STB-12/2008.
(STB-51/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2008. május 14-én, szerdán, 8 órakor
a Képviselői Irodaház V/515. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Dr. Gyenesei István önkormányzati miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Gyenesei István önkormányzati miniszterjelölt szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Dr. Gyenesei István önkormányzati miniszterjelölt válasza *
További hozzászólások *
Dr. Gyenesei István önkormányzati miniszterjelölt további válasza *
Szavazás *
A hungarikumok védelméről szóló határozati javaslat (H/5486. szám) (Dr. Medgyasszay László és Dr. Simicskó István (KDNP) képviselők önálló indítványa) (Általános vita) *
Dr. Simicskó István szóbeli kiegészítése *
Dr. Bézi-Farkas Barbara (FVM) állásfoglalása *
Kérdések, vélemények *
Dr. Simicskó István válasza *
Szavazás *
Tájékoztató a magyar olimpiai csapat felkészüléséről *
Dr. Schmitt Pál elnök (MOB) szóbeli kiegészítője *
Kérdések, hozzászólások *
Tájékoztató a magyar paralimpiai csapat felkészüléséről *
Gömöri Zsolt elnök (MPB) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Gömöri Zsolt elnök (MPB) válasza *
Tájékoztató a pekingi olimpiai és paralimpiai játékok televíziós és rádiós közvetítési terveiről *
Schulek Csaba főszerkesztő (MTV Zrt.) szóbeli kiegészítője *
Merza Jenő főszerkesztő-helyettes (MR Zrt.) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Schulek Csaba főszerkesztő válasza *
Merza Jenő főszerkesztő-helyettes válasza *
Egyebek *
Elnököl:Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Pál Béla (MSZP), alelnök
Almássy Kornél (MDF) alelnök
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP)
Nagy Imre (MSZP)
Tóth József (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Hadházy Sándor (Fidesz)
Kovács Ferenc (Fidesz)
Lasztovicza Jenő (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Dr. Gyenesei István (Független)
Helyettesítési megbízást adott
Koscsó Lajos (MSZP) dr. Horváth Klárának (MSZP)
Dr. Gyenesei István önkormányzati miniszterjelölt
Dr. Simicskó István (KDNP)
Dr. Bézi-Farkas Barbara osztályvezető (Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Schmitt Pál elnök (Magyar Olimpiai Bizottság)
Gömöri Zsolt elnök (Magyar Paralimpiai Bizottság)
Schulek Csaba főszerkesztő (MTV Zrt.)
Kerényi György főszerkesztő (Magyar Rádió Zrt.)
Merza Jenő főszerkesztő-helyettes (Magyar Rádió Zrt.)
(Az ülés kezdetének időpontja: 8 óra 05 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok mindenkinek! Megkérem kedves vendégeinket is, hogy foglaljanak helyet, már ahol van... Simicskó István mellett az asztalnál van még hely, kettő is.
Elnézést kérek mindenkitől, de mutatja a parlamenti állapotokat, hogy miniszterjelölti meghallgatáshoz nem tudtunk nagyobb termet kapni, olyan zsúfolt a menetrend, és olyan kevés egyébként az erre megfelelő terem, hogy az önkormányzati bizottság, mint kiemelt bizottság a nagy tárgyalót "lenyúlta" előlünk, ilyen módon elnézést kérek mindenkitől, hogy ilyen körülmények között tudjuk csak megoldani a mai miniszterjelölti meghallgatást.
Engedjék meg, hogy először a bizottsági munkához feltétlenül szükséges technikai dolgokat oldjuk meg, ilyen módon a bizottság napirendjének elfogadására kérném a bizottság tisztelt tagjait. Kérdezem, hogy az írásban előre megküldött meghívóhoz képest van-e valakinek módosító indítványa. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor kérdezem, ki az, aki az írásban jelzett napirendekkel elfogadja mai ülésünk napirendjét, ezt kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény? (Nincs ilyen.) Tartózkodás? (Nincs ilyen.) Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes, és egyhangú döntésével elfogadta mai ülésünk napirendjét.
Dr. Gyenesei István önkormányzati miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Első napirendi pontunk Gyenesei István miniszterjelölt úr meghallgatása. Köszöntöm a bizottsági ülésen úgy is, mint a bizottság tagját, ugyanis még az a helyzet áll fenn, hogy a mai napon a bizottság tagja is egyben a miniszterjelölt. Értelemszerűen jövő héten, amikor a miniszteri eskütételre sor kerül a parlamentben, akkor a bizottsági helye megüresedik, és aztán megkezdődik majd egy egyeztetés a bizottsági hely betöltésére vonatkozóan.
Megadnám a szót Gyenesei Istvánnak. Megkérem, hogy az önéletrajz - amit megkaptunk - mellé szakmai koncepciót, néhány olyan dolgot mondjon el nekünk, hogy mit tervez miniszterként a tárca élén!
Dr. Gyenesei István önkormányzati miniszterjelölt szóbeli kiegészítése
DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Meghívottak, Érdeklődők! Köszönöm elnök úrnak a megelőlegezett bizalmat, amiből azt vettem ki, hogy a bizottsági támogatás remélhetőleg meglesz, hiszen csak akkor tudok majd az eskütételre teljes harci vértezetben megjelenni.
Az életrajzi adatokat nyilván nem fogom megismételni, megkapták a bizottság tagjai, egyébként is gondolom, hogy a bizottság tagjaként meglehetősen mély ismeretei vannak a Sport- és turisztikai bizottságnak bizonyos kérdésekben alkotott véleményemről. Ezért néhány olyan kérdéssel szeretnék foglalkozni, ami részben a bizottsági munka során, részben pedig a miniszterjelölti felkészülésem során általam fontosnak tartatott.
Azt hiszem, az talán az önéletrajzból jól látható, jól érzékelhető, hogy majdnem minden olyan területhez, amely az új Önkormányzati Minisztériumhoz tartozik, a korábbi életpályámon valamilyen formában kötődtem, akár az önkormányzat, akár a sport, akár a turizmus, a katasztrófavédelem, a lakás- és választási iroda tevékenysége.
Az elfogadott törvénnyel egyébként a minisztérium tevékenysége szűkül. Én ezt pozitívumként fogom fel, mégpedig azért, mert így több vezetői energia juthat egy-egy szegmensére ennek a területnek, ami a minisztériumhoz tartozik, és ugyancsak fontosnak tartom, hogy erősödhet - mert erősödnie kell - a tárcaközi érdekérvényesítő képességének is.
Az Önkormányzati Minisztérium fontos feladatának tartom, hogy bizonyos önkormányzati, és még inkább államigazgatási funkciók érvényesülése érdekében a központi ágazati koordinációt a korábbinál is hatékonyabban működtesse. A bizottság tagjai előtt nem titok, de a parlament képviselői előtt sem, hogy volt egy módosító indítványom, amelyet visszavontam, de csak átmenetileg vontam vissza, ez pedig a minisztérium nevére vonatkozó javaslat volt. A jelenlegi Önkormányzati Minisztérium név helyett önkormányzati, sport- és turisztikai minisztérium nevet javaslok, illetve szeretnék ehhez ötpárti konszenzust kérni és kialakítani. Meggyőződésem az, hogy mind a három terület egymás mellé rendeltségében olyan súlyt képez a magyar társadalomban, amit a minisztérium nevében is célszerű jelezni. Ez több mint gesztus lenne egyébként, ez egy nagyon komoly jelzés a társadalom felé, hogy jelen esetben nem a Belügyminisztériumhoz vagy az Önkormányzati Minisztériumhoz tartozik a sport és a turisztika, hanem megjelenik a nevében is, sport-, illetve turisztikai minisztériumként.
A minisztériumban sem belső szerkezeti változásokat, sem vezetői grémiumcserét nem tervezek mindaddig, ameddig ennek a szükségességét a munka során nem érzékelem. Ilyen jeleket nem tapasztaltam, ilyen elképzelésem jelen pillanatban nincs. Azokkal szeretnék dolgozni, akik ott vannak és értik a dolgukat.
Bajnai miniszter úr megtapasztalta, hogy az önkormányzat, a sport és a turisztika szorosan kötődnek egymáshoz. Ezt kihasználva megállapodtam vele, megállapodtunk egymással, hogy szoros kapcsolatot fogunk tartani a következő időszakban is a fejlesztési lehetőségek minél teljesebb körű kiaknázása érdekében e három területen, amelyek a minisztériumhoz tartoznak, ez mindenképpen szükségeltetik.
Ezzel együtt sincs nálam a bölcsek köve, legkevésbé szeretnék észt osztani azoknak, akiknek van, és tudják, hogy mit csinálnak, csupán segíteni szeretnék a minél jobb megoldások megtalálásában és megvalósításában. Nem ígérhetek sokkal több pénzt, hiszen mindaddig, amíg a konvergenciaprogram kényszerpályáján vagyunk, erre nem lesz lehetőség. Nem akarok kelteni és nem is kelthetünk hamis illúziókat, vannak azonban kihasználatlan lehetőségek. Ha nem korlátozzuk egymást, akkor vannak és lesznek tartalékaink. Azt mondani, hogy több kell, ez nem egy túl bonyolult feladat; arra javaslatot tenni, hogy a meglévő forrást hogyan lehetne jobban elosztani, felhasználni, az már tudás, kurázsi és egy tisztes szándék kérdése is.
A bizalmi tőkét szeretném erősíteni a kormánypárti és az ellenzéki polgármesterekkel, elnökökkel, sport- és turisztikai szakemberekkel egyaránt. Tagadásra nem lehet egy országot építeni; közmegegyezés nélkül pedig nem találhatjuk meg a tartós megoldásokat. Azt látom, hogy a parlamentbe erősen beleivódott az első pofon effektusa, amitől a többség nem tud szabadulni. Kölcsönös bizalom nélkül, zsigeri ellenkezést látva, lehetetlen eldönteni, mit kell komolyan venni és mit nem, tehát a közös érdeke valamennyi szereplőnek az, hogy a valós énjét mutassa, illetve a valós igényeket fogalmazza meg. Mindenesetre érzem a felelősségemet, és tisztában vagyok a kihívásokkal. Tőlem egyáltalán nem áll távol azt mondani - és remélem, hogy ezt ki is tudom majd mondani - akkor is, hogy ha ellenzéki képviselőről van szó, és akkor is, hogy ha ellenzéki vagy kormánypárti polgármesterről van szó, hogy igaza van képviselő úr, igaza van polgármester úr, jó gondolat, csináljuk meg együtt.
Tudom, hogy a jogszabály szerint a miniszter a kormányt képviseli és nem az ágazatot. Ezzel együtt a tevékenységemmel segíteni szeretném az idetartozó területek érdekeinek a megvalósítását is. Elfogadom, és magamévá teszem azt, hogy a miniszter szolga. Tisztában vagyok azzal is, hogy egy folyamat része vagyok, valamit folytatok és utánam is lesz, aki majd ezt folytatja; kicsit fennköltebben úgy fogalmaznék, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a nap nem velem kél, és nem velem nyugszik.
Az együttműködés ebben a bizottságban korrekt, példaértékű. Fontos kérdésekben a párt és frakcióérdekek alárendelődtek a két ágazat: a sport és a turisztika érdekeinek. Számos ötpárti, plusz független közös döntést hoztunk, amit büszkén fel is vállalhattunk, és nem egy esetben a parlament is ezt követte. Példaként a turizmus stratégiát említeném vagy a nemzeti sportstratégiát tudom megemlíteni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ebbe a bizottságba kerültem; a munkámban továbbra is építeni szeretnék rátok, ahogy ti is számíthattok rám, amennyiben a miniszteri megbízatásomat megkapom. Természetesen - ahogyan elnök úr mondta - kinevezésem esetén mind a bizottsági tagságomról, mind pedig a sport albizottsági elnöki tisztségemről le kell mondanom.
Először a sportról szeretnék néhány szót konkrétan szólni. A nemzeti tartásunkat, identitásunkat a sportrendezvények és a sporteredményeink nagymértékben befolyásolják. A konszenzussal elfogadott sportstratégiánk egy sorvezető, ami mentén tesszük, tehetjük a dolgunkat ki-ki ott, ahol a sportért akar és tud tenni. Sokat kell még azért dolgoznunk, hogy a legfőbb szlogen vagy elvárás, hogy ne csak sportnemzet, de sportoló nemzet is legyünk, ez valóban meg is valósuljon.
Az oktatáson és az egészségügyön keresztül még uniós források lehívására is van lehetőség egy pici kis ügyességgel. Az eddigieknél jobban kell építeni arra az evidenciára, hogy szoros összefüggés van a testnevelés, a sport és a nemzet egészségügyi állapota között. Az elmúlt évek tapasztalata alapján nem engedhető meg, hogy politikusok, és sportvezetők személyes sérelmeinek következményeként az ostor a sportolók hátán csattanjon. Mondom ezt sportvezetőként, politikusként, sportolóként és sportszülőként is - megjegyzem itt zárójelben, még szerencse, hogy ebben az esetben a legkisebb lányom objektív sportot űz és nem egy valamilyen szubjektív pontozásos sportágat, mert akkor valószínűleg ezek után eredményeit másként néznék, esetleg beszámítanák a papa új funkcióját, de így az dönti el majd, hogy hova kerül, hogy mikor szakítja át a célszalagot.
Néhány főbb súlypontot szeretnék kiemelni. Utánpótlás-nevelés: a bázis erősítése alapvető feladatunk és célunk, kapcsolódunk az oktatási rendszerhez e vonatkozásban (Becsó Zsolt képviselő úr megérkezett.). A nevelés vonatkozásában a példamutatást tartom rendkívül fontosnak. A felnőtt társadalom példamutatása nélkül, a felnőtt társadalom sporthoz való pozitív viszonya nélkül nem lehet elvárni azt, hogy az utánpótlás, a fiatalok valami új elvárási rendszernek megfeleljenek - ez az egyik legfőbb felelőssége a felnőtt társadalomnak ma. A testnevelési órák és a testnevelési foglalkozások viszonyával kapcsolatosan az álláspontom az, hogy a testnevelési órák növelésére jelentős bázis nem áll rendelkezésre, de a testnevelési foglalkozások kiszélesítésére és mennyiségének a növelésére megvannak az eszközök és a feltételek, e vonatkozásban előre lehet és kell is lépni.
A doppingról néhány szót. A dopping nulla toleranciát gondolom, hogy akik itt vannak valamennyien elfogadjuk és támogatjuk. Önmagában véve azonban ez a nulla tolerancia olyan, mint egy rendőrállam - és ezt nem véletlenül mondom: csak korlátozni, de nem segíteni a kiteljesedést óriási hiba lenne. Akkor, amikor a nemzetközi mezőnyben fel kell venni a versenyt más nemzetek legjobb sportolóival, akkor nemcsak tiltani kell, hanem segítséget is adni a magyar sportolóknak és ez egy új szemléletű gondolkodást is igényel. Lássuk be, hogy borotvaélen táncolnak a legjobb sportolók, a megelőzés a legfontosabb e területen. Ennek igazi fegyvere a sportorvoslás és az alkalmazott élettani kutatások feltételrendszerének a javítása.
Az olimpiai felkészülésről. Ez egy permanens folyamat. Nehogy azt higgyük, hogy az olimpiai felkészülés lezárult és csak néhány hónap van ebből vissza. Néhány hónap és újabb négy év; mert már most megkezdődött a felkészülés a londoni olimpiára. Csak így, és ezen szemüvegen keresztül lehet az olimpiai felkészülést nézni és segíteni, csak így szabad ehhez hozzáállni. Úgy tűnik, hogy rendeződtek a viták, az állam teljesítette a feladatát. Ettől kezdve a MOB elsődleges feladata, erkölcsi és szakmai felelőssége, hogy milyen eredményesen koordinálja az előkészületeket és szervezi a részvételnek minden egyes elemét és fázisát.
A működő sport finanszírozásáról. Meg kell találni az állam, a piac, a civil szféra és az önkormányzatok arányos szerepvállalását. Ez természetesen sportáganként más és más, nem lehet egységesen kezelni. Vannak sportágak, amelyekben az államnak és a civil szférának, az önkormányzatoknak lényegesen kisebb szerepük van, ugyanakkor a pénzvilágnak, a szponzoroknak lényegesen nagyobb, és vannak olyan sportágak, amelyek például önkormányzati támogatás nélkül nem is tudnának működni. Meggyőződésem egyébként, hogy az önkormányzatok ma a magyar sport legfőbb szponzorai és szponzorszerzői.
Más a helyzet Budapesten, és más a helyzet vidéken. Ma a vidék sportja előtte jár a főváros sportjának. Ennek ezernyi oka van, ha erre kérdés van, szívesen válaszolok, de ebbe nyilván nem akarok belemenni az időtakarékosság okán.
Az önkormányzatok értékeket visznek vagy vihetnek át a túlsó partra, oda, ahol majd új források bevonhatók lesznek. De amíg ezek az új források nem működnek, addig valakinek ezeket az értékeket meg kell őrizni, és ez, ha úgy tetszik, a mai kor történelmi felelőssége az önkormányzatok vonatkozásában.
Van egy mentőszerepe is az önkormányzatoknak. Akkor, amikor már senki nem tud segíteni, az önkormányzat az egyetlen kapaszkodó, akihez az egyesület, a sportkör vagy a sportoló fordulhat.
A forrásbővítés új lehetőségei közül kiemelném a PPP-lehetőséget, az OLLÉ program másoknak is példát adhat, iskolákhoz kapcsolódva, akár uniós támogatások bevonására is lehetőséget ad, és örökzöld téma a sportfogadás, mint forrás esetleges bevonása, illetve nem áll tőlem messze azokkal összefogni, akik úgy fogalmaznak, hogy a filmtörvény mintájára akár sporttámogatási adókedvezmény is lehetővé válhatna Magyarországon. Talán ebben is sikerülne ötpárti konszenzust kialakítani, és e vonatkozásban is előrébb jutni.
A nagyrendezvényeket nagyon fontosnak tartom, a sportnagyköveti program részeként támogatok minden olyan kezdeményezést, ami ráadásul még turisztikai attrakcióként is elszámolható és lehetőséget biztosít.
A budapesti olimpiával kapcsolatos álláspontom: minden sportot szerető ember, úgy gondolom, támogatja a budapesti olimpia gondolatát, akár országimázs-növelés szempontjából, akár a gazdasági fejlesztésre gyakorolt ereje szempontjából. Amiben vita van, vagy eltérő vélemények lehetnek, az az oda vezető út, és annak az ütemezése. Én e vonatkozásban a Magyar Olimpiai Bizottságot alapvető testületnek tartom, fontosnak tartom a Fővárosi Önkormányzat hozzáállását, a BOM-ot pedig egy egészséges szervezőerőnek tekintem e vonatkozásban.
Többször és többen felvetették a Puskás Stadion felépítését, korszerűsítését, egy új sportlétesítmény építését. Az előkészítésében előre kell jutni, nemcsak szavakban, verbálisan, hanem valóban a gyakorlatban is. Itt is a PPP eszközrendszere az, amire építeni lehet, de az állami részvállalás sem kerülhető meg e vonatkozásban, egy ilyen nagy beruházás esetében. Tisztán költségvetésből azonban semmiképpen nem megy, be kell vonni nagyobbrészt a magántőkét.
A Sportkórházról. A Sportkórház vonatkozásában feltett szándékom, hogy az első tevékenységi területem, ha úgy tetszik, kezdeményezésem az lesz, hogy próbáljuk megtalálni azt a hiányzó forrást, ami a Sportkórház befejezéséhez szükséges, aztán pedig, akár a magántőke bevonásával a működtetést is biztosítani. Meggyőződésem, hogy a magyar sport jövője szempontjából, de a magyar sporthoz kapcsolódó társadalom jövője szempontjából is, az egészséges társadalom szempontjából is egy kulcsfontosságú intézményről van szó, sokkal többről, mint ahogy azt sokan gondolják.
A szabadidősport, a tömegsport, a teljesítménypróbák szerepének erősítése a céljaim között szerepel, a civil világ szervezőerején keresztül természetesen, és e vonatkozásban a szociális és munkaügyi tárcával való együttműködést is erősíteni szeretném, hiszen a nemzeti civil alap nagyon sok sportegyesület, kisközösség számára biztosíthat forrást, onnan is tud meríteni, nemcsak kifejezetten sportcélra elkülönített keretekből.
Ennyit a sportról, ha kérdés van, természetesen válaszolok rá. Nagyon sok minden lenne még, amiről tudtam volna, szerettem volna szólni.
Turizmus. A turizmus jelentős gazdasági szektor, amely közvetlenül a GDP 5 százalékát, közvetve majdnem 9 százalékát adja. Ez mindenképpen azt mondja, mondatja velünk, hogy erre oda kell figyelni, és helyén kell kezelni. Az e területen végrehajtott fejlesztések többsége foglalkoztatásnövelő. Más gazdasági ágazatokban a fejlesztés nem egy esetben, vagy nem ritkán foglalkoztatáscsökkentő, mert a technikai fejlesztés élőmunkaerőt vált ki. Itt éppenhogy élőmunkaerő-igényes ágazatról van szó, a fejlesztések egyben munkahelyeket is teremtenek, és ez különösen kiemeli a jelentőségét, a sporthoz hasonlóan nemzeti imázsnövelő.
Örülök annak, hogy egyre inkább elterjed ma már a közbeszédben is, és a szakmai terminológiában is az "idegenforgalom" szó mellőzése, ha úgy tetszik, kiirtása, helyette a "turizmus" szót használjuk. Magyarul nagyon rosszul hangzik az idegenforgalom, régen rossz, ha idegen forog nálunk. Azt még csak-csak el lehet fogadni, hogy idegenként érkezik, de ha idegenként is távozik, akkor többet nem jön vissza. Tehát nekünk vendégeket kell fogadni, vendégeket kell ellátni, hogy valóban jól érezze magát és visszajöjjön hozzánk.
Országosan tervezett és koordinált, de régiós értékekhez kapcsolódó gondolkodásra és fejlesztésre van szükség, tehát nagyon fontosnak tartom az országos koordinációt, a szakmai irányítást, a szakmai lehetőségek biztosítását és a regionális, lokális megvalósítást. Ha ennek a kettőnek az egységét nem sikerül eltalálni, akkor nem lehet eredményes a turizmus tevékenysége.
Országosan tervezett és koordinált, de régiós rétegekhez így kapcsolódhatnának tulajdonképpen azok a fejlesztések, amelyek közül majd néhányat meg fogok említeni. Több mint 3 milliárd forint az, ami a régiós programokhoz kapcsolható lesz. Ez egy lehetőség, semmiféle biztosíték nincs arra, hogy ez felhasználásra is kerül. Minden azokon múlik, akik a turizmus fejlesztésében, működtetésében bármilyen szerepet is kaptak és vállalnak.
A fejlesztés fő területeiről néhány mondatot. Attrakciófejlesztés. Erős állami közreműködéssel növelni kell a vonzerőt, tehát itt az állami közreműködésre helyezném a hangsúlyt. A vonzerőt említettem, ezek közé sorolom például a sportrendezvényeket is. Egyetlen mérőszáma van ennek, a sikeres attrakciófejlesztésnek: a látogatottság, és a látogatottság mellett a látogató, a turista által eltöltött idő, és a költés mértéke az, ami eldönti azt, hogy sikeres volt-e az attrakciófejlesztés, avagy nem.
Új elem a desztináció-menedzsment kialakítása, épp a legutóbbi ülésünkön foglalkoztunk vele, nem akarok itt részletekbe belemenni. Jelentős állami szerepvállalással lehet ezt is megvalósítani. Ezt a magam részére úgy fordítottam le, hogy érdekelt, értő és elkötelezett humán szervezőerőre van szükség. Ha ez megvan, akkor jól végzi a munkáját a desztináció-menedzsment.
Kínálatbővítés. Döntően ez már a magántőkére kell, hogy épüljön, és nemcsak a szállás- és vendéglátóhely-bővítés és -színvonal javítására utalok e vonatkozásban.
Helyi szakmai együttműködésekre szükség van, a regionális fejlesztési tanácsok és a regionális idegenforgalmi bizottságok törvény megvalósítását segítő szerepe mindenképpen fontos, az ő tevékenységüket pedig a most készülő törvénynek lesz hivatása biztosítani. Új pozícióba helyezi például terveink szerint a regionális idegenforgalmi bizottságokat, hatáskörüket is változtatja, a lehetőségeiket változtatja, javítja.
A tárcaközi kapcsolatok vonatkozásában a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumot és a Környezetvédelmi Minisztériumot tartom két olyan minisztériumnak, amelyik mindenképpen fontos partner lehet.
Befejezésül néhány folyamatban lévő ügy, illetve tisztázandó kérdésről, egészen pontosan négyről néhány mondatot.
Remélhetőleg a célegyenesbe ért a turisztikai törvény. Én magam is még ott tartok, hogy ízlelgetem - valószínűnek tartom, hogy ez még fog javulni, bővülhet is, minőségében is javulhat. A magunk részéről, mint a törvényt előkészítők - most úgy mondom, mint már leendő minisztériumnak a vezetője - azt tudom csak mondani, hogy nyitottak leszünk minden további javaslat befogadására, ami ezt javítani képes és kész.
A meglévő turisztikai stratégia megvalósításának a szolgálata és segítése az elsődleges feladata.
Tüske-csarnok. Az állami forrás csak kedvcsináló ebben az esetben; a cél, hogy növekedjen általa Budapesten a látogatók száma, nagyon sok szempontból javítja Budapest értékét, vonzerejét - június 4-e a pályázat beadásának a határideje.
Balaton. A Balatonról nem szólni akkor, amikor a turisztikáról van szó, az álmoskönyv szerint nem sok jót jelent, úgyhogy én sem hagyom ki természetesen - de úgy sem tehetem meg, mint a Balatonhoz kötődő ember. Készül a területfejlesztési rendezési törvény, pontosabban már a parlament előtt van, ami lehetőségeket és korlátokat is jelent. Remélhetőleg egy jó törvény fog születni.
A Balaton zászlóshajó program megvalósítása létkérdés. A magántőke bevonása ma már a Balaton mellett elkerülhetetlen. Az SCD Holdingnak a tevékenysége a Balaton mellett és annak a sikeressége az egész Balaton-fejlesztés szempontjából kulcskérdés és meghatározó lesz. A Balatont a turizmus emeli ki egyébként a környezetéből, önmagában véve nem érték.
Végül pedig egyetlen mondat még. Meggyőződésem szerint erősíteni kell a turizmus gazdaságszervező és egyensúlyjavító szerepének társadalmi elfogadtatását és elismerését. Ha ezt sikerül megtenni, akkor még nagyobb erővel és még több energiával tudja segíteni a turizmus mindazt, amit mi úgy élünk meg, hogy az a környezet, ami körülvesz bennünket és az az élhető élet feltételrendszer, aminek valamennyien részesei vagyunk és mindaz a terület, amivel foglalkozunk, ehhez járul, vagy járulhat hozzá.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet, várom a kérdéseket.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. A bizottság tagjainak adnám meg a lehetőséget arra, hogy kérdéseket tegyenek fel a miniszterjelöltnek.
Mindenkinek a figyelmét szeretném felhívni arra, hogy fél tízkor, egy óra múlva kezdődik az Önkormányzati bizottság ülése, tehát nagyjából ez az időkeret áll rendelkezésünkre arra, hogy kérdéseket tegyünk fel, az arra kapott válaszok alapján véleményt formáljunk.
Képviselő hölgyé és uraké a szó!
Szalay Ferenc képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr, Jelölt Úr! Egymás mellett ültünk elég sokáig, úgyhogy kérdeznék és mondanék véleményt.
Örülök annak, hogy ebben a pozícióban a te neved felmerült, nyilván a munkásságodról majd még lesz szó itt a bizottság előtt.
Arra szeretnék rákérdezni, ami az önkormányzati kapcsolatok kapcsán merülhet fel. Hogy látod azt, hogy bekerül egy olyan törvénymódosítás novemberben vagy egy javaslat, hogy a hitelfelvételi korlát egyáltalán megjelenhet a gondolatokban, ami arról szól, hogy bekorlátozza az önkormányzatok hitelfelvételi lehetőségét a kormányzat - ez természetesen a működésüket veszélyeztetheti. Közben azt mondod, hogy az önkormányzatok a legnagyobb sportfinanszírozók, a legjobban támaszkodhat a sport az önkormányzatra. Ezt a kettősséget hogy gondolod kezelni? Az önkormányzatok alulfinanszírozottak, az önkormányzatoknak határtalan problémáik vannak a saját feladatuk ellátásában, de még nagyobb feladatokat kéne rájuk tenni, mondjuk a sportban.
A másik kérdés, hogy hogyan képzeled a többi minisztériummal való egyeztetést és együttgondolkodást, mert ez mindig megjelenik, de gyakorlati téren eléggé kis eredményeket sikerült elérnünk akár az Oktatási Minisztériummal a mindennapos testnevelés kérdésében, akár a Pénzügyminisztériumban a finanszírozás kapcsán, az adótörvények kapcsán szintén nem sikerült előremennünk. Konkrétumok vannak-e a fejedben, hogy igazából ebben hogyan lehet előremenni, mert ez ügyben kicsit szkeptikus vagyok.
A létesítményfejlesztésről egy kicsit többet szeretnék hallani, hiszen létesítményfejlesztő program többször mind a kettőnk és többünk fejében felmerült, most a Puskás Stadionról volt szó, de konkrétumokban egy kicsivel többet, ha lehetne hallani, megköszönném.
Kapcsolatod a MOB-al, illetve Schmitt elnök úrral néhány tévé és rádióriport kapcsán, újsághír alapján mondjuk úgy, hogy nem volt felhőtlen annak idején, néha egészen durva kirohanások is megjelentek - ezt én most hadd ne idézzem, nem idevaló. Gondolom, nem befolyásolja ez a mostani pozíciódat, illetve a pozíciódon keresztül a MOB-al való kapcsolatot, mert úgy éreztem, hogy a MOB-ra te is sokat teszel és sokat számítasz. De ha ezt most el is mondanád, hogy hogyan és miképpen, ez nem lenne baj, mert a későbbiekben nemcsak az olimpiai felkészülés érdekében, hanem magával a magyar olimpiai mozgalommal kapcsolatban sem mindegy, hogy egy miniszter miképpen áll a kérdéshez.
A bizottságban többször megegyeztünk néhány kérdésben, így megegyeztünk abban, hogy a nemzeti sportstratégia mellett öt pontban maximálisan egyetértünk; államtitkár úr nagy harcot vívott, hogy ez így is lehessen. Így azt, hogy elérjük, hogy sportra a mindenkori költségvetés egy százaléka jut, évente tíz százalékkal emelkedik a sportköltségvetés, megépítjük a Puskás Stadiont, először három, majd négy órára emeljük a mindennapos testnevelést és így sorolhatnám. Ezeket elfogadtuk, aztán utána nem lett belőle igazából semmi. Ez ügyben hogyan és miképpen gondolod a későbbieket, illetve milyen stratégiát javasolsz esetleg a bizottságnak, hogy ebben a kérdésben haladhassunk tovább.
A sportegészségügy kérdésénél egy picit bővebben a Sportkórházról, mert nagyon durva hírek jelentek meg, nagyon-nagyon durva hírek. A legdurvább az az, hogy az olimpia után a Sportkórházra nem számít a kormányzat. Nem tudom igaz-e ez, remélem nem, de bízom benne, hogy a te fejedben erről van egy kicsivel több információ, hogy megelőzzük az esetleges problémákat.
A turizmus kapcsán a Balatonról beszéltél, de én azt gondolom, hogy a törvényben is eléggé komoly hiányosság, hogy nem jelennek meg azok a térségek, amelyekre a turisztikai fejlesztéseket lehetne telepíteni. A Tiszát többször kérdeztem meg, a Tisza turisztikai fejlesztési régióként kiemelendő, de a Dunát hasonlóképpen, de ugyanígy sok mindent az ország más területén - tehát nemcsak a Balaton, hanem más is van ebben az országban - a te fejedben hogyan működik ez a kérdés a későbbiekben. Köszönöm elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. (Szalay Ferenc újra jelentkezik.)
SZALAY FERENC (Fidesz): Bocsánat, még egyet, elnézést kérek.
Felvetődött, mondtad, a minisztérium neve. Veled egyeztetve, elmondtad nekem, hogy lenne egy másik módosító. Mi volt az ok, mert a legegyszerűbb az lett volna, hogy ez rögtön átmegy most a parlamenten. Tehát igazából az első gondolat mindig jó szokott lenni, most nem tudom, hogy miért kellett ezt megváltoztatni; hogy lesz-e benne ötpárti egyesség, ez még a jövő kérdése, mert a gondolat jó, hogy a sport- és turisztika benne van, de nyilván majd el fogják mondani többen, hogy mi minden más is. (dr. Gyenesei István: Ha a katasztrófavédelemre gondoltál, az nem jól hangzana.) Mondjuk nem. De mondjuk, a sport jól hangzana, az idegenforgalom is, nem feltétlenül a turizmus - csakhogy minek kellett visszavonni ezt a kérdést. Bocsánat.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr.
Szijjártó Péter képviselő úré a szó!
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Mint a leendő sportot is felügyelő miniszter, szeretném, ha megosztaná velünk a gondolatait abban a tárgykörben, hogy mit gondol arról, hogy a sport legnagyobb erőpróbájára készülő magyar sporttársadalomnak és az azt koordináló szervezeteknek azzal a problémával kell szembenéznie, hogy április közepéig nem kapja meg az olimpiai felkészülési támogatás egy jelentős részét. (Almássy Kornél képviselő úr megérkezett.) Ön, akinek személyes és családi kapcsolódása is van az olimpiához, nyilvánvalóan jól tudja, hogy az olimpiával kapcsolatos költségek nem magukon a játékokon merülnek fel, hiszen részint az ott felmerülő költségek rendezését jóval a játékok előtt meg kell ejteni egyrészt. Másrészt pedig - nyilván ön is jól tudja, az előbb említett okok miatt is -, hogy a felkészülés viszi el a költségek egy jelentős részét. Tagadhatatlan tény, hogy április közepén érkezett meg az az összeg a Magyar Olimpiai Bizottsághoz, amelynek jelenléte feltétlenül szükséges volt az olimpiai játékokra való felkészüléshez. Kérem, fejtse ki erről az álláspontját, hogy mint MOB tag mit gondol erről.
Másrészt szeretnénk megtudni azt is, hogy mi a terve a MOB tagságával, hiszen ön a sportot is felügyelő miniszter lesz, mint a Magyar Olimpiai Bizottság tagja ez mindenképpen egy - mondjuk úgy: bájos szituáció, hogy a sportot felügyelő miniszter tagja magának az olimpiai bizottságnak. Tegye meg, hogy az ezzel kapcsolatos terveiről is tájékoztat minket.
Harmadrészt, bár nem szakmai kérdés, de nyilvánvalóan egy miniszteri meghallgatáson nem lehet megkerülni azt a kérdést, ha a miniszter személyét illetően komolynak tűnő vádak jelennek meg a sajtóban. Mai hír az ön korábbi megyei önkormányzati pályafutását firtatja - volt már ilyenből sok, tehát nyilvánvalóan a képviselő úr hozzászokott, hiszen főleg az elmúlt időszakban lehetett erről bőven olvasni. A mostani írás egy megyei önkormányzat és egy magáncég között kötött szerződést érint, amit most nem akarnák hosszasan idecitálni, mert egyrészt rövid időnk van, másrészt pedig sem nem sport, sem nem turisztikai téma. De azért, mint leendő miniszter, kérem, nyugtassa meg a bizottságot és tájékoztasson minket arról, hogy az csak valamifajta nagyon durva félreértés lehet, amit itt a cikk tartalmaz, hogy ön és egy magáncég közötti levelezésből mintha az derülne ki, hogy egy közbeszerzési eljárás előtt annak a győztese már meglett volna, csak ezt valaki véletlenül leírta. Nyilvánvalóan olvasta a cikket, tehát nem akarnám itt hosszasan idézgetni. Kérem, nyugtasson meg minket, hogy ilyenről szó sem lehet, és ez egy nagyon durva tévedés lehet maximum.
Végezetül pedig egy érdekességre hadd hívjam fel a figyelmet! Ön politológia szakon is végzett, de azért politológiai és politikatörténeti újdonságokat is tartalmaz az ön életrajza, hiszen megtudhattuk, hogy az MSZP már 1985 előtt is létezett, hiszen az önéletrajz szerint '73 és '85 között ön a KISZ és az MSZP megyei és központi apparátusában is dolgozott. Nyilvánvalóan valamifajta elírás történt, amelynek tisztázása talán nem is szükséges. (Dr. Gyenesei István: Hol jelent ez meg?) Önéletrajz. (Dr. Gyenesei István: Amit a parlament adott ki?) Igen.
ELNÖK: Ez abban az önéletrajzban szerepel, amit megkapott a bizottság valamennyi tagja. Köszönöm szépen, képviselő úr.
További kérdések a bizottság tagjai részéről? (Jelentkezésre:) Hadházy Sándor képviselő úr!
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ön említette a turizmustörvényt. A kérdésem az, hogy a benyújtott törvényjavaslat visszavonását fontolgatja-e, tervezi-e, vagy pedig ezt tárgyalási alapnak elfogadja-e.
A másik kérdésem szintén a szóbeli kiegészítéshez kapcsolódik, mégpedig az ön által folyamatban lévő ügyeknek nevezett kérdések közül a Balaton kérdését emelte ki. Kérdezem, hogy fontosnak tartja-e a további üdülőkörzetek, turisztikai körzetek kérdését is, például Tisza-tó, Duna-kanyar vagy egyéb területek. Illetve azt szeretném megkérdezni, hogy a Balaton mintájára tervezi-e ezen üdülőkörzetek kiemelt támogatását, vagy kiemelését legalábbis.
Egyetért-e ön azzal a rendezőelvvel, hogy a forrásokat, különösen uniós forrásokat oda érdemes irányítani, ahol azok megtérülése várható, és nem azokra a helyekre, ahol igazából elfolynak, és értelmetlenül lesznek felhasználva. Magyarul: a turisztikai forrásokat oda kell-e irányítani, ahol már jelenleg is komoly turisztikai értékek vannak, és nem próbálunk meg a puszta kellős közepén új attrakciókat kialakítani és kiépíteni.
Szeretném öntől megkérdezni azt, hogy egyik elődjének az útját kívánja-e járni, nevezetesen Lamperth Mónika miniszter asszony elődjéét, aki elmondta azt, hogy az uniós források felhasználásánál olyan technikák lesznek kiépítve, hogy az ellenzék ehhez a forráshoz ne tudjon hozzájutni. Ezt a rendezőelvet ön is elfogadja-e és alkalmazni kívánja-e, vagy pedig ezen változtatni kíván, és a változtatás látható módon fog-e megtörténni. Magyarul: a regionális fejlesztési tanácsok munkájába bekapcsolódhatnak-e az ellenzéki politikai erők is?
Még egyetlenegy kérdésem van. Több bizottsági ülésen felmerült az áfa csökkentésének a kérdése a turizmusban, a vendéglátásban és a szállásférőhely-értékesítésnél is. Mi az álláspontja ezzel kapcsolatban?
Végül egy utolsó kérdés: ön azt mondta, hogy a miniszter a kormányt képviseli és nem az ágazatot. Azért egy picikét tudja-e képviselni az ágazatot is? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdések? (Jelentkezésre:) Lasztovicza Jenő képviselő úr!
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterjelölt Úr! Szeretném ott folytatni, ahol Hadházy képviselő úr abbahagyta, hogy az ön elődje, Lamperth Mónika 2006-ban kijelentette, hogy minden olyan, jogilag lehetséges eszközt megtalálnak, hogy a megyéket tönkretegyék. Mi a véleménye a megye helyzetéről, a megye státuszáról, illetve a régiókhoz való kapcsolatáról? Ön ezt hogyan látja? Ön, mint a megyei tanács volt elnöke is, meg utána a megyei közgyűlés elnöke is, nagyon jól tudja, hogy a megyék számtalan olyan feladatot látnak el, amelyet az állam nem tud ellátni, illetve a települések nem látnak el, és az utóbbi időben ezeknek a finanszírozása nagymértékben romlott. Ezt ön hogyan látja, és lát-e valami olyan lehetőséget kormánytagként majd, amely visszaállíthatja a megyék megbízható finanszírozását? Hiszen nagyon jól tudja ön is, hogy a legtöbb megye már kötvényt bocsátott ki azért, hogy likviditási problémáit megpróbálja megoldani, vagy pedig ön is úgy gondolja, mint Lamperth Mónika, hogy ezt a folyamatot tovább kell folytatni.
A turizmusnál sokat beszélgettünk itt több ülésen is a turisztika alulreprezentálásáról és alultámogatásáról. Alelnök úrral nekünk mindig szópárbajunk van a turisztika finanszírozásáról (Pál Béla: Is.), de én azt gondolom, hogy ha megnézzük az elmúlt hat-hét év költségvetését, amit a parlament elfogadott, azok a számok irányadó számok, és látszik, hogy a turizmus folyamatosan forráskivonásban részesül a TC-n keresztül. Ugyanez vonatkozik a marketingre is, hiszen a marketingforrások is nagymértékben lecsökkentek. Ön ezt hogyan látja?
Eddig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, az NFÜ egy tárcánál volt. Most, hogy más tárcánál lesz az NFÜ, milyen együttműködést lát, amely a források jobb felhasználásának a záloga lehet?
Az utolsó kérdésem, hogy az utóbbi két napban érdekes cikkek jelentek meg a médiában az ön elmúlt évekbeni tevékenységéről, amikor még megyei közgyűlési elnök volt. Ha valósak ezek az állítások, amelyeket a cikk leír, akkor erkölcsileg hogyan tudja felvállalni a miniszteri státuszt? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. (Jelentkezésre:) Mohácsi József képviselő úr kért szót.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Megpróbálok nagyon rövid lenni.
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy olyan tárcát veszel irányításod alá, amiben mind a három területen komoly időt eltöltöttél, úgy a sportban, úgy a turizmusban, mint az önkormányzati munkában. Nyilván ehhez szükséges az a stáb, akikkel - és ez számomra legalábbis megtiszteltetés, hogy a bizottságunkból kerül ki egy ember, aki egy jelentős tárcát vesz át, és miniszteri kinevezés előtt áll. Ezt a szemedbe szerettem volna mondani. Nyilván nem egy egyszerű helyzet, de én azt hiszem, hogy azok a kollégák, akikkel eddig is együtt dolgoztál, mint bizottsági tag, tehát itt a szakállamtitkárságokra gondolok, azzal a munkával, amivel ők rendszeresen jelentkeznek nálunk és beszámolnak, azt hiszem, különösebb gond nincs.
Konkrétan megkérdezhetném azt is, hogy személyi dolgokban egyetértesz-e és tartod-e ezeket a kollégákat. Én úgy gondolom, hogy ez mindenféleképpen indokolt lenne, amellett, hogy a tárcában két olyan ágazat van a turizmust és a sportot illetően, aminek elvileg abszolút politikamentesnek kellene lennie. Gondolom, ezt te is így gondolod.
Én ehhez a munkához szeretnék neked nagyon jó erőt, egészséget kívánni, és természetesen minden segítséget megadunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Almássy Kornél alelnök úr kért szót.
ALMÁSSY KORNÉL alelnök (MDF): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Az első kérdésem az lenne, hogy tervez-e lépéseket arra, hogy a turizmus termékfejlesztésére a minisztériumon belül egy létszámbővítést hozzon létre, illetve hogy erre a területre jobban odafigyeljen, hiszen ez most a Magyar Turizmus Zrt.-hez tartozik, illetve voltak bizonyos lépések arra vonatkozóan, hogy ez átkerüljön vagy visszakerüljön újra a minisztériumhoz. Én azt gondolom, hogy ebben az irányban fontos lenne elmozdulni, azon túlmenően, hogy egyetértek én is az előttem felszólalókkal, hogy jó lenne, ha a költségvetési számokban is megtestesülne, hogy a turizmusra, amely szerintem a magyar gazdaságnak mindenképpen húzóágazata, nagyobb kormányzati odafigyelés, több kormányzati forrás jut. Ebben a tekintetben is kíváncsi lennék a miniszterjelölt úr terveire, hogy hogyan próbál meg lobbizni a turizmus nagyobb forrásaiért.
A másik turisztikai kérdésem az a Budapest turizmusa lenne. Tervezi-e a kapcsolatfelvételt a Fővárosi Önkormányzattal, illetve az önkormányzat különböző turisztikai hivatalaival, cégeivel - én komoly gondokat érzek Budapesten. Budapesten csökkennek a vendégéjszakák, azt gondolom, hogy Budapest lemarad abban a turisztikai versenyben, amit a régióban láthatunk, lemarad Prágával, Béccsel szemben, sőt más, a régióban lévő versenytársakkal szemben is. Most jelenleg - mondjuk ki - Budapest méltó sok tekintetben arra, hogy idevonzza a külföldi vendégeket - ebben a tekintetben milyen elképzelései vannak, tervezi-e a kapcsolatfelvételt az önkormányzat vezetőivel?
A másik kérdésem az a sportra vonatkozna. Tavaly elfogadtuk a nemzeti sportstratégiát, ebben szerepel a diáksportnak, illetve az iskolai testnevelésnek a megerősítése. Gyakorlatilag ebben teljes egyetértés volt, hogy meg kéne erősíteni az iskolai testnevelést, el kéne érni azt, hogy gyakorlatilag mindennap egy kötelező testnevelési óra legyen beiktatva az oktatási tervbe. Tudom, hogy ez nem csak önön múlik, és nem csak az Önkormányzati Minisztériumnál van a labda, hanem az Oktatási Minisztériumnál is, de jó lenne, ha most már a labdát nem ide-oda passzolgatnák, hanem ebben valóban lépés történne - úgyhogy kérdezem, hogy ebben milyen konkrét lépéseket tervez, hogy akár a következő tanévtől is már növekedjen a kötelező iskolai testnevelés a közoktatásban?
Az utolsó kérdésem inkább személyes jellegű. Tervezi-e, hogy a megyei közgyűlési tagságáról - miután miniszternek megválasztják - lemond, illetve mit kíván tenni ezzel a pozícióval? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm alelnök úr. További kérdések a bizottság tagjai részéről.
Becsó Zsolt képviselő úr!
BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Öt rövid kérdést szeretnék én is megfogalmazni.
Az első kérdés, hogy utazik-e a pekingi olimpia megnyitójára, illetve a záróünnepségre.
Van-e terve a létesítmény-problémának a megoldására? Egy konkrét példát mondott: a Puskás Ferenc Stadiont; esetleg más konkrét vállalást, ha mondana: úszó központ, jégpálya, esetleg tornaterem program.
Tisztelettel szeretném azt is megkérdezni, hogy a helyén marad-e a sportigazgatás vezetése, a szakállamtitkár úr, az apparátus.
Ön független képviselőjelölt, illetve független képviselő. Büszke is arra, hogy egy egyesület színeiben nyert parlamenti mandátumot és arra is büszke, hogy ezt a függetlenségét a kormányon belül is megőrizheti. Mint önkormányzati miniszter van módja és lehetősége a regionális fejlesztési tanácsokba delegálni embereket. Tisztelettel szeretném kérdezni, hogy tervezi-e azt, hogy MSZP-s pártkatonák helyett esetleg itt is éljen ezzel a lehetőséggel és független szakértőket fog delegálni a regionális fejlesztési tanácsokba.
Még egy kérdésem lenne a miniszterjelölt úrhoz, hogy megítélése szerint miért kényszerülnek az önkormányzatok kötvénykibocsátásra.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. További kérdések vannak-e a bizottság tagjai részéről? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor még én magam is feltennék néhány kérdést, mielőtt megadnám a válaszadásra a lehetőséget.
Gyakorlatilag mindkét szakterületen igen sok kérdés elhangzott. Igazából egy olyan dolog lenne, amire szeretnék még ráerősíteni. Jelezte a szóbeli kiegészítése során, hogy a legfontosabb dolgok között kezeli az olimpiai felkészülést és magán a világversenyen való részvétel pénzügyi fedezetének a biztosítását, illetve minden egyebet, ami ehhez hozzátartozik. Itt a bizottság is foglalkozott ezekkel az anomáliákkal és próbáltunk tenni valamit annak érdekében, hogy ezt a folyamatot felgyorsítsuk, sajnos nem sok sikerrel jártunk abban a tekintetben, hogy április közepe lett mire ezeket a pénzeket megkapták az illetékes szövetségek, illetve köztestületeket. Viszont a mai napig - információnk szerint - a Wesselényi Közalapítvány működési költségeire nem érkezett forrás, illetve támogatási szerződést sem kötött a Sport Szakállamtitkárság. Ugyanúgy hiányzik, mondjuk a Csanádi Sportiskolának a pénze is - ha erre tudna valami választ adni, azt örömmel megköszönném.
A turizmus terén jelezte, hogy elsődleges célja a nemzeti turizmusfejlesztési stratégia megvalósítása. Sajnos a stratégia, bár viszonylag széles társadalmi és szakmai konszenzus előzte meg az elfogadását, mégis a megvalósítás terén már jelentős csúszások mutatkoztak. Éppen ebben az évben kellett módosítani az intézkedési tervet és ennek megfelelően számos fontos megvalósítandó cél elég jelentős 2-3-4 éves csúszást is szenvedett - tud-e valamit tenni annak érdekében, hogy ez a folyamat a visszájára forduljon és az eredeti célnak megfelelő, vagy ahhoz közeli időpontokban valósuljanak meg ezek a fontos stratégiai célok.
Ugyanúgy fontos kérdés a nagyprojektek ügye. Itt valamelyik képviselőtársam - már nem emlékszem pontosan - jelezte, hogy korábban, amit szintén a bizottság tárgyalt, elég nagy csúszások vannak a nagyprojektek körül, igazából érdemben nem nagyon halad az előkészítés. Bár a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség nem ön alá fog tartozna, hanem azt Bajnai Gordon viszi magával, mégis mit tervez, mit tud tenni ennek érdekében különösen úgy, hogy önhöz fog tartozni az a miniszteri biztos, aki az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumon belül éppen a nagyprojekteket kellene, hogy felügyelje. Az elmúlt bizottsági ülésen, a meghallgatás során azonban kiderült, hogy számos kérdéssel ő maga sincs tisztában - nem tudom, hogy ezzel ön mit tervez, vagy mit tud kezdeni.
Jelezte, hogy célegyenesbe ért a turizmustörvény. Nagy tisztelettel arra kérném, hogyha megkapja miniszterjelölt úr a bizottsági többséget, és miniszteri esküt tesz a parlamentben, kérem, fontolja meg, hogy vonja vissza ezt a törvényjavaslatot. Valószínűleg nem volt még kellő ideje tanulmányozni, de egy tragédia, erről biztosíthatom. Tehát maga az előző verzió még a tavalyi év őszi koncepció volt, az is meglehetősen koncepciótlan, szedett-vedett, gyakorlatilag a meglévő, a területet szabályozó jogszabályok halmaza, de semmiképp sem egy olyan törvény, amely azt jelezné, hogy a parlament a legmagasabb szinten kezeli a turizmus problémájának az ügyét, és arra valóban megoldást kíván találni a turizmustörvény kereteiben. Most a helyzet annyit romlott azóta, hogy a mostani tervezet az a korábbit alulmúlja, tehát esélyét nem látom annak, hogyha kedden elindul az általános vitája a parlamentben, annyi módosító indítványt be lehet nyújtani hozzá és érdemben azt meg lehet tárgyalni, amely egyáltalán használható állapotba hozná ezt a törvényjavaslatot - tehát őszintén kérem, fontolja meg ennek az esélyét.
Még egy fontos kérdés, a vendéglátás helyzete. Szintén egy hányatott sorsú területéről van szó a turizmusnak; egyébként maga a turizmustörvény szinte nem is foglalkozik ezzel a jelentős szektorral. Éppen most van átjövőben a Gazdasági Minisztériumból az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium vagy most már Önkormányzati Minisztériumhoz. Mit kíván tenni ezzel a területtel, segíti-e az integrációt, tehát visszahozni a többi szakterülethez és együttkezelni őket vagy ne adj' isten a minisztériumok szerkezetváltozásával együtt adott esetben az egész folyamat, ami elindult, megállhat és visszakerül, mondjuk adott esetben a Gazdasági Minisztériumhoz ez a terület.
Még egy fontos kérdés. Almássy Kornél képviselőtársam Budapest turizmusát említette. Ha már a Balatonról beszélünk, Budapestet sem lehet kihagyni, hiszen a magyar turizmus egyik legfontosabb desztinációjáról van szó. A budapesti látogatóközpont régi kérdés és régi probléma. Én magam bizottsági elnökként is felvetettem ezt már több alkalommal, hogy foglalkozni kéne a megvalósításával. Érdemi választ igazából sem Bajnai Gordon miniszter úrtól, sem a főváros vezetésétől nem kaptam, állítólag több koncepció is él és létezik: az Erzsébet tértől kezdve akár a Hősök teréig. Van-e elképzelése és mennyire szorgalmazza ennek a látogatóközpontnak a létrehozását. Azt gondolom, hogy ma elengedhetetlen, hogy egy ilyen fontos turisztikai fogadóhely, mint a főváros tekintetében ne legyen egy olyan európai igényeket is kielégítő látogatóközpont, amely az ideérkező turisták tömegeit képes elirányítani.
Az önéletrajz. Szijjártó Péter képviselő úr már említést tett az önéletrajzról. Megmondom őszintén, ilyen miniszterjelölti életrajzzal még nem találkoztam tízéves pályafutásom során, tele van hibákkal. Hogy ez most a kapkodás, a gyorsaság következménye vagy sem, nem tudom, csak mondom, nyelvtani és fogalmazási hibákkal. Ez az MSZP '73 és '85 között egy jó kérdés, ami már felmerült. Társadalmi tisztségei között megyei önkormányzat tanácsának '94-98, illetve 2006-tól. De micsodája? Tagja? Elnöke? Tanácsa 2006-tól, meg '94-98 között? De mondhatnék még ilyet, hogy "Flusi Vendéglátók Országos Szövtségének" alelnöke négy évig. Arról nem beszélve egyébként, hogy a kórházas rend tagja is rövid o-val szerepel az önéletrajzban. Miniszterjelölt Úr! Azt gondolom, hogy ez nem illendő, egy ilyen szintű meghallgatásra ilyen szedett-vedett önéletrajzzal készülni.
Végül két dolog még. Az egyik, amire nagy hangsúlyt kíván helyezni, és amit én jó irányvonalnak tartok, ez az ön civilsége. Ugye "civil a pályán", ez a jelszó, megpróbál ötpárti egyeztetést kezdeményezni a lehető legtöbb kérdésben. Valóban, a bizottság korábbi működése során azt tapasztaltam, hogy azok, amik ötpárti kezdeményezéssel indultak javaslatok, legalább az előkészítés fázisában valóban bírtak egy teljes politikai támogatottságot, aztán utána, a parlamenti szavazáson gyakorlatilag a döntő többségük sajnos elveszett, mert a kormány támogatását nem tudta elérni. Kérdezem azt, hogy ön hogyan kívánja ezt megvalósítani.
Mert azért, ha visszatekintünk az elmúlt időszakra, akkor a civilségével kapcsolatban is felmerülhetnek kérdések. Ugye az önéletrajzban szintén találunk erre utaló megjegyzéseket a korábbi KISZ-, MSZMP-tagság, tanácselnökség, de megnézhetjük a 2002-es országgyűlési választásokat is, amikor ön Francz Rezső javára visszalépett a második körben, tehát az MSZP képviselője javára, majd 2006-ban az MSZP képviselője lépett vissza az ön javára a választások második fordulójában. Majd a legérdekesebb történet az a bizonyos bizalmi szavazás a parlamentben, amikor civilek tízezrei tüntettek az ellen a miniszterelnök ellen, aki hazugsággal lett kormányfő, és ezt utána be is ismerte, hogy megtévesztette a magyar lakosságot, majd ön ennek a miniszterelnöknek bizalmat szavazott. Kérdés az, hogy ezek után a civil szférával a kapcsolata milyen, és azt hogyan tudja képviselni.
Végül egy utolsó kérdés, ugye sportvezetőként is több helyen megfordult, ezt jelezte az önéletrajzában. Láthatóan a ritmikus gimnasztika, a sí, az öttusa szövetségek élén megfordult, a sportvezetői pályája láthatóan mindig követte a lányai sportpályafutását. Kérdezem azt, hogy miniszterként hogyan kívánja majd azt a nehéz és nehezen feloldható problémát kezelni, miután az ön lánya aktív sportoló, ön pedig sporttárcavezető, hogy mégse legyenek olyan rosszul értelmezhető visszásságok, mint amilyenek annak idején, például az olimpiai támogatásban rejlettek, amikor is a közpénzekből támogatta a saját lánya olimpiai felkészülését. Vannak ilyen hírek is, amik keringenek, ez a bizonyos, valamelyik újságban olvastam, vitaminvásárlás, én már nem tudom a részleteit, nem bonyolódnék ebbe bele. Tehát a lényeg az, hogy hogyan tudja szétválasztani a családi viszonyokat a sportvezetői viszonyoktól.
Ezek alapján szeretném megadni a szót a válaszadásra, utána lesz még egy kör, amikor kérdések és vélemények elhangozhatnak. Miniszterjelölt úr, öné a szó.
Dr. Gyenesei István önkormányzati miniszterjelölt válasza
DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Azt hiszem, akkor járunk el helyesen, ha a kényes kérdéseken mindjárt az elején túlesünk, ne ezzel zárjuk a remélhetőleg nem rossz hangulatú, vagy jó hangulatú miniszterjelölti meghallgatást. (Lasztovicza Jenő: Nincs itt rossz hangulat!)
Többen is kérdeztek a lapokban megjelent híradásokkal kapcsolatosan, azok valóságtartalmával kapcsolatosan. Ehhez a következőt tudom hozzátenni, anélkül, hogy itt bármilyen részletkérdésbe belemennék: talán van néminemű jelzésértéke annak, hogy Somogy megyében egy patthelyzet alakult ki a közgyűlésben, és egyik frakció, képviselőcsoport sem tudta semmilyen formában biztosítani a többséget, tehát együttműködésre volt szükség ahhoz, hogy bárki adhassa a megyei közgyűlés elnökét. Akkor ott, érdekes módon egy konszenzussal az MSZP frakciója is és a Somogyért Egyesület frakciója is megszavaztuk a választásnál a fideszes elnökjelöltet. Úgy gondolom, hogy ez egy komoly gesztus volt ebben az esetben, el lehetett volna húzni ugyanúgy, mint ahogyan Heves megyében ez történt. Mi ezt nem tettük, mert fontosnak tartottuk, hogy a megoldás felé vigyük el. Az már kevésbé volt kulturált megoldás, miután megállapodtunk ezt megelőzően, hogy mindhárom képviselőcsoport egy-egy alelnököt biztosít, akkor ezek után a fideszes alelnököt megválasztottuk, majd az MSZP-s alelnököt is megválasztottuk, és amikor a Somogyért-es alelnök választására került volna sor, és a Somogyért frakciója engem jelölt alelnöknek, akkor ezt már a Fidesz-vezetés nem fogadta el és nem támogatta, holott előzetesen mi megszavaztuk a fideszes elnököt is, alelnököt is, csak akkor már túl voltunk ezen a választáson, és furcsa módon ekkor már nem volt fontos, hogy jelöltet állítsunk. Ráadásul a képviselőcsoport összetételéből fakadóan nem is tudtunk mást javasolni, csak engem, mert kilenc polgármester volt még rajtam kívül, és a törvénnyel ez nem fér össze.
Ez már egy jelzés volt, és kezdődött egy folyamat, ami azonnal egy átvilágítás, egy gazdasági átvilágítás formájában jelent meg a közgyűlésben, vagyis a hivatalban. Én nem akarom az én tevékenységemet méltatni, 17 évet húztam le, közelében nincsen, nem volt megyei közgyűlési elnök, akit két ciklusnál többször megválasztottak volna. Feltehetően e mögött azért csak-csak volt valami teljesítmény. Azt is el tudom fogadni, hogy egyszerűbb dolog egy 17 éves, felépített értékrendet vélt vagy valós indokokkal lerombolni, mintsem azt megpróbálni követni vagy felülmúlni. Úgy tűnik, hogy a könnyebb megoldás felé mozdultak el néhányan Somogy megyében.
Annyi az érdekessége csak a dolognak, hogy mindaz az információ, ami most vélt, vagy valóságban napvilágot látott, ezek mindez idáig nem voltak érdekesek különösebben, nem voltak elég súlyosak. Ezek most váltak különösen érdekessé, pedig az információ ugyanígy megvolt ezekről. Egyszerűen azért, mert a megyei közgyűlés elnökének azokban az ügyekben közvetlen felelőssége fel sem merült vagy merülhet, és egyszerűbb dolog azt mondani, hogy ügyészségi eljárás folyik, vagy rendőrségi nyomozás folyik, de csak azért, mert adott esetben valakik átadják ezeket a vélt vagy valós dokumentumokat ezeknek a hatóságoknak, akiknek nyilván meg kell kezdeniük ezt a vizsgálatot, amit le fognak zárni egy-két héten belül. Nincs kétségem afelől, hogy úgy fogják lezárni, és ez már válasz mindenkinek arra a kérdésére, hogy én hogyan érzem, úgy fogják lezárni, hogy okafogyottak mindazok a kezdeményezések, amelyek az én felelősségemet ezekben az ügyekben felvetik. Sem súlyában, sem a felelősség formájában, sem pedig hatásköriségében ezek nem lépik át azt a határt, amiért bármilyen kicsi formában is úgy érezném, hogy felelősség terhel, vagy le kellene hajtanom a fejemet.
Sokkal inkább úgy gondolom, hogy azok a tapasztalatok, amelyeket szereztem, és amiket sikerült Somogyban megvalósítani, ha ezeket az önkormányzati munkába át tudom ültetni, akkor az sokkal inkább hasznára válik és válhat az ágazatnak, mintsem kárára, vagy teherként jelenne meg. Ennyit szerettem volna ezzel kapcsolatosan mondani.
Megnézem még, hogy van-e még esetleg olyasmi... Még egy dolog! Azt hiszem, hogy ez is a mai politikai valóságunk része, mert ha van hat miniszterjelölt, akiből öt már időközben letette az esküt, akkor az összes támadási irány és erő az arra az egyre fókuszál, akire még lehet lőni adott esetben, és ez most jelen esetben nyilvánvalóan én vagyok. Egyébként a jogi lépéseket megtettem e vonatkozásban, mind a sajtó irányába, mind pedig a személyek vonatkozásában. Majd el fog dőlni az, az igazság előbb-utóbb ki fog derülni.
A másik ilyen kérdéskör, amit itt elnök úr vetett fel: bocsánat, az önéletrajzom, ami itt van, egy szerkesztett önéletrajz, amit itt a hivatalban, pontosabban a könyvtárban állítottak össze. Többször küldtem, több részletben küldtem és egészítettem ki az idők folyamán, ezt ők állították össze. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ezek az én mondataim, de ha ebből valami is az enyém, akkor azért természetesen vállalom vagy vállalnám a felelősséget. Ezt nem tudom itt most kontrollálni sajnos, és nem tudom bizonyítani sem. Végtelenül röstellném, ha ennek csak egy része is tőlem származna ebben a formájában.
Ami az MSZP-vel való kapcsolatomat illeti. Úgy gondolom, az, hogy tagja voltam az MSZMP-nek - és ez benne van az önéletrajzomban - 1989-ig és azt követően nem léptem be egyetlen pártba sem, így az MSZP-be sem, 20 év óta nem vagyok tagja pártnak, talán ez néminemű hitelességét adja annak, hogy valóban a civil világ az, ami az én társadalmi, politikai közéleti terepemet és a hátteremet biztosítja. Az is teljesen világos és ezernyi példát tudnék mondani, hogy a középen állás akkor hiteles, amikor azt jobbról és balról is támadják - márpedig az esetemben ez pontosan így van. Tudniillik ez teljesen világos, hogy jobbról nézve a közép balra van, balról nézve pedig jobbra, ettől közép - ha nem így lenne, akkor valamelyikhez nyilvánvalóan tartozna.
Teljes tévedés egyébként, hogy a hat évvel ezelőtti választáson Francz Rezső javára visszaléptem volna. Szó szerint úgy fogalmaztam, hogy a második fordulóban a harmadik helyről egyébként visszalépek és visszaadom a rám adott szavazatokat a választópolgároknak, döntsék el, kire kívánják adni. Szó szerint így fogalmaztam akkor, és azóta sem változtattam meg ezt az álláspontomat.
Egyébként meg kell, hogy mondjam, az, hogy akkor fideszes jelölt győzött abban a választókerületben, az pont az én visszalépésemnek volt a következménye; pont a fordítottja következett be, mint amit feltételezett az én visszalépésem. De ez egy más történet, mert ez nem célirányosan történt, egyszerűen azért, mert az engem támogatóknak a nagyobb része a jobbközéphez tartozik, ezt többször bemérték már ott abban a választókerületben.
Ami az MSZP-s jelölt visszalépését illeti, szeretném a következőt mondani. Az egyetlen olyan nem párthoz tartozó voltam az első fordulóban, aki már az első fordulót megnyertem. Tehát nem arról van szó, hogy én a második vagy a harmadik lettem volna az első fordulóban és vissza kellett lépnie az MSZP jelöltnek ahhoz, hogy megnyerjem - egyébként négyen indultunk összesen - a választókerületben, az első fordulót is megnyertem már meglehetős nagy fölénnyel. Tehát, ha nem lép vissza az MSZP-s jelölt, abban az esetben nagy valószínűséggel ugyanez az eredmény lett volna kisebb különbségekkel. Azt, hogy kinek a javára lépett vissza, ezt én nem tudtam befolyásolni. Meg sem tagadhattam, elfogadtam, mert felajánlotta, hogy visszalép és bejelentették, hogy az én javamra; ettől kezdve a választópolgár döntött, ahogyan döntött.
Tehát semminemű olyan külön megállapodás nem történt sem az MSZP-vel, sem más párttal. Érdekes volt, egyedül az MDF-el volt külön pártmegállapodásom a választásokon, ami azért szintén jelzi a kötődéseimet. És az, hogy az MSZP most jelen pillanatban, a kormányfő, hozzá mert nyúlni, egyesek szerint kvázi független jelölthöz, aki nem tartozik ma az MSZP frakciójába és a jövőben sem kérik, hogy abba beüljön, tehát nem feltétele az én kinevezésemnek, ez napnál világosabban azt bizonyítja, hogy mind az MSZP frakciója, mind pedig a kormányfő tudott egy nagy mély lélegzetet venni és a saját belső érdekeiken túl valami másba is gondolkodni.
A civil szférával való kapcsolatom pedig továbbra is ugyanolyan erős marad és úgy gondolom, hogy az a háttér, ami mögöttem van, éppen hogy az esetleges miniszteri kinevezésem esetén, tovább erősíti a civil szférával való kapcsolatomat. Én csak a somogyi civilekről tudok beszélni, akiket végtelen büszkeséggel tölt el az, hogy egyáltalán a civil világból kerülhet ki esetleg egy miniszter; a magyar legújabbkori politikatörténetben nem is fordult még az elő, hogy kvázi ellenzékhez tartozóból - mert az ellenzéki oldalon ültem itt is meg a parlamentben is, akár formálisan is, de lényegében nem ez a kérdés - kerül ki egy miniszterjelölt, illetve esetlegesen egy leendő miniszter.
A családtagokkal kapcsolatos észrevételre a következőt szeretném mondani. Voltam én a Magyar Ökölvívó Szövetségnek is elnökségi tagja, sőt alelnöke is - egyik gyerekem sem bokszolt. A fiam egyetlen sportágat űzött: a teniszt - soha nem voltam a Tenisz Szövetségnek elnökségi tagja. Tehát az az érzés, hogy én mindig odamegyek, ahol a gyermekeim vannak, nem pontos. Az tény, hogy sokéves aktív sportolás esetén - gondolom más is volt már így - nem ritka, hogy az egyesületek vezetésében, szövetségekben megkérik azokat a szülőket, akik aktívan részt vállaltak és segíteni tudnak, hogy kapcsolódjanak be, így kapcsolódtam én is be. Erre mondtam egyébként azt, hogy szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy ha a lányom öttusa versenyt fog a jövőben nyerni esetleg vagy jó eredményt fog elérni, akkor abban nekem, mint szülőnek legfeljebb annyi szerepem van, hogy a génjeim benne vannak és tudom neki biztosítani azt a családi hátteret, légkört, ami minden sportoló esetében a teljesítmény mögött ott kell, hogy legyen.
Az pedig, hogy közpénzen vitamint vásároltam volna, ez annyira a mélységekbe megy már le, hogy először is fogalmam nincsen róla: egy. Kettő: ha egyáltalán történhetett ez, akkor ez csak úgy történhetett, hogy azokból a keretekből, amelyekből a sportolók támogatást kaptak Somogy-megyében, lehet, hogy az én lányom is kapott, de nem az én döntésem alapján, ebben egészen biztos vagyok, úgyhogy ezt nyugodtan szeretném mondani. Ez megint az a kategória, amit jópofán lehet mondani, mint ahogy tegnap érdekes módon olvastam azt is, valamelyik napilapban: "Gyenesei, a viccmester" cím alatt. Azt róják fel nekem bűnömül, hogy a vagyonnyilatkozatomban három rovatba - ami pedig teljesen korrekten van kitöltve, amire nem volt mit odaírnom, mert egyébként gyűjteményem, olyan jellegű nincs -, oda mertem írni a gyűjtemények között a gyermekeimet és az unokáimat, forrásnak pedig az élet nagy ajándékát jelöltem meg. Ha valaki a családját ilyen formán büszkén vállalja és nem azt írtam oda, bocsánatot kérek, hogy hat feleségem volt gyűjteményként és harminckét barátnőm az életemben, akkor a kettő között azért van néminemű különbség.
Remélem, hogy válaszoltam mindazokra a kérdésekre, amik úgy kényesnek tűntek. Van még egy, bocsánat. Nem is olyan kényes ez, mert itt ül Schmitt Pál, és ennél jobb helyzet sincsen arra, hogy erre a kérdésre válaszoljak. Először is bennünket húszéves kapcsolat fűz össze, a legkülönbözőbb formákban dolgoztunk együtt és a húsz évből volt talán maximum egy év az, amelyiket megterhelt egy bizonyos helyzet és volt tizenkilenc, amit nem. Én a tizenkilencet fontosabbnak tartom ebből és értékesebbnek, mint azt az egyet és a tizenkilenc felülírja azt az egyet. És az azóta eltelt évek is felülírják azt a néhány percet vagy a néhány mondatot, amit azóta gondolom, hogy Palival néhányszor is végiggondoltuk és tudunk és akarunk ezen felülemelkedni, mert az értékek, amikért mi felelünk - ő és a jövőben én - azok nem engedhetik meg maguknak azt, hogy megterhelje bármilyen ilyen személyes probléma. Ezt egyébként megtettem annak idején a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlésén, és ha szükséges, akkor akár itt is megismétlem azt, hogy amennyiben a viták hevében bármikor elragadtattam magam, akkor megkövettem Schmitt Pált és vagyunk olyan sportemberek, hogy ha sportszerűek vagyunk egymással szemben a versenypályán és utána kezet fogunk, akkor legközelebb ezt már nem hurcoljuk magunkkal, mert a teljesítmény a fontos, ráadásul egy csapatban focizunk. Ezt nem politikai értelemben mondom elsősorban, hanem a magyar sportban és a magyar értékek mentén. Ha ezt így elfogadjátok itt tőlem, akkor úgy gondolom, hogy ez az alkalom is alkalmas volt arra, hogy mindennemű ezzel kapcsolatos mendemondának elejét vegyük.
És akkor most jöjjenek az érdemi kérdésekre a válaszok. Sok időnk nincsen rá, de megpróbálok gyorsítani.
ELNÖK: Bocsánat, közben jeleztem az Önkormányzati bizottságnak, hogy kezdjék el az ülésüket más témával, tehát 10 óráig kértem tőlük hosszabbítást.
DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszterjelölt: Köszönöm szépen. A papírjaimban, remélem, eligazodom majd, és induljunk akkor neki.
Szalay Ferivel egymás mellett ültünk... Én úgy gondolom, Feri, ha volt száz téma, ami felvetődött a sporttal kapcsolatosan, 99-ben majdnem ugyanúgy járt az agyunk egyébként, szinte semmi különbség nem volt köztünk, ez talán nem véletlen.
A hitelfelvételi korlátokról, hatásokról, működésről, fejlesztésről satöbbiről beszéltél, ezt többen kérdezték egyébként, ezt a hitelfelvételt, meg a korlátozásokat, meg a kötvénykibocsátást, meg a megyék helyzetét. Talán egyszerre válaszolnék ezekre.
Az első, ami úgy hangzik, hogy hitelfelvételi korlátok. Először is a hitelfelvételeknek van egy törvényi korlátja. Minden önkormányzat a költségvetés készítésekor ki kell, hogy számítsa a hitelfelvétel plafonját. Ennek megvan az algoritmusa, nem itt van az alapvető probléma, mert ha ezen belül marad egy önkormányzat, akkor kezelhető a hitelállománya, pontosan ezt a célt szolgálja egyébként. Ami az igazi problémát jelenti, hogy van egy kiskapu, ami tulajdonképpen a kötvénykibocsátást teszi lehetővé, és a kötvénykibocsátás korlátlanul megnövelheti a hiteleket. Ha most azt mondom, hogy Somogy megyében másfél év alatt a megyei önkormányzat nettó adósságállománya meghatszorozódott, és ez kizárólag a kötvénykibocsátásból került finanszírozásra, akkor azért ez jócskán mutatja azt, hogy valamit ezzel kezdeni kell, mert ennek nincs vége. Ha a kötvénykibocsátás, mint lehetőség, mindenkinek korlátlanul rendelkezésre áll, akkor egy példát szeretnék mondani. Én úgy gondolom, hogy bőségesen terített asztal mellett nem lehet fogyókúrázni. Tehát ha be van szorítva a hitelfelvétel lehetősége, akkor valóban meggondolják kétszer is, hogy mire költik, de ha szabadon felvehetem a hitelt, több milliárdos nagyságrendben, akkor bizony elcsábulok arra, hogy ha fogyókúráznom kellene, akkor is veszek az asztalról a tányéromra még egy adagot.
Az esetek egy részében sajnos ez kényszerből történik így. Addig nincs is probléma, amíg ez a fejlesztéseket szolgálja. Akkortól van probléma, ha ez a működésre megy el. Márpedig az önkormányzatok egy jelentős részénél ez ma a működésre fordítódik, magyarán mondva eltűnik egyetlen év alatt, de ha fejlesztésre fordítódik, akkor természetesen az egy más jellegű dolog, mert akkor érték teremtődik.
Tehát én azt mondom, hogy a működési hiteleket nem szabad bekorlátozni, mármint ami a hitelplafonig történik, viszont a fejlesztési célú hiteleket végig kell gondolni, hogy csak olyanra biztosítani, és én ennek vagyok a híve, amihez lehet pályázni támogatást és nyerni. Szóval az nem kunszt, hogy kötvénykibocsátásból finanszírozok meg száz százalékban egy fejlesztést. Annak van értelme, hogy ha adott esetben akár kötvénykibocsátásból 20 vagy 30 százalékos önerőt teszek le, és hozzá 70-80 százalékot hozzá tudok tenni. Tehát a gondolkodásban... Én ezt majd az önkormányzati bizottságnál szeretném alapjaiban és részletesen elmondani, itt talán nem is fejteném olyan részletesen ki, talán egy kicsit jelzéseket adtam erről.
Itt mondanám azt is el, hogy a megyékkel kapcsolatosan mi az én személyes véleményem, álláspontom. Teljesen világos az, hogy az elmúlt év költségvetésében a legtöbb terhet a megyei önkormányzatoknak kellett bevállalniuk, és ők viselték el. A terveim szerint a költségvetési tárgyalások előkészítése során szeretnék segítséget nyújtani a megyéknek, hogy ezen a pozíción javítsunk.
Ami a megyék és a régiók viszonyára vonatkozó kérdés volt, ide hoztam azt is, egy csokorba, én azok közé tartozom, akik azt mondják, hogy a kérdést nem úgy kell feltenni, hogy megye vagy régió, hanem úgy lehet feltenni, hogy megye és régió. Tehát lehet szerepe és funkciója a megyének, és lehet szerepe és feladata a régiónak. Egy a kérdés: tudunk-e és akarunk-e funkciókat, hatásköröket, eszközöket adni a régiónak? Ha a régió kap funkciót, hatáskört, és felülről kapja ezt, tehát decentralizált formában, akkor van jogosultsága a régiónak, de nem a megyék kárára. Ha alulról kapja a régió a feladatokat, tehát a megyétől és a kistérségtől, akkor ez egy centralizációs folyamat, és nem vagyok híve neki, és nem kívánom támogatni.
Tehát ez egy alaphelyzet, alapállás, amit úgy gondolom, lehetne még ragozni, de talán felesleges, látszik világosan belőle az ezzel kapcsolatos elképzelésem.
A több minisztériummal - Ferinek még mindig - való együttműködésről mi a véleményem. Hál' istennek van egy kormány-önkormányzatok egyeztető fórum. Ennek egyébként most lesz, éppen holnap a következő ülése, amit még Bajnai miniszter úr hívott össze, de már engem is meghívtak erre, valamennyi olyan minisztérium és minisztere, legfeljebb államtitkári szinten képviseltetve magát hivatalos, akikkel az önkormányzati szférának, a sportnak és a turisztikának bármilyen kapcsolata lehet. Tehát ez egy kiváló fórum arra, hogy a tárcaközi egyeztetéseket elvégezzük, és azokat az érdekeket érvényesítsük, amelyre rákérdeztek, hogy hogyan tudom majd érvényesíteni ezeket a sajátos érdekeinket.
A létesítményfejlesztésről szóltam a szóbeli bevezetőmben, és azt hiszem, hogy világosan fogalmaztam. Addig, amíg a konvergenciaprogram kötöttségei nem teszik lehetővé, hogy nagyobb arányban álljon rendelkezésre forrás, addig ezeket általában a magánszférából, vállalkozói szférából bevonható forrásokra lehet döntően építeni, ami azonban nem nélkülözheti az állami forrásokat sem, ha úgy tetszik, kicsit kedvcsinálóként, az állam viszonyulását jelezve.
A Sportkórház megmentése. Itt voltál, amikor erről beszéltem a szóbelimben? (Szalay Ferenc: Mindenhol itt voltam!) Itt voltál. Én tulajdonképpen ott elmondtam a Sportkórházzal kapcsolatosan, nincsenek ettől eltérő információim. Egyet tudok ígérni, hogy azok közé fogok tartozni, akik az utolsó leheletükig küzdeni fognak azért, hogy a Sportkórház funkciója és szerepe, lehetősége maradjon meg a magyar társadalom egészségügyén és sportján belül, és ehhez kérek mindenkit, hogy legyen partner, politikai hovatartozástól függetlenül. Hiszem azt, hogy kellő erőt tudunk felmutatni, hogy netalántán azok a vélt vagy valós elképzelések, amik itt felvetődtek, valósággá váljanak.
Elnézést kérek mindenkitől, amit nem soroltam fel, a Balaton mellett még természetesen a Duna-kanyar, a Tisza-tó, Debrecen környéke, Nyugat-Magyarország, Sopron környéke, Észak-Magyarország, Mecsek... Annyi érték van ebben az országban, Dráva-völgye, hogy azt ne mondjam, amit itt jócskán fel lehetne sorolni. Ezekre is ugyanaz igaz, mint sok minden másra, hogy a bőség zavarával nehéz megbirkózni. Talán Hadházy képviselő úr vetette azt fel, és teljesen egyetértek vele - azt hiszem, hogy most mindjárt gyakorlom is azt, amit mondtam, hogy egyetértek képviselő úrral -, hogy a támogatást, a fejlesztési forrásokat, az odafigyelést azok a térségek, attrakciók kell hogy kiérdemeljék, ahol a leghatékonyabban hasznosul az arra ráfordított forrás, ahol a vendégek számát az megsokszorozza, ahol a bevételeket megnöveli, ahol Magyarország imázsát növeli. Ha ezeket tudja produkálni valami, akkor arra oda kell figyelni. Amelyik kevésbé tudja és ha a torta akkora, amekkora, akkor annak nem jut; nem azért nem jut, mert az nem lenne fontos, hanem azért, mert valahol különbséget kell tenni és akkor azt hiszem, hogy itt azonos módon gondolkodunk erről.
A nevet miért mondtam vissza? Ennek nagyon egyszerű praktikus oka volt és most nagyon őszinte leszek. Először is nem mondtunk le, nem mondtam le ennek a névnek az érvényesítéséről; de ha ezt fenntartom, akkor további egy héttel tart az a procedúra, ami most lezárulni látszik. És még őszintébb leszek. Talán Szijjártó Péter vetette fel először ezeket a kérdéseket, Péter, talán meg is érted. Szóval egyszerűen nem kívántam tovább naponta szembenézni azokkal az ostoba rágalmakkal és támadásokkal, amik nyilvánvalóan elsősorban addig tartanak, amíg a kinevezésem meg nem történik, majd azt követően is nyilván fogunk ezzel találkozni egészen addig, amíg ezek nem tisztázódnak, de a fejeket legalább nem zavarja meg, hanem túl tudunk rajta lépni - ilyen egyszerű praktikus oka volt. Nem a személyes oka volt neki az elsődleges, hanem az, hogy mielőbb a folyamat záródjon le, mert a végszavazás, ami tegnap volt, az sem történhetett volna meg tegnap; tehát nem kezdhette volna el a működését a többi minisztérium sem. Tehát nemcsak az Önkormányzati Minisztérium és az én személyes tevékenységem volt a befolyásoló, az legfeljebb motiválhatta a dolgot, színesíthette, hanem az egész struktúraváltozás mindaddig állt volna, amíg a végszavazás meg nem történik, ha fenntartom a módosító indítványomat, amit egyébként a jövőben, ahogy mondtam, szeretnénk, ha megtörténne.
A MOB-tagsággal való tervem, és akkor itt mondanám az önkormányzati testületben való részvételemet is. Sem egyik, sem másik esetében nincs összeférhetetlenség a miniszteri tisztség és a MOB-tagság vagy a megyei közgyűlési tagság között. Ma is van a MOB-nak egyébként miniszter tagja, korábban is volt több is. Most Szekeres Imre jut eszembe, de lehet, hogy több is van, de korábban ott volt Baráth Etele a MOB tagjai között és így tovább. Tehát nincs kizáró ok, nem is látom különösebben a jelentőségét és értelmét, hogy ezt az egyébként 20 éves MOB-tagságomat, ha nem kell és nem muszáj megszüntessem - ez is jelzi a sporthoz, a sport legerősebb köztestületéhez való viszonyomat. A megyei közgyűlésben egyébként a frakciónk fogja eldönteni, pontosan a Somogyért Egyesület elnöksége és a frakció fogja eldönteni, hogy kívánatos-e ott az én további tagságom, avagy sem. Nagy valószínűséggel a frakcióvezetői tisztségemről lemondok, azt átadom; remélhetőleg ezek után az alelnöki tisztséget is be tudjuk tölteni, mert akkor be tudunk hozni majd a közgyűlésbe egy nem polgármester tagot is, és akkor sok minden rendeződhet akár Somogy megyében a testületen belül is.
A turizmustörvénnyel kapcsolatosan - elnök úr is, Hadházy képviselő úr is jelezte. Megmondom őszintén, ezt a törvénytervezetet, miután tegnap vettük kézbe, éppen csak az éjszaka átlapoztam, tehát igazán mély benyomásaim nincsenek róla. Voltak érzéseim nekem is, de korai lenne erről bármit is mondani. Ha ilyen jellegű észrevételek vannak, akkor azt gondolom, hogy érdemes megfontolni azt, hogy a további előkészítésnek milyen formáját választjuk, a további párbeszédnek, gazdagításnak, javításnak milyen eszközrendszeréhez nyúlunk. Nagyon bízom abban és szeretném, ha a turisztikai törvény legalább annyira édes gyereke lenne ennek a bizottság mindkét részének, amit mindenki fel tud vállalni és a parlamentnek is, hiszen valamennyiünk érdeke, mintsem, hogy itt most erőből bárki, bármit át akarna préselni. Többet ér szerintem az, hogy ha ezen még elgondolkodunk, mintsem, hogy azt bizonygatjuk, hogy ez tulajdonképpen egy tökéletes törvénytervezet, még ha igaz is, akkor sem biztos, hogy szerencsés egy ilyen helyzetben, egy ilyen légkörben ezt erőltetni, meg kell kísérelni a konszenzusos támogatást és elfogadást, mert a végrehajtásban is mindenki ennek a hasznát szeretné látni.
Többen jelezték azt, hogy a területfejlesztési tanácsokba ellenzéki, kormánypárti delegáltak, s a többi. Szeretném azt elmondani, hogy azzal, hogy a területfejlesztés Bajnai Gordon miniszter úrral együtt átkerült egy másik minisztériumhoz, ezek a hatáskörök is átmentek, tehát nem az én hatásköröm lesz a regionális területfejlesztési tanácsok összetételével kapcsolatosan bármiféle változtatást kezdeményezni, úgyhogy helyette nem tudok ezekre nyilván válaszolni. Esetemben úgy tudom, hogy egyetlenegy delegáltra van lehetősége a minisztériumnak valamennyi regionális területfejlesztési tanácsba, azt lehet legfeljebb áttekinteni, ahhoz lehet kisebb módosításokat tenni, de ma én nem látom ennek szükségességét semmilyen formában, indokoltságát sem - úgyhogy én ezzel különösebben nem akarok így mélységében foglalkozni.
Még egy dolgot, Szijjártó Péter képviselő úrral kapcsolatban, ha már Szalay Ferencnél mondtam, hogy egymás mellett ültünk. Szijjártó Péternél viszont azt tudom elmondani, hogy néhány évvel ezelőtt a triatlon Európa-bajnokságot Győrben rendezték és egy háromtagú csapatban együtt voltunk egy csapatban és egész jól megértettük egymást ezen a versenyen (Szijjártó Péter: Nem fulladtunk meg.). Igazad van, tényleg ott úsztunk is, úgyhogy kijöttünk a vízből, a végén még végig tudtunk futni és be is vártuk egymást, igaz Péter?, úgyhogy nem futottunk el egymástól - Péter jobb kondícióban volt már akkor is, mint én, de gondolom, hogy ez a korának tudható be. A kézilabdánál ott meg a Bakonyi Tibiék tették meg azt a szívességet, hogy az achilles ínam szakadtáig gyakoroltunk.
Visszatérve, az áfakulccsal kapcsolatosan. A magam részéről egyébként nem csak ez esetben, de minden esetben támogatok minden olyan pénzügyi szabályozási megoldást, adómódosítást, amely élénkítheti a turizmust, és egyben hozzájárul a költségvetés bevételének a gyarapításához is, tehát a kettőnek az összhangját tartom fontosnak. Itt tulajdonképpen a szálláshely fogadtatások kedvezményes 5 százalékos áfakulcsáról van szó. Az én ismereteim szerint a szakmai javaslat eljutott már a Pénzügyminisztériumba, tehát a Pénzügyminisztériumnál van; támogatni kívánom ezt, és csak bizakodni tudok egyelőre, hogy a 2009. évi adómódosítások előkészítésénél ez egy sikeres akciónk lehet. Ha így lesz, akkor máris megérte, hogy ezzel a dologgal már itt is foglalkoztunk.
Lasztovicza Jenő képviselő úr, a megyékről beszéltem.
A marketingforrások növeléséről - itt kaptam egy kis segítséget. Tulajdonképpen 2006-ig igaz volt az, amit képviselő úr mondott, 2006-ot követően azonban: 2006-ban 4 milliárd 650 millió forint, 2007-ben 5 milliárd 150 millió forint, 2008-ban 5 milliárd 500 millió forint. A számok nekem most azt mondják, hogy ez egy növekedés. Attól még lehet, hogy egy más aspektusból nézve vannak bizonyos hiátusok - én most ezt tudom erre a kérdésre válaszképpen adni. Ha ebben tudunk majd valamit előrelépni, akkor közösen tegyük meg továbbra is.
A személyi kérdésekre többen is tettek fel kérdést. Megismétlem azt, amit a szóbeli bevezetőmben elmondtam, nem tervezek a minisztériumban vezetői szinten személyi váltást. Miután Bajnai Gordon miniszter úr 85 plusz 15 főt a minisztériumból magával visz, ez óhatatlanul azt teszi szükségessé, hogy bizonyos területekre vagy átcsoportosítani kell embereket, vagy pedig új embereket kell felvenni, státuszt betölteni. De ez nem érinti - még egyszer mondom - a vezetői gárdát, itt most elsősorban a szakállamtitkári körre gondolok, itt most nem beszélek a főosztályvezetőkről, mert ott sincs okom rá, de eddig a szintig még nem foglalkoztam a kérdéssel. Egyébként is a szakállamtitkárokra e vonatkozásban nagymértékben szeretnék támaszkodni, akikben ők megbíznak, azokban én is meg fogok bízni, hiszen ők dolgoznak velük elsősorban.
Almássy képviselő úr, termékfejlesztésre létszámbővítés a szakállamtitkárságon, meg a lobbizás kérdéseit vetette fel. Itt Kovács Miklóssal két mondatot váltottam. Nem volt kétségem afelől, amikor megkérdeztem tőle, hogy tényleg hiányzik-e létszám, akkor ő megerősítve a te észrevételedet, azt mondja, hogy hiányzik; mert olyan a világon nem volt még, hogy egy apparátus vagy részlegvezető, vagy bárki, ha azt mondják neki, hogy több emberrel is dolgozhat, azt mondja, hogy az is elég, ami van. De biztos vagyok benne, ha erre lesz lehetőségünk, akkor ezen a területen erősítünk, ha nem lesz lehetőségünk, akkor vagy belső átcsoportosítással, vagy pedig hatékonyabb munkavégzéssel megpróbáljuk azt elérni, amit te hiányolsz, és amit te szükségesnek tartasz. Mert nem a létszám a fontos ebben, hanem az, hogy a termékfejlesztés maga jelenjen meg a minisztérium munkájában, és egy hatékony tevékenységként jelenjen meg.
Ami Budapesttel kapcsolatosan felmerült, úgy tudom, hogy a részvénytársaságnak, az rt.-nek van megállapodása a budapesti önkormányzattal, tehát ilyen formán van már ennek néminemű alapja, amin tovább lehet mozdulni. Ha itt vannak hiátusok, akkor ezt majd a munkavégzés során megpróbáljuk kiküszöbölni.
Az iskolai testnevelésről néhány szót hadd szóljak! Azt hiszem, itt jön vissza az a rutin vagy tapasztalat, ami a bizottsági munkából adódik, mert eddig minden miniszteri meghallgatáson előjött ez a kérdés, úgyhogy ezt végiggondoltam, hogy hátha én is megkapom ezt a kérdést majd. Ami a lényeg, hogy a 2006-os kormányprogram úgy rendelkezett, hogy kialakítjuk a mindennapos testnevelés feltételrendszerét. Aztán a nemzeti sportstratégia már úgy fogalmazott, hogy az iskolai testnevelés és diáksport területén a cél a mindennapi testedzés. Ez sem írja a mindennapi testnevelésórákat, mert nyilván a testedzésben benne vannak az órák és a délutáni szabadidős foglalkozások is, és ez az, úgy gondolom, a kettő együttes megjelenése az, ami pótolja azt a tárgyi, technikai, személyi hiátust, aminek a hiányában a mindennapi testnevelést még elég hosszú időn keresztül valószínűleg nem lehet bevezetni. Egyébként a jogszabályok lehetővé teszik, tehát ott, abban az iskolában, ahol ezt meg tudják oldani, ott ezt megtehetik, ezt végül senki nem tiltja nekik, sőt, a lehetőségük törvényben adottan megvan. Amúgy pedig az Oktatási Minisztériummal e vonatkozásban sportiskolai kerettantervet alakítottunk ki, és megvan a jogi lehetősége annak, amiről az előbb, a napi testnevelés vonatkozásában szó esett.
Becsó Zsolt képviselő úr: utazok-e Pekingbe? Ez elsősorban attól függ, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság adott esetben azt a javaslatot, amit a kormány részéről fog kapni, elfogadja-e és támogatja-e. Tudniillik az, hogy ki utazik Pekingbe, ez nem akarom, nem akarom kérdése vagy nem szándék kérdése, hanem a Magyar Olimpiai Bizottság döntésének a függvénye. Úgy tudom egyébként, hogy valamennyi olimpián ott volt és lehetőséget kapott a kormány képviselete. Azt is tudom, remélem, nem árulok el ezzel titkot, hogy miniszterelnök úr is azt jelezte, hogy részt kíván venni az olimpián, valószínűleg az olimpia második felében, középső szakaszában fog az olimpiára kiutazni, amivel jelzi azt, hogy elismeri ezt a tevékenységet és számára is fontos a sport. Jelenleg annyit tudok, hogy legutóbb Bajnai miniszter úrral olyan megállapodás született, hogy ő venne részt a megnyitón. Feltehetően a mostani miniszterváltás azt is jelenti, hogy a megnyitón a kormányt az új, sportért felelős miniszter fogja képviselni, ha én leszek, akkor valószínűleg én. De még egyszer mondom: a Magyar Olimpiai Bizottság hatásköre ennek a végleges eldöntése.
A többi kérdésre egyébként válaszoltam...
A következő: elnök úr a Wesselényi Alapítvánnyal kapcsolatosan tette fel a kérdését, pontosabban a véleményét mondta el. Itt azt a segítséget kaptam, hogy a Wesselényi Alapítvány működéséhez a rendelkezésre álló összforrás 5 százaléka folyamatosan átutalásra kerül, tehát a működésének megvannak a feltételei, és itt Gábortól azt a jelzést kaptam, hogy átutalásra került a Wesselényi Alapítványhoz kiosztott források... (Elbert Gábor: Nem, az iskolának...) De várjál, az külön! A Csanádi iskola egy külön kérdés volt ehhez kapcsolódóan. A Wesselényi Alapítványnak átutaltuk vagy nem? (Elbert Gábor: Át, persze!) Tehát a Gerevich-ösztöndíj a Wesselényi Alapítványnak átutalásra került. A Csanádi iskolához a pénz átutalásra került, ezt szeretném megerősíteni.
A nemzeti sportstratégiai célok csúszása... Vagy turizmusstratégiai? (Elnök: Turizmus!) Itt kis segítséggel azt tudom válaszolni, hogy amire nem volt hatáskörünk, vagy nem állt rendelkezésre forrás, csak az csúszik, minden más egyéb, a nagyobb része megvalósul. Nem akarok most belemenni részletekbe, hogy most részletezzük, hogy melyik, hogyan és milyen formában.
Ami a nagyprojekteket illeti, talán két héttel ezelőtt éppen a nagyprojektekről volt szó a bizottsági ülésen. Az én jelenlegi ismereteim szerint nem a minisztérium hatáskörébe fog tartozni a nagyprojektek köre. Itt említeném meg a vendéglátóközpont létrehozását, amit támogatunk, szükségesnek tartunk... (Közbeszólásra:) Látogatóközpont, bocsánat. Ezt támogatjuk, a nagyprojektek között valósul meg, nyilvánvalóan kellő odafigyeléssel a légkört kell úgy alakítani körülötte, a világot körülötte, hogy ez ne maradhasson ki, hanem egy kényszerpályára kerüljön.
Vendéglátás. Itt, ebben az esetben arról van szó, hogy a vendéglátás tulajdonképpen a kereskedelemhez sorolható tevékenység, mindez ideig teljes egészében a GKM-hez, illetve most annak a jogutódjához tartozott, tartozik. Ugyanakkor tudomásom szerint a két miniszter között volt egy korábbi tárgyalás és megállapodás, hogy tisztázzák a hovatartozás kérdését. Most egy nagyon sajátos helyzet áll elő, mert Bajnai Gordon, aki innen kezdeményezte ennek a területnek, bizonyos részeinek az ide kerülését, ő most a másik székben ülve tárgyalópartner lesz, remélhetőleg nem változtatja meg ebbéli szándékát, miért is tenné, amiből az következik, hogy az a kormány-előterjesztés, ami most előkészítés alatt van, tartalmazni fogja a hovatartozás kérdéseit. Nem fog valamennyi jogosítvány az Önkormányzati Minisztériumhoz tartozni, az alapjogszabályok megalkotásának a feladata továbbra is a GKM-hez, illetve annak jogutódja minisztériumhoz tartozik. Csak mondanék néhány speciális példát, hogy például a vendéglátásból az Önkormányzati Minisztériumhoz tartozhat a jövőben a vendéglátó üzletek kategóriába sorolása, a felszolgálási díj, vagy a második kategóriájú játékterem-üzemeltetési jogszabályok kezelése. Egyébként nem változnak más tárcánál lévő jogosítványok. Mondok egy olyat, ami egy harmadik tárcához tartozik, például az élelmiszer-előállítás, az a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartozik.
Ha valakit kihagytam, elnézést kérek, de próbáltam összevonni, csoportosítani, kellő mélységgel, részletességgel válaszolni. Még egyszer köszönöm a kérdéseket, köszönöm a türelmet, köszönöm azt, hogy ebben a bizottságban tevékenykedhettem, és azt meg különösen, hogy azt, hogy ma itt tudtunk egymással, ha úgy tetszik, barátilag és őszintén beszélni, ebben az is szerepet játszott, hogy az elmúlt két esztendőben azonos hajóban ültünk, ami a sport és a turizmus ügyének a felvállalását jelentette. A jövőben pedig remélhetőleg tudunk és akarunk is ezért közösen tenni. Köszönöm a meghallgatást!
ELNÖK: Köszönöm szépen, jelölt úr. Pál Béla alelnök úr kért szót.
PÁL BÉLA alelnök (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Először úgy gondoltam, hogy szerencsésebb lett volna, ha miniszterjelölt úr válaszai előtt kapok szót, most mégis azt gondolom, hogy nem baj, hogy így történt. Bár szeretném megkérni elnök urat arra, hogy máskor még a válaszok előtt adja meg nekem a szót, mert a bizottság ügyrendje nem szabályozza azt, hogy az elnök kérdései, véleménye elhangzása után nem szólhat a bizottság képviselője, még a miniszterjelölt válaszadása előtt.
Miniszterjelölt úrnak azt szeretném mondani, hogy én magam jobban örültem volna annak, ha többet beszél szakmai kérdésekről, hiszen néztem az időt, közel húsz percet elvett az, hogy az önt ért különböző személyi, politikai támadásokra válaszolt, és valamivel, kis mértékben haladta meg ezt a szakmai kérdésekre adott válaszainak időtartama. Tudom, nagyon nehéz helyzetben volt, mert ezekre választ kell adnia itt is, és választ kell adnia a jövő lehetőségeinek a figyelembevételével is. És nehéz helyzetben volt azért is, mert sajnos ellenzéki képviselőtársaink az öszödi beszédtől kezdve a bizalmas szavazáson történő álláspontjáig, mindenféle olyan kérdést megkérdőjeleztek, vagy például a nagyprojektekkel kapcsolatos korábbi bizottsági véleményt, ami azt gondolom, hogy most nem tartozott szorosan a bizottsági meghallgatáshoz. Mint ahogy most mi sem hozakodtunk elő a Fidesz választási programjából a 14. havi nyugdíjjal és egyebekkel, bár tudnánk, mert ez nem tartozik ide, most nem ez a bizottság napirendje, hanem a miniszterjelölt meghallgatása.
És akkor, amikor majd az alkalmasságáról döntünk, akkor az MSZP képviselőcsoportja annak alapján fog az alkalmasságáról dönteni kedves miniszterjelölt úr, hogy az eddigiek során milyen munkát végzett az önkormányzati szférában, a turizmus és a sport területén. Ezt azért is mondom, mert higgye el nekem, hogy akárhogy próbálja tisztázni magát, ellenzéki képviselőtársaink előtt soha nem lesz fehérebb. Ez egy megbocsáthatatlan bűn, hogy ön ezen az oldalon szerepet vállalt és ebben nem könnyíti semmiképpen majd a helyzetét az, hogy éppen a Szijjártó Péter úrral jól érezték-e magukat, amikor kijöttek a vízből vagy bementek a vízbe, vagy éppenséggel ott volt-e, vagy éppenséggel ott volt-e Bakonyi Tibor sajnálatos achillesi szakadásán vagy nem - ez igaz mind a két oldalra. Hiszen a szakmai alkalmasságát...(Zaj, beszélgetés, derültség.)
ELNÖK: Egy kis türelmet kérnék szépen.
PÁL BÉLA (MSZP): Talán a szakmai alkalmasságát mindenképpen a sport- turizmus és az önkormányzat területén végzett munka alapján fogjuk megítélni és remélem, hogy ebben nagyon kevés lesz a politikai és a személyeskedő elem, aminek most nem voltunk híján.
Két pontban hadd segítsek önnek. Az egyik az az, hogy elhangzott egy állítás, amelyet gyakran hallunk a Fidesztől, gyakran megfogalmazódik azon az elven, hogy minél többet elmondunk egy hazugságot, talán ez előbb-utóbb igazsággá válik, nem így történik.
A MOB pénzeivel kapcsolatban, bár a következő napirendben szó lesz róla. Leültünk Elbert Gábor szakállamtitkárral, elnök úrral és tisztáztuk azt a kérdést, hogy az olimpiai felkészülésre szánt összegek 60 százaléka ott volt január elején a MOB számláján és a Paralimpiai Bizottság számláján (Elbert Gábor: A szövetségek számláján.) - a szövetségek számláján, jó, ezt majd elmondja a szakállamtitkár úr. De az nem igaz, hogy nem érkeztek meg a pénzek, legalábbis a nekünk adott anyagban ez nem így szerepel és később április 15-én pedig a pénzek hátralévő része is odaérkezett - a következő napirendben erről beszélünk majd.
A másik az RFT-kel kapcsolatos kérdéskör. Lehet, hogy miniszterjelölt úr nem pontosan tudja, de az RFT-k összetételével kapcsolatban a területfejlesztési törvényt az Orbán-kormány idején módosították. Na láss csodát, milyen módon módosították? Úgy módosították, hogy abban kormányzati delegáltak kapjanak helyet a minisztériumok képviseletében. (Lasztovicza Jenő: Akkor nem uniós pénzek voltak.) Ha nekünk bűnünk van ebben, akkor az az, hogy ezt nem változtattuk meg, de hát ez a nincs sapkája, van sapkája klasszikus példája. Tudniillik, hogy ha egy törvényt nem változtatunk meg, amit az Orbán-kormány hozott, máris bűnünkül róják fel, pedig semmi más nem történt, a területfejlesztési tanácsok ugyanúgy állnak fel, mint ahogy az Orbán-kormány általi törvénymódosításnak köszönhetően ez megtörtént. És még egyet hadd tegyek hozzá, ugyanúgy vannak benne ellenzéki és kormánypárti képviselők és nagyon szerencsés, hogy például a Közép-dunántúli regionális fejlesztési tanácsban a legjelentősebb fejlesztésekről egyöntetűen - ellenszavazat és tartózkodás nélkül - döntünk. Jó lenne, ha ezekből kivonnák a politikát, főleg azokat a valótlan állításokat, amelyekkel próbáljuk ellenzéki vagy más szerepünket erősíteni. Azt gondolom, hogy biztos, hogy találunk hibát amúgy is egymásban, nem szükséges ehhez valótlanságokat állítani.
Köszönöm szépen egyébként a miniszterjelölt úr szakmai kérdésekre adott válaszait. Nagyon bízom abban, és úgyis gondolom, hogy a tevékenységében a jövőben a szakmai szerep fog erősödni az önkormányzat, a sport és a turizmus területén és minél kevesebbet kell válaszolni az önt ért alaptalan rágalmazásokra, vádakra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt továbbadnám a szót, alelnöktársamnak szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy ha az ülés levezetését pontosan nyomon követi, akkor mielőtt elmondom a kérdéseimet, előtte megkérdezem, van-e még valakinek kérdése, mielőtt megadom a szót a válaszokra. Az utolsó kérdés, egyébként a bizottságnak nincs ügyrendje, tehát érdemes majd ezzel foglalkoznunk a későbbiekben, hogy ezt megtegyük.
Még egy pontosítást szeretnék mondani. Ma nem az alkalmasságról van szó, tehát ma a bizottság nem a miniszterjelölt alkalmasságáról, hanem a kinevezésének a támogatásáról dönt - csakhogy mindenki előtt tiszta legyen a kép.
És végül még egy megjegyzést én is hadd tegyek hozzá. Ha megnézzük azt, amit alelnök úr mondott, annak is jó része - legalábbis az RFT-kel kapcsolatban - nem a tárgykörhöz tartozó dolog, de én ezzel tovább nem kívántam foglalkozni.
Meg fogom adni a szót, Almássy Kornél alelnök úr jelentkezett.
ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Köszönöm szépen. Csak egy gyors kérés. A legautentikusabb forrásból tudom, hogy a Wesselényi Közalapítványnak nem érkezett meg a támogatása, miután a mai napig sincsen szerződése, úgyhogy kérem, hogy ezt tisztázzák, hogy ez így van, vagy nem így van. Én voltam civil szervezeti vezető, az, hogy átutalnak 5 százalékokat, ez nem tudom, hogy azóta változott-e, de ha nincs szerződése, éves szerződése az adott közalapítványnak vagy alapítványnak, vagy támogató civil szervezetnek, akkor egy fillért nem utal egyetlenegy minisztérium se. Kérem, hogy ezt nézzék meg, mert azért május közepén egy kínos az, hogy egy közfeladatokat ellátó alapítványnak nem érkezett meg a támogatása. Ha ne adj' isten már megérkezett, akkor kínos, hogy május közepén érkezik meg egy közfeladatokat ellátó alapítványnak a támogatása. (Hadházy Sándor: Szerződés nélkül.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pál Béla alelnök úr!
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Gondolom, hogy ez nem képezi köztünk vita tárgyát. Az, hogy ön megkérdezi azt, hogy kíván-e még valaki szólni és valaki mégis kíván azok után, hogy feltette a kérdéseit, ez szerintem nem tartozik az eredendő bűnök közé. Ez idáig is mindig megvolt a lehetőség arra, hogy az elnök után - akár Lasztovicza Jenő elnöklése alatt, akár korábban az én elnöklésem alatt - a bizottsági tagnak, hogy ha még valamilyen kérdése közben jutott eszébe, akkor azt elmondhatta.
A másik, az RFT-kel kapcsolatban csak azért szóltam, mert ezt önök felvetették. Dehogy jutott volna eszembe az RFT-kről beszéni, de azt engedjék már meg, hogy legalább elmondjam a valóságot, azt, hogy annak idején az önök törvénymódosítását megfelelően kerültek be a kormánypárti delegáltak, és ez ma sem történik másképp, mint akkor volt.
A harmadik, hogy persze tartalmi értelmezési vitákba belebonyolódhatunk, de a miniszterjelölt kinevezésének véleményezése természetszerűen alkalmasság véleményezés is, mi más lenne, hiszen tulajdonképpen a véleményezést más ponton nem tudjuk megfogalmazni; nem annak alapján döntünk, hogy hord-e szemüveget vagy milyen jó a fizimiskája Gyenesei Istvánnak, hanem hogy alkalmasnak tartjuk-e arra, hogy az önkormányzati, sport- és turizmus területén miniszterjelölt legyen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Még szerencse, hogy a jegyzőkönyv rögzíti egyébként, hogy két alkalommal is adtam szót alelnök úrnak.
Szalay Ferenc képviselő úré a szó!
SZALAY FERENC (Fidesz): Javaslom elnök úrnak, hogy legközelebb mondjuk azt, hogy lezártam a vitát, utána alelnök úr se szól többet közbe, csak akkor, amikor rá sor kerül.
A másik. Nagyon-nagyon érdekesnek tartom azt, hogy 2002-ben az Orbán-kormány befejezte a regnálását és hat év alatt még mindig az Orbán-kormányra lehet visszamutogatni, ez egy nagy öröm egyébként, mert ezek szerint maradandót alkotott, (Közbeszólás: Mély nyomokat hagyott.) így van, maradandót alkotott. Ezt abba kéne hagynunk, ezen a bizottsági ülésen miniszteri meghallgatás van.
Engem nagyon zavart, kicsit egyetértek Pál Béla alelnök úrral, hogy István egy ilyen 25 percet beszéltél arról, hogy téged hogyan támadtak meg. Ha nekünk a szándékunk az lett volna, hogy minél magasabb szintre emeljük, akkor ezt kértük volna tőled, hogy minél többet beszélj erről - teljesen fölösleges volt. Ez nem az a támadás volt, amire szerintem így kellett volna reagálni. Volt egy újsághír, elmondtuk, el mertük mondani, szerintem ez nem illett ide, más miniszteri meghallgatáson ez nem így történt. Meg kellett nézni a bizottság tagjait, a szakmai válaszoknál is már olyan nyüzsgés volt, mint eddig még sose - ez borzasztó élmény volt. Ez egy komoly miniszteri meghallgatásnak induló valami volt és akkor a végére eljutottunk odáig, hogy már nem figyelt oda senki, hogy mit mondtál, ez így nem jó.
A szakmaiságodban sok mindenben egyetértettem, az önkormányzatokról mondott dolgokkal viszont abszolút nem. Tehát amit a hitelfelvételről mondtál, én nem erről beszéltem. Arról beszéltem, hogy a hitelfelvételi korlátot, ha egy kormány állapítja meg az önkormányzatok felé, beleszól az önkormányzatiságba magába, az önkormányzatok működését ellehetetleníti, és más feladatokat nem lehet az önkormányzatok nyakába rakni utána, mert nem lesz miből ellássák. Ezt át kell látni, mert ha ez egy miniszter fejében nem áll össze és nem tud érte harcolni, akkor nagy baj van és ez a legnagyobb baj. Én elfogadok mindenkit, aki pártos és fölvállalja, mert ez egy tisztességes dolog baloldalon, jobboldalon. A legnagyobb problémád miniszterként az lesz, hogy sem ide nem tartozol, sem oda; vagy csak egy picit ide, egy picit oda - ahogy te is mondtad, hogy kicsit jobbra, kicsit balra. Az érdekérvényesítő szerepnek ez pont ellene fog menni. Nagyon-nagyon komoly baj lesz akkor, ha ezt a területet pártosan nem tudod képviselni. Lamperth Mónika nehezen tudta megtenni, Bajnai Gordon is nehezen tudta megtenni, hatan nehezen tudták megtenni, a sport mindig háttérbe szorult sok esetben. Hadd ne soroljam fel, hogy mi történt! Hát még veled mi lesz akkor, ha egy kormányon belül te vagy az egyetlen kakukkfióka, aki nem tartozik se ide, se oda. Hogyan fogod tudni azt az érdekérvényesítést magas szintre emelni, amiről beszéltél? Én itt mindent fogok támogatni, amit ide fogsz hozni, István, mindent, ami létezik, mert mindig egyetértettünk a szakmai dolgokban. Én attól félek, hogy a politikai vonalat nem fogod tudni vinni. Bízom benne, hogy a képviselőtársak segítenek neked benne, de nagyon-nagyon érdekes kérdés lesz ez.
Ezért én nem bízom abban, hogy te ezt a feladatot úgy tudod ellátni, mint egy valahova tartozó politikus. A civil szférát képviselni nagyon tisztességes és szép dolog, de igazából bebújni a civilség mögé, és mögüle politikai nyilakat lövöldözni kifelé, ez már más. Elnézést, de azt mondtad, hogy őszintén és tisztességesen szoktunk beszélni, én félek ettől. Félek ettől, hogy ez nem fogja szolgálni sem az önkormányzatok, sem a sport, sem a turizmus, sem a katasztrófavédelem igazi érdekeit a későbbiekben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Utolsóként szeretném megadni a szót Páva Zoltánnak, mert lejárt a tízórás határidőnk is, és vár bennünket az önkormányzati bizottság.
Egyébként megjegyezném a jegyzőkönyv számára, hogy elfogadhatatlannak tartom azt a gyakorlatot, miszerint időkeretbe vagyunk szorítva egy miniszteri meghallgatás során. Azért, mert a köztársasági elnöknek el kell utaznia, az egy dolog, oldja meg a problémáját, a parlamentnek működnie kell attól még, és nem tudom azt elfogadni, hogy másfél órákra be vannak osztva a bizottságok, és kötelesek ennyi idő alatt végezni. Érdemi munkát így nem lehet végezni! (Többen: Így van!) Tehát meg fogom tenni, Szili Katalinnak meg is írom a levelet (Többen: Helyes!), ez így a bizottsági munka teljes lenézése és megalázása, nem lehet ilyen körülmények között érdemben dolgozni.
Megkérem Páva Zoltán képviselő urat, hogy mondja el hozzászólását!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves István! Amikor vállaltad, nyilvánvalóan azt is vállaltad, hogy egy csomó támadás fog érni, nemcsak itt, hanem ami a sajtón keresztül megindult már ellened. Én azt mondom, kicsit vitatkozva Szalay Ferivel, hogy pont azért tudom támogatni a te jelölésedet, mert rá fog kényszeríteni az a csaknem 90 önkormányzati ember, polgármester, alpolgármester, hogy ne feltétlenül pártpolitikai alapon dönts egy-egy önkormányzati ügyben, hanem kimondottan az önkormányzatok érdekeit képviselve. Az a múlt, amit az önéletrajzod is tartalmaz, és ismerve - ugye szomszéd megyében voltál éveken keresztül a közgyűlés elnöke -, engem feljogosít arra, hogy igenis azt mondjam, hogy támogatom a miniszteri kinevezésedet, jó önkormányzati ember vagy. Abban legyél a segítségünkre, hogy azt a hatalmas hiányt, ami felhalmozódott az önkormányzatoknál, azt hogyan lehet rendezni.
Abban egyetértek Ferivel, hogy a kormány néha próbál ellenünk menni, de azért te is ugyanúgy felvettél, ha jól tudom, hét vagy nyolc milliárd forintot, ahogy mi is másfél milliárdot, jóval kisebbek vagyunk, és mindenki próbál ezzel valamilyen formában gazdálkodni.
Az igenlő szavazatom mellé pedig hozzátartozik az is, hogy a sportban jártas vagy, otthon vagy a sportban, az Olimpiai Bizottságnak vagy a tagja, ami szerintem egy nagyon megtisztelő feladat, és meg vagyok róla győződve, hogy a sport végre olyan kezekbe kerül, aki ért hozzá, aki szívesen csinálja mindezt, és meg vagyok róla győződve, hogy támogatni fogod az Olimpiai Bizottság elképzeléseit.
A harmadik pedig, azt mondom, hogy az ország leglátogatottabb turisztikai központja Somogyban van, nyilvánvaló, hogy szereztél turisztikai tapasztalatokat is, ezt kell megerősíteni.
Amit itt elmondtak az ellenzéki képviselők a turizmustörvénnyel kapcsolatban, azzal részben én is egyetértek, át kell ezt dolgozni, olyanná kell tenni, hogy konszenzusos alapon születhessen meg, ahogy eddig konszenzusos alapon tárgyaltunk a sporttörvényről is, mert ez legalább annyira értékes törvénye lesz a Magyar Köztársaságnak, mint az előkészítés alatt álló sporttörvény. Sok sikert kívánok!
ELNÖK: Köszönöm szépen. A vitát lezárom. Miniszterjelölt úrnak megadom a szót reakcióra.
Dr. Gyenesei István önkormányzati miniszterjelölt további válasza
DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszterjelölt: Néhány mondatot csak. Köszönöm a féltést is, és ebben én azt véltem minden oldalról kihallani, hogy itt nem egymás ellen, hanem egy közös ügyért próbálunk aggódni, különböző megközelítésben. Magam sem értek egyet azzal - bocsánat, hogy ezt mondom, és talán a vitaindító bemutatkozó időtartama is ezt bizonyította -, hogy be vagyunk szorítva egy bizonyos időkeretbe. Én próbáltam komolyan venni ezt a bizottsági ülést úgy a felkészülés, mint a válaszadás vonatkozásában. Megtehettem volna azt is, hogy a feltett kérdéseket két mondattal elintézem, úgy gondolom, hogy ez az egyik technika lett volna, a másik az, hogy őszintén elmondtam azt, hogy mi a helyzet, és így világosan látja legalább mindenki, egyszer legalább világosan látja.
De azért, ha összeadjuk azt a 30 percet, amit előtte elmondtam, azt a 25 percet, amit szakmáztam a második felében, a kérdésekre, akkor 55 perc áll szemben 20 perccel - nem mértem az időt pontosan, csak itt mondták -, és úgy gondolom, hogy ez önmagában talán elviselhető.
Még egy dolog: én őszintén szívesen látok minden olyan önkormányzati vezetőt most, az önkormányzati bizottság ülésére, ahol ezeket a kérdéseket hasonlóképpen látva és láttatva, ahogy ti mondtátok most itt, lesz időm kifejteni. Itt nem volt erre időm. Talán a legfontosabbnak azt tartom, a legnagyobb problémának azt tartom, hogy az önkormányzati törvény megjelenése óta talán egyetlenegy esetben, vagy nagyon ritkán fordult azt elő, hogy új feladat mellé ahhoz szükséges forrást is rendelt a feladatot elrendelő. A legnagyobb feszültséget ez okozza. Folyamatosan kaptak az önkormányzatok feladatot, a megyék ráadásul még a településektől is átvettek intézményeket, de ehhez szükséges pluszforrást, bár törvény írja elő, nem kaptak.
A dolog másik része pedig, hogy azt lesz nehéz kezelni, amikor a nem szabályozott kötvénykibocsátásból származó források kötelezettségeinek a kezelése kerül az asztalra. Ez egy nehéz lecke lesz, és ezt csak közösen fogjuk tudni megoldani, szóval egymás ellenében kizárt dolog, hogy ez megoldható legyen, mert itt közös az érdek egyébként.
Azt pedig, hogy hova tartozom, még egyszer mondom, nem kívánom erősítgetni, a munkám dönti el. A kormányzatban, mint kormánytag, elkötelezett vagyok, és ebből következően annak a frakciónak a munkáját is figyelembe fogom venni, és a frakció döntéseit, amelyek a kormány mögött állnak egy pártként. Ez a kormánytagnak kötelessége, és ezt én vállaltam is, és független képviselőként is eszerint fogok eljárni. Feltehetően lesz mögöttem ilyen formán politikai erő is, és esetenként még az ellenzéknek, ha nem is kegyeit, de legalábbis csendes támogatását is bírni fogom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem ezek után a bizottság tagjait, hogy ki az, aki támogatja Gyenesei István önkormányzati miniszterré történő kinevezését. Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ez 9 szavazat. Ki az, aki nem támogatja a kinevezést? (Szavazás.) Ez 8 szavazat. Ki az, aki tartózkodott? (Nincs ilyen.)
Megállapítom, hogy a bizottság 9:8 arányban támogatja Gyenesei István miniszterjelölt kinevezését.
DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszterjelölt: Bocsánat, én szavazhattam ez esetben, vagy nem szavazhattam?
ELNÖK: Szavazhat, még a bizottság tagja.
DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszterjelölt: Akkor én is szavaztam.
ELNÖK: Igennel?
DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszterjelölt: Igen, vállalom! (Derültség.)
ELNÖK: Jó, akkor 10 igen szavazattal a bizottság támogatja. Köszönöm szépen. Gyenesei Istvánnak jó munkát kívánunk! Az 1. napirendi pontot lezárom.
(Szünet 10.08-10.10 óráig)
ELNÖK: Kérem, foglalják el helyüket. Áttérünk a következő napirendi pontunkra: a hungarikumok védelméről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalására, amely dr. Medgyasszay László és dr. Simicskó István képviselő urak indítványaként szerepel a parlament előtt.
Kérdezem az előterjesztőt, hogy van-e szóbeli kiegészítése a határozati javaslattal kapcsolatban.
Dr. Simicskó István szóbeli kiegészítése
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Elnök úr, röviden szeretném kiegészíteni. Köszönöm szépen a lehetőséget és a meghívást. A miniszteri meghallgatás, illetve a miniszterjelölt úr meghallgatását követően egy másik fontos kérdésről, köszönöm, hogy napirendre tűzte a bizottság ezt a javaslatot.
A hungarikumok védelméről szól magáról az országgyűlési határozati javaslat. Azt hiszem, hogy talán a bizottság tagjai - pártállásra való tekintet nélkül - fontosnak tartják az értékorientáltságot, az értékek védelmét. Azt hiszem, hogy mind elvi, mind gyakorlati szempontból nemzeti értékeink összegyűjtése, megbecsülése és felmutatása a világ és Európa számára vagy magunk számára is fontos dolog. Döntően, akár elvi, akár gyakorlati szempontból nézzük, szerintem a javaslat azt a célt szolgálja, hogy nemzeti kincseinket, nemzeti értékeinket nemcsak a határokon belül, hanem a határokon túl is ismerjük, összegyűjtsük, ebben nyilván van a kormányzatnak, az önkormányzatoknak, a civil szervezeteknek is feladata és az országgyűlési határozat maga azt a folyamatot szeretné elősegíteni, amely már egyébként 1998-ban megindult a HÍR program keretében. Több százra tehető azon magyar termékek, élelmiszeripari termékek, mezőgazdasági termékek, szellemi termékeknek a sokasága, amely európai uniós védelmet és jogi oltalmat is jó lenne, ha élvezne. Ebben a munkában szeretnék egyfajta ösztönző kifejezést megfogalmazni az országgyűlési határozati javaslatban.
Itt gyakorlatilag ezek az értékek az idegenforgalmi szempontokat sem nélkülözik, hiszen mondjuk a szaloncukortól kezdve, amely szintén sajátosan magyar találmány, a Zsolnay porcelánon keresztül a halasi csipkén át, egészen a Kodály-módszerig gyakorlatilag számos olyan érték van, amely Magyarország arculatát, imázsát jelentős mértékben befolyásolja. Tehát van mit megmutatnunk Európának, van mit megmutatnunk a világnak, büszkén ezeket fel lehet vállalni, és jó lenne, hogy ha minél több magyar termék egyébként közösségi oltalmat élvezhetne az Európai Unióban.
Azt hiszem, hogy egy nemzet stratégia részévé is lehetne tenni magát ezt a programot, a hungarikumok összegyűjtését és felmutatását a világ számára. Nyilván ezt egy egységes marketingstratégiával lehetne végrehajtani, eben én kérném nagy tisztelettel az Idegenforgalmi bizottság támogatását is.
Arról szeretném még tájékoztatni elnök úr önt, illetve a bizottság tagjait, hogy a Mezőgazdasági bizottság megtárgyalta már és egyhangúlag általános vitára ajánlotta az Országgyűlésnek.
Röviden talán ennyit szerettem volna mondani, ha van kérdés, akkor igyekszem rájuk válaszolni. Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr és köszönöm szépen az országgyűlési határozati javaslat előterjesztésével kapcsolatos előkészítő munkáit. Ismerve az ön munkásságát, emlékszem rá, hogy több ilyen kérdéssel is foglalkozott már, sőt volt olyan közülük, ami már sikeresen a parlament által is elfogadást nyert, őshonos magyar állatfajták tekintetében.
Viszonylag hosszú várakozást követően, de végre az Országgyűlés napirendjére vette ezt a fontos kérdést, és azt gondolom, hogy a bizottságunkban is meg kell ezt tárgyalnunk, hiszen olyan magyar értékekről van szó, amelyek a magyar kultúra része, amelyeket mindenképpen örökítenünk kell a következő társadalmak számára és egy olyan vonzerő a turizmusban, amelyet feltétlenül a jelenleginél talán nagyobb hatékonysággal kell kihasználnunk.
Kérdezem a kormány képviselőit, hogy van-e álláspontjuk az országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban. Meg is kérem, hogy mutatkozzanak be, mert három név szerepel nálam, hogy a jegyzőkönyvben rögzíteni tudjuk.
Dr. Bézi-Farkas Barbara (FVM) állásfoglalása
DR. BÉZI-FARKAS BARBARA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Bézi-Farkas Barbara vagyok az FVM Jogi főosztályáról, a kolleganőm pedig Zobor Enikő az FVM élelmiszeripari osztályáról.
Kormányálláspontot tudunk mondani a képviselői indítvánnyal kapcsolatosan. A kormány támogatja az indítványt.
ELNÖK: Köszönöm szépen osztályvezető asszonynak a kiegészítést. A bizottság tagjait kérdezem, van-e véleményük a határozati javaslattal kapcsolatban.
Kovács Ferenc képviselő úr!
KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon örülök neki, hogy a kormány is támogatja ezt és remélem, hogy ez a határozati javaslat ki fog egészülni azzal a törvénytervezettel, ami az előző négy évben nem tudott átmenni, ez az úgynevezett kistermelői áruértékesítés törvénye, ami a corki deklaráció állapotban többször be lett nyújtva a magyar Országgyűlés felé és a szomszédos országok területén ezek már élő rendelkezések. Ugyanis ezek azok a lehetőségek, amelyek ezen a deklaráción, illetve az ehhez kapcsolódó törvényeken lehetne biztosítani arra, hogy ne csak azok az őshonos állatfajták, azok az őshonos termékek maradjanak meg Magyarországon, amelyek még megvannak, hanem ezekhez kapcsolódva működhessen hagyományos módon ezeknek a feldolgozó rendszere is, illetve az értékesítésnek az a formája, ahogy itt több ezt ezer év óta, ezer évnél régebb óta Magyarországon csináljuk.
Én mindenképpen üdvözlöm a kezdeményezést és azt is, hogy a kormány támogatja, úgy hiszem a bizottságunkban nem lesz vita erről, hogy támogatjuk, vagy nem. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. További hozzászólási igények? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor megadom a szót zárásként az előterjesztőnek.
Simicskó István képviselő úr!
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen elnök úr. Köszönöm szépen az észrevételeket. Elnézést kérek, itt a nagy izgalomban, magam is rosszul fejeztem ki a bizottság meghatározását. Hiszen ha már itt nyelvi kérdések felmerültek, a katasztrófavédelem kapcsán a miniszter úr meghallgatása során, valóban a katasztrófavédelmet talán helyesebb lenne katasztrófa elhárításként definiálni. De a bizottságot sem szerettem volna átkeresztelni, hiszen itt voltam a meghallgatáson és hallottam, hogy az idegenforgalom kifejezést mellőzzük, hiszen nem idegenekről van szó, hanem érdeklődő szimpatizánsokról, akik eljönnek, és turistákként meglátogatják hazánkat.
Tehát a Sport- és turisztikai bizottság támogatását is szeretnénk elnyerni ebben az ügyben, azt hiszem, hogy mindannyian érezzük ennek a jelentőségét. Köszönöm szépen még egyszer.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr.
Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki támogatja az országgyűlési határozati javaslat általános vitára történő alkalmasságát. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ellenvélemény? (Nincs jelzés.) Tartózkodás? (Nincs jelzés.) Nincs.
A bizottság egyhangú döntésével támogatja. Sok sikert kívánunk képviselő úr és bízunk benne, hogy az Országgyűlés is hasonló többséggel fogja ezt majd elfogadni.
Lezárjuk a második napirendi pontunkat.
Tájékoztató a magyar olimpiai csapat felkészüléséről
Rátérünk a következő napirendi pontra, amely tájékoztató a magyar olimpiai csapat felkészüléséről. Az előterjesztő Schmitt Pál elnök úr.
Köszöntöm a bizottság ülésén elnök urat, Kamuti Jenő főtitkár urat, Molnár Zoltán urat, a magyar csapat vezetőjét, illetve a Magyar Olimpiai Bizottság alelnökét Bakonyi Tibor urat, bizottságunk korábbi képviselőjét, szervusz Tibor.
Kérdezném elnök urat, hogy van-e az előzetes anyaghoz képest kiegészítése, illetve örülnék neki, ha személyesen tájékoztatná a bizottságot arról, hogy mostanra minden rendben van-e a felkészüléssel, sportolóink hogy állnak, milyen az esély a sikeres szereplésre és egyáltalán hogy gondolja a bizottságnak az eddigi munkája, hozzáállása mennyiben támogatta az olimpiai részvétel sikerét.
Öné a szót, elnök úr!
Dr. Schmitt Pál elnök (MOB) szóbeli kiegészítője
DR. SCHMITT PÁL elnök (Magyar Olimpiai Bizottság): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Köszönöm a lehetőséget, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság már másodszor az idén lehetőséget kap beszámolni a munkájáról, de hát olimpiai év van, és ezt a kitüntető figyelmet igyekezünk majd meghálálni.
Előjáróban szeretném mondani, hogy Kamuti Jenő, Bakonyi Tibor alelnök itt van, Török Ferenc itt volt, de most nem látom, aki a Gerevich Alapítvány kuratóriumának az elnöke, Molnár Zoltán, Kovács Tamás, Szabó Tamás NUPI, Török Ottó vezérigazgató úr - erős csapattal jöttem, lassan több MOB van a teremben, mint nem MOB tag. Készültünk, kiosztottuk ezt az anyagot, szíveskedjenek ezt figyelembe venni, mert ez egészen naprakész, egész kis módosítás van, ami a kvalifikációt illeti.
Engedjék meg, hogy azért a sportról is szó essen, mert fogok másról is beszélni, nem élve vissza az időhatárokkal, illetve a türelmetekkel, türelmükkel.
Tehát ebben a pillanatban 86 nappal a játékok előtt 149 versenyző mondhatja, hogy ő biztosan indul az olimpián, ennyi kvalifikálta magát és még van lehetőségünk, de most már azt mondom, hogy nem érjük el a 170-es létszámot. Ha minden nagyon jól alakul, akkor 165 fő lehet a magyar olimpiai delegáció létszáma, szemben az athéni 219-el - ez matematikailag és személyében, arányában, súlyában egy igen jelentős visszalépés.
Három sportágban egyáltalán nem kíséreltük meg a kvalifikációt: baseball, gyeplabda és softball, ezeknek nincsenek ilyen erős hagyományai Magyarországon. Tíz sportágban sikertelenül próbálkoztunk, ilyen az íjászat, a kajakszlalom, a kosárlabda, a röplabda, a labdarúgás, a lovaglás, a taekwondo, a szinkronúszás, a trampolin és a ritmikus gimnasztika. A sportok nagy részében már lezárultak a kvalifikációk. Még van lehetőségünk - hozzátszem: minimális lehetőségünk - birkózásban, evezésben, kajak-kenuban, öttusában, teniszben, tollaslabdában, triatlon sportágban. Jellegénél fogva az atlétikában és az úszásban még lehet szinteket teljesíteni, hiszen a szezon ott most indul, elsősorban az atlétikára gondolok, de csodákban nem bízunk, pontosan tudjuk, hogy milyen versenyzőanyaggal rendelkezünk, és kik azok a versenyzők, akik képesek a szinteket, az előírt elég magas szinteket teljesíteni.
Nagyon keveset szeretnék mégiscsak a pénzről beszélni. Itt láttam kiosztva egy anyagot, valószínűleg a szakállamtitkárság csinálta. Ez egy, tulajdonképpen a realitást száz százalékosan tükröző táblázat, ezt elfogadom és megköszönöm, ezek jelentős összegek, mondjuk kicsit torzít nekem, hogy nominális a dolog, azért kumulálva 30 százalék infláció biztosan volt a négy év alatt... (Elbert Gábor: Arról nem tehetek.) Arról nem tehetsz, de a táblázatot akkor is igazítani kellett volna. 200 forintért lehetett benzint kapni, most meg 320-ért lehet, bocsáss meg, ezek makacs tények, az energia, az olaj, a repülőjegyek csillagászati magasságokba emelkedtek, és így tovább, plusz nem Athénban van az olimpia, hanem Pekingben. Az összes előolimpiát, az összes felkészülést, mindent tízezer kilométerre kellett koncentrálni ezer helyett.
Azt kell mondjam, hogy a bizottságnak megköszönöm, tisztelt elnök úr, hogy a múltkor soron kívüli ülést csináltatok és közbenjártatok, hogy végre megkapjuk a pénzeket. Páva Zoli barátom még tegnap is interpellált, hogy mit akartunk, ronda fideszesek, itt hangulatot teremtünk... (Páva Zoltán: Ilyet biztos nem mondtam!) Legalábbis az államtitkári a válasz háromszor is az én nevemet említette, mintha nagy ludas lennék én ebben, és kavarnék itt. (Páva Zoltán: Én nem mondtam.) Ez egy kis alákérdezésnek tűnt nekem, mert ez idegen a sporttól, mi ilyeneket nem ismerünk, kérlek szépen, a "becsületes játék az egyetlen út" címmel próbálkozunk. (Elnök: Szemtől szemben.)
Egy biztos, hogy a Gerevich Alapítványhoz a mai napig - megismétlem: a mai napig - nem érkezett meg a pénz, Török Ferenc dr. ma reggel megnézte a számlát, azon nem volt ott a pénz, márpedig ez a pénz a versenyzők 80 százalékának a kizárólagos fizetése, úgy vegyétek. Ez nem ilyen alapítványi könyöradomány, hanem az egyetlen bevételük. (Elbert Gábor közbeszólására reagálva:) Igen, csak én meg fogom várni, amikor te beszélsz, államtitkár úr, megígérem neked, és akkor végig csöndben leszek.
ELNÖK: Megkérem én is, hogy államtitkár úr visszafogottan hallgassa elnök urat, és majd, ha szót adok, akkor válaszoljon. (Elbert Gábor: Jó.)
DR. SCHMITT PÁL elnök (Magyar Olimpiai Bizottság): Akkor megismétlem: a mai napig nem érkezett meg az ötszázhatvan-valamennyi millió forint, ami az edzők és a versenyzők nagy részének a kizárólagos fizetése. Más dolog, hogy e mögött nincs társadalombiztosítás, e mögött nincs nyugdíjjárulék, semmi, egy bizonytalan szociális státuszban van a versenyzők 80 százaléka, és az edzők dettó, ezt csak úgy zárójelben jegyzem meg, megpróbálom indulatmentesen. Ez az összeg jobban fájt majdnem, mint az, amit nekünk kellett volna kapni, mert azt végül is április 15-én megkaptuk.
Az a naiv felvetése tegnap a parlamentben az államtitkár-helyettes úrnak, illetve bocsánat, államtitkár úrnak, hogy az a pénz az olimpiára kell, tehát kvázi nekünk egy nylonzacskóban 430 milliót ki kell vinni az olimpiára, és ott fizetgetni, ez egyszerűen minden szakértelmet nélkülöz. Nekünk már most az utolsó fillért el kellett költsük, az utolsó fillért. A repülőjegyeket ki kellett fizetni, a formaruhát ki kellett fizetni, jegyek előlegeit, bérleményeket, a szálláselőlegeket. Nem is értettem ezt, mintha nem Magyarországon, vagy nem a nemzetközi világban élne az államtitkár úr. Ezzel együtt megjött 15-én a pénz, áthidaltuk, végül is kölcsönfelvételre sem volt szükség, amit ugyan előkészítettünk, 100 millió forintos áthidalási kölcsönt, mert a szponzoraink kisegítettek bennünket, és volt valami végső tartalékunk. Tehát a pénz itt van, és ez a pénz elegendő - csak hogy valami jót is mondjak - az olimpiai részvételre, amit kaptunk, a 430 millióról beszélek.
Az más kérdés, hogy egy következő olimpia is jön majd. Sajnálatos, hogy egy olimpia évében is a kincstári makacs szemlélet működik, amit egyébként tiszteletben kell tartsak, de az olimpia nem tud igazodni a kincstári szemlélethez, hogy nem tudom, negyedévenként utalunk, meg ilyen adóigazolások, meg nem tudom, mik kellenek. Az olimpiára utazni kell a versenyzőknek, felszerelést kell vásárolni, részt kell venni a válogató versenyeken, tehát valahogy előrehozott finanszírozás kell. Korábban erre volt precedens, mind a két kormány részéről, tehát itt most nem politizálok, ebben az évben ez nem sikerült, illetve április 15-ével sikerült. Ennyit a pénzekről. Köszönettel nyugtázom, hogy a bizottság nagyon határozott volt, és tulajdonképpen ott indult el a dolgok felgyorsulása.
Különleges dolog a sport, csak a bizottság tájékoztatásaképpen, hogy nemcsak erre a 149 gyerekre kellett koncentrálnunk, aki majd kiutazik, most ebben a pillanatban, hanem három évvel ezelőtt ők még 967-en voltak, ennyi olimpiai kerettag volt. Ez lement 2006-ban 426-ra, ugye értelemszerűen csökkentettük a keretünket, 2007-ben pedig lement 245-re, még most is 245 főt terjesztettünk föl az olimpiai család listában a NOB felé, hiszen 245-ből még elvileg mindenki versenyezhet, de a realitás most már az, hogy megint majdhogynem elfelezzük ezt a társaságot. A sport jellege az, hogy a bokszoló mellé három sparring-partnert, a cselgáncsos mellé, a birkózó mellé, a Gyenesei István lánya mellé öt edző kell, és az összes többi öttusázóhoz is, és a Bodrogi kerékpároshoz öt szakembert kellene kivigyünk, pszichológust, gyúrót, dietetikust, masszőrt - azt már mondtam -, szerelőt, a rajtnál lévő, a célnál lévő embert. Egyszerűen nem lesz lehetőségünk szakmailag akkora, 160 fős delegációt, a megfelelő szakemberek akkreditálását megoldani. Ezzel bajban leszünk. Nem mosom a kezem, eredményességi elvárásról is fogok beszélni, csak mondom, hogy a kicsi csapathoz kicsi kísérői létszám jár majd. Bizonyos szakmai kérdéseket, a megnövekedett elvárások miatt - mert elképzelhetetlen, hogy milyen tudományos és egyéb háttér veszi körül a győzni akaró versenyzőket külföldön -, most egyszerűen nem tudjuk produkálni.
Ami a miniszteri meghallgatást illeti, számomra a legderűsebb jelzés az volt, hogy komolyan veszi a sport-egészségügyet és a Sportkórházat, és az ő szavaival élve, szívvel-lélekkel fog küzdeni az utolsó töltényig a Sportkórházért. Kérem, az egyik oldalon, ő is mondta, tiltunk mindent a versenyzőknek, már lassan lélegzetet sem engedünk nekik ellenőrzés nélkül venni. A másik oldalon megszűnt Magyarországon a sporttudományos kutatás, vagy csak írmagjaiban maradt meg, sport szakkönyvek, fordítások, tudományos szakanyagok ritkán jelennek meg, a módszertani osztályok megszűnnek, a sportorvosok a mai napig - kontrázzál, államtitkár úr, ha akarsz - még nem kaptak fizetést, de az előző évben, ami még fontosabb volt, nyolc hónapig nem kaptak fizetést. Vesd össze, hogy melyiket akarod egy kicsit korrigálni! Tavaly októberben kaptak a sportorvosok először fizetést, és az idén május 1-jéig még biztosan nem.
Tehát ilyen körülmények között kell a világgal versenyeznünk, ahol a tudomány minden tárházát felvonultatják, ahol sporttudományos kutatások folynak, ahol a sportorvos az egyik legmegbecsültebb tagja a felkészülő teamnek, ahol az edzők fizetését egy alapítványon keresztül biztosítjuk. Az elszívóerő egyszerűen - így mondom, bocsánat a szóért - katasztrofális, az edzők mennek külföldre, egyre több edző megy külföldre, és egyre kevesebb marad itthon, vállalva azt, hogy 100-200 ezer forintért készítsék fel a világ ellen, világszínvonalon a magyar versenyzőket. Tehát komoly gondjaink vannak úgy általában.
Nem panasznap, azt kértétek tőlem, hogy tájékoztassalak benneteket. A legfontosabb, hogy a magyar csapatban így is benne van az eredményesség. A 160 főben is a hagyományosan jól teljesítő egységek ott lesznek. Nem nevesítem, de itt sportemberek is - politikusok és sportemberek is - ülnek, akik idekerültek ebbe a bizottságba: a kajak-kenu, a vívás, az öttusa, az úszás, a vízilabda, a kézilabda, a cselgáncs, a sportlövészet, birkózás, ökölvívás - ezekben a sportágakban benne van a lehetőség. Sajnálatos, hogy néhányban, pontosabban a kézilabdában nem sikerült kvalifikálnunk, tornában minden erőfeszítés ellenére nem sikerült, hogy csapatot kiállítsunk; és ez a 160 fő önmagáért beszél, hogy kevesebb vasat tartunk a tűzben, majd a végelszámolásnál ez pontokban, helyezésekben biztosan jelentkezni fog.
Engedjék meg nekem, hogy az olimpia kapcsán elmondjam tisztelt elnök úr - ritkán kapok szót és nem is mindig én jövök el, hanem hagyom a munkatársaimat veletek találkozni, nekik is nyilván megtiszteltetés ez és fontos -, hogy a sportból származó bevétele az államnak durván 70-75 milliárd forint. A foglalkoztatás 4 százalékát biztosítja a Magyar Köztársaságban a sport és az eköré csoportosuló tevékenység. Kérem, 4 százalékát, a bevétel 70 milliárd és a ráfordítás 0,2 százalék. Ezt nem győzzük mondani, nem panasznap, hanem ez a realitás. Ez így volt az Orbán-kormány idején, ez így volt az Antall-kormány idején. Ott még azt is mondta az akkori kultuszminiszter úr, hogy a sport egy feneketlen vödör - vagy nem tudom, minek mondta -, amibe kár bármit is beleönteni.
Én pedig úgy gondolom, hogy a kiadás durván - az önkormányzati pénzekkel együtt -50 milliárd és a bevétel 70 milliárd. És akkor még kiderül, hogy a sport, ami arról szól, hogy az ifjúságot nevelje, ami a huszonnegyedik órában van, hogy a magyar gyerekeket gatyába rázza, hogy mentse őket, hogy ne drogozzanak, hogy ne az internet és a tévé előtt üljenek, hogy harmonikusan a testük és a lelkük fejlődjön és egyáltalán a munkabírásuk és a világhoz való hozzáállásuk valamiféle normálisabb irányt vegyen, ez bevételt termelő, profittermelő ágazat itt Magyarországon, azon kevés országok egyike - és ez szerintem egy súlyos szemléleti hiba. Nagyon remélem, hogy az új miniszter, átitatva az ő sportszeretetétől, amit nem vitatok - ezt azért hangsúlyozom - talán elindul.
Szoktam humorosan mondani - tudom, hogy itt a bizottságban a humornak kevés helye van -, de szoktam mondani, hogy én azért szavaztam a szocialistákra négy évvel ezelőtt - ez humor - (Derültség.), mert szimpatikus volt, hogy a sportprogramjukban egyszázalékos költségvetési részesedést céloztak meg. Tibor emlékszel rá, ez egy rendkívül szimpatikus, ma már tudom, hogy nagyravágyó terv volt, de ez lenne a realitás; kérem ez egy stratégiai ágazat, ahol a gyerekek egészségéről, jókedvéről, munkabírásáról van szó. Kanadában - elnézést, most már nem leszek olyan hosszú - tudományos kutatást folytattak, hogy minden egyes elköltött dollár 25 éven belül 4 dollárral térül meg. Tehát ez egy befektetés az egészségbe történő befektetés, egy vetés, ami mögött komoly aratás van és aki ezt elmulasztja, az egészségügyi kiadásokban, a nevelőintézetekben, elvonókúrákban, börtönökben, nem tudom mikben, prevenciókban a sokszorosát fizeti rá egy ilyen megszorult helyzetben - még egyszer mondom -, amiben vagyunk.
A magyar gyerekek - és ez a bizottságra tartozik - 60 százaléka semmit nem sportol. Nem tudom ki interpellált, hogy verte volna az asztalt, ráborította volna egy aktuális miniszterre, hogy 60 százaléka nem sportol a magyar gyereknek, csak azt, amit a tornaórán végeztetnek vele - márpedig az iskolája válogatja. Nem a mindennapos testnevelés kérem, hanem egyáltalán nincsenek meg a személyi és a tárgyi feltételei az iskolai testnevelésnek az esetek nagyon nagy részében. A magyar gyerekek 25 százaléka elhízott, súlyos túlsúlyt cipel magán, ennek aztán egész életre kiható higiéniás, keringési és egyéb mindenféle munkabírású - megint megismétlem - konzekvenciájával - itt tartunk.
Tehát én azt kérem a mindenkori törvényalkotóktól vagy költségvetést készítőktől, hogy ne az olimpiával foglalkozzon, kérem, az olimpia arra jó, hogy hozzájáruljon a köztársaság jó híréhez, nemzetközi megbecsüléséhez. Az olimpia azért fontos, hogy példaképeket állítsunk a magyar fiatalok elé. Az olimpia azért fontos, hogy erősítsük az egészséges lokálpatriotizmust és a patriotizmust; hogy a somogyi, a debreceni, a pécsi, a győri, a budapesti emberek büszkék legyenek a saját gyerekükre, fiaikra, lányaikra és a hazaszeretet 15 millió emberben, vagy a nemzeti büszkeség erősödjön - erről szól az olimpia. Ez egy pici szegmens, de a 60 százalék nem sportoló gyerek az egy óriási felelőssége a mindenkori parlamentnek és a mindenkori kormányoknak.
Nos, a patetikus hangvétellel befejeztem, visszamegyek kicsit reálisabb hangvételre, de ezt muszáj volt egyszer elmondanom, ha ritkán itt lehetek önökkel.
Sajnálom, hogy a doppingügyben semmiféle előrelépés nem történt azon kívül, hogy a MOB is, a NOB is, az állam is verjük a mellünket, hogy mi mindent megtettünk. Az egyetlen, amit tehettünk volna például, hogy egy nemzetközileg akkreditált laboratóriumot létrehozunk, ennek a lehetőségei megvoltak. Az első sokk, ami Athénban ért minket, hogy öt dopping eset volt, azt mondtuk, hogy életünket és vérünket a doppingellenes küzdelem, a tiszta sportért. Először a Sportkórházat akartuk bezárni, de a doppinglaboratóriumot aztán végképp, azt talán már el is adták vagy legalábbis privatizálták - ma már esélyünk sincs, hogy egy ilyen doppinglaboratóriumunk legyen.
A törvénykezés sem elég szigorú, úgy érzem. A doppinggal foglalkozókat - azokat terjesztő, előállító, forgalmazókat is -, nem csak a használókat, sokkal súlyosabban kéne a magyar törvénykezésben, úgy érzem szankcionálni. Ezzel együtt megnyugtatom a tisztelt bizottságot, hogy valóban - így mondom - közös összefogással: állami sportvezetéssel, társadalmi, edzők társaságával, orvosokkal megpróbáltunk mindent, elsősorban a prevenció a megelőzés, a felvilágosítás terén, tehát az ellenőrzésre is egy lapáttal rátettünk. Ez anyagilag is nagyon sokat jelentett és a szankciók is remélem, távol tartják a magyar sportolókat a csalástól és a manipulációtól.
Engedjék meg, hogy egy-két dologról beszéljek. A legfontosabbról már beszéltem, hogy a sport véleményem szerint egy stratégiai ágazat, az olimpia egy szolgálat ebben, ami csupán a sportra hívja fel a figyelmet a 0,2 százalékos sporttámogatás a nemzet - hogy hívják a sportstratégiában: sportoló nemzet - sportnemzet sportoló nemzet ez szép párhuzam, köszönőviszonyban sincs a 0,2 százalékos ráfordítás és az álmok, illetve az elképzelések tisztességes gyűjteménye között.
Egy mondat Tibetről, tekintettel arra, hogy ez egy politikai kérdés. Úgy látom, hogy a kormány állást foglalt, a mai újságokban van, hogy a Tibet kérdés nem aktuális. Annyiból nem aktuális, hogy folynak a tárgyalások, a dalai láma is felhívta a figyelmet, hogy ne bojkottálják a kínai játékokat, legyen Kína jó házigazdája 205 nemzetnek - maga a dalai láma is és küldöttségek járnak ide-oda, úgy látom, valami elmozdulás van. Maximálisan egyetértünk mindenkivel, aki bárhol az emberi jogok sérelme miatt szót emel - legyen az Magyarországon vagy a határainkon túl bárhol -, de az a véleményem, hogy az olimpiai játékok elsősorban a sportról és kultúráról kell, hogy szóljanak és nem annyira a politikáról. Egy olyan országnak, ami az ENSZ tagja, a Biztonsági Tanács tagja, aki maga is aláírta az emberi jogok egyetemes deklarációját, nem az olimpiai játékok a fórum, amivel be tudunk avatkozni a belpolitikájába, noha szerintem már is megtette a hatását a sok tiltakozás, az olimpiai lánggal párhuzamosan futó "poroltók", tehát megindultak a tárgyalások és talán ennek is tudható be. Ennyit Tibetről.
A magyar sportolóknak nem lesz tilalom, senkinek nem teszünk kosarat a szájára éppen abbéli meggondolásból, hogy szólás, vallás és egyéb gyülekezés szabadság van, szóval alapvető emberi jogok vannak, csak arra kérjük őket, hogy az olimpiai játékok alatt az olimpiai chartát tartsák be. Feliratokkal, tüntetésekkel, táblákkal nem engedhetjük meg a magyar sportolóknak a nem tudom milyen kiállását az emberi jogokért, annak meglesznek a más fórumai is.
Örülök, hogy a miniszter úr szóba hozta, a BOM ügye. Úgy gondolom, hogy most majd egy kicsit lenyugszik, hiszen most már úgy látszik két szervezet van, két civil szervezet, aki az olimpiáról álmodik itt Magyarországon: ez a BOM meg a MOB. A főváros hosszú távú fejlesztési stratégiájában egy szó nincs az olimpiáról. Elkészült félmilliárdért egy megvalósíthatósági tanulmány, most már négy vagy öt éve, abból egy gramm - mondjuk a negyven centi metrótól eltekintve - semmi nem valósult meg, se körgyűrű, se ilyen fejlesztések, se olyan, nincs egy olimpia méretű uszoda, a Puskás Stadion ugyanúgy van, mint 8, 10 meg 30 évvel ezelőtt, tehát semmi - sem a főváros, sem a kormány garanciáját nem látjuk. Egyet is értek vele, hogy a kormánynak kisebb gondja is nagyobb annál, szerintem a következő kormány is vagy akármelyik, hogy most egy ilyen gigantikus vállalkozásnak, mint az olimpiai játékok nekifussunk, ezzel együtt együttműködünk azokkal, akik szeretnék az olimpiát. Ki ne szeretne kolbászból kerítést, ki ne szeretne Magyarországon olimpiát és drukkolni a magyar gyerekeknek. 2016-ot mondtak először, ez most átcsúszott 2020-ra; de 2020-ra kettő év múlva le kell tenni a végleges megvalósíthatósági tervet, be kell mutatni a Puskás befedett csarnokot, be kell mutatni még 20 másik fedett csarnokot, be kell mutatni 200-300 4-5 csillagos szállodai kapacitást, ezek apróságok, velodromot és megannyi mást.
Úgyhogy a BOM-ot csak arra kérem, hogy azt a sok száz milliót, amit állandóan hirdet, nagyplakátokon, újságban, mindenhol, hogy akar-e ön olimpiát, igen, akarunk, de azzal a pénzzel most az élő olimpiára jobban járnak, mintsemhogy hirdetjük, hogy akar-e. Ez egy félrevezető, teljesen demagóg dolog, nem tudom őket megakadályozni, ők is civil szervezet, csak sajnálom az ablakon kidobott nagy mennyiségű pénzt.
Felhívom a tisztelt bizottság figyelmét arra, hogy egy új jelenséget is kell majd finanszíroznunk és komolyan vegyünk, amit úgy hívnak, hogy ifjúsági olimpia, 2010-től ráadásul, itt van a nyakunkon, mondhatnám. A Magyar Olimpiai Bizottság készül, egyfajta irányelveket fogadunk majd el, majd meg kell néznünk a NUSI-val, NUPI-val, azokkal, akik ezt kézben tartják, hogy az utánpótlás hol áll, és ahhoz igazodva majd azt is kérjük, hogy már jövőre a költségvetésben az ifjúsági olimpiára egy elkülönített összeg rendelkezésre állhasson, mert az is eljön, méghozzá nagyon hamar.
Tulajdonképpen készen állunk, azt mondhatnám. A Magyar Olimpiai Bizottság mindent megtett, amit időarányosan kell, a szövetségekkel, az állami sportvezetéssel, az egyesületekkel jó a kapcsolatunk. Látjuk azt a tudományos csapatot, aki kiutazik majd - most hogy van fizetésük vagy nincs, ezt nem hánytorgatom fel -, a sportorvosok is nagyjából együtt vannak.
Nagy gondunk lesz - még egyszer mondom - a szakembergárda kiutaztatása. Érdekes színfolt, hogy mintegy kétezer turista jön Pekingbe, kétezer turista, egy utazási iroda szervezi, és ilyen sokan ott lesznek, tehát van az emberek zsebében 500-600-800 ezer, 1 millió forint erre a célra. Mi magunk kiutaztatjuk az elnökség tagjait, minden szövetség elnökét, minden olimpiai szövetség elnökét, a szponzorainkat, hadd lássák, hogy mi az a legnagyobb kulturális és sportseregszemle, eseménye az emberiségnek, amit ők támogatnak, illetve sokszor finanszíroznak is.
Gyenesei úr útjával kapcsolatban mi nem dönthetünk, ez kormánydöntés. Itt van előttem a papír a kormánytól, amiben írták nekem, hogy Bajnai Gordon miniszter úr jön Elbert Gábor szakállamtitkárral, augusztus 18-ától 25-éig. Ez most majd nyilván megváltozik, hogy egy politikus ott lesz-e a megnyitóünnepségen vagy nem, ez kormánydöntés és politika kérdése, itt elsősorban a tibeti ügy miatt van kakaskodás. Senkinek sem fog hiányozni egyetlen politikus sem a megnyitóünnepségről, aki ott hiányozna, azok a sportolók lennének, de hál' istennek a bojkottról, a sportolók távolmaradásáról senki sem beszél. Majd még várni kell egy kicsit a végső döntéssel, mert ha egy miniszterelnök ott van, vagy a köztársaság elnöke megjelenik, azért az súlyt ad az egész magyar delegációnak. Ez így volt mindig is. Mi szeretettel várjuk őket. Ha most a politika egy kicsit befolyásoló, akkor a döntéssel szerintem várni kell. Ahogy mondják, a Dunán sok víz lefolyik még, 86 nap alatt még a tibeti helyzet is alakulhat.
Befejezésül szeretném megköszönni a folyamatos érdeklődéseteket és támogatásotokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság csak úgy tud jó kiemelten közhasznú köztestület maradni, ha széles körű együttműködést folytat, együttműködést parlamenti képviselőkkel, együttműködést más szervezetekkel, civil szervezetekkel, együttműködik a Testnevelési Egyetemmel, a Sportkórházzal, megannyi más önkormányzatokkal, ha tetszik, és együttműködik a magyar sportvezetéssel is, amiben idáig nem volt probléma. Köszönöm szépen.
Kérlek, hogy ha van időtök, tanulmányozzátok, hiszen a meghívásunk célja az volt, hogy tájékoztatást adjunk, itt név szerint - bocsánat, hogy így mondom, darabra - elszámolunk azzal, hogy kinek van még esélye, ki az, aki kijut. Mi azon vagyunk, hogy minél többen ott legyenek, minél több magyar gyerek érezze át azt a megtiszteltetést, hogy a Magyar Köztársaságot képviselheti a világ legnagyobb sporteseményén, az olimpiai játékokon. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr, a szóbeli kiegészítést, és azt az alapos tájékoztatást, amelyet a bizottság tagjai részére megtett.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a tájékoztatóhoz, elnök úr kiegészítéséhez kapcsolódóan van-e kérdésük, esetleg véleményük. (Jelentkezésre:) Páva Zoltán képviselő úr, öné a szó!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak azért szólalok meg, mert elnök úr megtámadott azzal, hogy én alákérdezek. Tisztelt Elnök Úr! Én azért kérdeztem alá, ha úgy gondolja, mert ma bizottsági ülés lesz, és tisztázni akartam mindent. Csak ezért az egyért. Ha úgy érezte, hogy ez alákérdezés, akkor vegye alákérdezésnek. Egyébként ugyanúgy sajnálom, és nem értek veled egyet, amit az államtitkár úr reagált és Schmitt úrral kapcsolatban megjegyzett, mert nincs reagálási lehetősége Schmitt úrnak erre, és mondtam Istvánnak, tehát ebben még véletlenül se tévesszen össze bennünket, egyáltalán ki sem ejtettem elnök úr nevét. Ez az egyik része a dolognak.
A másik része a dolognak pedig az, hogy a bizottság nyilvánvalóan megtesz mindent annak érdekében, hogy az olimpiai felkészülés megtörténjen, sikeres legyen, és ha kell, akkor személyesen is eljártam annak érdekében, mert én azt nyilatkoztam le államtitkár úrral történt egyeztetés alapján, hogy április 22-éig ezek a pénzek megérkeznek. Én akkor szembesültem vele a bizottság előtt, hogy itt gondok, problémák voltak. Elég jó a viszonyom a MOB igazgatójával, Zolival, ha előbb fölveti, elmondtam neki, akkor nyilvánvalóan előbb tudunk intézkedni. Én annak örülök, hogy történt egy írásos jelentkezés.
Többször kijelentetted, elnök úr, hogy nem pesszimista vagy, és nem akarsz pesszimista hangulatot kelteni, de végül is az egész hozzászólásod arról szólt, hogy milyen gondok, milyen problémák vannak. Örülök, hogy írásban is elkészült az anyag, amiből kiderül, hogy ezek a gondok nyilvánvalóan megvannak, de nem befolyásolják a magyar olimpiai csapat felkészülését. Én azt kívánom, hogy sikeres olimpia legyen, és most már úgy néz ki, hogy megvannak a pénzek is.
Ha lehet, elnök úr, hadd kérjelek arra, hogy add már meg a szót Elbert úrnak, mert engem ez a Gerevich Alapítvány rettenetesen zavar. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Ha szót kért volna, hiszen jelezte már Elbert úr, hogy majd kér szót... (Elbert Gábor: Azt mondta elnök úr, hogy a bizottság tagjai, és nem akartam...) A mikrofont majd kérném bekapcsolni, hogy hallatsszon az államtitkár úr válasza, öné a szó.
ELBERT GÁBOR sport szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Csak a Gerevich-ösztöndíjra, vagy a többire is van módom reagálni? (Az elnök bólint.) Köszönöm szépen.
Először is nagy örömmel hallgattam Schmitt elnök urat, mert azt gondolom, hogy valóban, a korábbi évektől eltérően a viszony a jelenlegi állami sport és a MOB vezetése között kifejezetten jó, és azt tudom mondani, hogy mindenben együtt tudunk gondolkodni és együtt tudunk működni, ami szerintem mindig teljesen egyértelmű és természetes kellene hogy legyen.
A Gerevich-ösztöndíjjal kezdem. Nyilvánvalóan valamiféle félreértés lehet az, amikor elnök urat bárki arról tájékoztatta, hogy a Gerevich-ösztöndíj nincs ott a Wesselényinél, hiszen az első öt hónappal már el is számoltak. Úgy, ahogy itt beszéltünk róla, és megmondtuk az adatokat, ahogy előre terveztük, a szerint mentek a pénzek. Ugye áprilisban ment először, és egy hónappal előre fizetünk mindig, hogy a következő hónapra a gyerekek időben megkaphassák. Tehát ilyen értelemben, amiről itt szó van, és ami a gondot vagy a félreértést okozhatja, az magának a Wesselényi Miklós Sport Közalapítványnak a működési támogatása, tehát amiből működik. Az az összeg valóban nincs ott, de ami a sportolókat érinti, az az összeg ott van, az első öt hónappal el is számoltak.
Ha megengedi elnök úr, van még három olyan elem, amire szeretnék reagálni.
Teljesen egyetértek elnök úrral, amikor azt mondja, hogy a kincstár logikája és a sport logikája nehezen fér össze, és hogy az olyan fajta lassú pénzutalásokba, amelyek az elmúlt éveket jellemezték, azokba a sport - most azt a szót akartam használni, hogy "felfordul", de nagyjából erről szól a történet. A szövetségek kifizetnivalóinak nagy része az év első egyharmadában jelentkezik, tehát nem bírja azt a logikát, hogy a pénzek először akkor jussanak oda. Éppen ezért tettük meg azt, hogy a 2007-es költségvetés terhére kértünk pénzt a kormánytól, ezt meg is kaptuk, és ennek megfelelően, ahogy ezt már a múltkor is tisztáztuk, 1 milliárd 480 millió forint jutott oda február végéig a szövetségekhez. Azt gondolom, hogy ez egy jelentős összeg, és ez több mint a fele az ez évben összesen kiutalandó pénznek, tehát ez jó. Itt megint összekeveredett az - elnök úr mondandójában nem, hanem a korábbiakban -, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság számára az a 430 millió forint, ami az olimpián való részvételt biztosítja, valóban csak áprilisban jutott oda. Ahogy én ismerem a számokat, a Magyar Olimpiai Bizottságnak valóban volt 80 millió forintnyi kiadása előtte, ezt majd Zoli megerősíti, én nagyjából úgy tudom, hogy ezek a számok hangzottak el a közgyűlésen.
A harmadik ilyen a Sportkórház, illetve a sportorvosok pénze. Itt szeretném azt jelezni, hogy február végéig kell az állami sportvezetés és az OSEI között a szerződésnek megszületnie, ez megszületett, ennek megfelelően március végén a pénz el is jutott a Sportkórházba. Azok a sportorvosok, ahol a szövetség jelezte időben, és az OSEI szerződést tudott velük kötni, azok megkapták a pénzt, a többi szövetség még nem. Erről azt gondolom, hogy mi nem tehetünk, ez egy olyan elem.
Egyébként azt szeretném jelezni, hogy a szövetségek jó része, a 660 millió forintos plusztámogatás terhére egyébként, sport-egészségügyi háttér fejlesztésére kért pénzt, és ezek a pénzek is eljutottak a szövetségekhez.
Még egy adat itt: az elmúlt esztendőben, ha emlékeim nem csalnak, akkor 148 millió forintot kapott a Sportkórház a sporttal kapcsolatos, tehát nem az egészségügyhöz, hanem inkább a sporthoz köthető feladatainak ellátására; ez az olimpia végéig ebben az esztendőben 158 millió forint, tehát az első 8 hónapban több mint tavaly az egész évben volt. Azt gondolom, hogy ez megint nem dicsekvésre ad okot, hanem ez egy természetes folyamat kell, hogy legyen, amikor gond van, akkor a sportnak ebben helyt kell állni és azokat a feladatokat, amelyeket a Sportkórház a sport számára lát el direktben, azokat kénytelenek vagyunk mi finanszírozni.
A negyedik ilyen gondolat, ez az antidopping harccal függ össze és ott a labor különösen, hogy ezt azért adta el a Sportkórház, mert az látható az egész világon, hogy állami kézben nincs vagy nagyon kevés labor van, amely akkreditálva van. Az a folyamat, a Sportkórházban állami források bevonásával legalább 5 évig tartott volna, ezért adta a Sportkórház ezt magánkézbe - ez a folyamat megkezdődött. Az eladástól számított 24 hónapot ígért az a cég, amely ezt megvette, és amelynek ebben nagy rutinja van egész Európában, hogy egy akkreditált labor lesz, már a kísérleti fázisban van. Kaptam tőlük éppen két hete egy levelet, amikor azt jelezték, hogy az akkreditálási folyamatnak abba a fázisába értek, amikor kísérleti szűréseket, méréseket kell végezniük, tehát azt reméljük, hogy ez pontosan ebbe az irányba mutat, és ahogy a Szalay képviselő úr mondta a fülembe, hogy ez nem lesz jó, ha az lesz az érv, hogy Bécs közel van. Természetesen nem ez az érv, mert pontosan ezért azt gondolom, hogy a sport elég erős és elég nagy ahhoz, hogy szüksége lehessen egy akkreditált laborra, ennek ez tűnt a leggyorsabb útjának.
Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy szólhattam és még egyszer köszönöm elnök úrnak a szokásos korrekt hozzászólást.
ELNÖK: Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Én most megnyugodtam, hogy az olimpiai felkészülés rendben van, az eredményesség várható, a pénzek ott vannak; nominálértékben igazából valóban arról beszélgettünk, hogy persze megvan a pénz, az inflációt nem követi, de nem baj, tud belőle működni az olimpiai mozgalom, ez rendben van.
Két dolgot hadd mondjak. 13,5 milliárd forint jut ebben az évben sportra, jól mondom? (Elbert Gábor szakállamtitkár, ÖTM: Nagyságrendileg jól.) Ebből lejön majd az olimpiai támogatás. Ha a következő évben tervezzük a sporttámogatást, akkor nagyon figyeljünk oda, hogy nehogy az legyen, hogy majd levonjuk az olimpiai támogatást és akkor az lesz a bázis; mert abban a pillanatban akkora pofont adunk magunknak, hogy nagyot. Tehát én nagyon szeretném államtitkár úr, a jegyzőkönyvbe bemondani, hogy a következő évet, ha lehet a 13,5-ről kezdjük, és olimpiai támogatás nélkül beszéljünk sporttámogatásról, mert elnök úrnak abban volt többek közt igaza, hogy ha nem tudunk ámblokk a sportról gondolkodni és a sport nevelő értékét és erejét kihasználni - nem akarom megismételni, amit elnök úr mondott - nem csinálunk semmit. Az, hogy az olimpián most jól szerepelünk vagy nem, ez elhanyagolható ahhoz képest, amit veszítünk akkor, ha a sportot úgy kezeljük, mint eddig kezeltük. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr.
Tóth József képviselő úr, öné a szó!
DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök urak. Három rövid kérdésem van, talán értékítélettel is. Az egyik dolog, hogy elnök úr is elkalandozott. Úgy gondolom, hogy az írásos anyagban szerepel erre vonatkozóan megjegyzés, amelyet kérdezni szeretnék, hogy hogy látja, hogy látják, hogy látjuk - mert ebben nekünk is szerepünk van - a magyar lakosság felkészítését a következő olimpiára. Nagyon fontos, hisz szerepel az előterjesztésben egy ilyen, egyébként is értékzavarokkal küzdő médiumok környezet, amely arra hívja fel a figyelmet és a magyar lelkülethez kapcsolódóan ez a csillagos ég, meg a temető közötti sávban, úgy látom, hogy nem csak a médiumoknak lesz később napirend, az inkább az olimpiáról való közvetítésre irányul az az előterjesztés, de előzetesen is van feladata a felkészítésben. Ebben a magyar olimpiai mozgalomnak is megvan a feladata, de különösen az edzőknek, szakembereknek és a versenyzőknek. Nem kevés idő ilyen értelemben ez a 86 vagy 80-egynéhány nap, erre felhívnám a figyelmet, mert fontosnak tartom az olimpia utánra vonatkozóan.
Második dolog, hogy ma azt látom, hogy az olimpián résztvevők száma limitálva van, ez a tíz és félezer sportoló. Az olimpiai mozgalom ilyen kvalifikációs olimpiai mozgalommá válik tulajdonképpen - már elnézést a kifejezésért -, hisz ott dől el, hogy 165 vagy 219. Van-e a Magyar Olimpiai Bizottságnak erre vonatkozóan stratégiája, hisz ennek már most működni kell nemcsak az ifjúsági olimpiával, hanem a felkészítéssel. Ugye az előterjesztésben szerepel az, hogy 5-6 esztendő egy olimpiára történő felkészülés és nem mondjuk, csak az a 3-4 esztendő, ami a következő londoni olimpiáig tart.
A harmadik ilyen kérdésem a finanszírozással kapcsolatos. Én nem kaptam választ arra a kérdésre, hogy volt-e finanszírozási terve akár az államtitkárságnak, akár pedig a Magyar Olimpiai Bizottságnak a finanszírozásra vonatkozóan, hisz egy cégnek, egy magánvállalkozásnak, egy önkormányzatnak, egy egyesületnek valamilyen finanszírozási ütemezésének kell lenni, mint ahogy nem csak most van szándék arra, hogy az önkormányzatok hitelfelvételét szabályozzák, korábban is az Áht. szabályozta: a nettó árbevétel 70 százalékáig lehet hitelt felvenni. Tehát magyarul, a finanszírozási tervvel kapcsolatosan úgy emlékszem, hogy a bizottság úgy foglalt állást, hogyha ebben kell valamilyen törvényi módosítás vagy kezdeményezés, azt tegyük meg. Tehát ne akkor, amikor London előtt egy évvel vagyunk, hanem a közeljövőben, amikor az olimpia még ráhívja a figyelmet a mozgalomra, másrészt pedig a következő esztendőkre tudja stabilizálni az olimpiai mozgalom helyzetét és a sportfinanszírozás helyzetét.
Ebben a turisztikai sportbizottság vezetése vállalt, ha jól emlékszem, koordináló szerepet; ebben tegyük meg mi képviselők is azt, ami szükségeltetik. Ilyen értelemben számomra megnyugtató, már elnézést, nem akarom túlértékelni a bizottság szerepét, de úgy gondolom, hogy a bizottság szerepe nélkül is eljutott volna április 15-én az ÖTM rendeletével ez a pénz. Bízom benne, hogy hozzájárult és segítséget adott, de ennél nagyobb segítség perspektivikusan az, hogyha ebben mi szerepet vállalunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. További hozzászólási igény van-e?
Szalay úr, röviden!
SZALAY FERENC (Fidesz): Nagyon röviden. A munkatervbe belevehetnénk egyébként, hogy mikorra jöjjön a következő olimpiai felkészülés támogatása, és akkor a bizottsághoz kerülne még a költségvetési tárgyalás előtt, államtitkár úrék meg előkészítik az anyagot, és akkor így egyből operatívvá válik a dolog, javaslom.
ELNÖK: Én vettem az adást, köszönöm szépen. Amennyiben nincs további hozzászólás, nekem lenne még néhány gondolatom, amit szeretnék elnök úrral, főtitkár úrral és az olimpiai csapat vezetőivel is megosztani.
Egyrészt többször tárgyaltunk több fordulóban a bizottság előtt is az olimpiai felkészülésről. Mindamellett, amivel teljes mértékben egyetértek elnök úrral, hogy nem csak olimpia van, tehát a sport önmagában annál sokkal fontosabb, minthogy csak az olimpiára koncentráljunk. Az egy speciális helyzet, hogy a világ legnagyobb eseménye, sportrendezvénye éppen az olimpia, és hogy gyakorlatilag szinte minden ország a sport eredményességét elsősorban az olimpiai érmek és pontok megszerzésében értékeli. De ettől függetlenül azt gondolom, hogy sokkal fontosabb feladatok is vannak, elsősorban tényleg a gyermekek sportolása, egészséges életmódra való nevelése, utánpótlás-bázisok létrehozása; egyáltalán a sport megbecsülése, infrastrukturális hátterének biztosítása és számtalan olyan feladat, amelyeket a sporttörvény részben tartalmaz, részben a mi felelősségünk az, hogy az ott meglévő hiányosságokat mind évről évre a költségvetés kapcsán kiküszöböljük.
Azt gondolom, hogy a bizottság eddig is fontos feladatának tekintette, reményeim szerint ez a későbbiekben sem változik, hogy lehetőség szerint ötpárti javaslatokban próbálja meg a fontos pontokat megfogalmazni és azoknak az érvényre juttatását a költségvetési vitában is elérni.
Speciális helyzet van, kisebbségi kormányzás indult Magyarországon, ez azt jelenti, hogy az ötpárti kezdeményezéseknek az eddigieknél is nagyobb terepe van. Azt gondolom, hogy a bizottság tagjainak a felelőssége és a lehetősége is az, hogy ilyen körülmények között néhány fontos sportot érintő kérdésben összefogjunk és Tóth József képviselőtársammal, Szalay képviselő úrral is egyetértve, én is azt gondolom, hogy 2008 szeptemberétől meg kell kezdeni a londoni felkészülést, és valóban el kell kerülnünk azt, hogy az olimpia évében még bármi finanszírozással, kiutazással kapcsolatos probléma elénk kerüljön. Legyen egy kiszámítható finanszírozási terv, egy olyan program, ami kormányoktól függetlenül tud működni. Ezt csak akkor tudjuk elérni, ha ötpárti konszenzus van egy ilyen program elfogadásában. Tehát azt gondolom, hogy ebben a bizottságnak kiemelt szerepe kell és lehet is hogy legyen.
Szeretném elismerésemet kifejezni a Magyar Olimpiai Bizottság irányába. Amikor itt a felkészülési pénzekről beszélünk - nominálérték, reálérték, hogy alakulnak, mint alakulnak -, valóban van vita közöttünk, mindig is volt vita. Elnök úrral egyetértek: ha egy százalék lenne a mindenkori költségvetés sporttámogatása, valószínűleg nem lenne vita közöttünk, hiszen az egy százalékból bőséggel jutna érdemi felkészülésre, versenyzésre. Azonban jelenleg nem így van. Viszont az, hogy 2005-ről 2007-re a Magyar Olimpiai Bizottság meg tudta háromszorozni a szponzori pénzeket, tehát azokat a támogatásokat, amelyeket bevon a rendszerbe, azt gondolom, hogy ez minden elismerést megérdemel, hiszen az anyagban látható, hogy 75 millió forint volt a szponzori támogatás, a felkészülési támogatást 2005-ben, és 230 millió forintra növekedett ez 2007-ben. Tehát ha egy ilyen ütemű növekedést lehet elérni úgy, hogy ráadásul a gazdasági növekedés éppen visszaesőben van, sőt stagnál Magyarországon, akkor azt gondolom, hogy a sport életképességét, a sport szerepét a magyar gazdaságban ez is igazolja, nemcsak az a négy százaléknyi foglalkoztatottság, amiről elnök úr beszélt, nemcsak a 75 milliárd forint bevétel, amit elérünk, hanem az, hogy még ma, a nehéz gazdasági körülmények között is látnak reklámértéket a szponzorok a sportban. Ez pedig azért van, mert a magyar társadalomban olyan helyet tölt be a mai napig a sport, amiben igazából nincs versenytársa a mai magyar piacon. Tehát én azt gondolom, hogy ehhez kell minden segítséget megadnunk.
Sajnálom azt, hogy a doppinglabor ügye így áll, mert a szerződés aláírását követően is csak két év, mire feláll a labor és elkezdi a működését. Nagyon remélem, hogy nem kerülünk olyan helyzetbe, mint négy évvel ezelőtt voltunk, hogy rólunk szól a világsajtó. Tehát kellett az a szigor, amivel fellépett a Magyar Olimpiai Bizottság az olimpiát követően, és az a szabályzat, doppingellenes szabályzat, amit elfogadtak, ami ugye a nemzetközi szabályozásnál is szigorúbb és erősebb, nagyon remélem, hogy a szövetségek vezetői is komolyan veszik, és megtesznek mindent annak érdekében, hogy ez betartásra, betartatásra kerüljön. Mert szerepelhetünk bárhogy az olimpián, az aranyérmek számát tekintve sajnos a kilátásaink nem túl kecsegtetőek, viszont még mindig kevésbé okoz problémát az, ha az aranyérmek számában visszaesés van, mintha újra rólunk szól a világsajtó és a magyar sportolók tisztességtelen felkészülését vagy versenyzését próbálják előhozni, mert az az országimázs szempontjából rendkívül káros lenne.
Tehát én megköszönöm a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének, vezetésének az eddigi munkáját. Nagyon remélem, hogy a sportolóink is jól tudják időzíteni a formájukat, és tényleg a lehető legnagyobb eredményeket tudják kihozni magukból. Közös felelősségünk az, hogy az olimpiát követően viszonylag gyors értékelést tartsunk, ebben majd kérném is a Magyar Olimpiai Bizottság együttműködését, értékeljük ki a pekingi eredményeket, értékeljük ki azt, hogy hová jutott a világ az elmúlt 12-16 évben, mert a legnagyobb problémának azt érzem, hogy beszélhetünk itt a reálértéken történő támogatás megtartásáról, csak az a baj, hogy a világ más irányba fut. A volt szovjet tagállamok, a távol-keleti országok, akik mind nagyon-nagy reklámerőt és a nemzeti öntudat erősítését látják a sportban, megsokszorozták az olimpiai felkészülési támogatásokat, és egyáltalán a világversenyekre történő felkészülések támogatásait. Tehát kevés ma már az, ha mi meg tudjuk őrizni Athén vagy Sydney reálértékét, annál sokkal többet kell adnunk a magyar sportnak, ebben viszont közös összefogásra van szükségünk.
Úgyhogy én ehhez ígérem a támogatást elnökként, nagyon remélem, a bizottság tagjai az eddigi hozzáállásuk alapján ebben ugyanúgy támogatni fognak.
Sok sikert, eredményes részvételt kívánunk! Elnök Úr! Köszönjük, hogy itt voltak velünk! (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Engedelmükkel átadnám az ülés vezetését Pál Béla alelnök úrnak, mert halaszthatatlan közfeladataim Manchesterbe szólítanak (Derültség.), ugyanis az Európai Labdarúgó-szövetség egyik legfontosabb rendezvénye, nagyrendezvényeinek az egyike, az UEFA-kupadöntő éppen ma este kerül megrendezésre. Megkérem a bizottság tagjait, hogy maradjanak és tartsanak ki.
Következő napirendi pontunk a Magyar Paralimpiai Bizottság beszámolója lesz. Megvárom, míg alelnök úr átveszi az ülés vezetését. További jó munkát kívánok a bizottság tagjainak!
(Az ülés vezetését Pál Béla, a bizottság alelnöke veszi át.)
Tájékoztató a magyar paralimpiai csapat felkészüléséről
ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm Gömöri Zsolt elnök urat, a napirendi pont előadóját. A 4. számú napirendi pontban tájékoztatót kapunk a magyar paralimpiai csapat felkészüléséről. Megkérdezném Gömöri urat, hogy van-e szóbeli kiegészítése.
Gömöri Zsolt elnök (MPB) szóbeli kiegészítése
GÖMÖRI ZSOLT elnök (Magyar Paralimpiai Bizottság): Köszönöm a lehetőséget, igen, szeretnék élni a szóbeli kiegészítés lehetőségével.
Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megköszönöm a figyelmüket, akik itt maradtak, és nagyon sajnálom, hogy ilyen kevés érdeklődésre tart számot a világ második legnagyobb sporteseményévé nőtt paralimpiai felkészülés és az azzal kapcsolatos beszámoló. Hiszem és remélem, hogy ez elsősorban inkább valóban az elfoglaltságuknak köszönhető, nem pedig a sport ezen területe iránt érzett érdektelenségnek.
Röviden hadd foglaljam össze felkészülésünk jelenlegi helyzetét! Peking a XIII. paralimpiai játékoknak az olimpiát követő két hétben helyet fog adni. Ez azt jelenti, hogy 160 ország több mint 4200 sportolója, több mint 200 versenyágban, 19 sportágban fog megmérkőzni. A hazai csapat 61 versenyszámban lesz érintett, és a kiküldött előzetes adatok alapján szeretnék gyorsan végigfutni. 36 sportoló neve szerepel az anyagban, 31-en már biztos kvalifikációt szereztek, a mi rendszerünk ugyanúgy épül fel, mint az olimpiáé, sőt, azt kell mondanom, hogy amit Schmitt Pál elnök úr elmondott, ugyanazon a vágányon vagyunk mi is, csak kicsit később csatlakozunk. Tehát ugyanazok a problémák, ugyanazok a rendszerek, és ugyanazok a gondok érintenek minket is.
Tehát 31 sportoló már az elmúlt években a nemzetközi eredményei alapján kvalifikálta magát. Öt olyan sportolónak van még esélye, akik kijuthatnak, ebből reális esélynek két sportolót tekintünk, tehát sajnos nem fogja elérni a 34 sportolót a sportolói létszám. Ennek megfelelően arányosított delegációval tudunk részt venni, tehát az edzők és a kísérők esetén 19 főben tudunk gondolkodni.
Van egy olyan különleges sportágunk, hogy bocsa. Ott, tekintettel arra, hogy kiemelten súlyosan sérült emberek sportrendszeréről van szó, az edző mellé elengedhetetlen olyan kísérő, aki a sportoló ellátását, gondozását is tudja vállalni. Ez általában a szülő, úgyhogy ezért van az, hogy két sportoló mellé bocsában három kísérő van nevesítve.
A csapat tagja még hat fő olyan kisegítő, segítő, akik a csapat körüli adminisztratív, illetve egészségügyi ellátást biztosítják. Két sportorvossal fogunk menni, és tekintettel arra, hogy három hétig lesz kint a csapat, a sportorvosok váltani fogják egymást. A két masszőr közül az egyik gyógyterapeuta. Az egyik masszőr az olimpiai faluban fog tevékenykedni, itt is próbáltunk az esélyteremtéssel élni, ez a masszőr látássérült, tehát vak, ugyanakkor a terapeutamasszőr pedig Ramocsa Gábor, ő pedig a sportrendezvényeken, a helyszínen fogja sportolóinkat kezelni.
Mely sportágakkal vagyunk jelen? Asztaliteniszben három sportoló, atlétikában az anyag még tartalmazta Kanyó Zsoltot, de sajnos nagyon úgy néz ki, hogy a világranglista 9. helye nem lesz elég ahhoz, hogy megkapja a kvótát. Hivatalosan még nem, de informális szinten megkaptuk a tájékoztatást, hogy Zsoltnak nem lesz meg a jogosultsága a pekingi részvételen. Bocsa, ahogy említettem, két sportoló, erőemelésben két sportolóval vagyunk. Evezésben - ez egy új sportág, ami Magyarország szempontjából új - sikerült Serényi Tibornak kvalifikációt szereznie. Íjászatból egy sportoló van még, nevezzem így, lőállásban, tehát neki van még lehetősége, hogy kvalifikálja magát. Dzsúdó három fő, lövészet egy fő, teniszben két fő, tehát párost is tudunk nevezni. Úszásban 12 fő, de ebből valószínűleg csak 11 lesz az a keret, aki részt tud venni. Vívásban pedig egy 7 fős, nagyon erős csapattal veszünk részt, tulajdonképpen mind a 7 fő szinte éremesélyes.
Megyei szinten is szeretnék egy információval szolgálni. Nagyon szomorú az, hogy Békés, Győr-Moson, Jász-Nagykun, Somogy, Vas, Veszprém megyében nem rendelkezünk olyan sportműhelyekkel, ahol a fogyatékossággal élők minőségi versenysportját akár válogatott szinten űznék. Látszik itt is, hogy Budapest az a terület, ahol lehetőségeket tudunk biztosítani, tulajdonképpen Budapest viszi el a sportolói felkészülés nagyobb részét. De meg kell említenem, Pécsen is egy nagyon komoly úszóműhely dolgozik.
Nemek szerint 52 férfi és 9 női sportolóval veszünk részt, ahogy említettem az elején: 61 versenyszámban fog magyar résztvevő versenyezni.
Meg szeretném ennél a résznél köszönni a Sporttanácsnak a segítő közreműködését, ugyanis az előző tanácsülésen lehetőségünk volt arra, hogy nehéz helyzetünkről - és ez elsősorban az anyagiakra vonatkozik - tájékoztatást adjunk. Én is azt vallom, mint az előttem szóló MOB elnök úr, hogy valóban a Sporttanácsnak ebben jelentős szerepe volt. Azt kell mondanom, hogy a Szakállamtitkársággal kialakult egy olyan munkakapcsolat, aminek köszönhetően a hiányzó keret is megnyílt, illetve rendelkezésre áll. Ehhez a Magyar Paralimpiai Bizottság vállalta, hogy ugyanazt a plusz összeget hozzá tudjuk külső forrásból tenni, tehát az a 19 millió forint, ami elengedhetetlen volt a szakmai felkészülésre, szerződés formájában már leírásra került. A 70 milliós paralimpiai részvétel kereteiről a szerződést megkötöttük, a feladatunk, tehát a Magyar Paralimpiai Bizottság részénél van az, hogy azokat a feltételeket tudjuk teljesíteni, aminek az átutalás következménye lehet.
A felkészülés. 32,7 millió forinttal számolunk és hál' istennek ez a pluszforrás lehetőséget biztosít arra, hogy nem csak a közvetlen sporteszközt, hanem még a sportszéket is tudjuk biztosítani; eddig ez nem volt a rendszer lehetősége. Gondoljunk bele, egy kerekesszékes vívót úgy kellett kiküldeni világversenyre - akár az előző olimpiára -, hogy oldja meg saját maga a sporteszközét, a sportszéket. Ez a sportszék ugyanolyan eszköz, mint mondjuk kajakosoknak a hajó.
Mivel említést tettem a hajóról, tehát evezős sportágban is kvalifikált sportolónk van. A pluszforrás lehetősége ezt a hajóbeszerzést is lehetővé teszi, tehát nemcsak egy bérhajóval, hanem a felkészülés folyamatán a versenyző saját hajóval tud készülni. Itt a sportszakmai felkészülésnél lehetőséget kaptunk arra - ahogy említettem részben a pluszforrás, részben pedig a saját forrásunk bevonásával -, hogy elkerüljük azokat a lehetőséget vagy azt a rossz szokást, hogy az eddigi időszakban tulajdonképpen a sportrendszerünk mindig kettévált: a fejétől elválasztottuk a törzsét. Ebben az évben, a paralimpiák évében mindig csak a kvalifikált sportolók kezét tudtuk fogni, most lehetőségünk van arra, hogy az úgynevezett válogatott sportolókat ebben az évben is nemzetközi versenyeken tudjuk szerepeltetni. Ezzel segíti a paralimpiára utazó csapatnak a pozíciószerzését a nemzetközi ranglistán, másrészt pedig a jövő évi Eb, vb-ket szintén nem mindegy, hogy olyan sportolókkal kell megmérettetésre vállalkozni, akik ebben az évben nem tudtak nemzetközi szereplést. Ez a feladatunk most adott, úgyhogy erre köszönjük még egyszer a bizottság, illetve a Szakállamtitkárság együttműködését.
És hogy mi az a 9 millió pluszforrás, amivel még tudunk élni? Ezt elsősorban a minőségi versenysportra tudjuk fordítani. Ilyen még szintén nem volt, 3,8 millió forintot tudunk használni táplálékkiegészítésre, vitaminokra, ami a mi életünkben nagyon nagy dolog. Ugyanakkor ez egy sportolóra lebontva, sportágaktól függően 7 és 27 ezer forint között van a sportolói igény. Ez a nagy szórás részben attól függ, hogy mely sportág, például egy erőemelés, ahol domináns a táplálékkiegészítés, ott sajnos többre is igény lenne, majdnem duplájára, de ezzel a 27 ezer forinttal tudjuk támogatni - és olyan sportág, ahol például a vívást, ha említem, ott elég a 7 ezer forint, inkább csak a vitaminokra korlátozva. Valamint 5,8 millió forintot tudunk olyan nemzetközi edzőtáborokra biztosítani, ahol megfelelő edzőpartnerekkel, megfelelő tudományos háttérrel tudjuk a sportolóink felkészülését segíteni.
Az előző előadásban elhangzott, hogy valóban a sporttudományi kutatások most Magyarországon kicsit leépülőben vannak, éppen ezért nekünk is a vívás, ahol nagyon jó csapattal megyünk Lipcsébe; a lipcsei vívóakadémián sikerült megszervezni az edzőtábort, megfelelő sportorvosi, biomechanikus és különböző gépek rendelkezésünkre állnak.
Az úszás, ahol jelen pillanatban egy 16 éves fiatalember: Sós Tamás világcsúcstartó egy nagy reménységünk, őneki az edzőtáborozása szintén szükséges, egyrészt egy hazai edzőtábor, másrészt pedig Pekinget céloztuk meg egy felkészülési edzőtáborba. A judo, ahol világbajnok sportolóink lesznek jelen, tehát mindenképpen érmet várunk el, nekik Franciaország, Németország, Ausztria és Szlovénia az, ahol megfelelő edzéskörülményeket tudunk biztosítani. Asztalitenisz, ahol Európa bajnok második helyezett teniszezőnk felkészülése szintén, egy szerencsés felkészüléssel, éremesélyes: kétszer kéthetes balatonfűzfői edzőtábor, illetve igénybe fogjuk venni most már az akadálymentesített tatai edzőtábort, ez elsősorban a lövészetnél is nagyon jó, jó a lőtér, illetve az akadálymentes szállás.
Doppinghelyzetről kell, hogy tájékoztatást adja. Hál' istennek eddig nem volt semmilyen fennakadás, a kezdeti doppingellenőrzés nehézségein túlvagyunk, mind a doppingellenőrök, mind a sportolók kapcsolatai egyre jobban javulnak, minden sportoló már legalább egy doppingellenőrzésen átesett, de van, aki kettőn. Az olimpiai csapatnak négy doppingellenőrzés, a paralimpiai csapatnak két doppingellenőrzés van kötelező jelleggel előírva. A holléti programnak a sportolóink ugyanolyan szigorral eleget tesznek, amire szerződésben rögzítetten kötelezzük is őket, mint az olimpikonok.
Az egészségügyi ellátásról még pár szót hadd mondjak. Valóban a Sportkórház nehéz helyzete miránk is vetül, de ugyanakkor a Sportkórház lehetőséget nyitott arra, hogy dietetikussal étkezés és egyéb egészségügyi szaktanáccsal segítsék a munkánkat, ezzel mi élünk, dr. Szabó Anita sportorvossal állandó szerződésünk van, a Sportkórházban dolgozik, és a sportolóink nagy bizalommal fordulnak hozzá.
Említenem kell a médiát. Az előrejelzések szerint hihetetlen érdeklődésre van jelzés a 13. pekingi paralimpiára. A MOB tájékoztatásában nem volt, de konkrét adatként: 2,8 milliárd tévénéző várható az olimpiára, ezzel szemben a paralimpiára 2,3 milliárd tévénéző. Sajnos, hogy ezt az információt a távollevőkkel nem tudom megosztani. Ez mutatja, hogy nemzetközileg hova fejlődött ez a sportrendszer, hova kell nekünk felcsatlakoznunk, mi az a feladat, ahova fel kell nőnünk tudatban is, és ha egy budapesti olimpiáról beszélünk, akkor budapesti paralimpiáról is kell. Itt a BOM-ot megint meg kell említeni. Az elmúlt egy évben - és az én elnökségem, az elmúlt fél évben - igen szorgalmaztam, hogy valamilyen kommunikáció megnyíljon, erre nem nagyon látunk esélyt, az ő reklámjuknál inkább csak az olimpia szerepel és a paralimpia nem. Felteszem azt a kérdést, amikor egy 2012-es előrejelzés szerint körülbelül 6 ezer sportoló, 2020-ra 6200 sportolót irányzott meg a nemzetközi szervezet az IPC, annak a befogadóképessége Budapest viszonylatában vajon hol tart? Úgy gondolom, hogy a sportszakemberek, a sportszakember-képzés, a sportbarátok és mindenki olyan, aki a sporthoz közelinek érzi magát, azt hiszem, hogy érdemes, hogy egy kicsit elmélyüljünk abban, hogy mi is ez a paralimpiai rendszer.
És akkor a tévéközvetítéshez hadd kanyarodjak vissza. Napi közvetítés van előkészületben, a TeleSporttal a kapcsolatot építjük; úgy néz ki, hogy napi 20-25 perc az, ami közvetítésként tájékoztató jelleggel meg fog jelenni és kétszer 50 perc, ami az Intervízió átvételével lehetőséget fogunk biztosítani egyrészt a protokollesemények, a nagy seregszemle megnyitó és a záróünnepség. Ezáltal is szeretnénk egy olyan kommunikációs rendszert megnyitni, amivel minden olyan félreértést vagy alulinformáltságot el tudunk oszlatni, ami ezzel a paralimpiával kapcsolatos.
Éppen ezért, hogy megfelelően tudjunk kommunikálni nem csak itthon, hanem nemzetközileg is, külföldön, célkitűzésünk, hogy ez a paralimpia nekünk egy áttörés legyen: hazai elfogadottság és ismertség, másrészt pedig a nemzetközi sportdiplomácia terén erősödjünk. Nagyon gyenge a jelenlegi érdekérvényesítési lehetőségünk, éppen ezért megcéloztuk azt, hogy a 2009-es Nemzetközi Paralimpiai Bizottság közgyűlését Budapestre hozzuk. Sajnos a pályázati lehetőség nagyon szűk határidőt adott, egy hónapot. Ezzel szemben, tudva azt, hogy van pályázati lehetőség nemzetközi kongresszusokra, sportrendezvényekre, sportközgyűlésekre, viszont a szűk pályázati kiírás nem ad rá lehetőséget, ezért szeretném ezt a részét arra is felhasználni, hogy kérjem a sportbizottság támogatását, hogy támogassa azt, hogy egyedi elbírálás alapján a Paralimpiai Bizottság pályázhasson, és pályázati anyagot tudjon elkészíteni a 2009-es nemzetközi paralimpiai közgyűlésre, kongresszusra. Ez azért is fontos, mert olyan döntéseket fogunk hozni azon a közgyűlésen, amik a 2012-es londoni paralimpiára vonatkoznak. Úgy gondolom, hogy dicső pont lenne, ha egy ilyen szerződés, vagy egy ilyen határozat helye Budapest lenne, mint ahogy '64 Tokió, '88-as egyezmény Szöul, a 2007-es koreai, ismét szöuli dekrétum. Ugyanolyan jól mutatna, ha 2009 Budapest adna helyet annak a döntésnek, hogy az enyhén értelmi fogyatékosok visszakerüljenek a londoni paralimpián. Jelen pillanatban nem tagjai, illetve felfüggesztett státuszban vannak.
Remélem, nem vettem olyan mélységig igénybe az idejüket, ha kérdés van, tudásom szerint igyekszem válaszolni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen a szóbeli kiegészítést. Hadd kezdjem azzal, hogy nem az érdeklődés hiánya miatt nincsenek itt hiányzó képviselőtársaink, hanem tényleg elhúzódott az ülés, és mindenkinek rendkívül fontos közfeladata ellátása miatt kellett elsietnie. Az, hogy mi itt vagyunk, természetesen az érdeklődést jelzi, de nemcsak az ittlétünk, hanem az is, amiről szólt az előbb Gömöri úr is, hogy abban a percben, amikor gondot érzékeltünk a Paralimpiai Bizottság finanszírozásával kapcsolatban, elnök úrral közösen ültünk le önökkel és az államtitkár úrral, és segítettük elő azt, hogy a finanszírozási gondok megoldódjanak. Úgy éreztem ki a tájékoztatóból, hogy ez megoldódott és rendelkezésre áll az anyagi háttér is.
A harmadik pedig, mivel mindannyian tudjuk, hogy milyen fontos a nyilvánosság, pont a Paralimpiai Bizottság munkájában, és egyáltalán a paralimpiában is, a szemléletformálást én külön kiemelendőnek tartom, bár a következő napirendben lesz szó erről, hogy a Magyar Televízió fizeti azokat a közvetítéseket, ahogy a tájékoztatóból kiderül, majd a következő napirendi pontban, amelynek során szeptember 6. és 17. között eddig soha nem látott mértékű nyilvánosságot kap a paralimpia is, hiszen az m1-en is rendszeres napi adás lesz majd, átvett összefoglalókkal. Ezúton is köszönjük a televíziónak, hogy ő is segít abban, hogy ráirányítsuk a figyelmet a paralimpiai sportolókra is. Köszönöm szépen.
Szeretném megkérdezni a bizottság tagjait, képviselőtársaimat, hogy van-e kérdésük, észrevételük. (Jelentkezésre:) Hadházy Sándor képviselő úr!
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A szóbeli beszámolóban két dolog ragadta meg a figyelmemet. Az egyik a paralimpia nézettsége - 2,3 milliárd médiafogyasztó tulajdonképpen -, és van egy másik, egy ennek nagyon ellentmondó információ, mégpedig az, hogy Magyarországon tulajdonképpen ez a műfaj Budapest-centrikus, mert vidéken nem rendelkeznek olyan technikai és szakmai háttérrel, amely a felkészülést egyáltalán lehetővé tenné.
A kérdésem tulajdonképpen arra irányul, hogy ha ekkor az érdeklődés és a várakozás az olimpiával kapcsolatban, akkor miért nem tudunk erre jobban felkészülni. Ennek központi támogatási hiány az oka, vagy pedig sokkal nehezebb bevonni a szponzorokat a technikai és szakmai háttér fejlesztése terén? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem még, hogy van-e más képviselőtársamnak kérdése, véleménye, és utána adnám meg a szót Gömöri úrnak. (Jelentkezésre:) Kovács Ferenc képviselő úr!
KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Itt kicsit úgy hangzott el egyes megyék megszólítása, hogy ott nem törődnek és nem foglalkoznak a sérüléssel élő emberek sportolási lehetőségeivel. El kell mondanom, hogy nagyon nehéz olyan településszerkezetben, ahol több apró, 200-300 fős falu van, megszervezni eleve azt, hogy legyen egy olyan sportkör, ahol ezek a sportemberek, akik sportolással is szeretnék kiegészíteni az életüket, találkozhassanak és működjenek. Azért el kell mondani, hogy majdnem minden megyének vannak olyan intézményei, akár szellemi fogyatékosokat kezelő intézmény, akár halmozottan fogyatékosok, illetve fizikai fogyatékossággal élők kezelésével foglalkozó intézmény, ahol van mód és lehetőség a sportolásra.
Vas megyét szeretném kiemelni: most is utazik egy szellemi fogyatékosokból álló csapatunk egy nemzetközi tornára, illetve pont most, ezen a hétvégén Vépen is lesz egy fogyatékosoknak szervezett atlétikai verseny. Valóban nagyon nehéz helyzetben vannak ilyen szempontból a nagyvárosokkal szemben a megyék, mert nagyon nehéz összehozni egy csapatnyi játékost, egy olyan versenyzői garnitúrát, akik valóban össze tudják mérni egymással egy adott szituációban, egy adott időpontban a fizikai állapotukat, illetve a tehetségüket. Tehát ilyen szempontból valóban nagyon kiemelt szerepe van a megyei jogú városoknak és a fővárosnak, és engedje meg, elnök úr, hogy megköszönjem önnek és munkatársainak azt a segítséget, amellyel segítenek ezeknek az embereknek abban az életformában egy teljesebb élet megélésének a lehetőségéhez, amelybe bele vannak kényszerülve, és sok sikert kívánok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés, észrevétel, vélemény? (Nincs jelentkező.) Szakállamtitkár úr?
ELBERT GÁBOR sport szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nincs, köszönöm.
ELNÖK: Egy kérdésben szeretném kérni a véleményét, mielőtt állást foglal a bizottság. Gömöri úr tájékoztatójában elhangzott, hogy szeretnének pályázni a Nemzetközi Paralimpiai Szövetség kongresszusára 2009-ben. Természetesen mi a bizottság részéről ezt támogatjuk, de szeretném megkérdezni, hogy támogatja-e a maga a szakállamtitkárság is, mert azt gondolom, hogy a bizottság támogatásán túl nyilván ez anyagi és egyéb hátteret is jelent majd.
ELBERT GÁBOR sport szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Amikor tudomást szereztünk arról, hogy a Paralimpiai Bizottság pályázatot kíván beadni, hogy 2009-ben itt legyen az IPC kongresszusa, akkor én magam voltam, aki felhívtam arra a figyelmet, és ajánlottam azt, hogy van egy ilyen lehetőség. A turizmussal közösen kialakítottunk egy sportnagyköveti programot, és annak ellenére, hogy a határidőbe nem fér bele a dolog, segítünk abban, hogy pályázaton kívül tudjunk ebben előrelépni. Tehát azt gondolom, hogy ebben teljes a nyitottság, és ha jól tudom, akkor az időpont is megvan, amikor kollégáim egyeztetnek, és közösen írják meg az anyagot, aminek révén ezt 3 millió forint értékig támogatni tudjuk. Ez minden más sportrendezvény Magyarországon való megrendezését célzó esetben igaz, igaz ez vívásnál is, és jó néhány olyan eset van már, ahol ebben együtt dolgozunk, úgyhogy természetesen igen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnök úré a szó.
Gömöri Zsolt elnök (MPB) válasza
GÖMÖRI ZSOLT elnök (Magyar Paralimpiai Bizottság): Köszönöm a kérdéseket, így legalább lehetőségem van olyan témákat is érinteni, amikre nem tértem ilyen mélységig ki.
A nézettségadat ilyenkor mindig csak egy előre becsült érték, de ezt nem is mi mértük fel, hanem a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság a NOB-bal közösen. Ezzel való ellentmondás, hogy valóban egy nemzetközi nézettség, és a hazai tudat, illetve érdeklődés miként, hogy van egyensúlyban. Azt kell mondanom, hogy nagyon érdekes felmérést készítettünk az év elején a Mediannal közösen. Egy reprezentatív felmérés alapján a világ tíz legnagyobb sporteseménye közé a megkérdezettek 2,4 százaléka eleve besorolta a paralimpiát. Amikor már segítséget kapott, tehát egy listával kellett rangsort állítani, akkor a 64 százalék azt mondta, hogy igen. Ugyanakkor az eredmény kimutatta azt, hogy nagyon fogékony a 19-30 év közötti társadalmi réteg, és ugyanakkor elfogadó az 55 év fölötti réteg, talán azért, mert már valamilyen szinten érintett, vagy nagyobb a toleranciája. Nagyon rossz hagyománya van Magyarországon, a hetvenes-nyolcvanas években azért lehetett találkozni olyan, akár sportszakember-véleményekkel, akár pedig társadalmi elfogadottsággal, hogy ha nem foglalkozunk vele, olyan, mintha nem lenne, inkább elfordulunk. Ez a fejlettebb országokban, vagy a nyitottabb országokban nem volt így. Éppen ezért, ha Európában körültekintünk, Magyarország Románia és Bulgária szintjén áll a fogyatékossport területén. Nagyon messze vagyunk akár Hollandiától, vagy ha ázsiai országokat említek, akár Korea fényévekre van előttünk, tehát van még mit tennünk. Ezért tartjuk fontosnak, hogy ez a pekingi paralimpia legyen nekünk egy olyan kommunikációs kifutás, amivel nyáron egy kicsit felgyorsítva szeretnénk a társadalmi tudatot is nyitottabbá tenni.
És ezzel tulajdonképpen nyílik arra a kérdésre is a válasz, hogy a vidéki helyzet miként, hogy csatlakozik. Valóban a helyi önkormányzatok nem az önhibájukból, részben a hagyományuk, szokásuk, részben pedig a lehetőségeiknek a foglyai. Nagyon nehéz Magyarországon akár egy kosárlabda, ami rendkívül látványos, vagy egy rögbi gladiátorait láthatjuk egy-egy bejátszáshoz. Nagyon nehéz nekünk olyan csapatsportágat, amivel egyébként nem is jutottunk ki, mert nem csak pár embernek az összevont edzését kell, hanem ahhoz megfelelő ligát kell működtetni: bajnokság rendszert, és ezt, ha településekre, kistelepülésekre levetítjük, akkor ott valóban nehezebb ezeket megszervezni, koordinálni és nagyon-nagyon fontos a sportszakember kérdés.
Az elmúlt időszakban volt egy nyitás, most a Testnevelési Főiskolával, illetve Pécsen a jogi karral van egy olyanfajta együttműködés, hogy a sportkultúrának legyen része. A sportszakemberek tanuljanak meg ezen a területen is sportemberként, illetve sportszakemberként dolgozni és elengedhetetlen az, hogy a létesítmények olyanok legyenek, amelyek akadálymentesek és nagyon fontos az, hogy a fogyatékossággal élők sportrendszerén belül is világos, egyértelmű erőviszonyok, értékrendek alakuljanak ki. Most a paralimpiai rendszer tulajdonképpen három sérültségi területet foglal magába: a mozgásában korlátozott, a látásban sérült, illetve az enyhén értelmi fogyatékos. Az enyhén értelmi fogyatékosok 2000 Sydney óta fel vannak függesztve, mert nem volt egyértelműen mérhető az ő fogyatékosságuk, tehát ezt szeretnénk, ha 2009 Budapest tudná kezelni.
Remélem, hogy ezekkel a kiegészítő információkkal választ tudtam adni. Valóban a szakállamtitkár úrral rögtön az elején elkezdtük az IPC közgyűlésnek az előkészületeit, a megfelelő információkat megkaptuk a Szakállamtitkárságtól. A kollegáim éppen ma, most délelőtt, tartottak egy munkaértekezletet külső professzionális cégek bevonásával, mind a kommunikáció, mind pedig maga az esemény rendezés szervezésére. Tehát szeretnénk egy színvonalas rendezvénynek házigazdája lenni, és holnap pedig egyeztetünk a szakállamtitkár úrral, hogy miként hogy tudunk ebben erősek maradni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úr. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e még valakinek véleménye, kérdése, észrevétele. (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy nincs.
Elnök úr, köszönöm szépen mindannyiunk nevében a tájékoztatót. Tényleg mindannyiunk örömére szolgál, hogy tudtunk segíteni abban, hogy biztosítva legyen a paralimpiai játékok állami támogatása megfelelő időben és formában.
Köszönjük önnek és munkatársainak azt, amit a paralimpiai felkészülésben végez, hiszen tudjuk mindannyian, hogy szinte még nagyobb szükségük van a sikerre, az élményre, az egészségmegőrzésre a fogyatékossággal bíró embereknek, mint az egészségeseknek. Nagyon szépen köszönjük az e téren végzett munkájukat, és további sikereket kívánunk.
Az pedig, bár felteszem szavazásra, de azt gondolom, hogy nem kétséges, hogy mindannyian támogatjuk abban, hogy a 2009-es kongresszust Magyarországon rendezzék.
Kérem a bizottság tagjait, aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen, tehát látható a támogatás, ellenszavazat és tartózkodás nélkül. De ha kívánja, természetesen ezt írásban is megerősítjük.
Köszönjük szépen, a napirendi pontot lezárnám.
Tájékoztató a pekingi olimpiai és paralimpiai játékok televíziós és rádiós közvetítési terveiről
A következő napirendi pontban tájékoztatót kaptunk a Magyar Televíziótól és a Magyar Rádiótól a pekingi olimpia és a paralimpiai játékok televíziós és rádiós közvetítési terveiről.
Köszöntöm a Magyar Televízió Zrt. nevében Schulek Csaba főszerkesztő urat, a Magyar Rádió Zrt.-től Kerényi György főszerkesztő urat, foglaljon helyet az asztalnál főszerkesztő úr, ha megkérhetem, és Merza Jenő főszerkesztő-helyettes urat.
Köszönjük szépen az írásban kiküldött anyagot, megkaptuk, áttanulmányoztuk. Bizonyítékunk is van rá, hiszen egyébként nem is tudtam volna mondani, hogy az MTV szponzorálja a paralimpiai közvetítéseket, ha nem olvastam volna el és a bizottság tagjai is ugyanígy tettek, mind a rádió, mind a televízió írásban kiküldött anyagaival kapcsolatban.
Mégis kérdezném, hogy van-e szóban kiegészítésük az olimpia és a paralimpiai közvetítésekkel kapcsolatban, azon túl, amit megkaptunk írásban.
SCHULEK CSABA (Magyar Televízió Zrt.): Ha az elfogadható és fogyasztható, akkor nem.
ELNÖK: Teljes mértékben. Köszönöm szépen.
Megkérdezném akkor a Magyar Rádió képviselőit is, ugyanez a kérdés.
KERÉNYI GYÖRGY főszerkesztő (Magyar Rádió Zrt.): Nekünk sincs, ha ez így megfelelő, ha világos és érthető, amit leírtunk. (Közbeszólás: Bocsánat.)
Schulek Csaba főszerkesztő (MTV Zrt.) szóbeli kiegészítője
SCHULEK CSABA (Magyar Televízió Zrt.): Elnézést, két dolog az, ami kimaradt a prezentációból, és amit Medveczky Balázs alelnök úr is megkért, hogy fogalmazzak meg.
Az egyik. Itt elhangzott, hogy a Paralimpiai Bizottság költségvetésével kapcsolatban a Magyar Televízió vállalja a költségeket; ez így furcsának hangzik, hiszen műsorról van szó; talán természetesnek tűnhet, hogy akkor a televízióé a költség. Régen ez nem így volt, az elmúlt két paralimpiai versenyek költségeit a Paralimpiai Bizottság állta annak idején, és amikor négy évvel ezelőtt átvettük a szerkesztőség vezetését, akkor a legelső gondolat az volt, hogy ne a sportot terheljük ezekkel a költségekkel, hanem próbáljuk meg mi kigazdálkodni a műsorkészítési költségekből.
És ha már a költségekről beszélünk, a sajtó számára nem nyilvános, nem publikus információ, de egymilliárd forint körüli összegbe kerül a Magyar Televíziónak a pekingi olimpia és a paralimpia közvetítése. A médiatörvény adta lehetőségek szűkössége és szigorúsága miatt ennek körülbelül csak az egyharmadát tudjuk a kereskedelmi bevételekből fedezni, tehát durván 300 millió forint az, ami bejön az 1 milliárdból. Ezt a maradék 700 millió forintot a Magyar Televízió egyéb műsoraitól kellett elvenni annak érdekében, hogy az olimpiát megvalósíthassuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tessék parancsolni, Magyar Rádió!
Merza Jenő főszerkesztő-helyettes (MR Zrt.) szóbeli kiegészítése
MERZA JENŐ (Magyar Rádió Zrt.): Ha szabad, a Magyar Rádió nevében is néhány mondat. Tisztelt Bizottság! Természetesen a Magyar Rádió, ezen belül az MR1-Kossuth Rádió is jelen lesz a paralimpián is. Ezt azért mondom külön, mert az anyagban ez nem szerepel, de természetes, hogy végigkövetjük az eseményeket, és rendszeresen beszámolunk róla. A pontos műsorterv jelenleg nincsen még meg, de ezzel azért várunk picit, mert szeretnénk tudni, hogy végül is hány sportágban mennyi versenyző lesz jelen, és ehhez próbáljuk igazítani azokat a műsorokat, amelyekben beszámolunk majd a paralimpia eseményeiről.
Az olimpiáról pedig, bár le van írva, de annyit talán mégis érdemes elmondani, hogy hajnali 3-tól délután 4-ig, illetve 5-ig, tehát a versenyek befejezéséig az MR1-Kossuth Rádió gyakorlatilag a hírműsorok kivételével, az olimpiával foglalkozik, illetve Kínával, illetve Pekinggel, tehát ezalatt a tizenegynéhány nap alatt olimpiai rádióvá változik át. Természetesen, ahogy eddig is, az elmúlt néhány olimpián, most is igyekszünk jelen lenni minden eseményen, elsősorban azokon, ahol magyar szereplők is vannak; de fontosnak tartjuk azt is, hogy az olyan eseményeket, amelyeken sajnos magyarok feltehetően nem szerepelnek - mondjuk a 100 méteres döntő -, de érdekli az embereket, tehát ilyeneket is közvetítsünk.
És ha már azt mondom, hogy közvetítsünk, akkor még egy utolsó néhány másodperces megjegyzés. Közvetíteni kettő elektronikus médiumnak van joga az olimpiáról, ez a Magyar Televízió és a Magyar Rádió. Az eddigi vagy az utolsó egy-két olimpia tapasztalatai alapján vannak olyan médiumok, rádiók elsősorban, amelyek ezt megszegik, illetve igyekeznek megszegni azzal, hogy mondjuk, az írott sajtó munkatársaként akkreditáltatja magát valaki, de mobiltelefonon vagy valamilyen más eszközzel mégis közvetítést kísérel meg. Ezt nem szabad, ezt tiltja mindenféle előírás. Természetesen mi ez ellen semmit nem tudunk tenni, de egyet azért mégis. Most készülünk arra, hogy egy tájékoztatólevél-félét írunk valamennyi potenciális érintettnek, és felhívjuk a figyelmet arra, hogy ehhez nincs joguk, vagy ha a másik oldalról nézzük, jogokat sértenek, ha ilyet tesznek majd.
Nem ezen van természetesen a fő hangsúly, hanem azon, hogy ott legyünk minden eseményen, és minden eseményt odavigyünk a hallgatókhoz, és ha a mellékletet is sikerült áttanulmányozni, látszik az, hogy olyan részletességgel dolgozzuk ki a programot, hogy valóban jelen lehessünk mindenütt. Ez a melléklet természetesen nem 153 magyar sportolóról szól, amennyien most kijutni látszanak az olimpiára, hanem még kevesebbről, hiszen korábban fejeztük be ennek a szerkesztését, tehát követjük az eseményeket, és minden magyarral igyekszünk foglalkozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést, annál is inkább, mivel biztos, hogy képviselőtársaim is rákérdeztek volna erre, hogy a paralimpiai játékokat közvetíti-e a Magyar Rádió is.
Megadnám a szót képviselőtársaimnak kérdés, vélemény, észrevétel elmondására. (Jelentkezésre:) Mohácsi József képviselő úr!
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Média! Tulajdonképpen a kérdésem nem is kérdés, hanem inkább a dicséret hangján szeretnék szólni, hiszen olvasva ezt a programot, akár a televízióét, akár a rádióét, azt hiszem, hogy ha nem jön közbe időjárási probléma vagy bármi, ami akadályozná a közvetítést, reméljük, semmiről sem fogunk lemaradni. Ehhez a munkához szívből gratulálok!
Mivel nyilván a délelőtti és az éjszakai, hajnali időszakra korlátozódik sajnos a távolságok miatt a közvetítés, nyilván nagyon sok álmos emberrel fogunk találkozni, és egészen biztos, hogy ez az olimpia párját ritkítja.
Egy oldalkérésem vagy kérdésem lenne: Vitray Tamás ott lesz? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Megadom a szót képviselőtársaimnak. Van-e más kérdés, észrevétel, vélemény? (Jelentkezésre:) Hadházy Sándor képviselő úr!
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A beszámoló szóbeli kiegészítése egy kicsit megdöbbentett és elszomorított. A kiadási költségek 1 milliárd forintja védhető, azzal nincs mit kereskedni, egy rendkívül nagy felkészültségű stáb fog kimenni, és gondolom, hogy ebben az 1 milliárd forintban benne van már a jogdíj is, tehát minden egyéb, közvetítési díj, a stáb kiküldetése, felkészítése, működtetése, adásidő, minden egyéb.
Ami megdöbbentett, az a 300 millió forintos bevétel. Akkor ennek a pekingi olimpiának Magyarországon a reklámértéke 300 millió forint? Ez számomra megdöbbentő és elszomorító is, hogy a magyar gazdaság valószínűleg így igazolta vissza ezt a törekvést. Akkor tulajdonképpen, ha minden országban így működne a dolog, minden olimpia totál veszteséges lenne.
Ennek tükrében, ha olimpiát akarunk szervezni 2020-ban vagy bármikor is, rendesen elő kell készíteni, és fel kell készülni rá.
Ami a másik kérdésemet illeti, az az, hogy az anyagban olvashatjuk, hogy hány kameraállás, meg egyéb dolgok lesznek. Ez mind magyar stábot igényel? Tehát gyakorlatilag ezt a magyar stáb fogja előállítani, vagy pedig ezek átvett anyagok lesznek?
A harmadik kérdésem pedig az, hogy a Magyar Rádió részletes olimpiai közvetítését megkaptuk, a közvetítés műsortervét. Az MTV-nek még nem készült el ez a műsorterve? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Ferenc képviselő úr következik.
KOVÁCS FERENC (Fidesz): Nagyjából elmondta Hadházy képviselő úr, amikre gondoltam én is. Szeretettel köszöntök mindenkit. Nekem csak annyi gondolatom maradt, hogy azért nekünk át kellene nézni a médiatörvényt, mert ilyen helyzetben igazából nem szabad ellehetetlenítenünk a közszolgálati médiumokat. Ugyanis ennek a háttere akár magának az olimpiai szervezőknek a bevételéből finanszírozható lenne, az ott megjelenő, az olimpiai helyszínen lévő szponzorok hirdetéseiből, vagy akár itthoni támogatók is támogathatnák, de nem támogathatják, én pontosan tudom, félreértés ne essék. Ezért megdöbbentő volt az a szám is, amit hallottunk, mert én úgy hiszem, hogy egy ilyen olimpiai közvetítés kereskedelmi értéke felülmúl minden másét, és itt lehetne igazából a televíziónak bevételre szert tenni, a közszolgálati televízióknak, és nem olyan gusztustalan módon, mint mondjuk kifejezetten a kereskedelmi televíziók vagy a kereskedelmi rádiótársaságok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még képviselőtársaimnak kérdése, észrevétele, véleménye? Horváth Klára képviselő asszony!
DR. HORVÁTH KLÁRA (MSZP): Köszönöm szépen, csak véleményem lenne. Ugye már az utolsó napirendi pontok egyikénél ülünk, és tisztelettel köszönöm azoknak a türelmét, akik az utolsó napirendi pontig itt ültek, egyrészt a napirendi pontok előadóiként is, másrészt akik bizottsági tagokként is végigülték ezt. Azért annyit megjegyeznék, hogy miután a 3. napirendi ponttól kezdve a pekingi olimpiáról beszélünk, az én véleményem szerint annyi elvárható lett volna, hogy ha már beszélünk az olimpiára való felkészülésről, a magyar olimpiai csapat felkészüléséről, mint MOB-elnök és egyebek, akik itt részt vettek, utána a paralimpiáról, és utána a közvetítésről, tehát ha ezeket a napirendi pontokat együttesen végigülte volna mindenki, az szerintem úgy tisztességes lett volna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még képviselőtársaimnak kérdése, észrevétele, véleménye? (Nincs jelentkező.)
Nekem egy gyors kérdésem lenne, de elképzelhető, hogy ismerethiányból fakad. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy más televízió vagy más rádió csak szerződés keretében veheti át ezeket a közvetítéseket a Magyar Rádiótól, illetve a Magyar Televíziótól? Illetve viszont is megkérdezhetném, hogy milyen lehetőségük van akkor arra, hogy legálisan, jogszerűen közvetíthessenek ezen túl. Köszönöm szépen.
Schulek Csaba főszerkesztő válasza
SCHULEK CSABA főszerkesztő (MTV Rt.): Nagyon szépen köszönöm a kérdéseket. Ez azt mutatja, hogy érdekli önöket a téma, tehát örömmel válaszolok akár részleteiben is.
Kezdeném a műsortervekkel, ki is raktam a kivetítőre. Soha nem volt még olyan, hogy a Magyar Televízió 1-es és 2-es csatornája, plusz még az internet is - ugye az a korból adódik, hogy nem volt eddig - közvetíti. Szóval olyan nem volt még, hogy mind a két csatorna egyszerre közvetíti az olimpiát, illetve ami a lényeg, hogy nem teljesen egyszerre, ugyanis a Magyar Televízió 2-es csatornáján egyrészt lesz egy Nap-kelte rész, ami kötelező, másrészt olyan mérkőzéseket le fogunk adni a délután folyamán, este nyolc óráig, amelyeket nem lehetett látni az 1-esen, tehát ezek nem feltétlenül magyar, hanem inkább érdekesebb nemzetközi események. A nap nagy részében, illetve gyakorlatilag egészében arra törekszünk, hogy ha két magyar esemény üti egymást, akkor azt ne kép a képben kelljen nézni, hanem azt lehessen mondani, hogy az egyiken az egyik, a másikon a másik lesz nézhető, és természetesen a nap folyamán meg fogjuk ismételni a 2-esen leadott programot az 1-esen, hiszen a 2-es nem nézhető mindenki számára. Tehát egy nagyon komoly, két csatornán zajló közvetítésfolyamat lesz.
Kaptam egy konkrét kérdést Vitray Tamás kapcsán. Vitray Tamás 2004-ben, az utolsó kajak-kenu közvetítésen elköszönt a nézőktől, és bejelentette, hogy ez volt az utolsó közvetítése, úgyhogy mi ezt tudomásul vettük és nem terveztünk vele.
A költségekről annyit, hogy nagyon jól látják a képviselő urak itt a reklámérték, illetve a médiatörvény pozícióját ebben a dologban. A médiatörvény sajnos a Magyar Televízió, illetve közszolgálati televíziók számára feleannyi reklámidőt engedélyez, mint a kereskedelmi televízióknak. Ez tulajdonképpen nézőbarátabb, mert nem kell annyi reklámot fogyasztani, ugyanakkor viszont kereskedelmileg borzasztó nehéz.
De talán nem is ez a nehezebb probléma, hanem a nagyobb probléma, a médiatörvénynek nagyon nagy hibája róható fel, hogy nem támogatható a sport, csak az élőközvetítés. Tehát például egy riport, egy szabadidősportról szóló műsor, vagy egyáltalán bármi, ami magazin jellegű, és nem élőközvetítés, az nem támogatható a médiatörvény szerint. Ez azért nagyon furcsa, mert ugyanakkor viszont kulturális műsorok támogathatóak, vallási műsorok támogathatóak. A sport valószínűleg adminisztratív hiba következtében kimaradhatott ebből, mert nem tudom elképzelni, hogy a kultúrának nem része a sport.
A másik, ami miatt a kereskedelmi bevételek egy picit szerényebbek, mint a korábbi olimpiákon lehettek, az az időeltolódás, mert nyilvánvaló, hogy reggel 3-kor nem olyan népszerű a médiaidő, tehát az értékesíthető reklámidő.
Volt egy kérdés, a magyar stábokról, illetve a Magyar Televízió közreműködéséről. '92 óta az a nagyon nagy megtiszteltetés éri folyamatosan négyévente a Magyar Televíziót, hogy a vívásnak a közvetítéseit a Magyar Televízió csapata gyakorolhatja, illetve ezt közvetítheti, vagy szolgáltathatja. Ez egy óriási szakmai előrelépés, illetve kihívás, egy nagyon jó jel, ugyanis a világon, tehát az olimpiákon minden sportágat az abban legjobban otthon lévő televízió közvetítheti, tehát az atlétikát az amerikaiak, a focit az angolok, az evezést szintén az angolok, stb., stb. A vívás az egy elég speciális magyar sportág, '92-ben felkérték az akkori csapatot, és azóta bennünket ér az a megtiszteltetés. Egyébként mi átvesszük a helyszínekről a képet, de az is önmagában egy hatalmas nagy feladat, hogy a 44 folyamatosan bejövő képjelet feldolgozzuk, rögzítsük, illetve abból kiválasszuk mindig és közvetítsük a legjobbakat.
Egyéb televíziók és rádiók jogai. Én a televíziókról beszélnék, mert nem annyira értek a rádiós jogokhoz, illetve egyáltalán nem. A televíziós jogok úgy néznek ki, hogy Magyarország területére csak a magyar televíziónak van joga bármit közvetíteni, de kötelező számunkra az EBU által, hogy felajánljuk a többi televíziónak a hír- és összefoglaló, illetve akár a közvetítés lehetőségét azokban a sportágakban, amelyiket mi nem közvetítünk. Ez a kiajánlás megtörtént, az összes magyar televíziónak elment a hír és összefoglaló, illetve közvetítési jog kiajánlás, folynak a tárgyalások, tehát lesz majd látható a TV2-n, az RTL Klubon is hírjellegű műsor az olimpiáról, de ezek nyilván teljesen a mi engedélyünk és a velünk való együttműködés szabályainak a keretén belül. Itt egy kicsit csatlakozom a főszerkesztő-helyettes úrhoz, ugyanis nekünk is komoly aggályunk, hogy ahogy eddig is, mindig történtek jogszegések és hogy ezekben hogyan tudunk eljárni, illetve ezt hogy tudjuk megakadályozni, ez még egy kérdés; mindenesetre nagyon szigorúan fogjuk a jogainkat megtartani és koordinálni.
Köszönöm szépen, remélem, hogy válaszoltam minden felvetésre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a főszerkesztő urat, hogy van-e a rádió részéről.
Tessék parancsolni!
Merza Jenő főszerkesztő-helyettes válasza
MERZA JENŐ főszerkesztő-helyettes (Magyar Rádió Zrt.): Hadd csatlakozzunk tisztelt bizottság ehhez a szigorúsághoz egyrészt. Másrészt pedig kiegészítésül a műsortervünkhöz annyit, hogy közben megszámláltam, az anyagban nem szereplő papíron 21 rövid összefoglalónk lesz naponta az olimpia eseményeiről azon kívül, ami le van írva, hogy távközvetítések és ezen kívül 3 nagyobb összefoglaló, amelyek viszont szerepelnek az anyagokban. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag néhány percen belül, vagy negyedórán belül, ha valaki bekapcsolja a rádiót, biztosan meg fogja tudni, hogy addig azon a napon milyen fontos dolog történt az olimpián. És természetesen ugyanez lesz a helyzet az interneten is, ahol mindent újra meg lehet hallgatni, keresni lehet, tehát egy saját stáb fogja majd készíteni azokat az anyagokat, amelyek az interneten megjelennek a Magyar Rádió honlapján az olimpiával kapcsolatban. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e még valakinek véleménye, észrevétele. (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy nincs.
Nagyon szépen köszönöm főszerkesztő uraknak és főszerkesztő-helyettes úrnak, hogy eljöttek és tájékoztattak minket a pekingi olimpia és a paralimpiai játékok televíziós és rádiós közvetítési terveiről. Azt gondolom, hogy mint ahogy a képviselő urak kérdéseiből, hozzászólásaiból is kiderült, köszönjük a tájékoztatást, megnyugtatónak tartjuk és érzékeljük, hogy önök is felelősségük teljes tudatában végzik ezt a munkát, hiszen minekután az állampolgárok döntő többsége, nem döntő többsége, de egy része inkább azt mondanám, nem rendelkezik internet hozzáféréssel, így nyilván kiemelkedő szerepe lesz a rádiónak, tévének abban, hogy milyen híreket és milyen gyakorisággal közvetít. Ehhez mi csak azt kívánhatjuk, hogy minél több győzelemről tudósíthassanak, azt gondolom mindannyiunk nevében.
És lenne egy kérésem is végezetül. Főszerkesztő úr említette, hogy milyen módosításokat igényelne a médiatörvény, például, hogy a sport szó kimaradt. Az a kérésem, hogy juttassa el a bizottsághoz azt a javaslatát, amely arra vonatkozik, hogy a médiatörvény milyen jellegű módosítását igényelné az, hogy ezt az akadályt kiküszöböljük, amelyről Hadházy Sándor képviselő úr is beszélt. Biztos vagyok abban, hogy ellenzéki és kormánypárti oldalról egyaránt támogatni fogjuk ezt a javaslatot és eljuttatjuk a magyar parlament illetékes bizottságához, hogy kezdeményezzék ők, annál is inkább, mivel ez nem egy nagy horderejű módosítást igényel, hiszen mint ahogy ön is mondta, lehet, hogy csak figyelmetlenségből maradt ki a sport, ami viszont az önök szempontjából adott esetben döntő fontosságú.
Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sokáig kitartottak és elküldték a tájékoztatót, illetve szóban is kiegészítették.
Köszönöm szépen képviselőtársaimnak is a véleményeket, észrevételeket. Jó munkát és mindannyiunknak minél több sikert, eredményt a pekingi olimpiára és a paralimpiára. Köszönöm. Lezárnám a napirendet.
Az egyebek között kérdezném, hogy van-e képviselőtársaimnak az egyebek között felvetnivalója, észrevétele, véleménye. (Nincs jelzés.) Nincs. Köszönöm szépen, szép délutánt mindenkinek, a bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 58 perc)
|
Pál Béla |
Bánki Erik
|
Jegyzőkönyvvezetők: Biczó Andrea és Turkovics Istvánné