STB-8/2008.
STB-47/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2008. április 15-én, kedden 10 óra 05 perckor
a Képviselői Irodaház 520. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Bánki Erik tájékoztatója az olimpiai előkészületek finanszírozásával kapcsolatos egyeztetésről *
Tájékoztató az OLLÉ-program működéséről *
Tájékoztató a kistérségi sport- és szabadidős stratégiáról *
Tájékoztató az NFT II. sportcélokra fordítható pályázati lehetőségeiről. Előterjesztő: az ÖTM Sport Szakállamtitkárság képviselője *
Előterjesztő:
ÖTM Sport Szakállamtitkárság képviselője
Magyar Labdarúgó Szövetség képviselője
Előterjesztő:
ÖTM Sport Szakállamtitkárság képviselője
Előterjesztő:
ÖTM Sport Szakállamtitkárság képviselője
Elnököl: Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Pál Béla (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Koscsó Lajos (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP)
Nagy Imre (MSZP)
Tóth József (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Hadházy Sándor (Fidesz)
Kovács Ferenc (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Dr. Gyenesei István (független)
Helyettesítési megbízást adott
Páva Zoltán (MSZP) Koscsó Lajosnak (MSZP)
Nagy Imre (MSZP) megérkezéséig Nagy Jenőnek (MSZP)
Tóth József (MSZP) megérkezéséig dr. Horváth Klárának (MSZP)
Lasztovicza Jenő (Fidesz) Hadházy Sándornak (Fidesz)
Elbert Gábor szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Scheer Sándor elnökségi tag (Magyar Labdarúgó Szövetség)
Györfi János főosztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Lukács György (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Kozzár Róbert (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Horváth Csaba (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Bardóczy Gábor (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Sinka László (Magyar Kézilabda Szövetség)
Dr. Petrik Ferenc (OLLÉ Programiroda Zrt.)
Jakab Zoltán irodavezető (OLLÉ Programiroda)
Erdős Zoltánné (Nemzeti Sportszövetség)
Pazaurek Piroska marketing- és kommunikációs vezető (OLLÉ Programiroda)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sok szeretettel köszöntök mindenkit a sport- és turisztikai bizottság ülésén.
Tisztelt képviselőtársaim írásban megkapták a mai ülésre szóló meghívót az abban jelzett napirendi pontokkal és az ahhoz szükséges szakmai háttéranyagokkal. Egy kiegészítésem volna, amihez kérném a bizottság hozzájárulását. Az elmúlt ülésünkön egy határozatot fogadott el a bizottság, amelyben felkérte a bizottság elnökét és alelnökét, hogy az olimpiai előkészületek finanszírozásával kapcsolatos kérdésekben járjon el, és a pontos számokat a külön egyeztetésen született megállapodással együtt hozza vissza ide a bizottság elé. Szeretném, ha 1. napirendi pontként felvennénk ezt a tájékoztatást, és röviden átfutnánk azt az anyagot, amelyet most kiosztásos anyagként megkaptak a képviselőtársaim.
Kérdezném, hogy van-e további javaslat a napirendi pontokhoz kiegészítésként. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor azt kérem, hogy aki ezzel a kiegészítéssel a mai napirendet elfogadja, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ellenvélemény, tartózkodás nem volt.
Bánki Erik tájékoztatója az olimpiai előkészületek finanszírozásával kapcsolatos egyeztetésről
Ha megengedik, 1. napirendi pontként tájékoztatnám önöket arról, hogy az elmúlt hét hétfőjén Pál Béla alelnök úrral közösen meghívtuk Elbert Gábor szakállamtitkár urat, Molnár Zoltánt, a Magyar Olimpiai Bizottság igazgatóját, Gömöri Zsoltot, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökét, illetve Török Ferenc urat, a Wesselényi Közalapítvány kuratóriumának elnökét, és áttekintettük az olimpiai felkészüléssel, az olimpiai részvétellel kapcsolatos hiányosságokat.
Gyakorlatilag közös nevezőre jutottunk abban, hogy valóban elmaradás van a Wesselényi Közalapítvány ösztöndíjainak a Gerevich-ösztöndíjak finanszírozási hátterét illetően. Azt ígérte ott szakállamtitkár úr, hogy már a kuratóriumnál van a minisztérium által kidolgozott intézkedési terv és szerződéstervezet, amely alapján a pénzek kifizetésre kerülhetnek. Abban állapodtunk meg ott, hogy kezdeményezzük majd közösen - a bizottság elé bekerül -, miszerint próbáljuk meg visszaállítani az eredeti rendszert, amikor is a szerencsejáték adójából befolyt összegekből kerültek finanszírozásra az ösztöndíjak, és ilyen módon nem volt csúszás a pénzátutalások terén.
A második dolog az olimpiai részvétellel kapcsolatos költségek átutalásának az ügye volt. Úgy látom, hogy a bizottsági ülést követően ebben is felgyorsultak az események. Államtitkár úr az egyeztetésen tájékoztatott arról bennünket, hogy a Magyar Olimpiai Bizottsághoz és a Magyar Paralimpiai Bizottsághoz is már eljuttatta azt a szerződéstervezetet, amelynek aláírása szükséges a pénzek átutalásához. Reményeink szerint azóta az átutalás már megtörtént; majd államtitkár úr erről tájékoztat bennünket.
Végül az olimpiai felkészülések támogatásával kapcsolatos kérdéskört áttekintettük. Megállapításra került, hogy valóban a sportszövetségi támogatásoknak több mint 50 százaléka, közel 58 százaléka kifizetésre került. Államtitkár úr ígérte azt, hogy a későbbiekben a hátralévő támogatások kifizetése is a lehetőségek szerint a lehető leggyorsabban fog megtörténni. Nagyjából erre jutottunk.
Kérdezem államtitkár urat, hogy az eltelt egy hét alatt történt-e valami változás, és mindenki megkapta-e a számára fontos forrást.
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Tájékoztatásképpen készítettünk egy táblázatot. Páva Zoltán képviselőt a távollétében hadd védjem meg, mert az a 3 milliárd forint, amiről beszélt, egészen pontos szám volt. Azért készítettünk egy táblázatot, amely viszonylag összeadható számokat tartalmaz. Az olimpiai felkészülés, az olimpiai és a paralimpiai részvétel pénze összeadva összesen 3 milliárd forint.
Három olyan tétel volt, amiről a vita folyt. Nagyon örülök, hogy elnök úr ma egyértelműen kettéválasztotta az olimpiai felkészülés pénzét. Elnök úr is elmondta, hogy ezzel kapcsolatosan semmiféle probléma nincs, sőt időarányosan bőven előrébb vagyunk, mint ahogy az bármelyik évben lett volna. Az egyik volt a Magyar Olimpiai Bizottság számára 430 millió forint az augusztusban kezdődő olimpiára való részvétel biztosítására. Úgy, ahogy a bizottsági ülésen elmondtam, az eredeti ütemezés szerint azon a héten szerdán írta alá miniszter úr a támogatási rendeletet, azon a héten pénteken megkapta a Magyar Olimpiai Bizottság a szerződést, és hét nap alatt a különböző igazolásokat elhozta, amelyek az állami pénz utalásához szükségesek, tehát a tegnapi napon az utalás megtörtént.
A második kérdés volt a Gerevich-ösztöndíj problematikája. Ugyanez volt az ütem. Tehát a támogatási tervet követően pénteken megkapták a szerződést, a tegnapi napra produkálták azokat a papírokat, amelyek alapján utalni lehet. Számításaim szerint ez mintegy 11 napot vett igénybe náluk, így az utalás a mai napon tud megtörténni. Szeretném ezzel kapcsolatban hozzátenni, hogy elkészítettük azt az anyagot, amely a szerencsejáték adóbevételének újra a Gerevich-ösztöndíj számára való biztosítására szolgálna, biztos, hogy abban kell a képviselő hölgyek és urak segítsége, mert a jelenlegi törvények ezt kevéssé teszik lehetővé. Szeretném hozzátenni azt is, miután itt Török Ferenc elnök úrral volt egyfajta nézeteltérésünk, mert ő azt mondta, hogy korábbi években hamarabb volt ott az ösztöndíj, és ez csak 2004 óta problémás, utánanéztem például azokkal a sportolóbarátaimmal, akik a sydneyi olimpián szerepeltek, megnéztük az átutalási papírokat, 1998-ban és 1999-ben is március végi volt az első utalás, tehát három héttel volt korábbi, mint ebben az esztendőben. Úgyhogy valószínűleg a Gerevich rendszerében is körbe kell nézzünk.
Azt gondolom, hogy ez a legfőbb probléma az összes közül, ami fölvetődött a múltkori bizottsági ülésen, mert hogy azok a sportolók, akiknek csak ez az egyetlen bevételi forrása van, valóban kellemetlen helyzetbe kerülnek az év elején, de láthatóan többszereplős a történet. Azt gondolom, hogy ebben azért kellene még majd gondolkodnunk, hogy minden szereplőnél azt a jogi feltételrendszert meg tudjuk teremteni, hogy az év elején menjen a pénz. Azt látjuk, hogy a pénz volumenével kapcsolatban lehet az segítség, ha a szerencsejáték adójából direktben kerül oda. Az utalás szempontjából a biztonságot az jelentené, ha az előző évi költségvetés terhére lehetne pénzhez jutni, ebben pedig úgy, ahogy az idén eljártunk az olimpiai felkészülés kapcsán sikerrel, azt gondolom, hogy ezt meg tudjuk próbálni a következő esztendőben.
A harmadik problematika volt a paralimpia kérdése. Ott azt szeretném jelezni, hogy ugyanúgy a bizottsági ülés hetének péntekén az előre tervezettek szerint megkapták a szerződést. A mai napig nem számoltak el a tavalyi pénzzel és a mai napig az igazolások egy jó része nem érkezett be, tehát számukra utalni nem lehetett még, de azt gondolom, hogy ez nem rajtunk múlik.
A táblázat legalján szerepel az a három sportág, amelyet a Magyar Olimpiai Bizottság igazgatója itt a bizottsági ülésen is a legeredményesebb és olimpiai szempontból legmeghatározóbb szövetségnek, sportágnak tartott. Ez egy összehasonlító elemzés az utolsó három olimpia, tehát Sydney, Athén és Peking tekintetében, hogy abban az esztendőben az adott szövetségek mennyi pénzt kaptak, mert itt utalás történt hamisan arra, és ezt akkor is jeleztem és most is mondom, hogy méltatlan körülmények között készülnek. Látható a számokból - és azt gondolom, a számok önmagukért beszélnek -, hogy ezek a körülmények finoman szólva is méltónak tekinthetők.
Azt gondolom, hogy azt a feladatot, amit az elmúlt bizottsági ülés végén kaptunk, hogy készítsünk egy összeállítást, elvégeztük. Ha bármiféle kérdés van, akkor örömmel válaszolok. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A táblázatokkal kapcsolatban van-e valakinek kérdése? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor összefoglalóként annyit elmondhatok, hogy érdemes volt egyébként a bizottságnak napirendre tűzni ezeket a kérdéseket, azt gondolom, hiszen a szakmai szövetségektől is kaptunk azóta is köszönőleveleket. Tehát csak valami probléma volt mégis vagy a kommunikációban, illetve ahogy elmondta államtitkár úr is, a kifizetések némely területén is.
Feltétlenül fontosnak tartom megjegyezni még egyszer, hogy az olimpia évében nagyon szerencsétlen, ha ilyen dolgok, ilyen problémák előkerülhetnek. Ezért azt gondolom, hogy Peking után ősszel a bizottságnak is az első dolga az lesz, hogy az összes ilyen, az olimpiai felkészüléssel kapcsolatos támogatási, finanszírozási formák, a versenyzők ösztöndíjainak kérdését vegyük napirendre, és a jövő évi költségvetés előkészítése előtt már legyen egy olyan szakmai álláspontunk, amelyet majd konzekvensen tudunk talán valamennyi párt részéről támogatni és képviselni a költségvetési vitában. Az 1. napirendi pontot ennek megfelelően lezárom.
Tájékoztató az OLLÉ-program működéséről
Áttérnénk a 2. napirendi pontunkra, amely tájékoztató az OLLÉ-program működéséről. Előterjesztő az ÖTM Sport Szakállamtitkársága Elbert Gábor szakállamtitkár úr képviseletében, illetve a Magyar Labdarúgó Szövetség Scheer Sándor képviseletében. Megkérlek, Sándor, gyere az asztalhoz, légy szíves. Köszönöm szépen. Jakab Zoltán irodavezető urat is megkérem, hogy legyen szíves szintén az asztalhoz fáradni, tehát hogy előterjesztőként legyenek itt valamennyien, illetve köszöntöm még Pazaurek Piroskát, az OLLÉ Programiroda marketing- és kommunikációs vezetőjét.
Miután mind az MLSZ-től, mind az OLLÉ Programirodától, illetve a szakállamtitkárságtól is kaptunk anyagot, megkérdezem az előterjesztőket összességében, hogy van-e kiegészítenivalójuk, illetve tudom, hogy a programról, az OLLÉ-programról van egy prezentációja majd a Labdarúgó Szövetségnek, illetve a Programirodának. Kérném majd, hogy ezt akkor tegyék meg. Amennyiben a szakállamtitkárságnak pedig lenne szóbeli kiegészítése, akkor arra is majd megadom a lehetőséget.
ELBERT GÁBOR (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Ha anyag mentén vannak kérdések, akkor szívesen válaszolunk, de nem húznám az időt azzal, hogy szóbeli kiegészítést tegyek.
ELNÖK: Jó, köszönöm. A prezentációt ki fogja megtartani az OLLÉ ügyében? (Scheer Sándor jelentkezik.) Scheer Sándor. Megadom a szót Scheer Sándornak. (Becsó Zsolt megérkezik az ülésre.)
SCHEER SÁNDOR elnökségi tag (Magyar Labdarúgó Szövetség): (Az előadó kivetítőt használ az előadása megtartásához.) Szeretettel köszöntök mindenkit, és köszönöm szépen a lehetőséget, hogy beszámolót tarthatunk a program állásáról.
A Magyar Labdarúgó Szövetség a programot azzal a céllal hívta életre, hogy a sportág infrastrukturális helyzetén javítson. Teljes egészében a Labdarúgó Szövetség finanszírozza ezt a programot, az ötlet kitalálója a Szövetség. Gyakorlatilag egy olyan módszert próbáltunk meg létrehozni, amely módszer segítségével az önkormányzatoknak megoldást kínálunk, olyan megoldást, amelyben együtt áll a műszaki paraméter, a finanszírozás, a teljes konstrukció, és a teljes lebonyolítást mi végezzük és mi vállaljuk.
Ha a történelmi áttekintését végigveszem ennek a projektnek, akkor gyakorlatilag az első igényfelmérésre meglehetősen nagy számú igényt sikerült begyűjtenünk, ez 550 jelentkező volt. Azt meg kell állapítanunk azonban, hogy az 550 jelentkezőből nagyon sokan nem is tudták igazán, hogy mire jelentkeznek, éppen ezért gyakorlatilag a felmérést követően, az igények tisztázását követően rögtön 490 pályaigényre zsugorodott. Amint a következő körben már visszavonhatatlan nyilatkozatot kellett tenni, abban a szituációban már 129 önkormányzat 220 pályára történő jelentkezését tudtuk regisztrálni.
Itt a program nehézségekbe ütközött, ezt egészen őszintén el kell mondanunk, nem voltunk tisztában azzal, hogy milyen bonyolult dolog ennek a közbeszerzési eljárásnak a lebonyolítása. Azt gondolom, hogy talán közbeszerzési szakértők számára is rendkívül tanulságos lehet az ügy. Mi 129 önkormányzat nevében írtunk ki közbeszerzési pályázatot, és mozgattuk ezt egyszerre. Borzasztóan bonyolult volt, irgalmatlan mennyiségű papírmunkát végeztünk, rendkívül elhúzódott a közbeszerzési eljárás. Nehezítette a dolgunkat az, amit egyébként most, hogy megvalósult és visszatekintünk a múltba, már abszolút könnyebbségként foghatjuk fel, a "Sikeres Magyarországért" program MFB-finanszírozása, melyet a program már magáénak tudhat. Ennek az ügyintézése nyolchónapos időtartamot vett igénybe, mire ezt sikerült teljes mértékben elfogadtatnunk, keresztülvinnünk, és ezt a programiroda magáénak tudhatta. Mai eszünkkel azt mondanánk, hogy lehet, hogy ha ezt is versenyeztetjük, akkor gyorsabban haladunk és előrébb jutunk.
Ezzel együtt gyakorlatilag a 129 önkormányzat 220 pályájából jelen pillanatban a reális számokat nézve az idei évben körülbelül 100-120 pályát fogunk tudni megépíteni. Nagyon sok olyan önkormányzat volt, amely leadta a jelentkezését az első körben az 550 között, aztán a 220 pálya között is bent volt a jelentkezése, és építkezésre adta a fejét, mert nem tudta kivárni a közbeszerzési eljárás hosszú voltát, hosszú időtartamát. Így gyakorlatilag 74 pályát regisztrálunk a mai napig, ami a program következtében, a programnak köszönhetően kezdett kiterebélyesedni, és gyakorlatilag megépült azóta, illetve építés alatt áll. Így azt gondolom, hogy pillanatnyilag elégedettek lehetünk a programmal. Az idei évben 200 körüli pályát tudunk regisztrálni, amit ennek a kezdeményezésnek köszönhetően felépítettünk, ebből gyakorlatilag kicsit több mint a felét a programiroda, a többit pedig, azt gondolom, hogy a programiroda által gerjesztett műfüves pályaépítési hullámnak köszönhetően maguk az önkormányzatok.
Ez azt jelenti, ha ez a 200 pálya idén megvalósul, hogy 10 milliárdos nagyságrendben épül sportcélú beruházás Magyarországon teljesen önerőből az általunk elindított hullámnak köszönhetően az ÖTM segítségével. Azt is regisztrálhatjuk továbbá, hogy ha a program kinövi a gyerekbetegségeket, amiket mi most már meglehetősen jól tudunk, és tudjuk, hogy hol kellene támogatást kapnunk ehhez, tudjuk, hogy hol kellene ehhez segíteni, hol kell a programhoz érdemben hozzányúlni, akkor azt gondolom, hogy évről évre van lehetőség ezt a 100-200 pályát építeni, és szépen, fokozatosan, folyamatosan javítani a sportinfrastruktúrát.
A Labdarúgó Szövetségnek még fontos feladata volt, mert hogy a megyei tagszövetségektől a legtöbb panasz az öltözők állapotára érkezett, tehát ha a pályák rossz állapotban vannak, akkor annál csak az öltözők vannak rosszabb állapotban. Ezért kidolgoztunk egy öltözőtípustervet és egy öltözőmodellt. Ez az öltözőterv fönt van a Labdarúgó Szövetség OLLÉ Programirodájának honlapján, letölthető, bármikor, bármelyik tag, bármelyik egyesület benyújthatja engedélyeztetésre, és gyakorlatilag öltözőépítésre adhatja a fejét, illetve adhat nekünk feladatot, és mi lebonyolítjuk az öltöző építését.
Azt látjuk ennek a programnak, ennek az öltözőprogramnak az eddigi pályafutásából, hogy egy programelem hiányzik. Valószínűleg a legnagyobb kereslet a felújításra lenne, az öltöző felújítására, azonban ennek a megszervezése központosított közbeszerzési eljárás nélkül borzasztóan nehéz. Éppen ezért azoknak a paramétereknek a kivételével, amit az írásos anyagban önök már megkaptak és olvastak, azt gondolom, hogy számunkra az egyik legfontosabb feladat az lenne, ha a programiroda kht.-ja a központosított közbeszerzési eljárás lebonyolítására szóló jogosítványt megkaphatná. Ennek segítségével rendkívül sok olyan egyedi megoldást is le tudnánk kezelni, amivel nap mint nap találkozunk. Van, aki nemcsak ebből a típusból kíván választani, nemcsak a négy pályaméterből szeretne pályát, van, aki komplexebb megoldásra vár. Számtalan példát tudok hozni, budapestit is, vidékit is, ahol kicsit más feladatot bíznának ránk, amit mi meg is tudnánk csinálni, ha a megfelelő jogosítvány a kezünkben lenne. Éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy ebben az önök támogatását bírjuk és az önök segítségét megkapjuk.
A Labdarúgó Szövetségnél ennek az útnak megvan a következő állomása is. Gyakorlatilag ennek a következő állomása a telki edzőcentrum, ahol a pályák építését követően a NUSI-, NUPI-program keretében kapott támogatásból működtetett utánpótlásrendszer kitermeli azokat a tehetségeket, akiket a telki edzőközpontban lehet kiválasztani, ott edzeni, ott felkészíteni, és ott folyamatosan évről évre mérni, ellenőrizni.
A programiroda eddig a Labdarúgó Szövetségnek több mint 100 millió forintjában van. Ez egy nagyon komoly összeg. Külső támogatókat lassanként sikerül megnyernünk az ügyhöz, és ezen külső támogatók segítségével a programiroda folyamatosan tudja teljesíteni a kitűzött célt.
Ennek a programnak a megalkotását követően, amelyet dr. Petrik Ferenc kollégával közösen indítottunk el, ennek minden jogi paraméterét csiszoltuk, és Jakab Zoli vezetésével jutottunk el erre a szintre, felismertük azt, hogy számtalan más területen lehetne ezt a programot használni. Ezért készen áll, és az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkárságával végig is egyeztettük és indítani tudjuk a tornateremprogramot, ami gyakorlatilag ugyanilyen elvek, ugyanilyen paraméterek mentén megvalósítható, azonban ez már egészen biztosan csak központosított közbeszerzéssel, miután a tipizálása ennek kicsit nehezebb, ezt jobban helyszínre kell adaptálni. Ugyanígy készen van egy medenceprogram, ami arra vár, hogy elinduljon. Nem uszodaprogramot állítottunk össze, hanem olyan medenceprogramot, amely olcsó költségvetéssel tud medencét építeni, melyet télen sátorral lehet lefedni, és nincs akkora beruházásigénye, helyigénye, és nem annyira bonyolult a beruházás szervezése, mint egy uszoda esetében.
Ezek azok, amiket mi előkészítettünk és összeállítottunk, azonban látható módon ez nem a Labdarúgó Szövetség feladata, úgy gondolom, hogy ebben a Területfejlesztési Minisztérium segítségével a közeljövőben meg fogjuk találni a megoldást.
Azon kívül, amit itt a prezentációban önöknek megmutattunk képeket, táblázatokat, adatokat, ezt az alkalmat arra szeretném megragadni, hogy a központosított közbeszerzésben kérjem a segítségüket, abban kérjem a segítségüket, hogy azt a képet oszlassák el, ami az OLLÉ-programmal kapcsolatban több helyen, több helyről visszaérkezett hozzánk, hogy a program drága, hogy a program bonyolult, hogy a program hosszadalmas. A hosszadalmast vállaljuk. Egyébként a program során létesülő pályák ára minden összehasonlítást kibír, olyan szintű versenyt folytattunk ezekben a kérdésekben, hogy ha a pályák összességében egységárakat tekintünk, akkor mindenképpen nálunk a legolcsóbbak. Azonban nagyon fontos kihangsúlyoznom, hogy a minőségből nem engedünk. Konzultálva a szakértőkkel, sportorvosokkal, műfűfejlesztőkkel, úgy látjuk, hogy az a legfontosabb, hogy ennek a minősége megfelelő legyen, hiszen hosszú távon komoly problémákat jelenthet, ha rossz minőségű pályára engedjük rá a gyerekeket, az utánpótlást, kedvüket veszítik, azon kívül komoly élettani problémáik lehetnek ebből, ha rossz pályát használnak.
Tehát mi úgy gondoljuk, hogy a gyerekbetegségeket a program lassan kinőtte, és úgy gondoljuk, hogy gőzerővel haladunk a cél felé. Pillanatnyilag hét helyszínen építünk. Jövő héten 14 helyszínen adunk át munkaterületet. Gyakorlatilag nyárig az idei évre tervezett 100-120 pályából 80 pályának lesz vagy befejezett állapota vagy megkezdett építési állapota. Folyamatosan bonyolítjuk a közbeszerzési eljárásokat, folyamatosan adjuk át a munkaterületeket, és adjuk át a kulcsokat a pályák elkészültének végeztével.
Köszönöm szépen a figyelmüket és a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen a prezentációt. Kérdezném a bizottság tagjait, hogy az elhangzottakkal kapcsolatban van-e kérdésük, esetleg van-e olyan véleményük, amelyet szívesen megosztanának az MLSZ, illetve a szakállamtitkárság képviselőivel. (Koscsó Lajos jelentkezik.) Parancsoljon, Koscsó Lajos úr!
KOSCSÓ LAJOS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy valóban az utóbbi időszak egyik legsikeresebb sportpálya-fejlesztési programja lehet az OLLÉ-ból. Azért mondom, hogy lehet, hiszen most a munka kezdetén vagyunk, és nem tudjuk még, mi lesz a vége.
Azzal együtt, hogy én magam is mint Tiszaújváros polgármestere jó néhány kérdésben a kezdetektől fogva bizonytalanságot tapasztaltam önmagunkban is, hiszen sok minden változott az egy év alatt, amiről itt Sándor is beszélt, és a finanszírozás végső döntéshozatali pontjára is viszonylag elég későn, tavalyi év decemberében került erre sor, amikor kiderült hogy ennek a finanszírozása onnan lesz. Ez akkor egy picit meglepetéssel ért, mert ott némi kis tervezési költség meg néhány más momentum is bezavart. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ez a program sikeresen fog végigfutni, azonban érdemes lenne az eddig felgyülemlett tapasztalatok alapján kicsit átgondolni azt, hogy csak önkormányzatok számára tesszük-e lehetővé az ebben a programban való részvételt, hiszen nálunk is a legnagyobb problémát az jelenti, hogy az önkormányzat egyik vállalatának a tulajdonában van a sportcentrum. Megmondom őszintén, önkormányzati vezetőként is jobban szeretném, ha ők vennék fel a hiteleket, hogy így mondjam, és őket inspirálná inkább a pályahasználatból származó bevételek növelésére való törekvés. Az önkormányzat ugyan mögé tud állni egy ilyen kezdeményezésnek, de egészen más színezete van, ha azok az érintettek, akik egyébként a pályaüzemeltetéssel foglalkoznak, és most nemcsak tiszaújvárosi specialitás, hanem országosan is van nagyon-nagyon sokhelyütt olyan sportcentrum, nevezzük így, vagy sportpálya, ahol az üzemeltetést nem önkormányzat, hanem már valamilyen magántársaság is végzi. Tehát érdemes lenne ezt egy kicsit tovább fejleszteni.
Úgy gondolom, az tény és való, hogy megérte, hogy úgy mondjam, ez a hosszas előkészítő szakasz, mert azért emlékszem az első árakra, meg hogy folyamatosan hogyan alakultak az árak. Most valóban azt gondolom, hogy ismerve egy picit a piacot is, ezt a műfüves pályaépítő piacot is, hiszen másokkal is tárgyaltunk, ezek az árak bizony versenyképesek ma már. Tehát azt gondolom, hogy nyilván minden önkormányzat számára ez a lehetőség nyitott, azt is tudjuk, hogy nem minden önkormányzat fog vele élni, hiszen azért ezeknek a terhei 20-25 évre vagy 15-20 évre azért néhány önkormányzat számára nem elviselhetők. De ezzel együtt is ez nagyon-nagyon sikeres, és most különösen az iskolai és lakótelepi rész szerintem fel fog talán gyorsulni várakozásom szerint, és abban egy jelentős előrelépés lehet.
Ahogy látom, a nagy pályák építése nem olyan nagyon sok, de azért szép számmal van nagypályaépítés is, és ebben azt gondolom, hogy az az oldás, amit javaslok, hogy vizsgáljatok meg, hogy lehetséges-e kiterjeszteni ezt a pályaépítési programot gazdasági társaságokra is, megfelelő garanciális elemekkel nyilván ott is, ez segíthetné a nagyobb pályák építésének a lehetőségét is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További? (Szalay Ferenc jelentkezik.) Szalay Ferenc képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Államtitkár úrtól kérdeznék. Hallottuk, hogy kiterjeszthető tornaterem-építésre vagy esetleg tanmedence-építésre. A néhány éve elindított, legalábbis beharangozott hasonló program hol tarthat hozzávetőleg? Száz tornaterem-építés és ötven tanuszoda-építés volt a programban. Más elképzelés arra, hogy létesítményfejlesztés központi gondolatok mentén, központi finanszírozásból van-e a fejekben, mert hogy nem működik, azt tudjuk, csak hogy emellé kapcsolhatunk-e mást?
A harmadik kérdés. Kistérségi szintre milyen fejlesztéseket lehet vinni, jött-e kérdés, jött-e elképzelés ezekben, a kistérségek gondolkodnak-e hasonlóban? Azt hallottuk, hogy a megyei szövetségek kérték az öltöző-felújítást, öltözőépítést. De a kistérségekben - mert jön utóbb a kistérségi stratégia - van-e egyáltalán fogadókészség arra, hogy hasonló fejlesztés épülhessen? Az én tapasztalatom az, hogy valóban versenyképessé váltak az árak, de ettől még önkormányzatok olcsóbban is tudnak hasonló pályákat csinálni, de nyilván mindenki saját maga eldönti, hogy melyiket választja és hogyan választja. Az elején valóban drágábbak voltak jóval, úgyhogy tényleg egy hatékony munka folyt, hogy most egy versenyképes árat tud fölmutatni a program. Bízom benne, hogy sikerül is tényleg végigvinni és sokan élnek a lehetőséggel. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További igények? (Mohácsi József jelentkezik.) Mohácsi József képviselő úr!
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Arról szeretnék két szólt váltani, megköszönve azt a munkát, amit az MLSZ és a Sport Szakállamtitkárság ez ügyben végzett, hogy azokon a pályákon, amelyek már elkészültek, micsoda élet van. Azt hiszem, hogy ez a jövő ifjúsága nevelése tekintetében nagyon jó. Az anyagból is kiderül hogy az év 365 napjából 24 órán keresztül használhatók ezek a pályák, és tényleg öröm elmenni olyan településekre, ahol ezek már működnek, és nagyon nagy hatékonysággal működnek. A szomszédos országokhoz hasonlítva, itt azért Ausztriához, Németországhoz hasonlítva, ahol már 20 éve, 25 éve működik ez a program, jó, hogy ezt csináljuk, és nagyon szépen meg szeretném köszönni, és csak így tovább ebben a kérdésben. Nyilván a közbeszerzési nehézségeken majd valamit nekünk is kötelességünk segíteni, vagy gyorsítani vagy egyszerűsíteni, de ez a program kiváló és nagyon nagy népszerűségnek örvend. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tóth József kért szót.
DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP): Elnök úr! Tisztelt Előterjesztő! A történelem azt mutatja, hogy soft bitumenes pályaépítési akció negyven esztendővel ezelőtt volt. Abban reménykedem, hogy nem negyven esztendő múlva lesz egy következő ilyen pályaépítési akció. Akkor kézilabdapályák elhelyezése volt különböző sporttelepeken és közterületeken.
A második ilyen jellegű megjegyzésem, hogy jelentős terhet vett le az önkormányzatokról ez az akció. Csatlakozom azokhoz, amik elhangzottak itt az ár tekintetében, gondoljunk bele, a közbeszerzés, a műszaki ellenőrzés és egyéb ilyen típusú dolgok tekintetében.
Az elején megerősítem azt, ami örülök, hogy elhangzott, hogy az önkormányzati döntési mechanizmus nehezítette a dolgot, az államháztartási törvény kötelezettsége és egyéb önkormányzati kötelezettségek. Nagyon jó innovatív elemnek tartom azt, hogy továbbfolytatjuk, és ezért kezdtem azzal, hogy remélem, nem negyven év múlva lesz megint ilyen akció, az OLLÉ-iskola, OLLÉ-lakótelep vagy az OLLÉ-túra egyéb programokat tekintve. Tehát javaslom azt, hogy ne álljunk meg most itt, és gondolom, a műfűnek is lesz valamilyen továbbfejlesztett más változata a későbbiekben. Ha most megállunk itt, akkor a folyamatnak nem a végén vagyunk, hanem egy állandóan megújuló folyamatnak kell lenni az elkövetkezendő időszakban.
A szóban elhangzott felvetéssel kapcsolatosan javaslom azt, hogy a bizottság tud támogatást adni ahhoz, hogy a központosított közbeszerzésben valamilyen típusú csatlakozás vagy felhatalmazás legyen, én azt most meg nem mondom. Az önkormányzatoknak sokat jelent a bútorbeszerzéstől egyéb dolgokig, ha van ilyen típusú lehetősége. Tehát nem biztos, hogy önállóan kell megkapni, ebben most nem tudok állást foglalni, de lehet, hogy csatlakozni lehet a Miniszterelnöki Hivatalhoz, annak keretében segíti a program a későbbiekben a gördülékenységet Köszönöm szépen, és gratulálni tudok hozzá.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdések, hozzászólások a képviselők részéről? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, nekem lenne még két-három rövid észrevételem, megjegyzésem.
Ahogy Scheer Sándor tájékoztatójából is kiderült, a kezdeti lendület, az az 550 pályaigény, ami az első pillanatban felmerült, gyakorlatilag nagyjából a felére esett vissza, tehát 225 közbeszerzésen van túl pillanatnyilag a program. Emellett, ha még azt a 75 pályát hozzászámoljuk, ami megépült, akkor 300 pályáról beszélhetünk.
A legelején is azt mondtam, hogy ha kiindulunk a nemzeti sportstratégiából, ott láthatóan az egyik leggyengébb pontja ma a magyar sportnak a létesítményhelyzet, az a sportinfrastruktúra, ami miatt sajnos ma odáig jutottunk, hogy a gyermekek sportágválasztása már nem az alapján történik, hogy mihez van kedvük és mit szeretnének csinálni, hanem hogy éppen az adott településen hol vannak olyan kulturált viszonyok, ahová a szülő elengedi a gyerekét. De ez nemcsak kistelepüléseken van. Pécs példáját tudom mondani, ott azzal küzdünk, hogy azért nincs a labdarúgó-utánpótlásban elég gyerek, mert a kovácstelepi pályán olyan körülmények vannak, hogy a szülők inkább kosárlabdázni vagy kézilabdázni viszik a gyerekeket sportcsarnokokba, mert egyszerűen az öltözők használhatatlanok.
Nagyon egyetértek azzal, amit az MLSZ elnökségi tagja elmondott, miszerint továbbiakban a pályák mellé öltözők, kiszolgáló létesítmények építésére is próbáljanak valamiféle segítséget nyújtani, és maximálisan támogatom a magam részéről is. Majd a végén a bizottságot kérem is, hogy hozzunk egy határozatot e tekintetben, hogy járjon el a bizottság a központosított közbeszerzés keretébe való beemelésére esetleg az öltözőépítési programnak. Majd szakállamtitkár urat nyilván megkérem, hogy ez ügyben legyen a segítségünkre.
Amin elgondolkodnék továbbra is, többször elmondtam, és most ezek a számok is, amiket a beszámolóban hallunk, megerősítenek abban, hogy kevés az a lelki és szakmai támogatás, amit ehhez a programhoz a magyar kormány, illetve a sport szakállamtitkárság nyújt. Itt konkrét anyagi támogatásra lenne szükség, egy olyan létesítményfejlesztési programot kellene végre elindítani, amelyben látva az önkormányzatok egyre reménytelenebb anyagi helyzetét, az állam direkt szerepet vállalna, nemcsak az MFB által nyújtott valóban kedvezményes hitelforrások tekintetében, hanem vissza nem térítendő támogatásokkal. Majd a 3. napirendi pontunkban lesz a jelenleg működő pályázati rendszerek áttekintése.
Azt gondolom, hogy a számok abban erősítenek meg bennünket, hogy a jelenlegi támogatás nélküli konstrukciót erősíteni kellene, és valóban minden elismerésünk az önkormányzatoké, amelyek valószínűleg már erőn felül is vállalnak kötelezettséget - egy húszéves elkötelezettségről van szó ezeknél a hitelkonstrukcióknál - annak érdekében, hogy a gyerekeknek sportolásra alkalmas terepet adjanak, illetve a tömegsportok számára egy olyan pályát hozzanak létre az adott településeken, amely tényleg a negyven évvel ezelőtt létrehozott bitumenes vagy salakos pályáknak egy igen komoly, a mai kor követelményeinek megfelelő alternatívája lehet.
A kérdésem az lenne még, hogy a tájékoztatóban elhangzott, hogy körülbelül hatvan igény van még vagy olyan jelentkező, aki esetleg még kapcsolódna a programhoz. Velük hogyan állnak pontosan? Tehát kell-e nekik még valami plusz, valami lökés ahhoz, hogy ebben valóban részt vegyenek? Egyelőre csak egy tájékozódásról van szó, vagy annál már tovább jutottak? Milyen lehetőségeket látna az MLSZ arra, hogy tovább lehessen szélesíteni az önkormányzatok körét, hogyan lehetne bevonni olyan önkormányzatokat is ebbe, amelyek egyelőre a túlzott anyagi tehervállalás miatt vagy az egyéb technikai problémák miatt maradtak ki ebből? Köszönöm.
SCHEER SÁNDOR (Magyar Labdarúgó Szövetség): Elnök úr, hadd pontosítsak a létszámot illetően. A programiroda gyakorlatilag hatvan olyan jelentkezést regisztrál, pályaépítést regisztrál, ami a programon kívül történik, tehát nem a programunk keretén belül épülnek a pályák, hanem kívül, de nagyon fontos, hogy ezt a hullámot mi indítottuk el, és ennek keretében épül. Azon kívül azt gondolom, hogy a többi pályaépítéssel együtt a 250-300 pálya elérhető. Az ön kérdésére.
ELNÖK: Köszönöm. Államtitkár úr?
ELBERT GÁBOR (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Szeretnék szólni, mert kollégáim itt maradnak, de nekem 11-re miniszter úrnál kell lennem.
Szalay Ferenc képviselő úr kérdezte. Kicsit attól féltem, hogy abba a gyanúba keveredünk, hogy alám kérdez. Alapvetően szó volt a PPP-ről. Valóban az látható, hogy ahhoz képest, amilyen számok 2004-ben megjelentek, kevesebb csarnok, illetve tanuszoda épül, de az számomra egy nagy élmény, hogy kéthetente mehetek valahova az országba átadni. Múlt héten voltam Csurgón egy csodálatos tornatermet átadni a megyei közgyűlés elnökével és Csurgó polgármesterével, most pénteken Göncre megyek tanuszodát átadni. Úgy tűnik, hogy azok az önkormányzatok, amelyek ezt valóban komolyan gondolták és meg tudták valósítani, gyönyörű dolgok épülnek, tehát ez egy jó történet. Valóban a száma ennek jóval kisebb.
A kistérségekben az elképzelésünk az, amit már itt is többször említettünk, és talán majd a későbbi következő két programpontban is megjelenik, a kistérségekben nem feltétlenül sportcsarnok, hanem sokkal inkább valódi közösségi tér létrehozása, ahol a különböző kulturális, egészségügyi és sportfunkciók egy térben jelennek meg, és egy szellemi központot is adnak a kistérségnek. Ebben eléggé előrehaladott állapotban vagyunk, úgy tűnik, hogy ennek a modellje megvan, és egyeztetünk az OLLÉ-programmal, hogy hogyan lehet az, hogy ne párhuzamosan haladjunk, hanem a két folyamat erősítse egymást. Tehát azt gondolom, hogy ebben tudunk jól előrehaladni.
Az MFB-hitelkonstrukciót azért nem intézném el egy kipipálással, ez egy nagyon komoly előrelépés, mert a korábbiakban nem lehetett sportra igénybe venni onnan hitelt, és azért ez nagyon jelentős előrelépés. Ugyanígy, amit majd a kollégák elővezetnek, az NFT-I-ben sportra pénzt szerezni nem lehetett, egy helyen zárójelben szerepelt. Most emlékeim szerint kilenc oldalon tudjuk bemutatni azt, hogy hol sikerült a sportot elhelyezni mint eszközt az EU-s pályázatok területén. Azt gondolom, hogy ez megint csak egy komoly előrelépés, nem vitatva természetesen azt, hogy a legkönnyebb és legegyszerűbb az volna, ha állami pénzből az egész országban sportlétesítményeket építenénk, és szerintem ez ellen senki nincs, sőt.
Amit elnök úr mondott a sportágválasztással kapcsolatban, azt gondolom, ha valóban azért nem választ valaki egy sportágat, mert a körülmények ott az adott településen méltatlanok, ez rossz. Egyébként viszont azt egy egészséges és jó folyamatnak tartjuk, ha a különböző városok, akár kistérségek azért meg tudják mondani azt, hogy mi az a sportág, amiről azt a kistérséget, várost azonosítani lehet, és ez alapján valamiféle tradíció alapján történik a választás. Számos olyan nagyvárost ismerünk Magyarországon, ahol küzdenek azzal a problémával, hogy túl sok a csapatuk, és nehezen fönntartható. Tehát azt gondolom, hogy ennek is van két oldala. Ez egy komoly konfliktushelyzet egyébként egy-egy városnál, többen, akik ilyen területen dolgoznak, örömmel látom, hogy egyetértőleg bólogatnak.
A központi közbeszerzéssel kapcsolatban szakmailag mindent végigtárgyaltunk. Kifejezetten köszönöm és örülök annak, ha ebben a bizottságban is lehet egy ötpárti egyetértést kialakítani, mert ebben az esetben azt gondolom, hogy semmiféle támadás nem érheti azt, hogy egy jó cél érdekében mögé tudunk állítani egy olyan eszközt, amivel haladni lehet. Úgyhogy ha erre sor kerülhet itt a bizottsági ülésen, hogy ez támogatást kaphat, akkor ezt az OLLÉ-val közös munkánkat nagyban felgyorsítja.
Kérek engedélyt elnök úrtól távozni, ha nincs több kérdés, kollégáim itt vannak, akik a különböző szakterületeknek művelői, úgyhogy elő fogják tudni vezetni azokat a programpontokat, amelyek hátra vannak, illetve a további kérdésekre is válaszolnak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A napirendi pont végére értünk amúgy is. Egy határozati javaslat van hátra, amit szeretném, ha elfogadnánk. (Szalay Ferenc jelentkezik.) Még előtte Szalay Ferenc képviselő úr kért szót.
SZALAY FERENC (Fidesz): Államtitkár úrnak mondanám, hogy nagy öröm ez, hogy átad tornatermeket kéthetente, ez tényleg nagyon jó. 2006-ra kellett volna százat átadni, meg ötven uszodát, ötven tanuszodát. Ezt csak azért mondom, kicsit kapcsolódva elnök úrhoz meg mindannyiunkhoz, hogy nagyon jó, hogy van OLLÉ-program, nagyon jó, hogy működik egy ilyen, csak látni kell azt is, hogy amikor az állam hátravonul valamiből, akkor hál' istennek a kvázi civil szektor elindul. De jó lenne, ha az állam mondjuk, a kormányzat, a sportkormányzat az élére állna ezeknek a dolgoknak újra, és nemcsak szlogenekben írnánk le, nem tudom, hogy hányadszor különböző helyeken, hogy mennyire szükség van a sportra, hanem egy kicsit hatékonyabban tennénk oda magunkat. Ezt befejezem, mert minden bizottsági ülésen elmondom, és kezdem unni már én is, hogy igazából csak én beszélek róla. (Elbert Gábor: Egy fél mondattal hadd reagáljak.)
ELNÖK: Egy pillanat, csak megerősítve a képviselő urat. Nagyon tetszett, és ezt nem hagyhatom ki az anyagból, van egy ilyen, hogy "az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkárság nagy érdeklődéssel támogatólag fordul az OLLÉ-program felé".
ELBERT GÁBOR (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Egy civil programhoz másképpen nem fordulhatunk, lehetnénk elutasítók is, de azt gondoljuk, hogy a cél közös.
A Szalay képviselő úr által elmondottakhoz egy fél mondatban azt szerettem volna mondani, hogy egyetértek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérném akkor a bizottság tagjait, hogy támogassák azt a határozati javaslatot, amelyet Tóth József képviselőtársam is megerősített az imént, miszerint a bizottság elnöke és az alelnöke eljárnak annak érdekében, megvizsgáljuk annak lehetőségét, hogy hogyan emelhető be az öltözőépítési program és az azzal kapcsolatos beruházások vagy beruházók kiválasztása a központosított közbeszerzések körébe, és erről egy tájékoztatást hozzunk vissza a bizottság elé. Aki ezzel egyetért, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Tartózkodás, ellenvélemény nem volt, a bizottság döntése egyhangú. A bizottság a határozatot egyhangúlag fogadta el.
Köszönöm szépen az MLSZ és az OLLÉ Programiroda, valamint a Sport Szakállamtitkárság képviselőinek a részvételét. A 2. napirendi pontunkat lezárjuk.
Tájékoztató a kistérségi sport- és szabadidős stratégiáról
Áttérünk a következő napirendre, mely tájékoztató a kistérségi sport és szabadidős stratégiáról. Györfi János főosztályvezető úr lesz, aki a szakállamtitkárságot képviseli. Kérdezném is főosztályvezető urat, hogy van-e kiegészítése az elküldött anyaghoz.
GYÖRFI JÁNOS főosztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Néhány szót szeretnék mondani ezzel kapcsolatban. Köszönöm szépen.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti sportstratégia elfogadását követően gyakorlatilag azonnal hozzákezdtünk ennek a lebontásához, mert azt gondoljuk, hogy a nagy stratégiák valóban szépek, de azt konkrétan meg kell kezdenünk és le kell bontanunk. Nagy örömünkre szolgált az, hogy a Fehér Könyv most pontról pontra a stratégiában leírtakat megerősítette. Mindenféleképpen a most átadott könyvben, dokumentumban a sport és szabadidő-eltöltés kultúrájáról beszélünk. Most talán kiderült, azt gondoljuk, hogy a stratégiát mind finanszírozás szempontjából, mind pedig az életminőség szempontjából csak komplex megoldásokkal lehet már közelíteni ehhez a kérdéshez.
Nagyon sok szó esik a globalizációról, a lokális, helyi szintekről, a beutazható távolságokról viszont sokkal kevesebb. Úgy gondoltuk, hogy az elmúlt évben a kistérségi programjainkat, amelyeket kísérleti jelleggel indítottunk, elég sok tapasztalat született ebből, megerősítenénk, és ebben az évben folytatnánk egy másik szinten.
Mindenféleképpen az látszik talán ebből az anyagból, hogy két új elem látható, a sport és tudástársadalom összekapcsolása. Erről eddig túlzottan sok szó nem volt. Ha a XXI. században a tudástársadalom vívmányait az információs társadalom eszközrendszerén keresztül nem visszük be a sportba, nem teammunkákra alapítjuk akár a minőségi sportunkat, de a diáksportot, szabadidős, fogyatékkal élők sportját, akkor ebből tartós trend nem tud kinőni. Ezért gondoltuk azt, hogy elemezzük a kistérségi szintet, és több projektjavaslatot teszünk.
Ebben a dokumentumban vertikális és horizontális tengelyeket vetünk föl és projektjavaslatokat alkotunk. Ez nem egy kötelező tananyag, ez egy didaktikai segítség a kistérségi tervezők számára. Azt gondoljuk, hogy választhatnak azokból a projektjavaslatokból, amelyeket mi XXI. századi módon próbáltunk megfogalmazni. Reméljük, hogy ez elég vonzó lesz ahhoz, hogy a kistérségi sport- és szabadidős stratégiájuknak a centruma legyen.
Mindenféleképpen kistérségi tervezőcsoportokat szeretnénk létrehozni, ami a versenysport, tehát az utánpótlássport, diáksport, szabadidősport, a fogyatékkal élők sportjának és a sporttudomány, sportorvoslás vezető szakembereinek az együttműködéséből származzon. Miért is? Azt gondoljuk, hogy középtávú tervezés nélkül, hosszú távú tervezés nélkül a kistérségek élete se mozgatható egy minőségi irányba. Nemcsak kistérségekről beszélünk, hanem már ebben az évben megindítottuk egy kerületi kiterjesztését ezeknek a programoknak. Mindenféleképpen nagy előrelépésnek tartjuk, hogy az NFÜ Központi Fejlesztési Programirodának a kistérségi koordinátorai szerepkörébe bekerült a sport. Eddig nem nevesítette senki, hogy ezzel a területtel kellene és fontos lenne foglalkozni. Mindenféleképpen helyi, lokális szinten egy szakmai együttműködést indítanánk és indítunk meg.
Mindenféleképpen az első lépcső, amit karakteresnek találunk, az most csütörtökön a Duna Palotában 10 órakor rendezendő, kistérségi koordinátorokkal és szakemberekkel egy együttműködés, ahol ennek a szellemi alapjait próbáljuk ismertetni konkrét gazdasági ismeretek, számlakezelési ismeretek mellett. Tehát egyrészt hogy az idea legyen nagyon erős, másrészt a múlt évi projektek azt mutatják, hogy a kistérségek nem voltak még teljesen érettek arra a tevékenységre, amit gondoltunk, tehát ebben ilyen típusú feladatunk van.
A múlt évhez képest, ha csak szűken a kísérleti projektjeinket vesszük, 100 millió forintot fordítottunk erre a kistérségi táboroztatásra, szabadidőprogramra, seniorprogramra. Ebben az évben 330 millió forintot költünk erre. Ha a strandlétesítmény-pályázatunkat is, ami most indul, figyelembe vesszük, illetve a diáksportban indított amatőr kistérségi, utazással ellátott, oda-visszautaztatással kiegészített projektjeinket, akkor a 143 millió forintról 492 millió forintra emeltük azt a támogatást, amivel közvetlen a terepet szeretnénk támogatni.
Ez a munka, amit átadtunk, egy szellemi alapvetés, reméljük, hogy a komplexitásfaktora megnyeri az önök tetszését, és mindenki a helyi igényeknek megfelelően válogat ebből. Mi ehhez minden metodikai segítséget megadunk. Ebben az évben 28 regionális képzést tartunk, bárki bármit megkérdezhet tőlünk, munkatársainkat összekapcsoljuk az érdeklődőkkel.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjait kérdezem, hogy az anyaghoz van-e kérdésük. (Kovács Ferenc jelentkezik.) Kovács Ferenc képviselő úr!
KOVÁCS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy kicsit távolabbról kezdjem. Szerintem egy jóval költségesebb, drágább rendszert hozunk létre törvénytelenül. Eleve ezt a munkát mindenképpen köszönöm, és úgy hiszem, hogy hasznos tanulmány. De egy kistérségi sport- és szabadidős stratégia miért kell? Gondolják végig! Magyarországon a szakmai szövetségek, sportági szakszövetségek hogyan strukturálódnak? Van országos és van megyei. Azon kívül nincs. Kistérségi szakmai szövetségek nincsenek. Hogyan bonyolódnak a bajnokságok? Vannak az országos bajnokságok, a Dunántúlon mondjuk kétfajta, mondjuk NB III-as bajnokság, a labdarúgásról beszélek, és utána jönnek a megyei bajnoki szintek, tehát van megyei I. és van megyei II. osztály. Ráadásul az alatta lévő szintek több kistérséget fognak még mindig össze, mint ha csak spontán arra gondolnánk, hogy kistérségi bajnokság. Kistérségi valóban, szabadidő és ahhoz kapcsolódó tevékenységnek a többsége, de a nagytöbbség megyei szintű szerveződés.
Ebből az anyagból egyértelműen azt a stratégiát látom, amit a kormány kitűzött maga elé, hogy a megyéket kiürítse, a megyei közgyűlések feladatkörét kiürítse, ezáltal ellehetetlenítse a működésüket. Ezzel hellyel-közzel egyet is lehetne érteni, ha olcsóbb rendszer jönne létre. De nem jön létre olcsóbb rendszer.
Engedjék meg, hogy a Vas megyei példát elmondjam. Vas megyében kilenc kistérség van. Van egy megyei sportigazgatóság, ahol a takarítónővel együtt öt főállású ember dolgozik. Ha a kilenc kistérségbe mindegyikbe csak egy-egy embert vesznek fel, ez már akkor automatikusan kilenc fő, tehát néggyel több. Ráadásul ki biztosítja mondjuk a helyszínt a megyei szakszövetségek irodáinak, a konferenciatermeinek, ahol lebonyolítják a különböző tárgyalásaikat, akár a büntetőeljárásokat is egyes sportágakban, és nem kevés sportági szakszövetség van megyei szinten? Tehát ezeknek a háttere szűnik meg akkor, ha nem megyei szinten megy a szerveződés. Ha viszont ezeket létrehozzák kistérségenként, az nonszensz, mert vannak olyan speciális sportágak, ahol lehetetlen, épp elég, ha csak a fogyatékosok sportját nézzük, hála istennek, annyi fogyatékos sportember nincs még, hogy kistérségenként kelljen nekik bármilyen sportágban bajnokságot szervezni, és ne is legyen annyi, nem is kívánhatjuk. Úgy hiszem, hogy ennek is például a helye ott van a megyénél. Régió csak területi fejlesztési régió van. Figyelem mindig a kommunikációt, és kormányzati tisztségviselőink részéről nagyon ritkán csúszik ki, az előbb Elbert államtitkár úr száján véletlenül kicsúszott a megye szó, de csak úgy, hogy megyei elnökkel adott át egy intézményt, azon kívül nagyon elegánsan kerülik önök ezeket.
Mondom, hogy mindenképpen egyetértenék, ha egy olcsóbb rendszer jönne létre, de sokkal drágább, sokkal komplikáltabb, átláthatatlanabb rendszer jön létre, gyakorlatilag újra létrehozzák önök - most már az elmúlt négy év erről szólt - a járási rendszereket, a járási hivatalokat, azokat a rendszereket, amelyektől hála istennek a rendszerváltás környékén megszabadultunk, megváltunk.
Kistérségi sport- és szabadidős stratégia biztos, hogy kell, a tanulmányok mind hasznosak lesznek, ha lesz időm, el fogom olvasni, most kaptuk meg, nem tudtam még belenézni, illetve itt belenéztem. De úgy hiszem, hogy hosszú távon ez egy jóval költségesebb, és az adófizető polgárnak jóval több pénzébe kerülő rendszer alakul ki, ha a járási rendszereket támogatják önök továbbra is, hozzáteszem, félig-meddig alkotmányellenesen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdés, hozzászólás? Kérdés is lehet, vélemény is. (Koscsó Lajos jelentkezik.) Koscsó Lajos képviselő úr!
KOSCSÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Ahhoz, amit Feri elmondott, csak egy megjegyzést szeretnék tenni. Nyilvánvalóan a sportági szervezésnek a szerveződési szintjét nem hiszem, hogy valaki megyei szintről le akarja adni, hiszen valamikor is nagyon régen is úgy volt még az anti világban, hogy megyei szintű volt a sportszakági szerveződés. Az igaz, hogy voltak járási sportfelügyelők is, egy-egy személy. Tehát ebből a szempontból az, amit te negatívumként mondtál, annak nagyon örülnék, ha már ott tartanánk, mint a járási szerveződések voltak, hogy olyan típusú struktúrák jönnének létre, amelyek a sportban, szabadidősportban tudnának segítséget nyújtani a kistérségekben, de ettől még nagyon-nagyon messze állunk. Azzal együtt, hogy most a kistérségi koordinátorok feladatkörébe bekerül egy pontként oda, hogy a sporttal is kell foglalkoznia, ettől még a kistérségekben nem lesz olyan típusú, akár szabadidősportra, akár sporttevékenységre irányuló munkálat.
A saját tapasztalataimból nyilván pozitívabb példát fogok mondani, mert a kistérségi társulás létrejöttekor is fontosnak tartottuk azt, hogy legyen egy ember, aki a sporttal, a szabadidősporttal, az iskolai sporttal foglalkozik. Ebből a szempontból azokból a programokból, amelyek létrejöttek, amelyekről itt a minisztérium képviselője is beszélt, a táboroztatási programhoz és a seniorsportprojekthez kapcsolódtunk. (Bánki Erik elhagyja az üléstermet.)
Ugyanakkor viszont nekem is van hiányérzetem, mert az általános iskolák kistérségi sportnapjainak rendezvényeihez legfeljebb a megyei önkormányzat alapítványától tudtunk pályázni, igaz, hogy nem kaptunk, de legalább pályázni lehetett, a minisztériumban ilyen pályázati forrás nem volt. Remélem, hogy most a szabadidősport kategóriában nemcsak egy-egy kistérség általános iskoláinak a sportnapszervezésére irányulóan lehet majd pályázni. Nálunk egyébként tizenhat település négyszáz versenyzője hét sportágban vetélkedett egy ilyen sportnapon, és gyakorlatilag félmillió forintból megrendeztük, tehát nem olyan eget rengetően sok pénzről van itt szó.
Ugyanakkor viszont azt szeretném, ha azon is elgondolkodnánk, vagy nemcsak egy ilyen kistérségben gondolkodva, hanem ezen túlmenően. Itt van Jóska is, a polgári kistérség, mezőcsáti kistérség szervesen illeszkedik a mi kicsit nagyobb kistérségünkhöz. Tehát ezen három kistérségekben lévő általános iskolák közötti valamilyen szintű szabadidő vagy sport - akár még iskolai versenysportot is beleértem - szervezéséhez való finanszírozás nagyon jót tenne, mert a gyerekek azért megismernék egymást is, meg a problémákat is, meg persze nyilván a versenyszellem is erősödhetne. Ehhez mondjuk vannak térségek, a mi térségünk is ilyen, ahol megfelelő sportstruktúra van, tehát egy nagy stadion van, ahol meg lehet szervezni ilyen eseményeket, ez pedig a gyerekek számára egyfajta élmény, hogy a falusi futballpályák után elmehetnek egy stadionba és ott játszhatnak, ez azért a gyerekek számára alapvetően érzelmileg is egy olyan élmény, amit érdemes.
Azt szeretném kérni, ha úgy értenénk, vagy remélem, hogy benne is van a szabadidősport-projektben, hogy az ilyen típusú, tehát az általános iskolai sportnapok rendezéséhez, szervezéséhez, kistérségi vagy kistérségek közötti sportnapok szervezéséhez is lehetne pályázati forrásokat elérni.
Köszönöm szépen.
La/11
(Az ülés vezetését Pál Béla alelnök veszi át.)
ELNÖK: Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Tényleg nagyra értékelem a munkát, amit csináltok, de van egy félelmem, hogy ez az egész kistérségi program arról szól, hogy hátha van egy olyan lehetőség, amivel pluszokat lehet hozni a sporthoz. Most kistérségről beszél mindenki. De látni kell - és Lajos biztos elmondja, ha újra szót kap -, hogy a kistérségnek nincsen ráhatása a saját programjaira. A régióban nem kérdezik meg a kistérségi tanácsot arról, hogy lenn a kistérségben mit szeretnének csinálni. Mindenki emlékszik a humánfejlesztési programokra, ami úgy volt, hogy kistérségre kiterítve nem pályázat volt, hanem mindenki szépen fejlesztett, egészségügyet, oktatást és szociális ágazatot, majd sikerült kétfordulós pályázattá varázsolni. Nagy verseny volt, akinek volt önereje, jó volt benne, de pénzt még nem látott benne. Tehát én attól tartok, hogy a kistérség nem fogja tudni megoldani azt a várt programot, hogy majd esetleg több forráshoz juthat a sport a kistérségen keresztül. A kistérségnek annyi baja van, hogy valami hihetetlen. Iskolát, óvodát zárnak be, fogy a népesség, stb. Ez nem ok arra, hogy ne legyen sportmozgalom, de hogyha volt már egy normálisan működő megyei rendszer vagy van is részben, akkor minek kell egy ujjal megbolygatni azt, amihez lehet, hogy csak ki kéne egészíteni programokat. Hozzá kéne tűzni programokat. Egyébként ez arról szól, hogy az önkormányzatok a saját programjaikat, feladataikat viszik tovább. Akár a sporttal is. Miért nem lehet lejjebb menni és azt mondani, hogy mondjuk a szolnoki kistérség 17 településének sporttal foglalkozó embereit fogjuk össze és akkor rajtuk keresztül bonyolítjuk. Szeretném azt is mondani, hogy ha vannak kistérségi sportkoordinátorok és nem ez a fő feladatuk, biztos, hogy tudja, hogy mit kell csinálnia. Fogja az az ember tudni, hogy mit jelent, hogy sport? Annak idején úgy működött és nem biztos, hogy a régi rossz: volt egy testnevelő tanár, egy labdarúgó edző, volt egy kocsmáros és ezek hárman a legkisebb településen is meg tudták oldani a programokat. Mert személyfüggő az egész.
Én nagyon félek attól, hogy ez a dolog szét fog terülni, fel fog hígulni és megint kitűzünk valamit, hogy elindultunk és hátha valami új stratégiával jobbat tudunk tenni. Mondanék egy példát, az úttörő-olimpiai versenyrendszert mondanám. Annak idején, hasonlóan, mint a labdarúgás szervezettsége, elindult a legkisebb szervezettől és ment felfelé megyei szintig, területi szintig és országos szintig. Semmi baj nem volt benne, mert rendesen meg volt szervezve és voltak mögötte források, érdekeltté tett testnevelő tanárok. De e nélkül nem fog működni. Nagyon félek attól, hogy ez megint ilyen furcsa lesz, hogy hátha ezzel majd lehet valamit kezdeni. Én vezetek egy kistérséget, nem tudom, másoknak mi a tapasztalata, a kistérségen belül állandó probléma van. Nem verseny, hanem háború a települések között. Össze lehet őket hozni különböző feladatokra, de abban a pillanatban, hogy ha más az ő érdeke, egészen mást fog csinálni. Mondok egy példát: kilenc hónapig Rákóczifalva nem szállította be a szemetet a központi hulladéklerakóba, mert nyer vele hárommillió forintot. A többi település azt mondhatott, amit akart, akkor sem vitte be a szemetét. Kis példának tűnik, csak nincsen akkora egyezség a kistérségen belül, hogy ott még egy pluszfeladatot is olyan jól el fognak látni. Tehát nem tudom, hogy érthető-e amit mondok, én félek attól, hogy egy ilyen rendszer többet fog ártani a későbbiekben, mint használni, mert nem lesz elég ember, megfelelő forrás, hogy ezt rendesen össze lehessen rakni. Lehet, hogy nekem rossz a tapasztalatom, de akkor is ezt tapasztalatom az én eltelt másfél évemből. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagy Jenő képviselő úr következik.
NAGY JENŐ (MSZP): Én a Kovács Ferenc felvetéséhez csatlakoznék még. Én azt gondolom, hogy nem szabad mindemögött valami sanda szándékot feltételezni. Ez a kistérség adva van helyben és ez az a formáció, ami a település után a legközelebb van az emberekhez. És ha nem valami különleges erőszak folytán jött létre, akkor azért ez lehet egy nagyon jó közönségszervező erő a sport területén is. Hiszen pont Szalay képviselő úr mondta, hogy régen, ha volt egy ember, aki a faluban foglalkozott sporttal, addig volt sport. Konkrét példát tudok erre, vidéki gyerek vagyok, Balatonakaliban addig volt sport, míg élt az a vasutas, aki szívvel-lélekkel szervezte. Mióta meghalt a Pista bácsi, azóta alig van focicsapat. Ha ez működhetett egy ilyen kis faluban, akkor egy kistérségben is működhet. Hogy utána milyen szint következik, ezen tényleg lehet vitatkozni, mert hogy megyének vagy régiónak hívják, az mindegy, csak működjön rendesen és meglegyenek a kapcsolódási pontok. Az a mondanivalóm lényege, hogy a kistérséget nem szabad ördögtől valónak venni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth József képviselő következik.
TÓTH JÓZSEF (MSZP): Két dolog miatt szeretnék szólni. Egyfelől Koscsó Lajos polgármester kollégám már szóba hozta a kistérségünket, másfelől Szalay képviselőtársam, aki kistérséget vezet, én is kistérséget vezetek és mondott egy tapasztalást, aminek egy részével egyetértek, a másik részével pedig inkább egy pozitív jellegű tapasztalást osztanék meg. Valóban igaz, hogy a települések együttműködése nagyon fontos a különböző közösen ellátott feladatoknál. Nekem egyetlen egy dologban van pozitív tapasztalatom, az a sport maga, ahol a kistelepülések sportügyekben eddig teljes harmóniában tudtunk együttműködni. És hát azt is mondanám, hogy nem érzem, hogy ez egy megyei szövetségeknek valamilyen kiváltó szintje lenne. Ez természetes módon működik együtt és még azt is megerősítem, amit Koscsó Lajos mond, hogy nem történt velünk kistérséget alkotó együttműködés, mert a kistérségek nem jelentenek határokat, mert mint ahogy mondta polgármester úr is, ez működik. Tiszaújváros egy sportkomplexuma a környékbeli kistérségeknek ad programot, a településekről szervez olyan sporteseményeket, amik intézményesített forma nélkül is jól működnek. Úgyhogy én ettől nem félnék és a kistérségi települések között van erre igény, hiszen ezek a nagyon pici települések, akik önmaguk létéért is küzdenek és saját maguk önkormányzati feladatait is nehezen tudják ellátni. Én a kistérségben ebből a pályázati konstrukcióban szerzett programok kapcsán csupa pozitívumot tudok mondani amatőr szinten, szabadidősport szintjén megmozdította azokat, akik ez ügyben elhivatottsággal bírnak. Volt sportolóként és testnevelő tanárként ezt nagyon fontosnak tartom. Köszönöm.
ELNÖK: Koscsó Lajos!
KOSCSÓ LAJOS (MSZP): Csak röviden még egy mondatot. Nem beszélünk mi mást, ugyanazt beszéljük, hiszen a kistérségi sport- és szabadidő-stratégia nem pótolhatja a helyi településit és nem pótolhat egy magasabb szintű települést. A Szpartakiádok is ilyenek voltak, amik ugyanilyen, a legkisebb faluból felmenő rendszerben egyfajta szabadidősportként adtak lehetőséget arra, hogy a tehetséget is felfedezve lehessen sportolni. Azt gondolom, hogy mindenkinek a maga szintjén, a település, a kistérség szintjén el kell végezni azt a feladatot, amelyik ráhárul ebben a struktúrában. Egy gond van, a finanszírozás és én örülök neki, hogy legalább kistérségi szinten tudunk lehívni olyan típusú forrást sport és szabadidősport szervezésére, ami egyébként a lakosságnak nagyon fontos. Ezért mondom azt, hogy nem beszélünk mást. Abban egyetérthetünk, hogy ha ez a típusú, a nemzeti sportstratégia mentén történő szabadidősport-szervezés felmenő rendszerben finanszírozhatóan egyszer meg tud valósulni, akkor visszatérhetünk arra, hogy eredményes vagy nem eredményes. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Szalay Ferenc!
SZALAY FERENC (Fidesz): A kétségeimet mondtam el, igazából azért kezdtem azzal, hogy ha ez a kistérségi elképzelés segít, akkor ám legyen! De a kétségeim ettől még megvannak. Mert ettől még voltak működő rendszerek, amelyeket sikerült szétverni. És most egy újat akarunk, amiről fogalmunk nincsen, hogy pontosan hogyan fog működni. Erre mondtam, hogy tisztelet az erőfeszítésnek, hogy valami megoldást keres a sportirányítás. Csak mindannyian lássuk, hogy a kistérség akár egy jól működő valami is lehet, csak nem feltétlenül erről szól a 172-ből nagyon sok szerte az országban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés? (Nincs jelentkező.) Györfi János úrnak adom meg a szót.
GYÖRFI JÁNOS (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Mindenből épülünk. Én azt gondolom, hogy egy éven keresztül a nemzeti sportstratégia készítése mellett azonnal hozzákezdtünk ahhoz, hogy hogy tudnánk a tényleges életminőséget a sport rendszerével fejleszteni. Tehát a gondolat onnan indul, hogy hozzá tudunk-e járulni, hogy ahhoz a 2-2,5 órához, ami egy napban adott, hogyan tudnánk hasznosan eltölteni. Én a 120. előadásomnál tartok, mert megpróbáltuk ezeket a gondolatokat az országban végigjárva közvetlenül ismertetni a sportban részvevőkkel - és itt elsősorban nem versenysportról van szó, hanem szabadidő-, diák, fogyatékkal élők sportjáról -, de a versenysport akkor tudna itt igazából profitálni, ha pl. az ebben az évben indított strand-kézilabdapályából ténylegesen, ha 40-et megépítünk, a diákok ott tudnának mozogni és egyre több gyerek jönne ebbe a rendszerbe. Egyetlen egy szóval sem beszéltem a megyei rendszerek felszámolásáról. Az a trend, ami látszódik, hogy 4-5 helyen működik ez olyan formában, ahol aktívan beavatkoznak a sportéletbe. Egyetlen egy helyen sem mondtuk el a megyei vezetőknek, hogy nélkülük bármiről döntenénk. Mi egyszerűen a szubszidiaritást megpróbáljuk komolyan venni és lerakni kistérségi szintre a döntést.
Az első szűrő nem mi vagyunk, az ott lévő megyei sportvezetők döntenek arról, hogy ki érdemes arra, hogy ezeket a pályázatokat ténylegesen elvigye. Hol folyik az a szakmai munka, akik ezt megérdemlik Egy dologgal nem találkozom mostanában, az a kooperáció. És nagyon boldog vagyok, hogy önök ezt a munkát elolvashatják és tényleg minden kritikai megjegyzésüket várjuk nagy érdeklődéssel, mert a kooperációra szeretné ösztönözni a helyi társadalmakat. A beutazható távolságban, az átlátható emberléptékű távolságban. És egyetértek azzal a megjegyzéssel, hogy a hétköznapi életben a sport tényleg egy ilyen horizontális dolog. És mi, amikor a horizontalitásról beszélünk, nagyon kevés ilyen van. A kultúra, a tudomány, a művészet talán, de a sport annyira benne van a hétköznapi életben, hogy ezt fontosnak tartanánk. A megyei szövetségek jelenleg, tudomásom szerint, nem megbántva, tisztelet a kivételnek, a Magyar Diáksport Szövetségnek adnak át forrásokat és a szövetség szövetségeinek. Ezért mi kéthetente utánpótlásfórumot és szabadidőfórumot tartunk az irodában és arról beszélünk, hogy megkezdődött a diákolimpia, diáksport reformja. Valahol kiszolgálja az elitsportot a diákolimpia, valahol azonban nagyon nem. Azon a szinten az számít, hogy a gyereket el tudom-e utaztatni abba a távolságba, ahol sikerélményhez jut. Ennyi ennek a gondolatnak a lényege.
Soha nem beszéltünk sajnos eddig még kistérségi referentúráról, amit fizetnénk a megyeiek helyett, hanem érdekeltségi rendszerekről és információ-végpontokról, ahonnan információt adunk és kapunk, erről beszéltünk. Egy százfős kutatóhálózatot hoztunk létre és az egyik szerepe a kistérségi sportélet elemzése, illetve a kistérségi tervezés segítése a magyar sporttudományi társasággal karöltve. Ez a száz tudós a sport társadalomfejlesztő szerepét kutatja, mert nagyon erős eszköz van a kezünkben. Engedjenek meg egyetlen példát.
A múlt évi programban, egyik éjszaka volt módom a 222 CD-lemezről átírni csak a képeket a seniorprogramunkról és meggyőződésem, hogy jót tettünk.
Balmazújvároson voltam annak idején a művelődési házban nyári gyakorlaton. A nyugdíjasok a székkel tornáztak, lehajoltak, stb. Tehát biztos vagyok benne, hogy a senior irányba, az óvoda irányba és a diáksport irányába ezek a programok segítenek. Egy dolgot, a könyvből nyilvánvaló lesz: nem szűken sportról beszélünk, hanem kulturális, oktatási, esélyegyenlőségi programról. Ebben az évben ki fogjuk dolgozni a kistérségi esélyegyenlőségi programunkat. A megyei szakemberek fognak erről dönteni. Ha lerakjuk ezeket a döntéseket oda a terepre, akkor ebben mindenféleképpen pozitív döntések lesznek. Nem elegendő ma már a fizikai képzés. Ez lejárt. Azért vesztünk el mérkőzéseket, azért nem nyerünk meg versenyeket, mert nincs mentális, szellemi fejlesztés. Ebben a programban mi ezt leírtuk. Mindenféleképpen azért akartunk a kistérségi tervezési módszertanhoz kapcsolódni, mert a kistérségben folyik egy tervezés. Természetesen a megyei és a regionális szakemberekkel együtt. Ha óhajtják, ebből tudnak meríteni. Mi azt gondoltuk, hogy ezzel tudtunk segíteni. A források megháromszorozása talán segít a kistérségekben élőknek. Mi ebben gondolkodtunk, nem volt szándékunk meglévő rendszerek átalakítása. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Én is azt gondolom, hogy gyakran a vitában az üléspont határozta meg az álláspontot. Nem gondolom, hogy baj lenne az, hogy ha minél közelebb kerül a sporttevékenység segítése is ahhoz a szinthez, ahol maga a sporttevékenység zajlik. És ha ott megvan az a pár lelkes ember, akkor van mit és lehet segíteni és akkor valószínű, lehet kistérségi programot is összeállítani. Ha nincs, akkor eléggé nehézkes. És ebben a feladatban nyilván megvan a feladata a megyei sporthivataloknak is, ezt senki nem vitatja el tőlük, de az kétségtelen, hogy magát a tevékenységet, a gyakorlatot az élethez legközelebbi szinten lehet segíteni és támogatni ott, ahol ez történik és ez pedig a kistelepülések szintje. Mivel nyilván egy induló programról van szó, teljesen jogos minden kétely és észrevétel ezzel kapcsolatban, de az mindannyiunk érdeke, hogy ez a program jól beinduljon és egy olyan együttműködő rendszerben történjen az egész, amiről főosztályvezető úr is beszélt. Köszönöm szépen. Le is zárom ezt a napirendet és visszaadom az elnöklést Bánki Erik elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Bánki Erik elnök veszi vissza.)
ELNÖK: Köszönöm. Rátérünk utolsó napirendünkre, amely a tájékoztató az NFT II. sportcélokra fordítható pályázati lehetőségeiről. Megadom a szót Györfi János úrnak.
GYÖRFI JÁNOS (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm. Egyetértek azzal, hogy mindenféleképpen a sport megítélése - nemcsak a köztisztviselői szféra, hanem a politikum körében is - egy kicsit meg kell, hogy változzon. Míg az NFT I-ben a sport területe nem volt benne, az NFT II-ben is az európai instrukciók kapcsán versenysport nem lehetett. Rögtön a tárgyalások elején, három évvel ezelőtt azt jeleztük, hogy mi nem is erről beszélünk. Egy komplex lehetőségről beszélünk, ami a közösségi identitásfejlesztés, esélyegyenlőség, egészségmegőrzés vonalon zajlik. Nem kerültünk be az IH-k kereteibe, ők más felhatalmazásokat kaptak. Ennek ellenére elindultunk az országban és végigjártuk a hét régiót és a regionális operatív programokban javasoltunk olyan szavakat, amelyekről azt gondoljuk, hogy oda bekerültek olyan kulcsszavak, amivel a sport is fel tud szívni forrásokat. Aki a legutolsó hírlevelünket olvasta, tudja, hogy már ki is értesítettük a sport részvevőit arról, hogy véleményünk szerint az NFT II-ben milyen pontokon lehet közvetett módon forráshoz jutni. Az azóta megjelent fehér könyv a sportról megerősíti a gondolatunkat, hogy nem szűken sportlétesítményeket kell létrehoznunk, hanem átgondoltuk mi a ROP-okban lévő turisztikai elemeket, a városi területek rehabilitációját, óvodai és alapfokú nevelési-oktatási intézmények infrastrukturális fejlesztését.
Nemcsak ezt néztük meg, hanem átnéztük az európai gyakorlatot. Európában hogy szokás? Ez kb. két-három hét múlva lesz elérhető a kistérségi sportinformációs rendszerünkön. Megmondjuk azt, hogy Európában ezt hogy szokták csinálni, pl. az INTERREG-programokba, a Leader-programokba hogyan vonják be a sport kérdésköreit és ezt javasoljuk a sportpartnereinknek. Akik óhajtják, mindenki számára elérhetővé tesszük. Az országjárásunkon, a vezetőképzésünkön, mert 28 vezetőképzést fogunk ebben az évben csinálni, a múlt évben 150 sportvezetőt értünk el vidéken, itt Budapesten kb. 50-et, tehát 200 főhöz jutottunk el, ebben az évben régiónként négy képzéssel ezeket az ismereteket átadjuk. Mindenképpen azokat a nemzetközi példákat, amelyeket a Leader-programban láttunk, már az FVM munkatársaival is megbeszéltünk. Azt gondoljuk, hogy a sportszféra vezetői nincsenek teljesen felkészülve ezen projektek megírására, ezért gondoljuk, hogy segítséget kell nyújtanunk ebben. Közvetlen segítséget. Tehát azokat a megoldásokat, amelyeket mi jónak tartunk, remélhetőleg a következő akciótervben a sportszféra alkalmazni fogja. Az előbb átadott stratégia azzal a 75 projekttel, amit javasolunk, azt szeretnénk, hogy tegye alkalmassá a pályázókat. Ez az ideánk. Úgy érzem, hogy az a két munka, amit eljuttatunk a sportszférához egy hónapon belül ezeket az alapokat jól meg fogja alapozni.
Amivel foglalkozunk, elhangzott a második napirendi pont kapcsán, a létesítményfejlesztés. Gondolkodunk és tervezünk, remélem, ez is egy hónapon belül kész lesz, az egy épületegyüttes áttervezhető módon, és ennek nem az épület a lényege, aminek van sporttere, hanem az üzleti terv, a működtetés modellje, amivel szeretnénk mindenegyes kistérségnek, megyének, régiónak segítséget nyújtani. Közgazdászokkal, szociológusokkal együttdolgozva gondolkodunk azon, hogy hogyan lehet egy XXI. századi modellt megalkotni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Szalay Ferenc következik.
SZALAY FERENC (Fidesz): Csak azért, hogy nehogy az ülésterv határozza meg az álláspontomat, szeretném azt mondani, hogy valóban nagyon fontos kérdés és miután most ennek az évnek a végén minden régió akciótervét újra kell gondolni 2009-2010-re és minden régió fejlesztési tanácsa dönteni fog még ebben az évben, hogy mi legyen a következő két évben, ezért nagyon fontos lenne egy egyeztetett álláspontot vinni, mert a fejlesztési tanácsok fognak benne dönteni. Itt tényleg sokan lehetünk különféle tanácsokon, szeretném azt kérni, hogy minél hamarabb lássuk azt, hogy melyek az elképzelések akár létesítményfejlesztés, akár kapcsolódó beruházások, intézményfejlesztések, hogy azon belül bármit hogyan lehet fejleszteni. Mert ha ezt elfogadják az akciótervekben a régiók, akkor utána lesz belőle pénz. Ha nem fogadják el, nem lesz belőle pénz. Ugyanezt javaslom, hogy a különböző ágazati programokba is hasonlóképpen próbáljunk beférkőzni, mert tényleg nem örömteli, hogy a KEOP-ban vagyunk benne egy lehetőséggel. Ez a nullával egyenértékű.
Azért kezdtem innen, mert amit itt a 3. oldalon leírtok, ez arról szól, hogy nincs lehetőség igazából pályázati forráshoz jutni sportra. Kis kivétellel igen, de összességében a kerékpárutakra és néhány kérdésben van, a többiben nincs. Tehát nagyon fontosnak tartanám, hogy ide a bizottság elé jöjjön vissza még egyszer zárós határidőn belül az elképzelés, hogy tudjuk vinni tovább, hogy ebben lehessen segíteni, mert nem lesz a sportra pénz, ha nem lesz benne az akciótervben. És még előrébb is lehetne benne gondolkodni, lehetne több akciótervben előre.
Azt nagyon üdvözlöm, hogy "mibe kerül majd a fejlesztett létesítmény" elképzelés is elindul, hiszen valóban sok település sokszor nem méri fel, hogy amit megépít, újjáépít, hogyan fogja üzemeltetni és működtetni. De én előrébb mennék eggyel: van egy létesítménykataszter az országra. Elkészült egy olyan terv, hogy mely települési nagyságrendre milyen sportlétesítmény-szükségletet javasoltok. Ha jól gondolom, van ilyen. Ebből is érdemes lenne indulni, mert ez egy komoly érvrendszer ahhoz, hogy egy kis és közepes vagy nagy település sportlétesítmény-fejlesztését hogyan lehet az egészségnevelés szolgálatába állítani. Én előkeresném ezt a programot és annak alapján indulnék.
ELNÖK: Köszönöm. Koscsó Lajos!
KOSCSÓ LAJOS (MSZP): Amit elmondott Szalay képviselőtársam, ezzel teljesen egyetértek. Az utolsó előtti pillanatban vagyunk és ha ebben nem tudunk hamarosan fogodzókat kapni, akkor úgy fognak elkészülni a regionális akciótervek, hogy megint kimarad belőle a sport. Néhány kapcsolt beruházáson kívül semmilyen lehetőség nincs sportberuházásra. Azt szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy van néhány olyan program, amit tolunk itt magunk előtt már régen és mindig ilyen lokálisan fel-felmerül. Amit tolunk előttünk, pl. a tiszai vízisport-turizmus kérdésköre, főleg az állomások kérdésköre, amibe mindenki belefogott már, de látszik, hogy ezt ilyen ROP-os keretek között nem lehet megoldani. Itt ágazati programba kellene valahová betenni, ahol a teljes Tiszát tekintve lenne a projekt, és ott az állomások megépítésével lehetne támogatni a sport és a turisztikai részét is a víziturizmusnak. De ugyanilyen problémát okozhat, most a Tiszáról beszélek, de feltételezem, hogy a Dunán ugyanez a probléma, a sporthajó-kikötők vagy egyáltalán a kisgépes hajóosztályban a hajókikötők megépítése. Mert erre is lenne mind a szabadidősport, mind a turisztika vonaláról fogadókészség, sőt még külföldi tőke is tenne bele pénzt, de az a baj, hogy ezt nem tudja csak mondjuk Szabolcs-Szatmár megye vagy Borsod megye megoldani. Ezeket valamilyen ágazati rendszerbe kellene összefogni és egy nagy gigantprojektként valamilyen módon a finanszírozását megoldani, mert az segíthetne.
A másik, biztos őrültségnek hangzik, de elmondom, hogy az jutott eszembe a felvetések kapcsán, hogy lehet, hogy az OLLÉt vagy a OLLÉ-hoz hasonló programokat be lehetne emelni támogatotti finanszírozásba, akár a ROP-okba is be lehetne emelni. És akár még támogatotti forrásból is meg lehetne ezeket a programokat támogatni. Nem feltétlenül csak a műfüves pályára gondolok, hanem beleértem a csarnok- és a medenceépítési programot is. Érdemes lenne azt megnézni, hogy össze lehet-e tolni ezt a kettőt, hogy az új akciótervekbe ez bekerülhessen. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Ha jól tudom, ez most a városrehabilitációs program részeként szerepel. Ebben száz százalékban közcélú a sportprogram, ami rajta folyik. Tehát, ha profi labdarúgópályát akarsz, az már nem, de hogy ha egyébként a gyerekeknek, akkor igen.
ELNÖK: Köszönöm. Hadházy képviselő úr!
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Részben csatlakozom Koscsó Lajos képviselőtársamhoz a tekintetben, hogy bizony vannak olyan feladatok, célok, amelyeket csak összefogva érdemes megvalósítani. Meg lehet máshogy is, csak nem érdemes. Ilyen pl. a Tisza-menti vízitúra-megállóhelyek kialakítása. Ha ezek nem bizonyos távolságokban követik egymást, hanem rendszertelenül, ha nem egységes arculattal, hanem összevissza koncepciótlanul alakulnak ki, akkor ez semmit nem fog érni. És igazából nem is fog ez jól működni sem. Ugyanígy a Duna mentén is érvényes ez, elindult egy csónakház-fejlesztési program, a tervezést felvállalta valamelyik uniós támogatás, elkészültek a tervek, a második körben viszont már jelentősen módosultak a feltételek és a támogatási hitelezés is jelentős mértékben lecsökkent. A kormányzatnak ki kellene jelölni azokat a területeket, stációkat, ahol érdemes és kívánatos csónakházakat fejleszteni és akkor el kell dönteni koncepció alapján, hogy azokat támogatja és nem mást. A Duna-menti kishajó-, illetve kikötőhálózat fejlesztésével kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy addig sokat lehet beszélni erről a kérdésről, amíg meg nem oldódik a pozsonyi szakasz hajózhatóságának kérdése. De addig csak beszélni lehet róla, igazából sem befektető, sem forrás nem keletkezhet erre a célra, mert teljesen értelmetlen. Magyarországon van egy bizonyos kereslet, igény, de ha nem tudnak lejönni az osztrák, német, francia hajók, hanem megállnak Pozsonynál és ott dekkolnak ezerszámra, addig ebben semmi fantázia nincsen. Tehát én azt szorgalmaznám tisztelettel és ebben kérem mindenki segítő közreműködését, hogy próbáljuk meg megoldani azt, hogy a magyar Duna-szakaszra is bejöhessenek ezek a kishajók, és ehhez pedig értelemszerűen államközi megállapodásra van szükség. Ez pedig kormányzati feladat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tóth József.
TÓTH JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Bizottság! Először az anyagról szeretném mondani, hogy ez valóban tényszerű képet ad az anyagról és nem fényezi egyáltalán a helyzetet. Ezt szeretném az előkészítők számára pozitív dologként megjegyezni, egyúttal figyelmet irányítani a tennivalókra is. Maximálisan egyetértek Szalay Ferivel, hogy jön egy időszak a második két év a regionális akciótervek tervezésénél, feltétel nélkül kell sokkal jobb pozíciót elérni és nemcsak ilyen közvetett támogatási lehetőségeket, amik - elnézést a kifejezésért - elég karcsú fejlesztési forrásokat fednek le. És az sem segít sokat a dolgon, hogy voltak olyan források is, amelyek regionális szinten csak segítettek, viszont a leghátrányosabb helyzetű kistérségek regionális forrásaiból sikerült Balmazújváros sportlétesítményét is megtámogatni, de ezek nem intézményesített pályázati alapok.
Ami miatt szót kértem kifejezetten, az az, hogy Koscsó Lajos a sport és a turisztika kapcsolatát a Tiszával hozta összefüggésben, én meg egy másik problémát említenék meg, ez pedig a kisvárosi fürdők helyzete, akik folyamatosan küzdenek a létükkel. Csak sikerülne az önkormányzatok által működtetett kisvárosi fürdők és az imént már nagyon komolyan szóba hozott szabadidős tevékenységet összekapcsolni. Ez egy értelmes dolog lenne. Azért mondom ezt, mert én a saját településemen jobb ötlet híján ebbe az irányba próbáltunk lépni. Talán ebben van lehetőség, mert hiszen tudom, hogy a kisvárosi fürdők kapcsán a fenntartó önkormányzat azzal küzdenek, hogy bezárják-e vagy milyen módon működtessék.
Csatlakoznék ahhoz, amit Koscsó Lajos mondott. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólási igények? Pál Béla alelnök úr!
PÁL BÉLA (MSZP): Eddig azt mondtam el gyakrabban, hogy mivel nem értek egyet Hadházy Sándor képviselő úrnál, most azt mondom, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, amit mondott, annál is inkább, mert néhány paramétert hozzá is tennék. Azt gondolom, hogy az az első kiinduló pont az NFT II-nél, hogy minek után az Európai Unió is beleszól abba, hogy mire lehet kiírni a pályázatokat és mire vonatkozhatnak az akciótervek, sajnos a sportra külön nem. Ez európai uniós előírás, ez nekünk nagyon fájdalmas, mit lehet tenni? Az, hogy azokban a területekben rejlő lehetőségeket használjuk ki, amit az anyag is tartalmaz. Ilyen pl. a kerékpáros, a víziturizmus vagy a városrehabilitáció, amelybe bele tudunk rakni egy-egy sportlétesítmény-fejlesztést vagy ilyen a közoktatási infrastruktúra fejlesztése, amelyhez kapcsolódhat sportpályaépítés vagy tornaterem vagy tanuszoda. De célzottan sportfejlesztés sajnálatos módon nem lehet. Most kezdődik az akciótervek második kétéves tervezési időszaka és itt kapcsolódnék ahhoz, amit Hadházy képviselő úr is mondott a víziturizmus területén: azt gondolom, hogy ha a Sport Szakállamtitkárság készítene egy olyan anyagot, amelyet ajánl a régiónak, különféle fejlesztéseket - én egyébként a saját régiómból tudok is ilyenre példát mondani, olyanra is, amire remélhetőleg pályáznak is és olyanra is, amelyre nem -, tehát ha elkészít egy ilyen ajánlást, hogy milyen célok kerüljenek be az akciótervbe és netán lefolytat egy egyeztetést az adott területeken, hogy milyen fontos sportcélú fejlesztések vannak, akkor az nagyon jó lenne. Mert különben pénzünk sem lesz minden fejlesztésre, ráadásul az sem valósul meg, hogy egy összefüggő fejlesztés valósuljon meg. Tehát javasolnám, hogy készüljön egy ilyen ajánlás a regionális fejlesztési tanácsok számára, akik majd az akciótervek tervezésével foglalkoznak. Azért is, hogy minél több ilyen pozitív kezdeményezés beépülhessen.
Ugyanezt javasolnám a Leader-csoportok felé is, hiszen ők maguk fogják összeállítani az akciótervüket. Ez nem azt jelenti, hogy felülről jelölnének ki bármilyen feladatot, de egy ajánlást érdemes lenne figyelembe venni.
Hadd mondjak egy pozitív példát és ezzel is zárnám. A Mária út - amely egy egyházi turizmust segítő projekt - szervezői végigjárták az összes régiót, mindenütt egyeztették a fejlesztési elképzeléseiket és nagyon bízom abban, hogy sikeres is lesz ez a projekt. Fontos, hiánypótló, azt gondolom, hogy más területen is érdemes lenne ezt a mintát alkalmazni.
ELNÖK: Köszönöm. Mielőtt visszaadnám a szót a válaszokra, nekem is lenne néhány kérdésem, észrevételem. Egyetértek Tóth József képviselőtársammal, aki kiemelte, hogy tényszerű és tárgyszerű az előkészített anyag. Valóban megfogalmazza azokat a dilemmákat, amelyek mindannyiunkban felmerültek, miszerint van is lehetőség arra, hogy a nemzeti fejlesztési tervben szerepeljenek ezek a sportfejlesztések, de igazából nincs rá lehetőség.
Sorolnám: a négy kapcsolódási pont. Az első a turisztikai fejlesztésekben van, az kizárt, hogy oda beférjen. Nyilván mindenki ismeri ezeket a kiírásokat. Láthatóan 2-3-szoros túljelentkezés van a régiókban a turisztikai célú beruházásokra. Tehát, hogy oda nem fogják beletenni a sport témájú beruházásokat, az egészen biztos. A kerékpárutak kérdése viszonylag egyszerűbb dolog, kevésbé köthető a sporthoz, legfeljebb tömegsport vagy szabadidősport hatása lehet a dolognak, de szerintem sokkal inkább közlekedési célú.
A humánszolgáltatások, intézményrendszerek fejlesztése. Itt talán korlátozottan beépíthetők, amire az OLLÉ-program is próbált kapcsolódási pontot találni. Ezek az iskolafejlesztések, integrációk kapcsán felmerülő lehetőségek. Erre is jelentős az igény. Ismerve az önkormányzatok költségvetéseit, azt gondolom, hogy sajnos az utolsók között lesznek azok, ahol még egy tornaterem is bele fog férni vagy egy sportpálya. Mindenki arra koncentrál, hogy a meglévő épület állagának a felújítása, a vizesblokkok cseréje, esetleg az oktatótermek felszereltségének javítása szerepeljen elsők között a beruházásokban, tehát itt azt gondolom, hogy korlátozottan valósulhat ez meg. Az utolsó pedig a települési területek megújítása. Ez a barnamezős területek közösségi célú funkcióváltása. Itt megint csak sajnos minimális szerepet fognak kapni a sportcélú beruházások. Elsősorban egyrészt a városrehabilitációra koncentrálnak a városok, ami a közterületekben fog megnyilvánulni, másrészt pedig szolgáltató központokat próbálnak majd létrehozni a volt iparterületek helyén.
A helyzet nem túl fényes, ennek fényében kérdezném is azt, hogy 2007-ben van-e arra statisztika vagy van-e valami információja a szakállamtitkárságnak, hogy a 2007-es pályázatokban, amennyiben volt egyáltalán ilyen, volt-e valamilyen példa arra, hogy sportcélú pályázatra támogatást ítéltek volna meg bármely szinten.
A másik pedig, hogy a sportról szóló fehérkönyv javasolja, hogy a strukturális alapokból kerüljenek finanszírozásra sport-rekreációs célú beruházások. Képviselőtársaim valamennyien elmondták, hogy a következő kétéves akcióterv előkészítésében talán hatékonyabban lehetne szerepeltetni a sport célú beruházásokat. Az államtitkárság készül-e valamilyen anyaggal? Itt már különböző ötletek is megfogalmazódtak. Olyan anyaggal készül-e, amit esetleg ajánlásként a regionális fejlesztési tanácsoknak megküldene? Vagy magának az NFÜ-nek, hogy hová tudná beépíteni ezeket a sport célú beruházásokat, mert talán, ha most az előkészítő fázisban ennek a prioritását meg lehetne teremteni, akkor talán nagyobb esély lenne, ha a pályázatok kiírását követően valóban ilyen típusú beruházásokra is lehetne pénzt fordítani.
Csak egy példát hadd mondjak, hogy mennyire nem működik ez sajnos, a turizmusban érintett szereplők éreznék a sport jelentőségét: Zalakaroson régóta megálmodtak egy sportcentrumot, ami egy fedett sportcsarnok, egy egyszerű központ gyakorlatilag, ahol hasznosítanák a meglévő szállodai kapacitásokat, a gyógyvíz jótékony rehabilitációs hatását. Soha egyetlen regionális fejlesztési projekt kapcsán sem kapott prioritást ez a típusú beruházás. Mindig megelőzték a fürdők, szállásférőhelyek, beruházások. Tehát itt sem lehet elérni áttörést, ha nincs erre egy központi nyomás. És most megadom a szót a főosztályvezető úrnak.
GYÖRFI JÁNOS (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat, mindenből tanulunk. Valóban azt kell mondanom, hogy először is ez a metodika, amit most kidolgoztunk, ez a komplex megközelítésrendszer, amit most próbálunk ajánlgatni, ez nemcsak a kistérségek részére szól, ez egy olyan metodika, amit most csináltunk, hogy a megye, régió tervező szakemberei is megtisztelnek bennünket, ha átgondolnak. Csütörtökön ezt kiosztjuk, ismertetjük, hogy szerintünk hol lehet ezzel kapcsolatban egyéb pályázati körben ezt bemutatni. Ezeket az ajánlásokat megtesszük.
Az útjaim során azt láttam az első körben az akcióterveknél, hogy amikor egy teremben százan ültek és megkérdeztem, hogy értjük-e egymást, és azt mondták, hogy nagyjából igen, és akkor hány projektet írtunk az első akciótervbe és száz emberből 1-2 indult projekttel. Az volt a tapasztalat, hogy XX. századi típusú projekttervezés elég nehezen kerül be a döntéshozók elé. Azért javasoljuk mi, hogy XXI. századi módon komplexebb tervekkel közelítsük ezt meg. A 2007-es tapasztalatom általában ezt az arányt tükrözi, vannak sportprojektek, pontosan most ezt nem tudnám megmondani, de elenyésző számban vannak és léteznek. Ennek a komplexitásfokát és a modernitását kellene emelni és ebben mi minden segítséget megadunk.
Kiment már a hírlevelünk, de ha nem érkezett meg a bizottsághoz, akkor még egyszer elküldjük: összefoglaltuk, hogy konkrétan szerintünk hol lehet forráshoz jutni. Ez egy rövid összefoglaló.
Mostanában tanulmányt elég nehezen lehet íratni, de kettőt írattunk ezzel kapcsolatban és közzé is tesszük. Három hét türelmüket kérem, amíg ezt végleges formájában elfogadom. Szét lesz bontva kis prezentációkra, hogy milyen területeken mit javasolunk. Tehát szívesen jövünk a bizottság elé azzal, hogy ezt ismertessük, de közzé is tesszük minden elemét. Nemcsak az EU-projektek vizsgálatát, hanem ők körüljárják a régiókat és ott riportokat készítettek, hogy mennyire gondolkodtak a tervezés során ebben. Tehát ezt mi napi szinten csináljuk most. Három hét haladékot kérnék még ebben és akkor ezzel a két tanulmánnyal előállunk és kérem a kritikájukat, véleményüket.
A probléma úgy nézett ki, hogy a tervező hálózat nem volt meg mögöttünk. Nem gondolkodott sportról, szabadidő-eltöltésről és ebben szeretnénk egy szemléletváltást létrehozni. Mindenféleképpen a létesítményekhez - még egyszer megerősíteném, hogy - működtetési modellt adunk, egy javaslatot adunk számításokkal, amit nem könnyű ebben a pillanatban sem számokkal alátámasztani. Az FVM-mel, Kovács Attila főosztályvezető úrral egyeztettünk a Leader-programban, hogy ismertessük az elképzeléseinket, javaslatainkat, tehát mindenféleképpen ezzel az FVM felé is elő fogunk állni és javaslatokat fogunk tenni. Úgy tudjuk, hogy az ott lévő munkatársakat tájékoztathatjuk. A rendszerelméleti megközelítésben külön úgy mint folyók hasznosítása, körüli megállók hasznosítása, fürdők, így még nem volt időnk foglalkozni, de ebben a két évben négy területet emeltünk ki. A strandsportágak fejlesztését, és akkor a fürdő-strandsportág nagyon közel van, illetve a folyópartok hasznosítása, a másik a természetben végezhető sportágak fejlesztése, dinamizálása és nemcsak a természetjárás, hanem a vizek körüli elemek is, harmadrészt a tömegesíthető sportágak, a kerékpár, futás, úszás kérdése és a sport és nevelés. Tehát, hogy a fiatalokkal generációs szinten egy más mentális hozzáállást próbáljunk megvalósítani. Ebből az első kettő egyértelműen ehhez a trendhez kapcsolódik. Mi ezt támogatjuk ezzel a strand-kézilabdapálya pályázatunkkal is, de a másik kettő is ezt szolgálja.
Tehát akkor az EU-projektjeinket ismertetnénk, a multifunkcionális épületegyüttesünk működtetési modelljét ismertetnénk, kb. 3-4 hét még ehhez szükséges, és ha önök igénylik, a regionális tanácsok felé is az elkészült anyagokat természetesen elküldjük, javaslatot teszünk, ha kell, el is megyünk. Úgyis járjuk az országot, tehát van most gyakorlatunk ebben. Abszolút módon készek vagyunk az információ átadására. Köszönöm a megjegyzéseiket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezzel az utolsó napirendünket is megtárgyaltuk.
Egyebek között kérdezem, hogy van-e valakinek valamilyen bejelentenivalója. (Nincs jelentkező.) Bárdossy Tamás kollégám mondja közben, hogy megvan az időpont, mert napirendünkön szerepelt Pécs beszámolója az Európa kulturális fővárosa program kapcsán. A polgármester úr azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy szívesen meghívná a bizottságot, hiszen a helyszínen bejárva a beruházások helyszíneit, egy sokkal átfogóbb képet kaphatnának a bizottság tagjai. Időközben sikerült egyeztetni, május 28-án, szerdán lenne ez a kihelyezett bizottsági ülés. Azért jelzem időben, hogy aki tud, az feltétlenül jöjjön el. Előtte kedden nem lesz bizottsági ülésünk. Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Ha jól tudom, akkor a Góliát McDonalds rendszer jövőbeni működésével kapcsolatban a labdarúgó szövetség és a Góliát között vannak feszültségek. Lehet, hogy érdemes lenne meghallgatni a Góliát vezetőségét, illetve a labdarúgó szövetség ez irányban dolgozó munkatársait, hogy hol tart ez a dolog, mert nehogy idő előtt menjen tönkre valami, amire lehet építeni az utánpótlást.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megvizsgáljuk, vagy a Sport albizottsággal megtárgyaltatjuk külön, ha pedig lesz rá időnk, napirendre vesszük. Köszönöm a részvételt, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 55 perc)
Bánki Erik
a bizottság elnöke
Pál Béla
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Földi Erika és Lajtai Szilvia