STB-21/2008.
(STB-60/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2008. szeptember 30-án, kedden 09.00 órakor
a Képviselői Irodaház III. számú tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Egyes adó- és járulék törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6291. szám) (Általános vita) *
Dr. Kónya László szóbeli kiegészítése *
Dr. Kónya László válaszadása *
Petricskóné Kelemen Éva válaszadása *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Török Ottó sport szakállamtitkár meghallgatása *
Török Ottó (Önkormányzati Minisztérium) tájékoztatása *
Török Ottó szakállamtitkár válaszai *
Tájékoztató a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet megalakulásáról és tevékenységéről *
Török Ottó (Önkormányzati Minisztérium) tájékoztatása *
1. Egyes adó- és járulék törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6291. szám) (Általános vita)
2. Török Ottó sport szakállamtitkár meghallgatása
3. Tájékoztató a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet megalakulásáról és tevékenységéről. Előterjesztő: ÖM Sport Szakállamtitkárság
4. Egyebek
Elnököl: Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Pál Béla (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Vas János (MDF), a bizottság alelnöke
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Koscsó Lajos (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP)
Nagy Imre (MSZP)
Tóth József (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Hadházy Sándor (Fidesz)
Kovács Ferenc (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Lasztovicza Jenő (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Páva Zoltán (MSZP) Nagy Jenőnek (MSZP)
Nagy Imre (MSZP) megérkezéséig Mohácsi Józsefnek (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz) Hadházy Sándornak (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz) Kovács Ferencnek (Fidesz)
Dr. Kónya László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Spisák Edit (Pénzügyminisztérium)
Petricskóné Kelemen Éva vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Török Ottó szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 13 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Sport- és turisztikai bizottság mai ülésén. Képviselőtársaim megkapták írásban a meghívót. Kérdezem, hogy ehhez képest van-e bárkinek javaslata, véleménye? (Nincs jelentkező.) Akkor kérdezem, hogy ki fogadja el a mai ülésünk napirendjét. (Szavazás.) Egyhangú, tizenhét igennel a bizottság elfogadta. Köszönöm szépen.
Mielőtt megkezdenénk a munkánkat, két bejelentést szeretnék tenni. Elsőként szeretnék gratulálni Nagy Jenő képviselőtársunknak, akit Pro Turizmo díjjal tüntettek ki az elmúlt hét folyamán. Ezzel nyilván elismerték azt a hosszú és sikeres szakmai munkát, ami mögötte áll. Én bizottsági elnökként és a bizottság valamennyi tagja nevében is mondanám, hogy a bizottságban is végig arra törekedett, hogy elsősorban a turizmus szakmai irányítását, azokat a javaslatokat, amelyek a turizmusban érdekelt önkormányzatok és vállalkozók pozíciót és lehetőségeit javítják, azokat támogatta és képviselte. Képviselő Úr! Gratulálok és további szép sikereket kívánok. (Taps.)
Bizottságunkban tagcsere történt, a tegnapi nap folyamán a parlament döntését követően a bizottság korábbi alelnökét, Almássy Kornélt Vas János követi. Az MDF őt jelölte a bizottság alelnökének, a parlament pedig támogatta ezt a személycserét. Köszöntöm a bizottságban alelnök urat, jó munkát kívánok.
Almássy Kornél korábbi bizottsági alelnök - azt gondolom, hogy - szintén elkötelezett támogatója volt mind a turizmusnak, mind a sportnak. Akik részt vettek a szakmai vitákon és látták azt, amit képviselő úr ezeken a vitákon képviselt, bizonyítéka volt annak, hogy ő is szakmailag próbált hozzáállni ezekhez a kérdésekhez. Sok ügyben nyilvánult meg és támogatta a pozitív kezdeményezéseket. Én magam sajnálom, hiszen nagyon jó volt az együttműködés vele alelnökként, sajnálom, hogy kikerült a bizottságból. Vas képviselő úrnak további képviselői munkájához sok sikert kívánok.
Egyes adó- és járulék törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6291. szám) (Általános vita)
Térjünk át a napirendekre. Az első pontban az egyes adó- és járulék törvények módosításáról szóló törvényjavaslat szerepel. Megkérem a Pénzügyminisztérium kollégáit, hogy fáradjanak az asztalhoz és legyenek szívesek, amennyiben van szóbeli kiegészítésük, azt tegyék meg.
Dr. Kónya László szóbeli kiegészítése
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy néhány általános gondolatot is mondjak erről a benyújtott törvényjavaslatról. Az a célja, hogy a konvergenciaprogramot is teljesítse és emellett javítsa a magyar gazdaság versenyképességét, lépések történjenek az egyszerűsítés irányába, illetve folytatódjon a több éve megkezdett fehérítés. Összességében ennek az adócsomagnak az elfogadása a nettó adóterheket 167 milliárd forinttal csökkentené, ebből a lakosság 45-öt, a vállalkozások pedig 122 milliárd forintot élveznének. Kiemelendő a személyi jövedelemadóban a csökkenés a sávhatár szélesítésével, az alsó sávhatár kétmillió forintra emelkedne 1,7 millióról. A mai adómértékek, illetőleg az adójóváírás intézményének megtartása mellett.
Megszűnne a társas vállalkozások és az egyéni vállalkozások esetében az úgynevezett különadó. A társasági adó pedig, az adó alapja szélesedik, közelít a mai különadó alapjához, illetőleg a mértéke viszont 16-ról 18 százalékra emelkedne. A jövedéki adóban 10 százalékkal nő a mérték, de ez nem érinti az üzemanyagokat.
Adminisztrációs csökkentő lépések is történnek és ezek közül a falusi vendéglátásból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések is módosulnak részben technikailag, részben pedig tartamilag: a szabályozás egyszerűsítése, könnyebb értelmezhetősége érdekében.
A magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendelethez, illetve a falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenységről szóló kormányrendelethez igazodóan módosulnak a szabályok. A bérbeadás szabályai nem alkalmazhatók a fizető vendéglátás falusi szállásadás és falusi vendéglátás bevételeire. A falusi vendéglátásból származó évi 400, illetve 800 ezer forint bevétellel arányos adómentes jövedelemrész módosult. Egyben az adómentes rész meghatározásának szabályai is egyszerűsödnének.
Az adómentes részt már a 2008-as rész vonatkozásában is a következők szerint lehet megállapítani: évi 400 ezer forint bevétellel arányos jövedelemrészt, ha a bevétel kizárólag alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenységből származik, évi 800 forint bevétellel arányos jövedelemrész, ha a bevétel szállásadással járó vendéglátásból, vendégfogadásból származik és évi 1 millió 200 ezer forint bevétellel arányos jövedelemrész, ha a bevétel szállásadással járó vendégfogadásból és alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenységből származik.
Nyilvánvaló, hogy sok intézkedés van még ebben az adócsomagban, de úgy gondolom, hogy bevezetőnek ez elég. A kérdéseikre természetesen a legjobb tudásunk szerint fogunk válaszolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, főosztályvezető úr. A képviselőtársaimtól kérdezem, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban kérdéseik, észrevételeik vannak-e. (Szalay Ferenc jelentkezik.) Szalay képviselő úr.
SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Főosztályvezető Úr! Én csak annyit kérdeznék, hogy van-e sporthoz köthető bármiféle apró részlet esetleg ebben a tervezetben.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nincs a sporthoz kifejezetten.
SZALAY FERENC (Fidesz): Gyors volt, köszönöm.
ELNÖK: További kérdések? (Kovács Ferenc jelentkezik.) Kovács Ferenc képviselő úr.
KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igaz, még túl sok idő nem volt arra, hogy átolvassuk, mivel tegnap kaptuk kézhez az új adótörvények írott változatát, de máris szembeötlő, hogy mintha visszafelé mennénk az időben. Elég, ha csak a vendéglátást területét érintő két nagyon fontos témakörről beszélek, az egyik a borral kapcsolatos zárjegy-módosítások köre, a másik pedig az a rendszer, amely ellen együtt harcoltunk a bizottságban a képviselőtársaimmal együtt, amely visszahozza újra a napi standolást a vendéglátó üzletek körébe. Nem tudom, hogy mi ennek a szakmai indoka, ki javasolta önöknek, kérdezték-e erről például a szakmai érdekképviseleteket, a vendéglátósok szövetségét, az ipartestületeket. Hogy kerül ez újra vissza, amikor konszenzusos alapon működött rendeletelőkészítés során töröltük el a törvényből ezt a passzust? Érdeklődve várom a válaszát.
Úgy gondolom, ha ezt figyelmesen át tudjuk olvasni, egy-két csontot még találunk benne. Ez az új adótörvény egyértelműen a szigorítás törvénye lesz, egyre több pénzt fognak kivenni az adófizető állampolgárok zsebéből. Ez semmi másról nem szól, csak arról, hogy tehetségtelen kormánya van az országnak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdések, észrevételek? (Lasztovicza Jenő jelentkezik.) Lasztovicza Jenő képviselő úr.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Első olvasatra, ami feltűnt, arról szeretném megkérdezni, hogy az átalányadózásnál miért nincs az idegenforgalomban egy-két dolog preferálva. Csak egy példát mondanék: az idegenvezetés, amelyről a bizottság szintén régóta tárgyal.
A II. fejezetben a társasági adóról és az osztalékról szóló törvény módosításánál, ha megnézzük a 180. oldalon az indoklást, ott azt találjuk, hogy a megszűnő adóalap-módosító tételeknél a céltartalékra képzés és felhasználás korrekciói megszűnnek, a kis- és középvállalkozásokba történő befektetésen realizált árfolyamnyereség levonása, a helyi iparűzési adó csökkentésként történő érvényesítése, a mikrovállalkozások létszámnövelési kedvezménye; és lehetne még sorolni jó néhány olyan tételt, amely épp a kis- és középvállalkozásoknak lenne fontos.
Lapozgatom - elnézést -, mert bejelöltem egy-két dolgot. Ahogy Kovács képviselő úr is mondta, úgy tűnik, a napi standolás bevezetése is megint napirenden van, ami szintén az adminisztrációs terhek növekedését jelzi.
A cégautók adóztatásánál is szeretném megkérdezni, hogy miért történik a cégautók adóztatásának ilyen formán történő módosítása, amely még több hátrányt fog jelenteni nagyon sok cégnek és kisvállalkozásnak is, amelynek az évi adómértéke nem pici. Egyelőre ennyit kérdeznék. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kérdezem, hogy további kérdések, esetleg észrevételek vannak-e. (Nincs jelentkező.)
Amennyiben nincs, akkor én még kiegészíteném két kérdéssel. Korábban, már 2002-ben és 2006-ban is az MSZP kampányígéretei közé tartozott a szállodai szolgáltatások áfaszintjének csökkentése. Ez most ebből a törvényjavaslatból megint nem tükröződik vissza. Kérdezem, hogy egyáltalán az előkészítés szakaszában, fázisában szóba került-e ez a kérdés.
A másik, amit a vendéglátósok szorgalmaznak, egyfajta átalányadó létrehozása a vendéglátó szektorban. Magyarul, egyszerűsíteni az adóbevallást, csökkenteni az adminisztrációs költségeket, és a vendéglátóhely helyétől, mármint a városon belüli elhelyezkedésétől, a méretétől függően egy olyan átalányadó bevezetése, amely egységesen vonatkozhatna mindenkire, nyilvánvalóan választható kategóriaként. Foglalkozott-e ezzel az előkészítés során a Pénzügyminisztérium, érkeztek-e ilyen irányú javaslatok, és ha igen, akkor ezeknek mi lett a sorsuk?
A másik: a sport területén Szalay Ferenc képviselőtársam már kérdezte, hogy ez irányban volt-e, vagy van-e valami érdemi javaslat. Ez a viszonylag rövid válaszból kiderült, hogy nincs. A kérdésem az, hogy a sportszakmai szervezetektől, a Nemzeti Sporttanácstól érkezett-e önökhöz olyan javaslat, amely a sportrendezvények szervezésével kapcsolatos tevékenység esetében adókedvezményeket tenne lehetővé, a sportszerekre vonatkozóan egy kedvezményes adókulcs kérdéskörét felveti, illetve egy speciális adózási kategóriát teremthetne a sportolók számára. Köszönöm.
Kérem a főosztályvezető urat, hogy adjon választ az elhangzott kérdésekre.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy ne feltétlenül a kérdések sorrendjében válaszoljak! A válaszadásban egyébként a munkatársaim is részt fognak venni.
Engedje meg, hogy általánosságban néhány gondolatot elmondjak. Ez az adócsomag tartalmaz egy nettó adóterhelés-csökkentést. Ez egyébként úgy valósul meg, hogy ennek a fedezete részben a fehéredés, részben majd a kiadások csökkentése a költségvetési törvényben, illetőleg belső átcsoportosítások is történnek. Ez nem azt jelenti, hogy minden adónemben lenne csökkentés. Mint ahogy a társasági adóban említettem, ott az adó alapja szélesedni fog, a mértéke pedig 16-ról 18 százalékra nő. Természetesen az egyes, úgynevezett adóalap-csökkentő tényezők száma csökkeni fog a társasági adóban. Nyilván lehet arról vitatkozni, hogy miért az egyik, vagy miért a másik, vagy egyáltalán miért csökkennek, de említettem volt, hogy megszűnik a vállalkozások különadója, és ez összességében a vállalkozásoknak tehercsökkentést is fog jelenteni, annak ellenére, hogy a társasági adóban az adóalap szélesedik, illetőleg nő a mértéke.
A cégautóadóval kapcsolatban: jelenleg a cégautó mint jövedelemadó van szabályozva a személyi jövedelemadóban, a gépjármű magáncélú használatára tekintettel. Havonta változik azoknak a száma, akik általában cégautóadót bevallanak, általában 20 ezernél több, de 30 ezernél kevesebb adóalany, mintegy 70 ezer gépjármű után szokott cégautóadót vallani. A cégautóadó ilyen formában úgy kerül megújításra, hogy nem jövedelemadóként, hanem egy vagyoni típusú adóként kerül meghatározásra. Ennek a filozófiája teljesen más, mint a korábbinak. Nem arról van szó, hogy vélelmezett jövedelmet adóztat, hanem egyszerűen arról, hogy a vállalkozási célhoz használt gépjárművek, értelemszerűen annak rendeltetésénél fogva, sokkal többet közlekednek, jobban igénybe veszik értelemszerűen a közutakat, és ezért van az, hogy azon gépjárművek után, amelyeket vállalkozási célra használnak - egyfelől ezek azok, amelyeket nem magánszemélyek használnak, nem kizárólag magáncélra - egy új adófizetési kötelezettség lép be. Ilyen értelemben a cégautóadó filozófiája alapvetően megváltozott. Természetesen a cégautóadóval szemben a gépjárműadó, mintegy másik, ugyanúgy a gépjárművet terhelő vagyoni adó, levonható lesz a cégautóadóból. A számítások szerint több, mint 400 ezer gépjármű után körülbelül 200 ezer alatt marad valószínűleg azon adóalanyok száma, akik 443 ezer gépjármű után fognak várhatóan cégautóadót fizetni. Köszönöm szépen.
Az áfa, illetőleg a személyi jövedelemadót érintő, meg a társasági adót érintő kérdésekre megkérem a munkatársaimat, hogy válaszoljanak.
DR. SPISÁK EDIT (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok. A képviselő úr egy, a jövedéki adót érintő módosítást párhuzamba állított a jelenleg is hatályos rendelkezések szerint élő, napi standolást, napi nyilvántartás-vezetési kötelezettséggel. Ez az új jogszabályi rendelkezés, amit a törvénytervezet tartalmaz, ez nem egy és ugyanaz, a képviselő úr által már említett, már többször hatályban lévő rendelkezéssel és a jelenleg hatályossal sem, szeretnék rávilágítani néhány lényeges különbségre. Az új rendelkezés egy jóval szűkebb személyi kört érint, az alkoholterméket forgalmazók körét. Illetőleg, ami a leginkább szembeötlő változás a korábbiakhoz képest, hogy nem érinti valamennyi alkoholtartalmú termékkört, csak csupán a magas alkoholtartalmú termékeket, amelyeknek rendkívül magas az adótartalma. Ennek az intézkedésnek a bevezetése sokféle célt szolgál. Nyilván egyik rész az adózást elkerülő és illegális úton előállított jövedéki termékek forgalmazásának a visszaszorítása. Minőségi és fogyasztóvédelmi eredményei is várhatóan vannak ennek az intézkedésnek, hiszen a rossz minőségű, egészségügyi kockázatot jelentő termékek ily módon kiszűrhetők és nyilvánvaló hatása van a számla nélküli forgalmazásra is. Tehát így egy vendéglátósnak ezen rendelkezés alapján nem minden általa forgalmazott jövedéki termékről, nem minden, általa forgalmazott alkoholtermékről, tehát sörről, borról, pezsgőről, köztes alkoholtermékről kell ezt a nyilvántartást vezetni, kizárólag az alkoholtermékekről. Tehát hétköznapi néven az égetett szeszesitalok az ebbe a körbe tartozó termékek lennének.
A napi standolás, ami most szankcióként létezik, ez a várhatósági visszajelzések alapján is úgy tűnik, hogy beváltja a hozzáfűzött reményeket, úgyhogy ilyen elvi alapon került ez a rendelkezés bele a törvénytervezetbe.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék!
Petricskóné Kelemen Éva válaszadása
PETRICSKÓNÉ KELEMEN ÉVA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Felmerült kérdésként, hogy az átalányadózás kérdése napirendre került-e egyes szakmákra. Nem volt ilyen kezdeményezés, a jövedelemhatárt tervezzük emelni, de újabb szakmákat nem kívánunk ebbe belevenni. Sportolókat érintően korábban volt kezdeményezés, hogy az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás terjedjen ki rájuk is, de ezt elvetettük, mert annak az adózási módnak a bevezetése nagyon konkrétan a véleménynyilvánítás szabadságához kapcsolódóan került elfogadásra és ebbe a sportolók igazán nem férnek bele.
ELNÖK: Köszönjük szépen a válaszokat. Kérdezem a képviselőket, hogy van-e további kérdésük, illetve véleményük.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nem szeretnék személyeskedni, mert politizálgatunk itt már több éve sokan, de azt láthatjuk ebből az adótörvénycsomagból, hogy ez az adótörvénycsomag továbbra is az ígérgetések szintjén van. Hiszen folyamatosan azt hallottuk az elmúlt években, hogy az adókat csökkenteni kell azért, hogy a gazdaságot élénkíteni lehessen. Ha csupán a tényeket nézzük, azt láthatjuk, amit már tárgyaltunk többször is a bizottsági ülésen, hogy Magyarországon az adóterhelés az európai uniós átlagot tekintve a legmagasabbak közé tartozik.
Mint idegenforgalmi bizottság tagjai, mi is szembesülhettünk azokkal a statisztikai számokkal, hogy talán Dániában vagy valamelyik skandináv-országban van még magasabb adóterhelése a turizmusnak és az is igaz, hogy már ötödik éve folyamatosan azt hallhatjuk, hogy a turizmust terhelő adókat drasztikusan csökkenteni kell, mivel magas az élőmunkaerő-igénye. Ezzel lehetne élénkíteni a gazdaságot. Én azért nem tartom alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot általános vitára, mert nem tartalmazza azokat a fő gondolatokat, amelyeket annak idején a kormányprogramban is leírtak már 2002-ben, sőt 2006-ban is. És én azt gondolom, hogy azért ennyire butának nem kéne nézni senkit, hogy hat éve csak az ígérgetések szintjén vagyunk.
Nem a Pénzügyminisztérium alkalmazottait szeretném ez ügyben ostorozni, meg bántani, mert ők egy politikai döntés eredményét próbálták papírra vetni. Ha megnézzük Magyarország gazdasági állapotát, akkor nagyon jól láthatjuk azt, hogy az államháztartás hiánya lényegesen magasabb, mint az Európai Unióé, az átlagbéreket sújtó adók szintén a legmagasabbak között vannak. Nekem szerencsém volt most nyáron egy parlamenti delegációval Tajvanban lenni, ott a jövedelmet terhelő elvonások 11 százalékot tesznek ki. Még szerencse, hogy voltak szocialista képviselőtársaink is és ők is hallották ezeket a tényszámokat. Az áfa 5 százalék, és meg kell nézni, hogy a tajvani emberek hogy élnek. Ezt csak azért mondom, mert mutatott a tájékoztatási hivatal ott egy 15 perces filmet Tajvanról, ami az elmúlt 50 évet mutatta. Úgy tűnt, mintha a '80-as évek közepéig Magyarországon lennénk. Úgy fejlődött Tajvan, mint Magyarország. De a '80-as évek közepétől teljesen leálltunk mi magyarok, Tajvant meg tudjuk, hogy hol tart. Olyan, mintha elhúztak volna mellettünk, mert egész más gazdaságpolitikai filozófiát vallottak, azt mondták, hogy inkább kevesebbet adóztatnak, mert több pénz fog befolyni, a GDP 5 százalékát átlagban kutatás-fejlesztésre fordítják, de vannak olyan cégek, ahol a bevétel 10 százalékát fordítják kutatás-fejlesztésre, meg oktatásra. Tehát ez az egész költségvetés és adópolitika, ami Magyarországon van, bebizonyította az elmúlt hat évben, hogy alkalmatlan arra, hogy Magyarországot kihúzza abból a helyzetből, ahol most van és én így általában en block azért mondom, hogy nem alkalmas ez az adótörvény általános vitára, mert tudják a szocialista képviselőtársaink is, hogy ezzel nem fogjuk tudni megváltani a világot. Nem erről szól a mai magyar gazdaság fejlődési irányvonala, nem is kell messzire menni, menjünk el Szlovákiába, Romániába, láthatjuk azt, hogy ahol normális elvonás van, ott az emberek is szívesebben fizetnek.
Meg kell nézni, hogy az elmúlt 4-5 évben hány magyar cég vonult ki innen. Nem a külföldi cégek, akik itt letelepedtek és továbbvitték a székhelyüket, hanem magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások ezrei vonultak ki Magyarországról, mert azt mondták, hogy ezeket az elviselhetetlen adóterheket nem lehet kitermelni.
Azt kérném a szocialista képviselőtársaimtól is, tudom, hogy megvan a pártfegyelem és a kormányzat döntéseit végre kell hajtani, hogy gondolkodjanak el, mert ez az egész törvénycsomag alkalmatlan arra, hogy a parlament tárgyalja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pál Béla alelnök úr, öné a szó.
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Hát úgy látszik, marad a korábbi kormányzati-ellenzéki szereposztás abban a tekintetben is, hogy az ellenzék sorolja csak a hibákat, a kormánypárt meg csak a pozitívumokat, úgyhogy elképzelhető, hogy ettől most én sem fogok eltérni, főleg, hogy ha ilyen cirkalmas hozzászólások hangzanak el Magyarország és Tajvan közötti összefüggésekről.
Azt gondolom, azzal kellene kezdeni, hogy természetesen az általános vitára való alkalmasságról döntünk, és az általános vitára való alkalmasság során arról is szólni kell, hogy mi az adómódosítások célja, és melyek azok a keretek, amelyek között mozoghatunk.
Alapfeltétel volt az adómódosítási javaslatoknál, hogy a konvergenciaprogramban megfogalmazott célok teljesüljenek, vagyis az, hogy meg kell őrizni, és folyamatosan javítani kell az államháztartás egyensúlyát, és így az államháztartás hiánya a 2009-re a fenntarthatónak tekinthető 3,2 százalékra mérséklődjön. Ha nagyon politizálni akarnék, persze talán azért, mert jó a memóriám, azt is elmondhatnám, hogy az Orbán-kormány időszaka alatt, ha feltételezzük, hogy akkor jobb helyzetben volt a gazdaság - mert hiszen az ellenzéki képviselőtársaink általában ezt mondják -, bár beígérték az adócsökkentést, de négy év alatt nem történt semmiféle adócsökkentés. De én nem akarok politizálni, nem akarok visszafele mutogatni, csak a jelenlegi törvénytervezetről szeretnék beszélni.
Engedjék meg, hogy mivel az ellenzéki képviselőtársaim elmondták a negatívumokat, hadd soroljak néhány pozitívumot is. Azt gondolom, az is mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy az adóintézkedések forrását a költségvetési többletbevételek, a kiadások csökkentése, valamint az adórendszerben javasolt átcsoportosítások teremthetik csak meg, más lehetőség erre nincs, és ezért a kormány az Országgyűlés elé benyújtott 2009. évi adóváltozásoknál elsősorban a versenyképesség javítása és a foglalkoztatás ösztönzése érdekében csökkentette a bérek járulékterheit és a személyi jövedelemadó-terhelést. Ennek révén egy-egy átlagos jövedelmű munkavállalónál a következő évtől, ha az adótörvényeket elfogadják, 40-50 ezer forinttal több marad a borítékban éves szinten, egy átlagos munkáltató pedig 80 ezer forinttal mérsékelheti a járulékterheit. A személyi jövedelemadóban az alsó sávhatár 1,7 millió forintról 2 millió forintra emelkedik - ezt mindenképpen üdvözlendőnek tartjuk -, az adókulcsok és az adójóváírás változatlansága mellett.
Azt is mindenképpen fontosnak tartjuk hangsúlyozni - egy pozitív elem szintén -, hogy a foglalkoztatás ösztönzése céljából a minimálbér kétszeresének megfelelő jövedelemszintig 2009. április 1-től csökkennének a bérekre rakódó járulékok 4 százalékponttal, és az is fontos a foglalkoztatáspolitikában, hogy a megváltozott munkaképességűek integrált foglalkoztatásának ösztönzése érdekében a hozzájárulás a háromszorosára emelkedik, 177.600 forint/fő/év helyett 532.900 forint/fő/év lesz.
Akkor, amikor a versenyképesség javításáról szólunk -, hiszen ebbe a turisztikai vállalkozások is ugyanúgy beletartoznak -, azt is fontos hangsúlyozni, hogy megszűnik a társas vállalkozóknál és az egyéni vállalkozóknál is az átmeneti időtartamra meghirdetett különadó. Ez is a vállalkozások terheit csökkenti. Ennek okán lesz szükség arra, hogy ellensúlyozza ezt a lépést az adóalap-korrekciós tétel megszűnésével szélesedő társasági adó alapja.
Persze, lehet keresni további pozitívumokat is, mert el lehet mondani, hogy az, hogy megszűnik a cégautóadó, tisztábbá, átláthatóbbá teszi az adózást, tisztábbá, átláthatóbbá és könnyebbé teszi a felhasználást is. A jövedéki termékeknél pedig az a tény, hogy a bortermelők az eddigi két litert meghaladó kiszerelésű borokból származó bevételekkel szemben már fél liter eltérő kiszerelésű borokból származó bevételekre is alkalmazhatják az őstermelői szabályokat, azt gondolom, közvetetten nyilvánvalóan segíti a turizmus, a vendéglátás tevékenységét is.
Régóta megfogalmazott óhajunk volt az is, hogy az utazásszervező tevékenységre vonatkozó áfaszabályok változzanak. Az utazásszervező vállalkozások számára kedvező változás lesz az önálló pozíciószámonkénti árrésszámítás lehetőségének biztosítása is. Még sorolhatnám tovább is azokat a pozitívumokat, amelyek ugyanúgy megtalálhatóak ebben az adótörvény-módosításban, mint a negatívumok.
Persze, nagyon boldogok lennénk mi is - el kell mondani őszintén -, ha mindazok teljesülhettek volna, amik kedvezőbb helyzetbe hozzák a turizmust. Csak egy megjegyzésem hadd legyen: igaza van az elnök úrnak, amikor a turizmus áfájának csökkentéséért emel szót, hiszen ebben kormánypárti és ellenzéki oldal jórészt egyetértett, de a választási ígéreteink ezt nem tartalmazták. Azt több alkalommal elmondtuk, hogy természetesen mi is azt szeretnénk, hogy csökkenjen. A jövőben is ugyanerről beszélhetünk, csak abban a tekintetben lehet mindenféle csökkentést beütemezni, ha a másik oldalról be tudjuk bizonyítani a bevételnövekedést. Én arra kérném nagy tisztelettel a képviselőtársaimat -, mivel az általános vitára való alkalmasságról döntünk, és mindenkinek lehetősége lesz arra, hogy a módosító indítványát megfogalmazza és benyújtsa majd az törvény vitája során -, hogy abban a tekintetben maradjunk azért a realitások talaján, hogy különösen az adótörvények egy olyan terület, ahol természetesen mindannyian szeretnénk a csökkentést. Szeretnénk a személyi jövedelemadózásban, szeretnénk a gazdasági társaságoknál, az egyéni és társas vállalkozásoknál, és különösen szeretnénk a turizmus területén. Ezzel az óhajjal nincs is baj, a realitásokban ütközünk gyakran, hiszen ha az egyik oldalon csökkentünk, akkor meg kell teremteni azt is, hogy mit vonunk el más területről, azért, mert ha csökkennek az adók, akkor például kevesebb jut majd szociális ellátásra, amely ma a magyar költségvetésben nagyon magas szintet képvisel, és azt is meg kell mondani, hogy honnan és mit vegyünk el.
Azért szerettem volna ezt elmondani - és köszönöm a megtisztelő figyelmüket -, mert a világért nem akarok abba a csodába beleesni, hogy azt gondoljam, hogy ez az adó- és járulékszabály-változás a mindenkori adó- és járulékszabály-változások legjobbika, dehogyis, szó sincs erről. Ez az ország lehetőségeit, és a jelenlegi lehetőségeinket tartalmazza, annak megfelelően próbál a realitások talaján mozogni. Így tehát a szocialista képviselőcsoport nevében én általános vitára alkalmasnak tartom és javaslom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Ferenc képviselő úr.
KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót az elnök úrnak. Ismertetném önökkel, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi itt politikusok vagyunk, és mint politikusoknak, politikai véleményt kell kifejeznünk, a szakembereknek kellene olyan szakmai anyagot letenni az orrunk elé, amelyben konszenzust tudnánk kialakítani.
Miért nem tudjuk mi elfogadni például ezt az adótörvény-tervezetet? Két pontjában is olyan régi törvényt hozna vissza, amelyet az Alkotmánybíróság már aggályosnak talált, illetve törlésre jelölt ki, ez a házipénztár adóztatása bizonyos költség felett, és a készpénzforgalom és a bankszámla kezelésére vonatkozó adószabály-módosítások is egyszer már megsemmisítésre kerültek Alkotmánybíróság előtt. Úgy hiszem, ha már komolyan vesszük azt, hogy van Alkotmánybíróságunk, és két olyan tételt próbál visszahozni a kormány, amelyet az Alkotmánybíróság már töröltetett a törvényekből, akkor az ellenzék joggal mondja azt, hogy ez nem alkalmas általános vitára.
Szeretnék még az üzemi gépjárművekről beszélni. Mi itt az idegenforgalom és a sport területével foglalkozunk. A sport területén nem tudom, hogy működnek a gépjárművek, de egy biztos, hogy aki vendéglátó-ipari céget működtet vagy élelmiszerkereskedelemmel foglalkozik, annak ez a hetvenkettedik adóforma, amit lehúznak a gépkocsijáról. Ugyanis ma egy élelmiszer szállítására alkalmas gépkocsit speciális gépkocsiként kell megvásárolni, speciálisan kell felszereltetni, és engedélyeztetni kell az ÁNTSZ-szel. Mindez sok-sok pénzbe kerül. Bármilyen hihetetlen, ez az eljárás is. Emellett ott van rá az összes többi adónem, amely létezik a földön. És ezeket a gépjárműveket általában nem tudják másra használni, tehát nem tud elmenni velük a család kirándulni, hanem valóban csak élelmiszer-nyersanyagokat, élelmiszert tudnak vele szállítani, maximum kettő vagy három fő fér el az utasfülkéjében.
Ráadásul ennek a számításnak is van egy kis hibája. A világon mindenhol, legalábbis az Európai Unión belül - maradjunk az Európai Unión belül - a használt gépjárműveknek megvan a pontos számítási metódusa, amelyet egy katalógus rögzít. Ez mindig leírja, hogy hány százalékkal értékcsökken egy-egy autó évről évre. Nevetséges ez az 5-10 százalékos leírási érték, amikor majd elérünk odáig, hogy a gépkocsit cserélni kell, nem tudja érvényesíteni az árában, bocsánat, adójában - az árában még lehet, hogy veszít annyit a tulajdonos - nem követi arányosan a gépkocsi árának a csökkenését az adóztatása. Mindenkor az új vételárhoz viszonyítják az adót, tehát ez is nagyon aggályos.
A másik, amit szeretnék még kiemelni az adótörvény-csomagból, az a természetbeni juttatások köre. Ma a belföldi turizmusnak éltető eleme az üdülési csekk. Amikor nincs ez az összevont értékhatár, külön meglesz az adómentes határa, de ha a dolgozójának ad valaki mellette mondjuk étkezési utalványt is, akkor már nincs meg az összevonás lehetősége, így vagy az étkezési utalvány, vagy az üdülési csekk után adót kell fizetni. Meg kell gondolni, hogy ma Magyarországon az alkalmazotti kört milyen módon tudja segíteni a vállalkozások többsége, és milyen módon nem, mert megint ez ellentétesen hat azzal, amiről mi itt általánosságban beszélünk, amit mi konszenzussal el tudnánk fogadni. Rengeteg dolog van még, amiről szívesen beszélnék, de ezek a részletes vitán kell, hogy elhangozzanak. Remélem, hogy nyitottak lesznek nemcsak a politikusok véleményére, hanem a szakmai szervezetek véleményére is. Mert itt számos olyan témakört látok, amiről az az érzésem, mintha elővettek volna egy 8-10 évvel ezelőtti törvényt, leporolták volna és újra betették volna a csomagba. Olyan dé javu érzésem van, ezekkel már találkoztunk, szerintem ez nem a jövőbe vivő út. Valóban az kellene, hogy egy konszenzuson alapuló törvényt tudjunk elfogadni, figyelembe legyen véve az érdekképviseletek véleménye, a szakmai szervezetek véleménye és a politikusok véleménye is. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólási igény?
SZALAY FERENC (Fidesz): Valószínűleg nem fogunk megegyezni ebben a dologban, hogy elejét vegyem a vitának, mindenki el fogja mondani a saját véleményét. Mi úgy látjuk, hogy 2002 óta nem történik semmi, amivel előremehetne az ország. Önök azt mondják, hogy ez máshogy van. De mindenesetre az nagyon fontos, hogy amit elmondunk, az jegyzőkönyvbe kerüljön, hogy később vissza lehessen hivatkozni arra, hogy mi mit mondtunk és miért mondtuk. A sport kapcsán csak annyit szeretnék mondani, hogy amikor ne adj Isten módosító javaslatokat fognak beadni szakmai szervezetek, ne adj Isten politikai pártok, adj Isten, egy államtitkár úr is ez ügyben együtt fog velünk gondolkodni és működni, akkor fogadókész legyen az, akinek fogadókésznek kell lennie, minimum közröhej, hogy 2002 óta egyetlen egy módosító javaslatot nem sikerült sportügyben befogadni az adótörvények módosítása kapcsán. Én itt be is fejezném. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Világosi Gábor képviselő úr!
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Nagyon szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor az általános vitára való alkalmasságról döntünk, akkor nem arról döntünk, hogy azt a törvényt a későbbiekben elfogadjuk-e vagy sem, még arról sem, hogy mennyire alkalmas az adott terület rendezésére, adott esetben itt pedig adótörvényekről van szó. Azt ellenben valóban vizsgálni kell az általános vitára alkalmasságnál, hogy alkotmányossági szempontból mennyire vetődnek fel aggályok és mennyire nem. És miután a kettőt csak úgy tudom én összehozni, ahogy előbb már elmondta a képviselőtársam is, az alkotmányossági aggályokat is megnézem, ugyanakkor pedig nem szeretném előrehozni a parlamenti végszavazást, tehát én a magam részéről tartózkodni fogok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék!
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Igaza van Világosi Gábornak és Kovács Ferencnek, amikor az alkotmányossági aggályaikat fejezték ki, de én még egyszer szeretnék visszatérni: az adótörvényeknek az alkalmassága végül is arról szólt az én olvasatomban, hogy ez mennyire viszi előre az ország szekerét. Most kárt okozunk ezzel a nemzetgazdaságnak vagy pedig hasznot hozunk a társadalomnak? Ezt most csak azért mondom, mert Pál Béla alelnök úr mondta, hogy a konvergenciaprogram teljesítése a cél. Ez természetesen így van, ezt hallottuk már négy évvel ezelőtt is, amikor egy kicsit nagyobb baj volt, meg öt évvel ezelőtt is, de azért egyre szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha már Orbán-kormányról volt szó. Amikor 2002-ben kormányváltás volt, Medgyessy Péter miniszterelnök nyitóbeszédében azt mondta, hogy erős a gazdaság, van pénz az ablakban, a bankban és 2007/8-ban valószínűleg euróval fizetünk. Tehát ez már azt mondta, hogy a magyar gazdaság olyan erős állapotban van és ha visszaemlékszünk, 2002-ben sokkal jobb gazdasági mutatói voltak a magyar gazdaságnak, mint most. Meg kell nézni, hogy akkor mekkora volt az államháztartási hiány, mekkora volt a munkanélküliség. Ezeket a számokat vissza lehet keresni, mert megvannak. László Csaba szintén ezt mondta a parlamentben, hogy erős a gazdaság, van pénz, a száznapos programban el lett tapsolva 300-400 milliárd forint és ő is azt mondta, hogy 2007-2008-ban euróval fogunk fizetni. Tehát itt nem arról szólt a történet, hogy utána az államháztartás hiánya felmegy 9 százalék fölé, mert ez felment utána. Én csak ezt szeretném mondani és azt gondolom, hogy az SZDSZ-es képviselőtársainknak is egyet kell velünk érteni abban, hiszen az SZDSZ folyamatosan a kampányokban meg mindig azt mondja, hogy az adócsökkentés pártja, hogy ebben a törvényjavaslatban olyan típusú kardinális változások nincsenek, amely a magyar gazdaságot kibillentené ebből a holtpontból. A másik, ami nagyon fontos, el kell menni egy-két könyvelővel beszélni, folyamatosan az utóbbi években nő a bürokrácia és a mostani adótörvény-módosítás is növeli a bürokráciát. El kell menni, ezek a könyvelők el fogják mondani, hogy milyen szigorítások vannak, milyen jelentési kötelezettségeik vannak havonta, amik kötelezőek és majd kiderül, hogy ez az egész törvényjavaslat nemhogy segítene, hanem még rontja a helyzetet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Vas János alelnök úr kért szót.
DR. VAS JÁNOS (MDF): Köszönöm szépen. A Magyar Demokrata Fórum nevében azt tudom mondani az előttünk szóló képviselőkhöz csatlakozva, nem kívánom őket elismételni, de az MDF szempontjából ez a törvénymódosító javaslat elfogadhatatlan tekintettel arra, hogy politikailag általunk képviselt egykulcsos adót, a járulékterhek csökkentését, valamint az adózási törvénynek az egyszerűsödését nem tartalmazza, így számunkra ez elfogadhatatlan és jelen formájában nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Jenő kért szót.
NAGY JENŐ (MSZP): Inkább csak kiegészíteném, amit Pál Béla alelnök úr mondott. Olyan törvényjavaslat, különösen adó-, pénzügyet érintő még nem termett, amit a mindenkori ellenzék támogatni szokott. Úgyhogy most sem kell ezen különösebben csodálkoznunk, legfeljebb az eszközök vagy az érvek változnak, de ez a műfaj olyan, amit a kormánypárt megpróbál megvédeni, az ellenzék pedig megpróbál kilőni. Én azt gondolom, mindenféle kritikai észrevételeket is számba véve, esetleg egy-kettőt elfogadva, hogy ha tetszik, ha nem, ez végül is a realitáson alapuló adócsomag, amennyit elbír a költségvetés. Az borzasztó népszerű dolog - és ebben talán lenne konszenzus -, ha azzal állna elő a valamikor kormányzat, hogy totális adócsökkentés legyen, a szociális, egészségügyi juttatások mértéke pedig nőjön, ez a mesében van és egyes populista pártok kampányígéreteiben, különben a realitásnak ehhez semmi köze.
Egyébként csak két rövid gondolat, amit Kovács Ferenc képviselőtársam említett, a házipénztár és a készpénzforgalom ügyében. Valljuk be őszintén, az ember nem keveri össze, hogy most a pult mögött állok vagy a parlamentben politizálok, mindegyik nagy párt, meg a kicsik is a feketegazdaság ellen felemelik a szavukat. Hát ez is egy konkrét lépés. Minél kisebb a készpénzforgalom, annál kisebb a lehetősége a visszaélésnek és nem kevés ezen a területen az, amit még be lehetne pótolni, és úgy gondolom, hogy ezek a kisebb megszorítások vagy szigorítási szándékok efelé mutatnának és hogy ha komolyan akarunk a feketegazdaság ellen tenni, akkor ezeket bizony, ha nem is mindig szélesen, de el kell fogadni éppen úgy, mint az általa említett standolás ügyét is. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy nem mindenki egyformán tisztességesen csinálja, és különösen nem az érintett termékek körében, az égetett szeszek ügyében. Ha rendet is akarunk, meg szabadságot is totálisan a vállalkozásoknak, a kettő együtt nem mindig egyeztethető össze.
Összességében azt gondolom, hogy tudnánk ennél jobbat is, de tisztességesebbet és őszintébbet nem nagyon. Ez az egyértelmű véleményem és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lasztovicza képviselő úr.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nagy Jenő képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni a kifehérítéssel kapcsolatban. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon a feketegazdaság nem fehéredett ki. A feketegazdaság is nőtt, a korrupció is nőtt. És miért nőtt? Mert az emberek a megélhetésükhöz el kell hogy lopják a pénzt, szinte saját maguktól, és nem az államnak akarják befizetni, pedig mindenki szeretne nyugodtan aludni.
Jenő, ti is beszéltek vállalkozókkal ott, ahol éltek, a saját lakókörnyezetetekben. Mindenki tudja azt, legalábbis, ha őszinték akarunk lenni egymás között is, hogy ilyen adóterhelést nem nagyon bírnak a vállalkozások. Mit csinál? Keresi a kiskaput, nem fizeti be, lefizeti azokat, akiket le kell fizetni. Meg kell nézni a legutóbbi felmérést: Magyarország nyolc helyet csúszott vissza a korrupciós listán. Gyerekek, ez mind azt mutatja, hogy a jelenlegi adótörvényeink - ezzel a módosítással együtt - nagy változásra vannak ítélve, mert a magyar állampolgárok nem fogják betartani. Üthetik őket tüzes vassal, akkor sem fogják tudni ezt betartani, mert fontosabb, hogy a családjának kenyeret adjon, és a beosztottainak fizetést tudjon adni. Azt hiszem, ezzel tisztában is vagyunk mindannyian. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Világosi Gábor képviselő úr.
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Én a tartalmi kritikákkal egyetértek. Azt hiszem, talán nekem kell a legkevésbé bizonygatnom azt, hogy elégedetlenek vagyunk a közteherviselés jelenlegi formájával, és akár az adózás jelenlegi akár mértékével, akár a struktúrájával, azért nem ülök a túlsó oldalon. Tehát ez nem jelenti számomra azt, hogy elfogadható lenne, csak - amint az előbb kifejtettem -, beszélni kell a dologról, kell egymást győzködni azért, hogy jobb legyen az adózás Magyarországon. Ismétlem, a tartalmi kritikákat, hogy a mostani rossz, és szerintem is fenntarthatatlan, és az egyik fő okozója a versenyhátrányunknak, egyértelműnek és evidenciának tartom. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Amennyiben több hozzászólási igény nincs, a vitát röviden összefoglalva: jól látható, hogy jelentős fenntartások vannak ellenzéki oldalról a törvényjavaslattal kapcsolatban, ami - azt gondolom - nem is csoda. Különösen, ha a bizottság által felügyelt területeket nézem, akkor semmilyen olyan rendelkezést, módosítást nem tartalmaz a korábbi adó-jogszabályokhoz képest, amely akár a turizmus, akár a sport területén könnyítést, és ezáltal a versenyhelyzet javítását eredményezné.
2004 és 2006 között a különböző adóemelések következtében, a turisztikai szakma által is elismerten, 100 milliárd forintos többletteher rakódott erre a szegmensre. Azóta várjuk, hogy olyan módosítások következzenek be, amelyek ezt csökkentik, és a versenyhelyzetüket javítják. Számtalanszor elmondtuk már, Európában a turizmus átlagos adóterhelése 7-8 százalék körül van, Magyarországon ez épp 10 százalékkal több, 17-18 százalék. A képviselőtársaim már elmondták, hogy milyen rossz helyzetben van Magyarország, nálunk a legmagasabb a hiány, nálunk a legmagasabb a GDP-hez mért államadósság mértéke, párhuzamosan a legalacsonyabb a GDP növekedési üteme. Tehát számtalan baj és probléma van a magyar gazdasággal, amit éppen az adótörvények módosítása tenne vagy tehetne valamelyest jobbá, azzal, ha olyan módosításokat tartalmazna, amelyek az adó- és járulékcsökkentéseknek, az adminisztrációs tehercsökkentéseknek köszönhetően egy kicsit fel tudná pörgetni a magyar gazdaságot. Ezt sajnos ez a törvényjavaslat nem tartalmazza.
Hiszen, ha csak az élőmunka-terheket nézzük, ami kiemelten érinti a turisztikai vállalkozásokat, akkor ugyan valamelyest csökkent, vagy csökken a jövő évtől a társadalombiztosítási munkaadói járulék, 29-ről 26,5 százalékra, párhuzamosan viszont a munkavállalói járulék éppen ennyivel fog nőni, ha a 2006-os 12,5 százalékos szinthez nézem, az 15,5 százalék lesz. A munkavállalói járulék ugyanilyen módon 50 százalékkal nő a 2006-os időszakhoz képest, a munkaadói járulék pedig a felére csökken, 3-ról 1,5 százalékra. Tehát nincs olyan érdemi változás benne, amely javítaná a helyzetet, sőt, azt gondolom, hogy hiába kerül eltörlésre a szolidaritási adó, ezzel párhuzamosan a társasági adó növekedése éppen a magyar kis- és középvállalkozói réteg versenyhelyzetét és pozícióját fogja rontani.
Beszéltünk már korábban azokról az áfatörvény-változásokról, amelyek a szakma számára fontosak lennének. Sajnos ezek sincsenek benne, tehát összességében az elmondható, hogy teljes bizonytalanságot sugároz.
Emlékszünk még arra, amikor Gyurcsány Ferenc fizetett hirdetésként tette közzé a "Megegyezés" című programot, amitől mindenki a magyar gazdaság megváltását remélte, legalábbis a kormányoldalon. Körülbelül két nap alatt szertefoszlott mindenféle remény ezzel kapcsolatban. A korábbi kormánypárt, az SZDSZ is bejelentette, hogy számára ez elfogadhatatlan, és az ellenzéki pártok valamennyien jelezték, hogy ez nem az, amiről a miniszterelnök korábban beszélt; tehát legfeljebb egyezkedésnek lehetne ezt nevezni, amely végül is sikertelenül zárult, nem megegyezésként. Itt beszélt 260 milliárd forintos adóteher-csökkenésről, aztán ez lett 200 milliárd, most már 200 milliárd alá is csökkenhet a végén. Ilyen módon ezt nem tartjuk általános vitára alkalmasnak.
Nagyon sajnálom, hogy megint egy év eltelik úgy, hogy a magyar gazdaságot nem sikerül felpörgetni, a magyar turisztikai és sportvállalkozásoknak nem tudunk adni semmit, a magyar sportolóknak nem tudunk adni olyan lehetőséget, amely a jövedelmi viszonyaikban jelentős változást okozna, és azoknak a vállalkozásoknak a versenyképességét javítaná, amelyek ezen a két szakterületen működnek.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja az adótörvény-javaslatot. (Szavazás.) Kilenc. Ki az, aki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (Szavazás.) Nyolc. Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) Egy. Megállapítom, hogy a bizottság nem tartja általános vitára alkalmas az adótörvény-javaslatot.
Köszönöm szépen az előterjesztőknek, hogy részt vettek a vitában.
Előadó állításának tekintetében van lehetőségünk. Javaslat? Lasztovicza Jenő képviselő úr?
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Az elnök urat kérném, meg, őt javasolnám, ha a bizottság elfogadja.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e más javaslat előadó tekintetében? (Nincs jelzés.) Aki elfogadja, hogy bizottsági elnökként én képviseljem a bizottság álláspontját a plenáris ülésen, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ellenvélemény, tartózkodás nem volt. (Közbeszólás: Kisebbségi vélemény?)
Nincs többségi véleményünk. (Derültség.) A bizottság véleményén belül kisebbségi vélemény lenne? (Pál Béla: Ezen belül van mindig egy többségi és egy kisebbségi.) Az alelnök úrnak van-e javaslata, hogy két előadót állítsunk? Majd azt eldöntjük, hogy kié lesz a többségi, és kié a kisebbségi vélemény. A bizottsági álláspontot én fogom képviselni, az egyértelmű. A kisebbségi véleményre, alelnök úr, javaslat?
PÁL BÉLA (MSZP): Meg fogjuk beszélni természetesen a javaslatot, de van egy vélemény, amely most a bizottság álláspontjaként többséget kapott, és van egy, amely kisebbséget, tehát kisebbségi előadót is állítunk. Az önként jelentkező képviselőtársaim közül dönteni fogunk erről, hogy ki lesz az. Köszönöm.
ELNÖK: Rendben, köszönöm szépen, alelnök úr. Konstruktívak leszünk, és elfogadjuk majd a bizottsági ülésen kívül is a javaslatot.
Van-e valami más ezzel kapcsolatban? (Nincs jelzés.)
Amennyiben nincs, akkor áttérnénk a 2. napirendi pontra. Az előterjesztőknek köszönjük a részvételt.
Török Ottó sport szakállamtitkár meghallgatása
Köszöntöm Török Ottó szakállamtitkár urat, és megkérem, hogy fáradjon az előadói helyre. A 2. napirendi pontunk a szakállamtitkár úr meghallgatása.
A Házszabály szerint a bizottságnak a kinevezése előtt nem kell meghallgatnia a szakállamtitkár urat, tehát a mai meghallgatásnak ilyen értelemben nincs tétje. Mégis azt gondolom, hogy mind a szakállamtitkár úr munkáját tekintve, mind a magyar sport fontosságát szem előtt tartva a bizottság tagjai szeretnék meghallgatni arról a szakállamtitkár urat, hogy milyen elképzelései, tervei vannak a jövőre vonatkozóan. Arra kérem, hogy egy expozét tartson, mondja el, hogy milyen elképzelései vannak. A bizottság tagjai nyilván majd ehhez kérdéseket fogalmaznak meg, javaslatokat tesznek, és a végén majd lehetőséget adok arra, hogy az összefoglalójában választ adjon ezekre, és esetleg új véleményeket, javaslatokat tegyen. Öné a szó, államtitkár úr!
Török Ottó (Önkormányzati Minisztérium) tájékoztatása
TÖRÖK OTTÓ szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azzal kezdeném, hogy szeretném megköszönni, hogy az elmúlt másfél évben mint a NUSI főigazgatóját a bizottság támogatott a munkában, hiszen akkor már volt lehetőségem beszámolót tartani a NUSI tevékenységéről.
Szeptember 2-án léptem hivatalba; konkrétan meghatározott feladatok sokaságát fogom ellátni, és ennek megfelelően egy rövid összefoglalót tartanék arra vonatkozóan, hogy az egyes területeken most hogyan állunk, és mik a további terveink.
A jogalkotás és az igazgatás területén az alapvető vezető a nemzeti sportstratégia elfogadása, és az alapján egy kormányhatározatban meghatározott cselekvési program betartása. A sporttörvény módosítása kapcsán 2007 második negyedévében már elindult a módosítási egyeztetések sorozata, sajnos, ahogy az előbb is, az előző előadóktól, a PM-től hallottuk, az EKHO és egyéb más tárcaközti egyeztetések sikertelensége végett a sportolók életének jobbá tételére vonatkozó előterjesztések nem valósultak meg, ugyanígy a köztestületeknek az átszervezése sem. Ezzel együtt a sporttörvény további egyeztetése jelenleg is folyik és a Nemzeti Sporttanács, amelynek október 10-én lesz az alakuló ülése, is remélhetőleg már fogja tárgyalni a sporttörvény-módosítás új elemeit. Ezzel kapcsolatban egyébként egy ütemtervet készítettünk már a miniszter számára.
A sportegészségügyi feladatok kiemelt problémakörként jelennek meg a mi munkánkban, a szakállamtitkár és a szakállamtitkárság munkájában, hiszen az Országos Sportegészségügyi Intézet helyzete enyhén szólva nem rendezett, sem az infrastrukturális helyzete, sem pedig az a fajta szervezeti háttér, amelyik a munkát elősegítené. Ennek érdekében egyrészről segítünk a Sportegészségügyi Intézetnek az utolsó negyedévben, hogy minél hamarabb forráshoz jusson, illetve egy olyan komplex előterjesztés készült egy új szervezeti rendszer kialakításáról, amelyik egy olyan szervezetet hozna létre, amelyik a járóbeteg-ellátást, a sportegészségügyi hálózatnak a felügyeletét, a válogatott kereteket ellátó szolgálat létrehozását és felügyeletét, illetve egy sporttudományos koordinációs központot hozna létre. Illetve ennek egy operatív részeként a sportorvosi hálózat fejlesztésére tettünk javaslatot, amelyik a jelenlegi 96 sportorvosi vizsgálóhely 30-cak történő növekményét jelzi előre. Erre vonatkozóan a 2009-es költségvetésben már a fejlesztéshez szükséges plusz forrást beterveztük és a másik felét pedig az Egészségügyi Minisztériumnak kellene megtennie. Lehetőséget biztosítunk és azért is mondom, hogy ez kiemelten fontos az OSEI-nek, hogy még ebben az évben egy nagyon komoly műszeres beruházást is hajtson végre.
A doppingellenes feladatok ellátásával kapcsolatban csak annyit mondanék, hogy a WADA előírásai, módosításai január 1-jétől életbe lépnek, tehát nekem az a feladatom, ami még nem valósult meg, hogy az erre vonatkozó kormányhatározat módosításra kerüljön. Az egyik legfontosabb probléma, problémakör, amely az olimpia előtti időszakban mind a bizottság munkáját, mind pedig egyébként a sportszakmát is befolyásolta, az az állami forrásoknak az eljuttatása az állami oldalról a felhasználókig és ennek az ütemezése. Én azt gondolom, hogy talán ennek a problémakörnek a megoldása a legfontosabb feladatok közé tartozik. Erre kidolgoztunk egy stratégiát. Bizonyos tanulságokat nekünk is le kellett vonni, de ha a minisztérium nem tudja a bürokratikus útjait lerövidíteni, akkor ez nem fog megoldódni, de a támogatási rendelet előkészítésével, illetve az elszámolási rendek megváltoztatásával, továbbá a keretszerződések előkészítésével megoldhatóvá válik, és ezt fogjuk az idén elkezdeni, hogy tervezhetően, a jövő év február vége környékére az állami források a civil szervezetekhez eljussanak. Itt nekünk is önkritikusan tudomásul kell venni, hogy először is átláthatóan kell csinálni és dolgozni kell. Ez egy bürokratikus folyamat, meg kell oldani, elő kell készíteni időben és a költségvetési törvény elfogadása után még van idő arra, hogy ezt a feladatot ellássuk.
A következő terület a versenysport, olimpiai és paralimpiai támogatások, elmúlt a pekingi olimpia, nem szeretnék erre különösebben visszautalni, hiszen ezután már egy új időszak következik. A 2009-es évben az AGFIS világjátékok, a vancouveri téli olimpia, az ifjúsági olimpia felkészüléséhez nyújt a szakállamtitkárság támogatást, és kiemelten fogja kezelni az ehhez szükséges utánpótlás-nevelési feladatokat is.
A költségvetésben jelentős szerepet kapnak a nemzetközi jelentőségű sportesemények támogatásai is, hiszen az világos, hogy a versenysport számára Magyarországon talán az egyik legjobb megjelenési forma, hogy ha nemzetközi eseményeket hozunk ide. Ez nemcsak a turizmus, hanem elsősorban a sport dolgait is erősíti, így aztán 2009-ben is öttusa világkupát, ritmikus világkupát, kézilabda junior EB-t, műugró EB-t - a teljesség igénye nélkül - fogunk kiemelten támogatni, illetve elkezdjük a támogatását a 2010-es Triatlon VB-nek és a most elnyert úszó Európa-bajnokságnak is, amelyet ismét Magyarország rendez meg.
Azt gondolom, hogy most eljutottunk az utánpótlás-nevelés kérdéséhez, amelyikben remélhetőleg egy új fejezet fog kezdődni, legalábbis, ha rajtam múlik, biztosan. Jelenleg az utánpótlás-nevelési programok közül el kell, hogy mondjuk, hogy a korábban UPI, most NUPI kezelésében lévő programok sikerrel működnek. A Sport21 program, amely hatéves kortól próbálja a gyerekeket, fiatalokat a rendszeres sporttevékenységbe bevonni, 13 sportágat ölel fel, ezzel a jövő évi feladat az, hogy a program korrekciója szükséges, hozzá kell igazítani az eggyel följebb lévő Heraklész program mind induló korosztályához, mind pedig a sportágak számához. Mégpedig úgy, hogy össze kell kötni a Magyar Diáksport Szövetség által működtetett versenyzési és foglalkoztatási rendszerekkel. Így aztán ez az átjárhatóság megvalósulhat, hiszen ezeknek a programoknak az indulása óta talán az az egyik - talán legnagyobb - hibája, hogy az átjárhatóság egyelőre nem mindenhol valósul meg.
A Heraklész program, amely korban követi és feladatban a Sport21-et, egy egészen jól működő dolog, csak tájékoztatásképpen: Athénban húsz, Pekingben már 70 olyan sportoló volt, aki vagy még benne van a Heraklész programban vagy pedig onnan került ki, úgyhogy ez mindenféleképpen egy sikertörténet. A jövő feladata, hogy a Heraklész csillagprogram megkezdi a londoni felkészült, a bajnokprogram pedig a 2016-os játékokra készül. Mind a két program fejlesztést igénnyel, és ez nagyon fontos, mert az elmúlt egy hónapban meg is tapasztaltam már, a regionalitás irányába történő elmozdulás. Több olyan utánpótlás-központ létrehozása régiós szinten, amelyik lehetőséget biztosít a sportolók számának növelésére és az edzők nagyobb számú bevonására a munkába. Ez egy nagyon fontos dolog, hogy most már nagyobb lefedettségre van szükség.
A sportiskolákra vonatkozóan a közoktatási típusú sportiskolák működése elindult, 55 közoktatási intézményben, amelyeket módszertani központoknak is nevezünk, az Oktatási Minisztérium által elfogadott kerettanterv alapján kezdődött el az oktatás. Ennek a felmenő rendszerű sportiskolai rendszernek a forrásait biztosítjuk, jövőre is biztosítani fogjuk, ez egy kiemelten fontos feladat és nagyobb együttműködésre van szükség az egyesületi típusú sportiskolák rendszerével, tudniillik azzal, hogy a közoktatási típusú sportiskolák rendszere elindult, azzal a korábban jól működő egyesületi típusú sportiskolák helyzete rosszabbodott, tehát itt is a kapcsolatteremtés és az együttgondolkodás és a finanszírozás közös kezelése, ennek megoldása a cél. A Központi Sportiskola átszervezése a jövő évben elengedhetetlenné válik, Szabó Tamás professzor úrral erre vonatkozóan már előzetes tárgyalások folytak.
A szabadidősport vonatkozásában a cselekvési program részeként is számos pályázat és szabadidős program került megvalósításra ebben az évben is. Ezeket a programokat a 2009. évben is folytatni kívánjuk. Nyilván ez attól függ, hogy a költségvetési forrás milyen nagyságrendben áll rendelkezésre, de alapvető, hogy a szabadidősport térnyerését támogatnunk kell, és ezt én is így gondolom. Ilyen programok a Tárt Kapus Létesítmények program, a Mozdulj, Magyarország, a Tízezer Lépés program, illetve a kistérségi sporttáborozási program, a kistérségi senior sport, szabadidősport-program, szabadidős események megszervezésének támogatása. Ezeket a szabadidős pályázatokat mi minden vonatkozásban támogatni fogjuk a sportstratégia keretén belül. Arra mindenképpen szükség van, hogy a pályázati kiírásokat áttekintsük, mert számos olyan visszajelzést jutott el hozzám az elmúlt időszakban, hogy egyes programoknál a kiírás nem eléggé rugalmas. Nekem pedig az a véleményem, lehet, hogy nem elég rugalmas, de a monitoringrendszerünk hiányzik a pályázat nyomon követéséhez, tehát amennyiben ezt hozzá tudjuk tenni, akkor, azt gondolom, sokkal - hogy úgy mondjam - pályázóbarátabb programokat tudunk lebonyolítani.
Elkezdtünk az egészségesebb óvodák vonatkozásában is egy pályázati rendszert, ezt is mindenképpen folytatni fogjuk, csakúgy, mint a diáksport szövetség, az egyetemi sportszövetség és a természetbarát szövetség kiemelt támogatását.
A létesítményfejlesztés egy elég átfogó, és a következő napirendi ponttal is összefüggő kérdés. Év végéig el fogok készíteni egy átfogó létesítményfejlesztési programot, amely egyik oldalról a központi létesítmények fejlesztési irányát fogja deklarálni, a másik oldalról pedig azokat a fejlesztési programokat fogja megvizsgálni, amelyek jól indultak - ilyen például a tanuszoda és a tornateremépítő PPP-s program -, de jelenleg a kifutásukat éli. Érdemes azon elgondolkodni, hogy hogyan lehetne ezt a programot tovább folytatni. Ehhez nyilván az önkormányzatok segítsége is kell regionális szinten. Innen, Pestről nehéz megállapítani, hogy a régiókban milyen - hogy úgy mondjam - igény van ilyen létesítményekre, mert számos olyan példa történt, hogy a 37 darab eddig megvalósult létesítmény közül elég sok egész egyszerűen nem működik. Elkészült, remek, új, szép, csak üres. Ehhez kívánunk mi segítséget nyújtani. Ez a létesítményfejlesztési koncepció nemcsak arról szól, hogy mit lehet építeni, hanem hogy mit is lehet vele kezdeni, de az utóhasznosítás kérdésköre, a felhasználás mindenféleképpen az egyik legfontosabb eleme lesz a koncepciónak.
A központi létesítményekről itt is beszélhetek. Ha gondolják, akkor itt ejtenék róluk néhány szót. Az egyik a Puskás fejlesztési projekt, amely jelen pillanatban abban a stádiumban van, hogy elkészült egy megvalósíthatósági tanulmány, egy IMG nevezetű cég készítette, ennek a fordítása a napokban fog befejeződni, amely azt mutatja be, hogy milyen formában érdemes a Budapesti Olimpiai Központot fejleszteni. Van egy ütemterv, amely alapján nekünk ezzel kapcsolatban előterjesztést kell készítenünk. A Komjádi uszoda felújítása már elengedhetetlen, úgyhogy ezzel mindenképpen foglalkozni fogunk 2009-ben, illetve elindítottuk az energiaracionalizálási programunkat az olimpiai központokban, továbbá a Szeged, Maty-ér Olimpiai Központ nagyberuházását, amely elsősorban a pályákra vonatkozik. Dióhéjban erről ennyit.
A nemzeti sportstratégia kapcsán a cselekvési program végrehajtásánál az előbb a különböző programokról adtam tájékoztatást. Ami még a cselekvési program része, és nem került idáig megvalósításra, évek óta napirenden van, illetve a stratégia már meg is jelent, a nemzeti fittségi teszt elkészítése, az az alapfelmérés, hogy nagyjából tudjuk, hogyan állunk. Sok mindenről tudunk beszélni, hogy milyen a magyar gyermekek vagy felnőttek állapota, de igazából erről átfogó felmérés még nem készült, nem tudjuk. Ez szerepel a stratégiában, ezt mindenképpen szeretnénk 2009-ben elindítani.
Ugyanígy szerepel benne a nemzeti sportinformációs rendszer, amely nem működik. Be kell látni, hogy ez az információs rendszer jelenleg működésképtelen. A kivitelezők, akiknek el kellett volna készíteniük ezt a rendszert, 30 napot kaptak, hogy bemutassák, működik-e vagy nem. Amennyiben nem, akkor ezt a részét át kell gondolni a programnak, mert nehezen kezelhető. Viszont a sportinformációs rendszer, a Nemzeti Sportszövetség által gondozott SIR rendszer korszerűsítése elindult, azt gondolom, ez jó, a kistérségi sportinformációs rendszer viszont működik, és ez is egy nagyon jól működő információszolgáltató adatbázis, tehát van jó oldala is a dolognak.
Azt gondolom, hogy egy dologról kell még talán szót ejteni, ha megengedik, a Hold utca kérdéséről. Sajnos elköltöztünk a Hold utcából, a Roosevelt téren vagyunk, a sport szakállamtitkárság ott található meg.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. Dióhéjban ennyit gondoltam, és válaszolok bármilyen kérdésükre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. Képviselő hölgy és urak, önöké a szó. Elsőként Szalay Ferenc képviselő úr kért szót.
SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Én néhány rövid kérdést tennék fel. Az előző napirendi pont az adótörvények általános vitája volt, amelyben felmerült, hogy valóban úgy történt-e, hogy a minisztériumnak semmiféle javaslata nem volt az adótörvények módosításához. Ugyanezt kérdezném, megelőlegezendő, hogy a költségvetés kapcsán milyen elképzelések vannak akár az ön, akár a minisztérium fejében. Megelőlegezzük a dolgot, mert akkor nem fogunk a sportról vitatkozni, ha az elején lerendezzük, hogy merre lehet menni.
A másik, hogy azokkal a minisztériumokkal, amelyek valamilyen szinten köthetők a sporthoz, a testneveléshez, a koordináció, a kapcsolattartás kérdését hogyan gondolja az államtitkár úr, különös tekintettel a mindennapos testnevelésre.
Bár az olimpiát olyan szépen "odébb tette" az államtitkár úr, azért megkérdezném, hogy milyen következtetést vont le esetleg ön, mert az a néhány nyilatkozat, amely megjelenik sportvezetők szájából, hogy a sportolók a felelősek az egészét, egy kicsit húzós. Nem gondolom, hogy ez így lerendezhető, mert úgy érzem, hogy az olimpiai szereplésnek vannak következtetései. Nem az, hogy három aranyérem van vagy huszonnyolc, hanem hogy egy tendencia hogyan állítható meg, hogyan lehet egy kicsit másabb módon gondolkodni a magyar sportról összességében.
Megkérdezném az államtitkár úr véleményét a Nemzeti Sporttanácsról, hogy hogy és miképp gondolkodik Sárközy professzor úr elképzeléseiről.
Az önkormányzatok bevonását hogyan és miképpen tennék egy kicsit teljesebbé? Tényleg szép a kistérségi információs rendszer, de az önkormányzatok egy kicsit szélesebb körben is bevonhatók különböző feladatokba. Ráadásul a magyar sport jelentős része az önkormányzatok vállán nyugszik, nem az államén, ezért azt gondolom, hogy ez egy kicsivel fontosabb feladat.
Egy kicsit könnyebbnek tűnő kérdés az akkreditált doppinglabor kérdése. Én tudom, hogy az államtitkár úr fejében ez jó helyen van, csak az lenne a kérdésem, hogy ezt hogyan lehet majd megvalósítani a későbbiekben.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdések? Nagy Jenő képviselő úr, öné a szó.
NAGY JENŐ (MSZP): Köszönöm. A képviselő úr az előbb érintette az olimpiát, úgyhogy ezzel súlyponti kérdés lett az utánpótlás, a gyereksport, az iskolai sport, az iskolában működő sportkörök helyzete. Államtitkár úr, lát-e itt valami komoly problémát, valami megoldandó feladatot, mert erős az érzésem és sokan vagyunk így, hogy itt valami koordinációs, egyéb gond is van. Esetleg az Oktatási Minisztériumban kellene valami nagyobb összhangot vagy valami nagyobb egyetértést találni, de mindenképpen sürgető ez, hiszen a későbbi eredmények is, ha tetszik, nem tetszik, ettől függnek majd, hogy lesz-e jó iskolai sport, gyereksport, utánpótlás vagy nem. Kiugró eredményeket lehet e nélkül is elérni, de hosszú távon nem lehet erre építeni. Ez lenne az egyik kérdésem. A másik pedig a Puskás Ferenc Stadionnal kapcsolatban. Már a körmünkre ég és jó lenne ott valamit látni. De olyan rémhíreket hallottam, hogy az illetékesek közben csendesen egy másik ilyen PPP-konstrukcióban épülő stadionépítésén is munkálkodnak és nem nagyon tudom elképzelni, hogy ez a kettő hogyan egyeztethető össze. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdések? Világosi Gábor úr, tessék!
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Én örülök, hogy szakállamtitkár úrnak ez a véleménye, ami az enyémmel is megegyezik, ez már nem semmi. Azt hiszem, hogy ahhoz kell majd megtalálnunk az utat, hogy ezt kivitelezzük és ahogy államtitkár úr mondta is, hogy rajta nem fog múlni, hát remélem, hogy rajta annyiban fog múlni, hogy tudja majd érvényesíteni az elképzelésének a megvalósítását. Én is úgy érzem, hogy a mostani olimpiára bizonyosodott be, hogy elfogyott a magyar élsport. Évtizedeken keresztül nagyon sokan mondták, hogy milyen vékony a magyar élsport, na mostanra el is fogyott. A fő probléma azonban az, hogy a piramisnak elfogyott a csúcsa, ellenben a piramisnak meg nincsen teste, ahogy Nagy Jenő képviselőtársam is mondta, itt valóban szinte minden erőt az utánpótlásba kell fektetni - tömegsportba, iskolai sportba, diáksportba. És ehhez kell egy nagy levegőt venni a sportpolitika vezetőinek, hogy kitörjön abból a ketrecből, amiben évtizedek óta van a magyar sport, hogy olimpiáról olimpiára bukdácsolunk, örülünk az érmeknek, hál' Istennek, hogy már nemcsak az aranyérmeknek, mert évtizedeken keresztül csak annak örültünk, hanem leszállunk a földre és belátjuk azt, hogy bizony-bizony a legfontosabb az egészség megszerzése és megőrzése, aminek az egyik fontos eszköze a sport. Fontos a prevenció, hogy a felnövekvő nemzedék milyen fizikális állapotba kerül és ehhez meggyőződésem az, hogy a központi kormányzati pénzeknek sem az élsportot kell szolgálnia, arányaiban mindenképpen jelentős változásra van szükség és azokat át kell tenni a tömegsportra, diáksportra, az iskolai sportra. Hangsúlyozom, tehát egyrészt az egészség szempontjából fontos ez, másrészt pedig ebből nő ki majd az élsport, mert különben nem megyünk semmire.
Államtitkár úr itt jelzett jó néhány olyan programot, ami valóban előremutató és valóban jól működik, csak szerintem ez kevés. Ezeket kell jóval jobban tömegesíteni. Ami a fizikális felmérést illeti, ezzel is egyetértek, egységesíteni kellene, itt is van többfajta fizikális felmérési akció, mondjuk így. És a lényeg az, hogy ott is tudjuk időben követni azt, hogy a hatéves, a nyolcéves, a tizenkét éves, a tizenhat éves hova jut el. Mert ez, amit hiányolunk már évek óta, hogy vannak felmérések, amik nem tudom, hogy utána hova kerülnek, de hogy nincsen végigvive több korosztályon keresztül, az biztos.
Ami az infrastruktúrát illeti, valóban nagyon gondosan kell eljárni, mert a szűkös kereteket nagyon jól kell felhasználni, volt itt már az első kormányzati ciklusban tornaterem-építési akció, ami önmagában véve nagyon jó volt, de ott is tapasztaltam én személy szerint is, hogy nagyon sok helyre épült tornaterem, csak éppen gyerek nincsen. Nincs, aki használja, nem tudják üzemeltetni a kis önkormányzatok, mert a fenntartási költségek olyan magasak. Tehát itt egy nagyon komoly munkára van szükség, amit megint csak említett államtitkár úr. A régiókban, kistérségekben pl. uszodaprogram és egyebek, és erre van jó példa is, hogy mondjak egy konkrétat is. Két-három hete avattam fel Nagygelsén egy fürdő-uszodakomplexumot, ahol megoldották azt, hogy egy körjárattal nyolc település gyerekeit viszik oda. Van egy 25 méteres feszített víztükrű medence és számos kisebb lesz még kint is, szabadtéren. Ezekre kell odafigyelni, ezeket a példákat kell mind gyakrabbá tenni, mert ha ilyen lenne az országban is sok, akkor nagyot lépnénk előre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Tóth József képviselő úr, tessék!
DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót. A kérdésem úgy szól, hogy viszonylagos egyetértés volt a nemzeti sportstratégiában. Tájékoztatást is kaptunk a 2008-2009-es cselekvési programról. Hogyan ítéli meg az államtitkár úr ennek a cselekvési programnak a végrehajtását különösen abból a szlogenből, ami jó volna, ha nem szlogen volna, hogy a szolgáltató állam szerepe hogy valósul meg ebben? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Mohácsi József képviselő úr, öné a szó.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Tulajdonképpen kapcsolódnék jó néhány képviselőtársam felvetéséhez, ez a múlt bizottsági ülésünkön is előjött. Az olimpiai teljesítmény és ennek kapcsán nyilván az utánpótlás-nevelés. Persze, akik olimpikonok és részt vesznek a hosszú felkészítésen, eleve kiválasztott és tehetséges emberek. De amit a pénzhiányról említett, ezzel kapcsolatban lennék kíváncsi a véleményére, amellett, hogy egy pillanatnyi rossz forma is okozhat ilyen csalódást, mint ahogy most szerepeltünk Pekingben, de ne legyünk elégedetlenek, mert lesz ennél még jobb is.
A tornatermek tekintetében, amit Világosi Gábor képviselőtársam említett, maximálisan egyetértek. Vannak olyan települések, ahol van bőven gyerek, viszont nincs tornaterem, tehát ezt a programot feltétlenül tovább kéne vinni. Ahogy a múltkori ülésünkön Lasztovicza Jenő említette, hogy egyre több az a gyerek, aki a kispadon üldögél.
Az utánpótlás-nevelés kapcsán az utolsó kérésem az, amiről beszélgettünk és teljesen egyöntetű vélemény volt az előző ülésen, az a napi testnevelési órák bevezetése. Ez nyilván nem egyszerű feladat, de kérjük a sürgős gondolkodást ez ügyben.
Én a munkájához sok sikert kívánok és bízom a sikeres együttműködésben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdések vannak-e? Tóth József képviselő úr, öné a szó.
TÓTH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Az elnök úr mondta, hogy nemcsak kérdéseket, hanem véleményeket is lehet mondani egy csokorba foglalva.
A sportstratégiánk cselekvési programja megítélésem szerint kellő figyelmet fordít a kistérségi kapcsolatok erősítésére. Örömmel hallottam a szakállamtitkár úr álláspontját, hogy folytatni kívánják azt a programot, amely a kistérségekre figyel, mind az információs intézményrendszer, mind pedig a megkezdett pályázati konstrukciók folytatását. Biztatni szeretném, egyetértve ennek a programnak a jelentőségével, és azzal is, hogy nyilván az első két év tapasztalatait tovább kell csiszolni akár a monitoringrendszerben, akár a pályázati egyértelműség vonatkozásában.
Az erre szükséges forrás 2007. és 2008. év során mindig egy picivel több lehetett, és talán a 2009. év ebben ugyanilyen folyamatot tud majd költségvetési szempontból teljesíteni. Az a több mint 220 pályázat, amely ebben a három kistérségi programban végül is nem sok költségvetési pénzt kapott - alig több mint 200-220 millió forintot -, tízezreknek, vagy lehet, hogy százezreknek adott értelmes cselekvési programot, szabadidős programot olyan területeken, kistérségekben, falvakban, ahol más lehetőség erre nem nagyon van. Erre szeretném biztatni a szakállamtitkár urat. Szerintem ez az irány nagyon helyes, és az előző két év tapasztalataiból is okulva csináljuk tovább. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Pál Béla alelnök úr kért szót.
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden: engem arról győzött meg a szakállamtitkár úr bevezetője, hogy nyilván az eddigi tapasztalatait is kellőképpen hasznosítva, jó gazdája lesz ennek a területnek. Ezt nem is akarom most különféle cizelláltabb fogalmazásokkal tovább bonyolítani. Meggyőzött ez a tájékoztató.
Nagyon gyors, rövid kérdéseim lesznek. Az egyik az, hogy a minisztériumnak milyen elképzelései vannak a sportegészségügy helyzetének javításával kapcsolatban, másrészt pedig mindazokkal a tartalmi elképzelésekkel kapcsolatban, amelyekről a szakállamtitkár úr szólt. Ahhoz adekvát személyi, szerkezeti változásokat tervez-e a sportirányításban? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. További hozzászólási igény? Nagy Imre képviselő úr.
NAGY IMRE (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Egyrészt elnézést, hogy személyesen nem hallottam a mondandóját, ugyanakkor van egy dolog, amiben egészen biztos, hogy közel áll a véleményünk. Azért akarom a bizottság nyilvánossága előtt mondani azt, amiről pár mondatban a múltkori jelenlétekor beszéltünk, mert tudom, hogy jó néhányan nem értenek vele egyet, ellenben úgy gondolom, hogy mégis kiutat kell találni abban, hogy sokszor elhangzott, hogy a testnevelés oktatásában napi szintre kellene emelni a testnevelési órák számát. Ebben pedig nékem némileg más az álláspontom, és erről szeretném a véleményét is kérdezni majd.
Nevezetesen, véleményem szerint nem célszerű, vagy nem feltétlenül a legjobb megoldás, ha a napi órák megtörését csináljuk 45 perces - egyébként effektíve maximum 20-30 perces - testnevelésórákkal. Ellenben alternatívaként ki kellene építeni azt a lehetőséget, hogy elkötelezett testnevelő pedagógusok segítségével minél több gyerek számára tudjunk tanórán kívüli, délutáni mozgáslehetőséget biztosítani. Azt gondolom, abban biztosan egyetértünk a bizottsági társaimmal, hogy a célunk nem feltétlenül az, hogy milyen formában történjen, hanem az, hogy mindenképpen biztosítsuk a gyerekek számára, hogy hetente ne csak kettő, hanem több mozgási lehetőségük legyen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Van-e további kérdés, esetleg hozzászólási igény? (Nincs jelentkező.) Akkor én még hozzátenném a magam kérdéseit, államtitkár úr.
Az Országos Sportegészségügyi Intézet kapcsán szóba került a sportorvosi rendelők számának emelése, amivel én teljesen egyetértek. Azt hiszem, hogy az elmúlt időszak bizonyította, hogy rossz döntés volt a leépítés, hiszen olyan hosszú várakozási idők alakultak ki, amik gyakorlatilag a szezon kezdése előtt nem adnak lehetőséget arra - nálunk vidéken legalábbis így van -, hogy a gyerekek időben kapjanak sportorvosi igazolást, és mindenféle trükköket kell bedobni annak érdekében, hogy ez meglegyen. A legtöbbször ennek éppen maga az alapos vizsgálat elmaradása a következménye. Ez szerintem tehát jó dolog.
Az OSEI kapcsán viszont nem volt szó a sportkórház helyzetéről, pontosabban érintőlegesen beszélt erről a szakállamtitkár úr. Azt kérdezném, hogy hogy állnak azok az egyeztetések, amelyek az Önkormányzati Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium között folynak. Korábban ellentétes információkat hallottam: a kormányszóvivő azt nyilatkozta, amikor én kérdésként felvetettem, hogy egy nemzeti sportegészségügyi központot kellene létrehozni, hogy nyitott kapukat döngetek, aztán később Gyenesei miniszter úr leveléből arról értesültem, hogy ősszel egyeztet Székely Tamás minisztertársával. Ha erről több információja van az államtitkár úrnak, azt szívesen hallanám.
Sokan említették az utánpótlás-nevelés dolgát. Világosi Gáborral egyetértek abban, hogy most döbbentünk rá, hogy nincs alja a piramisnak. Ebben egy alulról építkező ügyet kell erősítenünk, és a nagy kérdésnek, a mindennapos testnevelésnek véleményem szerint ebben van döntő jelentősége. Illetve ehhez hozzátenném - és erről kérném az államtitkár úr véleményét -, hogy mi a helyzet a sportegyesületekkel, hiszen ezzel vidéken különösen gondban vagyunk. Az önkormányzatoknak szűkebb mozgásterük van, az egyesületek fenntartása eddig is jórészt saját vagy önkormányzati cégek finanszírozásán múlott, és azt gondolom, hogy ez nem tartható tovább. Ha a diáksportot nem tudjuk a rendszerbe építeni, és a mindennapos testnevelés mellett nem tudunk rendszeres edzési lehetőséget biztosítani, úgy nem fog megváltozni ez a helyzet, nem lesznek sportolóink. Már olyan nagy a konkurenciaharc, elsősorban az informatika és egyéb más témák miatt, valamint az iskolai elkötelezettségek miatt a sport háttérbe szorul. Ez nagyon helytelen, mert borzalmas állapotban van a magyar társadalom egészségügyi szempontból. Soha ennyi elhízott, rossz csontozatú, rossz mozgáskultúrájú gyerek nem volt Magyarországon, mint ma. Ezt nem lehet hagyni, mert ennek tragikus következményei lesznek felnőttkorban, sőt, az egészségbiztosítási pénztár irányában is. Nem tudom, hogy preventív céllal nem lehetne-e olyan programokat támogatni, amelyekbe mindenki beszállna, az Egészségügyi Minisztérium is, hiszen ő maga is érintett benne.
Ha már a minisztériumok közötti kapcsolatrendszerről beszéltem, az oktatási minisztériummal folynak-e tárgyalások a mindennapos testnevelés megvalósításának lehetőségéről? Akik itt ülnek a bizottságban, emlékeznek, hogy párttól függetlenül mindannyian támogattuk, aztán soha nem tudunk az oktatási minisztérium miatt előre lépni ebben a kérdésben. Nagyon jól tudjuk, hogy a mindennapos testnevelésnek nincsenek meg a létesítményi feltételei, sajnos nincs meg az edzőfeltétele sem, nincs szándék, és a szülőkben sincs meg az az elszántság, hogy a gyerekeket idővel, fáradsággal edzésre vigyék. A helyzet még rosszabb lesz, ha időben nem valósul meg, hogy a tanórákat ne tudják elkerülni a gyerekek, és szerintem nem szabad, hogy elkerüljék, tehát ezt valamilyen módon el kellene érnünk.
Ehhez kapcsolódik az edzők számára valamilyen életpályaprogram. Ha jól emlékszem, Sárközy úr a bizottsági meghallgatáson kitért erre, és kifejezetten szándékát fejezte ki ezen a téren, hogy a Wesselényi Sportközalapítvány keretében kell többet tenni ennek érdekében, ki lehetne alakítani egy olyan edzői támogatási rendszert, akár életpályaprogramot, amelynek keretében azoknak az edzőknek, akik az iskolában maradnak, és ott vállalnak a tanórákat követően plusz foglalkozásokat, valamilyen módon díjazni, jutalmazni tudnánk.
Szóba került az olimpia is. Teljesen egyetértek vele, hogy foglalkoznunk kell a kérdéssel. Nem csak a társadalmat, a politikát is, és a sportolói társadalmat is sokkolta ez az eredmény. Ha nem ülünk le időben, nem tudunk egy átfogó értékelést adni. Mi a bizottsággal erre várunk, október 28-án lesz a bizottságunk előtt a Magyar Olimpiai és a Paralimpiai Bizottság, amikor átfogó értékelést adnánk az olimpiai eredményekről, így a következő olimpia előtt visszatérhetünk azokhoz a korábbi sikerekhez, amelyeket a sportolóink az elmúlt olimpiákon el tudtak érni.
Ezzel megint visszatérünk az utánpótlás-nevelés kérdéséhez, a létesítményfejlesztési programhoz, amelyet már érintettünk, és államtitkár úr is beszélt róla, hogy nem csak nagyban gondolkodunk. Ez a kérdésem is egyben, hogy mi van azokkal az öltözőkkel, sportöltözőkkel, edzőtermekkel, amelyek vidéken az egyesületi sportinfrastruktúra alapjait adják? Én emlékszem még azokra a sikeres programokra, amelyek az Orbán-kormány idején indultak, sőt akkor még a Medgyessy-kormány első idején is megmaradtak, még néhány százezer forintos támogatással óriási sikert tudtak aratni és sok esetben egy-egy helyi futballcsapata, kézilabdacsapat megmaradását, esetleges fejlődését tudták elérni.
Fontos lenne kitérni az olimpiai felkészülési, támogatási rendszerre, ha erről mondana államtitkár úr néhány szót, illetve a jutalmazási rendszerről is beszélne. Most a következő négyéves időszakra gondolok, hogy a korábbi hibákból okulva milyen változtatásokat tartana szükségesnek és mit lehet ezen a területen elérni.
Nagyon fontosnak tartom, amit Tóth József képviselőtársam már megfogalmazott, a nemzeti sportstratégiát. Nagy konszenzussal fogadtuk el, azonban a megvalósítás nagyon nehezen megy. Mit tervez annak érdekében, hogy a megvalósítást fel lehessen gyorsítani és azok a sarokkövek, amelyeket meghatároztunk a program keretében, azok meg is tudjanak valósulni? Nagyjából ennyi lenne első körben, amit hozzátennék. Visszaadom a szót szakállamtitkár úrnak a válaszadásra.
Török Ottó szakállamtitkár válaszai
TÖRÖK OTTÓ szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az EKHO-val, adótörvényekkel kapcsolatban, 2007-ben az EKHO-ra tettünk javaslatot, a PM ezt nem fogadta be, de idén ismét kezdeményeztük.
A költségvetéssel kapcsolatban, merthogy szóba került, hogy mire költünk pénzt 2009-ben. Nyilván most konkrét számokat mondani talán nem volna igaz, az erővonalak a költségvetés tervezésénél azok voltak, amelyek az én tájékoztatómban is szerepeltek, az utánpótlás-nevelés, a szabadidősport, a sportstratégia kérdése, az oktatás kérdése, edzőképzés, tehát ezekre fektetünk nagyobb súlyt, illetve megkísérlünk az egyesületek felé is elmozdulni, amit talán elnök úr is említett. A nagyságrendről annyit lehet tudni, hogy nem lesz rosszabb, mint tavaly. Jelenlegi stádiumában ennyit lehet róla beszélni, de a későbbiek során, ha számokat lehet mondani, azonnal el fogom mondani.
A társminisztériumok. Van egy szerencsés helyzet és a Nemzeti Sporttanácsot is kiemelném, tehát Sárközy professzor úr kinevezésével a sport szakállamtitkárságnak erősödött a helyzete, hiszen a Nemzeti Sporttanácsban a korábbiaktól eltérően a sport szakállamtitkár látja el a titkári feladatokat és a sport szakállamtitkárság pedig az operatív feladatokat. Tekintettel arra, hogy a Sporttanács összetétele, pont az érintett társminisztériumokat is érinti legalább államtitkári szinten, ezért ez egy nagyon fontos része, hogy azt gondolom, hogy ott az érdekérvényesítést meg lehet ejteni. Való igaz, hogy számos kérdés azért nem került megvalósításra, vagy azért még nem valósult meg, mert a társminisztériumokkal még nem volt elég jó az érdekérvényesítő képesség akár a mindennapi testnevelésnél vagy a Sportkórház vonatkozásában. De ez nekünk egy feladatunk, nekem is az, mert az ÖM, a miniszter úr, se én sok kérdést egyedül nem tudunk megoldani, tehát ezzel mindenképpen kell foglalkozni.
Az olimpiával kapcsolatban ez több kérdésben is megfogalmazódott. Én mindig elmondtam mindenhol az én egyéni véleményemet, hogy aki kudarcnak ítéli az olimpiát, az minősíti ezzel a sportvezetőt és a sportolót a végén és szerintem ez nem helyes. Tehát ők tehetnek a legkevesebbet erről a történetről. Mindenkinek, minden sportszakembernek nagyon sok munkája van abban, hogy egy versenyző kijusson az olimpiára, ahol valahogy szerepelt. De már a kijutás sem egy egyszerű történet, mindig a Berki Krisztiánnal szoktam példálózni, hogy a világ egyik legjobb tornásza és nem jutott ki az olimpiára. Nem gondolom, hogy korrekt dolog őt minősíteni ebben az ügyben.
Az érmek száma: nem kevés. Talán 1927-ben volt utoljára ennyi szerzett pont, azért ez jelzésértékű azzal együtt, hogy számos olyan tényező volt, ami nüansznyi különbségen múlott, hogy érmet szerzünk vagy nem szerzünk. És azért volt egy-két olyan kimagasló teljesítmény, ami minden tiszteletet megérdemelt. Nem akarok példálózni vele, szerintem önök közül mindenki ugyanúgy gondolja, hogy akár a vízilabdacsapat vagy akár a Kiss-Kozmann-nak az emberi teljesítménye példakép lehet a gyerekek számára, amiből most nem annyira van sok példakép.
Az önkormányzatok bevonása. Igen, az az igazság, hogy már az előadásomban is próbáltam arra utalni, de akkor ezek szerint nem volt egészen jól körülírt, hogy azok a kistérségi pályázatok vagy azok a fajta szabadidős és egyéb más pályázatok, amelyek a régiókat, az önkormányzatokat, kistérségeket érintik, sok esetben azért tűnnek olyan sikertelenebbnek, mert pont a lényeg marad ki belőle, az önkormányzatoknak a szakmai bevonása, véleményem szerint, hiszen innen nem biztos, hogy pontos a megállapítás, hogy mit mire adunk oda és mit kérünk az önkormányzatoktól segítségként, mert innen nem biztos, hogy mindenki tudja. A helyi adottságokat csak a helyi önkormányzatok tudják megfelelőképpen elmagyarázni és a feladatot aztán végrehajtani. Szerintem ez teljesen jogos és azt szeretném, hogy ebben azért erősödjön kicsit a szakállamtitkárság.
A monitoring is hiányzik, ennek vannak személyi feltételei, ennek a feltételrendszerét kell nekünk megteremteni valahogy a jövőre nézve.
Akkreditált doppinglabor. Egy ilyen engedélyeztetése folyamatban van, mégpedig a WADA által már támogatott, ez egy profitorientált labor, egyébként Budapesten van. A Magyar Olimpiai Bizottság, a Sporttanács és az Önkormányzati Minisztérium támogatja. Ez a vállalkozás, ennek a reális akkreditációs folyamata körülbelül két év körül mozog, amíg megkaphatja az akkreditációt. Voltak egyéb más kezdeményezések is, hogy az akkreditált doppinglabor máshol jelenjen meg, de szerintem Magyarországon talán elég egy is és főleg úgy, hogy azért ez magunk között szólva, azon túl, hogy majd el fog látni nyilván állami feladatokat is, de ez egy üzleti tevékenység, maradjunk ennyiben.
A Puskás Stadion, Fehér út kérdésköre. Ez egy elég izgalmas kérdés, a következő napirendi pontban, a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézménynek az egyéb olimpiai központ témái is fel fognak merülni. Annyiban előreszaladnék, hogy a Fehér útra vonatkozóan egyébként egy könnyűszerkezetes csarnokot tervezett az intézmény, amelyre a forrás a napokban rendelkezésre áll. A döntés megszületett, hogy a forrást biztosítja a magyar állam és miniszteri döntés született ebben a kérdésben, és a PM-től várjuk vissza a papírt. A forrás rendelkezésre áll. A könnyűszerkezetes csarnok, amely 3400 m2-es alapterülettel rendelkezik, egy edzőcsarnok lenne egyébként, kimondottan az utánpótlás-nevelési feladatok ellátására, a Körcsarnok kiváltása végett. Ennek az építési engedélyeztetési eljárása folyamatban van, de ez egyébként egy folyamatban lévő ügy. Most ezzel összefüggésben, hogy a Fehér úton a Magyar Labdarúgó Szövetség egy 30 ezres stadiont szeretne fejleszteni, abban a konstrukcióban gondolom én, ahogy a Wembley fejlesztése történt. Ennek a tanulmányát is egyébként ugyanaz az ING nevű cég készítette, mint a Puskásét. Én azt gondolom, hogy nekünk az a feladatunk, hogy a Puskás-projektet vigyük momentán, mert annak van egy folyamatos ütemterve és az intézmény, amíg egyéb más döntés nem születik, az utánpótlás-nevelés feladatainak ellátására fogja továbbvinni ezt a csarnokprojektet, mert ez egy reális, tavaszra, májusra elkészülhető létesítmény.
Mint magánember, annyit hadd mondjak, hogy egyébként nagyon szép a stadion, félreértés ne essék, láttam a magánterveket, remekül néz ki, tényleg cipőkanállal pont befér a Fehér úti ingatlan területére, de ennek a jogi háttere és vagyonkezelési problémái miatt azért még odébb van, hogy legyen valami. Legalábbis én úgy gondolom.
A sportstratégia megvalósítása. A sportstratégia cselekvési program megvalósításával kapcsolatban a tájékoztatómban jeleztem azokat a megjelenített folyamatokat, amelyek a kormányhatározatban vannak, és működik egy része, más része nem. Amelyik nem, azzal kapcsolatban nekünk módosítani kell ezt a cselekvési programtervet és más súlypontokat kell kitalálnunk. A szolgáltató állam megvalósítása többek között abban nyilvánul meg, hogy bár elköltöztünk a Hold utcából és beköltöztünk a Roosevelt térre, de reményeink szerint már november hónap második felében megnyitunk egy szolgáltató irodát a Magyar Sportok Házában, amelyre két helyiségalternatívánk van és ebben még nem döntöttünk. Ennek az a célja, hogy a fogyatékossággal élő sportolók referense mindenképpen kiköltözzön, hiszen egyrészt helyben van, sokkal jobban megközelíthető, a másik oldalról a sportosztály dolgozói, egy jogász és egy pénzügyi asszisztens is meg fog jelenni a meglévő állományból, tehát többletforrást nem igényel. És az a célja, hogy mind a pályázatkezelésben, mind az információáramlásban, mind pedig a beszámolókban említett financiális ütemezésnek a gyorsításában operatív segítséget nyújtson a szakállamtitkárság a civil szervezeteknek. Inkább magunkra vállaljuk azt a többletmunkát, hogy nekünk ugyanúgy meg kell a kapcsolatot tartani a Roosevelt tér és a Sportok Háza között, de ez legyen már a mi problémánk.
Az olimpiára visszatérve, a pénzhiány kérdése. Én azt szoktam erre mondani, hogy a Nagy Tímea olimpiai sikereiről kár beszélni, hiszen egy kimagasló sportember. Ő nyilatkozta, hogy véleménye szerint nem a pénzhiány az elsődleges probléma. Az lehet, hogy a pénzelosztás jellege és ez igaz is, hogy milyen formában osztjuk el az állami forrásokat, az valóban egy következő feladat, ami szintén ránk vár, de Timi elmesélte, hogy ne felejtsük, hogy a vívók fegyvernemenként elmennek évente 9-10 világkupára Rio de Janeirótól Kubán keresztül Azerbajdzsánig, meg megkapják az ösztöndíjat, ezen túlmenően minden felszerelést és folyamatosan edzőtáboroznak. De nem biztos, hogy pont a forráshiány okozza ezt a remek eredményt, ami Pekingben volt, és egyébként nekem is csalódás volt, mint volt vívónak.
A mindennapi testneveléssel kapcsolatban, sportszakmailag nem kérdéses, bármennyien is itt ülünk, szerintem mindannyian egyetértettünk abban, hogy erre azért szükség lenne, de láthatóan a feltételrendszer nem adott. Ezért már évek óta ez nem került megvalósításra. A tanórán kívüli testnevelés felvetése azért is érdekes, mert én a családban tapasztalom ennek a hiányát egyébként nagyon közel. A nejem is pedagógus és nincs arra lehetősége, még nem is pénzkérdés lett volna, de nincs arra lehetősége, hogy a gyerekeket délután kivigye a jó sportpályára, mert infrastruktúra azért van, mert másfajta hasznosítás van éppen a sportpályán. A másik oka, hogy nincs olyan tanfolyam jelenleg, amin szintén változtatni kell, amelyik az általános iskolai tanárnak lehetőséget biztosít, hogy olyanfajta képzést kapjon, hogy a gyerekeket kivigye a tanórák után a pályára és teljesen normális, testneveléshez hasonló tevékenységet folytassanak. Tehát ez is egy gond. És mindenféleképpen szükség van a testnevelési órák növelésére. Egyébként az oktatási tárcával a felmenő rendszerű kötelezett testnevelési óraszámnövelésről tárgyalunk éppen, amely a törvénymódosításban is szerepel.
A sport szakállamtitkárság személyi változásával kapcsolatban: jelenleg egy főosztályvezetői pályázat van kiírás alatt, illetve a NUSI főigazgatója pályázata is megjelent. Ebben nem tervezek változást. Momentán egyelőre jó a helyzet. Az a kérdés, hogy ki lesz a főosztályvezető, aki a sportszakmát fogja vinni, ezt egyelőre nem tudom megmondani, mert a jelenlegi pályáztatási rendszer a MEH-en keresztül megy és éppen ma van talán a meghallgatás. Nem tudom egyelőre a neveket.
A Sportkórház helyzete. Az ingatlannal kapcsolatban tudok helyből információt adni. Az alapfelállás az, hogy a Nemzeti Sportegészségügyi Központ szolgáltatást vásárolna, amelynek több előnyös oldala is van. Az egyik az, hogy ha Budapest központról beszélünk első körben és azt mondjuk, hogy nincsen Sportkórház, akkor tulajdonképpen bárki fel tudja építeni a Sportkórházat, egy befektető például, olyan feltételekkel, amely a sportegészségügyi ellátáshoz szükséges, és azt a szolgáltatást megvásárolhatja az intézet, de ezzel rögtön az a lehetőség is fennáll, hogy ne csak Budapesten vásároljon szolgáltatást, hanem az igényeknek megfelelően vásárolhat vidéken is. Attól függ, például a szolnoki MÁV Kórházban, ahol remek mozgásszervi ellátás van. Ha a régió úgy ítéli, akkor lehet erre is mód.
Úgyhogy ezzel kapcsolatban valóban a miniszter úr az egészségügyi miniszterrel kezdeményez megbeszélést, de jelen állás szerint én is csak ezt tudom mondani. Mi a főorvos úrral tárgyalunk.
Az egyesületi támogatások kapcsán a 2009-es költségvetésben kiemelten fogjuk kezelni az egyesületek helyzetét, amely kiemelten kezel és nem jelent nagyságrendi elmozdulást, de pozitív irányba megyünk a műhelytámogatás felé, hogy az alapoktól kezdjük el az építkezést. Az edzőképzéssel kapcsolatban működik a patrónusprogram, ez év végéig 60 millió forinttal növeljük a patrónusprogram eredeti kereteit, tehát ez azt jelenti, hogy az egyharmadával növeljük már idén az év végégig a keretet, ezzel is elősegítve az edzők helyzetét, a patrónusok, patronáltak vonatkozásában. Mi is támogatjuk a WESKA felhasználását az életpályaprogramra, hogy a sportszakember-képzés is megjelenjen ebben az ügyben.
A sportöltözők, a kisberuházások vonatkozásában: ezt tartalmazni fogja ez a fejlesztési koncepció, nemcsak a PPP program újraindítását, hanem ezeket a kisebb fajta beruházásokat is. Nincs új a nap alatt, vannak olyan programok, amelyek sikeresek voltak, azokat kell megvizsgálni, hogy hogyan lehet beilleszteni a 2009-es költségvetési kereteken belül.
Végezetül az olimpiai támogatások és jutalmazások rendszere. Ezzel el fogok kezdeni foglalkozni. Biztos, hogy változtatni kell rajta, de még nem mélyültem el ebben a kérdésben, mert az olimpiai ciklusnak vége lett, de azt tudom, hogy változtatni kell rajta.
Ha kihagytam valamit, elnézést kérek. (Az asztalon lévő cédulákra mutatva:) Ezeket nem is láttam, de köszönöm szépen. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Ha valami kimaradt, a képviselőtársaim majd nyilván reklamálnak, és újra felteszik azokat a kérdéseket. (Közbeszólás.) Van egy ügyrendi javaslat, hogy most már csak írásban tegyék fel az elmaradt kérdéseket a képviselő urak és a képviselő hölgy társunk. (Derültség.)
Kérdezem, hogy van-e ezek után bárkinek kérdése, további észrevétele. Szalay Ferenc.
SZALAY FERENC (Fidesz): Nem kérdésem van, és nem is írásban szeretném feltenni, csak azt szeretném mondani, hogy minden támogatásunkról biztosítjuk az államtitkár urat. Mindenben, amit elmondott, tudunk együttműködni, közösen gondolkodni, és tényleg azt szeretnénk, ha az az ötpárti egyezség, amely a sportstratégia kapcsán elindult, most már működővé is válna.
Én nagyon utálom azokat a bizottsági üléseket, amikor rendkívül okosan elmondjuk negyvennegyedszer, hogy ki hogy látja a sportot, mindenféle megoldási javaslatunk megvan rá, aztán utána semmi nem történik. Kis túlzással semmi, természetesen. Remélem, egyszer ezen túlleszünk, mert szerintem mindenkinek egy kicsit nyomasztja a lelkét, hogy itt határtalan dolgokat el tud mondani, aztán mások történnek a világban.
Az olimpia kapcsán mondanám csak, hogy az olimpia úgy legyen mindenki fejében, hogy nagy tanulság - amit sokan mondtak -, hogy a sport elvesztette a presztízsét, és ha ezt nem adjuk vissza a diáksporton, az utánpótlás-nevelésen, az egészséges életmódra nevelésen, programokon keresztül, akkor itt fogunk vitatkozni és siránkozni a későbbiekben is. Amiről beszéltünk ezen a területen, az - azt gondolom - a legfontosabb kérdése a mai napnak, és ezt igen-igen komolyan kellene venni, már csak azért is, mert azt gondolom, hogy ez nemzetépítő dolog is, nem csak sportkérdés.
A harmadik: az önkormányzatok kapcsán elmondanám röviden, hogy mondjuk Szolnokon mit teszünk sportkérdésekben. Az első négy évfolyamon mindennapos testnevelés van, visszaadtuk a diáksport-normatívát a dse-knek, a diákolimpiai és szabadidősport-versenyeket külön forrással támogatjuk eredményességi és részvételi szempontok alapján, szűrőprogramokat indítottunk be a gyerekeknél, hogy kinek mi a problémája, mit kell ennek javítására szolgálni. Csináljuk azt a felmérő rendszert, amelyről az államtitkár úr beszélt, és használjuk is - azt gondolom, hogy ez sem egy utolsó dolog -, és a város költségvetésének 2,1 százalékát fordítjuk sportra. Ezt azért mondom, mert tudom, hogy a polgármestertársaim hasonlóképpen gondolkodnak ebben a kérdésben, és szeretném őket is megerősíteni. (Közbeszólás.) 23 milliárd forint, ez körülbelül hasonló. Azt gondolom, mindenki hasonlót csinál, nem csak mi, de ez legyen már példa följebb is, hogy meg lehet oldani, ha az ember nagyon akarja.
A mindennapos testnevelésről, a mindennapos testedzés kérdéséről majdnem mindegy, mit gondolunk, csak egyszer legyen már valami, és akkor már tudunk menni előre. Itt megint a diáksport-normatívát hoznám elő: amíg volt diáksport-normatíva, addig a testnevelők délután dolgoztak a dse-kben vagy a dsk-kban, most nincs miből megfizetni őket, ezért egy kicsit bonyolult ez a kérdés. Miután minden mindennel összefügg, ezért érdemes lenne a későbbiekben az egyeztetéseken feszegetni, hogy ezzel a kérdéssel mit és hogyan lehetne tenni.
Ehhez kapcsolódik a szakemberképzés. Amíg az edzők életpályamodellje nem működik, edző nem fog a pályán maradni. Ha nem lesz edző, nem lesznek sportolók. Ha a testnevelő tanárok elmennek újságírónak, hasonló a helyzet. Azt gondolom, hogy eléggé érdekes kép van ez ügyben Magyarországon.
Miután ezerszer beszéltünk róla, én itt most befejezném, és sok sikert kívánnék az államtitkár úrnak. Ránk mindig számíthat, amit akar csinálni, segítünk benne, hogy megoldódjon.
TÖRÖK OTTÓ szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Van-e további hozzászólási igény? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, megköszönöm a szakállamtitkár úrnak, hogy eljött a bizottság elé. Köszönöm azt a pozitív megnyilvánulást, amely a kérdésekre adott válaszok kapcsán érkezett öntől. Valóban - csatlakozom Szalay Ferenc képviselőtársamhoz - nagyon remélem, hogy nemcsak itt hangzottak el, és nemcsak itt volt egyetértés közöttünk ezekben a magyar sport számára valóban fontos kérdésekben, hanem igyekszik megtenni minden annak érdekében, hogy ebből a lehető legtöbb megvalósuljon. Mi mindig partnerek leszünk ebben, ahogy korábban is voltunk, tehát amennyiben a költségvetéshez, az adótörvényekhez olyan javaslatok jönnek be, amelyek nem hozzánk érkeznek, hanem a minisztérium szakállamtitkárságához bármilyen módon a sportegyesületektől, mi abban mindig partnerek leszünk, hogy adott esetben ötpárti konszenzussal költségvetési vagy akár adótörvény-módosítókat nyújtsunk be. Tehát állunk rendelkezésre, és partnerek leszünk ebben. Köszönjük, és sikeres munkát kívánunk! Lezárjuk ezzel a második napirendi pontunkat.
Áttérünk arra a harmadik napirendi pontra, amelyről már meglehetősen sokat beszéltünk e napirendi pont keretében is. Szerintem lényegében kiveséztük a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet működését.
Kaptunk egy olyan előterjesztést, amely részletesen leírja, hogy milyen szervezeti struktúrában működik az intézmény, illetve milyen központok vannak, milyen fejlesztések történtek az elmúlt időszakban, illetve azt is, hogy milyen feladatbővülés történt január 1-től. Arra kérem a szakállamtitkár urat, hogy ha az előterjesztéshez képest olyan plusz információ van, amely nem hangzott el eddig a beszámolója vagy az arra feltett kérdésekre történő válaszok során, akkor azt tegye meg röviden.
Török Ottó (Önkormányzati Minisztérium) tájékoztatása
TÖRÖK OTTÓ szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először is nagyon szépen köszönöm a biztatást, az előző napirendi ponthoz kapcsolódva. Igyekszem megfelelni a feladatnak.
A NUSI-val kapcsolatban egyrészről azért is vállaltam én a beszámolást, mert főigazgatónk nincs, egy megbízott főigazgatónk van Dala úr személyében, másrészről pedig talán a legautentikusabb forrásként én lehetnék itt, harmadrészben pedig azt a gyakorlatot szeretnénk követni -, ami nem került szóba az előző napirendi pontnál -, hogy idáig a NUSI bevonása a sportköltségvetésbe, és a forrásainak felhasználása a sport jobbá tétele kapcsán kevésbé került kihasználásra. Innentől kezdve az a koncepció, hogy a sportszolgáltató intézetnek minden lehetséges mozgásterét és forrását a sportköltségvetésre és a sportszakmai feladatok további javítására tudjuk felhasználni.
Ezen túlmenően csak két apró kiegészítést tennék. Az egyik az akadálymentesítés folyamata. Az anyagból nem tűnik ki teljes körűen, hogy mind a tatai, mind a dunavarsányi edzőtáborban jelentős akadálymentesítési folyamatok valósultak meg, és a dunavarsányi edzőtáborban egyébként még folyik is. Nagyon lényeges, hogy a fogyatékkal élő sportolók az edzőtábort igénybe vevőkké váljanak, biztonságos és szakmailag magas körülmények között. Itt nemcsak szobák, hanem lift, és egyéb más műszaki berendezések is fejlesztésre kerültek.
A másik gyors kiegészítés, hogy a feladatbővülésként megkapott ingatlanok közül a Szilágyi úti ingatlan, az UTE atlétikastadion vonatkozásában az atlétikaszövetség magántőkéből magyar atlétikai központot szeretne létesíteni a jövőre nézve. Mi ezt támogatjuk, nagyon bízunk benne, és minden segítséget megadunk nekik, hogy ez megvalósuljon, illetve a mátraházai edzőtábor újjáélesztése is szerepel a terveink között. Nagy valószínűséggel magánerő bevonásával, de magas színvonalú rekreációs és olimpiai központ funkciót tudunk az edzőtábor számára biztosítani.
A legfontosabb feladat egyébként a NUSI olimpiai központjainak vonatkozásában, hogy a vagyonkezelés helyzete, az ingatlanok jogállása teljes körűen tisztázásra kerüljön, mert a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-vel hosszas tárgyalásban vagyunk még mindig, hogy olyan feltételekkel tudjuk a vagyonkezelői jogunkat érvényesíteni, hogy az normálisan kezelhető legyen.
Köszönöm szépen, ennyi kiegészítést tennék az anyaghoz.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e kérdésük az anyaggal kapcsolatban, esetleges véleményük. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, úgy megköszönjük a tájékoztatást az államtitkár úrnak, és azt kérjük, hogy az utánpótlás-nevelés terén a meghallgatáson már elhangzott irányelveket próbálja érvényesíteni, amennyire lehet, elsősorban nyilván majd a költségvetési törvényjavaslat tárgyalása, illetve a belső egyeztetések során. Köszönöm szépen. A harmadik napirendi pontot lezárjuk.
Az egyebek között van-e a képviselőtársaimnak felvetésük? (Nincs jelzés.) Én két dolgot szeretnék feltétlenül megemlíteni. Az egyik az, hogy alelnöktársammal konzultálva ő jelezte, hogy az MSZP munkacsoportja részéről, illetve a Fidesz munkacsoportja részéről is igény volna arra, hogy korábban kezdjük a bizottsági üléseket, a maihoz hasonlóan mondjuk 9 órakor. Amennyiben a képviselőtársaim ezzel egyetértenek, akkor 9 órára előrehoznánk a bizottsági ülések kezdési időpontját.
A másik pedig: két meghívásunk is van, két kezdeményezés arra, hogy kihelyezett ülést tartsunk. Nem kell utazni, ne ijedjen meg senki! Október 14-én egy sportos ülésünk van, amikor a sportstratégiáról, annak végrehajtásáról, az Országos Sportegészségügyi Intézetről, illetve az utánpótlás-nevelés helyzetéről lesz szó. A szakállamtitkárság kéri, hogy ezt a Magyar Sport Házában tartsuk. Én támogatom, legalább megismerik a képviselőtársaim is ezt a fontos objektumot. Illetve, amiről a szakállamtitkár úr beszélt, akkor már talán el is tudja nekünk mondani, hogy hogy fog működni az a szolgálat, amelyet ők oda kihelyezni terveznek.
Van még egy meghívónk, október 28-án szintén egy sportos bizottsági ülés, amikor pedig a Puskás Stadion fejlesztéséről, illetve az olimpiai játékok értékeléséről lenne szó, ezt pedig tarthatnánk magában a stadion létesítményében. Ha még emlékeznek a képviselőtársaim, volt egy tatai összecsapásunk, amikor a bizottság tagjai és szakértői megmérkőztek a szakállamtitkárság munkatársaival. Ott 3:3-as döntetlenre végeztünk. Most van egy javaslat, miszerint a stadionban szeretne visszavágni a szakállamtitkárság stábja. Ezt majd egyeztetjük. Ez már szabadon választott, nem a bizottsági ülés keretében, hanem a bizottsági ülést követően merülne fel, erről csak tájékoztatnám a bizottság tagjait.
Még egy fontos dolog, amit kérek, hogy előre írjon be mindenki a naptárába, mert nem tudunk ezen változtatni: december 3-4., amikor egy határozatképes bizottsági ülést kell tartanunk vagy szerda délután, vagy csütörtök délelőtt. Ez majd attól függ, hogy hogyan alakul itt a menetrend. Akkor tárgyalnánk a kapcsolódó módosító javaslatokat a költségvetéshez benyújtott... (Közbeszólás: A kettő közül valamelyik?) Igen, vagy szerda délután, vagy csütörtök délelőtt. Ezt eldönthetjük most is, ha esetleg van egy többségi álláspont, hogy kinek mi a jobb. Lehet szerda délután is tartani. (Közbeszólás: Csütörtökön közgyűlés van.) Csütörtökön közgyűlés van, mondják a veszprémiek. (Közbeszólások: Szerda délután.) Akkor írja be mindenki, hogy szerda délután 15 óra. (Közbeszólás: A 2-ait mindenképpen megtartjuk?) Nem, akkor elhagyjuk a 2-ait, és megtárgyaljuk itt, tehát nem kell kétszer ülnünk. Akkor 3-án délután 14-től ülhetünk, mert a mi napirendi pontjainkat megtárgyaljuk, aztán majd a költségvetésiek becsatlakoznak, és nem lesz kedden ülés. Akkor egy turisztikai nap van, megtárgyaljuk az előterjesztéseinket, és amikor a Pénzügyminisztérium megérkezik a költségvetési javaslatokkal, megtárgyaljuk.
Amennyiben másnak nincs az egyebek között véleménye, elmondanivalója, akkor megköszönöm a bizottság tagjainak a mai munkát. A bizottság ülését bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 25 perc)
|
Bánki Erik |
Jegyzőkönyvvezetők: Lajtai Szilvia és Takács Aliz