STB-6/2009.
(STB-77/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2009. március 31-én, kedden, 9 órakor
a Képviselői Irodaház V/520. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Helyettesítési megbízást adott *
Tájékoztató a Patrónus-program 2009. évi átalakításáról *
Tóth József szóbeli kiegészítése *
Dr. Szabó Tamás további válaszai *
Tóth József további válaszai *
Tájékoztató a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet által a 2009. évre tervezett sportlétesítmény-fejlesztési feladatokról *
Török Ottó szóbeli kiegészítése *
Tájékoztató a Sport XXI. utánpótlás-nevelési program 2008. évi működéséről, valamint a 2009. évi tervekről *
Dr. Szabó Tamás szóbeli kiegészítése *
Dr. Szabó Tamás további válaszai *
Elnököl:Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP)
Nagy Imre (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Hadházy Sándor (Fidesz)
Kovács Ferenc (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Lengyel Zoltán (független)
Helyettesítési megbízást adott
Pál Béla (MSZP) Nagy Jenőnek (MSZP)
Koscsó Lajos (MSZP) dr. Horváth Klárának (MSZP)
Tóth József (MSZP) dr. Tóth Józsefnek (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz) Bánki Eriknek (Fidesz) - megérkezéséig
Lasztovicza Jenő (Fidesz) Hadházy Sándornak (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz) Szalay Ferencnek (Fidesz)
Török Ottó sport szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium)
Dr. Szabó Tamás főigazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet, Utánpótlás-nevelési Igazgatóság)
Tóth József igazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet, Utánpótlás-nevelési Igazgatóság)
Dr. Máté János osztályvezető (Önkormányzati Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 12 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Sport- és turisztikai bizottság mai ülésén.
Tisztelt képviselőtársaim írásban, előre megkapták a mai ülésre szóló meghívót, illetve a meghívóban szereplő napirendi pontokhoz szükséges előterjesztéseket.
Egy módosításra tennék javaslatot: tegnap Jauernik István államtitkár úrral egyeztetve abban maradtunk, hogy a Formula-1-es Világbajnokság Magyar Nagydíj 2012-2016 közötti szerződését levesszük a mai ülés napirendjéről, mert további egyeztetéseket igényel. Államtitkár úr kérdezte, hogy mi a mi munkacsoportunk álláspontja, én jeleztem neki, hogy aggályaim vannak az évről évre való inflációkövetés beépítésével a szerződésbe, jelenleg is elég magas a licencdíj, és ehhez képest a következő időszak végére szerintünk irreálisan magas szintre emelkedne. Államtitkár úr jelezte, hogy a Pénzügyminisztérium is hasonló állásponton van, így tehát további kormányzati egyeztetést folytatnak, és jelezni fogja, amikor következő ütemben a bizottság elé kerülhet az előterjesztés.
Tehát ilyen módon, az 1. napirendi pontot levéve, négy napirendi pontunk marad, és értelemszerűen a 2-estől folytatódóan, új sorszámmal kerülnének ebbe a formába.
Kérdezem, hogy további kiegészítésük, javaslatuk a napirendhez van-e. (Nincs jelentkező.)
Amennyiben nincs, akkor kérdezem, hogy ki az, aki ezzel a módosítással a mai ülés napirendjét elfogadja. Kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény? (Nincs ilyen.) Tartózkodás? (Nincs ilyen.)
Megállapítom a jelenléti ív alapján, hogy bizottságunk határozatképes, napirendjét pedig egyhangú szavazással elfogadta.
Tájékoztató a Patrónus-program 2009. évi átalakításáról
Ilyen módon 1. napirendi pontként meghallgatunk egy tájékoztatót a Patrónus-program 2009. évi átalakításáról; az előterjesztő az Önkormányzati Minisztérium sport szakállamtitkársága. Köszöntöm szakállamtitkár urat és kollégáit, és megadom a lehetőséget arra, hogy az írásbeli anyaghoz képest szóbeli kiegészítésüket megtegyék.
TÖRÖK OTTÓ sport szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A Patrónus-program 2009-es fejlesztésével kapcsolatban Tóth József igazgató úr a NUSI-UPI képviseletében tartja meg a tájékoztatást, illetve ad kiegészítést, ha a bizottság egyetért ezzel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tóth József igazgató úr, öné a szó.
Tóth József szóbeli kiegészítése
TÓTH JÓZSEF igazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet, Utánpótlás-nevelési Igazgatóság): Köszönöm. Igyekeztünk informatív anyagot összeállítani, mindent leírni, úgyhogy nagyon röviden csak annyit fűznék hozzá, hogy ahogy leírtuk, az indulásnál minden egyes sportágat végigjártunk, az összes érintett vezetővel egyeztettünk a program új elveiről, nagyságrendjeiről, és egyöntetűen pozitív fogadtatással találkoztunk.
A bérkorrekciók tetszést arattak, tehát azok a változtatások, amelyek a Héraklész-program, illetve a Patrónus-program összevonása tekintetében valamelyes csökkenést, és emellett a létszámok növelését jelentették. Mindösszesen minden sportág lényegesen nagyobb összeggel gazdálkodhat, vagy nagyobb összegre támaszkodhat az idei évben, mint a tavalyiban, ezek egyöntetűen pozitív fogadtatásra találtak.
Érdeklődve várjuk, hogy az értékelés során, ami majd év végén, ősszel történik, valóban tartalmilag hogyan sikerült előrelépni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, igazgató úr.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a tájékoztatóval kapcsolatban van-e kérdésük, esetleg véleményük. (Jelentkezésre:) Nagy Jenő képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr!
NAGY JENŐ (MSZP): Azt szeretném megkérdezni, hogy vannak-e terveik a program bővítésére, és milyen sportágak szeretnének esetleg bekerülni a programba.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelentkezésre:) Szalay Ferenc képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Azt szeretném megkérdezni... A 3. oldalon jelzik, hogy 90 ezerről 60 ezer forintra csökkent a patrónusok havi illetménye, illetve 200 ezerről 170 ezerre pedig patronáltaké. Ez nyilván arról szól, hogy többeknek adják ugyanazt az összeget. Nem okoz majd problémát a későbbiekben, hogy kevesebb lesz az összeg?
Illetve az ellenőrzést kérdezném meg, mert én is azt gondolom, hogy jó a program, nagyon sokat tanulnak egymástól, csak nyilván - lehet, hogy szeptemberig - ki kellene gondolni az ellenőrzést, hogy hogyan, miképpen lehet megoldani, mert az eléggé komoly probléma, amit jeleznek, hogy nem tudják kontrollálni a szakmai munkát; bár lehet, hogy maga a Héraklész-program ebben segít, az összevonásával. Nem tudom pontosan. Kérdés inkább, hogy hogyan lehet megoldani.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. (Jelentkezésre:) Tóth József képviselő úr, öné a szó.
DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP): A kérdésem úgy szól, hogy milyen a Magyar Labdarúgó Szövetséggel az együttműködés, figyelemmel arra, hogy többször nehezményezték a Bozsik-programmal kapcsolatos álláspontjukat, és hogyan ítélik meg a magyar labdarúgás utánpótlásának a jelenlegi helyzetét.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további kérdés? (Nincs jelentkező.)
Nekem is lenne egy kérdésem. Az anyag az 5. oldalon beszél arról, hogy az idei évtől lehetőség nyílik arra, hogy egy patrónus több patronált munkáját segítse. Van-e erről valami konkrét elképzelés? - ugye itt az edzői műhelyek kialakítására, létrehozására gondolok.
Felmérésre kerültek-e a konkrét igények sportáganként, és az mit jelent, körülbelül hány új patronált bevonását teszi lehetővé a programba?
Amennyiben több kérdés nincs, akkor megkérem igazgató urat, hogy válaszoljon az elhangzott kérdésekre.
TÓTH JÓZSEF igazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet, Utánpótlás-nevelési Igazgatóság): Köszönöm a kérdéseket; sorban igyekszem haladni.
A tavalyi évről az idei évre a bővítés - az első és az utolsó kérdés itt összehajlik -, a patronáltak száma körülbelül a duplájára növekedett. Ez a kérdés összefügg az összegek csökkentésével is, tehát két dolog történt egyszerre: a személyenkénti-havonkénti összegek csökkentek, a program éves keretösszege viszont növekedett. (Az ülésterembe érkezik Kovács Ferenc.) Ez a két tényező együttesen növelte a programba bevonható edzők számát, és még egyszer megismétlem, hogy a patronáltak száma körülbelül a duplájára tudott így növekedni. Ez az a tényező, ami a sportágak egyöntetű tetszésével találkozott, tehát nem találkoztunk egyetlenegy olyan kritikus hanggal sem, hogy a patronáltak bruttó bérének 200-ról 170-re, vagy a patrónusok bruttó bérének 90-ről 60 ezerre történő csökkenése gondot okozott volna. Egyetlenegy ilyen kritikai hang sem jutott el hozzánk, ellenkezőleg, a létszámbővülést üdvözölte minden sportág.
Itt hadd jegyezzem meg azt is, hogy ez a program rávilágított arra az óriási problémára is, hogy egyre kevesebb a főállású edző a magyar sportban, vannak olyan sportágak, ahol ez szinte a nullához tart. Sok sportágban hónapokig tartott, mire találtak olyan egyesületet, ahol valaki főállásban tudta ezt a programot vállalni, főállásban tudott az egyesületben edzői munkát vállalni, illetve az egyesület hozzá tudta tenni a program által igényelt közterheket. Vannak olyan sportágak, ahol ezeket hónapokig keresték, és csak április 1-jére - január 1-jével indult ez a lehetőség, és csak április 1-jére - tudták megtalálni, három hónapig tartott, mire ezt összegyűjtötték. Tehát jól látszik a program szervezése során, hogy az edzői státuszok száma évről évre olvad, egyre nehezebb kvalifikált, vagy egyáltalán főállású edzőt találni a magyar sportban.
További bővítés jelenleg, legjobb tudomásom szerint nincs napirenden. Azok az anyagi keretek, amelyek ezt a programot szolgálják, ha jól tudom, a következő, tehát a 2010-es évben is a jelenlegi szinten kerülnek tervezésre, ami egyelőre bővítést nem tesz lehetővé. Ezzel a bővítéssel az idei évben elértük azt, hogy mind a húsz Héraklész-sportág bekerült a programba, tehát azok a sportágak, amelyeket általában több program mentén az állam az utánpótlás érdekében finanszíroz, azokat a Patrónus-program is lefedi, ily módon, még egyszer mondom, egyelőre a további bővítés nincs napirenden. Az ellenőrzés valóban a sarkköve lehet ennek a programnak; az előző évben éppen itt volt a legnagyobb hiányosság. A szövetségekkel kötött szerződésben idén újdonságként azt is kikötöttük, hogy mielőtt a támogatások folyósítására sor kerül, a szövetségeknek kellett személyekre bontva elkészíteni egy - nevezzük így - munkaköri leírást. A munkaköri leírásnak azokat az általános feladatokat is tartalmaznia kellett, amelyeket megadtunk, de a szövetségeknek ki kellett egészíteni személyre, korosztályra, sportágra, speciális feladatokra bontott munkaköri feladatokkal. Ez lehet az alapja annak, hogy ezt mi ne csak év végén, ahogy mondtam, hanem menet közben is ellenőrizzük. Ennek a folyamatnak az előkészítése, megtervezése még előttünk van, hiszen ahogy említettem, néhány sportágban még maguk a szerződések sem álltak össze, pontosabban a múlt héten, a mai és a tegnapi napon sikerült végre erre pontot tenni, és az összes sportággal az összes szerződést megkötni, illetve előkészíteni. Ezek összegzése után nyílhatna mód arra, hogy valamilyen rendszeres ellenőrzést beépítsünk a programba - ez egyébként feltett szándékunk.
Az egy patrónus, több patronált szintén teljesen új elem. A tavalyi évben mechanikusan egyetlenegy patronált tartozhatott egy patrónushoz, most a sportágak egy jelentős részében ez megváltozott, pontosan azért, mert a patronáltak, tehát a feltörekvő fiatal, képzésben részt vevő edzők számát szerettük volna a program révén bővíteni. Jóval nagyobb arányban tudott így a patronáltak száma növekedni a tavalyi évhez képest, és jóval kisebb arányban növekedett a patrónus edzők száma. Ez egyöntetűen megint csak a sportágak tetszésével találkozott. A labdarúgásra vonatkozó, és a Patrónus-programon messze túlnyúló kérdésben a professzor úr tervezi a választ.
ELNÖK: Szabó Tamás professzor úr, öné a szó.
DR. SZABÓ TAMÁS főigazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet): Tessék megengedni, hogy azért néhány megjegyzést fűzzek a Patrónus-programhoz. Ez egy teljesen új kaland, aminek a gyermekbetegségeit azért mostanában megéljük. Talán közérdekű az, hogy az alapelv az volt, hogy kiválóan képzett emberek tanítsák a fiatalokat, és ezzel megpróbáljuk azt elérni, hogy magasabb szintre emelkedjen a szellemi tartalék. Kiderült, hogy egy sor sportág küzd azzal, hogy nincsenek főfoglalkozású edzők, vagy nagyon kevés számban vannak; igazából nem tudjuk megmondani, mert nincsenek olyan korrekt nyilvántartások Magyarországon, hogy milyen végzettségű, milyen képzettségű emberek különféle sportágakban hogyan dolgoznak. Valami elkezdődött az Olimpiai Bizottságban, egy adatgyűjtés, ami szerintünk nem teljes körű, mindenesetre dicséretes. Ez egy nagy bizonytalansági tényező.
Kettő: érzékeljük azt, hogy az volt az alapelv, hogy egyesületeken is próbáljunk meg segíteni, úgy, hogy edzőket fizet az állam, mint patronáltakat, azzal a közös teherviseléssel, hogy az egyesületek próbálják meg kifizetni a járulékokat, mert így is jól járnak. Nagy meglepetésünkre egy sor esetben ez az elképzelés jégre csúszott, azért, mert az egyesületeknek annyi pénzük sincs, hogy azt a harmincvalahány százalékos járulékát ki tudják fizetni a 170 ezer forintos bruttó bérnek, ezért néhány esetben sportági szövetségek átvállaltak ilyen költséget. Felmerül az, hogy tartható-e ez a szándék. Szerintünk igen, mert a közös teherviselésnek kényszerítő erői is vannak, tehát aki pénzt kap, az másképp bánik azzal, mintha neki is hozzá kell járulni, tehát ezt mindenképp el kellett mondani. Az biztos, hogy át kell gondolnunk az egész rendszert, és erre az igazgató úr már célzott, hogy lehet, hogy új formákat is kell alkalmaznunk. Azért érzékeny a kérdés, mert nagyon nagy nyomás van rajtunk az állami edzők alkalmazásával kapcsolatban. Ez egy nagyon nehezen kezelhető dolog. Mi azt mondjuk, hogy szükség van állami edzőkre, ha állami feladat van, akkor szükség van állami alkalmazottakra, ugyanakkor pedig néhány esetben olyan érzésünk van, mintha e szakmai véleményünk miatt egy kicsit szégyenkeznünk kellene. Át kell gondolni ezt az egész dolgot. Tavaly elindult, idén egy korrekcióval megy ez az egész történet, és jövőre ki fog tisztulni a pénz szerintünk. Ennyit szerettem volna ehhez hozzátenni.
Labdarúgás: nem teljesen ehhez a témához tartozik, de ide is sorolható, mert a labdarúgást külön kezeljük. Tetszenek látni majd a Sport XXI. anyagból, hogy azért az állam kiemelt figyelmet fordít a labdarúgás támogatására, ami főként a pénzeszközökben és a jogosítványokban látszik. Szerintünk egy nagyon lassú, de markáns áttörés történt a hazai labdarúgás szakmai finanszírozásában. Talán szerénytelenség azt mondani, hogy amikor mi az ellen küzdöttünk néhány éve, hogy nem a 6-7-8 éves gyerekeknél dől el, hogy milyen szintű lesz a labdarúgás, hanem a Héraklész mintájára a serdülőkor utáni képzés minősége fogja meghatározni, hogy milyen szintre jutnak a játékosaink, ebben nagy vita volt, de végül is az idő minket igazolt. Azért érdekes a dolog, mert az alsó korosztályoknál finanszírozzuk mi a magyar labdarúgást, tehát a 6 évestől a 14 éves korig, ezért is alakult meg aztán - hogy az iskolába be lehessen menni - az MGYLSZ, a Gyermek Labdarúgó Szövetség. Egy sor új elem jelent meg, ugyanakkor pedig az igazán minőségi képzést az államtól függetlenül - és itt ez azért egy komoly bizonytalanság - az akadémiáknak kell felvállalniuk. Akadémiák jönnek létre - ezek főként üzleti vállalkozást jelentenek, az államnak ide pénzt nem nagyon szabad adni, legalábbis a jelenlegi helyzetben -, ugyanakkor ez viszont annyit is jelent, hogy a szakmai kontroll nincs meg, hiányoznak az akadémiai képzéshez az alapvető szakmai dokumentumok, tehát nincsenek képzési elvek leírva, ahány ház, annyi szokás, aztán majd meglátjuk, hogy mi fog ebből kisülni. (Becsó Zsolt az ülésterembe érkezik.) Mindenesetre optimisták vagyunk mi, csak egy baj van, hogy annak az állami szerepvállalásnak a kimenete, amit mi itt a labdarúgásban támogatunk, illetve végzünk, jelen pillanatban nem teljesen hatékony, azért, mert nem tudjuk, hogy utána mi történik ezekkel a gyerekekkel. Mindenesetre nőtt a létszám, nőtt a szervezettség, ugyanakkor pedig rendkívüli adminisztratív terhek hárulnak a végrehajtókra. Látjuk, hogy ebből baj lesz, hiszen olyan szabályzók vannak az állami pénzek elköltésénél, amit egy ilyen szűkre szabott apparátus, mint az Utánpótlás-nevelési Igazgatóság, nagyon nehezen tud ellátni. Ennyi a futballról.
ELNÖK: Köszönjük szépen a kérdésekre adott válaszokat. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e még olyan véleményük, amelyet szeretnének az előterjesztőkkel megosztani. (Jelentkezésre:) Mohácsi József képviselő úr, öné a szó.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Előadók! Tulajdonképpen a vívással kapcsolatosan szeretnék kérdezni, és elnézést, hogy egy sportágat ragadok ki, de pontosan amiatt kérdezem, mert itt az edzői, szövetségi kapitányi létszámok tekintetében azért van némi ellentmondás. Az előző időszak olimpiáján, ugye, a mostanihoz, az utolsóhoz képest feleannyi olimpiai pontot sikerült összehoznunk, mint az azt megelőzőnél, akkor, amikor egy szövetségi kapitány működött. Most három van, ha jól tudom, és három bér, három költség tekintetében rosszabbak az eredmények. Tehát itt azért van némi ellentmondás. Esetlegesen ez jellemző más sportágaknál is? Nyilván a szakmai munka is nagyon fontos, és részleteiben természetesen a szakágaknak is kell, hogy legyen vezetőjük, az meg is van, de ennek kapcsán lehet, hogy egy kicsit gazdaságosabban is lehetne működni, az eredményről nem is beszélve. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További vélemények? (Jelentkezésre:) Szalay Ferenc képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Valóban, a program kiváló, jó, de én mindig kétkedve fogadom ezeket a programokat, hiszen amíg nem volt Patrónus-program, működött normálisan a sport. Nem azért, mert volt vagy nem volt, hanem azért, mert életpálya és életcél lehetett edzőnek lenni, az edző megélt abból, amit csinált, elismerte az állam, elismerte az ország, elismerte a szülő, a sportoló, mindenki. Szerintem a probléma ott van, hogy ma Magyarországon az edző teljesen leértékelődött, mint egyébként a sport maga is, így aztán lehet ilyen hiánypótló programokat hozni, amivel esetleg segítünk egy kicsit, de önmagában az egészet nem kezeli.
Ezért a labdarúgóedző-kérdés kiváló. Az akadémiák megint miért jöttek be? Pénzt lehetett belőle csinálni, képzetlen edzők jönnek ki az akadémiákról edzőknek, merem mondani, hogy felkészületlen labdarúgóedzők, ezekre bízzuk rá a gyerekeket, akiknek fogalmuk nincsen egyébként, hogy mit kellene csinálni. A magyar edzőképzés volt olyan szinten, mint a világ bármelyik edzőképzése. Erről is érdemes beszélni, hogy most van-e olyan szinten, mint volt. Nincs olyan szinten, vagy legalábbis sok sportágban már nem lehet ezt kimondani.
Azt gondolom, hogy nagyon-nagyon komoly a probléma ez ügyben. Beszélhetünk itt sokféle aspektusból sportról, de edzők nélkül nem fogunk tudni előremenni.
Ahogy professzor úr mondta, a legjobb korosztály a serdülő korosztály, ott kellene velük a legtöbbet foglalkozni. Ez tudományos dolog, ez nem játék, ez nem arról szól, hogy most beverem a szöget, aztán kihúzom, ez egészen más dolog, és ebben a kérdésben nagyon messze vagyunk attól, hogy a megoldást megtaláljuk, nagyon messze. Ez az anyag is a kétségekről szól egyébként, úgy érzem, hogy valaki mindig próbál valami jót csinálni, hogy ebből a piciből, ami van, megőrizze a legjobbakat, de nem fogjuk tudni megtenni. Tehát összességében az egészet, úgy látom, hogy nem tudjuk kezelni. Azt látszik, hogy erőlködés van, jobbító szándék van, de katasztrofálisnak érzem a kérdést.
Az ellenőrzésről. Működött annak idején, úgy hívták, hogy szakfelügyelet. Ez a dolog onnan indult, hogy elkészítették az edzéstervet, azt már megnézte valaki, hogy milyen, aztán az edzésre kiment valaki, megnézte, hogy az az ember hogyan dolgozik, számon kérte, beszámoltatta. Nem gondolom, hogy újat kellene kitalálni. Itt már adott rendszerek vannak, de ez megint pénz, pénz, pénz, és elhatározás, elhatározás, elhatározás. Nem fog működni a dolog, bármekkora energiát fektetünk bele, nem fog működni sajnos. És nemcsak a vívóknál lehet megkérdezni, hogy hány szövetségi kapitány van. Majdnem mindegy, hogy hány szövetségi kapitány van, a lényeg az, hogy lent, mondjuk valamely vidéki városban van-e vívó szakosztály, ott dolgoznak-e normálisan az emberek, van-e testnevelő tanár, aki a gyereket kiválasztja, segíti, hogy ott maradjon a sportágban. Aztán, hogy fent mi lesz, az már rendben van, csak egyáltalán jöjjön fel a gyerek. Az edzők nincsenek rákényszerítve arra, hogy jól dolgozzanak, ráadásul nem tud belőle megélni, nem fogja életpályának választani ezt, az egyesületekben nincsen forrás arra, hogy működjenek rendesen, normálisan.
Én ezt már csak halkan mondom, nem olyan vehemensen, mint eddig, mert úgy érzem, hogy falrahányt borsó az egész, viszont köszönet a munkáért, amit az anyagba fektettek, mert ez egy nagyon jó anyag.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólási igények? (Nincs jelentkező.)
Én is azt gondolom egyébként, hogy egy nagyon fontos kérdésről van szó, nyilván ezt mutatja a képviselői aktivitás is ezen a téren.
Valamikor még, amikor Sárközy Tamás elnök úr meghallgatása történt a bizottsági ülésen, amikor a Nemzeti Sporttanács elnöki kinevezését kapta, akkor is szóba került az edzőképzési program. Én akkor nagy örömmel hallottam, hogy elszánt az elnök úr ezen a téren, és ha jól emlékszem, ő 100 millió forint többletforrásról beszélt, amit kifejezetten egy edzői ösztöndíjprogramra kívánt fordítani. (Szalay Ferenc: Testnevelő!) Bocsánat, nem edzők, testnevelők képzési programjára szerette volna fordítani, tehát egy olyan ösztöndíjrendszert dolgozott volna ki, ami ezt a Patrónus-programot erősítette volna, és igazából a bázist tudta volna szélesíteni. Engem megdöbbentenek ezek az információk - de ugye nem ez az első forrás -, miszerint ma már nem lehet megfelelően képzett, kvalifikált edzőket találni, akik itt maradnak, és az utánpótlás-nevelésben, vagy bármely sportág vezetésében tevékenykednek. Nagyjából egyébként az olimpiai szereplés értékelését követően is ez volt az egyik ténymegállapítása magának a MOB-nak is, hogy egyrészt egyre szűkül a bázis, tehát egyre kevesebb gyerek vonható be a sportba, utána pedig nyilván az élsportba, és sajnos jelentősen csökken az edzők száma, arról nem beszélve, hogy valóban, az általános iskolákban, a sportegyesületekben az edzők képesítése, képzése, továbbképzése is egy kulcsfeladat kellene, hogy legyen.
Az viszont már nem lepett meg, amit igazgató úr elmondott, miszerint az egyesületek még a járulékok kifizetését sem tudták megtenni sok esetben. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen azt gondolom, hogy 2009-ben sajnos tömegével fognak tönkremenni és megszűnni egyesületek, hiszen az eddigi legfőbb támogatóik, az önkormányzatok kivéreztek mára, nincsenek meg azok a többletforrások, amikből eddig, gyakran erőn felül is képesek voltak a sportegyesületeket támogatni. Ugye mindenféle elemzést olvastunk már arról, hogy amíg kormányzati szinten a sporttámogatás az éves költségvetési büdzséből csak tizedszázalékokban mérhető, addig az önkormányzatok bőven 1 százalék fölött, valahol 2 százalék, vagy afölött is teljesítenek. Ez kulcskérdés volt eddig is a sportegyesületek működése és működtetése terén. Sajnos azt látom én magam is egy sor önkormányzatnál, hogy ebben az évben erre már nem tud sor kerülni, hiszen a gazdasági válság jelentősen visszaveti az önkormányzatokat, azok a szabadfelhasználású források, amelyek eddig elsősorban az iparűzési és egyéb helyi adókból eredtek, 50-60 százalékkal esnek vissza településenként; márpedig ezt a többletfinanszírozást nem tudják más forrásból megoldani az önkormányzatok. Talán valamilyen segítség lehet erre az a sportnormatíva, amit a 2009-es költségvetésben a parlament elfogadott, bár az a baj, hogy akkora a nyomás az önkormányzatokon, hogy sokhelyütt, miután ennek csak egy része kötött, a diáksport része, azaz 450 millió forint, a többi felhasználására már nem lehet őket rászorítani, hogy az is kifejezetten csak sportcélokat szolgáljon.
Tehát ilyen körülmények között különösen fontos szerepe van ennek a Patrónus-programnak, és bár nyilvánvaló az öröm, hogy a patronáltak számát a duplájára lehetett növelni, viszont ennek ára volt, és ilyen módon az egy patrónusra, illetve egy patronáltra jutó forrás csökkent, bár azt örömmel hallottam, hogy ez lényegében a rendszer működését, eddig legalábbis, nem befolyásolta. Ez persze nyilván nem jelenti azt, hogy nem kell arra törekednünk, hogy a következő évben helyreállítsuk ezt a kérdést, és próbáljuk növelni a Patrónus-programra jutó forrásokat. Azt gondolom, az lesz a bizottság feladata is, hogy igyekezzen elkövetni mindent annak érdekében, hogy a következő évi költségvetésben ne csak a szinten tartást, hanem valamilyen szinten a forrásnövelést is meg tudjuk oldani.
Elhangzottak még kérdések, azokra majd kérnék választ, mint ahogy arra is, hogy a Nemzeti Sporttanácsnak ez a 100 millió forintja végül is meglett, nem lett meg, fel lett használva, ha erről kaphatnék valami információt.
Szabó Tamás professzor úr jelezte, hogy szót kér.
Dr. Szabó Tamás további válaszai
DR. SZABÓ TAMÁS főigazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet): Azt tetszenek tudni, hogy nem nagyon kerüljük a konfliktusokat a munkánk során, de ez egy szakmai kérdés. Három olyan dolog van, amiből kettő itt elhangzott, amely meg fogja határozni a magyar sport jövőjét. Az egyik az, hogy mi van az egyesületekkel. Amikor mi feltettük ezt a kérdést, hogy valami jövőkép van-e az egyesületekkel kapcsolatban, azt a választ kaptuk a Nemzeti Sporttanács ülésén, hogy nincs jövőkép, mint ahogy nincs jövőkép a kultúrában és mit tudom én, hol. Így azért nagyon nehéz együttműködni olyan emberekkel, akiknek azt kell mondanunk, hogy nincs jövőkép. Ez egy alapvető probléma. Ne tessenek engem félreérteni, ez nem politikai kérdés, ez főként pedagógiai kérdés, mert a gyerekeinkről van szó, akiknek a környezetet biztosítani kell ahhoz, hogy egészségesek, épek, kiegyensúlyozottak legyenek. Ez egy nagyon nagy probléma.
Ehhez kapcsolódik az edzői probléma. A 100 millió forintról nem tudunk. Annyit tudok, és itt, mint MOB-alelnök beszélek - egy skizofrén állapotban vagyok ilyen vonatkozásban -, hogy a MOB saját forrásból próbál 50 millió forintot mobilizálni - eredetileg 100-ról volt szó, de most már 50-nél tartunk -, hogy valamiféle segítséget nyújtsanak az edzőknek. Itt azért van egy veszedelmes dolog, egy olyan lobbi, amely jelen pillanatban tanácstalan, hogy milyen edzőket, kit kell támogatni. Magyarországon az edzői társadalom eléggé differenciálódott: van a topon néhány edző, akik nagyon sok pénzt keresnek, van egy középréteg, amelyik elvan, és van a legnagyobbik fele, aki gyakorlatilag társadalmi munkában dolgozik - ezek az emberek teljesen magukra hagyottak. Kérdés, és ez összefügg egyébként a patrónus problémájával is, hogy ha állami erőforrásokat akarunk beletenni, vagy akár valamilyen civil szervezet pénzét, akkor kinek kell adni. Kimunkálatlan ez a történet, de összefügg az egyesületek bajával, tehát nem lehet kettéválasztani. Van egy harmadik dolog, amiről itt nem esett szó, de alapvető problémának látjuk: állami programokat csinálunk, és ezt köszönjük, hogy ilyen támogatottságunk van akár az utánpótlás-nevelésben, viszont nincsenek országos struktúrák, amelyek ezeknek a pénzeknek a felhasználását hatékonyabbá tudnák tenni; a lokális helyeken nem tudjuk igazán, hogy mi történik.
A szövetségek kapták meg a jogosítványt, hogy tegyenek javaslatot a pénzosztásra, de ez egy fals dolog, hiszen sokkal jobban tudják a helyi önkormányzatok, hogy hol szorít a cipő, és a helyi önkormányzatok - mint ahogy elnök úr mondta - több pénzt tesznek a sportba a tett színhelyén, mint amennyit az állam rá tud fordítani. Ez egy hármas alapvető pillér ennek különféle leágazásaival, mint továbbképzés, infrastruktúrafejlesztés vagy -rendbe hozás. Ezekkel a kérdésekkel szembe kell néznünk, mert amit Szalay Ferenc képviselő úr mondott, az igaz, tehát úgy tűnik, hogy van egy nagyon jó szándékú erőlködés, de az egész nem áll össze. Ez stratégiai kérdés. Mi azt szeretnénk, ha előbb-utóbb ezekről is lehetne beszélni, hogy legalább tudjuk, hogy mi a fenét akarunk csinálni öt év múlva. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még további reakció? Igazgató úr!
TÓTH JÓZSEF igazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet): Két gondolat. A vívás sportág ellentmondásos. Való igaz, hogy a felnőttben is az olimpián ismertek az eredmények, és kívánnivalót hagynak maguk után, de a másik oldalról örömmel mondhatjuk el, és nyilván önök is tudják, hogy az utánpótlás-világversenyeken rendre kiválóan szerepelnek, évről évre érmek garmadáját gyűjtik, tehát jó a prognózis, jó az utánpótlás.
A tavalyi patrónusrendszerben a vívás 1+1-gyel szerepelt, ami 3+3-ra növekedett. Ez gyakorlatilag leképezte azt a szakmai struktúrát, amit a sportág 2-3 éve kialakított, hogy egy szövetségi kapitányról szakágakénti három kapitányra álltak át. Ez egyébként az utánpótlás-nevelésben is bevált, hiszen a korábbi kapitány csak a felnőttekkel foglalkozott, most a három kapitány a teljes korosztályos vertikumot gondozza, és ez az egység a hétköznapi munkában is nagyon jól kamatozik, hiszen a keretedzéseken például a különböző korosztályok együtt jelennek meg, együtt vívnak, és ez a fiatalok számára mindig egy jó kihívás, egy jó motor, egy jó hajtóerő.
A második gondolat: beszéltünk arról, és teljesen jogos, hogy az egyik súlyos probléma az edző képzettsége, megbecsülése a magyar sportban, de a másik oldal is igaz, sajnos, hogy a kevés állami forrás sincs kellően összehangolva. Ezen a téren léptünk tulajdonképpen egy picikét előre, hiszen a három nagy forrás, a Wesselényi-ösztöndíjak, a Héraklész-program által biztosított státuszok és az amögött lévő bér, illetve a Patrónusból most úgy tűnik, hogy az utóbbi kettőt sikerült - legalábbis az indulás, a tervek szintjén - szakmailag összehangolni, de végül is az érintett sportági szakszövetségek munkáján, szervezettségén, koordinációján múlik, hogy ezeket a forrásokat mennyire teszi egybe, mennyire egyalapúan készít egy olyan listát, hogy a különböző szintű feladatokat ellátó edzőket melyik állami forrásból, milyen arányban támogatja. Azt látjuk, hogy nagyon kevés olyan sportág van, aki ezt tudatosan így kezeli. Az esetek nagy többségében, és ezt megtehetik, a sportágak külön-külön foglalkoznak a három csatornával, és véletlenszerű az, hogy hogyan áll össze a sportágban az edzők javadalmazása. Ebből fakad, hogy kevés információnk van, de ami információnk van, az afelé mutat, hogy rendkívül egyenlőtlenek, talán azt is megkockáztathatom, hogy nem igazságosak azok az elosztások, amelyek egy-egy sportágon belül a nem kevés, vagy mindenesetre nehezen megítélhető állami pénzek felhasználását jelentik, tehát hogy hogyan jutnak el egy-egy edzőhöz. Köszönöm szépen. (Lengyel Zoltán az ülésterembe érkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen a válaszokat. Azt hiszem, hogy sok fontos kérdés fogalmazódott meg, és tanulságos volt a bizottság tagjai számára az előterjesztés. Köszönjük szépen a szakállamtitkárságnak és a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézetnek az előkészítést. Az első napirendi pontunkat lezárjuk.
Tájékoztató a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet által a 2009. évre tervezett sportlétesítmény-fejlesztési feladatokról
Áttérünk a 2. napirendi pontunkra, amelyben meghallgatunk egy tájékoztatót a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet által a 2009. évre tervezett sportlétesítmény-fejlesztési feladatokról - az előterjesztő az Önkormányzati Minisztérium sport szakállamtitkársága.
Államtitkár úr, kérdezem, hogy az írásos anyaghoz van-e szóbeli kiegészítésük, és amennyiben van, azt ki fogja megtenni.
Török Ottó szóbeli kiegészítése
TÖRÖK OTTÓ sport szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen. Néhány apróságot én egészítenék ki az írásos anyaghoz képest. Szerettem volna, ha kicsit vaskosabb a NUSI 2009-es felújítási terve és megvalósulásának az ütemezése, bár hozzá kell tennem, hogy ahhoz képest, amilyen helyzetben a sportköltségvetés, illetve az intézményi költségvetés van, ahhoz képest azt gondolom, hogy elég markáns beruházási összegekről tudunk beszélni.
Néhány apró kiegészítést tennék. Az egyik az, ami nem szerepel az írásos anyagban, hogy a Komjádi Uszoda 800 milliós felújítási pénzéhez egy nagyságrendileg hasonló energiaracionalizálási beruházás is meg fog valósulni. Ez azért nem szerepel az anyagban, mert ez egyébként effektív állami ráfordítást nem igénylő konstrukció, ezt tavaly a Hajós-uszodában már megvalósult program folytatásaként tesszük, amely közvetlenül állami forrást nem igényel, tehát egy befektető, nyertes ajánlattevő elvégzi a beruházást a saját kockázatára és költségére, és az energiaracionalizálással összefüggésben a gépészeti és egyéb felújítások által termelt haszon értékesítéséből fog neki megtérülni a beruházás - ez egy 15 éves szerződés. Azért választottuk ezt az utat, mert a Komjádi Uszodának az életveszély elhárítására ez a 800 millió forint körülbelül elég lesz, de ettől még maga az uszoda hosszú távon azért számos más problémával is küzd, és így a kettőt együtt vegyítettük, és így lesz egy 1,5-1,8 milliárdos beruházási összeg, úgyhogy azt gondolom, hogy ez eléggé markáns.
A másik, ami nem szerepel az anyagban, az a Fehér úti munkacsarnok kérdése. A Fehér úti munkacsarnok vonatkozásában az arra elkülönített összeg jelenleg egyensúlyi tartalékban van. Ezzel együtt az előkészítési munkákat a NUSI elvégezte, és dolgozunk rajta, illetve reménykedünk, hogy ez az összeg felszabadításra kerülhet, bár ezért nagyon sokat kell tennünk, ehhez egyébként kérnénk is a bizottság segítségét, hogy ha arra kerül a sor.
A harmadik kiegészítés pedig: a szakállamtitkárság Máté János úr vezetésével elkészítette a magyarországi sportlétesítmények helyzete és fejlesztési irányai típusú munkaanyagot, amely egy rövid kiegészítés után arra alkalmas, hogy a bizottságot tudjuk tájékoztatni, és megosszuk a bizottsággal ezt az átfogó koncepciót, amely lényegében az összes olyan elemet tartalmazza, ami ma a szakállamtitkárság látókörében van.
Röviden ennyi kiegészítést tennék az anyaghoz, és állok a bizottság rendelkezésére. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy az anyaggal kapcsolatos kérdésük van-e. (Jelentkezésre:) Nagy Jenő képviselő úr!
NAGY JENŐ (MSZP): Kettő rövid kérdésem lenne. Az egyik a balatoni általános olimpiai központ fejezetben szerepel, hogy a fejlesztések között azért nem szerepel a balatonfűzfői uszoda, mert az a Sportfólió Kht. vagyonkezelésében van, és az most végelszámolás alatt áll. Ez most az uszoda számára mit jelent? Tehát nem valami végveszélyt jelent, hanem csak ilyen adminisztratív dolog? (Szalay Ferenc: Nem eresztik le a vizet!) Ez az egyik.
A másik: a füredi vitorlásklubnál a fejlesztéseket olvasom, itt rendezvénysátor-alapozás, ilyesmi szerepel, és tudom, hogy nyertek 80 millió forintot. Az eredetileg nem valami szállásférőhely bővítésére lett szánva? (Török Ottó: Nem.) Akkor ezt rosszul tudom? Ez a rendezvénysátor... (Török Ottó: Nem.) Akkor majd erre...
TÖRÖK OTTÓ sport szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Válaszolhatok gyorsan erre a két kérdésre?
NAGY JENŐ (MSZP): Ja, még egyet kérdezek, és akkor arra is... (Derültség. - Közbeszólás: És akkor majd a többire is...) Bocsánat, ha már benne vagyok...
ELNÖK: Türelem rózsát terem.
NAGY JENŐ (MSZP): Ez a kérdés egyik fele, a másik a foci, az MLSZ stadionépítési terveivel kapcsolatban, és a Puskás Stadionnal, hogy most ezzel hogyan állunk, eldőlt-e már valami, mindegyik lesz, egyik sem lesz, vagy mi az irány. Ezt szeretném kérdezni.
ELNÖK: Rendben. Államtitkár úr, feltesszük a kérdéseket, és utána válaszol. Lesz itt még... (Török Ottó: Már mindegy, csak gyors válasz lett volna az első kettőre, a harmadikra már nem.) Reméljük, hogy a holnapi napot még túléli a stadion, abban nagyon bízunk, a teltház mellett.
(Jelentkezésre:) Szalay képviselő úr, utána Páva Zoltán.
SZALAY FERENC (Fidesz): Az "egyik sem lesz, mindegyik lesz" kérdéskörhöz kapcsolódnék. Volt egy olyan, nagyon jó elképzelés, hogy száz tornaterem és ötven tanuszoda épül. Azt gondoltam, hogy itt legalább annyi benne lesz, hogy nem épül, vagy hogy átadtuk, vagy valami hasonló, a sportlétesítmény-fejlesztési elképzelésekben azt gondolom, hogy nem baj, ha legalább annyit megjegyzünk, hogy nincs, vagy valami hasonlót.
A másik: a Moto GP-pálya kapcsán kérdezném, a múltkor is kérdeztem, ez ugyanolyan, mint a stadion, hogy lesz, nem lesz, mert ez egy sportlétesítmény, ugyanúgy, mint a Forma-1-es autópálya.
Tudunk-e valamit az önkormányzati sportlétesítmény-fejlesztésekről, legalábbis a nagyobbakról esetleg, hogy szerte az országban van-e valami lehetőség, mert itt ma már szóba kerültek az önkormányzatok, és én valószínűnek tartom, hogy a mai időszakban az önkormányzatok nagyon sok mindenben fognak tudni még a későbbiekben segíteni, és szerintem nem baj, ha legalább a megyei jogú városokhoz, vagy a nagyobbakhoz kimegy egy kérdőív, hogy ki mit gondol, vagy hogy látja. Jönnek pályázatok, kis pénzek ugyan, de lehet, hogy tudunk segíteni abban, hogy a létesítmények felújításában, fejlesztésében az önkormányzatok partnerek legyenek.
Az adótörvények rendszeresen ide is eljönnek, hozzánk, és nem láttam benne azt, hogy adótörvény-módosítási kezdeményezés lenne, amiről rendszeresen beszélgetünk, hogy vonjuk már be a magántőkét, és próbáljuk meg elérni azt, hogy az ő segítségükkel épüljenek létesítmények, akár adókedvezményt is kaphassanak. Tudom, nem ez az az időszak, amikor ebben nagyon gyorsan előremennénk, de legalább a gondolatot tartsuk már a felszínen mindig, hogy lehet, hogy a magántőke tudna segíteni a létesítményfejlesztésben.
A dunavarsányi edzőtáborral kapcsolatban kérdezném: nekem az a hírem, hogy igazából a dunavarsányi edzőtábor nem a legkurrensebb valami, ráadásul 15 millió forintot belerakni... Mit lehet abból csinálni Dunavarsányban? Nem tudom, hogy ez egyáltalán megéri-e, oda befektetni.
A szolnoki fejlesztést kérdezném ez ügyben, mármint a kajak-kenu pálya fejlesztését, mert egészen biztos vagyok benne, hogy kevés lesz a szegedi, és a szegedi evezőspályát az ára miatt, a költségei miatt nagyon kevesen fogják tudni használni, a szolnoki fejlesztés pedig sokat segíthetne. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Páva Zoltán képviselő úr!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csatlakozva Szalay Ferenc kollégámhoz: van-e valami sportlétesítmény-kataszteretek, Ottó? Vagy legalább egy felmérés, hogy önkormányzati tulajdonban hány sportlétesítmény van, van-e valami koncepció ezeknek a fejlesztésére vonatkozóan? Most ugyan megjelent egy pályázat, amiben, azt hiszem, maximum 10 millió forintra lehet pályázni, az önkormányzati létesítmények felújítására. Ha a jövőben kiírtok ilyen pályázatot, én azt javasolnám, hogy legyen differenciálva. Mondjuk nyilván nem sajnálom, amikor egy kis falusi csapat öltözőjére rá kellene szánni 20 millió forintot is, de ahol például van egy futófolyosó, két sportcsarnok, uszoda, három füves, egy műfüves, salakos pálya, mint nálunk, ahol nyilvánvaló, hogy tudunk valamilyen formában segíteni, egy csomó közcélú, közhasznú, közmunkást most oda irányítottam, dolgozzanak, minimális anyagi ráfordítással egy kicsit karban lehet tartani, és ha még nyerünk 10 millió forintot, akkor egész szép dolgokat is tudunk művelni vele. De differenciáltabban kellene, mert nyilvánvaló, hogy egy megyei jogú városnak még nagyobbak a létesítményei, és sokkal, de sokkal több pénzt kell rá áldozni.
Örülök, hogy ezzel foglalkozunk, mert szörnyű állapotban vannak a létesítmények. Ha mi az utánpótlás-neveléssel akarunk foglalkozni, akkor meg kell teremteni a feltételeket, mert a szülő azt mondja, hogy ha jobb körülményeket tud a gyerek számára biztosítani egy játszótér, akkor inkább oda engedi le, játsszon ott, futballozzon, sportoljon, mozogjon ott, minthogy menjen el, mondjuk, egy wellness-sportlétesítménybe, és ott atletizáljon, miközben esernyővel kell futni a futófolyosón, mert állandóan beázik. Szóval erre valahogy jobban oda kell figyelni, mert összefüggésben van az utánpótlás-neveléssel, és összességében a sporteredményességgel is.
Szóval én ma az egyik legfontosabb feladatnak a létesítményfejlesztést tartom, erre nagyon oda kell figyelni, és mindent meg is fogunk tenni annak érdekében, hogy több pénz jusson erre, különösen az önkormányzati létesítmények fejlesztésére. Nyilvánvaló, hogy kell az olimpiai központ, meg Dunavarsánytól kezdve sorolhatnánk az összes nagyobb létesítményünk fejlesztése is, de én mostanában jártam ott, azért alapvetően nincsenek annyira elhanyagolva, tehát odafigyeltünk, az elmúlt időszakban elég sok pénzt fordítottunk rá. Nyilvánvaló, hogy itt-ott vannak gondok, problémák, de ezeket meg lehet oldani.
Úgy ítélem meg, hogy az élsport versenyeztetése, edzőtáboroztatása hellyel-közzel jól megoldott, az utánpótlásra, a gyereksportra, tehát a kis egyesületeknél szereplő gyerekek sportolására kell egy kicsit jobban odafigyelni, nagyobb gondot fordítani a létesítményekre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mohácsi József képviselő úr kért szót. Öné a szó.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Mi szakállamtitkár úrral nem olyan régen, a múlt héten találkoztunk egy rendezvényen, ahol szóba hoztuk azt, amiről Szalay Ferenc képviselőtársam is említést tett a priváttőke bevonásával kapcsolatosan. Azt hiszem, hogy az a rendszer, ami elég sok kritikát kapott annak idején, a PPP-rendszer, az oktatásban egyébként nem működött rosszul. A sportban nyilván voltak már azért negatív hatásai, elsősorban a működtetés, és aztán majd a működés tekintetében, de előbb-utóbb valahova erre kell kilyukadni, hisz saját környékünkön is, akár megyei fenntartású intézményről van szó, akár városi, akár önkormányzati fenntartású intézményről van szó, komoly gondok azok a közösségi helyiségek, lehet akár tornaterem, vagy csarnok, vagy teljesen mindegy, hogy micsoda, de nagyon nagy szükség van rá. Ahhoz, hogy ezt kezelni tudjuk, vagy kezelni tudja akár a priváttőke, akár a bank, akár az önkormányzat - ami ugye egyre nehezebb, hisz most már egyértelmű, hogy nem nagyon tudják ezekből a pénzekből finanszírozni, de azért még mindig vannak vállalkozó kedvű emberek, akik erre szívesen szentelnek. Azt hiszem, hogy a mi bizottságunk az, ami nagyon nagy százalékban politikamentes, és maga a sport és a turisztika az, aminek relatíve ettől abszolút mentesnek kell lenni, és ebben közösen gondolkodunk. De ha ez újból tudna működni, akkor nyilván lehetne segíteni; persze, nem olyan intézményekben vagy általános iskolákban, amit egy-két év múlva bezárnak, ahol nincs gyerek, vagy átcsoportosítás lesz, de ahol ésszerűen lehetne, ott viszont mindenféleképpen segítségre szorulna. Bankokat, privát szférát vonjuk be, és meglátjuk, hogy utána mit tudnak még hozzáadni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdések, esetleg hozzászólási igény? (Nincs jelentkező.)
Nekem is lenne még két kérdésem, államtitkár úr. Az egyik - Nagy Jenő képviselőtársam már részben érintette - a Puskás Stadion felújítása. Ezzel párhuzamosan most hogy áll az MLSZ Fehér úti stadionépítési programja? Hétről hétre, időről időre felröppennek különböző információk: hol önállóan, hol a Vasassal közösen, aztán a Fradi bejelentkezik. Most mi van pillanatnyilag? Ezzel kapcsolatban szeretnék valami helyzetképet kapni.
Van egy másik izgalmas terület, ez pedig a Tüske-csarnok, ami már néhol sportcélú hasznosításban szerepel, legutóbb éppen konferenciaközpontot kívántak belőle fejleszteni. Ha erről van valamilyen információ, azt megköszönném, mert úgy tudom, hogy a kongresszusiközpont-építési ötlet, ami szerintem eleve halva született volt, végül ki is múlt. Most van-e valami sportcélú fejlesztési elképzelés ezen a téren, hogy legalább javuljon a helyzet valamelyest?
Amennyiben több kérdés nincs, akkor megkérem, hogy az elhangzott kérdésekre adja meg a válaszokat.
TÖRÖK OTTÓ sport szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen. Örülök a Tüske-csarnok kérdésének. (Derültség.) Bocsánat.
Balatoni olimpiai központ kérdésköre, a fűzfői uszoda. A fűzfői uszoda a Sportfólió Kht. társasági tulajdonában van. Június 30-ig kell befejeződnie a Sportfólió végelszámolásának, amikor ez az ingatlan az MNV Zrt.-be kerül, és az MNV Zrt. jelöli ki az új vagyonkezelőt, amelyre a NUSI természetesen benyújtotta az igényét, és erre vonatkozóan semmi különösebb ellenvetése nincsen az MNV Zrt.-nek, hiszen a Balaton Általános Olimpiai Központ részeként kezeljük. Nyilván a fejlesztésnél némi problémát jelent, hogy nem a NUSI a vagyonkezelő jelen állás szerint, ennek ellenére ott is elkészült, mint ahogy az összes olimpiai központban, egy energiaracionalizálási terv, minden egyes olimpiai központra van kész felmérésünk, és annak mezsgyéjén lépegetünk lassacskán előre, úgyhogy a fűzfői uszodát nem tervezzük, hogy kikerül az olimpiai központok köréből - megnyugtatásképpen ezt jelezném.
A füredi vitorlástelep, illetve a NUSI által elnyert pályázati pénz 80 millió forint. Két pályázat van. Ez nem az a pályázat, amelyik a szálláshelybővítésre vonatkozik; nyilván sátrat is tartalmaz, de elsősorban a kikötő bővítésére és a kikötői rekonstrukcióra vonatkozik, amelynek egyébként nyilván része lesz ez is, tehát ez a legkisebb része egy ilyen sátras történet, de nem szálláshelybővítés. Szeretnénk, ha a szálláshelybővítésre is tudnánk pályázni. Van egy elkészített tervdokumentációnk, amely egy edzőtábori kapacitást jelentene, szeretnénk megvalósítani, amennyiben még a NUSI vagyonkezelésében lesz, mert állandó jelentkezők vannak még az egyetlen állami tulajdonú, jó helyen lévő, és megfelelő kapacitással bíró jachtkikötő megszerzésére vonatkozóan. Elhíresült az is, hogy ennek én vagyok a gátja, de ez egyelőre így van. (Derültség.)
MLSZ-stadion: itt a képviselő úr és elnök úr kérdésére egyszerre válaszolnék. Ma az MLSZ kezdeményezésével kapcsolatban az a helyzet, hogy elkészítettünk egy kormánykabinet-előterjesztést, azért, hogy próbáljunk pontot tenni az MLSZ elképzeléseinek a végére. Elkészült ez a kormánykabinet-előterjesztés, amelyben szerepeltettük az MLSZ igényeit, s szerepeltettük azt is az előterjesztésben, hogy a Fradi hivatalosan megkereste a minisztériumot, és felajánlotta, hogy a tervezett 22 ezer fős stadiont közösen 35 ezresre kibővítve az Üllői úton valósulna meg a nemzeti labdarúgó-stadion, amely nyilván állami szerepvállalást nem igényel, nem kerülne az államnak egy vasába se ez a történet. Ezt a kormánykabinet-előterjesztésben egyébként szerepeltettük, hogy van egy ilyenfajta felvetés. A Vasas eleve kizárt, hiszen nincs annyi hely az ingatlan területén, ahova elférne a tervezett stadion. Ez a kormánykabinet-előterjesztés előzetesen megküldésre került a Pénzügyminisztériumba egy előzetes véleményre, ahonnan negatív, nem támogató vélemény érkezett vissza hivatalos formában, írásban és postán. Így aztán tájékoztattuk Kisteleki István MLSZ-elnök urat a helyzetről, és abban maradtunk, hogy abban az esetben, ha a PM állásfoglalása megváltozik ebben a kérdésben - hiszen a Fehér úti fejlesztés egy állami szerepvállalás, és ennek pénzben is meg kell jelenni bizonyos mértékig, akkor is, ha semmi másra nem gondolunk, csak az ingatlanra és a bérlő kiváltására -, akkor ezt az előterjesztést a kormánykabinet elé az ÖM beterjesztheti. Egyelőre ez nem történt meg; jelenleg ez a helyzet.
Ezzel párhuzamosan a Puskás Stadionnal kapcsolatban leporoltuk a régi aktákat, hiszen felkészültünk arra, hogy azért itt némi akadályba fog ütközni az MLSZ fejlesztése, a Puskás Stadionnal kapcsolatban létrehoztam egy munkacsoportot, és nekiállunk. Miután arról is hivatalos papírunk van, hogy jelenleg állami forrás nem áll rendelkezésre a Puskás Stadion fejlesztésére, ezért azokat a pályázati anyagokat szedtük elő, amelyek a magántőke megjelenését biztosítják a területen. Első lépcsőként az MMV Zrt.-vel végre sikerült megállapodnunk az olimpiai központok vagyonkezelői jogára vonatkozóan, ami alapvető kérdés és hiányosság volt, másodsorban a részletes rendezési terv most már végső stádiumban van, ami alkalmas arra, hogy komplex stadionfejlesztés megvalósuljon, harmadsorban pedig elkezdődött a korábbi befektetők megszondázása arra vonatkozóan, hogy érdekli-e még őket az egész Budapesti Olimpiai Központ fejlesztésére vonatkozó koncepció. Korábban ez talán okafogyottá vált volna, ha az MLSZ-stadion teljes egészében elindul, és zöld utat kap, de tekintettel arra, hogy ez abszolút bizonytalanná vált, ezért mi ezt a kérdést elindítottuk, mert nemzeti stadionnak lennie kell.
Szalay képviselő úr kérdésére vonatkozóan: ebben az előterjesztésben azért nem szerepeltek, mert a NUSI-ra vonatkozik a tanuszoda-tornaterem-projekt. Ebben a nagy anyagban, amelyet a következő bizottsági ülésre nagyon szívesen be is terjesztünk, ez az átfogó fejlesztési koncepció szerepel. Jelenleg a tanuszoda-tornaterem-projektből 37 létesítmény valósult meg, amelynek a költségvetésben a nettó beruházási értéke 12,5 milliárd forint, és gyakorlatilag a sportköltségvetésben erre 15 éven keresztül folyamatosan elkülönített forrás van, amely most, ha jól tévedek, nagyságrendileg 1,75 milliárd forint.
Az világosan látszik, hogy a tornaterem- és tanuszoda-projekt több sebből is vérzik. Elsősorban, amit már korábban is jeleztem a beszámolóban, az utóhasznosítás kérdésköre az, amely nem különösképpen jó, ami azt jelenti, hogy könnyebb volt megvalósítani ezt a PPP-s projektet, tehát felépíteni egy tanuszodát, valamint tornatermet, mint utána kihasználni. Sajnos nem lett jól felmérve, legfőképp az önkormányzatok részéről, de egyébként az állam részéről is van egy ilyen fajta hiányosság, hogy hogyan képes a település a megvalósult létesítményét, legfőképpen gyerekekkel és a régiókból megtölteni. Ez nem valósul meg, mert elég sok tanuszoda üresen áll, főként az uszodákkal van a probléma. Ezzel együtt a szakállamtitkárság tervezi ennek a létesítményfejlesztési formának, tehát a PPP-s létesítményfejlesztés felújítását. Erre is elkészült egy anyag, de némi változtatással, hiszen a legnagyobb probléma az indulásnál van, de ott a befektető - hogy úgy mondjam - kockázatvállalási mértékét szeretnénk növelni, mert így most a befektető, aki megfinanszíroz egy ilyen fejlesztést, szinte semmilyen kockázatot nem vállal, hiszen az önkormányzat és az állam áll jót az ő befektetéséért. Tehát itt a magánbefektetőnek a kockázatviselési képességét kívánjuk megnövelni, ez az egyik fele a dolognak, a másik fele pedig, hogy a helyszínek kiválasztásánál nagyobb körültekintéssel szeretnénk sportszakmai szempontból eljárni, komolyabb felméréseket kell végeznünk arra vonatkozóan, hogy milyen formában működhet az utóhasznosítás.
Ezzel összefüggésben, és nem ugrálva, Páva Zolinak is mondanám, hogy létezik ilyen létesítménykataszterünk, egyébként, ha most már végre beindul a nemzeti sportinformációs rendszerünk, annak részeként ez a fajta kataszter mindenki számára hozzáférhető és elérhető lesz.
Moto GP-ügyben, megmondom őszintén, tudom, hogy sport. Tavaly ősszel megpróbáltam felvenni a fonalat Moto GP-vel kapcsolatban, addig a pontig, ami egész konkrétan a sport szakállamtitkárságra tartozik, mégpedig úgy, hogy a Magyar Autó- és Motorsport Szövetség vezetőivel leültünk, és megkérdeztem tőlük, hogy miben tudok segíteni Moto GP kérdésben. Ők abszolút tájékozatlanok voltak a saját maguk szerepkörét illetően is, ezért annyit tudtam vállalni ebben a ügyben, mivel nem a sportköltségvetést terheli sem a jogdíj, sem egyéb, más dolgok, hanem a turisztikánál van, a Turizmus Zrt.-nél, ezért én megpróbáltam őket gardírozni arra vonatkozóan, hogy mégiscsak fognak ők kelleni a Moto GP-hez, ha másért nem, a megrendezés vonatkozásában, hiszen hivatalosan mind a versenybírók, mind egyéb szakmai kérdésekben a szövetségnek valami szerepe csak van. Nekem, a sport szakállamtitkárságnak körülbelül ennyi szerepe volt Moto GP-kérdésben, és abban reménykedek, hogy ez körülbelül így is marad. (Derültség.)
Az önkormányzati sportlétesítmény-fejlesztésre vonatkozóan, ugye az előbb említettem, hogy újra kívánjuk indítani a PPP-s projektet, illetve a sportstratégiában szereplő Varázskapu-modellt indítjuk el. Ez a Varázskapu-projekt olyan közösségi terek fejlesztésére vonatkozik, amely mind a magántőke, mind az önkormányzati szerepvállalás mellett nyilván az állami szerepvállalást is megjeleníti. Itt pilot-projekteket fogunk elindítani, már van három olyan város, amely sportcsarnokfejlesztésre jelentkezett, velük elkezdtük az egyeztetéseket, és nagyon bízom benne, hogy ez az EU-források bevonásával együtt egy életképes projekt tud lenni. (Szalay Ferenc: Hadd kérdezzek közbe! Lehet, hogy kézenfekvő: mi ez a Varázskapu-program? Ebben van egy sportcsarnok-felújítás, uszoda..?) Nem, itt új építésére vonatkozó... (Szalay Ferenc: Ha a többiek tudják, én visszavontam. Csak mégis mi ez?) Jani, a definícióját el tudod mondani?
DR. MÁTÉ JÁNOS osztályvezető (Önkormányzati Minisztérium): Ez egy olyan, komplex szolgáltatást nyújtó, fenntartható üzemeltetésű, környezetbarát, lokális sajátosságokhoz alkalmazkodó és együttműködéseket fejlesztő, civil szférának is teret adó, szabadidő-eltöltés hátteréül szolgáló közösségi tér - ez a munkadokumentumban szereplő definíció -, amelynek elkészültek a tervei is. Ez az, amelyről megyékkel, megyei jogú városokkal, illetve regionális fejlesztési tanácsokkal levelezés történt, illetve egy észrevételezést hallottunk a témában, és ez az, ami szerepel a nemzeti sportstratégiában is, mint konkrét, definiált létesítményfejlesztés. (Szalay Ferenc: Oké. - Derültség.)
ELNÖK: Ha jól hallom, képviselő urat nem sikerült meggyőzni ezzel a válasszal. Ha lehetne pontosítani, mert szerintem többünket izgat, miután a létesítményfejlesztés, ahogy államtitkár úr jelezte, igen szűkös. Mikor indulhat, és van-e reális esély arra, hogy ebbe EU-forrásokat be lehet vonni? (Kovács Ferenc: Ez a varázslat benne.) Ez a varázslat - mondja Kovács Ferenc képviselőtársam.
DR. MÁTÉ JÁNOS osztályvezető (Önkormányzati Minisztérium): Akkor én, nem vezetői szinten, hanem a szürke eminenciás szintjén az előkészítő szintű fejleményekről tájékoztatom a tisztelt bizottságot.
A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériummal, illetőleg az általuk kijelölt háttérszervezettel végzünk olyan előkészítő munkálatokat, amelynek az a célja, hogy az úgynevezett városrehabilitációs projektekbe beférjen ez a fejlesztés, és ilyen módon az EU-forrásokhoz történő bekötése megtörténjen. Az első cél az volt tulajdonképpen, hogy kiemelt nagyprojekt lehessen, de a miniszteri levélváltás során Bajnai miniszter úr javasolta, hogy inkább ebben az úgynevezett városrehabilitációs projektben, tehát a regionális operatív programok között keressük meg ennek a helyét. Most ennek a szűkítése folyik, hogy hogyan tudjuk ezt megfelelő módon beépíteni.
SZALAY FERENC (Fidesz): Jó, akkor erről még lehet beszélgetni.
ELNÖK: Kérjük a további válaszokat, államtitkár úr!
TÖRÖK OTTÓ sport szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Még annyit tennék akkor hozzá, hogy amennyiben képviselő úr igényli, külön tájékoztatjuk képviselő urat a Varázskapu-projekttel kapcsolatban, illetve...
SZALAY FERENC (Fidesz): Államtitkár Úr! Én tagja vagyok a regionális fejlesztési tanácsnak, kistérségi elnök vagyok, polgármester vagyok, és fogalmam nincs róla, tehát valami baj lehet itt...
TÖRÖK OTTÓ sport szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Ez azért érdekes egyébként, mert a tavalyi évben már a polgármesterek között is kiosztásra került egy anyag... (Szalay Ferenc: Majd beszélünk még róla, mert vannak még kérdések!) Oké.
Dunavarsányi edzőtábor. Elképzelhető, hogy jelenleg úgy tűnik, vannak ilyen vélemények is nyilván, hogy a dunavarsányi edzőtábor nem éppen a legjobb állapotban lévő, vagy a leginkább kihasznált létesítmény. Azért ezt némiképpen megcáfolnám. Először is a Magyar Evezős Szövetség fogja birtokba venni a dunavarsányi edzőtábort a jövő hónaptól, ha pénteken elnök úrral meg tudok erről állapodni, és elköltözik a Gubacsi híd mellett lévő telepről, illetve olyan igénybevételi díjat állapítottunk meg, tekintettel a mostani gazdasági helyzetre, amely kapcsán több sportág, többek között az ökölvívás is oda teszi ki az edzőtáborai nagy részét.
Az való igaz, hogy a kajak-kenu sportág egy kicsit elszokott a dunavarsányi edzőtáborból. Ennek számos oka van, többek között a szolnoki pálya is egy oka ennek, ahol a pálya kifogástalan, csak az infrastruktúra szorul fejlesztésre. De ezzel együtt a dunavarsányi edzőtábor funkciója új életre kel, és a tavalyi évben is fordítottunk már rá több pénzt, főleg akadálymentesítés kapcsán, hogy a fogyatékos sportolók is tudják használni az edzőtábort.
A szolnoki kajak-kenu pálya fejlesztésével kapcsolatban nyitott kapukat döngetünk. Egyébként nekem, ez köztudott, nagyon tetszett a pálya, amikor megnéztem, és nem azért kell fejleszteni a szolnoki kajak-kenu pályát, mert Maty-ér drága. Maty-ér nem lesz drága, bár a nullához képest nyilván drágább, mert a Kajak-Kenu Szövetség ez idáig lényegében nulla forint nulla fillérért használta egy korábbi megállapodás okán, és ettől az évtől kellene neki fizetnie igénybevételi díjat, tehát ahhoz képest nyilván drága, de a valóságban azért azt gondolom, hogy a két telep kiegészíti egymást a mai állás szerint. Úgyhogy én erre nyitott vagyok, mint ahogy polgármester úr tudja, hogy azért, ha kis forrásokkal is, de megpróbáltuk elkezdeni, vagy inkább segíteni, hogy befejezzék az erősítőtermet; ezek után is állunk rendelkezésre a költségvetési források mértékéig, de egyébként ez abszolút rendben van.
Az önkormányzati létesítménykataszterekről beszéltünk. A PPP-rendszerek elindításáról beszéltünk. Adóügyek vonatkozásában mi elég sokszor adtunk be javaslatot a PM-be első körbe egyeztetésre a különböző adók megváltoztatására vonatkozóan. Csak amióta én vagyok szakállamtitkár, azt hiszem, ez körülbelül hatszor történt meg, de egyetlenegy alkalommal sem sikerült keresztülvinni az előzetes egyeztetéseken a mi javaslatainkat. Nyilvánvalóan nagyon fontos számunkra, hogy ha a magántőke megjelenik, többek között az is fontos számunkra, hogy a befektetői igény meglegyen, és hogy egyáltalán valaki szeressen nálunk befektetni sportlétesítményekbe, de eddig nem jártunk sikerrel.
Végül a Tüske-csarnok. Egy darabig nem foglakoztunk a Tüske-csarnokkal, miután konferenciaközpontot szerettek volna többen építeni; legutoljára akkor foglalkoztam vele, amikor édesapám volt a ritmika-világbajnokság gazdasági vezetője, és akkor még úgy nézett ki, hogy a Tüske-csarnokban lesz a ritmika-vb; ha jól tévedek, ez 2003-ban volt, már akkor is erre lett volna esély, hogy ez sportlétesítmény legyen. Nekünk van erre elgondolásunk, hogy ha az a döntés születik miniszteri szinten, hogy a Tüske-csarnok hasznosítása sportcélra történjen. Szerintem azért ez nem egy elvetélt ötlet, mert Budán egyébként nincsen ilyen létesítmény, és egy ilyen kapacitású sportlétesítmény egy jól hasznosítható dolog. Ezzel hivatalosan a sport szakállamtitkárság még nem foglalkozik, de ha foglalkoznia kell, akkor a sportcélú hasznosításra nekünk van elképzelésünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük a válaszokat, államtitkár úr. Vélemények vannak-e még a bizottság tagjai részéről az elhangzottakkal kapcsolatban? (Nincs jelentkező.)
Nekem néhány észrevételem mindenképpen lenne. Amivel kezdte is államtitkár úr, hogy vastagabb anyagot szeretett volna: mi is azt szerettük volna, ha vastagabb anyag kerül elénk, mert elég soványka ez a forrásmennyiség, ami a létesítményfejlesztésre fordítható 2009-ben. Ahogy Páva Zoltán képviselőtársam elmondta, vele teljesen egyetértek ebben, pedig ez egy nagyon fontos szelete lenne a magyar sportnak, hiszen már beszéltünk itt az egyesületek gondjairól, problémáiról, az utánpótlás-nevelés helyzetével foglalkozunk majd a későbbiekben is, de létesítmények nélkül nagyon nehéz elképzelni bárminemű sporttevékenységet is. Ezért is nagyon fontos lenne az a létesítménykataszter, ami már szerepel a sportstratégia feladatai között is, aminek a preambuluma megállapítja azt, hogy katasztrofális helyzetben vannak a hazai sportlétesítmények, amellyel, azt gondolom, hogy mindannyian egyetértünk. Most ehhez képest pláne kevés az a forrás, ami 2009-ben rendelkezésre áll. Én magam ismerem az olimpiai központok állapotát, éppen nemrég voltam egy rendezvényen a tatai edzőtáborban, ahol az üzemeltető is arra panaszkodott, hogy az idei évben nagyon jelentős mértékben csökkentek a külföldi edzőtáborok, hiszen - nem csodálom - ilyen körülmények közé már nem jönnek a külföldiek. Az a baj ezzel, hogy egyrészt elveszítjük azt a presztízst, amit korábban élveztünk, másrészről viszont a magyar sportolóknak nem lesznek felkészülési társai. Itt különösen vannak olyan sportágak - birkózás, dzsúdó és a többi -, ahol nagyon sok edzőpartnert igényelne maga a felkészülési időszak, és jelentős költségcsökkenést lehet elérni azzal, ha ott edzőtáborozik egy másik válogatott vagy több más válogatott is, mert az adott esetben ilyen módon a felkészülést jelentősen tudja javítani, arról nem beszélve, hogy komoly bevételt is tud képezni. Elég komoly problémák vannak tehát-
Én azt megértem, hogy abból a költségvetési összegből, ami rendelkezésre áll, nem lehet többet kihozni, tehát a probléma nem a belső elosztással van, a probléma alapvetően a sportköltségvetéssel van, és azzal, hogy az eredeti tervekhez képest mindkét átdolgozott verzió jelentős veszteséget okozott a sport számára, tehát a sport területe volt az egyik legnagyobb vesztese a költségvetés átalakításainak. Ilyen módon nem tudunk mást tenni, minthogy nyilván megfogalmazzuk aggályainkat, és próbálunk valamilyen módon legalább ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Ma is elhangzott legalább három olyan témakör - köztük a Varázskapu -, amivel a későbbi bizottsági üléseken is szeretnénk majd foglalkozni, de ilyen egyébként többek között a Ferencváros stadionépítése, amihez lehetne kapcsolódni, illetve maga a létesítményfejlesztési koncepció, illetve az a munkaanyag, ami elkészült; ezeket majd várjuk a bizottság elé, erről majd a későbbiekben egyeztetünk. Köszönjük szépen az előterjesztést.
Még van hozzászólási igény. Szalay Ferenc képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Igen, mert ez a Varázskapu fontosnak látszik, és azért mondtam, hogy mely helyeken fordulunk meg itt többen, mert ha kalandparkokat támogat, mondjuk, a regionális program vagy az európai uniós források egy bizonyos része, vagy különféle látványelemeket kell megvalósítani a turisztikai fejlesztések kapcsán, ebbe lehet, hogy illeszthető egy ilyen Varázskapu-program. A fő gond az volt, a múltkori bizottsági ülésen, amikor a pályázati pénzek hasznosulásáról számolt be talán Juhász Gábor államtitkár úr, külön kérdésként kérdeztem meg, hogy a sportlétesítmény-fejlesztés és a sportturizmus kapcsolható-e ezekbe a rendszerekbe, nem kapcsolható, csak ilyen cseles csalafintaságokkal. Lehet, hogy pont a Varázskapu ez, ami kapcsán lehet majd forrásokhoz jutni létesítményfejlesztés kapcsán. Lehet, hogy félreértés volt az én mosolygásom, de én azért mosolyogtam, mert örültem annak, hogy lehet, hogy megvan egy lehetőség arra, hogy lehessen kapcsolódni ezeknek a pénzeknek a lehívásához.
A másik egy szintén stratégiai kérdés: államtitkár úr mondta, hogy a tanuszodák utóhasznosítása nem megoldott. Ha már van létesítménykataszter - és nem véletlenül kérdeztem az önkormányzatot -, kérdezzük meg, hogy kik tudják fenntartani, mert a pályázatok egyik legnagyobb baja, hogy arra pályázunk, ami ki van írva, és nem arra pályázunk, amire szükségünk van. Próbáljuk már megfordítani, hogy ki tudja fenntartani. Lehet, hogy egy kistelepülés nem tudja, és most a libatenyésztőknek is nagy problémájuk van, mert tömni se lehet a libát, hát még úsztatni egy kis tanmedencében, de lehet, hogy egy megyei jogú város vagy egy nagyobb város, mint Komló, tudja használni és hasznosítani ezt a medencét, tehát én ezt megfordítanám, és visszaforgatnám. (Páva Zoltán távozik az ülésteremből.) A nagy fejlesztéseknél Dunavarsánynál nekem rossz volt az információm, úgyhogy köszönöm a tájékoztatást, államtitkár úr, én mást hallottam; hála istennek, így most az is rendben van.
Összességében azt szeretném megint mondani, hogy a lehetőségekhez képest, amit az anyag tartalmaz, az rendben van; sajnos, tényleg nem vastag, de ami benne van, az korrekt és normális, csak az a baj, hogy ez a minimum alatt van. Ennyivel tudunk most haladni előbb, és menni tovább, és ezért nagyon fontos, hogy állandóan próbáljuk a magántőke bevonását szorgalmazni, mert ha nem tudjuk megtenni, nem tudunk egy igazit lépni előre sem Puskás Stadionban, sem olimpiai központban, sem Tüske-csarnokban, se semmiben, Moto GP-ben meg különösen nem, úgyhogy azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos dolog. Nem tudom, hogy most ebben a világban mi lesz; miniszterelnök-jelölt úr szintén foglalkozott sporttal, csak-csak lesz valami ebben a kérdésben, de nem vagyok benne teljesen biztos. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Ferenc képviselő úr kért szót.
KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A Moto GP-hez szeretnék egy mondatot hozzáfűzni, ugyanis én úgy gondolom, hogy mind a sportnak, mind pedig Magyarországnak nagyon nagy szüksége lett volna erre a versenyre. Az világos, hogy a befektetői szándék ment el, tehát ők nem akarnak most itt pályát építeni, de értetlenül állok az előtt, hogy az Autó- és Motorsport Szövetség miért nem tett mindent azért, hogy ez a verseny Magyarországon legyen. Ugyanis közismert az a tény, lehet, hogy ebben a bizottságban is elmondtam már, hogy a Pannónia-ringet működtető magántársaság nagyon-nagyon kedvező feltételekkel felajánlotta az 4 750 méter hosszú pályát ennek a versenynek a bonyolítására. Ez kifejezetten motoros célra épült versenypálya, Ostffyasszonyfa határában van. Önök előtt is biztos közismert ez a pálya, mert azt hiszem, nem sok ilyen jellegű pálya épült motorsportra, Magyarországon, és attól vált a közelmúltban közismertté, hogy Michael Schumacher is itt próbálgatta ki motoros tehetségét ezen a pályán, és emiatt a bulvárlapok is felkapták. Most újra szeretném megerősíteni azt, hogy a pálya igazgatója és a pálya tulajdonosi köre továbbra is nyitott arra, hogy akármilyen nemzetközi szintű verseny lebonyolításához partnerként hozzájáruljanak - ennek gyakorlatilag semmi akadálya nincs. Szálláshely a környéken rengeteg van, különböző minőségű, Sárváron és Bükfürdőn (Közbeszólás: Sitkén!), meg Sitkén, bocsánat (Derültség.), de itt a legfontosabb az, hogy gyakorlatilag ötcsillagos szállodától, falusi turisztikai szállástól a kempingig, mindenféle szálláshelyig rengeteg lehetőség van, ahol minőségi szállást is lehetne biztosítani, sőt, még repülőtereket is tudnék sorolni a környéken, Sármelléktől kezdve Tokorcsig... (Becsó Zsolt: Bécs, Milánó...) Tehát én úgy hiszem, mindenképpen lobbiznunk kellene azért, hogy újabb és újabb nagy nemzetközi versenyek kerüljenek hazánkba, ez eleve érdeke a sportnak is, a sportszerető közönségnek is, Magyarországnak is, és a turizmusnak elsősorban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Nagy Jenő képviselő úr kért szót.
NAGY JENŐ (MSZP): Csak egy mondatot, mert az információk nem érnek össze, de én úgy tudom, hogy a Moto GP... Most a sávolyit gondoljátok, ugye? (Többen: Igen!) Én úgy tudom, hogy ez nem került le napirendről, csak egy csomó akadály miatt az idén nem, de a következő évben állítólag szerepel a versenynaptárban is. Tehát azt nem kell leírni... (Szalay Ferenc: Nem leírni, csak a határidő jelentősen csökkent.) Az idén nem, de a következő évben szerepel a versenynaptárban, és letették a nagyesküt, hogy ott verseny lesz. Tehát temetni nem kellene... (Szalay Ferenc: Nem temetjük, ezért kérdeztem.)
ELNÖK: Köszönjük a kiegészítő információkat. Nem lenne baj, ha majd a területet felügyelő miniszter is igyekezne képbe kerülni, mert az információk szerint, amiket olvasok, legújabban azért lobbizott, hogy a Hungaroringen legyen a motorverseny, ami ugye kizárt, mert annak a technikai feltételrendszere, a pályaépítési és minden egyéb körülménye teljesen kizárttá teszi azt, hogy azon motorversenyt rendezzenek. De mondjuk ezen nem csodálkozom annyira, mert aki a választójogi törvényt nem ismeri, lehet, hogy ilyen részletkérdésekben sem tud releváns információkkal szolgálni.
Szalay úr utoljára... (Derültség. - Közbeszólás: Ma!)
SZALAY FERENC (Fidesz): Ez szerintem azért is fontos, mert az anyagban, amit nem tárgyaltunk a Hungaroring kapcsán, azért van egy olyan jelzés, hogy elkerülhet Európából nem tudom, hány verseny, de rengeteg, és négy-öt marad. Ha ne adj' isten, oda jutunk, hogy nem tudjuk megrendezni a Hungaroringen a Forma-1-et, akkor lehet, hogy ki lehet váltani egy Moto GP-pályával, egy másik versenyformával, hasonló vendégsereggel. Én csak erre gondoltam célozni, amikor készülünk erre, nem lenne gond összerakni, hogy a kettő egymást erősítse, segítse. Bocsánat, utoljára beszéltem...
ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszönöm az előterjesztők fáradozását, és azt az anyagot, amit megkaptunk, a szóbeli kiegészítéseket, képviselőtársaimnak az aktív közreműködést. A 2. napirendi pontunkat lezárjuk.
Tájékoztató a Sport XXI. utánpótlás-nevelési program 2008. évi működéséről, valamint a 2009. évi tervekről
Áttérünk 3. napirendi pontunk tárgyalására, amelyben egy tájékoztató szerepel a Sport XXI. utánpótlás-nevelési program 2008. évi működéséről, valamint a 2009. évi tervekről. Itt az előterjesztő szintén a szakállamtitkárság, illetve Szabó Tamás főigazgató úr államtitkár úr mellett. Kérném, hogy amennyiben az írásos előterjesztéshez szóbeli kiegészítésük van, azt most tegyék meg.
Dr. Szabó Tamás szóbeli kiegészítése
DR. SZABÓ TAMÁS főigazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet, Utánpótlás-nevelési Igazgatóság): Köszönöm a szót, elnök úr. Annyi megjegyzésem van, hogy tavaly októberben egy eléggé kimerítő tájékoztatást adtunk a Sport XXI-ről, ugyanakkor nem okafogyott, hogy néhány kiegészítő információt elmondjunk most.
Egy korrekcióval, egy elnézéssel kell kezdenem, mert az első bekezdésben behivatkozunk egy mellékletre, arra a mellékletre, amelyik az előző anyag emlékeztetőjeként lett volna egy kivonata, ez nem jutott el önökhöz, ez legyen az én hibám, de ugyanakkor ez lényegében nem befolyásolja a mondanivalómat.
Ami október óta történt, az szerintünk jelentős változás. Egyrészt sikerült találnunk pénzt (Hadházy Sándor: Hol?) a szakállamtitkárság segítségével, egy 160 millió forintos további forrást, ami be tudunk forgatni az eddig nem támogatott sportágak munkájának segítésére. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy miniszter úr úgy kommunikálta ezt az eseményt, hogy bekerültek a Sport XXI. programba további sportágak. Mi egy kicsit óvatosabbak vagyunk ezzel, mert ez egy egyszeri támogatás jelen pillanatban, amit nem merünk úgy használni, vagy úgy behivatkozni, hogy ezzel kibővült a programunk. Mindenesetre ebben az évben 7, azaz hét új sportágat vettünk be a támogatási rendszerbe, ez a Dorkáék által elkészített pénzügyi táblázatban látszik, amelyik nagyon nehezen értelmezhető, de már kiképeztük magunkat közgazdásznak, főkönyvelőnek, mert annyira bonyolult a finanszírozási rendszer. A lényeg az, hogy a korábbi 640 millió forinttal szemben több mint 800 millió forintot tudunk biztosítani idén a 14 éven aluliak támogatására.
Az a táblázat, amit az új sportágak bekapcsolódásáról látnak, világosan mutatja, hogy idén különféle mértékben támogatni fogjuk az asztaliteniszt, a birkózást, az evezést, a jégkorongot - ez önöknek köszönhető, mert a 170 millió forintos összegnek egy részét, körülbelül 30 millió forintot egy Sport XXI. típusú támogatásra fog felhasználni a sportág. Támogatást kap újonnan a dzsúdó, az öttusa és a sportlövészet. A torna esetében, ugye ott egy kis foghíj látszódik, az azért van, mert a torna egyébként is sokkal alacsonyabb évjáratokban indul el a Héraklész-programokban, és ezért nem láttuk indokoltnak, hogy nagyon korai életkorra lemenjünk. Ez egy bonyolult kérdés, mert ott a működtetés a tanfolyami rendszertől kezdve különféle, félig-meddig üzleti vállalkozásban folyik a sportágban, ami után történik majd a kiválasztás. A súlyemelést pedig alkalmatlannak tartjuk arra, szemben a szövetség véleményével, hogy 14 éves kor előtt komoly erőforrást biztosítsunk. Ugyanakkor nyitva hagytuk ebben a sportágban a kérdést, miután tartalékot képezünk óvatosságból minden évben, hogy ha átgondolt, megfelelő támogatást kérnek, akkor arról beszélhetünk.
Összességében komoly előrelépés történt, mert az előző formák kritikája az volt, hogy diszkriminatív a rendszer, mert alul nem tudunk mindenkit támogatni, akik a Héraklész-programban benne vannak. Úgy néz ki, hogy most, legalábbis ebben az évben, de azért én bizakodó vagyok, a teljes vertikum szépen kialakul.
Kérdés az, és itt egy kis aggodalmam van, hogy az újonnan támogatandó sportágak mennyire felkészültek arra, hogy ezt a 14 éves kor alatti társaságot támogatni tudják. Kicsit aggasztóak az előjelek, de ezzel kapcsolatban sok munkánk lesz, remélem, hogy mire rendszer lesz ebből, addigra ezek a szakmai problémák feloldódnak.
Mindenesetre azt kell mondjam, hogy ez egy nagyon komoly előrelépés. Ma többször elhangzott, csodálkoznak, hogy milyen erős az érdekérvényesítő képességünk. Bízom abban, hogy ez a 160 millió forint, ami megjelent tavaly - ez egy különleges technika, amit az idén tudunk felhasználni -, jövőre is rendelkezésünkre fog állni.
Ezek a fényoldalak. Az árnyoldal az, hogy világosan látjuk, hogy a megszorító intézkedések a mi területünket is elérik. Ugyanakkor azt kell mondjam - mondjuk hülyén hangzik, hogy ezt itt mondom -, hogy a szakállamtitkárság mindent megtesz, hogy ez a terület sérüljön a legkevésbé. De azt látjuk, hogy egyszer 410 millió forintot kötelező maradványképzésbe be kell tennünk, tehát en bloc, ebben benne vannak a Héraklész-programok is, ami annyit jelent, hogy ezek a pénzek nem használhatók fel idén, pontosabban nem fizethetők ki. Ez nem gond, mert így élünk, tehát évek óta ezt csináljuk. A nagyobbik probléma, hogy megjelent egy 300 millió forintos tétel a nagy intézménynél, tehát a NUSI-nál, aminek a belső elosztását meg kell csinálni, ez viszont már tartalékba helyezés, aminek azért egy kicsit fenyegetőbb az olvasata. Meg kell néznünk, hogy házon belül ebből a pénzből, amire, mondjuk úgy, keresztet vetünk, mennyi fog jutni a Sport XXI.-re, de ezek igazgatási gondok. A szövetségek megértették, hogy ilyen helyzet van, ezért az a táblázat, amit a költségvetésről tetszenek látni, már eleve költségvetési sportági tartalékokat is tartalmaz, mert ezt januárban már előre prognosztizáltuk, hogy itt ilyen vonatkozásban szembe kell majd néznünk különféle finanszírozási problémákkal, de ezt meg fogjuk oldani, mint ahogy idáig is megoldottuk, ha ilyen jellegű problémánk volt.
Néhány szót még általában az idei működésről. Jól állnak a dolgaink, megjelentek a különféle hivatalos papírok, amikre azért van szükségünk, hogy kötelezettségvállalásokat tudjunk tenni, tehát nagy számú szerződést meg tudjunk kötni. Ezek a kötelezettségvállalások elkészültek, és gyakorlatilag a pénzeink ilyen vonatkozásban el vannak osztva, tehát tudják a szövetségek, hogy mivel sáfárkodhatnak.
Szorítjuk fokozatosan vissza, nagyon nehéz, a Sport XXI.-ben azokat az elgondolásokat, tendenciákat, amiket egyrészt az egyesületi, másrészt a szövetségi pénztelenség okoz, magyarul az, hogy olyan feladatokat vállaljunk fel az utánpótlás-nevelési pénzekben, amelyek nem közvetlenül a szakmai munkához, hanem mondjuk egy szövetségi, egyesületi működéshez tartoznak. Megértjük ezt a dolgot; nagy a küzdelem, de ilyen világban élünk, nincsen ezzel kapcsolatban különösebb gondunk, tehát álljuk a vártát. Ez annál is fontosabb, mert most már az ÁSZ olyan mélységig vájkál a dokumentumainkban, hogy az ijesztő. Megértjük, hogy állami pénzekről van szó, de az adminisztráció ilyen vonatkozásban olyan mérhetetlen módon felduzzadt, hogy azt előre lehet mondani, hogy ezzel a bővítéssel most már kifutunk a lehetőségeinkből. Valamiféle megoldást kell találni, hogy tudjuk kezelni ezt az adminisztrációs többletet, és akkor a szakmáról nem is beszélek.
Annyival zárom, hogy köszönjük a támogatást, élünk is vele, szerintem nagyot léptünk előre, mindenki örül, elvégre ez egy napfényes történet, amivel - nincs mese - élünk; szerintem jól működik majd ez a dolog. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, főigazgató úr. Képviselőtársaimtól kérdezem, hogy az írásbeli előterjesztéshez, illetve a szóbeli kiegészítéssel kapcsolatban vannak-e kérdéseik.
Szalay képviselő úr! (Derültség.)
SZALAY FERENC (Fidesz): Nagyon félve, de csak azért, mert a Tamásnak megígértem. A vidéki utánpótlás-nevelési bázisokra milyen rálátás van? Onnan hogyan és miképpen érkeznek az információk? Esetleg a sportiskolákra külön? A másik pedig, hogy a tehetségek kapcsán mi várható, hogy milyen gyerekek látszanak már, akikre esetleg a későbbiekben akár még büszkék is lehetünk?
ELNÖK: Köszönöm. További kérdések? (Nincs jelentkező.)
Nekem is lenne egy kérdésem. A jégkorong plusz 170 milliójánál elhangzott az, hogy abból 30 millió az, ami ide a programokba bevonásra került. A maradék 140 millió felhasználásáról kaphatnánk egy rövid tájékoztatást? Reményeim szerint ott egyszer összehívtunk egy egyeztetést az egyesületek vezetői, a szakállamtitkárság, illetve a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet között, és kifejezetten kértük, hogy ez a felhasználás úgy folyjon, hogy arra a NUPI rálásson. Reményeim szerint ez megtörtént, de erről majd egy tájékoztatást szeretnék még kérni.
Amennyiben több kérdés nincs, akkor a válaszadásra megadnám a szót Szabó Tamásnak.
DR. SZABÓ TAMÁS főigazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet): Először Ferinek válaszolok. Sokáig gondolkodtam, hogy belekeverjem-e ide a sportiskolákat, de ezek szerint bele kellett volna keverni: érintett a sportiskolai rendszer a Sport XXI.-ben, illetve az iskolai rendszer is. Úgy néz ki, hogy a két nagy program, amit ebben működtetünk, tehát a Sport XXI. és az emellett működő közoktatási típusú sportiskolák rendszere kezd összeérni. Ez annyit jelent, hogy az országban van közel 60 ilyen iskolánk, amiket támogatunk, és ezek köré kezd csoportosulni a képzési műhelyek köre. Ez is volt a szándék, a második menetben ez lett a követelmény. Az első az egy módszertani dolog volt, most meg szeretnénk most már ebből valamiféle hasznot is kihozni, tehát úgy néz ki, hogy a két dolog találkozott.
Tehetségek: nagyon sok tehetség van Magyarországon. A sportban biztos, hogy egy tehetséges nemzet vagyunk, és itt nemcsak a motivációt kell nézni, hanem valójában ezt a biológiai vagyont is, mert ez is szükséges ehhez, szerintem itt mi jól állunk. A Héraklész évek óta hozza ugyanazt a szintet, tehát tud a támogatással élni; nagyon sok ügyes gyerekünk van. Itt elhangzott a vívásról egy megjegyzés, egy kérdés, hogy gyalázatosan szerepeltünk Pekingben a vívó sportágban, ugyanakkor pedig az egyik legerősebb utánpótlás-csapattal rendelkezik. Ugyanez elmondható az öttusára is: olyan fiatal csapatunk van, akik Londonra már odaérhetnek. Ilyen vonatkozásban szerintem jók az előrejelzések. Az egy más kérdés, hogy most, hogy a pénzügyi források megvannak minden sportág teljes vertikumának támogatására, feljebb fogjuk tolni a támogatott életkort a 12-13-14 éves korra, ahol viszont már kifejezetten a "tehetség-screening", a tehetség utáni kutatás lesz az első feladat. Jelen pillanatban erre nem volt megfelelő energiánk, de a rendszer így alakul ki. Ennek megfelelően a támogatási rendeletben leírt lehetőségek közül egyre inkább erősödnek a kiválasztórendszerek, a kiválasztóversenyek, amik szem elé hozzák a tehetséges gyerekeket. Szerintünk nincs ezzel gond. Itt egy nagy módszertani probléma van: a mennyiség és a minőség kérdése. Mi azt mondjuk, hogy igen, számít a mennyiség, de igazán a minőséget a képzés, a törődés hozza a felszínre, és ezeket az értékeket nem szabad szem elől veszíteni.
Mennyi a rálátásunk? Az előbb tettem egy megjegyzést, hogy hiányzik nekünk az országos igazgatási struktúra. Ezt úgy lehetne elképzelni, hogy rezidenseink vannak akár önkormányzatokhoz, akár egyéb államigazgatási struktúrákhoz kapcsolódva, mert akkor sokkal könnyebb lenne a dolgunk. Ezt a helyzet hozta létre, de azzal főzünk, ami van, és ez nem semmi, mert életben tartjuk a magyar sportot; nem mi, hanem az állam, csak rajtunk keresztül, és ezt így tessék érteni. Ez a szövetségeknek is a véleménye, de mi is látjuk, hogy ezek az erőforrások tartják életben jelen pillanatban a magyar sportot. Abban az esetben tehát, ha mi csak a szövetségeken keresztül... - mert a munkamegosztás olyan, hogy valamennyi szakmai feladat lent van a szövetségeknél, tehát ők döntik el, hogy kit, hol, mit akarnak támogatni, ehhez mi nem vehetjük a bátorságot, de ez igazán nem jó, tehát ezen lehetne javítani. Azért lenne jó, hogy olyan hálózatot tudnánk működtetni, amelynek a tartalma olyan, hogy a lokális erőforrásokhoz, szándékokhoz, lehetőségekhez jobban hozzá tudnánk férni, illetve közösen tudnánk gondolkodni. Egyébként modelleztük, hogy ezt hogyan lehetne megcsinálni, néhány sportágban van erre komoly törekvés, hiszen fizetünk mi sportágakon belül referensi hálózatokat, de ezek csak sajátos sportági nézőpontból kezelik ezt a problémát. Ez egy előrelépés lenne. Volt ilyen Magyarországon annak idején, és még nem is azt mondom, hogy érdekvédelmi szervre lenne szükség, hanem egyszerűen egy igazgatási struktúrára. Ez komoly hiátus jelen pillanatban, de azt is látom vagy látjuk, hogy ennek a realitása, ennek a létrehozása jelen pillanatban kérdéses.
Jégkorong, elnök úr kérdezte. Amiben megegyeztünk, működik, tehát korrekt a dolog. Hogy emlékeztessem a tisztelt bizottságot, arról volt szó, hogy a 170 millió forintnak egyrészt az elosztása, másrészt hogy hogy menjenek a pénzek. Akkor megegyeztünk abban, hogy az intézeten keresztül lehet felhasználni a pénzeket, ezt a szövetség elfogadta. Azt is elfogadta, hogy próbáljanak egy kétéves költségvetést csinálni ebből a pénzből. Három nagy területre osztották a 170 millió forintot, ebből 50 millió forintot kötelező maradványképzésre kellett áttenni. Ez gyakorlatilag nem érinti a szakmai munkát, mert ezek a pénzek átcsúsznak, jövő év októberéig ki lehet húzni ennek a felhasználását, a jégkorong pedig kvázi belépett a a Sport XXI-be, 30 millió forintot szánnak erre a Jégkorong Szövetség szakemberei, hogy ezt felhasználják, erre a szakmai tervek elkészültek.
Egy probléma volt a jégkorong elnökségi ülésen, hogy egy tételt, tehát egy szegmenset megkérdőjeleztek, ez pedig a módszertani dolog. Akartak venni egy gépet, amelyik a képzéshez kell, tehát korcsolyázótudás, teljesítménymérés, akármi. Ezt a nagy egyesületi lobbi, úgy néz ki, hogy első menetben lesöpörte, tehát nyitva maradt a kérdés, de szerintem más választásuk nem lesz, tehát előbb-utóbb ezt el kell fogadniuk, azért mi is odatesszük a - hogy mondjam - garast ez ügyben, de rendben van a jégkorong. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vélemények esetleg az elhangzottakkal kapcsolatban? (Nincs jelentkező.)
Ami az anyagot illeti: valóban tavaly októberben kaptunk egy átfogó tájékoztatást, és a bizottság nagy megelégedéssel nyugtázta, hogy kitűnő szakmai munka folyik az igazgatóságon. Reményeink szerint talán ennek is köszönhető az, hogy a 2009-es évben sikerült megőrizni a tavalyi évi támogatásokat, sőt, még egy 160 milliós többletforrást lehetett mellérendelni. Ezzel kapcsolatban majd azt szeretném kérni főigazgató úrtól, hogy amikor év vége felé közeledünk, és a jövő évi költségvetés összeállítása napirenden szerepel, akkor mindenképpen kapjon a bizottság egy tájékoztatást arról, hogy az újonnan felvett sportágak tekintetében milyen eredményeket könyvelhettünk el 2009-ben, mert nyilván egy ilyen háttéranyaggal eredményesebben tudunk lobbizni egy 2010-es, reményeink szerint sikeres folytatás érdekében. Hiszen valóban a legrosszabb az lenne, tehát annál rosszabb nincs, amikor valami elindul, és egy év múlva megszűnik, hiszen arra sincs ideje, hogy kiforrja magát. Sajnos láttunk már korábban ilyen, a sport területén is olyan programokat, amelyek nagy lendülettel elindultak, aztán egy év múlva abbamaradtak. Azt gondolom, hogy semmilyen észérv nem indokolja ezt, hiszen két-három év kifutás minimum kell ahhoz, hogy legalább meglássuk, hogy jó-e az az irány, amit felvettünk. Tehát tekintettel a többi sportág működésére, azt gondolom, hogy miután ugyanazok az irányelvek alkalmazottak ezekben az új sportágakban is, nem hinném, hogy ez negatív módon történne.
A sikerágazat, meg sikerterület, arról beszéltünk. Azért itt az anyagban még olvashatóak voltak némi kudarcok, ha lehet így fogalmazni, ugye elsősorban a normatív támogatás bevezetése terén, amit igyekezett az intézet megvalósítani, de aztán a belépő új sportágak, illetve a forrás viszonylagos szűkössége ezt átírta, az élet ezt átírta, és visszatértek a programfinanszírozásra.
Ugyanilyen terület, ami szintén egy kísérlet volt, a sportági bővítés mellett a támogatott korosztály 12-14 éves korosztályra való koncentrálása. Ehhez sajnos nem sikerült megállapodni a szükséges szövetségekkel és szervezetekkel, de azért remélem, hogy ez a későbbiekben nem hal el végleg. Nem tudom, hogy ezzel kapcsolatban van-e majd információ, esetleg azt én főigazgató úrtól örömmel venném.
Az mindenképpen dicséretes, hogy az a cél, amit a tavalyi prezentáción is megfogalmazott főigazgató úr, hogy az ideális az lenne, ha a Héraklészhoz lehetne a Sport XXI-et igazítani, már ezzel a 160 millió forinttal ez végül is teljesült, ezért is lenne nagy visszalépés az, ha a jövő évi költségvetési forrásokból ez nem lenne fenntartható.
A szükséges válaszokat én magam is megkaptam a táblázattal kapcsolatban, amit főigazgató úr is említett, hogy nem túl egyszerű kiigazodni rajta, de így, a szóbeli kiegészítéssel ez már teljes értékűvé vált. Tehát összességében én is azt gondolom, hogy valóban az a teljesítmény, amit ezen a téren sikerült elérni az elmúlt években, az 2009-ben még tovább javulhat, és valóban azt gondolom, mindannyiunk közös felelőssége, hogy ennek a sikeres folytatásához a pénzügyi hátteret biztosítani tudjuk, különösen azokban az időszakokban, amikor, már korábban beszéltünk róla, a sportegyesületek, a sportműhelyek támogatásai önkormányzati szintről sajnos vészesen fogyóban vannak.
Van-e más vélemény? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, ha van még kiegészítenivalója főigazgató úrnak, megadom a szót.
Dr. Szabó Tamás további válaszai
DR. SZABÓ TAMÁS főigazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet, Utánpótlás-nevelési Igazgatóság): Köszönöm szépen. Annyit elmondanék, ugye itt egy nagyon politikus megfogalmazás volt, hogy az elmúlt évben legalább hat-hét hónapon keresztül tárgyaltunk arról, hogy a Diáksport Szövetség, aztán a MEFS és az állami rész, tehát amit mi képviselünk, valamiféle munkamegosztást próbáljon meg kialakítani. Annak ellenére, hogy ezt tényleg akartuk, szerintem ez nem valósult meg, hogy miért, azt hagyjuk. (Derültség.) Én megértem a Diáksport Szövetséget...
Ha már belemegyünk, akkor el kell mondanom, hogy mi az alsó tagozatban igazán nem érezzük otthon magunkat, tehát az egy eléggé idegen terület a számunkra. Egyrészt jogosítványunk sincs, mert nincs, messze vezet ez a történet, a sporttanács előtt volt egy kellemetlen beszélgetésünk, ahol ott volt a miniszter úr, a közoktatási miniszter az OKM-ből. Az volt a szándékunk... A Diáksport Szövetségnek papíron jogosítványa van ahhoz, hogy az iskolákban működjön. Persze csak papíron, mert az eredeti megállapodás, amelyik visszadatálható egy tíz évvel ezelőttire, még talán több mint tíz évvel ezelőttire, egy eléggé jó struktúrát állított fel, hogy kérem, a sportkormányzat ezért felelős, az oktatási kormányzat ezért felelős. Namost, kikopott az oktatási kormányzat ebből az egész történetből, a sportkormányzat pedig magára maradt. Az iskolával kapcsolatban, miután egy autonóm közoktatási intézmény, ezért a jogosítványaink, tehát a jogi környezetünk nincs meg, hogy ott mi a fenét csinálhatunk. Ezért volt egy nagyon nagy dolog, így utólag értékelve, hogy meg tudtuk csinálni a közoktatási típusú sportiskolákat. De ha önök tudnák, hogy milyen vargabetűket, hogy miket kellett csinálni ahhoz... Kellett csinálnunk tantervet, kellett csinálnunk módszertani anyagokat, hogy egyáltalán be tudjunk férkőzni. Jó beférkőztünk, de a munkamegosztásnak az lett volna a lényege - ez egy stratégiai kérdés -, hogy vállalja fel a Diáksport Szövetség, kapjon hozzá jogosítványt, de vállalja fel a tanórán kívüli sport gondozását. Tehát ne csak egy diákolimpia jelenjen meg, egy versenyeztetési rendszer, amely egy fals dolog ilyen vonatkozásban, hiszen az egyesületi emlőkön van a legnagyobb része ennek az egész történetnek; beszélhetünk itt 200 és 300 ezer gyerekről, ez se teljesen igaz. Magyarul azért ment a küzdelem, és mi támogattuk, és kértük is a szakállamtitkárságtól, hogy kapjon jogosítványt a Diáksport, hogy szervezze meg ezt a munkát. Ennek nyilván van humánerőforrás-része, van financiális része. Egyrészt nem volt fogadókészség, és félnek ettől a feladattól, és ezért jégre futott ez az egész történet; ugyanott vagyunk, ahol voltunk, ugyanúgy kell finanszíroznunk alul is az iskolát, és ez komoly erőforrásokat vesz el a minőségtől, de tudomásul vettük, megvan az elgondolásunk, hogy ezt hogyan akarjuk csinálni, főként, ha ki tudunk ehhez hajtani még valami pénzt. Meg fogjuk csinálni, de szerintünk ez így nem jó.
Az volt a probléma - és akkor ezzel be is fejezem, csak hogy tudják önök, hogy mi történt egyébként -, hogy a Nemzeti Sporttanács napirendre tűzte ezt az egész diáksportos kérdést, és gyakorlatilag az én számomra egy olyanfajta beszélgetés zajlott ott, amelynek, ha nem is volt teljesen parttalan, semmiféle hozománya nem lett, senki nem mert hozzányúlni a kérdéshez. Ezért egy olyan kompromisszumos megoldást javasolt az elnök úr a végén, ahol nem titkoltan egy komoly konfliktus is volt a miniszter úrral, hiszen fel kellett tenni a kérdést, hogy egyáltalán ez a műveltségterület miért süllyedt ilyen mélyre, és mi a fenét akarnak ezzel tenni, mert akármit akarnak tenni, ha ennek a műveltségterületnek az igazgatási részét nem hozzák rendbe, akkor erőlködhetünk mi, azt csinálhatunk, amit akarunk. Magyarul egy ember foglalkozik az OKM-ben ezzel az egésszel, szőröstül-bőröstül - ez kezelhetetlen. Ebből kiderült, hogy itt egy patthelyzet van. Ott volt szakállamtitkár úr; az elnök úr azt javasolta, hogy akkor majd térjünk erre vissza, és szakértői megbeszélések kezdődjenek el az OKM-mel, mert ez az egész történet, amiről itt mi beszélünk, egy közös feladat. Nagy érdeklődéssel várjuk, hogy milyen szakértői beszélgetések lesznek. Annyit tudok, hogy két vagy három megbeszélés történt azóta. Nyilván újra napirendre fog kerülni ez a kérdés, de szerintem itt nem nagyon tudjuk odázni a konfliktust, muszáj kimondani; ezt csináljuk tíz éve, és ide jutottunk. Nincs sok értelme ennek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A dunavarsányi kihelyezett ülésünkön májusban egyébként napirenden lesz a diáksport helyzete. Ebből okulva én kifejezetten kérni fogom a miniszter úrtól egy levélben, hogy ne azt az egy szem embert küldje, aki mindig idejön a bizottság elé, és kompetencia hiányában érdemben nem tud nyilatkozni, hanem legalább főosztályvezetői szinten képviseltessék magukat, amire nincs sportos emberük, de az a főosztályvezető jöjjön, akihez ez tartozik.
DR. SZABÓ TAMÁS főigazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet): Szakállamtitkári szinten folytatódik a dolog. Az operatív munka ezért szakad meg, mert nincsen szakértői csapat, akivel tárgyalnának vagy tárgyalnánk, és utána azt feljebb vinnénk egy szinttel, tehát egyből bele kell futni, mondjuk egy Szüdi szintjébe, ami az álmoskönyv szerint nem teljesen jó. (Derültség.)
ELNÖK: Igyekszünk ezt valamilyen módon előkészíteni, hogy előrelépjünk ebben. Köszönjük szépen, főigazgató úr, szakállamtitkár úr az előterjesztést és a bizottsági vitában való aktív részvételt, köszönöm képviselőtársaimnak. Lezárjuk a 3. napirendünket.
Az "egyebek" között szeretném tájékoztatni a képviselőtársaimat arról - bár nyilván önök is tudják, csak nehogy valaki eltévessze -, hogy jövő héten, a nagyhéten nincs parlament, és nincs bizottsági ülés sem, tehát a következő bizottsági ülésünkre majd húsvét után, 15-én, szerdán kerül sor.
Az "egyebek" között van-e valakinek még felvetése? (Szalay Ferenc: Lehet? - Derültség.) Amennyiben nincs - látom, hogy Szalay képviselő úr nem gondolja komolyan a jelentkezését -, akkor mindenkinek áldott, békés húsvétot kívánok, és megújult erővel, kipihenve találkozzunk újra 14-én. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 6 perc)
|
Bánki Erik
|
Jegyzőkönyvvezető: Biczó Andrea és Várszegi Krisztina