STB-16/2008.
(STB-55/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2008. június 3-án, kedden, 9 óra 06 perckor
a Képviselői Irodaház V/520. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Jelenlévők *
Elnöki megnyitó, a napirend elfogadása *
Tájékoztató a jégkorong sportág helyzetéről, terveiről *
Studniczky Ferenc tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok *
A máriapócsi kegyhelyről szóló határozati javaslat (H/5446. szám) [Dr. Simicskó István (KDNP) képviselő önálló indítványa] (Általános vita) *
Dr. Fedor Tibor tájékoztatója *
A Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány és a Mező Ferenc Sport Közalapítvány felügyelőbizottsági tagjainak megválasztása *
Tájékoztató a lágymányosi sportlétesítmények helyzetéről, a fejlesztési tervekről *
Dr. Fazekas Marianna rektorhelyettes szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
További kérdések, vélemények *
Válaszok, reflexiók *
Tájékoztató a magyarországi autóversenyekről - hozamok, hátrányok *
Tájékoztató a Puskás Ferenc Stadion fejlesztési elképzeléseiről *
Kérdések, vélemények, válaszok *
Tájékoztató a szabadidősport fejlesztését szolgáló költségvetési forrásokról *
Kérdések, vélemények *
Elbert Gábor szakállamtitkár reagálása *
Egyebek *
Előterjesztő:
Studniczky Ferenc, a Magyar Jégkorong Szövetség elnöke
Előterjesztő:
Kósa Lajos, Debrecen polgármestere
[Dr. Simicskó István (KDNP) képviselő önálló indítványa]
(Általános vita)
Előterjesztő:
Bánki Erik elnök
Előterjesztő:
ELTE képviselője
BME képviselője
Budapest XI. kerületi Önkormányzat képviselője.
Előterjesztő:
Magyar Nemzeti Autósport Szövetség elnöke
Önkormányzati Minisztérium képviselője
Magyar Turizmus Zrt. képviselője
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviselője
Előterjesztő:
Elbert Gábor, az ÖM szakállamtitkára
Előterjesztő:
Elbert Gábor, az ÖM szakállamtitkára
Elnököl:Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Pál Béla (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP)
Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Kovács Ferenc (Fidesz)
Lasztovicza Jenő (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Koscsó Lajos (MSZP) dr. Horváth Klárának (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP) Pál Bélának (MSZP)
Dr. Nagy Imre (MSZP) Mohácsi Józsefnek (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP) Tóth Józsefnek (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz) megérkezéséig és távozása után Lasztovicza Jenőnek (Fidesz)
Hadházy Sándor (Fidesz) Kovács Ferencnek (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz) Szalay Ferencnek (Fidesz)
Dr. Rétvári Bence (KDNP) országgyűlési képviselő
Elbert Gábor szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium)
Studniczky Ferenc elnök (Magyar Jégkorong Szövetség)
Kovács Csaba alelnök (Magyar Jégkorong Szövetség)
Kovács Zoltán főtitkár (Magyar Jégkorong Szövetség)
Dr. Fedor Tibor főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Fazekas Marianna rektorhelyettes (Eötvös Loránd Tudományegyetem)
Rózsás Péter műszaki főigazgató (Budapesti Műszaki Egyetem)
Dr. Andor György megválasztott rektorhelyettes (Budapesti Műszaki Egyetem)
Dr. Bács Márton alpolgármester (Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata)
Mányai Roland főosztályvezető (Önkormányzati Minisztérium)
Faluvégi Péter sportszakmai alelnök (Magyar Nemzeti Autósport Szövetség)
Dr. Róna Iván elnök (Magyar Turizmus Zrt.)
Dr. Varga Miklós elnök (BEAC)
Molnár Viktor marketingmenedzser (Magyar Jégkorong Szövetség)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 06 perc)
Elnöki megnyitó, a napirend elfogadása
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Sok szeretettel köszöntöm a sport- és turisztikai bizottság tagjait, kedves érdeklődőket, illetve az előterjesztőket a mai ülésünkön.
A bizottság tagjai írásban előre megkapták a mai ülésre szóló meghívót. A meghívóban szereplő napirendi pontok között egy változást javasolnék, Debrecen város polgármestere jelezte, hogy feltétlenül ő szeretne részt venni ennek a napirendi pontnak az előadójaként, de halaszthatatlan közfeladatai miatt a mai ülésről kéri ezt levenni és a szeptemberi első ülésre áthelyezni a napirendi pontot. Így javaslom a 2. pontot levenni a mai ülés napirendjéről.
Kérdezem, hogy van-e bárkinek egyéb javaslata. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor aki ezt a módosított napirendet elfogadja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény, tartózkodás nincs.
Megállapítom, hogy a bizottság a helyettesítésekkel határozatképes. Ülésünket megkezdjük.
Tájékoztató a jégkorong sportág helyzetéről, terveiről
1. napirendi pontként meghallgatunk egy tájékoztatót a jégkorong sportág helyzetéről és terveiről. Előterjesztő Studniczky Ferenc úr, a Magyar Jégkorong Szövetség elnöke. Köszöntöm elnök urat, illetve köszöntöm a kíséretében megjelent vendégeinket, Kovács Zoltán főtitkár urat, Molnár Viktor marketingmenedzsert, illetve Kovács Csaba alelnök urat.
Elsőként szeretnék gratulálni a bizottság elnökeként is, mint ahogy ezt már korábban levélben is megtettem, hiszen olyan sikert értek el, amire hetven éve nem volt példa Magyarországon. A magyar jégkorongsport annak ellenére, hogy igen szerény infrastrukturális adottságokkal rendelkezik, mégis a következő évben az elit ligában küzdhet, az "A" csoportban olyan országokkal, olyan nemzetekkel, amelyeknek elképesztő eredményeik és nagyon komoly hagyományaik vannak ezen a téren. Azt gondolom, hogy a bizottság felelőssége is, hogy a felkészülés tekintetében minden segítséget megadjon, hiszen ha már sikerült ezt kiharcolnunk, tudjuk, minden sportágban úgy van, hogy bekerülni mindig nehezebb egy ligába, mint adott esetben ott bent maradni, meg kell próbálnunk megtenni mindent annak érdekében, hogy a jégkorongsport kiemelkedő sikere ne csak egyszeri alkalom legyen, hanem adott esetben hosszú távon is bent tudjunk maradni ebben a különleges körben.
Ezért is kértem, hogy a mai ülésen adjanak egy tájékoztatót arról, hogyan értékelik az eredményeket, nagyjából mik a jövőbeli kilátások, és mi az, amiben esetleg mi magunk is segíteni tudunk.
Elnök úr, megadom a szót.
Studniczky Ferenc tájékoztatója
STUDNICZKY FERENC elnök (Magyar Jégkorong Szövetség): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottsági Tagok! Kedves Vendégek! Nagyon nagy tisztelettel köszöntök én is mindenkit. Nagyon nagy megtiszteltetés számunkra, hogy ilyen rövid időn belül a bizottság napirendre tűzte a mi kis beszámolónkat, amiről egy kis írásos anyagot is elkészítettünk. (Az előadó kivetítőt használ a tájékoztatás megtartásához.)
Azt gondolom, hogy itt kora reggel a kis jégkoronggal legalább egy kis örömöt is okoztunk, és azt hiszem, ez volt a világbajnokságunknak a legszebb része, amikor nemcsak hogy a csapat csodálatosan játszott, hanem amikor Japánból hazaérkeztem, azt éreztem, azt a hallatlan szeretetet, azt az örömet, amit egy héten át az ország átélt, és azt én is utána megkaphattam. Majdnem Mátyás királynak éreztem magam. Képzeljék el, egyszer megállítottak a kocsival, le kellett tekernem az ablakot, és a kezemet rázogatták, meg a hátamat veregették a kocsiban, így próbáltak gratulálni az utcán menő emberek. Szóval hihetetlen nagy élmény volt átélni ezt az örömet. Valóban, hetven év után értük el ezt, és pontosan ez egy óriási történelmi tett, amit szeretnénk továbbvinni, és remélem, hogy nem hetven év múlva lesz a következő hasonló sikerünk.
Nagyon fontos az, hogy elérjük, önerőből vagy a jelenlegi helyzetünknek megfelelően azt gondolom, hogy egy maximális vagy annál nagyobb teljesítményt nyújtva, hogy elindul a jégkorongsport azon az úton, amit mi képviseltünk, amit eddig is tettünk, hogy azokból a skatulyákból - nevezzem így - vagy rendszerekből, ahol jelenleg a jégkorong áll talán, abból egy kicsit kikerülünk.
Hoztam egy ilyen táblicskut, azt hiszem, mindenki jól ismeri, ez az olimpiai felkészülési program támogatásának a táblicskuja. Ha a tavalyi évet nézzük, akkor szerényen a harmincvalahányadik helyen van a támogatásunk. Idén egy kicsit erősebb, mert mindenki tudja, hogy olimpiai felkészülés lesz ez év novemberében, amit örömmel jelentek be, hogy a múlt heti kongresszusunkon meg is nyertünk, és mi rendezhetjük majd novemberben az olimpiai felkészülést.
Azt gondolom, hogy az eredményekről mindenki tud, és azt gondolom, mindannyian nagyon örülünk, és fantasztikusnak értékeljük. Inkább arról beszélnék, hogy tulajdonképpen milyen céljaink lennének a következő időszakban. Erről készítettünk egy kis anyagot is, aminek az a lényege, hogy szeretnénk valóban erre a világbajnokságra úgy felkészülni, hogy a legjobb tudásunkat tudjuk ott nyújtani. Eddig is ezt nyilatkoztam, itt a tisztelt bizottság előtt is azt mondom, hogy most nem tudunk arról beszélni, hogy milyen eredményeket fogunk elérni. Mi mindent megteszünk azért, hogy a legjobb eredményt érjük el. Ebben kérjük azt a támogatást, amit vázoltunk anyagunkban is.
A másik az a középtávú tervünk, hogy 2014-ben Magyarország rendezze meg a világbajnokságot. Azt gondolom, azzal, hogy bejutottunk az "A" csoportba, a legjobb csoportba, nagy esélyünk van arra, hogy ezt el is nyerjük, és 2009-ben a kongresszuson megteszünk mindent annak érdekében, hogy a 2014-es vb-t elhozzuk. Megint zárójel, ez a jégkorong vb nem hasonlítható össze ezzel a labdarúgó Eb-őrülettel, ami most megindult, most a média tele van azzal, hogy ki hova utazik, de csak egy számot szeretnék mondani, hisz a turisztikai bizottság is itt van. 320 ezer, ez egy átlag, tehát 320 ezer vendégéjszakát hoz a világbajnokság. Tehát nem lebecsülendő, a mi gyenge számításaink szerint ez 3-4 milliárd áfabevételt jelentene.
A másik vagy harmadik ilyen célunk közép- és hosszútávon pedig az utánpótlás-nevelés. Valóban meg kell említeni egy olyan korosztályt, amelynek megvan most jelenleg az alapja a 16 év alatti korosztályban, ahol bizony olyan a teljesítmény, hogy ha az utánpótlás-nevelést meg tudjuk valósítani, akkor valóban öt-hat év múlva stabilan az "A" csoportban nagyon komoly eredményeket tudunk elérni.
Szeretnék kiemelni az anyagból két-három gondolatot. Az egyik nagyon fontos kérdés az, hogy a klubjainkban azért továbbra is - és ez országos jelenség - elég komoly probléma van. Az, hogy ez idáig nem sikerült a műhely-támogatási rendszerbe bekerülnünk, azt gondolom, hogy nagy előrelépés lenne, és ebben már tárgyalásaink is voltak, vannak az államtitkársággal, hogy a műhely-támogatási rendszer valamilyenképpen kiszélesítve eljutna a mi klubjainkhoz is.
Itt csak megemlítettük ezt az Alba Volán esetet. Ennek és végül is a szakmai értékelésünknek egy nagyon lényeges vonulata, hogy mi minél erősebb bajnokságot szeretnénk szervezni, és minél erősebb bajnokságban veszünk is részt, mint például az Alba Volán. Ez volt az alapja ennek a teljesítménynek. Ezek a játékosok ma már több mint hetven mérkőzést játszanak egy évben, ismétlem, hetven mérkőzést, ami azért egy fantasztikus szám. Csak így lehet előrelépni, ha ezt a számot tartani tudjuk majd a jövőben.
A felnőtt válogatott szakmai programja elkészült a világbajnokságig. Örömmel szeretném elmesélni, hogy nemcsak az olimpiai selejtezőt, hanem április 2-án, 3-án megrendezzük a Magyarország-Finnország mérkőzést is a Budapest Arénában, tehát újra világnagyság jön a mi válogatottunk ellen játszani, és most már komoly felkészülési mérkőzésként.
Az utánpótlás-fejlesztésben nagyon nagy öröm, és azt gondolom, hogy ez volt az előrelépésünknek egyik támasza, a NUSI, NUPI utánpótlásprogram. Azt gondolom, hogy mind a Héraklész, mind pedig az U20-as válogatottunk támogatása nagyon sokat jelentett a szakmai előrelépésünkben. De természetesen hiányzik esetleg az, hogy egy alsóbb korosztályban is részt vegyünk, ebben nem tudtunk még eddig részt venni, így például a Sport XXI. programban, de mondom, erről is már beszéltünk.
Van nekünk is szívfájdalmunk, mindenkinek van, de nekünk is van egy szívfájdalmunk. Aki még talán emlékszik az én munkásságomra, akkor voltam főtitkár, amikor a Központi Sportiskolában megszüntettük a jégkorong szakosztályt. A jégkorongnak több mellbedöfése volt, de ez volt az egyik legnagyobb mellbedöfése. Tehát valami hasonlóban szeretnénk gondolkodni a jövőben, hogy KSI mintájára vagy akár a KSI-ben újra a jégkorongnál tényleg egy központosított felkészítéssel, egy metodikai központot kialakítani a jégkorong sportág kapcsán.
A harmadik vagy negyedik legfontosabb célunk valóban a világbajnokság megrendezése. Azon belül mindenképpen szükséges lenne, és azért említettem a turisztikát is, próbáltam megszólítani, hogy a világbajnokság megrendezéséhez mindenképpen kellene még egy csarnok. Jelenleg is vizsgáljuk. Mindenképpen pályázni fogunk, ha ebben nem születik pozitív döntés, és a debreceni Főnix Csarnokkal együtt pályázni fogunk. De tudvalevőleg azért az körülbelül 4000 embert tud, de legalább 6000-es csarnok kellene ahhoz, hogy valóban profin meg tudjuk rendezni a világbajnokságot. Azt gondolom, hogy igény is lenne rá mind a turisztika szempontjából, mind pedig a hazai nézők szempontjából.
Természetesen a létesítményekkel kapcsolatosan meg kell jegyeznem azt is, hogy nagyon fontos továbbra is az a támogatás, amit az önkormányzatokon keresztül kapunk, azaz a jégpályák. Nagyon nagy öröm számomra, és megint csak azt gondolom, hogy nagyon kevés sportág mondhatja el ma Magyarországon, hogy a létesítményfejlesztése az elmúlt időszakban akár fejlődött vagy növekedett. Mi el tudjuk mondani, hogy az elmúlt öt évben tizenkét új műjégpálya épült az országban. Nagyon fontos az, hogy az önkormányzatok továbbra is a fenntartásban, a létesítményüzemeltetésben részt vegyenek, és abban támogassák a mi jégkorongunkat vagy egyáltalán a jeges sportokat.
Végezetül azt mondom, hogy a magunk részéről továbbra is ezen az úton megyünk tovább, és nagyon köszönjük, ha tudunk újabb és újabb lehetőségeket kapni esetleg támogatásban. Nem biztos, hogy mindig anyagi támogatásra gondolok. Mikor elkezdtük ezt a munkát, én mint elnök, egy forintot sem ígértem, úgy vállaltam az elnöki munkát. Azt gondolom, hogy az a következetes munka, amit végeztünk az elmúlt öt évben, meghozta a gyümölcsét, erre csak egy számot szeretnék mondani. Abszolút önerőből 80 milliós költségvetésből ma már 260 milliós költségvetéssel dolgozunk már harmadik éve, és az állami támogatás ebben - pontos számot kell mondanom - az idén 18 meg 25, végül is úgy 20 százalék körüli.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm elnök úrnak a prezentációt és a kiegészítő információkat. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy az előterjesztéssel, illetve szóbeli kiegészítéssel kapcsolatban van-e kérdésük, esetleg véleményük. (Jelzésre:) Pál Béla alelnök úré a szó.
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönjük szépen a szóbeli tájékoztatót, és azt gondolom, nemcsak elnök úr nevében, hanem az egész bizottság nevében gratulálhatunk ahhoz az eredményhez, amelyet elértek, és támogatásunkról is biztosíthatjuk önöket. Ez mintapélda arra, hogy lelkes, hozzáértő emberek milyen jó munkát tudnak végezni még egy olyan sportág területén is, amely nem sajátosan jellemző hazánkra, de ebben is lehet sikereket elérni olyan pontos, precíz, aprólékos szakmai munkával, amelyről most az elnök úr beszámolt.
Tulajdonképpen én néhány kérdést szeretnék feltenni, ami a sportág további fejlődését érinti, és nem az elnök úrnak, mint inkább a szakállamtitkár úrnak, aki szintén itt van a teremben. Kérdésem, mennyi lehetőséget lát arra, hogy az OLLÉ-programot, mint ahogy a létesítményhelyzet-fejlesztésben és az anyagban is szerepel, ki lehessen terjeszteni esetleg valamilyen formában a jégcsarnokra, valamint arra, hogy a Budapesti Olimpiai Központ területén lévő millenáris sátras jégpálya újraindítására milyen lehetőség van, és talán mindegyik olyan létesítményhelyzet-fejlesztéssel kapcsolatosan lehetne tenni, amely most az anyagban szerepel. Mi az, amire reális lehetőség lesz a jövőben, így például köztük a multifunkcionális csarnok építése is Fehérváron?
ELNÖK: Köszönöm alelnök úr. (Jelzésre:) Szalay Ferenc képviselő úr.
SZALAY FERENC (Fidesz): Köszönöm. Én is gratulálok, és az utánpótlás kérdését szeretném felvetni. Konkrétan mit szeretnének tenni az utánpótlás újjáélesztésére, mert ha nem, akkor ez időleges eredmény. Ezt nem lehet megoldani?
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. (Jelzésre:) Mohácsi képviselő úr.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm elnök úr. Tisztelt Bizottság! Amellett, hogy én is gratulálok, és nyilván sokan vagyunk így, hogy annak a sportnak, ami világraszóló eredményeket ér el, mi az igazi vonzata nemcsak sportsikerekben, hanem nyilván reklám- és finanszírozási sikerekben is. Ahogy végignéztem, pár millióval nem stimmel a dolog, de ezt majd az államtitkár úr elmondja, hogy ez a versenyekkel és az éves igényekkel körülbelül 200-220 millió forintot jelentene. Erre tudunk-e átcsoportosítani nyilván a meglévők mellett? Ez az egyik legfontosabb kérdés, hogy hogyan tovább.
Köszönöm szépen a kedves ajándékokat, én még anno a Balatonon rendszeresen korongoztam, akkor akácfából vágtuk ki. Köszönöm szépen, most majd megpróbáljuk újból. Ez a jégsport nem igazán jellemző Magyarországon, de akkor mi ezt nagyon komolyan műveltük a Balaton jegén, de a globalizációnak köszönhetően erre már sok esély nincs, hogy a Balcsin sokat tudjunk korongozni. Lényeg az, hogy fellendülőben van, és nagyon sok gyerek próbálkozik ezzel a sporttal.
Szívből gratulálok és további sok sikert kívánok!
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. (Jelzésre:) Nagy Jenő képviselő úr.
NAGY JENŐ (MSZP): Csak röviden szeretnék szólni. A sikerben szeretünk osztozni, mi magyarok ilyenek vagyunk, de tényleg büszkék vagyunk rá. A marketinges jelentőségét említették előttem képviselőtársaim, de azért ennek a sikernek a kapcsán az ember elgondolkodik, hogy egy nagy sportsikernek azért milyen ereje van, tehát az együvé tartozás. Ez túlmutat magán a sikeren, és nekünk, magyaroknak rég volt ebben részünk, mostanában ritkábban, és óriási dolog. Én most is érzem azt, ami akkor fogott el. Büszkék voltunk a csapatra, büszkék voltunk, hogy magyarok voltunk. Szívből gratulálok.
Két kérdésem lenne. Egyik, hogy említette az elnök úr, hogy 12 jégpálya épül. Nagyon érdekelne, mennyibe kerül egy jégpálya? Már kombinálnám a turizmussal, már a Balaton környéki szállodák, akik felvállalnák, hogy ott esetleg jégpálya is működne, lehet sportcélra, szezonhosszabbításra vagy egész évben hasznosítani, ha ez nem olyan összeg, ami igazán kimondhatatlan.
A másik kicsit ironikus. Mitől lehetett Szlovákia jégkorongban nagyhatalom, mitől volt ő más, mint a többi ország, például Magyarország?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdések, esetleg vélemények? (Nincs jelzés.) Nekem lenne még néhány gondolatom, elnök úr.
Egyetértek azzal, hogy az utánpótlás-nevelés az egyik legfontosabb kérdés (Dr. Horváth Klára megérkezik az ülésre.), hiszen ahhoz, hogy jó válogatottal rendelkezzünk, és a klubcsapataink is sikeresek legyenek nemzetközi porondon, ahhoz rendkívül fontos, hogy legyen megfelelő színvonalú képzés az utánpótlás terén. Itt az anyagban említette azt, hogy a KSI-nél újraindítani a jégkorong-szakosztályt, illetve egy metodikai központ felállítását, ami engem rendkívül izgatna. Erről ha kicsit bővebben beszélne elnök úr, hogy azon túl, hogy nagyjából 50 millió forintba kerülne a létrehozása, ahogy az anyag írja, és 15-20 millió forint az üzemeltetése, mi az, amit ez adni tud? Nyilvánvalóan a vetélytársak mind rendelkeznek ilyennel. Az állam ebben milyen szerepet tudna vállalni, helyileg hol képzelnék el, van-e már részletes koncepciójuk arra, hogy mennyi időn belül lehet ezt felállítani? Ahhoz milyen konkrét állami kötelezettségvállalást várnak el, hogy ebben a bizottság adott esetben tudjon segíteni?
Az ifjúsági hokiakadémiákról, ha mondana nekünk néhány szót. Tudjuk, hogy jó néhány városban, Zalaegerszegen, Debrecenben is nagyon komoly utánpótlás-nevelés indult el az elmúlt években. Remélhetőleg ennek a következő lépése az lesz, hogy felnőtt csapattal is jelentkeznek mind magyar, mind nemzetközi porondon. Mi az, amiben itt esetleges állami támogatást vár az önkormányzati együttműködésen kívül?
És végül a rendezvények tekintetében maximálisan támogatom azt, hogy pályázzuk meg az "A" csoportos világbajnokság megrendezésének a lehetőségét. Többször több alkalommal beszéltünk arról bizottsági ülésen, hogy mennyire fontos a turizmus számára az, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen felértékelődött sportturizmust, a nagy rendezvények megrendezésének lehetőségét minél több eseményben pályázza meg Magyarország, és minél többet nyerjünk meg. Azt gondolom, azzal a 320 ezer vendégéjszakával, amit egy ilyen rendezvény tud, jelentősen növeljük a vendégforgalmat Magyarországon. Ez újabb lökést adhat az utánpótlás-nevelés tekintetében, ahol a gyerekek élőben láthatják azokat a világsztárokat, akikről csak álmodoztak, illetve akiken a tévé előtt ülve elcsodálkoztak. Azt gondolom, ez még túlmutat azon a konkrét bevételi többleten, amit a világesemény turisztikai lehetősége jelent.
Itt azt kérdezném az elnök úrtól, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy 2009-ben, amikor döntés születik a rendező országról, akkor esetleges kormányzati garanciavállalások a beruházás terén, Fehérváron a multifunkcionális csarnok megépítése, önkormányzat, kormány, szövetség, milyen konkrét lépések kellenek ahhoz, hogy szerencsésen pályázzunk? Mögöttünk van egy sikertelen labdarúgó Eb-pályázat, amit pontosan azért vesztettünk el, mert létesítmény terén semmit nem tudtunk felmutatni. Éppen olyan körülményekkel pályáztunk, mint négy évvel korábban. Nem szeretném, ha a jégkorongban is megtörténne ez, ezért még van időnk, hogy felkészüljünk erre, és szeretném, ha a bizottság részéről is minden támogatást meg tudnánk adni a szövetségnek.
Megkérném akkor egyrészt az elnök urat, másrészt a szakállamtitkár urat, hogy az elhangzott kérdésekre válaszoljanak.
STUDNICZKY FERENC elnök (Magyar Jégkorong Szövetség): Azt gondolom, hogy szakállamtitkár úrral ki fogjuk egészíteni egymást, mert itt a létesítménykérdésről azt kell mondjam, hogy naprakészen beszélgetünk egymással, és hogy mondjam, pontosan tudjuk, hogy milyen elgondolásaink vannak, illetve előrelépési lehetőségeink. Úgyhogy azt gondolom, hogy államtitkár úr fog erre majd válaszolni.
Én azt mondom ezzel kapcsolatosan, amit elnök úr is említett, hogy valóban a sikeres pályázatunknak két sarokköve van. Az egyik sarokkövet mi teljesítettük, azt, hogy az "A" csoportban játszunk, ez volt az egyik döntő. Azt hiszem, az ismert, hogy már harmadszor pályázunk erre a vb-rendezésre, és mindig azt mondták, ott ültem a sor végén vagy az asztal végén, veregették a vállamat meg a fejemet, és mindig mondták, hogy öcsém, még nem te jössz. Tehát most már ezt nem tudják mondani. Ez egy nagyon lényeges lépés.
A második lépés valóban a létesítmény, mert a pályázatunk gyenge pontja ez a létesítménykérdés, de erről majd államtitkár úr fog beszélni. Ha ez a kérdés megoldódik, akkor azt gondolom, hogy még nagyobb eséllyel pályázhatunk. Természetesen a pályázattal kapcsolatosan pedig akkor egy rövid előterjesztést is küldenénk. Szeretném jelenteni, tizede vagy százada annyi költség lesz, mint a labdarúgó Eb pályázata, de lehet, hogy százada, jól mondtam.
Ha a létesítménynél maradunk, akkor a főtitkár urat megkérem, hogy a jégpályákról, amik az elmúlt időszakban épültek, körülbelül egy költségadatot említsünk, mondjunk el.
KOVÁCS ZOLTÁN főtitkár (Magyar Jégkorong Szövetség): Köszönöm. Annyit tennék hozzá, hogy szerintem sokaknak meglepő adat, ha azt mondom, hogy az elmúlt évben negyvennégy darab műjégpályán lehetett az országban korcsolyázni. Hála istennek, egyre több helyen vált úgymond divattá a korcsolyázás. Baja főterén mondjuk a Szentháromság szobortól kettő méterre építettek önkormányzati, illetve vállalkozói segítségből, de épült jégpálya Sopronban, Nyíregyházán, Pakson, tehát azt gondolom, hogy az ország nagy részének van. Van egy anyagunk is erről. Úgy tűnik, hogy az Alföld területén nem nagyon tudunk valahogy betörni még a jeges sporttal, de egyben azt gondolom, hogy óriási növekedés, ahogy az elnök úr is elmondta. 2002-ben négy darab fedett pálya volt, és azóta épült tizenkettő fedett pálya. Természetszerűen ebben a Jégkorong Szövetség nem anyagiakkal vett részt, legfeljebb a koordinációban, segítségben, szakmai támogatásban, hiszen van ilyen bizottságunk is.
Itt Elbert úr, amikor ez a kérdés felmerült, akkor mosolygott, és mondta, hogy nem a jégpálya megépítése a nagy feladat, hanem az üzemeltetés. Valóban ez így van. 500 millió forintból ma már a finnek húsz hét alatt fölépítenek egy faszerkezetes, nagyon korszerű pályát, ami energiafogyasztásban is a töredéke, mint mondjuk annak idején, mikor egy Millenáris vagy egy Kisstadion volt. A gond igazából, hogy azért ez így is van, mondjuk egy szeptemberi hónapban még a nagyon jól szigetelt csarnok esetében is olyan 2-3 millió forintos költség, energiaköltség, és az energiaköltségek nagyon mennek föl. Mondok egy példát. A bajai vállalkozó, aki elkezdte, novemberben megnyitotta a jégpályát, majdnem kétszer akkora számlát kapott januárban, mint amilyennel ő tervezte novemberben és decemberben. Mondta, hogy nagyon-nagyon megfontolja, hogy következő télen tudnak-e a pályák nyitni.
Tehát igazából azt gondolom, hogy itt biztos nagy segítség lenne, ha az áramszolgáltatókkal lehetne valamilyen szerződést kötni, hiszen az üzemeltetés energiaigényes, meg persze van azért karbantartási költség, és a többi. (Becsó Zsolt megérkezik az ülésre.) Ezt igazából az önkormányzatok a nehéz anyagi helyzetük miatt nem szívesen vállalják be, viszont azt is kell látni, hogy vállalkozói alapon működtetni pályát még Kanadában sem tudnak. Tehát Kanadában, ahol mindenkinek a pincében ott van a hokifelszerelése, ott is alapvetően önkormányzatok működtetik, közösségek működtetik a jégpályát, nagyon kevés pálya van az, amelyik gazdasági alapon működik franchise rendszerben. Tehát ott is jellemzően az önkormányzatok vagy ritkább esetben központi állami költségvetésből finanszíroznak pályát.
STUDNICZKY FERENC elnök (Magyar Jégkorong Szövetség): Köszönöm szépen. Még ehhez kapcsolódóan volt egy kérdés, hogy Szlovákiában miért vannak ennyire előttünk. Azt gondolom, ott volt egy nagyon kemény központi akarat annak idején, mint ahogy annak idején, nem akarok visszamenni a történelemben, volt egy nagyon központi akarat arra, hogy nem kell a jégkorong Magyarországon. Ott volt egy ilyen központi akarat. Jelenleg ők is 10-15 év alatt, most fejből mondom, 35 fedett pályáról most már 80 fedett pályájuk van. Ha most gyorsan összeszámolnám a nagyobb városaikat, akkor azt gondolom, minden városban van jégpálya. Tehát ez egy nagyon lényeges különbség. De azért hangsúlyozni szeretném, hogy a mi csoportunkban játszanak jövőre, tehát azért nem akkora nagyhatalom.
A következő, visszatérve a létesítményre, akkor államtitkár urat megkérem szépen.
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget. Először is szeretnék elnézést kérni, elnök úr, hogy nem értünk ide 9-kor, Igaly Diának a lőterét próbáljuk hosszú távra biztossá tenni, és ezért Visegrádon kezdtünk hajnalban.
A kérdés, amit Pál Béla alelnök úr föltett az OLLÉ-val kapcsolatban meg általában a létesítményekkel. Amennyire én tudom, az OLLÉ-rendszeren belül vizsgálják annak a lehetőségét, hogy az uszodára már találtak egy olyan lehetőséget, amely viszonylag olcsó bekerülési költséggel akár üzemeltethető is. Ahogy ez itt elhangzott, amit Zoli mondott, az pontosan így van, hogy nem az a nagy kunszt, hogy fölépíteni a jégpályát vagy uszodát, hanem aztán üzemeltetni. Azt gondoljuk, az OLLÉ-programban akkor szabad ilyet tenni, ha azok a jégpályák, amelyek abból épülnének, aztán működtethetők is hosszú távon, tehát nem jelentenek se önkormányzatra, se esetleges magánbefektetőre olyan terheket, mint amit itt Zoli említett, hogy bizonyos városokban ez megtörtént, vagy elnök úr is ismeri a zalaegerszegi helyzetet, tényleg csodálatos, sok gyerek van ott, ugyanakkor a vállalkozó és a város is küzd azzal, hogy vajon hogyan lehet ezt fönntartani.
Ami létesítménnyel kapcsolatban nyilvánvalóan mindig fölmerül, hogy ha itt mi "A" csoportos világbajnokságot akarunk rendezni, akkor az Aréna és a Főnix Csarnok lehet egy megoldás, de azért Budapest és Debrecen nincs annyira közel egymáshoz, hogy ez egy igazán kényelmes megoldás legyen, úgyhogy az előző pályázatban is Fehérvár volt megjelölve opcióként.
Volt szerencsém Moszkvában ott lenni ezen a közgyűlésen, tehát abszolút mértékben meg tudom erősíteni azt, amit elnök úr mondott, hogy már nem hátba veregetés van, hanem igen komoly tényező a magyar jégkorong diplomáciailag is a nemzetközi jégkorongvilágban, ugyanakkor nyilván a svédekkel, finnekkel akkor nehéz lett volna fölvenni a versenyt. Úgyhogy abban mi együttműködőek vagyunk, sőt anyagilag is támogatjuk a turizmussal közösen, hogy ez a pályázat legalább századannyi, de szerintem még kevesebb, mint a futball Eb pályázata, viszont reményeink szerint sikeresebb legyen.
Ami az állami támogatások más területét illeti, folyamatos tárgyalásban vagyunk a kormányzat azon köreivel, akik a jövő évi költségvetésben a számokról dönteni fognak. Két részben próbáljuk meg a jégkorongot kiemelt helyzetbe tenni, az egyik rész a jövő évi világbajnoksággal kapcsolatosan, hogy a csapat úgy mehessen ki, hogy reális esély van arra, hogy a csapat bent maradjon, nyilván ez majd rajtuk múlik, de hogy ez ne múljon azon, hogy a háttér nincs biztosítva. Ez az egyik terület. A másik terület 2014-ig szól, a reménybeli vb-rendezésig, amíg az infrastruktúra, illetve az utánpótlás-nevelés kérdése rendezett kell hogy legyen, mert azt feltételezzük, hogy ha van egy sikeres vb, akkor az vélhetően utána a sportágat jó néhány évig el is tartja. Ebben elég komoly, előrehaladott tárgyalásaink vannak, tehát úgy tűnik, hogy ezek a vágyaink nem teljesíthetetlenek, akár még az is, hogy valamilyen formában egy jégcsarnokra pályázathoz valami garanciát tudjuk kapni. Emellett az sem titok egyébként, hogy vannak a NUSI-ban saját tervek is arra, valamilyen összefogás van a Jégkorong Szövetséggel, hogy hogyan tudunk egy "munkacsarnokot" létrehozni.
Úgyhogy azt gondolom, hogy a csapat megtette azt, amit megtehetett, és ez kellő lökést adott valamennyiünknek ahhoz, hogy eredményes tárgyalások elé nézzünk, ami már nem is biztos, hogy jó jövő időben, mert úgy látjuk az első két forduló után, jó esélyünk van arra, hogy a jégkorong, pontosan azért, hogy aztán saját lábon meg tudjon állni, és ez egyfajta állami befektetés legyen, kapjon plusz támogatást a jövő évtől.
STUDNICZKY FERENC elnök (Magyar Jégkorong Szövetség): Ehhez még hozzátennénk azt a programot, amit mi az utánpótlás-nevelésben az elmúlt négy évben, öt évben is tettünk, és vannak középtávú elképzeléseink. Kovács Csaba szakmai alelnök urat kérném meg.
KOVÁCS CSABA alelnök (Magyar Jégkorong Szövetség): Köszönöm szépen. Én is üdvözlök mindenkit. Egy kicsit messzebbről kezdeném, nem biztos, hogy mindenki annyira az őrültje ennek a jégkorongnak, mint mi négyen. Amiről mi most itt beszélgetünk, azt gondolom, a világ összehasonlításában az ötödik legnépszerűbb sportág, és azért ez egy csapatsport. Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy ebben a nagyon népszerű sportágban vagyunk mi jelenleg a 16.-nak soroltak, mert a világbajnokságban 16 csapat vesz részt.
Itt egy kérdéssel meg is könnyítették a mi helyzetünket, ezzel a szlovák példával. A '80-as években Csehszlovákiában volt nyolcvan fedett pálya. Nekünk egy sem volt. Ezzel kellett volna versenyezni. Innentől kezdve jön az utánpótlás kérdése.
Azt is tudomásul kell venni, nekünk magunknak is házon belül is, mindenkinek, aki ebben támogatást szeretne kapni, hogy ez a piramis sajnos fordítva állt mostanáig. Ez úgy nézett ki, hogy a magyar jégkorong-válogatott, a felnőtt jégkorong-válogatott nagyon-nagyon igyekezett, az utolsó években mindig ott volt ennek a divíziónak nevezett csoportban, amely a második vonala a világ elitjének, az elején, egyre jobb eredményeket ért el, és hála istennek, most idén sikerült ez a bejutás. De az alatta lévő bázisa ennek nem volt meg. Ennek nagyon sok oka volt. Tulajdonképpen mi kialakítottunk egy programot, ezzel az elnökséggel öt éve dolgozunk ezen, és nagyon türelmetlenek vagyunk, mint mindenki a világban. Sajnos azt is tudomásul kell venni, hogy ehhez idő kell.
Elkezdődött a pályaépítéssel ez a program, amit mi nagyon nagy örömmel fogadtunk. Itt az elnök úr is mondta, hogy 16 pálya van jelenleg. Hamar rá kellett jönni arra, hogy ez nagyon jó dolog, nagyon jó sportág, és bárkit megkérdeznek, aki jégpálya-üzemeltetéssel foglalkozik, hogy egyszer kell ütőt adni a gyerek kezébe, és utána elzavarni is nagyon nehéz. Ráadásul elég sok gyereket meg lehet mozgatni egy-egy jégpályán. Jó időkihasználással a jégpályán egyszerre nagyon sok gyerek tud tartózkodni, ennek a jégpályának megvan a nagy előnye, ami kevés csapatsportra mondható el, hogy mondjuk - háromnegyed 10 van most - háromnegyed 10-kor lezavarjuk a gyerekeket a pályáról, akkor 11 órakor akár egy világbajnoki döntőt is lehet szervezni, mert felhúzzák a vízzel a jeget, és felújítható. Azt gondolom, sem egy labdarúgópályán, ahol a füvet szétrúgják a gyerekek, sem egy parkettes pályán ezt nem lehet megtenni. Ez egy népszerű dolog.
Egy hátránya van, hogy valóban nagyon drága sportág. Ez Európában úgy működik, hogy állami forrásból különböző variációkban nagymértékben támogatják az utánpótlást, és most kimondottan az utánpótlásról beszélek. Ez elsősorban a jégórák valamilyen részleges díjának a kifizetésében valósul meg, ez azt jelenti, hogy kevesebb pénzt kell fizetni a csapatoknak a költségekbe. Ezt valamilyen módon kipótolja az állam. Egy másik olvasata is van ennek, hogy okos nemzetek a jégpályaprogramot együtt kezelik az uszodaépítési programmal. Ennek egyetlen logikája van, hogy az egyik oldalon, ami hő termelődik, azt felhasználják a másik oldalon, gyakorlatilag mindkettő fél áron van. Ez nem egy rossz elképzelés, hogy a gyerek ne csak korcsolyázni tanuljon meg, hanem úszni is. Ez tehát egy másik olvasata a dolognak, és fél áron van.
Van egy picit rossz felhangja ennek a jégpályaépítésnek is, és ezt meg kell említeni. Korábban Gábornak említettem, hogy néhány olyan vállalkozó is bekerült ebbe a pályaépítési programba, akik nem biztos, hogy a reális árakon építik ezeket a pályákat. Ezt tudomásul kell venni, pontosan ezért mi felajánlottuk és itt is felajánljuk, hogy a jégkorongszövetség a külső kapcsolatai révén elsősorban finn, svéd, tehát jégkorongnemzetek példáiból olyan olcsó pályaépítési programban megpróbál segítséget nyújtani, ami esetleg ezeket a költségeket szépen le tudja majd nyomni.
Visszatérve az utánpótlásra, mert ez volt a feladat, csak egy kicsit messziről közelítettem meg, elnézést érte. Az a baj, hogy mi egy nyitott pályás jégkorongnemzet voltunk, akkor is voltak itt csodák. Tudomásul kell venni, hogy a fedett pálya egy másik világ. Mi elkezdtünk egy edzőképzést 5 évvel ezelőtt, de itt is idő kell, mire az iskolapadból kikerülő edző olyan hatékony munkát tud végezni, hogy a legjobb gyerekeket kinevelje. Ebben a programban is szerepel, hogy elképzelésünk szerint elkezdenénk külföldi, sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkező edzők foglalkoztatásával, akiktől a szakmát a magyarok meg tudnák tanulni záros határidőn belül. Azt gondolom, ha egy hároméves programban egy jó külföldi szakembert tudnánk alkalmazni, akkor ez nagyon nagy segítség lenne valamennyi edzőnek. A tapasztalatokat ugyan próbáljuk összeszedni a jó hokinemzetektől.
Az anyagban szintén szerepel egy metodikai központ kialakítása. Ennek a központnak a kialakítása szintén azt a célt tűzte ki magának, hogy be lehetne mutatni egy jó példán az edzőknek azt, hogy ez hogy működik komoly hokinemzetekben. Sajnos ellenpéldákat is tudok mondani, hogy épül valahol egy jégpálya, és mivel nem tudunk megfelelő mennyiségű, minőségű szakembert biztosítani, nem tud kialakulni a szakmai munka. Maradjon közöttünk, de egy szegedi példa, ahol már elég régen van jégpálya, de mivel a szövetség nem tudott még olyan szakembert biztosítani, küldeni, nem alakult ki komolyabb jégkorongélet. Ennek természetesen az ellenkezőjét is tudom bizonyítani egy kaposvári példával, ahol Kercsó Árpád elkezdett egy munkát, és látszik az, hogy szakember van, gyerekek vannak, eredmények vannak és saját korosztályukban egyre magasabbra jutnak el. Valószínű, hogy ez a példa működne.
Az anyagban szintén szereplő hokiakadémiára kitérve, ennek meg az a hátsó gondolata, hogy a legnagyobb probléma a jégpályákkal a jégóra kihasználásában van. A gyerekek iskolába járnak, és jó esetben 2 órakor, és ez már a legideálisabb eset, tudnak jégre kerülni. Egy jégpálya kihasználtsága 2-től este 8 óráig vagy később van, de akkor már felnőttekről beszélünk. Gyerekek esetében 500 százalékos is lenne, de ez egy kevés jégóraidő. Ha ezt a hokiakadémiát megalapítanánk, akkor a különböző jégpályákon ezt a jégórát sokkal logikusabban, sokkal könnyebben el lehetne osztani, a gyerekeknek az iskolában a programját össze lehet állítani úgy is, hogy délelőtt is tudjanak szerepelni, esetleg hokiosztályokat kialakítva. A fejlődésük sokkal intenzívebb lenne, erre nagyon sok példa van egyébként nálunk előbb lévő hokinemzeteknél.
A másik, szintén utánpótláshoz tartozó és anyagban szereplő ötlet az az, hogy nagyon nagy problémát jelent ma még a játékosok száma és versenyeztetése elsősorban az ifjúsági és junior korosztályban. A bizottság tagjai nem biztos, hogy ismerik, de az utánpótlás két korosztályban U18-as és U20-as is eggyel feljebb lépett, és ma már a Divízió 1-ben szerepel, de pont ebben a korosztályban nem tudunk olyan mérkőzésszámú és intenzitású versenyt rendezni, ami kellene az ő fejlődésükhöz, és szintén külföldi példából, Svájcban működik így, hogy a junior válogatottat szeretnénk felnőtt bajnokságban elindítani a szövetség égisze alatt. Azt gondoljuk, pontosan ez a nagyobb mérkőzésszám és intenzitás segítené az ő fejlődésüket, illetve megoldaná, hogy a felnőtt válogatott közvetlen utánpótlása rövid, illetve középtávon meg lenne oldva.
Nagyon sok mindent tudnék még önöknek elmondani utánpótlással kapcsolatosan, azt gondolom, vázlatosan ezek a legfontosabb dolgok, amikkel foglalkozni kellene.
Köszönöm.
STUDNICZKY FERENC elnök (Magyar Jégkorong Szövetség): Köszönjük, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítéseket. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e még olyan dolog, amit feltétlenül szeretnének velünk és a Jégkorong Szövetség vezetésével megosztani. (Jelentkezésre:) Mohácsi Józsefnek adom meg a szót elsőként.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Elnézést, hogy még egyszer szót kértem, de csak egy pillanatra rabolnám el az időt. Engem egyetlen egy zavar a mai napirendi pontnál, mégpedig az, hogy ennek a napirendi pontnak nincs balhészaga, ez egy siker. Elnézést szeretnék kérni, akik az írott médiától itt vannak újságírók, de sehol egy fotós, sehol egy kamera, és egy olyan napirendi pontot tárgyalunk, amire igazán lehetünk büszkék. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelentkezésre:) Szalay képviselő úr?
SZALAY FERENC (Fidesz): Ezzel szerettem volna én is kezdeni, ez egy érdekes dolog. De a második az, hogy elhangzott, hogy okos nemzetek mit csinálnak, mondjuk uszodát építenek jégcsarnokkal. De okos nemzetek eljutnak odáig, hogy a sportjuk fontos. Okos nemzetek eljutnak odáig, hogy a sportlétesítmény-fejlesztési programjuk hosszú távú. Okos nemzetek eljutnak odáig, hogy nem vitatkoznak azon, hogy milyen értékei vannak a sportnak, és okos nemzetek egyszerűen nem is gondolkodnak abban, hogy a gyerekeknek az utánpótlás-nevelésben, a diáksportban milyen lehetőségekre van szükségük. Hogy mi ezek után okos nemzet vagyunk...
Önöktől és nem tudom, még hány sportágtól halljuk, hogy milyen problémák vannak, még mindig nem csináltunk semmit. Úgyhogy azt javasolnám, hogy a gazdasági bizottsággal vonjuk össze a turisztika és a sport feladatait legközelebb, hogy rögtön pénzekről is tudjuk beszélni majd, meg az önkormányzati bizottsággal is, hogy láttassuk azt, hogy az önkormányzatokon belül mi van. Néha szégyellem magam, hogy ilyenekről beszélek, most már nem tudom, hányadszor, és még mindig nem mentünk előre egy tapodtat sem a dologban sajnos.
Szolnokon megépítettünk egy jégpályát, jelentem, az Alföld közepén. Igaz, hogy nem fedett, de jégpálya. Sőt amikor befagy a Holt-Tisza, akkor "Jégre Szolnok!" programot csinálunk, tízezrek korcsolyáznak és jégkorongoznak önszerveződő csapatok. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy valóban nagy igény van erre a sportágra, tehát nem igaz az, hogy nálunk ez nem jó. Annak idején nálunk a röplabdát sikerült behozni az országba abban az időszakban, amikor Szlovákiában a jégkorongot megerősítették, mert ez egy olcsó sportág volt, és salakon szabadtéren lehetett űzni. Meg is szűnt, és nem is nagyon erőlködnek azon, hogy ilyen hasonló eredményeket érjenek el.
De azt szeretném mondani, hogy egyeztessünk egyszer egy olyan körben is, amikor az önkormányzatokkal leülve nézzük meg, hogy milyen lehetőségek vannak, mert valóban az üzemeltetési költségeket önmagában nem fogja tudni az önkormányzat, a szövetség, de még a kormányzat sem igazából állni, hanem valami hármas-négyes egység kell a vállalkozók bevonásával együtt, hogy ez működhessen.
A másik javaslatom az, hogy amikor államtitkár úr majd beszél létesítményfejlesztési programról, akkor ezt is vegye bele, és mondjuk a Puskás Stadionnál, a Tüskecsarnoknál említse meg, hogy még igazából mire van szükség az országban, hátha tudunk előremenni ebben a kérdésben közösen. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További igény mutatkozik-e? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nem, akkor egyrészt egy határozati javaslatot terjesztenék a tisztelt bizottság elé, amit kérném, hogy képviselőtársaim is támogassanak, ez pedig a 2014-es pályázattal kapcsolatos. Azt javaslom képviselőtársaimnak, fejezzük ki támogatásunkat, és döntsünk arról, hogy mi magunk is támogatjuk azt, hogy a Magyar Jégkorong Szövetség pályázzon a 2014-es világbajnokság megrendezésére, és reményeink szerint egy sikeres pályázattal Magyarország adjon helyszínt egy ilyen neves világeseménynek.
Másrészt pedig elnök urat szeretném arra kérni, hogy egy előterjesztést kaphassunk ősszel arról, hogy a pályázattal kapcsolatban milyen feladatok vannak, melyek azok a pontok, ahol mondjuk a bizottság a segítségét tudja felajánlani, hol vannak a kormány szempontjából fontos lépések, hogy valóban egyrészt a bizottság tagjai is alaposan tájékozottak legyenek erről a menetrendről, másrészt lássuk azt, hogy hol tudunk mi magunk is közvetlen segítséget nyújtani ehhez.
Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki elfogadja a határozati javaslatunkat, amely a bizottság támogatását adja a 2014-es pályázathoz. Aki támogatja, kérem, jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ellenvélemény, tartózkodás nem volt, a bizottság egyhangú döntésével támogatja a pályázatot.
Elnök úr, alelnök úr, főtitkár urak, még elnök úr szeretne valamit jelezni.
STUDNICZKY FERENC elnök (Magyar Jégkorong Szövetség): Köszönöm szépen. Nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy meghallgatott minket a bizottság, és köszönöm szépen ezeket a támogatásokat. Mi azért ezen a területen is sokkal aktívabbak leszünk az elkövetkezendő időben.
Elnézést, hogy a végére beteszek egy személyes dolgot. Pontosan tíz éve ültem itt a bizottságban, akkor még az OTSH-ban dolgozhattam '98-ban. Tíz év eltelt. Ígérem önöknek, hogy nem fogunk tíz évet várni, hogy újra itt lehessünk. Köszönjük szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Biztos vagyok benne, hogy nem kell ennyit várni, és maradjunk az utolsó slide-nál, találkozunk legkésőbb az olimpiai selejtezőn itt Budapesten. Köszönöm szépen. További sikeres munkát kívánok önöknek!
Áttérnénk a következő napirendi pontunkra. A 2. napirendi pontunk elmarad, azt áttesszük őszre, ahogy azt megállapítottuk a bizottsági ülés kezdetekor.
A 3. napirendi pontunknál, a máriapócsi kegyhelyről szóló határozati javaslatnál Simicskó István, az önálló indítvány benyújtója jelezte, hogy egyéb közfeladatai ellátása miatt éppen vidéken tartózkodik, ezért nem tud jelen lenni a bizottság ülésén.
Köszöntöm dr. Fedor Tibor főosztályvezető-helyettes urat az Oktatási és Kulturális Minisztériumból.
A két héttel ezelőtti bizottsági ülésen határozott arról a bizottság, hogy felkéri a bizottság elnökségét, hogy tegyünk egyeztetéseket annak érdekében, hogy a mai ülésen tájékoztathassuk arról a bizottság valamennyi tagját, hogy milyen szintű az előkészítettsége ennek a javaslatnak. Én kezdeményeztem egy ilyen találkozót az egyházi vezetőkkel, az illetékes tárca vezetésével, illetve a bizottság elnökségével. Az egyházak néhány esetben írásban küldtek választ és írták le a véleményüket az előterjesztéssel kapcsolatban.
Összességében arra a megállapításra jutottam ezekből az információkból, hogy azért még nem teljesen előkészített ez a javaslat, és feltétlenül érdemes esetleg további lépéseket tenni. Maga az előterjesztő is azt kérte, hogy csúsztassuk lehetőség szerint őszre ennek a javaslatnak az általános vitáját. Kérdezem a minisztérium álláspontját annak érdekében, hogy a bizottság dönteni tudjon az előterjesztésről.
DR. FEDOR TIBOR főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném előrebocsátani, hogy egyetértünk az elnök úr által előadottakkal, tehát valóban ez a javaslat jelenleg még nincs abban a stádiumban, hogy egyértelműen és egzaktan tudna róla dönteni az Országgyűlés. Én viszont kérnék lehetőséget arra, hogy egy-két mondatban tájékoztassam a bizottságot arra vonatkozóan, hogy a minisztérium természetesen más irányban dolgozik a Máriapócs és egyéb hasonló ügyek megoldása érdekében, mégpedig a következő módon.
Mindenki tudja, hogy a nemzeti kulturális örökség védelméről van egy 2001-ben elfogadott törvény, amelyet 2005-ben módosított az Országgyűlés. A 2005-ös módosítás bevezeti a történelmi emlékhely, történeti emlékhely és a nemzeti emlékhely fogalmát. Ugyanakkor kétségkívül ezt a két fogalmat nem definiálja pontosan és egyértelműen. Jelenleg komoly szakmai munkák folynak arra vonatkozóan, hogy a megfelelő definíció a törvényben a két típusú emlékhely vonatkozásában megtörténjen, és ez lehetőséget adna arra, hogy a továbbiakban egyrészt a történeti emlékhelyek vonatkozásában az Országgyűlés határozattal tudna ezeknek az elfogadásáról dönteni, másrészt pedig külön törvény készülhetne a nemzeti emlékhelyek vonatkozásában. A nemzeti emlékhelyet mindenképpen tág értelemben próbáljuk értelmezni, tehát adott esetben jelentős egyházakhoz kötődő kegyeleti helyek is ennek a részét képezhetik.
Szeretném előrebocsátani, hogy nagy valószínűséggel ebben az évben ezt a törvényjavaslatot a tárca az Országgyűlés elé tudja terjeszteni. Álláspontunk szerint kielégítő módon fogja szabályozni, és ezeket és egyéb problémákat is ez meg fog tudni oldani, nemcsak Máriapócsnál. Például van Warvasovszky képviselő úrnak egy kérdése a miniszter úrhoz a székesfehérvári királysírok vonatkozásában. Levelezések folynak a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökével, Boross Péter úrral, úgyhogy komoly szakmai munka folyik a tárcán belül ezekben az ügyekben. Remélhetőleg ez legkésőbb az ősz folyamán az Országgyűlés elé tud kerülni törvénymódosító javaslat formájában.
Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Nagyon köszönöm a kiegészítést, gyakorlatilag tökéletesen egybevág a minisztérium kezdeményezése azzal az elképzeléssel, amit egyébként mi magunk is az egyházak vezetőivel leegyeztettünk. Tehát azt gondolom, hogy a bizottság úgy jár el helyesen, ha továbbhalasztjuk ennek a javaslatnak az általános vitára való alkalmasságáról szóló szavazásunkat.
Bízom abban, ahogy főosztályvezető-helyettes úr is elmondta, ha elkészül a törvényjavaslattal a minisztérium, akkor adott esetben a két kérdés egybecsúszik, és a minisztérium javaslatáról tárgyalva okafogyottá válik Simicskó István képviselő úr kezdeményezése. Azt gondolom, hogy helyénvaló volt a kezdeményezés így is, hiszen egy fontos kérdésre világított rá. Talán felgyorsította azt a folyamatot, amelyet az Oktatási és Kulturális Minisztérium már megindított a belső műhelyekben. Én azt szeretném kérni a főosztályvezető-helyettes úrtól, hogy amikor már olyan állapotban van ez a törvényjavaslat, hogy tárgyalásra alkalmas, akkor elsők között a mi bizottságunkkal is ismertesse meg. Igyekszünk megfelelő politikai, szakmai állásfoglalásokkal segíteni abban, hogy akár az őszi ülésszakon ennek az általános vitája már megkezdődhessen.
Köszönöm szépen a főosztályvezető-helyettes úrnak a részvételt. Azt javaslom a bizottságnak, hogy erre térjünk vissza ősszel, és folytassuk akkor ennek a javaslatnak a bizottsági vitáját.
Aki ezzel a javaslattal egyetért, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ellenvélemény? (Nincs jelzés.)
Köszönöm, a bizottság egyhangú döntéssel elfogadta ezt a javaslatot. Köszönöm szépen.
Áttérünk következő napirendi pontunkra, a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány és a Mező Ferenc Sport Közalapítvány felügyelőbizottsági tagjainak megválasztására. A sporttörvény értelmében a magyar parlament Sport- és turisztikai bizottsága választja meg a felügyelőbizottságok tagjait. A felügyelőbizottsági tagok közül jó néhánynak a megbízatása lejárt, illetve most van folyamatban ennek a lejárata, ezért a Mező Ferenc közalapítványba három, a Wesselényi közalapítványba pedig két főt kell megválasztanunk. Pál Béla alelnök úrral történt egyeztetés alapján a következő javaslatot tettük a bizottság tagjai számára.
A Mező Ferenc Sport Közalapítványba Dömötör Zoltán olimpiai bajnok vízilabdázó, Géczi István olimpiai bajnok labdarúgó, illetve Rétai Gábor lennének a jelöltek, amennyiben a bizottság ezt támogatja.
A Wesselényi Sport Közalapítványba pedig dr. Török Lajos, aki korábban is tagja volt a bizottságnak, illetve dr. Kovács Norbert, aki új delegált és jelölt a bizottságban. Kérdezem a bizottság tagjait, van-e a személyi javaslatokkal kapcsolatban észrevételük? (Nincs jelzés.) Esetleges egyéb javaslatuk? (Nincs jelzés.)
Amennyiben nincs, akkor szavazhatunk-e egyben a két felügyelőbizottság tagjairól vagy kérnek külön szavazást a bizottság tagjai? (Jelzésre:) Vegyük egybe. Jó, akkor elsőként a Mező Ferenc Sport Közalapítvány delegáltjai: Dömötör Zoltán, Rétai Gábor és Géczi István.
Aki elfogadja a jelölteket, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodás? (Nincs jelzés.) Ellenvélemény? (Nincs jelzés.) Köszönöm.
A bizottság egyhangúlag elfogadta a jelölteket.
A Wesselényi Ferenc Sport Közalapítványnál dr. Török Lajos és dr. Kovács Norbert a jelölt. Aki elfogadja a jelölteket, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Tartózkodás? (Nincs jelzés.) Ellenvélemény? (Nincs jelzés.) Nem volt. Köszönöm.
A bizottság egyhangú döntésével ezt a két jelöltet is elfogadta.
Köszönöm szépen a bizottság tagjainak konstruktív együttműködését, az alelnök úr segítségét.
Tájékoztató a lágymányosi sportlétesítmények helyzetéről, a fejlesztési tervekről
Következő napirendünk: tájékoztató a lágymányosi sportlétesítmények helyzetéről, a fejlesztési tervekről. Itt több előterjesztő is van, mindenkit megkérek, hogy legyenek szívesek az asztalhoz ülni, hogy mikrofonközelben legyenek.
Köszöntöm elsőként dr. Fazekas Marianna rektorhelyettes asszonyt az ELTE-ről, Rózsás Péter műszaki főigazgatót a Műszaki Egyetemről, dr. Andor György rektorhelyettes urat szintén a BME-ről, illetve azt jelezték nekem, hogy Bács Márton alpolgármester úr jön. (Dr. Bács Márton: Itt vagyok.) Köszönöm szépen, alpolgármester úr, legyen kedves helyet foglalni, Újbuda alpolgármestere, és értelemszerűen Elbert Gábor szakállamtitkár úr, aki igény szerint minden kérdésre autentikus résztvevőként tud válaszolni. (Derültség.)
A képviselőtársaim megkapták egyrészt Újbuda polgármesterétől azt az előterjesztést, amelyben az önkormányzat nagyjából leírja, hogy mik voltak az előzményei a különböző módosításoknak, elsősorban szabályozási kérdéseknek, amelyek az önkormányzathoz tartoznak, térképeket is mellékelt hozzá, hogy a bizottság tagjai is lássák, nagyjából miről van szó, illetve kaptunk egy anyagot mindkét egyetem részéről. (Nagy Jenő távozik az ülésről.) Kérdezném, hogy a hozzánk írásban eljuttatott anyagokhoz képest van-e kiegészítésük, illetve van-e információjuk, amelyet szeretnének a bizottság tagjaival megosztani? (Jelzésre:) Rektorhelyettes asszony!
Dr. Fazekas Marianna rektorhelyettes szóbeli kiegészítése
DR. FAZEKAS MARIANNA rektorhelyettes (Eötvös Loránd Tudományegyetem): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm a bizottság képviselő tagjait és a vendégeket. Néhány gondolatot szeretnék szóban elmondani az írásban kiküldött előterjesztésünkkel kapcsolatban, illetve előterjesztésünkhöz.
Azzal kezdeném, hogy bennünket némileg meglepett az, amikor 2007 februárjában megkaptuk a bizottság munkatervét, és abban szerepelt ez a című napirend, tehát a lágymányosi sportlétesítmények helyzetéről és fejlesztési tervéről. Sajnos közelebbi magyarázatot nem kaptunk hozzá, hogy mégis milyen sportlétesítményekre vonatkozna ez a megbeszélés, és tulajdonképpen mi lenne ennek a célja, tárgya. Természetesen az ELTE bármilyen fórumon nagyon szívesen és örömmel beszél arról a képzésről, illetve egyéb oktató, kutató és hallgatók számára kulturális, sportrendezvényeket szervező munkáról, amely az intézményben folyik. Nyilvánvalóan ezen a fórumon is örömmel terjesztjük elő ebbéli tájékoztatásunkat, illetve mondjuk el elképzeléseinket.
Ezen bevezető után néhány számot szeretnék mondani, ami ugyan az írásos előterjesztésben benne van, de azt gondolom, talán szóban is érdemes hangsúlyozni. Azt mindenki tudja, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem az ország legnagyobb egyetemeként van számon tartva, és természetesen a legrégebbi egyetem, és így tovább, számos "leg"-et lehet még elmondani. Ezek közül a számadatot szeretném kiemelni, mégpedig azt, hogy az ELTE-nek 38 ezer hallgatója van, akik közül 32 ezer aktív hallgatóként vesz részt a képzésben, és négyezer oktatója, ami ha belegondolunk, egy magyar középváros méretének megfelelő létszámot jelent. Amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetem sporttal kapcsolatos tevékenységéről beszélünk, akkor ezekben a dimenziókban, ilyen számarányokban kell mindenképpen gondolkodni.
Az ELTE-n folyó sporttal kapcsolatos tevékenység tulajdonképpen háromirányú, egyrészt a képzéshez kapcsolódóan folyik a sportszervező tevékenység. Az ELTE különböző karain egészségtudományi, illetve sporttudománnyal összefüggő képzés zajlik. Részben még van kifutó jellegű főiskolai tanárképzés, és már megindult az új rendszerű, tehát 3+ 2-es rendszerű rekreációs és egészségfejlesztési BSc szakon a képzés, itt most már másodévesek a hallgatók, továbbá a terveink között szerepel két egészségtudományi, illetve sporttudományhoz tartozó BSc képzés megindítása. Egyik szak indítási kérelme már a Magyar Akkreditációs Bizottság előtt van, ez a sportmenedzser BSc szak megindítása, illetve 2010-től az ELTE szervezi egy testnevelési edző BSc szak megindítását is.
Nyilván mindazok a létesítmények, amelyek az ELTE számára rendelkezésre állnak, a képzést szolgáló létesítményként is szóba jönnek, hiszen ezekben a képzésekben a tantárgyi program szerves része a testnevelés, illetve testkultúra fejlesztése. Emellett ennek a 32 és 38 ezer - a kettő között azért van ekkora különbség, mert nagyon sok olyan hallgató van, aki kihasználva a kreditrendszer előnyeit, nem fejezi be a képzést, illetve ebben a létszámban a doktorandusz hallgatók is benne vannak, és a doktori képzés szintén nem feltétlenül a szemeszter alatt befejezendő program. Tehát ilyen létszámú hallgatóság számára a szabadidősport-szervezés is egy nagyon komoly feladatot jelent.
Itt csak annyit szeretnék elmondani, hogy a jogi kar példájával élve, hiszen azt ismerem jogászként a legközelebbről, a karon, ami nem az ELTE legnagyobb kara, mintegy harminc csapat részvételével folyik focilabda-bajnokság "A" és "B" ligában, amiről a kar Jurátus című folyóirata minden héten kétoldalas beszámolót ír góllövőlistával és mindenféle egyéb tudósításokkal. Ez csak egyetlen szegmense a hallgatói szabadidősportnak, de emellett van kosárlabda, kézilabda, triatlon és egyéb olyan szabadidősport-tevékenység, ami a hallgatóknak meglehetősen széles körét érinti.
Amiben talán a legkevesebb eredményt tudjuk felmutatni, az az oktatói sport, de én személy szerint azon leszek, hogy itt mindenképpen előrelépjünk. Itt általában tömegsportrendezvények vannak.
A létesítményekről szintén kiegészítésként néhány szót szeretnék mondani. Az ELTE-nek két sokat próbált létesítménye van, plusz egy, a Tüskecsarnok, ami egy volt létesítményként, pontosabban egy mindig is félig kész vagy be nem fejezett létesítményként a tervek között szerepelt csupán.
A meglévő létesítmények. Az egyik ezek közül az úgynevezett Bogdánfy utcai sporttelep, akik velem egykorúak, azok általában ezt úgy ismerik, hogy a BEAC-pálya. A BEAC-pálya eredetileg a jelenlegi méretének mintegy kétszeresét tette ki. A sokat próbált jelző arra vonatkozott, hogy a világkiállítással kapcsolatos tervek először a BEAC-pályát érintették, és az ottani területnek mintegy a felét egyéb célokra, tehát építmények elhelyezésére az ELTE, illetve a BME vagyonkezeléséből elvonták. Ezt majd nyilván a műszaki egyetemi kollégák ki fogják egészíteni, hogy a BEAC-pályát, tehát a Bogdánfy utcai létesítményt közösen használjuk, tehát a vagyonkezelési jog az ELTE-t és a BME-t közösen illeti meg. Tehát a világkiállítási tervek következtében ezt a sporttelepet jelenleg azokkal a paraméterekkel tudjuk használni, amiket az írásos előterjesztés melléklete tartalmaz, ezt nem ismételném meg.
A BEAC-pálya, illetve az egész sporttelep felújításra szorul, tehát meglehetősen régen költöttek komolyabb pénzeket erre a telepre. Ahhoz, hogy itt nagyon színvonalas sporttevékenység kibontakozhasson, meglehetősen komoly fejlesztési forrásokat kellene invesztálni.
Az egyetem másik sportlétesítménye a Mérnök utcai sportingatlan, ami szintén a XI. kerületben található. Ez tulajdonképpen valamiféle ellentételezése volt 1996-ban a Bogdánfy úti sporttelep egy részének egyéb célokra való igénybevétele miatt, és tulajdonképpen ez jelenti az egyetemi sport bázisát, elsősorban a képzésekhez kapcsolódó sporttevékenység bázisát. Ezt a sportingatlant 1999-ben felújították, és azóta is viszonylag jó állapotban működik, természetesen azzal, hogy ez az ingatlan a jövőben is az ELTE sportéletének meghatározó ingatlanaként vehető figyelembe, és mindenképpen ezzel számol az egyetem a különböző fejlesztési elképzeléseinél.
Végül a harmadik a Tüskecsarnok, amire vonatkozóan az előterjesztés, legalábbis az ELTE előterjesztése egy rövid bekezdésben annyiban utal, hogy 2006-ban az akkor még létező Nemzeti Sporthivatallal kötött megállapodás eredményeképpen a vagyonkezelői jog a két egyetemtől a Nemzeti Sporthivatalhoz került át. Az akkori elképzelések még egy sportlétesítményre vonatkoztak, tehát a befejezés sportcélú hasznosításra vonatkozott. Egy 2007-ben hozott döntés eredményeképpen a funkcióváltással más célú beruházásként terveződik megvalósulni. Ha jól tudom, akkor most ott tart a folyamat, hogy a pályázati kiírás, tehát a beruházásra vonatkozó közbeszerzési kiírás megtörtént, és most folyik a pályázatok beérkezése, illetve számbavétele.
2006-ban az akkori megállapodás éppen az egyetemi sportélet miatt tartalmazott egy olyan kitételt, hogy a Tüskecsarnok hasznosításából 10-10 százalékos használati jog illeti meg a két egyetemet, hiszen itt a sportcélú létesítmények sorában erre mindenképpen szüksége lett volna a két egyetemnek. A funkcióváltással is megmarad ez a használati jog vagy megmaradna ez a használati jog, de az új funkcióban egy kongresszusi központ van. Kevéssé tudnánk ezzel a használati joggal élni. Itt nyilvánvalóan újabb tárgyalásokba kell bocsátkoznunk ennek a használati jognak a jövőbeni sorsát illetően.
A tervekről már annyit szóltam, hogy az ELTE-nek komoly elképzelései vannak az egészség- és sporttudományi képzések továbbfejlesztésében, elsősorban a pszichológiai és pedagógiai kar, illetve ehhez kapcsolódóan a tanítóképző és óvodai felsőoktatási kar, illetve a gyógypedagógiai főiskolai kar bázisán. Tehát ezekhez kapcsolódva szeretnénk ezen a területen is újabb képzési kínálatot nyújtani, amihez a meglévő sportingatlanainkra természetesen komoly szükség van. Ha esetleg fejlesztési források, rendkívüli fejlesztési források például a Tüskecsarnok használati jogának valamifajta ellentételezéseképpen befolynának, akkor azokat értelemszerűen a meglévő sportlétesítményeink fejlesztésére kívánjuk fordítani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen rektorhelyettes asszony kiegészítését. További kiegészítések esetleg? (Jelentkezésre:) Parancsoljon!
DR. ANDOR GYÖRGY megválasztott rektorhelyettes (Budapesti Műszaki Egyetem): Szeretettel köszöntöm én is a bizottságot és a vendégeket. Csak egy kétmondatos tájékoztatást vagy pontosítást azért hadd tegyek. A BME-n éppen hétfő óta nincs rektor, és egészen augusztus 1-jéig nem lesz, csak megválasztott rektorról és rektorhelyettesről beszélhetünk pillanatnyilag. Ez csak annyiból lényeges, hogy természetesen már a jövőben belépő új vezetésnek is vannak elképzelései, de pillanatnyilag ilyen "még nem, már nem" helyzet áll elő. Azért jelzem, ha kérdések vannak, arra megpróbálunk diplomatikusan válaszolni, de bizonyos elképzeléseket még se a gazdasági tanács, se a szenátus, se semmilyen hivatalos egyetemi fórum nem tudott tárgyalni, és minden bizonnyal nem is fog a hátralévő két hónapban. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést. Nem tudom, Újbuda részéről van-e valamilyen kiegészítenivaló. Alpolgármester úr?
DR. BÁCS MÁRTON alpolgármester (Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata): Köszönöm szépen a szót. Szeretettel üdvözlök mindenkit. Gyakorlatilag túl sok hozzáfűznivalóm nincs, mert a helyzet az - ez látszik abból a helyszínrajzból is, amit mellékeltünk -, hogy az önkormányzatnak körülbelül annyi a mozgástere, hogy a szabályozási tervekben próbálja támogatni adott esetben ezeket a tevékenységeket, illetve az ELTE-vel, ha jól sejtem, polgármester úr bizonyos szempontból tárgyalásban van a Mérnök utcai sportteleppel kapcsolatban. Nem tudom, hogy ezek még tartanak-e, de maximum csak ilyen áttételesen lesz hatással adott esetben a lágymányosi sportéletre. A logikát én sem fedeztem föl a kérdésfelvetésben, de gondolom, ez majd ki fog derülni.
Ha ez érdekes a téma szempontjából, akkor Újbuda Önkormányzata tervez egy iskolai sportudvar-felújítási programot, ami nyilvánvalóan fogja érinteni a lágymányosi iskolákat is, ami az ottani sportéletre talán egy serkentő hatással lesz, már csak azért is, mert ezt valamilyen módon szeretnénk társítani egy hétvégi nyitott iskola programmal. Tehát ha ez érdekes a témafelvetés szempontjából, akkor ezt tudnám még elmondani, és ehhez vonatkozó kérdésekre tudok válaszolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Rózsás Péter úr jelentkezik szólásra. Öné a szó.
RÓZSÁS PÉTER műszaki főigazgató (Budapesti Műszaki Egyetem): Köszönöm. Csak annyi kiegészítést az önkormányzathoz, hogy a Műegyetem és az önkormányzat közösen vizsgálta uniós források bevonásának lehetőségét a Bogdánfy úti pálya felújítására, azonban a kritériumoknak nem feleltünk meg, mert az önkormányzat, vagyis a XI. kerület túl jó módú ahhoz, hogy be tudtuk volna adni a pályázatot, ezen bukott el, de ezen dolgoztunk közösen. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm a kiegészítést. Képviselő hölgy és urak, kérdezem, hogy a megküldött anyagokkal kapcsolatban van-e kérdésük, esetleg véleményük az előterjesztőkhöz. (Jelentkezésre:) Lasztovicza Jenő képviselő úrnak adom meg a szót.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Elnézést, hogy tájékozatlan vagyok, azért szeretnék kérdezni. Az egyetemeknek ezeket a sportlétesítményeit valamikor az állam csak úgy elvette az expóra hivatkozva, és nem kaptak helyette semmilyen területet, ahol ezeket a sportlétesítményeket kialakítsák. Ez lenne az első kérdés. Valójában milyen jogi helyzet van?
DR. FAZEKAS MARIANNA rektorhelyettes (Eötvös Loránd Tudományegyetem): Akkor erre rögtön válaszolok. Az ELTE ellentételezésül a Mérnök utcai sportingatlant kapta annak idején. Ez hajdanában a Gamma Művek sporttelepe volt, és 1996-ban kifejezetten ellentételezésként került az ELTE vagyonkezelésébe.
A története, ha jól tudom, annyi a sporttelepnek, hogy 1990-ben még létezett a Gamma Művek, majd utána a privatizáció során ez a sportingatlan, pontosabban ez az ingatlan, ha jól tudom, önkormányzati, méghozzá a XI. kerületi önkormányzat tulajdonába került át, majd 1996-ban az önkormányzat csere címén vált meg a tulajdonától. Hogy mi volt az ellentételezés, azt nem tudom, de elképzelhető, hogy erre tud a kerület képviselője választ adni. Ez szerepel az ingatlan-nyilvántartásban, hogy csere, és miután az ingatlan állami tulajdonba került, ennek folyományaként kapta meg aztán az ELTE vagyonkezelésbe a Mérnök utcai ingatlant. Az ELTE kapott ellentételezést.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre.) Rózsás Péter úr jelezte, hogy neki is lenne kiegészítése.
RÓZSÁS PÉTER műszaki főigazgató (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem): Köszönöm szépen. Több dologról beszélhetünk, ha az egész lágymányosi területet nézzük. Odatartozik az Infopark is, odatartoznak egyéb területek, amelyek külön helyrajzi számon szerepelnek az ingatlan-nyilvántartásban. Az egyetemek először is, mivel az egész terület hozzájuk tartozott, kaptak részesedést az Infopark Részvénytársaságból a terület egy részéért, azokért a területekért, ahol ma az Infopark áll. Ez évi fejlemény, és kis bosszúságot okoz nekünk, hogy az MNV Zrt. belépésével ez a részesedésünk semmivé foszlott, a kárpótlásunk eltűnt. Ezt mi sérelmezzük is.
Beszélhetünk a sportlétesítmények kárpótlásáról. Ott úgy volt, ahogy írjuk is az anyagban, hogy az egy helyrajzi számon szereplő 10 hektáros területből 4,5-5 hektárt fordítottak a Tüskecsarnok megvalósítására. Az a terület továbbra is az egyetemek kezelésében volt egészen 2006-ig, amikor átadtuk a sporthivatalnak. Az ELTE és BME is kapott területet a Tüskecsarnok építése alatt, hogy mindkét intézménynek legyen hol sportolnia, ahogy elhangzott, az ELTE a Mérnök utcát, a BME a Hauszmann Alajos utcát. Most igazából az a probléma, hogy az ELTE és BME is a teljes fejlesztési, a Bogdánfy utcai, mert alapvetően arról beszél a bizottság, a Bogdánfy utcai sportlétesítmények fejlesztését le kellett bontani öltözőket, megszűntek sportpályák, jelenleg sincsenek kialakítva kulturált öltözők stb., mert vártuk a Tüskecsarnok újjáépítését. Most ebben az új helyzetben át kell gondolnunk a lehetőségeinket, át kell gondolni, hogy a befektetővel, az állam képviselőivel mit tudunk kialkudni, mit tudunk saját erőből is hozzátenni, hogy a Tüskecsarnok mint sportcsarnok nélkül a Bogdánfy utcai sporttelepen mihez nyúlunk hozzá, miket fejlesztünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat kérdezem, hogy további kérdésük, véleményük van-e?
SZALAY FERENC (Fidesz): Megdöbbenve hallgatom, amit elkezdtetek mondani. Ez megint az a kategória, ami ahogy mondtátok, okos nemzeteknél nem fordul elő. Itt van nem tudom hány felsőoktatási intézmény, hány ezer hallgató, és nincs normális sportolási lehetőség. Az más kérdés, hogy nem kötelező a sportolás a felsőoktatási intézményben, mert ezen már túl vagyunk, de nem tudom megint, hogy igazából ki gondolta ezt végig olyan szinten, hogy dönteni kellene ebben. Azt javaslom, hogy az összes létesítmény, amiről szó van, kerüljön be az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságba, az állam saját forrásból építsen létesítményt, béreljék vissza vagy kapják meg valamilyen módon használatba, mert ebből így nem lesz semmi. El tetszenek jönni egy tájékoztatóra, és meghallgatjuk egy év múlva, hogy hova jutottak. Ez szerintem kivitelezhetetlen állapot, egyezség sem nagyon van a sportlétesítmények használói között igazából, hogy pontosan mit és hogy szeretnének. Nem látom a megoldási variációkat erre.
ELNÖK: (Jelzésre:) Pillanat, rögtön megadjuk a válaszadásra a lehetőséget, csak még összegyűjtjük a kérdéseket. (Jelzésre:) Lasztovicza Jenő képviselő úr.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Azt szeretném kérdezni, hogy egy sportlétesítménynek tervezett épület, amely lassan 10 éve ott áll, mennyire alkalmas konferenciaközpontnak? Egyáltalán a szerkezetkész állapotban mennyibe kerül ennek az esetleges átalakítása egy elfogadható szintű nemzetközi konferenciaközpontnak? Másik, hogy azért én úgy gondolnám, hogy a konferenciaközpontok környékén vannak szállodák. Azt gondolom, nem biztos, hogy jó maga az elképzelés. Inkább legyen belőle sportlétesítmény, és megfelelő helyre rakni egy olyan konferenciaközpontot, amelynek a megközelíthetősége jó, mert az se mindegy, hogy a reptérre hogy tudnak odajutni, vagy szálláslehetőségek milyenek vannak, parkolási lehetőség stb. Egyáltalán aki ezt a tervet az agyába vette, átgondolta-e azt, hogy egy 10 éve álló, félig szerkezetkész állapotú, sportlétesítménynek tervezett épület alkalmas-e arra, amit szeretnének most csinálni? Nekem ez az egyik kérdésem.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem képviselőtársaimtól, hogy további kérdéseik vannak-e? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, nekem is lenne még kérdésem egyrészt a rektorhelyettesekhez, másrészt a szakállamtitkár úrhoz.
Az anyagokban, amiket kaptunk, abban az szerepel, hogy ez a terület egyetemi tulajdon volt. Ha jól értettem, a műszaki egyetem összefoglaló anyagában 4,3 hektáros földterületről beszélünk, ahol a Tüskecsarnok megvalósult. Ez azzal, hogy kikerült az egyetemi tulajdoni és használati jogból, így gyakorlatilag a földterület is az államra, illetőleg egyelőre a nemzeti vagyonkezelő kezelésébe került. Itt 2 milliárdos értéket becsülnek, ami elég jelentős dolog. A két egyetem nagyjából 1,4 milliárd forint kompenzációt kérne, 700-700 millió forintot arra, hogy az így meghiúsult sportberuházás ellentételezésére saját telephelyeiken tudjanak legalább olyan szintű felújítást, karbantartást, esetleg bővítést eszközölni, amely kielégítheti az egyetemi sportolási igényeket.
Kérdésem, hogy hely lesz-e hozzá elegendő, hiszen a Tüskecsarnok megépítése - az önkormányzat előterjesztéséből is kiderül - jelentős parkolási igényeket, a tömegközlekedés átszervezését, olyan területek bevonását teszi szükségessé, ami gyakorlatilag a szabad területeket feléli. Nem tudom, hogy emellett a meglévő létesítmények felújítását - ugye ott csak egy rövidpályás uszoda van, amit a hallgatók használni tudnak, itt egy 33-as fedett uszoda lett volna megépítve, arról nem beszélve, hogy modern csarnok modern lelátókkal és mindenféle kiegészítésekkel - hogy tudják technikailag megoldani, ha ez az 1,4 milliárd forint rendelkezésre áll?
Azt pedig a szakállamtitkár úrtól kérdezném, hogy történt-e egyeztetés az egyetemekkel e tekintetben, az igényeket milyen forrásból tudja a szakállamtitkárság kielégíteni, illetve a mostani pályázatba egyáltalán be vannak-e kalkulálva ezek a költségek?
Itt most párhuzamosan a két szakterület viszi az ügyet, mert a kongresszusi központ létrehozását nyilván a turisztikai szakállamtitkárság felügyeli, vagy nem tudom, ha ebben is államtitkár úr tájékoztatna bennünket, hogy milyen összhang van a két szakállamtitkárság között, hogyan működnek ebben együtt. Nekem itt az a félelmem, hogy egy olyan erőltetett beruházás valósul meg ezzel a kongresszusi központtal, ami elveszi a lehetőséget attól, hogy itt több mint negyvenezer hallgató sportolása hosszú távon megfelelő színvonalon biztosított legyen.
Ha megnézzük az európai példákat - az Egyesült Államokról nem is merek beszélni ezen a téren -, akkor látjuk azt, hogy a modern campusokban nagyon élénk sportélet folyik, és ahogy rektorhelyettes asszony is elmondta, az "A" és "B" liga a helyi focibajnokságban egy-egy egyetemen az egyetemek közötti verseny sem csak a tanulmányi téren folyik, hanem igen komoly összecsapások vannak, komoly sportesemények különböző egyetemek között. Az egyetemek rangját egy idő után már nemcsak a hallgatók tanulmányi eredménye, az ott lévő oktatók tudományos színvonala határozza meg, hanem a sport is egy jelentős szerepet kaphat ebben. Attól tartok, hogy ezzel a beruházással éppen ennek az oldalnak az erősítésétől vesszük el a lehetőséget.
Nem tudom, nem lenne-e szerencsésebb, amit már egyébként korábban is itt a bizottság előtt tárgyaltunk, ha ennek a Tüskecsarnoknak sportcélú hasznosítása lenne, ne adj isten, mondjuk egy nemzeti úszócentrum, valami ezzel kapcsolatos beruházás lenne, amit az egyetem közösen használhatna egyébként más szövetségekkel, és a kongresszusi központnak pedig lenne egy olyan helyszíne, ami tömegközlekedés szempontjából, infrastrukturális oldalról is sokkal jobb lenne, mint a mostani. Ezekre kérnénk válaszokat.
Rózsás úr kért szót először.
RÓZSÁS PÉTER műszaki főigazgató (Budapesti Műszaki Egyetem): Azért kértem szót, mert mind az átadás során, mind az eddigi folyamatokban azért személyesen is részt vettem. Azt hadd szögezzem le, hogy az egyetemek átadták a vagyonkezelési jogokat, és amikor átadták, a szerződésben a majdan megvalósuló sportcsarnok hasznosításából, teljes kapacitásából 10 százalékot kértek. Úgy ítéltük meg akkor az ELTE-vel közösen, hogy ez a 10 százalék elegendő az egyetemek ifjúságának, hallgatóinak a sportcélú igénybevételére. (Becsó Zsolt távozik az ülésről.) Hatalmas ingatlanról van szó, nem tudom, ki ismeri, jártak-e ott, többszintes parkolóval, hatalmas létesítmény. Az egyetemek azt nem is vállalták volna, hogy a Tüskecsarnok teljes feltöltését biztosítsák, ez a 10 százalék volt, amit úgy ítéltünk meg, hogy elegendő.
Nem kívánjuk a kormány döntését kritizálni. Nyilván jobban örültünk volna, ha az eredeti sportcsarnok valósul meg. Tárgyalni szeretnénk. Néhány egyeztetés volt ebben az időszakban, azonban szakértői szintre az, hogy mivel tudjuk összekötni, milyen megállapodásokat tudunk kötni, ezek eddig nem indultak meg, illetve örömmel vettem, hogy múlt hét pénteken tudtunk tárgyalni. Azt gondolom, egy jó hangulatú, egy jó légkörű megbeszélést folytattunk az illetékes államtitkárságokkal, illetve a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. képviselőivel, ami biztosíthat egyfajta előrelépést.
Azok az eredeti koncepciók, amik voltak, az uszoda, a külön edzőtermek, a 10-15 edzőterem, satöbbi, nyilván nem tudnak megvalósulni hely hiányában, de a jelenlegi nagyon leromlott, de így is közel 6 hektáros ELTE-BME közös terület kulturált színvonalú hasznosítását egy ilyen megállapodás a befektetők bevonásával is azért biztosíthatja, hangsúlyozom, nyilván nem a korábbi sportcsarnok megvalósulása esetén, de ebben nem mi vagyunk a döntéshozók. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Rektorhelyettes asszony!
DR. FAZEKAS MARIANNA rektorhelyettes (Eötvös Loránd Tudományegyetem): Köszönöm szépen. Csak kiegészíteni szeretném azt, amit főigazgató úr elmondott, és némileg válaszolva arra a felvetésre, hogy itt tisztázatlanok lennének a használati viszonyok vagy vita lenne a használók között. Nincs vita, tehát mi békés egymás mellett élésben jó társbérlőként használjuk a Bogdánfy utcai ingatlant a Műszaki Egyetemmel, tehát semmiféle ilyen probléma nincs.
A másik, hogy ez a terület mindig is állami tulajdon volt, aminek az egyetemek a vagyonkezelői jogát gyakorolták. Tehát azt, hogy az állam egy adott kormányzati működés alatt más célokra kívánja használni a saját tulajdonában lévő ingatlant, nyilván a vagyonkezelői joggal kapcsolatban, illetve bizonyos jogok tekintetében rendezni kell, de azt gondolom, hogy ez egy törvényességi szempontból biztosan nem kifogásolható döntés.
A Tüskecsarnokkal kapcsolatos használati jogokra vonatkozóan pedig csak azt tudnám megismételni, amit főigazgató úr mondott. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Rektorhelyettes úr!
DR. ANDOR GYÖRGY megválasztott rektorhelyettes (Budapesti Műszaki Egyetem): Néhány apróságot azért hadd tisztázzak. Egyrészt a Tüskecsarnok-projekt meg a mögötte meghúzódó Bogdánfy utcai sporttelep ELTE-BME közötti sporttelep kérdése bár gyenge szálakkal kapcsolódik, de akár teljesen külön ügy lehet. Az egyetemeknek az a kérdés, hogy a Tüskecsarnoknak mi lesz a sorsa. Nyilván egy izgalmas kérdés, de tulajdonképpen rajtunk kívülálló ügy. Mi megegyezni szeretnénk, vagy sportcéllal vagy nem sportcéllal, nem mondom, hogy ez ennyiből egy lényegtelen rész, de a többitől külön kezelendő, és mindezektől teljese külön kezelendő az egyetemi sport, a BME sportja, és amúgy a BME vagy az ELTE sportlétesítményei is. Mind a két egyetemnek, de most csak BME-t mondom, természetesen a Bogdánfy úti sporttelep mellett egyéb sportlétesítményei is vannak nagy számban, a Hauszmann utcai sporttelep mellett a campuson, a kollégiumokban és sorolhatnám. Egyébként maga az egyetemi sport meg elképzelhető nemcsak egyetemi sportlétesítményekkel is, mint ahogy a gyakorlat szerint is egy csomó sportágat űznek a hallgatók egyetemi vagy akár egyesületi formában, nem BME közeli, és igazából mondhatom így, bérelt sportlétesítményekben.
Tehát van egyszer az egyetemi sport problémája törvényi szabályozásostul, hallgatói szabadságjogostul, meg nyilván pénzproblémák, forrásproblémák vannak. Vannak egyetemi sportlétesítmény-problémák; ez kevéssé helyprobléma, mint pénzprobléma. Azért óriási területeken működő egyetemekről van szó, nyilván futballpályákat nehezen akasztunk le, de amúgy a sportproblémák nagy része nem helyprobléma, hanem pénzprobléma. Van külön a Bogdánfy úti sporttelep problémája, ami annyiból kapcsolódik a Tüskecsarnokhoz, hogy igazából mindkét egyetemi fél részéről a fejlesztések azért álltak meg egy évtizede, hiszen várjuk, hogy ott mi fog történni. Nyilván, ha ott öltözőket vagy tornatermeket kapnának az intézmények, vagy esetleg ezek használati jogait, akkor egészen mást csinálnánk a Bogdánfy úti sportteleppel, mintha ott egy kongresszusi központ lenne és alkalmasint pénzt kapnának az intézmények. Tehát ezek szeparált dolgok.
Annyit talán még nem emeltek ki az egyetemek, hogy mi tulajdonképpen csak annyit deklaráltunk, hogy nekünk kongresszusi központban részesedés nem kell. Tehát mi nem kívánjuk az eddigi jogainkat beváltani arra, hogy nem tudom én, egy évben kapunk tíz kongresszusi napot, és akkor ott rendezvényeket bonyolíthatunk le. Amennyire mi a sport oldalán megállapodtunk volna egy használati részarányban, annyiból nem állapodnánk meg egy kongresszusi hasznosítással. De hát egyszerű egyetemekként ez már nem rajtunk múlik, várjuk, hogy lehessen miről tárgyalni.
Talán annyit megjegyeznék, hogy nyilván a mostani pályázati események ezt egy kicsit fölgyorsítják, de amennyiben ez megint leáll, akkor valószínűleg évekről van szó újra, akkor az egyetemek másképp állnak a dologhoz, és annyit legalább látnak, hogy egy pár évig itt nem fog történni semmi, akkor egy kicsit másképp gondolkoznak. Annyiból mi már azt is üdvözöljük, hogy itt lesz-e valami a következő években vagy sem, talán idén választ kapunk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mányai Roland főosztályvezető úr!
MÁNYAI ROLAND főosztályvezető (Önkormányzati Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr, Bizottság! Köszönöm szépen a lehetőséget, és külön örülök, hogy ez a téma most szóba került. Néhány héttel ezelőtt a kiemelt projektekkel kapcsolatosan a Tüskecsarnokot is megemlítettem, és most azért jó, hogy ez szóba kerül, mert szerintem nagyon fontos azt tisztázni, hogy itt a sport meg a turizmus érdekei ne egymással szembe menjenek. Azt remélem, és úgy látom, hogy ez nem így van. Remélem, hogy itt azért megerősítést kapok összességében.
A Tüskecsarnok ötlete azzal kapcsolatosan, hogy kongresszusi központ lehessen belőle, tőlünk indult el, tehát a szakállamtitkárság részéről. Ez egy több mint 10 éve használaton kívüli ingatlan, és nekünk soha nem volt, nem lett volna ellenünkre, se nekem, se senkinek, hogy ebből sportcélú létesítmény legyen. Szeretném kiemelni, hogy mi nem elvettük a sporttól a lehetőséget az én értelmezésem szerint, hanem itt egy 10 éve használaton kívüli ingatlan hasznosítását szeretnénk megoldani azzal, hogy magánbefektető valósítaná meg kongresszusi központként ezt a projektet.
Arra a kérdésre, hogy alkalmas-e, megmondom őszintén, pénz kérdése a mi előzetes felméréseink szerint. Úgy gondolom, hogy alkalmas lehet, de most feltételesen beszélünk, hiszen nincs még egyetlen pályázat sem, ami beérkezett volna. Ha nem érkezik be pályázat, akkor az ingatlan továbbra is használaton kívül marad, és nem látom, hogy az bárkinek is az érdekét szolgálná. Abban bízhatunk szerintem, hogy lesz kongresszusi központ célú pályázat, egyáltalán eredményes és sikeres pályázat.
Az egyetemekkel ezzel kapcsolatosan elkezdődött szóbeli és írásbeli egyeztetés is, hogy ha valóban odajutna, hogy elindul a projekt, akkor az ő céljukat miként szolgálja majd ez a befektetés. Itt szó volt arról, hogy az egyetemeknek mi az érdeke, ezt mi maximális módon igyekeztünk figyelembe venni a pályázat kiírásánál is az MNV Zrt.-vel közösen. Nyilván ha van pályázó, akkor van értelme arról beszélni, hogy az egyetemek hogyan tudnak ebből haszonélvezőként részesülni. A mi oldalunkról azt gondolom, hogy ez irányba van támogatás.
Azt még látni kell, hogy ez 10 éve használaton kívül van, évi 60-70 millió forintos állagmegőrzési és őrzésvédelmi munkákat igényel, ami nem volt jó anno az egyetemeknek, később az államnak. Ez jelen pillanatban ráfizetés, bárkinek is a kezelésében áll. Azt gondolom, mindenképpen reménykedem, mert a turizmusnak szüksége van kongresszusi központra, azt gondolom, ez alkalmas lehet függetlenül attól, hogy milyen műszaki tartalommal és környékrendezéssel lehet megoldani, de ez már a pályázatok vagy pályázók kérdéskörébe tartozik. Ahogy elmondtam, megkezdődött az egyetemekkel az egyeztetés annak érdekében, hogy milyen módon, akár sportcélra lehet hasznos ez az ő számukra. Ezzel szerettem volna kiegészíteni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelzésre:) Elbert Gábor szakállamtitkár úr.
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Megszólíttattam, így kénytelen vagyok hozzászólni. Azt gondolom, jó, amit megbízott rektorhelyettes úr mondott, hogy jó, ha elválasztjuk a Tüskecsarnokot, jó így? (Dr. Andor György: Nem, megválasztott.) Amit leendő rektorhelyettes úr mondott, azt gondolom, az fontos történet. Megválasztott, ki is nevezték? (Dr. Andor György: Nem, csak megválasztott.) Azért mondom, tehát amit az úr mondott (Derültség.), lényeges, hogy válasszuk ketté vagy többfelé a történetet. Ha a Tüskecsarnokról beszélünk, akkor arról; ha egyetemi sportról, akkor arról. A kettőnek van kapcsolódása, de szerintem nem következik direktben egymásból.
Vannak létesítménykérdések az egyetemeknél, amelyekről beszéltünk. Volt egy kísérletünk arra, hogy az államtitkárságon összeültünk a két egyetem, valamint a két egyetemhez kötődő sportegyesület képviselőivel, mert egyszerűen úgy gondoltuk, hogy sportkérdésben akkor lehet előre menni, ha a szereplők, akik a mi értelmezésünk szerint legalább négyen vannak, az ELTE-BEAC és a BME-MAFC, közös koncepciót tudnak letenni, akkor tudnak előrehaladni. Ez fontos volt.
A másik kérdés azt gondolom, törvényi kérdés, az egyetemi sportkérdés, ahol lehet, törvényi történetekről is lehet beszélni, és nyilvánvalóban van minden egyetemnek, ennek a kettőnek és a többinek is sporthoz való hozzáállása. Ez megint másik történet.
Ha a Tüskéről beszélünk, akkor örülök, hogy Roland szólt, mert abban nem tudok és nem is nagyon akarok hozzászólni. Ha egyszer az a téma, hogy egyetemi sport, az más kérdés, abban szerintem örömmel tudunk. Az idővel bajban vagyok általában, múlt héten volt vagy kéthete, amikor a beszélgetésünk volt, hogy hogyan lehet továbbmenni, és azt érzékeltem én is, hogy az a megbeszélés is jó hangulatú volt, és úgy értesültem, hogy a vagyontanácsnál is. Jó, ha ezeket a dolgokat kettéválasztjuk, nem mosódnak össze.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelzésre:) A BEAC képviselője is itt van körünkben, parancsoljon, öné a szó.
DR. VARGA MIKLÓS (BEAC): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Bár egy olyan szervezetnek vagyok tagja, amely szenvedi a kialakult helyzetet, nem panasznapot szeretnék tartani. Csatlakozva az államtitkár úrhoz hadd mondjam el, hogy ez a kérdés érinti az egyetemi, főiskolai sport helyzetét. Budapesten az egyetemi, főiskolai sport általános helyzete nagyon kedvezőtlen, elsősorban a rossz létesítményadottságok miatt. Más kérdés, hogy a minőségi egyetemi sport vagy versenysport hordozója a MAFC és BEAC, tehát két olyan klub, amely jórészt a Bogdánfy úton kénytelen sportolni, de ha itt lenne az OSC elnöke, akkor hasonlókat mondana és megerősítene, mert tágítsuk ki most a budapesti klubok körét, természetesen ez is oda tartozik. A helyzet nagyon rossz. Próbáljuk meg úgy megfogni a kérdést, tisztelt bizottság. Ha ebben a témában valamilyen előrelépés lehet, akkor az a budapesti egyetemi, főiskolai sport helyzetét is javíthatja.
Nagyon örülök a képviselő úr megjegyzésének, ugyanis ez a funkcióváltás, ami bekövetkezett, gyakorlatilag lehetetlen állapotot hozott létre, ugyanis nem lesz hely, ahol létesítményt fejlesszünk. Az egyik kérdés, amit egyáltalán meg kellene vizsgálnunk, hogy lehet-e kompromisszumot kötni ebben az új, kialakult helyzetben.
Körülbelül ennyit szerettem volna mondani, és arról nem kívánok beszélni, hogy magától értetődik, hogy az érdekelt sportegyesületek is szerepet játszanak az ELTE, a BME Budapest egyetemi sportjának a kialakításában és tervezésében, sőt, ha itt van az alpolgármester úr, hadd mondjam el, hogy ez a problémakör Dél-Buda sportját is érinti bizonyos értelemben, hiszen mindkét egyesület sok száz gyereket is sportoltat és sportoltatna nagyobb mértékben is, ha lenne hol.
Még egyszer, vegyük úgy ezt az egész csomagot, hogy ez nagyobb problémakört érint. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, igazgató úr. Kérdezem a bizottság tagjait, van-e valakinek az elhangzottakkal kapcsolatban véleménye? (Jelzésre.) Szalay Ferenc képviselő úr.
SZALAY FERENC (Fidesz): A napirend címe, hogy lágymányosi sportlétesítmények fejlesztése, valóban szét lehet választani az egyetemi sportot, a létesítményhelyzet-fejlesztést. Egy dologról nem lehet vitatkozni, hogy 10 éve itt áll egy létesítmény, senki nem csinál semmit, és ha nem lesz benne határozott út, akkor 10 évig ugyanígy itt fog állni.
Teljesen egyetértek, Budapest és a felsőoktatás sportja úgy, ahogy van, katasztrófa, és ha nincsenek hozzá létesítmények, tovább fokozódik ez a helyzet. Ezért mertem azt mondani, hogy ezen a területen állami forrásokból, vagy szervezzen az államtitkár úr a csapatával magántőkét, nem tudom, sikerül-e, de valósuljon meg ez a beruházás akár turisztikai, sport, együtt. Túlfutottam azon, hogy 10 százalékot kértek a hasznosítás kapcsán, hogy az egyetemek használják az új létesítményeket, ami akár jó is lehet, de ha nem lesz elképzelés, hogy ezt meg is lehessen építeni, akkor nem fogunk tudni előrelépni.
Ezért mondtam, hogy kerüljön be az állami vagyonkörbe, és utána mind fejlesztésben, mind hasznosításban egyezzünk meg, hogy mi történjen. Egyébként az is egy nevetség, hogy a rendszerváltás óta szűnnek meg sportlétesítmények az országban, nem kevés. Itt lenne egy, amit meg lehetne építeni, ezzel meg nem foglalkozunk. Hány ezer diák jár ezekre az egyetemekre? 20 biztos. (Közbeszólások.) 40-50. Döbbenet, hogy ezek a hallgatók milyen lehetőségekkel bírnak.
Külön meglátásom vidéki polgármesterként, hogy a budapesti kerületekben hogyan gondolkodnak a létesítményhelyzetről, sportról, bármiről, főiskolák, egyetemek támogatásáról. Nálunk egy vidéki kisvárosban, ha van egy főiskola, az akkora érték, hogy valami hihetetlen. Nem győzünk szaladgálni, hogy segítsünk, hogy milyen tanboltja legyen, milyen sportlétesítménye legyen, a hallgatóknak felajánlani, hogy maradjanak Szolnokon dolgozni. Ezt látva ezt messze nem értem, hogy hogyan nem lehet megegyezni. Hogy Budapest sportja milyen, arról meg most nem is érdemes beszélni, mert az egy külön témakör lehet.
Tehát azt szeretném mondani, hogy ha komolyan gondoljuk, hogy majd olimpiában gondolkodunk, rendes sportrendezvényekben gondolkodunk, ehhez létesítmények kellenek. Ez az egyik olyan létesítmény, ahol olyan uszodát, jégcsarnokot, labdarúgópályát, atlétikapályát lehet létrehozni, ami hosszú távon használható, és akkor egy öttusa világbajnokságon nem rohangászni kell egy tönkremenő úszó létesítmény helyrehozatala kapcsán, hanem van normális, amit lehet használni. Nem egy olyan margitszigeti létesítményünk van, amit nem lehet igazából megint csak a későbbiekben normálisan használni, mert most már a gaz növi be, meg nem tudnak vele mit csinálni. Tehát sok minden olyan dolgot csinálunk megint fordítva, ami máshol egész egyszerűen elképzelhetetlen.
Tehát a javaslatom az, elnök úr, hogy a bizottság kezdeményezze azt, hogy az a vagyonkezelői kör, amely ebben az országban a vagyonnal foglalkozik, ezt is legyen szíves valamilyen szinten magához vonni, itt lesz egy költségvetés, döntsük el, hogyan tudjuk segíteni az egyetemi sportot egy ilyen létesítmény létrehozásával. Megint nem lesz kimenetel a dologból vagy előremenetel a dologból. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További képviselői igények? Utána meg fogom adni a szót még az előterjesztőknek zárásként. Rétvári Bence képviselő úr, aki képviselőtársunk, a bizottságnak ugyan nem tagja, de miután nyilvános az ülés, azon részt vehet, jelzi, hogy hozzá szeretne szólni. Kérdezem a bizottság tagjaitól, hogy van-e kifogása valakinek az ellen. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, képviselő úr, öné a szó.
DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm. Igyekszem nem visszaélni a bizottság türelmével. Azért szeretnék szólni, mert ennek a körzetnek vagyok az egyéni országgyűlési képviselője.
Én csak egy dolgot kérnék a döntéshozóktól: ha megterveztek az építészek egy sportközpontot, az félig fel is épült mint sportközpont, akkor azt hasznosítsuk úgy, mint sportközpont, hiszen számtalan egyéb példát látunk, hogy kórházakból lesz irodaház és sok minden más funkcióváltás, ami rengeteg veszteséggel jár, kihasználhatatlan terület, másfajta beosztás. Ha valami sportközpontnak épül, érdemes úgy hasznosítani.
Arra is borzasztó nagy igény van, szerintem nem is igényel különösebb bizonyítást, de azért két rövid példát hadd mondjak önöknek, egész Budapestre is vetül ez, nemcsak a lágymányosi részre. Pont ezen a hétvégén lesz a Sportvarázs rendezvény. Évek óta rengeteg budapesti - lehet egyetemista, nem egyetemista, idősebb, fiatal - elmegy, és meglátogatja ezt a rendezvényt, mert egész egyszerűen látszik, hogy mekkora igény lenne sportolási lehetőségre itt Budapesten. Vagy pontosan az, ami az előbb előkerült, a pár évvel ezelőtti úszó Eb se a Margitszigeten valósult volna meg, hanem az eredeti tervek szerint itt Lágymányoson, nem kellett volna akkor ilyen kétséges látótérbővítést, uszodabővítést ott végrehajtani, fákat kivágni az építkezés miatt.
Innen is látszik, hogy akár nagy sportrendezvények, tehát versenysport kapcsán, akár pedig tömegsport kapcsán erre igenis igény van. Nem kell mondanom önöknek, hogy hányan keresnek meg, hogy a Margitszigethez hasonló gumiszőnyeges futópályát szeretnének, amit nyilvánvalóan nem a Gellérthegy dimbjeire és dombjaira érdemes telepíteni, hanem egy síkabb vidékre.
Másrészről az egyetemisták szempontjából úgy látom, hogy a campusban akkor ez egy beékelődés lenne mindenképpen, egy óriási lehetőség volt pontosan az elmaradt expó után, hogy ott egy ilyen, fiatalok számára igen központi fejlesztés valósulhat meg mindenfajta funkcióval. Ha ebből először egy kicsit, aztán egy nagyobbat, majd egy még nagyobb szeletet hasítunk ki, akkor szerintem egy teljesen negatív folyamat indul el, ami mind az egyetemistáknak, mind a kerületieknek hátrányos lenne. Ahogy itt az előző hozzászólókat hallottam, igazából senki nem örült annak, hogy ez valósul meg, hanem különböző vérmérséklettel mindenki elmondta, hogy elviseljük ezt, mint egyfajta negatívumot, egyfajta hátrányt. Milyen jó lenne, ha úgy lehetne egy ilyesfajta beruházást támogatni, hogy mindenki örül neki, és nem arról szólna a vita, hogy ki az, aki kevésbé érzi ezt érdeksérelemnek, és ki az, aki ezt jobban.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További képviselő igények? (Jelentkezésre:) Horváth Klára képviselő asszony!
DR. HORVÁTH KLÁRA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Képviselőtársam az előbb felolvasta a napirendi pont megjelölését és témáját. Úgy gondolom, hogy magát a témát részletesen kimerítettük, hisz az egyetem képviselőitől egy tárgyszerű, józan, racionális megközelítést hallottunk. Elmondták, hogy milyen igényeik vannak, elmondták, hogy tárgyalások folynak, a kompromisszumkészségükről is tanúbizonyságot tettek.
Igazából Mányai Rolandtól hallottuk nemcsak most, hanem egy korábbi bizottsági ülésen is, hogy a Tüske-projekt el fog indulni és milyen céllal, milyen irányba fog elindulni. Akkor itt a bizottság tagjai részéről senki nem észrevételezte, hogy sportcélú létesítményről van szó, és átépítjük vagy megjelöljük célként a konferencia-központtá történő átalakítást. Igazából most nem értem az ellenzéki képviselő urak megnyilvánulásait e tekintetben, hisz elindult egy pályázat, gondolom, annak lesz majd valami eredménye, és az eredménytől függően esetlegesen, ha sikertelen lesz, akkor visszatérhetünk a sportcélú hasznosításra, mint egy újabb célmegfogalmazás. De akkor, amikor a Tüskecsarnok konferencia-központtá történő átalakításáról beszéltünk, mindenki üdvözölte ezt, hisz mindenki elismerte azt a tény, hogy szüksége van Budapestnek egy ilyen konferencia-központra.
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az itteni megnyilvánulásokból kiderült az is, hogy az MNV Zrt.-hez került a vagyon, az MNV Zrt. is dolgozik ebben a témában, tisztában vannak a helyzettel és ennek a helyzetnek a sorsszerűségével. Tehát nagy valószínűség szerint rendeződni fog ez a helyzet.
Azzal tökéletesen egyetértek, hogy a rendszerváltás óta a sportlétesítmények Budapesten leszálló ágban vannak, de szerintem nemcsak Budapesten, hanem az önkormányzatok nagy többségében, tehát nagyon sok megyei jogú városban is ugyanezek bekövetkeztek. Tehát amikor ezt a témát napirendre fölvesszük, akkor szerintem próbáljunk annál a témánál maradni, ami meg van jelölve a napirendi pontnál, aztán ha valamiféle határozati javaslatot megfogalmazunk, akkor próbáljuk hosszú távra nézni mi is mint bizottság, hogy próbáljunk ütemtervet szabni magunknak, hogy visszatérünk erre a témára majd, amikor a Tüske-projekt, vagyis a Tüske-pályázat véget ér, és akkor újra megnézzük. Vagy a szakállamtitkár úr részére szabjunk valami feladatot, hogy milyen irányba menjen tovább a budapesti sport, és kísérje figyelemmel, és számoljon be időnként nekünk erről, ha lehetséges lenne. Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Rögtön megadom a szót az előterjesztőknek. Csak jelzem Horváth Klára képviselőtársamnak, hogy én személy szerint a kezdetektől nem értek egyet a Tüskecsarnok-beruházással, mert azt hiszem, talán még az Eb-pályázat kapcsán is megneveztem, hogy egy nemzeti úszócentrumot vagy egy sportközpontot sokkal szívesebben el tudnék képzelni ezen a helyszínen. De ahogy Mányai főosztályvezető úr elmondta, meglátjuk a beérkezett pályázat során, hogy a pályázók milyen típusú együttműködést tudnak végrehajtani.
Ma azért vettük ezt a kérdést napirendre, nehogy az történjen meg, hogy úgy szülessen végleges döntés a beruházás kapcsán, hogy az egyetemek érdekei nem tudnak érvényesülni. Egyetértek azzal, amit Szalay Ferenc képviselő úr is elmondott, és amit részben képviselő asszony, ősszel foglalkozzunk újra az egyetemi sport helyzetével, mert ez egy nagyon komoly kérdés, tehát maximálisan egyetértek ebben, a bizottságnak az a felelőssége. Hallottunk itt már borzalmas statisztikai mutatókat, hogy a magyar mai fiatalság milyen borzalmas egészségügyi és fizikális állapotban van, hogy az egyetemi sport gyakorlatilag eltűnőben van, ami éppen nagyon erős bázisa lehetne a tömegsportnak, versenysportnak, tehát szabadidősportnak, versenysportnak egyaránt.
Tehát konstruktív vagyok e tekintetben is, jelzem. (Dr. Horváth Klára: Ígérem, elnök úr, többet nem fogok megszólalni. Hála istennek, jön a nyári szabadság. Akárhányszor megszólalok, mindig megkapom az elnök úrnak röviden a kioktatását.) Ez egyáltalán nem az volt. Pontosan együtt szóltunk, szerintem egy irányba beszéltünk. Más az álláspontunk a Tüskecsarnok tekintetében, de ma nem ez a téma.
Jelezte államtitkár úr és jelezte rektorhelyettes asszony is, hogy van kiegészítenivalója, alpolgármester úr is. Rektorhelyettes asszonynak adom meg először a szót, aztán alpolgármester úr, szakállamtitkár úr.
DR. FAZEKAS MARIANNA rektorhelyettes (Eötvös Loránd Tudományegyetem): Köszönöm szépen a szót. Szeretném felidézni azt a mondatot, amit a BME megválasztott rektorhelyettese ezelőtt egy fél órával mondott, hogy válasszuk külön a Tüskecsarnok problémáját, a BEAC-pálya problémáját és az egyetemi sportéletet. Ezt azért tartanám nagyon fontosnak, mert tisztelettel kérjük vagy kérem az ELTE nevében a bizottságot, hogy ne támogasson bennünket annyira, hogy a Bogdánfy utcai ingatlanra vonatkozó vagyonkezelési jogunkat is elvonják, mert itt az hangzott el, hogy az MNV Zrt. vonja magához a vagyonkezelői jogokat.
A vagyonkezelésre vonatkozó törvény értelmében június végéig kell megkötni az állami tulajdonban lévő ingatlanokra, illetve egyéb vagyontárgyakra az új vagyonkezelési szerződéseket. Mi tisztelettel továbbra is szeretnénk használni a Bogdánfy utcai ingatlannak a jelenleg vagyonkezelésünkben lévő területeit, és mint ahogy a bevezetőmben elmondtam, nekünk erre vonatkozóan vannak elképzeléseink. Tehát ezért szeretném, ha a Tüskecsarnok ügyét és a BEAC-pálya vagy a Bogdánfy utcai sportingatlan, az egyetemek által használt sportingatlan, sportlétesítmények és az egyetemi sport kérdését egymástól elválasztanánk.
Az egy külön történet, amit itt sokan elmondtak, hogy a Tüskecsarnok sportcélú hasznosítása bizonyos mértékig az egyetemi sportot is szolgálta volna, de valószínűleg a befejezetlenségnek az is oka, hogy a két egyetem sem befejezni, sem üzemeltetni nem lett volna képes ezt az intézményt. Eredetileg sem volt az a cél, hogy ez kizárólag egyetemi sportlétesítményként funkcionáljon, hiszen ez akkor olyan további működési igényeket, illetve olyan működési költségeket jelentett volna a két egyetemnél, amit a két egyetem biztosan nem tudott volna felvállalni csak extra állami támogatás mellett.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelzésre:) Alpolgármester úr!
DR. BÁCS MÁRTON alpolgármester (Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata): Köszönöm szépen. Mint kerületi vezető szeretnék hozzászólni, bár sok szempontból osztályrészem van ebben a történetben. Úgy érzem, egy kicsit magasra lett véve ez a Tüskecsarnok-ügy, már csak azért is, mert azon aggódtam, hogy egész Európa sportja kerül veszélybe, ha ez a Tüskecsarnok nem úgy fog megépülni, ahogy annak kellett volna az elején. Úgy érzem, hogy csodák nincsenek. Ha valami 10 év alatt nem valósul meg, akkor, ha most valaki azt mondja, hogy azzal a profillal épüljön meg, ahogy 10 évvel ezelőtt valaki megálmodta, akkor azt mondja, álljon még 10 évig. Mert ahogy az elmúlt 10 évben nem volt erre sem vállalkozó, sem befektető, hogy ezt megépítse, ugyanúgy nem lesz további 10 évig azzal a profillal. Mondom még egyszer, csodák nincsenek.
Azt gondolom, hogy a most helyes út és ami adott esetben egy sportbizottság előtt állhat, az az, hogy megvárjuk, milyen pályázatok érkeznek be, megnézzük, hogy ez az ötlet jó-e, mert úgy látszik, az első nem volt jó, nem volt életképes. Megnézzük, hogy jó-e, ha igen, akkor mindenféle ajánlásokat meg lehet fogalmazni arra nézve, hogy az egyetemeket az egyébként a Bogdánfy utcai sporttelep fenntartásában, illetve felújításában, működtetésben milyen módon lehet támogatni állami forrásokkal is, akár ellentételezésképpen, hogy ez a projekt nem úgy valósult meg, ahogy ez nekik jó lett volna.
Mondom még egyszer, aki a Tüskecsarnok sportirányba való eltolásában mozog, az abba az irányba tolja az ügyet, hogy ne valósuljon ott meg semmi. Kerületi vezetőként ebben nem tudok ezzel egyetérteni, ebben nem lehetek érdekelt, de hangsúlyozom, ez a saját véleményem, nem az önkormányzaté.
Azt mondom, hogy legyünk türelemmel a mostani projekt iránt, nézzük meg, mi lesz belőle, és egyébként lehet helyes gondolkodás, hogy az egyetemeket hogyan lehet támogatni abban, hogy a sporttevékenységüket magasabb szinten tudják ellátni a mostani pályáikon.
Egy másik felvetés - ez a későn hozzászólók előnye - a megválasztott rektorhelyettes úrtól, hogy nemcsak abban a dimenzióban lehet gondolkodni, hogy saját kezelésben, saját tulajdonban lévő pályákon lehet mozogni az egyetemistáknak, hanem mindenféle más logikával, lehet bérelni tornatermet. Számos alkalommal bérelnek a mi iskoláinktól is futball vagy más sportok gyakorlása érdekében. Millió más út van. Azt mondom, a lehető legracionálisabb utat válasszuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelzésre:) Végül szakállamtitkár úr.
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Európa sportjához képest lényegtelen kérdések, csak a jegyzőkönyv miatt. Általam nagyon tisztelt Szalay Ferenc képviselő úr azzal is megtisztelt, hogy mellé ülhettem.
A margitszigeti Széchenyi-medencében...
ELNÖK: Széchy-medence.
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Elnézést, ma nem találok el semmit, a Széchy-medencében víz van, és volt fölötte sátor is a télen, abban folyamatosan úszni lehet.
A másik pedig, hogy az öttusa világbajnokság alatt a kiszakadt medence kapcsán, aki vasárnap ott volt, az nagyon büszke volt arra, hogy magyar. Azt a medencét a tűzoltóság, rendőrség, BKV, vízművek és mindenki első telefonhívásra jött és javította, és ott újra víz lett. Az összes külföldi is azt mondta, ez máshol elképzelhetetlen. A medence tényleg kiszakadt, és elment a víz éjszaka, de arra legyünk azért büszkék, hogy amit a magyar emberek ott délelőtt csináltak, az tényleg szívmelengető.
ELNÖK: Szeretném lezárni az ügyet. (Jelzésre:) Szalay képviselő úr.
SZALAY FERENC (Fidesz): Ez addig rendben van, de azért az államtitkár úr elmondhatta volna, nem lenne baj, ha egy normális sportkomplexum működik még a Tüskecsarnok helyén is.
ELNÖK: Köszönöm szépen, lezárnám ezt a vitát, és a túlmozgásokat mindenki fogja vissza bizottsági ülésen, mert a bizottsági ülést veszélyeztetik képviselőtársaim, illetve az államapparátus meghatározó személyiségei. Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt. Az alpolgármester úrnak elmondanám, itt a mai napon senki nem beszélt arról, hogy a 10 évvel ezelőtti funkciót szeretné megvalósítani, szó se volt erről. Az más kérdés, hogy vannak eltérő elképzeléseink, és egy olyan modern, multifunkcionális csarnok létrehozását el tudnánk képzelni, amely egyetemi sport mellett a magyar nemzeti utánpótlás-nevelésnek is fontos helyszíne lehetne. Még mindig azt mondom, nem késő végigtárgyalni. Várjuk meg a beérkező ajánlatokat, ahogy azt Mányai főosztályvezető úr mondta. A mi felelősségünk annyi, hogy nyomon kövessük a folyamatot, és próbáljunk mindent megtenni, hogy az egyetemi érdekek, kifejezetten sportérdekek érvényesülni tudjanak. Egy turisztikai beruházás ne zavarjon meg egy olyan egyetemi fejlesztést, ami nem 5 meg 10 évről szól, hanem reményeink szerint 100 éves távlatban lehet és kell is tervezni.
Köszönöm a részvételt, további sikeres munkát kívánok és kérjük a szakállamtitkár úrtól, a főosztályvezető úrtól, hogy a fejleményekről minél gyorsabban tájékoztassák a bizottság tagjait.
Tájékoztató a magyarországi autóversenyekről - hozamok, hátrányok
ELNÖK: Áttérnénk következő napirendünkre, a 6. pont tájékoztató a magyarországi autóversenyekről. Vizsgáljuk meg ezeknek az előnyeit, hátrányait, mit hoznak ezek a versenyek, és adott esetben milyen negatív hatások lehetnek.
Az előterjesztők között köszöntöm egyrészt Elbert Gábor sportszakállamtitkár urat (Derültség.), a Magyar Turizmus Zrt. vezetőjét, vezérigazgatóját, dr. Róna Iván urat, marketingigazgató urat, illetve köszöntöm Faluvégi Pétert, a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség sportszakmai alelnökét, ha jók az információim.
Nem tudom, hogy Frank Tamás úr, általános alelnök? (Közbeszólás: Külföldön van.) Külföldön. Köszönöm szépen.
Az előterjesztéseket megkaptuk, kérdezem, van-e az előterjesztéshez kiegészítésük, az előterjesztők közül bárkire vonatkozik ez. Amennyiben úgy érzik, hogy szükséges szóbeli kiegészítést megtenniük, kérem, most tegyék meg. (Nincs jelzés.) Nem jelentkezik ilyen igény. (Jelzésre:) De mégis. Parancsoljon.
FALUVÉGI PÉTER sportszakmai alelnök (Magyar Nemzeti Autósport Szövetség): Tisztelettel köszöntöm én is a bizottság tagjait, Faluvégi Péter vagyok, a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség sportszakmai alelnöke. Igazándiból három ilyen fókuszt szeretnék kiemelni, ami úgy gondolom, hogy fontos lenne. Az egyik az, hogy amióta a kisgyerekek autót kapnak a kezükbe, és vélhetően első ajándékként versenyautót, a motorizáció egy fontos dolog, és ez iránt szeretnék én, ha szabad úgy fogalmazni, lobbizni, hogy az autósportot ne szükséges rossznak tekintsék, hanem a homo ludens, ha két ásványvizes üveget talál, azzal is elkezd játszani, tehát küzdeni, az emberi tevékenységnek, általános kultúrának a részeként.
Lehet, hogy nem jön ki az anyagból világosan, hogy mi az előterjesztés fő célja. Két másik dolgot viszont szeretnék kiemelni, ami a kérésünk lenne, ha lehet. Az egyik az, hogy igyekeztünk belefogalmazni, hogy egyik legnagyobb problémánk, hogy ma Magyarországon bárki rendezhet bármilyen autóversenyt, és semmilyen módja nincs sem a rendőrségnek, sem senkinek arra, hogy ezt leállítsa, csak ha ez politikai érdekeltséget, közüzemet gátol meg. A rendőrség gyakorlatilag nincs olyan helyzetben, illetve semmilyen hatóság, hogy egy ilyen rendezvényt megtiltson.
Ahogy bármilyen eseményhez szükséges engedély, bocsánat a hatóságoktól, a Köjáltól, a helyhatóságoktól, akár környezetvédelmi szempontból, sportszakmai és biztonsági okból senki nem vizsgálja ezeket az eseményeket, csak azokat természetesen, amit mi biztonsági és egyéb keretünkön belül bírálunk és engedélyezünk.
Valamilyen módon abban az irányban kellene lépni, hogy legyen lehetőség egy ilyen jellegű dolgot megtiltani vagy korlátozni vagy szabályok közé lehessen hozni, mert egyrészt a motorizációra, másodrészt a sportra, harmadrészt sajnos úgy száll vissza például a Magyar Nemzeti Autósport Szövetségre, mintha mi tehetnénk arról, hogy őrült száguldozás közben babakocsistól egy komplett családot elüt, felszáguld a járdára, és elüti. Ez ugye a médiában is előfordul.
A harmadik pedig a környezetvédelemmel kapcsolatos, ami nyilvánvaló, hogy feltételezhetően emiatt került elő a dolog, ez pedig a következő. Az első mondandómnál is kiemeltem azt, hogy az alapvető társadalmi igények is hozták létre, mindenki autóval jár, mindenki szereti a sportot. Két irányból szeretném ezt a környezetvédelmi dolgot megközelíteni. Az egyik az - elnézést kérek érte, csak ez volt a múltkoriban -, ami megtörtént, hogy amikor a hajógyári szigeti illegális versenyekkel kapcsolatban szó került, akkor ott az egyik riportalany is azt mondta, hogy miért nem mennek a Hungaroringre, hiszen ott annak törvényes keretei vannak. Mi tudjuk ezt biztosítani, tehát az autósportnak létezik törvényes kerete, amennyiben elismerjük azt, hogy ezekhez a törvényi keretekhez hozzá kell hogy jussanak az emberek, mert szükségletük vagy mert ki akarják élni a dolgaikat.
Ugyanehhez a témához tartozik az, hogy ez egy biztonságtechnikai kérdés is, mert amennyiben nem a Nagykörúton próbálják meg kiélni a sebesség iránti vágyukat, hanem erre van törvényes lehetőség, akkor feltételezem, hogy ez egy közlekedésbiztonságot és közlekedéskultúrát, morált fejlesztő tényező is.
Visszatérve a környezetvédelemre, azt hiszem, az anyagban több alkalommal ki van fejtve ennek a turizmusra, a nemzetközi megítélésünkre való hatása. Valami olyanfajta megoldásra szeretnénk mi törekedni, ahol... Mi tetten érhetők vagyunk, ellenőrizhetők vagyunk - a "mi" alatt mindig a szervezett magyar autósportot értem -, konkrétan meg tudjuk nevezni a rendezőt, a felelőst, utólag is ezt meg tudjuk csinálni, mert csak az rendezhet Magyarországon, akinek megfelelő engedélyei vannak tőlünk, természetesen a hatóságoktól is. Ezért mi kifejezetten együtt szeretnénk működni azokkal a hatóságokkal, beleértve és elsősorban a környezetvédelmet. Ennek azonban egyetlen egy olyan kérdése van, ha lehet, azt kellene mondani, hogy hogyan igen, tehát egy együttműködési formában. Nem az az alapelv kellene hogy legyen, hogy egyáltalán ne, vagy szorítsuk véglegesen olyan formába, mikor egy lufit próbálnak egyre jobban nyomni, előbb-utóbb ki fog pukkadni, és akkor a Margitszigeten vagy a Hajógyári szigeten fognak illegális versenyeket tartani.
Tehát ezt, hogy úgy mondjam, tudjuk mi ajánlani, illetve ezt tudjuk kérni, ezt a két utolsót, ennek a törvényi, jogszabályi hátterét, nem tudom, ezt önök tudják, illetve az együttműködés biztosítását ezeken a területeken.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimtól, hogy az előterjesztéssel kapcsolatban van-e kérdésük, esetleg véleményük. (Nincs jelentkező.)
Csak jelzésként, azért vettük napirendre, nem elsősorban a környezetvédelmi problémák miatt, hanem szerettük volna áttekinteni azt, hogy körülbelül mi a hozadéka ezeknek a versenyeknek. Ez egy idei apropó, hogy a Dakar-rali ellehetetlenülésével a Közép-Európa-rali Magyarországon került részben megrendezésre, és ez egy új nagy esemény volt, ami elég sok nézőt és érdeklődőt hozott. De általában, mint ahogy a bizottság arra törekszik, hogy nemzetközi sportrendezvények terén próbáljunk minél több versenyben rendező országként megjelenni, így az autósportokban is szerettük volna ezt áttekinteni.
Igazából az lenne a kérdésem, itt próbáljuk a hozadékát vizsgálni ezeknek az eseményeknek. Itt vannak magyar bajnokságok, vannak nemzetközi rendezvényeink. Ha egy átfogó értékelést kellene adni e tekintetben, és itt elsősorban majd a Turizmus Részvénytársaság vezetésétől kérdezem ezt, vannak-e olyan számaink, amelyek azt mutatják, hogy mondjuk a következő öt évben, tíz évben a nemzetközi érdeklődés milyen mértékben változik az ilyen típusú rendezvények iránt, illetve konkrétan a Közép-Európa-rali kapcsán vannak-e elképzeléseink arra, hogy a következő években szeretnénk-e együttműködni, rendezőként megjelenni a piacon, vagy vannak-e olyan új versenyek, amelyek esetleg még szóba jöhetnek, amik eddig még nem voltak korábban Magyarországon, de lehet, hogy érdemes megfontolni ezeknek a megrendezését.
Az pedig egy érdekes kérdés, ami az Autósport Szövetség részéről itt felmerült, amit a sportszakmai alelnök úr felvetett, hogy szabályozatlan a rendezvényszervezés, a sportversenyek vagy autósportversenyek szervezésének a kérdése. Itt majd államtitkár úrtól kérnék e tekintetben választ, hogy a szabályozás kérdésében tudunk-e elmozdulni. Ez engem meglep, hogy bárki rendezhet ma autóversenyt Magyarországon, azért itt komoly technikai feltételek vannak, nyilván biztonsági követelmények, környezetvédelmi szempontokat, amiket mérlegelni kell egy-egy ilyen esetben. Több mint száz éve volt az első autóverseny Magyarországon, érdemes lenne a következő száz év tekintetében végiggondolni, hogy ebben itt szabályozás tekintetében tudunk-e ebben együttműködni vagy előrelépni, akár a bizottság kezdeményezzen-e ilyen lépést. (Pál Béla jelentkezik.)
Pál Béla alelnök úr!
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Köszönöm szépen a tájékoztatót. Elnök úr elmondta, én is ezzel kezdtem volna, hogy van-e valami olyan javaslat, amivel az autóversenyek rendezésének a szabályozását a jövőben meg lehet oldani, mert tényleg ez egy élő probléma.
Másrészt viszont arról szeretnék beszélni, hogy azt gondolom, az, ami az autósport területén, egyáltalán a technikai sportok területén történt a sport és turizmus szakemberei között, egy olyan kiváló együttműködés, amit csak dicsérettel lehet illetni, amely nemcsak a Formula-1-re terjed ki, hanem most már a raliversenyre is. Itt nemcsak a közös forrásbevonásról van szó, hanem egy olyan marketingről is, ami mindenképpen használ az országnak több tekintetben. Először is nyilván azok a közvetítések, amelyek ezekről a versenyekről szólnak, elmennek a világ minden tájára, hallatlan nagy marketingértéke van magának a versenynek és az idelátogató turisták révén, úgyhogy nagyon fontos szerepe van az ország megismertetésében is.
Ezért tehát azt kérdezném, hogy hogyan tud a jövőben majd együttműködni a sport és turisztikai szakterület motorsport-támogatást illetően, látnak-e erre majd lehetőséget, és milyen további lehetőségek vannak az együttműködés kiterjesztésében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Amennyiben nincs több képviselői kérdés, vélemény, akkor megkérném az előterjesztőket a válaszok megadására.
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Itt egy kérdés hangzott el, amelyet nekem címzett elnök úr, ez a rendezéssel kapcsolatos. Sportszakmailag a sporttörvény rendezi azt a kérdést, hogy valamennyi sportági szakszövetségnek a kizárólagos jogköre a saját versenyrendszerében versenyt rendezni. Itt az autósportnál és még néhány sportágnál az jelenti a problémát, az is, hogy több szövetség van, de itt az alapvető problémát az jelenti, hogy mondjuk a Hajógyári szigeten leállnak tízen gyorsulási versenyt csinálni, azzal kezdődik, az versenyrendszerbe nem illeszthető és nehezen értelmezhető sportversenyként, viszont ha elkezdenek fogadni, és egyre többen vannak, akkor utána már ez nemcsak sportszakmailag, hanem közlekedésileg is gondot okoz.
Tehát itt az a nagyon nehéz számos sportágban, ami nem a klasszikus sport ismérveit hordozza magán, meghatározni azt, hogy honnantól sport, hol még nem az. Ugyanakkor például egy autósportnál ez rendkívüli veszélyt jelent, mert ha baleset van, valaki megsérül, akkor kérdés, hogy ki a felelős. Nyilván az Autósport Szövetség felelőssége nem merülhet föl, hiszen nem ő szervezte a versenyt, ugyanakkor rajta kívül más a sporttörvény szerint nem szervezhetne versenyt. Tehát azt gondoljuk, hogy sportszakmailag ez szabályozva van, és a sportágak nagy részénél működik, de ezeket a specialitásokat kell megnézni, de azt gondolom, az Autósport Szövetségnek biztosan lesz javaslata arra vonatkozóan, hogy ezt a sporttörvényen kívül még merre és hogyan lehetne szabályozni. Meggyőződésem szerint ez egy nagyon fontos kérdés, amiben biztosan egy egységes álláspontot ki kell hogy alakítsunk, hogy ezekkel a dolgokkal mit lehet csinálni. Van még néhány sportág, ahol ez élő, karatéban is sokáig bárki tarthatott tanfolyamot, most már a szövetség körülbelül rendezte, és nagyjából azok tartanak tanfolyamot, akiknek papírjuk van, de itt ez egy ennél még élesebb problémaként jelentkezik. De szerintem fognak tudni az urak mondani erre valamit.
ELNÖK: Alelnök úr?
FALUVÉGI PÉTER sportszakmai alelnök (Magyar Nemzeti Autósport Szövetség): Elnézést, azt gondolnám, hogy ezt a témát, ezt a szabályozási témát lezárandó, egyetlen egy probléma van, mi nem országos szakszövetség vagyunk, hanem országos sportszövetség, ennek az összes előnyeivel és hátrányaival együtt. Sajnos hiába küldjük el minden évben az összes megyei rendőrkapitányságnak a saját felhívó levelünket, hogy csak az általunk versenyrendszerben meghirdetett..., ennek van egy formája, ezt mi évek óta űzzük. Ettől függetlenül a hivatkozott karcagi baleset, amit hatvanhatszor lejátszottak a tévében, semmiféle engedéllyel, semmilyen módon nem kötődött a szövetséghez, mégis meg lehetett rendezni, mégis el lehetett ütni három embert, és lehetett érte 5000 forint biztosítási díjat fizetni. A tévé ezzel foglalkozott, de nem is ez a lényeg benne. Tehát ez ennél sajnos komolyabb probléma, mert nem hatósági jogköri kérdés, hanem elsősorban rendőrségi kérdés.
Például lehetne egy olyat csinálni, most nem akarok ebbe belemenni, nyilván önök jobban tudják, hogy például a rendőrségnek kötelező legyen kikérni a sportszerv véleményét is, mint ahogy kikérik a Köjálét, az összes létező hatóságét, de csak akkor adjon engedélyt, vagy az önkormányzat. Nem hiszem, hogy ez önkormányzati kérdés. Van itt Magyarországon ma egy olyan szervezet, amely valamennyire ért hozzá, FIA-tagságunkból adódóan egy picit azért értünk hozzá. Legalább a véleményét kikérjék arról, hogy ez megrendezhető-e vagy nem. Jelen pillanatban nem kell kikérni, innentől kezdve puccs.
ELNÖK: Igyekszünk akkor majd eljárni a bizottság részéről, bekérni javaslatokat, és ősszel valamiféle javaslattal előállni, hogy hogyan lehetne ezt rendezni. (Jelzésre:) Róna Iván vezérigazgató úr.
DR. RÓNA IVÁN vezérigazgató (Magyar Turizmus Zrt.): Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Bizottság!
A turizmus és autó-, motorsport kapcsolatáról szeretnék néhány szót szólni, illetve a nemzetközi versenyek hozadékáról. A Forma 1-es versenyek kapcsán már hosszú évtizedek óta működik együtt a turizmus és a sport, pontosan 22 éve. Én magam Varsóban voltam külképviselő, amikor az első Forma 1-es verseny megszületett Magyarországon, és már akkor is nagyon sok külföldit küldtünk az első versenyre is.
A jövőre tekintve további együttműködések elé nézünk, nem vagyok felhatalmazva arra, hogy elmondjam, milyen terveink vannak pontosan, mert tárgyalásokban vagyunk, de lényeg az, hogy a Forma-1-en, illetve közép-európai ralin kívül más nagyobb lélegzetű nemzetközi versenyről is szó van, hogy idejöhet Magyarországra.
Nézzük most a Forma-1-en kívüli nagyobb rendezvényt, a ralit, amelyet úgy nevezünk egymást közt, hogy "Dakar-pótló", hiszen elmaradt a Dakar versenye januárban, és egyébként is azért mentünk oda akkor Lisszabonba, hogy megegyezzünk a francia szervezőkkel, hogy 2010-ben Budapestről fog indulni a Dakar. Mivel ez kútba esett egyelőre, ezért a versenyt pótlandó több évközi versenyt rendez az ASO, ez a francia cég. Az egyik éppen most került megszervezésre áprilisban.
Annyit tudok elmondani a versenyről, hogy milyen gyakorlati haszna volt számunkra, a turizmus számára. Csak a szervezők, az ASO, illetve a versenyzők, a versenyzők csapatai, a szerelők, a kísérők 3 ezer főt tettek ki, átlagban 10 napot voltak Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 30 ezer vendégéjszakát töltöttek el, és 220 millió forintot költöttek. Csak önmagában a versenyzőkről van szó. Maga a nyitó- és zárórendezvény 20-20 millióba került az ASO-nak, amit itt, Magyarországon fizettek ki. A versenyzők, illetve rendezők, szervezők és velük érkező külföldi turisták számításaink szerint 800 millió forintot költöttek. Ennek minden adóvonzata egyrészt helyi önkormányzatoknál, másrészt a helyi büdzsében jelentkezett. Ez csak a közvetlen haszna a versenynek, miközben el kell mondjam, 200 ezer euróval szálltunk be a promóciós kampányba, tehát körülbelül 52 millió forinttal. Saját magunk a saját marketing kereteinkből további 20 millió forintot használtunk fel külföldi promócióra. Ezzel szemben áll ezt a bevétel, de nem ez a legfontosabb, hanem az országkép, a turisztikai országkép, mondhatjuk, országimázs, hiszen a spanyol királyi tévé éppen a neves spanyol versenyzők miatt mindennap foglalkozott ezzel. A CNN 20 percben tudósított Magyarországról, az RTL 30 percet szánt, a német RTL, ennek a versenynek, míg a Eurosport naponta háromszor 20 percben tudósított Magyarországról. Ezenkívül több tucat tévé- és rádióállomás tudósított közvetlenül Magyarországról. Újságok, újságírók, akik szintén nemcsak itt voltak, de pénzt is költöttek.
Azt lehet mondani, hogy ennek a versenynek komoly hozadéka van nemcsak belföldön, a belföldi hírértéke meghaladta a 300 millió forintot, amiből előállt ez a rendezvény, és annak ellenére sikerült olyan promóciós kampányt kifejtenünk, hogy összesen 60 napunk állt rendelkezésre ennek a megszervezésére, hiszen körülbelül két hónappal korábban kaptuk meg a hírt, hogy lesz egy ilyen közép-európai rali.
Jövőre - ez nem csak rajtunk múlik, ha rajtunk múlna, biztosan lesz - nagyon szeretnénk, hogy legyen egyrészt hírértéke miatt, világba elvitt jóhírünk miatt, másrészt egyéb szállás- és egyéb költések alapján komoly bevételeket realizálhatnak mind a szolgáltatók, mind pedig maga az állam és önkormányzatok is. A verseny idején Debrecen, Balatonfüred, Veszprém térségében minden szálláshely, szálláskapacitás le volt kötve, és fullon foglalt volt, méghozzá magas árakon, nem utószezoni, hanem főszezoni árakon. Balatonfüred polgármestere nyilatkozta, hogy csak a záróeseményen, befutón több mint 30 ezer ember vett részt, és nézték meg a befutót, természetesen nemcsak jelen voltak, de költöttek, komoly bevétele volt a városnak.
Azt tudom mondani, egy ilyen rendezvény, akár a Forma-1, ahol több százezer ember jelenik meg három napon keresztül, nagyon komoly bevételeket és komoly hírverést hoz Magyarországnak, ezért támogatunk minden olyan nagytömegű rendezvényt, márpedig az autó- és motorsport ilyen sportág, mert tömegeket vonz. Egy egyszerű Mecsek Ralin tudjuk, bár nincs nagy hírverése, az is 60-80 ezer vendéget vonz, tehát egy ilyen nagyobb volumenű rendezvény sokkal többet, ezért ez számunkra mindenképpen kihasználandó, kiaknázandó dolog.
Ahhoz, hogy idehozzuk ezeket a rendezvényeket, van egy sportnagyköveti programunk. Ez hasonló a konferencia-nagyköveti programhoz, idén indult be, a szakállamtitkársággal, Gáborékkal nagyon jól működünk együtt, és minden olyan lehetőséget kihasználunk, kiaknázunk azon sportdiplomatáink segítségére, akik tudnak ilyen hasonló versenyeket Magyarországra hozni, Magyarországra csábítani. Ehhez pénzeszközöket állítunk be részükre, és mindent megteszünk, hogy minél több ilyen rendezvény legyen a jövőben Magyarországon.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, vezérigazgató úr. Köszönjük az előterjesztők együttműködését. (Jelzésre:) Mohácsi József képviselő úr még jelzi, hogy hozzászólási igénye van. Parancsoljon!
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nagyon röviden. Nemrég volt Manchesterben egy kupadöntő, ahol a manchesteri polgármester nyilatkozott, hogy a haszna, a várt haszon 5 milliárd euró, ezzel szemben 25 milliárd lett. Csak azt szeretném kidomborítani, hogy azok a rendezvények, amelyeket a Magyar Turizmus Zrt. is maximálisan felkarol és támogat az autósporttól a motorsportig, és úgy néz ki, hogy minden esély megvan arra, hogy egy Balaton-parti településen éppen egy motor GP-pálya fog épülni, ami egy újabb, éves elfoglaltsági lehetőséget fog jelenteni. Az autó- és motorsport mellett még rengeteg olyan rendezvény van, ami vonzza a turistákat, számunkra meghatározó amellett, hogy köszönjük a korrekt tájékoztatást, és ahogy az alelnök úr mondta, jó lenne, ha tényleg nem arról lenne híres egy rendezvény, hogy milyen probléma történt, hanem mi is annak az eredménye. Persze a tragédia, az borzasztó mindenki számára, de ahogy ezt a média kezelte, önnel teljesen egyetértek.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Köszönöm az előterjesztőknek az együttműködést, az elkészített anyagokat. A szabályozási kérdésekre ősszel visszatérünk, én kezdeményezek együttműködést mind Gyenesei István önkormányzati miniszterrel, mind Draskovics Tibor miniszter úrral a jogi háttér megteremtése érdekében. (Jelzésre:) Az alelnök úrnak van még kiegészítése.
FALUVÉGI PÉTER alelnök (Magyar Nemzeti Autósport Szövetség): Elnézést, hogy még a türelmüket rabolom. Arra szeretnék rávilágítani, hogy nemcsak ezek az ilyen igazán nagy, tehát komolyabb versenyek mint a Forma-1, közép-európai rali, ahol versenyigazgatóként volt alkalmam tevékenykedni, hanem a hétvégén például lezajlott egy Európa-bajnoki futam, és ezenkívül az autósport még négy nagy világversenyt szervez, Európa-bajnokságot, világsorozatokat, de nem sorolom őket, és például erről a hétvégéről öt európai tévé másfél órában élőben közvetített. Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy sajnos a Magyar Televízió olyan helyzetet foglalt el, hogy még ebből egy darabkát sem kívánt átvenni. Ezt csak azért szeretném mondani, higgyék el, hogy a háttérben nagyon komoly munka folyik, és nagyon sok egyéb lehetőség van, ahol ezeket az előnyöket ki lehet használni.
Nagyon szépen köszönöm és elnézést, hogy a türelmüket tépáztam.
Tájékoztató a Puskás Ferenc Stadion fejlesztési elképzeléseiről
ELNÖK: Köszönöm szépen. Áttérünk a következő napirendünkre: tájékoztató a Puskás Ferenc Stadion fejlesztési elképzeléseiről. Az előterjesztő, váratlan fordulatként, (Derültség.) Elbert Gábor, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium szakállamtitkára.
Szakállamtitkár úr, kaptunk egy részletes előterjesztést. Kérdezem, hogy ehhez képest van-e kiegészítenivalója.
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Ha vannak kérdések, szívesen válaszolok, de úgy érzékelem, hogy jobb, ha most szóbeli kiegészítést nem teszek.
Kérdések, vélemények, válaszok
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdések vannak-e az anyaggal kapcsolatban? (Jelzésre:) Pál Béla alelnök úr!
PÁL BÉLA (MSZP): Költői kérdést szeretnék csak feltenni. Mikor kerül sor az építészeti pályázat kiírására? Valamint azt szeretném kérdezni: van-e lehetőség arra, hogy a jövő évi költségvetésben betervezésre kerüljön külön soron a tervpályázatra fordítandó összeg?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Nekem is lenne kérdésem. Kaptunk egy részletes menetrendet a projekt ütemezése tekintetében; itt van egy lejáró határidő: június 30-a, amely a rekonstrukció szakmai, műszaki, jogi és pénzügyi paramétereinek meghatározása, gyakorlatilag egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítése. Erről kérdezném a szakállamtitkár urat, hogy ez a kérdés hogy áll, illetve a két változat, ami az esetleges ingatlanfejlesztéssel kapcsolatosan felmerül, valamelyiket priorizálja-e a szakállamtitkárság, vagy ennek az eldöntéséhez esetleg politikai, szakmai egyeztetésekre szükség van.
Kérdezem, hogy van-e még kérdés az előterjesztéssel kapcsolatban. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, megadom a szót a válaszra az államtitkár úrnak.
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen. Pál Béla alelnök úr kérdésére válaszolva: csináltunk egy menetrendet, abban a reményeim szerint szerepel, ami a kérdésben szerepelt. Ha jól érzékelem, akkor az építészeti pályázat kiírására körülbelül egy év múlva kerülhet sor, ha tartjuk az ütemet.
Amit az elnök úr kérdezett az első körben. Természetesen olyan dátumokat hoztunk ide be, amelyekről azt gondoljuk, hogy tarthatóak, úgyhogy a kvázi megvalósíthatósági tanulmány készenléti állapota szerint merjük azt vállalni, hogy a visszajelzések szerint az a hónap végére elkészülhet. Június 30-ai határidő volt benne, tehát azt gondoljuk, hogy ez megvalósulhat.
Nyilvánvaló, hogy mi a sportszakmai kérdéseket elsődlegesnek tartjuk. Azért örültünk volna, és azért javasoltuk, hogy ez legyen az az ülés, ami ott van a Népstadionban, mert ott körüljárva, megérezve annak a hangulatát, aki esetleg még nem volt benne, az talán könnyebben tudta volna érzékelni azt, hogy mi miért ide, vagy oda tesszük a súlypontokat. Azért szerepel például mindkét változatban az, hogy a mai Népstadion, vagy Puskás Ferenc Stadion egyes elemének megőrzése, mert aki már egyszer volt a küzdőtéren, az nem tudja azt elképzelni, hogy az úgy, ahogy van, megsemmisül, valami jelzésértéke kell, hogy maradjon.
Nyilvánvalóan nálunk a fő prioritást a sportszakmai kérdések képezik. Azért van egy olyan változat, hogy amennyiben ez lehetséges, akkor a Sportkórháznak, a TF-nek a mai funkciói átkerülhetnének erre a területre, ami azt gondolom, hogy több más problémát is megoldana. Ezt sem tagadjuk, hogy azért ez egy merész célkitűzés, hiszen jó néhány dolog azokkal a területekkel kapcsolatban ma még nem eldöntött vagy nem tiszta, ezért szerepel ez benne. Mindenféleképpen azt gondoljuk, hogy ez egy valódi és nagy sportközponttá kell, hogy váljon, a lehető legtöbb sportág számára nemzeti edzőközponttal és egyéb kiszolgáló funkciókkal együtt. Az, hogy kell-e politikai és egyéb egyeztetés, nyilvánvalóan kell, ezzel együtt mi azt szeretnénk, hogy itt ez minél komplexebb legyen, azért ez a kettő maradt bent.
ELNÖK: Köszönöm. Ezek szerint a megvalósíthatósági tanulmány egyébként kitér az összes funkciónak az ott történő elhelyezésére. Tehát megvizsgáljuk, hogy mi, hogyan, utánpótlás-nevelési központ, pontosabban olimpiai központi szerepkörének a megtartása, esetleg továbberősítése, maga a multifunkcionális csarnok milyen funkciókat tudna ellátni, és örökzöld kérdés - Almássy alelnök úr ugyan nincs itt - a Sportmúzeum.
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): A múzeum köré építünk majd egy stadiont. Alapvetően arról szólt a történet, hogy kértünk azoktól, akik ezt a megvalósíthatósági tanulmányt készítik, különböző variációkat.
SZALAY FERENC (Fidesz): Kik ezek?
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Neveket mondjak?
ELNÖK: Hogy történt ez, felkértétek?
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Felkértük, mert az viszont egy gyorsabb történet, és azokat gondoljuk kiírni pályázatra, amikor már ebben valódi pénz jelenik meg. Tehát amikor letettek 7 vagy 9 variációt, mi kiválasztottuk azokat, amiről azt gondoljuk, hogy elképzelhetőnek tartjuk, hogy azért érdemes csinálni egy új stadiont vagy a jelenlegit felújítani, és természetesen ez a tanulmány ezekre koncentrál most már, amit mi kiválasztottunk.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további kérdés, vélemény? (Jelzésre:) Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Azt szeretném megkérdezni, hogy az összegről és a jelenlegi helyzetről című résznél van négy tétel, amin szeretném, ha végigmennénk. A szabályozási terv módosítása jogerőre emelkedik, ez gondolom, nem rajtunk múlik. (Elbert Gábor: Így van.) A rekonstrukciónál a fő szakmai, műszaki, jogi és pénzügyi paramétereket tartalmazó előterjesztést a kormány jóváhagyja. Mikor és hogyan?
A tervpályázat eredményesen lezárul, és a megállapodás a nyertes pályázóval létrejön, ez az utolsó dátum, ami itt szerepel? A befektetői területhasznosítási pályázat eredményesen lezárul, és a megállapodás a nyertes pályázóval létrejön, ez mikor lesz? Mert nekem az a problémám, hogy a 2009. szeptember valamennyi, plusz 240 nap, ez megint egy őrült határidő, és ráadásul nem látom az adott pénzügyi paramétereket. Először a vállalkozó, amit belerak az jó, de hogy hol tartunk a kormányhatározat előkészítésében, nem tudom, hogy ennek mi a formája.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor a dátumok tekintetében még egy pluszkérdés. Tehát ha mindez megvalósul, és ez szeptember 31-én 2009-ben megtörténik, akkor mi a kalkulált kivitelezési idő, tehát mikorra lehet átadni a létesítményt úgy teljes egészében?
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Az utolsó kérdés megválaszolásával próbálok kezdeni. Nyilván ez attól függ, hogy végül is mekkora stadionról és milyen tartalomról beszélünk.
ELNÖK: 50 ezres stadionnal európai színvonalon a Sportmúzeummal együtt.
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Azért nem szeretnék erre konkrét dátumot mondani, mert láttuk a Wembley stadionnál is, hogy ezt tervezik másfél-két évre, és utána elhúzódik közel négy évig. Tehát ebbe a hibába nem szeretnénk beleesni; akkor szeretnénk erre választ adni, amikor tudjuk pontosan, hogy milyen stadionról beszélünk, mert addig túl nagy a tól-ig, és ha azt mondom, hogy másfél-hét év között, azt gondolom, hogy mulatságos volna, és nem is mondok szándékosan ilyet.
Itt megint arról szól a történet, amit Szalay Ferenc képviselő úr kérdezett teljes joggal, hogy ha megvannak ezek a döntések, tudjuk, hogy mit akarunk, akkor lehet a kormány elé menni, és akkor lehet azokat a pályázatok alapján is megnézni, hogy egyébként az állam részesedése ebből mennyi és milyen százalékos, tehát akkor kell ezeket a garanciákat vállalni. Nyilvánvalóan két széle van a dolognak. Az egyik az, hogy teljesen állami beruházásként jön létre - kevéssé valószínűsítem. A másik variáció az, hogy kizárólag a magántőke, és az állam nem vesz benne részt - ezt meg kevéssé szeretnénk. Tehát valahol a kettő között lesz. Ez nyilván attól függ, minél nagyobb és drágább stadion épül, annál inkább azt valószínűsítjük, hogy az állami részvétel arányaiban nyilvánvalóan egyre kevesebb lesz. Ezzel együtt azt szeretnénk, ha egy komplex stadion épülne, ráadásul egy olyan, amelyet nemcsak sportra, hanem mindenre lehet használni, és jó előre tudjuk azt, hogy mikor mi lesz benne, mert akkor lehet fenntartani.
SZALAY FERENC (Fidesz): És akkor ehhez kapcsolódik - elnök úr, bocsánat -, hogy a földhasználati jogért cserébe döntő részben finanszíroznák, illetve bizonyos részen, mármint a fejleszthető terület bizonyos részeire vonatkozó hosszú távú - melyek ezek a bizonyos részek, meg hogy döntő részt, ilyen apró bizonytalanságok vannak. De ha visszajön ide a bizottság elé, majd amikor már nagyobb biztonsággal tudunk erről beszélni, és erre célzott elnök úr, biztos, hogy nézzük meg a funkciókat, hogy belül igazából mi várható.
ELNÖK: Államtitkár úr!
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Bármikor örömmel jövünk vissza. Itt ez nyilván azon múlik, hogy a különböző ajánlattevők vagy pályázók, jelentkezők azért, hogy ők ebbe pénzt fektessenek bele, a Népstadion és Intézményei, most Budapesti Olimpiai Központ területén mely területekben látnak a maguk számára üzleti haszonnal kecsegtető beruházási lehetőséget, azért írtuk ezt ilyen szélesen. Lehet olyan elképzelés, amikor viszont arányaiban sok állami pénz van benne, akkor nyilván kevesebb területet kell egy befektetőnek rendelkezésére bocsátani, de ha nagy stadion van, és kicsi az állam részvétele benne, akkor nyilvánvalóan többet kell ajánlani azért, hogy valakinek megérje ide bejönni, és be tudjon hozni ide, mondjuk szállodától kezdve más olyan funkciókat, ami a stadion mellett a világon mindenhol működőképessé teszi a dolgot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszönöm az előterjesztést és a kérdésekre adott válaszokat. Annyit szeretnék kérni, ha a megvalósíthatósági tanulmány elkészül, a hónap végére megvan, akkor abból, ha kaphatnánk mi magunk is, hogy minél hamarabb lássuk, hogy nagyjából mégis milyen elképzelések körvonalazódnak. Valóban a stadion kérdésénél mindannyian úgy éreztük, bármikor, amikor bizottsági téma volt, hogy a bizottság valamennyi tagja támogatja a Puskás Stadion átépítését. Hiszen ez egy olyan helyszíne a fővárosnak, egy olyan fantasztikus lehetőség a maga 36 hektáros egybefüggő területével, ami szerintem méltó módon tudja azt a létesítményt befogadni, amely aztán valóban egy későbbi esetleg BL, UEFA kupadöntő, majdani labdarúgó Európa-bajnokság megrendezésének az alapját is adhatja. Tehát ahogy az államtitkár úr is elmondta, nemcsak a foci, hanem valamennyi sportág számára alkalmassá kell tenni magas színvonalú, tehát világversenyek megrendezése céljából is. (Szalay Ferenc: Hozzátenném, ötpárti konszenzus volt a nemzeti sportstratégiánál.) Igen, még 2007-ben, amikor ezt tárgyaltuk.
Köszönöm szépen államtitkár úrnak és bizottság tagjainak is a hozzászólásokat, lezárjuk ezt a napirendi pontot, és rátérünk a 8. napirendünkre.
Tájékoztató a szabadidősport fejlesztését szolgáló költségvetési forrásokról
Tájékoztató a szabadidősport fejlesztését szolgáló költségvetési forrásokról. A változatosság kedvéért az előterjesztő az Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkársága. (Jelzésre:) Államtitkár úr, öné a szó.
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen az egész napos programot. (Közbeszólások, derültség.)
Napirend előtt szeretném elmondani, hogy az öttusa vb-ről érkezett hír alapján a férfi váltó egyelőre vezet a vívásban, a harmadik helyen állnak a lövészet után, és az első helyen állnak összetettben is. (Kopogás.)
Ez az a napirend, ami számunkra talán a legsúlyosabb és legfontosabb. Igyekeztünk elég tartalmas és bő anyagot összeállítani, és demonstrációképpen ki is van osztva, amit már meg is kaptak a képviselő urak. Jó néhány módszertani füzet, DVD, különböző könyvek, amiket készítettünk annak érdekében, hogy a nemzeti sportstratégia melletti cselekvési program megvalósuljon.
Ha a számokat megnézzük, mert költségvetési források felhasználásáról szól a történet, azt látjuk, hogy míg 2007-re az előző évekhez képest mondjuk úgy, nem emelkedtek a források, nagyjából a megmozgatott emberek számát meg tudtuk tartani 2008-ra, és mondhatjuk, hogy jelentősen növekedett a szabadidősportra fordítható pénzek összege. Ebből azt reméljük, hogy a megmozgatott emberek száma is drasztikusan növekedni fog, hiszen a nemzeti sportstratégiában egyik fő stratégiának jelöltük meg a sportoló nemzet kérdését, hogy az emberek minél rendszeresebben mozogjanak.
Azt érzékeljük, most zárult le az első három pályázatunk, hogy a kistérségekben tavaly úgy próbáltuk ki, hogy kvázi pályázatként, idén pedig valódiként, hogy a kistérségek egy jó része, ahogy beszélgettünk is közben, nincs felkészülve még erre az adminisztrációs teherre. Másik három pályázat beadási határideje pénteken volt. Annak a feldolgozása most zajlik. Látjuk, hogy bizonyos területek, ahol régebb óta mennek ezek a programok, ott viszont valódi a pályázat, mert ezzel kinyitottunk, és jóval több a jelentkező.
Itt ezernyi olyan dologról lehetne beszélni ezzel a témakörrel kapcsolatban, amiről korábban nagyon sokszor beszéltünk, és mindig előjön. Néhány dolgot hadd említsek meg! Van egy olyan program, amihez kapcsolódtunk, a "Gondolkodj egészségesen!" program, amibe már 1500 óvodát sikerült bekapcsolni. Azért mentünk az óvodákhoz, mert azt érzékeltük, hogy az iskolába úgy viszi a szülő a gyereket, hogy oldja meg az iskola a problémát. Ugyanakkor az első 3-4 év után, mikor még óvodába viszi, akkor még fontosnak érzi ezt. Az óvónőkkel és pedagógusokkal való folyamatos beszélgetés során is ez derült ki, és azt szeretnénk, hogy a gyerekek már olyan attitűddel menjenek iskolába, hogy nekik fontos legyen, hogy egészségesen élhessenek. Ez egy viszonylag új történet, azt gondoljuk, nagy eredményekkel kecsegtet, és most már a harmadik év jön ebből. A mi belépésünkkel tudtuk a számot drasztikusan növelni, a néhány 10 óvodához képest 1500.
Van három régi programunk, ami régóta folyik, ez a tárt kapus, a 10 000 lépés és a "Mozdulj, Magyarország!" program. Itt bizottság előtt is beszéltük, hogy a "Mozdulj, Balaton"-t kiterjesztjük "Mozdulj, Velencei-tó!"-ra, következő nyáron már "Mozdulj, Tisza-tó!"-ra is, hogy az érintett strandokat mind a Velencei-tónál, mind a Balatonnál felújítjuk, ez nem jó szó, tehát sportinfrastruktúráját megemeljük, hogy egységes és jó legyen. Nyilvánvalóan, kivétel, hogy a déli oldalon tudunk berakni fejelőkaput, az északin nem.
A 10 000 lépés programban azt láttuk, hogy 2007-ben 12500 50 év feletti embert tudtunk úgy rendszeresen megmozgatni, hogy legalább 15 alkalommal közös mozgáson vettek részt, aminek egyébként nagyon jó visszhangja van. Sokat beszélünk arról, hogy kistérség.
Azt látjuk, hogy míg elindultunk 2006 őszén 11 kistérséggel az együttgondolkodásban, ma 94 olyan kistérség van, amely egymással és velünk is folyamatosan együttgondolkodik, és folyamatosan sportolási lehetőséget biztosító programok vannak. Ez is kétségtelen, hogy ez soha nem lesz 174, és nem is kell, hogy legyen, mert ahol nagyváros van és annak vonzáskörzete a kistérség, ott a városok, különösen a megyei jogú városok ezt a problémát megoldják. Azt látjuk, hogy komoly pénzt is fordítanak rá, és működik.
Ahol nincs nagyváros, ott viszont muszáj újraszervezni a dolgot, és nagyon alakul, és hatékonyan működik. Ebben volt egy táboroztatási program a múlt nyáron, és ezen a nyáron is van. Volt egy senior program, ahol az idősödő embereket kapcsoltuk be, fantasztikus eredményeket látunk, nagyon-nagyon sok ember mozdul meg, és nagyon jó visszhangja van. Ez nagyon jó. Próbáljuk a kistérségeket arra is rávenni, hogy az ott meglévő szakemberek próbálják megfogalmazni a kistérséget, és egyfajta sportstratégiát létrehozni, ehhez is tudtunk már könyvet adni, illetve CD formájában. Azt látjuk, hogy jól működik.
Van jó néhány támogató program, ami országos szintű. Ezek hatékonysága vegyes, mindig attól függ, hogy az adott civil szervezet az általa képviselt szférának mekkora részét fedi le. Vannak, amelyek közel az országot lefedik, nagyon sok embert érnek el. Van például a Magyar Természetbarát Szövetség, amely óriási populációt ér el, de vannak olyan szervezetek, amelyek nevükben egy egész szférát képviselnek, ugyanakkor gyakorlatban néhány száz ember, akit lefed.
Fontos új dolgok az óvoda mellett, amit említeni lehet, aki a Margitszigeten járt az utóbbi időben, a futókör. Európában a harmadik helyen, és a fővárosok közül először a világon sikerült egy olyan chiprendszert bevezetni, ami a rendszeres szabadidő-sportolóknak visszajelzést ad, hogy éppen milyen formában vannak és hogy állnak a saját edzésprogramjukkal. Megdöbbentő módon népszerű lett a dolog, és azok a gyerekek, akik imádnak a computer előtt ülni, a computer és a mozgás összejött. Azért megy ki, mert ott mérheti magát, nem a futás miatt, hanem a computer miatt, és észre sem veszi, hogy közben fut. Úgyhogy ezt minden nagyvárosban dolgozó polgármesternek merjük ajánlani, és beszéljünk róla, mert minket is meglepő módon bejött ez a gondolat.
Amiben újítás van. Azt látjuk, hogy ez a fogyatékkal élő emberek sportja, néhány mintaprojektet indítottunk el, és azt gondoltuk, ebben fejlettebb nálunk a Nyugat, de a visszajelzések azt jelzik, hogy nem, sőt, óriási érdeklődés van Németországból és Ausztriából is. Ennek az a lényege, hogy a fogyatékkal élő ember a saját családjával tudjon nyaralni, pihenni, aktív pihenésben részt venni. Ehhez azokat a szálláshelyeket a turizmus szakállamtitkársággal együtt és a Zrt. segítségével felkutattuk, első kísérletben a Balaton-felvidékről szól ez, de nagyon nagy az érdeklődés, és úgy látjuk, hogy jó. Ebben is pozitívum volt, hogy mind a szociális, mind az egészségügyi tárcát sikerült ebbe a programba bevonni.
Ami külső forrásbevonást jelent a szabadidősport területére, ez a turizmus célelőirányzat, amit sikerült úgy megnyitni, hogy azon szabadidős rendezvényekre, amelyek turisztikai hatással is járnak, lehetett pénzt beáramoltatni.
Ugyanez az üdülési csekk kérdése is, ahol indirekt módon több mint kétmilliárd forint jelent meg a szabadidősport területén, konkrétan direktben a kizárólagosan sport célú felhasználás közel 200 millió forint volt.
Van némi vívódás bennünk abban, hogy a multikkal hogyan álljunk össze, de látjuk, hogy a multik egy része kezdi észrevenni, hogy - bár lehetséges, hogy valami miatt az adott ügyet nem szerette volna támogatni -, de egyébként fontos abban az esetben - vagy ahol a gyáruk van vagy az egész országban - próbáljanak segíteni.
Egyet nevesítettünk meg, ez a Coca-Cola, amely nehezen csatlakoztatható első gondolatra az egészséges életmódhoz. Az ez ellen tiltakozó szakemberek fele testnevelő, tehát voltak vitáink saját szakmánkban, de ha azt látjuk, hogy egy multi cég 20 millió forintot kínál arra, hogy szabadidősportos rendezvények legyenek - van annak a cégnek ásványvize is meg olyan egészséges dolgai, amit lehet fogyasztani -, akkor talán nem kellemetlen őket oda beengedni.
Végül a pályázatok, hogy melyikre mennyi pénz van. Azt látjuk, hogy kistérségi szinten rendkívül nagy az emelkedés, nem sok a pénz, de nagy az emelkedés. 100 millióról 370 millió forintunk lett, illetve pályázati szinten is azt látjuk, hogy igen komoly összegek állnak rendelkezésre, és a sokféle kiadvány pedig éppen azért van, hogy azok az emberek, akik terepen dolgoznak, nekik próbáljuk meg a legfrissebb információkat, legújabb tudást eljuttatni egyrészt a kistérségi sportinformatikai rendszeren és nagy honlapon keresztül, másrészt kézbe tudjunk adni olvasható, nézhető anyagokat.
Mostanra elkészült, de még ki nem adott, ez a komplex kistérségi táborozás módszertani könyve, amire nagyon nagy igény volt, azért készítettük el; illetve készült egy talán hiánypótló kutatás is, ami arról szól, hogy a társadalom és a sport viszonya milyen, az a címe, hogy Társadalmi riport a sportról. Mert az volt a gondunk eddig, hogy mindig csak beszéltünk valamennyien arról, hogy mit gondolunk, hogyan érezzük, de ezt hazai számokkal nagyon kevésszer tudtuk alátámasztani, most ez a kutatás is elkészült. Továbbá elkészült egy CD, ami viselkedési típusok, magatartás kezelése és ebben milyen segítséget tudnak nyújtani a távol-keleti harcművészetek. Illetve elkészült egy CD, ami az óvodai programot segíti, ahol több száz, vagy mondhatom azt, hogy több ezer óvónővel vagyunk kapcsolatban, akiknek ezeket a dolgokat oda tudjuk adni kézbe, és azok az óvónők is kezdenek közelebb kerülni a mozgáshoz, a gyerekek mozgatásához, akik ezt egyébként otthonról nem hozták vagy nem sajátjuk a sportos életmód, és így segítünk. Ennyit szerettem volna így első lendülettel mondani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr, a kiegészítéseket. A bizottság tagjait kérdezem, hogy az előterjesztéssel, illetve az elhangzottakkal kapcsolatban van-e kérdésük, esetleg véleményük. (Jelzésre:) Szalay Ferenc képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Tiszteletben tartva mindenkinek a gondolatait, munkáját és ez tényleg nem is kicsi, szervezett és átgondolt. Nem mondom el most még egyszer a kistérségi szabadidősporttal kapcsolatos véleményemet, a múltkor elmondtam, akár jó is lehet; hanem azt mondanám, ha a forrásokat megnézzük 2001 óta - most 2008-ig -, igazából azzal kínlódunk közösen, hogy nem tudjuk szinten tartani sem igazából azt az összeget, amit szabadidősportra fordítunk. Nem tudom, ki mondta előttem, hogy a pénzen múlik majdnem minden. Most már odajutottunk, mert programok vannak, gondolatok vannak, most már a forrásokat kellene stabilizálni, ha nem is növekszik, de legalább lássuk azt, hogy mi az, ami hosszú távon használható ebben a programban. Azt gondolom, hogy ebben közösen tudunk lépni, hogy stabilizáljuk azokat a forráslehetőségeinket, amelyek szükségesek a különböző területek működtetéséhez, mert 10 kistérségnek 2,5 millió forint a szabadidősportra nagyon-nagyon kicsinek tűnik, de az 50 millió forint a táborokra is kicsinek tűnik. Szóval, biztos vagyok benne, hogy jóval-jóval többet lehetne hasznos feladatra költeni, és biztos, hogy értékelnék.
Az óvodai programot kiválónak tartom, de az iskolai programok - az általános és középiskolai és a felsőoktatás programjai - nagyon-nagyon fontos lenne, hogy kapcsolódjanak ehhez a kérdéskörhöz, már csak azért is, mert a rendszeres mozgásra való szoktatás lenne a lényeg. Tehát az, hogy vannak programok, az egy dolog, mondjunk egy olyat, hogy a felnőttek, amikor futballoznak hetente egyszer, és utána söröznek, az az életveszélyes kategóriába tartozik, mert nem a rendszeres mozgásra szólít fel, hanem annak az estének a hasznos eltöltésére. A gyerekeknél hasonlóan figyelni kell, hogy rendszeres legyen, és ne úgy induljon el egy bármilyen futóversenyen, hogy most kivezénylik őt oda, hogy fusd végig, és akkor a 40 fokban a végén, nem tudja, hogy merre van előre. Tehát nagyon fontos, hogy az iskolákban úgy kéne a szabadidősportot vinni, mint ahogy az óvodáknál a gondolat megszületett, hogy visszavinni, mert volt már ilyen, hogy az iskolákon belül megoldani azokat a programokat, amik rendszeressé teszik a mozgást, és akkor települési szinten, kistérségi szinten a rendszert kialakítani.
A turisztikai bizottságnál vagyunk, a túrák kérdésköre ugyanúgy a mozgáshoz kapcsolható. A vízi túrák, a sítúrák, a gyalogtúrák, a kerékpártúrák és meglehet, hogy közös forrásokat tudunk rá találni; és ráadásul a múltkor beszélgettünk a fejlesztésekről, a vizek mellett a fejlesztésekről az üdülőcentrumok mellett. Azt gondolom, hogy egy ilyen programnál mindenképpen ki kell majd bővíteni ezekkel a kérdésekkel. Képviselőtársam mondta, hogy gyalogtúrák a múltkor, akkor nyilatkoztunk, hogy milyen és hogyan kapcsolható ez a rendszer ehhez a szabadidősport kérdéshez. Egy kicsit bővíteném a kört, a gyerekekre különösebben, az iskolákra pedig még különösebben többet fordítani.
A dohánytermékek adóját felvetném, ha már a Coca-Coláról szó esett, hogy a dohányzás, mint hasznos egészségügyi tényező azt gondolom, hogy mindenképpen fontos, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek, temérdek pénzt tudnak kaszálni a dohánytermékekből, nem lehetne visszaforgatni oda, ahol az egészséget őrzik is, és nem csak rongálják?
A megyei jogú városokról szó esett. A megyei jogú városok rendszeresen kapnak feladatokat forrás nélkül, egyébként a települések is, de a megyei jogú városok különösen. Valóban befolynak az oktatásba, a kultúrába, a sportba, a szociális ellátásba, mindenbe, csak igazából azok a feladatok, amelyeket ellátunk, azoknak nincsen háttere. Most el tudok mondani egy olyat, hogy intézmény-felújítási pályázatból a megyei jogú városok kikerültek jelentős mértékben, a régióból egészen biztosan. A kistelepülések létesítményei fejlesztésére, ami nem baj, mert ott is szükséges, csak egy-egy megyei jogú város feladatrendszerébe sok minden beletartozik. Azért kezdtem ilyen messziről, hogy itt is a szabadidősportnál tud segíteni egy megyei jogú város, de egy bizonyos szint után már nem. A kistérségbe bele tud folyni, de egy bizonyos szint után már nem, tehát ott is egy komplex rendszert kellene végiggondolni, hogy valóban az erőket hogyan lehet egyesíteni. Elnök úr, köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Akkor most élek a lehetőséggel. Tóth József képviselő úrnak megadom a szót.
TÓTH JÓZSEF (MSZP): A szóbeli kiegészítés kapcsán szakállamtitkár úr néhány kérdésemre választ adott, de maradt még megválaszolatlan.
Kérdésként megfogalmaztam volna a pályázatokkal kapcsolatos tapasztalást. Az előző időszakban egy működési támogatás volt, a válasz akkor egyértelműen az, hogy beválni látszik a pályázattal célba érkeztetett támogatás a szabadidősport területén. Május 31-én, illetve május 10-én bezárult 6 pályázat beadási határideje. Azt megkérdezhetném, de válasz nincs rá, hogy mi a beérkezett pályázatok száma, az abban megjelölt forrásigény, de inkább izgalmasabb kérdés, hogy mikorra lesz döntés, hiszen a vakáció kezdődik, azok a sportszervezők, akik a kistérségekben ezt majd vezénylik, zömmel pedagógusok és a tanévnek hamarosan vége, erről, ha tudhatnánk valamit.
Véleményként pedig igazából számomra az a fő kérdés, hogy az a szabadidősportra fókuszáló cselekvési program a végeken, a területen, a telepen indít-e el helyes folyamatokat, a falvakban és a kisvárosokban. Ebben én a tapasztalásomat, a pozitív tapasztalásomat szeretném megosztani a bizottsággal, úgy is, mint a kistérség vezetője, ahol borzasztóan fontosnak tartanánk azt, hogy a nyári szünetben - de nemcsak akkor, az egészségügyi állapotuk érdekében is - értelmes cselekvést adva a fiataloknak, olyan programokat adjunk, ahol az önkormányzat, a sport, a turizmus szakemberei együtt tudnak gondolkodni. Én ezt az előző évben indított folyamat egyik legfontosabb eredményének tartom, hogy megmozdította a kistérségen belül eddig önállóan létező szakembereket, az együttműködés irányába vitte el őket, és ennek a programnak a folytatását, tudom mondani, hogy már várták és elkészítették, szerintem sokkal többen pályáznak majd, mint az előző évben.
Azzal együtt, amit mondtam, hogy elindítottak közös cselekvést és gondolkodást, hadd mondjak egy a reményeink szerint majd később róla halló történést, új sportágat is indít ez a folyamat. Annyit csak röviden róla, hogy egy kistérségben, ahol nyilván a településnek több felelőssége van, mint egy környezetében lévő falunak, közös akarattal megépült egy műfüves pálya egy évvel ezelőtt - egyébként a parlament labdarúgócsapata ott is volt az átadáson -, utána megépül egy aszfaltpálya ugyanezen az intézményen belül egy fürdő területén. Most reményeink szerint elkészülhet egy homok focipálya, és a szakemberek mit találnak ki, kitalálják az új sportágat: a hármas-focit, amiről majd hallanak még, ami egy teljesen újszerű csapatjátékok ötvözete, amiben a jégkorong, itt már beszéltünk róla, az öttusa, bocsánat: a háromtusa és a labdarúgásnak egy nagyon érdekes koncepcióját dolgozták ki. Ebben a szakemberek már nagyon jó látni, hogy dolgoznak, és augusztus végére egy háromnapos nagy rendezvényt készítenek elő erre a sportágra.
Tehát én csak üdvözölni szeretném és a folytatásra is bíztatni a szakállamtitkárságot, és a kérdésre még, ha választ kaphatnék a döntéseket illetően, akkor azt megköszönném.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. További hozzászólási igények, kérdések a képviselők részéről? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor az államtitkár úrnak megadom a válaszra a lehetőséget.
Elbert Gábor szakállamtitkár reagálása
ELBERT GÁBOR szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm a lehetőséget utoljára, gondolom. (Közbeszólások, derültség.)
Valóban azért emeltem ki az óvodás programot, mert újonnan jött a rendszerbe, nem azért, mert csak az volna fontos. Mindketten testnevelők vagyunk, azt gondolom ebben nincs közöttünk vita, hogy a közoktatásban nagyon sok tennivaló volna. Történelmi jelentőségű lépésnek tartom, hogy az oktatási miniszter aláírta a közoktatási típusú sportiskola kerettantervet, amely jogi lehetőséget biztosít valamennyi fenntartónak és igazgatónak, hogy a sportot, a testnevelést saját közoktatási intézményében a helyére tegye. A mozgástér nagy ebben, de ez nem oldja meg az összes problémát, nem ez lesz a vége nyilvánvalóan.
57 helyen pályázati úton, kivált az iskolákban, a teljes ország lefedettségében elindult egy új modell, azt látjuk, ez számos helyen generálja a településeket, a környéken a többi iskola is próbál emellé felzárkózni. Vannak olyan helyek, hogy ne veszítse el versenyképességét, kénytelen a sporttal kapcsolatos nézeteit felülvizsgálni, és emelni akár óraszámot, akár a testnevelők számát. Van, ahol ez nem vált be, azt látjuk, hogy 10 helyen biztosan már látjuk, hogy kudarc. Azt is látjuk, hogy a HEFOP-os pályázatokra az így kiválasztott iskolák tekintetében az 57-ből 26 bejelentkezett, ami messze magasan nagyobb arány, mint általában a közoktatási intézményeknél, ami azt a jó képet mutatja számunkra, hogy ott, ahol a sportban kezdenek el gondolkodni az emberek, ott az iskola is egy modern iskola irányába vezet. Ez jó történet. Természetesen ezzel nem vagyunk elégedettek, és vannak a sportiskolai koncepcióban ezen túlmutató, a közoktatás jelenlegi rendszerét jobban feszegető elgondolások is. Ezekről szívesen ősszel beszámolnánk, mert az első modellkísérlet tudottan szeptember elsején elindul, és meg tudjuk mutatni, hogy ha a sportot, a testnevelést eszközként állítjuk be egy kisközösség számára, akkor az adott településen ez milyen hihetetlen változásokat hozhat gyorsan. Nem nagyvárosról, kisvárosról beszélek.
Azt gondolom, a mai ülésen nem jött ki olyan drámaian, mint amilyen drámai a helyzet a felsőoktatás és sport viszonyrendszerében. Abban elkezdtünk együttgondolkodni a hallgatói önkormányzat vezetőjével, elkezdtünk együttgondolkodni a rektori konferenciával, hogy hogyan lehetne akár abba az irányba elmenni, hogy egy felsőoktatási intézmény, egy sportág, ami néhány helyen az országban megvan, hogy van a város és a felsőoktatási intézmény, és egy sportághoz köthetően ez akár vonzerőt is jelenthet akár sportolóknak, akár bárkinek. Odamegy a városnak a főiskolájára, ahol van egy versenysport, és ezt generálja, hogy a többi gyereknek is kellemetlenné kezd válni, ha nem mozog, mert a versenyképességét elveszíti, ha sok szép sportoló van. Látjuk ezt jó néhány helyen, hogy működik, a rektori konferencia első körben nyitott volt erre, a hallgatói önkormányzatok régi-új vezetőinek programja pedig nagyjából egybeesik azzal, amit mi tervezünk a felsőoktatásban, ilyen értelemben abszolút nyitott az együttműködésre.
Amit Szalay képviselő úr mondott a dohányzással kapcsolatban, Lengyelországban például a szabadidősportot pontosan a dohányreklámból, a dohánybevétel adójából finanszírozzák, tehát vannak erre példák hozzánk hasonló sorsú országokban.
Amit Tóth József képviselő úr mondott a pályázatok bevárásáról, nem szeretek mellébeszélni, hatféle pályázatot írtunk ki ott, ahol a kistérségek partnerek és ők jelentkeznek, ott tudjuk, hogy kevesebb pályázat jött be, amint említésre került, a kistérségek egy része nincs még felkészülve arra a fajta jó értelemben vett bürokráciára, amit a pályázatok megkövetelnek. Ilyen értelemben azt gondoljuk, hogy bár ez tisztább képet ad, ebben az esetben némi fékezést ad, a régebb óta működő pályázataink, hogy ezek valódi pályázattá váltak és kinyíltak, ott pedig drasztikusan növekedett a pályázók száma, úgyhogy vegyes ebben a tekintetben a kép.
Az a kérdés, hogy mikor születik döntés: az első három pályázat, amelynek május 15-én járt le a beadási határideje, megszületett a döntés, mai napon kapjuk meg a pályázatkezelő cégtől a végleges papírokat, tehát már a héten aláírhatók ezek a kistérségi dolgok. A másik három leadási határideje múlt hét péntek volt, a formai elbírálás a héten megtörténik, jövő héten megtörténik a szakmai döntés, tehát vagy jövő hét végén vagy azt követő hét elején ez is végére ér. Kértük a pályázatkezelő céget és azokat a szakembereket, akiket erre felkértünk, hogy mindent félretéve vegyük ezt előre, és beadástól számított 14. napon írásos végeredményben is ki lehet értesíteni, az nem rossz arány.
Tudok mondani számokat. Látjuk, hogy a komplex kistérségi táboroztatásnál pontosan annyi program lesz, mint tavaly volt. Mi szerettük volna, ha jelentősen több van.
A seniornál ez a szám közel a kétszeresére változott, azt gondoljuk, hogy ez jó, és a harmadiknál, az egyéb táboroknál némi növekedés van, mi többet szerettünk volna. A másik hárommal kapcsolatosan valószínűleg jövő héten fogok tudni számokat mondani. Az a vélemény, és amit ön tapasztalt, ahogy fogalmazott, hogy a végeken beindultak helyes folyamatok. Mi is azt érzékeljük, hogy ahol nincs nagyváros, vagy igazán nagyváros, ott nagyon jó folyamatok indultak be, és kezd egyfajta szakmai háló kialakulni, amihez az informatikai rendszerünk segítséget nyújt. Budapesttől vagy nagyvárostól messze lévő kistelepülésen is a legfrissebb tudáshoz egy gombnyomással hozzá tudnak jutni, tehát tudják, ha adott kérdésük van, akkor az országban ki az, aki szaktekintély, ki az, aki ezzel foglalkozik, és az interneten el tud hozzá jutni. Azt gondolom, ez jelentős előremozdulás, de azt nem állítom, hogy ebben ne volna feladatunk még bőven.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a bizottság tagjainak és államtitkár úrnak is az elhangzott véleményeket. A vége volt a lényeg. Ahogy az államtitkár úr is mondta, hogy van még teendő bőven. Pozitívnak ítélem meg, amit bevezetőjében elmondott, hogy ez az egyik legfontosabb a mai napirendek közül, ami a szakállamtitkárság munkáját illeti. Ebben valamennyi hozzászóló egyetértett.
Feladatunk most már csak az lenne, hogy ha fontosnak tekintjük ezt a területet, márpedig ezt egyértelműen, politikailag és szakmailag is deklaráltuk, a forrást feltétlenül növelni kell, hiszen az adatsort megnézve 2001 és 2008 között éppen nominálértéken sikerült szinten tartani a támogatási összegeket. Volt egy kiugró év, a 2005-ös, célként meg lehetne jelölni, hogy akkor több mint kétmilliárd forint állt rendelkezésre ezekre a pályázatokra. Azt esetleg érdemes megvizsgálni, hogy kicsit összevonni, ne legyen túl szétaprózott, és egy táboroztatási pályázatnál, ha visszaosztjuk, akkor 220 ezer forint jut egy táborra, ha az 50 millió forintot és a 220 pályázót egymáshoz arányítom. Inkább azt kellene végiggondolni, hogy az összeg növelése mellett koncentrálni egy-egy területre, és akkor ott lehetne érezhető és átütő sikert elérni ezekkel a pályázatokkal. Mindannyian pontosan úgy értékeljük, hogy ez egy fontos és támogatandó terület, felajánljuk a bizottság részéről, hogy a költségvetési vitában igyekszünk majd ezt az érdeket érvényesíteni, egy izgalmas kérdés lesz majd a költségvetés időszaka, rengeteg javaslat, indítvány megy majd be.
Nyilván az lenne a legszerencsésebb, hogy a kormány maga is fontosnak érezze ezt már a költségvetési tervezetben szerepeltetni, ez lesz az alapvető cél, hogy ezt elérjük bizottsági szinten, ha ez nem megy, akkor próbálkozunk majd módosító indítványokkal.
Köszönöm szépen a tájékoztatást, közben újabb versenyszám nem ért véget, ha jól számolom. Nincs új információ. (Közbeszólás.) Köszönöm. Ha egyebekben még lesz, akkor meghallgatjuk az öttusa férfi váltó versenyének eredményét. Köszönöm, a 8. napirendi pontunkat lezárom.
Egyebek között szeretnék néhány dolgot említeni. Egyrészt engedelmükkel összeállítottam egy rövid kis értékelést a tavaszi időszak bizottsági munkájáról. Azt hiszem, a bizottság valamennyi tagja büszke lehet a bizottság teljesítményére, és itt külön köszönöm minden képviselőtársamnak a hozzáállását. 16 bizottsági ülést tartottunk tavasszal, és közel 26 és fél órát üléseztünk, tehát elég intenzív és úgy érzem, eredményes munka folyt.
Megtárgyaltunk 38 tájékoztatót, három meghallgatásunk volt, miniszteri, államtitkári és miniszteri megbízotti meghallgatásunk, illetve három törvényt és három országgyűlési határozati javaslat teljes tárgyalását vittük végig az általános vitára történő alkalmasságtól a módosító és kapcsolódó módosító indítványok megtárgyalásáig.
A működés dinamizmusában olyan bizottságokat tudtunk lenyomni, mint a gazdasági bizottság vagy többek között az alkotmányügyi bizottság, tehát azt hiszem, hogy tényleg színvonalas előterjesztéseket tárgyaltunk, és érdemi hozzászólásokat hallottunk a képviselőtársaink részéről.
Ami még fontos, a középmezőnyben szerepelünk azon statisztikai mutatók tekintetében, ami az aktív, tehát a személyes jelenlétet mutatja a bizottsági ülésen. Nem tudom megállni, hogy Horváth Klára képviselőtársamat ne tájékoztassam arról, (Közbeszólás: Ő volt a legjobb.), nem arról, arról, hogy az ellenzéki képviselőket, figyelembe véve a Fidesz munkacsoportját, a tizennyolc parlamenti bizottságból az ötödik helyen vagyunk a személyes jelenlét tekintetében, tehát amikor néhányszor feddésben részesít bennünket a képviselő asszony, ez azt jelenti, hogy akkor is jók vagyunk. Összesítésben egyébként, a személyes jelenlét tekintetében, a nyolcadik legaktívabb bizottságunk van, és ha figyelembe vesszük tényleg, hogy hány polgármester, megyei közgyűlési elnök tagja a bizottságnak, a parlamenti alelnökről nem is beszélve, akkor azt hiszem, hogy ez külön figyelemreméltó teljesítmény, és valóban tényleg ezt nagyon köszönöm mindenkinek, hogy az igen zsúfolt programjuk mellett a bizottsági üléseket is be tudták illeszteni a sorba.
Alelnök úr jelezte, hogy szeretne a statisztikákhoz hozzászólni.
PÁL BÉLA (MSZP): Természetesen én sem a hagyományainkhoz szeretnék ragaszkodni, és a világért sem Horváth Klára képviselő asszonyt megvédeni, csak szeretném jelezni, hogy annak idején - ha már ilyen népszerű elnök úr számára - mindig olyankor szokta szóvá tenni a hiányzást, amikor már a közepén vagy a vége felé vagyunk a bizottsági ülésnek, erre egyébként mindannyian büszkék lehetünk természetesen. De Horváth Klára észrevételei arra vonatkoznak, hogy ki az, aki végig kitart a bizottsági ülésen, és bizony-bizony valljuk be magunk között, hogy ebben azért van mindazoknak pótolnivalójuk, akik általában nincsenek itt végig - de a jelenlévők persze mindig kivételek, mert általában ők azok, akik velünk együtt közösen végig ülik az üléseket.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm alelnök úr. Képviselő asszony!
DR. HORVÁTH KLÁRA (MSZP): Köszönöm elnök úr. A múlt héten, a keddi napon nem voltam itt több napirendi pontnál, mert a Mezőgazdasági bizottság ülésén ültem, ahol az első napirendi pont a Nemzeti Ménesbirtok Kft., meg az Rt. felszámolása volt, ahol az ellenzéki képviselők jelezték, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik a munkámat, és nagyra tartják - na most, lehet, hogy meggondolom ezek után, hogy átülök inkább a mezőgazdasági bizottságba.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő asszony, nem értem, a mai hozzászólásokban, amikor én barátkozó hozzászólásokat teszek, ön meg mindig ellenségesnek ítéli ezeket. Az égvilágon semmi személyeskedés ebben nem volt, csak azért jegyeztem meg, mert büszke vagyok arra, hogy a munkacsoportom ilyen aktív a fizikai jelenlét tekintetében is. (Jelzésre:) Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Egy mondattal egészíteném ki a statisztikát. Én annak is nagyon örülök, hogy nem tudtunk összeveszni politikai ok miatt a bizottsági ülésen, talán egy feszültebb bizottsági ülésünk volt. De ez azt gondolom, hogy azért fontos megemlítendő, mert így tudunk többször ötpárti gondolkodásban is menni előre, és ezt az elnök úrnak külön köszönöm, hogy ez ügyben - nagyon komolyan mondom - a konszenzuskeresés egy nagyon-nagyon magas szintjére jutottunk el. Az pedig, amit a polgármester asszony elmondott, amit elmondott, jogos érv, mindenki vegye magára, akinek inge, az jobban, akinek kevésbé az kevésbé. Szerintem ez rendben van. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. A statisztikák mellett még két rövid technikai közlemény.
Az egyik. Kaptam egy levelet a mai nap folyamán Lenti város vezetésétől, miszerint a szlovén parlament - a határon túli kapcsolataikon keresztül - turisztikai bizottsága velünk szeretne egy együttes ülést tartani az ősz folyamán, tehát majd fontoljuk meg annak a lehetőségét, alelnök úr - majd még egyeztetünk -, hogy szeptemberben, amennyiben vállalják a képviselők, Lentiben a szlovén parlamenti bizottsággal tudnánk-e egy együttes bizottsági ülést tartani. Ez azért is jó, mert a költségtakarékos parlamenti működés keretében talán ezt még elnök asszony finanszírozza, hogy belföldön találkozunk külföldi kollegáinkkal; vagy legfeljebb letekerünk, a balatoni kerékpárút az kitűnő. (Pál Béla: Ez kiváló ötlet.) Előtte és utána majd még megoldjuk magunkat, van vasútvonal, tehát aki elfárad, menet közben bármikor fel tudja tenni a bringát a vonatra.
Az utolsó, ami még fontos dolog, amiről tájékoztatnám a bizottság tagjait. Most a sajtóból mindenki értesült arról, hogy mindenféle átszervezések, költözés, épületek kiürítése, új minisztériumok ide-oda költözése folyik. Most tényleg politikai felhang nélkül mondom, végre nagyjából sikerült összehangolnunk, hogy a Magyar Turizmus Rt., a Turisztikai Szakállamtitkárság és a Sport Szakállamtitkárság egy helyen, a Hold utcában működik, ráadásul a sportterület már nem tudom 2001 óta (Közbeszólás: '48 óta.), '48 óta van a Hold utcában. (Közbeszólás: Már előbb is volt Sporthivatal.) Köszönöm, alelnök úr, de minisztériumi formában gondoltam, hogy akkor költözött oda. Nos, a mostani költözési hullám érintene valamennyi szakterületet. Nincsenek pontos információim, de ha jól tudom, akkor a BM-palotába költözne a Sport Szakállamtitkárság, a Turisztikai, az MT Rt. pedig a Pozsonyi útra, tehát számomra is érthetetlen és ésszerűtlen dolog történik.
Csak azt szerettem volna jelezni, hogy bizottsági elnökként a miniszter úrhoz majd intézek egy kérdést, hogy miért van erre szükség, és esetleg a kormánypárti képviselőtársaim lobbierejét is szeretném, ha megpróbálnánk latba vetni. Minden költözés egyébként jelentős kieséssel jár, egy-két hónap kiesik a munkából, mire becsomagolnak, átmennek, csúszik minden, mindig módosul, és a határidőket sem sikerül betartani. Tehát, hogy ne bontsuk meg ezt az egységet, főleg, hogy most egy helyen van valamennyi szakterület, próbáljuk elérni azt, hogy esetleg ezt a költözést átgondolja a kormány, és mégiscsak a jelenlegi helyén tudja megtartani mindkét Szakállamtitkárságot és a Turizmus Zrt.-t.
Az egyebek között van-e még felvetnivaló? (Jelzésre:) Világosi Gábor képviselő úr
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Csak szeretném megkérdezni, hogy az elmaradt pécsi programot pótoljuk-e valamikor, tervezzük-e.
ELNÖK: Természetesen, a szeptemberi ülésmenetben. Akkor még nem volt ez a Lenti meghívás, ezt kell majd valahogy összeegyeztetnünk, hogy esetleg egy körbe is be tudjuk-e tenni a kettőt, vagy pedig akkor a Lentit továbbcsúsztatjuk. De mindenképpen az EKF kapcsán szeptemberben már olyan döntések megtörténtek, amiben az összes projektet látjuk, az utolsó programnak, a Zsolnaynak is a tervbontása már megvolt, addigra tudjuk, hogy melyik helyszínen pontosan milyen beruházás fog megvalósulni, tehát szeptemberben szeretném majd a tagokat kérni arra, hogy menjünk Pécsre. (Közbeszólások: Két napra, Pécs és Lenti.) Így van. Végre visszatérnénk a régi hagyományokhoz, amikor tudtunk még ilyen kétnapos bizottsági üléseket is szervezni, ugyanis még akkor egy kicsivel több ideje volt mindenkinek vagy jobban szervezte a programjait.
Az Egyebek között van-e még valakinek véleménye, javaslata? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor megköszönöm mindenkinek a munkáját, jó pihenést kívánok, és egy rövid koccintásra várnék mindenkitt itt a teremben, ne rohanjon el senki.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 18 perc)
|
Bánki Erik |
Jegyzőkönyvvezetők: Dancsecs Dóra, Turkovics Istvánné és Földi Erika