STB-10/2009.
(STB-81/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2009. május 12-én, kedden, 9 óra 14 perckor
a Közép-magyarországi Általános Olimpiai Központban
(Dunavarsányi Edzőtábor)
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: Az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9426. szám) (Kőhegyi István, Páva Zoltán és Pál Béla (MSZP) képviselők önálló indítványa) *
Páva Zoltán (MSZP) szóbeli kiegészítése *
Dr. Fazekas Attila (ÖM Sport Szakállamtitkárság) szóbeli kiegészítése *
Határozathozatal *
Tájékoztató a diáksport helyzetéről *
Lukács Zsuzsanna (ÖM) szóbeli kiegészítése *
Deák György (Magyar Diáksport Szövetség) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Dr. Török Ferenc (Wesselényi Sport Közalapítvány) hozzászólása *
Gömöri Zsolt (MPB) hozzászólása *
Lukács Zsuzsanna (ÖM) válaszadása *
Bardóczy Gábor (Önkormányzati Minisztérium) *
Szavazás az állásfoglalásról *
Szavazás *
Tájékoztató a sportegészségügy, kiemelten a Sportkórház helyzetéről *
Dr. Sólyom Olimpia (EüM) szóbeli kiegészítése *
Dr. Fazekas Attila (ÖM) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Sólyom Olimpia (EüM) válasza *
Dr. Czappán István (EüM) szóbeli kiegészítése *
Dr. Fazekas Attila (ÖM) szóbeli kiegészítése *
További kérdések, észrevételek *
Szabó Tamás (NUPI) hozzászólása *
Dr. Martos Mihály (OSEI - Sportkórház) válasza *
Szabó Tamás (NUPI) hozzászólása *
Dr. Török Ferenc (Wesselényi Sport Közalapítvány) hozzászólása *
Dr. Martos Mihály (OSEI - Sportkórház) reflexiója *
Dr. Sólyom Olimpia (EüM) reflexiója *
Határozathozatal *
Tájékoztató a Nemzeti Sportstratégia cselekvési tervének időarányos végrehajtásáról *
Bardóczy Gábor (ÖM) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Bardóczy Gábor (ÖM) válaszadása *
Török Ottó szakállamtitkár (ÖM) kiegészítése *
Bardóczy Gábor (ÖM) válasza *
Egyebek *
1. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
Az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9426. szám)
(Kőhegyi István, Páva Zoltán és Pál Béla (MSZP) képviselők önálló indítványa)
2. Tájékoztató az MKB Veszprém kézilabdacsapatának tagjait ért támadás után kialakult helyzetről
Előterjesztő:
MKB Veszprém képviselője
3. Tájékoztató a diáksport helyzetéről
Előterjesztő:
ÖM Sport Szakállamtitkárság képviselője
Magyar Diák Sport Szövetség képviselője
4. Tájékoztató a sportegészségügy, kiemelten a Sportkórház helyzetéről
Előterjesztő:
Egészségügyi Minisztérium képviselője
Önkormányzati Minisztérium képviselője
5.Tájékoztató a Nemzeti Sportstratégia cselekvési tervének időarányos végrehajtásáról
Előterjesztő:
ÖM Sport Szakállamtitkárság képviselője
6. Egyebek
Elnököl: Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Mohácsi József (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Kovács Ferenc (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Lengyel Zoltán (független)
Helyettesítési megbízást adott
Pál Béla (MSZP) Páva Zoltánnak (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP) Mohácsi Józsefnek (MSZP)
Hadházy Sándor (Fidesz) Becsó Zsoltnak (Fidesz)
Lasztovicza Jenő (Fidesz) Bánki Eriknek (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz) Szalay Ferencnek (Fidesz)
Dr. Gyenesei István (független) Lengyel Zoltánnak (független)
Dr. Fazekas Attila (Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság)
Bardóczy Gábor (Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság)
Lukács Zsuzsanna (Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság)
Török Ottó szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság)
Papp Gergely Zoltán (Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság)
Szabó Tamás (Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet)
Deák György elnök (Magyar Diáksport Szövetség)
Dr. Martos Mihály (Országos Sportegészségügyi Intézet - Sportkórház)
Dr. Czappán István (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Sólyom Olimpia (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Török Ferenc (Wesselényi Sport Közalapítvány)
Prof. Dr. Istvánfi Csaba elnök (Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 14 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Sport- és turisztikai bizottság mai kihelyezett ülésén. Először is köszönjük vendéglátóinknak, hogy a Dunavarsányi Edzőtáborban lehetőséget biztosítottak számunkra, hogy egyrészt az ülést megtartsuk, majd aztán megnézzük az edzőtábor létesítményeit és végül összecsapjunk ismét a minisztérium, pontosabban a Szakállamtitkárság csapatával.
Rögtön az elején egy kritikával szeretném kezdeni, tehát idetalálni nem volt könnyű. (Derültség.) Képviselőtársaim külön megküzdöttek ezen nagy akadályokkal, ellenben nagy élmény, mert sikerélmény volt, hogy végre, amikor a bejáratnál megláttuk a nagy táblát, akkor mindenkit elöntött a boldogság - erre szeretném majd az üzemeltetők figyelmét felhívni. Bár nyilvánvalóan a sportolók nagy része visszajáró vendég, államtitkár úr, de vannak azért újak is, tehát nincs kizárva, hogy olyan új csapatok is meglátogatnák a létesítményt, akik esetleg bevételt tudnak hozni, ők nem árt, ha megtalálják.
Képviselőtársaim írásban megkapták előre a mai ülés napirendjét. Kérdezem, hogy van-e ezzel kapcsolatban kiegészítési javaslatuk. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor kérdezem önöket, hogy elfogadják-e a mai ülésünk napirendjét a tervezettek szerint. Aki elfogadja, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény, tartózkodás nem volt.
A jelenléti ív alapján megállapítom, hogy bizottságunk határozatképes.
Az első napirendi pontban egy önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről és általános vitára történő alkalmasságáról döntünk. Az előterjesztők Kőhegyi István, Páva Zoltán és Pál Béla képviselő urak.
Megadnám a szót Páva Zoltánnak, mint előterjesztőnek.
Képviselő úr, öné a szó!
Páva Zoltán (MSZP) szóbeli kiegészítése
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Amikor az első sporttörvényt megalkottuk, együtt dolgoztunk rajta és ehhez a sporttörvényhez kapcsolódott a sportlétesítmények helyzetével foglalkozó törvény, akkoriban pont én voltam az egyik kezdeményezője - Polgár Lacival együtt -, hogy a volt MH repterek kerüljenek az önkormányzatok tulajdonába. Na most, ennek a törvénynek a lényege az, hogy ami itt le van írva, hogy ha el akarnák adni, akkor a sportra kellene fordítani a pénzeket. Most az a helyzet, hogy egy csomó repülőteret fejlesztettek, a fejlesztések után ezeknek az értéke megnövekedett, szeretnék eladni. A legjobb tudomásom szerint: Pécs, Debrecen és Békéscsaba van ebben a helyzetben és ezzel a módosítással elkerülnénk, hogy valójában tényleg a sportra fordítsanak vissza minden egyes forintot, hisz ezzel fejleszteni tudnák a repülő közlekedést.
Ez a lényege ennek a törvénynek, és ez egy előzetes egyeztetésen elnyerte az Önkormányzati Minisztérium egyetértését is. Az a kérésem, hogy támogassátok.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előterjesztés természetesen a repterek kapcsán. A pécsi helyzetet ismerem, ott éppen az önkormányzat most írta ki a pályázatot a reptér értékesítésével kapcsolatban. Teljesen jogos és méltányos, viszont az önkormányzat saját erőből több mint 2 milliárd forintot költött már erre. A baj az, hogy a törvény viszont megnyitja a lehetőségét az egyéb sportcélú ingatlanok esetében is egy ilyen típusú értékesítésre, ami után nem kell a sportra visszafordítani a bejövő forrásokat.
Inkább a minisztériumot kérdezném arról, hogy mi a lehetősége annak, hogy kiküszöböljük a spekulációs, vagy spekulatív célú ingatlanértékesítéseket ezzel a törvénymódosítási javaslattal, tehát nem nyit-e túl nagy kaput ez a résen.
Dr. Fazekas Attila (ÖM Sport Szakállamtitkárság) szóbeli kiegészítése
DR. FAZEKAS ATTILA (Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ahogy Páva Zoltán képviselő úr említette, az előzetes szakmai egyeztetések során a minisztériumnak az idevonatkozó sportszakmai elképzeléseivel túlnyomórészt összhangban van az önálló indítvány tervezete, ugyanakkor pont elnök úr felvetésére egy-két dolgot hadd jegyezzek meg. Az idevonatkozó kormányálláspontról készült előterjesztésben van egy-két olyan pontosító jellegű javaslatunk, amit hogyha megszívlelnek az előterjesztők, akkor nyilván ezekkel az aggályokkal is kell számolni.
Ilyenek például: a sportcélú használat garanciális érvényesülésére inkább mi azt javasolnánk, hogy abban az esetben, ha az ingatlannak az értékesítése úgy történik, hogy csereingatlant nem ajánl fel az önkormányzat, ebben az esetben egy ilyen jellegű pontosítás a főcsapás irány, akkor a mi javaslatunk az lenne, hogy a hátralévő időre vonatkozó elidegenítési terhelési tilalom kerüljön áthelyezésre az új ingatlanra is. Ez egyrészt meggátolja azt, hogy az értékesítés a jövőben megtörténhessen, és ugyanakkor gondoljuk azt, hogy jó lenne előírni, hogy a sportigazgatási szervezet egyrészt ellenőrizhesse a sportcélú használat biztosítását, másrészt pedig kerüljön külön előírásra az, hogy az előző feltételekkel legalább azonos sportcélú használat a jövőben is biztosított legyen azon az ingatlanon, amin egyébként az értékesítés után a sportcélt kíván, és ezáltal szolgáljon.
A másik ilyen javaslatunk, ami szintén egyébként a sportcélú használatnak a jövőbeni jobb érvényesülését szolgálná és pontosabb érvényesülését, hogy az értékesítésre akkor is sor kerülhessen, ha abból az ingatlannak a felújítását szeretnék megvalósítani. Számos példa van arra vonatkozóan, hogy azért nem tudnak egyébként eredetileg sportcélú ingatlant használni, mert mondjuk nincsen csatornázás a környéken vagy a területen. Ha ez az igény megvalósulhatna, akkor az a mindannyiunk által igényelt célt szolgálná.
És ha már nálam van a szó, akkor még kettő darab pontosító jellegű megjegyzést hadd tegyek. Az egyik az - szintén a gyakorlati élet tapasztalata alapján - a kormányzat azt javasolná, hogy a jogi személy szervezeti egysége a sportegyesületnek szintén megkaphassa ingyenesen az ingatlant, tehát ne csak a szétválás után a szétváló ingatlanra a szétváló egyesület kaphassa meg ingyenesen, hanem az a szervezeti egysége is, ami egyébként önálló területen működik, vagy egy önálló szakosztályként működik, erre is van számos példa, például Balatonfüred.
Az utolsó pontosító megjegyzés, ami egyébként a Páva képviselő úr által felvezetett, a törvénymódosításnak az eredeti célját érinti. Tehát azt, hogy amikor az ingatlant megkapták, akkor az ahhoz képesti érték abszolút nagyságrendekkel a mai nappal mondjuk már jóval meghaladottabb. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevétele mellett azt is szeretnénk, hogyha nemcsak a tulajdonos, hanem a használó általi értékű beruházás is egyébként levonásra kerülne az értékesítéskori árból, mert az szintén azt a célt szolgálná, hogy akkor a valós forgalmi viszonyokat jobban vegyük figyelembe.
Összegzésként, az elnök úr által felvetett garanciális szempontokra vonatkozóan visszatérve egy fél mondat erejéig, az a javaslatunk, hogy konkrétan kerüljön nevesítésre az, hogy az elidegenítési, megterhelési tilalom az új ingatlanra is vonatkozzon, a sportcélú használat ellenőrzése pedig a sportigazgatási szerv vezetőit illesse meg. Ez a javaslatunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést. Ez a javaslat valóban megnyugtató számomra is.
A kérdés csupán az előterjesztőkhöz, Páva Zoltán képviselő úrhoz, hogy a most megfogalmazott javaslatokat beépítik-e alapvetően az indítványba, vagy pedig módosító indítvánnyal próbáljuk majd ezt rendezni. Zoli, beépíthetőek-e ezek a javaslatok az eredeti indítványba, vagy módosító indítványokkal ...? (Páva Zoltán: Be. Én azt mondom, hogy vegyük tárgysorozatba, és majd módosító indítványokkal rendezzük.) Rendben, akkor arra kérem az államtitkárságot, segítsen majd abban, hogy ez bizottsági módosító indítványként bekerülhessen a törvényjavaslathoz.
Kérdezem, hogy van-e az önálló indítvánnyal kapcsolatban más javaslat, felvetés, kérdés. (Nincs jelzés.)
Amennyiben nincs, akkor kérdezem, ki az, aki támogatja a tárgysorozatba-vételt. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ellenvélemény, tartózkodás nem volt.
Ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja az anyagot? Erről is kérnék szavazást. (Szavazás.) Köszönöm szépen. A bizottság döntése e tekintetben is egyhangú, nyilván azzal a fenntartással, hogy majd módosító indítványként a garanciális elemeket a következő forduló alkalmával beépítjük.
Köszönöm szépen az előterjesztőknek is, és az államtitkárságnak is.
Áttérnénk a 2. napirendi pontunkra, amely lehet, hogy átmenetileg csúsztatásra kerül, hiszen a veszprémi kézilabdacsapatból még nem érkezett senki. Időközben egyeztetünk, mert Páva Zoltán képviselő úr jelezte nekem, hogy az önkormányzati miniszter egyeztetéseket kezdett a kézilabdacsapat vezetésével, és ha ebben történtek olyan előrelépések vagy fejlemények, amelyek a mai ülés napirendjét kiegészíthetik, akkor elképzelhető, hogy levesszük, és egy következő ülésen tárgyaljuk majd. Annyi mozgáskeretet kérnék a képviselőtársaimtól, hogy csúsztassuk a mai ülésen, amíg a pontos információkat megkapjuk, és végül, ha az eredeti információk visszacsatolásra kerültek, mármint az, hogy a tárgyalás lefolytatásra kerül még a héten, akkor egy héttel csúsztassuk, vagy a következő bizottsági ülésre tegyük majd át ezt a napirendi pontot.
Tájékoztató a diáksport helyzetéről
Áttérnénk a 3. napirendi pontra addig, amely tájékoztató a diáksport helyzetéről. Az előterjesztő az Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkársága, illetve a Magyar Diáksport Szövetség képviselője. Megkérném a Diáksport Szövetség képviselőit is, hogy fáradjanak az asztalhoz.
Megadom a lehetőséget az előterjesztés készítőinek, a sport szakállamtitkárságnak, az államtitkár úrnak vagy kollegáinak, hogy a szükséges szóbeli kiegészítést az anyaghoz tegyék meg.
Lukács Zsuzsanna (ÖM) szóbeli kiegészítése
LUKÁCS ZSUZSANNA (Önkormányzati Minisztérium): Jó napot kívánok! Szeretettel üdvözlöm a bizottságot. Néhány szóbeli kiegészítést tennék az előterjesztéshez, amelyet a bizottság részére benyújtottunk.
Azt hiszem, a jelenlévőknek nincs szükségük arra, hogy hosszantartó fejtegetésbe bocsátkozzunk arra vonatkozóan, hogy mennyire fontos a diáksport kérdése, és hogy mennyire tragikus a helyzet az elmúlt évek különböző felmérései és a sportstratégiában is vázolt helyzet alapján a magyar ifjúság testneveléssel és sportolással kapcsolatos szokásaira vonatkozóan, ami hosszú távon is mindenképpen elég borús kilátásokat jelent az egészségügy vonatkozásában, illetve az egészségügyi kiadásokkal kapcsolatban is.
Éppen ezért indítottuk el a tavalyi év folyamán egy olyan utánpótlási fórum munkáját, amelynek az elsődleges feladata az lenne, hogy utánpótlás és a diáksport rendezetlen kérdéseit tisztázza, és egy olyan egységes rendszert alakítson ki, amely elősegíti azt, hogy minél több gyerek minél nagyobb körben minél több lehetőséget kapjon arra, hogy sportolhasson mind az iskolában, mind az iskolán kívül. Ennek az utánpótlási fórumnak a résztvevői voltak azok a civil szervezetek, amelyek az utánpótlás és a diáksport területén tevékenykednek, illetve az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkársága. Ez a tavalyi év végén egy olyan szakmai bizottság létrehozását eredményezte végül, amelyben a Diáksport Szövetség, a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet Utánpótlás-nevelési Igazgatósága, a Wesselényi Közalapítvány, illetve a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének tagjai vesznek részt.
Ennek a munkának a hatékonyabb végzése érdekében három munkacsoportot hoztunk létre. Az egyik a közoktatási munkacsoport, amelynek a feladata a közoktatási intézményekben folyó testnevelésórák tartalmi áttekintése. Az eddigi tapasztalataink azt mondatják, hogy a mindennapos testnevelés kérdése jelenleg nem aktuális, az oktatási minisztériummal ebben az ügyben biztos, hogy nem tudunk zöldágra vergődni, ezért olyan irányba próbálunk elmenni, amelyben ennek az együttműködésnek az eredménye látható remélhetőleg rövid időn belül, ez elsősorban az iskolán kívüli, a tanórán kívüli mindennapos, illetve minél gyakoribb testnevelésre irányuló munka. A másik csoport az utánpótlás-koordinációs munkacsoport, amelynek az elsődleges feladata a diákolimpia programjának áttekintése, illetve az utánpótlás-nevelési programmal való összehangolása, a harmadik pedig a nemzeti fittségi teszt kidolgozása, amely a nemzeti fittségi teszt munkacsoportjának feladata. Ezek azok a pontok, ahol úgy látjuk, hogy a leghamarabb és a legeredményesebben lehet együttműködni annak érdekében, hogy lehetőleg minél rövidebb időtávon belül elérhető legyen, hogy minél több gyerek minél aktívabban sportoljon.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést. Megadnám a szót a Diáksport Szövetség képviselőinek, hogy ők is egészítsék ki, illetve mondják el véleményüket, javaslatukat, értékelésüket a jelenlegi helyzetről.
Deák György (Magyar Diáksport Szövetség) szóbeli kiegészítése
DEÁK GYÖRGY elnök (Magyar Diáksport Szövetség): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az előterjesztéssel a Magyar Diáksport Szövetség mint kooperatív együttműködő szervezet egyetért, aminek az alapja az, hogy tulajdonképpen az előterjesztés az ötpárti konszenzuson alapuló sportstratégia tartalmi elemeire épül, és azt dolgozza ki. Tehát ezekben az irányokban és a konkrét feladatokkal is partneri együttműködésre számíthat a sportirányítás.
Az utóbbi időszakban több mint valószínű, hogy a sportstratégiának köszönhetően is és annak a helyzetnek is, amiről a minisztérium képviselője is szólt, köszönhetően a diáksport fajsúlyosabban napirendre került több területen; így mi köszönettel tartozunk azért is, hogy a parlamenti bizottság napirendjére is került ez a kérdés, de az utóbbi hónapokban a Nemzeti Sporttanács is napirendjére tűzte a diáksport kérdését. A Magyar Olimpiai Bizottsággal egy új típusú együttműködési megállapodás született a Diáksport Szövetséggel, közösen írtuk alá és ugyanilyen új típusú együttműködések alakulnak ki a Testnevelő Tanárok Egyesületével, illetve erősödik a viszonyunk az Oktatási Minisztériummal, aminek következtében azt reméljük, hogy egy valamikor volt úgynevezett hármas megállapodásra: a sport főhatóság, az oktatási főhatóság és a társadalmi szervezet között létrejöhet majd mintegy a kompetenciákkal körvonalazva, illetve a feladatokat konkrétan meghatározva.
Szeretnék köszönetet mondani az Országgyűlésnek, a Sport- és turisztikai bizottságnak azért, hogy azt a civil kezdeményezést, amelynek egyik élharcosa volt a Magyar Diáksport Szövetség: a kötött diáksport című normatíva visszaállítására, felkarolták és megvalósították. Igaz nem az eredeti célkitűzésünk mértékében, hanem csak 430 forint/tanuló mértékéig, de ez is az előző évhez képest jelentős előrelépés volt és hisszük azt, hogy segíti elsősorban az intézmények szintjén a diáksport feladatok ellátását. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy bizonyos körökben, bizonyos döntéshozói szinteken ez a 430 forint/fő diáksport normatíva azt is jelentette, hogy úgy gondolták, hogy ez a diáksport nagyon sokat kapott, hiszen közel 500 millió forint többlethez jutott az előző évhez képest és ezért más területeken csökkentették a támogatást, illetve ellátást. Így például megemlíteném a megyei önkormányzatok sportcélú támogatásának a megszűnését, eltűnését, amelyben benne volt a megyei területi diáksport célú feladatok forrás háttere is, ez hiányzik a rendszerből. De ugyanígy csökkent a Magyar Diáksport Szövetség központi programjainak, tevékenységének a csökkentése is kismértékben, illetve az idei költségvetésben nem szerepel a kistérségi diáksport című projekt. Amennyiben majd a gazdasági helyzet, a válság engedi, erre kérem, hogy figyelmet fordítsanak, hiszen a sporttevékenység űzése bizonyos mértékű forrásokat igényel minden területen.
Azok az irányok, amik itt megfogalmazódtak az anyagban és a Magyar Diáksport Szövetség jövőbeni tervei között szerepelnek, ebből kiemelném az amatőr, azaz nem igazolt versenyzőkkel lebonyolított diákolimpiák körének a növelését, kiterjesztését, egyre népszerűbb ez a tevékenység. Ugyanígy az utóbbi években történt törekvéseket, hál' istennek volt forrás lehetőség - a minisztérium támogatásának köszönhetően - az úgynevezett diák szabadidősport projektek megvalósítására, a diákturisztikai programok megvalósítására. Ezek is egyre népszerűbbek, úgy látjuk, hogy a kellő feltételek adottak hozzá, ezen a területen érdemi kitörések várhatók. A célunk az, amit a minisztérium képviselője is megfogalmazott, hogy tevékenységünknek köszönhetően minél több gyerek és minél rendszeresebben sportolhasson. Természetesen ebben csak partnerek lehetünk, ez nagyon sok tényező és összefogás eredménye lehet, elsősorban az iskolai testnevelés és a tanórán kívüli sportért felelős iskolai tevékenységnek köszönhetően, továbbá a különböző vállalkozási kezdeményezések.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést, illetve a véleményt.
Képviselőtársaimat kérdezem, hogy az előterjesztéshez kérdésük van-e.
Világosi Gábor képviselő úr, öné a szó!
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a kiegészítést. Egyrészt kérdés, másrészt pedig megállapításom lenne az anyaggal kapcsolatban. Az egyik az az, hogy a 430 forint/tanuló/év valóban címkézetten megjelent, de szeretném felhívni a figyelmet, ami nem volt kisebb érdeme szerintem a parlamentnek, az 500 forint/fő normatíva is megjelent, ami szintén kötött, önkormányzatok kapják meg ezt az összeget. Már a minisztériummal is tárgyaltam és felhívtam a figyelmét erre az összegre, ami nem egy kis összeg - persze minden relatív. A lényeg az, hogy a parlamentnek a szándéka arra irányult, hogy ez az 500 forint/fő/év önkormányzatoknál megjelenő összeg, normatíva: kifejezetten sportnormatíva - de megint csak ti voltatok a kezdeményezők annak idején - elsősorban diáksport célokra: utánpótlás, illetve szabadidősportra kerüljön felhasználásra. Tehát itt mindenkinek meg kell találnia a szerepét, hogy az önkormányzatokat hogyan tudja rávenni, hogy ez az összeg valóban - fogalmazok így - a fiatalság sportolási lehetőségének az előmozdítását szolgálja.
Elnézést kérek, de majd el kell mennem egy fél óra múlva, ezért ismét elnézést kérve, de a sportstratégiával kapcsolatban is mondanék néhány mondatot. Egyrészt itt egy kicsit kritikus lennék, még itt a diáksportnál maradva, mert 2010-re várható kézzelfogható eredmény a diáksport fejlesztése terén, írja az anyag. Ezt egy kicsikét, megmondom őszintén, lassúnak tartom, de azt persze pedig üdvözlöm, hogy komoly munka indult el ezen a területen is, lesz is eredménye, csak egy kicsit úgy vélem, hogy lehetne ezt talán gyorsabban is csinálni.
A másik pedig az, hogy az a vesszőparipám, hogy mire költjük a sportra használható összegeket és itt azért felhívnám a figyelmet arra, amit már több sportbizottsági ülésen is elmondtam, hogy az államtól, illetve az önkormányzattól jövő pénzek, véleményem szerint, elsősorban tényleg a diáksportot, az utánpótlás sportot, a szabadidősport kellene, hogy szolgálja és az élsportnak pedig más csatornákon keresztül kellene utolérni és becsatornázni. Azt nem tartom helyesnek, hogy például kiemelünk egyet - hogy ne áruljak zsákbamacskát -, a paralimpiánál a jutalmakra kiosztott horribilis összeget, közel 700 millió forintot, ugyanakkor meg ennek a felét se kapja meg a fogyatékos sport, mint sport.
Tehát itt is abba a hibába esünk, hogy a kevesek kapnak sokat és úgy vélem, hogy a sportvezetésnek erre jóval jobban oda kellene figyelni a jövőben. Nem hiszem, hogy azon keveseken kívül, akik ennek haszonélvezői, jónak tartanák ezt a rendszert, hogy még a fogyatékos sporton belül is néhány, mondhatni élsportoló, kapjon horribilis összegeket - azt kell mondanom, hogy abnormálisan magas összegeket -, holott a valóban a sportot szolgáló összeg az pedig, ami a sokakhoz kellene, hogy eljusson, az pedig ennél az összegnél jóval kevesebb.
Köszönöm, és elnézést kérek, hogy egy kicsit elkalandoztam.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr.
Páva Zoltán kért szót. Öné a szót, képviselő úr!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Köszönöm ezt az anyagot, egy nagyon jó anyagot olvashatunk, ami rávilágít egy kicsit a hiányosságokra is. Mindjárt azzal kezdem, hogy önkormányzati vezetőként érzem azt a fajta felelősséget, amit a diáksport területén meg kellene még tennünk.
Az egyik kérdésem az lett volna egyébként, amire az elnök úr már válaszolt, hogy a diáksport normatíva újbóli bevezetése kapcsán milyenek a visszajelzései, nem arra fordítódik ez a pénz, amire szerettük volna, amikor meghoztuk ezeket a döntéseket. Nyilvánvalóan lehet azzal magyarázni, hogy ebben a gazdasági helyzetben minden egyes önkormányzat igyekszik spórolni, és hol tud spórolni, ha nem ott, ahol van biztosítva egy feltétel, hogy 430 vagy 500 forint/fő lakossági sportra biztosított legyen. Azt mondja az önkormányzati vezető a legtöbb helyen - sajnos még én is -, hogy akkor egy kicsit kevesebbet fogok adni az élsportra, az utánpótlás-sportra és egyéb sportokra, és sokan betudják azzal, hogy a normatívából biztosítják a sportolási lehetőségeket.
Miért mondom ezt? Azért, mert azt hiszem, hogy sokkal, de sokkal többet kell tennünk annak érdekében, hogy a diáksportot erősítsük, különösen erősítsük - ahogy itt le is van írva - a diákolimpiák versenyrendszerét, mert ez ma a legnépszerűbb sport ma a diákság körében. Abban pedig, hogy a mindennapi testmozgás lehetőségét teremtsük meg, mindenképpen az oktatási minisztériumnak, a testnevelő tanároknak van nagy-nagy szerepük. A gyereknek, amikor elkezd lépkedni, az első dolga, ha labdát adunk neki, hogy belerúg, megpróbálja fölvenni, eldobni, tehát a játék a legfontosabb eleme. Ezt a játékot az általános iskola első osztályában még valahogy megőrzik, aztán utána megpróbálják belőle szinte száműzni. Ha rendes, jó testnevelő tanára van a gyereknek, akkor ezt a játékot továbbfejleszti, és így lesz egy sportszerető, a sportért élni-halni tudó gyerekből később talán egy igazi jó sportoló.
Az én kérdésem az volna, hogy a kistérségi diáksport-versenyeknek vannak-e eredményei, és a minisztérium, az szakállamtitkárság lát-e lehetőséget a jövő évi folytatásra, és hogy milyen lehetőséget lát a szakállamtitkárság az Új Magyarország Fejlesztési Tervből forrásbevonásra a diáksport területén.
Összességében azt mondom, hogy jó ez az anyag, nekünk, a bizottságnak föl kell hívnunk az önkormányzatoknak - ahogy itt elhangzott az elnök úr szájából -, a megyei önkormányzatoknak is a figyelmét, hogy jobban segítsék a diáksportot, és legalább azt az anyagi lehetőséget, amelyet a parlament a döntésével biztosított, adják meg a diáksport fejlesztése érdekében.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szalay Ferenc képviselő úr kért szót. Öné a szó, képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Köszöntök én is mindenkit. Először testnevelő tanárként hadd mondjam el -, mert azt gondolom, nagyon fontos -, hogy jó lenne, ha mindenki látná, hogy amiről beszélünk, az arról szól, hogy amit tönkretettünk, tettek, azt hogyan kellene helyretenni. Azért mondom ezt, Zoli, mert amit te most elmondtál, hogy sokkal, de sokkal többet kellene tennünk a diáksport érdekében, az arról kellene hogy szóljon, hogy nem kellett volna elvenni, akkor most nem kellene azon gondolkodni, hogy hogy kellene visszaadni. Kimondottan dühítő és bosszantó az a dolog, hogy most úgy csinálunk, mintha nem történt volna semmi, itt üldögélünk, és a diáksporton azt kérjük számon, hogy az önkormányzat miért nem ad hozzá több pénzt, és a gyerekeknek mozogni kellene, mert de jó, ha labdát kap és futballozik, és mit, tudom én, pedig pontosan tudjuk, hogy volt egy rendszer, ahhoz nyugodtan vissza lehetne térni, és működne.
A diáksport finanszírozása - Gyuri a megmondhatója - normálisan működött a versenyrendszerével, mindenével együtt, temérdek gyereket mozgatott meg. Ezer-valahányszáz forintnál fejeződött be a kötött diáksport normatíva, ezt sikerült elvenni. Voltak sportosztályok, sikerült megszüntetni őket. Voltak sportiskolák, sikerült tönkretenni őket. Most pedig arról beszélünk, hogy hurrá, de jó lenne még, nem tudom, honnan, pénzt szerezni a diáksportra. Ne haragudjatok, vagy ne tessék haragudni, akkor mondjuk azt, hogy most ott tartunk, hogy egész egyszerűen azt látjuk, hogy nem tettünk semmi különöset a diáksportért.
Az anyag önmagában tökéletes egyébként, csak azt nem mondja el, hogy honnan indultunk és hova jutottunk. Titeket nem bosszant ez a dolog egyébként? Beszélünk diáksportról az ügyben, hogy a mindennapos testnevelés jó lenne. Ma már csak az hangzott el, hogy a tanórán kívüli testnevelés, a tanórán kívüli mozgás lehetősége, holott megvannak a felmérések: a gyerekek hetvenvalahány százaléka csak testnevelésórán mozog, nem testnevelésórán kívül, testnevelésórán. Mi pedig most arról beszélünk, hogy mi lesz majd a tanórán kívülivel. Nem fog elmenni mozogni a tanórán kívüli testnevelésre, mert elmegy majd nyelvet tanulni vagy fölkészülni a felvételire. Nyissuk már ki a szemünket, vagy ne beszéljünk róla, hagyjuk a fenébe az egészet, és mondjuk ki azt, hogy tönkretettük az egészet! Komolyan mondom, döbbenet.
Önkormányzati vezetőként mondanám, hogy lehet azt mondani, hogy nem kellene válságról beszélni, és nem kellene arról beszélni, hogy milyen rossz a helyzet, az önkormányzatok nem fogják odaadni a diáksportra a pénzeket, mert ha arról kell dönteniük, hogy fizetést adjanak a tanárnak, vagy a gyereknek világítást a tornaterembe, a bért fogják először kifizetni, pont. Te ugyanúgy tudod, mint én. Hiába mondjuk itt az önkormányzati vezetőknek, hogy adják oda, nem tudják odaadni, nemhogy nem szeretnék, nem tudják odaadni. Ezt is rakjuk hozzá ehhez a beszámolóhoz. Az önkormányzatok ki vannak feszítve, van egy-két szerencsés önkormányzat, a többi pedig nem tud vele mit csinálni. Nézzünk szembe ezzel a ténnyel is.
Arról, hogy igazából nem épültek tornatermek, nem épültek tanuszodák, ne is beszéljünk, nem épültek. Múltkor az államtitkár úr elmondta, hogy tizenvalamennyi vagy megépül vagy nem, hármat-négyet átadott. Nagyon komolyan mondom, hogy ezeket az intézkedéseket, eredményeket, amelyeket mi eredménynek tartunk, ne is emlegessük föl ahhoz képest, ami volt. A felelőtlenségünk határtalansága, ami most van. Látszik, hogy milyen egészségi állapotban van Magyarország, látszik a gyerekeink, a felnőttek egészségi állapota, és azt a minimálisat nem tesszük meg hozzá, hogy a rendszeres testmozgás lehetőségét biztosítjuk. Most Tamás csóválja a fejét, és mindenki, aki ért hozzá, hogy igazából mindig arról beszélünk, hogy mit kellene csinálni, és senki nem tesz semmit, nem tudom, hány év óta ebben az országban.
Én nem tartom jónak azt, hogy így ide jönnek anyagok. Egyszer most már azt kellene mondjuk leírni, hogy az oktatási minisztériummal van-e már egy olyan egyezség, hogy a mindennapos, vagy, egye fene, a tanórán kívüli testnevelésben partner az oktatási minisztérium. Nem partner, mert matematikát akar oktatni, történelmet, magyart, és nem tudom, mit akar oktatni, és még nem volt olyan ember, aki meggyőzze az aktuális minisztert, hogy barátom, a nemzet egészségével szórakozol. Nem volt még ilyen. Mi pedig itt ülünk, és daráljuk azt, amit nem tudom, mióta darálunk. Van együttműködésünk az Egészségügyi Minisztériummal - nincs -, amellyel el kellene hitetnünk azt, hogy többet spórolunk meg mi a mozgás által, mint ők bármilyen gyógyítás által. Forintálisan kimutatható, hogy a nemzetgazdaságnak milyen pluszokat jelentene az egészséges ember. Én az ilyen napirendi pontoknál, komolyan mondom, úgy érzem, hogy hagyjuk abba az egészet. Utána megdicsérjük magunkat, hogy 430 forintot visszaadtunk a kötött normatívára. Gratulálok magunknak, komolyan mondom.
Egyébként Szolnokról elmondanám, hogy jót is mondjak, hogy nálunk van mindennapos testnevelés az első négy évfolyamon, mi nem vettünk el pénzt az élsporttól, mi odaadtuk a sportlétesítmények üzemeltetésére a pénzeket, a képviselő-testület pedig választhatott, hogy vagy megszavazza, vagy megszavazza, mert igazából olyan nincs, hogy a gyerekek és a város egészsége érdekében ne lehessen ilyen apró lépéseket megtenni. Szolnok viszonylatában 19 millió forint a mindennapos testnevelés, ilyen pitiáner összeg egyébként, az ország szintjén pedig szintén nem olyan határtalan nagy dolog. Azon vitatkozunk, hogy 430 forintot, hurrá, de jó, hogy visszaadtunk.
Elnézést az ingerültségért.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mohácsi képviselő úr kért szót.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Vendégeink, tisztelt Képviselőtársaim! Egy kicsit kellemetlen helyzetben én is magam, mint az oktatási bizottság tagja. Én mindenféleképpen megígérhetem, hogy rá fogunk hatni a tárca vezetőire, sőt ezt képviselem is a bizottságban.
Ez örökös vesszőparipánk Kovács Ferivel, a képviselőtársammal, hogy mit is kellene tennünk. Én is azt vallom, hogy nemcsak az általános iskolában, hanem nyilván az óvodában kell elkezdeni azt a sportra, mozgásra nevelő munkát, amelyet ugyan érint a beszámoló - köszönöm szépen én is a nagyon korrekt beszámolót a diáksportról -, de azért működik, hál' istennek, jó néhány iskola, ahol ezt foggal-körömmel, de azért kiküzdik.
Egy városvezetőnek, nekem mint gyakorlónak is -, mert jómagamnak egy ciklust sikerült a településemen polgármesterként végigküzdeni - nyilván sokat nyom a latba, ha sportszerető az a városvezető, aki törődik azzal, hogy mi lesz az utánpótlással. Tényleg kutya kötelességünk, hogy ezért mindent megtegyünk, hisz az a demográfiai hullám, amely jellemző Magyarországon, hogy sajnos egyre kevesebb gyerkőc születik, aki viszont van, azokra feltétlenül rá kell hatnunk arra, hogy szeressék meg a mozgást, a sportot, és ha nem is sikerül mindenhol bevezetni a napi testnevelés órát, legalább azt elérni, hogy minimum három testnevelési óra legyen általánosságban minden iskolában, hisz ha az a mozgásigény, amely megvan, nem az udvarra koncentrálódik, hanem esetleg irányított testmozgásra, az sokkal többet fog jelenteni a felnövekvő ifjúságnak. A heti három tanórát nyilván meg lehet oldani. Fontos a matematikai és az informatikai tantárgyak oktatása is, de ebben teljesen igazad van, hogy mozgás nélkül sokkal gyengébb az eredmény, a tanulási aktivitás, tehát erre nagyon nagy szükség van.
Javaslom, elnök úr, hogy sürgősen üljünk le, és hívjuk meg akár az oktatási tárca legfelsőbb vezetését, de jobb, ha a szakmai vezetésével is leülünk, akiknek ez a dolguk, hogy ezt irányítsák. Lehetséges, hogy esetleg át kell csoportosítani úgy bizonyos törvényjavaslatokat, ami megvan anélkül is, hogy túlságosan komoly módosítást hajtsunk rajta végre, és amit a diáksport az ifjúsági sport és a versenysportra szeretnénk fordítani.
Köszönöm szépen elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az a helyzet, hogy a mai ülésre meghívtuk az Oktatási Minisztériumot, kifejezetten külön levelet írtam a miniszternek, hogy kompetens személyt küldjön. Hiszen a korábbi tapasztalataink azt mutatták, hogy bár ideküldtek egy-egy személyt, de annak nem volt hatásköre e tekintetben, és ezért itt szépen csendben végighallgatta a bizottság ülését, és amikor konkrétumra került volna sor, akkor azt mondta, hogy ő erre nem tud válaszolni, majd konzultál a minisztériummal.
A legnagyobb bajom az egyébként, hogy annyira nem veszik komolyan a diáksportot az Oktatási Minisztériumban, hogy mondom: egyetlen ember foglalkozik ezzel összesen, egyetlen ember. Tehát, amit Szalay képviselő úr is mondott, valóban nem keseregni kell azon, hogy mi a mostani helyzet, hanem komolyan kellene venni a feladatot.
Most azt fogom csinálni, írok egy levelet a kancelláriaminiszternek, plusz a parlament elnökének, hogy vegyék komolyan a bizottság munkáját. A miniszternek írok egy levelet, hogy egy fontos előterjesztés van, mindannyian tudjuk - ahogy már a felvezetőben is elhangzott - súlyos problémák és gondok vannak a gyerekekkel, mert túlsúlyosak, mert nem mozognak eleget és gyakorlatilag óriási károkat okozunk az egész társadalomnak ezzel, hiszen mind a munka terén végzett aktivitásuk, mind az egészségügyi állapotuk olyan rossz minőségű lesz, ami komoly károkat okoz. Ennél többet nem tudok bizottsági elnökként megtenni. Mondom, ez a következő lépés, hogy akkor most a parlament elnökének, meg a kancelláriaminiszternek írok, hogy tudjon róla a kormány is, a parlament elnök asszonya is, hogy egyszerűen ez így működésképtelen, tehát addig nem fogunk tudni előrejutni.
A mai előterjesztésnek is a kulcspontja, a két nagyon fontos dolog benne: az egyik a diákolimpiai rendszer működtetése, ami a legnépszerűbb mégiscsak a gyerekek között és egyébként röhej, hogy nem lehet egy országos tanulmányi verseny szintjére emelni egy országos sportversenyt, nem is értem a kettőt. Legalább olyan jelentősége és súlya van egy országos diákolimpiának, mint egy matematikai vagy egy informatikai versenynek, vagy bárminek. Ha magunk degradáljuk le a sportot, akkor ne hagyjuk azt, hogy a szülők majd, amikor választani kell a gyerekeknek az iskolába íratásánál, akkor esetleg a sporttagozat mellett dönthessenek. Arról nem is beszélve, amit Szalay képviselő úr is mondott, hogy nem lehet csak az önkormányzatokra bízni ezt és az önkormányzatoktól elvárni, hogy amit a kormány nem ad oda, azt az önkormányzat tegye mellé. Nem nagy pénz valóban, tehát egy szolnoki költségvetéshez 20 millió forint nem nagy tétel, na de egy állami költségvetéshez viszonyítva sem teljesíthetetlen tétel az, amit a rendszer működőképességéhez biztosítani kellene. Az lehet, hogy elvárjuk az önkormányzattól a támogatást, de akkor tegyen hozzá az állam maga is, találjon ki valami közös finanszírozási modellt, rendszert, hogy a mainál erősebb szinten tudjuk ezt kezelni.
De mondom, amíg az Oktatási Minisztériummal nem tudunk előrelépni és egyébként nem tudjuk azt a törvényt se betartatni, ami a mindennapos testedzést, testmozgásnak a körülményeit biztosítaná az iskoláknak, nincs számon kérve ez a törvény. Magam láttam egy csomó iskolában, hogy nincs lehetőség arra, hogy ami a tanórai keretek között nem folyik, azt legalább edzés szintjén, tanórán kívül az iskolában meg lehessen tenni - egyszerűen nincs meg a feltételrendszer rá, és se az iskola a saját költségvetéséből, se az önkormányzat ezt nem tudja megoldani. Teljesen felesleges olyan törvényeket hozni, amit nem tudunk betartatni.
A másik pedig, ami fontos lenne és ez majd egy kérdésem is lenne: a népegészségügyi programmal való összekapcsolása a diáksportnak - az előterjesztés foglalkozik ezzel. Szeretném azt kérdezni, hogy ugye van ebben előrelépés. Ez a vesszőparipám, hogy a népegészségügyi programban évről évre több milliárd - volt olyan év, amikor több mint 10 milliárd - forint is bent maradt, mert nem került felhasználásra. Ez pont egy olyan terület lenne: a diáksport, ami a prevenció megelőzés esélyeit javítaná. A kérdésem az, hogy sikerült-e ebben valamilyen együttműködést kialakítani és van-e a társtárcától hajlandóság arra, hogy a programok finanszírozásába beszállva, jelentősebb tételeket esetleg meg tudjunk szerezni.
Van-e további hozzászólási igény?
Világosi Gábor képviselő úr!
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Egyetértve elnök úrral is, Ferivel is, amit elmondtatok, főként a többi tárcával való együttműködés, a többi tárcának a témához való hozzáállását illetően. Megint csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy legalább azt az összeget, amit címkézetten a költségvetésben megszavaztunk, ha minimális többséggel is, legalább azok jussanak el a sporthoz és ott azon belül pedig jussanak el elsősorban a jeles sporthoz. Megint csak hangsúlyozva, egyetértve veletek, de először nézzük meg, hogy a rendelkezésünkre álló pénz hogyan van elosztva. Mielőtt még arra térnénk rá, hogy hogyan lehetne a lehető legtöbb pénzt bevonni, csak ismétlem, amit az előbb mondtam: abnormális dolognak tartom, ha akár a fogyatékosoknál, akár a nem fogyatékosoknál 600-700 millió forint kerül kifizetésre néhány élsportolónak és akkor utána az anyagban azt olvassa az ember, hogy az egészségesebb óvoda nemzeti hálózat program keretében 4 millió forint áll rendelkezésre. Vessük össze a 700 millió forintot a 4 millió forinttal. Vessük össze a 700 millió forintot a Wesselényinél rendelkezésre álló összeggel, ami 126 millió forint.
Tehát arra szeretném felhívni a figyelmet - elismerve, amit mondtatok -, hogy a meglévő pénz is hihetetlen aránytalanul és véleményem szerint abnormális módon kerül felhasználásra.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Egyetértek azzal, hogy a finanszírozás alapkérdéseit itt ebben a bizottságban legyen lehetőségünk - nem eldönteni -, de legalább komoly javaslatot tenni - abban a pillanatban rendben van, amit a Gábor mond. Csak ha innen kikerül mindig és mindenki belekavar abba, hogy milyen pénzek honnan hova menjenek, senki nem fogja a végén tudni már, hogy mennyi van.
Feri mondta - Török Feri - legyen egycsatornás, igaza van. Legyen egycsatornás a finanszírozás, de akkor egy komoly, mindenféle felelősséggel felruházott testület legyen szíves minimum az elején ezt véleményezni. Mondjuk egy ilyen bizottság, a kiegészítő szakértőivel, ha erre képes, azt gondolom, hogy ebben a dologban ezt lehetne tenni.
És akkor még egy javaslattal élnék. Tehát a felelősség, a képviselői felelősség nagy, mi itt beszélhetünk nagyon sok mindent, de ha nem lépünk, akkor aztán ez hamvában holt, tehát nem tudom, hogy képesek vagyunk-e azt megtenni, kijelölünk egy napot így magunk között és megbeszéljük a saját frakciónkkal, hogy mindenki kapjon egy interpellációt, vagy két napirend előtti kérdést, vagy mindet és lepjük el sporttal a parlament valamelyik plenáris napját. Zoli, ezt te már egyszer-kétszer egyedül megcsináltad, de nem tudtad elérni - álljunk oda melléd mi is, vagy összesen egymás mellé és legyen 5-6 szólás egy napon csak sportról, annak különböző szegmenseiről, mert belül marad minden, amit csinálunk. Innen a média se viszi ki egyébként, nem ütjük át a média érdeklődési küszöbét, nem tudják az emberek azt, hogy amiről itt beszélünk mennyire létfontosságú az országnak.
Elnök úr ezt komolyan gondolnám, hogy egy ötpárti egyesség legyen ez ügyben, hogy a parlamentet havonta bombázza a sport a különböző gondolataival és ebben azt gondolom, hogy lehet erő a későbbiekben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr.
Török Ferenc úr kért szót.
Dr. Török Ferenc (Wesselényi Sport Közalapítvány) hozzászólása
DR. TÖRÖK FERENC elnök (Wesselényi Sport Közalapítvány): Itt már sok mindent elmondtak és ezt erősíteni tudnám, de azért egy-két gondolatot hozzátennék.
Az anyaggal kapcsolatban. Az anyag jó, nincs ezzel semmi baj, csak a hogyan és a miből ez hiányzik belőle. Tehát rengeteg anyag volt már itt a bizottság előtt, meg korábban is, de ez azokból is mindegyikből hiányzott, beleértve a nemzeti sportstratégiát is, az, hogy miből és hogyan, tehát le lehet írni gyönyörű dolgokat és tudjuk, hogy mit kellene csinálni, csak éppen nem lehet végrehajtani.
A másik, ami itt elhangzott, hogy a mindennapos testnevelés. Szóval a valóság az, hogy álom, álom, édes álom és bármilyen kormány lesz, ez nem lehet máról holnapra, csak egy egész teljes oktatási reformon keresztül lehet, mondjuk a másik tantárgyaknak - időigény, nem is pénzügyi kérdés ez a dolog. Azt gondolom, hogy egyelőre mi mással nem tudunk foglalkozni csak azzal, hogy ténylegesen a tanórán kívüli foglalkozást hogy lehet erősíteni, hogy lehet a diákolimpiát, az egész diáksportot megmozgatni ebben a kérdésben. De ehhez megint szükséges az, hogy a tanórán kívüli foglalkozás tényleg eredményes legyen, a testnevelő tanárok ösztönzése nélkül ez nem fog menni, mert ha a tanár nem akarja csinálni, akkor mondhatunk akármit, lehet akármilyen normatíva, ez nem fog működni.
Na most, elment a Világosi Gabi, de én tudom azt, hogy a tavalyi költségvetésnél is a sporttörvénynek volt egy olyan módosítása, hogy lehessen a testnevelő tanárokat ösztöndíjjal jutalmazni, aztán a végén ez kibukott ebből egy félreértés kapcsán.
A másik az, hogy elmondta az Önkormányzati Minisztérium képviselője, Lukács Zsuzsa, hogy egy bizottság alakult, és próbálunk ebben valamit csinálni; ebben a bizottságban én is benne vagyok. Csak megjegyzem azt, és a következő napirendi ponthoz tartozik az is, hogy a sportstratégia feladatterve és megvalósítása erősen késik, mert most próbálunk utánaszaladni ennek az egész kérdésnek.
Említette Szalay Feri az egycsatornás rendszert. A Nemzeti Sporttanács Gazdasági Bizottsága foglalkozik ezzel a kérdéssel, és rövidesen el fog készülni az anyag, és a kormány részére egy javaslat, hogy hogyan lehet ezt az egycsatornás részt megvalósítani. Azért érdekes ez, mert négy-öt helyről komoly milliókat kaptak az egyes sportszervezetek - beleértve a szövetségeket, egyesületeket, köztestületeket -, tehát ez egyszerűen lehetetlen dolog, ugyanakkor a diáksportra a forrás csökken. Tavaly 226 millió volt, amit a Wesselényi pályáztatott, idén már csak 126 millió. Ebbe bejönnek a sportiskolák, pályázhatnak, ez meg az, de gondoljuk meg, mit lehet ezzel csinálni. Mindenképpen azon kell gondolkodni, hogy az önkormányzatok cél- és címzett támogatásban, létesítményfejlesztésben - mert kritikán aluliak azok a létesítmények, amelyek az iskolákban vannak; talán emlékeznek rá, az MDF-kormány csinált egy tornaterem-akciót, aztán tornaszobák alakultak, tehát nem alkalmasak a sportra - rengeteg ilyen kidobott pénz van, ami nincs rendben.
Amit még mondanék, hogy az oktatási minisztériumról elhangzottak különböző kritikák, amelyek nagyon enyhék voltak, én ennél sokkal rosszabbnak látom a dolgot. Ebben voltak egyeztetések, amelyeken én is voltam és a Nemzeti Sporttanács, és Hiller miniszter úr is ott volt - ide elküldi a nem megfelelő embert, majd az tesz valamit, de ott a miniszter is ott volt -, és ott is elhangzottak ezek a dolgok. Én csak egyet mondok, hogy amíg az oktatásban van egy bizonyos kompetenciateszt, és ez kötelező, addig a sportban is van egy teszt, csak éppen nem kötelező, mindenki azt csinál, amit akar. Ebben mindenképpen kellene egységesen lépni, egy egységes fittségi teszt kellene. Tudja mindenki, hogy ez a vesszőparipám, de én azt gondolom, hogy a törvényben is differenciákat kellene a testnevelés és az egyéb tantárgyak között.
Visszatérek még egy mondattal a létesítményekre. Voltak elvetélt dolgok. Nagyon erősen mondták a PPP programokat, ezek mind megbuktak. Akkor is elmondtam, hogy ez nem fog megvalósulni, mert az önkormányzatok azt nem fogják felvállalni, hogy 80 százalékot a befektetőnek vissza kell adni, le kell kötni azokat az óraszámokat. Ezek finanszírozhatatlan dolgok. Akkor nem hallgatott rám senki, amikor ugyanezt elmondtam. Végig kellene ezeken menni. Én most azon vagyok, hogy a Sporttanács Gazdasági Bizottsága valami olyasmit letegyen, ami foglalkozik a létesítményhelyzettel és az egész támogatási rendszerrel, az egycsatornás rendszerrel, a diáksporttal, és persze az élsport támogatásával is. Természetesen rövidesen meg fogjátok kapni, és meg fogja kapni a bizottság is, amit leteszünk, lehet véleményezni, de mindenképpen ezekkel a dolgokkal foglalkozni kell.
Az oktatási minisztériumban általában megbuknak a dolgok, és hiába erőlködik az Önkormányzati Minisztérium mint a sportot felügyelő minisztérium, belebuknak ebbe a dologba.
Még egyet elárulok, hogy a gazdasági bizottság arra törekszik, hogy honnan lehet pénzt és forrást előhozni. A központi sportköltségvetés 22-23 milliárd volt, de ugyanakkor a népegészségügynél vannak komoly pénzek az Egészségügyi Minisztériumban, és nem arra használják, amire kellene használni, de ugyanez van az oktatási minisztériumban. Ahhoz viszont a ti segítségetek kellene a költségvetés összeállításánál, hogy ezek a pénzek arra a célra kerüljenek felhasználásra, és ne elbújtatva különböző részeken, és ne másképp használják fel, hanem ahol erre szükség van.
Köszönöm szépen. Elnézést kérek, hogy hosszú voltam.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr.
Istvánfi Csaba kért szót a testnevelő tanárok országos szövetségétől. Parancsoljon!
PROF. DR. ISTVÁNFI CSABA elnök (Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete): Tisztelt Gyülekezet! (Derültség.)
ELNÖK: Elnök úr, maradjunk a bizottságnál! Köszönöm.
PROF. DR. ISTVÁNFI CSABA elnök (Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete): Elnézést, hogy késtem, de idetaláltam azért. Amikor beléptem, épp Szalay Feri beszélt a mindennapos testnevelés, iskolai testnevelés kérdéseiről. Tudom, hogy a napirend a diáksport. Az egészet rögtön tisztázni kell. A kettő nyilván összefügg, de vagy erről beszélünk, a diáksportról, vagy a mindennapos testnevelésről, a tanórai testnevelésről. Ez nagyon fontos.
Azért mondom ezt el, mert 1999. március 13-án a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete hirdette meg és tűzte a zászlajára a mindennapos tanórai testnevelést, és nagyon boldogok vagyunk, hogy ez haladt előre, és politikai testületek, szakmai testületek foglalkoznak vele, igaz, hogy úgy megy, ahogy itt elmondtátok.
A Nemzeti Sporttanács legutóbbi ülésén, ahol, azt hiszem, Török Feri volt ott, Török Ottó... (Török Ferenc: A család ott volt. - Derültség.) Az elnök úr nem volt ott. Szeretném elmondani, hogy ezen tájékoztatót adott a diáksport helyzetéről Hiller miniszter úr. A napirenden a diáksport helyzete volt, és ennek egy nagyon jó anyagot készített elő a Magyar Diáksport Szövetség, amelyet előzőleg megküldtek, de Hiller miniszter úr egy pillanatig nem beszélt a diáksportról, hanem a napirend helyett az iskolai testnevelésről beszélt, a tanórai testnevelésről, aminek én nagyon örültem, és - rézsút ültünk - majdnem mindent nekem mondott.
A végén kialakult az oda-vissza válaszokból egy olyan álláspont, hogy közelítettünk. Az volt a lényeg, hogy az alsó tagozatban a 6-10 éves korosztálynak, ahol a mozgástanulás virágkora van, ott kell a gyökereket elrendezni, és ott kell a megfelelő szakmai hatásnak érni a gyerekeket. Korábban elment, de a végén még oda is jött, és azt mondta, hogy "Gyere be, és beszéljük meg". Én bejelentkeztem, azóta is hív. A lényeg az, hogy én írtam erre a közelítő gondolkodásra egy tartalmas levelet, amely jelezte azt, hogy hogyan kellene támogatni ezt minisztériumi szinten, amely önkormányzati szinten néha egészen jól megy, és vártam a választ. Ezt a levelet, amelyet én írtam, és a választ is el fogom küldeni az elnök úrnak, hogy megfelelően tudja megközelíteni, és lássa azt, hogy amikor egy miniszter hajlik a jó szóra, a szakmailag megfelelő irányba, akkor az apparátusa, amely azt a levelet megírta helyette, hogyan foglal állást ebben a kérdésben. Tragikusan, ezt kell mondanom, tragikusan.
Rövid leszek: a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete rendszeresen állást foglal ebben. 2003-ban Gyulán tartottunk egy országos konferenciát. Általában ekkor ezer testnevelő tanár jön össze az ország minden részéről. Akkor a mostani önkormányzati miniszter volt a Békés Megyei Közgyűlés elnöke, és a fő szponzora ennek a konferenciának személyesen is. Utána tartottunk most öt évre rá egy konferenciát 2009 augusztusában, amelynek most a volt miniszter, Gyenesei volt a fővédnöke. Ezen a konferencián nagyon sok jó előadás hangzott el, és nem azért, hogy szembe mondjam, de az egyik legjobb volt Szalay Ferié, aki mintát adott arra, leírva szakmailag, pénzügyileg az iskolai testnevelésre, az ifjúság egészségére, a diáksportra vonatkozóan kikalkulálva forintra mindent, hogy hogyan kell megcsinálni valamit kevés pénzből és jól. Szolnokon ezt meg is csinálják, de megcsinálják ezt Hódmezővásárhelyen, megcsinálják most már a XII. kerületben, Bonyhádon, és sorolhatnám, Debrecent nem is mondom. Ezt az anyagot, amit Feritől kértem, hogy másolja le nekem, harminc példányban elvittem a Nemzeti Sporttanácsba, hogy a Nemzeti Sporttanács gondolkodásmódját, az irányt ezzel az anyaggal befolyásoljuk. Sok minden nem történt azóta, de mindenképpen az állásfoglalás benne van.
Azzal szeretném befejezni, hogy ha itt valami jót akarunk tenni, először a terminológiát tisztázni kell: mozgás, edzés, iskolai testnevelés, diáksport. Itt röpködnek a szavak, de teljesen más dolog mindegyik, ezt tisztázni kell. A mi álláspontunk, mindenhol ezt hirdetjük és le van írva, hogy ha valamiben eredményt akarunk elérni, és ahol eredményt lehet elérni vagy kiindulásnak lehet tekinteni, az az alsó tagozatos testnevelés. A gyerekek ebben az életkorban fogékonyak, ez egy szenzitív életkor, és ha jó szakember nyúl hozzá és megfelelő időben, akkor majd később ő megkeresi a lehetőségét, hogy ő hogy mozogjon. Tehát a stratégiai cél: az alsó tagozatban a 6-tól 10 éves, 12 éves korosztályban a törvény jelenleg 3 testnevelés órát tesz kötelezővé, de a törvény lehetővé teszi, nem tiltja, ha az önkormányzat, az iskolafenntartó több órát akar tartani, tehát nem kell törvényi szintre menni az alsó tagozatért, ott megvan a törvényi engedély, nagyon jó. Ha az Európai Uniót nézzük, Magyarország és Franciaországban van a legmagasabb óraszám testnevelésben törvényileg engedélyezve, csak ki kellene használni.
Úgyhogy, ez az egyik: alsó tagozatban a mindennapos tanórai testnevelés, amire van példa, hogy könnyű megcsinálni és az se mindegy, hogy ezt ki vezeti. Megfelelően szakképzett pedagógusnak, nem testnevelő tanárt mondok, hanem a tanító, aki műveltségterületi képzésben vett részt, az már partner, az már nem ront, hanem segíteni tud. Tehát ha valami irányt mi fel akarunk venni, a javaslatom: alsó tagozat mindennap, alsó tagozatban szakképzett testnevelésre képesített pedagógus tanítsa ezeket a gyerekeket.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is.
Tóth József képviselő úr kért szót. Öné a szó, képviselő úr!
DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azt hiszem két évvel ezelőtt kihelyezett ülés keretében tárgyaltunk erről a témáról.
Köszönöm a tájékoztatást, amit leírtak és azt hiszem a helyzetről, hogy ez egy normális tájékoztatást ad és ne bántsuk szerencsétleneket, inkább magunkkal foglalkozzunk ebben a kérdésben. Azt látom, hogy sokat beszélünk róla és keveset csinálunk ebben a dologban; úgy látom és úgy érzékelem, hogy ez meghaladja a bizottság erejét és a keretét is ez a munka. Kórusban szidhatjuk az Oktatási Minisztériumot, szidhatjuk a Pénzügyminisztériumot, egyértelműen a tudományos alapját részben megteremtették, de részben tovább kell megteremteni ennek a munkának és a tevékenységnek. Értem ezalatt a jó példák bemutatása, tanulmányok, tudományos tanácskozások róla, aminek aztán akkor van értelme, ha van is eredménye.
Mi lehet az eredménye? Úgy gondolom, hogy ha a mai bizottsági üléshez az kapcsolódik, ami már elhangzott itt két alkalommal is - Világosi Gábor szájából -, hogy a bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az óvodai testnevelésre jóval nagyobb figyelmet, energiát és pénzt kell fordítani, akkor a bizottság valamilyen funkcióját betöltötte - nem azt mondtam, hogy a funkciója teljes egészét. Meggyőződésem az, hogy az óvodai testnevelés, ami az anyagban le van írva, nem azt a 4 millió forintot érdemli, ami szerepel benne és forrást is lehet találni rá akár a Gábor által mondott, vagy éppen mondjuk a strandpályák infrastrukturális fejlesztéséből is, tehát forrást is megjelölök.
A második ilyen dolog, hogy ha az az eredménye a mai bizottsági ülésnek, hogy napirendre tűzzük a pénzfelhasználás hatékonyságának az elemzését az elkövetkező időszakban bizottsági ülésen, akkor úgy gondolom, hogy a bizottság a funkcióját betöltötte a mai ülésen. Ez olyan - valljuk be őszintén -, mint a nők, meg más egyéb, akihez mindenki ért, meg mindenki hozzá tud szólni néhány gondolatot. Szeretünk túlzásba esni és a kis lépéseknek sem örülni. Örülök neki, hogy az alap- és középfokú oktatási intézményekben a szervezettség elérte a 92 százalékot, ez jó. Jó lenne látni a DSE-knek és a DSK-nak az arányát, akár megyei szinten, akár fővárosi szinten, mert akkor láthatná a bizottság a DSE-knek - Diáksport Egyesület - az arányát; vagy jónak tartom a 250 létszám alatti oktatási intézményeknek, a kisiskoláknak a versenyét, mert ez egy olyan lépés, amely a fekete foltokat próbálja fehéríteni vagy felszámolni.
Szakmai ügy, vagy szakmai kérdés, hogy miért külön jelenítjük meg a női tornát, meg a férfi tornát, a többi sportágaknál nincs ez a különbség - ez felsorolás az előterjesztésben és az anyagban. Vagy éppen a magam részéről annak a három munkacsoportnak a felállítását üdvözlöm és erősíteni javaslom a közoktatás utánpótlás koordinációs vagy a nemzeti fittségi - bár nálam az előző kettő sorrendiségben megelőzi a harmadikat, mert egyenlő fajsúlyú dolog -, mert ez a jövő szerintem a közoktatás és az utánpótlás koordinációs munka tekintetében.
Összegészében tehát nekem a helyzetértékelésben egy jó képet ad ez a dolog, a feladatok tekintetében pedig úgy gondolom, hogy meghaladja a bizottság hatáskörét, de ezt a két javaslatomat kérem megfontolni, hogy az óvodák testnevelési munkájára jobban felhívni a figyelmet, másodrészt pedig a pénzfelhasználás és ennek elsősorban hatékonysági oldalát tűzzük napirendre a következő időszakban. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. A korábbi felszólalásokban is elhangzott az egycsatornás támogatási rendszer megvalósítása. De valóban, ahogy az előterjesztést nézzük, nagyon sok ponton lehet pályázati forrásokhoz jutni, és valóban nem árt az, hogy ha látja a finanszírozó a képet, hogy kik azok, akik egyébként már más alrendszerekből kaptak támogatást és hogyan lehetne ezt valamilyen egységes területi eloszlási elven megvalósítani.
Mohácsi József képviselő úr kért még szót. Öné a szó képviselő úr!
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Elnézést, hogy másodszor is hozzászólok, de a Török Feri által elmondottakra reagálnék PPP ügyben. Nem egy népszerű akció ez, de ahol már megvan, hál' istennek megvan, ezzel kellene élni - egyrészt kistérségi szinten úgy gondolom, hogy nagyon nagy lehetőségek vannak, amellett, hogy a kistérségi önkormányzatok még rosszabb helyzetben vannak, mint esetleg egy kistérséget vezető település. Hozzám 4-5 település jött el a választókörzetemben megkérni abban a lobbizási lehetőséget, hogy sportcsarnokot szeretnének, iskolai tornatermet szeretnének építeni úgy, hogy 4-5 település diákjai odajárnának, mondjuk egy 10 kilométeres körben. Nincs jelen pillanatban EU-s pályázat erre, magyar pályázat pedig csak felújításra vagy szinten tartásra.
Azt javasolnám elnök úr és tisztelt szakértők, hogy EU szinten mozduljunk meg ez ügyben, mert óriási a teremhiány. Most az, hogy uszoda van, vagy nincs, ahol az élsportolók, az olimpiai sportolók készülnek, ez egy sportág és ott is küzdünk azért, hogy ezt hogy finanszírozzuk meg. Egyértelmű, hogy itt ezzel nem lehet spórolni, hogy ha kevés is a pénz, de mindent meg kell azért tennünk, hogy ezek az összegek - akár egycsatornás, akár többcsatornás tekintetben - befolyjanak a sportba, mert el fogunk korcsulni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.
Van-e még további kérdés vagy hozzászólási igény?
Gömöri Zsolt (MPB) hozzászólása
GÖMÖRI ZSOLT (Magyar Paralimpiai Bizottság): Köszönöm szépen a lehetőséget. Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság képviseletében vagyok jelen, de el kell mondanom, hogy a FONESZ érdekében is szót kell, hogy ejtsek.
Sportról és diáksportról beszélünk és hallgatjuk a tájékoztatásokat. Egy Nemzeti Sporttanács ülésen ugyanúgy végighallgattam a Hiller miniszter úr tájékoztatását. Szomorú szívvel vettük tudomásul, hogy egyetlenegy szó nem esett a fogyatékos diákok sportjáról. Szeretnénk kiszabadulni abból a reflexből vagy abból a megrögzött álláspontból, hogy csak az adonisz alkatú sportoló a sportoló. Itt most már olyan sportteljesítményeket érnek el a sportolók bármelyik világjátékon - speciális világjáték legyen az, vagy paralimpia -, ami mögött igazi sportteljesítménynek és felkészülésnek kell lennie.
A Magyar Paralimpiai Bizottság a tavalyi évben elhatározta - a pekingi leszereplés eredményeként és értékeléseként -, hogy elengedhetetlen, hogy a gyökerekhez nyúljunk, az pedig szintén a diáksport. Itt elhangzottak azok a vélemények, hogy a diáksporton belül milyen lehetőségek és milyen élettani szerepek vannak, nem szeretnék erre kitérni, a fogyatékkal élő diákok esetében ugyanez. Mindenki beszél a sportról, ugyanakkor egy szó nem esik arról, hogy akár stratégia szintjén, akár elméleti szinten elindulna egy olyan tudatformálás, és ezért kértem szót, hogy jelezzem, a fogyatékkal élő diákoknak ugyanúgy van sportrendszerük, ugyanúgy van tanórán kívüli sportfoglalkozásuk és a jelentősége hatványozottabban fontos, mint - hadd fogalmazzak egyszerűen - az ép diákok esetében.
Úgyhogy szeretném kérni a bizottságnak, és minden olyan sportterületen működő szakembernek és döntéshozónak a hozzáállását, hogy ezen a jelenlegi tudaton, hiányosságunkon változtassunk, hiszen ahogy a sportolók, a fogyatékkal élők valamilyen területen hiányosak, és bizony, bizony nekünk, sportvezetőknek a tudatunk hiányos, amikor a diáksportról csak és kizárólag mint az ép diáksportról beszélünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr.
Szalay képviselő úr kért még szót. Nyugodt szívvel látom, hogy a diáksport legalább olyan, mint a foci.
SZALAY FERENC (Fidesz): Én nem azért kértem négyszer szót, hanem azért, mert négyszer fontosabb, mint a foci. Az előttem szóló után hadd mondjam, hogy nem ott tartunk, hogy a fogyatékkal élők sportja, vagy hogy a fogyatékkal élőket hogyan lehet egy kicsit jobban elfogadtatni, hanem a dolog arról szól, hogy sem az épek, sem a fogyatékkal élők kérdését nem tudjuk rendesen kezelni. A dolog innen indul. Aztán azt még nem tisztáztuk, hogy a diáksportnak mi a feladata zusammen épek és nem épek között. Jó lenne, ha látnánk azt, hogy egészséges szemléletű, egészséges fizikumú nemzedékek kinevelése, aztán pont, de ennek a feltételeit meg kell teremteni.
Igaza van Tóth képviselő úrnak, örülni kell az eredményeknek, el kell indulni az alsó lépcsőkön, ha szükséges, de most már lépni is kellene. Én nem az óvodásokra gondolok, amit Istvánfi Csaba mondott, hogy az alsó tagozattal, forrásátcsoportosítással és sok minden mással... De nem ismételném magam, csak szeretném tisztázni, hogy itt nem olyan kérdésekről van szó, hogy az egyik népcsoport, vagy a másik réteg, vagy az egyik korosztály vagy a másik, zusammen az egész. Ez jelentős különbség.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés? (Nincs jelzés.)
Amennyiben nincs, akkor az előterjesztőnek megadnám a lehetőséget, hogy a szakállamtitkárság munkatársai válaszoljanak az elhangzott kérdésekre, illetve a felvetésekre.
Főosztályvezető asszony, öné a szó.
Lukács Zsuzsanna (ÖM) válaszadása
LUKÁCS ZSUZSANNA (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen. Köszönjük a kérdéseket és a véleményeket, hozzászólásokat az előterjesztéshez, illetve a szóbeli kiegészítésekhez. Néhány dologra én reagálnék, néhányra pedig Bardóczy Gábor főosztályvezető-helyettes.
Az oktatási minisztérium hozzáállásával kapcsolatban, bár én is céloztam rá. de úgy látom, hogy mind a Nemzeti Sporttanács, mind pedig a bizottság gyakorlatilag személyesen is szembesült ezekkel a történetekkel. Ezek azok a dolgok, amelyek miatt úgy látjuk, hogy nagyobb eredményt érünk el, ha apró lépésenként próbálunk velük egyezségre jutni, és betenni a lábunkat az ajtón, amikor már esetleg nem lehet minket kidobni. Elsősorban ez az indoka annak, hogy nem a mindennapos testnevelésről, hanem jóval kisebb eredménnyel kecsegtető, de apró lépésekkel próbálunk haladni feléjük.
A finanszírozási rendszer állandóan felmerülő kérdés. Örök vita, hogy sok-e a sportra költött állami pénz Magyarországon, nem sok, kevés, mit számolunk bele, mit nem számolunk bele, mik a hangsúlyok, mik a súlypontok, mikre kellene inkább koncentrálni. Ahogy Török elnök úr is említette, a Nemzeti Sporttanács Gazdasági Bizottsága dolgozik egy javaslaton, amely a sportfinanszírozás modelljének átalakítása. Gondolom, ha a bizottság ezt megtárgyalja, és ezzel kapcsolatban javaslatokat tesz, akkor természetesen mi nyitottak vagyunk annak az elfogadására, amennyiben ezek megvalósítható elvek, megvalósítható finanszírozási rendszer.
Ide kötődik gyakorlatilag a diáksport normatíva kérdése is. Ugyan elment a képviselő úr, de én javítani szeretnék, az 500 forint/fő normatíva nem kötött normatíva, tehát kizárólag ez a 430 forintos diáksport normatíva az, ami kötött, és kizárólag diáksportcélokra fordíthatják az önkormányzatok, az 500 forint/fő normatíva felhasználása szabad, tehát gyakorlatilag az önkormányzatok döntési hatáskörébe tartozik, hogy sportra fordítják-e vagy sem. Az, hogy emellé mennyi extra forrást tesznek hozzá, természetesen a saját döntésük, és anyagi lehetőségeik kérdése. Azt gondolom, hogy ezek a dolgok túlmutatnak a mi hatáskörünkön.
Egy dologra reagálnék még, Gömöri János úr észrevételére. Mi az anyagban kitértünk a fogyatékosok diáksportjának támogatására, és természetesen számunkra ugyanolyan fontos az, hogy fogyatékosok diáksportja, mint az épeké, úgyhogy azt gondolom, hogy mi ebben a tekintetben nem teszünk különbséget.
Bardóczy Gábor (Önkormányzati Minisztérium)
BARDÓCZY GÁBOR (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Láthattuk az elmúlt időszakban, közel negyven-ötven percben, hogy a diáksport kérdése nagyon összetett dolog, én is kettő részre bontanám a kérdésekre a reagálást.
Az egyik az, ami több képviselő úr által, illetve Istvánfi Csaba elnök úr által is felvetődött, hogy meg kell kezdeni a gyerekeknek a mozgással kapcsolatos megszerettetését. Az, hogy az óvodában kell, az nagyon jó dolog, e az óvodában foglalkozni kell a diáksporttal, pontosan azért, mert az óvodában benne van a gyerekekben a mozgás igénye. Igazából mi úgy gondoljuk, hogy nem az óvodás gyerekekkel kell kezdeni a mozgás megszerettetését, hanem szemléletváltásra van szükség a tanároknál, az óvónők, illetve a szülők tekintetében. Éppen ezért kezdtünk el négymillió forint értékben, az előző évben pedig nyolcmillió forint értékben egy olyan szemléletváltó programot az óvodák körében, ahol a szülőkkel együtt mozognak a gyerekek, illetőleg a Testnevelés és Sporttudományi Szakmai Kollégiummal is állandóan, folyamatosan tárgyalásban állunk abban, hogy az óvónőképzések vagy a tanítóképzések ügyében előrelépés történjen a mindennapos testnevelés megfelelő szakemberek által történő oktatása tekintetében.
A másik nagyon fontos dolog, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és az Új Magyarország Fejlesztési Tervben milyen lehetőségek vannak a diáksport fejlesztésére. Az elnök úr említette a népegészségügyi programot, illetve az ahhoz való kapcsolódást, illetve az Egészségügyi Minisztériummal való partnerséget. Az Egészségügyi Minisztériumnak a népegészségügyi programjában - csak mert ez sem volt teljesen tiszta - a 2007-2013-as ötéves ciklusra 26,4 milliárd forint áll rendelkezésre különböző célok megvalósítására. A 2009. évben a Társadalmi Megújulás Operatív Program -, amely gyakorlatilag a népegészségügyi programnak megfelelő -, hatodik prioritása az egészségfejlesztésről szól, az egészségfejlesztés, mozgásgazdag életmód elterjesztéséről, és erre 2,6 milliárd forint áll rendelkezésre a 2009. évben, a 2010. évben már 2009-ben meghirdetett programokhoz további 4 milliárd forint áll rendelkezésre.
Tavaly novemberben megkezdtünk az Egészségügyi Minisztériummal egy hosszas egyeztetést, amelynek eredményeképpen az idén, várhatóan május végén, június elején kiírásra kerülő 6.1.2. pályázati konstrukció keretében lehetőség lesz akár a diáksport fejlesztésére is, amelyről már Deák György elnök úrral, illetve Szlatényi Gyuri főtitkár úrral is többször beszéltünk. Ennek a segítésére létrehoztunk egy munkacsoportot a szakállamtitkárságon belül, amelyben a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, az OEP, illetve a kistérségi képviselők ülnek, ahol megpróbálunk segítséget nyújtani abban, hogy egy mintapályázatot dolgozzunk ki, nemcsak egyébként a diáksportnak, hanem a szabadidősportnak is, azért, hogy könnyebben lehessen pályázni, hiszen az Új Magyarország Fejlesztési Tervre nem olyan egyszerű pályázni, mint bármelyik másik pályázat esetében.
Az óvodai programokkal kapcsolatosan, illetve az iskolai fejlesztésekkel kapcsolatosan ne felejtsük el, hogy a TÁMOP negyedik prioritása a közoktatási intézményekre, illetve a közoktatás fejlesztésére van kiírva. 2007-8-as akciótervekben még abszolút nem lehetett sportos fejlesztéseket végrehajtani, a 2009-10-es akciótervekben sikerült elérnünk azt, hogy külön prioritást élvez, illetve kiemelkedik az, ha valaki teljes intézmény fejlesztésére nyújt be pályázatot, így lehetőség van tornatermek felújítására is. Ahogy Mohácsi képviselő úr elmondta, hogy új építésére csak különleges esetben, illetve különös indoklás esetében van lehetőség, de dolgozunk ezen is, hogy a 2011-12-es akciótervekben már újak építésére is legyen lehetőség.
Összességében azért megállapítható, hogy az Egészségügyi Minisztérium, bár nem nagyon szeret sporttal foglalkozni, de azért sikerült elérnünk azt, hogy a 6.1.2. pályázat keretében gyakorlatilag a teljes szabadidősportnak és diáksportnak a programjai megvalósíthatóak legyenek. Megcsináltuk a pályázatot az első körben; a második körben pedig a hátrányos helyzetűek, kistérségek esetében a megyei városoknak és nagyobb civil szervezeteknek írják ki a pályázatokat. Mind a kettőben van lehetőség mind diáksportos programoknak, mind szabadidős programoknak a megvalósítására is, tehát ebben fogunk - megállapodásunk szerint - a Magyar Diáksport Szövetséggel is közösen együtt dolgozni, hogy minél több helyre kerülhessen be regionális szinten ezeknek a diáksportos pályázatoknak a megvalósítása.
Köszönöm szépen elnök úr.
ELNÖK: Köszönjük a kiegészítéseket. A végén jó lenne, ha állásfoglalás születne a bizottság részéről. Valamennyi képviselőtársam hozzászólásában megerősítette, hogy rendkívül fontos a diáksport Magyarországon és a diáksport jelenlegi helyzetének továbbjavítása érdekében nyilvánvaló, hogy az Oktatási Minisztériummal az eddiginél hatékonyabb együttműködést kell elérnünk, tehát szeretném, ha ez ügyben egy állásfoglalás születne, az engem is egy kicsit megerősítene a későbbi egyeztetésekben.
Másrészről szóba került az óvodai testmozgás lehetőségének vagy szerepének az erősítése. Itt megkaptuk a választ, hogy igazából a gyerekeknek a megfelelő szintű mozgásigénye megvan, inkább az óvodai pedagógusok szemléletváltozására van szükség ahhoz, hogy a gyerekeknek milyen programokat szerveznek. Ehhez nem értek szakmailag, de van rengeteg gyerekem és azok közül már kettő óvodás, tehát látom, hogy nagyon fontosak azok a benyomások, amiket ott szereznek. Tehát vizsgáljuk meg annak lehetőségét, hogy hogyan lehet a gyerekekkel a sportot minél hamarabb megszerettetni már ebben a korban és esetleg majd egy későbbi időpontban kapjunk egy tájékoztató anyagot, hogy ez a 4 millió forint most mire elég és érdemes-e további forrásallokációt végrehajtani, tehát valamilyen módon ennek a területnek a támogatását a következő költségvetési évben tudjuk-e növelni.
A harmadik, ami szóba került még - szintén több képviselőtársam részéről -, vizsgáljuk meg a jelenlegi finanszírozási rendszert, tehát a több pályázaton külön forrás megszerzésének a lehetőségét, valamilyen módon hatékonyabbá lehet-e tenni ezeknek a forrásoknak az elosztását vagy felhasználását, ezt megint csak nem tudjuk. De ha esetleg kapunk erről egy tájékoztatást a következő alkalmak valamelyikén, hogy érdemes-e egycsatornás finanszírozási rendszerben - valahogy a pályázatok jobb koordinálásában, összevonásában gondolkodni, hogy erről is tudjon a bizottság tájékozódni.
Szalay képviselő úr!
További kérdés van-e?
SZALAY FERENC (Fidesz): Azt gondolom, hogy az óvodai testnevelés nagyon jó, de azt nem gondolom akkor sem, amit Csaba mondott, hogy az oktatási rendszer alsó tagozatával kell tudnunk jóval többet tennünk. Az óvodás gyerekek megkapják azt a mozgásmennyiséget ilyen-olyan alkalmakkor, amire szükségük van, az általános iskolában már nem kapják meg. Az a 4 millió forint nem arról szólt, hogy mennyit mozog és erre 4 millió forintot költünk, hanem egy rendszer kialakítása, felmérése, stb., stb., tehát ezt így egészíteném ki, hogy az óvoda csak-csak, de az általános iskola alsó tagozata egyszerűen borzasztó ez ügyben. Ha ott nincs meg a megfelelő mozgásmennyiség, onnan nem fog tudni továbblépni, mert nem kapja meg azokat az ingereket, ami után neki szüksége lesz a többire. Nem tudom egyetérthetünk-e ebben, szerintem ez így jobb, nem az óvodával.
ELNÖK: Több hozzászólás elhangzott erről, ezért gondoltam, hogy foglalkozunk ezzel. Módosítsuk úgy, kapjunk arra egy szakmai javaslatot, hogy hogyan lehet megerősíteni, tehát mi az a rendszer vagy mi az a kor, mi az a lehetőség, az a megoldás, amikor a gyerekekre a legnagyobb hatással lehetünk, és oda próbáljunk meg forrásokat csoportosítani. Befejezzük már a vitát, nem szeretném továbbfolytatni.
Tehát erre kérünk egy szakmai anyagot a Szakállamtitkárságtól: óvoda legyen, alsó tagozatos osztályok legyenek, mi legyen ennek a módja és megoldása. Tehát valóban azt gondolom - ez ugyan már korábban is elhangzott - a legfontosabb kérdés az egész sportszervezés terén az utánpótlás és a diáksport ügye, látszik, hogy a bizottság is mindig ezzel foglalkozik a legtöbbet. Szeretnénk az erőnket ide összepontosítani, és ahogy Szalay Ferenc képviselő úr már a vitában elmondta, amikor a parlamenti interpellációkkal az azonnali kérdéseket megtesszük, megpróbáljuk ezeket a területeket erősíteni, ehhez azonban valamilyen szakmai háttéranyagra, munícióra van szükségünk, ilyen értelemben módosítom az állásfoglalást.
Van-e ehhez még, az állásfoglaláshoz, valakinek kiegészítése? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor ki az, aki az imént elmondottak alapján ezzel a három állásfoglalással egyetért? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ellenvélemény, tartózkodás nem volt, a bizottság döntése egyhangú ezen a téren. Köszönöm.
Köszönöm szépen az előterjesztőknek a vitában való aktív részvételt, illetve a különböző szövetségi elnököknek, hogy szintén a saját véleményüket, a saját területükön megszerzett tapasztalatokat megosztották a bizottság tagjaival.
Időközben megérkezett az a jelzés, az MKB Veszprém ügyvezető igazgatója: Hajnal Csaba a tegnapi nap folyamán küldött egy e-mailt Bárdossy Tamás kollegámnak, de Tamás nem volt itthon, ezért nem jutottunk hozzá, ezt megküldték faxon is, amelyben arról tájékoztatnak bennünket, hogy legnagyobb sajnálatukra ma nem tudnak jönni, mivel ezen a héten két kiemelkedő rendezvény is van az Arénában. Egyrészt az MKB Pick-Szeged bajnoki elődöntő első mérkőzése, másrészt pedig a Győr-Bíbor BL-döntő második fordulója és a rendezvény lebonyolításával kapcsolatban olyan sok nyitott kérdés marad még, aminek megoldása érdekében ma egy komoly szervezőbizottsági ülés van, ahol az elnökségnek Veszprémben kell lennie. Arra kérnek bennünket egyben, hogy a következő bizottsági ülések valamelyikén biztosítsunk számukra megjelenési lehetőséget.
Ezt méltányolva, értelemszerűen javaslom a képviselőtársaimnak, hogy a mai ülés napirendjéről vegyük le az MKB Veszprém kézilabdacsapatának jelenlegi helyzetéről szóló tájékoztatót. Aki ezzel a javaslattal egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény, tartózkodás nem volt.
Tájékoztató a sportegészségügy, kiemelten a Sportkórház helyzetéről
Áttérünk a következő napirendi pontunkra, amely tájékoztató a sportegészségügy, az Országos Sportegészségügyi Intézet, kiemelten a Sportkórház helyzetéről. Ennek előadója részben az Egészségügyi Minisztérium - köszöntöm az Egészségügyi Minisztérium képviselőit -, illetve az Önkormányzati Minisztérium.
Információim szerint dr. Martos Mihály, mint szervező, vezető van jelen a Sportkórház részéről, természetesen önnek is lehetősége van arra majd, hogy a kiegészítését megtegye.
Kérdezem az előterjesztőket, hogy van-e szóbeli kiegészítésük. Amennyiben igen, tegyék meg.
Megadom a szót dr. Sólyom Olimpiának, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetőjének. Öné a szó!
Dr. Sólyom Olimpia (EüM) szóbeli kiegészítése
DR. SÓLYOM OLIMPIA (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót és egyben nagyon sok szeretettel köszöntöm a Sport- és turisztikai bizottság minden tagját és természetesen a jelenlevő szakértőket, akik között nagy örömömre szolgál, hogy olimpikonokkal, olimpiai bajnokokkal is találkozhatom.
Egyben szeretném elmondani, hogy kiegészítést nem kívánok tenni a beérkezett tájékoztatóval kapcsolatosan, de amennyiben bármilyen kérdés a bizottság tagjai részéről felmerül, akkor igyekszünk a kollegámmal a legjobb tudásunk szerint válaszolni rá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Az Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság részéről van-e kiegészítés?
Megadom a szót, parancsoljon!
Dr. Fazekas Attila (ÖM) szóbeli kiegészítése
DR. FAZEKAS ATTILA (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Szeretnék egy pár szót szólni arról, hogy az Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkársága 2009-ben milyen forrásokkal és pontosan mire nyújt támogatást az OSEI működéséhez. Bár igaz, hogy erre az írásos anyagban külön kitértünk, de azért egy kiegészítés szükséges hozzá.
Tehát az első három hónapnak a működését illetően még a 2008-as maradványpénzekből sikerült elérnünk azt, hogy az intézmény részére átcsoportosításra kerüljön 40 millió forint, ami gyakorlatilag az első negyedévben a működést biztosította, legalábbis azon elemek tekintetében, ami a sportért felelős minisztériumnak a költségvetési idevonatkozó gazdálkodási felelősségét illeti. Ezen túl már február elején elkezdtük, egyeztetve az intézmény vezetőivel és a válogatott kereteket ellátó szolgálat vezetésével, a másik háromnegyed év finanszírozási forrásának előteremtését, illetve azokat az elemi szintre lebontott költségvetési elemeket, hogy mire milyen nagyságrendű forrást biztosítsunk. Ennek keretei között azt tudtuk elérni, hogy a 40 millió forinthoz plusz 85 millió forint áll rendelkezésre jelen állás szerint a további háromnegyed év finanszírozására, amit ebben a pillanatban, úgy tűnik, hogy az elvonások sem terhelnek.
Ezen túl van az az 1,6 millió forint, amely egyébként egy cseppnek tűnik a tengerben, de annál fontosabb célt szolgál, egy konferenciasorozatot, amely tekintetében azt tervezzük - együttműködésben a Magyar Sportorvos Társasággal -, hogy valóban az egész londoni olimpiai ciklus tekintetében legyen egy olyan együttműködés a Magyar Olimpiai Bizottság, a minisztérium és a sportorvos társaság között, amely egy meglehetősen komplex és áttekinthető ismeretanyagot nyújt sportszakemberek, sportorvosok, gyúrók, pszichológusok, edzők részére. Külön figyelemmel vagyunk például ezen konferenciasorozat kapcsán a sportolói hirtelen szívhalál kérdéskörére is, ezen ügykörben például Merkely professzor úr az, aki túlnyomórészt az ide vonatkozó konferenciákon az előadásokat meg szokta tartani.
Szeretnék egy pár szót szólni - biztos egyébként erre vonatkozóan is lesznek majd kérdések, ezt egy picit megelőlegezendő - az OSEI fejlesztését illetően. Több, hosszas tárgyalássorozat előzte meg azt a helyzetet, ahol egyébként most tart az intézmény, ahogy azt Egészségügyi Minisztériumban a kollegák írásos anyaga tartalmazza. Az OSEI jelenlegi státusa és jogállása biztosított, ugyanakkor -, ahogy az a Nemzeti Sporttanács ülésén is napirendként szerepelt az elmúlt időszakban - a sportért felelős miniszter felhatalmazást kapott arra a korábbi miniszterelnök úrtól, hogy egy olyan csomagot és komplex anyagot állítsunk össze, amely a Sportkórház jövőjére vonatkozóan különböző javaslatokat tesz. Ide vonatkozóan a minisztérium szakértők bevonásával, elsősorban például a Sporttanács volt közgazdasági szakértőjének bevonásával elkészített egy olyan komplex anyagot, amely nemcsak a központi intézmény, hanem az országos sportegészségügyi hálózat, a válogatott kereteket ellátó szolgálat, és a kapcsolódó területek működésének egy hosszú távon is kiszámítható modelljét írta le. Ennek a kormányzati szintű egyeztetése jelenleg is folyamatban van.
Azt hiszem, nagyjából ilyen felvezetés után a sportegészségügy helyzete és a jövője a sportért felelős minisztérium szempontjából az idei évben biztosított, illetve azon fejlesztési elképzelések mentén, amelyekről az előbb nagyon vázlatosan, pár mondatban szót ejtettem - nyilván a bizottság hathatós támogatásával is -, ha a kormányzat egyeztetési mechanizmusán keresztül megy, akkor egy hosszú távra is jól működtethető modellt tudnánk letenni a döntéshozatal asztalára.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető úr, a kiegészítéseket.
A bizottság tagjait kérdezem, hogy az anyaggal kapcsolatban kérdéseik vannak-e. Illetve, nem tudom, hogy a Sportkórház részéről van-e kiegészítés, mielőtt a bizottsági vita megkezdődik, vagy majd csak a kérdésekre válaszolnak.
DR. MARTOS MIHÁLY (Országos Sportegészségügyi Intézet - Sportkórház): Tisztelt Elnök Úr! Sajnos én nem ismerem az írásos anyagot, tegnap kaptam meg a meghívót a megbízott főigazgató asszonytól, és mivel ez a területem, az országos sportegészségügyi hálózat vezetése, illetve a szervezési osztály vezetése, szívesen jöttem, de nem láttam az anyagot. Így nem merek azért hozzászólni. Ha esetleg van mód konkrét dolgokra, akkor szívesen, hiszen ez a munkám, és ez tartozik hozzám.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselőtársaimat kérdezem, hogy van-e kérdésük az anyaggal kapcsolatban.
Páva Zoltán képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr!
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! A kormány jelen lévő képviselőihez volna néhány kérdésem.
Van-e kidolgozott koncepciója a kormánynak a rekonstrukció befejezésére vonatkozóan, mi lesz a félbehagyott beruházás sorsa, és egyáltalán mikorra várható végleges döntés az Országos Sportegészségügyi Intézet sorsáról? Várható-e változás a jogállásában? Hallottuk, hogy hellyel-közzel biztosíthatók a Sportkórház 2009. évi működési feltételei. Bízom vele, hogy nem lesz vele gond, probléma.
Szeretném megkérdezni Martos úrtól, hogy hogyan áll az országos sportegészségügyi hálózat bővítése. Ugyanis szerepelt a kormány programjában, hogy 36 új sportorvosi rendelőt hoznak létre. Én egy kicsit lobbiztam is annak idején Berkes professzor úrnál, hogy Komlón is hozzanak létre egy sportorvosi rendelőt. Minden feltétel biztosított, és valahol megállt az ügy, nem tudom, miért és hogyan.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdések, vélemények?
Szalay képviselő úr, öné a szó.
SZALAY FERENC (Fidesz): Annak idején a bizottság előtt a miniszter úr megkért Páva Zoltánt és engem, hogy vegyünk részt abban a munkában, amelyben az a munka folyik, hogy hogyan tovább a Sportkórházzal. Nem tudom, hogy Páva képviselőtársam kapott-e megkeresést, én biztos, hogy nem. Ezért az én kérdésem is hasonló, mint az övé hogy az, hogy a jelen keretek között biztosított a működése, az milyen időtávot ölel fel. Sikerült rendezni a központi egészségügyi rendszerbe integrálását a Sportkórháznak, avagy ez az ügy még napirenden van? Ezt jó lenne tisztázni, hogy önálló marad-e, saját magában tud-e dolgozni a későbbiekben.
A forrásai kapcsán arról szól az anyag, hogy nem életképes, ha csak önállóan a sport szakfeladatot kellene ellátni, ellenben ennek a kórháznak az a fő feladata, hogy ha van egy sportoló, és valami baj van, azt rögtön ellássák. Tehát megvan-e ennek az a feltétele, hogy a sportolókra kihegyezve működjön a kórház a későbbiekben is?
Berkes professzor úr kapcsán kérdezném, mert az anyagban néhány mondat szól arról, hogy fölmentette őt a miniszter úr, hogy ennek az oka mi volt, ez egy súlyos etikai vétség, amely a lapokban szerepelt, vagy ennek más oka volt-e.
ELNÖK: Köszönöm. További képviselői kérdések? (Nincs jelzés.)
Amennyiben nincs, akkor megkérném a minisztériumok képviselőit, hogy az elhangzott kérdésekre adjanak választ.
Dr. Sólyom Olimpia (EüM) válasza
DR. SÓLYOM OLIMPIA (Egészségügyi Minisztérium): A beszámoló természetesen a jelen helyzetről szól, és a jelen helyzet bemutatása. Szeretném elmondani, hogy a kormánykabinet ülésén természetesen elfogadásra került, hogy az OSEI változatlan feltételek mellett működjön tovább.
Mi természetesen személyesen Berkes professzor úrral is beszéltünk nem is olyan régen, amikor még mint főigazgató funkcionált, hogy mik a kidolgozott elképzelései magának az OSEI menedzsmentjének arról, hogy maga a sportegészségügy, tekintettel a sportnak Magyarországon elfoglalt helyzetére, kiemelt szerepet töltsön be. Az ő véleménye az volt, hogy mindenképpen az új kormányrendelet kapcsán, amely a 337/2008. kormányrendelet, és lehetővé teszi bizonyos szakmákon belüli átcsoportosítás lehetőségét, ezzel élve egy struktúraváltozás legyen az OSEI működésében, és ezáltal hatékonyabban lehessen a sportolókat gyógyítani.
A minisztérium álláspontja az, hogy ez az átcsoportosításra irányuló kérés, kérelem elfogadható, és természetesen várjuk majd az új menedzsment ezzel kapcsolatos észrevételeit, illetve vizsgálatát, és a további lehetőségeket. Mi úgy gondoljuk, hogy az ilyen jellegű átcsoportosítás mindenképpen a hatékonyság, az eredményesség és a jobb kihasználtság irányába hatna. Ezzel kapcsolatosan, azt hiszem, ennyit tudtam elmondani.
Még azzal a kiegészítéssel, hogy az új szakmai kollégiumok felálltak és külön megkértük a szakmai kollégiumok elnökeit, hogy minden egyes szakmai kérdésben kiemelten szeretnénk a szakmai kollégiumok véleményére támaszkodni; ezáltal a szakmai kollégiumok hatásköre is növekedett, hiszen progresszivitási szinteket is meghatároznak már. Ezzel kapcsolatosan várjuk egyébként a szakmai kollégium véleményét és ennek a beépítésével a minimumrendelet módosításával mindenképpen azt szeretnénk, hogy ha tényleg egy hatékonyabb és jobban strukturált sportegészségügyi rendszer jöhetne létre. Az mellett, hogy természetesen ezen túlmenően a sportegészségügyet más eszközökkel is kívánjuk fejleszteni. Ilyen például egy úgynevezett háziorvosi-gyermekorvosi indikátorrendszernek a kifejlesztése, ami egy teljesítményfinanszírozást indítana be az alapellátás terén is és ebben olyan indikátorok szerepelnének, amelyek a megelőzésre, a fiataloknak, gyerekeknek a szűrésére is vonatkozna és egy következő indikátor lenne például a bizonyos oltottsági szinteknek az elérése.
Ezen túlmenően civil szervezetekkel vesszük fel a kapcsolatot, többek között például a Terep civil szervezet, amely kiváló sportolókat, olimpikonokat, élsportolókat kér meg arra, hogy személyes találkozók kapcsán beszélgessenek diákokkal és hívják fel a figyelmüket a megelőzés fontossága, az egészséges életmód fontosságára és természetesen - mint nagyon súlyos másik kérdés - a drogprevenció szempontjából is.
Már előzőekben az Önkormányzati Minisztérium képviselője elmondta, hogy pályázatok útján is igyekszünk segíteni a sporttevékenységet és ennek folytán milliárdos nagyságrendben - ahogy a kollega elmondta - állnak rendelkezésre pályázati összegek, amelyek 2009-ben és a következő években lehetőséget adnak arra, hogy a szabadidős rekreációs sporttevékenységre nagyobb összegeket lehessen majd fordítani.
Megkérném kollegámat is, hogy ha valamilyen kiegészítenivalója van ezzel kapcsolatosan, tegye meg.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót, parancsoljon!
Dr. Czappán István (EüM) szóbeli kiegészítése
DR. CZAPPÁN ISTVÁN (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Bizottság! Még egy kérdés volt itt a vizsgálattal kapcsolatban, amit lefolytattunk többedmagunkkal és párhuzamosan.
Annyit tudok mondani, hogy ami megállapítás ezzel kapcsolatban a jelentésben szerepelt, az mind tartalmát tekintve teljes mértékben megegyezik az összegző jelentésben foglaltakkal, amit miniszter úr számára készítettek a vizsgálatot végző bizottságok. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Főosztályvezető Úr!
Dr. Fazekas Attila (ÖM) szóbeli kiegészítése
DR. FAZEKAS ATTILA (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr, a szót. Azért hadd térjek vissza még egy-két konkrét kérdéssel kapcsolatos, szigorúan önkormányzati minisztériumi álláspontra.
Elhangzott Páva képviselő úr részéről a rekonstrukció konkrét befejezésének az igénye, hogy erre vonatkozóan milyen tájékoztatást tudunk nyújtani. Ahogy említettem a szóbeli kiegészítés során, mi március közepére elkészültünk azzal a komplex anyaggal, amely konstrukció a sportbizottság előtt is többször tárgyalt és ismertetett modelljéről szólt - ezt most ebben a pillanatban egy ilyen vegyes finanszírozású rendszerről szóló konstrukciónak nevezzük -, amiben biztosítva lenne a kórháznak a működése és az országos sportegészségügyi hálózatnak, illetve a további részelemeknek a működése, működtetése is.
Nyilvánvaló, hogy ez még olyan alapvető egyeztetési igényeket vet fel, amit a társminisztériummal egyébként majd a jövőre nézve egyeztetni kell. Ugyanakkor nem véletlenül mondtam, hogy szerintem a bizottságnak a támogató és segítő jellegű fellépésére is szükségünk lenne annak érdekében, hogy ez a kérdés minél előbb érdemi egyeztetés alá tudjon kerülni.
A rendelőintézetekkel kapcsolatban egyébként szintén egy konkrét elképzelésünk volt, erről is tájékoztattuk a tavalyi év végén is a bizottságot. A korábbi miniszter úr - Gyenesei miniszter úr - egy ilyen addicionális forrást próbált szerezni a 2009-es költségvetés előkészítése során; az volt a konkrét megállapodás, hogy a két terület 100-100 millió forintot próbál kiegészítő forrásként biztosítani a rendelőintézeteknek a fejlesztésére. Ebből aztán az lett, hogy a mi tárcánknál 60 millió forint többletforrás került a rendszerbe beállításra, ugyanakkor magának a központi intézménynek a viszonylag sanyarú finanszírozására figyelemmel, az a felsővezetői döntés született, hogy ez a 60 millió forint a korábbi években már gyakorlattá vált szövetségi sportegészségügyi voucherre kerül majd felhasználásra.
Tehát az a hálózatfejlesztés, amit egyébként Martos főorvos úrékkal együtt, illetve az ő kezdeményezésük alapján - amit szakmai értelemben elfogadtunk és befogadtunk -, erre figyelemmel nem tud, illetve nem tudott még ebben az évben megtörténni, ugyanakkor a 60 millió forintot egyébként 16 szövetségnek a kiegészítő jellegű támogatására tervezzük felhasználni. Ebben a tekintetben viszont vannak még olyan fontos és szükséges szakmai lépések, ami például azt rendezi el, hogy a felhasználásuk konkrét jogcíme miben álljon, tehát például a szakszemélyzetnek a kiegészítő jellegű finanszírozása, eszközbeszerzés, gyógyszereknek a beszerzése és még pár ilyen kérdésnek a finanszírozása lesz majd biztosított ebből a 60 millió forintból. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm Fazekas Attila főosztályvezető úr kiegészítését.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e esetleg további kérdésük, észrevételük az anyaggal kapcsolatban.
Szalay Ferenc képviselő úr, öné a szó!
További kérdések, észrevételek
SZALAY FERENC (Fidesz): Azt is kérdezném, hogy lehet-e a bizottságnak mondjuk véleménye az ügyben, hogy ilyen nagy volumenű kérdésekben elmondja azt, tehát, ha bevontak volna egy ilyen előkészületbe, azt megköszöntük volna. Azt sem hallottam, hogy ez a mostani megoldás, ami most van, ez meddig tart; tehát igazából van-e más elképzelés, vagy ez egy végleges, kőbe vésett dolog.
Aztán azt sem értjük, hogy igazából Berkes professzor úr felmentése mögött, ami le van írva, és amit hallottunk, az rendben van. Csak amikor ilyen adminisztratív intézkedések játszanak a dolgok mögött, akkor nekem az arról szokott szólni, hogy valami olyan lehetett, amivel nem értett egyet a professzor úr és nem értett egyet a magyar sportegészségügy jelenlegi helyzetével, amit elmondott itt a bizottságban ezerszer és ezért találtak egy olyan módszert, amivel el lehetett küldeni azt, aki egyébként az egészért harcolt.
Nagyon szívesen hallanám egyébként, mondjuk az illetékesek véleményét, mert itt ül az Olimpiai Bizottság képviselője a Tornaszövetség képviseletében, de itt van még a NUPI képviseletében is az igazgató úr, hogy ők hogy vélekednek a magyar sportegészségügyről magáról. Mert itt beszélgetünk, mindenki megoldja saját magának, mert odajutottunk, hogy már nem feltétlenül megy be a sportegészségügyi intézetbe: a sportkórházba, mindenkinek megvannak a saját kapcsolatrendszerei.
Barta Nóra gerincműtétje kapcsán beszélgettünk itt, hogy hogy van ez a várólista, ha egy ilyen élsportoló meg akarja oldani ezt a problémáját, neki is ki kell várni a három évet valamelyik szakrendelőben, mert a sportegészségügyi rendszer ezt nem tudja kezelni. Ki fogja ezt a kérdést megoldani - és sorolhatnám, sorolhatnánk a problémákat, most hadd ne tegyem, mert valószínű megoldásokat kellene találnunk, de megfelelően felkészült szakemberek nélkül - főleg, ha elküldik őket - ezt nagyon nehéz lesz megtenni.
ELNÖK: Köszönöm. További észrevétel, vélemény a bizottság tagjai részéről? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, megkérném (Jelentkezésre.). Igen.
Szabó Tamás főigazgató úr megszólíttatott, kérem, parancsoljon!
Szabó Tamás (NUPI) hozzászólása
SZABÓ TAMÁS (Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet): A magam részéről, mint MOB alelnök idáig eléggé fegyelmezetten ültem, nem szóltam hozzá az előző napirendhez, de ez egy nagyon fontos kérdés, muszáj beszélnem.
Az a problémám - kicsit szűkebbre veszem a dolgot, amiről beszélni akarok -, itt van a londoni felkészülés és a pekingi szereplésünknek az egyik oka ráróható az egészségügyi ellátásra, ezért mindenképpen ezen változtatni kellene. Nagyon furcsa helyzet állt elő, nincs koncepciónk. Két megoldás lehetséges. Az egyik, hogy erőltetjük a központi ellátást, gondozást, beleértve a prevenciót, a diagnosztikát, sőt a rehabilitációt, a másik az, hogy kiszervezzük ezt az egész dolgot kívülre.
Elmondok egy nagyon friss példát. A hétvégén öttusa világkupa küzdelmek zajlottak, és az egyik legtehetségesebb fiatal versenyző, Kasza Robi megsérült. Ez délelőtt tíz óra környékén volt. Az edző elment vele a Sportkórházba, ahol kiderült, hogy nem tudnak vele foglalkozni különféle okok miatt, mert egyrészt nincs orvos, másrészt pedig valami gépi probléma van, ezért el kellett vinni egy maszek, magánintézetbe, ahonnan fölhívtak minket, hogy vállaljuk-e a diagnózisnak és az esetleges kezelésnek a költségeit. Ezt azért mondtam el, mert ez egy teljesen furcsa helyzet, viszont meg kellene csinálnunk egy olyan lehetőséget, amely a sportolók gondozásában hatékony.
Attila beszélt a hirtelen szívhalálról. Félnek a versenyzők. Elmondom önöknek, hogy azok a versenyzők, akik nagyon komoly fizikai munkát végeznek, éreztették velünk, hogy van egy bizonytalanság. Nincs mögöttük egy olyan háttér, hogy akár pszichésen ezek a problémák ne nyomasztanák őket. Nem is egy, nem is kettő, hanem három ilyen eset volt az elmúlt évben.
Magyarul, a problémánk az, és ebben kérnénk segítséget - nem kritizálva az egyes aktorokat, mert nyilván az egészségügyi, a kórház, a MOB vagy a civil szervezetek vagy a minisztérium megteszi a tőle telhető legtöbbet, de ebből nem jött ki koncepció, hogy most várakozunk, hogy merrefelé menjünk el. Jelen pillanatban úgy néz ki - nem akarom még elkiabálni -, hogy a második megoldást kell választanunk, magyarul egy olyan szakértői társaságot kell megtalálnunk, akik standby módban várják a fölmerülő problémákat, illetve a kezeléseket elvégzik. Ennyi, köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök úr. További kérdések, észrevételek vannak-e az anyaggal kapcsolatban? (Nincs jelzés.)
Amennyiben nincsenek, akkor megköszönöm a szakmai előkészítést mind az Egészségügyi Minisztériumnak, mind az Önkormányzati Minisztériumnak.
Bocsánat, még a kórház részéről Martos úr jelentkezik. Parancsoljon, önnek még megadom a válasz lehetőségét.
Dr. Martos Mihály (OSEI - Sportkórház) válasza
DR. MARTOS MIHÁLY (Országos Sportegészségügyi Intézet - Sportkórház): Elnézést, volt egy kérdés, és egy nagyon mélyen érintő vélemény, amelyet szeretnék konkrétan ismertetni, hiszen ebben élünk, élek.
Mint az öttusa válogatott orvosa, hozzám jött Kasza Robi, úgyhogy eléggé friss az élmény. Természetesen egy részleges combizom-szakadás miatt kértünk egy ultrahangvizsgálatot, és mivel pénteki napon szabadnapos volt az ultrahangos szakember, azért kértünk egy magánszolgáltatónál, aki az egyik legismertebb ultrahangos szakember, Esztergályos főorvosnál, aki egy órán belül megcsinálta. Aznap még elkezdtük a kezelést, még az ultrahang előtt, és azóta is jár Kasza Robi kezelésre.
Azzal kapcsolatban, amit a főigazgató úr mondott, hogy miért jutottunk ide, engedje meg a tisztelt bizottság, hogy néhány adatot ismertessek. Én nem választanám szét a Sportkórház helyzetét és a magyar sportegészségügyi helyzetet, hiszen ennek egy egységes egésznek kellene lenni, ahogy ez indult évtizedekkel ezelőtt, és nagyon szomorúan mondom, hogy mára szétesőben van. Tudniillik a Sportkórház, azon kívül, hogy fekvő- és járóbeteg-szakrendelésekkel rendelkezett, és nagyon jó szakemberekkel - sajnos ezt is múlt időben mondom -, irányítója a magyar sportegészségügynek, ugyanúgy, mint a válogatott kereteket ellátó szolgálatnak, a tudományos munkának, kutatómunkának, terhelésdiagnosztikának, a szakorvosképzésnek a központja, illetve a továbbképzés szervezője.
Mi maradt ebből mára, amiért Szabó főigazgató úr említette ezt a konkrét esetet? Elindult 2001-ben az új épület építése, el is jutott egy bizonyos szintig, magyarul szerkezetkész állapotba jutott, és öt éve ez az épület áll és pusztul. Ott szerettük volna kialakítani, és akkor még a személyi feltétel is adva volt, hogy egy európai szintű sportegészségügyi centrumot hozzunk létre, amely el tudja látni az előbbi funkciókat, hiszen ha ezt szétszedjük darabokra, akkor nem működik az egész.
Az anyagot átfutva -, amelynek egy részét természetesen ismerem - az Egészségügyi Minisztérium arra a következtetésre jut, hogy ezeket a sportsebészeti, ortopédiai műtéteket meg lehet mindenhol csinálni az országban, minek Sportkórház. Mint sebész is, és negyven éve a sportegészségügyben dolgozó ember, fájlalom, ha a minisztérium ezt így látja, hiszen a sportsebészet más, és a sportolók, talán mindannyian tudjuk, és a tisztelt bizottsági tagok is, egy kicsit más betegek. Nem lehet összehasonlítani a normális populációval, hiszen egész más elvárások vannak a sportolók felé. Nem beszélek itt speciális eszközök beültetéséről, amelyek gyorsítják a gyógyulást, és nem akarom nagyon részletesen ragozni, de higgyék el, hogy a sportoló más beteg, és a Sportkórház igyekezett évtizedeken keresztül olyan ellátást nyújtani, hogy minél előbb visszatérjen a sportba, hiszen ez egzisztenciális kérdés is, nem beszélve arról, hogy a Magyar Köztársaság hírnevét is növeli, ha jó eredményt érünk el, jobbat, mint Pekingben.
Ahhoz kapcsolódóan, hogy ide jutott, és a sportvezetés a sportegészségügyet hibáztatja, a pekingi szereplésről néhány adatot mondanék. Az új épület, mint említettem, nem készült el. Embertelen állapotok között dolgozunk, lepusztult infrastruktúrával, és a legjobb szakemberek elbocsátásával, illetve külföldre távozásával a működésünket nem tudtuk fenntartani anélkül, hogy a dolgozók 30 százalékát - és közöttük nemcsak nyugdíjasok, hanem nagyon értékes szakemberek vannak - elbocsátottuk. Bezártunk egy belgyógyászati osztályt, a kutatóosztály gyakorlatilag megszűnt, szakemberek elmentek, szakrendelőket bezártunk, ami nagyon fontos a sportolók kivizsgálásához. Nem is akarom folytatni. Olyan helyzetben vagyunk, hogy jogos a kritika, ez a Sportkórház ma nem tudja ellátni magas szinten az élsportot, és nemcsak az élsportot, hiszen nem csak élsportolót látunk el a Sportkórházban, hanem egyszerűen nincs meg a feltétele, hogy magas szintű kivizsgálást, terápiás kezelési eljárásokat folytassunk ilyen körülmények között, és a Sportkórház mint a sportegészségügyi hálózat feje és vezetője, irányítója legyen.
Engedjék meg, hogy elmondjam a hálózatról, ami közvetlenül az én területem, és ebben tíz éve dolgozom, hogy hova jutott a sportegészségügyi hálózat. Ismert tény, hogy körülbelül háromszázezer vizsgálatot végez a hálózat. Az anyagban olvasom, hogy van hat regionális központ. Én háromról tudok, ami sajnos csak a nevében regionális központ. Természetesen szerettük volna ezt továbbfejleszteni, és volt ígéret is, hogy az EÜ minisztérium is ad fejlesztésre és az Önkormányzati Minisztérium is 100-100 milliót. Az Egészségügyi Minisztérium kihátrált ebből a támogatásból, maradt a 100 millió, amiből lett 80, majd 60 és a 60 millióból jelenleg nulla forint.
Én készítettem a fejlesztési terveket, ami pontosan tartalmazza, hogy a 100 milliót mire költenénk, a 80-at, a 60-at, külön kidolgozva a minisztérium kérésére - ebből sajnos nem valósult meg. Ezt tartalmazta, amit képviselő úr kérdezett - és Gyenesei volt miniszter úr bejelentett -, hogy 30 új rendelő. 15 rendelő indult volna, a 36 támogatási összeg természetesen az utolsó összeg, ami nem elegendő. Tartalmazta a fejlesztési terv az informatikai hálózatunk fejlesztését internet alapú on-line rendszerre, tartalmazott sok műszerfejlesztést és hangsúlyozom, hogy végre ki tudjuk alakítani a hét regionális központot, mert a hét regionális központból egy budapesti centrum működik, ami nem regionális, hiszen Pest megyét nem tartalmazza. Erre 20-25 millió regionális centrumként szükséges pénzfedezet ahhoz, hogy egy normális regionális központ, aminek a funkciója egész más, mint a megyei központoknak, illetve a területi rendelőknek, tehát kellő személyi és tárgyi feltételek mellett magas szintű ellátást kapjanak mind a hét régióban sportolók.
Jelenleg 100 rendelő működik a hálózatban, a 15 rendelő és az önkormányzatok már várták, hogy indulhassanak - telefonáltak naponta, a szakorvos is adva volt, mi vártuk a fejlesztésre a pénzt, ami nem jött meg és most mindegyiket lemondjuk. A hálózat jelenleg negyedik éve ugyanabból a pénzből, amit az Egészségügyi Minisztérium biztosít - 404 millió, ami idén 396-ra lett levéve - ebből működik. Ez a működési költség maximum 100 rendelő működésére elegendő és egyáltalán nem lehet fejlesztést végrehajtani, amit az előbb említettem. Tehát él még a hálózat, mondjuk így mondanám, de ahhoz, hogy egy normális kivizsgálást - nem beszélek itt a szívultrahangról, a terhelésdiagnosztikáról, amit a regionális központokban tudnánk kialakítani - ez csak vízió jelenleg, úgyhogy ezért nagyon el vagyok keseredve.
Nem tudom, hogy ha konkrét kérdés van esetleg még, én ennyiben szerettem volna a helyzetünket ecsetelni és arról, ami itt elhangzott javaslat. Kidolgoztunk egy fejlesztési tervet, kitörési pontokat, hogy lehetne a Sportkórház egy igazi európai sportegészségügyi centrum, ennek a kidolgozása megtörtént, természetesen ehhez támogatókra van szükségünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szabó Tamás főigazgató úr!
Szabó Tamás (NUPI) hozzászólása
SZABÓ TAMÁS (Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet): A tisztességhez hozzátartozik, hogy Misi a legjobban tette ebben az esetben, amit tudott, de hát amennyit tudott, azt ő el is mondta, hogy ez az egész probléma a rendszerből származik. Arról nem is beszélve, hogy a leghatékonyabb gyógyszert - és ez is egy dolog és nem az ő saruk, hanem a rendszernek a sara, péntek éjjel össze-vissza kellett itt mászkálni - Szerbiából származó gyógyszerről van szó -, ez is egy lehetetlen dolog, ez is azt jelzi, amit a Misi aztán itt elmondott, hogy micsoda káosz uralkodik.
ELNÖK: Török Ferenc elnök úr!
Dr. Török Ferenc (Wesselényi Sport Közalapítvány) hozzászólása
DR. TÖRÖK FERENC (Wesselényi Sport Közalapítvány): Nagyon röviden szeretnék szólni. A hálózatot, amit említett Martos Misi, az a helyzet - lehet, hogy már nem így van, de úgy tudom, pár hónappal ezelőtt úgy volt -, hogy ha valakinek versenyengedély kellett, akkor három vagy két hónap múlva kapott időpontot, hogy mikor csinálják meg ezeket a vizsgálatokat és addig kapott egy ideiglenes engedélyt. Tehát elmehetett, és ha valami történt vele, mondjuk három hét múlva valami baj, akkor volt egy ideiglenes, egy olyan orvosi engedélye volt, amit meg se vizsgáltak, tehát ez egy nonszensz és ez pénzügyi kérdés, mert az egész hálózattal összefüggő kérdések.
A másik, a Kasza Robi esete. Évekkel ezelőtt szombat-vasárnap teljes ügyelet volt mindig a Sportkórházban, mert akkor voltak - szombat-vasárnap - a versenyek, akkor volt a legtöbb sérülés, ma már ilyen jellegű ügyelet nincs, ezért kell elmenni máshova, tehát ez egy nonszensz, ezt nem lehet így kezelni.
A harmadik, ami már itt elhangzott a bizottság előtt korábban is, hogy ezt az egész kérdést, tehát a Barta Nóra szindrómát, ha egy válogatott versenyzőt meg kellene operálni és nem sürgőséggel, de sportolni nem tud vele, akkor neki 1,6 milliót kell fizetni ugyanannál az orvosnál, aki egyébként megoperálta volna. A szabad orvosválasztás szerint egy Barta Nóra hadd válassza meg azt az orvost, aki a gerincéhez hozzányúl, ezt csak a sport egészségügyi biztosítása, a kötelező biztosítás tudja megoldani, erre százmillió forintot kellett volna már biztosítani a kormánynak. Az egyesület megalakult volna, kész dokumentumok voltak, vizsgálták az egész kérdést, ma is ugyanott állunk, pedig ezeket a kérdéseket meg lehetne oldani.
Azt gondolom, hogy a bizottságnak abban a dologban kellene valamit segíteni, hogy valahogy elinduljon például a sportegészségügyi biztosítás, ami finanszírozhatóvá teszi ezt a dolgot, fillérekről van szó. A sporttörvényben ugyan benne van az, hogy a szövetségek biztosítják a versenyzőket, de saját maguk határozzák el, hogy csinálják és milyen mértékben, tehát az nem pótolja, nem pótolná egy egészségügyi biztosítási egyesületnek, önkéntes biztosítási egyesületnek a létrehozását.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Martos úr még erre a felvetésre reagál?
Dr. Martos Mihály (OSEI - Sportkórház) reflexiója
DR. MARTOS MIHÁLY (Országos Sportegészségügyi Intézet - Sportkórház): Igen. Török Ferinek válaszul csak annyit röviden, hogy nemhogy szerdán és szombat-vasárnap nincs ügyelet, most már lassan hétköznapokon se lesz ügyelet és ezért nincs röntgenes, laboros, stb. szakma, mert nem tudja finanszírozni a kórház a bevételeiből; tehát megszűntek a készenléti szolgálatok is, a műtősnő sincs bent, stb., - az ügyeleti rendszer teljesen leépült, mert egyszerűen nem tudtuk finanszírozni. (Közbeszólás: Kivérzik a kórház.) Itt tartunk.
ELNÖK: Köszönöm.
Szalay Ferenc képviselő úr kért szót.
SZALAY FERENC (Fidesz): Azt gondolom, hogy meg kell fogalmaznunk, hogy ez, ami előttünk van, ez lehet, hogy önmagában megáll, de semmit nem segít azon, hogy megoldódjon a sportegészségügy helyzete.
Az anyagot javaslom, ha van ilyen módunk, hogy ne fogadjuk el és kérjük azt a minisztériumtól, hogy egy olyan anyagot tegyen az asztalra, amiben stratégiák vannak, előremutató gondolatok és megoldási javaslatok vannak. Amit ma hallottunk a bizottsági ülésen a szakemberektől, a hozzáértőktől, arról szólt, hogy szétesett a sportegészségügy Magyarországon és kivérzik. Tehát azt javaslom, hogy ne fogadjuk el, fogalmazzuk meg a miniszter úr felé, hogy sürgős lépéseket tegyen, ha kell egy bizottság bevonásával, szakértők bevonásával, hogy a helyzet megváltozzon.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyilván képviselő úr az Egészségügyi Minisztérium előterjesztésére gondol, mert itt elsősorban egészségügyi szakmai problémák fogalmazódtak meg, igazából nekik van erre kompetenciájuk - és erre feltétlenül kérném is majd a reagálást a főosztályvezető asszony részéről. De előtte még Mohácsi József képviselő úrnak adom meg a szót.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Elnök úr, köszönöm szót. Nagyon röviden. Most van tárgyalás alatt a biztosítás, nem kimondottan a sportra, de esetlegesen meg kell néznünk, ha lehet, akkor egy kapcsolódóval - a Török Feri által elmondottak szerint - már egészen korán lehetne kezelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük a felvetést.
Van-e az Egészségügyi Minisztérium részéről válasz az elhangzott kritikákra és észrevételekre?
Megadom a szót főosztályvezető asszonynak!
Dr. Sólyom Olimpia (EüM) reflexiója
DR. SÓLYOM OLIMPIA (Egészségügyi Minisztérium): Azt szeretném elmondani, hogy a mai napnak a napirendi pontja az volt, hogy tájékoztatás a jelenlegi helyzetről és természetesen ennek megfelelően született az anyag is, tehát erre próbált, a jelenlegi helyzetet próbálta felvázolni az Egészségügyi Minisztérium. Tehát azt kérem, hogy amikor szavaznak, arról szavazzanak, hogy a jelenlegi helyzet lett bemutatva, természetesen azzal együtt, hogy egy következő napirendi pont keretében, amikor arra kapunk felhatalmazást és kérést, hogy egy jövőképet, egy stratégiai koncepciót dolgozzunk ki, akkor erre fogjuk a megfelelő választ - az önök kérésére adekvátan - megfogalmazni.
Azzal együtt, hogy az itt felmerült kérdések jelentős része szervezési és menedzsmentet érintő kérdés, tehát itt mindenképpen olyan dolgok is felmerültek, amelyben egy intézménynek saját jogkörben kell intézkednie, azon túlmenően, hogy várjuk a javaslatokat, ahogy mondtam, és fokozottan szeretnénk támaszkodni a szakmai kollégium, és természetesen a bizottság javaslataira.
Azt kérem, hogy vegyék figyelembe, amikor szavaznak, hogy a föltett kérdés az volt, hogy mi a jelenlegi helyzet. Amennyiben óhajtják, természetesen egy jövőbeli stratégiát is ide fogunk hozni, amelybe már beleépítjük a szakmai kollégium beérkezett javaslatait, illetve a felálló új menedzsment javaslatait, ennek a bizottságnak a javaslatait és észrevételeit.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további vélemény? (Nincs jelzés.)
Amennyiben nincs, akkor szeretném, ha a bizottság elfogadná a következő határozati javaslatot: A bizottság a mai ülésén az Országos Sportegészségügyi Intézet, illetve kifejezetten a Sportkórház jelenlegi működéséről kapott tájékoztató alapján megállapítja, hogy az már nem szolgálja a versenysport érdekeit, ebben a formájában alkalmatlan arra, hogy megfelelő szinten ellássa a sportolókat, azonnali beavatkozásra van szükség. Ennek érdekében a következő bizottsági ülésre magától az egészségügyi minisztertől, Székely Tamás úrtól vár tájékoztatást a következő időszak lépéseiről.
A helyzet rendkívül súlyos. Amik itt elhangzottak elsősorban a Sportkórház részéről, de a Magyar Olimpiai Bizottság részéről is, az - azt gondolom - tarthatatlan. Tehát kérjük azt, hogy a következő bizottsági ülésre maga a miniszter jöjjön el, és tájékoztassunk bennünket az azonnali lépésekről, amelyeket megvalósítani kíván annak érdekében, hogy az olimpiai felkészülés megfelelő színvonalú sportszakmai háttérrel, megfelelő színvonalon biztosított legyen. Ez legyen egy első kör.
A másodikban nem teszek javaslatot, azt én rögzítettem, szerintem arról külön határozatot nem kell hozni, ezt előkészítjük a következő bizottsági ülésen.
Aki ezzel a határozati javaslattal, amelyet megfogalmaztam, egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ellenvélemény, tartózkodás nem volt.
Megkérem a főosztályvezető asszonyt is, hogy a miniszter urat haladéktalanul tájékoztassa. Természetesen a bizottsági ülés után én hivatalosan levélben el fogom küldeni neki, hogy időben fel tudjon készülni.
Köszönöm szépen a minisztériumok képviselőinek, a Sportkórház képviselőjének, hogy jelen voltak, illetve a Magyar Olimpiai Bizottság alelnökének és elnökségi tagjainak a részvételt.
Tájékoztató a Nemzeti Sportstratégia cselekvési tervének időarányos végrehajtásáról
Áttérünk a következő napirendi pontunkra: tájékoztató a Nemzeti Sportstratégia cselekvési tervének időarányos végrehajtásáról. Az előterjesztő az Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkársága. Török Ottó szakállamtitkár úr, illetve nálam felírva Bardóczy Gábor főosztályvezető-helyettes úr szerepel. (Közbeszólás: De Lukács Zsuzsa...) Nagy örömmel látjuk, mert a sportszakmai vonalon úgyis túlsúlyban vannak a férfiak alapvetően.
LUKÁCS ZSUZSANNA (Önkormányzati Minisztérium): Ennek ellenére a jelenlegi napirendi pontot Bardóczy Gábor fogja előterjeszteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főosztályvezető-helyettes úr, amennyiben szóbeli kiegészítése van, kérem, azt most tegye meg!
Bardóczy Gábor (ÖM) szóbeli kiegészítése
BARDÓCZY GÁBOR (Önkormányzati Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Két apró kiegészítéssel szeretnék élni a cselekvési program jelenlegi beszámolójakor.
Legutoljára, ha jól emlékszem, 2008 decemberében beszélgettünk a sportstratégia megvalósításáról, illetve a cselekvési program aktuális állásáról. Akkor is elmondtuk, akkor még, azt hiszem, a költségvetési vita keretében esett szó arról, hogy mekkora források, hogyan állnak rendelkezésre a cselekvési program megvalósítására. Gyorsan végeztünk a főnökasszonyommal egy számítást ezzel kapcsolatosan, bár az anyagban is szerepel konkrétan. A 2008. évben közel 1,6 milliárd forint állt rendelkezésre a cselekvési program programelemeinek megvalósítására, a 2008-as feladatok ellátására, a 2009. évben az első és a második, a januári, illetve márciusi zárolások következtében mintegy 600 millió forint értékben csökkent a cselekvési programra költhető költségvetésünk, így nagyságrendileg egymilliárd forint az, amit a 2009-es feladatok ellátására tudunk fordítani.
A második kiegészítés, amellyel szeretnék élni, az, hogy jelenleg zajlik a 2008-ban lezárult programok értékelése, illetve a 2009-es feladatok folytatása, és ezzel párhuzamosan már megkezdtük a 2010-11. évi cselekvési program kidolgozását, hiszen a sportstratégia, az országgyűlési határozat azt írja elő számunkra, hogy kétévente cselekvési programot kell kidolgoznunk.
Éppen ezért szeretnénk kérni akár a bizottság támogatását is abban, hogy a nemzeti ifjúsági, illetve a nemzeti idősügyi stratégia hamarosan a parlament elé kerül, és abból az anyagból látszódik, hogy 2009 decemberére a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnak ugyanúgy cselekvési programot kell kidolgozni. A nemzeti idősügyi és a nemzeti ifjúsági stratégia mind a kettő egy új dokumentum - ugye, a Nemzeti Sportstratégiával párhuzamosan kellett volna zajlania ezeknek a kidolgozásának és a megvalósításában való részvételnek is -, de épp a minap, tegnap éjszaka többek között olvastam és fejeztem be a nemzeti idősügyi stratégia tervezetét, és ha rákeresünk, akkor sokszor szerepel a sport szó benne, viszont tartalom tekintetében abszolút nem is hivatkoznak a Nemzeti Sportstratégia dokumentumára. Ez a két dokumentum hamarosan a parlament elé kerül, éppen ezért szeretném kérni a tisztelt bizottságot is, segítsen nekünk abban, hogy a cselekvési programok kidolgozása párhuzamosan zajlódjon, és hogy összehangoltan tudjuk dolgozni. Hiszen a forrásaink a 2010-es évben sem valószínű, hogy sokkal magasabbak lesznek az ez évinél, viszont ha a tárcákkal ténylegesen eredményt tudunk elérni mind a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnál, mind pedig a népegészségügyi program keretében, akkor jelentős lépéseket tehetünk a cselekvési programban, pontosabban a sportstratégiában foglaltak megvalósítása felé.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is a szóbeli kiegészítést. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy az anyaggal kapcsolatban van-e kérdésük.
Mohácsi József képviselő úr, öné a szó.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretnék kérdezni, bár két gondolatra, amit szerettem volna felvetni kaptunk választ.
Az idén jó néhány elmaradt program volt, amelyek korábban nyilván sikeresek voltak. Milyen esély van arra, hogy folytassuk ezeket a szakállamtitkárság véleménye szerint?
A fejlesztési tervhez kapcsolódóan a cselekvési program megvalósítása érdekében pedig már kaptunk választ, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés? (Nincs jelzés.)
Nekem is lenne kérdésem. Ma már szóba került, ami már a kiírás pillanatában is izgalmakat keltett a bizottságban a strandsportágak infrastrukturális fejlesztése. Itt elvileg egy 2011-ig tartó fejlesztési program került akkor elfogadásra. A kérdésem az, hogy ennek lesz-e folytatása. A tavalyi évben 96 millió forint került erre elköltésre. Egyrészt, miután most már lezárult a szerződéskötési időszak április végéig, tudjuk-e konkrétan, hogy milyen típusú beruházások valósultak meg a 64 nyertes pályázatból, nyilván nem tételesen, de ha nagyságrendileg egy tájékoztatást kaphatnék arról, hogy nagyjából mik valósultak meg ennek a programnak a keretében, az fontos lenne.
A másik a Varázskapu multifunkcionális létesítmények megvalósítása. 2008 augusztusában elkészült ez a látványterv, illetve tanulmányterv, és ahogy az anyag is fogalmaz, jelenleg tizenegy önkormányzattal tárgyalnak, ott van folyamatban projektvázlat kidolgozása. Ez mitől tizenegy? Az államtitkárság generálta-e, az önkormányzatok jelentkeztek be, és egyáltalán milyen érdeklődésre számítanak a későbbiekben? Ez izgalmas lenne.
Illetve nyilván ehhez kapcsolódva, mert arról is szól az anyag, hogy esetleges európai uniós források bevonásra kerülhetnek ennek a megvalósítására, abban történt-e konkrét egyeztetés mondjuk a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel, hogy ez milyen formában és milyen keretben készülhet el?
A harmadik kérdésem, ami korábban többször már szóba került, az a Puskás Stadion kontra MLSZ Stadion - történt-e azóta valami fejlemény. A Puskás Stadion ügyében a Pénzügyminisztérium jelezte, hogy nincs idén erre kerete és forrása, hogy az előkészületek megtörténjenek, viszont, ha az államtitkárságnak van információja arról - mert úgy tudom, hogy szakállamtitkár úr levelet írt ez ügyben, vagy legalábbis egy egyeztetést kezdeményezett -, tudjuk-e, hogy az MLSZ most mit akar. Ott is már több helyszín szóba került, többféle forgatókönyv: Fehér út, Vasas pálya, most már legutóbb a Fradi pályával kapcsolatban is hallottam mindenféle feltételezéseket - van-e erről valamilyen konkrét információ.
Amennyiben további kérdés nincs, akkor kérem, hogy főosztályvezető-helyettes úr adja meg a szükséges válaszokat.
Bardóczy Gábor (ÖM) válaszadása
BARDÓCZY GÁBOR (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen. Az elmaradt programok folytatásával kapcsolatosan természetesen látjuk mi is, hogy a kistérségi szabadidős programok, beleértve itt a táborozási programot, a kistérségi komplex szabadidős sportprogramot, a szenior programot, ami különösen sikeres volt, vagy a "Tárt kapus" programot is, nagyon nagy szükség lenne a folytatására, továbbvitelére. Mindenképpen alapvetően az MLSZ a 2011-es '12-es cselekvési programban, vagy a '2010-'11-es cselekvési program keretében mindent el fog követni annak érdekében, hogy ezt folytatni tudja, de azért, ismervén ennek a szokásos menetét, ebben szükség lesz a bizottság segítségére is, hogy ezek a programok visszaépüljenek.
Nagyon fontos a kistérségi diáksport programnak a folytatása. A 2009. évben még biztosított volt ennek a finanszírozása, de a 2010. évben terveink szerint a diáksportot egy más dimenzióba próbáljuk emelni és ezért is dolgozunk a Diáksport Szövetséggel és az UPI-val is közösen, hogy kicsit átalakítsuk és áttekintsük a dolgokat - de a kistérségi diáksport programnak a folytatása nagyon indokolt lenne.
Mohácsi képviselő úrnak elfelejtettem az előző kérdésére válaszolni, hiszen nagyjából 80-90 ezer gyereknek a mozgásához, programjaihoz járultunk hozzá, ami azért óriási és ez még egy kisebb támogatási összeg volt, mint amit ebben az évben sikerült a Magyar Diáksport Szövetséggel kötni.
A strandsportágak infrastrukturális fejlesztése 2011-ig azért tart, mert egyszeri támogatást nyújtottunk 64 pálya megépítéséhez. 63 pálya megépítése zárult le április 30-val, a szerződéskötés történt meg április 30-val. Ebből nagyságrendileg - nem tudok pontos számadatot mondani azzal kapcsolatosan, hogy mennyi a kézilabda nagyságú pálya, mennyi a strandröplabda pálya, de elnök úrnak a kérdésére válaszolva, ezt akár a holnapi napon át tudjuk küldeni, mert a megfelelő táblázat megvan, csak fejből nem emlékszem rá. 2011-ig azért van, mert három éven keresztül ennek a műszaki fenntartását a partnereknek biztosítani kell. Indokolt lenne szintén a folytatása, hiszen több mint 200 milliós igény érkezett be ennek a pályázatnak a megvalósítására, illetve a 200 milliós igényre 180-valahány milliós igény érkezett be a pályázatra a későbbiek folyamán is.
A Varázskapu programmal kapcsolatosan. Már a múltkori Sport- és turisztikai bizottsági ülésen is szóba került, hoztunk magunkkal egy prospektust a bizottság tagjainak -, ez egy összetett dolog. Amikor elkezdtük kidolgozni, az volt a célunk ezzel kapcsolatosan, hogy egy fenntartható létesítményt tervezzünk meg, hiszen a legnagyobb probléma a jelenlegi magyarországi létesítményekkel, hogy nem tudják fenntartani az üzemeltetők és a legfőbb célunk az volt, hogy olyan pénzügyi számításokat végezzünk, és olyan konstrukciókat dolgozzunk ki, amivel állami támogatás nélkül is fenntartható létesítményeket tudjunk a későbbiekben építeni, átadni. Igazából a látványterv és a hatástanulmány elkészült - mint ahogy azt a múltkori ülésen is említettük -, tájékoztattuk erről a megyei jogú városokat, a regionális ügynökségeket, és ha jól emlékszem 17 érdeklődő volt első körben és 11 volt az, aki konkrétan érdeklődött a tekintetben, hogy ennek a megvalósítása hogyan történhet meg, illetve, hogy szeretnének szorosabb együttműködést kialakítani a Sport Szakállamtitkársággal.
Az Új Magyarország fejlesztési tervnek a bevonása elkerülhetetlen. Ennek a projektnek a megvalósításához nem a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel, hanem a Nemzeti Fejlesztési Gazdasági Minisztériummal tárgyaltunk, az akkori Gyenesei miniszter úr levelet írt Bajnai Gordonnak, akkor még miniszter úrnak, amelyben kérte a támogatását. A miniszterelnök úr akkori válaszában azt mondta, hogy arra nem lát lehetőséget, hogy önálló kiemelt projektként valósítsuk meg a Varázskapu funkcionális létesítményeket, viszont abban lát lehetőséget, hogy a regionális fejlesztési ügynökségekkel letárgyalva a városrehabilitációs programok tekintetében valósíthassuk meg ezeket a programokat. Elkezdtük felvenni a kapcsolatot a regionális fejlesztési ügynökségekkel, ez még a jövő kérdése, hogy hogyan tudjuk beépíteni és mely városokban, hiszen van olyan konkrét város, aki nemcsak a telket, hanem konkrét forrást is tudna hozzácsatolni, hogy megvalósuljon ez a program; ehhez még további egyeztetések szükségesek és mindenképpen uniós pályázati forrásbevonás szükséges ahhoz, hogy megvalósulhasson a program.
A Puskás-MLSZ Stadion ügyében pedig szakállamtitkár úr jelezte, hogy ő kíván kiegészítést tenni.
Török Ottó szakállamtitkár (ÖM) kiegészítése
TÖRÖK OTTÓ szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szokásomhoz híven az elmúlt időszaknak megfelelően a Puskás Stadion kérdéskörében próbálok tájékoztatást adni. Rögtön jelezném a médiának, hogy azt szeretném, ha a szavak összefüggéseiben megfelelőképpen jelennének meg, tehát a Puskás-fejlesztés egyébként nem áll le.
Az MLSZ vonatkozásában írtam Kisteleki elnök úrnak egy tájékoztató levelet, amiben jeleztem a PM-nek az állásfoglalását a Fehér-úti fejlesztéssel kapcsolatban. Kisteleki elnök úrnak a legutóbbi nyilatkozata és a vele folytatott egyeztetés alapján egyelőre nem tűnik úgy, hogy a Labdarúgó Aréna fejlesztés elindul, tekintettel a jelenlegi gazdasági környezetre. Nem különösebben alkalmas - az ő véleménye szerint sem - most a környezet arra, hogy stadionfejlesztés valósuljon meg, viszont arra kapott felkérést a Szakállamtitkárság, illetve a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet, hogy vizsgáljuk meg annak a lehetőségét, hogy a Puskás Ferenc Stadion kapacitásbővítését el tudjuk-e végezni, hozzávetőlegesen egy 40-50 férőhellyel fel tudjuk-e bővíteni a stadiont.
Amennyiben ez az UEFA előírásainak megfelelő módon történik, akkor az MLSZ hajlandó arra, hogy közösen az intézménnyel egyébként kötelezettséget is vállal a fejlesztési költségeket illetően, másodsorban pedig nyilván az ő érdeke is azt kívánja, hogy a jövőbeni mérkőzések, mondjuk egy 3-éves időtartamot jelölt meg körülbelül az elnök úr, hogy az, ami alkalmas arra, hogy ebben az MLSZ is operatívan részt vegyen. A NUSI megtette a szükséges felméréseket, a jelen állás szerint ez a 45 ezer férőhely reális elképzelésnek tűnik. Jelenleg tételes műszaki beárazott költségvetést készítenek az intézménynek a szakemberei, amit egyébként már azt gondolom, hogy a jövő heti, ha a jövő héten van bizottsági ülés, akkor arra tudunk egyébként erre egy bekerülési költséget már mondani. Jelenleg ez a helyzet az aréna és a Puskás Stadion összefüggésében. Még egy dolog, hogy ennek a férőhelybővítésnek augusztus hónapra el kell készülnie.
ELNÖK: Köszönjük szépen.
Egy gyors kérdésem lenne még főosztályvezető-helyettes úrhoz, hogy végül is mikor indulhat el az első projekt: a Varázskapu-projekt, tehát ezek az egyeztetések hogy zárulnak le, mennyi az előkészítési idő, tehát reális esély van-e arra, hogy mondjuk 2010-ben az első ilyen típusú beruházás elinduljon.
BARDÓCZY GÁBOR (Önkormányzati Minisztérium): Annyit tudok mondani ezzel kapcsolatosan, hogy nekünk minden megfelelő dokumentum rendelkezésre áll ahhoz, hogy elő tudjuk adni az egésznek a megvalósíthatóságát, illetve a leendő partnereknek át tudjuk nyújtani azokat a szükséges dokumentumokat, amivel ők meg tudják kezdeni a munkát. 2009-ben a maradvány-visszahagyás függvényében még további segítséget szeretnénk nyújtani a leendő partnereknek és akkor reális cél lehet az, hogy 2010-ben, reményeink szerint akár egy, akár több is elindulhasson.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, esetleg vélemény a képviselőtársaim részéről? (Nincs jelzés.)
Egy rövid véleményt mondanék, még mielőtt a vitát lezárjuk. Látszik az előterjesztésből is, hogy az egyik leggyengébb terület ma a létesítményfejlesztés, az ezzel összefüggő feladatok, aminek nyilvánvaló oka a költségvetési helyzet. Az elég szomorú volt számunkra, hogy a kétszeri zárolásnak is az egyik legnagyobb vesztese éppen a sportterület lett, hiszen ha a számokat nézem, nagyjából hatmilliárd forint az, amit a minisztériumtól elvontak, és ennek egynegyede, másfél milliárd az, ami konkrétan a sport szakállamtitkárságot érinti. Ebből pedig egyenesen következik, hogy sajnos számos program el kellett hogy maradjon, illetve a felújítási, fejlesztési feladatok töredék szintjén tudnak teljesülni az igényekhez képest. Ez nagyon hátrányos és nagyon szomorú dolog, mert ha látjuk azt, hogy milyen állapotban vannak ezek a létesítmények, akkor azt gondolom, hogy ennek nagyon sokszorosára volna szükség ma, hogy pályázati formában az önkormányzatok, illetve a sportlétesítményt üzemeltető társaságok hozzájuthassanak.
Az is probléma, hogy a forráselvonás miatt egy csomó program félbeszakadt, elmaradt. Már többször is megfogalmaztam, hogy szerintem az a legrosszabb dolog, amikor nekiindulunk egy programnak, főleg egy olyan programnak, amelyet több éven keresztül szeretnénk vinni, aztán az első év után megszűnik. Egy csomó olyan önkormányzati szervezet van, amely még nem rendelkezik konkrét tervekkel, elképzelésekkel, de amikor meglát egy induló programot, akkor megfontolja, hogy ehhez érdemes-e csatlakozni, előkészíti, a saját döntéshozatali mechanizmusán keresztülviszi az előkészítés folyamatát, aztán utána szeretne csatlakozni, és mire eljut odáig, hogy csatlakozna, addigra a program megszűnik. Tudom azt, hogy miután eleve is két-három évre lettek tervezve ezek a programok, menet közben a pénzügyi megszorítások azok, amik miatt ezek leálltak, de ahogy ezt főosztályvezető-helyettes úr is elmondta, ez nem túl szerencsés dolog. Ráadásul több program, különösen a kistérségi programok is például nagyon sikeresek voltak, nagyon nagy igény volt rájuk, és nagyon nagy tömegeket tudtak megmozgatni. Ezen a téren sokkal hatékonyabbnak kellene lennünk. Talán megint az van, amiről beszéltünk, az érdekérvényesítés. A kormányzaton belüli érdekérvényesítés, amikor ilyen megszorításokkal találkozik az ember, mindig kulcskérdés.
Nekem lenne egy javaslatom, amelyet a szakállamtitkárság megfontolhatna. Van egy nagyon sikeres - most már azt mondom, hogy sikeres - rendszer, amely a turizmus területén működik, ezek a különböző kampányévek. A Magyar Turizmus Zrt., amely a nemzeti és a nemzetközi marketingtevékenységet végzi, minden évben egy-egy külön területet meghatároz magának, és akkor arra az átlagosnál jóval nagyobb forrásokat összpontosít, illetve más társtárcákkal közös programokat indít. A legutóbbi ilyen a kulturális turizmus területe volt, ahol egy nagyon sikeres együttműködés volt, ha jól emlékszem, a kulturális minisztériummal és nyilván az Önkormányzati Minisztériummal közösen tudott olyan programokat kidolgozni, amelynek nagyon nagy... Volt a reneszánsz év, most a kulturális turizmus éve, aztán ennek a folytatása, tehát három évig nagyon komoly forrásokat összpontosítanak a kulturális turizmus területére. Lehet, hogy érdemes lenne itt is ezzel foglalkozni, nyilván amennyiben ehhez plusz forrásokat lehetne bevonni, és talán ezzel nagyobb motivációt adni a társtárcáknak. Talán ez az Egészségügyi Minisztériumnak, az oktatási minisztériumnak felkelthetné az érdeklődését, és valami nagyobb PR-t is lehetne egy-egy ilyen akció mögé állítani. Nyilván az idei költségvetési keretek erre már nem adottak, de esetleg a jövő évre nézve elő lehetne készíteni egy ilyet, épp mondjuk a diáksport területén, amely a bizottságban is több alkalommal elhangzott.
Összességében köszönöm az előterjesztőnek az alapos anyagot, amelyet megküldött. Nyilvánvalóan a hiba nem az előterjesztő készülékében van, ezen segíteni a legjobb szándékkal sem tudnak. Köszönöm szépen a részvételt és az előkészítést. Lezárjuk az 5. napirendi pontunkat.
A kérdésem az, hogy az egyebek között van-e valakinek felvetése, észrevétele? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, én még egy döntést kérnék a bizottság tagjaitól.
Páva Zoltán képviselő úr és társai önálló indítványával kapcsolatban lehetőségünk nyílik arra, hogy bizottsági előadót állítsunk a parlament vitájára. Én szeretném ezt elvállalni, és el is mondanám egyből ezeket a javaslatokat, amelyeket az államtitkárság megfogalmazott, a garanciális elemeket, amelyeknek a beépítésére a későbbiekben sor kerülhet.
Amennyiben a bizottság tagjai egyetértenek azzal, hogy én előadóként szerepeljek, kérem, kézfeltartással jelezzék. (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény, tartózkodás nem volt.
Amennyiben az egyebek között más nincs, akkor egy szolgálati közleményt jelentenék még be önöknek. A bizottsági ülés lezárását követően egy gyors létesítménybejárást tartunk, megnézzük az objektumokat, pályákat, hogy milyen állapotban vannak, az után egy ebéd következik, amelyre a vendéglátóink invitálnak bennünket. Azt szeretném kérni a szakállamtitkárság dolgozóitól, hogy ne fogják vissza magukat, nyugodtan fogyasszanak bőséggel (Derültség.), a bizottság tagjait viszont önmérsékeltre hívom fel, mert utána a következő pont körülbelül fél kettőtől egy futballmérkőzés, ahol a bizottság tagjai, szakértői az államtitkárság kollegáival csapnak össze. Az emlékeimet felidézve ez a harmadik mérkőzés, amely viszonylag gyors egymásutánban sorra került közöttünk. Tatán volt az első, amely 3:3-as döntetlennel ért véget, a Puskás Stadionban nyertünk 5:4-re, a harmadik mérkőzés pedig ma lesz.
A bizottsági ülést bezárom, és mindenkinek további szép napot és sikeres mérkőzést kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 46 perc)
|
Bánki Erik |
Jegyzőkönyvvezetők: Turkovics Istvánné és Takács Aliz