STB-4/2008.
(STB-43/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2008. március 4-én, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V/520. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Elnököl: Pál Béla (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Koscsó Lajos (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP)
Nagy Imre (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Hadházy Sándor (Fidesz)
Lasztovicza Jenő (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Dr. Gyenesei István (Független)
Helyettesítési megbízást adott
Bánki Erik (Fidesz) Szalay Ferencnek (Fidesz)
Mohácsi József (MSZP) dr. Horváth Klárának (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP) Páva Zoltánnak (MSZP)
Tóth József (MSZP) dr. Tóth Józsefnek (MSZP)
Kovács Ferenc (Fidesz) Hadházy Sándornak (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz) Lasztovicza Jenőnek (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ) Pál Bélának (MSZP)
Győrfi János főosztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Dr. Tiszeker Ágnes csoportvezető (Magyar Antidopping Csoport)
Dr. Schulek Ágoston elnök (Magyar Atlétikai Szövetség)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc)
PÁL BÉLA (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság ülésén megjelent képviselőtársnőmet, képviselőtársaimat.
Szeretném tájékoztatni a bizottság tagjait, hogy a tegnapi ülésen elhangzottaknak megfelelően, mivel Bánki Erik elnök úr halaszthatatlan közfeladatai ellátása miatt a saját megyéjében tartózkodik, a mai ülést én vezetem.
Köszöntöm meghívott vendégeinket!
A napirend elfogadása
A napirendi pontok szerint haladnánk. Megkérdezem, hogy a napirendi pontokkal kapcsolatban van-e valakinek más javaslata. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy nincs. Aki a kiküldött napirendi pontokkal egyetért, kérem, hogy kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ki van ellene? (Nincs ilyen.) Ki tartózkodott? (Nincs ilyen.) Megállapítom, hogy a bizottság a kiküldött napirendi pontokat ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.
Tájékoztató a nemzeti sportstratégia megvalósításával összefüggő 2007. évi intézkedésekről
Megkezdenénk a tárgyalást. Az 1. számú napirendi pontban a nemzeti sportstratégia megvalósításával összefüggő 2007. évi intézkedésekről kapnak tájékoztatót a bizottság tagjai az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium sport szakállamtitkárságának képviselőjétől. Köszöntöm Győrfi János főosztályvezető urat és Bardóczy Gábor szakreferens urat. Szeretném megkérdezni főosztályvezető urat, hogy az írásban kiküldött anyaghoz képest kíván-e szóbeli kiegészítést tenni.
GYŐRFI JÁNOS főosztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Igen, szeretnék, és hoztunk egy prezentációt is ezzel kapcsolatban, és röviden szeretném ismertetni, hogy mit végeztünk az elmúlt időszakban.
ELNÖK: Köszönöm szépen, akkor parancsoljon, főosztályvezető úr!
Győrfi János szóbeli kiegészítése
GYŐRFI JÁNOS főosztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti sportstratégiában elfogadásra került prioritások mentén haladtunk már az elmúlt időszakban. Itt főképpen a sport egészségben játszott szerepére, primer prevenciós szerepére, a sport és tudás társadalmi összekapcsolása mechanizmusának az elkezdésére, illetve a sport- és egyéb humán területek összekapcsolásának az elemeire tettünk kísérleteket, erről szeretném önöket tájékoztatni.
Megpróbáltunk továbbra is rendszerszemléletben gondolkodni. A stratégia elfogadását követően a Fehér Könyv a sportról, amit Brüsszelben VII. hó 11-én, 2007-ben adtak ki, megerősítette a stratégiában lefektetett alapelveinket, és ennek megfelelően dolgozunk a cselekvési terven.
A cselekvési tervben öt pontban határoztuk meg a teendőinket: létesítményfejlesztés, a sport humánterület fejlesztése, a tananyag-korszerűsítés, az információs bázis fejlesztése, a szabadidősport általában került megfogalmazásra, ezt konkretizáltuk a cselekvési programban, a versenysporton belül a minőségi elemek kiemelése került a gondolkodásunk középpontjába, és amiben nagyon karakteresen léptünk már az elmúlt évben is, az a sport területi politikája, a kistérségi irányokban való nyitás.
Amit elvégeztünk már: a nemzeti sportstratégiát lebontottuk kistérségi szintre, és készítettünk egy módszertani anyagot, amelyet a kistérségben a tervezők felhasználhatnak. Mellé kezdtük megszervezni azt a sportszakmai hálót, amelyik ezt a tervezési folyamatot erősíteni tudja a szabadidő-, diáksport, fogyatékkal élők sportja, versenysport szakembereiből, illetve a sporttudomány kiválóságaiból. Ebben mindenféleképpen komoly előrelépések szükségesek, de ennek a hálónak a felvételét megkezdtük.
Mellette megindítottuk a létesítményfejlesztés kapcsán egy olyan multifunkcionális létesítmény tervezési folyamatát, amely egy üzleti tervre épül föl, amely a fenntarthatóság oldaláról közelíti meg a létesítményt, és nemcsak sporttérrel rendelkezik, hanem gondolkodik arról, hogy hogyan lehet a sport és a gazdaság folyamatait összekapcsolni, és hogyan lehet eltartani a villany-, a gáz-, az amortizációs, az őrzési kiadásokkal küszködő sportlétesítményeket. Ez a tervezési folyamat megkezdődött, ezt átadhatóvá szeretnénk tenni a kistérségek, az önkormányzatok felé.
A másik vonalon a sport és gazdaság konferenciánkkal, sport és gazdaság kutatócsoport felállításával pedig megkezdtük a sport területeinek részletesebb elemzését. Az elmúlt évben a Magyar Sporttudományi Társaság segítségével, közreműködésével együttesen 12 konferenciát rendeztünk 12 helyszínen, tavasszal és ősszel, közel 400 hazai és nemzetközi előadó adott elő, és egy DVD-mellékletben ezeket az előadásokat közzé is tesszük, és terjesztjük a sport résztvevői mellett.
Létrehoztunk egy sporttudomány-kutatási hálózatot, amely a vidéki edző- és testnevelőképzéssel foglalkozó intézmények szakembereire épül, és megkezdtünk egy sport társadalomfejlesztő szerepét kutató kutatást. Ebben jelenleg nyolc intézmény, főiskola és egyetem vesz részt. Ennek az lenne a célja, hogy júniusban egy átfogó anyagot adjunk arról, hogy a sportnemzet gondolatunkban, a sport filozófiai háttere mögött milyen kutatási eredmények, lehetőségek vannak.
Nagyon jó a kapcsolatunk a Magyar Sporttudományi Társasággal, rendkívül jó együttműködés alakult ki. Új oktatóanyagokat készítettünk az elmúlt évben, és ezt folytatjuk is, szeretnénk ezt a kistérségben élő testnevelési, edző szakemberek szakmai megújulására felhasználni. A vezetőképzést a 2007-es évben megkezdtük. A különböző sportágak vezetői, elnökei és főtitkára vettek részt ezen a képzésen, ahol az európai, nyugat-európai, amerikai legkorszerűbb ismereteket próbáltuk átadni. Természetesen ez csak az első lépés. Azt gondoljuk, hogy egy hosszabb folyamatra van szükség. 2008-ban hét régióban huszonnyolc, tehát négy-négy továbbképzést szeretnénk tartani, ami a sport integrált területeit áttekinti. Emellett még három szabadidősportos képzést tartunk, mert a szabadidősport-szakembereknek szükségük van egy ilyen típusú korszerű továbbképzési metódus kialakítására.
Megindultak negyvenhét közoktatási típusú sportiskolában huszonhét sportágban a sportiskoláink. Ennek a tapasztalatairól inkább a tanév végén szeretnénk pontosabban beszámolni.
A "Mozdulj, Magyarország!" programunk, amely ismert, nyolcvanhárom esemény, huszonnégy civil szervezet kapcsolódását jelenti. A tárt kapus programunk a 360 helyszínen rendkívül sikeresen folyt, ahol kinyitottunk olyan létesítményeket, ahol szakember vezetésével biztosított módon sporttevékenység folyhat. Ebben az állami források katalizátorszerepként léptek föl, például említhetnék több várost, ahol a helyi önkormányzat mellérendelt forrásokat és növelte ezeket a típusú lehetőségeket. Illetve a tízezer lépés programunk, amely főképpen az idősszervezetek, idősek, nyugdíjasok körében népszerű. Hetvennégy civil szervezethez tudtunk szorosabban kapcsolódni.
A fogyatékkal élők sportjában rendkívül nagyra becsülve az ebben résztvevő 6000-6500 főnek a teljesítményét, a munkánk nagy része arra irányult, hogy kistérségi szinten a szállítást oda és vissza, a sport helyére történő szállítást is áttekintve egy új modellt dolgozzunk ki. Ebben a FONESZ-szel működünk szorosabban együtt, hiszen Magyarországon rendkívül magas azoknak a száma, akik akadályoztatva vannak az alap-sporttevékenységek ellátásában. Erre koncentrálunk, ezt szeretnénk, ezt a modellt kimunkálni és bevezetni.
Ebben az évben a nemzeti sportinformációs rendszer előkészítése megtörtént. Júliusban már az adatok kezelése és a felesleges adminisztrációt kizáró típusú rendszerünk, átfogó sportinformációs rendszer indul meg. Ebben éppen a héten volt egy bemutató. Azt gondolom, hogy nagyon jelentősen megkönnyítjük a sportszervezetek eddigi jelentős adminisztrációs terheit, illetve adatszolgáltatási kérdéseit.
A nemzeti sportinformációs rendszer munkálatai mellett kistérségi sportinformációs rendszert működtetünk. Ennek két célja van. Vállaltuk azt, hogy a sport civil szervezeteknek a számát, területi elhelyezkedését áttekintjük és ebben megpróbálunk egy hálószervezési munkát végezni. Mellette, amivel eredményeket is tudunk fölmutatni, az egy sportszakmai hálónak a létrehozása a kistérségi sportinformációs rendszer alatt. Ennek a lényege: lehessen látni a testnevelőket, edzőket, óvónőket, gyógytornászokat, sportpszichológusokat, sportorvosokat az országban. Ebbe a rendszerbe pillanatnyilag még kétezer ember lépett be, de már közvetve még háromezer ember kapcsolódott hozzá. Ezt egy élő rendszerré szeretnénk alkotni, és úgy gondoljuk, hogy az ebben résztvevők számát dinamikusan tudjuk növelni, ahogy ebben az érdekeltsége is meglesz a résztvevőknek. Mindenféleképpen ez egy sportszakmai civil fórum, ahol a benne résztvevők egymással tudják megosztani a kérdéseiket, problémáikat. Ettől nagyon sokat várunk, és ebben nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, ennek nagyon örülök.
Maga a koncepció, amit a stratégiában és korábban is kifejtettünk, arról szól, hogy lehetőleg kistérségi területi szinten alakítsunk ki egy olyan arculatot, amelyről fölismerhető az a térség, amelyhez kapcsolódik egy sportág, amelyhez köthető. Ebben egy versenysport- és egy-két szabadidősport-profil kialakítását ajánljuk és intuáljuk a partnereinknek. Úgy gondoljuk, hogy a magyar sport elegendően erős ahhoz, hogy a benne résztvevő személyiségekkel mintaadó legyen és ebben követhető modelleket adjon a fiatalok számára. Ezt szeretnénk sokkal karakteresebbé tenni.
A kistérségi programjainkat, amelyeket az elmúlt évben már megindítottunk, ebben az évben is folytatni szeretnénk a tapasztalatokkal kiegészítve, mert azért tapasztalataink is elég jelentősek voltak. Azt mondhatom, hogy kistérségekben megindult egy olyan projekt, ami összekapcsolja a kistérségekben lezajló szabadidősportos rendezvényeket turisztikai centrummal, és felületet ad, hogy megmutathassa a sport azt, hogy mennyire gazdag társadalomfejlesztő szerepe van. Azt a kísérletünket tíz kistérségben százötven szervezethez kapcsolódóan tettük meg, mindenféleképpen pozitív visszajelzésekkel.
A táboroztatási programon több minisztérium is dolgozik, de azt gondolom, ebben a sportnak kiemelt területe van. Mi egy komplex humán program névvel futtattunk egy programot, amelyben az volt a lényeg, hogy egy új táboroztatási modellt - és itt idézőjelbe teszem az újat, döntően újat soha nem lehet kitalálni -, új struktúrákat lehet teremteni. Ennek az volt a lényege, hogy napi két edzés mellett informatikai képzés, illetve mentális, élet-, szabadidőstratégia-fejlesztés is folyjon. Úgy gondoljuk, hogy ebben a nyolcvanegy kistérséggel 222 táborral jelentős lépéseket tettünk. Mindenféleképpen megvan a tapasztalat, a lényege az lenne talán a tapasztalatainknak, hogy együtt kell a kistérségi projekteket indítani, hogy ne akadályozzák egymást. (Szijjártó Péter megérkezik az ülésre.) Ilyen szempontból még a kistérségeknek egy kicsit különböző ismeretek átadására kell hogy nagyobb figyelmet fordítsunk, mert projektjeink nem akadhatnak meg, a másik futó projekt lezárása után indulhat csak egy következő. Mindenféleképpen azt gondoljuk, hogy a kistérségi dokumentumok, amelyeket visszajelzésként kaptunk, pozitívan erősítették meg ezt a törekvésünket.
Év elején tíz kistérséggel indítottuk a kapcsolatot, most 120 kistérségnél tartunk, és szeretnénk lefedni a kapcsolatrendszerünket a 174 kistérség irányába, különös tekintettel a 33 leghátrányosabb kistérség kérdésére, tehát az esélyegyenlőség problematikáját is tudni kell kezelnie a gondolkodásunknak - természetesen itt még finomítani kell a projektjeinket. Az a 120 kistérség, ami kapcsolatban van velünk, mindenféleképpen nagy előrelépés ahhoz képest, hogy ez nem volt túlzottan erős a 2007-es év elején.
Fontosnak tartanánk tehát a táboroztatási és a kistérségi programokban, hogy az informatikai összekapcsoltság erős legyen, illetve egy mentális, humán jellegű képzést erősítsünk meg. A sport nem egy szűk terület. Rendkívül nagyra becsüljük versenysportos szakembereink tevékenységét, rendkívül nagyra becsüljük a mestereket és az elért eredményeket, és nagy izgalommal várjuk ez évben az olimpiát. Mindenféleképpen akkor lehet ez, gondolom, integrált módon teljes és egész piramis, ha ezt alulról is megpróbáljuk feltölteni. Ezért például az utánpótlássportunkban, amely rendkívül erős eredményekkel rendelkezik - Héraklész csillagprogram -, hozzákezdtünk a Sport XXI. átalakításának megtervezéséhez, és ugyanezzel párhuzamosan a diáksportban tettünk lépéseket.
A szeniorsportról szeretnék néhány mondatot szólni, eddig ez nem kötődött szorosan a sportfilozófiánkhoz, most léptünk ebben egyet, természetesen ebben sok feladatot látunk. 79 kistérséggel kerültünk kapcsolatba, 215 programot indítottunk, és ebben a projektben jeleztem azt, hogy lehetőleg a kistérségi programjainkkal együtt kell indítanunk, hogy ne akadályozzák egymást.
Az időseknél kitűztük az életvezetésben a változtatás elérését, a közösségi élet fejlesztését, a táplálkozás megváltoztatását, és a tanulási folyamatokban sem állja meg az a helyét, hogy az idősek nem fejleszthetők, nem tudnak úgy tanulni. Az érzelmi intelligenciájuk rendkívül jól fejleszthető, azt gondoljuk, ezeken a közösségi rendezvényeken ez lehetővé vált, ezt ebben az évben is szeretnénk folytatni.
A 2008-as évre áthúzódó projektjeink, amiket 2007-ben indítottunk, a diáksport kérdését érintették. 150 kistérségben kistérségi amatőr, szállítással egybekötött projektet indítottunk, aminek az a célja, hogy alulról töltsük fel a diáksportot. Ez a kísérlet jelenleg még zajlik, ősszel szeretnénk folytatni. Célja az, hogy bizonyos diákolimpiai események alulról kiürültek, és sokszor a családoknak problémát jelent a gyerekek szállíttatása egy országos döntőre, ezért úgy gondoltuk, hogy meg kell ezt próbálni, hogy működik ez lent, az alapvető, a legalapvetőbb sportágakban. A Magyar Diáksport Szövetség ebben kiváló partnerként működött. Jeleztük nekik, hogy ha ez a projekt sikeresen megy, akkor folytatnánk.
Volt még egy hiányterület, amit nem érintett korábban a sportvezetés, az óvodákkal való kapcsolat. Itt még csak két folyamatot tudtunk elindítani, egyrészt az egészségesebb óvodákkal felvettük az együttműködést, a tananyagkészítésükbe bevettük a sport területét, illetve a "Gondolkodj egészségesen!" Alapítványnál támogattuk azt, hogy sokkal több kisgyerekes családhoz jusson el a sportnak ez a megváltozott gondolkodása, filozófiája.
Arról tudok beszámolni, hogy a munkánk segítése érdekében létrehoztunk egy utánpótlásfórumot, ami kéthetente nálam, a minisztériumban ülésezik és dolgozik, mellette egy szabadidős fórumot és egy területi tanácsadó testületet, főképpen néhány kistérségi szakembert, aki bevált módon a legjobb gyakorlatokat ismeri. Úgy gondoljuk, hogy az ő visszajelzéseik kapcsán az a stratégia, az a filozófia, amit a nemzeti sportstratégiában lefektettünk, lebontható a gyakorlat irányába, és pontosabb projektek dolgozhatók ki.
Nagyon sokat várunk a sporttudománnyal való együttműködésünktől, és úgy gondoljuk, hogy a gyakorlati tereppel való összekapcsoltság nagy eredményeket tud hozni.
Köszönöm szépen, egy kicsit megelőztem a prezentációt, mert elnök úr arra kért, hogy gyorsan mondjam.
Kérdések
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tessék parancsolni, képviselő hölgyé és uraké a szó. (Dr. Gyenesei István: Kérdések?) Igen. Gyenesei István képviselő úr!
DR. GYENESEI ISTVÁN (Független): Köszönöm szépen. A tájékoztató utolsó pár sorában a cselekvési programról esik szó, amiről azt jelzitek, hogy ezt kidolgoztátok - most a 2008-2009. évi cselekvési programról van szó -, és jelenleg államigazgatási egyeztetés alatt van. Kérdésem az, hogy ez az államigazgatási egyeztetés körülbelül mikorra fejeződik be, és mikor kerül olyan állapotba a cselekvési terv, hogy az most már véglegesen elfogadott sorvezető lesz.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelentkezésre:) Szalay Ferenc képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Én a cselekvési programmal kapcsolatban kérdeznék. Volt egy ötpárti egyeztetésünk, ahol sok minden elhangzott, így elhangzott a létesítményfejlesztés, elhangzott a Puskás Ferenc Stadion fejlesztésének kérdése, a mindennapos testnevelés, a sportköltségvetés növelésének szükségessége. Ezek hol jelennek meg, és hogyan fognak igazából elénk jönni újra? Mert én azt érzem ebből a beszámolóból, hogy sok minden van benne, de a lényegi kérdések azért nem igazából szerepelnek ott, tehát azok, amikkel tudunk menni, amikkel haladni tudunk. Úgy érzem, hogy amiben itt megállapodtunk hozzávetőleg, abból aztán semmi nincs most előttünk, tehát erről én szívesen hallanék, hogy a cselekvési terv hogyan és miképpen teszi ezt esetleg helyre.
Mit jelent az, hogy államközi egyeztetés... (Derültség.) Vagy nem államközi, bocsánat, államigazgatási... Jó lenne. Tehát az államigazgatási egyeztetés mennyi időt takar, hozzávetőleg mikor láthatjuk?
ELNÖK: (Jelentkezésre:) Páva Zoltán képviselő úr!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A következő kérdésem volna: milyen új elemeket tartalmaz a cselekvési program a 2007-es kísérleti projekthez képest, és lesz-e ennek folytatása, például a táboroztatás ügyében?
Még egy, hogy a sportszakmai konferenciák milyen eredménnyel zárultak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelentkezésre:) Lasztovicza Jenő képviselő úr!
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Nekem olyan kérdésem lenne... Ez az egész sportstratégia szerintem megvalósíthatatlan néhány tárca bevonása nélkül, mert a sportra a saját költségvetésén belül úgysem lesz annyi pénz, amivel tényleg nagyot tudna alkotni. Tárgyaltuk már néhányszor a költségvetést, akár az olimpiai felkészüléssel kapcsolatban, meg más egyebekben, amikor mindig kiderült, hogy mindig pénzhiány van ezen a területen. Arra gondolok, hogy mióta én országgyűlési képviselő vagyok, és már előtte is, én azt figyelem, hogy az oktatási tárca a legnagyobb ellenálló az ügyben, hogy a magyar sporttal, a diáksporttal valamit kezdeni lehessen, márpedig anélkül egészséges nemzetet, úgymond, nem lehet felépíteni.
Az a kérdésem, hogy az oktatási tárcával, esetleg az EÜ-tárcával, a szociális tárcával voltak-e egyeztetések, mert szerintem ezek mind érintett tárcák abban, hogy ez a stratégia tényleg megvalósulhasson, és ne csak beszélgessünk róla.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? (Nincs jelentkező.)
Nekem is lenne egy, némiképp ehhez csatolva, amit Lasztovicza Jenő képviselő úr is mondott, hogy annak idején, amikor a nemzeti sportstratégiáról szót váltottunk, akkor sokat beszéltünk arról, hogy kell egy világos feladatmegosztás az állam, az önkormányzatok és a szakmai szervezetek között, és természetesen nemcsak feladatmegosztás, hanem adott esetben finanszírozás szempontjából is, hogy ez hogy halad. Arról is beszéltünk, hogy a sport támogatását nem lehet csak az állami forrásokra építeni, hanem helye van ebben természetesen a magánszektornak és az önkormányzatoknak is, valamint esetleg van lehetőség európai uniós források bevonására, elsősorban a fejlesztéseknél, amelyek szintén a nemzeti sportstratégia megvalósítását segíthetik elő. Köszönöm szépen.
Parancsoljon, főosztályvezető úr!
GYŐRFI JÁNOS főosztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm a kérdéseket. A cselekvési programon júliustól kezdődően dolgozunk, és több tizedik változatán haladtunk végig eléggé jelentős egyeztetésekkel és szakmai elemzésekkel. A pillanatnyi helyzet az, hogy államtitkári egyeztetés előtt áll az anyag, és már saját minisztériumunkhoz, illetve társtárcákhoz, minisztériumokhoz már bemutattuk, sőt a nagy ernyőszervezetek is megkapták ezt a cselekvési programot. Egy kicsit azt furcsállottam, hogy nem szóltak hozzá, mert mindenféle gondolat ebben nekünk segítség és támogató jellegű minden egyes jelzés.
A cselekvési program 2008-2009-re, azért is húzódtunk át 2008-ra, mert ez az egyeztetési folyamat több fordulón keresztül zajlik, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben hol legyenek ezeknek a súlypontjai. Mindenféleképpen a cselekvési blokkban az az öt prioritás, amit az elején felsoroltam, ennek az öt prioritásnak a mentén írtuk le a cselekvési programunkat. Ebben a létesítményfejlesztés valóban egy karakteres elem, amelyben a Puskás Stadiont azért nem említjük külön vagy magában az előterjesztésben is egy kisbetűs résszel utalunk rá, mert a Pénzügyminisztériummal ebben azért egy külön egyeztetés kell, ez olyan volumenű fejlesztést igényel. Strandpályák fejlesztése és főképpen a multifunkcionális épületünknek a kialakítása, fejlesztése egy rendkívül karakteres elképzelésünk abba az irányba, ami nagyon nehezen szokott megvalósulni a humánkultúra területén, hogy az oktatás, a kultúra, az esélyegyenlőség, akár a hétköznapi élet biztonsága hol találkozik egymással. Mi azt gondoljuk, új típusú épületek kapcsán ez összefonódhatna. Természetesen áttekintettük a finanszírozás kérdését is. Az önkormányzatoktól, kistérségek részéről egy komoly érdeklődés van magával a tervvel kapcsolatban. Tehát még a magántőke oldala is érdeklődik ez iránt.
Európai források több kérdésben fölvetődtek. Úgy gondoltuk, hogy az nincs pontosan áttekintve, ezért most két tanulmányt készítünk erről, és ezt közzétesszük. Az egyik tanulmány megmutatja azt, hogy az Európai Unióban közvetlenül versenysportra nem lehet forrásokat fordítani, de közvetett úton az egészségfenntartás, közösségi kohéziófejlesztés kérdésében igen. Tehát áttekintjük, hogy az Európai Unióban milyen gyakorlatokat visznek pillanatnyilag is. Összehívunk nemsokára egy ilyen közép-kelet-európai szakértői csoportot is, hogy osszuk meg egymással a tapasztalatainkat erről. Azt gondoljuk, hogy megmutatjuk az európai legjobb gyakorlatokat, a második tanulmányban pedig azt nézzük végig... Mi az ágazati egyeztetésen végig ott voltunk az ÚMFT folyamatában, közvetlenül a sportterület nem került be, de megmutatjuk, hogy magában a regionális operatív programokban hétszer jártuk az elmúlt évben végig az országot, 97 előadást tartottam ezzel kapcsolatban, megmutattuk, hogy miket ajánlottunk, hogy melyik területekre kerültek be ezek a kulcsszavak. Ezt közzétesszük, az érdeklődök ebben támogatást kapnak, és közvetlenül is lehet majd a jelzett címhez fordulni. Tehát az EU-források bekapcsolására közvetett úton ajánlásokat teszünk. Reméljük, hogy ezt a sportterep kedvezően fogadja és segítségként kezeli.
Milyen új elemekből áll maga a projektünk a cselekvési programban? Mi azért azt gondoljuk, hogy az olimpia évében ezt a sportoló nemzet filozófiát kinyitni nem is olyan egyszerű, nem is olyan magától értetődő. Ezért nyitottunk a szeniorsport felé, ezért nyitottunk az óvodai programok felé, ezért gondoljuk úgy, hogy a diáksport átalakításával jelentős eredményeket tudunk elérni, és a fogyatékkal élők fogyatékosságspecifikusságai alapján milyen megoldásokat tudunk ajánlani helyi, lokális szinten.
Az új elemeknél azért azt meg kell jegyeznem, hogy a múlt évben 200 millió forintot kaptunk, és arra volt ebből energiánk, hogy ezeket az új projekteket beindítsuk. Azt gondolom, hogy ezeknek a tapasztalatán nem kellene rögtön továbblépnünk, hiszen itt ebben azért van tökéletesítési lehetőség, ezeket szeretnénk megerősíteni, folytatni, és egy egységes, összefüggő rendszerben átlátható módon a sportszakma számára elérhetővé tenni.
A sportszakmai konferenciák rendkívül jók voltak abban, hogy egy évvel ezelőtt nem tudtuk, hogy hányan milyen területekkel foglalkoznak, mivel foglalkoznak, hol helyezkednek el. Ebben mindenki publikált, de gyakorlatilag a minisztériumban nem volt pontos erről, hogy ki van egyáltalán ebben a rendszerben. Ezek a konferenciák tökéletes képet mutattak arról, hogy nagyvárosainkban, kisvárosainkban kik azok, akik aktívan gondolkodnak és alkotnak ebben a kérdésben. Ezért nem is vártunk tovább, hanem elindítottuk ezt a kutatási hálót, amelyből az előbb említett eredményeket várjuk, hogy a politikum számára, a döntéshozók számára és a sport résztvevői számára is egy átfogó képet tudunk adni június végére, július elejére.
A kistérségi fejlesztéseknél az gondoljuk, hogy fontos a kistérségi sport- és szabadidő-stratégiánk, didaktika táján a tanácsainak az áttekintése, amit a kistérségi koordinátorokhoz is eljuttatunk, mert a kistérségekben megszervező, tervező csoportok meg tudják határozni a prioritásaikat a stratégia mentén. Azt tudják mondani, hogy náluk erre a természeti, földrajzi adottságra, erre a létesítményhelyzetre, erre a szakember-ellátottságra ezek a prioritások. Természetesen ilyenek voltak. Az első prioritásban nagyon örülnénk annak, ha a munkánk következtében az európai források felszívására alkalmas projekteket lennének képesek megalkotni. Ehhez próbálunk nagyon aktív segítséget adni, hogy az első prioritásban olyan projektek íródjanak meg, alkotódjanak meg, amelyek érdeklődésre tesznek számot a regionális tanácsoknál a cselekvési tervekben. Hetvennégy projektet ajánlunk ebben a kistérségi stratégiában, amit vagy a tervezők szívesen vesznek vagy pedig válogatnak közülük azokban, ami számukra a megfelelő.
Az Egészségügyi Minisztériumban még a népegészségügyi programban képviseltetve vagyunk, ezekről a folyamatokról tudunk, be is számolunk erről. Éppen most két hete jeleztük, hogy mit tettünk az elmúlt évben a népegészségügy változásáért. Az OKM-mel is a cselekvési program első visszamutatásakor a visszajelzések az elképzeléseinkre pozitívak voltak, a diákolimpia, a diáksport reformjával kapcsolatos irányokra pozitív megerősítést kaptunk. Úgy gondolom, hogy a Magyar Diáksport Szövetséggel ez a rendszeres kétheti egyeztetés máris meghozta az eredményét, illetve a diáksportosok közül testnevelők körében egy diáksportos szakértői csoport alakult, amely a diákolimpia reformjára javaslatot nyújt be számunkra remélhetőleg két hónapon belül. Tehát azt gondolom, hogy ezek a folyamatok megindításra kerültek.
A magántőkével való kapcsolódásra leginkább a multifunkcionális épületünket tartjuk alkalmasnak önkormányzat, állam és magántőke együttműködésében, de ez még a jövő kérdése.
Köszönöm.
Hozzászólások
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólások következnek. Képviselőtársaimé a szó. (Szalay Ferenc jelentkezik.) Szalay Ferenc képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Nem tudom, hogy más hogy értékelte ezt a tájékoztatót, de én bajnak gondolom, ha a tizenhárom pontból hat a kistérségekkel foglalkozik. Komoly gondnak gondolom, hogy a cselekvési terv így lett kibontva, ahogy főosztályvezető úr most kibontotta. Ez azt jelenti, hogy se hatáskör, se pénz, és gyakorlatilag elérhetünk egy olyan vonalat, amikor még gyengébb lesz a képviselete a sportnak, mint ami van. Tiszteletreméltó az erőlködés, és tiszteletreméltó az a sok-sok munka, ami benne van, de ez így nagyon-nagyon rossz irányt vet.
Elfogadtuk június 27-én a sportstratégiát, utána decemberben a költségvetést, és gyakorlatilag a költségvetésben semmi nem látszik abból, amit az alapkérdésként kezelni akartunk. Semmi. Ott állunk, ahol álltunk. Én nem látok áttörést ebben a dologban. Itt a 2008-as évben újra dolgozni fogunk azon, hogy legyen áttörés a 2008-as év végén a 2009-es költségvetésben. Amíg nem látjuk, nem látják, vagy nem tudom, ki nem látja, hogy pénz nélkül nem fogjuk tudni megoldani a dolgokat, nagyon komoly bajunk lesz. Főosztályvezető úr pontosan tudja, hogy elindult egy olyan kezdeményezés, hogy a nemzeti sporttanácsot esetleg felerősíteni ilyen-olyan gondolatok mentén, az megint erről szól, hogy a pénzosztást hogyan lehet majd jobbá tenni, és megerősíteni egyébként a sportképviseletet, mert majdnem mindenki azt látja, hogy a sport megint nincs azon a helyen, ahol lennie kellene, vagy még mindig nincs azon a helyen, ahol kellene lennie.
Úgy mondanám: a kistérségeket összekeverni az önkormányzatokkal nem lesz jó! A kistérségeket önkormányzatok alkotják. Ha az önkormányzatokat nem tudjuk érdekeltté tenni abban, hogy hozzájáruljanak a sporthoz finanszírozásban, szervezésben, egyéb dolgaikban, komoly problémáink lesznek. A kistérségek egyébként sok más dologgal kínlódnak, hogy hogyan éljék túl egyáltalán a kistérségi programjaikat, hogyan pályázzanak, hogyan szerezzenek önerőt ehhez. Tehát én nem gondolom, hogy a kistérség lenne az egyedüli megoldás. Ráadásul kistérségi menedzsereink vannak, kistérségi tanácsadóink vannak, a mezőgazdaságban megint ott vannak a kistérségi, nem tudom milyen delegáltak, most akkor még a sporthoz is odateszünk tanácsadókat... Végül aztán lesz egy olyan rendszerünk, ami tanácsadókból áll, aztán pontosan nem tudjuk, hogy a kistérségben ki mit fog csinálni a végén.
Létesítmények. Az országban a létesítmények rothadnak le, uniós pénzre pályázni létesítményre, én legalábbis nem tudom, hogy lehetne-e, nekünk még nem sikerült. Az OLLÉ program elindult, az mondjuk rendben van, de ettől még a stadionok, a csarnokok, az uszodák mind-mind ugyanolyan állapotban vannak, mint voltak eddig, nincsenek rá források.
Az információs rendszer: 2002-ben kész volt ez a rendszer, 2002 óta folyamatosan az a hír, hogy egyszer majd az információs rendszer el fog indulni. Én tartok tőle, hogy még mindig nem fog elindulni, de ez legyen a legkisebb probléma ebben az egészben.
Miniszterelnök úr elindult az adó-kérdéskörben újra, hogy lesznek ilyen-olyan adócsökkentési gondolatai, hogy másképpen legyen az adórendszer Magyarországon. Nem tudom, hogy benne van-e ebben az elképzelésrendszerben az elég sokszor elmondott, a sportot támogató adókedvezmények lehetősége. Elmondtuk többször, hogy ha a kortárs művészek alkotásainak megvásárlása adókedvezmény lehet, ha a filmtörvényben a filmkészítéshez és a filmgyártáshoz kapcsolódó lehetőségek adócsökkentési lehetőséget adnak, akkor legalább most próbáljunk megint élni ezzel a lehetőséggel, ha egyáltalán lehet ilyen, a mostani adócsökkentési elképzeléseknél, hogy a sportra szánt, vagy a sportfejlesztésekre szánt magántőke adókedvezményként jelenjen meg. Soha nem fog bejönni a magántőke! A sport két szép szeméért nem fog belemenni a magántőke a sportba, valami kedvezményt kell adni. Ezt kérdésként is feltenném, hogy ez azért a fejekben most hol van, hogy ha elindul egy ilyen nagy adócsökkentési csomag, akkor ebben a sport milyen helyen tud lenni.
Újra megkérdezném: a mindennapos testneveléssel hogy állunk? Megbeszéltük, hogy felemeljük 2,5 óráról 3 órára, fél óra emelés nem jött össze. Ez arról szól, amit Lasztovicza képviselőtársam mondott, hogy a minisztériumokkal való együttműködés és egyeztetés egyáltalán elindult-e, egyáltalán van-e valami látszata annak, hogy egyébként az egyik legfontosabb programunk, a mindennapos testnevelés lehetőségének emelése, az óraszám emelése valamikor belátható időn belülre kerül-e, mert beszélhetünk sok mindenről, ha a gyerekeink nem kapják meg azt a mozgásmennyiséget, amire szükségük van.
Összességében én azt mondanám, hogy nagyon jó, hogy kapunk egy ilyen beszámolót, de én azt érzem, hogy ez pótcselekvés, mert az államtitkárság akar valamit csinálni, de egyébként se hatásköre igazából, se ráhatása a dolgokra nincsen, és ebben a bizottságban mi mindig megegyezünk abban, hogy jó lenne menni tovább egyenesen és hatékonyan, aztán különösebb eredményét nem látjuk a dolgoknak. Ráadásul, ha az ember lentről jön, valahonnan vidékről, egy kistelepülésről, azt látja, hogy a sportegyesületek haldokolnak, tornacipőjük nincs, nem tudják kifizetni a játékvezetőket, a gyerekeket nem tudják vinni versenyeztetni, és ilyen kérdésekről egy ilyen beszámoló azért legalább említésszinten nem lenne baj, ha szólna.
Bocsánat, hogy ezt így mondtam, mert nekem nagyon nagy várakozásom volt a sportstratégiához, de elmondtuk, elmondtam, hogy amíg normális forrásokat nem tudunk hozzárendelni, baj van. Ma a sportköltségvetés az olimpiai támogatás miatt növekedett meg, amennyivel megnövekedett, összességében csökkent egyébként a sportköltségvetés. Kíváncsi leszek, hogy a jövő évben, amikor nem lesz olimpia, akkor hogyan fogjuk kezelni ezt a kérdést. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lasztovicza Jenő képviselő úr jelentkezett.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon sok mindenben egyetértek Szalay Ferenccel, sőt, mindenben. Emlékeznek rá, bő fél évvel vagy egy évvel ezelőtt tárgyaltunk egy orvosi felmérést a mai magyar középiskolások egészségi állapotáról, amelyet a Veszprém megyei közgyűlés megbízásából egy orvos végzett, közel ezer gyereken. Lesújtó volt, katasztrofális, hogy a mai 14-18 éves fiataloknak milyen szokásaik vannak - akár a sporttal kapcsolatos, hogy hány százalékuk sportol, megvan, hogy hány százalék dohányzik, narkózik, alkoholt fogyaszt satöbbi. Tehát én azt gondolom, hogy egészséges emberek nélkül, egészséges utódok nélkül, egészséges nemzet nélkül ez a gazdaság csődre van ítélve, ha az utódaink ilyen állapotban vannak, mint amilyenben. Fogom kérni a saját közgyűlésemet, hogy végeztessünk ilyen vizsgálatot már a 7-8. osztályos gyerekeknél is, mert ott is komoly gond van.
Hogy ezt miért mondom? Mert a kérdésemre abszolút nem kaptam választ. Meggyőződésem szerint a tárcák összefogása nélkül, inkább úgy mondom, hogy egy komoly kormányzati döntés nélkül, ha nem mondja azt a kormányzat, hogy az a prioritás, hogy legyen egy egészséges nemzetünk, amelyiket az utódoknál kellene elkezdeni, mert rajtunk már nem nagyon fog segíteni, akkor nagy baj lesz. Azért mondom, hogy nem kaptam választ, mert meggyőződésem szerint az Oktatási Minisztérium itt a kulcskérdés, és figyelve az oktatási tárca elmúlt ciklusokban végzett tevékenységét, nem valami pozitív ez irányban. (Szijjártó Péter elhagyja az üléstermet.)
A másik nagyon szomorú dolog, hogy sokan azt gondolnák, hogy a vidéki gyerekek sokkal jobb helyzetben vannak. Ez nem igaz, mert információim szerint, amelyeket a TF-ről, meg innen-onnan szereztem be, a vidéki gyerekek sokkal rosszabb egészségügyi állapotban vannak már most, mint például a nagyvárosiak, mert ahogy ezt Szalay képviselő úr is elmondta, vidéken sokkal rosszabb az infrastrukturális helyzet a sportoláshoz, a nagyvárosokban lényegesen jobb, és ráadásul tehetősebb szülők is élnek a nagyobb településeken, mint vidéken, ez is statisztikailag bizonyítható.
Tehát én azt hiszem, hogy ezekkel kellene sokkal konkrétabban foglalkoznia a szakállamtitkárságnak, és olyan terveket letenni, leegyeztetve a tárcákkal, mert én azt látom, hogy azok nélkül nem megy, és nekünk is kicsi a lobbierőnk. Akárhogy is nézzük, itt ülünk, itt beszélgetünk évek óta, és nem tudunk elintézni semmit, mert a tárcák kigondolnak valamit, van egy kormányzati prioritás, az oktatásban a sportot lenyomták már a béka feneke alá. El kell menni egy-két testnevelésórára a középiskolákban! Egy az, hogy a pedagógusok nem motiváltak már, mert olyan presztízsveszteségük van, hogy már nem mernek a gyereknek szólni, mert a gyerek mobilon hazaszól a szülőnek, hogy "anya, a tornatanár valamit rám szeretne erőszakolni", és ő megint inkább ott ül a kispadon. Én voltam néhány ilyen testnevelésórán az elmúlt időszakban, és szomorú, hogy a gyerekek több mint egyharmada le sem vetkőzik. Hogyan akarunk akkor előrelépni, amikor a tornatanár, vagyis a testnevelőtanár egy-két ilyen kudarcos év után azt mondja, hogy ő is a könnyebb ellenállás felé megy, és gyerekek, aki akar, az sportoljon, vetkőzzön le, kiadunk egy labdát, aztán majd ellesznek. Tehát egyszerűen nincs meg a fegyelem és nincs meg a tisztelet a gyerekekben, e nélkül pedig nem lehet komoly és egészséges felnőtteket nevelni. Azt gondolom, hogy ez a legnagyobb hibánk, és ezt majd valamikor az utódaink számon fogják tőlünk kérni, hogy olyan lehetőségeket engedtünk ebbe a nagy, globalizált, liberalizált világba, ami a társadalom kárát fogja szolgálni.
A másik pedig, hogy a lakosság jelentős része, ahogy említettem, anyagilag nem engedheti meg, hogy finanszírozza a gyermekének a sportot. Nagyon szép dolog, itt le van írva, hogy a tárcának volt egy bizonyos összege, amely táboroztatásra és egyebekre szólt. De gondolják el azokat a családokat, ahol két szülő minimálbért keres, és vannak négyen-öten mondjuk! Egyszerűen a rezsire nincs elég pénze, nem még hogy a gyereknek sportfelszerelést vegyen. Márpedig a kis falusi sportegyesületekben is a gyereknek kell megvenni a mezt, a futballcipőt, meg az ilyeneket, mert az egyesületnek nincs pénze, mert a különféle hülye rendeleteinkkel az egyesületeket is olyan anyagi helyzetbe hozzuk, hogy egyszerűen... Ezt onnan tudom, mert a megyéhez állandóan írják a kérvényeket a kis egyesületek, hogy kellene valami kis szponzoráció, meg támogatás a megyétől, mert nem tudják a sportorvost kifizetni, nem tudják a játékvezetőt kifizetni, nem tudják azt az utánpótlásvonalat megcsinálni, ami kell ahhoz, hogy a felnőtt csapat mondjuk elinduljon egy bizonyos osztályban. Azt hiszem, hogy inkább ezekkel kellene foglalkozni, és sokkal keményebben, mert tényleg elülhetünk még néhány évet a parlamenti sportbizottságban, és majd mindig siránkozni fogunk, hogy mert az ország milyen rossz állapotban van. Nekem meggyőződésem, hogy a tárcának is, a szakállamtitkárságnak is sokkal keményebben kellene ütnie az asztalt, hiszen a mostani miniszterelnök valamikor sportminiszter volt, ezt ne felejtsük el, talán van valami lojalitása ehhez a területhez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Gyenesei István jelentkezik.) Gyenesei István képviselő úr!
DR. GYENESEI ISTVÁN (Független): Köszönöm. Tulajdonképpen Feri nagyobb részét elmondta annak a gondolatsornak, ha másként is fogalmazott, mint ahogy én gondoltam, de a lényeg ugyanaz volt, ezért azt tudom megfogalmazni, ami a kérdésekből vagy a hozzászólásokból, talán még a te szóbeli kiegészítésedből is kiolvasható vagy kihallható volt, hogy a sport érdekérvényesítő ereje és képessége messze alatta van annak, amire szükség lenne. Ez azért megdöbbentő, mert ugyanakkor itt a parlamentben, akár a parlament patkójában, akár pedig itt a bizottsági ülésen az esetek 90 százalékában, ha sportkérdésről esik szó, akkor ötpárti konszenzus alakul ki. Tehát miközben van egy politikai összhang egy nagyon fontos területen, a sport területén, gyenge az érdekérvényesítő képesség. Ez adott esetben a költségvetés készítésénél is tetten érhető.
Talán még emlékeztek rá, de minden bizonnyal a bizottság tagjai is, hogy ez részemről a plenáris ülésen is meg a bizottsági szakban is elhangzott, hogy kifejezetten fontosnak tartottam volna, ha a cselekvési terv vagy cselekvési program időben is összhangban lenne, időben összhangba hozható lett volna a költségvetés készítésével, tudniillik hiába készül egy cselekvési program márciusban vagy áprilisban, tulajdonképpen annak a pénzügyi háttere legközelebb a következő év költségvetésében érvényesíthető. Ez pedig egy óriási hiba. Ez azt jelenti, hogy az első év, ha két évre tervezzük ezt és ilyen ütemezésben tervezzük, mindig el fog veszni. Tehát csak egyéves lesz végül is a cselekvési program. Az is bizonytalan, mert ki tudja, hogy az ahhoz szükséges pénzügyi feltételeket a költségvetés majd megteremti-e.
Tehát még egyszer, nem tudok mást mondani, mint 1., erősíteni az érdekérvényesítő erejét, képességét a sportnak, támaszkodni jobban a parlament ötpárti konszenzusára, 2., összhangba hozni a költségvetést és a cselekvési programot. Ha ez a kettő nem kerül összhangba, akkor beszélhetünk róla, de a feltételek komolyan nem teremtődnek meg. Megjegyzem, hogy a következő két napirendből mind a kettőből azt olvastam ki, különösen az Atlétikai Szövetség jelentéséből, tájékoztatójából, háromszor is leírja azt, hogy állami támogatásra, állami költségvetésre, állami odafigyelésre szükség van. Le lehet ezt persze írni, ha egyetért vele, a másik oldalon nincs meg a feltétele, de ezt más szövetség is ugyanígy leírhatná, tehát ez behelyettesíthető bárkire. Ugyanez a doppingellenes küzdelem esetében is. Pénz nélkül, támogatás nélkül sem a kontroll, sem pedig a sport számára nélkülözhetetlen legális feltételek megteremtése - ami versenyhátrányt vagy versenyelőnyt jelenthet más nemzetekhez képest - nem teremthető meg. A cselekvési programban bizony ezt vissza kellene olvasnunk, és ennek a feltételeit meg kellene teremteni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Páva Zoltán képviselő úré a szó.
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ne verjük el a port azért a szakállamtitkárságon, hisz előttünk egy olyan anyag szerepel, csak figyelmeztetni szeretném a kedves képviselőtársaimat, hogy tájékoztató a bizottság részére a nemzeti sportstratégia megvalósításával összefüggő 2007. évi intézkedésekről. Volt három vagy négy hónapja arra, miután elfogadtuk a stratégiát, hogy ilyen intézkedéseket tegyenek. A prezentáció egyébként jól mutatta, hogy elkezdődött valami, egy nagyon normális folyamat. Azzal együtt, hogy egyetértek kollegámmal, Szalay Ferivel, hogy nyilvánvaló, pénzre van szükség, meg Jenő is ugyanezt említette, hogy pénzre van szükség, de pont vitatkoztok is egymással, mert Feri azt mondja, hogy miért mindent a kistérség. Én meg azt mondom, amit a Jenő, hogy igenis azért kell a kistérségre, mert pont a faluhelyen a kistelepüléseken lakók sportjával nem foglalkozik senki. Azon kívül, hogy a gyerek eljár valahova egy általános iskolába vagy egy középiskolába, és ott részt vesz egy testnevelésórán vagy netalántán még sportol mellette, nincs aki szervezze mindezeket. Most, amikor egyre nagyobb szerepet kap a többcélú kistérségi társulás, nagyon jó dolognak tartom, hogy erre építik a sportstratégiát, erre próbáljuk a szabadidősport-program elkészítését vagy éppenséggel a sportmenedzserképzést is építeni, mert nyilvánvaló, ez a jövő útja.
Nekem az jutott eszembe, hogy valamikor a különféle járási bajnokságokba be tudtuk vonni a fiatalokat, be tudtuk vonni azt a gyereket is, akit éppenséggel lovasszekér hozott el, a sásdi kenyeret szállító kocsi - mert én oda jártam általános iskolába - egy nagyobb településre, de valamilyen formában részt vett a sportmozgalomban. Ezt próbáljuk, azt hiszem, ezzel a sportmenedzser-képzéssel, illetve a szabadidősport szervezésével kistérségi szinten elérni.
Egyetértek azzal, hogy itt pénzek átcsoportosításáról is szó van. Azonban azzal nem értek egyet, és ezt fel fogom majd vetni a kormányzat felé, mert nyilvánvaló, hogy a mi felelősségünk is az, hogy hiányzik a cselekvési programhoz tudomásom szerint 600 millió forint, ezt a pénzt elő kell teremteni, ez a mi felelősségünk, és megteszünk annak érdekében mindent, hogy ez meg is történjen.
A másik, amivel teljes mértékben egyetértek, amit mondott Feri, hogy itt a minisztériumok között is összhangot kell kialakítani, mert felesleges dolog az, hogy az egyik ezt szervez, a másik azt szervez. Ha nincs egy egységes elképzelés arról, hogy mit akarunk megvalósítani a városban vagy a kistérségben együttesen, akkor megette a fene. Én azt mondom, hogy jó irányba indult el a szakállamtitkárság, és azon leszek, hogy ehhez a feltételeket meg tudjuk teremteni, azzal együtt, hogy nyilvánvaló, hogy ebben az évben az olimpia a legfontosabb, és azzal is egyetértek, hogy most az olimpiára kellett egy kicsivel több pénzt fordítani. Nyilvánvaló, hogy a jövő évre majd megpróbáljuk ezt a pénzt a tömegsportra, a diáksportra, meg a kistérségi sport erősítésére fordítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szalay Ferenc képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Nekem két megjegyzésem lenne. Főosztályvezető urat tisztelem, becsülöm, és az államtitkárságot is, tehát nekem nem az államtitkársággal van bajom, és ha ez félreérthető volt, akkor elnézést kérek, hanem magával a szemlélettel, ami ma ebben az országban sportügyekben van. Meg kell nézni ennek a könyvnek a címét: Útban a sportoló nemzet felé. Nem "úton", "útban". Ez egy freudi dolog egyébként, csak úgy mondom. Tessenek ezeket egy kicsit mélyebben végiggondolni! (Hadházy Sándor: Ez legalább őszinte...) Szóval ez azért döbbenet.
A másik a kistérség és a kistelepülés. Nekem megint csak nem a kistérséggel van bajom, hanem azzal, ahogy a kistelepüléseken zajlanak a folyamatok általában. Akkor miért nem megyei szintre gondoltunk? Mert a megyében is nagyon szépen működtek ezek a szekeres dolgok, én is részt vettem ilyenekben, és megyei programok működtek. Most a kistérséget akarjuk erőltetni egyébként ebben a kérdésben is. Nekem csak az a bajom, hogy a kistérség annyi mindennel van elfoglalva, hogy valami hihetetlen, a kistelepülések pedig mind-mind nyikorognak - ezt te ugyanúgy tudod, mint én, hogy nem tud már létezni sem, egy megyében meg lehet, hogy könnyebben meg lehet szervezni ezeket a dolgokat.
ELNÖK: Gyenesei István képviselő úr!
DR. GYENESEI ISTVÁN (Független): Csak egyetlen mondat, mégpedig az, én is azt próbáltam megfogalmazni, felajánlva a segítséget, a meglévő, ha úgy tetszik, politikai konszenzust, bázist a számotokra. Építsetek erre jobban, arra a lobbierőre, ami a legkülönbözőbb frakciókban a sport terén megvan, mert az a szándék, ami részetekről tisztességes és támogatandó, az részünkről mindenképpen erősebb hozzáállást igényel, de ezt az erősebb vagy hatékonyabb hozzáállást csak akkor tudjuk megtenni, megadni, ha ez valahol beépül a működő rendszerbe, rendszerekbe. Bocsánat, de leegyszerűsítem: amikor nektek, a szakállamtitkárságnak meg kell vívnotok a csatátokat, mondjuk a tárca miniszterével, vagy a többi szakállamtitkárral, vagy másik tárcákkal, akkor abban rajtunk keresztül partnereket nyerhettek, és az érdekérvényesítő képességet fel lehet erősíteni. Ez lett volna az én hozzászólásomnak inkább az üzenete, mintsem az, amit esetleg kihallottál belőle, Zoli.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Páva Zoltán!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Csak egy mondat, elnök úr! Azért vitatkozok Ferivel, mert nyilvánvaló, hogy abból indulok ki, hogy a megyéknek van egy sporthivatala, sportigazgatósága. (Közbeszólás: Az is leépül.) Jó, de valami sportreferens van. Nyilvánvaló, hogy azért erősíteném én ezt a kistérségi sportmenedzser-képzést, a sportstratégia elkészítését, mert az egymásra épültség pont az... Járásból elindultunk, valamit megnyertünk a megyében, aztán jött a területi, meg egyéb versenyek formájában. Egyetértek azzal, hogy utána a megyének kell az egészet koordinálni, vagy éppenséggel tovább folytatni, továbbvinni. Nincs ebben semmi gond, probléma.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még vélemény, észrevétel? Nagy Imre képviselő úr!
NAGY IMRE (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Nem a vitát szeretném gerjeszteni, annál is inkább, mivel nem véletlenül hangzott el, hogy a sport az a terület, ahol talán a legkönnyebb egyetértést felfedezni, és azt gondolom, hogy ma is maximum árnyalatnyi viták és eltérések voltak. Nem hiszem, hogy vitatkoznánk azon, hogy valóban több pénzt - bár véleményem szerint nyilván nem ez az egyedüli meghatározó - kellene kilobbiznunk az ágazat számára.
Négy pici gondolatot írtam fel. Egyrészt egy picit inkább Páva képviselőtársam oldalán állok ebben, mert azt gondolom, hogy a kistérségi sportszervezés, a felmenő iskolák közötti sportszervezés egy olyan terület, ami annak ellenére, hogy más okok miatt nem tudtuk a kistérséget megerősíteni, meggyőződésem, hogy akár közoktatás, akár más közfeladatok ellátásában a kistérségek szükségszerűen meg fognak erősödni, akár akarja ezt a politika, akár nem akarja. Ez nem mond ellent annak, amit Szalay képviselőtársam említett, hogy nyilvánvalóan a kistérség is akkor fog működni, ha tényleges önkormányzati szándék és akaratok állnak mögötte. Tehát azt gondolom, hogy ez a szándék ebben sem arról szól, hogy a meghatározó - ugye a mai sportban mégiscsak meghatározó - önkormányzati finanszírozást akarná kivenni, hanem sokkal inkább egyfajta szervezési segítséget kíván adni.
Nemcsak a sportnál, másoknál is azt láttam, hogy akkor működik egy-egy településen vagy településcsoporton akár a kultúra, akár a sport, ha sikerül elkötelezett embert állítani mögé. Szinte mindig tetten érhető volt, ahol kiemelkedő diákolimpiai, sport- vagy kulturális eredmény született, a konkrét ember, aki e mögött állt. Azt gondolom, hogy ennek a megtalálása, képzése, felkészítése és segítése elengedhetetlen feladat, annál is inkább, mivel - megkövezhettek, de - magam egyértelműen nem abban hiszek, hogy akár a heti kötelező öt tanórai testneveléssel lehet a sportot és a gyerekeket megmenteni. Meggyőződésem, hogy sokkal több más lehetőség van. Nyilván igaza van képviselőtársamnak, hogy annak ellenére, hogy elvileg a sport lehetőségei szinte korlátlanok, sőt, a miniszterelnököt is megidéztétek, ő valójában elég költséges sportot űz, így nyilvánvalóan más feltételrendszerek és más igények jelennek ma már meg, és igazad van, nagyon sok szülő tulajdonképpen nem tudja állni ennek a költségeit.
Ennek ellenére, hogy azt gondolom, hogy a városban jobbak a lehetőségek, úgy gondolom, még a felmérés - hogy mondjam - tartalmát sem vitatva, hogy hihetetlen lehetőségek nyíltak ki a fiatalok előtt. Egyrészt nagyon sok sportról nem nagyon akarunk tudomást venni, vagy éppen nem soroljuk feltétlenül a sportok közé. Akár a művészetet is hozhatom, Egerben például hihetetlen a tánc legkülönbözőbb válfajainak a terjedése, ami rengeteg gyereket érint, miközben nem soroljuk a sportok közé, márpedig, ha "lenyom" két órát délután, akkor azt gondolom, hogy nyugodtan odatehetnénk. Tehát árnyalnám egy picit ezt a dolgot, de igazából, még egyszer mondom, véletlenül sem vitatkoznék, nemcsak a tényszerűséggel, hanem azzal sem, hogy a tenniakarásuk egy irányba mutat. Csupán azt mondtam, hogy nem feltétlenül a tanórai kiszélesítésben kell gondolkodni, hanem pontosan az iskolákat nem megkerülve - tehát a kulturális tárcát illető megjegyzéssel egyetértek -, elsősorban tanórán kívüli területre menve, amiben szerintem a szellem és az emberek felkészítése igenis szükségszerű.
Az adózással kapcsolatban egy picit gondolkodtam el, hogy nem adókedvezményt tennék, és nem az egyedi emberhez kötném. Sokkal inkább azt látjuk, hogy az állami, önkormányzati finanszírozás mellett az elmúlt másfél évtized egyik nagy hiánya tulajdonképpen, mondjuk azt, hogy a céges, de mondhatnám azt is, hogy a kiscéges pénzek szűkülése, és tulajdonképpen az a nehézség, hogy ezeknek a pénzeknek a sportba való áramlása önmagában sem egyszerű. Azt számoltam itt a papíron, hogy nem százaléknyi, hanem tizedszázaléknyi ár-bevételarányos lehetőség mekkora forrásokat jelentene. Még egyszer mondom: nem százalékos, hanem 0,1 vagy 0,2 százalékos árbevétel-lehetőség. Ha azt elérnénk, hogy egyáltalán magának az elszámolásnak, a költségkénti elszámolásnak a lehetőségét megadnánk, nem is kellene adókedvezmény, nem is kellene lebontani, mégis azt mondom, hogy hihetetlen nagyságrendek támogathatnák tulajdonképpen a sportot némi egyszerűsítés árán. Azt gondolom, hogy ezen érdemes elgondolkodni és továbbvinni a bizottságnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még észrevétel, vélemény? (Jelentkezésre:) Szalay Ferenc képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Nagyon jó gondolat volt Imrétől a végén, tehát azt gondolom, hogy tényleg végigmehetünk az adókedvezmények, illetve nem feltételen adókedvezmények kapcsán ezen, úgyhogy egy külön napirendet ez megérhet a későbbiekben.
A mindennapos testnevelésnél pedig azért természetesen látva, hogy sokféle lehetősége van a testmozgásnak délután is és iskolán kívül is, de amíg nem lesz kötelező a mozgás egy jó darabig, addig a gyerekek nem fognak mozogni, mert a szüleik nem fogják őket a mozgás felé terelni. Csak amikor ez megvan és kötelezővé vált, megszokták és hozzászoktak, utána jön az, amit te mondtál az én meglátásom szerint.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még vélemény ehhez a napirendi ponthoz? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor megadnám a szót főosztályvezető úrnak.
Győrfi János reflexiója
GYŐRFI JÁNOS főosztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen a véleményeket, hozzászólásokat. Mindig tanulunk.
Nagyon nagyra becsüljük azt a konszenzust, ami a Sport XXI. nemzeti sportstratégia mentén létrejött, és úgy gondoljuk, hogy az a területünk fontosságát jelzi. Mindenféleképpen jelezném azt, hogy az a problémahalmaz, amit a háttéranyagunkban 150-170 oldalon fölvázoltunk a stratégia készítése mentén és csatoltunk, a problémáknak egy sokkal szélesebb spektrumát fedi le. Ebben vannak nagyon nehéz problémák, ahol természetesen egyeztettünk, ezek az egyeztetések folytak és visszatérünk ezekre. (Lasztovicza Jenő távozik az ülésről.) Azt a feladatot kaptuk, és a decemberi dátumot kaptuk erre határidőnek, hogy készítsünk egy palettát, amely a 2008-2009-es évben elkezdheti ezt a munkát, a jelenlegi gazdasági helyzetben elkezdhet értelmes tevékenységeket végezni. Ezt a palettát létrehoztuk. Az egyeztetések köre miatt húzódik az, hogy mi kerüljön be ebbe a halmazba. Ez rendkívül fontos. Kétségtelen, hogy az adórendszer kérdése, a mindennapos testnevelés kérdése a két minisztériummal egy nagyon komoly olyan feladat, amiről kell beszélni.
Mi ebben a palettában, amit nyújtottunk pont az olimpia évében, és azt gondolom, hogy a versenysport számára nyugodt és kiegyensúlyozott felkészülést biztosít a kormányzat és a sport szakállamtitkárság, ebben az évben azt a feladatot kezdtük el, és úgy gondoltam, most arról számolok be, hogy mit sikerült saját kereteinken belül tenni, hiszen még ehhez az ÖTM belső forrásait csoportosítottuk át - ebben az évben is az ÖTM belső forrásaiból csoportosítunk át -, megnyitni egy olyan utat, ami értékes. Azt tapasztaltuk a projektek kapcsán, hogy ott, ahol van elkötelezett szakember, még a terepen lent van egy olyan ember, akinek fontos a sport, ott mentek az ügyek, ott jó, tökéletes volt minden egyes eleme a programnak. Ahol nem volt megfelelő ember mögötte, nem tudtuk ezt az érdekeltséget közvetlenül létrehozni, ott nagy nehézségekbe ütköztünk. Tehát egyetértek azzal, hogy fontos az, hogy legyenek elkötelezett embereink, és azt gondoltuk, hogy esetleg 174 embert jobban át tudunk tekinteni, mint 3400-3500 embert. Talán közvetlenül is tudjuk velük a kapcsolatot tartani.
Az országjárásaink során azt tapasztaltuk a cselekvési terv előkészítésénél és a stratégiakészítésnél is, hogy leginkább a kooperáció hiányzott. Vannak olyan testületek, vannak olyan sportszervezetek, ahol azonos, rokon sportágakban nem is ismerik egymást. Tehát mi azért tűztük ki nagyon komolyan a sportszakmai háló felépítését és egy élő rendszerré alakítását, hogy ez a szakmai konszenzus létrejöjjön, és ehhez az állami források egy kooperációt fejlesztő, katalizátor jellegű lökéseket tudjanak adni.
Azt gondolom, hogy amit itt leírtunk, az nem az a problémacsoport, mint amit a stratégiában leírtunk, ez egy szűkebb paletta. Úgy gondoljuk, hogy a sport és területiség kapcsán ez egy értékes paletta, és a társadalom rétege is viszonylag kevés forrás befektetésével jelentős eredményeket képes elérni. A sport társadalomfejlesztő szerepének a végigskálázását kezdtük el, és azt gondolom, hogy ez eredményes volt.
Az úthoz szeretném azért Lao-cét idézni: "az út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen". Tehát úgy gondoltuk talán az útban, hogy már erre az útra akkor is ráléptünk, amikor ezt elkezdtük. Az egész gondolkodásunkat, amit kaptunk a sporthagyományból, vagy ha görög szóval akarom folytatni, az kalosz kai agathosz, az ember szép és jó és egészséges mivoltának a kifejtését próbálgatjuk. Kétségtelenül ez az első lépés. Mi ennyi idő alatt ezeket a lépéseket tudtuk megtenni. Nem azt jelenti, hogy amit most nem írtunk le, azzal nem foglalkozunk. A cselekvési program az első két évre vonatkozó prioritásokat fekteti le. Ehhez kérnénk az önök támogatását.
ELNÖK: Köszönöm szépen a véleményeket, a viszontválaszt főosztályvezető úrtól. A napirend tárgyalását lezárnám.
Tájékoztató a Magyar Antidopping Csoport működéséről
Rátérnénk a 2. napirendi pontra. Tisztelettel köszöntöm dr. Tiszeker Ágnes csoportvezető asszonyt a Magyar Antidopping Csoporttól, Lukács Zsuzsanna főosztályvezető-helyettest az ÖTM-ből, dr. Juhász Nóra szakreferenset és Lukács György szakreferenset szintén az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumból.
Szeretném megkérdezni, hogy az előzetesen kiküldött anyaghoz képest van-e szóbeli kiegészítése.
Dr. Tiszeker Ágnes szóbeli kiegészítése
DR. TISZEKER ÁGNES csoportvezető (Magyar Antidopping Csoport): Köszönöm szépen a felkérést. Néhány gyakorlati információt szeretnék elmondani, tekintettel arra, hogy nagyon közelednek a pekingi olimpiai nyári játékok, és szeretném önökkel megosztani azt, hogy hol tart pillanatnyilag doppingellenes tevékenység szempontjából az erre való felkészülés.
A Magyar Antidopping Csoport azért jött létre, hogy a hazai doppingellenes tevékenységbe bekapcsolódjon, és a tavalyi év során egy közbeszerzési pályázaton elnyerte a nemzeti doppingellenes szervezet teljes jogú feladatkörét és jogkörét. Minden országnak kell lenni egy nemzeti doppingellenes szervezetének, ezt röviden NADO-nak szoktuk hívni. Azért használom ezeket a rövidítéseket, mert a nemzetközi szakirodalom is ezt használja. Egy NADO működését az UNESCO-egyezmény az egyik részről szabályozza, aminek Magyarország aláírója, illetve a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökségnek, röviden a WADA-nak a kódexe vagyis a szabálykönyve az, ami ezt a tevékenységet meghatározza, a WADA-kódex aláírója pedig a Magyar Antidopping Csoport. Tehát a doppingellenőrzés és a doppingellenes tevékenység Magyarországon nagyon szigorú nemzetközi és hazai szabályozás alapján működik. A hazai szabályozás azt jelenti, hogy a WADA-kódex rendelkezéseit, illetve az UNESCO convention rendelkezéseit a tavalyi év során sikerült átemelni egy kormányrendelet-módosításba, ez a 88/2007-es kormányrendelet-módosítás, ami nagyon határozottan és világosan szabályozza a doppingellenőrzés valamennyi résztvevőjének a feladat-, jogkörét, és a doppingellenőrzés egészének, mint folyamatnak a lépéseit. A legfontosabb feladatunk, hogy ennek a kormányrendelet-módosításnak megfeleljünk, illetve a WADA-kódex rendelkezése alapján hajtsuk végre a doppingellenőrzéseket Magyarországon.
Elmondhatom önöknek, hogy mind emberállományban, mind eszközállományban rendelkezünk azzal a színvonallal és azzal a mennyiséggel, amelyet a nemzetközi szabályozás előír. Tehát ma Magyarországon sportoló úgy van ellenőrizve, oly módon, olyan feltételek között, ahogy azt a nemzetközi követelmény előírja és ahogy az várhatóan a pekingi olimpián is történni fog.
Miért fontos ez az egész doppingkérdés? - talán ez felmerül önökben. Sok kutatás nem tud ezzel érdemben foglalkozni, hogy mennyien is doppingolnak valójában, hiszen ezt nagyon nehéz mérni. Hadd mondjak azért két olyan információt, ami talán ennek a hátterére rávilágít. Az egyik, hogy a nagyon fejlett doppingellenes tevékenységgel rendelkező államok összefogtak - praktikusan az ausztrál, az amerikai és az angol nemzeti doppingellenes szervezet -, és titkos felmérést végeztek, tehát név nélkül lehetett ezekre a kérdésekre válaszolni. Ők azt találták, hogy az olimpián induló csapatnak biztosan a 30, de inkább a 40 százaléka élt vagy jelenleg is él valamilyen tiltott szerrel.
Szeretném hozzátenni, hogy a laborpozitivitás ma az egész világon azért nagyjából egységes, hiszen csak WADA-akkreditált laboratóriummal dolgoztatnak a nemzeti doppingellenes szervezetek, így mi is. Pillanatnyilag 2011. december 31-ig a közbeszerzési pályázat értelmében a seibersdorfi WADA-akkreditált, tehát az osztrák WADA-akkreditált laboratórium dolgozik, tehát az analízisek is ugyanúgy történnek, ahogy azt a nemzetközi követelmény előírja. A laborpozitivitás pillanatnyilag 3 százalék alatt van. Ha azért ebbe belegondolunk, hogy 3 százalék az, ami valóban pozitív eredményként megjelenik mint pozitív laboratóriumi analízis, illetve azt gondoljuk, hogy 30-40 százaléka az élsportolóknak biztosan valamilyen tiltott szert használ, óriási itt a különbség és óriási itt a munka, amit még a doppingellenes felvilágosítás, illetve a doppingellenőrzés terén nemcsak nekünk, hanem valamennyi országnak, amely ebben a mozgalomban részt vesz, illetve az olimpiai mozgalom tagja, el kell még végeznie.
A másik információ abszolút hazai. A tavalyi évben megjelentünk előre be nem jelentett módon egy vidéki kisvárosban, ahol erőemelő és erősportágakban indultak diákolimpikonok. 17 év alatti gyerekekről van szó. Öt pozitív esetünk volt, ebből az ötből pedig kettő olyan volt, hogy mindenféle kombinált szereket használt, tehát nem mondjuk egy anabolikus szteroidról van szó, hanem stimuláns kábítószer, anabolikus szteroid vegyesen.
Szeretném, ha mindenki belegondolna abba, hogy itt nemcsak a sport tisztaságáról és az esélyegyenlőségről van szó, amit mi vállaltunk, illetve a magyar állam vállalt azzal, hogy az UNESCO conventiont és a WADA-kódexet aláírta, hanem mint orvos tudom önöknek mondani, hogy a doppingszer súlyosan egészségkárosító. Ma ezek a fiatalok ezt nem érzik vagy nem értik. Nyilván borzasztó nagy pénzről van szó. Most nem elsősorban diákolimpiáról beszélek, hanem általában a versenysportról és az élsportról. Nagyon csábító eredményt elérni, nagyon csábító a média fénykörébe bekerülni, de nem gondolják ezt végig, és meggyőződésem, hogy nincsenek erről teljesen felvilágosítva, amikor egy ilyenbe beleegyeznek, ha egyáltalán tudnak arról, hogy pontosan mit szednek, hogy nagyon komoly egészségkárosító következménye van a doppingszer használatának, ami majd 30, 40, 50 éves korban fog kiderülni. Komoly halálozási statisztikákat is lehet ezzel kimutatni, csak nagyon nehéz összefüggésbe hozni, hogy valójában ez a doppingszer következménye-e, vagy pedig annak a szövődménynek és mellékhatásnak, amit mondjuk a magas vérnyomás, a cukorbetegség, satöbbi okoz közvetetten a doppingszer használata után.
Az állományban is teljesen teljesítjük azt, ami a nemzetközi követelmény, tehát azt használjuk, olyan eszközöket, és azoktól a minőségirányítás alatt működő szervezetektől szerezzük be azokat, amit például az olimpián is használni fognak. Ebben a kis összesítésben elhoztam önöknek, de itt van élőben is, ha valaki kíváncsi rá, nagyon szívesen megmutatom, hogy ezek hogy néznek ki. Ezek az eszközök teljesen biztonságosak.
A doppingellenőrzésnek mint olyannak a lényege az, hogy a minta útja a kijelöléstől kezdve, tehát a megtervezéstől kezdve egészen odáig, hogy a laboranalízis megtörténik és visszakapunk egy pozitív vagy negatív eredményt, világosan nyomon követhető legyen és pontosan lehessen tudni, hogy ez kinek a felelőssége és mi történik azzal a mintával. Sokszor tapasztalom azt, hogy nem teljesen világos, hogy a doppingellenőrzésnek az a lényege, hogy két minta történik, tehát ugyanabból a vizelet- vagy vérmintából két minta történik, egy "A" és "B". Az "A" mintának automatikusan megtörténik az analízise a laboratóriumban, ami ad egy eredményt, ezt hívjuk pozitivitás esetén pozitív "A" eredménynek, de a "B" minta az, ami perdöntő ebben a kérdésben. A "B" mintát megtekintheti a sportoló, megtekintheti a sportoló szakértője, ügyvédje vagy bárkit, aki ő jónak lát ebbe a procedúrába bevonni, és ha az érintetlen, semmiféle manipulációnak nyoma nem látszik a "B" mintán, akkor ott helyben megtörténik a "B" minta analízise. Amennyiben az pozitív, akkor pozitív az eredmény, és ha negatív, akkor semmis az egész eljárás, és nem érheti hátrányos helyzet a sportolót. De hadd tegyem hozzá, hogy irodalmi ritkaság, hogy a "B" minta különbözik az "A" mintától, ez nagyon-nagyon ritkán fordul elő. Tehát eszközállományban tudjuk teljesíteni.
Emberállományban szintén tudjuk. Pillanatnyilag harminchat doppingellenőrrel dolgozunk. Valamennyien felsőfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkeznek és valamennyien főállásban az egészségügy valamilyen területén aktívan dolgoznak akár orvosként, akár diplomás ápolóként. A doppingellenőrzés ma Magyarországon egy mellékfoglalkozás. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy az egészségügyben aktívan dolgozó személyzettel dolgozzunk.
Még egy dologra szeretnék kitérni, a felvilágosításra és a prevencióra. Itt nemcsak a doppingellenőrzés az, ami nagyon fontos kérdés, hiszen a doppingellenőrzés pillanatnyilag Magyarországon, de mondjuk a világ más részén is kifejezetten az élsportra szűkül le, és az élsportolókat vonjuk doppingellenőrzés alá. A kormányrendelet azt mondja, hogy minden magyar sportoló, aki versenyrendszerben sportol, bármikor, bármely időpontban doppingellenőrzés alá vonható. Praktikusan ez azt jelenti az olimpia előtt, hogy a Nemzeti Doppingellenes Koordinációs Testület jóváhagyásával 1300 mintavétel fog történni az olimpiáig, egészen közvetlenül a kiutazást megelőző időig, ez az 1300 mintavétel állami finanszírozásban történik. Ez egy jelentős szám egyébként, tehát ez a világ, egyéb más országok számadataival összehasonlítva egy abszolút jelentős szám.
A tavalyi évben 800 mintavétel volt, de tekintettel arra, hogy közvetlenül az olimpiai évben ez mindig egy nagyon felfokozott kérdés, és nyilvánvalóan ilyenkor lehet várni az igazán nagy teljesítményfokozó kényszert, ezért ez az 1300 mintavétel szakmailag teljes egészében indokolt. Ennek közel 70 százaléka vizelet-, 30 százaléka pedig vérminta analízisét jelenti. Ez azt jelenti, ez az 1300 mintavétel, hogy az olimpiára kiutazó teljes keretnek minimum négy alkalommal történik meg a szűrése nyilván, ezt mi tervezzük meg, hogy felkészülési időszakban és versenyidőszakban egyaránt sor kerüljön doppingellenőrzésre. Ez a négyes szám azonban lehet hatos is, hiszen maga a sportszövetség is kérheti a saját sportolójának az ellenőrzését, amint ezt már jelezték is, számos sportszövetség jelezte, illetve a Magyar Olimpiai Bizottság is nyilvánvalóan fog kérni ellenőrzéseket még az olimpiát megelőzően.
Azt gondolom, hogy azért ez egy olyan szám, ami nemcsak a doppingellenőrzés hatékonyságát biztosítja, hanem az elrettentő erejét is, tehát hogy bármely sportoló számíthat arra, hogy jönnek, hogy ott vannak, hogy lesz ellenőrzés, és talán ennek valamiféle visszaszorító ereje van.
Tehát ez a doppingellenőrzés élsportolókra vonatkozik, de szeretnénk nyitni, és megtettük erre a lépéseket, hogy eljussunk a szabadidős sportolókhoz is, hiszen ez a diákolimpia minket is elgondolkodtatott, hogy itt bizony klubszinten, szabadidőszinten nagyon nagy probléma van. Tapasztalataim szerint - rengeteget járok ilyen előadásokat tartani - fogalmuk sincs az embereknek, hogy mit szednek, hogy mit szedhetnek, és minek milyen hatása vagy káros hatása lehet az egészségére vagy akár a teljesítőképességére. Ezt nagyon-nagyon fontosnak tartjuk, úgyhogy felvettük a kapcsolatot önkormányzatokkal, vidéki városok önkormányzataival, és megpróbálunk egy ilyen felvilágosító, prevenciós előadáskörutat létrehozni. Elsősorban testnevelőtanárokkal, edzőkkel, illetve osztályfőnöki órákra szervezünk ilyen felvilágosító előadásokat, összefogva a drogprevencióval és a droggal kapcsolatos felvilágosítással, hiszen egyrészt ez is egy probléma, ez is probléma a fiatalok körében, másrészt pedig a drog, mint olyan, a doppingszerek egyik csoportját jelenti, úgyhogy ez a kettő abszolút összefüggő és talán hatékony is lesz.
Ebben a kis csomagban (Felmutatja.) elhoztam a 2007-es mintavételeinket, amiből látszik, hogy a mi tevékenységünk, a Magyar Antidopping Csoport tevékenysége nemcsak Magyarország területére szorítkozik, hanem a világ más pontjain is veszünk mintákat, számos nemzetközi partnerünk van a WADA-tól a nemzetközi súlyemelő és atlétikai szövetségig, ez a teljes statisztikai anyag. A tavalyi évben 2099 mintavétel történt, itt lehet látni, hogy mely országokban.
Azt gondolom, hogy felkészültünk az olimpiára doppingellenes tevékenység és doppingellenőrzés szempontjából, és reményeink szerint ezt a programot, amit kitűztünk, a Nemzeti Doppingellenes Koordinációs Testület jóváhagyásával, végre is tudjuk hajtani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a szóbeli kiegészítést is, és az írásban megkapott tájékoztatót.
Képviselőtársaimé a szó. Kinek van kérdése az elhangzottakkal vagy az írásban kiküldöttekkel kapcsolatban? (Jelentkezésre:) Tóth József képviselő úr!
Kérdések
DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Négy kérdésem van, és ez részben vélemény is, és mindegyiknél az elején ott van az, hogy mit tesznek önök, és mit ajánlanak nekünk.
Az első úgy szól, hogy ugye a teljesítményfokozó szerek kutatása, a tiltott szerek kutatása mindig megelőzi azért az ellenőrzést. Ezért én nagyon fontosnak tartom, és örömmel hallottam a prevencióval kapcsolatos ügyeiket, de kevésnek tartom, megmondom őszintén, és - már elnézést - önöket kevésnek tartom, tehát önöknek sokkal több aktívájuknak kellene lenni, ha tetszik, a sportvezetők körében, az edzők körében és sorolhatnám tovább. Tehát mit tesznek még többet, vagy mit ajánlanak nekünk akár a felvilágosítás, akár a kommunikáció tekintetében?
A második ilyen dolog: az önök tevékenysége ágazatok közötti nagyon szoros kapcsolatot kell, hogy jelentsen, hisz az önök munkája az oktatással, az egészségüggyel, a bűnügyi szervvel, az igazságszolgáltatással, a gazdasági területtel is összefüggésben van. (Becsó Zsolt elhagyja az üléstermet.) Mit tesznek ezért, és mit ajánlanak nekünk?
A harmadik dolog, hogy itt van, olvastuk az ajánlásokat, amelyeket 2009. január 1-jétől ajánl a WADA számunkra, önöknek is. Mit tesznek érte, és mit ajánlanak nekünk?
A negyedik ilyen jellegű dolog összefügg mind a három kérdéssel, hogy önöknek, bár különböző esetek kapcsán ez előjön, de egy-egy ilyen olimpiai kudarc, mint ami utoljára is volt, előjön, hogy ilyen pallosszerepe, fekete vagy bűnügyi szerepe van önöknek. Mit tesznek azért, és mit ajánlanak nekünk, hogy ebből a szerepből kilépjenek, és egy társadalom elfogadott és nagyon hasznos tevékenységnek ítélje meg a munkájukat? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Páva Zoltán képviselő úr!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Igazgató Asszony! Az olimpiára készülő sportolók közül hány mintavétel történt eddig? (Dr. Tiszeker Ágnes: 200.) Akkor köszönöm.
ELNÖK: Gyenesei István képviselő úr!
DR. GYENESEI ISTVÁN (Független): Köszönöm szépen. Az egyik kérdésem az, hogy a doppingminta-analízis költségeit leszámítva - mert ugye erről volt szó, ön említette, hogy ez egy külön büdzséből kerül finanszírozásra - mekkora költségvetésből dolgoznak önök. Ezt a költségvetést, ezt a forrást hány helyről és miből kapják meg önök? Tehát miből működnek, milyen forrásokból működnek?
A második kérdés a holléti adatszolgáltatás, ami az egyik legkritikusabb része, különösen az olimpiához közeledve, az esetleges vizsgálatoknak és a váratlan vizsgálatoknak. Mik a tapasztalatok? Készítik ezt rendesen a sportolók? Ha most nagyon meg kellene nézni, százalékos arányban, hány százaléka olyan ennek, amelyik naprakész, tökéletes, vagy legalábbis megközelítené az elvárásoknak megfelelőt? Ezt azért kérdezem, mert nyilvánvaló, hogy ha valaki ezt tisztességesen készíti, az adott esetben hátrányban van ahhoz képest, aki ezt nem csinálja.
A következő kérdésem: van-e összefüggés az athéni olimpián a magyar doppingügyek és a között a szerződés között, hogy önöknek a Nemzetközi Atlétikai Szövetséggel és a Nemzetközi Súlyemelő Szövetséggel van éppen írásos szerződése, megbízatása? És ha igen, akkor ezt ki kezdeményezte, vagy hogyan jött létre ezzel a kettővel? Tehát a WADA kezdeményezte, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, a Magyar Olimpiai Bizottság vagy éppen kinek jutott ez eszébe?
A felvilágosító, nevelő tevékenységnél - akkor jutott eszembe ez a kérdés, amikor ön arról beszélt, hogy a fiataloknál, diákolimpikonoknál, erőemelőknél fordult elő egy ilyen szomorú tapasztalat. Ez minden bizonnyal abból származik, hogy ezeknek az erőemelőknek a nagy része konditermekbe jár, és ott az ottani edzőktől mindenféle táplálékkiegészítőket kapnak, amik gyári előállításúak, dobozban kapják, ők meg eszik, aztán kiderül, hogy mit tartalmaz. Ha ma egy sportoló táplálékkiegészítőt kíván fogyasztani, bemegy egy boltba, és azt mondja, hogy én most szénhidrátdús, fehérjében ilyen százalékosat kérek, és ajánlanak neki egy terméket. Hova mehet ma, ahol azt mondja, hogy tessék, ezt kaptam, itt van, kedves Ágnes, mondja már meg nekem, legyen szíves, hogy ezt most ehetem, vagy nem ehetem, mert holnap már akarom fogyasztani: Nehogy azt mondják nekem, hogy majd két hónap múlva bevizsgálják, aztán majd valaki mond valamit rá nekem! Mert ezt holnap már szeretném fogyasztani. Van-e ennek meghatározott rendszere? Mit tegyen az, aki ilyen kérdéssel áll szemben?
Itt van egy ilyen kifejezés, hogy "gondatlanság", meg "tanúvallomás". Ez annyira távol áll lassan már a sporttól... Mit értenek az alatt, hogy a tanúvallomással csökkentheti a saját vétségét egy sportoló? Most saját magára nézve tanúvallomással vagy a társaira nézve kell neki tanúvallomást tenni? Ez akkor azt jelenti, hogy most a sportolókat arra késztetjük, hogy egy besúgóhálózatot hozzanak létre egymás ellenében, mert akkor könnyebben jutok előre, ha az előttem lévőről tudom azt, hogy mit fogyaszt, és ha azt megmondom, akkor előrébb kerülök a rangsorban? Ennek a dolognak az etikai, erkölcsi részét nézte valaki, hogy egyáltalán hogyan fog ez működni esetünkben?
Itt van a WADA 2007. novemberi ajánlása is, ami most érvénybe is lépett már. (Dr. Tiszeker Ágnes: 2009. január 1-jétől.) Tehát 2009. január 1-jétől lép életbe. Ez akkor még rosszabbá teszi majd ezt, amit kérdeztem, hogy a doppingesetek felderítésében való közreműködésben érdekeltté kell tenni a sportolókat, hogy ebben ők közreműködjenek. Ez már nálam meghaladja a sportról alkotott pozitív képemet. Ezek lettek volna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés? (Szalay Ferenc jelentkezik.) Szalay Ferenc képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Röviden szeretnék kérdezni. Milyen volt a hozzáállása a sportolóknak, sportvezetőknek, edzőknek, amikor önök ott jártak, amikor vizsgálni kellett? Mennyire voltak partnerek, mennyire vették komolyan?
A másik az, hogy jelezhető-e előre - öt hónap van még az olimpiáig -, hogy hozzávetőleg mi várható az olimpián. Tehát milyen garanciákat tetszenek tudni esetleg vállalni az ügyben, hogy ezek a vizsgálatok azért jelentősen szűkítik a problémákat, illetve ha problémák lesznek megint az olimpián, ki a felelőse? Nyilván nem önök, akik a vizsgálatokat végezték vagy nem feltétlen. De a megállapodásuk vonatkozik-e erre is, hogy felelősség tekintetében hogyan és miképpen néz ki a kérdés az olimpia után, ha ne adj isten ilyen problémáink lesznek?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdése képviselőtársaimnak? (Nincs jelentkező.) Nincs. Köszönöm.
Két rövid kérdésem hadd legyen. Épp a napokban alkalmam volt hallgatni egy egyórás hosszú rádióbeszéltetést önnel. Sok minden megvilágosodott számomra is, két terület mindenképpen, az egyik, hogy hogyan lehetne szélesíteni a prevenciót, hiszen úgy, ahogy most is elmondta, és ezt kulcskérdésnek tartom, ez messze nemcsak a versenysportot érintő kérdés, és nemcsak az olimpiai sportolók felkészítése, hanem sokkal szélesebb körű alapokról kellene indulnia. A másik pedig az, hogy milyen a sport-szakszövetségeknek és maguknak a sportolóknak az együttműködési készsége. Köszönöm szépen.
Dr. Tiszeker Ágnes válaszai
DR. TISZEKER ÁGNES csoportvezető (Magyar Antidopping Csoport): Nagyon jó kérdések, nagyon. Tehát a teljesítményfokozó szerek kutatása egyszer. Minden WADA-akkreditált labornak kötelező a költségvetésének egy bizonyos százalékát - ez meg van határozva - kutatásra fordítani. Ezért is nagyon nehéz WADA-akkreditációt szerezni és ezért nagyon nehéz fenntartani egy akkreditált labort. Ez egy hosszas vita volt, hogy legyen-e Magyarországon akkreditált labor, kell-e akkreditált labor. Nemcsak abból áll egy akkreditált labor munkája, hogy a mintákat analizálja, hanem igenis nagy hangsúlyt kell fektetnie ezekre a bizonyos kutatásokra. Így került a THG annak idején képbe, az is egy ilyen kutatásnak, illetve egy ilyen működésnek lett a következménye, hogy ez kimutathatóvá vált. Az EPO-ra a seibersdorfi laboratóriumnak van Európában a legjobb EPO-tesztje, a Tour de France-nak az EPO-vizsgálatait is ők végzik. Azt gondolom, ez elég garancia, lehet olvasni, hogy a Tour de France-on azért vannak problémák. Ez egy elég garancia arra, hogy valóban egy jól fejlett és a kutatásokban napra kész laboratórium.
A felvilágosítás. Mi létrehoztunk egy OKJ-s képzést, doppingellenes tanácsadói képzést. Ezt egy képző cég viszi, amely ezzel foglalkozik, mi csak a szakmai tanácsadását csináljuk. Ez az Európai Unió egész területén bejegyzett doppingellenes tanácsadói képzés. Pillanatnyilag ott tart a dolog, hogy úgy tűnik, a tankönyvek elkészülnek. Valamennyi doppingellenőrt mint egy ilyen próbacsoport ide beírattam, ők ezt elvégzik, de ez sokkal szélesebb körű, tehát nem doppingellenőröket képzünk, arra megvan a mi saját rendszerünk és a saját képzési formánk a WADA-val együttműködve, hanem ezek kifejezetten doppingellenes tanácsadók lesznek. Azt gondolom - már a MOB-bal erről tárgyalunk -, fel fogjuk ajánlani magát a képzést valamennyi szövetségnek. Most már vannak doppingkontakt személyek minden szövetség által kijelölve, akinek az a feladata, hogy velünk a kapcsolatot tartsa, illetve a doppingellenes tevékenységet az adott szövetségben, amennyire tudja, koordinálja. Azt gondolom, hogy ez nagyon sokat fog segíteni. Ez egy elég széles körű képzés, tehát az élettantól az anatómiaismeretekig, kis analízis, kémia, mindenféle van benne, ami ehhez, hogy doppingellenes tevékenység, kapcsolódhat, vagy úgy gondoljuk, hogy kapcsolódnia kell. De persze ez nem elég.
Azzal én is egyetértek, hogy nem vagyunk még ehhez elegen, de ez a szervezet tavalyi évben nyerte el a közbeszerzési pályázatot, azóta építjük ezt a rendszert egyre kijjebb, hogy most már ne csak az élsportolókra koncentráljunk, hanem a szabadidő-sportolókra. Azt gondolom, hogy jó kezdeményezés ez a fajta, hogy mondjam ilyen csúnya szóval, roadshow, hogy városról városra járunk és megkeressük az ottani sportreferenseket, az ottani sportiskolákat, testnevelő tanárokat, edzőket, illetve osztályfőnöki órákig szeretnénk eljutni. Remélem, hogy ez is valamiféle hatékonyságot fog jelenteni, de itt a határ a csillagos ég, ezt lehet még fejleszteni és meg kell próbálni mindenkihez eljutni. Vannak kiadványaink, amiket ez ügyben már kiadtunk, és még szeretnénk is a jövőben kiadni, és remélem, hogy sikerül azért eljutni minél szélesebb rétegekhez.
Hogyan tudunk más szervezetekkel vagy minisztériumokkal kapcsolatot fölvenni? Az egyik legfontosabb kapcsolatfelvételünk a VPOP-val volt, már mondtam ezt a drogprevenciós rendszert. Ők nagyon együttműködőnek bizonyultak. Megpróbálunk egy közös oktatást kialakítani. Nekik nagyon jó oktatóeszközeik vannak droggal kapcsolatban, ezt összekötjük a doppinggal együtt, és megpróbálunk ebbe az irányba elmenni, illetve a mi szakvéleményünket kérik, amikor lefoglalnak bizonyos szereket az ország területén, amelyek ismeretlenek és feketepiacon, különböző csatornákon bejött gyógyszerek. Azt mi véleményezzük, hogy ezek doppingszerek lehetnek-e vagy megvalósíthatnak-e valamilyen tiltott teljesítményfokozó hatást, és akkor ez egy más kategóriába kerül büntetés szempontjából.
A Nemzeti Doppingellenes Koordinációs Testület a mi közös együttműködésünkkel beterjesztett egy olyanfajta kérést - nem is tudom, ezt kérésnek hívják-e -, hogy büntetőjogilag lehessen szabályozni ezt. Magyarországon itt a WADA-kódexnek megnézzük a rendelkezéseit, itt vannak ilyenek, hogy üzérkedés meg adni a sportolónak, tudni róla, tehát ezek a kategóriák itt az utolsó két, a kódexben meghatározott doppingvétség nehezen szabályozható és nehezen büntethető Magyarországon, hiszen nálunk nem a büntetőjog foglalkozik ezzel a kérdéssel. Én is azt gondolom, hogy nem a sportolót kell elsősorban a büntetőjog alá hozni, mert nagyon sok esetben nem tudja, hogy mit szed vagy nincs teljesen tisztában azzal, hogy mit szed, de azokat, akik ezt beszerzik az ő számára vagy ezt felügyelik, hogy ő ezt hogyan kapja, üzérkednek ezzel vagy kereskednek vele, vagy árulják, azokat viszont lehetne büntetni. Úgy tudom, hogy a szakállamtitkárság felvette az Igazságügyi Minisztériummal a kapcsolatot ez ügyben, és folyamatban van ez a dolog. Ez egy nagy előrelépés lesz, mert ennek valóban lehet elrettentő ereje.
Ehhez kapcsolódik az, hogy a WADA-kódexnek a 2009. január 1-jével életbelépő rendelkezéseivel bizony Magyarországon is egy újabb kormányrendelet-módosításra lesz szükség, hiszen itt egy csomó új rendelkezés fog életbe lépni, és ezeket is át kell emelni a magyar törvénykezésbe. Úgy tudom, hogy ez ügyben a szakállamtitkárság már megtette a kezdő lépéseket, velünk fölvették a kapcsolatot. Ez folyamatban van, készül, és remélem, hogy 2009. január 1-jével ez már nálunk is ugyanígy életbe fog lépni.
Volt egy kérdés a pallosszerepről. Hadd mondjam el azt is, és itt most nagyon őszintén megosztom önökkel tényleg az én személyes tapasztalataimat, hogy nem a sportolókkal van a probléma olyan értelemben, hogy nem fogadják el a doppingellenőrzést. Elfogadják, pontosan jól tudják, hogy mi a feladatuk. Gondolom, itt mindenki erre az ominózus úszóügyre gondol, ami nagy médiafigyelmet kapott. De hadd mondjam el, hogy pontosan Cseh László - nem kell őt bemutassam, gondolom, mindenki tudja, hogy kiről van szó - nyilatkozta ennek az ügynek a kellős közepén egy újságírói kérdésre, mert azt kérdezték tőle, hogy megzavarta-e a felkészülését, hogy ott doppingellenőrök jönnek-mennek az uszodában, azt mondta, hogy miért zavarta volna meg, hát profi vagyok, tudom, hogy mi a dolgom, ez is hozzátartozik ma a sporthoz. Igen, én is azt gondolom, hogy ezt egy élsportolónak tudnia kell, azzal, hogy vállalja, hogy ő élsportoló, annak minden nehézségével, minden lehetőségével és minden juttatásával együtt vállalja azt is, hogy ma a dopping és a doppingellenőrzés hozzátartozik az élsporthoz. Nincsenek rossz tapasztalataink a sportolókkal. Tudomásul veszik, fegyelmezettek, teszik a dolgukat. Gondoljanak arra, hogy a tavalyi évben 2099 mintavételünk volt, és egy ilyen eset, ami ekkora médiafigyelmet kapott.
Sokkal nagyobb problémánk van a hozzá nem értő médiával, aki valamiféle szenzációt érez ebből az ügyből kifolyólag. Nagyon szomorú tapasztalatom volt az, hogy mi összehívtunk egy média-háttérbeszélgetést ennek a szerencsétlen úszóügynek a kapcsán, amiben pontosan azt szerettük volna, hogy ne az legyen a kérdés, hogy a sportoló hogyan viselkedett és mit csinált, szóval nem ez a lényeg, hanem hogy hogyan kell egy doppingellenőrzésen viselkedni, mit kell csinálni, hogyan zajlik, de ez nem érdekelte a médiát. Kerek-perec megmondták, hogy a jogszabálynak, meg annak, hogy valaki a munkáját végzi, vagy hogy egy kormányrendeletet megpróbál betartani, nincsen hírértéke. Sokkal nagyobb hírértéke van annak, hogy most sírt, nem sírt a sportoló - hadd ne ragozzam, látták önök is, hogy mi az, aminek hírértéke van, és amiért a média erre odafigyel. Úgyhogy én azt gondolom, hogy azt tudjuk ezzel kapcsolatban tenni, hogy megpróbáljuk higgadtan és nyugodtan, továbbra is ugyanúgy végezni a munkát, ahogy eddig végeztük.
Még egy nagy fájdalmam van, és ha megengedik, ezt is elmondom. Ugye akkor a médiában az is többször megjelent, hogy magyarszívű-e a doppingellenőr, amikor magyart ellenőriz. Kérem szépen: ha valaki a munkáját végzi, akkor az nem magyar? Nem arról szól ez a dolog, hogy a doppingellenőr jóindulatú vagy rosszindulatú, vagy szereti-e azt az adott sportágat vagy nem szereti, hanem arról szól a dolog, hogy vannak szabályok, vannak rendelkezések, amiket be kell tartani, és ezt mi kőkeményen megköveteljük az ellenőröktől.
Hadd kapcsolódjak ahhoz a kérdéshez, hogy mi a garancia az olimpiára! Természetesen a sportolót hazavinni nem tudjuk, és nem tudjuk ellenőrizni, hogy mikor mit eszik, de azt, hogy a doppingellenőrzés úgy működjön, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, azt mi nagyon keményen megköveteljük az ellenőrtől, és az ellenőr ellenőrzése is megtörténik, ez egy ilyen szupervíziós rendszerben van, tehát az ellenőr is ellenőrizve van.
Irgalmatlan dokumentációs rendje van egy doppingellenőrzésnek, tehát valóban minden apró, pici momentum rögzítésre kerül, a sportoló vagy az őt kísérő sportszakember bármikor tehet megjegyzést, lehetnek kérdések, ezek mindig kivizsgálásra kerülnek, ezt tudjuk tenni, hogy átláthatóvá tesszük a feladatköröket, és átláthatóvá tesszük magát az ellenőrzést, és ott az ellenőr nem hibázhat, és nem is hibázik. Tehát ők olyan fajta képzésen mennek át, és olyan fajta ellenőri rendszeren mennek át, hogy nem tudnak hibázni. Persze, nyilván történik elírás, vagy bármi ilyesmi, de nem erről beszélek, hanem arról, amire gondolom, a kérdés is irányult, hogy valamiféle lazaság, vagy félrenézés van-e a doppingellenőrzések során. Nincs, nagyon határozottan mondhatom, hogy nincs. A minták szállítása is egy biztonsági szállítással történik, két ember szállítja, mindig pontosan nyomon követhető, hogy hol van a minta. A laboratórium csak úgy veszi át, arról riportot készít, hogy megfelelő minőségben és megfelelő módon érkezett-e a minta, ha nem, nem veszi át, azonnal látható, hogy ott valami probléma történt. A laboratóriumi analízisért pedig az a garancia, hogy ez WADA-akkreditált laboratórium, aminek nagyon nagy a biztonsági és a minőségi-irányítási követelményrendszere, úgyhogy ott sem lehet semmi olyan, hogy valami nem a szabályoknak megfelelően történik.
Azt gondolom, hogy a sportolókkal sikerül megértetni - és én úgy látom, hogy igen -, hogy nem különböző oldalon állunk, hanem azonos oldalon állunk. Én mindig azt szoktam mondani a sportolóknak is ezeken az előadásokon, hogy nekünk a negatív eredmény legalább annyira fontos, sőt, fontosabb sokszor, mint a pozitív, hiszen azzal, hogy egy negatív eredményt mi kiadunk, azzal az ellenőr azért vállal felelősséget, hogy az a sportoló oly módon szolgáltatta a mintát, és úgy zajlott az egész ellenőrzés, ahogy annak működnie kell. Márpedig, ha valakinek ott negatív lesz az eredménye, az büszkén mutathatja azt, hogy kérem, engem négyszer, ötször vagy hatszor ellenőriztek az olimpia előtt, és mindegyik negatív volt, és úgy ellenőriztek, ahogy az olimpián is fognak. Tehát ez közös érdekünk a sportolóval, ez fontos, a negatív eredménynek legalább akkora hangsúlyának kell lennie, mint a pozitívnak, viszont a pozitívtól nem lehet eltekinteni, annak pedig meg kell lennie a következményeknek a sportolóra is, illetve akár a sportszövetségre nézve.
Forrás. A forrás nagyon jól számszerűsíthető, hogy mennyibe kerül egy doppingellenőrzés. Főleg az analízisnek vannak jelentős költségei, ez pillanatnyilag 180 euróba kerül, a levétel költsége ennek a töredéke. Az eszköznek van egy költsége, illetve a doppingellenőrnek van egy munkadíja, 3500 forint/óra, és nyilvánvalóan csak arra vonatkozik, amit munkával tölt, tehát amikor elutazik valahová, az nincsen ebben benne. Lehet gondolkodni azon, hogy ez sok vagy kevés, pillanatnyilag ez ennyibe kerül. A forrást mindig a megrendelő fizeti, vagy teremti elő, tehát az, aki a mintavételt megrendeli. Az 1300 mintavételnél ez a magyar állam, illetve a sport szakállamtitkárság, az összes többi mintavételnél pedig az, aki megrendeli. Tehát ha a nemzetközi szövetség, akkor a nemzetközi szövetség, ha a WADA, akkor a WADA, ha a Magyar Sportszövetség, akkor a Magyar Sportszövetség, mindenki előtt nyitva áll az út, ha doppingellenőrzést szeretne, akkor módja van ezt megrendelni és elvégeztetni nálunk.
Holléti adatszolgáltatás. Igen, ez egy nagyon nehéz kérdés. Minden sportolónak, aki az úgynevezett nyilvántartott vizsgálati csoport része - ezt megmondja a kormányrendelet, hogy ki tartozik ebbe a csoportba -, bizonyos holléti adatokat kell szolgáltatnia számunkra. Ennek az az értelme, hogy hatékonyság szempontjából a doppingellenőrzések esetén nyilvánvalóan az előre be nem jelentett módon történt mintavételeknek van igazán hatékonysága, tehát amikor nem tudják, nem várnak, nem készülnek, megjelenik az ellenőr, és ott, abban a pillanatban mintát kell szolgáltatnia; ehhez viszont tudnunk kell, hogy hol van a sportoló. Soha nem az a cél - bár erre a WADA-kódex és a kormányrendelet felhatalmazást ad -, hogy az otthonában, a szabadidejében, a magánéletében zargassuk, de megtesszük, ha kell. Minden sportolónak van egy munkaideje és egy munkahelye, ugye, az edzés, az edzőtábor, a klub, és mi ott nagy számban megjelenünk, és ezek a mintavételek ott történnek. Igen, van lazaság ebben, én remélem, hogy ez csak valamiféle trehányság, amit ki lehet majd védeni, és próbáljuk, és szorgalmazzuk, és éppen most a Magyar Olimpiai Bizottsággal közösen, a MOB elnökségével egy ilyen terv fogalmazódott meg, hogy hogyan próbálják rászorítani a sportszövetségeket arra, hogy még fegyelmezettebben érkezzenek az adatok. Levelezünk, próbálunk nyomást gyakorolni ebbe az irányba, hogy ezek megérkezzenek, és remélem, hogy csak valamiféle lazaságról van szó, és nem arról, hogy valaki el szeretne tűnni, vagy nem szeretné, ha a doppingellenőr tudná, hogy hol van.
Mindig ez merül fel, ha ezek az adatok nem jönnek, hogy ez valamiféle szándékossággal történik, hiszen itt nagyon pici ürülési időkben gondolkodjanak, tehát az EPO-nak 48 óra az ürülési ideje, 48 óra után nem nagyon érdemes már nézni sem, eltűnik, nem lehet kimutatni. Az anabolikus szteroidoknak hosszabb, de azokat is lehet olyan dózisban és olyan módon adni, hogy nagyon nehéz kimutatni. A növekedési hormonnak pedig, az egy fehérjetermészetű anyag, még kisebb. Tehát nagyon nem mindegy, hogy mikor történik a mintavétel, és ez alól bizony ki lehet bújni, ha nem szolgáltatom megfelelően ezt a holléti információt, mert mire megtalálnak, meg mire értesítenek, meg mire előkerülök, addigra már igazából az ellenőrzésnek nem sok értelme van.
Küzdünk ez ellen, de én úgy látom, hogy partnerek ebben a szövetségek. Nem volt könnyű megértetni, hogy ez fontos, nem volt könnyű számukra ehhez az apparátust kiépíteni, hogy hogyan szedjék be a sportolóktól, de azt gondolom, hogy jó úton haladunk, és azért ez működik.
Ki rendeli meg a vizsgálatokat, illetve hogyan jött a nemzetközi szövetségekkel ez a szerződés, ugye ez volt a kérdés. (Dr. Gyenesei István: A két szövetséggel.) Én azt gondolom, hogy ez a munkánk egyik legnagyobb elismerése volt, és én erre nagyon büszke vagyok. Ugyanis Athén után közvetlenül az én személyes tapasztalatom az volt, engem akkor neveztek ki, és meg kellett jelenjek egy nemzetközi kongresszuson, ahol mintegy kiállítottak, és ott mindenki nézett engem, mint valami csodálatos valakit, hogy tényleg, és nálatok, és államilag kapja mindenki, és ilyen nagyon megy a doppingolás? Ez nekem nagyon rossz élmény volt, és én ezt nagyon rosszul éltem meg, és bizony akkor senki, semmilyen nemzetközi szövetség szóba nem állt velünk, tehát akkor egyértelmű volt, hogy Magyarországon a doppingellenőrzés és a doppingellenes munka nagyon gyenge és nagyon hadilábon áll. Viszont azóta - ez 2005-ben volt - eljutottunk arra a szintre, hogy nemzetközi szerződéseink vannak, hogy nem jön ide a WADA, vagy nem jön ide az IAF, vagy nem gyakran jön ide a Nemzetközi Atlétikai Szövetség ellenőrizni a magyar sportolókat, hanem nálunk rendeli meg, és azt mondja, hogy iksz magyar sportolóra kíváncsi vagyok, végezzétek el, és elfogadja azt az eredményt, amit mi produkálunk. (Dr. Horváth Klára elhagyja az üléstermet.) Én azt gondolom, hogy ez a legnagyobb elismerése annak, hogy ezt elhiszik a világon, hogy nálunk ez egy pártatlan, független, jól működő szervezet, és jól, a kódexnek megfelelően végzi a doppingellenőrzéseket. Úgyhogy mind a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség, mind a Nemzetközi Atlétikai Szövetség keresett meg minket, nem mi őket, és ugyanígy a WADA és ugyanígy az ANADO, az pedig a Nemzeti Doppingellenes Szervezetek Szövetsége, amely megkeresett minket és dolgoztat minket számos pontján a világnak.
Táplálék-kiegészítők. Nagyon-nagyon nehéz kérdés, és talán az egyik legnehezebb része ma a legális teljesítményfokozásnak, ugyanis Magyarországon - de nemcsak Magyarországon, más országokban sem - dopping szempontjából nem vizsgálják a táplálék-kiegészítőket. Vizsgálják azt, hogy egészségre ártalmas-e vagy nem, nyilván ennek megvan a rendszere, hogy hogyan kell egy táplálék-kiegészítőt mondjuk törzskönyveztetni vagy bejegyeztetni Magyarországon, de dopping szempontjából nem vizsgálja senki. Bizony nagyon csúnyán bele lehet sétálni ezekbe a csapdákba. A tavalyi évben is volt három olyan pozitív eset, amikor nagy valószínűséggel egy ilyen figyelmetlenül, bután és nem is tudom, hogyan szedett táplálék-kiegészítőnek a következménye lett a pozitív eset. Állítólag a sportoló megkérdezte, megnézte, amit a dobozon lehetett látni.
De hadd mondjam el önöknek csak nagyon röviden, hogy a kölni akkreditált labornak volt egy olyan felmérése, hogy 650 táplálék-kiegészítőt bevizsgáltak, különböző országokban különböző cégeknek a forgalmazott termékeit, és a 20 százalékban azt találták, hogy meg sem közelíti az, ami a dobozban van, mint ami rajta van a címkén. De nem ez volt ebben a megdöbbentő és a nagyon érdekes, hanem az, hogy megnézték, ezt a 20 százalékot ki forgalmazza és honnan jön. Nem árulok el titkot, hogy ezek mind távol-keleti országból érkezett táplálék-kiegészítők voltak. Ezeknek a cégeknek megnézték a teljesen legális C-vitamin, Kalcium pezsgőtabletta és multivitamin-készítményét, és azt találták, hogy ebben anabolikus szteroid van, ami döbbenetes. Azért döbbenetes, mert azoknál a cégeknél, ahol nincs minőség-ellenőrzés, hogy mondjam, legyártatom az anabolikus szteroidot egy gyártósoron, majd másnap legyártatom egyébként a C-vitamint vagy multivitamint, biztos, hogy szennyeződni fog. Óriási veszélye van, és ezzel a világ is foglalkozik. Nagy kérdés a táplálék-kiegészítő mindenhol a világon.
Régebben volt egy lista, ahová azokat a cégeket tették föl, Németországban a német akkreditált labornak volt egy ilyen listája, a feketelista, ahová azokat a táplálék-kiegészítőt gyártó cégeket tették föl, amelyeknek probléma volt a készítményével a bevizsgálás során. Most már nem feketelista van, most vörös lista van, azokat teszik föl, akiknek tiszták a készítményeik, és garanciát vállalnak arra, hogy az is marad, és hogy nagy gondot fordítanak a minőségellenőrzésre a gyártás során. Természetesen jóval kisebb a vörös lista, mint a feketelista, tehát nincsenek olyan sokan, akik erre garanciát vállalnak, erre pénzt és energiát áldoznak, hogy ezek biztonságos szerek legyenek.
Magyarországon a Nemzeti Doppingellenes Koordinációs Testület sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel. Számos javaslat is érkezett. Pillanatnyilag ez úgy néz ki, hogy van egy cég, a Wessling Hungary Kft., amely a néhai Sportegészségügyi Intézet doppingellenőrző laboratóriumának a felszerelését és az emberállományát megvásárolta, és egyébként egy élelmiszerbiztonsággal foglalkozó cég, és nagyon magas szinten akkreditált. Ők végeznek táplálékkiegészítő-beméréseket, átveszik a különböző akkreditált laboroknak a már bemért termékeknek a listáját, ezt megjelentetik a honlapjukon. Tehát elég jó a kapcsolat velük. Ők eléggé próbálnak erre nagy erőket fordítani, de természetesen nem elég ez, úgyhogy a WADA ajánlása nem véletlenül az, hogy nem javasolja a táplálék-kiegészítők szedését, semmilyen formában nem javasolja. Ezt mindig el szoktam mondani a sportolóknak, akik ezt egy kicsit megmosolyogják és azt mondják, hogy jó, de hát tudjuk hogy valamit azért szedni kell, mármint legálisan. Nagyon nehéz kérdés. Próbálunk ezzel foglalkozni, de még messze nem látom a végét, hogy mi lesz erre az igazi megoldás.
Tanúvallomás. Tökéletesen egyetértek azzal, számomra is elborzasztó ez a tanúvallomás kérdése. Hadd mondjam el, hogy Amerikában, Ausztráliában ez bizony nagyon keményen működik, a társai ellen tesz tanúvallomást. Az új kódexnek úgy fog szólni a rendelkezése, hogy a nem együttműködő sportolóknak, tehát aki nem nevezi meg, hogy honnan kapta, nem nevezi meg, hogy honnan szerezte be, nem nevezi meg, hogy mit szerzett, a büntetése négy év eltiltásra fokozható. Az együttműködő sportoló, aki viszont tanúvallomást tesz arra, akivel együtt szedte vagy akitől kapta, vagy ahonnan beszerezte, vagy akinek tudomása volt róla, annak a büntetését 70 százalékkal lehet enyhíteni. Az döbbenetes, én is azt gondolom. A világ efelé megy. Hogy mit fogunk ezzel kezdeni itthon Magyarországon, azt még egyelőre nem tudom, de nyilván ezt a különböző tárcákkal, amelyek ebben illetékesek, egyeztetni kell és meg kell beszélni. (Szalay Ferenc távozik az ülésről.)
Még egy döbbeneteset hadd mondjak. Angliában van egy zöldszám, ingyenes szám, amelyen bármely sportoló bejelentést tehet, ezt kivizsgálják, és oda szép számmal érkeznek bejelentések, hogy ki mit szed és honnan szedi.
Még egyet hadd mondjak önöknek, és utána aztán már be is fejezem. Az ausztrál doppingellenes ügynökség átalakította az egész szerkezetét. Körülbelül 5 millió ausztrál dollárt költöttek egy évben és 4000 mintavételt végeztek. Ebből a 4000 mintavételből 20 körüli volt a pozitív arányuk. Nagyon pici, ezt azért lehet látni. Átalakították a rendszert, létrehoztak egy internetes figyelőszolgálatot, és egy hatósági együttműködés keretében figyelték, hogy ki honnan mit vásárol, milyen táplálék-kiegészítőt, milyen tiltott szert, hogyan forgalmazzák. A hatóság lépett, és a hatóság tárta föl aztán később ezeket az eseteket. A lényeg az, hogy 1 millió dollárral kevesebb volt a költségvetésük, 1000 mintával kevesebbet végeztek el, és 66 pozitív lett, tehát megháromszorozták a pozitív eredményt.
Sajnos tudomásul kell venni, hogy a világ ma efelé megy. Nem véletlen, hogy az, hogy hogyan viselkedik a sportoló, nagyon-nagyon sokat számít. Tehát nem annyira a laborpozitivitás lesz az, ami a jövő doppingeseteit meg fogja alapozni, hanem ezek a pozitivitás nélküli vizsgálatok vagy viselkedés, vagy mulasztások, nem szolgáltatok adatot, nem jelenek meg, nem teszem azt, amit a doppingellenőr mond. Tudomásul kell venni sajnos, hogy ma a világ itt tart. Gondoljanak arra, hogy 40 százalékot feltételezünk, aki használ valamit, és 3 százalék az, ami a laborban aztán később megjelenik.
A sportolók hozzáállásáról már beszéltem. Nekünk nagyon kellemes és jó tapasztalataink vannak. Az esetek döntő többségében kiegyensúlyozott, normál emberi légkörben zajlanak ezek az ellenőrzések, és a sportolók részéről nem szoktunk tapasztalni sem ellenállást, sem nem is tudom, valami negatív dolgot. Aki részéről tapasztaltunk, ott általában azért mindig van is a háttérben valami, nem véletlen, hogy valaki ellenáll vagy megpróbálja magát az ellenőrzést manipulálni, de ezeknek mindig következménye van.
Azt hiszem, minden kérdésre válaszoltam.
Vélemények, észrevételek
ELNÖK: Köszönjük szépen. Vélemények, észrevételek? (Páva Zoltán jelentkezik.) Páva Zoltán képviselő úr!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Igazgató Asszony! Ez nagyon korrekt anyag, ami idekerült elénk, az én véleményem legalábbis ez róla. Köszönöm szépen. Úgy ítélem meg, hogy kiváló szakemberek dolgoznak az önök csoportjában. Ezt mi sem erősíti meg jobban: egy magyar orvos barátom, aki Németországban él már 21 éve, nemrégiben Kölnben vagy Düsseldorfban egy sportorvos-konferencián volt, ahol elismeréssel szóltak az önök munkájáról. Meg vagyok róla győződve, hogy ez így is van, hiszen ezt nem lehet nagyon manipulálni, a legjobb tudomásom szerint a mintákat Bécsben ellenőrzik, és ott történik meg az analizálása.
Azt hiszem, az állami sportszervek garantálják a zavartalan működés feltételeit.
Úgy ítélem meg, a tevékenységük garancia arra, hogy kevesebb legyen a doppingvétség. Abszolút garancia véleményem szerint nincs, mert elnézést a kifejezésért, biztos mindig lesz egy olyan őrült vagy talán edzője, orvosra nem merek gondolni, de valami barátja, aki megkínálja az utolsó pillanatban is vagy elmond neki egy olyan lehetőséget, hogy hogyan lehet esetleg a doppingvizsgálat alól kitérni.
Örülök, hogy ilyen sokat foglalkoznak a megelőzéssel. Tetszett ez az anyag. Vannak veszélyes sportágak, ilyen az atlétika, ahogy nézem, a súlyemelés, az úszás, a kajak-kenu és az öttusa, amire látom, hogy nagyon nagy figyelmet fordítanak. Lényeges dolog, mert azért itt mi mindig eredményre számítunk, és örülünk, hogy ilyen sűrűn ellenőrzik az itteni sportolókat. Úgy ítélem meg, hogy azért a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól kaptunk egy jelzést az athéni olimpia után, ahol a zéró tolerancia azt is jelenti, hogy magyarok, ha még egyszer előfordul ilyen, akkor lehet, hogy a következő olimpia nélkületek fog lezajlani. Ezért is örülök annak, hogy ilyen szigorúan és ilyen keményen ellenőrzik az embereket.
Volt egy érdekes dolog, amit valahol leírtak, a becsületes játék az egyetlen út. Hadd mondjak el egy érdekes idézetet Hemingwaytől, aki imádta a sportot, és azt mondta, hogy a sport arra tanít, hogy becsülettel nyerjünk vagy emelt fővel veszítsünk, a sport tehát mindenre megtanít. Azt hiszem, ezt kell nekünk a tanulóinkba, diákjainkba, sportolóinkba, edzőinkbe, orvosainkba sulykolni, hogy igen, a becsületes játéknak van a legnagyobb szerepe, és akkor nem lesznek gondjaink, problémáink, mert nem lenne egy jó dolog, ha bennünket úgy ítélnének meg, hogy nahát ezek a kokszolósok, ezek a magyarok. Lehet elérni nagyszerű eredményeket e nélkül is, meg vagyok róla győződve, és ha járják az országot, szívesen látjuk Komlón is önöket, tartsanak ott is felvilágosítást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Akkor nagyon szépen köszönjük a kimerítő tájékoztatót. Azt gondolom, a hozzászólásokból is kiderült, hogy nagyon elismerésre méltónak tartjuk az önök tevékenységét, de azért azt kell kívánjuk, hogy minél több felvilágosítás, és kevesebb konkrét munkájuk legyen. Köszönöm szépen. (Dr. Tiszeker Ágnes: Így legyen! Mi is ezt kívánjuk!)
Tájékoztató a Magyar Atlétikai Szövetség működéséről és programjairól
Rátérnénk a 3. napirendi pontra, a Magyar Atlétikai Szövetség működéséről és programjairól szóló tájékoztatóra. Tisztelettel köszöntöm dr. Schulek Ágoston elnök urat, Adamik Zoltán alelnök urat, és Gyulai Márton főtitkár urat. Köszönjük szépen a türelmüket, és köszönjük, hogy végigülték az előző két napirendi pontot. Megkaptuk az előzetesen írásban elküldött tájékoztatót. Szeretném megkérdezni, hogy van-e ehhez képest szóban kiegészítése elnök úrnak.
Dr. Schulek Ágoston szóbeli kiegészítése
DR. SCHULEK ÁGOSTON elnök (Magyar Atlétikai Szövetség): Néhány gondolat csak, ténylegesen röviden, mert gondolom, hogy képviselő uraknak is van más dolguk még.
Köszönöm, hogy az atlétika témáját ilyen gyorsan napirendre tűzték. Gyakorlatilag egy hónapja vettük át az Atlétikai Szövetség vezetését. A helyzetelemzésről röviden annyit, hogy sokkal rosszabb helyzetet örököltünk, mint amit gondoltunk, vagy gondoltam én személy szerint. Gyakorlatilag minden hazai és nemzetközi kapcsolatát a Magyar Atlétikai Szövetségnek, amelyet a 111 esztendő alatt felépített, gyönyörűen sikerült lerombolni, úgy a Nemzetközi Atlétikai Szövetséggel, az Európai Atlétikai Szövetséggel, a hazai sportfőhatóságokkal, sőt, a saját klubjainkkal, versenyzőinkkel is hihetetlenül rossz kapcsolatot alakított ki. Úgy vettük át a szövetséget, hogy gyakorlatilag semmiféle szponzortámogatása a Magyar Atlétikai Szövetségnek nincs, tehát teljes mértékben az állami emlőkön csüggünk, az állami támogatástól függünk, és igen nehéz ilyenkor már bármiféle támogatást szerezni, amikor a nagy támogatások november-decemberben már eldőlnek, tehát minden lehetőséget meg kell mozdítatnunk ahhoz, hogy mégiscsak tudjunk szponzortámogatást vagy bármiféle egyéb támogatást szerezni. Ez a pillanatnyi helyzet.
Az atlétikának, nagyon szeretném hangsúlyozni, kettős szerepe van, ugyanúgy, ahogy a többi sportágnak, a sport területén elért eredmények és elvárások, ami idén egyértelműen az olimpiai teljesítményben csúcsosodik ki. Ugyanakkor hozzá kell tenni azt, hogy az atlétikának a nemzeti egészséges életmód kialakításában, az egészséges életmód javításában, felvetésében is óriási szerepe van, mint ahogy valamennyi sportág alapmozgásaként, ugye, a többi sport eredményessége szempontjából is igen fontos. Tehát az, hogy mennyire tudjuk tömegesíteni az atlétikát, a kicsi gyerekkortól kezdve szeniorkorig, az mindenféle szempontból fontos. Meggyőződésem - és ennyire talán lehetek elfogult a sportágam mellett -, hogy minden más sportágnál nagyobb a szerepe ilyen szempontból az atlétikának. Tehát el kell azt érnünk, hogy a sportágunkat a mindenkori politikai is fel tudja használni. Az előbb, valamelyik témánál esett itt szó arról, hogy a különböző minisztériumok, tehát nemcsak a sportminisztérium, vagy a sporttal foglalkozó miniszteriális szervek, hanem az Egészségügyi Minisztérium, az Oktatási Minisztérium, a kultuszminisztérium, tehát mindegyik eszköze lehet az atlétika, és ezt szeretnénk elérni.
Ebben az esztendőben a fő célunk kettős: nyilvánvalóan tűzoltásszerűen a megfelelő olimpiai szereplés, és a hosszú távú tervek kidolgozása. Nyilvánvalóan ebben az esztendőben már nem tudunk úgy beindulni, ahogy szeretnénk, de le tudjuk tenni azokat a stratégiai terveket, amelyeket szeretnénk.
Azt hiszem, illetve nem hiszem, meggyőződésem, hogy nagyon jó elnökséget választott a Magyar Atlétikai Szövetség, az elnökség tagjai szinte kivétel nélkül volt válogatott sportolók, akik az élet más területén nagyon komoly eredményeket értek el, nagyon jó az együttműködés az elnökségi tagok között. Bízom abban, hogy más szemléletű atlétikát fogunk tudni bemutatni rövidesen. Az én elképzelésem egyértelműen különbözik elődömétől, aki egyszemélyes vezetést vezetett be az atlétikában, én mindenképp csapatban gondolkodom, és csapatmunkát szeretnék látni. Már sikerült a MOB-bal, az ÖTM-mel nagyon jó kapcsolatot kialakítani, és remélem, hogy a jövőben sikerül az egyéb társszervekkel vagy főhatóságokkal is jó kapcsolatot kialakítani.
Nagyon röviden ennyit szerettem volna kiegészítésképp mondani, kérdésekre nyilván még szívesen válaszolok.
Kérdések, hozzászólások
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Kérdésekre adnám meg a szót, először Páva Zoltán képviselő úrnak.
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, és engedje meg, hogy hadd mondjak inkább véleményt, nincs különösebb kérdésem, mert nagyon gyorsan el kell mennem.
Úgy ítélem meg - lehet, hogy ma ilyen elégedett vagyok -, hogy megint csak egy jó anyagot kaptunk. Persze azok után mondom mindezeket, hogy tudom, hogy milyen ma sajnos a magyar atlétika, az Atlétikai Szövetség megítélése, nem nektek, Ágoston, és az új elnökségnek. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárult a doppingvétségen rajtakapott sportolók tevékenysége, hozzáállása, meg nyilvánvalóan a szövetség vezetésének a hozzáállása is.
Én azért tartom jónak az anyagot, mert le van az is írva, hogy mit akartok tenni, és ez egy nagyon lényeges dolog. Ha szabadna hozzátennem azt, hogy amikor mondjátok, hogy kivel akartok kapcsolatokat kialakítani, a testnevelőkkel és az edzőkkel. Az edzők alatt értem én más sportágak edzőit is. Csak egy példát hadd mondjak el! Dombóvárra jártam gimnáziumba, és a futballcsapat edzője kötelezővé tette valamennyiünk számára, hogy februárban mezei versenyen el kellett indulni. Mondta, hogy te 1200 méteresen, te 2400 méteresen, te 3000 méteresen indulsz el, mert azt mondta, hogy mindennek az alapja a futás, az atlétika. Ezt kellene egyszer elérni. Jók ezek a versenyek, a tömegversenyek, mert visszagondolok arra, hogy volt az olimpiai ötpróba, kétszer is körbefutottam annak idején a Velencei-tavat, pedig betonon kellett futni, ami nem a legkellemesebb dolog volt, és egyre több az az atlétikát, a futást népszerűsítő verseny, ami megalapozhatja azt, hogy az atlétikába újra szerelmesek lesznek a gyerekek, újra fogják szeretni ezt a nagyszerű sportágat.
Azt kértétek, hogy segítsük a Magyar Atlétikai Szövetséget. A magam részéről, és gondolom, a kollégáim nevében is mondhatom, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a magyar atlétika visszanyerje a becsületét nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is. Szükség van az atlétikára, szükség van nagyszerű sportolókra. Én sajnálom, hogy 38 vagy 39 ember volt Athénben, nagy sportolótok, most meg talán húszan lesznek, de annak örülök, hogy van egy komlói is, Czukor Zoli, a legidősebb magyar atléta személyében, aki 50 kilométeres gyaloglásban vág neki... (Dr. Gyenesei István: Csak nem gyalogol?) Gyalogol, igen, gyalogol... Azt hiszem, tartozunk önmagunknak ezzel, hogy segítsük a Magyar Atlétikai Szövetséget, meg olyan nagyszerű sportolóikat, csak hogy Csák Ibolya, Zsivóczky Gyula bácsi, vagy éppenséggel Németh Miklós, Iharos Sándor és a többi kiváló sportoló nevét említsem meg, akik nagyon sokat tettek a magyar atlétikáért. Nem szabad, hogy ez legyen a megítélése, és ha ezzel a fiatal csapattal egy nagyszerű munkát tudtok elérni, akkor meg vagyok róla győződve, hogy jönnek a szponzorok is, és sok sikert kívánok! Köszönöm szépen, elnök úr, és hadd menjek el! (Páva Zoltán elhagyja az üléstermet.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tessék parancsolni, képviselőtársaim! (Jelentkezésre:) Gyenesei István képviselő úr!
DR. GYENESEI ISTVÁN (Független): Köszönöm szépen. Régóta várják az atlétikát szeretők, vagy a sportot szeretők, hogy az Atlétikai Szövetségben a remény megteremtődjön arra, hogy végre a helyére kerüljön a magyar sporton belül az atlétika, méltó helyére kerüljön az atlétika. Sajnos az, amit tapasztalni lehetett az elmúlt időszakban - és hogy ez mennyire a vezetés függvénye volt, vagy mennyire egy általános tendencia, nem tudom -, hogy miközben korábban a legtömegesíthetőbb rendezvények az atlétikai rendezvények voltak, diákszinten, korosztályos versenyeken, sőt, felnőtt országos bajnokságokon is, ma már bizony nagyon foghíjasak a mezőnyök, és igen szomorúan lehet azt látni néha, hogy egy országos bajnoki cím megszerzéséhez bizony nem sokat kell legyőznie a bajnoknak, és ezt atlétikában különösen rossz látni. Szóval valahol tényleg vissza kellene szerezni azt a nimbuszt, ami a sportok királynőjét méltán megilleti, vagy meg kell, hogy szerezze itt Magyarországon is.
Többször leírjátok azt, hogy az állami támogatásra szükség lenne, nagyobb állami támogatásra lenne szükség. Ha elmondanátok azt, hogy mit értetek ez alatt! Minden sportág elmondja, elmondhatja, hogy miben különbözik ma az atlétika támogatása a többi sportágtól, netalántán negatív diszkrimináció van-e, vagy pedig itt egy pozitív diszkriminációt szeretnétek a többiekhez képest valamilyen oknál fogva. Tehát ha ezt egy kicsit megmagyaráznátok, hogy mit értetek ez alatt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még észrevétel, vélemény, kérdés? Azt gondolom, hogy most már nyugodtan összevonhatjuk. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy nincs, akkor elnök úré a szó.
Dr. Schulek Ágoston válaszai
DR. SCHULEK ÁGOSTON elnök (Magyar Atlétikai Szövetség): Nagyon röviden azt szeretném mondani talán összevonva a két kérdést, hozzászólást, hogy negatív vagy pozitív diszkriminációt szeretnénk. Azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy az atlétika bizonyos szempontból más, bizonyos szempontból több, nyilván én így mondom, mint az egyes sportágak. Tehát nemcsak sportszerepe van. Most mondok egy példát, itt a kistérségekről esett például szó. Sajószentpéteren rendezik idén a félmaratoni magyar bajnokságot, és az egész térség be van vonva. Ez egy 20 kilométeres futás, gyakorlatilag 10 kilométeres hosszon oda-visszafutás van. 10 kilométeres hosszon valamennyi település be van vonva, egész Borsod-Abaúj megye mozog ezért, hogy azt megmozgassák. Jövőre ugyanezt a versenyt abban a térségben, megyében egy kicsit odébb tennék, hogy más is bekapcsolódjon. Ez egy háromnapos esemény lesz. Tehát egy kulturális eseménnyé válik ez a bajnokság, ennek a három napnak ez lesz a csúcspontja. Itt templomlátogatástól múzeumlátogatásig minden, ami abban a térségben fellelhető, meglátható, meg lesz mutatva. A turisztikai programban - mostanában van a turisztikai kiállítás - ez így szerepel, mint ennek egy része. Tehát igenis többé tehető az atlétika, mint csak egy sportág, és mi ezt szeretnénk, ennek szeretnénk mi a házigazdái lenni, és szeretnénk azt, ha valóban az egész ország minél több ilyen eseménybe be lenne ebbe vonva.
Mit értek állami támogatás növekedése vagy fokozása alatt, vagy miért kérjük ezt? Amíg a labdajátékok helyi szinten a lokálpatriotizmus és egyáltalán a labdajátékok eladhatósága miatt sokkal könnyebben jutnak támogatáshoz, atlétikában ez sokkalta nehezebb. És hova jutottunk el? Ez részben sajnos a korábbi vezetés hibája is a NUSI, tehát a Nemzeti Utánpótlási Intézet vezetői szerint, három évvel ezelőtt 110 millió forint állami támogatás jutott az atlétikai utánpótlás támogatására, és három év alatt ez 60 millióra, tehát alig több mint a felére ment le. Megmondták, két oka volt ennek, az egyik az, hogy több sportág került ebbe az azonos büdzsébe, ezt el kell fogadni, de a másik az volt, hogy elődeink másra használták fel azt a pénzt, mint amire kellett volna. Tehát büntetésbe került az atlétika ilyen téren.
Akkor, amikor edzőket 20-30-40 ezer forintos havidíjjal tudnak Magyarországon atlétikában alkalmazni, addig tudjuk, hogy egy labdajátékos edző milyen juttatáshoz jut. Tehát ez egy negatív kiválasztódást is eredményez. Számos jó atlétaedző ment el például kondícióedzőnek labdarúgók, kézilabdázók, satöbbi sportágak mellé, és ott köszönik szépen, nagyon jól keresnek. Tehát ezek azok a problémák, amiket jelenleg nem tudunk saját erőből megoldani.
Terveink vannak mindenképpen arra, hogy a diákságot jobban bevonjuk a kisiskoláktól az egyetemig, mert ha el tudunk oda jutni, hogy például egyetemi felvételin kedvezményt tudnak sportolók szerezni, és ez nemcsak atlétikára vonatkozik nyilván, de saját erőnkből így tudunk mozogni, akkor érdemes lesz sportolni egy atlétának, mert esetleg nem kell a nagy tandíjat fizetnie, ha sportösztöndíjat kap vagy ilyesmit. Tehát egy csomó ilyen lehetőséget is szeretnénk kihasználni, ezek is szerepelnek a terveinkben.
A doppingkérdés itt fél mondattal említődött meg. Hihetetlen például az, hogy aki nálunk a világranglista első húszában benne van, annak egy kétórás "where about"-ja van, tehát ha két órán belül nem jelzi, hogy nem ott van, mint ahogy előre jelezte, hanem három órával később, akkor kap egy figyelmeztetést, és három corner egy tizenegyes alapon három figyelmeztetés már eltiltást jelent. Nem tudom, milyen hosszúságú eltiltást jelent a versenyzőnek. (Közbeszólás: 18 hónap.) 18 hónap. Tehát elképesztő, hogy milyen szigorú az ellenőrzés, és emiatt nagyon remélem, hogy nem lesz az olimpián semmi probléma atlétákkal. Mi nyilvánvalóan nem támogatjuk és zéró toleranciát hagyunk.
Nem hangzott el itt az előbb, mert nem az ön témája talán vagy nem mentünk eléggé bele, csak említeném, tehát felvilágítás, nevelés és egy megengedett támogatás szükséges. Itt van egy probléma, hogy ha nagyobb segítséget kaphatnánk például ahhoz, hogy megengedett szerekkel, tápszerekkel, kiegészítő tápszerekkel támogassuk a versenyzőket, akkor mindjárt alternatívát tudnánk melléjük állítani a doppinggal szembe, és ezután jön csak a vizsgálat, ellenőrzés, illetve a büntetés. Tehát ide szeretnék eljutni, ehhez kérjük a segítséget. Én azt mondom, hogy néhány tízmilliós segítség nekünk ebben az évben már egy túlélési lehetőséget jelentene.
Itt is szeretném mondani, bár elmentek, bocsánat, egy kivétellel, hogy a minisztériumtól kaptunk az olimpiai felkészülésre konkrétan nevesítve néhány versenyzőnek a felkészüléséhez egy komoly támogatást, és az Olimpiai Bizottságtól kaptunk a működésünkhöz, a likviditásunk fenntartásához egy 2 millió forintos rendkívüli segélyt, ez azt jelenti, hogy el tudjuk küldeni a versenyzőket edzőtáborba, mert minden kifizetés utólagosan történik, és nem volt egy fillére se az Atlétikai Szövetségnek. Írtam az anyagban, hogy 20 millió forintos mínusszal indultunk, de 40 milliót kellett kifizetnünk ebben az évben már. Szerencsére utolsó pillanatban megérkeztek a pénzeink. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnök úr, nagyon szépen köszönjük a türelmét, és hogy végigülte az előző napirendeket, és köszönjük az írásban kiküldött anyagot, a szóbeli tájékoztatót is. Nagyon jó munkát kívánok az egész bizottság nevében önnek és az egész elnökségnek, mert ezen szemlélettel, amit itt is képviselt, messze egyetértünk, nevezetesen, hogy az atlétikának sokkal nagyobb lehet a jövőben a szerepe, és sokkal több, mint egy sportág, a sportok királynője. Ebben természetesen, ha bármiben az önök segítségére lehetünk mint bizottság, azt gondolom, mondhatom azt, hogy ellenzéki és kormánypárti létünktől függetlenül nagyon szívesen állunk rendelkezésükre. Tehát ha a jövőben bármiben segítségre van szükségük, akkor jelezzék a bizottság felé, és lehetőségeinkhez képest megtesszük azt. Köszönjük szépen még egyszer. Jó munkát kívánunk! Köszönöm szépen.
Egyebek
Egyebek között kérdezném, hogy van-e valakinek bejelentenivalója. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy nincs. Köszönöm szépen. Az ülést bezárom. Jó munkát kívánok képviselőtársaimnak és meghívottainknak!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 18 perc)
|
Pál Béla |
Jegyzőkönyvvezetők: Biczó Andrea és Földi Erika