Amennyiben nincs, akkor az új változatban hét helyett hat napirendi ponttal, és annyi kiegészítéssel, hogy a két olimpia beszámolót majd értelemszerűen együtt fogjuk tárgyalni - mert úgy látom értelmét a dolognak -, ezekkel a módosításokkal aki a mai ülés napirendjét elfogadja, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény, tartózkodás nem volt, a bizottság egyhangú döntésével elfogadta a napirendet.

Megkezdjük a munkánkat. Sok szeretettel köszöntöm a Pénzügyminisztérium képviselőit. Évről évre minden alkalommal találkozunk velünk. Nagyon örülünk, hogy mindig önök látogatják a bizottságunk ülését, mert így már előre tudják, hogy nagyjából milyen kérdésekkel állnak elő a tisztelt képviselők a bizottság ülésén. Köszöntöm Somogyi Andrea osztályvezető asszonyt és Lajtár Mónika tanácsos asszonyt, illetve Csontos Beáta vezető tanácsost. Köszöntöm az Állami Számvevőszék képviselőit is.

Majd megpróbálunk technikailag valami megoldást találni, hogy oda tudjanak ülni az asztalhoz, mert akkor könnyebben tudnak mikrofonba beszélni. Ha a végén nem férnek el, akkor a képviselői oldalon is helyet foglalhatnak. Így könnyebben fogunk tudni együtt dolgozni, hiszen az első napirendi pontban együtt tárgyaljuk a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot, illetve az Állami Számvevőszék véleményét a költségvetési törvényjavaslatról. Miután korlátozott a látóterem, majd arra kérek mindenkit, aki szót kér, hogy jó magasra emelje a kezét, nehogy valakit ne vegyek észre menet közben.

Megadnám a lehetőséget a Pénzügyminisztérium munkatársainak, illetve az Állami Számvevőszék képviselőinek, dr. Holé Sándorné igazgatóhelyettes asszonynak, illetve Huszár József számvevő tanácsosnak, hogy amennyiben szóbeli kiegészítésük van törvényjavaslathoz, illetve az ÁSZ-véleményhez, akkor azt most tegyék meg. Parancsoljon!

Dr. Somogyi Andrea (PM) szóbeli kiegészítése
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Dr. Somogyi Andrea vagyok a Pénzügyminisztériumból. Ha megengedik, akkor a korábbi évek munkamódszerének megfelelően egy rövid ismertetést adnék a költségvetési törvényjavaslatról, áttérnénk a sportra, utána a turisztikára, majd az elnök úr engedélyével, ha az Állami Számvevőszék kiegészítést tenne, akkor átadnánk nekik a mikrofont, és utána szeretném egy kicsit visszakérni. Bár a bizottság napirendjén még nem szerepel a 2009. évi költségvetést megalapozó törvényjavaslat, azonban úgy gondolom, pár mondatban ezt is ismertetném, mert szorosan összefügg a költségvetési törvénnyel. Ez így elfogadható?

ELNÖK: Természetesen. Köszönöm szépen. a konstruktív együttműködésüket. Parancsoljon.

DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Köszönjük szépen. 2008. szeptember 29-én nyújtotta be a kormány az államháztartási törvénynek megfelelően a 2009. évi költségvetési törvényjavaslatot, azonban a Házszabály szerint az új költségvetési törvényjavaslat beadásával, amelyre október 18-án került sor, visszavonásra került a korábbi költségvetési törvényjavaslat.

A költségvetési törvényjavaslat úgynevezett tiszta költségvetés, az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően. A 2006. év közepétől megkezdődött a költségvetéskonszolidáció, amelynek hatására 2007-ben a gazdasági növekedés lassult, azonban 2008. első felében már némi élénkülés figyelhető meg: körülbelül 1,9 százalékos az első félévi növekedés. Ugyanakkor a nemzetközi konjunktúra 2008. második negyedévétől már egyértelműen kedvezőtlenebbé vált. 2008 októberétől a válság egyre erőteljesebben jelentkezett, amely a világgazdaság egészének növekedését is negatívan érinti. Mindezek alapján fel kell arra készülni, hogy a pénzügyi rendszer problémáinak megoldása hosszú időt vesz igénybe, akár több mint egy évig is eltarthat ez a periódus, emiatt viszont a növekedés erőteljes lassulásával kell számolnunk.

A konvergenciaprogramban az államháztartás eredményszemléletű hiányát 2009-re a GDP 3,2 százalékában határozta meg a kormány, azonban a világgazdaságban bekövetkezett kedvezőtlen folyamatok miatt ezt módosította, és 3 százalék alá javasolja az államháztartás eredményszemléletű hiányát; a benyújtott új költségvetési törvényjavaslatban ez 2,9 százalék.

Magyarország európai uniós kapcsolatairól szeretnék mondani néhány mondatot. 2009 elején még az első Nemzeti Fejlesztési Terv egyes programjainak áthúzódó hatásaival és kifizetéseivel kell számolni, azonban a második félévtől már kizárólag a 2007-2013 közötti támogatások felhasználási adatai fognak megjelenni. A költségvetésben, hasonlóan az ideihez, az európai uniós támogatások mind kiadásként, mind bevételként el vannak számolva, ugyanakkor vannak olyan programok, amelyek nem tartoznak a költségvetésbe, nem kerülnek kimutatásra. Ennek az az oka, hogy a támogatások nem kapcsolódnak a nemzeti társfinanszírozáshoz, illetve a kezdvezményezettek körénél a támogatás összegének meghatározása nem a magyar hatóságok feladata, hanem közösségi jogszabályok, illetőleg az Európai Bizottság döntése határozza meg.

A központi költségvetési fejezetekkel és szakmai fejezeti kezelésű előirányzatokkal kapcsolatban megemlíteném, hogy a költségvetési fejezetek 2009. évi tervezett kiadása 3753 milliárd forint, melyből az intézményi kiadások 1912,3 milliárd forint, a fejezeti kezelésű előirányzatok pedig 1840,7 milliárd forint. Ez az előző évhez, tehát 2008-hoz képest 123,4 milliárd forintos csökkenésben jelentkezik.

Elkülönítésre került a fejezeteknél a fejezeti egyensúlyi tartalék, amely zárolásra került; erről összesen 75,6 milliárd forint értékben beszélhetünk. Az elkülönített állami pénzalapok költségvetése is megjelenik a költségvetési törvényjavaslatban. 2009-ben az alapok többlete összességében 19 milliárd forint.

A helyi önkormányzatok támogatásainál szeretném kiemelni azt, hogy 2008-ban az szja egy százalékával lehetőség nyílt arra, hogy a gyerekszegénység elleni programra ajánlhassák fel az állampolgárok az adójuk egy százalékát. Ennek értelmében az önkormányzati fejezetnél jelentkezik a felajánlott összeg, amelyből lehetővé válik, hogy a nyári időszakban ne csak egy, hanem jövőre már két hónapban lehetőséget biztosítsanak az önkormányzatok a rászorult gyerekek nyári étkeztetésére. Ugyancsak folytatódik az általános iskolai tanulók felmenő rendszerű ingyenes étkeztetése, 2009-től a hatodik osztályosokkal fog kiegészülni ez a kör.

A sport támogatásával kapcsolatban megemlíteném, hogy a sportcélú fejezeti kezelésű előirányzatok összesen mintegy 12,6 milliárd forint támogatást tartalmaznak. Az intézményi támogatással együtt ez 16,6 milliárd forint - ez 2008-hoz képest 1,4 milliárd forinttal kevesebb.

A makrogazdasági feltételek változása szükségessé tette a fejezeteknél is a kiadások módosítását, ugyanakkor a korábbi évek programjai ütemezetten folytatódnak az Önkormányzati Minisztérium fejezetben is. Ugyanígy forrást biztosított a versenysportra, bár itt csökkenés jelentkezik, a szabadidősporton is csökkenés. Azonban szeretném kiemelni, hogy a jövő záloga utánpótlás-nevelési feladatokra az iskolai sporttal együtt mintegy 1,5 milliárd forint áll rendelkezésre; kifejezetten az utánpótlás-nevelési feladatokra 300 millió forint többlet került a javaslatban szerepeltetésre 2008-hoz képest.

Forrást biztosított a kormány a Forma 1 Magyar Nagydíj támogatására.

2009-ben várhatóan teljes év lesz a PPP-ben megvalósuló tornatermek és tanuszodák vonatkozásában, ezért itt is többletet biztosít a költségvetés a szolgáltatási díj fizetéséhez. Összesen 1499,5 millió forint áll rendelkezésre a PPP programoknál.

A korábbi évekhez képest eltérő, ami reméljük, hogy a bizottság igényeinek is megfelel, hogy most már a köztestületek támogatása nem összevont előirányzaton, hanem valamennyi köztestület nevesítve szerepel a költségvetési törvényjavaslatban.

A turisztikával kapcsolatban szeretnénk mondani még.

Lajtár Mónika (PM) szóbeli kiegészítője

LAJTÁR MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Köszöntöm a tisztelt bizottságot. Lajtár Mónika vagyok, a Pénzügyminisztériumból. Röviden néhány szóban ismertetném a turisztikát, a turisztikai célelőirányzatot.

Az Önkormányzati Minisztériumon belül a turisztikai célelőirányzatnak a kiadása a 2009. évi benyújtott törvényjavaslatban 6210 millió forint, amit szinte teljes egészében támogatás finanszíroz. Ez az előző évhez képest ugyan csökkenést mutat, azonban még 1245 millió forint a minisztérium zárolt fejezeti egyensúlyi tartalékában megtalálható, ami a nagyrendezvények támogatásának a finanszírozását szolgálja. A zárolt fejezeti egyensúlyi tartalék - ahogy kolleganőm említette - a kormány döntésének megfelelően használható fel év közben. Így összességében a kettővel együtt 7440 millió forint áll rendelkezésre a turisztika támogatására és ez már önmagában növekedést jelent az előző évhez képest, körülbelül 350 millióval.

A turisztikai célelőirányzatot sem kerülte el a makrogazdasági hatások változása miatt a csökkentés, sajnos ezért is tapasztalható néminemű változás, negatív irányú változás, azonban a programok továbbra is folytatódnak: a nemzetközi turisztikai marketing és promóciós tevékenység szinten tartása és fejlesztése, a regionális rendezvények és nagyrendezvények támogatása. Ezen belül, mint minden évben, a Budapesti Tavaszi Fesztivál megrendezésre kerül, emellett szakmaspecifikus célok is előtérbe kerültek, mint például az egészségturisztikai programok, az ökoturizmus és természetesen ezek az állami hazai források, de nem szabad megfeledkeznünk a 19-es fejezetben található uniós támogatásokról. Az uniós támogatások azonban nem csökkentek, hanem növekedtek, illetve szinten tartást mutatnak és részleteiben az operatív programoknak a számai, támogatásai pedig az általános indokolásnak a mellékletében található meg.

Röviden ezt szerettem volna mondani, és akkor most átadnám az Állami Számvevőszéknek a szót, hogy ha megengedi.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon!

Dr. Holé Sándorné igazgatóhelyettes (ÁSZ) szóbeli kiegészítője

DR. HOLÉ SÁNDORNÉ (Állami Számvevőszék): Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és a kollégáimat. Bemutatom először is magam: Holé Sándorné számvevő igazgatóhelyettes vagyok és az Önkormányzati Minisztérium fejezet ellenőrzését irányítottam. Bemutatom kollegámat, aki a helyszíni ellenőrzésekben részt vett: Huszár József számvevő tanácsos urat.

Az ÁSZ véleményét a PM ismertetője után szeretném röviden összegezni. Nyilvánvaló, hogy az ÁSZ-nak törvényes, illetve alkotmányos kötelezettsége véleményezni az állami költségvetési javaslat megalapozottságát, a bevételi előirányzatok teljesíthetőségét és ezt véleményben foglaljuk össze, tehát egy kicsit eltérő a zárszámadási ellenőrzési munkánktól a költségvetés véleményezése.

A véleményünkben az ÁSZ közvetlenül nem foglalhat állást a kormányzati, társadalmi és gazdaságpolitikai elhatározásokkal, elgondolásokkal kapcsolatban; és a költségvetés gazdaságélénkítő vagy restrikciós jellege, illetve arányaival kapcsolatos döntésekről, ilyen például az adóemelés, az adócsökkentés vagy éppen a nyugdíjemelés, illetve most már esetleg visszafogás mérséklése.

Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés elé a költségvetési javaslattal együtt terjeszti be a véleményét, és mindenkor figyelembe vette az Állami Számvevőszék azt, hogy elsődleges szempont az Országgyűlés és a képviselők munkájának a segítése a döntések előkészítése során, tehát a véleményalkotásunk elsődlegesen ezt a célt szolgálja.

A véleményünk megalapozásához már a költségvetési irányelvek, illetve körirat kiadásával egy időben hozzákezdtünk a sokéves gyakorlatunknak megfelelően. Helyszíni ellenőrzéseinket 2008. szeptember 5-ig bonyolítottuk le, végeztük a különböző fejezeteknél érintett intézményi köröknél és természetesen a fejezeti kezelésű előirányzatok megalapozottságára, számításaira is kitért a helyszíni ellenőrzés.

A véleményünket elsősorban a 2008. szeptember 29-én rendelkezésünkre bocsátott költségvetési törvény szerint alakítottuk ki. Azonban ezt a törvényjavaslatot, mint ismeretes, a kormány visszavonta és új költségvetési javaslat kidolgozása mellett döntött. Az átdolgozott javaslatot T/6571. számon október 18-án nyújtotta be az Országgyűlésnek és ezzel egy időben adta át az ÁSZ-nak is véleményezésre. Az ÁSZ október 22-én adta át az Országgyűlés elnök asszonyának - Szili Katalin úrhölgynek - a véleményét, tehát mindössze három nap állt rendelkezésre arra, hogy a véleményünket megformáljuk, kialakítsuk.

Nyilvánvaló, hogy technikai nehézségbe ütköztünk itt a rövid idő miatt és a sokéves gyakorlattól eltérő költségvetési tervezési menet miatt. Így nem volt módunk már arra, hogy olyan részletes helyszíni ellenőrzéssel egészítsük ki a véleményünket, illetve annak alapján formáljuk meg véleményünket, mint a megelőző, szeptember 29-én benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban tettük ezt. Azonban úgy ítéltük meg, hogy az Állami Számvevőszéknek mindenkor az a feladata, alkotmányos kötelezettsége, hogy segítse az Országgyűlés munkáját, és határidőben teljesítse ezeket a feladatokat, hogy ne korlátozzuk a törvényalkotó munkát. Éppen ezért egy kettősség jellemezte most a munkánkat. A véleményünket, ami az ellenőri vélemény kötetének első fejezetében található és az ahhoz kapcsolódó javaslatok, az október 18-án benyújtott költségvetési törvényjavaslatnak megfelelően alakítottuk ki, illetve - hasonlóan a törvényjavaslat technikájához - módosítottuk mi is az előző véleményünket.

Természetesen volt, ahol részletesebben kitértünk a véleményünk indoklására annak megfelelően, hogy az újonnan benyújtott költségjavaslat ezt hogy tette lehetővé, illetve szükségessé. Ugyanakkor egy nagyon lényeges terület: a fejezeti irányító szervezetek tervező munkájának a megítélése, a költségvetési tervezet folyamatának az áttekintése, az előirányzatok kialakításának, megalapozottságának a megismerése, amelyeket viszont a véleményünk második részében még a 2008. szeptember 5-ig végzett helyszíni ellenőrzések tapasztalatai alapján alakítottuk ki. Azonban az az alapvető véleményünk, meglátásunk, hogy a kedvezőtlenebbé váló vagy vált makrogazdasági folyamatok szükségessé tették az ellenőri véleményünknek az újrafogalmazását, újragondolását. Ugyanakkor a tervező munka folyamatára vonatkozó megállapításainkat lényegében nem befolyásolták jelentős mértékben, hiszen itt csodák nem voltak, a fejezetek az új számoknak, követelményeknek megfelelően dolgozták ki az előirányzataikat.

Az ÖM-fejezettel kapcsolatban az a meglátásunk, hogy az intézményi körben elsősorban a dologi kiadások csökkentésével igyekeztek kialakítani az új számokat, míg a fejezeti kezelésű előirányzatoknál -, ami magába foglalja a sport- és a turisztikai előirányzatok nagy részét is - ahol lehetett, úgy tudnám megfogalmazni, nyilvánvaló, hogy történt visszalépés, csökkentés az eredeti, tehát a szeptember 29-i előirányzat számaihoz képest. Vannak viszont olyan területek, ahol már nem volt megtakarítási lehetőség, hiszen vannak olyan kötelezettségek, amelyeket mindenféleképpen teljesíteni kell, itt tehát szerényebb mértékű változások történtek.

Talán pár szót mondanék arról, hogy a véleményünk megformálásában mik jelentettek alapvető problémát. Mindenekelőtt alapvető problémát jelentett már a szeptemberi 29-ei változat kialakítása során is, hogy nem álltak még rendelkezésünkre határidőre azok a jogszabályok, amelyek alapján tulajdonképpen a költségvetési tervezési dokumentumot ki kellett volna alakítani. Így például hiányzott az adó- és a járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a szociális igazgatásról, szociális ellátásokról, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény, a szociális igazgatásról, szociális ellátásokról, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvények, illetve ezek javaslati szinten álltak rendelkezésünkre, majd később ezek visszavonásra is kerültek. Tehát a jogszabályi háttér bizonytalansága mindenféleképpen komoly kockázati tényező is a tervezés menetével kapcsolatosan, és talán egy kis kritika is érheti itt a tervező szerveket, hogy az irányelveket egy kicsit korábban, megfelelő időben lenne célszerű kiadni.

Ugyanígy problémát jelentett a következő hároméves időszakra való kitekintés, hiszen a tervezési körirat is tartalmazta azt, hogy 2010-12-re vonatkozóan is kellett volna valamit tartalmazni a költségvetés számainak meghatározása során, azonban ezek ellenőrzésére nem volt lehetősége az Állami Számvevőszéknek, mert ezek a számok még nem álltak rendelkezésre abban az időszakban, amikor a helyszíni ellenőrzésünk történt. Azóta viszont jelentősen változtak a makrogazdasági folyamatok, és nehezítették ezeknek a kockázatoknak a felmérését, meghatározását is.

Rátérnék arra, hogy tulajdonképpen az Állami Számvevőszék akkor, amikor véleményezi a költségvetést, elsősorban a kockázatokat véleményezi, arról alkot képet, és ezt az előző, a szeptember 29-én benyújtott törvényjavaslat irányszámaival kapcsolatban meg is tettük. Háromféle kockázati szintet alkalmazunk: az alacsony, a közepes és a magas kockázatot. Alacsony akkor, amikor nincs kockázat, tehát a bekövetkezést valószínűsítjük, közepes a kockázat, amikor az előirányzat véleményünk szerint várhatóan nem teljesül, és az elmaradás két százalék körüli sávban határozható meg, míg magas kockázatúnak minősítjük azt, amikor az elmaradás öt százalékot elérő, illetve azt meghaladó mértékű. Ezt, mint mondtam, a már visszavont költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatban meg tudtuk tenni, a rendelkezésünkre bocsátott új javaslattal azonban már nem állt módunkban ilyen jellegű számításokat elvégezni.

Talán még utalnék arra, hogy a véleménnyel kapcsolatban mi volt az egyik legfontosabb javaslata az ÁSZ-nak, amelyet mindenféleképpen a képviselők figyelmébe ajánl: a tartalékolásra nagyobb gondot kell fordítani, tehát mindenféleképpen egy ilyen bizonytalan helyzetben a tartalékokat növelni szükséges. Az ÁSZ a véleményében a GDP egy százalékos szintjének megfelelő tartalékot javasol.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és természetesen rendelkezésre állok a továbbiakban.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Visszaadnám a szót Somogyi Andreának.

DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. A 2009. évi költségvetést megalapozó törvényjavaslatról csak pár szót mondanék. Tizennyolc törvény módosítására tesz javaslatot a kormány. Minderre azért van szükség - ezt elmondtam a költségvetési törvényjavaslat előterjesztése során is -, mert az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően tiszta költségvetést szükséges benyújtani.

A tizennyolc törvényjavaslat közül kiemelném elsősorban az államháztartási törvény módosítását, abból is három fő pontot. Az egyik, hogy a kincstár felhatalmazást kapna arra, hogy az ÁSZ megállapításainak érvényesítése során felülvizsgálati eljárást folytasson le. Ez azért szükséges, hogy megnyílhasson az önkormányzatok jogorvoslati lehetősége, ha az Állami Számvevőszék megállapítja a zárszámadás ellenőrzése során, hogy mit kellene visszafizetniük.

Az elkülönített állami pénzalapok beszámolóit 2010-től az ÁSZ módszertana szerint kellene ellenőrizni, erre is javaslatot tesz az államháztartási törvény módosítása. Ezt éppen az Állami Számvevőszék javasolta, úgyhogy ennek a javaslatnak eleget téve a kormány így módosítaná az Áht.-t.

Még egy fontos dolog lenne, ez az önkormányzati kört érinti, hogy pillanatnyilag csak egyszer, július 31-én lehet a normatívákat pótlólagosan lemondani, illetve igényelni, viszont az önkormányzati igények, illetőleg az egyre szaporodó esetek azt mutatják, hogy szükséges lenne még egy időpont kijelölése. Erre tesz javaslatot a módosítás, április 30-a lenne a normatíva pótlólagos igénylése.

Kiemelném továbbá a családi támogatásról szóló törvény módosítását, ahol a családi pótlék összege kerül módosításra, valamint a Nemzeti Civil Alapprogram módosítására is javaslatot tesz a törvényjavaslat, és a nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló 2005. évi törvény módosítását is tartalmazza a javaslat. Ezek lettek volna a főbb gondolatok.

Köszönöm szépen, és kérem, hogy a bizottság támogassa a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.

ELNÖK: Köszönöm szépen az osztályvezető asszony kiegészítését. A képviselőtársaimnak adom meg a szót. Akinek kérdése, észrevétele van a törvényjavaslattal, illetve az ÁSZ-véleménnyel kapcsolatban, kérem, most tegye meg! (Hadházy Sándor jelentkezik.) Hadházy Sándor képviselő úr.
Kérdések, hozzászólások
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A szóbeli kiegészítések is rámutattak arra, hogy a 2009. évi költségvetés tervezése rendhagyó módon, a szokásostól eltérő módon zajlott, zajlik, illetve zajlani fog. Azt gondolom, hogy a 2009. évi költségvetés tervezése 2009 végén fog igazából befejeződni, ha ezek a folyamatok tartósnak bizonyulnak, amelyek az elmúlt hetekben, az elmúlt hónapokban kibontakoztak és láthatóvá váltak. Megjegyzem, hogy azért a pénzügyi világ ezeket a várható váratlanul bekövetkező eseményeket nagyjából egészéből ismerhette jóval korábban, mint ahogy a közvélemény ezt megismerhette. Ennek tükrében azt gondolom, hogy a 2009. évi költségvetés tervezése nem a megfelelő módon és nem lelkiismeretesen és szakmailag megfelelően történt.

Ez látható egyrészt magából a költségvetésből, látható az Állami Számvevőszék által elkészített, illetve folyamatban lévő, még kiegészítésre szoruló változatában is, illetve a szóbeli kiegészítés során is szembesülhettünk ezekkel a kérdésekkel. Egyértelműen látszik az, legalábbis számomra - nyilvánvaló, hogy a kormánypárti képviselők ezt esetleg máshogy látják -, hogy az elmúlt évek felelőtlen gazdaságpolitikáját ma fogjuk megfizetni, illetve a bérből és fizetésből élők fogják egyértelműen kifizetni ezt a számlát.

A 2009. évi költségvetés ma szerintem nehezen értelmezhető, hiszen a megalapozó jogszabályokat, illetve a kormány ezzel kapcsolatos elképzeléseit csak vázlatosan, illetve nagyrészt a sajtóból ismerhetjük, éppen ezért az Állami Számvevőszék megállapításaival teljes mértékben egyet tudok érteni, hogy a költségvetés bevételi oldala meglehetősen magas kockázatot mutat és ez a mai pénzügyi válsággal terhelt időben súlyosbító körülmény. Tehát úgy gondolom, hogy a kormányzatnak ezeket a kérdéseket időben át kellett volna gondolnia, és fel kellett volna készülnie, illetve a visszavont adótörvények módosítását időben el kellett volna végeznie ahhoz, hogy felelősséggel tudják tárgyalni az Országgyűlésben a képviselők a 2009. évi költségvetési törvényjavaslatot.

Néhány dolgot szeretnék kiemelni először általánosságban, aztán pedig a bizottság hatáskörét érintő kérdésekből. Az egyik az, hogy a kiadási szerkezet átrendezésében hosszú távú kormányzati szándékot jelző tartós tendenciákat nem nagyon lehetett felfedezni, legalábbis a benyújtott költségvetési javaslatból ez nehezen olvasható ki, vagy egyáltalán nem olvasható ki és a változtatások nem tükrözik azokat a problémákat, amelyek a törvényjavaslat visszavonását és átdolgozásának indokát jelentették. Tehát igazából tudjuk azt a történetet, hogy visszavonásra került a költségvetés, átdolgozása megtörtént, de ez az átdolgozás nem nagyon fogható meg, legalábbis számunkra.

Nagyon komoly tervezési kockázatot jelentenek az alábbiak. Ilyen az export növekedési ütem magas szinten történő tervezése. A gazdasági növekedésnek a mértéke folyamatosan változik és ez a változás nem pozitív előjelű, hanem negatív előjelű. Azt gondolom, lehet, hogy egyes országok - így talán Magyarország is - örülhet akkor, hogy ha nem negatív lesz a gazdasági növekedés, hanem esetleg pozitív lesz, és ebből adódóan az exportnövekedés költségvetésben szereplő értéke, véleményem szerint, erősen eltúlzott, illetve magas kockázatot jelent.

Ugyanilyen magas kockázatot jelent a GDP növekedés magas tervezett szintje, bár az utóbbi napokban ennek a csökkentését már a pénzügyminiszter úr jelezte, de nagyon nehezen tervezhető ez a tétel is. És amit az Állami Számvevőszék is kiemelt, hogy ebben a nagyon bizonytalan és nagyon nagy kilengéseket mutató időszakban a tartalékok nagyon alacsony szintje a kockázatokat jelentős mértékben megemeli.

A GDP egyszázalékos szint úgy gondolom, hogy az a minimálisan elvárható szint és még egyszer jelezném, hogy úgy gondolom, ha jelentősebb változások következnek be a jövő hetekben, hónapokban, akkor úgy gondolom, hogy a parlament elé kell ezeket a kérdéseket terjeszteni és amennyiben szükséges, akkor egy pótköltségvetés formájában hozzá kell igazítani a világgazdasági folyamatokhoz az ország költségvetési pozícióját.

Aztán ilyen kisebb tételek mondjuk szembeötlők, hogy például a regisztrációs adónak a tervezett szintje elképesztően magas, minthogyha a kormányzat nem tudná azt, hogy az elmúlt időszakban a gépkocsi értékesítések szintje jelentős mértékben csökkent, 8-10 százalék mértékű a visszaesés és úgy hallottam a médiából is, hogy jó néhány autógyár csökkenti a termelését. Ebből adódik az, hogy egészen biztosra vehető, hogy a költségvetési javaslatban szereplő mérték nem fog teljesülni. Ugyanígy a gazdasági szférában is a kis- és közepes vállalkozók helyzete drámai módon fog megnehezülni, ennek következtében nem tartom valószínűnek azt, hogy a költségvetésbe betervezett eva-bevétel teljesíthető lesz, és hosszan lehetne sorolni ezeket a kérdéseket. Tehát azt gondolom, hogy a kormányzat ezt az elemző munkát csak részben végezte el és nagyon sok hibát és felületességet tartalmaz a benyújtott javaslat.

Áttérve a bizottságunkat érintő kérdéskörre. Az a megállapításom, hogy abban az esetben, hogy ha egy olyan ágazatból történik forráskivonás, amely ágazat az elmúlt időszakban - nem is tudom, hány évet mehetünk vissza az időben, de évekre visszamenően - nagyon jól teljesített és egy fejlődő pályán mozog, ebből az ágazatból forrásokat kivonni biztos, hogy nem tesz jót az ágazatnak és biztos, hogy nem fog jót tenni a költségvetésnek sem. Tehát lehet spórolni, mondjuk a turizmus marketingbüdzséjén és lehet spórolni az ilyen típusú támogatásokon, de akkor azt is tudomásul kell venni, hogy a turizmuságazat teljesítése is vissza fog esni - már a jövő évben várható ez a visszaesés. Persze ezt majd lehet magyarázni azzal, hogy ez a visszaesés nem a marketingmunkának köszönhető és nem annak tudható be, hogy a költségvetés kisebb támogatást ad, nyújt ebben az időszakban ennek az ágazatnak, hanem a világgazdasági folyamatokkal fogják majd természetesen magyarázni ezeket a változásokat - már előre hallom ezeket a magyarázatokat.

Úgy gondolom, hogy ilyenkor inkább emelni kellene ezeket a tételeket, és erősíteni kellene ezeket a gazdasági folyamatokat, és nem visszafogni, úgyhogy ezzel a szemlélettel meg mélységesen nem tudok azonosulni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. További vélemények, esetleg kérdések a két előterjesztéssel kapcsolatban.

Lasztovicza Jenő képviselő úr kér szót. Öné a szó, képviselő úr!

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon fontosnak ítélem meg azt a mondatot, amit az Állami Számvevőszéktől hallottunk: a megalapozottság és a végrehajthatóság hiánya. Itt az elmúlt években is beszélgettünk már a költségvetésnél mindig arról, hogy a költségvetés nem kellőképpen megalapozott; de hogy ha valami tényleg nem megalapozott, akkor ez a mostani évre teljes mértékben igaznak tűnik. Főleg - azt hiszem, mindannyian ismerjük és láttuk, hallottuk - amikor volt ez a csúcsértekezlet, amit a miniszterelnök úr összehívott és a véleményformáló munkaadók, munkavállalók szövetségének a vezetői elég érdekes gondolatokat mondtak el.

Nekem lenne egy-két kérdésem. A Pénzügyminisztérium milyen számokat vett figyelembe, amikor például most felveszünk viszonylag gyorsan nagy mennyiségű rövid lejáratú hitelt? Azt tudjuk, hogy ez a tartozásainkat milyen irányba fogja elvinni, de mi várható a következő évben, években a tervezés szintjén, milyen kamatokkal kell majd számolnunk? Azt szeretném még megkérdezni, hogy az idei évben és a tavalyi évben tudnak-e egy számot mondani, hogy mennyi volt az a hitelkamat, amelyet az országnak ki kellet fizetni.

Azt szeretném kérdezni, hogy mennyire reálisak a bevételi oldalon leírt, kiszámolt számadatok. Ismerve a mostani gazdasági folyamatokat, és szakmai szervezetekkel konzultálva Veszprém megyében - mert én ott vagyok közgyűlési elnök - mindenki aggasztónak tartja a vállalatok stabilitását, több cég zár be, ezres nagyságrendben küldenek el embereket. Ez a folyamat már ősszel elindult, és ez várhatóan folytatódik is. Mennyire reálisak a bevételi oldal adatai? Hiszen ha munkahelyek szűnnek meg, akkor a bevételi oldal csökken, a kiadási viszont nő.

Ugyanez vonatkozik szerintem az önkormányzatoknál leírt számokra is. Szerintem túlzottak azok a bevételi adatok, amelyeket az önkormányzat címszó alatt látni lehet, ami nagymértékben meghatározza valójában a turisztikai terület támogatását is, mert tudjuk nagyon jól, hogy az önkormányzatok jelentős része, amely olyan területen van, rengeteg pénzt áldoz az idegenforgalmi fejlesztésekre, és ugyanúgy az önkormányzatok tartják el a sportegyesületek jelentős részét a településeket, tehát az önkormányzatok jelentős forrásokat fordítanak a sportra is. Azt gondolom, igazából nem is az lesz a legnagyobb veszély, hogy a sport területén az állam csökkenti a támogatást, hanem az, hogy mivel a cégek nagyon rossz gazdasági állapotban lesznek, kiszállnak a sport, a kultúra menedzseléséből, szponzorálásából. Ez mondjuk nem költségvetési téma, de az önkormányzatok ezzel is szoktak számolni.

Azt gondolom, hogy a mostani költségvetés abszolút alkalmatlan arra, hogy általános vitára a parlament elé vigyük. Úgy gondolom, egy kicsit hosszabb folyamatot kellene áldozni arra, hogy megfelelően alátámasztott költségvetést kaphasson a parlament. Azt gondolom, ezt az ÁSZ is nagy mértékben alátámasztotta a leírt anyagában és az itt elhangzottakban. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További hozzászólási igények? (Szalay Ferenc jelentkezik.) Szalay Ferenc képviselő úr.

SZALAY FERENC (Fidesz): Lehet a sportrészről is és a turisztikáról is kérdezni?

ELNÖK: Persze, mindenről.

SZALAY FERENC (Fidesz): Általánosságban csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy valóban bizonytalannak látszik az egész költségvetés úgy, ahogy van. Ezen nyilván senki nem csodálkozik most, azonban nem lenne baj, ha megoldási javaslatok is lennének, mert ha ez a növekedési szint, amit Andrea elmondott, ilyen szinten marad, akkor azt gondolom, hogy öt évre előre meghatározhatjuk, hogy hagyjuk így, ahogy van, fagyasszuk be, és ne csináljunk semmi különöset. Ezzel a növekedési szinttel nem lehet mit kezdeni a későbbiekben, tehát nem lenne baj, ha valamiféle utalás történne arra, hogy milyen megoldás van a gazdaság növekedéséhez, milyen elképzelések vannak az infláció csökkentéséhez, és sorolhatnám, de azt gondolom, ezt majd elmondják azok a szakemberek, akiket olvasni és hallani lehet a médiában, hiszen mindenki rendkívüli módon aggódik.

A sportköltségvetéshez: 2002-ben 30 milliárd forint volt a sportköltségvetés, most tizenkettő egész valamennyi, illetve az intézményi működéssel tizenhat egész valamennyi. Eredendően, ha itt abbahagynám sem lenne különlegesen nagy probléma, de amit mindenféleképpen gondolok, ha már itt tartunk, akkor az utánpótlás-nevelés, a szabadidősport, a diáksport kérdésköre legyen kiemelt a mostani költségvetésben. Úgy látom, hogy az utánpótlás-nevelés is kiemelt program, ezt köszönettel kell hogy vegyük. Azt gondolom, hogy ez jó. A szabadidősportnál a XXIII. fejezet és a XXVIII. fejezet tartalmaz azonosságokat. Azt gondolom, nem lenne baj, ha összevonnánk ezt a két kérdést, mert egy mondattal utalni a XXVIII. fejezetben arra, hogy és még szabadidősportra is a kétszáz-valahány millió forintból lehet átcsoportosítani, ez megint kavarodásra fog okot adni a későbbiekben. Szerintem érdemes lenne egy szintre venni.

Nem baj, hogy a létesítményfejlesztő program egy kicsit világosabban látszik, egy része, egy közel 200 millió forintos az önkormányzati és állami intézmények működtetése, fenntartása, fejlesztése, és 1,4 milliárd forint a PPP-módszerben való fejlesztéseknél. Azt gondolom, itt sem lenne szükségtelen egy egységes fejezet, hiszen akkor látnánk az egészet, hogy miről szól.

Azt nem értem, hogy a versenysport-fejezetnél miért kell ekkora csökkentés, amikor mind a paralimpiai, mind pedig az olimpiai beszámoló megmutatja, hogy mik a problémák, és előre kéne négy évre készülni, előre kéne négy évet tervezni a versenysportnál, főleg az olimpiai kérdésekben. Jó lenne valamilyen szinten előre láttatni és kezelni, hogy a későbbiekben mire lehet számítani. Az jó, hogy a köztestületek külön kapják a pénzeiket, ez rendben van. Azt gondolom, hogy ez egy kicsit megnyugvás lesz mindenkinek. A mértéke természetesen nem az igazi, mint ahogy a Wesselényi Alapítványnál is 7 millió forintos a csökkentés, és Török doktor elmondta, nem tudom, hányszor, hogy már ez a mostani költségvetési összeg is kevés. A visszavontra gondolok, tehát a visszavont és a mostani közötti különbség 7 millió forint. Azt gondolom, hogy az összeg, ez a negyven-valahány millió forint kevés lesz a Wesselényiben, itt mindenféleképpen többen kellene gondolkodni. Nehezen mondom ki, hogy többen, mert nyilván pontosan tudom én is, hogy nincs sokkal több, de ha stratégiai kérdésekről beszélünk, akkor azt gondolom, be kellene látni, hogy jobb lenne, ha ide egy kicsit több jutna.

Nem látom benne a diáksport-feladatoknál a mindennapos testnevelés forrásainak biztosítását. Lehet, hogy az oktatási fejezetben ott van, de, bevallom őszintén, nem néztem. Ha tetszenek tudni erre válaszolni, azt megköszönném. Mint ahogy azt a százmillió forintot sem látom, ami itt elhangzott, amikor a Nemzeti Sporttanács új elnökét meghallgattuk, hogy esetleg százmillió forint jut a testnevelő tanárok külön díjazására. Ez a fogyás egyik jelentős mértéke, és ez az elvonás a sportköltségvetésben, vagy itt hogy és miképpen állhatunk?

Összességében azt kell mondanom, hogy a legkevésbé örömteli kilátásaink sincsenek a jövőre nézve, nem csak a sport, nyilván az egész költségvetés területén.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További észrevételek, esetleg kérdések? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor nekem lenne még néhány kiegészítésem.

Az előttem szóló képviselőtársaim elmondták aggályaikat a költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatban. Megmondom őszintén, igazából egyáltalán nem értem, hogy lehet benyújtani egy költségvetési törvényjavaslatot szeptember 29-én úgy, hogy abban nem veszik figyelembe azt az egész világot sújtó pénzügyi válságot, amelynek a jelei akkor már nemhogy láthatóak, hanem gyakorlatilag tapasztalhatóak voltak. Hogy lehet az, hogy a miniszterelnök nyilatkozik szeptember közepén, és azt mondja, hogy a nemzetközi pénzügyi válság töredéke fog begyűrűzni majd Európába, és egyáltalán nem érinti majd Magyarországot? Hogy lehet ennek megfelelően készíteni egy olyan költségvetést, amelyet utána rohammunkával kell átdolgozni?

Ahogy az Állami Számvevőszék igazgatóhelyettes asszonya is elmondta, három napja volt az Állami Számvevőszéknek arra, hogy érdemi véleményt mondjon a törvényjavaslatról. Nekünk sem sokkal jobb a helyzetünk, mert nekünk öt napunk állt erre rendelkezésre. Azt gondolom, hogy az a szocialista politika vagy taktika, a problémák bagatellizálása és szőnyeg alá söprése, abban bízhatott a miniszterelnök, semmi más értelmes indokot erre nem látok, hogy valahogy majd ezt is megússza, valami PR-ral átvészeli. Láthatóan ez nem sikerült.

Nem tartalmazza a részletes fejezeti kötetek átdolgozását, az ÁSZ-nak nem volt lehetősége arra, hogy ezeket a részletes elemzéseket végignézze, nem számolt a Nemzeti Bank rendkívüli 300 bázispontos kamatemelésével. Ezt nem tehette meg, mert ez később történt, bár, jelzem, azért fontos volna, hogy a kormánynak ilyen információi is legyenek. 18-án benyújt egy költségvetési törvényjavaslatot, majd 22-én az MNB megemeli az irányadó kamatot három százalékkal. Nem hinném, hogy erről nem volt információja a pénzügyminiszternek. Illetve már akkor is tudni lehetett, hogy a válság jelentős, kevés lesz az a devizatartalék, amivel az ország rendelkezik, sőt, kevés lesz még az az Európai Központi Bank által ígért ötmilliárd euró is, tehát az IMF, a Nemzetközi Valutaalap segítsége kell. Abszolút nem foglalkozott ezzel a kérdéssel sem a költségvetés, fogalma sem volt az előterjesztőnek arról, hogy milyen feltételrendszert állít majd az IMF a támogatási keret lehívása mellé.

Tehát annyi a bizonytalanság ebben a költségvetésben, Hadházy Sándor képviselőtársammal teljesen egyetértek, ez valószínűleg köszönőviszonyban sincs azzal, ami majd 2009. év végére teljesülni fog. A bajom az, hogy ezt csak részben okozzák a nemzetközi pénzügyi helyzet folyamatos változásai; ennek van azért egy olyan tudományos háttere, van egy olyan információs bázis, ami alapján legalább a fő irányvonalakat egy magára valamit adó kormánynak meg kellene tudnia tippelni.

Az, hogy mi van a fejezetekben: a turizmust és a sportot, ha nézem. Az Önkormányzati Minisztérium költségvetése 4 milliárd forinttal csökkent, ebből több mint 2 milliárdot, 2,2-öt tesz ki a turizmus és a sport. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a költségvetési megszorítások legnagyobb vesztese éppen e két terület, amit az előttem szólók már elmondtak, hogy mely részterületeken érinti mind a sport, mind a turizmus szakmát.

Az mindenképpen üdvözítő, még a rossz feltételek közepette is, hogy a sporttámogatások között az utánpótlás-nevelés támogatása nemhogy szinten tudott maradni, hanem még növekedni is tud. Valóban azt gondolom, hogy bármilyen rosszak a körülmények, nem lehet a jövőt felélni, tehát a mára koncentrálva legalább az utánpótlás-nevelés feltételrendszerét biztosítania kell a mindenkori kormánynak; sőt infrastruktúra és egyéb sportegészségügyi és sporttudományos háttér biztosításában még többet is kellene vállalnia, mint amire most ez a költségvetés javaslatot tesz.

A turizmus pedig egyszerűen katasztrófa. Tehát a TC keretét, ha itt visszaemlékezem - most pontosan nem tudom, de '98 vagy '99-ben volt 6 milliárd forint a turisztikai célelőirányzat (Lasztovicza Jenő: '98-ban.) '98-ban, Lasztovicza Jenő képviselőtársam segít - 10 éve volt kérem szépen 6 milliárd forint a turisztikai célelőirányzat. 10 éve; eltelt 10 év úgy, hogy mára visszajutottunk ugyanoda a turisztikai támogatások terén. Ha nézzük azt, éppen a legfrissebb adatok - ma reggel hallgattam a rádióban -, hogy a balatoni foglalások már jelentősen visszaestek, nyilván várhatóan a belföldi turizmus is vissza fog esni, hiszen arról nem is beszéltünk, hogy a költségvetés még reálbér szinten tartásával számol - kérem szépen, reálbércsökkenés lesz jövőre; a tegnapi hírek alapján - nyilván szocialista képviselőtársaim több információval rendelkeznek nálunk - reálbércsökkenés várható.

A háztartások fogyasztásának növekedésével számol a költségvetés. Hol? Nemhogy fogyasztásnövekedés lesz, fogyasztáscsökkenés várható, tömegesen fognak bedőlni a lakás és egyéb hitelek, az emberek örülnek, ha túlélik ezt az időszakot. Arról nem beszélve, hogy áfaszinten is - a vállalkozások szempontjából is - áfabevétel növekedésre számít a Pénzügyminisztérium, hol? Tömegével fognak csődbe menni vállalkozások kérem szépen, senki nem kalkulál ezzel? Munkahelyek százai, ezrei fognak megszűnni, nemhogy járulékbefizetések lesznek, hanem majd munkanélküli segélyért fog folyamodni az a több ezer ember, aki elveszíti jövőre a munkahelyét. Hogy lehet így tervezni egy költségvetést, hogy egyszerűen figyelembe se veszik azt, hogy mi történik körülöttünk. Minden szomszédos ország arra törekszik, hogy próbálja növelni az állami beruházások mértékét, előrehozni azokat a beruházásokat, amelyiket későbbre tervezett, közmunkaprogramokat indítani, hogy a megszűnő munkahelyeket valamilyen módon pótolni tudja. A magyar kormány e tekintetben semmit nem lép, ez a költségvetés semmilyen válaszlépést nem tartalmaz a külpiaci változásokra.

Kovács Ferenc képviselőtársam, vagy Hadházy Sándor említette az exportnövekedésnek a kalkulálását szintén, amivel a költségvetés kalkulál. Az rendben van, a gyenge forint nyilván az exportlehetőségeket növeli; csak az a baj, hogy a hazai gyártókapacitás döntő többsége importra épül, ezeket sem látom abszolút, hogy a költségvetés ezzel érdemben foglalkozott volna.

Tehát azt gondolom, hogy ez a költségvetés ebben a formájában teljesen megalapozatlan, abszolút alkalmatlan arra, hogy általános vitára bocsássuk, mert ezt még módosító javaslatokkal sem lehet olyan állapotba hozni, amely egyáltalán Magyarországnak a jövő évi túlélését biztosítani tudná. Biztos vagyok abban, hogy rövidesen itt újabb költségvetési törvényjavaslat módosítás kerül a parlament elé, azt pedig nem tudjuk egyáltalán, hogy a kormány milyen cselekvési programot tervez, amivel a pénzpiaci válság hatásainak a csökkentését vagy mérséklését kívánná elérni.

Egy kérdésem lenne még a pénzügyminisztériumi munkatársakhoz. Ugye a turisztikai célelőirányzat belső felosztási számait nem látjuk a mostani tervezetben, a visszavont költségvetési törvényjavaslatban benne volt. Az érdekelne engem, hogy a marketing költségvetést mennyire érintette, tehát a Magyar Turizmus Részvénytársaság költségvetését mennyire érintette a módosítás; az eredeti tervben 5 milliárddal szerepelt: a 850 millió forintos csökkentés mennyiben érintette az MT Rt. keretét. Ugyanis ebben a helyzetben, amikor egy általános recesszió van, az egyetlen megoldás az lenne, hogy a marketing költségvetéseket növelni kéne, hisz új piacokat kéne találnunk. Elsősorban olyan piacokat, amelyeket kevésbé érint a pénzügyi válság; olyan piacokat, amelyekről még mindig található olyan vevőközönség, aki az első vagy legfeljebb második helyen rangsorolt utazásait meg tudja tartani. Mert nyilvánvaló, hogy a társadalom nagy részének a második-harmadik utazásai egyszerűen meg fognak szűnni és talán az elsők megmaradnak. Hiszen a diszkrecionális jövedelem olyan szinten fog csökkenni a jövő évben, hogy egyszerűen nem teszi lehetővé az ilyen típusú költéseket. Fontos lenne arra, hogy mondjuk az MT Rt. hogyan tud reagálni egy ilyen helyzetben - erre kérnék szépen majd választ. És amennyiben korábbi kérdésekhez van még véleményük, illetve válaszuk, akkor arra megadom a lehetőséget, de előbb még Kovács Ferenc képviselő úr kért szót.

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy egészen biztos, hogy ez a gazdasági válság egy másik tényező, mint az ország gazdasági helyzete. A kormánynak ez kapóra jött, ugyanis a hat év nem kormányzásnak az eredménye miatt az ország úgy eladósodott, hogy csoda, és a gazdasági válság alkalom arra, hogy szétmaszatolják az egész társadalomra az ő felelősségüket. Kérem szépen, emlékszem nem tudom hány száz lépésre, emlékszem sokféle programra, 100-napos programokra, hol vannak ezek? Ez mind csak PR tevékenység volt, ezt fizetjük most meg mi mindannyian adófizető polgárok - ez az első.

A második véleményem az, ami a turisztikához kapcsolódik - és ez igazából szakmai vélemény -, úgy hiszem, hogy most csak azért is erősíteni kellene a marketinget és még több pénzt beleölni, ugyanis a piacok átrendeződnek. Az látszik, hogy a turisztikai piacok területén volt egy olyan trend, hogy egyre inkább - elsősorban az olcsó repülőjáratoknak köszönhetően - távolabbi egzotikus helyek iránt kelt fel az érdeklődés; és azt vették fel azok az országok úti célként és azok lettek nagyon népszerűek, ahol fizetőképes kereslet van, mert ezek elérhető áruvá váltak. Most részben a kerozinárak, részben az egyéb inflációs tényezők miatt, ami a világon most végigsöpör, elképzelhető, hogy teljesen más tendencia fog kialakulni. Nekünk most fokozatosan kellene megjelenni adottságainkkal azokban a küldő országokban, ahonnan remélhetünk vendégeket. Igenis a turizmus az egyetlen olyan szektora az egész gazdaságnak, amely többet tud hozni, többet tud profitáltatni az egész társadalomra nézve, mint bármelyik más ágazat.

Mint a turizmusból élő szakember szomorúan tapasztalom azt, hogy például a mezőgazdaság - nem lebecsülöm a mezőgazdaságnak a teljesítményét és annak az értékeit - sokkal, de sokkal több támogatást kap folyamatosan, amikor GDP-ük arányában sokkal kevesebb jövedelmet hoz a Magyar Köztársaság részére. A turizmusra kellene most nagyon sokat költeni, a marketingre kellene nagyon sokat költeni, ugyanis szerintem az utazási szokások át fognak rendeződni és valóban a mi értékeink újra eladható célponttá tennék hazánkat. Ezt komolyan gondolom, mert az előbb elsorolt érvek mellett még az is ez mellett szól, hogy valóban még itt Európa közepén mi vagyunk az a szolgáltatás, azokkal a szolgáltatói körökkel rendelkező vállalkozások, vállalkozók itt működnek, amelyek megfelelő színvonalon az igényesebb és kevésbé igényes pénzzel rendelkező réteget ki tudják szolgálni. Ezért megdöbbentőek ezek a számok, amelyet a turizmusra juttatnak.

Párhuzamosan tárgyaljuk itt mellette majd a mai nap még az olimpiai szereplésnek a tényét. Aki bele tudott tekinteni ebbe az anyagba, amit sajnos csak most kaptunk meg, látszik, hogy elsősorban itt is a pénz az, ami meghatározó volt és számomra, komolyan mondom -többször elmondtam a bizottságban is - szomorú tényként kell rögzítenünk, hogy elsősorban azért, ami felelősségvállalás lenne, nem tesszük oda mi képviselők a költségvetésből azt a pénzt, amellyel akár egy sikeresebb olimpiai szereplés is garantálható lenne. A turizmus és a sport részben összefüggő területek. Úgy hiszem, hogy ha komolyan gondolkodunk akár egy 2020-as olimpiában - mert most ilyen tervek lebegnek itt -, akkor most kellene befektetnünk erre is, akár az utánpótlás-nevelésre, akár a létesítménybővítésekre gondolunk, mert közvetve a magas színvonalú sportversenyek - akár Európa bajnokságok, világbajnokságok, olimpia rendezése - igenis nagyon fontos turisztikai tényezők. Tehát a sport mint vonzerő nagyon sok embert vonz egy-egy rendezvény helyszínére, akik jó költővendégei az országnak.

Az előttem szólókhoz csatlakozva elmondhatom, hogy számomra, és azt hiszem, a magyar állampolgárok többségének számára elfogadhatatlan az a rögtönzés, amelyet az elmúlt napokban láthattunk. Shakespeare jutott eszembe, ez sajnos nem a vígjátéka a rögtönzéseknek, hanem a drámája. A kormány nem tudja, mit csinál. Ennek a kormánynak mennie kell, le kell mondania, és vagy szakértői kormánynak, vagy új választásnak kell következnie, mert ez így nem tartható tovább. Jó lenne, ha ezt mindenki belátná, mert én úgy hiszem, hogy ez az ország sajnos hat éve nincs vezetve. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Nagy Imre képviselő úr kért szót.

NAGY IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megmondom őszintén, hogy nem terveztem, hogy szót kérjek, egyrészt, mert azt gondolom, hogy a költségvetésről alkotott kép, akár a szakágainkban is, szerintem elég egyértelmű, mint ahogy elég egyértelmű az a világgazdasági helyzet is, amely körülvesz bennünket. Úgy is éreztem, hogy a képviselőtársaim - jó néhány költségvetési vitát megéltünk már együtt - némileg ezt a helyzetet értékelve és látva is tették meg hozzászólásaikat, és nem vitatható az, hogy nyilván nem örömteli sem a sport, sem a turisztika szempontjából, amit önmagukban a számok mutatnak. Azonban látom most már, különösen Kovács képviselőtársam hozzászólásából, hogy megint sikerült elmenni egy olyan irányba, amit nem lehet szó nélkül hagyni, azzal az ellentmondásossággal sem, amit ő maga is képvisel.

Hogy erre csak egyetlen példát hozzak: ha csak PR-fogásnak értékeli a száznapos programot, akkor nagy valószínűséggel messze nem ment volna ki az a jövedelem 2002-ben, ami többek között ezen hitelfelvételek mögött áll, tehát gazdaságilag alapvetően hozzájárult ehhez a helyzethez. Az egyik oldalon PR-tevékenységnek mondani azt, ami gazdasági kihatásában ténylegesen bekövetkezett - hozzáteszem, hogy valószínűleg nem helyesen -, a másik oldalon azt is tehetjük, hogy elég nehéz lenne azt mondani akár a pedagógusoknak, hogy bizony jobb lett volna, ha nem kapják meg azt a béremelést, amit akkor megkaptak.

Érzem a kettősséget persze abban is, hogy a költségvetés általános számainál, a megalapozottságnál elhangzik sok észrevétel, de benne van az is, hogy nagy valószínűséggel éppen a viszonylag gyorsan változó helyzetben, mondhatnám, hogy előre nem látható folyamatoknál mást lehet, hogy nem tehetne a minisztérium, minthogy egyfajta tartalékot képez. Akár még tíz százalékot nyugodtan levehetünk, eltehetjük, de nem gondolnám, hogy akár az elnök úr szerint ezek az előre látható folyamatok beilleszthetők lennének most a költségvetésbe. Ha pedig módosítani kell, mert a helyzet változik, akkor azt gondolom, hogy kell majd változtatni, de az nem függ össze a mostani költségvetési tervezéssel. Ha pedig, még egyszer mondom, most egyfajta ilyen jellegű vésztartalék képzésére kerülne sor, akkor még sokkal élesebb vitába keverednénk a költségvetés - főleg egyes szakágakra vonatkozó -számai miatt.

Egyetértek azzal, hogy a sport helyzetét, főleg most, amikor olimpiai értékelés van, nézzük meg reálisan. Látjuk, hogy körülbelül mi kellene ahhoz, hogy ebben a versenyhelyzetben előre lépjünk. Mégis azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen a tárcának az a törekvése, hogy az eredeti előirányzatban nem is akart visszalépni a kiemelt olimpiai évi finanszírozásból, és nyilván a második körösben kellett, ha úgy tetszik, hozzányúlni a sporthoz is, ebben az értelemben a többi ághoz képest a sport, végül is mondhatnám, hogy nem került ki rosszul a költségvetés eddigi számai alapján a versenyből, mert legalább közel a megelőző évek szintjét tartani tudja.

A turizmusnál nyilvánvalóan én is részben szomorú vagyok. Rib-elnöki, tehát regionális idegenforgalmi bizottsági elnöki találkozó volt hétvégén, ahol megfogalmazták, rám bízták -, de ezt az illendőségen kívül bizony mással alátámasztani nem tudom -, hogy a turisztikai célelőirányzat regionális idegenforgalmi bizottsági pályázati maradjanak meg. Azt gondolom, hogy azt az alapelvet elfogadhatjuk, amelyet az elnök úr is mondott, hogy legalább a Turizmus Rt.-nek ilyen mértékű támogatása meg kell hogy maradjon, nem csökkenthető, még akkor sem, ha - még egyszer mondom - látnék én forrást akár rendezvénytámogatásnál, és máshol is szükségesnek. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy akár ez az év, akár a jövő év egy dologban - és ez a gazdaságélénkítéshez mindenképpen hozzájárul - fontos, hogy az európai uniós támogatásokból soha nem látott mértékű fejlesztések kerülnek a turisztikába. A pontos számokat nem adtam össze, és nem akarom a saját régiómat felhozni, mert mondhatják a képviselőtársaim, hogy nem véletlenül mondom, hogy nálunk van a legnagyobb fejlesztési forrás a ROP-on belül turisztikára, de országosan is azt lehet mondani, hogy százmilliárdos nagyságrendű döntés van, illetve fejlesztéselindulás lesz egy éven belül, és a következőben némileg még nagyobb forrás is. Ilyen fejlesztési források nem álltak rendelkezésre, de ha a szervezetfejlesztésre tett pénzeket, akár a TDM-eket nézem, akkor most abban folyik a gondolkodás, hogy hogyan lehet ezeknek a pénzeknek egy részét a fejlesztés mellett marketingre, illetve bizonyos értelemben még akár rendezvények támogatására is fordítani. Azt gondolom, ha valahol egyáltalán van lehetőség arra, hogy a vállalkozásélénkítés megtörténjen, akkor ez a turizmus lesz.

Az utolsó megjegyzésem a marketingre vonatkozna. Csak pici rosszalkodással jegyzem meg, hogy egyetértünk, de nem gondoljuk, hogy a marketingben azt kellene hirdetnünk, hogy milyen nagyszerű, hogy minket is elért a gazdasági válság, jöjjön hozzánk, itt is azt tapasztalhatja, mint Európa más részein, és hogy a PR-nak alapvetően erről kellene szólnia. Ha pedig véletlenül arról szól egy központi reklám, hogy jöjjön hozzánk, mert egy békés, jó országba jöhet, akkor nem gondolom, hogy ezért támadni kellene. Tehát azt gondolom, hogy az a kettős beszéd, amely egyrészt a bizottság szakmai oldalán nem jelenik meg, máshol, a PR-ban, igen, nem tesz nekünk jót. Ez legalább olyan, mintha a költségvetésről ilyen típusú kettős beszédet tennénk. Még egyszer mondom, sosem tapasztaltam, hogy itt, a Házon belül ne ismertük volna fel - akármilyen kormányoldaliak - reálisan, ha nehéz helyzet van, például a költségvetés tervezésénél. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Világosi Gábor, utána Nagy Jenő képviselő úr.

DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Abba az elemzésbe nem akarok belebocsátkozni, hogy mennyire jön kapóra ez a világgazdasági válság az éppen aktuális kormánynak és mennyire nem. Én azt hiszem, ha komolyak akarunk lenni, akkor azt kell látnunk, és abban kellene gondolkodnunk, hogy ezt a hihetetlen nehéz helyzetet legalább arra felhasználjuk, amire szerintem fel kellene használni, és akkor vagyunk felelősek - a kormány és az ellenzék teljesen egy kalap alatt -, ha a jövőt tekintve az alagút végét megkeressük. Ugyanis én azt látom a legfőbb hibájának a költségvetés-tervezetnek is, hogy a ma problémája reményeink szerint majd külső segítséggel és egyebekkel megoldható lesz, de ha nagyon primitíven akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy a mát most már tényleg fel kellene áldozni a jövőért. Tehát olyan strukturális átalakításokra lenne szükség, amelyek számot vetnek azzal, hogy a jelenlegi helyzetből csak akkor tudunk majd a jövőt tekintve pozitívan kijönni, ha azért valamit teszünk is, és már ebben a költségvetésben is teszünk valamit.

Azzal egyetértek, ami legalábbis a sportköltségvetés tervezetét érinti, ott valami halvány reménysugár van. Értem ezalatt azt, hogy az utánpótlás-nevelési feladatokra még nő is az összeg, hiszen pontosan ez lenne a lényeg, hogy a jövőt megalapozzuk még ebben a szituációban is. Mindenki tudja persze, hogy a végösszeg kevesebb, de gyakran abba a hibába esünk, hogy ugyanakkor pedig a részösszegeket mindenki növelni akarja. Akkor már elfeledkezünk arról, hogy a végösszeg pedig kevesebb. Én nem akarok ebbe a hibába esni, de éppen ezért szeretném azt mondani sarkosan, hogy bizony nekem fájna, fájna, persze, de ismerve a helyzetet, jóval kevésbé fájna az, ha 2008-ban vagy 2009-ben az élsportolóink kevesebb Európa-bajnoki címet nyernének. Mert tudomásul kell venni, hogy valahonnét el kell venni, és ha én elvennék - ebben az egyben nem értek egyet Szalay Ferenccel -, akkor én még mindig azt mondom, hogy bizony-bizony az élsporttól kell elvenni, és onnét is az utánpótlásban kell a lehetőségeket megteremteni, az élsport kárára is.

Ugyanis, hogy ha egy kicsit megnézzük ezeket az adatokat, akkor persze mindenki örül annak - elnök úr is itt -, hogy az utánpótlás-nevelésre több marad, vagy több jut majd remélhetőleg. Ugyanakkor persze, ha megnézzük a részleteket és megnézzük azt, hogy a Wesselényi például csökken, hát azért a Wesselényi is utánpótlás volt uraim és hölgyeim. Tehát, hogy ha a végén reális számot akarunk kapni, akkor azt hiszem, hogy végig kell menni a különböző tételeken, és akkor meglátjuk, hogy végösszegét tekintve valóban az utánpótlás plusszal jön-e ki ebből a dologból.

Tehát összegezve azt hiszem, hogy ami a sportköltségvetésben valamennyire látszik, azt az egész költségvetésen jelentősen át kellene vezetni, azaz strukturális változtatásokra van szükség. És ismétlem, ha már egyszer szűkülnek a lehetőségek, akkor a szűkös lehetőségeket arányaiban is és bruttó összegét tekintve is a jövőre kell fordítani, és sajnos ezért áttörést nem látok még a sportnál sem, hát még a többinél; amikor megfogalmazódnak a gyönyörű szép elvek itt, hogy egészségesebbek legyünk, meg egyebek, ugyanakkor meg ezek az összegek csökkennek.

Végre valahára most már - bár rengeteg cikk megjelent a médiában, rengeteg nyilatkozat elhangzott - tényleg tudatosítani kellene, hogy ne legyünk olyan botorok, hogy reggeltől-estig azt méricskéljük, hogy most hány olimpiai aranyérmünk volt mondjuk, Helsinkiben és most mennyi van. Meg hogy most hányadikak vagyunk a nemzeteknek a listáján, mert hú most már nem vagyunk bent a tizenötben, hanem csak a huszonegyedikek vagyunk, persze majd még egy pár doppingvétség kiderül, aztán majd felmegyünk a tizenhetedikre remélhetőleg - szálljunk már le erről. Szóval tényleg azt hiszem, hogy annyira a felszínen mozgunk, ami megakadályozza azt, hogy a mostani 14, 15, 18 éves sportolóknak, utánpótlásnak, és szeretném hangsúlyozni, a mindennek alapját adó diáksportnak a megfelelő helyzetbehozatalára tényleg reális esélyünk legyen. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

Nagy Jenő képviselő úr, öné a szó!

NAGY JENŐ (MSZP): Köszönöm szépen. Lerövidítem a hozzászólásomat. Előttem itt Nagy Imre képviselőtársam és Világosi Gábor is körülbelül arról beszélt, amiről én is szerettem volna. Értem én, hogy az ellenzék ilyenkor azt teszi, ami a dolga, de azért néhány megjegyzést az elnök úr által elmondottakhoz tennék: hogy nem igaz, hogy ezt nem lehetett előre tudni. Elnök úr, jelentem, nem lehetett előre tudni, nálunk sokkal nagyobb szakemberek se tudták; ha ezt előre lehetett volna tervezni és tudni, akkor a Barroso és az Almunia nem éjjel hívja össze a válságstábot, hogy most mit kellene Európában csinálni. Tehát ez nem kisebbíti esetleg a mi felelősségünket, vagy a belső bajainkat nem csökkenti, de azért a reális megítéléshez ez bizony mindenképpen hozzátartozik. Itt naponta változott és sajnos még naponta változhat is a helyzet, jó, ha ezzel számolunk.

Amit Kovács Ferenc képviselőtársam mondott, ha olyan helyzet lenne, hogy itt lenne a humor helye, hogy "kapóra jött" a kormánynak, akkor elmondanám azt, hogy valamelyik Rejtő-könyvben van az - a "Vesztegzár a Grand Hotelben" -, hogy ne legyen balhé, kiállt az illetékes főnök és azt mondta, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat és erre kitört a pánik. Tehát egy ilyen sejthető, kellemetlen események bekövetkezése előtt lehet, hogy a legnagyobb bajt akkor okozták volna az illetékesek, hogy ha az a kevés, aki már többet tudott, mint mi, pánikot kelt. Természetesen senki nem örült, nem lehetett biztosan tudni, sejteni lehetett, hogy a dolgok így következnek be, és hogy lehet ebből, nem azt mondom, hogy "kapóra jött", meg jól jön, de van példa a közelmúlt történetében, hogy voltak országok, akinek úgy jött kapóra, hogy az örökös szembeállást végül is akkor adták föl, mikor a saját országuk, hazájuk ilyen nehéz helyzetbe került. Itt a spanyol példára gondolok a Moncloa-paktumra, amikor kénytelenek voltak leülni és azt mondani, ha mi most nem értünk egyet fontos gazdasági intézkedésekben, akkor elsüllyed az ország - ekkor indultak el a felemelkedés útján és ugyanígy volt Írország is. Ilyen szempontból nem "kapóra jöhet", de tanulság lehet.

A turizmusról ennél rövidebben. Tudomásul kell vennünk, ha nem is örülünk, hogy a mostani helyzetben bizonyos pályázati pénzek szűkösebbek lesznek, egy-két dologra nem lesz lehetőség: a marketingkeret, mint hallottuk, vagy hallani fogjuk, azért marad.

Nagy Imre már finoman érintette, én nem annyira finoman mondanám, hogy mikor egyik oldalról itt az általam tisztelt fideszes kollegáim, szakemberek: Kovács Feri és mások, mondják a marketing fontosságát, a másik oldalról pedig a párttársatok "lövöldöz" arra, ami pont ezt szolgálná, hogy ebben a nehéz helyzetben jöjjön több turista Magyarországra, Budapestre. Az idegenforgalmi szolgáltatók, szállodások, szakemberek által javasolt és általuk befizetett összegből szervezett kampányra nem illik úgy "lőni", hogy az a kormánypropagandát szolgálja. Azt gondolom, mindenkitől higgadtságot, mértéktartást kérek, és mind a két oldalnak azt mondom, hogy most az a helyzet van, amikor politikai haszonszerzésre bármilyen szituációt vagy a másik hibáját felhasználni több mint bűn, hiba. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

Lasztovicza Jenő képviselő úr következik.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Itt a történelemben már visszament egy-két képviselőtársam, de azért szeretnék emlékeztetni. Ha megnézünk egy sarokkövet, amit úgy hívnak, hogy 2002-es kormányváltás, ott volt egy gazdasági helyzet. Azt gondolom, hogy legelőször is a mostani kormányzó pártoknak az lenne a legfontosabb feladatuk, hogy megnéznék, hogy azalatt a hat és fél év kormányzás alatt milyen döntések születtek. Mert annak idején, amikor itt a költségvetéseket tárgyaltuk, szinte minden évben felhívtuk a költségvetés és az adótörvények tárgyalásánál a figyelmet az aggályainkra. Tehát, ha azt mondjuk, hogy 2002-től hat és fél év alatt van egy kormány, nézzük meg milyen döntéseket hoztak, hogy idejutott az ország, hogy gazdaságilag annyira sebezhető és instabil lett, hogy eljutottunk oda, hogy a most csatlakozott országok közül mi vagyunk a legrosszabb helyzetben - ezek tények. Ha megnézzük azt, hogy 2002-höz képest a magyar államadósság mértéke hogy nőtt 18 ezer milliárd forintra, az 70 százaléka a GDP-nek körülbelül, és ez a szám még romlani fog a következő időszakban, ha ilyen hiteleket veszünk fel a gazdaság megmentése címszó alatt.

Tehát csak azt szeretném mondani, hogy el kéne gondolkodni a kormánypárti többségnek, vagy most már kisebbségnek, meg a kormány azon bölcs tagjainak, akik a döntéseket behozzák a parlament elé, hogy gyerekek mit is rontottunk el hat és fél év alatt, mert abból tanulni lehetne, és nem kellene elkövetni ugyanazokat a hibákat a következő időszakban. Mert ettől félek, hogy ugyanazt a hibát követjük most el a mostani költségvetés tárgyalásánál, mint amit hat éve folyamatosan csinálunk, hogy az ország idejutott.

Na most, szeretnék emlékeztetni még egy-két dologra. Az Orbán-kormánynak se volt azért fenékig tejfel az a négy év, hiszen ha belegondolok, akkor volt egy orosz válság, volt délszláv háború, volt ciánszennyezés - nagyon sok minden volt -, ami a gazdaságot ugyanúgy sújtotta, mint ahogy most sújtja a mostani gazdaságot. Tehát azért ezeket figyelembe venném akkor, amikor a gazdasági válságra hivatkozunk csak. Azért érdemes lenne egy-két ország példáját megnézni, mondjuk: Svédországét, Belgiumét, hogy akkor az ő gazdaságuk is hogy lett - mit tudom én - 5-6 év alatt szufficites, úgy, hogy az elvonásokat nagymértékben drasztikusan csökkentették. Most tegnap is elhangzott a parlamentben, Magyarországon 54,6 százalék, amit száz forintból elvesznek, ennél már csak Belgiumban vonnak el többet; de van olyan számos ország Európában, ahol még harminc forintot se vonnak el száz forintból - tehát a visszaosztás mértékét kellene csökkenteni. Tehát vannak olyan nagyon jó példák, amelyeket nem nekünk kéne kitalálni, csak alkalmazni kellene, adaptálni az országra.

Mondom, még egyszer fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a mostani helyzetnek, hogy ilyen nehéz, az az oka, hogy van hat és fél év kormányzás, milyen rossz döntéseket hoztak; most már nem kéne Orbán Viktorozni, meg fideszesezni, ezt le kéne már zárni. A politikailag fontos döntéseket, amelyek a gazdaságra kihatnak, azt hat és fél év alatt az önök kormánya hozta és tényleg, ha bölcsek lennének, akkor a tanulságokat levonnák ebből. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm.

Pál Béla alelnök úr kért szót.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetésről szóló törvény általános vitára való alkalmasságáról döntünk, mégis elég tág határok között mozgott a vita, egészen Shakespeare-től a jelenlegi kormány felelősségéig. Elgondolkodtam - úgy, ahogy erre Lasztovicza Jenő képviselő úr is kérte a bizottság tagjait - azon, hogy folytatunk most is egy vitát egy egyáltalán nem hagyományos helyzetben, de mi a vitát teljesen a hagyományainknak megfelelően folytatjuk. Mit is értek ezalatt? Évről évre visszatérő esemény, hogy kormánypárt és ellenzék dönt egy költségvetés általános vitára való alkalmasságáról, amely minden évben alkalmat ad természetesen a mindenkori ellenzéknek arra, hogy bebizonyítsa, hogy a kormány miért nem jól végzi a munkáját, hogy természetesen mindenért a kormány a felelős: azért, ha süt a nap és azért is, ha nem és még inkább azért, hogy ha esik az eső. Természetesen a kormánynak pedig lehetőséget ad arra, hogy általában a realitások között mozogva próbálja bebizonyítani az ellenzéknek, hogy ez azért mégsem úgy van, mert a realitásokat figyelembe kell venni.

Ha ezen nem tudunk változtatni, hogy csak a hagyományos szerepköröknek megfelelően ellenzékként és kormánypártként folytatjuk le ezeket a vitákat, és olyan mondatok hangzanak el az ellenzék szájából, hogy a jelenlegi kormánynak jól jött ez a pénzügyi válság arra, hogy elkenje a felelősségét, és netalántán olyan mondatok hangzottak volna el - szerencsére nem történt ez, mert akkor visszafordítva is igaza lenne -, hogy az ellenzéknek pedig alkalmat ad a pénzügyi válság arra, hogy még inkább azt mondja, hogy a kormány alkalmatlan a feladatai ellátására, ez sem lenne igaz, szeretném felhívni a figyelmét mindenkinek, ezért mi ezt nem is mondjuk. Akkor semmi mást nem teszünk, minthogy ahhoz a kergetőzéshez járulunk hozzá, amely most már évek óta, majd' egy évtizede történik itt Magyarországon, amelyben minden képviselő, az ellenzék is megfelel az ellenzéki feladatainak, a kormánypárt is megfelel a kormánypárti feladatainak. Csakhogy, kedves, jó képviselőtársaim, ha elgondolkodunk, ha ezt nem hagyjuk abba, és nem tudunk egy kicsit felülemelkedni, akkor ugyan mi elszínházozhatunk egymással, és elkergethetjük egymást az asztal körül hol kormánypártként, hol ellenzékként - természetesen ellenzékként szabadabb fantáziával, kormánypártként kicsit szürkébben, és a realitásokhoz alkalmazkodva -, de én azt gondolom, akkor sem fogjuk teljesíteni azt, amit az ország képviselőként elvár tőlünk, azt, hogy felelős módon, a szerepkörünknek megfelelően politizáljunk. De azért néha-néha talán azt is nézzük meg, mi az, amiben egyet tudunk érteni, és mi az, amiben össze tudunk fogni. Ezért tehát én köszönöm mindazoknak az ellenzéki képviselőtársaimnak, akiknek a hozzászólásában nyomaiban legalább ez a hozzáállás felmerült, mert nekem meggyőződésem, hogy ez lesz a jövő.

Gondolkodjunk tovább! Ha már más is megengedte magát, hogy az általános vitára való alkalmasságnál másról is beszéljen, engedjék meg, hogy én is csak még egy gondolattöredéket megengedjek magamnak. Gondolkodjunk tovább! Mondjuk, igaza lesz a Fidesznek, és kikényszerít egy előre hozott választást, és feltételezzük, hogy megnyeri. Mit gondolnak, kedves, jó képviselőtársaim, akkor is tovább folytatódik majd ez, hogy hosszú évekig azt mondják, hogy igen, az előző kormány a felelős? Vagy netán azt várják el tőlünk, hogy azt mondjuk, igen, mi most támogatjuk az intézkedéseiket, vagy netán azt feltételezik, hogy mi is azt fogjuk csinálni, amit most önök, hogy feltétel nélkül természetesen mindenről azt fogjuk és azt akarjuk bebizonyítani, hogy rossz, alkalmatlan a kormány a kormányzásra, lám-lám, bebizonyosodott, hogy hiába akarták a kormányzást, nem tudnak vele élni? Mit gondolnak önök, hogy ha ezt tesszük, akkor változni fog Magyarország helyzete, Magyarország helyt tud majd állni a jelenlegi viharos körülmények között? Én azt gondolom, hogy komolyan nem gondolhatják ezt.

Ezért tehát a jelenlegi költségvetést annak megfelelően kell mérlegelni, hogy ma egy gyökeresen megváltozott helyzetben vagyunk, úgy, ahogy ezt az ellenzéki és kormánypárti képviselők jelentős része felismerte, az egyre mélyülő globális pénzügyi válság elérte Magyarországot is. Ebben a helyzetben a kormánynak három nagyon fontos feladata volt a költségvetés mellett, amelyben pillanatok alatt kellett dönteni. Az első és legfontosabb a magyar állampolgárok, a magyar bankbetétesek, vállalkozások biztonságának megőrzése, a bankbetétek garanciáinak biztosítása - ezt megléptük, törvény szól már róla. A másik a kis- és középvállalkozások segítése. 800 milliárdos hitelcsomag áll a kis- és középvállalkozások rendelkezésére, és mára már több százan használták fel ezt a hitelcsomagot. A harmadik pedig természetesen az, hogy megszerezzük a pénzügyi körök és más országok támogatását ahhoz, hogy ne erősödjön a pénzügyi válság Magyarországra gyakorolt hatása.

Bármennyire is ma mi vagyunk kormányon, önök ellenzékben, és lehet, hogy a következő években ez változik - bár természetesen nem szeretném -, és ahhoz, hogy közös felelősséggel tudjunk lépni az országért, ezen a magatartáson, azt gondolom, mindenképpen érdemes lenne változtatnunk, mérlegelve azt, hogy a válság elhárításáért nemcsak a kormány, hanem mi, képviselők mindannyian felelősek vagyunk. Természetesen mindenkinek más a felelősségi szerepe, ebben nagyobb a kormánypártoknak és a kormánypárti képviselőknek, és kisebb az ellenzéknek, de ugyanúgy, ahogy a kormánypárt elvár ebben egy gesztust az ellenzéktől, az ellenzék is joggal várhatja el, azt gondolom, a kormánypárttól, és mindkét részről meg kell adni a gesztust egymásnak, ha valóban elgondolkodunk, úgy, ahogy erre Lasztovicza Jenő képviselő úr kért minket.

Persze, ha nem gondolkodunk el, akkor használhatjuk a korábbi kliséket, akkor el lehet azt mondani, hogy kedves barátaim, ez bizony 2000-ben, 2001-ben kezdődött, hogy ma a lakáshitelek kamata, amit annak idején elindítottak, már eléri a kétszázmilliárd forintot, és akkor az ellenzék folytathatja a maga módján, hogy igen, az 50 százalékos egészségügyi, közalkalmazotti, pedagógus-béremelés mennyit vett ki a kasszából. Aztán folytathatjuk mi is, hogy igen, most öt- vagy hatmilliárd lesz a TC, de ez a TC azért ennyi, mert közben közel 300 milliárd fordítódik fejlesztésekre más forrásokból. Aztán azzal is folytathatjuk, hogy természetesen akkor volt magas a TC - ezt mindannyian tudjuk -, amikor beletartoztak a fejlesztések, amikor nem tartoztak bele, akkor általában e körül volt, néhány kivételes évtől eltekintve, amely alatt elsősorban a 2000, 2001 és 2003-as esztendőket tekintem.

Azt gondolom - megköszönve a figyelmüket -, hogy nem ártana, ha elgondolkodnánk, ezeket a realitásokat is figyelembe vennénk, mert ma elsősorban azon túl, hogy legyen költségvetése a következő évre a kormánynak, amelyről természetesen a parlamentben dönteni fognak önök és dönteni fogunk mi is, ma elsősorban az a legfontosabb feladatunk, hogy a pénzügyi válság hatásait a lehető legnagyobb mértékben csökkenthessük és tompíthassuk, azért is, mert nemcsak Magyarországot érintette ez kedvezőtlenül, hanem nálunk sokkal jobb helyzetben lévő országokat is. Elég Angliát, Németországot említeni, de ma már, ha olvassa valaki az újságot, látja, hogy olyan nagyhatalmakat is elért, mint Kína. Ilyen körülmények között egy ilyen kicsi országnak, mint Magyarország, egy lehetősége van és lesz, hogy közösen, önökkel összefogva, a lehetőségeinknek megfelelően csökkentsük ennek a mértékét, és igen, a mindenkori kormánnyal közösen. Ebben az esetben a mindenkori kormány mi vagyunk. Mi hajlandók vagyunk önökkel összefogni, hajlandók vagyunk ezeket a szlogeneket félretenni. Éppen ezért azt gondolom, hogy mi általános vitára alkalmasnak tartjuk ezt a törvénytervezetet, a parlament előtt pedig lehetőségünk van arra, hogy a módosító javaslatokról kifejezzük a véleményünket, decemberben pedig, hogy szavazzunk arról, hogy ez a költségvetés lesz-e 2009-ben az ország költségvetése.

A turisztikát és a sportot illetően csak egy záró mondatot hadd mondjak. Köszönöm, hogy Hadházy képviselő úr elismerte ebben a vitában, hogy nagyon jól teljesített a turisztikai ágazat. Én magam is sajnálom, hogy nem fordítódhat több pénz erre a területre, az azonban mindenképpen kedvező, hogy a sportnak vannak olyan területei, például az utánpótlás-nevelés, amelyet többen is említettek, ahová többletpénz fordítódhat. Természetesen ezek között a körülmények között mindenképpen fontosnak tartom azt, hogy a turisztikai célelőirányzat belső szerkezetében a marketingszervezet támogatása megmaradt.

Még egy záró gondolatot a hagyományos gondolkodásmódhoz: azt hiszem, Nagy Imre, vagy talán Nagy Jenő képviselőtársam utalt már rá, hogy mi itt arról beszélünk, hogy milyen jó lenne a marketingkeretet növelni, de azon is érdemes elgondolkodni, hogy a Fidesz más képviselője pedig kiáll, és azt kérdezi, hogy miért hirdetünk mi a New York Herald Tribune-ban. Egyébként nem a kormány hirdetett, hanem a vállalkozók és a Turizmus Rt. által közösen összeállított alapból történt a hirdetés az Winter Invitation keretében, amelyet épp az elmúlt bizottsági ülésen mindannyian megtámogattunk és megdicsértünk, amikor a Turizmus Rt. vezérigazgatója itt volt nálunk, utána pedig egy másik képviselő elmondja, hogy ez miért rossz. A helyzet fonákságára pontosan rámutat, azt gondolom, ez a lépés is. A továbbiakban ezt nem minősíteném.

Hozzászólásomat azon túl, hogy elmondjam, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk a költségvetést, inkább annak szántam, hogy lehet, hogy leszünk majd mi is ellenzékben (Közbeszólás: Nem leszünk.), lehet, hogy lesznek önök is kormányon, de higgyék el, ha nem tudunk változtatni ezeken az általános és bevett magatartási módokon, akkor nem úgy végezzük a munkánkat, amiért megválasztottak minket, és amely felelősséget elvár Magyarország tőlünk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm alelnök úr. Rögtön adom tovább a szót, csak jelzem képviselőtársaimnak, hogy mindenkinek a jelentkezését látom, de próbálom vezetni a vitát: kormány, ellenzéki hozzászólásokkal és ezért van az, hogy nem tud mindenki azonnal sorra kerülni. Most Szalay úr kap szót és utána Mohácsi József képviselő úr következik.

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Pénzügyminisztérium és ÁSZ, tessenek még bírni egy kicsit, lassan abbahagyjuk. (Derültség.) Páva képviselőtársamnak nem szeretnénk száz százalékos többséget a parlamentben, tehát, ha az ellenzéki mivoltot is felvállalná a Szocialista Párt, mint annak idején - de komolyra fordítva.

Azt gondolom, hogy tényleg ott tartunk, hogy senkinek nem öröm az, ahol most tart az ország, senkinek nem boldogság, ezt nem gondolom, hogy vitatja bárki. Mi most azt szeretnénk elmondani, hogy úgy, ahogy most önök is bölcsen sokan megfogalmazták, csak közösen tudunk kijönni ebből a problémából, és ha a miniszterelnök úr nem vállalja fel azt, hogy nemcsak tájékoztat, hanem kikéri a véleményét, és meg is hallgatja a másik oldalnak, akkor a probléma növekedni fog. Nem szabad a fejünket a homokba dugni, mondhatnánk a strucc példáját, nem azért mondjuk, hogy mi olyan marha okosnak gondoljuk magunkat, hanem azért, mert mi is érezzük, hogy nagyon nagy a baj, csak tessenek vevők lenni rá.

Volt már miniszterelnöke az országnak: Horn Gyula, Orbán Viktor. Amikor az a politikai stílus, amikor a személyeskedés hatalmasodik el, az nem segít, tehát ha nem programok mentén vitatkozik egy ország, hanem amellett, hogy Orbán Viktor ördög, avagy még több patája van, mint az ördögnek, akkor ebből olyan személyes ellentétek keletkeznek, amiből őrült nehéz lesz közösen gondolkodni. Mondhatnám Gyurcsány Ferencet is, a fiát nem volt méltó megtámadni a parlamentben, tudok ilyen példát is mondani természetesen. De ha nem tudunk programok mentén gondolkodni, akkor őrült problémák lesznek. Ha ebben a bizottságban tudunk ötpárti kezdeményezéssel sportstratégiát elfogadni, akkor létezhetetlen, hogy az öt párt egy ilyen helyzetben nem tud közösen gondolkodni.

Én is azt gondolom, amit Pál Béla alelnök úr mondott, hogy a mi pártunk is hajlandó, csak a pártunk érezze azt, hogy komolyan veszik, és ne az legyen belőle, hogy ha a Fidesz mond valamit, akkor azt csak azért sem fogjuk megfogadni, és csak azért is ellene megyünk, létezhetetlen. A PR-ról meg azért szoktunk beszélni, mert önöknek is az a tapasztalata, ha a szívükre teszik a kezüket, hogy először megmagyaráznak dolgokat, aztán utána történik valami, aztán a valaminek az ellenkezőjét megint megmagyarázzák, aztán utána megint valami történik az országban. Na most lehet ezt nem elfogadni, de nézzünk már szembe ezzel és ez senkinek nem normális és nem jó.

Egy konkrétum. Az első tervezete a költségvetésnek, válság nélkül 2 egész - hány tized százalékos növekedésről szólt, 5 vagy 7 -, körülbelül 3 alatt volt, a szomszédos országok gazdasági növekedése évről évre 7 és 11 százalék között volt; őrült mennyiségű növekedést tud magának Románia, Szlovákia, Csehország, sok mindenki. Egészen más egy olyan medvének túlélni a telet, akinek ilyen vastag hájrétege van, mint akinek ekkora. Tehát mi, ahol most tartunk, a gazdasági növekedés nélküli tervezetben is, jóval alatta voltunk a környező országoknak. Mi ezt szerettük volna önöknek elmondani, hogy egy olyan kiutat találjunk, ami a gazdaság növekedéséről szól. Eltetszettek mondani, hogy ha a közép- és kisvállalkozások támogatása és segítése, a munkahelymegtartás - nem feltétlenül a teremtés - most egy prioritás, akkor egészen másfele tudunk elindulni.

Önök az áfát tervezik ilyen mértékben, mikor tudjuk, hogy létezhetetlen, tehát nem haragszunk, nem erről van szó, csak dühít, hogy igazából elmondjuk a dolgokat, és akkor utána még mindig lehet megmagyarázni, hogy mi miért beszélünk mellé. Nem mellébeszélni szeretnénk, hanem együtt szeretnénk gondolkodni önökkel most már, mert mi is azt érezzük, hogy ha ez az ellenzék-kormánypárt, kormánypárt-ellenzék ellenállás így marad, akkor a balkán felé fogunk tendálni, Albánia alá. Lehet ezt csinálni sokáig, de értsék meg, nekünk is meg kell érteni, ez így most már létezhetetlen.

Egyetértek, ellenzékben is lehet dolgozni komolyan és normálisan, de kormányon is lehet normálisan gondolkodni, csak próbáljuk már meg ezt közösen. Ezt a vitát méltatlannak tartom egyébként ebben a helyzetben most így, mert megint arról szól, hogy ki tud nagyobb hülyeséget mondani a másiknak, és akkor majd utána a végén mit fogunk és hogyan fogunk csinálni. A mi közös felelősségünk is ez a dolog, tessenek elhinni, vállaljuk a felelősséget, csak ne akarják ránk nyomni a hat és fél év felelősségét, mert azt meg nem szívesen vállalnánk. Természetesen benne vagyunk mi is, hogy esetenként olyan nagy erőt tudtunk képviselni, hogy a Fidesz miatt történtek MSZP döntések, ez ránk nézve nagyon-nagyon nagy dolog, de azért ugye ezt nem hisszük el; önöknek megvan a saját gondolatuk a saját kormányzásukra. Köszönöm.

A turisztikáról, sportról nem beszélnék, mert arról már beszéltünk, a marketingről igen. Tessenek emlékezni a ciánszennyeződés marketingjára, amikor Hévízre nem akartak jönni turistacsoportok, mert azt mondták, hogy Hévízen ciánszennyezett a víz és tejet ne vegyünk Magyarországon, mert a magyar tehén ciánszennyezett füvet eszik. Tehát őrültnek lehet lenni, de nagyon óvatosan, mert az országtól lehet elriasztani mindenkit, ha ilyen szinten van a marketingünk; nem értek egyet én sem azzal a marketinggel, hogy lejáratjuk az országot, de azért óvatosan, hogy mit beszélünk az országról. Köszönöm elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr.

Mohácsi József képviselő úr kért szót. Öné a szó, képviselő úr!

MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm elnök úr, a szót. Megpróbálok tényleg nagyon rövid lenni. Kovács Feri csinálta a legjobban, bedobta a csontot, aztán elment. (Derültség.) Nem erről van szó. Arról van szó, hogy reggel Szalay Ferenc képviselőtársammal beszélgettünk, egészen közel kerültünk egymáshoz, ez az asztal is olyan - és ezt köszönjük a házigazdánknak, hisz én még most is a sport fellegvárának érzem, ahol vagyunk és köszönjük a meghívást erre a méltó helyre, egy Sport- és turisztikai bizottság ülésére. Németországban, amikor az egyesítés után megtörtént az első krach, hogy mi is lett az EU-val és a márkával, akkor kiderült, hogy van megoldás egy nagykoalícióval. Ferivel mi erről sokat beszélgetünk, bár mi itt közel vagyunk egymáshoz, de ez a téma elég messze van, habár az igazi kiút nyilván ez lenne.

Nem untatva azokat, akik várnak a következő napirendi pontra, mert természetesen az olimpiával kapcsolatosan is van bőven teendőnk és hozzászólási lehetőség is, és tényleg most már 10 óra van erre a napirendi pontra. Summa summarum, azt hiszem, ha Orbán Viktor vezetné ezt az országot, vagy Gyurcsány Ferenc vezeti ezt az országot jelen pillanatban, nem lehet egyik számlájára se írni a világgazdasági válságot. Azok az emberek, akik egy komputer mögött üldögélnek, azok nem törődnek azzal, hogy két cégről, vagy egy fél országról, vagy egy országról, vagy egy földrészről van szó, azok végzik a dolgukat, és akit lehet tönkretesznek, illetve megpróbálnak minél nagyobb hasznos húzni. Ebben benne vagyunk, ennek az elemzése nyilván, mint a gazdasági világválság, még a mai napig sincs konkrétan tisztázva, hogy mi volt az okozója, majd ki fog ez is derülni - nekünk viszont a helyi problémát kell megoldani.

A költségvetés egy olyan műfaj, ami másodpercenként változik és azok a módosítások - és nem tudom, hogy mennyi kimenőt kaptak a kolleganők és kollegák a hivatalból -, amiről most már tényleg több mint két órája beszélünk, de kell beszélni róla, hisz nagyon fontos dolog. Számunkra, akik a sport és turizmus bizottság tagjai vagyunk és ide választottak bennünket, viszont az a dolgunk, hogy lehetőleg a nagyon-nagyon nehéz gazdaság helyzetben is megpróbáljuk legalább azokat a sarkalatos számokat kialkudni egymással - a kormánnyal, ellenzékkel -, ami egy kicsit segítene ezen a dolgon, azt hiszem, hogy talán ebbe az irányba kellene elmozdulnunk. Az, hogy politikailag mi, meg hogy fog történni, az nyilván majd meg fog oldódni, most van egy krízishelyzet és ebben nyilván megoldás az, hogy egyrészt legyen költségvetésünk. A költségvetésen belül pedig szinte minden bizottsági ülésen van lehetőség akár módosításra - ezt nyilván a kincstári optimizmusom mondatja -, akár módosítani olyan dolgokon lehet, aminek van nyilván háttere és van nyilván fedezete - nagy lehetőség a sport és turizmus, aztán majd a többit az olimpia résznél. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm.

Hadházy Sándor képviselő úr kért szót.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Itt többen is az összefogásról és az együttműködésről beszéltek. Még az az eretnek gondolat is elhangzott, hogy nagykoalíciós együttműködés, ami megfontolást igényelne egy ilyen kijelentés.

Tisztelt Kormánypárti Barátaink! Az a helyzet, hogy együttműködni akkor lehet, ha azt mind a két fél akarja, akkor lehet, ha mind a két fél ugyanazt gondolja az együttműködésről, mint ami annak a lényege: meghallgatni a másikat, elfogadni annak az érveit és megpróbálni valamilyen közös álláspontot kialakítani.

Nem tartom együttműködésnek és nem tartom összefogásnak azt, amikor a miniszterelnök úr vagy a kormánypárti erők látszategyeztetéseket tartanak, látszatintézkedéseket tesznek, ugyanakkor a háttérben eldöntik a kérdéseket, lefolytatják a tárgyalásokat akár az IMF-fel, akár az Európai Unió képviselőivel, akárkivel az ellenzék megkérdezése nélkül. Mi olyan együttműködésben nem tudunk, és nem is akarunk részt venni, amikor arra szolgál az együttműködés, ami itt egyébként a mai asztalnál is elhangzott Horváth Klára részéről, hogy "hát, ti is megszavaztátok". (Dr. Horváth Klára: Meg sem szólaltam.) Azért elhangzott ez a kijelentés például a 2002-es szociális intézkedések, bérfejlesztések kapcsán, én legalábbis hallottam. Ilyen típusú együttműködésben nem kívánunk részt venni. Azt gondoljuk, hogy egészen másképp képzeli el az ebből a helyzetből való kitörést a jobboldal, mint a baloldal. A jelenlegi szocialista párt a megszorítások híve, és úgy gondoljuk, hogy most már a megszorításoknak nincs jövőjük, hiszen ez a gazdaságot teljes egészében meg fogja fojtani. Nekünk az az álláspontunk, hogy a gazdaságot meg kellene erősíteni, élénkíteni kellene, és az uniós forrásokat, illetve a meglévő hazai forrásokat is ennek szolgálatába kellene állítani. Csak ekkor lehet középtávon érezhető eredményeket elérni. Ha azt a politikát folytatjuk, amelyet a jelenlegi szocialista képviselők is támogatnak, akkor ez sehova nem vezet. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Páva Zoltán képviselő úr.

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Köszönöm először is Szalay képviselőtársamnak a rendkívül korrekt hozzászólását. Így van, élhetnénk mi is azzal, hogy könnyű lett volna takarékoskodni, ha mi sem adunk családipótlék-támogatást, ha a nyugdíjakat visszafogjuk. Én kimondom, igen, együtt szavaztuk meg és lelkesedtünk a száznapos programért, de mi lettünk a vesztesei, mert sem az orvosok, sem a köztisztviselők nincsenek velünk, pedig elég tisztességesen raktunk a zsebükbe. Nem erről szól a történet. A történet arról szól, hogy ma a világ, illetve az Európai Unió szinte valamennyi tagállama finanszírozási gondokkal küzd. Ma arról van szó, hogy a legnagyobb probléma az államfinanszírozás kérdése Magyarországon.

Az IMF-fel való tárgyalás, elnézést kérek, de így normális, a miniszterelnököt pedig úgy hívják, hogy Gyurcsány Ferenc, ővele tárgyal. A miniszterelnöknek kutya kötelessége először megtárgyalni a frakciójával. Ez minden esetben így volt a Fidesz-kormányzat idején is. A frakció felhatalmazta a miniszterelnököt tegnap este, hogy hogyan tárgyaljon tovább az IMF-fel, és ma mondja el az ötpárti egyeztetésen, hogy mi a véleménye, aztán a kormány dönt, és odakerül a parlament elé. Hölgyeim és uraim, ez mindenütt így kell hogy működjön, ez az élet rendje. Nem lehet kiállni a parlament elé úgy, hogy nincs kellő támogatás akár a kormánypárt részéről sem.

A másik nagyon lényeges dolog: az IMF három dolgot közölt velünk. Egy: felejtsük el azt, hogy gazdasági növekedés. Még mindig jobb, ha azt mondjuk, hogy mínusz 1 százalék, és onnan esetleg föl lehet jönni rentábilisan nullára. A másik, ami nagyon lényeges, hogy nem lehet adócsökkentés. Nyilvánvaló, én is örülök az adócsökkentésnek vállalkozóként, és egy csomó ember örül neki, de kijelenti, hogy ma ebben a helyzetben nem lehet, és nonszensz az adócsökkentés. A harmadik pont pedig a kiadások csökkentése. Ma erről szól a történet.

Én azért tartom elfogadhatónak és tárgyalásra alkalmasnak ezt a költségvetési előterjesztést, mert változik a világ. A pénzügyminisztert reggel hallgattam a Napkeltében, és azt mondta, ha úgy változik a pénzügyi helyzet, akkor beterjeszt egy harmadik költségvetést. Ma egy rendkívüli helyzet van, tehát nem lehet tudomásul venni azt, hogy jaj, istenem, tudta mindenki, hogy ilyen lesz. Nem hittük el, hogy ilyen lesz. Éreztük, hogy gond van, probléma van.

A harmadik nagyon nagy probléma az, hogy ránk óriási hatással van. Valaki úgy mondta, hogy mi vagyunk a legsebezhetőbbek. Nyilvánvaló, mi vagyunk a legsebezhetőbbek, nekünk kellett a költségvetési hiányból a legtöbbet lefaragni az elmúlt időszakban, és lefaragtunk egy jelentős összeget, mert többek között ez is a feltétele annak, hogy az eurózónához tartozzuk. Jó az a felvetés, amelyet Csányi úr elmondott, csak ma a szabályok azt mondják, hogy nem lehet. Nem tudom, tesz-e majd kivételt az Európai Unió, hogy Magyarország mégis csatlakozhat az euróövezethez, még akkor is, ha nem teljesíti a feltételek 70 százalékát. Szép dolog ez, jó dolog. Én is azt mondom, hogy ebben a helyzetben komoly együttműködésre van szükség. Nyilvánvaló, hogy a környező országoknak más volt a helyzetük. Én azt mondanám Szalay Ferinek, vagy nem tudom, ki említette meg, hogy Romániának könnyű volt elérni egy óriási növekedést, volt honnan föltörnie. Meg vagyok róla győződve, hogy egy tisztességes hozzáállással lehet ezen a helyzeten változtatni. Ma az a legfontosabb, hogy legyen az országnak költségvetése, az a legfontosabb, hogy ebből a pénzügyi válságból kilábaljunk, mert utána még mindig fog jönni az a gazdasági válság, aminek nem tudom, mi lesz a következménye. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Van-e további hozzászólási igény? (Pál Béla jelentkezik.) Pál Béla alelnök úr.

PÁL BÉLA (MSZP): Csak a jegyzőkönyv kedvéért szeretném jelezni, hogy Horváth Klára képviselő asszony ma meg sem szólalt. (Derültség.) Ezt Hadházy Sándor képviselő úrnak mondanám. (Dr. Horváth Klára: De szívesen megszólalok ezek után.) De szívesen megszólal ezek után. (Hadházy Sándor: Én hallottam. Te is hallottad.)

A másik pedig: én egyetértek azzal, hogy kellenek közös pontok a megegyezéshez, kedves képviselő úr, de a közös pontok nem úgy kezdődnek, hogy mondunk egy mondatot arról, hogy milyen feltételekkel lehet együttműködni, majd utána azt mondjuk, hogy a jelenlegi kormány a megszorítások híve. Ilyen nincs. Vegyük már tudomásul, hogy mi, felelősen politizáló emberek, akiket megválasztottak, a kormánypárt és ellenzék részéről, nem mondhatunk ilyet egymásra, józan ésszel egy politikus nem mondhat ilyet a másikra, mert nincs olyan politikus a világon, aki a megszorítások híve, maximum a helyzet belekényszeríti ebbe. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Világosi Gábor képviselő úr.

DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Most már úgyis villanyfényes mérkőzést fogunk vívni (Derültség.), bár nekem még elnökölnöm is kell, jut eszembe, de megpróbálok nagyon rövid lenni.

ELNÖK: A csapatlétszám meglehetősen szűkös, alelnök úr, úgyhogy igyekszünk minél hamarabb befejezni.

DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Szóval, addig, amíg jóval többet várunk el a másiktól, aki éppen szemben ül velünk, mint amit magunktól, addig nem fogunk zöld ágra vergődni, és nem tudunk tabula rasát csinálni. Nem szabad elvárni a szocialistáktól, hogy reggeltől estig itt Canossát járjanak, mert nincs annyi szőrcsuha az országban, amit meg kéne nekik szaggatni. Én nem várom el most már a Fidesztől, hogy Kaya Ibrahimot bevegyék a frakcióba. (Derültség.) Magunkról csak azért nem beszélek, mert tudnék (Derültség.), az alapfelállás az, hogy tudnék... Remélem, hogy van tükör a közelben, abba nekem kell belenézni természetesen. Valóban próbáljuk meg most már ilyen szempontból a múltat elfelejteni és tabula rasát csinálni, különben az életben nem tudunk előrelépni, és megbocsátani egymás bűneit minden szempontból. Nyilvánvalóan a szocialista-szabad demokrata kormány többet hibázott - szerintem is egyébként -, mert több idő volt rá, de mondom, már azt sem várom el én sem a Fidesztől, hogy elismerje, hogy neki nagyban hozzájárult a kezdeti sikereihez a Bokros-csomag, amit pedig mi léptünk meg. Tehát ne méricskéljünk, mert fölösleges. Próbáljunk meg, ahogy a költségvetésnél mondtam, nagy levegőt venni.

Én azért nem tartom jónak a költségvetést, mert nem veszi ezt a nagy levegőt, amire szerintem szükség lenne, hogy alapjaiban átdolgozza strukturálisan a dolgot. De én azért fogom megszavazni az általános vitára való alkalmasságot, mert azt megértem, hogy október vége felé kellene beszélgetnünk a költségvetésről, aztán nagyon bízom benne, hogy a kormánypárt, a kormány pedig valóban komoly affinitást mutat abban, hogy bevesz egy csomó módosító indítványt, és jelentős módosításokat tudunk majd még eszközölni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Voltak még kérdések, tehát mielőtt a vitát lezárnám, válaszadásra adnék lehetőséget Somogyi Andreának.
Dr. Somogyi Andrea (PM) válaszadása

DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Köszönjük szépen a hozzászólásokat. Arra a néhány konkrét dologra szeretnék válaszolni, amely elhangzott a vita során, azonban előzetesen szeretném megköszönni Pál Béla képviselő úr hozzászólását, ugyanis valóban - ahogy a pénzügyminiszter úr is mondta tegnap este, illetve ma reggel - folyamatosan számol a Pénzügyminisztérium, és amennyiben módosítás lesz szükséges, akkor a szükséges intézkedéseket meg fogja tenni. Pillanatnyilag azonban a benyújtott költségvetésről kell elsősorban a vitát lefolytatni, úgyhogy ennek tükrében válaszolnék a kérdésekre.

Felmerültek a kamatkiadások. A kamatkiadásokat mind a benyújtott, mind pedig az újonnan benyújtott költségvetési törvény általános indokolása tartalmazza. A 310. oldal szerint kiemelnék néhány dolgot. Az eredményszemléletű nettó kamatkiadások 2008-ban várhatóan a GDP 3,7 százalékát, 2009-ben a 4 százalékát fogják kitenni. Egy részletes táblát is tartalmaz az általános indokolás. A 351. oldalon a központi költségvetés konszolidált kiadásai, tehát a kamatkiadások 2007-ben - millió forintban - 995.905,3; a 2008. évi eredeti előirányzat 1.100.153,6 és 2009-ben a benyújtott kötetben pedig 1.164.813,5 millió forint.

Felmerült a regisztrációs adó. A regisztrációs adóbevétel kapcsán szeretném megjegyezni, hogy a 2008. évi előirányzattól 2 százalékos elmaradással számol a benyújtott költségvetési törvényjavaslat.

Szalay képviselő úrnak voltak konkrét felvetései. A szabadidősport előirányzat -összességében mondom -, ami magában foglalja a szabadidősport támogatása megnevezésű előirányzatot, a Nemzeti Szabadidősport Szövetség támogatását és az egészségjavítást célzó sporttevékenység támogatását, ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy bár most már az 1 százalékot nem erre a célra lehet felajánlani, ugyanakkor a bázis tartalmazza. Tehát összességében 2009-ben 435,7 millió forint áll rendelkezésre, ami valóban 111,6 millió forintos csökkenést mutat; azonban szeretném megjegyezni, hogy a sportstratégia megnevezésű előirányzat tartalmaz szabadidősportra fordítható forrásokat.

A versenysport támogatása kapcsán, ami magában foglalja a versenysport feladatokat, a köztestületek támogatását és korábban az olimpiai felkészülésre biztosított támogatást, 2009-ben 2 milliárd 363,5 millió forint áll rendelkezésre, ami egy 878,4 millió forintos csökkenést okoz - ez alapvetően az olimpiai felkészüléshez biztosított támogatások csökkenéséből adódik.

Az utánpótlás-nevelési feladatok kapcsán kifejezetten az utánpótlás-nevelési feladatokra 312 millió forint többlettámogatás áll rendelkezésre. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, vagy már voltam, merthogy itt volt Szabó Tamás professzor úr (Közbeszólás: Itt van most is.), aki esetleg, hogy ha kíváncsiak rá, ennek a belső megosztását tudja ismertetni, tehát ez a növekedés valóban kiemelendő.

A létesítményfejlesztés. A létesítményfejlesztési programokon összességében 2008-hoz képest egy 391,6 millió forintos csökkenés figyelhető meg.

A Wesselényi Miklós Közalapítvány támogatásánál - igen, képviselő úr, jól tudja - az 1-es benyújtott változathoz képest 7 millió forint csökkenés mutatkozik a működési támogatásnál, ugyanakkor a 2008-as szinthez meg változatlan. Viszont azt szeretném még mondani, ami bár ön számára nem annyira megnyugtató, de mint közalapítványra nagyjából az intézményi működési feltételek vonatkoznak rá és a takarékos intézményi működéssel kellett számolni a költségvetésben, ami meglátszik itt a dologi kiadások visszafogásánál is, mert hűvös van. (Derültség.)

Szeretném kérni, ha van itt az Önkormányzati Minisztériumból turisztikás, merthogy (Közbeszólás: Nincs.) akkor (Közbeszólás: Tessék bármit mondani.) a turisztikával a marketing kapcsán elmondanánk, hogy valóban a fejezeti részletes kötetek nem kerültek átdolgozásra, még a korábbi számokat tartalmazzák. Viszont a tervezés során, a marketing kapcsán is korábbi megállapodásokra tudunk hivatkozni - ezt részletesen a kolleganőm tudja elmondani.

LAJTÁR MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Az idei évhez hasonlóan a költségvetési tárgyalások során - nyilván a gazdasági folyamatok, illetve mutatók alakulása tükrében - beszéltünk egy úgynevezett ösztönző keretről, ami a mutatók pozitív alakulása tükrében, illetve kedvezőbb alakulása tükrében lenne felhasználható, egy támogatás, egy többlettámogatás nyújtásáról lenne szó. Ez 2009. év második felében lenne esedékes az idei évhez hasonlóan.

A belső megbontásról pedig valóban - ahogy Somogyi Andrea kolleganőm említette - nem tudunk részletesebb információval szolgálni, hiszen nem került átdolgozásra. A tárca tájékoztatása szerint a Magyar Turizmus Zrt. működésénél - erre kérdezett rá képviselő úr -, valószínűleg azonos szinten tartást próbálnak meg továbbra is folytatni, reméljük, hogy ez így lesz. Mi sem kaptunk még belső megbontást, ezt igyekszünk mi is minél előbb beszerezni, illetve reméljük, hogy a tárca tájékoztatásával - akár a következő ülés kapcsán - részletesebben beszámol. Ennyi lenne.

DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Nem tudom, esetleg kívánják, hogy a sportosoktól valaki részletesebben szóljon?

ELNÖK: Nem, mert az olimpia kapcsán Szabó Tamás professzor úr itt lesz úgyis, majd akkor vissza tudunk még erre térni. (Dr. Somogyi Andrea: Jó.) Köszönöm szépen Andrea a kiegészítéseket; Lajtár Mónikának is ugyanúgy köszönjük a szóbeli válaszokat.

Képviselőtársaimnak pedig az időnként talán túlzott aktivitást is. Szerintem nem volt olyan rossz a helyzet, mint amilyennek végül értékelték, nagyjából próbáltam rögzíteni a számokat és egy és háromnegyed órás vitát folytattunk, szerintem ez egy költségvetés kapcsán - különösen ilyen helyzetben - indokolt. Abból, amennyi politikai jellegű vita volt és nem szakmai - szerintem egyébként nagyrészt előremutató -, nagyjából 20 percet tett ki, ennek is a fele mindig hivatkozás volt, amikor egyik képviselő a másikra hivatkozott, tehát sajátmagunkba is kell néznünk akkor, amikor kritikát fogalmazunk meg másokkal kapcsolatban - ez Világosi Gábor képviselőtársam megállapításával tökéletesen egyező.

Tehát összességében azt gondolom, hogy valóban nagyon nehéz helyzet elé nézünk, nem lesz más megoldás, valóban folyamatosan kell majd követnünk a világgazdasági változásokat. Azt szeretném, ha a kormány nyomon követné azokat az európai példákat, amik a megoldás irányába mutatnak, és ezeket nagyobb mértékben lehetne a költségvetésbe beépíteni, mert a megállapításom továbbra sem változik a tekintetben, hogy ez a költségvetés nem készült fel erre a válságra továbbra sem. Ez olyan, mint amikor van, mondjuk a műkorcsolyában: a kötelező, meg a szabadon választott gyakorlat; ez a kötelező gyakorlat része volt, ami nem lett tartalommal megtöltve. De ez nyilván a mi munkacsoportunk véleménye, amivel mi nem tartjuk általános vitára alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot.

Egy mondatban visszatérve Nagy Jenő képviselőtársamnak a hozzászólására, aki Barrosot és Sarkozyt említette, valóban így van, csak annyi a különbség, hogy ők, amikor ezt kimondták, akkor már tudták, hogy mit fognak cselekedni; a piacot nyilván meg kellett nyugtatniuk, de közben az előterjesztés már készült a válság kezelésére. Szerintem ők sem mérték fel első pillanatban, hogy mekkora baj van, de legalább elindult egyfajta egyeztetés. Nyilvánvaló, a következő hónapok felelőssége lesz, hiszen minden országban nemzeti költségvetést kell elfogadni az év végével, tehát ilyen értelemben szorítja valamennyi parlamentet az év végi határidő, remélem, hogy jó megoldások születnek majd.

Szavazásra tenném fel a 2009-es költségvetési törvényjavaslatot. Kérdezem, hogy ki az a képviselőtársaim közül, aki általános vitára alkalmasnak, tartja. Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. 10. Ki az, aki nem tartja általános vitára alkalmasnak! (Szavazás.) 7.

A bizottság tehát többségi döntésével általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a Pénzügyminisztérium munkatársainak, az Állami Számvevőszék munkatársainak, hogy rendelkezésünkre álltak, az 1-es napirendi pont vitáját ezzel lezárom.

Áttérünk a 2. második napirendi pontunkra: a szerzői jogról szóló törvény módosítása. Itt a módosító javaslatok megvitatására kerül sor.

Köszöntöm az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium munkatársait, illetve a Szabadalmi Hivatal munkatársát.

Képviselőtársaim megkaptak valamennyi módosító indítványt. Mi készítettünk egy listát arról, hogy melyek azok a módosító indítványok, amelyek nagyjából a bizottság hatáskörébe tartoznak, azok mentén haladnék; amennyiben a szavazások végén képviselőtársaim még további módosító indítványokról kérnek szavazást, azt majd kérem, jelezzék.

Elsőként az ajánlás 7. pontjában Rubovszky György képviselő úr módosító javaslatáról kérnék szavazást.

Kérdezem az előterjesztőt, hogy mi az álláspontja a módosító indítvánnyal kapcsolatban.

DR. GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormánynak egyelőre nem sikerült kialakítania álláspontot, mivel holnap van az első kormányülés a múlt heti módosító javaslatok benyújtására vonatkozó határidő óta. A tegnapi napon a szakmapolitikai értekezlet tudta megtárgyalni azt az előterjesztést, amelyben erről javaslatot tettünk. Ez az előterjesztés tehát a két tárca, a Szabadalmi Hivatal és a Miniszterelnöki Hivatal véleményét tartalmazza. Reméljük, hogy majd a kormány is ennek fényében dönt. Ezt tudom most tolmácsolni.

A 7-est, és ahhoz kapcsolódó módosító javaslatokat, amelyekben az MSZH lecseréléséről lenne szó a kulturális tárcára, a kormány nem támogatja. Amennyiben részletes indokolást is kívánnak hozzá, akkor természetesen el tudom mondani.

ELNÖK: Ennyi elegendő, köszönöm szépen. A képviselőtársaimat kérdezem, ki az, aki a 7-es ajánlási sorszámon benyújtott módosító indítványt támogatja. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Hét igen és tíz nem. A bizottság nem támogatja.

A 17-es ajánlási számon szintén Rubovszky György képviselőtársunk módosító indítványa szerepel. Kérdezem az előterjesztőt.

DR. GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány ezt a módosító javaslatot sem tudja támogatni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság képviselőit, ki az, aki ezt az indítványt támogatja. (Szavazás.) Három igen. Tartózkodás? (Senki sem jelentkezik.) Ellenvélemény? (Szavazás.) Tizennégy ellenszavazattal a bizottság nem támogatja.

A 20-as ajánlási számon benyújtott módosító indítvány Pettkó András képviselő úr indítványa. Kérdezem az előterjesztőt.

DR. GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ezt a módosítót sem támogatjuk.

DR. GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ez a módosító javaslat kivenné a díjszabások jóváhagyására irányuló eljárásból azt a lehetőséget, hogy korlátozzuk a véleménynyilvánításra jogosultak körét. Kizárná a törvényjavaslat azokat a felhasználókat, akik korábban a közös jogkezelő szervezettel már megállapodást kötöttek a fizetendő jogdíj mértékéről. Mi úgy gondoljuk, hogy megfelelő korlátozás ez, hiszen abban az esetben, ha a felhasználó már szerződést köt a jogosulti oldallal, akkor azzal a szerződéssel mint magánjogi jognyilatkozattal elfogadja a szerződési feltételeket. Ebből következően nem indokolt az, hogy a jóváhagyási eljárásban véleményező félként részt vegyen.

Itt még meg kell említeni azt is, hogy a módosító javaslat indokolása azt tartalmazza, hogy a közös jogkezelők a mai gyakorlat szerint, amennyiben ilyen típusú megállapodás születik, akkor annak a megállapodásnak a keretében a felhasználókat lemondatják valamennyi jogorvoslati jogukról. Azt gondolom, hogy ehhez képest mindenképpen előrelépést jelent ez a tervezet, ugyanis azzal, hogy ebből az egyeztetési eljárásból kizárjuk az egyébként egyetértő feleket, csak és kizárólag azt a jogorvoslati jogot vesszük el tőlük, hogy az egész jóváhagyási eljárás legvégén az igazságügy-miniszter hagyja jóvá a díjszabásokat, és ennek a díjszabást jóváhagyó határozatnak van egy olyan jogorvoslata, amely azt biztosítja, hogy a határozatot meg lehet támadni. Ezt az egyetlen egy jogorvoslatot veszi el ez a javaslat. Amennyiben ez kikerül a törvényjavaslatból, akkor fennmarad a mai status quo, vagyis a közös jogkezelő szervezet valamennyi jogorvoslatról le fogja mondatni az érintett felhasználókat, úgyhogy ennek a megtartása mindenképpen azt szolgálja, hogy még akkor is, ha van megegyezés, a későbbiekben biztosított legyen a jogorvoslat a felhasználók számára.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottsági tagokat kérdezem, ki az, aki Pettkó András képviselő úr módosító indítványát támogatja. (Senki sem jelentkezik.) A javaslatot senki nem támogatja. Köszönöm.

22-es ajánlási számon Rubovszky György képviselő úr módosító indítványa szerepel. Kérdezem az előterjesztő álláspontját.

DR. GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ezt a javaslatot lényegében ugyanazon okok miatt nem támogatjuk, amelyek miatt az előzőt sem.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselőtársaimat kérdezem, ki az, aki a módosító indítványt támogatja. (Senki sem jelentkezik.) A bizottságból senki sem támogatja.

A 27-es ajánlási számon Hajdu Attila képviselő úr benyújtott módosító indítványa szerepel. Kérdezem az előterjesztő álláspontját.

DR. GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ezt a módosító javaslatot támogatjuk, ez egy technikai kiigazítás.

ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait kérdezem, ki az, aki támogatja a módosító indítványt. (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény, tartózkodás nem volt, a bizottság egyhangú döntésével támogatja.

Végül a 30-as ajánlási számon dr. Varga László, dr. Hajdu Attila és Halász János képviselő urak közös módosító indítványa szerepel.

DR. GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ezt a módosító javaslatot költségvetési megfontolásokból nem tudjuk támogatni.

DR. GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A módosító javaslatok, amelyekről itt szó van, azt a célt szolgálják, hogy a nyilvános haszonkölcsönzési jog esetében az adatok gyűjtésének határideje 2009-től kezdődjön, illetve a jogdíjkifizetések 2010-től. Itt azért azt el kell mondani, hogy ez a módosító javaslat önmagában nem is alkalmas a célja elérésére, ugyanis a képviselők azt a szakaszt, amely az egész rendszert hatályba léptetné a törvényjavaslat szerint, nem érintették módosító javaslattal, így előállhatna az a helyzet, hogy a rendszer 2012-ben lép hatályba, és 2012-től lenne kötelező az a szabály, miszerint 2009-től kell gyűjteni az adatokat. Ha ezt tovább kívánják vinni, akkor mindenképpen kapcsolódó módosító javaslatot kell majd hozzá benyújtani.

ELNÖK: Arról tudna mondani egy adatot, hogy ez mekkora költségvetési összeget jelentene?

DR. GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ez összességében 270 és 300 millió forint között lenne.

DR. GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Hozzávetőlegesen 1500-2000 magyar szerzőről van szó.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Én ezek alapján kérném a képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt, még akkor is, ha formailag nem felel meg, mert nyilván egy kapcsolódó módosító indítvánnyal a képviselő urak tudják korrigálni a korábbi hibájukat. Tekintettel arra, hogy ez többpárti módosító indítvány, szerintem ennek még lehet támogatást találni a parlament előtt.

Aki Varga László, Hajdu Attila és Halász János képviselő urak módosító indítványát támogatja, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény, tartózkodás nem volt, a bizottság tizenhét igen szavazattal támogatta a módosító indítványt.

A végére értünk azon indítványoknak, amelyekről szerintünk szavazni kellene. A képviselőtársaimat kérdezem, van-e még olyan módosító indítvány, amelyről szavazást kérnének. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor megköszönöm az előterjesztőknek, hogy eljöttek. További szép napot, jó munkát kívánok! Lezárjuk a harmadik napirendi pontot.

Javaslatunk szerint a pekingi olimpiai játékok értékeléséről szóló beszámolót közösen tartaná a Magyar Olimpiai Bizottság, illetve a Magyar Paralimpiai Bizottság, ilyen módon megpróbáljuk az előterjesztőket megkérni arra, hogy foglaljanak helyet. Bár a büféasztal minden bizonnyal sok tekintetben vonzóbb, mint a bizottsági ülés, de a munkánk technikai folytatásához elengedhetetlen a részvételük.

Sok szeretettel köszöntöm dr. Kamuti Jenő urat, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkárát, Molnár Zoltán urat, a Magyar Olimpiai Bizottság ügyvezető igazgatóját, Gömöri Zsolt elnök urat, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökét és Kovács Tamás sportigazgató urat. Zsolt, arra kérlek, hogy te is ülj ki az asztalhoz, mert együtt tárgyaljuk a két olimpiai bizottság előterjesztését.

Képviselőtársaim írásban előre megkapták az előterjesztéseket, amelyeket köszönünk mind a Magyar Olimpiai, mind a Magyar Paralimpiai Bizottságnak. Kérdezem a két testület vezetését, hogy van-e szóbeli kiegészítésük az írásbeli beszámolóhoz képest.

DR. KAMUTI JENŐ főtitkár (Magyar Olimpiai Bizottság): Köszönöm elnök úr. Nagy tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, elnök urat. Szeretném Schmitt Pál elnök úr üzenetét is tolmácsolni; írásban megkapták az anyagot. Annyit szeretnék bevezetésben talán kiemelni, hogy nemzetközi kitekintésben ez az olimpia, talán azt lehet mondani, minden idők legjobban rendezett és legnagyobb olimpiája volt, minden rekord megdőlt a résztvevők számában, az érmek elosztásában és hál' istennek mindenféle különösebb probléma nélkül - és gondolok itt most elsősorban a biztonságra - sikerült lebonyolítani. Külön kiemelném, mondjuk összefoglalásképpen, de majd a kollegáim erről tájékoztatni fogják önöket, hogy először tapasztaltam, hogy a paraolimpia ugyanolyan rendszerben és ugyanolyan magas színvonalon volt megrendezve, mint az épek olimpiája: nagy sikerrel és öröm volt látni a paraolimpiai küzdelmeket is.

Szeretnék annyit én is elmondani, hogy a várakozásainkat alulmúlta a magyar sportolók szereplése, többet vártunk az eredmények tekintetében. Ami pozitívum, az az, hogy tisztességesen, becsületesen és doppingmentesen sikerült ezt az olimpiát is úgymond átvészelni Athénhez képest.

Nem akarok visszaélni az önök idejével, rögtön átadnám a szót Gömöri elnök úrnak, hogy pár szót a paraolimpiáról szóljon, és utána visszatérnénk a Magyar Olimpiai Bizottsághoz.

GÖMÖRI ZSOLT elnök (Magyar Paralimpiai Bizottság): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy a paralimpiáról szólhatok és szeretnék önmérséklettel, de egy rövid beszámolóval kiegészíteni az írásos anyagot.

Áttekintésképpen mindenképpen kell, hogy tájékoztatóul elmondjam, hogy a paralimpia jelen pillanatban milyen fejlettségi szintre jutott el, ahogy Kamuti Jenő is említette. Valóban az olimpiai eszméhez, az olimpiai körülményekhez méltóan ugyanolyan kifogástalan rendezéssel került megrendezésre, a záróünnepségen Sir Phil Craven, az IPC elnöke kétszer is kihangsúlyozta, hogy minden idők legjobban megszervezett paralimpiája volt. A Nemzetközi Paralimpiai Bizottságnak jelenleg 150 ország tagja van és a XIII. pekingi paralimpián 147 ország vett részt; ebből az országhalmazból Magyarország a 49. helyet tudta megszerezni.

A rendezvény erejét jelezte az, hogy 279 világcsúcs dőlt meg és 339 paralimpiai rekordot döntöttek meg a résztvevők. És hadd mondjam el, hogy mi is büszkélkedhettünk világcsúccsal, egy nap kettővel is, hiszen Sors Tamás délelőtt is világcsúccsal jutott a fináléba és sikerült még ugyanazon a napon a maga által felállított világcsúcsot délután a döntőben megdönteni. A sportrendezvény, illetve a sportterület fejlettségét jelenti az, hogy ez a világcsúcs 100 méteres pillangóban jobb eredmény volt, mint annak idején Johnny Weismüllernek a 100 méteres gyors teljesítménye. Azok a teljesítmények most már általában elmondhatók, hogy olyan szinten összemosódtak, hogy pár évtizedes elmaradással, de azok az eredmények jelennek meg a paralimpián, mint ami a mozgalomban már megtörténtek.

A rendezvény nagyságát szimbolizálja az is, hogy 5600 médiaképviselő volt és több mint 3 milliárdan nézték televízión keresztül a paralimpiai közvetítéseket.

A doppingvizsgálatról is kell beszélnünk, hiszen a paralimpiai felkészülés is a doppinggal szembeni zéró toleranciával történt, sportolóink rendszeresen - a felkészülés és a verseny alatt is - átestek doppingvizsgálaton, szerencsére, illetve a megelőző tevékenységnek köszönhetően, nem volt elmarasztaló eredmény. A paralimpián ugyanakkor az 1000 vizsgálatból 3 doppingesetet regisztráltak.

Az eredményünk, hogy ha egy európai uniós kitekintésre vetítem, akkor huszadikak lettünk, Romániát és Belgiumot tudtuk egyedül megelőzni. Az éremtáblázatban természetesen Kína volt az, aki toronymagasan 89 aranyéremmel nyerte, összesen 211 érmet szerzett és Nagy-Britannia a készülő londoni olimpia helyszíne volt a második: 42 aranyéremmel, összesen 102 éremmel. Ahogy mondtam, mi 1 aranyérem, 5 bronz - összesen 6 éremmel a 49. helyre tudtunk - hadd mondjam így - befutni.

Az utazásról pár gondolat. A csapat több turnusban utazott és visszafelé együtt utazott mindenki. A falu felszereltsége, elhelyezése, kialakítása rendkívül ideális volt, joggal mondta Sir Phil Craven a rendezésről, beleértve a paralimpiai falunak a felszereltségét is, hogy minden idők legjobb faluja. A csapat iroda és az egészségügyről együtt kell hogy szóljak. Mind a két területen jól felszerelt volt mind az iroda, mind az egészségügy és itt meg kell köszönnöm az Olimpiai Bizottságnak a segítségét, hiszen az a felszerelési állomány, amit számunkra ott a helyszínen örökül hagytak, az nélkülözhetetlen volt, nem tudtuk volna saját erőből azt a tárgyi eszközfeltételeket biztosítani, amihez így hozzájutottunk. Az edzéslehetőségek és a felkészülések a faluban biztosítottak voltak. Pluszigényt is tudtunk kiszolgálni, a vívócsapatnak igénye volt, hogy adott esetben plusz helyszínen - ezt a faluban a magyar ház pincéjében felállított páston tudtuk biztosítani számukra.

A sportágakat, nem részletesen, hadd említsem. Az úszás volt az egyedüli olyan sportág, amely teljesítette az elvárást, annak ellenére, hogy nagyon szigorú és nehéz feltételek mellett készültek. A feltételek elsősorban a műhelytámogatásnak a megvonásából adódott és ezáltal a kluboknak és a sportolóknak időnként önfinanszírozással kellett versenyen és felkészülésen részt venni.

A másik eredményes sportágunk: a vívás. Ez ugyanakkor eredményes, de várakozáson alul teljesített, nem hozta a kitűzött célt, a feladatokat nem tudta teljesíteni. A felkészülés ugyan zavartalan volt, de a felkészülés során is voltak szakmai ellentétek, konfliktusok, amely a részvétel alatt is érzékelhető volt. A hazai versenyrendszer hiányossága rányomta a bélyegét - mind mentálisan, mind pedig a technikai megoldások tekintetében - magában a paralimpiai esemény alatt.

A judo sportág, amitől mindenképpen érmet vártunk, sajnos a felkészülés során sérülés, illetve a verseny alatt Vincze Gábor megsérülése megfosztott minket az érmes reményektől - mind a három sportoló egyébként éremre méltó. Szabó Nikolett, aki judo világbajnokként utazott, a felkészülés során szenvedett sérüléséből nem tudott száz százalékosan felgyógyulni, éremszerző helyért küzdött ő is és Papp Gábor is, sajnos alulmaradtak és a judo besorolás sajátos rendszerének köszönhetően így az 5. helyet szerezték meg.

Asztalitenisz sportág az, ahol a várakozásnak megfelelően szerepeltek sportolóink, a felkészülés zavartalan volt. Apró momentum volt, hogy ott a paralimpián a szakvezetés részéről kisebb hiba miatt a sportolók felkészülése, illetve versenyre való pillanatnyi felkészítésében zavar volt, ezt egyébként a szakvezetés önkritikusan meg is fogalmazta és a paralimpiai jutalmazási rendszernél ezt mérlegeltük és figyelembe vettük.

Erőemelés, ahol két sportolóval jelen voltunk. Döbbenetes volt számunkra egyrészt azzal szembesülni, hogy a nemzetközi mezőny 10-15 kilós fejlődésen ment keresztül az előző paralimpiai ciklus óta, míg a mi sportolóink 4-5 kilóval tudtak fejlődni; és az is meghatározó, hogy a sportág bizony-bizony erősen érzékeny a sportdiplomáciára, hiszen egyik sportolónk sikeres gyakorlatát ezen gyengeségünk következtében nem érvényesítették és rutinos sportolónk értékelhető eredmény nélkül zárta a teljesítményét.

A boccsa sportág az, amely ezen a területen a legsúlyosabban érintett sportolói állománnyal rendelkezik. Az előző évek szűkös lehetőségeinek következtében a világbajnokságra is csak szolidan tudtunk csapatot, illetve sportolót kiküldeni, ennek eredményeként két sportolóval tudtunk részt venni. Ennek egyértelmű következménye volt, hogy a felkészülés folyamán hiányosságok voltak, edzőpartner-hiány volt, illetve az a szűkös felkészülési lehetőség is akadályozott bennünket, hogy más talajon készültek a sportolók, itt parkettás tornateremben, ott pedig egész más borítással. Ehhez tudni kell, hogy egy olyan labdajátékról van szó, ahol a talaj súrlódása meghatározza a labdakezelést. Ez majdnem olyan, mintha a labdarúgásban füves pálya helyett salakoson készülne a csapat.

A teniszsportág az, ahol teljesen jogosan és önkritikusan azt fogalmazta meg a szövetségi kapitány, hogy ő nem tudott hibázni a válogatásban, hiszen két sportoló volt az, akikből válogatni tudott, és innentől kezdve a páros összeállításban nem volt más lehetősége. A felkészülés zavaros volt. Ezen a sportterületen van mit fejlesztenünk, holott rendkívül népszerű, és igen aktívan lehetne bevezetni a társadalom széles körében is.

A lövészet szintén alulmaradt, de nagyon-nagyon, a várakozások ellenére. Egy költségigényes sportágról van szó. A későn érkező állami támogatás, amely júniusban érkezett, természetes, hogy némi zavart, illetve bizonytalanságot okozott, de elsősorban nem ez volt a kudarc oka, hanem a versenyrutin hiányossága.

A vitorlázásról kell beszélnem még pár szót. Ott a technikai és a sportolói felkészülés messze alulmaradt a nemzetközi mezőnyhöz képest. Pegán Zoltán két hónappal a paralimpia előtt világbajnok lett - bár nem paralimpiai számban -, ennek köszönhetően kapott meghívást, és sajnos a 15 induló közül a 14. lett. Ezt részben a sportolói - hadd nevezzem így - profi szemlélet hiánya, részben pedig a profi technikai háttér hiánya okozta. Szembesültünk azzal, hogy bizony ott olyan technikai felvonulások vannak, hogy külön szerelőkonténerrel utaznak csapatok, készítik fel a hajót. A mi legnagyobb sikerünk az volt, hogy kivették a hajót a vízből, lemosták, és várták a másnapi futamot.

Az evezés sportágban, amely egy teljesen új paralimpiai szám volt, a célkitűzés a kvóta, a B döntő megszerzése volt, ez teljesült. A felkészülésben tulajdonképpen zavar nem volt. Kicsit előbb lehetett volna a technikai felszerelést biztosítani, ezt az ismert okok miatt, a forráshiány miatt nem tudtuk megvalósítani, de az utolsó pillanatban megkaptuk a hajót, illetve volt a szövetségben lehetőség, hogy olyan hajóban tudjon készülni a sportoló, amellyel a rendezők biztosítják a szereplést.

Az eredmény, illetve hadd fogalmazzak inkább így, az eredménytelenségnek okáról - hiszen az elvárás 11 érem volt, és ezzel szemben a felét teljesítette a paralimpiai küldöttség - egy gyorsjelentés következtében megcsináltuk a szakmai elemzést és a hibakeresést. Általános és egyértelmű hibaforrás a kevés versenyzési lehetőség, a nemzetközi és a hazai versenyek rutintalansága, a hazai versenyrendszer hiánya. A mentális felkészülés a mi esetünkben is érzékelhető volt. Nagyon szűk az a lehetőség, ha a paralimpiai részvétel előtt pár hónappal van lehetőségünk az egészségügyi háttér biztosítására. Meggyőződésünk, és ezt bizonyította a részvétel és a szereplés, hogy ezt az egész ciklus alatt biztosítanunk kell a siker érdekében.

Az edzői munkánkról és a munkavégzés körülményeiről mindenképpen szót kell ejteni, hiszen a felkészülés során, azt kell mondanom, hogy lelkes aktivistákkal vagyunk körbevéve, és elég mostoha körülmények közt, a műhelytámogatások hiányában az egyesületekben nehéz helyzetben történik a felkészülés.

Ahogy mondtam, a mentális felkészülésnél az egészségügyi háttér is hadilábon áll. Az utolsó három-négy hónapban volt lehetőségünk táplálékkiegészítővel, vitaminokkal segíteni a felkészülést. Az erőemelőknél látható volt, hogy a nemzetközi mezőny milyen mértékben lép el előttünk. A Lehel piacon kapott csirkemell nem tudja ugyanazt a táplálékforrást biztosítani, mint a korszerű, bevizsgált táplálékkiegészítők.

Több sportágban is érzékelhető volt a sportdiplomáciánk hiánya. Ez mindenképpen erősítésre szorul. Ezért szerettük volna, ha mind az állami vezetésből, mind pedig a sportvezetésből többen meglátogatják a paralimpiát. Kamuti Jenő részvétele a paralimpián mindenképpen erősítette a két szervezet kapcsolatát, és azt a nemzetközi irányvonalat, amely a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság közötti kapcsolat szorosabbá tételét és a szakmai együttműködését jelenti.

A felkészülés nehézségeiről még meg kell említenem azt a fajta ösztönző rendszert, amely akár a Gerevich-ösztöndíjban megjelenik. Nem akarom ragozni a körülményeket, de egy példával, azt hiszem, szemléltethetem: Sors Tamás, aki eredményével bizonyított, egy 35 ezer forintos ösztöndíjjal készült, és négymillió forintot költött a saját felkészülésére. Azt hiszem, gyenge magyarázat az, amit majd a jutalmazásról fogok pár gondolatban mondani, de ide be kell szúrnom ezt a gondolatot, hogy azért olyan nagy Tamás jutalmazása, mert a felkészülés sokkal rögösebb és sokkal áldozatkészebb. Ez egy kicsit sánta magyarázat.

Az alapvető feltételek javítása mellett mindenképpen szükséges az a fajta rendszerépítés, amely elsősorban a Paralimpiai Bizottság feladata, a hazai versenyrendszerek, az integrációs törekvések, az utánpótlás-kezelés és a nemzetközi versenyeken való rendszeres megmérettetés és folyamatosság. Azon a fajta rendszeren, amely eddig volt, hogy minden négy év egy új időszámítás kezdete volt, túl kell lépnünk. Minden negyedik év, amely a paralimpiáról szólt, csak és kizárólag a kvótát szerzett sportolók felkészítéséről, felszereléséről és versenyeztetéséről szólt, és ezzel megfékeztük a folyamatos utánpótlás kezelését. Ahogy elmondtam, hogy ez elsősorban a paralimpián múlik, ugyanúgy kérem a testület segítségét, hogy a költségvetésben lehetőségünk nyíljon azokat a hiányosságokat, illetve elmaradásokat pótolni, amelyeket szakmai hozzáállással és - hadd nevezzem így - tudással megpróbál a testület értékesíteni, de ez az érték a támogatás nélkül nem megy.

Néhány adatot kell hogy közöljek, szintén tájékoztató jelleggel. 2004-ben a Magyar Paralimpiai Bizottság működési költsége 12,2 millió forint volt, 2008-ban ez lement 16 millió forintra, és ha jól veszem ki a sorokból, az előirányzott költségvetési tervben szintén 16 millió forint van. Ez nem más, mint a lassú éhenhalás irányvonala.

A műhelytámogatásról kell hogy beszéljek, hiszen a felkészülés során érzékelhető volt, hogy az a műhelytámogatás, amely az integrált egyesületeknek a fogyatékos társadalom felé való nyitottságát, motiváltságát, illetve feladatmegvalósítását segíti elő, az a műhelytámogatás forrás nélkül nem megoldható. Jelen pillanatban egyetlen egy szegregált, illetve azt mondom, hogy egyetlen egy olyan sportszervezet működik, amely kimondottan, speciálisan sérültségi szintű, az összes többi most már integráltan az ép versenyrendszerhez tartozó szakszövetségi, vagy pedig sérülésspecifikus szövetség integrált tevékenysége alatt működik. Ez a műhelytámogatás 2003-ban 21,7 millió volt, és nem kell ismételnem, hogy 2007-ben és 2008-ban nulla forint volt. Ez azt jelentette, hogy a befogadó egyesületeknél megszűnt, illetve háttérbe került a fogyatékos sport versenyszintű működtetése.

Az állami sportszakmai támogatás az elmúlt paralimpiai ciklusban a következőképpen alakult: 2005-ben 57 millió, 2006-ban 69 millió, 2007-ben 71 millió, a paralimpia évében viszont csak 55 millió forint volt. Ebből kellett 33 sportolót, az edzőket felkészíteni.

Hadd térjek ki egy kényes kérdésre, de azt hiszem, hogy a Paralimpiai Bizottság vezetőségének teljesen joga és feladata ezzel a problémával foglalkozni, ez pedig a jutalmazás. Az a jutalmazási rendszer, ami teljes joggal sportberkeken belül is, sportberkeken kívül is, némi ellentmondást vagy feszültséget generál, az a sportjutalmazás, ami nagyvonalúan valóban egy értékrendre emeli az olimpiai jutalmat a paralimpiai jutalommal, és ahogy az előbb mondtam, ennek nem lehet magyarázata az a szerény vagy szegényes indoklás, amivel élni szoktam, hogy a felkészülési nehézségeknek a kompenzációja. Azért mondom ezt - és tényleg csendben próbálom ezt így kommunikálni, de nyugodt lelkiismerettel -, mert az az alulteljesített eredmény, ami a paralimpiai jutalmazási összeg közel félmilliárd forint, ez pontosan kétszerese annak, mint a négyéves paralimpiai ciklus teljes költségvetése.

Ez rendszerbomlasztó, erre nem lehet építeni, nem lehet néhány sportoló, vagy sportteljesítményre alapozni egy négyéves ciklus munkájának az elismerését, ez belső és külső feszültséget generál. Arról nem beszélve, hogy az olimpia a világ legnagyobb sporteseménye, ennek rangját, értékét a jutalmazásban el kell ismerni; a paralimpia pedig a világ második legnagyobb eseménye, tehát inkább a felkészülés az, amit segítenünk kell, és a jutalmazás lehet ennél szolidabb. Ezt az álláspontot az elnökség a paralimpiát követő elnökségi ülésen, mint irányvonal meg is fogalmazta, tehát egy testületi véleményt tudok ezzel képviselni.

Kérem a bizottságnak azt a támogatását, hogy az a fajta ellentmondás ebben az előttünk álló paralimpiai, illetve olimpiai ciklusban elsimuljon és inkább a felkészülés, a rendszer legyen építve, mint egyes teljesítmények túlértékelve. Köszönöm az érdeklődést, a lehetőséget, ha kérdés van, akkor szívesen válaszolok.

A bizottság tagjainak adnám meg a szót, hogy az írásos beszámolóval kapcsolatos kérdéseiket feltegyék, esetleges véleményüket megfogalmazzák.

Nagy a hallgatás, úgy látom, a költségvetési vita elfárasztotta a képviselőket.

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány kérdést fogalmaznék meg, és majd a vitában elmondanám a véleményemet is.

Először is azt szeretném megkérdezni, hogy van-e valami koncepció a londoni olimpiai felkészülésre, hosszú távú koncepció.

MOLNÁR ZOLTÁN (Magyar Olimpiai Bizottság): Bocsánat, mi szerettünk volna egy részletes tájékoztatót adni a pekingi olimpiai csapat szerepléséről, és arra még nem kaptunk lehetőséget.

ELNÖK: Rögtön korrigáljuk. A képviselő úr felteszi a kérdéseket és visszatérünk erre.

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Milyen pontokon kéne változtatni a sikeresebb felkészülés érdekében. Értem ezalatt a MOB struktúráját, az állami sportirányításhoz való viszonyát és esetleg a finanszírozás rendjét is.

Valóban úgy érzitek, hogy a pénzhiány okozta az esetleges sikertelen szereplést, hisz néhány sportági vezető ezt fogalmazta meg.

Gömöri úrhoz pedig az volna a kérésem, tetszett említeni a jutalmazást. Egyrészt majd Török Ottótól megkérdezem, úgy tudom, hogy jóval több ez a jutalmazás, mint félmilliárd forint. Mi a megoszlása a versenyzők és a vezetők jutalmazása között, mert ilyen kósza hírek terjednek, hogy a vezetők aránytalanul magas jutalmazásban részesülnek - nyugtasson már meg, hogy ez nem így van, jó? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Mielőtt a képviselőknek a további hozzászólásokra megadnám a szót, az Olimpiai Bizottság következhet egy részletesebb elemzéssel.

MOLNÁR ZOLTÁN ügyvezető igazgató (Magyar Olimpiai Bizottság): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntök mindenkit. Szeretnénk egy részletesebb elemzést adni a magyar csapat szerepléséről. Ez az elemzés, amit önök írásban is megkaptak ilyen gyorsjelentés formájában, illetve egy bővebb kiadvány formájában is, ezeket az elemzéseket a pekingi olimpián részt vett magyar sportági szakszövetségek sportvezetői, sportági felelős vezetők készítették. Már kint a helyszínen Pekingben elkészült egy gyorsjelentés, majd azt követően szeptember 17-ig adtak számot a szereplésről, a sikerről, a kudarcról a sportági szakszövetségek a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Ezt követően a Magyar Olimpiai Bizottság összes illetékes testülete - gondolok itt a Szakmai Tudományos Bizottságra, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségére, illetve a közgyűlésére - megtárgyalták ezeket a jelentéseket.

A jelentések tulajdonképpen három területet mutatnak be. Egyfelől bemutatják a magyar sport helyét, Magyarország helyét nemzetközi összehasonlításban; másfelől feltárják és bemutatják, hogy melyek azok a tényezők, amelyek közvetlenül befolyásolták a magyar csapat szereplését, eredményességét, majd pedig bemutatják, hogy melyek azok a tényezők, amelyek közvetve befolyásolták a magyar csapat teljesítményét - és akkor ezekről szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel.

Tehát egyáltalán - ahogy Kamuti Jenő főtitkár úr és Gömöri elnök úr is említette - az olimpia még mindig fejlődik, még mindig tud újat hozni. Most nemcsak Peking bekapcsolásával, akik egy ragyogó olimpiát rendeztek, hiszen csodálatosak voltak a létesítmények és az emberek viszonya is fantasztikus volt és ez a kettő tulajdonképpen megalapozta az olimpia csodálatos sikerét, de azért azt is látni kell, hogy mindenfajta előzetes világcsúcs vagy Guinness-rekord megdőlt, hiszen soha még olimpián nem vett részt 204 ország.

Azt is látni kell, hogy nagyon fontos az olimpia a nemzetek számára, hiszen 55 ország tudott aranyat szerezni, erre sem volt még példa; 87 ország tudott érmet szerezni, természetesen erre sem volt még példa; 127 olimpiai csúcs született és 44 világcsúcs, tehát a vetélkedés óriási. Ebben a vetélkedésben a 204 nemzet között Magyarország jelenleg a 21. helyen van, nem biztos, hogy ott maradunk, mert vannak doppingesetek, amelyeknek következtében várható, hogy két versenyzőt el fognak tiltani a kalapácsvető mezőnyből és így akkor egy versenyzőnk érmes lesz - ezzel az egy éremmel viszont a 20. helyre kerülhet Magyarország. Egyébként az EU 27 tagállama közül a 10. helyen szerepeltünk.

Ebben a fantasztikus vetélkedésben a magyar csapat tudott 5 sportágban szerezni érmet, 9 sportágban pontot és a részt vett 171 versenyzőből 74-en szereztek pontot - és akkor itt mindjárt meg is állnék egy pillanatra. Ez a két számadat: a 171 kvalifikált versenyző és a 74 pontszerző valamivel több, mint 30 százalékos teljesítmény visszaesést mutat. Az elmúlt négy év alatt tulajdonképpen 30 százalékot csökkent a magyar sport teljesítménye. Tehát az, hogy mi csak 171 versenyzőt tudunk kijuttatni, azt jelenti, vagy azt mutatja, hogy ennyivel kevesebb a magyar sport teljesítménye, mint az előző négy évben volt - és ha most az azelőtti négy évet nézzük meg, akkor is csökkent a magyar sport teljesítménye. A barcelonai olimpiától számítottan folyamatosan csökken a magyar sport teljesítménye, tehát lehet azt mondani, hogy lejtős pályán haladunk és még senki ember nem tudta ezt a lejtőt megállítani, vagy pláne megfordítani.

219 versenyző volt Athénban és Athénban még a versenyzőink közül 99-en tudtak pontszerző helyen szerepelni. Nem szabad elfelejteni, hogy a számunkra oly fontos és a szurkolók számára is oly kedves csapatsportokban most egyet már nem tudtunk kvalifikálni: a férfi kézilabdában nem tudtunk részt venni az olimpián.

A magyar csapat szerepléséről előjáróban el kell mondani, hogy mindenképpen kiemelkedő elismerésben kell hogy részesítsük, és azt gondolom, hogy ezzel mindenki egyetért: a vízilabda sportágat és különösen a férfi vízilabda csapat teljesítményét, hiszen az példa nélküli, hogy egy csapatsportágban három egymást követő olimpián valaki aranyérmet tudjon szerezni - és a női vízilabda csapat is tisztességesen szerepelt.

Komoly elismerésben kell részesítenünk a kajak-kenu sportot, akik most már az utolsó három olimpián tulajdonképpen a hátukon viszik a magyar csapatot és meghatározzák a magyar csapat eredményességét, még akkor is, hogy ha most egy kicsit többet vártunk volna ettől a sportágtól, de legyünk azért igazságosak, ők nagyon-nagyon komoly elismerést érdemelnek az elmúlt három olimpiai szereplésük miatt.

Jól szerepelt az úszás, a kézilabda. Az úszásnál azt szeretném elmondani, hogy megszámlálhatatlan magyar csúcsot, egyéni csúcsot értek el a sportolók, tehát lehet azt mondani, hogy a felkészítésben dolgozó szakemberek kiváló munkát végeztek.

A kézilabda csapat. Szerintem meglepetés ez a szép eredmény, hiszen a női kézilabda csapatunk baljós előjelekkel, sérülésekkel, gyenge szerepléssel - az előző években meglehetősen gyengén szerepelt a sportág - érkezett ki az olimpiára és ehhez képest ragyogó ez a teljesítmény, amit ott nyújtottak - sajnos a férfi kézilabda csapat kiesett, tehát nem is tudott kvalifikálni.

A vívás, a birkózás, az atlétika, a sportlövészet bár érmet és pontot szerzett, de mindenképpen elmaradtak az elvárásoktól. Az öttusa, a dzsúdó, az evezés kifejezetten gyengén szerepelt. Itt különösen fájó kudarc az öttusa szereplése, hiszen ott olimpiai és világbajnokok szerepeltek meglehetősen gyengén. Arról is kell szólni, hogy tizenöt sportágunk van, amely nem tudott a pontszerző hely közelébe jutni. Mindenképpen azt lehet mondani, hogy a magyar csapat elmaradt attól a várakozástól, attól az elvárástól, amelyet a sportágvezetők saját maguk állítottak saját maguk elé, amit a közvélemény elvárt ettől a csapattól, és amit mi - ha lehet így mondani - szakemberek, a szakmai vezetés is elvártunk ettől a csapattól. Ebben a csapatban azért több volt, de majd erről később még szólunk.

Gömöri elnök úr is részletesen említette, hogy melyek voltak azok a közvetlen befolyásoló tényezők, amelyek az eredményességet úgymond befolyásolták vagy negatív irányba tolták, ezeket csak ismételni tudnám. Nálunk is gond volt a mentális felkészítéssel bizonyos esetekben, valamint a sportegészségügyi és a sporttudományos háttér hiányossága - erről majd bővebben szeretnénk szólni -, a hazai rivalizáció, az edzőpartnerek, majd erről is szólunk, miért van, hogy ezt kellett tapasztalnunk, hogy ilyen körülmények között nehéz felkészülni. Amikor egy magyar birkózó nem talál edzőpartnert Magyarországon, és ezért Kazahsztántól kezdve Türkmenisztánig kellett eltöltenie meglehetősen vacak körülmények között a felkészülését, azért, mert egyszerűen nincs edzőpartner, mert Magyarországon nincsenek klubok, nincsenek szakosztályok, nincsenek versenyzők, így nehéz a világgal versenyezni.

A rivalizációval is van gond, néhány versenyző pozíciója megkérdőjelezhetetlen egy-egy csapatban - gondolok itt a két evezős világbajnokra -, de nincs mögöttük két ezüstérmes, két bronzérmes, és senki nincs mögöttük. Így nehéz motiválni négy éven keresztül két versenyzőt az egyébként nagyon kemény felkészülésre.

A versenyzők kishitűsége is sok esetben megjelent, valamint a túlversenyeztetés. Ez ennek a szűk létszámnak köszönhető. Ez a 171 versenyző végigversenyezte az elmúlt négy évet, világbajnokságokon kell részt venni, Európa-bajnokságon kell részt venni, a hazai versenyeken el kell indulni, kvalifikációs tornákon kell versenyezni, és nincs másik csapat, csak ez a csapat van, tehát túl vannak hajtva ezek a fiatalok. Bizony, voltak olyanok, hogy a formaidőzítéssel is gond volt. A sportági jelentések megemlítették, és magunknak is szembe kell ezzel néznünk, hogy bizonyos esetekben, amikor a célkitűzéseket megfogalmaztuk, akkor túlértékeltük az olimpiát megelőző világesemények eredményeit. Gondoljunk csak arra, hogy mindenki kikiáltotta olimpia érmesnek Bodrogi Lacit, amikor a világbajnokságon második volt, aztán persze azt senki nem vette észre, hogy az első helyezettől jó néhány perccel elmaradt, ami azt jelezte, hogy gyakorlatilag a mezőny jelentős része hiányzott, az a mezőny, amely egyébként elindult az olimpián. Tehát nem volt reális, ha így mondjuk, ettől a teljesítménytől azt várni, hogy majd Bodrogi Laci érmes lesz az olimpián, és még volt számos hasonló példa.

Nézzük meg, hogy végül is melyek azok a tényezők, amelyek közvetve befolyásolják a magyar olimpiai csapatot és a magyar sport teljesítményét! Az egyik, amelyet szinte minden sportági jelentés megemlített, a magyar sportegyesületi rendszer folyamatos leépülése. Nemrég készült el a SOSZ-nak egy felmérése, egy jelentése, amelyben megállapították, hogy tíz évvel ezelőtt még több mit ötezer olyan sportegyesület volt Magyarországon, ahol élsporttal, versenysporttal kapcsolatos szakmai munka folyt. Jelenleg 1600 sportegyesület van Magyarországon, de nem mindegyikben lelhető fel versenysporttal, élsporttal kapcsolatos tevékenység. Egyre csökken az egyesületek száma, egyre csökkennek a létesítményeink, eltűnnek azok a sportlétesítmények, azok a pályák, ahol hatalmas, nagy bajnokok nevelődtek, ahol egyébként - ha lehet így mondani - talán a sport legértékesebb tevékenysége is folyt, ez pedig a nevelői, pedagógiai munka. Ha ez fölszámolódik, és továbbra sem tudjuk megállítani, akkor nemcsak a versenysport és az élsport fogja ezt elszenvedni, hanem el fogja szenvedni a társadalom, és a fiatalok is súlyos károkat fognak szenvedni, hiszen a fizikális, szellemi nevelésnek egy komoly színtere a sportegyesület, és komoly lehetőségeket ad, talán lehet azt mondani, hogy pótolhatatlan, semmi mással nem pótolható.

Az edzők, a sportszakemberek anyagi és erkölcsi megbecsülésének jelenlegi alacsony szintje: azt tudni kell, hogy olyan versenyzőkkel versenyeznek a mi fiataljaink, akiket olyan edzők készítenek föl, akikről azt lehet mondani, hogy talán a világ legjobb edzői, hiszen különböző pályázatok során kerülnek kijelölésre. Egy konkrét példát hadd mondjak: az angol olimpiai bizottság kiírt egy pályázatot, állami edzőt, tehát államilag alkalmazott, államilag fizetett edzőt keresnek, akik majd fölkészítik a londoni olimpiára az angol úszókat. Öt ilyen edzőre írtak ki pályázatot, 6,5 millió forint havi fizetéssel. Ezek az edzők fogják felkészíteni Cseh Laci ellenfeleit. Elmennek a magyar edzők is, számos alkalommal tapasztaltuk, és láttuk most Pekingben is, hogy az ellenfeleinket magyar edzők készítették föl, de egyébként elmennek a versenyzők is, azt is látjuk. Nagyon szomorú, hogy ezt nem tudjuk megállítani, és nem tudunk olyan körülményeket, olyan erkölcsi, anyagi megbecsülést adni az edzőknek, hogy itthon tarthassuk őket. Ennek súlyos következményei lesznek.

A másik a pénzügyi források és azok mértéke. Itt mindjárt Páva képviselő úrnak szeretnék is válaszolni. Ha valaki az elmúlt hetekben vagy hónapokban megnézte a napilapokban vagy egyéb más médiában, hogy milyen körülmények között készült a magyar olimpia csapat, akkor azt látta, hogy ilyen jó nekünk még soha nem volt. Én szeretném önöket tájékoztatni néhány dologról, az elmúlt négy évről. Először is, 2005-ben úgy kezdtük az olimpia felkészülést a pekingi olimpiára, hogy az akkori költségvetési tervezetben 50 százalékkal csökkentették az előző évhez viszonyítottan a költségvetési támogatást. Sajnos tartok tőle, hogy ugyanez a bánásmód meg fog ismétlődni ebben az évben is, legfeljebb a mérték lesz egy kicsit nagyobb, mert a holnap a Nemzeti Sporttanács elé kerülő anyagban a mi számításaink szerint 70 százalékkal csökkentik az olimpia felkészülésre szánt sporttámogatásokat, egyébként 850 millió forintra. Majd aztán hosszas, több hónapos indulatos vitákat követően sikerült az elvonások egy részét visszapótolni - 2005-ről beszélek. Arról nem is beszélve, hogy ezek a viták épp az önök segítségével rendeződtek úgy, ahogy, hiszen 2005. május 3-án már ez a bizottság foglalkozott ezzel a problémával. Szerintem sajnos most is fog foglalkozni, majd egy-két hónap múlva. Akkor az illetékes államtitkár többek között azt is elismerte - májusról van szó -, hogy 20 szövetség még mindig nem jutott hozzá a pénzéhez. Később ez a helyzet rosszabbodott, a tavaly év olyan év volt, amikor nyolc hónapig a sportegészségügy, a sporttudomány területén dolgozó szakemberek egyetlen forint fizetést sem kaptak.

A következő év hasonló volt, mint az előző, akkor különböző szakmai egyeztetések után megállapították az olimpiai felkészülésre szánt összeget, ez 1 milliárd 700 millió forint volt, majd az államtitkár úr elutazott szabadságra, de előtte még elvont ebből 300 millió forintot, Indulatos viták, Nemzeti Sporttanács, parlamenti sportbizottság, majd nagy nehezen vissza lett pótolva ez az elvont 300 millió forint. Egyébként akkor a Nemzeti Sporttanács az alábbi határozatot hozta, és tette a kormány irányába, felolvasnám: "A 2007. évi költségvetés sportrészét a túlélés költségvetésének tekinti, mivel a tervezet a magyar sport jelenlegi helyzetét figyelmen kívül hagyja, nincs összhangban a kormányprogram korábbi célkitűzéseivel, ezért kérjük a kormányt, hogy a sikeres pekingi olimpia és paralimpiai szereplés érdekében már 2007. évtől biztosítsa legalább a legutóbbi megfelelő világversennyel azonos feltételeket reálértékben." Küzdöttünk, és nem sokkal később már a miniszterelnök elé került az ügyünk. Egyszerűen a sportági szakszövetségek úgy látták, hogy ilyen körülmények között nem lehet készülni. Az úszószövetség főtitkára azt mondta, hogy ilyen gyalázatos körülmények között még nem készült soha a magyar sport. Ezért a miniszterelnök elé 15 sportág az alábbiakat foglalta írásba: "A 2008-as költségvetési tervezésénél az olimpiai felkészülésre szánt állami támogatások mértéke reálértékben a négy évvel ezelőttivel egyezzen meg, ennek megfelelően az igény minimum kétmilliárd forint. A magyar olimpiai csapat részvételével kapcsolatos kiadásokat szintén Athénnak..." s a többi, s a többi. A szövetségek ebben a levélben leírták a miniszterelnök úrnak, hogy az olimpiai felkészülés anyagi, gazdasági háttere sokkal rosszabb, mint négy évvel ezelőtt volt. Ez egyrészt abból adódik, hogy a költségvetési támogatások nem növekedtek jelentősen, ugyanakkor a költségek, az energia áremelkedés, valamint az utazási költségek tetemesen megnövekedtek, másrészt az új finanszírozási rendszer bevezetése óta a szövetségek későn kapják meg az állami támogatásokat. Egyébként részletesen ebben az anyagban bemutattuk ezeket a problémákat és az idézeteket is meg lehet találni a különböző jegyzőkönyvekben.

Tehát ilyen körülmények között készült a magyar olimpiai csapat, azt gondolom, hogy ezen mindenképpen illik majd változtatni. Mi azt szeretnénk, hogy még ha a támogatások szerények is, vagy lehet fogalmazni talán úgyis, hogy nem igazán méltóak a magyar olimpiai csapat teljesítményéhez, akkor is, azok legyenek kiszámíthatóak. Elegünk van az indulatos vitákból, azt gondolom, nem méltó egyáltalán a magyar sporthoz, a magyar sport szereplőihez sem, mint amire utaltam, ami 2005-ben volt, és ami most is készülőben van.

Önöknek el kell mondanom, hogy bár a sportért felelős miniszter, Gyenesei miniszter úr, a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlésén azt nyilatkozta, hogy nem fognak csökkenni a versenysportra szánt források, függetlenül attól, hogy nemzetközi válság van, gazdasági válság van. Ennek ellenére a kiküldött anyagban, amelyet holnap a Nemzeti Sporttanács tárgyal, abban eltűnt 1 milliárd forint; l milliárd 810 millió forint volt közvetlenül az olimpiai sportágak támogatására előirányozva, ezeket kapták meg közvetlenül a sportági szakszövetségek. Ezt még kiegészítette a miniszterelnöknek egy 600 millió forintos támogatása, ami két részletben érkezett. Tehát, ha egy részletet veszünk, akkor 2,1 milliárd és még egyéb támogatások is voltak. Ha csak az alapösszeghez vetítjük a mostan előirányzott 750 millió forintot, akkor is több mint 1,1 milliárd forint elvonással indulunk.

Tudom mi lesz a következő: majd küzdünk, majd harcolunk, majd kérjük az önök segítségét, majd bekerül az ügy a parlamentbe, majd a média ezzel fog foglalkozni hónapokon keresztül; csak azt nem értjük, hogy miért kell ezt minden négy évben, miért kell így kezdődni egy olimpiai ciklusnak. Legutóbb a miniszter úr azt mondta egyébként előttünk az Olimpiai Bizottság közgyűlésén, hogy most kell megalapoznunk a londoni sikereket, hát így azért elég nehéz lesz.

A következő, ami sajnos talán a legszívfájdítóbb problémákat mutatja be, vagy tárta föl az elemzések, azok a sporttudomány és a sportegészségügyi háttér hiányosságairól szólnak, hogy milyen mértékben, milyen jelentősen maradunk el a nemzetközi világtól ezen a területen. Önöknek tudniuk kell, hogy iszonyatos küzdelem árán sikerült csak valahogy megmenteni a Sportkórházat, mert ugye valakik, akik döntöttek róla azt gondolták, hogy az egy kórház, akkor zárjuk be. Senki nem gondolt rá akkor, amikor ez a döntés megszületett - hiszen volt ilyen döntés, hogy be kell zárni, és fel kell számolni a Sportkórházat -, hogy az nem egy kórház, hanem ez egy olyan sporttudományos szakmai intézmény, egy olyan szolgáltatás, ami pótolhatatlan ma már ahhoz, hogy a világ élvonalában versenyezzenek a fiatalok. Nem csak azért, hogy eredményesek legyenek, hanem azért, hogy egészségesek legyenek, sőt azért, hogy életben maradjanak. Tehát azok a túlterhelt versenyzők, akik ma például az olimpiai csapat derekát képviselik, azoknak elengedhetetlenül fontos az állandó orvosi felügyelet azért, hogy az egészségük rendben legyen, azért, hogy ne történjenek tragédiák.

Azért is fontos ennek az intézménynek a munkája és az ott dolgozók munkája, mert olyan mással tényleg nem pótolható hasznos támogatást és segítséget tudnak nyújtani az edzéselmélet és az edzésmódszertan terén - tehát az edzésterhelés és pihenés mértékét például alapvetően nekik kellene meghatározni -, aminek a hiányával nem lehet egyszerűen a világban versenyezni. Arról most nem is beszélek, hogy hogyan és miképpen várunk el hatékony doppingellenes tevékenységet, ha például ennek az intézménynek a keretében működő doppinglabort felszámoljuk, és a berendezéseket eladjuk. Azt a doppinglabort és berendezéseket, amit három évvel ezelőtt több száz millió forintért újítottunk föl és azt mondtuk, hogy most már csak egy lépés a nemzetközi akkreditáció. De nekünk még Athén se volt elegendő ahhoz, hogy megőrizzük ezt a doppinglabort, illetve - ahogy már említettem - egy szerény fejlesztéssel nemzetközi akkreditációt szerezzünk ennek az intézménynek.

Hogy milyen körülmények között dolgoznak az emberek, arról az előbb szóltam. Hogy lehet elvárni világszínvonalú munkát azoktól az emberektől, akik 8 hónapig nem jutnak hozzá a jogos járandóságukhoz, bérükhöz.

Arról is szólnak egyébként a jelentések, egyfajta utat mutatnak nekünk és a Magyar Olimpiai Bizottságnak, hogy most akkor mit kellene tennünk ebben a helyzetben, tehát hogy is fogjunk hozzá ahhoz a munkához, ami azt eredményezheti, hogy eredményesebben szerepeljünk majd a londoni olimpián.

Tehát egyfelől ezekre a feltárt problémákra nekünk megoldást kell találnunk. Nyilvánvalóan mi önmagunkban erre nem vagyunk képesek, ezért kell kérnünk a társadalom segítségét, az önök segítségét; megér ez az ágazat annyi figyelmet, letett már a nemzet asztalára annyit, hogy megérdemelné azt a kis figyelmet, amivel meg lehetne a lejtős pályán állítani a magyar sportot. Épp a tegnapi nap olvastam egyébként, hogy azért van pénz fontos ügyekre. Tegnap például 11 milliárd forintos szerződést írtak alá, amiből 10 milliárd forint állami kötelezettségvállalás a Zeneakadémia felújítására. Milyen jó lenne, ha egyszer a nemzet stadionjára is aláírnának valamilyen kötelezettségvállalást - szerintem a magyar sport is letett már annyit a nemzet asztalára, mint mondjuk a kultúra vagy a zene, a művészet.

Tehát azt gondolom, hogy teljesen jogosan kérjük, hogy az általunk feltárt problémákra kerüljön valamilyen megoldás. Egyébként nemrég elkészült egy nemzeti sportstratégia nevű dolgozat, ami szerintem példa nélküli az elmúlt években, hogy gyakorlatilag mindenki, pártállástól függetlenül, elfogadta és megszavazta ezt az anyagot. Milyen jó lenne, ha a konkrét megvalósítása is elindulna - nyilván ehhez akciók kellenek és akciótervek és nyilván költségvetési források, de számos problémát rendezhetne. Rendezhetné például az egyesületek helyzetét, rendezhetné a sporttudomány helyzetét, talán rendezhetné az edzők, a sportszakemberek helyzetét is, tehát azokat a problémákat, ahogy említettem, amelyek közvetlenül is és közvetve is befolyásolták a magyar sport teljesítményét.

Mi természetesen szeretnénk mindazt a szellemi potenciált, úgymond felajánlani, amely a szakembereinkben, a Nemzeti Sporttanácsban, a Testnevelési Egyetemen, a Sportkórházban, a NUPI-nál és a különböző még meglévő, még működő sportintézményekben található, de ezt mi egyedül nem tudjuk megcsinálni, tehát ehhez támogatás kell. Persze sokan azt mondják, hogy majd az emberek ki fogják kényszeríteni a döntéshozókból a megfelelő álláspontot; tartok tőle, hogy ez egyfajta naivitás, bár az embereknek hallatlanul fontos a sportsiker. Nemrég a Népszabadságban megjelent egy közvélemény-kutatás, ami arról szólt, hogy a megkérdezett emberek 89 százaléka, amikor átlépi az országhatárt, akkor leginkább, amikor megkérdezik, hogy mire büszke, mint magyar ember, akkor a sportot és az olimpiai sikereket említi elsőként - 89 százaléka a megkérdezett embereknek. Ennek ellenére tartok tőle, hogy arra várni, hogy majd az emberek ezt a számunkra fontos és kedves ügyet úgymond kikényszerítsék a döntéshozókból az ezzel kapcsolatos problémák megoldását, talán ez még - tehát jobb lenne akkor inkább, ha felelős vezetők ismernék fel ezeket a problémákat és kezdenének hozzá a problémák rendezéséhez.

Mindenképpen szeretnénk, hogy valami elinduljon, mert bármennyire is hihetetlen, higgyék el, nagyon közel van a londoni olimpia. Arról nem is beszélve, hogy azt megelőzően még nekünk számos feladatunk van, hiszen másfél év múlva ifjúsági olimpia lesz, egy év múlva téli olimpia lesz. Ezért is döntött úgy a Magyar Olimpiai Bizottság elnöksége egyhangúlag, vita nélkül - ez is ritka -, hogy arra kéri a sportági szövetségeket, hogy mihamarabb kezdjenek hozzá a tisztújításokhoz, hogy bizalommal megerősítve kezdjenek hozzá ezeknek a fontos problémáknak a megoldásához, beleértve a Magyar Olimpiai Bizottságot is. Az elnökség úgy döntött, hogy januárra hozza előre a tisztújításunkat éppen a feladatokra való tekintettel, mert van feladat számos. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönjük szépen igazgató úr. Ezek után (Jelentkezésre.) Gömöri Zsolt még valami kiegészítést szeretne? (Gömöri Zsolt: Kérdést kaptam, arra szeretnék válaszolni.) Lesz még kérdés, összegyűjtjük a kérdéseket, és akkor azokra együtt lehet majd válaszolni.

Képviselőtársaimtól kérdezem, hogy vannak-e további kérdések, esetleg észrevételek a beszámolókkal kapcsolatban.

DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egyelőre csak a kérdések és a véleményem is az, hogy gratulálok az olimpiai csapatok szerepléséhez természetesen. Ötven százalékkal több teljesítmény jött ki a személyes elvárásomnál.

A kérdésem úgy szól, hogy mi a véleményük az olimpiai mozgalom szempontjából a magyar sportszerkezetről?

A második kérdésem úgy szólna -, amelyet négy vagy öt hónappal ezelőtt is feltettem -, hogy mi a szakmai álláspontjuk azzal kapcsolatosan, hogy a kvalifikáció már sokkal nehezebb, mint maga az olimpiai szereplés. Szakmailag hogy készül az olimpiai mozgalom erre? Durván is feltehetném, hogy mi az önök felelőssége ebben, de finomabban is feltehetem, hogy mit csinálnának másképp, ha most készülnénk a pekingi olimpiára.

A finanszírozással kapcsolatosan a sport szakállamtitkárságot szeretném megkérdezni, hogy ugyanezek-e az álláspontok a pénzekkel kapcsolatosan, önöket pedig arról, hogy a szponzori bevételek nagysága mit jelentett, és a szponzori bevételekből mennyit használtak fel a sportszakmára, és mennyit a működésre.

A következő kérdésem úgy szól, hogy a Nemzeti Sporttanács tárgyalta-e - bár úgy éreztem, hogy holnap fogja tárgyalni -, és mi volt az álláspontja, és ha nem, akkor miért később. Akkor valószínűleg jó éreztem.

Az első kérdésemhez kapcsolódóan, mi a véleményük a Dénes Ferenc-féle szakmai elemzésről a sportszakmai szerkezettel kapcsolatosan, a másik kérdésem pedig, hogy a finanszírozással kapcsolatosan mi az álláspontjuk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdések vannak-e még? (Lasztovicza Jenő jelentkezik.) Lasztovicza Jenő képviselő úr, öné a szó.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): A képviselőtársam kérdeztem a szponzori támogatásokat, de ehhez én hozzávenném az önkormányzatokat is. Van-e szám arról, hogy az önkormányzatok mennyiben segítették - akár települési vagy megyei önkormányzatok - az olimpiai felkészülést az elmúlt időszakban? Nekem is kérdésem lenne a szponzori támogatások milyensége.

Illetve tapasztalatom szerint az egyik legnagyobb probléma -, amely itt el is hangzott az utánpótlás, az ifjúság nevelésével kapcsolatban -, hogy nekem meggyőződésem, hogy a testnevelők és a megfelelő edzők hozzáállása és hiánya a legnagyobb gond. Azt veszem észre, hogy az elmúlt 20-25 évben gyakorlatilag kihalnak azok a pedagógusok, testnevelők, edzők, akik a hátukon vitték az ifjúság sportra való nevelését, és megszűnnek azok a tömegbázisok, amelyek merítési lehetőséget biztosítottak arra, hogy melyik gyerekből legyen kiváló sportoló. Ezzel kapcsolatban mi az önök álláspontja, és van-e valami olyan javaslat, amelyet érdemes a bizottságnak fölkarolnia?

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kérdések vannak-e még, hogy azokat egy csokorban meg lehessen válaszolni? A következő körben természetesen véleményeket mondhatnak a képviselő urak. (Nincs jelzés.)

Nekem is lenne még néhány kérdésem, elsőként a MOB vezetőihez. Az előterjesztés végén van egy összegzés, amelyben négy pontban összefoglalják a sportágak szakvezetéseinek véleményét, az onnan érkezett jelzéseket. A második pontban azt jelzik, hogy a tanulmányozott dokumentumok egy sor, az eredményeket közvetlenül és közvetve befolyásoló tényezőt nevesítettek, szükségesnek látszik az érintett szakemberek bevonásával a tárgyszerű és mélyebb értékelés lefolytatása. Mikorra tervezik ezt, és esetleg hozzájuthatunk-e majd azokhoz az anyagokhoz?

A következő pontban gyakorlatilag ugyanez van, kiegészítve a Nemzeti Sporttanáccsal, illetve a minisztérium vezetésével történő egyeztetéseket a Testnevelési Egyetemmel, az Országos Sportegészségügyi Intézettel, a NUPI-val való egyeztetéssel a versenysport és a társterületek stratégiai kérdéseiben. Ez körülbelül mikorra várható, és ennek az eredményeihez hozzá tudunk-e férni?

A paralimpiával kapcsolatban Gömöri elnök úrtól kérdezném, hogy a díjazás és a felkészülési források anomáliáját értve, és azt mérlegelve van-e konkrét javaslatuk arra vonatkozóan, hogy mi lenne szerencsés megoldás. Nyilván ez egy nagyon érzékeny terület, de méltányolva azt a felelősségtudatot, amely a Paralimpiai Bizottság vezetését arra buzdította, hogy ezzel a javaslattal előálljanak, szerintem a sportpolitika részéről nyilvánvalóan van egy egyeztetési párbeszéd-készség, tudnunk kellene azonban a pontos elképzeléseket ahhoz, hogy mi magunk is ki tudjuk alakítani a saját politikai álláspontunkat e tekintetben.

Amennyiben a továbbiakban nincs kérdés, akkor megkérném mind a Magyar Olimpiai Bizottság vezetését, mind a Paralimpiai Bizottság elnökét, illetve Török Ottó szakállamtitkár urat, hogy válaszoljanak az elhangzott kérdésekre. Tetszőleges a sorrend, az urakra bízom a döntést.

Török Ottó szakállamtitkár (ÖM Sport Szakállamtitkárság) válaszadása

TÖRÖK OTTÓ szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen Molnár úr bíztató szavait a sport irányításával kapcsolatban.

A paralimpiai jutalmazás mértéke egyébként nem félmilliárd forint, hanem 670 millió forint, amelyből 270 milliót lehet a vezetők között szétosztani, erről szól a rendelet.

A költségvetéssel kapcsolatban pedig holnap egyeztetünk. Ez nem nemzeti sporttanácsi ülés, hanem egy szakértői egyeztetés, egy olyan munkamegbeszélés, amely a 2009-es tervezett költségvetést, ami a költségvetési törvényben megjelenik, annak a belső tartalmát fogja megvitatni. Ennek értelmében az abban szereplő számok egyenlők a 2007-es és 2008-as törvényben elfogadott alapköltségvetéssel, tehát a bázisköltségvetéssel. Így az egymilliárd forint hiány ebben az összehasonlításban nem helytálló. Az egymilliárd forintos hiány, amely 980 millió forint egész konkrétan, a 2008. évre két tételből állt, a normál költségvetésben szereplő szakmai támogatás 830 millió forintjából és a 2007-es év egyensúlyi tartalékából külön az olimpiára megjelenített 980 millió forintból. Ez a 980 millió forint az, amely nyilván nem épült be jelen állás szerint az alapköltségvetésbe, erről beszélhetünk, bár azt gondolom, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság vezetésével erről holnap nyilván ütköztetünk álláspontokat, de azt gondolom, hogy a költségvetési törvényben megjelenített sportköltségvetés mértéke a miniszter úr elmondása szerint helytálló, tehát nem változott olyan jelentős mértékben. Ennyi kiegészítést tennék ezzel kapcsolatban. Köszönöm.

GÖMÖRI ZSOLT elnök (Magyar Paralimpiai Bizottság): Köszönöm a kérdéseket. Szeretnék sorrendben végigmenni.

Az első elhangzott kérdés, hogy pénzkérdés-e a szereplés. Nem elsősorban pénz kérdése, a pénz egy eszköz, elsősorban. Azt hiszem, a Paralimpiai Bizottság nyugodtan mondhatja, hogy a rendszerünk hiányossága, a hazai versenyrendszer, az utánpótlás. Ha a tavalyi évben - és hozzáteszem, a körülmények ismeretében - júniusban több pénzt kaptunk volna, akkor sem tudtuk volna ésszerűbben elkölteni. Ha korábban kapunk, akár egy-két évvel ezelőtt, akkor azt be lehetett volna építeni a rendszerbe. Jelen pillanatban azt kell mondjam, és a szakmai beszámolók is egy kivétellel - az úszás sportágéval - azt mondták, hogy a felkészülés zavartalan volt az egy évvel ezelőtti vezetőcsere ellenére, és a felkészülés szakmai körülményei biztosítottak voltak. Az úszás azért nem, mert két hónap nemzetközi edzőtábort nem tudtunk felvállalni.

A jutalmazás. 486 millió forint a teljes jutalmazási keretösszeg, a sportolók megkapják a 100 százalékos jutalmat, az edzők közel 50 százalékát a rendelkezésre állónak, tehát a sportolók által elért eredmény alapján 60 százalék kerül a rendelet alapján szakmai felosztásra. Ebben a szakmai felosztásban az edzők, és minden olyan szakember érintett, aki a paralimpiai felkészülést a ciklus alatt elősegítette, és szakmai munkát végzett. Közel 50 százalék az, amely az edzők jutalmazására fordult, 10 százalék pedig az, amely az egyéb kiegészítő, segítő szakemberek tevékenységét segítette elő.

Egy helyen, a nevelőedzők területén történt megvonás. Azzal a szemlélettel élt a Paralimpiai Bizottság, mint előterjesztő, hogy azok a nevelőedzők, akik már a ciklusban nem fejtettek ki sportszakmai tevékenységet, de a sportolójuk részt vett, azoknál mérlegelve a teljesítményt és az azt megelőző szakmai munkát, csökkentetten. A lehetőség az volt, hogy 10 százalék - maximum-minimum 100 ezer forint - a jutalmazási keretösszeg, ezen mozgástéren belül döntött a Paralimpiai Bizottság elnöksége és így a nevelőedzői jutalmazási keretben bennmaradt 6 millió forint, ennek a felhasználására nem tettünk javaslatot.

Ami még kérdésként benne lehet. A felkészülés során figyelembe vette az elnökség azt a tevékenységet, ami egy évvel a paralimpiát megelőzően részben személycsere, részben közel állt a Paralimpiai Bizottság ahhoz, hogy az IPC felfüggessze a tagságát, ez a sporttörvény körüli kérdéses helyzet. Ehhez különböző szakmai munkákat kellett elvégezni, valamint azoknak a pluszforrásoknak a mozgatását, amelyek részben a júniusi forrás megindulásáig, illetve az ÖM revízió következtében felmerült, hogy a 2006/2007-es működés ellenőrzése során a hibák következtében nem kap állami támogatást a Paralimpiai Bizottság. Ezeknek a kiküszöbölése, illetve a társadalmi munkák mérlegelésével alakította ki ezt a jutalmazási rendet.

Azt egyébként a jutalmazásnál el kell mondanom, hogy jelen pillanatban a jutalmazási összeget, vagy az előterjesztést, ha jól tudom, a kormány még nem tárgyalta, ennek következtében még egyetlenegy résztvevő sem kapott jutalmat. De sajnos tájékoztatnom kell a bizottságot, hogy van némi ellentmondás, hiszen az asztalitenisz sportág eredménye jelen pillanatban, méltányossági alapon, a nyolcadik helyen van, holott a sportolók kezében ott van az ötödik helyet elismerő Sir Phil Craven aláírásával lévő oklevél - gondolom, hogy ez rövidesen tisztázódni fog és nem íróasztalnál kerül a sportteljesítmény elismerésre. (Közbeszólások.) Nem is tudjuk átdolgozni, tehát a Paralimpiai Bizottságnak nincs módjában, hogy sporteredményt kivegyen a rendszerből; azt hiszem, hogy ez most egy egyeztetést kíván, tegnap épp az Ottóval is egyeztettünk, remélem, hogy két héten belül ez megoldódik.

A sportstruktúrához, szerkezethez hadd mondjam azt - ugyanakkor utalva a tisztújítási folyamatokra - a Magyar Paralimpiai Bizottság átlátta annak a felelősségét és veszélyét, hogy egy jövő április-májusban történő tisztújítás tulajdonképpen egy év vesztegetést jelentene az életünkből, hiszen a nyári szünet miatt szeptemberben lehetne az érdemi munkát elkezdeni, úgyhogy már ki is tűztük: november 29-én tisztújító közgyűlést tart a Magyar Paralimpiai Bizottság. Nem csak tisztújítás, hanem alapszabály módosítás és ez szervesen kapcsolódik a jelenlegi sportstruktúrához, és hadd szorítkozzak kizárólag a fogyatékos sportterületre.

Jelen pillanatban olyan átfedések vannak, kettős tagságok - tagsági viszonyok és támogatási rendszer -, ami az egy vektor mellett felsorakozó erővonalakat nem teszik lehetővé, a hazai versenyrendszer külön finanszírozás és koordinációs kezelésben van, mint a nemzetközi és éppen ezért szeretnénk vegytiszta helyzetet. Azok a sportszövetségek, ép és fogyatékos sportszövetségek, melyek rendelkeznek paralimpiai versenyszámmal, azok a hazai versenyrendszer: utánpótlás, diák, szabadidő, tehát az összes sportvertikumával tartozzon a Magyar Paralimpiai Bizottsághoz - ezzel átláthatóbb és rendszert építőbb lehet a fogyatékos sportstruktúra. Erre tettünk javaslatot a Nemzeti Sporttanács felé, erre tettünk javaslatot a nemzeti sportstratégiával irányvonalban és erre teszünk javaslatot a költségvetésünk előterjesztése során.

A kvalifikációs helyzet valóban nagyon szigorú. Minálunk is most már négyéves folyamatos felkészülést és folyamatos versenyeztetést igényel, tulajdonképpen ugyanaz az elv és ugyanaz a kiválasztás és lehetőség biztosítása, ami az olimpiára. A kvalifikáció mértékét nagymértékben meghatározza a világbajnokságon való részvétel. Van olyan sportág, például: az úszás, ahol négyévente van világbajnokság, és az elmúlt évek gyakorlata be is bizonyította, hogy azt a kvótát kapjuk meg akár szabadkártyával, ahány résztvevővel részt tudunk venni a világbajnokságon. Ez nem azt jelenti, hogy a világbajnokság annyira könnyű, hanem inkább azt jelenti, hogy a sportolóink és a válogatási elv, szisztéma olyan szinten rendben van, hogy a kijutott sportolók általában ott vannak a nemzetközi 10-15 mezőnyben és a válogatási elv pedig nem annyira híg, hogy bárki be tudjon kerülni. De az, hogy sportágak maradjanak le, akár a bocsát, akár az úszást mondhatnám, pluszlétszámot tudtunk volna, illetve csapatsportág tekintetében ez a kvalifikációs rendszer olyan mértékben megszigorította, hogy a csörgőlabda és az egykor Európa, világbajnok ülőröplabda-csapat ki se tudott jutni a versenyekre, hiszen ez magában hordozza a rendszer, a hazai versenyrendszerünknek a hiányosságát és a szűk költségvetésünket.

A költségvetést az NST valóban holnap munkabizottságon fogja tárgyalni. Elkészítette a Magyar Paralimpiai Bizottság és az elnökség már tárgyalta, jóváhagyta azt az álláspontot, amit képviselünk. Ebben tulajdonképpen benne van az az irányvonal, ami - a másik kérdéshez csatlakozva - a jutalmazás és a felkészülés egyensúlyteremtését kezdené el. Úgy gondoljuk, hogy az a fajta költségvetés és az a fajta jutalmazási rend, ami most van, ha ezen változtatni akarunk, akkor most tudunk és nem pedig paralimpiai ciklus közben, vagy akár a végén. Ezt ha most előre tudjuk építeni, és előre tudjuk kommunikálni, akkor azt hiszem, hogy egy négyéves felkészülés végén a sportolók és a szakemberek is nyugodtabban vagy higgadtabban veszik tudomásul azt a fajta differenciát, amit szükséges meghozni és ezt a Nemzeti Sporttanács költségvetés tervezetével vagy munkaértekezletén egyeztetni is fogjuk.

Az utánpótlás is felmerült, mint kérdés. A mi helyzetünkben ez eléggé speciális, sajátos kérdés. A NUPI-val szeretnénk egyeztetni pontosan azért, hogy ott is megjelenjen az a fogyatékos sport - már elkezdtük, éppen pár perce, ennek az egyeztetését, hogy a fogyatékos sport diákrendszeréből való merítés is jelenjen meg, mint alternatíva. A másik pedig az, hogy egy olyan kapcsolatot építünk a rehabilitációs központokkal, aminek első lépése éppen a holnapi programunk, majd pedig a közgyűlést is az ORI-ban tervezzük és a távlati cél pedig az, hogy egy olyan nemzetközileg is elfogadható edzőtábort tudjunk az ORI-ba telepíteni, ami közvetlen kapcsolatot teremt a rehabilitációs folyamat végén. Ez egy nemzetközileg is bevett gyakorlat, ide nekünk még el kell jutni, és fel kell nőni.

Nem tudom, hogy minden kérdésre tudtam-e válaszolni, ha valami kérdést esetleg kihagytam, akkor kérem, hogy segítsenek.

DR. KAMUTI JENŐ főtitkár (Magyar Olimpiai Bizottság): Köszönöm szépen, megosztanánk a kérdéseket és a könnyebbik részére, a gazdasági részre Molnár Zolit kérem.

MOLNÁR ZOLTÁN ügyvezető igazgató (Magyar Olimpiai Bizottság): Köszönöm főtitkár úrnak a felvezetést. A számok nem hazudnak egyébként, mert le vannak írva, meglehetősen objektívek. Így kezdtük, talán önök is látják, 2004-ben így kezdtük. Felére csökkent a szövetségi támogatás, óriási botrány, nem sokkal később már önök is foglalkoztak ezzel a dologgal. Tartok tőle, hogy most is így fogjuk kezdeni, csak - ahogy említettem - már most Ottó mondja, hogy 900 millió hiányzik, szerintem 1,1 milliárd hiányzik. De teljesen mindegy, több mint 50 százalék hiányzik, az biztos, és semmiképpen sem elfogadható számunkra, hogy most, amikor - ahogy miniszter úr is fogalmazott - meg kellene teremtenünk a londoni sikereket, akkor ilyen segítség mellett kezdünk hozzá ehhez a feladathoz - ez az egyik dolog.

A szponzori bevételekről szeretnék szólni, illetve volt még egy olyan kérdés, hogy egyáltalán a sport szerkezete - gondolom azon belül: a Magyar Olimpiai Bizottság szerepe vagy helyzete, meg egyáltalán a köztestületek helyzete, szerepe, valami ilyesmit kérdezett a képviselő úr tőlünk, hogy most egyáltalán mi a helyzet. Nos a helyzet az az, hogy általában a sporttörvényben kerülnek rögzítésre azok a feladatok, amelyek tulajdonképpen egy köztestület, egy ilyen sajátos magyar találmány állítólag a köztestület - Sárközy professzor szerint is egy különleges dolog, nem sok nemzetnél vagy országban lehet ilyet tapasztalni.

Tulajdonképpen miről van szó? Civil szervezetekről, amelyek az állam megbízásából hivatalosak és méltóak arra törvényben rögzítetten, hogy állami feladatokat végezhetnek. Ehhez persze nyilvánvalóan kapnak megfelelő eszközöket. Megkapta ezt a Magyar Olimpiai Bizottság is egyébként a 2000-es sporttörvényben, válhatott az olimpiai felkészülés valóságos szakmai irányítójával azzal, hogy többek között az állam rábízta az erre a feladatra szánt állami forrásokról való döntést, illetve a források kezelését. Azt gondolom, öt éven keresztül tisztességesen bántunk ezzel.

Abban az időben ismeretlen volt az, hogy késnek vagy csúsznak a támogatások, abban az időben, ha máshogy nem, előlegként vagy kölcsönként mindenki időben megkapta a támogatásokat, abban az időben nem kezdődött úgy olimpiai ciklus, mint most, hogy egyszer csak azt látjuk, hogy felére csökken a támogatás az előző évhez viszonyítva. A döntéshozóknak mégsem volt ez jó, hiszen 2003. december 4-én a sportminiszter vitanapot nyitott az akkor éppen aktuális sporttörvény módosításáról. Megjegyzem, hogy önök, képviselők a másik teremben viszont már szavaztak a vitanap alatt. Ennek a módosításnak köszönhetően az Olimpiai Bizottság elvesztette tulajdonképpen minden lényeges köztestületi jogosítványát, hatáskörét, hiszen nem dönthetett, és nem kezelhette az olimpiai felkészülésre biztosított állami támogatást. Megjegyzem, a többi köztestület is, tehát a Nemzeti Sportszövetség is hasonló bánásmódra kényszerült. Javaslatot egyébként tehetünk.

Nyilvánvalóan nem könnyű a helyzet így, ilyen körülmények között, mert látható néhány zavar a sport szereplőiben. Gondolok itt a sportági szakszövetségekre, hogy kihez is igazodjanak, azokhoz, akiknek kellene felelősen a szakmai irányítónak lennie - gondolok itt például a Magyar Olimpiai Bizottságra -, vagy azokhoz, akik a pénzt osztják, az államnak kell megfelelnünk, vagy az erre a tevékenységre jogosult civil szervezetnek. Vannak azért ilyen zavarok.

Hogy hogyan képzeljük el a jövőt? Most lassan-lassan azt lehet tapasztalni, hogy a sport világa kezdi ezt a helyzetet felszámolni. Ez abból is adódik, hogy nemrég a Nemzeti Sportszövetség részéről is volt egy megkeresés, hogy a jövőben valami fúzió, valami szervezeti egyesülés kapcsán a nem olimpiai és az olimpiai sportágak hozzanak létre egy erős szervezetet, amely erős szervezet képes lesz majd hatékonyan képviselni a magyar sport érdekeit. Van egy ilyen megkeresés, ez jelenleg aktuális dolog. Ez egy nagyon tisztességes szándék, arról már nem is beszélve, hogy sokan kihasználták ezt a helyzetet, hogy megszámlálhatatlan köztestület próbál megszámlálhatatlan területen dolgozó szervezetekkel, sporttal foglalkozni, és voltak olyanok, amikor bizonyos érdekek kapcsán akár szembe is lehetett fordítani ezeket a szervezeteket. Ez talán megszűnne, rendezettebbek lennének a körülmények, és erősebben tudnánk fellépni az érdekeink védelmében. Tehát valami elindult ebben a dologban.

Elhangzottak kérdések a szponzori támogatásokról. Mi az önök részére készített anyagban bemutattuk, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság ebben a rendkívül nehéz helyzetben, amelyben az elmúlt négy évben volt a magyar olimpiai csapat, hogyan és miképpen próbálta ellensúlyozni a problémákat. A legnagyobb probléma abból adódott, hogy több hónapos csúszással érkeztek az állami támogatások az érintettekhez. Említettem példákat, például a sportorvosok tavalyi esetét, vagy önök is ismerték, hogy az olimpia alatt a kormányszóvivő is nyilatkozott, hogy nem érti a felzúdulást, "mi már augusztus 12-én átutaltuk Szellő Imre felkészülési támogatását". Már augusztus 12-én, amit januárban kellett volna. Ilyen körülmények között nyilván rendkívüli támogatásokkal, előlegekkel, különböző kölcsönökkel igyekeztünk biztosítani a szakmai munka folyamatosságát, hiszen edzőtáborba el kell menni, versenyre el kell utazni, és akkor is fizettünk, amikor erre a célra esetleg még az állami pénzek nem érkeztek meg hozzánk, nemcsak szakmai feladatokra, hanem nyilván a részvétellel kapcsolatos dologi kiadásokra. Ezzel kapcsolatban is önök segítettek nekünk ebben az évben áprilisban, hogy végül elkészüljön a szerződés, illetve az átutalás meginduljon az olimpiai részvételre előirányzott, költségvetésből biztosított 430 millió forint állami pénzről. Ha nincs ez a bizottság, nincs a vita, nem kerül ki a nyilvánosság elé, szerintem még ma sem kaptunk volna egy forintot sem a pekingi olimpiával kapcsolatos részvételre előirányzott támogatásokból, tehát azért itt van tennivaló.

Egyébként a Magyar Olimpiai Bizottság a tavalyi évben a saját szponzori bevételéből 216 millió 778 ezer forintot tudott támogatásként az olimpiai felkészülésre biztosítani, a 68. oldalon részletesen bemutatjuk, hogy milyen feladatokra és milyen tevékenységekre. Egyébként azt tudniuk kell önöknek, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság állami támogatása 42 millió forint. Hogy mennyi a 216 millió, az attól függ, mihez viszonyítjuk. Ha az állam támogatásához viszonyítjuk, akkor azt mondom, hogy hatalmas összeg, vagy mondhatjuk azt is, hogy az állami támogatás méltánytalan, és olyan, amilyen.

Dénes Ferenc szakmai véleményét ismerjük, gyakorlatilag arról van szó, amit ő évek óta hirdet és tanít, hogy az értéktelen, amit az olimpiai mozgalom felmutat, az olimpiai sikerek nem sok értékkel bírnak az ő véleménye szerint. Én azt gondolom, hogy mi, és szerintem az emberek sem így látják ezt. Az olimpiai sikerek példaképeket, hősöket állítanak, és bár Dénes Feri szerint ugyanezt a szerepet be tudja tölteni Kecskeméten egy nevesincs fekete kosárlabdázó, én ebben nem vagyok teljesen biztos. Ő azt gondolja, hogy nekünk váltani kellene, és nem azokkal a hagyományosan, az elmúlt 100 évben sikert sikerre halmozó sportágak menedzselésével, törődésével kellene foglalkoznunk, hanem valami egészen más, úgynevezett látványsportok körébe tartozó, mit tudom én, micsodával. Nekem elszorul a szívem, amikor olvasom, amikor kinyitom a Népsportot - most már egyre kevésbé teszem -, és látom, hogy a kosárlabdacsapatokban egyáltalán nincs magyar játékos, vagy ha van is, talán csak egy, majd ha tüzetesen megvizsgáljuk, lehet, hogy az sem magyar, csak a neve. Ez nem biztos, hogy jó irány, semmiképpen nem szeretnénk mi ezt támogatni. Arról nem is beszélve, hogy komoly félreértésekre ad okot az az általuk készített tanulmány, amely szerint Magyarországon bánnak az állam részéről legjobban a magyar sporttal, hiszen a költségvetési támogatás aránya itt a legmagasabb. Indulat nélkül nehéz ezt a gondolatot kezelni, mert mihez viszonyítjuk. Lehet, hogy nálunk a 0,1 százalék arányaiban magasabb, mint a francia nulla egész akármennyi százalék, csak azt kell tudni, hogy míg egy francia sportolóra jut száz egység, addig a miénkre nem jut csak kettő, a pályán viszont egymással szemben állnak ezek a versenyzők. Ahogy említettem, egy angol edző fizetése 6,5 millió forint, a magyar edzőéről pedig hadd ne beszéljünk. Ezek számos félreértésre adnak okot, de nyilván lesznek majd viták erről a dolgozatról, és akkor majd mindenki ki tudja fejteni a nézetét.

A kvalifikációról és a sporttudományról, a sportegészségügyről a főtitkár és Kovács Tamás igazgató úr ad majd önöknek tájékoztatást.

DR. KAMUTI JENŐ főtitkár (Magyar Olimpiai Bizottság): Köszönöm szépen. A sport szerkezetével kapcsolatosan, amit Molnár Zoltán említett, az egy német példához hasonlítható. Talán ismeretes, hogy Németországban hosszas, hatéves előkészítés után létrehozták a nemzeti sportszervezetet, amelynek az elnöke a mindenkori német olimpiai sportszövetség, amelynek a nevében is benne van, hogy olimpiai sportszövetség. A mindenkori olimpiai bizottság elnöke egyben ennek a nemzeti olimpiai sportszövetségnek az irányítója. Természetesen ez egy gyűjtő szervezetként működik. Lehet, hogy ez elképzelhető lenne nálunk is. Van benne logika, de ez hosszas előkészítést igényel. Az mindenesetre tényleg öröm, hogy az a széthúzás, amely az elmúlt években tapasztalható volt, hogy a Nemzeti Sportszövetség, illetve a Magyar Olimpiai Bizottság között feszültségek voltak, most úgy tűnik, hogy eltűnt vagy eltűnőben van, és ha nem is így, de valamilyen formában már fogunk tudni egyezkedni.

Nagyon köszönöm az önkormányzattal kapcsolatos dolgot. Úgy gondolom, hogy kitekintve a világba bárhol: Franciaországtól-Németországig, az önkormányzatok és így nálunk is úgy gondolom, hogy a sport alapját képezik. Az önkormányzatokat jó lenne valamilyen formában rávenni, meg erősíteni anyagilag is, meg odafigyeléssel is, hogy fordítsanak gondot a magyar sportra, hiszen az egész fejlődésünk és a jövő generáció érdekében az önkormányzatok kezében rengeteg lehetőség van, szóval mindenféleképpen szükséges egy állami irányítás, egy társadalmi irányítás, de az önkormányzatok szerepe elengedhetetlen.

Ehhez kapcsolódik kicsit a pedagógus és a testnevelés képzése. Tapasztalatom és véleményem szerint egyre lejjebb megy és egyre kevésbé érdekeltek, motiváltak a pedagógusok, ami végtelenül szomorú, mert a pedagógus az egy hivatás, nem munka - kicsit orvosként mondom, orvoskodni sem lehet, semmit nem lehet istenigazából, de ha valahol nagyon fontos, a pedagógusnál fontos, hogy hivatásszerűen űzze. Ezt a részét nem a mi feladatunk, de mi nyomást próbálunk gyakorolni, meg érvelni is és ennek tekintetében mind a Testnevelési Egyetem, mind pedig azon sporttanárok képzésében is, a pedagógusok képzésében is, hogy tanítsák meg a ma élő gyerekeket általános iskolában, középiskolában egyáltalán a sport szeretetére. Aki 18 éves koráig nem kapja el ezt a fajta érzést, amit mi megkaptunk és megszerettünk fiatal korunkban, abból soha nem lesz igazán egészséges ember, ezért én is úgy gondolom, hogy a sportelosztás szerkezetében az önkormányzatokat fontos lenne támogatni.

Az értékeléssel kapcsolatosan Kovács Tamás szakmai igazgatónk fog egy pár szót szólni. Már eddig is volt, rendeztünk egy kétnapos fórumot a Sportorvosi Tanáccsal együtt, ami úgy gondolom sikeres volt; mélyrehatóan elemezték - amennyire lehetett egy ilyen kétnapos fórum keretében - a szakemberek az eredményt, illetve az eredménytelenséget. Ennek az összegyűjtött anyaga, ha elkészül, rendelkezésre fogjuk tudni bocsátani mindannyiótoknak.

Ami a sportegészségügy és a Sportkórház dolgát illeti. Abban a szerencsés-szerencsétlen helyzetben voltam, hogy közel egy évtizeden át egy 5 milliárdos költségvetéssel dolgozó MÁV kórházat irányítottam; ez a Sportkórház már istenigazából nem nevezhető kórháznak - ez egy sebészeti osztály némi rehabilitációval, ami szintén nem megfelelő. Nem azt mondom, hogy holnap, ma kellene már dönteni valamilyen formában, hogy nem csak rehabilitáció van a sportban, hanem felkészítés is és a sportolók felkészítésével kapcsolatosan szinte nulla a támogatottsága a ma olimpikonjainak és a jövő olimpikonjainak is. Úgy gondolom, hogy ha nem történik a közeljövőben valamilyen döntés, valakinek mondjuk egy tornateremben, vagy egy kézilabdameccsen este 6 órakor kificamodik a bokája, nincs hova vinni, ha a Sportkórházat felhívják: nincs röntgen, gyakorlatilag ez nem működik, ez egy álfogalom. A magam részéről biztos, hogy nem vállalnám el, hogy kvázi Sportkórháznak nevezzenek engem ebben az állapotban. Bízom benne, hogy valamilyen formában a közeljövőben megoldást nyer.

Azt viszont mindenféleképpen szeretném elmondani, hogy azt a rendszert, tehát a hálózati rendszert nem szabad - hogy mondjam - elveszni hagyni, ezt fejleszteni kell, hiszen megengedhetetlen az, hogy ha egy szülő a gyerekének sportorvosi igazolást szeretne kérni - van egy verseny: kosárlabda, vívás, vagy bármilyen verseny - három-négy hónapos terminust adnak, hogy megkapja a sportorvosi engedélyét. Egyrészt ez is, másrészt az inszuficiens, tehát nem elégséges ma már egyszerűen egy vérnyomásméréssel és 10 guggolással mondjuk, vagy valamivel többel megengedni azt, hogy egy gyerek, egy 10 éves gyerek vagy 20 éves felnőtt is versenyezhessen. Nem akarok a tragédiára itt visszautalni, de felelőtlenség, ami most jelenleg tapasztalható.

Úgy gondolom, hogy jó lenne, hogy az az egység, ami a TF Sportkórház területén egy teljesen másfajta, új struktúrával kialakítani egy egészségügyi központot a magyar sport védelme érdekében, de nem csak most a profi sportról beszélek ez ügyben, hanem reméljük, hogy egyre többen amatőr módon sportolnak, fociznak, futkároznak és igen-igen egyre több lesz az - sajnos ez velejár, a sérülés is -, amit meg kell oldani. Viszont a felvilágosító munkát, az előkészítést és a szakmai részét - nem akarok itt belemenni. Ami biztató, hogy mondjak valami biztatót, talán Szabó Tamás, ha lesz idő, akkor majd ő pár szót mondana, az utánpótlásunk helyzete mindezek ellenére biztatónak mondható talán a londoni olimpiát tekintve, de azt erősíteni - az az egyetlen talán ilyen szép része ennek a magyar sportnak, ahol megnyugtatónak látszik a mi oldalunkról a dolog.

KOVÁCS TAMÁS igazgató (Magyar Olimpiai Bizottság): Köszönöm szépen. Nagyon röviden három dologra szeretnék reagálni. A kvalifikáció volt az egyik kérdés. Azt hiszem, hogy az olimpiai felkészülés nem most kezdődik Londonra, hanem az már réges-rég megkezdődött. Az elmúlt olimpiai ciklusban sajnos itt az ügyvezető igazgató úr elmondta a finanszírozásnak a kiszámíthatatlanságát, tehát nem lehet tűzoltással tervezni és az utolsó pillanatban adott támogatással.

Nagyon fontos: megkezdődnek jövő évben a kvalifikációs versenyek, a nemzetközi szövetségek elkészítik a kvalifikációs rendszert. Tehát nagy tisztelettel szeretném kérni - és most megint, mindig szeretünk hozni példákat nyugat-európából: Németországban és Olaszországban a CONI már elkészítette, meg a német sportirányítás a finanszírozást négy évre. Négy évre tudják a sportágak a pekingi olimpia után, hogy hogy tervezzenek. Úgy érzem, hogy ha a Magyar Olimpiai Bizottság bekéri az olimpiai felkészülési programokat és nincsenek mellette a források odatéve, akkor ezek ugyanolyan kamu felkészítési programok, mint ahogy ezt négy évvel, nyolc évvel, tizenkét évvel elkészítették a sportágak és elkészítettem én is anno, mint szövetségi kapitány. Tehát e nélkül nem lehet, nem lehet kiszámítható sportági felkészülési programokat készíteni.

Nagyon nagy tisztelettel szeretném kérni, ha kevés a pénz, akkor mondjuk meg, hogy kevés a pénz, de ennyi és akkor fogják a szakemberek tudni négy évre előre, hogy hogy tervezzenek. Nem a nagyságról van már szó, mert tudjuk, hogy úgyse lehet itt nagy számokban gondolkodni, de ha reális képet akarunk, és reálisan akarjuk, hogy a szakembereink dolgozzanak, akkor mindenképpen ez egy nagyon fontos kérdés és arra is számítani kell, hogy nagyon sok sportágnak 2011-ben befejeződik a kvalifikációja. Most is volt olyan sportág: 17 sportág nem tudott hozzájutni ehhez az extra támogatáshoz, ami fantasztikusan jól jött 16 sportágnak; de 17 sportág ebből abszolút nem részesült és azt hiszem, hogy a családhoz tartozik az összes olimpiai sportág mindenképpen.

A másik, nagyon röviden. Sárközy professzor úrnak: a tézisek a magyar sportban - amit Dénes Ferivel együtt készített -, ehhez csak annyit, hogy ez elfogadható lenne egy gazdaságilag fejlett jóléti államban. De jelen pillanatban ez Magyarországon egy abszolút élsportellenes tanulmány, azt hiszem, hogy még ráadásul teljesen összeugrasztja az élsportot a szabadidősporttal, a fogyatékosok sportjával, tehát abszolút nem tudok vele egyetérteni. Mert akkor beszélhetünk majd igazán a magyar sportról, ha olyan létesítmények lesznek és olyan megfizetett edzőink, ahova szívesen viszik le a szülők a gyerekeiket.

Befejezésül az utolsó. Molnár Zoli beszélt a szerkezetről, a sportszerkezetről. Én annyit szeretnék mondani, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság 2007-ben elkészítette a módosító javaslatát, a sporttörvény-javaslatát, amelyet egyhangúlag elfogadott a Magyar Olimpiai Bizottság elnöksége, amelyben a Magyar Olimpiai Bizottság sportirányító és finanszírozó szerepének visszaállítását kérte. Ez lekerült a napirendről. Úgy tudom, hogy a szakállamtitkárság ezzel nem is nagyon foglalkozott. Nagy jó lenne a jövőben egy ilyen civil szervezet egyhangú javaslatát egy kicsit komolyabban képviselni.

A másik, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság a Magyar Edzők Társaságával elkészített egy javaslatot a magyar edzők erkölcsi és anyagi megbecsülésére. Én kértem Gyenesei urat, hogy támogassa ezt. Természetesen az ÖTM szakmai stábjával, Lukács Zsuzsáékkal közösen készítettük. Nagyon jó lenne, ha nemcsak a patrónus program valósulna meg, amely beindult, hanem a többi pontja is ennek, a mesteredzői járadék, az, hogy ne legyünk mi, magyarok csak versenyzőpártiak. Nincs versenyző edző nélkül, ezt tudomásul kell venni. Magyarországon csak a versenyzőkről és a versenyzők eredményeiről beszélnek. Ebben a javaslatban egy rangra van emelve az edző a versenyzővel, és nagyon szeretném, ha ezt támogatná az ÖTM. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Szabó Tamás professzor úr lett még megszólítva. Arra kérném a professzor urat is, hogy rövid és határozott választ adjon.

DR. SZABÓ TAMÁS igazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet): Úgy tessenek rám nézni, hogy egy állatorvosi ló ül itt. Tudniillik egyrészt, miután állami alkalmazott vagyok, feladatom a főhatósági, kormányzati szándékok megvalósítása. Persze a valóságban ez épp fordítva van, de ez nem baj, hiszen mi próbáljuk alakítani a területünkön a stratégiát; idáig ezzel nem is éltünk vissza. Másrészt az én szakterületem az utánpótlás. Itt agyba-főbe tetszettek dicsérni. Amikor bejöttem, azt mondta nekem az elnök úr, hogy látva a költségvetési számokat, megint csodálkozik, hogy milyen erős az érdekérvényesítő képességünk. Én erre azt tudom mondani, hogy itt egy csapat van, és nem illik szembe dicsérni, de a bizottság, azt hiszem, nagyon empatikus ezzel a területtel. Nyilván sokat tettünk ezért. Nincs gondunk a PM-mel, és itt volt az ÁSZ, velük sem volt gondunk, tehát szerintem tisztességes ez a dolog. Innen fakad talán ez az érdekérvényesítő erő. Aztán pedig ide tartozom a MOB-hoz is, a jelentésben is, és a felelősségben is van részem.

Egy dolgot szerettem volna kiemelni itt, de Kovács Tamás majdhogynem okafogyottá tette ezt a hozzászólást. Tudniillik van itt egy 4. pont, amely épp a négyéves tervezhetőségről szól. A szakmai dolgokkal biztos van gondunk, de igazán akkor lehet jó szakmai terveket készíteni, ha nem kell évente mindig arra várni, hogy mi lesz, hogy lesz. Legalább valami sarokszámok jelenjenek meg. Az biztos, hogy ha bejön egy válság, akkor nyilván ezeket korrigálni kell, de azt lehet tudni, hogy a pénzügyi helyzet négy évre előre hogyan alakul. Tehát az lenne a kérés, hogy amennyiben felelősség is van, legyen olyan jogosítvány is, amelyhez aztán a tevékenységi kört lehet illeszteni.

Magának az olimpiának az értékelése - mert itt elhangzott egy konkrét kérdés, hogy milyen mélyfúrás, és mi lesz a következőkben - elég reménytelen. Furcsa talán ez az én számból, hogy meg kell kérdeznünk sok embert, de előre vélelmezhetjük azt, hogy ezekkel a válaszokkal túl sok mindenre nem fogunk menni. Pró és kontra lehet nyilatkozni, tény az, hogy néhány nagyon súlyos hiba, szakmai hiba történt véleményünk szerint a felkészülésben - ezeknek a korrekciójára sor kerülhet, kezdve az akklimatizációtól az orvosi ellátásig, amik kézzel foghatóak - a többi pedig úgy alakult, ahogy alakult. Ebből persze nem kell levonni a következtetést, hogy a magyar sport egyik percről a másik percre augusztus hatodika és huszonvalahányadika között nagyon meggyengült. Szerintem mi jobban szerepeltünk volna, az előzetes várakozások alaptalanok, ugyanakkor pedig ez is benne van a pakliban. Ez mindenképp nagy tanulság.

Igen ám, csak arról beszélünk, hogy legyen tudatosabb munka. A múltkor, már nem is tudom, melyik fórumon, de azt hiszem, itt is elmondtam, hogy nagy rendetlenség van a magyar sportban. Fogalmunk sincs, hogy milyen pénzek hogy áramolnak a sportokba. Vannak szürke pénzek, vannak fekete pénzek, ezek ellen nagyon nehéz egy civil szervezetnek, de akár az állami szektornak is felvenni a versenyt. Borzasztóan keverednek a jogosítványok és a felelősségek a profi sport és az amatőr sport, nevezetesen mondjuk egy állami forrásból, vagy állami emlőkön növekedő utánpótlás-nevelés és egy profitorientált élsport között. Ehhez jövőkép kell.

Csak annyit szeretnék mondani, hogy engem nagyon zavart, amikor egy politikai anomália, vagy, nem tudom, minek nevezzem volt, hogy megyünk az olimpián a megnyitóra felső szinten, avagy nem megyünk. Ez rossz üzenet, mert ebben benne van az, hogy bizonytalan a legfelsőbb vezetés is, a kormányzat bizonytalan abban, hogy igazán mit akar. Ha ez így van, akkor viszont a felelősségre vonás vagy a számonkérés is elég nehéz dolog. Ha mi előre tudunk lépni, és szerintem az első lépés az lenne - ez egy költségvetési kérdés, szakmai kérdés, sportpolitikai kérdés -, hogy a helyére kellene tenni, hogy kell nekünk az olimpia vagy nem kell. Meggyőződésünk, és így jöttünk haza Pekingből, hogy olyan globalizációs jelenség van jelen pillanatban a világban az élsporttal, az olimpiai mozgalommal kapcsolatban, hogy itt két dolog van: vagy fölvállaljuk, vagy nem. Itt nincs olyan, hogy kicsit terhes, nagyon terhes, vagy ez van, vagy az van. Ha azt mondjuk, hogy kimegyünk, aztán szerepelünk úgy, ahogy akarunk, az is egy álláspont, de ha utána a fél nemzet azon bánkódik, hogy csak három aranyérmet nyertünk, akkor ez nekünk fontos, akkor ne bánkódjunk rajta. Itt kellene egy kicsit nyíltabban kommunikálni, és ez egészen biztos, hogy jó lenne, mert akkor mindenki tudná, hogy mi a dolga. Ennyi, köszönöm szépen.

Buzánszky Jenő, a bizottság főtanácsadója, a magyar sport élő legendája kért szót. Jenő bácsi, öné a szó.

BUZÁNSZKY JENŐ: Köszönöm szépen. Elnézést, hogy közbeszólok, de szeretnék hozzátenni ahhoz, amit Kamuti Jenő csak érintett, a fiatalság neveléséhez. Én úgy érzem, úgy gondolom, és számtalan helyen elmondom, hogy a gyerekeket már óvodás koruktól kezdve el kell kezdeni felépíteni ahhoz, hogy a mai, egyre nehezebben elérhető eredményeket el tudják érni azok a fiatalok. Ez pedig semmi más, a munka, amelyet el kell végezni mindenkinek, ha eredményt akar elérni, és ugyanúgy az iskolában a testnevelési órák száma, amely sajnos nálunk rettentően leszaladt, mert körülbelül kettő van. Én járom az országot, elég sok helyen voltam, és állandóan rákérdezek, hogy vajon a fiatalok érdekében mennyit csinálnak a polgármesterek, és ott találom mindig azt a számot, hogy kettő, egy-két helyen van, ahol négyig is elszaladnak. Azt hiszem, ezt valahol szabályozni kellene, ne csak úgy döntsék el az iskolák vagy maguk az önkormányzati vezetők, hogy kettő testnevelési óra, mert azzal felépíteni egy fiatal gyereket fokról fokra létezhetetlen.

Most akkor csak magamról beszélve annyit, hogy mi abban a '30-as, '40-es években 6 nap jártunk iskolába, szombaton is és 5 testnevelési óra volt. Tehát nem véletlen az, hogy '48-ban egy vesztett világháború után már 10 olimpiai aranyérmet tudtunk szerezni, aztán így fokról fokra mentünk és hosszú ideig 8-10 olimpiai érem mindig maradt a magyar nemzetnek.

Tehát valahol ezt kellene a Sportbizottságnak, vagy az ittlevő képviselőknek, hogy minél több testnevelési órák legyenek az iskolában és az egészséget jelent a fiatalok számára; nem beszélve arról, hogy fokról fokra, lépésről lépésre felemelkednek abba a fizikai állapotba, amit ma a követelmények megkövetelnek. Az olimpiát nézem, a mostanit, találkoztunk számtalan egyéni csúccsal, magyar csúccsal, nem tudom, hogy világcsúcs volt-e; de valahol nagyon sok esetben ez az egyéni csúcs, meg a magyar csúcsok a negyedik, ötödik, hatodik helyet jelentettek.

Tehát lényegében le vagyunk maradva, és azt elsősorban annak tulajdonítom, hogy fizikailag nem bírjuk azt a strapát, ami kell ahhoz, hogy egy világversenyre maximálisan fel tudjanak készülni a játékosok; bármilyen támogatást kapnak, bármit kapnak, ha nincs meg az a fizikai erő, akkor nehéz lesz felvenni a versenyt a másikakkal.

Kérem azt, ha lehet, járjanak közbe, hogy mind több testnevelési órák legyenek a gyerekeknek, és akkor bízhatunk abban, hogy az utánpótlásunk is fokozatosan föl fog épülni. Köszönöm szépen.

SZALAY FERENC (Fidesz): Köszönöm a beszámolót. Bevallom őszintén, az olimpia kapcsán is azt tudom mondani, hogy az lett, amire számíthattunk, tehát a magyar sport jelenlegi helyzetében, amit hallottunk, ez teljesen tökéletes helytállás volt. A magyar sport presztízsének ilyetén helyzetében nem gondolom, hogy előrébb lehet menni.

Amiről ma beszéltünk, csak úgy összegezve, ha az iskolai testnevelés itt tart, ahol tart, ha az edzőképzés itt tart, ahol tart, hogy ha a finanszírozás ott tart, ahol tart, a létesítmény helyzet, ahol tart - azt gondolom, hogy ne is csodálkozzunk azon, hogy ez van; sőt legyünk büszkék arra, hogy ilyen helyzetben ez egyáltalán megtörtént. A világ valóban elment mellettünk. De a világ azért ment el mellettünk, amit Tamás mondott, hogy máshol rend van a fejekben, eldöntötték, hogy mi a fontos és mi nem fontos. Mi meg ki sem merjük mondani, hanem itt mindannyian egyetértünk belül a dolgokban, aztán utána egészen máshogy csináljuk. Valóban a sport ma nem fontos Magyarországon, tetszik, avagy nem teszik. Ha fontos lenne, akkor nem vitatkoznánk azon, hogy hány testnevelés óra legyen a gyerekeknek; nem vitatkoznánk azon, hogy meg kell fizetni a testnevelő tanárt; nem vitatkoznánk azon, hogy sportiskolák legyenek a nagyvárosokban és kiválasszuk a tehetségeket; nem vitatkoznánk azon, hogy legyen, vagy ne legyen Puskás Stadion; nem vitatkoznánk azon, hogy kell-e rekortán pálya most már megyei jogú városonként, meg úszoda, meg mit tudom én micsoda, hanem ezeket a dolgokat biztosítanánk úgy közösen, ahogy vagyunk.

Azt gondolom, hogy lehet erőlködni, de amíg nincs rend, addig baj van. Államtitkár úr annyit dolgozik amennyit akar, reggel 4-től este 9-ig, tökmindegy - így, ahogy most van, mindig csak fűrészelni fogjuk azt a bizonyosat, aztán nem fogunk előremenni. Azt, hogy ha nem látjuk, hogy a sport túl azon: hogy az egészséges életmód, a nemzeti érzés, a hazaszeretet, a példaképek - és még sorolhatnám - kérdésben több mint bármi, akkor hagyjuk is abba. Döbbenetes a példa, nem tudtam, hogy most a nem tudom minek, a 11 milliárdos fejlesztésnek, (Közbeszólás: Zeneakadémia.), a másik példát akartam mondani, hogy tessék megnézni, az iskolarendszerünkben benne van a művészeti alapképzés. Lehet művészeti alapképzésre forrásokat kapni a hegedűművész gyerektől a képzőművész gyerekig, általános iskolától középiskoláig, aztán továbbmehet ilyen-olyan akadémiára, aztán vannak zenetermek, vannak a képzőművészettel foglalkozó külön egységek állami finanszírozással, és nem kérdezi meg senki, amit Zoli megkérdezett, hogy a MOB mennyit tett hozzá, nem kérdezi meg senki a Zeneakadémiától, hogy mennyit tettél hozzá barátom, hogy képzed az ott bent lévő gyereket, mert természetes.

Érdekes dolog, a zeneművészetben, az énekeseknél, a képzőművészetben korántsem vagyunk annyira elől, mint a sporteredményekben, és mégis vita, hogy a sportba mit teszünk bele, mit nem. Az olimpiai bajnokok gondolom, kicsit szégyellik ilyenkor magukat, hogy nem tudják azt az érdekérvényesítést, amit egyébként mondjuk Pitti Katalin tud, csak mondtam egy nevet, egészen egyszerűen elképesztő. Ebben a bizottságban valóban egyetértés van rengeteg mindenben.

A másik. Ilyen méltatlan vitákat, hogy mire mennyi jut és itt vitatkozunk néhány százmillió forinton, ne haragudjon már a világ; és akkor államtitkár úr mondja, hogy 900 millió forint mínusz, Zoli mondja, hogy 1 milliárd 100 millió forint a mínusz, nem is kéne erre szót vesztegetni - hol tartunk így? Ma, tudjuk: világgazdasági válság van, meg pénzügyi válság, ezt mindenki megérti. Csak szerintem azt nem érti meg senki, hogy egyszer miért nem mondjuk azt, hogy ennyi jut, és ebből lehet gazdálkodni, csak ezt fel kell ugye vállalni, ez egy őrült felelősség, mert utána azért meg fogják kérdezni, hogy miért pont ennyi és miért nem kevesebb. Tehát nagyon-nagyon szépen kérek mindenkit ez ügyben, hogy most, ha lehet, akkor egyszer s mindenkorra fejezzük már be; tehát elmondták, hogy mi van, nyilvánvalóan lehetnek benne anomáliák és probléma, de összességében a magyar sportról van szó, ami szerintem, túl van az utolsó 24. órán. Az, hogy a Tamáséknak őrült jó most, ez egy kuriózum, na de hát az összes többivel mi van?

Én lent polgármesterként tudom azt mondani, hogy ha a város nem teszi hozzá erőn felül a forrásait, akkor nincs sport, akkor nincs iskolai testnevelés, nincs szabadidősport-rendezvény, nincs kosárlabda, meg labdarúgás, akkor nincs létesítményműködtetés, semmi nincsen. Imre ugyanúgy tudja Egerből, mint ti Pestről vagy bárhonnan. Nem így van? Így van. És akkor itt fönt ilyen dolgokon "vekengünk" - bocsánat a kifejezésért.

Szóval nagyon-nagyon szépen kérem kormánypárti képviselőinket, meg magunkat is, hogy ha már tudunk harcolni, akkor harcoljunk már egyszer közösen ez ügyben, vagy akkor közösen mondjuk ki, hogy bocs, nem kell, és akkor hagyjuk abba az egészet. Rajtunk röhög az egész világ, ne haragudjatok. Szóval ilyet Magyarország nem engedhet meg magának - nem az olimpiai szereplést, hanem azt, ami körülötte van. Az, hogy most mi német példát hozunk a sportirányításra, máskor meg a mi példáinkat viszik egyébként el innen. Volt itt sportirányítás, normális sportirányítás, kiszámítható finanszírozás, megfelelő MOB felelősséggel, a Sportegyesületek Országos Szövetségének megfelelő felelősségével, a Paralimpiai Szövetség megfelelő felelősségével, a szabadidősportéval - most egy nagy katyvasz van, amiből senki nem tud igazából előremenni.

Miért baj az, hogy ha egy Magyar Olimpiai Bizottság megkapja a forrásokat, megkapja a felelősséget, megkapja a hatáskört és lerendezi a dolgokat - ez miért baj? Miért akar a politika ez ügyben rátelepedni? Sárközy professzor szerintem, ha hívtuk volna, se jött volna ide - bocsánat -, mert vele olyan konstruktívak voltunk, úgy éreztük, hogy tudunk előremenni, mert neki megvan az érdekérvényesítő képessége. És most mi derül ki: 8 százalékkal kevesebb lesz a sportfinanszírozás, 100 millió forint nem lesz a testnevelő tanároknak, és majd holnap a Nemzeti Sporttanács nem tudom mit fog csinálni egyébként, mosolyogni fog kínjában, vagy mit fog tenni. És a professzor úr, akinek egyébként őrült jó gondolatai vannak, most hogyan fog a dolog élére állni. Miért nem egyszerűbb, hogy van egy tanácsadó testület, ez a Nemzeti Sporttanács; van egy MOB, aki a felelősséget viseli, és van ne adj' isten egy sportminisztérium, ahol államtitkár úr miniszterként ott van a kormányülésen és az érdekeket képviseli és érvényesíti.

Komolyan mondom, egyszerűen szégyellem magam, hogy ezt már huszonnegyedszer mondjuk el, és még mindig csak ilyen lágy mosolyokat ejtünk, hogy tényleg, tényleg, tényleg, de azért jó lenne előremenni. Nem érzitek, hogy ezt most már több kettőnél? Szerintem érzitek. Nem tudom, ne haragudjatok, hogy most tegező formában mondom, de ezt itt vagy abba kell hagynunk, és a bizottságot is oszlassuk fel a fenébe, vagy pedig legyen egy egyenes vonalunk, hogy merre akarunk menni tovább - kínos, nagyon kínosnak érzem a dolgot, ne haragudjatok. Ezek után itt beszélünk utána bármilyen sportköltségvetésről, minek? Itt egymást fogjuk utána rágni megint, hogy hát tényleg jobb lenne egy kicsit több, egy kicsit kevesebb van. Befejeztem, elnök úr.

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Hadd mondjam el, azt hiszem, hogy még Molnár Zolit is megpróbálom megérteni az indulatos, néha, bocsáss meg, a kirohanásodért, mert a sport iránti szeretete mondatja vele, de azt hiszem, hogy ha békét akarunk a sportban, akkor nem így kell fogalmazni és nem szabad csúsztatni benne, nagyon lényeges dolog.

Szóval azt azért tudomásul kell venni, hogy ma is a Magyar Olimpiai Bizottság és a szakági szövetségek meghatározó szerepe alapján történik a pénz elosztása még akkor is, ha a Szakállamtitkárság dönti el végül is, ő terjeszti a kormány elé - és ez így van szerte Európában is. Úgy van szerte Európában, hogy a működéshez viszonylag kevés pénzt, illetve jó néhány országban - te nagyon jól tudod, Zoli - nem ad pénzt a működéshez, az olimpiai bizottság működéséhez. Ezt a 42 millió forintot, amit te kevesellsz, ezt a működésre kapjátok meg, és az államháztartási törvény szerint ez a pénz jár. Ugyanis egy kiemelten közhasznú társadalmi szervezetről lévén szó, ez az a támogatás, amely megadható. Nyilvánvaló, hogy ha többlet működési költségre van szükség, azt beszerzitek a szponzoroktól.

Én azt mondom, hogy nagy volt a várakozás. Valaki úgy fogalmazta meg, talán Szabó Tamás, hogy a fél ország sírt meg rítt. Schmitt Pál azt mondta, hogy hat-hat-hat aranyérmet, ezüstérmet, bronzérmet vár. Hányan kötöttünk fogadást? Én jóval többet vártam. Miért ne? Fogadtam, vesztettem egy keveset, nem túl sokat, de ez volt az elvárás. Mire alapoztuk az elvárást? Arra, hogy a világkupákon, Európa-bajnokságokon, világbajnokságokon jól szerepeltek a csapatok, és ha a férfi kézilabda bekerül, és netalántán még egy-két olyan sportoló, akire számítottunk, akkor lehet, hogy ugyanannyian kvalifikálják magukat, mint Athénban. Én nem tartottam rossznak a 170 sportoló jelenlétét, sőt ezúton is gratulálok mindenkinek, mert higgyük el, hogy ez egy óriási eredmény, hogy valaki olyan eredményeket ér el a világban, hogy eljut a világ legnagyobb versenyére. Le a kalappal ez előtt a 170 sportoló előtt! Figyelembe véve az ország gazdasági teljesítőképességét, az állami támogatás mértékét - négy évvel ezelőtt, azt hiszem, 17.-ek lettünk, most 21.-ek lettünk, négy évvel ezelőtt pedig nyolc aranyérmünk volt -, utólag végiggondolva az egészet, abszolút nem tartom kudarcnak.

A pekingi olimpiai játékokon részt vett csapatjátékosok, versenyzők, egységek teljesítményéről, a sportszakmai értékelésről néhány szót. Szinte mindenki, sajnos, Zoli, ti is abba a hiába estek, hogy a kudarcok lehetséges okainak feltárására tesztek kísérletet. Az, hogy a sikerek hogyan vannak, az egy természetes dolog, a sikert nem kell magyarázni, annak örülni kell. A sikertelenség okait, teljesen mindegy, hogy sportszakmai okokra vezethetők vissza, fegyelmezetlenségre, nem megfelelő pszichés felkészítésre, el lehetett volna mondani '96-ban, 2000-ben, mindenkor. Még mindig itt tartunk, pedig ebből valamilyen formában tanulni kellene.

Én azt mondom, hogy mindenképpen szükséges jobban megbecsülni az edzőinket, szükséges az, hogy a sportszakmai továbbképzésükre nagyobb hangsúlyt fordítsunk. Úgy tudom, hogy a Magyar Edzők Társasága ebben tevékenyen segítene is.

Ami a támogatásokat illeti: azzal nem értettem egyet, és nagy vitám volt az előző államtitkárral is, hogy azért, mert az úszószövetség 15 ezer forinttal nem tud időben elszámolni, 15 milliót vonjunk meg tőle, és három hónappal vagy két héttel később osszuk ki, de amikor az OSEI nem tud elszámolni egy féléves költségvetési támogatással, akkor azt megértem, hogy visszatartják ezt a pénzt. Ez is közrejátszott, Zoli, hogy nem voltak hajlandók elszámolni. Én azt mondom, hogy ez a legnagyobb badarság. Nem volt semmi stikli benne, csak egyszerűen ott valaki, a gazdasági vezető letojta nagy ívben - bocsánat a kifejezésért. Ez így nem mehet semmilyen szinten.

A doppingról hadd mondjam el, én nagyon örülök annak, hogy egyetlen magyar versenyzőt sem kaptak rajta doppingoláson, valószínűleg azért, mert nem doppingolt. Azért ebben szerepet játszott az Olimpiai Bizottság is, hogy felelősséget vállaltatok a játékosokért, a sportolókért, aláírattátok velük azt a papírt, amelyben köteleztétek arra, hogy saját felelősségre doppingol, és soha többet nem fog Magyarország színeiben sehol sem versenyezni. Ma az olimpiára nemcsak felkészülni kell, hanem oda kell figyelni a biztonságra, és nagyon oda kell figyelni az olimpiára. Csak egy példát: talán emlékeztek rá, hogy James Bennet Connolly 112 évvel ezelőtt kiszállt Pireusznál az amerikai hajóból, és kérte, hogy úgy vigyék el a szálláshelyére, hogy meg akarja nézni Athént, és mondták neki, hogy hopp, a Julianus-naptár szerint neked délután versenyezni kell. Nézett egyet, elment, és 13 méter 71 centiméterrel, ha pontosan tévedek, megnyerte a hármasugrást. Ha ma lemondta volna Conolly, akkor egyből azzal gyanúsítanák, hogy kokszolt a büdös disznója. Ennyit változott a világ sportja, a doppingra rettenetesen odafigyelnek, és azt hiszem, ez így normális is.

Néhány szót az edzők egzisztenciális problémájának javításáról. Jelenleg a patrónus program jól működik, a patrónus programban 21 szövetség 23 edzőpárosával van szerződés kötve, egy éves időtartamra, a patrónusok 90 ezer forintos megbízási díjat kapnak - ezt lehet másodállásban csinálni -, a patronáltak 200 ezer forintot. Jövőre ez a program bővülhet. Értékelni kell a tapasztalatokat, azután pedig várhatóan még idén novemberben, vagy jövőre lehet javaslatot tenni a folytatására. Elképzelhetőnek tartom a támogatandó sportágak körének átgondolását. Erről már múltkor, amikor az utánpótlás helyzetéről beszéltünk, szót ejtettem. További javaslat, többlet anyagiforrás-igény komoly megterhelést róna a mindenkori sportköltségvetésre, a javaslatok kedvezményezettei valószínűleg azok az idősebb edzők lennének, akik jelenleg is kedvezményezettjei a jelenlegi juttatásoknak.

A jövőről, az utánpótlás-nevelésről. Azt hiszem, mind a két professzor, a sporttudományok professzora és a labdarúgás professzora is nagyon helyesen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy igenis erre kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni. Ha arra gondolok, hogy a Héraklész Bajnok és a Csillag Programban az élsport közvetlen utánpótlását tekintve 1500, illetve plusz 400 fiatal vesz részt, akkor 1900 fiatal tehetséggondozása folyik itt. Ha a pekingi olimpián a 171 sportolóból 61 olyan sportoló szerepelt, aki ezekben a programokban részt vett, és reményeink szerint a londoni olimpián meghaladja a résztvevők számának 90 százalékát, akik ezekben a programokban részt vettek, azt hiszem, ez biztató a jövőre nézve.

Néhány gondolatot arról, hogy hogyan tovább. El kell dönteni, hogy mit vállaljon az állam. Országos szinten 30-35 szövetség több tíz-, százmillió forintos támogatását nem bírja el az állami költségvetés. Véleményem szerint az élsportra fordított támogatás rossz hatásfokkal volt, van, és attól félek, hogy lesz is felhasználva. Az önkormányzatok - örülök, hogy Feri elmondta - nem egyszer erejükhöz mérten vállalnak többletfeladatokat azért, hogy az élsportot finanszírozzák. Az Amerikai Egyesült Államokban, a világ egyik leggazdagabb országában kevés az olyan város, ahol egy-kettő, néha-néha előfordul, hogy három élcsapat van, ahol az egyik részen az ügyvédi közösség, a másik részen az egyetem, a harmadik részen egy-egy multimilliomos, vagy éppenséggel egy gazdasági társaság vállalja a finanszírozást. Az önkormányzatról nem is hallottak, hogy mi az, hogy az önkormányzat beleszáll, még csak kedvezményesen sem ad területet egy új stadion építésére. Nálunk pedig az történik, hogy az egyesületek mindenütt elvárják az önkormányzatok és az állam támogatását. Tudomásul kell venni végre, hogy alanyi jogon nem jár támogatás. Ez egy nagyon lényeges dolog.

Összességében azt mondom, hogy amit a jövőben el kell érni, az az, hogy napirendre kell tűzni a sportegyesületek helyzetét, nyilván itt megfogalmazódott, hogy egyre kevesebb a sportegyesület, a tehetséges, a nemzetközi élvonallal lépést tartó fiatalok további fejlődésének értékelését, az edzők megbecsülését, helyzetük rendezését, és amiről a múltkor már szót ejtettünk, a sportegészségügy támogatásának ügyét. Szét kell választani a szabadidősport és az élsport támogatását, és el kell felejteni azt, hogy mi sportnagyhatalom vagyunk, mert ennek az országnak sem a területe, sem a lakosságszáma, sem a gazdasági teljesítménye alapján mi nem lehetünk sportnagyhatalom. Egyre több olyan ország van, amely jóval, de jóval nagyobb anyagi lehetőséggel bír, de mégsem ér el olyan eredményeket, mint mi. Én azt mondom, hogy legyünk büszkék a sportolóinkra. Szükség van az olimpiára, nyilvánvaló, hogy az egész nemzet odafigyel rá, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy sikeresen tudjanak szerepelni.

Azzal pedig nem értek egyet, Zolikám, hogy te mutogatod a 2005-ös támogatást, Nézd meg, a '96-os olimpia után, a 2000-es olimpia után a következő évben mindig kevesebb volt a támogatás, nyilvánvalóan azért, mert az olimpia évében jelentős támogatást biztosított a mindenkori kormányzat. Nem értek én sem egyet ezzel, de tudomásul kell venni, hogy a tavalyi évben azért kaptatok többet, mert olimpia volt, sok kvalifikációs verseny volt ráadásul, utazni kellett, sokszor a Távol-Keletre. Nyilvánvaló, hogy ez a következő évben egy kicsit kevesebb lesz. Hangsúlyozom, a költségvetés ezt bírja el.

Összességében azt mondom, hogy minden elismerésem, még egyszer, az olimpiára kikerült sportolóknak, különösen az aranyérmet, pontokat szerzett versenyzőknek, edzőiknek, mindenkinek, aki hozzájárult a felkészülésükhöz, Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Világosi Gábor képviselő úr kért még szót.

DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Jól tippeltem nem olyan régen, de még a futballnál is van fontosabb, nekem elnökölni kell, úgyhogy nagyon-nagyon rövid leszek, vállalva azt, hogy rengeteg félreértésre adok okot adott esetben.

A professzor úr azt mondta, hogy rendetlenség van. Valóban rendetlenség van, mert szerintem nincs realitásérzék. Tamás, azt mondtad, hogy már nem is annyira a pénzek nagyságrendjéről van szó. Azt írjátok az anyagotokban, hogy a pénzügyi források nagyságrendekkel történő megemelése, gyakorlatilag ez az igény, hogy a középtávú szakmai tervekhez hasonlóan szükséges a pénzügyi források nagyságrendekkel történő megemelése.

Amit mondott a Páva Zoli előttem, ne kergessük azt a hiú ábrándot, hogy Magyarország éppen olyan sport nagyhatalom, mint amilyen volt ezelőtt 20 éve, meg 30 éve. Ne emlegessük hivatalosan - baráti körben persze reggeltől estig -, hogy Helsinkiben milyen csodálatos volt, meg Mexikóban, meg Tokióban, meg sorolhatnánk. Ne emlegessük reggeltől estig, hogy Buzánszky Jenőék milyen kiváló futballisták voltak összehasonlítva a maiakkal, mert akkor totál megkeseredünk, és reggeltől estig itt ülünk magunkba roskadva, hogy micsoda szörnyű mélyre süllyedtünk - ne csináljuk: ti se, mi se, mert azt hiszem, hogy ebben totál közös a felelősség.

Egyben nem értek egyet, hogy a professzor úr azt mondta, hogy vagy nagyon vemhes, vagy egyáltalán nem, kicsit nincsen. Ugye most éppen kicsit voltunk vemhesek ezzel az olimpiai szerepléssel.

Miért jutottunk ide? Rengeteg oka van persze, a politikától elkezdve a Rákosi-rendszerig, erről tanulmányokat írtak sokan és persze ezek igazak is. Amikor a briteknek, meg a dánoknak, meg a többieknek tizedannyi érmük nem volt, meg helyezésük az olimpián - de hova fektették be azt a pénzt, ami volt nekik: az utánpótlásba, a tömegsportba.

Uraim, nekünk és nektek főleg, mert tudom, ti élsportolók voltatok, ez az életetek, nektek aztán tényleg nagyon nehéz, nekünk egy kicsit könnyebb, bár más megfontolásból meg nekünk is nehéz. Azt kell mondani, hogy kiváló a magyarság, ne reggeltől estig azt számolgassátok, hogy hány aranyat nyerünk az olimpián, hanem az a pénz, ami van, ami nem lesz nagyságrendekkel nagyobb, azt tudjuk; ami van, aztán küzdjünk, hogy mindig majd egy picit több legyen. Most ne röhögtessük ki magunkat, hogy ebben az évben küzdjünk, mert azzal ki is röhögtetjük magunkat persze. Azt valóban elsősorban az utánpótlás szinten, meg az egészségmegőrzés, illetve valóban a megelőzésre kell szánni. Többen is mondtátok itt, amivel természetesen maximálisan egyetértek, csak az ok mire vezethető vissza.

Azt mondtad Zoli, hogy egyre kevesebb a kvalifikált versenyzőnk olimpiáról olimpiára. Hihetetlen, hogy most már néhány egyéni sportágban nincsen megfelelő edzőpartner, mind igaz, mind tagadhatatlan. De akkor ne mondjuk azt, hogy mert most három évvel ezelőtt kevesebb volt a pénz, ami persze igaz, az meg botrányos, hogy nem volt az ígéreteknek megfelelően folyósítva, ez teljesen egyértelmű. Hanem az, hogy évtizedek óta ez az ország: ti, mi, a politika, a sportszakma bizony-bizony mindig annak akart megfelelni, hogy na most majd a következő olimpián megint jól szerepeljünk, megnyerjük azt a 8 aranyat, meg azt a többit, stb. Nem merte senki azt mondani, uraim, nem erről van most szó. A dánok merték a büdös életbe, meg a britek, amikor vitték haza az egy aranyérmüket és nekiálltak annak. Most is nekünk azt kéne csinálni meggyőződésem, ebből a szempontból tökmindegy, hogy mennyi pénz van, de ami van, ott arányaiban az utánpótlás-sportra, meg az egészségmegőrzésre, a szabadidősportra kellene többet fektetni. Mert akkor a birkózónak nem lesz egyetlenegy edzőpartnere se, és szerencsétlen akkor már akkora hihetetlen hendikeppel indul, amit képtelen behozni, vagy pedig marha sok pénzt kell rászánni, hogy idehozni neki az ukrán edzőpartnert - azért, mert nincsen utánpótlás.

A ti korotokban még volt utánpótlás, nektek még hihetetlenül meg kellett azért országon belül küzdeni, hogy ti legyetek a legjobbak, most már országon belül nem kell, most már a kvalifikáción vagy sikerül, vagy nem sikerül, egészen más az összehasonlítási alap.

Tehát azt mondom, amit én a fő hibának tartok az az, hogy a sportban lévő pénz arányaiban nem jól van befektetve, nem jól van felhasználva. Egyetértek: edzőkre kell. Egy röhej, 5 meg 10 ezer forintos utánpótlásedzőkkel hogyan akarunk kiváló versenyzőket nevelni. De akkor mondjuk ki azt is, hogy bizony-bizony, amit kimondott a Zsolt, ne haragudjatok, tényleg senkitől nem sajnálom a pénzt, de abnormális dolog egyes sportolóknak a jutalmazása - abnormális, ha azt nézzük meg, hogy meddig ér a takaró. Ha tízszer ennyit szánhatnánk a sportra, akkor azt mondanám, rendben van.

Utánpótlás, hiú ábrándokkal való leszámolás. Legyünk realisták, meg az edzőknek a támogatása, ami az állami pénzeknek a fő helye kell, hogy legyen, a többit meg kell oldani a szponzorokból. Megint csak nem szeretek másnak a zsebébe turkálni, de ne azt a kiváló sportolót dotáljuk még a Gerevich-ből kérem szépen, akinek van 15 szponzora hála istennek, mert olyan a teljesítménye. Addig támogassuk, hogy érje el azt a szintet, de amikor már elérte, akkor ne őneki adjunk 100 ezer forintokat. Hogy ne a politikának a kritizálásával zárjam be.

Ha van egy kialkudott, jó értelemben véve kialkudott szponzorálási rendszer egy olimpián, akkor utána azt ne változtassuk meg, mert a sporton belül is hihetetlen rossz szájízt teremtünk azzal, hogy hát akkor most igaz, hogy te harmadik voltál, de akkor annyit kapsz, mint az aranyérmes, stb., stb. Nem beszélve arról, hogy ennyire gazdagok vagyunk, uraim? Úgy tudom, hogy több mint 100 millió forint ment el erre. 100 millió forintért tudok 5 olyan sportágat, ahol az utánpótlást meg lehetne oldani. Köszönöm szépen.

DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Még egyszer, amivel kezdtem a kérdéseket, gratulálok az olimpiai csapatok szerepléséhez. Külön gratulálok a doppingellenes munkához, külön gratulálok a pénzteremtéshez, külön gratulálok a programokhoz: Wesselényi, Héraklész vagy egyéb programokhoz, amihez köze van.

A kérdésem arra irányult, hogy mit csináltak volna másképp, ha nekiállunk most a pekingi felkészülésnek. Abban több önkritikát vártam volna, hogy a nemzetközi fejlődést nem eléggé vették figyelembe, másrészt elfogadták a szakszövetségek vágyait, mert valljuk be őszintén, hogy vágyak voltak leszögezve és nem vették figyelembe azt, hogy ez az olimpia Pekingben lesz és tudjuk azt, hogy akár nem Európában lévő olimpiáknál milyen szereplések vannak - tehát ilyenben több önkritikát vártam volna el a magam részéről. Vagy azt, hogy önök írják le a 25. oldalon, hogy sok szakember nem alkalmazkodott az új módszerekhez, tehát ebben nekünk sokkal korszerűbben kellene, úgy gondolom, gondolkoznunk.

Egyébként az álláspontom az, hogy a közvélemény egyáltalán nem fogadta ellenségesen a szereplésünket, tehát a közvélemény sokkal realisztikusabban fogta fel, mint ami elhangzott. Már valahogy a felfogásunk is korszerűtlen, hisz elfogadott lett az elvárás egyenlő az eltartással és nem a támogatással. Önök mondanak példát arra, hogy nemzetközi szinten is az elvárás az a támogatáshoz kapcsolódik elsősorban az állami szférából, és nem egyenlő az eltartással, ez kicsit ilyen szocialisztikus felfogás is. Úgy látom, és úgy ítélem meg, hogy illúzió és hiú ábránd az, hogy minden városban legyen egy-egy műhely, minden régióban; országosan, hogy ha egy-egy műhely megvalósul, az úgy gondolom, hogy nagy előrelépés. Ki kell találnunk azt, hogy hogyan jönnek a gyerekek sportolni amellett, hogy az alapfelfogásban a Szalay képviselőtársammal egyetértek. Magyarul: eladható terméknek kell lenni a sportnak is Magyarországon, mint ahogy a világban is az.

Önkormányzati vezetőként is megtiltanám az önkormányzatoknak, hogy a fél-profi, profi egyesületeket támogassák. Szembe kell állítani a 26 ezer szociális kérelmet, mondjuk - látatlanban mondom - Szolnokon és a sportra költött, hangsúlyozom: fél-profi, profi egyesületnek a támogatását. Három területre: létesítményfejlesztés, diáksport, utánpótlás-nevelés és a szabadidősport erre a pályára állítanám az önkormányzatokat.

A sporttal foglalkozó vezetőket is sokkal érdekeltebbé tenném, a testnevelő tanártól természetesen az egyesületi vezetőn keresztül. Azért azt kicsit tragikomikusnak tartom, elhangzott most is, hogy a sportminisztérium léte vagy nem léte a szereplésnek az oka vagy az indoka, de ugyanígy beszélhetne akkor a közlekedés, az építőipar és szándékosan nem a turisztikát hoztam fel ezzel kapcsolatosan.

Végül annyit, hogy az állami támogatásnál - egyetértve Világosi Gáborral - meg kellene mondani a frankót, hogy négy évre mi tudunk biztosítani és azt mire; az jelentene egy kiszámíthatóságot mindenkinek. Az állami támogatást is normatív módon adnám a magam részéről; a gyenge láncszem az, hogy nincs meghatározva, hogy az állam mit vár el ezért tulajdonképpen a pályázati rendszeren keresztül és az előbb mondott: létesítmény, diáksport és szabadidősport fejlesztés területén. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Amennyiben több képviselői hozzászólás nincs, megköszönöm mindenkinek a vitában való részvételét.

Összegzésként azt szeretném, hogy ha egy határozatot hozna a bizottság arról, hogy egyrészt elfogadja a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Paralimpiai Bizottság beszámolóját. Ugye itt többen megemlítették, amit az anyag is összefoglal.

Az eredményeket közvetve befolyásoló tényezők közül a bizottság egyetért azzal, hogy felül kell vizsgálni a sportegyesületi rendszer működési feltételeit, meg kell akadályozni a további leépüléseket, az edzők és a sportszakemberek anyagi és erkölcsi megbecsülésének jelenlegi alacsony szintjén változtatni kell. A pénzügyi források időbeli elosztásán feltétlenül fontos változtatni; a sporttudomány és a sportegészségügyi háttér hiányosságait kezelni kell és meg kell teremteni a fejlesztési lehetőségeket, illetve meg kell teremteni egy olyan négyéves kiszámítható finanszírozás kereteit, amelyre a londoni sikeres felkészüléshez szükség van. Azt szeretném, ha a képviselőtársaim velem egyetértve egy állásfoglalást fogadnának el. (Páva Zoltán jelentkezik.)

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Bocsánat, elnök úr, hogy szót kérek, de szeretném megkérdezni, hogy szükséges-e az, hogy elfogadjuk. Nem hinném, hogy nekünk jogkörünk az, hogy elfogadjuk vagy nem fogadjuk el. Vegyük tudomásul, köszönjük meg a közreműködésüket, de szerintem ebben ne hozzunk határozatot.

ELNÖK: Tudomásul vesszük, ez rendben van, de a határozathozatalnak nem az a lényege, hogy azt vesszük tudomásul, hanem az ottani megállapításukat mi magunk elfogadjuk, és megteszünk mindent annak érdekében, hogy ezen változtassunk. Képviselő úr, egy kicsit a figyelmét kérem. Itt nem azon van a lényeg, hogy a beszámolót elfogadjuk, hanem azon van a hangsúly, hogy a négy pontot, amelyet felsoroltam, a bizottság fontosnak tartja, hogy abban változás történjen, és megteszünk mindent annak érdekében, hogy ebben a négy pontban változtassunk, illetve egy négyéves kiszámítható finanszírozás hátterét megteremtsük.

Aki ezzel így egyetért, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ellenvélemény, tartózkodás nem volt, a bizottság egyhangú döntésével elfogadta ezt a határozatot.

Megköszönöm a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Paralimpiai Bizottság, illetve a szakállamtitkár úr részvételét a vitában. Ezt a napirendi pontot lezárom. Magam is gratulálok valamennyi sportolónak, aki részt vett az olimpián, azoknak, akik pontokat és érmeket szereztek, és a két köztestületnek, hogy a felkészülést és a játékokon való részvételt sikeresen levezényelték. Köszönöm szépen mindenkinek.

Rátérünk az utolsó napirendi pontunkra, a Puskás Stadion rekonstrukciójáról szóló beszámolóra. Az államtitkár urat megkérném arra, hogy három percben egy rövid áttekintést nyújtson, hogy az után a bizottság tudjon egy határozatot hozni a Puskás Stadion ügyéről. Államtitkár úr, öné a szó.

Török Ottó szakállamtitkár (ÖM Sport Szakállamtitkárság) tájékoztatója

TÖRÖK OTTÓ szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Elnézést kérek a rövid tájékoztató anyagért, az okait egy röpke pár percen belül el is mondom.

Annyi kiegészítést tennék az anyaghoz, hogy tudomásom szerint a tavaszi tájékoztatóban nem szóltunk a Puskás Stadion fejlesztésének előzményeiről. Ez elég rövid, de mégiscsak tartalmas információkat tudok megosztani önökkel. A Puskás Stadion fejlesztési koncepciója együtt a Budapesti Olimpiai Központtal 2004-ben indult el operatív módon, amikor is az akkori sportirányítás egy befektetői pályázatot írt ki, amelynek az volt a célja, hogy fókuszban a Puskás Stadionnal, tehát egy új nemzeti stadionnal az egész 38 hektár sportszakmai fejlesztését, olimpiai központ mivoltát megőrizve egy átfogó fejlesztési modellt állítson fel, magántőke bevonásával, ahol a befektetők megtalálják a maguk számítását. Érdekes módon 13 pályázat érkezett be, ahol számos funkció megvalósításra került szolgáltatás, szállodák, irodaházak vonatkozásában, illetve maga a sportlétesítmények elhelyezése. Akkor is alapvető szempont volt, hogy egy olimpia stadiont, tehát egy nemzeti stadiont építünk atlétikapályával, és ez a vonulat egyébként a Puskás fejlesztési projekt kapcsán folyamatosan megjelent, hogy labdarúgópálya atlétikapályával, és a létesítményben az egyéb sportfunkciók is megjelenjenek, tehát egy multifunkcionális létesítmény kerüljön megvalósítására. Ez végigvonult egyébként mind a mai napig az elképzeléseken.

2006-ban ennek a befektetői pályázatnak a folyamodványaként egy tervezői ötletpályázatot írt ki az akkori sportirányítás, amelynek két győztese is volt. Ott 11 pályamű érkezett, amely egy nagyon komoly, átfogó pályázati előkészítés után, felmérve a sportszakmai igényeket, a jelenlegi Budapesti Olimpiai Központ területén lévő sportfunkciókat világszínvonalon, az akkori állapotnak megfelelően a legmagasabb színvonalon helyezte volna el a területen egyrészről az új létesítményben, a Puskás Ferenc Stadionban, másrészről pedig a terület egyéb részein, bizonyos létesítményeket pedig szabad felhasználásra, a befektető felé átadott volna.

A jelenlegi helyzet szerint az előző miniszter úr, illetve a szakállamtitkárság egy jogi, pénzügyi megvalósíthatósági tanulmánytervet rendelt meg, amely elkészült, amelyben azt mutatja be, hogy két variációból, kétféle létesítményből szolgáltatásvásárlás kapcsán milyen jogi és pénzügyi konstrukciók valósulhatnak meg, illetve az AMG nevezetű német cég mind a Magyar Labdarúgó Szövetségnek, mind pedig a Puskás fejlesztési projektnek egy üzemeltetési, hasznosítási koncepciót dolgozott ki. Ez a tanulmány egyébként egyértelműen leszögezi az atlétikapálya külön való helyezését, illetve azt, hogy két harmincezres, ötvenezresre bővíthető stadionnak egy időben és fizikailag viszonylag közeli távolságra egymástól nincs értelme, tehát nincs értelme azt fejleszteni.

Jelen állás szerint, tekintettel arra, hogy ezeknek a tanulmányoknak egyes részei okafogyottá váltak - gondoljunk csak az OSEI jelenlegi konstrukciójára, hogy nem kerülne ezen a területen elhelyezésre, hanem most egy másik irányvonal kezd körvonalazódni, tehát a most meglevő épületbe kerülne az intézet -, másrészről pedig a Magyar Labdarúgó Szövetség által jelzett újabb fejlesztési koncepció, amely a Fehér útra vonatkozik, egy kicsit talán megzavarta a jelenlegi helyzetet, és döntési kényszerbe kerültünk. Ennek megfelelően a mai állás szerint tárgyalásokat folytattunk a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökével, ahol is azt a kérdést tettük fel nekik, illetve egész pontosan a miniszter úr, hogy el tudja-e képzelni azt a variációt, hogy a jelenlegi Puskás Stadion helyén egy nemzeti stadiont építene meg az MLSZ, ahelyett, hogy a Fehér úti sporttelepen építené meg ezt a harmincezres labdarúgó arénát. Erre olyan választ kaptunk, amely felbátorított minket, hogy írásban kérjük a Magyar Labdarúgó Szövetség állásfoglalását, mert nem tartották kizártnak ennek a lehetőségét. Erre egyébként még nem kaptuk meg a választ, hiszen ez egy másfél héttel ezelőtt történt egyeztetés volt. Egyben a Pénzügyminisztérium felé is, a pénzügyminiszter úrnak is küldtünk egy anyagot, amelyben az állásfoglalását kértük a miniszter úrnak arra vonatkozóan, hogy a jelenleg elkészült konstrukció az állam számára milyen terheket jelentene, és ez véleménye szerint vállalható-e vagy nem. Jelenleg itt tartunk. Én azt gondolom, hogy rövid időn belül ezekre a nagyon fontos stratégiai kérdésekre választ tudunk kapni. Javaslom, illetve kérem is a bizottságot, hogy tájékoztatást adhassak róla - lehet, hogy két hét múlva már lehet -, hogy folyamatosan tudjunk erről tájékoztatást adni. Most döntési helyzet van, és bízunk benne, hogy ebben közösen tudunk fellépni, hogy ne kövessünk el stratégiai hibát a létesítményfejlesztés kapcsán. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm a korrekt és tényszerű tájékoztatást, államtitkár úr.

Azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben a bizottságnak egy dologban mindenképpen érdemes állást foglalnia, mégpedig abban, hogy teljesen felesleges egymástól néhány száz méter távolságra két stadiont építeni, mert ez egy őrült ötlet. Azt hiszem, ma épp eleget vitatkoztunk arról, hogy mire van pénz, és egyáltalán azt a kevés pénzt hogyan tudjuk elosztani, ráadásul nem látom a különbséget a finanszírozás tekintetében. Ha jól látom, az MLSZ is nagyjából ugyanarra épít, amire a kormány, tehát egy olyan PPP konstrukcióra, amely harminc éves időtávban valamilyen módon a beruházást finanszírozni tudja. A mai viszonyok között, megmondom őszintén, egyik konstrukciónál sem látok magántőkét. Végső soron, ha kormányzati döntés születik, akkor legfeljebb a Magyar Fejlesztési Bank az, amelyet igénybe lehet venni. Én nem is látom igazából az MLSZ szerepét e tekintetben. Ha az MLSZ-től jön egy írásbeli választ, azt kérném az államtitkár úrtól, hogy arra is kerítsen sort, hogy megtudakolja, mi a pontos konstrukció, amelyben gondolkodnak.

Itt emlegették a Wembley-féle szisztémát, de nem lehet. Ahogy Páva Zoltán képviselő úr itt az amerikai példával jött a sportegyesületi finanszírozásoknál, azt sem lehet összehasonlítani Magyarországgal. Ha futballról beszélünk, akkor nem lehet egy brit vagy egy londoni beruházást egy budapestihez viszonyítani, mert fényévekre van egymástól, mondjuk a Magyar Labdarúgó Szövetség, meg az angol labdarúgó szövetségnek a pénzügyi háttere e tekintetben.

Tehát arra kérném képviselőtársaimat, ha ebben egyetértenek, hozzunk egy olyan állásfoglalást, miszerint a bizottság azt tartja szerencsésnek, ha egy stadion épül, az pedig a Puskás Stadionnak a rekonstrukciójával annak a helyén egy nemzeti stadion, ami lehetőségünk szerint egyébként multifunkcionális, mert azt gondolnám, hogy nem csak futballal lehet megtölteni egy ilyen stadiont, hanem valamennyi szabadtéri sportágnak a nagyrendezvényeit érdemes lenne és ide is kellene hozni. Tehát szerintem ez az, ameddig ma el tudunk jutni, és amennyiben bővebb információk vannak, akkor nyilvánvalóan a bizottság ülésein örömmel hallunk majd erről tájékoztatást. Adott esetben, ha az MLSZ és a minisztérium tárgyalásai odáig eljutnak, akkor közös előterjesztésben egy beszámolót erről meghallgatnánk.

Kérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e ezzel a napirenddel kapcsolatban egyéb véleményük vagy javaslatuk. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, ha arra kérhetnék egy szavazást képviselőtársaimtól, tehát ha egyetértünk abban, a bizottság hozzon egy olyan állásfoglalást, miszerint egy beruházást támogatunk: a Puskás Stadion helyén megvalósuló stadion beruházást. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfeltartással Jelezze (Szavazás.) Köszönöm. A bizottság egyhangúan fogadta el ezt az állásfoglalást.

Államtitkár úrnak köszönöm a beszámolót, a bizottság tagjainak a mai munkáját, a bizottsági ülést ezzel bezárom.