STB 24/2009.
(STB 95/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2009. november 4-én, szerdán, 10 óra 13 perckor
Fóton, a Károlyi István Gyermekközpont
Magyar Lovasterápia Szövetségének tárgyalótermében
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
A bizottság titkársága részéről *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető *
Tájékoztató a lovassport és oktatás helyzetéről problémáiról Magyarországon *
Dr. Edvi Péter szóbeli tájékoztatója *
Kövy András szóbeli tájékoztatója *
Tájékoztató a Magyar Lovas Szövetség kialakítás alatt álló új koncepciójáról *
Pécsi István szóbeli tájékoztatója *
Dr. Sótonyi Péter Tamás hozzászólása *
Tájékoztató a lovasterápia és parasport helyzetéről *
Bozori Gabriella tájékoztatója *
Hozzászólások *
Elnöki összefoglaló *
1. Tájékoztató a lovassport és oktatás helyzetéről problémáiról Magyarországon
Előterjesztő: dr. Edvi Péter, a Magyar Lovasterápia Szövetség elnöke és Kövy András mesteredző
2. Tájékoztató a Magyar Lovas Szövetség kialakítás alatt álló új koncepciójáról
Előterjesztő: Pécsi István, a Magyar Lovas Szövetség képviselője
3. Tájékoztató a lovasterápia és parasport helyzetéről
Előterjesztő: Bozori Gabriella, a Magyar Lovasterápia Szövetség alelnöke
4. Tájékoztató a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Lovasterápiás Központjának működéséről
Előterjesztő: dr. Edvi Péter, a Magyar Lovasterápia Szövetség elnöke
Bozori Gabriella, a Magyar Lovasterápia Szövetség alelnöke
5. Egyebek
Elnököl: Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Pál Béla (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Horváth Klára (MSZP)
Hadházy Sándor (Fidesz)
Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Mohácsi József (MSZP) dr. Horváth Klárának (MSZP)
Dr. Nagy Imre (MSZP) Pál Bélának (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP) dr. Világosi Gábornak (SZDSZ)
Kovács Ferenc (Fidesz) Bánki Eriknek (Fidesz)
Lasztovicza Jenő (Fidesz) Hadházy Sándornak (Fidesz)
A bizottság titkársága részéről
Bárdossy Tamás, a bizottság titkára és
Sirkó Jánosné bizottsági munkatárs
Dr. Edvi Péter, a Magyar Lovasterápia Szövetség elnöke
Kövy András mesteredző
Pécsi István, a Magyar Lovas Szövetség képviselője
Bozori Gabriella, a Magyar Lovasterápia Szövetség alelnöke
Dr. Sótonyi Péter Tamás (Magyar Lovas Szövetség)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 13 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Sport- és turisztikai bizottság mai ülésén. Külön köszönöm képviselőtársaimnak, hogy a költségvetési időszakban személyes jelenlétükkel lehetővé teszik, hogy kihelyezett bizottsági ülést tartsunk, ráadásul határozatképesen. Azt gondolom, hogy ez, hogy költségvetési időszakban kihelyezett bizottsági ülést tudunk tartani, ez is jelzi, hogy a bizottság tagjai számára a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat meghívása, illetve a magyar lovassport szerepe kiemelt jelentőségű.
A meghívót képviselőtársaim kézhez kapták. Kérdezem, hogy az írásban előre javasolt napirendi pontokhoz képest van-e kiegészítésük, egyéb javaslatuk? Amennyiben nincs, kérdezem, ki az, aki elfogadja a mai ülés napirendjét. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy egyhangú döntésével a bizottság elfogadta. A jelenléti ív alapján megállapítom, hogy bizottságunk mai ülésén is határozatképes.
Tájékoztató a lovassport és oktatás helyzetéről problémáiról Magyarországon
Megkezdenénk mai munkánkat. Első napirendként egy tájékoztatót hallgatnánk meg a lovassport és az oktatás helyzetéről, illetve problémáiról. A napirend előadója dr. Edvi Péter, a Magyar Lovasterápia Szövetség elnöke, illetve Kövy András mesteredző, akiről annyit tudunk egyelőre, hogy úton van még. Dugóba került, tehát amennyiben a napirendi ponton túljutunk és marad olyan tájékoztatás, amiről a mesteredző szeretne bennünket informálni, akkor azt a későbbiek során még megteheti. Edvi Péter úr, öné a szó!
Dr. Edvi Péter szóbeli tájékoztatója
DR. EDVI PÉTER, a Magyar Lovasterápia Szövetség elnöke: (A tájékoztatót számítógépes prezentáció kíséri.) Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony, Képviselő Urak! Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadták a meghívásunkat, azt gondolom, hogy számunkra ez nagyon fontos, és reméljük, hogy a lovassportról, a lovasparasportról és talán egy kicsit a lovasterápiáról is némi információt tudunk adni önöknek.
Azért kértük meg önöket, hogy jöjjenek el, hallgassanak, nézzenek meg minket, mert azt gondoljuk, hogy az egyik oldalról nagyon sokat hallunk arról, hogy Magyarország lovas nemzet így, lovas nemzet úgy, a másik oldalról meg azt gondoljuk, hogy nagyon sok gondunk, nagyon sok problémánk van. Néha egyszerű dolgokkal, tehát például a törvényes háttérrel, ami a bizottsághoz tartozik, néha nyilván komplikáltakkal, például az oktatás-nevelés vagy adott esetben szervezeti kérdések. Az előadásomnak egyik fontos részét Kövy András tartja, ha ideér, ha meg nem, akkor majd a következő blokkban fog hozzászólni.
Kezdjük talán a törvényes háttérrel: létezik a sporttörvény, amiben van valamennyi szó a lovassportról is, de az utóbbi időben megjelent két törvény, illetve az egyik egy miniszteri rendelet, a másik egy törvény, ami bizony elég sokat zavar sok mindenkit. Abból indulunk ki, hogy nyilván egy nagyon jó dolog, hogy megjelenik például a lovasszolgáltatásokról egy miniszteri rendelet. Ugyanakkor, hogy ha egy ilyen miniszteri rendelet egyeztetés nélkül jelenik meg - mi ugyan megkaptuk valamikor a rendeletet, amikor elkezdődött az írása, alkotása, de aztán végül kimaradt, így aztán -, vannak benne nagyon furcsa dolgok. Kérem is az első diát.
Ebben a miniszteri rendeletben vannak olyan furcsa dolgok, hogy amit beleírtunk néhány szakaszt azt valaki vagy valakik törölték, ugyanakkor néhány furcsa dolog benne maradt. Benne maradt egy mondat arról, hogy mit csinálhat egy gyógypedagógus, ugyanakkor a lovasterápia nemcsak gyógypedagógusokról szól, hanem gyógytornászról, pszichológusról, parasportedzőről. Ebben a pillanatban abban a furcsa helyzetben vagyunk és azzal tudom ezt összehasonlítani, hogy a gyógypedagógusoknak lovasturizmus-vizsgát kéne letenniük. Nincs semmi bajunk a lovas turizmussal, csak azt gondoljuk, hogy ez egy kicsit hasonlít ahhoz, mintha Hévízen egy reumatológusnak azt mondanák, hogy idegenvezetői vizsgát kell letegyen ahhoz, hogy valakit kezeljen.
A másik oldalról meg talán fontos dolgok kimaradtak belőle, ami - azt gondolom, hogy - vicces. Egy kicsit kivetítettem ezt, pirossal vannak kiemelve azok a pontok, amik minket nagyon zavarnak, és rögtön hozzáteszem, hogy mivel ez a miniszteri rendelet érvénybe lépett, tudjuk azt, hogy több, volt tanítványunknak gondja van már ezzel a rendelettel. Egész konkrétan ezelőtt néhány héttel Szegeden egy gyógypedagógus és egy gyógytornász azért nem kapott működési engedélyt, mert nincs lovasturizmus-szakvizsgájuk. Igaz ugyan, hogy elvégezték az egyetemet, igaz ugyan, hogy gyógypedagógusok, gyógytornászok, igaz ugyan, hogy az általunk szervezett, akkreditált képzést - ami egy államilag elismert továbbképzés - is elvégezték, de ebből a szempontból, mondjuk úgy, hogy ezt nem tudták teljesíteni, nem gondolták, hogy ez valaha is szükséges lesz.
Nem akarom felsorolni a rendelet összes többi hibáját, azt gondolom, hogy arra van szükség, hogy ezt a miniszteri rendeletet vagy hatályon kívül kell helyezni vagy módosítani kell belátható időn belül, egyeztetve természetesen a Lovas Turisztikai Szövetséggel és egyeztetve a Magyar Lovas Szövetséggel, akinek a képviselője itt ül mellettem és egyeztetve a Magyar Lovasterápia Szövetséggel is, és akkor nyilván kijön egy olyan rendelet, ami megfelel és szakmailag is korrekt és helyes.
De egyúttal mondanám a másik törvényt is, amiről az utóbbi időben sokat lehet olvasni, az az erdőtörvény, ami meg a lovas turizmust bántja leginkább, tehát nyilván nekik fáj a legjobban. Ebben a törvényben azt látjuk, hogy az egyik oldalról benne van ugyan egy kompromisszumlehetőség, de a végrehajtás nem működik. Én egész konkrét példával tudom mondani. Nekünk volt egy oktatásunk ez előtt egy héttel, most vasárnap ért véget. Fáradtak voltunk, úgy döntöttünk, hogy kikocsikázunk lovas kocsival a közeli parkba, ez itt van Budapesttől talán 50 km-re, Sarlóspusztán, majd hirtelen ott álltunk egy nagy sorompónál, ami lezárta az utat. Mint utólag kiderült, azért zárták le az utat, mert Tatárszentgyörgyön, ami ott van, onnan tíz km-re, ezelőtt két nappal valaki bement az erdőbe, és lopott fát. Na most, én azt gondolom, hogy ilyenkor nyilván a rendőrséget kell kihívni, viszont az erdészet abból a jogából kiindulva, hogy bármikor lezárhatja az erdőt - lehet, hogy feljelentették, nem tudom, de konkrét példának ez jó, hogy -, minden egyeztetés nélkül lezárták az utat, és ott álltunk a kijárattól egy km-re egy nagy sorompó előtt. Nézegettük, aztán visszafordultunk.
Tehát azt gondolom, hogy ezzel a törvénnyel nyilván valamit tenni kell és a turizmus ide tartozik ehhez a bizottsághoz. Magyarországon abban a szerencsés helyzetben voltunk eddig, hogy sok helyen ki lehetett lovagolni, sok helyen lehetett lovas kocsival közlekedni. Önök nem ismernek engem, de én egy természetvédő vagyok, tehát eszembe nem jutna, amikor bármikor is a fácánok keltik a kiscsibéiket, keresztülvágtatni egy nem lekaszált mezőn vagy az erdőben valami disznóságot csinálni, de a másik oldalon a minden egyeztetés nélküli kitiltás a legrosszabb megoldás. Nem beszélve arról, hogy látjuk a városokban, hogy kerékpárutakat csinálnak egyre gyakrabban, amiket kijelölnek. (Kövy András érkezik a tanácsterembe.) Tehát nyilván a törvényt úgy kéne módosítani, hogy legyen kötelező egy országos lovashálózatot kijelölni, ami ugyanúgy fel van térképezve, mint ahogy kezdődik a kerékpárutakkal, és akkor ennek megfelelően, ahogy a kerékpárutakról van egy térkép Magyarországon, ugyanúgy a lovasutakról is lehetne egy kijelölt útszakasz, lehetne róla egy térkép. Akkor ennek megfelelően mindenki tudja, hogy hol vannak azok az utak, ahová lovagolni lehet, ahová menni lehet.
Szerencsére Kövy András megérkezett, megkérem, hogy mindjárt adja oda a pendrive-ját és rögtön kezdheti az előadását. Azt látjuk nagyon gyakran, hogy az oktatással elég sok probléma van, nagyon kevés lovarda van ma Magyarországon, és a gyerekek oktatását nagyon kevés helyen támogatják. Mi a lovasterápiával foglalkozunk, tehát nyilván ez inkább a Lovasszövetségnek a dolga, de látjuk azt, hogy nagyon sokan érkeznek hozzánk tanulni - az előbb említettem, hogy van egy államilag akkreditált továbbképzésünk -, akik majdnem csak annyit tudnak a lóról, hogy négy lába van, mert sehol máshol nem találkozhattak lóval, szakmával és így tovább.
Megpróbáltunk anno dacuma - szegény Sótonyi professzor úrnak adok egy kis szurkát - a Lovasszövetséggel egyeztetni annak érdekében, hogy csináljunk egy közös képzést. Különböző okokból, annak ellenére, hogy jóban vagyunk az elnökséggel, nem jött össze, mert bizony, azt kell mondjam, hogy bizony komolyan kell nálunk dolgozni ahhoz, hogy valaki egy lovasvizsgát le tudjon tenni, ami szükséges ahhoz, hogy később tudjon dolgozni. Ugyanúgy, mint az orvosnak a szikével, a laparoszkóppal kell dolgozni, nálunk egy lovasterapeutának a ló az eszköze, meg a segédeszközök. Úgyhogy végül kénytelen-kelletlen kidolgoztunk egy saját képzőrendszert, amit részben Németországból vettünk át, és a lovasvizsgáinkat most már több, mint tíz éve a Német Lovas Szövetséggel közösen végezzük. Minden évben idejön a Német Lovas Szövetségtől két szakember, akik vizsgáztatnak a német rendszer szerint. És az sem vigasztal, hogy én Sótonyi Péter úrral nagyon jóban vagyok, a mostani elnökkel úgyszintén jóban vagyok és mind a ketten bólogatnak és azt mondják, hogy bizony ez a jó és így kéne csinálni, de valahogy nem sikerül ezt országos szinten továbbítani. Sótonyi Péter ugyanazt fogja most már mindjárt mondani, hogy de most újból nekiindulnak. Éppen ezért most átadnám a szót Kövy Andrásnak.
Köszönöm, hogy meghallgattak, Kövy András mesteredző, a Kaposvári Lovasakadémiának volt régen valamikor az igazgatója, most privát ember és a Magyar Lovasterápiás Szövetségnél a - mondjuk úgy, hogy a beceneve az, hogy - minden lovak főnöke, tehát minden lovasképzés hozzátartozik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr.
Kövy András szóbeli tájékoztatója
KÖVY ANDRÁS (Magyar Lovasterápiás Szövetség): (A tájékoztatót számítógépes prezentáció kíséri.) Köszönöm szépen. Először is szeretnék helyesbíteni, Edvi Péter úr egy kicsit eltúlozta az én minősítésemet. Nem vagyok mesteredző, a lovassportban egyetlen mesteredző van csak, Dallos Gyula. Én lovasszakedző vagyok és amellett német lovaglótanár. Németországban végeztem a lovaglótanárit, ez a helyzet.
Másképp, elnézést kérek a késésért, úgy jártam, ahogy a többi vidéki Budapesten, össze-vissza kavarogtam, mert minden le van zárva.
A lovassport oktatásával, ezen belül az edzőképzéssel és edzőtovábbképzéssel szeretnék foglalkozni. Meg kell említenünk a lovassport sajátosságait először. A ló sok évezreden át az embert szolgálta mind a harcászat terén, mind a közlekedés, a szállítás vagy éppen a munka terén. Ez mára már jelentősen megváltozott, és ma a ló inkább mint szabadidőtárs, mint sporttárs partnere az embernek. A technikai fejlődés előrehaladtával sokan azt gondolták, hogy a ló el fog tűnni az életünkből és állatkerti példányokat lehet majd megnézegetni, de ez abszolút nem így van: egyre inkább az ember társává szegődik a szabadidő-eltöltés és a sport kapcsán. Ez látható a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt, így a nyugati vagy éppen most az újabb időszakban a távol-keleti országokban, akár Kínát is belevéve, ahol az utóbbi időben meredeken szárnyal fel a lovassport népszerűsége.
Valamennyi lovassportág lényege a két élőlény között - ember és ló között - a kölcsönös bizalmon alapuló harmonikus együttműködés egy konkrét cél érdekében. A ló nem sporteszköz, hanem társ, aki szeretetet, törődést, a kapcsolat ápolását igényli. Ez teljesen egyedivé teszi a lovassportot a többi sportág között. Ez a sportolótól mint lovastól vagy fogathajtótól a puszta kondicionális képességeknél vagy a technikai tudásnál sokkal többet igényel. Ez a sportoló ezt a tudást nyilván az edzőjétől, oktatójától várja el. Ezért nem mindegy az, hogy az oktatók, edzők milyen kiképzésben részesülnek, milyen tudás az, amit át tudnak adni a jövő nemzedéknek.
Ráadásul a lovaglásnak, a lóval való sportolási lehetőségeknek rengeteg ága van. Ennél fogva a legszélesebb tömegek részére biztosíthat egészséges testmozgást, versenyszerű sportolást akár. Ismerjük az FEI, a Nemzetközi Lovas Szövetség által működtetett szakágakat, ezek közül három olimpiai szakág: a díjugratás, a lovastusa és a díjlovaglás. Egyéb, a Nemzetközi Lovas Szövetség fennhatósága alá tartozó szakágak a fogathajtás, a távlovaglás, a lovastorna, a reining, ez a westernlovaglásnak a díjlovaglása és a paradíjlovaglás, ami a fogyatékosok díjlovaglását jelenti.
További sportlehetőség számtalan van a lóval kapcsolatban. Csak néhányat, ha felsorolunk az ismertebbek közül, mint a lovaspóló, a lovasíjászat, távhajtás, tájékozódási lovaglás, lovaskosárlabda, westernlovaglás, barokk lovaglás, izlandi pónizás, stb., szabadidő-lovaglás terén lovas túrázás, vadászlovaglás és hát a gyógyításban is nagyon hasznosak a lovaink. Itt a gyógypedagógiai lovaglás és a hippoterápia.
Hogy ha az edzőképzés jelen helyzetét nézzük, akkor a szakképesítés terén a korábbi segédedző helyett ma sportoktató, lovassport-oktató és lovasedző szakmákban folyik képzés. Ezeket korábban, a sportoktatóit a megyei sporthivatalok végezték, a sportedző-, lovasedzőképzést pedig a Testnevelési Főiskola Továbbképzési Intézete, illetve annak a jogutódja végezte egészen az utóbbi évekig. Azzal azonban, hogy nyitottá vált az oktatás és bárkinek lehetősége van, tulajdonképpen bárki indíthat ilyen képzéseket, aki erre jogot szerez. És ez sajnos azzal jár, hogy nem mindig vonják be a megfelelő szakembereket, nem mindig tartanak kapcsolatot a Magyar Lovas Szövetséggel elsősorban. A Magyar Lovas Szövetségnek lenne talán leginkább a feladata az, hogy ezekhez a képzésekhez a tematikát elkészítse, az oktatási folyamatot levezényelje és a vizsgáztatást szintén biztosítsa, azért, hogy egységessé váljanak ezek a képzések.
A legnagyobb probléma, hogy ezek a képzések nem egységesek. Olyannyira nem, hogy például a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézete által két évig megtartott középfokú lovasedzőképzést - vagy más sportágakban is -, edzőképzést most egyes intézmények egy év alatt elintézik. Én azt elhiszem egyébként, hogy az elméleti tudást meg lehet szerezni néhány éjszaka alatt is akár, de a gyakorlatot nyilvánvalóan nem lehet egy sportban megszerezni. Ehhez még a két év is kevés, ehhez sokkal hosszabb idő szükséges.
A probléma az, hogy a bemenet, tehát a felvételi nincs tisztázva. A legtöbb helyen felvesznek mindenkit. Ugye a pénzért. Azért, hogy minél többen legyenek, akik fizetnek, teljesen mindegy, hogy annak az illetőnek volt-e olyan előélete a sportban, amivel jogosultságot szerezhetne arra, hogy oktató vagy edző legyen vagy tud-e egyáltalán annyit erről a sportról a gyakorlatban, hogy elkezdhessen egy ilyen képzést. A legtöbb helyen ezzel nem foglalkoznak, felvesznek mindenkit.
Tehát ennek megfelelően, gondoljuk el, egy egyéves képzés, de akár egy kétéves képzés után is milyen a vége, a kimenet, a záróvizsga. Az ugyancsak színvonaltalanná válik ilyen alapon. Pláne, hogy ha az egyébként meglévő tematikákat sem veszik figyelembe. A Lovasszövetség korábban kiadott ezekhez a képzésekhez tematikát és vizsgakövetelményeket, de sajnos sok helyen nem veszik ezeket figyelembe. Az utóbbi években sokszor előfordult olyan eset is például, hogy az egyik intézményben szigorúan vették a záróvizsga-követelményeket, ott sokan megbuktak, ezek a hallgatók utóvizsgára másik intézménybe jelentkeztek, ahol aztán átengedték őket ugyanolyan gyenge tudással. Tudomásom szerint nagyon sokszor előfordult ez. Tehát annyira zűrzavaros ennek a szakképesítés területén végzett oktatásnak a helyzete, hogy itt mindenképpen be kellene avatkozni. Nyilván a Lovasszövetségnek az aktív ráhatása kellene ehhez, ehhez pedig a kompetenciákat meg kéne kapnia.
Tovább bonyolítja ennek a képzésnek a helyzetét az, hogy az OM egy OKJ-ről szóló rendelete kimondja, hogy 2008. december 31. után nem indítható olyan szakképzés, amit egy korábbi rendelet nem szabályozott. Eszerint sportedzőképzést lehet indítani, aminek részképzése a sportoktatóképzés. Tehát ma ezt összevonták, ami régen két külön szintet jelentett, az most összekapcsolódott, tehát ez azt jelenti, hogy egyre inkább elmosódnak a szintbeli különbségek és ezzel az értékek is.
Meg kell említeni, hogy ezen a szinten, tehát a szakképesítés szintjén további lovasszakmákban is folyik képzés, de ezek nem sport jellegű képzések. Ilyen a belovagló, lovastúra-vezető, lovaskísérő, lovasgazda stb., szakmák, amik ugyan a lovagláshoz és lóhoz kapcsolódóak, de nem kimondottan sporthoz.
A felsőoktatás terén a következő a helyzet jelenleg: korábban ugye lovasszakedző-képzés volt a TF-en, ez főiskolai végzettséget adott, négyéves levelezőképzés volt, ami nagyon kevés gyakorlati foglalkozást tartalmazott, ám ennek ellenére a hatékonyságát mégis bizonyítja az, hogy az ott végzett hallgatók között nagyon sok a különösen eredményes és jó edző, akit akár külföldön is elfogadtak és külföldön is jó eredményeket értek el. Itt nyilván egy erősebb bemeneti követelményrendszer volt és akik vállalták ezt a négyéves levelezőképzést, azok voltak annyira elkötelezettek a szakma és a sportág iránt, hogy komolyan vették a tanulást és ezekután valóban hasznos szakedzők, edzők váltak belőlük.
Ám ez a dolog is megszűnt, jött a bolognai folyamat. Ennek megfelelően kezdett átalakulni a felsőoktatás. Ugye ezt mindenki ismeri, gondolom, az edzőképzés terén a bolognai folyamat a jellemzői, illetve, hogy mit szeretne elérni, az nagyjából az alábbiakban foglalható össze, és azt hiszem, hogy ezt magunkévá tehetjük mi is valamennyien: az edzőképzés terén nagyobb elismertségre való törekvés, vagyis az edzőképzést és magát az edzői szakmát is jobban el kellene, hogy ismerjék. Az edző szerepének és szakmai hozzáértésének a definiálása, ami még most is hiányzik, így is értik, úgyis értik. Négy edzői szerepkört különböztet meg ez a folyamat, a segédedző, edző-oktató, ez össze van vonva, okleveles szakedző és a mesteredző. Míg az előző hármat képzés során lehet elérni, a mesteredző egy adományozott cím, amit az edzői teljesítmény, edzői eredmények alapján ítél oda egy grémium.
Két alapvető edzői foglalkozásformát különböztet meg, az egyik a részvétel-orientált, a másik a teljesítményorientált forma. Ez is érthető. A nemzeti és nemzetközi sportszövetségek feladata, hogy országuk, sportjuk számára megfelelő oktatási szinteket határozzanak meg. Tehát itt nagyon fontos a Magyar Lovas Szövetség szerepe az oktatásban. Az lenne a feladat, hogy a Lovasszövetség szakemberei határozzák meg az oktatási szinteket. Ezen túl minden edzőképzésben illetékes hatóság ismerje el, felügyelje és irányítsa az edzőképzés programját. Az edzőknek hivatásuk betöltése érdekében szükséges, kötelező legyen elvégezniük egy hivatalos és elismert tanulmányi kurzust. Ez sincs egészen konkrétan behatárolva és ellenőrizve ma Magyarországon, nagyon sokan folytatnak edzői-oktatói munkát mindenféle képesítés nélkül. Az előzetes tanulmányok és szakmai kompetenciák elismerése is fontos. Fontos, hogy az edzői hivatás szabályozott szakmává alakításának része legyen, hogy minden edző rendelkezzen egy sportágspecifikus edzői licenccel, működési engedéllyel. Ez ugye már nagyon sok szakszövetségben, így a Magyar Lovas Szövetségben is felmerült, és ilyen irányba már történtek lépések.
A felsőoktatásban az a helyzet, hogy alapképzésben testnevelőedző képezhető és sportszervező a sport terén, tehát a BSC-rendszerben. A mesterképzésben pedig okleveles szakedző, ami egyedül még csak a TF-nél lehetséges. Az egyéb alapképzés több egyetemnél már lehetséges. A hátulütője az, hogy ez hároméves képzés nappalin, a második szemesztertől vagy a negyedik szemesztertől vehető fel valamelyik sportág edzői képzése. Ez olyan kevés, gondoljunk bele, hogy ezzel nem lehet semmit elérni. Ezt mindenképpen szét kellene a későbbiekben választani.
Még valami: az edzőtovábbképzés, ami rendkívül fontos a képzésben. Valamikor volt kötelező edzőtovábbképzés. A rendszerváltás idején ez valahogy eltűnt, meg elsikkadt, és megszűnt az intézményes kötelező edzőtovábbképzés, ennek az lett a következménye, hogy egy darabig egyáltalán nem volt semmilyen edzőtovábbképzés, aztán néhány intézmény, szakszövetség, így a Magyar Lovas Szövetség is itt-ott rendezett továbbképzéseket, de ezek nem voltak rendszerbe foglalva és nem voltak dokumentálva sem. Ahhoz ugye nem férhet semmilyen kétség, mint minden más szakmában, a lovasedzői, szakedzői, tehát a sporttémakörben is nagyon fontos lenne az önképzés, az egy életen át tartó tanulás, és mint ahogy más szakmákban kötelezővé van téve, úgy itt is az lenne a cél, hogy kötelezővé tegyük az edzők továbbképzését. Ezt valamilyen kreditrendszerbe be kéne illeszteni. A működési engedély kiadását bizonyos pontszámok eléréséhez kéne kötni. További minősítési vizsgákkal pedig elérhető lenne az, hogy az edzők esetleg szinteket is ugorhassanak.
Az egész edzőképzés bemenetrészének a javítására és egységesítésére nagyon jó lenne az, hogy ha azokat a lovasvizsgákat, amiket az előbb Edvi Péter úr említett már, a Magyar Lovas Szövetség is bevezetné. Akkor egy megalapozott, előzetes tudással kerülnének be a képzési-oktatási folyamatba ezek az edzőjelöltek. Ami ma nincs, nincs egységes ilyesmi, legfeljebb sportmúlt van, de az is nagyon különböző.
Összefoglalásul itt a javaslataimat is megemlíteném, amiket célszerű lenne ezzel a képzéssel kapcsolatban megoldanunk. A képzést a gyerekeknél kell indítani és erre jó lenne a lovasvizsgarendszer bevezetése. Erről nem is beszélek többet. Az egész edzőképzést a Lovasszövetségnek egy képzési és vizsgaszabályzatba kellene beillesztenie, a nullától a legmagasabb szintig. A Magyar Lovasszövetségnek kellene a szakmai akkreditációt végezni, megadni a tematikát, a követelményrendszert, felügyelni az oktatást és a vizsgáztatás. Ebben történt már némi lépés, de törvényileg még nincs szabályozva. Ma már elengedhetetlen, hogy a végzett edzőink külföldön is megfeleljenek a követelményeknek. Ezért a minősítésnek, a képzésnek a nemzetközi elvárásokkal összhangban kell lennie. Az edzőképzésben nagyobb óraszámot, nagyobb hangsúlyt kell adni a gyakorlati képzésnek és a tanulás nem fejeződhet be, a továbbképzési rendszert is kötelezővé, intézményessé kell tenni és edzői működési engedélyt kell bevezetni. Ezek, azt hiszem, minden sportágra vonatkoztatható dolgok. És mindehhez persze elsősorban a törvényi hátteret, a törvényi kereteket kell megteremteni, hogy ezek a lépések kivitelezhetőek legyenek. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pál Béla alelnök úrral megkonzultáltuk a következő javaslatot, miszerint itt nagyjából úgyis minden napirendi pont egymásra épül, ezért nem fűznénk kérdéseket minden napirendi ponthoz, hanem a végén egyben adnék lehetőséget arra képviselőtársaimnak, hogy kérdéseiket vagy észrevételeiket elmondják.
Tájékoztató a Magyar Lovas Szövetség kialakítás alatt álló új koncepciójáról
Úgyhogy továbbhaladva, megadnám a szót Pécsi István úrnak, a Kincsem Park igazgatóhelyettesének, aki a Magyar Lovas Szövetség új koncepciójáról ad nekünk tájékoztatást.
Pécsi István szóbeli tájékoztatója
PÉCSI ISTVÁN (Magyar Lovas Szövetség): (A tájékoztatót számítógépes prezentáció kíséri.)Próbálok minél rövidebb lenni, hogy felgyorsítsam a dolgokat. A szakmákból adódóan nem olyan problémás ez, Overdose-t is gyorsan le tudtam közvetíteni. Overdose-zal egyébként az a helyzet, hogy egy kicsit lazábbra fogjam a témát: a legutolsó állatorvosi konzílium szerint fog tudni jövőre versenyezni. Én ebben maximálisan hiszek. Hogy milyen ország színeiben, ezt momentán szerintem senki nem tudja megmondani a kontinensen. Nagyon bízunk benne, hogy magyar színekben tud futni. Nyilván a híradásokból mindenki tájékozódott róla, hogy tulajdonosa, Mikóczy Zoltán momentán a románok vendégszeretetét élvezi, Overdose jelenleg Angliában van, a trénere Németországba készül, a szlovák tulajdonos pedig Szlovákiába akarja vinni. Szóval Overdose-ért küzd most az egész magyar lósport és lovassport és mindenki. Nem véletlen Overdose-zal kezdtem, mert egy olyan sikertörténet, ami egy kicsit előremutat, hogy milyen irányba kellene mennünk és hogy milyen óriási jelentősége van a lósportnak és a lovassportnak az egész lovaságazatra.
Menjünk eggyel tovább. Most látunk egy rövid helyzetelemzést. Kövy András már említette, hogy mely szakágak tartoznak a lovassportba. Én itt azokat soroltam fel, amelyek tagjai a Magyar Lovas Szövetségnek, illetve a paralovassportokat is oda soroltam, és itt mindenképp gyorsan tisztázzuk, hogy mi a különbség a lósport és mi a különbség a lovassport között. A lósport az egyszerűbb, mert ott két szakág van csupán, a galopp és az ügető szakág, a lovassportban, pedig ahogy láttuk, van jó néhány szakág és hát láthattuk, hogy vannak még olyan sportágak, amik jelenleg nincsenek szakágilag benne a Magyar Lovas Szövetségben, de könnyen elképzelhető, hogy benne lesznek.
Az elmúlt évtizedekben a két sportág borzasztóan messze volt egymástól. Hogy mennyire volt mesterséges, nem tudom, de a külföldi tapasztalatom az, hogy sokkal szorosabban együttdolgozik a lósport és a lovassport mindenhol a világon, és nekünk Lázár Vilmos barátunkkal, aki a Magyar Lovas Szövetség elnöke, az az elképzelésünk, hogy ez a jövőben nálunk is így legyen. Nem véletlen írtam ki, hogy ez egy kirakatsportág. Overdose kapcsán is látjuk, hogy hihetetlen nagy jelentősége van annak, hogy hogy működik ez a két sportág. Hogyha itt vannak nagy alakok, vannak nagy ikonok, legendák, követendő példák, mondhatnám Lázár Vilit, Dallos Gyulát, Platthy Józsefet, az egyetlen olimpiai érmesünket vagy a mai fiatalok közül Hugyecz Mariannt, Kovács Henrit, akkor sokkal könnyebb lesz a fiatalokat bevonni és utána majd oktatással minél magasabb szintre juttatni. A lósportban pedig egyértelmű, hogy Overdose jelenléte - meggyőződésem, hogy - nemcsak megmozgatta ezt az állóvizet a magyar lósport területén, hanem megmentette a Kincsem Parkot, bárki bármit mond ebben a témában. Mert tudjuk nagyon jól, hogy milyen baljós előjelek voltak 2008 tavaszán a Kincsem Parkkal kapcsolatban, aminek következtében én két barátommal az Összefogás a Magyar Lóversenyért Egyesületet megalakítottam. Aminek nyilván volt valami szerepe, hogy arrébb tudtuk tolni a dolgokat, de ha nem jön Overdose, akkor most már nem tudnánk egy olyan koncepcióról beszélni, amiben jelentős, központi szerepe van a Kincsem Parknak, mindjárt mondom, hogy miért.
Először néhány szót a lóversenyzés felépítéséről. Jelenleg a Nemzeti Lóverseny Kft. és a Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft. a két irányító szervezet. Ahogy a neve mutatja, az egyik a versenyeket szervezi és rendezi, a másik pedig a fogadást szervezi. A tulajdonosa az MNV Zrt., teljes állami irányításról van szó, szinte egyedülálló a világon, egyetlen egy példa van erre, Szlovákiában, de azt gondolom, hogy a többi 3-400-at vegyük inkább figyelembe, ami ugyanúgy működik lényegében, mint a lovassport, a sportágban érdekeltek által létrehozott egyesületek vagy szövetségek irányítják, vezetik, szervezik a versenyeket, illetve az ő kezükben van a lóversenyfogadás. Az, hogy ez működésképtelen, azt bebizonyította az elmúlt húsz év, hiszen mind szakmailag, mind gazdaságilag óriási problémák vannak, majd egymilliárdos mínusszal tud elketyegni ez a történet. Ezt mind a lósportban érdekeltek, mind az átlagemberek érzik kívülről is, hogy ez nem mehet a végtelenségig.
Egyébként annak ellenére, hogy úgy gondolom, hogy komoly szakmai hiányosságok vannak jelenleg a magyar lósportban, azért még mindig ezer versenylóról és 80 versenynapról beszélünk nagyjából egy évben. De ami drámai az elmúlt években és ami az egyetlen objektív mutatója a lóverseny gazdasági hátterének, az a totalizatőrforgalom, ami drasztikus mértékben csökken. Nézzük az elmúlt években: jelenleg 800 millió forintról beszélünk, ami a 2006-os 1,4 milliárd forinthoz képest is nagyon kevés, pláne ahhoz, hogy 5-10 éve tízmilliárd forintban gondolkodunk, hogy ha sikerül megfelelő pályára állítani ezt az egész történetet.
Ennyit röviden a jelenlegi helyzetről a lóversenysportban. Gondolom, a számokból is kiderül, hogy komoly változtatásokra van szükség. Azt azért mindenképp szeretném elmondani a két sportág tekintetében, hogy jóval kisebbek a szakmai problémák is a lovassportban, mint a lóversenysportban. Tehát a legradikálisabb változtatásokat, úgy érzem, a lósportban kell létrehozni, viszont, ha ott meghozzuk azokat a lépéseket és jól fog működni a rendszer, az nagyon közvetlenül pozitívan fog hatni a lovassportra, illetve az egész lovaságazatra. Ez is ki fog hamarosan derülni, hogy miért.
Néhány szót a Magyar Lovas Szövetségről, hogy milyen komoly bázisról és háttérről beszélünk. Egy 1927-ben alakult szervezet a Magyar Lovassport Szövetség vagy régi nevén Magyar Lovas Szövetség. 515 tagszervezete van, 3000 sportló, 5000 igazolt versenyző, nagyon sok esemény és majd' 40 nemzetközi esemény, és bármilyen hihetetlen, jelenleg a Magyar Lovas Szövetségnek nincsen egyetlen egy ingatlana sem, ami szintén nonszensz és egyedülálló a világon. Ezekután nem tudom, hogy gondoljuk, hogy komoly szakmai képzést lehet elérni, mikor nem tudjuk hol lovagoltatni a leendő versenyzőket vagy oktatókat, mert azért itt több szálon fut a történet, és akkor a hobbilovasokról nem beszéltem.
Ló és gazdaság, röviden így foglaltam össze a következő témakört. Nagy hatása van természetesen az egész gazdaságra, megint visszautalok a kirakat jellegére a két sportágnak. Hogy ha a két sportág jól működik, hogy ha népszerű, akkor nagyon sokan kezdenek el lovagolni, nagyon sok lesz a lovas turista, sok lesz a hobbilovas, egyre több ember tud megélni magából a lóból, így általánosságban. Ugye azt látjuk, hogy három ló nagyjából egy munkahelyet teremt, jelenleg 60 ezerre tehetjük a teljes lóállományt Magyarországon. Nyilvánvalóan a mezőgazdaságban jelenik meg elsőként a jól működő struktúra, hiszen, ha növekszik a lovak száma, egyre több gabonára van szükség, egyre több olyan mezőgazdasági termékre, ami szükséges a lovak ellátásához, szénáról, szalmáról beszélek többek között, de hát tudjuk, hogy nagyon széles az a háttér, ami kiszolgálja a teljes lovasvertikumot.
A lóértékesítés bevétele. Itt nyilván arról beszélek, hogy a magyar lovassportnak és a magyar lósportnak szolgálnia kell a magyar lótenyésztést, tehát az egész rendszert úgy kell felépíteni, hogy megérje Magyarországon a futtatóknak magyar lovakat futtatni vagy a magyar lovassportban magyar lovakkal versenyezni a különböző szakágakban, és ez vice versa értendő, tehát természetesen utána magának a tenyésztésnek kell a két sportágat kiszolgálni. Az, hogy kulturális tényező a ló Magyarországon, ezt tudjuk, lovas nemzet, meg lovon jöttek be a magyarok. Ez nagyon jól hangzik, de azért igazából szakmai körökben ezt a lovasnemzet-kifejezést most már idézőjelbe tesszük és kicsit pironkodva mondjuk magunkról, de kétségtelen, hogy a médiában elég jól eladható a történet.
Idegenforgalmi vonzerő, egyrészt lovasturisztikailag, másrészt létezik a passzív lovas turista, a múltkor olvastam egy cikkben. Itt Overdose futásáról beszélhetünk, meg fogathajtó világbajnokságról beszélhetünk, amikor a nagy nemzetközi események rengeteg külföldi lósport-, illetve lovassportrajongót hoznak be az országba. Erre tökéletes példa Közép-Európában a pardubicei nagy akadályverseny, aminek rémisztő híre van még mindig a világon. De úgy sikerült átalakítani a pályát, úgy sikerült a szabályokon módosítani a '90-es évek elején, hogy jelenleg Közép-Európának a húzó versenyéről van szó, és mondjuk Anna hercegnőtől kezdve a komplett cseh politikai elit szinte kötelezőnek érzi, hogy ott legyen ezen a nagy rendezvényen, és most oda jutottunk, hogy amíg a '80-as évekig a szocialista érából olyan 30-40 ember érkezett a versenyre külföldről, most több ezer angol, illetve ír szurkoló volt az idei versenyen. Tehát pontosan felmérték azt, hogy mit jelent annak a versenynek a jelentősége, rájöttek annak a versenynek a múltjára és nagyon-nagyon jól kiaknázták. Nem véletlen, hogy körülbelül tízszer annyi szálloda van jelenleg Pardubicében és környékén, mint mondjuk volt húsz évvel ezelőtt.
És hát szabadidős tevékenység, ezt sem kell különösebben magyarázni. Megint a két kirakatsportágra tekintek vissza, hiszen tudjuk, hogy amikor jól megy a magyar vízilabdacsapatnak - és hát elég jól megy mostanában -, akkor nem tudják a gyereket elvinni az uszodába, mert mindenki vízilabdázni vagy kajakozni akar. Biztos, hogy ugyanígy működik ez minden sportágban, úgyhogy ennek a lovassportban és a lósportban is ugyanígy kell működnie.
Eggyel továbblépünk. Jön az a történet, amiben nekünk a jelenlévő politikus hölgy, illetve urak a legtöbbet tudnak segíteni. Ennek a a jövőbeli koncepciónak három alappillére három létesítmény, három, állami tulajdonban lévő létesítmény, ami - azt gondolom - a jövőben is a magyar ló- és lovassportot kell hogy szolgálja. Kövy Andrisra nézek, odapillantasz a Kincsem Parkra, azt látjuk, hogy világszínvonalú tréning, verseny és oktatási központ. Na most azt gondolom, hogy ez lenne az a központ, ahol meg lehetne valósítani nagyon-nagyon sok mindent, ami nem történt meg az elmúlt évben, és mindig az oktatásra kell hogy visszakanyarodjak, hiszen valóban én is úgy érzem, hogy mindennek az az alapja. Ha lenne egy ilyen létesítményünk, amiről 30 éve már mindenki beszél, csak soha senki nem valósította meg, akkor biztos, hogy óriási lépést tudnánk előre tenni, mert hát elég, hogy ha a labdarúgás példáját látjuk. Telki! Azért a fociban most már felmérték az akadémiák mellett, hogy egy központi nagy tréningcentrumra is szükség van, mert különben elképzelhetetlen a jelentős előrelépés.
Dunakeszi-Alag és a Nemzeti Lovarda esetében ugyanez a helyzet. Nyilván a két intézmény inkább a hátteret adná meg. Az egyik, Alag, ami jelenleg lóversenytréning központként működik, a lovaságazat számára is a feltételeket meg kell teremteni, ami nem túl bonyolult történet. A Nemzeti Lovarda pedig a jelenlegi funkcióját kell hogy ellássa a jövőben is, tehát elsősorban a hagyományőrzést, a bérlovarda- és a lovasiskola-szerepet. Az amatőrökről beszélünk ebben az esetben, a Kincsem Park lenne a versenyhelyszín hosszú távon.
Természetesen ezt valahogy el is kell tartani, ezeket az intézményeket, és azt nem várhatjuk hosszú távon, hogy az állam finanszírozza. Kitörési pontok. Ott van egy mosolygós, vidám fiú, az ascoti lóversenypálya tribünje előtt és mutogatja, hogy mennyi pénzt nyert. Az nagyon jó, csak a másik oldalon az van, hogy ehhez nagyon sokan egy csomó pénzt feltettek és ebből él a teljes angol lóversenysport. De leginkább a francia példát tudnám felhozni, nem véletlen írtuk a végére, hogy az ágazat motorja. Tehát, hogy ha a lóversenyfogadás jól működik, akkor - a francia példát látva - az egész ágazat jól működhet, mert nemcsak a lóversenyzésbe forgat vissza megfelelő tőkét, hanem az ágazat minden szereplőjéhez el fog jutni előtt-utóbb abból pénz. Természetesen ennek alapfeltétele, hogy a lóversenyzés jól működjön, ami momentán nagyon nem megy, tehát ezért hangsúlyozom, hogy minden egymásra épül és a sorrendet be kell tartani. Szakmai képzésről nagyon sokat beszéltünk.
Elsődleges pont nálunk a tömegbázis szélesítése, összekapcsolódik a következő pontunkkal, a nagyszabású lovasrendezvényekkel. A gyerekeknek speciális rendezvények szervezésével, ilyen lesz az első nemzeti gyerek lovasnap az Arénában, a Lovasvilágkupa keretein belül. Aki ott volt az előző években, tudja, hogy micsoda fantasztikus hangulata van és szakmailag egy borzasztó magas színvonalú eseményről beszélünk, és ide behozni a gyerekeket és itt lássák először, itt kóstoljanak bele ebbe a lovasvilágba, azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó gondolat és nagyon sokban viheti előre az egész lósportnak, illetve lovassportnak az ügyét.
A nagyrendezvényeknél maradva, fogathajtó világbajnokságok vagy Overdose csodás száguldása április 19-én szintén egy olyan rendezvény volt, ami nagyon sokat segített a lónak az ismertté tételében, és a nemzeti vágtát is ide kell hogy soroljam annak ellenére, hogy szakmai körökben mind a mai napig a nemzeti vágta megítélése igencsak megosztja az érintetteket.
Jön a következő oldal, a vége felé járunk. Nem véletlenül tettem ide, mert ott, amit látnak, természetesen, hogy oda van írva, ez egy tervezet, de talán ez fogja radikálisan, gyökereiben megváltoztatni a teljes magyar ló- és lovassportnak a jövőjét. Mondtam, hogy Lázár Vilivel nekünk az az elképzelésünk, hogy a korábbinál sokkal szorosabban dolgozzon együtt a két sportág. Ezt valahogy úgy próbáltuk mi elképzelni, hogy megfelelően legyenek azért önállóak a divíziók, épp ezért van ott egy lósport- és lovassport-divízió, tehát van egy olyan központi része, ami mindenkihez tartozik, de természetesen a közös célok érdekében hihetetlen lobbierőt ad, hogy ha mi összekapcsolódunk. Kinek mije van? A lovassportnak van egy hatalmas tömegbázisa. Vannak nagyon gazdag, nagyon potentát, elismert tulajdonosai, akik nagyon sokat tudnak tenni bizonyos célok elérése érdekében. A lóversenynek pedig mije van? A lóversenynek van momentán két komoly ingatlanja, Dunakeszi-Alag, illetve a Kincsem Park és a potenciális lehetőség, ahogy írtuk korábban, hogy motorja legyen az egész lovaságazatnak. Tehát épp azért gondoljuk, hogy ha sikerül valami nagyjából ehhez hasonló modellt kitalálnunk, akkor az mindenki megelégedésére fog szolgálni és valóban elindulhat egy pozitív folyamat a hazai lovaséletben. Látjuk ott, különösen a lóversenysport-oldalt, a baloldalon nézve, hogy ez egy teljesen más felépítés, mint ami jelenleg a magyar lóversenyben működik, mert ahogy mutattuk, MNV Zrt., és az dönt el mindent.
Ebben ugyanúgy, mint a lovassportban egy demokratikusan felépített szervezet, a futtatók, a zsokék, a hajtók, az idomárok, és az istállóalkalmazottak egyesülete delegálja a tagokat. A közgyűlésbe ők választják az elnökséget, illetve mennek le a szakági bizottságokba, hogy segítsék a munkát a divízióban.
Mik ezzel a céljaink? Egyrészt, hogy egy komoly gazdasági növekedést sikerüljön elérnünk, aminek mondtam, hogy az alapja, ha a lóversenyfogadás a jelenlegi 800 millióról felmegy 10 milliárdra, ami nem irreális cél - hozzáteszem -, mert momentán egy húszéves, totálisan elavult rendszerrel dolgozik a lóverseny. Mindig azon izgulunk, hogy ne legyen 4-5 ezer embernél több kint a Kincsem Parkban, mert akkor úgy járunk, mint Overdose-nál, meg két derbinél, hogy lefagy a rendszer. És bármi hihetetlen, az ausztrálok eldugták a forráskódját, nem lehet belenyúlni. Tehát teljesen fejleszthetetlen az egész rendszer, 2009-ben körülbelül egy akkora szoba kell hozzá majdnem, mint ez a terem, hogy működjön, amikor akkora kéne, mint ez a fél asztal. Azt nyilván mindenki érzi, hogy egy vadonatúj informatikai rendszerre van szükség, ami nagyon sokat segíthet, egy nagyon komoly marketingmunkára és a szakmai képzésen keresztül elindulva egy szakmai színvonal-emelkedésre van szükség. De most nem megyek vissza az első oldalakra.
A két legnagyobb célt mind a két sportágban kitűztük. Lázár Vilmos az elnöki köszöntőjében bedobta a bűvös szót: lovasvilágjátékok. A lovasvilágjátékokról tudni kell, hogy az olimpia után a második legnagyobb szabású sportesemény a világon, a legtöbb részvevőt felvonultató esemény, egy kisebb fajta csoda, hogy ha ezt sikerül elérnünk, de azt gondolom, hogy ilyen célokat kell kitűznünk magunk elé és akkor lesz miért dolgozni az elkövetkezendő években. A lóversenyben ugyanez a Gr-1-es, tehát a legmagasabb szintű lóversenyfutamokat jelenti és akkor talán nemcsak Overdose-t fogjuk látni, mint világszínvonalú lovat a Kincsem Parkban, hanem hozzá hasonló nagy klasszisokat is.
A végső kép: lóra Magyarország! Mindenki a lóval foglalkozzon és akkor jól fognak azok járni, akik a lóra tették fel az életüket és ebben a teremben azért vagyunk így néhányan, és még egyszer a kérés önökhöz: segítsenek hozzá minket álmaink megvalósításához, segítsék megtartani az állami ingatlanokat és hogy ez a strukturális átalakulás végbemehessen. Mert ez politikai segítség, támogatás, nyilván törvénymódosítások nélkül nem fog menni. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen Pécsi István tájékoztatását. Nagyon érdekes és tényleg nagyon izgalmas terület, sok olyan újdonság volt, bár én elég sokat olvastam a lóversenysportról, de nem gondoltam, hogy még nekünk ilyen potenciálunk van ezen a téren. (Pécsi István: ezt ki fogom tudni osztani a jelenlévőknek, nagyon rövid, zanzásított változat, lényegében, amit láttunk kivetítve.) Köszönjük szépen. Mindenképpen szerettem volna kérni, ha az előadásokat elektronikusan a titkárságunkra megküldik, azt tovább tudom küldeni a képviselőknek. Sótonyi úr jelezte, hogy esetleg ő is kapcsolódna ehhez a témához. Megadom a szót, mint a Lovasszövetség alelnökének.
Dr. Sótonyi Péter Tamás hozzászólása
DR. SÓTONYI PÉTER TAMÁS (Magyar Lovas Szövetség): Köszönöm szépen. Nem előadást, inkább hozzászólást szeretnék tenni. Az elején, mindennel egyetértve, amik itt elhangzottak - és nagyon sok szép dolgot hallottunk -, mindjárt ahhoz kapcsolódva, hogy lovasvilágjátékokat szeretnénk rendezni, Lázár Vilmos személyében olyan elnök került ebben az évben a Magyar Lovassport Szövetség élére, aki bizonyított. Bizonyított mint sportember, mint szervező és bizonyított - azt hiszem - mint üzletember is. Először talán, és így igen nagy reménnyel állunk az elkövetkező évek elé. Az, hogy lovasvilágjátékokat rendezzünk, merjünk nagyot álmodni, ahogy mondta a Vili, igen, merjünk abban is nagyot álmodni, hogy talán Magyarországon a lovakkal való foglalatosság a legnépszerűbb tevékenységek közé kerüljön. Tudnunk kell azt, ami itt elhangzott, hogy a Lovassport Szövetség az oktatás területén, itt-ott - Edvi Péter az elején mondta, hogy - nem tette meg azokat, amiket kellett volna. Megtette. Rengeteget tett. Háromezer oldal anyag van kidolgozva, amelyből azonban semmi nem valósult meg. Most végre az oktatás az én kompetenciámba került mint általános alelnöknek.
Tudjuk azt, hogy mikor lovas nemzetet hallunk, az embernek valóban feláll a hátán a szőr, mert Magyarországon a tanulóknak körülbelül egy százaléka kerül kapcsolatba a lóval, a szomszédos síelő nemzetként számon tartott Ausztriában több, mint tíz százalék valami módon tanul lovagolni. Hollandiának a lóból való bevétele nagyobb, mint a virágból való bevétele. Tehát van potenciál a lóban, és ha valaki 40 évvel ezelőtt azt hallja, hogy holland lovasélet vagy holland ló, röhögő görcsöt kap. És mi hogy tudnánk ezt elérni? Szakemberképzéssel.
Magyarországon 60 ezer lóból 10-15 ezer az, amelyik a versenysportban és a turisztikában részt vesz, a maradék 45-50 ezer ló még mindig a mezőgazdaságot szolgálja. Amerikában a Vadnyugat hőskorában nem volt annyi ló, mint jelen pillanatban. Csak, hogy valamennyire éljünk az adatokkal!
Igen, a ló társ, ahogy itt elhangzott, de azért azt tudnunk kell, hogy nem úgy kezeljük a mai napig sem. Vannak Magyarországon igenis hungarikumnak számító lovasterületek. Ilyen például pontosan a Kassai által megteremtett lovasíjászat, ami talán még olimpiai sportág is lesz. Hungarikum, a világban egyedül vagyunk vele. Ilyen lehetne méginkább a fogatsport, abszolút nagyhatalmak vagyunk benne, de tessék nézni, a hollandok már ott is elég jól tülekednek. Vagy a hagyományőrzés. Az, hogy mi világhírnek örvendünk, az részben a huszárságnak köszönhető, részben az örkénytábori lovasképzésnek. Trianon után, amikor az ország nagy része elveszett, itt maradtunk, a lóállomány nagy része elveszett és mégis ki tudtak lábalni pár év alatt azért, mert megfelelő képzés volt. Itt jövök vissza oda, hogy képzés.
A képzésről minden elhangzott, az, amit Kövy András elmondott. Ők ott voltak a Lovasszövetségnél, kidolgoztak anyagokat, a legnagyobb gond az volt, hogy nem volt törvényi háttere. Semmi nem került bevezetésre. Az, amit Edvi Péterék megcsináltak a lovasterápiánál, a német rendszert, az AP-2000-es rendszert és gyönyörűen megy a vizsgáztatás, itt nem lett bevezetve. Tehát úgy gondolom, a törvényi háttér biztosítása a legfontosabb.
A másik, az oktatásban, a középfokú oktatásban bizonyos kaotikus viszonyok uralkodnak. Az oktatási lobbi sokszor olyan erős - és úgy gondoljuk -, hogy csak pénzlenyúlásra használja sokszor az oktatást, ez ellen valamit tenni kell. És ami szintén itt elhangzott, a nagy ménesekre óriási nagy szükség van, ahol esetlegesen egy lovasra, egy lovasképzésre húsz ló jut és nem fordítva, hogy húsz gyerekre jut egy ló. Aki akar, az beindít jelen pillanatban valamilyen képzést és ezt bizony mindenféle végzettség és akkreditáció nélkül teheti.
A felsőoktatásban milliófelé ágazódnak szét a dolgok. Például van ilyen, hogy lovastanárképzés, pontosan a mi egyetemünkön, a Szent István Egyetemen, és a kikerülő emberek nem tudnak könnyűügetni. Nem tudnak a lovon ülni, és lovastanár, ilyen címszó alatt. De sorolhatnám a képzéseket. Tehát meg kell teremteni egyrészt az élethivatásszerűen dolgozóknak egy hierarchikus képzést, amelyikről mindről volt már itt szó, és ennek az összefogására jött létre a Lovasszövetségen belül - aminek ugyanúgy Kövy András is tagja - az oktatási és akkreditációs bizottság. A Magyar Lovas Szövetségnek szükségeltetik ennek a törvényi hátterét majd kidolgozni, az oktatást, a vizsgáztatást, az egész képzést a bemenettől a kibocsátásig, a vizsgákig.
Én úgy gondolom, hogy ennek a törvényi hátterét a legfontosabb kidolgozni, az oktatás tartalmát, a tananyagot, az időtartamot, a kiképző helyek elismerését, a központi vizsgahelyek felállítását, ezek mind-mind ott kell hogy legyenek, prioritást élvezzenek.
Kérem, az egyetemi-főiskolai képzésben ebben az évben alakult egy konzorcium a lovasképzésért, amelynek tagjai a Semmelweis Egyetem, a Kaposvári Egyetem, a Szent István Egyetem, a Nyíregyházi Főiskola és a Magyar Lovas Szövetség. De várjuk a további csatlakozókat, így például a Nyugat-Magyarországi Egyetemtől is már ígéret van, hogy ők is szeretnének csatlakozni. A Tudományos Akadémián lett aláírva ez a konzorcium.
Én azt láttam - mert minden egyes képzési helyen oktatok, és - hogy valahogy az összefogásnak kell meglenni, és nem széthúzni, hogy én ide viszem el a hallgatót, oda viszem el, hanem ezt húzzuk össze. Mindenkinek van helye a nap alatt, sikerült létrehozni ezt a formátumot, és azt hiszem, hogy potenciális tömeget és lobbiérdeket tud majd a négy egyetem képviselni, amihez még csatlakozás várható, és ezzel óriási pályázati pénzeket is lehet majd mozgósítani.
Nagyon lényegesnek tartjuk az oktatás és a kutatás kapcsolatát. Jelen pillanatban egyetlen agráregyetemen sincs lótenyésztési tanszék. Sőt az állattenyésztési tanszékeken belül sincs lótenyésztéssel foglalkozó, igazán alkalmas szakember. Van olyan főiskola vagy agráregyetem, ahol a lótenyésztés a hidegvérű és vágóló tenyésztéséből áll, nagyjából ahhoz értő ember van. Ma már nem hiszem, hogy így kellene ezt felfogni. A Herceghalmi Lovasoktatási és Kutatóközpont évekkel korábban megszűnt. Nincsen kutatóbázis. Nagyon lényeges ennek megteremtése.
Fontos, amiről Pécsi István beszélt, a Nemzeti Lovasközpont, ami a Kincsem Parkban lehetne, és ezzel függ össze az, hogy a jelenlegi Tattersall területe lehetne elsősorban az, ami a budapesti általános iskolák oktatását tudná kielégíteni. Tehát az általános iskolások oktatásának a kiszélesítése, ami elképzelhető lenne a testnevelés keretén belül, mint ahogy az osztrákoknál van sítábor, itt lehetne lovastábort szervezni, amelyekbe a vidéki lovasiskolák bekapcsolása is nagyon lényeges lenne. Természetesen fontos az, hogy a lovasiskolát ne nyithasson bárki, ha nincs pedagógiai képzettsége az ott dolgozóknak és nincs elég ló, amivel ezt létre lehetne hozni.
Tehát fekvésénél fogva a budapesti központ, a Nemzeti Lovarda, a Tattersall biztosíthatná az iskolák lovasoktatásával kapcsolatos igényeit. Ennyi. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen professzor úr. Továbblépnénk. Meghallgatnánk egy tájékoztatót a lovasterápia és a parasport helyzetéről Bozori Gabriellától, aki a Fóti Lovasterápiás Központ vezetője és egyben a Lovasterápia Szövetség alelnöke is. Parancsoljon, öné a szó.
Tájékoztató a lovasterápia és parasport helyzetéről
Bozori Gabriella tájékoztatója
BOZORI GABRIELLA (Magyar Lovasterápia Szövetség): (A tájékoztatót számítógépes prezentáció kíséri.) Köszönöm szépen. Sok szeretettel üdvözlök mindenkit. Pár szóban szeretném bemutatni a lovasterápia hazai helyzetét, a Fóti Lovasterápiás Központ működését. Néhány képet beletettem, hogy egy pici ízelítőt tudjunk adni a lovasterápiáról, hogy hogy is néz ez ki. Itt a központunkban és Magyarországon is a lovasterápiának három ága működik, az egyik a hippoterápia, a másik a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna és a harmadik ága a pszichoterápia lóval vagy úgy is nevezik, hogy lóasszisztált pszichoterápia. Ez a legfiatalabb része a lovasterápiának.
Néhány szót szeretnék mondani a hippoterápiáról. Láthatunk számokat, hogy évente körülbelül hány kisgyerek jár hozzánk, hány kezelést végzünk ezen a területen. Nagyon fontos, ha hippoterápiában gyógytornász alapvégzettségű lovasterapeuták dolgoznak, és főleg mozgásukban akadályozott kis páciensekkel foglalkoznak.
Az előforduló problémákat soroltam fel, hogy milyen különböző mozgásproblémákkal érkeznek hozzánk páciensek. Még annyit nagyon röviden, az előző képen lehetett látni egy nagyon jellemző felvételt, a hippoterápiában mindig hátulról hosszú száron vezetik a lovat és a ló által közvetített háromdimenziós mozgásimpulzusokat használják fel annak érdekében, hogy a kis páciensek járását, mozgását, egyensúlyát tudják fejleszteni.
Nagyon fontos az, hogy a ló járása és az ember járása nagyon sok hasonlóságot mutat, pontosan ez a hatás, ami miatt mi ezt nagyon jól tudjuk használni.
A következő ábra a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna. Ezen a területen gyógypedagógus alapvégzettségű lovasterapeuták dolgoznak, és főleg tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott kisgyerekekkel foglalkozunk, látás-, hallássérültekkel, különböző magatartásproblémákkal, részképesség-problémás gyerekekkel, tehát kezdve a dislexiás, discalculiás, disgrafiás gyerekekkel, nem utolsó sorban autisztikus tünetekkel rendelkező kis páciensek járnak ezekre a foglalkozásokra.
Ide betettem egy-két kedves képet, ugye mi nem fogatot hajtunk, de szoktunk télen szánkózni.
Mehetünk tovább, igazából tényleg csak felvillantásképpen szerettem volna ezt a pár képet megmutatni. Hozzánk a Vakok Általános Iskolájából jár 36-40 kisgyerek hetente, több csoportunk van, vannak olyan kisgyerekek, akik látássérültek, de ép értelműek, van olyan csoport, ahol a látássérüléshez enyhe értelmi fogyatékosság vagy középsúlyos értelmi fogyatékosság társul. Van egy nagyon-nagyon nehéz csoport, amiben siket és vak gyerekek, tehát halmozottan sérült kisgyerekek járnak együtt. Abszolút új nekik is ez az egész lovaglás által okozott élmény, hogy új környezetbe kerülnek, a különböző érzékelési módokon keresztül rengeteg új információt kapnak a lovaglásról, a lóról, a külvilágról, hiszen náluk a vizuális információszerzés akadályozott.
A harmadik ág a pszichoterápia lóval, itt pszichológus alapvégzettségű kollégák dolgoznak és olyan problémákkal foglalkoznak, mint táplálkozászavarok, kötődéses zavarok, agresszivitás, súlyos magatartásproblémák. Tehát ezek a szorongásos zavarok, ezek a területek tartoznak ide. Itt is gyerekek vannak, de nagyon sokan vannak a fiatal felnőttek közül, akik ezen a területen lovasterápiás fejlesztésre szorulnak.
Komplex terápiás táborokat szervezünk minden nyáron, több héten keresztül, ahová különböző típusú sérült kisgyerekek járnak, de nagyon fontos, hogy a lovasterápiás fejlesztésen kívül meghívunk külsős terapeutákat, a hidroterapeutától elkezdve a fejlesztő pedagógusig mindenféle szakterületről és egy komplex fejlesztésben részesülnek a gyerekek. És nagyon fontos, hogy ezeket a táborokat mindig valami tematikára fűzzük fel, lovastábor, mesetábor, színdarabra készülünk, aminek a végén előadjuk az egész előadást, tehát azt hiszem, hogy nagyon komplex programot nyújtunk a gyerekeknek. Itt néhány kép a táborokról.
Utolsó gondolatok egyikeként a képzéseinkről szeretnék néhány szót mondani. Egyrészt 2000 óta működik már az akkreditált lovasterapeuta-képzés, ami a pedagógus-továbbképzési program keretében valósult meg, és az Oktatási Minisztérium engedélyével működünk. Ez korábban egy 120 órás képzés volt, de 2005-ben módosítottuk a képzésünket az első öt év tapasztalatai alapján, átdolgoztuk és felemeltük az óraszámot 180 órára. Az óraszámokat főleg mi is a gyakorlati területeken emeltük, mivel azt tapasztaltuk, hogy a gyógypedagógusoknak, gyógytornászoknak nagyon fontos, hogy a lovakkal, lovaglással kapcsolatban olyan ismeretekre tegyenek szert nemcsak elméletben és gyakorlatban, hogy tényleg biztonságosan tudjanak dolgozni a kisgyerekekkel.
Ez a képzés jelenleg két szakágon működik, a gyógytornászok jelentkezhetnek a hippoterápia-szakágra, a gyógypedagógusok pedig a gyógypedagógiai lovaglás- és lovastorna-szakágra. Modulrendszerben dolgoztuk ki a képzésünket, ami azt jelenti, hogy van egy közös A-modul, amiben mindenki egyformán részt vesz, utána az említett német lovasvizsgák közül a BRA-4-es szintet, tehát egy könnyebb szintet kell még letenni a hallgatóknak. Utána válnak külön a szakágak, tehát külön tanulnak már a gyógytornászok és a gyógypedagógusok, és a képzés végén a BRA-3-as szintű német lovasvizsga szintet kell teljesíteni a hallgatóknak. Tehát, ha a terapeutáktól ilyen viszonylag komoly lovasvizsgát kérünk, akkor elvárható lenne ez, hogy a lovasoktatók, lovasedzők is tudják teljesíteni ezeket a szinteket. Az utóbbi időben minden évben tudjuk indítani a képzést, és a képzés kétéves alapvetően, tehát folyamatosan párhuzamos évfolyamaink vannak, a képzés záróvizsgával, szakdolgozatírással, -védéssel ér véget. A másik nagyon fontos képzésünk a lovasparasport-képzés, amit pontosan azért hirdettünk meg, hogy a lovasoktatókat és a lovasedzőket is be tudjuk kapcsolni erre a területre, de ők nem a terápia oldaláról közelítenek ide, hanem a sport oldaláról. Lovasoktatói és lovasedzői végzettséggel lehet ide jelentkezni. A képzés célja az, hogy a fogyatékosok lovassportjára készítsék fel azokat a pácienseket, akik a terápiából kikerülnek, de nem szeretnének elszakadni a lovaglástól, akár a szabadidős lovaglást nézzük, akár a versenysportot. Tehát itt kapcsolódik össze aztán a terápia és a parasport, hiszen a mi köreinkből fognak kikerülni azok a sérült emberek, akik a lovassportba be tudnak kapcsolódni.
Még egy gondolat erejéig itt a gyógyturizmushoz szeretnék kapcsolódni a lovasoldalról. Hogy ha tudunk elegendő szakembert kiképezni, amit nagyon remélek, hogy pár éven belül megtörténik, akkor akár olyan értelemben is bekapcsolódhatnánk a turizmusba, hogy gyógyturizmus céljából lovasterápiás fejlesztésre külföldről idehozni, meghívni embereket. Ami ezt a tevékenységünket támogatja, azt gondolom az, hogy nemzetközileg nagyon-nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezünk, tehát ez az alap megvan. Itt az a fontos, hogy a szakembereknek a létszámát tudjuk emelni.
Aztán minden évben rendezünk segítő tanfolyamot, amit azoknak szervezünk, akik önkéntesként dolgoznak és segítik a mindennapi lovasterápiás munkát, és utolsóként említeném meg a legfiatalabb területet, a pszichológusok képzését. Az ő képzésüket is úgy építettük fel, hogy a már meglévő modulrendszerű képzésünkbe be tudjuk ezt illeszteni, tehát ők is a közös A-modullal kezdenek, és utána mennek külön területre. Ennyi lett volna. Köszönöm szépen. Egy nagyon rövid lovasterápiás bemutatóra szeretnénk ezután meghívni mindenkit.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottsági ülésnek az érdemi szakaszát itt lezárjuk és utána, mikor a központot megnézzük, a terápiás bemutatót a bizottság tagjai személyesen élvezhetik. A képviselőtársakat kérdezem, hogy van-e észrevételük. Alelnök úr jelezte, hogy van. Pál Béláé a szó.
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Először is elnézést kérek, de úgy van, ahogy az elnök úr mondta, hogy költségvetési tárgyalás van, ezért vissza kell mennem Budapestre, ezért kértem szót most az elején. Nagyon szépen köszönöm a tájékoztatókat. Engedjék meg, hogy a hályogkovács biztonságával néhány jó szándékú véleményt hadd tegyek hozzá a magam részéről.
Azt gondolom, hogy azt mindenképpen rögzíthetjük, hogy akik ma itt vagyunk a bizottság részéről, bármilyen párt színeit képviseljük, mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy amiről önök beszéltek, az minél nagyobb szerepet kapjon a jövőben Magyarország imageépítésében, az egészségben, a testnevelésben, a sportban és még lehetne tovább folytatni a dolgot. Ezután a bevezető mondat után úgy látom, hogy amit a bizottság most tehet vagy amit mi tehetünk, hogy van egy rövid távú, gyors tennivalósor, van egy kicsit hosszabb távú, meg nehezebb és van egy harmadik, ami meg még nehezebb, még hosszabb távú, de fel kell építeni a rendszert.
Most megpróbálom lefordítani magyarra, hogy mire gondoltam. Az első, ami a tájékoztatókból kiderült - bár elnök úrral és Lóska úrral közösen részt vettünk azon az egyeztetésen, ami például az erdőtörvényhez kapcsolódott -, hogy azoknak a törvényi, jogszabályi háttereknek a rendezése vagy legalábbis az erre irányuló kísérletünk, amiben élvezhetik a támogatásunkat, amelyekről szóltak, az az egyik, az önkormányzati miniszternek a 2008. december 20-i jogszabálya, amelyet velünk sem egyeztettek, ezzel most szembesültünk. Ezt mindenképpen egyeztetni kellett volna a szakmával, a másik pedig az erdőtörvény. Hogy ha abban segítenek nekünk - biztos, hogy az elnök úr is támogat ebben minket -, hogy a bizottsághoz eljuttatják azokat a konkrét javaslatokat, amelyek a változtatásra irányulnak, akkor azt gondolom, hogy a bizottsági támogatást ehhez meg tudjuk szerezni, és elküldjük a törvény-előkészítőnek, a Földművelésügyi Minisztériumnak az erdőtörvényt, az önkormányzati miniszternek pedig a miniszteri rendeletre vonatkozó észrevételeket, javaslatokat, és kérjük arra, hogy lehetőség szerint teremtse meg annak a módját, hogy a miniszteri rendeleten változtatni lehessen.
A törvény már egy kicsit nehezebb, mert ott maximum be kéne nyújtani valamilyen önálló indítványt, amivel korrigálni lehet, és ott elég nehéz a törvénytervezetek előkészítőit meggyőzni a - talán nem sértő, ha azt mondom, hogy a - mi igazunkról, mert ebben az önök oldalán állunk, de mindent meg kell próbálni. Ezek a rövidebbek.
A kicsit hosszabbak az ingatlanügyek, amelyeket említettek, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. felé. Azt szerintem azért kellene elindítani, tehát, ha mást nem, szintén egy bizottsági támogatást tükröző levéllel, hogy az a három ingatlan, amiről szó volt, az azért kerüljön be a gondolkodásba, hogy a lovassportot és a lósportot kellene szolgálnia.
A harmadik a hosszabb távú feladat, amit mindenképpen támogatnék és fontosnak is tartom, hogy létrejöjjön a szakmát vagy ezt a szakterületet teljes mértékben átfogó magyar lovassport és lósport szövetség. Annál is inkább, mert bár történtek az eddigi kormányzati ciklusokban különböző jó szándékú kezdeményezések, hiszem, ha jól tudom, még van talán nemzet lovasstratégia is, meg volt nagy lovastanácskozás, meg minden és van is, de hát mindenképpen én is annak vagyok a híve, hogy ennek a legfontosabb gazdája maga a szakterület és a szakterület képviselői. Lázár Vilmos biztos, hogy megfelelő gazdája lesz ebben a tekintetben.
Akkor viszont azt gondolnám, hogy az a legfontosabb, hogy alakuljon ki úgy a rendszer, ahogy beszéltek róla. És a rendszernek én még egy elemét mondanám. Persze a legfontosabb a törvényi, jogszabályi háttér, ez igaz, de ez csak úgy valósulhat meg, hogy ha ebben a szakma lép fel kezdeményezően, mert közös feladatunk az, hogy ha ezt a minisztérium csinálja, abból sok minden jó nem sül ki, még a jó szándék ellenére sem, csak lehet, hogy másképp gondolkodnak dolgokról. Ebben - megmondom őszintén -, lehet, hogy nagyon nagyot markolok, de még a lótenyésztésről is gondolnék valamit. Mert ugye ahhoz, hogy igazából lovas nemzet legyünk és megvalósuljon, amiről beszéltek, azt azért valahol csak a lótenyésztésnél kellene elkezdeni, utána természetesen az oktatás-képzés, amiben korábbi bizottsági üléseken még mi is megfogalmaztuk azt a rendszert, hogy egészen kiskorban, az általános iskoláknál például ott, ahol nincs tornaterem, miért ne lehetne azt kialakítani, hogy legyen egy ló vagy tanítsák meg a gyerekeket lovagolni, mert az az alapja mindennek. És ki kellene alakítani ennek olyan modulrendszerét - nem is akarok erről többet beszélni, mert ezt önök tudják megcsinálni -, hogy legyen az oktatás-képzésnek egy rendszere, ez összhangba legyen azzal, hogy mire képezünk, lósportra vagy lovassportra vagy terápiás lovaglásra éppen és legyen összhangban, hogy a képzettek száma annyi legyen, amennyit ezek a helyszínek fel tudnak venni.
Van még egy része a dolognak, ez pedig az intézményrendszer. Ehhez csak mondanám, hogy a múltkor egy lovas barátommal beszélgettünk arról, hogy ha talán ebben a tekintetben egy kicsit alaposabban átgondolják a fejlesztők és a lovasszakterület is, hogy hogyan lehetne célirányosabban felhasználni a pénzeket, most például a mi régiónkban vannak a lovassportra fejlesztési lehetőségek uniós forrásból. De milyen szép lett volna, hogy ha kialakítottunk volna az egész országban egy olyan koncepciót, amire azt mondjuk, hogy ha mi lovas nemzet akarunk lenni, az európai uniós pénzeket célzottan erre, erre, erre a területre fordítjuk. Ez a hajó elment, ebben bizonyára a mi hibánk is benne van, csak akkor ki lehetett volna jobban építeni ennek a rendszerét.
A vége persze azok a rendezvények, amikkel a kirakatba kerülhetünk, vagy amik amúgy is a kirakatban vannak, bármelyik szakághoz tartozzanak ezek, én azt gondolom, hogy erre a Magyar Lovas Szövetség képes lesz majd. Nem gondolom, hogy ebben lenne olyan, amit a bizottság ne támogatna. Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmüket és külön ezt a tájékoztató. Tudom, hogy túlzó javaslat ez a lovasterápiás központtal kapcsolatos, de hogy ha kialakulna a rendszere teljes mértékben, azt gondolom, hogy minden megyeszékhelyen elférhetne egy ilyen és szükség is lenne rá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr, és egyben útjára is bocsátjuk. Reményeink szerint jó lóra tesz majd a javaslatoknál. A képviselőtársaimat kérdezem, hogy van-e részükről további kérdés vagy észrevétel. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor nekem lenne még két rövid megjegyzésem és indulhatunk utána a bemutatóra.
Amiket Pál Béla alelnök úr mondott, azokat fel is írtam magamnak, tehát kérnénk azokat a javaslatokat, amelyek egyrészt az önkormányzati miniszter rendeletével, másrészt az erdőtörvénnyel kapcsolatosak. Ezzel már foglalkoztunk korábban, éppen alelnök úrral közösen tárgyaltunk a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárával, illetve az erdészeti hatósággal. Ott elindult egyfajta egyeztetés, csak nem lett még meg a kézzel fogható eredménye, ezt kéne most felfrissítenünk és ehhez esetleg kérnénk újabb muníciót.
A másik, amivel maximálisan én is egyetértek és meg is próbálom előkészíteni, egy olyan fajta támogató nyilatkozat, amit majd a bizottság egy későbbi ülésén határozatként elfogadhat, ami a nemzeti lovas központ, illetve az előadásban felvázolt nemzeti intézmények létrehozását támogatja. Ezt én előkészíteném, a következő bizottsági ülésre beviszem, és ott tudunk róla dönteni.
Ami még kérdésként megfogalmazódott bennem, ez egy nagyon érdekes dolog lenne és szerintem komoly hozadéka lehetne, ez egyrészt a lovasvilágjátékok, amik szóba kerültek, másrészt a Forma-1-es versenynek megfelelő Gruppe 1-es versenyek. Ezeknek a rendezéséhez mire van szükség? Tehát pályázat útján lehet-e elnyerni, intézményi háttér szükséglete van-e a dolognak, hogyan tudnánk eljutni ide? Az a tapasztalatunk az eddigi világversenyekről, hogy egyrészt a sportág népszerűsítése terén van hihetetlen jelentősége, de legalább ekkora vagy még ennél nagyobb jelentősége van a turisztikai bevételek révén az államháztartás erősítését, illetve a szakterületnek a további fejlesztését illetően. Ezeket hogyan tudjuk tehát elérni?
Illetve, ha röviden arról még Pécsi István tájékoztatna, hogy a lóversenybevételek visszaosztása ma hogy történik. És ha én arra kérhetem, mert a következő bizottsági ülésünkön, 10-én éppen a Szerencsejáték Rt. bevételeinek a sportra történő visszafordításáról fogunk tárgyalni, hogy ha el tudna jönni erre az ülésre és kifejezetten a fogadás bevételeiről tudnánk ott is újra egy rövid tájékoztatót meghallgatni, akkor esetleg ott is a bizottság állásfoglalását meg tudnánk tenni, ez segíthetné a későbbi lobbit ezen a téren. Tehát ez lenne a konkrét kérdésem, amire majd várnék választ.
PÉCSI ISTVÁN (Magyar Lovas Szövetség): A jelenlegi elosztás borzasztó egyszerű. Totalizatőr rendszerű fogadási rendszer van Magyarországon, ami annyit jelent, hogy a feltett összegnek egy bizonyos részét osztják szét a győztesek között. Ez most nagyságrendileg 70 százalékot jelent, tehát 30 százalék marad a versenyszervezés, a versenyrendezés finanszírozására, illetve a fogadásszervezésnek a finanszírozására, mert az sem ingyen van. És ez az összeg sajnos nagyon alacsony, tehát ha azt nézzük, hogy 800 millió bruttó, annak vesszük a 30 százalékát, nem kell hozzá matematikusnak lenni, hogy az mire elég. Miközben csak a versenydíj 400-450 millió forint között van jelenleg Magyarországon, és ez az az összeg, amit úgy érzünk, hogy szakmailag egy 3-5 éves távlatban nagyjából egymilliárd forintra kéne felemelni, hogy igazán nagy húzóereje legyen és megfelelő pénz legyen ebben a szakmában. Tehát most az elosztás nagyon egyszerű, a bruttó bevétel 30 százalékát lehet lóversenyre fordítani. Az egyik, az állami fogadásszervező cég átutalja a versenyszervezőnek, ezt kell kiegészíteni.
A világversenyek. Mindkettő ugyanazzal fog kezdődni, nyilván a lóversenyben egyszerűbb a helyzet, hiszen ott pályafelújításról és minőségi futópályákról van szó, viszont a lovasvilágjátékokhoz mondanám, hogy most jelenleg a lósportot szolgálja a Kincsem Park és nekünk az a célunk, hogy a lovassportot maximálisan kiszolgálja és olyan intézmény legyen, ami nemcsak a világjátékokon szolgálná a magyar lovassportot, hanem hosszú távon. Minden szakágnak lehetne benne versenyeket rendezni. Kincsem Park, ez a kulcs. (Közbeszólás: És oktatási központ.) És oktatási központ, természetesen, csak most a világjátékok kapcsán ez merült fel.
A Gruppe-1-es futamokra visszatérve, ha jól működik a fogadási rendszer, abból sok pénzt lehet visszapörgetni, illetve azért ezeken a szinteken már komoly szponzorációs pénzekről beszélhetünk. Elég, hogy ha Overdose-ról beszélünk, Overdose egy személyben, hogy ha most olyanok lennének a feltételek, tudna egy Gruppe-1-es futamot csinálni, egy nemzetközit, mert találnánk rá szponzort. De nyilván Overdose-unk nem lesz az idők végezetéig.
ELNÖK: Köszönöm szépen a válaszokat. Amennyiben egyéb képviselői kérdés nincs, zárásként Edvi Péternek megadom a szót.
DR. EDVI PÉTER, a Magyar Lovasterápia Szövetség elnöke: Köszönöm szépen. Két mondatot, hogy legyen érthető, hogy a Nemzetközi Gyerekmentő Szolgálat miért kérte meg önöket, hogy jöjjenek ki. Mi megvalósítottuk a Lovasterápia Szövetséget. A lovasterápiához a legjobban képzett lovakra van szükség. Amikor elkezdtük a lovak képzését és a terapeuták képzését, döbbenten láttuk, hogy mennyire nincs képzés, mennyire nincsenek képzett lovak, ezért alakítottuk ki ezt a rendszert, ami - azt gondolom, hogy - jó. És most jön a bizonyítás! Meghívjuk önöket egy kis intézetlátogatásra, ahol látnak egy terápiát, kint vannak a Vakok Intézetéből gyerekek, akik éppen terápiát kapnak, és az a kérésem, hogy siessünk majd, mert ők is szeretnének ebédelni. Utána meg bemutatunk két lovat, amivel azt bizonyítjuk, hogy nagyon fáradtságos munkával, nagyon sok szorgalommal és nagyon sok szaktudással hová lehet eljutni. Mi vásároltunk Németországban két selejtlovat. Szeretném kihangsúlyozni, hogy selejtlovat. Ez a két ló öt év szorgalmas munka után - és nyugodtan dicsérem, mert ezzel Kövy András munkáját kell dicsérnem és Németh Gábort, aki bemutatja - két olyan jó ló lett, akik a díjlovaglás területén Magyarország két legjobb lovai közé tartoznak. Az egyik egy mén volt, úgy vásároltuk meg, hogy leselejtezték és nem is az egyes selejtes kategóriába tartozott, ahol azt mondták, hogy még ménként lehet használni, hanem automatikusan ki is herélték, ami a kettes selejtes kategória, és mégis ennek ellenére Kövy András és Németh Gábor munkájának köszönhetően bárki sok-sok millióért megvásárolná ezt a lovat. A másik egy kanca.
Tehát szeretném jelezni, hogy szaktudással, szorgalmas munkával mit lehet elérni, ezt fogjuk bemutatni önöknek.
Végezetül pedig szeretettel meghívunk mindenkit, természetesen nemcsak az országgyűlési képviselőket, hanem szakértőket, újságírókat egy egyszerű ebédre, amiről azt gondolom, hogy viszonylag nagyszerű lesz, mert egy idős néni és egy bácsi kemencében süt nekünk kenyeret, meg kalácsot hozzá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Egyebek napirendi pont keretében van-e valakinek bejelentenivalója? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, a bizottsági ülést lezárom azzal, hogy a négyes napirend majd kint a terepen folytatódik.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 40 perc)
|
Bánki Erik |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia