STB/7/2007.
STB/19/2006-2010.
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2007. április 3-án, kedden, 13 óra 07 perckor
a Képviselői Irodaház V/520. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Tájékoztató a szabadidős-sport terület helyzetéről a sport egészén belül. Előterjesztő: ÖTM Sport Szakállamtitkárság képviselője *
Elbert Gábor szakállamtitkár (ÖTM Sport Szakállamtitkárság) szóbeli kiegészítője *
Elbert Gábor szakállamtitkár válaszai *
Tájékoztató a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara helyzetéről. Előterjesztő: Semmelweis Egyetem képviselője, Oktatási Minisztérium képviselője *
Dr. Nyerges Mihály dékán (TF) szóbeli kiegészítője *
Dr. Nyerges Mihály dékán (TF) válaszai *
Szövényi Zsolt (OM) válaszai *
Tájékoztató a BOM által megrendelt, a budapesti olimpia megrendezéséről szóló tanulmányról. Előterjesztő: BOM képviselője *
Szalay-Berzeviczy Attila (BOM) szóbeli kiegészítése *
Dr. Bienerth Gusztáv (BOM) szóbeli kiegészítése *
Dr. Siegler Konrád szóbeli kiegészítése *
Dr. Fürjes Balázs (BOM) tájékoztatója *
Szalay-Berzeviczy Attila válasza *
Dr. Bienerth Gusztáv (BOM) válasza *
Tájékoztató az Országos Sportegészségügyi Intézet helyzetéről. Előterjesztő: Egészségügyi Minisztérium képviselője, Országos Sportegészségügyi Intézet képviselője *
Dr. Berkes István (OSEI - Sportkórház) szóbeli kiegészítője *
Dr. Rapi Katalin szakállamtitkár (EüM) szóbeli kiegészítője *
Dr. Fazekas Attila (ÖTM Sport Szakállamtitkárság) hozzászólása *
Dr. Rapi Katalin szakállamtitkár válasza az elhangzott kérdésekre *
Dr. Berkes István főigazgató (OSEI - Sportkórház) válasza *
1. Tájékoztató a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara helyzetéről
Előterjesztő: Semmelweis Egyetem képviselője
Oktatási Minisztérium képviselője
2. Tájékoztató a BOM által megrendelt, a budapesti olimpia megrendezéséről szóló tanulmányról
Előterjesztő: BOM képviselője
3. Tájékoztató az Országos Sportegészségügyi Intézet helyzetéről
Előterjesztő: Egészségügyi Minisztérium képviselője
Országos Sportegészségügyi Intézet képviselője
4. Tájékoztató a szabadidős-sport terület helyzetéről a sport egészén belül
Előterjesztő: ÖTM Sport Szakállamtitkárság képviselője
5. Egyebek
Elnököl: Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Alelnök: Pál Béla (MSZP)
Almássy Kornél (MDF)
Dr. Bakonyi Tibor (MSZP)
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP)
Nagy Imre (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Kovács Ferenc (Fidesz)
Lasztovicza Jenő (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Dr. Gyenesei István (Független)
Helyettesítési megbízást adott
Koscsó Lajos (MSZP) Nagy Jenőnek (MSZP)
Tóth József (MSZP) Páva Zoltánnak (MSZP)
Hadházy Sándor (Fidesz) Lasztovicza Jenőnek (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz) Kovács Ferencnek (Fidesz)
Becsó Zsolt (Fidesz) megérkezéséig Szalay Ferencnek (Fidesz)
Elbert Gábor szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkárság)
Dr. Nyerges Mihály dékán (Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar)
Szövényi Zsolt (Oktatási Minisztérium)
Szalay-Berzeviczy Attila elnök (Budapesti Olimpiai Mozgalom)
Dr. Siegler Konrád (Siegler Ügyvédi Iroda)
Dr. Bienerth Gusztáv (Budapesti Olimpiai Mozgalom)
Dr. Fazekas Attila (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkárság)
Dr. Berkes István főigazgató (Országos Sportegészségügyi Intézet - Sportkórház)
Dr. Rapi Katalin szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Fürjes Balázs (Budapesti Olimpiai Mozgalom)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 07 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Sport- és turisztikai bizottság mai ülésén.
Képviselőtársaim írásban előre megkapták a bizottsági ülésre szóló meghívót, illetve az előterjesztők által megküldött anyagokat.
Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkárságának volt egy kérése, miszerint államtitkár úrnak a gazdasági kabinet ülésére kell továbbmennie, ezért kérte, hogy vegyük előre a napirendek sorában; ezért javaslom, hogy az írásban kiküldött napirendek sorrendjét a következőként módosítsuk.
Vegyük előre a szabadidős-sport helyzetéről szóló beszámolót és utána pedig a sorszámoknak megfelelően haladjunk tovább az írásban most is szereplő napirendeken. Tehát ilyen módon a második lenne a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara helyzetéről szóló beszámoló; harmadik: a Budapesti Olimpiai Mozgalomról szóló beszámoló és negyedik: az Országos Sportegészségügyi Intézet helyzetéről szóló beszámoló.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e további javaslatuk a napirendi pontok tekintetében. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor kérem a bizottság tagjait, hogy aki elfogadja a módosított sorrendben a napirendeket, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ellenvélemény? (Szavazás.) Tartózkodás? (Szavazás.) Nem volt.
Megkezdenénk akkor az első napirendi ponttal, amely a szabadidősport területének helyzetéről egy tájékoztatót tartalmaz.
Államtitkár urat kérdezem, hogy az írásos anyaghoz képest van-e kiegészítésük.
Elbert Gábor szakállamtitkár (ÖTM Sport Szakállamtitkárság) szóbeli kiegészítője
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkársága): Van kiegészítésünk. Köszönöm szépen a lehetőséget. Kérdezem, hogy a képviselő hölgy, urak kívánják-e, hogy kiegészítsük szóban?
ELNÖK: Amennyiben érdemi kiegészítésről van szó, akkor egy rövid kiegészítést kérünk.
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkársága): Köszönöm szépen a lehetőséget. Igyekszünk gyorsan, némi vetítettképes előadással, amin alapvetően néhány fogalom, illetve jelmondat van.
Próbáltuk az írásos anyagban összefoglalva általánosan azt, ami a szabadidős-sport területével kapcsolatosan probléma jelentkezik, kérdések merülnek föl, illetve a jelenlegi helyzetet vázolni.
A nemzeti sportstratégia, mint arról a bizottság tagjai egyszer itt a helyszínen, egyszer pedig - ismételten megköszönve a lehetőséget - nálunk a Hold-utcában is volt módunk róla beszélgetni, az egyik kiemelt célként határozza meg, hogy sportnemzetből sportoló nemzetté is váljon az ország, ami ugye azt jelentené, hogy a magyar lakosság minél nagyobb aránya elkezd, és rendszeresen sportol.
A kérdés először úgy vetődik fel, hogy vajon miért nem sportolnak az emberek. Erre a stratégia készítése során végzett kutatásokkal a következő eredményekre jutottunk. Amikor az a válasz születik, hogy nincs ideje, tehát mindannyian tudjuk képviselők és gondolom mi is, hogy a nap nem nyolc óráját töltjük munkával, így a legnagyobb probléma az, hogy nincs ideje sportolni. Megdöbbentő az, hogy az emberek 31 százalékának az egészségi állapota nem teszi lehetővé a saját bevallása szerint, hogy sportoljon. Mi ezt tudjuk, hogy az ő számukra talán még az egészséges embereknél is fontosabb volna az, hogy rendszeresen mozogjanak. Nincs rá energiája, tehát elfárad, erre 24 százalék adott választ. Szerencsés a magyar emberek hozzáállása a sporthoz, mert saját bevallásuk szerint mindössze 10 százalék mondja azt, hogy nem szeret sportolni, ezzel szemben ismerjük azt az adatot, hogy mindössze az emberek 9 százaléka mozog rendszeresen; ebből viszont látható az, hogy vannak feladataink bőven és erre a feladatsorra a stratégiában reményeink szerint megfelelő válaszokat is, és utakat is föl tudunk vázolni.
Tné 10.
UK(11-20) - Elbert Gábor
Hiszen ebből az látható, hogy sportolás szempontjából a lakosság mintegy 8 százaléka valamilyen formában megnyerhető.
Még válaszként érkezik a "nincs megfelelő társasága", amely kevéssé állami feladat, ugyanakkor azt gondolom, a megfelelő terek és szakemberek biztosításával ebben is tudunk segíteni. A "nem tudja megfizetni" szintén megjelenik néhol, szerencsére és némi meglepetésünkre - bár ezt szoktuk nagyon sokszor használni, mint érvet, hogy drága sportolni - nagyon ritkán jön. A "nincs a környéken lehetőség" szintén nagyon ritkán jön, ebből nem következik az, hogy ne lenne nagyon fontos közös feladatunk az, hogy további sporttereket tudjunk létrehozni.
Említettem már az előbb a 9 százalékot. Nem olyan régen jártunk Lengyelországban, mert azt gondoljuk, nemcsak a nyugati demokráciák és a tengerentúli példák jelenthetnek Magyarország számára példát, hanem sokkal közelebb vannak a hozzánk hasonló sorsú országok. Megdöbbenésünkre, bár mi innen azt látjuk - vagy azt gondoljuk -, hogy Lengyelország jóval előttünk jár, ők azt mondják, hogy náluk csak 7 százalék sportol. Tehát ilyen értelemben akár hátra is dőlhetnénk, de nyilvánvalóan nem ez a feladatunk, hanem az, hogy ezt a 9 százalékot az elkövetkezendő - úgy terveztük a stratégiában, nyilván képviselő hölgy és urak emlékeznek rá - hat esztendőben ezt megduplázzuk.
Az adataink szerint konkrétan mintegy 901 ezer ember az, aki konkrét programokkal elérhető, egy-két perc múlva mondom majd a konkrét programokat is. Nagyon fontos probléma, hogy a szükségletek sorrendje, nyilván mindenki ismeri ezeket: valahol lakni, enni, és számos olyan kérdés van, amely megelőzi a sportolási igényt, ebben viszont közös nagy feladatunk az, hogy megmutassuk, a sportoláson keresztül az egyéb szociális helyzet is javíthatóvá válik. Lehet olyan példákat, országokat látni, ahol azok az emberek, akik kikerülnek a munkaerőpiacról, azonnal kötelezően sportolási lehetőséghez jutnak, hogy aztán legyen esélyük később visszakerülni a munkaerőpiacra.
Itt felsorolunk különböző olyan lehetőségeket, amelyek a sporton keresztül megjelenhetnek, akár az egyénnél, akár szervezetten. A konkrét programok: a "Mozdulj Magyarország!", a "Tártkapus létesítmények" és a "Tízezer lépés" program az a három, amely már ebben az esztendőben is elindult, és amelyre a forrás is adott. Nagyon jó példákat lehet látni, hogy azokban a megyékben, nagyvárosokban, ahol a megyei, városi vezetés látja, érzi ezeknek a programoknak az egyébként a társadalom számára megjelenő másodlagos hatásait, ott az egy állami pénzhez még egy helyi forintot, vagy több helyütt kétszer annyit tesznek hozzá. Mondjuk, fehérvári példát lehet említeni, ahol az egy állami forinthoz hozzáraknak még két forint helyi önkormányzati forrást. A "Mozdulj Magyarország" programsorozat egyik legérdekesebb és legjobban menő alprogramja a "Mozdulj Balaton" programsorozat, ahol a három évvel ezelőtt elindult nyolc településsel most ez már közelít a 40-hez, és gyakorlatilag azt a feladatot látja el, hogy a Balaton mellett élők és az oda üdülni járók minden egyes hétvégén szervezett keretek között tudnak mozogni. Ennek a finanszírozása központilag, államilag történik.
Azt gondoljuk, a "Tártkapus létesítmény" sorozat szintén nagyon komoly hiánypótló szereppel bír, az önkormányzati tulajdonú létesítményeknél az állam segít azzal, hogy lehetőséget biztosít azoknak a kinyitására abban az időszakban is, amikor a helyi versenysport számára az kevésbé használatos, és láthatóan nagyon sok embert tudunk ezzel megmozgatni, közösen az önkormányzatokkal. Ráadásul, ami érdekes, hogy úgy tűnik, a magántőke, a külső tőke bevonása is lehetővé válik ezen a területen, hiszen azt mondják a cégek, hogy a fenntartható fejlődés jegyében ők szívesen beszállnak ezekbe a programokba, abban az esetben, ha azok az emberek, akik használják a létesítmények, az azok fenntartásában is kézzel foghatóan szerepet vállalnak.
A "Tízezer lépés" program, amellett, hogy nagyon sok embert mozgat meg, a társadalomnak egy nagyon fontos szegmensét célozza meg, az idősödő emberek rendszeres mozgását segíti elő. Ez abszolút párhuzamos az európai trendekkel, sőt, azt merem mondani, azok előtt is halad.
Nagyon jelentős szerepet vállal a szabadidős sport finanszírozásában a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány, amely egyfajta másodlagos forráslehetőséget biztosít a szabadidős programokat szervező szervezetek számára. A szabadidős sport területén működő sportköztestületek - a Nemzeti Szabadidősport Szövetség, a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, amely a fogyatékosok területén dolgozik és ezek tagszervezetei is - működési támogatást kapnak az államtól, melynek révén a saját programjaikat képesek véghezvinni.
A következő táblán látható az, amely konkrétan állami feladatként fogalmazódik meg számunkra, a jogszabályi háttérnek a szabadidős sport szempontjából kinyitható lehetőségei. A nemzeti sportstratégiában konkrétan megfogalmazott elvrendszer mentén azt próbáljuk motiválni, hogy minél több ember tudjon mozogni, és ehhez próbáljunk meg jogszabályi lehetőségeket biztosítani. Ezzel kapcsolatban kértük azt a lehetőséget, hogy kerülhessen elsőként napirendre ez, hiszen a gazdasági kabinet előtt szerepel a nemzeti sportstratégia.
Egészen konkrét példaként szeretném megemlíteni - onnan érkeztünk -, hogy egy sporttudományi konferenciasorozat indul holnap Pécsett, nyolc helyszínnel, egészen a nyár elejéig, és aztán lesz ennek egy nagy záró konferenciája ősszel Egerben. A képviselő hölgy és képviselő urak megkapták ennek a programfüzetét, amelyből látszik, hogy a sport civilhálója és a sport szakállamtitkárság, igen napi együttműködésben dolgozik, látható, hogy gyakorlatilag a területen megtalálható valamennyi civil szervezet, szinte az összes olyan önkormányzat, amely a konferencia helyszínét adó területen megtalálható, partner. Neves versenyzőket, élsportolókat tudtunk megnyerni, hogy a gyerekek számára példaképként segítsenek nekünk. Tehát azt gondolom, ebben a színes füzet, amelyet kézhez kaptak, látszik az az irányultság, amelyet ezen a területen képviselni próbálunk. Most, ebben a sajtótájékoztató és szakmai megbeszélésen mintegy száz ember jelent meg a Magyar Sportok Házában, és nagyon komoly, nagyon jó szakmai beszélgetés folyt, és szerencsénkre, annak ellenére, hogy mondjuk, a sporttudomány az elmúlt időszakban nem volt a sajtó számára leginkább a sportban hívó szóként megjeleníthető, a sajtó is nagyon jelentős mértékben volt jelen, külön köszönet érte nekik is.
(-20)
Tné 21-30. Elbert folyt.
Ennek a konferenciasorozatnak - azért mondom, mert ez példakép, mert ez az egyik konkrétum, amit már elindult programként és újdonságként tudok mondani, tehát ami a múltban nem volt fellelhető - nagyon fontos eleme az is, hogy a már meglévő, a szabadidős-sport területén meglévő tudásbázisokat próbáljuk meg összekapcsolni, illetve a sporttudomány területén meglévő elméleti tudást és a sport területén lévő gyakorlati tapasztalatokat összekötni. Láthatóan a szféra, tehát a szabadidős-sport területén dolgozók felbolydultak és nagyon-nagyon nagy öröm számunkra - itt talán a kiadványban is látszik -, hogy elképesztő mennyiségű szervezet és személy az, aki, és amely ezen a területen ezáltal, hogy némi pénzt tudtunk erre a konferenciasorozatra előteremteni megmozdul. Örömünkre meg tudtuk mozgatni az egész régiót; tehát az látszik, hogy a velünk szomszédos országokból is jönnek és próbálnak tőlünk tapasztalatokat gyűjteni, illetve nyilvánvalóan a saját maguk tapasztalatait is elmondani - ez tehát ez a konferenciasorozat.
Azt gondolom, hogy beszélni kell arról, hogy az állami, önkormányzati források mellett hogyan s miképpen lehet bevonni külső forrásokat. Ennek egyik eleme: az üdülési csekk, amiről a bizottság már kapott korábban tájékoztatást. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy a szabadidős-sport területén és a versenysport területén működő szervezeteket is bevonjuk, hogy meg tudja mutatni a sportszakma azt, hogy ha kap egy lehetőséget, akkor ezzel tud élni, mert a számítások szerint mintegy 2-3 millió forint jelenhet meg új forrásként, külső forrásként a területen. És azt gondolom, ha maga a sportszakma megmozdul és meg tudja mutatni azt, hogy képes élni a lehetőséggel, akkor van mód arra, hogy aztán az adatokkal oda tudjunk állni a politikum elé és láttatni azt, hogy milyen hihetetlen erő van a területben, és lehetőséget kapjon a terület további forrásokra.
A másik külső forrás, amit már sokszor említettünk, hogy a gazdasági szférát próbáljuk bekapcsolni a területbe, hiszen azok a rendszeres szabadidős programok, amelyek a különböző területeken utolérhetőek - és azon dolgozunk, hogy ezek kicserélhetőek legyenek az országban -, ezek nyilván piaci értékkel is bírnak, hiszen az azon a területen megjelenő cégek számára könnyen elérhetővé válnak az emberek. Itt ugye a cél közös, erről többször beszéltünk már, hogy minél többen mozogjanak, és az emberek jól érezzék magukat. Nyilvánvalóan az eszközrendszer más, a nagy cégeknek pénzük van a területre, a sportszakmának pedig programja és szaktudása - ennek a kettőnek az összehangolása folyik, és már konkrét példáink vannak arra, hogy a dolog működni tud.
Nagyon fontosnak tartjuk a képzést, erre is elkülönítettünk a költségvetésben forrásokat, hogy a sportszakma képes legyen kommunikálni a gazdasági szférával, tehát azok a kommunikációs tréningek, gazdasági tréningek, akár nyelvi tréningek is indulnak ebben az esztendőben annak érdekében, hogy a szféra fölkészült legyen a modern XXI. századi kihívásokra.
A végére még egy konkrét már elindult programot szeretnék nagyon röviden ismertetni: ennek az a neve, hogy intelligens sport kistérség. A magyar sport számára - gondolom, a képviselők ezt pontosan tudják, akik a sporttal foglalkoznak - annak idején, amikor a járások megszűntek, ez egy elég komoly problémát jelentett a magyar sport számára. A legkisebb, ma átlátható és belátható terület Magyarországon, ez a kistérség. A kötelező feladatai között a sport nem szerepel, ugyanakkor lehetőségként ez megvolt. Megnéztük, hogy a 168 kistérség közül melyek azok, amelyek önként önálló feladatként megjelölték saját maguk számára a sportot, mert ott azt gondoljuk, hogy akkor nyilvánvalóan van egyfajta pozitív attitűd a területhez. Ezeket a kistérségeket, az ő meglévő programjaikat összekötöttük, informatikailag összekötöttük a programokat, némi pénzt rendeltünk ezekhez a programokhoz és a kistérséghez; ezzel egyfajta mintaprojektet kezdtünk el kicsiben - ez 11 százaléka egyébként a kistérségeknek, amely ezt a feladatot önként magára vállalta.
Az elvünk vagy az elgondolásunk ezzel kapcsolatban az, hogy a kultúra, az oktatás, az esélyegyenlőség és a biztonság területén olyan példákat mutassunk a sporton keresztül egymás közt a kistérségeknek, amelyek aztán valamikor az őszre egy kötetbe rendezve átnyújthatóak legyenek minden kistérségnek: működő, élő olyan programok, amelyek eltanulhatók a másiktól.
Úgy látjuk, hogy van lehetőségünk arra, hogy ezt a nagyságrendileg 10 kistérségi számot bővítsük 30 és 40 közé azokkal a kistérségekkel már az első félévben, amelyek nem önállóan vették föl a sportot a feladataik közé, hanem valamivel kapcsoltan - akár kultúrával, akár oktatással, akár egészséggel -, mert ott látjuk, hogy az affinitás szintén megvan. Ebben is eszköz az, hogy a tudástársadalmat a sporttársadalommal összekapcsoljuk, és eszközként az informatika szerepel.
Azt gondoljuk, hogy ez a program alulról építkezve - és még egyszer hangsúlyozottan, csak az volt szempont, hogy a sportot választotta-e a kistérség -, tehát semmiféle politikai és egyéb szempontot nem vizsgáltunk, kizárólag azt, hogy a kistérségnek milyen az attitűdje a sporthoz. Ezeket összekapcsolva már az őszre konkrét adatokat tudunk produkálni, mert közös problémánk az mindig, amikor a sport szerepéről, lehetőségeiről beszélünk, hogy nem tudunk konkrét, mai magyar adatokkal operálni, mindig külföldi adatokkal és általában nyugat-európai vagy tengerentúli adatokkal tudunk csak szolgálni, ami nyilvánvalóan Magyarországra átültetve elég nehezen követhető.
Nagyon röviden ennyi kiegészítést szerettem volna tenni, de természetesen, ha bármiféle kérdés van, akkor igyekszem szokás szerint erre válaszolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr.
Képviselőtársaimnak adom meg a lehetőséget arra, hogy kérdést, véleményt fogalmazzanak meg.
Pál Béla alelnök úré a szó!
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Köszönöm államtitkár úr az igen részletes anyagot és a még részletesebb szóbeli tájékoztatót. Ehhez, amellett, hogy osztom azt a véleményt, hogy a szabadidős-sport területén vagyunk a legnagyobb elmaradásban más országokhoz képest, és éppen ezért megfelelő képpel kell rendelkeznünk arról, hogy mi is a szabadidős-sport helyzete, valamint megfelelő hangsúllyal kell szerepeltetnünk majd a nemzeti sportstratégiában.
Tulajdonképpen két dolgot kérdeznék a részletes és kimerítő tájékoztató alapján is. Mi lett az olimpiai ötpróba-mozgalom sorsa, kicsit összefüggésben a következő napirendi pontunkkal is.
A másik pedig, államtitkár úr tájékoztatójában is elhangzott, hogy milyen nagy szerepe van a különféle ösztönző rendszereknek abban, hogy a szabadidős-sportot minél többen igénybe vehessék, vannak-e már és milyen tapasztalatai annak, hogy az üdülési csekk felhasználhatósági körét kibővítettük a sportszolgáltatások egy körére is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Szalay Ferenc képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Államtitkár Úr! A múltkor abban maradtunk és ez, azt gondolom, hogy egy áttörés volt, hogy a nemzeti sportstratégiáról úgy beszélgessünk, hogy a politikának ne legyen benne szerepe - ma is, szerintem tartsuk magunkat ehhez; ezért én köszönöm a szóbeli kiegészítést, mert a nélkül ez az anyag kicsit kevés lett volna, így jóval több. Viszont azt gondolom, hogy a szóbeli kiegészítéshez hozzátartozhatott volna egy kicsit bővebb ismertetés az iskolai testnevelés és diáksportról - van az anyagban róla szó. Ugyanis én azt gondolom - és főleg azért, mert az anyagban is megjelenik -, hogy a felnőtt lakosság olyan alacsony mértékben sportol, vagy mozog, lehet, hogy csúnya, amit mondok, lehet, hogy velük már foglalkozni nem érdemes olyan mértékben, mint ahogy esetleg az anyag is tartalmazza. Azt hiszem, hogy egy vonalat kellene húzni, és azt kell mondani, hogy a 24 év alattiakkal foglalkozzunk sokkal, de sokkal erőteljesebben. Azért 24 évet gondolok, mert az egyetemek, főiskolák képzése körülbelül addig tart.
Sokkal több hangsúlyt, pénzt, paripát, fegyvert tennék a diáksportra, a testnevelésre, a mindennapos testnevelésre a szoktatás miatt és a rendszeres életvitelre való nevelés miatt. Azok a fiatalemberek, akik hozzá fognak szokni ahhoz, hogy napi rendszerességgel mozogni öröm, azok felnőtt korukban sem másfél-két alkalommal fognak mozogni hetente. Szerintem az irányát kellene ennek az egész koncepciónak erre elvinni, és akkor azt hiszem, hogy rendben vagyunk. Igaz, hogy ez egy 10-15 éves program és nem látványos eredményeket fog hozni, de muszáj lenne ezt kimondanunk, hogy csak így van megoldási lehetőség. Az, hogy a 30, 40, 50 évesek most mennyit mozognak, mennyit teniszeznek, mennyit squassolnak, majdnem mindegy, nem fogunk tudni igazából mit kezdeni, ugyanis nem rendszeresen mozognak, esetenként többet ártanak azzal, hogy naponta egyszer lemegy futballozni, ott kihajtja magát, megiszik három sört és rosszul lesz. Nem gondolom, hogy ez nekünk feladat lenne, hogy erre inspiráljunk.
Tehát, ha mozgalmak is vannak, bármilyen akció és program van, az csak olyan legyen, hogy rendszeres felkészüléssel lehessen csak rajta részt venni, mint például a Balaton átúszás; nem engednek oda embert csak úgy, hogy úszd át a Balatont, arra készülni kell - ez az első meglátásom.
A másik meglátásom a létesítményhelyzetről sem beszélt az államtitkár úr itt a kiegészítésben. Katasztrofális a létesítményhelyzet is. Csak jó lenne az irányba is elmenni, hogy vegyük komolyan, hogy tényleg tornatermeket, stadionokat, pályákat, sportcsarnokokat, uszodákat kell építeni, felújítani.
Tné 30.
Uk(31-40) - Szalay
Megvan a létesítménykataszter, de megvan az is, hogy településtípustól, létszámtól függően mennyi pálya, tornaterem, sportlétesítmény szükséges ahhoz, hogy európai szinten lehessen sportolni. Ezt is nagyon komoly részének érezném ennek az anyagnak. Mindenkinek voltak különböző gondolatai: 100 tornaterem, 50 tanuszoda, 400 tornaterem, mint tudom én, milyen fejlesztések. Legyen egy központi vonal, hogy ütemezve, évről évre mennyit, hol, miből szeretnénk, hogy PPP-vel, önkormányzattal, állami finanszírozásból szeretnénk-e, de lássunk egy ilyen konkrét elképzelést. Szerintem az államtitkár úrék erre képesek, azt gondolom, a nemzeti stratégia nem rossz, biztos vagyok benne, hogy ezzel tudnánk előre haladni. Minden támogatást megadunk ez ügyben, mindent, ami létezik. Szerintem minden képviselőtársunk ugyanúgy tudja, hogy ennek a nemzetnek az egészségi állapota katasztrofális, és ha nem tudunk a sporton keresztül egy kis segítséget adni hozzá, akkor nagyon komoly bajaink lesznek a későbbiekben.
Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Páva Zoltán képviselő úr!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Az államtitkár úr említette, hogy a szervezett szabadidős sportolókat hogyan szólítják meg. Hogyan szólítják meg azokat, akik nem szervezett formában sportolnak, például kerékpárosokat, bringásokat, a természetjárókat. Terveznek-e olyan akciókat, mint tavaly volt egy ilyen, amikor pályázni lehetett működési költségek támogatására, amikor nyitott sportpályák voltak, az uszodát, a tornacsarnokot, a sportcsarnokot kinyitottuk, és ingyen jöhettek be az emberek? Ez annyira népszerű volt negyedévente, én pedig kénytelen vagyok, hogy most csak a nagycsaládokat engedjük be, de ez az önkormányzati büdzsét terheli. Lesz-e ilyen pályázati lehetőség? Van-e mód külső források bevonására ezek támogatására?
Hogyan tudják támogatni a lakossági sportot? Említette már Pál Béla kollegám az előbb az olimpiai ötpróbát. Milyen sportágakra hirdetik meg az olimpiai ötpróbát?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további hozzászólási igény a képviselők részéről? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, nekem lenne még két kérdésem.
Egyik a finanszírozással kapcsolatos. Az anyagból láthatóan nem igazán EU-konform a mostani támogatási rendszer, bár a legutóbb, amikor a Hold utcában üléseztünk, és a szövetségek támogatásáról beszéltünk, akkor is előkerült az a kérdés, hogy az államnak a szerencsejáték-bevételekből sokkal több pénzt kellene visszaforgatnia ezekre a területekre. Ez ügyben kérdezném államtitkár urat. Akkor felajánlottuk, hogy adott esetben a bizottsággal részt vennénk ennek érdekében egy közös lobbiban, mert nagyon sok problémát meg lehetne oldani. Nem tudom, államtitkár úr az óta gondolkodott-e ezen, nyitott-e erre a kérdésre, van-e valami javaslata e tekintetben.
A létesítményproblémákkal, amelyeket Szalay képviselőtársam felvetett, teljesen egyetértek. Nagyon sok helyen ez okoz komoly problémát. Egyébként döbbenetesek az adatok. Nemrég foglalkoztunk a fiatalok egészségügyi állapotával. Gyakorlatilag a mostani adatok, hogy mindössze a felmért gyerekek 9 százaléka sportol rendszeresen, egyszerűen döbbenetesek. Megint visszatér a mindennapos testnevelés problémája az iskolákban, hiszen azt is láttuk az anyagban, hogy amikor a diákokat kérdezték, 75 százalékuk számára a sportolás egyet jelentett a testnevelésórával. Tehát, miután összesen 6 százalékuk sportol rendszeresen, mindösszesen 19 százalékuk vesz részt egyáltalán valamilyen diákolimpiai versenyen, láthatóan az egyetlen hely, ahol nagy számban meg tudjuk őket szólítani, az a testnevelésóra. Tehát, ha növelni tudjuk a testnevelésórák számát, akkor talán növelni tudjuk a sport rendszerességét is a diákok életében, ez talán megragadhat, és aztán később ezek az adatok, amelyeket láttunk, valamelyest javíthatók, és nem az lesz, hogy csupán a társadalom 9 százaléka vesz részt rendszeresen, legalább heti kétszer fél óra időkeretben valamilyen sportolásban.
Az elhangzott kérdésekre kérném államtitkár úr válaszát, és egy összefoglalót.
Elbert Gábor szakállamtitkár válaszai
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkársága): Ismét köszönöm szépen a lehetőséget. Igyekszem időrendben haladni.
Pál Béla képviselő úr kérdezte az olimpiai ötpróbát. Ez egy régóta meglévő konfliktushelyzet a szabadidősport-szakmán belül, hogy vajon a vállalkozási alapon működő és vállalkozások által szervezett eseményeket milyen mértékben támogathatja az állam, vagy támogathatja-e. Azt gondoljuk, azokat az eseményeket, amelyek sok embert mozgatnak meg, ráadásul rendszeresen, tehát nem kampányjelleggel, hanem ez folyamatos, ott az államnak kell egyfajta injekciótű-szerepet játszani, hogy beindítsa a folyamatokat. Ilyen érelemben azt gondolom, az olimpiai ötpróbát az állam most is támogatja, mert ez elindult, sok hagyománya van, sok embert mozgat meg. Ez jó dolog.
Kétségtelen, hogy a szabadidősport-szakmán belül ki kellett alakítani egyfajta konszenzust ezzel kapcsolatosan, mert az olimpiai ötpróba megítélése - legalábbis a szabadidősport-szakmán belül - két oldalról megközelíthető. Azt látjuk, hogy ez a fajta konszenzus megszületetett, a támogatás mértékét, arányát sikerült úgy eltalálni a közös megbeszélések alapján, hogy a program elindult. Volt olyan kérdés, hogy ez milyen mozgásformákat kínál; természetjárás, triatlon, kerékpár és futás, ami így hirtelen eszembe jutott. Azt gondoljuk, ez értékes, ráadásul, miután a nevében benne van az "olimpia" szó, kezd egyfajta figyelemkoncentrációt is a jövő évi olimpia felé, tehát az emberek kezdenek odafordulni, és kezd az agyukban elindulni az a fajta folyamat, amely aztán majd minden olimpia idején azt eredményezi, hogy az ország megáll, és az olimpiára figyel. Tehát azt gondolom, ezt kell támogatnunk, azzal együtt jelzem, hogy a szabadidősport-szakmával volt egyfajta folyamatos konszenzuskeresés, hogy ennek a mértéke hogyan történjen.
A másik kérdés az üdülési csekkre vonatkozott. Itt nagyon köszönöm a segítséget, az utolsó adatom szerint 39 elfogadóhely volt, most 50 van. Azt mondják a szakemberek, akik az üdülési csekkel foglalkoznak, hogy ez pontosan megfelel annak a trendnek, mintha bármilyen új szférát kezdünk bekapcsolni, és abban az ütemben halad. Hozzáteszem, hogy mi a sportszakmában közösen nem vagyunk elégedettek magunkkal, tehát azt gondoljuk, hogy a sportszakmának - itt megint magunkra vonva a felelősséget - sokkal jobban kellene érezni ebben a lehetőséget és a felelősséget. Hiszen szerencsére az egész országban találhatók olyan sportlétesítmények, egyesületek, klubok, ahol lehetőség volna arra, hogy egyfajta nyitott kaput teremtsünk azoknak az embereknek, akik oda jönni akarnak, és alternatív fizetési lehetőséggel bírnak üdülési csekken keresztül. Azt látjuk, hogy a folyamat teljesen megfelel az üdülési csekknél tapasztaltaknak - vagy ezt az információt kaptuk -, ugyanakkor a sportszakmában mi magunk nem vagyunk elégedettek saját magunkkal.
Szalay képviselő úr, az iskolai testneveléssel és diáksporttal kapcsolatosan azt gondolom, hogy tökéletesen értjük egymást és teljes mértékben egyet is értünk ezen a területen. Valóban, alapvetően én is abban látom a konfliktushelyzetet a politikum és a sportszakma között, a képviselő úr is azt mondta, hogy 10-15 év. Tehát, ha most elültetünk egy magot, az 10-15 év. Magyarországon a politikai ciklusok négy évig tartanak, ebben van egyfajta konfliktushelyzet a mindenkori politikummal. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ezen a területen azért nagyon komolyan elindult, itt mondjuk, létesítményben említeném az MLSZ-szel közös OLLÉ-programot, amely az MLSZ-nek labdarúgásról szól, és ők nagypályában és kispályában gondolkodtak, és a közös gondolkodás révén került be, hogy grundokat, illetve iskolaudvarokat lehessen felújítani. Ma azt látjuk, hogy több mint 500 pálya, amely ennek révén elkészül, ráadásul ebben a magántőke, illetve az önkormányzat kapott szerepet. Ez ennek az együttműködése, és a szövetségtől, illetve az államtól a know-how érkezik. Egyébként nagy örömünkre azt látjuk, hogy a nagypálya mellett alapvetően a grundjellegű és az iskolai udvar a legnépszerűbb, amelyre a legtöbb jelentkezés érkezett. Tehát ez igazolja, hogy jó irányba haladunk. Nyilvánvalóan nem vagyunk ezzel még elégedettek, nem oldottuk meg a problémát teljes mértékben.
Ami érdekes még a történetben, hogy felmerült - és bocsánat, hogy itt összekötöm a kettőt, de azt gondolom, nyilván összefügg a testnevelés és a gyerekek mozgásának lehetősége és a létesítményhelyzet -, hogy szükség van tornaterem építő programokra, de van ennél jobb megoldás. Azt gondoljuk, olyan multifunkcionális létesítményeket kell létrehozni, ahol közösségi tereket teremtünk. Tehát nemcsak tornateremre, nemcsak a sportolásra teremtünk lehetőséget, hanem egy közösségi térre az adott településen, ahol akár kulturális, akár egészségügyi, akár egyéb funkciók is megjelennek ugyanazon a területen. Akkor van esély arra, hogy a sport egyéb lehetőségeit ki tudjuk használni, nem "csak" a fizikai mivoltában. Ebben is már elindultak a mintaprojektek Magyarországon, és terveink szerint valamikor az őszre fogunk tudni adatokkal, írott anyagokkal előjönni, hogy hogyan lehet ezt megcsinálni kistelepülésen, közepes méretű, illetve nagytelepülésen, akár regionális szinten. Ezzel együtt az iskolai tornatermeket nyilvánvalóan ez a program sem pótolja. Az látható, hogy egyébként ezzel kapcsolatosan az önkormányzatok és a magántőke is láthatóan érdekelt, és ez a fajta együttműködés jónak mutatkozik.
A diáksport mindig nagyon érdekes és népszerű téma, fontos volna, hogy a diáksportot is úgy definiáljuk, hogy ugyanarról beszéljünk.
(-40)
Tné 41-50. Elbert folyt.
Tehát annak a fajta diáksportnak a támogatását szakmailag nem látjuk olyan értelemben indokoltnak, hogy további források álljanak még rendelkezésre, ha csak a versenyrendszerről beszélünk. Amit a képviselő úr is mondott, a Balaton átúszáson nem lehet úgy részt venni, hogy valaki nem készül rendszeresen. Itt is azt gondoljuk, az nem jó, ha azt gondoljuk diáksportnak, hogy az osztályban négyen sportolnak versenyszerűen, és ők elmennek nyolc sportágban. Azt a lehetőséget kell megteremtsük, hogy az osztálynak minél nagyobb része sportoljon és a nem igazolt, nem versenyszerűen sportoló gyerekek számára is egy folyamatos megmérettetést biztosítanak a diákolimpiai rendszerek, mint ahogy ez régen működött, én azt gondolom, hogy ebbe az irányba kell elmenni. A stratégia egyébként erre is konkrétumokat tartalmaz, hogy hogyan lehet szétválasztani a valódi minőségi versenysportot a szabadidősport-jellegű, de egyébként versenysport keretek között zajló rendszerektől.
Kicsit fájlaltam, hogy a múltkor azt mondta a képviselő úr, hogy az anyag úgy jó, ahogy van, most már csak ott tartunk, hogy nem rossz - de ezt csak így viccesen, bocsánat.
Páva képviselő úr kérdésére. A természetjárókkal kapcsolatosan vannak olyan közös programok, ahol a gyerekek is megmozdulnak, és sokan vannak ilyenek, együtt festik végig újra a jeleket. Tehát az látható, hogy a természetjáró útvonalakon Magyarországon a jelek eléggé, hogy így mondjam, elöregedtek a fákkal együtt. Azt gondoljuk, hogy az kevés, ha adunk pénzt, hogy fessék újra, sokkal jobb az, ha a két programot összekapcsoljuk, tehát ha a gyereknek programot adunk és egyébként az élményt is megadjuk neki, hogy ő csinálja meg azt a munkát, aminek gyümölcsét aztán ő tudja élvezni, tehát saját maga számára teremt területet - erre a források is megvannak, ezek a programok zajlanak.
A külső források bevonásával kapcsolatban - ezt többször próbáltam jelezni -, alapvetően területi szinten az azon a területen meglévő nagyvállalatok forrásbevonása folyik, a mintaprojektek elindultak; az látható, hogy egy-egy ilyen nagyobb vállalatnak egy 3-tól 6 kistérségig terjedő terület az, ami átlátható, és ahol számára érték az, ha programot adunk, amit ő finanszíroz és így közelebb tud kerülni az emberekhez - programjaink vannak bőven.
Elnök úr az EU-konform finanszírozást kérdezte. Igen, ez valóban egy érdekes kérdés, sajnos nincs egy konkrét EU-konform finanszírozás; tehát ha végignézzük az Európai Unió tagállamait, akkor mindenhol más a finanszírozási modell, az arányok is egészen mások. Az állam szerepvállalása például az Egyesült Királyságban nem éri el a 0,2 százalékot sem, ott jóval nagyobb mértékben a szerencsejátékokra; nyilván annak ott kultúrája van, tehát biztosítható, hogy ott egy nagy bevétel van belőle. Látható az, hogy bizonyos országokban az adókedvezmények azok, amelyek a jelentős forrást jelentik az ország sportjának; Magyarországon speciálisan az 1 százaléknál van lehetőség forrásbevonásra.
Magyar specialitás az NCA program. Azt látjuk a hozzánk hasonló sorsú országokkal, tehát a kelet-közép-európai országokkal, hogy például megjelenik az, hogy a gazdaság bizonyos területein a reklámok, a reklámra fordított összegeknek egy bizonyos iksz százaléka jön vissza. Konkrét példát mondok, hogy érthető legyen. Tehát Lengyelországban például az alkoholreklám 10 százaléka visszafolyik a sportba.
Elnök úr azt említette, hogy milyen lépéseket teszünk, merthogy a múltkor beszéltünk erről. Nyilvánvaló következménye lépéseinknek az, hogy megyünk a gazdasági kabinetre most, és hogy oda kell sietni. Azt gondoljuk, hogy egészen konkrétan megfogalmazásra került a nemzeti sportstratégiában az, hogy milyen irányt szeretnénk. Azt látjuk, hogy ez egyébként a jelenlegi gazdasági helyzettől és a programoktól sem elrugaszkodott, tehát abszolút mértékben ezekkel is egyensúlyban van, és azt próbáljuk elérni, hogy a már meglévő mintákat próbáljuk alkalmazni, amelyek egyébként a költségvetés számára nem jelentenek bevételkiesést, ugyanakkor mégis generálnak új lehetőségeket a sport területén.
ELNÖK: Ilyen nincs.
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkársága): Van ilyen. Például ez a reklám történet nem a költségvetéstől vesz el - és a lengyelek egy jó példa, mert hasonló, ez az az ország, amelyik talán a legjobban ért minket és mi őket. Ott az látható, hogy ezzel közel tudott kerülni egymáshoz a gazdasági szféra a sportszférába és ráadásul az is látható, hogy a gazdasági szféra pontosan követni tudja, hogy annak a pénznek, ami tőle jön be a sportba, mi a sorsa, mert előre lekötötten megmondják azt, hogy mondjuk a szabadidős-sportnak mely területe az, amire ez felhasználásra kerül és pályázati úton kerül kiosztásra. Tehát vannak ebben jó példák.
A mindennapos testnevelésen mit értünk: a mindennapos testnevelés órát vagy azt, hogy a gyerekek az iskola keretein belül mindennap mozogjanak szervezett keretek között, ez mindig a szakmának egy komoly dilemmája. Ezzel kapcsolatban nagy lépések történtek, tehát a sport-szakma és az oktatási-szakma megegyezésre tudott jutni, tehát 16 vagy 18 választható tantervként ma létezik a közoktatási típusú sportiskolai tanterv, az iskola ezt választhatja, erre még soha nem volt példa.
A másik ilyen nagy lehetőség, hogy itt már a vége felé tartok annak, amit mondani akarok, és hogy át tudjam kötni: a TF önállósága, a sport szakemberképzés tartalmi megújítása, a testnevelő tanároknak a még inkább felkészítése az új elvárásokra az iskolában, azt gondolom, ez szintén ebbe az irányba tud mutatni. Ráadásul majdnem kész vagyunk az egyesületi típusú sportiskola modelljével, ami megint csak arról szól: nemcsak a versenysportnak, élsportnak az utánpótlásbázisát teremti meg, hanem azt a fajta sportos szemléletet, amit az arányok mutatnak, hogy mondjuk egy teljes iskolányi gyerekből egy-kettőből lehet aztán élsportoló, az összes többiből - idézőjelesen mondom - "csak egészséges" ember lesz, aki a sportot az egész életén keresztül végigviszi.
Ha vidéki nagyvárosokat megnézünk, ahol léteznek hagyományai a csapatsportágaknak, azok a gyerekek, akik ott nőnek föl - mondjuk Szolnokon a kosárlabdában -, azok biztos, hogy egész életükön keresztül visszajárnak Szolnokra is kosárlabdázni hétvégén, attól függetlenül, hogy nem lesz belőlük NB I-es vagy válogatott versenyző. Ennek a modelljét és a rendszerét kell újraépíteni, amire kész vannak a modellek, a rendszer pedig épül; ehhez némi türelmet fogok kérni, tehát ehhez a félévet nem láttuk elegendőnek.
Azt látjuk, hogy a közoktatás típusú sportiskolák rendszere 2007 szeptemberétől indul, és azt tartjuk ma reálisnak, ha egy évre rá: 2008 szeptemberétől, az egyesületi típusú sportiskolák egyes modelljei - úgy, ahogy ezt korábban mondtam -, tehát ahol a kistérségben ennek hagyománya van, a sportágnak, vannak olyan vonzó erők, ahol azt meg lehet tenni. Veszprémben már erről beszéltünk egyszer, ez 2008 szeptemberétől el tud indulni, a közoktatási törvény erre a lehetőséget ma biztosítja, a tanterv megvan, a know-how megvan mögötte, ehhez kell megtalálni a partnereket elsősorban financiális oldalon; ezzel kapcsolatban pedig ma is volt már reggel egyfajta tárgyalásunk.
Ennyivel próbáltam a kérdésekre választ adni.
ELNÖK: Köszönjük szépen államtitkár úr. A napirendi pont vitáját lezárom.
Áttérünk a következő napirendünkre: tájékoztató a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának helyzetéről.
Megkérném a napirendi pont előadóit, egyrészről a főiskolai kar vezetését, másrészről az Oktatási Minisztérium képviselőjét, hogy foglaljanak helyet.
Sok szeretettel köszöntöm önöket a bizottság ülésén. Mind az Oktatási Minisztériumtól, mind az egyetem illetékes karától megkaptuk az írásbeli előterjesztéseket. Kérdezném, hogy van-e kiegészítésük az írásban elküldött anyaghoz képest. Oktatási Minisztérium? (Nincs jelzés.) Dékán úr? (Jelzésre.) Öné a szó!
Dr. Nyerges Mihály dékán (TF) szóbeli kiegészítője
DR. NYERGES MIHÁLY dékán (Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Kedves Vendégek! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt kimentsem rektorhelyettes urunkat, Fejérdy Pált, aki nem tudott eljönni, mert nagy öröm érte, egy vadonatúj oktatási épületet fognak átadni és pont a mai napon pont ebben az időben. A rektor úrnak viszont bírom a felhatalmazását, bizalmát a kar önállósodási törekvésével kapcsolatban, mint ahogy legutóbb is kiderült Fejérdy rektorhelyettes úr tolmácsolásában, megkért, hogy én képviseljem az egyetem felső vezetését is ebben az ügyben.
Mindenekelőtt szeretném megköszönni a bizottságnak, hogy ilyen tartósan és kitartóan próbálják egyengetni göröngyös utunkat, már a TF elválására gondolok, hisz már a megújult bizottság is két alkalommal foglalkozott ezen üggyel. Igyekeztem egy nagyon rövid és informatív tájékoztatót elküldeni önöknek írásban is mindössze két oldalban, gondolom, ha nem is mindnyájuknak, de néhányuknak sikerült beletekinteni. Csak az utolsó bekezdéséhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni - néhány általánosat és egy-két konkrét, akár számadattal is igazolt információt.
Köszönjük azt, hogy próbálkozást tett a bizottság arra, hogy a legutóbbi két ülésén, a múlt év utolsó két hónapján esetleg törvénymódosítási indítvánnyal éljen, hogy az ügyünk előbb kibontakozhassék. Ugyanakkor abszolút elfogadtuk a minisztérium álláspontját, melyet az ülésünkön a főosztályvezető úr fejtett ki, de ezt megelőző konzultációkon a miniszter úrtól és az államtitkár úrtól is hasonló írásos megerősítést kaptunk, hogy a minisztérium úgy látja jónak, ha betartjuk az államigazgatási utat.
Tné 50.
Uk(51-60) - Nyerges
Ugyanis a levélben is szerepel, a főosztályvezető úr is ezt említette meg, hogy márciusig a végigfuttatható az akkreditációs folyamat, és nincs akadálya annak, hogy e félévben, vagy legrosszabb esetben a következő évben - mert a gazdasági év januártól indul - indulhassék a TF önálló működése. Ennek megfelelően, ezt elfogadva, nem sok újat tudtunk hozzátenni mindehhez. Ugyanis mindannyian tudjuk, hogy egy hosszú, vajúdó folyamat az intézmények megújulása, és pont a MAB, amelynek az akkreditációban kulcsszerepe lenne, kicsit késlekedve állt fel, a bizottságai a honlapon még ma sem olvashatók pontosan. Az viszont, ha nincs is írásos információnk róla hivatalos értesítésben, írott anyagban, de az összes hiteles informális csatornánkból tájékozódva - és ez elsősorban a miniszter úr, az államtitkár úr, főosztályvezető úr -, illetve az OM újonnan létrehozott regisztrációs központjánál, ahol az új egyetemmé alakulás, illetve egy adatbázisban már szinte minden felsőoktatási cselekmény zajlik, ennek az intézménynek a főosztályvezetője is úgy tájékoztatott, hogy útján van az akkreditációnk. Sőt, három példányban kértek korrekciókat, kiegészítéseket, hiszen már tavaly augusztusban beadtuk ezt a több száz oldalas dokumentációt. Azóta sok változás történt, közöttük - hála Istennek - sok pozitív is.
Ezekről szeretnék csak néhány szót említeni. Elindult az összes alapszakunkon az új típusú, a bolognai folyamatnak megfelelő képzés. Négy BSC-szakunkon többszörös túljelentkezés van, komoly, feltöltött évfolyamok tanulnak a négy alapszakunkon, amelyet a tisztelt kollegina, kollegák ismernek. Az MSC-szakok közül is kettő már jóváhagyott állapotú a MAB-on és az OM-en is engedéllyel keresztülfutott. A másik kettő várat magára, de már csak a szakirányok miatt, és meggyőződésünk, hogy ez a másik kettő is sikeres lesz.
A doktori iskolánk változatlanul talán a legnépszerűbb és az egyetlen testkulturális irányú az országban, 135 hallgatónk van, szinte az összes sportfőiskoláról, illetve testkulturális ágazattal foglalkozó egyetemi intézményből, intézetből, szakról hozzánk járnak - 90 százalékban - doktori iskolába.
Ami nagy pozitívum, hogy sanyarú gazdasági körülményeink ellenére - és nagyon fontosak a minősített professzorok, oktatók, a magas minősítésű és rangú tanári testület - örömmel mondhatom, hogy talán kuriózumként, a főiskolánkon tíz akadémiai nagydoktor tevékenykedik jelenleg is. Közülük kettő emeritus, de fiatalabb korúak is vannak szép számmal közöttük. Nagy érdemnek ismerik el, irigyelhetnék ezt a számot, és a többit nem is emlegetném. Tehát azt hiszem, hogy e tekintetben is jól állunk.
Negyedik tényezőként - ami talán az önállóságunkat felgyorsíthatná, ha megengednek nekem egy átkötést az előttem szóló államtitkár úrhoz hasonlóan -, Berkes István professzor úr itt ül körünkben, és tudom, ez a 4. napirendi pont, velük is előrehaladott tárgyalásaink vannak, hiszen a kapcsolatunk mindig is mintaszerű volt, és nagyon sok együttműködésünk volt: közös tanszék, közös kutatási bázis, kutatóintézet, hadd ne folytassam. A közeljövőben velük akár, ha az önállóságunk eldől, egy egészen új típusú és érdekes - a világban van már rá példa -, talán a professzor úr el is fogja mondani, például Japán, ahol klinikaként működő sportkórház épül össze az ottani testnevelési egyetemmel. Kiválóan működnek együtt úgy a graduális képzésben, továbbképzésben, mint a rekreációs, rehabilitációs és gyógyító tevékenységben egyaránt.
Röviden ennyit szerettem volna hozzáfűzni. Változatlanul várom a segítségüket, bízva abban, hogy az akkreditációs folyamat tényleg pozitív lesz, és rövidesen önálló útján járhat az intézmény.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, dékán úr, a szóbeli kiegészítést. Kérdezem a képviselő hölgyet és urakat, van-e ezzel kapcsolatban kérdésük.
Páva Zoltán képviselő úr!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy tudom, a szakállamtitkárság, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium - magyarán a kormány - támogatja az egyetem létrejöttét. Megalakult az akkreditációs bizottság, nem tudom, ki tudna válaszolni arra, hogyan áll az akkreditációs folyamat azon kívül, ami le van írva.
Szeretném megkérdezni a dékán urat, hogy biztosítottnak látja-e a TF vezetése az akkreditáció személyi és tárgyi feltételeit.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bakonyi képviselő úré a szó.
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Nagyon örülök annak a heroikus küzdelemnek, amelyet a testnevelés-tudományi kar egész személyi állománya folytat ebben az ügyben, és nagyon reménykedem, hogy több cikluson is átnyúló bizottsági kezdeményezésünk végül is révbe ér, és el fogjuk tudni ismerni azt a hatalmas munkát, amelyet ebben a sportszakemberek és a sportért aggódók végeztek. Bízom benne, hogy pozitív döntést fog hozni az akkreditációs bizottság.
De mégis, egy apró nyugtalansággal tölt el engem az anyag utolsó oldalán található bekezdés, amely arról szól, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium illetékesei várják azt a szenátusi határozatot, mely kimondja a fenti feltételek teljesülését, lehetőség szerint valamennyi feltételre vonatkoztatva. A későbbiekben írja, hogy egyben határozza meg azt az időpontot is, amikor még a hátralévő, és főként objektív akadályok miatt le nem zárt ügyek elfogadásáról kész dönteni. Magyarul, azt szeretném megkérdezni, hogy tud-e ebben a minisztérium jószolgálati szerepet vállalni. Tudjuk, hogy akár már 2007. január 1-jétől is önálló egyetem lehetett volna a Testnevelési Egyetem, ha működőképes akkreditációs bizottság állt volna fenn, és az meg tudta volna tárgyalni ezt az ügyet. Én most csak azért, hogy esetleg talán legkésőbb 2008. január 1-jétől, az új költségvetési évről önálló egyetemként tudjon dolgozni a testnevelés-tudományi kar, azt szeretném megkérdezni a minisztériumtól, hogy tud-e ebben segíteni, tud-e tenni ebben, hogy ez a szenátusi határozat mielőbb megszülessen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, megkérném dékán urat, illetve a főosztályvezető-helyettes urat, hogy válaszoljon.
Dr. Nyerges Mihály dékán (TF) válaszai
DR. NYERGES MIHÁLY dékán (Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar): Az első kérdés Páva Zoltán barátomtól talán nekem szólt, így én válaszolnék először.
Az első a MAB. Igyekeztem úgy fogalmazni, hogy csak informális híreim vannak. Tehát írott nincs, de az a hír járja, hogy már Bazsa professzor úrhoz, a MAB kinevezett elnökéhez került az anyag, és forgatja. Ennek híreként jött, hogy újabb három példányt kértek tőlünk, tehát mozog és él a dolog, de talán a főosztályvezető úr többet tudna erről is mondani.
A második kérdéskör: a múlt alkalommal is felmerült, hogy két olyan terület van, ahol esetleg minőségi kívánalmakat, kérdőjeleket lehet rajzolni a TF újbóli egyetemi státuszához. Ugyanis, az új felsőoktatási törvényben expressis verbis benne vagyon, hogy olyan felsőoktatási intézmény lehet egyetem, ahol legalább két képzési területen folytat masterképzést, illetve legalább egy tudományterületen, két tudományágban rendelkezik doktoriskolával.
(-60)
Tné 61-70. Nyerges folyt.
Most ezek közül a masterek és BSC-k hál' istennek, nagyon szerencsésen alakulnak számunkra. Négy alapképzés abszolút elindult, azt még nem is mondtam - bocsánat, itt hadd mondjam -, hogy az idei jelentkezések már fent vannak az OFIK honlapján. Az első helyen jelentkezettek száma, ami igazán minősítő szám, mert második, harmadik helyre is be lehet adni a kérelmeket, önök jól tudják, közel 9000-en adták így be, tehát az első, második, harmadik helyre. Ebből első helyen 3000-en és abból csak a TF-re egészen pontosan 50,6 százaléka adta be hozzánk, az utánunk következő 12 százalék Pécs, ha jól emlékszem, és 8, 6, 7, 5 százalékkal következik Eger, Nyíregyháza, Szeged.
Tehát óriási igény van rá és meggyőződésem, hogy ha elindulhatnak a masters szakjaink, akkor hosszú-hosszú időre megvan a kenyerünk, ha szabad ezt a kifejezést használni. És én nagyon bízom benne, hogy az nem lesz buktató ügy, hogy mindegyik képzésirányunk a sportképzés területére van besorolva, hisz ebből kilóg a sportmenedzsment, amit jómagam gondozok, együtt a Corvinus Egyetemmel adjuk be. Kilóg az egészségügyi ágazat, mert hisz a humánfiziológiát láthatóan közösen szeretnénk gondozni az ÁOK-val, tehát ez a része kevésbé.
A másik, ami nagyon jó hír, szintén Bakonyi László úr erősített meg ebben, a minisztériumi főosztályvezető, hogy a doktori iskolákban pedig kevésbé szigorú szabályok következnek. Magyarul a két tudományági doktori iskolának, mert itt is mi a sporttudományba soroltattunk be, jóllehet medicinális irányban is, meg társadalomtudományban is multidiszciplináris a sport, mert hisz nem egy tudományterület. De, azt el kell fogadjuk, hogy nekünk a sporttudomány az, ami az alaptudományunk, úgyhogy ha itt szakegyetemként ezt a tételt megkapjuk, márpedig a törvényben ez állítólag így készül most a megújítás során, akkor ez sem lesz akadály. Ennyit szerettem volna.
ELNÖK: Köszönjük dékán úr.
Főosztályvezető úr, ha kiegészítené. Köszönjük szépen.
SZÖVÉNYI ZSOLT (Oktatási Minisztérium): A háttérhez tartozik, hogy a TF ezt a szervezeti váltást olyan időszakban kezdeményezte, amikor az egész képzési struktúra változott, és ahogy dékán úr elmondta, a TF-nek megfelelően, állják a sarat és vállalják a változásokat az új alaptézisekkel és az új mesterképzésekkel.
Hasonló módon ugyanúgy az akkreditációs másik feltétel, a doktori iskolának a léte. Nem minőségi visszalépés, hanem egyszerűen az Alkotmánybíróság állásfoglalása értelmében a felsőoktatási törvény csak a tudományterülettel fog operálni; ennek megfelelően eleddig is megfelelt a TF ennek a követelményének a doktori iskolával. A minősített számokkal és a minősített oktatók számában, ahogy dékán úr a fejlődésről számot adott, ez is olyan, hogy úgy tűnik, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság előtt helyt fog állni az intézmény kérelme. Természetesen Bakonyi képviselő úr kérdésére azt tudom válaszolni, hogy igen, azzal a lehetőséggel és eszközrendszerrel, amellyel a tárca rendelkezik, egy kapcsolatban a Magyar Akkreditációs Bizottsággal, ezt mi szorgalmazni fogjuk, ismerjük az időpontokat és a követelményeket.
Arról dékán úr sem szólhatott, és az előterjesztésünk sem szólhatott, de akkor kell tájékoztatnom a tisztelt bizottságot, hogy az Oktatási Minisztérium várhatóan május elejére a parlament elé terjeszti a felsőoktatási törvény módosításának javaslatát. Ez a módosítási javaslat meg fogja nyitni az 1-es számú mellékletet, amely a magyar felsőoktatási intézmények felsorolását tartalmazza. Tehát, ha a Magyar Akkreditációs Bizottság a 120 napot - mert mi csak arra hivatkozhatunk, amit a törvény előír - nagyon precízen tartja, akkor is megvan a lehetősége és meglesz a lehetősége, hogy bizottsági módosító indítvánnyal, a MAB pozitív döntése alapján, ennek a most esedékes felsőoktatási törvény módosítás részeként lehessen kihirdetni a változást. Ennek a változásnak az időpontja - erre talán dékán úr is és a képviselő úr is utalt - általában egy költségvetési intézménynél lehet egy féléves mérleg zárása, vagy egy tanév zárása és gondolom, hogy a MAB döntésétől függően ugyanúgy az egyetem döntése is a határidőket illetően, ennek tükrében meg fog születni. Ebben van államtitkári és rektori szintű megállapodásunk már korábbról is, tehát az egyetem vezetése részéről semmiféle akadályt nem gördítenek.
ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető úr. Azt hiszem érdemes volt ismét napirendre tűznünk a Testnevelési és Sporttudományi Kar kiválása kérdéskörét, hiszen, ahogy a dékán úr is említette, már a tavalyi évben - november 21-én és december 6-án - is foglalkoztunk ezzel a kéréssel. Hál' istennek! azóta az eltelt időszak gyakorlatilag igazolta a Kar vezetését, hiszen a mostani írásbeli, illetve a szóbeli tájékoztatóból is egyértelműen kiderült, hogy a képzések száma, az oktatók minősítése meg kell, hogy feleljen elvileg az Akkreditációs Bizottság előírásainak. Remélem, hogy a törvényjavaslat parlamenti vitája, illetve az Akkreditációs Bizottság döntése szinkronban tud lenni ahhoz, hogy ne kelljen egy újabb törvénymódosítást kezdeményezni a későbbiekben.
Ha a bizottság tagjai ezt elfogadják, akkor esetleg a mai elhangzott véleményeket összegezve, a Magyar Akkreditációs Bizottságot is tájékoztatjuk arról, hogy a parlamenti bizottságon mik hangzódtak el ebben a kérdéskörben és kérjük őket, hogy a törvényjavaslat parlamenti vitájához szíveskedjenek igazítani a munkarendjüket. Hiszen a 120 nap június végén járna le, ha viszont ezen belül - márpedig a szükséges anyagok rendelkezésre állnak -megszülethet a döntés, így a két döntési mechanizmust egy síkba tudjuk terelni.
Köszönöm szépen főosztályvezető úrnak és a dékán úrnak is a szíves tájékoztatást. A második napirendi pontot lezárjuk és megnyitnám a harmadik napirendi pont vitáját. Kérném a Budapesti Olimpiai Mozgalom elnökének és főtitkárának a részvételét.
Kérném, hogy az asztal végén foglaljon helyet. Főtitkár úr, ugyanúgy legyenek kedvesek helyet foglalni. Rögtön, mindjárt technikai személyzetet megpróbálunk előkeríteni.
SZALAY-BERZEVICZY ATTILA elnök (Budapesti Olimpiai Mozgalom): Tekintettel arra, hogy a rendszer nem működik, ha a bizottság tagjai megengedik, az előadás egy példányát kiosztjuk, elnézést kérünk mindenkitől.
ELNÖK: Természetesen. Köszönjük szépen.
Tné 70.
Uk(71-80) - elnök
Megpróbáltuk átmenetileg kezelni a technikai problémákat. Minden képviselőtársam megkapta a prezentáció anyagát. Egyrészt a törvénytervezettel kapcsolatos leírást, másrészt pedig - gondolom - a prezentáció slide-jait. Elnök úr, öné a szó, amennyiben az írásban előterjesztett anyaghoz képest van észrevétele, véleménye, kiegészítése, kérem, most tegye meg.
Szalay-Berzeviczy Attila (BOM) szóbeli kiegészítése
SZALAY-BERZEVICZY ATTILA elnök (Budapesti Olimpiai Mozgalom): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Képviselő Hölgy és Urak! A következőkben megpróbáljuk összefoglalni, amennyire tömören csak lehet a megvalósítási tanulmánnyal kapcsolatos eredményeket, és egy második, tömörebb prezentációban pedig felvázolnánk az elképzeléseket a törvény a budapesti olimpiáról anyagának kezdeti stádiumáról, amit lehet, mindenképpen meg szeretnénk önökkel osztani. Mivel nem működik a számítógép, azt azért hozzá kellene tennem, hogy az a prezentáció, amit most önök megkaptak, egy bővebb verziója annak, amit most elmondanék, mert csak utólag tudtuk meg, hogy rövidebb az idő.
Van egy történelmi áttekintés, amelynek köszönhetően nyilvánvalóan tudjuk, hogy Magyarország fontos szereplője a nemzetközi olimpiai közösségnek, és a mozgalomnak. Tehát joggal merül fel nemcsak ma, de már körülbelül több mint száz éve az a kérdés, hogy miért ne lehetne Magyarország házigazdája egy olimpiának, és miért is gondoljuk azt, hogyha egyszer Közép-Kelet-Európára kerül a sor, és el tudja hozni ez a régió a nyári játékokat, akkor Budapest - és nyilvánvalóan házigazda Magyarország - jó esélyes pályázó lenne a játékokra.
Érzékeltetésképpen két fontos információt szeretnénk az önök tudomására hozni. Egyrészt azt, hogy minket is megdöbbentett, de az elmúlt 17 évben Budapest volt a házigazdája a legtöbb Európa-bajnokságnak és világbajnokságnak itt a kontinensen - olimpiai sportágakban -, és azt hiszem, ez nagyon figyelemreméltó teljesítmény. A másik pedig a sportolóink teljesítménye. Magyarország egyedül nyert 157 aranyérmet, míg Ausztria, Lengyelország, Csehország és Szlovákia sportolói összesen 137 aranyérmet nyert. Tehát ilyen szempontból azt gondolom, Magyarország, Budapest jól pozícionált a hagyományokat tekintve.
Nyilván felmerül a kérdés az aktuálpolitikai és aktuálgazdasági környezetben, miért tartottuk fontosnak, hogy éppen 2006-2007 folyamán kerüljön ismét az asztalra a budapesti olimpia ügye. Megpróbáltuk öt pontban összefoglalni, hogy miért is.
Először is nagyon fontos, hogy éppen az EU költségvetése, amely 2007-2013-ról rendelkezik, és amelyen keresztül közel 8 000 milliárd forint EU-pénz hívható le Magyarország infrastruktúrájának fejlesztésére, ez most startol.
Nem szabad elfelejteni, hogy a '13-'19-es EU-költségvetési időszakkal kapcsolatos stratégiai tervezés is az elkövetkezendő években fog kezdődni, tehát ez jó alap a régen dédelgetett álmunkat közelebb hozni a döntéshozókhoz, és ha már az elkövetkezendő tíz évben ennyi pénzt elköltünk Magyarország fejlesztésére, akkor joggal lehet helyet követelni magának az olimpiának is, legalábbis a döntéshozatalban.
Aztán nem szabad elfelejteni, hogy április 18-án döntés születik a labdarúgó Európa-bajnokságról. Nyilvánvalóan ennek a végkimenetele lehet igen, lehet nem. Amennyiben igen, és Magyarország megnyeri a labdarúgó Európa-bajnokságot, akkor minimum négy stadiont kell fejlesztenünk. Kérdéses, hogy hány csapatos lesz az EB, de négy stadion szükséges egy olimpia megrendezéséhez, ilyen szempontból az infrastruktúra, a sportlétesítmények és a turizmus fejlesztése miatt érdemes egy olimpiakoncepcióban gondolkodni.
A negyedik érv, hogy Prága bejelentette az indulását. Nyilvánvalóan az a tény, hogy Prága úgy gondolja, hogy esélyes az olimpia elnyerésére, felveti a kérdés, mi miért nem gondoljuk Budapesten azt, hogy nekünk is el kellene indulnunk.
Végül, de nem utolsó sorban úgy gondoljuk, a tanulmány adatai alapján 13 évre szükségünk van, hogy elkezdjük a felkészülést.
Ezeket az érveket magunkénak tudva 2005 novemberében létrejött a BOM, azokat a közszereplőket, üzleti élet szereplőit magában foglaló csoport, amely úgy gondolja, hogy az olimpia ügyét előre kell mozdítani, hiszen ez nem elsősorban egy sportszakmai kérdés, hanem egy hatalmas gazdaságpolitikai, infrastruktúrafejlesztési projekt, amelyben - mint hab a tortán - az a háromhetes sportesemény végül is maga a jutalom az akár több évtizeden átnyúló munka végén.
A BOM feladata. Nyilván többé-kevésbé találkozhattak a BOM ügyével a BOM-mal kapcsolatos cikkeken keresztül. Feladatunk három irányba mutat, egyik a budapesti olimpia ügyének a népszerűsítése, második a budapesti olimpia előnyeinek és kockázatainak a kommunikációja, a harmadik pedig az olimpia Budapest által történő megpályázásához szükséges szakmai és politikai döntéshozatal előkészítése.
A következő lépésként átadnám dr. Bienerth Gusztávnak a szót, aki a 2002-es tanulmány elkészítésének a munkáját is vezette, és most is, amikor a BOM felkérte, a PwC-t, hogy aktualizálja.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon!
Dr. Bienerth Gusztáv (BOM) szóbeli kiegészítése
DR. BIENERTH GUSZTÁV (Budapesti Olimpiai Mozgalom): Köszönöm szépen. Hölgyeim és Uraim! Rövid leszek. A 2002-es tanulmány 1500 oldalon megvizsgálta azt a kérdést, hogy alkalmas-e Magyarország egy olimpiai rendezvényre, illetőleg milyen feltételeket kell ehhez teljesíteni. Arra kaptunk megbízást, hogy nézzük meg azt, hogy 2016-ban, illetve 2020-ban melyek a megvalósítás feltételei.
Két alapfeltételezésből indultunk ki, éppúgy most, mint öt évvel ezelőtt. Az egyik az volt, hogy ami épül az olimpia céljára - sportlétesítmény, kiegészítő létesítmény, médiaközpont, olimpiai falu -, annak az olimpia utáni utóhasznosításának 100 százalékosnak kell lennie. Ennek a műszaki, tartalmi, építészeti feltételei ma már adottak, az ország nem bír el olyan létesítményeket, amelyek nem hasznosulnak egy háromhetes világeseményt követően. A másik alapfeltételezés az volt, hogy a meglévő hosszú távú tervekből kell kiindulni, ahhoz kell igazítani az olimpia követelményrendszerét, és nem fordítva.
Beszéljünk a számokról! A megvalósíthatósági tanulmány főkövetkeztetése az, hogy a 2016-os rendezés nem reális alternatíva. Az országnak az egyensúly helyreállítására, a konvergenciaprogramra és egyáltalán, meglátásunk szerint a gazdasági erőforrásokat más prioritásokra kell összpontosítania.
(-80)
Tné 81-90. Bienerth Gusztáv folyt.
Ugyanakkor 2020-ban az olimpia bizonyos súlyponti feltételekkel megvalósítható. Ezek közül kiemelném a stabilizáció sikerét, az ezt követően egy fenntartható növekedési pályát, legalább évi 3-4 százalékos növekedést, az európai uniós források sikeres lehívását és nem utolsó sorban a 2013 után a jelenlegivel hasonló mértékű európai uniós források rendelkezésre állását - és önök pontosan fogják látni a későbbiekben, hogy miért - és végső soron természetesen a nemzeti politikai egyetértést.
Melyek a 2020-as olimpia költség sarokszámai, mennyibe kerül igazából. Rengeteg a csúsztatás, nagyon sok a félreértés. Mit mond a megvalósíthatósági tanulmány 2006-os árakon. Az olimpia költsége 518 milliárd forint. Ebben benne van a pályázati költségek és minden olyan beruházás, amely az olimpia nélkül nem merülne föl, ami az olimpia miatt merül föl, valamennyi sportlétesítmény, a médiaközpont, az olimpiai falu, az önkéntesek, a szervezés, a pályázás teljes költségvonzata. Ebből az 518 milliárd forintból 200 milliárd az, ami a költségvetést terhel, a fennmaradó összeg döntő többségében a magántőke által kerül finanszírozásra. Hangsúlyozom ez az a költség, ami az olimpia miatt merül fel és ez az olimpia teljes költsége. Ha itt megállnék, akkor többen mondhatnák azt, hogy az elkövetkező 13 évben ez nem egy akkora tétel, ami gondot okozna a nemzetgazdaságnak. Ugyanakkor az, hogy az olimpia egy európai színvonalú környezetben és elsősorban egy európai színvonalú infrastrukturális környezetben valósuljon meg, ehhez az ország infrastruktúráját és ezen belül a közlekedési infrastruktúrát kell fejleszteni, aminek a költsége 4646 milliárd forint.
Ezért mi úgy gondoljuk, hogy a két számot össze kell adni és az olimpia megrendezéséhez, egy európai színvonalú olimpia megrendezéséhez szükséges összes költség 5164 milliárd forint. Ebből az is következik, hogy ez a költség évről évre csökken, hiszen ez az olimpiától függetlenül a meglévő tervekben szereplő költségeket jelenti a 4646 milliárd: mind a 4-es metró, az 5-ös metró megépítése, az elővárosi vasútvonalak fejlesztése, az M0-ás körgyűrű, az M6-os, az M8-as gyorsforgalmi utak megvalósítása és az országos vasútvonalak fejlesztése. Ez a 4646 milliárd egy pár hónap múlva 42 milliárddal kevesebb lesz, hiszen ebben a költségben természetesen például a Kőrös-hegyi viadukt költsége is szerepel, minden, ami most és 2022 között országos infrastruktúrában szerepel és a mi tanulmányunk szerint az olimpia megrendezéséhez, egy nívós megrendezéséhez szükséges. Önök látják a kiosztott anyagokban ennek a részletezését, nem szaporítanám a szót ezzel kapcsolatban.
A finanszírozás. Jelentős változás az 5 évvel ezelőtti tanulmányunkhoz képest, hogy eltolódás van az állami források kárára, ha szabad így mondanom, a finanszírozási költségnek. Jelentős mértékben megnövekedett a magántőke és az európai uniós források finanszírozásának, mint forrásnak a jelentősége és ilyen módon az állami forrásigény csökkent. Öt évvel ezelőtt még nem ismertük az Európai Unió támogatási konkrétumait, illetve az eltelt 5 év azt bizonyítja, hogy az európai uniós források közvetlenül az olimpiára természetesen nem, de a szükséges infrastruktúrára, ami a 4646 milliárd forintot tartalmazza, azok növekvő mértékben, jelentős mértékben igénybe vehetők.
A következő táblázat, ami önöknél szerepel, a szervezőbizottság költségeit tartalmazza, amit 460 milliárd forintban határoztunk meg. Ez önfinanszírozó, nincs szükség állami támogatásra és az aktualizálás során figyelembe vettük Athén, London, Peking tapasztalatait is.
A makrogazdasági nagyságrendje az olimpiának nagyon beszédes. Két számot emelnék ki. 2007 és 2020 között a 2020-as olimpiai fejlesztés nagyságrendje az ország lehetőségeihez mérten, a teljes felkészülési beruházás a GDP 1,3 százalékát, a nemzetgazdasági beruházások 5 százalékát teszi ki, míg az állami teher, a várható költségvetési kiadások 2,4 százalékát jelenti.
A makrogazdasági hatások tekintetében megnéztük, hogy a beruházástöbblet mit jelent, milyen hatása van a GDP többletre, az adóbevételekre, a munkahelyteremtésekre és a turizmusra. A számok azt mondják, hogy 2006-os árakon a GDP többlet az utolsó 5 évben 360 milliárd forint/év, az adóbevétel többlet 35 milliárd forint/év és a többletmunkahelyek száma, a kereseti igény elsősorban az építőiparban 43 ezer fő/év. A turizmussal kapcsolatos hatások pedig körülbelül 15 millióval több külföldi látogató és körülbelül 2000 milliárd a többletbevételek nagyságrendje.
Az utolsó slide-on és az összefoglaló megjegyzésem. A budapesti olimpia egy lehetőség és kényszer. Lehetőség, mert olyan gazdasági és versenyelőnyt hozhat, amely a magyar gazdaság sikeres és hosszú távú jövőjét meghatározza egy versenyben, egy európai, egy világ és természetesen egy regionális versenyben is. Lehetőség arra, hogy a gazdaság felzárkózzon és lehetőség arra, hogy Magyarország és Budapest a régió súlypontja lehet. Nyilván nem közömbös, hogy versenytárssal rendelkezünk, ez mindenképpen Prága és esetleg Varsó is. Kényszer, mert a régióban eddig olimpia még nem volt és igazából arról beszélünk, hogy 30 évvel a rendszerváltás után tud-e a régió olimpiát rendezni.
És talán, ha megengednek egy személyes megjegyzést, egy lehetőség és egy pozitív szempontból kényszer is, hogy amit az olimpiától függetlenül tervezünk, és erről szól a 4646 milliárd, ezt valóban megtegyük határidőre, elsősorban országos közlekedési infrastruktúrában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a beszédes számokat. Van még valami elnök úr?
SZALAY-BERZEVICZY ATTILA elnök (Budapesti Olimpiai Mozgalom): Igen. Még egy része a prezentációnak, pont azért, mert a 2020 az a szám, ami kitűnik a tanulmányból. Erre további lépésként az olimpia törvényt tartja meg járható útnak és megoldásnak a BOM és ezzel kapcsolatban felkérte a Weil, Gotshal & Manges helyi irodáját, a Siegler Ügyvédi Irodát, hogy kezdjen el ezen a területen dolgozni, egy jövendőbeli törvény draft-ját készítse elő egy jövőbeni politikai egyeztetésre; és ezzel kapcsolatban szeretnénk a következő prezentációban némi részletet ezzel kapcsolatban bemutatni önöknek.
Felkérem Konrád Sieglert, az ügyvédi iroda vezetőjét.
Dr. Siegler Konrád szóbeli kiegészítése
DR. SIEGLER KONRÁD (Siegler Ügyvédi Iroda): Jó napot kívánok. Tehát az én előadásomban nagyon röviden szeretném összefoglalni ennek a törvénynek az előkészítésével kapcsolatos egyes kérdéseket. Rögtön azzal kezdve, ami talán mindenkiben elsőként merül fel, hogy miért van szükség olimpiai törvényre és miért éppen 2007-ben, 13 évvel a lehetséges olimpiai rendezést megelőzően.
A mi elképzeléseink szerint ennek a törvénynek megfelelő kereteket és struktúrát kell biztosítani az olimpiai pályázatra való döntés meghozatalához és pozitív döntés esetén később a jelentkezés a pályázat előkészítéséhez, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy jogi szabályozás szintjén törvénnyel kell azt elérni, hogy a nemzeti fővárosi fejlesztési tervekben az olimpia jelen legyen, az olimpia szempontjai érvényesüljenek.
Nagyon fontos elképzelés az is, hogy a törvényt mindenképpen egy általános politikai és társadalmi támogatást tükröző ötpárti támogatással szeretnénk keresztülvinni a különböző parlamenti döntéseken. Ez nemcsak önmagában fontos, hiszen nagyon nagy szükség van ilyen általános politikai és társadalmi támogatású projektekre, ha lehet így fogalmazni, hanem ez a NOB-nak is nagyon fontos, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak; amikor a döntést meghozza, érzékeli, hogy egy adott országban milyen támogatás van, és úgy gondoljuk, hogy egy törvény ezt megfelelően tükrözi.
És miért éppen 2007-ben kell már ennek neki kezdeni? Mi úgy gondoljuk, hogy nem lesz elég 2011-ben körülnézni és megvizsgálni, hogy az ország infrastruktúrája, a különböző fejlesztési tervek helyzete, a lehetséges olimpiai helyszínek elegendőek-e, megfelelőek-e egy olimpia megrendezéséhez, ehhez már a döntést most elő kell készíteni, illetve el kell kezdeni ezt a folyamatot.
Tné 90.
Uk(91-100) - Siegler
Nagyon fontos megjegyzés ehhez, hogy természetesen a törvény nem fog semmiféle kötelezettséget felállítani, hogy Budapestnek vagy Magyarországnak pályáznia kell, egyszerűen azt szeretné elérni, hogy abban az esetben, hogyha az ország eljut oda, akkor már megalapozott döntést lehessen hozni létező struktúrákban érvényesített olimpiai szempontok alapján.
A következő slide-on lehet látni, hogy egy ilyen jellegű törvény elfogadása nem teljesen új: a Budapest Sportcsarnok törvénye, illetve jóval korábban a Sugárúttal és a millenniumi építkezésekkel kapcsolatban már születtek ilyen jogszabályok, és ezeknek ma is és akkor is ugyanaz volt az oka. Az ugyanis, hogy az általános, a létező szabályozási környezet nem feltétlenül alkalmas arra, hogy egy ilyen óriási, az egész országot átfogó projektet meg lehessen valósítani. Lényegében egy pozitív diszkriminációt szeretnénk elérni, és a korábbi törvények is pozitív diszkriminációt hoztak létre az adott projekt sikere érdekében.
A következő slide-on a törvény elfogadásának folyamatáról van néhány megjegyzés. Ennek az a lényege, hogy a BOM, illetve a mi ügyvédi irodánk a törvény előkészítésének a terheit szeretné levenni a közigazgatás válláról, de természetesen az ezzel kapcsolatos egyeztetéseket és jogszabály által előírt folyamatokat le kell majd folytatni, de alapvetően a törvény előkészítésével kapcsolatos munkát mi végeznénk el.
Miről szólna ez a törvény? Alapvetően egy úgynevezett pályázati előkészítő bizottság létrehozásáról, annak a jogairól és működéséről szólna a törvény, ez lenne a legfontosabb szabályozási köre. Úgy gondoljuk, amennyiben létrejön ez a pályázati elkészítő bizottság, akkor tulajdonképpen a BOM teljesítette a küldetését, a feladatát, és attól kezdve az olimpiával kapcsolatos feladatokat ez a pályázati előkészítő bizottság - a PEB - végezné. A pályázati előkészítő bizottságon kívül természetesen a törvény kitérne a már korábban említett folyamatok egyszerűsítését célzó különböző megoldásokra, tehát például az olimpiával kapcsolatos engedélyezési eljárások egyszerűsítésére és gyorsítására, vagy egyes hatáskör-átszervezésekre, még egyszer mondom, a hatékonyság érdekében.
Tulajdonképpen a következő slide-on összefoglalva a PEB tevékenysége, azt lehet mondani, hogy a PEB a hazai rendezésű olimpia ügyét képviselné a 2. és 3. nemzeti fejlesztési tervek, illetve a főváros hosszú távú fejlesztési terveinek az előkészítése és végrehajtása, illetve az olimpiai színhelyek megvalósítása során. Tehát egy szakértői szem lenne ezekben a folyamatokban, és ez által lehetne az olimpia szempontjait a lehető leghatékonyabban érvényesíteni ezekben a fejlesztési projektekben.
Az utolsó slide-om nagyon röviden arról szól, hogy a PEB hogyan fog működni finanszírozási szempontból. Úgy számoljuk, hogy ennek az olimpiai pályázatnak a költsége 2013-ig körülbelül 5-6 milliárd forint, amelyet a PEB elsősorban üzleti támogatóktól, illetve a lakosságtól - az 1 százalék felajánlásával - szerezné meg, illetve gyűjtené össze. Ez nagyon fontos pillér a finanszírozásban, illetve terveink szerint a PEB a nonprofit társaságokra egyébként jellemző, és őket általánosan megillető adó- és illetékkedvezményekben részesülne.
Röviden ennyit szerettem volna elmondani a törvény előkészítéséről.
DR. BIENERTH GUSZTÁV (Budapesti Olimpiai Mozgalom): Köszönjük szépen. Tehát a BOM azt kéri önöktől, hogy ezt az ügyet beszéljék tovább, támogassák. Nem azt kérjük, hogy most mondjunk "A"-t vagy "B"-t egy 2011-es pályázattal kapcsolatban, hanem tegyük meg a törvény elfogadásával majd azokat a lépéseket, amelyek helyzetbe hozzák a 2011-ben regnáló fővárosi vezetést és az akkori kormányt, hogy Budapest benyújthassa a pályázatot majd 2020-ra.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a szóbeli kiegészítéseket, a hozzászólások sorát nyitnám meg. Pál Béla alelnök úr jelentkezett elsőként.
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen az írásban kiadott és a szóban elhangzott tájékoztatókat. Azt gondolom, a sport és turisztikai bizottság hivatalból olimpiapárti, még akkor is, ha természetesen a közvetlen döntés nem a bizottság hatáskörébe tartozik. Mivel hivatalból is olimpiapártiak vagyunk, hadd mondjam el, hogy őszinte elismerésem és köszönetem a mozgalomnak azért, amit eddig tett.
Azt gondolom, nagyon jó időben és helyen indult ez a mozgalom, annál is inkább, mivel a 2020-ig terjedő időszakban minden lehetőség adott ahhoz, hogy minél több információval rendelkezzen a társadalom is erről - illetve korábban, mert ugye, a pályázatot 2010-11-ben be kell nyújtani -, hogy minél inkább tisztázódjanak az anyagi feltételek. Hiszen, ha el is mondjuk, hogy olimpiapártiak vagyunk, a legtöbb emberben egyből az merül fel, hogy igen, rendben van, de hogyan tudjuk mindehhez megteremteni az anyagi feltételeket.
Az egyik része valószínű amúgy is megteremthető, és elő is kell teremteni: az infrastrukturális fejlesztéseket európai uniós forrásokból. Azt gondolom, ha ez a folyamat előrehalad, akkor is bizton számot tarthatunk, hogy a magánbefektetők nagyobb kedvet kapnak majd mindezekhez a beruházásokhoz. Hiszen számos előnyét hallottuk az olimpiának. Azt is - és jómagam is egyetértek vele -, hogy szinte kicsit lépéskényszerben vagyunk Prága miatt a megpályázás tekintetében. Számos előnyét hallottuk a turizmus szempontjából, az infrastrukturális beruházások vonatkozásában, és még egyet hozzátennék: egy olimpia megrendezése óriási mértékben növelné Budapest és Magyarország ismertségét. Ma, amikor abban a tekintetben is elképesztő verseny folyik a világban, hogy melyik ország, melyik város biztosíthatja magának a nagyobb ismertséget, hiszen akkor odajönnek a befektetők, a tőke, ott lesznek új munkahelyek, új beruházások, akkor ez sem egy elvetendő szempont. Bár utolsóként mondom, de a magyar sportra gyakorolt hatása is nagyon kedvező.
Nekem tehát az a véleményem, hogy - attól függetlenül, hogy kormánypárti vagy ellenzéki képviselők vagyunk - mindenképpen fejezzük ki az elismerésünket a mozgalomnak, adjuk meg a mozgalom működéséhez a politikai támogatásunkat. A törvényi kezdeményezéssel kapcsolatban viszont az lenne a javaslatom, hogy azt a frakcióvezetőknek kellene eljuttatni, hiszen nekik kellene egy olyan ötpárti kezdeményezéssel élni, amely egy ilyen törvény létrejöttét lehetővé tenné a parlament számára.
Hadd legyen egy mellékes megjegyzésem. Azt gondolom, egy ilyen egyeztetést mindenképpen le kellene folytatni a turisztikai szakállamtitkársággal, hiszen általában az a gyakorlat, hogy kormányzati szinten a szakállamtitkárság készít elő egy ilyen törvényt, ötpárti egyeztetésre bocsátja, és utána kerülhet a parlament elé.
Még egyszer nagyon szépen köszönöm a tájékoztatót, és köszönöm a mozgalom eddig végzett munkáját.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szalay Ferenc képviselő urat illeti a szó.
SZALAY FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is azt szeretném mondani, ott folytatva, ahol Pál Béla abbahagyta, hogy valóban köszönet azért, hogy önök ezt a mozgalmat elindították, felvállalták és elmondták, amit elmondtak. Én is, mi is azt gondoljuk, hogy az olimpia megrendezése sokat jelenthet ennek az országnak, magabiztossá teszi, egészen máshogy éli meg egy magyar ember az olimpia után a saját életét, rendkívül sok pozitív hozadéka van egy ilyen rendezvénynek.
(-100)
Tné 101-110. Szalay folyt.
Azt hiszem, nem lehet sokat vitatkozni azon, hogy egyébként is meg kell valósítanunk sok-sok fejlesztést, ha ezt az olimpiához köthetjük, akkor miért ne tegyük meg. Azonban azt hadd kérjem, elnök úr, mivel Fürjes Balázs úr itt ül közöttünk - ő kormánymegbízott volt annak idején, amikor a 2002-es megvalósíthatósági tanulmány az ő hatáskörében azt gondolom, hogy eléggé komoly véleményeket is hordozván, megjelent -, nem tudom, hogy kérdezhetjük-e őt, hogy az ő meglátása és véleménye most a beszámoló kapcsán micsoda. Mert azt gondolom, hogy össze kell rakni azt a tudást, ami már megvan, és nem gondolom, hogy el kellene veszíteni azt, ami már megvolt.
Én, ha lehet, kíváncsi lennék Fürjes úr véleményére, hogy ő hogyan és miképpen látja a mostani helyzetet, hiszen azért van egy mondat, ami ebben a tanulmányban eléggé komolyan megragadta a figyelmemet, biztos másét is: a megvalósíthatósági tanulmányt elkészítő cég azt mondta még 2002-ben, hogy 2012-ben az olimpia megrendezhető. Ami ugye, arról szól, hogy 2016-ban a feltételek nem állnak rendelkezésre és 2020-ra is önök nem kevés feltétel teljesítését írták le, amelyek kapcsán lehet csak 2020-ban megrendezni egy olimpiát.
Tehát sok minden változott 2002 óta a gazdaságban, az országban, sok olyan probléma van, amelyet ha nem tudunk kiküszöbölni, akkor a 2020-as rendezés is veszélybe kerülhet. Főleg, amit mondtak, hogy Prága, de akár Bécs a régióközpont kapcsán való felerősödése komoly problémát jelenthet Budapestnek. Tehát azt hiszem, hogy nem baj, ha a kormánybiztos úr is elmondja az eltelt időben való tapasztalatait és azt, hogy mi változott és ő milyen megoldást lát esetleg ezeknek a kérdéseknek a kezelésére.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szalay úr felvetéséről majd állást kell foglalni a bizottságnak. Azt gondolom, hogy a bizottság tagjait hallgassuk meg, és akkor a végén térjünk vissza Fürjes Balázs véleményének a meghallgatására.
Sorrendben: Bakonyi Tibor képviselő úré a szó!
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Azt gondolom, egy olyan civil szervezetet, amely mögött ilyen hatalmas gazdasági erő áll, komolyan kell venni, néhány kérdést azért feltennék.
Szerintem elengedhetetlenül szükséges az, hogy társadalmi, politikai, szakmai konszenzus alakuljon ki e szándék mögött. És elengedhetetlen az is, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság és a főváros is ebben a kérdésben azonos rangú és azonos pozíciójú partnerként részt tudjon venni az előkészítésben. Főleg azért, hiszen ezek a jogosítványok a Magyar Olimpiai Bizottságnál és az önök elgondolása szerint a fővárosnál leleddzenek.
Mindenképpen aggodalmas vagyok abban, hogy az európai uniós 2007-'13 közötti stratégiai tervezésben nem nagyon találkoztam a régióknál ilyen típusú konkrét előkészületekkel, hacsak nem a közép-magyarországi régióban, ahol az én javaslatomra ilyen gondolatok többször is bekerültek, aztán majd kikerültek. Tehát én itt abban bátorítanám önöket, akik ilyen nagy lobbierővel rendelkeznek, hogy most ugye, nem véglegesek ezek a tervek, de pillanatokon belül azok lesznek, tessenek a hét régiót megkeresni - ha hét régióban gondolkodnak, ha egyben, akkor egyet -, és tessenek érvényesíteni ezt a szándékot. Ott kellene ilyen típusú gazdasági nyomást gyakorolni, hogy egyáltalán a szándék megjelenjen 2007 és '13 között.
Én egy picit úgy érzem, ezen Prága már gondolkodik és itt van Varsó ebben a régióban, mintha az az igény, ami korábban megfogalmazódott itt a magyar társadalomban a rendszerváltás után, hogy mi valamilyen jóléti társadalomba azonnal átkerülünk, belemegyünk; és egyébként nagyon komoly felzárkózási igény van a társadalom minden csoportjában, ebben nem állunk túl jól. Tehát azt mindenképpen meggondolásra ajánlanám, hogy ezekkel a fejlesztésekkel ne csak Budapestet, hanem Magyarország nagyvárosait keressék meg, hiszen vannak olyan adottságaink, mint a Balaton és térsége, ahol egyébként egy csomó sportágat, olimpiai sportágat lehetne fejleszteni. Vagy vannak olyan természetes adottságok, mint a debreceni Főnix-csarnok, ami egy csomó olyan sportágnak tudna helyszínt biztosítani - hiszen ő már most is kész egy ilyen verseny lebonyolítására -, vagy beszéljünk arról, hogy van egy nemzeti sportstratégia, amiről elnök úr, a múlt alkalommal beszéltünk. Ez az elképzelés, amit önök gondolnak, üzleti alapon hogyan illeszkedik a nemzeti sportstratégiához, amit a parlament el fog fogadni, mert ott ezek a konkrét elgondolások nem köszöntek vissza.
Tehát azt szeretném elmondani, hogy én egy picit attól tartok, hogy az önök jó szándékú és igen lobbierős javaslata, ami mögött nem látunk még üzleti garanciákat, nem illeszkedik ahhoz, hogy kérem szépen, hiányzik ebből az anyagból, hogy egy olyan utánpótlás-fejlesztési programot kellene elindítani, ahol 2020-ban mi 41 sportágban képesek legyünk a világ élvonalával felvenni a versenyt. Tehát a humán-erőforrásos sportoló ember és annak a kapcsolata, vagy az élsport, a versenysport hogyan fogja megváltoztatni Magyarországon a mozgási és sportolási szokásokat, ezt én hiányolom, hiszen erre is komoly forrásokat kellene áldozni.
A tanórán kívüli testmozgással iskolában, iskolában kívül, hogy ez a mozgalom felkarolja azt a lehetőséget, hogy ne csak 157 aranyérmünk legyen, és egyébként mi vezetjük az egészségi rangsorban utolsóként Európában a listát, hanem ez a mozgalom egyébként megváltoztassa a szocializációt, a gondolkodást és ez a mozgalom alakítsa át az embereket, hogy ők is mozogjanak, egészségesebben éljenek. Lehet, hogy nem lesznek aranyérmesek az olimpián, de mégiscsak ez lenne a társadalmi célja, ha jól értem - ugye önök is így gondolják, hogy ezekkel az eredményekkel kell, hogy segítsünk. Egyébként, ha nem lesznek 41 sportágban - ha akkor is 41 olimpiai sportág lesz - létesítményeink, nem lesz utánpótlás-nevelési program, akkor csak jegyszedésben fogunk mi kérem szépen versenyezni.
Tehát én abban szeretnék megállapodni, hogy ezeknek a humán-részei - hát hol fogják képezni azokat az edzőket, szakembereket, akik a versenyzőket felkészítik, hol lesz annak a kiválasztási rendszere, hogy kérem szépen, a mai igen fantasztikus versenysport világában ezek a legtehetségesebb gyerekek el fogják érni azokat az eredményeket - tehát van egy csomó olyan olimpiai sportágunk, ahol létesítményünk is alig van; gyeplabda: néhány tucat létesítményünk van az országban. Tehát amire szükség lenne, vannak-e olyan központjaink? Én nagyon-nagyon szeretnék olimpiát, mint a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, mint volt sportoló és nagyon-nagyon szeretném, ha ez úgy valósulna meg, hogy nem Budapest és vidék ellentéteként, nem az a falu, aki leszakadt és egyébként egyre reménytelenebb helyzetben élnek ott a gyerekek, hanem az, hogy ez egy társadalmi összefogás legyen: egyszerre minden társadalmi csoportnak legyen esélye, lehetősége ebben a dologban részt venni.
Még mindenképpen elmondanám, hogy a Testnevelési Egyetem önállósága volt az előző napirendben, és csak azt szeretném mondani, hogy még ott tartunk, hogy épphogy megvédtük a Sportkórházat, de még nem tudjuk, hogy hol fog működni, vajon milyen sportorvosi hátteret fogunk mi ehhez a felkészüléshez, ehhez a világversenyhez biztosítani. Vajon az üzlet azt mondja, hogy neki szüksége van erre, hogy edzők, sportvezetők, szakvezetők, orvosok, gyúrók ezt a programot elősegítsék, mert erre is áldozni kell, nemcsak a fantasztikusan nagyszerű sportlétesítményekre.
De ugyancsak engedjék meg, hogy elmondjam, hogy én nagyon komolyan veszem, amit itt mondanak, sok vitánk volt az elnök úrral. Megpróbáltam partner lenni ebben, hogy nézzük meg, hogy tegyük össze, amink van. Szívesen elolvastam volna, hogy az üzleti szféra milyen kockázatokat vállal; bizonyos létesítmények utóhasznosításáról tetszett itt említeni, hogy 100 százalékosan biztosított. Jó néhány esetben az a legnagyobb probléma, hogy az utóhasznosítás üzleti kockázatait - ülnek itt olyanok a bizottság tagjai között - az önkormányzatoknak kellett nagy részben vállalni; vajon az önkormányzatok hogy fognak ebben részt venni, milyen létesítmények lesznek ezek? Ha ez csak Budapest, akkor Budapest, amit én annak idején kezdeményeztem, fejlesztési programjába kerüljenek bele azok a helyszínek, hogy azok zárolva legyenek, hogy kérem szépen, ott a fejlesztést más irányú célra ne lehessen kialakítani - ezt végig kell beszélni, végig kell járni. Mert most beszélünk egy olyanról, ahol már felépítettük fejben az olimpiát, csak az összes többi hozzávaló eszköz, meg ahhoz, hogy mi eredményesek és sikeresek legyünk, hogy társadalmilag hasznosuljon, hogy támogatott legyen, az jelen pillanatban eltörpül jó néhány esetben. Tehát ezt mindenképpen gondoltam jó szándékkal elmondani.
Tné 110.
Uk(111-120) - Bakonyi
A közlekedésfejlesztési tervekről csak annyit szeretnék mondani, hogy tudjuk, melyek azok a nagyprojektek, amelyek megkapják azt a lehetőséget, hogy a Magyar Köztársaság nagy valószínűséggel elnyerje ezeket az európai uniós forrásokat az európai uniós Kohéziós Alapból. Vajon tetszenek-e tudni, hány önkormányzat fog majd olyan helyzetbe kerülni, hogy a saját, vagy az állam által biztosított önrészét hogyan lehet előteremteni? Milyen hosszú távú terheket vállalnak az önkormányzatok a különböző hitelkonstrukciókkal, vajon hogyan lesznek ebben partnerek? (Közbeszólások.)
Nem akarom ezt hosszan folytatni, mert így is hosszú voltam. Azt gondolom, még egyszer kihangsúlyozva, hogy a szakma, a társadalom, a politika és a sportért aggódók közös együttműködése kell ennek a programnak a megvalósításához. Még a sportdiplomáciát is megemlíteném, hogy igen, komoly sportdiplomáciai lépéseket kell tenni a tekintetben, hogy valaki olimpiát nyerjen. Megemlíteném azt, hogy ahhoz, hogy mi akkor bele tudjunk szólni egyáltalán egy ilyen versenyben, ahhoz nekünk holnap, holnapután menedzselnünk kell olyan szakembereket, akik majd képesek ezt az esélyt, lehetőséget megteremteni.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Gyenesei úr, öné a szó.
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, józan ésszel csak üdvözölni lehet a BOM létrejöttét és a kitűzött célt. Akár gazdasági szakemberként, akár sportszervezőként, akár politikusként, aki ebben az országban él, és látja ennek az országnak a lehetőségeit és kényszerpályáit, pontosan tudja, hogy ez milyen energiákat szabadíthat fel, koncentrálhat, és milyen fejlődési pályára teheti az országot - a sportrendezvénytől függetlenül -, ugyanakkor pedig egy olyan gazdasági, infrastrukturális és az ország vonzerejét is növelő fejlesztést indít el, amelyet semmi mással nem lehet elérni.
Lehet, hogy durván fogalmazok, de kicsinyes, köldöknéző az a szemlélet, amely ezzel ellentétesen próbál gondolkodni, és nem próbálja kihasználni ezt az előnyt. Még egyszer mondom, legyen az akár gazdasági szakember, akár politikus, akár pedig sportszakember. Igaz, hogy egy város rendezi az olimpiát, de egy Magyarország nagyságrendű, nagyságú ország esetében az egész országra hatással bír. Nem akkora országról van szó, ahol a fővárosból ne sugározna ki akár a legkisebb falvakig is, fejlődést, lehetőségeket adva. Tibor itt beszélt már a vidék bekapcsolásáról, nyilvánvalóan ez ezernyi formában történhet - Szegedtől Balatonig, Debrecentől Nyíregyházán keresztül Zalaegerszegig vagy Győrig -, a különböző labdajátékok selejtezői az egész országot behálóznák. Tehát ez egy országos projekt, nem pedig egyedül a főváros projektje, még akkor sem, ha Budapest ennek a szervezője és rendezője. Azt mondom, itt egy nemzet vizsgázik, és egy nemzet erősödhet meg, ez pedig már az országhatáron is túlmutat.
Nos, itt felmerült az, hogy 2020-ra kellene megpályázni. Olvashatjuk, hogy Prága gondolkodik a 2016-os pályázaton, amely lépéskényszert jelent. Nyilvánvaló, hogy ezt reálisan nézve, pontosan tudjuk, hogy 2016-ban nem európai város fogja rendezni. (Közbeszólás: Így van.) Ha 2012-ben London rendezi, akkor ezt követően biztosan nem európai város fogja kapni. Jó, ha 2020-ban visszakerül. Tehát, ha úgy tetszik, sportpolitikai, taktikai okokból sem lehet szerencsés a '16-ost megcélozni, de olyan taktikai okokból, hogy Budapest neve már forogjon, ne újként kerüljön be, érdemes végiggondolni, hogy '16-ban miként kerüljön Budapest neve a palettára úgy, hogy ne veszítsünk vele. Mert tudjuk, hogy nem vagyunk még készen, tudjuk, hogy Európa nem fogja megkapni, de szerezzünk olyan pluszlehetőségeket, támogatást, esélyt, amelyet 2020-ban pluszként tudunk majd elszámolni. Ezt taktikai okokból nyilván érdemes lesz végiggondolni. Tehát, amikor itt csak '20-ról beszélünk, akkor 2016-tal is számolni kellene, nyilvánvaló, ha bennem ez felmerül, gondolom, másokban is, nemcsak bennem.
A fejlesztési kérdéseknél felmerült a második nemzeti fejlesztési terv kérdése, amelyben nem szerepel ez a szó, hogy olimpiai eseményekhez kapcsolódó fejlesztések, egyebek. Nem is tartom nagyon szükségesnek így, direkt módon megfogalmazni. Pontosan arról van szó, hogy azokat az NFT II.-ben szereplő fejlesztéseket, irányokat lovagolja az olimpiai fejlesztés, előkészítés, amelyek ott megfogalmazást kaptak. Ezerszámra vannak benne ilyen jellegű elképzelések, csak majd nevesíteni kell, csak az irányba kell terelni, hogyha erre törvényt alkotunk, hogy ehhez a szükséges forrás meglegyen, ráadásul szerintem nem azzal lesz a probléma, hogy az uniótól rendelkezésre álló forrásokból mi nem tudunk annyit elhozni, amennyit szeretnénk, hanem az lesz a gond, hogy tulajdonképpen messze nem tudjuk kihasználni majd a lehetőségeinket. Ebben például egy olimpiai készülődés messzemenőkig és nagyságrenddel javíthatja Magyarország pozícióit, hogy az uniós források mennyiségi elhozatalában, elnyerésében pontosan egy ilyen projekt az, amely segíthetne Magyarországnak, és nem Görögország vagy Portugália sorsára jutunk, hanem esetleg Írországot megközelítő nagyságrendben tudjuk elhozni majd a lehetséges forrásokat.
Szóba került az szja, mint tulajdonképpen a pályázatot előkészítő forrás megszerzése. Itt például a kommunikációban ezt nagyon jól kell tudni eladni, nehogy bárki azt higgye, hogy ez az új lehetőség majd elveszi az szja egy százalékát a civil világtól, amely ebből részesedik. Ma a személyi jövedelemadó egy százalékának az 50 százalékát sem használja fel, kapja meg a civil világ. Tehát az 50 százalék ott áll lehetőségképpen, kihasználatlanul. A kommunikációban erre kellene helyezni a hangsúlyt, hogy megmarad mindaz, ami eddig volt, és abból próbáljuk ezt megteremteni, ami eddig nem volt megmozdítható. Lehet, hogy éppen ezzel lesz megindítható az a fennmaradó 50 százalék, ez nagyon fontos dolog.
Két dologról még röviden. Egyik, hogy itt a kérdés, miért most. Én úgy tenném fel a kérdést: miért ne most. Azt hiszem, ha innen közelítjük meg, nagyon kevés olyan érvet lehetne felsorakoztatni, hogy miért ne most, 2007-ben legyen egy ilyen törvény.
Végül pedig: közhelyszerű, hogy összefogásra van szükség, mert a nevében is benne van. Azt mondom, legyen ez a magyar társadalom és a politikusok "szent tehene". Egy olyan "szent tehén", egy választási ciklusokon átívelve, mindenki által egyformán etetett és gondozott, tisztelt, becsült dolog legyen, mert azért gondoljunk csak bele: 2020-ig még három parlamenti választás lesz Magyarországon. Az álmoskönyv szerint akár kétszer vagy háromszor is cserélődhet ebben az időben a kormányzat összetétele. Ez pedig azt jelenti, hogy nem lehet ezt a kérdést úgy végigvinni egészségesen, hogyha valamennyi politikai erő nem egyformán sorakozik fel ez mellett. Ezért mondom azt, hogy legyen ez egy "szent tehén". Talán az első és egyetlen "szent tehén", amelyben fenntartások nélküli politikai konszenzus van a pártok között.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Átadnám a szót Páva Zoltánnak, de mielőtt szót adok a képviselő úrnak, szeretném megköszönteni születésnapján. (Közbeszólások.) Ha minden igaz, akkor éppen ma ünnepli, úgyhogy külön köszönjük, hogy a születésnapját megosztja velünk, munkával tölti, és ilyen kérdésekkel foglalkozik. Azt nem árulom el, hogy az 58., mert a 70-hez képest még jó néhány év hiányzik. (Derültség, közbeszólások.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Köszönöm szépen ezt a prezentációt. Tényleg arról beszéltünk, ha a 71. évet megérem, eljövök az olimpiára.
Hadd mondjam el, hogy már a kormányprogram vitájában egyedüliként szólhattam a sporttal kapcsolatos kormányprogrami részekről, beszéltem arról, hogy ebben a ciklusban mindenképpen foglalkoznunk kell azzal a gondolattal, hogy olimpiát rendez Magyarország, és meg kell alkotnunk azokat a törvényeket, amelyek ezt a célt jól szolgálják. Alapvetően én is az olimpiai törvényre és a sportstratégia elfogadására gondoltam. Úgy néz ki, a múlt héten tárgyaltunk erről, hogy konszenzusos alapon lehet elfogadni a nemzeti sportstratégiát, amelyre majd fel lehet fűzni az új sporttörvényt, illetve az olimpiai törvényt.
Akkor is örömömet fejeztem ki, hogy létrejött egy olyan civil szervezet, amely hatalmas népszerűsítő kampányt végez azért, hogy Magyarországon, Budapesten olimpia legyen, az olimpia érdekében. Most is az a véleményem, hogy szükség volt erre, és örülök - nem tudom, ki volt a kitalálója, de minden elismerést megérdemel -, hogy ilyen szinten, ilyen színvonalon foglalkoznak már most a Budapesten rendezendő olimpia megrendezésével. Különösen azonosulni tudok azzal a gondolattal, amikor azt írják valahol, hogy ne készüljön egyetlen egy olyan sportcélú beruházás sem, amely már nem az olimpiai alkalmasság jegyében történik meg, és meg vagyok győződve arról, hogyha április 18-án - itt van előttem - szerdán, 16 óra 30-kor Michel Platini azt mondja, hogy Magyarország és Horvátország rendezi az Európa-bajnokságot, akkor ez egy óriási lökést ad. Nemcsak annak, hogy még többen fogják szeretni az olimpia rendezésének a lehetőségét, hanem annak is, hogy tudunk szervezni.
(-120)
Tné 121-130. Páva Z. folyt.
Annak, hogy meg tudjuk mutatni a világnak, hogy tudunk új stadionokat építeni már az olimpiai mozgalom jegyében és annak megfelelően, hanem amikor sikeresen megrendezik ezt az Európa-bajnokságot, akkor meg vagyok róla győződve, hogy ez is egy lökést ad azoknak, illetve elgondolkodtatja a döntéshozókat, hogy na a magyarok megint kitettek magukért. Tehát az elsődleges dolog, hogy most megnyerni a rendezés jogát itt. Azonban hadd mondjam el, az is tény, hogy olimpiai pályázatot csak a Magyar Olimpiai Bizottság és a főváros, a Fővárosi Önkormányzat nyújthat be a kormány támogatásával.
Magyarán, én azt mondanám, hogy ez az összefogás nyilvánuljon meg szép lassan a Magyar Olimpiai Bizottság és a BOM között, mert meg vagyok róla győződve, hogy a lakosság támogatja, a magyar társadalom széles körében támogatásra talált az olimpia megrendezésének a lehetősége.
Az utolsó, az összefoglalásban azt írják, hogy lehetőség és kényszer - én megfordítom, és azt mondom, hogy kényszer és lehetőség, amivel élnünk kell, annál is inkább, mert szeretik a magyarok a sportot, nagyon jó a prezentáció, az a bemutatás, hogy 157 olimpiai aranyéremmel áll szembe 4 ország 137 érme - ezekkel, ilyenekkel lehet érvelni.
Amit Tibor barátom elmondott, hadd vitatkozzak egy kicsikét vele. Nem az kell ma a regionális operatív programokba, a nemzeti fejlesztési terv II-es, meg egyéb fokozataiba, hogy sportlétesítmények épüljenek, hanem az, hogy megépüljenek az elkerülő utak, épüljenek meg a gyorsforgalmi utak, az autópályák. Hogy éljek egy kicsit azzal a gondolattal, hogy a komlói kistérségből egy az olimpiára felutazó embernek is reális lehetősége legyen két óra alatt a fővárosba feljutni, hogy ha mondjuk, meg akarja nézni a magyar-dán kézilabda olimpiai döntőt vagy elődöntőt. Szóval ezt kell biztosítani és meg vagyok róla győződve, hogy ezek a nemzetközi fejlesztési tervhez kapcsolódó új fejlesztések ezt a célt szolgálják. Nagyon jó volt, amit itt elmondtak ezzel kapcsolatban a BOM képviselői, hogy minden infrastruktúra épüljön meg, minden infrastruktúra és mindez az olimpiai mozgalomnak, az olimpia megrendezését szolgálja. Én mindent elkövetek annak érdekében, hogy az olimpiai törvény megszülessen ehhez, személyesen felajánlom a segítségemet, de meg vagyok róla győződve, hogy az itt ülő képviselőtársaim valamennyien így gondolkodnak.
Gratulálok, sok sikert kívánok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Világosi Gábor képviselő úr!
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót. Általában a pozitív embereknél az egyik pozitív tulajdonság a feledékenység, azt szokták mondani, hogy a politikusnál meg különösen. Még mielőtt esetleg valaki visszamenne az időben és mutatná, hogy ki hogyan állt hozzá a korábbi ötlethez, azt felvilágosíthatom, hogy a Népszabadságban jelent meg 2001. decemberében egy elég komoly cikkem, aminek az volt a címe - arra még én is emlékszem, annyira nem vagyok feledékeny -, hogy álmodjunk nagyokat, de döntsünk ébren. Én akkor abban a cikkben elég felkészülten, azt kell mondanom, mert utánanéztem elég rendesen akkor a gazdasági és egyéb háttérnek, erős aggályomat fejeztem ki azzal kapcsolatban, hogy vajon Magyarország rendezhet-e olimpiát és azzal kapcsolatban is, hogy Magyarországnak kell-e olimpiában gondolkodni.
Több hozzászólásból is kitűntek - Szalay Feriét folytatnám - az aggályok, hogy ugye, ebben a tanulmányban érezhető volt, akkor még szerintem politikai oldaltól függően, hogy ki, melyik árnyalatot mennyire erősítette föl a saját füleiben, nyilvánvalóan azt, hogy az a tanulmány kimondta, hogy hát meg lehet rendezni, de utána pedig olyan feltételek szerepeltek ott, amelyek önmagában véve irreálissá tették annak a megrendezését. Most persze arrébb leszünk már jó pár évvel, jobban látjuk Magyarország fejlődését, meg az egész térség fejlődését, de azt kell mondanom, hogy a mostani tanulmánynak szerintem az egyik nagy pozitívuma az, hogy nincsen rajta politikai pszichikai nyomás, a korábbin volt. Már csak azért is - és itt tényleg nem akarom bántani az akkori kormányzatot, mert ha a mostani rendelte volna meg, akkor a mostaninak lenne rajta az a pszichikai nyomása -, hogy egy olyan intézettől, egy ilyen intézménytől, szervezettől kapta a megbízást, amelyik hála istennek, megpróbálja magát távol tartani magát a politikától.
Tehát ebben szerintem mindenképpen nagy az előrelépés, hogy ez a tanulmány sokkal nyíltabban, nyersebben megfogalmazza az aggályokat is. Ha nem megyünk tovább, csak annyira, hogy a 2016-os rendezés nem reális alternatíva, azt hiszem, hogy önmagában véve a tanulmányt hitelesíti; hitelesíti abból a szempontból is, hogy négy évvel később már bizony-bizony nagyon komoly feltétel megléte esetén, de már egy optimistább képet mutat.
Sokat beszéltünk e tekintetben, mármint ezt a képviselőtársaimra mondom, hogy ne legyen megosztottság, a szent tehén. Szóval én csak akkor pártolom a szent teheneket, ha annak van megalapozása, hogy ne csak a hit legyen meg, hanem azért annak valóban legyen némi materiális vonatkozása is, ezért van szükség ezekre a tanulmányokra. Az, hogy most Prága bejelentette, Bécs gondolkodik, meg Varsó gondolkodik, szerintem ezekkel nem kellene foglalkozni, annyira ne legyünk naivak, hogy most itt abban versenyezzünk, hogy ki jelenti be előbb, hogy majd több mint egy évtizeddel később ki szeretne olimpiát rendezni. Annak nem néztem utána, hogy az elmúlt olimpiák alkalmával ki nyerte meg végül is a rendezés jogát, de nem hiszem, hogy mindig az nyerte meg, aki először jelentette be a sajtóban, hogy ő szeretne olimpiát rendezni.
Az egy nyomás tagadhatatlan, az egyik kérdésem erre is vonatkozna, hogy esetleg a BOM eddigi munkáján, a közeljövőben eltervezett munkáján változtat-e valamit, hogy most itt a csehek bedobták ezt, hogy ők meg szeretnék rendezni. Azt hiszem, hogy minket ez különösebben nem kell, hogy befolyásoljon, hogy most ki jelentette be. Az tény, és ebben azt hiszem valóban nem lehet vita, hogy komoly lépéselőnyt élvez majd az, aki itt Közép-Kelet-Európában ebben a térségben először rendez olimpiát, legyen az bárki is; nem hiszem, hogy az utána 40 évre eldöntené a kérdéseket, de hogy komoly lépéselőny lesz, azt hiszem, hogy az valóban egyértelmű.
Itt ebben az anyagban egy, ami nem teljes mértékben megmagyarázható számomra, lehet, hogy pofonegyszerű a történet, az állami források csökkenését értem, az evidens, hogy addigra épülnek az utak, meg a hidak és annyival kevesebb lesz 2020-ban, mint 2012-ben lenne, de hogy ezt az űrt egy az egybe kitölti az európai uniós forrás, ez az, amire esetleg rákérdeznék, hogy ennek itt mi a magyarázata. Akkor persze már arra is rákérdeznék, hogy esetleg tudunk-e prágai hasonló hatástanulmányról, kíváncsi lennék, hogy abban mi van benne.
Tibor, én azt hiszem, hogy azért a BOM-ot ne terheljük túl. Szóval ők nem arra szövetkeztek, hogy itt a magyar utánpótlás gondját megoldják, arra se, hogy a magyar sportegészségügy problémáját megoldják. A BOM az BOM, nem a magyar kormány, nem a Magyar Olimpiai Bizottság, tehát szerintem csak annyit várjunk el ettől a szervezettől, amire szerveződött. Tudom, hogy felvetődtek, hogy ezt a pénz persze jó lenne utánpótlásra is, nyilvánvaló, csak akkor utána tényleg odáig el tudunk jutni, hogy akkor budapesti Európa-bajnokság rendezése sehol se lenne, mert ez a pénz is jó lenne utánpótlásra.
A törvénnyel kapcsolatban itt valóban megfogalmazódott - itt már mondtátok többen is, Zoli is -, hogy egyrészt a Magyar Olimpiai Bizottság erre pályázhat, és rendben van, hogy ez a törvénynek az egyik célja, hogy ezt a PEB-et megerősítse és az egész elképzelést, de itt én, azt hiszem, már ebben a törvényben elég hangsúlyosan azért meg kell jelenni a MOB-nak is, tagadhatatlan.
Ne legyünk ennyire kemények azzal, aki az aggályait fogalmazza meg vagy még azzal sem, aki esetleg ellenzi az olimpia megrendezését, hiszen a tanulmány is korábban nem tartja reálisnak a megrendezését ennek a dolognak, tehát én csak itt az óvatosságra hívnám fel a figyelmet, nem kell egyből leverni azt, aki esetleg más véleményt vagy aggályait megfogalmazza.
Elhangzott szintén az Európa-bajnokság is, hát persze ezt vagy megkapjuk, vagy nem - reméljük, hogy megkapjuk; van, aki nem reméli, majd meglátjuk a költségvetés mennyire fog ennek örülni például, gondolom, hogy a BOM munkáját azért teljesen befolyásolja, mondjuk, hogy ha ez sikeres lesz. Tehát nyilvánvalóan, ha nem megyünk tovább, csak a Puskás Ferenc Stadion új felépítésénél, akkor már valóban, azt hiszem, a tervek elkészítésénél kőkeményen figyelembe kellene venni, hogy az olimpia nyitó vagy záró, vagy mind a kettőnek a helyszínéül is szolgálhasson. Tehát azt hiszem, hogy valóban, akik itt többen megfogalmaztátok már, hogy az elkövetkezendő időben a Magyarország által rendezendő Eb, vb, meg bármilyen világversenyeken, világesemények kapcsán nagyon-nagyon szorosan együtt kellene működni mind elképzelésben, mind pedig a létesítmények tervezésénél főképp.
De most itt csak egy ilyen általában oldalvizes megjegyzésem lenne, hogy például az akadálymentesítési programban is fontos szerepe lenne, hiszen az olimpiai rendezés, ne felejtsük el, paralimpiai rendezést is jelent többek között, tehát rengeteg mindent figyelembe kellene venni.
Néhány dolgot, azt hiszem, talán megjegyeztem, mindent biztos nem. Szóval, amiket a korábbi tanulmánnyal kapcsolatban is, akár hiszik, akár nem, ezt főleg a jelenlévő politikustársaimra mondom, akkor én az akkori időponttal tényleg szinte meggyőzhetetlen voltam, hogy ennek van némi realitása; a 2020-asnál meggyőzhető vagyok. Ha itt egy korrekt munka folyik, hiszen ebben a tanulmányban benne van még mindig az a 3-4 százalékos GDP növekedés és ugye a korábbi tanulmányban, ha jól emlékszem, azért ez is egy jóval magasabb szám volt, ami már mostanra megdőlt, akkor azt hiszem, hogy mindezek figyelembevételével természetesen folytatódhat ez munka, mert jó, hogyha folytatódik. Van néhány hátránya annak, hogy ezt egy ilyen grémium indította el, mint a BOM, de én azt hiszem, hogy sokkal, de sokkal több az előnye, hogy egy ilyen grémium indította el az egész gondolkodást ezzel kapcsolatban, mint a BOM. Hogy egyébként pedig mikor rendez Európa olimpiát, az is kérdéses, de azt is nagyon szőrmentén gondolom, hogy 2020-ban olimpia lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen képviselő úr.
Szalay Ferenc kért szót.
SZALAY FERENC (Fidesz): Röviden, mert már szóltam. De szörnyű, hogy arról tudunk beszélni, hogy a politika talált-e valamit, az nem biztos, hogy jó; ha civilek, akkor igen, mert ezen az alapon a felsőoktatási törvényt jó lenne, ha a rektorok konferenciája készítené elő, vagy mondjuk az adótörvényeket az APEH. Nekem a véleményem ugyanaz, hogy jó, hogy BOM van, mert így tényleg kiküszöböltük azokat a politikai vonalakat, amelyek nem biztos, hogy jók voltak.
De most akkor tényleg oda kell tenni mellé a politikát mégiscsak a végén - születésnap ide vagy oda -, mert muszáj. Azt gondolom, hogy korrekt volt az előkészítő munka annak idején és most is, hiszen ugyanaz a cég csinálja, ugyanaz az igazgató; azt gondolom, hogy gyakorlatilag 2002 óta ez ügyben semmi nem változott - ami változott, az a gazdaság teljesítőképessége. Feltétlen szükséges, hogy ebben a kérdésben tényleg úgy tudjunk majd zöldágra vergődni, hogy a gazdaság is, önök is, a parlament is és a politika is tudja biztosítani a garanciákat, hogy a források rendelkezésre álljanak. Mert sportbizottságban vagyunk, azt gondolom, hogy azt azért tisztáznunk kellene, hogy itt nem a sport az első, itt a gazdaságfejlesztés az első.
És az olimpiai törvényben is, azt gondolom, hogy azt nagyon markánsan meg kell fogalmazni, hogy Magyarország gazdaságfejlesztési stratégiája egy olimpiai rendezés; mellette persze olyan morális-kérdés is, hogy adjunk erőt a magyar nemzetnek, és sok mindent lehet még itt mondani. De azt, hogy sport, az a negyedik körülbelül a tételek között, hiszen olimpián részt tudunk venni bármikor és bárhol, erre felkészült a magyar sport: Pekingben is részt fogunk venni az olimpián, részt vettünk Athénban is. Az egy nagy kihívás, hogy meg tudunk-e magunknak rendezni olimpiát, gazdasági kérdés elsősorban, ezért javaslom, hogy más bizottságok elé is el kell vinni ezt a programot, és ott is beszélni kell erről, azt gondolom, hogy ez ügyben tudunk segíteni, hogy minden bizottság fogadja majd önöket.
Nagyon fontosnak gondolom, hogy önálló projekt legyen, tehát sem utánpótlás-nevelés, sem szabadidős-sport, sem semmi ne kapcsolódjon hozzá, mert abban a pillanatban gyengíteni fogjuk az egészet úgy, ahogy van. Nem, tehát ez egy önálló projekt, amely a gazdaságfejlesztést szolgálja, a magyar lelkierő növelését szolgálja, mit tudom én; mi rakjuk hozzá egyébként, amit előbb beszéltünk a nemzeti sportstratégia kapcsán, hogy hogyan akarjuk felépíteni a magyar sportot úgy zusammen önállóan.
Fontosnak érzem, hogy azért azt mondjuk ki, hogy akár tetszett eddig, vagy akár nem tetszett eddig az olimpia rendezése, itt egy új fejezet nyílt, és nincs, ne legyen vita abban, hogy ezt a kérdést támogatni kell, hogy támogassuk. De senkinek ne legyen az ügyben semmiféle skrupulusa, hogy most hogyan tehet ennek a dolognak ellene - nem, tehát azt gondolom, hogy ez mindenkinek érdeke, hogy működjön és menjen; én nagyon-nagyon köszönöm, hogy ezt így felvállalták, csinálják, ami mi tudunk ebben, segítünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen.
Bakonyi képviselő úr szeretne még reagálni az elhangzottakra.
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Bocsánat, én lettem itt a feketebárány, mert én ugyanazt mondtam, mint két évvel ezelőtt, hogy emlékeztessem a bizottság tagjait, de nyilvánvaló mindenkinek van szüksége egy érési folyamatra és nyilvánvaló, hogy bizonyos időtávból bizonyos gondolatokat már máshogy is lehet nézni.
De én a Szalay képviselő úrral abban hadd vitatkozzam, ez nemcsak gazdaságfejlesztési program, ez egy humánerőforrás, rekreáció és fejlesztési program, egy teljesen új minőségű dolog lehet. Az én számomra nagyobb érték, ha maradunk mondjuk 160 éremmel a világ táblázatában, de egy egészséges nemzet jön létre - tehát ez számomra egy nagyobb érték, és ezt el lehet érni úgyis, hogy kérem szépen, emellett befektetünk abba, ami majd az eredményeket hozza. Tehát én ezt a kettő nem választanám szét, és nem is gondolnám azt, hogy ebben a véleményemet meg kellene változtatni.
Én csak arra akartam felhívni a figyelmet uraim, hogy e mögött a humánerőforrás - nevezzük ennek - mögött olyan sportiparágnak kell működnie, ami nemcsak épületekben jelenik meg, hanem megtestesül abban a szakmai tudásban, akik felkészítik ezeket a jó képességű, tehetséges, jó adottságú versenyzőket, akikkel majd büszkék lehetünk a nemzeti öntudatunkkal, akikkel majd versenyezhetünk a világgal. Értem én, hogy ehhez kell pénz, kell tőke, kiváló feltételeket kell biztosítani a sportturizmusnak, és egyébként minden olyan dolgot kell biztosítani, ami az ország fejlesztését, fejlődését hozza, csak az embert ne tessenek kifelejteni. Azt az embert, akiért ez az egész dolog van, meg azt a felnövekvő generációt, akinek mindannyian akarunk segíteni: a BOM is, a MOB is, a parlamenti bizottság, hogy ennél sokkal egészségesebben fog élni. És ez a mozgalom segítheti azt is, hogy az embereknek beépüljön a mindennapjaikba a mozgás, hogy akár élethosszig tartó mozgással tudják a saját egészségüket jobbá tenni, megőrizni - tehát ezt a szemléletet akarom ebbe uraim, beletenni.
Még egy utolsó gondolat, csak azért, hogy magamat magyarázzam, higgyék el, hogy ezek a dolgok attól, hogy ez a sport olyan hatalmas világüzlet lett és egyébként műfaja, válfaja és rengeteg üzleti része van; tehát mi abban szeretnénk, és abban fogtunk össze, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak szeretnénk a boldogulását, az egészségesebb életét biztosítani. Tehát én nem szeretnék senki ellen lenni, én ma megértettem egy csomó mindent, amit eddig azt gondoltam, hogy nem tudok, vagy tudok; és arra is rájöttem, hogy tulajdonképpen jó, hogy van ez a BOM, nem azért, mert konkurencia valakiknek, hanem egy teljesen új szemléletmódot hoz. Azt is versenyképes helyzetbe hozza, aki azt gondolja, hogy akár rendelkezik bizonyos területeken egyedül egy jogosítvánnyal, annak is meg kell változnia, annak is át kell alakulnia a gondolkodásának, hiszen megteremtett egy új logikát, megteremtett egy új szemléletmódot.
És végül is azt tudom mondani, hogy köszönöm szépen, merthogy ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a MOB-al, vagy sikeres legyen Budapest Főváros Önkormányzatába ezzel a most bemutatott prezentációval vagy együttműködve, vagy ennél versenyképesebb produkcióval kell kiállni a nyilvánosság elé - és azt gondolom, hogy ezért külön köszönet, hogy együttműködésre, kooperációra vagy teljesítményre kényszerítette azokat, akik ebben az ügyben döntéshozó helyzetben vannak, legyen szó bármilyen politikai pártállásról. El kell ismerni, hogy ez a mozgalom igenis nagyon széles társadalmi köröket fog össze, és aki nem reálisan látja a világot, az lehet, hogy szembekerül velük, de ettől még nem lesz igaza, nem fog ez a cél megvalósulni. Úgyhogy én állok elébe, korábban is álltam elébe, de azokat a szakmai véleményemet engedjék meg, hogy elmondjam; én ugyan mindig mindenkit nagy tisztelettel meghallgattam ebben a bizottságban hosszú-hosszú éveken keresztül, senkit sem minősítettem le. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Volt egy felvetése Szalay képviselő úrnak, miszerint Fürjes Balázst hallgassa meg a bizottság.
A szokás az, hogy ilyen esetben nyilván először a bizottságnak szavazni kell róla, és aztán pedig egy háromperces időkeretben tudjuk meghallgatni a tájékoztatót, amennyiben a bizottság tagjai hozzájárulnak.
Kérem a bizottság tagjainak szíves támogatását ehhez. Aki egyetért ezzel, az kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Fürjes Balázsé a szó! Balázs arra kérlek, hogy egy készülék mellé ülj oda, hogy legyen hangosítás.
Dr. Fürjes Balázs (BOM) tájékoztatója
DR. FÜRJES BALÁZS (Budapesti Olimpiai Mozgalom): Köszönöm szépen. Két személyes megjegyzéssel - nagyon rövid lesz - hadd kezdjem. Egyrészt nagyon szépen köszönöm, mert számomra akkor is, amikor köztisztviselő lehettem, nagy megtiszteltetés volt a bizottság előtt megjelenni, Páva, Bakonyi elnök urakkal annak idején; és most nagy örömömre elnök úrral és a bizottsággal. Mindig azt hiszem, hogy a BS felépítése ügyében és az olimpia ügyében nagyon gyümölcsöző együttműködést folytattunk és életemnek egy nagyon kedves szakasza volt, köszönöm szépen - és most is megtiszteltetés, hogy itt lehetek. A másik pedig, hogy úgy érzem, hogy a BOM-ot erősítem, hiszen alapító tagja volnék jómagam is.
Csak nagyon röviden néhány pontot, hogy miért érdemes, milyen előnyök származnak az olimpiából. Talán egy-két szempont, ami még nem hangzott el. Talán nem meglepő, hogy egyértelműen olimpiai párti voltam és vagyok mind a mai napig. Az egyik, hogy egy fejlesztési kényszerként is fel lehet fogni. Van, aki nálam idősebb a bizottságban, mint ma is megtudtuk, de önök jól emlékeznek, vagy jól tudják mindannyian azt, hogy Magyarországon hagyománya van annak, kormányokon átívelő módon, hogy elhatározott fejlesztések - ugye 4-es metró 1972-ben, én akkor egyéves voltam, született döntés, hogy ne valósuljanak meg, ha nincs valamilyen nyomás, valamilyen apropó, ami kikényszerítse. Ha Magyarország elhatározza, hogy pályázik és különösen, ha sikerülne megnyerni, olyan kényszer van, ami azt gondolom, hogy minden döntéshozóra és minden közreműködőre olyan nyomást gyakorol, hogy végre a fejlesztések jelentős része, amiket évtizedek óta esetleg elhatároztunk, megvalósul.
A második ilyen nevesíthető előny, hogy szerintem egyértelműen eldönti évtizedekre, amire Világosi képviselő úr is utalt, Közép-Kelet-Európa regionális központi szerepét gazdasági és kulturális értelemben.
A harmadik ilyen egyértelműsíthető szempont, amihez fogható termékünk jelenleg egyetlenegy van, ez pedig ugye a Hungaroring és a Formula 1-es autóverseny, hogy térképre helyez bennünket. Kicsi ország vagyunk, vagy mondjuk azt, hogy közepes, de nem tartozunk egyetlen nagy családhoz sem, sem a latinokhoz, sem a germánokhoz, kicsit magányos nemzet vagyunk, semmihez nem hasonlítható marketing hírverés, gazdasági, kulturális előny származik ebből, a térképre helyezi egyedülálló módon az országot.
Talán kapcsolódok Bakonyi képviselő úrhoz, ha lesz olimpia, akkor nem lehet nem rendelkezni sportfejlesztési koncepcióval, és nem lehet megint azt a lebőgést vállalni, hogy az olimpiára mi gyengén szereplő csapatokkal, versenyzőkkel álljunk ki; tehát ki fogja kényszeríteni - ugyanúgy, mint az infrastrukturális fejlesztéseket - egy sportkoncepció megalkotását és megvalósítását. És végül, talán kevésbé szoktunk hangsúlyozni, hogy a társadalmi tőkét, a nemzet integrációját, kohézióját olyan mértékben növeli egy ilyen közös cél - maga a pályázati folyamat során és utána a megvalósítás során -, amihez hasonló lehetőség megint csak nincsen.
Én a szükséges képességekkel nem foglalkoznék, hiszen azt a megvalósíthatósági tanulmány sokkal jobban teszi, csak esetleg annyi megjegyzés megint, hogy az megtisztelő, hogy képviselő úr azt mondja, hogy mi a Price Waterhouse Coopers-re nyomást tudtunk gyakorolni bármilyen értelemben - legalábbis én nem tudok arról, hogy ilyen kísérlet is akárcsak történt volna. Úgy fogalmaznék, hogy arra van esély, hogy a 2012 utáni első európai olimpiát Magyarország rendezze; nem tudjuk valóban, hogy ez mikor lesz, nagyon jól tudják az itt jelenlévők, hogy nincs kimondott rotációs elv, de szerintem ezt a célt kellene.
Két módon kellene megfogalmaznunk a célt. Ami nagyon fontos, hogy nem egyetlen olimpiára kellene fókuszálnunk, hanem azt kellene eldöntenünk és kimondani, valóban, ahogy elhangzott: a kormányzatnak, az Olimpiai Bizottságnak és a fővárosnak és egyébként az egész országnak, hogy Magyarország célul tűzi ki azt, hogy a XXI. század első harmadában olimpiát rendezzen Budapesten. És ha nem sikerül, ebben benne van az - hallgatólagosan legalább, a politikai osztály ebben megegyezik -, hogy ha nem sikerült 2020, legalább még két alkalommal megpróbáljuk. Ritkán sikerül elsőre, de szerintem az esélyeink egyáltalán nem rosszak, mert valóban az a kérdés, hogy lesz-e, és szerintem biztos, hogy lesz közép-kelet-európai olimpia. Meglesz az első közép-kelet-európai olimpia szerintem a század első felében, és amikor meglesz az első, azt gondolom, hogy nagyon sokára lesz meg a második; tehát azt még talán, ha lemaradnánk róla, akkor lehet, hogy 70 évesen sem élném meg a budapesti olimpiát, ami egy szomorú dolog lenne, nem túl biztató kilátás.
Végezetül talán két dolgot, hogy min múlik a dolog. És ha ezt megnézzük, hogy min múlik, akkor igenis felbátorodhatunk, hogy van rá esély 2020-ban. Az egyik: vizsgálja azt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, hogy képesség, alkalmasság tekintetében hogy áll a pályázó. Most én 2020 tekintetében azt kérem mindannyiunktól, azt gondoljuk meg, fogalmazzuk meg így a kérdést, hogy elhisszük-e Magyarországról, elhisszük-e Budapestről, hogy 2020-ban fogunk úgy állni, mint Barcelona állt 1992-ben, 30 évvel korábban. Elhisszük-e, hogy fogunk 2020-ban úgy állni, ahogy 2004-ben Görögország állt, 16 évvel később fogunk-e ott tartani, mint 2004-ben Görögország: Athén tartott - tehát az első szempont ez a képesség-alkalmasság.
A másik, hogy volt-e már - ugye a régióban sem volt, az országban sem volt. A harmadik: az olimpiai mozgalomban való hagyományok, betagozódás, sportesemények, stb., hát itt Attila elmondta, hogy milyen jól állunk a régióban. És egy negyedik, nehezen megfogalmazható szempont, nyilván sokat kell lobbizni, hogy a NOB-nak, illetve a mögötte álló szponzoroknak, gazdasági érdekcsoportoknak, TV-közvetítésnek - Amerikában nem lehet egyidejűleg nézni, stb. - milyen előnyei származnak, az éppen adott pályázók által rendezendő olimpiával összehasonlítva egymással a pályázókat, és ezeket, ha egybevetjük, akkor 2020-ban szerintem Magyarországnak mindenképpen esélyesnek kell lennie.
Végezetül azt szeretném elmondani, és nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy szerintem a BOM - és nem azért, mert alapító tag vagyok, és néha beszélgetünk ezekről a dolgokról, én magam ebben a munkában nem vettem nagyon tevékenyen részt - óriási feladatot és munkát vállalt azzal együtt, hogy teljesen igaz az, hogy az Olimpiai Bizottsággal és a fővárossal nagyon szoros szimbiózisban, együttműködésben kell ezt az ötletet már népszerűsíteni is. Egyrészt életben tartotta azt a gondolatot, ami 2001-ben, 2002-ben megszületett és a BOM nélkül lehet, hogy ma ez a bizottsági ülés és a téma sem lenne napirenden. Rendkívül hasznos gyakorlati előkészítő munkát végzett, a megvalósíthatósági tanulmány aktualizálása nélkül, nem lehetne ma érdemben hozzászólni ehhez a kérdéshez. A törvény előkészítésével megint egy fontos gyakorlati előkészítő munkát végzett, ugye a Budapest Aréna viszonylag gyors, váratlan, de talán lehet mondani, hogy gyors - és azóta talán az események bizonyították, hogy viszonylag jól sikerült - felépítése bizonyítja, hogy ilyen volumenű projekteket, beruházásokat, rendezvényeket nem lehet egy külön jogszabály, külön törvény nélkül megvalósítani.
És a harmadik nagyon fontos gyakorlati előkészítő munka, amit a BOM szerintem félig kívülről, félig belülről nézve sikeresen végzett, ez a párbeszéd, asztalra teszi a kérdést és valóban független szereplőként párbeszédet generál. Meg kell születnie a döntésnek, én megfogalmaztam egy lehetséges döntéshozatalt. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ne egyetlen olimpiára lőjünk, és utána, ami nagyon fontos, hogy akarattal kell meghozni ezt a döntést, és végre kell hajtani, tehát a kormányzatnak és a fővárosnak és a MOB-nak nagyon komoly feladata van: intézményrendszert, felelősséget, eszközöket kell hozzárendelni, mert a nélkül nem megy.
Én közigazgatási szereplő voltam, és a minősítésével semmiképpen sem szeretnék foglalkozni annak a ténynek, hogy 2002-ban valóban súlyponti feltételekkel azt mondta a tanulmány, hogy megvalósítható. Világosi képviselő úrnak nagyon igaza van, hogy nagyon kemény és valóban a 3-4 százaléknál egy magasabb gazdasági növekedés szerepelt, ami egyébként akkor közelítőleg fönnállt, tehát egy olyan gazdasági növekedés fenntartását fogalmazta meg a tanulmány, ami 2002-ben megvolt, 2020-ban nagyon hasonlóan fogalmaz, 2016-ra pedig egyértelműen nemet mondott ez a tanulmány.
Azzal szeretném bezárni valóban és megköszönni a lehetőséget, hogy szerintem nemzeti olimpiát kell rendezni, ezt nem nagyon kell mondani a NOB-nak nyilván a döntéshozatal előtt, de azt gondolom, hogy mindent, tehát az ország valóban nem akkora, hogy ne az egész országot fogja fel, magunk között fogalmazhatunk úgy, hogy nemzeti olimpiát rendezünk és akkor ebből valóban nem lesz Budapest-vidék ellentét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A hozzászólásokból látható az, hogy a bizottság valamennyi tagjából komoly érzelmeket vált ki a téma és ez jó dolog. Tehát egy Sport- és turisztikai bizottság képviselője felelősen gondolkodva nem tehet másként, mint támogat egy olimpiai kezdeményezést és támogatja azokat az előkészítéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valóban 2011-re eljussunk odáig, hogy egy jó, talán az összes többi pályázóhoz képest is a legjobb pályázatot tudjuk beadni közösen.
Én mindenkinek köszönöm az aktív részvételét a napirendi pont kapcsán, köszönöm azokat a fontos észrevételeket, amiket megtettek, az előterjesztőknek köszönöm azokat az anyagokat, amelyekkel a bizottság tagjait is új információkkal látták el és megmutatták a következő időszak tennivalóit.
Azt gondolom, hogy amikor a táblázat első részében a MOB feladatait sorolta fel az előterjesztő, akkor annak szerintem a 3. pontja az, ami az olimpia Budapest által történő megpályázásához szükséges szakmai és politikai döntéshozatal előkészítése, ami nem feltétlenül egy mozgalom feladata kell, hogy legyen; azt gondolom, hogy itt már egy komoly parlamenti és kormányzati szerepvállalásra van szükség. Tehát a parlament szakbizottsága éppen az a szereplő lehet, aki a politikától magát függetlenítve, komoly megalapozó tanulmányok felhasználásával és adott esetben ötpárti konszenzussal el tud érni olyan kezdeményezést, amely például magának a törvénynek a mielőbbi parlamenti elfogadását, illetve a szükséges fejlesztések koordinációját valamilyen szinten összefoghatja. Hiszen nagyon sok dologról beszéltünk itt: a fővárosnak, a Magyar Olimpiai Bizottságnak a szerepéről, a nemzeti sportstratégiáról, a nemzeti fejlesztési tervről, tehát olyan nagy és fajsúlyos kérdések, amelyek mindenképpen teljes körű parlamenti egyetértést igényelnek.
Az itt elhangzott vita során azt látom, hogy valamennyi politikai párt képviselője ebben a kérdésben egyetértett, ez fontos dolog; azt gondolom, hogy ez fenntartható a későbbiekben is. A bizottság részéről mi ajánljuk az együttműködésünket a Budapesti Olimpiai Mozgalomnak, ugyanúgy, mint a Magyar Olimpiai Bizottságnak és magának a fővárosnak is, aki fontos szereplője a pályázat előkészítésének.
Szalay úr, amennyiben van olyan kérdés, amire úgy gondolja, hogy válaszolni szükséges, akkor megadom önnek a szót, és aztán utána pedig lezárom a napirendi pont vitáját.
Szalay-Berzeviczy Attila válasza
SZALAY-BERZEVICZY ATTILA (Budapesti Olimpiai Mozgalom): Köszönöm szépen, és köszönöm szépen a pozitív és hasznos hozzászólásokat. Egy-két dolgot szeretnék még információként elmondani.
Először is felvetődött, tehát a politikát nem ma kerestük meg először, az egész folyamatban ügyeltünk arra, hogy mind az öt parlamenti pártot folyamatosan képben tartsuk, tájékoztassuk. A tanulmánnyal kapcsolatban mielőtt idejöttünk önökhöz leültünk: Lendvai Ildikóval, Navracsics Tiborral, Kóka Jánossal, Semjén Zsolttal és Dávid Ibolyával részletesen beszélni a tanulmányról és az olimpia törvényről; tehát elkezdtük, amire az elején utalt, azt a magas szintű egyeztetést, ami úgy gondolom, hogy szükséges ahhoz, hogy aztán a törvény elfogadása és parlament elé kerülése a frakcióktól jöjjön.
A BOM nem azért jött létre, hogy a Magyar Olimpiai Bizottsággal versenyezzen, ez egy olyan téveszme, vagy nem is tudom honnan származó, vagy milyen forrásból táplálkozó dolog, ami folyamatosan itt van az elmúlt egyéves működésünk során a sajtóban, a sportkörökben. A BOM, mintegy civil szervezet, azért jött létre, hogy pártsemleges alapon olyan dolgokat, mint a tanulmány vagy az olimpia törvény elkészítsen, és utána letegye az önök asztalára, hogy aztán a további munkát önök végezzék, ahogy az kell ahhoz, hogy aztán végül pályázzunk. Tehát mi nem azért jöttünk létre, hogy az utánpótlásba belefolyjunk, hogy sportot finanszírozzunk, hogy olyan egészségügyi kérdésekkel foglalkozzunk, amelyek mind fontosak, de ha ezt magunkra vállalnánk, akkor tényleg versenyeznénk a Magyar Olimpiai Bizottsággal. Ez mi sose akartuk, mi először a Magyar Olimpiai Bizottságnál kezdtük, ott tartottunk tájékoztatót arról az elnökségi ülésen, hogy mit miért csinálunk a közeli jövőben; mi továbbra is várjuk azt, hogy legyen egy együttműködés; még egyelőre várat magára, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság ebben a BOM-mal kapcsolatban állást foglaljon, mi továbbra is nyitottak vagyunk ebben a kérdésben.
Végül, ami még engem illet, és még a Gusztávnak átadnám a szót a tanulmánnyal kapcsolatban felvetődött dolgokra. Prága nem befolyásolja a munkánkat, gyakorlatilag a törvény készül. Prága egy kommunikációs elem, hogy itt magunkban kondicionálódjon egyrészt: 2020, egyrészt az, hogy Budapest és az, hogy ha nem kezdünk el ezen dolgozni, akkor ne csodálkozzunk, ha Prága elviszi előlünk; és ha viszont Prága elviszi előlünk, akkor már késő lesz és akkor az utódaink előtt ott fogunk szégyenkezni, hogy mi miért nem tettünk meg ezért valamit. Köszönöm szépen.
Dr. Bienerth Gusztáv (BOM) válasza
DR. BIENERTH GUSZTÁV (Budapesti Olimpiai Mozgalom): Egy pár reflexiót, ha megengednek.
Ma, éppúgy, mint 2002-ben, egyetlenegy olyan sportlétesítmény nincs Magyarországon, ami olimpiai versenyszám rendezésére alkalmas lenne. Természetes, hogy egy budapesti olimpia az egy magyarországi olimpia. A tanulmány egy országos olimpiáról beszél, a fővárosról, a Balatonról, a vidéki helyszínekről és az ország mérete, gazdasági adottságai alapján másról nem is lehet beszélni. Ez nem egy fővárosi ügy, ez egy országos ügy: infrastruktúrában éppúgy, mint szükséges sportlétesítményekben.
A másik dolog: Prágával kapcsolatban annyit el kell mondanom, hogy Prága nem gondolkodik, Prága indul. Én ismerem a prágai megvalósíthatósági tanulmányt, hiszen az én cégem készítette, tehát ők ezt komolyan gondolják. Amit a Gyenesei képviselő úr mondott, szóról szóra azt mondta Bém főpolgármester úr, hogy kész kell lenni Prágának, indulnia kell, meg kell szerezni azt a kapcsolati tudás előkészítési tőkét '16-ra, hogy '20-ban vagy '24-ben sikeres legyen Prága; tehát Prága már nem gondolkodik, Prága bedobta a kalapját a ringbe. És ez, azt gondolom, hogy egy új helyzetet teremt abból a szempontból is, hogy nagyon sokan közülünk alkalmasak vagyunk arra, hogy azt mondjuk, hogy ugyan már, Magyarország Budapest, azért az a nagyok focija, mi nem rúgunk labdába. Prága azt is bizonyítja, hogy Közép-Kelet-Európának egyes területei igenis komolyan gondolkodnak és indulnak.
A BOM-ról talán csak annyit, amit az elnök úr is mondott, a BOM, amikor önök elfogadják az olimpiai törvényt, teljesítette hivatását és megszűnik. Tehát ahhoz, hogy 2011-ben egy felelős döntést lehessen hozni arról, hogy indulunk-e '20-ra, amit majd '13-ban dönt el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, ezért ma kell tenni, ma kell dolgozni, és rengeteg tennivaló van 2007 és 2011 között. De természetesen a BOM nem tud más feladatokat átvállalni és megszűnik a tevékenysége a pályázati előkészítő bizottság és az olimpiai törvény meghozatalával.
Az utolsó megjegyzésem, amit a Világosi képviselő úr kérdezett. Az európai uniós és a magánfinanszírozás és az állami finanszírozás arányai azért változtak meg 2006-ra 2002-höz képest, hiszen ismerjük az Új Magyarország fejlesztési tervet, ismerjük az Európai Unió regionális, kohéziós és egyéb programjait és természetesen ehhez igazítottuk az infrastrukturális igényeket és a finanszírozási igényeket is és ezért nyilvánvalóan csökkent az az állami tehervállalás, amit 2002-ben még nem lehetett látni, tehát nagyobb mértékben kellett meghatározni.
Összefoglalva. Ez az anyag összességében 1750 oldal, a 2002-es tanulmány és az aktualizálása: 2016-ra és 2020-ra, és nagy büszkeséggel láttuk azt, hogy az első NFT létrehozásánál természetesen felhasználták ezt az anyagot, hiszen igazából ez egy országos mini nemzeti fejlesztési terv volt 2002-ben és ennek kellett beilleszkednie 2016-ra és 2020-ra is.
Az utolsó mondatom, hogy nem tudjuk azt természetesen, hogy 2016 után milyen fejlesztési prioritások vannak, hiszen a második NFT-nek a ciklusát ez jóval meghaladja, ez az oka annak, hogy korábban az NFT II. és NFT III-ról beszéltünk, hiszen azokba az országos infrastrukturális projektekbe kell illeszteni az olimpiát és nem pedig fordítva. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen még egyszer az előterjesztők közreműködését, a napirendi pontot lezárom.
Áttérünk a következő napirendünkre. Egy perc technikai szünetet kérek, amíg az előterjesztők kimennek, és az előterjesztők a helyüket elfoglalják. Közben megkérem az Országos Sportegészségügyi Intézet főigazgatóját és képviselőit, hogy foglalják el helyüket az asztal végén.
(Rövid technikai szünet.)
Megkérem a képviselő urakat, hogy foglaljanak helyet.
Sok szeretettel köszöntöm a bizottság előtt dr. Rapi Katalin szakállamtitkár asszonyt, illetve dr. Berkes István főigazgató urat.
Az előterjesztéseket a képviselők megkapták előzetesen, ehhez képest amennyiben van kiegészítésük, akkor azt kérném, hogy azt most tegyék meg.
Dr. Berkes István (OSEI - Sportkórház) szóbeli kiegészítője
DR. BERKES ISTVÁN főigazgató (Országos Sportegészségügyi Intézet - Sportkórház): Jó napot kívánok. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Képviselő Urak! Kedves Vendégek! Államtitkár Asszony! Mindenekelőtt a magyar sportegészségügy valamennyi munkatársa nevében szeretném megköszönni azt a lehetőséget, hogy itt a bizottság előtt beszámolhatunk az intézet jelenlegi helyzetéről, és szeretném megköszönni azt a támogatást, amit az intézet az elmúlt időszakban a bizottságtól és a bizottság tagjaitól külön-külön is kapott.
Három szó, pontosabban három fogalom köré szeretném csoportosítani a szóbeli kiegészítésemet. Az egyik a bizonytalanság, a másik a bizonyosság és a harmadik a döntéskényszer.
A bizonytalanság. Mindnyájunk előtt közismert, hogy hosszú ideig bizonytalan volt az intézet sorsa, kérdéses volt, hogy megmarad-e az egészségügyi reform az egészségügyi átszervezések kapcsán, most legnagyobb örömünkre az intézmény, ha csökkentett ágylétszámmal is, de továbbra is működik.
2002-ben elindult az intézet területén egy beruházás - 2002 májusában -, ami az óta aztán lelassult, majd alig-alig megy tovább, bizonytalan a sorsa, hogy hogyan tovább.
Bizonytalan az intézet finanszírozása, és amikor intézményről beszélünk, akkor az egész intézményrendszert értjük alatta, tehát a központi egységünket: a kórházat, a Sportkórházat, az országos sportegészségügyi hálózatot és a válogatott kereteket ellátó szolgálatot, ami magába foglalja: a sportorvosokat, a sportmasszőröket, a pszichológusokat, a gyógytornászokat. És időről időre erősíti a munkatársainkban a bizonytalanságot az a kérdés, hogy hol működik tovább az intézmény, hiszen ez a médiában szinte napról napra felmerül és felröppennek hírek, hogy nem ott, hanem amott, majd így és ilyen formában.
A bizonyosság gondolatkörébe sorolnám a következőket, hogy az Egészségügyi Minisztérium is megnyugtatott a felől minket, hogy szükség van a sportegészségügyre, tehát a sportegészségügynek a jövőben is tovább kell működnie. Bizonyosak vagyunk abban is, hogy amennyiben az új beruházás befejeződik valamilyen formában, valamilyen finanszírozási megoldásban, akkor ez az intézmény Közép-Kelet-Európa vagy az Európai Unió egyik regionális vezető sportegészségügyi központja lehet és a sportegészségügy alatt mi értjük: a prevenciót, a megelőzést, a lakosság sportját, a rekreációs sportot, a hátrányos helyzetűek sportját; természetesen a versenysport támogatását is és természetesen az olimpiai mozgalom gondozását is.
Abban is bizonyosak vagyunk, hogy erre az intézményrendszerre szükség van, hiszen nem engedhető meg, hogy hírtelen halálesetek forduljanak elő és ennek az intézményrendszernek a sportpályán és ennek az intézményrendszernek a támogatása nélkül a magyar sport, versenysport sem tudja az eddigi eredményességét fenntartani. Azt gondoljuk, hogy az intézmény a jelenlegi helyén - teljesen bizonyosak vagyunk ebben - a Testnevelési Egyetemmel együttműködve, ami egy kiváló stratégiai partnerségre biztosít lehetőséget, valóban a XXI. század egyik vezető, mint erre másutt is van példa, ázsiai földrészen és Európában is, Észak-Amerikában is, a XXI. század egyik nagyon elfogadott kutató, oktató, továbbképző és gyógyító bázisa lehet.
A döntéskényszer fogalma alatt a következőket szeretném elmondani, illetve felvetni, hogy leginkább arra lenne szükség, azt kellene eldönteni és meghatározni felelős döntéshozóknak, hogy ennek az intézménynek hol van a helye a struktúrában és milyen finanszírozással a struktúrában, az egészségügyi struktúrában, vagy az egészségügyi struktúrán kívül milyen finanszírozással. Arról kellene nagyon rövid időn belül dönteni, hogy mi lesz az elkezdett, de be nem fejezett, jelentős értéket képviselő beruházásnak, az új épületnek a sorsa. És meggyőződésem, hogy dönteni kell az állam szerepvállalási kérdéséről is a sportegészségügyet illetően, mint a szabadidős-sport sportegészségügyi támogatás, országos sportegészségügyi hálózat, mint a versenysport állami támogatása, keretorvosok, stb. és az egész intézmény működését illetően.
Még egyszer szeretném megköszönni, hogy itt lehetünk és az intézmény nevében a jelenlegi helyzetünkről, és a jövőbeli elképzeléseinkről beszámolhattam és még egyszer köszönöm a bizottság támogatását az elmúlt időszakban az intézménnyel kapcsolatban. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen főigazgató úr.
Államtitkár asszony!
Dr. Rapi Katalin szakállamtitkár (EüM) szóbeli kiegészítője
DR. RAPI KATALIN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen én is. Azt szeretném elmondani, hogy az elmúlt hónapokban elég sokszor egyeztettünk a minisztérium és az intézmény vezetése az egyetem kompetens vezetőjével együtt is, a gazdasági szakállamtitkárral együtt is és természetesen a tárca felső vezetése is. A kezdeti elképzeléshez képest az a pozitív elmozdulás, hogy valóban az intézmény a megmaradó kórházak listáján szerepel; ebben nagyon sok lobbitevékenység is szerepet játszik, gondolom a jelenlévőknek is van szerepe benne. Egy szakállamtitkár ennek csak örülhet, mert egyértelmű, hogy a feladat fontos, ezt mi beláttuk, kompromisszumkészek voltunk és április 1.-től ez a döntés született meg és a miniszter úr döntése ezt képviseli.
A bizonytalanságokkal kapcsolatban, amit a főigazgató úr említett, az egyik a beruházás. Megkérdeztem a mai napi utolsó információt, hogy tudjam önöket pontosan tájékoztatni ezzel kapcsolatban; ugye mi találkoztunk és szembesültünk nagyon sok elképzeléssel az előző években, hogy ki kivel, hogyan, mit fejez be és milyen formában. Ugyan én még tenderről nem tudok, hogy valaha kiírták volna, azt gondoljuk mi, hogy ennek ez az elintézési módja, hogy ha egy ilyen szándék van, hogy egy befejezetlen épületet fejezzen be valaki, mert az államnak nincs rá forrása, akkor ezt egy tenderkiírás formájában kell megtenni - ezen dolgozik a tárca, az ingatlan felmérése most van folyamatban. Egyébként a kiíráson végig az intézmény vezetőjével együtt dolgozik a tárca, nem tőlük függetlenül és április hónapban, tehát ebben a hónapban várható, hogy meg is jelenik ez a tender, érdeklődök is vannak rá. Ettől függetlenül úgy gondoltuk, hogy nem azokkal tárgyalunk csak, akik úgy gondolják, hogy őket érdekli ez a dolog, hanem szabályozott formában, egy nyílt tender formájában kerül meghirdetésre ennek a tendernek a kiírása. Ami a tárca részéről szakmailag egyértelmű, hogy ez a feladat fontos, ennek meg kell maradnia és ez a sportegészségügyi hálózatra is vonatkozik, nemcsak a fekvő- és járóbeteg-ellátásra.
A másik, amelyet főigazgató úr említett terület a bizonytalanság kapcsán, az a finanszírozás. Itt a tárca rövid és hosszú távú elképzeléséről tudok beszámolni. Az egyértelmű, hogy a mostani átalakulás ezt a kórházat érinti, mint ahogy minden kórházat érint. Itt az ágyszám csökkentés egy része, úgy emlékszem 20 ágy, azt az intézmény saját magától, a tavalyi hat és félmilliárdos pályázat keretében önként alakította át aktívból krónikusra. Mi megvizsgáltuk azokat a szakmai mutatókat: a belgyógyászati osztálynak úgy emlékszem 50 százalék körüli ágykihasználtsága volt, tehát mi is indokoltnak tartottuk, a pályázatot el is fogadtuk és ehhez képest állapított meg a miniszter úr egy új kapacitást. A finanszírozás pedig úgy változik, mint ahogy az összes többi egészségügyi intézmény vonatkozásában, hogy kisebb lesz az aktív kapacitás, nagyobb lesz a jelenleginél a krónikus rehabilitációs vagy ápolási kapacitás és a finanszírozásban az aktív ellátásban alapdíjat emelünk, tehát ugyanazért a súlyszámért több pénzt küldünk ezután ugyanazért a teljesítményért, egységnyi teljesítményért, mint eddig. Járóbeteg-szakellátásban pedig nemcsak az alapdíjat emeljük, hanem az elszámolható tevékenységet is és ugyanez vonatkozik a krónikusnál is: alapdíjemelés van. Tehát az a cél, hogy az aktív fekvőbeteg-ellátásból a járóbeteg-, egynapos sebészeti és egyéb ellátási formák felé terelje a betegellátást.
Megnéztem pontosan, most még csak nagyon tájékoztató jellegű modellszámításaink vannak a finanszírozással kapcsolatban, azt tudom mondani, hogy a járóbeteg TVK-ja, ami a teljesítményvolumen korlát, tehát az az elszámolható beavatkozás-mennyiség, amelyet az intézmény lejelenthet, és a társadalombiztosító kifizet, az 105 millióról 118 millió pontra változik, tehát ott van egy emelkedés, amely összegben 143 millió forintról 172 millió forintra történő változást jelent támogatási formában. Ez a rövid távú, ez mindenkit egyformán érint, ez nem Sportkórház specifikum.
A Sportkórházzal kapcsolatban a hosszú távú elképzelése a tárcának szintén egyértelmű. Természetesen a feladatra a továbbiakban is szükség van; annak a finanszírozása azonban már nem ilyen egyértelmű, hogy a jelenlegi formában; biztos, hogy lesz OEP finanszírozás, biztos, hogy lesz állami támogatás, mint most jelenleg is van. Mi gondolkodunk hosszú távon egy sportbiztosítás kialakításában is, de ez még szakértői szakban sincsen, tehát ezt az információt úgy tessenek elképzelni vagy fogadni, hogy ez még egy ötlet a lehetőségek közül, mondom, nemhogy döntés, hanem szakértői szak sincs még ezen a területen. De azt nem titkolom, hogy van egy ilyen alternatíva, ugye most a nemzetközi kitekintés fázisában azért ez látszik, hogy több ország így oldja meg, így kezeli ezt a problémát.
A hol működik tovább kérdés volt még a főigazgató úrnak az egyik felvetése, a sok bizonytalanság. Sajnos nem tudjuk befolyásolni, hogy a médiában mik jelennek meg, biztos, hogy nem tőlünk származnak. Rólam is jelent meg olyan információ, hogy az '50-es években jártam egyetemre; én tudom, hogy nem igaz, de aki olvassa, az nem biztos, hogy tudja. Tehát azt kérem, hogy ami a médiában megjelenik, ha olyan, akkor felhív és megmondjuk, hogy nem úgy van, de szerintem főigazgató úr is pontosan tudja.
Ha van még kérdés, akkor szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár asszony kiegészítését.
Bakonyi képviselő úr kért szót!
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Először is szeretném megköszönni a minisztériumnak azt a megértő és a lobbistákat befogadó magatartását, amivel végül is sikeresen előállt ez a helyzet, hogy az Országos Sportegészségügyi Intézet tovább tudja folytatni a működését. Megtoldanám egy lépéssel azt, ami eddig történt, mégpedig azzal, hogy ugye a Testnevelési Egyetem véleményünk szerint nagyon rövid időn belül, a Magyar Akkreditációs Bizottság döntése alapján, önálló egyetemmé fog válni és felmerül annak a kérdése, hogy a magyar sport egy területi helyen hogyan tudná leginkább hasznosítani az adottságait és azokat a szellemi erőket, amivel rendelkezik.
Személyes véleményem szerint azt gondolom, hogy amit főigazgató főorvos úr és dékán úr is a korábbiakban elmondott, ez egy nagyon jó európai uniós pályázat alapja lehet, hogy ezen a területen a Magyar Testnevelés-tudományi Egyetem és a Sportkórház egy olyan közös intézményi struktúrát hozzon létre, amely egyébként számos területen igen komoly és Európában is jelentős tudásközponttá, tudományközponttá és klinikai központtá tudna fejlődni. Ezt azért mondom, hogy ismerve a közép-magyarországi régió strukturális alapján belül az európai regionális fejlesztési alapnak ez évben történő felhasználását, bizonyosan látnám, hogy a befejezéshez szükséges két milliárd forint elnyerhető lenne ebből az alapból, akkor, hogy ha június folyamára elkészülne egy olyan európai uniós pályázat, ami ezt a tudásközpontot létrehozná.
Véleményem szerint ezen a területen a sport egyéb funkciói is területet tudnának nyerni, ha az új központi épület befejezésre kerülne ebből az európai uniós pályázati forrásból és a többi régió, a Hausmann-épület pedig a sporttudomány egyéb céljait tudná szolgálni - erre az egyetemnek számos javaslata van. És azt gondolom, hogy ez a típusú képzés biztosítaná megbízhatóan a sportorvoslás szakmai képzésének jövőbeni dolgait.
Csak néhány gondolatot felvetve, hadd említsem meg, hogy egyszerre lehetne, egyszerre szolgálhatná az életminőség javítását, az élsportot, a rekreációt vagy a rehabilitáció ügyét, de ugyanakkor lehetőség lenne itt menedzserszűrésre vagy gyakorlatilag a különböző edzettségi állapotok, aktuális állapotok pontos meghatározását vagy akár személy szerinti terhelés és edzéstervek kidolgozását. De ugyancsak lehetne beszélni arról, hogy az egyetem hallgatóinak itt rendkívüli gyakorlási lehetőséget biztosítana; a programban résztvevők számára olyan szakértelmet és biztonságot jelentene, ami nem utolsósorban fontos lehet, valamint egy olyan adatfeldolgozás is itt létrehozható, amely a rendszeres testedzés, prevenciós, rehabilitációs életminőség javító hatásainak a nagy populáción végzett vizsgálataihoz is alkalmas lehet.
Azt gondolom, hogy számtalan egyéb olyan szinergia van, hogy itt rendelkezik a két intézmény uszodával, különböző kondicionálótermekkel, különböző sporttermekkel vagy éppen olyan szakmai tudással, ami itt hasznosítható lenne; tehát azt gondolom, hogy ugyanakkor itt szó lehetne kardiovascularis rehabilitációs csoport felügyeletére vagy szív- és keringési betegségek rehabilitációjára, ami széles spektruma lenne az itteni tevékenységnek. Tehát számtalan ötlet, javaslat van, hogy ezt egységében kezelve hogyan lehetne az orvoslás, sportorvoslás, rekreáció, rehabilitáció területén felhasználni és azt gondolom, hogy nagy hiba lenne ezt az intézményt, ami majdnem kész van értékesíteni és a sport számára egy jóval kisebb terület: a sporttudomány, a sporttudás számára egy jóval kisebb terület állna rendelkezésre.
Azt gondolám, ha a minisztérium abban partner lenne, nem akarná áprilisban most kiírni ezt a pályázatot, hanem adna arra egy kis haladékot, hogy a civil világ kis politikai segítséggel, a helyi szakma, a helyi tudás közösen elkészítsen egy olyan pályázatot, ami jó eséllyel, vélhetőleg többpárti támogatással, a közös magyarországi régióban a strukturális alapban támogatást nyerne. Ezt fel lehet porciózni több lépcsőre. Az első lépcsőben lehetne gyakorlatilag a Sportkórház új épületének a befejezését mindenképpen ebből finanszírozni és a többi lépcsőben annak a tudásközpontnak a fejlesztését és kialakítását, hiszen akkor lesz hová költöznie a Sportkórháznak, és a fennmaradó épületeket és a Testnevelési Egyetemnek a tudásközpontját megfelelő színvonalon lehetne kialakítani.
Csak azért szeretném ezt egy picit komolyan megemlíteni, hogy szerintem ez egy egyedülálló lehetőség lenne. Bizonyára nagyon sok külföldi diák jönne ide tanulni, kvázi egy egészség póluscentrum, egy egészség pólusprogram létrehozását és anélkül, hogy ezt nem a pólus-pénzből valósítaná meg, hanem a strukturális alap, európai regionális fejlesztési alap büdzséből. És én nagyon örülnék, ha számításba vennék ezt a javaslatot is, és ha szükséges, akkor nagyon szívesen konzultációt is folytatnánk a minisztériumban erről megfelelő szakmai felkészültséggel, háttérrel. Úgy gondolom, hogy a bizottságban a többi pártbeli képviselőtársunk is ezt a javaslatot bizonyára pártolni fogja, mint ahogy ezt tettük a Sportkórház kérdésében; és szeretnénk ebben a minisztérium egyetértő segítségét kérni, hogy erről konzultálhassunk, megismertethessük az elképzelésünket a minisztérium vezetőivel, és ha ez az ötlet kiváló és nagyon sok pénzbe nem is kerül, akkor ezt a fejlesztést érdemes lenne végiggondolni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Szalay képviselő úr kért szót!
SZALAY FERENC (Fidesz): Én is gratulálok, hogy megmaradt a Sportkórház; kevésbé tudnék gratulálni, hogy egyáltalán idáig el kellett jutni, hogy valakinek az eszében felmerült, hogy a Sportkórházért harcolni kell, tehát ez annak idején is, most is számomra felfoghatatlan, hogy kinek a fejében születhet meg ilyen gondolat, de tényleg gratulálok, hogy megmaradt.
Az egy másik vonal - teljesen egyetértve Bakonyi úrral - nehogy az legyen, hogy most majd azért, mert valaki befejezi ezt az építkezést, megkapja ne adj' isten! a kórházat magát, és utána eljutunk egy olyan helyzetbe, hogy nem fogunk tudni igazából a Sportkórház fölött diszponálni; tehát teljesen egyetértek, várjunk egy kicsit és próbáljuk meg valamilyen más módon finanszírozni a beruházás befejezését. Én nem bízom a mindenható pályázatokban egyébként. Ahogy ismerjük a mostani pályázatok kiírásának a csúszását, nehogy az legyen, hogy aztán meg nem írják ki, nem lesz belőle pénz, vállalkozó sincsen, fejlesztő sincsen és marad így az egész, ahogy van. Tehát el tudom képzelni azt, hogy a politikai erőt ott mozgassuk meg, hogy legyen olyan központi forrás, amiből be lehet fejezni ezt a 2002-ben elindult fejlesztést. Közröhej, hogy 2002 óta 55 százalékon áll egy ilyen intézményfejlesztés, ezt megint csak nem tudom hova tenni, vagy megtetszik esetleg mondani, hogy a sajtóértesülések, amelyek arról is szólnak, hogy soha nem lesz ez kész, azok igazak vagy nem igazak. Vagy hogy az a sajtóértesülés, hogy az OTP Egészségbiztosítóval szerződést kötött a kórház azért, hogy egyáltalán működni tudjon tovább, tehát ilyen értesülések is vannak - ez mit jelent? Megint előkészít egy olyan folyamatot, amire senki nem szeretne igazából gondolni, hogy megint nem lesz önálló a Sportkórház finanszírozási lehetősége, erre biztos tetszik tudni rá választ adni.
Az intézmény berendezései, műszerei elavultak, ennek ellenére a 2008-as olimpiára az olimpiai csapatot fel fogja készíteni. A Sportkórház hogyan látja ezt a kérdést: van egy doppinglaborunk; ez a doppinglabor nem akkreditált, Bécsbe visszük a mintákat; hogyan fog felelősséget vállalni ezért az a sportegészségügyi rendszer, akinek egyébként gondolom én, valamilyen szinten felelősséget kell vállalni, ha ne adj' isten! probléma van. Aztán nem értem igazából pontosan, hogy a sportorvosi rendszer, ami egy erős rendszer volt valaha, hogyan lesz egy ilyen kórházon keresztül működtetve a későbbiekben - azt olvasom ki ebből, hogy nehezen, nagyon nehezen.
Én azért több kétséget fogalmaznék meg, mint amit igazgató úr, tehát én azt látom, hogy nem állt meg a probléma azáltal, hogy megmaradt a Sportkórház. Nincs biztosítva az alapvető működési feltétel, nincs biztosítva az alapvető infrastrukturális feltétel, és ráadásul még a felelősség is ott van, hogy a sportegészségügyi kérdésekben ők álljanak helyt. Ki fogja ezeket a dolgokat megválaszolni nekünk, hogy ebben a dologban hogyan lesz a magyar sport a sportorvosi szolgálaton keresztül, a Sportkórházon keresztül a normális lehetőségek keretével, lehetőségeivel ellátva.
Azzal teljesen egyetértek, hogy ha önálló lesz a Testnevelési Egyetem, mindenképpen egy olyan együttműködés kell, ami erősíti a két intézményt, ez rendkívül fontos, csak most már lassan jussunk el odáig, hogy nehogy az legyen, hogy itt is kifutunk valamiféle időből, ami aztán a lehetőségeket is szűkítheti a későbbiekben. Ennyit szerettem volna, köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr.
Páva Zoltán kért szót!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Elnök úr, hadd mondjak egy érdekes történetet szakállamtitkár asszonynak. Én egy kisváros, Komló polgármestere vagyok, és amikor az önök szakemberével vitatkoztam, hogy hogyan tudom megtartani a pécsi klinikák árnyékában a kórházamat, akkor az utolsó érv volt a szakemberek részéről, hogy egyébként sincs jó híre a kórházaknak - amit én tudomásul vettem. Erre azzal érveltem, nézzétek, ott a Sportkórház, annak jó híre van, mégis azt is be akarjátok zárni, és itt nem már nem folyt tovább a vita, mert nem tudtunk egymásnak mit mondani.
Megmondom őszintén, hogy azért van az, hogy mi politikusok ragaszkodtunk, illetve lobbiztunk - különösen Bakonyi Tibor képviselőtársam - a Sportkórház érdekében, mert aki ott egyszer megfordult, az észrevette, hogy a megelőző munkában, a beavatkozásban, a prevencióban mindenben magas szintű munka folyt. És amit én legutóbb is kiemeltem a sportstratégia kapcsán, nekem az tetszett, ahogy foglalkoznak ezzel, még akkor is, ha hiányosságok vannak a doppingellenes küzdelemben. Most, hogy úgy tudom, hogy a doppingellenes küzdelemben az információs tevékenységet majd átveszi a WADA, remélem, hogy egy kicsit több lehetősége lesz a Sportkórháznak arra, hogy a megelőzéssel, a doppingellenes ténykedéssel még többet foglalkozzon, mert azt hiszem, hogy az a munka, amit itt a doppingellenőrzések területén végzett a Sportkórház, az ugyancsak kiemelkedő.
Úgy tudom, hogy a Sport Szakállamtitkárság az idei évben új elemként az olimpiai központok műszerezettsége fejlesztésére kíván különösen nagy gondot fordítani, összhangban az állami tulajdonban levő központok fejlesztésére vonatkozó stratégiai elképzelésekkel. Maga a végrehajtó feladat úgy tudom, hogy odakerül a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézethez, ugyanakkor a feladat végrehajtására szánt forrás nyilvánvalóan a sportegészségügyet szolgálja.
Meg vagyok róla győződve, hogy szükség van a Sportkórházra, és amikor itt a 4. oldalon olvastam azt, hogy több szaktárcához tartoznak, akkor odaírtam magamnak, hogy sok bába közt elvész a gyerek; hát ne vesszen el az a gyerek, mert erre nagyon nagy szüksége van a sporttársadalomnak, meg azt hiszem az egészségnek is.
Őszintén gratulálok ahhoz a munkához, hogy ilyen gazdasági háttér mellett, ilyen bizonytalanság mellett is ellátja alapvetően jól a feladatát és hozzájárul ahhoz, hogy a magyar sportolók a világversenyeken jól szerepeljenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Van-e további kérdés, hozzászólási igény. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, jelezte még az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkársága, hogy szeretne hozzászólni.
Megadnám a szót dr. Fazekas Attila főosztályvezető-helyettes úrnak!
Dr. Fazekas Attila (ÖTM Sport Szakállamtitkárság) hozzászólása
DR. FAZEKAS ATTILA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkársága): Köszönöm szépen a szót, meg köszönöm a lehetőséget is a hozzászólás tekintetében.
Azt gondolom, hogy kettő érdemi felvetésre szeretnék csak röviden reagálni, ami egyrészt Szalay képviselő úr részéről, másrészt pedig Páva képviselő úr részéről hangzott el. Azt tudom mondani, hogy teljes összhangban és teljes szakmai egyetértésben az OSEI-vel több körben egyeztettük azt, hogy milyen jellegű feladatok tekintetében tudunk együttműködni: egyrészt a sportegészségügyi szakmai támogatás tekintetében a 2007-es évet illetően, másrészt pedig a doppingellenes különböző kérdéseknek a lehetséges gyakorlati megválaszolása kapcsán.
Nem gondolom, hogy a laborkérdésnek az ügyét most a múltkori kihelyezett ülés után ismét mélységében kellene körbejárni. Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy nyilvánvaló az a szándékunk, amiről talán ilyen mélységében nem esett szó a múltkori kihelyezett ülésen, hogy azon nemzetközi szabályozási kényszer hatása alatt, hogy ezt ilyen ferdén fogalmazzam meg, amely abban áll, hogy - különösen az utolsó kvalifikációs évre figyelemmel - a mintavételek ellenőrzése és az analízisnek a folyamata egyrészt akkreditált laborban történhet, másrészt pedig a WADA vonatkozó nemzetközi tesztkövetelményében foglaltakkal teljes mértékben harmonizálni kell.
Nyilván ez a kívánalom vezet minket ahhoz, hogy hangsúlyozom: az állami finanszírozású mintavételeknek az analizálása történjen akkreditált laborban. Ez nem jelenti azt természetesen, hogy azon mintavételek tekintetében, ahol a szövetség vagy más sportrendezvény szervezője vagy maga a sportszövetség jár el, mint megrendelő a mintavételek kapcsán, ott, én szándékosan most nem az OSEI laborról beszélek, hanem önmagában, ha akkreditált keretek között működő laboratórium tud úgy szolgáltatni, akkor nyilván oda fogják vinni az ilyen labor analízisre a mintákat. Ha pedig más jellegű mintaszolgáltatás igénye merül föl, tehát nem nemzetközi minősítésű sportolók esetén kell eljárni, akkor akár a hazai, akár más piaci alapon működő laboratórium ezt el tudja végezni.
Páva képviselő úrnak az idevonatkozó kérdése kapcsán: a doppinginformáció és az ezzel összefüggő felvilágosítás kérdései. A főigazgató úrral, illetve a kollegáival való többszöri egyeztetés eredményeként most ebben a pillanatban ott tartunk, hogy a támogatási szerződés megkötése az utolsó előtti fázisban van. Nyilvánvaló, hogy a tavalyi évvel való korrekt elszámolás és annak az elfogadása, illetve egyéb kapcsolódó információáramlás kölcsönös biztosítása még ennek a folyamatnak a feltétele. Ugyanakkor ezt többször tisztáztuk már - szintén egyébként a WADA-nak az új típusú elvárására figyelemmel -, hogy a felvilágosító tevékenységet a komplex doppingellenes tevékenységnek valamennyi szintjén megjelenő szervezethez kell telepítenünk. Ez magyarán azt jelenti, hogy a prevenció a felvilágosításnak az a része, amikor a tiszta felkészülésről beszélünk, az nyilvánvaló, amennyiben értelmezhető, márpedig értelmezhető, mert a sportorvosi rendelet kapcsán a sportorvosoknak és a sportorvosi hálózatban résztvevőknek is ebben komoly szerepe van, tehát nekik kell ebben valamilyen felvilágosító, prevenciós szerepet vállalni. Erre tervezünk is forrást az idén.
De ugyanúgy nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mind a mintavétel, mind a szolgáltatás és utána a mintakezelés folyamatában, ami tudjuk jól az egyik legérzékenyebb része, az athéni tapasztalatok alapján és az egész doppingellenőrzési folyamatnak, ott is megvannak azok a feladatok, ahogy nyilvánvalóan elhangzott: a különböző felvilágosítás kérdéskörében majd információt szolgáltatni az érintettek részére. De ez ugyanúgy végigvezethető a rendszeren és a szövetségekkel bezárólag a szövetségeknek is lesz ilyen feladata. Ezzel csak azt akartam volna mondani, hogy minden érintett szereplő kapcsán tervezünk és be is állítottunk arra forrást, hogy a doppingellenes felvilágosításnak az ilyen szintű komplex rendszerében meg tudjanak nyilvánulni és ezáltal, hogy ha lehet, hatékonyabbá váljon a doppingellenőrzésnek az ilyen szintű rendszere is.
És még egy utolsó megjegyzést, ha már szót kaptam, hadd tegyek. Főigazgató úrnak a rövid bevezetőjével teljes összhangban el tudom azt is mondani, hogy szintén az előzetes egyeztetéseknek megfelelően, külön a 2007-es sportegészségügyi szakmai támogatás, tehát az ÖTM fejezetéből nyújtott támogatás forrásából, illetve az erre vonatkozó támogatás nagyságrendjéből elkülönítettünk arra is többek között támogatási forrást, hogy a főigazgató úr által említett primer-prevenciós és egészségmegőrző, egészségfejlesztő tevékenységeket is támogassuk. És akkor, ha már itt felmerült így komplexitásában a sportegészségügy forráshiányos állapota, akkor azt is szeretném megjegyezni, hogy attól függetlenül, hogy közvetlenül a feladat finanszírozása a sportegészségügyi doppingellenes feladatok fejezeti kezelésű előirányzatból történik, ettől függetlenül a versenysport fejezeti kezelésű előirányzatából is egy komoly összeg átadásra kerül az úgynevezett OSEI Woucher-nek a finanszírozására az idei évben is, hasonlóan a tavalyi évhez. Ennyit szerettem volna kiegészítésként mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető-helyettes úr kiegészítését.
Egyetlen kérdésem lenne még, a képviselő urakhoz csatlakozva, nem volt egészen tiszta számomra, amikor a szakállamtitkár asszony az épület befejezésével kapcsolatos pályázat kiírásáról beszélt. Nekem szimpatikus Bakonyi képviselő úr felvetése, miszerint próbáljunk meg európai uniós forrásokat bevonni és ezzel megtartva a mostani tulajdonosi szerkezetet. De nem értettem pontosan, hogy az államtitkár asszony mire gondol: gondolom privát pénzek bevonására gondol, de ez PPP konstrukciót jelentene, a jelenlegi intézmény tulajdoni szerkezetének a módosulását jelentené, vagy hogyan gondolkodnak önök az épület befejezéséhez szükséges források előteremtésében - erre kérnék majd választ. Illetve arra, hogy az a javaslat, amit Bakonyi képviselő úr megfogalmazott, miszerint várjunk néhány hónapot és lássuk meg azt, hogy ugye az év második felében megjelennek a strukturális alapokat érintő pályázatok is a nemzeti fejlesztési terv következő időszakára, hogy ez a néhány hónapos várakozási idő mennyiben érintené az intézmény működési feltételeinek további romlását. Ezt elsősorban a főigazgató úrtól kérdezem, hogy van-e türelmük ahhoz, hogy néhány hónapot várjunk e tekintetben.
Megkérném, hogy akkor az elhangzott kérdésekre adják meg a válaszokat.
Dr. Rapi Katalin szakállamtitkár válasza az elhangzott kérdésekre
DR. RAPI KATALIN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm. Bakonyi képviselő úrnak, Szalay képviselő úrnak és Páva képviselő úrnak egyben szeretném megadni a választ.
Az egyeztetések körét nemcsak a tudományos dékánhelyettes úrral folytattuk, hanem a sport szakállamtitkár úrral is, akivel személyesen beszéltünk a feladatról. Meg kell, hogy mondjam őszintén, hogy én azt hittem, hogy önöknek jó hír az, amit mondok arról, hogy végre a 2002-ben induló beruházás kapcsán itt egy konkrét időpont van már és tettünk ebben a kérdésben konkrét erőfeszítéseket. Tájékoztatásul az anyagban benne szerepel, hogy 2007-ben is 50 millió forintba kerül, és évente ennyibe az, hogy ez áll. Na most itt még két-három hónapot várjunk, hogy a pályázat megjelenjen; igazából itt addig kell várni, amíg eldől, hogy a pályázaton nyert-e az intézmény vagy sem és ez bizony nem két-három hónap. Tehát az EU-s pályázat majd megjelenik, majd pályáznak és aztán, majd amikor kiderül, hogy nyertek-e, utána jön felénk megint az, hogy csináljunk vele valamit, mert az EU-ban nem nyertek. Ettől függetlenül természetesen az itt elhangzott javaslatot a miniszter úr felé továbbítom, tájékoztatom erről, hogy itt egy ilyen kérdés fogalmazódott meg.
Azt kell, hogy mondjam, hogy egyébként a minisztérium egyértelműen a pályázatok mellett van és az ön által felsorolt mindenféle tevékenység - ha csak nem ütközik és az alaptevékenység kárára nem megy - általunk pártolandó; habár én szakállamtitkárként nem aggódom, hogy a menedzserszűrés legyen-e a Sportkórházban a jövőben vagy sem. És ott a felsorolt dolgok egy része is olyan, hogy azt szoktam mondani, hogy ezt igazából a kapacitáskihasználás optimalizálása tekintetében mi nem forszírozzuk, de nem is tiltjuk meg, tehát ez már az intézet saját hatáskörében szokott, általában egy jó kihasználtság, ha adott a kapacitás, másfelé is kiajánlani - erről ez a véleményem.
Nem tudok arról, erre biztos a főigazgató úr fog válaszolni, hogy az OTP-vel kötött-e az intézet szerződést.
A doppinglaborról sok szó volt. A szakállamtitkár úrral szintén egyeztettünk ebben a kérdésben, én erre nem szeretnék most külön kitérni.
Páva képviselő úr mondta, hogy a Sportkórházat bezárni. Szeretném elmondani azt, hogy ez a médiában valóban így hangzott, mert ez így jól hangzik. Igazából a tárca soha nem azt mondta, hogy ezt a feladatot a jövőben, mint állami feladat, részben nem fogja biztosítani. Azt kell megérteni, hogy Budapesten 49 helyen folyik aktív ágyakon betegellátás. Az ügyeletek nagyon sok helyen fogadnak 24 órában beteget a fővárosban, az EU-ban ilyen főváros nincs még egy. Sőt EU-n kívül is most már, ha bárkivel beszélgetek más szakmai kérdésben, nemzetközi kapcsolatokban megkérdezem, hogy az ő fővárosukban éjszaka hétvégén ügyeletben hány helyre lehet menni - általában kettő-háromban. Tehát meg kell érteni, hogy egy fővárosban nem kell 49 helyen biztosítani akut ellátást.
Tehát az, hogy a Sportkórház nem azon a helyen és nem ott működött volna, az nem azt jelentette az első döntésnél sem, hogy erről a feladatról mi lemondtunk, és azt mondtuk, hogy a jövőben erre nincs szükség, tehát itt azért volt egy félreértés. Az egyértelmű, hogy a jövőben is sajnos ez tudom, hogy nagyon negatív és nagyon sok embert érint negatívan - ezt megértjük, át is érezzük, de pontosan a jövő érdekében szükséges meglépni.
Az Önkormányzati Minisztérium kiegészítéséhez nem kívánok hozzátenni semmit.
Elnök úrnak volt egy kérdése. Mivel még nincs, tehát szakmai egyeztetési szakban van, azt hallottam, nem az én feladatom, a gazdasági szakállamtitkárság végzi, a mi szakállamtitkárságunk mindig azt képviseli, hogy mi az a szakmai feladat, aminek feltétlen meg kell maradni a jövőben, illetve ha a pályázatok megjelennek, hogy melyik pályázatban látjuk szakmailag biztosítottnak ezt. Azt gondolom, hogy feltehetően elég tág ajánlati lehetőséget fog megengedni a pályázat pont azért, hogy az intézet bevonásával, a szakma bevonásával a legjobb ajánlatot fogadják el a végén. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Főigazgató úr, megkérem, hogy válaszoljon az elhangzott kérdésekre.
Dr. Berkes István főigazgató (OSEI - Sportkórház) válasza
DR. BERKES ISTVÁN (Országos Sportegészségügyi Intézet - Sportkórház): A végén kezdem, amit az elnök úr kérdezett, hogy mennyi ideje van a Sportkórháznak. Nos, a Sportkórháznak minden perc számít és a legfontosabb érdeke az, hogy belátható és reális befejezéssel kecsegtető megoldás szülessen, de minden perc valóban drága.
Ami a kérdések sorát illeti. Páva képviselő úr - visszafelé megyek - felvetette azt, hogy az olimpiai központok fejlesztése; ezt nagyon fontosnak tartjuk, a Sport Szakállamtitkárság, úgy tudom, biztosít erre támogatást a majd megkötendő szerződésben, úgyhogy ezt eddig is eszközöltük, ezután is folytatjuk, kulcsfontosságú kérdés.
A Szakállamtitkárság megjegyzésével kapcsolatban és a doppinggal általában azt szeretném mondani, hogy a sportorvosoknak és a Sportkórháznak a háromszintű doppingellenes küzdelemben az első szinten van feladata: a felvilágosítás, a nevelés. Az ellenőrzés állami feladat, a Sportkórháznak ehhez igazából, mint ellenőrzéshez nincs köze, nincs is úgymond jogosítványa; mi működtetjük a laboratóriumot, ami az intézet területén működik, volt egy jelentős műszerfejlesztés - az intézmény nem ragaszkodik, hogy ez a doppingellenőrző laboratórium a területén legyen. Mint sportorvos, mint MOB elnökségi tag, meg a személyes véleményem is az, hogy valamilyen szintű doppingellenőrző laboratóriumra azért szükség van Magyarországon. Az akkreditáció kérdése, ezt megértem, ha ez a gazdasági teljesítőképesség függvénye.
Amit Szalay képviselő úr kérdezett. Igen, az OTP egészségbiztosítójával kötöttünk egy együttműködési megállapodást. Ez azt a célt szolgálja, hogy a felszabaduló kapacitásainkat kihasználjuk, illetve ennek a lehetőségnek a függvényében plusz anyagi forrásokhoz jussunk - jelentős tagsággal bírnak. Itt szűrővizsgálatok, megelőző vizsgálatok, tanácsadások, nyílt napok szervezése, ezek konkrétan az együttműködési megállapodásban rögzítésre kerültek. Szó van arról, hogy felújítanak nekünk ott bizonyos egységeket, tehát ez úgy tűnik, hogy az intézmény számára előnyös, anyagilag előnyös, nyilván presztízs szempontjából is előnyös, de semmiféle egyéb elkötelezettséggel nem jár az intézmény részéről.
Az amortizációt illetően. Igen, ez egy sajnálatos helyzet, azt hiszem, ezzel nemcsak mi vagyunk így, hanem még egy-két másik intézmény az országban; ezen remélhetőleg a reform kapcsán történik majd valamilyen fejlesztés és javítás. Azt tudom mondani, hogy mi azt vállaltuk és vállaljuk is, hogy amire a magyar sportnak szüksége van, azt bármilyen nehézségek árán is biztosítjuk, és ezt Pekingig is biztosítani tudjuk, tehát minden, ami szükséges megvan, de valóban összességében az állaguk egyre inkább romlik; de az amortizáció kérdése azt hiszem az egész egészségügyben egy megoldandó probléma.
A sportegészségi rendszerünk működik. Ennek az egy egységes rendszernek az az előnye, hogy az országos sportegészségügyi hálózat, ez a meglevő 113 rendelő az országban, egy egységes szakmai, módszertani irányítás és ellenőrzés alatt legyen, ez a legnagyobb értéke ennek az intézményrendszernek azt hiszem, nyilván fejleszteni kell. Nyilván ott is vannak nehézségek, önkormányzatokkal tudunk, próbálunk is tárgyalni.
A TF együttműködést nagyon fontosnak tartjuk, tehát bármilyen ilyen jellegű koncepció kidolgozásában az intézet készséggel és minden erejével hajlandó részt venni.
És végezetül azt, amint ez az anyagunkból is kiderül, meg itt azt gondolom, hogy a kérdések kapcsán is, az államtitkár asszony válaszaiból is kiderül, hogy tényleg fontosnak tartják sokan ezt az intézményt. De meggyőződésünk, hogy itt valóban több hivatalnak, több intézménynek, több ágazatnak kell összefogni, ez valahogy egy egyetemes kérdés ez a sport, és amit én itt fölvetettem, hogy valóban a struktúrában kell megtalálni ennek az intézménynek a helyét, hogy hol van pontosan a helye, és akkor a finanszírozása azt gondolom, hogy megoldást nyer.
ELNÖK: Köszönöm szépen az előterjesztőknek az anyagokat, a kérdésekre adott válaszokat. A képviselő urak kérdéseiből és véleményeiből is az látszik, hogy a bizottság számára továbbra is fontos az, hogy megnyugtatóan rendeződjön az Országos Sportegészségügyi Intézet helyzete. Azt gondolom, hogy néhány kérdésre választ kaptunk, maradtak még nyitott kérdések.
Bakonyi Tibor képviselő úr felvetésére azt vállalom, amennyiben a bizottság tagjai ebben támogatnak, hogy Bajnai Gordon úrral egy gyors egyeztetést hajtunk végre, hogy milyen esély van arra, hogy kiemelt projektként bekerüljön az intézmény fejlesztésének befejezése a nemzeti fejlesztési tervbe. Ez nem jelenti azt, hogy pályázatra kellene várnunk, gyakorlatilag egy egyszeri döntéssel megoldható ez a kérdés, tehát a hosszú hónapokat megspórolhatjuk magunknak; azonban ennek az előkészítése azért nyilvánvalóan néhány hetet igénybe fog venni. Az eredmény tekintetében azt gondolom, hogy megéri ez a várakozás, mert itt akkor nem bizonytalanítaná el az intézmény működését az, hogy most ide magántulajdonosok bekerülnek ebbe a körbe.
Hogyan érinti ez az intézmény további működésének a lehetőségét. Maximálisan azzal értek egyet, hogy a Testnevelési Egyetemmel közösen, ahogy a főigazgató úr is fogalmazott, de dékán úr is az előző napirend kapcsán elmondta, hogy a XXI. század egy a Közép-Európában meghatározó szerepet vállaló és nagy jelentőségű intézményévé válhat. Azt gondolom, hogy a helyszín adottsága az, hogy egymás mellett helyezkednek el, közvetlen kapcsolat működik és jó a kapcsolat a két intézmény vezetése között, az mindenképpen ennek az alapját képezi. Elengedhetetlen dolog az, hogy be kell fejezni ezt a beruházást, amely nemcsak az intézmény, hanem a műszerellátottság hátterét is biztosítja. Ez sajnos már úgy látom, hogy az olimpiai felkészítés tekintetében nem fog segítséget hozni, de bízunk abban a szakmai tudásban, ami az intézményben rendelkezésre áll, hogy ezekkel az eszközökkel is meg tudják oldani a sportolóink felkészítésének a segítségét.
Köszönöm szépen a részvételt a bizottsági ülésen. A bizottsági ülésnek ezt a napirendjét ezennel lezárom.
Egyebek között kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e előterjesztésük, javaslatuk vagy kérdésük. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor azt elmondanám a bizottság tagjainak, hogy Páva Zoltán képviselő úr kezdeményezte a bizottsági ülések időpontjainak áthelyezését - születésnapja alkalmából -, tehát a délután 1 órás időpont helyett kezdeményezett egy délelőtt 10 órás kezdést. Én a bizottság alelnökeivel egyeztettem, mindannyiunk számára ez elfogadható, ezért jelezném a bizottság tagjainak, hogy a következőkben délelőtt 10 órától tartja majd üléseit a bizottság.
A jövő héten nincs bizottsági ülés a húsvétra való tekintettel, tehát szünetelünk mi is ugyanúgy, ahogy a parlament is. Tehát a következő ülésünket 17-én délelőtt 10 órakor tartjuk.
Köszönöm szépen mindenkinek a megjelenést, a bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 35 perc)
|
|
Bánki Erik |
Jegyzőkönyvvezetők: Turkovics Istvánné és Ulrich Ferencné