szinten vannak. Kézilabda. A Laciék nagyon jól szervezik ezt, bár vannak szakmai vitáink, mert ugye van itt egy fantasztikus kompetencia, egy versenyfutás, hogy megyünk lefelé az életkorral és most már van itt szivacskézilabdától kezdve minden, ami mögött nem minden esetben van szakmai indok, hanem, hogy a gyerek odamenjen. De egy nagyon jó szervezet.
A kosárlabdával bajunk van, komoly szakmai problémáink vannak. És itt van a foci. A futball és ez a Tibi kérdése is, a bekerülés-kikerülés és retorziók. Hát el kell, hogy mondjam, hogy amikor a futball elkezdte kapni az állami támogatást, először 600 millió körül volt. Aztán amikor a mi kezünkbe került a támogatást, 380, aztán lett 330, aztán lett 280 és idén 200 millió forintot fognak kapni. És ez nem azért van, mert a pénz kevesebb lett, hanem azért, mert nem tudnak élni az állami támogatással. És most jutottunk el oda az új labdarúgó program kapcsán, amiben a NUPI masszívan benne volt, hogy egy új szisztémát kell építeni, hogy azt mondjuk, hogy oké, 200 millió forintot oda kell adni az államnak, mert ezt biztos, hogy garantáltan fel tudják használni. Tehát itt nagyon érdekesek azok a belső erjedések, amelyek a labdajátékokban vannak. Érdekes, a vízilabda egy különleges történet, a legnagyobb sikertörténet a csapatsportágakban, de ha itt egy térképet felvetítenék önöknek, hogy hogy néz ki a vízilabda, hát a Dunántúlon nincs is vízilabda, Pécsen igen, de még gyerekcipőben jár (Bakonyi Tibor közbeszólása.), de egyébként támogatunk is benneteket (Derültség.), és akkor ott Szolnok, Szeged, Eger és annyi. És akkor kezdődnek akik viszik a prímet. Nagyon érdekes. Mondjuk tarthatatlan állapot, ez egy stratégiai kérdés.
Sport XXI. Több kérdés elhangzott, hogy miért beteg a Sport XXI. Azért beteg, mert magán hordozza azokat az ellentmondásokat, amiket egyszerűen a sport nagyon nehezen tud megoldani. Itt már a Gábor is talán az egyik kezdeményező volt, hogy rendezzük a sorokat az OKM-mel, tehát a közoktatással. Ez egy szélmalomharc. Amit az iskolai testnevelésben megélünk itt nem tudom, mióta, az azért ugyanúgy a tanórán kívüli, egyáltalán a testi neveléssel kapcsolatban létezik és ez borzasztó dolog. Tehát hiába voltak itt egyezségek. Most van egy nagy előrelépés, mert elkészítettük a sportiskolai kerettanterveket és ez komolyan támogatott is volt az OKM részéről, de rendezetlenek a soraik. És benne van az, hogy mi van a testnevelő tanárok elismertségével, egyáltalán ez a műveltségterület a többivel kapcsolatban hogy áll a tantestületen belül. Nem állnak jól a dolgaink. Itt van még egy korrekció. Az anyagban le van írva, csak erről nem nagyon beszéltünk. Az egyik stratégiai történet, csak nem nagyon akarok belemenni, mert elolvassák a diáksportosok a jegyzőkönyvet, akkor engem megölnek, de hozzá kell nyúlni a diáksporthoz. Tehát ez egy zavaros történet. Nagyon igyekeznek biztos. Mindig voltak problémák, most igazolt, nem igazolt, de hozzá kell ehhez nyúlni és a Sport XXI-ben meg lenne ennek a helye. A Sport XXI-et átkell alakítani. Jelen pillanatban az a fő probléma vele, hogy erősen diszkriminatív rendszer. 13 sportág van benne, Tibiék benyomták Győrben a kézilabdát (Derültség.), amit egyébként megérdemeltek. A parlamenti jegyzőkönyvből értesültünk, hogy benne van a vízilabda, az sem volt semmi.
Tehát magyarul - nem akarok viccelni ezzel - azt akarom mondani, hogy itt nincs egy olyanfajta kiválasztási mód, mint például a Héraklésznél, ezért ezt meg kell szüntetni, ez egy diszkriminatív rendszer. Mi azt mondjuk, hogy az előszobáját kell megcsinálni a Héraklésznek és fel kell emelni 20 vagy 21 sportágra legalább a Sport XXI-es támogatást, de ehhez át kell az egész rendszert alkotni; ezen gondolkodunk és ebben szerintem támogatottságunk is van.
Egy nagyon lényeges kérdés: az iskola és az egyesület. Csináltunk egy vargabetűt az utánpótlás-nevelésben a műhelyekkel kapcsolatban. Számomra teljesen érthetetlen módon valami miatt nem lehetett az iskolai típusú sportiskola mellett az egyesületi típusú sportiskoláról beszélni. Ezt senki nem tudta nekem megmagyarázni, hogy miért és ezért elmentünk az iskola felé. Ugye itt azért elhangzott, hogy vannak álmok, ez egy ilyen álom, mert kétségtelen tudnánk egy olyan konstrukciót csinálni, amelyik egy nagyon fontos és egy nagyon modern iskolára épülő, közoktatásra épülő minőségi képzést jelent, de erre jelen pillanatban a feltételek nincsenek meg - sem jogi, sem pénzügyi feltételek. Egy kicsit az egyesületi típusú támogatás háttérbe szorul az utánpótlás-nevelésben, most ezen igyekszünk javítani és toljuk a pénzeket úgy, hogy a hasznosulás a legjobb legyen.
Végül egyet, a sport is politika. Mi, akik ebben az utánpótlás-nevelésben dolgozunk, azt érezzük, hogy ha az ifjúság a politika és a sportpolitika nem fut együtt, akkor nagyon sokszor támasz nélkül vagyunk, és ahogy körbenézek az országban, azért az ifjúságpolitika egy nagyon szétszabdalt történet. A tárcáknál le vannak a jogosítványok, a kötelességek téve, magyarul ez nem kormányzati ifjúságpolitika a mi olvasatunk szerint, tehát nem egy tárcákon átívelő dolog, ezért nagyon nehéz egy csomó területre behatolni. A legjobb példa erre az oktatási, de ugyanez van az egészségügynél, ugyanez van az esélyegyenlőségnél is, tehát itt valami nem stimmel; és én nem is irigylem a szakállamtitkár urat, hogy mondjuk ilyen környezetben kell küzdenie a sportért.
Elment a Gyöngyi, de ugye belekaptunk a társadalmi környezet és a sport problematikájába, hát ez egy nagyon súlyos történet, ezért nem véletlenül utálják a szociológusokat, de hát ezzel szembe kell néznünk. Tehát ez is még hozzátartozik, ezekről nem beszéltem, nem beszéltem a tudományról, mit tudom én miről, de hát az intézet sok mindent tesz, aztán még fog is tenni; mert ugye még egy kérdés elhangzott, én ezt másképp értettem: mi a NUSI véleménye a fejlesztéssel kapcsolatban. Azt várom a NUSI-tól, hogy ez a terület menjen előre és van egy csomó olyan lehetőségünk: informatika, az audiovizuális anyagok, amik jól fogyaszthatók a gyerekek számára, és a többi, és a többi, tehát sok minden van még.
Olimpia: hát Tibi igazad van, (Dr. Bakonyi Tiborra néz.) imádkozom azért, hogy nyerjük el. A kormány meg fog őrülni szerintem, de nyerjük el a 2012-est, először csak a focit, tudniillik ettől azt várjuk, hogy meglendül a labdarúgásban is az élet. Mondták, hogy én itten álmodozom, de igen, kell álmodni. Ha egy olimpiát nyernénk, akkor nincs más, már most el kellene kezdeni építeni és nem 21 sportágban, hanem ott, ahol részt akarunk venni, egy hosszú távú stratégiát kellene csinálni, amit egyébként napjainkban Angliában fantasztikus módon érzékelünk már, látjuk, érzékeljük, meglódult; meglódultak, elmentek az ökölvívók agyonverték a lengyeleket, azt se tudtuk azelőtt, hogy kik ezek az angol ökölvívók, fogalmunk se volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszönjük szépen az előterjesztést. A napirendi pontot lezárjuk, további sok sikert kívánunk a létesítmények fenntartásához, illetve az utánpótlás-nevelési program végrehajtásához.
Rátérnénk utolsó napirendi pontunkra, amely tájékoztató a Magyar Kézilabda Szövetség terveiről, illetőleg beszámoló a 2007. évi kézilabda világbajnokságról. Itt a Kézilabda Szövetség elnöksége az előterjesztő. Kis technikai szünet, megvárjuk, amíg az előterjesztők helyet cserélnek.
Elnök úr, főtitkár úr van-e olyan, amit szóban tennének meg kiegészítést, amihez nem kell a technikai segédlet, vagy várjuk meg, amíg feltölti a kollega és előadja a prezentáció anyagát. Megadnom a szót.
Dr. Kiss István szóbeli kiegészítője
DR. KISS ISTVÁN (Magyar Kézilabda Szövetség): Kedves Hölgyeim! Tisztelt Uraim! Tisztelt Bizottság! Igyekeztünk olyan írásos anyagot összeállítani, ami részletesen bemutatja egyrészt a 2006-os évünket, másrészt a sportág fejlesztési koncepcióját, a tervezett jövőképet - erről majd a főtitkár úr prezentációjában is szól néhány szót -, illetve miután érdeklődés mutatkozott a férfi válogatott világbajnoki szereplése iránt, úgy gondoltuk, hogy az értékelő komplett anyagot is a bizottság rendelkezésére bocsátjuk.
Amit szóban el szeretnénk nagyon röviden mondani, az az, hogy a kézilabda sportág örömmel állapította meg, örömmel állapítottuk meg a közgyűlésünkre, küldöttgyűlésünkre készülve, hogy tartja a helyét a világ élvonalában, mert majd ez a 9. helynél külön szeretnék erről szólni. Tehát ott vagyunk a világ élvonalában - női vonalon is és férfi vonalon is - mind a két szakágban van esélyünk, a nőknél több, a férfiaknál kevesebb, de még mind a két szakágnál esélyünk van az olimpiára való kijutásra, ennek rendelünk most jelen pillanatban alá szinte mindent.
Szeretnénk még elmondani, ami az írásos anyagban nem szerepelt, hogy a sportág konszolidált körülmények között, rendezetten működik, megfelelő költségvetéssel, megfelelő szponzori háttérrel, azt is mondhatom, hogy nyugodt körülmények között, tehát adva van az a háttér, amiben a klubcsapatok, illetve a válogatott szerepelhet.
Ami szintén nem szerepelt az anyagunkban, amire úgy gondolom, hogy világszínvonalon büszkék lehetünk, hogy amikor itt volt a Nemzetközi Kézilabda Szövetség elnöke, megállapította, hogy egyetlen ország vagyunk, ahol 6 éves kortól 60 éves korig szervezett bajnokság van a kézilabda sportágban. Tehát a 6-évesek már a szivacskézilabdával ismerkednek és szervezett nemzeti bajnokság van, illetve most már a mastersnél nincs is fölső korhatár, most a 60-at csak jelképesek mondom, mert 60 év fölöttiek is nyugodtan játszhatnak.
Amit a világbajnokságról szeretnénk elmondani. A 9. helyet sokan sokféleképpen értékelték, mi egyáltalán nem tartjuk ezt kudarcnak. A sportban nincs ha, nincs ez, nincs az, a pályán elért eredmény van. A 9. hellyel nem tudtuk teljesíteni az alapcélkitűzést, mert a 7-be szerettünk volna kerülni, ami ugye olimpiai selejtezőhelyet ér, de mindenki látta - vagy nagyon sokan, úgy gondolom, hogy látták - a mérkőzéseket, hihetetlen színvonalú, atomisztikus kézilabda volt a mostani férfi vb-n, szinte már felülmúlhatatlan. Szinte már felülmúlhatatlan. És itt az első 12 csapatnál tulajdonképpen nüanszokon múlik, hogy ki végez előbb, ki hátrébb. Mi nem sokáig keseregtünk, ahogy hazaért a válogatott a világbajnokságról, leültünk a válogatottakat adó klubok vezetőivel és már elkezdtünk azon dolgozni, hogy az Európa Bajnokságon megmaradt reményt kihasználjuk és az EB-n keresztül próbáljunk meg olimpiai kvalifikációs helyet szerezni, amire egyébként van reális esélyünk. Tehát nem adtuk fel azt sem, hogy a férfiak kikerüljenek az olimpiára, mindent megteszünk azért, hogy ott legyünk, kicsit nehezebb, mintha a hétben lettünk volna, de nem reménytelen a lehetőségünk. A nők még előtte állnak, mert ott decemberben van a világbajnokság, és ott nem is lehet más a célkitűzés, minthogy olimpiai kvalifikációs helyet szerezzünk.
Ami a közvetlen jövőt illeti, a főtitkár úr egy rövid prezentációban bemutatja, ami részben benne van az írott anyagban, de tesz hozzá szóbeli kiegészítéseket és én szeretném a sportág nevében és az elnökség nevében is megköszönni az érdeklődést. Azt, hogy érdeklődnek a sportágunk iránt, hogy ilyen alaposan érdeklődnek és mi ennek az érdeklődésnek, miután tudjuk, hogy itt viszonylag rövid az idő, igyekeztünk olyan anyagokkal szolgálni, amiből meg lehet tudni, hogy hol tart a kézilabda, illetve milyen sportágfejlesztési koncepciónk van egészen 2013-ig. Köszönjük szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főtitkár úrnak adnám meg a szót a prezentációra.
SINKA LÁSZLÓ (Magyar Kézilabda Szövetség): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntök én is mindenkit. Nem először szerepelünk a magyar parlament bizottsága előtt. Néhány gondolatban már a jövőről szeretnék beszélni, egy olyan sportágnak a jövőképéről, amelynek a stratégiai programját és a tervét valamennyien megkapták, megkaptátok. Viszont egy olyan jövőképet próbálunk felrajzolni magunknak és a sportágnak, ami talán újszerű annyiban, hogy a sportágban jelenleg mintegy 52-53 ezer kézilabdázó játszik hétről hétre, napról napra, hétvégeken általában 850-900 mérkőzésre kerül sor felnőtt és utánpótlásszinten. Átfogja az egész országot, valamennyi megyében megyei szövetséggel rendelkezünk és gyakorlatilag nagyon kevés azon településeknek a száma, hol nem tudnak kézilabdázni. Ez elsősorban létesítményprobléma miatt van.
A stratégiai tervünk mellett egy olyan jövőképet próbáltunk felrajzolni, amelyben mind a válogatott, mind a bajnoki programokra, a gyermekekre, a strandkézilabdára próbálunk meg fókuszálni. Ez az átküldött anyagokban egy picit látható volt. Talán most szemléletesebb lett volna. Ez azt jelenti, hogy a magyar nemzeti válogatottakat kiemelten kezeljük a kézilabda-szövetségben. Egészen pontosan azt jelenti, hogy 16 nemzeti válogatottat működtetünk, nyolc férfit és nyolc nőit. Szemben az 1993-as időszak négy válogatottjával. A válogatottak serdülő ifjúsági, junior és felnőtt szinten működnek. Működtetünk felnőtt szinten főiskolai férfi- és női válogatottat, strandkézilabda szinten ifjúsági és felnőtt női, férfiválogatottat és mindezek a csapatok és létszámok, amelyekben a válogatottak játszanak és tevékenykednek, ez azt jelenti, hogy éves szinten több, mint 500-550 játékos szerepel a válogatottakban. Ezeknek a játékosoknak, a csapatoknak az edzőtáborozását és minden ügyes-bajos dolgát a szövetség intézi elég nagy létszámú edzői, technikai személyzettel.
A válogatottak programját 2011-ig terveztük meg. A 2011-es tervezésnek az a lényege, hogy ezt az évet mintegy felkészülési évnek szánjuk, majd azt követően a 2011-es évre szeretnénk elérni, hogy felnőtt világbajnokságot tudjunk rendezni, férfi felnőtt kézilabda vb-t. Talán ismert, hogy elég gyakran vállalkozunk világversenyek rendezésére, ennek alapvetően az az oka, hogy egyrészt szeretnek Magyarországra jönni világversenyre széles e világból, másrészt mi nagyon szívesen rendezünk, mert akkor biztos, hogy még hatásosabban és még hatékonyabban tudjuk népszerűsíteni a sportágunkat. Harmadrészt pedig úgy gondolom, hogy Magyarországon az az értelmes és épelméjű dolog, ha minél több, nagyon-nagyon szép világesemény kerül megrendezésre és idehozzuk a külföldieket minden áron. Bemutatjuk az országunkat, mert a sportágnak nemcsak az a funkciója, hogy sima kézilabdameccseket játszogassunk vagy nagyon rangos meccseket, hanem úgy gondoljuk, hogy az is a feladatunk és vállalt feladatunk, és azt gondolom, hogy ez teljesen természetes, hogy Magyarországról a valós képet tudjuk bemutatni. Mi Magyarország ma a világban. Fontos tényező vagy kevésbé fontos. Nem politizálunk természetesen, ez elsősorban az önök asztala. A miénk inkább a sportpolitika. Nos ezen a területen viszont szeretnénk további pozíciókat is nyerni a világban. Pozicionálisan megerősíteni Magyarország helyzetét. Ez a kettő egyébként egymásra hat. Nem véletlen, hogy világversenyek eldöntésénél általában kedvező szavazási arányokat kaptunk. Persze ez nem biztos, hogy így lesz 2011-re, látható, hogy minden sportágban óriási a verseny, hogy egy-egy világversenyt, főleg labdajátékban, csapatjátékban vagy atlétikában vagy úszásban Magyarországra lehessen hozni. Hihetetlen nehéz dolog. Óriási lobbitevékenységre van szükség, éppen ezért úgy építjük fel a rendszerünket, hogy ezt megelőzően évente 3-4 olyan nemzetközi tornát rendezünk - ezt alapvetően a fő támogatónknak köszönhetően, a Pannon GSM Zrt.-nek köszönhetően, amely extra támogatást ad a Magyar Kézilabda Szövetségnek -, hogy ezekre a tornákra is a világ különböző csapatait hívjuk meg egyrészt, másrészt megszerettetjük velük a tornán való részvételt. És azok a szövetségek már vélhetően potenciális támogató partnerekké válnak, mind az európai szövetségben, mind a világszövetségben egy-egy ilyen előkészült vagy szavazás alkalmával.
Tehát felépítettük ezt a rendszert és így, ahogy elmondtam, működtetjük a teljes válogatott szisztémánkat. Ehhez megfelelő píárprogramokat, sajtó-, médiaprogramokat készítünk elő. Pontosan azért, mert azt mondjuk Magyarországon, akik szeretjük, különösen, hogy a jó bornak is kell cégér, tehát azt gondoljuk, hogy ha jó eseményt is rendezünk, akkor sem elég, hogy csak önmagunkban megrendezzük függetlenül attól, hogy az anyag végén látható volt és én is erről 2-3 mondatot szólnék, a televíziós megjelenése a kézilabda-mérkőzéseknek. Hát azt mondhatom, tényleg szerénytelenül, de nagyon jó. Nem vagyunk abszolút elégedettek, de nagyon örülünk, hogy ez így van.
A válogatott programokat úgy tervezzük és általában a sportági programokat, amelyek a jövő évtől fókuszálódnak igazából, mert 75 éves lesz a Kézilabda Szövetség a jövő évben, és ez azért egy olyan évforduló, amit illik tisztességesen (Derültség.) megünnepelni. Mi azt szeretnénk, ha a jövő évben a kézilabdázók és általában a magyar sport körében egy jól hangzó ünnep lenne. Nem önmagunkat ünnepelnénk, hanem a sportágat, hiszen ebben a sportágban több tízezren vesznek részt. Úgyhogy úgy gondolkodunk, hogy már egy Európa-válogatott, magyar válogatott, női vagy férfimeccsel, még különleges csemegével is és egy éves ünnepségsorozatot rendezni. Nyilván a bajnokságok közben azért ezt nem olyan könnyű, mert a hétvégi vagy a hétközi meccseken bizony elég kemény hangulat is uralkodik a pályákon, legyen ez első- vagy ötödosztályú mérkőzés. Ennek ellenére az ünnep mindenképpen ünnep lesz a jövő évben.
2008-ra tehát ez a fókusz. 2009-ben női junior Európa-bajnokságot fogunk rendezni. Már gyakorlatilag megállapodtunk három város polgármestereivel, önkormányzati szerződést fogunk aláírni, az európai szövetséggel ezt már megtettük, éppen a norvégokat győztük le.
Éppen a norvégokat győztük le a végjátékban. Hogy ki nyeri meg ezt az Eb-t. Az Európa bajnokságra tehát 2009 nyarán, augusztusában fog sor kerülni Szombathelyen, Pápán és Győrött 16 nemzeti válogatott részvételével. Nem állunk meg a rendezvényeket illetően, mert 2010-ben férfi-női főiskolai világbajnokságot rendezünk az Egyetemi és Főiskolai Sportszövetséggel közösen, ennek a helyszíne pedig elsősorban a Nyírség lesz vélhetően a terveink szerint Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg, főleg Szabolcs-Szatmár-Beregre fókuszálunk. De szeretnénk elérni, hogy a két megye is összekapcsolódjon éppen azért, mert 2005-ben rendeztünk egy nagyon sikeres junior világbajnokságot 11 helyszínen két megye városainak a bevonásával, ahol csak a sportlétesítmények felújítására vagy átalakítására több mint egy milliárdot fordítottak az önkormányzatok. Ez egy rendkívül hasznos dolog volt, hiszen ez az a fázis, amikor egy ilyen világverseny vagy esemény miatt még alaposabban, még mélyebben átgondolják a helyi lehetőségeket, nyilván állami forrásokat is igyekeznek keresni joggal és célszerűen, és ez a kettő, amikor találkozik, és a sportverseny is megjelenik, ez talán hozza azt a hatékonyságot, aminek köszönhetően sportcsarnokok tízesével újulnak meg, és a később ott sportolóknak óriási élményt adhat. Tervezzük még továbbá, hogy ebben az évben még egy világválogatott mérkőzést is rendezünk éppen a fókuszálás miatt.
Végül, de nem utolsósorban 2011 a fő cél, a férfi világbajnokság megrendezése, ez egy többmilliárdos rendezvény, óriási sportcsarnokokat igénnyel. Őszintén megmondom ebben a körben, hogy jelenleg egyáltalán nem rendelkezünk olyan nagy mennyiségű sportcsarnokkal vagy nagyszámú sportcsarnokkal, amely erre alkalmas, mert itt már olyan kötelező előírások vannak, amikor a három és fél-négyezres befogadó sportcsarnokot le kell nyomni a vizsgálók torkán, hogy elfogadják. Különösen azért nehéz a helyzetünk, persze ez ésszerű és érthető, főleg egy ilyen németországi világbajnokság után, ahol úgy indul, hogy 7-8 ezres csarnokkal - nyilván ezzel nem tudunk versenyezni, nem is akarunk. De szeretnénk, ha jó néhány olyan sportcsarnokkal rendelkeznénk, amely minimum három és félezer ülőhellyel és abszolút kitűnő infrastruktúrával rendelkezik - egyelőre szerényen állunk ez ügyben, de tartjuk a pályázatunkat, és rendkívül erősen lobbizunk, hogy megnyerjük.
A bajnokságainkat illetően bizonyára lesz majd néhány híradás a közeljövőben, különösen a férfi 1-nél egy ilyen finomított átszervezést illetően. Összességében az a célunk, hogy tartósan, keveset változtatva próbáljuk meg a bajnoki rendszereket megoldani. Ebben nagyon nagy segítségünkre vannak a megyei szövetségek, akik a harmad, negyed, ötöd osztályú bajnokságokat rendezik, a megyei és budapestiek - ez egy fix állapot.
Amiben úgy tűnik, hogy új lehetőségek állnak előttünk, pedig eddig is szerencsésen, azt gondolom, hogy a Sport XXI-ben lévő lehetőségeket jól kihasználtuk - éves szinten 50-56 millió körüli támogatással - véleményünk szerint ez egy kitűnő program, bár lenne még néhány ilyen, vagy az ebben rejlő lehetőségek anyagilag még erőteljesebbek lehetnének. Ez a gyermekek versenyeztetése, és ahogy az elnök úr említette, 6-éves korban igen játszunk, nem kötelezően, hanem ajánljuk a lehetőséget a törpéknek, a kicsi tüneményeknek és a szivacskézilabda fantasztikus hangulatot áraszt, egyrészt magával ragadja a gyerekeket, a legfontosabb réteget, másrészt magával ragadja a szülőket, a nagyszülőket, az ismerősöket, a barátokat. Tehát egy olyan fesztiválhangulatot tud teremteni az egész piciknél, ami párosul a játékkal is.
Egyébként a szivacskézilabdának az egyik szülőhazája Székesfehérvár, rengetegen játszanak ott, már az óvodások közül átlag négy-ötszáz gyermek jár edzésekre, és volt nagynevű kézilabdázóink is nagyon-nagyon sokan részt vesznek ebben a dologban és tanítják a csöppségeket, akik aztán korosztályos mérkőzéseket tudnak vívni. Jelenleg az úgynevezett Cséfay programunknak köszönhetően mintegy 14 ezer gyermek kézilabdázik folyamatosan, és hétről-hétre edzésre jár, versenyeken vesz részt. Úgy gondoljuk, hogy ezt feltétlenül tovább kell fejlesztenünk, mert ez az a korosztály és ez az a legfontosabb korosztály, akikre kell úgy építkeznünk, mert ugye azt szeretnénk, ha nyilván 2014-ben, meg '16-ban, meg '18-ban is lennének Sterbinszky Amálok, Éles Józsefek, Mezei Ricsik és még nagyon-nagyon sok nagynevű kézilabdázót sorolhatnék pontosan azért, hogy az a trend ne szakadjon meg, amire elnök úr utalt.
Nevezetesen: a fő cél csak akkor érhető el, hogy a magyar kézilabdázás a világ kézilabdasportjában tartósan a világ legjobb csapatai között szerepeljen - férfi-női összesítésben úgymond az első 6-8-ban -, ha a nőket számítjuk, azt mondjuk mindig, hogy a legjobb 6-ban, mert ez a realitás, a férfiakat pedig a legjobb 10-12 ország között látni folyamatosan. Az azt jelentené, hogy tartósan, hosszú távra berendezkedhetnénk egy ott tartózkodásra. (Buzánszky Jenő: 1-12.) Azért mondom, hogy az első 10, mert ugye elég sokszor voltunk másodikak, bocsánat: 1-12, elnézést kérek. Sok volt a második hely, bár előre sokat alá mernénk mi is írni, mert tényleg nagyszerű dolog volt.
Tehát ezért a gyermekeket az abszolút fókuszba állítjuk, mint ahogy a nyári időszakra pedig van ez a strandkézilabda nevű játék, ami egy jópofa dolog, elég nehéz megsérülni a strandkézilabda közben, hiszen homokos pályán játsszák. Ráadásul ezek a pályák, amelyek sokaságával épülnek az országban: strandok mellett, a Velencei-tó mellett, a Balaton-partján, kitűnően alkalmasak a strandfocira, a strandröpire, tehát kombináljuk és együtt is működünk ezekkel a bizottságokkal pontosan azért, hogy jól kihasználtak legyenek ezek a pályák. Viszont ez a játék nyáron hoz átlagban 6-8 ezer játékost, akik végigjátsszák a nyarat, tehát értelmesen, ésszerűen és célszerűen töltik el a nyarukat, miközben még a válogatottakat is működtetjük, akik legutóbb a brazíliai világbajnokságon 5. és 6. helyen végeztek.
Sajnálom, hogy nem sikerült egyfajta módon láttatni, de remélem, hogy aki megkapta e-mailen, bele tud tekinteni (A képviselők jelzik, hogy megkapták.) - mindenki megkapta - ebbe a jövőképbe; ez egy rövidített változata egyébként, mert nyilván hosszabb volt. Ebben nyilván kiemelt szerepet kap az is, amiről most nem kívánok senkit untatni, a szponzorokkal való kapcsolattartás, a szponzorok kiszolgálása, új szponzorok bevonása, a píártevékenység specializálása és egy olyan píármarketing-tevékenység körvonalazása, amiből az működhet, és úgy működhet egy szövetség, hogy ne napi anyagi gondokkal küszködjön. És ne azzal jöjjön a bizottság elé, vagy érkezzen a Nemzeti Sportszövetséghez vagy a Magyar Olimpiai Bizottsághoz vagy a szaktárcához, hogy ismét kérünk, kérünk, és majd újságcikkekben arról beszélünk, hogy megint kevesebb van a kasszában - nem jellemző. Arról szeretnénk beszélni, hogy mit akarunk elérni. Nem könnyű ez a dolog, de azt gondolom, hogy nagyon komoly munkával, a klubokban végzett fantasztikus erőfeszítésekkel, és nyilván akkor, amikor siker van, mert ez siker nélkül nem igazán megy, tehát sikeres válogatottakkal, sikeres klubokkal jól felépítetten lehet ezt a dolgot művelni.
Végezetül, ahhoz, hogy ezek a sikerek meg tudjanak valósulni, vagy fordítva: a sikerek is motiválják a további lehetőségeket, próbáltunk bemutatni néhány számot, amely azt mutatja, hogy a sportág viszonylag a magyar sportszerető közvélemény figyelmének központjába tud, vagy a középpontjához közel kerülni, hiszen olyan világnagyságok is látogatják gyakran és nagyon gyakran a meccseinket, mint Buzánszky Jenő - így van? (Buzánszky Jenő: Igen.) És hogy nagyon-nagyon sok követőnk legyen, sok támogatónk legyen, széles legyen a bázisa a kézilabdázásnak, ezért a Sport Televízióval és a Magyar Televízióval olyan együttműködési formát alakítottunk ki, amelynek köszönhetően éves szinten mintegy 110-120 mérkőzést közvetítenek egyenesben, tehát direktben, rengeteg férfi és női mérkőzést lehet látni a televízióban. Apropó, megjegyzem, hogy akkor, amikor a mérkőzésszámokat megnézzük, akkor a női mindig egy picivel több, mert fantasztikus az érdeklődés iránta, elképesztően nagy.
Ugyanakkor rendkívül nagy örömet okozott valamennyiünknek, hogy a szerény 9. helyezés ellenére mintegy 23,5 millióan nézték meg a mérkőzések egy részét vagy tudtak róla televíziós egy percből, egy órából, hogy erre sor került. A női Európa-bajnokságról pedig a nemzetközi kimutatás miatt 21 millió néző tekintett bele valamilyen módon a mérkőzésekbe. Volt, aki egy percre, volt, aki a mérkőzés végéig. Ezek fantasztikus számok. Nagyon jól hangzanak. Nyilván ez nagyon fontos elsősorban marketingmunkánál, de ezek valós számok, mert nem mi találjuk ki, hanem mérik.
És végül, de nem utolsó sorban van egy olyan feladatunk, amelyet társadalmi felelősségvállalásként, mint ahogy a bevezetőmben is említettem, fontosnak és nagyon-nagyon ésszerűnek tartunk és próbáljuk is tenni a dolgunkat. Nagyon sok olyan közösségi lehetőséget megragadunk, amikor valamilyen csoportnak, mondjuk elesettebb honfitársainknak tudunk segíteni, mondom példaként a csörgőlabdázókat. Akik nagyon-nagyon súlyosan látássérültek vagy akár teljesen. Folyamatosan éves támogatást nyújt a Kézilabda Szövetség megjelenési lehetőségben, televíziós megjelenésben, hogy megismertessük a honfitársainkkal, hogy milyen nehézségek mellett is képesek sportolni. Tehát képernyőt, médiát, lehetőséget adunk, másrészt természetesen anyagilag is támogatják őket.
Aztán van egy másik vetület, amikor olyan programokba gondoljuk, hogy belekapcsolódunk, mint a határon túli magyarok segítése, netán erdélyi vagy felvidéki kis falvakban templomfelújításokhoz való segítségnyújtás. Pontosan azért, mert lehetőségünk van, hogy sokkal inkább a kirakatba kerüljünk, mert a sport képes erre és ott is van. Vagy például, amikor az elmúlt ősszel sajnálatos módon eléggé erős volt a szlovák és a magyar politikai közhangulat, akkor kimondottan ennek okán szerveztünk a szlovák kézilabdázókkal közösen magyar kezdeményezéssel két olyan mérkőzést, amelynek az egyik állomása Kassa volt, a másik pedig itthon Tiszaújváros, és szlovák-magyar kézilabdás barátsággal hirdettük az egészet. Tehát áttételesen próbáltunk részt venni úgy a közéletben, amiben úgy gondoltuk, hogy egy pici pozitívumot próbáltunk nyújtani vagy talán üzentünk annyiban, hogy lehet ezt úgy is csinálni, hogy barátságban és a pályán győzzék le egymást esetleg a sportolók vagy a nem sportolók, mert az általában sokszor sokkal nehezebb. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen főtitkár úr. Szerencsére azért, miután e-mailben átküldték előzetesen a prezentáció anyagát, azt valamennyi képviselőtársam megkapta, tehát tudtuk követni a szóbeli kiegészítéseket is. Külön köszönjük az igen részletes beszámolót egyrészt a világbajnokságról, másrészt a Kézilabda Szövetség távlati és középtávú céljairól. Azért is tűztük napirendre a bizottság üléstervében a beszámolót, mert egy sikeres sportágnak ítéljük mi magunk is, az eredmények és az adatok önmagukért beszélnek. Egyébként meglepetés számomra, hogy a nők mérkőzését kétszer annyian nézték, tehát 5-600 ezer nézőszám volt az Európa-bajnokságon, míg a férfi-világbajnokságon szintén magas, olyan 300 ezer körüli nézőszám volt. Általában arról beszélnek, hogy a férfi-labdajátékoknak nagyobb a nézettségük, meg a reklámértékük is, könnyebb rájuk támogatókat szerezni, mint a nőire. Én úgy látom, Magyarországon mind a kosárlabda, mind a kézilabda terén egy picit másként működik ez, mint a világon. Azt is láttuk a tervek alapján, hogy nagyon komoly nagy rendezvényeket szeretnének Magyarországra hozni, ami rendkívül fontos számunkra, hiszen maga a bizottság is sporttal és turisztikával is foglalkozik, az országimázs szempontjából, egyáltalán Magyarország megismertetése szempontjából rendkívül hasznosak ezek a nagyrendezvények. Arról nem is beszélve, hogy a sport alapinfrastruktúrájának a fejlesztését milyen mértékben szolgálják. Nagyon köszönjük ezt is és a bizottság részéről, gondolom, minden támogatást megadunk ahhoz, hogy a 2011-es felnőtt világbajnokság pályázata sikeres legyen, mert az rendkívül nagy jelentőségű volna nemcsak a kézilabdasport, hanem Magyarország számára is.
Alapvető helyzeti hátrányunk nyilván az, hogy más európai országokban sokkal több pénzt tudnak a szponzorok révén bevonni a sportágakba. Döbbenten olvastam egy összehasonlítást a férfi BL kapcsán, amikor a Veszprém a Kiel-lel küzdött, és láttam, hogy 1,2 millió a Veszprém költségvetése, ami itthon egyébként egy nagy büdzsének számít, a Kielé 6 millió 800 ezer euró volt. És ehhez képest hajszálon múlott, hogy nem mi jutottunk tovább. Ez is azt mutatja, hogy milyen hihetetlen elszántság és milyen tehetség mutatkozik a mi sportolóink részéről és milyen jó szakmai munka folyik mind a szövetségben, mind a kluboknál. Valóban nagyon fontos, mert így lehet fenntartani az utánpótlás-bázist folyamatosan, mert minden sportágnál nagyon fontos, hogy az utánpótlás-neveléshez legyenek meg azok a példaképek, akikre lehet építeni hosszú távon. És ez ebben a sportágban is biztosított Magyarországon. Elnézést, egy kicsit én is hosszabb voltam a kelleténél.
A képviselőket kérdezem, hogy kinek van kérdése, véleménye.
DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP): Röviden négy megjegyzés. Az első, hogy nemcsak a mostani előterjesztés és a szóbeli kiegészítés alapján tudom megítélni azt, hogy ez egy jól menedzselt, vezetett szövetség. Koncepciózusan, szakmapolitikai elképzelésekkel, sportpolitikai elképzelésekkel ellátva, higgadtan és stabilan vezetett szövetség.
A második, hogy én úgy fogalmaztam vulgárisan, hogy balhémentes, nyugodt körülmények között dolgozó szövetség és ez egy óriási érték ma napjainkban. Egyrészt álommal is rendelkeznek és a realitás talaján is állnak. Természetesen álmodnunk is kell, de úgy gondolom, hogy a realitás talaján dolgoznak.
A harmadik dolog, hogy számomra a sportvilágverseny a konferenciaturizmussal egyenlő. És itt kapcsolódok ahhoz, amit az elnök úr mondott, hogy egy-egy ilyen világverseny, legyen az junior, ifjúsági vagy felnőtt verseny, az konferenciaturizmus rangjával rendelkezik és akár a turisztikában ma, úgy a sportpolitikában is ez lefelé, mármint az országra, másrészt nemzetközileg is hat. És lám-lám ennek kapcsán beszéltünk területfejlesztésről, önkormányzatiságról, építési kultúráról, struktúráról és turizmusról és sportpolitikáról is.
A negyedik és az utolsó megjegyzésem, a kisördög nem alszik bennem: engem foglalkoztat mindig az és ennek tudományos magyarázatát is olvastam szövetség részéről, hogy hosszú évek óta, most már évtizedek óta, lehet mondani, a világ élvonalában vagyunk és mindig ahhoz a kiugró eredményhez egy szikrányi hiányzik. Most is elhangzott, hogy sok második helyezést felváltottunk volna első helyezésre esetenként, de még egyszer mondom, tudományos elemzéseket, meg műhelyeket olvastam erről, de ez valahogy az emberben mindig egy hiányérzetet ad. Számomra megnyugtató a 60-70 ezres vagy 50 ezres utánpótlásbázis, meg akik sportolnak, ez fontos számomra, de hadd ne aludjon a kisördög ilyen értelemben bennem. És reménykedem benne, hogy a férfi olimpiai kvalifikáció is létrejön, mert ez egy sportágnál meghatározó dolog. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bakonyi Tibor kért szót.
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Én is rendkívül büszke vagyok a Magyar Kézilabda Szövetség tevékenységére és az itt elhangzott beszámolóra. Igazából azon gondolkodtam, miután kiderült, hogy a szövetség rendelkezik azzal a széles körű látásmóddal, hogy rálát a politikára, sőt segíti a politikát, ha kell, akkor szolidáris a nemzettel, a többi sportággal, hiszen segíti a fogyatékos sportágakat és ahogy itt előttem dr. Tóth József képviselő úr is mondta, sok-sok olyan jószolgálati tevékenységet is elvégez, bátran vállalkozik arra, hogy egy korosztályos világversenyt elvigyen Szabolcs-Szatmár, Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, ahol egyébként a sportnak egy területfejlesztési lehetőséget biztosít és sikerrel, teltház mellett valósítsa meg az eseményeket.
Szóval elgondolkodtat az, hogy ha ezeket a technikákat, módszereket, tapasztalatokat széles körben át lehetne adni a többi sportágnak és lehetne egy olyan együttműködést kialakítani, hogy elmenni tanulni a Kézilabda Szövetség jelenlegi módszereit, eszközeit, bizony akkor azt gondolom, hogy más sportág is ezeket a tapasztalatokat át tudná venni. Sinka László főtitkár úr is és elnök úr is szerények voltak, hiszen rengeteg önkormányzattal közvetlen munkakapcsolatot tartanak, így a Fővárosi Közgyűlésen is több alkalommal találkoztunk és azt az erkölcsi tőkét sikerült megteremteni, ami a bizalmon alapul; ami a mai magyar megosztott világban egységes támogatást ad, az nagyon kevés ilyen ügy, ilyen a kézilabda ügye. Legyen szó Borsodban, Szabolcsban vagy éppen Budapesten vagy éppen Szombathelyen, mindenki jó szívvel támogatja ezt a programot.
Azon szerencsések közé tartozom, hogy ugye itt kicsit viccelődve beszéltünk arról, hogy hogy elröpült az idő, nem oly régen kihelyezett ülést tartottunk Győrben és akkor egy tehetséges kislány sportnadrágban és mezben köszöntötte az akkori parlamenti bizottság tagjait: Görbicz Anitának hívják ezt a hölgyet, aki közben a világ egyik legjobb, a világ legjobb kézilabdázója lett. Akkor beszéltünk először arról, talán Szalay képviselő úr ott volt Győrben, hogy hosszú idő után sikerült az akkori bizottságban egyhangú döntést hozni és minden pártbeli támogatta az akkori Cséfay-programot és kiderült, hogy a Cséfay-program fantasztikus eredményeket hozott. Az a marketing munka, ami e mögött volt, az pedig népszerűséget, magyar sportsikereket hozott, illetve magyar fiataloknak voltak magyar sportoló példaképeik, amely hosszú idő után azt gondolom, hogy nem volt lényegtelen, hogy nemcsak a külföldi labdarúgók jelentek meg az otthoni posztereken, hanem magyar kézilabdás hölgyek és urak.
Szóval talán az a szemléletmód is érdekes, amiről itt az előbb beszéltünk, Szabó Tamás professzor úr beszélt arról, hogy már foglalkozunk a Csillag-programmal, ami 18 és 23 év közötti korosztálynak milyen versenysportolási lehetőséget biztosít és mi lesz a szabadidős kimenetele. Miközben itt olvassuk a szabadidős sportnál, hogy van 35 éven felüli, 45 éven felüli és 55 éven felüli bajnokság Magyarországon, és bizony sokan szeretnek ezekre a mérkőzésekre elmenni játékosként is meg nézőként is, szóval alakul egy olyan kis közösség társadalom, aki az élethosszig tartó mozgást azt gondolom, hogy teljes mértékben kihasználja és kötődik ehhez a sportághoz. Aztán a sportág eseményeinek a sportfogyasztója is lesz nemcsak aktívként, hogy ott van: sportol, hanem úgyis, hogy elmegy az eseményekre, örömmel vesz részt azokon a nemzetközi eseményeken, aminek mi adunk otthont, hanem úgyis, mint szurkoló, és utána úgy szocializálódik a család, hogy jár kézilabda mérkőzésre, a gyerek elkezd sportolni - ha nem is lesz válogatott játékos, de mégis kötődik a sportághoz. Tehát valami egészen izgalmas kapcsolat jön létre az emberek és a sportág között, és ebben a kapcsolatban azt gondolom, hogy a kötődés az élethosszig tartó, mint ahogy a tevékenység űzése is.
Én ezt példaértékűnek tartom, nem azért, mert magam is kézilabdáztam, vagy nem azért, mert mint ahogy az előbb itt elhangzott egy korábbi napirenden, hogy be lett lobbizva a kézilabda sport a Sport XXI. programba - hogy ez jól történt vagy rosszul, ezt szerintem az élet igazolta -, hanem azért, hogy úgy tűnik, hogy érdemes a sportágak között összefogást kezdeményezni, szervezni és érdemes ezeket a hasznos tapasztalatokat közzétenni.
Hogy kikeveredjek a dologból (Derültség.) van itt néhány olyan dolog, amit azért megkérdeznék egyenesbe. Ugye ahhoz, hogy eredményesen szerepeljünk itt a hátralévő versenyeken - főleg, hogyha szeretnénk az olimpiára kijutni férfi kézilabdában - szóba került egy honosítási kérdés is. Főtitkár úrtól kérdezem, hogy itt a Lazarov nevű igen kiváló kézilabdás ügyében kell-e valami politikai segítség, hogy ez sikeredjen, merthogy kiderült, hogy más országok ezt igen rugalmasan kezelik és bizony-bizony nagyobb segítséget kapnak a politikától - kell-e ilyen segítség, kérdezem.
Kettő. Azt kérdezem, hogy persze amikor nem is olyan sokára beszélünk a nemzeti sportstratégiáról, főtitkár úr, elnök úr, azok a létesítmények, amelyek ennek a sportágnak a hátterét biztosítják, ezeknek a létesítményeknek a megépítése, létrehozása, ami szoros szövetségben van a kosárlabdasporttal vagy a röplabdasporttal, ezeknek a létesítményeknek a létrehozásához hogyan érdemes hozzáfogni. Kellenek-e regionális központok, vagy megyei szinten kell ebben gondolkodni, vagy városoknak kell ebben vállalni szerepet és felelősséget, vagy egyáltalán, ahogy a foci hozzáfogott és azt mondta, hogy épít iksz darab műfüves pályát abban a konstrukcióban, amilyen konstrukcióban itt történik. Miután most nagyon szalad a szekér, nagyon sikeresek vagyunk, de ahhoz, hogy még szélesebb köröket lehessen bevonni, hiszen vízilabdánál beszéltünk itt ma arról, hogy csak néhány centrumra tevődik és azért a kézilabdánál is vannak fehérfoltok, ahol esetleg ha lenne létesítményháttere a sportágnak, akkor bizony lenne mit még elhódítani.
Vagy szeretném megkérdezni, hogy tud-e valami szakmai tanácsot adni a kézilabdasportág vezetése az állami vezetésnek, amikor majd itt foglalkozunk két hét vagy három hét múlva ezzel a programmal, mert ezt érdemes lenne figyelembe venni.
Elnézést, kicsit belebonyolódtam, hosszú voltam, de tekintsék úgy, hogy én kötődöm erősen ehhez a sportághoz. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük képviselő úr. További hozzászólások? Szalay Ferenc.
SZALAY FERENC (Fidesz): Én gyorsan, mert később jöttem. (Derültség.), de tényleg olyan bizottsági üléseken részt venni öröm, ami ma is van. Szóval van három napirendi pont és látjuk az eredményeket, látjuk az értékeket és látjuk azt, hogy lehet normálisan is dolgozni, ha idézhetlek Tibor - azt gondolom, hogy kimondottan pozitív. Nem lenne baj, ha tanulnánk belőle máshol, de ez nem idetartozik.
A kézilabdasportágban felmerült, hogy tud-e valóban segíteni a többi labdás sportágnak ebben a szervezettségben, átgondoltságban, amit csinál. Szerintem, én ezt harmadszor kérdezem meg bizottsági ülésen, vagy egyáltalán keresi-e a kézilabdasportágat a többi sportág, hogy hogyan és miképpen kellene, vagy ti keresitek-e a többieket. Mert itt az előbbi napirendnél beszéltünk arról, hogy a csapatsportágak - és ezt ti legalább olyan jól tudjátok, mint mi - túl azon, hogy milyen nagyon jó, hogy eredményt érnek el, a közösség erejét hihetetlen módon tudják használni, mint nevelési értéket és erőt, ha ebben mi lemaradunk, akkor sok tekintetben is le fogunk maradni. Az egyéni sportágak szépek, meg nagyon jók, meg sokat doppingolnak, mint hallottuk az előbb, de azt gondolom, hogy nem tudnak olyan erőt kifejteni ez ügyben egy társadalomban, mint a csapatsportágak. Szerintem ez felelősség azoknál a sportágaknál, mint ti vagytok, hogy ebben segítsék a többieket.
És közben az anyagotokban írtok az edzőképzés kérdéséről, hogy ott fejlődni kéne, írjátok, hogy az iskolai testnevelés, a diáksport és a felsőoktatásban azért vannak problémák az utánpótláskérdésben. Itt nincs-e esetleg egy összehangolt munkára igény, lehet, hogy államtitkár úrnak kell majd segíteni koordinálni, de az nem normális, hogy a többi labdás sportágban, kivéve a vízilabda, nincsen igazából szervezett normális munka, nálatok pedig van és nem használjuk azt a know-how-t, amit igazából esetleg itt már tudtok és használtok.
A másik, az szörnyű, hogy beszélünk most sportról, illetve az jó, hogy beszélünk sportról, de az szörnyű, hogy az államtitkár úr elmondja, hogy mindig a sportot szorítják háttérbe, hogyha valami van - jól emlékszem az idézetre valamelyik napirendi pontnál -, a kézilabdát nem lehet háttérbe szorítani, nem lehet, pedig sport, pedig sportág.
Nem lehet. Pedig sport, pedig sportág. Tehát itt is lehet valamit tanulni, hogy mit kell tenni. Nyilván jelen kell lenni állandóan, nyilván a marketingnek normálisnak kell lenni, de el kell fogadtatni egy társadalommal a szülőkön keresztül azt, hogy ez egy érték. És nem látszik a rossz oldala, ez egy nagyon érdekes kérdés ez ügyben.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr.
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Elnézést kérek, de még megy a parlament és azt elnökölni is kell, úgyhogy én valóban rövid leszek, gratulálok és köszönöm. (Dr. Világosi Gábor távozik az ülésteremből.)
ELNÖK: Alelnök Úr! Jó munkát az ülésvezetéshez. Főtitkár Úr, Elnök Úr! Néhány kérdés elhangzott, megadom a szót a válaszadásra.
DR. KISS ISTVÁN (Magyar Kézilabda Szövetség): Nagyon röviden. Megosztjuk a választ. Ami a többi labdajátékra való hatást illeti, teljesen nyitottak vagyunk, nem kerestek még eddig bennünket. De meg kell mondani őszintén, hogy olyan nagy titkaink nincsenek.
Ami jellemző a kézilabdára és nem is szoktunk más portáján söpörni, hogy bezzeg ez, bezzeg az, bezzeg amaz, foglalkozunk a saját dolgunkkal, de ami biztos, hogy a kézilabda eredményességéhez nagymértékben hozzájárul, az az, hogy tulajdonképpen 1993 óta dolgozik egy stabil elnökség. Mindig van egy-két fő változás, de 1993-ban kötöttünk egy véd- és dacszövetséget és azóta a hátunkat összevetve dolgozunk a sportág sikeréért, és soha senkinek nem sikerült éket verni közénk. Én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon nagy eredmény és nagyon nagy mértékben közrejátszik abban, hogy itt tart a sportág.
Ugyanez mondható el a szövetség apparátusára is, és szándékosan válaszolok én erre a kérdésre, mert a szövetség apparátusa egy igazi jó kollektíva. Nem azért nem hallanak botrányokat, ahogy a Tóth József képviselő úr mondta, mert ez egy botránymentes sportág, nekünk is vannak problémáink. Nem operett a kézilabda sem, hatalmas vitáink vannak, hatalmas belső vitáink, most például egy elnökségi ülésről jövünk, ahol a versenyrendszerről egy félnapot vitatkoztunk, de utána egyezségre jutunk és mindenki azt képviseli. És e mögött van egy nagyon erős szakapparátus, aki irányítja tulajdonképpen a sportágat, akik elhivatottan, elkötelezetten, munkaidőt, energiát nem kímélve dolgoznak ezért a sportágért és ez is egy stabil csapat. Tehát nagyon fontos az, hogy van egy stabil elnökség, egy stabil apparátus, ami évek óta együttműködik, összetart és ez a stabilitás nyilván kihat a klubokra, kihat a megyei munkára, rengeteg társadalmi aktívával dolgozunk. Tehát én úgy gondolom, hogy olyan nagy titok nincsen. A nagy titok talán a szervezettségben és a nagyon sok munkában van mindenféle szinten.
Ami a létesítményeket illeti, nagyon röviden: a főtitkár úr említette, hogy tényleg szeretnénk megnyerni a világbajnokságot, de a realitás az, hogy akikkel majd versenyeznünk kell, azok sokkal jobb pozícióban vannak nálunk. Meghívtuk a nemzetközi szövetség elnökét egy baráti látogatásra, és ő is elkötelezett híve a magyar kézilabdának, de egy fél szóval nem bíztatott, mert akikkel versenyeznünk kell, ott természetes, hogy van 5-7-10 ezres sportcsarnok, a németekről nem beszélek, mert az Európában extra, ami ott van, de az, hogy egy 5-6-7 ezres sportcsarnok van, az természetes, minden városban ilyen van. Jelen pillanatban és itt utalok mondjuk a klubszinten nagyon sikeres Veszprémre, akik egy iskolai tornateremben játszanak a mai napig. Amióta mi regnálunk mint elnökség, képtelenek vagyunk egy bármilyen szintű sportcsarnokot Veszprémben összehozni. Ott tartunk jelen pillanatban, hogy nem fogják hitelesíteni Európa-kupamérkőzésekre a csarnokot. Most itt tartunk. Ez egy nagyon komoly probléma, mert ha megnézzük, jelen pillanatban két olyan csarnok van Magyarországon, ami világszínvonalú mérkőzésekre alkalmas, a Budapesti vagy Papp László Sportcsarnok és a Főnix Debrecenben. Két olyan sportcsarnokkal rendelkezünk, ahol négyezer embert kulturális körülmények között le lehet ültetni. Labdába nem rúgunk a 2011-es világbajnokság pályázatánál, hogy ha ezen nem tudunk változtatni. Főtitkár úr, átadom a szót.
SINKA LÁSZLÓ (Magyar Kézilabda Szövetség): Köszönöm szépen. Még a létesítményekhez néhány gondolatot. Gyakorló versenycsarnokokra óriási szükség lenne. Nemcsak a kézilabdasportnak, hanem általában a labdajátékoknak, a teremsportágaknak, sőt, nyilvánvaló azok a sportolók is tudnák ezt más tekintetben használni, akik egyéni sportolók, csak más sportágakat űznek. Elemi erővel tör ránk a válogatottak működtetésénél, hogy hol szerepeltessük őket. Mindent Tatára nem lehet bezsúfolni, hiszen Tata is zsúfolt. Egy. Kettő: a másfél sportcsarnok, hiszen a kisebbik tényleg nagyon kicsi, tehát az komoly kézilabdaedzésre sem alkalmas, ma már olyan sebességgel játsszák ezt a játékot, hogy őrület, tehát ugyanezt kell reprodukálni az edzéseket is, sőt ennek a többszörösét, tehát ez főleg létszámban nem nagyon jó. Tehát egy csarnokkal rendelkezünk.
Budapesten pedig azért lenne hihetetlenül fontos, hogy tudjuk a gyerekeinket hová vinni, tehát a serdülő, az ifjúsági, a junior, a férfi-, női válogatottat, netán a felnőtteket vagy a főiskolait. Ehelyett megyünk az ország minden részébe, ami egyik oldalról nagyon jó, mert népszerűsítjük, főleg a kisebb települése környékén, mert az egy nagy dolog, hogy idejön egy válogatott edzőtáborozni, csak halkan mondom, hogy akkor a pénztárcát is jobban ki kell ám nyitni, mert csak drágább az a feltétel. Tehát gyakorló csarnokokra nagyon sokra lenne szükség, hiszen a sportág művelésére nem abban a sportcsarnokban van szükségünk, amelyben a játék, a mérkőzés történik. Műhelyekre, műhelycsarnokra van szükség. Magyarul reggeltől éjfélig edzéshelyszínekre volna szükség, könnyű szerkezetes, egyszerű beruházásúakra. És ahogy elnök úr mondta, nagyobbakra, az nem kérdéses.
A középiskolai, főiskolai helyzettel kapcsolatban. Éppen a Cséfai programnak köszönhetően talán sikerül nagyon sok ezer középiskolába kerülő fiatalt megtartanunk vagy visszacsábítanunk a játékhoz. Egyébként óriási volt a szakadás, ez nemcsak kézilabdás probléma, hanem általános magyar sportbéli probléma, hogy az általános iskola után óriási a törés, hiszen milyen irányba haladnak a gyerekeink, és most nem az abszolút és a legtehetségesebbekről beszélek. Beszélek a későbben beérőkről, a második, harmadik vonalról, akik egyébként több tízezren vannak, hiszen ők az igazi nagy létszámú tömeg, játszani fogják azt az adott sportágat vagy művelni fogják.
Ők is ugyanolyan fontosak, mint a szuperklasszisok, mert Görbiczből nem sok születik 10 meg 20-évenként sem, ez valóban igaz. Mindemellett pontosan a főiskolai sportban azt gondolom, hogy azért egészen más irányú változásokra lenne szükség, hiszen ott elég szerényen állunk Magyarországon; mondhatnám azt is, hogy kevésbé jellemző, csak egy szűk csoport, aki a főiskolások, egyetemisták közül komolyan sportol, és részt vesz különböző sportjátékokban, vagy pedig nagyon aktív az élete, tehát ott szerintem általánosan egy megújulásra lenne szükség. Nem véletlen egyébként, hogy mi erőltetjük ezeket a sportvilágversenyeket, mert akkor jobban fókuszálunk, és akkor megindul azokon a főiskolákon, most nevezzük kézilabdás őrületnek, hogy többen fognak játszani, komolyabban fogják venni, nem beszélve azokról, akik később testnevelőként vagy tanárként például az adott sportágat fogják, vagy általában a sportágat fogják oktatni, tehát szeretnénk ezt jobban előtérbe helyezni. Nyilván ebben már mi kicsik vagyunk, mintegy sportági szövetség, ebben már nyilván egy állami közbenjárásnak vagy egy programnak kell megjelenni, és ebben a politika tud igazából talán hatékonyabban segíteni nekünk.
Végezetül. Szeretném megragadni az alkalmat, bár nagyon sok képviselő úr már elment és hölgy is, nagyon sokan segítettek eddig is nekünk, tényleg őszintén mondom, hogy köszönöm valamennyiük segítségét, aki bármilyen ilyen úgynevezett klasszikus állampolgársági ügyben segített. Azért azt már régen datáljuk, még a Radulovics Bojana környékén kezdődtek igazán a sztorik, korábban még néhány orosz játékos érkezett Veszprémbe, de ez megoldódott. Viszont azt követően nagyon fontos azt kijelentenem, hogy egyetlenegyszer nem kértük NB II-es, meg NB III-as játékosoknak az állampolgárságot, csakis kizárólag akkor jelentünk meg a színen, amikor ténylegesen arra volt szükség, hogy nagyon stabil, kitűnő, a felnőtt női vagy férfiválogatottban szerepet kapható játékos ügyében léptünk és ilyen volt ez a helyzet is, hiszen ez magával hordozza, például a Kiril Razarové, hogy lehet magyar válogatott. Ma a világ ebben az irányban halad, ha mi elalszunk le fogunk maradni.
Nyilván nem ez a célunk, hogy csak honosított játékosaink legyenek, szó sincs róla. De van néhány olyan hiánypozíció, ez minden sportágban előfordul, ahol ha akarjuk, ha nem, oda kell nézni. Mondok egy példát, női beállós. Volt két világklasszis játékosunk, utánuk sokkal gyengébb a helyzet és most nagyon közel van egy Anna Djokics nevű lány, aki Győrött játszik, jobban érzi magát itthon, mint az elmúlt 20-30 évben otthon, mert itthon érzi magát, ugyanígy ez a Kiril. Vagy például az a fiatalember, akinek az államelnök úr aláírta a honosítását és beállt a kapuba, elképesztő dolgokat produkált és képes volt arra, hogy a magyar társait is magával ragadja. Tehát iskolát is teremt jó néhány ilyen fiatalember vagy hölgy, tehát nem tesszük rossz helyre a voksunkat, és én tényleg nagyon szeretném még egyszer megköszönni a támogatást, és a későbbiekben is csak akkor fogjuk kérni a bizottság tagjaitól, vezetőitől vagy más parlamenti képviselőktől, amikor ezt tényleg nagyon szükségesnek tartjuk. Szerintem szükség van rá, a korral, a más nemzetekkel csak akkor tudunk versenyt tartani, ha a legjobbakat próbáljuk pályára küldeni. Nyilván ebben lesz majd egy-két olyan dolog is az élet során, hogy félrenyúlunk, mert ez óhatatlanul is benne van, eddig lekopogom mindenki magas szinten és színvonalon szolgálta: a kubaiak is, vagy bármely országból érkeztek, a magyar nemzeti válogatott érdekeit. Köszönöm.
ELNÖK: Elnök Úr! Főtitkár Úr! Köszönjük szépen a tájékoztatót. Összegzésként én is még egyszer gratulálok az eddig elvégzett munkához. Bízunk abban, hogy az a kitartó és színvonalas szakmai munka, ami eddig a szövetség vezetése részéről megvalósult, ez a továbbiakban is megmarad. Mindig azt szoktam mondani, az egyik példa számomra a Német Labdarúgó Szövetség, ugyanis ugye 100-éves a szövetség és nincs egy tucat az eddigi szövetségi kapitányok száma, ami nyilvánvalóan ugyanezt mutatja; tehát ha egy biztos szakmai háttér van és van bizalom a szakmai vezetők irányába, akkor az mindenképpen meg is hozza a maga eredményét.
Vettük a jelzést, megpróbálunk államelnök úrnál eljárni a honosítási ügyben. Ami a Puljazevics Nenádnak a teljesítményét illeti - ahogy most a főtitkár úr is beszélt róla még most is borsódzott a hátam, hiszen az leírhatatlan - én Szegeden több meccsen is voltam és fantasztikus volt, amit ott is produkált, és tényleg lehetetlen szituációkból volt képes csak ezzel a fanatizmusával megfordítani egy mérkőzést. Azt hiszem, hogy az eddigi gyakorlat azt mutatta valóban, hogy csak olyan esetben történt honosítás, amikor egy kimagasló játékos érkezett és meghatározta a válogatott játékstílusát, én ezt a továbbiakban is támogatom és az eddigi eredményeket. Hiszen, ha visszaemlékszünk, talán valamennyien minden egyes nagy világbajnokságon a legjobb csapatban szerepeltek, tehát a kiemelt játékosok között voltak, azt gondolom, hogy büszkék lehetünk arra, hogy Magyarországot választották, hiszen biztos vagyok abban, hogy bármely más ország két kézzel nyúlt volna utánuk, hiszen világklasszis játékosok.
Megpróbáljuk, én annyit kérnék segítségként, hogyha egy áttekintő anyagot tudnának arról adni, hogy Európában, az európai országokban hány honosított játékos játszik, hogy milyen tendencia ez, mert a főtitkár úr említette, nyilván a világ ebbe az irányba mozdult el, nekünk sem szabad lemaradni. Tehát amikor államelnök úrnál lobbizunk ebben a kérdésben, akkor legyen egy ilyen háttéranyag mögöttünk, mert az segítené a munkánkat, és talán hatékonyabbá tenné.
Még egyszer köszönöm, a magam részéről is gratulálok az elvégzett munkához és bízzunk abban, hogy ezek az utolsó másodpercek tényleg azok végre pozitívan alakulnak, mert ha az orosz meccsre visszagondolok, egészen elképesztő volt számomra azt az utolsó, tehát három másodperccel a vége előtt azt az utolsó gólt megkapni. De mondhatnám a női világbajnoki döntőt is, amikor ott voltam Zágrábba és a mai napig nem értem, hogy az az utolsó perc az hogyan alakulhatott. (Közbeszólások: Sok ilyen volt.) Igen, sok ilyen volt. Azért ne felejtsük el azt, hogy voltak sikeres döntők is, amiket megívtunk és bízunk abban, hogy továbbra is lesznek sikerek, úgyhogy a további munkához további jó egészséget és erőt kívánok önöknek.
DR. KISS ISTVÁN (Magyar Kézilabda Szövetség): Elnök úr, még egy pillanatot. A Szövetségnek új emblémája, új lógója van, a villáskulcsot lecseréltük korszerűbb emblémára, fogadjátok szeretettel.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Miután további napirendünk nincs, a bizottság ülését bezárom. Köszönöm szépen a képviselő urak munkáját.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 38 perc)
|
Bánki Erik |
Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné és Lajtai Szilvia