STB-26/2007.
(STB-38/2006-2010.)
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2007. november 21-én, szerdán, 14 órakor
az Északnyugat-magyarországi Általános Olimpiai Központban
(Tatai Edzőtábor, Tata, Baji út 21.)
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Tájékoztató a kísérleti jellegű komplex kistérségi táboroztatási program tapasztalatairól és a senior program modelljéről*
Elbert Gábor (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) tájékoztatása*
Elbert Gábor (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) reflexiói*
Tájékoztató a Patrónus Program beindításáról és kezdeti tapasztalatairól*
Elbert Gábor (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) tájékoztatása*
Tájékoztató a pekingi Olimpiai és Paralimpiai Játékokra történő felkészülés zökkenőmentes állami támogatásának, valamint a doppingellenes tevékenység állami koordinációjának biztosításáról*
Elbert Gábor (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) tájékoztatása*
Elbert Gábor (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) reflexiói*
Az ülés résztvevői
Elnököl: Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Pál Béla (MSZP), a bizottság alelnöke
Almássy Kornél (MDF), a bizottság alelnöke
Mohácsi József (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP)
Tóth József (MSZP)
Kovács Ferenc (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Dr. Gyenesei István (független)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Horváth Klára (MSZP) Tóth Józsefnek (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP) Mohácsi Józsefnek (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP) Páva Zoltánnak (MSZP)
Hadházy Sándor (Fidesz) Bánki Eriknek (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz) Kovács Ferencnek (Fidesz)
Dr. Simicskó István (KDNP)
Elbert Gábor szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 05 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Sok szeretettel köszöntök mindenkit a sport- és turisztikai bizottság ülésének folytatásán. Az ülésünk második része kihelyezett ülésként a tatai edzőtáborban folytatódik, a helyszínnek megfelelően sportos napirenddel.
Miután a parlamenti irodaházban a napirendet már elfogadtuk, így gyakorlatilag nincs szükség arra, hogy erről újra szavazzunk. Az ülés folytatását szeretném megkezdeni, egyben megnyitni a mai ülésünk összességében második, a kihelyezett ülésünk első napirendi pontját, amely egy tájékoztató a komplex kistérségi táboroztatási programról, az aktív életmód programról.
Meg is kérném Elbert Gábor szakállamtitkár urat, hogy amennyiben a kiküldött anyaghoz van kiegészítése, további fontos információk, amiket a bizottság tagjaival szeretne megosztani, akkor azt most tegye meg.
Elbert Gábor (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) tájékoztatása
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget. Örömmel köszöntöm a bizottság tagjait a tatai edzőtáborban. Azt gondolom, ez aza hely, amelyre mindenki vágyott gyerekkorában, hogy egyszer itt lehessen, aki sporttal kezdett el foglalkozni. Aki először van itt esetleg, annak szívből javaslom, hogy jöjjön majd körbe, és nézzen meg mindent, mert azt gondolom, hogy érdemes; a sportolók nagyon szeretnek itt lenni.
A három napirendi pont közül az első a komplex kistérségi táboroztatási projekt. A nyarat - kicsit szerénytelenül - úgy neveztük el, hogy "intelligens sport nyár". Összesen 80 kistérség 222 táborában több mint 5000 gyereket tudtunk elérni, és ez mindösszesen 50 millió forintba került. Az a tapasztalatunk, bármerre jártunk az országban, ahol ilyen tábor működött, hogy mind a szülők, mind a testnevelők, az edzők, akik a táborokkal közvetlenül kapcsolatban voltak, azt mondják, hogy a gyerek ennyit táborban még nem kapott, és olyan áron tudtak a gyerekek elmenni táborba, hogy legalább még egy hétre lehetőségük volt elmenni.
Hogy miből állnak ezek a táborok? Azt gondolom, hogy az írásos anyagban minden benne van, amit erről tudni érdemes, ezért csak egy-két fontos elemet emelnék ki, ha esetleg valakinek nem volt módja elolvasni. Öt különböző típusú tábort raktunk össze. Az első a sportági utánpótlás-nevelési tábor, ahol kiemelten kézilabda, kosárlabda, röplabda, labdarúgás, úszás és triatlon szerepel. Azt gondolom, hogy a sportági portfólióból látszik, hogy a közösségteremtő erejük miatt a csapatjátékokat emeltük ki, és miután nyár volt, a vízhez köthető, és viszonylag kis eszközigénnyel bíró sportágakat, az úszást és a triatlont. A "B" típusú tábor nyári szabadidős tábor, ahol inkább a strandjátékokra próbáltunk fókuszálni, olyan helyeken, hogy egybefüggő nagyobb homokfelület található. Nagyon fontos, hogy minden táborban - mi úgy mondjuk - "humán táplálékot" is kellett a gyereknek kapnia, amely az egyik oldalon az informatikára épült, a másik oldalon pedig az életvitelre, a táplálkozástól elkezdve a viselkedéskultúrán keresztül sok minden másra. A "C" típusú tábor a zöldtábor volt, ahol a természetjárás, gyalogtúra szerepelt, megint csak attól függően, hogy az adott kistérségnek milyen természetföldrajzi adottságai vannak, hiszen az kikötés volt, hogy a kistérségből kimozdulni nem szabad, az adott kistérségen belül kell a tábort megrendezni, pontosan azért, hogy a kistérségben a helyi kisközösséget is erősítse a tábor. Volt egy fogyatékos sportoló tábor, ahol a humán program szintén kötelező velejáró volt. Itt alapvetően a fogyatékosságok sajátosságaira fókuszálva próbáltak meg a táborvezetők arra koncentrálni, hogy hogyan lehet a fogyatékos emberek mindennapjait javítani a sporton keresztül. A fő célunk az "E" pont alatt található komplex humán táborozás volt, ahol az első három táborban meglévő tartalmat próbáltuk egy kicsit vegyíteni, illetve kiegészíteni a napi két edzés mellett számos más tartalommal.
50 millió forintból több mint 500 gyereket tudtunk megmozgatni, 222 táborban. Délelőtt a még meglévő megyei sportigazgatókkal volt egy megbeszélés, és ők is mindannyian kiemelték, hogy ezek a táborok nagyon jó visszhanggal bírnak az ő területükön is. Azt tervezzük, hogy a jövő esztendőben legalább ilyen mértékben, de ha sikerül, inkább valamennyi kistérséget elérve - tehát a meglévő 173-at -, mindenhol legyen ennek mintája. Szeretnénk a táborformát eltolni a humán komplex irányba, tehát az "E" pont alatt szereplő táborokat próbálnánk még inkább erősíteni, hogy a nemzeti sportstratégiában is megfogalmazott sportoló nemzet, a sport összekapcsolása a humán társadalommal, a tudástársadalommal még inkább erősíthető legyen, mert a tapasztalatok alapján azt látjuk, hogy ez a helyi kis közösségekben már észlelhető változásokat jelentett.
Fontos a tapasztalatok összegyűjtése. Azt látjuk, hogy nagyon pozitív visszhangja van. Sportvezetőkön, testnevelőkön, szülőkön keresztül látható, hogy ezzel egyfajta hiányt is pótoltunk, mert olyan értelemben táborok nem nagyon léteztek Magyarországon - egy-két kivételtől eltekintve -, ahol a sport mint eszköz szerepel, nem önálló célként. Idézőjelben mondom, nemcsak edzőtábor volt, hanem a gyerek egész napját, egész hetét le tudtuk kötni. Éppen ezért szeretnénk elérni, hogy ezt az egész országra ki lehessen terjeszteni. A jó mintákat összegyűjtve szétszórjuk a kistérségek között, illetve ehhez a táboroztatási projekthez sikerült összeállítani néhány módszertani füzetet, egészen pontosan ötöt, amelyeket valamennyi kistérségben dolgozó sportszakember, sporttal foglalkozó kistérségi elnök már kézhez vehetett. Azt gondolom, hogy ez egy nagy előrelépés volt, és a visszajelzések abszolút pozitívak.
Ezen a sikeren felbuzdulva indítottuk útjára a kistérségi senior programot, amely a társadalom életkorilag másik végét fogja meg, a nyugdíjasokat, ahol a tartalom nyilván más típusú sportági tartalom, tehát nem annyira a kondicionális képességek fejlesztésére fókuszál, hanem sokkal inkább azokat a mozgásformákat próbáljuk meg a foglalkozások középpontjába állítani - táncra, természetjárásra -, amelyeket idős korban is űzni lehet. Meglepő módon a jelentkezések között nagyon sok helyütt megjelent a labdarúgás a nyugdíjasoknál is, tehát látható, hogy ez a sportág az ország minden területén és minden életkorban jelentős szerepet játszik.
A kistérségek száma meglepő módon körülbelül ugyanannyi, és kétharmad részben átfedéssel is bír a táboroztatási projekttel. Ebből is látszik, hogy ez a kistérségi rendszer valahol a járások modern rendszere, bár nem kötelező, sőt nem is ajánlott feladat a sport. Hadd menjek vissza egy kicsit történetileg! Amikor elkezdtünk a kistérségekkel foglalkozni, akkor a meglévő 168 kistérségnek mindössze 11 százaléka volt az, amely önálló feladatként felvette a sportot. Velük kezdtünk el együtt gondolkodni, és mára ott tartunk, hogy közel 90 kistérség napi kapcsolatot tart velünk a kistérségi sportinformatikai rendszeren keresztül. Ez volt az első kísérlet, a táboroztatási projekt, amely országos történet volt.
Az elszámolások zajlanak, azokban a kistérségekben, ahol tábort is és senior programot is csináltak, és már elszámoltak, ott már a senior program finanszírozása történik. Ahol azt látjuk, hogy az elszámolásnál nem olyan típusú gond van, hogy ne akarnának tisztességgel elszámolni, hanem - mivel egy kistérségnek ez az első sporttal összefüggő története, egy kis segítségre szorulnak, hogy úgy tudjanak elszámolni, ahogy ezt a törvények előírják - ott amint megtörténik az elszámolás, akkor indulhat el a következő program. A kiválasztás viszont már megtörtént, és azt látjuk, hogy míg ott 80 volt, itt 78, tehát nagyságrendileg azt látjuk, hogy a kistérségek fele az, amely önerőből, saját gondolatra bármiféle sportos együtt gondolkodásban partner.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a képviselő urakat, hogy az elhangzott kiegészítéssel, illetve az anyaggal kapcsolatosan van-e kérdésük, véleményük. Páva Zoltán képviselő úr.
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök annak, hogy lesznek sportmenedzserek a kistérségi hálózatban, mert szükséges, hogy különösen a kis falvak sportéletét egy kicsit fellendítsük. Hadd mondjam el, hogy én örülnék, ha a szakállamtitkárság elkezdene foglalkozni azzal, hogy ezt a "megátalkodott" labdarúgást hogyan lehetne népszerűsíteni. A legjobb mód az volt, amikor én még ifjú titán voltam, hogy voltak ezek a járási labdarúgó-bajnokságok. A falu apraja-nagyja kíváncsi volt arra, ha otthon játszott a csapat, érdeklődtek a foci iránt, mindig volt annyi játékos, aki ki tudott állni, és egy egészséges versenyszellemet alakított ki a falvak lakossága között is.
Minimális ráfordítással fel lehetne újítani a pályákat. Egy kis támogatást kellene szerezni ahhoz, hogy az öltözőket korszerűsíteni tudják, tudjanak öltözőt építeni, mert ma már az joggal elvárható, hogy ne a teherautó tetején öltözzenek, mint akkoriban a járási labdarúgók. Ezzel érdemes lenne foglalkozni, mert amíg nincs felépítve legalulról ez a labdarúgás, addig megette a fene, addig olyan, amilyen. Ha egyszer elkezdünk megint komolyan foglalkozni az alapokkal, elkezdjük ezeket a járási bajnokságokat - aztán lehet, hogy előbb-utóbb építenek majd kézilabda-pályát, és elkezdődhetnek a járási kézilabda-, kosárlabda-mérkőzések is -, akkor lehetőséget adunk a fiataloknak, talán helyben tudjuk tartani őket, mert mindig akad majd egy pék, egy boltos vagy egy kocsmáros, aki szponzorálja őket, megveszi a mezeket. Ma már minden egyes kistelepülésnek van legalább egy 11-12 személyes falubusza, amivel el tudják szállítani a játékosokat. Érdemes lenne ezzel foglalkozni.
Egyébiránt az anyaghoz kapcsolódva: jó kezdeményezésnek tartottam mind a két programot. A következőkkel nem akarok foglalkozni, és a Patrónus Programról is csak annyit mondanék el, hogy igen, így kell velük foglalkozni. Nem hiába a legsikeresebb sportággal kezdték el, a kajak-kenuval, pedig ott is odafigyelnek az edzők ténykedésére és vannak sikereik, de ahol nincsenek sikerek, ott istenigazából kell foglalkozni az edzőkérdéssel. Szíves figyelmébe tudom ajánlani a szakállamtitkárságnak, hogy van nekem erre vonatkozóan egy anyagom, amit megpróbáltam valamikor becsempészni a szocialista párt sportprogramjába, de minekután kikerekítve olyan 60 milliárdra jött ki négy év alatt ennek a költségvetése, egy kicsit sokallták, és nem foglalkoztak vele. Szerintem olcsóbban is meg lehet csinálni, és érdemes vele foglalkozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Gyenesei képviselő úr kért szót.
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Ha Páva képviselőtársam nem mondta volna, akkor én sem említeném, mert nem szerepelt a mondandóim között - azon túl, hogy végül is egyetértek vele -, de megette a rosseb, ha a labdarúgást népszerűsíteni kell. Akkor hol van a többi sportág? Szerintem nem a labdarúgást kell népszerűsíteni, hanem azokat a kereteket, formákat, amelyek között lehetőséget kapnak az egyébként a labdarúgáshoz vonzódó, zsigereiben lehetőségként igénylő gyereket. Ebbe nyilván beletartozik a kistérségi táboroztatástól kezdve sok minden egyéb. Én inkább azt mondanám, hogy a labdarúgás feltételeinek javítása, és vele együtt egyéb más sportágak alapjai lehetőségének biztosítása az, ami felmerülhet a kistérségek szintjén, vagy több település közös vállalásában.
Azt hiszem, itt az a lényeg, hogy amit ma már nem tud felvállalni egyetlen település, azt néhány egymás mellett lévő település jó együttműködéssel, közösen biztosítani tud. Ehhez adhat egy védernyőt a kistérség, akár a finanszírozás oldaláról, akár más oldalról. Azt mondom, hogy a LEADER programban, ami a vidékfejlesztésnek egy várható nagy lehetősége lesz mindazon fejlesztési, működési források megteremtésében, amelyekre az egyéb uniós pályázatok nem adnak biztosítékot, akkor ebben a sportnak is meg kell találnia a helyét. Inkább figyelmébe ajánlanám mindazoknak, akik a sportban, a sport szervezésében tevékenykednek, és a kistérségeket fontosnak tartják, hogy miután a LEADER-térségek, akciócsoportok nem szigorúan kistérségi szerveződést fognak mutatni, hanem nagyobb területet fognak át, ugyanakkor lehetőséget adnak a sportfejlesztések számára is - miután a törvény is azt mondja, hogy a LEADER-akciócsoportokban a tagok több mint 50 százalékát civil szervezeteknek és vállalkozóknak kell kitenni, a civil szervezetek között pedig ott lehetnek a sportegyesületek is -, hogy ebben óriási lehetőséget látok. A források bővítésében, megteremtésében a kistérségek határait túllépve ezzel érdemes foglalkoznia az állami sportvezetésnek, és szerintem erre rá kell építeni azt a tudást, vagy oda kell tenni alájuk azt a tudást, tapasztalatot, egyéb kiegészítő forrásokat, amivel ti rendelkeztek, Gábor.
A konkrét előterjesztéssel kapcsolatban: a kísérleti jellegű kistérségi táboroztatásnak személy szerint nagyon sok pozitív elemével találkoztam. Talán éppen azért, mert, úgy tudom, Somogy megye a kistérségi sportszervezetek kialakításában élen járó volt az országban, a somogyi tapasztalatok másutt is jól hasznosultak. Különösen jó érzés volt azt látni, hogy ezt nagyon tudatosan szervezték azok, akiknek ez feladatuk volt, de még inkább azt, hogy a szakállamtitkárság vezetője, te személy szerint, és a munkatársaid is - legalábbis nálunk - ezekben a táborokban személyesen ott voltatok, meglátogattátok, elmentetek, tehát azt az érzetet erősítettétek a kistérségi sportvezetőkben, hogy ez számotokra is fontos, nem egy kipipálandó feladat volt. Ehhez gratulálok, és ennek a folytatását mindenképpen szükségesnek tartom, támogatom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, hozzászólási igény? Tóth József.
TÓTH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy ebben megszólalhatok bátran, mert épp egy olyan kistérség elnöke vagyok, ahol ez a program sikeresen zajlott. Egy korábbi bizottsági ülésen nagyon röviden már méltattam ezt a programot, és fontosnak tartottam akkor is, és most is elmondani, hogy folytatni szükséges.
Ha valami olyan irányú tapasztalást kell mondanom, amely a jövőt segíti, az inkább az, hogy nagyon sok jó szándékú, segítő szándékú sportszervező, sportvezető van, akik nyilván a sportra koncentrálnak, és annyit kell nekik segíteni, hogy ennek a pénzügyi adminisztrációjában kell segítséget adni. Ahogy az államtitkár úr is mondta, van, ahol még nem sikerült elszámolni, pedig ezek a programok már régen megvoltak, tehát ilyen irányú segítség kell.
Két elemre hívnám még fel a figyelmet. Az egyik az, amiről Páva Zoli beszélt, hogy valóban vannak olyan települések, ahol az önkormányzatok nem tudnak annyi pénzt adni tömegsportra, akár labdarúgásra a kistelepüléseken, hogy egy sportegyesület folyamatosan tudjon működni. Ezekben a kis falvakban, kistelepüléseken ez a program ad egyfajta segítséget. Nem a labdarúgásról beszélnék elsősorban, bár vidéken nyilván ez a legnépszerűbb, hanem ennek a közösségformáló szerepéről, a fiatal srácoknak a nyári szünetben értelmes cselekvést, mozgást adó jelentőségéről. Ahhoz képest, hogy mekkora pénzecske az 50 millió forint, fantasztikusan nagy dolgot lehetett belőle csinálni, és ha erre lehetőség adódik, ezt tovább kell fejleszteni nemcsak a résztvevők körében, hanem az anyagi háttér biztosítása vonatkozásában is. Az elismerő szavak mellett a jövőbeli folytatásra biztatom, kapacitálom azokat, akik ez ügyben tehetnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Van-e további kérdés vagy hozzászólási igény? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, nekem lenne egy kérdésem az államtitkár úrhoz.
Ahogy a szóbeli kiegészítésében is jelezte, a kedvezményezett kistérségek aránya nem érte el az 50 százalékot, tehát vannak fehér foltok e tekintetben, ahova vagy az információ nem jutott el, vagy nem értették vagy nem érezték meg ennek a programnak a jelentőségét. Tervez-e a szakállamtitkárság külön valamilyen cselekvési tervet annak érdekében, hogy őket is be lehessen vonni? Nem tudom, hogy abban az esetben a forrás milyen mértékben lenne biztosítható, mert most nagyjából látszott, hogy elég nagy szórása volt így is, de döntően 100 és 400 ezer forint közötti támogatási lehetőséget kaptak a pályázók. Nem is értem, hogy Pest megye szinte teljes egésze kimaradt az egész programból. Nekem is fáj a szívem, mert Baranya megye is egy elég nagy fehér foltot jelez, úgyhogy a magam részéről meg is teszem a szükséges lépéseket. Nyilván fontos volna bevonni őket.
Azzal maximálisan egyetértek, amit Páva Zoltán képviselőtársam mondott. Én magam azért is nyújtottam be módosító indítványt, mert látom, hogy a létesítményhelyzet vidéken milyen katasztrofális. Ahhoz, hogy ezeket a programokat folyamatosan tudjuk csinálni, és olyan körülményeket tudjunk teremteni a gyerekeknek, hogy akik esetleg csak egyszer-egyszer esnek bele egy ilyen sporttáborba, azok megszeressék, és aztán visszajárjanak rendszeresen sportolni, ahhoz valóban olyan körülményeket kellene teremteni, ami a szülőket is inspirálja arra, hogy folyamatosan el merjék oda vinni a gyerekeket. Sajnos nagyon sok olyan példát tudok mondani, nagyvárosokban is - ebbe például Pécs is beletartozik -, ahol a labdarúgás azért nem lesz versenyképes előbb-utóbb, mert a kosárlabda, a kézilabda sokkal kulturáltabb körülményeket tud biztosítani. Tehetünk bármit, azt gondolom, az nem fog megváltozni középtávon, hogy a legnépszerűbb és a legtöbb igazolt sportolót, a tömegsportban a legtöbb embert megmozgató sportág továbbra is a labdarúgás lesz. Reméljük, hogy a ma esti mérkőzés is hozzájárul, hogy népszerűsítse és tovább erősítse ezt a fiatalok körében. (Dr. Simicskó István: A ma délutáni is.) Bocsánat, a délutáni pláne. Mindenkit figyelmeztetek, a Eurosport 2-es ad majd összefoglalót a mai mérkőzésből. (Dr. Simicskó István: A délutániból?) Igen, a délutániból. (Derültség.)
Arra kérném az államtitkár urat, hogy a kérdésekre adja meg a választ, és én magam is köszönöm a részletes tájékoztató anyagot.
Elbert Gábor (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) reflexiói
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen az észrevételeket. Arra kérek mindenkit, ha bárhonnan olyan észrevétel érkezik, hogy valamin fejleszteni, változtatni kell, ossza meg velünk, mert az segít az ügyön. Mi is nagyon sok pozitívumot hallunk - ez öröm -, de nyilvánvalóan kell még fejleszteni a dolgon, tehát az segít igazán, ha kapunk majd olyan jelzéseket is, esetleg bárkinek a saját környezetéből, ahol gondot, problémát vagy valami változtatnivalót vár. Azt gondoljuk, hogy az irány jó, nagyon sok jó visszajelzés van, de nyilvánvalóan látjuk azt, hogy melyik az az irány, amelyen a táborokon belül el kell indulni.
Páva Zoltán képviselő úr felvetette, hogy a kistérségekben hogyan lehetne a sportos embereket megtalálni, illetve a vezetőket sportosabbá tenni. Egy felmérés során azt láttuk, hogy a kistérségi koordinátorok több mint egyharmada valamilyen versenysportos múlttal rendelkezik. Ez nyilvánvalóan abból következhet, hogy azok az emberek, akik a sportpályán szocializálódnak, a munkában is jól hasznosíthatók. Egyébként pedig, amit az elnök úr is mondott, folyamatosan van a kistérségekben a sportos embereknek továbbképzés, ennek már több állomása megvolt. Egyrészt azért, hogy a közigazgatás elvárásaival meg tudjuk őket ismertetni - ami, ugye, annak az embernek, aki a sport területéről jön, meglehetősen távol álló, ezt magamon is tapasztalom -, másrészt pedig azért, hogy a programokról direktben értesüljenek, illetve hogy azt a rendszert, amelyet sikerült kistérségi sportinformatikai rendszerként kialakítani, egyre jobban tudják használni, és nélkülünk is tudjanak egymással információt, tudást cserélni. Azt gondoljuk, hogy a mai világban elengedhetetlen, hogy minél messzebb a fővárostól, a nagyvárosoktól, a legfontosabb, a legújabb tudáshoz akármelyik edző, testnevelő hozzá tudjon férni. Ennek most az a szakasza folyik, hogy az ország öt helyén - erről talán a múltkor is beszéltünk - testnevelő tanárok számára van továbbképzés, és ezt a kistérségi sportinformatikai rendszert most a testnevelők információival, a testnevelők adataival töltjük fel tovább, hogy a testnevelők egymással is tudjanak kommunikálni.
Hogy a futballt mennyire kell népszerűsíteni: lehet, hogy többségben vagyunk ma, akik azt mondjuk, hogy a futballt népszerűsíteni kell. Mi magunk mindannyian azt tesszük, hogy játszunk is ilyen-olyan bajnokságokban. Erre nagyon jó példa - és lehet, hogy ezt is említettem a múltkor - Halogy, ami Vas megyében van, Körmend mellett, ahol öltözőátadás volt. A községben 556 ember lakik, és ötszáz-huszonvalahányan ott voltak az öltözőépület átadásán. Hogy mennyire erős a futball: a helyi sportegyesület elnöke, aki egy harmincéves fiú, körülbelül kétszer akkora tapsot kapott, mint a helyi plébános. A jegyzőkönyvnek mondom, hogy ez véletlenül sem egyházellenes megjegyzés volt, hanem elmeséltem egy történetet. Ilyen ereje lehet a sportnak és a futballnak kistelepüléseken. (Közbeszólás: Más lett volna a helyzet, ha templomot avattak volna. - Derültség.) Igen, akkor nem engem hívnak.
Az elnök úr említette, hogy körülbelül ötven százalékot ért el a résztvevők száma a kistérségekből. Igen, azt látjuk mi is, hogy nagyon nehezen lehet bizonyos területeket megmozdítani, és nagyon érdekes módon ezek valóban megyéhez köthetőek. Ha megnézünk egy másik jelentkezést, és egymás mellé toljuk ennek a térképét, és annak, ahogy az OLLÉ programra eredetileg bejelentkeztek, amikor még csak a program jelent meg, meglepő módon ugyanazok a fehér foltok. Ebben ezekkel a képzésekkel próbálunk előre menni.
Az a terv - ahogy mondtam -, hogy ezt kiszélesítsük, tehát legalább ez a program, amely a gyerekeket éri el, lefedje az összes kistérséget, és úgy tűnik, hogy erre a forrás rendelkezésre áll, abban az esetben, ha ezt sikerül elérnünk. Az 50 millió forint jövőre is megvan, és ígéretünk van a miniszter úrtól, hogy ha ki tudjuk bővíteni, akkor ez lefedheti az egész országot. A válogatás egyértelműen csak az alapján mehet, hogy aki bejelentkezett, megfelelt a követelményeknek, az benne is volt a programban, aki nem felelt meg, de ezt az első felszólításra tudva valahogy pótolni, átalakítani, az is, tehát csak azok estek ki, akik nem a kiírásnak megfelelő tábort akarták szervezni, azokat nyilvánvalóan nem vettük be.
Hogy a szórás miért 100 ezer és 400 ezer forint között van, ez is attól függ, hogy melyik táboroztatási formát választotta, mert ahhoz kötötten kapta meg az arra előírt pénzt, tehát semmiféle mérlegelés nem volt.
Felmerült még a létesítményhelyzet, hogy hogyan lehet ezt javítani. A sokszor hallott OLLÉ program elég lassan indul el. Nyilván ennek ezernyi oka van, de én továbbra is bízom abban, illetve bízunk abban - együtt voltunk ott egy óbudai iskolában, amikor elindítottuk -, hogy EU-s forrást is megnyitva első körben körülbelül négyszáz iskolán lehet segíteni. A már általunk működtetett és működő programokhoz próbálunk most csatolni létesítményfejlesztést. Konkrét példa a "Mozdulj, Balaton", amely 33 települést ölel föl évek óta. A következő nyárra a Balatoni Fejlesztési Tanáccsal és a helyi önkormányzatokkal közösen ennek a 33 településnek a strandját egy egyforma, meglehetősen magas szintű sportinfrastruktúrával látnánk el, hogy minden strandon legyen streetball-pálya, minden strandon legyen homokfelület strandröplabdára, focira, kézilabdára, és legyen lehetőség arra, hogy azokon a strandokon, ahol a víz magassága ezt megengedi, ott fejelőkapuk is legyenek. Tehát egy egységes infrastruktúrát csinálunk ezen a 33 településen, és lépünk tovább, a "Mozdulj, Balaton" után a jövő nyáron lesz már "Mozdulj, Velencei tó" is, ahol kilenc település tizenhét strandját szintén fölszereljük egy azonos sportinfrastruktúrával. Ebben partnerek az önkormányzatok, partner a Fejér Megyei Közgyűlés, és természetesen partner a szakállamtitkárság, így rakjuk ezt össze. Azt gondolom, hogy ahol már működő programok vannak, és látjuk, hogy van rá igény, ott próbálunk ebben szépen, lassan haladni.
Azt gondolom, hogy minden kérdésre igyekeztem válaszolni ebben a körben.
ELNÖK: Köszönöm szépen a válaszokat, államtitkár úr. Ezzel a mostani ülésünk első napirendi pontját lezárom.
Tájékoztató a Patrónus Program beindításáról és kezdeti tapasztalatairól
Áttérnénk a következőre, amely egy tájékoztató a Patrónus Program beindításáról, illetve a kezdeti tapasztalatokról, valamint a jövőről. Kérném, hogy amennyiben az írásbeli tájékoztatóhoz képest van szóbeli kiegészítése, azt tegye meg.
Elbert Gábor (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) tájékoztatása
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Ahogy Páva Zoltán képviselő úr azt előrevetítette, a Patrónus Program valóban a legsikeresebb magyar sportág, a kajak-kenu ötlete volt. A dolog lényege az, hogy egy olyan nagy edzőegyéniség, akiben feltételezhetően már komoly tudásmennyiség halmozódott föl, hogyan tudná ezt átadni fiatal edzőnek, és hogyan tudna az egész sportág ebből profitálni. Ezt az ötletet nem ellopva, hanem elkérve a kajak-kenu szövetségtől, leültünk velük, és kialakítottuk azt a modellt, amely vélhetően kereteiben bármely sportág számára hasznosítható lehet.
Látható, hogy Magyarországról nagyon sok edző megy el külföldre, vannak olyan sportágak, ahol egy világversenyen az edzői értekezletet nyugodtan meg lehet tartani magyar nyelven, mert gyakorlatilag azokban az országokban, amelyeknek esélyük van az éremszerzésre, magyar edzők dolgoznak a háttérben. Látható az is, hogy ma a magyar sportban nagyon kevés a főállású edző, az edzők vagy szabadidejükben, szinte ingyen, vagy különböző marketing- és reklámtrükkökkel végzik a munkájukat, ez azonban sem nekik, sem az egyesületnek, és legkevésbé a gyereknek jelent biztonságot. Látható az is, hogy nagyon sok sportágban a tudományos háttér kezd kiürülni, tehát azon kívül, hogy az edzők megtartják az edzéseket, nem folyik igazi szakmai munka, nem cserélődik a tudás a sportágon belül, a sportágak között pedig abszolút nem. Látva ezt a sok problémát, nem gondoljuk azt, hogy a Patrónus Program a megoldás, de az biztos, hogy a megoldás felé mutat, és egy jó példát mutat a sportágakon belül.
Amikor kiválasztottuk, hogy mely sportágakban lehet ezt a programot elindítani kísérleti jelleggel, kizárólag arra voltunk figyelemmel, hogy csak olyan sportágat válasszunk, amely rendelkezik legalább középtávú sportágfejlesztési stratégiával, tehát valamiféle stratégiai tervbe illeszkedjen ez a program. Ennek alapján 21 sportág került kiválasztásra, zömében olimpiai sportágak, de természetesen van köztük nem olimpiai sportág is. A 21 sportágban összesen 23 edzőpár van. Két olyan sportág van, a kézilabda és a vívás, ahol két pár került kiválasztásra. A vívásban már két éve fegyvernemhez kötötten zajlik a felkészülés egy újfajta struktúrában, és úgy látszik, hogy ez működőképes, a kézilabdában pedig nyilván a női és a férfi szakág egymástól függetlenül működik.
Áttérve az anyagiakra: 80 millió forintot szántunk erre a programra, ez a szerződéskötéstől számítva 12 hónapig működik minden sportágban. A patrónus edző, tehát az, aki a tudását átadja, bruttó 90 ezer forintot kap. Előre feltételeztük, és azt látjuk, hogy ez a valóságban is így van, hogy ezeknek az embereknek ma már nincs egzisztenciális gondjuk, sőt bizonyos sportágakban szerencsére meglehetősen jó anyagi szinten élnek. A patronált, a fiatal edző, aki valami oknál fogva tehetségesnek látszik a szakmájában, 200 ezer forintot kap. Őt mindenféleképpen státuszba kellett helyeznie az egyesületnek vagy a szövetségnek. Azt látjuk, hogy a 21 szövetségből 20-nál az egyesület az, amely státuszba helyezte, és egyetlen egy eset van, ahol a szövetség vállalta a közterheket. Milliónyi dolgot kötöttünk ki, hogy milyen tudományos, szakmai munkát kell ellátni ennek a párnak, negyedévente jelentést kell tenniük. Nagyon sok feltétel volt, hogy ne legyen párhuzamos finanszírozás, tehát nem lehet Gerevich-ösztöndíjas, nem vehet részt a Héraklész programban, mert szerettük volna elkerülni, hogy az állami forrásokból egyébként is jól vagy majdnem jól fizetett edzők még egy forráshoz jussanak. Azt szerettük volna elérni, ha valóban bővülne az a kör, akiket az állam támogatni tud a kiemelkedő szakmai munkájuk alapján. Az anyagban felsoroltatik az, hogy milyen feltételeknek kellett megfelelni. A szövetségek nagy részével a szerződések megköttettek, emlékeim szerint még öt olyan szövetség van, amelyekkel valamikor a jövő héten kerül sor a szerződéskötésre. Egy éven keresztül finanszírozzuk ezeket a párokat.
Szeretnénk ezt bővíteni, ami nem azt jelenti, hogy azok a szövetségek, illetve azok a párok, akik most finanszírozásra kerültek, biztosan benne maradnak a rendszerben a 12 hónap eltelte után. Lehet olyan, hogy akár sportági csere van, akár a sportág dönt úgy, hogy nem ez a pár, hanem valamely másik pár, de szeretnénk bővíteni ezt a kört. A bővítésnek több iránya van, egyrészt a sportági portfóliót szeretnék bővíteni, tehát azokban a sportágakban, ahol ez valódi segítséget jelenthet, és a sportág fejlettségi szintje, illetve a jövőképe is ezt lehetővé teszi, ott bővítenénk, illetve azt is szeretnénk elérni, hogy egy patrónus mellett ne csak egy, hanem több patronált dolgozzon, tehát valódi edzőiskolák alakulhassanak ki egy-egy sportágban. Egyelőre jók a visszajelzések. Összesen két olyan sportág van, ahol úgy tűnik, hogy gond van ezzel a modellel. Hozzáteszem, hogy semelyik esetben sem mi választottuk ki, hogy egy sportágon belül kik lesznek a kedvezményezettek, hanem minden esetben maga a sportág választotta ki természetesen. Röviden ennyit gondoltam.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést. A képviselőtársaimtól kérdezem, hogy van-e az anyaggal kapcsolatos kérdésük, esetleges véleményük. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor összefoglalóként én is azt tudnám csak megerősíteni, hogy legutóbb, amikor a költségvetés előterjesztését követően, tehát a törvénytervezet parlamenti benyújtását követően a sportági szakszövetségek vezetőivel találkoztam, szinte minden szövetség részéről egyértelmű volt a kérés és a megfogalmazás, hogy az edzők megtartására, az edzőképzés erősítésére, és annak a tudásnak a továbbadására történjék valami, amely a magyar edzői körben felhalmozódott. Ők akkor a három lépés program megkezdése kapcsán azt mondták, hogy szerencsétlen az a megoldás, amikor elindul egyfajta program, aztán az megszakad, tehát jó lenne valami olyan megoldást kitalálni a már működő edzőképzések mellett, amely hosszú távra biztosít ilyen kapcsolatrendszert, mint amit mondjuk a Patrónus Program is célul tűzött ki.
Nyilván ez nagyon fontos ott, ahol a még itthon működő, de profi edzők átadják a tudásukat és a tapasztalataikat a fiatal kezdőknek, de talán ennél még fontosabb lenne megtartani azokat - mint ahogy az államtitkár úr is mondta -, hogy ne az legyen, hogy az ember elmegy bármilyen rendezvényre a világban, és a velünk konkurens sportágak élén a kitűnő magyar szakedzők és szakvezetők álljanak. Emellett valami olyan ösztöndíjrendszert vagy programot kellene futtatni, akár ennek a kibővítésével, akár ezzel párhuzamosan indítani, amely segítene megtartani ezeket a kiváló edzőket, mert az a 90 ezer forint nyilván nem fogja őket motiválni, amit ebben a Patrónus Programban kaptak. Ennél sokkal inkább motiválja őket az, hogy van mellettük egy olyan patronált, aki biztos státusszal a háta mögött meg tud maradni a pályán, és tovább tudja vinni azt a magas színvonalú szakmai munkát, amit a patrónus megvalósított. Azt kérném, hogy emellett gondolkodjon a szakállamtitkárság egy ilyen megoldáson, akár üljünk le közösen, nézzük meg azt, hogy milyen források állnak rendelkezésre, és akár fejezeten belüli átcsoportosítással, akár a tartalékkeret terhére, de próbáljunk 2008-ban valami olyan programot indítani - mondom, akár ezt kibővítve -, amely segítene a meglévő és igen sikeres edzők megtartásában a különböző szakterületeken. Köszönöm szépen. Köszönjük az előterjesztést, a szóbeli kiegészítést. A második napirendi pontot lezárom.
Áttérnénk a harmadik napirendi pontra, amely a tájékoztató a pekingi olimpiai és paralimpiai játékokra történő felkészülés zökkenőmentes állami támogatásának, valamint a doppingellenes tevékenység állami koordinációjának biztosításáról. Ez egy olyan terület, ahol már annyi számot hallottunk, és olyan sokszor, de valami módon az államtitkárság által kibontott adatok és a sportági szakszövetségek, a Magyar Olimpiai Bizottság által kibontott adatok nem nagyon szoktak stimmelni.
Megkérném az államtitkár urat, hogy az előterjesztéshez képest, amennyiben van szóbeli kiegészítése, azt most tegye meg.
Elbert Gábor (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) tájékoztatása
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A második napirendi ponthoz akkor nem reagálhatok. Értettem. (Derültség.)
A harmadikkal kapcsolatban azzal kezdeném, hogy itt van előttem a Magyar Olimpiai Bizottság levele, amelyet tegnap nyújtottak át kézbe, amelynek van egy olyan részlete, hogy "Ezúton is kifejezzük köszönetünket azért, hogy az előzetesen egyeztetett nagyságrendű forrás, támogatás rendelkezésünkre áll, és az elkülönítetten megjelent a költségvetésben." A számháborúnak, reményeim szerint, ezzel vége van, a számok ezek szerint ugyanazok, mert a számokat, amelyeket a MOB leírt, a szövetségek megkapják.
Melyek ezek a számok? Azt látjuk, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság a 2007-eshez képest 1,2 milliárd forint többletforrást kért a 2008-as évre az olimpiával kapcsolatosan, ebből 810 millió forintot közvetlenül a felkészülésre, 220 millió forintot a doppingellenes küzdelemre és sportegészségügyi feladatokra, és emlékeim szerint 430 milliót magára a kiutazásra. Ha ezt összeadjuk, remélem, ki is jön a vége. És ehhez jön még az a 660 millió forint, amit néhány héttel ezelőtt a miniszterelnök úrral való találkozó nyomán a szövetségek kaptak.
Azt a cselt követtük el, amit már jeleztem egy korábbi bizottsági ülésen, hogy meg fogjuk próbálni, hogy ebben az esztendőben a szövetségeknek közvetlenül a jövő évi olimpiai felkészülésre 980 millió forintot tudjunk utalni. Én tizenkét évig vezettem egy szövetséget, közben és utána öt évig a Nemzeti Sportszövetség főtitkáraként dolgoztam, és olyan élményem még nem volt, hogy a szövetségek az előző év végén vagy az év elején kapjanak pénzt a felkészülésre; ez mindig március-áprilisban jelentkezett. Ezt a problémát valamennyien ismerjük. Úgy tűnik, hogy ez most megoldódott, tehát még karácsony előtt 980 millió forint kerül kiutalásra az olimpiára készülő sportág számára. A szerződések a mi oldalunkról már aláírattak. Azt gondolom, hogy ezzel anyagi probléma az olimpiai felkészüléssel kapcsolatban nem lehet.
Nem szeretném megkerülni a két, az elmúlt napokban, hetekben a sajtót uraló témát. Az egyik az antidopping-harc, a másik pedig a Sportkórház kérdése. Itt elviccelődtünk a Sportkórházzal kapcsolatban ebédszünetben is. Azt látni kell a Sportkórházzal kapcsolatban, hogy a Sportkórházhoz kirendelt biztos nyilvánosságra hozta azt a határozatát, mely szerint a Sportkórház orvosai és egyéb alkalmazottjai kizárólag szabadságuk terhére vagy fizetés nélküli szabadsággal mehetnek el a válogatottak edzőtáborába. Ez egy két és fél évvel ezelőtt született rendelet, és az orvosok nagy része azóta így megy a válogatottakkal, tehát ebben újdonság nincs. Ezt egyébként Berkes doktor úr is elismerte egy élő adásban, a TeleSportban, amikor ott ült egy válogatott keretorvos. A problémát nem ez jelenti, tehát azt szeretném, hogy válasszuk ketté élesen a Sportkórház jelenét, jövőjét, és válasszuk el attól élesen azt a történetet, hogy hogyan tudjuk az olimpiai keretek, illetve az olimpiára nem készülő sportágak sportegészségügyi ellátását biztosítani. Azt gondolom, hogy ez utóbbi a mi feladatunk, ezért tartozunk felelősséggel. A Sportkórház minden pénzt, amit erre az évre igényelt, megkapott, sőt, ennél néhány tízmillióval, egészen pontosan közel harmincmillió forinttal kapott többet.
A sportági szakszövetségek - én magam is abból a közegből jöttem, tehát azt gondolom, hogy valamelyest ismerem a problémákat - jelezték, hogy a probléma sportegészségügyileg abban jelentkezik elsősorban, hogy a Sportkórház mai felépítményében nem képes egy teljes intézményes hátteret nyújtani az olimpiai felkészüléshez, hiszen már nem létezik hét-nyolc különböző osztálya, amelyekre szükségük volna a sportolóknak. Számos sportág volt, amely azt jelezte, hogy például komoly belgyógyászra volna szüksége, de ha gond van a sportolóval, nem tudják a Sportkórházban ellátni. Számos ilyen terület volt, ezért amikor leültünk a szövetségekkel beszélni erről a 660 millió forintról, konkrétan közel 50 millió forintnyi igény érkezett arra, hogy a sportolók meglévő sportegészségügyi problémáit tudjuk kezelni. (Almássy Kornél megérkezik a bizottság ülésére.) Azt gondolom, hogy ilyen értelemben ez a része a dolognak kezelve van.
Berkes úrral egyébként az előző bizottsági ülés előtti pénteken találkoztam bent a hivatalban, és azt a kérést fogalmaztam meg, hogy tegye meg azt, hogy egy táblázatba foglalva megkapom, hogy az összes orvos, gyúró, pszichológus, gyógytornász, aki a Sportkórház alkalmazottja, ki, mikor, melyik kerettel, hol van, és ez neki személy szerint milyen fizetéskiesést jelent. Azt nyilvánvalóan nem lehet elfogadni, hogy az orvosok rosszul járjanak amiatt, hogy a magyar sportot szolgálják. Ennek a táblázatnak körülbelül a háromnegyede megérkezett, ebben forintösszegek nincsenek, az van benne, hogy amikor majd tudják, hogy mennyi pénzt kapnak pontosan, akkor meghatározzák. Ezzel nehezen tudok mit kezdeni. Továbbra is kezelünk minden olyan sportegészségügyi kérdést, amelyeket a szövetségek jeleznek. Mondom, közel 50 millió forint értékben kapnak a szövetségek ebben az évben erre forrást. Van olyan szövetség, amely jelezte, hogy ennek egy része elegendő a jövő évben.
A probléma alapvetően abból ered, hogy a Sportkórházban ma nincs elég orvos. A meglévő tizenöt orvosból valóban nehezen lehet elengedni tizenhármat egyszerre, de ezt nem tudom én megoldani, ha van rá pénz, akkor sem, mert akkor is hiányozni fog a kórházból, ha egyébként az orvosok ezért pénzt kapnak, - mint ahogy eddig is kaptak a szövetségtől, és ez után is kapni fognak. Ezt a problémát kell azzal megoldani, hogy más kórházak, más egészségügyi intézmények dolgozói is bevonásra kerülnek az olimpiai felkészülésbe, ami szintén nem egy nagyon elrugaszkodott gondolat, hiszen a Sportkórházból elkerült orvosok továbbra is dolgoznak ezekkel a keretekkel, csak más kórházak színeiben működnek. Arra nyilván oda kell figyelni, hogy az olimpiai keret vezető főorvosa -, aki ma Pavlik Attila, és január elsejétől újra Tállay András lesz, ha igaz - mindenféle ellenőrzéssel figyelemmel legyen arra, hogy ezek az orvosok betartsák azokat a szabályokat, amelyeket az olimpiai keret felkészülésénél a nemzetközi és a hazai törvények előírnak. A kockázata ennek itt van, hogy ha nincs egy kézben a dolog, akkor valaki akár jó szándékkal is tehet esetleg olyat, amire a nemzetközi sportszabályok nem adnak lehetőséget, miközben egyébként segíteni akar. A Sportkórházzal kapcsolatosan a dolog - legalábbis az én szemüvegemen keresztül - így néz ki.
A másik kérdés az antidopping története. Többször beszéltünk róla, hogy a magyar sport Athén után nem engedheti meg magának, hogy ebben bármiféle lazulás legyen, sőt, egy olyan rendszert kellett kidolgozni, amelyet a nemzetközi szabályok, jelesül a WADA előír. A WADA közgyűlése épp az elmúlt hétvégén volt Madridban, ahol két alapvető probléma került asztalra, az egyik az elnökválasztás - szerintem ez itt egy kevésbé érdekes kérdés -, a másik pedig a szabályok módosítása. Az látszik, hogy a szabályokat részben szigorították, részben könnyítették, de mindenféleképpen a kriminalisztika világát idézte nekem. Az a sportoló, aki nem együttműködő, esetleg nem mond valóságot, kritizálja, becsmérli a doppingellenes tevékenységet, most már nem két, hanem négy évre lesz eltiltható 2009. január 1-jétől. Az a sportoló, aki együttműködő, a doppingvizsgálat előtt bevallja, ha valamit fogyasztott, vagy esetleg elárulja, hogy más fogyasztott ilyet, annak a kétéves tétel hat hónapig vihető le. Azt gondolom, hogy ez egy ijesztő tendencia, de ezzel együtt is tudomásul kell venni, hogy ma ezek a nemzetközi szabályok, ezeket be kell tartani. (Közbeszólás.) Nem mondtam én sem, hogy ez jó irány, ezek a szabályok. Ezért mondtam, hogy ez inkább ijesztő, de ez tény. Amit azonban látni kell, hogy a magyar sport nem engedheti meg magának Athén után, úgy, hogy még nem vagyunk túl egy tiszta olimpián, mármint magyar szempontból tiszta olimpián, hogy a doppingellenes harcban fenyegetéseket, érzelmi zsarolást, vagy egyéb támadást intézzen a nemzetközi szabályokat betartó, és a világon elismert doppingellenes küzdelemben. Ezt én kifejezetten rossznak tartom, ezt a sajtóban is megfogalmaztam.
Hogy maga a fegyelmi határozat mire jutott, az nyilván a fegyelmi bizottság jogköre és az ő felelősségük. De azt mindenhol elmondtam, elmondom itt is, és arra kérem a bizottság tagjait, hogy ebben legyünk egységesek, hogy a magyar sport csapata nagyon komoly lépéseket tett az athéni olimpia óta, hogy a saját renoméját visszaállítsa a világban, kezdve a sportolókon, az egyesületeken, szövetségeken, a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül a doppingellenőrökig, akik elismertek a világban. Arra kérek mindenkit, hogy ne ellenségként kezeljük őket, hanem azt értsük meg, hogy ők ugyanolyan elemei a magyar sport családjának, mint bármelyikünk, és ugyanazért küzdenek, amiért mi, hogy a magyar sport tisztázza magát a világban, és elfogadható legyen az, hogy a magyar sportolók tiszta körülmények között érnek el eredményeket. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kérdezem a képviselőtársaimat, hogy az anyaggal kapcsolatban kérdésük, esetleg véleményük van-e. Gyenesei István képviselő úr.
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Egy kérdésem van, és egy rövid véleményem. A kérdésem tulajdonképpen a címből fakad. Itt a pekingi olimpiára történő felkészülés "zökkenőmentes állami támogatásának" biztosítása szerepel. Gondolom, nem az állami támogatás zökkenőmentes, hanem a felkészülés zökkenőmentes ebben az esetben, tehát a zökkenőmentes felkészülést segítő állami támogatásról van szó.
A lényege a dolognak azonban a kérdésem, hogy ti hogy látjátok, ma rendelkeznek-e a szövetségek azokkal a szükséges financiális feltételekkel, amelyek a felkészülést biztosítják számukra, és nem kell-e szembenézni egy vagy több szövetség esetében azzal, hogy egy netalántán sikertelen olimpiai szereplés esetén a hiányos financiális feltételekre fognak hivatkozni. Ez egy nagyon lényeges kérdés, mert ha most erre igennel tudsz válaszolni, hogy igen, ezzel rendelkeznek, akkor minden más kifogást ezek után ebbe az irányba tolni teljesen felesleges lesz. Ha viszont nem, akkor azt nyilvánvalóan meg kell nézni, kik azok, akiknél komoly olimpiai pontok szerzése kerülhet veszélybe, ha nem segítünk, vagy nem segítenek azok, akiknek segíteni kellene. Úgy gondolom, hogy ennél a napirendi pontnál ez a legfontosabb, erre választ adni, vagy megpróbálni választ adni.
A véleményem pedig: nem szóltam volna erről itt, hiszen a legutóbbi ülésünkön a Sportkórház ügyei is szóba kerültek. Gábor itt megvilágította egy másik oldalról. Én azért pontosítanék, mert láttam azt a levelet, amelyet a miniszteri biztos írt. Az a levél nem két és fél évvel ezelőtt kelt, hanem ez év október 31-én aláírt levélről van szó. Ettől még lehetett korábban is, de most ezt ő kiadta október 31-én, amire Berkes főigazgató úr november 1-jével elrendelte mindazt, amit elrendelt a kórházban, és vonatkozik ez azokra, akikre vonatkozik, és nem vonatkozik azokra, akik eddig is e szerint végezték a munkájukat. Én azért azt mondanám, hogy függetlenül ettől az ügytől, a Sportkórház helyzetét alaposan meg kell nézni, és az Egészségügyi Minisztériumnak és a sportot felügyelő minisztériumnak közösen ki kell alakítani azt a működtetési támogatási koncepciót, amely az olimpia után működni fog.
Úgy érzem, hogy jelen pillanatban a Sportkórház a "két szék között a pad alá" állapotban leledzik. A sporttól is kap támogatást, de nem annyit, amennyi ahhoz kellene, hogy mindazt a feladatát ellássa, amit el kell látnia, és az egészségügytől is kap támogatást, de nem annyit kap, mint a többi kórház. Lásd: most például az Egészségügyi Minisztérium pótlólagos támogatásokat adott konszolidációs forrásként a kórházak nagy többségének, ami egy több tízmilliós vagy százmilliós nagyságrend volt kórházanként, és ebből a forrásból a Sportkórház mindössze ötmilliót kapott. Ez mindenképpen azt jelzi, hogy nem a helyén van kezelve az egészségügyi tárcánál, mert arra számítanak, hogy majd kipótolják azok, akiknek a sport fontos, márpedig a Sportkórháznál annak, hogy ma nincs belgyógyászat azon a szinten, amilyen szinten kellene hogy legyen, biztos, hogy valami oka van. Lehet, hogy ennek az egyik oka éppen ez az anyagi hiányosság.
Azzal teljes mértékben egyetértek, hogy a sport nem engedheti meg magának azt, hogy tíz, húsz, harminc, negyven helyen foglalkozzanak a sportorvoslásnak azzal a szintjével, amivel egy Sportkórháznak foglalkoznia kell. Adott esetben ez egy doppingbotránynál vagy -ellenőrzésnél is különös nehézségeket okoz, mert ha nem tudják megfelelőképpen kontrollálni, számon kérni a rendszeren, akkor a sok lábon álló rendszerben a felelősség is könnyen elveszhet. Elnök úr, köszönöm szépen.
ELNÖK: Simicskó képviselő úr kért szót.
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a lehetőséget az elnök úrnak és a bizottság tagjainak. Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy az athéni olimpia után - erről beszélt az államtitkár úr is - egyfajta fokozott figyelem kíséri majd a magyar sportolók teljesítményét és tevékenységét a pekingi olimpián. Nyilván több szempontból fontos a pekingi olimpia, elsősorban mindannyian szeretnénk minél több aranyérmet látni a magyar sportolóinktól, másrészt azonban szeretnénk doppingbotrányok nélkül lezárni ezt az olimpiát.
A helyzet az, hogy nemzetközi vonatkozásban is, főleg, ha ilyen változások várhatóak a doppingellenőrzés vonatkozásában, fokozott figyelem fogja kísérni a magyar sportolók teljesítményét, tehát félő, hogy erre esetleg rá is segíthetnek majd konkurens nemzetek, konkurens országok sportvezetői, hogy ilyen típusú ellenőrzésekben folyamatosan részük legyen a magyar sportolóknak. Persze, tudom, hogy mindenki mondjuk magnézium pezsgőtablettával készül föl a különböző versenyekre, de talán ha behozhatok titkosszolgálati vetületet ebbe a kérdéskörbe - és majd minősítjük az információkat -, vannak olyan országok, amelyek nyilván nemcsak az edzésmódszerek kiteljesítésével és kiváló edzők felkészítésével készülnek az olimpiára, hanem készülnek úgy is, hogy olyan szereket állítsanak elő, amelyek például a világűrben, a súlytalanság állapotában használható különböző teljesítménynövelő szerek. Legalábbis törekszenek arra, hogy ilyen speciális körülmények között is minél jobb eredményeket tudjanak hozni a sportolóik. Most egy hatalmas nagy harc folyik ebben a világban, ezt nagyjából mindannyian sejtjük és tudjuk. A lényeg az, hogy erre fel kell hívni a magyar sportolók és a magyar sportvezetők figyelmét. Nem tudom, hogy a mostani változás 2009-től él-e, de ez a bizonyos "besúgórendszer", most nevezzük csak így, hogy ha más, konkurens sportoló azt mondja, hogy igen, a magyar sportoló biztos, hogy doppingol, akkor ilyen esetben, főleg Athén után, nyilván számolni kell azzal, hogy lesznek fokozott ellenőrzések.
Egy konkrét esetet, ha megkérdezhetnék, a televízióból és a sajtóból mindannyiunk számára ismertté vált esetet, Kovács Ágnes esetét. Ezzel kapcsolatosan fölmerült bennem az a kérdés, hogy mi az általános, fő szabály, vagy van-e fő szabály, hogy hazai vonatkozásban, illetve nemzetközi vonatkozásban is ki rendelheti el ezeket a vizsgálatokat, kinek van erre jogosítványa, jogosultsága. Van-e erre valamilyen törvényi előírás, vagy van-e valamilyen fő szabály? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdés, vélemény, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Két észrevételem lenne nekem is, államtitkár úr, mielőtt megadom a szót az összegzésre.
Szóba került a Sportkórház kérdése. Megint csak visszautalnék a nemzeti sportstratégiára. Amikor végigtárgyaltuk és egyeztettük a folyamatot, akkor szintén valamennyi parlamenti párt delegáltja részéről felmerült az igény, hogy egy nemzeti sportegészségügyi centrumot hozzunk létre, használjuk ki azt a lehetőséget, amely talán Közép-Európában is egyedülálló, hogy az orvos-szakmai háttér, maga a kórház, a kutatóközpont mind egy helyen, ott megőrizhető lenne. Ebben sikerült-e előrelépni? Annál is inkább, mert az egészségügyi szakállamtitkár asszony a bizottsági ülésen jelezte számunkra, hogy november végére elkészül a minisztérium azzal a stratégiai javaslattal, amely a Sportkórház jövőjét eldöntheti.
A másik dolog pedig, visszatérve az olimpiai támogatásra és a Magyar Olimpiai Bizottság levelére, az 1,2 milliárd forintos többletforrás, amelyet a kormány döntésével megkapott maga az olimpiai felkészülés, és azzal, hogy így hárommilliárd forintra kerekedett a történet, én is azt gondolom, hogy ez már korrekt módon elegendő lehet arra, hogy a sikeres felkészülést biztosítsa. Nyilván szerencsésebb lett volna, ha ez a pénzügyi döntés korábban történik. Emlékszünk még a januári rendkívüli bizottsági ülésre, ahol kétségbeesett kezdeményezett volt a sportági szakszövetségek és a Magyar Olimpiai Bizottság részéről is, hogy üljünk le, és beszéljünk erről. Örülök, hogy végül úgy tűnik, megnyugtatóan rendeződik ez a kérdés.
Megadnám a lehetőséget az államtitkár úrnak, hogy az elhangzott kérdésekre adjon választ.
Elbert Gábor (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) reflexiói
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Gyenesei képviselő úr elemzésére, hogy a zökkenőmentes mire vonatkozik: én próbálom úgy értelmezni, hogy mindkettőre. Azt gondolom, hogy maga a felkészülés zökkenőmentesen zajlik, és éppen azzal, hogy sikerült elérnünk, hogy ebből a pénzből egy jelentős rész már ebben az esztendőben rendelkezésünkre álljon, maga a cím úgy is értelmezhető, hogy az állami finanszírozás is zökkenőmentes. A kérdésre, ha ez egy eldöntendő kérdés, azt tudom válaszolni, hogy igen, minden anyagi feltétel adott arra, hogy az olimpiára való felkészülés zökkenőmentesen menjen, és ezek a pénzek reményeink szerint oda is jutnak a szövetségekhez. Ez egyébként a szövetségek általános véleménye, ezt a levelet pedig biztosan keretben fogjuk őrizni, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságnak is ez a véleménye novemberben a jövő évivel kapcsolatosan.
Arra, hogy a - majdnem azt mondtam, hogy a csődbiztos - Sportkórház biztosa október 31-én írta azt, hogy nem mehetnek el az orvosok: ha én ma kijelentem, hogy én Elbert Gábor vagyok, attól még '71 óta az vagyok. Ez a rendelet két és fél éve született, és abban a TeleSportban élő, egyenesben egy orvos el is mondta, hogy ő két és fél éve a saját szabadsága terhére jár. Azt említetted az ebédszünetben, hogy te is beszéltél orvosokkal, akik ezt megerősítették. Ez a helyzeten nem változtat. Én továbbra is azt gondolom kockázatnak, hogy kevés ma az orvos a Sportkórházban, és abból a kevés orvosból sokat nehéz egyszerre elengedni.
Összekötve azzal, amit az elnök úr is kérdezett a Sportkórházzal kapcsolatosan: Berkes úrra közösen jártunk többször, legutóbb, azt hiszem, a múlt héten az Egészségügyi Minisztériumban, ahol valóban azt erősítette meg két szakállamtitkár is, hogy november végére megszületik a döntés az Egészségügyi Minisztériumban. Mi nyilván továbbra is azt mondjuk, hogy kettéválasztjuk a kórház sorsát és a sportolók sportegészségügyi ellátását. A kórházzal kapcsolatosan az az eltökélt szándéka a sportirányításnak, hogy ott a sportot szolgáló egészségügyi intézmény legyen. Ez lehet együtt a TF-fel, ami a közös tervünk volt a stratégiában, de akármilyen kórház születik a Sportkórházról, mindenféleképpen azt szeretnénk, ha azon a területen egy sportot szolgáló egészségügyi intézmény lenne a jövőben. Hogy ez mennyiben állami finanszírozású, mennyiben magán, az részletkérdés. Az a fontos, hogy a sportot olyan szinten tudja szolgálni, ahogy ez a magyar sportolók ellenfeleinek háttértámogatásaként külföldön megvan. Erre szolgál ebből a 660 millióból is az a rész, amelyet a sportegészségügyi dolgokra fordítunk.
Visszatérve arra, amit Gyenesei úr mondott, a sporttól nem kevés pénzt kap a Sportkórház, hanem - mint említettem - közel harmincmillióval többet kapott idén is, mint amennyit eredetileg kért. Azt gondoljuk, hogy amit a Sportkórház kért sportos feladatokra, minden fillért megkapott, rögtön azután, ahogy el tudott számolni. Azt a főigazgató úr is és a biztos is megerősítette, hogy azok a források, amelyek egészségügyi oldalról jönnek, nem fedik le azokat a feladatokat, amelyek egészségügyi oldalról jelentkeznek. A sportoldalról mind a sportorvosi hálózathoz, mind a keretorvosi hálózathoz a forrás rendelkezésre áll. Megint Berkes urat tudom idézni, aki ezt élő ,egyenes adásban a tévében elmondta, igaz, hogy ott ültem mellette.
A Kovács Ágival kapcsolatos kérdés. A magyar törvények szerint az államnak van egy kötelező nagy kvótája, amennyit meg kell rendelni, amelyben előző évben meg kell állapodni. Van a Magyar Olimpiai Bizottságnak lehetősége arra, hogy megrendeljen, és van kötelezettségük a sportági szakszövetségeknek is, hogy mintát rendeljenek. Ez nyilván arról szól, hogy aki rendeli, az finanszírozza. Ez a bizonyos eset, amely történt, egy versenyen kívüli ellenőrzés volt, egy állami megrendelés. Az állam nem azt rendeli meg, hogy kit, mikor, hol ellenőrizzenek, hanem ad egy keretet, hogy ennyi versenyen kívüli ellenőrzésnek kell lennie. Ez úgy zajlik a világban, hogy amikor valami nagy esemény van egy adott sportágban, nyilvánvalóan az előtt mennek az adott sportághoz. Miután egy rövidpályás országos bajnokság volt az úszásban, nyilvánvalóan előtte az úszókat keresték föl. Mennyire menjek még bele, ennyire elég a válasz a kérdésre? (A bizottság tagjai bólintanak.)
Az olimpiai támogatás. Örömmel veszem, ha az elnök úr is úgy látja, ahogy mi magunk, illetve ahogy a MOB levele, hogy a pénz rendelkezésre áll. Hogy januárban miért és hogyan volt vita, szerintem novemberben erre már nem mennék vissza, mert lehet, hogy nem egyezne a véleményünk, de annak örülök, hogy a jelen helyzetben egyezik, hogy sikerült mostanra egy olyan állapotot előállítani, hogy mindenki nyugodtan tud készülni az olimpiára, mert mind a felkészülés, mind pedig a pénzkifizetés zökkenőmentes. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az egyebek napirendi pontban van-e valakinek felvetése, kérdése? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor a mai ülést bezárom.
A 4-es számú csarnokba fáradjanak át a tisztelt képviselő urak és a vendégeink. Aki úgy érzi, hogy van olyan állapotban, hogy vállalja a megmérettetést a bizottság és a sport szakállamtitkárság között, azt kérem, hogy a sportszerelést is hozza magával. A sport szakállamtitkárság pedig vegye figyelembe a mérkőzés során azt, hogy a parlamenti bizottság tagjainak a költségvetés elfogadása érdekében még komoly feladatai vannak, tehát a sportszerű és az egészségmegőrző játékot. (Derültség.) Nem mondom, hogy az eredményt is, de mindenesetre a játékot ilyen megközelítésben vegye mindenki figyelembe. A munka után jó szórakozást és jó játékot kívánok mindenkinek.
Még egy fontos szolgálati közlemény: a mérkőzést követően kerül sor a centrum bejárására, akkor fogjuk megnézni az olimpiai központ különböző felkészülési helyeit.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 05 perc)
|
|
Bánki Erik |
Jegyzőkönyvvezető: Takács Aliz