STB-24/2007.
(STB-36/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2007. november 13-án, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház 520. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Tájékoztató a vendéglátóhelyeken való dohányzás szabályozásáról *
Dr. Hegedűs Márta Anikó szóbeli kiegészítése *
Háber Tamás tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások, vélemények *
Tusor András válaszai *
További hozzászólások *
Háber Tamás válaszai *
Dr. Ábrahám Attila szóbeli kiegészítése *
Tájékoztató a vendéglátást érintő aktuális kérdésekről *
Dr. Hegedűs Márta Anikó szóbeli kiegészítése *
Tusor András szóbeli kiegészítése *
Háber Tamás szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, vélemények *
Dr. Hegedűs Márta Anikó válaszai *
Háber Tamás válaszai *
Tájékoztató a sportegészségügy helyzetéről, különös tekintettel a sportorvosi hálózat működésére *
Dr. Gyenesei István ügyrendi hozzászólása *
Tájékoztató a sportegészségügy helyzetéről, különös tekintettel a sportorvosi hálózat működésére *
Elnöki bevezető *
Györfi János szóbeli kiegészítése *
Dr. Berkes István szóbeli kiegészítése *
Rapi Katalin szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Rapi Katalin válaszai *
Györfi János válaszai *
További kérdések *
Györfi János további válaszai *
Dr. Berkes István válaszai *
Az elnök javaslata bizottsági határozat benyújtására vonatkozóan *
Egyebek *
Elnököl: Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Almássy Kornél (MDF), a bizottság alelnöke
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Koscsó Lajos (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP)
Nagy Imre (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Hadházy Sándor (Fidesz)
Lasztovicza Jenő (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Dr. Gyenesei István (Független)
Helyettesítési megbízást adott
Pál Béla (MSZP) Nagy Jenőnek (MSZP)
Tóth József (MSZP) dr. Horváth Klárának (MSZP)
Kovács Ferenc (Fidesz) Hadházy Sándornak (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz) Lasztovicza Jenőnek (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz) Bánki Eriknek (Fidesz)
Dr. Ábrahám Attila miniszteri megbízott (Egészségügyi Minisztérium)
Háber Tamás elnök (Magyar Vendéglátók Ipartestülete)
Tusor András szakértő (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, turisztikai szakállamtitkárság)
Dr. Hegedűs Márta Anikó osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Rapi Katalin szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Györfi János főosztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, sport szakállamtitkárság)
Dr. Berkes István főigazgató (Országos Sportegészségügyi Intézet, Sportkórház)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 15 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Sport- és turisztikai bizottság mai ülésén! Az írásban előzetesen kiküldött napirendi pontokhoz szükséges tájékoztatókat képviselőtársaim megkapták.
Amikor a korábbi ülésen meghatároztuk a bizottság munkatervét, még nem szerepelt napirenden a mostani 3. napirendi pontunk, ami egy tájékoztató a sportegészségügy helyzetéről, különös tekintettel a sportorvosi hálózat működésére. Ez azért került ma napirendre, mert menet közben egy olyan szabályozás változott meg, ami alapjaiban rengeti meg az egész sportorvosi hálózat működését, és feltétlenül fontosnak tartottam, hogy a bizottság ma tájékozódjon arról, hogy az új körülmények között, amikor is az Egészségügyi Minisztérium jelentősen korlátozza a Sportkórházban dolgozó sportorvosok mozgásterét, hogyan és milyen módon tudjuk majd megoldani például az olimpiai felkészüléshez feltétlenül szükséges sportszakorvosi háttér működőképességét.
Azt kérdezem a tisztelt képviselőtársaimtól, hogy az írásban megküldött napirendekhez képest van-e további javaslatuk, véleményük. (Nincs jelentkező.)
Aki így elfogadja a mai ülés napirendjét, az kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodás? (Nincs jelentkező.) Ellenvélemény? (Nincs jelentkező.)
A bizottság egyhangú döntésével elfogadta a napirendjét. A jelenléti ív alapján megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Tájékoztató a vendéglátóhelyeken való dohányzás szabályozásáról
1. napirendi pontunk egy tájékoztató a vendéglátóhelyeken való dohányzás szabályozásáról, melynek előterjesztője az Egészségügyi Minisztérium, illetve a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium.
Köszöntöm a minisztérium delegáltjait! Kérdezem, hogy van-e az előterjesztésekhez képest szóbeli kiegészítésük. Amennyiben van, akkor azt kérem, hogy tegyék meg. (Dr. Ábrahám Attila: Nincsen szóbeli kiegészítésem.) Köszönöm. Ábrahám Attila miniszteri megbízott az Egészségügyi Minisztériumból.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak van-e kiegészítése?
Dr. Hegedűs Márta Anikó szóbeli kiegészítése
DR. HEGEDŰS MÁRTA ANIKÓ (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Dr. Hegedűs Márta vagyok a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumból, és annyi szóbeli kiegészítést jeleznék, hogy annak idején, amikor ez az egész Zöld könyv megtárgyalásra került, a Gazdasági Minisztérium megkérdezte a vendéglátó szakmát, hogy mi a szakmai véleményük ezzel a szabályozási iránnyal kapcsolatban, akik jelezték, hogy különböző költségek és egyéb várható ráfordítások, illetve a forgalomban csökkenés fog valószínűleg jelentkezni. Ennek figyelembevételével a Gazdasági Minisztérium javasolta, hogy egy hatástanulmány készüljön, még e szabályozást megelőzően, amely akár a magyar, akár az uniós viszonyokra vonatkozóan megvizsgálja, hogy az milyen hatással volt akár a már bevezetett szabályozások tekintetében a vendéglátóegységeknél, vagy pedig a jövőre nézve a magyar helyzetnél. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Háber Tamás elnök úr is jelen van. Kérdezem, hogy van-e kiegészítésük, illetve tudom, hogy jelezte, és kérte is tőlünk, hogy kapjon lehetőséget egy prezentáció megtartására, úgyhogy én azt gondolom, hogy ennek most lenne itt a helye, hogy a Magyar Vendéglátók Ipartestülete részéről ezt a tájékoztatót megtegye.
Kérdezem, hogy van-e szóbeli kiegészítése külön, vagy a prezentáció keretében ezt elmondja nekünk. (Háber Tamás: A prezentáció keretében szeretném.) Köszönöm. Annyit kérnék, hogy az ülés menetrendjének tarthatósága érdekében 15 percben szíveskedjék ezt a kiegészítését megtenni.
HÁBER TAMÁS elnök (Magyar Vendéglátók Ipartestülete): Igyekszem. Próbálok rövid lenni. Egy nagyon komplett anyagot állítottunk össze; próbáljuk most már 2,5-3 éve vizsgálni ezt a kérdést. Ebből az egész anyagból kiderül, hogy roppant sok ellentmondás van ebben a kérdésben: bármilyen felet meghallgatunk, különböző nézőpontokra derülhet fény. Valójában azt lehet látni, hogy roppant nagy nyomás alatt van részben a politika, részben a szakmai szervezetek összes területe, pontosan azért, mert mindenki azt próbálja látni, hogy ez mit jelenthet hosszabb távon egészségügyi vonatkozásban, viszont a rövid távú gazdasági hatásait kevesen mérik fel.
Ebben az anyagban nyilván, mint szakmai szervezet képviselője, nem feltétlenül kívánok az egészségügyi vonatkozással foglalkozni, hiszen arra sokkal szakavatottabb emberek vannak, viszont a gazdasági kérdésekkel egyre inkább. Ha megvizsgáljuk ezt az anyagot, ha végigmegyünk rajta - ezért talán leszűkíteném a mondandómat, és a képi kiegészítőket csak részben érinteném -, ha megvizsgáljuk a bevezetés utáni közvetlen hatását mindenhol, azt lehet látni, hogy a világ bármely területén nézzük, mindenhol üzletbezárással, létszámleépítéssel jár. Gyakorlatilag egy struktúraváltás alakul ki, az értékesítési rendszer teljesen megváltozik, és az a forgalom, ami eddig a vendéglátásban jelent meg, átalakul, és elmegy a kiskereskedelembe, ami nemcsak a dohánytermék-forgalom kiesését jelenti a vendéglátás számára - hiszen ez értékében nem nagy hányad -, hanem a hozzá csatolt termékek forgalmazása tűnik el, és ez az, ami komoly gondot jelent a szakma részére.
Látszik, hogy ez az államnak is egy komoly adóbevétel-kiesést jelentett New York államtól kezdve mindenhol, és a vendéglátás értékesítési rendszere is teljes mértékben megváltozik, hiszen amikor a szabályozás például egy önkiszolgáló éttermi rendszerben megengedett bizonyos lehetőségeket, akkor a hagyományos éttermi rendszerek száma csökkent, a gyorséttermi üzletek száma pedig folyamatosan növekedett. Ugyanez látható Írországban is. Hihetetlen sok hatása van a tiltásnak, és Írországban ráadásul nyilván már mérhető az a része is, hogy hogyan próbálnak ezen túllépni. Különböző trükköket alkalmaznak, különböző kerthelyiségekkel, szomszéd ingatlanok felvásárlásával, nem az üzlethez tartozó ingatlanok dohányzóhelyiségként való kijelölésével, de lesznek majd itt különböző érdekes dolgok, amik már egy kicsit a strukturális és a fogyasztási kultúra rendjét is megváltozatják, a későbbiekben ezekre majd vissza fogok térni.
Azt láthatjuk, hogy Skóciában, Walesben, Angliában 2007-től egy folyamatos elmozdulás van ebben a kérdésben, borzasztó agresszív az a döntés, amit tulajdonképpen az Unió ajánlása alapján végrehajtanak a kormányok. Ezt próbálják időszakosan végrehajtani, nyilván a szakma nem próbál a törvényekkel szembe menni sehol az Unión belül, viszont mindenhol érződik az, hogy komoly kérdést jelent ez, mert hiszen a forgalom csökkenése mindenhol megjelenik. Ezen majd elidőznék egy kicsikét, mert a forgalom visszaesése nem azt jelenti, hogy itt egy, kettő, három év alatt hihetetlen forgalom-visszaesés van, hanem vannak kritikus időszakok, és ez elsősorban egy évben határozható meg, és ezért jelent ez majd nálunk problémát, ennek a kérdésnek a mostani taglalása.
A jelenlegi tábla azért érdekes, mert ez a rendelet most született az Unión belül. Majd ki fogok térni arra, hogy a magyarországi 1999-es rendelet mennyire komplett, és mennyire harmonizál a jelenlegi uniós koncepcióval. De például, ha most azt nézzük, hogy Portugáliában, Spanyolországban ezt a rendeletet hozták meg, ez sem a teljes tiltásról beszél, hanem azt mondja, hogy különböző alternatívákat épít fel a vendéglátás értékesítésén belül. Kihangsúlyozom már most, hogy a magyar törvény a teljes tiltásról beszél, amit a magyar parlament '99-ben, még az uniós csatlakozás előtt elfogadott.
Portugália esete ugyanaz, Németországban próbálják bevezetni a különböző tartományokban, arról is megvannak a hírek, hogy folyamatos tüntetések vannak mindenhol. Olaszország volt számunkra az első meglepetés, amely erősen dohányos a nemzet, ennek ellenére mégis be tudták vezetni, de ott is sok konfliktus van. Lettország a legkeményebb, ott gyakorlatilag teljes mértékben tiltják, és tíz méter távolságra engedik csak meg a dohányzást. Ez önmagában egy nagyon érdekes helyzet, és egy konfliktustényezőt vet fel, amire később megint visszatérnék. Ausztria nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, Norvégiában, Svédországban teljes tilalom van. Norvégiában már különböző trükkök vannak, ha az ember a sajtót olvassa, hogy különböző dohányzóegyesületeket hoznak létre a vendéglátóhelyek, ahová csoportosítják a dohányosokat, és azt mondják, hogy egyesületként működik, és csak klubtagokat engednek be, magukat szolgálják ki, tehát kibújnak a törvényi rendeletek alól. Ugyanez elmondható egyébként más országok esetén is, Írországban, Dániában ugyanilyen koncepciók vannak, Írországban példák vannak arra, hogy különböző konzulátusokat hoznak létre. Én most nem azt mondom, hogy ebből rendszereket lehet csinálni, de egy-egy ilyen eset van, és nyilván mindenki próbálja a maga piaca szerinti kibúvót megtalálni.
Belgiumban, Észtországban, Luxemburgban és Csehországban részleges tiltások vannak, Franciaország és Románia most készül a rendeletre, és gyakorlatilag hazánkban egy élő tiltás van per pillanat életben, aminek van egy kiegészítője, ami a vendéglátásban a jelenlegi szabályozást engedélyezi, ami gyakorlatilag egy korrekt tájékoztatást nyújt a vendégek részére, és azt gondolom, hogy egy társadalmi konszenzuson nyugvó, olyan rendeletről van szó, amit abszolút korrekten kezel mindenki. Hiszen, ha abból indulunk ki, hogy ma valaki elmegy egy vendéglátó egységbe, minden további nélkül talál olyan helyet, ahol dohányzóhely van, és nemdohányzó-hely van, vagy ha nemdohányzó helyre bemegy mondjuk egy család ebédelni, akkor teljesen egyértelmű, hogy azt mindenki tiszteletben tartja, viszont ha ugyanaz a család bejön, mondjuk a gyerekek nélkül, akkor nem a nemdohányzó helyre megy, hanem a dohányzóhelyen foglal helyet. Vagy a rendezvényeknél úgy igaz, hogy nemdohányzó teremben van a rendezvény, és akik dohányoznak, kimennek a dohányzóterembe, vagy kimennek az üzlet elé. Tehát ma Magyarországon az a rendszer működik, amit mások most próbálnak az Unión belül bevezetni.
Nyilvánvaló, hogy Kyprianou különböző okoknál fogva foglalkozik ezekkel a dolgokkal, én nem tudom, hogy mennyire jó ez így. Azt gondolom, hogy egy túlkínálati piacon, egy társadalmi konszenzuson nyugvó helyzetet másképp kellene megoldani, és majd azért itt a későbbi részekben próbálok ezekre is kitérni, hogy miért gondolom ezt így.
Ezek a képek azzal foglalkoznak, ami tulajdonképpen ennek a kérdésnek az előzményeit érinti. Nyilvánvalóan Magyarországnak reagálnia kellett a Zöld könyv kapcsán erre a kérdésre, ezért került újra társadalmi tárgyalás elé ez a kérdés. Egy tárgyalás volt az Egészségügyi Minisztériumban, mi is próbáltuk elmondani a véleményünket, ezt egyelőre több nem követte. Mi úgy gondoljuk, hogy erről nyilván folyamatosan beszélni kell, hiszen a vendéglátós szakma nem ellene van, hanem amellett van, hogy igenis korrekt feltételeket biztosítsunk minden társadalmi réteg számára, de emellett nagyon fontos tényező, hogy forgalmi vesztesége ne legyen ennek az ágazatnak.
Feltüntetnék pár szakmai szervezetet, akiknek különböző véleményük van. Például az Éttermi Szövetség ott, az egészségügyi minisztériumi összejövetelen is hangsúlyozta, hogy tulajdonképpen őket nem nagyon érintené, tehát ha arról lenne szó, hogy bevezetik, akkor ők ezt is el tudnák fogadni. De azt tudomásul kell venni, hogy ez a szövetség olyan kiemelt üzleteket foglal magában, amik kifejezetten európai árrésszinttel dolgoznak, ráadásul európai vendégkörrel dolgoznak, gyakorlatilag nekik ez nem jelent veszteséget. Körülbelül tizenvalahány üzletről van szó, tehát igazából az ő igényük ebből a szempontból nem irányadó, hiszen maga az eredménytömeg, ami náluk lecsapódik, az is sokkal nagyobb, mint mondjuk egy vidéki kis üzletben. Itt pontosan erről van szó, hogy van 56 ezer üzlet Magyarországon, és az 56 ezer üzletből van tizenvalahány ilyen üzlet, tehát nyilván nem ezt kell iránynak tekinteni. Nagyon fontos lenne, hogy összességében a vendéglátás ebben a kérdésben ne sérüljön, illetve el kell dönteni, hogy milyen gazdaságpolitikát folytat az állam. Majd a vége felé fogok mutatni egy-két képet, amiből ki fog tűnni az, hogy valójában nagyon sok olyan egyéb tényező van, ami elvisz forgalmat. Tehát ne beszéljünk adókról, ne beszéljünk gazdasági környezeti tényezőkről, egyéb olyan napi hatások vannak, amik elviszik a forgalmat a vendéglátásból, és ezért nem lenne szabad most súlyosbítani még a helyzetünket. (Az ülésterembe érkezik Páva Zoltán.)
Itt az ipartestület van bemutatva, nyilván ez a prezentáció nem pont ide készült, tehát szeretnék átugrani egy-két képen, pontosan azért, hogy tudjak gyorsulni, de nagyon fontos az, hogy az ipartestület továbbra is próbálja az ország érdekeit nézni ebben a kérdésben; ami dohányzással kapcsolatban nagyon fontos, hogy próbáljuk elkülöníteni a különböző érdekeket. Tehát teljesen más érdekek jelennek meg Budapesten, teljesen más érdekek jelennek meg vidéken, és teljesen más érdekek jelennek meg különböző a kategóriába sorolt üzletekben. Tehát más az érdeke egy negyedosztályú, harmadosztályú, másodosztályú, első osztályú üzletnek, és teljesen más az érdeke ebben a kérdésben egy bárnak, egy étteremnek, egy önkiszolgáló üzletnek, és eszerint kell megkülönböztetni ezt a kérdést, testületünk ezt próbálja meg átfogni.
Nagyon érdekes, hogy a reklámtörvényről beszélünk. Mindenki tudja, hogy a közterületi reklámozás tilos ebben a kérdésben, ugyanakkor mégis azt látjuk, hogy Magyarországon is, és Unión belül is az a törekvés, hogy az üzletekből kitúrjuk ezeket az embereket, és különböző csoportosulásokkal még nagyobb figyelmet fordítsanak a lakosság felé azzal, hogy igenis mi vagyunk a dohányzók. Úgy gondolom, hogy az élőreklám a legrosszabb reklám, tehát nem megoldás az, ha az embereket kitiltjuk a vendéglőből, kiküldjük az utcára. Ennek több oka is van: az egyik az, hogy az önmagában reklámtényezővé válik, a másik pedig, azzal is kellene foglalkozni, hogy mit szól ehhez a szomszéd, akinek az ablaka alatt fognak majd füstölni, meg társasági életet élni.
Nyilván új társadalmi szokások alakulnak ki, mint ahogy mondtam, elég összetett ennek a hatása. Írországban különböző érdekcsoportok alakultak ki, és egyébként magából a dohányzásból és a flörtölésből állt össze ez a smirting kifejezés, ami gyakorlatilag már egy érdekes helyzetet teremtett, mert nagyon sok olyan vendég van, aki már be sem megy az üzletbe, hanem az üzletek előtti társasági életre vágyik. Ezek elsősorban a magányos emberek, akik egyébként sűrűbben nyúlnak a cigarettához; pontosan ők keresik meg az alkalmat arra, hogy nem mennek be, nem fogyasztók a vendéglátásban, hanem az üzleten kívüli csoportosulásban vesznek részt, teljesen mindegy, hogy közvetlenül a bejáratnál vagy tíz méterrel odébb. Ez egy érdekes, újonnan kialakuló szokás. Én úgy gondolom, hogy ez Magyarországon is be fog következni, hiszen ha ma megnézzük a különböző vendéglőket, a különböző asztaltársaságoktól utcára kimenő vendégek egy társasággá csoportosulnak az üzlet előtt, tehát ez egy érdekes alakulása a forgalomnak. Nagyon sok vita lehet arról, hogy ez jó vagy nem jó nekünk, egy biztos, hogy aki kimegy, az nem biztos, hogy visszajön, és aki kiment, az nem biztos, hogy fizetéssel fog távozni, tehát itt azért lehetnek majd dilemmák, amivel nekünk foglalkozni kell. Itt vannak érdekes statisztikák, hogy a fogyasztás hogyan alakult negatív vagy pozitív irányba: úgy néz ki, hogy nagyon nagy eltérések ebben nincsenek, illetve általában egy rövid távú fogyasztási visszaesés következik be. Ugyanúgy elmondható ez a vendéglátás forgalmára is, nemcsak a cigarettafogyasztókra, hiszen ami forgalom kikerül a vendéglátásból, az szépen átkerül a kiskereskedelembe, és valójában egy átmeneti, pár százalékos forgalmi visszaesés után 1-2 százalékos eltéréssel alapértékesítési szintre került vissza minden országban ismereteink szerint.
Nyilván az igazságot keresni kell, és ez nagyon nehéz, ezért gondolom, hogy mindenképpen egy társadalmi vitát kell lefolytatni ebben a kérdésben, és továbbra is egy konszenzuson nyugvó megoldást kell találnunk erre a kérdésre. A szakmai szövetségek minden esetben arról nyilatkoztak, hogy forgalom-visszaeséssel járt a rendelet bevezetése, viszont nyilvánvaló, amit az előbb már említettem, hogy különböző kategóriákban ez másképp jelenik meg, és az is kétségtelen, hogy minden országban - fejlettségüktől függően - különböző ideig tart, tehát a fejlettebb országokban ez rövidebb ideig, a fejletlenebb országban hosszabb ideig tart. Úgy gondolom, hogy mi azért az utóbbihoz tartozunk, tehát nálunk ennek egy hosszabb lezajlási ideje lehet, arról nem is beszélve, hogy az elszegényedő társadalmi rétegeknél sokkal nagyobb esély van arra, hogy növekedik a cigarettázók és az italfogyasztók száma, tehát én azt gondolom, hogy ennélfogva is óvatosan kell bánni ezzel a kérdéssel, és sokkal megfontoltabban kell meghozni a döntésünket.
Nyilvánvaló, hogy egy-egy ilyen rendelet további beruházásokra kényszeríti a vállalkozásokat, mert a kerthelyiségeket kell megnyitni, a kerthelyiségek fűtését meg kell oldani, illetve adott esetben - mint ahogy New York államtól kezdve több országon át - nagyon komoly légtechnikai berendezéseket építenek be a vállalkozók. Erre vagy van anyagi lehetősége valakinek, vagy nincs. Amerikában egy nagyon nagy réteg pontosan ebbe ment tönkre, hogy nem tudott beruházni, egyszerűen nem volt tőketartaléka. Magyarországon a magyar vendéglátásra ugyanez jellemző, hogy nincs tőketartalék; innentől kezdve ez a kérdés nem lehet számunkra kérdés.
Érdekes dolog, hogy a dolgozók életkörülményeivel hogyan foglalkozunk; ez is egy nagy mottója ennek a kérdésnek, hogy a vendég az egy dolog, de mi van a dolgozókkal. Én úgy gondolom, hogy amióta az Európai Bíróságnak döntése van abban a kérdésben, hogy egy állást meg lehet hirdetni úgy, hogy nemdohányzót veszek fel, innentől kezdve ez a kérdés már nem biztos, hogy ilyen egyértelmű, mert akkor úgy is meg lehet hirdetni egy állást, hogy csak dohányzót veszek fel. Nyilvánvaló, hogy ezzel akkor nem kényszerítjük bele a dolgozót abba, hogy neki feltétlenül dohányoznia kell, de el kell fogadnia azt a környezeti feltételt, hogy ez igenis egy dohányzó munkahely, és ezt ő addig vállalja, ameddig akarja, tehát azért ezt sok oldalról lehet megvizsgálni. Erre már utaltam, hogy minden ország gazdaságát megrázta; a kérdés az, hogy milyen állapotban van az a gazdaság. Mi azt látjuk ma, hogy az első félévi adatok alapján egy 28-30 százalékos forgalom-visszaesése van ennek az ágazatnak. Nagyon sok olyan üzlet van, és ezt talán a szezonális üzleteknél lehetett jobban felmérni Balaton környékén, ahol ki van kitéve az eladó vagy a zárva tábla; ez már mind a gazdasági helyzet egyfajta reakciója. Csak kiegészítésként teszem hozzá, hogy egy nagyon érdekes helyzetet fog szülni, hogy jövőre az energiaár-emelés hogyan fog begyűrűzni, és ennek következményei. Amikor még több üzlet zár be egy ingatlanadó kivetése kapcsán, hogyan fogja mégis kényszerpályára állítani a vállalkozókat, aki egyébként nem nyitná ki az üzletét, de mégis kénytelen lesz kinyitni, és bekerül egy mókuskerékbe, amiből az állam nem engedi ki, és innentől kezdve csak az ágazat adósságállománya fog folyamatosan növekedni.
Kinek jó? Mi úgy gondoljuk, hogy ez a megszorító intézkedés nyilván próbál egy olyan társadalmi közeget támogatni, akik valóban az egészséges életfeltételeket próbálják megteremteni minden környezetben; mi ugyanezt kívánjuk támogatni. Ehhez nekünk van egy programunk, amit szeretnénk végigvinni, és én úgy gondolom, hogy talán ez lesz a kiút, ez egy átmeneti időszak megoldása lehet. Itt felsoroltam egy-két dolgot, önök megkapták az anyagot, tehát úgy gondolom, hogy ezt a részt átugranám, pontosan azért, hogy rövidíteni tudjak. Nagyon komoly érvek egyébként, amik itt fel vannak sorakoztatva, tehát úgy gondolom, hogy ezekkel azért érdemes lesz foglalkozni. Ezt a témát érintettem; passzív dohányzás kérdését részben érintettem. Mondtam, hogy egészségügyi oldalról nem kívánom megközelíteni ezt a kérdést, nem is teszem, de önmagában dohányzásellenes alapítványoknak, társaságoknak hivatalos adataiban is az van, hogy miközben Magyarország a nyolcadik legnagyobb dohányzó a világon, aközben a tüdőrák, a torokrák esetében első, tehát én úgy gondolom, hogy azért ez egy érdekes dolog. Nagyon sok orvossal, tudóssal beszéltünk erről a kérdésről, és mindenki azt mondja, hogy ennek a nagy veszélye pontosan az együttes hatások eredménye, de ezt nyilván az Egészségügyi Minisztérium szakavatott szakemberei jobban meg tudják ítélni, tehát ezzel nem kívánunk foglalkozni.
Fontos, hogy olyan döntés szülessen ebben a kérdésben, ha ezzel tudunk foglalkozni, hogy vegyék figyelembe a szakmai érdekeket, vegyék figyelembe azt, hogy nem kívánunk programunk kapcsán forgalomcsökkenéssel találkozni, hiszen ez nemcsak az ágazatnak, hanem a kormányzatnak is érdeke. Ebből következik, hogy úgy gondoljuk, hogy a konvergenciaprogram ideje alatt ezzel a kérdéssel tulajdonképpen nem szabad foglalkozni, de finomítani kell ezt a kérdést, és a végrehajtási utasításban kell a finomítás helyét megtalálni. Nagyon fontos továbbá az, hogy az euró bevezetése jelenti azt a pontot, amikor utána már lehet olyan intézkedéseket hozni, ami letisztítja ezeket a kérdéseket, de úgy gondolom, hogy addig igenis figyelembe kell venni, hogy ez egy komoly gazdasági és nemcsak egészségügyi kérdés. Itt érintem, mert ez egy sokszor lovagolt kérdés, hogy a vendéglőbe járás mutatója mit jelent. 70 százalék feletti országokban, mint Olaszország, New Yorkot, még ha átmenetileg is, megrázta a gazdaságot, a vendéglátást ez a rendelet; Magyarország éppen a 20 százalék felett van, amiben nincs benne a gyerekélelmezés, a munkahelyi élelmezés. Úgy gondolom, hogy ez azért elég kritikus érték, tehát azért ezzel foglalkozni kell.
Úgy látjuk - és ez persze még nem tiszta, mert amikor ez az anyag készült, úgy nézett ki, hogy év végére 18-20 százalék körüli veszteséggel számolhat az ágazat -, hogy ez kevesebb lesz, tehát úgy néz ki, hogy az év vége bizonyos üzletkörökben egész korrekten kezd alakulni, viszont nem tudjuk, hogy összességében ez majd mit fog jelenteni az ország vendéglátását érintve. Úgy gondoljuk, hogy az Unió Zöld könyve nem kötelezvény, hiszen ezt több esetben deklarálták, nem kötelező ezt abban az értelemben úgy végrehajtani, ahogy az Unió ajánlja, hiszen ha végignézzük a mostani példákat, akár Spanyolország, Portugália kérdését, abból is kiderül, hogy az országok különböző formában rendezik ezt a kérdést. Én úgy gondolom, hogy Magyarországon ugyanúgy meg kell vizsgálni a sajátos helyzetet, és eszerint kell kialakítani a törvénymódosítást vagy éppen a végrehajtási utasítást.
Mi a következő megoldásokat javasolnánk ebben a kérdésben. Úgy gondoljuk, hogy az átmenetet, ami a mi megítélésünk szerint 4-5 év, egy tájékoztatási rendszer kialakítása jelenti. Ennek pontosan az lenne a lényege, hogy a Magyarországon kialakult túlkínálatból eredően egyfajta választási lehetőséget biztosítunk a vendégek számára. Ez a megoldás azért is jó, mert a vendég már a vendéglőbe való betérés előtt el tudja dönteni, hogy bemegy azért, mert itt lehet dohányozni, bemegy azért, mert nem lehet dohányozni. Ez a különböző piktogramokból látszik, nyilván különböző alternatívák vannak, és a bejáratnál elhelyezett táblákból lehet megítélni azt, hogy van nemdohányzó terem, dohányzó terem vagy éppenséggel légszűrt tér, ventillációval mozgatott tér, és a vendég el tudja dönteni, hogy ezek alapján bemegy, vagy nem megy be abba az üzlettérbe. Nyilván ebből következik, hogy több matrica is kint lehetne egy üzlet bejáratánál.
Van egy programsorunk erre a kérdésre - nem feltétlenül mennék ebbe bele, a tisztelt képviselő urak ezt az anyagot megkapták -, van egy programtervünk, van egy költségvetési tervünk hozzá, ami adott esetben egy korrekt támogatottsággal, állami támogatással végigvihető. Úgy gondoljuk, hogy ez a terület nem kapta meg azt a felvilágosítást, amit megkaphatott volna, és a lakosság sem nem kapta meg azt a kellő felvilágosítást, amit egyébként adott esetben az Unióban más országokban megtettek; nyilván ennek anyagi okai is lehetnek. Más kérdés az, hogy a vendéglátás ugyanúgy nem kapta meg azokat a pénzügyi feltételeket, hogy eleget tegyen ezeknek az elvárásoknak; ebben szeretnénk nagyon gyorsan váltani. A programnak és a prezentációnak a végén különböző kiegészítő anyagok lennének. Úgy gondolom, hogy erre a második napirendi pontban térnék inkább vissza, a szóbeli kiegészítésben, ennél a napirendi pontnál többet már nem tudok tenni. Egy a lényeg: mi a programunkat elindítottuk, a szakmai felvilágosító program folyamatosan megy körbe az országban, minden üzletet tájékoztatunk arról, hogy miről szól a történet. Nem szeretnénk még egyszer olyan helyzetbe kerülni, mint mondjuk a HACCP esetében, hogy egy olyan rendeletet nyomnak a nyakunkba, ami Európában sehol nincsen, ugyanakkor nekünk, ebben a gazdasági helyzetben még komolyabb eredményelmaradást jelentene.
Tehát még egyszer hangsúlyozom: támogatunk minden okos és ésszerű programot, ami az egészséges, kulturált környezeti feltételek megteremtését jelenti, de nem tudunk támogatni semmi olyat, ami az ágazat forgalomcsökkenésével jár, még akkor is, ha ez csak rövid ideig él, pár hónapig. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Képviselőtársaimat kérdezem, hogy a kiküldött anyagokkal, illetve a szóbeli kiegészítéssel kapcsolatban vannak-e kérdéseik, esetleg véleményük az elkészült anyagokhoz. (Jelentkezésre:) Parancsoljon, Mohácsi képviselő úré a szó.
Kérdések, hozzászólások, vélemények
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Meghívottak! Tulajdonképpen olyan gondolatok jutottak eszembe, hogy tavaly részt vettem egy konferencián, az anonim alkoholistáknak konferenciáján, és ott mindenki úgy mutatkozott be, hogy XY alkoholista vagyok. Én nem vagyok alkoholista. Mohácsi József vagyok, és valamikor dohányoztam, most, hál' istennek, már nem dohányzom. Én a passzív és aktív dohányosok kapcsolatáról szeretnék nagyon röviden egy-két gondolatot megosztani. Nyilván, ha valaki bemegy egy étterembe vagy egy vendéglátóhelyre, akkor vagy az zavarja, hogy az előző napi működés miatt dohányszag van, vagy az zavarja, hogy ételszag van - nyilván megvannak azok az előírások, ami az elszívást és a normális légmozgást illeti, de sajnos ez a jellemzőbb -, viszont, aki passzív dohányos, azt nyilván nagyon zavarja. Ilyen alapon egy kicsit abba az irányba szeretnék elmenni, hogy a dohányzás és az alkoholfogyasztás összefügg. Élvezeti szempontból is nyilván összefügg, hiszen aki megiszik egy kávét, vagy egy pohár sört, vagy bármilyen alkoholt, és dohányos, akkor nyilván automatikusan nyúl a cigarettájáért, tehát sokkal összetettebb ez a probléma, mint népegészségügy. Azonban ahhoz, hogy vendégeink legyenek az üzletekben, nyilván megpróbálunk egészségesen gondolkodni, és egy rettentő kényes téma, és nekem is, mint szakmabelinek - elég régóta űzöm ezt, bár szállodásként, de - örökös probléma.
Nyilván azok, amiket említett, azok a problémák, amelyek azt jelentik, hogy szezon vagy nem szezon, kerthelyiség vagy nem kerthelyiség, szelektálják a dolgokat. Úgy veszem észre egyébként, hogy jó néhány vendéglátóhelyen tiszteletben tartják a nemdohányosok és a dohányosok egymást, különösképpen, ha el is van különítve, habár ha ott nincs ez megoldva légtechnikailag, akkor nyilván keveredik ez a dolog. Feltétlenül nagyon fontos probléma, elsősorban az egészség miatt, és nyilván az üzlet miatt is, mert azoknak a vendéglátósoknak is meg kell élniük, az éjszakai vendéglátóhelyekről nem is beszélve, hisz ott azért egészen más, majdnem más publikum van, mint ami a napközi vendéglátást illeti.
Szóval én felírtam magamnak, hogy vendég, kérdőjel, és dohányzás, kérdőjel. Ezt ugyanúgy az alkoholra is nyilván fel lehetne írni, de nagyon összetett a kérdés, és tényleg valami olyan kompromisszumos megoldás felé kellene menni, amiben már vannak előrehaladott tárgyalások, ami abba az irányba mutat, hogy azért lehetőleg ne kelljen üzleteket, pontosan a dohányzás miatt bezárni. Egyébként kulturált viselkedés kérdése is az, hogy ki hogyan tiszteli a másik embert. Röviden ennyit szerettem volna, elnök úr, köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Nagy Jenő képviselő úr!
NAGY JENŐ (MSZP): Köszönöm szépen. Nagyon érdekes, hogy egy oldalon állunk ez ügyben, de azt gondolom, hogy itt az üzleti érdek, akármennyire is rosszul esik, nem lehet első helyen. Ez olyan egészségügyi probléma, ami miatt kiemelt helyen kell kezelnünk, hogy lehetőleg meg kell védeni a dohányzás ártalmaitól a nemdohányosokat, de azokat is, akik dohányoznak, meg kellene próbálni leszoktatni őket, ami mondjuk borzasztó nehéz, és nem sokuknak sikerült. Bernard Shaw mondta, hogy mit szenvednek ezen a dohányosok, hogy olyan nehéz leszokni, neki már tízszer sikerült. (Derültség.) A humort félretéve, én azt gondolom, hogy tényleg tiszteletben kell tartani a dohányosok jogait is, de az egészség áll az első helyen.
Itt az anyagban valahol leírták, hogy a meglévő törvényeket kellene először betartani. Itt is van bőven teendő, szerintem ez legyen az első lépés, de kiemelt prioritás, hogy az első az egészség, a második a meglévő törvényeket betartani, a harmadik pedig az, hogy a figyelmes választás, valahol ez a jó megoldás. Tehát lehetőséget kell biztosítani a dohányosoknak is az ugyanolyan színvonalas körülményekhez, mint a nemdohányosoknak. Ha nekik ez a fixa ideájuk, hogy megölik magukat tíz évvel előbb, mint ameddig élhetnének, hát nem lehet őket megakadályozni.
Sajnos a példamutatással is rettenetesen nagy probléma van. Amíg orvosok dohányoznak, olyan emberek dohányoznak, akiknek hivatalból ezt üldözniük kellene, addig teljesen hiteltelen mindenféle propaganda. Kedves, jó kollégám, aki hirtelen beteg lett, komoly baja lett, elment egy professzorhoz, aki azt kérdezte, hogy dohányzik-e. Hát, sajnos - azt mondja -, professzor úr, napi egy dobozzal. Na látja, én sem tudok erről leszokni. Így elmehetünk melegebb éghajlatra, de ez nemcsak a vendéglátásban, hanem egyáltalán, ez az egész egy komoly kérdés.
Én egy kicsit túlzottnak tartom a megsaccolt hatását a vendéglátás forgalmának visszaesésére, eléggé elfogadott dolog már, hogy nagyon sok helyen nem lehet dohányozni. (Az ülésterembe érkezik Becsó Zsolt.) Azt gondolom, hogy afelé kellene mindenképpen az erőket összesíteni, és abban kellene összefognunk, hogy a meglévőket tartsuk be; ez vonatkozik a parlamenti képviselőktől elkezdve az orvosokon át a tanárokra, mindenkire. Egy-két képviselő barátom lehet, hogy itt megkövez, de ők sem tartják be. Egyszer megpróbáltam szólni, majdnem megettek. Addig pedig, amíg azok, akik a törvényt hozzák, sem állnak elő jó példával, addig itt nekünk ezzel gondjaink vannak.
Harcoljunk ezért, az ilyen sorrendet véleményem szerint figyelembe véve, és valami elfogadott olyat, hogy tényleg üzleti hátrány emiatt kifejezetten ne érje a vállalkozásokat, de a vállalkozásoknak is tudomásul kell venni, hogy az élet erre megy, és azok a statisztikai adatok, amiket láttunk, az nem vicc, az borzasztó komoly, és főleg a fiatalságot érinti rettenetes mértékben. Aki már járt mai szórakozóhelyen, ami ott folyik, az tömény önpusztítás, az italtól a cigin keresztül az egészségkárosító zenén át, a társaságot is beleértve, tehát van itt mit tenni, elbagatellizálni semmiképpen nem szabad, és én azt gondolom, hogy amit az elején mondtam, ha az ilyen sorrendet betartjuk, és komolyan vesszük, és nemcsak beszélünk róla, akkor azért eredményeket érhetünk el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Koscsó Lajos képviselő úr kért szót.
KOSCSÓ LAJOS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Szeretném előrebocsátani, hogy 18 évig dohányoztam, most már 20 éve nem dohányzom, négy évig vendéglátóztam, abból két évig volt dohányzás az üzletben, két évig nem volt dohányzás az üzletben. Azért mondom, mert nem olyan egyszerű ez a probléma, hiszen ha Jenőnek csak egy mondatára térek vissza, akkor lehet, hogy nem a vendéglátóhelyeken kellene először kezdeni, hanem talán mindenütt másutt, és a legvégén a vendéglátóhelyeken. Az is biztos, hogy a vendéglátóhelyeken is kell valamilyen lehetőség, a problémát valamilyen lehetőséggel meg kell oldani.
Én magam azt gondolom egyébként, hogy az önpusztításnak ez a formája semmivel sem veszélyesebb, mint az ivás, az alkoholfogyasztás vagy a drogfogyasztás, csak másképpen hat, kicsit később hal meg az ember, mint mondjuk, ha drogot fogyaszt. Leginkább a fiatal korban való dohányzás és ivás az, ami számomra borzalmasan nagy problémát okoz helyben, Tiszaújvárosban is, ahol polgármesterként is dolgozom, ahol nem rendeleti szabályozással fenyegetve a vendéglátósokat, mint volt vendéglátós, de végül is egy egyszerű megállapodással sikerült egyfajta olyan megállapodást létrehozni, hogy a vendéglátósok figyelembe veszik azokat a szempontokat, amelyeket mi szeretnénk elérni, hogy a fiatalok ne igyanak, ne dohányozzanak, a vendéglátóhelyeken normálisan viselkedjenek. Ebben partnerek, és mi ennek fejében mondjuk nem zárjuk be éjszakára az üzleteket, merthogy ez a lehetőség helyben rendelkezésre áll.
A dohányzás ettől egy picit bonyolultabb probléma, mert ha kulturáltan űzik, akkor gyakorlatilag igazából senkinek nem árt, vagy talán észre sem veszik. Azok a megoldások, amelyek ebben a prezentációban felmerültek, megteremtik azt a feltételrendszert, amely elméletileg lehetővé tenné azt, hogyha bemegyek egy üzletbe, ami dohányzó, akkor tudom, hogy ott dohányoznak, ha bemegyek egy olyan üzletbe, ami nemdohányzó, akkor tudom, hogy ott nem dohányoznak, és ha dohányos vagyok, akkor nem megyek be, tehát ez ebből a szempontból talán egyfajta rendező elv lehetne. A probléma ott van, ahol a faluban csak egyetlenegy kocsma van, és a kocsmában a fele dohányzik, a fele nem dohányzik; ott már egy picit akadnak problémák ezzel a matricázással, de ettől függetlenül én azt gondolom, hogy ezt kulturáltan meg lehet oldani, ez a folyamat elkezdődött, és ezt a folyamatot kell folytatni. Az abszolút tiltással én személy szerint nem értek egyet, mint ahogy azzal sem értek egyet egyébként, amit néhány településen már bevezettek, hogy a közterületeken nem lehet dohányozni. Ha nem lehet dohányozni a munkahelyeken, nem lehet dohányozni a vendéglátóhelyeken, nem lehet dohányozni a közterületeken, akkor ki kell írni a település szélére, hogy ez a város a nemdohányzók városa, otthon a lakásodban szívhatod, egyébként meg ne gyere ide lakni. Ezek nyilván nem megoldások, még akkor sem, ha néhányan ezt szeretnék.
Én ellene vagyok a dohányzásnak, és ahol lehet, teszek is ellene, de az ilyen abszurd, abszolút tiltások nem visznek előre, hanem inkább visszafogják azokat a folyamatokat, amelyek jó irányba indultak el. Ezért azt gondolom, és azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk, hogy a meglévő szabályokat be kell tartani, és a meglévő szabályokat úgy kell alakítani, hogy mindkét csoport, tábor - dohányzó és nemdohányzó tábor - érdekeit szem előtt tartsa. Tartsa szem előtt azoknak az érdekeit, akik egyébként ebből élnek, mert azért ez sem mellékes, akik egyébként adót fizetnek, és tartsa szem előtt azoknak az érdekeit is, akik egyébként a munkahelyükből adódóan kénytelenek olyan munkahelyen dolgozni, ahol dohányoznak, vagy éppen nem dohányoznak, de erre is talán az a megoldás, ami itt elhangzott, és ez kezelhető. Én úgy gondolom tehát, hogy minden olyan szabályozás, amely az abszolút tiltás felé megy, ront a helyzeten, ahelyett, hogy javítana. Én személy szerint inkább az olyan megoldások híve vagyok, ahol a lehetőségét megteremtjük mindenki számára, hogy választhasson, és ha választott, akkor a választásának megfelelően el is viseli, vagy eltűri, hogy így mondjam, amit egyébként egyéb körülmények között nem tenne meg, ha nincs választási lehetősége. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Páva képviselő úr!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én a másik felet képviselem: én azt mondom, hogy a lehető legszigorúbban kell fellépni. Én se a vendéglátóhelyeken, se a közterületeken nem engedném meg a dohányzást. Örülök, hogy a Vendéglátók Ipartestületének elnöke ilyen alaposan felkészült; bármely dohánygyár megirigyelhette volna ezt a reklámtevékenységet.
Tamás! Én azt javasolnám, hogyha ugyanilyen alaposan felkészültök abból, hogy hogyan lehet vendéget fogni, milyen jó konyhával, amilyen mondjuk az Arany Kacsa, a te vendéglőd, finom borokkal, udvarias kiszolgálással, különleges gasztronómiai dolgokkal, akkor oda lehet csalni azokat az embereket, akik, mint én, azért nem mennek be egy vendéglátóhelyre, mert füstöt látnak. Nagyon röviden azt szeretném tehát elmondani, hogy a lehető legszigorúbban kell fellépni, és helyeslem az Európai Unió előírásait: végre kell ezeket hajtani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További vélemény, esetleg kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor nekem lenne még három kérdésem az előterjesztőkhöz, röviden. Egyelőre csak a vendéglátásról esett szó a bizottsági ülésen, de a szabályozás ezen túlmutat, hiszen zárt helyiségekről, zárt középületekről és intézményekről beszél a szabályozás, és az Európai Parlament állásfoglalása is erre vonatkozik, ami egy elég szigorú szabályozást javasol bevezetni két éven belül. A magyar kormány jelenlegi álláspontja az, hogy 2009. január 1-jétől tervezné bevezetni ezt a típusú szigorítást, ha jól látom, akkor a Magyar Vendéglátók Ipartestülete pedig valami kompromisszumos megoldás irányába törekszik, amely alapján a 100 négyzetméter alatti helyiségeknél eldönthetné az üzemeltető, hogy az dohányzó vagy nemdohányzó helyiség, illetve az átmeneti időszakot 4-5 évre kívánja elnyújtani.
Én magam sem vagyok egyébként a hosszú átmeneti időszak híve, tehát én ezt nem támogatnám, azt viszont lehet, hogy érdemes végiggondolni, hogy Magyarországon, főleg vidéken, rengeteg kis kocsma van - vicces a megfogalmazás is, hogy italbolt, de aki járja a vidéket, az rendszeresen találkozik még ezekkel a feliratokkal is. Egyrészt egy faluban csak egy ilyen műintézmény található, másrészt nyilvánvalóan ezeknek a vendéglátóhelyeknek sem a pénzügyi lehetősége, sem a technikai háttere nem olyan, amely a korszerű füstelszívást, levegőztetést, szellőztetést meg tudná oldani. Ilyen szemszögből vizsgálva az ügyet, lehet, hogy van értelmes kompromisszum.
Ez lenne a kérdésem is, hogy ezeken a bizonyos egyeztetéseken, amelyeket az Egészségügyi Minisztérium, illetve a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kezdeményezésére eddig lefolytattak, történt-e valamilyen elmozdulás, látható-e valamilyen kompromisszumos javaslat, amely esetleg a szakmai szervezetek és a kormány között létrejöhet a későbbiekben. Egyben az is lenne a kérdésem, hogy hol tart egyáltalán az egyeztetési folyamat, tehát nagyjából milyen találkozókat vagy milyen fórumokat terveznek még a jövő év során, amíg a szabályozás - a mostani tervek szerint 2009. január 1-jétől - megvalósul. Az is kérdésem lenne, hogy van-e egyáltalán nemzetközi példa arra, hogy egy ilyen megoldás szülessék, tehát az Európai Unióban van-e olyan szabályozás, amely lehetővé teszi az üzemeltetők számára, hogy döntsenek arról, hogy dohányzó vagy nem dohányzó az ő vendéglátóegységük. Csatlakoznék továbbá képviselőtársaimhoz a tekintetben, hogy kérdés az is, hogy valójában miért nem ellenőrzik sokkal szigorúbban pillanatnyilag is a tilalmi szabályozás betartását, mert én magam is azt látom, hogy ez nem működik; annak ellenére, hogy van egy viszonylag határozott szabályozás ezen a téren, továbbra sem működik a dohányzó, nemdohányzó rész elkülönítése egy csomó étteremben.
Hadházy képviselő úr még szólásra jelentkezett.
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A szóbeli kiegészítés során figyeltem fel arra a részletkérdésre, hogy a munkahelyeket ma úgy is meg lehet hirdetni, hogy nemdohányzókat keresünk, és itt a kiegészítésben azt hallottuk, hogy akkor ennek mintájára meg lehetne úgy is hirdetni, hogy dohányzókat keresünk, vagy előnyben részesítünk.
Szerintem ez nem egészen állja meg a helyét, ugyanis nyilvánvaló, hogy a kenyérkereset miatt az ember végső kétségbeesésében azt mondja, hogy akkor én dohányzom, vagy elvállalom ezt a munkahelyet, és ezzel egy olyan helyzetbe hozzuk a munkavállalót, amely az ő egészségét károsíthatja. Na de azért kérdezem: és a munkanélküli egészségével ki fog foglalkozni? Ha nem fog találni munkahelyet sem, akkor esetleg agresszív lesz, ideges lesz, esetleg az alkoholhoz nyúl, a család tönkremegy, és millió szociális probléma a felszínre kerül. Magyarul én csak azt szeretném érzékeltetni, hogy ez egy rendkívül bonyolult kérdés, és csatlakoznék az előttem szóló elnök úrhoz, hogy van egy érvényes szabályozás, amelyet sajnálatos módon a hatóságok nem ellenőriznek, nem tartatnak be. Egyébként ennek nagyon nagy hagyománya van Magyarországon, hogy a jogszabályokat nem tartjuk és nem tartatjuk be. A fogyasztóvédelem megerősítését reméltük például az uniós csatlakozástól: én emlékszem ezekre a fórumokra, ahol ezeket hallhattuk, illetve ezeket mondhattuk. Sajnálatos módon a fogyasztóvédelem nem erősödött meg, tisztelt képviselőtársaim, hanem jelentős mértékben gyengült, ezt tudom mondani, legalábbis ez a tapasztalat. Én azt tartanám elsődlegesnek, hogy a fogyasztóvédelmet meg kellene erősíteni ténylegesen, nemcsak jelképesen, a jelenlegi szabályozásokat be kellene tartatni, és akkor már a jelenlegi szabályozórendszernek köszönhetően jelentősen javulhatna a dohányzók védelméről szóló helyzet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Koscsó Lajos!
ELNÖK: Koscsó Lajos!
KOSCSÓ LAJOS (MSZP): Annyiban szeretnék vitatkozni, nem a fogyasztóvédelemmel, hanem az ellenőrzéssel. Nálunk, a városházán az elmúlt évben két alkalommal ellenőrizte a Munkavédelmi Felügyelet és az ÁNTSZ, hogy a dohányzás elleni szabályok betartása megfelelő, tehát gondolom, hogy a vendéglátóhelyekre is legalább kétszer elmennek, de merem remélni, hogy még többször is. Ha mégsem, akkor pedig magunkba szállunk... (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadnám akkor a kérdésekre a válaszolás lehetőségét az előterjesztőknek. (Az ülésterembe érkezik Almássy Kornél.) Tusor András jelentkezett szólásra. Parancsoljon!
TUSOR ANDRÁS szakértő, turisztikai szakállamtitkárság (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Elnök úr, köszönöm a szót. Hölgyeim és Uraim! A turisztikai szakállamtitkárság nevében mondanék néhány mondatot.
Azért lesz nehéz szembemenni ezzel a tiltással, mert egész egyszerűen van a világban egy erős törekvés az egészségtudatos életmód iránt, tehát vannak 10-12 órás repülőjáratok, nemdohányzók. Nagyon sok országban már az utcán, a pályaudvaron, és így tovább, nem lehet dohányozni. Természetesen vannak olyan szállodák - ezt szállodástól hallottam -, hogy nemdohányzó lett, és éppenséggel még nőtt is az adott szálloda forgalma, mint ahogy például az ilyen környezettudatos, zöldszállodáknál is forgalomnövekedést mértek.
Természetesen a vendéglátásban más a helyzet, de az emberi egészség nagyon drága, a szó átvitt értelmében is. Én megnéztem egy anyagot: az Európai Unió egy év alatt közel 130 milliárd eurót költött a dohányzás okozta betegségek gyógyítására, tehát nyilvánvaló, hogy ezekkel elég nehéz lesz szembemenni, vitatkozni. (Az ülésterembe érkezik dr. Gyenesei István.)
Mindazonáltal, amit az elnök úr elmondott, az a figyelmes választás, illetve a meglévő, szerintem jó szabályozásnak a valóban betartása, a megfelelő légcsere, a dohányzóhelyek kijelölése megoldás lehet. Hallottam olyan szakmai véleményt is, hogy fokozatosan, például az étkezési főidőkben, 12-15, 19-22 óra között lehetne tiltásokat bevezetni.
Arra nézve információ, hogy nemzetközileg mi a helyzet - ezt kérdezte az elnök úr. A Turizmus Zrt. külképviselőitől kértünk olyan információt, hogy nézzék meg, hogy az adott országban milyen szabályozás van, nézzék meg, hogy azt a szabályozást hogyan ellenőrzik, hogyan hajtják végre, illetve nézzék meg, hogy hogyan hatott vissza az egész a vendéglátásra. Ha ezt megkapjuk, márpedig hamarosan befutnak a külképviseletektől ezek az információk, akkor erről készítünk egy összefoglalást és tájékoztatót. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha jól értettem, még a szóbeli kiegészítésből, akkor a GKM-nél is készül valamiféle hatástanulmány. Nem tudom, hogy ez már elkészült-e, hozzáférhető-e, vagy...
DR. HEGEDŰS MÁRTA ANIKÓ osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Elnézést! Mi az Egészségügyi Minisztérium felé javasoltunk egy ilyen hatástanulmányt. Hogy ki fogja elkészíteni, ez még megegyezés kérdése.
ELNÖK: Gondolom, hogy akkor egyelőre az időpontja is beláthatatlan.
DR. HEGEDŰS MÁRTA ANIKÓ osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Nagy Jenő: Elnök Úr! Csak egy mondat!) Nagy Jenő képviselő úr, és utána Almássy Kornél alelnök úr még.
NAGY JENŐ (MSZP): Csak egy mondatot erre: a fogyasztóvédelem végül is itt most konkrét lépéseket tesz. Úgy tudom, januártól körülbelül négyszáz felügyelővel erősödik a fogyasztóvédelem, és ezek nemcsak szavak, hanem a valóságban is komolyabb ellenőrzések várhatóak, mindannyiunk érdekében. Ezt csak kiegészítésképpen mondtam, és ezt már konkrétan eldöntötték. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük a szolgálati közleményt, képviselő úr. Alelnök úré a szó.
ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Köszönöm szépen a szót. Elnézést kérek a késésért, nem lehettem itt ennek az érdekfeszítő vitának az elején, de én is ismerem a felvezetést, illetve hogy a minisztérium milyen elképzelésekkel állt elő. Lehet, hogy formabontó vagyok, de én a teljes tiltást semmiképpen nem tartom jó megoldásnak, én kompromisszumos megoldást javasolnék. Én, megmondom őszintén, dohányoztam, most már nem dohányzok, de azért néha-néha elszívok egy szál cigarettát ebéd után, és szerintem vagyunk így ezzel néhányan. (Közbeszólás: Miért?) Mert jólesik. (Derültség.)
Azt gondolom, hogy ez egy álszent javaslat. Nem tartom ezt egy jó megoldásnak, és lehet, hogy ezért meg lehet engem kövezni. Szerintem a megoldás az lenne, hogy minél keményebben számon kérjék azt, hogy a nemdohányzók védelme betartatásra kerüljön, tehát magyarul legyenek helyek elkülönítve, nagyon korszerű szívóberendezésekkel, amivel ezt a problémát meg lehet oldani, de egész egyszerűen életszerűtlennek tartom a dolgot, és egy álszent megoldásnak.
Egy kicsit nézzünk magunkba, és vizsgáljuk meg úgy a kérdést! Ezt egy álszent dolognak tartom. Ma már ott tartunk, hogy a dohányzókat lassan leköpik az utcán. Lehet, hogy ezzel felháborodást fogok kelteni, de mondom még egyszer: nem dohányzom, nagyon ritkán szívok el egy-egy szál cigarettát. Azonban azt gondolom, hogy azért most már ott tart a dolog, hogy a másik oldal érdekeit is meg kell nézni, mert Magyarországon - sajnos vagy nem sajnos - elég sokan dohányoznak. Nyilván mindent meg kell tenni azért, hogy ne dohányozzanak, de valahol ez a megoldás az én meglátásom szerint nem megoldja a problémát, hanem lehetetlen helyzetbe hozza a vendéglátóhelyeket, és lehetetlen helyzetbe hozza az embereket. Most gondoljanak bele abba, amikor valaki elmegy egy étterembe vagy egy kocsmába, jól érzi magát, megeszik egy ételt, megeszik egy vacsorát, majd utána ki kell menjen a mínusz tíz fokba, hogy ott szívjon el egy cigarettát. Önök szerint ez elfogadható, vagy önök szerint ez egy jó megoldás? Én ezt semmiképpen sem tartom jónak.
Ugyanakkor azt sem tartom jónak, hogy keveredjenek a dohányzók és a nemdohányzók, nyilván ezt sem tartom jó megoldásnak, mert iszonyatosan zavaró tud lenni az, ha valaki dohányzik egy vendéglátóhelyen úgy, hogy ha valaki másnak egészségügyi problémái vannak, és nem akarja ezt érezni.
Ezért azt gondolom, és örülök egyébként a turisztikai szakállamtitkárság véleményének, hogy kompromisszumos megoldást kell találni, valami olyan megoldást, ami ezt a kérdést úgy kezeli, hogy szigorúan szabályozzák, és szigorúan büntessék azt, ahol nem különítik el a dohányzókat és a nemdohányzókat. Csak azt kérem, hogy ne mindig vegyünk át egy-egy, szerintem nem jó, vagy életszerűtlen nyugati példát, azért, mert Nyugat-Európában egy országban, vagy akár több országban is ezt alkalmazzák. Szerintem a megoldás abban van, hogy próbáljuk meg a kulturált dohányzást és a kulturált viselkedést elterjeszteni Magyarországon, és szigorúan szabályozzuk azokat a vendéglátóhelyeket, ahol ezt nem tartják be. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Képviselői részről van-e még további hozzászólási igény? (Jelentkezésre:) Gyenesei képviselő úr!
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, és elnézést kérek, de időközben az albizottsági ülés után volt még egy fontos elintéznivalóm.
Az előterjesztést áttanulmányoztam, de nem voltam itt a vita elején, nem hallottam az esetleges szóbeli kiegészítéseket. Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy nem szabad a homokba dugni a fejünket, és azt mondani, hogy ez a probléma majd magától megoldódik. Ez magától nem fog megoldódni, valahol a társadalomban, egy egészséges társadalomban az együttélési kultúra része, hogy az úgynevezett extra szokásokat, amelyek részei a kultúrának, azt kezeljük, mégpedig úgy kezeljük, hogy azzal ne sértsük sem azt, aki részese annak a kisebbségnek vagy többségnek, amelyik valamilyen formában, akár egészségére káros tevékenységet folytat, tudomásul kell ezt venni, ugyanakkor pedig a másik kisebbség vagy többség érdekeit is alapból képviselni kell. A "kecske is jóllakik, káposzta is megmarad" alapon nem szabad azt az utat járni, amelyik kitiltja a közösségi helyekről mondjuk a dohányzást, de igenis lehetőséget kell adni arra, hogy elkülönítse a dohányzókat és a nemdohányzókat. Ha ezt sikerül megoldani, akkor úgy gondolom, hogy megoldottunk mindent. Tehát nem kell kimenni sem az esőre, sem a hidegre, kultúrállamokban kitalálták - már elnézést - a szivarszobákat, kitalálták a kártyaszobákat, kitaláltak mindazt a vendéglátóhelyeken - most a minőségi turizmus részére gondolok, minőségi szolgáltatásra gondolok -, ahol ez a kettő jól elkülöníthető. Ugyanez a szállodákban is megvan már, hogy vannak olyan szobák, amelyek standard, dohánymentes szobák, és vannak dohányzószobák, mert azt valamennyien tudjuk, hogy ha adott esetben bemegyünk egy olyan szobába, ahol előtte dohányos volt, azt pontosan lehet érezni, ha nem is a füstöt, de a szagát biztosan.
Ezért a mai kultúra része kell hogy legyen a dohányzás elfogadása, a dohányosok elfogadása, együttélésnél viszont biztosítani kell azokat a feltételeket, amik nem biztos, hogy olcsóbbá teszik az egész működtetését, de mindenképpen élhetőbbé teszik az életünket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Koscsó Lajos képviselő úr!
KOSCSÓ LAJOS (MSZP): Még egy mondat. Én Kornéllal egyetértek sok dologban, de egy dologban azért gondolom, hogy ő is egyetért. Azzal, hogy én nem dohányzom, azzal nem zavarok senkit. (Derültség. - Hadházy Sándor: Dehogynem! A dohánygyárakat.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Háber Tamás jelentkezett még szólásra. Kérem, hogy az elhangzott kérdésekre a válaszokat röviden tegye meg.
HÁBER TAMÁS elnök (Magyar Vendéglátók Ipartestülete): Felmerült az elszívás kérdése. Itt is egy ellentmondás van. A magyar kormány komolyan támogatta az elszívóberendezések telepítését. Innen kezdve elég érdekes helyzet lenne, hogy az állam invesztál bizonyos területre, ugyanakkor a másik oldalon azt mondjuk, hogy beinvesztált az állam, beinvesztált a vállalkozó, mert a vállalkozónak nagyon komoly önerőt kellett betenni annak idején, most meg azt mondjuk, hogy kitiltunk mindenkit, akinek az érdekében beruháztattuk mondjuk a vállalkozót. Én úgy gondolom tehát, hogy ez is egy ellentmondás, viszont a nyitja ennek a kérdésnek nagyon érdekes. Elhangzott itt az airbusz és egyéb, hosszas utazások kérdése. Az új airbuszokban olyan száz százalékos szűrés van, hogy lehet dohányozni adott esetben, tehát gyakorlatilag ma már nagyon komoly szűrőrendszerek vannak. Azon a prezentáción is, amelyen például az Egészségügyi Minisztériumban voltunk, volt egy mérés, de egy körúti presszónál, nyitott ajtónál, ahol tehát a környezeti hatások nagyon kemények. Ezek a kulcskérdések egyébként, itt van az előremozdulás kérdése, hogy a végrehajtási utasításban mit, hogyan szabályozunk le. Itt akkor kapcsolódnék az ellenőrzéshez is, mert az ellenőrzésnek pontosan ezek a problémái, hogy ezek a mérési határok nehezen foghatók meg, ezért kell ezeket pontosan meghatározni. A végrehajtási utasításban kellene nekünk nagyon gyorsan előrelépni, és én úgy gondolom, hogy ez nagyon komoly nyitja lehet minden kérdésnek és a konfliktusoknak is, és ezzel sok mindent tudnánk kezelni.
Szóba került itt a közterületi dohányzás. Én ezt már többször elmondtam, hogy végtelenül visszaható az, amikor az ember közintézményben nem dohányzik, előbb-utóbb adott esetben - Szekszárd, Paks kérdése - közterületen nem dohányzik, aztán a végén meg már megyek a családi környezetembe, ahol aztán senki nem tudja kontrollálni, hogy mi történik, és a legnagyobb egészségkárosodást tudom okozni a családomnak. Pontosan ezért a vendéglátás egy ellenőrizhető, felügyelhető, jó terület lehet, tehát én ebben maradnék.
Kikérem magamnak, hogy bármilyen társadalmi, gazdasági rétegnek reklámot szeretnék tenni. Az elején elmondtam, hogy én egészséges életfeltételeket szeretnék teremteni a vendéglátásban, és nem kívánom sem a dohányipart és senkit támogatni a prezentációmmal, viszont azt igenis nyíltan vállalom, hogy a vendéglátás üzleti érdekeit képviselni szeretném, és azt is képviselni szeretném, hogy egészséges életfeltételek legyenek minden vendéglátóüzletben mind a dolgozói, mind a vendéglői oldalon. Én úgy gondolom, hogy ez a prezentációból egyértelmű is volt. Elég komoly anyag van emögött, ami azt mondatja velem, hogy erre vannak kiutak, megoldások, és mi eszerint szeretnénk a továbbiakban lépni.
Az Unió területén - ez a prezentációból kiderült - nagyon-nagyon szélsőséges megoldások vannak, és nem szeretném, hogy mi viszont a legszélsőbbet válasszuk. Ezért lenne jó, ha korrekten tudnánk konzultálni ezzel a kérdéssel kapcsolatban, és a döntésünknél, még egyszer hangsúlyozom, figyelembe venni azt a gazdasági közeget, amiben ma a magyar vállalkozók kénytelenek dolgozni - ez egy nagyon fontos momentum -, azzal együtt, hogy én is egyetértek azzal, hogy az egészség az első, és utána jönnek a gazdasági érdekek, de ezt ennek ellenére kihangsúlyoznám.
Fogyasztóvédelem: ki melyik oldalról nézi. Én úgy gondolom, hogy nagyon megerősödtek, és a következő anyagban erre majd ki is térnék példákon keresztül. Szeretném, ha egy olyan szabályozás történne, ami mögött komoly társadalmi, szakmai, szakértői vita lenne. Úgy gondolom, hogy igenis figyelembe kell venni, hogy az Unióban milyen hatások vannak, nemcsak a szakmai szövetségek véleményét, ami számunkra rendelkezésre áll, amiből mi próbáltuk a prezentációt készíteni. Nagyon fontos viszont, hogyha mind az ÖTM, mind a Gazdasági Minisztérium, akár az Egészségügyi Minisztérium bármilyen anyagot begyűjt ezzel a kérdéssel kapcsolatban, akkor vizsgálják meg azt is, hogy az a hatás milyen volt negyedévente, félévente, egyévente, tehát gyakorlatilag a döntésnek van kifutási ideje, hogy a gazdaság ezt hogyan reagálta le, és mennyi időn belül állt helyre. Ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen én pontosan erre helyezem ismételten a hangsúlyt, hogy Magyarország ma nincs abban a gazdasági helyzetben, hogy megengedhesse magának azt, hogy a konvergenciaprogram és akár az euró bevezetése mellett egy újabb gazdasági krachot okozzon egy ilyen döntés bevezetésével. Másképp tárgyalnánk mi is adott esetben, mondjuk 2012 után, de a mai gazdasági feltételek között kell a véleményeket megalkotni, és sajnos ma ezt kell mondanunk.
Gyenesei úr véleményével teljes mértékben egyetértek. Úgy gondolom, hogy ma ez egy korrekten kezelt dolog, a végrehajtási utasítás hiányzik, azt kell pontosítani, és abban az esetben úgy gondolom, hogy egy abszolút társadalmi konszenzuson nyugvó, szakmailag elfogadható döntést lehet ebben a kérdésben hozni. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előterjesztők részéről van-e még további észrevétel, vélemény? Ábrahám Attila miniszteri biztosnak adom meg a szót.
Dr. Ábrahám Attila szóbeli kiegészítése
DR. ÁBRAHÁM ATTILA miniszteri megbízott (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Engedje meg, hogy kifejezzem külön köszönetemet a bizottságnak, amelynek nem feltétlenül tartozna profiljába, mégis a sport, életmód és turizmus révén ezzel a kényes kérdéssel is hajlandó foglalkozni, és azt gondolom, hogy kell is. Az eredeti tervem az volt, hogy az anyagról beszélünk, amelyet a minisztérium előterjesztésben eljuttatott önökhöz, de úgy gondolom, hogy ennek csak egy rövidített verzióját tenném meg, mert nagy élvezettel figyeltem ezt a vitát, ami itt kibontakozott.
Néha kételyek motoszkálnak bennem, amikor Háber úr azt mondja, hogy első az egészség, utána pedig mégiscsak gazdasági érvekkel hozakodik elő a 2012 előtti dolgok tekintetében, tehát ez nekem egy picit ellentmond, de az ellentmondás feloldása talán nem is ennek a fórumnak a feladata. Én pedig azt mondom, hogy ne legyünk álszentek, és ne bújjunk az egészség mögé, hanem kezeljük szigorúan, akár gazdasági kérdésként is. Én úgy gondolom, hogy ebből az összevetésből a vendéglátó szakma is csak rosszul jöhet ki, itt ugyanis hatalmas összegek röpködnek, amelyek a dohányzás okozta károk elhárítására, akár aktív, akár passzív dohányzásra fordítódnak.
Az előadással és a beszélgetéssel annyiban vitatkoznék, hogy úgy érzem, hogy maga a kiindulópont, a premissza téves; Háber úr is említette, itt többen is félig utaltak rá, nevezetesen egy társadalmi konszenzusról beszéltek, a jelenlegi állapot, mint status quo kiindulópontjaként. Ez a megközelítés figyelmen kívül hagyja, hogy ez dinamikusan változik, akár a dohányzás megítélése. A felmérések, közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy hatalmas a támogatottsága a zárt helyeken való dohányzás teljes tiltásának, sőt jelentősen növekedett a társadalmi támogatottsága a nyílt tereken való dohányzás tiltásának is, tehát nem beszélhetünk társadalmi konszenzusról abban az értelemben sem, hogy a dohányosok száma ugyanakkor pedig az összes jelenleg hatályban lévő intézkedési lehetőség, jogszabály ellenére drasztikusan növekszik. Különösen elszomorító ez az adat a fiatalkorúak tekintetében.
Én úgy gondolom, hogy a globalizáció hatásaival együtt kell élnünk; ennek egy kedvezőtlen tudatformáló szerepe megnyilvánul az én klasszikus példámban. A régi magyar bölcsességet, hogy ne nyújtózkodj tovább, mint ameddig a takaród ér, felülírja az, hogy idén karácsonyra ne csak nyakkendőt vegyél, hanem vegyél fel hitelt, adósodj el, és akkor megengedheted magadnak a nagyobb ajándékot is. Én úgy gondolom, hogy a dohányzás terén is megjelentek azok a manipulatív módszerek és eszközök, amelyek bizony, különösen akár a fiatal korosztályt is a dohányzás irányába terelik, azon kívül szembe kell nézni a dohányzásnak, mint betegségnek az aspektusával, mint egy szenvedélybetegséggel, egy függőséggel. Ebben az értelemben nem tudok egyetérteni azzal a képviselői felvetéssel sem, amely egyenlőségjelet tesz a dohányzás és az italfogyasztás közé. Amíg az italfogyasztás esetében a mérték tekintetében egy az, hogy a környezetét nem veszélyezteti - most nyilván nem arról beszélek, aki annyira berúg, hogy utána randalírozik és garázda, tehát még egyszer hangsúlyozom, a mérték a lényeg -, sőt a francia paradoxont bizonyára ismerik, hogy orvosilag igazolt a kedvező szív-, érrendszeri hatása, még egyszer hangsúlyozom, alacsony vörösborfogyasztás esetén, az adott régióban. Egy darabig én is azt gondoltam, hogy a dohányzásnak is megvan az az aspektusa, hogy a mérték a lényeg, és ha kulturált körülmények között zajlik, akkor az majdnem, hogy - erős szó - egészséges is lehet. Mára ezek az érvek mind megdőltek: akár egy szál cigaretta elszívása is súlyos hatást gyakorol a szervezetre, most a függőség kialakulásáról nem is beszélve.
Féltem, hogy Háber úr belecsúszik abba a cinikus álláspontba, amelyet egyébként a dohányipari lobbi gyakran hangsúlyoz, hogy nem egyértelműen kimutatható az orvosi összefüggés a dohányzás és a magas tüdőrák-, gége-, garatrák- és egyéb szív-, érrendszeri megbetegedések között. Itt csak annyi utalás hangzott el, hogy noha csak nyolcadikak vagyunk dohányzás tekintetében, ennek ellenére vagyunk elsők az ilyen típusú megbetegedésekben. Ez nekem nagyon a határon volt abban a tekintetben, hogy ne hozzuk fel a negatív statisztikákat előnyt kovácsoló szempontból. Úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy a társadalom - köztük természetesen mi is, mint a társadalom tagjai -, ébredjen fel rossz szokásaiból.
Gyenesei képviselő úr felvetése a szivarszobákról elvben akár elfogadható is, csak mi van azzal, akinek oda be kell mennie felszolgálni. Vagy pedig akkor mondjuk azt, hogy ott nincsen felszolgálás, hiszen a munkavédelem a munkavállalóra is kiterjed, és ennek van egy ilyen aspektusa. Itt nagy örömmel hallottam, amit magam is gondolok egyébként, hogy ez az önkéntes felvetés, hogy ő hajlandó, ez bizony olyan helyzetbe hozza az amúgy kiszolgáltatott, sok esetben kiszolgáltatott helyzetben lévő munkavállalót, ami önnön egészsége ellenében is kiadja neki a parancsot, hogy bizony akkor is el kell vállalnod az adott munkát, ezért nem helyes.
A fogyasztóvédelemre szeretném mondani, hogy az a dohányzásnak ezt az aspektusát nem érinti, hiszen a fogyasztóvédő szakember nem azt vizsgálja, hogy betartják-e azt, hogy lehet dohányozni, vagy nem, hanem hogy például fiatalkorúnak adnak-e el dohányterméket vagy sem.
A légelszívás számomra iskolapéldája annak, hogy a kormányzati szándékban is megjelent egyfajta kompromisszumos, lassan haladva megoldás igénye, de lássuk be, hogy nem működik. Tehát a légelszívóknál is, azokon a helyeken, ahol megfordultam, és ilyen rendszerrel próbálták elkülöníteni a dohányzó és nemdohányzó embereket: ne legyünk szemérmesek, nem működik. Olyan szívóteljesítmény kell, ami az emberről lekapja a sapkát (Derültség.), vagy ha nincs elég aprópénz a zsebében, gyakorlatilag felemeli, és még ez sem oldja meg ezt a problémát. Tehát ez nekem inkább újra arra rávilágítás, hogy bizony vannak olyan területek, ahol a kompromisszumos megoldások nem működnek.
A magyar kormány egyébként erre a Zöld könyvre, sokat hivatkozott Zöld könyvre azt a választ adta, hogy legkésőbb 2009. Tehát nem azt mondta, hogy 2009. január 1-je, hanem akár hamarabb is, ha ennek előállnak a feltételei. Az, hogy ez a probléma milyen sokrétű, azt hiszem, a különböző vélemények - és tiszteletben tartva a vendéglátós szakma véleményét is - jelzik, és azt is jelentik, hogy erről bizony tovább kell beszélni, tovább kell folytatni ezt a társadalmi párbeszédet is. A tárcák közötti egyeztetés is változatlanul zajlik, a GKM-mel, Oktatási Minisztériummal, és egyéb érintettek bevonásával.
Ami az anyagot magát illeti, való igaz az, hogy ez nem kötelező jelen állapotában, és megjelenik a dohányzási tilalmat szigorúan bevezető országok esetében a felülvizsgálat szükségessége is. Így van, ahogy a légelszívóknál is meg kell nézni, és ha nem működik, akkor szigorúbban kell lépni. Úgy gondolom, hogy ezeket a szabályokat is meg kell vizsgálni hatásmechanizmusukban.
Az összes európai példa - tudom, hogy nem egy az egyben adaptálhatók adott esetben - hazai körülmények között azt mutatja, hogy nincsen visszaesés, vagy ha van, rövid ideig, fél év, egy év közötti időtartamban, és utána inkább fellendülésre, növekedésre lehet számítani.
Még egyszer mondom: a gazdasági érvek másik oldalán az egészségügyi szolgáltató szektor kiadásai jelennek meg. Tehát a gazdasági összehasonlítási versenyt sem biztos, hogy kiállja ez az érvelés.
Jogászként azzal maximálisan egyet tudok érteni, hogy önmagában a törvényi szabályozás ezt nem fogja megoldani, hozhatunk akármilyen szigorú jogszabályokat. Az is tény viszont, hogy a legszigorúbb, gyakorlatilag a teljes tiltást lényegesen könnyebb ellenőrizni, mint azt, hogy most ott véletlenül éppen valaki cigarettázott. Akkor megint jönnek ezek a kétes esetek, amikor elkezdődik a vita, hogy "itt amúgy az életben, amióta bevezették, nem dohányoztak, de most pont egy véletlenül dohányzik, és" típusú felvetések. De azon kívül látni kell, hogy önmagában a jog, mint sok másra sem, önmagában erre sem jelenti az ultima ratiót, a végső megoldást, viszont kétségtelen, hogy egy fontos eszköze. De a társadalmi gondolkodás befolyásolása, az egyéni életminták, a mintaadás - lehet, hogy egy kicsit rébuszoknak hat, amit mondok, mégis úgy gondolom, hogy csak ezekkel együtt lehet eredményes és sikeres ez a program.
Egyébként pont a munkavállalók védelmében hadd említsem meg, hogy az említett nyári tanácskozáson résztvevő civil szervezetek közül az egyik az Alkotmánybírósághoz fordult beadvánnyal, kifejezetten a munkavállalói oldal diszkriminációjának vizsgálatát kérte, hogy mennyiben érvényesül a munkavállaló joga a dohányfüstmentes környezethez. Horváth Ágnes miniszter asszony a tegnapi nap folyamán kérte az Alkotmánybíróságtól az állásfoglalást a beadványra, hiszen egy törvényi szabályozási szakaszban fontos lehet, ha adott esetben az Alkotmánybíróság kimondja a jelenlegi jogi szabályozásról azt, hogy bizony-bizony a vendéglátó-ipari helyek egy része - hangsúlyozom, hiszen Háber úr is nagyon korrektül említette, hogy az Éttermi Szövetség, tehát az éttermek, mondjuk egy picit lebecsülte talán a létszámukat, vagy jelentőségüket -, az éttermek elfogadni látszanak a teljes tiltást. Az itt elhangzott körben talán nem tűnik szentségtörésnek, hogy én is ezt a kifejezést használom, ezek a kocsmák, italboltok, ahol a jogszabály egyáltalán nem ír elő még dohányzóhely kijelölésére sem semmiféle előírást, és nem is lehetne betartani, bizony ez a munkavállalói alkotmányos jog érdeksérelmében az Alkotmánybíróság hozhat olyan határozatot, ami igenis a teljes tiltás felé mozdítja el a zárt vendéglátóhelyeken is a dohányzás elleni küzdelem jogi aspektusát. Még egyszer, nem győzöm hangsúlyozni, hogy önmagában a jogi tiltás persze nem fogja ezt a dolgot megoldani.
Egyetértek azzal a felvetéssel is, amit az ÖTM szakállamtitkársága fogalmazott meg: nem valószínű, hogy hosszabb ideig szembe lehetne menni az európai uniós fősodorral. Lehet itt most még utóvédharcokat folytatni, különböző gazdasági és érdeklobbik megfontolásából, hogy aki időt nyer, életet nyer, legalább addig is toljuk ki ezt a lehetőséget, és a helyzetükből fakadóan ezt meg is értem, és készséggel elfogadom. Ugyanakkor látni kell, hogy a reklámok területén annak idején Magyarország összeütközésbe került a Forma-1-gyel is, végül is Bernie Ecclestone-t is az Európai Unió kényszerítette meghátrálásra, a marketingtevékenységből, a Forma-1-ből a dohányreklámok teljes kivonására kötelezve.
Tehát én úgy érzem, hogy elindult az az európai uniós folyamat, ami feltartóztathatatlan, és a magam részéről egyet tudok érteni azzal, hogy az dohányzás visszaszorítása érdekében ezeket a lépéseket meg kell tenni, legkésőbb 2009. január 1-jéig. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszönöm az előterjesztőknek a megküldött anyagokat. Látható a hosszú vitából is, hogy rendkívül fontos, és mind a társadalom, mind a vendéglátásban dolgozók részéről élénk figyelemmel követett vitáról van szó. Feltétlenül azt szeretném kérni, hogy azt a bizonyos hatástanulmányt, ami ennek a teljes tiltásnak a bevezetéséről, annak a várható hatásairól szól, minél előbb készítsék elő, hiszen 2009 nagyon közel van, egy jó évünk van hátra e tekintetben. Azt pedig külön köszönném, ha az ÖTM, illetve a GKM megküldené számunkra... Bocsánat, az ÖTM szakállamtitkársága megküldené azt az anyagot, amely a külképviseleti rendszer információs bázisán keresztül azokból az országokból hozná a mért adatokat, ahol már bevezetésre kerültek ezek a szigorító intézkedések.
Egyébként a magam véleménye az, hogy nem feltétlenül a dohányzók számának csökkentése terén lesz majd ennek hatása, az viszont biztos, hogy a passzív dohányosoknál okozott károkat jelentősen tudja csökkenteni, az alkalmazottak jogairól pedig nem is beszélve, egy ilyen szabályozás. Végül is azt gondolom, hogy aktívan ki kell használni a hátralévő időszakot arra, hogy egy olyan megoldás tudjon születni, amely szolgálja mind az egészségvédelem célját, mind életteret és működési lehetőséget hagy a vállalkozások számára is, illetve döntési helyzetbe hozza adott esetben a fogyasztót, hogy egy ilyen intelligens választás esetén ő dohányzóhelyre hajlandó bemenni, vagy nemdohányzóhelyre.
Köszönöm szépen még egyszer az előterjesztők részvételét, az 1. napirendi pont vitáját lezárom. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Tájékoztató a vendéglátást érintő aktuális kérdésekről
Áttérünk a 2. napirendi pontra, és meg is kérném az előterjesztőket, hogy foglalják el helyüket. (Zaj. - Rövid szünet.)
A 2 napirendi pont egy tájékoztató a vendéglátást érintő aktuális kérdésekről. Az előterjesztő a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Hegedűs Márta főosztályvezető asszony képviseletében.
DR. HEGEDŰS MÁRTA ANIKÓ osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Osztályvezető.
ELNÖK: Bocsánat, osztályvezető asszony, rosszul olvastam. Elnézést!
Kérdezem, hogy a megküldött anyaghoz képest van-e kiegészítése.
Dr. Hegedűs Márta Anikó szóbeli kiegészítése
DR. HEGEDŰS MÁRTA ANIKÓ osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Csak két dologra szeretném felhívni a megküldött anyaggal kapcsolatban a figyelmet, ami tulajdonképpen a legaktuálisabb kérdés, vagy helyzet most a vendéglátás területével kapcsolatban.
Az egyik, hogy ez év tavaszán, valamikor április-május körül volt, szintén ennek a bizottságnak a témája a vendéglátás. Azt követően is, a jogszabályalkotás területén, különösen a vendéglátóüzletek kategóriába sorolásával kapcsolatos miniszteri rendelet megalkotása kapcsán, kiemelten kezelte a Gazdasági Minisztérium - a korábbiakhoz képest még kiemeltebben - a szakmai szervezeteket, tehát kifejezetten több körben is leülve alakítottunk ki koncepciót.
A másik aktuális kérdés, amire fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a bizottság ülését követően, késő tavasz, kora nyár időszakában az ÖTM részéről több fórumon is jelentkezett az az igény, hogy a turizmussal együtt szeretnék kezelni a vendéglátás kérdését. Ezt az igényt meghallgatva a Gazdasági Minisztérium megkérdezte a szakmai szervezeteket nagyon széles körben, hogy milyen szakmai véleményük van. Egységes vélemény nem alakult ki, de a vélemények többsége abba az irányba mutatott, hogy talán a turizmussal együtt lenne érdemes a jövőben kezelni ezt a kérdést, úgyhogy az ÖTM és a Gazdasági Minisztérium között egy előzetes szakállamtitkári egyeztetést követően most aktuálisan szakértői egyeztetések folynak a terület átadásával kapcsolatban, annak következményeiként jogszabályok, szabályozási kérdések kapcsán. Ezt mindenképpen szerettem volna kiemelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést. Kérdezem, hogy van-e további kiegészítés az előterjesztéssel kapcsolatban. Parancsoljon! Tusor Andrásnak megadom a szót.
Tusor András szóbeli kiegészítése
TUSOR ANDRÁS szakértő, turisztikai szakállamtitkárság (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Annyit tennék hozzá, hogy tulajdonképpen ott tartunk, hogy kigyűjtöttük azokat a jogszabályokat, amelyek direkt módon érintik a vendéglátást; kigyűjtöttük azokat a jogszabályokat, amelyek közösek lesznek a jövőben is, illetve vannak olyan jogszabályok, rendelkezések, amelyek egyéb minisztériumok kompetenciájába tartoznak - adózás, egészségügy, élelmiszer-biztonság és a többi -, illetve készítettünk egy ilyen statútumtervezetet az átadás-átvétellel kapcsolatban. Itt tartunk most. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, Tusor András. Kérdezem a Vendéglátók Ipartestülete képviseletében Háber Tamást, hogy van-e még az anyaggal kapcsolatban észrevétele, ahogy az 1. napirendi pontnál ezt jelezte. (Jelzésre:) Kérném akkor, hogy ezt röviden tegye meg.
Háber Tamás szóbeli kiegészítése
HÁBER TAMÁS elnök (Magyar Vendéglátók Ipartestülete): Igen, lenne. Köszönöm a szót, elnök úr. Ez egy régi kérdés, hogy az ágazat vezetés nélkül hogyan tud talpon maradni. Úgy gondoljuk, hogy az a helyzet, ahova eljutott a magyar vendéglátás, túlnyomórészt annak köszönhető, hogy az elmúlt hat évben nem volt megfogható vezetése; neve volt a gyereknek, csak éppenséggel szakértők nem dolgoztak, akik megfelelő védelmet nyújtottak volna a jogszabályalkotásban.
Miért kezdem így a mondandómat? Minden tiszteletem az ottani dolgozóké, hiszen ők próbáltak erőn felül egy olyan szakmai kérdéscsoportban állandóan véleményt mondani, illetve kikérdezni a szakmát, amihez ők nem értenek, és ez egy elég specifikus terület, úgyhogy én úgy gondolom, hogy éppen itt az ideje, hogy helyre rakjunk dolgokat, és a megfelelő szakértői gárdát odarakjuk ennek az ágazatnak az élére, akik a megfelelő intézkedéseket meg fogják tenni. Erre nekünk több csokorra való gondolatunk van, amit majd az államtitkárság felé nyilván meg fogunk tenni.
Miért kezdtem ezzel a kérdéssel? Azért, mert a jogszabályi környezet számunkra nyilván rendkívül fontos. Ha valaki az elmúlt időszak híranyagait nézi, és elsősorban mondjuk a gyenge és alacsonyan dotált fogyasztóvédelem nyári munkáját - ezt idézőjelben mondtam -, akkor úgy gondolom, hogy nagyon érdekes az a kijelentés, amikor azt mondják, hogy a vendéglátás 78 százalékban büntethető. Nem tudom, hogy ezen elgondolkodtak-e azok, akik ezt mondják, vagy azok, akiket ez érint valamilyen szinten. Azért gondoljuk végig: ha egy ágazat 78 százalékban büntethető, akkor ez már messze nem az ágazat problémája, hanem annak a gazdasági, jogi környezetnek a problémája, amely megteremti ezeket a feltételeket. Én ezt egy nagyon súlyos helyzetnek érzem. Nagyon sok visszaélés van ebben a dologban, amit úgy gondolom, hogy sokféleképpen lehet kezelni.
Azért azt elöljáróban elmondanám - talán az ÖTM jelenlévő képviselői vagy akár a Gazdasági Minisztérium képviselői is meg tudják erősíteni -, hogy a nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy amikor a magyar országképet elemzik, első helyen van a magyar vendéglátás minősége és a szolgáltatás. A külföldiek szemében a magyar vendéglátás igenis jó helyet foglal el, igenis kiemelkedő szolgáltatást nyújt, és igenis azt mondják róla, hogy az országimázsnak egy nagyon-nagyon komoly része. Ezt nekünk így kellene kezelni, hogy bizony, aki Magyarországra érkezik külföldről - de akár a helyi turistáról is beszélhetünk -, azt igencsak komoly hatás éri, amikor bemegy a vendéglátóegységbe, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy milyen környezeti tényezők hatnak rá, nyilván akár a dohányzás kérdése kapcsán is.
Mi nagyon szeretnénk, ha minél előbb felállna - ezek szerint az ÖTM-ben - az a szakértői csapat, akik tényleg szakmai végzettséggel rendelkeznek, és megfelelő szakmai tudással bírnak az ágazat problémáival kapcsolatban. Nagyon remélem azt is, hogy gyakorló szakemberekből egy tanácsadó testületet tudnak maguk mellé rendelni, akik a megfelelő napi információkat meg tudják kapni annak érdekében, hogy korrekt, jó és gyors munkát tudjanak végezni annak érdekében, hogy előrelépés legyen a vendéglátás jogszabályi környezetének megváltoztatásában.
Csak egy-két példát mondok, hogy mi az, ami történt az elmúlt időszakban. Nagyon elharapódzott, és a büntethetőség arányszáma amiatt ilyen magas, mert a szavatossági idő egy érdekes pályát vett. Én úgy gondolom, hogy ez önmagában egy érdekes dolog, hogy minden gyártó maga határozza meg a szavatossági időt. Ez amúgy egy logikus dolog, csak ha azt veszem, hogy neki az az érdeke, hogy minél rövidebb ideig feleljen a termékéért, akkor innentől kezdve azért már vannak kérdőjelek emögött; ha azt veszem, hogy neki az az érdeke, hogy a bolti forgalomból minél előbb vonják ki a termékét, hogy újra rendeljünk tőle, akkor ez megint egy érdekes gondolat. Ha valaki végiggondolja mondjuk a családi háznál a babérlevél kérdését, az hiába van ott egy éve, két éve, három éve, öt éve, még mindig babérlevél a babérlevél. Nálunk pedig, amikor lejár a szavatosság, úgy megbüntetnek, mint a sicc, pedig csak esetleg az illóolaj-tartalma változott meg, akár a babérlevélnek, fűszernek vagy bármi másnak, és nyilván semmi fertőzés nincsen, az pedig szokás kérdése, hogy többet teszek-e bele vagy kevesebbet - ha most nagyon a fonákjára akarom helyezni ezt a kérdést -, hiszen darabonként, zacskónként 50 ezer forintos a bírság. Itt azért ezeket kell mérlegelni. Ha most nagyon a szélsőséges példákba akarok belemenni: el tudják képzelni azt, hogy az asztali patika, a só és a bors ma minden vendéglőben büntethetőségi tétel, és ahány asztal, ahány sószóró, ahány borstartó van, az büntethetőségi tétel, miután nincsen rajta a szavatossági idő? (Nagy Jenő: Ez egy baromság.) Baromság; ezt nem én mondtam, csak helyeselni tudom, de ez büntethetőségi tétel. Ha tehát a konyhában ma az ellenőr talál a tálalásnál, akár díszítésnek egy nagyobb edénybe kirakott fűszert, és nincs rajta a szavatossági időre való utalás, az büntethető, tehát az asztali patika is büntethető. Nagyon érdekes dolog ez, és én úgy gondolom, hogy ezért kell jogilag megnézni azt, hogy mi a büntetés valós jogi alapja, és mi a feltételezési elv alapján bekövetkezendő büntetés része.
Próbavásárlásnál tapasztaltuk azt, hogy huszonévesnek látszó fiatalokat küldenek be folyamatosan alkohol-, és dohánytermék-vásárlásra. Egyébként az egyik helyen végigvitték ezt a gondolatkört, ezért osztanám meg önökkel: az esti órákban, fél tízkor volt az ellenőrzés, ott voltak a vezetők, és nem voltak nyitva egyébként, de adtak cigarettát a betérőnek, beütötték a pénztárgépbe, minden rendben volt, kimentek, majd visszajöttek, és kiderült, hogy fiatalkorúnak adtak cigarettát. Lefényképezték a fiatalkorút, megmutatták tíz embernek, és mind a tíz azt mondta, hogy ez nem fiatalkorú. Utána, miután végignézték a nap történéseit, kiderült, hogy az egész várost bejárták az ellenőrök, és reggel kilenctől foglalkoztatták a fiatalkorúakat ellenőrként. Én úgy gondolom tehát, hogy azért nagyon sok érdekes kérdést vet fel ez a dolog, és a megtévesztés magatartása azért egy nagyon nagy gondolat, tehát én úgy gondolom, hogy itt a szakma védelmét megint át kellene gondolni, és nem biztos, hogy állandóan a kiszolgáltatottság helyzetébe kellene sodródnunk.
Mérésügyi kérdés, nagyon érdekes. Ne haragudjanak, a példákat azért mondom önöknek, mert sokkal jobban rá lehet érezni egy-egy problémakörre. Bejön egy ellenőr, és a dolgozó kimér mondjuk két deci dzsúszt - a vendég látja -, majd fogja a poharat, kiviszi. Ezután az ellenőr felfedi magát, visszaméri a mennyiséget, és kiderül, hogy az 2,1 deciliter, tehát minden rendben van, azonban megbünteti 50 ezer forinttal. Csodálkozik a dolgozó, hogy miért bünteti meg, hiszen több mint két deci, és kettő decit kért, kettő decit számlázott: azért, mert nem tartotta be a mérésügyi szabályokat, mert a lédig terméknél a mérésügyi szabályok szerint köteles mérőeszközt használni. Folytassam ezeket a sorokat? Apránként azért haladok itt előre egy-két dologban.
Ellenőrzési rendszer: habosítás. A sörcsapolásnak fázisai vannak; a szénsavnak fontos szerepe van a sörben, a térfogatában, a minőségében és a többi. Azért, hogy az ellenőrnek ne habozzon a visszatöltött sör, hogy az ellenőrnek ne kelljen várni, hogy az áttöltött sör habja leüljön, habosításgátlót csepegtet bele a sörbe, aminek következtében egyértelmű, hogy a visszamért térfogat nem annyi, mert a habosítást gátolja, a szénsavat kicsapja belőle, tehát nem tudja ugyanazt a mennyiséget visszamérni. Gyakorlati alkalmazása a napokban is megtörténik, és így működik.
Tanulóképzés, egy kicsit más. Olyan jogszabály van életben, ami gyakorlatilag azt mondja, hogy el kell gondolkodnunk azon, hogy most mi történik. Gyakorlatilag a munkahelyekre kihelyezik a tanulót. Szeptember első hetében egy rakás ellenőrzés volt kint a vendéglátásban, és a gyakorlati munkahelyekkel rendelkező más ágazatban is, ahol azért büntették végig az üzleteket, mert még nem voltak bejelentve a tanulók. De nem tudja bejelenteni a vállalkozó, mert az iskola nem tudja időben kiadni a papírokat, nem tudjuk a bejelentést megtenni, nincsen egészségügyi könyve, de a gyakorlati ideje elkezdődött. Tehát a jogszabályi környezet olyan, ami nem nézi végig azt, hogy a valós munkába állás feltételei milyen lehetőségeket adnak a vállalkozó számára.
Ugyanezt a kérdést lehetne ragozni abban is, hogy miért kell a magyar mikro- és kisvállalkozónak, vagy akár nagyvállalkozónak előre meghitelezni az állam számára a gyakorlati képzési költségeket. Tudniillik ma az zajlik, hogy a vállalkozó nyugdíjjárulékot fizet, a vállalkozó bért fizet a tanulónak, a költségeit folyamatosan jegyzeteli, írja, jegyzőkönyvezi, és valamikor, egy évben kétszer, félév után elszámolja az állam felé, ami vagy befogadja a költségeit, vagy nem, abban a formában, ahogy az megtörtént, és vagy visszafizeti, vagy nem. Ez gyakorlatilag Európában mindenhol úgy történik, hogy előre kifizetik a kvóták szerinti összegeket a vállalkozásoknak, nem pedig a vállalkozásokat húzzák le. Ez is azért egy elég buta helyzet, én úgy gondolom, nem olyan gazdagok ma a magyar vállalkozók, hogy ezt meg lenne szabad engedni.
Nagyon komoly lépéseket tettünk, és ez tulajdonképpen részben tájékoztatás is lenne két kérdésben. Az egyik az étkezési utalvány kérdése, amiben megpróbáljuk letisztítani a beváltási vonalat, hogy egyre inkább tényleg csak a melegkonyhás éttermekben váltsák be, ne legyen egy akármilyen globális üzlethálózat tudatosan felépített büférendszere a beváltás helyszíne, hiszen azért mindenki tudja, hogy ők azért váltják ezt be, mert ezzel nagyon jól tudnak manipulálni. (Lasztovicza Jenő elhagyja az üléstermet.) Ebből következően a bevásárlóközpontokban hihetetlen nagy mennyiségű étkezési utalvánnyal fizetnek, holott az állam az eredeti kedvezményeket nem azért biztosította a vállalkozásoknak és a dolgozóknak, hogy mondjuk a melegétkezési utalványon biciklit vagy sílécet vásároljanak, hanem pontosan azért, hogy a melegétkeztetést, mint egészségügyi kérdést fenn tudja tartani. Tehát nagyon-nagyon fontos dolog, hogy ebben még komolyabban lépjünk, és szigorítsunk. Nagyon komoly előkészítő anyagot sikerült az Étkezési Utalvány Forgalmazói Egyesüléssel közösen elkészíteni, ami pontosan arról szólna, hogy hogyan lehetne továbbfejleszteni ezt az utalványrendszert a szülői munkáltatói jogon keresztül a diákok, tehát a gyermekek felé, pontosan azért, hogy az egészséges életfeltételeket még jobban meg tudjuk teremteni, másrészt pedig gyakorlatilag betereljük a vendéglátó egységekbe azt az új generációt, amit pontosan most kezdünk elszoktatni a vendéglátó egységektől, ez egy fontos kiegészítő kérdés.
Az üdülési csekk kérdésében nagy lépést tettünk előre, bár a lépés nem volt olyan szerencsés, mint ahogy mi gondoltuk, ennek különböző okai vannak. Megindult egy beváltási folyamat az önállóan működő éttermeken belül is. Ez az önálló beváltás gyakorlatilag annyit jelent, hogy tavaly augusztustól indult el kétszázas kereten belül, ahol nem tudjuk feltölteni a kétszázas listát. Ennek különböző, egyéb okai vannak, talán januártól lesz még egy bővítés, ennek a létszámát teljes mértékben fel tudjuk tölteni, és várhatóan az üdülési csekk beváltása talán-talán június körül fog megnyílni teljes mértékben az összes önállóan működő étterem számára, aki természetesen erre igényt tart, nyilván a budapesti éttermekre vonatkozóan is. Ennek nyilván az az oka, hogy akkorra fejezi be a fejlesztését az Üdülési Alapítvány, ami nyilvánvalóan nagyon komoly építmény-, hardver- és szoftver-fejlesztést jelent.
Azért szerettem volna ezekről a gondolatokról pár szót mondani, mert úgy gondolom, hogy a helyzetértékelés nagyon-nagyon fontos dolog, és az is fontos dolog, hogy lássuk a kiutat bizonyos kérdésekben. A két utolsó kérdés pontosan azért volt számomra fontos, mert nagyon komoly forgalomgerjesztő hatással bír mind a két dolog, mind az étkezési utalvány, mind az üdülési csekk. Ezekkel a tételekkel milliárdos forgalmat hozhatunk vissza adott esetben a vendéglátószakmába, és az egész napi téma - már az előző napirend is - számomra nagyon fontos. Még egyszer hangsúlyozom: az egészség fontos, de ha nem tudunk munkát adni embereknek, és elbocsátások tömege fog bekövetkezni, akkor teljesen mindegy, hogy az negyedév, fél év, egy év, gyakorlatilag kihatással lesz az eredményeinkre, kihatással lesz a gazdasági közegre. Nekünk mindenképpen azt kell néznünk, hogy hogyan tudjuk élénkíteni a vendéglátás forgalmát. Mi, szakmai szervezetként, most már próbáljuk kicsit a jogszabályi környezeten túl ezeket a területeket is nézni, és ezekbe a területekbe is belefolyni, pontosan azért, mert ha állandóan kiengedjük a kezünkből ezeket a lehetőségeket, akkor mindig csak vesztesek leszünk. Gondoljuk végig! Ha belemegyünk az éjszakába, megnézünk egy non stop üzletet, sorban állnak a fiatalok, és ott veszik meg az italokat, nem pedig beülnek a vendéglőbe. Ma Magyarországon az éjszakai életben pezsgővel, sörösüvegekkel, sörösdobozokkal mászkálnak a fiatalok az utcákon. Ez mind a vendéglátás forgalma, amit ma az élelmiszer-kiskereskedelem visz el. Ezeket sorolhatnám a végtelenségig, de nyilván nem kívánom az időt húzni, köszönöm a figyelmet. Ha valakinek kérdése van, arra szívesen válaszolok még.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a képviselő hölgyet és urakat, hogy van-e az anyaggal vagy az elhangzottakkal kapcsolatban kérdése, észrevétele. (Jelentkezésre:) Nagy Jenő képviselő úr!
Kérdések, észrevételek, vélemények
NAGY JENŐ (MSZP): Megpróbálok rövid lenni. Mindjárt egy kérdés, amit Tamás, itt az étkezési utalvány kapcsán felvetettél, hogy nem kívánatos, hogy Tescoban, ilyen helyeken váltják be. Most én nagyon óvatosan kérdezem, mert végül is egy oldalon állunk ebben, de azért nekem ebben voltak aggályaim, és ha valaki, akkor Tamás, te tudod, hogy az üdülési csekket az éttermek elfogadhatják. Magunk között vagyunk, négyszemközt: nem adunk-e megint egy olyan lehetőséget, mint régen az étkezési kuponokkal adtunk, hogy nem étkezésre fogják fordítani, hanem seftelnek, és alacsonyabb áron eladják. Tudjuk, hogy miről van szó. Örülnék, ha nem lehetne ezzel játszani, mert ha lehet, akkor nem volt jó döntés, hogy kiterjesztettük.
75 százalékban büntethetőnek találta a vendéglátóhelyeket a fogyasztóvédelem, vagy az illetékes ellenőr. Én beszéltem egy regionális igazgatóval, valószínűleg itt is, mindenben, már a másik téma kapcsán elhangzott, azt hiszem, Ábrahám Attila mondta, a mértéket. Itt is a mérték. Amikor erről nyilatkoznak felelősen, akkor valahogy úgy kellene, hogy ami jelentős szabálysértés, azt vonják a százalékba be, mert itt az is benne van, hogy rossz helyre rakta, hogy ki a felügyeleti szerv, vagy mit tudom én, nem volt ott egy toll a panaszkönyv mellett, és ez darab-darab, ugyanolyan súlyos, mintha mit tudom én, idegen italt tárolt volna be.
Borzasztó nehéz itt megtalálni az egyensúlyt, nem akarom én az ellenőröket védeni, tehát a szabályokat betartani. Valószínű, hogy ha belőlünk lenne ellenőr, biztosan tudnánk, hogy mi az, ami szándékos, és nagymértékben sérti a fennálló előírásokat, és mi az, ami - idézőjelben - bocsánatos, amit nem mondhat egy ellenőr. Én is tudok ilyen példákat. A "kocsmahivatalba" szilveszterkor bement a kocsmáros haverja, hogy itt egy meleg pezsgő, cseréld már ki egy hidegre! Felrakta, ott felejtette, jöttek, és olyan volt, amit ő nem forgalmazott, százezer forintra megbüntették. Szóval vannak ilyen példák. Alap itt is biztosan, hogy be kell tartani a szabályokat, de a mentalitás és az ellenőrzési hozzáállás is fontos, és a százalékok közlésénél azért sokkal nagyobb körültekintéssel kellene eljárni, mert ez egyébként nem igaz képet fest, mert ez egyszerűen nem igaz. Jó, nem mondom, hogy csak szentek dolgoznak ebben a szakmában, mert ez sem igaz.
A tanulóképzéssel kapcsolatban is szeretnék szólni. Mi is járunk ugyanebben az cipőben, és akármennyire kellemetlen, addig nem szabad a tanulót munkába állítani, amíg az összes szükséges papírral nem rendelkezik. Az iskolával meg kell beszélni, hogy ideküldheti nekem 2-án, hétfőn, de ha csak 5-én lesz meg az összes szükséges dokumentum, akkor akkortól tudom foglalkoztatni. Mi is ebben élünk, és én, amilyen megengedő lennék, még belementem volna, de hál' istennek van egy szigorú munkaügyesem, aki nem engedi. Be lehet tartani, egy kicsit kellemetlen, az iskolákkal is kell beszélni. Ne haragudj, én nem akarom az észt osztani, mert te benne vagy, és jobban is értheted valószínűleg, mint én, de én is dolgozom, illetve mi is dolgozunk ilyen iskolákkal, és megoldottuk, hogy anélkül ne dolgozzunk. De ez a tanulókérdés, gondolom, egyszer majd egy külön téma lesz, mert ez is megér egy misét.
Nagyon szépen köszönöm az anyagot is, és a kiegészítést is, mindenképpen hasznosnak találom, csak ezt kívántam még hozzátenni. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További hozzászólási igény, esetleg kérdés a bizottság tagjai részéről? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor engedjék meg, hogy röviden elmondjam a magam véleményét, és feltegyek még két kérdést az előterjesztéssel kapcsolatban.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium összefoglalójában, anyagában szó esik arról, hogy mit sikerült elérni az "üzletre hangolva" program keretében. Ez az egész program azért indult el, még 2006-ban, látva a vendéglátás területén dolgozó vállalkozások túlterhelt helyzetét... Sokszor beszéltünk már arról, hogy nemcsak a túladóztatás okoz problémát, hanem a túl bonyolult, bürokratikus kényszer, ami a vállukat nyomja, és ennek jelentős többletköltségei vannak, amiket nyilvánvalóan vagy az árban érvényesít, vagy kénytelen benyelni. Az egyre inkább a kiéleződő piaci versenyben kénytelenek magukra vállalni, hogy ezeken valamilyen módon segíteni lehessen.
Mindenki nagy várakozással tekintett a program elé. Én azt látom, hogy a beharangozás erőteljesebb volt, mint amennyi az eddig elért sikerek alapján ebből konkrét és kézzel fogható eredményként látszik, bár történtek adminisztratívteher-csökkentések, mondjuk az anyag felsorolásában, ami látható. Ilyen például a cégalapítások, kft.-k, részvénytársaságok alaptőkéjének csökkentése, az egész folyamat egyszerűsítése azzal, hogy nem kell közjegyző elé menni, elég egy ügyvédi hitelesítés is az aláírási címpéldány esetében, vagy aztán még később, ami a körbetartozásokat csökkenti, az épületeknél a jelzálogjog bevezetése, bár ez elsősorban nyilván az építőipari beruházásban érdekelt vállalkozásokat érinti. Van néhány olyan kérdés és olyan szabályozási dolog az egyablakos ügyintézési rendszerrel együtt, amely segít.
A kérdésem az lenne, hogy mondjuk a 2007-ben bevezetett intézkedések az önök számításai szerint mekkora mértékű tehercsökkenést jelentenek, ami mondjuk forintban kifejezve mekkora összeget jelent. Az anyag jelzi, hogy az EU-s szabályozás 2012-ig az adminisztrációs terhek 25 százalékos csökkentését irányozza elő Magyarországon; ha ennek meg szeretnénk felelni, amivel én maximálisan egyetértek, akkor annak évi 100-150 milliárd forintnyi tehercsökkentést kellene jelentenie. Magyarul arra vagyok kíváncsi, hogy az első évben ezt várhatóan teljesítjük-e, és milyen további lépéseket terveznek, mert szomorúan látom, hogy az adótörvények vitájában, aminek a végére értünk a parlamentben, egyetlen olyan módosítás sem szerepelt, amely a piaci helyzetét javította volna például a vendéglátásban érintett vállalkozásoknak, és a költségvetés törvénytervezetében sem látom azokat a pontokat, amely javítaná a pozíciójukat, vagy adott esetben csökkentené a terheiket.
Az is kérdésem ezzel a bizonyos vendéglátó tanácsadó testülettel kapcsolatos lenne, amelynek felállítását konkrétan a miniszter úr ígérte meg nekem egy levelében, körülbelül egy évvel ezelőtt. Van-e arra tervük, vagy az átadás-átvételi eljárás során, amit ön is említett, várható-e ez, hogy abban a pillanatban, ahogy átkerül az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumhoz a szakterület, azzal egyidejűleg feláll-e ez a bizonyos tanácsadó testület. Nyilván nem biztos, hogy ön tud erre válaszolni, de gondolom, hogy az egyeztetések során ez csak felmerült kérdésként. Ha erről van valami információja, akkor arra szeretnék még én magam is választ kapni.
Megadnám a lehetőséget, hogy a felmerült kérdésekre válaszoljanak. Köszönöm.
Dr. Hegedűs Márta Anikó válaszai
DR. HEGEDŰS MÁRTA ANIKÓ (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Az "üzletre hangolva" programmal kapcsolatban: ez 2007-ben indult, minden évben cselekvési terv van. Most igazából azokat a törvényi szintű eredményeket emeltük ki az anyagban, ami kifejezetten a vállalkozásalapítással, -indítással, konkrét adminisztrációsteher-csökkentéssel kapcsolatosak voltak. (Hadházy Sándor távozik az ülésteremből.) 31 sor van ebben a cselekvési tervben, tehát ez természetesen más területeket is érint. Most nem tudom megmondani a forintos összeget, de ezt tájékoztatásul meg fogjuk küldeni.
A vendéglátó tanácsadó testület kérdésével kapcsolatban pontosan ezért emeltem ki ezt az aktuális helyzetet, hiszen ez is a részét fogja képezni természetesen, a testület felállításának igénye a terület átadásával kapcsolatban megtárgyalásra kerül az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériummal.
A korábbiakban elhangzottakkal kapcsolatban egy-két reflexiót szeretnék még megtenni. Az egyik: Háber úr említette, hogy itt a szakmai hozzáértés mennyire volt meg vagy nem volt meg a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban. Ezzel nem nagyon szeretnék ilyen tekintetben vitatkozni, nyilván ez megítélés kérdése, de az tény, hogy a jogalkotási feladatok teljesítése során a megkérdezett szakmai szervezetek szinte kivétel nélkül nem tudtak egységes álláspontot kialakítani az egyes szakmai kérdéseket illetően. A másik, hogy nagyon sajnálom, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium nincs itt, mert a kérdések nagy része tulajdonképpen az ellenőrzése vonatkozott, és a fogyasztóvédelem ennek a minisztériumnak a kompetenciája.
Reméljük - igazából ez a harmadik reagálásom -, hogy a terület esetleges átadásával a vendéglátás helyzete nagyobb szakmai és egyéb eredményeket tud majd elérni. Köszönöm.
ELNÖK: Elnézést kérek, osztályvezető asszony, de azt még hadd kérdezzem meg, hogy várhatóan mikorra zárul le ez az átadás-átvétel.
DR. HEGEDŰS MÁRTA ANIKÓ (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Ezt most nem tudom megmondani; most vagyunk az elején. Kormánydöntés még nincsen róla, most szakértői egyeztetések folynak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További válaszadási igény? Háber Tamás!
HÁBER TAMÁS elnök (Magyar Vendéglátók Ipartestülete): Röviden szeretnék válaszolni először is Nagy Jenő úrnak, hogy az üdülési csekk hogyan alakulhat, esetleg a feketegazdaság részévé tud-e válni valamilyen szinten, vagy nem. Én úgy gondolom, hogy pontosan ezért kell ezt támogatnunk, mert az üdülési csekknél egyszer van egy áfánk, aki belép, az egyszer ott fizeti a regisztrációs költséget, egyszer ad egy 6 százalékos jutalékot plusz áfát, valamint azt mondja, hogy még ezen kívül nyilván le kell adóznia a bevétele után. Az egy nagyon buta vállalkozó vagy nagyon buta ember, aki ennek megfelelően mégis megválik az üdülési csekkjétől, és nem fogyaszt, és ezzel nem a piacot gerjeszti. Nyilván mindenre lehet példa, de úgy gondolom, hogy ez egy visszatartó erő, és nyilván az is egy visszatartó erő, hogy ki köt szerződést, ki nem köt szerződést. Itt vannak alapköltségek, és keményen fehéredik a szakma ennek kapcsán, viszont el tudom mondani, hogy akárkivel beszéltem, és már szerződést kötött, a szállodák, az éttermek mind pluszforgalmat tudnak be, tehát nagyon komoly piacgerjesztő hatása van nemcsak a szállodaiparban, mert azt már tudjuk, hanem a vendéglátóiparban önállóan is, tehát én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon komoly lépés, és ezt tovább kell folytatni.
A tanulókérdésre annyit, hogy itt valójában az a baj, hogy jogilag az iskolához tartozik a tanuló, viszont addig nem iskolázhatná be, amíg nincsen gyakorlati képzési helye; előbb kellene a gyakorlati képzési helyet lefixálni, és akkor tudom, hogy kivel állok szemben, kit fogadok oda, és utána kellene beiskolázni, és máris be tudom jelenteni időben, tehát nincsen gond, de ezek a rendszerek nem alakultak ki. Azért mondom, hogy a csapdákat maga a jogszabályi átláthatatlanság, a zavar kelti, és ezeket nem tudjuk kezelni, viszont az ellenőrzés megint nagyon jól látja ezeket a hibákat, tehát a magyar ellenőrzőhatóságok nagyon jól rá tudnak készülni ezekre a kérdésekre, és éppen ennélfogva tudják, hogy mikor, mit, hogyan kell ellenőrizni, és bizony gyűjtik a pénzeket, ami nekünk nem kevés költségünkbe kerül.
Ez az adócsökkentéses előírás sem uniós irányelv. Én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon szép dolog; ha a 60 százalékos magyar állami túladóztatást nézzük, akkor úgy gondolom, hogy ma európai szinten igen rossz üzleti környezete van minden magyar kis- és mikrovállalkozónak. Tudjuk be a konvergenciaprogramnak, ám legyen, de egy biztos, hogy ma már egyetlenegy vállalkozó nem ura önmagának, mert a magyar állam olyan mértékben van benne a vállalkozásában, hogy innentől kezdve, ha olyan piacon dolgozik, ahol nem tudja ezeket a költségeket továbbhárítani, kiszolgáltatott helyzetben van, és a vendéglátás ide tartozik, tehát én úgy gondolom, hogy azért emeljük, hogy utána legyen miből egy kicsit visszacsökkenteni.
A tanácsadói testülettel kapcsolatban sokszor tárgyaltunk, nem sikerült előrelépni, de ahogy a mondandóm elején jeleztem, én ezt egy nagyon fontos tényezőnek tartom, hiszen nemcsak szakmailag képzett embereknek kell ott ülni, hanem információtömegek kellenek ahhoz, hogy a jogszabályi környezet jó legyen, ha viszont ehhez nem adják meg ezt a lehetőséget, akkor valószínűleg megint el fogunk egymás mellett beszélni. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a szakmai szervezeteknek szinte már jogalkotói pozícióból kellett kiindulni, szinte már mindent le kellett tenni az asztalra, mi meg úgy gondoljuk, hogy az ágazati vezetésnek abszolút röntgenszemmel kell nézni minden jogszabályt, ami azt az ágazati területet érinti, és azt úgy kell leszabályoznia, hogy igenis meglegyen a megfelelő védelem. (Koscsó Lajos távozik az ülésteremből.) Harmonikus jogszabályoknak kell tehát nyilván lenni egy HACCP-kérdésében, ami megfelel az egészségügynek, megfelel a vendéglátásnak, megfelel a kisüzemnek, a nagyüzemnek, de ezen belül lehet szabályozni, hogy melyiknek mi a specifikus területe, és onnantól kezdve nincs gond. A szakmaisággal kapcsolatban pedig azt gondolom, hogyha nagy szakmaiság lett volna, akkor a kategóriába sorolásnál nem merült volna fel olyan kérdés, hogy éttermi kategória, restaurant kategória és egyéb. Én úgy gondolom, hogy nagyon sok támadást kaptam én is és más is ebben a szakmában, és nagyon nehezen tudtuk megmagyarázni, hogy ez valahogy becsúszott, és ráadásul ebben az a buta helyzet, hogy a minisztérium meg a futó anyagokat kénytelen felrakni vitára a honlapra, ezek pedig olyan anyagok, amik nem voltak olyan állapotban. Én azt gondolom, hogy mi együtt akarunk dolgozni a kormányzat bizonyos szerveivel, mi a munkánkat, időnket, energiánkat hajlandóak vagyunk hozzátenni mindenhez, csak végre lássuk már az éttermi részt; nem magunknak dolgozunk.
Szeretném azt ismételten kihangsúlyozni, hogy az érdekvédelmi szervezet nem egy ellenség; egy olyan szervezet, ami egy másik oldalról, más közegből világít meg kérdéseket, de ugyanúgy előre akarja vinni az ügyeket. Ezért kell tárgyalni, ezért kell sokat beszélni, és bízom benne, hogy akkor elmozdulás lesz ebben a szakmában. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszönöm az előterjesztők munkáját és megjelenését. A 2. napirendi pont vitáját ezzel lezárom.
Tájékoztató a sportegészségügy helyzetéről, különös tekintettel a sportorvosi hálózat működésére
Áttérünk a következő napirendre, amely tájékoztató a sportegészségügy helyzetéről, különös tekintettel a sportorvosi hálózat működésére. (Gyenesei István: Ügyrendi javaslatom lenne.) Parancsoljon!
Dr. Gyenesei István ügyrendi hozzászólása
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Nyilván nem minősítve azt az információt, aminek birtokába jutottunk most, talán érdemes lenne a jövőben végiggondolni, hogy milyen témák kerülnek a bizottság asztalára, amikor összeállítjuk a napirendeket. Ez a téma például kiválóan alkalmas lett volna, mondjuk a vendéglátás albizottság témájaként, akik ezzel foglalkoznak, és azért ennél esetleg súlyosabb ügyek. Nem minősítem még egyszer a témát; súlyosabb ügyek kellenének, hogy esetleg idekerüljenek az asztalunkra, különösen akkor, amikor például zajlik a parlament munkája.
ELNÖK: Képviselő Úr! Erre elmondanám, hogy mindkét napirend szerepelt egyébként a bizottság munkatervében (Dr. Gyenesei István: Azért mondom...), szerintem egyébként megalapozottan. Az más kérdés, hogy a vendéglátó albizottság talán még meg sem kezdte a munkáját, nem tudom pontosan, hogy tárgyalták-e ezeket a kérdéseket. Értelemszerű, hogy a bizottság albizottságainak az lenne a feladata, hogy ezeknek az alapos megtárgyalását elvégezzék, és aztán beterjesszék a bizottság elé. De ha az albizottság ezt a munkát nem végzi el, akkor a főbizottság kénytelen egy ilyen kérésre ezt a tárgyalást lefolytatni.
Tájékoztató a sportegészségügy helyzetéről, különös tekintettel a sportorvosi hálózat működésére
Köszöntöm az előterjesztőket, meg is kérném, hogy mindketten üljenek az asztalhoz. Dr. Rapi Katalin szakállamtitkár asszony az Egészségügyi Minisztérium részéről, illetve Györfi János főosztályvezető úr az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium sport szakállamtitkárságáról.
A napirenddel kapcsolatos írásbeli előterjesztést azért nem kaptak képviselőtársaim, mert rendkívül rövid volt a felkészülési idő, hiszen a múlt héten kaptam egy olyan levelet, amelyet 28 olimpiai sportág nevében juttattak el hozzám, mint a bizottság elnökéhez a sportorvosi hálózat működését jelentősen befolyásoló esemény kapcsán - ugye ez a Sportkórházban működő, vagy ott dolgozó szakorvosok feladatköri ellátását, munkaidejét, munkarendjét érintő szabályozási kérdés volt. Ennek kapcsán fordultak hozzám ezek a szakmai szervezetek, a sport szakszövetségek vezetői, hogy feltétlenül tárgyaljunk erről a kérdésről, hiszen az olimpia előtt alig 270 nappal nem mehetünk el parlamenti szakbizottságként egy ilyen döntés mellett úgy, hogy nem foglalkozunk ezzel. Ezért kértem viszonylag rövid időn belül, és ezért külön köszönöm mindkét minisztérium részéről azt a gyors reakciót, illetve köszönöm azt az együttműködési készséget, amivel a bizottság rendelkezésére álltak. Azért tartottam rendkívül fontosnak, hogy minél rövidebb időn belül, minél gyorsabban tudjunk mi magunk is reagálni, nehogy az legyen, hogy egy esetlegesen nem jól előkészített döntés negatívan befolyásolja mondjuk az olimpiai felkészülést, vagy az egész magyar sport területét.
Megkérném az előterjesztőket, illetve az általam felkért előterjesztőket, akár az Egészségügyi Minisztérium, akár az ÖTM részéről, hogy szóbeli kiegészítésüket tegyék meg! Talán az Egészségügyi Minisztériummal kellene kezdenünk. Megkérem szakállamtitkár asszonyt, hogy mondja el az ő olvasatában a jelenlegi helyzet értékelését.
DR. RAPI KATALIN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Szeretném azt tisztázni először, hogy a sportorvosi hálózat valóban az, amit az Egészségügyi Minisztérium feladatában és finanszírozásában feladatfinanszírozott tevékenységként lát el az OSEI, viszont nincs köze az olimpiához.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszöntöm Berkes István főigazgató urat, a Sportkórház vezetőjét.
Az ÖTM szakállamtitkárságának az álláspontja ezzel a helyzettel kapcsolatban? Megkérném Györfi János főosztályvezető urat, hogy mondja el az álláspontjukat!
Györfi János szóbeli kiegészítése
GYÖRFI JÁNOS főosztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, sport szakállamtitkárság): Tisztelettel köszöntöm az elnök urat, a bizottság tagjait. Azt gondolom, hogy ebben az évben a hosszú és pontos egyeztetési munka kapcsán az OSEI-jel a támogatási szerződést több ponton végigtárgyaltuk, és hosszan egyeztettük. Azt gondolom, hogy ebben konszenzus van közöttünk. A Sport XXI. nemzeti sportstratégia kapcsán a stratégiai elképzeléseinket volt módunkban többször egyeztetni az OSEI munkatársaival, Martos főorvos úrral, Szentgyörgyvölgyi László úrral. Azt gondolom, hogy az a finanszírozási háttér, amit rendelkezésre bocsátottunk ezen a szinten, megfelelő volt. Az a forrás, amit a miniszterelnök úr 660 millió forint nagyságrendben rendelkezésre bocsát, amiből sportegészségügyi célokra 50 millió forintot lehet igénybe venni, mindenféleképpen ad egy biztos alapot ehhez.
A felvetődött probléma kapcsán, úgy tudom, hogy szakállamtitkár úrral Berkes István úr már egyeztetett, és a mai nappal kértünk tájékoztatást arról, hogy ebben a kieső szabadság kérdésben, mikor, ki, hol, mekkora anyagi kieséseket szenved. Azt gondoljuk, hogy maga a KVI által feltett problematika az egy probléma, amit biztos úr kér, az ugye a gazdasági átláthatóság szempontjából az ő oldaláról indokolt. Nekünk hihetetlenül fontos maga az olimpia, és maga a versenysport kérdésköre. Ez általában beilleszkedik a stratégia kérdéskörébe, hiszen a levelében azt kérdezte, hogy ezt rendszerelven hogyan közelítjük meg. Ha érdekli önöket, akkor nagyon szívesen beszélek erről.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főigazgató urat kérném, hogy ő mondja el az ő olvasatában, hogy mit jelent ez a kórház működését tekintve, illetve mennyire várható az, hogy az új szabályozás mellett azok a kollégák, akik eddig a legmagasabb szakmai képesítéssel és gyakorlattal a munkájukat elvégezték a kórház mellett, a különböző válogatottak mellett, ők most hogyan fognak tudni rendelkezésre állni, és ez mennyiben befolyásolhatja majd a sportolóink szereplését.
Dr. Berkes István szóbeli kiegészítése
DR. BERKES ISTVÁN főigazgató (Országos Sportegészségügyi Intézet, Sportkórház): Köszönöm szépen, elnök úr. A Sportkórházban dolgozó orvosok közalkalmazottként dolgoznak a Sportkórházban, tehát elvégzik ezeket a feladataikat. Az ÖTM-mel, a sport szakállamtitkársággal van egy együttműködési megállapodás, ennek keretében a külön sportorvosi munkájukért az abban foglaltak szerint kaptak egy díjazást, és kapnak egy díjazást. Ennek keretében természetesen támogatták és ellátták a különféle válogatott kereteket, olimpiára készülő csapatokat is. Időközben az intézetünk nagyon nehéz gazdasági helyzetbe került, mintegy 30 százalékos létszámleépítést kellett eszközölni. Közben az európai uniós szabályozók, nagyon szigorú szabályozók is életbe léptek, például az ügyelettel kapcsolatban, és a többi.
Az intézet a jelenlegi helyzetében a munkakiesésből adódó bevételkiesést, és a plusz forrásokat, amikre szükség lenne, hogy pótolja a távollévőket, nem tudja saját erőből megoldani. Mi azt gondoltuk, hogy a munkatársaink, ha mennek, vagy saját szabadságuk terhére, vagy fizetés nélküli szabadság terhére menjenek. Ha viszont fizetés nélküli szabadság terhére mennek, és ebből nekik anyagi hátrányuk van, emiatt nem akarnak menni, akkor valakinek ezt a kieső összeget pótolni kell. Mi úgy gondoltuk, hogy abból a bizonyos 650 millió forintból, amit a miniszterelnök úr biztosított az olimpiai felkészülésre, az intézet kap egy meghatározott összeget. Mi jeleztük, hogy a pekingi olimpiáig egy 30-50 millió forintos összegre lenne szükségünk, hogy a mostani forrásainkkal, anyagi-tárgyi forrásainkkal tudjuk támogatni az olimpiai felkészülést.
Megbeszélések voltak a szövetségek és a szakállamtitkárság között, az intézet bevonása nélkül kerültek elosztásra azok az összegek, vagy a megállapodások megkötése a sportegészségügyi feladatokat illetően. Mi azt gondoltuk, hogy ez veszélyezteti a biztonságos ellátást, illetve az eddigi egységes ellenőrzés is megbomlik ezzel, tehát kértük a szakállamtitkárságot, és meg is voltak most már a megbeszélések, hogy határozzuk meg azt a forrást, ami nekünk hiányzik, és ezt megadott szempontrendszer szerint kapja meg az intézmény. Természetesen a sportorvosok továbbra is támogatják az olimpiai felkészülést, megoldják, de saját erőből már nem tudjuk megoldani ezeket a nehézségeket.
Szakállamtitkár úrral beszéltünk, a mai napra le kell adnunk, hogy az orvosok Pekingbe való utazása és edzőtábori elfoglaltsága milyen nagyságrendű. Erre például azt tudom mondani, hogy a tegnapi nap körülbelül kétharmaduk adta le, és még nem tudják a végleges programot. Ez több mint 900 nap kiesést jelent. 900 nap kiesés egy olyan intézetnek, aminek a végletekig le van csupaszítva a létszáma, és egyéb anyagi gondjai vannak: ezt nyilván nem tudják kompenzálni. Államtitkár úrtól ígéretet kaptunk, hogy erre megfelelő kompenzáció történik.
Még annyit hadd jegyezzek meg, hogy ez a probléma rávilágított azért a Sportkórház összes nehézségére is, és ezzel kapcsolatban valóban arra szeretnénk kérni a felelős döntéshozókat, hogy az intézet hosszú távú működésével kapcsolatban minél előbb szülessen valami megnyugtató döntés, hogy mekkora volumenű állami feladatot kell ellátnia, ki finanszírozza, milyen telephelyen történik ez az ellátás, hogy egy hosszú távú, megnyugtató döntés legyen, másik oldalról pedig kérjük valahol elismerni az intézmény speciális helyzetét. Ha az olimpián 30 emberünk vesz részt, és emiatt a teljesítmény jelentősen csökken, nem hiszem, hogy azt össze lehet hasonlítani a többi, jelenlegi egészségügyi intézménnyel, mert azok a szabályozók megítélésem szerint egy speciális feladatokat ellátó intézményre manapság nem alkalmazhatók. Ezt a problémát mi a szakállamtitkársággal együtt megpróbáljuk megoldani - személy szerint úgy látom, hogy van erre hajlandóság is, és meg is tudjuk oldani -, erre az anyagi forrásra szükségünk van, de ez nem jelenti azt, hogy nem lenne minél előbb szükséges egy végleges döntés a Sportkórház további működését illetően.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főigazgató úr. Szakállamtitkár asszony jelezte, hogy van ehhez kiegészítése, és ezt örömmel is várnánk, hiszen ha jól emlékszem, akkor körülbelül 3-4 hónappal ezelőtt tárgyaltuk a Sportkórház jövőjének kérdéskörét, és magam is kíváncsi lennék - gondolom, a bizottság tagjai is -, hogy azóta milyen lépések történtek, és mikorra várható a végleges döntés.
Rapi Katalin szóbeli kiegészítése
RAPI KATALIN államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A Sportkórház tekintetében az Egészségügyi Minisztérium a fenntartó, de mivel három fő feladata van, és ez több minisztériumot is érint, ezért természetesen nem egyedül döntünk ebben a kérdésben.
Tegnap személyesen egyeztettem Elbert Gábor szakállamtitkár úrral, főigazgató úrral többször egyeztettünk, és ma a szakállamtitkár úr egyeztetett a mi gazdasági szakállamtitkárunkkal is. Azt tudom mondani, hogy az intézet jelenlegi formájában az olimpiáig mindenképpen így működik, tehát nem szeretnénk előtte semmi olyan működésbeli lényeges változásról dönteni, ami megzavarná az olimpiai felkészülést. Ez az egyik alapelv és az egyik rendező elv.
A másik pedig: nagyon sok javaslat, befektetői szándék, átvilágítási anyag van, amely a Sportkórházzal foglalkozik, és minden lehetőséget megvizsgálva a hónap végéig el kell készítenünk a kormánynak egy javaslatot, amelyből esetleg kormányhatározat lesz majd a végén, tehát úgy gondoljuk, hogy november végén áll össze ez az anyag.
Még egy dolgot szeretnék mondani. Az egyeztetésekre és az intézet anyagi nehézségeire is utaltunk itt párszor. A júliusi egyeztetésünk után az Egészségügyi Minisztérium 50 millió forint plusztámogatást adott az intézetnek, és ebből a miniszterelnöki keretből is várhatóan 50 millió forint az, amely az intézet működését fogja segíteni, tehát mindkét tárca 50-50 millió forinttal segítette az intézet működését, amely azt gondolom, hogy azért egy jelentős összeg.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy az elhangzottakkal kapcsolatban van-e további kérdésük, esetleg véleményük.
Gyenesei képviselő úr!
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Inkább véleményem lenne.
Tisztelt Bizottság! Elnök Úr! Gondolom, ha nem készült írásos előterjesztés, talán azok felkészülését, akik nem sport albizottsági tagok, segítette volna az elmúlt héten elkészített anyagunk, amit a sport albizottság pontosan ennek a témának a megbeszélését követően állított össze, és hozott nyilvánosságra. Ez egy 2-2,5 oldalas összeállítás, ami tulajdonképpen feldolgozza ezt a helyzetet, kialakít egy álláspontot, és amit úgy gondolom, hogy a bizottság is magáévá tehet. Mindegy, ezen már túl vagyunk, de pont az előző téma kapcsán merült fel, hogy jó az, ha egy albizottság aládolgozik a bizottság munkájának, és akkor egyszerűbb az életünk.
Néhány dolgot szeretnék kiemelni ebből az anyagból, ami részben kiegészíti az itt elhangzottakat, részben pedig talán a mi álláspontunk kialakítását is elősegítheti; ez egy viszonylag rövid, néhánymondatos kiegészítés lesz csak, és nem ismételnék meg semmi olyat, ami elhangzott. Az egyik ilyen megállapításunk az volt, hogy ez a kizárólag intézményi, pénzügyi szemléletű intézkedés, ami egyik oldalról teljes mértékben érthető, veszélyezteti az olimpiai felkészülést, olimpiai szereplést, éppen azért, mert egy működő rendszerbe nyúl bele, legalábbis abban a helyzetben és állapotában, amiről akkor mi tudtunk; ha most már ezen továbbléptünk, akkor ez egy jó dolog. Van egy működő rendszer. Ha a működő rendszer bármely lényeges elemébe belenyúlnak kívülről a finisben - most már lassan csak 270 nap körül van hátra az olimpiáig - , akkor az egyrészt megzavarja a működő rendszert, másrészt pedig esetenként indokolt vagy indokolatlan hivatkozási alap lehet egy sikertelen olimpiai szereplés esetén a sikertelen sportágak számára, hogy azért történt. Az okok között akkor fel lehet sorolni azt, hogy azért történt, mert belenyúltak ebbe, pedig semmi köze nincsen a dologhoz, csak ez éppen egy alkalom arra, hogy mutogatni lehet valahova kifelé, miközben esetlegesen máshol kellene keresni a sikertelenség okát. Éppen ezért ez nagyon-nagyon lényeges dolog, hogy ne változzon érdemlegesen; hogy aztán utána mi történik, azt végig kell gondolni.
A másik része ennek az, hogy az egészségügyi intézménynél ennek a megtakarításnak a kompenzálását kell megtenni ahhoz, hogy a rendszer működőképes legyen továbbra is. Nem lehet elvárni az egészségügyi intézménytől egyik oldalról, hogy 50-60 millió forint vagy annál nagyobb tartozásállomány esetén, amikor biztost neveztek ki az intézmény vezetője mellé, továbbra is felvállaljon valami olyat, ami neki veszteséget jelent, ugyanakkor pedig a funkciói közé tartozik. A Sportkórház egyik legfontosabb funkciója, hogy a Sportkórházba koncentrált tudás, szakmai gyakorlat a sportorvosok vonatkozásában hasznosuljon a sportban. Elnézést, de ha van egy Sportkórházunk, ahol koncentrálódik egy tudás, óriási hülyeség lenne ezt a tudást kivonni ebből az egész rendszerből, és másokkal pótolni, akik vagy alkalmasak rá vagy nem, de semmiképpen nem kipróbáltak ezen a területen, tehát pénzügyileg átgondolt a lépés, de szakmailag semmiképpen. Én jó szívvel hallom azt az esetleges intézkedést, hogy többletforráshoz juthat a Sportkórház e tevékenységének kiváltására, finanszírozására, vagy egyáltalán ez az egész sportorvoslási ügy.
Csak itt említeném meg azt, hogy itt nemcsak szakmai tudásról, hanem felelősségvállalásról is szó van. Ha nincs intézményesítve a felelősségvállalás, adott esetben mondjuk a doppingkérdésben - ami az egyik legégetőbb és legkritikusabb része az olimpiai felkészülésnek -, akkor bizony, ha ez egy kipróbálatlan, a központi intézményhálózaton kívülre kerülő pontokra kerül, megkezdődhet a mutogatás, hogy ki követte el a hibát, ha valami probléma merül fel. Nem akarok most itt a Kovács Ági-üggyel foglalkozni, de ez is arra utal, hogy egyre érzékenyebb ez a pont, és egyre inkább egy meglévő struktúrára szabad csak építeni, mert az a biztonságos, tehát új elemeket kipróbálni most, ebben az időszakban hihetetlen kockázatos lenne, akkor is, ha a szakmailag netalántán ez később indokolt lehet. Én személyesen a főigazgató úron kívül Horváth Ágnes miniszter asszonnyal és Bajnai Gordon miniszter úrral beszéltem több alkalommal ebben a kérdésben; örülök annak, hogy talán ennek hatása is némileg érződik azon, hogy itt történik valami, nem is kevés, és a két tárca közösen próbál segíteni.
Itt van a következő kérdés. A Sportkórház, mint kórház, mint egészségügyi intézmény, nyilvánvalóan az egészségügyi tárcához tartozó intézmény, ott kerül kezelésre az egész problémakör, a funkcióját vagy funkciójának egy részét illetően pedig nyilván találkozik a sportigazgatással, hiszen a sportolókat érinti. Ebből következik az, hogy ha nem is kritikusan, a jó szándék ellenére egy kicsit egymásra vár a két tárca bizonyos esetekben. De amikor az egészségügyi tárca egy kicsit arra vár, hogy a hiányzó forrásokat majd a sport hozzáteszi, hiszen a sportnak tesz szolgálatot a kórház, és amikor a pótlólagos kiegészítéseket kapja a kórház, akkor a "futottak még" kategóriába tartozik, mert meg kell csak nézni, hogy mennyit kapott, talán 5 millió forintot kaptatok most, a legutóbbi... (Berkes István: 25 milliót.) Vannak még hasonló nagyságrendű kórházak, amelyek sok tízmilliós nagyságrendű támogatást kaptak ebben az időszakban, most, az elmúlt hónapokban. A sport részéről pedig azt mondják, hogy ez egy egészségügyi intézmény, és van nekünk éppen elég gondunk-bajunk ahhoz, hogy most mi adjuk ezt a pótlólagos forrást, mi akkor inkább a szövetségeknek adjuk ezt a pénzt. A szövetségek megkapják ezt a többletpénzt, amit most a legutóbbi 600 millió leosztásánál megkaptak. Nyilván a sportot felügyelő tárca azt mondja, hogy a szövetségek ezt a pénzt használják úgy fel, ahogy szükségük van rá, és akkor fizessék ki belőle a sportorvosokat is. De elnézést! Amikor kilóg a fenekük a gatyából, akkor nem biztos, hogy egy olyan feladatot akarnak ebből megfinanszírozni, amire eddig megvolt valahonnan máshonnan a forrás. Éppen elég feladatuk, elég finanszíroznivalójuk van, olyan, amire nincs meg a forrás, vagy nem volt meg a forrás. Tehát ez az egymásra várás egy picit a tevékenység és a finanszírozás rovására megy.
Végül pedig azt mindenképpen fontosnak tartanám, hogy ne vegyük le óvó tekintetünket és segítő akaratunkat, szándékunkat a Sportkórház tevékenységéről. Van feladat, egy napi feladat segítése úgy tűnik, hogy sikeres lesz, de elhangzott itt egyébként főosztályvezető úr részéről, hogy bizony az olimpia utánra készül egy elképzelés arra vonatkozóan, hogy jelenleg a Sportkórház keretében végzett sportorvoslási tevékenység valamilyen más struktúrába is kerülhet. Azért erre figyeljünk oda! Nehogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsük. Ha túlságosan szabadjára engedjük azt, amit inkább koncentrálni kellene, centralizálni kellene, mert a sportorvoslás egy olyan része a sportnak, amit nem sok kézbe kell adni, hanem inkább központosítani kellene, és innen irányítva esetleg másutt lehet kiegészítő tevékenységet végezni, óriási hibát követünk el. Mert óvni és védeni kellene a sportkórházi értékeket, kiegészíteni azzal, ami bővíti, és nem szűkíti az ő tevékenységét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mohácsi József képviselő úr kért szót.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégek! Tulajdonképpen Gyenesei képviselőtársam gondolatait szeretném nemcsak folytatni, hanem abszolút egyetérteni vele, hisz, ahogy szakállamtitkár asszony említette, hogy a felkészülés idejéig, az olimpia kezdetéig ez megoldott. Amint az olimpiának vége van, kezdődik majd a következő, nyilván kezdődik szinte másnap a következő olimpia felkészülése. Tehát nem lehet kérdés az, hogy etapokra osztanánk azt, hogy valamit támogassunk.
Természetesen számunkra, mint magyar állampolgárok számára minden kórház léte és szükségessége fontos, de azt hiszem, a Sportkórházat akkor is ki kell, hogy emeljük ebből a körből, mert egy olyan képviseletet segít az olimpikonokon keresztül, akik nemcsak Európában, hanem az egész világon nagyon komoly hírnevet szereznek nekünk, és hál' istennek elég jó eredménnyel is működnek.
Az, hogy főigazgató úr, amellett, hogy a szakterületein tényleg Európa-, talán világhírű szaktekintély, felvállalta ezt a feladatot, ezért minden tiszteletem a tiéd. Emellett itt most 30-40 millióról beszélünk akkor, amikor tudjuk, hogy mit is "követnek el" ezek a sportolók - jómagam is szeretem és űzöm a magam szintjén a sportot -, akik azért annyi privilégiumot nyilván megérdemelnek, hogy ne legyen kérdés az, hogy a Sportkórház léte most etapokra van osztva. Egyszerűen meg kell keresni, és hál' istennek, megvan a hajlandóság a két szakminisztérium részéről is a segítségre, hisz ezt most már számokkal is bizonyították. Emellett nyilván nemcsak az az iksz létszámú sportoló, akik kimondottan képviselnek bennünket az olimpián, amellett még nyilván millió klub van, és egyesület, aminek a versenyzői, résztvevői igénybe veszik ezt a szolgáltatást, és nemcsak ők, hanem nyilván a civil szférából is rengetegen próbálkoznak azzal, hogy ha ilyen sérülés vagy probléma van, lehetőleg a legjobb kórházat választanák, ez pedig nyilván a Sportkórház.
Azt szeretném megkérdezni főigazgató úrtól - ahogy említetted, azt a létszámot, akik kiesnének a munkából, tehát itt 900 napról van szó -, hogy azon esetleg lehetne-e valami olyan úton-módon segíteni, nyilván a szakma legjobbjait igénybe véve, hogy csak és kizárólag a Sportkórház orvosai, kollégái és professzorai lehetnek-e, vagy esetleg nyilván vannak bedolgozók is, de akkor is azt kérem a kormány képviselőitől is, hogy ez ne legyen kérdés. Ennyire kicsinyesek nem lehetünk, hogy most azon, hogy elmegy valaki, és képviseli az országot akárhány napig, akármelyik ország rendezi az olimpiát, hogy ne ilyen - majdnem csúnya szót használtam - kicsinyesek legyünk, még egyszer hangsúlyozom, hogy ki és hogyan tud elmenni, és most fizetés nélküli szabadságra megy, vagy nem megy fizetés nélküli szabadságra. Ezen jó lenne túllépni! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További észrevétel, esetleg kérdés van-e a napirenddel kapcsolatban? (Nincs jelentkező.)
Amennyiben nincs, akkor én még két kérdéssel toldanám meg főigazgató úr irányába. Az egyik kérdésem az, hogy akkor ez az 50-50 millió forint többlettámogatás, amit az intézet megkap, elegendőnek tűnik-e az olimpiáig a kieső orvosok munkájának pótlására, illetve teljesítménycsökkenés pótlására, ami ezáltal bekövetkezik.
A másik pedig az, hogy humán oldalról megoldásra került-e az, hogy a kieső orvosok munkájának a pótlása a hátralévő időszakban megvalósítható-e.
Ennek megfelelően a korábban elhangzott kérdésekre is kérném majd a válaszok megadását! Köszönöm.
Elsőként szakállamtitkár asszonynak adnám meg a szót.
DR. RAPI KATALIN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Elnézést kérek, én egy dologra szeretnék picit részletesebben kitérni. Már többször elhangzott az, hogy az orvosok csak fizetés nélküli szabadság terhére, vagy egyéb módon mehetnek. Ez rendelet, régóta így van, tegnap végigbeszéltük Elbert Gáborral is, és a kollektív szerződés is tartalmazza. Ebben semmi új nincs, ez most egy kvázi új információként jelenik meg a médiában és a köztudatban, de ez nem az. (Almássy Kornél elhagyja az üléstermet.) Azt gondolom, hogy ez egy fontos megállapítás.
Az az 50 millió forint, amit az Egészségügyi Minisztérium a Sportkórháznak adott augusztusban, nem az olimpiai felkészülésre szolgál, hanem az intézmény működésére en bloc, tehát mi nem adhatunk címkézetten olimpiai felkészülés céljára.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főosztályvezető úr!
GYÖRFI JÁNOS főosztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, sport szakállamtitkárság): Visszatérnék arra az információra, hogy az év elején sportegészségügyi célokra 121 millió forintot fordítottunk, ebből 68 millió forintot a válogatott keretek orvosainak a foglalkoztatására szántunk, 25 millió forintot szűrővizsgálat céljára, és 25 millió forintot sportegészségügyi szolgáltatások igénybevételére. Akkor, az előzetes megállapodások kapcsán úgy tűnt, hogy ez a keret megfelelő erre a felkészülési periódusra, hiszen tisztában voltunk vele, hogy milyen feladatok várnak ránk.
A most átadásra került összegből, ugye 660 millió forintból a problémát igazából az jelenti, hogy az 50 millió forintot a szövetségeknek sportegészségügyi feladatokra adtuk, nem pedig konkrétan az OSEI irányába, miközben az OSEI-ben van az a problematika, hogy az orvosok létszámának a csökkenésével ez a terhelés már a munkájukat befolyásolja. Ez az érvényben lévő szabályozás korábban is volt, csak más volt a helyzet. Mindenféleképpen azt szeretném erre válaszolni, hogy az én megítélésem szerint a stratégiában is ezt mondtuk, és a cselekvési tervben is ezt szeretnénk mondani, hogy az a tudás, és hogy én 30 évig jártam a Sportkórházba, az a tisztelet, ami a Sportkórház felé irányul, az a domináns szerepe, hogy a sportszakmában ez kialakult, a sportszakma ezt tudja. Gyakorlatilag viszont a vidéki központokban, és amikor körülnéztünk, hogy van-e hálózat emögött, azért mi azt gondoljuk, hogy ahol edzőképzés, testnevelőképzés folyik - Szombathely, Nyíregyháza, Szeged, Pécs -, ki lehet alakítani sporttudományos központokat. Azért alakítottunk ki tíz konferenciát, hogy tudjuk, hogy kik tudnak segíteni, és nemcsak szűken vett sportorvoslási problémáról van szó, hanem hogyan lehet megalkotni a minőséget a válogatott sportolók mentén, milyen szakembercsoportok tudják ezt támogatni, segíteni. Mi a stratégiánkat erre írtuk ki.
Konkrétan, magában a felkészülés kérdésében azt gondolom, hogy a mai, vagy a holnapi napon beérkező lista tartalmazni fogja a pontos adatokat, hogy ez konkrétan mit jelent, illetve holnap tartanánk egy értekezletet, ahol pontosításra kerülne az, hogy egy válogatott felkészítését támogató team szerkezete, eszközigénye, szakemberigénye hogy is néz ki. Azt gondolom, hogy egy pontos sportorvosi beszámoló, sporttudományos beszámoló irányába kell elmozdulnunk, amiben például nagyon nagy segítségemre volt a Sporttudományi Társaság is, hogy egyre komplexebben látjuk, hogy kik azok, akik tudnának a minőség megteremtésében segíteni. Ez nem szűken sportorvosi probléma, ez nem szűken OSEI. Azt gondolom, hogy ebbe a hálózatba - itt mi kialakítottunk egy kistérségi sportinformációs hálózatot, ahol a sportorvosoknak már kész a helyük, hol kell látszódniuk az érdeklődési területükkel, hozzáértésükkel, arcukkal, elérhetőségükkel - reméljük, hogy ebbe a rendszerbe bekonvergál a sportorvosi hálózat egésze, és akkor az egy területen mozgó csoportokat tudjuk dolgoztatni együtt, megrendeléseket, intelligens megrendeléseket tudunk adni számukra. Azt gondolom, hogy az a tudás, ami az OSEI-nél rendelkezésre áll, ebben az esetben semmiféleképpen nem veszhet el. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főigazgató úr!
DR. BERKES ISTVÁN főigazgató (Országos Sportegészségügyi Intézet, Sportkórház): Köszönöm szépen. Tényleg még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatja a Sportkórházat, nagyon sokan vannak, és a bizottságnak is azt, hogy immáron nem is első alkalommal, többedszer vagyunk itt a bizottság előtt. Tehát ez is jelzi azért azt, hogy az intézettel sokan foglalkoznak, támogatják. Erre nagy szükség van, köszönjük.
Azt is szeretném kihangsúlyozni, hogy ami itt most aktuális probléma felmerült, emiatt a felkészülés semmilyen hátrányt idáig nem szenvedett, tehát a sportorvosok tették a dolgukat, ezután is fogják tenni a dolgukat, az intézet is megoldotta. Nyilvánvaló, hogy nagy a probléma, és ezért köszönjük, hogy ilyen gyorsan napirendre tűzte a bizottság is, és a tárcáknak is az intézkedését, ami eddig megtörtént.
A Sportkórházban tényleg kritikus a helyzet, de ide most csak az olimpiai felkészülés tartozik, és arról nem is akarunk beszélni, csak azt hangsúlyozzuk, hogy mielőbbi döntés kell, mert ott is, az egész intézmény működését - ugye hálózat, egyebek - veszély fenyegeti, de mi most csak az olimpiai felkészülésre koncentrálunk.
Ezzel kapcsolatban jelöltük meg azt, és kértük, a szerződést figyelembe véve, hogy a pekingi olimpiáig az intézménynek 30-50 millió forint pluszforrásra van szüksége a szerződéseken kívül, mert olyan tennivalók, feladatok vannak, amelyek ezt indokolják. Hadd jegyezzem meg, hogy az athéni ciklust figyelembe véve, meg a pekingi ciklust figyelembe véve a sporttárca támogatása, a Magyar Olimpiai Bizottság támogatása nominálértékben is kevesebb a pekingi időszakban, mint amilyen volt az athéni időszakban. Tehát ezért jelöltük meg. Athén előtt is volt egy plusztámogatás, amit például a masszőrök műszerfelszerelésének javításától elkezdve, a sportolók közvetlen ellátását szolgáló intézkedésekig, meg tevékenységekre fordítottuk. Plusz év elején mindig van egy probléma, számviteli törvény, egyéb dolgok miatt, hogy ott nem volt adott esetben készpénz az intézménynél, amit fel tudott használni. Tehát ez nem szabadna, hogy előforduljon, hogy Athénból már hazajönnek az orvosok, és még nincs szerződésük, vagy nem kaptak díjazást. Gondoltunk ilyenekre. És még hozzávetőleg most felmerült ez a probléma, amit az intézet kénytelen volt meglépni, államtitkár asszony említette, hogy ez korábban rendeletben volt szabályozva, ez teljesen így van, az intézmény kollektív szerződése eddig lehetővé tette, de most kénytelenek voltunk ezt a lehetőséget megszüntetni, mert olyan kritikus helyzetbe kerültünk. (Dr. Horváth Klára elhagyja az üléstermet.)
Tehát mi azt kérjük, hogy szükségünk van erre a 30-50 millió forint, most plusztámogatásra az eddigieken kívül Pekinget illetően, és akkor azt tudjuk ígérni, hogy a sportegészségügy megoldja a pekingi olimpiával kapcsolatos, az élsport, az olimpikonok felkészítésével kapcsolatos feladatait. Ezt tudjuk vállalni, ezt meg tudjuk oldani.
Amit Gyenesei képviselő úr felvetett, teljesen így van. Államtitkár úrral beszéltük, hogy az egyéb összes pénz elköltését, ami sportegészségügy területén az olimpiát szolgálja, nagyon ellenőrzötten, központilag ellenőrzötten, nyilvántartottan - a kezelésnek a technikáját, mit adtak, hogyan adták, ez is nagyon fontos - kell kezelni, nehogy valamilyen probléma legyen. Magyarország az athénihoz hasonló problémát még egyszer nem engedhet meg magának.
Tehát tényleg köszönjük a gyors intézkedést, szükség van erre a 30-50 millió forintra, megoldja az intézet az ezzel kapcsolatos feladatát. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a hosszú távú tevékenységet illetően viszont ott vannak a viharfelhők, ott egy nagyon gyors, sürgős döntés szükséges.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főigazgató úr. Ezek alapján még egy kérdésem csak lenne főosztályvezető úrhoz. Ez a 30-50 millió forint, ami most a hátralévő időszakra vonatkozik, erről már az egyeztetések megkezdődtek. Milyen realitását látja ennek, milyen forrásból lehetne ezt megoldani, és hogyan lehetne segíteni az intézeten?
GYÖRFI JÁNOS főosztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, sport szakállamtitkárság): Pontosítanék azért! A 2007-es bázisa 197,7 millió forint volt, és mondjuk ahhoz képest ez az év is több 220 millió forinttal sportorvosi és doppingkérdésben. Tehát azért a pontossághoz ez hozzátartozik.
A konkrét döntést, én azt gondolom, annak a függvényében lehet meghozni, hogy ebben a beszámolóban, amit megkapunk, szakállamtitkár úr megkap, milyen számok szerepelnek. Mert ha 900 nap problematika van, azért az elég jelentősnek tűnik. Azt gondolom, hogy a beszámoló kapcsán szakállamtitkár úr fog dönteni arról, hogy ez konkrétan mit jelent, mi az az anyagi segítség, amivel hozzá tudunk járulni, illetve azt gondolom, hogy holnap is tárgyalunk, és akkor pontosítjuk azt, hogy milyen lehetőségek vannak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főigazgató úr!
DR. BERKES ISTVÁN főigazgató (Országos Sportegészségügyi Intézet, Sportkórház): Köszönöm szépen. Főosztályvezető úr azt teljesen korrektül mondta, hogy sportegészségügy és doppingellenőrzés a 220, meg a 196. Csak az nem teljesen mindegy, hogy mennyit kap a doppingellenőrzés, és mennyit kap az intézmény. A doppingellenőrzés jelen pillanatban nem az intézet feladata, tehát ez egy másik összeg. Az intézményé ebben az évben 146 millió forint volt, ez a keretszerződés, a tavalyi évben 175 millió forint volt. Ebben több tétel van, többek között táplálékkiegészítők, satöbbi, az is több ebben az évben, mint a tavalyiban, tehát kifejezetten a sportegészségügyi feladatokra ez az összeg ebben az évben is 30 millió forint nagyságrenddel kevesebb, mint az előző évi. Én azt mondottam az előbb, hogy Athén előtt a sport szaktárca és a MOB támogatása nominálértékben is magasabb volt, mint ebben a pekingi ciklusban, idén pedig kimondottan a tárca, a szakállamtitkárság támogatása 30 millióval idáig kevesebb, mint az előző évben. Doppingellenőrzéssel együtt korrekt a szám, de az nem a mi feladatunk.
ELNÖK: Köszönöm. Páva Zoltán képviselő úr!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Erre lettem volna kíváncsi!
Az elnök javaslata bizottsági határozat benyújtására vonatkozóan
ELNÖK: Rendben, köszönöm. Maradt-e még a képviselő uraknak kérdése a napirenddel kapcsolatban? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor kérdésem az, hogy támogatna-e a bizottság egy olyan határozatot, amelyben azt kérjük a sport szakállamtitkárságtól, hogy a lehető legrövidebb időn belül szülessen meg a döntés, és keressük meg a forrását annak, hogy ezt a hiányzó 30-50 millió - ez majd nyilván az egyeztetések kérdése, erről szerintem mi most nem tudunk itt döntést hozni -, hogy a hiányzó források megítélésre kerüljenek. Erről kérdezem képviselőtársaimat. Aki támogat egy ilyen határozati javaslatot, az kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ellenvélemény? (Nincs ilyen.) Tartózkodás? (Nincs.) A bizottság egyhangú döntéssel támogatta ennek a határozatnak a meghozatalát.
Köszönöm szépen az előterjesztőknek, és főigazgató úrnak a megjelenést, a 3. napirendi pontot ezennel lezárom. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Az "egyebek" között két technikai dolog van: egyrészt Páva Zoltán képviselő urat visszahelyeznénk egy döntéssel a sport albizottságba.
Aki támogatja, hogy Páva Zoltán a mai naptól újra tagja legyen a sport albizottságnak, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)
Egyhangú döntéssel újra bizalmat szavaztunk a képviselő úrnak.
A másik pedig egy tájékoztatás lenne. A jövő héten kihelyezett bizottsági ülésünk lesz Tatán a szerdai napon. Eredetileg az üléstervben délutáni időpont szerepelt, de tekintettel arra, hogy este Magyarország-Görögország EB-selejtező mérkőzés van, és azért a bizottság tagjai közül jó néhányan szívesen néznék akár élőben, akár tévékészüléken keresztül, ezért ezt előrehoznánk. Technikailag az lenne, hogy 10 órakor kezdenénk itt, mert akkor a kapcsolódó módosítókat itt meg tudnánk tárgyalni, és nem kellene a Pénzügyminisztérium képviselőinek is leutazni Tatára - ez körülbelül 30 percet fog igénybe venni. Ezután együtt mennénk Tatára busszal - aki külön szeretne kocsival menni, az kocsival menne -, ott a sport szakállamtitkárság megtartaná a beszámolóját, lenne egy közös ebéd, és azt kérem, hogy aki mozgásképes, és szeretne részt venni egy sportbizottság kontra sport szakállamtitkárság mérkőzésen (Dr. Gyenesei István: Milyen sportágban?), fociban, az csak tornacipőt hozzon magával, mert minden felszerelés biztosított lent. Ott megmérkőzünk egymással, és nagyjából délután 4-5 órai időpontban véget érne ez a kihelyezett bizottsági ülés. (Dr. Gyenesei István: Mikor kezdődik a mérkőzés?) 20 óra 15 perckor itt, a Stadionban, tehát aki szeretné a mérkőzést megnézni, arra lehetőséget biztosítunk a sport szakállamtitkárság segítségével, hogy akkor együtt kimennénk a meccsre este, miután visszaérkeztünk Budapestre, aki ebben a programban még részt tud venni este. Az ottani ülés várhatóan fél 12-kor kezdődik, és 16 óráig tart, a sportolással, ebéddel, bizottsági üléssel és mindennel együtt. A kézilabdázók pont lent vannak, tehát őket megnézzük, hogy hogyan készülnek fel, hogyan használják az edzőtábort, tehát ebben még benne van természetesen egy látogatás is az edzőtáborban.
Van-e még az "egyebek" között további kiegészítése bárkinek is? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor megköszönöm a bizottság tagjainak a munkáját. További szép napot kívánok mindannyiuknak!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 42 perc)
|
Bánki Erik |
Jegyzőkönyvvezető: Biczó Andrea és Várszegi Krisztina