STB-16/2009.
(STB-87/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2009. június 29-én, hétfőn, 14 óra 9 perckor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása *
Varga Zoltán önkormányzati miniszter meghallgatása a Házszabály 68. § (3) bekezdése alapján *
Varga Zoltán önkormányzati miniszter szóbeli tájékoztatója *
Varga Zoltán önkormányzati miniszter válaszai *
További kérdések, vélemények *
Lasztovicza Jenő (Fidesz) ügyrendi javaslata *
Szavazás az ügyrendi javaslatról *
A vita folytatása - további kérdések, vélemények *
Varga Zoltán önkormányzati miniszter reflexiói *
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Pál Béla (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Koscsó Lajos (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Nagy Imre (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP)
Tóth József (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Becsó Zsolt (Fidesz)
Hadházy Sándor (Fidesz)
Kovács Ferenc (Fidesz)
Lasztovicza Jenő (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Dr. Gyenesei István (független)
Lengyel Zoltán (független)
Helyettesítési megbízást adott
Szijjártó Péter (Fidesz) Becsó Zsoltnak (Fidesz)
Páva Zoltán (MSZP) Pál Bélának (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP) megérkezéséig dr. Horváth Klárának (MSZP)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Varga Zoltán önkormányzati miniszter
Megjelentek
Dr. Simóka Beáta szakállamtitkár, Önkormányzati Minisztérium
Kovács Miklós szakállamtitkár, Önkormányzati Minisztérium
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 9 perc)
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Sok szeretettel köszöntök mindenkit a sport- és turisztikai bizottság mai ülésén.
A mai ülésünknek egyetlen napirendi pontja van, Varga Zoltán önkormányzati miniszter úr meghallgatása. A legutóbbi bizottsági ülésen nem tudtunk sort keríteni erre a napirendi pontra, mert a miniszter úr fél órával a bizottság előtt mondta le a részvételét. Ezzel gyakorlatilag azok a sportági szakvezetők, turisztikai szakemberek és a sajtó munkatársai is, akik csak azért jöttek arra a bizottsági ülésre, hogy a miniszter úr turizmussal és sporttal kapcsolatos elképzeléseiről tájékozódjanak közvetlenül is, ezt gyakorlatilag nem tudták megtenni. Ezért kilenc képviselőtársammal egyetemben kezdeményeztük még aznap a miniszter úr újabb meghallgatását, a mai napra. Erre először azt a választ kaptam, hogy ma sem tud jönni a miniszter úr halaszthatatlan közfeladatai miatt, de aztán mégiscsak változott a helyzet, ezért köszöntöm körünkben Varga Zoltán miniszter urat, illetve Simóka Beáta sport szakállamtitkár asszonyt és Kovács Miklós turisztikai szakállamtitkár urat.
Írásban a miniszter úr mai meghallgatásával kapcsolatos anyagot nem kaptunk, ezért arra kérem miniszter urat, szóban tájékoztassa a bizottság tagjait, a jelenlévő érdeklődőket arról, hogy mit tervez a sport és a turizmus terén az elkövetkező hónapok során, aztán pedig értelemszerűen képviselőtársaimnak lesz lehetősége arra, hogy kérdéseket tegyenek fel, illetve véleményt formáljanak a miniszter úr gondolatairól.
Elsőként öné a szó, miniszter úr.
Varga Zoltán önkormányzati miniszter meghallgatása a Házszabály 68. § (3) bekezdése alapján
Varga Zoltán önkormányzati miniszter szóbeli tájékoztatója
VARGA ZOLTÁN önkormányzati miniszter: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait. Még mielőtt a szakmai dolgokba belemennénk, azért szeretnék az elnök úr bevezető szavaira annyiban reagálni, hogy teljesen természetesen mindig lehet egy olyan feladata nemcsak egy miniszternek, szerintem bármelyik képviselőnek, ami az adott helyzetben éppen annak a területnek az érdekében fontosabb, amelyet képvisel. Tehát ilyen tekintetben ennyiben szeretnék az elmúlt bizottsági ülés dolgaival foglalkozni.
A másik megjegyzésére, hogy sokan itt voltak. Elhiszem, hogy sokan itt voltak, az elmúlt két hónapban - azt gondolom, akik itt vannak a teremben, tudják tanúsítani - mindenkivel tudtam találkozni, aki ma a magyar sportban a sportszövetségek és az érdekképviseletek tekintetében meghatározók. Még azok is, akik úgy érezték, hogy kicsit elhanyagolom őket, befértek a naptáramba, hiszen azon voltam, hogy minél hamarabb találkozzak ezekkel az emberekkel. Tehát hogy éppen a bizottsági ülésen nem tudtunk találkozni, nem jelenti azt, hogy ne cseréltünk volna véleményt arról, hogy éppen a kormányzatot vagy a sport- vagy a turisztikai szakmát ebben az időszakban mi feszíti, mi érdekli. Tehát azt gondolom, ilyen tekintetben a kapcsolatunk rendezett volt.
Abba nem nagyon megyek bele, hogy talán eben a bizottságban - mert ez a bizottság kompetenciája - szokás az, hogy miniszterek meghallgatásra jönnek, máshol ez nem szokás. Ebbe nem nagyon szeretnék belemenni, hogy házszabályszerű-e ez a dolog, én csak azért jöttem el ma, hogy a kormánypárti képviselőimet ne tegyem ki annak a helyzetnek, hogy mondjuk elnök úr a nyári szünetben is összehív egy rendkívüli bizottsági ülést annak a tekintetében, ami miatt ma ezt összehívta. Tehát ilyen tekintetben mondhatnám azt, hogy sportszerűen viselkedtem az én kormánypárti képviselő barátaimmal. Nem akartam ennek a dolognak kitenni őket.
Akkor most már beszéljünk tényleg a tényekről. Azt gondolom, mielőtt arról kezdenénk beszélni, hogy mit tervezünk az elkövetkezendő időszakban, mit tervezünk az elkövetkezendő évben, azért érdemes beszélni arról, hogy milyen eredményt értünk el, és tényleg szeretném, ha azért azt mindenki világosan látná, hogy mikor körülbelül két hónappal ezelőtt itt voltam a meghallgatáson, akkor arról volt szó, hogy a Bajnai-kormány azt tűzte ki célul, hogy a gazdasági válságot kezelje ebben az országban. Azt gondolom, ha most eltekintünk a politikai felhangoktól, akkor ez a tevékenysége azért sikeres is. Nyilvánvalóan a képviselőknek ebben lehet más a véleményük, én úgy látom, hogy kormánytagként is sikeresen tettük a dolgunkat, és azt gondolom, siker az is, hogy azok az ügyek, amelyek a sport és a turisztika területén vannak, azért kicsit mégis más megvilágításba helyezik az ügyeket. Például csak a turisztika területén szeretnék arra utalni, hogy a kedvezményes áfába azért mégiscsak bekerült a szálláshellyel kapcsolatos ügy, tudtuk ezeket a dolgokat rendezni, és a sporttámogatások terén is meg tudtuk azért őrizni 100 százalékban azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt időszakban elértünk. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek ebben akár a mai napon is olyan vitás kérdések, amelyek az elkövetkezendő időszakban lezárásra kell hogy kerüljenek, csak éppen a mai interpellációra szeretnék utalni, amelyet Koscsó úr tett fel.
Tehát azt tudom önöknek mondani, hogy mióta Simóka Bea államtitkár asszony - aki azon a meghallgatáson, amelyen akkor nem vettem részt, ő még nem tudott részt venni, hiszen még nem volt kinevezett sport szakállamtitkár - végzi ezt a tevékenységet, azt gondolom, nemcsak én, hanem ahogy hallottam, a tájékoztatásával, beszámolójával a sportbizottság is maximálisan elégedett volt. Tehát azt is el kell mondanom, hogy nem nagyon értem, elnök úrnak melyek azok az igényei, amit mondjuk egy ilyen miniszteri meghallgatáson egy miniszternek el kell mondania újra és újra. Azt meg kell hogy értse, hogy a következő év, a 2010. év dolgairól én legfeljebb csak a vágyaimat tudnám elmondani, meg nyilvánvalóan az önök elképzeléseit meg lehet vitatni, de hogy hogyan fog összeállni a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetése, ma még nem látható. A 2010-es költségvetés tárgyalására pedig megvan az a Házszabály és törvények által szabályozott menetrend, ahol nyilván ezek az ügyek előtérbe fognak kerülni.
Mégis, hogy hangsúlyokat mondjak, mert úgy gondolom, hangsúlyokat érdemes megfogalmazni. Azt gondolom kiemelten fontosak a versenysport-támogatások, amelyek még ebben az évben feszítettek - leginkább a triatlon- és a karatekupa megrendezése -, az elkövetkezendő napokban, ezen a héten el fog dőlni, hogy milyen mértékben tudja a kormányzat ezeket a versenyeket támogatni. A 2010-re regisztrált versenyekről ma azt tudom mondani, hogy ha a 2010-es költségvetésben tudjuk biztosítani a 2009-es kondíciókat, akkor abban nagy feszültséget nem látok. Tehát a nagy versenyekre a különböző kormánygaranciák már megtörténtek, itt az azon kívüli, a karate és az úszó EB-n kívüli egyéb sportrendezvényekről beszélek.
Terveink szerint szeretnénk, ha az utánpótlás nevelésére fordított támogatások, a szabadidős tevékenységre fordított források markánsabban megjelennek. Azt gondolom, azért lehet ezt így kimondani, mert az ilyen típusú tevékenységek azért nemcsak az Önkormányzati Minisztérium fejezetében, hanem más szaktárcák fejezetében is megtalálhatók: az Oktatási Minisztériumnál, a fogyatékosok sportjának a támogatása pedig az SZMM költségvetésében. Tehát ilyen tekintetben szeretnénk, még ha nem is biztos, hogy forrásnövekedést tudunk elérni globális méretben, akkor is ezek markánsabban megjelenjenek.
Azt gondolom, például az eredmény, hogy az utánpótlás-nevelés és sporttámogatás tekintetében - hogy konkrét számot is tudjak mondani - a 2008-as támogatási összegről el tudtunk lépni, hiszen 2008-ban 1 063 millió, 2009-ben 1,3 milliárd plusz 170 millió a jégkorong-utánpótlásra. Magam is részt vettem már miniszterként a 2010-es szingapúri ifjúsági olimpiára való felkészülés során egy nagyon színvonalas megnyitón, amikor a sportolók esküt tettek, és erre ebben az évben már 40 millió forint támogatást tudott biztosítani a költségvetés. Ezeket a programokat: a Héraklész bajnokprogramot, a Héraklész csillag- és a patrónus programot pedig, melyeket 2009-ben és előtte is elkezdtünk, szeretnénk tovább folytatni.
Szeretnénk, ha a szabadidős sport tekintetében picit el tudnánk mozdulni, mert azt gondolom, hogy ez tényleg nagyon komoly tömegeket mozgat meg. Azt gondoljuk, a diáksport tekintetében azok a források, amelyek nem feltétlenül csak az Önkormányzati Minisztérium, hanem az Oktatási Minisztérium költségvetési fejezetében is megjelennek, azokat is markánsabban meg tudjuk jeleníteni. Nyilvánvalóan azért, mert váltig állítom, hogy összességében azért a sport támogatása továbbra is kiemelt feladatként jelenik meg a költségvetésben.
Van egy nagyon fontos része még a sportnak, ami nyilvánvalóan kapcsolódik a másik szakághoz, ami az Önkormányzati Minisztériumban van, ez a turizmus, hiszen ezer szállal kapcsolódnak össze a sport- és a turisztikai ügyek. Itt csak azokat a nagy versenyeket szeretném megemlíteni, illetve ezek közül egyet, a Forma-1-et, ahol most már, azt gondolom, mindenki számára nyilvánvalóan nyugvópontra jutottak azok a viták, amelyek a versenyt körüllengték idáig a nemzetközi sajtóban, az elmúlt időszakban a kormány döntött a 2012-2016 időszak versenyrendezéséről. Engem felhatalmazott arra, hogy az ehhez szükséges garanciákat a pénzügyminiszter úrral együtt megadjuk, és az ünnepélyes aláírás a június végi futamrendezvényen meg is fog történni. Itt azért egy kis eredményt el tudtunk érni, hiszen itt a megállapodás alapján a jogdíj minden évben az előző évi jogdíj 10 százalékával növekszik, most a szerződésben ez 7,5 százalék, tehát vissza tudtunk lépni a verseny költségeinek tekintetében. Nyilvánvalóan tudom, hogy itt felmerült igény arra, hogy esetleg nagyobb engedményt lehessen elérni, azonban úgy látszott a tárgyalások folyamán, hogy mivel nemcsak a sport-, hanem a turisztikai szakma is kinyilvánította, hogy ez az ország számára egyrészt turisztikai, országimázs és egyéb tekintetben nagyon fontos rendezvény, nem akartuk kockáztatni ennek a versenynek az elvesztését. Éppen ezért azt gondolom, hogy ez a 7,5 százalékos díjnövekedés is jó eredmény, amit érdemes kihangsúlyozni.
Az elkövetkezendő időszakban elő fog kerülni még a sportlétesítmények ügye, biztosan kapok ezzel kapcsolatban kérdést, amire megpróbálunk majd válaszolni. Itt van az intézményeknek egy köre, amely most már a vagyonkezelő zrt. és a NUSI között egy megállapodással a NUSI kezelésében van. Van egy olyan kör - és ebben teljesen természetesen szeretnénk majd a bizottság véleményét is kérni, egyeztetni szeretnénk -, amelyet továbbra is szükségesnek tartunk, de még nincs a NUSI-nál, amely olyan létesítmény, ami fontos, hogy állami kezelésben legyen, ezt nyilvánvalóan a NUSI át tudja venni. Van egy olyan kör, amelyre azt mondjuk, hogy az állam nem, de a különböző sportági szövetségek, sportszövetségek kezelésébe kell adni, és nyilván kell egy olyan körről véleményt mondani, amelyre azt mondjuk, hogy valamilyen oknál fogva nem tudjuk fenntartani, és ezekről is döntést kell hozni. De ebben nem szeretnénk a bizottság véleményét nélkülözni, szeretnénk, ha a bizottság erről majd véleményt mondana.
Azt gondolom, a turisztikai részről érdemesebb majd inkább a kérdések, vélemények kapcsán válaszolni arra, hogy mi az, ami esetleg nyitott kérdés, mi az, amit a bizottság nem tud. Itt 2010-re is ugyanazt tudom mondani, hogy az adott kérdések a 2010-es költségvetés készítésekor fognak előtérbe kerülni. Meglátjuk, hogy milyen kondíciókat tudunk itt elérni. A 2009-es dolgokban pedig azt gondolom, nincs olyan változás, amit a két hónappal ezelőtti meghallgatáshoz képest ki tudnék egészíteni abban a tekintetben, hogy azért itt van egy komoly eredmény, hogy a szálláshelyek áfája 18 százalékkal bekerült a kedvezményes körbe. Tehát azért ebben a minisztérium, a turisztikai lobbi el tudta érni ezt, ez a szakma számára nyilvánvalóan eredmény.
Elnök úr, ennyit szerettem volna mondani, és várom kérdéseiket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kinek van kérdése. (Jelzésre.) Lengyel Zoltán képviselő úr jelentkezett elsőként, öné a szó, képviselő úr.
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter úr, egy olyan kérdésem lenne, amely mind az önkormányzatokat, mind pedig a sport világát érinti. Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, amit - gondolom - vidéki képviselőként ön is tapasztalt, hogy a kistelepülések sportkörei nem tudják fenntartani saját magukat, mert a kötelező befizetési mérték olyan szintet ért el, amit a helyi kisvállalkozók már nem tudnak szponzorálni, az önkormányzatoknak pedig már nincs annyi forrása, hogy az egyesületeket fenntartsák.
A mi kis falunk is így járt egyébként, hogy immáron két vagy három éve nincs működő sportegyesület a településen, mert egyszerűen az igazolási és a sportorvosi díjakat nem tudják kifizetni, illetve nem tudják megépíteni azokat a vidéki viszonylatban fölösleges létesítményeket, amelyeket előírtak nekik, mint például, hogy kerítéssel elkerített részen, védetten mehetnek csak be a játékosok a pályára. Úgy gondolom, megette a fene, ha egy kistelepülések közötti bajnokságban ugyanolyan biztonsági rendszereket kell bevezetni, mint egy - hadd ne mondjam, melyik - szigetországi mérkőzésnél.
Azt szeretném kérdezni a miniszter úrtól: tervezi-e azt, hogy legyen működőképes tömegsport a településeken? Tervezi-e azt, hogy valamilyen módon megszüntetik ezeket a fizetési kötelezettségeket az illetékes tárcák és szervezetek, és elősegítik-e azt, hogy a vidéken élő gyerekeknek legyen mozgási lehetősége, elősegítik-e azt, hogy a kistelepüléseken és falvakban az egyetlen hétvégi program, a labdarúgó mérkőzés megmaradhasson?
Várom a válaszát, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdésre van-e igény? (Jelzésre.) Igen, Szalay Ferenc képviselő úr, öné a szó.
SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Visszakérdeznék. Azt tetszett kérdezni, hogy milyen elvárásai vannak az elnök úrnak egy miniszteri meghallgatás kapcsán. Az, hogy ha két hónappal ezelőtt nem mondott semmit, akkor most azért mondjon már valamit a miniszter úr az elképzeléseiről. Ezért volt a meghallgatás egyébként. Akkor, két hónappal ezelőtt azt beszéltük meg, hogy a miniszter úr akkor még nem volt felkészült, nem tudta pontosan, hogy mégis merre fog menni ezen a területen, és a bizottság adjon egy kis türelmi időt, aztán két hónap múlva idejön, és elmondja. Most ez történik valamilyen szinten.
A valamilyen szinthez kapcsolódna a másik kérdésem. Bármely stratégiai kérdésben - a sportügyekben - milyen elképzelése lehet a miniszter úrnak? Mert amit most elmondott, az valóban az, amit eddig itt mindenki összeírt, lerakott, elgondolt, de azt gondolom, nem baj, ha egy miniszternek van saját stratégiai vonala ezen a téren, mondjuk a diáksport kapcsán, a mindennapos testnevelés ügyében vagy az utánpótlás-nevelésnél. A létesítményfejlesztésnél sem baj, ha nem csak a Puskás Stadionra gondolunk, hanem mondjuk arról a létesítménykataszterről gondolkodunk, amiről már nagyon régóta vita folyik az országban, hogy minden településen, létszámarányosan minimálisan jelenjen meg egy labdarúgópálya, egy atlétikapálya, ne adj' isten, egy uszoda. Ennek kapcsán mi a meglátása, hogyan gondolkodik? Vagy mi a gondolata az olimpiai felkészülésről, mi a gondolata a MOB szerepéről, a Nemzeti Sporttanács szerepéről - mondjuk, a Nemzeti Sporttanács most egy új finanszírozási elképzeléssel indult?
Hát nem lenne baj, ha mondjuk ilyenekről tudnánk beszélgetni, mert volt egy mondata, hogy szívesen egyezteti a bizottsággal például a létesítményfejlesztési elképzeléseket. Ezért lenne jó a miniszteri meghallgatás, de kiváló, ha egyébként az államtitkár asszony is rendszeresen itt van - nyilván itt lesz -, és átbeszéljük a közös dolgainkat. Ezért van a miniszteri meghallgatás, ezért gondoltuk, hogy most jó lenne beszélgetni különféle dolgokról. Mert egyébként minek is lenne miniszter? Akkor azt gondolom, csinálhatná ezt bárki más, de gondolom, ezért kapta meg ön ezt a feladatot.
Aztán nem baj, ha valaki valamihez nem ért, ez nem baj. Sőt, azt gondolom, nagyon tisztességes dolog, ha azt mondjuk, hogy kérem, én ezt nem, ellenben van olyan ember, aki ezt a dolgot viszi. A hírek most azok a minisztériumból, hogy igazából ön magához ragad mindenféle információt, és nem feltétlenül szeretné ezt lejjebb adni. Lehet hogy rossz az információ, de azért nem lenne baj, ha ezt megbeszélnénk. Mert akkor minek az államtitkár, minek vannak azok, akik ezeken a szakterületen belül kellene hogy dolgozzanak?
Mondta, hogy a kormánypárti barátai. Bízom benne, hogy én is mondhatok ilyet kormánypárti képviselőtársaim közül, mert én sosem gondoltam, hogy nekem ilyen minősítést kellene tenni, hogy vannak kormánypárti barátaim, aztán a másik oldalról egy szót nem szólok. Nagyon-nagyon örülök annak, amikor bármelyik képviselőtársammal - itt ül vagy ott ül - tudok beszélgetni különféle dolgokról. És ha már kormánypárti barátokról van szó, akkor hadd kérdezzem meg: volt egy 250 millió forintos létesítményfejlesztési program. Ezen beül a kormánypárti barátok milyen előnyt élvezhettek az elosztásnál? Mert nekem vannak elképzeléseim erről. Ennél a pályázatnál - ha ön tudja, biztosan megerősíti - a 10 ezer lakos feletti településeken a pályázati kiírás kötelező jelleggel tartalmazta a sportrendeletet. Van három olyan település - 10 ezer lakos fölött -, amely sportrendelet nélkül kapta meg ezt a lehetőséget.
Ráadásul ennek a pályázatnak volt egy olyan kitétele, hogy aki szakszövetségi szinten megfelelő együttműködést tud deklarálni, annak nem baj, ha ezt bemutatván még forrásokhoz is jutnak. Ezt azért mondom, mert Baráth Etele úrral a szolnoki kajak-kenu pálya kapcsán olyan fejlesztésben gondolkodtunk - és ez benne is volt a pályázatban, és nem sok pénzről van szó, 10 millió forintról, tehát a nagyságrend nem tétel ahhoz képest, amit itt létesítményfejlesztésre kellene szánni -, sikerült kihúzni ezt a 10 millió forintot is Szolnokról. És nem is Szolnokról, mert mi még megvagyunk, hanem a kajak-kenu sportág, amely az olimpiákra készül fel itt a szolnoki pályán, veszít el egy ilyen lehetőséget, illetve nem veszít el, mert belerakjuk önök nélkül is természetesen. Csak hogyan is van ez? Hirtelen megváltozik, ön miniszter lesz, és akkor hirtelen kikerül néhány nem kormánypárti kötődésű település ebből a pályázatból, és nem a szakma dönt, mint ahogy szokott, nem kis időszakon keresztül? Hogyan van ez, hogy Komló, Szigetvár s nem tudom, kicsoda, Kiskunfélegyháza csak úgy hirtelen, sportrendelet nélkül odakerül? Ezt hogyan gondolják? Akkor miért van kiírva? Akkor azt kell mondani, hogy kérem, szétosztogatjuk magunk között, és akkor az kapja meg, akit szeretünk.
Még egyszer mondom, én természetesen büszke vagyok kormánypárti barátaimtól, csak azért öntől is érdeklődve hallgatnám, hogy önnél ez hogyan, miképpen működik. (Dr. Gyenesei István: A függetleneket se hagyd ki!) És a függetlenek is, igen. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdések vannak-e képviselőtársaim részéről? (Nincs jelzés.) Amennyiben egyelőre nincs, válaszolnék miniszter úrnak arra a felvetésére, amire az előbb néhány szó erejéig Szalay Ferenc képviselőtársam is kitért, hogy miért szorgalmaztam a miniszteri meghallgatást. Miniszter úr, azért szorgalmaztam a miniszteri meghallgatást, mert ahogy ön is tudja, a miniszteri kinevezése előtt a Házszabály alapján meg kell jelennie a bizottság előtt, és ott be kell számolnia arról, hogy ön miniszterként mit kíván tenni. Tehát az alkalmasságát kellene elviekben megállapítania a bizottságnak.
Nos, ön a miniszteri meghallgatás során 4 perc 23 másodpercet beszélt, azalatt gyakorlatilag semmilyen koncepcionális kérdésről nem tájékoztatta a bizottságot egyetlen szakterület tekintetében sem, és amikor ezt nehezményeztem a kérdések között, akkor ön azt jelezte, hogy majd készséggel jön vissza a bizottság elé - pontosan fogalmazom: "készséggel jövök vissza a bizottság elé akkor, ha tudom, hogy mi az a mozgástér, amit a kormányzat most meg tud tenni, és ide tudunk jönni". Illetve azt is mondta: "elkövetkezendő napok eseményei után a lehető leghamarabb nagyon szívesen eljövök egy bizottsági ülésre, és akkor konkrét kérdésekre konkrét válaszokat tudunk megfogalmazni".
Hát konkrét kérdésekkel akkor is szolgáltunk, csak konkrét válaszokat nem kaptunk. Úgy gondoltuk, hogy két hónap idő elegendő ahhoz, hogy eljöjjön és beszámoljon a bizottságnak, és nem gondoltam, hogy a Házszabály alapján a képviselők 2/5-ének az indítványa kell ahhoz, hogy ön eljöjjön a bizottság elé. Azt gondoltam, hogy ha a bizottság elnöke hívja, az elég komoly hívóerő lehet, még akkor is, ha ellenzéki, és nem kormánypárti. De miután ez kevés volt, ilyen módon még - hála istennek - kilenc képviselőtársam is úgy gondolta, fontos az, hogy a miniszter megtisztelje a bizottságot és beszámoljon arról, hogy mit gondol, mit tervez a következő időszakban. Azt gondolom, mint az elmúlt üléseken, most is azért van ez a népes érdeklődés is, mert a szakma valamennyi képviselője, a szakterületek meghatározó emberei és a szakmai sajtó is türelmetlenül várja, hogy valamit megtudjon.
Miniszter úr, nekünk az az elvárásunk öntől, hogy ezt a két szakterületet képviselje a kormányban. Nyilván az önkormányzati vonalat is, de nekünk elsősorban ez a két szakpolitikai terület az, ahol rendkívül fontos, mi történik a következő időszakokban. Ön említette a 2010-es költségvetést, számunkra pont az a legfontosabb, hogy tudjuk, a 2010-es költségvetésben mit tervez, ön mivel fog odamenni a kormányülés elé, milyen javaslatokat fog letenni a két szakterület tekintetében.
Mindkét területnek van egy szerintem egész jó alapokon nyugvó fejlesztési programja. Az egyik mögött van parlamenti támogatás is, hiszen a sportstratégiáról a parlament is szavazott, és nagy többséggel, több mint 330 igen szavazattal támogatta a sportstratégiát. Van egy turizmusfejlesztési stratégia, amely szintén középtávon meghatározza a fejlesztési elképzeléseket. Mind a két stratégiával az a nagy baj, miniszter úr, hogy egyik sem halad, tehát nincsenek mellé források rendelve. Lehet, hogy válság van, és válság idején összébb kell húzni a nadrágszíjat, csak az a helyzet, tisztelet miniszter úr, hogy ha a szomszédos országokban körülnézünk, pont mást tapasztalunk. Ott a turizmus terén nem azt tapasztaljuk, hogy elvonások lennének, és adóemelés lenne, hanem éppen azt tapasztaljuk, hogy adócsökkentés van, és egyébként például a marketingforrásokhoz komoly többlettámogatásokat adnak. Mert ott tudják, hogy életben kell tartani valamilyen módon ezt a szakmát.
A sport terén ugyanezt elmondhatnám, hogy azok a versenysport-orientált országok, ahol olyan kultúrája és hagyománya van a sportnak, mint Magyarországon, a válság idején ott sem a sportból vesznek el, hanem inkább az állam próbál meg besegíteni, hiszen az a magánszféra, amely szponzorként, támogatóként ott áll, mondjuk a versenysport mögött, az ezekben az időkben sajnos valóban kevesebbet tud áldozni erre.
Úgyhogy azt gondolom, nem kell ahhoz nagyon nagy fáradság, hogy az ember a szomszédos országok vagy a versenytársak példáit elemezze, átnézze, és az alapján olyan stratégiát tudjon kialakítani, amelyet aztán a kormányban tud képviselni. Nekünk pont az a félelmünk, miniszter úr, hogy ha ilyen a hozzáállása a két szakterülethez, és nincs konkrét programja sem a sportot, sem a turizmust illetően, akkor nem lesz ember, aki a kormányban ezt a két ágazatot képviselje, és a Pénzügyminisztérium - ahogy eddig is - minden kezdeményezést le fog nyomni.
Amit említett, a kedvezményes áfakör, ez az egyetlen olyan siker az elmúlt időszakból, amit fel tudnak mutatni pillanatnyilag, illetve ha sikernek lehet értékelni, akkor talán az is, hogy az egyéb természetbeli juttatások adószintje csak 25 százalékos lesz, de jelzem, ez nulla volt eddig. Úgy könnyű sikert elérni, hogy megijesztem a szakmát azzal, hogy majd lesz egy magas szintű adóterhelés, mondjuk 50 vagy éppen 80 százalék, aztán a végén azt lehozom vagy 35-re vagy 25-re, tehát trükközök a számokkal, de ez a lényegen semmit sem változtat: 25 százaléknyi többletteher rakódik ezekre a korábban adómentes természetbeni juttatásokra. Tehát lenne bőven teendő ezen a területen. Tömegével állnak a csőd szélén a turisztikai vállalkozások, a vendéglátóipar szektorának a segélykiáltásai nyilván önhöz is eljutottak már. Tehát van és volna itt bőséggel muníció, amire reagálni lehetne.
Néhány kérdést mégiscsak feltennék önnek, mert remélem, vannak olyan súlyúak, hogy ezekre választ adjon.
Amit az imént is említettem, kíváncsian várom, hogy a jelenlegi körülmények között milyen esély van arra, hogy bármilyen versenyhelyzetet javító intézkedést bevezetnének, mondjuk 2010-ben a most tárgyalt adótörvényektől eltekintve a következő költségvetési törvényjavaslat előkészítése kapcsán. Tehát tervez-e bármit, ami a turizmust vagy a sportot érinti?
Bajnai Gordon, amikor még ezt a két ágazatot felügyelő miniszter volt, a pályázati rendszer egyszerűsítését, a kifizetések, az európai uniós források lehívásának a felgyorsítását ígérte. Az elmúlt időszakban érdemi előrelépés ezen a téren nem történt. Van-e önnek szándéka bármit tenni ezen a területen, és van-e esély arra, hogy esetleg a rendszer felgyorsul? Különösen most, a válság idején előlegfizetésekkel, az elszámolások felgyorsításával viszonylag rövidebb időn belül forráshoz juttatja-e a beruházókat?
Az imént már érintettem a nemzeti turizmusfejlesztési és a nemzeti sportstratégiát. Mindkét stratégia esetében kérdezem, van-e konkrét elképzelése, hogy a jövő évben a stratégia mely pontjaiból vagy mely programpontjaiból lehetne megvalósítani valamit? Lesz-e forrás ezekre vonatkozóan?
Elégségesnek tartja-e a turisztikai marketingszervezet költségvetését? A rendelkezésre álló forrásokat - ezt sokan megfogalmazták már a területen - növelni kellene. Lát-e esélyt arra, hogy ha az idei évben már nem is, a jövő évben a költségvetés összeállításánál nagyobb forrással kalkulálhasson, mondjuk a turizmus marketingszervezete?
Hosszú évek óta ígérik a kongresszusi központot, több kampánynak is már eleme volt. Egészen idáig nem történt semmi, és 2011 első félévében az Európai Unió soros elnöke lesz Magyarország, létkérdés lenne egy kongresszusi központ. Talán még az utolsó esély van arra, hogy ezen a területen valami érdemi előrelépés történjék. Tervez-e bármit egy ilyen típusú beruházással kapcsolatban?
Hogy sportterületeket is érintsünk: a sporttörvény módosításával kapcsolatban van-e elképzelése? Készül-e erre vonatkozóan valami ma a sport szakállamtitkárságon? Valamelyest szóba került a létesítmények fejlesztése kapcsán az az elképzelés, amivel ön pillanatnyilag rendelkezik. Ha a Puskás Stadion ügyében némileg bővebben kifejtené, van-e reális esély arra, hogy a Puskás Stadion fejlesztésének előkészítésében valami történjék azon túl, hogy az MLSZ most a stadion ülőférőhelyeinek a bővítése kapcsán forrást fog átengedni, illetve a beruházást ő fogja aktiválni a stadionban! Ezen felül van-e valamilyen konkrét elképzelése a közeljövőben?
Nagyon fontos kérdés - ami sokszor szerepelt a bizottság előtt - a mindennapos testnevelés ügye. A bizottság tagjai gyakorlatilag pártállástól függetlenül valamennyien szorgalmazzák, hogy a mindennapos testnevelés valamilyen módon előbb-utóbb - ha lépcsőzetesen is - visszaállhasson. Óraszámbővítés terén lát-e esélyt arra, hogy a következő évi költségvetésben történjen valami egyeztetés az Oktatási Minisztériummal, és tudjunk ebben adott esetben előrehaladni.
Végül a diáksport helyzete, ahol szintén elég komoly gondok és problémák vannak. A népegészségügyi programban esetleg lehetnek olyan pótlólagos források, amelyeket be lehetne vonni. Van-e ezzel kapcsolatban konkrét elképzelése a miniszter úrnak?
Mégiscsak legutolsóként: ön szerint reálisan van-e esély arra, hogy megtartsuk azt, amit a 2009. évi költségvetés elfogadása során a parlament módosító indítványként bevitt, azaz a diáksport-normatíva megtartható-e, és esetleg a jövő évi költségvetésbe alapon beépítésre kerülhet-e?
Ezek lennének a kérdéseim. Van-e további kérdés a képviselőtársaim részéről? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor a miniszter urat kérem, adjon választ a kérdésekre.
Varga Zoltán önkormányzati miniszter válaszai
VARGA ZOLTÁN önkormányzati miniszter: Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr, nehogy valami kimaradjon.
Lengyel képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy nyilván a kistelepülések sportegyesületei nincsenek könnyű helyzetben. A költségvetésben több normatíva is van arra nézve, hogy a települések milyen forrást kapnak. Abban mi nem nagyon tudunk innen beleszólni, hogy ők ezt mire használják. Tehát igazából abban, hogy egy ilyen kistelepülésen a labdarúgó-mérkőzések hogyan alakulnak, jó lenne, ha önnek igaza lenne, hogy nincsenek olyan események, amelyek időnként hasonló szigorú előírásokat kell hogy hozzanak, amelyeket nyilván nem a kormány hoz, hanem a szövetségek és az egyéb jogszabályok kényszerítik ezt ki. De én is hallok időnként azért elképesztő dolgokat, hogy szomszéd települések egy-egy ilyen vehemens mérkőzésen hova ragadtatják el magukat. Jó lenne, ha ez nem lenne, mert akkor nyilvánvalóan az előírások másképpen is alakulhatnának.
Ez kapcsolódhat ahhoz is, hogy szeretném, ha meg tudnánk őrizni a költségvetésben azokat a kondíciókat, amelyek 2009-ben megvannak, ezt elnök úr is kérdezte. Tehát ebben a tekintetben azt gondolom, hogy az én kollégáim is - de magam is - célul szeretnénk kitűzni, hogy ne sérüljenek ezek a lehetőségek.
Szalay képviselő úrnak, polgármester úrnak: megkövetem ebben a tekintetben, csak itt a rendkívüli bizottsági ülés tekintetében próbáltam nekik kedvezni. Nyilvánvalóan a másik oldalon is - még azt kell hogy mondjam - barátaim is vannak az ellenzéki képviselői oldalon, tehát ilyen tekintetben jogos volt önnek ez a felvetése. Még egyszer mondom, csak a rendkívüli bizottsági ülés tekintetében szerettem volna ezt; lehet, hogy rosszul tettem, hogy így fogalmaztam.
A 250 millió forintos sporttámogatás ügyében megmondom őszintén, óriási dilemmáim voltak. Kerestem azt a lehetőséget, hogyan tudtam volna ezt a kiírást visszavonatni, másképpen megoldani, mert látszott, hogy ez az összeg a tavalyi évi költségvetési vita során - aki emlékszik rá - benne maradt, és mindenki tudta, hogy ha ez kiírásra került, akkor nagyon nehéz lesz a végén igazságot tenni, ami szerintem be is jött. Az interneten rajta van, nyilván mindenki olyan statisztikát tud csinálni, amilyet gondol, de azt gondolom, kapott ellenzéki és kormánypárti város, illetve település is; a szakmával együtt próbáltuk ezt a lehető legjobb tudás szerint elosztani. Így sikerült, majd ha több forrás lesz, akkor nyilvánvalóan több igényt is ki lehet elégíteni. Nem gondoltam volna, hogy ezzel a forráselosztással mindenki elégedett lesz, sőt biztos voltam benne, hogy inkább több elégedetlen lesz, mint elégedett, mert sajnos lényegesen kevesebben kaptak forrást, és lényegesen többen vannak, akik nem nyertek a pályázaton.
Az elnök úr elmondta, hogy gyakorlatilag mind a sportban, mind a turisztikában azért van egy parlament által - és gondolom a bizottság által is - támogatott stratégia. Tehát ilyen tekintetben akár mondhatnám is, hogy akkor az lenne a probléma, ha nekem mondjuk ezzel szöges ellentétben lévő elképzeléseim lennének, mert akkor nyilván azonnal vitába keverednék a bizottsággal is meg a szakmával is, hogy jön itt egy új ember, jött innen-onnan, nem is ért hozzá, és most miért akarja itt felborítani, amit mi konszenzussal kialkudtunk ebben a tekintetben. Persze, hogy vannak elképzeléseim, hogyne. Azt gondolom, nem koncepcionális és hangsúlybeli, de amikor erre a feladatra szerződtem, és megkaptam ezt a megbízást, ez csak az egyik ága annak, amiről teljesen természetesen mindenki úgy gondolkodik, hogy nekem az a dolgom, hogy a sportban és a turizmusban fellelhető összes ügyet vigyem a kormány elé, és védjem meg az álláspontot.
Ez az egyik része a munkámnak, de azt gondolom, egy másik, nagyon fontos része, hogy a kormányzati ügyeket és a kormányzati összpolitika érvényesítését próbáljam megértetni a képviselőkkel, a bizottság tagjaival és a közvéleménnyel, ami időnként persze, hogy lehet ellentétes, hiszen - nagyon helyesen - ennek a bizottságnak a dolga az, hogy nagyon vehemensen, az érdekérvényesítését, minden dolgát latba véve képviselje az érdekeket. A miniszternek pedig időnként az a feladata is van, hogy bizony a kormányzati összérdeket próbálja valamilyen módon visszafelé becsatornázni a bizottság tekintetében, és azért ez nem mindig találkozhat, és nem mindig van egyetértés ebben a dologban.
Bajnai miniszterelnök úr, még mikor miniszter volt, nyilván azért tudott az EU-pályázatokban itt nyilatkozni, mert akkor még ÖTM volt, ez ma már csak ÖM, tehát ilyen tekintetben a minisztérium nem kezel európai uniós forrásokat. Azt gondolom, arra tudok ígéretet tenni, hogy a minisztérium által kezelt források azért a lehető leggyorsabban eljutnak az érintettekhez. Ebben a szakállamtitkár asszony már most is tett megfelelő lépéseket.
Az összes olyan dolog, amiben az elnök úr engem... - és most itt nem akarok testnevelésről, diáksportról szólni -, csak azt tudom mondani, hogy a 2010-es költségvetés tekintetében a költségvetés tárgyalásakor tudunk ezekre az ügyekre visszatérni. Azt az igényt vettem, és azért szeretném, ha önök ezt elfogadnák, hogy olyan kollégákkal vagyok körülvéve mind a sport, mind a turisztika tekintetében, akik szakmailag felkészültek, én pedig azért támaszkodom rájuk, mert igaza van Szalay képviselő úrnak: az ember nem érthet mindenhez.
Az pedig végképp nem igaz, hogy én - különösen ezen a két területen, ezt a két államtitkár meg tudja mondani - mindent magamhoz vonok. Szerintem ez a minisztériumban nem így van. Ők ketten elég nagy önállósággal dolgoznak, sőt még azokat a tárgyalásokat is próbálom rájuk tenni, amelyekbe azért kellene nekem beszállni, mert vannak olyan érdekképviseletek és szakmai képviselők, akik mindenáron az első emberrel akarnak beszélni, még akkor is, ha világosan tudják, hogy esetleg az ügyük hamarabb elintéződik, ha szakmabelivel találkoznak először, és ott beszélik meg a dolgaikat, problémáikat. De a világ már csak ilyen, hogy mindenki azt hiszi, ha valaki kap valamilyen címet, attól megokosodik, és a probléma megoldásának a kulcsa mindig az ő kezében van. Én pedig nem ilyen ember vagyok. Azt gondolom, hogy meg tudok bízni a két kollégámban - a kolléganőben és a kolléga úrban -, ők pedig azokra az ügyekre, amelyekre szükséges, teljes mértékben felkészítenek engem.
Csak egy dolgot a sportrendezvények tekintetében. Elnök úr abban tévedésben van, hogy minden állam ebben gondolkodik. Egyre inkább az látszik, hogy a nyugat-európai országokban, ahol ugyanilyen probléma a különböző nagy nemzetközi versenyek megrendezése, egyre inkább kiszáll az állam ezekből az ügyekből a nehéz gazdasági helyzetre való hivatkozással, és sajnos kelet-európai dolog az, hogy mi meg - és nemcsak Magyarország, hanem mások is - akár még erőn felül is bevállaljuk. Ez nyilvánvalóan az elmúlt időszaknak a következménye, hogy mi azt gondoljuk - és erről nyilván lehet vitatkozni, hogy ez helyes vagy nem -, hogy a sportot nagyon fontos nemzeti ügynek tekintjük. Ami igaz is, de időnként azért valószínűleg be kell látnunk, hogy erőn felül vállaljuk olyan versenyek megrendezését, és esetenként e versenyek színvonalának a biztosítása olyan irányban nyomja el, hogy ezek a költségek mindig folyamatosan nőnek és nőnek. Azt gondolom, nem biztos, hogy ebben jó úton járunk. Sok mindent meg lehet rendezni azért szerényebb körülmények között is, és ugyanúgy eléri a célját esetleg, mint hogyha sokkal nagyobb, sokkal grandiózusabb versenyt rendezünk. Tehát ilyen tekintetben lehet, hogy még mindig van mit tanulnunk a nyugat-európai országoktól.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem a képviselőtársaimat, van-e még kérdésük, véleményük. (Jelzésre.) Lengyel Zoltán képviselő úr, öné a szó.
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Úgy gondolom, a kistelepülési sporttal kapcsolatban egyszer végre tiszta vizet kellene önteni a pohárba. Minden település sarkában volt egy úgynevezett libalegelő - és ezzel nem akarom degradálni, mert a mienk is egy ilyen pálya -, ahol elkezdtünk annak idején, 20 évvel ezelőtt sportegyesületeket szervezni, amikor az önkormányzatok alakultak, a rendszerváltást követően.
A helyi sport beindulásával egyre nagyobbak voltak az elvonások. Tény és való, hogy vannak különböző normatívák, pontosan a 2009. évi költségvetésnél támadt egy ilyen 3 milliárdos koherenciazavar, ami éppen a sportfinanszírozás miatt az utolsó pillanatban, a végszavazás előtt átírta a 2009-es költségvetést. Ezt nem vitatja senki. Az az iszonyatosan nagy problémám, hogy a kistelepüléseken ugyanaz a követelményrendszer, mint egy nagyobb településen, illetve egy minősített sportegyesületnél. A 800 fős településünkön előírta az ÁNTSZ, hogy a zuhanyozó úgy nem zuhanyozó, hogy ki van csempézve, hanem még el is kell választani egymástól a zuhanyozóboxokat, és nagyjából meg is határozták a méretét, hogy hány négyzetméteresnek kell lenni. Előírják egy ilyen kistelepülésnek, hogy be kell keríteni az egész sportlétesítményt. 100 méter hosszú egy focipálya, plusz még a lelátó, az öltöző, iszonyatosan nagy területről van szó, egy kistelepülés esetében ebből a pénzből le lehet aszfaltozni egy utcát.
Döntenie kell a képviselő-testületnek, hogy akkor ezt feleslegesen kidobott pénzként a sportlétesítmény bekerítésére költi, avagy pedig az ott élő emberek komfortja érdekében megépít egy utcát, egy járdát ebből a pénzből. A kistelepülések esetében "vagy-vagy" kérdések vannak, és természetszerűleg mindig minden beelőzi a sport egyébként fölösleges költségeit. Van bíróköltség, partjelzőköltség, utazási költség, nevezési költség, van sportorvosi vizsgálati díj, ezenkívül van a létesítmény fenntartási költsége, mert ki kell fizetni a villanyszámlát, a gázszámlát, és ha összeadjuk ezt a sok szükséges és sok felesleges költséget, akkor annak a végeredménye az, amit tapasztalunk, hogy napról napra szűnnek meg a kistelepüléseken a sportrendezvények, a helyi fiatalok nem tudnak elmenni focizni. Szent meggyőződésem, hogy romlik az utánpótlás helyzete is, ha nincs meg kis korban a lehetőség arra, hogy valamilyen módon a tehetséges gyerekek kiválasztódjanak. Megmondom egészen őszintén, a múlt héten volt a legnagyobb döbbenet az arcomon, amikor bementem a Real Madrid stadionjának az öltözőjébe, és ott volt a 24 darab zuhanyrózsa körben, és egyetlen elválasztófalat nem írt elő az ÁNTSZ. Gyönyörűen néz ki egyébként az öltöző, de egyetlen elválasztófal nincs.
Úgy gondolom, kicsit túllihegtük ezt a történetet. Nagyon örülnék neki én is, ha minden kistelepülésen bekerített létesítmény lenne, és alagútban mehetnének a játékosok az öltözőtől a pályáig. Egyszerűen erre nincs pénz. El kellene dönteni, hogy szükségünk van-e vidéken sportra, rendezvényekre, meg egyáltalán, vidéken emberekre. Vagy pedig belemegyünk ebbe az ördögi körbe, hogy az önkormányzatokat hozzuk lehetetlen helyzetbe, hogy ilyen döntéseket kell hozniuk, és ennek eredménye, hogy megszűnik a sportolási, a kikapcsolódási lehetőség, és ebek harmincadjára kerülnek azok a pályák, amelyeket már nem tudnak az egyesületek fenntartani. Mert onnan ki fognak vonulni, a korábbi években megépített öltözők, létesítmények tönkre fognak menni, aztán majd egyszer, ha lesz rá pénz, kezdhetjük elölről, de úgy gondolom, nem vagyunk olyan gazdagok, hogy húszévenként felépítsünk valamit, utána tönkretegyük, utána megint próbáljuk meg újra felépíteni ezeket a dolgokat. Ami megvan, azt próbáljuk megőrizni.
Ezt kérdeztem a miniszter úrtól, hogy lát-e valamilyen lehetőséget arra, hogy a 2010-es évre mind a költségvetésben, mind pedig egyéb szabályozásban átrendeződjenek úgy a pénzek, hogy mondjuk az MLSZ ne kényszerüljön arra, hogy horribilis összegeket kérjen kistelepülések sokadosztályú bajnokságainak a lebonyolításáért. Megmondom őszintén, mi azon gondolkodtunk hogy zugbajnokságot indítunk, örömfoci jelleggel. Ami egyébként teljesen szabálytalan, és azért nem csináltuk meg, mert ha ne adj' Isten, bármilyen személyi sérülés vagy bármi történik, akkor akik ezt megszervezték, nagyon nagy bajba kerülhetnek. Pedig nem saját maguknak csinálták volna, hanem az ott élő emberek kedvére.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Koscsó Lajos képviselő úr kért szót. Öné a szó, képviselő úr.
KOSCSÓ LAJOS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Csak ehhez, amit Lengyel Zoltán képviselő úr mond, szeretnék csatlakozni bizonyos értelemben, és a megoldásban is valamilyen irányban elmenni, mert ez gyakorlatilag minden régióban, minden kistérségben problémát jelent, hogy a kistelepülések sportjával mi legyen, vagy legyen-e egyáltalán, vagy milyen legyen.
Mi is egy éve küszködünk a kistérségünkben ezzel a problémával. Ugye, te is a labdarúgásról beszéltél leginkább, hiszen falun általában ez jelenik meg. Valóban így van, ha felmenő rendszerű versenysportként szerveződik a labdarúgó-bajnokság - megyei III-ig, mert jelenleg ez a legalacsonyabb osztály -, ott az MLSZ, a regionális és megyei szövetségek kiírása alapján meg kell felelni különböző feltételeknek. És persze csináltunk egy felmérést is a 16 településen, és tíz településen nincs semmiféle ilyen csapat, és a tíz településből kettőben jelezték, hogy hajlandók lennének szervezni, nyolc településen egyáltalán nem foglalkozik vele. Tehát ez azért szemlélet kérdése is, a helyi önkormányzati vezetés szemlélete.
Azon túlmenően azt gondolom, Zoli azt mondta, hogy valamilyen grundfoci jelleggel, tehát lehet, hogy a kistérségek szintjére kellene levinni valami olyan jellegű tömegsportot - nevezzük most ennek -, amelyik nem felmenő versenyrendszerben van megszervezve. Valamikor voltak ilyenek, a régiek emlékeznek rá, a járási II. volt egy ilyen osztály, ahonnan sehova nem lehetett feljutni, csak a szomszéd faluba, és itt lehetne megszervezni azt a típusú tömegsport-jellegű focit, hogy a kistérségen belül egymással játszogatnak. Nem akarnak feljutni, mert nincs hozzá pénzük, nem tudnak ifjúsági csapatot működtetni, nem tudnak bírókat hívni, nem tudják a nevezési díjat megfizetni, nem tudják a létesítmény működtetési költségét sem fedezni. Mert ha van a faluban egy kicsit jobb módú vállalkozó, akkor még talán-talán egy kis pénz is csurran, egyébként összerakják a kis pénzüket, ami van, és így tudnának működni.
Ezt a miniszter úrnak is mondom, ebben talán annyi lenne a segítség, hogy a jövőt illetően a kistérségeket talán lehetne egy picit ebbe, mármint a feladatellátásba jobban behúzni. Persze, csak akkor, ha a kistérséget alapuló település önkormányzatok is akarják ezt, mert egyébként nagyon nehéz - úgy mondjam, ellenükre - bármilyen szintű grund- vagy másmilyen focibajnokságot szervezni. Zajlik egyébként ilyen grundfoci jelleggel a kispályás bajnokság - ezt te is tudod, Zoli -, egyébként ezt meg vidéken nem tekintik futballnak. Ez is érdekes dolog, de a kispályást nem tekintik focinak, tehát ebben biztosan lehet a kistérségeknek nagyobb szerepe. Nem felmenő rendszerben, ilyen hobbijelleggel - vagy akárminek nevezzük - lehetne bevonni a kistérségeket ilyenfajta feladatellátásba.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólási igény? (Jelzésre.) Lasztovicza Jenő képviselő úr!
Lasztovicza Jenő (Fidesz) ügyrendi javaslata
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nekem ügyrendi javaslatom lenne. Azt gondolom, a mai ülésnek abszolút semmi értelme nincs. Mert pont olyan döntéseket fog meghozni várhatóan ma a parlamenti többség, amelyet illetően sokfajta kérdés merülhetne fel, akár a turizmust, akár a sportot érintően, az adóktól kezdve sok más egyébig, az üdülési csekkig, amire kellő választ a miniszter úr sem fog tudni adni, amit mi elfogadhatónak tartanánk.
Tehát azt érzem, hogy a mai ülés valamilyen pótcselekvés, hogy a múltkor nem jött el a miniszter úr, akkor nem tudtunk érdemben beszélni, szerintem ma meg már abszolút nincs értelme beszélni ezekről a kérdésekről, mert a világot megváltani a miniszter úr sem fogja tudni, a többségetek sem fogja tudni, hiszen várhatóan az adótörvények elfogadása meg fog történni, ami károsan érint mindenkit. Ha úgy nézzük, mindenkit károsan fog érinteni, akár a turisztikában érdekelt embereket, a sportban érdekelteket, akár a magánembereket, a cégeket. Azt hiszem, erre a kérdésre térjünk vissza ősszel, hátha addig alakulnak a dolgok, sok víz lefolyik addig még a Dunán - főleg, ha ilyen áradás lesz.
Tehát az a javaslatom, szavazzunk arról, hogy fejezzük be a meghallgatást, búcsúzzunk el egymástól, kívánjunk mindenkinek kellemes nyári szünetet, mert abszolút semmi értelme ennek, hogy itt üljünk tovább.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Miután ügyrendi indítványt tett Lasztovicza Jenő képviselő úr, ehhez frakciónként egy hozzászólást engedélyezek, és utána szavazásra kerül sor. (Jelzésre.) Pál Béla alelnök úr, MSZP-frakció!
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Meglehetősen szokatlan ez a javaslat. Azért, mert még lehetnek képviselőtársaink, akik még hozzá akarnak szólni, többek között én is szívesen elmondanám a véleményemet.
Azt gondolom, mivel mindannyian tudjuk, hogy 20-25 percen belül úgyis be kell fejeznünk a bizottsági ülést, aki akar még szólni, annak adjuk meg a lehetőséget, és utána mindannyiunknak el kell menni szavazni. Annál is inkább, mivel számos kérdésben az ügyrendi javaslatnak álcázott véleményével nem értek egyet, képviselő úr, és ennek szeretnék hangot adni.
Köszönöm.
Szavazás az ügyrendi javaslatról
ELNÖK: Van-e további hozzászólási igény az ügyrendi indítvánnyal kapcsolatban? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, szavazásra bocsátom. Aki elfogadja, illetve támogatja Lasztovicza Jenő képviselő úr ügyrendi indítványát, azt kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Öt igen szavazat. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Egy tartózkodás. Ellenvélemény? (Szavazás.) Tizenegy ellenszavazat, az indítvány elesett, folyik tovább a vita.
A vita folytatása - további kérdések, vélemények
Van-e további hozzászólási igény? (Jelzésre.) Szalay képviselő úr.
SZALAY FERENC (Fidesz): Szívem szerint egyetértek Lasztovicza képviselő úrral, de azért szerintem tényleg van még mit mondanunk. Elsőként azt mondanám, hogy például semmit nem halottam a kérdésre választ adandóan, sem arra, amit elnök úr kérdezett, sem arra, amit én kérdeztem. Tehát gyakorlatilag visszajutottunk a két hónappal ezelőtti időszakra.
Mert minimum annyit gondoltam, hogy hallok, hogy ha már önkormányzati miniszter ül itt, akkor beszél az önkormányzatok és a sport kapcsolatáról. Mondjuk arról, hogy hogyan tudja majd a kormányban képviselni a következő évi költségvetésben például az önkormányzatok mínuszait a sport tekintetében. Hogy hogyan lesz az, hogy most ebben az időszakban mondjuk 13-17 milliárd forint, amit az állam ad sportra, és az önkormányzatok olyan 30 milliárd forint körül. Na most, ha az önkormányzatok elkezdenek szenvedni, kínlódni, el fogják venni azokat a pénzeket - amit Zoli elmondott - még a grundfociból is. Akkor ki fogja pótolni ezeket a dolgokat?
A másik, hogy nem hallottam elképzelést sem a MOB-ról - nemhogy stratégiait, egy fél mondatot sem -, sem a Nemzeti Sporttanácsról, hogy egyáltalán hogyan szerepel a miniszter úr gondolataiban a Nemzeti Sporttanács. Aztán a diáksportról, az utánpótlás-nevelésről sem tett említést. Itt minimum azért illene valamit - gondolom én - mondani erről. Továbbá, hogy milyen szerepe van egy miniszternek? Én nem tudom, én még nem voltam, de azért azt gondolom, a miniszternek nemcsak az a feladata, hogy mondjuk a sportköltségvetést képviselje, vagy hogy a kormány negatív döntéseit próbálja eladni, hanem mondjuk az önkormányzatokba egy kis erőt öntsön, és mondja el: gyerekek, lehet, hogy baj van, de így meg így azért mellettetek állok és segítek valahogy a sportban egy kicsit. Tudom, nagy a baj, de azért próbálkozom nektek valamit segíteni.
Olyan presztízsveszteség van a magyar sportéletben, hogy az valami tragédia. Az emberek nem is hiszik el, hogy egyáltalán van lehetőség abban, hogy kicsivel előre lehessen menni. A sportolók, sportvezetők legnagyobb problémája ez. Ma a szülők a gyerekeket délután nem sportolni küldik el, hanem mindenhova máshova, mert sportolni, az nyolcvannegyedik rendű dolog. Azt gondolom, ez nagyon veszélyes, és ezt egy miniszternek fel kell tudni vállalnia.
A rendezvények kérdése is. Nem tudom, más országban hogyan van, de azt gondolom, a válságkezelés jelentős lehetősége és eszköze az, ha a kultúrát, a hagyományőrzés lehetőségeit - ezen belül persze a sportot - arra használjuk, hogy a nemzeti egységet erősítjük, és éreztetjük az emberekkel azt, hogy mi egy országba valók vagyunk, egy nemzet része vagyunk, és legyünk büszkék arra, hogy van például egy triatlon-világbajnokságunk itt, ebben az országban. Ha ilyeneket nem csinálunk, és ezekről lemondunk, akkor gyakorlatilag azt az eszközt veszítjük el, amivel össze lehet hozni egy nemzetet, hogy túllépjen a válságon a saját erejéből.
Koscsó Lajostól nem is kérdezem meg, mi a véleménye arról, hogy majd vissza kell vonni 350 millió forintos támogatást a triatlon-világbajnokságról, merthogy más országban kevesebbet adnak a sportrendezvényekre. Nem gondolom. Van egy olyan pont, amikor a miniszternek ilyenkor harcolnia kell, nem tudom, mondhatom-e a jelzőt: mint szúnyog a szembeszélben. Hogy mindenképpen legyenek olyan dolgok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ez a terület érezze azt, hogy a miniszter képviseli őket.
Nekem ez volt a szörnyű ebben a meghallgatásban, és a múltkoriban is. Tényleg azt gondolom, hogy így nem lehet. Vagy akkor az államtitkár asszony mondja el, pontosan milyen gondolataik vannak ezeken a területeken. Ezért vagyunk itt, ezt várjuk, és ezért van igaza Lasztovicza képviselő úrnak, hogy akkor minek hallgatjuk meg. Minek, ha nincs miről beszélni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Pál Béla alelnök úr kért szót. Öné a szó, alelnök úr.
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azok közé a képviselők közé tartozom, akik nem az első miniszteri meghallgatáson vesznek részt, és sokan vannak a teremben, akik szintúgy elmondhatják magukról ugyanezt.
Azt gondolom, a miniszteri meghallgatások műfaja sajátos műfaj a magyar parlamentben, és ennek a sajátos műfajnak megfelelően reagál rá minden miniszter. Hiszen van, aki ilyen alkalommal bizonyítja be, hogy ő A-tól Z-ig mindenhez ért, mindennel kapcsolatban van elképzelése, és van, aki szerényebben - mint ahogy most Varga Zoltán miniszter úr is tette - elmondja, hogy melyik területen van jártassága, melyiken nincs, és azt is elmondja, hogy ő is inkább a szakmai apparátusára szeretne támaszkodni. Szerintem ez sokkal szimpatikusabb magatartás, hiszen el is mondta, hogy a turizmus területén Kovács Miklósra, a sport területén Simóka Beára - és még lehetne tovább sorolni a többi szakterületet is - és a mögöttük álló szakemberek, szakmai szervezetek munkájára kíván támaszkodni, mint hogyha most egy hosszú felvezetésben minden kérdésre tudott volna választ adni nekünk.
Minekutána régóta ismerem, mondhatom a tisztelt képviselőtársaimnak, hogy küzdő típus, ha lehet, hogy nem is úgy, mint szúnyog a szembeszélben, de minekutána számos olyan alkalommal együtt voltam vele most itt az adótörvények, az arányos közteherviselés előkészítése során jó néhány napon és este, amikor a Pénzügyminisztériummal kellett, biztosíthatom, hogy minden esetben kiállt mind a sport, mind pedig a turizmus érdekeiért. Az, hogy ezekbe a törvénytervezetekbe, amelyekről ma is szavazunk, nem csak a turizmust vagy a sportot hátrányosan érintő, hanem kedvezően érintő döntések is bekerültek, igenis köszönhető Varga Zoltánnak, és természetesen szakember kollégáinak.
Hogy elégséges-e ez? Természetesen mi kormánypártiak sem vagyunk mindezzel elégedettek, mert szerettünk volna többet elérni. Nem sikerült. Nem sikerült, mert Magyarországot is elérte a válság. És például az, hogy olyan módon tudjunk segíteni a turisztikai vállalkozásokon - hogy csak egy területet ragadjak ki -, hogy a turizmus területén működő kis- és középvállalkozásoknál is csökkenhessenek az élőmunka terhei, vagy az például, hogy az üdülési csekk megmaradjon, és csak 25 százalékkal adózzon, vagy az, hogy a melegétkezési utalvány mindennek ellenére emelkedjen, vagy például az, hogy a szállásáfa 25 százalékról 18 százalékra csökkenjen, azt gondolom, ezek a jelenlegi körülmények között olyan jelentős döntések, amelyek igenis használnak az ágazatnak. Kérdezzék meg ebben a szakmai szervezetek véleményét! És igen, sajnos most arra nincs lehetőség, hogy nagyobb terheket rójunk ki, adóátrendezéssel lehet. Van, ahol egy kicsit többet fizetnek majd - reményeink szerint azok, akik vagyonosabbak -, és lesznek, akik ezzel jól járnak munkavállalóként, például azok, akik az alsó jövedelemhatár kitolása révén a következő esztendőtől kezdve többet kapnak a borítékban, és természetesen azok a kis- és középvállalkozások is, amelyeknek csökkennek a terhei. Lehet erre azt mondani, hogy kevés. Persze, hogy kevés. De azt gondolom, a jelenlegi körülmények között egyáltalán nem kell lebecsülni ezeket a lehetőségeket.
Azt is tapasztaltam, hogy Varga Zoltán mindezekben partner volt. Lehet, hogy nem olyan ékesszólóan, ahogy ezt sokszor a korábbiakban megszoktuk, de tett, cselekedett azért - velünk közösen -, hogy ezek a lehetőségek kicsit bővüljenek.
Nem válaszolt a miniszter úr a fejlesztésekkel kapcsolatos kérdésre. A turizmus területén hadd mondjam el, hogy a turizmus stratégiában az szerepelt, hogy 1000 milliárd forint fejlesztést célzunk meg - magántőkével, önkormányzati tőkével és egyebekkel együtt - a turizmusfejlesztési stratégiában. Ebből az 1000 milliárd forintból európai uniós forrásokból 300 milliárd forintot biztosítunk 2007-13 között, és ennek jelentős részét már odaítélték, elkezdődtek a szerződéskötések. A szerződéskötés pillanatában lehetőségük van a vállalkozásoknak arra, hogy az elnyert összeg 40 százalékához hozzájussanak előlegként. Ezt csak azért említettem, mert az elnök úr kérdezte, hogy felgyorsult-e ez a dolog, vagy milyen előlegre van a pályázóknak akkor lehetőségük, ha megkötötték a szerződést, és ezzel is hamarabb indulhassanak el a beruházások.
Azt is gondolom - teljesen egyetértve Szalay Ferenccel és a miniszter úrral együtt is -, hogy ebben a bizottságban a miniszter úr nemcsak kormánypárti barátokat és ellenzéki barátokat is talál. Bár ezért a barátságért néha keményen meg kell küzdeni, és kellően nagyvonalúnak kell lenni, mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról egyaránt. Tudomásul kell venni az ellenzékieknek azt, hogy nekik most szabadabban szárnyalhat a fantáziájuk, és tiszteletben tartani azt, hogy kormánypártiként nagyobb felelősséget viselünk. Mert ha ezt teszik, akkor vissza is majd ezt kapják. Ha nem, akkor előfordulhat, hogy erről a magatartásmódról majd mi is megfeledkezünk.
Azt biztosíthatom, miniszter úr, hogy ebben a bizottságban talán többször sikerült pártpolitikai érdekek fölé emelkedni, mint más bizottságokban, és bár ilyen miniszteri meghallgatás esetén és más alkalmakkor sokszor talán néha kicsit érdesebb a kérdés- és a véleményfelvetés, azt gondolom, hogy mind az ellenzéki, mind a kormánypárti oldalon partnereket talál ahhoz, hogy a sport- és turisztikai területen képviselői oldalról is segítsük a munkáját.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Hadházy Sándor képviselő úr kért szót.
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tiszteletben tartom természetesen Pál Béla alelnök úr és mások véleményét, de nem kell vele egyetértenem, természetesen úgy gondolom.
A problémánk a következő. Pár hónappal ezelőtt volt egy miniszteri meghallgatás, ahol a miniszter úr a türelmünket kérte, hiszen ez a terület számára ismeretlen, és szeretne tájékozódni, szeretne felkészülni, és azt követően - mint ahogy az elnök úr is a bevezetőjében elmondta - szívesen áll rendelkezésünkre. Nyilvánvaló, hogy a miniszteri meghallgatásoknak az a szándéka és célja, hogy a bizottság, annak kormánypárti és ellenzéki képviselői képet kapjanak arról, hogy a minisztériumban milyen munka folyik, milyen eredmények vannak, milyen tervek készültek, és megpróbálják a maguk módján tanácsokkal, javaslatokkal segíteni a minisztérium munkáját, hogy előrejussunk. E tekintetben természetesen a kormánypárti képviselők esetleg más álláspontot tudnak képviselni, mint a sokszor felelőtlennek nevezett, de szerintem felelősen gondolkodó ellenzéki képviselők.
Egyébként pedig, kedves képviselőtársam, alig várjuk már, hogy cseréljük fel a szerepet, mert azt gondoljuk, hogy ez így sokáig nem mehet. (Pál Béla közbeszólása.) Az a mai nap tapasztalata, hogy sajnálatos módon a miniszter úr nem jutott közelebb a problémához, mint a miniszterségét megelőző időszakban volt, hiszen úgy érzékeljük, hogy ma sem ismeri tulajdonképpen még a terület problématérképét sem. Tehát nem tudja, milyen problémák vannak a sport területén. Nem tudja, milyen problémák vannak a turizmus területén. Nekünk az az álláspontunk, hogy ez nagy baj. Ennyi idő alatt azért közelebb kellett volna kerülni ezekhez a kérdésekhez!
A jelen meghallgatás során elhangzott, hogy mondjuk, nem a minisztérium feladata az, hogy a sportöltözőkben van-e elválasztófal vagy nincs. Ezt persze lehet így értelmezni, de azt gondolom, a miniszternek az a feladata, hogy a problématérkép alapján, ha nem az ő feladata, felvegye a kapcsolatot a szövetségekkel, esetleg az Egészségügyi Minisztériummal, és tisztázza ezeket a kérdéseket. De ez a reakció rossz reakció számomra, hogy egyszerűen azt mondja: ez nem az ő dolga, nem az ő feladata. Ebből adódik az, hogy mi nem látjuk azt a jövőképet, amelyet a bizottsági ülések során, sorozatában igyekszünk a szakértőkkel együtt közösen kialakítani. Nem érezzük azt a miniszter úr részéről, hogy tisztában van a feladatával. Ez a mi problémánk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Mohácsi József képviselő úré a szó.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, csak nagyon röviden szeretnék hozzászólni, mert tényleg nemsokára mennünk kell.
Tulajdonképpen az egyik vezetői érv az, ha az ember olyan kollégákkal veszi magát körül, akik értenek a dolgokhoz, és neki nem kell mindenhez érteni. Azt hiszem, akár a sport, akár a turizmus területén akár a szakállamtitkár asszonytól vagy az őt megelőző szakállamtitkártól, illetve a turizmus szakállamtitkárától mi rendszeresen olyan tájékoztatást kapunk a meglévő feladatokról - köszönhetően nekik és nyilván minden munkatársuknak -, amelyek azért tökéletesen kidolgozottak, részletesek, és mindennel tisztában is vagyunk. Azért mi látjuk azt, hogy ebben az időszakban, amikor ilyen iszonyatos válság van, nyilván nemcsak a belföldi, hanem a világválság tekintetében is van bőven tennivaló egy ekkora tárcánál, és védelmére akarok kelni a miniszter úrnak, amellett, hogy nyilván biztosan rövid volt ez az idő arra, hogy jobban felkészüljön. De amilyen tájékoztatásra nekünk szükségünk van, azt megkapjuk a szakállamtitkárságtól és a kollégáitól pontról pontra, úgyhogy azt gondolom, egyelőre elégedjünk meg ezzel, és utána majd nyilván kialakul; és hogy mikor lesz a váltás, azt majd a nép el fogja dönteni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Lasztovicza Jenő képviselő úr kért szót, öné a szó.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt gondolom, Mohácsi képviselő úr véleménye még lesújtóbb volt, mint Hadházy képviselő úr véleménye. Azt gondolom, itt egy kis szereptévesztés van, és nem szeretném Pál Béla alelnök úrral a vitát sokáig folytatni, de már hónapok óta a világválságról hallunk, és ha közben megnézzük azt, hogy Magyarországon a válság mióta van, már 5-6 éve azt halljuk folyamatosan, hogy majd az idegenforgalmat terhelő adók csökkennek.
Egyet nem szabad elfelejteni: azt, hogy az a 20 százalékos adó, ami most 18 százalékra lesz lecsökkentve, az régen 12 százalékos volt. Tehát azért kicsit csúsztatásnak érzem ezeket a dolgokat, hogy most már mindent a válságra kenünk. Akkor, amikor - szét kell nézni, itt vannak a szakma jeles képviselői közül rengetegen -, ha most megkérdeznénk mindenkit, hogy a hat évvel ezelőtti dolgokkal kiegyeznének-e, vagy a mostaniakkal, biztos vagyok benne, hogy mindenki azt mondaná, hogy menjünk vissza a hat évvel ezelőtti helyzethez. Mert a hat évvel ezelőtti helyzetkép lényegesen jobb volt a sport területén is, a turizmus területén is, a vendéglátás területén is, mindenütt. Tehát itt nem értek egyet, hogy azért most meg kell mentenünk, amit önök elrontottak, és most már a válságot nem is kellene belekeverni, ez már csak egy lapát rá. Ha nem lett volna válság, Magyarországon akkor sem lenne jobb a helyzet, mint most. Azt gondolom, ezt leszögezhetjük.
A másik a politikai döntések kérdése. Megmondom őszintén, borzasztóan sajnálom a szakállamtitkárokat. Mert hiába mondja a miniszter úr azt, hogy szakmailag nagy tudású emberekkel veszi körül magát, de akik itt ülünk, mindannyian tudjuk, hogy a szakma olyan irányba megy, amilyen politikai döntést hoznak. Tehát amilyen politikai döntés születik, a szakma arra van ráállítva, és a szakma azoknak a feltételeknek megfelelően dolgozza ki a lehetséges módozatokat. Ez így működik az önök kormánya alatt, amikor megvan, hogy most ez az irány, akkor a szegény főosztályvezetők, osztályvezetők, szakállamtitkárok dolgoznak 3-4 variáción, hogy melyik az, amit talán el tud fogadni a minisztérium vagy a kormány.
Tehát itt nem a szakállamtitkárságok szakmai tudásával és tapasztalatával van a gond, hanem a rossz politikai irányvonallal. Most nem akarom a Gyurcsány-kormányt belekeverni nagyon ebbe a kérdéskörbe, de most már önök is elfelejtették, hogy volt négy év Gyurcsány-kormányzás. Lehet olvasni a Népszabadságtól kezdve a Népszaván át - amelyek nem a jobboldal lapjai -, sok szocialista politikus már olyan dolgokat nyilatkozik a Gyurcsány-kormány időszakáról, mintha nem is lettek volna a részesei. Pedig ott is politikai döntések döntötték el, hogy Magyarország milyen gazdasági és társadalmi politikai irányt fog venni. Ennek isszuk a levét. Most van a Bajnai-kormány, majd ki fog derülni néhány hónap vagy néhány év múlva, hogy ennek milyen negatív következményei vannak. Tehát soha nem a szakmát, a szakállamtitkárságokat kell itt kritizálni, hanem azokat a politikai döntéshozókat, akik mögött önök állnak, és ők hozzák meg azokat a döntéseket, amelyek után futhat az összes tárca.
Csak ezt szerettem volna mondani. Ezért mondtam, hogy nincs értelme a mai beszélgetésnek, mert a politikai döntések meg vannak hozva, itt a szakállamtitkárok gürizhetnek, súghatnak a miniszter úrnak, úgysem fogunk egyről a kettőre jutni, mert a parlament majd szavaz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Valóban, több képviselőtársam is elmondta, hogy igazából nincs értelme a mai meghallgatásnak. Én személy szerint az általam feltett kérdések közül egyre sem kaptam érdemi választ. Egy dologban pedig, amire reagált a miniszter úr, nem azt kérdeztem, mert nem a sportrendezvények támogatásáról beszéltem, amikor más államok sporttámogatási struktúráját elemeztem, hanem a versenysport támogatásáról szóltam.
Miniszter úr, nekem az a legfőbb problémám, hogy semmibe veszi a bizottságot. De nemcsak bennünket vesz semmibe - ezt elmondom önnek -, hanem a szakmát is. Mindkét szakterületet, amelynek a képviselői, vezetői eljönnek azért, hogy meghallgassák, hogy a miniszter mit mond. Nem akarom önt megsérteni, nem annak szánom, de voltak itt önnél nagyobb formátumú miniszterek is, akiket ez a bizottság meghallgatott - magam 11 éve vagyok már tagja ennek a bizottságnak -, mint Chikán Attila professzor úr, Matolcsy György, aki szintén a közgazdasági terület tudósa, Bajnai Gordon, aki most miniszterelnök. Ők mindannyian felkészültek, és úgy jöttek ide, hogy mindkét területről igyekeztek a lehető legnagyobb tudásukról tanúbizonyságot tenni, és részletkérdésekben is tájékozottak voltak. Amilyen kérdéseket most én feltettem például önnek, ennél mélyebbre is lementünk ott a kérdések során, és arra törekedtek, hogy minden kérdésre próbáljanak a tudásuknak megfelelő választ adni. Ezt a szándékot nem látom önben, miniszter úr, és ez engem - megmondom őszintén - mélységesen felháborít.
Nem tudom, mit várhatunk el ezután öntől. Az egy dolog, hogy a két szakállamtitkárság apparátusa megtesz mindent, ami tőle telhető, de nem ők azok, akiknek a politikai érdekérvényesítésben részt kell venniük, az az ön feladata, miniszter úr, ha tetszik, ha nem, és az a bajom, hogy ezek után nem látom azt, hogy ön ezt megfelelő mélységben kívánja-e egyáltalán képviselni. Ez a bajom a mai meghallgatással.
Koscsó Lajos képviselő úr kért még szót.
KOSCSÓ LAJOS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, kicsit igaztalanok vagyunk, mert kicsit mindig másról beszélünk, másról is akarunk beszélni, mint a tényhelyzetről. Azt már nem is mondom, elnök úrnak mondanám csak, hogy a nagy formátumúak között nem is említette a bizottság egyik tagját, aki szintén volt miniszter. Most nem akarom feltételezni, hogy azért, mert őt nem tekinti nagy formátumúnak, de ez most mindegy, ezt majd megbeszéljük. (Dr. Gyenesei István közbeszólása. - Derültség, közbeszólások.)
Az igaztalanságot abban érzem, hogy olyan típusú válaszokat, olyan típusú koncepciót, szakmai programokat várunk most a minisztertől, amelyeket mondjuk, az elmúlt időszakban el lehet mondani, csak az elmúlt 75 nap nem arról szólt, hogy megépítette a szakmai karrierjét, és kiváló programokat próbált kidolgoztatni, hanem arról szólt, hogy megpróbálja a kormány - általatok, de mások által is fiskálisnak nevezett - politikájában megmenteni a menthetőt. Most mondhatnám azt, hogy kármentéssel is foglalkozott az elmúlt időszakban, de valahol a kettő között van az igazság. Amíg a szakállamtitkárságok végzik a maguk dolgát, és szakmai programokban, szakmai feladatokban, szakmai problémák megoldásában készítik elő a döntéseket, döntésjavaslatokat, a miniszternek meg kell tudni próbálni beilleszteni a szakmai programokat egy nagyobb rendbe, a kormány programjába, és a kormánynál meg kell próbálni támogatást szerezni, és - főleg, amikről itt beszélünk - ezek egy része anyagi támogatás, ez egyé.
Tehát azt gondolom, Lasztovicza Jenő javaslata nem volt rossz egyébként, csak más módon tudtam volna megfogalmazni. Mégpedig úgy, hogy az látszik, hogy az elmúlt időszak - és most elmegyünk nyári szünetre - nem a szakmáról szólt. Valóban igaza van Jenőnek, amikor a szakmáról akar beszélni, a költségvetés készítésének időszakában lesz módunk még - ha lesz módunk - a szakmáról beszélni. Amiben persze valószínűleg megint nem fogunk egyetérteni. Nyilván azért itt mindannyian önkormányzati vezetők vagytok, ti is nagyon jól tudjátok, hogy amikor a vágyainkat és az álmainkat megpróbáljuk formába és persze költségvetésbe önteni, akkor bizony azért megálljt parancsolnak azok a keretek, amelyek a költségvetésen belül akármilyen - sport, kulturális, turizmus vagy bármilyen - szakmai kérdésként merülnek fel.
Tehát azt hiszem, még akkor is, ha megértem, hogy az ellenzéki létből adódóan van egyfajta szemléletmód, amit még fiatalabb koromban szerettem volna egyszer én is megélni, hogy egyszer ellenzéki listás képviselő lehessek, mert akkor aztán az ember tényleg felelőtlenül tud mindent mondani. (Hadházy Sándor közbeszólása.) Nem abban az értelemben, Sanyi, hogy felelőtlen az, aki ilyeneket mond, hanem abban az értelemben, hogy nem terhel az a típusú felelősség, ami a következményeket illeti. Ma már a koromnál fogva nem mondom ezt, mert már nem szeretném ezt megélni, de ezzel együtt azt hiszem, a realitáshoz hozzátartozik az, hogy az elmúlt 75 nap nem arról szólt, amiről mi számon akarjuk kérni a minisztert.
Hogy a következő időszak miről fog szólni, az más történet, de most úgy gondolom, hogy Varga miniszter úr, amivel mi fordultunk hozzá - így mondom, de hát nyilván az embernek bővebb ismeretei vannak -, azokban a kérdésekben, ahogy Pál Béla is elmondta, igyekezett a szakma becsületét, a szakma tisztességét is megvédeni de azért csak olyan mértékig, ameddig a korlátai engedik. Ebből a szempontból nem véletlenül kevertem bele Gyenesei Istvánt, mert ő tudna még arról beszélni, hogyan lehet a szakmaiságot a működőképességgel összeegyeztetni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Lezárom a vitát, mert szavaznunk kell rövidesen. Miniszter úr, ha kíván reagálni az elhangzottakra, önnek még megadom a szót.
Varga Zoltán önkormányzati miniszter reflexiói
VARGA ZOLTÁN önkormányzati miniszter: Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr, nagyon röviden.
Ha valaki végignézi az elmúlt időszak sport- és turisztikai bizottsági jegyzőkönyveit és a különböző miniszterek meghallgatását, amiről az elnök úr is beszélt, azt gondolom, talán egyetlen egyet nem talál azon problémák közül, amelyek most ugyanúgy felmerültek. Tehát azért nagy tisztelettel elmondani, hogy itt azért olyan ügyek kerülnek elő, amelyek nem ezelőtt 60 nappal meg egy fél évvel kerültek ide, hanem azért ezek hosszú idő óta itt vannak az asztalon, és nyilván azért, mert a világ arrafelé haladt, amerre haladt. Hát ezeknek az ügyeknek a döntő részét nem lehetett megoldani.
Jobb lenne? Nagyon szívesen tudok olyan felkészítő anyagot csináltatni a kollégáimmal, amivel mindenféle ígérethalmazban előadom a bizottság részére, hogy hogyan fog ez a dolog megoldódni, és persze kiderülne, és önöknek igazuk lenne, amikor azt kérdezik: akkor miniszter úr, hol van ennek a másik lába, az erőforrás lába. Mert ugye, elnök úr, a közgyűlésben ön is azért a költségvetésből indul ki, és gondolom, a polgármester úr is, amikor azt mondja, hogy a döntések hogyan születnek. Persze, teljesen természetesen a szakmának az a dolga, hogy a meglévő törvények és a legjobb szakmai elvárásaik alapján elénk teszik a dolgot, mi politikusok meg döntünk - időnként jól döntünk, időnként rosszul -, azt gondolom, ezt mindenki legalább ilyen jól tudja.
Hadházy képviselő úrnak szeretném mondani: ne gondolja, hogy nem érzem a problémákat. Érzem, tudom is a problémákat. Azt nem állítom, hogy tudom a megoldásokat is, mert egyszerűen a helyzet olyan, hogy az ember képtelen megfelelni. Nemcsak én, hanem nyilvánvalóan a bizottság és az egész költségvetés helyzete nem tud megfelelni azoknak a persze, hogy jogos igényeknek. Ha elmegyünk egy másik bizottságba, onnan is jönnek a jogos igények, hogy az ügyeket jó lenne megoldani. Tehát ebben a tekintetben azért mindenkinek a vérmérsékletére bízva szeretném, ha egy kicsi megértés lenne abban a tekintetben, hogy azért én is és a mögöttem lévő csapat azért védi és próbálja mind a sport, mind a turisztika érdekeit, nemcsak most, hanem az elkövetkezendő 2010-es költségvetésben megvédeni, és azt a minimális célt kitűzni, hogy ne sérüljön a 2009-es költségvetéshez képest a sport és a turisztika támogatása. Ha ezt sikerül elérni, azt gondolom, az nagyon komoly eredmény lesz.
Köszönöm szépen az észrevételeket, köszönöm a kritikákat, és köszönöm azoknak a véleményét is, akik valamilyen módon próbáltak engem megvédeni. Azért nem vagyok én annyira elveszett ember, megvédem én saját magamat, de mindenképpen köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ezzel a miniszteri meghallgatás napirendi pontot lezárom.
Van-e az egyebek között valakinek felvetése, kérdése? (Nincs jelzés.) Tájékoztatom a bizottság tagjait, hogy ez volt az utolsó bizottsági ülés a nyári rendkívüli ülésszak során, úgyhogy előreláthatólag legközelebb augusztus végén vagy szeptemberben - attól függően, hogy a parlament hogyan kezdi meg az őszi ülésszakot - találkozunk.
Mindenkinek szép nyarat, jó pihenést kívánok!
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 33 perc)
|
Bánki Erik |
Jegyzőkönyvvezető: Szoltsányi V. Katalin