STB-7/2009.
(STB-78/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2009. április 15-én, szerdán, 9 órakor
a Parlament főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Tájékoztató a turisztikai desztinációmenedzsment előkészítéséről, valamint a vonatkozó pályázatokról *
Varju László szóbeli kiegészítése *
Dr. Kovács Miklós szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Varju László válaszai *
Dr. Kovács Miklós válaszai *
További kérdések, vélemények *
Varju László további válaszai *
Az önkormányzati miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Varga Zoltán szóbeli tájékoztatója *
Kérdések *
Varga Zoltán válaszai *
További kérdések *
Varga Zoltán további válaszai *
Vélemények, észrevételek *
Varga Zoltán reflexiója *
Döntés a miniszterjelölt alkalmasságáról *
A kerékpáros közlekedés feltételeinek megteremtéséért és elősegítéséért című határozati javaslat (H/6294. szám) *
Dr. Világosi Gábor szóbeli kiegészítése *
Tájékoztató az Új Magyarország vidékfejlesztési program turisztikai pályázatainak eredményéről *
Bondor István szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Bondor István válaszai *
Egyebek *
Elnököl:Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Pál Béla (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Koscsó Lajos (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP)
Nagy Imre (MSZP)
Tóth József (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Hadházy Sándor (Fidesz)
Lasztovicza Jenő (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Páva Zoltán (MSZP) Pál Bélának (MSZP)
Kovács Ferenc (Fidesz) Bánki Eriknek (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz) Szalay Ferencnek (Fidesz) - távozása után
Varju László, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkára
Dr. Kovács Miklós turisztikai szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium)
Varga Zoltán önkormányzati miniszterjelölt
Szűcs Lajos főosztályvezető (Közlekedési, Hírközlési és Energetikai Minisztérium)
Bondor István főosztályvezető (Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 4 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Sport- és turisztikai bizottság mai ülésén! Képviselőtársaim írásban előre megkapták a mai ülésre szóló meghívót. Kérdezem, hogy a meghívóval kapcsolatban van-e valakinek kérdése, véleménye, esetleg módosító indítványa. (Nincs jelentkező.)
Amennyiben nincs, akkor kérem, hogy aki az írásban megküldött napirendi pontokat a mai ülésre vonatkozóan elfogadja, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény? (Nincs jelentkező.) Tartózkodás? (Nincs jelentkező.)
A bizottság egyhangúlag fogadta el napirendjét.
Megállapítom a jelenléti ív alapján, hogy bizottsági ülésünk határozatképes.
Tájékoztató a turisztikai desztinációmenedzsment előkészítéséről, valamint a vonatkozó pályázatokról
1. napirendi pont: tájékoztató a turisztikai desztinációmenedzsment előkészítéséről, valamint a vonatkozó pályázatokról. Az előterjesztők közt köszöntöm Varju László államtitkár urat, illetve Kovács Miklós szakállamtitkár urat. Kérdezem, hogy az írásban megküldött anyaghoz képest van-e szóbeli kiegészítésük. (Jelzésre:) Amennyiben van ilyen igény, akkor megadom a szót Varju államtitkár úrnak.
Varju László szóbeli kiegészítése
VARJU LÁSZLÓ államtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget. Először is szeretném megköszönni a tisztelt bizottság és az elnök úr türelmét azzal kapcsolatban, hogy a pályázati kiírásra vonatkozó rövid tájékoztatónkat a mai ülésig tudtuk eltolni, és ezt a lehetőséget megkaptuk.
A tájékoztató anyagban szerepel a turisztikai desztinációmenedzsment pályázati kiírás rövid összefoglalója és annak lényege. Azt gondolom, hogy ezt nem szükséges megismételni, hiszen a jelenlévők részleteiben is ismerik önmagában a szándékot, és tudjuk közösen, hogy mennyire fontos, hogy egy adott térségben, egy adott régióban, a turisztikában szereplők összefogásával valóban egy olyan kínálat és lehetőség alakuljon ki, amely a turizmus lehetőségeit bővíti, fenntarthatóságát megteremti, és a fejlesztés lényegét pontosan megfogalmazza. Szeretném, ha a pályázati kiírásra vonatkozó határidőt, amely a tájékoztató anyagban 14-ével szerepel, jóváhagyásukkal is módosíthatnánk az e hét péntekig történő megjelenésre. Amúgy egyébként a tervezet rendelkezésre áll, készen van, az utolsó simítások, a pontosítás elvégzésére sor kerül a mai napon, és így a következő napokban ez felkerül, így azok a keretek, azok a források, amelyek rendelkezésre állnak régiónként, meghirdetésre kerülnek, és ennek megfelelően a következő időszakokban a pályázatokra számítunk. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kovács Miklós államtitkár úr is szeretne kiegészítést tenni. Öné a szó, államtitkár úr.
Dr. Kovács Miklós szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁCS MIKLÓS turisztikai szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden: szeretném hangsúlyozni azt a nagyon jó együttműködést, amely a pályázatban érdekelt szervezetek között a pályázat előkészítésében megnyilvánult és érvényesült.
Két dolgot szeretnék hangsúlyozni. A turisztikai szakállamtitkárság jelenleg is dolgozik azon, hogy a TDM-pályázatok során létrejövő szerveződések informatikai bázisa és háttere lehetőség szerint egységes adatbázison alapuljon, és kompatibilis legyen egymással; én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos feltétele a hatékony működésnek. A másik pedig, hogy bár a mostani pályázat némi késéssel jelenik meg, mi az eredeti ütemtervhez szeretnénk tartani magunkat az együttműködés során is, vagyis a regionális szintű TDM-pályázatok előkészítése már teljes erővel folyik a szakállamtitkárságon és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél is, és remélhetőleg ez a pályázati felhívás ez év második felére olyan állapotba kerülhet, hogy a bizottság elé kerül, ha úgy döntenek, illetőleg a megjelenéshez is közel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy az előterjesztéssel kapcsolatban vannak-e kérdéseik.
Megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak.
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon jól tudjuk, hogy a TDM-ekre vonatkozó pályázati felhívás nagyon sokat késett, ennek előkészítése is elhúzódott, de igazából a regisztrációs lehetőségek tavaly ősszel nyíltak meg, és nagyon sokan éltek is ezzel a lehetőséggel; az első kérdésem tehát, hogy miért húzódott ilyen sokáig a pályázat megjelenése. Az anyagban egyébként azt olvashatjuk, hogy április 14-én meg fog jelenni a kiírás, de nem találkoztunk vele. Lehet, hogy rossz helyen kerestük, de a tegnapi nap folyamán még mindig nem jelent meg a kiírás, tehát azt tudom mondani, hogy nem felel meg a valóságnak az, ami az anyagban szerepel, legalábbis úgy látom.
Szeretnék rámutatni egy másik problémára. Az alapkiírás, ahol kistérségek, illetve települések jelentkezhetnek, most fog megjelenni, és azt hallhattuk most a szóbeli kiegészítésben, hogy a regionális pályázatok viszont időben, az eredeti menetrend szerint fognak megjelenni. Azt a kérdést vetem fel, hogy nagyon jó lett volna az alap TDM-pályázatok tapasztalatait leszűrni, és így kiírni a regionális pályázatokat, de úgy gondolom, hogy erre most egyszerűen nem kerülhet sor, mivel nagyon lerövidül ez az időszak. Amúgy is nagyon sok a bizonytalanság ebben a kérdéskörben, és nem látunk tisztán, hogy ezek a TDM-ek mikorra tudnak megalakulni, és mikorra tudják elkezdeni ténylegesen a működésüket.
A másik kérdés, amire szeretnék rámutatni, hogy meglehetősen nagy szórást mutatnak az egyes régiókhoz tartozó számok. Látunk ilyet, hogy 182 millió forint például Nyugat-Dunántúl esetében, bár úgy gondolom, hogy a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet 620 millió forintja részben ezekhez a nyugat-dunántúli, közép-dunántúli régiókhoz fognak kerülni. De itt van például a közép-magyarországi régió 229 millió forinttal, amely meglehetősen zsengének mutatkozik, különösen akkor, ha mondjuk a turizmus teljesítményéhez próbáljuk ezt mérni.
Nagyon jól tudjuk azt, hogy a központi régió, jelesül Budapest és környéke adja a turisztikai teljesítmény nagy részét, több mint felét, és ilyen számokkal találkozunk, hogy Észak-Magyarországhoz például 1105 millió forint tartozik, tehát gyakorlatilag több mint négyszerese, majdnem ötszöröse ez a pénz, mint a központi régióé. Úgy gondolom, hogy itt valami nem jó, vagy az egyik szám kicsi, vagy a másik szám nagy, de az arányok mindenképpen nagyon egészségtelen mértéket mutatnak.
Kérdezem tehát azt, hogy van-e arra lehetőség, hogy amennyiben például az egyes régiókban nagyobb lelkesedés mutatkozik a TDM-ek megalakítását illetően, akkor ezek a források kiegészítésre kerülhetnek, ott pedig, ahol ennek a kihasználtsága nem hatékony, esetleg más célokra lehet ezeket a forrásokat átcsoportosítani.
A szóbeli kiegészítésben hallhattuk, hogy az informatikai rendszer kiépítése valószínűleg mégis meg fog történni ezen pályázat keretében. Jól értettem, vagy esetleg rosszul értettem? Ha jól értettem, akkor ennek örülök, ha rosszul értettem, akkor kérdezem, hogy miért került ki ez az informatikai rész ebből a kiírásból.
Köszönöm szépen, ezek voltak a kérdéseim.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.
További kérdések a bizottság tagjai részéről vannak-e? (Jelentkezésre:) Nagy Imre képviselő úr!
NAGY IMRE (MSZP) Köszönöm szépen, elnök úr. Most inkább csak a kérdést tenném fel, mert van olyan, amire szeretnék majd reflektálni, de nyilván nem a kérdések megválaszolása előtt, és azt gondolom, addig ne is menjünk bele a keretek regionális operatív program régiók közötti, illetve régión belüli felosztásába.
A kérdésem egy picit túlmutatna a mostani pályázati körön, hiszen ez a 2007-2008-as tervezett pályázat, amely kiírásra került, most pedig 2009-et írunk, és mi valóban, a régióban valóban kiemelkedően 60 milliárd forintot, illetve 4 milliárd forintot szervezetfejlesztésre tettünk turisztikai területen. Tehát az az 1,1 milliárd, amiről beszélünk, az a 2007-2008-ra előirányzott forrás, és azt gondlom, hogy bizonyos türelmetlenséggel állunk az elé, hogy már a 2009-2010-esben 1,1, illetve annak a dupláját meghirdethető pályázati forrásunk van. Mi az elképzelés? Hogyan követheti ezt a pályázati kört időben és mikor, tartalmában milyen eltéréssel a következő kiírás? Mi, még egyszer mondom, nem felülírni szeretnénk ennek a helyi, és nálunk ugye térségi desztinációs menedzsment létrehozását, de ahogy itt képviselőtársam említette, az informatika, a regionális TDM-szervezet, és ugye nálunk megnyíló módon a klaszterek és egyéb kutatási, turisztikai területek pályázati lehetőségeire hogyan kerülhet sor minél előbb. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdések vannak-e? (Nincs jelentkező.)
Amennyiben nincsenek, megkérném az előterjesztőket, hogy válaszolják meg a felmerült kérdéseket.
VARJU LÁSZLÓ államtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen a kérdéseket.
Alapvetően a késésről: lényegében abból a menetrendből is következik, amelyet ebben a formában természetesen késésnek kell tekintenünk, hiszen a beérkezett pályázatok kiértékelése az elmúlt év végéig állt össze, azt követően pedig az előkészítés erre az időszakra, az akcióterv új megfogalmazására, a következő időszak előkészítésére tevődött át.
Ezzel együtt látjuk azt, hogy rendkívül fontos az, hogy ez megjelenjen az előrehaladás érdekében. Ahogy említettem, az elmúlt hetekben, éppen a bizottság kezdeményezésére is, ezek az események felgyorsultak, és a pályázati kiírás megjelenik ezen a héten. Mint ahogy említettem képviselő úr számára a felvezetőben is, itt a számomra is rendelkezésre áll önmagában a tervezet, amely tartalmazza a régiók számára rendelkezésre álló keretet. A régiók maguk döntöttek arról, hogy erre a területre mennyi pénzt fordítanak a számukra rendelkezésre álló lehetőségekből, így alapvetően rajtuk múlik az, hogy mennyi forrást tudnak erre biztosítani.
A közép-magyarországi régió, amely az egyik legfejlettebb ebből a szempontból. Éppen ebből következik, hogy itt áll rendelkezésre a legkevesebb forrás, miközben tudjuk, hogy abban a versenyben, amelyben helyt kell állni az itt lévő szervezeteknek, meg turisztikai szereplőknek, mennyire fontos, hogy ezek az együttműködések helyben, a turisztika szereplői között, az itt lakók között, a civilek és a vállalkozások között létrejöjjön. Azt gondolom, hogy ebben az értelemben viszont itt a legnagyobb esély is, hiszen itt a legegyértelműbb az ő együttműködésük, és éppen ezért az ehhez szükséges minimális feltételek az eredményes pályázati kiírást követően erre az okot és a lehetőséget is biztosítják, illetve megadják.
Tehát a pályázat további kiegészítésére, egész pontosan a keretösszeg további kiegészítésére a régiók együttműködésében, illetve a régión belüli döntés esetén látunk lehetőséget, a közép-magyarországi régióban viszont erre lényegében forrás nem áll rendelkezésre, hiszen ott felhasználásra került. Amennyiben ezt ott átcsoportosítással, valamilyen módon meg lehet oldani, akkor azt gondolom, hogy a régió fejlesztési tanácsának döntése alapján lehet ezt megtenni.
Ami a továbbiakat illeti, a régióval kapcsolatos pályázati kiírásokkal kapcsolatos kérdések tekintetében pedig szakállamtitkár úrnak adnám át a szót. Köszönöm szépen.
DR. KOVÁCS MIKLÓS turisztikai szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm. Visszatérve egy korábbi kérdésre, az informatikára. Amikor a TDM-rendszer alapgondolata és koncepciója készült, akkor a szakemberek - úgy gondolom, nagyon helyesen - felhívták a figyelmünket arra, hogy az előkészítés során tekintsük ezt egy nagyon fontos területnek, nehogy kialakulhasson az a helyzet, hogy a létrejövő, akár településszintű, akár kistérségi, majdan régiós szintű TDM-szervezetek más és más informatikai rendszereket, és azokból elég sokat használva, ne tudják kihasználni az együttműködésben rejlő szinergikus lehetőségeket. Ezért ma még azt nem tudjuk pontosan, hogy ez egy konkrét pályázat formájában fog-e megjelenni, a cél az egységesség, és az, hogy megfelelő szakmai rendszereket használhassanak ezek a létrejövő TDM-szervezetek, ezt szeretnénk mi a szakállamtitkárság szakmai munkájával és az ezzel kapcsolatosan elkészített szakanyagokkal és ajánlásokkal segíteni valamennyi szintű TDM-szervezet megalakulását követően.
Az egymásra épülő szervezetek létrehozására vonatkozó pályázati rendszerrel kapcsolatosan azt szeretném hangsúlyozni, hogy bár némi késés van a mostani kiírást illetően, de szeretnénk ezt az ütemet felgyorsítani, természetesen a lehetséges keretek és korlátok figyelembevételével. Nagy Imre képviselő úr is szólt róla; náluk a rendelkezésre álló forrásokban már az is tükröződik, hogy a mostani kiírásban már térségi TDM-ekre is lehet pályázni - ez nem minden régióban van így. Terveink szerint az ősszel egy másik fordulóban még helyi, illetőleg térségi szervezetek létrehozására irányuló pályázat kerül kiírásra. Ez például már Észak-Magyarországot vélhetően nem fogja érinteni, hiszen ott jelenleg is megnyílik majd a térségi TDM-ek létrehozására vonatkozó pályázat, később pedig a továbblépés valóban - kérdés, hogy pontosan mikor - a regionális pályázatok megjelenése lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a válaszokat. Kérdezem a képviselő urakat, hölgyet, hogy van-e még kérdésük, illetve véleményük.
Parancsoljon, Mohácsi József képviselő úr!
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Elnézést kérek, egy kicsit elaludtam. (Többen: Jó reggelt! - Derültség.) Jó reggelt kívánok! (Derültség.) Én csak azt szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, hogy a felosztás tekintetében Nyugat-Dunántúl mindig is a kiemelt projektek között szerepelt az elmúlt egynéhány évtizedben, de a mostani felosztásnál eléggé mélyponton van az összegeket illetően. Most nyilván nem akarom hasonlítgatni a Nyugat-Dunántúlt egy fejletlenebb és fejlesztésre abszolút alkalmas területtel, és nem is hasonlítgatom össze, de jelentősen kevesebb összeg jut a Nyugat-Dunántúlra, és szeretném megkérdezni, hogy ennek mi az oka. Nehogy abba a hibába essünk, hogy a végén majd azok a korábbi fejlesztések fognak lemaradni, amelyek már megvalósultak, mert itt drasztikus különbségek vannak. Ha csak Balaton kiemelt körzetét nézzük, ahol 620 millió forint van prognosztizálva, ezen belül a Dél-Dunántúl, Közép-Dunántúl és a Nyugat-Dunántúl hármas beosztásban is jelentős a lemaradás, habár a Nyugat-Dunántúlnak nagyon kevés Balaton-szakasza van, és azt is tudom, hogy rengeteg fejlesztés valósul meg Sopron környékén, Zalakaroson, Hévízen, Keszthelyen - hogy egy kicsit haza is beszéljek. A későbbiekben a fejlesztések tekintetében azért a szinten tartásnál és a további fejlesztésnél lehet, hogy egy kicsit oda kell majd figyelnünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Ez az utolsó lehetőség a kérdések feltételére. (Jelzésre:)
Hadházy Sándor képviselő úr!
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A válaszok alapján van egy új kérdésem, elnök úr. Azt szeretném elmondani, hogy ha valóban igaz az, hogy a táblázatban szereplő összegek - különösen a közép-magyarországi régiót illetően - nem kiegészíthetők és nem növelhetők, akkor úgy gondolom, hogy a kiírás azt jelenti, hogy maximálisan 85 százalékos intenzitással lehet támogatni az egyes projekteket. Ha a központi régióban több pályázat érkezik be, mondjuk több 50 millió forintos pályázat, akkor egy olyan döntés születhet, hogy ezt az intenzitást csökkenti a kiíró, mert ezt megteheti, akár 50 százalékra, de más szám is elképzelhető. (Dr. Világosi Gábor az ülésterembe érkezik.)
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ebben az esetben viszont elképzelhető az, hogy a korábbi szándékok eltűnnek, és nem lesz érdemi jelentkező a TDM-ek megalakítására. Különösen igaz lehet ez Pest megyében, például Gödöllő térségében, ahol amúgy is rezeg a léc, hogy induljanak-e, vagy ne induljanak, vagy Ráckeve térségében, de akár a Dunakanyar térségét is érintheti ez. Én úgy gondolom, hogy a döntéshozóknak el kellene ezen gondolkodniuk, hogy ha ilyen helyzet előáll, és a pályázók visszalépnek a támogatás intenzitásának jelentős csökkenése miatt, akkor milyen módon lehet mégis ezt a rendszert a központi régióban is támogatni és bevezetni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérném az előterjesztőket, hogy az elhangzott kérdésekre adják meg a válaszokat.
VARJU LÁSZLÓ államtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget. Hogy a közép-magyarországi régióban vagy akár a nyugat-magyarországi, nyugat-dunántúli régióban önmagában mennyi forrás áll rendelkezésre, ez alapvetően a regionális fejlesztési tanács döntése volt. A régióban kiemelten kezelték azt, hogy a szálláshelybővítést vagy más területeket részesítettek előnyben. Ezzel együtt tudjuk, és azt gondolom, mindannyian egyetértünk abban, hogy rendkívül fontos, hogy annak érdekében, hogy azok az együttműködések, amelyek a turizmus kereteinek javításához és lehetőségeihez rendelkezésre állnak, javuljanak rendkívül fontos, hogy ezek az együttműködések létrejöjjenek. Én azt nem előlegezném meg, hogy feltétlenül csak az a megoldás, hogy ez a támogatás intenzitásának csökkentésével történjen, de azt meg biztosan nem előlegezném meg, hogy a közép-magyarországi régióban nem lesznek ilyenek. Igen, lesz turisztikai desztinációmenedzsmenttel foglalkozó szervezet, lesz ilyen támogatás, azzal együtt, hogy az adott turisztikai régiók oldaláról biztos, hogy magasabb az igény.
Abban én örömmel veszem azt a biztatást, ami a bizottság által eddig elhangzott véleményekből kitűnik, hogy itt nagyobb forrásra van szükség. A kérdés az, hogy ebben a regionális fejlesztési tanácsokkal, a tanácsok vezetőivel folytatott egyeztetéseknél milyen módot és milyen lehetőséget találunk, hogy ezeket az együttműködéseket támogató pályázati kereteket hogyan és milyen módon lehet növelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Vélemények vannak-e? Nagy Imre képviselő úr!
DR. NAGY IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nyilván nem államtitkár úr helyett akarok válaszolni, hiszen ő elmondta, de még egyszer menjünk vissza arra az alapra, hogy nyilvánvalóan az európai uniós források felhasználásában a regionális operatív program forrásai alapvetően a régiók fejlettségétől függnek, ezért igaz, hogy Észak-Magyarország például jelentősebb forrást kapott, mint valamelyik dunántúli régió. Az azonban helyi döntés kérdése, és ezért nagyon hálás is vagyok a területfejlesztési tanácsok tagjainak, hogy megértették, hogy nálunk a turisztikának nemcsak kiváló lehetőségei vannak, hanem szükséges ezeknek a gyors ütemű fejlesztése, és arányaiban, összegszerűségében pedig mindenképpen a legmagasabb, 60 milliárd forintnyi összeget tették Magyarországon erre a fejlesztésre. Szintén helyi döntés kérdése, hogy ezen belül 4 milliárd forintot tettünk szervezetfejlesztésre, és nem véletlenül hajtom és kérem is államtitkár urat, hogy segítsék azt, hogy a második kör is megjelenhessen, mert az nyilván segíthet az első körös pályázatoknál, főleg, ha jelentős igény érkezik. Mi már 2007-ben elkezdtük a TDM munkaszervezeti előkészítését, tehát gyakorlatilag 2 éve csináljuk ennek az előkészítését. Ezért várjuk a pályázat gyors megjelenését, hogy lehessen esetleg majd forrásokat előrehozni, valamint azért, hogy a második kör megjelenhessen, mert a mi összegeinkben nemcsak a TDM, hanem egyfajta turisztikai kutatásfejlesztés és klaszterek létrehozásának támogatása is szerepel ebben az összegben, tehát nemcsak TDM-re szántuk ezt a pénzt, de még egyszer mondom, ez helyi sajátosság és helyi döntés. Nyilván igazodunk az országos pályázati kiírás menetrendjéhez, de nem véletlenül próbálom ösztönözni az államtitkárságot is arra, hogy minél előbb tegyék lehetővé legalább a másik kör megjelenését, mert most már egy háromnegyed évet vártunk az első pályázati körre, a következőkben pedig egyéb olyan terveink is vannak, amelyek másnál nem szerepelnek, de nekünk rendkívül fontosak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Van-e további hozzászólási igény? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor megköszönöm az előterjesztőknek az anyagot, azt, hogy a bizottsági ülésre eljöttek, és remélem, hogy a lassan kétéves huzavonát követően a közeli napokban végre valóban kiírásra kerül a pályázat, és ezzel a Nagy Imre képviselő úr által is említett 2007-2008-as regionális források is még részben felhasználásra kerülhetnek. Köszönöm. Az 1. napirendi pontot lezárjuk.
Az önkormányzati miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Áttérünk a 2. napirendi pontra, önkormányzati miniszterjelölt meghallgatására. Információim szerint a miniszterjelölt úr már itt várakozik, úgyhogy arra kérném, hogy foglaljon helyet az asztalnál. (Varga Zoltán önkormányzati miniszterjelölt az ülésterembe érkezik.)
Köszöntöm a Sport- és turisztikai bizottság ülésén Varga Zoltán önkormányzati miniszterjelöltet.
Tekintettel arra, hogy a bizottság tagjai csak most, az ülésen, helyszíni kiosztással kaptak egy háttéranyagot a miniszterjelöltről - a parlament információs rendszerében, a parlament honlapján elérhető életrajzi adatokhoz nyilván mindenki hozzájuthatott -, és a háttéranyagban semmi nem szerepel arról, hogy milyen elképzelésekkel vág neki a miniszterségnek, ezért arra kérem, hogy a bizottsági meghallgatás első szakaszában szóban tájékoztassa a bizottság tagjait arról, hogy a kihívásoknak milyen módon kíván megfelelni, milyen programmal vállalja vagy vállalná a miniszterséget. Öné a szó, képviselő úr!
Varga Zoltán szóbeli tájékoztatója
VARGA ZOLTÁN önkormányzati miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Először is nagy tisztelettel köszöntök mindenkit a mai napon, ami számomra nem egy egyszerű nap, hisz olyan megtisztelő felkérést kaptam - most már mondhatom - miniszterelnök úrtól, hogy vállaljam el az Önkormányzati Minisztérium vezetését.
Azt gondolom, hogy aki a tegnapi parlamenti vitát, a konstruktív bizalmatlansági indítvány vitáját végighallgatta, és miniszterelnök urat hallgatta, az világosan tudja, hogy ez a kormányzat arra szövetkezett, és magam is azért vállaltam el a felkérést, hogy az elkövetkezendő időszakban megtaláljuk azt az utat, és megtaláljuk azt a módot, hogy a magyar gazdaságot ebből a válsághelyzetből kivezessük. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az Önkormányzati Minisztérium sem mentesítheti magát attól, hogy a válságkezelés az első fontos dolga. Három kulcsszót szeretnék önöknek mondani, ami egész tevékenységem alatt előttem fog lebegni, ami az, hogy az Önkormányzati Minisztérium munkáját olcsóbbá, hatékonyabbá és átláthatóbbá kell tenni. Azt gondolom, hogy ebben a három szóban talán benne van az is, hogy az elkövetkezendő időszakban mi várható.
Az, hogy ezt majd hogyan fogjuk aprópénzre váltani az önkormányzatnak azon az, igazából öt fontos területén - ugye az önkormányzati ügyek, a sportügyek, a turisztikai ügyek, katasztrófavédelem és a választással összefüggő, a választási iroda működtetésével összefüggő ügyek az öt nagy csokor, ami az Önkormányzati Minisztérium működési területén van -, az nyilvánvalóan az elkövetkezendő időszakban fog kiderülni.
Miniszterelnök úr a parlamenti hozzászólásában teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy önkormányzati ügyekben például azt gondoljuk, hogy ha mindenki komolyan gondolja azt, hogy olcsóbb, hatékonyabb és szolgáltatóbb önkormányzatot kell biztosítani minden állampolgár számára, akkor ezekben az ügyekben nyitottnak kell lenni mindenfajta megoldásra. Éppen ezért kezdeményezni fogjuk újból az önkormányzati törvény módosítását. Ugye mindenki tudja, hogy azok a nagyon fontos ügyek, amelyek igazából megoldást hozhatnak, kétharmados szavazati aránnyal tudnak csak megváltozni a parlamentben, ezeket kezdeményezni fogjuk, hogy újból folytassuk ezeknek a tárgyalását, hisz azt gondolom, hogy ez mindannyiunk, az ország közös érdeke.
Azt gondolom, hogy egyetlenegy terület sem maradhat ki abból a magyarországi válságkezelés problémakörében, hogy olcsóbban, hatékonyabban és szolgáltatóbb módon tudjon működni minden része, ezért minden terület, így a sport, a turisztika is részese kell, hogy legyen ennek a tevékenységnek, ennek a dolognak. Azonban vannak olyan területek, amelyek más elbírálás alá esnek, ilyen például a katasztrófavédelem, ahol egyértelműen fontos, hogy a biztonságot meg tudjuk őrizni, hisz ez az ország érdeke, de itt is elképzelhető hatékonyságnövelés.
A választási iroda esetében pedig a legfontosabb dolog az, hogy az ország alkotmányának és törvényeinek megfelelően, a lehető legnagyobb biztonsággal tudja lebonyolítani azokat a feladatait, amik számára meg vannak határozva. Most éppen az európai parlamenti választások vannak előttünk, június 7-én, és éppen elfogadott a parlament egy tegnapi döntéssel egy népszavazási ügyet, és teljesen természetesen, ha ez a népszavazás létrejön, akkor feladatot fog adni ennek az illetékes szervezetnek.
Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Szeretnék nyitott lenni minden irányban. Azt gondolom, hogy a miniszterek, így az önkormányzati miniszter sem tudója mindennek, nem hordozza zsebében a bölcsek kövét. Nyilvánvalóan a szakpolitikusokon, az Önkormányzati Minisztérium apparátusán kívül nagyon nagy mértékben számítok a bizottság támogató és segítő munkájára, mert azt gondolom, hogy azok a feladatok, amelyek az elkövetkezendő időszakban előttünk állnak, nem oldhatók meg anélkül, hogy ne kapják meg a megfelelő támogatást. Ezt még akkor is el merem mondani, ha tudom, hogy itt azért pártpolitikusok ülnek, mert hitem szerint, ahogy egy önkormányzatban, egy településen nincs jobb- és baloldali ember, úgy a sportban és a turizmusban sincs jobb- és baloldali sportoló, vagy az idegenforgalomban és a turizmusban olyan szereplő, tehát vendég, például Magyarországon. Nekünk az a feladatunk, hogy az ide látogató és a hazai turizmusban részt vevő emberek a lehető legnagyobb és lehető legjobb szolgáltatást kapják pénzükért. Azt gondolom, hogy ebből adódóan az embernek minden problémafelvetésre nyitottnak kell lennie, és minden értelmes javaslatot érdemes beépíteni az elkövetkezendő időszak munkájába.
Tisztelettel állok a bizottság kérdései, javaslatai és véleménye elé. Azt azért nézzék el nekem... Gyakorlatilag jó egy hete tudom azt, hogy jelöltként miniszter lehetek az elkövetkezendő időszakban az Önkormányzati Minisztérium élén, éppen ezért itt vannak kollégáim, akik nekem segíteni fognak, ha olyan kérdés, észrevétel merül fel itt, a bizottsági meghallgatáson, amire esetleg nem tudok válaszolni.
Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget, és várom kérdéseiket.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, nem lettünk sokkal okosabbak. A vitát megalapozó, vagy egy vitát indító javaslatcsomagra vártam, megmondom őszintén, a korábbi bizottsági meghallgatások alkalmával a bizottsági vita abban az irányban és abban a mederben folyt, amelyet a jelöltek programja teremtett.
Ez egy rendhagyó alkalom, mert ahogy ön is említette, ön egy hete tudja, hogy miniszter lesz, mi magunk egy napja tudjuk, hogy ön lesz a miniszter, és megvallom őszintén, amikor tegnap a parlamentben a miniszterelnök-jelölt bejelentette a kormányzati névsort, akkor magam is erősen gondolkodtam azon, hogy ki is az a Varga Zoltán, és nyilvánvalóan még sokan mások is így vannak ezzel. Én megnéztem az életrajzát, képviselő úr, és azt látom, hogy ahhoz a szakterülethez, amely az ön irányítása alá fog tartozni, korábban, a parlamenti munkáját tekintve, tehát az elmúlt - ezt is kiszámoltam - 1065 napban, mióta ön parlamenti képviselő, egyetlenegy indítványt sem tett ezen a téren, és egyetlenegy felszólalása sem volt, amely az önkormányzatok világát, a sportot vagy a turizmust érintette volna. Felüdüléssel olvastam az életrajzában, hogy legalább valamilyen kapcsolat van, hiszen szabadidejében szívesen kirándul és teniszezik, tehát ilyen módon legalább a sporthoz van valami kötöttsége.
Nyilván a korábbi megyei közgyűlési elnöksége révén az önkormányzatok világára legalább valamilyen rátekintéssel vagy kitekintéssel rendelkezik. Ehhez képest azt már nem nagyon értettem magam sem, hogy akkor, ha önkormányzati szakemberként érkezett a parlamentbe, miért nem a szakbizottságban, mondjuk az önkormányzati bizottságban vállalt munkát, mert láttam, hogy az Európai ügyek bizottsága volt az, ahol kezdte a pályafutását, és a költségvetési bizottságba került át a tavalyi év májusától. (Szijjártó Péter elhagyja az üléstermet.)
Szóval azt gondolom, hogy a vitát jelentősen segítette volna, ha hallunk valamit arról konkrétan, hogy mi az a válságkezelés, ami mondjuk a turizmus és a sport területét érinteni fogja. Az eddig tapasztalatok ugyanis azt mutatták gyakorlatilag 2004-től kezdődően, amikor is megszűnt az önálló minisztérium, hogy mindkét szakterület folyamatos válságban van, hiszen a költségvetési keretek évről évre csökkentek, az a szakmai mozgástér, amelyet a mindenkori államirányításnak a költségvetési büdzsé megadott, nyilvánvalóan folyamatosan szűkítette a mozgásteret, és ennek megfelelően mindkét területre, sajnos, a leépülés volt jellemző. Ha ilyen előzmények után itt még további válságkezelésre kell számítani akár a sport, akár a turizmus területén, akkor azt gondolom, hogy az vészjósló lehet, ezért mindenképpen arra kérem, hogy legalább néhány gondolatot fogalmazzon meg arról, hogy a következő hetek vagy hónapok törvény-előkészítő munkálatai mennyiben fogják érinteni ezt a két szakmai területet.
Lesz-e újabb pótköltségvetés adott esetben, mert azok a gazdasági mutatók, amelyek napvilágot látnak, nyilvánvalóan folyamatosan romló várakozásokat mutatnak: a GDP hiánya a költségvetésben elfogadott mérték többszörösét fogja elérni, tehát a visszaesés tekintetében ma már 5 százalék körüli vagy afölötti visszaesést jósolnak, de egyes nyugat-európai elemzők nem zárják ki a 8-10 százalékos visszaesést sem. Ilyen körülmények között várható-e pótköltségvetés? Ön, mint ennek a fontos területnek a gazdája, milyen kilátásokban bízik, és egyáltalán hogyan gondolkodik e területek irányításáról? Azt is fontos lenne megtudni, hogy kíván-e változtatni azokon a korábbi intézkedéseken, amelyek ezen a területen történtek.
A mostani miniszterelnök korábban felügyelte mindkét szakterületet, ami a bizottságunkhoz tartozik, tehát mind a sport, mind a turizmus szakterületét, és a bizottsági meghallgatásán még 2007. június 19-én tett számos olyan ígértet, amit a mai napig nem váltott valóra. Csak reménykedni tudok abban, hogyha most miniszterelnökként nyilvánvalóan ugyanezek a területek hozzá tartoznak, akkor önnel konzultál azokról a korábbi ígéretekről, amelyek beváltását mindkét szakterület a mai napig várja. Ilyenek többek között - ha a turizmust veszem elsőként -, hogy létesül Magyarországon egy legalább 5 ezer fő befogadására alkalmas kongresszusi központ, egy olyan konferenciaközpont, amely európai jelentőségű konferenciák megrendezését teszi lehetővé. Azt is ígérte korábban Bajnai Gordon, hogy külön programot készít a 35 leghátrányosabb kistérségnek, és ezekben kiemelt szerep jut majd a turizmusnak. Kérdezem, hogy hogyan viszonyul ehhez ön, mint leendő önkormányzati miniszter. Azt is jelezte az ön elődje még 2007. június 19-én, hogy támogatja a turizmusstratégiát, amely valóban egy széles szakmai és politikai konszenzussal elfogadásra került, jó anyag, csak egy hibája van, hogy elfogadása óta a végrehajtása gyakorlatilag fel lett függesztve, és a végrehajtása terén nem történt érdemi előrelépés. Kérdezném arról is, hogy a turizmustörvényhez hogyan viszonyul, ismeri-e annak előkészítési folyamatát, tudja-e, hogy hogyan áll a törvényjavaslat előkészítése, és számíthatunk-e arra, hogy esetleg újra foglalkozik e törvényjavaslat parlament elé történő benyújtásával.
Külön foglalkozott Bajnai Gordon a balatoni zászlóshajóprogrammal - ebben sem történt érdemi előrelépés. Számíthat-e a Balaton arra, hogy valamilyen külön fejlesztési keretből, és nemcsak a Suchmann Tamás által minden regionális operatív programból leollózott néhány milliárd forinttal, hanem egy átfogó, több tízmilliárd forintos fejlesztési tervvel vághat neki ennek a válságidőszaknak, és nyújthat reményt a Balaton környéki önkormányzatoknak és képviselőknek arra, hogy valamilyen kitörési pontot szerezzenek? Azt ígérte az ön elődje, hogy a regionális fejlesztési tanácsokba bevonnak minél több szakmai szereplőt: a regionális idegenforgalmi bizottság képviselői ott ülnek tanácskozási joggal, döntési jogkörük ugyan nincs. Készülnek-e arra, hogy további szakmai szereplőket valóban bevonjanak az érdemi előkészítési munkálatokba? Érdemben ugyanis e tekintetben sem valósultak meg a korábbi ígéretekből alaptételek.
Ha a sport terét végiggondoljuk, akkor ott is számtalan problémával és gonddal kell szembesülnünk. Jó lenne, ha a szóbeli felvezetésénél egy kicsivel többet megtudhatnánk arról, hogy mit kíván tenni. Van egy sporttörvény-módosítás előkészítés alatt. Ismeri-e ezt, tudja-e, hogy hogyan áll? Mik az elképzeléseik ezzel? Szeretné-e ezt a parlament elé behozni, szeretné-e szélesíteni azt az egyeztetési folyamatot, ami elindult ebben a tárgyban, vagy egyáltalán szükségesnek tartja-e, hogy a sporttörvény módosításra kerüljön?
Az intézményfejlesztések, létesítményfejlesztések terén korábbi vállalások történtek. Van itt is egy széles társadalmi egyeztetésen átesett, politikai támogatást élvező program, amely meghatározhatja a következő tíz év fejlesztéseit: ez a nemzeti sportstratégia. Itt is ugyanaz a baj, mint a turizmusfejlesztési stratégiával, hogy a megvalósításában érdemi előrelépések nem történtek. Ön magáénak tekinti-e ezt a sportstratégiát, támogatta-e annak idején ennek parlamenti elfogadását, és ha igen, akkor mit tervez tenni annak érdekében, hogy az abban foglalt elemek valóban végrehajtásra kerüljenek?
Fontos lenne azt is megtudni, hogy létesítményfejlesztésben milyen konkrét elképzelései vannak. Van egy Puskás Stadion-rekonstrukciós elképzelés, amely szerepel egyébként a nemzeti sportstratégiában is. Az ön elődje konkrét ígéretet tett annak érdekében, hogy egy PPP-konstrukcióban magántőke bevonásával belátható időn belül megindul a Puskás Stadion megépítése; a bizottságunk előtt szerepelt is ez a kérdés, a bizottság egyhangúlag támogatja ezt a beruházást. Önnek milyen elképzelései vannak ezzel kapcsolatban, és mi a meglátása azokkal a tervekkel kapcsolatban, amelyeket az MLSZ fontolgat ugyanígy egy, a Puskás Stadionnál ugyan kisebb, de mégiscsak nemzetközi mérkőzések megrendezésére alkalmas labdarúgó-stadion megépítésére? Tervez-e egyébként bármit a sportegyesületek életben tartásának érdekében?
Ön volt korábban megyei közgyűlési elnök, nyilvánvalóan látja azt, hogy az elmúlt években az önkormányzatok mozgástere jelentősen leszűkült, az önkormányzatok gazdálkodása jelentősen romlott, az egyre fogyó forrásokból nyilván sokkal kevesebbet fognak tudni majd sportegyesületi támogatásokra, sportfejlesztésekre fordítani. Az önkormányzatok egyébként ma is példamutatóak ezen a téren, hiszen amíg a kormány a központi költségvetésből alig több mint egy ezreléket fordít sportfinanszírozásra, addig az önkormányzatoknál ez az arány 1 százalékot meghaladó, több helyütt 2 százalék felett van; nyilvánvalóan a nehéz körülmények között ez is vissza fog esni. Képes-e arra a kormány, hogy ezeket a helyi támogatásokat valamilyen módon kiváltsa, vagy helyettük valamilyen más forrást tudjon bevonni erre a területre? Egyáltalán a sporthoz milyen viszonya van, milyen elképzelése van a jelenlegi struktúráról, a sportfinanszírozási struktúráról? Korábban előkerült, még Bajnai Gordon idejében, hogy megvizsgáltatja azt, hogy a szerencsejáték-bevételekből - mint ahogy az korábban működött 2004 előtt - milyen módon lehet közvetlenül a sportfinanszírozásra forrásokat bevonni. Van-e elképzelése ezzel kapcsolatban? Van-e fogalma arról, hogy Európában milyen modellek működnek, Európában hogyan történik a sport finanszírozása? Az utánpótlás-nevelés mennyire fontos az ön számára? A versenysport támogatását hogyan képzeli el? Számos olyan kérdés van, amivel kapcsolatban rengeteg kérdést kell feltennünk, hiszen a bevezetőjében egyetlen gondolattal sem tért ki arra, hogy mit szeretne megvalósítani e két fontos területen. Megvárom, hogy a többi képviselőtársam milyen kérdéseket tesz fel, mert még számtalan kérdés volna e tekintetben. Reményeim szerint érkeznek menet közben olyan válaszok, amelyek a további kérdéseket majd megelőlegezik, pontosabban szükségtelenné teszik; amennyiben nem, akkor nyilvánvalóan a vita során még lesz további alkalom arra, hogy én magam és képviselőtársaim is kérdéseket tegyünk fel.
Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kívánnak-e kérdést intézni a miniszterjelölthöz. (Jelzésre:) Pál Béla alelnök úr. Alelnök úr, öné a szó.
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nem kérdést kívánok intézni önhöz, és azt gondolom, a kormánypárti oldal sem azt a módszert választja majd, hogy kérdésekkel bombázza a jelöltet, nem mintha nem lennének kérdéseink, és nem lennének elvárásaink a miniszterjelölt munkájával kapcsolatban. Azonban azt gondolom, hogy azok a mondatok, amelyeket a bevezetőben mondott, hogy kellő nyitottsággal áll a szakmai szervezetek, a bizottság véleménye elé, és mindazon eddigi szakemberek munkája iránt nyitott, akik akár a sport, akár a turizmus területén dolgoztak, ez számunkra megnyugtató lehet.
Megnyugtató lehet azért is, mert nem egy szokványos helyzetben vagyunk. Válságkezelő kormány alakult, amelynek a legfőbb programja a válság kezelése, és minekutána a kormány még nem tartotta meg ülését, természetesen azoknak a kérdéseknek a jó részére, amik természetesen jogosak elnök úr részéről, ma nem lehet válaszolni. Ha elnök úr ülne ott, valószínűleg ő sem tudna válaszolni, vagy ha akárki más, ő sem. Például nem tartom helytállónak azt sem, ha mondjuk a Bajnai Gordon miniszterelnök úr által mondottakat most miniszterjelölt úron kérjük számon. Számon fogják ezt kérni rajtunk a Fidesz képviselői bőségesen a választási kampányban, azokat, amelyek nem teljesültek, és ez így is helyes. Tehát nem vonom kétségbe ezt a jogot természetesen, és a hozzászólás jogát sem, csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy egy egynapos miniszterjelölt meghallgatásánál egy bizottság nagyon sok mindent mérlegelhet; mérlegelheti a jelölt eddigi életútját. Nekem az a véleményem, hogy eddigi életútja alapján Varga Zoltán alkalmas arra, hogy miniszterjelölt legyen, hiszen a Békés megyei közgyűlés elnökeként sporttal, turizmussal, önkormányzatokkal bőségesen foglalkozott. Bizonyára vannak az ellenzék soraiban is, akár Lasztovicza Jenő, akár Becsó Zsolt képviselő urak, akik szintén megyei önkormányzati elnökök, akik egy másik szituációban ugyanígy alkalmasak lennének miniszterjelöltnek, akkor, ha azzal a nyitottsággal állnának hozzá a munkához, ahogy ezt Varga Zoltán úr teszi.
Sajnos a kritériumok között nem szerepel az, hogy a bizottság elnökének ismernie kell a jelöltet, sem az, hogy a parlamentben hányszor szólt hozzá, és azt gondolom, hogy ez így helyes. Ha más elemeit ehhez hozzávesszük, Varga Zoltán elnöksége alatt Békés megye turizmusa nagyon szépen fejlődött - akár a jelképes orosházi Gyopárosfürdőt, vagy más desztinációkat említhetünk -, vagy azt is, ugyan az életrajzában nem szerepel, csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy a régiók bizottságának tagjaként az Európai Unióban is lobbizott a turizmuscélú pénzeszközök felhasználásáért, és természetesen, mint a regionális fejlesztési tanács elnöke, ezer szállal kapcsolatba került a turizmussal.
Azt, hogy a sport és a turizmus folyamatos válságban van, kicsit túlzásnak tartom, az adatok sem igazolják ezt, én azt mondom, hogy átalakulásban van. Olyan átalakulásban, amelyről szólt is a jelölt úr, igaz, hogy nem szokványosan, hosszú időtartamban, hanem hozzá méltón röviden. Szólt arról, hogy ezt az átalakulást hogyan és milyen módon szeretné szolgálni, amelyet maga a szakma indított el akár a sport, akár a turizmus területén. Hogy egy-egy elemét hadd jelezzem, például a sport területén a magánmecenatúra minél szélesebb körű bevonása, vagy a turizmus területén azok a törekvések, amelyeket nagyon helyesen a turisztikai szakma indított el annak érdekében, hogy ne csak állami költségvetési, ne csak európai uniós források álljanak rendelkezésre a turizmus céljára, hanem járuljon hozzá maga a szakma is a lehetősége szerint a turizmus marketingköltségeihez példának okáért.
Azt gondolom, hogy ma azt mérlegelhetjük, hogy a korábbi életútja alapján a jelölt alkalmas-e. Én a kormánypárti oldal részéről azt mondom, hogy alkalmasnak tartom Varga Zoltánt arra, hogy miniszterjelölt legyen. Nagyon bízom abban, és biztatom is arra, hogy ne csak a saját véleményét igyekezzen képviselni, hiszen mind a turizmus, mind a sport sajátosan olyan terület, ami széles körű szakmai véleményalkotás nélkül elképzelhetetlen, hanem úgy, ahogy a "miniszter" szó is kifejezi, szolgálja ebben az időszakban mindkét területet a saját képességei, alkalmassága alapján, minél szélesebb kör bevonásával.
Ennek alapján tehát miniszterjelölt urat e posztra alkalmasnak tartom, és támogatásunkról biztosítom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselőtársaimat kérdezem, további kérdéseik vannak-e a miniszterjelölthöz. (Jelentkezésre:) Lasztovicza Jenő képviselő úr! Öné a szó.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kicsit áttérnék a jelölt úrnál az önkormányzatok területére, hiszen a sport és a turizmus is eléggé komoly és szoros kapcsolatban van az önkormányzatokkal.
Jelölt úr ugye volt megyei közgyűlési elnök. Az utóbbi években azt tapasztaljuk, különösen az utóbbi három évben, mióta Lamperth Mónika megjegyezte, hogy a megyéket mi tesszük tönkre, mert megtaláljuk azokat a jogi eszközöket, hogy a megyék tönkremenjenek. Ezt mindannyian érezzük, akik itt megyei elnökök vagyunk, de úgy tűnik, hogy most már nemcsak a megyékkel van probléma, hanem alapvetően magával az önkormányzatok likviditásával is.
A jelölt úr itt elmondta, hogy válságkezelés van, megszorítások lesznek. Az én kérdésem az, hogy ön, mint aki az önkormányzatok munkájában jártas, lát-e még megszorítási lehetőségeket az önkormányzatoknál, és ha lát, akkor konkrétan mik azok. Mert én azt gondolom, hogy az önkormányzatok fuldokolnak a pénzhiányban, hatalmas problémáik vannak a kötelező feladatok ellátásánál. Azt gondolom, ezt itt nem kell különösebben ecsetelni, hiszen jobboldalon és baloldalon is csupa volt polgármester, vagy jelenlegi polgármester ül, tehát mindenki érzi az önkormányzatok nehéz sorsát.
Tehát miniszterjelölt úr hogy véli: lehet-e még egyáltalán szorítani az önkormányzatokon és meddig? Hiszen, nem ismerem a pontos statisztikai számot, de ilyen magas adósságállománnyal az önkormányzatok még nem rendelkeztek, mint most.
Mi az az olcsóbb és hatékonyabb megoldás, amire ön gondolt? Mert ezekről hallottunk már az elmúlt öt-hat évben sokszor, és az mindig megszorítást, mindig pénzelvonást jelentett ettől a szférától.
Itt szó volt róla, Pál Béla alelnök úr is mondta, a nyitottság. Nagyon sok miniszterjelöltet hallgattunk már meg, akárha a sport területét nézzük, ön a nyolcadik jelölt ez alatt a röpke hat és fél, hét év alatt, de ha visszagondolunk, hogy a turizmus is hány minisztert ért már meg, nem kevesebbet, és mindenkinél a nyitottság volt az egyik legfontosabb szó. Ha ezt meghalljuk, akkor már kicsit félünk, hiszen olyan adómódosítások mentek keresztül az elmúlt években - akár rendes időben, amikor az adótörvényeket tárgyaltuk, de az önök elmúlt hét éve alatt történt olyan, hogy év közben is módosultak adók -, amik egyszerűen úgymond eléggé drasztikus beavatkozások voltak az önkormányzatok, a vállalkozások és a gazdaság életébe. Sőt, emlékszünk arra is, hogy fél évig az áfát vissza sem térítették a vállalkozóknak.
Ilyen adórendszer mellett ön hogy látja: a turizmus és a sport egyáltalán életben tud-e maradni? Hiszen, akik itt ülünk, elég sokan vagyunk, akik már tíz éve a turisztikai bizottságban dolgozunk, és ennyi panaszt, ennyi síró hangot nem nagyon lehetett hallani, mint az utóbbi néhány hónapban, hogy olyan adóelvonások vannak, amelyek egyszerűen lehetetlenné teszik a magyar turisztikai ágazat megélhetését. Ön ezt hogyan látja? Tesz-e kellő lépéseket ezért? Annak a kormányzatnak, amely 2002-től folyamatosan az adócsökkentések kormányának mondja magát, most az adótörvények növelése a célja, mint ahogy itt a válságkezelő programból ki lehet szűrni ezeket a szándékokat.
Egyelőre ennyi kérdésem lenne, és a válaszok után még valószínűleg lesz egy-két kérdésem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.
További kérdések a jelölthöz? (Jelentkezésre:) Tóth József képviselő úr!
TÓTH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Arra a gondolatsorra fűzöm fel mondanivalómat, amelyet többen is megemlítettek, miniszterjelölt úr is, hogy nyitott az Önkormányzati Minisztérium valamennyi hozzá tartozó ágazat ügyében a tárgyalásokra, a problémák átgondolására. A korábbi időszakban, a regionális tanács elnökeként akarva-akaratlanul is kapcsolatba került a turizmus problémáival, a turizmus regionális szervezeteivel, a regionális idegenforgalmi bizottságokkal, és a gondjaikról, bajaikról miniszterként, úgy gondolom, hogy hamarosan, haladéktalanul konzultációt kell kezdeményezni. Én ezt a regionális idegenforgalmi bizottság elnökeként is, de kifejezetten a TURET, a Turisztikai Régiók Egyeztető Tanácsának elnöke, Rusznák Imre elnök úr felhatalmazásával ezennel jelzem és igénylem is a haladéktalan egyeztetést.
Ami a nyitottság mellett egy másik, úgy gondolom, hogy haladéktalanul megoldandó probléma: mindannyian tudjuk, hogy a költségvetés és a válság az Önkormányzati Minisztérium büdzséjét is rendesen szűkítette, ezen belül a turizmus forrásait, és van egy terület, amelyről a bizottsági ülésünkön is többször tárgyaltunk, és egyetértés volt benne, a régiók rendezvényeinek a forrásai, amelyek folyamatosan megszűntek, egy jól működő pályázati konstrukcióban nullává váltak. Ha valaki azt gondolná, hogy most pénzt szeretnék kérni, akkor ez nem így van, csak egyetlenegy dologra szeretném felhívni a figyelmet: a regionális fejlesztési tanácsok a decentralizált források terhére saját akaratukkal döntést is hoztak, hogy ez a folyamat tudjon működni. A forrás rendelkezésre áll, és folytatódhatna a kistelepülések, a régiók, a kistérségek számára oly fontos pályázati konstrukció, ugyanakkor ezt egy kormányrendelet nem teszi lehetővé. Én azt jelzem, hogy ezt a kormányrendeletet, amely ezt akadályozza, nyilván annak idején emberek készítették el és döntötték el, tehát meg lehet változtatni, ez nem pénzkérdés. Ha a kormányrendelet ezt lehetővé teszi, a regionális tanácsokban erre van lehetőség a turizmus e jól megszokott és sokak által várt pályázati forrásainak megteremtésére. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szalay Ferenc képviselő úr jelezte, hogy szólni kíván. Öné a szó.
SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Úr! Gratulálok, hogy elvállalta a feladatot! Azt gondolom, hogy elég nagy bátorság hozzávetőleg egy évre felvállalni ezt a feladatot, és ahogy önt most látom, szembesült azzal, hogy milyen terület az, amit önre bíztak. Látom, hogy jegyzetelnek az államtitkárok, jegyzetel mindenki ott ön körül; és bízom benne, hogy tényleg segítenek majd a későbbiekben megérteni ezeket a problémákat, feladatokat, amiről szó van.
Szeretném megkérdezni, hogy ön a politikát a különféle munkakörök melyik részének tekinti. Tegnap nagyon-nagyon csodálkozva hallgattam miniszterelnök-jelölt urat, amikor mondta, hogy dolgozni és nem politizálni érkezett a parlamentbe. Ön ezt hogy gondolja, hogy a politikusi munkája, amit eddig végzett, hogyan kapcsolható a miniszteri munkájához? Igen komoly politikusi felkészültség kell ugyanis majd ahhoz, hogy a későbbiekben esetleg átvigye azokat az elképzeléseket, amikről mi nem hallottunk. Szeretném megkérdezni öntől, hogy igazából hogy érzi hét miniszter után nyolcadikként, hogy egy év alatt lehet-e bármit tenni? Hogy érzi azt, hogy milyen válság lehet, mondjuk, a sportban, a turizmusban, amit kezelni kell, mi az a válságjelenség-halmaz, amire valamilyen módon megoldást kell találni? Eddig, amikor arról volt szó, hogy nincsen még válság, akkor is sikerült tönkretenni a két ágazat jelentős részét, hát most, hogy válság van, mit lehet majd csinálni? Ha azt mondjuk, hogy legyen olcsóbb, legyen hatékonyabb, kíváncsi vagyok, hogy ha olcsóbbá tesszük ezeket a területeket, akkor mi marad. Nem tudom, tudja-e pontosan, hogy mennyi a sportköltségvetése ennek az országnak, és hogy mennyi volt ez, mondjuk, 2002-ben. Ha ez még olcsóbbá válik, akkor én érdekes folyamatokat érzek elindulni. Nem tudom, hogy látja-e, tudja-e, hogy a többi minisztériummal való kapcsolat eddig azért, mondjuk úgy, hogy nem volt felhőtlen a sportügyekben, hiszen a mindennapos testnevelés kapcsán nem sikerült egyezségre jutni az Oktatási Minisztériummal, nem sikerült az Egészségügyi Minisztériummal a primer prevenció kapcsán, és azt gondolom, hogy ebben a kérdésben azért van még mit tenni a későbbiekben.
Mindenképpen fontosnak tartjuk - azt gondolom, hogy önnek is ezt kell majd tenni -, hogy az a létesítményfejlesztési program, ami nem tudom, hogy hányszor került már ide a bizottság elé, azért valamilyen szinten elindulhasson, függetlenül attól, hogy válság van. Most lehet olvasni nem egyszer, nem kétszer a Puskás Stadion felújításának kérdéskörét, hogy esetleg a feljebb lévő labdarúgó-válogatottunk kapcsán nem lenne baj, ha gondolkodnánk egy normális stadion megépítésén. Sok-sok egyéb kérdés is felmerül, amit azt gondolom, hogy mindenképpen jó lenne kezelni. Egy nagyon egyszerű kérdés a végén, azért, mert mindenféleképpen szükségesnek tartom, hogy olyan is legyen, amire az ember jó szívvel válaszol, hiszen ön békéscsabai elnökként biztosan sokat tud az ottani sportéletről. Melyek azok az olimpikonok, akik onnan, Békés megyéből kerültek ki, és büszkeséget hoztak az országnak? Hátha ezzel tudom segíteni a jóérzést, hogy vannak olyan olimpikonok, akiket ön is meg tud említeni ebből a megyéből ebben az országban, akik aranyérmet szereztek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mohácsi József képviselő úr kért szót.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, gyors leszek. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tulajdonképpen ez az a tárca, ami az összes tárca közül talán a legbonyolultabb és legösszetettebb. Természetesen mi, a szakma érintettjei - persze nem lebecsülve a többi minisztériumot -, valahol arra vágynánk, ha egyszer eljutnánk oda, hogy a sport és turisztika tényleg kapna egy önálló tárcát, és tudna ezért dolgozni, mert megérdemli ez a szakma, az eredményeiről nem is beszélve. Persze elnök úr kérdéshalmaza után, azt hiszem, délután öt órakor is itt ülhetnénk, ha erre önnek most kellene válaszolni, de nem is ez a mostani kérdés, hanem a válsághelyzet kezelése. Azt hiszem, az a jó vezető, aki olyan kollégákkal veszi körül magát, akik a munka dandárját elvégzik, ő pedig az irányítást végzi. A meglévő kollégák olyan kiváló szakemberek, hogy én önt nem féltem, és nyilván fognak ebben önnek segíteni, és ez is a dolgok rendje, amellett, hogy az azért tényleg becsülendő, hogy egy ilyen szituációban, egy ilyen nehéz gazdasági helyzetben egy ilyen tárcára vállalkozni nem kis feladat. Én úgy gondolom, hogy nekünk, mint képviselőknek, kötelességünk segíteni, és segíteni is fogjuk, és nyilván azokat a kérdéseket, amelyek teljesen jogosan felmerültek, kollégáival egyeztetve biztos, hogy tudja majd kezelni. Most a főkérdés a válság megoldása, hogy lehetőleg minél kisebb vérveszteséggel ússzuk ezt meg. Ahogy ön említette, miniszterjelölt úr, esetleges átcsoportosítás várható a tárcájánál. Tudom, hogy ilyen rövid idő alatt nyilván erre még nincs senki igazából felkészülve, de az általam említett szakma, a turizmus és a sport nyilván megérdemel sokkal komolyabb és kiemeltebb feladatot ahhoz, hogy produkálni tudjunk, hisz azért nem titok az, hogy az állami bevétel jelentős részét képezi ez a szakma. Ehhez persze mi segíteni fogunk. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Amennyiben a bizottsági tagok is elfogadják a javaslatomat, egy kört lezárnánk. Lesz még kérdésekre lehetőség, de elég sok kérdés hangzott el, tehát megadnánk a lehetőséget a jelöltnek arra, hogy az első körben elhangzott kérdésekre válaszoljon, illetve kiegészítse az elhangzottakat ott, ahol szükségesnek tartja, aztán egy következő körben a még fennmaradt kérdések feltételére is lehetőséget biztosítok természetesen mindenki számára.
Képviselő úr, öné a szó.
VARGA ZOLTÁN önkormányzati miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Felkészülésem során elolvastam az előző Sport- és turisztikai bizottsági ülések jegyzőkönyveit egy évre visszamenőleg, de nem igazán értek meglepetések azokban a kérdésekben, amit itt elnök úr is elég hosszan sorolt, és amit a képviselő urak feltettek. Azt gondolom, hogy ami a személyemet illeti, az idő el fogja dönteni, hogy alkalmas vagyok-e erre a dologra vagy nem. Nyilvánvalóan az embernek egy ilyen döntést nem egyszerű meghozni, nekem is okozott ez álmatlan éjszakákat, de azt gondolom, hogy az az ember, aki parlamenti képviselőként erre a dologra szerződött, nem futamodhat meg egy feladat elől, ha egy feladat eléri őt. Szeretnék ennek a feladatnak tisztességesen megfelelni. Azt gondolom, hogy az a minimum, hogy mindent elkövessek azért, hogy ezt a rám bízott feladatot - nyilvánvalóan, ha rám bízzák, és a megbízólevelet meg fogom kapni - tisztességesen ellássam. Én azt gondolom, hogy az a tisztességtelen, aki ezt megkérdőjelezi, hogy az ember egy ilyen feladatot megfelelően szeretne ellátni. Mondhatnék most nagyon szép dolgokat, ígérhetnék nagyon sok mindent, hisz az előző jegyzőkönyvekből teljesen világosan kideríthetők, hogy mik a sarkalatos pontok - ezek nem változtak most sem -, de aki ezeket a kérdéseket most felteszi, az nem tudja, hogy milyen helyzetben van az ország, erre ezt kell mondanom, elnök úr. Azt gondolom, hogy ezek a kérdések ma itt nem helyénvalóak, azért, mert teljesen világos, hogy ahhoz, hogy működőképesen tudjuk tartani nemcsak az Önkormányzati Minisztériumot, hanem a magyar gazdaságot is, ahhoz bizony változtatni kell.
Az, hogy a változtatásoknak milyen irányai és milyen mértékei lesznek, az elkövetkezendő időszakban fog teljesen világosan kiderülni. Pál Béla képviselőtársam utalt arra, hogy az elkövetkezendő napokban felálló kormány ezt nyilván el fogja dönteni. Készséggel jövök vissza a bizottság elé akkor, ha tudom, hogy mi az a mozgástér, amit a kormányzat most meg tud tenni, és ide tudunk jönni. El fogjuk dönteni, és akkor igazából lehet erről majd értelmes, szakmai vitát folytatni, hogy mi az, amit elhagyjunk, mi az, amit meg kell csinálnunk, mi az, amiben nem lehet visszalépni, és mi az, amit most el kell napolni. Aki azt gondolja, hogy az elmúlt időszak felgyülemlett problémáit meg lehet oldani, az téved, az becsapja azokat az embereket, akik itt vannak. Én nem szeretnék ebbe a helyzetbe kerülni, éppen ezért készséggel elismerem, hogy ez nem könnyű szituáció, de számomra sokkal fontosabb az, hogy az emberi tisztességem és az emberi hitelem megmaradjon, és én ígérni csak akkor szeretnék, ha azt az ígéretet én végre tudom hajtani, és be tudom váltani. Mert önök joggal mondják, hogy ígéretekkel tele van a padlás, és ezzel nem megyünk semmire, és lehetne itt nagyon szépeket mondani. Mindenkinek azt tudnám mondani, hogy igaza van, így van, meg fogjuk oldani, de én ezt nem szeretném. Azt szeretném, ha egy szakmai és értelmes, akár politikai - mert én nem gondolom, hogy a politikát ebből kívül kell rekeszteni - vitában mondanánk el, és nyilván a többség el fogja dönteni, hogy melyik irányban lehet, vagy fogunk tudni elmenni az elkövetkezendő időszakban.
Azért egy-két konkrét kérdés, és bocsássanak meg, ha most nem fogok, pontosan ezért nem fogok minden konkrét kérdésre visszatérni, de azt állítani, hogy minden válságban van, és minden rossz, ez hamis beállítása a képnek, erre utalt Pál Béla képviselő úr is. Én azt gondolom, hogy mindenhol komoly nehézségek vannak, mindenki hozzászokott egy adott struktúrához, és ennek az adott struktúrának a változtatását mindenki nehezen viseli, és ha ez a változtatás őt negatívan érinti, akkor ezt mindenki válságnak gondolja. Én pedig azt gondolom, hogy ez nem így van. Nyilvánvalóan egy csomó dolog nem mehet úgy, ahogy eddig ment, mert akkor nincs változás, és a források pedig, ezt teljesen világosan látja mindenki, nem elegendőek ezekre a feladatokra.
Az, hogy lesz-e pótköltségvetés, a pénzügyminiszter dolga, ezt nem az én dolgom eldönteni, tehát ilyen tekintetben ezt egy másik bizottságban kell megkérdezni.
Az, hogy ki mit ígért az adott időszakban, nyilvánvalóan egy nagyon fontos dolog lehet. Az, hogy ma mit lehet megvalósítani, és minek van ma realitása, az pedig egy másik dolog. Én még egyszerűbben azt szeretném kérni, hogy az elkövetkező időszakban legyen egy erős és egy érdemi konzultáció a bizottsággal.
A regionális tanácsok dolga is felvetődött, több felszólaló érintette, de mivel még ma is regionális tanácselnök vagyok a dél-alföldi régióban, ezért ez egy kicsit testhezállóbb, közelebb van hozzám ez a dolog. Erre csak azt tudom mondani, hogy foglalkoztunk azzal a kérdéssel, amit Tóth József képviselőtársam feltett, én el tudom képzelni, hogy módosuljon ez a rendelet. Egyet viszont világosan tudni kell mindenkinek: a büdzsé nem lesz nagyobb, tehát ezt helyben kell akkor majd eldönteni. Én el tudom képzelni, hogy ezt a programot is belevegyük, de akkor a tortát mindenkinek így kell szeletelni, mert ez az összeg bizony nem fog szaporodni.
A regionális idegenforgalmi bizottsági elnökök ott ülnek az RFT-kben, és szavazati joggal rendelkeznek, igaz, hogy egy szavazati joggal, de rendelkeznek, és nyilván a húszfős regionális tanácsban egy szavazat, ha ők csak a lokális érdeket képviselik, nehezen tudja átbillenteni a döntéseket.
De azt kell mondanom, és talán erről is volt szó, mintha Szalay képviselő úr, polgármester úr ezt felvetette volna: amikor engem regionális tanácselnökké megválasztott a dél-alföldi régió, egyhangú szavazattal választott meg, még azok az ellenzéki képviselők is rám szavaztak akkor, akikkel vitám és ma is élő vitám van. Tehát azt gondolom, hogy talán valami szorult belém, amit nem tudom, minek lehet nevezni, talán egy olyan képesség, amely alkalmassá tesz arra, hogy képes vagyok meghallgatni mások véleményét, képes vagyok beépíteni az ő véleményüket a saját véleményembe, nyilvánvalóan akkor, ha ez koncepcionálisan belefér a dologba, mert a teljesen ellenkező vélemények kioltják egymást, tehát ugye az nem működik, hogy mindent. De talán ez arra feljogosít engem, és egyik főérve volt, hogy ebbe most vágjak bele, hogy ebben talán tudok valamit mutatni, hogy az elmúlt időszakban, a politikai vitám ellenére, ami teljesen természetes és hozzátartozik a mai élethez, ezt talán kulturáltan lehetett megoldani, és erre még, azt gondolom, az elkövetkezendő időszakban is szeretnék lehetőséget teremteni.
Volt egy személyes kérdés, szintén polgármester úrtól, ami elég érdekes volt, mert... Szóval azt feltételezni, hogy mondjuk egyetlenegy Békés megyei, békéscsabai olimpikonról nem tudok, az azért, polgármester úr, egy kicsit sértő volt számomra, már csak azért is, mert például a magyar tornasport, talán mindenki tudja, Békéscsabáról indult el. Sajnos Ónodi Henrietta már nincs Magyarországon, de ő is békéscsabai sportoló volt és olimpikon. Varga Adrienn, aki utódja volt, ő nevelte nagyon sokáig, ma már úgy tudom, nem dolgozik sajnos a békéscsabai tornaklubnál, de Böczögő Dorina most is ott van. Van egy birkózónk, aki például orosházi, Kiss Gergő, aki kint volt az olimpián, sajnos nem úgy szerepelt, ahogy szerettük volna, és volt egy súlyemelő is, Bökfi János, és biztos voltak a régiek közül is, akik talán elmentek, ma már nem Békéscsabán élnek. De én nagyon emlékszem, amikor még közgyűlési elnök voltam, a békéscsabai Hungarotel női tornacsapatának akkori ügyvezető igazgatóját úgy hívták, hogy Izsó Gábor, aki ma Békés város ellenzéki, fideszes polgármestere, és nagyon sokat tudtunk segíteni neki.
Nyilvánvalóan az embernek vannak ilyen helyi kötődései és helyi dolgai, de nem ezek határozzák meg, mert ezek nyilván érzelmi dolgok, hogy most ki mennyire vonzódik a sportnak ehhez az irányához. A dolog ennél sokkal bonyolultabb, és azt gondolom, hogy akkor van probléma, ha az érzelmek elvezérlik az embereket ezekről a dolgokról, és azt gondolják - senki nem hiszi rólam -, hogy mostantól kezdve a magyar sport élsportjának például a tornának kell lennie, Békéscsabán az a kiemelt, és az a hagyományokkal rendelkező sport. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon hibás dolog lenne.
Elnök Úr! Lehet, hogy ön nem elégedett ezzel a válasszal, mert ön volt az, aki elég konkrét és hosszú kérdéseket tett fel. Nyilván önt is felkészítették a mai találkozóra, és lehet, hogy az előző meghallgatások jegyzőkönyvéből vett ki, mert majdnem sorban ezek a dolgok mentek. Azt gondolom, hogy az elkövetkezendő napok eseményei után a lehető leghamarabb nagyon szívesen eljövök egy bizottsági ülésre, és akkor konkrét kérdésekre konkrét válaszokat tudunk megfogalmazni arról, hogy ma milyen lehetőségei vannak a magyar önkormányzatoknak, a magyar sportnak és a magyar turizmusnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a válaszokat. Kérdezem, hogy vannak-e további kérdések. (Jelentkezésre:) Becsó Zsolt képviselő úr, öné a szó.
BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Gondolkodtam rajta, hogy van-e értelme bármilyen kérdést feltenni, tekintettel arra, hogy itt az elmúlt percek folyamán több képviselőtársam több konkrét kérdést is megfogalmazott, és valljuk be őszintén, egyetlenegy kérdésre sem kaptunk választ.
Az a helyzet, hogy én örömmel veszem, miniszterjelölt úr, ha megválasztása után egy későbbi időpontban visszatér ide a bizottság színe elé, és szakmai kérdésekben konzultációt tudunk egymással folytatni, csak az a helyzet, hogy most kell döntenünk, most kell szavazatunkkal kifejezésre juttatni, hogy alkalmasnak tartjuk-e miniszterjelölt urat ennek a posztnak a betöltésére, és valljuk be őszintén, hogy sok támaszt nem adott. Lehet, hogy ez abból adódik, amit itt megpróbált kifejteni, hogy talán nem helyénvalóak voltak azok a kérdések, amik megfogalmazásra kerültek, bár ez egy régmúlt időszakot vetít elém: talán nem kellene másoknak eldönteni, hogy milyen kérdéseket kellene megfogalmazni egy ilyen konkrét bizottsági meghallgatás során.
Megpróbálok mégis jobban igazodni miniszterjelölt úrhoz, és egy kísérletet tenni arra vonatkozólag, hogy hátha kaphatnánk konkrét kérdésre konkrét választ. Három olyan kérdést fogalmaznék meg. Miután egy hete tud róla, egy hete kérte fel miniszterelnök úr, hogy vállalja el ezt a posztot - ahogy kiderült a bemutatkozása során -, talán ez alatt az egy hét alatt volt ideje végiggondolni mindazt, hogy ezekhez a kérdésekhez kapcsolódóan milyen konkrét intézkedéseket kíván foganatosítani. Említette, hogy olcsóbb, hatékonyabb és átláthatóbb működést szeretne. Én örömmel venném, ha néhány konkrétumot mondana az olcsóbbításra vonatkozólag, a hatékonyabb működés kialakítására vonatkozólag, és különösképpen az átláthatóságra vonatkozólag a minisztérium működését illetően, hogy önnek most milyen víziója van - ha néhány fogódzót adna.
A másik kérdés: a bemutatkozó anyagából is kiderült, hogy ön regionális fejlesztési tanácsi elnök. A véleményét nem kérdezem ezzel kapcsolatban, inkább az álláspontját, hogy tekintettel arra, hogy ott vannak legitimitással bíró, megválasztott önkormányzati emberek - legyen szó megyei jogú városi polgármesterről, megyei közgyűlési elnökről vagy akár a kistérségek delegáltjairól -, az összes többi, regionális fejlesztési tanácsba delegált ember pártkomisszár. Szeretném önt megkérdezni arra vonatkozólag, hogy ezen a helyzeten kíván-e változtatni, és például valamennyi regionális fejlesztési tanácsban az Önkormányzati Minisztérium által delegált embert vissza kívánják-e hívni, és szakértőre lecserélni.
A harmadik konkrét kérdés, miután ön is két alkalommal volt önkormányzati megyei közgyűlési elnök, tekintettel arra, hogy az önkormányzati törvény módosítását ismételten napirendre szeretnék tűzni, én kíváncsi lennék az ön víziójára a megyei önkormányzatok jövőjét illetően. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdések? (Dr. Nagy Imre: Észrevétel is lehet?) Fejezzük be ezt a kérdések kört, és utána lehet a véleményeket elmondani hozzá. Amennyiben még vannak kérdések, szeretném, ha megfogalmaznák a képviselő urak.
Hadházy Sándor képviselő úr!
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Azt szeretném megkérdezni, hogy ha egy olyan kérdés merül fel a bizottságban, mint például az üdülési csekk kérdése, amivel kapcsolatban a bizottság és a szakértők álláspontja is egybehangzóan az, hogy az a magyar gazdaságra és a költségvetésre pozitív hatással van, akkor ön a kormányban tudja-e és kívánja-e képviselni ezt az álláspontot. Ehhez hasonló, más kérdések tekintetében is fel tudja-e vállalni a bizottság és a bizottság munkáját segítő szakértők által kimunkált javaslatokat? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Lasztovicza Jenő jelezte, hogy szót kér. Öné a szó, képviselő úr.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Csatlakoznék Hadházy Sándorhoz, majdnem ugyanazt szerettem volna elmondani. Hogyan érzi, önben van-e annyi lobbierő saját frakcióján belül, érvényesíteni tudja-e azokat a szándékokat, amelyeket itt a bizottságban már hét éve folyamatosan megfogalmazunk, amelyekben folyamatosan egyetértünk, de ezek valahogy a parlamenten soha nem mennek át a jogszabályok változatásában, az adótörvények módosításában? A turizmus gyakorlatilag folyamatosan be van csapva az elmúlt hét évben; mindig azt szoktam mondani, hogy túl pici a lobbierő a kormánypárti oldalon a frakciójukban ahhoz, hogy ezeket érvényesíteni tudják. A kérdésem végül is az, hogy ön érez-e magában annyi lobbierőt, hogy megfelelő módon tudja ezt a két területet képviselni - akár a sportot, akár az idegenforgalmat.
Amúgy meg higgye el, hogy mi is tisztában vagyunk azzal, hogy az ország milyen helyzetben van, tehát nemcsak ön vagy önök vannak tisztában vele, hanem mi is tisztában vagyunk vele, és kicsit furcsa az, hogy itt folyamatosan a válságkezelésről, a megszorításról van szó akkor, amikor pont az önök hét éve juttatta ide az országot, ahol van. Meg kell nézni azokat a főbb statisztikai számokat, mérőszámokat, amelyek 2002-ben voltak, és meg kell nézni azt, hogy mik vannak most. Sorozatos rossz gazdaságpolitikai döntések szüleménye, hogy ide jutottunk, és akkor most arról kell beszélnünk az idegenforgalom és turizmus bizottságában, hogy mit miért nem lehet, mert válságkezelés van. Én azt szeretném kérdezni, hogy ön ezt hogyan látja. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Vannak-e további kérdések? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincsenek, akkor megkérem jelölt urat, hogy adjon választ az elhangzott kérdésekre, amennyiben tud vagy szándékozik.
VARGA ZOLTÁN önkormányzati miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Visszafelé haladnék: én azt gondolom, hogy az már lejárt lemez, hogy az elmúlt hét év a felelős azért a gazdasági válságért, ami ma Magyarországon van, mert ha valaki kitekint egy kicsit a világba, akkor azért ezt nem kellene mondani. Nyilvánvalóan biztosan követtek el hibát az előző kormányok, lehetett volna mindent jobban csinálni, de ez az állítás, azt gondolom, hogy nem fedi a valóságot. Nézzék meg az önkormányzatok 2008-as zárszámadását! Én helyi szinten egy középváros testületében is bent vagyok, szerencsétlenségemre, és a 2008-as költségvetési zárszámadás szufficites lesz mind helyiadó-bevétel tekintetében, mind minden területen. Nyilvánvalóan ez a város nem az elesettebb városok közé való, de azért így összemosni a dolgot, hogy minden rossz, és mindenhol tragédia van, azt gondolom, hogy nem fedi a valóságot. Orosházáról van szó, elárulom, hogy ne kelljen utána nyomozni, az orosházi testületnek vagyok a helyi képviselője is, amelynek pozitív költségvetési zárszámadása lesz. Teljesen nyilvánvalóan sokkal nehezebb lesz a következő év, tehát a helyiadó-bevételek teljesen másképpen fognak alakulni. Én nagyon nehezen tudok azzal mit kezdeni, ha polgármesterek, közgyűlési elnökök beülnek egy teljesen más székbe, mikor bizottsági tagként itt a parlamentben elkezdenek politizálni, és utána hazamennek, és hirtelen megvilágosodva elkezdik ők is gyakorlatilag azt a racionális munkát, amit szerintem minden önkormányzati vezetőtől elvárnak. A Békés megyei közgyűlés nyolc éve működési hitel nélkül működik - amikor én voltam a közgyűlés elnöke, meg amikor Domokos László, aki szintén képviselőtársunk -, tehát itt óriási különbségek vannak ám ezekben az ügyekben, ezt teljesen világosan látni kell mindenkinek.
Az üdülési csekk teljesen jogos felvetés. Nem tudom, hogy teljes mértékben pozitív szaldó lesz-e, nyilván mindenki azt mondja, hogy ez egy nagyon jó dolog, pozitív szaldót hoz - azok, akik ebben érdekeltek a turizmus részéről, lobbisták, és nekik nyilvánvalóan igazuk van -, de a másik oldalról a kedvezményekkel kapcsolatban és az egyéb ügyekben ez hogyan jön össze? Ha ez pozitív, akkor szerintem ezzel nincs baj. Ki az a bolond ember, aki egy pozitívumot meg akarna változtatni, hogy negatívum legyen? Azt gondolom, hogy ehhez azért kormányzati döntés kell, hisz ez azért összefügg sok mindennel, nem lehet kiragadni egy-egy elemet ebből a dologból. Hogy nekem milyen lesz az érdekérvényesítő képességem, az el fog dőlni, mint ahogy példálództunk itt a RIB-bel, ahol volt egy ember a húsz ember közül: ott lehet a RIB-ben a regionális tanácsban az érdekeket képviselni, ha nem tud ehhez megfelelő partnereket szerezni, akkor elmondhatja, hogy élete és vére, de a dolog mégis másképp alakul. Azt gondolom, ez hasonlóan lesz a kormányban is, én azért megpróbálom, hogy az ilyen típusú érdekérvényesítő képesség jó legyen, de ez azért kétoldalú. Tehát ha reális dolgokkal megyünk, és ebben önök nekem segítenek... Nyilván az én munkatársaimnak ez a dolga, de ha önök, mint bizottság, segítenek, hogy a reális dolgokat próbáljuk megfogalmazni, én azt gondolom, hogy a reális dolgokhoz lehet társakat találni, irreális dolgokhoz nem, és utána nagyon könnyen lehet mondani, hogy milyen érdekérvényesítő képessége volt a miniszternek. Teljesen mindegy, hogy ki ül ebben a székben, irreális dolgokat nyilvánvalóan nem tud megvalósítani.
Tehát még egyszer azt szeretném hangsúlyozni, hogy az elkövetkezendő időszakban egy nyitott minisztériumot szeretnék. Magam is nyitott vagyok minden kérdésre, de azt kell mondjam, hogy azért jó lenne, ha a realitásokat mindenki figyelembe tudná venni, nyilvánvalóan a saját helyzetében, mert akkor talán könnyebben és közelebb fogunk tudni jutni bizonyos problémák megoldásához. Mert ha csak az irreális igényeket tudjuk hangoztatni, akkor bizony el fogunk beszélni egymás mellett, nem fogjuk tudni a dolgainkat megvalósítani, és akkor mindenki rosszul fogja magát érezni - nyilvánvalóan én is, de ez a legkevesebb probléma, hanem az az ágazat, amelynek a felügyeletét ellátja a minisztérium.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.
Vélemények, észrevételek következnek. (Jelentkezésre:) Koscsó Lajos képviselő úr, öné a szó.
KOSCSÓ LAJOS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Mielőtt bármit mondanék, szeretném előrebocsátani, hogy eléggé hosszú közigazgatási múlttal, és az elmúlt két évtizedes, vagy tizenhat éves tisztségviselői tapasztalattal rendelkezem, és az a személyes meggyőződésem és véleményem, hogy a helyi ügyeket igazgatva az ember, vagy legalábbis a vezetők többsége igyekszik mindig meghallgatni minden oldal véleményét. Egy eset van, amikor talán kivételeket teszünk, és elkezdünk politizálni a helyi testületekben is, amikor személyi kérdésről van szó. Tehát normális dolognak tartom, hogy túllépünk egy picit időnként még a normalitáson is, és megpróbálunk dolgokat kiforgatni, vagy dolgokat beforgatni a saját politikai érdekeinkbe.
Ez azért érdekes - itt közben nézegettem, hogy mit ír a tegnapi ülésről a sajtó -, mert ha az ellenzék illegitimnek tartja a kormányt, a miniszterelnököt is, akkor furcsa, hogy egy illegitim miniszterelnök kormányában egy illegitimnek tartott miniszterjelölttől ilyen sok szakmai kérdést próbál megtudni. Mert egyébként, ha illegitim, akkor mi a túrót foglalkozik vele? Ezért azt gondolom, hogy ez egy picit furcsa kifordítása a gondolkodásmódnak, de a politikának tudom be ezt, és ez tegnap el is hangzott, nem akarok igazságtalan lenni, hogy az illegitimitásnál egyfajta erkölcsi illegitimitásról, nem pedig jogi illegitimitásról beszélt az ellenzék. Tehát ezt így értelmezve, azt gondolom, hogy talán érthető.
Azonban azt gondolom, hogy reálisan és magunkba nézve egy kicsit, azért vissza kell fordítanunk a folyamatokat. Három héttel ezelőtt még mi sem tudtuk azt, hogy új kormány lesz. Két hete még a miniszterelnök sem tudta, hogy miniszterelnök lesz, Varga képviselőtársunknak, a jelenlegi miniszterjelöltnek fogalma nem volt arról, hogy esetleg belőle miniszterjelölt lehet. Majd az elmúlt heti tárgyalás során, a miniszterelnök tegnapi kinevezésével nyilván megnyílt egyfajta lehetőség, és ma már számon akarnak kérni tőle egy programot, miközben sem a legnagyobb kormánypárti frakció, sem a megalakuló új kormány nem foglalkozott a programmal, amelynek kifejezetten, a miniszterelnök elmondása alapján is válságkezelő feladatot szán a Szocialista Párt és maga a kormány is.
Ebben az esetben nyilván egyetértek a miniszterjelölt úrral, a szívem persze a többiek kérdéseivel ért egyet. Mert amikor szakmai kérdésekről, akár sportról, akár turisztikáról van szó, én is szívesen támogatom azokat a felvetéseket, amiket ellenzéki képviselőtársaim tettek, szakmai felvetésekre gondolok, hiszen gyakorlatilag minden szakmai felvetés indokolt, indokoltnak tekinthető és támogatható. Majd, visszatérve a saját frakciómba, szembesülök azzal, hogy hogyan áll rendelkezésre a forrás, hogyan, milyen módon, mit kell átcsoportosítani, elvenni vagy éppen átértékelni, és akkor, amikor a gombot kell megnyomni, hiába szavaztunk itt egyhangúan szakmai kérdésről, a gombnyomásnál én is nemet, vagy éppen igent nyomok, attól függően, hogy mit kíván a kormány érdeke. Mert az az igazság, azért azt mindannyian tudjuk, eléggé jelentős politikai tapasztalattal rendelkező emberek ülnek itt, hogy nem a kormányon lévők feladata a saját kormányuk megbuktatása, még akkor sem, ha most, ugye, ennek a sajátos konstrukciónak, a konstruktív bizalmatlanság intézményének van egy ilyen íze is.
Ezért aztán, elnök úr, tisztellek és jó viszonyban is vagyunk, de korodnál fogva lehet, hogy az én tapasztalataim már egy picit megérettebbek, mint amit elmondtál a személyeket illetően. '98-ig én is hasonlóan gondolkodtam a személyeket illetően, én is azt gondoltam, hogy miniszter csak olyan nagy tapasztalatú ember lehet, aki már megjárta a hadak útját, és mindenről kiforrott véleménye van, majd jött a Fidesz-kormány, és egy csomó olyan fiatalembert tett oda miniszternek, akiknek az akkori felfogásom szerint még egy rendes munkája sem volt, és utána meglepetéssel kellett, hogy tapasztaljam, hogy jól teljesítettek. Ebből adódóan ma már én sem gondolom azt, amit '98-ban gondoltam, hogy csak olyat lehet miniszternek odatenni, akinek, mit tudom én, húszéves múltja van, és nagyon jó elvtárs volt; felül kellett emelkedni ezen.
Tehát azt gondolom, hogy Varga Zoltánnak is van egy alaptapasztalata, van egy emberi habitusa, van egy emberi karaktere, magatartása, amely alapján alkalmas a feladat ellátására, és nyilván ő is addig fogja tudni ezt a feladatot ellátni, elvégezni, amit itt elmondott ő is, amíg az emberi tisztessége engedi, és ebben kéri a mi segítségünket. Én azt gondolom, hogy ezt a segítséget kötelességünk megadni. Nemcsak azért mondom ezt, mert mi egy frakcióban ülünk, hanem azért is, amiről itt ti beszéltetek, meg minden kérdés erre irányult, hogy szakmai vonatkozásban velünk együtt kell neki is megvívni a maga csatáját a kormányán belül, hogy a lehető legkevesebb veszteség érje a sport- és a turisztikai ágazatot. Hogy előrelépés, fejlesztés, hogy többletforrások biztosítása lehetséges, ezt én kétlem, bár jó lenne, én is örülnék neki. De hogy meg tudjuk őrizni legalább azokat az értékeket... Valaki, talán Lasztovicza Jenő képviselőtársam kérdezte, hogy meg tudjuk-e védeni azokat az értékeket, amik itt kialakultak, és mi a véleménye erről. Ehhez segítségre van szüksége, ehhez nekünk együtt kell dolgozni a miniszterjelölttel, és megpróbáljuk ezt megvédeni, de azért a külső körülményeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, és ezek a külső körülmények hatással lesznek rá.
Úgyhogy én a magam részéről támogatom, az én bizalmamat élvezi, ha tetszik, a miniszterjelölt úr, és azt kérem a bizottságtól, hogy támogassuk a miniszterré jelölését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.
További vélemények, hozzászólások? (Jelentkezésre:) Nagy Jenő képviselő úr!
NAGY JENŐ (MSZP): Röviden szeretnék hozzászólni. Jogosnak látszó kritikák érték a miniszterjelölt urat, hogy itt a kérdésekre nem bő lére eresztve, kimerítően válaszolt. Szokatlan, de úgy gondolom, hogy abszolút tisztességes, ahogy itt most a bizottság elé állt, hiszen hallottunk már sok nagyon jó, hosszú beszédet, amiben mindenki mindent megígért, és itt elhangzott az is, hogy bizony csak részben teljesült. Azt gondolom, nem árt szembesülni azzal a ténnyel, hogy remélhetőleg most egy ilyen időszak jön, hogy a dudáról levesszük a gőzt, és többet a gépre, inkább a munka ideje, és nem a sok szöveg ideje következik. Azt gondolom, ez a tisztességes hozzáállás a képviselő úr szakmai múltját és a feltételezett felelősségtudatát ismerve, hiszen a miniszterelnök úr nem kérte volna fel, ő pedig nem vállalta volna, ha nem tudja, hogy mi vár rá, és milyen nehéz lesz. Jó szívvel támogathatjuk őt, és ha tetszik, ha nem, Lasztovicza Jenő képviselő úrnak, barátomnak mondom, hogy lehet egymást támadni, hiszen az ellenzéknek az a dolga, lehet kritizálni is, csak most már egyszer jussunk el odáig, hogy legyen olyan is ebben az országban, amikor tudomásul vesszük, hogy akkora a baj, hogy most segíteni kellene egymást, és össze kellene fogni. Vannak itt olyan szakmai kérdések, a másik oldal ugyanolyan jól tudja, mint mi - van, amit jobban, van, amit mi tudunk jobban -, ami nem pártpolitika-függő. Azzal segítsük a leendő minisztert és a mi szakmánkat, amit itt a bizottságban képviselünk, hogy példamutatóan legalább ezekben az ügyekben fogjunk össze. Volt a bizottság történetében egyébként ilyen, és én büszke lennék rá, ha ez a bizottság ebben egy kicsit élharcos lenne a parlamenti bizottságok között.
Aztán egy másik kérdés a meghallgatásokat illetően a kritikákkal kapcsolatban: voltunk már együtt több meghallgatáson. Volt olyan meghallgatás, ahol a jelölt minden felvetésével egyetértettek az ellenzéki oldalról, meg is dicsérték, és utána senki se szavazta meg, úgyhogy úgy gondolom, hogy ez itt a koreográfia része, de a végeredmény azért többnyire előre borítékolható, sajnos, vagy fene tudja, hogy minek kell ezt minősíteni. Summa summárum, én azt gondolom, hogy bizalmat szavazhatunk, és ha tetszik, ha nem, eggyel szolgálhatjuk az ország érdekét valamennyien - ellenzéki és másik oldalon is -, ha megpróbálunk végre most már fontos kérdésekben összefogni. Lehet, hogy ezek nagy szavaknak tűnnek, de ez elsősorban nem a mi érdekünk, hanem az ország érdeke, és akik ideküldtek bennünket, szerintem ezt várják tőlünk. Köszönöm szépen. Természetesen támogatom a miniszterjelölt urat a miniszteri kinevezésben.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További észrevételek?
Lasztovicza Jenő képviselő úr!
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Röviden szeretnék reagálni Nagy Jenő barátom hozzászólására a támogatás-nem támogatás kérdésében is. Nemrég volt egy parlamenti ülésünk, ahol az adótörvényekről beszélgettünk, és mondtam, hogy teljesen felesleges egyáltalán napirendre venni, volt egy ügyrendi indítványom, hogy kár az adótörvényeket tárgyalni, mert hamarosan úgyis borulni fog minden, mire megszavaznánk, addigra egész más koncepció lesz. Azt hiszem, hogy ez be is fog jönni, hogy kár volt azt az időt elpocsékolni arra a témakörre. Én akkor említettem, hogy a Fidesz mindenben nyitott. Ha egy olyan programot tesz le a szocialista vezetésű kormányzat vagy ti tesztek le az asztalunkra, biztos vagyok benne, hogy el tudjuk fogadni, és támogatni tudjuk, csak dolgozzátok ti ki, ne tőlünk várjátok a megoldást, mert ha mi mondanánk meg a megoldást, akkor azt úgysem fogadnátok el. Az ország legnagyobb problémája az, hogy két teljesen különálló gazdasági filozófiát vallunk: ti a megszorításokban, az elvonásokban látjátok a kitörési utat, mi pedig egész más gazdasági filozófia mentén szeretnénk az országban rendet rakni, és itt van az ütközőpont, ami áthidalhatatlan.
Elnézést kérek a miniszterjelölt úrtól, amikor azt mondom, hogy abszolút nem látom, hogy ez alatt az egy év alatt is bármi történik. Ez olyan rövid idő, hogy ha majd beül a székébe, amikor letette az esküt, három hónapon keresztül az egész stábja majd keresgeti a székét, hogy megvan-e még vagy nincs meg, a munka nem fog menni, jön a nyári szünet, eltelik az év, és akkor megint azt fogjuk tárgyalni tavasszal a választások előtt, hogy most meddig jutottunk el: semeddig nem fogunk eljutni. Most csak egy-két példát mondok: körülbelül hat éve Gyurcsány Ferenc még nem volt miniszterelnök se, amikor már azzal kecsegtettek minket, hogy a turisztikát terhelő adó 5 százalék lesz - állandóan erről beszéltünk, de nem történt semmi, és ezt lehetne sorolni. Azt látom, hogy ez is egy kidobott idő, ami itt történik: az ország elvesztegeti a hónapokat, az éveket, és utána folyamatosan arról beszéltek, hogy válság van, és válságkormányt kell csinálni.
A másik, ami miatt elnézést kérek, de nem igazán mondhatnám azt, hogy a miniszterjelölt úr alkalmas a feladat ellátására, hogy három éve ülünk itt ebben a ciklusban a parlamentben, a tíz hozzászólás 32 percet jelentett, meg lehet nézni az interneten, hogy hány önálló beadványa volt - azt hiszem, egy -, tehát az aktivitást hiányolom a miniszterjelölt úrból. Ha egy országgyűlési képviselő itt van már három éve a parlamentben, és aktívan dolgozik a megválasztottakért, akik ideküldték a parlamentbe, akkor azt gondolom, hogy jogosan lenne elvárható nagyobb aktivitás a parlamentben, amit itt a parlamenti statisztikák mutatnak.
(Nagy Jenőhöz:) Jenő, említetted, hogy azért nem támogatjuk, mert az ellenzéknek nem az a dolga, hogy támogassa. Visszakérdezek: fordított helyzetben ti hogy döntenétek, ha megnézed a szakmai múltnak egy bizonyos részét, megnézed az ország helyzetét, és megnézed a most elhangzott válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket feltettünk? Nekem egy csomó kérdésemre nem is válaszolt, ami a megyéket illeti, az önkormányzatok helyzetét illeti. Örülök, hogy ön egy olyan önkormányzat tagja, ahol nincsenek problémák. Biztos ön is nagyon jól tudja, mert számtalan helyen lehet olvasni, hogy az összes létező önkormányzati szövetség miket ír, milyen álláspontokat fogalmaz meg a kormányzat felé, és azt gondolom, hogy ez sokáig nem tartható, mert az önkormányzatok embereket, családok százezreit képviselik. Én ezekre a kérdésekre abszolút semmiféle választ nem kaptam, hogy ön úgy áll-e hozzá a megyékhez, mint Lamperth Mónika, vagy ön szereti a megyéket, és azt fogja mondani, hogy igenis, a megyéknek megvannak a kötelező feladataik, amit az alkotmány ír elő, és legalább annyi forrást adjunk a megyéknek, hogy azokat ellássák. Most itt el kell mondani ebben a szűk körben ugyanis, hogy amilyen helyzet van, ez alkotmányellenes: az alkotmány az országot ismeri, a megyéket és a településeket, de ilyet, hogy kistérség és régió, a magyar alkotmány nem ismer, és a mostani kormányzat ezt favorizálja. Ezekre a kérdésekre nem kaptam választ - igaz, hogy konkrétan nem így fogalmaztam meg, de ez volt a kérdés -, úgyhogy én nemmel fogok szavazni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További vélemények? Tóth József képviselő úr!
DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterjelölt Úr! Én az eddigi ismereteim és az elhangzottak alapján is merem javasolni miniszterjelölt urat, hogy támogassuk, és hogy igennel szavazzunk.
Négy dolgot ajánlok figyelmébe, és javaslom miniszterjelölt úrnak. Egyrészt javaslom azt, hogy használja ki a három terület egy tárcánál lévőségét, ennek hatékonyságjavító lehetőségét. Az önkormányzatoknak jelentős szerepük van a turizmusban és a sportban lévő feladatoknál, de ugyanúgy a turizmusnak is jelentős szerepe van például az önkormányzatok bevételteremtő képességében. Én úgy gondolom, hogy ez a programjába beleillik, amit elmondott az elején, és ezek a hatékonyságjavító intézkedések tudnak pluszforrásokat is teremteni.
Másodszor: javaslom, hogy ne ígérjen pazarlást. Az önkormányzatok szerepe felvetődött. Minden szakmai anyag, tudományos anyagok és az Állami Számvevőszék is azt mondja, hogy az önkormányzatok esetében a hiány és a pazarlás együtt van jelen. Én ezt vallom, és el tudom fogadni: ne a pazarlásra ösztönözzön, és ösztönözze az önkormányzatokat, hanem - a programjával azonosan - hatékonyságjavító intézkedésekre.
Harmadrészt javaslom azt, hogy törekedjen a szabályozás egyszerűsítésére, a szabályozás kiszámíthatóságára, és törekedjen arra, hogy ahol nincs meg a megfelelő szabályozás - ebből néhány felvetődött itt a hozzászólásokban -, akár a parlament, akár a kormány, akár a minisztérium hozza meg ezeket a döntéseket.
Negyedikként: ön vállalkozik az ország, másrészt pedig ezeknek az ágazatoknak a menedzselésére előélete alapján. Azt javasolom, hogy támaszkodjon az ön mellett és az ön mögött ülőkre, hisz ez egy stabilitást is jelent az elkövetkező időszakban, és támaszkodjon a bizottságra - legyen hiteles -, a józan eszére és az eddigi munkájára, határozottságára, kiszámíthatóságra, úgy gondolom, hogy akkor sikeres miniszter lesz az adott körülmények között. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Azt gondolom, hogy azt leszögezhetjük, hogy ez ma nem miniszterjelölti meghallgatás volt, hanem elmondtunk dolgokat, aztán lehet, hogy ön visszajön ide, és akkor majd beszélgetünk programról, elképzelésekről, de én is azt gondom, hogy illik válaszolni a kérdésekre, és illik felkészülni, illik egy minimális programmal idejönni, még akkor is, ha csak két hete tudja az ember azt, hogy körülbelül mire számíthat. Azt gondolom, hogy ez így nagy tanulság, viszont a probléma egész messziről indul: máshogy látjuk a válság kezelésének kérdését. Mi nem úgy látjuk, hogy kell csinálni egy látszatváltozást a kormányzatban, nem úgy látjuk, hogy a kormányzatban ki kell cserélni két-három embert, és a zömét megtartani, nem úgy csinálni, hogy szakértői kormányról beszélni, és politikusokat rakni a kormányba, de lehet ezt is; mi úgy gondoljuk, hogy vadonatúj irányra van szükség. Elmondtuk többször, hogy miért gondoljuk ezt: azért, amit Lasztovicza képviselőtársam elmondott. Önök nem tudnak abban gondolkodni, mert ebben nagyon régóta benne vannak, ki kellene belőle jönniük, egy másfajta gazdaságpolitikai, társadalompolitikai irányt kellene venni. Ehhez egy ilyen kormányváltás nem jó, ezt szerintem önök is pontosan tudják. Egy év alatt nem fogják tudni megoldani a problémákat, bár mi is drukkolunk, hogy sikerüljön, mert azt látjuk, hogy nagyon nagy a probléma. És igaz, hogy ha olyan program jön elő, amit öntől sem hallottunk, amit lehet támogatni, akkor egészen biztos, hogy jókat is tudtunk volna mondani, így azonban ez egy kicsit nehéz.
Nagyon nagy a kérdés, hogy ön mögött van-e valós támogatás, egyáltalán, e mögött a kormány mögött lesz-e valós támogatás, avagy csak a felelősséget rakják át most egy másik kormányra, egy másik miniszterelnökre, és valaki a háttérből majd megint ugyanúgy fogja vezérelni a dolgokat, mintha egy marionettbábról lenne szó. Döbbenetes gondolat ez, én ezt elfogadom, de bennem azért ez megfogalmazódik, sajnos megfogalmazódik, hiszen hetes év telt el, és hetes év alatt folyamatosan lefelé mentünk. Miért lenne ez az év, amikor ezt meg lehetne állítani? Miből gondolják, hogy ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazokkal a gondolatokkal, ugyanazzal a mentalitással ezt meg lehet változtatni?
Én tisztelem és becsülöm mindenféle ténykedését, amit tett. Igaz, hogy aki közösségi feladatot vállal, aki megyei elnökhelyettes - ha jól mondom, ugye regionális elnök és képviselő Orosházán -, az egészen biztosan azért csinálja ezt, mert tenni akar a közért, és egészen biztos, hogy ha ezt hosszú távon tudja tenni, akkor ezt nem is teszi nagyon rosszul, mert újra, meg újra, meg újra megválasztják. De ez egy más műfaj itt fent! Ez egy egészen más műfaj, itt nagyon-nagyon komoly érdekegyeztetésre lesz szükség, és nagyon komoly lobbierőre lesz szükség.
Én a bizottságot nem féltem, tehát ha ön a bizottsághoz idejön, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy sok dologban támogatást kap, csak kutya kínos dolog az, ha mi egyetértünk dolgokban... Legutóbb az üdülési csekk volt az a kérdés, amiben egyetértettünk, hogy az üdülési csekk adóztatását megpróbáljuk megakadályozni, egyetértettünk, így tette fel mindenki a kezét, és nem jutottunk sehová. Tehát az, hogy egy bizottság odaáll a miniszter mellé, az édeskevés. Ha a kormányban ezt nem lehet átvinni, mint ahogy Lajos mondta, akkor lehet ez egy nagyon jó bizottság.
Ennek a bizottságnak valóban van egy nagy szerencséje: évente csak egyszer politizál igazából, de azért az mégiscsak eléggé furcsa, hogy ezt mindig akkor teszi, amikor miniszterváltás van. Mert az, hogy nyolc minisztert kell meghallgatnunk hét év alatt, szerintem lassan Európa-csúcs. Amikor a tizet elérjük, javaslom, hogy legyen egy össznemzeti ünnep, és mondjuk azt, hogy a tizedik minisztert ünnepeljük itt, és hallgatjuk meg a bizottságban.
Az állandóság nagyon fontos dolog lenne ebben, főleg az önkormányzatok területén nagyon fontos lenne, és ezt ön pontosan tudja. Lehet mondani, hogy van szufficites önkormányzat, ezt majd kirakjuk a táblára valahová, aztán felvonulunk vele. De 3200 önkormányzatból hány darab szufficites van? Lehet, hogy Győr még az, nincs kizárva, meg néhány, de az önkormányzatok zöme nem az, és amíg az önkormányzatok támogatása olyan, amilyen, addig arról ne beszéljünk már, hogy feljön a parlamentbe egy polgármester vagy egy megyei elnök, és itt elkezd politizálni és háborúzni, aztán hazamegy, és akkor elkezd normálisan dolgozni. Innen, föntről nem hagyják normálisan dolgozni, ezt ön is tudja, az önkormányzatokban dolgozókat. Hogy van az, hogy ma a normatívák 50 százalékát fedezik a feladatoknak, az államilag kötelező feladatoknak? Ugye nem mondtam újat? A másik 50 százalékot ki kell gazdálkodni, abban az időszakban, amikor cégek zárnak be, amikor a helyi adó csökken, amikor az iparűzési adó csökken, satöbbi, satöbbi. Én csak Szolnokot tudom mondani. Szolnok 600 millió forinttal gazdálkodik kevesebből ugyanazokkal a feladatokkal, mint a tavalyi évben. Ez lehet, hogy nem nagy pénz, de Szolnok városánál konkrét dolog. Ráadásul meg kell nézni, hogy mennyit kell hozzátenni a normatívához, ugye, hogy az működtesse rendesen az államilag kötelező feladatokat, de ezt én nem nagyon szeretném itt bonyolítani.
Arra szeretnék rávilágítani, amit a képviselőtársak kérdeztek, hogy ön hogyan látja ezeknek a kérdéseknek a megoldását. Vagy most az lesz a hatékonyság, hogy megint elveszünk az önkormányzatoktól, azt mondjuk, hogy tíz százalékot leveszünk az önkormányzatoktól, aztán oldják meg, ahogy tudják? Ez lesz a hatékonyság, az átláthatóság? Itt messze nem fogunk közösen és együttgondolkodni, ebből háború lesz, mert az önkormányzatok nem fogják hagyni azt, hogy rajtuk keresztül tönkretegyék az országot. Az önkormányzatok vállalták a felelősséget az ország összes állampolgára fölött, a kormánnyal együtt természetesen, de mindent rajtunk kérnek számon először, és nem a kormányzaton. Először a polgármesterhez mennek oda az emberek, utána jönnek csak ide föl, ezt ugye mindenki pontosan tudja.
Tehát azt gondolom, hogy ebben nagyon komolyan közösen kellene gondolkodnunk, mint ahogy a megye kérdésében is, és nem jött rá válasz, hogy ön hogyan látja a megyék helyzetét, szerepét a későbbiekben, van-e valami elképzelése. Gondolom, ez egy minimális gondolat lett volna, legalábbis válaszolni rá. És amit Becsó képviselőtársam mondott: szakértői kormány a szlogen. Akkor a regionális fejlesztési tanácsokban hol lesznek a szakértők? Politikai delegáltak vagy szakértők lesznek? Vagy ugyanolyan szemforgatás lesz ez ügyben is, mint a kormány kialakításánál?
Úgy gondolom, hogy el lehetne fogadni minden miniszterjelöltet akkor, ha olyan programot rakna az asztalra, ami támogatható, de egy olyan miniszterjelöltet támogatni, akit nem ismerünk, nem tudjuk, hogy van-e programja, nem tudjuk, hogy igazából hogyan látja a világot, eléggé bonyolult. Én szívem szerint egyébként sokszor valóban felraktam volna a kezemet, valóban, de vannak olyan megfontolások, ma például nagyon sok, amikor nem tudom. Én azt látom, hogy az államtitkárok a helyükön vannak, majd segítik önt. De ön képes lesz-e arra, hogy ezt úgy rendesen összefogja, koordinálja, vigye tovább, lesz-e ideje hozzá, támogatottsága, ereje? Majd meglátjuk. Én most nagyon-nagyon nagy kétségek között vagyok, bevallom őszintén, de drukkolok, mert azt nem szeretném, ha rosszul érezné magát, a kérdés kapcsán sem, amit feltettem, nem gondolom, hogy rosszul kellene éreznie magát, bántani nem akartam, bocsánatot is kérek öntől, hogy ismeri, vagy nem ismeri Békés megye olimpikonjait. Egy dologra szerettem volna rávilágítani, hogy van Szolnok és Békéscsaba, Jász-Nagykun-Szolnok megye és Békés megye között egy igen komoly kapcsolódás: Boros Ottó Békéscsabán született, és Szolnokon lett olimpiai bajnok. Gondoltam, egy kicsit essen szó ilyen dolgokról is, ami egy kicsit könnyíti az itteni beszélgetést. Azt gondolom, hogy mondhatnánk mást is, mert van még egy-kettő, de ha megbántottam, elnézést kérek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Nagy Imre kért szót. Öné a szó!
NAGY IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Én azt gondolom, többen utaltak is erre, hogy valóban egy nagyon komoly és nehéz feladatot vállal, és a szavaiból ki is tűnt, hogy tisztában van azzal, hogy most egy megoldandó, nagyon nehéz év feladatai állnak előttünk. Reális volt az a helyzetértékelés és az a viszonyulás is, amit itt elmondott, és én úgy gondolom, hogy szerencsésebb vagyok képviselőtársaimnál, mert volt módunk az elmúlt fél évben több időt beszélgetni, együtt tölteni, és akár önkormányzatról, turisztikáról, vagy éppen sportról beszélgettünk. Visszaköszönni látom azokat, amelyeket még akkor, nem jelöltként is elmondott ezekről a területekről, és azt hiszem, hogy adaptálni fogja mindazt, ami elhangzott a bizottsági ülésen. Ismerve a bizottságot, azt gondolom, hogy valóban az a megközelítés igaz, hogy a rengeteg elhangzott, feltett kérdés nyilván minden ágazatot, nyilván ezt a területet is feszítő gondok kérdéssorát tükrözte, amiből lehet némileg építkezni. Biztosan nem úgy, hogy egy év alatt ezek mind megoldódnak, de vannak olyan területek, amelyekben, azt gondolom, hogy egy előrelépés is sokat tesz majd a jövő érdekében.
Örök dilemmát okoz nekem ez a politika, amit állandóan hallok. Biztos magam adaptálom úgy, de miniszterelnök úr tegnap nyilván szólt a politikáról, és a politika és a szakma viszonyát úgy kezelem, hogy nem mindegy, hogy valaki politikai szereplőként elsősorban a szűk politika, mondhatnám, hogy a pártérdek, vagy éppen a pártpolitika elsődlegességét mondja egy-egy döntésnél és szakmai előkészítésnél, vagy azt mondja, hogy alapvetően szakmai megközelítést alkalmaz ezekben a dolgokban. Merthogy nem gondolnám, hogy az, aki közszerepet vállal, az ne lenne politikus, ha egy kistelepülés polgármesterére gondolok, és nem mondhatja, hogy nem politikus, hiszen helyi politika mindaz, amit csinál. Mégsem pejoratív, azt gondolom, ez a megközelítés, én inkább a másik oldalát látom gondnak. Azt, hogyha valaki úgy politizál, hogy nincsen megfelelő szakmai háttere, és ahogy itt képviselőtársam is utalt rá, valaki úgy osztja az észt a politikában, hogy még semmi másból nem élt meg, csak a politikából.
Azt gondolom, hogy miniszterjelölt úrnál számomra megnyugtató, hogy gyakorolta a szakmáját, gazdasági területen dolgozott, és olyan vezető beosztást is töltött be, amely alkalmassá teheti arra, hogy egy szakapparátust, egy minisztériumot irányítson, még akkor is, ha nyilvánvalóan ez az egyik legsokoldalúbb, legnagyobb területet érintő minisztérium. Elég visszagondolnom, akár Eger esetében mondjuk arra, hogy milyen szerepe volt többször, egy hegyvidéki árvíz esetén a katasztrófavédelemnek, vagy egyetértek miniszterjelölt úrral abban, amikor azt mondja, hogy például az előttünk álló választások, vagy éppen népszavazások milyen komoly szakmai apparátusi feladatot fognak jelenteni. Én is csak azt tudom javasolni majd önnek, hogy nyilván az egyik főszempont mindig a demokrácia értékeinek az őrzése legyen, főleg olyan körülmények között, amikor azt tapasztaljuk, hogy csak olyan választás lehet, ami ha jó, akkor legitim, ha valakinek éppen nem jó, akkor illegitim. Azt gondolom, hogy éppen ezért fontos ennek az intézménynek a szakmai, szakszerű irányítása és vitele.
Úgy gondolom, hogy nyilván felvetődik a politikai szakértő kérdése is. Én csak azt tudom kérni, hogy ha lehet - ahogy képviselőtársam megerősítette -, akkor nyilván támaszkodjon a szakmára, hiszen erős, szakmailag megalapozott szervezetek és egy apparátus állnak a turizmus mögött. Én magam azt írtam fel elsőnek, hogy ha adhatok egy pici jó tanácsot, akkor szerintem az a legjobb miniszter, aki beköltözése után nem azzal kezdi, hogy a minisztérium egyes ágai költözködnek, mert azzal megy el az idő, de ön erre, azt gondolom, helyesen utalt is. Hallgattam itt, hogy politikai delegáltakról beszéltek. Én csak egy regionális idegenforgalmi bizottságot vezetek, megmondom őszintén, hogy abban is van politikus, ha úgy tetszik, magamat is azok közé sorolhatom ebben a minőségben, mégis 80-90 százalékuk egyértelműen szakmát, vállalkozást, szakmai szervezetet képvisel, és abból is élnek meg. Ha én kérhetek valamit, akkor azon kívül, hogy támaszkodik a munkájukra, őket ne nagyon cserélje ki az elkövetkező időben, mert szerintem tapasztalható módon jó munkát végeztek.
Az önkormányzatról csak nagyon röviden, hiszen azt gondolom, hogy megadta a választ arra, hogy szerintem nem kerülhetjük meg az önkormányzati reform kérdésének boncolgatását, még akkor sem, ha önre utalva is tudjuk, hogy kétharmados többség kellene ezek megváltoztatásához, de azt gondolom, hogy az előkészítő munkát nemcsak abban kell nézni, hogy egy év alatt végre lehet-e hajtani, hanem abban is, hogy hozzájárulunk akár egy többéves folyamathoz. Ezért önnel értek ebben egyet; vitatkozni tudnék, én magam a kistérségek szerepét másként látom, a közigazgatás átalakításának bizonyos kitörési pontjait pont a kistérségek szerepében látom, másként látom a megyéket is, és bizony, másként látom az utóbbi időben dinamikusan növekvő megyei adósságok kérdését is.
A sport területén is nyilván számos kérdést fel lehetett volna tenni, de megmondom őszintén, hogy az életrajzot és az írásokban a nyilatkozatokat is alaposan átolvasva, vannak olyan kérdések, amelyeket nem is szerettem volna feltenni, ezért nem kérdést tettem fel. Például, ha a kerékpárutakat nézem, akkor be kell ismernem, hogy Észak-Magyarországhoz képest Békés megye önmagában messze többet költött kerékpárutakra, mint akár a mi régiónkban a turisztikában, vagy éppen más területeken.
Ha a turizmushoz hozzászólhatok, akkor mégiscsak a válsággal hoznám összefüggésbe, amire szintén az ön válaszát fogadom el a válságról. Két olyan területet említek, amelyet inkább a figyelmébe szeretnék ajánlani. Magam azt nyilatkoztam, és ma is így hiszem, hogy nem mondhatjuk azt, hogy a turizmust nem érinti a válság. Nincs az életnek olyan területe, amelyre ez ne lenne igaz, és nincs olyan, hogy fél év alatt ezen átesünk, két olyan területet azonban biztosan látok, ahol tennünk kell: az egyik az előző napirendi pontban is az európai uniós források, pályázatok területe. Azt hiszem, hogy érinti a turizmust a válság, viszont a turizmus nagyon sokat tehet a válság hatásainak enyhítéséért. Tudom, hogy pici példa lesz, amit mondok, de mindig Miss Marple példáján, majdnem a kisfalumból hozom a példát: én a válságot a hétvégén egy Szilvásváradon való átutazással éltem meg. Ebben a válságban tíz kilométeres kocsisort kellett leküzdenem, majd Szilvásváradot Bélapátról Ózdon keresztül tudtam megközelíteni, és egyetlen kocsit nem engedtek már megállni Szilvásváradon, mert nem volt olyan utca, ahova be lehetett volna még hajtani. Azt gondolom tehát, hogy vannak azért - pont a turizmusban - olyan lehetőségek, amelyek szerintem ennek a bizottságnak a kompetenciáját is erősítik, és önt is fogják erősíteni a munkájában.
A pályázatokhoz csak két mondatot tennék hozzá. Egyrészt mivel regionális operatív programban komoly, jelentős források állnak rendelkezésünkre, számomra csak az a fontos, hogy minél gördülékenyebben, minél előbb menjenek a kiírások, majd minél rövidebb idő alatt szakmai alapon menjenek a bírálatok, mert ezzel tudunk a legtöbbet tenni. Még egyszer mondom, csak saját régiósból 2007-2008-ban 24 milliárd forint sorsáról történt már döntés, és körülbelül 26 milliárdos kiírás vár arra, hogy meghirdetésre kerüljön. Ennél többet nem nagyon tudunk tenni a válság leküzdéséért, minthogy segítjük forrással a vállalkozókat, és azokat, akik ezen a területen dolgoznak.
A másik - egy picit elvették a kenyeremet, de azt gondolom, hogy helyesen - : kormányprogram alakul, és azt hiszem, az lesz a legnehezebb dolog, hogy egy-egy terület érdekeit hogyan sikerül ebben képviselni. Utaltam arra, hogy nem várom el, hogy egy év alatt meg lehessen oldani dolgokat. Nekem az is eredmény, hogy például a kongresszusi központ ügyében, amely szívügye itt mindenkinek, és azt gondolom, a bizottságnak is, akár csak az első két lépést meg lehet tenni. Lehet, hogy egy következő kormány fogja majd az ezt követő hármat megtenni, és négy év múlva visz ez sikerre, de ha ön ebből csak egy vagy két lépést is megtesz, azt én már nagyon komoly eredménynek fogom tartani.
Ugyanígy picinek tartom, de fontosnak az üdülési csekk kérdését, amelyre itt képviselőtársaim utaltak; mondhatnám, hogy számomra már egy picit jelképes is lett. Szintén visszautalok a válságra: az üdülési csekk az a terület, amelyet, ha kihatásaiban - nem is minden kihatásában - végigvizsgálunk, akkor bizonyos értelemben segít a válság leküzdésében, és ha nincs, akkor olyan területet hoz nehéz helyzetbe, amely ma nagyban hozzájárul a nemzetgazdaság bizonyos teljesítőképességéhez. Én az üdülési csekknél azt mondtam, hogy biztos nem lehet teljes eredményt elérni, de ha ön esetleg képviseli, akár bizonyos kompromisszumokkal is, amibe beleérthetem azt, hogy minden hozzányúlás fáj, de ha mondjuk tizenkét terület helyett csak nyolc terület a felhasználási területe az üdülési csekknek, azt gondolom, hogy az még nem jelenti ennek a végét. Vagy ha például a társaságok nem minden hozzátartozónak adhatnak adómentesen üdülési csekket, de legalább a dolgozójuknak és mondjuk egy főnek, ami a mostani 1 millió 800 ezer üdülésicsekk-felhasználásból körülbelül 1 millió 500 ezret jelent is - az egyetlen dolgozói felhasználás, tehát nagyon kisarányú az egyéb -, ha ilyen kompromisszumot tudunk kötni, és elfogadtatni miniszterelnök úrral programban, én azt már komoly eredménynek értékelem. Tudom, hogy nehéz lesz ez a hét, nyilván nem könnyű egy bizottsági meghallgatás sem, de azt gondolom, hogy ön fogja integrálni azokat a kérdéseket és észrevételeket, amelyek itt elhangzottak. Én magam támogatni fogom a jelöltségét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Világosi Gábor képviselő úr kért szót.
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Sokáig hallgattam, mert bíztam benne, hogy majdcsak vége lesz itt a meghallgatásnak, de nem jött be (Derültség.), én meg szaporítom a szót. Azt hiszem, hogy itt az asztalnál ülőknek nem ártana elolvasni, hogy mire is szolgál, mi a szerepe egy miniszteri meghallgatásnak, ugyanis nem az a szerepe, hogy konkrét kérdéseket tegyünk fel - akár szakmai konkrét kérdéseket -, és arra konkrét válaszokat kapjunk; arra majd ott lesz az interpelláció többek között, meg a miniszteri meghallgatás akkor, amikor ő már egy bizonyos időt eltöltött a miniszteri székben. A miniszteri meghallgatás lényege, hogy a meghallgatott emberi kvalitásait illetően az ember meggyőződjön arról, hogy alkalmas-e adott esetben egy miniszteri poszt betöltésére vagy sem. Tehát ha egyszerűsítem a kérdést, akkor azt mondom, hogy ez egy bizalmi kérdés, ha pedig bizalmi kérdés, akkor azt hiszem, hogy elég kézenfekvő az, ha egy miniszterelnök belevetette a bizalmát valakibe, hogy felkérte, hogy miniszter legyen, akkor nyilvánvalóan a demokrácia szabályai szerint a kormánypárt is bizalommal van iránta; ha az ellenzékből valaki bizalommal van iránta, az már bónusz, de semmiképpen sem elvárás. Gyakorlatilag itt a Jenők - Lasztovicza Jenő és Nagy Jenő képviselő úr is - céloztak pontosan erre a szereposztásra, hogy ki szavazza meg, ki nem szavazza meg, amiben szerintem semmiféle kivetnivaló nincs - csak visszautalnék a bizalmi jellegre. (Az elnök elhagyja az üléstermet.)
(Az elnöklést Pál Béla, a bizottság alelnöke veszi át.)
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Ne áltassuk magunkat, hogy ha itt most a miniszterjelölt úr csuklóból vágta volna, hogy Békés megyében hány kilométer kerékpárút van, nem beszélve Fejér megyéről, akkor ő alkalmasabb miniszter lenne, mintha ezeknek a konkrét adatoknak nincsen a birtokában. Természetesen itt az asztalnál azért voltak olyan kérdések is, amik inkább arra vonatkoztak, hogy milyenek az általános elképzelései, milyen víziója van, ezek szerintem helyénvalók voltak, de a nagyon konkrét kérdések nem.
Bennem a legnagyobb pozitívum az, hogy miniszterjelölt úr valóban nem ígérgetett - erre is többen céloztak már. Ígérgetni lehet, abból aztán, tudjuk nagyon jól, hogy akár az elmúlt húsz évben, akár ezen a területen mi vált valóra, mi nem vált valóra. Úgyhogy, ha már csak konkrétumokat nézünk, hányszor ígérték meg, hogy a Népstadion, most már Puskás Stadion felépül. Miniszterjelölt úr ilyen ígéreteket nem tett.
Az, hogy egy darabig a miniszter a minisztériumban keresi a kilincset, hát keresi. Természetesen mindenki, aki egy új helyre megy, ezt a tanulási időt nem tudja megúszni, de bízunk benne, hogy felkészült kollégái ebben majd segítségére lesznek, és ha egy jó szakmai stáb rendelkezésére áll, akkor azt hiszem, hogy a tanulási időszak nagyon lerövidíthető.
Az pedig külön dicséretre méltó valóban, hogy egy ilyen szituációban nem kerget álmokat, nem akarja megváltani a világot. Bízunk benne, én a magam részéről bízom benne, hogy konkrétan, amire vállalkozik, hogy egy válságkezelésben részt vesz a saját területén, arra alkalmas lesz, és én éppen ezért támogatni fogom. Köszönöm szépen.
(Az elnöklést Pál Béla, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnök úr halaszthatatlan közfeladatai ellátása miatt van távol, jön majd vissza.
Szeretném megkérdezni a bizottság tagjait, hogy van-e még hozzászólási igényük. (Jelentkezésre:) Horváth Klára képviselő asszony!
DR. HORVÁTH KLÁRA (MSZP): Köszönöm szépen. Én nagyon ritkán szoktam szólni... (Az elnök visszatér az ülésterembe.)
Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Képviselőtársaim! Ahogy mondtam, nagyon kevésszer szoktam megszólalni a bizottsági üléseken. Amikor jöttem a bizottsági ülésre, út közben nem számoltam össze, hogy hány jelöltmeghallgatáson vettem részt, valamennyin itt ültem, úgy emlékszem. Akkor, amikor elindultam, biztos voltam abban, hogy a szavazatok hogyan fognak alakulni, borítékolni tudom, ezért aztán ezt az egész procedúrát, ami itt lefolytatódott, egy kicsit furcsának tartom. Az előttem megszólaló képviselőtársaimhoz csatlakoznék abban, hogy ezen bizonyos konkrét kérdések feltételét, felvetését nem igazán értettem akkor, amikor miniszterjelölt úr már eleve, az első megnyilatkozása során rendkívül korrekten és nyíltan elmondta, hogy nem kíván részletekbe menni, hanem majd egy következő bizottsági ülésre eljön, és akkor ismerteti a programját. Aki tegnap meghallgatta miniszterelnök-jelölt urat - aki elmondta, hogy nincs konkrét programja, mert nem hirdet ez a kormány programot, hanem válságkezelésre állt össze -, abból gondolhatta azt is, hogy a miniszterjelölt úr sem fog tudni konkrét programot meghirdetni akkor, amikor ez a program ezen a héten fog összeállni. Ezen a héten, hét végén, vasárnapra ígérte, azt hiszem, konkrétan, pontosan a miniszterelnök úr a programot. Tehát akkor, amikor a megnyilvánulása arra irányult, hogy visszajön egy következő bizottsági ülésre, és beszámol nekünk majd részletesen arról, hogy hogyan is fog összeállni a miniszteri program, akkor ezt egy teljesen korrekt megnyilvánulásnak tartottam.
A másik az, hogy a miniszterelnök úr tegnap nemcsak a válságkezelésről beszélt, hanem arról is, hogy itt gazdaságélénkítés és munkahelyteremtés is be fog következni, tehát a programba majd ezek is bekerülnek, és én nagyon-nagyon bízom abba, hogy ebben a minisztériumban is le fog azért csapódni a munkahelyteremtés és a gazdaságélénkítés, főként a turizmus területén. Bízom abban, hogy lesznek ilyen jelek majd, és erről a konkrét bizottsági ülésen fogunk is információt kapni.
Ugyanakkor bízom abban is, hogy a jelölt úr már volt a minisztériumban, és a kilinccsel nem lesz problémája. A konkrét segítőivel kapcsolatban pedig: velük folyamatosan együtt dolgozott a bizottság is, tehát úgy gondolom, hogy ha ők tudnak együtt dolgozni, tisztelik egymás munkáját és segítik egymást, akkor kiválóan fog működni ez a minisztérium.
Köszönöm szépen, én támogatni kívánom, és remélem, hogy lassan eljutunk a szavazásig is.
(Az elnöklést Bánki Erik, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Minden képviselőnek joga van véleményt nyilvánítani (Dr. Horváth Klára: Teljesen természetes!), különösen egy miniszteri meghallgatáson. Az eddigi ülésvezetéseim során ugyanígy jártam el, most is így fogok.
Koscsó képviselő úr kért szót.
KOSCSÓ LAJOS (MSZP): Csak egyetlen mondat erejéig: Lasztovicza képviselőtársamnak szeretném csak mondani, mert idézted, hogy mennyi indítványa, felszólalása volt, milyen volt az aktivitása a jelölt úrnak: azt gondolom, hogy ebből azért olyan túl sok következtetést nem lehet levonni, hiszen azt gondolom, hogy valószínűleg te is balgának, butának tartanál engem, ha mondjuk Orbán Viktor alkalmasságát bármire abból szeretném lemérni, hogy tavaly egyszer szólt hozzá 5 perc 6 másodpercig. Ettől még ő alkalmas mindenre, te legalábbis alkalmasnak tartod. Tehát azt gondolom, hogy nem lehet ilyen típusú összevetésben az alkalmasság kérdését igazándiból megvilágítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szalay Ferenc képviselő úr még egy megjegyzést szeretne tenni.
SZALAY FERENC (Fidesz): Tényleg csak azt az egy megjegyzést, hogy akkor ne tartsunk miniszterjelölti meghallgatást (Elnök: Erről van szó!), hanem csináljuk azt, hogy amikor a miniszterelnök azt mondta, hogy te vagy a miniszter, barátom, megvan a programunk, akkor utána jöjjön ide. Most azt mondani, hogy a miniszterjelölti meghallgatáson ne tegyünk fel kérdéseket, és ne kérjünk programot... Azt gondolom, hogy ez nem jó, még akkor sem, ha tényleg tisztességesen azt mondta a jelölt úr, hogy egyelőre nem tud még mit mondani. Attól nekünk még lehet gondolatunk, hogy igazából mit lát ő, és hogyan látja. Tehát azt gondolom, hogy módosítsunk nem tudom, mit, és ne legyen miniszterjelölti meghallgatás, hanem legyen miniszterjelölti beszélgetés vagy piknik, és akkor úgy rendben leszünk.
ELNÖK: Beszélgetés a jövőről. Pál Béla alelnök úr kért szót.
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Nem Orbán Viktor alkalmasságáról szeretnék beszélni, és nem is a Házszabály módosításáról, hanem arról, amit Szalay Ferenc képviselő úr elkezdett. Nem azzal a résszel foglalkoznék, hogy mi maradjon el, hanem azzal, hogy magam teljesen helyénvalónak tartom, hogy egy miniszteri meghallgatás nemcsak arra alkalmas, hogy a miniszter mondja el az elképzeléseit, hanem arra még inkább, hogy ismerje meg a bizottság véleményét, ismerje meg azokat a problémaköröket, amelyeket fontosnak tart az ellenzéki és a kormánypárti oldal egyaránt. Hadd mondjam azt, hogy ebből a szempontból a mai bizottsági ülés hasznos volt. Nagyon bízom abban, hogy miniszterjelölt úr ugyanígy veszi a kérdéseket, észrevételeket, akkor is, ha ellenzéki oldalról, és akkor is, ha kormánypárti oldalról érkeztek, mint ahogy azt is természetesnek tartom, hogy talán visszatetsző is lett volna, ha most leül ide elénk, és egy széles körű turisztikai és sportprogramot hirdet. Ennek a valóságtartalmát nyilván mindannyian kétségbe vontuk volna, hiszen az eltelt rövid idő nem tette alkalmassá arra, hogy ezt megtehesse. Ezért is volt szimpatikus számomra a nyitottság, a nyitottság a szakma felé, a nyitottság a bizottság észrevételei felé.
Egyetlenegy dologra hadd hívjam fel a figyelmét, azon túl, hogy elég sok muníciót adott a bizottság is miniszterjelölt úr további munkájához. Nemrégiben a Nemzeti Turisztikai Bizottság elkészített egy javaslatot a gazdasági válság okozta hatások mérséklésére, és bár mindannyian tudjuk, hogy válságkormány, de azt talán az ellenzéki képviselőtársaim nevében is mondhatom, hogy vannak olyan intézkedések, amelyek specifikusan a turizmus területén tompíthatják a válságot, és kellenek is olyan ágazatok, amelyek pedig húzóágazatnak minősülnek a válság időszakában is. Ilyen lehet a turizmus területén a belföldi turizmus élénkítése, és ez az öt pontban megfogalmazott javaslatsor a marketingtől a rendezvényeken át a foglalkoztatás segítésétől az attrakciófejlesztésig és egyebekig, amelyet a Nemzeti Turisztikai Bizottság megfogalmazott. Kérem, hogy ezt a munkája során vegye figyelembe!
Végezetül még egy dolog: jó lenne, ha arra lenne lehetőség - ellenzéki képviselőtársaim vetették fel, és azt kell mondani, hogy ebben igazuk is van, majd kormánypártiak is ráerősítettek erre -, hogy kongresszusi központ ügyében lehetne egy kicsit előrelépni. Mondok ötletet, nekem innen könnyebb ötletet mondanom. Ugye, mivel a budai várbéli fejlesztések nem valósulnak meg, lehet, hogy mód lenne arra, hogy onnan átcsoportosítsunk egy kongresszusi központ építésére. Biztos, hogy ez nagyon sokat jelentene a turizmusnak, és egy nagyon-nagyon régi adósságát törlesztené ezáltal a kormány a szakma felé, akkor is, ha csak el tudná kezdeni a kongresszusi központ építését.
Köszönöm szépen, hogy eljött, én megmondom őszintén, hogy pozitívumnak tartom azt, hogy szűkszavúan nyilatkozott, inkább a felfogásmódjáról, a munka iránti és a miniszteri hivatás iránti felfogásáról beszélt, mintsem ígéreteket tett. Szeretnénk, ha ez a jövőben úgy fordulna meg, ha már olyan konkrét intézkedésekről hallanánk a jövőben, amelyek akár a sport, akár a turizmus területén segítik ebben a nem könnyű helyzetben mindkét ágazat helyzetét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Van-e további hozzászólási igény? (Nincs jelentkező.) Én még a magam véleményét megtenném, mielőtt a vitát lezárom. Felrótta nekem a miniszterjelölt, hogy hosszasan kérdezek, és mindenféle dolgot tudni szeretnék egy miniszterjelölti meghallgatáson, és ezt alátámasztandó, sejtette, hogy nyilván felkészítettek engem. El kell oszlatnom a kételyeit, képviselő úr: nem kellett, hogy felkészítsenek, hiszen amilyen kérdéseket feltettem ma önnek, ugyanezeket a kérdéseket tettem fel korábban az elődeinek is. Ők legalább annyival megtiszteltek, hogy megpróbáltak rá válaszolni, és megtisztelték a bizottságot azzal, hogy legalább úgy jöttek el a bizottsági ülésre, hogy volt fogalmuk arról, hogy a két terület, amelyet a turizmus, illetve a sport jelent, legalább hogyan áll a pillanatnyi kormányzati struktúrában, és legalább a kormányprogram - amit önnek nyilván ismernie kéne, hiszen annak idején, 2006-ban még megszavazta - mit tartalmaz e területekre vonatkozóan, és azokban az ágazati stratégiákban, amelyek nagy többséggel kerültek elfogadásra mind a sport, mind a turizmus terén, mi van egyáltalán, és azokból lehet-e reálisan bármit is megvalósítani. Beszélt ön arról, hogy válság van, válságot kell kezelni, és volt egy olyan megjegyzése is, hogy nem helyénvalóak azok a kérdések, amelyek a korábbi miniszterek ígéreteire vonatkoznak, mert aki ma azt mondja, hogy az elmúlt időszakban felgyülemlett problémák megoldhatóak, az becsapja az embereket.
Na de jelölt úr, ez pont két olyan terület, amiről mi beszélünk - mind a turizmus, mind a sport -, ami általában en bloc a gazdaság más területeihez képest egészen más elbánást igényelnek! Ha megnézi Európát, megnézi, hogy az európai kormányok a turizmusban és a sportban egyébként milyen finanszírozási rendszereket működtetnek, és mit tesznek válság idején, meglepődve azt fogja tapasztalni, hogy válság idején éppen a turizmus területe az, ahol a nemzeti marketingköltségvetéseket jelentősen megnyomják a kormányok, és előrehozzák azokat a tervezett fejlesztéseket, amelyeket később valósítottak volna meg, amelyekhez állami támogatást adnak. Tudja, hogy miért? Azért, mert azt szeretnék elérni, hogy a válság végére ne kerüljenek reménytelen pozícióba, és amikor újraindul a gazdasági növekedés egész Európában, akkor olyan piaci pozícióból tudjanak indulni, amely a későbbi felfutó időszakban jelentős eredményeket tud hozni az ágazat számára. A sportban pedig az a legoptimálisabb finanszírozási struktúra, amely mindenkori kormányoktól elvonatkoztatva a szerencsejáték-bevételekből teszi meg az alapfinanszírozást. Erre is vannak működő példák, ezt is nyilván ismernie kellene, vagy reményeim szerint a későbbiekben legalább meg fogja ismerni.
Összeszámoltam itt nagy hirtelen - két különböző terület van itt, a sport és a turizmus -, hogy a turizmus területén éppen a tizenegyedik miniszteri meghallgatást tartjuk 1998 óta. Ha visszatekintünk a tizenegy meghallgatásra, ez az egyetlen olyan meghallgatás, ahol nem hallottunk programot a jelölttől, és ahol a jelölt nem volt hajlandó válaszolni a feltett kérdésekre. Ezt nem lehet miniszteri meghallgatásnak tekinteni. Szalay Ferenc képviselőtársammal egyetértek: akkor nem kell idejönni. Akkor azt kell mondani, hogy nincs programunk, és egyébként a tegnapi napra is ugyanez vonatkozik, és ezért nem is értem, hogy hogyan lehet megszavazni egy miniszterelnök-cserét akkor, amikor annak a frakciónak, aki támogatja, fogalma sincs arról, hogy mit fog csinálni. Akkor lehet ideállni a bizottság elé, ha van legalább valami elképzelése arról, hogy mit szeretne a jövőben, hiszen itt alkalmasságról kell dönteni; nem csupán emberi tulajdonságokról, hanem szakmai tulajdonságokról és képességekről is. Ha körbenéz itt, bár ön még nyilván nem ismeri őket, rengeteg szakmai szervezetnek és sportági szakszövetségnek van itt a vezetője, akik nyilván azért jöttek el ide, mert kíváncsiak arra, hogy a leendő miniszter, akinek a tevékenységétől az ő sorsuk és a boldogulásuk függ, milyen elképzelésekkel bír. Ezért gondolom én azt, hogy minden képviselőnek alapvető felelőssége az, hogy egy miniszteri meghallgatás során legalább fontos stratégiai kérdésekről megpróbáljon kicsikarni információkat. Nem gondolom tehát azt, hogy egy miniszteri meghallgatásnak ez nem kellene, hogy a része legyen; én azt gondolom, hogy ez igenis csak így történhet, az ön érdekében is, képviselő úr, hiszen fogalma sincs arról az elmondottak alapján, hogy mire vállalkozik. Számomra világos, hogy ön ma nem tudja, hogy mire vállalkozik, ebből azt gondolom, hogy egy kamikazeminiszter lesz ezen a területen. Az egésszel nem lenne semmi problémám, ha mondjuk, egy Rejtő-regényt olvasnék, "A láthatatlan légió"-t, mert ott tapasztalja az ember azt, hogy már mindenki hallott róluk, valahol már mindenki látta őket, de összességében senki nem tudja, hogy miről is van szó, majd valamit csinálnak, majd válságot kezelnek, de nem tudjuk, hogy holnaptól, mondjuk, az adott szakterületeken milyen lépések várhatók. Én azt gondolom, hogy ez így nem történhet, és ilyen bizottsági meghallgatást követően nem is lehet elvárni azt, hogy felelősséggel gondolkodó képviselők támogassanak egy olyan jelöltet, aki ilyen szituációban van. Még egyszer mondom: ez nem feltétlenül az ön hibája, ilyen szituációba hozták. Tudom, hogy ez nagyon nehéz dolog, hiszen ha az ember egy frakcióban dolgozik és politikus, és kap egy ilyen felkérést, attól nagyon nehéz elállni, vagy nagyon nehéz arra azt válaszolni, hogy köszönöm, nem, de azoknak a felelősségét kell itt feszegetni, akik ilyen helyzetbe hozták, képviselő úr.
Én örömmel várom azt, ígéretét beváltandó, ha már látja, hogy mit tud tenni ezen a területen, és látja azt, hogy a kormányprogram módosul-e, mert azt még egyszer hangsúlyozom, hogy ma van egy hatályban lévő kormányprogram. Bár a miniszterelnök már nem a régi, azért néhány kormánytag még a helyén maradt, és amíg nincs új kormányprogram, addig azt gondolom, hogy az a kormányprogram él, amelyet a parlament legutóbb elfogadott 2006-ban. Kíváncsian várom, hogy milyen változások történnek ezen a téren, és azt viszont mindennek ellenére tudom ígérni a magunk részéről, ami eddig is volt, hogy bármelyik miniszter, aki a bizottság elé építő javaslatokkal jött olyan javaslatokkal, amelyeket a szakmai szervezetek vagy éppen a szakmában dolgozó önkormányzatok, vállalkozások is támogattak, amögé a bizottság mindig egységesen odaállt. Itt ki kell emelnem azt a szakmai hátteret, amire nyilván majd ön is támaszkodhat mind a sport, mind a turizmus területén, mert az a bizottság előtt is elhangzott, hogy azok a szakemberek, akik az előterjesztéseket a bizottsági ülésekre készítették, megpróbálták a tudásuk legjavát latba vetni, és olyan anyagokat idehozni, amit mi érdemben tudtunk tárgyalni. Az más dolog, hogy milyen költségvetési keretek között mozognak, ezért kulcskérdés például az is, amit szintén feltettem önnek, és amire nem kaptam választ, hogy egyáltalán milyen esélyeket lát a későbbiekben, mennyivel csökkennek a költségvetési források, csökkennek-e egyáltalán ezen a két területen, vagy lát-e reményt arra, hogy pótlólagos forrásokat bárhonnan is bevonjon. Azt gondolom tehát, hogy itt felelős képviselői magatartást tanúsítottak azok a képviselőtársaim, akik próbáltak konkrétumokra rátérni. Sajnálom, hogy ezekre most nem kaptunk választ, és nagyon remélem, hogy rövid időn belül a bizottság elé jön újra azokkal a javaslatokkal, amelyek már kézzel fogható cselekvési programot jelentenek azok számára, akiket megpróbálunk mi a parlamentben is képviselni.
A helyzete nem könnyű, hiszen a kormány egyik leggyengébb miniszterének a helyére érkezik, de reméljük, hogy az érdekérvényesítő képessége - amit Koscsó Lajos képviselőtársam is elmondott, és ami kulcskérdés egyébként a mindenkori kormányban -, az érdekérvényesítő ereje és képessége sokkal nagyobb lesz, mint Gyenesei doktornak, az elődjének volt ezen a téren. A magam részéről semmilyen körülmények között nem tudom támogatni a jelöltségét; azt gondolom, hogy az általam felhozott érvek elég logikusak, és elég nyomatékosak voltak.
Még egy dolog, ami felmerült szintén, hogy az eddigi parlamenti tevékenységét vagy munkáját nem lehet alapul venni a későbbi időszakra vonatkozó eredményesség tekintetében. Én azt gondolom, hogy 1065 nap alatt 10 felszólalást ejteni a törvényhozásban gyakorlatilag az észrevétlenség határát súrolja. Ha önt igazából foglalkoztatta volna akár az önkormányzatok világa - pedig onnan jött -, akár a sport, akár a turizmus, akkor lett volna alkalma és lehetősége arra, hogy az elmúlt időszakban azokban a törvényjavaslatokban, amelyek ezeket a területeket érintették, kifejtse az álláspontját, és ilyen módon megismerhetővé váljon számunkra is, akik a parlamenti munkát követjük, hogy mit gondol, vagy mit szándékozik tenni ezeken a szakterületeken. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a nagyfokú bizonytalanságunkat semmilyen támpont nem tudta felvilágosítani, és nem kaptunk olyan fogódzkodókat, ami alapján többet tudhattunk volna meg önről vagy arról, amit képviselni szeretne.
Kérdezem, hogy az elhangzott észrevételekre kíván-e reagálni, mert akkor utána szavazás következik. (Varga Zoltán: Ha megengedi, elnök úr.) Öné a szó.
VARGA ZOLTÁN önkormányzati miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először is köszönöm a támogató hozzászólásokat. Őszintén mondom, hogy én csak tanultam a mai bizottsági meghallgatásból. Egyrészt azért, mert nyilván megismertem azoknak a képviselőknek a véleményét és habitusát, amelyeket idáig nem volt szerencsém közelebbről ismerni. Ez egy fontos tanulási folyamat volt részemről, és én nem szégyellek tanulni még politikai ellenfeleimtől sem, hiszen azt gondolom, hogy ez csak építi az embert minden téren. Azért van egy-két elem, amire nem szeretném megkerülni a választ, ilyen a területi, megyei önkormányzat. Azt gondolom, hogy területi középszintet kell meghatározni, és itt most nem az a kérdés, hogy ezt hogy nevezzük, hanem először a feladat- és a hatáskörök dolgát kell eldönteni, utána majd lehet beszélni róla, hogy ezt hol, milyen módon lehet hatékonyabban megoldani. Tehát ebben én mindenféleképpen nyitott vagyok.
Regionális tanácsok. Mintha úgy emlékeznék, de erre szerintem már itt válaszoltak, mintha az Orbán-kormány idején lett volna elfogadva az a törvény, amely alapján ezek a regionális tanácsok működnek, és szerintem, ha ezt megváltoztattuk volna, akkor az lett volna a baj, mivel nem változtattuk meg, nyilván ez a probléma.
Azt több képviselőtársam mondta, hogy a fejlesztések és az európai uniós források fontos dolog, és talán elnök úr is utalt arra, hogy nyilván a válság után is van élet, és nem mindegy, hogy milyen állapotban éri a magyar gazdaságot, és ezen belül mondjuk a turizmust. Azt gondolom, hogy ez az egyik, talán nagyon fontos sarokköve, hogy ebben tudunk-e előremozdulni. Ezt én is fontosnak és kulcskérdésnek tartom, még akkor is, ha nyilvánvalóan tudjuk, hogy azonnal nem fog megoldást adni például egy budapesti kongresszusi központ, de ha ebben nem kezdünk el időben döntéseket meghozni, akkor nyilvánvalóan lemaradunk egy olyan lehetőségről, amely az elkövetkezendő időszakban meg fog nyílni az ország előtt, hisz előbb-utóbb vége lesz a válságnak. Azt gondolom, hogy a tegnapi miniszterelnöki expozéból is kiderült az, hogy azért itt, azon kívül, hogy hatékonyság és takarékosság szükséges, lesznek olyan intézkedések, amelyek azt hivatottak elősegíteni, hogy Magyarország felkészülten tudjon belépni abba a gazdasági szférába, amely a gazdaság újrarendeződése, a válság utáni időszakban elindul, ez egy kulcskérdés.
Tisztelt Bizottság! Nagyon szépen köszönöm a támogató véleményeket, köszönöm a kritikákat. Azt gondolom, hogy a kritikákból érdemes megfogadni azokat, amelyek építő szándékúak. Nagyon szeretném kérni, hogy kapjak támogatást a bizottságtól az elkövetkezendő időszak munkáihoz.
Zárszóként azt tudom mondani, hogy teljesen elfogadom minden képviselőtől azt, hogy konkrét kérdéseket tett fel, én ebben semmi kivetnivalót nem látok, de azt is fogadják el, hogy számomra fontosabb a hitelesség és a megbízhatóság, éppen ezért nem tudtam most egyetlenegy konkrét kérdésükre sem válaszolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a válaszokat.
Döntés a miniszterjelölt alkalmasságáról
Képviselőtársaimat kérdezem, hogy ki az, aki támogatja azt, hogy Varga Zoltán képviselő úr legyen az önkormányzati miniszter. Aki alkalmasnak ítéli meg a bizottsági meghallgatás után, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) 10 igen. Köszönöm szépen. Aki nem tartja alkalmasnak, szintén kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 7 nem. Tartózkodás nem volt.
Képviselő úr a bizottság többségi támogatását megkapta, munkájához sok sikert kívánunk, a későbbiekben pedig természetesen visszavárjuk. Ahogy ön is mondta, hogy nyitott minden kérdésre, a mi bizottságunk is nyitott minden együttműködésre, úgyhogy várjuk szeretettel.
VARGA ZOLTÁN önkormányzati miniszterjelölt: Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egy perc technikai szünetet tartunk, amíg miniszterjelölt úr, államtitkár urak és segítőik elhagyják az üléstermet, aztán folytatjuk a bizottság munkáját. (Rövid szünet. - Varga Zoltán és munkatársai elhagyják az üléstermet.)
Közben megkérném, hogy a következő napirend előterjesztői foglaljanak helyet majd az asztalnál. (Hadházy Sándor és Szalay Ferenc elhagyják az üléstermet.)
A kerékpáros közlekedés feltételeinek megteremtéséért és elősegítéséért című határozati javaslat (H/6294. szám)
Következő napirendünk a kerékpáros közlekedés feltételeinek megteremtéséért és elősegítéséért című országgyűlési határozati javaslat lesz. Megkérem a Szűcs Lajos főosztályvezető urat a Közlekedési, Hírközlési és Energetikai Minisztériumtól, hogy foglaljon helyet az asztalnál, velem szemben. Köszöntöm bizottságunk tagját, Világosi Gábor urat, aki az előterjesztők egyike, egyben meg is adnám a szót képviselő úrnak, hogy amennyiben kiegészítése van a határozati javaslathoz, illetve bármi olyan információval szolgálhat, ami segíti a határozathozatalt, azt ossza meg velünk. Öné a szó.
Dr. Világosi Gábor szóbeli kiegészítése
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a többségnek, hogy a parlament már tárgyalja. Ez sem volt könnyű érkezés, hiszen ha jól emlékszem, harmadszorra sikerült ezt elérni, és megértéssel vagyok a kormánypárti képviselők tekintetében, hogy ahogy szokott lenni, ugye itt, a bizottságban támogatták, majd aztán, odabent már ezt a támogatást nem biztosították az országgyűlési határozati javaslat tárgyalását illetően.
Az előttünk lévő két módosítás gyakorlatilag technikai jellegű, illetve azt próbálja meg kivédeni, hogy a 2009. január 1-je már igencsak elmúlt, tehát határidő-módosítás van, illetve egy hatályba léptetési pontosítás, hogy ugye a közzététele napján lépjen hatályba majd, a másik pedig, amit az előbb említettem, a január 1-jét június 1-jére változtatná. Én mind a kettővel egyetértek. Azt látom, hogy a gazdasági bizottság nem támogatta a másodikat, mármint a határidő-módosítást, hogy június 1-jéig terjessze az Országgyűlés elé a kormány a szükséges jogszabályok változtatására vonatkozó javaslatát, gondolom, hogy esetleg az időszűke miatt, de én azért tartom ezt indokoltnak, mert ha nagyon tág időhatárokat határozunk meg, ugye azt tudjuk, hogy akkor abból nem lesz semmi.
Tehát én a magam részéről mind a két módosító indítványt támogatom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az előterjesztő, pontosabban nem az előterjesztő, hanem az illetékes minisztérium részéről Szűcs Lajos főosztályvezető úr van jelen. Nem tudom, hogy mi a tárca álláspontja, esetleg van-e kormányálláspont a módosító indítványokat illetően. (Közbeszólás: Melyik kormány?)
SZŰCS LAJOS főosztályvezető (Közlekedési, Hírközlési és Energetikai Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnos azt kell jeleznem, hogy nem tudok kormányzati álláspontot mondani a módosító indítványokkal kapcsolatban. A kormány elmúlt ülésének napirendjén szerepelt, de idő hiányában sajnos nem fért bele, nem került tárgyalásra, így nem tudok ebben az esetben kormányálláspontot mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük, főosztályvezető úr, és meg is értjük, hiszen itt a nagy forgatagban nem lehet tudni, hogy éppen melyik kormány mikor foglaljon állást ez ügyben. Bízunk benne, hogy a későbbiekben ezt pótolják.
Képviselőtársaimat kérdezem, hogy van-e kérdésük az 1. számú módosító indítvány tekintetében, amelyet dr. Józsa István képviselőtársunk nyújtott be. (Nincs jelentkező.)
Amennyiben nincs, akkor a véleményeket kérném róla. Aki támogatja a módosító indítványt, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás. - Egyhangú.) Köszönöm szépen. Ellenvélemény? (Nincs ilyen.) Tartózkodás? (Nincs ilyen.) A bizottság egyhangú döntésével támogatja a módosító indítványt.
A 2. ajánlási számon Hankó Faragó Miklós képviselőtársunk módosító indítványa szerepel. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki támogatja a módosító indítvány elfogadását. (Szavazás. - Egyhangú.) Köszönöm szépen. Ellenvélemény? (Nincs ilyen.) Tartózkodás? (Nincs ilyen.) A bizottság egyhangú döntésével támogatta a módosító indítványt.
Köszönöm szépen az előterjesztőnek a megjelenést, bár ez viszonylag egyszerű volt... (Dr. Világosi Gábor: Még maradnék, elnök úr!) Mi is marasztaljuk képviselő urat tovább még a bizottság ülésén. Köszönöm szépen főosztályvezető úrnak, hogy elfáradt a bizottság ülésére. A 3. napirendi pontunkat lezárjuk. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Tájékoztató az Új Magyarország vidékfejlesztési program turisztikai pályázatainak eredményéről
Utolsó napirendi pontunk egy tájékoztató az Új Magyarország vidékfejlesztési program turisztikai pályázatainak eredményéről. Az előterjesztő az FVM, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője, Bondor István főosztályvezető úr. (Lasztovicza Jenő elhagyja az üléstermet.) Köszöntöm főosztályvezető urat és kolléganőjét a bizottság ülésén.
Kérdezném, hogy az írásban megküldött előterjesztéshez képest van-e szóbeli kiegészítésük. Amennyiben van, akkor azt kérem, hogy most tegye meg!
Bondor István szóbeli kiegészítése
BONDOR ISTVÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Egyelőre nem tudok arról, hogy terjesztettünk volna be írásos anyagot az üléssel kapcsolatban, úgyhogy a mai napi aktuális adatokat szeretném elmondani önöknek, ha van rá lehetőségem.
ELNÖK: Öné a szó.
BONDOR ISTVÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. A tavalyi év folyamán, 2008. október 18-án került meghirdetésre az Új Magyarország vidékfejlesztési program úgynevezett harmadik tengelyének négy intézkedése, amelyek között a turisztika fejlesztése is szerepelt. Ez a kérelembenyújtási időszak január 12-éig volt nyitva, tehát a kedvezményezetteknek majdnem három hónapon keresztül volt lehetőségük benyújtani a támogatási kérelmeket.
Örömmel számolhatok be arról, hogy 1574 darab kérelmet regisztráltunk a mai reggelig bezárólag, és ha kívánják, akkor régiós bontásban is tudnám ezt prezentálni, hogy hogyan is nézünk ki. Örvendetes, hogy Észak-Magyarország 377-tel, több mint egyötödnyi kérelemszámmal képviselteti magát, és 11,5 milliárd forintnyi fejlesztési igény érkezett be az észak-magyarországi régióból, és őket követi Észak-Alföld, tehát pont az a két, itt a bizottságban is többszörösen problémásnak nevezett régió az, amelyik ténylegesen is tudja reprezentálni és mutatni azt, hogy mekkora forrásigénye és fejlesztési igénye is van annak a területnek. Mondanék két számot: 1574 darab támogatási kérelem összesen 52 milliárd forintnyi elszámolható kiadást fedez, és ebből a kalkulált támogatás majdnem 37 milliárd forint. Ez körülbelül, átlagban számítva, 72 százalékos támogatásintenzitást jelent. Ez azt jelenti, hogy a szóródás 60 és 100 százalékos támogatásintenzitás között van, tehát aki nem hátrányos helyzetű önkormányzat vagy nem hátrányos helyzetű területen működő mikro-, kis- és középvállalkozás, az 60 százalékos támogatásintenzitásban tud részesülni, aki pedig önkormányzat, és például közhasznú fejlesztést hajt végre, az 100 százalékos támogatásintenzitást tud kapni.
Fontos megjegyeznünk azt, hogy itt mindig nettó összegekről beszélhetünk, tehát az áfa sajnálatos módon többszöri kezdeményezésünk alapján sem támogatható egyelőre az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap keretében. Ezt a kérdést már többször az Európai Bizottság elé vittük, és eddig még mindig elutasító választ kaptunk, de ezt a harcot természetesen nem fogjuk feladni, mert úgy gondoljuk, hogy ha a városoknak lehetőségük van áfaelszámolásra, akkor a vidéknek mégannyira lehetősége kellene lennie, hogy ezt megtegye. Ha esetleg van kérdés ezzel kapcsolatban, akkor azt nagyon szívesen megválaszolom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Az első kérdésem az lenne, hogy milyen az információáramlás a minisztériumon belül, ha a főosztályvezető úr nem tud arról, hogy milyen anyagot küldenek meg a parlament bizottságának. Kettő hete, április 1-jén érkezett meg önöktől aláírás nélkül, tehát nem tudjuk, hogy ki küldte a minisztériumból, de arra kérem, hogy nézzen már utána ennek, és írásban tájékoztasson arról, hogy ki küldte meg ezt az anyagot, és minek köszönhető, hogy olyan főosztályvezetőt küldenek hozzánk a bizottság ülésére, aki nincs tisztában azzal, hogy milyen tájékoztató anyag érkezik a minisztériumból. Azt gondolom, hogy a bizottság komolysága és a parlament tekintélye megkívánná, hogy ilyen felkészültséggel érkezzen ide egy főosztályvezető.
A másik kérdésem már konkrétan az anyagra vonatkozóan: a pályázatok kiértékelésével kapcsolatos konkrét eredmények mikorra várhatók? Az előterjesztésben még 35 milliárd forint szerepel, most itt 37 milliárd forint konkrét támogatást mondott, aminek megítélése várható e tekintetben. Egyrészt időarányosan ez mit tesz ki, hiszen összességében, ha jók az információim, abból az előterjesztésből, amit mi kaptunk, összesen 262 milliárd forint áll rendelkezésre 2013-ig. Ha ez így van, akkor időarányosan miért tart itt a folyamat jelen pillanatban, ennél a 35 milliárd forintnál? A másik kérdésem, hogy a megszorítások érintik-e majd ezeket a támogatásokat, tehát várható-e az, van-e erről egyeztetés, hogy esetleg ez a keret csökken a későbbiekben, mert azt hozzá kell tennem azért, nyilvánvalóan mindenki számára világos, hogy nem volt egyszerű a pályázók számára a pályázat benyújtása. Egyrészt körülbelül egy éve várták - tavalyi év eleje óta -, hogy mikor jelenik meg, majd amikor megjelent, akkor egy 600 oldalas melléklettel szembesültek a pályázni kívánók. Több, a pályázatban egyébként részt venni kívánótól személyes információm is, hogy képtelenek voltak ennek a feldolgozására. Azok, akik nem rutinos pályázók, vagy esetleg életük első pályázatára készültek - de sok polgármester is ül a bizottságban, szerintem ők is ezzel szembesültek -, egyszerűen nem voltak képesek arra, hogy ezt a pályázatot időben benyújtsák. Teljes káosz jellemezte egyébként, mert olyan, kiadásként elszámolható költséglista volt, amiben az el nem számolható költségek között szerepelt például az atomreaktor. El nem tudom képzelni, hogy a pályázat kiírója milyen irányelvek alapján ollózta össze ezt a feldolgozhatatlan mellékletet. Ha már végre sikerült megtalálniuk a fonalat a pályázóknak, akkor számíthatnak-e arra, hogy a későbbiekben folyamatosan lehetőségük lesz egészen a II. nemzeti fejlesztési terv időszakának végéig, 2013-ig, hogy ilyen típusú pályázatokat benyújtsanak?
Kérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e további kérdésük. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor megkérném főosztályvezető urat, hogy válaszoljon.
BONDOR ISTVÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Az első kérdés arra vonatkozott, hogy a 262 milliárd forint, ami az ön információi szerint rendelkezésre áll, hogyan is néz ki. A 262 milliárd forint az Új Magyarország vidékfejlesztési program körülbelül 30 százalékát teszi ki maximum, és ez az összeg az ÚMVT harmadik és negyedik tengelyét összesen öleli fel, tehát a vidékfejlesztési intézkedések összességét, illetve az úgynevezett negyedik tengelyt, tehát a LEADER-t is magában foglalja. Ebből került most lekötésre ez a 37 milliárd forint, amit mondtam; a 32 milliárdhoz képest, amit elnök úr az anyagban talált, ezek a ma reggeli adatok, tehát ezeket tudom pontosan mondani. Ez a 37 milliárd forint ennek a 262 milliárdnak körülbelül 15 százaléka, ez a forrás került jelenleg meghirdetésre.
Ami a keretet illeti, ez azt jelenti, hogy még nem került teljesen kihasználásra ez a pénzügyi keret. Gondolom, hogy talán nem is volt célunk, hogy első körben egyből lekössük az összes rendelkezésre álló forrást, hiszen akkor az elkövetkezendő 3,5 évre már nem is maradna több fejlesztési forrás, ami gondolom, hogy nem teljesen alapozná meg azt, hogy egy hétéves időszakot kell végigvinnünk ebből az összegből. A keret csökkentését nem tervezzük, azt hiszem, hogy nincs is rá különösebb okunk, hiszen a fejlesztési igények mindenképpen indokolják azt, hogy a forráskihelyezés folyamatos és biztosított legyen, illetve ennek a hazai társfinanszírozási része. Mindig is az volt a kormány álláspontja, hogy az uniós támogatások mellé a hazai önrészt mindenképpen biztosítani fogja; ez a turisztikában szűkebben vetten úgyszintén érvényes.
Ami a rendeletet illeti, hogy ez egy nagy terjedelmű joganyag volt: ezt én is elismerem, való igaz, hogy ez így volt, azzal együtt, hogy a rendelet törzsszövege, amely az általános rendelkezéseket tartalmazta, összesen 7 oldalt tett ki. A további mellékletekben a szubszidiaritás elvét figyelembe véve a 96 helyi vidékfejlesztési közösség és LEADER-közösség, helyi akciócsoportokra lebontottan tudta megadni azokat az egyedi igényeket, amelyeket az egyes akciócsoportok jeleztek felénk, és jellemzően ezeket foglalta magában és tömegében a rendelet. Persze ez csak egy indikatív mutató, de ha oldalszámilag nézzük a rendeletet, akkor az általános részek 7 oldalt tettek ki, majd a továbbiak az egyes HACS-okra vonatkozóan határoztak meg különböző előírásokat.
Ami az elszámolható költségek körét illeti, ott való igaz, hogy kerültek bele olyan TEÁOR- és SZJ-számok az elszámolható költségek közé, amelyek nem teljesen indokolják azoknak a tevékenységeknek a felvételét, amit például elnök úr is említett, hogy atomreaktor. Azt hiszem, hogy ezeket ki tudtuk küszöbölni az eddigiek folyamán, és nem gondolom azt, hogy a HACS-nak is ötlete lett volna arra, hogy atomreaktort építsen, tehát ezzel együtt nem hiszem, hogy valaki élt volna a lehetőséggel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e vélemény a bizottság tagjai részéről? (Nincs jelentkező.)
Amennyiben nincs, akkor megköszönöm az előterjesztőknek, hogy a bizottsági ülésre eljöttek, várom majd a kért tájékoztatást az előkészítő anyag ügyében. A 4. napirendi pontunkat lezárom.
Kérdezem, hogy egyebek között van-e felvetése képviselőtársaimnak. (Nincs jelentkező.)
Csak jelezni szeretném, hogy jövő héten nem lesz bizottsági ülésünk... (Közbeszólás: De kár! - dr. Horváth Klára: Biztos?) Látom, hogy fájdalmas tekintettel néznek rám, hacsak az új kormány valamit ki nem talál, olyan törvényjavaslatot nem készít elő, aminek azonnali tárgyalása szükséges, akkor erről mindenkit igyekszem időben értesíteni. Egyébként a normál munkatervünk szerint két hét múlva, kedden találkozunk.
További szép napot kívánok mindenkinek!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 51 perc)
|
Bánki Erik
|
Jegyzőkönyvvezető: Várszegi Krisztina és Biczó Andrea