STB/10/2007.
(STB/22/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2007. május 15-én, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház 520. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A Sport XXI. nemzeti sportstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/2919. szám) *
Elbert Gábor szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Döntés általános vitára való alkalmasságról, bizottsági előadók állítása *
Tájékoztató a "3 lépés" program keretében elindított sportágfejlesztési programokról *
Elbert Gábor szóbeli előterjesztése *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok *
Egyebek *
Elnököl: Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Pál Béla (MSZP), a bizottság alelnöke
Almássy Kornél (MDF), a bizottság alelnöke
Dr. Bakonyi Tibor (MSZP)
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Nagy Imre (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Kovács Ferenc (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Dr. Gyenesei István (Független)
Helyettesítési megbízást adott
Koscsó Lajos (MSZP) Horváth Klárának (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP) Pál Bélának (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP) dr. Bakonyi Tibornak (MSZP)
Tóth József (MSZP) Dr. Tóth Józsefnek (MSZP)
Hadházy Sándor (Fidesz) Szalay Ferencnek (Fidesz)
Lasztovicza Jenő (Fidesz) Kovács Ferencnek (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz) Becsó Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ) Nagy Imrének (MSZP)
Elbert Gábor sport szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Dr. Török Ferenc (Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány)
Urvári Sándor (Magyar Országgyűlés Hivatala, alelnöki titkárság)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 13 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Sok szeretettel köszöntök mindenkit a sport- és turisztikai bizottság mai ülésén. A kiküldött meghívónak megfelelően kettő, illetve három napirendi pontot tárgyalnánk ma. A bizottság tagjai mind a két napirendhez megkapták az előzetes írásbeli előterjesztéseket.
Kérdezem, hogy van-e a képviselő hölgy és urak részéről további javaslat a napirendet illetően. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor kérem, hogy aki elfogadja ebben a formában a mai ülés napirendjét, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény? (Nincs.) Tartózkodás? (Nincs.) A bizottság egyhangú döntésével elfogadta a napirendjét.
A Sport XXI. nemzeti sportstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/2919. szám)
Első napirendünk a Sport XXI. nemzeti sportstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitára történő alkalmasságának a vizsgálata. Az országgyűlési határozati javaslat előterjesztője az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium. A minisztérium képviseletében köszöntöm Elbert Gábor szakállamtitkár urat. Államtitkár úr, kérdezem, hogy van-e kiegészítésük.
ELBERT GÁBOR sport szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Néhány szó.
ELNÖK: Parancsoljon, öné a szó!
Elbert Gábor szóbeli kiegészítése
ELBERT GÁBOR sport szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr.
Tisztelt Képviselő Hölgy, Urak! Azért kértem szót, mert szeretném megköszönni a bizottság minden tagjának azt a támogatást, amit kaptunk ehhez az anyaghoz. Úgy érzékeljük, hogy van egyfajta teljes sportszakmai konszenzus az anyag mögött, és nagy örömmel mondhatjuk a mi érzésünk szerint, hogy az önök segítségével van egy teljes politikai konszenzus az anyag mögött.
Tájékoztatásul hadd mondjam el azt, hogy milyen széles körben egyeztettük a sportstratégiát; végigjártuk vele az országot, tehát hét regionális sportfórumot szerveztünk a stratégiai célok, illetve feladatok megbeszélésére. Ennek a tapasztalata az, hogy úgy tűnik, hogy az országban mindenhol elindult egy kicsit az együttgondolkodás, és teljesen egy hullámhosszon van ezekben a kérdésekben a sportszakma.
A Nemzeti Sporttanács előtt is járt az anyag, ahol - ugye 17 tagja van a Nemzeti Sporttanácsnak - a sportot érintő miniszteriális szervek mellett valamennyi köztestület és szakmai szervezet, tehát Magyar Olimpiai Bizottság, Nemzeti Sportszövetség, Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, Magyar Paralimpiai Bizottság részéről teljes volt a támogatottsága, vastapsot kapott.
Páva Zoltán és Szalay Ferenc képviselő urak javaslatára elmentünk az önkormányzati érdekszövetségek elé is az anyaggal, ahol szintén mind a hét önkormányzati érdekszövetség a támogatásáról biztosította az anyagot. Volt egy egyeztetés a Hold utcában - az öt parlamenti párt frakcióvezetőit elnök úr segítségével megkerestük -, ahol a pártok képviselői is jelen voltak, és ott egy nagyon érdemi és szakmai beszélgetés folyt, tehát ilyen értelemben azt gondolom, hogy nagy örömmel lehet azt mondani, hogy van egy olyan anyag, ami kizárólag a szakmára koncentrál, és úgy tűnik, hogy szakmai és politikai támogatottsággal bír.
Természetesen továbbra is örömmel várjuk azokat az észrevételeket, amelyek az anyag további jobbítását szolgálják.
El kell mondjam azt, hogy úgy tűnik, sikerül már ebben az esztendőben önálló költségvetési sorral némi támogatást kapni a kiemelt stratégiai célok támogatására, amellett, hogy már a bizottság előtt is jeleztük, hogy 15 olyan projekt van, ami a stratégia mentén már elindult. Vélhetően őszre már konkrét adatokkal, számokkal tudjuk a bizottságot tájékoztatni arról hogy ezek a stratégiában leírt célok a megvalósulás szintjén, a Pilot-projektek szintjén hol tartanak.
Szintén tájékoztatásul el kell mondanom, hogy a kormány arra kötelezett bennünket, hogy kétéves akcióterveket dolgozzunk ki, tehát ne csak elvi szinten jelenjenek meg azok a szakmai és gazdasági dolgok, amelyek a stratégia megvalósítását szolgálják, hanem kétéves akciótervekben kellett kidolgozni, ahol egyrészt a szakmai, másrészt pedig a financiális hátteret jeleznünk kell. Úgyhogy azt gondolom, hogy egy elég határozott és kemény háttere lehet a stratégia megvalósításának.
Első lendületben ennyit szerettem volna kiegészítésül. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. A bizottság tagjaié a szó. Kérdezem, hogy kinek van véleménye, észrevétele, esetleg javaslata az anyaghoz. Bakonyi képviselő úré a szó.
DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Sokadik alkalommal tárgyaljuk a nemzeti sportstratégia különböző változatait, és számomra nagy öröm, hogy eljutottunk oda, hogy az Országgyűlés megtárgyalhatja a nemzeti sportstratégiát. Azt gondolom, hogy emögött többéves munka, sok társadalmi egyeztetés, a sportszakma óhaja, és egyébként a sportszakma összes vágya megtalálható. A mai, megosztott politikai időszakban egy olyan szakmai anyagról van szó, ami széles politikai és társadalmi támogatottsággal bír.
Igazából nagyon sok mindent végigbeszéltünk, nagyon sokféle kérdésben egyeztettünk, és sokszor az is kiderült, hogy bizonyos kérdésekről hasonlóképpen gondolkodunk, és az oda vezető utat most, hogy eredmény is legyen ebből a sok-sok értékes gondolatból, azt hiszem, hogy mindannyian egységesen támogatjuk.
Két dolgot szeretnék megkérdezni államtitkár úrtól. Az egyik, hogy ahogy az Új Magyarország nemzeti fejlesztési terv kapcsán is szóba kerül, hogy a hétéves fejlesztési tervben van egy kétéves periódus, aminek az összes kérdését lehet már látni, és egyébként annak a finanszírozási modelljét számolják az önkormányzatok, az ágazatok. Ugyanígy szeretném megkérdezni, hogy ennek a kiváló szakmai anyagnak a finanszírozási hátterét hogyan lehetne tovább erősíteni, és milyen ütemezésben lehet erre számítani. Illetve kicsit már "pénztártól való távozás utáni" effektusban vagyok, hogy a sportegészségügy fejlesztése, az oktatás-képzés kérdésében a Testnevelési Egyetem, mint felsőoktatási intézmény, és a sporttudomány hogyan kapcsolható úgy össze egy területen, ahol esetleg, ahogy más felsőoktatási intézménynél, a tudományok, a kutatás, esetleg az ipar hogyan kapcsolható szélesen össze. Ebből véleményem szerint lehetne európai uniós pályázati támogatásra számot tartó projektet készíteni, amelynek a lehetőségét, reményét még ide egy módosító indítvánnyal bele tudnánk fogalmazni, akkor a későbbi esélyeket, lehetőségeket esetleg ez nagymértékben tudná növelni, támogatni.
Úgyhogy én szeretném önöknek megköszönni a munkát, a teljes szakállamtitkárságnak, gratulálni szeretnék ahhoz, hogy ilyen színvonalas anyagot állítottak össze, további sok sikert kívánok, és remélem, hogy ennek a megvalósítása mindenkinek nagy örömére fog szolgálni.
Az a gondolat, amit Földesiné Szabó Gyöngyi professzor asszony néhány évvel ezelőtt megfogalmazott, ami itt egy fontos mottó, hogy Magyarország nemcsak sportnemzet, hanem sportoló nemzetté is váljon, azt gondolom, hogy mindannyiunknak sok feladatot ad. Még egyszer köszönöm önöknek a munkát.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szalay Ferenc képviselő úr kért szót.
SZALAY FERENC (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Államtitkár Úr! Amikor legutóbb erről tárgyaltunk, akkor azt mondtam, hogy az anyag úgy jó, ahogy van; én tartom egyébként, hogy alapvetően tényleg jó az anyag. Egyetértek Bakonyi képviselő úrral, jelentős részében teljesen egyetértünk, és én tényleg szeretném, ha ez a parlament elé úgy kerülne, hogy ott olyan vitát lehetne róla folytatni, ami arról szólna, hogy a sport presztízsét visszaadjuk, a sportot újra felemeljük, és újra olyan helyre tesszük, ahol igazából a helye van vagy volt ebben az országban. (Almássy Kornél az ülésterembe érkezik.) Én is azt gondolom, hogy néhány pontot azért nem baj, ha akár módosításként, de javasolunk ebbe a stratégiába.
Beszéltünk róla többször, de szerintem jó lenne, ha megjelenne benne a sporttal foglalkozó vagy a sport kérdéseit saját magukénak is tekinthető minisztériumok közötti kapcsolatrendszer erősítése. Mire gondolok? Oktatási Minisztérium, Egészségügyi Minisztérium, bármely más minisztérium, Honvédelmi Minisztérium, amely kapcsolódhat valamilyen szinten a sportfeladatok ellátásához, a közöttük lévő együttműködést valamilyen szinten tartalmazza a sportprogramunk, a sportstratégia. Ez szerintem nem hátrány, mint ahogy szintén nem hátrány, ha a nemzeti sportkataszter bekerül ebbe a sportstratégiába, ami szóljon arról, hogy településlétszám-arányosan milyen fejlesztések szükségesek ahhoz, hogy a megfelelő létesítmények rendelkezésére álljanak kistelepüléstől nagytelepülésig ennek az országnak a településein, de erről is beszéltünk, azt gondolom, nem mondok újat.
Beszélt Bakonyi képviselő úr egy ilyen nemzeti sportegészségügyi központszerű dologról - nem biztos, hogy ez a név a legjobb hozzá -, melynek feladata a doppinglaboron, a sportegészségügyi programokon, az oktatáson, a képzésen, rekreációs kutatáson keresztül egy nagy egység lehetne, amelyet a Testnevelési Egyetem koordinálásával össze lehetne szervezni, én úgy gondolom. Ez hozhatná azt, amit képviselő úr mondott, hogy egységes egészében kezelik a sporthoz köthető létesítmények, intézmények lehetőségeit. Úgy gondoljuk, hogy az olimpiai törvény sem baj, ha megjelenik ebben a stratégiában, legalább említés szintjén, hogy milyen terveink vannak az olimpiai törvénnyel, és az olimpiai törvényen keresztül hova szeretnénk eljutni. Ez a stratégia mondja ki, hogy igen, szükség van olimpiai törvényre; az már mindegy, hogy a későbbiekben hogyan megyünk ebben tovább, de itt jelenjen meg benne, hogy erre szükségünk van.
Arra gondoltunk, hogy egy sportdiplomáciai posztgraduális felsőfokú képzés sem baj, ha megjelenik ebben az országban, és ennek igénye ebben a stratégiában megfogalmazódik a Testnevelési Egyetemmel, a Corvinus Egyetemmel, aki erre partner. Szerintem ez nagyon fontos, mert az elmúlt időszakot látva sportdiplomatáink, mondjuk úgy, egy kicsit gyengék ahhoz képest, amilyen erősek voltunk annak idején az elmúlt években.
A költségvetési, finanszírozási kérdések körének nem biztos, hogy meg kell jelennie konkrétan a sportstratégiában, de egy cselekvési program mindenképpen szükséges. Ha ennek a cselekvési tervnek el tudjuk fogadni részeiként a "sport 2007" javaslatot - amely szólt a GDP-arányos sportfinanszírozásról, szólt az adótörvények sportkedvezményeiről, szólt a kötelező testnevelésről, a Puskás Stadion felépítéséről -, akkor azt gondolom, már tudunk előremenni, és én ezt javaslom is a bizottságunk tagjainak, hiszen tudom, hogy jelentős részében egyetértettünk.
Nem tudom, hogy Bakonyi képviselő úr tud-e esetleg majd arról szólni, hogy az adótörvényeket végiggondolták-e, hogyan és miképpen jeleníthetjük majd meg esetleg a nemzeti sportstratégiában, de jó lenne erről is beszélni, akár még ma, hogy milyen formában lehet majd később egy cselekvési programot elkészíteni. Azt gondolom, hogy az majdnem mindegy, hogy GDP-, vagy költségvetés-arányos legyen sportfinanszírozás növekedése, csak mondjuk ki, hogy valamely mértékben, valameddig - mondjuk, innentől kezdve 2020-ig 0,1 százalékos növekedést - a GDP-ből finanszírozandó, sportra fordítandó résznek el kellene érnie, azt az arányt, amit egyébként elvárunk az önkormányzatoktól, hogy 2 százalékot fordítsanak sportra. Ha az ország költségvetése vagy a GDP-hez köthető sportfinanszírozás egyszer ezt eléri, akkor különösebb bajunk már nem lesz a világban. Ennyit szerettem volna hozzátenni, és ha ezeket meg tudjuk jeleníteni a nemzeti sportstratégiában, akkor szerintem komolyan tudunk előremenni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Pál Béla alelnök úr kért szót.
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én is azt gondolom az MSZP-s képviselők nevében is, hogy a rendszerváltás óta a nemzeti sportstratégia a legjelentősebb és a legátfogóbb dokumentum a magyar sport helyzetéről és fejlesztési lehetőségeiről. Nagy öröm számunkra, hogy ezt pont ebben a ciklusban tudjuk a parlament elé terjeszteni, egy olyan előzménnyel, amiről több képviselőtársam szólt, amely példaértékű lehet más esetben is, hiszen hosszas egyeztetések után lehet azt mondani, hogy a pártok teljes körű egyetértésével kerül majd a nemzeti sportstratégia az Országgyűlés elé. Bízom abban, hogy természetesen a módosító indítványok megfogalmazásánál is ugyanaz a széles körű egyetértés jellemzi majd képviselőtársaimat.
Azt gondolom, hogy a nemzeti sportstratégiának három olyan kulcspontja van, ami a sikerességét nagymértékben eldönti majd, nevezetesen, hogy hogyan válik majd valóra a gyakorlatban. Az első a szemléletmódváltás, amit jelez az anyag is, tehát egy olyan szemléletmódváltás, amelyben az egész társadalomnak részt kell vennie, amit, ha a legrövidebben fogalmaznék meg, akkor azt mondanám, hogy a sport nemcsak a sportolók és a sporttal foglalkozók, hanem az egész nemzet ügye.
Hogyan lehet eljutni odáig, hogy sportnemzetből sportoló nemzetté váljunk, hogyan kapja meg ebben a megfelelő szerepet és az együttműködést a versenysport, a szabadidősport, az iskolai sport, és hogyan tudjuk azt a szemléletváltást erősíteni, hogy a sportnak nagyon nagy szerepe van az életminőség javításában és természetesen az egészségtudatos magatartás kialakításában is? Nem önmagáért és nem önmagáról szól a sport, hanem sokkal tágabb ez a gondolatkör, és ha azt akarjuk, hogy ezen a területen sikeresek legyünk akár a versenysportban, akár az egészség megőrzésében, akár a szabadidős és diáksportban, akkor ahhoz viszont szemléletváltás kell, amelynek alapja - de nem vége, csak egy folyamat kezdete - a nemzeti sportstratégia.
A másik ilyen kérdéskör az intézményrendszer kérdésköre, ami a sikerét biztosítja, és én itt horizontális és vertikális értelemben is gondolok az intézményrendszerre. Horizontális értelemben, úgy, ahogy erről Szalay Ferenc képviselőtársam már jelzésszerűen beszélt, hogy hogyan lehet kiterjeszteni az összes olyan ágazatra, amely valamilyen formában kapcsolatba kerül a sporttal az Oktatási Minisztériumtól elkezdve a turisztikáig, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumig - és lehetne tovább folytatni a sort -, hogyan alakul ki egy olyan komplex tartalmi együttműködés, amely a részek együttműködése alapján szolgálja a sportoló nemzetté válás gondolatkörét.
Azt gondolom, hogy egyre nagyobb szerepnek kell jutnia ebben az együttműködésben annak is, hogy milyen a munkamegosztás az államigazgatás és a civil szféra és természetesen a sport szakágak között. Ezután a legnagyobb figyelemnek arra kell fordulnia, hogy ez az intézményrendszer úgy alakuljon ki, hogy egymást kiegészítve, de saját feladatát ellátva akár az állami intézményrendszer, akár a sport szakági intézményrendszer, akár a civil szféra ehhez megfelelőképpen kapcsolódjon. Különösen nagy jelentőségűnek tartom ebben a vertikális rendszer kiépítését, hiszen a regionalitás megjelenésével nemcsak a települési, nemcsak a megyei szint, hanem a regionális szint is egy olyan terepet kínál, ahol a sport gondolatkörének a jövőben hangsúlyosabban kell megjelennie, és ide tartozik természetesen a létesítményi ellátottság, a létesítményi helyzet is.
A harmadik kérdéskör pedig a finanszírozás, amely a kétéves akciótervekben testet ölthet majd, és amellyel kapcsolatban ma persze nagyon óvatosan fogalmazunk, de azt gondolom, hogy erre éppen olyan szükség lesz, mint ahogy a szemléletváltásra, egy együttműködő intézményrendszerre. Mert ez a hármas, a szemléletváltás, az intézményrendszer és a korszerű, új finanszírozási rendszer biztosíthatja azt, hogy ez a nemzeti sportstratégia, amely reményeink szerint teljes egyetértéssel kerül majd elfogadásra a magyar parlamentben, a jövőben betöltse azt a szerepét, amelyet neki szánunk. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Almássy Kornél alelnök úr jelezte, hogy szót kér. Öné a szó!
ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy egy jól összeszedett, és világos anyag van előttünk. Mindezek mellett-ellenére azért vannak kétségeim, vannak kérdéseim és kérdőjeleim, főképpen azzal a kérdéssel, hogy egy ilyen stratégiának az első éveiben... - hiszen ez egy, ha jól látom, hosszú távú, 13 évre előremutató stratégia. Jól számolok? Nemrégiben tárgyalta az Országgyűlés a "Legyen jobb a gyermekeknek" című, nem 13 évre, hanem 20 évre előremutató stratégiát, és szerintem az is egy rendkívül jól összeszerkesztett anyag volt, de a konkrétumokat, illetve nem is a konkrétumokat, hanem az első három év cselekvési tervét hiányoltuk. Egy kicsit nekem itt is hiányérzetem van, hogy az első három évnek mi a cselekvési terve.
Jónak tartom a stratégiát, látom azt, hogy szakemberek, hozzáértő emberek, sportot szerető emberek készítették, mégis azt gondolom, hogy azért az elmúlt évben lezajlottak bizonyos folyamatok. Nem akarok rossz jós lenni, nem akarom az ördögöt a falra festeni, de én igen félek a jövő évi olimpiától, hogy ott milyen eredményt fogunk elérni, mert azt gondolom, az olimpiai szereplésünk egy tükörképet rak, a magyar sport egésze elé. Én nagyon-nagyon félek attól, hogy itt olyan folyamatok indultak be az elmúlt néhány évben - és ebben nem feltétlenül azt gondolom, hogy csak a jelenlegi kormány a hibás, lehet, hogy sok mindenki hibás ebben a kérdésben, de én félek attól, hogy itt rossz folyamatok indulnak meg -, és nem látom, hogy ezekre a folyamatokra választ adna az anyag. Azt gondolom, hogy erről érdemes beszélnünk.
Nagyon pozitívnak értékelem azt az ötpárti egyeztetést, amely a múlt héten elindult, és én azt hiszem, hogy tudunk konkrét eredményeket elérni, és bele tudjuk építeni ebbe az anyagba, és akkor teljesebb lesz az anyag, és az én kétségeim, vagy szerintem közös kétségeink is egy kicsit elmozdulnak.
Én hiányolom, és ezt, mint ellenzéki párt persze, hangoztattuk többször, és hangoztatom is, hogy azt gondolom, hogy azáltal, hogy nincsen önálló sportminisztériuma Magyarországnak, az egész sport lehetősége, szerepe sérült, és egy ilyen sportstratégia kapcsán ezt el kell mondanunk, mert ha van egy önálló sportminisztérium, akkor talán a sport egészére is nagyobb figyelem hárul.
Aztán szeretnék kiragadni néhány mondatot. Még egyszer mondom: az anyag egészét jónak tartom, de azért kérem, hogy erre az államtitkár úr válaszoljon.
Az szerepel ebben az anyagban, hogy a magyar sport az egyetemes kultúra része. Mégis, akkor a Sportmúzeum dicstelen sorsát hogyan kívánja megoldani a tárca? Erről egyébként majd később, gondolom, az egyebek során lesz szó.
Aztán: nagyon örülök, hogy megjelenik az iskolai testnevelés, a diáksport. Ebben az ügyben az ötpárti egyeztetésen gyakorlatilag teljes egyetértés volt, hogy már akkor eredményt érünk el, ha a mostani kötelező, heti 2,5 órát akár csak egy fél órával tudjuk emelni. Nem bánnám, ha ez az anyagban is határozottabban megjelenne, mert a kötelező testnevelés óraszámának a növelése a sportteljesítményünk egészéhez hosszú távon hozzájárulhat.
Nagyon őszintén beszél az anyag a létesítményellátottságról, arról, hogy milyen hiányosságok vannak. Én azt gondolom, hogy az államnak kiemelt szerepet kell vállalnia abban, hogy uniós források bevonásával - és nem tudom, hogy az Új Magyarország fejlesztési tervben ilyen jellegű prioritásokat hogyan tud érvényesíteni a kormányzat - a tornaterem-, tanuszoda-építési program folytatódjon. Egészen elképesztő, ami itt az anyagban megjelenik, hogy 34 kistérségben egyáltalán nincsen semmifajta uszoda. Ez szerintem hihetetlen! Ebben az ügyben is konkrétumokat várok, de örülök, hogy ilyen őszintén beszél az anyag erről.
Sportegészségügy területén azt gondolom, hogy a TF régi szerepének, illetve a Sportkórház régi dicsfényének a visszaállítása nagyon fontos, és örülök, hogy beszél a sportmenedzsmentről, a sportmarketingről az anyag. Nekem ebben a tekintetben hiányérzetem van, sajnos kevés pozitív példát tapasztalunk. Talán az oktatásban kellene ennek jobban megjelennie, noha tudom, hogy a Testnevelési Egyetemen képeznek ilyen szakembereket, de mégis úgy érzem, hogy sok tekintetben a sportszövetségek nem feltétlenül alkalmazzák ezeket a szakembereket. Illetve azt gondolom, hogy talán az Amerikai Egyesült Államokban van ennek a legjobb példája, az ottani tapasztalatok átvétele fontos lehet, nyugodtan lehet ebben az anyagban hivatkozni rá, hiszen az Egyesült Államok sportmarketingje, sportmenedzsmentje, meg egyébként a sporteredményei alapján is méltán példaként állítható Magyarország számára.
Összességében nyilván mi is támogatni fogjuk ezt az anyagot, de ezeket a kritikákat, illetve ezeket az építő jellegű javaslatokat jó lenne, ha beépítené a kormányzat az anyagba, jó lenne, ha válaszokat kapnánk rá. Bízom benne, hogy az ötpárti egyeztetésnek az a nagyon pozitív folyamata, ami elindult, folytatódik, és tevékenyen hozzá tudunk járulni, illetve katalizátorszerepet tudunk betölteni abban, hogy ez a sportstratégia, akár már az első egy-két éve is valós tartalommal és valós feladatokkal teljen meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Gyenesei képviselő úr kért szót.
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, ennek az anyagnak ugyanaz a legfőbb erénye, mint ami az egyik legnagyobb hibája is - a hibát idézőjelbe teszem egy ilyen jó anyagnál -, éspedig az, hogy minden fontos elemet próbál felölelni, ebből következően bizonyos vonatkozásokban néha nehezen áttekinthető, és több esetben tetten érhető szinte szó szerinti ismétlődés az anyagban. A 25. és a 32. oldalon szó szerint ugyanazon szavakkal ismétli meg ugyanazt a témát. Biztos, hogy előnyére vált volna az... Megmondjam, hogy melyik az? (Elbert Gábor: Édesanyám dialektikát tanított...) Szívesen idézem, de feleslegesnek tartottam.
A másik, hogy hihetetlen erős szakmai kvalitásokat mutat az anyag. Tehát minden korábbi ismert, e témakörbe tartozó dokumentum, amit mostanság olvasni lehetett, messze magasan felette áll szakmailag ez a dolog.
Ami a nagy kérdés, az az, hogy 13 év alatt ebből mi és mikor tud megvalósulni. Egyáltalán nem mindegy, hogy ennek mely része az, amelyik már jövőre érzékelhető változásokat hoz a magyar sportban, vagy tíz év múlva, vagy éppen csak a tizenharmadik évben hozza létre azokat az értékeket, amelyekről szó van benne. Tehát az időtáv, ha úgy tetszik, a megvalósulás üteme az egyik legnagyobb kérdés.
A másik az, hogy az egész folyamat kiszámíthatósága meghatározza azt, hogy valóban talál-e kapaszkodókat a sport, avagy nem talál kapaszkodókat. Értem ez alatt azt, hogy az egész társadalomban a legnagyobb problémát az okozza, hogy nem lehet hosszabb távra tervezni. Akár egy szövetség, akár egy egyesület, akár egy sportág nem tud úgy stratégiát kialakítani, hogy a körülötte lévő világ változásai azt alapvetően ne befolyásolják, márpedig a körülöttünk lévő világ változásai nehezen kiszámíthatók. Lehet, hogy ennek bizonyos megállapításai végül is illúziónak fognak bizonyulni, és nem azért, mert a sportot szervezők, az abban dolgozók nem akarják megvalósítani, hanem egyszerűen azért, mert a körülötte lévő világ nem kedvezően változik ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak.
Van ennek egy határozati része, és van nyilván maga a stratégia. A határozatban szerintem nagyon pontosan kellene fogalmazni - itt van néhány konkrét javaslatom, amit át kellene gondolni. Ezek a következők: esélyegyenlőség megteremtése. El kellene felejtenünk azt, hogy ezt, mint célt, bárhol, a társadalom bármely részén megfogalmazzuk. Ilyen nincs, és nem is lesz soha; esélyegyenlőséget megteremteni nem lehet, mindig lesz esélyegyenlőtlenség, legfeljebb javítani lehet rajta, tehát az esélyegyenlőség javításához járul hozzá adott esetben a sport, de az esélyegyenlőséget soha nem tudjuk megteremteni, mindig lesznek különbségek valamihez képest. A másik, hogy hiányzik a felsorolásból egy nagyon fontos elem, hogy a sportolás, a sport mihez járul hozzá; az anyagban benne van, de ebbe is bele kellene építeni. Jó lenne, ha a sport üzleti funkciója, mint olyan, megjelenne magában a felsorolásban, már a határozati javaslatban is.
A következő ilyen megjegyzésem ezzel kapcsolatosan: a "2007. december 31-éig kell benyújtani" című kétéves cselekvési programra gondolok. Ezt úgy kellene pontosítani, hogy mindenképpen a költségvetés készítése előtt, tudniillik semmi értelme nincsen akár csak a költségvetés készítésével párhuzamosan vagy talán ezután teljesíteni cselekvési programot, tehát ütemezésben a költségvetés tárgyalása előtti időpontra kell ezt tenni. Azt is mindenképpen szükséges leírni, hogy ez minden két évben elkészülne-e, tehát kétéves cselekvési programok lennének-e, mert akkor ezt le kellene írni; nemcsak azt, hogy a cselekvési programot első alkalommal 2007. december 31-éig kell benyújtani, hanem azt is, hogy ezt követően kétévente erre sort kell keríteni, amiről beszélt Almássy képviselőtársam is, hogy a lényeg az, hogy tudjuk-e ezt követni, és tudunk-e pontos programokat adni. Ha pedig így van, akkor elnézést, de a 19. oldalon teljesen pontatlanul van egy megfogalmazás, ami azt mondja a lap alján, hogy évenként kidolgozott cselekvési program készítése szükséges. Most akkor évenként vagy kétévenként? Ha kétévenként, akkor ezt a határozatban le kell írni, ha pedig így van, akkor nem írhatjuk a 19. oldalon azt, hogy évenkénti cselekvési programra van szükség.
Első alkalommal kétévente kell értékelni: 2010 tavaszán legyen tájékoztatás az Országgyűlés előtt. Itt szintén még tovább pontosítanék - ennek politikai súlya és jelentősége van. Miután 2010 az országgyűlési képviselőválasztás éve, ezt még nyilván a jelenlegi parlamentnek kellene értékelni, tehát ha úgy tetszik, akkor a választás előtt kellene ezt nyilvánvalóan megtennie a parlamentnek, és nem az új parlamentre hagyni adott esetben ezt az értékelést. Ezek finomságok egyébként a határozati javaslatban, de ha ezek most nincsenek így ebben konkretizálva, akkor utána vitára adnak okot, alkalmat adnak arra, hogy arrébb tologassák, tehát igazából ezt a keményebb, számon kérhetőbb erejét veszti el ez az előterjesztés, ha ezt a határozati javaslatban nem így fogalmazzuk meg.
Néhány olyan észrevétel, ami az anyag belső tartalmával kapcsolatos. Úgy gondolom, hogy az a megállapítás, ami a sportigazgatás területén arra vonatkozik, hogy az elmúlt 15 év alatt folyamatosan leépült a megyei sportigazgatás, alkalmas arra, hogy alátámassza, hogy miért van szükség regionális sportigazgatásra, de arra tökéletesen alkalmatlan, hogy megmagyarázza azt, hogy miért épült le. Nem azért épült le, mert alkalmatlan volt a feladata ellátására, hanem azért, mert a környezet nem igényelte a tevékenységét, és e mögött nagyon sok politikai és hatalmi érdekellentét és vita húzódott meg. Sokkal erőteljesebb, sokkal egészségesebb megyei sportigazgatás is működhetett volna - ezt akarom ezzel mondani -, nem ez az oka annak, hogy regionális sportigazgatásra szükség van.
A régiós közigazgatás kialakításánál példaként idézi, hogy az RSB-k létrehozásával jelentősen javulhatna a sport civil szervezetekkel történő kapcsolattartás, ha ezek létrejönnének. Nekem az a meggyőződésem, hogy ez úgy, ahogy van, nem igaz. Ha távolabb visszük a civil szférától a közigazgatást, akkor a kapcsolat nem lehet élénkebb. Ha ezt a kistérségekre értem, akkor igaz, hogy javul a sportigazgatás és a civil szervezetek kapcsolatrendszere, de ha ezt a regionális szintre akarom érteni, hogy ha azokat létrehozzuk, akkor javul a civil szervezetekkel való kapcsolattartás, akkor ez nem igaz; ennek pont az ellenkezője az igaz.
A következő ilyen megjegyzésem az önkormányzatokra vonatkozik általában. Az anyagban többször megjelennek az önkormányzatok, de egyértelműen, karakterisztikusan, olyan határozottsággal, mint amilyen súlyt ezek jelenthetnek, nem jelenik meg. Meggyőződésem, hogy ma a magyar sport első számú fenntartói és szponzorai az önkormányzatok. Ahol a helyi önkormányzat nem áll a sport mellé, a mai sem gazdasági, sem állami támogatási rendszer nem tudja pótolni ennek hiányát, ugyanakkor a másik oldal hiányát az önkormányzatok tudják ma pótolni, kiegészíteni, tehát ennél sokkal konkrétabban és egyértelműbben fogalmaznám meg az önkormányzatok szerepét.
A sportsajtóval kapcsolatosan: a média szerepe többször előkerül benne. Meggyőződésem, hogy - elsősorban a versenysport esetében - a sportsajtónak, a médiának óriási felelőssége van. Ha a sporteredmények nem kapnak visszacsatolást a nyilvánosság előtt, vesztenek motiváló erejükből. A sportolók, a sportegyesületek, a szövetségek legfontosabb motiválója az, hogy a nyilvánosság előtt megjelenjen az ő produktumuk, eredményük. Ha ez nem jelenik meg, ha ez elveszik az országos sajtóban, vagy néhány sportág privilégiumává válik az, hogy ez visszacsatolást kap, akkor nagyon sokan hagyják abba, vagy csökken motiváltságuk a sporttal kapcsolatban. Ha tehát valahol nem sok pénzért lehetne a magyar sport érdekében tenni, az éppen az elért eredmények médiában való megjelenítése egy országos bajnokságnak, korosztályos bajnokságoknak, nemcsak apró sorokban valahol egy mellékletben, hogy vagy megtalálja magát vagy nem. Nem akarok részleteket mondani, de itt sporthoz értő emberek vannak, pontosan tudjátok, hogy egy ifjúsági versenyzőről vagy egy bajnokságról megjelenő írás mennyiünket inspirált arra, hogy csináljunk valamit, mert egyszer majd mi is odakerülhetünk, ha jól csináljuk - ez azért óriási felelősség.
Ez a "sport legyen mindenki szenvedélye" nem túlzás egy kicsit? Ha tízmillió magyar szenvedélyévé válik a sport, arra én kíváncsi leszek. Én úgy gondolom, hogy minél több ember szenvedélyévé váljon, de hogy mindenkiévé nem fog, az biztos. Ez éppen olyan, mint az esélyegyenlőség megteremtése, ugyanabba a kategóriába tartozik: soha nem lesz meg, tehát 13 év múlva nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ez nem teljesült, nem lesz mindenki szenvedélye. Mitől lenne az? Már elnézést kérek. Nem várhatjuk el tízmillió magyartól, hogy mindenkinek ez legyen a szenvedélye; valakinek más a szenvedélye, és az sem baj, ha neki más a szenvedélye.
A következő: a magyar sport az egyetemes magyar kultúra része - ez igaz. Én úgy is mernék fogalmazni egy uniós tagállam esetében, hogy a magyar sport az egyetemes kultúra része, tehát nemcsak az egyetemes magyar kultúra része, hanem az egyetemes kultúra része, és ez minőségileg más. Ez pontosan beleillik abba a minőségi váltásba, amit ez az anyag meg mer fogalmazni a sportoló nemzet vagy a sportnemzet kategóriában.
A következő nagyon lényeges dolog: nekünk van sportoló elitünk, de nem mindenki állítható példaképnek, aki a sportoló elitbe tartozik. Ki kellene alakítani a példaképnek állítható sportolói elitet, ezért kellene nagyon sokat tenni. Tehát akik képezik magukat szakmára, egyetemre járnak, nyelveket beszélnek, jól tudnak kommunikálni, jó megjelenésűek. Nem akarok itt neveket mondani, de tudnék mondani többszörös olimpiai bajnokunkat, akinek a hatását nem tudjuk a magyar sportban lemérni, csak azért, mert alkalmatlan arra, hogy őt el lehessen adni, de vannak olyanok, akiket egy olimpiai bajnoki, vagy egy világbajnoki címmel el lehetne adni, mert rá lehetne építeni ezekre a példaképekre. Erre érdemes lenne többet áldozni. Nem kerül olyan sokba, mint amennyi haszna ennek adott esetben lehet.
A 8. oldalon, azt hiszem, van egy tévedés a felsorolásnál, amikor azt mondja, hogy iskolai testnevelés, szabadidősport, beleértve a diáksportot, valamint versenysportot. Az a "beleértve a diáksport"-ot nem a szabadidősport után kellene, hogy íródjon, hanem az iskolai testnevelés után. Legalábbis utána az anyagban ez az iskolai testnevelés részbe került bele. Tehát ha ezt a felsorolást megnézitek, ez úgy van, hogy iskolai testnevelés, szabadidősport, beleértve a diáksportot, valamint versenysport. Ez a felsorolás így...
ELNÖK: Képviselő Úr! Felhívom a figyelmét, hogy az anyag általános vitára való alkalmasságáról tárgyalunk, tehát stratégiai kérdéseket meg lehet fogalmazni, de nem tartom szerencsésnek, hogy az anyag részleteivel foglalkozzunk egyelőre. Tehát stratégiai megállapítások, főbb pontok kijelölése teljesen értelemszerű, de az ilyen szinten történő elemzése...
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Azt, amit eddig elmondtam, vegyük ebbe a kategóriába, hogy a részletes vitához tartozik, és akkor majd el fogom mondani újra, miután új anyag nem kerül elénk, tehát ezeket nyilván kénytelen leszek elmondani ott is.
Általános, stratégiai jellegű kérdés: a létesítményellátottságnál csak országon belül gondolkodik a létesítményekben. Ma már több olyan sportág is létezik, amiben egy uniós állam esetében nemcsak Magyarország határain belül kellene egy ilyen stratégiának sportlétesítményekben gondolkodnia, tehát ki kellene lépni az országhatáron kívülre, sokkal bátrabban, mint ahogyan ez adott esetben még csak jelzésszerűen sincs itt.
A következő: a finanszírozási rendszereknél alapvetően a bázisalapú tervezésre épít az egész, a nullbázisú tervezést, mint gondolkodást, fel sem veti. Én nagyon fontos kérdésnek tartanám, hogy ne abból induljon mindig ki, hogy mi volt konkrétan, hanem koncepcionálisan, akár bátran, nullbázisból is kiindulhatna. Van olyan jelzés az anyagban, amelyik ezt próbálja megtenni.
Ugyancsak stratégiai kérdésnek tartom egy turisztikai bizottság esetében, hogy ne csak arról az oldalról vesse fel, még a sportstratégiai anyag sem a turizmussal való kapcsolatot, hogy a turizmus, mint ágazat a sport számára milyen lehetőséget teremt, hanem fordítva, a sport a turizmus számára is. Tehát a kettő egymással oda-visszahatásban van, ezt mindenképpen így érdemes felvetni.
Azt hiszem, hogy a többi már a részletes vita témakörébe tartozik, azokat a legfontosabb kérdéseket említettem, amelyek mindenképpen figyelembe vehetők, vagy figyelembe veendők. Alkalmas, messze alkalmas a tárgyalásra és a vitára, elmondtam az észrevételeimet is.
Azt azonban, úgy gondolom, hogy majd a részletes vitánál újra meg kell közelítenünk, amiről legutóbbi ülésünkön is, és már többször vitatkoztunk, a fogyatékosok sportjával kapcsolatos különböző álláspontokat, véleményeket, ami az anyagban szintén többször előjön. Van koncepcionális jellegű eleme annak, amit én másképp látok, de ezt majd akkor. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további hozzászólási igény? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, szeretném én magam is... Török úr kért szót.
DR. TÖRÖK FERENC elnök (Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány): (Hangosítás nélkül:) Ne haragudjatok, csak három-négy mondatot szeretnék mondani...
ELNÖK: Az asztalhoz kellene ülni, és mikrofonba mondani... (Dr. Török Ferenc helyet foglal az asztalnál.) Azt kérném, amit általában elfogadtunk a bizottságban, hogy a háromperces időkeretet legyen szíves tartani! Köszönöm szépen.
DR. TÖRÖK FERENC elnök (Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány): Magam is elég sokszor részt vettem ennek a stratégiának az előkészítésében, és valóban egy nagyon jó anyag készült.
Amit stratégiai kérdésnek tartanék, és ezt mondanám a bizottságnak, a képviselő uraknak, amit már Gyenesei képviselő úr is említett, hogy a cselekvési programnak el kellene készülnie évről évre, bár az államtitkár úr azért szólt róla, hogy erről valami készül.
A Nemzeti Sporttanácsnál tegnap történt egy ad hoc bizottsági ülés, ahol Vitray Tamás elnök úr június 13-ára napirendre tűzte ezt a kérdést, és a kormánynak valószínűleg ajánlani fogja a Nemzeti Sporttanács, hogy a költségvetésben valahogy ezek önálló soron jelenjenek meg. Azt gondolom, hogy az, ami a soron megjelenik, az számon kérhető, és a kevesebb sokkal több, mint a semmi. Ez az egyik, amit mondanék.
A másik, amit lényegesnek tartok, és stratégiainak, hogy az ifjúság egészségi állapotáról beszélünk mindig. Az anyag nagyon keveset foglalkozik ezzel, csak nyomokban lehet megtalálni azt, hogy valamilyen fizikai felmérés nélkül nem lehetséges, hogy egyáltalán bármiről beszéljünk, és hogy a fiatalok egészségi állapota javuljon. Erről a Nemzeti Sporttanács korábban is állást foglalt, de ez valahogy mindig egyre halványabban jelent meg a stratégiában. Az igazság az, hogy az Oktatási Minisztérium nélkül ez nem lehetséges, mert az oktatási törvény ugyan előírja a kötelező felmérést, azonban ez nem egységes. Tehát egységes felmérés nélkül nem lehet a fiatalok egészségi állapotát az egész országban felmérni.
A harmadik, bár ez egy nagyon halvány dolog, amit most mondok, a GDP-hez mérjük itt általában a költségvetés hozzájárulását a sporthoz. Én nem tudom, milyen lehetőség van, de a főösszeghez kellene viszonyítani, ez a sport számára közérthetőbb lenne. Tehát azt, hogy a GDP-hez képest, a sport nem egészen érti, egy pár ember érti csak, de ha az állami költségvetés főösszegéhez mérjük, és annak a bizonyos százalékához, az közérthetőbb lenne mindenki számára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Amennyiben nincs további hozzászólási igény, szeretném én magam is megköszönni a bizottság nevében ennek az anyagnak az előkészítésében és megformázásában részt vevő valamennyi szakállamtitkársági munkatárs munkáját. Kérném is majd államtitkár urat, hogy tolmácsolja feléjük, hiszen az, hogy valamennyi politikai párt hozzátette a saját javaslatait a stratégiához, és hogy egy gyakorlatilag ötpárti egyetértésen nyugvó anyag készülhetett el, ennek nagyon fontos része volt, hogy egy olyan bázis, egy olyan alapanyag legyen, amivel volt értelme foglalkozni.
Az anyag elég alapos tényfeltáró megjegyzéseket tesz, bár megjegyzem, hogy vannak benne azért olyan elemek, amelyekben kicsit bizonytalan a fogalmazás, de szerintem egy kicsit határozottabbá lehet tenni majd az anyagot a későbbi viták során, én nem gondolom, hogy ebben ne tudnánk egyetérteni.
Nagyon fontos megállapítások vannak benne, például az, hogy a sport nettó befizetője a költségvetésnek. Ritkán beszélünk erről, a turizmus esetében is, amikor amellett érvelünk, hogy a turizmusra fordítandó támogatásokat miért érdemes emelni, akkor mindig azt mondjuk el, hogy azért, mert több mint 4 milliárd eurónyi bevételt tud produkálni. Tehát gyakorlatilag a külkereskedelmi egyensúly megteremtésének egy nagyon fontos szerepét adja. A sportnál ugyanez a helyzet, ahogy az anyag is összeszedte, 72 milliárd forintnyi befizetés van, ami a sportból érkezik a költségvetés számára, és mindösszesen 21 milliárd forint vándorol vissza sporttámogatásra.
Tehát amikor beszéltünk arról, hogy esetlegesen az országgyűlési határozati javaslatban, vagy annak részeként, a cselekvési program részeként elfogadnánk azt az ötpárti egyeztetés alatt álló javaslatot, amely az adóból a sportrendezvények, sportfejlesztések támogatását növelné, illetve a másik pedig ez a költségvetés-arányos sporttámogatás-növelés, akkor van bőven tartalék, hiszen van hová nyúlnunk, mert bőven túlteljesít a sport ahhoz képest, amennyi támogatást kap.
Az is nagyon fontos megállapítás, ami a WHO, az Egészségügyi Világszervezet megállapítása, és nagyon jó, hogy tartalmazza az anyag, hogy a sportra fordított minden egyes dollár egészségügyi oldalon 3,2 dollárnyi megtakarítást jelent. Pont ugyanezzel szoktunk érvelni. Ezért mondom, hogy nagyon sok a hasonlóság a két szakterület között, hogy azért érdemes a prevencióra áldozni, mert a prevencióra elköltött forintok bőven megtérülnek majd, mert az egészségügyi ellátásban annyival kevesebb embernek kell részt vennie. Lehet, hogy majd érdemes lesz ezt még részleteiben jobban kidolgozni, meghatározni azokat a területeket, amelyek különösen eredményesek az egészségügyi megtakarítások terén.
Az is nagyon fontos, amit már korábban említettek képviselőtársaim, hogy katasztrofális a létesítményellátottság Magyarországon. Almássy képviselőtársam el is mondta, hogy a kistérségeknek csupán 20 százaléka rendelkezik fedett létesítményekkel, ami elképesztően alacsony szám, tehát bőven van itt is tennivalónk. Azt gondolom, hogy amikor a sporttámogatások költségvetési növeléséről beszélünk, akkor ez megint egy olyan terület lehet, amire érdemes és kell is ezen a téren áldozni. Ami a leglesújtóbb, az a magyar társadalom nemcsak az egészségügyi állapota, hanem az, hogy milyen kevesen sportolnak: a felnőtt lakosságnak mindössze 6 százaléka, ha jól emlékszem, a diákoknak pedig 9 százaléka sportol rendszeresen, a diákoknál versenyszerűen, a felnőtteknél összességében. Egy olyan kiindulási helyzet van tehát, amiből csak egy széles körű politikai és társadalmi összefogással tudjuk kilendíteni a sport szekerét, nem beszélve arról, hogy a versenysportok terén az a nagyon nagy feladatunk, hogy megőrizzük azt az előkelő pozíciónkat, amit még mindig be tudunk tölteni a világban. Teendő tehát van bőséggel, van ehhez egy jó alap. Annak külön örülök, hogy tanulva részben a nemzeti turizmusfejlesztési stratégia hibájából - hiszen ott, szintén ötpárti megegyezéssel, egy stratégia került elfogadásra, de hiányoznak belőle a cselekvési tervek - évekre, két évekre lebontott cselekvési programokra és országgyűlési beszámolókra van szükség ahhoz, hogy ezeket valóban a mindenkori kormányon számon lehessen kérni. Itt ugyanis nem egy kormányzati ciklusra tervezünk, hanem több kormányzati cikluson átívelő programról van szó, hogy alelnök urat idézzem.
A Fidesz javaslatait Szalay Ferenc képviselőtársam összegezte. Én azt szeretném kérni majd valamennyi parlamenti párt sporttámogatásokkal vagy egyáltalán sporttal foglalkozó képviselőjétől, hogy üljünk le az általános vita során, vitassuk meg, hogy mely oldalról milyen javaslatok érkeznek, és próbáljunk minél több, a bizottság által elfogadott módosító indítványt benyújtani. Kérem is államtitkár urat, hogy majd egyeztessünk egy időpontot. A jövő héten még csak az általános vita megkezdése van, viszont két hét múlva már az érdemi szakaszához érkezik, amikor a módosító indítványokat be kell nyújtanunk. Nagyon örülnék annak, ha minél több közös indítványunk lenne, amit a kormány is elfogadna, és az a sikeres előkészítő munka tényleg egy nagyon jó és eredményes országgyűlési határozati javaslatban tudna majd formát ölteni a végén.
Még egyszer szeretném megköszönni minden, az előkészítésben részt vevő munkatársának a munkáját, parlamenti képviselőtársaim eddigi aktivitását, és szeretném kérni őket, hogy ezt a későbbiekben is tartsák majd szem előtt. Köszönöm szépen. Az általános vitára történő alkalmasságról kell szavaznunk értelemszerűen. Bocsánat: államtitkár úrnak van-e összegzése az elhangzottakkal kapcsolatban? Amennyiben van, akkor azt kérem, tegye meg.
ELBERT GÁBOR sport szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Ha gondolja, akkor szívesen reagálok az elhangzottakra, de ha az elnök úr úgy gondolja, hogy ne reagáljak, akkor nem reagálok.
ELNÖK: Ha olyan dolog van, amire érdemes reagálni, akkor tegye meg, államtitkár úr.
ELBERT GÁBOR sport szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Köszönöm szépen elnök úrnak ezt az összefoglalót. Valóban nehéz utána megszólalni, mert azt gondolom, hogy nagy öröm volt mindannyiunknak hallgatni. Mielőtt elkezdenék reagálni, hadd forduljak a hölgyekhez, és kérek engedélyt arra, hogy levegyem a zakómat. Köszönöm szépen.
A legtöbb hozzászólásban financiális háttérrel kapcsolatos kérdések, megjegyzések hangzottak el; Bakonyi képviselő úr ezzel kezdte, de Szalay Ferenc képviselő úrnál és a többieknél is ez megjelent. Próbáltam a bevezetőben is említeni, hogy úgy tűnik, sikerül már ebben az évben új költségvetési sort létrehozni a költségvetésben a kiemelt stratégiai célok megvalósítására, és természetesen nemcsak a sor jön létre, hanem egy szám is kerül mellé - ez jó.
Az európai uniós összefüggéseket is megnéztük. Azt gondolom, hogy az elmúlt féléves munka révén abban a helyzetben vagyunk, hogy az Új Magyarország fejlesztési tervnél valamennyi regionális operatív programnál lehetőség van sportcélú fejlesztésekre, úgy lettek megfogalmazva ezek a kérdések. Azon dolgozunk most, hogy egy olyan csapat is felálljon, ami az önkormányzatok, vállalkozók számára segítséget tud nyújtani, hogy az ő céljaikat éppen az Új Magyarország fejlesztési tervben hol és milyen módon tudják megtalálni, hogyan lehet pályázni, tehát ebbe az irányba is nyitottunk. Tárgyalásokat folytatunk továbbá az MFB-vel abban a kérdésben, hogy a nemzeti sportstratégia elfogadásával párhuzamosan megnyíljanak az ottani lehetőségek is arra, hogy a sportcélú fejlesztések akár kedvezményes hitel, akár a meglévő hitelkonstrukciók révén elérhetők legyenek a vállalkozások és az önkormányzatok számára. Azt gondolom tehát, hogy azért folyamatosan nyitunk; ez nyilván nem helyettesíti azt, hogy esetlegesen plusz költségvetési források jelenjenek meg a továbbiakban is.
A másik ilyen pont, amit én érzékeltem, hogy szinte valamennyi hozzászólónál megjelent, a sportegészségügy, TE, sporttudomány komplex kérdése. Miután én a TF-en nőttem fel, ezt nagy örömmel hallom, és azt érzékelem, hogy ez biztosan egy bizottsági javaslatként mehet majd a parlamentbe, hiszen Szalay Ferenc, Bakonyi Tibor és a többiek is ezt kiemelt fontosságúnak tartották. Hozzátenném azt, hogy egyébként a sportegészségügy területén egy komplex cselekvési terv készül folyamatosan az érintett szakmai szervezetekkel és az Egészségügyi Minisztériummal való együttgondolkodásban.
Elhangzott Szalay Ferenc képviselő úrtól a társtárcákkal való együttműködés. Gondolkodtunk azon, hogy a stratégiában ezt hogyan lehet megfogalmazni, hiszen kormányzati ciklusról ciklusra mindig változik a kormány felállása és az, hogy milyen tárcák és hogyan épülnek be. Ezzel együtt a mi együttgondolkodásunk eredménye vagy jele talán érződik az anyagból, de valóban az Oktatási Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium az, amellyel közvetlenül együtt kellene működni, de azt gondolom, hogy egyébként a környezetvédelmi tárcával, az SZMM-mel is, tehát van legalább öt-hat olyan tárca, amellyel folyamatos egyeztetés van. Ha azt igénylik a képviselők, hogy ez valamilyen formában kerüljön bele az anyagba, akkor azt gondolom, hogy ez jó dolog.
Sportkataszter: szintén a létesítményterületeken működő civil szervezetek, illetve az önkormányzatok közös feladata. Ez többé-kevésbé készen van. Arra kértük ezt a civil szervezetet, hogy ezt aktualizálja, úgyhogy ez folyamatban van.
Olimpiai törvény: ez volt az egyetlen olyan, amit Schmidt Pál elnök úr a MOB közgyűlésén a stratégiával kapcsolatosan hiányként megfogalmazott. Ha ebben van egy közös akarat, akkor azt gondolom, hogy ez nem ellentétes a célokkal.
Sportdiplomáciai képzés: képzésekről esik szó a stratégiában, és képzések el is indultak regionális, kistérségi és szövetségi, egyesületi szinten is. Azt gondolom, hogy ez valóban egy nagy problémája a magyar sportnak, hogy nem igazán tárgyalóképes a körülötte lévő gazdasági közeggel, úgyhogy ilyen értelemben ez a képzés elindult. Valóban a sportdiplomáciában is látható, hogy eléggé személyfüggő az, hogy az adott sportágat hogyan lehet képviselni. Ez nem jó; a rendszert kell olyanná tenni, és ezek a projektek már részben el is indultak.
Amit még fontos elmondani, ez cselekvési tervvel kapcsolatos: december 31-e. Természetesen mi arra készülünk, ez sem titok, hogy a stratégiát követően szükség van a jelenleg érvényes sporttörvény erős átgondolására. Azt gondoljuk, hogy a cselekvési tervnek és a törvénynek valamikor egyszerre, október táján kell megjelennie, egyrészt a költségvetés miatt, másrészt pedig nyilvánvaló az, hogy az egymásra épülő logika, amit a korábbiakban minden oldalról kifogásoltak: stratégia, törvény, cselekvési program. Nyilvánvalóan a munka miatt ezt lehet párhuzamosan csinálni, de ha a cselekvési programmal megelőznénk a törvényt, ez megint kicsit nehézkessé vagy furcsává tenné az életet. Nekünk is nyilvánvalóan az a célunk, hogy a cselekvési programra épüljön a sportköltségvetés, tehát ez teljesen egyértelmű, és így készülünk erre.
A "sport 2007" Fidesz programpontjai: azt gondolom, hogy ebben van egy ötpárti egyeztetés, sportszakmai szemmel minden plusz lehetőséget örömmel fogadunk a szakma részéről.
Almássy Kornél képviselő úr említette a gyermekszegénység elleni programot, ami a parlament előtt volt. Azt gondoljuk mi is - bár ő nem ebből az aspektusból említette -, hogy egyébként a sport lehet az egyik leghatékonyabb eszköz ebben a programban. A nemzeti sportstratégiában megjelenő programok egy részével már elkezdtük a konkrét egyeztetést, hiszen azok átemelhetőek, és másik oldalról is azt gondoljuk, hogy komoly segítséget jelenthetnek. Hogy milyen rossz folyamatok indultak meg, és ezt erősíti-e a stratégia, vagy ezek a folyamatok csak mások, de nem rosszak, azt gondolom, hogy erről órákig lehetne vitatkozni.
Hogy a pekingi olimpia mennyire mutat majd tükörképet a magyar sportnak: egyfelől igen, másfelől én azt igyekszem mindenhol elmondani, hogy azért a pekingi olimpia egy nagyon speciális olimpia lesz, tehát az a jelszó Pekingben, hogy az országból aranyérem ki nem mehet. Ezt nyilván nem fogják a kínaiak elérni, de nem lesznek tőle messze, már az athéni olimpián is kenus nyert és 110 gáton kínai nyert, tehát azért azt látni kell, hogy a pekingi olimpián nem biztos, hogy az aranyérmek fogják a különböző nemzetek sportjának a tükörképet mutatni, hanem talán inkább a döntős helyezések és az egyéb érmek, valamint a pontszerző helyek.
A Sportmúzeum kérdése, mint örökzöld téma, felmerül. Két örökzöld témát vélek látni: az egyik a Sportmúzeum kérdése, a másik pedig a fogyatékosok sportján belül két szervezet kérdése. Én azt gondolom, hogy ezeket igyekszünk folyamatosan napirenden tartani, azt gondolom, hogy ennek a két fogyatékosszervezetnek a pénzügyi kérdéseit a fogyatékosszervezetekkel közösen megoldottuk. Az, hogy egyébként ez szakmai vitákat okozott, nem baj, sőt, a dolgok újonnan való elgondolása tekintetében talán szerencsés is lehet.
Sportmúzeum kérdésében vannak alternatív megoldási lehetőségek, de ezeket minden egyes bizottsági ülésen elmondjuk. Nem tudom, képviselő úr, sikerült-e a Népstadion és intézményei épületébe, vagy a Budapest Olimpiai Központba, a toronyépületbe ellátogatni, hogy most milyen elhelyezés...
ELNÖK: Jövő héten megyünk.
ELBERT GÁBOR sport szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Akkor, ha javasolhatom, utána térjünk erre vissza, amikor látták a képviselő urak a helyzetet.
Az iskolai testnevelés és a diáksport egymáshoz való viszonya. Azt gondoljuk, hogy az a felsorolás ott egyébként nem rossz, ha vitatkozhatok Gyenesei képviselő úrral. Mi is azt látjuk, hogy a legfontosabb kérdés a gyerekek mindennapos sportolása. Hogy ezt testnevelésórának hívjuk, vagy a testnevelésórát kettőről háromra emeljük, és egyébként a lehetőségeket biztosítjuk OLLÉ-programmal, és az OLLÉ-programot kiterjesztve a többi nagy sportágra, és ott még létesítmények építésére, azt gondolom, hogy ez lehet ebben a mi feladatunk, meg a testnevelőképzés korszerűsítése, ami viszont összefügg a korábban említett TF- és sportegészségügyi kérdéssel, és dékán úr nyilván érdeklődéssel figyeli, hogy ebben hogyan tudunk segíteni.
Gyenesei képviselő úr első kérdése az volt, hogy mi és hogyan valósul meg. Próbáltam elmondani, hogy 15 olyan projekt van, ami elindult, és amiből fogunk tudni mutatni már adatokat az ősz folyamán, tehát meg tudjuk azt mutatni, hogy amit leírunk a stratégiában, és valamennyien jónak gondolunk, az az életben hogyan néz ki, ezek mintaprojektek.
Nyilván a cselekvési programok is egymásra épülőek. Amíg nincsen bizonyos helyeken uszoda, addig nehéz azt előrevenni, hogy legyen úszásoktatás. Ezek egymásra épülnek, de mi eléggé eltökéltek vagyunk, hogy ebben haladjunk, tehát nem féltem magunkat attól, hogy ne tudnánk megvalósítani közösen azt, amit kitűzünk.
A 2010. évi tavaszi beszámoló. Mi kértük, hogy az legyen benne, 2010 tavasza. A tavaszi ülésszak az én tudomásom szerint a parlamenti választásokig tart, tehát ebből következik, hogy azt muszáj ennek a parlamentnek elfogadni, de ha ez így nem egyértelmű, akkor szívesen változtatunk rajta, azt gondolom, hogy ez nem okoz gondot.
Az önkormányzatok kérdése merült még fel. Itt, akik önkormányzatokat vezetnek, talán tanúink arra, hogy folyamatos egyeztetés van az önkormányzati érdekszövetségekkel, de akár egyes önkormányzatokkal is abban, hogy hogyan tudunk együtt gondolkodni, egymást segítve. A sportstratégia azért nem kívánt az önkormányzati törvény hatókörébe tartozó kérdésekben állást foglalni, mert az egy kétharmados törvény, és a jelenlegi törvényből kell kiindulni, tehát egy olyan stratégiát beterjeszteni, ami ütközik jelenleg érvényes törvénnyel, nem tartottuk szerencsésnek. Az egyébként teljesen egyértelmű a mi adataink szerint, hogy az önkormányzatok körülbelül kétszer annyi pénzt költenek a sportra, mint az állam direktben.
A média szerepe, felelőssége. Én kritikusabb is tudnék lenni, mint ahogy képviselő úr fogalmazott, de hadd ne legyek. A példaképprogrammal mélységesen egyetértünk, a program kész van, és az első lépéseket már meg is tettük, ez egy nagyon fontos történet volna.
Én nagyon rövid próbáltam lenni, és próbáltam az idővel gazdálkodni. Köszönöm szépen a lehetőséget, és át fogom adni a kollégáknak, akik egyébként részben itt ülnek mögöttem, a dicséretet, úgyhogy az ő nevükben is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr.
Döntés általános vitára való alkalmasságról, bizottsági előadók állítása
Az 1. napirendi pont lezárása előtt az általános vitára történő alkalmasságról kérnék egy szavazást. Aki a bizottság tagjai közül általános vitára alkalmasnak tartja az anyagot, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény? (Nincs.) Tartózkodás? (Nincs.)
A bizottság egyhangú döntéssel általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot. (Szalay Ferenc és Becsó Zsolt elhagyják az üléstermet.)
Az ajánlás megtételére előzetes egyeztetés alapján egy megosztott szereplést javasolnék. Jelezve az ötpárti egyetértés fontosságát, Pál Béla alelnöktársammal közösen mondanánk el a parlament előtt a bizottsági álláspontot. Van-e ezzel kapcsolatban kérdés, vélemény? (Nincs jelentkező.)
Aki ezzel egyetért, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. A döntés szintén egyhangú.
Tájékoztató a "3 lépés" program keretében elindított sportágfejlesztési programokról
Áttérünk a másik napirendi pontra, melynek az előterjesztője nem változik. A "3 lépés" program keretében elindított sportágfejlesztési programokról szóló tájékoztatót hallgatjuk meg az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium sport szakállamtitkárságának előterjesztésében.
Államtitkár úr, az írásbeli anyagokat megkaptuk. Van-e ehhez fontos kiegészítése? Ha van, akkor azt kérem, röviden tegye meg!
Elbert Gábor szóbeli előterjesztése
ELBERT GÁBOR sport szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Elnök úr, ha felszólítást kaptam, hogy rövid legyek, akkor valóban rövid leszek.
2007-ben már úgy próbáltuk ezeket a programokat tovább folytatni, hogy az teljes mértékben szinkronban legyen a stratégiában megfogalmazott elvekkel. Azt gondolom, hogy így tudtuk a dolgot hatékonnyá tenni, és a dolgoknak az a része, amelyet úgy értékeltünk, hogy ebbe a filozófiába beillik, hatékonyan folyik.
Ha bármiféle észrevétel, kérdés van, akkor természetesen a korábbiakhoz hasonlóan válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjait kérdezem, hogy van-e a tájékoztatóval kapcsolatban kérdésük, esetleg véleményük. Gyenesei képviselő úr kért szót.
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Egy rövid kérdésem lenne. Igazából én elolvastam az anyagot, és értem is azt, hogy elkészültek a sportági programok, stratégiák, amelyeknek a támogatásáról, megfinanszírozásáról van itt tulajdonképpen szó, talán éppen visszatérve az előző napirendre, ahol az van leírva, nem egyszer, nem kétszer, hogy a finanszírozásnál bizonyos differenciálást meg kell tenni, és ezen belül elsősorban azokat a sportágakat kell kiemelni, amelyekben sikeresebbek lehetünk nemzetközi vonatkozásban, amelyekben vannak eredményeink, és bontsuk szét, ne aprózzuk el a pénzt.
Ebből a szempontból én látok bizonyos aránytalanságokat, ha úgy tetszik, a forrás felosztásánál. Ha esetleg kíváncsi rá, például két olyan sportágat mondok, amelyek jól összehasonlíthatóak. Mondjuk a Magyar Kajak-Kenu Szövetség kevesebbet kap, mint a Magyar Evezős Szövetség programja. Azért a kettő eredményességét messze nem lehet összehasonlítani! És akkor nem akarok belemenni részletekbe a továbbiakban. Hogyan kell ezt érteni?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további igény a képviselő hölgy és urak részéről? (Urvári Sándor szólásra jelentkezik.) Megkérdezem, hogy a képviselőknek van-e kérdésük, és utána megadom a szót Világosi úr szakértőjének is. További kérdés? (Nincs jelentkező.)
Három percben megadom a szót!
URVÁRI SÁNDOR (Magyar Országgyűlés Hivatala alelnöki titkárság): Köszönöm szépen. Tulajdonképpen megdöbbentett bennünket, hogy húsz szövetség, annak ellenére, hogy külön felhívásban felkértétek kvázi, a sportági programfejlesztésre nem készített elképzelést. Ennél már csak az megdöbbentőbb, hogy két ilyen sportág is támogatást kapott ennek ellenére, MOB-javaslatra, az atlétika, illetve a súlyemelés 5,5 és 5,8 milliót. Erre mi a magyarázat, tehát ez hogyan zajlik?
Itt egy program alprogramjáról kaptunk tájékoztatást, legalábbis én így értelmeztem, ami 300 millió forint elosztását tette lehetővé. Viszont az anyag úgy kezdődik, hogy egy kormányrendelet módosítása során azt hiszem, 3 milliárd forint került bele, tehát 2,7 milliárd forintról szól a történet. Ez egy konkrét kérdés.
Egy-két támogatással kapcsolatban... Például mondjuk a Magyar Birkózó Szövetség leírja, hogy ők vettek mondjuk tíz darab szőnyeget, míg a Magyar Judo Szövetség leírja, hogy ők is vettek valamennyit. Tehát mik azok a szempontok, amik alapján értékelni lehet gyakorlatilag a sportágfejlesztési történéseket?
Az evezősöket én is, hogy úgy mondjam, kiszúrtam. Tehát ez a 23 millió forint, azt gondolom, hogy összességében, a többihez képest egy jelentős szám. Most nem a kajak-kenuhoz hasonlítom, de ebből sem lehet megtudni, hogy hány hajót vettek. Tehát én azt gondolom, hogy ha nekik konkrét céljuk volt, hogy a hajóállományt felújítsák, és a rossz, nehéz hajókat kicseréljék, akkor elvárható, hogy leírják azt, hogy hány hajót sikerült vásárolni.
Egy-két külön furcsaság: volt olyan szövetség, amely szponzorkört működtet ebből a támogatásból. Az én véleményem szerint ez nem nagyon fér össze egy olyan támogatási rendszerrel, ahol esetleg infrastruktúra, eszközök fejlesztéséről, edzőképzésről, bíróképzésről van szó egyébként. Volt olyan szövetség, aki kűrdresszt vett ebből a támogatásból, és ami nekem hab a tortán, hogy volt olyan szövetség, amely a fogyatékossport területén úgy kívánta a saját sportágát népszerűsíteni, hogy nézőként hívta meg őket. Nekem ez furcsa volt.
Annak meg Világosi alelnök úr nevében külön örültünk, hogy a Magyar Sumo Szövetség is támogatásban részesült, és a szumó kézikönyvet ezáltal ki tudta adni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ezek szerint még a magyar szumó sportágnak is van jövője, hála istennek - ennek nagyon örülünk.
Vannak-e további kérdések, vélemények a bizottság tagjai részéről? (Nincs jelentkező.) Nekem egy kérdésem lenne mindösszesen államtitkár úrhoz. Az előterjesztés utolsó oldalán, a jövőkép összefoglalójánál némi ellentmondást vélek felfedezni. Egyrészt jelzi, hogy a nemzeti sportstratégia jelenlegi megállapításai alapján továbbra is fontos szerepet szánnak a versenysporton belül a sportágfejlesztési koncepciók mentén a különböző támogatások megvalósítására, ugyanakkor ebben az évben csak a tavalyi összeg egyharmada áll rendelkezésre, eszerint pedig további szűkítésekre van szükség. Itt van egy jelentős csökkenés és visszafogás, a támogatott célok körét is csökkentik a különböző sportágfejlesztési támogatások terén. Ebből 2008-ban milyen kiút várható? Esetleg, mondjuk, éppen a nemzeti sportstratégia elfogadása vagy annak cselekvési programja miben segíti majd ezeket a sportágfejlesztési támogatásokat? Ennyi lenne a kérdésem.
Amennyiben további észrevétel vagy kérdés nincs, megkérem államtitkár urat, hogy válaszoljon az elhangzottakra.
ELBERT GÁBOR sport szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Igyekszem a nagytól a kicsi felé haladni. Újvári úr azt fogalmazta meg, hogy a 3 milliárdból miért csak 300 millió van itt. Az ennek a címe, hogy a hároméves program keretében elindított sportágfejlesztési programokról kellett beszámolni - ez az egész 300 millió volt, abban voltak létesítmények és más programok, tehát ez azért szól erről, mert erről szól az anyag, ez volt a kérés. Természetesen nyitottak vagyunk bármi másról is beszámolni.
A gondot nekem a válaszadásnál az okozza, egy kicsit skizofrén a helyzet, hogy annak idején ezeknél a döntéseknél ott ültem én is, mint a Nemzeti Sportszövetség főtitkára, és az Újvári úr által említett két szövetség esetében az ő gondolatvilágával teljesen egyhangúlag szavaztam - ott nem ez a többségi döntés született. Azt gondolom, hogy lehet arról vitatkozni, hogy a sportban mennyire van helye a demokráciának vagy nincs, de ott egy többségi döntés született arról, hogy az a két szövetség, annak ellenére, hogy későn nyújtotta be sportágfejlesztési stratégiáját, részesülhessen támogatásban.
Annak idején a döntési folyamat úgy zajlott, hogy bizonyos szűrőkön engedtük át először a pályázókat, és amikor ez megtörtént, tehát egy erősorrendet állítottunk fel, akkor megnéztük azt, hogy a különböző benyújtott projektek mennyire voltak erősek. Ebben az esetben természetesen nem csak az eredményesség döntött, és azt gondolom, hogy az nem is baj, sőt, meg kell nézni azt, hogy a Kajak-Kenu Szövetség, amelyben valóban példamutató munka folyik, egy évben mennyi pénzt kap az államtól támogatást, és mennyi pénzt kap ezzel szemben, mondjuk, egy Evezős Szövetség. Ez konkrét projektek megvalósítására vonatkozott, és a projektek között kellett dönteni annak idején. Azt gondolom, hogy itt egyébként a Kajak-Kenu Szövetség is boldog és elégedett volt, mert az általa benyújtott projektek az általuk meghatározott prioritási sorrendben támogatva lettek; ők ilyen projekteket nyújtottak be.
Az Evezős Szövetség, miután ott, a sportág történetét ismerve, volt egy nagy törés a második világháború után, tehát bizonyos infrastrukturális fejlesztésekben jelentősebb lemaradásban vannak, voltak, mint más sportág, ezért ott volt egy ilyen injekció, tehát a döntésnek annak idején ez volt a háttere. Azt gondolom - bár mondom, akkor még más székben ültem -, hogy a döntés kifejezetten annak a sportágnak a segítségére volt és hasznos volt. Itt példaként említették a Sumo Szövetséget is. Azok a szövetségek, amelyek elkészítették a stratégiát, és utána prioritási sorrendben meg lett határozva, hogy mi a szövetségek sorrendje, ezt követően a projektek kerültek elő, és azok a projektek, amelyek értékesek és jók voltak, támogatásra kerültek.
Az elnök úr által említett ellentmondás egyrészről egy valós ellentmondás, másrészről azért ez csak egy vélt ellentmondás, mert a stratégia révén azon dolgok mentén, amik a stratégiába bekerülhettek, kerülnek a szövetségek és a projektek támogatásra, tehát ilyen értelemben, ha nem ebből a forrásból, de máshonnan a dolgok azért működnek így. Úgy került be például a csillagprogram, bajnokprogram történet, tehát nem ugyanazon a soron és nem úgy, de egyébként, ha csak a számokat nézzük, akkor ez egy valós ellentmondást jelez.
Azt gondolom, hogy ezek a programok érték alapon és a stratégia mentén kerültek idén finanszírozásra - ezt jól vállalhatónak tartjuk -, ezek kiegészültek már az előző témakörnél is említett képzési, továbbképzési programokkal, ami szintén ennek részeként, de emellett működik. Úgy próbáltuk szűkíteni, hogy azért azon szövetségeknek, amelyek vállalták e pénzek mentén bizonyos dolgok végrehajtását, saját kérésükre ezek finanszírozásra kerültek, és azokról vagy nem, vagy részben tudtak elszámolni - mármint a szakmai program részéről, tehát hogy nem hozott akkora előrelépést, mint amire számítani lehetett -, azokat a programokat nyilván nem volt értelme tovább finanszírozni. Ilyen értelemben 100 millió forint, sajnos vagy szerencsére, akár elégnek is mutatkozhat. Azért próbáltunk új, olyan programokat kezdeményezni, amelyekben nagyobb hatékonyságot látunk ma, illetve azokat a programokat, amelyek valóban hosszú távú értéktermelésbe kezdtek, ebben az évben tovább támogatni, azt gondolom tehát, hogy ez jó és kizárólag szakmai irányba ment el. Ezzel együtt az ellentmondást, ami a két szövetségnél akkor fennállt, kénytelen vagyok elfogadni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr, és egyben köszönöm szépen az előterjesztést. A 2. napirendi pont vitáját is lezárom.
Az "Egyebek" között kérdezem a képviselőtársaimat, hogy van-e valakinek bejelentenivalója, kérése, kérdése. Gyenesei képviselő úr!
DR. GYENESEI ISTVÁN független: Elnök Úr! Jó néhány héttel ezelőtt magam is szóba hoztam, aztán a válasz az volt, hogy május hónapban várhatóan visszatér ide a bizottság elé az a kérdés, mely szerint a vidéki kis uszodák, fürdőhelyek, amelyek vízforgatóval még nem rendelkeznek, működtetésének akadálya van, bezárták ezeket a fürdőket. Itt vannak olyan fürdők, amelyek működtetésének egyéb feltételei meglennének, tehát napi vízcsere van például, és az ÁNTSZ maga is egyébként ebben a kérdésben partner lenne.
Nem nekünk kell eldönteni ezt a kérdést. Azt a választ kaptuk akkor, hogy májusban az ÁNTSZ valamely vezető tisztségviselője visszahozza a megoldásra vonatkozó javaslatot. Azt tudjuk, hogy nem lehet kinyitni őket, mert a törvény erről rendelkezik. Mit és hogyan lehet? Erre kértük a választ, erre májusban várunk valamit. Ez lett volna az egyik.
A másik: nem tudom, hogy Székely György meghívása eljutott-e mindenkihez - valamikor akar találkozni a bizottság tagjaival. Székely György foglalkozik a fogyatékos sportolókkal.
ELNÖK: Bizottsági elnökként nem kaptam ilyet.
DR. GYENESEI ISTVÁN független: Ő kérte, hogy a bizottság tagjaival szeretne találkozni egy bizonyos időpontban. (Többen: Nem jutott el hozzánk.) Akkor én továbbra is szorgalmazom nála, hogy ezt juttassa el. Ennyi lett volna a megjegyzésem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Valóban, amikor a vízforgató rendszerek pályázati lehetőségeiről beszéltünk, illetve arról, hogy május 31-ével ezek a működési engedélyek nem kerülnek kiadásra az idei nyárra, ahol nem rendelkeznek a fürdők ezekkel a vízforgató berendezésekkel, az ÁNTSZ vezetésétől kértünk egy tájékoztatót arra vonatkozóan - ezt május hónapra ígérték -, hogy hány olyan fürdő van Magyarországon, akinek ez problémát okoz, és ezért nem tud kinyitni. Ezt a mai napig nem kaptuk meg, de köszönöm képviselő úr jelzését, mert akkor az Egészségügyi Minisztériumon, illetve az ÁNTSZ-en fogom ezt számon kérni, hogy a korábbi vállalásuknak tegyenek eleget.
További kérés, vélemény? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor megköszönöm a mai munkát. Horváth Klára képviselő asszony számára megjegyzem, hogy az ellenzéki és kormánypárti képviselők száma egyenlő arányban van a mai ülésen. A bizottsági ülést ezennel bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 29 perc)
|
Bánki Erik |
Jegyzőkönyvvezető: Biczó Andrea és Várszegi Krisztina