STB-23/2008.
STB-62/2006-2010.
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2008. október 14-én, 9 óra 04 perckor
a Magyar Sport Házában
(1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3.)
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6374. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)*
Dr. Gyenge Anikó (IRM) szóbeli kiegészítése*
Dr. Gyenge Anikó (IRM) válaszadása*
Dr. Kiss Zoltán (MSZH) szóbeli kiegészítése*
Tájékoztató a Sport XXI. nemzeti sportstratégia végrehajtásáról, az aktuális cselekvési programról Előterjesztő: ÖM Sport Szakállamtitkárság képviselője*
Török Ottó szakállamtitkár (ÖM Sport Szakállamtitkárság) szóbeli kiegészítése*
Török Ottó szakállamtitkár (ÖM Sport Szakállamtitkárság) válaszadása*
További kérdések, észrevételek*
Török Ottó szakállamtitkár (ÖM Sport szakállamtitkárság) válaszadása*
Tájékoztató a sportegészségügy, kiemelten az Országos Sportegészségügyi Intézet helyzetéről Előterjesztő: ÖM Sport Szakállamtitkárság; Egészségügyi Minisztérium képviselője*
Dr. Nemeskéri Marianna (EÜM) szóbeli kiegészítése*
Török Ottó szakállamtitkár (ÖM Sport Szakállamtitkárság) szóbeli kiegészítése*
Dr. Nemeskéri Marianna (EüM) válaszadása*
Molnár Attila (OEP) válaszadása*
Dr. Czapán István (EüM) válaszadása*
Dr. Berkes István (OSEI - Sportkórház) tájékoztatója*
Tájékoztató az utánpótlás-nevelés helyzetéről*
Dr. Szabó Tamás (NUSI) tájékoztatója*
Török Ottó (ÖM Sport Szakállamtitkárság) válaszadása*
Dr. Szabó Tamás igazgató (NUPI) válaszadása*
1. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6374. szám) (Általános vita)
2. Egyes adó- és járulék törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6291. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
3. Tájékoztató a Sport XXI Nemzeti Sportstratégia végrehajtásáról, az aktuális cselekvési programról
Előterjesztő:
ÖM Sport Szakállamtitkárság képviselője
4. Tájékoztató a sportegészségügy, kiemelten az Országos Sportegészségügyi Intézet helyzetéről
Előterjesztő:
ÖM Sport Szakállamtitkárság
Egészségügyi Minisztérium képviselője
5. Tájékoztató az utánpótlás-nevelés helyzetéről
Előterjesztő:
ÖM Sport Szakállamtitkárság képviselője
6. Egyebek
Elnököl: Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Pál Béla (MSZP), a bizottság alelnöke
Koscsó Lajos (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP)
Nagy Imre (MSZP)
Tóth József (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Kovács Ferenc (Fidesz)
Lasztovicza Jenő (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Horváth Klára (MSZP) Koscsó Lajosnak (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz) megérkezéséig Kovács Ferencnek (Fidesz)
Hadházy Sándor (Fidesz) Lasztovicza Jenőnek (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz) Szalay Ferencnek (Fidesz)
Dr. Szabó Tamás igazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet)
Dr. Gyenge Anikó osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Török Ottó szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság)
Dr. Nemeskéri Marianna főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Czapán István főtanácsos (Egészségügyi Minisztérium)
Molnár Attila főosztályvezető-helyettes (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)
Dr. Kiss Zoltán osztályvezető (Magyar Szabadalmi Hivatal)
Dr. Berkes István főigazgató (Országos Sportegészségügyi Intézet - Sportkórház)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 04 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Sport- és turisztikai bizottság mai ülésén.
Először is szeretném megköszönni a meghívást, hogy a bizottság tagjai kihelyezett ülés keretében a Magyar Sport Házát megismerhetik és nem csak az, hogy a konferenciateremben - tényleg tágas és szép körülmények között vagyunk -, hanem egy rögtönzött kiállítást is sikerült felállítani, ahol a bizottság tagjai a teniszsport történetével ismerkedhetnek. Szabó Tamás igazgató úrnak köszönöm az előkészületeket, és köszönöm a meghívást, hogy a bizottság ide jöhetett.
Mai ülésünk napirendjeiben változás történt, ugyanis a kormány visszavonta tegnapi nap folyamán a költségvetési törvényt és az adótörvény javaslatát, ezért a módosító indítványokról értelemszerűen ma nem szavaz a bizottságunk, megvárjuk az új törvényjavaslatot és aztán az egész eljárási folyamat előröl kezdődik, tehát újra a bizottságnak majd az általános vitára történő alkalmasságról kell elsőként szavaznia - tehát ilyen módon a második napirendi pontunk érvényét veszíti.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy az írásban előre megküldött napirendekhez képest van-e további javaslatuk. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor kérdezem, hogy aki ezzel a módosítással, tehát hogy az eredetileg 6 napirendből 5 napirend lesz, az adótörvények módosító indítványairól történő szavazás elmarad, aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangú a szavazás.
Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes és egyhangú szavazásával elfogadta a mai ülés napirendjét.
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6374. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
Elsőként a szerzői jogról szóló törvény módosításának törvényjavaslata kerül napirendre.
Köszöntöm az előterjesztők képviseletében Gyenge Anikó osztályvezető asszonyt az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból, illetve dr. Hajagos Éva főtanácsadó asszonyt az Oktatási és Kulturális Minisztériumból.
Megkérném önöket, hogy amennyiben szóbeli kiegészítésük van a törvényjavaslathoz, akkor azt most tegyék meg.
Dr. Gyenge Anikó (IRM) szóbeli kiegészítése
DR. GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kérem, engedjék meg, hogy előjáróban nagyon röviden ismertessem önökkel a törvényjavaslat főbb pontjait. Azt önök is láthatják, hogy ez egy puha jog.
Nagyon röviden szeretném bemutatni önöknek az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Ez egy közepes terjedelmű módosítása a szerzői jogi törvénynek, ami alapvetően három pillérre épül. Az első és talán ez érdekli ezt a bizottságot a legjobban: a közös jogkezelés egyes kérdéseinek átalakítása, így különös figyelmet lehet szentelni a díjszabás jóváhagyásnak, illetve az állami felügyeleti rend átalakulásának.
A másik része a csomagnak az a nyilvános haszonkölcsönzési jog EU-s jogharmonizációja, amelynek eredményeként az irodalmi és zeneművek nyilvános haszonkölcsönzése vagy egyszerűbben szólva könyvtári kölcsönzése után a szerzők számára jogdíj fog járni a jövőben. Tekintettel arra, hogy ma a könyvtárlátogató közönség jórészt egyetemistákból és nyugdíjasokból áll, ezért a kormányzat nem vállalja azt, hogy az olvasókra hárítsa ennek a jogdíjnak a megfizetési kötelezettségét, így a kulturális kormányzat költségvetéséből kerül majd ez kifizetésre a jogosultak számára. Egyébként pedig egy újonnan felállítandó közös jogkezelő szervezeten keresztül fogják folyósítani ezt a díjat.
A harmadik része a csomagnak az úgynevezett árva művekre vonatkozik. Árva műnek azokat a műveket tekintjük, amelyek még szerzői jogi oltalom alatt állnak, de nem ismerjük, vagy nem találjuk a szerzőjüket, ebből fakadóan pedig jogszerűen nem lehet őket felhasználni, hiszen a szerzői művek felhasználásához engedély szükséges. Hogy ezt az engedélyezést - legalábbis a jóhiszemű felhasználók esetében - pótolni lehessen, ezért egy új engedélyezési rendszert vezetünk be. Az engedélyeket ezeknek a műveknek a tekintetében a Szabadalmi Hivatal fogja adni egy speciális eljárás keretében. Abban az esetben pedig, hogy ha akár az engedély időtartama alatt, akár azt követően egy meghatározott ideig felbukkanna, ismertté válna a szerző, illetve más jogosult, arra az esetre egy, az érdekek kiegyensúlyozott figyelembevételére alkalmas rendet állapít meg a tervezet.
Ezen a három pilléren kívül a szerzői jogi törvény módosítása kisebb terjedelmű, én inkább kozmetikainak mondanám, tehát kozmetikai jellegű módosításokat tartalmaz. Ez a három fő pillér van. Természetesen, ha bármelyik elemmel kapcsolatban, akár az említettekkel, akár a nem említettekkel kapcsolatban van kérdés, akkor szívesen állunk rendelkezésre a kollégáimmal a kulturális minisztériumból, illetve időközben megérkezett dr. Kiss Zoltán a Magyar Szabadalmi Hivatal részéről.
Végül szeretném tisztelettel kérni a bizottságot, hogy támogassák az általános vitára bocsátást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjait kérdezem, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban kérdésük, észrevételük van-e. (Kovács Ferenc jelentkezik.) Kovács Ferenc képviselő úr, öné a szó!
KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim, kedves Hölgyek, tisztelt Urak, tisztelt Előadók! Érdeklődnék, hogy ha a szerzői jogi törvény most meg lett nyitva, mód van-e bármely olyan területhez hozzányúlnunk, amely közvetlenül érinti a turizmust, a vendéglátást és a szállodai szolgáltatások körét. Ugyanis én úgy hiszem, hogy itt többszörös adóztatásáról van szó többek között az idegenforgalomnak, a vendéglátásnak és az idegenforgalomban lévő szolgáltatóknak. Akkor van értelme erről mélységében beszélni, ha valóban végig tudjuk beszélni, esetleg módosításokat tudunk beadni, amelyekkel legalább az egyszintű adóztatását hozzuk meg a szerzői jogoknak.
Hogy tudják, hogy miről van szó, egy példát emelnék ki, mondjuk a televíziók esetét. Minden szállodai szobában lévő televízió után fix díjat kell fizetnie a szálloda tulajdonosának, ráadásul olyan díjat kell fizetnie, amit, ha kábelszolgáltatón keresztül veszi meg a programot, még egyszer ki kell fizetnie, és még a szerzői jogi hivatal plusz kér szerzői jogdíjat érte. Tehát itt többszörös adóztatás van.
Az a kérdésem, hogy mód lesz-e ehhez hozzányúlnunk, lehet-e racionalizálni, lehet-e tisztázni a helyzetet, mert többek között ezek is azok a pontok, amelyek a magyarországi idegenforgalmi vállalkozások versenyhelyzetét rontják az Európai Unión belüli versenyben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdések, esetleg észrevételek a törvényjavaslattal kapcsolatban vannak-e? (Senki sem jelentkezik.)
Nekem is lenne egy kérdésem magának a törvényjavaslatnak a megszületésével kapcsolatban. Információink szerint a törvényjavaslattal, tehát az eredeti törvény módosításával a Magyar Szabadalmi Hivatal kereste meg a kormányt, ilyen módon a törvényjavaslat előkészítésében a fő szerepet a Szabadalmi Hivatal vállalta, ami abból a szempontból némileg aggályos lehet, hogy felhasználóként is szerepel a másik oldalon.
Én nem látom azt az egyeztetési folyamatot, amely az érintett szakmai szervezetekkel, például az általam képviselt turisztikai szakmai szervezetekkel a törvényalkotás vagy a törvényelőkészítés során megtörtént volna. Mi magunk bekértünk nyilvánvalóan véleményeket, két ilyen szervezettől kaptunk is, amelyek a törvényjavaslat több pontjával kapcsolatban is nyilvánvalóan módosító javaslatokat fogalmaztak meg, hiszen számukra egyrészt a díjazás nagyságrendje, másrészt a díjszabásról történő egyeztetési folyamat rendszere aggályosnak tekinthető a mostani állapotában.
A kérdésem az lenne, hogy a kormány és a Szabadalmi Hivatal között milyen egyeztetés folyt, a Szabadalmi Hivatal a törvényjavaslat előkészítése során milyen egyeztetéseket folytatott le, és hogyan látja, ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása esetén a rendszer működése mennyiben fog változni, mennyiben lesz igazságosabb az elosztás, mennyiben lehet azt garantálni, hogy a befolyó jogdíjak csak az előadók díjazását szolgálják, ne lehessen mindenféle egyéb költséget ebből finanszírozni. A legtöbb szakmai szervezet számára hosszú idő óta ez az egyik kardinális kérdés és a legaggályosabb pont.
Amennyiben nincs több kérdés, akkor megkérem az előterjesztőt, illetve a Szabadalmi Hivatal osztályvezetőjét, hogy válaszoljanak az elhangzott kérdésekre.
Dr. Gyenge Anikó (IRM) válaszadása
GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönjük szépen a feltett kérdéseket. Sorban mennék.
Az első kérdésre a formai válasz nyilvánvalóan az, hogy a törvényjavaslat azokat az Szjt.-szakaszokat érinti, amelyeket a kormány meg kívánt nyitni. Új szakaszok megnyitására, abban az esetben, ha általános vitára bocsátják a tervezetet, már nincs lehetőség. Természetesen, ha valamelyik szakaszt úgy érinti módosító javaslat, hogy ahhoz feltétlenül szükséges más szakasz megnyitása is, akkor ez a Házszabály, illetve az alkotmányos szabályok szerint érinthető majd koherenciás módosítóval a folyamatban. Ez a formai válaszom.
A tartalmi válaszom pedig az, hogy a díjakra vonatkozóan mi is érzékeltük az elmúlt években azt, hogy problémák vannak. Ebben a bizottságban is jártam, én is személyesen körülbelül két évvel ezelőtt, amikor a Parlamentben ülésezett, és beszélgettünk a vendéglátó-ipari egységeket terhelő jogdíjakról. Érzékeltük, hogy probléma van, és azt gondolom -, de talán ezt az előterjesztők nevében is mondhatom -, hogy ez az előterjesztés kifejezetten azt a célt is szolgálja, hogy ezeknek a problémáknak a kezelésére a mainál jóval szabályozottabb és kiegyensúlyozottabb rendet biztosítson. Ezt elsősorban a díjszabás-jóváhagyási eljárás részletesebb szabályai kívánják elérni. Ezek között az egyik az, hogy tisztázzuk és normatív keretek közé szorítjuk azt, hogy ki minősül jelentős felhasználónak, illetve ki minősül jelentős felhasználói érdekvédelmi szervezetnek. Ez az egyik fontos elem. Tehát már nincs kiszolgáltatva senki akár a közös jogkezelő, akár a minisztérium hiányos adatainak, tehát nem ezen fog múlni az, hogy valaki be van-e vonva az eljárásba.
A másik elem pedig az, hogy az eljárás folyamán abban az esetben, ha a felek nem tudnak megegyezni, illetve közöttük jelentős véleménykülönbség van, akkor van lehetőség az úgynevezett egyeztető testület bevonására, amely kvázi választott bíróságként működik, és próbál megegyezést létrehozni a felek között, természetesen a lehető legteljesebb mértékben tiszteletben tartva a magánautonómiát, illetve azt, hogy attól függetlenül, hogy van felhasználó és jogosult, a végső szó a jogosulté, hiszen ő van abban a helyzetben, aki el akarja adni az áruját. Ez az egyik, amit el szerettem volna mondani érdemi megjegyzésként.
A másik pedig, hogy a többszörös adóztatás kifejezést érdemes elemezni egy kicsit. Ez egy jelszó. Adóztatásról szó sincs, hiszen nem az állam javára fizeti a felhasználó a jogdíjat, és nem átalányjelleggel fizeti meg, amit aztán bármilyen állami cél teljesítésére fordíthatna a beszedő szervezet, hanem a közös jogkezelő szervezet szedi be az általa képviselt tagok számára, és ezt neki kötelessége továbbítani is, a megfelelő kezelési költségek levonása után.
Érkezett erre vonatkozóan is panasz, hogy túl nagyok a kezelési költségek, illetve nem minden közös jogkezelő szervezet oszt fel minden jogdíjat. Az első problémakörre vonatkozóan, hogy túl nagyok a kezelési költségek, azt gondolom, hogy éppen ez a szervezet szintén egy jó eszközt ad, erősítve az állami felügyeletet, illetve átstrukturálva az állami felügyeletet a közös jogkezelő szervezetek fölött.
A másik kérdésre pedig, hogy nem osztanak fel minden jogdíjat, részben az a válasz, hogy mivel a közös jogkezelő szervezetők jogosulti egyesületek, és mint egyesületek, maguk dönthetnek arról, hogy az őket megillető díjjal mi történik - természetesen a saját tagok számára nem rendelkezhetnek a mások számára felosztandó tagdíjról -, ezért alapvetően nem vitatható kérdés, ha ők úgy döntenek, hogy szociális vagy kulturális célokra szeretnék felhasználni a saját pénzüket. Ugyanakkor tudjuk azt, hogy nem mindig történik meg ez, illetve nem csak a saját tagok tekintetében történik meg, ezért a felügyeleti rendben erre is különös figyelmet fogunk helyezni a következőkben.
Az eljárási kérdésre, amit elnök úr feltett, röviden én is szeretnék válaszolni, de aztán szeretném átadni a szót a Szabadalmi Hivatalból érkezett kollegának.
A szerzői jogi törvény módosítására nem a Szabadalmi Hivatal tett javaslatot és a munkának a legnagyobb része nem is a Szabadalmi Hivatalban folyt, ennek az Igazságügyi Minisztérium a fő előterjesztője és fő felelőse. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a két társelőterjesztő: a Kulturális Minisztérium és a Szabadalmi Hivatal ne lett volna bevonva az eljárásba; de a fő munka az IRM-ben folyt és ezért mi felelünk az egyeztetésért is, a külső egyeztetésért.
Szeretném azt hangsúlyozni, hogy a tervezetről - ha jól emlékszem március óta, de lehet, hogy tévedek és áprilisban került nyilvánosságra - olyan széles körű egyeztetést folytattunk, amilyet gyakorlatilag még soha a szerzői jogi törvény kapcsán. Ugyanis egyrészt megküldtük azoknak az érdekvédelmi szervezeteknek, akiknek egyébként is meg szoktuk küldeni és meg kell küldenünk, nyilván ezt önök is tudják, hogy erre van egy előírás, hogy kikkel kell feltétlenül egyeztetni a jogszabályokat, ezen kívül pedig az Igazságügyi Minisztérium honlapján is és több más honlapon is szerepelt a tervezet. Tehát gyakorlatilag egy teljes körű általános felhívás volt az előterjesztés véleményezésére és ezt meg is tették többen olyanok, akiknek kifejezetten címzetten nem küldtük meg; úgyhogy azt gondolom, hogy időben is és alkalom tekintetében is elég lehetőség volt arra, hogy ezt a tervezetet véleményezzék az érintett szervezetek. Természetesen abban az esetben, ha valamely szakaszhoz, tehát megnyitott szakaszhoz további javaslatok vannak, akkor azoknak a megfontolására a kormány kész. Köszönöm szépen és akkor átadnám a szót.
ELNÖK: Köszönöm.
Dr. Kiss Zoltán (MSZH) szóbeli kiegészítése
DR. KISS ZOLTÁN (Magyar Szabadalmi Hivatal): Köszönöm szépen én is a szót. Az első kérdésre annyiban szeretnék reagálni, hogy valószínű a félreértést az okozta, hogy körülbelül egy évvel ezelőtt az egész törvénymódosítási folyamatot a Szabadalmi Hivatal, illetve a Szabadalmi Hivatal mellett működő szerző jogi szakértő testület levele, vagy problémafelvetése indította el, amelyben elsősorban a törvény végrehajtásával kapcsolatos gyakorlati-technikai problémákat vetettük fel, amelyek módosítást indokoltak. De ezt követően olyan jogharmonizációs kérdések, illetve a Magyarország ellen indított, az Európai Bizottság által indított jogsértési eljárás ügyei azok talán nagyobb hangsúlyt vagy nagyobb fontosságot kaptak ebben a jogalkotási folyamatban. És amikor ez a folyamat megkezdődött, akkor innentől kezdve természetesen az első felelőse ennek a munkafolyamatnak az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium volt, második helyen az OKM, a Szabadalmi Hivatal, mint kormányhivatal értelemszerűen csak a harmadik helyen szerepelt és önállóan egyeztetéseket ebből kifolyólag nem is folytathatott a Szabadalmi Hivatal.
Szeretnék egy tartalmi kérdésre, illetve felvetésre is reagálni. Elhangzott, hogy a jövőben, illetve a törvény módosítása után van-e lehetőség arra, hogy egyfajta egyszintű vagy lineáris, vagy egyszintű adó, illetve jogdíj kerüljön bevezetésre. Erre azt tudom válaszolni, hogy inkább ennek a folyamatnak, vagy ennek a tendenciának az ellenkezőjére van esély, hiszen a felhasználások, a felhasználási formák egyre differenciáltabbá, bonyolultabbá válnak és éppen az igazságosság, meg a méltányosság folytán azt vonja maga után, hogy a jogdíjközlemények, illetve a különböző díjszabások is egyre bonyolultabbak, differenciáltabbak, kicsit kaotikusabbá válna - és ez a világon mindenhol megfigyelhető. Egy példa. 15 évvel ezelőtt az úgynevezett nyilvánosságra adási jogdíjközleménye az Artisjusnak egyoldalas volt, ma már azt hiszem 40 oldalas; tehát próbál a jogkezelő is menni az események után, és differenciálni amennyire lehet ezt a sokszínű rendszert. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem a képviselő urakat, hogy van-e további kérdésük, esetleg véleményük a törvényjavaslattal kapcsolatban.
Nekem egy rövid megjegyzésem lenne az egyeztetési folyamatra. Érdekes módon pont a két legnagyobb érdekvédelmi szervezet maradt ki ebből az egyeztetésből, tehát a Magyar Szálloda Szövetség és a Magyar Vendéglátó Ipartestület. A turizmus terén ők azok, akiket leginkább érint ez az új törvénymódosítás, ezért tettem fel a kérdést, és azt gondolom, hogy a későbbiekben feltétlenül fontos lenne őket is egy ilyen horderejű törvénymódosításba bekapcsolni.
Kérdezem ezek után képviselőtársaimat, hogy ki az, aki a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 9. Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) 7. Ki az, aki ellene szavazott? (Szavazás.) Ilyen nincs.
Tehát a bizottság 9 igen szavazat és 7 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen az előterjesztőknek, hogy megjelentek.
Kíván-e előadót állítani a bizottság? Alelnök úr! Mohácsi József képviselő úr lesz a bizottsági előadó a parlament általános vitája során.
Tájékoztató a Sport XXI. nemzeti sportstratégia végrehajtásáról, az aktuális cselekvési programról Előterjesztő: ÖM Sport Szakállamtitkárság képviselője
Áttérnénk a következő napirendünkre, mely egy tájékoztató a Sport XXI. nemzeti sportstratégia végrehajtásáról, illetve az aktuális cselekvési programról.
Köszöntöm Török Ottó urat, sport szakállamtitkárt és meg is kérem egyben, hogy a megküldött tájékoztatóhoz képest amennyiben kiegészítése van, illetve olyan fontos dolgok vannak benne, amelynek a kiemelését feltétlenül most meg szeretné tenni, akkor erre lehetőséget adok.
Öné a szó, Államtitkár Úr!
Török Ottó szakállamtitkár (ÖM Sport Szakállamtitkárság) szóbeli kiegészítése
TÖRÖK OTTÓ szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Két héttel ezelőtt a meghallgatásom során a nemzeti sportstratégia és a cselekvési program végrehajtásáról megpróbáltam egy átfogó tájékoztatást adni. Az azalatt eltelt időszakban elkezdtük azokat a folyamatokat, amelyeket ott is említettem, amelyek arra vonatkoznak, hogy a cselekvési program lebonyolításának, egyes programok finanszírozásának a problematikáját fel kell oldani. Ennek érdekében a kollegáimmal a pályázati kiírási feltételeket, illetve a lebonyolítás ütemezését és a pályázati forrásoknak a hozzáférésére vonatkozó ütemtervet dolgozunk ki, amely reményeink szerint a 2009-es évben lebonyolításra kerülő programoknak a hatékonyságát növelni fogja.
Az is világosan látszik, hogy mind a cselekvési program megvalósítása kapcsán, mind egyébként is, nagyon nagy szükség van arra - amit korábban jeleztem -, hogy az itt, a Magyar Sportok Házában lévő civil szervezetek érezzék a közelségünket; tehát ígéretemhez híven a Sportok Házába a minisztérium egy része beköltözik - remélhetőleg a novemberi hónap folyamán már irodát is tudunk mutatni. Két alternatívánk van: a földszinten egy jól megközelíthető iroda-együttes, illetve a második emeleten fölöttünk és itt mellettünk egy iroda- együttes, erről még nem döntöttünk.
A cselekvési program egyes elemei az elmúlt időszakban is kiemelt szerepet kaptak, hiszen a két héttel ezelőtti meghallgatáson rögtön felmerült a Puskás Ferenc Stadion, tehát a létesítményfejlesztéssel kapcsolatos kérdéskör. Azonnal elkezdtük az egyeztetést a Magyar Labdarúgó Szövetséggel, illetve a Puskás tanulmány készítőivel és a hónap végén a Puskás projekt ismertetése kapcsán remélem, hogy egy pontos állásfoglalást tudunk már közvetíteni, mert egyelőre még mindig elég képlékeny az MLSZ-nek az elgondolása. A nemzeti stadionról pedig nem szándékozunk elfeledkezni.
A másik jelentős, rövid időn belül történt változás a nemzeti sportinformációs rendszer és az egyéb információs rendszerek összekapcsolódása. A nemzeti sportinformációs rendszer fejlesztői október végéig kaptak határidőt, hogy bemutassák a működőképességét, amelyhez nagyon sok kétség fér. Ezzel együtt az a döntés született, hogy a kistérségi sportinformációs rendszert próbáljuk fejleszteni, inkább a nemzeti sportinformációs rendszer szerepkörét átvéve. Ez összefüggésben van az is, hogy most kezd el működni a sportnolonemzet.hu weboldal is, amely az információszolgáltatást remélhetőleg magas színvonalon fogja végezni a KSR rendszerrel összekapcsolva. Ez azért is lényeges, mert a cselekvési program megvalósítása, pályázati kiírások kapcsán az ellenőrzés és a monitoringrendszer mellett az egyik legnagyobb probléma az információhiány volt. Azok a kistérségek és azok az önkormányzatok, illetve civil szervezetek, amelyek igénybe vették volna a cselekvési program által kínált lehetőségeket, nem rendelkeztek megfelelő információkkal azokról a pályázatokról és azokról a hozzáférésekről, amelyek a programban szerepelnek.
Az írásos tájékoztatóban szereplő programelemek közül 2009-ben mindegyik említett programelemet tovább kívánjuk folytatni, majd a költségvetési számok ismeretében fog eldőlni, hogy milyen mértékben, illetve az Utánpótlás-nevelési Igazgatóság segítségével a nemzeti fittségi teszt feltételrendszerét szeretnénk kidolgozni a jövőre nézve.
Röviden ennyi kiegészítést tennék az írásos anyaghoz, és állok a bizottság rendelkezésére.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A bizottság tagjait kérem, hogy akinek kérdése, hozzászólása, véleménye van, tegye meg. (Pál Béla jelentkezik.) Pál Béla alelnök úr jelentkezett hozzászólásra. Öné a szó.
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönjük a tájékoztatót, szakállamtitkár úr. Nekem két rövid kérdésem lenne. Az egyik az, hogy mennyire vált be a pályázati rendszer, és mennyire sikerült a pályázati rendszer révén több szervezetet bekapcsolni, megszólítani.
A másik pedig: történt utalás arra is, hogy a következő évben szinte minden programot folytatni szeretnénk. Természetesen a jövő évi költségvetési számok nem ismertek, de lehet gyanítani, hogy takarékos költségvetés lesz, éppen ezért felértékelődik annak a szerepe, hogy sikerül-e ezeknek a programoknak a megvalósításában együttműködni más minisztériumokkal. Hiszen, ha végigtekintünk a programokon, akkor ezek jelentős része olyan jellegű, amelyekben nagy szükség lenne arra, hogy egy komplex rendszer keretében akár közös pályázati kiírással vagy források összevonásával lehessen pályáztatni különböző szinteken, akár például a turizmus szakterülettel, akár a senior sportprogram területén, vagy például a kistérségi táboroztatásnál, a Tízezer lépésnél az oktatási tárcával. Van-e arra lehetőség, hogy más tárcával összefogva történjen ezeknek a programoknak a megvalósítása? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Szalay Ferenc képviselő úr jelentkezett szólásra. Öné a szó.
SZALAY FERENC (Fidesz): Köszönöm a tájékoztatót. Azt gondolom, hogy amiről szólni kell, arról szólt. Hadd kérdezzek hasonlót, mint az alelnök úr, hogy a jövőre nézve hogyan állunk. Kaptam egy anyagot a tanórán kívüli testnevelés elképzeléseiről, azon belül a létesítményfejlesztési gondolatokról. Ez arról szólna, hogy a tanórán kívül plusz két órát lehessen biztosítani a gyerekeknek mozgásra. Ez hogyan és miképpen illeszthető be a mostani cselekvési programba, hogyan és miképpen gondolja az államtitkár úr ezt a későbbiekben továbbvinni?
Illetve én is szeretném megkérdezni, hogy ezek a pályázatok, amelyek az anyagban megjelennek, milyen hatékonysággal, milyen hatásfokkal működnek, mert úgy érzem, esetenként kevés pénzt tesznek nagyon sok feladat mögé. A hatékonyságról szeretnék valamit hallani, a kistérségi programokról különösen, hogy hogyan és miképpen értékelik a kistérségek bevonási lehetőségét az elképzelésekbe. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tóth József képviselő úr kért szót.
DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Hozzászólni nem kívánok, csak három kérdésem van. Annyit szeretnék azért megjegyezni, hogy a felépítése jó, és utoljára, amikor a bizottság foglalkozott vele, elismerőleg szólt a rendszerről. A három kérdés kapcsolódik az előző kettőhöz.
Szóbeli kiegészítésként elhangzott, hogy a Sport XXI.-nél a hatékonyságot növelni fogják. Az lenne a kérdés, hogy hogyan. Ez kapcsolódik az előző két kérdéshez. Végighúzódik az, hogy 13 sportág van, további bővítésre vannak igények a szakszövetségek, önkormányzatok részéről.
A másik kérdés úgy szól, hogy mivel új olimpiai ciklus van, a feltételeket hogyan látja az államtitkár úr, különösen, ami végighúzódik az egész anyagon, a személyi feltételek, a személyi juttatások tekintetében egyrészt a személyi állomány biztosítása, másrészt a juttatások feltételeit.
A harmadik kérdés konkrét, nem általánosabb. Különösen érdekelne az együttműködés az oktatási ágazattal, hisz az oktatási ágazattal kell, azt hiszem, alapvetően együttműködni. Hogyan látja ennek az elengedhetetlen megegyezésnek, tárgyalásoknak a menetét? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Nagy Jenő képviselő úr, öné a szó.
NAGY JENŐ (MSZP): Csak egy rövid kérdésem lenne. Már a múltkori meghallgatáson is érintettük a Puskás Ferenc Stadiont. Az államtitkár úr azt mondta, hogy az MLSZ állásfoglalása ez ügyben képlékeny, vagy valami ilyen kifejezést használt. Erre van egy közérthetőbb is: itt most sumákolás folyik, vagy lehet egyszerre két stadiont építeni, vagy miről van szó? Véleményem szerint valószínűleg nem, tehát szerintem meg kell kérnünk az MLSZ-t, hogy beszéljen világosan, ami elég szokatlan lenne tőle, de hátha talán egyszer még ilyen is lesz.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdések vannak-e? (Senki sem jelentkezik.)
Nekem lenne még néhány kérdésem az államtitkár úrhoz. Az anyag foglalkozik a létesítményfejlesztéssel összefüggő feladatokkal, és jelzi is, hogy a NUSI a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-vel megkezdte az ingatlanvagyon hasznosításának újragondolását, átértékelését. A kérdésem az, hogy ez mit takar. Nyilván vannak már ennek koncepcionális elemei. Értékesítésben gondolkodnak - reményeim szerint nem, hanem a meglévő ingatlanvagyon felújításában -, esetleg új struktúra a működtetésben vagy az üzemeltetésben felmerült-e, illetve számíthatunk-e valami másra? Az szép dolog, hogy a strandsportágak infrastrukturális fejlesztése zajlott 2008-ban, de mint tudjuk, azért ebben nem vagyunk nagyhatalom a világon. Érthető volt a szándék, amikor kiírta ezt a pályázatot a szakállamtitkárság, mert nyilván kevés pénzből kellett gazdálkodni, és talán megvoltak azok a helyek, amelyeket helyzetbe kellett hozni, de ennél komolyabb létesítményfejlesztési programmal kellene előrukkolni 2009-ben.
Ahogy az anyag említi is, elkészült egy települési sport- és szabadidőközpontra vonatkozó terv, egy multifunkcionális létesítmény kialakításának lehetőségét vizsgálta a szakállamtitkárság kistérségi szinten. Szerintem ez jó ötlet, hiszen magában a sportstratégiában is egy kardinális kérdés a létesítményhelyzet, és ez meglehetősen katasztrofális. Akár a sportcsarnokokat, akár az uszodákat nézzük, azok Magyarországon a vidéki településen vagy nagyon rossz állapotban vannak, vagy egyáltalán nincsenek. Láthatóan az a PPP-konstrukció, amelyet a minisztérium még 2006-ban kidolgozott, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Akkor a miniszterelnök azt jelentette be, hogy száz uszoda és száz sportcsarnok fog épülni Magyarországon. Ha jól tudom, akkor összesen tíz sem épült, tehát láthatóan valami másban kell gondolkodni. A kérdésem az, hogy ennek a tanulmánynak, amit elkészítettek, 2009-ben lesz-e már valamilyen hozadéka, elindul-e valami ebben a multifunkcionális létesítményfejlesztési történetben. Az egy örömteli hír, hogy a patrónus program folytatására közel kétszer annyi forrás lesz, mint amennyi volt. A kérdésem az, hogy tervezik-e a sportágak számának bővítését is, vagy csak az edzőpárosok száma bővülhet ebből a többletforrásból.
A "Mozdulj, Magyarország!" program értékelésében jól látható, hogy majd háromszor annyi igény mutatkozott a támogatásokra, mint amennyi forrás erre rendelkezésre állt, viszont nem látom az anyagban azt, hogy a 2009-es tervek hogyan alakulnak - mondjuk átnyúlik nyilvánvalóan, mert 2008 áprilisától 2009 áprilisáig tart a pályázati időszak, de nyilván már a folytatásban is gondolkodni kell, van-e erre valami elképzelése? Tudom, hogy nehéz, mert költségvetése még nincs, majdnem volt, aztán most még sincs, de azért nyilvánvalóan legalább a szakállamtitkárságnak valami ágazati elképzelései vannak ezen a téren.
Végül, amit államtitkár úr említett, a nemzeti fittségi teszt. Erről, ha jól emlékszem parlamenti döntés is történt, legalábbis bizottsági döntés volt és minthogyha ez átment volna módosító indítványként tavaly - most ezt nem tudom, Világosi Gábor képviselő úrra nézek fittségi teszt ügyben, mert együtt támogattuk. (Dr. Világosi Gábor: Nyitva maradt.) Értem, akkor nyitva maradt a kérdés. Szóval, hogy hogyan lehetne ezt szorgalmazni, mennyi lenne ennek a forrásigénye, és hogyan lehetne elindulni, mert többször több anyagot tárgyalt már a bizottság és jól láthatóan katasztrofális állapotban van a magyar lakosság fizikai állapota és a gyerekeké különösen aggasztó. Tudjuk azt, hogy ha a gyerekek az iskolai időszakban nem szoknak hozzá a rendszeres testmozgáshoz, testedzéshez, nem szeretik meg a sportot, akkor felnőttkorban már csak töredékük fog belépni a szabadidősport körébe, tehát nagyon jó lenne, ha látnánk egy újabb felmérésből azt, hogy milyen állapotban van a magyar lakosság, milyen ötleteket, javaslatokat lehet még felkutatni annak érdekében, hogy ez a rossz állapot javulhasson. Ennyi lenne a kérdésem.
Államtitkár úrnak megadnám a szót a válaszokra.
Török Ottó szakállamtitkár (ÖM Sport Szakállamtitkárság) válaszadása
TÖRÖK OTTÓ szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság): Köszönöm szépen a kérdéseket.
A pályázati rendszer hatékonyságával kapcsolatban vegyes eredményeket tudnánk felmutatni, ami egyébként az anyagból is kitetszik. Először is van olyan program, amelyik 2007-ben még kísérleti jelleggel indult el és utána 2008-ban több kistérség bevonásával sikerült lefolytatni. Azt gondolom, hogy maguk a programok, azoknak mindegyik eleme, mindegyik program önmagában jó. Három problémaköre van, véleményem szerint, a pályázati folyamatoknak. Az egyik a pályázat lefolytatása maga, tehát maga az eljárás, ami azt gondolom, hogy nem elég hatékony, tehát ezt világosan látni kell, ahogy a kiegészítésemben jeleztem, ezen mindenféleképpen változtatni kívánunk.
A másik része, hogy minél több kistérség számára és civil szervezet számára elérhető legyen. Ezt úgy lehet elérni, hogyha jobban bevonjuk a pályázati folyamatba a helyi önkormányzatot, illetve a kistérségek képviselőit. Az írásos anyagban szerepel a több humánerőforrásnak a megjelenítése. Itt egyébként erre is céloztam, illetve a harmadik tétel pedig nyilván a forrás nagysága. A harmadik tételről momentán nem annyira tudunk nyilatkozni, tőlem felelőtlenség lenne most ebben az ügyben állást foglalni.
Világos, hogy vannak olyan eltolódások, amelyek azt jelentik, hogy bizonyos programokban nagyon sok pályázóhoz nagyon kevés, relatív kevés forrás került kiosztásra, ez ténykérdés; és ahogy a kollegáim is elvégzik ezeket az ellenőrzéseket, úgy mindenkitől nagyon szívesen várjuk azokat az észrevételeket, hogy hogyan lehet úgy megszűrni és úgy kiválasztani a pályázókat, tehát a résztvevőket, hogy lehetőleg a legtöbb forrást tudjuk a legjobban felhasználó területre eljuttatni. Azt gondolom, hogy ehhez nekünk is sokkal mélyebben kell az ellenőrzési folyamatot elvégezni és hangsúlyozom, hogy mindenkitől nagyon szívesen várjuk ezeket a tanácsokat, mert 2009-ben ennél sokkal hatékonyabban kell lebonyolítani a pályázatot.
A tanórán kívüli testnevelés kérdésére vonatkozóan. Bocsánat, elnézést, a más minisztériumokkal való kapcsolatról. Igen, előreláthatólag teljesen mindegy, hogy mennyi, milyen költségvetésből dolgozik a magyar sport, a sportstratégia megvalósításához mindenféleképpen a társminisztériumokkal együtt kell működnünk. Együttműködünk egyébként már most is a Turisztikai Szakállamtitkársággal, a Munkaügyi Minisztériummal és a népegészségügyi program keretén belül felvettük már a kapcsolatot az Egészségügyi Minisztériummal, hiszen vannak olyan pályázati lehetőségek, amelyek például a népegészségügyi programban is megjelennek. A Munkaügyi Minisztériumnál pedig a táboroztatási programok, a "Tártkapus" program, a szenior kistérségi szabadidős programok kapcsán, a "Tízezer Lépés" program kapcsán van együttműködésünk és a Turisztikai Szakállamtitkársággal pedig az Új Magyarország fejlesztési terv kapcsán.
Egyébként a társminisztériumokra vonatkozóan. Pénteken megalakult a Nemzeti Sporttanács, az alakuló ülése volt, és itt az Oktatási Minisztérium részéről is a miniszter úr vett részt az alakuló ülésen, ahol felmerült a tanórán kívüli testnevelés kérdésköre is, amelyben ő ott kijelentette, hogy minden vonatkozásban támogatja ezt a kezdeményezést, és hogy ha kezelhető koncepció kerül hozzá, akkor ő minden tekintetben segíteni fogja.
A tanórán kívüli testnevelés kérdésére egyébként visszatérve még. Egy olyan koncepció látott napvilágot, amelyik a testnevelőket, akik bevállalják ezt a plusztevékenységet, támogatja pályázatos formában, és ennek a forrását kell biztosítania egyrészről nyilván a sportköltségvetésnek, de viszonylag jó hír volt, hogy van nyitottság az Oktatási Minisztérium részéről is, hogy ebben a támogatásban ő részt venne. Azt gondolom, hogy ez egy elég jó előrelépés, mert momentán: a tanórák a testnevelési órák számának a tanítási időn belüli növekedése lehet lépcsőzetes, de nem lesz egy gyors folyamat, véleményem szerint; de a tanórán kívüli testnevelés kapcsán pedig azt gondolom, hogy 2009-re lehet már eredményt elérni.
A Sport XXI. program vonatkozásában professzor úr, dr. Szabó Tamás professzor úr előadása egyébként erre ki fog térni; mindenesetre a Sport XXI. program kiterjesztése, hogy operatívan kapcsolódjon a Héraklész programhoz mind korosztályban, mind sportágban, ez alapvető kérdés. Mind a közoktatási típusú sportiskola, az egyesületi típusú sportiskola a Sport XXI. program - utánpótlás-nevelési program és ez az egész, generálisan az utánpótlás-nevelés kérdésének az egyes elemeinek az összekapcsolása és a regionalitásnak a kiterjesztése ez egy alapvető jövőbeni feladatunk, tehát ezt szeretnénk elérni.
Az utánpótlás-nevelés, tehát a Sport XXI. program vonatkozásában egyébként a költségvetésünk is alapvetően az utánpótlás-nevelés folytatására és kibővítésére irányul, tehát ez egy elengedhetetlen program.
A Héraklész, tehát az új olimpiai ciklus kapcsán a nemzeti utánpótlás-nevelési programok közül majd a Csillag program foglalkozik, de az már a londoni ciklusra készül. Szerintem nekünk az a feladatunk, hogy inkább a londoni olimpiára is, vagy inkább még nyolc évre előre gondolva, az azt következő olimpiára is megpróbáljuk megteremteni annak az alapját, hogy ezeknek a sportolóknak a felkészülés mind infrastrukturálisan, mind pedig sportszakmai szempontból biztosított legyen. Itt a sportszakember-képzés az, ami mindenféleképpen egy nagyon lényeges probléma, hogy az ő felkészülésük folyamatos legyen. Ehhez nyilván a patrónusprogram kiterjesztése is hozzá fog járulni.
Az Oktatási Minisztériummal való együttműködés most remélhetőleg sokkal szorosabb lesz, ez már az NST alakuló ülésén látható volt. Illetve nyilván az iskolai testnevelés és az infrastrukturális fejlesztések kapcsán nekünk nagyon szorosan együtt kell velük működni, és többek között a közoktatási típusú sportiskolák működtetése kapcsán is teljesen evidens, hogy a sport szakállamtitkárság, vagy az Önkormányzati Minisztérium, ha így jobban tetszik, együtt dolgozik az Oktatási Minisztériummal, nem tud mást tenni.
A Puskás Stadion kapcsán az AMG nevű cég, amely mind a két tanulmányt készítette, az MLSZ-ét is és a Puskás Stadion koncepcióját, egyértelműen olyan állásfoglalást adott ki, amely arra utal, hogy két stadion nem építhető, vagy nincs értelme. Ezért az egyeztetések kapcsán mi azt szeretnénk elérni, hogy azt a felvetést tettük az MLSZ-nek, hogy érdemes elgondolkodni azon, hogy a nemzeti stadionban lehet gondolkodni a fejlesztés irányába. Most anyagokat várunk az MLSZ-től, az ő hivatalos megkeresését, hogy írja le, mit várnak el az Önkormányzati Minisztériumtól egész konkrétan, hivatkozással arra, hogy mondjuk az ingatlanra vonatkozóan az MNV Zrt. a döntéshozó, nem az Önkormányzati Minisztérium, amely csak ajánlást tehet. Egyéb más olyan rendezetlen kérdések is vannak, mind a beépítettség, mind a fejlesztéssel kapcsolatos lehetősége, amelyek egyelőre még nem látszanak abban az anyagban. A Puskás Stadion területének kérdése ennél sokkal egyszerűbb, mert az egy viszonylag rendezett állapotban lévő dolog.
Nem akarunk értékesíteni, elnök úr, ingatlanokat. Az MNV Zrt.-vel kapcsolatos kérdéskör arra utal, hogy amikor az állami vagyon felett a felügyeletet a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. kezdte ellátni, akkor a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézetnek vagyonkezelői szerződést kellett volna kötni az MNV Zrt.-vel. Ez nem történt meg, az év végéig meg kell történnie. Ennek egész egyszerűen az volt az oka, hogy az az ajánlás vagy az a szerződéstervezet, amely az MNV Zrt. álláspontját képviselte, nem volt kezelhető az intézmény számára, illetve a minisztérium számára sem. Amennyiben ezek rendezésre kerülnek, akkor a vagyonkezelői viszonyok tiszta helyzetet fognak teremteni. Egyébként van egy-két olyan ingatlan, amelynek kapcsán ez elengedhetetlen. Ilyen a fűzfői uszoda, amelynek vagyonkezelését szeretnénk átvenni, ilyen a Megyeri úti jégcsarnok kérdése, amely szintén egy rendezetlen dolog, és meggátolja az egész Újpesti Torna Egylettel lévő együttműködésünket, és ilyen a Marczibányi téri asztalitenisz-csarnok, amellyel próbálnánk segíteni az asztalitenisz sportágnak, a Statisztikának, hogy esetleg ott egy bázis épüljön. Ennek a szerződésnek a hiánya egyébként nehezíti azokat a fejlesztési elképzeléseket, amelyeket a központi létesítményekkel kapcsolatban szeretnénk elvégezni.
A jövő évi költségvetés tervezésekor az volt az irányvonal, hogy a központi létesítmények fejlesztésére próbálunk egy kicsit több forrást bevonni, annál is inkább, mert most elindult a Szeged, Maty-ér fejlesztése, a Fehér úti sportcsarnok fejlesztése - hozhattam volna magammal a terveket, a kész tervdokumentációt - reményeink szerint a jövő évben el fog készülni, illetve a Komjádi uszoda rekonstrukciója van még tervbe véve. Ez a három egyébként másfél milliárd forint, tehát elég jelentős tétel, és ez a három nagy, mellette egyébként az olimpiai központok közül a két edzőtábor további szolgáltatásbővítését folyamatosan tervezi a NUSI, tehát ezzel számoltunk.
A PPP program kapcsán, amely a kisebb létesítményre vonatkozik: 37 PPP-projekt valósult meg, egyébként valóban kevés. Ami a rosszabb, hogy az utóhasznosítása nem mindegyiknek megoldott, tehát legalább 30 százalékban teljesen üresen állnak. Én ebben látom a problémát, hogy könnyebb volt megszerezni ezt a tornacsarnokot, tornatermet vagy tanuszodát, könnyebb volt összerakni, hogy felépüljön, de abba nem gondoltak bele, hogy az rendben van, hogy kész, de akkor mit fogunk vele csinálni. Vannak jó példák is, de van nagyon sok rossz példa ebben a kérdésben. Ezért a cselekvési program keretén belül elkészített mintalétesítmények tervei még továbbfejlesztésre szorulnak az utóhasznosítás tárgyában. Nagyon szépek a látványtervek, óriásian jó a műszaki dokumentáció, de szeretném, ha az ajánlás kiegészülne két dologgal, hogy hogyan lehetne megépíteni a leghatékonyabban, milyen konstrukcióban, hogy érdemes-e PPP-ben gondolkodni, vagy a nagyságrendjét tekintve állami pályázattal fejleszteni, vagy tiszta magántőkés beruházásként - ez attól függ, hogy a helyi kistérség hogy látja jónak -, illetve az utóhasznosítás, hogy abban a régióban, kistérségben, ahova ezt a létesítményt szeretnénk felépíteni, a helyi adottságokhoz viszonyítva mi a javaslat, hogy mit érdemes utána csinálni. Erre vannak modellek, csak le kell írni. Sok jó szakember dolgozik a magyar sportlétesítmény-üzemeltetésben, de ezt egyszerűen le kell írni, mert különben halálra van ítélve a projekt.
A patrónusprogram kapcsán a sportágak számának növelésében is gondolkodunk természetesen, ez evidens. A Mozdulj, Magyarország program és a többi mind forrás kérdése. Igen, folytatni szeretnénk, de ez a forrás nagyságától függő kérdés.
A nemzeti fittségi teszt kapcsán pedig egész egyszerűen egy egységes írott anyagot kell elkészítenünk, és ehhez lehet rendelni a forrásigényét. Az írásos anyagot kell egyben elkészíteni, hogy mik a felmérési szempontok. Biztos vagyok benne, miután nagyon hasznosnak ítélem meg ezt a tesztet, és érdemes elvégezni, megcsinálni, hogy erre biztos fogunk forrást találni, mert kiindulópontként szolgál. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a válaszokat, államtitkár úr. A képviselőtársaimat kérdezném, hogy van-e további kérdésük, esetleg véleményük. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor megköszönöm az államtitkár úrnak a tájékoztatót. (Páva Zoltán jelentkezik.)
Páva Zoltán képviselő úr, az utolsó előtti pillanatban...
További kérdések, észrevételek
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, Szalay Feri fogalmazta meg, hogy ez az előterjesztés valóban arról szól, amire kíváncsiak vagyunk. Én úgy ítélem meg gyakorló polgármesterként és kistérségi társulási elnökként is, hogy nagyon sok sikeres programot lehetett megvalósítani. Nekem különösen tetszettek ezek a komplex kistérségi programok, akár a táboroztatás, akár a szabadidősportok, vagy éppenséggel a seniorokkal való foglalkozás, az utánpótlás-nevelés, vagy hogy a fogyatékkal élők sportja megjelent. Rendeztek nálunk, például a vakok és gyengén látóknak egy országos szintű tekeversenyt.
Nagyon lényeges dolog, a "tárt kapus" létesítmények. Az emberek szeretnek sok mindent ingyen igénybe venni, néha mosolygok azokon, akik minden fogadáson ott vannak, ha hívják, ha nem hívják. Egészen más a sport helyzete, amikor tényleg kinyitottuk a sportpályákat, az uszodát vagy a sportcsarnokot, megjelentek az emberek és számomra az volt a meglepő, hogy jöttek a nagycsaládosok. Elbeszélgettem egy négygyerekes családdal, aki elmondta, hogy mekkora gondot okoz nekik, ha rendszeresen hétvégén eljönnek, kifizetni az uszodajegyet. Egyből intézkedtünk is, hogy minden nagycsaládosnak adunk egy kedvezményes hétvégi bérletet, hadd jöjjenek a gyerekek és szoktassák hozzá ahhoz, hogy ússzanak, sportoljanak, mozogjanak rendszeresen.
A szabadidősportnak a fejlesztése, azt hiszem, elengedhetetlen feladat, mert nagyon sokan vannak úgy, hogy el akarnak menni: teniszezni, golfozni, nyilvánvaló, hogy megfizetik a belépési díjat, vagy azt, hogy sportoljanak; de ugyanakkor a fiataloknak, a gyerekeknek a sportra való nevelésében jelentős az állami támogatás és ezt kellene továbbfejleszteni. Én mindent megteszek annak érdekében, hogy a jövő évi költségvetésben erre még több pénz legyen.
A létesítményfejlesztéssel kapcsolatban egyetlen gondolatom van. Annak idején, amikor a BOM-ot meghallottuk - talán emlékeznek rá képviselőtársaim - arról beszéltek a Szalay-Berzeviczy Atilláék, hogy de jó lenne majd 2020-ban Budapest olimpiát rendezne. Akkor született egy olyan állásfoglalás, hogy a parlament Sportbizottsága kérje fel a fővárost, illetve kérjen föl minden egyes, az olimpiai helyszínnel rendelkezhető: területet, térséget, várost, hogy bármilyen beruházás valósul meg, ha az infrastrukturális - különösen sportjellegű, vagy éppenséggel vendéglátás, vagy szállodaépítést jelentő beruházás - mind ennek a szellemében valósuljon meg.
Magyarán, ha építünk egy stadiont, az nyilvánvalóan szolgálja azt a célt, hogy esetleg 2020-ra is az olimpia idején is tudjuk ezt használni. Tehát ezen nagyon el kéne gondolkodni, nem tudom, hogy mi az a gond, a probléma az MLSZ részéről, ami azt mondja, hogy valamilyen telekügyben nem tudnak megállapodni - azt se tudom, hogy valójában kivel. Akkor kell megépíteni egy új stadiont, hogy ha az valóban majd 2020-ban is ezt az olimpiai eszmét tudja valamilyen formában támogatni.
Ezért tudom például támogatni, hogy minél előbb épüljön meg egy kongresszusi központ, egy olyan 5-6 ezer fő befogadására. Pekingben láthattuk, hogy számos olyan rendezvényt kongresszusi központban rendeztek - akár birkózás, akár ökölvívás, akár asztalitenisz vagy éppenséggel súlyemelő versenyeket -, amit ugyanúgy meg lehet rendezni, és legjobb tudomásom szerint itt a Népstadion területén épülne meg ez a kongresszusi központ.
Összességében úgy ítélem meg, hogy ezt várja a sportstratégia a Szakállamtitkárságtól, a minisztériumtól, hogy körülbelül ebben a formában és ezt egy kicsit továbbfejlesztve anyagilag is majd talán kibővíteni a kört annak érdekében, hogy tényleg minél több embert tudjunk megmozgatni, szerettessük meg velük a sportot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr.
Világosi Gábor képviselő úr, öné a szó!
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Páva Zoltánon felbátorodva, én azért olyan messzire nem mennék, mert ha itt az olimpiai témát is feszegetjük, akkor nagyon sokáig itt ülünk. Megpróbálok nagyon rövid lenni.
Az egyik az, hogy volt egy nagyon sikeres, vagy talán még van is, vidéki sportpálya, öltöző felújítási program. Valóban mondhatni azt, hogy kispénzekből - 2, 3, 4 millió forintból - nagyon-nagyon komoly eredményeket lehetett elérni, hiszen a helyi erők erre megmozdultak és a többszörösét produkálták - ennek van-e jövője?
A másik. Olvashatjuk az anyagban, hogy jelenleg is zajlik a diákolimpia reformkoncepciójának kidolgozása. Na most, ugyanez a szöveg elhangzott már tavasszal is, hogy kezdése van ezek szerint a munkálatoknak - arra lennék kíváncsi, hogy mi a tervezett végső időpont.
A harmadik. Itt most már többször felvetődött a patrónus program, amit csak üdvözölni lehet. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt is az utánpótlás edzők minél nagyobb szerepet kellene, hogy kapjanak, mert azt hiszem, hogy ott kell elkezdeni, hogy az utánpótlás edzők ne kerüljenek teljesen méltatlan helyzetbe, illetve ne legyenek, ne maradjanak teljesen lehetetlen helyzetben, mint amiben most vannak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Szalay Ferenc kért szót, úgy látom Páva Zoltán képviselő úr még egy fordulót generált.
SZALAY FERENC (Fidesz): Igen, vártuk, hogy Zoli mikor szóljon, mert nem mertünk előtte. (Páva Zoltán: Kösz.) (Derültség.) Kapcsolódva is, és egyébként is.
A létesítményüzemeltetési kérdéshez államtitkár úr, azt gondolom, hogy úgy kéne kérni akkor mindenféle tervet, hogy előtte - ne utána, előtte - mondják el, hogy hogyan tudják a települések vagy egyesületek, vagy bárki üzemeltetni az új sportlétesítményt, ez valóban minden önkormányzatnál őrült gond, és aki csak azért építi fel, hogy legyen, az előbb-utóbb kínlódni fog annak működtetésével, üzemeltetésével. Egy normál 50 méteres nemzetközi medencének 200 millió forint körül van az éves üzemeltetési költsége, ez azért nem egy egyszerű dolog, azt gondolom.
A másik a tanórán kívüli testnevelés. Ezért valóban örültem az anyagnak és tényleg jó; javaslom, hogy túl azon, hogy a tanórán kívüli programokat leírjuk, írjuk le azt is, hogy ütemezve évente mennyit javasolunk a tanórán belüli testnevelésórák számának növekedéséhez; akkor így már nem biztos, hogy el kell érni az ötöt, elég elérni a hármat mondjuk, vagy a három és felet és akkor a délutánival teljesen tökéletesen rendezhető a kérdés. Ehhez viszont nagyon fontos valóban az iskolák körüli sportlétesítmények rendbetétele, nem feltétlenül új építés, hanem karbantartás, rekonstrukció, felújítás, azt gondolom.
Államtitkár úr néhány mondata arra utal, hogy valószínű, hogy nem fogunk dúskálni a következő évben a sportra szánt forrásokban, legalábbis könyékig biztos nem. Ezért, ha lehet, azt is hadd kérjem államtitkár úr, hogy előre is gondolkozzunk akár így bizottsági szinten, hogy mennyi lesz az annyi és igazából miből milyen súlypontokat kell majd képeznünk, hogy valóban odakerüljön, ahol az valóban használ, és olyan mennyiségű forrás, ami valóban szolgálja azt az ügyet, amire éppen gondoljuk; ebben, azt gondolom mindenki nevében mondhatom, hogy szívesen gondolkozik közösen a bizottság. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. További hozzászólási igény van-e? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor a még elhangzott kérdésekre megadom a válasz lehetőségét államtitkár úrnak.
Török Ottó szakállamtitkár (ÖM Sport szakállamtitkárság) válaszadása
TÖRÖK OTTÓ szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság): Köszönöm szépen. Az öltöző-felújítási programmal kapcsolatba elég sok igény futott már be az elmúlt időszakban hozzánk. Megvizsgáltam néhányat közülük és valóban 1-2 millió forintos tételekről van szó, és azt gondolom, hogy nagyon hasznosan lehet segíteni főleg a kistelepüléseknek az infrastruktúra biztosítása kapcsán. Fogjuk támogatni az öltözőt, tehát az ilyen kis infrastrukturális fejlesztési kérdéseket 2009-ben, erre biztos, hogy lesz forrás, mert ez nem túlságosan nagy a tétel.
A diákolimpiai reform határideje egyébként október vége, de legyünk pesszimisták, mondjuk, hogy november - de október vége a határidő.
A létesítményhasznosítás kapcsán: igen előtte fogjuk megmondani, hogy hogyan kellene, hogyan javasolnánk hasznosítani, és mire számíthatnak, milyen jellegű költségvonzata van egy adott létesítmény működésének. Az iskola infrastruktúra felmérését biztos, hogy el kell végezni; ha elindul a tanórán kívüli testnevelésnek a biztosítása, akkor ahhoz először fel kell mérnünk az egész helyzetet, és ahhoz kell igazítani azt a programot, amelyik elsősorban a felújításra fog szerintem 2009-ben korlátozódni.
Fogom is kérni a tisztelt bizottság segítségét arra vonatkozóan, hogy ha egyébként is teljesen mindegy, hogy milyen lesz a költségvetés: ilyen marad vagy másmilyen, akkor is nyilván a súlyozáshoz folyamatos tájékoztatást fog adni a szakállamtitkárság, nyilván ezt el is várja a bizottság, ennek kapcsán nyilván a források felosztásánál iránymutatást fogok kapni önöktől. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm az előterjesztést és a válaszokat is. A napirendi pontot lezárom.
Tájékoztató a sportegészségügy, kiemelten az Országos Sportegészségügyi Intézet helyzetéről Előterjesztő: ÖM Sport Szakállamtitkárság; Egészségügyi Minisztérium képviselője
Áttérünk a következő mai harmadik napirendi pontunkra, amelynek során egy tájékoztatót hallgatunk meg az Egészségügyi Minisztérium, illetve a sport szakállamtitkárság részéről a sportegészségügy, kiemelten az Országos Sportegészségügyi Intézet helyzetéről.
Megkérném az Egészségügyi Minisztérium előadóit is, hogy fáradjanak az asztalhoz, illetve láttam Berkes István főigazgató urat, megkérem főigazgató urat, hogy fáradjon ki, mert lehetnek olyan kérdések, amelyre főigazgató úrnak kell válaszolnia. Köszöntöm az előadókat.
Két anyag érkezett a bizottsághoz, egyet az Egészségügyi Minisztériumtól kaptunk, egyet pedig az Önkormányzati Minisztériumtól, a sport szakállamtitkárság részéről. Arra kérném elsőként az Egészségügyi Minisztériumot, aztán pedig a sport szakállamtitkár urat, hogy a megküldött tájékoztatóhoz a szükségesnek érzett kiegészítéseket most tegyék meg.
Megadom a szót elsőként dr. Nemeskéri Marianna főosztályvezető asszonynak.
Dr. Nemeskéri Marianna (EÜM) szóbeli kiegészítése
DR. NEMESKÉRI MARIANNA (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ez a tájékoztató két részből áll: az egyik része a sportegészségügyi ellátás, a másik pedig az OSEI, az Országos Sportegészségügyi Intézet jelenlegi helyzetéről szól. Az írásos tájékoztatóhoz szóbeli kiegészítést nem kívánok tenni. Kérem, vitassák meg, várom a megtisztelő kérdéseiket, és kérem, hogy aztán a tájékoztatót fogadják el.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szakállamtitkár úr!
Török Ottó szakállamtitkár (ÖM Sport Szakállamtitkárság) szóbeli kiegészítése
TÖRÖK OTTÓ szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen. Az Önkormányzati Minisztérium, és ezen belül a sport szakállamtitkárság is kiemelt fontossággal kezeli a Sportegészségügyi Intézet kérdéskörét, amely számunkra abszolút összetett problémaként jelentkezik. Az egészségügyi miniszter és az önkormányzati miniszter úr többször egyeztetett már egymással, ez az egyeztetés egyébként a továbbiakban is folytatódni fog, hiszen eltérő álláspontok vannak a Sportegészségügyi Intézet helyzetét és jövőjét illetően.
Erre vonatkozóan a főigazgató úr és a miniszter úr, és a sport szakállamtitkárság kollegái egy egységes anyagot készítenek, amelynek a lényege a korábbiakban is ismertetett formában jelenik meg. Jelesül maga az intézet elhelyezkedése, a működésének a feltételrendszere és a sportorvosi hálózat fejlesztése, a szakmai továbbnövekedése, terjesztése lesz a cél. Ez az anyag egyébként ma hajnalban már elkészült, azt gondolom, hogy egy-két napon belül ismertté fog válni, és az egészségügyi miniszter úrral, illetve az Egészségügyi Minisztérium anyagával ütköztetve lesz.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a képviselőtársaimat, hogy az anyagokhoz kapcsolódóan kérdésük, esetleg véleményük van-e. Pál Béla alelnök úr, öné a szó.
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Szeretném megkérdezni, hogy elkészítette-e már az Egészségügyi Minisztérium a Sportkórházra vonatkozó koncepcióját, és hogy mindezeket a fejlesztéseket, amelyek a sportegészségügyi hálózat bővítését jelentik majd, hogy látják a jövő évi költségvetés függvényében.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szalay Ferenc képviselő úr, öné a szó.
SZALAY FERENC (Fidesz): Azt szeretném kérdezni önöktől, hogy miután komoly visszafejlesztés volt a Sportkórháznál -, amit most Pál Béla alelnök úr mondott -, hogyan tehető helyre a kettő, tehát az ágyszámcsökkentés, a létszámcsökkentés, a költségvetés csökkentése. Illetve igaz-e a hír, hogy az állami egészségügyi intézetbe próbálják betelepíteni a Sportkórházat. Ha így van, akkor mégis milyen gondolatok mentén tetszenek ezt gondolni?
ELNÖK: Mohácsi József képviselő úr kért szót. Öné a szó, képviselő úr.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Meg szeretném kérdezni, hogy az új önkormányzati miniszterünkkel, akihez közvetlenül tartozik most a sport, és ezen keresztül természetesen a Sportkórház sorsa, aki egyébként is a szívén viseli ezt a dolgot, milyen egyeztetések folytak, illetve folytak-e már az ügyből kifolyólag. Remélem, hogy mindnyájan így is gondolkodunk, hisz ezt már a tavaszi ülésszakon is többször említettük, hogy mennyire szükség van erre az intézményre és az ott dolgozó szakemberekre. Én is azt javaslom, és kérem minden képviselőtársamtól is, mivel ennek az intézménynek nem lehet megkérdőjelezni a további működését és a sorsát, hogy -nyilván az anyagi források ismeretében - egyrészt továbbfejleszteni kell, másrészt pedig nagyon szigorúan fenntartani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Páva Zoltán képviselő úr kért szót. Öné a szó, képviselő úr.
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyáltalán van-e alternatív elképzelésük a magántőke bevonására, amit már fölvetett Szalay úr? Én is hallottam, hogy esetleg az állami kórházhoz vonnák be. Folynak-e erre vonatkozóan valamilyen tárgyalások? Nem tudom, kérdezhetem-e Berkes professzor urat. István, ti is foglalkoztok, a menedzsment azzal, hogy esetleg valami külföldi tőkével, belföldi tőkével kívántok ilyen lépéseket tenni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdések, esetleg vélemény az anyagokkal kapcsolatban? (Nincs jelzés.)
Amennyiben nincs, akkor én is tennék néhány megjegyzést, elsősorban az Egészségügyi Minisztérium anyagához. Azzal kezdeném, hogy én magam is több alkalommal foglalkoztam az Országos Sportegészségügyi Intézet, azon belül is kifejezetten a Sportkórház helyzetével, a bizottság előtt is többször szerepelt ez a kérdés. Megnyugtató választ az Egészségügyi Minisztérium részéről soha nem kaptunk. Mindig azt az összegzést kaptuk, hogy folyik az egyeztetés az Önkormányzati Minisztériummal, és majd kidolgoznak valamilyen közös koncepciót.
Amikor az olimpia időszaka alatt - miután annyit tudtunk, hogy az olimpia végéig marad ebben a struktúrában a Sportkórház működése, és azt már jelezte a minisztérium, hogy az olimpia után szeretné átalakítani és egy más struktúrában működtetni - napok voltak már csak hátra az olimpia végéig, föltettem a kérdést, hogy mi lesz a sorsa ennek a fontos intézménynek, amire a kormányszóvivőtől azt a választ kaptam, hogy nyitott kapukat döngetek, mert gyakorlatilag már megvan a megállapodás a két tárca között, és megvan a Sportkórház jövőjére vonatkozó koncepció. Most az anyagot olvasva azt látom, hogy az Egészségügyi Minisztérium részéről semmiféle konkrét és határozott elképzelés nincs, miközben azt látom, hogy a sportot felügyelő miniszternek viszont elég határozott elképzelései vannak. Az olimpiát követően Gyenesei miniszter úr két fontos kérdésben is nyilatkozott, egyrészt a Sportkórház rekonstrukciójának befejezéséről beszélt -, hogy az magántőke vagy állami forrás, az teljesen mindegy - és az intézménynek az ott történő működtetéséről, amely nyilván egy fontos stratégiai kérdés, másrészt pedig az intézmény pénzügyi megerősítéséről, illetve a sportorvosi rendelők számának növeléséről, amely az OSEI-nek egy másik nagyon fontos lába.
Ehhez képest az anyagban egyrészt van egy ténymegállapítás, miszerint, bár kétszázezer igazolt sportoló van Magyarországon, ehhez képest 250 nyilvántartott sportorvos van, akinek a száma folyamatosan fogy, az átlagéletkoruk pedig folyamatosan emelkedik. Azt gondolom, hogy ha van egy ilyen ténymegállapítás, akkor egy felelős kormánynak arra is kellene gondolnia, hogy mi a megoldás. Nyilván ez nem. Éppen az előbb beszéltünk a Sport XXI. programról, nemsokára a professzor úr beszél a nemzeti utánpótlás-nevelési programról. A célunk az, hogy minél több igazolt sportoló legyen Magyarországon, és minél többen vegyenek részt a szabadidősport-tevékenységben, ez pedig azt feltételezi, hogy a sportorvosi hátteret is erősíteni kell. Ezzel a hozzáállással nyilván nem erősítjük, hanem elsorvasztjuk és halálra ítéljük, ez nem megoldás. Októberben újabb tíz sportorvos szakvizsgázására számít a tárca, a másik oldalról pedig megszünteti a belgyógyászatot a Sportkórházban, amely éppen a sportorvosi szakképzésnek az egyik alapvető feltétele volna. Tehát teljes káoszt látok a minisztérium részéről és meg kell mondjam, egy sportellenes, sportorvoslás ellenes magatartást, ami elfogadhatatlan a számomra.
Itt az anyagban tárgyi tévedés is van, hiszen azt írja a 4. oldalon, hogy az OSEI-ben elérhető szakmák a következők, ezzel kezdi, hogy belgyógyászat. Majd megkérném főigazgató urat, hogy mondja el a kórház strukturális működését, az én tudomásom szerint pillanatnyilag nem működik belgyógyászat, tehát a 2007-es átalakítással éppen ez a nagyon fontos szakterület szűnt meg az aktív ágyak jelentős csökkentésével.
Beszél az anyag arról, hogy pazarló és felelőtlen gazdálkodás folyik a Sportkórházban, folyamatosan görget maga előtt több száz milliós nagyságrendű adósságállományt az intézet, miközben a végén azt látom az összefoglalóban, hogy a 2007. januári nyitó tartozásállománya 377 millió forint volt, jelenleg pedig 43 millió forint. Most akkor felelőtlenül gazdálkodik az intézmény vezetése, vagy felelősen gazdálkodik a lehetetlen körülmények között. Jó volna ezekre a kérdésekre választ kapni, mert amíg ez nincs meg, addig nem tudunk érdemben tárgyalni egymással.
Az anyag összegzése pedig nyitott kérdéseket tesz fel, hogy mi az országos sportegészségügyi hálózat vonatkozásában további centralizáció vagy decentralizáció, a Sportegészségügyi Intézet vonatkozásában önálló entitás vagy beolvadás egy más intézménybe, megint nem látok semmit.
Tehát nem látom azt, hogy a minisztériumnak határozott álláspontja lenne, évek óta lebegtetnek, és a Sportkórház, az OSEI jövőjét tekintve nincsen határozott elképzelése az egészségügyi kormányzatnak, ez pedig az intézet ellehetetlenülését hozza. Látjuk, hogy milyen orvos problémákkal küzdünk, milyen szakorvos problémákkal küzd egész Magyarország - itt nem csak a sportorvoslásra gondolok, hanem valamennyi kórházban. Az én korosztályom gyakorlatilag kivétel nélkül már külföldön dolgozik, angol vagy német nyelvterületen. A sportorvosaink közül a tehetségesek, akik még fiatalok, azok már nagyrészt elmentek és elhagyták a Sportkórházat; nem tudok másra gondolni, mint a tudatos elsorvasztására ennek az intézménynek, ez pedig megengedhetetlen.
Az is egy tárgyi tévedés az anyagban és az egész népegészségügyi minisztériumi felfogásban, hogy egy átlagos kórháznak tekintik a Sportkórházat. A Sportkórház kérem szépen egy speciális igényeket, speciális feladatot ellátó intézmény, nem lehet ugyanúgy kezelni, mint az összes többi kórházat Magyarországon és a teljes finanszírozási struktúráját ennek megfelelően felállítani, ez egy nagyon nagy hiba és óriási tévedés. Nem beszélve arról, hogy a folyamatos pénzügyi megvonások oda vezettek, hogy a sportkutatói tevékenységre semmilyen forrás már gyakorlatilag nem maradt.
Megint csak a miniszter urat idézem, még Pekingből azt nyilatkozta, akkora a verseny, olyan kiélezett a szituáció a versenysportban, hogy ha valaki nem tudja kutatási oldalon felvenni a versenyt más országokkal, akkor nincs esélye a magyar sportolóknak arra, hogy nagy eredményeket érjenek el. Ma már nincsenek hónapok, hetek arra, hogy rehabilitációt folytassunk, meg hogy felépüljenek egyes sportolóink. Láttunk már csodát, amit éppen a mi sportorvosaink tudtak elvégezni élsportolóinkkal; nem lehet azt megengedni, hogy ez a szakmai háttér ilyen jelentős módon gyengüljön, és a későbbiekben gyakorlatilag teljesen megszűnjön. Tehát szerintem nagyon fontos kérdések vannak, amire ki kellett volna térni és azt látom, hogy egyáltalán nem veszi komolyan az Egészségügyi Minisztérium ezt a feladatot.
Azt megint csak, ha valaki végignézi a Sportkórház finanszírozási történetét, akkor láthatja, hogy még 2003-ban 1,7 milliárd forintból gazdálkodott az intézmény, míg ez mára 1,3 milliárd forintra csökkent. Az kétségtelen, hogy közben ágyakat vettek el az intézménytől, de ez az egész átalakítás nemhogy a Sportkórház működésének a hatékonyságát, vagy eredményességét növelhette volna, hanem éppen fontos területekről kellett elbocsátaniuk szakorvosokat, miközben talán tényleg a legfontosabb területet, a sebészetet érintően is, több mint 30 százalékos TVK megvonással kellett szembesülnie az intézménynek - ilyen feltételek között nem lehet működni, kérem.
A sportorvosi rendelők száma csökkenése szintén egy elhibázott lépés volt, aki járja Magyarországot - sokan vannak képviselőtársaim, polgármesterek is -, akik látják azt, hogy a sportegyesületekben mi van. Elkezdődnek úgy bajnokságok, hogy nincsen sportorvosi vizsgája a gyerekeknek, mert egyszerűen képtelenek ellátni őket; annyira kevés lett a sportorvosi szakrendelő szám és olyan kicsi a sportorvosi létszám hozzá, nem bírja el azt az aktív sportolói tömeget, nem tudják őket alaposan és időben megvizsgálni, ennek pedig nagyon súlyos következményei lehetnek a későbbiekben.
Tehát azt kérném a szaktárcától, hogy vegye komolyan a sportorvosi tevékenységet, vegye komolyan az OSEI és a Sportkórház jövőjét, mert ezzel a hozzáállással semmire nem lehet jutni. Bízom abban, hogy a miniszter úr, illetve a Sport Szakállamtitkárság érzi a helyzet súlyát és megtesznek mindent annak érdekében, hogy rövid távon döntés szülessen; nincs már időnk, éveket vesztegettek el ezekkel a tanulmányokkal, az előkészítésekkel és ebből az anyagból számomra az derül ki, fogalma sincs az egészségügyi miniszternek, az Egészségügyi Minisztériumnak arról, hogy mit szeretne kezdeni ezzel. Arra kérem, hogy ha már az anyagban ez nem történt meg, akkor legalább szóban tájékoztassanak arról, hogy mit szeretnének, mi az elképzelésük a Sportkórház és az Országos Sportegészségügyi Intézet jövőjével kapcsolatban.
Azt még szeretném a főigazgató úrtól majd megkérdezni, hogy ha már itt versenytársakról beszéltünk, akkor ez a sportorvosi rendszer hogy működik Európában, a sportkórházak milyen feltételrendszer mellett működnek, milyen körülmények között és a kutatás tekintetében valóban hogy állunk mi, és mondjuk hogy állnak a jobbsorsú európai uniós intézményeink. Köszönöm szépen.
Van-e még első körben kérdés, esetleg vélemény a bizottság tagjai részéről. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor megkérem az Egészségügyi Minisztérium vagy esetleg az OEP képviselőit, a szakállamtitkár urat és főigazgató urat, hogy az elhangzott kérdésekre válaszoljanak.
Elsőként megadom a szót az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetőjének.
Dr. Nemeskéri Marianna (EüM) válaszadása
DR. NEMESKÉRI MARIANNA (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm a kérdéseket elnök úr. Summásan annyit szeretnék jelezni, hogy az Egészségügyi Minisztérium nagyon is intenzíven foglalkozik azzal, hogy a sportegészségügynek mi lesz a helyzete, azonban ez egy jelentés a jelenlegi helyzetről - tehát végül is mi sem az egyeztetésekre, sem a jövőbeni sorsra nem térhettünk ki. Kérem, hogy ezt fogadják el, hogy nincs felhatalmazásunk arra, hogy a következőkben a jövőbeni működtetés lehetőségeiről beszéljünk.
A sportorvosi ellátás helyzetéről annyit szeretnék megjegyezni, hogy - ahogy ön is mondta - sajnos az orvosi szakterületeken van még jó néhány olyan hiányterület, ahol bizony komoly problémáink vannak a szakorvos utánpótlással, hogy csak a képalkotó diagnosztikát említsem, a pszichiátriát említsem, az intenzív terápiát említsem - sajnálatos módon a magyarországi orvosi jövedelmi viszonyok olyanok, hogy az orvosaink elmennek külföldre a jobb javadalmazás reményében.
Az anyaggal kapcsolatban feltett kérdéseire dr. Czapán István kollegám, az Egészségügyi Minisztérium főtanácsosa válaszol, a finanszírozással kapcsolatos kérdésekre pedig Molnár Attila úr, az OEP főosztályvezető-helyettese fogja a válaszokat megadni.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Dr. Czapán István (EüM) válaszadása
DR. CZAPÁN ISTVÁN (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Az egyik része a kérdésnek, hogy mi itt az írott anyagban olyat, hogy évek óta több száz milliót nem görget maga előtt adósságként vagy tartózásként, nem állítottunk. Mi igyekeztük a reális, most éppen aktuális pénzügyi helyzetét az Országos Sportegészségügyi Intézetnek bemutatni.
A belgyógyászattal kapcsolatban nincsen tárgyi tévedés. A belgyógyászat nem csak fekvő beteg, hanem járóbeteg-ellátást is jelent, ennek megfelelően, mint a mellékelt táblázatban is látható, belgyógyászati szakrendeléssel az OSEI változatlanul rendelkezik. Ez, a tényen, hogy a belgyógyászati fekvőbeteg-ellátás megszűnt, mit sem változtat, de így kategorikusan, hogy nincs belgyógyászat, nem helytálló a kijelentés.
A gazdálkodással kapcsolatos kérdésekre. Adataink szerint, mint ahogy ezt leírtuk, 341 fő az OSEI engedélyezett dolgozói létszáma. Ebből, júniusi adataink szerint, 308 fő dolgozik. Az orvos helyzetet úgy tudnám jellemezni, hogy szintén a rendelkezésünkre álló adatok szerint, mi a 2007. április 1-jét megelőző, tehát az Eftv. érvénybelépését megelőző, és azt követő időszakot vizsgáltuk. Ebben számottevő orvoslétszám-változást a kórház jelentései alapján nem tapasztaltunk. Emlékeim szerint 88-ról 84-re csökkent az orvosok száma ebben az időszakban.
A finanszírozással kapcsolatos kérdések kapcsán átadnám a szót a főosztályvezető-helyettes úrnak.
Molnár Attila (OEP) válaszadása
MOLNÁR ATTILA főosztályvezető-helyettes (Országos Egészségbiztosítási Pénztár):
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, mindenképpen megér két-három mondatot a dolog pontos leképezése. Egy olyan intézményről beszélünk, amely intézménynek több feladata és több funkciója van. Ezek közül a funkciók közül egy a természetbeni egészségügyi ellátások nyújtása. Ez nyilvánvalóan a finanszírozásban is elkülönül, ez az egészségügyi alapból történő finanszírozás, a többi feladatok pedig más forrásokból finanszírozódnak. Amikor egy intézményről beszélünk, akkor annak az egy intézménynek minden lába stabilan kell hogy álljon, vagy legalább három lába álljon stabilan, hogy állva tudjon maradni, és ezért kell nyilvánvalóan arról gondolkodni, és megnézni azokat a lehetőségeket, hogy a természetbeni ellátások önálló intézményként történő nyújtása milyen lehetőségeket biztosít a jövőben, és ezek a körülmények hogyan alakulnak.
Nem tudok másról beszélni, csak a konkrét számokról, tehát azt tudom mondani, hogy minden finanszírozási adatunk abba az irányba mutat - és itt a legfontosabb adat tulajdonképpen az ágykihasználtság, amely nem attól függ, hogy hány ágya van, míg egy bevétel, egy súlyszámösszeg, egy forintösszeg függ az ágyak számától -, hogy az ágykihasználásban láthatunk elég jelentős, drasztikus csökkenéseket.
Ami még ennél is fontosabb, és azt gondolom, hogy az intézmény működése szempontjából meghatározó, az két mutató. Az egyik a más intézményektől való átvétel, a másik a más intézményekbe való továbbküldés. Sportegészségügyi szempontból miért fontos ez? Ha ez az intézmény a funkcióját jól tölti be, akkor más intézményekből ide kell hogy kerüljenek mindazok a betegek, akik sportegészségügyi szempontból szakmailag magas szintű ellátást igényelnek. A másik oldalról pedig, a vizsgált sportolók esetében kell hogy legyen továbbküldés olyan szakintézményekbe, amelyek az esetleg fölmerült ilyen, olyan, amolyan problémákat kezelik. Alapvetően az a gond a mi finanszírozási adataink alapján, hogy jelen pillanatban mindkét aktivitás hiányzik a Sportegészségügyi Intézetből. Elnézést, de ezeket így tudom mutatni. Az alsó az intézményre jellemző ábra, tehát konvergál a nullához.
Azt gondolom, mindenképpen fontos az, hogy a sportolók ellátásában a sportegészségügyi momentumokon túl megjelenjenek azok a szakmai specialitások, amelyek rendelkezésre állnak olyan intézményeknél, amelyek minden nap ezzel foglalkoznak. Hogy vegyünk egy egyszerű példát: egy műtét, egy bármilyen bonyolult műtét kapcsán nyilvánvaló, hogy ha azt a műtétet az adott orvos minden nap végzi, vagy minden nap hármat-négyet végez, akkor nagyobb biztonsággal tudja elvégezni, mintha hetente egyet, vagy havonta egyet végezne. Ezek a szakmai kapcsolatok, azt gondolom, borzasztó fontosak.
A finanszírozási adatok abba az irányba mutatnak - most egy egészen konkrét adat, az anyagban szerepel -, hogy az intézmény 2008. évi bevétele pillanatnyilag az év 75 százalékánál 66 százalékos teljesítésen áll. Azt gondolom, ez problémás abból a szempontból, hogy az infrastruktúra megvan, az intézmény működik, és azok az OEP-bevételek, amelyek ezeknek a természetbeni ellátásoknak a biztonságos finanszírozását, a működtetés fenntartását biztosítják, mi úgy látjuk, hogy nem érkeznek az intézethez a teljesítményfinanszírozáson keresztül. Ezért gondolkodunk abban, hogy a sportegészségügy egészének biztonságban tartása érdekében valamilyen elmozdulásra szükség volna, valamilyen módon meg kellene támogatni a természetbeni egészségügyi ellátások teljesítését.
Még egy momentum, mégpedig az, hogy jelenleg Magyarországon az intézményi finanszírozás, tehát a természetbeni ellátások finanszírozásának gyakorlata az, hogy az intézmények rendelkeznek úgynevezett területi ellátási kötelezettséggel. Ezen a területi ellátási kötelezettségen kell hogy alapuljon a finanszírozás, tehát hogy hány embert látok el, hány ember tartozik az én ellátási kötelezettségembe, és ez terület, lakhely, lakosság, háziorvosi praxis s a többi, s a többi alapján működik. Ebben a rendszerben változatlan formában az Országos Sportegészségügyi Intézetnek borzasztó nehéz helyzete van, hiszen nem igazából lehet a különböző ellátási formákhoz ellátási területet rendelni, hiszen ez egy specialitás. Az intézmény sorsát, jövőjét mindenféleképpen abban kell keresni, hogy vagy a specialitásoknak adunk megfelelő hangsúlyt és a finanszírozás mindennapi rendszeréből kivesszük, vagy pedig egy olyan közelítést adunk, amelyben más intézmény a természetbeni ellátásokhoz megfelelő hátteret tudjon biztosítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Főigazgató úr!
Dr. Berkes István (OSEI - Sportkórház) tájékoztatója
DR. BERKES ISTVÁN főigazgató (Országos Sportegészségügyi Intézet - Sportkórház): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget, különösen azért is, mert ismételten szerepel itt a sportegészségügy kérdése. Azt szeretném mindenekelőtt hangsúlyozni, hogy nagyon fontosnak tartjuk, hogy minél előbb szülessék meg egy végleges döntés az intézet jövőjét illetően, hiszen ha nem történik meg rövid időn belül, akkor nem lesz miről beszélni. Olyan nagy mértékű a szakemberek elvándorlása a bizonytalan helyzet és a jövőké hiánya miatt, hogy előfordulhat, hogy az intézet vezetése lesz kénytelen bejelenteni a működésképtelenséget, mert nem lesz szakember.
Amit szeretnénk hangsúlyozni, hogy itt nem a Sportkórház sorsáról van szó, hanem a magyar sportegészségügyről van szó. Nem lehet elkülöníteni a Sportkórházat és az úgynevezett sportegészségügyi ellátását, tehát a hálózatot, a kettő egy és ugyanaz. Azt mindig hangsúlyozzuk, hogy komplex rendszere van a magyar sportegészségügynek, az agytröszt vagy a központ maga az intézet, a kórház, a járó-, fekvőbeteg-ellátásával, a most vegetáló, de egykor volt kutatásával, a szervezési osztályával, és ehhez tartozik szervesen az országos sportegészségügyi hálózat a korábbi 166, jelen pillanatban 105 rendelőjével. Ehhez viszonyítva fogalmazódnak meg egyre fokozódó igények mind a népegészségügy, mind a versenysport részéről. Nem az a kérdés, hogy hol fog működni ez az intézmény, hanem az a kérdés, hogy milyen lesz a finanszírozása. Ezzel a finanszírozással minden körülmények között, bármilyen helyen veszteséges lesz.
Elhangzottak adatok az ágykihasználással kapcsolatban. Megítélésünk szerint az ágykihasználást messzemenően determinálja a volumenkorlát. Ha 150 pontom van egy hónapra, azt megcsinálhatom 150 egypontos betegből, vagy megcsinálhatom 75 kétpontosból, nem tudom akkor az ágykihasználást értelmezni, nincs szükségem az ágyakra. Ha nincs belgyógyászati osztály, nem tudok olyan jellegű betegeket egy szakrendelésről sem befektetni, nem tudom használni az ágyaimat egyéb dolgokra sem. Az való igaz, hogy a Sportkórházban szakrendelés működik járóbeteg-formában a belgyógyászaton. Az sajnálatosan kimaradt az anyagból, hogy fogászat is működik szerencsére, tehát járóbeteg-ellátás területen még tudjuk tartani az ellátás színvonalát, de a fekvőbeteg-részben nem tudjuk. Azt gondoljuk, hogy mindenféleképpen ez egy speciális ellátórendszer, nem lehet összehasonlítani az egyéb magyarországi kórházakkal.
Az is elhangzott, hogy ebben az évben a teljesítésünk alacsonyabb, mint az elvárható százalék. Megjegyezném, hogy ebben az évben olimpia volt, ahol nagyon sok munkatársunk hosszú hetekig, hosszú hónapokig nem vett részt a munkában - nyilvánvalóan nem vagyunk összehasonlíthatóak azokkal az intézményekkel, akiknek ilyen jellegű feladataik nem voltak.
Problémát jelent számunkra az is, hogy a jelenlegi, valóban 30 százalékkal csökkentett kapacitású humánerőforrásunk is sokkal nagyobb teljesítmény elvégzésére lenne képes. Az számunkra elgondolkodtató, hogy a mi munkatársainkhoz odaforduló betegek más intézményekbe voltak kénytelenek elmenni és ott ellátni, a megfelelő műtéti megoldást ott elvégezni.
Elgondolkodtató számunkra az is, hogy az egynapos sebészet, ami elsősorban a sportolóknak fontos, ezen a pályázaton az intézmény nem tudott kapacitást nyerni. 1,3 milliárd forintból működik az egész magyar sportegészségügy - járó- fekvőbeteg-ellátás -, a 105 rendelőnek az ellátása az összes költségével, a személyi jellegű kifizetésekkel, mindennel együtt; a 32 válogatott keretnek az orvosai, masszőrei, nekik a gyógyszerek és mindenféle anyag. Ez az 1,3 milliárd forint nem éri el egy kisvárosi kórház költségvetésének a felét se.
Azt gondolom, hogy mindenféleképpen elsősorban arról kellene döntés, és az nagy örömünkre szolgál, hogy valóban a két tárca felelős vezetője egyeztet a dologról, de minél előbb várjuk ezt a döntést. Arról kell dönteni, hogy szükség van-e Magyarországon sportegészségügyre, milyen volumenben van szükség sportegészségügyre, hol történjen az elhelyezése, és hogyan történjen a finanszírozása.
Elképzelhetőnek tartunk egy olyan megoldást is, hogy az állami egészségügy rendszeréből kivéve egy olyan sajátos - mint erre vannak példák, elnézést, börtönkórházak esetében -, hogy bázisfinanszírozásból, egy évi büdzséből működik az intézmény, amit független szakértők előre meghatároznak. Ennyi pénzből nem lehet megoldani Magyarországon sportegészségügyet. Megoldási javaslatai a sportegészségügynek vannak, azt gondoljuk, hogy a sportnak vannak extra igényei, extra rizikói, tehát foglalkozni kell, megítélésünk szerint, egy úgynevezett kiegészítő biztosítás lehetőségével a finanszírozási források bővítésére.
A sportegészségügyi vizsgálatok jelen pillanatban úgymond ingyenesek. Felvetettük az úgynevezett co-paymentnek a kérdését is; ez 370 ezer, évi vizsgálatnál egy méltányos ezer forintos co-paymenttel 370 millió forint bevételt jelenthetne a sportegészségügynek.
Ami a konkrét kérdéseket illeti. Az Európai Unió 2007 októberében kiadott egy direktívát, ami azt szorgalmazza, azt célozza, hogy az Európai Unióban a szakvizsgák rendszerét, a szakvizsgákat, a szakmáknak a működését egységesíteni akarják. Ebben leírták, hogy azokban az országokban - és az Európai Unió nagy részében - alapszakvizsga a sportorvoslás, várhatóan az egész Európai Unió összes országában előbb-utóbb az lesz, hogy mi a sportegészségügyi képzőrendszernek a struktúrája. Ez a struktúra megfelelt annak, amilyen struktúrája a Sportegészségügyi Intézetnek Magyarországon 2007-et megelőzően volt - jelen pillanatban a mostani struktúra nem alkalmas erre, nem felel meg. Tehát az Európai Unió direktíváinak megfelelő struktúra volt, jelen pillanatban ez a struktúra nem áll rendelkezésre Magyarországon, félő, hogy rövid időn belül kötelező jelleggel kell majd kiépíteni, nehéz lesz a szakembereket újra ehhez megtalálni.
A kutatás is konkrét kérdés volt. Komoly sportgenomikai kutatások indultak el 2001-ben, akkor 10 millió forint támogatással, azóta kétszer kaptunk kétszer 2 millió forintot, ebből jelentős kutatásokat nagyon nehéz megoldani.
Páva képviselő úr kérdezte, hogy az intézet menedzsmentjének van-e törekvése, vannak-e ismeretei arról, hogy befektető jelentkezik. Igen, sok befektető jelentkezett az új beruházás, illetve az új épület befejezésével kapcsolatban. Nem mi vagyunk döntési helyzetben, mi a főhatóságokhoz elirányítottuk ezeket az érdeklődőket - látszik megoldás.
És végezetül azt szeretném még hangsúlyozni, hogy ötpárti egyeztetéssel a nemzeti sportstratégiában megfogalmazódott, hogy szükség van Magyarországon egy sporttudományos sportegészségügyi központra. Jelen pillanatban azon a helyen, ahol most a Sportkórház működik, és a szomszédban ott van a TF, ez a lehetőség még adott. Ha bármelyik intézet onnan elmozdul, elkerül, ez a lehetőség egyszer s mindenkorra megszűnik, vagy a kettőt együtt kell mozdítani. Azt gondoljuk még, hogy más intézetbe beolvasztva, a magyar sportegészségügy el fog tűnni, lehet, hogy fog működni egy kórház vagy kórházi egység, de a magyar sportegészségügy intézményrendszeréről nem lehet utána beszélni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm főigazgató úr.
Államtitkár úrnak kiegészítése nincs. Képviselő urak, további kérdés, vélemény e tárgykörben? Pál Béla alelnök úr!
PÁL BÉLA (MSZP): Azt gondolom, hogy az elhangzottak alapján - elnök úrral közben beszéltünk is róla - javasoljuk mindenképpen a bizottságnak, hogy egy következő alkalommal kérjen tájékoztatót a sportegészségügy egész rendszeréről, az ezzel kapcsolatos elképzelésekről a két minisztérium előterjesztésében. És kapjunk folyamatosan tájékoztatást arról, hogy a két minisztérium miben egyeztet és merre haladnak ezek a tárgyalások, mert hiszen főosztályvezető asszonynak igaza van abban, hogy ő erről most nem tud beszélni, nincs is feljogosítva rá, az viszont azt gondolom, hogy az egész bizottságnak fontos, hogy megismerjük az ezzel kapcsolatos elképzeléseket. Köszönöm.
ELNÖK: Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy nem a minisztériumnak, hanem így egymás közt el tudjuk mondani, hogy azt kéne eldönteni, hogy most tönkre akarjuk tenni ezt a rendszert vagy a kormányon lévők, vagy meg akarják oldani, úgy, ahogy Mohácsi képviselőtársam mondta, hogy ez fontos dolog. Mert ebben a kérdésben, amit most elhallgattunk, az csak arról szól, hogy van egy minisztérium, akinek van, vagy nincs valamilyen elképzelése, egészen máshogy látja, mint a főigazgató úr és azt látom belőle, hogy tönkre lehet tenni úgy a sportegészségügyi szolgáltatást ma Magyarországon, hogy nem lehet azt felépíteni majd rendesen. Az nem normális dolog, hogy a beteg ügyét az egészségesek ügyével össze lehet keverni. A Sportkórház másban gondolkodik, mint a gyógyításban gondolkodó, egyébként más területen működő egészség.
Ezt a képviselőtársaimnak szeretném mondani, hogy mi az elképzelése a szocialista frakciónak ebben a kérdésben. Javaslom, hogy akár egy ötpárti egyeztetés legyen ebből és az öt párt üljön le, gondolja végig, hogy mégis merre lehet menni, mert ebből komoly probléma lesz a végén, van.
Az, hogy a minisztérium most hogy gondolkodik, mint gondolkodik, tényleg nem tudom, azért gondoltam, hogy megkérdezem, hogy bekerül-e az állami egészségügyi intézetbe a Sportkórház, mert ha igen, akkor felhígul, feloldódik, eltűnik és nem lesz igazából az a funkció számon kérhető soha többet, amit eddig csinált a sportegészségügy. Ha nem kerül be, akkor pedig maradjon azon a helyen, ahol a sportügyekkel foglalkoznak, az Önkormányzati Minisztériumnál. De döntsük el, hogy mi mit szeretnénk, mert politikai döntés a kérdés, nem szakmai kérdés - gondolom, ebben egyet kell, hogy értsünk.
Egészen biztos vagyok benne, hogy kimondható az, hogy szükség van arra a sportegészségügyi szolgáltatásra, ami eddig az országban működött. De úgy nem lesz rá szükség, hogyha szét fog esni, nem lesz finanszírozása, nem lesz semmiféle olyan szolgáltatás, amit eddig megszoktunk. Ha sportról beszélünk: tudományos háttér nélkül, kutatás nélkül, rehabilitáció nélkül nem fog működni a dolog, nem fog működni. Annak idején hogy működött? Volt egy normális sportorvosi háttér. A sportorvos megnézte a gyereket, a felnőttet, oda utalta, ahova éppen kellett; ha nagy baj volt, vitte a Sportkórházba, ha kisebb volt a baj, helyben megoldották - egy működő rendszer volt nem is olyan régen. Sikerült ezt a dolgot szétverni, úgy rendesen.
Azt kérem képviselőtársaimtól - elnök úr elindítja az egyeztetést nyilván -, hogy üljünk le benne, és ha lehet, akkor döntsük el, hogy merre akarunk ebben a kérdésben menni. Nem akarok belebonyolódni most egyéb szakmai dolgokba, mert amit önök mondtak biztos igaz, de amit az igazgató úr mondott az az alapigazság, hogy tönkre lehet tenni úgy, hogy utána nem lesz miről beszélnünk; ne hozzunk olyan helyzetbe senkit, hogy mondjuk, egy főigazgató mondja ki, hogy működésképtelen a kórház, amikor nem ő okozta a problémát. Azt gondolom, ez erkölcstelen is egyébként, vagy akkor mondják meg neki, hogy főigazgató úr nincsen szükség arra a feladatra, amit önök elvégeznek, aztán majd valahogy megoldjuk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Nagy Jenő képviselő úr!
NAGY JENŐ (MSZP): Röviden és jó szándékú laikusként: én úgy gondolom, Szalay képviselő úr felvetésére reagálva, hogy nem kérdés, hogy mit szeretnénk mi. Azt hiszem, akik hozzászóltak, elmondták, de akik nem, azoknak is ismerjük a véleményét, mindenképpen azt, hogy ez működjön, és jól működjön.
Azért kezdtem úgy, hogy laikusként, mert az anyagot is olvasva úgy gondolom, mint minden egyezségnél, itt is a vonalakon talán egy kicsit lazítani kellene. Úgy látom, hogy a kórház vezetése részéről van egy határozott elképzelés, az Egészségügyi Minisztérium részéről is van valami más, amit én nem látok olyan határozottan, nem tudom pontosan, hogy mi, de - aláhúzom, hogy laikusként - az anyagból azt láttam, mintha a Sportkórház a gyógyítás nagyon széles spektrumával foglalkozik. Nem lehet-e az egy megoldás, hogy koncentráltan azzal foglalkozzon, ami szorosabban csak a sportorvosláshoz tartozik, és mindenképpen abban az intézményben, ahol most. Mondom, ez egy laikus felvetés, én így gondoltam, hogy talán az Egészségügyi Minisztériummal való tárgyalás során ez is lehetne egy szempont, hogy koncentráltan, de ne ilyen széles körben. Én laikusként egy kicsit túl soknak látom az, amivel jelenleg a Sportkórház foglalkozik.
Lehet, hogy szakmailag teljesen rossz, amit mondok, de a felvetésem mögött az van, hogy segíteni szeretnénk, és mi az eszközeinkkel mindent meg is teszünk azért, hogy ez működőképes legyen. Persze a kormányoldal részéről egy kicsit nagyobb a felelősség, hiszen ezeknek a döntéseknek vannak különböző vonzatai is, vagy feltétele, hogy meg lehessen csinálni. A jó szándék önmagában szép, csak nem elég. Azt gondolom - ahogy Pál Béla alelnök úr is felvetette -, hogy az a járható út, hogy a bizottság ezt napirenden tartaná, és minden eszközével azon lesz, hogy minél előbb legyen egy világos koncepció és egy megnyugtató megoldás, amelyben mi valamennyien partnerek leszünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Lasztovicza Jenő képviselő úr kért szót. Öné a szó.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Azt gondolom, hogy mindannyian, akik ehhez a témához hozzászóltunk, egy véleményen vagyunk abban, hogy a Sportkórház sorsát valahogy meg kellene oldani. Csak itt annyit beszélgetünk, annyit bizottságozunk, meg majd összeállítunk ilyen bizottságot, olyan bizottságot, közben az idő elmegy, és nagyon jól tudjuk, hogy a hónapok elteltével egy-egy intézmény olyan lehetetlen helyzetbe tud kerülni, amit a főigazgató úr mondott, hogy majd ők jelentik be a csődöt.
Most a kormány visszavonta az adótörvényeket, és a költségvetésben is módosítás lesz. Nekem lenne egy javaslatom, hogy a következő bizottsági ülésen tűzzünk napirendre egy olyan témát, hogy milyen finanszírozást tudnánk a Sportkórháznak adni, és nyújtsuk be a kormányzat felé, amit még be tud építeni a költségvetés tervezésénél, annak a tudatában, hogy közel 50 milliárd forint plusz van állítólag az OEP-ben. Ha igaz ez a szám, amelyet a kormányzati oldalról hallunk, akkor nem igaz, hogy néhány milliárd forint erre a célra nem kiszorítható.
Nekem meggyőződésem, hogy a Sportkórházra sok minden miatt is szükség van, nemcsak a sportolók gyógyítása, rehabilitációja miatt, hanem rengeteg olyan oktatás folyik ott, amely pótolhatatlan, ha elmarad. Ez a népegészségügyi kérdéseket is feszegeti már.
Nekem ez lenne a javaslatom, elnök úr, hogy hozzon a bizottság egy olyan döntést, ha lehet, egyhangúlag, hogy a kormány a mostani költségvetés módosításánál fogadja be.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Természetesen a következő ülés napirendjére tudjuk tűzni a kérdést, hiszen az alelnök úr is ezt szorgalmazta, és azt gondolom, hogy az itt elhangzottak ezt megerősítették.
Számomra az a döbbenet, hogy körülbelül egy éve volt napirenden ugyanez a téma, amikor az Egészségügyi Minisztérium képviselői ugyanígy itt voltak, ugyanúgy megállapítottuk, hogy jelentős problémák vannak a Sportkórház finanszírozásával, az OSEI finanszírozásával. Akkor született is egy ígéret, hogy a 2008-as költségvetésben nagyjából havi 20 millió forintnyi többletet kap majd az intézmény a működésére. A mostani válaszok alapján, ahogy a főigazgató úr is elmondta, kiderül, hogy gyakorlatilag semmi nem történt ezen a téren, tehát nemhogy többletet kapott volna, hanem - ha jól emlékszem az anyagból -, akkor visszatérítendő támogatást kapott, vagy valami ilyesmi. Elég zavaros történet volt ezen a fronton.
Amit pedig a főtanácsos úrnak ajánlanék figyelmébe, mert próbálta megcáfolni az én állításomat: kérem, az anyag 8. oldalán a következő mondattal találkozik, ami szerintem az általános iskola nagyjából negyedik osztályában már értelmezhető: "Az OSEI gazdálkodási problémákkal küzd. Havonta mintegy 15-20 millió forinttal növekvő adósságállományt görget maga előtt évek óta." Havonta 15-20 millió forint, tehát a több százmillió forint teljesen reális. (Közbeszólás.) Akkor nem ezt kell leírni. Akkor próbálják úgy megfogalmazni, hogy az érthető legyen. Ez erről szól egész konkrétan, csak jelzem.
Ez semmit nem von le abból, hogy az anyag előkészítetlen, abszolút nem adott választ azokra a szakmai kérdésekre, amelyek egy ilyen bizottság előtt nyilvánvalóan felmerülhetnek, hiszen mi sportbizottságként vizsgáljuk ezt az ügyet, értelemszerűen aggódva a sportegészségügy helyzetéért. Valamennyi képviselőtársam, akár kormánypárti, akár ellenzéki hozzászóló volt a mai napon, mindannyian megerősítették azt, hogy szükség van erre az intézetre, a magyar sport, a magyar sportolók és az egész magyar társadalom érdekében, ezért értelemszerűen a következő bizottság ülés napirendjére fogjuk tűzni ismét a kérdést. Már most jelzem önökön keresztül is a miniszter úrnak, juttassák el -, de nyilván holnap levélben is elküldjük -, hogy elvárjuk ide a bizottság ülésére, mondja el ő személyesen, hogy milyen tervei vannak az OSEI jövőjével kapcsolatban, ne ilyen nyitott kérdéseket és megfoghatatlan állításokat tegyenek elénk, hanem konkrétumokat akarunk hallani. Nagyon hosszú idő telt el, végveszélyben van az intézmény, azt hiszem, ezt mindenki érezte a mai beszámoló kapcsán.
Köszönöm szépen, hogy elfáradtak a bizottság ülésére. Ezt a napirendi pontot lezárom.
Tájékoztató az utánpótlás-nevelés helyzetéről
A következő napirendi pont tájékoztató az utánpótlás-nevelés helyzetéről. Az előterjesztő az Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkársága. Megérném az előadókat, hogy szíveskedjenek kifáradni. (Zaj.) Megkérném azokat, akik elhagyják a bizottsági üléstermet, azt csendben tegyék, és ne zavarják ezzel a bizottság munkáját. Képviselő urak, kedves vendégeink, kint folytassák a beszélgetést, arra kérek mindenkit. Köszönöm szépen.
Szabó Tamás igazgató úr megtartja a prezentációt számunkra. Öné a szó.
Dr. Szabó Tamás (NUSI) tájékoztatója
DR. SZABÓ TAMÁS igazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet): Tisztelt Elnök Úr, Alelnök Urak, tisztelt Képviselő Urak! Köszönjük a meghívást. Utoljára körülbelül két éve voltunk itt meghallgatáson, azóta sok minden történt, erről szeretnék beszámolni.
Ezzel kapcsolatban két módszert alkalmazunk: készítettünk egy anyagot, amely körülbelül két hete készült el, de tegnap átolvastam, nem poros, tehát úgy néz ki, hogy sikerült egy olyan anyagot önök elé tenni, amely arról szól, hogy mit csináltunk az elmúlt két év alatt. Nagyon nehezen emészthető anyag, ezért készült egy körülbelül négy- vagy ötoldalas vezetői összefoglaló, amely az esszenciáját ismerteti ennek a munkának.
Annyit hozzá kell tennem, hogy ugyan én itt az Utánpótlás-nevelési Igazgatóság részéről beszélek, de az egész magyar utánpótlásról van szó. Maga az intézet tevékenysége nem fedi le a teljes magyar utánpótlás-nevelést, de abból egy jelentős, meghatározó részt képvisel, méghozzá úgy, hogy mindenkor a kormányzati akaratot jeleníti meg, és ebben dolgozunk. Ez ügyben megköszönöm önöknek, akár a jobb, akár a bal oldalon ülnek, hogy állandóan érzem azt az empátiát, amelyet ezzel a témával kapcsolatban a bizottság tanúsít. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy ez tényleg egy fontos kérdés, ezek szakmai kérdések, hogy mi lesz a jövővel.
Annyit még hozzátennék az írásos anyaghoz, hogy ott hat vagy hét pontban soroltuk fel, hogy miben is dolgozott az intézet. Ebben szerepelnek a tehetséggondozó programok, szerepel a KSI SE problémája, egy sportiskolai rendszer újraélesztését célzó tevékenység leírása. Annak a mérhetetlen mennyiségű információnak a kezelési módszere, amire a NUPI, vagy az UPI egy sajátos informatikai rendszert alkotott meg, amelyik azért köszönőviszonyban van az MSR-nek a rendszerével.
Foglalkozunk a tudománnyal, az egészségügy-tudomány szorosan hozzátartozik a mi bizniszünkhöz. Bizonyos kritikával illettük saját magunkat a kommunikáció és a média területén, itt egy új frontot nyitottunk és végül fontosnak tartjuk azt, hogy a magyar sportéletben különféle szinteken megjelenünk.
A prezentáció, amit itt el fogok mondani önöknek, az arra szolgál, hogy egy kicsit jobban megismerjék azt, hogy tulajdonképpen mi is folyik a magyar utánpótlás-nevelésben. Erre azért is bátorkodom folyamodni, mert a múlt héten csütörtökön, pénteken egy országos konferenciát tartottunk itt ebben a teremben és körülbelül 200 ember volt itt a szakma legjava és legnagyobb megdöbbenésünkre azt mondták - nyolcvan százalék -, hogy most értette meg, hogy mi folyik a magyar utánpótlás-nevelésben, holott ezt nem ma kezdtük el. Na nézzük csak meg, hogy mi mondanivalónk van még.
Van egy apropója a mai előadásnak. Peking után csináltunk már egy gyorsjelentést, jómagam is érdekelt voltam ebben a MOB részéről és ott felmerült, hogy az utánpótlás-nevelés bizony problémákkal küzd, magyarul: hogy a pekingi szereplésnek vannak olyan zöngéi, amelyeket a hazai utánpótlás-nevelési számlára lehetne írni. Itt tetszenek látni, hogy kiragadva néhány probléma fel van sorolva: képzettségi szint, motivációs problémák, megküzdési elégtelenség - ezek, úgy néz ki, hogy a közvetlen felkészítéshez tartozó gondok, nem generális problémák. Ugyanakkor meg pirossal két dolgot tetszenek olvasni: egzisztenciális bizonytalanság, és ami kritika, hogy nagyon szűk az élmezőny.
Ezek után fel kell tenni a kérdést, hogy egyáltalán milyen a hazai utánpótlás-nevelésnek a rendszere. Ha sommás választ akarok adni, azt mondom, hogy ellentmondásos és felemás. Mit jelent ez? Nem lehet általában beszélni utánpótlás-nevelésről, mint ahogy majd tetszenek is látni, hogy az a stratégia, amit itt mi megpróbálunk megvalósítani, az jól felosztható. Úgy néz ki, hogy az elitképzés, azoknak a legtehetségesebb fiataloknak a gondozása, akik a jövőt jelentik a versenysport szempontjából, az jó, időnként kiváló minősítést kaphat, ugyanakkor pedig a bázis - tehát az alullévő, amit egyébként másképp tömegeknek szoktunk hívni - rossz, annak a prognózisa rossz. Úgy néz ki, hogy egy rendszernek, márpedig rendszereket építünk, a kimenetét, a teljesítményét, mindig a leggyengébb láncszem fogja meghatározni. Na most, ha a bázissal baj van, akkor tényleg rossz a prognózis.
Egy kicsit visszatérve. 2000-ben elkezdtünk már gondolkodni azon, és meg is kaptuk a jogosítványt, hogy egy olyan rendszert építsünk fel Magyarországon, amelyik a tehetségeknek a gondozását nem a véletlenre bízza. Megszülettek a Sport XXI. és a Héraklész programok, ez egy módszertanilag nagyon új történet volt, egyetlenegy nagyon komoly szándék volt e mögött, hogy az állami pénzek felhasználását nagyon szigorú szakmai és pénzügyi követelmények alapján lehessen felhasználni. Erre a korábbi állami programok, mint a NAP program, a Bozsik-program, a kosárlabda-program rossz példát adott, ezért kellett hozzányúlni többek között a tehetséggondozó programok egy részéhez.
Ez az ábra tulajdonképpen a szakmai filozófiánkat tartalmazza. Itt az életkor függvényében fejlődési görbéket tetszenek látni. Alul a nem sportolóknak a teljesítőképessége látható - nem véletlenül ilyen girbegurba, ezek az absztrahált görbék valósághűek. Az amatőr sport így néz ki, a hazai élvonal így néz ki és a nemzetközi szintnek a fejlődési trendje pedig ezzel a görbével jellemezhető.
Mi volt az alapvető filozófiája ezeknek a tehetséggondozó programoknak? Az volt, hogy akik tehetségek, azok kapjanak kiemelt állami támogatást és célul lehetett kitűzni azt, hogy a fiatal felnőtt korra - 18-19-éves korra - ezek a gyerekek bekerüljenek a korosztályos nemzetközi élmezőnybe. Ha ezt nem tudjuk elérni, akkor reményünk sincs arra, hogy a későbbiekben ezek a gyerekek a felnőtt élmezőnyben versenyezzenek.
Ha le akarjuk most rajzolni szépen a jelenlegi struktúráját az állami pénzek felhasználásának, van három nagy program: a Sport XXI. program, a Héraklész és a Csillag-program, amelyik elvileg egymásra épül, és a teljes vertikumot át kellene, hogy fogja. Ez a Bajnok és a Csillag esetében, amelyik 14 éves kortól 23 éves korig gondozza a gyerekeinket, ez korrekt, ez komplett; a Sport XXI.-nek az átalakítása napirenden van, bár már három éve is napirenden volt, sőt határozat is született rá, aminek a lényege az lenne, hogy emeljük be a sportágakat azokba a tehetséggondozó rendszerekbe, akik ebből hiányoznak. Különleges a sakknak és a labdarúgásnak a helyzete, de ez most nem idetartozik.
Ez a struktúra gyakorlatilag ma Magyarországon az utánpótlás-nevelésnek a rendszere. Ez egy rendszer, több motivációt, több célkitűzést is magában foglal; lehet látni, hogy a tehetségek részére a kimenetet biztosítja, ugyanakkor pedig azok, akik kiesnek ebből a kavalkádból, azoknak az útja a szabadidősport felé nyitott.
Na most, a Sport XXI., a Héraklész-programok átfogják a 6-tól 14-éves korig, illetve a 14-től a 23 éves korig terjedő időszakot. Ezeknek a különféle életkori szakaszoknak a célkitűzése más és más, nyilván, hogy az alsó tagozatban inkább pedagógiai célokat kell megvalósítani, a felső tagozatban már le kell rakni a minőségi képzés alapjait, hozzá kell szoktatni a gyerekeket a versenyekhez. Jelenleg ennél egy kicsit több, inkább 60-70 ezer fő az a társaság, aki érdekelt ebben az állami támogatásban. Itt a színhelyeket tetszenek látni, hogy itt a közoktatási intézmények, iskolák, egyesületek, utánpótlás-nevelési centrumok, amik ezeket a feladatokat meg tudják valósítani.
Az elitképzés két lépcsőben történik a szövetségek javaslatai alapján, a 21 sportágban mintegy 1500 nagyon tehetséges gyerekünk van, illetve a beindult Csillag program körülbelül 400 főt foglal magában. Ezek a fiatal emberek már itt vannak az olimpiai csapatnak az előszobájában.
A rendszer - és hangsúlyozom ez a rendszer - működik, ebbe az állam nagyon sok pénzt betett. Az elmúlt időszakban a Sport XXI.-es programba körülbelül 4 milliárd forint ment be 2004-től; 2002-től vagy 2001 márciusától a Héraklész-programok szintén 4,5 milliárd forintos büdzsével gazdálkodhattak. Azt kell mondjam, hogy jelenlegi struktúrában ezek a pénzek elegendőek voltak a célkitűzések megvalósításához.
De hogyan lehet minősíteni ezeknek a rendszereknek a működését? A Héraklész-programok jól minősíthetők, mert tiszta rendszerek, nagyon jól definiáltak a célok, a partnereink, a szövetségek azonosulnak ezekkel a célokkal, nincs vitánk. Tehát szakmailag ez egy teljesen tiszta történet.
A Sport XXI. program viszont nagyon bonyolult, itt vannak a legnagyobb problémáink. Hogy megy a minősítés? Nézzük meg a Héraklész-program kimenetét! Ezek az adatok, amelyeket bal oldalon tetszenek látni, a támogatott sportágak, itt lehet látni, hogy Európa-bajnokság, világbajnokság. Ezek idei adatok, 2008-as teljesítmények, méghozzá szeptember 30-áig regisztrált teljesítmények. Ebből ki lehet olvasni, hogy 35 arany, 19 ezüst, 37 bronz, a vb-ken 7, 6 és 18. Ez több mint 120 érem, dobogós helyezés. Ennél többet szerintünk nem is szabad megkívánni ettől a viszonylag szűk rétegtől. Azt a következtetést kell levonnunk, hogy a Héraklész-programok nagyon hatékony, jól működő programok. Egyébként a nemzetközi visszajelzések ugyanezt mondják.
Itt egy folyamatminősítési ábra van. Nyilvánvaló, hogy monitorozzuk azokat a rendszereket, amelyeket működtetünk. Itt lehet látni, hogy maga a Héraklész a hatásosság szempontjából jó minősítést kap, mert a kimenetek jobbak, mint amit a szövetségek előzőleg feltételeztek. Úgy néz ki, hogy azok a pénzösszegek - körülbelül 640 millió forint a Bajnok és 300 millió körüli a Csillag büdzséje - általában költséghatékonyan lettek felhasználva, ezért a minősítése ennek a programnak nagyon jó. Persze ez egy általános kép, ha a sportágakat kezdjük el vizsgálni - márpedig most elérkezett az idő, hiszen az olimpiával mi is lezártunk egy korszakot -, egy hat-hét éves visszatekintésünk van, úgy már sokkal differenciáltabbak ezek a minősítések.
Ahhoz, hogy jobbítsuk a rendszereinket, nyilván tovább kell lépni, korrekciókat kell végrehajtani. Úgy néz ki, hogy az elitképzésben sem az elvekkel, sem a gyakorlattal nincs igazán problémánk, komoly beavatkozásra nincs szükségünk, viszont azt is el kell mondjam, hogy új frontokat kell majd nyitni. Erről két-három mondatot a londoni prognózissal kapcsolatban ejtenem kell. Nagyon fontos megállapítás, hogy ez ügyben, a Héraklész-program ügyében a jogosítványaink megfelelőek. Ez országos hatáskörű történet. A mi megbízásunk arra szól, hogy ezek a programok központilag felügyelhetők, magyarul megvannak a jogosítványaink. (Szalay Ferenc távozik a bizottság üléséről.) Alul, a bázis már egy zavarosabb történet. Azt írtam, hogy koncepcionális zűrzavar van, a jogosítványaink erősen korlátozottak. Ez abból fakad - itt több utalás is történt arra -, hogy vannak örökzöld témák, ilyen az iskolai testnevelés, a tanórán kívüli testnevelés, a gyerekek egzisztenciális gondozása, tehát más és más koncepciók vannak. Vegyünk csak a diáksportot: ezeknek a koncepcióknak az összegyúrása alul, a bázison, tehát 14 éves kor alatt rendkívül nehéz, és ennek egy komoly oka van, hogy ez ügyben a jogosítványaink nagyon erősen korlátozottak.
Mit kellene itt tenni? Azt kellene tenni, hogy a közoktatási intézményekkel sokkal hatékonyabb lenne a kapcsolatunk, mert a színtér ez, ezt senki nem tudja elvitatni. Ez ügyben nagyon sokat tett az intézet, hiszen megalakultak a módszertani közoktatási típusú iskolák, elkészültek azok a kerettantervek, amelyek támogatják ezeket a pedagógiai célokat és a minőségi képzés alapjainak lerakásában is nagy szerepük van, de egy szélmalomharc folyik az oktatásüggyel. Én nagyon élveztem az előző napirendi pont kapcsán azt a fajta kérdezz-felelek gyakorlatot. Talán ugyanígy meg kellene kérdezni, hogy az oktatásügy hogy gondolkodik ezekről a kérdésekről, egyrészt a mindennapos testnevelésről, másrészt a tanórán kívüli testnevelésről, és egyáltalán a diáksportról.
Nézzük meg - ez egy kicsit lazább történet -, hogy a londoni felkészüléssel hogy is fog ez az egész utánpótlás-nevelési terület gazdálkodni! Nincs arra idő, hogy részletesen elmondjam, de az elemzések azt mutatják, hogy a londoni csapat 80 százalékát azok a gyerekek fogják alkotni, akik valamilyen állami támogatásban már részesültek, tehát magasabb szinten lesznek, mint például Athén után voltunk, de a felkészülés nem szakmai probléma lesz. Másfélezer nap, azaz nincs már annyi, azt hiszem, körülbelül 1400 nap van, ez sok ezer edzést jelent, és ki kell válogatni ezeket a gyerekeket. Ez a munka megkezdődött, a birtokunkban van az a kincs, az a humán kincs, amellyel nekünk segítenünk kell a londoni felkészítést, de itt komoly problémák vannak, tehát új frontokat kell nyitni.
Nyilvánvaló, hogy ha ez nem szakmai probléma, akkor gondolkodnunk kell az ösztöndíjon, az életpálya-modellen. Mi azt mondjuk, hogy nem lehet a fiataloknak csak sportolni, vagy tanulni, vagy dolgozni kell, mert e nélkül ez az egész történet félrefuthat. Ezzel kapcsolatban kell megjegyeznem, hogy a leghatározottabban fel kell lépnünk az ellen a nézet ellen, amely azt mondja, hogy vagy tanulok, vagy sportolok. Kérem szépen, ez egy nagyon csúnya dolog. Tessék megnézni, hogy az igazi nagyjaink mind művelt, tanult emberek, a felnőtt életpályájukban példát tudnak mutatni. Ez egy mesterséges szembeállítás. Tudják, mi a probléma? Megkérdezték a gyerekek egy részét, és a gyerek ugyanezt mondja: "Nem akarok sportolni, mert inkább tanulok." Persze az a tanulás is sokat ér, mind tudják, akik ezeknek a gyerekeknek a kvalitásaival tisztában vannak.
A Sport XXI. program. Volt egy kérdés, amelyre Ottó nem válaszolt, hogy mi legyen a Sport XXI. programmal. Diszkrimináció van, 13 sportág szerepel a Sport XXI. programban, de ezt már elmondtuk tavaly, elmondtuk tavaly előtt, sőt elkészült egy komoly anyag három éve. Ezt meg kell szüntetni, be kell emelni a hiányzó sportágakat - persze differenciáltan - ebbe a rendszerbe. A menedzselt életkort 12 éves kor fölé kell tenni, és a rendszer azonnal kezelhetővé válik, mert olyan tartalommal lehet megtölteni, amivel tudunk mit kezdeni. Hogy értsék, hogy miről van szó: a Héraklész-programoknak a működése úgy van, hogy van 1500 plusz 400 kiválasztott ember, ezeknek a gyerekeknek a képzésére szövetségi programok készülnek, amelyek tartalmazzák az edzés, a versenyeztetés elveit, kézben tartható ez a rendszer. Egyébként az informatika igazolja vissza, ezekre nagyon jó speciális programokat lehetett kifejleszteni.
A Sport XXI.-nél viszont a dolog sokkal bonyolultabb. Itt mondtam, hogy körülbelül 60-70 ezer gyerek érintett, de nem tudjuk, hogy ezek kicsodák. Ezek mindig utólag derülnek ki, miután a finanszírozási modell teljesen más - nem is lehet olyan, mint a Héraklésznél -, ezért ez egy hektikus, egy teljesen összetett rendszer, amelyik mindig csak a következő évben tekinthető át. A legnagyobb problémánk például ennek a rendszernek az informatikai fejlesztésével van, mert nem tudunk olyan támpontokat adni a fejlesztőknek, akik a rendszert kézbe tudják adni. Egyébként ennek a változtatásnak a véghezviteléhez a jogosítványaink adottak. A 6-12 évesek támogatása egy másik kérdés, na most, itt vagyunk a leggyengébbek, mert szerintünk ez már nem a mi kompetenciánk.
A sportiskolai rendszert bővíteni kell, ez rendben van. Itt van egy vitánk, egy visszatérő vitánk, hogy most az egyesületi vagy a közoktatási típusút kell, de mindegy, a sportiskolai rendszer most a közoktatási oldalról nagyon megerősödött, ettől majd azt várjuk, hogy tovább fogunk menni. Itt felírtam én is, hogy a testnevelést, a tanórán kívüli sportot fejleszteni kell - persze, a szándék megvan. Most súgja nekem a szakértőnk, a Lehman Laci, hogy itt valami nagy tévedés van a tanórán kívüli sportolás szabályzásával kapcsolatban, mert a lehetőségek adottak, benne vannak ezek a garanciák, az állami garanciák ennek a tanórán kívüli testnevelésnek a magas szintű űzéséhez és ezek lokális problémák, mert ha nem akarják, akkor nem csinálják. Tehát itt úgy néz ki, hogy egy kis szereptévesztésünk van, tehát ennek a kérdésnek neki kell menni.
A diáksport versenyrendszerét integrálni kell az UPI nevelési versenyrendszerbe. Kérem szépen, én most felvetítek önöknek egy ábrát, amelyik borzasztó, de gyönyörű - ez a magyar valóság. Itt azt tetszenek látni, hogy életkorok: 6-tól 19 éves korig, tehát az alapfokú és közoktatási iskolákban járó gyerekek életkora; itt különféle sportágakat tetszenek látni a teljesség igénye nélkül. És itt pedig olvashatatlan, ezt tényleg csak tanulmányozni lehet, ezek a kiskockák mind más és más típusú szövetségi versenyek. Nagyon zavaros a kép, lehet, hogy ezt nem lehet másképp csinálni, de az lenne a feladat - ezt halljuk, ez a szlogen -, hogy akkor a diáksportot megerősítjük, és akkor beépítjük. Hova építjük, mit csinálunk ezzel? 6-tól 10 éves korig versenyezzenek a gyerekek? Szerintem szakmailag nem teljesen megalapozott dolog, bár nyilván a sportágak differenciálnak ez ügyben. Onnantól fölfelé pedig komoly érdekellentét van. Egyrészt nem tudjuk definiálni, hogy kik vegyenek részt a diáksport-rendszereken: igazoltak, nem igazoltak, mi ennek a célja, identitás vagy tehetségfejlesztés. Persze ezekkel a kérdésekkel már régóta szembenézünk.
Ezt fel akartam vetíteni, de aztán rájöttem az előadás közben, hogy hiába vagyok én előterjesztő a NUSI-UPI státuszával kapcsolatban, ami jelenleg van, ami itt eltelt két év, amióta mi találkoztunk, nekem nagyon jogosítványaim nincsenek - persze, ha kérdés van, akkor tudok rá válaszolni - ez egy érzékeny pontja az utánpótlás-nevelésnek. De miután már annyi helyen beszéltünk erről, ha ez szóba kerül, akkor szívesen beszélek itt is. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen professzor úr az előadást. Valóban azt gondolom, hogy minden alkalommal, amikor erről a nagyon fontos kérdésről: az utánpótlás-nevelésről beszélünk, mindig valami új információ előjön, és ez nyilván hozzásegíti a képviselőtársaimat is ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk erről. Hiszen tényleg nagyon sokat beszéltünk, most az olimpia kapcsán pedig különösen, a versenysport eredményességéről, sikereiről, a felkészülési problémákról és gyakorlatilag minden mindig az utánpótlás-neveléshez nyúlik vissza. Ez az alfája az egésznek és egyben az ómegája is. Ha ez nincs rendben, ha nincsenek átlátható viszonyok és nincs egy olyan alulról építkező rendszer, amiről most is beszélt nekünk, akkor bizony csökken az a bázis, ami a kiválasztást gyakorlatilag folyamatosan nehezíti. Hiszen jó néhány szövetségi kapitány nyilatkozata is erre volt visszavezethető, hogy egyre kevesebb aktív sportolónk van, márpedig, ha kevesebb a bázis, akkor nyilván kevesebb lesz a kiválasztott, vagy ha nem lesz kevesebb, akkor nem lesz olyan minőségű ez a sportolói anyag; így is párhuzamosan sajnos az edzők számának és képzettségének tekintetében is elmaradások tapasztalhatók.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a megküldött anyaggal, illetve az előadással kapcsolatban kérdéseik, véleményük van-e.
Páva Zoltán képviselő úr, öné a szó!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Szakállamtitkár úrhoz lenne kérdésem.
Szabó Tamás professzor úr felvetette, hogy bővíteni kell a Sport XXI. programot. Van-e erre lehetőség vagy csak az anyagiakon múlik mindez? Hogyan illeszthető az utánpótlás-nevelési program a tervezett nyári ifjúsági olimpiai játékokra való felkészüléshez, jelent-e ez új feladatot a szakállamtitkárság számára.
Peking egyik fontos üzenete, hogy az edzőképzés és a továbbképzés kiemelt fontosságú kell, hogy legyen. Van-e valamilyen terve a szakállamtitkárságnak erre? És van-e lehetőség, ami itt az anyagból kiderült, a személyi juttatások növelésére az edzők vonatkozásában? Lett volna még egy, de arra kaptunk választ, hogy milyen eséllyel készülünk a londoni olimpiára - szerintem jó eséllyel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. További kérdések, esetleges vélemények? Mohácsi József képviselő úr, öné a szó!
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Nagyon nehezen kaptam meg a mikrofont Zolitól, lehet, hogy nem akarta, hogy hozzászóljak, ennek ellenére nagyon röviden szeretnék szólni.
Professzor úr előadása, azt hiszem, hogy minden olyan kérdésre rávilágított, amire nekünk szükségünk van, amire az utánpótlás-nevelésnek szüksége van. Nyilván le kell vonni azokat a konzekvenciákat is, amelyek egy-egy nagyobb megmérettetés után meg kell, hogy mérettessenek, hisz itt éppen az olimpia, vagy bármelyik verseny után, nyilván, ha pozitív a szereplés, akkor pozitívabb a megítélés, és ha kicsit gyengébb a szereplés, akkor keressük a hibákat.
Nagyon nem szeretnék abba a hibába esni, hogy sok minden olyan dologra ráhúzzuk azt a formát, hogy éppen a pekingi olimpiánál ezért, meg azért, meg hogy volt olyan sportolónk, aki éppen nem az utánpótlás-nevelés konkrét példájához kapcsolódva, de megbüntetik olimpia előtt bizonyos összeggel, nyilván rányomja a bélyegét a teljesítményre. De azt hiszem, hogy az a program és az a munka, ami az utánpótlás-nevelés terén folyik, ez hosszú évtizedek óta egy nagyon lelkiismeretes munka eredménye.
Professzor úrtól meg szeretném kérdezni, hogy - amellett, hogy nyilván a kiválasztás és elsősorban persze a tömegsport, aztán a versenysport tekintetében - mik azok a tervezett lépések, ami jól működik egyébként, most az edzőképzésre gondolok -, tehát azok a munkák, amelyekkel a szakemberek, a kiemelt szakemberek, nem csak a tömegsportban, hanem hangsúlyozom, a versenysportban is dolgoznak. Persze ennek nyilván meghatározó része egy-egy jó előadó finanszírozása, de emellett nem csak ez a legfontosabb, hanem az, hogy az edzők és a kisegítők finanszírozásával kapcsolatosan - erre gondolom majd szakállamtitkár úr fog válaszolni, vagy megpróbál válaszolni - azok a keretek, amelyek azt fogják biztosítani, hogy tényleg normális körülmények között, jókedvvel, egzisztenciálisan felvértezve tudjunk és tudjanak dolgozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadnám első körben a lehetőséget a válaszadásra, mert már reggel jelezte az államtitkár úr, hogy neki programja van, ezért el kell mennie. Miután érkezett hozzá kérdés, megkérném, hogy válaszoljon az elhangzottakra, utána természetesen folytatjuk a kérdések körét. Van-e még olyan kérdés, amely az államtitkár úrhoz szólna? (Nincs jelzés.) Államtitkár úr, öné a szó.
Török Ottó (ÖM Sport Szakállamtitkárság) válaszadása
TÖRÖK OTTÓ szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság): Köszönöm szépen, elnök úr. A Sport XXI. fejlesztése a 2009-es terveink között szerepel, egyébként a költségvetésbe betervezésre is került, de a professzor úrral egyébként ebben abszolút egy állásponton vagyunk, azt gondolom.
Az ifjúsági olimpiával kapcsolatban még nem ismertette a NOB az egész pontos programot - tudomásom szerint -, és hogy kiket érint az ifjúsági olimpia kérdése egész konkrétan. Egyébként az arra szükséges felkészülési forrással számolunk a költségvetés során, hogy az alap utánpótlás-nevelési programon túlmenően az ifjúsági olimpiára való felkészülés feltételeit biztosítani tudjuk.
Az edzőképzés és a kezdő szakemberek kérdése is összefügg egymással. Az edzőképzésnél egyrészről az Oktatási Minisztériumra is rá vagyunk utalva a Testnevelési Egyetem vonatkozásában. Mindenesetre a szakállamtitkárság a maga eszközeivel a Testnevelési Egyetemnél támogatja a szakemberképzést, amennyire módjában áll, és ezt a támogatást próbáljuk kiterjeszteni. Egyébként Tihanyi úrral megállapodtunk, hogy minden hónapban egy egyeztető megbeszélést folytatunk a közös feladatokról és programokról, éppen most lesz a második megbeszélés. Az edzőkérdés kapcsán szintén a patrónusprogramot tudnám említeni, amely egy jól működő dolog, illetve a kezdő szakemberek számára lehetőséget biztosít reményeink szerint az SK-n keresztül a pályázati rendszer, amely az ő dotálásukat is elősegítheti. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. További kérdések vannak-e e tárgykörben? (Nincs jelzés.)
Nekem még volna kérdésem a professzor úrhoz. Abszolút egyetértek azzal az első slide-dal, amelyen a gyenge vagy a kritikus pontok között szerepelt az egzisztenciális problémák köre, illetve a szűk élmezőny. (Török Ottó távozik a bizottság üléséről.) Egyrészt az anyagban is szerepel, másrészt az előadáson is elhangzott az ösztöndíj, az életpálya-program. Ha a kulcskérdést nézzük, ami számunkra mindig visszatérő probléma, ez az általános iskolai sport és testnevelés ügye, akkor a testnevelő tanárok számára, illetve azon edzők számára, akik a korai kiválasztás időszakában foglalkoznak a gyerekekkel, valamilyen életpálya-program, egy olyan ösztöndíjrendszer kidolgozása, működtetése lehetővé válna-e, van-e erre konkrét elképzelésük?
Az anyag foglalkozik a sportiskolai programmal. Én nagyon örülök neki, hogy van ennyi, de szerintem ez nagyon kevés. Az, hogy 62 iskolában indul sportiskolai képzés - és tényleg mindegy, hogy egyesületi vagy közoktatási - nagyon kevés. Emlékszem, mert nem volt olyan régen még, amikor általános iskolába jártam, hogy akkor minden városban volt legalább egy sportiskola.
A tanulás, sportolás kérdéskörére visszatérve: érdekes módon a tanulmányi versenyek győztesei mindig a sportiskolából kerültek ki. Én maximálisan egyetértek ezzel, hogy nemcsak a pedagógusok, hanem sajnos a szülők körében is elég nagy probléma van. Ma mindenki abban gondolkodik - én magam is a feleségemmel, az iskolaválasztás előtt ez fontos téma otthon -, hogy minden gyereknek nyelvet kell tanulni, mert a megélhetését és a piaci versenyben való érvényesülését majd ez segíti. Én egész másképp gondolkodom erről, azt gondolom, hogy a sportolás egy olyan fajta rendszert visz a gyerekek életébe, és olyan küzdelemre, kitartásra és érvényesülésre neveli őket, illetve erre rendkívüli gyakorlatot szerez számukra, ami szerintem nélkülözhetetlen az életben. Azt gondolom, hogy itt is komoly elmaradások vannak. Nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy minél több sportiskola működjön, több támogatásra van szükség.
Megkérdezném a professzor urat a diáksport-normatíváról. Ez időről időre felmerülő kérdés, most a költségvetésben biztos napirenden lesz. Megfelelő rendszer-e a diáksport támogatására maga a normatíva, vagy tudunk-e ennél jobbat? Ebben is jó lenne együtt gondolkodni. Most költségvetés-előkészítő időszak van, talán tudnánk olyan javaslatokat tenni, amelyek a következő évben segíthetik ezt az ügyet.
A leggyengébb láncszem, ahogy a professzor úr mondta - úgy tűnik az előadásból is, és az anyagból is kiderült -, a Sport XXI. Ha a képzési rendszert és a működő modelleket nézem, akkor ebben valóban szükséges egy komoly átalakítás. Nyilvánvalóan újabb sportágakat kell bevonni, ezzel teljesen egyetértek, hogy nem lehet csonka ez a mezőny. Ha kibővítésre kerülnének a sportágak, és ugyanaz a szisztéma működne, mint ami a Héraklésznél is működik, akkor ez mennyi többletköltséggel járna? Ez nyilvánvalóan egy fontos mérőszám.
Volna még egy kérdésem, amely az előadás kapcsán merült fel, a NUSI és az utánpótlás-nevelési intézet szervezeti működési rendszerével kapcsolatban. Hogy látja ezt, a hatékonyság szempontjából mi volna az ideális működési modell? Egyrészt az összevonás hozta-e azokat az eredményeket, amelyeket a döntéshozó várt tőle, esetleg - most már eltelt néhány év - milyen korrekcióra szorul ez, hogy a lehető leghatékonyabb legyen maga a működés?
Egyébként pedig, az előadásban és az anyagban is szerepelt, hogy láthatóan nagyon nagy eredménye van, hogy a Héraklész mindkét programja, a Bajnok és a Csillag milyen eredményeket tudott hozni. Bár láttam a legfelső kockát, az egy kicsit hiányos, mert 250 fős olimpiai csapatról van szó, és sajnos a mostani kvótánk 171 volt, ha jól emlékszem, de azzal teljesen egyetértek, hogy Londonban újra 250-re kell növelni. Ha az alap megvan hozzá, akkor erre minden bizonnyal jó esély is van. Azért is szorgalmazom, ha már Londonról szó van, hogy majd nyilván két hét múlva, amikor értékeljük az olimpiai szereplést, és azokat az anomáliákat, amelyek a felkészülési időszakot jellemezték, akkor szóba kerül majd az olimpiai törvény is, amelyre, azt gondolom, azért volna szükség, hogy ezeket a meglévő hiányosságokat pótolja. Nem vagyok benne biztos, hogy a sporttörvényt módosítani tudjuk most a parlament jelenlegi helyzetében, bár van ebben egy ötpárti megegyezés, és ebben mi is partnerek vagyunk, mint valamennyi parlamenti párt. De ha a sporttörvényt nem sikerül módosítani, és abba nem lehet belevonni ezeket a szükséges módosításokat, akkor mindenképpen egy olimpiai törvényben lenne szükséges rendezni annak érdekében, hogy ne csak a londoni, hanem majd a következő olimpia is újra sikeres lehessen.
Mindig dilemma, de szerintem ez is eldöntött tény, az élsport és a szabadidősport közötti kapcsolat. Élsport nélkül, jól látható, ha megnézzük az európai példákat, nincs széles bázisú szabadidősport. Ha megnézzük a különböző példákat, a brit, az ausztrál példát, de az Egyesült Államokat is megnézhetjük, ahol sikeres versenysport van, sikeres olimpiai és világbajnokok vannak, ott megindul a széles bázisú utánpótlás-nevelés. A gyerekek elkezdenek érdeklődni a sportok iránt, és a felnőttek is örömmel és nagy kedvvel választják azokat a sportágakat, amelyekben élsportolók, a nemzet büszkeségei láthatóak nap mint nap a különböző versenyeken, tehát a kettő egymás nélkül nem működik. Azt gondolom, az a mindenkori politika felelőssége, hogy hogyan tudja összehangolni és súlyozni a megfelelő forrásokat. Egyik sem mehet a másik kárára, de úgy látom, hogy az utánpótlás-nevelés rendszere nagyrészt jó irányba halad. Nyilvánvalóan az itt elhangzott pontosításokat kell markánsan megfogalmazni, aztán pedig nekünk, politikusoknak a felelősségünk, hogy a szükséges döntéseket e tárgykörben meghozzuk.
Professzor úr, átadnám a szót, kérem, hogy az elhangzott kérdésekre adja meg a válaszokat.
Dr. Szabó Tamás igazgató (NUPI) válaszadása
DR. SZABÓ TAMÁS (Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet): Köszönöm szépen a kérdéseket. Megpróbálom egy kicsit összegyúrni őket.
Sport XXI. bővítés szerintünk elengedhetetlen, de van egy elképzelésünk, amelyik már a költségeket is, a vonzatokat is érinti. Jelen pillanatban 6-tól 14-éves korig vannak bent a támogatottak a Sport XXI. programban. Mi azt mondjuk, hogy a 10 éves kor alattiakkal nem úgy kell foglalkozni, hogy az utánpótlás-nevelési programokból teremtsük elő az erőforrást. Van egy olyan elképzelésünk - és szerintem ez járható út -, hogy a Sport XXI.-et átalakítjuk a Héraklész előszobájává; ez annyit jelent, hogy a 12-14 éves korban lévő gyerekek kerülnének be valamennyi Héraklészes sportágba, így a teljes vertikum akkor komplett lenne minden sportágnál. Ennek van egyrészt költségkímélő része, ugyanakkor nyilván valami ráfordítás is volt.
Amikor nem volt gond a pénzzel - már úgy nem volt gond, hogy nem voltak ilyen szorító folyamatok a gazdaságban -, akkor ennek a költségét 500 millió forintra becsültük. Ez körülbelül 2,5-3 éve volt, amikor az első tanulmány elkészült a Sport XXI. korrekciójáról. Akkor meg is egyeztünk, hogy ez egy fogyasztható terv. Na most, azóta azért változtak az idők. Szerintünk a Sport XXI. a labdarúgással együtt 640, plusz 200 millió forintból gazdálkodott visszamenőleg ezekben az években. Szerintünk, ha a 640 millió forintot fel tudnánk tornázni a futball nélkül 800-ra, akkor meg lenne a 21 sportágunk a teljes vertikumban. Viszont ez annyit is jelent, hogy más jellegű lenne a finanszírozás, tehát mi inkább a tehetségfelismerő, tehát a nagy screeningeket kellene csinálni, olyan kiválasztó versenyrendszereket - és itt lehetne üzletelnünk a Diáksport Szövetséggel is -, amelyek kiválasztják a tehetségeket, akik közül a legjobbak a későbbiekben bekerülnek a Héraklész programba. Tehát erre megvan a koncepciónk, szerintem ez nem egy nagyon fájdalmas dolog.
De, amit most hallunk a költségvetésről, az egy kicsit riasztó, bár számítani kellett rá. De ettől függetlenül szerintem, meg kellene kezdeni ezt a munkát, mert például nem biztos, hogy a súlyemelést be kell venni ide alulra, illetve vannak itt életkori átfedések: torna, asztalitenisz - szerintem, ha nem is közel ennyi költségvetésből, valamivel több pénzből ezt meg tudjuk oldani.
Egy nagyon sarkalatos probléma volt itt, az edzőképzés. A Héraklész-programoknak talán az egyik legnagyobb hozománya, a megjelenített versenyteljesítményeken kívül az volt, hogy sikerült elindítanunk egy szellemi életet az utánpótlás-nevelésben. Erre a garancia az volt, hogy a Héraklészes vezetőedzők gyakorlatilag a legkiválóbb hazai utánpótlás-nevelési szakemberek és a kezükbe le lehetett tenni azokat a követelményeket, hogy hívjanak össze edzőkonferenciákat; azokon a bizonyos összetartásokon, vagy edzőtáborokon ne csak edzésmunka szerepeljen, hanem továbbképzés is, akármilyen szintű - akár berkeken belül, akár külső előadókkal.
Maga az intézet egyébként komoly erőfeszítéseket tesz, hogy új területekre próbáljuk meg bevezetni a vezetőedzőinket. Tóth Jóskáéknak egy ragyogó kezdeményezése volt, felszereltünk mindenkit számítástechnikával és kifejlesztettünk egy olyan mozgásanalizáló programot, amelyet az egyéni és csapatsportágak egyaránt tudnak használni - ehhez viszont komoly továbbképzés kellett. Tehát ilyen vonatkozásban próbálunk lépkedni. Egy komoly információs rendszerünk van, valamennyi nagy adatbázishoz hozzá tudunk férni, mert olyan rendszerekben kapunk szolgáltatást, amelyek a nemzetközi szakirodalmat az edzők rendelkezésére tudják bocsátani.
A konkrét kérdések. Ifjúsági olimpia. Kettős minőségben kell, hogy beszéljek. A MOB-ban az elnökségben én vagyok a szakmai tudományos bizottságnak a vezetője, ugyanakkor pedig a főmunkám az utánpótlás-nevelés. Na most, bejött ez az ifjúsági olimpia dolog, annyira nem vagyok tőle elragadtatva. Megmondom miért. Amennyire jó ez, bár még nem látjuk a körvonalakat, hogy tulajdonképpen milyen műfaj lesz ez az egész történet. Ugyan a Rogge-ék azt mondják, hogy ez inkább pedagógiai jellegű esemény lesz, ugyanakkor viszont látjuk a veszélyt arra, hogy erre felkészülnek az egyes országok.
Na most, az nagyon nehezen lesz magyarázható, ha mi azt mondjuk, hogy kérem minket nem igazán az ifjúsági olimpia érdekel, hanem az, hogy felnőttkorra megalapozott, jól képzett gyerekeket neveljünk és kimegyünk egy olimpiára és hazajövünk szerény szerepléssel, akkor biztos, hogy a fejünket veszik - tehát ez egy nagyon komoly szakmai probléma lesz. Szerintem viszont munkából ki tudunk oda menni, tehát azok a programok, amik működnek, azok megfelelő lehetőséget biztosítanak arra, hogy kimenjünk egy ifjúsági olimpiára, és ott normálisan szerepeljünk. Az ellen ágálnék, hogy kifejezett olimpiai, ifjúsági olimpiai felkészülést folytassunk, ez most tényleg az a klasszikus szlogen, hogy ez egy eszköz - szerintem, ehhez is fogjuk magunkat tartani, és ez a mi kezünkben van. Tehát itt a MOB-bal kapcsolatban látok valami kompetenciát, de igazán a felkészülés a mi kezünkben van. Azt nagyon kevesen tudják, hogy például a londoni felkészülésnek a nagy része is az intézethez csúszott át, pontosan azért, mert az állami pénzek felhasználása ezt lehetővé teszi, meg egyáltalán érik a gyümölcs.
Diáksport-normatíva. Jó lenne, ha ez - és most láttam is, hogy erre van remény, hogy ez megint az eredeti funkcióját töltse be, ez egy nagy segítség lenne. Ugyanakkor viszont azt is látjuk, hogy nem ez az akadálya annak, hogy például a tanórán kívüli testnevelés erősödjön, és itt jön be a testnevelőknek az érdekeltsége. Beszélünk, tárgyalunk már itt sokfelé, legutóbb a mérési rendszerekkel kapcsolatban, hogy hogy kéne betolni a trójai falovat ebbe az egész dzsumbujba, hogy hogy kéne a testnevelőket érdekeltté tenni abban, hogy komoly szervezett munka legyen a tanórán kívül. Na most, azért ennek van ám komoly korlátja, méghozzá az, hogy jelen pillanatban Magyarországon nem rendelkezünk olyan egységes szakanyagokkal, amelyek eligazítanák az iskolai testnevelőket, hogy hogy is kell sáfárkodni a tanórán kívüli lehetőségekkel. Tehát szerintem ez lesz a következő dolog, hogy a NUPI, vagy az igazgatóság ezt meg fogja csinálni, módszertani anyagokat kell írnunk, hogy mi a fenét kell - hogy lehet, ha pénzeszközök vannak, ezeket hogy kell felhasználni.
A leggyengébb láncszem a Sport XXI. Nehogy félreértés legyen, itt fantasztikus munka folyik. Szóval, ha csak ezt az ábrát tetszettek látni, itt ez egy nagyon komoly történet, de ennyire hektikus ez az egész dolog, rendbe fogjuk tenni.
Egzisztenciális gondok. A szembeállítás nem jó. Amikor reggel azt látom a televízióban, megkérdezik az olimpia után az egyik ismert politikust, hogy kérem szépen kell-e több pénz - azt mondta, hogy egy fillérrel nem lehet több pénzt adni a sportra, tanuljon meg három nyelvet a gyerek. Na most ez mesterségesen egy ilyen hisztériakeltés, ezek az emberek ehhez nem értenek.
Végül NUSI, UPI rendszer. Kérem szépen, amit most mondok, azt úgy tessék venni, ahogy mondom. Tehát mi tudunk dolgozni. Történt egy olyan döntés, amely a NUPI-t beolvasztotta a létesítményeket kezelő egyletbe a sportmúzeummal, egy közgyűjteményes munkával együtt. Nekem az a véleményem, hogy ez nem volt egy előkészített történet, legalábbis minket nem kérdeztek meg. De nemcsak minket nem kérdeztek meg, hanem amikor kérdeztem, hogy mi ennek a nyoma, kik készítették a szakértői anyagokat, akkor kiderült, hogy anonim minden. Akkor már lehetett látni, hogy olyan ember nem született Magyarországon, aki egy profitorientált létesítményfejlesztési, -kihasználási feladat, magyarul egy nehéz gazdasági feladat mellett egy pedagógiai, egy módszertani, tudományos munkát, egy közgyűjteményes munkát át tud tekinteni. Arról nem is beszélve, hogy maga az összevonás gyakorlata is ismeretlen volt eddig a magyar sportban. Mi akkor jeleztük, hogy igen, tudomásul vesszük ezt a döntést, de abban az esetben, ha arra alkalom nyílik, kérjük, vizsgálják meg, hogy ez az egész történet hogy működik.
Sajnálom, hogy elment a szakállamtitkár úr, mert ő volt az én főnököm ebben az intézetben, és tényleg el kell mondjam, hogy egy gentleman agreement alapján működtünk. Ezzel nincs is gond. A gond a koncepcióval van. Kérem szépen, itt elmondtam, nem tudom, hány problémát, kezdve a diáksporttól a tudományig, az egzisztenciáig, az egészségügyig. Ez a konstrukció a mi szempontunkból nem konstrukció. Olyan anomáliák vannak, amelyek nyilván az igazgatásból fakadnak, de ennek súlyos szakmai következményei, vonzatai is lehetnek. Vegyük csak azt, hogy én most itt önöknek beszélek. Én egy igazgató vagyok ebben az intézetben, amit úgy hívnak, hogy Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet. Nem nekem kellene itt előadni - nem én vagyok a főnök -, hanem a főnöknek. Minek kell ilyen helyzeteket teremteni? Nyilván ez azért teremtődik, mert ilyen a konstrukció. Nem titok, hogy én az utóbbi időben nem rejtettem véka alá a véleményemet ezzel az egésszel kapcsolatban. Mi szeretnénk, ha egy kicsit nagyobb önállóságot kapna ez az intézet, és nem az embereim miatt, nem saját magam miatt - nekem nem hiányzik, van nekem elég bajom -, de a konstrukció nem jó. És nem azért nem jó, mert a menedzsment egy másik...
Nekem nagyon rosszul esnek ezek a viccelődések - és ezzel be is fejezem -, de ebből tetszenek látni, hogy vannak ennek személyes okai is. Egy vezető ember el fog látogatni hozzánk az intézetbe, aki most új szerepet kapott, hogy tájékozódjon az utánpótlás-nevelésről. Ez nagyon jó dolog, de viccesen hozzátette, hogy "ha még szabadlábon vagytok". Tetszik tudni, ez olyan, hogy belekeveredünk a kabátlopási ügybe, és ez nekünk nem jó. Ez az érzelmi oldala.
Ha nem változik semmi, akkor is dolgozunk, hiszen az én társaságom - azt hiszem, velem az élen - nagyon kulturáltan kezelte ezt a sokkot, amely ért minket, hiszen a NUPI a magyar sport egyik sikertörténete volt. Azokból az indokokból, hogy az államháztartást javító intézkedés, százmillió forint megtakarítást fog ez jelenteni, amely az élősportra megy, kérem szépen, egy szó nem igaz. A nóvum problémásabb lett maga a körülmény miatt. Nekem erről ez a véleményem, de abból, amit hallani tetszettek tőlem, és az anyagban tetszettek olvasni, egy szó nem köszön vissza ezekből a problémákból. Ez nekem a filozófiám is, hogy alkalmazkodunk mindenhez, a hülyeségeket nehezen viseljük, de ha kell, akkor azokat is. Nekem erről ez a véleményem röviden.
ELNÖK: Köszönöm, igazgató úr. Páva Zoltán képviselő úr kért szót. Öné a szó, képviselő úr.
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Hadd mondjam el, hogy örülök a mai bizottsági ülésnek, különösen ennek a napirendi pontnak, mert végül is egy olyan anyagot kaptunk a kezünkbe, amelyre összességében büszkék lehetünk.
A Sport XXI. programról néhány szót. Azt hiszem, a leglényegesebb elem az, hogy hatéves kortól kezdődően minél több gyereket be akarnak vonni a sporttevékenységbe, az iskolákba, az egyesületekbe, és ezt sikerrel teszik. Népszerű a program, különösen azon önkormányzatok körében, amelyek az állami támogatás mértékétől függően még jelentős további támogatást is biztosítanak a program sikeres végrehajtásához. Mindenképpen meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy milyen új sportágak kerülhetnek be a programba. Nyilvánvaló, hogy a rendelkezésre álló források ennek valami határt tudnak szabni. Szükséges ilyen formában a program korrekciója és átalakítása. Feladatként jelentkezik véleményem szerint a Sport XXI. program további összehangolása a Magyar Diáksport Szövetség által működtetett versenyzési és foglalkoztatási rendszerrel. Úgy tudom, hogy az egyeztetések már megkezdődtek.
A Héraklész-programokról. Ahogy a professzor úr mondta, a célja az elitképzés, az, hogy kezdetben a korosztályos, később pedig a felnőtt világversenyek helyezettjei ezekből a fiatalokból kerüljenek ki. Úgy ítélem meg, hogy a Bajnok program 2001-es indítása óta változatlan céljait, működési elveit, alkalmazott munkaformáit és finanszírozási rendjét a gyakorlat igazolta. A tapasztalatokról annyit, hogy az edzőknek biztosított jövedelmek mértéke ösztönzőnek bizonyult, a program edzői javadalmazása a Gerevich-ösztöndíjjal párosulva, az utánpótlás-nevelés évtizedes gondját megoldva a legfelkészültebb szakemberek pályán tartását és foglalkoztatását segítette elő, és én ezt nagyon fontosnak tartom. (Koscsó Lajos távozik a bizottság üléséről.) Mi sem bizonyítja jobban a program jogosságát és sikerét, hogy az athéni olimpián 20, a pekingi olimpián 70 olyan sportoló vett részt, aki korábban volt, vagy még jelenleg is a program tagja.
Aminek én nagyon örülök, az a Csillag program, mert gondot okozott, hogy a Bajnok programból kikerültek, a 21-22 éves fiatalok közül sokan otthagyták a pályát, a sport-pályafutást, mert nem tudtak velük foglalkozni. A Csillag program most körülbelül 3-400 fő foglalkoztatását oldja meg. Visszatérően javasolják az atléták, a birkózás, a dzsúdó, a kajak-kenu, öttusa, a férfi torna sportolói és a triatlonosok, hogy folytassuk ezt a programot. Megítélésem szerint ez a 24. órában indult el, mert nagyon sokan befejezték a sportolást.
A tapasztalatokról néhány szót. A Héraklész Bajnok és a Héraklész Csillag program gyakorlatilag azonos tevékenységet, folyamatot, támogatási és ellenőrzési módszert jelent, a különbség a két program között csak a minőségi követelményekben, és ennek megfelelően a támogatottak létszámában keresendő. A két program elválaszthatatlan egymástól, az egyik feltételezi a másikat.
Amiről még néhány szót szólnék, az az, hogy a Központi Sportiskola, a KSI Sportegyesület visszaalakítása sportiskolává elengedhetetlen feladat. A sportági szövetségek bevonása, a szakmai felügyelet biztosítaná a szövetségi tehetséggondozás egy új formáját, a módszertani munka fellendülését, a kísérleti műhely újraélesztését, véleményem szerint nem nagy pénzből, 15 millió kellene a működtetésre, és 200 millió az egész rendszer fenntartására. Úgy vélem, az átalakítás olyan rendszert hozna létre, amelyben szinte önjáró módon működhetne a feladatok elosztása, a támogatási elvek tiszta volta megnyugtató, hosszú távú sikereket biztosíthat.
Szó volt az ifjúsági olimpiáról, illetve az ifjúsági olimpiai fesztiválról, európai olimpiai fesztiválról. Szerintem mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy előbb-utóbb az országunk is megrendezhessen egy ilyen fesztivált. Ez is eredményezheti azt, hogy még többen fognak sportolni.
Összességében egy korrekt, színvonalasan összeállított anyagot tartunk a kezünkben, a Héraklész program, a Bajnok program és a Csillag program jól szolgálják az egyetemes magyar sport érdekeit. Javaslom a bizottságnak, hogy fejezze ki elismerését a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet Utánpótlás-nevelési Igazgatóságának, személy szerint is Szabó Tamás professzor úrnak ezért a tevékenységéért.
Hadd mondjam el, nagyon tetszik ez a kiadványotok, Tamás. Most csak egy mondatot. Itt említette professzor úr az érmeket, 2007 és 2008. szeptember 31-ig gyorsan összeszámoltam, összesen 36 és 42 aranyat összeadva, és 149 és 122 érmet szereztünk, tehát erre legyünk büszkék. Úgy ítélem meg, hogy a közvélemény keveset tud erről. Valahogy biztosítani kéne, hogy segíteni kéne a média-megjelenést akár egy olyan formában is elnök úr javaslom, állandóan egymással vitatkozunk, hogy egyszer álljunk ki és mi mondjuk el, hogy ebben teljes mértékben egyetértünk és lám-lám nézzétek meg, ezt és ezt eredményezi a Héraklész-program, a Sport XXI. program. Ennyi és ennyi tehetséges fiatalunk van és nyilvánvalóan, hogy ez örömmel tölthet el bennünket, hogy az ideáldozott pénz nem egy felesleges kiadás, hanem hosszú távon biztosan megtérül. Köszönöm szépen, nagyon jó volt ez az anyag, Tamás. (Dr. Szabó Tamás: Köszönöm, Zoli.)
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Van-e még további hozzászólási igény?
DR. SZABÓ TAMÁS (Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet): Ez az ábra 5 sportágban: vívás, úszás, öttusa, kajak-kenu, judo, birkózás - azt mutatják, hogy akik 2004-ben nemzetközi szintű versenyzők voltak, a pirossal jelzett rész az, hogy hányan hagyták abba, amit mondtál. Ez egy nagyon nagy gond volt, ez a szám drasztikusan lecsökkent, amikor beindult a Csillag-program, mert tudjuk ezeket a gyerekeket segíteni, úgyhogy szerintem itt sínen vagyunk, ez rendben van.
ELNÖK: Igazgató úr, köszönöm szépen az anyagokat, az előadást és csatlakozom Páva Zoltán képviselőtársamhoz, valóban elismerésre méltó az a munka, amit elvégeztek.
Talán az előadás elején, amikor felsorolta, hogy hol kéne változtatni és javítani, éppen a kommunikációt említette; de talán ezen is segíthet, ha egy ilyen közös kezdeményezéssel él a bizottság, a magam részéről ebben partner vagyok. Megkeressük annak a lehetőségét, hogy közösen, valamely fórum keretében az elismerésünket nyilvánosságra is hozzuk, hogy minél többen megismerjék, mert azt hiszem, hogy valóban méltó ez a munka, amit elvégeztek erre.
Lezárjuk a negyedik napirendünket.
Ötödik napirendként az egyebek kérdéskör nyílik meg. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e az egyebek között bármilyen felvetésük. (Nincs jelzés.)
Arra figyelmeztetnék mindenkit, hogy hétfőn lesz az ülésünk, tehát a jövő héten hétfőn ülésezünk, ne felejtsék el. A munkarendünkben kedd szerepel, de alelnök úrral itt egyeztettünk, hogy olyan programok vannak, amelyek érintik a keddi ülésnapot, ezért hétfőn reggel 8 vagy 9 óra, azt még eldöntjük, de mindenki értesítést kap sms-ben, hogy mikor kezdjük az ülésünket.
Köszönöm szépen mindenkinek a megjelenést, az ülést ezzel bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 05 perc)
|
|
Bánki Erik |
Jegyzőkönyvvezető: Takács Aliz és Turkovics Istvánné