STB-15/2009.
(STB-86/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2009. június 23-án, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház III. számú tárgyalójában
megtartott üléséről
Helyettesítési megbízást adott *
Hozzászólások az elnök bevezetőjéhez *
Pál Béla ügyrendi indítványa *
Döntés az ügyrendi indítványról *
Páva Zoltán napirend-módosítási javaslata *
A napirend és a napirend-módosítás elfogadása *
Az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény módosításáról szóló önálló indítványhoz benyújtott módosító indítvány megtárgyalása *
Páva Zoltán szóbeli kiegészítése *
Döntés bizottsági módosító indítvány benyújtásáról *
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter meghallgatása *
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter szóbeli kiegészítése *
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai *
További kérdések és válaszok *
Elnököl:Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Pál Béla (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Koscsó Lajos (MSZP)
Nagy Imre (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Hadházy Sándor (Fidesz)
Lasztovicza Jenő (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Dr. Gyenesei István (független)
Lengyel Zoltán (független)
Helyettesítési megbízást adott
Mohácsi József (MSZP) dr. Horváth Klárának (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP) Pál Bélának (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP) Nagy Imrének - megérkezéséig
Tóth József (MSZP) Koscsó Lajosnak (MSZP)
Szijjártó Péter (Fidesz) Bánki Eriknek (Fidesz)
Becsó Zsolt (Fidesz) Hadházy Sándornak (Fidesz) - megérkezéséig
Kovács Ferenc (Fidesz) Lasztovicza Jenőnek (Fidesz)
Lengyel Zoltán (független) dr. Gyenesei Istvánnak (független) - megérkezéséig
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 13 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Sport- és turisztikai bizottság mai ülésén.
Mai bizottsági ülésünknek elviekben négy napirendje lett volna, miniszteri meghallgatással kezdtünk volna most, 10 órakor, amelyen Varga Zoltán önkormányzati miniszter adott volna számot arról a bizottságnak, hogy az elmúlt időszakban mennyire sikerült elmélyülnie a sport és a turisztikai szakterületen. Mindannyian emlékezünk még rá nyilvánvalóan, hogy amikor a kinevezés előtti bizottsági meghallgatás volt, akkor mintegy öt percben foglalta össze azt, hogy körülbelül mit gondol erről a két, véleményem szerint meglehetősen fajsúlyos területről. Ott, akkor tett egy utalást arra, hogy amikor sikerül mélyebben is megismernie a két szakterület rejtelmeit, akkor visszajön a bizottság elé, és számot ad arról, hogy igazából mit szeretne a következő időszakban megvalósítani miniszterként ezen a területen.
Tegnap mindenféle kóbor hírek terjengtek már a Parlamentben arról, hogy a miniszter nem jön a mai meghallgatásra. Megkértem Bárdossy Tamás kollégámat, hogy hivatalos álláspontot kérjen a minisztériumból; a hivatalos álláspont szerint nem változott az eredeti elképzelés, miszerint ugye ma itt miniszteri meghallgatást tudunk tartani. Ma, 9 óra 25 perckor hívta fel a kollégámat a miniszter úr titkárságáról valaki, és jelezte, hogy a miniszter úrnak egyéb halaszthatatlan közfeladata van, ami annyira fontos és annyira sürgős, hogy a parlament Sport- és turisztikai bizottságának ülésén nem tud megjelenni.
Ha körbenézünk a teremben, akkor jól látható, hogy sok szakmai szervezet képviselője, újságírók, sportszövetségi vezetők jöttek el ma azért, hogy meghallgassák a minisztert, érthető módon, hiszen nagyon fontos is, hogy mindenki első kézből tájékozódhasson arról, hogy maga a miniszter mit tervez a későbbiek során.
Nos, azt kell mondjam, hogy a miniszter ismét megfutamodott. Érdekes módon háromnegyed 10-kor lent a vitrinavatón még itt volt, ahol PR-, sajtófotó és egyéb marketinglehetőségek mutatkoztak, de úgy gondolta, hogy a bizottság ülése már annyira nem fontos, hogy ezen részt vegyen, amit én egyébként a magam részéről, mint ennek a bizottságnak az elnöke, mélységesen felháborítónak és elfogadhatatlannak tartok. Lehet bármilyen problémája a miniszternek, valóban adótörvényekről szavazott tegnap a parlament, az adójogszabályok összefésülése, a jogszabályrendszer egyeztetése nyilvánvalóan fontos feladat lehet, de azt gondolom, legalább olyan fontos feladat az, hogy a parlamenti bizottság előtt megjelenjen. Ugyanis körülbelül két hónapja folyik az egyeztetés, több időpontot adtunk, több alkalommal mondta le a miniszter, most úgy tűnt, hogy végleg meg tudunk állapodni ebben az időpontban.
Azt gondolom, hogy ez a parlament bizottságának tekintélyét súlyosan csorbító, és velünk szemben kifejezetten tiszteletlen magatartás, amit a miniszter tanúsított, úgyhogy én a bizottság elnökeként ezt visszautasítom, még a mai napon Szili Katalinhoz, a Ház elnökéhez fordulok levélben, és megkérem, járjon el annak érdekében, hogy a parlament és a parlament szakbizottságainak tekintélyét meg tudjuk őrizni. Az, hogy kormányválság van, az, hogy problémák vannak a kisebbségi kormányzáson belül, legyen az MSZP belügye, de a bizottság ebből ne érezzen semmit, oldja meg a miniszter, vannak államtitkárai, van apparátusa, mindenki képes arra, hogy a szakmai egyeztetéseket lefolytassa, amiről őt majd nyilvánvalóan tájékoztatják.
Így viszont az a helyzet, hogy van még egy 2. napirendünk, a diáksport helyzetéről szóló tájékoztató, Székely Tamás miniszter úr viszont 13 órára jelezte, hogy a bizottság előtt meg tud jelenni, ezért is lett így időzítve ez a mai ülés, hogy beleférjen a miniszteri meghallgatás, és meg tudjuk tárgyalni a diáksport helyzetéről szóló beszámolót. Ezzel kapcsolatban szintén el kell mondjam, hogy a mai nap reggelén, kézben hozta az előterjesztést az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviselője, tehát képviselőtársaimnak, így magamnak sem volt lehetőségünk sem arra eddig, hogy betekintést nyerjünk ebbe az anyagba, tehát érdemben nyilvánvalóan nem tudjuk tárgyalni ezt a napirendi pontot sem. Az Önkormányzati Minisztérium álláspontját ismerjük, hiszen nemrégen Dunavarsányban tárgyaltunk erről a kérdésről, viszont az Oktatási és Kulturális Minisztérium anyagát tanulmányoznunk kell. Képviselőtársaimmal előzetesen konzultáltam, érdemben nem tudunk erről a napirendről sem tárgyalni a mai napon.
Ezért az a javaslatom, hogy a bizottsági ülést rekesszük be, és 13 órakor folytassuk ülésünket Székely Tamás egészségügyi miniszter úr meghallgatásával.
Pál Béla alelnök úr kért szót. Öné a szó, alelnök úr!
Hozzászólások az elnök bevezetőjéhez
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Azokra az ellenzéki szófordulatokra, hogy van-e kormányválság, vagy milyen gondokkal küszködik a kisebbségi kormányzás, nem reagálnék, mert ez része az ellenzéki retorikának. Nincsen kormányválság, és nem küszködik semmiféle problémával jelenleg a kisebbségi kormányzás, az adótörvényekről való szavazás egységes szerkezetbe foglalása történik. Azt gondolom, hogy miniszter úrnak oda kellett elmennie, ezt a bizottságnak is tolerálnia kell, hiszen olyan jelentős döntések születtek a tegnapi nap során, amelyeket a jövő heti parlamenti ülésen szentesíthetünk, amelyek jelentős mértékben érintik a turisztika és a sport területét is.
Azt gondolom, hogy mivel az elmúlt időszakban volt alkalmunk meghallgatni sport szakállamtitkár asszonyt, korábban turisztikai szakállamtitkár urat, és a Magyar Turizmus Zrt. vezérigazgatóját is, nyilván ezekhez a meghallgatásokhoz képest új elképzeléssel nem hiszem, hogy miniszter úr előállt volna, hiszen ő a szakmai apparátusra támaszkodva végzi a munkáját. Azonban biztos vagyok abban, hogy egy későbbi időpontban, akár ősszel lehetőség lesz arra, hogy tőle is halljuk összefoglalóan azokat az elképzeléseket, amelyeket a bizottság már megkapott a sport és turisztikai szakterületről, valamint a Magyar Turizmus Zrt. részéről egyaránt.
Az 13 órakor kezdődő bizottsági üléssel kapcsolatban szeretném megkérni elnök urat arra, mivel ezt előtte nem jelezte nekünk előzetesen - lehet, hogy az ellenzéki oldalnak igen, de nekünk nem, és az 13 óra már ebéd utáni bizottsági ülést és időpontot jelent, amelyre egyikünk sem készült -, hogy lehetőleg a következő időszakban kapjunk jelzést arra vonatkozóan, hogy mettől meddig tervezzük a bizottság ülését, főleg akkor, ha az ebéd utánra tevődik. Minekutána ez egy délelőtti bizottsági ülés volt, minden képviselőtársam joggal számított arra, hogy ez fél 1-1-re befejeződik, így kérjük azt, hogy ez lehetőleg egy másik időpontban kerüljön sorra, mert délutánra már jelentős közfeladatai ellátása miatt mindannyiunk programot tervezett magának. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Azt gondolom, hogy a magyar sportegészségügy helyzete, az a válság, amelyben maga a Sportkórház és a teljes sportegészségügyi rendszer van, megköveteli azt, hogy mi a mai napon tárgyaljunk róla, miután - még egyszer mondom -, ez is hónapok óta történt egyeztetés eredménye, és a bizottsági ülések várható időtartamát előre szoktuk jelezni, alelnök úr. Bárdossy Tamás kollégám mondja, hogy ez most nem történt meg, ezért elnézést kérünk ez alkalommal. Miután Varga Zoltán jelezte, hogy neki csak a 10 óra jó, Székely Tamás pedig jelezte, hogy neki csak a 13 óra jó, és egy miniszteri meghallgatás időtartama, plusz a diáksport helyzetéről szóló tájékoztató várhatóan nagyjából háromórányi időtartamot kitölt, ezért gondoltam, hogy így lehet összehozni ezt a mai napirendet.
Arra kérem az MSZP képviselőit, hogy a magyar sportegészségügy súlyos helyzetére és miniszter úr időbeosztására való tekintettel mindenképpen oldják meg azt, hogy néhányan részt tudjanak venni ezen a bizottsági ülésen. Én ezt a javaslatot nem támogatom; ha ügyrendi az indítvány, akkor erről természetesen szavazni kell, azonban ebben az esetben arra kérem, hogy ügyrendi javaslatként vezesse ezt elő a napirend elfogadása során.
Gyenesei képviselő úr kért szót.
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Egyetértve azzal, hogy a sportegészségügy ma a sportágazat egyik legfontosabb része, ami mindenképpen megérdemel egy bizottsági tárgyalást, miniszteri beszámolót, tájékoztatást, ezért én fontosnak tartom, hogy erre minél előbb sor kerüljön.
Arra kérem elnök urat, hogy az elhangzottak ismeretében csináljunk egy kontrollt, hogy ki az, aki 13 órakor ezen a bizottsági ülésen részt tud és részt kíván venni, már csak azért is, hogy ne érjen bennünket ott váratlan meglepetés. A magam részéről jelzem, hogy részt tudok venni, mert tartom annyira fontosnak ezt a kérdést, hogy átalakítom a délutánra tervezett programomat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a megértését, képviselő úr. Világosi Gábor képviselő úr kért szót. (Páva Zoltán az ülésterembe érkezik.)
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm. Én is azt javasolnám, hogy tegyük vissza a falra a jatagánokat, az érdemi javaslatom pedig megegyezik Gyenesei képviselő úréval, hogy nézzük meg, hogy ki tud részt venni 13 órakor az ülésen. Egyrészt természetesen a miniszter urat se hozhatjuk olyan helyzetbe, hogy itt ketten vagy hárman vagyunk jelen, ugyanakkor persze megértem a képviselőtársaimat is, akiknek délután már olyan feladatuk van, amit nem tudnak lemondani. Én is azt javasolnám, hogy tegyünk egy próbát, hogy ki az, aki itt tud lenni 13 órakor, és ha méltón meg tudjuk tartani az ülést, akkor tartsuk meg, mert azt hiszem, hogy a nyári szünetre és egyebekre tekintettel valóban jó lenne, ha a sportegészségügyről szót tudna ejteni a bizottság. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Pál Béla alelnök úr kért szót. Öné a szó.
PÁL BÉLA (MSZP): Hadd kérjek szót még a szavazás előtt, csak a dolgok tisztázása miatt, amit az előbb elnök úr le is folytatott a munkatársával. Nem a sportegészségügy fontosságáról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hanem arról, hogy az a gyakorlat, hogy általában mindig kapunk tájékoztatást arról, hogy mettől meddig tart a bizottság ülése, és ha már délutáni bizottsági ülésről van szó, akkor egy jelzést kapjunk, hogy délután lesz bizottsági ülés. Ez most nem történt meg, mint ahogy Bárdossy Tamás munkatárs úr az előbb jelezte - elnök úr is úgy tudta, hogy megtörtént, ez volt közöttünk a vita, csak szeretném jelezni -, ezért volt az, hogy képviselőtársaim közül jó néhányan délutánra más programot szerveztünk. Ennyit a pontosítás kedvéért. Egyébként annak nem vagyok ellene, természetesen szavazzunk arról, hogy délután 13 órára ki tud visszajönni a bizottság ülésére, de arra szeretném felkérni a munkatárs urat is, hogy máskor az legyen a gyakorlat, hogy kapjunk előtte jelzést, hogy hány órakor kezdődik a bizottság ülése és meddig tart, nem úgy, hogy most egy vita során kell tisztáznunk ezt elnök úrral. Köszönöm.
ELNÖK: Lasztovicza Jenő képviselő úr kért szót.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, hogy itt sokan tévedésben vannak, amikor a bizottsági ülések időpontjáról beszélünk. Nagyon jól tudjuk - én tizenegy éve vagyok a parlament tagja, és azóta ennek a bizottságnak is a tagja -, hogy vannak olyan előterjesztések vagy olyan meghallgatások, amiről az ember először azt gondolná, hogy negyed óra alatt végzünk, és akkor simán lemegy az ügy, és közben kiderül, hogy olyan képviselői kérdések és vélemények hangzanak el, hogy másfél-két óra lesz belőle. Borzasztó nehéz belőni egy ilyen típusú időpontot ebben a szerkezetben, főleg egy miniszteri meghallgatásnál. Nem nagyon emlékszem arra, hogy a miniszteri meghallgatások egy óránál rövidebbek lettek volna, inkább másfél-két-két és fél órás is volt néha, mert olyan kérdések merültek fel. Nem értem alelnök úrnak ezt a véleményét, amikor tizenegy éve együtt vagyunk ebben a bizottságban, és ő is nagyon jól tudja, hogy kiszámíthatatlanok a dolgok.
Azt javaslom, amit elnök úr is, hogy 13 órakor a bizottság hallgassa meg Székely Tamás urat. Nemcsak a sportról van szó, ha az egészségügyről beszélünk, nemcsak a sportegészségügyről, hanem a magyar társadalom egészségügyi állapotáról, különös tekintettel arra, hogy ha megnézzük, hogy a gyerekeink, az unokáink milyen rossz állapotban vannak, szerintem nekünk arra kellene készülnünk, hogy a közeljövőben milyen programokat kellene elindítani az egészségügyben a sporttal közösen is, ami a fiataljaink egészségi állapotát nagymértékben javítja. (Becsó Zsolt az ülésterembe érkezik.) Abszolút nem értem alelnök úrnak azt az indítványát, amit javasolt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Csak a tisztánlátás kedvéért megjegyzem, hogy nem két bizottsági ülésről volt szó a legelején sem, hanem egy olyan bizottsági ülésről, amely 10 órakor kezdődik, és várhatóan 14 óráig, 14.30-ig tart. A két bizottsági ülés csak azért alakult ki most, miután Varga Zoltán önkormányzati miniszter nem hajlandó eljönni a bizottság ülésére, amiért fölöslegesnek tartom, hogy itt ücsörögjünk délután 13 óráig, és délután 13 órakor kezdjük el Székely Tamás miniszter úr meghallgatását. (Lasztovicza Jenő elhagyja az üléstermet.)
Alelnök úr kért szót.
PÁL BÉLA (MSZP): Sajnálom, hogy Lasztovicza Jenő képviselőtársam elment. Most már kezd méltatlan irányba elmenni ez a vita. Újra szeretném jelezni, hogy én nem a sportegészségügy iránti felelősségünk megítélésében van különbség. Azért sajnálom, hogy kiment képviselőtársam, mert éppen tegnap a Parlament folyosóján, amikor meghallotta azt a hírt, hogy 13 órára jön az egészségügyi miniszter, ő maga volt az, akit kivert a víz, és azt mondta, hogy ő nem is így tervezte a programját. Jó lenne, ha a bizottsági ülésen és a Parlament folyosóján egyféleképpen beszélnénk. Semmi másról nincs szó - ez egy ügyrendi-technikai kérdés -, mint arról, hogy én azt gondolom, hogy mint bizottsági alelnöknek és a bizottság tagjainak jogunk van azt tudni, hogy meddig tart a bizottság ülése, és azt is, ha mondjuk nem délelőtt, hanem délután kerül sor valamelyik miniszter meghallgatására; a vita csak erről szól. Ha úgy gondolják képviselőtársaim, hogy egyébként ez nem szükséges, akkor minden alkalommal elmondhatjuk a távol lévő képviselőtársainknak is ezeket a mondatokat, csak azt gondolom, hogy erre nincs szükség. (Lasztovicza Jenő visszaérkezik az ülésterembe.) Ez egy ügyrendi kérdés. A bizottság munkatársainak feladata az, hogy megmondják, hogy 13 órakor jön az egészségügyi miniszter, és akkor mindenki így tervezi a programját; erről szól a vita, semmi másról. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Most látszik az, hogy ha egy megfutamodó miniszter nem jön el, akkor milyen problémák vannak. Pál Béla képviselőtársunk jogosan védi a mundér becsületét, csak lássuk be, hogy mi még sose vitatkoztunk ilyen dolgokon. Ha a miniszter itt van, senkinek egy büdös hangja nincsen azért, hogy dolgozunk vagy nem dolgozunk, most pedig össze fogunk veszni olyan dolgon, amin még sose tettük. Ha alelnök úr tudta, hogy Lasztovicza Jenő képviselő úr tegnap a folyosón meghallotta a 13 órát, akkor valószínűleg alelnök úr is tudta, hogy 13 órára jön az egészségügyi miniszter (Derültség.), azt gondolom tehát, hogy most jó lenne ezt az egészet befejeznünk. Nekem is kínos, nekem is át kell szervezni a programomat, de próbáljuk meg; aki itt van, itt van, aki nincs itt, nincs itt, és hagyjuk ezt az egészet, mert olyanok leszünk, mint a nagycsoport. (A hátsó sorokban helyet foglaló meghívottakhoz:) Elnézést kérünk!
ELNÖK: Valóban kezd az ülés menetrendje a bizottság rangjához méltatlanná válni. Ne azon polemizáljunk, hogy ki tudta és ki nem tudta azt, hogy 13 órakor miniszteri meghallgatás van. Még egyszer mondom, egy bizottsági ülésre készültünk, ami valóban az átlagosnál hosszabb időtartamú, de azt gondolom, hogy egy olyan bizottsági ülés, ahol két minisztert hallgat meg a bizottság, az átlagosnál várhatóan hosszabb időt fog igénybe venni. Szeretném ezt a kérdést lezárni és befejezni. Ha ügyrendi javaslata van valakinek, természetesen abban az esetben szót adok, de ezt a vitát tovább nem folytatjuk.
(Jelzésre:) Alelnök úr jelzi, hogy ügyrendi indítványa van.
PÁL BÉLA (MSZP): Ügyrendi indítványom az, hogy szavazzunk róla, hogy ki tud itt lenni. Egyébként nem kerültem ellentmondásba, mert ugyanúgy megriadtam én is azon, hogy az 13 óráról nem volt szó, mint ahogy képviselőtársam, tehát nem azt mondtam, hogy én nem. Azt pedig igenis kérem, hogy lehetőleg tudja mindenki azt, hogy meddig tart a bizottsági ülés. Ennyi.
ELNÖK: Kérem, hogy fogalmazza meg ügyrendi indítványát alelnök úr!
PÁL BÉLA (MSZP): Az előbb mondtam: döntsünk arról, nézzük meg, hogy ki tud itt lenni 13 órakor.
ELNÖK: Ha jól értem, az ügyrendi indítvány, hogy ki az, aki támogatja... A bizottsági ülés most nyilván berekesztésre kerül, hiszen nincs itt a miniszter, mindenki jól látja, hogy üres a szék velem szemben, valószínű, hogy ebben a ciklusban már nem is... (Páva Zoltán: A diáksportot sem tárgyaljuk meg?) Zoli, az elején nem voltál itt. A diáksportnál az a helyzet, hogy ma reggel fél 10-kor, tehát fél órával az ülés előtt kapta a kezébe Bárdossy Tamás azt az anyagot, amiről most tárgyalnunk kellene, amit most, helyszíni kiosztással kapott meg valamennyi képviselőtársam. Azt gondolom, hogy ez méltatlan az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről. A sport szakállamtitkárság, a turisztikai szakállamtitkárság a bizottság hatáskörébe tartozó kérdésekben minden alkalommal - és ezt szeretném külön kiemelni: minden alkalommal - időben, ami azt jelenti, hogy az előző hét csütörtökéig, legkésőbb péntekéig megküldi számunkra azokat az anyagokat, amelyekből a hét végén fel tudunk készülni. Azt gondolom, ez a megoldás méltatlan, nem tudunk erről érdemben tárgyalni a mai nap során, bármennyire is fontos a kérdés. Erre is várunk lassan két hónapja, hogy az Oktatási Minisztérium egyáltalán valamilyen álláspontot foglaljon a diáksport-kérdés ügyében.
Döntés az ügyrendi indítványról
De térjünk vissza az ügyrendi szavazásra! Aki egyetért azzal, hogy 13 órakor folytassuk a bizottság mai ülését Székely Tamás egészségügyi miniszter úr meghallgatásával, aki a sportegészségügy helyzetéről fog beszámolni a bizottság előtt, az kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) 10 igen. Aki nem ért egyet vele? (Szavazás.) 1 ellenszavazat. Aki tartózkodott? (Szavazás.) 8 tartózkodás.
A bizottság tehát egyetértett azzal, többségi szavazással, hogy 13 órakor folytassuk a bizottság ülését. Arra kérek minden képviselőtársamat, próbálja a programjait úgy átszervezni, hogy 13 órától várhatóan 14.30-ig az egészségügyi miniszter meghallgatásán itt tudjon lenni, és a bizottsági ülésen érdemben is véleményt tudjon formálni.
A szakállamtitkároktól, a két szakállamtitkárság munkatársaitól, főosztályvezetőitől, dolgozóitól, kedves vendégeinktől elnézést kérek a miniszter nevében is, bár nem az én tisztem lenne, hogy ezt megtegyem, mindenkinek további szép napot kívánok, abban a reményben, hogy egyszer, valaha még a bizottság előtt meg tudjuk hallgatni a minisztert is.
(Jelzésre:) Páva Zoltán, mielőtt berekesztjük az ülést.
Páva Zoltán napirend-módosítási javaslata
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Elnézést kérek, elnök úr, köszönöm a szót. Nekem mindenképpen el kell mennem, 3-kor egy fontos tárgyalásom van Komlón, viszont van egy módosító indítvány, ami érint bennünket, amit jövő héten tudna tárgyalni a parlament a sportcélú ingatlanok átszervezésével kapcsolatban, amit tárgyaltunk, Kőhegyi István, Pál Béla és az én javaslatom volt. A kormány úgy tudja csak elfogadni, ha ezt a módosító indítványt támogatja a sportbizottság.
Hadd kérjek elnök úrtól erről egy szavazást, nem tudom, hogy ki lehetett-e osztani. Ezzel elhárulna az akadály a pécsi reptér és más repterek eladása elől is, ami nagyon fontos lenne. Nem tudok itt lenni délután, csak ezért kérem. Ha határozatképes a bizottság, akkor nyilvánvalóan délután is meg lehet tárgyalni.
ELNÖK: Én is most kaptam meg a módosító indítványt, és az ülésvezetés miatt igazából még nem volt lehetőségem arra, hogy ezt érdemben megnézzem.
Az elfogadható-e, képviselő úr, ha a délutáni ülésen szavazunk erről, és ott napirendre vesszük?
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): El, csak akkor indokolja Béla, ha itt lesz, én nem tudom.
ELNÖK: Nem tudom: képviselőtársaim át tudták nézni ezt a módosító indítványt, amiről Páva Zoltán képviselő úr beszél? (Jelzésre:) Akkor viszont ügyrendileg kell kezelnünk a kérdést, tehát először is... (Páva Zoltán: Tűzzük napirendre!) Így van, napirend-módosítás szükséges. Akkor képviselő úr javaslatát úgy értelmezem, hogy a napirend módosítását célozza. (Páva Zoltán: Igen!) Ilyen módon mai ülésünk napirendjét kiegészítjük egy 4. napirendi ponttal, pontosabban felveszünk egy új napirendet, mert nyilvánvalóan kettőt leveszünk róla.
Tehát a javaslat a következő: ugye Varga Zoltán önkormányzati miniszter meghallgatását levesszük a napirendről, hiszen a miniszter nem jött el a bizottság ülésére. A "Tájékoztató a diáksport helyzetéről" című napirendet levesszük, mert az Oktatási Minisztérium nem küldött időben anyagot e tekintetben, viszont felvesszük az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény módosításáról szóló módosító indítványról való szavazást a napirendre, és értelemszerűen napirenden marad Székely Tamás egészségügyi miniszter úr meghallgatása is.
Van-e további módosító indítvány a mai ülés napirendjéhez kapcsolódóan? (Nincs jelentkező.)
A napirend és a napirend-módosítás elfogadása
Amennyiben nincs, akkor aki ezekkel a módosításokkal fogadja el a napirendet, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény? (Nincs ilyen.) Tartózkodás? (Nincs ilyen.) A bizottság döntése egyhangú e tekintetben.
Az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény módosításáról szóló önálló indítványhoz benyújtott módosító indítvány megtárgyalása
Páva Zoltán képviselő urat, mint előterjesztőt, pontosabban, mint a módosító indítvány benyújtóját megkérem, hogy tegyen szóbeli kiegészítést, és a bizottság tagjainak indokolja, hogy miért fontos ennek a módosító indítványnak a bizottsági támogatása. Öné a szó, képviselő úr.
Páva Zoltán szóbeli kiegészítése
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Beadtunk egy módosító indítványt, amelynek az a lényege, hogy a '96-ban elfogadott, az egyes sportcélú ingatlanok helyzetével foglalkozó törvényt módosítsa, mégpedig olyan formában, hogy a törvény lehetővé tegye azt, hogy elsődlegesen a repülőterek hasznosítása az önkormányzatok útján megtörténhessen. Viszont a kormánynak az volt a véleménye, hogy ezzel megnyitnánk egy lehetőséget minden egyes sportcélú ingatlan további hasznosításához, illetve eladásához. Ezekkel a módosító indítványokkal egyfajta módon beszabályoznánk azt, hogy jelen esetben csak és kimondottan ezekről az ingatlanokról van szó, és ne kelljen helyette újabb sportlétesítményeket építeni. Röviden és velősen ennyi lenne, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Egy technikai észrevételünk van. Miután, ugye, önök az önálló indítvány benyújtói, ezért az önálló indítványhoz önök nem nyújthatnak be módosító indítványt, tehát bizottsági módosító indítványként tudjuk csak kezelni ezt az ügyet, miután a bizottság benyújthat ehhez... (Koscsó Lajos: Valószínűleg azt is mondták, hogy így csináljuk.) Csak aláíróként ők szerepelnek, Pál Béla és Páva Zoltán képviselő urak.
Tehát úgy tudjuk kezelni az ügyet, hogy a bizottság benyújtaná módosító indítványként Páva Zoltán és képviselőtársai önálló indítványához.
A bizottságot kérdezem arról, hogy az indítvánnyal kapcsolatban van-e kérdésük, észrevételük. (Nincs jelentkező.)
Döntés bizottsági módosító indítvány benyújtásáról
Amennyiben nincs, akkor a bizottság tagjait kérem, hogy aki egyetért azzal, hogy az önök előtt fekvő módosító indítvány bizottsági módosító indítványként kerüljön benyújtásra, az kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény? (Nincs ilyen.) Tartózkodás? (Nincs ilyen.) A bizottság egyhangú döntésével elfogadta ezt a módosító indítványt, tehát bizottsági módosító indítványként fogjuk ezt benyújtani. Rendben.
Van-e valakinek ezzel kapcsolatban még észrevétele? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor ezt a napirendi pontot lezárjuk, a bizottság ülését berekesztem, mindenkit arra kérek, hogy 13 órakor itt találkozzunk Székely Tamás egészségügyi miniszter úr meghallgatásán.
Köszönöm szépen, addig is szép napot kívánok mindenkinek.
(Szünet: 10.38-13.10)
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter meghallgatása
ELNÖK: Sok szeretettel köszöntöm a Sport- és turisztikai bizottság tagjait a mai ülésünkön! Külön köszöntöm Székely Tamás miniszter urat, aki a mai bizottsági ülésre eljött, és a sportegészségügy helyzetéről ad majd számot bizottságunknak. Azért is külön örülök annak, hogy egészségügyi miniszter úr fontosnak érezte, hogy a parlament szakbizottságához eljöjjön, és itt a meghallgatáson részt vegyen, mert ma már volt egy olyan fiaskónk, miszerint Varga Zoltán önkormányzati miniszter az előzetes várakozások ellenére nem jelent meg a bizottság ülésén. Természetesen Székely Tamás miniszter úrral az eddigi munkakapcsolatunk is olyan volt - amit én külön köszönök a bizottság nevében is -, amely alapján számítottunk arra, hogy a mai meghallgatás megtartható.
Miniszter Úr! A szokásos kereteknek megfelelően arra kérem, hogy előzetesen mondjon egy bevezetőt, hogy mi az ön álláspontja, hogyan gondolkodnak a Sportkórház, az Országos Sportegészségügyi Intézet és összességében a magyar sportegészségügy helyzetéről, azután pedig képviselőtársaim kérdéseket tesznek fel, illetve véleményt mondanak hozzá. Öné a szó, miniszter úr.
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter szóbeli kiegészítése
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először is elnézést kérek, hogy ilyen nehezen jött össze ez a bizonyos találkozó, de elnök úr nyilván tudja, hogy elég sokat egyeztettünk személyesen - valahogy mindig úgy volt, és nem menekülésképpen -, de végül is itt vagyok, de végül is csak összejött a randevú.
Ott kezdeném, hogy korábban született egy döntés, még Gyurcsány miniszterelnök úr idejében. Ez a döntés arról szólt, hogy a Sportkórház marad a jelenlegi helyén, és meg kell vizsgálni, hogy azt az épületkomplexumot, aminek az építése korábban megkezdődött, és jelen pillanatban áll, valamilyen úton-módon, lehetőség szerint nem központi költségvetési pénzből, be kellene fejezni. Ehhez szükséges valamiféle befektető megtalálása, hiszen központi költségvetési forrás nem áll rendelkezésre. Ez a döntés azóta sem került felülvizsgálatra, tehát tulajdonképpen jelen pillanatban ez az etalon: a Sportkórház és a Sportegészségügyi Intézet ott marad a helyén, ahol volt.
A másik oldala az intézmény szakmai tevékenysége, illetve az intézmény szakmai összetétele. Erről még Berkes főigazgató úrral beszélgettem, és ennek a beszélgetésnek az volt a lényege, hogy az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény értelmében június 30-áig az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak felül kell vizsgálnia a meglévő kapacitások kihasználtságát: dönthet úgy, hogy kapacitásokat von be, és dönthet úgy, hogy bizonyos szakmai módosításokra tesz javaslatot a struktúrával kapcsolatban. Berkes úrral megbeszéltük, hogy én, mint a fenntartó képviselője, ebben a kontextusban el tudnám fogadni, ha az intézmény vezetősége az OEP-pel egyetértésben egy olyan jelegű javaslatot tárna elém, hogy az aktív kapacitások egy részét - 45 ágynyi aktív kapacitás van jelen pillanatban a Sportkórházban - belgyógyászati jellegű kapacitásra konvertálnánk át. Nekem egyébként az a véleményem, hogy az az intézmény, ami egy egyszakmás intézmény, és a szükséges konziliáriusi tevékenységek nem biztosítottak a helyszínen, nem igazán életképes. Maradva annál a döntésnél, hogy ott marad a helyén a Sportkórház, azt gondolom, hogy a jelenlegi, egyébként nem kihasznált 45 ágyas aktív sebészeti kapacitás egy része átalakítható lenne aktív belgyógyászati kapacitásra; én ezt kértem Berkes főigazgató úrtól. Ezen kívül azt kértem még a főigazgató úrtól, hogy tekintse át az intézmény járóbeteg-szakellátási kapacitás mértékeit és összetételét, mert a teljesség igénye nélkül gyermekpulmonológia, ami egy abszolút speciális és véleményem szerint a sporttal nem igazán összeillő tevékenység, aminek ráadásul a kihasználtsága is eléggé minimális, nem feltétlenül szükséges, hogy ebben a keretben történjen.
Nyilván a tisztelt bizottság, illetve elnök úr előtt is ismert, hogy időközben Berkes urat felmentettem, egész pontosan visszavontam a vezetői megbízását, és jelen pillanatban zajlik az új vezető megkeresése, amire egy pályázatot írtunk ki, és hamarosan megtörténik ennek a pályázatnak az eredményhirdetése. Addig egyébként, amíg ez az általam megbízott személy van megbízva, aki egyébként az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet igazgatója, zajlik azoknak a feladatoknak a végrehajtása, amik egyébként a múltban nem történtek meg, és amik egyébként többek között eredményezték, hogy Berkes úr vezetői megbízását visszavonjam. Ez tulajdonképpen a teljes szabályrendszer aktualizálása, kezdve a pénzkezelési szabályzattól, szervezeti és működési szabályzattól és az egyes ügyrendek átdolgozásától. Terveim szerint július 15-éig ki tudjuk választani az új főigazgatót. Ettől az időponttól megszűnik a jelenlegi megbízott megbízása, addigra az OEP elvégzi ezt a június 30-ával kezdődő procedúrát a kapacitások felmérésére, és ha és amennyiben az új igazgató ezt a feladatot megfelelő minőségben elénk terjeszti, akkor ilyen értelemben az intézmény szakmai struktúrája módosításra kerülhet.
Még annyit mondanék ebben a témában, hogy a sportegészségügyi hálózat az én véleményem szerint teljes mértékben felújításra szorul, mert elvében működik a hálózat, gyakorlatában nem feltétlenül. Itt most nem feltétlenül arra gondolok, hogy milyen a sportolók hozzáférése a sportalkalmassági vizsgálatokhoz, vagy nemcsak erre gondolok. Az esetek nagyon jelentős részében ez a vizsgálat abszolút formális, és e formális vizsgálat keretében, én úgy gondolom, hogy a versenyzői engedélyek kiadása mögött nem biztos, hogy az a fajta megalapozott vélemény áll, ami garanciát adhat arra, hogy azok az élsportolók vagy versenyszerűen sportolók - inkább így mondom - egészsége minden körülmények között megóvásra, megvédésre kerülhetne. Felvezetőben ennyit gondoltam elmondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. A képviselő hölgyet és urakat kérdezem, hogy a miniszter úr felvezetéséhez vagy a sportegészségüggyel kapcsolatos kérdések terén van-e felvetnivalójuk, kérdeznivalójuk.
Elsőként megadom a szót Gyenesei István képviselő úrnak.
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter úrral korábban is több alkalommal volt lehetőségünk tárgyalni arról, hogy hogyan lehetne működőképesebbé, hatékonyabbá és hasznosabbá tenni a magyar sport számára a sportegészségügyi ellátást, aminek egy szegmense csak a Sportkórház, egy másik szegmense a Sportkórház irányításával működő sportorvosi hálózat; mind a kettőről szólt miniszter úr.
Az én kérdéseim a következők lennének. Az egyik, az első arra vonatkozik, hogy jogos a kritika, hogy egyszakmásnak tűnik ma a Sportkórház. Ha jól tudom, 99 ágy van jelen pillanatban hivatalosan. (Dr. Székely Tamás: 105!) Már 105? Tulajdonképpen azt tudjuk, hogy egyszakmássá tették ezt a kórházat, tehát nem születetten volt egyszakmás, hanem egyszakmássá vált. Én azt jó érzéssel hallom, hogy ennek felszámolásában vagy a normál út megkeresésében partner miniszter úr. Ez lenne az első kérdésem, hogy jól értem-e ezt a törekvést.
A második kérdésem a sportorvosi hálózattal kapcsolatos, teljes mértékben egyetértve azzal, hogy a sportorvosi hálózat igen sok kockázatot hordoz magában, hiszen ott dől el az, hogy egy sportolóról kiállítják-e azt az igazolást, hogy ő alkalmas a sportolásra, egészséges, és ha bármi történik, akkor ide visszavezethető sok minden, vagy ennek hiányosságaira. Elképzelhetőnek tartja-e miniszter úr, vagy elképzelhetőnek tartod-e, hogy a következő költségvetésben közös erővel azt a durván 100 millió forintos nagyságrendű plusztámogatást, költségvetési támogatást megszerezzük, amivel egy 25-30 új sportorvosi hálózathoz tartozó rendelő beindítható, illetve a magánpraxisok bekapcsolhatók-e ebbe a rendszerbe. Tudomásom szerint több orvos jelentkezett már, akinek sportorvosi képzettsége van, és a rendelőjét szíves örömest rendelkezésre bocsátaná egy ilyen hálózat bővítésére, természetesen, ha az ehhez szükséges anyagi támogatást a betegszám vagy a sportolószám arányában megkapná.
A harmadik kérdésem a szövetségek sportorvosi ellátására vonatkozik. E vonatkozásban hogyan látod a helyzetet? Tehát elégségesnek, és ennek a viszonyát a Sportkórházhoz, vagy a Sportkórházzal rendezettnek, vagy pedig a mostani, új szabályozás keretei között erre is ki fog térni a kórház? Én ezt mindenképpen szükségesnek tartanám.
A negyedik kérdés a doppinggal kapcsolatos. Ugye közismert, hogy Magyarországon nincs akkreditált doppinglabor, hanem Bécsbe viszik a mintákat. Figyelembe véve a bécsi doppinglaborral kapcsolatos szerződést is, elképzelhetőnek látszik-e belátható időn belül Magyarországon egy akkreditált doppinglabor létrehozása, van-e ilyen jellegű szándék az asztalodon, illetve foglalkozik-e ezzel a minisztérium, vagy pedig ezzel kellene foglalkozni nyilvánvalóan, ha nincsen.
Az utolsó kérdés pedig a sport-egészségbiztosítással kapcsolatos. Maga az egészségbiztosítási rendszer nem tesz különbséget az extraigénnyel fellépő sportolók és éppenséggel a válogatott kerettagok vonatkozásában, ennek számos gondját érzékeltük, lásd Barta-ügy és társai, de lehetne nyilván többet is mondani. A lényeg az, hogy megoldhatónak tűnik-e, vagy van-e arra lehetséges alternatíva, beszéltünk mi erről korábban, Bajnai miniszterelnök úrnak is volt ilyen jellegű szándéka, előtte Gyurcsány miniszterelnök úrnak is, hogy egy olyan költségvetési tétellel megalapozni ezt, amit aztán a szövetségek között szétosztva, ők rendelnék meg a szolgáltatást, és váltanák meg, nevesítetten iksz sportolóra a sport-egészségbiztosítást, ami az extraszolgáltatást lehetővé tenné. Ennek jogszabályi akadályai is lehetnek, vagy ha jogszabályi akadályai vannak, akkor ennek a feloldásával kapcsolatban mi az álláspontod, véleményed. Köszönöm szépen, ennyi lett volna.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szalay Ferenc képviselő úr jelezte hozzászólási igényét. Öné a szó!
SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Azt szeretném kérdezni, hogy ha megmaradt a koncepció, hogy az új épületbe csak akkor megy át, vagy csak akkor működik ott a Sportkórház, ha ezt vállalkozói tőkével vagy valamilyen külső forrásból lehet működtetni, akkor milyen gondolatok születtek meg ez ügyben, mert elég régóta jönnek az ötletek, hogy ilyen befektetők, olyan vállalkozók segítenek a működtetésében. Nem lenne-e célszerűbb az új épületbe átmenni a régiből, mert ahogy én tudom, a régi felújítása-karbantartása azért odázódik el, mert "egyszer majd átmegyünk az új épületbe". Tehát nehogy itt megint a "két szék közül a pad alá" eset jöhessen létre, hasonlóképpen, mint amit Gyenesei úr mondott, hogy előbb-utóbb eljut olyan állapotba a mostani épület, hogy nem lesz érdemes vele foglalkozni, és akkor utána mi történik.
A másik kérdés, hogy milyen konkrét feladatot szánnak a Sportkórháznak, mert szerintem nemcsak gyógyítással kellene, hogy foglalkozzon, hanem az élsportra való felkészítés és az állandó ellenőrzés is feladata kellene, hogy legyen. Ez a doppinglaborhoz is kapcsolódik természetesen, ami 2004 óta húzódó kérdés.
Az utolsó pedig, minden gondolatot megelőzendő: ön elég régen volt itt, és felajánlotta a bizottság a segítségét a koncepció, a stratégia kialakításában, Páva képviselő úr és jómagam jelentkeztünk erre a nagyon-nagyon fontos feladatra. Én azóta még egy hangot sem hallottam róla, hogy esetleg gondolkozzunk közösen ebben a kérdésben, vagy ez majd lesz valamikor, vagy ez már nem aktuális, vagy a bizottság tényleg fontos-e abban, hogy esetleg segítsen az önök stratégiáinak kialakításában. Köszönöm.
ELNÖK: További kérdések? (Jelentkezésre:) Lengyel Zoltán képviselő úr!
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm, elnök úr.
Miniszter Úr! A Sportkórház működésével kapcsolatban lenne egy alapvető kérdésem, ami lehet, hogy a tudatlanságból adódik. Gyakorlatilag akkor, amikor a Sportkórház a sajtó és az emberek számára szóba kerül, mindig valami olyan sportbaleset, vagy sportolót ért trauma váltja ezt ki, ami esetenként nem Budapesten történik. A kérdésem arra irányulna, hogy ha egy teljesen egyszerű metszetet csinálunk, a teljesség igénye nélkül, akkor Győrben, Veszprémben, Budapesten, Debrecenben vannak olyan sporttevékenységek, sportegyesületek, akiknek a sportolói bármikor balesetet szenvedhetnek akár edzés, felkészülés, akár verseny közben. A Sportkórháznak mi lehet ilyenkor a szerepe, és hogy oldható meg az ő ellátásuk? Ugyanis néhány héttel ezelőtt, egy kihelyezett bizottsági ülésünkön szó került arról, hogy egy verseny közben balesetet szenvedett sportolónknak milyen kanosszát kellett járnia. Miniszter úr miképpen látja ezt a helyzetet, hogy a sportolók a legjobb ellátást kaphassák meg annak érdekében, hogy legkisebb legyen a sportból való kiesésük, és a legnagyobb legyen a felépülésre az esélyük?
Számomra még annak idején, sportköri elnöki múltamban rettentő furcsa volt a vidéki kisegyesületeknél zajló sportegészségügyi vizsgálatok rendszere, ami inkább - elnézést a kifejezésért - pénzbeszerzésre irányuló tevékenység volt, mint maga a sportoló sportolásra való alkalmasságának megvizsgálása. Ebben az elmúlt időszakban történt-e már előrelépés, és miniszter úr milyen konkrét intézkedéseket tervez ezzel kapcsolatban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Lasztovicza Jenő képviselő úr kért szót.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen.
Miniszter Úr! Azt szeretném megkérdezni, hogy a tárca, közösen más, egyéb tárcákkal, foglalkozik-e a magyar ifjúság egészségi állapotával, és ennek az egészségi állapotnak a javítására készítenek-e valami közös programot. Itt össze lehetne kapcsolni több tárcát is, a sporton keresztül az oktatási tárcán át, a szociális tárcán át az egészségügyi tárcát. Bizottságunk többször tárgyalta már a magyar ifjúság egészségi és fizikai állapotával kapcsolatos kérdéskört, ami borzasztóan lehangoló, és az ország jövőépítése szempontjából nem mindegy egyikünk számára sem, hogy a magyar diákok, általános iskolások, középiskolások, egyetemisták milyen állapotban vannak. Azt hiszem, a népegészségügyi programnak is része az ifjúság egészségi állapotának a javítása. Ez a tárca munkájába belefér-e, vagy valaki koordinálja-e ezt egyáltalán kormányon belül, mert úgy gondolom, hogy az ország és a nemzet számára ez egy igen lényeges kérdés.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdések vannak-e? (Nincs jelentkező.)
Nekem is lenne még egy kérdésem, miniszter úr. Nagy megnyugvással hallgattam a felvezetőjében, hogy nem tervezi a Sportkórház áthelyezését, tehát a jelenlegi helyszínen történő működését tartja szerencsésnek, sőt, az is egy fontos dolog, és szerintem egy pozitív változás lesz, ha újra lesz belgyógyászati kapacitása az intézménynek.
Azt is említette, hogy felmentette Berkes főigazgató urat. Ha kicsit többet megtudhatnánk ennek az okáról! Én kaptam egy anyagot annak idején, amelyben szerepeltek e tárgykörben indokok, volt ott egy jegyzőkönyv is, amit önnek is megküldtek, amiben nagyjából ennek az előmenetele és ennek az előszele volt érezhető. Konkrétumokat kérdeznék adott esetben, és azt is, hogy esetleg van-e valami, vagy történt-e valamilyen felelősségre vonás ebben az ügyben.
Végül még egy dolog: azt én magam is helyeslem és jónak tartom, amit szintén elmondott miniszter úr, hogy a sportorvosi hálózat átszervezésére van szükség, hiszen a rendelőintézetekben azok a vizsgálatok, amelyek a sportolói alkalmasságra vonatkoznak, valóban sok esetben formálisak. Ha egy picivel többet megtudhatnánk erről, vagy esetleg arról, hogy a mostani tervek, amelyek az átszervezéssel kapcsolatosak, nagyjából mikorra forrják ki magukat, és számíthatunk-e arra, hogy a sportorvosi rendelőintézetek száma - amely 166-ról 100-ra csökkent az elmúlt időszakban - növekedni fog-e a későbbiekben, hiszen azt nyilván miniszter úr is tudja, hogy nagyon komoly sorban állás van e tekintetben, tehát nagyon lassan jutnak hozzá. Ez egy nagyon nehéz dolog, hiszen szezonális az igény, a különböző bajnokságok indulása előtt óriási az igény a sportigazolások érvényesítésére, aztán nyilván utána jönnek olyan időszakok, amikor kisebb a terhelés. Ezt azonban valamilyen módon kezelni kell, mert nem lehet, hogy a gyerekek azért ne tudjanak részt venni egy sportrendezvényen, sporteseményen, mert nincs sportorvosi igazolásuk, ha pedig anélkül vesznek részt rajta, akkor meg az a kérdés, hogy ki vállalja ezért a felelősséget. Ha ezt egy picit bővebben kifejtené, akkor azt megköszönném.
Amennyiben nincs több kérdés, akkor első körben megadnám miniszter úrnak a lehetőséget arra, hogy az elhangzott kérdésekre válaszoljon. Öné a szó, miniszter úr.
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Gyenesei úr felvetésére: igen, komolyan gondolom, belgyógyászattal mindenképpen szeretném kiegészíteni azt a szakmai palettát, ami jelen pillanatban aktív oldalon úgy néz ki, hogy 30 ágy sportsebészet és 15 ágy ortopédiai sebészet. Ennek a 45 ágynak a terhére egy legalább 10 ágyas belgyógyászatot szeretnék mindenképpen létrehozatni, mert úgy gondolom, hogy ez mindenképpen kell a biztonságos betegellátáshoz egyfelől, másfelől pedig belgyógyászati osztály nélkül felelősen nyilvánvalóan nem működtethető a Sportkórház véleményem szerint.
A sportorvosi hálózattal kapcsolatban hadd ne tegyek most ígéretet, mert elvében nekem nincsen semmi gondom, és erre te is emlékszel, István: amikor a költségvetés még nem úgy állt, ahogy állt, hanem az első verzióban, akkor nyilvánvalóan más volt a véleményem. Nem tudom, hogy milyen lesz az Egészségügyi Minisztérium jövő évi költségvetése, egyelőre még csak a keretszámokról van egyeztetés, és ha ott az elképzeléseimnek legalább egy része bejön, akkor nem lesz ennek akadálya. Azt kell mondanom tehát, hogy végül is a tárca költségvetéséhez képest az az összeg, amit az Önkormányzati Minisztériummal fele-fele alapon adunk, mondjuk 50 millió forint, nem lehet tétel.
A magánorvosok felvetése tulajdonképpen az előző kérdésre adott válasszal együttesen kezelendő. Véleményem szerint semmi akadálya annak, hogy az a magánorvos, akinek van sportorvosi végzettsége, megvannak a kreditpontjai, tehát kvázi aktívnak tűnik az ő sportorvosi szakvizsgája, abban az esetben, ha a hálózatot fejlesztjük, bekerülhessen a rendszerbe. Ez pozitívum lenne, mert egyébként a sportorvos is hiányszakmának számít: úgy emlékszem, hogy a tavalyi évben talán három kolléga jelentkezett egyáltalán a sportorvosi szakorvosi képzésre. Ha ezeket a magánorvosokat be tudnánk vonni a rendszerbe, akkor az orvoshiány csökkenthető lenne. A keretorvosok vonatkozásában csak annyit tudok mondani, hogy nyilván ezeknek a Sportkórházhoz, illetve az Országos Sportegészségügyi Intézethez kell tartozniuk, hozzátéve azt, hogy a Sportkórháznak - és erről is beszélgettem Berkes igazgató úrral, amikor még ő volt, de ez a véleményem nem változott azóta sem -mindenképpen formalizált szerződésekkel kellene rendelkeznie olyan szakmák tekintetében, amiből sem járóbeteg-szakellátás, sem fekvőbeteg-szakellátás nincs a Sportkórházban. Gondolok itt elsősorban a kardiológiai és pulmonológiai jellegű tevékenységre, hogy igenis, legyen meg az a formalizált, szerződéssel rendelkező háttérintézmény, ahova az ilyen jellegű problémákkal vagy akár probléma nélkül is egy-egy általános kivizsgálásra ezeket a betegeket be lehetne utalni.
Doppinglabor vonatkozásában nekem, megmondom őszintén, csak annyi elképzelésem van, hogy ez az egészségbiztosítás vagy az Egészségügyi Minisztérium pénzéből nem képzelhető el, tehát ez olyan mértékben nem tartozik a feladatunk közé. Ha az Önkormányzati Minisztérium részéről forrást biztosítanak hozzá, akkor a technológiai háttérben, a szakmai háttérben, szakorvosok tekintetében ehhez mindenképpen tudunk segíteni, hogy ezt biztosítani tudják, de magának a tevékenységnek a finanszírozása, úgy gondolom, hogy sem társadalombiztosítási pénzből, sem pedig az Egészségügyi Minisztérium pénzéből nem történhet.
A sport-egészségbiztosítás vonatkozásában elvben egyetértek, a gyakorlatban viszont azt a problémát nem látom kezelhetőnek, amíg mondjuk nem jön létre az egészségbiztosításon belül egy önálló balesetbiztosítási ágazat, hogy a sportolóknak - akik egyébként Magyarországon biztosítással rendelkező állampolgárok, és mint ilyenek, járulékot fizetnek - egy többletfizetési kötelezettséget írjunk elő. Azért mondom, hogy ezt véleményem szerint a balesetbiztosítási ág megteremtésével közösen lehetne megoldani, hiszen a balesetbiztosítási ág lehetne az az ága az egészségbiztosításnak, ahol azt lehet mondani, hogy azoknak a munkahelyeknek, ahol a munkahelyi sérülések, balesetek kockázata magasabb, mint az átlag populációban, az erre vonatkozó járulékmértéke eltérő legyen, mint azoknak az embereknek, akik nem ilyen munkahelyen dolgoznak. Ebbe a körbe beletartozhatna az is, hogy ha bárkit, aki olyan tevékenységet végez - és most itt nem feltétlenül versenysportra gondolok, hanem arra a bizonyos jogszabályra, amik különösen veszélyes sportnak minősítettek néhány, egyébként szabadidős tevékenységet, és mint ilyet, ki akarták vonni az egészségbiztosítás hatálya alól -, így lehetne csak kezelni. Önmagában azt, hogy az egyébként normál biztosítással rendelkezőknek többletpénzt kelljen fizetni, nagyon nehezen tartom elképzelhetőnek egyfelől. Másfelől, ha az Önkormányzati Minisztérium esetleg elvégezne egy olyan felmérést, amely arról szólna, hogy a sportegyesületek a sportegyesületi tagdíjat úgy tudnák megállapítani - és erre vonatkozólag történtek különféle számítások -, mondjuk, 200 ezer sportolóval és havi 1 000 forinttal kalkulálva, ez gyakorlatilag 2,4 milliárd forintos éves bevételt jelentene. Kötelező jelleggel nem tartanám kivitelezhetőnek, alulról építkezően elképzelhetőnek tartom, de úgy gondolom, hogy ez a része a történetnek mindenképpen az Önkormányzati Minisztériumhoz, illetve a sportot felügyelő minisztériumhoz tartozna.
Szalay képviselő úr kérdésére: egyrészt az az én nagy gondom a Sportkórház jelenlegi infrastruktúrájával, hogy az első ütem, ami elkészült, a 25 ágyat, a műtőket és a szakrendelőket tartalmazza, a második ütembe lett tervezve ehhez még, azt hiszem, 108 ágy. A dolog úgy áll, hogy az a 25 ágy, ami odakerülne és a járóbeteg-szakrendelés, teljesen egyértelműen többletműködési költséget igényelne, mert még csak azt sem lehetne megcsinálni, hogy a jelenleg működő 45 aktív ágyat mind áttegyük oda. Ez az egyik gond vele. Ez az épület, hogy úgy mondjam, szerkezetkész; megvizsgáltuk, és körülbelül 3,5 milliárd forint lenne az épület komplett befejezése. Önmagában, ha a második ütemet is megcsinálnánk - amire egyébként nincs építési engedély, jelen pillanatban van egy tervrajz, amit engedélyeztetni kellene -, körülbelül 8-10 milliárd forint közötti forrásigénnyel rendelkezik. Viszonylag széles résnek tűnik ez a 2 milliárd forint. Azért mondom így, mert ha úgy kalkuláljuk, hogy az eredetileg megtervezett struktúrát építenénk bele, akkor 8 milliárd; én arra gondoltam, hogy ha már építkezni akarnánk, akkor inkább azt a belgyógyászattal tuningolt, hogy úgy mondjam, struktúrát tegyük bele. Akkor még mindig nincs válasz arra a kérdésre, hogy a most meglévő, műemlék jellegű épületekkel mi történjen ezt követően. Igazándiból akkor lehetne tehát ezt a kérdéskört végső soron jól elrendezni, ha lehetőség lenne alkalmasint a telek megosztására, és akkor egy olyan konstrukció lenne, hogy ebben a tömbben lenne az Országos Sportegészségügyi Intézet, az Országos Sportegészségügyi Intézet egyik része lenne a Sportkórház az egyik telekrészen, és a Sportegészségügyi Intézetnek, az elméleti részének és a volt TF-nek a része lehetne a másik.
Az az igazság, hogy én azért nem kerestem meg a bizottságból senkit, mert jelen pillanatban a dolog úgy áll, hogy nincs pénz arra, hogy akár engedélyeztessük a második ütemet, és kivitelezzük, és úgy tudom, hogy a területre egyébként változtatási tilalom van, tehát erre a bizonyos telekmegosztási javaslatra praktikusan nincsen lehetőség. Milyen feladatokat kaphatna ez a sportegészségügyi intézmény? Úgy gondolom, hogy a TF-fel közösen - tehát nem véletlenül beszélek országos sportegészségügyi intézetről - lennének nyilvánvalóan egészségügyi jellegű feladatai ennek az intézménynek, másrészt lennének oktatási és kutatási jellegű feladatai is, körülbelül így tudnám körbeírni.
Lengyel képviselő úr kérdésére: úgy gondolom, csak úgy lehet elképzelni a Sportkórház helyzetét, ha és amennyiben a Sportkórház alkalmas arra, hogy azt mondjuk, hogy a progresszivitás magasabb szintjén álló intézmény legyen, mint mondjuk egy megyei kórház traumatológiai osztálya, vagy mint az Országos Baleseti Intézet. Akkor egy olyan munkamegosztást tartok elképzelhetőnek, ami arról szólna, hogy értelemszerűen a sérüléshez legközelebb eső súlyponti kórház traumatológiai osztályán legyen az elsődleges ellátás, és ha szükséges, a progresszivitás magasabb szintjén álló intézménybe, Sportkórházba kerüljön a beteg. Ennek mondjuk elengedhetetlen feltétele egyébként a már említett belgyógyászat, és valamennyi intenzív, illetve szubintenzív létrehozása.
A versenyengedélyezés kérdésében úgy gondolom, hogy ezt az egész rendszert abszolút át kell gondolni. Nem tudom, hogy a jelenlévők közül hányan igazolt sportolók egyébként, én is az vagyok. Nem akarok rosszindulatúskodni, abszolút baráti jellegű, kvázi sörmeccs kategóriában sportolok, és fogalmam sincs, hogy miért kell ehhez nekem sportorvosi engedély. Ezzel most csak arra célzok, hogy ugye nyilvánvalóan azok, akik ténylegesen az élsportban vesznek részt egyfelől, másfelől természetesen minden 18 év alattinak egy abszolút korrekt sportorvosi vizsgálatra van szüksége. De azért azt a munkaterhet, ami arról szól, hogy az ilyen, én korombeli embereknek is el kell menni a sportorvoshoz meghatározott időközönként, nem biztos, hogy a sportorvosi hálózatra kellene rakni. Ez az egyik véleményem a dologról.
A másik véleményem a dologról az, hogy a Sportkórházban elkészült az az akkreditációs rendszer, ami valamiért nem került bevezetésre korábban, hogy milyen eljárásrendben és milyen szakmai protokoll alapján kell elbírálni a sportorvosi alkalmasságot. Nem mondanék több személyes példát, csak még egyet, ha megengednétek, megengednék: akkor, amikor aktív orvos voltam, a munkahelyemről kivezényeltek sportorvosnak. Mit ne mondjak, lövésem nem volt a történethez. Ez így nem jó. Kell, hogy legyen egy akkreditált protokoll, ami arról szól, hogy amikor az ember bejön, akkor a következőket kell megvizsgálni, ezeket rögzíteni, méghozzá úgy rögzíteni, hogy visszamenőleg is előkereshető legyen. Ezzel kapcsolatban még azt szeretném mondani, hogy ha ez így menne, akkor bizonyos sérülések, de egy-két halálozás is lehet, hogy elkerülhető lenne - ezt csak úgy általában mondom, nincs mögötte semmiféle konkrét dolog. Tehát így gondolom a versenyengedélyezés kérdésének átalakítását.
Lasztovicza képviselő úr felvetésével egyetértek. Egyedül az oktatási tárcával van érdemi együttműködésünk ebben a témában jelen pillanatban, nem pont sport vonatkozásában működik ez az együttműködés, hanem az egészséges életmódra nevelés és az elsősegély-oktatás középiskolában történő oktatása vonatkozásában kerestem meg az Oktatási Minisztériumot. Azt kell mondjam, hogy abszolút jogos a felvetése, tehát ez ügyben az Önkormányzati Minisztériummal egyeztetnék.
Elnök úr kérdéseire: kezdeném ott, hogy kaptam egy körülbelül 15 pontból álló felvetéssorozatot, amit három oldalról kivizsgáltattam. Ez a három oldal: Egészségbiztosítási Felügyelet, Egészségügyi Minisztérium és ÁNTSZ, illetve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Nekem van erről egy komplett anyagom, az állítások egy része, hogy úgy mondjam, beigazolódott, az állítások más részét nem igazán lehetett bizonyítani.
Ami miatt én úgy döntöttem, hogy mindenképpen felmentem a főigazgató urat, az tulajdonképpen három dolog volt.
Az egyik dolog, és mondjuk orvosszakmai szempontból talán ez a leglényegesebb, az az, hogy volt egy olyan vádpont, hogy a főigazgató által vállalt műtétek valahányad részét nem a főigazgató végzi. Azt kell mondjam, hogy véleményem szerint ez addig a pontig, amíg, hogy úgy mondjam, nem arról szól ez a történet, hogy a beteg köt egy szerződést az orvossal, hogy ez az orvos fogja operálni, a szerződésben valamiféle fizetési kötelezettség van. Azt kell mondjam, hogy ez nem biztos, hogy jó megoldás, de nem istentől elrugaszkodott, számos egyéb kórházban is hasonlóképpen működnek a dolgok. De ami nagy különbség, és ami miatt ezt én komolyan gondoltam, hogy ezekben az esetekben, ezt ugye az orvosi gyakorlatban sub nomine műtétnek nevezzük, az szokott történni, hogy a sub nomine operáló orvos írja meg a műtéti leírást, tehát az az orvos írja meg a műtéti leírást, aki ott volt, és tudja, hogy mit csinált. Jelen esetben az operatőr írta le a műtéti leírást, ezért aztán azt kell gondoljam, hogy orvosszakmailag a műtéti leírás tartalma és a tényleges, végzett tevékenység között nem feltétlenül volt meg a teljes azonosság egyrészt. Másrészt elég jelentős számban a műtéti naplóban nem szerepeltek műtéti leírások egyáltalán, és ezek nem szerepeltek a betegdokumentációban sem. Tehát a főigazgató által végzett műtétek között 33 olyan esetet találtunk, ahol a kórházban sehol nem volt fellelhető az a dokumentáció, hogy a beteggel végső soron mi is történt. Ez volt az egyik lényeges dolog, ami a döntésemet megalapozta.
A másik lényeges része a feljelentésnek, vagy nem is tudom, hogy hívjam, ennek a bizonyos levélnek a kitétele a készpénzgazdálkodás. A készpénzgazdálkodással az történt, hogy volt egy pénzkezelési szabályzat, ami nem igazán volt aktualizálva, de azért tartalmazta azt, hogy a befolyt készpénzzel havonta el kell számolni. Volt egy olyan időszak, amikor fél éven keresztül nem történt elszámolás, és ezt követően egy írásos figyelmeztetés történt az illetővel szemben, hogy ezt meg kell csinálni. Az írásos figyelmeztetés dacára, most már úgy, hogy tudták, hogy nem történik meg az elszámolás, továbbra sem történt változás, és ami ennél azért eggyel lényegesebb, hogy ezekből a számlatömbökből, amiken bevételezték a készpénzt, néha tőpéldányok is hiányoztak, így aztán nem lehetett megállapítani egész pontosan azt, hogy mennyi bevétel volt, és ahhoz képest hogyan történt az elszámolás.
Végül, de nem utolsósorban, akkor, amikor hivatalba léptem, kértem minden intézményvezetőt, hogy az aktuális szabályzataikat - elsősorban szmsz-t, pénzkezelési szabályzatot és az intézmény működéséhez szükséges kötelezettségvállalási szabályzatot - vizsgálják felül, és a kor igényeinek megfelelően módosítsák. Ez nem következett be, tehát tulajdonképpen ez a három tevékenység volt az, amire azt kell mondjam, hogy én annyira súlyosnak ítéltem meg, hogy kezdeményeztem a felmentését.
Voltak ennél apróbb jellegű megállapítások, és volt számos olyan eset, amiről feketén-fehéren kiderült, hogy a feljelentőknek nem volt igazuk, tehát például volt egy olyan vádpont, hogy a főorvos úgy veszi igénybe az előjegyzési naplót, hogy magának rögtön ad időpontot, hogy úgy mondjam, a többi kollégánál várni kell. Végignéztük a 2008-as, körülbelül 1900 esetet, hogy kinek mennyi volt a várakozási ideje, gyakorlatilag nagyjából azonos várakozási idők voltak, amire azt mondom, hogy bizonyos beavatkozásoknál kettő naptól öt napig szórt, tehát ez nem egy érdemi történet.
Volt egy olyan vádpont, ahol az hangzott el, hogy a főigazgató betegeinél a beültetendő protéziseket a központi költségvetés fizeti, mások kifizettetik a beteggel. Megnéztük az intézményben a nyitókészletet, a zárókészletet és a beérkezett készletet a protézisek szempontjából, és ezt összehasonlítottuk a műtéti számmal: ez darabra egyezett, tehát ez a vádpont például nem állta meg a helyét. Azt kell mondanom, hogy a több mint tíz pontból körülbelül a fele volt az - de végig tudunk menni rajta, hogy mi az, ami igaz volt -, három olyan volt, ami alapján végül is úgy döntöttem. A megbízott főigazgatónak adtam arra vonatkozólag jogosítványt, hogy tekintse végig ezeket a kérdéseket, és ha úgy ítéli meg, akkor kezdeményezzen fegyelmi eljárást, ha nem úgy ítéli meg, ne kezdeményezzen fegyelmi eljárást. Én úgy tudom, hogy fegyelmi eljárás nem történt ez ügyben.
ELNÖK: Köszönjük a válaszokat, miniszter úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy maradt-e olyan kérdés, amit még miniszter úrnak szeretnének feltenni, illetve van-e olyan véleményük, amit miniszter úr felvezetője vagy a kérdésekre adott válasza alapján szeretnének elmondani. (Nincs jelentkező.)
Amennyiben nincs, nekem egyetlen, utolsó kérdésem lenne még, ami kimaradt: a válogatott keretorvosok kérdésköre. Ez is többször felmerült már problémaként, hogy amíg korábban lehetőségük volt arra, hogy a válogatottakhoz kirendelték őket, most - ha jó az információm - az az utasítás, hogy csak szabadságuk terhére kísérhetik el az adott válogatottakat, illetve, hogy alapvetően is kevés a csapatorvos, és bizonyos nagyversenyek esetében komoly nehézségekbe ütközik, mire biztosítani lehet ezt a válogatottak számára egyébként rendkívül fontos szolgáltatást. Ha erre adna még nekem egy megnyugtató választ, hogy ennek kapcsán a sportegyesületek válogatott keretektől érkezett igénnyel, illetve problémamegfogalmazással foglalkozott-e a minisztérium, és milyen megoldást lát erre középtávon miniszter úr.
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Elnök úr! Erre vonatkozólag hozzánk megkeresés nem érkezett. Én csak azt a megoldást tudnám elképzelni, hogy a keretorvosoknak lenne egy olyan szerződése, ami elsődlegesen a kerethez köti őket, tehát a sportegyesülettől, illetve a válogatottól kapnák a jövedelmük egy részét, és a másik részét - ezért mondom, hogy ez egy részmunkaidős állás lehetne - pedig valamilyen egészségügyi intézménytől, ahol egyébként egy részállásos szerződésük lenne. Nyilvánvalóan ez utóbbi ahhoz kell, hogy a szakmai tudásuk abszolút naprakész legyen, másfelől pedig azért kell a szerződés a sportegyesülettel, a válogatottal, hogy független tudjon lenni az adott intézménytől. Ha nem így működik a dolog, akkor könnyen előfordulhat, hogy ha az intézményben van főállásban, és mellékállásban a keretnél, akkor nem engedik el, hiszen ha közalkalmazottként fungál, akkor nyilván érvényes rá a közalkalmazotti törvény, ha pedig szabadfoglalkozású orvosként működik, akkor viszont azok az előnyök, amik a közalkalmazottakat megilletik, nem fognak a rendelkezésére állni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Még akadt egy kérdés Szalay képviselő úrnál. (Szalay Ferenc: Nem kérdés.) Akkor vélemény; azt is lehet. Öné a szó, képviselő úr.
SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Én köszönöm, hogy válaszolt és beszélgettünk, hiszen látszik, hogy ha van normális gondolat, akkor tudunk közösen sok mindenről beszélgetni. Ezt lehet, hogy majd üzenjük is más minisztereknek, de ön fel fogja venni a kapcsolatot az Önkormányzati Minisztériummal, és azt gondolom, hogy ennek kapcsán elmondható majd az is, hogy lehet együttműködni majd a sport egyéb területén az Önkormányzati Minisztériummal.
Megnyugtatónak éreztem a válaszokat, amiket ön mondott; így még nem hangzottak el, ilyen csokrokban. Azt gondolom, hogy látszik, hogy van kiút abból a nem jó irányból, ami eddig volt a sportegészségügy területén, és én bízom benne, hogy meg is valósul belőle néhány dolog. Előtte itt beszélgettük az urakkal, hogy azért az alagút végén most még nem látszik a fény, viszont amit ön elmondott, abból úgy hangzott, mintha lenne olyan elképzelési rendszer, ami segítené azt, hogy visszaálljon egy normális, a régen megszokott sportegészségügyi rendszer az országban. Köszönöm, hogy itt volt.
ELNÖK: Lengyel Zoltán képviselő úr! Öné a szó, képviselő úr.
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm szépen a lehetőséget. Egy nagyon-nagyon rövid kérdés és vidéki emberként észrevétel ahhoz, hogy egyszerűbbé és biztonságosabbá tudjuk tenni a sportegészségügy rendszerét és a fiatalok sportolásra alkalmasságának megállapítását. Abban az esetben, ha elkészül a protokoll, hogy látod, miniszter úr, van-e arra lehetőség, hogy mondjuk egy olyan orvos, aki amúgy is foglalkozás-egészségügyi szakképesítést szerzett már, vagy pedig az a háziorvos, aki amúgy is a helyben lévő iskola sportorvosa és ellenőrző orvosa is, ennek a protokollnak az alapján ő el tudja-e végezni munkakörén belül ezt a feladatot?
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Csak úgy látok erre lehetőséget, ha a jelenlegi szakorvosi rendszer mellett bevezetnénk - egyébként ez folyamatban van más területen is - az úgynevezett licencvizsgarendet, ami egy jóval szűkebb feladat elvégzésének lehetőségét biztosítja az orvosnak. Ha ebben komolyabban akarunk gondolkodni, akkor azt kérem, hogy a sportorvosi szakmai kollégiummal kellene első körben beszélni, mert bár a felvetés jó és jogos, abban egészen biztos vagyok, hogy abban a pillanatban, amikor ezzel előjövök, a foglalkozás-egészségügyi szakorvosok, a háziorvosok és nem akarom sorolni, hogy ki mindenki fogja elmondani azt, hogy milyen gonoszak vagyunk, ha viszont az illetékes szakmai kollégium kezdeményezi, akkor megvan mögöttem az a szakmai támogatás, amire azt tudom mondani, hogy ha ők ennyire akarják, akkor akár lehet is.
ELNÖK: Köszönöm a gyors válaszokat, miniszter úr. Van-e még további hozzászólási igény? (Nincs jelentkező.)
Amennyiben nincs, akkor én megköszönöm, hogy eljött a bizottság ülésére, megköszönöm azt is, hogy ilyen alaposan felkészült, és minden részletről tájékoztatott bennünket, ami a sportegészségügy jelenlegi helyzetével kapcsolatos. Azt gondolom, hogy valóban valamennyien megnyugtató válaszokat kaptunk arra vonatkozóan, hogy a Sportkórház mind helyileg, mind struktúrájában egy olyan működési formát kap, amely hatékonyan képes szolgálni a sportolók érdekeit, illetve az egészségügyi beavatkozásokat.
Arra kérném miniszter urat, hogy ha június 30-ig ez a bizonyos OEP-felülvizsgálat lezárult, és döntés születik a 45 aktív ágy átstrukturálásáról, akkor ez ügyben majd levélben szíveskedjék tájékoztatni, és akkor én a bizottság tagjainak ezt tovább tudom küldeni, illetve én magam akkor majd kezdeményezek egy olyan találkozót, ahol a válogatott keretorvosok kérdéskörét is megnyugtatóan tudjuk rendezni. Amit felvázolt miniszter úr megoldásként, ez szerintem is egy járható út, csak valamilyen módon el kellene indulni ebben is, hogy ez a mostani bizonytalanság megszűnhessen, hiszen olimpiai felkészülésben vagyunk, számos világverseny áll előttünk, és senkinek sem jó az, ha bármilyen szintű bizonytalanság mutatkozhat a sportegészségügy terén. Köszönöm szépen még egyszer, miniszter úr. További szép napot és sikeres munkát kívánok! A bizottság tagjainak is köszönöm a részvételt. Egy kis türelmet kérnék! Az "egyebek" napirendünk van még
Az "egyebek" napirendi pontban van-e valakinek felvetése? (Nincs jelentkező.) Arról szeretném tájékoztatni a bizottság tagjait, hogy kilenc képviselőtársammal egyetemben kezdeményeztük újra Varga Zoltán meghallgatását, tehát nem menekül a miniszter egykönnyen a bizottság elől; a Házszabály szerint a képviselők kétötödének kezdeményezésére köteles a miniszter a bizottság ülésén megjelenni. Azt gondoltam, hogy ezt barátságosan meg tudjuk oldani, de akkor mi a Házszabály rendelkezéseihez folyamodunk, úgyhogy hétfőn, az interpellációkat követően a Parlamentben tartjuk a következő bizottsági ülésünket, ahol a miniszter, bízom benne, hogy a házszabályi kötelezettségének eleget téve részt vesz. Nem tudom elképzelni, hogy az interpellációk és az esti szavazások között olyan halaszthatatlan közfeladata lenne, rendkívüli kormányülés vagy bármi, ami megakadályozná ebben, tehát bízom abban, hogy végre hétfőn meghalljuk azokat a titkokat, amelyeket eddig nem sikerült feltárnunk.
Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt. A bizottsági ülést bezárom. További szép napot kívánok mindenkinek!
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 59 perc)
|
Bánki Erik
|
Jegyzőkönyvvezető: Biczó Andrea és Várszegi Krisztina