IFB-30/2008.
(IFB-69/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2008. december 2-án, 9 óra 10 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Dr. Gyenesei István önkormányzati miniszter meghallgatása a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján *
Dr. Gyenesei István szóbeli kiegészítője *
Kérdések, vélemények *
Szalay Ferenc *
Mohácsi József *
Tóth József *
Páva Zoltán *
Hadházy Sándor *
Dr. Nagy Imre *
Kovács Ferenc *
Dr. Tóth József *
Dr. Gyenesei István válaszadása *
További kérdések, hozzászólások *
Dr. Világosi Gábor *
Szalay Ferenc *
Pál Béla *
Dr. Gyenesei István további válaszadása *
Páva Zoltán ügyrendi javaslata *
Döntés bizottsági kapcsolódó módosító indítvány benyújtásáról *
Tájékoztató a fesztiválminősítési rendszerről *
Dr. Szurmainé Silkó Mária szóbeli kiegészítője *
Márta István szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Szurmainé Silkó Mária válaszadása *
Márta István elnök válaszadása *
Tájékoztató a 2009. évi turisztikai vonzerővel bíró kulturális nagyrendezvények támogatásáról *
Dr. Kovács Miklós szakállamtitkár szóbeli kiegészítője *
Dr. Szurmainé Silkó Mária szóbeli kiegészítője *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Kovács Miklós válaszadása *
Dr. Szurmainé Silkó Mária válaszadása *
Egyebek *
1. Dr. Gyenesei István önkormányzati miniszter meghallgatása a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján
2. Tájékoztató a fesztiválminősítési rendszerről
Előterjesztő:
Oktatási és Kulturális Minisztérium képviselője
3. Tájékoztató a 2009. évi turisztikai vonzerővel bíró kulturális nagyrendezvények támogatásáról
Előterjesztő:
ÖM Turisztikai Szakállamtitkárság képviselője
Oktatási Minisztérium képviselője
4. Egyebek
Elnököl: Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Pál Béla (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP)
Nagy Imre (MSZP)
Tóth József (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Hadházy Sándor (Fidesz)
Kovács Ferenc (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Koscsó Lajos (MSZP) Dr. Horváth Klárának (MSZP)
Nagy Imre (MSZP) Pál Bélának (MSZP)
Lasztovicza Jenő (Fidesz) Hadházy Sándornak (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz) Szalay Ferencnek (Fidesz)
Dr. Gyenesei István miniszter (Önkormányzati Minisztérium)
Dr. Kovács Miklós szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium)
Török Ottó szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium)
Dr. Szurmainé Silkó Mária főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Márta István elnök (Magyar Fesztivál Szövetség)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 10 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Sport és turisztikai bizottság mai ülésén.
Engedjék meg, hogy külön köszöntsem a török parlament delegációját: Mr. Salih Kapusuz urat, az alkotmányügyi bizottság elnökét és képviselőtársait, akik azért jöttek hozzánk, hogy a bizottság működését, a magyar parlament működési struktúráját, azon belül a bizottságok működését tanulmányozzák; a Sport és turisztikai bizottságot választották helyszínül. Örülök, hogy megtisztelnek bennünket és itt tartózkodásukhoz sikeres, és eredményes munkát kívánok.
Képviselőtársaim megkapták a mai ülésre szóló napirendet. Kérdezem, hogy ezzel kapcsolatban van-e bármi kiegészítésük, esetleg módosító javaslatuk. Amennyiben nincs, kérdezem, hogy ki az, aki elfogadja a mai ülés napirendjét, kérem, kézfeltartással jelezze (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény, tartózkodás nem volt.
Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Dr. Gyenesei István önkormányzati miniszter meghallgatása a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján
Első napirendi pont dr. Gyenesei István önkormányzati miniszter úr meghallgatása. Köszöntöm miniszter urat és kísérőit a mai ülésen: a sport és a turisztikai szakállamtitkárt, a Magyar Turizmus Rt. vezérigazgatóját, akik elkísérték a miniszter urat.
Fél év telt el azóta, hogy elfoglalta a hivatalát és élénk érdeklődéssel kísérte a bizottság is az eddigi tevékenységét. Arra kértük miniszter urat, hogy értékelésként küldjön egy anyagot számunkra az eltelt hat hónap munkájáról.
Az anyaggal kapcsolatosan, amennyiben van kiegészítése, megadom a lehetőséget, hogy ezt szóban megtegye. Utána pedig a képviselőké a terep: kérdések és vélemények az elmúlt időszak munkájával kapcsolatban.
Miniszter úr, öné a szó!
Dr. Gyenesei István szóbeli kiegészítője
DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Magam is tisztelettel köszöntöm a török parlamenti delegáció tagjait. Csupán csak a szójáték kedvéért mondom, én is hoztam egy "törököt"magammal, mármint értem ezalatt a szakállamtitkár urat természetesen, az ő neve Török - barátainknak mondanám. (Derültség.)
Köszönöm a felkérést. Mielőtt belekezdenék a szóbeli kiegészítésembe, ami tulajdonképpen a két kiküldött írásos anyagot egészíti ki, egy rövid szakmai statisztikát mondanék a bizottság és az Önkormányzati Minisztérium kapcsolatához, ami úgy gondolom, hogy mindennél beszédesebb.
Miniszteri kinevezésem óta, ami hat és fél hónappal ezelőtt történt, 20 alkalommal ülésezett a Sport és turisztikai bizottság, és ezen 20 alkalom során az Önkormányzati Minisztérium vagy sport témában, vagy turisztikai témában 21 előterjesztést készített, ami döntő mértékben azt hiszem annak a jelzése is, hogy komoly és folyamatos kapcsolat van a minisztérium és a bizottság között és a két szakterület közötti előterjesztések döntően arányosan oszlottak meg a bizottság előtt. Tehát a bizottság a minisztérium tevékenységén belül mind a turisztikai, mind pedig a sport területével azonos súllyal és mértékben foglalkozott, ebben mi aktívan részt vállaltunk.
A magam részéről mindenképpen jónak és eredményesnek ítélem meg ezt a kapcsolatot. Ennek erősítése érdekében vállaltam fel egy évnél hamarabb, rövidebb idő alatt a miniszteri beszámolót, úgy gondolom, hogy ez annak a kapcsolatnak a jelzése és gesztusértékű lehet a minisztérium és magam részéről, hogy nem vártam meg az ilyenkor szokásos egy évet - mert egy év után történik meg a beszámolás vagy beszámoltatás -, hanem egy fél év után ezt felvállaltam - természetesen ez a korábbi bizottsági tagságomból eredő motiváltság is.
Sport témakörrel szeretnék először foglalkozni. A részterületekről alaposan tájékozódott a bizottság; ez az írásos anyag utolsó oldalán felsorolásszerűen a témák felsorolásával is igazolható. A mostani tájékoztató anyag mellé a következő kérdéseket szeretném csak kiemelten szóban elmondani.
Az olimpiáról néhány mondatot. Sokat beszéltünk róla, sokat vitatkoztunk az elmúlt időszakban, szembesültünk esetenként még kisebb csörtékkel, pengeváltásokkal is, mára azonban ismét a munkáé a fő szerep és mindenki keresi a megoldásokat. Megítélésem szerint kulturáltan zajlott le az olimpia utáni szereplés és a különböző területek: állam, MOB, szakma értékelése és ennek az összehangolása. Sikerült elfogadtatni azt, hogy egy hajóban ülünk: az állam és a civil szféra, együttműködve kell tevékenykednünk a jövőben is.
Személyes meggyőződésem, hogy az olimpián elért eredménysor bizonyos szempontból hasznosnak mondható, kijózanító volt, nincs szégyenkeznivalónk az olimpiai szereplést illetően, Magyarország továbbra is meghatározó része az olimpiai mozgalomnak, az olimpia versenyének, hiszen ha úgy nézzük, akkor az első 10 százalékban végzett, tehát a mezőny első 10 százalékába éppen belefért. Nem dőlhetünk hátra, sürgősen cselekednünk kell. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az eredményekben nem kis szerepet játszott az Athénban történtek miatti túlbiztosítás. Az olimpia tapasztalatait több alkalommal elmondtuk, leírtuk, elemeztük, ennek részleteibe nem mennék bele, ha van kérdés, akkor arra válaszolok.
Újraszerveződött a Nemzeti Sporttanács ez idő alatt, Sárközy professzor úr irányításával nagy lendülettel megkezdték a munkájukat. A titkári teendőket immáron újszerűen a Sport szakállamtitkárság látja el, ez egyrészt egy jelentősebb hátteret jelent, másrészt pénzügyi megtakarítást is jelenthet, harmadrészt pedig a szakmaiság erősödött ezáltal.
A következő téma a sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításának előkészítésével kapcsolatos kiegészítő gondolataim. Itt a cél a Sport XXI. nemzeti sportstratégiáról szóló határozat célkitűzéseinek a teljesítése, tulajdonképpen a jelenleg ismert gyakorlati problémák törvény által való rendezése lenne. Az államigazgatási egyeztetésre sor került, azonban további egyeztetések szükségesek. Olyan témákat érint ez a törvénytervezet az előkészítés stádiumában, ami óhatatlanul felveti azt, hogy ebben konszenzusra kell jutni a szereplőknek. Hiszen a doppingszerrel való visszaélés szankcionálása, a sportköztestületi rendszer racionalizálása, a sportrendezvények rendőrségi biztosításának kérdései, a sportért felelős miniszter sportegészségüggyel kapcsolatos feladatai, a sportfinanszírozás megújítása, az állami támogatások tervezhetősége, jobb elosztási módjai, az állami tulajdonban lévő sportcélú ingatlanok védelme, itt arra van szükség, hogy biztosítsa a megőrzést, a megváltoztatásnak feltételekhez való kötését, a vagyonkezelői jog átruházása esetén pedig érvényesítse a sportszakmai szempontokat.
Nagyon fontos célja ennek a tervezetnek a közoktatási törvény módosításának a motiválása is, hiszen az iskolai sport a diáksport egyik legfontosabb része a sportmozgalomnak, ezen belül a testnevelési órák számának heti fél órával történő bővítése, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás alkalmazását, itt az ekho kiterjesztését a sportgazdaságra, kifehérítését. Ezáltal biztosított lenne a javasolt személyi kör tekintetében az egészségügyi és nyugdíjbiztosítás.
A szakpolitikai egyeztetés jelenleg folyamatban van. Meggyőződésünk az, hogy addig nem kívánjuk a kormány elé terjeszteni, amíg a szakma mellett a parlamentet alkotó pártok sportszakértői is ezekben a kérdésekben nem mondják el véleményüket, javaslataikat, hogy megkísérelhessük a többségi támogatásnak a biztosítását a parlament előtt és mindazoknak az összefogását, akik a sportért felelősséget éreznek.
Pár mondat a létesítményhelyzetről: itt a zászlóshajó a Puskás Stadion sorsával kapcsolatos kérdések rendezése. A bizottság korábbi ülésén már támogatásáról biztosította a Puskás Stadionnal kapcsolatos fejlesztéseket, ugyanakkor tisztelettel tájékoztatnám a bizottságot, hogy a Pénzügyminisztérium állásfoglalása szerint ehhez nem biztosítottak a források, tehát annak az elképzelésnek, ami a Puskás Stadionnal kapcsolatosan megfogalmazást nyert, ma nem biztosítottak a financiális feltételei.
Nyitottak vagyunk a nemzeti labdarúgó-stadion aréna megépítésére. Több kezdeményezés is érkezett a Fehér út, Vasas, Fáy utca, illetve Üllői út bekapcsolásával. Ehhez kapcsolódik vagy kapcsolódhat, mint létesítmény, a Fehér úton egy 40x80 méteres sportmunkacsarnok felépítése, amit 400 millió forintos forrás rendelkezésre állásával a jövő évben meg is tennénk. Ez egyébként a kiskörcsarnok munkacsarnokkal való kiváltását jelentené; a SYMA-csarnok bővítésével, fejlesztésével kapcsolatosan szűnne meg a kis körcsarnok.
Említést teszek a balatonfüredi vitorlás- és edzőközpontról, amelynek fejlesztéséhez 80 millió forintos támogatást nyert a NUSI, ezt egészítjük ki saját erővel, és mintegy 200 millió forintos fejlesztést indítanánk el 2009-ben. Ezzel kapcsolatosan megjegyzem, hogy van egy más hasznosítási elképzelés is, egy kérelem előttünk: ennek megvizsgálásával, és az ezzel kapcsolatos döntés meghozatalával párhuzamosan kezdődne meg ez a fejlesztés. Csak olyan fejlesztést tartok indokoltnak személy szerint is, ami nem lenne kidobott pénz, és ha itt esetlegesen bármiféle változás bekövetkezne az üzemeltetőben vagy a tulajdonosban, akkor az ne legyen felesleges beruházás.
A Szeged, maty-éri evezős és kajak-kenupályával kapcsolatosan jelezném, hogy 360 millió forintos támogatást biztosít a minisztérium a következő évi költségvetésben a felújítására; ez a felújítás a jövő év versenyidőszakára el fog készülni, be fog fejeződni. Az oly sokat emlegetett jégkorongsport is kapott egy külön támogatást most az év utolsó felében, negyedében: 65 millió forintos beruházási költséggel sátorral fedett mobiljégpálya felállításáról gondoskodtunk a Budapesti Olimpiai Központ területén.
Hadd szóljak néhány szót a 2009. évi sportköltségvetésről. Az alapvető cél az volt, hogy beépüljön a bázisba az olimpiai többlettámogatás, így 1,1 milliárd forinttal magasabb volt a terv, mint ami a konvergenciaprogram szerint tervezhető lett volna. Ez a siker - amit én mindenképpen sikernek könyvelek el, hogy ezt sikerült elérni - tulajdonképpen abból a szempontból meghiúsult, illetve változott, módosult, hogy az ágazatnak mintegy 8 százalékos csökkenést kellett elviselnie az eredeti költségvetési változathoz képest; természetesen itt a minisztérium költségvetéséről beszélek. Ez a 8 százalék egyébként kevesebb, mint a minisztériumhoz tartozó többi ágazat vesztesége; adott esetben például a turizmusnak 12 százalékos visszalépést kellett elviselnie az eredeti elképzeléshez képest. Ha azt veszem, hogy az 1,1 milliárd forintos, kifejezetten olimpiai felkészülésre fordított támogatás veszett el ezzel, akkor tulajdonképpen ott vagyunk, ahol egy eredeti tervezés szerint az indulásnál lettünk volna, vagyis az ágazat pozíciója ebből a szempontból nem romlott; természetesen az az 1,1 milliárd forint nem kismértékben hiányzik. Ez a pluszforrás-visszavétel nem jár feladatelhagyással, én ezt nagyon fontosnak tartom; azért tartom fontosnak, mert a turizmus esetében ugyanezt nem mondhatjuk el, de most nem szaladnék előre.
Kiemelnék ebből két területet: az utánpótlás-nevelés támogatását és a sportegészségügy kiemelt támogatását. Itt említeném meg azt, hogy a módosító indítványokat is figyelembe véve, ami ma látszik, hogy változhat, és javulhat a sportköltségvetés pozíciója, az egyrészt az, hogy 300 millió forinttal nőne a versenysport támogatása, ezen túl 500 millió forinttal nőne a diáksport-normatíva kötött felhasználású része. Ez azt jelenti, hogy amennyiben Páva Zoltán módosító indítványát elfogadja a parlament, az 5 milliárd forintos tétel, mint forrás megjelölésével 430 forint/tanuló normatív diáksport támogatása valósulhatna meg - ez egyébként kötöttpályás, tehát ezt másra nem is lehetne felhasználni -, 500 millió forint pedig kistérségi általános normatívanöveléssel a kistérségi sportfeladatok végzéséhez kerülhetne felhasználásra. Azt hiszem, hogy rossz számot mondtam a versenysportnál: a 300-at korrigálom 350 millió forintra.
Megemlíteném itt még a szintén a módosító indítványoknál a bizottság kezdeményezésére elfogadott 170 millió forintos támogatást, amit a magyar jégkorongsport utánpótlása kap. Ennek felhasználásával kapcsolatosan a szövetséggel az egyeztetés megkezdődött. Sportegészségügyi feladatok: a megfelelő sportegészségügyi háttér megteremtése érdekében határozott lépéseket tettünk. Az Országos Sportegészségügyi Intézet látta el ezt szerződés keretében; készítjük elő a 2009. évi támogatási szerződést. Az OSEI jövőjéről: három alternatívából kettőt támogatunk - mármint az előterjesztés, ami elkészült -, és várhatóan mához egy hétre tárgyalja a kormánykabinet az OSEI, illetve sportegészségügyi fejlesztési elképzeléseket.
A két verzió, amit mi támogatunk: az egyik, hogy a szakmai pénzügyi befektetővel befejezi az ott lévő befejezetlen beruházást saját kockázatra, üzemelteti, a sportegészségügyi hálózat, válogatott keretek ellátása, sporttudományos feladatok irányítása pedig költségvetési szervként sportegészségügyi központnál maradna. Ennek felügyeletét az Önkormányzati Minisztérium kapná meg, tehát megosztott felügyelet lenne: a kórháznak az Egészségügyi Minisztérium, a Sportegészségügyi Központnak pedig a sportot felügyelő, azért felelős minisztérium. A második alternatíva annyiban különbözik az elsőtől, hogy nem egy szakmai pénzügyi befektető, hanem a Semmelweis Egyetem keretei között történne meg ennek kialakítása, ebben az esetben egységes egészségügyi centrumként természetesen, viszont itt szükség lenne központi költségvetési támogatásra, aminek nagyfokú a bizonytalansága. A harmadik alternatívát nem támogatjuk; úgy tudom, hogy a bizottság is egyetért az elképzelésünkkel. Ennek lényege az, hogy az Állami Egészségügyi Központba kerülne teljes mértékben beszervezésre, kiszervezésre a Sportegészségügyi Központ és ennek ellátó része.
Itt említenék meg még egy elemet, mégpedig azt, hogy az Egészségügyi Minisztérium kifejezett kérésünkre sem tervezte be az általa korábban ígért 80 millió forintot a sportegészségügyi hálózat fejlesztésére. Mi a magunk részéről ezt megtettük, tehát mi beterveztük, bent van a szakállamtitkárság költségvetésében a 80 millió forint. Ha a módosító indítványokkal ezen történik változtatás, akkor a teljes körű hálózatbővítést meg tudjuk valósítani jövőre; ha nem, akkor ennek 50 százalékát a nálunk lévő 80 millió forintból mindenképpen elindítjuk. Számos fontos részterületről már szóltunk az írásos beszámolóban, illetve az elmúlt fél évben külön beszámoltunk itt a bizottság előtt.
Még egy megjegyzést tennék, amit sehol nem írtunk le: a szakállamtitkári személyi váltás érezhetően pozitív változást hozott az ágazat munkavégzésében.
A turizmusról. A turizmuságazat a tavalyi kiemelkedő évhez hasonlóan idén is jól teljesít. A vendégek száma 2100 százalékkal nőtt, a vendégéjszakák száma csökkent 1,3 százalékkal, ez a nemzetközi trendnek megfelelő. Amúgy egyébként az utóbbi 10 év legmagasabb vendégszámát és a második legmagasabb vendégéjszaka számát produkálja az ágazat ebben az évben. 7,8 milliárd forint volt a turisztikai célelőirányzat, ebből 5 milliárd forintot a Magyar Turizmus Zrt. országmarketingre fordított, a belföldi forgalmat élénkítő kampányának a vizek éve adott keretet. Külföldi kampányaiban új, modernebb, dinamikusabb arculatot váltott, itt a légi marketing alap és a Budapest Winter Invitation-ra, mint új elemre gondolok.
A turisztikai célirányzatból kétféle pályázatot indítottunk el. A turisztikai marketing és rendezvénypályázatokra másfél milliárd forintot fordítottunk. 702 pályázat érkezett be a rendezvénytámogatásra 1,43 milliárd forint összegben. Ezek utófinanszírozottak, a MAG Zrt. kezeli. A csúszások egy részéért a pályázók is felelőssé tehetők, de ennél sokkal kritikusabban fogalmaznék, hogy maga a bírálati folyamat szükségtelenül elhúzódik; ezt mi gyorsítani kívántuk év közben - amit lehetett a magunk részéről megtettük. 2009-ben - ezt még megemlítem - a továbbiakban várhatóan nem lesz forrás ezen a rovaton.
A turisztikai vonzerővel bíró kulturális nagyrendezvényeket a Nemzeti Kulturális Alappal közös pályázati rendszer keretében támogattuk. A jövő évi rendezvényekre vonatkozó pályázati kiírás augusztus 1-jén már megjelent, 700 millió forintos kerettel. Ebből 400 milliót mi biztosítottunk, 300 milliót a Nemzeti Kulturális Alap. Ezen belül elkülönítettünk gasztronómiai nagyrendezvényekre 100 millió forintot, december közepén publikussá válik a döntés, tehát ott vagyunk már a célegyenesben. A Budapesti Tavaszi Fesztivál - keretmegállapodás alapján - támogatásra kerül 250 millió forinttal.
Két olyan ügyet említenék meg, amiben nem sikerült előrelépni ebben a félévben: egyik a turizmustörvény. A kormány május 5-én terjesztette a javaslatot az Országgyűlés elé, már ekkor fogalmazódtak meg kritikák a politika részéről. Négy parlamenti bizottság megtárgyalta és általános vitára alkalmasnak találta, a Sport és turisztikai bizottság azonban mindezideig nem tárgyalta meg. Mi igyekszünk a többségi támogatás megszerzésére, ezért a pártok turisztikai szakcsoportjaival az egyeztetésnek a felélénkítését tartjuk egy reális lehetőségnek, tartaléknak - e vonatkozásban elsősorban természetesen a kormánypárt, de az ellenzéki pártok meghallgatásával szeretnénk kompletté tenni ezt az anyagot. Ezek az egyeztetések a frakciókkal a közeli napokban felélénkülnek, nyitottak vagyunk - és szeretném többszörösen aláhúzni, nyitottak vagyunk - minden módosító javaslatra. Ha lesz elfogadott törvény, azon később is lehet nyilván változtatni, ismereteim szerint a szakma várja ezt a törvényt.
A másik ilyen elem a vendéglátás átvétele a Gazdasági Minisztériumtól. Ez elakadt, ehhez szükség lenne három törvényre: a kereskedelmi, ár és szerencsejáték törvény módosítására. Ezt a tervek szerint a költségvetési saláta részeként vittük volna az Országgyűlés elé. Miután ez a PM kérésére kikerült a tervezetből, nem került oda, ezért ezen biztosítékok jelenleg nincsenek meg, a szándékunk továbbra is fennáll e vonatkozásban. A tavaszi ülésszakban egy újabb több minisztériumot érintő törvénymódosítási csomag részeként napirendre tűzi a kérdést az Országgyűlés és ekkor szeretnénk, ha ez is rendeződhetne.
A 2009. évről röviden befejezésképpen. 6,2 milliárd forint lesz a turisztikai célelőirányzat. Említettem az előzőekben a 7,8 milliárd forintos ez évi tervhez képest, ami egy jelentős visszafogottságot jelent; mérlegelnünk kellett, hogy ezt a forrást milyen formában, milyen belső tartalommal használjuk fel. A válság várható hatásainak enyhítését szerettük volna itt mindenképpen, mint legfontosabb célt meghatározni, ezért a marketinget alapvető célnak tekintve, a versenyképesség fenntartásához a Magyar Turizmus Zrt. jövőre is - terveink szerint - ebből a csökkentett összegből és az 5 milliárd forintos összeget, támogatást megkapná, ebből gazdálkodhatna - így viszont nem lesz lehetőség a regionális pályázatok kiírására.
A pénzügyi válságot az írásos anyagban részletesen taglaltuk, erre külön ennek hatásaira nem kívánok kitérni.
Mindenképpen a jövőben előtérbe fognak kerülni a belföldi desztinációk, illetve a közelebbi nemzetközi érdeklődés, tehát a hozzánk földrajzilag közelebb lévő országokból a felénk irányuló érdeklődés. A marketingtevékenységünket is közeli országokra és a belföldi turizmus felé fordítjuk. A jövő év a kulturális turizmus éve lesz. Az akciók fő témája: a fesztiválok, kulturális nagyrendezvények, városlátogatás, bor és gasztronómia, XXI. század kultúrája, kortárs képzőművészet. Remélhetőleg sikerül megvalósítani a MotoGP pályát, a Balatonringet, jövőre MotoGP verseny lehet hazánkban a Balaton mellett - Kovács Miklós szakállamtitkár urat miniszteri biztosként megbíztam az üggyel való személyes törődéssel. A Forma-1-et így jövőre kiegészítheti a MotoGP, ami jelentősen befolyásolhatja az ország felé irányuló érdeklődést.
A belföldi forgalom bővülésének egyik motorja az üdülési csekk. Ma még kiszámíthatatlannak tartjuk a vállalatok jövő évi reagálását, a válság következtében nem tudjuk még, hogy milyen változtatásokat fognak ebben kezdeményezni.
A turisztikai desztináció menedzsment kiépülése hatékonyabbá fogja tenni minden bizonnyal az intézményrendszert és talán a válság kezelésében is segítségünkre lesz.
Európai uniós fejlesztési források 2004-2006 között 7 régióban mindösszesen 31 milliárd forintot tettek ki, ugyanez 2007 és 2013 között megközelíti a 300 milliárd forintot.
Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, hogy mindkét ágazatot érintően a legfontosabb kérdéseket, ha röviden is, de sikerült érintenem. Kérem, hogy az írásos előterjesztések kiegészítéseként és a korábban megtárgyalt 21 témában megszületett ismerettel kiegészítve így egységben tárgyalja a bizottság, vagy fogadja el a bizottság a tájékoztatómat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük miniszter úr. Képviselőtársaimé a szó.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a beszámolóval kapcsolatosan kérdéseik, esetleg véleményük van-e.
Szalay képviselő úr, öné a szó! Nagy a tanácstalanság.
SZALAY FERENC (Fidesz): Nem tanácstalanság, csak vártam Páva Zolit, hogy szóljon. (Derültség.)
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr, vagy Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Valóban ez a 6 hónap nem sok idő, de azt hiszem, az, hogy itt vannak, ez mindenképpen tisztességes, hogy így fél év után elmondják, hogy merre és hogyan. A 20 bizottságból 21 előterjesztés szintén, azt hiszem, hogy sok mindent jelez. Az pedig, hogy államtitkár úr így meg lett dicsérve, különösen élmény; gondolom, neki különösen. (Dr. Gyenesei István: Kovács államtitkár úrnak is jár ez a dicséret; a jegyzőkönyv számára mondom.) Kovács államtitkár úr is biztos büszke erre természetesen, és valószínűleg Török államtitkár úr is büszke Kovács államtitkár úrra. (Derültség.) Elnézést.
Természetesen sok mindennel egyetértve, amit miniszter úr elmondott, és valóban sok eredménnyel tisztában lévén, néhány dolgot azért hadd kérdezzek meg, mert elhangzottak, de én úgy látom, hogy előre nem tudtunk benne menni. A költségvetés nagyságrendje - az isten tudja, hányadik költségvetési változat - természetesen hozhatott benne visszalépést, de összességében is azt gondolom, hogy az elmúlt évek egyik legalacsonyabb költségvetéséről beszélünk, függetlenül attól, hogy nincsen pluszfeladat, és a bent lévő feladatokhoz kapcsolható az a költségvetés, ami megmaradt. Azért megkérdezném, hogy azok a pluszok, amit mondott miniszter úr, hozzávetőleg milyen garanciával valósulhatnak meg, mert az azért sok mindent jelentene. Azt hiszem, hogy egy másik kérdés is kapcsolható ide az Oktatási Minisztérium kérdéskörében, ha már a sporttörvény gerjesztené a közoktatási törvény módosítását, hogy a mindennapos testnevelés kérdésében valósan mi a helyzet, mert én azt látom, hogy semmi különös előrelépés nincsen benne. Az is még mindig egy elképzelés, hogy majd növeljük a testnevelés órák számát, mint ahogy a diáksport-normatívánál is a 430 forint nagyon jó lenne, hogy meglett, de azt gondolom, hogy ebben a kérdésben is jó lenne legalább itt bizottsági szinten azt átbeszélni, hogy mit lépjünk még, amit el kellene fogadtatnunk az Oktatási Minisztériummal, hogy legalább azt a fél órát teljesíteni lehessen.
A következő kérésem, kérdésem, bár ez tegnap eldőlt: az adótörvényekben még mindig nem szerepel semmiféle adókedvezmény a sporthoz. Van-e valami gondolata miniszter úrnak, mert amikor a meghallgatása volt, ebben egyetértettünk, hogy jó lenne a filmtörvényhez hasonlóképpen a sportban is adókedvezményeket kapni a fejlesztésekhez, a sport támogatásaihoz. Úgy érzem, hogy ebben a dologban nem sikerült különösebben előrelépni.
A Sportkórház kérdéséhez még egyszer szeretnék kérdést feltenni. Tessék már megerősíteni, miniszter úr, hogy melyik az a kiemelt program, amit miniszter úr támogat. Ha az A-variáció, ami a magántőke bevonásáról szól, akkor a magántőkével való tárgyalás hol tarthat, ha a B-alternatíva, akkor a Pénzügyminisztérium forrásai hogyan és miképpen jelenhetnek meg, mert a Puskás Stadion mögött sem jelennek meg a Pénzügyminisztérium forrásai. Ha már a Puskás Stadionról esett szó, két vidéki létesítményt említett miniszter úr. A vidéki sportlétesítmények fejlesztésénél a tornaterem- és uszodaprogram, ami PPP-konstrukcióban jelent meg, nem tudom, hogy hány évvel ezelőtt, hol tarthat, és vihető-e tovább a későbbiekben, mert ez legalább annyira fontos, mint mondjuk, bármely vitorlásközpont fejlesztése, vagy fedett jégkorongcsarnok építése. Azt gondolom, hogy nem baj, ha hallunk néhány gondolatot arról, hogy mi történik vidéken.
Az olimpiai támogatásról. Miniszter úr mondta, hogy ha az 1,1 milliárd forintot elvesszük az olimpiai támogatásból, most még nem olyan fontos, hiszen négy év múlva lesz olimpia, de azért azt hadd kérdezzem meg, hogy miniszter úr fejében hogy van, amit mondott az olimpiai értékelésnél, hogy időben el kell kezdenünk készülni arra, hogy lesz olimpia négy év múlva. Milyen forrásokat gondolunk biztosítani, és milyen egyeztetések vannak, hogy ezek az elképzelések megvalósulhassanak a későbbiekben?
A végén az önkormányzatok kapcsán kérdeznék. Az önkormányzatok nem a legfényesebb helyzetben vannak. Nem ez a bizottság a letéteményese annak, hogy most önkormányzatokról beszéljünk, de ha olyan aspektusból közelítjük meg, hogy miután, mondjuk, az oktatási normatíva 50-54 százalékban fedezi a kötelező feladatokat, ez hozza maga után azt is, hogy a testnevelés órákra, a sportra és az iskolai testnevelésre sem fog több jutni. Ezt a kérdést valamilyen szinten kezelnünk kell, mert az önkormányzatok nem fognak tudni pluszokat hozzátenni, miután az eladósodásuk nem kicsi; mondta ezt miniszter úr Sopronban, ha jól emlékszem. Az eladósodásból következik az is, hogy nem fog jutni azokra a területekre, amit mondjuk a sport elvárna az önkormányzatoktól. Ugyanez a kategória a tizenharmadik havi bér kérdése. Ha nem lesz a közalkalmazottaknak tizenharmadik havi bére, a testnevelő tanárt is sokkal nehezebben, mondjuk hat ökörrel sem lehet bevontatni délután, hogy megtartsa a pluszmunkáját a délutáni foglalkozásoknál. Leültünk - és ez miniszter úrék javára írható, köszönet is érte - többször ötpárti egyeztetésre Világosi Gábor úrnál, több kérdésben: Sportkórház ügyében, sportnormatíva ügyében, a Nemzeti Sporttanács ügyében, a sporttörvény változtatása ügyében. Azt a kérdést feszegettük, hogy állítólag 100 millió forintot kaphatnak a testnevelő tanárok pályázati úton az ő munkájuk elismerésére, teljesítményarányosan; ezt a kérdést nem tudom, hogy miniszter úr hogy tudja, mint tudja, hogy megvalósulhat-e, nem valósulhat-e meg.
A következő pedig az 500 forint sportnormatíva kérdése. Most, ha minden igaz, a módosító javaslatok kapcsán különvált az igazgatási és kommunális, illetve sportfeladatokra szánt eddigi 1034 forint 500-500 forintra. Ennek az 500 forintos sportnormatívának hogyan gondolja miniszter úr a felhasználását? Ez egy kötött, címkézett normatíva, avagy az lesz belőle, hogy itt van, benne van az önkormányzatok költségvetésében, aztán használjátok fel úgy, ahogy gondoljátok? Arról volt szó, hogy kötött lesz a normatíva, és segítség az ügyben az a módosító javaslat is, amit Páva Zoli beadott, mert akkor a későbbiekben tudunk továbbmenni azon a vonalon, kötött normatívával. Bevonná-e esetleg miniszter úr a bizottságot, valamiféle egyeztetést elképzel-e az ügyben, hogy mire használjuk fel ezeket a pénzeket a sport területén belül?
Két, kicsit kellemetlenebb kérdés. Az egyik, hogy a jégkorongsport támogatását miniszter úr nem támogatta; megkérdezném, hogy vajon miért. Én azt gondolom, hogy kiváló ötlet volt. A másik kérdésem az Advertum-kérdéskör, ami egyik oldalon szintén nem baj, hogy kezeli a labdarúgósport tartozásait, valamilyen szinten csak-csak segít, de azért ennek vannak egyéb vonulatai is, amik nem gondolom, hogy a sporthoz a lehető legközelebb lennének. Ez ügyben miniszter úr véleménye engem azért érdekelne, hogy a későbbiekben hogyan és miképpen lehet tisztába tenni és teljesíteni, mondjuk, akár a labdarúgás, akár pedig az Advertum... (Dr. Gyenesei István: A jégkorongot hoztad fel egy másik kérdéssel?) Igen, csak túl gyorsan mondtam. (Dr. Gyenesei István: Tehát a jégkorong az egyik.) És az Advertum a második. Ha az Advertum érdekelt a jégkorongsportban, akkor arról is beszélhetünk, de erről nem tudtam. (Derültség.) Köszönöm, miniszter úr.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mohácsi József képviselő úr kért szót. Öné a szó, képviselő úr.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Szalay Ferenc képviselőtársam után számokban nem is nagyon akarok hozzászólni, vagy kérdést feltenni, inkább két gyakorlati témában szólnék hozzá.
Az első az lenne, tisztelt miniszter úr - amellett, hogy köszönjük szépen a részletes beszámolót önnek is és minden munkatársának -, hogy a fiatal korosztály fizikai és egészségügyi állapota enyhén szólva lehangoló. Hogyan próbál az Önkormányzati Minisztérium szakminisztériuma ezen változtatni, milyen programok vannak a diáksport támogatására? A második pedig inkább gyakorlati, ami bennünket szakmailag érint, különösképpen az idegenforgalomban - és nagyon örülök, hogy itt van Wolf Péter úr is, az Országos Idegenforgalmi Bizottság elnöke, akit tisztelettel köszöntök -, hogy nem nagy tétel a költségvetésben, de annál sokkal fontosabb dolog a szúnyoggyérítés. Tudható-e már, hogy milyen összeg van erre a tételre félretéve, nyilván a környezetvédelmi előírásokat szigorúan betartva? A turizmus egyik meghatározó történéséről van szó, különösképpen a vizek partján lévő turisztikai látványosságoknál, hisz megkeseríti a vendégek életét, amellett, hogy nyilván a Balaton térségében - ahonnét jó néhányan vagyunk képviselők is - nagyon jól érezzük a saját bőrünkön is, de ez országosan is jelentős probléma, persze még egyszer hangsúlyozva, hogy betartva a szigorú környezetvédelmi szabályokat. Én tovább nem is terhelném miniszter urat, hisz Szalay Ferenc képviselőtársam annyi kérdést feltett, hogy bizonyára egy külön ülés is elég lenne a megválaszolására. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tóth József, Polgár polgármestere következik.
TÓTH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen; képviselőként és bizottsági tagként. Másoknak is lehetőséget hagyva, egyetlenegy területre szeretném a figyelmet irányítani, és miniszter úr álláspontját is megismerni ez ügyben. Hallottuk a számokat. A 2009-es évnek nagy vesztese az önkormányzati minisztériumi csökkenésen belül is a turizmus, ahol 12 százalékos visszalépésről hallottunk. Amit ezzel kapcsolatban szeretnék felvetni - aki eddig bizottságunkból megszólalt, egységes álláspontot képviselt -, ez a regionális idegenforgalmi bizottságok pályázati kerete, amit az előző években nagyon sikeres folyamatban lehet minősíteni: 2007-ben több mint 800 sikeres pályázat volt.
Azért említem ezt meg, mert a költségvetési számtól, ettől a tételtől sokkal nagyobb ennek a jelentősége, ezért a kérdésem is majd erre irányul. Hiszen ez évben is hallottuk a számokat, hogy sikeresen folyik ez a rendezvény, és azért szeretnék figyelmet kérni ennek a területnek, mert ez már évek óta hagyományosan megrendezésre kerülő regionális szintű programokra ad támogatást, adja a fél lábat, és ezek a rendezvények az elmúlt évek tapasztalatai alapján mondhatom, hogy 75-80 százalékban állandó rendezvények. A régiónkban teljesen bizonyosan így van, de más régiókban is azt vélelmezem, hisz Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok, Cserkesszőlő és Hajdúszoboszló és Vásárosnamény programjait tudja ez a keret támogatni. A legnagyobb kockázata ennek a mostani állapotunknak, hogy ha egy folyamat, egy pályázati rendszer egyszer megszakad, azt borzasztóan nehéz újraindítani és borzasztóan sok költségbe kerül azt újraindítani.
Azt vetem fel és kérdezem is miniszter úrtól, hogy lát-e arra esélyt, némi reményt, hogy régiónként, akárcsak a pályázati rendszernek a három elemeiből az egyiket - rendezvény, marketing és a termékfejlesztésen belül - rendezvényekre régiónként 100 millió forintos összeg életben tudja-e tartani, tovább tudja-e vinni és azok a rendezvények, amelyek, még egyszer mondom, fél lábbal erre számítanak, a jövőben is folytatódni tudnának.
A kérdésem nagyon egyszerű volt.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Mielőtt továbbadnám a szót Páva Zoltánnak, megköszönöm a török delegációnak, hogy itt voltak nálunk, tudom, hogy további fontos munkájuk elszólítja őket. Sikeres magyarországi tartózkodást kívánok nekik és aztán szerencsés utat haza, viszontlátásra.
Elnézést kérek a technikai szünetért, Páva Zoltán képviselő úr, öné a szó!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Köszönöm a beszámolót, valójában fél év munkájáról kaphattunk egy átfogó képet, amit még úgy megfejelt az, hogy az olimpián is részt vettünk, és ha nem is a legdicsőségesebben szerepeltünk, de mégiscsak szereztünk aranyérmet.
A kérdéseim a következők, miniszter úr. Mik a tervei a KSI-vel kapcsolatban, mert véleményem szerint a KSI-t vissza kellene állítani igazi sportiskolává - elhibázott döntés volt, ami történt ezzel.
A másik. Mi az elképzelés az edzők anyagi, erkölcsi megbecsülése kapcsán. Hadd mondjam el, kint voltam Pekingben, jóleső érzés és szomorú látvány volt, hogy ausztrál, angol, kínai, sőt Szabó Bence a venezuelai csapatot készítette fel ellenünk, és legtöbb esetben az anyagi jobblét miatt választották az ellenfél csapatát ezek az edzők. Jónak tartom ezt a Patrónus programot és nyilvánvaló, hogy az edzők finanszírozásában is előre lehet lépni. Van egy ellentét viszont a Héraklész bajnok és a Patrónus program edzőinek a bérezése között, ezt is fel kellene oldani - tesznek-e ennek érdekében valamit.
Sok panasz érkezett a tavalyi évben az állami támogatások lehívásának rendjéről. Tavaly áprilisban a Magyar Olimpiai Bizottság is megjelent itt panaszkodva, hogy nagyon nehézkesen folynak a pénzek - tehát amit az állam megszavazott, nagyon késve érkezik oda. Terveznek-e valami új rendszert, aminek alapján a kifizetések zökkenőmentesebben történhetnek?
Előbb már szó volt, hogy milyen programok vannak a diáksport nagyobb támogatására - ezt a módosító indítványt a kormány támogatja, mert legjobb tudomásom szerint tegnap a frakció megtámogatta.
Még egy kérdés. Bencze József főkapitány úr kikérte-e a sportszakma véleményét, amikor ezt a tervezetet elkészítette. Hadd mondjam el, azért nem utálnám el ennyire ezt a tervezetet, mert vannak ebben nagyon szigorú szabályok is, szankcionálni kell valamilyen formában azt, ami ma történik a labdarúgópályákon, mert nem csak a gyenge foci miatt nem mennek el a szurkolók, hanem meg vagyok arról győződve, hogy ma egy labdarúgó mérkőzés látogatása nem egy családi program. Én bizonyára nem vinném el egy Fradi-Újpest mérkőzésre a kislányaimat, mert amit ott hallanának, azt nem hinném, hogy az óvodában tovább kellene mondaniuk. Szóval azt, amit néhányan művelnek magukat keménymagnak, valójában huligánhordáknak tekinthető emberek a sportpályákon, amilyen feliratok megjelenhetnek, ennek véget kell vetni. Angliában nem sokat teketóriáznak, az ilyen büdös bogarakat úgy kitiltják és kirakják a fényképüket is, hogy még véletlenül se keveredjen oda, mi vagyunk ilyen elnézőek, mert mi mindenben kicsit szigorúbbak akarunk lenni, mint a fél világ, vagy rosszul értelmezünk bizonyos dolgokat.
Az Országos Sportegészségügyi Intézetről a legjobb tudomásom szerint tegnap este a frakció nem támogatta azt a 80 millió forintot, amit az Egészségügyi Minisztériumtól kértem, tudva azt, hogy az Önkormányzati Minisztérium 80 millió forintot biztosítana 36 vagy 35 új sportorvosi rendelő kialakítására. Ahogy elmondta miniszter úr, az OSEI-től többszöri kérés ellenére sem érkezett meg az az anyag, amit ő kért, hogy mire is kellene konkrétan ez a pénz. Viszont ígéretet tett - tegnap késő este találkoztam Székely miniszter úrral - arra, hogy a TVK növelésével ezt a pénzt biztosítja. Nekem az volna a kérésem, hogy járjanak el az ügyben, hogy tényleg konkrétan le legyen írva, hogy mire is kell ez a pénz, hisz van rá szándék, hogy biztosítsák mindezeket.
Ha már a labdarúgásról szót ejtettünk, nem tudom ismerik-e ezt az anyagot, tegnap Markovits László, a Vasas elnöke juttatta el hozzánk, a nemzeti labdarúgó arénának a megvalósításával kapcsolatban. A legutóbbi testületi bizottsági ülésünkön azt mondtuk, hogy ne épüljön meg a Fehér-úton ez a stadion. Erre viszont úgy látom, hogy itt van esély, egy 9 hektáros területen elkészülhetne egy új labdarúgó aréna, ami szolgálhatná egyrészt nyilvánvalóan a magyar labdarúgó válogatottnak az érdekeit is és szolgálhatná a Vasas Sportklub, sőt ahogy olvastam az anyagot, akár más egyesületeknek azt az érdekét, hogy ott mérkőzéseket játszanak.
Összességében úgy ítélem meg, hogy egy pozitív elmozdulás tapasztalható a sportirányításban. A tegnapi napilapok azt írták, hogy a költségvetés nagy vesztese a HM, a nyertese az Önkormányzati Minisztérium, azt remélem, hogy ezen belül az önkormányzatok mellett a sport is nyerő lesz ebben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr.
Hadházy Sándor kért szót, öné a szó képviselő úr!
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Először az első körben a kérdésekre van lehetőség, ezeket szeretném feltenni.
Az első kérdésem az, hogy a turizmus teljesítménye a 2008-as évre itt 1-9 hónapra vonatkozóan itt olvasható és az olvasható itt, hogy folyóáron közel azonos az előző év azonos időszakában mért értékekkel. Mindig elkövetjük azt a hibát, hogy folyó áron találkozunk ezekkel a teljesítményekkel, és nem reálértéken mutatjuk meg, magyarul az infláció ezekben a számokban megtalálható. Volna-e arra lehetőség, hogy az elmúlt, mondjuk 5 évre vonatkozóan összehasonlító bázisárakon, inflációt kiszűrve ismerhessük meg a turizmus teljesítményét visszamenőleg, az elmúlt 5 évre vonatkozóan?
A másik kérdésem az, hogy beszéltünk arról, hogy a RIB-ek pénze, az a bizonyos 1,5 milliárd forint, amit Tóth József képviselőtársam is emlegetett, nincs benne a költségvetésben. A kérdésem az, hogy lát-e miniszter úr még lehetőséget arra, hogy ez a keret létrejöjjön a következő közös szavazások során, illetve azt szeretném kérdezni, hogy miniszter úr mit tesz annak érdekében, hogy ez a forrás a jövő évre is rendelkezésre álljon.
Az olvasható az anyagban, hogy más ágazatokkal összehasonlítva a turizmus jobban ellenáll a negatív folyamatoknak, és ez ki is van itt emelve, aminek hátterében az áll, hogy az utazások már a mindennapi élet részévé váltak. Én ezt egészen máshogy látom. Kérdezem miniszter urat, hogy ezt a passzust komolyan gondolják-e, mert véleményem szerint a turizmus az egyik legsérülékenyebb ágazat, és többek között a gazdaság állapotára is rendkívül gyorsan szokott reagálni. Az is olvasható, hogy a szolgáltatóknak versenyképességük megőrzése érdekében a költségeiket kell majd csökkenteni várhatóan 2009-ben. Miniszter úr úgy gondolja, hogy ez a talpon maradás helyes útja, ha a vállalkozók a költségeiket csökkentik? Azt szeretném megkérdezni, hogy a kormányzat mit kíván tenni annak érdekében, hogy ezek a vállalkozások életképesek maradjanak, tehát nemcsak ilyen ajánlásokat fogalmaz meg, hogy a költségeiket csökkentsék, hanem esetleg valamit tenni is kíván a tárca annak érdekében, hogy megmaradjanak. Az anyagban találkozunk azzal is, hogy a Légi Marketing Alapot továbbra is fontosnak tartja a minisztérium. A kérdésem az, hogy akkor miért nem került be a költségvetésbe ennek forrásoldala, illetőleg vajon mi az oka annak, hogy az elmúlt héten a módosító javaslatok szavazása során ez nem kapta meg a szükséges támogatást. Miniszter úr a kinevezése előtti miniszteri meghallgatás során elmondta, hogy a támogatást, a fejlesztési forrásokat, az odafigyelést azoknak a térségeknek, attrakcióknak kell kiérdemelni, ahol a leghatékonyabban hasznosul az arra ráfordított forrás. A Kérdésem az, hogy az elmúlt fél év során mi valósult meg ebből, hogyan teljesült ez.
Az utolsó kérdésem egyelőre az, hogy több alkalommal is szóvá tettem én magam is, de itt mások is azt, hogy az elnyert pályázatok kifizetése közel egy évet szokott húzódni; ez minden pályázatra igaz. A kérdésem az, hogy mit tett miniszter úr annak érdekében, hogy ez a kifizetés minél hamarabb megtörténjen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Nagy Imre képviselő úr kért szót. Öné a szó, képviselő úr!
DR. NAGY IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Egyrészt én is köszönöm, hogy viszonylag rövid idő után újból itt van a körünkben, és hála istennek, volt számtalan mód arra, hogy fórumokon akár külön, személyesen is, találkozzunk, és beszéljünk a sportról, turisztikáról. A sporthoz nem is fűznék hosszú felvezetést, talán egyetlen részkiegészítést tennék még a kérdésekhez, Szalay és Páva képviselőtársaimhoz, hiszen szó volt a KSI-ről, szó volt a testnevelési órákról. Én azt gondolom, hogy még akkor, ha a formában - mint ahogy múltkor elmondtam - lehet is vita közöttünk, de a mindennapos mozgás, testnevelés kérdésében önmagában nem, és ennek formájába beletartozik nyilván a délutáni szabadidős rendszerbe való beillesztés, és beletartoznak általában a sportiskolák is, tehát szeretném a sportiskolákra is kiterjeszteni Páva képviselőtársam kérdését, nemcsak a KSI-vel kapcsolatban.
A másik oldal már egy kicsit nehezebb, mert nyilván a turizmust éljük meg azért tárcán belül a vesztesnek. Két képviselőtársam is hangot adott a regionális pályázati kereteknek, amely tipikusan elsősorban a kistelepülések turisztikai vonzerőbővítését segítette. Megmondom őszintén, hogy nagyon szubjektív, elfogult vagyok ezen a téren, mert olyan hatások értek. Volt olyan kistelepülés - jó, hogy nem több évtizedre visszanyúló, önálló település -, ahol a tavalyi évben egy olyan, nagyon kiváló, több település rendezvényébe illesztett kis turisztikai programon voltam, amely egyébként az első nyertes pályázata volt a településnek az élete során. Azt gondolom tehát, hogy én még jobban alkuképes lennék, mint polgármester úr: én a 100 helyett már 90 millió forinttal is kiegyeznék ezen a területen, regionális szinten, ha vissza tudnánk térni akár a 2007-es szintre. Látok nyilván olyan összefüggést is, ami igaz, hogy amíg a sport nem tud részt venni bizonyos nagy fejlesztési területeken, addig a turizmusnak ebben kiváló lehetőségei vannak. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen erősít bennünket. Tán ez a legnagyobb lehetőség, már csak azért is, mert két dolog biztosan van: egyrészt, hogy sok ágazatról beszélhetünk, de ha valami termelő ágazat, akkor a turizmus az, a másik, hogy ha valaki jár a világban, akkor látja, hogy hitetetlen kihívás és verseny van ezen a területen, és elsősorban nem itthon kell megvívnunk ezt a versenyt, hanem nagyon komoly adottságokkal rendelkező országokkal szemben.
Két olyan terület van, amire szeretném még miniszter úr figyelmét ráirányítani. Egyrészt ugyan szólt a TDM-pályázatokról, mégis vannak ezzel kapcsolatban aggódalmaim, már csak azért is, mert ha nem tudunk térségi pályázatokat kiírni, akkor a TDM-pályázat ad némi mozgásteret a térségi marketing területén, amit viszont akkor a pályázatban erősebben meg kell fogalmazni, vagy tudomásom szerint rendkívül nagy ellenállással a rendezvényinfra körül. Márpedig azt gondolom, hogy mivel nagyon erős helyi pénzek szükségesek ahhoz, hogy a TDM-pályázatok elnyerhetők legyenek, különös tekintettel arra, hogy a működési költséget is ők finanszírozzák, komolyan aggódom a hatékonyság és a felhasználás miatt, és még egyszer mondom, ha rendezvényekre nem is, de ezeknél a településeknél például a rendezvényinfrával biztosan tudnánk némi segítséget adni.
A másik ennél lényegesebb, hiszen a mi régiónkban is egy körülbelül 24 milliárd forintos fejlesztésről beszélhetnénk a 2009-2010-es évben. Rendkívüli módon aggódom azért, hogy az NFÜ-vel való kapcsolat erősítésében mit tudunk tenni, és itt kérném miniszter úr segítségét, mert azt gondolom, hogy a válság szó hangzik el talán legtöbbször mostanában. Ha valamivel tudunk segíteni, akkor turizmus területen pontosan ezeknek a fejlesztéseknek az időbeli előrehozása. Rémisztő hallani, hogy a turisztikai pályázatok már első negyedév végén sem jelenhetnek meg, majd esetleg második negyedév végén. Teljességgel rossznak tartom a dolgot, mert számtalan nagy, és főként kis-, közepes vállalkozót érint a turizmus, tehát azt gondolom, hogy nem volna szabad elodázni ezeket a fejlesztési forrásra vonatkozó döntéseket, annál is inkább, mivel pont ez a két év elég jól megalapozta, körbeírta, hogy milyen területekre írjuk ki. Nem gondolnám, hogy egy negyedéves csúszással bármi előnyt tudunk hozni, hiszen ezeket ismerjük, viszont sok kárt tudunk vele okozni.
Az utolsó, azt gondolom abszolút ismert dolog a konferencia-központ. Megint azt mondom, hogy települési szinten, ha megtapasztaltam, hogy mi az, ami nagyon pozitív hatással volt, akkor az Egerben a konferencia-központ; egy 45 százalékos kihasználtságú szállodát - felújítás után ugyan - de 80-85 százalékos szintre tornázott fel, plusz még négy más kisebb szállodát is, nem gondolom, hogy ebben bármi vita volna az itt ülők között. Több területet hallottunk, a Tüske csarnokon kívül is, akár a SYMA-környékről. Szintén tudom, hogy nem közvetlenül az ön döntése, biztos korlátozottak a hatásaink egy főépítészre vagy éppen egy építési hatóságra, de azt gondolom, főleg ha már a magántőke is erősen megjelenik, mindent el kell követnünk azért, hogy minél előbb legyen működő konferencia-központja Magyarországnak és a fővárosnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr.
Kovács Ferenc képviselő úr kért szót.
KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Múlt héten Szegeden volt egy fórum, ahol Pál Béla alelnök úrral vettünk közösen részt. Tisztelettel kérem miniszter urat, hogy szakállamtitkár úr segítségével tekintse át az ott megfogalmazott kérdéseket és kéréseket. Úgy hiszem, hogy ott teljesen pártsemlegesen fogalmazták meg a turizmus, az idegenforgalom és a vendéglátás területén dolgozók igényeiket és véleményüket. Érdemes figyelembe venni, mert sok minden olyan dolog van benne ebben a kérdéssorban, ami nem pénzfüggő, hanem szakmapolitikai kérdések, amelyhez nem feltétlen muszáj anyagi költségvetési támogatást odaállítani. Nem is kívánok belemenni a részleteibe, ott a helyszínen szavaztatták a közönséget, és különböző kérdésekre különböző válaszokat adtak. Azt hiszem, hogy tanulságos és érdemes elgondolkodni azokon a kérdéseken és az azokra adott válaszokon.
Engedje meg miniszter úr, nem bírom megállni, hogy ne tegyem fel itt azt a kérdést, ami az önkormányzatokkal kapcsolatos. Gyakorlatilag az elmúlt 6,5 évben az önkormányzatiságnak létrejött öt szintje a meglévő három helyett. Például Vas megyében 9 kistérség alakult, ahol munkaszervezetek dolgoznak. Az átkosban, sőt még az Osztrák-Magyar Monarchia idején is 5 járása volt csak Vas-megyének - igaz, hogy abból két járást elcsatoltak egyet Szlovéniához, egyet meg Burgerlandhoz -, de 5 járása volt a szocializmus alatt is, most 9 kistérsége van. A 9 kistérségben vannak munkaszervezetek, a munkaszervezetek mellé vannak rendelve a különböző minisztériumnak munkatársai. Természetesen tudom, hogy nekik nem elsősorban a munka a feladatuk és láttam is, hogy nem is igen dolgoznak semmit, mert nincs feladatuk. Egyáltalán nincs szervezeti működési szabályzatuk a kistérségek működésének, azt sem tudom milyen alapon működik, mert a kétharmados törvény, amelyet meg kellene változtatni, szerintem soha nem fog átmenni ezen a parlamenten, mert kétharmados többsége egyiknek sem lesz még 10 év múlva sem.
Tehát a számokra visszatérve, megdöbbentő, hogy az a 9 kistérség munkaszervezetére pontosan annyi pénzt költ el, mint egy megyei közgyűlés, pedig egy megyei közgyűlésnek - például Vas-megyének - 32 önálló intézménye van, amit fent kell tartania. Ráadásul létrejött az úgynevezett regionális ügynökség hálózata. A regionális ügynökségeknél is a nyugat-dunántúlinál több mint 100 ember dolgozik, azt nem tudom, hogy mit, mert ha látnánk, lenne értelme; ugyanis azokat az anyagokat látjuk visszaköszönni, amit a megyei területfejlesztési tanácsok a megyei területfejlesztési titkársághoz adnak be, mert ezzel tudnak csak dolgozni. És most még külön lett a regionális tanácsok vezetőinek saját önálló titkársága, saját költségvetési tétellel - három megyére vonatkoztatva, ez is egy megyényi költség.
Tisztelettel kérem, a Vas-megyei Közgyűlések Szövetsége letett az asztalra egy olyan módosító javaslatot, amelyben azt mondtuk, hogy felvállaljuk ezeknek a feladatoknak a végzését: a megyei közgyűlések és ezeket a pénzeket csoportosítsuk át azokra a feladatokra, amik aktuálisan sürgősek. Szerintem át lehetne csoportosítani például a közalkalmazottak 13. havi bérére, át lehetne csoportosítani akár a sport támogatására és a szívem csücskére például a turizmus marketingjének a támogatására. A számokat, ahogy néztük: 2002-ben 28 milliárd forint jutott országmarketingre, marketingre és támogatásokra, ingyenes támogatásokra - most 6,5-nél tartunk, úgy hiszem, hogy ennél nincs lejjebb, és ha más szakágaknak nézzük a gazdaságban betöltött szerepét és a támogatottságát és a turizmusnak a gazdaságban betöltött szerepét és támogatottságát, így viszont már tényleg nevetségesnek tűnik ez az összeg. Ugyanis ide, ha új vendégkört szeretnénk szerezni, nagyon de nagyon komoly marketingtevékenységet kellene végezni, elsősorban azoknak a professzionális cégeknek, amelyeket az állam működtet, az állam tart el, többek között a Magyar Turizmus Rt.-nek.
Tisztelt Miniszter Úr! Van még egy terület, amit szeretnék önnek elmondani és szeretném kérni a segítségét benne. Kovács Miklós államtitkár úrnak már a múltkor mondtam és kértem a támogatását, sajnos a parlament még napirendjére se vette azt a törvényt, ami a helyi termék értékesítéséről szól. A második ciklusban hetedik alkalommal adtam be ezt a törvényt. Ez az a törvény, amely alapján teljes európai uniós vertikumban megalkották azokat a helyi törvényeket, amely alapján a helyben termelt értéket a termelők önmaguk értékesíthetik, és itt az Őrség kapcsán hoztam fel példákat. Az Őrség határos egy szlovéniai és egy stájerországi nemzeti parkkal, de az Őrségben élő emberek drágábban tudják csak előállítani ugyanazt a terméket, mint a szomszédos országoknak a termelői azért, mert rájuk vonatkozik a minőségbiztosítási rendszer betartása. Ez egy vicc, mert száz méterrel a határ túloldalán - pontosan a corki deklarációra hivatkozva - ezeket kikerülhetik, megalkothatják és így állhatnak elő azok a nonszensz helyzetek, hogy mondjuk egy liter tökmagolaj Magyarországon 3000 forint, Szlovéniában meg 1800 forint. Arról nem beszélve, hogy mennyi embernek adna ez plusz munkalehetőséget és helyben megélhetési lehetőséget.
Tisztelettel kérem, hogy segítsen abban, hogy ez a helyi termékre vonatkozó törvény, aminek alapja az úgynevezett corki deklaráció, sikeresen menjen át a parlament szűrőjén. Természetesen nyitott vagyok akár egy négypárti egyeztetést bonyolítani róla, mert most már lassan úgy tűnik, mintha vesszőparipámmá vált volna ez az ügy, pedig semmi más nem vezérel, csak az, hogy egyenlő esélyei legyenek a magyar parasztembereknek akárhol is élnek Magyarországon, mint a szomszédos országokban, ahol erre a corki deklarációra hivatkozva megalkották a helyi törvényeiket. Ez vonatkozik már Romániára is, tapasztalataim is vannak, láttam, hogy ott is sokkal enyhébben az előírások, mint itthon; remélem, hogy itthon is sikerül bevezetni és ez megint nem pénz kérdése, alapvetően politikai hozzáállás kérdése. Köszönöm szépen.
(Elnökváltás: Pál Béla (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át az elnöklést.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel elnök urat halaszthatatlan feladatai néhány percre elszólították, én vezetném tovább az ülést.
Következik Tóth József képviselő úr.
DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Három konkrét kérdés, amely a miniszteri meghallgatásnál felvetődött. Miniszter úr nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a sport, turizmus, önkormányzat egymást gerjesztő, segítő rendszerét fel kívánja használni a munkája során. Hogy sikerült ezt megvalósítani és különösen ebben a mostani vérzivataros helyzetben, tehát ebben sikerült-e valamilyen formában egymást segítő hatást elérni.
A második kérdés nem a miniszter úrra tartozik csupán - tudom, hogy nem a saját döntési kompetenciája -, de milyen segítséget kér a bizottságtól a miniszter úr vagy milyen közbejárást ahhoz, hogy a mindennapi testnevelés vagy akár fokozatos megvalósítása történjen meg. Ehhez kapcsolódik több kérdés, úgy gondolom, hogy nekünk is van ebben felelősségünk.
A harmadik dolog. Konkrétan elhangzott a meghallgatásnál a fejezeti kezelésű támogatási szerződések átalakításának az ügye - ez vita volt, probléma volt, határidő volt, kormányrendelet volt -, ez viszont már a miniszter úrhoz tartozik, ebben mi a konkrét elképzelése.
A negyedik dolog, nem hoztam volna szóba, ha a Páva képviselő úr nem hozza szóba ezt a dolgot, a kerület polgármestereként is, támogatom személy szerint is és az övezeti besorolásos engedély egy sportfelület: egy stadion megépítését a mai Vasas sporttelepén. Tehát maga a kerületi önkormányzat is ilyen értelemben támogatja és talán információt hozzá, hogy a magyar nemzeti vagyontanácstól a kerületi önkormányzat megigényelte a területet, lehetőség van arra, hogy ingyenesen átadják, és akkor talán lehetne vállalni, hogy ne 15 évig, hanem 100 esztendeig sportcélokat szolgáljon a terület. Ez mind a sport, mind a városszövet tekintetében, a kerület tekintetében és a Vasas sportegyesület tekintetében is előrelépést jelentene - divatos szóval azt mondanák: most lobbiztam. Köszönöm szépen.
(Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke visszaveszi az elnöklést.)
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Vannak-e további kérdések. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, nekem lenne még néhány kérdésem miniszter úr, és utána megkérném, hogy adja meg a kérdésekre a válaszokat.
A kérdések között már részben felmerült, de azért szeretném ezt megerősíteni, hogy a nemzeti turizmusfejlesztési stratégiát - amit 2005-ben fogadott el a parlament, pontosabban a kormány, megvalósítása terén azonban a mai napig nem történt érdemi előrelépés - miniszter úr hogyan látja, mit tud tenni ezért, illetve az elmúlt fél év során egyáltalán felmerült-e működése alatt, hogy átnézze, hogy mi a helyzet az NTS megvalósításával.
Több alkalommal, még a miniszteri meghallgatás során is említette, hogy támogatja az adóteher-csökkentést a turizmus területén, a szállodai áfa 5 százalékos kulcsban történő meghatározását, illetve a vendéglátás területének teherkönnyítését is, ehhez képest egyetlenegy módosító indítványt sem támogatott a parlament előtt, illetve egyetlenegy módosító indítványt sem készített elő az ön vezetése alatt a tárca. A kérdésem az, hogy ezt mivel indokolja. A turizmusról beszéltünk már; a nagyprojektek terén gyakorlatilag teljes leállás tapasztalható. A bizottság nemrég tárgyalta a nagyprojektek helyzetét: nem látunk tisztán, nem tudjuk, hogy milyen elvek, milyen módszer szerint történik a nagyprojektek gyűjtése, azt meg aztán végképp nem látjuk, hogy miért ilyen lassú a döntéshozatal, illetve a szerződéskötési szakasz.
A sport terére visszanyúlva a kérdésem az lenne, hogy a nagyrendezvények tekintetében - 2013-as úszó-világbajnokság, 2014-es jégkorong-világbajnokság - mi az álláspontja miniszter úrnak, illetve haladnak-e valamit a kormányzati garanciára vonatkozó egyeztetések.
Olimpiai támogatások: a miniszter úr is ad-hoc jelleggel, ötletszerűen dobott be ötleteket, javaslatokat, amelyek óriási vihart kavartak a sportolók között. Miért volt erre szükség? Tervez-e valamilyen további egyeztetést a jelenlegi jutalmazási rendszer módosítása terén?
Advertum-ügy: szintén elhangzott már. A konkrét kérdésem az, hogy mi a véleménye, illetve miért támogatta, vagy miért fogadta el az államtitkári választ a parlamentben elhangzott interpellációmra, amelyet a parlament többsége elutasított.
Megkérném miniszter urat, hogy adja meg az elhangzott kérdésekre a válaszokat, és azután pedig, amennyiben még a képviselő uraknak maradt véleménye, azt elmondhatják. Öné a szó, miniszter úr.
DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszter: Mennyi időm van?
ELNÖK: Amennyi önnek van, miniszter úr; mi ráérünk, mi a délelőttünket erre áldozzuk.
Dr. Gyenesei István válaszadása
DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszter: Szalay képviselő úr: költségvetés megvalósulásának garanciái. Azok a számok, amelyek ismertek, és a Nemzeti Sporttanács ülésén is minden korábbi, megszokott előkészítési metódustól eltérően több lépcsőben kerültek megtárgyalásra, úgy gondolom, hogy kellő garanciáját adják annak, hogy amelyek ebben a javaslatban szerepelnek, nemcsak a fősorok, hanem azokon belüli részletkérdések is a kellő támogatást meg fogják kapni, azokkal a kiegészítésekkel, amelyeket egyébként a szóbelimben már említettem, hogy bizonyos többlettámogatási lehetőség is lesz például a versenysportban, illetve az önkormányzati sportlétesítmények felújítására 200 millió forintos külön alapot hozunk létre, ami egyáltalán nem sok, mindössze jelzésértékű arra, hogy a kiemelt sportegyesületek, illetve a versenysport területén kerülhet ez is felhasználásra. Itt inkább ennek koncentrálására lenne szükség.
A mindennapos testneveléssel kapcsolatosan: ez egy visszatérő, állandó téma, és nem véletlenül tér vissza, hiszen mind a mai napig nem került megoldásra. A mi elképzelésünk az, hogy egyrészt ez a félórás emelés valahol közelít afelé, és a jelenlegi állapottól való ellépést, elrugaszkodást jelentheti. Egyébként az általam említett sporttörvény módosításának keretei között kell és lehet ebben a kérdésben továbblépni, de ehhez természetesen kell egy többségi támogatás is, amennyiben ennek feltételei megteremthetők. Egyébként erről a kérdésről azt nyilatkozta miniszter kollégám a Nemzeti Sporttanács ülésén, hogy az oktatási tárca számára elfogadható az, hogy amennyiben kidolgozzák az erre illetékesek ennek metódusát, akkor a hozzá szükséges forrást ők biztosítani fogják, természetesen egy fokozatos, lépcsőzetes átállással.
Az adótörvényekre vonatkozóan több kérdés is elhangzott. Nyilván nem kell külön beszélnem arról, hogy minden parlamenti előterjesztést tárcaegyeztetések sorozata előz meg; ezek során a javaslatainkban szerepeltek azok az elképzelések, javaslatok, amelyek a sport számára egy kedvezőbb feltételrendszert teremtettek volna. Miután csak a legégetőbb és a legszükségesebb kérdések maradtak az asztalon, így ezek az általunk javasolt kérdések nem kerültek tovább a kormánykabineten túlra, ezekkel már a továbbiakban nem foglalkozott a kormány. Most nem megyek bele a részletekbe, hogy milyen viták voltak ebben (Hadházy Sándor: Nagy viták.); nyilvánvalóan elképzelhető.
A Sportkórházzal kapcsolatosan egyértelműen fogalmaztam. Azt az alternatívát támogatjuk mi magunk, mint ennek a témának az egyik kidolgozói is, amely egyrészt a sportegészségügyi központi irányítási és ellátási rendszert a jelenlegi helyen oldja meg. Támogatnánk azt, hogy az ott félbehagyott épület befejezést nyerjen, és korszerű kórházként működjön; a forrás előreláthatóan prognosztizáltan nem kormányzati, állami költségvetési forrásból, hanem magántőkéből kerülne előteremtésre. Több jelzés érkezett hozzánk, hogy ilyen típusú szándék van, és létezik, de ez ideig természetesen ebben külön nem folytattunk tárgyalást senkivel, mindaddig, amíg ez kedvező hátszelet nem kap, tehát pályára nem kerül. A kórház általános kórházként működne, ugyanakkor a mellette, tőle elkülönülten működő Sportegészségügyi Központ feladata lenne mindaz, amit én elmondtam - nem ismétlem meg -, úgy, hogy szolgáltatást vásárolna a magyarországi kórházaktól, elsősorban a mellette lévő korszerű kórháztól. Azért mondtam, hogy a magyarországi kórházaktól, mert megtalálhatja, és meg is tudjuk találni azokat a partnerkórházakat, amelyek az ország különböző területein magas szintű szolgáltatást tudnak nyújtani a sportegészségügyben, és nem kellene az ország keleti vagy nyugati végéből a központi Sportkórházba utazni, valójában ezt helyben is meg lehetne oldani. Meg kell találni ezeket, ahol szolgáltatást vásárol tulajdonképpen az erre illetékes egészségügyi centrum. Mi ezt támogatjuk; remélhetőleg jövő keddig a kormánykabinet-ülést követően már többet tudunk mondani. Én úgy érzem, hogy ebben nem kis segítséget kaptunk a bizottságtól is, amit köszönünk szépen, és ezt várjuk a jövőben is.
A PPP-programokkal kapcsolatosan 37 uszoda, illetve tornacsarnok építésével kapcsolatosan került a PPP-formula alkalmazásra. Ebből 25 elkészült - éppen egyébként pénteken Nagykátán kerül átadásra egy ilyen csarnok, amelyre személyesen is elmegyek majd -, 12 ilyen objektum építése van jelenleg folyamatban, és várható, hogy belátható időn belül átadásra kerülnek. Az újraindítására készülünk, a jövő év második felében elképzelhető, hogy tető alá tudjuk hozni. Mindenesetre a jövő évi költségvetésben majdnem másfél milliárd: 1 milliárd 499,5 milliárd forintot terveztünk be a szolgáltatás vásárlására, amivel a PPP technológiával és módszerrel épített és üzemeltetett intézményeknek a fenntartásához hozzájárul az Önkormányzati Minisztérium. Tehát másfél milliárd forintot különítettünk erre el, mondjuk a nagykátai tornacsarnok, ami most átadásra kerül a jövő évben, 52 millió forintot kap támogatásként ehhez tőlünk a tornacsarnok működtetéséhez.
Az olimpiai támogatásról és ezzel kapcsolatos kérdésekről többen averzióval szóltak. Nem várok csodát a sporttörvénytől, ha ezt sikerül tető alá hozni, de az egyik, amivel mindenképpen, ha úgy tetszik, kényszerpályákat lehetne felrajzolni és megteremteni, akkor az éppen esetlegesen egy ilyen készülő sporttörvény módosításba beépíteni az olimpiai felkészülésnek és annak forrásának a garanciáit, ez feltétlenül egy előrelépés lenne, lehetne. A felkészülést magam is úgy ítélem meg, hogy nem az utolsó évben kell megtenni az olimpiára, hanem tegnap. Tehát minden forrás, amit erre - ha úgy tetszik - elkülönítünk, vagy nem rendelünk mellé, az segíti, vagy hátráltatja adott esetben a felkészítést. Ennek tudatában kell valamennyinek lenni és a meglévő mozgásterünkön belül a szükséges döntéseket meghozni.
Az iskolai testneveléssel kapcsolatosan - ezt érintette Szalay képviselő úr is és Páva képviselő úr is - itt az a módosító indítvány, amelyet Páva Zoltán megfogalmazott a 430 forint/tanulós kötött normatíva. Ezt tartom egy olyan követhető, ellenőrizhető és mindenképpen többletforrást jelentő, ez durván 500 millió forintot fog jelenteni a költségvetésben, amelyik az 5 milliárdon belül, tehát forrásának az az 5 milliárd, amit a parlament elfogadott. Ez biztosítaná azt, hogy az iskolai testnevelésben mindenképpen forrásnövekedés lenne, és oda is kerülne - ez nagyon fontos - erre a célra ez a forrás.
Az 500 forint/fős lakossági normatív keret esetében - azért álltam meg egy pillanatra, mert mi próbáljuk elvinni abba az irányba, hogy minél inkább kötött legyen, tehát ne egy nyitott összeg legyen ez, mert abban a pillanatban a kútba egy vödör víz és utána már nem is látjuk, hogy hova került - szeretnénk, hogy ha ellenőrizhető módon jutna el. Ezért akármennyi is valósul ebből meg, mert nyilván itt még lesz ebben vita a parlament keretei között, a Pénzügyminisztériumnak van elképzelése, a parlamenti képviselők fognak ebben nyilván javaslatokat tenni, egy biztos, hogy mi a nyitott felhasználásúból mindenképpen a kötött felhasználású felé szeretnénk terelni ennek minden egyes forintját, ami ebből felhasználhatóvá válik.
A jégkoronggal kapcsolatosan elhangzott kérdés, amit pontosan értek, úgy gondolom, hogy a választ bárki meg tudná helyettem fogalmazni: 170 millió forint került a parlament által elfogadásra a jégkorong utánpótlás támogatására.
Bár megkerülhetném nyilván a kérdést semmitmondó válasszal, ezzel együtt nem szeretném, hogy miért nem szavaztam igennel ebben az esetben. Nagyon egyszerű oka van, a kormány-előterjesztés esetében a kormány tagjainak nyilvánvalóan az álmoskönyv szerint a kormány-előterjesztést erősítő gombot kell minden esetben megnyomniuk. Én ezt azzal a nyugodt lelkiismerettel tettem, hogy ezzel együtt és ezzel párhuzamosan azokat a szükséges lépéseket, intézkedéseket a saját hatáskörömben megtettem, ami közel ekkora, vagy ennél nagyobb nagyságrendű támogatást biztosított és emellett biztosítani fog a jégkorongsportnak. Csak megemlíteném azt, hogy a jégkorong ott van a Héraklész programban, ahol 31 millió forintos elkülönített támogatást kap a jövő évben. Nem volt ott a Sport XXI. programban, a jövő évben szeretnénk a Sport XXI. programba beemelni, ez egy 25-30 millió forintos többlettámogatást jelent a jégkorongsport számára. Ezentúl 130 millió forintot állítottunk be a jövő évi költségvetésbe a téli olimpiára való felkészülésre, amiből nyilván egy jelentős összeget a jégkorongsport fog kapni.
Ezen túl 40 millió forinttal támogattuk az A csoportos világbajnokságra való felkészülést soron kívüli támogatással ebben az évben, amit át is utaltunk már a Jégkorong Szövetségnek és ebből tudott felhasználni például az olimpiai selejtező hazai megrendezéséhez is. Ezen túl további 25 millió forint áll rendelkezésre arra, hogy a jövő évben ugyanezen célra még kibővítjük ezt a 40 millió forintot az A csoportos kora tavaszi-télvégi világbajnokságra és, ahogy említettem, 65 millió forintot tervezünk mobil jégpálya felállítására, ami kifejezetten a jégsport, a jégkorongsportnak a feltételrendszerét segíti és ez még ebben az évben, ebben a szezonban felállításra kerül.
Úgy gondolom, hogy ha ezeket az összegeket sikerül összeadni, akkor ez bizonyítja azt, hogy kellő felelősséggel viseltetünk a jégkorongsport iránt és akkor most még csak egyetlen sportágról beszéltem; és most el kellene kezdenem az összes többi sportágat, hogy milyen típusú és mennyi támogatást kaphat, tartok tőle, hogy nem állná a versenyt a többi sportág támogatása az általam most felsorolt jégkorong támogatással. Tehát még egyszer mondom, a lelkiismeretem, a sportot felügyelő miniszteri státuszom nyugodt, azt pedig gondolom, senki nem tilthatja meg nekem, hogy örülök - ezt szeretném aláhúzni - a 170 millió forintnak, utólag ezt megfogalmazhatom, minden különösebb felelősségre vonás veszélye nélkül is.
Az Advertummal kapcsolatos kérdésekre nem kívánok válaszolni, a minisztérium ebben nem érintett, a magunk részéről nem foglalkoztunk vele, nem is kívánok vele foglalkozni.
A fiatalok, gyermekek sportjával való foglalkozás - Mohácsi képviselőtársam tette fel a kérdést. Meglehetősen hosszú lenne felsorolni mindazt, hogy mit és milyen formában teszünk azért, hogy az a lehangoló kép, ami a fiatal korosztály egészségi állapotával kapcsolatosan tény, hogy ezen hogyan és milyen formában tud és akar változtatni a minisztérium. Itt azt pontosan tudjuk, hogy a diákoknak több mint egyharmada mozgásszegény életmódot folytat - nyilván ennek megvannak a mutatói, hogy ezt hogyan számították ki -, és a diákok háromnegyede csupán csak a testnevelési órán végez rendszeres mozgást, tehát minden, amit ebben nekünk tenni kell, azt ennek a figyelembevételével kell megtenni. Itt van a testnevelési órák számával kapcsolatos törekvésünk, most ez a félórás emelés az alsó tagozaton három és félre, a felső tagozaton pedig háromra való emelése. A hetenként kétszeri délutáni sportfoglalkozások pályázati keretek között történő támogatása, az egészségesebb óvodák nemzeti hálózatával kapcsolatos program támogatása, a Gondolkodj Egészségesen! alapítvány támogatása, az óvodai programok, a Tárt Kapus Létesítmények, a sportiskolai képzés, a Mozdulj Magyarország!, a komplex kistérségi táboroztatás, a Holdsugár-program, a Magyar Diáksport Szövetség támogatása is idesorolható talán, az Egyetemi - Főiskolai Sportszövetség támogatása, ami egyébként 127 millió forint - csak úgy megemlítem -, vagy a Természetbarát Szövetség támogatása, amiben gyerekek is részt vesznek. Most nem sorolnám tovább; nyilván ezeket azért tettem meg ilyenformán, hogy egyrészt ne csak a levegőbe beszéljek, hanem jelezzem azt, hogy a nem túl tág keretek és lehetőségeink keretei között a diáksporttal, a tanulók sportjával való törődés, foglalkozás kiemelten szerepel a költségvetésünkben. Amit én említettem, hogy az utánpótlássport az a területe a jövő évi költségvetésnek, ahol nemhogy csökkenne, hanem 30 százalékkal növekszik az általunk elképzelt támogatási keretforrás, az mutatja az e témakörre való figyelmünk erejét.
A szúnyogirtással kapcsolatosan annyit mondanék, hogy ez nyilván a TC-keret terhére történhet meg. Ha a csökkentett összegből elkülönítjük az 5 milliárd forintot, akkor nyilván egy csökkentett keret áll rendelkezésre az összes többi feladatra, akár a regionális pályázatokra, akár például erre. Ennek ellenére jövő évben a terveink szerint elkülönítetten 80 millió forint állna rendelkezésre a szúnyogirtásra, és ezt még mintegy 20 millió forinttal toldanánk meg a maradványforrásainkból, tehát mintegy 100 millió forint állna rendelkezésre jövő évben a szúnyogirtásra, ami azért a turisztikai szezonnak az egyik szükséges feltétele, hogy a vendégek komfortérzete ne szenvedjen csorbát.
Regionális pályázatok: ezt említette Tóth József, Hadházy képviselőtársam, Nagy Imre képviselőtársam is. Én tulajdonképpen teljes mértékben egyetértek az általatok elmondottakkal, tehát ezzel én vitatkozni nem tudok, és nem is akarok. Azt természetesen figyelembe kell venni, hogy csak azt tudjuk forrásként felhasználni, ami rendelkezésre áll, vagyis el kellene dönteni azt, hogy akkor a marketinget csökkentjük-e ennek kárára, vagy pedig a marketinget megtartjuk, és akkor ezt elhagyjuk. Azért is választottuk ez utóbbit a sok-sok hátrányával, hiátusával, gondjával és fájdalmával együtt, mert megítélésünk szerint az Új Magyarország vidékfejlesztési program pályázati lehetőséget biztosít a legtöbb olyan pályázónak, aki korábban a regionális idegenforgalmi bizottságokon keresztül ebből a keretből támogatásban részesült. Ez kevesebb annál, mint amennyit korábban biztosítani tudtunk. Lehet rajta vitatkozni, hogy most ez elég, nem elég, lehet, nem lehet, vannak-e más, ezt pótló lehetőségek; ha a parlament módosító indítványai között nem lesz elfogadott, ide átcsoportosítható forrás, akkor én tartom továbbra is azt, a melyik ujjunkat harapjuk kérdésre válaszolva, hogy a marketinget nem szabad csökkenteni.
A Központi Sportiskolával kapcsolatos elképzelésről egészen röviden. A KSI visszaalakítása sportiskolává egy elengedhetetlen feladat, tehát céljaink között szerepel ennek támogatása. A sportági szövetségek bevonása a szakmai felügyeletbe biztosítaná a szövetségi tehetséggondozás egy új formáját. A lényeg, a kulcskérdés: a szövetségek bevonása a Központi Sportiskola működtetésébe, és a szakmai háttér megteremtésébe. Az edzőkkel kapcsolatosan végül is elmondtál majdnem mindent. A kérdésre azt mondanám válaszként, hogy az a patrónusprogram, ami egy jó lépés volt, az ez évi költségvetésben is megjelenik, a támogatást megkapja. Amiben szeretnénk előrelépni, az az, hogy egy patrónushoz több patronált is tartozhasson, és ezáltal hatékonyabb lehet a forrás felhasználása, tehát szélesebb körű lesz. A másik pedig, hogy e program ismeretében a Héraklész Bajnokprogramban foglalkoztatott edzők javadalmazása elmarad, alacsonyabb; ezt a feszültséget szeretnénk valamilyen formában egalizálni, és ezt megoldani. A diáksport-normatívát támogatjuk; válaszoltam rá, hogy természetesen nemhogy támogatjuk, hanem magunk is nagyon fontosnak tartjuk. Hogy a Sportorvosi Hálózat miért nem adott hozzá, és hogy nem adott ehhez információt az OSEI? Én láttam olyan anyagot egyébként, amit Berkes professzor, főigazgató úr készített, és ami eljutott az egészségügyi tárcához, tehát ez a hiátus, úgy gondolom, hogy nem állhat fenn semmiképpen.
Hadházy Sándor képviselő úrnak és akkor a bizottság tagjainak is azt tudom ígérni, hogy a szakállamtitkárságot megbízom azzal, hogy az elmúlt öt évre visszamenőleg, reálértéken számolva kérem kimutatni a turizmus bevételével kapcsolatos statisztikai adatokat, hogy összehasonlíthatóak legyenek, ne a nominálszámok ismerete legyen ilyenkor a kiindulási alap.
Hogy a turizmus jobban ellenáll a válságnak, nyilván ez egy feltételezés, amit a szakma fogalmaz meg (Hadházy Sándor: Rossz feltételezés.), és nemcsak a hazai szakma, hanem a nemzetközi szakma is hasonlóképpen vélekedik. (Hadházy Sándor: Nagyon rossz.) Néhány nappal ezelőtt, talán két héttel ezelőtt egy napot voltam Londonban a nemzetközi turisztikai kiállításon, ahol a bizottság delegátusa is ott volt elnök úr vezetésével. Ott volt egy nemzetközi tanácskozás, konferencia, ahol egyébként a válság volt a főkérdés, és ezen kifejezetten így fogalmaztak a szakma legelismertebb, meghatározó személyiségei, hogy a turizmus tud a legjobban ellenállni a válságnak. Egyrészt rugalmasabban tud mozdulni az igényekhez, másrészt át tudja csoportosítani az igényeket, tehát az igények között jobban tud válogatni, azokat felerősíteni, ahogy itt például szóltam arról, hogy Magyarország vonatkozásában a belföldi turizmusra és a közeli országokra kell exponálni, és ezáltal esetlegesen a hiányosságokat kiegészíteni és pótolni.
A költségcsökkentés helyes útja-e a válságkezelésnek? Nem, megítélésem szerint csak részeredményeket tud elérni; ha ez nem egészül ki egyéb más válságkezelési eszközökkel, akkor önmagában véve alkalmatlan arra, hogy kezelni tudja a válságot. De gondolom, hogy akik úgy fogalmaznak, hogy a költségcsökkentéssel kell kezdeni a válságot, ők maguk sem úgy gondolják, hogy csak ezzel ezt meg lehet oldani. A vállalkozók segítése: ha a tárca keretei között akarok maradni, akkor mondjuk, az üdülési csekk fenntartása, ennek szorgalmazása a magyar vállalkozói kör bevételeit mindenképpen erősítik, stabilizálják, kiszámíthatóbbá teszik. Amúgy egyébként hadd említsek egy példát, hogy ezért mit tettünk. Bajnai miniszter úrral több alkalommal ültem le tárgyalni, amikor az ágazati prioritásokat alakította ki a társtárca; akkor a turizmus prioritások között való megfogalmazásáért és meghatározásáért emeltem szót, és úgy tűnik, hogy ez eredményes is volt e vonatkozásban. Úgy gondolom, hogy megtettük, amit meg lehetett tenni.
A légimarketing az 5 milliárdban benne van, tehát nem egy különforrás, ugyanakkor remélhetőleg a jövő évben is biztosítani tudjuk azt a plusz 500 millió forintot, amely a növekmény után járna, ezért azonban nagyon meg kell küzdenie a zrt.-nek, hiszen minden külső hatás ez ellen működik, hogy ez ne történhessen meg; nem direkt módon, hanem indirekt módon a következménye nyilván ez lehet. Odamenjenek a források, ahol a legjobban hasznosulnak: ezt én továbbra is tartom. Minden olyan pályázat esetében, amelyik tőlünk függően dőlt el - legyenek azok akár rendezvényekre vonatkozóan nagyrendezvények, akár pedig a RIB-ek által felosztott források -, általunk erősítetten, elvártan, a motiváló, döntő tényezők között ott szerepelt az, hogy a forrás a legjobban hasznosuló pályázók felé mozduljon el.
A pályázatok esetében általános és kedvezőtlen tapasztalat az, hogy lassan dolgozzák fel, vontatottan kerül a pénz a pályázókhoz. Az egyik, ha úgy tetszik, állandóan visszatérő hétfői vezetői értekezleti számon kérésem éppen idevonatkozik nemcsak a turizmus, nemcsak a sport vonatkozásában, hanem az önkormányzatoknál is, tehát minden, ami a tárcához tartozik, ott próbálunk gyorsítani. Ami rajtunk múlik, azokban ezt sikerült is megtenni, néhány külső szereplő esetében azonban szükség van arra, hogy vagy képesek legyenek ők is ezt megtenni, vagy pedig át kell értékelni a velük való kapcsolatot a következő évben, ezt tartósan magunkkal hurcolni nem lehet.
A turizmus termelő ágazat, döntően nem a hazai szereplők, Nagy Imre kérdései közül. Végül is, amikor mi termelő ágazatként a turizmus eredményeit akarjuk nézni, akkor, ha bevalljuk, ha nem, tulajdonképpen döntően nem hazai szereplőkkel csatázunk. Tehát mi egy nemzetközi színtéren vívjuk a csatánkat, akár a bejövő turizmus esetében, akár a tőlünk kifelé irányuló szándék kezelésében, akár pedig a nem elhanyagolható mértékű nemzetközi tőke megléte Magyarországon a szállodaiparban nagymértékben befolyásolja az eredményességet, illetve a mozgásteret.
Itt is mondanám Imrénél, meg mások is fogalmaztak meg pályázatokkal, támogatással kapcsolatosan kérdéseket. Ezeknek a döntő része az NFÜ-höz tartozik, a velük való napi kapcsolat mind a szakállamtitkárság részéről, mind a részemről megvan; nem a tárcafelügyelet alatt működik ez a rendszer, csupán a kapcsolatokon keresztül tudjuk befolyásolni.
A Tüske csarnok, illetve a SYMA-csarnok fejlesztésével kapcsolatos anomáliákat Demszky Gáborral történt közelmúltbéli tárgyalásom során az egyik témaként megtettük és részben részemről kérésként merült fel, részben pedig együttműködési lehetőség, szándékként fogalmazódott meg mindkettőnk részéről, hogy azokat az eszközöket, amik a mi rendelkezésünkre állnak, azokat a leghatékonyabban használjuk fel. Egyébként a Tüske csarnokban a pályázó visszalépését mi befolyásolni nem tudtuk, semmilyen formában nem függött a szándéka a tárca tevékenységétől.
Kovács Ferenc szegedi fórummal kapcsolatos felvetését köszönöm. Kovács Miklósék ott voltak ezen a fórumon, tehát ismerik az ottani felvetéseket, bízom benne, hogy beépítik a munkájukba.
Volt egy kis kitérőd, de nem szeretném megkerülni, az önkormányzatokkal kapcsolatosan. Amit te itt elmondtál, azok is azt húzzák alá, hogy az önkormányzati rendszer megérett a teljes megújulásra és én úgy érzem, hogy a költségvetés elfogadását követően mind a szakmai, mind pedig a politikai energia kellőképpen átcsoportosíthatóvá válik. Érzek magamban annyi bátorságot, a minisztériumban pedig annyi szakmai felkészültséget, hogy elővegyük az önkormányzati világ megújításával kapcsolatos már kidolgozott vagy kidolgozás alatt lévő reformértékű, vagy nem reformértékű, de mindenképpen változtatást előidéző elképzeléseket. Én például apróságnak tartom, de nem elhanyagolható üzenetértékű lenne például, ha most a módosító indítványok között és a további parlamenti vitában a költségvetés során mondjuk, sikerülne azt megoldani, hogy a körjegyzőségek esetében például 5 település fölött is kapják meg a településenkénti többlettámogatást a körjegyzőségek, hogy kellő kedvük legyen körjegyzőséget alakítani és a körjegyzőségek tagjai számának a növelésére. Vagy például, ha már a megyei önkormányzatokról beszéltél, magam is támogatom egyébként azt, hogy a megyei önkormányzatok az önhikis rendszerbe beemelésre kerüljenek.
Most csak két példát mondtam erre, ami talán azt jelzi, hogy komolyan gondolom ezeket a kérdéseket, illetve éppen a mai napon délutánra hívtam össze egy olyan külső szakértői csoportot, akikkel az önkormányzati világ megújításával kapcsolatos elképzeléseket próbáljuk kidolgozni, ezt szeretném január 10-re letenni az asztalra, és ezt követően pedig a hozzá szükséges politikai, társadalmi támogatottságot megnyerni. Bízom benne, hogy ha ezeket megtesszük, akkor az ellenzéki pártok is hasonlóképpen kapcsolódnak ennek a szándéknak a megvalósításához.
A helyi termék értékesítésével kapcsolatos törvény - köszönöm szépen, hogy ezt felvetetted. Annál is inkább, mert holnap Gyöngyösön egy ezzel kapcsolatos tanácskozás lesz, ahol Gráf miniszter úrral közösen veszünk részt - egy kétórás program -, ahol ő is és én is egy vitaindítót fogunk tartani, aminek a lényege a hazai termékek arányának a növelése a magyarországi fogyasztásban - értem ezalatt nem a lakossági fogyasztást elsősorban, hanem a turisztikai, a vendéglátó-ipari fogyasztást. Én ettől várok valamit, mindenképpen az elmozdulást igen; és az általad jelzett törvénnyel kapcsolatosan szakmailag semmiféle aggályt nem látok egyelőre e mögött, ez ellen, úgyhogy a magam részéről támogatni tudom.
A sportturizmus kapcsolata kérdésben. Azt hiszem, hogy kevés olyan két ágazat van, amelyik ilyen szorosan összekapcsolódik. A legpregnánsabban azt a két példát tudom mondani, amit említettem a szóbeli kiegészítésemben is: a Forma-1 és a MotoGP, de valamennyi nagy nemzetközi rendezvénynek - most összegyűjtöttük egyébként a világkupákat, világbajnokságot, Európa-bajnokságot, amelyek Magyarországon kerülnek megrendezésre a következő évben - nyilván turisztikai hatása is van, mi magunk is így fogjuk ezt fel, így támogatjuk, ezen a szemüvegen keresztül nézzük. Azt hiszem, hogy a pályázatok során is ezt kellőképpen figyelembe tudtuk vagy tudjuk venni a jövőben is.
A Vasas sporttelep melletti lobbizást örömmel hallottam. Markovits László elnök úr egy jó héttel ezelőtt járt nálam és a beszélgetésen ez a kérdés is felmerült. Ha ez a megoldás gazdaságosabb a megvalósítást illetően és a hasznosítást illetően is és kielégíti a sportág igényeit - most a labdarúgásra gondolok természetesen -, abban az esetben messzemenőkig támogatni tudom azt, hogy ez adott esetben a Fáy-utcában valósuljon meg, semmiféle elkötelezettségünk nincs a Fehér-út mellett, a legjobb, legoptimálisabb megoldást kell megtalálnunk e vonatkozásban.
A nemzeti turizmusfejlesztési stratégia végrehajtása lassan halad. 2006 elején az intézkedési terv került összeállításra, konkrét feladatok lettek meghatározva. Ezt egy monitoring bizottság kíséri figyelemmel, ennek a soron következő ülése december 3-án lesz. Amiben sikerült egyértelműen előrelépni, az az attrakciófejlesztés és a desztináció menedzsment szervezeteknek a kialakítása és folyamatban van - éppen ezen a decemberi ülésen is - a lassabban megvalósuló feladatoknak a felülvizsgálata, illetve az ezekkel kapcsolatos feladatok meghatározása.
A szállodai áfával kapcsolatosan a magam részéről is indokoltnak tartom, tartanám az áfacsökkentést, ez nemzetközi összehasonlításban is mindenképpen javítaná az ágazat pozícióját. Ilyen típusú szándék a kormány részéről volt is, egészen a pénzügyi világválság érzékeléséig. Ennek, ha úgy tetszik, igazolására jelezném azt, hogy minden tárcavezető részt vett azon a bizonyos, sajtóban is hírt kapott kihelyezett kormányülésen, ami Dobogókőn két ütemben került lebonyolításra. Itt maximum két témát vethetett fel minden egyes tárcavezető. Nálunk azért van önkormányzat, sport, turizmus, katasztrófavédelem tűzoltókkal, lakás és a Választási Iroda, tehát volt választási lehetőség bőven, és az egyik téma, amit idevittem, és ott elővezettem, az a szállásférőhely áfacsökkentésével kapcsolatos elképzelés. Ezt csak azért mondtam el, hogy nem általánosságban beszélek erről a szándékról, hanem konkrét formája és keretei is voltak ennek, tehát nem tettünk le erről. Feltehetően ez a mostani válság ennek az időpontját nyújtja meg.
A nagyprojektekről, ha ilyen típusú kívánság van, miután ez is nyilván elsősorban az NFÜ-höz tartozik, Kovács Miklós államtitkár urat kérem, hogy szóljon. Ami az úszó- és a jégkorong-világbajnokságra vonatkozó állami garanciavállalást jelenti, az ezzel kapcsolatos tárgyalások folynak, szombaton egyébként Demszky főpolgármester úrral való találkozásunk során is. A jövő héten hétfői napon fogok tárgyalni az úszó-világbajnoksággal kapcsolatos rendezési, állami garanciavállalási kérdésekről is Gyárfás Tamással és Hagyó Miklóssal a főváros képviseletében. Ahhoz kétség nem fér, hogy mind az úszó-, mind a jégkorong-világbajnokság rendezését az országimázs szempontjából, sportfejlesztési, turisztikai szempontból hasznosnak tartjuk. Azzal kapcsolatban, hogy az állami kötelezettségvállalás mellé forrást tudunk-e ígérni, teremteni, rendkívül visszafogottan tudok csak nyilatkozni. Állami támogatási szándék mellett forrásígérvény a mai helyzetben meglehetősen kockázatos, ezért végig kell gondolni, hogy milyen típusú garanciát tud az állam vállalni.
Hogy az olimpiai támogatások korrekciójára miért volt szükség? Azért, mert rossz volt egyébként, mert használhatatlan volt, mert nem életszerű volt, mert amikor megszületett, akkor nem lettek végiggondolva azok a helyzetek, amik bekövetkeztek az olimpián. Meggyőződésem az, hogy egy grammal sem ér kevesebbet egy csapatarany, mint egy egyéni arany az olimpián, ha pedig a nézettséget, a szurkolókat, a tömeg hatását nézem, talán még nagyobb értéke is van, ezért én aranyérem és aranyérem között nem tennék különbséget. Korrigálni kellett, korrigáltuk is, és megvolt rá a szükséges forrás, amúgy egyébként a szakma ezt rendkívül jól fogadta, még a viták ellenére is. Egyébként olyan döntést nem lehet hozni - gondolom, ezt elnök úr is tudja -, aminek ne lennének kritikusai. Ha ennek az ellenkezőjét hozom döntésként, akkor azt tehették volna szóvá, hogy itt volt a lehetőség, miért nem léptük meg, miért ragaszkodtunk foggal-körömmel ahhoz a helyzethez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a válaszokat, miniszter úr. Világosi Gábor úr kért szót. Öné a szó, képviselő úr!
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Amennyiben elkezdődött a második kör.
ELNÖK: Így van: ezzel.
További kérdések, hozzászólások
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Csak felvezetőként, ha az olimpiai támogatási rendszeren nem történt volna változtatás, akkor egy helyeslővel több lett volna, azt azért elmondanám. Most mondtam épp a kritikát, ezért jó, hogy a miniszter úr nem figyelt; majd az államtitkár úr elmondja.
Ami az elmúlt fél évben történt a minisztériumban mind a sport, mind pedig a turizmus területén, legalábbis a filozófiát illetően, de a tetteket illetően is, én azt helyeslem, és arra biztatnám a minisztérium vezetőit, szakembereit, hogy ezt az irányt folytassák, beleértve a diákutánpótlás-sport kiemelt támogatását, az utánpótlásedzőkre való odafigyelést. Az önkormányzati normatívánál, amit az elmúlt héten megszavazott a parlament, egy kis bizonytalanságot tapasztalok, tehát itt azért szeretném azt tisztázni, hogy az 1054 forinton felül került megszavazásra az az 500 forint/fő, ami egy 5 milliárdos összeg Magyarország lakosságszámát tekintve. (Kovács Ferenc távozik az ülésteremből.) Mindig az összegekről beszélünk, más területet is ideértve; én azt hiszem, hogy most már egy kicsit jobban bele kellene építeni gondolkodásmódunkba azt, hogy az összegek hiánya mellett jelenjen meg az, hogy milyen hatásfokkal használjuk fel a rendelkezésre álló összegeket. Valamennyien tudjuk, nagyon jól tudjuk, hogy minden területen - itt a sport területét is beleértve, és még akár a diáksportra vagy az utánpótlássportra fordított összeget is beleértve - jelentősen tudnánk emelni a hatásfokot, és jóval ésszerűbben is fel lehetne használni a rendelkezésre álló forrásokat. A minisztérium most egyébként az elkövetkezendő időszakban akár vizsgázhat is egyrészt itt az önkormányzati normatíva területén, hogy mennyire kemény - én is azt támogatom természetesen, hogy ez ne kerüljön felpuhításra, hogy az valóban sportra kerüljön felhasználásra -, másrészt pedig, hogy az önkormányzati sporton belül milyen területekre koncentrál, milyen iránymutatásokat ad, vagy akár a jégkorong-utánpótlásra megszavazott 170 millió forint felhasználásával is, mondhatni azt, hogy remélem, jó példával fog majd szolgálni, hogy ezt valóban hatásosan és ésszerűen használjuk fel. A Sportegészségügyi Központot illetően maximálisan egyetértek a miniszter úr által is preferálttal, tehát itt nem kell várni azt, hogy központi költségvetés majd pénzeszközöket rendel oda, mert azt hiszem, hogy akkor várhatunk; itt a magántőke bevonásával kell ezt megoldani, de ott helyben, hogy legyen egy külön központ, ezt én támogatom.
A turizmust illetően: hogyha nem lenne sport, akkor nem lenne sérülés, és akkor én le tudtam volna menni a szegedi konferenciára, de sajnos nem tudtam lemenni ilyen profán okok miatt. Gondolom, az ott elhangzottakról gondolom, készült emlékeztető. Nagy örömmel venném, ha azt megkaphatnám, és természetesen elolvasnám. A turizmustörvénnyel kapcsolatosan arra biztatom a minisztériumot és vezetőit, hogy minél jobban próbálja meg felpörgetni, és dőljön el a kérdés, hogy jelenlegi formájában, természetesen a szükséges parlamenti módosítások után, ez a törvényjavaslat-tervezet elnyeri-e a többség támogatását vagy sem, hiszen azt hiszem, mindegyikünknek az lenne jó, a minisztériumnak is, hogyha pont kerülne a dolog végére, és nem húzódna még fél évig vagy egy évig.
Ebben az időszakban, amit mégiscsak válságként és recesszióként élünk meg, vannak olyan területek, amit be kell látnunk, ha reálisan gondolkodunk, hogy bizonyos területeken vissza kell lépni anyagi tekintetben, ráfordításokat tekintve, de vannak olyan területek, ahol valóban az előremenekülés az, ami talán helyes, még gazdasági szempontból is: én a turizmust ilyennek látom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, hogy az külön jó és előny, hogy most olyanok foglalkoznak a sporttal, akik benne is voltak eddig. Ez nem mindig volt így, és azt gondolom, hogy ez pozitív.
A másik: Tóth polgármester úr kérdezte, hogy a bizottság effektíve mit tud segíteni a feladataink elvégzésében. Erre nem kaptam választ, de javaslom, hogy mindig jöjjenek a bizottság elé, hogy szervezzük össze magunkat, hogy miben és hogyan tudunk közösen lépni előre: ez fontos.
A jégkorong-támogatás kérdésénél hadd mondjam el - nem biztos, hogy ez mindenkinek szimpatikus lesz -, hogy a támogatások ilyetén formája árt a legtöbbet. Ez gyakorlatilag arról szól, hogy ha valaki egy kicsit erősebb, mint a másik, az ki fog tudni harcolni pénzeket. Ez így nem jó, mert természetesen el lehet fogadni, hogy a jégkorong határtalan eredményeket ér el, de abban a pillanatban, hogy továbbmegyünk ezen az úton, nem tudjuk megállítani saját magunkat. Nagyon komoly kéréssel mondanám mindenki felé, hogy nagyon gondoljuk át az ilyetén támogatásokat, mert persze én értem, kevés a pénz, egy ilyen sportág most nagyon boldog, hogy kap az utánpótlás nevelésére, de a női kézilabda legalább ilyen módon jöhetne ide, és még nem is eredménytelenebb, és sorolhatnám. Tehát a miniszter urat és államtitkár urat arra kérem, hogy határozottan álljon a sarkára, amikor ilyen javaslat van és próbáljunk ebből a kérdésből úgy kijönni, hogy a későbbiekben ne olvassák a fejükre, hogy de a jégkorong, mert ez minden területre nézve borzasztó lesz, azt gondolom. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További vélemények?
Pál Béla alelnök úr!
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen miniszter úr. Ha Kovács Ferenc képviselőtársunk azzal kezdte, azt ajánlotta a miniszter úrnak, hogy nézze át a szegedi turizmus párbeszéd fórum kérdéseit és ez nyilván sok adalékot ad a következő időszak munkájához, akkor én azt gondolom, hogy különösen igaz ez a bizottság ülésére is. Hiszen kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimtól jó néhány olyan javaslat, vélemény elhangzott, amely, azt gondolom, hogy nem túlzok, hogy ha nem csak a következő félévre, hanem a következő egy évre, másfél évre is jelentős feladatokat ad miniszter úr számára.
A kérdéseken túl, amelyek nagyon sokszor véleményt is tartalmaztak, hadd emeljem ki az elmúlt féléves munkában azt, amit Török Ottó, Kovács Miklós szakállamtitkár urak, illetve Róna Iván a Turizmus Zrt. vezérigazgatója végzett, nyilván miniszter úr irányításával. Azt gondolom, hogy az előzetesen kiadott anyagok is jelzik azt a tartalmú és színvonalú munkát, amelyre, ha az elmúlt félévet értékeljük, jelentős részben elismerésre méltó. Annál is inkább, mert napjainkban különösen fontos az, hogy kétszer mérj, egyszer vágj, vagy akár többször mérj, és egyszer vágj - mint ahogy a magyar közmondás mondja -, hiszen ma a környezettől, a körülményektől egyáltalán nem függetleníthetjük magunkat sem akkor, ha a sportról, sem akkor, ha a turizmusról van szó.
Például a sport területen, megmondom őszintén, bár nem vagyok szakember, de azt gondolom, hogy az olimpiai eredményeinknél lehet, hogy jobbat vártunk, de szívesebben beszélnék arról, hogy más nagyobb országra is ráelőztünk. Természetesen vannak tapasztalatai a felkészülésnek és azokat a jövőbeni sporttörvényben mindenképpen hasznosítani kell, és ki is kell dolgozni azokat a feltételeket, amelyekkel a következő olimpiára jobban készülhetünk - nekem az a határozott véleményem, hogy nincs szégyenkeznivalónk, de a tapasztalatokból tanulni kell.
A turizmus területén ugyanezt mondhatom el, ha megnézzük más országok tapasztalatait. Az a határozott véleményem, hogy az a növekedés, amely például a belföldi turizmusban érzékelhető volt, vagy az a vendégszám növekedés, ami Prágához viszonyítva Budapesten is érzékelhető volt, vagy az a fejlesztés, amely elindult a turizmus területén a különféle nagyprojektekben, amelyről éppen az elmúlt időszakban a bizottsági ülésen kaptunk tájékoztatást, amely valóban 2007 és '13 között 300 milliárd forint európai uniós forrás bevonását jelzik. Csak jelezném - sajnos Kovács Ferenc képviselőtársunk eltávozott -, hogy a regionális fejlesztési tanácsok, például én is az vagyok, semmilyen új titkárságot nem állítottak fel, ellenben a regionális fejlesztési tanácsoknak, amelyeknek ellenzéki és kormánypárti tagjai egyaránt vannak, pontosan az a feladatuk, hogy ezeket a turisztikai és más nagy projekteket menedzseljék. És ezt általában nem a megyei területfejlesztési tanácsokkal - jelentőségüket természetesen nem lebecsülve -, de nem az ő javaslatukra teszik, hanem ezt egy széles körű egyeztetés folyamán és az Unió előírásainak megfelelően, tehát ebben kettéválik a kettő.
De ugyanúgy, ahogy az én mondanivalóm nem cáfolja, és Kovács Ferenc úr mondanivalója sem cáfolja, sőt inkább hangsúlyossá teszi azt, hogy igenis szükség van egy átfogó önkormányzati reformra, a mondanivalójának azt a részét, amely erre vonatkozott, azzal természetesen egyetértek. Persze ebben át kell gondolni azt is, hogy mi a megyei területfejlesztési tanácsok szerepe - még tudnék mondani ötletet, hogy és még más területfejlesztési tanácsoké -, valamint a regionális fejlesztési tanácsoké egyaránt. Tehát azt gondolom, hogy itt is azért jelentős fejlesztések indultak el, és bár mi kormánypárti és ellenzéki képviselők gyakran számháborúzunk azzal, hogy mi mennyi, azt hiszem, hogy miniszter úr számíthat a támogatásunkra: a kormánypárti oldalnak a lehetőségei szerint, az ellenzéki oldalnak a lehetőségei szerint bármilyen olyan kérdésben, mert nem mindig a szándékaink szerint alakulnak ezek a dolgok sajnos, amely a turizmus és a sport területét érinti.
Egy mellékmondatot hadd mondjak. Nagyon örülünk annak, hogy a sportot kevésbé érintették a takarékossági intézkedések, de jobban örültünk volna annak, ha a turizmusra is ugyanígy elmondhatjuk, mert hiszen a bizottságnak mind a sport, mind a turizmus édes gyermeke kell legyen, de nem irigykedünk egymásra - ezt csak inkább jelzésképpen mondtam el.
Miniszter úr említette a turizmustörvényt. Engedje meg, csak azért hadd reagáljak rá, hogy még véletlenül se az a kép alakuljon ki, hogy a szakma akarja, a bizottság pedig nem, egy néhány mondatot hadd mondjak el az előtörténetről. Először is a jelenlegi törvény még nem a miniszter úr aláírásával van bent, hanem Bajnai Gordon miniszter úr aláírásával, tehát ebben is azt gondolom, hogy a formai előírásoknak is célszerű lenne megfelelni. Annak idején mi ígéretet kaptunk arra, hogy a bizottság - akár egy informális egyeztetés formájában - megismerheti a turizmustörvényt, és véleményt formálhat róla, még mielőtt benyújtják a parlamentnek - csak jelezném, mielőtt ellenzéki képviselőtársaim úgyis elmondanák, hogy ez nem történt meg. Na most, ezek után mi megismerkedtünk a turizmustörvénnyel, és mivel pontosan tudjuk, hogy mi a felelősségünk a szakma irányában, éppen ezért mi egy néhány ponton megfogalmaztuk - informálisan természetesen - a véleményünket, mert azt gondolom, hogy két pontra nagyon vigyázni kell a turizmustörvénynél.
Az egyik az, amikor azt mondjuk, hogy a szakma egyetért vele. A szakma egy nagyon bonyolult rendszer és fájó szívvel mondom - és nagyon nagyra becsülöm az Országos Idegenforgalmi Bizottságot -, de az Országos Idegenforgalmi Bizottság a szakma jelentős szervezeteinek a vezetőit tömöríti, és ha ők szavaznak az ügyről, az nekünk nagyon fontos, mértékadó és iránymutató. De abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ez a szakma egészét jelenti, egészen a Szabolcs-megyei falusi turizmustól a budapesti szállodákon át akár a nyugat-dunántúli utazási irodákig, mert a szakma ennél sokkal bonyolultabb rendszer. Én egyébként az Országos Idegenforgalmi Bizottság elnökétől - amikor jó néhány héttel ezelőtt leültünk és beszéltünk erről - azt kértem, hogy elnök úr, mi respektáljuk, mint bizottság természetesen a kérést, csak egy levelet kérnék szépen, amit aláírtok úgy, hogy az Országos Idegenforgalmi Bizottság egyöntetűen javasolja a Sport és turisztikai bizottságnak azt, hogy igenis tárgyalja meg mielőbb ezt a törvényt, mert ez megfelel a szakmának - ez a levél ez idáig még nem érkezett meg.
Folytatnám tovább. Nem csak a szakma bonyolult rendszer, hanem a turizmus is maga. És mi, akik sokan: ellenzéki és kormánypárti oldalon is, régóta foglalkozunk a turizmussal, tudjuk, hogy a szakma jelentős része igényli a turizmustörvényt, de azt is tudjuk, hogy ebben olyan pontokat várnak a legjobban - és most nem is baj, talán megbocsátják, ha kicsit hosszabban beszélek erről -, ami a jelenlegiben nincs benne és tartok attól, hogy a jövőbeniben sem lehet benne. Mert mondok egy néhány pontot, mit is vár el a szakma? Elvárja azt, hogy legyen benne az érdekképviselet különböző fóruma: az Ágazati Párbeszéd Bizottság, az Országos Idegenforgalmi Bizottság - erről nincs szó a szabályozásban, mert nyilván nem is lehet. Azt várja el a szakma - ha én is a szakmára hivatkozhatok, ugyanolyan joggal nyilván mindannyian megtehetjük -, hogy legyen benne pénzügyi garancia, hogy a GDP-hez való hozzájárulás tekintetében mennyit tud a következő időszakban, majd az azt követőben a kormányzat erre a területre fordítani. Ez ugye nem lehet benne, mert az adó és költségvetési törvényeknél dől el minden évben. Tehát tudom, hogy miért nem lehet benne, félreértés ne essék, azért is mondom.
Ha egy olyan terjedelmű törvényt viszünk be, amely - csak egy néhány szeletét említettem, de tudnám sorolni én is és a bizottság tagjai is nyilván -, amelyek ezeket a feltételeket nem tartalmazza, akkor utána nagyon csodálkozunk majd azon, hogy az a szakma, amely most azt mondja, hogy támogatja, azt kéri számon rajtunk, hogy ne hülyéskedjetek már, milyen törvényt hoztatok be. Miért van bent egyáltalán ez a törvény, azért, hogy a turista útvonalakat szabályozza, amely persze kétségtelenül fontos.
Végezetül még egyet hadd mondjak. Mindezek a kételyek, mert minket ebben a tekintetben is és hiszem azt, hogy másban is - akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselőről szól -, mindannyiunkat az vezérel, hogy segítsünk a turizmusnak, segítsünk a sportnak még akkor is, ha persze ebben nagyon sokszor akár késhegyig menő vitákat folytatunk, de nekünk is vannak dilemmáink. Ezért pontosan a múltkor, amikor az elnök úr vezetésével találkoztunk a brit parlament turisztikai bizottsága elnökével, feltettük ezt a kérdést, hogy mondja már meg, hogy náluk, amelyik egy ilyen fejlett turizmussal rendelkező ország, van-e turizmustörvény. Azt is megkérdeztük, hogy hogy alakulnak a marketingkeretek. Ez utóbbira - csakúgy jelzésképpen mondom nekünk is - azt mondta el a bizottság elnöke, hogy sajnos a marketingkeretet csökkentették, és ezért harcolnak a turisztikai marketingért.
Mi büszkén mondtuk, hogy nem csökkentették, bár nem vagyunk ezzel teljesen elégedettek, de maradt a tavalyi szinten; tudom, hogy a nagyságrendekkel is baj van. A turizmustörvénynél viszont azt mondta, hogy olyan sokszínűen szabályozott a turizmus, olyan mértékben eltér az utazási, a szállodai szakma érdeke vagy éppen a vendéglátós szakma érdeke nagyon sok tekintetben egymástól, hogy ők meg se kísérelték ezt szabályozni, pedig nagyobb múlttal rendelkező törvényhozásos demokrácia, mint a miénk. Meg se kísérelték ezt szabályozni, mert először is az érdekek szembe mentek volna, másodszor meg annyira sokféleképpen szabályozott, hogy egy része a kereskedelmi törvényben, más része a más ágazati törvényekben szerepel, és nem nagyon tartották elképzelhetőnek, hogy ezt egy törvénybe besűrítsék. Én utána mélyen elgondolkodtam - gondolom, ezt tette elnök úr is, de ezt nem beszéltük meg -, és azt gondoltam, hogy tényleg csak olyan turizmustörvényt támogathatunk, és ez a miniszter úr érdeke is, miniszter úr is csak olyan turizmustörvényt alkothat meg, aminek nem az lesz a vége, hogy mi persze jókat vitatkozunk a parlamentben, sőt még a hozzászólási statisztikánk is gyarapodik majd a végén, ami kedvező a választók felé, de nem az lesz a vége, hogy utána feláll a turisztikai szakma, és azt mondja, hogy ne hülyéskedjetek már, ezért kellett törvényt hozni?
Még egy mellékes megjegyzésem: ez a törvény azért két ponton olyan területet szabályoz, amely további törvénymódosítást igényel, és amellyel megint óvatosan kell bánni; az önkormányzati törvényt és a területfejlesztési törvényt. Csupán ezekkel kapcsolatban vannak aggályaink, de azért mondtam el ezt a hosszú hozzászólást, mert ez tulajdonképpen érinti a turizmus egészét, hogy eloszlassam azt a félreértést - akár ellenzéki, akár kormánypárti sport- és turisztikai bizottsági tagról van szó -, hogy valamelyikünk is akadálya lenne a turizmustörvénynek. Egyikünk sem az, csak mindannyian egy kiváló és jó turizmustörvényt akarunk, amely a következő ciklusban is megáll a lábán, ebben a ciklusban is megáll a lábán, és amelyet egyaránt büszkén vállalhatunk a szakma széles képviselete előtt.
Én egyébként miniszter úrnak nagyon jó munkát kívánok a továbbiakban és munkatársainak is. Azt gondolom, hogy a miniszteri meghallgatáson túl is bármikor készen állunk arra, hogy különféle egyeztetések formájában segítsük a sport és turisztikai területen végzett munkáját, amely természetesen összefügg az önkormányzatok területén végzett munkával. Használja ki ezt a lehetőséget! Köszönöm szépen. Jó munkát kívánunk!
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Van-e még további hozzászólási igény? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor én is tennék egy rövid összefoglalót.
Kapcsolódva alelnök úr véleményéhez, én is megerősíteném azt a jó együttműködést, amelyet az elmúlt fél évben a két szakállamtitkársággal sikerült kialakítani, úgyhogy itt nemcsak a miniszter úrnak, hanem mindkét szakállamtitkárság, illetve a Magyar Turizmus Zrt. munkatársainak is szeretném megköszönni a készséges együttműködését, és azt a színvonalas szakmai munkát, amit megalkottak. Ezzel nagyjából ki is fogytam a dicséretből a féléves miniszteri munka értékelése kapcsán. Ha megengedi, miniszter úr, szeretném elmondani külön minden egyes szakterületről alkotott véleményemet, és azokat a problémákat, amellyel sajnos nem sikerült megküzdenie az elmúlt fél év során. Itt most nem beszélnék külön azokról a botrányokról, amelyek már a kinevezést megelőzték, és amelyek azóta is történtek; tekintettel a bizottság jó hangulatú ülésére, ezeket majd külön, a sajtó előtt fogom elmondani (Derültség.), azonban a különböző szakterületek hiányosságairól és problémáiról feltétlenül beszélni kell.
Önkormányzatok. Miniszter Úr! Ön önkormányzati vezető volt rendkívül hosszú időn keresztül. Mindenki azt várta, amikor miniszterré kinevezték, hogy ez lesz az a terület, amely a kormánynak a következő időszakban a siker területe lehet; ehhez képest a jövő évi költségvetésben 150 milliárd forinttal húzták meg az önkormányzatok költségvetési gazdálkodását. Olyan jelentős normatívacsökkenést kell elviselniük az önkormányzatoknak, amely kilátástalan helyzetbe hozza őket. Az ön megyéje, Somogy megye több mint 300 millió forintot veszít ezáltal. Nem tudom, hogy hogyan tudja ezt elfogadni, és hogyan tud megszavazni miniszterként egy olyan költségvetést, ami ilyen jelentős elvonásokkal ilyen lehetetlen helyzetbe sodorja ezt a rendkívül fontos területet.
Turizmus. A turisztikai célelőirányzatot sikerült a múlt század szintjére süllyeszteni, miniszter úr: a múlt század szintjére. 1999-ben történt meg legutóbb az, hogy 7 milliárd forint alatt volt a turisztikai célelőirányzat költségvetése. Azt gondolom, hogy ez semmiképpen sem tekinthető sikernek. Turizmustörvényről alelnök úr már beszélt hosszasan. November 20-án küldte meg nekünk a törvényjavaslatot, Bajnai Gordon aláírásával. Legalább vették volna azt a fáradságot, hogy ne a korábbi tárcavezető aláírásával érkezzen ez a törvény! Ha már az előző meghallgatása során azt ígérte miniszter úr, hogy áttekinti a törvényjavaslatot, és szakmai vitát kezdeményez ebben az ügyben, amelynek fontos eleme lesz a parlament Sport- és turisztikai bizottságával való egyeztetés, ezt elmulasztotta, és nem tette meg. Beszéltek már képviselőtársaim arról, amit szintén ígért a legutóbbi miniszteri meghallgatásán, hogy adókedvezményeket támogat a turisztikai vállalkozások tekintetében, illetve a versenyhelyzetük javítását szolgáló intézkedéseket is támogatni fogja.
Miniszter Úr! Egyetlenegy kedvezmény sem lépett életbe azóta; az önök előterjesztésében nem készült egyetlenegy ilyen javaslat sem, a parlament előtt fekvő javaslatok közül pedig egyetlenegyet sem támogatott, ellenben lett standolási kötelezettség, tehát a szakterület életét sikerült megnehezíteni. Szintén több képviselőtársam beszélt már a regionális operatív programok keretében kiosztott forrásokról. Miniszter úr maga is elismerte, hogy nem sikerült érdemi előrelépést tenni ez ügyben, az NFÜ-vel nem sikerült felgyorsíttatni az eljárási folyamatokat, és nem sikerült közbenjárnia annak érdekében, hogy ezek gyors elbírálással és gyors szerződéskötéssel biztonságos helyzetbe hozzák a pályázókat. A 2009-2010-es akciótervről még mindig nem tudunk semmit; lassan vége az évnek, de ez ügyben sem láttam semmi elmozdulást. A kongresszusi központról szintén szó esett; ebben sem sikerült előrelépni, pedig ahogy Nagy Imre képviselő úr is elmondta, ezeknek óriási jelentőségük van. A vidéki kongresszusi központok, konferenciaközpontok láthatóan komoly eredményeket hoztak: beszélhetnénk itt Debrecenről, akár Egerről vagy éppen Szegedről, ahol érzékelhető az elmozdulás ezen a téren. Nem sikerült a központi nagy, 5 000 fős kongresszusi központban előrelépni.
A turizmus teljesítményét illetően elmondta miniszter úr a kiegészítésében, hogy bár némi visszaesés volt az idei évben, még mindig az utóbbi tíz év második legmagasabb szintjén állunk. Az lehet, miniszter úr, csak közben elhúz mellettünk a világ. Közép-Európában nem érezhetőek ezek a visszaesések. Nemrég tárgyaltuk a versenytárselemzést, láttuk azt, hogy Bécs, Prága vagy a környező országok hogyan húznak el Magyarország mellett. Beteg a magyar turizmus, miniszter úr, és nem történt előrelépés az elmúlt fél évben ezen a téren sem. A pénzügyi válság hatásairól szintén esett már szó. Gyakorlatilag nem látunk semmilyen koncepciót a válságkezelésre vonatkozóan. Az MT Zrt. megpróbál a lehetőségeihez mérten a rendelkezésre álló költségvetési források átcsoportosításával, új marketingelemekkel a piacra lépni, de ez kevés. Láthattuk a korábbi időszakban is, hogy egy-egy váratlan esemény során - legyen ez 2001. szeptember 11., tiszai ciánszennyezés, bármilyen váratlan esemény, ami a turizmust negatívan befolyásolja - azonnali intézkedéseket kell tenni, mint ahogy akkoriban az a kormány azonnali intézkedésekkel pluszforrásokat tudott átcsoportosítani, és ennek meg is lett a hatása. 2001-ben 9 milliárd volt ez a keret, miniszter úr, ami ma 5 milliárd, és annak örülünk, hogy sikerül megőrizni a 2008-as támogatási szintet 2009-ben.
Sport: szó esett az adókedvezményekről. Miniszter úr is jelezte, hogy elkötelezett a sport területén az ekho bevezetése iránt a filmtörvényhez hasonló adókedvezmények bevezetését illetően; én még hozzátehetném például a sportszerek áfacsökkentésének kérdéskörét is.
Miniszter Úr! Nem történt ebben semmi fél év alatt. A parlament tárgyalt adótörvényeket, voltak bent javaslatok, de ön nem tett javaslatokat erre vonatkozóan, és a bent lévőket nem támogatta ez ügyben. Megint csak szó volt a költségvetési támogatásról. Minden idők legalacsonyabb költségvetési támogatását érte el 2009-re. Az lehet, hogy csak 8 százalék van a 12-höz képest, de ez azt jelenti, hogy a 2002-es 28 milliárd forinttal szemben 13 milliárd forint lesz jövőre a sportköltségvetés, ami szerintem elfogadhatatlan.
A Sportkórházról szintén beszéltek képviselőtársaim. Nem sikerült az érdekérvényesítés, miniszter úr; nem sikerült elérnie azt, hogy az Egészségügyi Minisztérium 80 millió forintot berakjon a költségvetésébe. Ez ügyben majd, képviselőtársaim, ha támogatják, én javasolni fogom, hogy egy bizottsági kapcsolódó módosító indítványt fogadjunk el, mert ez az utolsó esély arra, hogy ezt a 80 millió forintot előszedjük. Páva Zoltán képviselő úr elmondásával egyetértek: ha a miniszter úr megemeli a TVK szintjét, az lehet bevételnövekmény a Sportkórház számára, de azt nem fogja tudni a sportorvosi hálózat bővítésére fordítani, képviselő úr. Javítja az ő költségvetési pozícióját, de a cél, amit a 80 millió forint szolgált volna, azt nem fogja tudni ezzel elérni, de erről majd még úgyis beszélünk. A sporttudományos kutatómunkára fordítható támogatási források jelentősen megvágásra kerülnek 2009-re. Egy nagyon fontos területről lenne szó, ami a sport terén a versenyképességünk egyik meghatározó alapja lehet; erre nem fog tudni jövőre pénzt fordítani.
És végül az Advertum ügy, nem gondolom, hogy nem lenne az ön illetékessége, miniszter úr. A magyar labdarúgásról van szó, a magyar labdarúgás számára rendkívül fontos kérdésről van szó, nem mondhatja azt egy olyan miniszter, aki felügyeli a sport területét, hogy számára érdektelen, mi történik Advertum ügyben. Nem csak nekem kellene sportbizottsági elnöknek végig képviselni a Magyar Hivatásos Labdarúgó Liga álláspontját e tekintetben és végigküzdeni azt az eseménysort, aminek következtében talán sikerült elérnünk az, hogy évente 200 millió forintot az Advertum legalább utánpótlás-nevelési támogatásra fordít, bár ezt a mai napig szerintem senki nem látta konkrétan leírva, én sem; de ezt a harcot nem egyedül kellett volna megvívnom, ebben miniszter úrnak is állást kellett volna foglalnia.
Tehát összefoglalóan, számomra gyengének értékelhető az elmúlt féléves tevékenysége. A kormányon belüli érdekérvényesítése miniszter úr, gyakorlatilag nulla. Lehet, hogy ennek az is az oka, hogy egyszerre túl sok lovat akar megülni. Tehát az, hogy önkormányzati miniszter, emellett Somogy-megyei közgyűlési tag, emellett a Magyar Olimpiai Bizottság tagja és emellett a Somogyért Egyesület elnöke, miniszter úr, ez túl sok elfoglaltság ahhoz, hogy ezt teljes értékű emberként tudja tenni: döntést kell hozni, felelős döntést, mivel kíván érdemben foglalkozni, hol kíván hatékony munkát végezni és látható eredményeket elérni.
Miniszter úr, ön félévvel ezelőtt nem ígért túl sokat, a baj az, hogy abból a kevésből sem tudott sok mindent megvalósítani. A szándék értékelhető, de szerintem nem elégséges, ennél sokkal többre van szükség, és azt szeretném kérni öntől, hogy a következő időszakban igyekezzen sokkal hatékonyabb, erősebb érdekérvényesítés mellett konkrét eredményeket elérni mind a sport, mind a turizmus területén. Köszönöm szépen, hogy elfáradt a bizottság elé.
Pál Béla alelnök úr kér még szót.
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Majdnem elfáradtunk mi is elnök úr, ezt csak a vicc kedvéért mondom, de nagy tisztelettel hadd kérjem arra, hogy ha bizottsági összefoglalót mond, akkor abban legyen benne mindkét oldal véleménye, hiszen a bizottság elnökének ez a feladata. Természetesen elmondhatja a pártja véleményét, de akkor a kettő között tegyünk különbséget. Minekután úgy gondolom, hogy ez döntően a Fidesz véleménye volt, engedje meg, hogy egy néhány dologra reagáljak, bizonyára miniszter úr sem haragszik meg, ha előtte teszem azt, de ezek után neki is meg kell adni a szót úgyis újra a reagálásra.
A fejlesztésekkel kapcsolatban. Az előbb már szóltam róla és volt a bizottsági ülésen napirenden is ezt a téma, amelyet egyébként az elnök úr a bevezetőjében meg is dicsért, hiszen az egyik az államtitkárság előterjesztésében történt, amelyben számot adott arról, hogy milyen turisztikai fejlesztések történnek Magyarországon, mint ahogy én is említettem: 2007 és '13 között 300 milliárd forint értékben. És itt azt javasolnám, hogy akkor, amikor fideszes vezetésű városok nagyon büszkék ezekre a fejlesztésekre és büszkék is lehetnek, és amikor örömmel mondják azt, hogy ez a kormánypárt és az ellenzék együttműködése, például Balatonfüreden Bóka István, Balatonfüred polgármestere. De bizonyára számos más példát is lehetne mondani, csak az én régiómban is, mondjuk Veszprémet, ahol most írjuk alá azt a szerződést, amely több mint egymilliárd forint fejlesztést jelent majd a város részére - az eddig elnyert fejlesztésekhez - kimondottan turisztikai célra. Azt gondolom, hogy ezt nyugodt lélekkel vállalhatjuk itt is, mert nem nagyon hiszek abban, hogy ez az állandó szembenállás és a másik oldal lebecsülése az, amely előreviszi a dolgokat. Sokkal inkább abban hiszek, hogy normálisan, korrekt módon végiggondolva az ügyeket mondjuk el a véleményünket természetesen, de itt nem kellene a ló túloldalára átesni, hogy az, amit mi teszünk az minden hibátlan. Sajnos el kell mondjam, hogy nem - nem tudom, hogy mondok-e valakinek újat -, de abba a hibába se szabad beleesni, hogy a másik oldal úgy gondolja, hogy mi, amit mi teszünk, minden rossz, és csak az a jó, amit ők tesznek. Ja, és természetesen abban sem, hogy amiről nem tudunk, vagy amit nem látunk, az nincs - mert ugye sok ilyen dolog van a világon.
Hadd beszéljek például az akciótervekről. Az akciótervek társadalmi vitája hónapok óta zajlik - mind az ágazati akcióterveké, mind pedig a regionális operativ program akcióterveié. Nálunk a közép-dunántúli regionális fejlesztési tanács ezt december 12-én véglegesíti majd - kormánypárti és ellenzéki véleményekkel kísérve -, az eddigi változatot egyetértéssel támogattuk, ezután kerül sor a véglegesítésre, és ez más régióban is ugyanúgy történik. Tehát azért, mert a bizottság ezeket az akcióterveket nem látta - jelzem egyébként, minden honlapon megtalálhatók és a www.nfü.hu honlapot ajánlom mindenkinek a figyelmébe, ott az összes ágazati akcióterv és az összes regionális akcióterv megtalálható -, vagy elnök úr véletlenül nem látta, az nem azt jelenti, hogy nincs, és nagyon rendszeresen folyik ez a társadalmi vita, amelynek decemberben érünk a végére.
Azt gondolom, hogy bizonyára van olyan pont is, ahol a miniszter úr munkáját lehet kritizálni, de talán az adótörvények és a költségvetések a jelenlegi helyzetben - és nagyon hangsúlyozom, hogy a jelenlegi helyzetben - nem biztos, hogy az a terep és csak a turizmus területét mondom; majd Páva Zoltán úr biztos szól a sport területével kapcsolatos ügyekről is. A turizmus területén például kedves képviselőtársaim, nem élem meg nagyon nagy kudarcnak - persze örülnék neki, ha a duplája lenne vagy a triplája, netán a tízszerese a turizmus célelőirányzat -, a jelenlegi helyzetben óriási teherként azt, hogy csökkent a tavalyihoz képest a turisztikai célelőirányzat. Azért sem, mert ha ennek a belső szerkezetét nézzük, akkor látjuk azt, hogy tavaly még voltak olyan determinációk, amelyeket ki kellett fizetni korábban meghirdetett pályázatokra. Ebben az évben a turisztikai célelőirányzat mit tartalmaz? Tartalmazza a működés költségeit, tartalmazza a nagyrendezvények költségeit - mondjuk, most nagyon leegyszerűsítve ezt a két gerincét mondom a dolognak - és harmadikként a Magyar Turizmus Zrt. költségvetését, amely 5 milliárd forint, és újra hangsúlyozom, hogy nem csökkent semmit.
Ha visszamegyünk tíz évet és végigelemezzük, hogy mit tartalmazott a turisztikai célelőirányzat - sokszor elmondtam ezt bizottsági ülésen, és persze elnök úr is tudja, csak nem jó biztos ellenzéki képviselőként elismerni, mert ennél sokkal jobb szakember, hogy ne tudná -, akkor volt magas a turisztikai célelőirányzat, amikor ebben voltak az állami költségvetési forrásból támogatott fejlesztések. És persze, hogy igaza van, hogy 2001-ben 24 milliárd, 2002-ben 28 milliárd, sőt 2003-ban 19 milliárd volt, csak ennek a jelentős része fejlesztési célú pályázat volt, ezért volt olyan magas. Egyébként erre a három területre, amelyről most szóltam, nagyobb arányban nem nagyon fordítódtak pénzek, kivéve a turizmusmarketinget, amelyre tényleg úgy volt, hogy mind 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban, valamint még 2004-ben is több volt, de az összes többi évben tulajdonképpen a közvetlen marketingre fordítandó keretek ekörül mozogtak vagy rosszabbak voltak, mint ebben az évben.
Azt se mondjuk ki, hogy beteg a turizmus, mert nem igaz, és legalább mi ne mondjuk ki ezt, mert a turizmus eredményei sem attól függnek, hogy a Fidesz kormányoz vagy az MSZP, hanem döntően azoktól a jól dolgozó szakemberektől, akik a magyar turizmus tekintélyét erősítik pártpolitikától függetlenül - akár a Fidesz, akár az MSZP kormányzása alatt -, akiket ezért köszönet illet és akiket sértünk az ilyen és hasonló kijelentésekkel. Ehhez a kormány persze annyit tehet hozzá, hogy támogatja az adótörvényekkel például a munkáját, és ebben sem pontos az, és nem igaz, hogy a jelenlegi adótörvények nem tartalmaznak ilyen jellegű erősítéseket, módosításokat.
Nem akarok visszamutogatni kedves képviselőtársaim, de hogy ha megnézzük és összehasonlítjuk, hogy mondjuk a Fidesz kormányzása alatt az adótörvényekben milyen módosulás történt, megvalósult-e a választási ciklus elején ígért adócsökkentés, vagy sem és milyen módosítás történt a turisztikai ágazatot illetően és megnézzük a jelenlegi időszakot, akkor azt mondom, hogy hála istennek előrehaladunk. És még csak a világért se mondanám ki, hogy azért van ez, mert az MSZP kormányoz és a Fidesz meg nem foglalkozott ezzel, hanem azért van ez, mert a Fidesznél is azok a képviselők, akik a turizmust segítették és nálunk is azok a képviselők, akik a turizmust segítették, eredményesen működtek, és ezért mondhatjuk el ma ezt - és én nem szégyellem a Fideszt is ebbe bevonni és megemlíteni.
Ezért mondhatjuk ma azt el, hogy az üdülési csekk révén ma már több tízmilliárd forinttal támogatja a kormány azzal, hogy elmaradnak, az egyébként az üdülési csekket terhelő adó és járulékbevételek, a magyar belföldi turizmust. Az étkezési csekkek értékhatárának felemelésével ugyanezt teszi az étkezéssel. És egyébként azzal, hogy a kormány átvállalja most is a tévé előfizetési díj 40 százalékát, azzal szintén a szállodai szektort és a panziósokat segíti. De lehet folytatni tovább a sort, hiszen azzal, hogy az üdülési csekk értékesítésnél, amely annak idején 2 milliárd forint volt még '98-ban - nem politikai minősítés, amit mondok, hanem tény - és mára ez már 30 milliárd forint lett, ebben azt gondolom, hogy évről évre tudtuk emelni, ebben természetesen benne volt mind a kormánypárt, mind az ellenzék támogatása és együttműködése.
És még csak az sem igaz, hogy új elem nincs az adótörvényeknél, mert az a tény, hogy 800 ezer forintról 1,2 millió forintra emelkedett a falusi turizmus adómentes értékhatára, ez is azt tartalmazza. Az pedig, hogy az utazási irodáknak - most csak az idő kímélése miatt nem mondom el, de nagyon szívesen elsorolom mindenkinek - három ponton kedvezően módosult az adótörvény, és ez már egy rég megfogalmazott kérésük volt, én azt gondolom, hogy azt sem kell szégyellni. Abban a csomagban pedig...
ELNÖK: Alelnök úr, bocsánat, csak az időre való tekintettel: miniszteri meghallgatást tartunk, tehát a miniszter úrhoz feltett kérdésekre, az általa elmondottakra kellene reagálni, nem az általam elmondottakra. Eddig türelmes voltam, de most már hosszabb ideje beszél, mint amennyit én beszéltem.
PÁL BÉLA (MSZP): Elnök úr, nagyon szépen köszönöm, de én nagyon szívesen nem tettem volna meg ezt a hozzászólásomat abban az esetben, ha elnök úr valóban bizottsági véleményt tartalmazó összefoglalót tesz.
ELNÖK: Magánvéleményt mondtam, alelnök úr.
PÁL BÉLA (MSZP): Akkor ezt jelezni kellett volna. Akkor engedje meg, hogy én is elmondjam ehhez a magánvéleményemet; azt gondolom, hogy ehhez jogom van.
ELNÖK: Röviden fejezze be, arra kérem.
PÁL BÉLA (MSZP): Én tisztelem önt annyira, hogy pontosan válaszoljak az ön által felvetettekre az MSZP oldaláról is. Én azt gondolom, hogy az a csomag, amelyet a kormány beterjesztett, és elfogadott akár a regionális operatív programok gazdaságfejlesztési forrásainak megerősítéséről, akár az ágazati programok gazdaságfejlesztési forrásainak megerősítéséről, akár arról, hogy megemeljük azt a keretet, ami szinte automatikusan nyújt pályázati lehetőséget a vállalkozóknak nemcsak 30, hanem 50 millió forint értékig, ezek pedig mind-mind a vállalkozásokat segítik. Igen, kedves képviselőtársaim, a jelenlegi lehetőségeinek függvényében, de én azt gondolom, hogy abban közös a felelősségünk, hogy mindig a jelen lehetőségek függvényében vizsgáljuk ezt a kérdést. Ha netán egyszer változik a helyzet, amit persze nem akarok, akkor ugyanolyan zokon vennék azt, ha én arról is beszélnék, amit persze nem láttam, és úgy gondolom, hogy ettől nincs, és nem a valóságról; én a valóságról szeretnék beszélni. Elnézést, hogy kicsit hosszabb voltam. Köszönöm, hogy meghallgattál.
ELNÖK: Nem kicsit volt hosszabb, alelnök úr. Mondom még egyszer: ez miniszteri meghallgatás, nem alelnöki meghallgatás, tehát arra kérem, csak nem akartam az elején közbeszólni, hogy a miniszter úrhoz tegye fel a kérdéseit, és a miniszter úr által elmondott dolgokra reagáljon. Szerintem nem az a feladata, hogy az elnök vagy bármely bizottsági tag által elmondott kérdésekre reagáljon. Ugyanoda jutunk ezzel, mint amiről ön mindig beszél, alelnök úr, hogy felesleges politikai vitákat folytatni. Tényekről beszéltem, a saját véleményemet mondtam el összefoglalóan, és nem a bizottságét - ezt majd visszanézheti a jegyzőkönyvből -, és a miniszter úr által elmondottakra reagáltam. Értelemszerűen ezt utolsóként kívántam megtenni; azt gondolom, mint bizottsági elnök, ennyi nekem megjár; most pedig miniszter úrnak adom meg a lehetőséget, hogy az elhangzott véleményekre reagáljon.
Dr. Gyenesei István további válaszadása
DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszter: Köszönöm szépen. Érdeklődéssel hallgattam a hozzászólásokat. Természetesen nekem sem fontosabb semmi más, mint az, hogy az általam felügyelt és érte felelősséget vállaló terület dolgai rendben menjenek, és ebben a bizottság helye is meglegyen, ezért én külön köszönöm Szalay Ferenc képviselő úrnak azt, hogy megerősítette a korábban feltett kérdést, hogy a bizottság miben tud segíteni a tárcának. Én ebből azt a tenni akaró aggódást éreztem ki, ami az ellenzéki pozitív szándékot fogalmazta meg egy olyan bizottságban, amelyikre mindig is az volt a jellemző, hogy nem személyeskedett, hanem az ágazatért próbálta az erőket mozgósítani, néhány kivételtől eltekintve; ez ma is így történt. Ezért megköszönve az újra feltett kérdést, azt mondom, hogy többek között azzal segíthet, hogy meghallgatja a minisztert, a miniszter pedig azzal fejezi ki a bizottság iránti elismerést és tiszteletét, hogy nem hivatkozik az idevonatkozó jogszabályra és törvényre, hogy van még hat hónapotok, majd egy év múlva jövök, amikor eltelik egy hónap, hanem, elfogadva a meghívást, eljön, azzal a szándékkal, hogy jelzi, hogy számára is fontos ez a terület és ezek a feladatok.
Ugyancsak az is egy jó lehetőség, hogy a két szakállamtitkárság időnként beszámol, tájékoztatást ad; jeleztem, hogy fél év alatt ez 21 alkalommal történt meg. Én megnéztem ezeket a jegyzőkönyveket, és ezekben a jegyzőkönyvekben valóban az együttműködési szándék, illetve az elismerések fogalmazódtak meg, ahol nyoma sem volt egyébként azoknak a megjegyzéseknek, amiket örülök, hogy elnök úr magánvéleményként mondott el, személyes véleményeként mondta el és nem a bizottság véleményeként, mert más lenne a helyzet, hiszen ebben az esetben a bizottság korábbi 21 állásfoglalását, döntését, véleményét kellene megváltoztatni ennek megfelelően. Még egyszer: én fontosnak tartom azt, hogy Bánki Erik elnök úr magánvéleményt mondott, és ezt tiszteletben is tartom, még akkor is, ha időnként többes szám első személyt használt. Ezt apró tévedésnek tudom be; gondolom, a jegyzőkönyv számára is korrigálja ezt, mert magánvéleményt mégsem mond az ember többes szám első személyben. (Becsó Zsolt: Az én véleményem is volt.) A másik, hogy a vitában és a hozzászólásokban elhangzottak sem őt erősítik, tehát nyilvánvalóan egy véleményre nem akarok itt most külön reagálgatni, de azért néhány megállapítást a helyére kell tenni.
"Beteg a turizmus." Két héttel ezelőtt Londonban még úgy nyilatkozott elnök úr, hogy egészséges a turizmus, vidáman, a londoni kiállításon dicsérve a turizmusban tevékenykedők munkáját, az elért eredményeket. Valahol két hét alatt megbetegedett; valószínűleg ez a járvány lesz az oka, ami elérte a turizmust, ami most itt a levegőben vírus formájában megjelent. Valószínűleg azért kellett ezt a napirendet is elővenni, hogy a miniszter beszámoljon, hogy ezt elmondhassa, de ezt én tiszteletben tartom, és el is fogadom egyébként. Szeretném megjegyezni, hogy jó egészségben vagyok, bírom a munkát, és nincs szükségem arra, hogy csökkentsem a terhelést. Ha érzem azt, hogy valamit már nem fogok bírni, akkor el fogom dönteni, hogy hol csökkentek, de semmiképpen nem a minisztériumi munkám és ezek a területek fogják ennek a kárát megszenvedni.
Nos, akkor nézzünk néhány tévedést. Önkormányzati költségvetés: 8,7 százalékkal indult a krízis előtt. Ha azt nézzük tehát, hogy a tárca vezetőjének érdekérvényesítő képessége erős-e vagy sem, akkor erre csak azt tudom mondani, hogy kellőképpen erős, mert ekkora növekedést egyetlen tárca sem tudott felmutatni, mint az önkormányzatok vonatkozásában az önkormányzati minisztérium, ha már önkormányzatról hozott példát: 8,7 százalék. A csökkenés azt követően következett be, amikor a krízis bekövetkezett. Ha olvas újságot elnök úr, akkor a tegnapi legfontosabb gazdasági folyóiratban nagybetűkkel írták, hogy a krízis és a költségvetési módosítások nyertese az Önkormányzati Minisztérium. Szíves figyelmébe ajánlom, nem én mondom, ezt a legfontosabb gazdasági folyóirat elemzése írta öles betűkkel. Ezzel vitába persze lehet szállni, de nem érdemes, mert úgy gondolom, hogy meglehetősen objektívek az ilyen típusú megjegyzések; tehát nem vesztese, hanem nyertese az önkormányzat.
Turisztikai marketing: Pál Béla pontosan elmondta az ezzel kapcsolatos számokat, idézve, de ha még hatásosabb szeretett volna lenni elnök úr, akkor mondhatta volna nyugodtan azt is, hogy a múlt ezred szintjére ment vissza az ilyen típusú támogatás, merthogy a múlt század egyben a múlt ezredet is jelentette ez esetben. Megjegyzem, azt, hogy 2006-ban és 2007-ben is, tehát ebben a században is alacsonyabb volt a turizmusmarketingre fordítandó forrás, mint ebben az évben vagy a jövő évben...
ELNÖK: Nem is arról volt szó!
DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszter: ...tehát messze nem a múlt századot, csak az előző két évet is meghaladó volt, persze ezek hullámzásaival együtt.
Kongresszusi központ. Ha a kongresszusoknak nagy jelentősége van a turizmusban, akkor én úgy gondolom, hogy tisztelt figyelmébe ajánlom azt is, hogy a kongresszusi feltételeket javította a Hungexpo új csarnokának átadása, amely kifejezetten ezzel a céllal épült francia beruházással; el kell menni megtekinteni. A kongresszusi turizmus egyik komoly feltételrendszerét teremti, azzal együtt, hogy én magam is azt mondtam, hogy a Tüske-csarnok és a SYMA-csarnok fejlesztése is fontos ehhez, hogy ott a feltételek javuljanak. Ha már arról van szó, hogy megerősítésre szorul a turizmus, akkor ebben is lépünk a közeljövőben. Az Országos Idegenforgalmi Bizottság vezetését megerősítjük és az érdekérvényesítő erőt azzal is szeretnénk megerősíteni, hogy a jelenlegi vezetést megerősítve, szakmai társelnökként megerősítve Wolff Péter urat egy olyan személlyel - gondolom, a mai újságban értesültek róla - Ujhelyi Istvánnal szeretnénk, ha a terület szakmai érdekérvényesítő képessége továbbnövekedne. Ez is azt mutatja, hogy odafigyelünk arra, hogy ahol kell, ott a lépést megtegyük, elismerve az eddigi vezetés munkáját is.
Sportköltségvetés. Ugyanezt a hibát követte el elnök úr. A sportköltségvetésnél egyrészt, amikor a korábbi magas összegről beszél, akkor nem veszi figyelembe, hogy abban benne volt az intézmények költségvetése is, most nincsen benne; a NUSI költségvetése teljesen külön kerül meghatározásra. És az, ami most főösszegként - az a 13 egész valahány tized milliárd forint - itt szerepel, ez több, vagy ugyanannyi, mint az olimpiai felkészülés nélkül az ez évi költségvetés, ez pedig azt jelenti, hogy semmivel nem csökken. Éppen azt mondtam el a bevezetőmben, hogy sikerült megőrizni először az olimpiai pénzt. Ez azt mutatja, hogy az érdekérvényesítő képességünk igenis erős, mert nem tudtuk volna megőrizni, a költségvetés első változatában még ez szerepelt, utólag lett csak csökkentve a módosításokkal; kisebb mértékben lett csökkentve, mint a többi ágazat, ez érdeket érvényesítő képességünk erejét mutatja és nem lett kevesebb, mint ebben az évben az olimpiai felkészülés nélkül.
Tehát úgy gondolom, hogy nem kell itt bűvészkedni a számokkal, nem kell itt lebecsülni a közösen elért eredményeket, mert ebben a munkában az ön eredménye is benne van, elnök úr, a bizottság munkájának az eredménye is - amit lebecsül, az a saját munkáját is lebecsüli. Örülök neki, hogy egy ilyen hozzászólás hangzott csak el mindössze ezen a mai ülésen. Bízom benne, hogy egy év múlva, ha majd beszámolok, akkor kellőképpen felülemelkedve a pillanatnyi érdekeken, vagy a pártérdekeken, tudunk addig is és akkor is azonos érdekekért együttdolgozni. Ezt szeretném, és akkor egy év múlva majd találkozunk a bizottság előtt legközelebb, előbb valószínűleg nem.
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszter úr, hogy eljött a bizottság elé és részt vett a mai meghallgatáson, az itt elhangzott kérdésekre és véleményekre választ adott.
Az, hogy én többes számban beszéltem, az nem véletlen miniszter úr - ezt csak kiegészítésként jelzem -, úgyhogy nyugodtan az általam elmondottakat a Fidesz sport munkacsoportja állásfoglalásaként értelmezheti, ezért hallott egy véleményt mindösszesen.
Befejezve az első napirendi pontot, áttérünk a következő napirendünkre. (Közbeszólás.)(Páva Zoltán: Elnök úr, egy ügyrendi javaslatom lenne.)
Parancsoljon képviselő úr!
Páva Zoltán ügyrendi javaslata
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Én kezdem nem jól érezni magam ebben a bizottságban, és erről ön tehet.
Ne haragudjon, az a vezetési stílus, amit megenged magának, ez a pökhendiség, ez a nagyképűség, ez a sportbizottság elnökére soha nem volt jellemző.
ELNÖK: Ne személyeskedjen képviselő úr, arra kérem.
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): (hangosítás nélkül.) Elnök úrnak a véleményét hallgathattuk volna - Szalay úr, Kovács úr higgadtan elmondták a véleményüket.
ELNÖK: Megmondtam, hogy ne személyeskedjen.
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Azt a véleményét, hogy képviseli a Magyar Labdarúgó Ligát, nem a Magyar Labdarúgó Ligát képviseli, a magyar parlament sportbizottságát.
Elnök úr, ebben a stílusban ne vezesse a testületi ülést, én a jövőben nem kívánok addig részt venni a testület munkájában, míg ön erről le nem szokik. Viszontlátásra, jó egészséget.
ELNÖK: Képviselő úr, azt gondolom, hogy ennek nem így és nem itt van a helye. Ha önnek problémája van és ezzel kapcsolatban valamilyen álláspontja, azt kifejtheti; nem személyeskedtem, mint amit ön viszont megtett - nem első alkalom, hogy kivonul a bizottsági ülésünkről, ezt nem tudom elfogadni. Van megfelelő módja a Házszabály szerint, hogy ha problémája van az ülésvezetéssel, azt jelezze és megtegye, nem megsértődni kell képviselő úr és elhagyni a bizottság ülését. Azt gondolom, hogy normális mederben folyt a bizottsági ülés ma és én úgyis vezettem az ülést. Viszontlátásra. (Páva Zoltán távozik az ülésteremből.)
Köszönöm szépen még egyszer miniszter úr, államtitkár urak, vezérigazgató úr, áttérünk a második napirendi pontunkra. Viszontlátásra.
Második napirendünk: tájékoztató a fesztiválminősítési rendszerről. Előterjesztő: az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviselője.
Kérném szépen az előterjesztőket, hogy foglalják el helyüket. Ügyrendi kérdésben kérnék a bizottság tagjaitól állásfoglalást. Az előző napirendi pont vitájában elhangzott a Sportkórház, pontosabban az OSEI gazdálkodása kapcsán, hogy hiányzik a költségvetésükből 80 millió forint, ami az Egészségügyi Minisztérium ígérete volt és amit egyelőre az Egészségügyi Minisztérium nem állított be a költségvetésbe.
Elő van készítve egy bizottsági kapcsolódó módosító indítvány e tárgykörben, amely a szak és továbbképző intézmények, könyvtárak, dokumentációs központok, kutató intézetektől vonna el 80 millió forintot az egészségügy terén és átcsoportosítaná a sportorvosi hálózat visszaállítására.
Döntés bizottsági kapcsolódó módosító indítvány benyújtásáról
Amennyiben képviselőtársaim támogatják azt, hogy ilyen tárgykörben egy bizottsági kapcsolódó módosító indítványt nyújtsunk be, arra ötpercnyi lehetőségünk van, mert ma 12 óráig lehet ezt megtenni. Tehát amennyiben támogatnak egy ilyen módosító indítványt, akkor arra kérem önöket, hogy módosítsuk a napirendet egy pillanatra, vegyük fel új napirendi pontként ezt az egy kapcsolódó módosító indítványt, arról szavazzunk, és utána menjünk tovább. Egyetértenek ezzel képviselőtársaim? Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Második napirendi pontként a költségvetéshez benyújtandó kapcsolódó bizottsági módosító indítványról szavaznánk.
Tehát 80 millió forintot csoportosítanánk át a sportorvosi hálózat bővítésére, amelyet az Egészségügyi Minisztérium szak- és továbbképző intézmények, könyvtárak, dokumentációs központok, kutató intézetek helyéből vennénk el.
Aki ennek a kapcsolódó módosító indítványnak a benyújtásával egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 12. Ellenvélemény? (Nincs jelzés.) Tartózkodás? (Szavazás.) 2 tartózkodás mellett a bizottság elfogadta. Köszönöm szépen.
Tájékoztató a fesztiválminősítési rendszerről
Ezt a napirendi pontot lezárjuk, és harmadikként rátérnénk a fesztiválminősítési rendszerről szóló tájékoztatóra.
Köszöntöm az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviselőjét. Kérdezem, hogy az írásban megküldött anyaghoz képest van-e szóbeli kiegészítése. Amennyiben van, akkor azt kérem, tegye meg.
Dr. Szurmainé Silkó Mária szóbeli kiegészítője
DR. SZURMAINÉ SILKÓ MÁRIA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nagyon rövid kiegészítésem lesz, nem csak az idő előrehaladta miatt, hanem amiatt is, mert tulajdonképpen egy folyamat közben vagyunk, hiszen jó pár hónappal ezelőtt az önök bizottsága tárgyalta ennek a regisztrációnak és a minősítésnek a beindítását a fesztiválok vonatkozásában. És örömmel jelentjük, hogy ez a folyamat beindult és gyakorlatilag létrejött egy szakmai intézőbizottság, amelynek a tagjai alapvetően a Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetsége, a Folklórfesztiválok, a Magyarországi Szövetségek Hungary és a Gasztronómiai Fesztiválok Szövetsége, meg a Magyar Fesztivál Szövetség és Szabadtéri Színházak Szövetsége, akik tulajdonképpen egységre, egyezségre jutottak abban a vonatkozásban, hogy egyrészt a regisztráció, másrészt pedig a minősítés milyen tartalmi elemekkel kell, hogy szerepeljen.
Kértem és szerencsére meg is kaptuk a lehetőséget arra, hogy ezen bizottság tagjai is jelen vannak ezen az ülésen - a bizottság ezen ülésén - és szeretném, ha a bizottság elnöke, Márta István néhány gondolattal kiegészítené mindazt, amit most itt előzetesen elmondtam, azzal még, amit egyébként az előző alkalommal és az előző bizottsági ülésen is, amikor ez napirendre került, beszéltünk már. Mi igazándiból azt szeretnénk elérni - nyilván a fesztiválszövetségekkel közösen -, hogy ne csak az NKA, tehát a Nemzeti Kulturális Alap forrásain belül lehessen lehetőség arra, hogy eszerinti ajánlások fogalmazódjanak meg, hanem egy kicsit szélesebb körben is tudjunk nyitni. És örömmel jelentem, hogy a Budapest Főváros Önkormányzata megkeresett bennünket azzal, hogy ennek a tartalmának, a fesztiválminősítésnek, illetve az azt megelőző regisztrációnak a tartalmának az ismeretével osszuk meg az ismereteinket, mert szeretnék ők is a maguk területén ezt bevezetni. Ugyanez vonatkozik egyébként a kisebb fesztiválokra is, hiszen itt alapvetően a nagyrendezvényekről, a nagyfesztiválokról van szó ez esetben, de én azt gondolom, hogy a regisztráció egyfajta rendet is tud majd teremteni a fesztiválok háza táján, és nemcsak kutathatóvá, hanem átláthatóbbá is teszi ezt a rendszert. Amennyiben elnök úr megengedi, a bizottság elnöke kiegészítené még a mondandómat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Márta István elnök úrnak, a Magyar Fesztivál Szövetség elnökének. Öné a szó, elnök úr.
Márta István szóbeli kiegészítése
MÁRTA ISTVÁN elnök (Magyar Fesztivál Szövetség): Üdvözlöm a bizottságot, köszöntöm az elnök urat, alelnök urat, államtitkár urat és főosztályvezető asszonyt! A magyar fesztiválszövetségek, országos fesztiválszövetségek példamutató módon fogtak össze az elmúlt időszakban, lett légyen szó kulturális fesztiválokról, gasztronómiai vagy egyéb fesztiválokról. Az érdekek eléggé szerteágazóak, ennek ellenére sikerült összefogni, és pontosan - amit a főosztályvezető asszony elmondott - annak érdekében, hogy a saját házunk táján rendet rakjunk, illetve az állami résztámogatások elosztási rendszerét valamennyire átláthatóbbá, transzparenssé és talán egy kicsit igazságosabbá is tegyük. Ez az úgynevezett Szakmai Intéző Bizottság, amely öt országos fesztiválszervezet tagjaiból áll, az elmúlt hónapokban nagyon-nagyon sokat dolgozott. Beindítottuk a regisztrálási folyamatot, ami azt jelenti, hogy a regisztrálás alapján statisztikai adatokat tudunk majdan szolgáltatni annak, akit ez érdekel, és ez lesz az alapja annak a minősítési rendszernek, amit előreláthatóan a jövő esztendő első felében le tudunk rakni. Ez nem egy egyszeri munka, hanem folyamatos munka eredménye lenne.
Nagyon elszomorító volt, amit az előbb hallottunk a miniszter úr összefoglalásánál, hogy a turizmusnál 12 százalékkal kevesebb lesz a pénz. Úgy érezzük, és a félelmeimet is el kell mondanom magánvéleményként, hisz a többiekkel még nem tudtam ezt az információt megosztani. Az a koncepció, aminek rettentően örülünk, hogy a következő esztendő a kultúra éve a turizmusban, az azt követő esztendő, tehát 2010 pedig a fesztiválok éve lesz tematikailag, egy nagyon örvendetes dolog, de amennyiben további pénzmegvonások lesznek - márpedig én azt hámoztam ki a miniszter úr hozzászólásából, hogy a 12 százalékos elvonás mélyen érinti majd a fesztiválokat -, félelmem nemcsak a regionális pénzeknél van, ahol esetleg a kisebb fesztiválok mehetnek tönkre, illetve nem valósulhatnak meg. Ez egy eléggé negatív jövőképet ad számunkra. Reméljük, hogy ezen még lehet változtatni, és tudnak változtatni akár a bizottság közreműködésével is.
Mit várnánk? Azt várjuk a szaktárcától, illetve az illetékes politikai döntéshozóktól, hogy használják a minősítési rendszert, tehát ne csak a turizmus, ne csak a kulturális tárca, hanem esetlegesen azok az önkormányzati döntéshozók is, akiknek ez egy jel, útmutató tud lenni, hogy az adott fesztivál, lett légyen szó gasztronómiáról, művészetiről egyéb vagy amatőr fesztiválról, hisz ez a négy kategória lesz felállítva, ezen belül a minőséget meg tudják állapítani, és esetleg - talán nem esetleg - azokat honorálja az állami résztámogatással, akár pályázati, akár egyéb módon, amelyek erre érdemesek. Jelen pillanatban nem ez történik, nagyon-nagyon sok esetben erre érdemtelen, magát fesztiválnak nevező rendezvénysorozat kap, és jut hozzá pénzhez. Szűkül a tortaszelet, kevesebb lesz a pénz - ez sajnálatos. Annál nagyobb a felelőssége, gondolom, a politikai döntéshozóknak, hogy transzparensebbé és igazságosabbá váljon az elosztási rendszer.
Kérjük továbbá a bizottság segítségét abban is, amennyiben ez lehetséges, hogy valamilyen módon hasson oda, hogy anyagilag is járuljon hozzá a rendszer működtetéséhez, aki ebben illetékes, tehát a szaktárcák, hisz egy olyan adatbegyűjtésről, regisztrációról, adatfeldolgozásról van szó, amit már nem lehet társadalmi munkában csinálni, illetve maga a minősítési rendszer, a monitorozás nagyon fontos; az ellenőrzés és ennek kommunikálása is egy fontos állomása lesz a magyar fesztiváléletnek. Példamutató egyébként az Oktatási és Kulturális Minisztérium jelenlegi hozzáállása, hisz anyagilag segíti a beindító munkákat, csak a következő években erre még nagyobb szükség lesz, hogy folyamatosan tudjuk a munkánkat végezni.
Még egy gondolat: újfent nagyon dicsérendőnek tartom, hogy az a többéves munka teljesült, hogy a kulturális tárca, illetve a turizmus tudomást vegyen arról, hogy Magyarországon - és nemcsak Magyarországon, hanem Európában is - a fesztiválok a kultúraközvetítés mellett oly módon járulnak hozzá az adott nemzet, az adott ország idegenforgalmához, turizmusához, amelyet nem lehet nem figyelembe venni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaimé a szó. Kérdezem, hogy van-e kérdésük, véleményük a minősítési rendszerrel kapcsolatban. (Jelzésre:) Mohácsi József képviselő úr, öné a szó.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon rövid leszek, nem akarom húzni az időt. Én, mint Keszthely város volt polgármestere is átéltem, hogy a fesztiválokkal kapcsolatosan a kultúra fővárosa, városa rangokkal azért jelentős előnyök is járnak. Nagyon bízom benne, és ahogy elnök úr is említette, a kulturális tárca ehhez nagyon pozitívan áll, és bízom benne, hogy ezután is így lesz, hogy nemcsak ez a tárca, hanem esetlegesen más tárcák is kisegítik azokat a szükséges támogatásokat, amelyek nélkül nyilván nem jöhet létre egy fesztivál.
Egy dologra azért feltétlenül ügyelnünk kell: ezt különösképpen a Balaton környékén érezzük, és ezért jó ez a minősítési rendszer, és nagyon jó ez a kezdeményezés, hogy rengeteg fesztiváligény van, volt, lesz, és ezek néha egy kicsit összekeveredtek szervezésben, az idő függvényében, a stílusában és egyáltalán a fesztiválok sokaságában. Ha ez egy kicsit kordában van tartva, azt hiszem, hogy azzal mindenki jól fog járni. Nyilván nehéz a finanszírozási oldal megteremtése, de mindent meg kell tennünk. Persze ez nyilván elsősorban az önkormányzatok egyik terhe, de azok a szervezetek, ami éppen a BFT-t vagy a Balaton Szövetséget, alapítványokat illeti, akikkel azért lehet segítségben dűlőre jutni, mindenféleképpen támogatom, és ez jó kezdeményezés. Ha ez kordában van tartva, ennek biztos, hogy mint ahogy eddig is, ezután is sokkal pozitívabb hatásai lesznek a turizmusra is, és egyáltalán arra a programra, amiért a belföldi és a külföldi vendég idelátogat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Van-e további kérdés vagy hozzászólási igény? Pál Béla alelnök úr, öné a szó.
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Én tulajdonképpen azt szeretném megkérdezni, amit Márta István említett a szóbeli kiegészítésében, hogy ha jól működik ez a fesztiválminősítési rendszer - márpedig jól működik -, akkor nem működhet-e egyfajta szűrőként is, mert egy másik megjegyzésben pedig az szerepelt, hogy olyan fesztiválok is kapnak esetleg olyan támogatást, amelyek pedig nem olyan súlyúak. Nem tud-e szűrőként is működni ebben, hogy tényleg csak azok kapjanak, akik erre érdemesek, akik valóban nagyfesztiválok? (Dr. Horváth Klára távozik az ülésteremből.) A másik pedig, hogy mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon tízes nagyságrendű olyan komoly fesztivál van, amely tényleg évről évre megrendezésre kerül, és támogatásra érdemes, és van számos kisebb, amelyik pedig elindul. Szeretném megkérdezni - tudom, hogy annak idején sokat gondolkodtunk ebben, és próbálkoztunk is -, hogy ki lehetne-e alakítani egy olyan rendszert, hogy évről évre kiemelnénk azokat, amelyek biztos, hogy jól működnek, és azt mondani, hogy ezeket valamilyen formában, akár szponzorációban, akár költségvetésben támogatjuk. Ez nyilván biztonságot jelentene nekik, és egy nagyon komoly szűrőt kellene azokkal szemben felállítani, akik ebben a rendszerben nincsenek benne.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdések? Hadházy Sándor képviselő úr!
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azt szeretném megkérdezni, hogy a minősítési rendszer milyen turisztikai és marketingszempontokat tartalmaz, és hogy a források felhasználásánál ez az előkészítő bizottság, szervezet kap-e majd valamilyen szerepet, vagy pedig ezzel a munkával ő befejezte tevékenységét, és onnantól kezdve majd úgymond a tiszta politika fogja működtetni ezt a rendszert. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, vélemény? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor megadom a válaszra a lehetőséget főosztályvezető asszonynak, illetve elnök úrnak.
Dr. Szurmainé Silkó Mária válaszadása
DR. SZURMAINÉ SILKÓ MÁRIA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Egymást fogjuk kiegészíteni. Valóban ennek a rendszernek az volt a célja és változatlanul az, hogy egy átlátható és tervezhető fesztiválrendszer jöjjön létre, tehát amit önök elemeztek, illetve említettek, ez alapvető célja ennek a rendszernek. Tehát maga az a szűrő is, amiről itt szó van, hiszen nyilvánvaló, hogy azáltal, hogy regisztrálunk - ami egyfajta besorolást jelent majd nyilván, a minősítés erre ráépül -, egyben szűrőként is működik, hiszen ajánlásként fogalmazódik meg a döntéshozóknak. Nyilván nekünk az a felelősségünk és ehhez próbálunk társakat keresni minden területen és minden oldalról, hogy valóban ezt az ajánlást, amit ez a bizonyos bizottság, ez a szakmai intézőbizottság letesz az asztalra - és jelzem konszenzus alapján - azt valóban minél többen fogadják be elvként. Nyilván nem lehet ráerőltetni egyetlenegy bizottságra sem, hogy csak ez az elv működjék, de azt mindenképpen, hogy ezt ajánlásként be tudják fogadni, és érvényre tudják juttatni a maguk döntésében.
Most, hogy milyen szempontokat vettünk figyelembe, miután ez egy nagyon hosszú folyamat végső eredménye volt és az előző bizottsági ülésen egyébként szerepelt is a bizottsági anyagokban mind a regisztrációnak, mind a minősítésnek a teljesen részletes anyaga - de ha úgy gondolják, akkor természetesen Márta István összefoglalja ezt is.
És hogy milyen szerepet szánunk itt a felhasználásnál még azoknak, akik ebben részt vettek? Folyamatos és aktív szerepet és hál' istennek nagyon sokan vannak a tagok közül - már ennek a bizottságnak a tagjai közül -, akik maguk is részesei a döntéshozásban a különböző bizottságoknak, hiszen olyan szervezeteket képviselnek, és azt gondolom, hogy ezáltal nem csak a saját szűkebb szerepük, hanem egy tágabb szerep is kinyílik és fogják tudni nyilvánvalóan megfelelően ezen elvek alapján képviselni mindezt.
István, légy kedves a belső tartalomról.
Márta István elnök válaszadása
MÁRTA ISTVÁN elnök (Magyar Fesztivál Szövetség): Bonyolult a rendszer. Tényleg nem untatnám önöket azzal, hogy a négy kategórián belül, tehát amit említettem, hogy a művészeti és kulturális fesztiválok, a gasztronómiai fesztiválok, a pusztán amatőr fesztiválok, illetve az egyéb fesztiválok, hisz 28 műfajban dolgoznak a magyarországi fesztiválok, ezen belül három prioritást alakítunk ki.
Az első, lett légyen szó gasztronómiáról vagy kultúráról, a tartalom rettentően fontos, tehát a legfontosabb, és valószínű a legtöbb pontszámot kapja; második a turizmusé, illetve az idegenforgalomra gyakorolt hatása az adott fesztiválnak; a harmadik ebben a bizonyos mátrixban, ami hasonlóan fontos, a helyi beágyazottság, tehát a települési vagy régiós, vagy mikro-régiós beágyazottsága az adott fesztiválnak. Természetesen mindezt megelőzi, ahogy definiáltuk a fesztivál fogalmát, tehát ez sem volt meg. Ebből a mátrixból alakul majd ki a kvalitatív és kvantitatív módszerekkel elért eredmény, amelyek alapján pontozást kap az adott fesztivál. És ettől kezdve ez az ajánlás, ez a folyamatos ajánlás befejezi a munkáját, hisz a döntéshozók kezébe adjuk azt a fajta minősítési rendszert, amivel vagy élnek, vagy nem élnek - természetesen mi azt szeretnénk, hogy éljenek vele.
A minősítéstől azt várjuk, hogy a fesztiválok a helyükre kerüljenek, tehát lett légyen szó egy kicsi falusi fesztiválról, ami nagy helyi értékkel bír egész a tavaszi fesztiválig, amely egy européer fesztivál és egy nemzetközi fesztivál, a helyére kerüljenek - ezt az ajánlást fogjuk önöknek, illetve a politikai döntéshozóknak letenni.
Természetesen ettől kezdve, hogy ki mennyire használja ezt az ajánlást, erre befolyásunk már nem lehet. A szövetségek érdeke viszont, hogy az igazságosabb és transzparens elosztás - tehát az állami résztámogatás elosztása - miatt ez működjön és működtessék azoknak, akiknek ez a feladatuk.
ELNÖK: Köszönöm elnök úr. Főosztályvezető asszonynak is köszönöm szépen, hogy a bizottság ülésére eljöttek, és ezt az anyagot nekünk előkészítették - munkájukhoz további sok sikert kívánunk.
Tájékoztató a 2009. évi turisztikai vonzerővel bíró kulturális nagyrendezvények támogatásáról
Ezzel a harmadik napirendi pontunkat befejeztük és rátérünk a negyedik napirendi pontra, amely egy tájékoztató a 2009. évi turisztikai vonzerővel bíró kulturális nagyrendezvények támogatásáról.
Előterjesztő az Önkormányzati Minisztérium, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium.
Köszöntöm államtitkár urat, aki részt vett az anyagok előkészítésében is. Kérdezem, hogy az előzetesen megküldött anyagokhoz kapcsolódóan van-e kiegészítésük. Amennyiben van, akkor az államtitkár úrnak megadom a szót!
Dr. Kovács Miklós szakállamtitkár szóbeli kiegészítője
DR. KOVÁCS MIKLÓS szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden. Köszönöm a lehetőséget, hogy beszámolhatok az országos turisztikai vonzerővel bíró kulturális rendezvények támogatásáról és külön öröm számomra az, hogy a 2009-es rendezvény támogatásról már múlt időben, tehát a döntéseket követően tudunk szólni 2008 őszén. Ezért kérem tisztelettel a bizottságtól azt, hogy az előterjesztés utolsó soraiban olvasható állításokat, mely szerint rövidesen sor kerül a döntésre, múlt időben szíveskedjenek értelmezni, és úgy tudom, hogy a héten, legkésőbb pedig a jövő hét elején a Nemzeti Kulturális Alap honlapján olvasható lesz az, hogy ezen a pályázaton ki milyen mértékű támogatást kapott.
Nagyon szépen köszönöm a minisztériumnak, mármint a jelenlevő minisztériumnak és természetesen a Nemzeti Kulturális Alapnak azt a lehetőséget, hogy nagyon rugalmasan és nagyon előremutató módon tudtunk együttműködni a tekintetben, hogy előre tudtuk hozni ezt a pályázati lehetőséget. Azt is szeretném elmondani a bizottságnak, hogy a 2010-es rendezvény pályázatra biztosított forrást a visszafogott, ámde mégis erre lehetőséget adó költségvetésünkben tervezzük, a nagyságrendeken nem kívánunk változtatni és reméljük, hogy 2009 őszére ugyanúgy meglesznek a bírálatok a 2010-es nagyrendezvények esetén, mint ahogy az idén történt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm államtitkár úr.
Főosztályvezető asszony, van-e kiegészítése?
Dr. Szurmainé Silkó Mária szóbeli kiegészítője
DR. SZURMAINÉ SILKÓ MÁRIA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nagyon-nagyon rövid kiegészítés ismételten. Ugyanúgy, mint ahogy az előző előterjesztésünknél is, ki kell emeljük azt, hogy mi tulajdonképpen az Önkormányzati Minisztériummal a turisztika vonatkozásában valóban közösen gondolkodunk, napi kapcsolatunk van és gyakorlatilag ez vonatkozik - és ez a kiegészítésnek egy pici része - a jövő évi kulturális turizmus évére is, amikor is nyilvánvaló, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium nem kerülheti meg, hogy ennek részese legyen és ebben gyakorlatilag folynak az egyeztetések. Ha minden igaz, akkor holnap talán már egy ilyen végleges állapotnak megfelelő programsorozat is kirajzolódik, amiről ugyan utalás történt itt az anyagban, de ezek még a tervek szintjén vannak, hiszen a költségvetés belső mozgása még nem zárult le. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselőtársaimat kérdezem, hogy van-e kérdésük vagy véleményük az anyaggal kapcsolatban.
Nekem röviden csak két kérdésem lenne. Az egyik megjegyzésem - de ezt már a korábbi ülésen is elmondtuk -, hogy nagy öröm az, hogy gyakorlatilag ebben az évben már augusztusban kiírásra kerültek a pályázatok, és ezek szerint akkor már a bírálaton is túl vannak, ehhez gratulálunk, a jövő évi tervezhetőség szempontjából ez rendkívül fontos és sikeres előkészítést jelent. Az külön öröm, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium, illetve az Nemzeti Kulturális Alap megtartja az együttműködését és számíthatunk jövőre is egy ilyen közös program előirányzására, már csak azért is, mert a többször emlegetett turisztikai célelőirányzatból majd hiányoznak a regionális források erre, tehát ez az egyetlen lehetőség marad majd, ami segíti a nagyrendezvények létrehozását.
A két kérdésem pedig az lenne: az egyik, hogy a reneszánsz év programjainak az értékelése megtörtént-e és mit lát államtitkár úr, milyen eredményeket hozott ez.
Másrészt, a Magyar Kultúra Városa cím, amellyel szintén foglalkozik az anyag, ez konkrétan milyen előnyökkel jár. Köszönöm és akkor kérem a válaszokat.
DR. KOVÁCS MIKLÓS szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen. A reneszánsz év programja nem a turisztikai tematikus évhez kapcsolódott szorosan, de természetesen együttműködtünk az Oktatási és Kulturális Minisztériummal ennek a rendezvénysorozatnak a promótálásában. Az értékelést közösen fogjuk elvégezni, úgy gondolom, hogy elsősorban az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről fog erre sor kerülni; mi a turizmus és a marketing szempontjából mindenképpen pozitív hatásúnak értékeljük ezt a rendezvénysorozatot és magának a reneszánsz évnek a tematikáját és programját.
A Magyar Kultúra Városa egy olyan akció, amelynél szintén nagyon szoros az együttműködés az Oktatási és Kulturális Minisztériummal és eredményes is. A mi részünkről ennek a versenynek vagy vetélkedésnek a győztesei turisztikai promóciós lehetőséghez, ha úgy tetszik: városmarketing eszköztárhoz jutnak; nyilván a források rendelkezésre állásának a figyelembevételével tudjuk ezt a megjelenést biztosítani a résztvevő, illetőleg az eredményt elérő városoknak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Főosztályvezető asszony!
Dr. Szurmainé Silkó Mária válaszadása
DR. SZURMAINÉ SILKÓ MÁRIA főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Akkor annyi kiegészítés, hogy "a kultúra magyar városa" pályázat egyébként most került kiírásra, és majd december elején nyújthatják be azok a városok a jelentkezésüket, akik kívánnak ezzel élni. Nyilván oktatási vonalon ez leginkább a kulturális és művészeti élet fejlesztését célozná, és nyilván szeretnénk elérni azt, hogy ezekben a városokban és nyilván azokban a városokban is, amelyek esetleg nem pályáznak, de a későbbiek folyamán gondolkodhatnak rajta, alapvetően a kulturális értékek példaszerű bemutatását szorgalmaznánk, és szeretnénk elérni. Létrejött, és már működik is az a honlap, amely tulajdonképpen az összes, eddig díjazott város közös honlapja, ami még egy picit gyerekcipőben jár, mert most kezdtünk hozzá, tehát nyilván még csiszolgatni kell ezt a honlapot, de amely átjárható egyrészt a városok között, másrészt pedig nyilván a külső szemlélő számára is elérhető, és nyilván azokat az értékeket mutatja be, reprezentálja, amelyekkel méltán büszkélkedhetnek ezek a városok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még vélemény képviselőtársaim részéről? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor főosztályvezető asszonynak és államtitkár úrnak megköszönöm a megküldött előterjesztést, hogy részt vettek a bizottság ülésén, és segítették a bizottság munkáját.
Az "egyebek" között csak egy rövid tájékoztatás. Holnap 13 órakor egy rövid ülést tartunk, ahol a kapcsolódó módosító indítványokról szavazunk a költségvetéshez benyújtott indítványokhoz.
Van-e valakinek még megjegyzése az "egyebek" között? (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen képviselőtársaimnak a munkát, a bizottsági ülést bezárom. További szép napot kívánok mindenkinek!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 21 perc)
|
Bánki Erik |
Jegyzőkönyvvezetők: Turkovics Istvánné és Várszegi Krisztina