STB-25/2009
STB-96/2006-2010
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Sport- és turisztikai bizottságának
2009. november 10-én, kedden, 9 órakor
a Képviselői Irodaház 520. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat *
Podolák György szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, reagálások *
Döntés általános vitára való alkalmasságról, előadó állítása *
Tájékoztató a sportfogadás helyzetéről és szabályozásáról *
Dr. Székely Gábor szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, reagálások *
Pécsi István szóbeli kiegészítése *
Bizottsági állásfoglalás elfogadása *
Beszámoló a 2010-es téli olimpiára történő felkészülés állásáról *
Molnár Zoltán szóbeli kiegészítése *
Kovács Tamás szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, reagálások *
Tájékoztató a Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség tevékenységéről *
Lendvai János szóbeli kiegészítése *
Zurbó Sándor szóbeli kiegészítése *
Kovács Szilveszter szóbeli kiegészítése *
Lukács Zsuzsanna szóbeli kiegészítése *
Dr. Szabó Tamás szóbeli kiegészítése *
Elnököl: Bánki Erik (Fidesz), a bizottság elnöke
Koscsó Lajos (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Dr. Nagy Imre (MSZP)
Páva Zoltán (MSZP)
Tóth József (MSZP)
Dr. Tóth József (MSZP)
Lasztovicza Jenő (Fidesz)
Szalay Ferenc (Fidesz)
Lengyel Zoltán (független)
Helyettesítési megbízást adott
Pál Béla (MSZP) Páva Zoltánnak (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP) Mohácsi Józsefnek (MSZP)
Dr. Horváth Klára (MSZP) Koscsó Lajosnak (MSZP)
Tóth József (MSZP) megérkezéséig dr. Tóth Józsefnek (MSZP)
Nagy Imre (MSZP) távozása után Tóth Józsefnek (MSZP)
Szijjártó Péter (Fidesz) Szalay Ferencnek (Fidesz)
Hadházy Sándor (Fidesz) Lasztovicza Jenőnek (Fidesz)
Kovács Ferenc (Fidesz) Bánki Eriknek (Fidesz)
Dr. Gyenesei István (független) Lengyel Zoltánnak (független)
Podolák György elnök (Gazdasági és informatikai bizottság)
Székely Gábor vezérigazgató (Szerencsejáték Zrt.)
Árvai Csaba főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Pécsi István marketingvezető (Magyar Lovas Szövetség)
Molnár Zoltán főtitkár, csapatvezető (Magyar Olimpiai Bizottság)
Kovács Tamás sportigazgató (Magyar Olimpiai Bizottság)
Lendvai János elnök (Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség)
Zurbó Sándor alelnök (Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség)
Kovács Szilveszter szakmai igazgató (Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség)
Újvári Gábor sajtófőnök (Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség)
Lukács Zsuzsanna főosztályvezető-helyettes (Önkormányzati Minisztérium)
Dr. Szabó Tamás igazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet, Utánpótlás-nevelési Igazgatóság)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 13 perc)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Sok szeretettel köszöntöm a Sport- és turisztikai bizottság tagjait, kedves meghívott vendégeinket, a sajtó jelenlévő képviselőit! Megkezdjük a mai ülésünket. Képviselőtársaim írásban előre megkapták a mai napra tervezett napirendeket.
Kérdezem, hogy ki az, akinek van javaslata ezzel kapcsolatban. (Nincs jelzés.) Nincs.
Akkor azt kérdezem, hogy ki az, aki jelen formájában elfogadja a mai ülés napirendjét. Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény? (Nincs jelentkező.) Tartózkodás? (Nincs jelentkező.) Nem volt.
A jelenléti ív alapján megállapítom, hogy bizottságunk határozatképes.
A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat
Ezzel megkezdjük a munkánkat. Elsőként a bányászatról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára történő alkalmasságáról tárgyalunk.
Köszöntöm az előterjesztő Gazdasági és informatikai bizottság képviseletében Podolák György elnök urat, és megadom neki a szót, amelyben az indítvánnyal kapcsolatos álláspontját közölheti.
Podolák György szóbeli kiegészítése
PODOLÁK GYÖRGY előterjesztő (Gazdasági és informatikai bizottság): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A Gazdasági és informatikai bizottság új törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek a bányászati joggal kapcsolatosan, elsősorban a geotermikus energiát érintően. Szükségesnek tartottuk ezt a törvényjavaslatot benyújtani, hiszen Magyarország speciális adottságai, geotermikus lehetőségei messze meghaladják a környezetéét, ugyanakkor rendkívül alacsony szinten kihasznált. A mai számok szerint a megújuló energiával - amely megközelíti az 5 százalékot a teljes energiafelhasználásban - a geotermikus energia 0,4 százalékot, tehát csupán néhány ezreléket tesz ki, az adottságaink pedig más irányba mutatnak.
Miért van ez? Azért van ez, mert a magyar gazdaságnak és a politikának sem volt érdeke, hogy az elmúlt időszakban, az elmúlt 10-15 évben ezt a kérdést helyre tegye. Ez idáig a geotermikus energiát termálvíz formájában, jellemzően balneológiai és egyéb ilyen kérdésekben néhány hűtőház vagy melegház fűtésére használták fel. A megváltozott technológiai körülmények között jelentős lehetőségek nyíltak meg. A magyarországi energiamixben legalább lehetőség van, hogy ezen az ágon 4,5-5 százalékra fel tudjunk futni rövid időn belül. Ennek egyetlen akadálya az, hogy a jelenlegi törvények, a bányászatról szóló törvény és a vízgazdálkodásról szóló törvény ezt nem teszi lehetővé, ellentétes irányba hat. Ezért volt indokolt ennek a törvényjavaslatnak az elkészítése, amely reményeink szerint rendet teremt ebben a vonalban, megteremti a befektetők érdekeltségét, és hasonlóképpen az önkormányzatokat megfelelő helyzetbe hozza. Ez előtt a bizottság előtt mindenféleképpen ki kell jelentenem, hogy nem károsítja a turizmus oldalát, tehát a balneológiai, gyógyvíz és egyéb kérdéseket, hanem a fő irányt inkább arra vesszük, hogy a földhő, a termálenergia hőjének hasznosítására kerüljön sor. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok már erőteljesen léptek ezen az oldalon különböző fűtőművek létrehozásával, és azt tervezzük, hogy koncesszióadással a 2500 méter alatti fúrásoknál, ahol villamos energiáról, tehát kimondottan energiakinyerésről van szó villamos energiára, ezt keményebben szabályozzuk. A törvény által megnyílik a lehetőség arra, hogy a kutatások - hogy mondjam, finoman akarok fogalmazni - az eddigi szokásjogtól eltérően folyjanak, az ugyanis arról szól, hogy valakinek van egy ilyen kis kútja, és egy egész határt lefoglal vele, ahol működésképtelenné tesz egyéb kutatásokat ezen a területen. Ezeket a kérdéseket kívánjuk helyretenni.
Szeretném mondani, hogy ezzel a kérdéskörrel több mint két éve foglalkozik a gazdasági bizottság, ezen belül az Energetikai albizottság a múlt héten is ülést tartott, ahol az összes - kihangsúlyozom, az összes - szakmai képviselet jelen volt, és megközelítő konszenzusban fogadtuk el ezt a törvényjavaslatot. Ennek az előterjesztője fideszes képviselő volt, és ő is fogja ezt továbbvinni; közös módosító javaslattal fogjuk korrigálni menet közben a változtatásokat. Elnök úr, köszönöm; ennyit szerettem volna.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Azért kértem, hogy mindenképpen a bizottságunk is tárgyalja meg ezt a javaslatot, hiszen számunkra se mindegy, hogy milyen lehetőség nyílik, pontosabban mennyivel válik könnyebbé a geotermikusenergia-hasznosítás energetikai szempontból. Nem gondolom én magam sem egyébként, hogy ez bármilyen módon veszélyeztetné a turisztikai jellegű hasznosítását, sőt azt gondolom, hogy egy olyan komplex hasznosítás, ahol a termálvízben rejlő energia a turisztikai beruházások fűtéséhez, energiaellátásához igénybe vehető; emellett egyébként majd párhuzamosan ugyanez a víz - hiszen szerkezetileg nem változik - hasznosítható a fürdőkben vagy éppen a balneológiai kezelésekhez is.
Én magam azt sajnálom egyébként, hogy a nemzeti fejlesztési terv eddigi időszakában a turisztikai célú beruházásoknál nem volt előírás az, hogy ahol például termálfürdő épül, ott kötelező legyen a geotermikusenergia-hasznosítás, mert azt gondolom, hogy a fenntarthatóság szempontjából ez egy nagyon fontos és lényeges szempont. Néhány éven belül a piacon nagyon komoly árelőnyre vagy versenyelőnyre tud szert tenni az a szálloda vagy az a fürdő, aki minél magasabb arányban geotermikusenergia-hasznosítással működik, és ezáltal tud az áraival lényeges előnyt kiharcolni magának.
Képviselőtársaimat kérdezem, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban van-e észrevételük. Szalay Ferenc képviselő úr, öné a szó.
Kérdések, hozzászólások, reagálások
SZALAY FERENC (Fidesz): Inkább kérdés, de ez valószínűleg az én tájékozatlanságom. "Az eddigi bányászati törvény ellenkező irányban hat" - ha lehetne egy kicsit ennél bővebbet, ha kérhetném. A másik pedig a szokásjog, hogy lefedte az egész határt egy kúttal: ez nálunk is komoly probléma, csak hogy ez nem oldódik-e meg. Nálunk Szolnokon három vízzáró réteg van, és ha megfelelő távolságon kívül fúr új kutat, akkor jó, de ha a távolságon belül fúr új kutat, akkor azt nem engedélyezi a bányászati törvény, ha jól tudom. Erről van-e most szó, hogy akkor ezt valamilyen módon másképpen kellene csinálni? Megköszönném, ha ebben segítenének, hogy mi a változás benne: több kutat lehet fúrni, vagy más mennyiségű vizet lehet kivenni - ezt csak tájékozódásképpen kérdezném.
ELNÖK: Van-e esetleg további kérdés az előterjesztőhöz? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor megkérem elnök urat, hogy adjon választ a kérdésre.
PODOLÁK GYÖRGY előterjesztő (Gazdasági és informatikai bizottság): Ebben a rövid átmeneti időszakban, az eltelt 20 évben sok minden megváltozott, és a törvények, amelyek meghozásra kerültek, mindentől függetlenül eljutottak néhány szakmai területen abba a helyzetbe, hogy ellentmondóak, tehát mást mond a vízügyi törvény, tehát a vízgazdálkodásról szóló törvény engedélyeztetési oldala, és mást mond a bányászati törvény engedélyeztetési oldala; a kettő elfut egymás mellett. A hivatalok addig packázhatnak a befektetővel, ameddig akarnak, hiszen egyik mutat a másikra, és nincs meg az az egyenes vonal, ami mentén döntést ki lehet kényszeríteni, tehát ez a lehető legnagyobb gond. Ezt már nagyjából megoldottuk a gázfúrásoknál, tehát az olaj-, és gázfúrásoknál ezt a csomagot már helyre tettük, de ezen a területen nem tudtuk helyre tenni; ez a törvény ezt rendezi.
Hogy kellőképpen érzékelhető legyen, a második kérdésre a válasz az, hogy 250 méterig nem engedélyköteles a fúrás (Közbeszólás a meghívottak soraiból: 20 méterig nem engedélyköteles a kitermelés...) Nem, a mélységbe. Ezt mindenkor az dönti el, hogy milyen a vízbázis, tehát a vízbázis önmagát utánpótolja avagy sem, erre viszont kell a vízügyi engedély. Én úgy gondolom, hogy ez a törvény ezeket a kérdéseket kezeli, remélhetőleg a működőképesség ezen a területen tovább fog javulni, sőt biztos, hogy javulni fog, ha a parlament elfogadja.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselőtársaimnak van-e esetleg kérdése, véleménye?
Lasztovicza Jenő képviselő úr kért szót.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Nem feltétlenül turizmussal kapcsolatos kérdést tennék fel. A mezőgazdasági hasznosításban mit jelent ez a törvény? Elnézést, egy kicsit tudatlan vagyok, csak arra emlékszem, hogy ezelőtt 30-40 évvel a termálvízre - főleg Szentes környékén meg az Alföldön - nagyon komoly fólia- és üvegház-beruházások voltak, gyakorlatilag kertészeti termesztésben Magyarország Európában Hollandia után az elsők között volt. Az utóbbi másfél-két évtizedben szinte, azt lehet mondani, hogy tönkrement minden, mivel olyan költségekbe került, annyi pénzt kellett fizetni a termelőnek a termálvíz kivétele után, ami már nem nagyon éri meg.
A kérdésem az, hogy ez a törvény valamilyen hatással lesz-e arra, hogy Magyarország pozitívan ki tudja használni azt a termálvíz-, melegvízbázist a kertészeti kultúrákon keresztül, nemcsak a termékek értékesítésében, hanem a vidéki lakosság munkahelymegőrzésében. Lehet fokozni, hogy ez miben jó, de most én arra szeretnék rákérdezni, hogy ez a törvény lesz-e pozitív hatással például a mezőgazdaság e területére.
ELNÖK: Elnök úr, öné a szó.
PODOLÁK GYÖRGY előterjesztő (Gazdasági és informatikai bizottság): Köszönöm a kérdést. Ismeretes, hogy két hónappal ezelőtt a köztársasági elnök visszadobott egy törvénymódosítási javaslatot, amely a termálvíz és hőenergia kinyerését szorgalmazta bizonyos forrásmélységig, úgy, hogy nem táplálták vissza a vizet. Ebben teljesen igaza volt a köztársasági elnöknek is, és ezért is adott be a gazdasági bizottság egy módosító javaslatot, és ez is eredményezte azt, hogy felgyorsítottuk ennek a törvénynek az idehozatalát.
Jelen pillanatban vannak szokásjogok, amik valamikor megszülettek, hogy a termálvizet akkor szabadon ki lehetett venni, és el lehetett folyatni, tehát a hőt valami úton-módon bizonyos százalékban kinyerték belőle, és ezt a vizet elfolyatták a folyókba vagy egyéb más helyekre. E vizeknek egy jelentős része környezetszennyező, e vizek jelentős része nem utánpótolható. Itt, ebben a törvényben megvan a lehetőség, hogy ezeket beszabályozzuk, és mindenféleképpen abba az irányba vigyük el, amelyre Lasztovicza képviselő úr is utalt, hogy a mezőgazdaságban ésszerű felhasználása történjen meg. A termálvíz kifúrása, kitermelése nem egy jelentős költség; a jelentős költség akkor jelenik meg az energiahatékonyság oldaláról, hogy mennyibe kerül a visszatáplálás. Ha nincs visszatáplálás, az egy egyszerű dolog, akkor orrán-száján lehet a földből kiszedni a hőt, és majd az utódaink megszenvednek ezzel; ezért van egy szigorú előírás. Én erre a kérdésre teljesen egyértelmű választ nem tudok adni: attól függ, hogy hol, milyen vízről van szó, szennyező vagy nem szennyező, van-e természetes utánpótlása vagy sem, de ez a törvény ebben rendet csinál. (Lasztovicza Jenő: Köszönöm szépen.)
ELNÖK: Köszönöm. További észrevétel? Szalay képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Bocsánat. Az önkormányzatokról szó volt az előbb, hogy az önkormányzatok területén lévő ilyen lehetőségekkel az önkormányzatoknak lesz-e valami esélye, hogy élhessenek vele. Mint önkormányzat, tudjuk-e ezt használni egy kicsit kedvezőbben, mint most?
PODOLÁK GYÖRGY előterjesztő (Gazdasági és informatikai bizottság): A vita egyik súlypontja a különböző szakmai szervezetekkel ez irányba tolódott el, hiszen a nagyberuházók nyilvánvalóan abban érdekeltek, hogy mélyre fúrjanak, és olyan jogaik legyenek, amivel nem tudnak ártani nekik, hiszen az sok pénzbe kerül, és hosszú távon akarják kihasználni. Az önkormányzatok abban érdekeltek, hogy lehetőleg minél kisebb fúrásmélységből szükséges mértékű hőt vegyenek fel, amellyel hőcserélő vagy egyéb útján közintézményeiket, iskoláikat és egyebeket tudnak jellemzően hűteni vagy fűteni, tehát most teljesen mindegy, mert átállítható. Az önkormányzatoknak ez a jog ebben az esetben adott, fideszes képviselőtársaim ezért rendkívül küzdenek, érthető módon, tehát ez a módosító javaslatokban kellőképpen benne lesz. (Szalay Ferenc: Közösen?) Közösen; másképp nem menne. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben képviselőtársaimnak nincs több hozzászólási igénye, kérdezem, hogy a kormány részéről van-e itt valaki. A kormány álláspontját kérdezném, hogy a törvényjavaslat tekintetében van-e kormányzati állásfoglalás, vagy legalábbis a szaktárcának van-e állásfoglalása. (Közbeszólás a meghívottak soraiból: Kormányálláspont nincsen, tárcaálláspont van: a tárca támogatja.) A tárca támogatja - csak a jegyzőkönyv számára megerősíteném. Köszönöm szépen.
Döntés általános vitára való alkalmasságról, előadó állítása
Kérdezem képviselőtársaimat, hogy ki az, aki a gazdasági bizottság önálló indítványát általános vitára alkalmasnak tartja. Aki igen, az kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény? (Nincs jelentkező.) Tartózkodás? (Nincs jelentkező.) Nem volt.
Elnök úr, köszönöm, hogy eljött hozzánk, és segített a bizottság munkájában. További szép napot kívánok! Előadót kell állítanunk. Kérdezem, hogy van-e valakinek külön ambíciója ezen a téren, vagy az elnök vállalja magára ezt a nemes feladatot. (Nincs jelzés.) Látom képviselőtársaim tekintetéből, hogy az utóbbi mellett döntenek.
Aki egyetért azzal, hogy a napirendi pont előadója én legyek a parlamentben, az kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény? (Nincs jelentkező.) Tartózkodás? (Nincs jelentkező.) Nem volt.
Megkaptam e nemes feladatot, amit természetesen örömmel teljesítek.
Tájékoztató a sportfogadás helyzetéről és szabályozásáról
Áttérünk következő napirendi pontunkra, amelyben egy tájékoztatót hallgatunk meg a sportfogadás helyzetéről és szabályozásáról.
Köszöntöm Székely Gábor urat, a Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatóját! Megkérem, hogy fáradjon az asztal végéhez! A Pénzügyminisztérium részéről is jelen lévő kollégákat kérném, hogy ők is foglaljanak helyet az asztal végén, hogy amennyiben kérdés van a minisztériumhoz, vagy olyan kérdés van, amit a minisztérium képviselőjének kell megválaszolni, akkor azt megtehessék. Köszönöm.
Megadnám a szót elsőként a napirendi pont előadójának. Amennyiben kiegészítése van, vagy bármi olyan információt osztana meg velünk, ami a bizottság számára fontos lehet, akkor azt kérem, hogy most tegye meg.
Dr. Székely Gábor szóbeli kiegészítése
DR. SZÉKELY GÁBOR vezérigazgató (Szerencsejáték Zrt.): Jelentős információt már nem tudok adni azon kívül, hogy az írásos anyagot odaadtuk. Egyetlenegy dolog maradt ki szerintem belőle, talán csak egy dolog, hogy azért a sportfogadásnak van egy másik szereplője, ez a lósportfogadással foglalkozó kft.-k testvéri közössége, mert pillanatnyilag kettő darabból áll. Volt ez már a Szerencsejáték Rt.-nek - akkor még rt.-nek - az érdekkörében, most hála a jóistennek, nincs, és remélem, hogy ezt a haladó hagyományt, hogy nincs, hosszú ideig fogja a megfelelő tulajdonos így tartani. Annyit az arányokról, hogy egyébként elenyésző a magyar lósportfogadásban feltett tétek és a tiszta játékbevétel összege, tehát a legjelentősebb az, ami itt az anyagban szerepel. Erről az anyagról nem szeretnék mást mondani, azt hiszem, eléggé hosszan és kimerítően taglaltuk a kérdést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy az anyaggal kapcsolatban van-e kérdésük. (Nincs jelentkező.) Nekem mindenképpen lenne egy kérdésem. Régóta foglalkozunk azzal, és nyilván azért is kértük napirendre itt ezt a tájékoztatót, hogy lássuk azt, hogy a szerencsejáték-bevételek sportcélú hasznosítása hogyan és miként működik pillanatnyilag. Nyilván az már több alkalommal felmerült a bizottsági ülésen, hogy szeretnénk visszatérni ahhoz a régen működő szabályozáshoz - ha jól emlékszem, talán a sporttörvény módosításáig, 2004-ig volt ez így -, amikor is fix bevétellel számolhatott folyamatosan a sport területe. A brit példát hoztuk elő többen is a sikeres pekingi olimpiát - mármint az ő szempontjukból sikeres pekingi olimpiát - követően, hogy egy olyan helyzetben, amikor gyakorlatilag a teljes utánpótlás-nevelés és versenysport-finanszírozás a szerencsejátékon keresztül történhet, és ilyen módon független gyakorlatilag a mindenkor regnáló kormányoktól, ez hosszú távon is kiszámíthatóvá teszi a sportolók felkészülésének és a felkészülés körülményeinek a biztosítását. Ez rendkívül jó hatással volt a brit sportolókra.
Nálunk a mostani adatok szerint ez csak egy részét finanszírozza és fedezi a sportköltségvetésnek. Nem tudom, hogy a kormány foglalkozott-e valamikor azzal, önökkel egyeztettek-e arról - és itt most a Pénzügyminisztérium képviselőjét is kérdezem -, hogy a korábbi javaslatok alapján, ami egyébként többek között a sportbizottság előtt is elhangzott, van-e reális esély arra, hogy visszaállítsák azt a korábbi szabályozást, miszerint kiszámítható és nyilvánvalóan nagyobb összegű fix támogatás érkezzen a sport területére. A másik kérdésem pedig az, hogy a kultúra területének finanszírozása nagyságrendileg milyen mértékű, illetve annak a támogatásnak a módja hogyan hívható le. Ez azért fontos, mert hozzánk tartozik a turizmus is, és a kulturális turizmus ezen belül egy elég erőteljes ágazat; nem mindegy, hogy a szerencsejáték-bevételekből hogy és milyen módon részesülhet.
Szalay Ferenc képviselő úrnak adom meg a szót.
Kérdések, hozzászólások, reagálások
SZALAY FERENC (Fidesz): Kapcsolódnék elnök úrhoz: ha itt összeadjuk, akkor 23 milliárd 478 millió forintnyi bevételből 3 milliárd 361 jut a sportra, ha jól számolom; ez elenyésző. Bár úgy szól a szöveg, hogy milyen tetemes összeggel támogatja a sportot, ez egy elenyésző dolog, és azt gondolom, hogy akik miatt van, azok nem részesednek belőle igazából. Ez nyilván nem az önök problémája, ez a mi problémánk, hogy nem lenne baj, ha ebből egy kicsit nagyobb arányban részesedne a sport.
Aztán van egy mondat: " A Bizottság számára egyértelmű volt, hogy a magyar állam a szerencsejátékban való részvételre buzdítja a magyar fogyasztókat.", és ez már nem sportkérdés, ez már etikai kérdés. Ez egy komoly dolog, hogy mi Magyarországon arra buzdítunk, hogy költsd el a pénzedet szerencsejátékra. Itt van benne, hogy a félkarú rabló vagy a játékgépek kapcsán a magyar állam engedélyezi, sőt buzdítja a lakóit arra, hogy költsd el a pénzed, barátom, aztán éljél rosszabbul. Ezt most olvastam először, hogy ilyen van ebben az országban; ez tragikus. Nem tudom, hogy más országban hogy van, de ahogy itt az anyagból látom, más ország sokkal jobban figyel erre, sokkal, de sokkal komolyabban veszi, hogy az embereket azért tartsa már vissza attól a szórakozási formától, ami egyébként tönkreteheti az életét. Erre - költői a kérdés - illene valamit lépnünk és válaszolnunk, azt gondolom, hogy ez nem jó, és ráadásul a játékgépeket előtérbe helyezi, kevésbé a Szerencsejáték Rt. működésében bent lévő fogadási lehetőségeket. Ezt nem tartom igazából jónak.
A kérdésem az, 4. oldal: "Magyarországon az internetes szervezők közterheket nem fizetnek.". Jól olvasom? Az internetes szervezők ugyanis vonzóbb nyereményszorzókat használhatnak, hiszen Magyarországon sem játékadót, sem szja-t, sem iparűzési adót, sem más közterhet nem fizetnek. Amikor mi azért harcolunk, hogy mondjuk a vállalkozók, akik sportlétesítményt építhetnének, adókedvezményt kaphassanak, ezt nem tudjuk elérni, a másik oldalon az internetes szerencsejáték-szervezők pedig olyan kedvezményeket kapnak, hogy tragédia. Hogy tudják ezt összerakni? Ez valahol megint magunk ellen hat, az ország ellen hat, és ezek viszik ki a pénzt az országból, gondolom. A kérdésem az lenne, hogy gondolkodtak-e abban, hogy mit lehet tenni? Bár az anyagban természetesen van rá utalás, már az Unió is felhívta a figyelmünket arra, hogy nem lenne baj, ha mondjuk a francia példát követnénk, és akkor egy kicsit következetesebben lehetne gondolkodni ebben a kérdésben. Én köszönöm az anyagot, nekem nagyon tanulságos volt; lehet, hogy hamarabb is kellett volna vele foglalkozni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdések, esetleg vélemények? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor egyrészt elnök úrnak, másrészt a PM munkatársának adnám meg a hozzászólási lehetőséget. (Árvai Csabához:) Majd kérem, hogy legyen kedves bemutatkozni, hogy a nevét a jegyzőkönyvbe tudjuk rögzíteni.
ÁRVAI CSABA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Árvai Csaba főosztályvezető vagyok a Pénzügyminisztériumból. Megbeszéltük vezérigazgató úrral, hogy én fogok igyekezni most választ adni. Egy kicsit későn, csak tegnap délután értesültem arról, hogy van ez a megbeszélés, és nekem is jönnöm kell, tehát készülni annyiban tudtam, hogy majd itt a saját meglévő tudásomból fogok válaszolni. Nagyon érdekes, izgalmas kérdéseket tesznek fel; a rossz hírem az, hogy órákat lehetne róla beszélni, de nagyon igyekezni fogok, hogy csak röviden próbáljak válaszolni. Elnök úr kérdéséből kiindulva, azt hiszem, fel tudom építeni a választ a második kérdéscsomagra is. A szerencsejáték-bevételek úgymond címzett elköltése már szakmailag is egy érdekes kérdés.
Alapvetően szűken fiskális költségvetési szempontból az államháztartás pénzügyi működése kapcsán léteznek ilyen zsargonok, hogy alapelveink, és ezek között a globális fedezet elve szokta azt kimondani, hogy begyűjtjük - mármint az állam - a pénzt a nagy kalapba, és onnan nem úgymond címzetten költjük el, hogy mi mire megy, hanem gyakorlatilag mindenből jut egy kicsit nyugdíjra, egészségügyre, minden másra, amire kell. Ezzel természetesen az élet némileg szembe ment, mármint a szakértők elképzeléseivel, és a sporttörvény volt az első, ami kimondott egy ilyen megcímzett elköltést, de ez a fajta megcímzés tulajdonképpen csak egy tervezéstechnikai elköltés, hiszen egy arányt mond ki, hogy valaminek a 12 százalékát kell a sportra fordítani. Ez tulajdonképpen annyit tesz, hogy e bázisnak a 12 százalék mindig sokkal kisebb, mint amekkora a sportköltségvetés. Szakmai szemmel, fiskális szemmel tehát azt tudom mondani, hogy ez úgy nagyjából mindig biztosítható, bár tudom, hogy önök nem erre keresik a választ, mert mindjárt jött a kultúra kérdése, ami viszont ezzel már egy fokkal fifikásabban sikerült, merthogy már konkrétan az APEH utalja át az összeget a beérkező bevételekből a Kulturális Alap költségvetésébe. Ez gyakorlatilag ténylegesen egy olyan direkt összekötés, ami nemcsak egy tervezési kérdés, hanem oda átmegy. Annak volt egy szakmai érdekessége, hogy míg a sport ágon 12 százalékot mondott ki ez a szabály, a kultúránál pedig 90-et, tehát sikerült 102 százalékot összehozni, de ez nem tűnik tragikusnak, mert a bázis kicsit eltér. Nem akarok belemenni a részletekbe; a két fő különbség mégis az, hogy az egyik egy tervezéstechnikai megoldást szült, a másik pedig egy direkt ilyen átutalást.
Fiskális költségvetési szempontból, szakértői szinten - nem kormányzatra utalok - ez sosem volt egy szívlelt dolog. Hozzáteszem, szerencsejáték-szakmai szempontból, amikor a monopólium létjogosultságát kell védenünk Brüsszel felé - amikor is azt mondjuk, hogy azért teszi ezt a magyar állam és mellette még nagyon sok állam, mert a fogyasztók, az ügyfél érdekeinek védelme érdekében korlátozza a piacot, hiszen benne rejlik egy társadalmi veszélyforrás, amelyre felépíti azt, hogy korlátozza -, e tekintetben viszont sok állam alkalmazza ezt. Látjuk, tudjuk, önök is említették, hogy Nagy-Britanniában mi a helyzet, tehát létezik ez a címzett elköltés, mert azt mondják a tagállamok Brüsszel felé, hogy jó célokra költöm el ezt az összeget - kultúra, sport és a többi, ezek egyébként a klasszikus esetei.
A monopólium kapcsán talán Szalay képviselő úr tette fel a kérdést, hogy hogyan is van ez az on-line internetes fogadókkal. A helyzet velük, mondjuk úgy, hogy nem szokványos, ugyanis ők nem Magyarországon bejegyzett módon operálnak, sőt nagyon sokról azt sem tudja senki, hogy hol vannak, tehát olyan kis szigeteken és a többi, bejegyzett adóparadicsomokban, ahol nemhogy adózástechnikai szempontból jobban járnak, de semminemű olyan ellenőrzés nincsen, mint egy - bocsánatot kérek - normális államban, hogy ez egy veszélyes ágazat, tehát tessék ellenőrizni. Magyarországon már az APEH-ba integrált módon működik a szerencsejáték-felügyelet; a tagállamok többségében azért ez külön létezik, de az a lényeg, hogy létezik, és ellenőrizhető az ő tevékenységük. Így ezeknek a tevékenysége nem ellenőrizhető, és az, hogy nem fizetnek semmilyen közterhet, magyar relációban érvényes. Ez nekünk pont elég - én tudom, hogy képviselő úr erre céloz -, de fizikailag képtelenség őket megfogni, mert nincs mivel, határon átnyúló szolgáltatásként értelmezik az ő tevékenységüket. Emiatt nyújtottak be panaszt az Európai Bizottság részére sok tagállammal szemben, hogy őket ezáltal korlátozzák, tehát nem engedik az ő működésüket az adott tagállamokban. Persze, hogy nem, mert mindenki a saját moratóriumát - esetünkben főképpen a Szerencsejáték Zrt. tevékenységét - igyekszik védeni, de ez is egy komplex kérdés, mert egyébként úgy tűnt, hogy az egyetlen eszköz a reklámtevékenység-tiltás.
Ez az anyag is szól arról, hogy korábban a szerencsejáték-törvény tartalmazott nagyon explicit tiltást arra nézve, hogy melyik tiltott szerencsejátékot nem lehet reklámozni. Már ebben is, a határon átnyúló tevékenység tilalmában hazai bíróság mondott ki olyan ítéletet, ami gyakorlatilag megbéklyózta azt a gyakorlatot, hogy azt hiszem, a Fogyasztóvédelmi Hatóság rótt ki bírságokat, azt megtámadták bíróságon hazai cégek, tehát a szerencsejátékhoz, mint speciális tevékenységhez való alkotmányos jog is egyfajta vitatott téma Magyarországon is, hogy most az embereket ebben szabad, nem szabad, korlátozni. Miért is teszi azt például a magyar állam, amikor Brüsszel kötelezettségszegési eljárást indított, miért gondolja, hogy ezt nekünk nem szabad tiltani, korlátozni? Megvizsgálták pontról pontra a mi érveinket, hogy a fogyasztót védjük, és mire káros meg hogyan. Ebben a kontextusban merült az fel, hogy miközben a Szerencsejáték Zrt. bevételeinek növekedését is elemezték, és azt, hogy milyen reklámtevékenységet végez, ezt minősítették annak, hogy buzdítja a fogyasztókat. Tehát amiért reklámoz például az SZ Rt., ezt kifogásolták, hogy ha egyszer ez egy korlátozandó tevékenység, akkor egyáltalán miért reklámoz az állami játékszervező. Nem tudom, hogy ebben a dióhéjban most megadtam-e minden kérdésre a választ; szívesen mondom bővebben, ha indokolt.
ELNÖK: Köszönöm. Vezérigazgató úr, öné a szó.
DR. SZÉKELY GÁBOR vezérigazgató (Szerencsejáték Zrt.): Ami kimaradt, és nem kritikaként, hanem egy másik történetet szeretnék mondani, ez két dolog. Az egyik a felelős játékszervezés története, amit a cég kiemelten kezel. Ennek van két szervezete: egy európai lottótársaság meg egy világ-lottótársaság; ott kiemelt feladatként kerül elő a felelős játékszervezés. Ezzel mi mélységében foglalkozunk, és amit főosztályvezető úr mondott, ezt az internetes játékos szervező nem teszi meg, nem is érdeke; igazából, üzleti szempontból nyilvánvalóan nekünk sem érdekünk, de van felelősségünk abban, hogy ezt megtegyük.
A másik, amiről akarok beszélni, hogy van még egy alap, ahol sport és kulturális támogatások folynak, ez az SZ Rt. szponzorációs alapja - gondolom, erre gondoltál. (Az elnökhöz:) Ugye, jól gondolom?
ELNÖK: Így van.
DR. SZÉKELY GÁBOR vezérigazgató (Szerencsejáték Zrt.): A tulajdonos olyan alapítói határozatokat hoz évente, hogy a bevételük hány százalékát vagy milyen részét - vagy nem százalékát, mert itt nem százalékról van szó - költhetjük szponzorációra. Nem kevés pénzről beszélek, mindjárt mondom az összeget is, ez 0,5 százalék most pillanatnyilag, amit enged a tulajdonos, ez 700 millió forint, tehát azért tudom, hogy nem állami költségvetési szinten, de szponzorációs alapként szerintem az ország egyik legnagyobb szponzorációja ez a 700 millió forint körüli összeg, ami a bevétel 0,5 százaléka, tehát 5 ezreléke. Erről minden évben adunk kimutatást, beszámolunk az üzleti beszámolónkban, jelentést teszünk a tulajdonosnak - régen ÁPV Rt., most MNV -, tehát aki tulajdonolja az SZ Zrt.-t.
Engedjétek meg, hogy most csak megközelítő százalékot mondjak. Körülbelül három egyharmadra lehet osztani ezt a bizonyos 700 milliót: körülbelül egyharmadát költjük sporttámogatásra, körülbelül egyharmadát költjük kultúrához közeli támogatásra, és egyharmadát egészségügyi, szociális, oktatási támogatásra és van egy egyéb, ami semmibe nem fér bele. Ez most úgy nagyjából egyharmad-egyharmad-egyharmad. Ami rossz hír a bizottság számára, hogy mi belföldi történetekkel foglalkozunk, tehát az idegenforgalomnak a belföldi idegenforgalom része az, ami ezt a dolgot érinti. Az én hatásköröm, de van hozzá egy társadalmi bizottság, tehát mondhatom, hogy nem szoktam, igazából nem szoktunk olyan dolgokkal foglalkozni, amik külföldieket érintenek. Úgy gondoljuk, hogy mi a 93 ezer négyzetkilométeren áruljuk a lottót - a lottóban most minden benne van, a tippmix, a lottó, tehát a szerencsejátékok -, és a szponzorációt is így kívánjuk elkölteni, vagy így kívánjuk támogatni azokat a cégeket vagy szponzorációs szerződéseket, mert van szponzorációnk és van mecenatúránk. Én azt gondolom, hogy ennyit szeretnék mondani.
Egyébként, hogy egy százalék elhangozzon, ha beleszólhatok a te részedbe is, ez azt jelenti, hogy az 5-ös lottó játékbevételének 90 százaléka az, ami a Kulturális Alap feltöltésére fog menni; nem megy.
ELNÖK: Ez nagyságrendileg mekkora összeg?
DR. SZÉKELY GÁBOR vezérigazgató (Szerencsejáték Zrt.): Én azt gondolom, hogy 8-11 milliárd forint közötti rész. Az az igazság, hogy itt mindig azt kívánják, hogy stabil összegeket mondjunk, de stabil összegeket nem lehet mondani. Ha megint úgy lesz, mint 2003-ban, ahol volt egy 5 milliárd forintos 5-ös lottóhalmozódás, ez az összeg akár másfélszeresére is ugorhat; ha minden második héten, minden héten kihúzzák az 5-öst, akkor ez egy viszonylag szerényebb összeg, de szerintem akkor is lesz 8-9 milliárd forint. Ennyi tehát az a tétel, amiről beszélünk.
A sportfogadásról kerül a sportcélra, illetve a lottó egy része is egyébként odakerül a sportra. Igazándiból ez ránk, rám nem tartozik, mert mi az adóhivatallal vagyunk elszámolásban, és a további utalás az adóhivatal, magyarul az APEH feladata, tehát a Szerencsejáték Zrt. így senkinek nem ad külön pénzt - tehát sem sportcélra, sem a Kulturális Alap feltöltésére -, hanem az APEH-nak, ezzel szemben azonban a szponzorációt mi tesszük. Köszönöm szépen.
SZALAY FERENC (Fidesz): Kérdeztem a szerencsejáték, illetve a pénznyerő automaták kérdését.
DR. SZÉKELY GÁBOR vezérigazgató (Szerencsejáték Zrt.): Mi nem játszunk félkarúval, úgyhogy... (Derültség.)
ÁRVAI CSABA (Pénzügyminisztérium): Igen, elnézést, erre valóban nem tettem kitérőt. A szerencsejáték-piac és -ágazat magyarországi helyzete azért ad lehetőséget európai bizottsági szempontból ilyen megállapítások megtételére, mert kicsit vegyes ez az ágazat, ugyanis azt mondjuk, hogy az egész ágazat monopólium, de a pénznyerő automatát üzemeltető cégek egy úgynevezett kvázi liberalizált piacon működnek ennek dacára.
A monopólium azt jelenti, hogy vagy az állam többségi, esetünkben száz százalékos tulajdonában lévő játékszervező révén valósul meg, aki alanyi jogon végzi a tevékenységet - a Szerencsejáték Zrt. és a Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft. -, vagy a magyar állam koncesszióba adja a tevékenységet. Ez gyakorlatilag jelenleg a kaszinópiacon észlelhető tevékenység, de az anyag is kitér arra, hogy egyébként a fogadásszervezésben is a törvény lehetőséget ad a két darab koncessziós jog megítélésére, de erre nincsen élő példa. Az úgynevezett félkarúak kapcsán arról szól a történet, hogy a jogszabály, a törvény és annak végrehajtási rendelete taglalja a feltételeket, amelyeket, ha egy cég teljesít, és e játékengedély iránti kérelemmel fordul az APEH szerencsejáték-felügyeleti főosztályához, megállapítja, hogy teszem azt, minden rendben van, lefolytatja a szükséges egyeztetéseket az önkormányzatokkal, és akkor ez esetben kaphat engedélyt, és a meghatározott feltételek között működhet. Itt tehát nincsen a kínálatnak egy olyan korlátozása, hogy hány darab lehet, hol vagy milyen volumeneket kell produkálni, hanem egyszerűen, ha a feltételeket teljesíti, akkor működik. Ez ilyen tradicionális okokból alakult így ki. Szerintem ezt önök közül sokkal jobban tudják nálam is, mert a '90-es években, '91-ben, amikor a szerencsejáték-törvény létrejött, tulajdonképpen egy, a piacon már a rendszerváltás után egyszer csak kialakult helyzetet próbálta a jogalkotó, úgy kell mondanom, hogy kifehéríteni, hiszen nem volt szabályozva az, hogy milyen feltételekkel lehet a félkarúakat üzemeltetni, tehát itt úgymond a jogszabály utánament az eseményeknek. Ezért látja úgy a Bizottság is, hogy nem érti, hogy miért állítja a magyar kormány azt, hogy védi a fogyasztókat és a többi, miközben ellentmondásos a saját piaca. Ennek történelmi okai vannak; abba most nem szeretnék belemenni, hogy ezen hogyan és miként lehetne változtatni, per pillanat nincs ilyen tevékenységünk, amivel ezt elemeznénk.
Azt nem említettem, és szeretném megemlíteni az on-line problematikával kapcsolatban, hogy természetesen egy folyamatos munka részesei vagyunk, amelyet már többször és sokszor kielemeztünk, egyébként Sz Rt.-vel is konzultálva. Per pillanat ott tartunk, hogy az Európai Bizottság, mármint most az új bizottság felállítása felé tekintünk kíváncsian, hiszen a korábbi biztos, McCreevy biztos úr - nem árulok ez ezzel semmi titkot - rendkívül liberális hívő volt, a gazdaság liberális működtetésének híve volt, és gyakorlatilag nagyon sok, kimondottan frontot nyitott tagállamokkal, másokkal, hogy mindenhol liberalizálódjanak a gazdaságok. Kíváncsian várjuk, hogy az új bizottság új biztosa - egyébként McCreevy úr Írországból származik, és ott praktikusan liberalizáltak ezek a tevékenységek -, kíváncsian várjuk, hogy a Bizottság álláspontja mennyiben alakul, módosul. Az anyag által szintén említett Liga Portuguesa európai bírósági döntés egy nagyon fontos pillanat mindenki életében. Hogy ezt hogyan reagálja le a Bizottság? Jelenleg nem akar közösségi jogot alkotni a szerencsejátékról, noha nagyon sok tekintetben szükség lenne rá. Összehangolt működés híján nem tud egy-egy tagállam megküzdeni az on-line-okkal, választhatja az eddig ismert megoldásokat.
Az anyag nagyon jól taglalja, hogy valaki mindenáron a saját berkeiben akarja tartani, főleg az északi államok; az olaszok belementek egy ilyen informatikai rendszer létesítésébe, amin keresztüláramoltatják a bevételeket (Dr. Székely Gábor: Ami nem működik.), ami nem működik, de úgy értve nem működik, hogy vegyes válaszokat kapunk arra, hogy mégis a vélelmezett, úgymond feketepiac mekkora volumene áramlik át ezen a rendszeren. Én hallottam egy 60 százalékot, de semmilyen hiteles forrást nem tudok erre felmutatni, és vannak a franciák, akik megint egy sajátos módon képzelik el, de még ők sem léptek tovább. Mindennek a rákfenéje az, hogy az internet hatalmas szabadsága olymértékű, hogy egész egyszerűen nem lehet vele technikai eszközök útján elbánni. Kínában egy szálon megy a komplett informatika, és az ismert Kínai Fal módszerét alkalmazzák, hogy minden egy kézben van, rátelepülnek, és kontrollálják a forgalmat, de ott sem tudják száz százalékban kontrollálni a forgalmat, míg a fejlett államokban, fejlett gazdaságokban gyakorlatilag megszámlálhatatlan technológia létezik arra, hogy mi módon csatlakozunk fel az internetre; ezt képtelenség megfogni, és mesterségesen befolyásolni. Keressük a megoldásokat; egyelőre az Európai Bizottság lépésére nagyon kíváncsian várunk, igyekszünk nagyon odafigyelni erre, és magunk is aktivitást kifejteni a különböző fórumokon. Ennyit tudok mondani.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólási igény a képviselők részéről? (Nincs jelentkező.) Még egy dolog, amiről nem beszéltünk, pontosabban részben érintettük, a lóversenyfogadás. Az előző bizottsági ülésen hallgattunk meg éppen egy tájékoztatót a ló- és lovassportok helyzetéről, és itt kifejezetten arról beszéltünk, hogy milyen problémákkal küzd a terület, hiszen a lóversenyfogadásból származó bevételek képezhetik az alapját, mondjuk a sporttámogatási rendszernek itt is, de ehhez olyan informatikai fejlesztésekre lenne szükség, amelyek jelentősen növelhetnék az árbevételt ezen a területen. Ott nagyon nagy szám hangzott el Pécsi István részéről - azért is kértem, hogy jöjjön el ma is a bizottsági ülésre, hogy erről tudjunk beszélni -, hogy tízszeresére lehetne növelni. Ma már 1 milliárd alatt van ez az összeg, ha jól emlékszem a számokra, és 10 milliárdra 4-5 éven belül ezt fel lehetne küzdeni. Van-e valamilyen stratégia ezen a téren? Foglalkozik-e a minisztérium vagy éppen a Szerencsejáték Rt. ennek lehetőségével? Nyilván hozzájuk nem tartozik, gondolom, tehát inkább a minisztérium, aki illetékes ezen a területen. Ha főosztályvezető úr erre mondana valamit nekem, hogy folynak-e előkészületek, és körülbelül mi a realitása annak, hogy mikor lehetne megváltoztatni, és tényleg lehetővé tenni ezt a beáramló bevételt! Iszonyatos jelentősége lenne, nagyon-nagyon meg tudná nyomni a lósport és a lovassport helyzetét Magyarországon.
ÁRVAI CSABA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Igen, tudok erről valamit mondani, bár ezzel, mint ahogy az előző ponttal sem készültem, úgyhogy igyekszem megkeresni a saját emlékezetemben az összes pontot. Az Sz Zrt.-re ténylegesen nem tartozik ez a tevékenység, velük párhuzamosan, mellettük működik. Az ágazat bevételein most a fogadásszervezést értjük: valóban folyamatosan csökkenő, és sajnálatos módon, én is úgy tudom, hogy már 1 milliárd alá esett ez az összeg, de lényegesen magasabb nem sokkal volt. Nem tudom pontosan, a történelem elejéig nem tudok visszatekinteni MLSZ-szempontból, de nem is tudom, hogy a 2 milliárdot lényegesen meghaladta-e valaha, 1,5 körül volt legutóbb is. Azt hiszem, ezt is tartalmazza az anyag, hogy volt egy kormányzati kísérlet a sportfogadás kapcsán. A Lóversenyfogadást Szervező Kft. működése gyakorlatilag ténylegesen e piactól függ, amely zsugorodik. A lóversenyek helyszíne is többször változott; a Kincsem Park a legmodernebb, ami ma létezik, és egy komoly értéket képvisel a lóverseny és a lovas ágazatban. E mögé, a fogadás mögé épül kompletten a lóverseny, a lótartás, a lótenyésztés szerepe is, ezek egybeülnek, még az állatorvosok hálózata is rendkívül ki van téve az ágazat változásainak.
A legutóbbi kísérlet arról szólt, hogy akkor még ÁPV Rt. érzékelt érdeklődést magánbefektetők részéről az ágazat iránt, de egy szimpla privatizációs tranzakcióval nem lehetett ezt megvalósítani, hiszen gondoljuk csak el, hogy az MLSZ - őt is így becézzük, hogy MLSZ, bocsánat, mindenki értsen Lóversenyfogadást Szervező Kft.-t ez alatt -, miután alanyi jogon végzi a fogadásszervezési tevékenységet a koncessziós törvény és a szerencsejáték-törvény alapján, ezért többségi állami tulajdonban kell lennie. Amint privatizálja a magyar állam, akkor eltűnt ez az alanyi jogúság, vettek egy üres céget. Nyilvánvalóan erre nem mutatkozik érdeklődés, ezért az Országgyűlés a koncessziós törvényt egy 10/A. §-sal módosította. Lehetővé tette ezáltal, hogy amennyiben ilyen alanyi jogon működő társaság privatizációját döntené el a vagyonkezelő, akkor a privatizációs eljárással párhuzamosan egy koncessziós eljárást is le kell bonyolítani, és e tekintetben máris megvalósítható szerződésekkel megalapozva egy privatizált működés, de önmagában a lóversenyfogadás-szervezés nem vonzott senkit. Azt hozzá kell tennem, hogy az érdeklődés úgy szólt, hogy ha mindez meg van spékelve egy fogadásszervezői jogosultsággal, akkor van iránta érdeklődés, és akkor egy ilyen árucsoportba rendezve tud komplex szolgáltatást nyújtani az adott társaság, és így az egyik úgynevezett koncessziós jogot is beleapplikáltuk a csomagba; ezzel történt meg a kísérlet az értékesítésre.
Érdeklődő volt, érvényes pályázat volt, de eredménye nem lett a pályázatnak, tehát maradt minden állami tulajdonban. Jelenleg az MNV Zrt. bázisán zajlik a cég újraszervezése és az új koncepció megszervezése, kitalálása. Erről most sokkal többet azért nem tudok mondani, mert engem sem kerestek még meg olyan szinten egy újabb anyaggal, ami bármi újdonságot tartalmazna, de valahogy meg kell oldani az ágazat problémáját. Ellenben mi nem ismerjük, én nem hallottam erről, hogy hogyan növeljük 10 milliárdra az árbevételét, nagyon kíváncsivá tett ezzel elnök úr, tehát ha ilyen anyaghoz hozzá lehet jutni, akkor megköszönöm, ha valaki elküldi nekünk, természetesen szívesen dolgozunk ezen. Nem ismerjük annak titkát, hogy hogyan lehet ezt a tízszeresére növelni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Pécsi úr jelen van, hiszen ő vezette fel ezt a bizottsági ülésen. (Pécsi István: Természetesen átküldöm az anyagot.) Kérném, hogy a mikrofonhoz ülj oda, István, légy szíves, és arra kérlek, hogy két-három percben ezt fejtsd ki, ahogy azt a bizottsági ülésen megtetted. Köszönöm.
Pécsi István szóbeli kiegészítése
PÉCSI ISTVÁN (Magyar Lovas Szövetség): Pécsi István vagyok, a Magyar Lovas Szövetség képviseletében, tehát nem a NL Kft.-től és nem az MLFSZ-től, ahogy mi hívjuk, de azt hiszem, MLSZ-ként is működik. Azért a Magyar Lovas Szövetségtől, mert az elmúlt héten erről beszéltem, hogy a teljes lóverseny struktúráját kell átalakítani, hiszen 20 éve nem történt meg a privatizáció, és szakmai körökben mi teljesen más utat látunk, hogy ki lehetne lábalni ebből a válságból. Éppen ezért Lázár Vilmossal, a Magyar Lovas Szövetség elnökével ültünk le tárgyalni, és azt találtuk ki, hogy egy közös szövetségben működne együtt a jövőben a lovassport és a lósport; a lovassport most is szövetségi formában működik, ezzel szemben a lóversenyrész száz százalékos állami tulajdonban működik, az egyetlen sportág ma Magyarországon, amit egy állam irányít. Ez az egyik történet, hogy teljesen más szakmai alapokra szeretnénk mi helyezni az egész lóversenyzést a jövőben. Ennek többek között az egyik kulcsfontosságú ingatlanja lenne a Kincsem Park, mert mi úgy gondoljuk, hogy a Kincsem Park, illetve egy nagy központi bázis nélkül nincsen sem lósport-, sem lovassportjövő. Miután mi is úgy érezzük, hogy óriási luxus kizárólag a lóversenysportnak fenntartani, és a lóversenysport nagyon nehezen is tudná önmagában fenntartani a Kincsem Parkot, egy húsz vagy harmincéves történetet szeretnénk most már feltámasztani, amiről nagyon sokan, sokszor beszéltek, csak senki nem valósította meg, hogy a Kincsem Park nemcsak lóversenypálya, hanem lovas- és lóverseny-oktatási tréning- és versenyközpont lenne. Nyilvánvalóan teljesen más a leányzó fekvése, amikor nem ezer versenylóról beszélünk és néhány ezer szereplőről, hanem lényegében a teljes lovas ágazatról a 20 ezer sportlovával és a közel 100 ezer szereplőjével.
Hogy ehhez hogyan kapcsolódik a lóversenyfogadás? Ha ez a nagy szövetség létrejönne, úgy gondoljuk, hogy a versenyszervezési, versenyrendezési jogokat, illetve a fogadásszervezési jogokat kellene, hogy megkapja, ha nem is közvetlenül, de legalábbis nagyon komoly kontrollja legyen rá, tehát nyugodtan maradhat a mostani állami fogadásszervező, de például a nagy szövetség delegálhassa oda az ügyvezető igazgatót, csak hogy egy példát mondjak rá. Az 5-10 milliárd pedig a nemzetközi tapasztalatokat mutatja, mert önmagában a lóversenyfogadás nyilván nem lesz népszerű attól, hogy kiépítünk egy modernebb fogadási hálózatot.
Tudjuk, hogy a mai technológiával nem ez a kérdés, hanem az a kérdés, hogy mennyire tudjuk népszerűvé tenni a sportágat, hiszen pont a Szerencsejáték Zrt.-nél is, tökéletesen látjuk, azok a sportágak népszerűek a sportfogadásban, amely sportágak önmagukban népszerűek. Amíg a lósport nem népszerű Magyarországon, addig nagyon nehezen tudjuk elképzelni, hogy nagyon sokat játszanak rá, tehát minden mindennel összefügg, ugyanúgy az állatorvosokkal meg a lótenyésztéssel is. Ennek az a lényege, hogy az egész ágazatnak - és nemcsak a lóversenynek, hanem a lovassportnak is - a motorja kell, hogy legyen a lóversenyfogadás, ahogy erre tökéletes példát látunk Franciaországban. Onnantól kezdve tehát, ha beindul a gépezet, nyilván nemcsak a lóversenynek kell pénzt visszatáplálnia, hanem a teljes lovas ágazatnak. Ez nem egy saját kútfejből jött ötlet, hanem erre látunk példákat Európában, de mondom, itt a szakmai alapokat kell teljesen más szintre helyezni, és megújítani a sportágat. Innen jöttek tehát ki ezek a számok, és természetesen itt is elmondhatjuk - nem titok, és erről már bizonyára ön is hallott -, hogy van az úgynevezett pool-rendszer Európában, ami pont a franciáktól indul el. Ennek az a lényege, hogy egyes európai országokból a francia nagy fogadási rendszerbe be tudnak játszani. Ennek ott van óriási jelentősége, hogy teljesen mindegy, hogy Magyarországon három ember ül le, és kezd el a francia futamokra játszani, vagy pedig ötezer, hiszen ő a teljes francia fogadóközönséggel játszik egy rendszerből, és ebből is olyan komoly pénzeket lehet kiszedni az ágazatnak, ami talpra állíthatná a teljes lovassport-, illetve lósportvertikumot. Úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon-nagyon összetett, és sokéves munka lenne, de jelenleg is úgy látjuk, hogy a lóversenyfogadás nyugodtan maradhatna állami tulajdonban, sőt természetesen mi is annak a hívei vagyunk, a francia példát látva, hogy igenis, az állami monopóliumnak meg kell maradnia, az biztosíthatja a jövőt.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést. Páva Zoltán képviselő úr, öné a szó.
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Elnézést, engem érdekel ez is, de vegyük napirendi pontra, és ne a Szerencsejáték Zrt. tájékoztatójához vegyük be a lóversenyfogadást. Épp olvasom, hogy itt van ez a lóversenyfogadással foglalkozó szervező kft. - vegyük legközelebb napirendre, és akkor felkészülünk, és tudunk róla beszélni. Én most egy csomó dolgot hallottam, ami számomra teljesen idegen, mert érdekes dolog a lóversenyzés, és soha életemben nem próbáltam ki, de szívesen meghallgatok egy tájékoztatót, és ha tájékoztatnak bennünket arról, hogy hogyan és miként áll a helyzet, akkor nyilvánvalóan a Pénzügyminisztérium is úgy készül fel rá, és arra válaszokat ad, de maradjunk most egyelőre véleményem szerint a Szerencsejáték Zrt.-nél. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr, miután a sportfogadás helyzetéről szól a tájékoztató és annak szabályozásáról, és nemcsak a Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatója van itt, hanem a Pénzügyminisztérium is, azt gondolom, hogy helyénvaló, ha a lóverseny helyzetéről is beszélünk, annál is inkább egyébként, mert utal erre maga az előterjesztés is. Az előző bizottsági ülésen a bizottság részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel; képviselő úr azon a bizottsági ülésen nem tudott jelen lenni, nyilvánvalóan ezért nem ismeri ennek a történetnek az előéletét. Köszönöm Pécsi úr kiegészítését, és bízom benne, hogy majd a Pénzügyminisztériummal, illetve az MNV Zrt.-vel sikerült felvenni a kapcsolatot, hogy ezeket a kérdéseket rendezzük.
Van-e további kérdés, észrevétel? Szalay Ferenc képviselő úr!
SZALAY FERENC (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a válaszokat, és gyakorlatilag értem. Főosztályvezető úrnak mondanám, hogy ha az ember nem készül fel, és ilyen tájékozott, az pozitív. Mi lett volna, ha felkészül? (Árvai Csaba: Köszönöm szépen.) Én úgy gondolom, hogy jó ez így. Ellenben hadd mondjam, és a bizottságot szeretném arra inspirálni, hogy nem baj, ha valamit lépünk a humán vonalon, mert ennek az 5. oldalnak azért van néhány olyan mondata, amire szerintem figyelnünk kell: "A Bizottság következetlenséget lát a pénznyerőautomata-szektor liberalizálása és a fogyasztóvédelmi érdekek felhozása között. Pontosan az a szegmens liberalizált, amely egyes vélemények szerint leginkább közrejátszik a játékfüggőség kialakulásában. A Bizottság számára egyértelmű volt, hogy a magyar állam a szerencsejátékban való részvételre buzdítja a magyar fogyasztókat.". Ez nem feltétlenül az önök problémája, ez a mi problémánk szerintem. Tudom, hogy nagyon nehéz ebben a kérdésben előremenni, és bonyolult a kérdés, de nem tudom, hogy ezt a többi ország hogyan írja le egy ilyen beszámolóban. Ez nekem arról szól, hogy megint nem figyelünk oda a legfontosabb dologra: arra, hogy az emberek mit csinálnak, és hogyan teszik.
Itt beszéltünk elnök úrral arról, hogy vannak ismerősök; amikor a segélyt felveszik, tehát fizetésnap van, akkor a pénznyerő automaták tulajdonosai kaszálnak, és az isten tudja, hogy ezek az emberek utána hol vannak. Nekem egy olyan vízió jött ide elő, hogy mi van akkor, ha a drogdílerek rt. itt leül és beszámol, csak azért, mert bevételt termel, és mondjuk adózik az államnak. Tessenek elképzelni ezt a borzasztó dolgot! Szóval lehet, hogy nagyon nehéz összehozni ezt a kettőt, de én javaslom, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel ilyen szinten is, mert az egy gyönyörű dolog, hogy 700 millió forintot szétoszt a Szerencsejáték Rt., de én azt gondolom, hogy egy állami monopóliumból ennyit adni szerintem nem is olyan nagyon nagy tétel. (Dr. Székely Gábor: Ez csak szponzoráció, ezen kívül 55 milliárd forint adót fizetünk.) Szerintem még az sem, de ez az én maszek véleményem, mert szétosztjuk, 230-230-230 millió forint a három területre; hát egy-egy komolyabb cég azért ennyit ad bele a sportba, de ez egy nagy dolog, hogy bele tetszenek rakni, nem azt mondom. Én tehát nagyon figyelnék erre a kérdésre, hogy pontosan mit akarunk ezzel a területtel, nem látunk-e többet, mint amit használunk ezekkel a látszatfinanszírozásokkal, vagy akkor mondjuk ki, hogy igazából a Szerencsejáték Rt. mondjuk valamely sportág, mondjuk éppen a labdarúgás alap szponzora legyen a későbbiekben, és akkor tartsa el a magyar labdarúgást.
Elnök úr, én figyelemfelhívásként szerettem volna ezt elmondani. Én el fogok indulni, megnézem, hogy mit lehet az ügyben törvénymódosításként tenni, mert nekem nagyon nem tetszik ez a vonal, kimondottan károsnak érzem, ami ebből ezen a területen látszik. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Van-e további hozzászólási igény? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, megköszönöm vezérigazgató úrnak, főosztályvezető úrnak, hogy eljöttek, és segítették a bizottság munkáját, illetve azt, hogy ezt a tájékoztatót megtették. Lezárjuk a 2. napirendi pontunkat.
Következő témánk egy tájékoztató a 2010-es téli olimpiára történő felkészülésről. Mielőtt még rátérnénk a napirendre: a bizottság tagjai kézhez kaptak egy állásfoglalás-tervezetet. Az elmúlt bizottsági ülésen foglalkoztunk a ló- és a lovassport helyzetével, és ott Pál Béla alelnök úrral egyetértettünk abban, hogy a lovassport helyzetének erősítése érdekében e három témakörben, amelyet képviselőtársaim is látnak, fogadjunk el egy állásfoglalást. Gyakorlatilag alelnök úrral közösen fogalmaztuk meg, és abban maradtunk, hogy erre a bizottsági ülésre visszahozzuk, és itt dönt erről a bizottság.
Kérdezem képviselőtársaimat, hogy az állásfoglalással kapcsolatban van-e kérdésük vagy felvetésük. (Nincs jelentkező.) Közösen fogalmaztuk meg már ott a bizottsági ülésen is.
Bizottsági állásfoglalás elfogadása
Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja az állásfoglalás elfogadását. (Szavazás.) Köszönöm. Ellenvélemény? (Nincs jelentkező.) Tartózkodás? (Nincs jelentkező.) Nem volt.
A bizottság egyhangú döntésével támogatja.
Köszönöm szépen a közreműködést.
Beszámoló a 2010-es téli olimpiára történő felkészülés állásáról
Akkor megkezdjük a 3. napirendi pontunkat, amely tájékozató a 2010-es téli olimpiára történő felkészülés állásáról. Vendégünk és előadónk egyben Molnár Zoltán úr, a Magyar Olimpiai Bizottság ügyvezető igazgatója, bocsánat, most már főtitkára közben - a korábbi időszakból még megmaradt ez bennem -, illetve Kovács Tamás sportigazgató. Kérdezem főtitkár urat, hogy a témával kapcsolatban van-e kiegészítése, olyan információja, amit szeretne most a bizottság tagjaival megosztani. (Jelzésre:) Öné a szó.
Molnár Zoltán szóbeli kiegészítése
MOLNÁR ZOLTÁN főtitkár (Magyar Olimpiai Bizottság): Köszönöm szépen. A legfontosabb az, hogy szeretnék köszönetet mondani a Magyar Olimpiai Bizottság nevében, vagy talán mondhatom, hogy a magyar olimpiai mozgalom nevében, hogy a téli olimpia ide kerülhetett, erre a fórumra, a magyar parlament elé, úgyhogy köszönöm, elnök úr, és köszönöm képviselő uraknak is, tényleg igazán megtisztelő, és ezt tolmácsolni fogom a sportolóknak és az őket felkészítő edzőknek is.
Azt tudni kell, hogy jeleskedünk a téli olimpiákon, de azért a mi adottságaink, a környezeti vagy a földrajzi adottságaink eléggé behatárolják a lehetőségeinket, és ez megmutatkozik az eddigi szereplésünkön is; más országok is így vannak ezzel. A legutóbbi olimpiai játékokon egyébként 80 nemzet tudott elindulni Torinóban, a 80 nemzetből 26 ország szerzett pontot, és örömmel jelentem a parlamenti bizottságnak, hogy 1980 óta először újra sikerült pontot szereznünk, mindjárt jelesül két sportolónk is egy negyedik és egy ötödik helyet szerzett short trekben, érdemes talán a nevüket is megemlíteni: Huszár Erika és Knoch Viktor révén. Érmet legutóbb 1980-ban szerzett Regöczy Krisztina és Sallai András. Mindezek mutatják a reményeinket, az elképzeléseinket és a célkitűzéseinket is. Mi azt szeretnénk, hogy sportolóink a lehető legnagyobb számban kvalifikáljanak, és ehhez igyekszünk minden támogatást megadni. Az állami támogatásokon felül sikerült ebben az évben először a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól 17 sportoló részére hét hónapon keresztül havi 1 000 dollárnak megfelelő ösztöndíj-támogatást kapni, és ezt még kiegészítette, hogy minden sportoló kapott még 5 000 dollárnak megfelelő olyan támogatást, amit a külföldi versenyeken, edzőtáborokon még felhasználhat. Ez egy nagyon-nagyon jelentős támogatás ezeknek a fiataloknak, úgyhogy joggal várhatjuk el tőlük, hogy életük legjobb formájában versenyezzenek, és természetesen tegyenek meg mindent annak a célkitűzésnek a megvalósítása érdekében, hogy legalább a pontversenyben, mint pontszerző nemzet, újra szerepeljen Magyarország. Bővebben az esélyeinkről majd Kovács Tamás igazgató úr fog önöknek szólni.
Egyébként 1924 óta eddig minden olimpián részt vett a magyar csapat - két olimpia elmaradt, de rajtunk kívül álló okok miatt -, volt, amikor csak egy sportolóval, a legutóbbi olimpián 20 sportolóval sikerült részt vennünk, amiből 19 sportoló elindult, a huszadik, mint tartalékversenyző volt kint. Most úgy látszik, hogy egy kicsit szerényebbek lesznek a létszámaink. Néhány sportágban sajnos elég jelentős a visszaesés. Ez különösen fájó mondjuk a műkorcsolya sportágban, ahol valamikor azért elég szépen jeleskedtünk, hiszen az érmeinket is ebben a sportágban szereztük, de ezekről is majd Kovács Tamás igazgató úr fog bővebben tájékoztatást adni. Köszönöm. Elöljáróban csak ennyit szerettem volna elmondani.
Ha megengedné elnök úr, akkor Kovács Tamás igazgató úrnak átadnám a szót.
Kovács Tamás szóbeli kiegészítése
KOVÁCS TAMÁS sportigazgató (Magyar Olimpiai Bizottság): Köszönöm szépen. 94 nap múlva kezdődik a vancouveri olimpia. Célegyenesbe fordult a kvalifikáció, tehát a november, december és január első fele mindenképpen az utolsó lehetőség a sportágakban. A XXI. téli olimpiai játékokra 7 sportág 15 szakágában lehet kvalifikálni; sajnos elmondhatjuk, hogy a hét sportágból három sportágban már nem vagyunk érdekeltek. A jégkorongcsapatunk óriási küzdelemben a második kvalifikációs rigai csoportmérkőzéseken nagy csatában nem tudta kiharcolni a kvalifikációt a vancouveri olimpiára. Curling-csapatunk ugyan mind a női, mind a férfi számban harmadik lett az Európa-bajnokságon, de ez is kevés volt az olimpiai kvalifikációhoz. Mind a két sportágról szeretném elmondani, hogy dinamikusan fejlődik, annak ellenére, hogy nem tudtak kijutni az olimpiai játékokra. A curling hat éve honosodott meg Magyarországon, és teljes önerőből finanszírozza és menedzseli a saját sportágát, és felépített a Kamaraerdőnél egy Európa-szintű curlingpályát. Én azt hiszem, hogy mind a két sportágnak nagyon nagy esélye van, és én nagyon reménykedem benne, hogy a szocsi olimpiai játékokon mindenképp ott lesz. A harmadik sportág a bob, ahol nem is vállalták a felkészülést, tehát bob számban nem indulnak a versenyzőink; az előző olimpián ezek atléták voltak.
Ha most végigszaladnánk a helyzetképen, a sível kezdeném, a sí sportággal: az alpesi számban Berecz Anna már biztos résztvevő, Döme Zsófia is nagyon közel van a világranglista-pontok alapján. A férfiaknál négy fiatal versenyző van, aki nemzet jogán esetleg kvalifikálhatja magát, de ez is csak a január eleji befejező versenyeken fog eldőlni. Itt a célkitűzést elég magasra tette a sportág, szóval azért ismerjük a nemzetközi mezőnyt, olimpiai játékokon női lesiklásban húsz között lenni egy nagyon komoly teljesítmény lenne, és a férfi szakágban a harminc közé kerülést tűzték ki célul. Sífutó szakágban Tagscherer Zoltánt, a régi motorost, aki több olimpián vett részt, biztos résztvevőnek tekinthetjük; a másik férfi és egy női versenyzői indulása mindenképpen egy nagy kérdőjel, tehát itt a célkitűzés a mezőny első kétharmadában végezni, tehát inkább egy ilyen szerényebb célkitűzés. Síugró szakában annyit lehet elmondani, hogy Kőszegen elindult nagyon fiatalokkal ez a szakág. Én azt hiszem, hogy a szocsi olimpia a célkitűzés, hogy kijussanak ezek a versenyzők, de jelen pillanatban nemzetközi eredményességű síugrónk nincsen. (Lengyel Zoltán az ülésterembe érkezik.) Triatlon szakágban jelen pillanatban Gombos Károly vagy Tagscherer Imre tartalékhelyen áll, tehát itt is kettőjük közül esetleg az egyik versenyzőnek van kvótaesélye. Itt szintén ugyanaz a szerény célkitűzés van: a mezőny első kétharmadában végezni.
A korcsolya szakágban, műkorcsolyában a világbajnokságon Sebestyén Júlia és a Hoffmann-Zavozin pár sajnos sérülések miatt nem tudott részt venni, és így a szeptember végén rendezett oberstdorfi kvalifikációs versenyen a páros is és egyéniben Sebestyén Júlia biztosan biztosította az olimpiai kiküldetést. Itt jelen pillanatban Maxim Zavozin honosítása a kérdés, hogy ez sikerül-e vagy nem. Itt a célkitűzés mind a páros, mind az egyéni műkorcsolyában az olimpiai játékokon az első tíz között végezni.
A gyorskorcsolya szakágban a világ élvonalától el vagyunk maradva. Ehhez hozzájárul a létesítmény, tehát a műjégpálya bezárása, komoly gondokkal küszködnek, hogy egyáltalán edzeni tudjanak. Most indul a kvalifikációs versenysorozat, és nagyon nagy bravúr lenne, ha egy versenyző ki tudna jutni az olimpiai játékokra. A short trek, a rövidpályás gyorskorcsolya szakág a magyar csapatnak az a szakága, amitől a pontszerzést el lehet várni. A harmadik tengerentúli kvalifikációs verseny zajlott le Montrealban a hétvégén, és most ezen a hétvégén Marquette-ban, az Egyesült Államokban dől el az egész kvalifikáció. Jelen pillanatban továbbjutó helyen van a női váltó, tehát hetedik helyen állnak a világranglistán; az első nyolc automatikusan kvalifikálja magát. De természetesen egy olyan sportágról van szó, ahol egy ezredmásodperc alatt el tud szállni egy csapat, tehát nem érdemes itt esélyeket latolgatni; meg kell várni ezt a hétvégi, csütörtök-péntek-szombat-vasárnap zajló versenyt. Egy biztos, hogy az egyéni számokban Hunyadi Emese a világranglista hetedik helyén áll, tehát ha valami csoda nem történik, ő biztosan fogja kvalifikálni magát. A fiúk sajnos visszaestek a tizenegyedik helyre a világranglistán, nem sikerült a koreai kvalifikációs verseny, és sajnos a montreali versenyen se villogtak, tehát kevés esély van arra, hogy a tizenegyedik helyről be tudjanak kerülni a nyolcadik helyre. Tudni kell, hogy ez egy abszolút tengerentúli sportág, tehát itt Egyesült Államok, Kanada és Ázsiából Kína, Korea és Japán hihetetlen erőt képvisel, és csak ezután jönnek az európai országok. Itt a célkitűzés: mindenképpen pontszerző helyen szerezne végezni a csapat, és maximális létszámmal tűzte ki célul, tehát tíz fő, vagyis 4+1 tartalék a nőknél, és 4+1 tartalék a fiúknál. Ez nem lesz könnyű; a hétvégén eldől a sorsuk. Maradt a snowboard és a szánkó. Lényegében a snowboardnál is az van, hogy a világkupa-induláshoz 50 FIS pontot kell szerezni. Itt legalább egy vk-versenyen a legjobb 30 közé kellene jutni a versenyzőinknek. Itt is most indul az utolsó kvalifikációs verseny Rómában. Itt Harmat Rózsának van a legnagyobb esélye a kvóta megszerzésére. Ez egy nagyon kemény, nagyon népszerű és egy nagyon sok nemzet által kedvelt szakág, tehát nem lesz egyszerű a versenyzőinknek a kvalifikáció.
Szánkóban régi olimpiai bajnokunk, Pulai Imre ismételten megkapta a nemzetközi rajtengedélyt, és Seregi Gergellyel jelen pillanatban éppen Vancouverben tartózkodnak, és az olimpiai pályán próbálnak többszöri lecsúszást végrehajtani. Itt el kell mondani, hogy maga az olimpiára való felkészülésük, és az, hogy különböző pályákon lecsúszási engedélyeket kapjanak, komoly pénzbe kerül, de legalábbis Imre nagyon reménykedik abban, hogy talán sikerül. Én úgy látom, hogy inkább túl későn kezdték a felkészülést a világversenyeken, talán a Szocsi inkább reálisabb célkitűzésnek tűnik. A jelenlegi helyzetkép alapján tehát 14-18 versenyző alkothatja a magyar olimpiai csapatot. Természetesen ezt a létszámot a short trek szereplése nagyban befolyásolja, és az általános célkitűzést, hogy ismételten legyen pontszerző versenyzőnk, és a nemzetek rangsorában a harminc között végezzen Magyarország. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük, igazgató úr. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a beszámolóval, illetve a szóbeli kiegészítéssel kapcsolatban van-e kérdésük.
Szalay Ferenc képviselő úr. Öné a szó.
Kérdések, hozzászólások, reagálások
SZALAY FERENC (Fidesz): Én is úgy gondolom, hogy ez az a kategória, amikor nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, és az, hogy a mai Magyarország elmondhatja magáról, hogy egyre többen síelnek, egyre többen szeretik a téli sportokat, egyre népszerűbb a jégkorong. Azt gondolom tehát, hogy fontos, hogy az eleje is rendben legyen, de én ezt úgy látom körülbelül, hogy etiópiai és kenyai versenyzővel ritkán szoktunk versenyezni 10 ezer méteren, mert azt gondolom, hogy oda születni kell, tehát ez sajnos már ilyen. Viszont azt gondolom, hogy az a munka, amit belefektetnek, az komoly, és látván azt, hogy külföldi síedzőkkel, külföldi korcsolyaedzőkkel dolgozunk, ez azt jelenti, hogy akarjuk, hogy siker legyen és jó legyen. Az ösztöndíjrendszer, az utazási támogatás meg különösen nagy dolog, azt gondolom, hogy ez egy nagyon tisztességes és becsülendő valami.
A doppingkérdés kapcsán, gondolom, itt azért nem lesz olyan problémánk, mint annak idején volt. Az a szerződés nagyon komolynak látszik, amiről írtok, az anyag is azt mondja, hogy Magyarország tényleg meglépte azokat a lépéseket, hogy lehetőleg szigorúbban vegye ezt a kérdést, és kezelje ezt a problémát, úgyhogy én azt gondolom, hogy jó, haladjunk ezen az úton. A jégkorongot a végén mondanám. Én nem tudom, hogy ár-érték arányban ez a dolog hogyan és miképpen áll össze; őrült energia van benne, nagyon komoly szakmai munka, nagyon komoly pénz. Nem tudom, hogy lesz-e belőle igazi eredmény, vagy várjuk-e azt, hogy tényleg a lehető legmagasabb eredményeket is tudja tartósan hozni ez a sportág. Ugyanúgy, mint ahogy mondtam az etióp futót, ez nem a mi sportágunk, de azt gondolom, hogy lehet belőle valami, csak ne várjuk azt, hogy ők olimpiai szereplők lesznek. Szerintem örüljünk annak, hogy ilyen erőfeszítéssel ezt a stabil B-csoportos és nagyon komoly eredményt tudják hozni, mert az a munka, ami benne van, az tényleg fantasztikus, az utánpótlás-nevelésre adott források pedig jól hasznosulnak - ez 170 millió forint volt, ha jól emlékszem -, ennek is komoly jövője legyen, de itt sem fogunk tudni egy szint fölé fellépni szerintem. Megvannak a saját sportágaink, amire azt hiszem, hogy koncentrálnunk kell a későbbiekben. A klímaváltozás majd lehet, hogy megoldja a problémát, és mi is előbb-utóbb a téli sportok országa leszünk. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lengyel Zoltán képviselő úr kért szót. Öné a szó, képviselő úr.
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Én azt gondolom, hogy egy nagyon fontos sportágról beszélünk, utalva Szalay Ferenc képviselőtársam mondandójára is; ebben ez így benne van, a részvétel és nem pedig az eredmény fontossága, másrészt pedig a sportágnak az a húzóhatása, ami egyébként a civil emberek szabadidősportjára is nagyon-nagyon jó hatással van. Én elmúltam 45 éves, amikor húsz év után ismét sílécet erőszakoltak a lábamra, ez pedig nem volt más, mint Krisztián Laci, aki korábban olimpikonunk volt. Nagyon komoly munkát végeznek a kiöregedett sportolók is annak érdekében, hogy a sportot népszerűsítsék, és ezt érdemes összekötni egyébként az utánpótlás-neveléssel, ami úgy gondolom, hogy nagyon jó úton jár. További sok sikert kívánok, és további sok részvételt, nem pedig magas eredményeket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Páva Zoltán képviselő úr, öné a szó.
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én úgy ítélem meg, hogy jól áll a felkészülés. Nyilvánvalóan, figyelembe véve, amit elmondtatok - az adottságainkat, az éghajlati, földrajzi viszonyainkat -, én meg vagyok róla győződve, hogy akik elmennek, azok mindent megtesznek azért, hogy sikeresek legyenek. Már próbáltunk segíteni Zavozin honosításában; remélem, jól áll az ügy, és össze fog jönni. Kicsit nehezen beszéli a magyar nyelvet, illetve néhány szót, de azon vagyunk, hogy ez tényleg történjen meg, és ne okozzon gondot.
Egyetlen kérdésem van. Nincs-e most olyan gond, ahogy volt a nyári olimpiai játékokon, hogy nincs kellő pénz, vagy esetleg később érkezik-e meg a pénz. Tudunk-e benne segíteni? Úgy látom, hogy alapvetően a felkészülésben megfogalmazottak szerint mindent végrehajtottatok, én meg vagyok róla győződve, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságon, illetve edzőkön, szakembereken nem múlik a jó szereplés. Sok sikert kívánok én is!
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor köszönjük főtitkár úr és igazgató úr jelenlétét, de még látom, hogy főtitkár úrnak van egy válasza, kérdése. Parancsoljon!
MOLNÁR ZOLTÁN (Magyar Olimpiai Bizottság): Ha megengedik; csak egy-két kérdés azért itt elhangzott direktben is, és indirektben is ki lehetett olvasni. A doppinggal kapcsolatosan azt szeretném elmondani, hogy ugyanolyan szigorral és ugyanolyan körültekintéssel járunk el ezen a területen, mint a nyári sportágak esetében jártunk el az előző olimpiákon. Többek között a pekingi olimpián is, úgy érezzük, hogy bevált az a fajta, felelősségvállalásról szóló nyilatkozat, amit minden sportolónak, minden sportolóhoz kapcsolódó, köthető edzőnek, sportvezetőnek - beleértve a sportág elnökét, főtitkárát és a sportágban dolgozó orvost is -, mindenkinek alá kell írnia egy nyilatkozatot, hogy az olimpián részt vevő sportoló tisztán, becsületesen, doppingmentesen készül, és fegyelmezetten, tisztán, becsületesen és doppingmentesen fog versenyezni. Amennyiben nem így történik, mindannyian vállalják az erkölcsi és anyagi felelősséget. Azt gondolom, hogy ez elég egyértelmű, helyre is rakja egy kicsit a dolgokat most a felelősség oldaláról, hiszen emlékeznek rá, hogy Athén után az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy találjuk meg, hogy kik a felelősök.
Az, hogy itt elhangzott az ár-érték arány, most a jégkorongra fordított 440 millió forint, szerintem jó helyre került az a pénz, az a csapat szépen meghálálta, az utánpótlásra fordított pénzekből pedig soha nem elég, de volt egy ilyen 100 milliós nagyságrend az utánpótlásra vagy talán 170 millió forint, szerintem az nagyon jó helyre került. Egyre több gyerek jégkorongozik, és nagyon igazuk van a képviselő uraknak, amikor abban látják például a téli olimpiai szereplésnek egyik legfontosabb értékét, hogy egyfajta ilyen húzóerő, egyfajta mágnes a gyerekeket bevonja ezekbe az egyébként szép sportágakba, és a felnőttek is egyre többen síelnek, és egyre többen ismerik meg ezeket a szép téli sportokat.
Az anyagiak? Ugyanaz a helyzet, mint a nyári sportágaknál: az állami támogatások meglehetősen szerények, és meglehetősen későn érkeznek el az érintettekhez, úgyhogy ilyenkor ugyanaz van, mint a nyári sportágaknál, hogy ilyenkor először zsebbe nyúl a szülő, zsebbe nyúlnak a kisebb közösségek, igyekeznek a városok segíteni, az egyesület, a szakszövetségek, Magyar Olimpiai Bizottság, ilyen kis összefogással. Most is van kint olyan sportoló, akiről két nappal ezelőtt értesítettek bennünket, hogy elfogyott az összes pénze, és jelenleg nem tudja kifizetni a szállodát, mert úgy ment ki, hogy nem tudott felvenni a szövetség kasszájából annyi pénzt, ami egyébként a kint tartózkodására elegendő lett volna, mert a szövetség kasszája éppen üres volt. Most fogunk utána küldeni valami kis pénzt, mert nyilván ilyenkor a bajban kell segítenünk, de azt tudom azért mondani ennek ellenére, hogy a tisztességes felkészüléshez a feltételek azért adottak.
ELNÖK: Köszönjük szépen a választ. Szalay képviselő úrnak még akad egy felvetése.
SZALAY FERENC (Fidesz): Tényleg kimondottan örülök, hogy csak ennyi hangzott el az anyagiakról, mert ez azt jelenti, hogy rendben vagyunk. Azt hiszem, hogy a múltkori, a nyári olimpia kapcsán lefolytatott vita eléggé komoly volt az anyagiak kérdésében, ott jelentős problémák is felmerültek. Most én azt látom, ahogy Páva képviselő úr is mondta, hogy hozzávetőleg rendben van.
A másik kérdésben, a doppingkérdésben, nem akartam az előbb mondani, de most akkor hadd mondjam, hogy amióta a MOB újra az ellenőrzés, a számon kérés élére állt, azóta rendben van. Az athéni probléma akkor volt, amikor az az eklektikus állapot volt, hogy nem volt ereje a sportnak, és nem volt ereje és igazából vezetője annak a vonalnak, mondjuk, hogy a dopping számon kérést említsük. Amióta ez van, és ti csináljátok, Zoli, azt gondolom, hogy sokkal, de sokkal számon kérhetőbb és jobb, és a sportolók is jobban tartanak attól, ha a MOB ellenőriz, semmint, ha valami megfoghatatlan szervezet. Ez az egyik.
A másik, hogy az, hogy van egy ilyen szerződés; ez önmagában kevés lenne, ha az ellenőrzés nem lenne folyamatos. Ezt mondjuk régóta. Az sem lenne baj, ha nekünk lenne saját doppinglaborunk, normálisan működne a sportegészségügy. Ez egy más kérdéskör természetesen, nem feltétlenül kell ma beszélni róla, de hadd mondjak köszönetet azért, hogy ezt felvállaltátok és csináljátok.
A harmadik a létesítmény kérdése. A téli sportágak létesítményélete sokkal bonyolultabb, mint a nyári sportágaké. Egy jégcsarnokot működtetni eléggé komoly tétel egy önkormányzatnak is, hát még egy rendszert egy országnak, de nyilván nem szabad ezt sem feladni a későbbiekben, hiszen valóban egyre többen használják, úgyhogy azt hiszem, hogy így kiegészítve nekem teljes a beszámoló és teljes a kör. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Van-e további hozzászólási igény? Erre egy válasz, természetesen. Főtitkár úré a szó.
MOLNÁR ZOLTÁN (Magyar Olimpiai Bizottság): Egy régi szívfájdalmunkat szeretném megosztani önökkel, ha már a doppingellenes harcról vagy küzdelemről van szó. Köszönöm szépen Szalay képviselő úr elismerő biztatását. Tényleg igyekszünk ezen a területen nagyon sokat tenni, viszont van egy olyan, amit nem tudunk mi megtenni, és ehhez szeretném az önök segítségét kérni ismételten és sokadszor, ez pedig a törvény. Magyarország lesz lassan az egyetlen olyan ország az Európai Unióban, ahol a dopping előállítását, a dopping forgalmazását, a doppinggal való visszaélést nem bünteti a törvény. Volt egyébként nekünk egy ilyen törvényünk, azt az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte. Nem azért, mert egyébként a rendelkező részben az Alkotmánybíróság kiemelten hangsúlyozta, hogy a dopping van olyan veszélyes a társadalomra, különösen a fiatalokra, hogy igenis, a törvényben szabályozni kell, és büntetendő cselekménynek kell tartani azt, hogy ha valaki doppingol valakit, hangsúlyozni szeretném, tehát nem a versenyzők, azok nagyjából rendben vannak, mert iszonyatosan szigorú büntetéseket kapnak, ha véletlenül erre az útra tévednek, de azok, akik felelőtlenül beadják, odaadják ezeket a doppingszereket, azok, akik kereskednek rajta, és milliókról, milliárdokról van szó. Ma Magyarországon úgy lehet doppingszert tartalmazó készítményt kapni az üzletben, hogy azon még csak fel sem kell tüntetni, hogy tiltott anyagot tartalmaz; egészségre káros anyagot fel kell tüntetni, de a doppingszer nem minden esetben az, tehát nem így vizsgálják be. Arról nem is beszélve, hogy mindig van olyan, aki megpróbálja a könnyebb utat. Ezeknek az embereknek a távolságtartása ezzel a szigorral, tehát azzal a tudattal, hogy nem sportszövetségi bizottságok, tényleg jó szándékú, de nyilván korlátozott lehetőségekkel bíró bizottságok fogják majd a doppingeseteket felderíteni, hanem a hatóság feladata lesz. Ez Európában már mindenütt így van: az ügyészség, a rendőrség azokkal az eszközökkel nyomoz a doppingesetekben, amivel rendelkezik, és ennek távolságtartása meglehetősen hatékony és hatásos. Nagyon-nagyon szeretném tehát kérni, hogy kerüljön vissza ez a törvény újra, már csak azért is, mert egyszerűen érthetetlen, hogy mondjuk Athén után nem vettük ezt újra elő, hogy azóta nem sikerült nekünk ezt újra elővenni, mert ez a törvény nagyon sokat segítene. Mi találkoztunk olyannal, és nekem is hozott be sportoló olyan doppingszert, amit legális kereskedelemben vett, és amikor a sportoló utánanézett a gyártó honlapján, aki egyébként egy német cég volt, akkor kiderült, hogy Németországban kötelező feltüntetni, hogy doppingszert tartalmaz az a szer, de Magyarországon nincs ilyen kötelezettség, még az is előfordulhat, hogy valaki vétlenül, legjobb szándékkal is megfertőzi magát doppingszerrel. Ezért tisztelettel kérném ezt a segítséget, ha lehetne, a jövőben, mert ez sokat segítene a doppingellenes küzdelem hatékonyságán. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lengyel Zoltán képviselő úr!
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden tennék arra javaslatot, hogy a bizottság készítsen elő egy törvényjavaslatot, és nyújtsa be a parlamentnek mihamarabb, hogy ezt a joghézagot le tudjuk fedni, és Magyarországon is legyen egy olyan jogszabály más uniós tagállamokhoz képest, amely bünteti a doppingszerek forgalmazását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Mohácsi képviselő úr!
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Csak nagyon röviden mondanám, hogy ha az emlékezetem nem csal, az oktatási bizottság, ha minden igaz, holnap - mindjárt megnézzük az interneten - foglalkozik doppingügyekkel; ez nyilván kapcsolódna egyéb dolgokhoz. Megnézem mindjárt, és fogom jelezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Azt mindenképpen javasolnám, hogy ez ügyben, amit főtitkár úr felvetett - ez nagyon fontos kérdés - egy állásfoglalást fogadjon el a bizottság, ezt én előkészítem a következő heti bizottsági ülésre. Ez arról szól, hogy ez egy nagyon fontos kérdés, ami pillanatnyilag szabályozatlan ma Magyarországon, és a bizottság felkéri az Önkormányzati Minisztérium sport szakállamtitkárságát, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot, hogy közösen kezdjenek egy ilyen jogalkotás előkészítésébe. Aztán az önálló indítvány benyújtója, vagy ha ez törvénymódosítást igényel, akkor a törvénymódosítás kezdeményezője, ha egy önálló javaslatot jelent, akkor az önálló indítvány benyújtója lehet majd maga a bizottság; ezt én a következő bizottsági ülésre előkészíteném. Köszönöm szépen.
Van-e még további igény, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor köszönöm főtitkár úrnak és sportigazgató úrnak a jelenlétét és az anyag elkészítését, sportolóinknak pedig sok sikert kívánunk a felkészüléshez és majd az olimpiai szerepléshez is!
Tájékoztató a Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség tevékenységéről
Rátérünk a következő napirendi pontunkra, amelyben meghallgatunk egy tájékoztatót a Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség tevékenységéről. Itt az előterjesztő a Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség elnöke, Lendvai János úr, aki perceken belül megérkezik. (Lendvai János az ülésterembe érkezik.)
Jó napot kívánok, elnök úr! Foglaljon helyet az asztalnál! Az Önkormányzati Minisztérium sport szakállamtitkárságát Lukács Zsuzsanna főosztályvezető asszony képviseli. Megkérem, hogy ő is üljön majd az asztalhoz, illetve Szabó Tamás professzor úr is. (Szabó Tamás: Én innen figyelek.) Ő a távolból figyel, és ha kérdés van, akkor arra nyilvánvalóan válaszol. Nyilván azért fontos az Önkormányzati Minisztérium jelenléte, hiszen egyrészt az előterjesztésből is kiderül, hogy azért a két terület, tehát a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet, illetve a Gyermek Labdarúgó Szövetség tevékenysége között vannak átfedések, tehát ha ilyen típusú kérdések felmerülnek, akkor arra érkezhessen válasz.
Elnök úr! Amennyiben az írásbeli tájékoztatáshoz képest van szóbeli kiegészítése, akkor arra most adok lehetőséget, hogy megtegye. Öné a szó.
Lendvai János szóbeli kiegészítése
LENDVAI JÁNOS elnök (Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség): Köszönöm szépen. Először is két dolog miatt szeretnék köszönetet mondani. Egyrészt szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy bemutatkozhatunk és beszámolhatunk önöknek, hiszen úgy gondolom, hogy az elmúlt közel egy év vagy több mint egy év alatt elég sok mindent sikerült elindítanunk. Még csak a kezdetén vagyunk, de azt gondolom, hogy a parlament megfelelő bizottságának fontos, hogy erről tájékoztatást kapjon, másrészt pedig szeretném azt is megköszönni, hogy a bizottság és a tagok is tudomásom szerint nagymértékben támogatták annak a költségvetési problémának a megoldását, amely tulajdonképpen a további működésünk szempontjából kulcsfontosságú.
A kollégáim által bemutatandó prezentációval remélem, hogy igazolni tudjuk azt, hogy nem érdemtelenül támogatták ezt a dolgot, és nagyon szeretnénk megköszönni, és tényleg igazolni szeretnénk, hogy jó célra fordítottuk eddig is és fordítjuk a jövőben is ezeket az anyagi forrásokat. Ennyi bevezető után átadnám a szót munkatársaimnak, akiket szeretnék bemutatni: Zurbó Sándor alelnök úr, Kovács Szilveszter szakmai igazgató, Újvári Gábor, a sajtófőnökünk, és én magam is bemutatkoznék: Lendvai János vagyok, én vagyok a Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség elnöke. Ennyi bevezető után átadnám a szót Zurbó úrnak, illetve Kovács úrnak.
ZURBÓ SÁNDOR alelnök (Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség): (Hangosítás nélkül:) Köszönöm. Azt javasolnám...
ELNÖK: Köszönöm. Mindenkit arra kérnék majd, hogy mikrofonba beszéljen, mert különben a jegyzőkönyvvezetés reménytelenné válik, és a sporttörténelemben majd nem tudunk visszaemlékezni arra a bizottsági ülésre, amikor az egyéves működését értékelte a Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség, úgyhogy erre kérek majd mindenkit. A jegyzőkönyv számára csak rögzítendő, hogy egy rövid filmet tekintünk meg, és utána alelnök úr, illetve a sportszakmai igazgató tesz kiegészítést az előterjesztéshez. Következzék a film! (Rövid szünet.)
Zurbó Sándor szóbeli kiegészítése
ZURBÓ SÁNDOR alelnök (Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség): Akkor elkezdenénk. Tisztelt Képviselő Urak! Hölgyeim és Uraim! Nagy tisztelettel köszöntöm önöket jómagam is, és nagyon sajnálom, hogy nem sikerült a filmet megnézni, mert igazából az adta volna vissza látványában azt, hogy valójában a Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség képekben visszaadva mit is ad; azokat a gyerekarcokat látni mindig nagy öröm számunkra, de remélem, hogy legközelebb majd meg tudjuk önöknek mutatni. A prezentációval az a szándékunk, hogy be tudjuk mutatni tevékenységünket, célkitűzéseinket, hogy milyen koncepció alapján építettük fel a Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetséget. A munkamegosztás kettőnk között kollégámmal az, hogy jómagam a koncepcionális, stratégiai kérdésekről beszélnék, ő pedig lényegében a gyakorlati munkát, tevékenységet mutatná be.
A Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetséget tavaly ősszel hoztuk létre: egy önkormányzati elv alapján működő, országos hatáskörű szövetség, az MLSZ szervezeti egysége. Lényegében az 5-12 éves gyermeklabdarúgás szervezésére létrejött szövetség, amely magában foglalja az iskolai és egyesületi labdarúgást. Ha európai kitekintést veszek, lényegében ilyen jellegű szövetség nem működik Európában. Az angol, illetve az ír labdarúgáson belül van iskolai labdarúgó-szövetség, de ők kifejezetten csak az iskolai labdarúgással foglalkoznak, míg nálunk ez a két rendszer együtt fut. Még a norvég mintát érdemes kiemelni, ahol pedig rendkívül erős az iskolai labdarúgás fejlesztése, tehát ilyen értelemben úgy gondolom, hogy úttörőmunkát végez a szövetségünk.
A következő slide-on az előnyöket szeretnénk bemutatni. A Gyermek Labdarúgó Szövetséggel kapcsolatos, kifejezetten olyan szempontokat hoztuk össze, amely alapján úgy gondoltuk, hogy pozitív ennek a szervezetnek a létrehozása, de mielőtt ezt bemutatnám, néhány statisztikai adattal szeretném ezt mindenképpen alátámasztani mind nemzetközi, mind hazai vonatkozásban, hogy ennek jelentőségét is láthassuk. Először is a FIFA statisztikai adatait tudnám elmondani, amik rendkívül frissek, hiszen októberben szerveztünk egy szakmai konferenciát, ahol vendégeink voltak FIFA-instruktorok, és ők osztották meg velünk ezeket a friss adatokat, amely a világon a labdarúgás térnyerését igazán mutatja. A 205 FIFA-tagállamban összesen 205 millió labdarúgó játszik rendszeresen; ez a teljes vertikum, tehát a kisgyerekektől az idős korig, rendszeres labdarúgókról van szó, hangsúlyozom. Ennek a létszámnak 99,8 százaléka amatőr labdarúgó, és mindössze 0,2 százaléka, tehát 400-450 ezer fő a profi labdarúgó. Még további érdekes adat ezen belül bontásban, hogy 80 százaléka, tehát mintegy 160 millió fő fiatalkorú, és 30 millió a 205 millióból pedig leendő labdarúgó. Ebből is látszik a labdarúgás óriási szerepe a világ sportjában, és a FIFA-nak és az UEFA-nak kifejezetten egyértelmű törekvése a jövőre nézve, hogy a labdarúgás bázisát úgy kívánja szélesíteni és bővíteni, hogy az iskolák felé fordul arccal, és ezeket a tevékenységeket, programokat, ha a szövetségek is magukénak vallják, financiálisan és anyagilag is támogatják. Ez mind a két szervezetre, tehát a FIFA-ra és az UEFA-ra is vonatkozik.
Hazai adatok. A Nemzeti Sportszövetség statisztikája alapján nagy vonalakban úgy lehet jellemezni, hogy 250-260 ezer igazolt versenyző, játékos van a sportágakon belül, és ennek a létszámnak közel a fele labdarúgó, tehát több mint 120 ezer igazolt labdarúgó van Magyarországon. Ha ehhez hozzáveszem azt, hogy a Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség keretein belül több mint 65 ezer gyerek az, aki futballozik regisztráltan iskolai és egyesületi vonatkozásban, akkor ezekből a számadatokból egyértelműen kiderül, hogy milyen létszámot mozgatunk meg. Azért is mondom a labdarúgás vonatkozásait, mert aztán szeretném általánosan a sportra vetíteni, hogy a magyar sportban a második helyezett ilyen szempontból, foglalkoztatás szempontjából a kézilabda sportág, ahol körülbelül 20 ezer főt mozgatnak meg a sportág felelősei, tehát a labdarúgás szerepe a magyar sportéletben kiemelkedő jelentőségű, hiszen az első számú sportág, amely képes tömegeket megmozgatni, és bevonni a sportba. Ez azért fontos, hiszen az elsődleges célunk az, hogy a gyerekekkel megszerettessük a mozgást, vonjuk be őket a sportba, hiszen a sport egy sor olyan feladatot ellát - mind társadalmi problémákra megoldást kínál, mind prevenciós funkciója van, mind jótékony hatása van a személyiség fejlődésére -, amely nem mellékes a magyar társadalom szempontjából sem. Ezenkívül kiemelném azt, hogy ezzel, hogy rendszeresen foglalkoztatjuk ezeket a gyerekeket - hiszen azoknak, akik beléptek a rendszerbe, hetente kétszer egy foglalkozást minimum tartaniuk kell a csoportvezetőinknek -, nagymértékben hozzájárulnak a mindennapos iskolai testedzés oktatási intézményi programjához, hiszen ha a kötelező három tanórához ezt hozzávesszük, akkor elviekben meg is valósulhat ez a fajta feladatellátás is. Ami még nagyon nagy előnye ennek a rendszernek, hogy az alsó tagozatos korosztályhoz be tudjuk vinni a szakos testnevelőket, hiszen, mint ahogy jól tudjuk, 1-4. osztálynál nem kötelező ez, és ezáltal ez a két foglalkozás szakemberek, testnevelők segítségével megoldható.
Az utolsó előtti pontról beszélnék még bővebben egy kicsit, hogy egységes, egymásra épülő elemekből áll a rendszerünk. Az előzmények mindenki előtt ismertek, rendkívül szerteágazó volt a gyermek labdarúgás művelése Magyarországon. Jól ismert a Góliát-rendszer kitűnő tevékenysége, ezen kívül a Magyar Labdarúgó Szövetségen belül is volt egy iskolai program, sőt az egyesületi program is futott emellett a Bozsik-program folytatásaként, amit a NUSI-UPI hathatós anyagi támogatásával lehetett megvalósítani, ezek az elemek tehát megvoltak a gyermek labdarúgás területén, csak nem egységesen, összefogottan és egymásra épülve. Azzal, hogy a Gyermek Labdarúgó Szövetség létrejött, ez egy kézbe került, és végre a helyére, tehát a Magyar Labdarúgó Szövetségen belül tudjuk működtetni, én úgy gondolom, hogy ez egy óriási előrelépés volt. Az előnyök között említettük meg az állami források bevonásának lehetőségét. Azért is említettem ezeket a nagy létszámokat, illetve feladatellátásokat, hiszen itt állami feladatellátást is végez a szervezetünk, nyilván ezért is számíthatunk állami támogatásra, és ezúton is kérném a képviselő urakat, hogy az ez irányú előterjesztést a parlamenti szavazások alkalmával támogassák.
FIFA-UEFA pályázati források, ahogy említettem, léteznek, ezek lehívását el is kezdtük, ezekről a későbbiekben majd Szilveszter beszélni fog. Az MLSZ költségvetési garanciája rendkívül fontos számunkra, hiszen bizony a financiális nehézségekben gyakran cash flow-problémái voltak a szervezetnek, amit az MLSZ segítségével meg tudtunk valósítani. A kiépített informatikai rendszer az az óriási fejlesztés e mögött a tevékenység mögött, amely Magyarországon ténylegesen egyedülálló, és bármikor, bárkinek nagy örömmel megmutatjuk, hiszen a gyerekeinket, akik ebbe a rendszerbe belépnek, regisztrálva nyilvántartjuk, tudjuk, hogy ki futballozik az iskolában, ki az egyesületben, van-e átfedés a két rendszer között, hány fővel, tehát konkrétan, regisztráltan, ellenőrizhetően rendelkezésünkre áll a magyar labdarúgáson belül a létszám. Ilyen más sportágakban nincs. Jó lenne, ha végre láthatnánk, hogy mire is épül a magyar sport, és más sportágakban is meg tudnánk ezt valósítani. Köszönöm.
Nézzük a következőt! Ez a struktúrában lényegében szemléletesen bemutatja azt a feladatmegosztást, ami a magyar labdarúgáson belül az utánpótlás-neveléssel kapcsolatos feladatokat jelenti: kik a felelőseink. Az alsó két szint tartozik a Gyermek Labdarúgó Szövetséghez, tehát a tömegbázis kiépítése és már a kiválasztás segítése, tehát a tehetségesebb gyerekek egyesületekhez küldése, és aztán a tehetséggondozás majd az akadémiai programban, konkrétan az egyesületekkel karöltve valósul meg, az utánpótlás-válogatottak működtetése pedig szövetségi feladat. Ehhez jól illeszkedik és kapcsolódik az a bizonyos pályaépítési, -fejlesztési program, aminek keretében körülbelül 100 műfüves pálya került átadásra. Ez manapság elengedhetetlen, hogy a gyerekeket kulturált körülmények közé vihessük.
Még egy zárógondolat a koncepcionális ügyekhez. Ez a gyereksereg, aki az egyesületben és az iskolai programban megjelenik, ez a több mint 65 ezer gyerek lényegében, ami nagyon fontos, pont abban a korban, 6-10 éves korban találkozik a sporttal, ami kihagyhatatlan az ő szakmai fejlődésük szempontjából, hiszen ez a mozgástanulás virágkora, ekkor fejleszthető leginkább a mozgáskoordináció, tehát ha ez más gyerekeknél kimarad, és később kezdik el, ez pótolhatatlan. Nyilvánvaló, hogy nem mindenki labdarúgó lesz, nagyon sok sportág kap tőlünk gyerekeket, és választják a későbbiekben akár más sportágban az érvényesülésüket, tehát itt a lényeg az, hogy mi ezeket a gyerekeket rendszeres foglalkoztatásra fogjuk, és elkezdjük velük megszerettetni a sportot; örömfocit próbálunk nekik nyújtani.
Röviden ennyit szerettem volna stratégiailag, koncepcionálisan elmondani, és akkor Szilveszteré a szó, aki a gyakorlati megvalósítást mondaná el.
Kovács Szilveszter szóbeli kiegészítése
KOVÁCS SZILVESZTER szakmai igazgató (Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség): Jó napot kívánok! Köszöntöm én is a képviselő urakat, a kedves vendégeket, a hölgyeket és az urakat! Annyit szeretnék még a Sándor által elmondottakhoz hozzátenni, hogy ahhoz, hogy Magyarországon valaha is futballkultúráról, illetve minőségi labdarúgásról, minőségi labdarúgókról tudjunk beszélni, mindenképpen szükség lesz egy rendszerre. Ennek a rendszernek csak egy részeleme a Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség és a magyar gyermeklabdarúgás, iskolai labdarúgás, mint programelem, és ennek a rendszernek nagyon fontos egyéb, olyan programjai, részelemei vannak, ami itt az előző háromszögben fel volt tüntetve, és gyakorlatilag kiválóan működött már az előző három-négy évben is. Ez egy felépített egyesületi program volt, amelyet sokan a Bozsik-program folytatásaként emlegetnek; én azt gondolom, hogy nagyon sok szűrőben eltér és más, minőségbiztosításról beszélhetünk már gyakorlatilag. Olyan szakmai kritériumok valósultak meg és ellenőrizhetően követhetőek az utóbbi három évben az egyesületi infrastruktúrával, egyesületi szakemberek képesítésével, végzettségével - itt gondolok állami, illetve UEFA-végzettségekre -, egyesületi korosztályok létszámadatairól, és itt kifejezetten a gyerek korosztályokról van szó 15 éves korig, igazolásokról, játékengedélyekről van szó, amelyek mind nyomon követhetőek. Azt gondolom, hogy ez egy hatalmas vívmánya annak az egyesületi programnak, amit a NUSI-UPI Sport XXI. programján belül egyesületi labdarúgó-programként működik. Gyakorlatilag ez alá szerettünk volna építeni egy olyan tömegbázist, amely az egyesületek felé tudja irányítani minél nagyobb számban a tehetségeket, és az egyesületi program a pillére a továbblépésnek is, tehát mindenképp szükséges egy kimenet, és hogy ne csak futballkultúráról beszélhessünk, hanem minőségi labdarúgókról is a jövőben, hogy az úgynevezett akadémiák fel tudjanak szívni olyan tehetségeket, akiknek már van megfelelő előképzettsége és megfelelő szintje a labdarúgásban. Én azt gondolom tehát, hogy egy pillér, egy nagyon komoly bázis az egyesületi program, amelyre építkezni tud a továbbiakban akár az akadémiai fejlesztés, és azt gondolom, hogy most már alá lehet építeni nagyon lendületesen egy iskolai programot is.
Nem szerettünk volna duplikálni, dupla költségeket tervezni az iskolai program tervezésekor, éppen ezért ugyanazokat a megyei koordinátorokat szerettük volna a szervezésnél igénybe venni, akik már az egyesületi programmal is letették az asztalra a munkájukat. Azokat a toborzásvezetőket szerettük volna a kistérségekben, ezekben az úgynevezett futballkörzetekben megmozgatni, akik már az egyesületi programban is teljesítettek. Az átfedések nagymértékűek, tehát igenis, sok ember kapcsolódott be az iskolai programba, aki az egyesületi programban már kiváló munkát végzett, és ennek eredménye az, hogy követni tudjuk azt a versenyrendszert az iskolai szinten is, ami az egyesületi szinten már kiépült. Ez nem bajnokságokra épülő rendszer, hanem kis tornák, ahol négy, hat, adott esetben nyolc egyesület vagy iskola vesz részt, és három-négyhetente nagyon sok gyermeket mozgat meg jó körülmények között.
Ez összesen most 35 ezer igazolt játékost jelent az egyesületi programban, és 31 ezer 500 igazolt gyermeket, illetve regisztrált gyermeket az iskolai programban. Hangsúlyozom, itt regisztrációról, igazolásokról van szó: ezek a gyermekek vagy iskolában, vagy egyesületben a rendszerben regisztráltan jelen vannak, utána tudunk nézni az informatikai rendszer által mind a két programban. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a gyermekek minden tornán ott vannak és részt vesznek, ez egy cél, és ez egy nagyon komoly feladat, hogy ezt megvalósítsuk a jövőben, hogy ezek a gyerekek ebben a létszámban mind az iskolai, mind az egyesületi programban hétről hétre, háromhetente, négyhetente ott legyenek a pályán, és aktivitást végezzenek. Ennek vannak eszközei. Nagyon komoly eszközöket kaptunk a FIFA-tól, de erre majd visszatérnék egy pár perccel később, hogy hogyan tudunk egy szemléletváltással mind a két programban pályán aktív gyereklétszámban növekedést elérni. Úgyhogy én azt gondolom, hogy egy együttműködés mindenféleképpen szükséges ahhoz, hogy ez a rendszer felálljon, és működni tudjon. Két nagyon fontos programja van. Az, hogy melyikre tudunk a jövőben jobban támaszkodni, és melyik lehet a magyar labdarúgás húzóereje, az szerintem néhány éven belül el fog dőlni, mindenesetre a célok adottak, és ezt az MLSZ, illetve az MLSZ ernyőszervezetei, az UEFA és a FIFA is meghatározta: növelni a labdarúgásban részt vevő emberek számát. Ez nemcsak a gyerekekre igaz, felnőttekre is, öregekre is, hogy minél tovább művelni az aktív mozgást, a sportot, a labdarúgást; a gyerekeknél pedig hatványozottan igaz. Mi megpróbáltunk egy reális célt kitűzni: a két rendszeren belül, az iskolai és az egyesületi program segítségével 2010 év végére, azaz közel egy év múlva 80 ezer regisztrált gyermeket elérni a rendszerben, és szeretnénk majd a százezres létszámot átlépni 2013-ban. Ahhoz, hogy ezeket el tudjuk érni, teljesen egyértelmű, hogy vonzó, jól működő támogatási rendszerre van szükség. Ezek minőségbiztosítottak, tehát nem akarom újra elmondani, megvannak azok a kritériumok infrastrukturális, szakmai szempontból is, amihez egyértelműen kapcsolódnak a támogatások.
Három támogatási kategória van mind a két rendszerben, az egyesületi, illetve az iskolai programban is: mi minimum, optimum, prémium kategóriáknak hívjuk. Ezekhez sporteszköz-támogatás és cash-, tehát készpénztámogatás is kapcsolódik. Ezeket teljesíteni kell. Le tudjuk ellenőrizni, mind a két programban megvan a megfelelő apparátus ahhoz, hogy ezt nyomon tudjuk követni, és természetesen az informatikai hálózat nagy segítségünkre van ebben. Nyilván szeretnénk minél több olyan embert megnyerni - akár az iskolákról, akár az egyesületekről beszélünk -, akik valaha ennek a sportágnak olyan nevei, kiemelkedő egyéniségei voltak, akik példaképek lehetnek a gyermekek számára. Példaképekre szükség van, ezt a nyugat-európai modern labdarúgásban is látjuk, hogy micsoda húzóerő egy olyan játékos vagy egy olyan volt labdarúgó, akire a gyerekek felnézhetnek, és akikre a szülők is rá merik bízni a gyermekeket. Mi szerettük volna Magyarországon is megtalálni akár az idősebb, akár a fiatalabb korosztályban ezeket a neveket; itt csak néhány név van felsorolva ízelítőül. Ez az úgynevezett nagyköveti rendszer, amelynek vezetője Kereki Zoltán, aki nagyon komolyan szerepet vállal már most is abban, és közel 400 nagykövet csatlakozott hozzánk, hogy ezeken a gyermeklabdarúgó-tornákon hónapról-hónapra vagy akár hétvégéről hétvégére megjelenjenek a díjátadáson, ők akasszák az érmet a gyerekek nyakába, ők adják át az oklevelet, a tehetségkutatásban részt vegyenek, és a helyi médiumokban erősítsék a mozgás és a labdarúgás szeretetének fontosságát.
Nyilván az ellenőrzésbe is megpróbáljuk a jövőben minél jobban bevonni őket, ott vannak, jelen vannak, ezek a tornák megrendezésre kerülnek, dokumentálva vannak, és ők is tudnak információkat adni felénk. Egyértelmű célunk az, hogy a jövőben a gyermek- és a felnőtt labdarúgást közelítsük egymáshoz. Ez teljesen szétszakadt a múltban, tradíciók nem öröklődtek át; a futball, ahogy látjuk az angol vagy a skandináv kultúrákban, generációkról generációkra öröklődik. Ezek sajnos megszakadtak Magyarországon, és ezt a folyamatot szeretnénk valahogy helyrehozni a jövőben. Erre van több különböző akciónk is. Az egyik legfontosabb a gyermekszektor, ami a válogatott mérkőzésekhez kapcsolódott. Ennek az egyik legfontosabb állomása a Magyarország-Málta mérkőzés volt, ahol 10 ezer gyermeket tudtunk kivinni a 35 ezres nézőseregbe. Hatalmas élmény volt a gyerekeknek, és ott is a nagyköveteinket szerettük volna a gyerekek között aktivizálni, meghívtuk őket, és a két kimaradó válogatott kerettagot, Dárdai Palit és Gyepes Gabit fel tudtuk vinni a gyerekek közé, és a visszajelzések azt mutatták, hogy tényleg 10 ezer gyereknek tudtunk hatalmas, felejthetetlen élményt nyújtani. Sajnos, nem tudtuk ekkora létszámmal, de megismételtük a hazai vb-selejtezőkön is a kezdeményezést a svéd, illetve a portugál mérkőzésen is, és a jövőben szeretnénk folytatni, mert ez sem saját találmány, ez Nyugat-Európában kiválóan működik, és maximálisan a labdarúgás népszerűsítésére szolgál.
Sándor említette, hogy kértünk segítséget. Nagyon komoly kommunikáció volt évek óta, de azt hiszem, ebben az évben különösen kiemelkedő volt a FIFA-val. FIFA-szakembereket, instruktorokat hívtunk meg erre az októberi rendezvényre, egy svájci és egy ausztrál kolléga segített nekünk abban, hogy összefüggéseket meglássunk. A legkomolyabb észrevételeiket és javaslataikat megpróbáltuk összefoglalni ebben a néhány sorban. Ők úgy látták kívülről, hogy már most jól szervezettek vagyunk a gyermeklabdarúgás terén; mi látjuk azért a hibákat, problémákat, és azért ők is felvillantottak néhány komoly gondot. Az egyik legfontosabb probléma, amit Magyarországon erősen érzékel mindenki, hogy a regisztráltak száma nem egyenlő a résztvevők számával, és ebben a FIFA kitalált egy új, főleg a gyermeklabdarúgásban használható új versenyrendszer-szisztémát, ami nem a tornarendszer, a Magyarországon tradicionálisan, erősen, évtizedek óta jól működő tornarendszeren alapszik, hanem egy úgynevezett fesztivál jelleg. Itt nincsen rögzítve eredmény, nincsenek rangsorok, nem versenyeznek egymással a gyermekcsapatok, hanem a fesztivál úgynevezett workshopokra bontja a pályát, amely pályán van aktivitás játék formájában, 4-4, 5-5, 6-6 ellen játszanak a gyerekek, de a legfontosabb, hogy vannak olyan workshopok, ahol gyakorlatilag képesség- és készségfejlesztés folyik egy verseny kerete között, tehát a gyerekeknek van lehetőségük arra, hogy a kapura lövést, mozgáskoordinációt, egyéb dolgokat gyakoroljanak. Minden állomáson végigmegy az összes gyerek, a végén nincsen eredményhirdetés, nincsenek cserék, nincsenek ácsorgó, ázó-fázó gyermekek, szülők, nincsenek a végén elégedetlen szülők, hogy miért nem játszott a gyermekem és a többi, nincsenek a pálya mellett ordibáló edzők, testnevelők, akik az utolsó percre küldik be a leggyengébbet, és a legerősebb csapatot játszatják végig, nincsenek szidalmazó szakemberek, akik esetleg a gyengébb képességű gyerekekkel foglalkoznak. Teljesen modern európai megközelítést, felfogást, aktivitást próbálnak generálni, aktív résztvevők számát növelni, amely csak ezzel a szemléletváltással érhető el. El kell döntenünk azt, hogy az iskolai és az egyesületi program szintjén gyermeklabdarúgásban képesek vagyunk-e megcsinálni ezt a szemléletváltást vagy sem. Amennyiben erre képesek vagyunk, aktív mozgásban részt vevő, sikerélményekkel gazdagodó gyermekekkel tudjuk növelni a sportunkat, a labdarúgásunkat, és nagyobb az esélyünk arra, hogy ne találkozzunk a burnout-szindrómával, megtartsuk azokat a gyerekeket, akik tényleg lelkesen vesznek részt ebben a dologban, és nagyobb eséllyel juthassanak el a tehetségek az egyesületekhez, később az akadémiákhoz.
Ehhez nagyon nagy támogatást tud már adni a nyugat-európai kultúrákban az iskolai labdarúgás szintjén egy olyan kormányzati egyezmény, amit Norvégiától egészen Ukrajnáig nagyon sok országban aláírtak. Itt az oktatási terveket, tanterveket módosítják, a labdarúgás bekerült az iskolába, a brit országokban a futballdiploma már egy kifejezés, fogalom Európában. Az iskoláknál nyilván meg van teremtve ennek a létesítményháttere, az egyesületekkel megvannak a kapcsolatok, a szakemberek bejárnak, órákat tartanak, tehát vannak előttünk minták, példák, hogy hova lehetne még eljutni, hova lehetne fejleszteni ezt a dolgot. Azt gondolom, hogy a lehetőség előttünk áll; mindenképpen szemléletet kell váltanunk a versenyrendszerben, ez egy kulcskérdés, enélkül bukdácsolni fogunk, és folyamatos akadályokba fogunk ütközni, és a regisztráció csapdájában maradunk.
Az edzőképzés egy nagyon fontos terület. Kiemelten fontos, hogy a gyerekekkel foglalkozó tanárok, edzők számára egy olyan licencet indítsunk el, ami a megfelelő pedagógiai és szakmai háttérrel rendelkezik. Az UEFA be fogja indítani a Grassroots Charteren belül ezt a C-képzést, amihez mi szeretnénk egy állami képzést is hozzárendelni majd; ez a 2010-es év feladata lesz. Önkéntesek bevonása: itt a szülőkre nagyon komolyan támaszkodnak egy-egy ilyen rendezvényen, hogy a szülők ne verbálisan legyenek jelen, hanem aktívan vegyenek részt a szervezésben és a lebonyolításban is akár. Ők nagyon szeretnék az állami támogatást, amit kiemelten és messzemenőleg hangsúlyoztak, hogy nagyszerű dolog, és az egész világban most már ez egy trend, de szeretnének látni egy olyan nagy szponzort a gyermeklabdarúgás mellett, amilyen per pillanat, azért tegyük hozzá, nincsen Magyarországon.
Amit a leginkább kiemeltek, és ezzel sajnos maximálisan le vagyunk maradva, a női, leánylabdarúgás fejlesztése. A nyugat-európai kultúrákban eljutott oda, hogy a százezres gyermeklabdarúgó létszám 50-50 százalék arányban oszlik meg fiúk és lányok között, nálunk az 5 százalékot nem éri el, tehát összesen ebből a körülbelül 65 ezer regisztrált gyermekből 5 ezret sem éri el a leánylabdarúgók száma. Ez nekünk egy nagyon komoly feladat, és itt vannak előttünk azok, amiket ők megfogalmaztak felénk: több nőt bevonni az edzőkurzusokba, döntéshozó helyzetbe hozni őket a labdarúgásban, megyei szövetségekben, MLSZ-ben. A minőségbiztosítási rendszeren keresztül mi az iskolai programban és az egyesületi programon keresztül is elértük azt, hogy lánycsapatokat kell indítani. Ha ezt nem tesszük kötelezővé, akkor sajnos oda lukadunk, mint ahogy az utóbbi tíz év is mutatja, hogy ez nem jön belülről sem az iskolák, sem az egyesületek részéről, hogy a női labdarúgás felé induljanak, tehát nekünk ezt valahogy presszionálni és nyomni kell.
Összességében azt szeretném elmondani, hogy semmiképpen nem érhetünk el fejlődést a labdarúgás e területén utánpótlás-nevelés címszó alatt, amennyiben nincs egység és amennyiben nincs egy egységesen működő rendszer. A rendszer egyes programelemeinek a hangsúlyát kell megtalálni, a hangsúlynak megfelelő forrásokat kell tudni biztosítani. Ebben kérünk maximális segítséget, ahogy eddig is megkaptuk, és a jövőben is számítunk rá a képviselő urak részéről is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen a prezentációt. Kérném majd kikapcsolni a mikrofont, mert össze fogunk gerjedni. (Megtörténik.) Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat kérdezem, hogy van-e az elhangzottakkal kapcsolatban kérdésük, észrevételük, illetve még lehet, hogy azelőtt, mielőtt itt a kérdések sorát megnyitjuk, főosztályvezető asszonynak adnám meg a szót. Kérném is majd, mert itt közben konzultáltunk képviselőtársaimmal, hogy legalábbis az anyag alapján, és ezt most a prezentáció is erősítette, egyfajta párhuzamosságot látok a NUPI és az MGYLSZ működése között. Ha erre kitérne főosztályvezető asszony, hogy ez pontosan hogy működik: az egyik helyen egyesületekkel való kapcsolattartás van, a másik helyen az iskolákkal. Nyilván azok a gyerekek, akik az egyesületekben sportolnak, az iskolai rendezvényeken is részt vesznek, tehát például a számok nekem nem stimmelnek. Nem hinném, hogy summába lehet venni ezt a 35 ezer meg 31 ezer 500 gyereket, de nyilván nagy az átfedés. Egyrészt ha a finanszírozási oldal tisztázásáról kaphatnánk kiegészítő információkat, illetve a működésről magáról, és nyilván a végére odáig kellene eljutnunk, hogy mi az optimális forma. Azt hallottuk itt a prezentációban, hogy Európában ez egyedülálló, tehát nincs ilyen gyermeklabdarúgó-szövetség Európában, csak nem szeretnénk oda jutni, hogy kuriózumok vagyunk ugyan, de túl sok pénzt folyatunk el a rendszerben, amikor amúgy is kevés van, tehát próbáljuk megtalálni a hatékony elkötés módját. Megköszönném, ha esetleg ebben is segítséget vagy információt kaphatnánk. Öné a szó.
Lukács Zsuzsanna szóbeli kiegészítése
LUKÁCS ZSUZSANNA (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elsősorban az elnök úr által is említett kérdésekre szeretnék reagálni, különösen az elmúlt időszakban az MGYLSZ-szel és az MGYLSZ tevékenységével kapcsolatos néhány sajtómegjelenés, illetve médiamegjelenés következtében.
Létszámadatok: az utánpótlás-nevelési rendszerben az állami támogatás a NUSI-UPI-n keresztül működik minden sportágban, így a labdarúgásban is, és ezen a jövőben sem kívánunk változatni, bár nagy örömünkre szolgál, hogy egyéb civil szervezetek jönnek létre, amik részben egyéb forrásokat is be kívánnak vonni az utánpótlás-nevelésbe, és nem csupán az állami támogatást felhasználni erre a célra.
Jelenleg a rendszer úgy működik a labdarúgásban, ahogy szakmai igazgató úr is említette, illetve a prezentációban volt egy slide, ahol ez relatíve jól látszott, hogy az Utánpótlás-nevelési Intézeten keresztül támogatja az állam az egyesületi programot a labdarúgás utánpótlás-nevelésben, míg az MGYLSZ pedig az iskolai programban vesz részt. A létszámadatok tükrében, azt gondolom, hogy részben szeretném korrigálni ezeket a számokat. Az egyesületi támogatásban a prezentációban látott 35 ezerrel szemben 23 ezer fő nyilvántartott utánpótlás korú, tehát 12 év alatti labdarúgóról beszélhetünk. Az MGYLSZ-nél valóban 30 ezer 500 fő regisztrált labdarúgó van, azonban itt köszönettel tartozunk szakmai igazgató úrnak, aki többször is felhívta a figyelmet arra, hogy itt regisztrált labdarúgókról beszélünk, tehát nem azokról, akik rendszeresen edzenek, akik rendszeresen részt vesznek a versenyrendszerben, hanem csupán az van benne, akiket regisztráltak. A gyakorlat azt mutatja, hogy iskolánként körülbelül 30 fővel számolhatunk, akik rendszeresen vesznek részt az utánpótlás-nevelési programokon. Ha az MGYLSZ 740 tagszervezetével számolunk, akkor ez nagyjából 22 ezer 200 főt jelenthet, tehát összességében ebben az esetben 45 ezer fő lehet az a létszám, aki rendszeresen mozog. Ebből az MGYLSZ adatai szerint körülbelül 10 ezer fő az átfedés a két program között, tehát ha azt mondom, hogy jóindulatú vagyok, és a regisztrált labdarúgókat veszem figyelembe, akkor durván egy 40 ezer, ha a gyakorlat alapján próbálom megbecsülni, akkor nagyjából 30 ezer gyermekről beszélhetünk.
Azt gondolom, hogy az mindenképpen példaértékű és követendő, hogy olyan regisztrációs rendszert kívánnak létrehozni, amiben abszolút nyomon követhető és kimutatható, hogy pontosan hányan vesznek részt ebben a rendszerben. Ha jól tudom, akkor az elkövetkezendő hetekben fognak az MGYLSZ munkatársai a NUPI munkatársaival leülni, és végigegyeztetni ezeket a létszámokat, hogy pontosan mennyi az átfedés, és konkrétan hány gyermekről beszélhetünk. Ezt egyébként csak zárójelben jegyzem meg, alelnök úrnak ajánlom figyelmébe, mert a kézilabdából hozott példát, a www.kolyokkezi.hu című holnapot, amely internetes alapon működik, és gyakorlatilag a kézilabdázásban leigazolt, teljes utánpótlás korú gyerekek adatbázisa megtalálható rajta abszolút nyilvánosan, tehát más sportágban is van példa hasonlóra egyébként.
Támogatások: az elmúlt éveken az Utánpótlás-nevelési intézeten keresztül évente több száz millió forinttal támogatta az állam a labdarúgó utánpótlás-nevelést. Tehát gyakorlatilag ugyan a Bozsik-program folytatása ebben a formában nem valósult meg, de az egyesületi támogatás tovább folyt, sőt már az MGYLSZ megalakulása előtt is adott az UPI is iskolai labdarúgásra is támogatást: 2007-ben például 63 millió forintos keretösszeggel, 295 iskolával és 20 diáksport-egyesülettel kötöttek szerződést, akiknek iskolánként gyakorlatilag 125 és 250 ezer forint közötti nagyságrendű támogatást biztosítottak. Mindezt az egyesületi támogatásokon felül, tehát az egyesületi támogatás egyébként 2007-ben további 400 millió forint, 2008-ban több mint 325 millió forint, 2009-ben pedig 340 millió forint volt a felhasználást tekintve.
Hatékonyság. Külön köszönöm, hogy elnök úr felhívta rá a figyelmet, ugyanis azt gondolom, hogy bár 25 ezer forintos támogatás, azt gondolom, hogy biztos van sok iskola az országban, ahol 25 ezer forintos támogatás is nagyon jól jön, de 25-50 ezer forint közötti támogatásokat adni véleményem szerint nem jelenti az állami támogatás hatékony felhasználását. Ha megnézzük az MGYLSZ számára az idei évben biztosított 90 millió forint felhasználását, akkor azt látjuk, hogy ebből 22 millió 200 ezer forintot fordítottak sportiskolai és egyesületi támogatásra, ami azt jelenti, hogy 376 iskolával kötöttek szerződést, illetve van, ahol még nem valósult meg a szerződéskötés. Ennek a 376 iskolának több mint 75 százaléka kapott 50 ezer forint alatti támogatást, tehát itt 25-50 ezer forintos támogatásokról beszélünk. Azt gondolom, hogy ennél jóval hatékonyabban is felhasználhatók az állami támogatások.
Végül pedig tisztelettel lenne egy kérésem az MGYLSZ jelenlévő képviselői, elnök úr, illetve alelnök úr felé elsősorban. Az elmúlt időszak kommunikációjában relatíve ritkán lehetett azzal találkozni, hogy megemlítették volna a gyermeklétszámok mellett, hogy az MGYLSZ milyen jelentős állami támogatásban részesül, és hogy a NUPI-val való együttműködés kapcsán működnek ezek a programok. Bár itt kétségtelenül mind a prezentációban, mind a szóbeli kiegészítésekben ez többször is elhangzott, ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a szerződés tartalmazza 11/c. pontjában a felek jogait és kötelezettségeit, amely alapján a támogatott félnek kötelessége megjeleníteni minden médiamegjelenésében az állami támogatást, úgyhogy erre szeretném kérni az urakat, hogy a jövőben tartsák be a szerződés e pontját. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a kiegészítést. Kérdezem Szabó Tamás urat, hogy szeretne-e még ehhez hozzáfűzni valamit, mint az Utánpótlás-nevelési Intézet igazgatója, és aki ezeket a programokat kezeli és irányítja.
Dr. Szabó Tamás szóbeli kiegészítése
DR. SZABÓ TAMÁS igazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet, Utánpótlás-nevelési Igazgatóság): Tisztelt Elnök Úr! Nagyon szép anyagot láttunk, és egy csomó érték jelent meg. Zsuzsa egyébként az anomáliákról beszélt; én csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy immár kilencedik éve támogatja az állam a labdarúgást, ennek mindkét szegmensét, az egyesületi és az iskolai részét is. Amikor létrejött az elmúlt évben az MGYLSZ, akkor gyakorlatilag ennek nagyon örültünk mi is, hiszen úgy gondoltuk, hogy megszűnik az a korábbi probléma, hogy az iskolai labdarúgás egy jelentős részét a Góliát, mint egy MLSZ-en kívüli szervezet gondozta, és ezzel helyreáll a rend, tehát a mi partnerünk elsősorban az MLSZ, amelyiknek egy tagszervezete az MGYLSZ. Ez a dolog szépen el is kezdett működni; ugyan problémák vannak a pénzügyi tervezéssel, de ez mindig megoldódik. Hektikus dolog igazán most is, de például a bizottság hathatós közreműködésével úgy néz ki, hogy a jövő évi kondíciók rendben lesznek.
Egy dologról szeretnék én beszélni. Látok egy tendenciát most az MGYLSZ-nél, ami szerintem nem ördögtől való dolog, hogy megszüntesse azt a kettősséget, hogy gyakorlatilag az egyesületi labdarúgást mi kezeljük, az MGYLSZ pedig az iskolai labdarúgást. Kezd összeérni ez a két dolog, de ennek azért vannak komoly problémái is - itt elsősorban az apparátusra gondolok. Olyan mérhetetlen mennyiségű lett most az adminisztrációs feladat, amiket az állami pénzek felhasználásához kell ragasztanunk, hogy problémák vannak, tehát nehezen megy a dolog, ezért aztán a felek egymásra is mutogatnak. Inkább ránk mutogatnak, hogy mi esetleg visszatartunk állami pénzeket, amiből egy szó nem igaz, csak adminisztrációs problémák vannak, mert mérhetetlenül trehány az a társaság pénzügyi vonatkozásban, akit mi támogatunk - akár egyesületek, akár iskolák -, hiszen nem tudják az államháztartási szabályokat. Én azért nagyon reménykedem abban, és ahogy most látom, az MGYLSZ vezetése úgy áll fel, hogy képes legyen az egyesületi vonalat is bevonni ebbe az egész rendszerbe. Szerintem ez előbb-utóbb helyreáll, de itt van egy nagyon nagy probléma, hogy arról nagyon keveset beszélünk, hogy mi a kimenete ennek a rendszernek. Ez volt a legnagyobb problémánk egyébként az elmúlt nyolc vagy kilenc év alatt, ezzel vitatkoztunk a korábbi MLSZ-es vezetéssel, hogy hiába vannak alul pénznyelő konstrukciók, amiknek van valami produkciója, ha utána nincs semmi. Most megkérdezték tőlem, hogy az U-20-as válogatott kiváló szereplése mire vezethető vissza, hát nagyon nehéz volt. Elkezdtük nézni az adatbázisunkban, hogy megjelennek-e ezek a gyerekek, de sehol nem jelentek meg, ezek a teljesítmények legnagyobb részt az akadémiákból jöttek ki, nagyrészt Sándor Károly Akadémiáról. Most ezért nagyon fontos, ami fel volt rajzolva: elméletileg ezt így kellene csinálni, de nem látom azt a felvevő piacot az akadémiák felé, amit használni lehetne, tehát magyarul nincs egy bejáratott út ez ügyben, a koncepció kidolgozatlan, magyarul nekünk, akiket alul támogatunk, ezeket fel kell kínálni az akadémiáknak, hála istennek, szóval szaporodnak az akadémiák. Ezzel kapcsolatban is lesz azért tennivaló, és itt lesz az egyik legnagyobb problémánk; külföldiekkel is tárgyaltunk, itt voltak az UEFA-sok, hogy lehet-e ezt a rendszert államilag is felügyelni, kézben tartani. Ez lesz a következő nagy kihívás, hogy az üzleti vagy egyéb alapon szerveződő akadémiák nyújtják be a számlát az állam felé, ugyanakkor pedig a jogosítványokban és az egész jogi környezetben problémák lesznek. Ennek vannak szakmai vonzatai. Véleményünk szerint az akadémiák képzési rendszere nem alakult ki, ahány ház, annyi szokás a követelményrendszerekben - ez szakmailag megengedhetetlen -, és itt egy sor nevelési probléma is van.
Egyébként szerintem, amit itt az urak csinálnak, az egy jó dolog. Talán a mi szerény eszközeinkkel hozzá tudunk ehhez járulni, nagyon sok munkát végzünk a gyereklabdarúgásnak, bár ezt én már múltkor is jeleztem itt egy ülésen, hogy adminisztratív okok miatt ez kezelhetetlenné fog válni, tehát olyan követelmények vannak az állami pénzekkel kapcsolatban, amit csak komoly apparátus tud kezelni, itt pedig nagy pénzek vannak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, igazgató úr. Képviselőtársaimat illeti a hozzászólás lehetősége. Mohácsi József képviselő úr elsőként!
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én a magam részéről köszönöm szépen ezt a nagyon korrekt és részletes tájékoztatást. Első mondatként azt írtam fel magamnak, hogy a rendszerváltás óta a második miniszterelnök űzi ezt a sportot, és támogatja is; bízunk benne, hogy ez így is marad. Egyetértek főosztályvezető asszonnyal abban, hogy azért erre legyünk büszkék, itt ne a politika domináljon, hanem az, hogy a kormány ezt támogatja. Nyilván annak a sportnak, a labdarúgásnak, különösképpen a gyermeklabdarúgásnak, amelyben a szülők vállalnak rettentő nagy feladatot a támogatásokban, az iskolai rendezvényeken, egyéb sportrendezvényeken, és úgy látom, nagyon jó kezekben van, arra szeretnék rávilágítani, hogy nyilván lehet a fő szponzora az állam, de mellette még nagyon sok szponzor kell ahhoz, hogy ez tisztességesen működjön.
Amit kérdésként is fel szeretnék tenni, hogy jó ez a rendszer, hisz most éppen a 21 éves csúcs megmutatta, hogy azért vannak, lesznek és voltak is tehetségek; hogy ezekkel hogy tudunk sáfárkodni, az majd kiderül, és erre jó az, hogy ekkora tömegeket megmozgatunk. Arra a ráfordításra, ami tulajdonképpen akár az óvodás kortól a 21 éves korig, amikor már nemzetközi porondra is kiléphetnek ezek a gyerkőcök - teljesen függetlenül attól, hogy fiúk vagy lányok -, annak megtérülésére azért ügyeljünk. Nagyon bízom benne, hogy van arra tendencia, hogy olyan szerződések köttessenek majd aztán a profiknál - és nem árt, ha ezt időben tudatosítjuk a gyerkőcökkel -, hogy a mellett a ráfordítás mellett, az eszméletlen szakmai munka és tényleg a türelem és az az odaadás mellett, amit ti is mindnyájan csináltok a labdarúgásban és minden sportban, nyilván azért oda kell figyelni arra, hogy akkor ne kótyavetyéljük el azokat a tehetségeket, akik aztán végül is úgy döntenek, hogy itt hagynak bennünket, de reméljük, hogy egyre kevesebb ilyen lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szalay Ferenc képviselő úré a szó.
SZALAY FERENC (Fidesz): Én is hadd köszönjem meg az anyagot: szerintem korrekt, rendben van. Szabó Tamás professzor úr mondandója szerintem nagyon-nagyon fontos volt, több tekintetben. Egy rendszer akkor működik jól, ha rendszer, ahogy mondta főtitkár úr, igazgató úr. Én azt gondolom, hogy tanulni kell az előző gondokból. A Góliát problémáit mindenképpen figyelembe kell venni. A Góliát többek között azért nem működött jól, mert a gyerekeket nem tudta igazából kötni, a gyerekeknek nem volt klubkötődése; nem egyesületi kötődésről beszélünk, hanem klubkötődésről.
Nagyon figyelnék ennél a rendszernél, hogy hogyan tudunk kapcsolódni a klubokhoz. Az európai rendszer ebben különbözik egyébként a magyartól, hogy ott klubokhoz kötődik jelentős mértékben, még az iskola is és az alatta lévő is, a fölötte lévő meg különösen. Ha nem így van, ezek a gyerekek nem fognak igazából példaképeket látni maguk előtt: látnak egy-egy jó labdarúgót, de nem látják a klubkötődésből származó példaképeket. Én ezt nagyon-nagyon fontosnak tartom. A Góliát második problémája az volt, hogy állam volt az államban, és nem volt hajlandó arra, hogy a helyi rendszerekhez kötődjön akár lent, településeken. Vagy pénzt kért érte, vagy ha nem adott, nem vitte, ha más adott érte többet, máshova vitte, és a szülők aztán a végén nem tudták pontosan, hogy mi a rendszer vége. A szülők, a család tehát nagyon fontos ebben, hogy ők is lássák a folytonosságot, a fölfelé menet lehetőségét. A harmadik, és ez a legfontosabb, a képzési rendszer maga. A Góliát legnagyobb baja az volt, hogy a gyerekek, mondjuk úgy, hogy futballozgattak, amikor is bedobták a labdát közéjük, hogy rúgjátok, gyerekek. A legkisebb gyereknek is szüksége van arra, hogy tanítsák, nemcsak labdarúgásra, bármi másra. Ha ebben a rendszerben ez egy elfogadott valami, akkor jó, ha meg nem, akkor lépni kell benne. A képzett edzők pedig akkor jönnek ki a különböző képzési színterekről, ha ott valóban normális képzés van. Múltkor hallottam, hogy a TF-en már újra megvan az együttműködés a labdarúgóedző-képzésben, de a kéthetes, háromhetes edzőképzés nem ad normális edzői végzettséget, mert túl azon, hogy a labdarúgáshoz kell értenie az edzőnek, itt pedagógusnak kell lenni, aki ezeket a gyerekeket valóban örömfocira is rá tudja venni. Ez szerintem a harmadik fontos dolog.
A negyedik, hogy a fölfelé menet, túl az akadémiákon, mindenképpen garantált legyen a tehetséggondozás szempontjából. Temérdek tehetséges gyerek van, de nem fogjuk őket megtalálni, ha a fölöttük lévő nem működik. Most négy akadémia van az országban, ha jól tudom, ebből mindenféleképpen egy regionális rendszert kell tudni csinálni, hogy a gyerekek feljebb tudjanak menni. Ami most látszik az akadémiákból, az már az, hogy egészen biztos, hogy túl a válogatott sikerén, egy jóval erősebb magyar bajnokság fog kijönni, ha képzett gyerekek jönnek nemcsak ilyen szintre, hanem a lejjebb lévő szintekre is, és ezzel megváltozik a labdarúgás elfogadottsága, ami az egészet befolyásolja. Ma a labdarúgás a zsidó templomban az utálatos kép a sportágak között és sok helyen. Muszáj ezt megváltoztatni! Ha tehetséges gyerekek vannak benne, jó eredmény van, akkor van néző, a szülő biztonságban érzi a gyerekét, aztán majd a létesítményrendszernek kell kapcsolódnia hozzá, mert a száz műfüves pálya nem elég hozzá egyébként, csak mondom. Jó, hogy van, de tovább kell ebben menni, mert ez nagyon-nagyon fontos. Amit Mohácsi képviselőtársam mondott, ez legyen egy állandóság, mert ez a sportág az, ami egy országot tud összehozni, ez egy mágnes, ez egy kohéziós erő. Nincs még egy ilyen sportág, ez az egyetlen olyan, amihez egy nemzet tud kapcsolódni, és azt gondolom, hogy ez egy rendkívül fontos dolog. Amikor arról beszélünk, hogy mennyire fontos a sport, mennyire fontos a labdarúgás, ebben a körben ezt mindenki érti. A kommunikáció, amire főosztályvezető asszony célzott, erre is térjen ki, hogy azok is értsék meg, akikhez ez nem jut el, mert mi itt nagyon szívesen hozunk döntéseket, de az igazi döntéshozó a parlament; a kormányzat lássa be, hogy ez pénz nélkül nem megy, ő meg akkor fog pénzt adni, ha biztonságban látja a pénzét. Azt gondolom, hogy ez összefüggő dolog.
A burnout-szindrómáról: ha egyszer el fogunk jutni oda, hogy ez a túledzettség már jellemző lesz a labdarúgókra, én nagyon-nagyon boldog leszek, de komolyan mondom, mert ez azt jelenti, hogy már dolgoznak, és rendesen dolgoznak, mert én azt gondolom, hogy a labdarúgás elsősorban akkor fog magasabb szintre jutni, ha agyondolgozza magát. Nézzük meg: egy kajakos, egy kézilabdás génállománya semmivel sem másabb, mint a labdarúgóé, csak egészen máshogy dolgoznak vele, egészen máshogy. Amikor minket a negyvenedik percben túlfutnak, akkor annak valami oka van. Legyen egyszer már túledzett néhány labdarúgó, legyünk erre majd valamikor büszkék, annak idején! Szerintem is jó egyébként az elképzelés.
ELNÖK: Köszönöm. Nem tudom, ki jelentkezett; egyszerre. Tóth József képviselő úr!
TÓTH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Érdeklődve figyeltem a tájékoztatást, azon egyszerű oknál fogva, hogy néhány hónappal ezelőtt a mi kistérségünkben, Polgáron az a folyamat, amiről az anyag is szól, hogy egy év alatt milyen hálót, szervezeti rendszert építettek fel - a megyei labdarúgó-szövetségekkel való megállapodásokra gondolok -, és annak talán második vagy harmadik állomása Hajdú-Bihar megye volt. Én nagy örömmel láttam a városomban, a kistérségben ezt a kezdeményezést, és örömmel olvastam ki az anyagból is, hogy ez országos hálózattá vált.
Ezért is és azért is, mert én borzasztóan szeretem a sportot, a labdarúgás pedig a szívem csücske, figyeltem az előadást, és azokat a tapasztalásokat, amelyeket én a végekről, település szintjéről hozok, figyelmükbe ajánlanám azért, hogy erre megtalálják a megoldásokat. Az biztos - másokkal egyetértve, itt ezt szóba hozták -, hogy egy egységes, egymásra épülő rendszer kell. Ez igaz az adatbázisok vonatkozásában, amikor egy egyesületi adatbázis és egy oktatási intézményi adatbázis van, és a kettő összhangja, harmóniája meg kell, hogy teremtessék, de igaz ez a programoknál is. Én nagyon sok programra emlékszem. Szóba hozták már a Bozsik-programot, a McDonald's által támogatott Góliát-programot, a kistérségi programokat, és vannak települési egyedi kezdeményezések is - ezeknek a programoknak az összhangját is meg kell teremteni. Visszatérve oda, ahol a gondolatomat indítottam, a települési szintre, én ott egy olyan feszültséget érzékelek, tapasztalok, ami szerintem nemcsak az én kistérségemben van. Egy oktatási intézményben, ahol ezt a területet közalkalmazottként vállaló testnevelő és egy ugyanazon településen működő sportegyesületi keretekben edzői, szervezői tiszteletdíjas egyébként személyes jó kapcsolatot nem ápol, akkor nehezen tud a harmónia kialakulni. Hogy erre milyen megoldás van, azt nem tudom, de jelezném, hogy nincs könnyű helyzetben az a 170 kistérségi toborzó, ha egy oktatási intézményen belül olyan testnevelő tanárral találkozik, aki közalkalmazotti létében szereti a sportot, a labdarúgást. (Szalay Ferenc távozik az ülésteremből.)
Befejezésképpen talán a megindított nyári sporttáboroknak, ami kifejezetten népszerűsítheti a labdarúgást, úgy gondolom, hogy ennek a területnek is a minisztérium vezetésével vagy irányításával össze kell találkoznia, és így lehet ez egységes rendszer. Én pedig, persze egyetértve szakemberekkel, hogy ez a versenysport és a kiváló, válogatott szintű játékosok megtalálásának is az egyik eszköze, én magam azzal is elégedett vagyok a végeken, ha ez tömegsportszerűen a települési sportegyesületeknek ad utánpótlást amatőr szinten, tömegsportot művelve, egészséges életre, sportszellemre nevelve a fiatalokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Páva Zoltán kért szót. Öné a szó.
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Én is örülök ennek az anyagnak, annál is inkább, mert csak-csak bebizonyosodik mindig, hogy a foci a legnépszerűbb sportág, akárhogy is vesszük, és amikor megszületik a gyerek, és először feláll, megkapja a labdát, akkor vagy megpróbálja felvenni, vagy belerúg, de aki először a kezével nyúlt hozzá, az is rúgni fogja utána.
Hadd mondjam el, hogy én nagyon örülök a Gyermek Labdarúgó Szövetség létrejöttének, annál is inkább, mert amikor kiesünk, nem kerülünk be egy-egy világversenyre, akkor az épp aktuális MLSZ-vezető mindig elmondja, egymásra mutogatva, hogy mindig az alapoknál kell kezdeni, ebből indulunk ki. Én ezt már a tizenötödik, tizenhatodik éve hallgatom, mint a parlamentben sporttal foglalkozó egyik képviselő. Most végre találtunk egy olyan szervezetet, aki valóban az alapokkal kezdett foglalkozni, a gyerekekkel, az óvodásokkal, és én úgy ítélem meg, hogy jól foglalkoznak vele, jó az a rendszer. Feri említette az edzőképzést; én is felírtam magamnak, hogy a FIFA-instruktorok mellett ott vannak az NB-csapatok utánpótlással foglalkozó szakemberei, ott vannak a megyei instruktorok, és ami nagyon lényeges, hogy tanítják, képezik a gyereket is. Nemcsak az van tehát, mint a Góliátnál, hogy jöttek hozzám, hogy polgármesteri keretből adjak pénzt; mindig adtam egyébként, egy csomó pénzt költöttünk rá, és örültem, hogy a gyerekek futballoznak, műfüves pályát építettünk, de nem volt semmiféle rendszere, nem láttam. Mindig azt mondtam, hogy gyerekek, nem lehetne ezt valahogy összefogni? Jómagam se foglalkoztam vele komolyan, ezért örülök annak, hogy végre valaki szervezetten próbál ezzel foglalkozni.
Nagyon jónak és üdvözlendőnek tartom ezeket a tanévnyitó, tanévzáró fesztiválokat, mert igenis, ezek mozgatják meg a tömegeket. Sok gyerek ott van, eljön a szülő, mint esetleg leendő potenciális szponzor, mert ha egy kicsit jobban megy a gyereknek, és a szülőnek is jól megy, akkor beszáll, meg azok, akiket egyébként is érdekel a labdarúgás, és tudják szponzorálni, és nagyon jó ez a nagyköveti rendszer. Én azt mondom, hogy ez az egyik húzóereje, mert ha ott van egy Albert Flóri, egy Buzánszky Jenő bácsi, teljesen mindegy, Mészöly Gézáról vagy az apukájáról beszélek, Kálmánról, vagy egy Fenyvesi Máté, Vincze Ottó, de sorolhatnám a ma igazán sztárokká kinőtt, rendkívül szimpatikus utánpótlás világbajnoki bronzérmes fiatalokat, akkor az a gyereknek ad egy lelkierőt.
Engedtessék meg, hogy nagyon röviden hadd mondjak el egy példát. A fiam 13-14 évvel ezelőtt a Fradi ifiben focizott, és Puskás Öcsi bácsit, aki akkoriban a parlamenti csapat szövetségi kapitánya volt, elcsaltam egy Fradi-Vác ifimeccsre, és pont jöttek ki a gyerekek, szóltam az edzőnek, hogy engedje már meg, Öcsi bácsi kezet akar fogni a gyerekekkel, és kezet fogott mindenkivel. Ezek a srácok küzdöttek, meg akarta mindenki mutatni a Puskás Öcsinek, hogy ő mit tud, és egy csodálatos hatgólos mérkőzés volt, a Fradi nyert, a végén megdicsért minket az Öcsi bácsi, és amikor mentünk el, akkor az edző odaszólt, hogy nem tudnád az öreget minden meccsre kihozni? Érezte az edző is, hogy tudnak ezek a gyerekek, ügyesek, de amikor ott van egy ilyen óriási példakép, a világ legjobb futballistája, és az előtt futballozok, akkor mindenki meg akarta mutatni neki is és egymásnak is a maximumot. Szóval azt mondom, hogy erre mindenképpen szükség van és ez egy követendő példa; szerezzetek még sok ilyen nagyszerű futballistát, akik eljárnak a mérkőzésekre! Örülök annak is, hogy bevonjátok a lányokat is, mert gyakorló apukaként mondom, van egy 4 és egy 8 éves lányom, és imádják a futballt, szeretnek futballozni, rugdossák a labdát, és így van, el kell érni, ha nem is ezt az 50 százalékos arányt, de legalább a résztvevők 20-25 százaléka lányokból kerüljön ki, mert nem kimondottan fiúknak termett ez a csodálatos szép sportág.
Még egyet hadd mondjak el. Tegnap beszéltem a minisztériummal, tehát ezen a 200 millión, amit végül is a sportbizottság megszavazott, és egyébként elfogadta a parlament a múltkori módosító indítványokat, már nem tudnak változtatni, csak akkor, ha a bizottság netalántán egyetértene azzal, hogy egy második körös módosításban elvonjanak, de ezzel nem fog egyetérteni, nem is engedjük, hogy ide kerüljön. Bármilyen támogatásnak külön fejezeti pénzként kell megjelennie, hogy teljes egészében ti tudjátok felhasználni.
Összességében úgy ítélem meg, hogy jó ötlet volt ennek a Gyermek Labdarúgó Szövetségnek a megalakítása, az eddigi tevékenysége sikeres, sokat tesznek a legnépszerűbb sportág további népszerűsítéséért, fejlesztéséért. Gratulálok, és további sok sikert kívánok! A mi szerepünk pedig az, hogy biztosítsuk a feltételeket, amilyen módon tudjuk; a bizottságnak ez legyen a legfontosabb feladata az elkövetkezendő időszakban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A bizottság tagjainak még van lehetősége arra, hogy véleményt nyilvánítson. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs több igény erre, akkor elnök úrnak adom meg a szót.
Lendvai János reflexiója
LENDVAI JÁNOS elnök (Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség): Köszönöm szépen. Egyrészt szeretném megköszönni mindazokat az észrevételeket és megjegyzéseket, amiket kaptunk, mert ez nyilván segíti majd a további munkánkat, de egyúttal én szeretnék néhány, ha úgy tetszik, alapvetést elmondani, hogy mi hogyan gondoltuk és hogyan gondoljuk, tehát hogy mi az, amit rajtunk számon lehet és számon kell kérni, és mi az, amiről úgy gondoljuk, hogy ez nem a mi dolgunk.
Azt gondolom, hogy az első és a legdöntőbb kérdés, mi úgy tekintjük a mi feladatunkat, hogy egy tömegbázist teremtsünk, amely lehetőséget ad arra, hogy aztán a megfelelő szinteken ezek közül kiválasszák azokat, akikkel érdemes tovább foglalkozni, de mi a tömegbázist szeretnénk megteremteni, tehát ez az elsődleges. Ennek a tömegbázisnak a megteremtése, akárhogy is nézzük, nyilván anyagi kérdés és pénzbe kerül, de ezt a tömegbázist mi úgy szeretnénk megteremteni, ahogy említette Szilveszter is, hogy nem az eredménycentrikusságra épül. Ennek jegyében például, amikor az említett támogatásokat adjuk a különböző kategóriákban, ott nagyon komoly szerepet szánunk annak, hogy milyen felszereltség, milyen lehetőségek vannak, milyen munkát folytatnak. Ennek keretében idén beemeltük azt, hogy sulibajnokságot indítsanak az alsó négy osztályban, amivel nem a regisztráltak számának a növelését akarjuk elérni, hanem azt, hogy mindazok, akik az iskolába járnak, és nem regisztráltak, azok is vegyenek részt legalább egy évben kétszer egy olyan, iskolai udvaron lezajlott játékban, futballban, amely őket megmozgatja. Ennek alapvető célja az, hogy a mozgás igényét felkeltse a gyerekekben, és ha felkelti, és ha tíz, húsz vagy harmincezer - azt gondolom, nincs értelme számháborúba belemenni -, ha a gyerekek nagyobb része felnőtt korában is mozogni fog, az társadalmilag sokkal hasznosabb, mintha azt nézzük, hogy három, öt vagy négy vagy tíz darab válogatott kerül ki ezek közül, akik itt elkezdték. Nekünk az a célunk, hogy az itt bevont gyerekek közül minél többen 20, 30, 40 éves korukban is futballozzanak, mozogjanak, mert a társadalom akkor takarít meg nagyon sokat, ha egészséges életmódot folytat. Nagyon lényegesnek tartom ezt hangsúlyozni, hozzátéve azt, hogy az egyesületi programmal való együttműködés, azt gondolom, hogy az egyesületek feladata. Járjanak a különböző fesztiválokra, és nézzék, hogy ki a tehetséges! Az már az ő dolguk, hogy a tehetségekkel külön foglalkozzanak, és tőlük kerüljenek át az akadémiákra, ez nem a mi dolgunk, mi szeretnénk prezentálni egy étlapot, hogy ebből lehet választani. Én azt gondolom, hogy ez nagyon lényeges és nagyon fontos dolog, és azt hiszem, hogy ilyen szempontból - lehet, hogy kicsit profánul hangzik - az államnak kötelessége ezt támogatni, azért, mert a társadalom érdeke, hogy egészséges fiatalok és felnőttek legyenek. Én azt gondolom, hogy ez erről szól, és az, amikor hatékonyságról van szó, vagy 25 vagy 50 ezer forintot adunk-e oda, azt gondolom, ez csak egy jelképes dolog. Mi ezeket is követelményekhez kötjük, amely követelményeket teljesíteni kell, és ezért van az, hogy hétszázvalahányból nem kapott meg, csak kevesebb, mint 400 támogatást.
Viszont van ennek még egy oldala, amit én azt gondolom, hogy fel szeretnék vetni, amiben a képviselő hölgyek és urak talán tudnak segíteni. Nekem, megmondom őszintén, rémálmom volt az, amikor a hétszázvalahány intézménnyel a szerződéseket alá kellett írni. Ekkora dobozokban hordták, két példányban, ilyen vastag szerződéseket, mert hogy az államháztartási törvénynek meg kell felelni. Én azt gondolom, az intézményeket az is elriasztja, hogy ekkora papírtömeget csak alá kell írni; nem tudják, mi van benne. Én azt gondolom tehát, ha ennek az adminisztratív oldalában - ami nyilván költségben is rengeteg megtakarítást jelent - tudnának segíteni, hogy ezt ésszerűsítsük, hogy ne kelljen hozzám hozni, elvitték Szabó úrhoz, akkor ő is ugyanúgy végigszenvedte, gondolom, azt a hétszázvalahányat (Dr. Szabó Tamás: Négyezret szenvedett végig... - Derültség.), ha csak hétszázat meg tudunk oldani, de akkor azt lehet továbbvinni. Azt gondolom tehát, hogy ebben egy nagyon nagy segítséget jelentene az, ha valami ésszerű megoldás lenne a XXI. században; legyen egy egyoldalas vagy kétoldalas szerződés, és az összes hozzátartozó dolgot az internetre fel lehet tenni. Olyan megoldást kell találni, ami papírt kímél, energiát kímél és adminisztrációt kímél, ebben viszont, azt gondolom, hogy sokat segíthetne a dolog, és a meglévő pénz hatékonyabb felhasználását elősegítené. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Szabó Tamás úr jelzi, hogy még volna kiegészítése; kérem, hogy röviden tegye meg a mikrofonba.
DR. SZABÓ TAMÁS igazgató (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet, Utánpótlás-nevelési Igazgatóság): Annyit hozzátennék az elnök úr szavaihoz, hogy azért az a koncepció, ami volt, hogy az egyesületek és az iskolák működjenek együtt, sőt egészen odáig elmentünk, hogy nem támogatunk egyesületet, ha nincsenek együttműködő iskolák, pont azt célozta, hogy valamiféle áramlás legyen az iskolai foci vagy tanórán kívüli mozgás - mindegy, hogy hogyan nevezzük - és a minőségi műhelyek között. Ehhez jó lenne a jövőben is ragaszkodni, mert gyakorlatilag akkor ez egy minőségi ugrást jelenthet, illetve megteremtené a minőségi ugrás feltételeit.
Az adminisztráció. Én nem azért mondtam, hogy mi kevesebbet akarunk adminisztrálni, csak jeleztem, hogy önök nem tudják azt, hogy az ÁSZ, az APEH, a mit tudom én, kicsoda állandó vendég az intézetnél, azért, mert állami pénzekről van szó. Nem mi találtuk ki ezt a dolgot. Engem elmarasztalnak azért, ha megpróbálunk szemet hunyni valamiféle agyamentnek minősíthető követelménnyel kapcsolatban; mi nem tudunk állami pénzeket úgy folyósítani, hogy a szerződésekben ne hívjuk fel a figyelmet arra, hogy ennek milyen követelményei, milyen kritériumai vannak. Most ez a baj, hogy az ország nagy része, a sport - erre céloztam én - erre nincs felkészülve; egyrészt idegen a szellemétől, másrészt pedig most tessék elképzelni, hogy egy olyan egyesületnek nyújtunk állami támogatást, ahol nincs is főfoglalkozású ember, hanem egy-egy egyéb jogviszonyos, és utána meg volontőr, tehát önkéntes dolgozik ingyen. Most ezektől az emberektől kell megkövetelnünk azt, hogy menjenek el a hatóságokhoz, az APEH-hoz, a VPOP-hoz és mit tudom én, hova. Ez egy nagyon furcsa dolog. Ugyanakkor meg engem vagy minket elmarasztalnak, ha ezek hiányában állami pénzt csorgatunk ki. Ennél még sokkal bonyolultabb a rendszer, de ez nem szakmai kérdés.
Ezzel csak azt akartam jelezni, hogy az MGYLSZ-nél ebben a konstrukciójában, ahogy felállt, például felbukkant Kovács Szilveszter, aki annak idején az egyesületi dolog felelőse volt, és már van elég vezető, hiszen van igazgató, van elnökhelyettes, elnök úr nyilván nem tud belefolyni közvetlenül ebbe a munkába, ugyanakkor, aki pedig az adminisztrációt végzi, amely megöl benneteket is, az azt hiszem, talán egy fő. Ez nehéz, tehát ott kellene erősíteni ezen a területen; ha már felvállalta az MGYLSZ ezt a feladatot, akkor ennek meg kell teremteni a lehetőségét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Szabó Tamás kiegészítését. Összességében az elhangzottak alapján én magam is jónak és sikeresnek ítélem az elmúlt egy év teljesítményét, azonban ez a prezentáció és a vita is megerősített abban, hogy nagyon hangsúlyosan kell figyelni a pénzek felhasználására; komoly 300 millió forinttal gazdálkodik a labdarúgószövetség a következő esztendőben. Továbbra is azt mondom, hogy a hatékonyságra kell külön figyelmet fordítani, mert ha a számokat összesítjük - most teljesen mindegy, hogy 22 ezerből veszünk el 10 ezret, teljesen biztos vagyok abban, hogy ekkora átfedésnek kell lennie -, akkor nem látunk mást, mint azt, hogy kétszerannyi pénzt fordítunk erre, miközben 50 százalékkal több gyereket tudunk bevonni a rendszerbe. Azt kell tehát megkeresni, hogy mi a lehetősége annak; és én azzal is egyetértek természetesen, az is egyfajta eredmény, ha a gyerekek egyáltalán a sport közelébe kerülnek, nem véletlenül szorgalmazza a bizottságunk a mindennapos testnevelés kérdéskörét. Azzal teljesen egyetértek, viszont annak az embernek, akihez ezek a gyerekek kerülnek, értenie kell ehhez pedagógiailag és szakmailag is, mert különben biztos, hogy nem fognak ott megragadni a gyerekek, és nem lesz belőlük rendszeres sportoló. A kiválasztási folyamatokat nyilván megfelelően kell egyeztetni, mert a cél valóban az, hogy minél több rendszeres sportoló legyen. Olvastam egy kutatási adatok, amit a franciák csináltak, miszerint 70 ezer igazolt gyerek kell ahhoz, hogy egy világsztár kikerüljön közülük. Nálunk ez pillanatnyilag a fele, ennek ellenére nem állunk rosszul, tehát vannak nagyon tehetséges gyerekeink, de ha valóban profi módon kívánjuk szervezni ezt az utánpótlás-nevelést, akkor meg kell teremtenünk az alapbázis szélesítésének feltételeit.
Köszönöm szépen Gyermek Labdarúgó Szövetség vezetőinek, a szakállamtitkárság képviselőinek a jelenlétét! A napirendi pontot lezárom.
Megkérdezem, hogy az "egyebek" között van-e a bizottság tagjainak bármilyen felvetése. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor megköszönöm a munkát, és a mai ülést lezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 51 perc)
|
Bánki Erik |
Jegyzőkönyvvezető: Várszegi Krisztina