ISZB-1/2006.
(ISZB-1/2006-2010.)
az Országgyűlés ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2006. június 7-én, szerdán, 12.00 órára
az Országház főemelet 64. számú tanácstermébe
összehívott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott:
Megjelent(ek)/jelen lévő(k)/részt vevő(k):
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszterjelölt meghallgatása
Kiss Péter miniszterjelölt bemutatkozása
Borsos József ügyrendi javaslata
Török Zsolt ügyrendi javaslata
Szavazás az ügyrendi javaslatról
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszterjelölt válaszai
Török Zsolt ügyrendi javaslata
1. Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
2. Egyebek
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság elnöke
Soltész Miklós (KDNP), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Tóbiás József (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Cseresnyés Péter (Fidesz)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Elnököl: Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság elnöke és
Soltész Miklós (KDNP), a bizottság alelnöke
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Karsai József távolléte idejére Borenszki Ervinnek (MSZP)
Dr. Újhelyi István (MSZP) Török Zsoltnak (MSZP)
Dr. Szabó Erika (Fidesz) Soltész Miklósnak (KDNP)
Meghívottak részéről:
Kiss Péter szociális, családügyi és munkaügyi miniszterjelölt
Megjelent(ek)/jelen lévő(k)/részt vevő(k):
Rácz Mónika (MSZP frakció Ifjúsági Munkacsoport)
Freiler Emma (NYOK Szociális Bizottság)
Bálintné Füleky Jolán (NYOK Szociális Bizottság)
Jankovits György (NYOSZ)
Barabás Tiborné (Nyugdíjasok Budapesti Szövetsége)
Dr. Barát Gábor (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság)
Osváth Sámuel (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság)
Pataky Zsuzsanna (Miniszterelnöki Hivatal)
Kroll Zsuzsanna (MVGYOSZ)
Dr. Micsevics József (MVGYOSZ)
Alex Kóli (Bloomberg News)
Demény Dóra (Független Hírügynökség)
Semmelweis Ferenc (Magyar Nyugdíjasok Közössége)
Katonáné dr. Pehr Erika (ICSSZEM)
Kőnig Éva (ICSSZEM)
Szabó Sándor (ICSSZEM)
Papp Gabriella (ICSSZEM)
Illés Katalin (ISZSCSB)
Molnár Barbara (Napi Gazdaság)
Dr. Gádor György (ZSIKKA)
Nyenyeslánné Endrédi Katalin (PM)
Varga Ernő (MENYE Közalapítvány)
Eperjesi Tamás (ICSSZEM Roma PÁT)
Tölcsér Sándor (ICSSZEM)
Serafin József (ICSSZEM)
M. Lux Judit (FMM)
Nyitrai Imre (Euro-Régió Szociális Szakma Közösség Közhasznú Egyesület)
Zentai László Zoltán (KDNP Népjóléti Kabinet)
Meyer Ágnes (Fidesz Frakció Kabinet)
Hallgató Györgyné (Idősügyi Tanács)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 03 perc)
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Bizottság! Az Országgyűlés ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának alakuló ülését megnyitom. Köszöntöm a bizottság tagjait, köszöntöm a kedves megjelenteket, vendégeinket. Mindenekelőtt kiemelt és külön szeretettel köszöntöm Kiss Péter miniszterjelölt urat.
Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. 25 fővel vagyunk jelen.
Az írásos napirendi pontot kedves képviselőtársaim megkapták. Kérdezem, hogy ezzel kapcsolatban van-e valamilyen észrevételük, kívánnak-e más indítványt tenni? (Senki sem jelentkezik.)
Ha nem, akkor kérdezem, elfogadják-e a napirendi javaslatokat, amelyeket kiküldtünk. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Szavazott-e ellene valaki? (Szavazás.) Megállapítom, hogy egyhangúlag elfogadtuk a napirendi javaslatokat.
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszterjelölt meghallgatása
Mielőtt elkezdjük az első napirendi pontot, engedjék meg nekem, hogy a házbizottsági állásfoglalást nagyon röviden ismertessem önökkel, amely így szól: „A miniszterjelöltek meghallgatása a következőket foglalja magában: A miniszterjelölt rövid bemutatkozása, ennek keretében életrajzának és eddigi pályafutásnak ismertetése, majd a tárcára vonatkozó elképzeléseinek a vázolása. Ezt követően a bizottsági kérdések, az életútra és az ágazati vezetés elképzeléseire, programjára, egyúttal a személyes program ismertetésére terjedhetnek ki. Figyelemmel arra, hogy a miniszterjelöltek meghallgatása megelőzi a kormány, illetve a kormányfő bemutatkozó programbeszédét, ezért értelemszerűen a meghallgatás során a kérdés nem irányulhat konkrétan a kormányprogram tartalmára.”
Ezt követően pedig szeretném felkérni miniszterjelölt urat, hogy mutatkozzon be!
Köszönöm.
Kiss Péter miniszterjelölt bemutatkozása
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Bizottság! A szép környezettel együtt is azt gondolom, hogy ez nem a kormányzati terveknek szóló hangulat és besötétítés, ami a mostani bizottsági ülésünket mutatja. (Derültség.) Az én szándékom szerint - és úgy tudom, a bizottság zöme is ez alapján vállalta a bizottsági tisztséget - ez egy olyan terület, mondhatom, a közös területünk, amely igényel egyfajta személyes elkötelezettséget, egyfajta hivatástudatot is. Én igyekszem - hogy ezzel a személyes részével kezdjem a bemutatkozást - így ellátni ezt a feladatomat. Abból indulok ki, akkor járunk el helyesen, ha mindazt, amit szeretnénk a szociális területen, a családok támogatásában látni Magyarországon, azt a közös munkánk eredményeképpen társadalmi megrendeléssé vagyunk képesek formálni. Olyan megrendeléssé, amely akkor is működik, ha különféle szándékú és különféle színű kormányok kormányozzák az országot. Ezt tartom a legnagyobb kihívásnak, hogy olyan közös társadalmi megrendelést formáljunk, amelyik - talán nagy szó, de - bizonyos, az emberek számára meghatározó ügyekben nemzeti minimumot, nem a deklarációk szintjén, hanem az elvárások, a mindenkori kormányzat, a felelősséget vállalók, az önkormányzatok szintjén egyfajta világos elvárást jelent a benne résztvevőkkel szemben.
Van tapasztalatunk az elmúlt évtizedben a rendszerváltás óta, hogy néhány ügyben, ha félve is - talán nem is mondtuk ki - de sikerült ezt elérnünk. Sikerült elérnünk, hogy a közgondolkodásban világossá váljék: e területen való tevékenységünknek is az egyik legkomolyabb mérőpontja, hogy mennyiben tudtunk hozzájárulni ahhoz, hogy az egyes emberek, a közösségeik, a családok szuverénebb, szándékaik szerinti, választott értékeiknek megfelelő életet élhessenek egyre inkább. Magyarán, hogy hogyan járultunk hozzá ahhoz, hogy hátrányok, egyenlőtlenségek ellenére is egyre többen azonos startvonalról indulva versenyezhessenek és valósíthassák meg az általuk választott értékek szerinti életet. Én ezt tartom kulcskérdésnek a következő időszakban.
Hogyan tudunk hozzájárulni? Komplex eszközöket felhasználva - és erre a tárcának a mai területe sok, összefüggő eszközt kínál -, hogy azt a fajta személyes és közösségi szuverenitást erősíteni legyünk képesek. Változások biztosan kellenek! Ugyanakkor rendszerszerű változások kellenek, hiszen különösen a mi területünk olyan, amelyiken - hiszen az emberek életéről van szó - minden mindennel összefügg, ezért tehát gondos mérlegelést és komoly hatáselemzést kell bírjon minden egyes kezdeményezés. És persze bírnunk a korrekció képességével is! Bírnunk kell azzal is, hogy az ellenőrzést, a nyomon követést követően képesek legyünk a korrekcióra is.
Azt gondolom, a rendszerszerű változtatásoknak a közszolgáltatások e területén is az kell legyen a célja - nem szakszerű, amit mondok, mert még a nyelvet tanulnom kell, de úgy mondanám laikusok között -, hogy „A kuncsaft rendel!” elv érvényesítése. Az állampolgár legyen piedesztálon az intézménnyel, a szolgáltatást nyújtóval, a szolgáltatást szervezővel szemben, az ő megrendelése érvényesülhessen. Ma érdekes, 16-17 évvel a rendszerváltást követően éppen a közszolgáltatások területe az, amelyik a legkevésbé képes erre. 10
Tné 11-20. Kiss Péter folyt.A gazdaságban, a politika különféle szféráiban sokkal inkább zajlik az állampolgár megrendeléséért a vetélkedés és sokkal inkább kiegyensúlyozott viszonyok vannak, mint éppen a közszolgáltatások bizonyos területén, ahol ma az intézmény, a közszolgáltatást nyújtó, legalább annyira befolyásolja a közszolgáltatás hozzáférés esélyét, minőségét, mint maga a megrendelő, az állampolgár, akiért pedig az egész történik, ezért szükségesek a változtatások, hogy ezt az elvet érvényre tudjuk juttatni.
Most nyolc megjegyzést szeretnék az elején tenni, korántsem a teljesség igényével, hiszen nem a kormányprogramról beszélnék, néhány személyes törekvésről és az ezt felvillantó dologról.
Az első a közterhek és a közpénzek elosztásában az a törekvés, amelyben tetten érhető volt az elmúlt időszakban, a megelőző Gyurcsány-kormány tevékenységében is, hogy szolgáljuk a mai viszonyaink között egyre inkább egy széles kör számára, szélesedő kör számára az igazságosságot avval is, hogy aki tehetős - a szóban is ez van bent - többet tegyen, többet vállaljon, nagyobb terheket is képes legyen a közösből vállalni. És aki rászoruló, aki kevésbé támogatott volt eddig, nehezebb helyzetből indul, azt megvédjük, kapjon többlettámogatást és segítsük a startvonalra, jutassuk hozzá a versenyfeltételekhez, járuljunk hozzá ahhoz, hogy képes legyen versenyezni, ne csak a zászlóra tűzzük ki, hogy versenyezzük, hanem adjuk meg az esélyét annak is - nyilvánvaló módon differenciált és célzott módon is -, hogy megvívhassa eséllyel a maga versenyét.
A második dolog a gyermekszegénység elleni fellépés, közös fellépés kérdése. Ma azt mondhatom, hogy ha kicsit túlzóan akarnék fogalmazni, akkor talán büszkeségünkre a nemzeti karakterünk egyik része is, hogy ma a családok zömében, meghatározó körében úgy járnak el, hogy még nehéz sorukban, helyzetükben is, akik ilyen helyzetben vannak, ha kell - idézőjelbe mondom - a szájuktól vonják meg a falatot csak azért, hogy a gyermekeik jövőjéről gondoskodjanak. A taníttatásukról, az életkezdésükről, a pályakezdésükről, a pályára állításukról, azaz arról, hogy a szándékaik szerinti életet, tisztességes életet élhessenek, és bent van a családok zömében meghatározó elemként, mindannyiunkat ki nem mondott módon is motivál.
Nos, hogy ha ez így van, akkor nyilvánvaló módon a kormányzatnak - idézőjelbe mondom megint - kutya kötelessége, hogy hasonlóképpen járjon el, és hogy társadalmi megrendelést szervezzen mindenkivel szemben, aki ezért tehet. Mindenkivel szemben, aki tehet annak érdekében, hogy tovább ne öröklődjenek a szegény gyermeksorsok ugyanazokban a családokban, hogy hosszú távú programunk és stratégiai programunk legyen a gyermekszegénység megszüntetése, hogy a gyermekek jövőjéért pontosan ezen karakter mentén tudjunk tenni. Nyilvánvaló módon ehhez szükséges a családok ezen szempontú támogatása, kulcskérdés a szülők foglalkoztatásának a kérdése, nemcsak a modell, hanem a lehetőségek szempontjából is. Fontos az oktatási esélykülönbségek mérséklése, nyilvánvaló módon a zéró tolerancia a szegregációval szemben, a hátrányos gyermekek felzárkóztatásáért pedig konkrét és külön intézkedések is benne; ezer dolog, ami szándékaink szerint a következő kormányzati időszakban teendőt jelent. Csak példaként említem a rászoruló gyermekek étkeztetésének a kibővítése az 5-8 osztály időszakában, a nyári étkeztetési lehetőség megteremtése és a természetbeni célzott juttatások megteremtése is.
A harmadik a foglalkoztatás kérdése. Azt hiszem, hogy helyes alapelv, jó üzenet mondani és gyakorolni is, hogy külön erőfeszítéssel kell azokat támogatni, akik maguk is erőfeszítést tesznek a helyzetük javítása érdekében, mert ez a partnerség kiindulópontja. Mondhatom kicsit durvábban is - természetesen ez nem a szakértőtől, hanem a laikustól hangzik, amit mondok -, hogy meg kell tudjuk haladni a hétköznapokban a támogatási formáinkban a komplex programjainkkal, hogy segélyre berendezkedett családi minták szolgáljanak az újabb generációk számára; ez azt gondolom, hogy a szegénységnek és az esélykülönbségeknek ma a kiindulópontja egyben.
A negyedik dolog a komplex roma foglalkoztatási, lakhatási, oktatási, telep-felszámolási program. Ez nyilvánvaló nem buldózer-program, mert ez nem megoldás, ez egy óriási leegyszerűsítés volna. Én ma valahogy úgy látom ennek a perspektíváit, kisebbségi bizottságban a meghallgatásom során ez előkerült és itt is szóba hozom, volt szerencsém a napokban a hétvégén odakapcsolni a tévét, ahol éppen Rosa Parks-ról volt egy film, nem róla szólt természetesen, hanem mai szóval az afroamerikai emberek egyenjogúsodásáról. A film arról szólt, hogy '955-ben egy hölgy, akkor négernek nevezett színes bőrű hölgy, nem adta át a helyét a buszon a fehér férfinak, aki erre felszólította. Aztán eltelt 44 év és 1999-ben az Egyesült Államok elnöke maga mellé ültette a hölgyet, és azt mondta, hogy most akkor áll fel és akkor ül le, amikor akar, mert ez a normális ország. Évtizedekbe tellett nyilvánvalóan, és nem arra akarok utalni, hogy a roma társadalom integrációjára most még távolabbi határidőket és még messzebbi jövőt gondoljunk, de arra igen, hogy a többségi társadalom belső viszonyainak a lakmuszpapírja éppen az, hogy mit tud tenni ezen a területen és nem lehetséges többségi erőfeszítés nélkül, vagy a pillanatnyi adok-kapok mérlegelésével az előrehaladás. Itt többet kell befektetni, mint amit adott pillanatban ki lehet nyerni, ilyen értelemben tehát változtatni kell a társadalmi megrendelésen. Ez tipikusan olyan terület, ahol a munkának, a szemléletformálásnak, a konkrét kezdeményezésen keresztüli társadalmi megrendelésnek van helye és a szívósságnak.
Az ötödik a fogyatékossággal élők kérdése, amit szóba hoznék, elsősorban a szuverenitásuk pártolása és támogatása szempontjából. Nem sajnálat, nem a szuverenitást korlátozó támogatás és a függőséget növelő segély, hanem a szuverenitást támogató megoldások, a startvonalra állítás minden értelemben, ami kulcsfontosságú. Itt természetesen az egyenlő esély hozzáférés biztosítása nemcsak fizikai követelményt jelent, közszolgáltatások és egyáltalán a hétköznapi életet tekintve, hanem természetesen ez jóval szélesebb és átvitt értelemben is igaz: egyenlő esély hozzáférés, ez konkrét intézkedésekbe lefordítandó. Nincs helye önmagában csak a zászlóknak, és a jelszavaknak azt hiszem e területen sem, akkor vagyunk hitelesek mindannyian, hogy ha ugyanazt az elvet képesek vagyunk a jeltolmács-hálózat kibővítésében és megteremtésében érvényesíteni, mint ahogy mondjuk, a fejlesztési tervben a fizikai akadálymentesítési program megvalósításánál.
A hatodik dolog a nyugdíjasok, az idős emberek ügye. Az első, ami kulcskérdés, hogy az idősek ügye nem az idősek ügye, az az aktív társadalom ügye, ugyanúgy, ahogy egy családban sem így vetődik fel a kérdés. A családban is mindannyiunknak az ügye és üzenet a mai aktív korosztályok, a fiatalok számára, hogy milyen viszonyt alakítunk ki az idős társadalommal, ez kulcskérdés.
Kulcskérdés nemcsak a szokványos szokott és helyes köszönetek aspektusából, egy tisztes életnek és teljesítménynek járó köszönet szempontjából, hanem kulcskérdés azért is, hogy milyen mintákat építünk az egymást követő korosztályok számára.
Tné 20.aa 21-30 (Kiss Péter folyt.) Ezért tehát abból indulunk ki, hogy az idős embereknek köze van a társadalom egészének problémáihoz, és számítunk is a részvételükre, nemcsak a saját ügyeik megoldásában. Az Idősügyi Tanácsban a párbeszédet ezért aztán a saját ügyeiken túl ki akarjuk bővíteni ezekkel a kérdésekkel is. Igényeljük a részvételüket, és ez a szándék nem korosztály-specifikus, szerettem volna itt hangsúlyozni ezt a felfogásunkat.
Szeretném világossá tenni, hogy különösen azokban a körökben - ilyenek az idős emberek, nyugdíjasok is -, ahol nagyobb a védtelenség, ott nagyobb védelmet kell biztosítani, jobban mögéjük kell állni, és jobban kell segíteni, hogy az adott változó világ körülményei között is biztonságban érezhessék magukat. Ezért is és a kiszámíthatóság, a biztonság, az igazságteremtés okán is fönntartjuk az ötéves nyugdíjkorrekciós, nyugdíjemelési programunkat. Megállapodtunk, és ezt természetesen érvényre juttatjuk ebben a körben. Mint ahogy ennek első lépéseként most a mezőgazdasági járulékosok nyugdíj- vagy járulékemelésére is sor kerül.
A 7. dolog a fogyasztóvédelem ügye, amit szóba hoznék. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a bizottság hatáskörébe tartozik, de szerintem a biztonsággal szorosan összefüggő kérdésről van szó. A kiszolgáltatottsági elem a globalizálódó világunkban, fogyasztói társadalmunkban nagyon fontos tényező lehet, és úgy látom, nemzetközi példákat, más országok példáját tekintve, ahol ez már megvalósult. Akár a politikai érdekérvényesítés határáig jelentős befolyással bírnak fogyasztóvédelmi szervezetek. De most nem ezt akarnám hangsúlyozni, hanem azt a társadalmi erőt és önvédelmi lehetőséget, ami a fogyasztóvédelemben rejlik. Itt tehát kulcsfontosságúnak a szakmaiságon, a hatósági típusú működésen túl a társadalmasítást látom, hogy társadalmi mozgalommá váljék ilyen értelemben az önvédelem e globalizálódó világban.
A 8. az ifjúság és az ehhez kapcsolódó kérdéskörök, a drog kérdése. Szeretném elmondani, jelentősebb kérdésnek tartom annál, mint hogy pártpolitikai, politikai karakterkifejezésnek legyen eszköze önmagában. Ott van ez a probléma a családjainkban is, a gyerekeink környékén. Önöknek hadd mondjam el - tegnap már kitértem erre egy mondatban -, hogy nekem, aki egy 11 éves lány édesapja vagyok, annál szörnyűbb gondolat, mint hogy egyszer a családban találkozom ezzel, és nem tudom, hogy fogom majd tudni kezelni, ha ilyen helyzetbe kerülnék netán, mit tudnék megoldást kínálni mindannyiunk számára, amelyik jó végeredményt hoz... Nem is tudom, van-e rosszabb, frusztrálóbb gondolat szembenézni ezzel. Ezért azt kell mondanom önöknek, itt a pontos szakmai programok, az átfogó megelőzési programok mellett, nyilvánvaló, a jó és közös programok - mint a 2000. évi kábítószer-stratégia programok - mellett a politikának fontos szerepe van abban, hogy ehhez a fajta személyes dilemmához biztonságot, biztonságérzetet legyen képes sugározni, kapaszkodókat és segítséget. Ne tekintse a hatalmi politikai vetélkedés tárgyának az itteni karakterképzésre alkalmas különvéleményeket, hanem sokkal inkább legyen képes összefogni, ahogy - ha jól emlékszem - 2000-ben volt ilyen a magyar politikai közéletben. Én magam mindenféleképpen azon leszek, hogy ezt szolgáljam és segítsem.
Az időseknél mondtam el, de a fiataloknál is mondhattam volna, hogy az ő társadalmi szerepvállalásuk nyilván nemcsak a pillanatnyi generációs körülményeikre kell, hogy igaz legyen. Ezért tehát nyilvánvaló, hogy számunkra a közösségi tér, a közösségi intézményrendszer kialakításában egyrészt a - nem szakszó, de így mondom a - „virágozzák száz virág” elvet szeretnénk követni azzal, hogy világos, transzparens, áttekinthető eljárások legyenek abban a vonatkozásban, amikor is az állami élet szereplőivel, a közélet fórumain, akár az önkormányzatokkal kell, hogy kapcsolataikat kialakítsák.
Ezeket szerettem volna elöljáróban felvillantani önöknek. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Megköszönöm miniszterjelölt úr bevezető gondolatait. Mielőtt tovább folytatjuk az érdemi munkát, rendelkeztünk, hogy néhány széket még hozzanak be, és próbáljanak meg kedves vendégeink helyet foglalni. Amíg erre sor kerül, vázolnám, hogyan fogunk tovább haladni. Most következik az a kör, amikor a kedves képviselőtársaim kérdezhetnek. A szokásjog alapján úgy szoktuk, valamennyi kérdés elhangzik, hogy egyben tudjon válaszolni miniszterjelölt úr. Igyekszem arra figyelemmel lenni, hogy egy ellenzéki képviselőtársunk, egy kormánypárti képviselőtársunk jusson a kérdés lehetőségéhez, és miután nagyon újak vagyunk még egymásnak, már előre elnézést kérek, ha nem tudom majd pontosan eltalálni a neveket, de rendkívül fogok igyekezni, és később ez nem fog majd gondot okozni nekem.
Megjöttek a székek, úgy látom, kedves vendégeinket kérem szépen, hogy foglaljanak helyet! Nagyon örülök, hogy ennyien vagyunk, remélem, további munkánkat is ilyen kitüntető figyelemmel fogják majd követni kedves vendégeink a jövőben.
Megnyitom a kérdések körét. Az első kérdezőnk Borsos József képviselőtársunk lesz. A kérdésekre miniszterjelölt úr válaszolni fog, ezt követően lesz még lehetőség véleménynyilvánításra. Kérem, most a kérdésekre szorítkozzunk!
Tessék, képviselőtársam!
Borsos József ügyrendi javaslata
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Azért jelentkeztem, mert ügyrendi javaslatom lenne, mégpedig azért, mert miniszterjelölt úr expozéjából is kiderült, eléggé sok ága-boga van ennek az új, létrejövő tárcának. Mégiscsak szociális és családügyi bizottság vagyunk, egy kicsit emberközelibbek, mint akik kizárólag gazdasági kérdésekkel foglalkoznak. Lehet, hogy megkönnyítenénk miniszterjelölt úr mostani szereplését, válaszadását, ha esetleg úgy adnánk módot a válaszadásra, hogy egy-egy képviselő összes kérdésére egy csomagban tudnánk válaszolni. Ez talán megkönnyítené az ő munkáját is, hiszen nagyon sokféle kérdést ömlesztenénk az ő nyakába, ha együtt tennénk fel.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselőtársunknak a felvetését. Miután ügyrendi javaslatot terjesztett elő, a Házszabály szerint minden frakció röviden véleményezheti, hozzászólhat ehhez a kérdéshez. Ezt követően pedig szavazunk.
Kérdezem a képviselőket, ki kíván hozzászólni? Török Zsolt képviselő úr!
30
Tné 31-40.
Török Zsolt ügyrendi javaslata
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Elnök asszony, szerintem az a megoldás talán praktikus lehet - hiszen nem lehet utána a későbbiekben arra hivatkozni, hogy a túlsúlyával visszaélt esetleg a kormányoldal -, hogy egy ellenzéki és egy kormánypárti képviselő tegyen fel felváltva kérdéseket. Illetve, ha esetleg feltétlenül ragaszkodik a képviselőtársam az őáltala megtett javaslathoz, akkor tegyük azt, hogy tömbösítetten, tehát mondjuk, hogy három-négy ellenzéki kérdés után, három-négy kormánypárti kérdés, ez is elfogadható. De feltétlenül próbáljuk meg fenntartani azt, hogy nehogy utána véletlenül az a vád érjen bennünket, hogy nem akartunk megfelelő súlyt adni az ellenzéknek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Két ügyrendi javaslat áll előttünk. De megkérdezem képviselőtársamat, hogy fenntartja-e vagy elfogadjuk ezt a Török Zsolt úr által elmondott javaslatot.
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Azt gondolom, hogy ez így elfogadható, hogy egyik oldalról, másik oldalról és akkor tömbösítve így tudna válaszolni a miniszter úr, így szerintem emberközelibb lenne.
Szavazás az ügyrendi javaslatról
ELNÖK: Köszönöm szépen, akkor visszavontnak tekintem a képviselő úr előző indítványát.
Török Zsolt képviselőtársunk indítványát meg kell szavazni. Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy elfogadják-e a Török Zsolt úr által elhangzott, de a Borsos úr által is egyetértett javaslatát. Kérem, tegye fel a kezét az, aki ezzel egyetért! Köszönöm szépen. Volt-e ellenvélemény? Egy ellenszavazat. Tartózkodott-e valaki hölgyeim és uraim? Nem. Nagyon szépen köszönöm.
A bizottság a Török Zsolt képviselő úr által előterjesztett javaslatot egy ellenszavazattal elfogadta, így rátérhetünk az érdemi kérdésekre.
Kérdezem, hogy ki kívánja az első kérdést feltenni a miniszterjelölt úrnak.
Borsos képviselő úr, parancsoljon!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Ha már megkezdtem, akkor ezt az első megszólalást is vállalom.
Tisztelt Miniszter Úr! Egyben miniszterjelölt úr is, hiszen jelen pillanatban is miniszter. Korábban, mikor még volt szerencsénk együttdolgozni, én mint Munkaügyi Központ igazgatója, ön mint miniszter, abból az időszakból emlékszem arra, hogy az atipikus munkavégzést és a távmunkát nagyon-nagyon pártfogolta és ennek nagy híve volt.
Az az egyik kérdésem, hogy tervezi-e azt, illetve mit tervez ennek kapcsán, hogy a kiskorú gyermekeiket nevelő családok minél inkább hozzáférhessenek ezekhez a munkavégzési lehetőségekhez, hiszen ez nemcsak munka, hanem elsősorban szociális kérdés is.
A másik kérdésem, hogy manapság nagyon erőteljesen előtérbe kerül a rászorultság elve, mint fogalom. Ön milyen elvek mentén határozná meg ezt a fogalmat, ha erről kellene egy kicsit beszélgetnünk.
A következő kérdés, hogy meglehetősen végtelennek tűnik az a jogszabálymódosítási dömping, ami a szociális és gyermekvédelem területén az elmúlt időszakban történt és az a kérdés, hogy ennek ellenére még nem állapodott meg ez a rendszer. Ön tervezi-e egy új kiigazított szociális jogszabály bevezetését, és ha igen, akkor erre az új minisztérium is el kíván-e költeni mintegy 100 millió forintot, mint azt a szolid. program tette, és hogy ennek lesz-e ilyen típusú eredménye.
A másik kérdés, ugyancsak itt a szociális törvénnyel kapcsolatban, hogy meglehetős nagy esélyegyenlőtlenség alakult ki elsősorban a civil fenntartású különféle szociális szolgáltatások, intézmények és természetesen nem beszélve még, de nem megfeledkezve az egyházi fenntartású intézményekről; itt nyilván az elszámolások, a működési engedélyekhez kötődő szabályozások kapcsán - ebben kíván-e esélyegyenlőséget teremteni.
Megfogalmazta a cigánysággal kapcsolatos gondolatait is a miniszter úr. Van-e elképzelése arról, hogy a MACIKA működését milyen módon hozza rendbe, hiszen az összetartó társadalom című programra elköltöttünk országos szinten mintegy 800 millió forintot, ugyanakkor mondjuk, az adható ösztöndíj most már lassan a hidegvízre sem lesz elég, és ebből a 800 millió forintból meg lehetett volna - mondjuk egyharmadával - emelni ezt a szociális és oktatási ösztöndíjat.
Beszélt a dogról is, ez egy fontos kérdés, de ma Magyarországon mintegy negyedmillió az alkoholbetegek száma és meglehetősen kialakulatlan és kiépítetlen az ő segítésük hálózata; ezzel kapcsolatban vannak-e elképzelései, hogy ezt a nagyon problematikus kérdéskört milyen módon tudjuk kezelni.
És végül az utolsó kérdésem: önnek úgy tűnik eléggé hálátlan szerepet szánnak, hiszen azt hallani a híradásokból, hogy önnek kell lemenedzselni azt a többtízezres vagy esetleg nagyobb közalkalmazotti, köztisztviselői létszámcsökkentést és nyilván ennek lesznek terhei; van-e arra valamiféle elképzelése és programja, hogy a munkaerő-piaci alapot ez mennyire fogja megterhelni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm kedves képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, további kérdés.
Török Zsolt képviselő úr, parancsoljon!
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm. Marad a tandem?
Az országgyűlési könyvtártól megkaptuk: „Háttéranyag Kiss Péter miniszterjelölt meghallgatásához” című gyűjteményt, és ebben is, illetve korábbi munkásságát magam is ismerve, vannak olyan megállapítások, amelyek alapján azt gondolom, hogy a következő időszakban az ön tárcája lesz az, amelyik a következő kormánynak a baloldali programelemeit tömörítheti, tarthatja össze.
Azt írja például ez az életrajz, hogy '96-ban bevezette azt az elvet, hogy segély helyett esélyt teremteni és itt is beszélt az esélyteremtésről a miniszterjelölt úr. Elsősorban természetesen ez korosztályonként mást és mást jelenthet, de mindenképpen a foglalkoztatáspolitika vagy a szociálpolitika területén, vagy a mi bizottságunk nevében is szereplő családpolitika területén már az előbb képviselőtársam által is említett atipikus foglalkoztatás is egy fontos szerepe. Hiszen ezeket átfogóan öleli fel, ha csak az atipikus foglalkoztatásról beszélünk, ahol azt mondjuk, hogy a kisgyermekes családoknál az lehet családpolitika is, hogyha atipikus foglalkoztatásról beszélünk, szociálpolitika is, hiszen nem segélyt adunk, hanem esélyt és természetesen a család egyben tartását is jelentős mértékben elősegíti.
De ugyanígy a képviselő úr, miniszterjelölt úr volt az, aki Csizmár Gábor képviselőtársával '95 tavaszán egy önálló törvényjavaslatot nyújtott be, ami az ifjúság jövőjével kapcsolatos volt. Itt is említett egy pár dolgot az ifjúságpolitika területéről, külön kiemelte a drog szerepét, hogy ezzel foglalkozni kell, mint sajnálatos jelenséggel. Azonban úgy gondolom, hogy a kábítószer ügyében valamennyi erő megegyezik abban, hogy a prevenció a legfontosabb, és a kábítószer terjedése visszafogását legjobb módon Magyarországon az elmúlt 18-20 évben - ha fogalmazhatunk így - pártoktól vagy politikai erőktől függetlenül sikerült irányítani. Ebben számít-e a miniszterjelölt úr a civil szerveződések, a civil mozgalmak bekapcsolódására. Itt a civil alatt természetesen értem a társadalmi szervezeteket, egyházakat, karitatív szerveződéseket, tehát alapvetően nem kormányzati az, amire utalnék itt a civil kifejezéssel.
Ugyanígy a szociális területet érinti, amikor arról beszélünk, hogy mi az, amikor rászorultsági elvet próbálunk megfogalmazni, hagy beszéljek egy kicsikét azok érdekében is, akik többször is megkeresnek bennünket: így például a nagycsaládosok vagy a többgyermekes családok. Ha a rászorultság elvéről beszélünk, akkor a korábbi időszakban is már elkezdődött az a program, amely szerint - hogyan is fogalmazott miniszterjelölt úr, illetve miniszterelnök-jelölt úr is -, hogy több lehetőség lent és több felelősség fent. Ha ezt követjük, akkor például a nagycsaládosok esetében az egy főre eső jövedelmek, az egy főre fogyasztások, az egy főre eső támogatások mértékét érdemes figyelembe venni. És például, bár nem biztos, hogy mindenki így érzi, de a társadalom egésze úgy érzi, hogy az asztal körül ülők, mint országgyűlési képviselők a jólétnek egy bizonyos színvonalát már feltétlenül felülmúlják, ebben a rétegben vagy az efölötti rétegeknél nem feltétlenül fontos, hogy a szociális támogatások vagy a kedvezmények egy jelentős mértéke megjelenjék, ezt az elvet lehetne a továbbiakban is követni. Most nem a képviselőtársaim vagy a saját magam rovására szeretnék beszélni, egyszerűen csak arról, hogy a társadalom azt mondja, hogy ez a jövedelemszint, amit az országgyűlési képviselők is megjelenítenek ma Magyarországon, ez már a jólétnek egy bizonyos szintje és emiatt itt már nem feltétlenül kell a szociális támogatásoknak megjelennie olyan mértékig, mint korábban.
Körülbelül ezeket az észrevételeket, kérdéseket tenném fel és még egyet, ami a fiatalokkal foglalkozik. Szintén ebből az életrajzból derül ki, miniszterjelölt úr már kétszer volt munkaügyi miniszter és ezek közül az egyik ilyen fontos elem, amit az előbb említettem: a segély helyett esélyt teremteni '96-ban, ami a fiatalok számára is jelentős előrelépést jelentett, sőt utána '98-ban a kampány során szinte mindegyik párt ezzel a jelszóval meg is jelent és mindegyik párt használta ezeket a kifejezéseket, de ez természetes.
Tné 40.aa 41-50 Török Zsolt folyt. Ugyanígy a pályakezdők elhelyezkedési programja indult el a kilencvenes évek közepén. Most pedig a Start-program indult el az elmúlt években. Ezeknek valószínűleg lesz folytatása a következő időszakban.
Miniszterjelölt úr hogyan gondolkozik erről? Érdemes-e ezeket a programokat tovább folytatni, érdemes-e a Start-programmal, a pályakezdők elhelyezkedésével foglalkozni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, kedves képviselő úr a kérdését. Miután az előbb megállapodtunk, két hatalmas nagy kérdéscsomag hangzott el, szinte valamennyi területet felölelvén, ennek az óriási minisztériumnak a tevékenységi körében. Megkérem miniszterjelölt urat, legyen kedves válaszolni.
Köszönöm szépen.
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszterjelölt válaszai
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Elnök asszony, most szeretném jelezni, ha általában igaz, amit a bevezetőmben említettem, hogy a siker kulcsa egy országban éppen az a fajta társadalmi párbeszéd és együttműködés, amelyik az előttünk járó országokat saját fejlesztésükben, a saját karakterük megfogalmazásában és megépítésében előre vitt, akkor nyilvánvalóan ezt a munkamódszert szeretném érvényesíteni a tárca és a bizottság együttműködésében is. Arra akarok haloványan utalni, hogy természetszerűleg a mai nap beszélgetésével azok a találkozási alkalmak és viták nem zárulnak le, amiket fogunk folytatni a későbbiekben, amire én nyitott vagyok. Kész vagyok a Házszabályban leírthoz képest további munkaformákat is találni rá, hogy ez legyen. Ezt azért hozom szóba, mert a témák, az eddig felsoroltak is, sok-sok órás tárgyalással már önmagában is alkalmat teremtenek. Van egy bizonyos időkorlát, ezért megpróbálok inkább címszavakban reflektálni.
Ami Borsos képviselő úr első megjegyzését illeti: Valóban, a hazai aktivitás növelésében az egyik kulcskérdés, hogy az adott munkaidőalapot hogyan osztjuk fel. Ez egy alapvető társadalmi és szakmai kihívás is ma Magyarországon. Hogy szemléltessem, ez azt jelenti, hogy Hollandiában ugyanennyi munkát, ugyanekkora időalapot, 70-75 százaléknyi aktivitással - tehát az aktív korúak közül ennyien - végeznek el. Ez nálunk 55 és 60 százalék közötti mértéket jelent. Ez többek között azért is lehetséges, mert sokkal elterjedtebb Nyugat-Európában - Hollandiában speciálisan - az atipikus, részmunkaidős foglalkoztatási megoldások köre. Hozzáteszem rögtön, hogy ezeknek az elterjesztése ugyanakkor nem szándékbejelentés kérdése önmagában, hanem nagyon szorosan összefügg azzal, hogy az egész munkaidőre jutó bér mire ad lehetőséget. Másképp fogalmazva: az atipikus részmunkaidős foglalkoztatások olyan mértékben tudnak elterjedni, hogy az európai bérszínvonalhoz közelítünk. Nyilvánvaló, ebben szoros összefüggés van, hiszen ha legalább második kereseti vagy elfogadható fenntartható életkörülményeket biztosító keresetként ezek az atipikus részmunkaidős foglalkozások alkalmasak - ma zömében nem Magyarországon -, akkor az elterjedésükre sokkal nagyobb esély van, mint most. Tehát párhuzamosan az európai bérutoléréssel és természetesen az akadályok elhárításával az atipikus foglalkoztatás elől, lehetséges, hogy Magyarországon az adott munkaidőalapon nagyobb aktivitású ráta alakulhasson ki. Nem is gondolom egyébként, hogy a hazai foglalkoztatásban, munkaerő-piaci jelenségekben az egyik kulcskérdés - a foglalkoztatási bizottságban éppen délelőtt mondtam el - az adott munkaidőalap új felosztásának kérdése. Ahogy hallottam a kampányban megszólalni különféle politikai pártok szakértőit, azt hiszem, ebben a kérdésben nincsen vita.
A második kulcskérdés természetesen, hogy hogyan lehet fejlesztésekkel elébe menni annak, hogy ez a munkaidőalap bővüljön, többletfoglalkoztatás lehetőségét bírja, de ez egy külön kérdés. Ez nyilvánvalóan arról szól, hogy a felnyíló versenyben, ami Közép-Kelet-Európában van, Magyarország képes legyen ne csak abszolválni a nemzetközi fejlesztési, fejlődési trendeket, hanem a saját előnyére, adottságaira épített fejlesztéssel gyorsabban haladjon. Önálló karaktert építeni magának, és ezzel vonzani a befektetőt, a munkát, ami szélesíti a munkaidőalapot, és még nagyobb aktivitást jelent. Ez a két kulcseszköze van nyilván annak, hogy magát a szegénységet, a társadalmi egyenlőtlenséget és általában az emberek szuverenitását a foglalkoztatás oldaláról elő tudjuk segíteni. Hogy konkrétan ez a társadalmi hátrányok kiegyenlítéséhez és korlátozásához hogyan járulhat hozzá? A startvonalra állítás - a Start, a Start-plusz és a Start-extra - kifejezetten arról szól, hogy hogyan lehet a munka világába - akár részmunkaidős, akár atipikus módon is - segíteni visszakerülni azokat, akik egyébként munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetben vannak. Ilyenek a kisgyermekesek, gyesről, gyedről visszatérők, idősebbek, illetve pályakezdők vagy akik halmozott hátránnyal rendelkezők.
Képviselő úr szólt róla, hogy miniszterelnök úr hogyan aposztrofálta a tárcát a bemutatás során. Én úgy fogalmaznék, hogy ilyen értelemben ez természetesen a közös lelkiismeretünk is kell legyen ez a tárca, hogy mire jutunk éppen az emberek érdekében. Nyilvánvaló, hogy éppen az elvont dolgokon kívül a konkrét számszerűségek majd választ fognak adni néhány év múltán.
A rászorultság elve kapcsán Török képviselő úrral értek egyet. Valóban az egyszerű és laikus megfogalmazás a lényeggel feltétlenül egybeesik, magam is utaltam rá, több lehetőség lent és több felelősség fent. Nyilván a logika, a rászorultság elvének érvényesítése abból indul ki, hogy nem áll korlátlan módon rendelkezésünkre olyan forrás, amelyik egyszerre teljesítményarányos támogatásokat és egyszerre rászorultsági elvű támogatásokat biztosítana. Konkrét vita emlékeim szerint a hetvenes évek végén vagy a nyolcvanas évek elején az észak-európai országokban a megválasztott támogatáselvről. Szociáldemokrata kormányok tették le az asztalra - igaz, hogy a társadalmi gazdagságnak azon fokán, ami Észak-Európában volt - azt az elvet, hogy a rászorultság elve mellett igenis a teljesítményelvnek is érvényre kell jutnia. Épp ez mutatja számomra, hogy kortól, időtől, helyzettől független elv nagyon kevés létezik, mert ennek felhasználási aránya az országgal, az ország belső szerkezetével, a társadalom állapotával és lehetőségeivel összefüggésben juttatható csak érvényre.
Jogszabály. Ismereteim szerint most a szociális törvény módosítására készülünk éppen júliustól, amely többek között a jövedelem nélküli családok támogathatóságára, segélyezésére, a pénzbeli ellátás mellett természetbeni ellátások megteremtésének a lehetőségeire és más kérdésekre irányul. Tudom, a kérdése nem erről szólt, hanem arról, hogy mikor lehet majd egyben látni azt a joganyagot, ami meg fog változni hétről hétre.
Őszintén szólva - ön is gyakorlott szereplője a munka világának, tehát pontosan tudja - tizenhat éves törekvés és követelés minden kormányzat időszaka alatt, hogy legyen most már világos, hogy ez a Munka Törvénykönyve, vagy változtassuk meg teljesen, vagy pedig innentől ne változtassuk naponta. De bizony miközben elvileg helyeslem és egyetértek azzal, hogy nagyobb kiszámíthatóság, átláthatóság és biztonság a törvényi, jogalkotási feltételrendszerben, ez szükséges, hisz ez egy stabil országnak a feltétele, alapvetően befolyásolja az állampolgári biztonságot, de a befektetők szándékait, tehát sok társadalmi szereplőt alapvetően befolyásol. Mégis most éppen az előttünk álló változásokra tekintettel azt nem tudom ígérni, hogy a következő hetek-hónapok nem egy lázas jogszabály-alkotó tevékenységet is jelentenek. Most még július hónapban egy komplett törvénycsomaggal fog előállni szándékai szerint a kormány a parlament előállni, ennek nyilván részletes bemutatására lehetőség lesz, amely a közszolgáltatásokban - és ebből adódóan érintve tulajdonképpen egy nagyon széles társadalmi kört - megpróbálja, még egyszer mondom, a „kuncsaft rendel” elvet a gyakorlatban is érvényre juttatni, a szükséges változásokat a társadalmi igazságosság és hatékonyság szempontjából érvényre juttatni.
Említenék persze itt még egy érvet! Magyarország abba a helyzetbe jutott azzal, hogy indul 2007-ben az európai támogatási forrásainknak a bemelegítő szakaszát követő igazi szakasza, tehát a Nemzeti Fejlesztési Terv II...50Tné 51-60. Kiss Péter folyt. Nagyon nem mindegy, hogy milyen állapotban lévő viszonyokat fejleszt. Másképp mondom: nem szabad azt a hibát elkövetni, hogy a fejlesztéssel eltakarjuk az igazságtalanságokat, a hibákat, a közszolgáltatások rossz működését, mindazt, amit egyébként ahhoz, hogy európai minőségű szintre, vagy az általunk kívánt szintre emeljük, ahhoz először meg kell változtatni belső működésében, hogy utána a fejlesztés felemelje arra a szintre, minőségre, színvonalra, amit akarunk, tehát most kell ezért a fejlesztések okán is lépni.
Egyetértek azzal, amit sugallt a kérdésével, hogy szektorsemleges módon kell támogatni a különféle akkreditált módon közfeladatokat ellátó civil, egyházi és más intézményfenntartókat és intézményeket. És azzal is egyetértek - ezt tegnap talán a kisebbségi bizottság ülésén elmondtam -, hogy ezek a támogatások akkor jók, ha nem tárgyai éves politikai vitának, hanem ha kiszámíthatóak, stabilak hosszú távra, ehhez pedig a kiegészítő normatív támogatások rendjét újra kell szabni, hogy megszüntessük az utólagos elszámolások által teremtett vitát. Erre a kormány első ülésének egyikén javaslatot fogunk benyújtani a kormányhoz, és természetesen az érintett szereplőkkel együtt ezt a következő időszakban abszolválni fogjuk, tehát megkérdezzük a véleményüket róla. Itt tehát egy kiszámítható, hangsúlyozom, szektorsemleges finanszírozásra törekszünk.
MACIKA. Varga képviselő úr volt mostanáig - ha jól tudom - az elnöke, ő a Fidesz képviselőjeként vitte ezt a közalapítványt az elmúlt négy évben is. Úgy láttam, hogy miközben fogalmazódtak meg a szférából - ez nyilvánvaló módon egy konfliktusos terület - kritikák és persze dicséretek, elismerések is, összességében a MACIKA a funkcióját betöltötte az elmúlt időszakban is - tervezem, hogy további komoly feladatokat fog kapni. Ismereteim szerint egyébként idén a roma ösztöndíjra 940 millió forintot fordítunk, ez legalábbis névértéken, vagy inkább talán mondhatom reálértéken is egy szinten tartást, vagy talán szerény emelkedést is mutat; elismerve azt - az előző tárcavezetés szándékait is vissza akarom igazolni -, hogy erre rendkívül komoly szükség van ahhoz, hogy esélyeket egyenlítsünk ki.
Alkohol, alkoholbetegségek kérdése. Azt hiszem a közvélemény előtt is közismertek, azok a mértékek és számok, amelyek bennünket nehezebb helyzetűnek mutatnak, mint Európa hasonló méretű és hasonló környezetben élő országait. Egy biztos, hogy az alkoholbeteg ellátórendszer valóban alulfejlett Magyarországon, nem akarom ezt cáfolni, nem is tudom, a tények ezt mutatják. Arra törekszünk, hogy egy lehetőség szerinti összevont ellátórendszer keretében hatékonyabb szolgáltatást, jobban utolérő családokat és problémát, jobban utolérő szolgáltatást tudjunk kialakítani. Nem vagyok a kérdés szakértője sem így, sem úgy - és ezt most csak félig mondtam viccből -, de komolyan azt pontosan látom, hogy milyen módon rombolja a családokat az alkohol problémája. Hozzátéve, hogy miközben ennek - nagyon rossz szó, amit mondok - családi, társadalmi kezelésével is rendkívül sok problémánk van, de kialakultak bizonyos elfogadható rutinok, aminek az elterjesztésére, felhasználására kell erőfeszítést tennünk; nos aközben ugyanez a dolog nem igaz a családok, az emberek tudását illetően a drogproblémára és ezt tartom nagyon nagy kihívásnak éppen.
A hálátlan szerepek kérdése. Nos, amiről a kormány eddig döntött a megalakulása kapcsán, hogy nyilván magán kezdi a takarékosságot, ezért a miniszterelnök, miután szembenéztünk azzal, hogy a szándékok szerint 17 helyett 12 miniszter fog szolgálni a kormányban, döntött arról is, hogy ezt kevesebb kormányzati létszámmal valósítjuk meg. Ezt most a kormány és a minisztériumokra, tehát nem a közszféra egészére mondom, a kormányzat és a minisztériumok körére. Ott a mintegy 7,5 ezres létszámhoz képest 1400-1500 fős csökkenést jelent a most elhatározott lépéssor. Természetszerűleg ennek is a külön levezénylésére, kezelésére, támogatására komplett mechanizmust alakítunk ki, egy 5-7 pontból álló lépéssort alakítottak ki a kollégáink előzetesen, és a kormány első ülései egyikén ebben döntést fogunk hozni és nyilvánosságot teremtünk annak a kezelési mechanizmusnak, ami segít az újbóli pályára állásban, adott esetben a pályaváltoztatásokban. Azért azt tudni kell, hogy a közigazgatás közhatalmi intézményeinek ezen körében olyan kvalifikált emberekről van szó, akiknek akár a versenyszférában, akár a közszféra más területén való elhelyezkedésük önmagában alapesetben nem jelent különös kihívást, de emberileg és a dolog megoldása szempontjából is fontos, hogy empátiával és szakmai korrektséggel segítsük az elhelyezkedést, erre irányuló programot dolgoztunk ki.
Török Zsolt képviselő úrnak részben reflektáltam a kérdéseire. Másrészt, amikor arra utalt, hogy a '90-es évek közepén is volt kormányzati feladatom, nos akkor onnan hagy vegyek én is egy példát. Ha lehet ma mondani, akkor van már néhány példánk arra, hogy mit is jelent az a társadalmi megrendelés, amelyikről a legelején szóltam, mit jelent a gyakorlatban. Azt hiszem, hogy a gyakorlatban például azt jelenti, ahogy ma különféle színű kormányzatok - ha akarnak, ha nem - kell, hogy viszonyuljanak a társadalmi párbeszédhez és a társadalmi párbeszéd intézményeihez; ha szeretik, ha nem a jelenlévő partnereket, akkor is abból indulnak ki, hogy a korrekt demokratikus kormányzásnak ezen intézmények működtetése technikai minimuma. Ez olyan erős társadalmi elvárássá égett be az elmúlt 15 évben, hogy színétől függetlenül a politikai irányzat mindegyike emellett érvel, még akkor is, hogy ha különféle gyakorlatokat választ evvel együtt is. Ide tudom természetesen például, a '90-es évek közepén elindított közmunkaprogramokat, amelyek abból indulnak ki, hogy minden megoldás jobb a szuverenitást korlátozó segélynél, még az is, amelyik nem totális és nem tökéletes megoldás. Na pláne, hogy ha ezeket valamilyen komplex eszközrendszerrel keretbe tudjuk foglalni: ha ehhez képzés, a tartós elhelyezkedés egyéb feltételeinek megteremtése kötődik, de önmagában is a szuverenitás megteremtésének egy más lépcsőfokát jelenti, ha esélyt teremtünk ilyen értelemben is a foglalkozatásra.
Utaltam rá, a közszolgáltatásokban való szektorsemleges szerepvállalás kapcsán, hogy igen, magam is nagy szerepet gondolok a civil szerepvállalásnak. Nem vagyok hozzáértő, de valahol éppen olvastam nemrégiben, hogy Németországban a szociális ellátások területén a civil szervezetek 60-70 százalékos súllyal vannak jelen, lehet, hogy csak egy szegmensében. De mindenesetre az igaz, ahhoz, hogy ezt a fajta szektorsemlegességet érvényre lehessen juttatni, és hogy az állampolgár maga választhassa meg, hogy a nekijáró közszolgáltatást hol és milyen módon veszi igénybe és lehessen döntést hozni arról, hogy kik biztosítsák ezt a lehető leghatékonyabban, ehhez persze nyilván azon alapelven túl, hogy szektorsemleges módon kell biztosítani a közszolgáltatásokat és finanszírozni, kiindulópontként rögzíteni kell a közszolgáltatás tartalmát precízen és mindenki számára transzparens módon. Világosan kell tudni azt az intézményt ebből a szempontból, aki ezt biztosítja, akkreditálni, folyamatosan - kimenet és más szempontból, folyamatszabályozás szempontjából is - kontrollálni, ellenőrizni, befolyásolni a dolgot, egy nagyon erős minőségbiztosítással körülvenni.
Tné 60. aa 61-70 Kiss Péter folyt.Én általában úgy látom, hogy ez közép-kelet-európaiságunk meghaladásának egyik mércéje is, hogy ezen a területen mennyit tudunk előrelépni. Nagyon elkötelezett vagyok. Ugyanakkor hadd tegyem hozzá, könnyebb ezt kimondani, mint választ találni, hogy a kialakuló versengő kapacitásokkal mi lesz. Nem egyszerű kihívás! Ott is emberek dolgoznak, azok az intézmények településeket éltetnek, tartanak fenn, de legalábbis befolyásolják az életüket. Nem könnyű az elvben jó megoldásokat bevezetni, de hogy az út ez, ebben biztos vagyok.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr. Mielőtt tovább mennénk, hadd reflektáljak rögtön. Miniszterjelölt úrnak volt egy mondata, hogy szívesen benne van abban, hogy párbeszédet folytassunk menetközben, amikor egy-egy kérdés felvetődik, egy-egy területet szabályoznunk kell. Ezt megelőzően szívesen ül le a bizottság egészével, hogy szabályos párbeszédet folytassunk. Mindjárt megragadom az alkalmat, hogy elmondjam, ezt köszönjük a bizottság nevében, élni fogunk ezzel a lehetőséggel. Annál is inkább, mert azt gondolom, egy ilyen meghallgatás keretein belül nem tudunk lemenni a szakma mélységeibe. Most itt inkább csak arra van lehetőség, hogy megismerjük az ön mentalitását, gondolkodásmódját, hozzáállását, ami ez nálunk a szociális területen legalább olyan fontos, mint bármilyen más szakmai részlet. Köszönjük és igényeljük ezt a fajta - mindig az adott problémát részletesen kibeszélő - beszélgetési lehetőségét.
Elnézést a kis intermezzóért. Lanczendorfer Erzsébet képviselőtársunk jelentkezett, Béki Gabriella képviselő asszony, majd Vígh Ilona.
Tessék parancsolni!
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Csak a magát becsmérlő ember mehet nagyobb erkölcsi kötelességre - mondotta Magda Pál, a 19. századi földrajzi író és filozófiai munkák szerzője. A miniszteri poszt, úgy gondolom, nagyobb erkölcsi kötelességteljesítést kíván. Megnéztem az interneten miniszterjelölt úr megnyilatkozásait, amelyek a parlamentben vagy sajtótájékoztatón, lakossági fórumon hangzottak el az utóbbi fél évben. Azt észleltem, hogy ezekből sugárzik a hurrá-optimizmus. A nagyobb erkölcsi felelősség okán szeretném megkérdezni miniszterjelölt úr, hogy ezen nyilatkozatok megtételekor tisztában volt-e ön az ország valós pénzügyi-gazdasági helyzetével, állapotával. Ha igen, akkor ezek a nyilatkozatok nem voltak a nagyobb erkölcsi kötelességteljesítés prototípusai. Ha elvbarátai önt is félrevezették, akkor nagyon sajnálatosak ezek a nyilatkozatok.
Miről is beszélek? Kettőt emeltem ki. A parlamentben a száz lépés program általános vitája kapcsán miniszter úr elmondta, hogy következik az ötéves radikális adócsökkentés. Azt mondta - mti-hír -, hogy jövőre, azaz most 2006-ban megkezdik annak az ötéves adócsökkentési programnak a megvalósítását, amelynek keretében radikálisan csökkentik a vállalkozások, állampolgárok, a családok (!) adóterheit. Mintha most másról hallanánk a miniszterelnök úrtól. Ha ez elhangzott 2005. december 1-jén - illetve az mti-hír ekkor jött ki.
Ugyancsak mti-hír 2006. február 2-án: Miniszterjelölt úr Veszprémben az „Elszámolás 2006” rendezvénysorozat keretében tartott sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a gazdasági fejlődés lehetővé tette, hogy - idézem - „abszolút mértékben is jelentősen tudjuk növelni a családi támogatásokat.” Szeretném megkérdezni, az hírlik, további korrekcióra készülnek a családtámogatási rendszerben. Kérdezem, hogy tervezik-e az alanyi jogon járó családi pótlék, anyasági támogatás, gyermekgondozási segély, illetve gyermeknevelési támogatás jogosultsági feltételeinek korlátozását? Szeretném megkérdezni, hogy a három- és többgyermekes családok számára még megmaradt adókedvezményt is tervezik-e eltörölni, és ha igen, az így kieső jövedelmet beépítik-e a családi pótlékba?
A másik kérdésem az egyházi fenntartású szociális intézményekkel kapcsolatos. Mint ismeretes, a normatív és a kiegészítő normatív támogatásokat bizony nagyon megkurtították az utóbbi években. 2006-ban közel 20 százalékkal kapnak kevesebbet, mint az előző években. Várható-e a további megszorítás?
Miniszterjelölt úr a napokban azt nyilatkozta, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium a „lelkiismeret minisztériuma” kíván lenni. Lelkiismeret és erkölcs kéz a kézben járnak. Ha a reformba öltöztetett megszorításokat önnek végre kellene hajtani, a nagyobb erkölcsi kötelességteljesítés okán megtenné-e - ahogy Kósáné Kovács Magda a Bokros-csomag idején -, hogy feláll a miniszteri székből? (Morajlás.)
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony! Béki Gabriellának adom át a szót azal a félmondattal, hogy az ülés elején felolvastuk, a kormányprogram részleteiről most nem tudunk vitázni. Ezt csak emlékezetfelhívásként mondtam.
Béki Gabriella képviselő asszony, utána Vígh Ilona képviselő asszony következik.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Úr! Én három kérdést szeretnék megfogalmazni, részben olyan területekről, amiről nem esett szó.
Azt gondolom, a foglalkoztatáspolitikában való jártassága mindannyiunk számára ismert és vitán felül áll. Többünkben él azonban az aggodalom, hogy a szociálpolitikával való összeházasítása ennek a területnek azzal a következménnyel járhat, hogy a szociálpolitika némileg háttérbe szorul. Az egyik kérdés, amit szeretnék megfogalmazni, az életnek olyan területére vonatkozik, amiről a nyolc pontban nem esett szó, egészen pontosan a hajléktalan-ellátásra. Az elmúlt négy évben a szociális tárcában nagyon jó dolgok indultak el a hajléktalan ellátórendszerben, kísérleti jelleggel. Gondolok például olyan projektre, mint a tarnadobi kiköltöztetés, ahol foglalkoztatás, lakhatás komplexen segítségére állt ezeknek az embereknek. Kérdésem, hogy az ilyen típusú kezdeményezéseket tervezi-e tovább vinni és fejleszteni a tárca munkája során?
A másik terület, amire kérdezni szeretném, ugyancsak a szociálpolitikával kapcsolatban, az a civil szervezetekkel való együttműködés ezen a területen. 70Tné 71-80. Béki Gabriella folyt. Merthogy a foglalkoztatásoknál a jelölt úr fontosnak tartja a párbeszédet a szakszervezetekkel, az Érdekegyeztető Tanács munkáját, azzal kapcsolatban van tapasztalatunk. Tervezi-e, hogy az úgynevezett „semmit rólunk nélkülünk” szlogen jegyében a szociális terület különböző érdekképviseleti szerveivel is ilyen típusú és ilyen élénk együttműködést alakít ki; tehát, hogy az érintett csoportokról szóló döntések előtt érdemi párbeszéd lesz velük, különös tekintettel gondolok a fogyatékossággal élők érdekképviseleti szervezeteire.
Végül a harmadik területnek szeretnék kérdést megfogalmazni, a gyermekvédelem gondjaival kapcsolatban. Itt sok-sok erőfeszítés ellenére, és egy nagyon igényes európai színvonalú gyermekvédelmi törvény ellenére, a védelembe vett gyermekek száma érdemben nem csökkent. Az a kérdés, hogy a gyermekvédelem területein lát-e olyan - akár jogalkotási, akár a gyakorlati végrehajtó munkával kapcsolatban - tennivalókat, amit sürgetőnek érez. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony.
Vígh Ilona parancsolj!
VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Kedves Vendégek! A miniszterjelölt úr az expozéjában gyakran fogalmazta meg az esélyegyenlőséget. Szeretném megkérdezni, hogy az új miniszteri struktúrában elveszett az esélyegyenlőség, mint fogalom is, és azt gondolom, hogy erre nagyon nagy szükség van annak ellenére, hogy a magyar közgondolkodásban, közbeszédben nem jelenik meg az esélyegyenlőség. Nagyon fontosnak tartanám az európai példáknak megfelelően, hogy súlyt kapjon a miniszteri struktúrában is, hiszen a korábbi években - korábban Göncz Kinga, azt megelőzően pedig Lévai Katalin - önálló tárcaként látta el az esélyegyenlőségi feladatokat. És egyetértek a miniszterjelölt úrral abban, hogy bizony a gyermekek, a hátrányos helyzetű családok - a romák vagy a fogyatékosok - vonatkozásában ez rendkívül fontos kérdés.
Miniszterjelölt úr, azt gondolom, hogy a magyar társadalom mérhetetlen adósságokat halmozott fel, mondjuk a nők vonatkozásában - tehát ha a nők és a férfiak vonatkozásában nézem az esélyegyenlőséget. Az egyik európai uniós jelentés arról szólt, hogy Magyarországon a nők, európai összehasonlításban, a legtöbbet dolgoznak, tehát nagyon fontos kérdésnek tartanám az esélyegyenlőség megfelelő helyre orientálását.
A másik kérdésem, amit szeretnék miniszterjelölt úrhoz feltenni. Minden társadalmat az minősít, megítélésem szerint, hogy abban az adott társadalomban milyen a foglalkoztatás és milyen bőséges a gyermekáldás. Önök 2006. január 1-jétől új családtámogatási rendszert vezettek be. A Fidesz Magyar Polgári Szövetségben ülő képviselők, mi úgy fogalmaztunk, hogy természetesen időnként szükség van a családtámogatási rendszer bizonyos átalakítására, de úgy vélem, hogy úgy semmiképpen nem tudom elképzelni az átalakítást, hogy bizonyos csoportok rosszul jártak. Nem tudom, hogy a miniszterjelölt úr tud-e olyan családról, aki az új rendszer szerint valóban - mint ahogy önök a választási kampányban hirdették - dupla családi pótlékot kapott volna. Először is az a nagy öles plakáton hirdetett reklámjuk, miszerint megduplázták a családi pótlékot, az nem valós, mert maximum 80 százalékkal növelték a családi pótlékot, ugyanakkor visszavonták a gyermekvédelmi támogatást, a gyermekek után járó adókedvezményt, sőt a tizenharmadik havi pótlékot is. Kérdezem a miniszterjelölt urat, hogy valóban terveznek-e a családok érdekét leginkább szolgáló igazságos családtámogatási rendszert.
Még egy kérdést szeretnék feltenni a miniszterjelölt úrnak. Ugyancsak bevezetésre került a munkáltatók támogatása annak érdekében, hogy javuljon a foglalkoztatás Magyarországon. Ismert az a nagyon rossz statisztika, miszerint Magyarországon minden ötödik pályakezdő munkanélküli. Kérdezem a miniszterjelölt urat, hogy ez a bevezetett új intézkedés, miszerint a munkáltatói járulékhoz 50 százalékkal járulnak hozzá, mennyire hozta meg a hozzáfűzött reményeket vagy mennyiben volt eredményes ez a törvénymódosítás.
Miniszterjelölt úr beszélt a 8 pontos legfontosabb témakörök között a gyermekszegénység elleni fellépésről, illetve annak megszüntetéséről.
Szeretném megkérdezni, hogy a gyermekvédelem kiemelt fontosságú területe: a megelőzés, a prevenció, illetve az állam által megelőlegezett pénzbeli és természetbeni ellátások rendszere. Azt gondolom, hogy nevetségesen nehéz a tartásdíj megelőlegezés lehetőségével élni - tervez-e a tárca a gyermekvédelmi támogatásokban jelentősebb átalakítást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony. Ebben a blokkban még Winkfein Csaba képviselő úrnak adnám meg a szót!
WINKFEIN CSABA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Egyrészt szeretnék csatlakozni Béki Gabriella képviselő asszonyhoz, hiszen megemlítette a szociálpolitika területét, hogy a munka a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban a szociálpolitika milyen erős és milyen szinten fog megjelenni. Ehhez csatlakozva szeretném megkérdezni az ifjúságpolitikát is, hogy e terület is milyen erős lesz, nincs-e meg annak a veszélye, hogy a foglalkoztatáspolitika munkaügy alatt fog megjelenni a szociális ügy és az ifjúságpolitika.
A másik kérdésem, amiről még nem beszéltünk ma, ez a regionalizmus, a régióra való felkészülés. Ezzel kapcsolatban milyen elképzelései vannak, kiemelve két területet: az ifjúságpolitikát és a szociálpolitikát. Itt a régiós szinten jelenleg regionális ifjúsági tanácsok, regionális szociálpolitikai tanácsok működnek - ezekkel kapcsolatban milyen elképzelései vannak a későbbiekben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Mielőtt megkezdi a miniszter úr a válaszát, szeretném elmondani önöknek, hogy terveztünk egy olyan kört is, ahol a kedves képviselőtársaim majd a véleményüket fogalmazzák meg, úgyhogy kérem, hogy erre is legyenek majd figyelemmel.
Parancsoljon kedves miniszterjelölt úr!
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Képviselő asszony egy új színt hozott a mai bizottsági meghallgatásomba, ez a kampány hangulata, azt gondolom, ez nem tárgya a mai bizottsági meghallgatásnak. De, ha úgy gondolja, hogy mégis indokolt erről beszélni, akkor az ön kedvéért felidézem Pokorni képviselő úrnak e tárgykörben mondott legutóbbi mondatomat. Azt mondtam el neki, azt gondolom, hogy a mostani 2006-os választáson azért is nem önöket választották az emberek, nem önöket bízták meg kormányalakítással, mert ma is látjuk, hogy inkább ítélkeznek, minthogy megoldásokat javasolnának és ez baj, hogy így van. Érdemes azt gondolom elgondolkozni azon, hogy 2002 után, amikor is szintén nem önöket választották, nem hibáztak-e akkor, amikor - igaz más módon vitatták el az emberek választását, azzal vitatták el, hogy hány szavazat és hogyan; most pedig morálisan, erkölcsileg és programalapon teszik ezt. Nincs különbség a kettő között a végeredményt illetően, azt hiszem, ezen változtatni kell, de ez legyen az én hozzájárulásom ehhez a politikai vitához. Morálisan van mit változtatni, egyetértek önnel. Van mit változtatni, mert hiszen nem került szóba most a körmösök, a szinglik világa - ugyanarról az időszakról beszélek, oszt jó napot - én szeretném a magam részéről ezt lezárni.
Második kérdésére reflektálva. Nincs szándékunkban a családi támogatások korlátozása és nincs szándékunkban egy olyan elvet megvalósítani éppen ebben a körben, amelyik oly fontos számunkra és oly védtelenné tesz milliókat, korlátozásokat bevezetni; miközben nyilvánvaló, hogy közös társadalmi céljainkhoz, ami a felzárkózás esélyének a megvalósítását jelenti, szükséges egy egyensúlyosabb állapot a költségvetésben - ez szükséges, ezt magam is így látom. És ehhez jelentősen mérsékelni kell a kiadásokat és növelni nyilvánvaló módon, a másik oldalon a bevételeket. Mégis ezt úgy kell tenni, hogy alapvető, ma védtelen társadalmi csoportok ne sérüljenek, és azoktól várjunk több teherviselést, akik erre képesek - ezt az elvet akarjuk érvényesíteni. Ezért van az, hogy mondhattam bátran, hogy sem a családokat, a kisgyermekeseket, sem a nyugdíjasokat érintő módon nem készülünk semmi olyan lépésre, amelyik is nem inkább a biztonságukat erősítené vagy akár ezt megérintené.
Tné 80.aa 81-90 Kiss Péter folyt. A kiegészítő normatív támogatások kérdése általam ismert módon vita tárgya bizonyos egyházi képviselők és az állam ágazati képviselői között, ezért is készülünk arra, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Az a szándékom, hogy a mindennapi politikai viták mezejéből ezt a kérdést kiemeljük. Világos, előrelátható és szektorsemleges támogatás legyen. Szerintem az utólagos elszámolás, maga a kiegészítő normatíva megoldása mint kategória igazából nem alkalmas az előbbi elvek érvényesítésére, tehát e helyébe lépő rendszert szeretnénk asztalra tenni. Ezen egyébként hetek óta a tárcák dolgoznak, és a kormány első ülésein erre sort fogunk keríteni. Nem akarunk egyoldalú döntést, az érintettekkel közös döntést akarunk hozni.
Béki Gabriella képviselő asszony nagyon fontos felvetést tett. Csak akkor jó az az alapvető kormányzati szándék, hogy integrálja azt az eszközrendszert, ami a szociálpolitikában esélyegyenlőségi, ifjúsági területen, az idősekkel való foglalkoztatásban, foglalkoztatásban, szakképzésben van, ha ez nem kevesebb, hanem több. Szeretném itt a zenekar-effektust megvalósítani, hogy több az egy-egy hangszernél mindaz, ami az összproduktum, hogy tudjunk segíteni ott, ahol már a klasszikus szociális támogatási eszközrendszer nem segített volna, tudjunk mással még hozzájárulni. Sokkal könnyebbnek vélem egy tárcán, egy műhelyen belül ezeket a korábban nem a szociális tárca hatókörébe tartozó eszközöket integrálni és segítséget nyújtani.
Az a törekvésem, hogy a szakma felé és az ezzel foglalkozó szakpolitikusok felé is a tudásukat és a felvetéseiket a legnagyobb alázattal tanuljam meg a következő időszakban, amit tudni kell. Tudom, hogy meg kell tanulni, ezzel tisztában vagyok. Akik ismernek, tudják, hogy azt a területet igyekszem gyorsan elsajátítani, amivel foglalkozom. Nyilván nem azon a szinten, ahogy ma a szakértő értelmiség ezt tudja. Vettem részt néhány beszélgetésen, az elmúlt években is, néha tolmács kellett hozzá, bevallom. De igyekeztem megérteni, hogy mi a probléma, és igyekszem hasonlóképpen eljárni. Nem a nyelvezet a kulcs, hanem a szándék! Az a szándék, hogy a közös törekvést meg lehessen ragadni, és azt hiszem, a politikusnak az a dolga itt, hogy a szakma keretében a civil szereplők, a szakértő politikusok és a közpolitika között hidat tudjon verni. Van egy tapasztalatom ugyanis, hogy a legjobb ágazati civil vagy szakmai szándék sem jut előre, nem lesz belőle társadalmi megrendelés, ha nem értik meg azok a döntéshozók, akiknek a végén így vagy úgy - személyes szavazataikkal vagy személyes döntésükkel - előre kell vinni a dolgot. Hány olyan ágazati reformot láttunk tizenöt év alatt elbukni, amelyet mai szemmel már teljesen racionálisnak látunk, csak a döntéshozó, a közpolitikus nem értette meg benne a társadalmi erőt és lehetőséget.
Szeretnék közreműködni, hogy a szociális területen ne legyen ilyen. Segítsenek ebben, akkor talán sikeresebbek leszünk! Igénylem a támogatásukat, szükségem van rá.
Ami a civil együttműködést illeti. Igen, vannak, akik úgy gondolják a párbeszédet, hogy ez egy hatalomtechnikai kérdés. Nem tévednek nagyot, ez is igaz. Miért legyen valaki a zsűriben, ha ott lehet a teljesítők körében is? Ez természetesen a közös teherviselés, felelősségviselés technikai minimuma. Azt hiszem, aki már valamilyen szervezetben dolgozott, az pontosan tudja. Aki nem tudja, az nem fog ott dolgozni hosszasan.
De ennél többre gondolok! Azt gondolom, a párbeszéd, a munkahely-teremtés a szó fizikai és szellemi értelmében az a siker kulcsa. Tessék megnézni az előttünk járó Írország, Portugália, Spanyolország példáján! Utaltam már rá, mindegyik valamilyen formában képes volt a nagy pillanatokban, amikor vagy új nemzeti karaktert kellett választani a fejlesztési terveik megvalósítására, vagy egy paktumot kötni vagy egy szoros iterációt, társadalmi párbeszédet teremteni, amivel az emberek magukénak tekinthették azt a programot, ami az ő érdekükben valósult meg, vagy olyan szituációt teremteni, hogy nagyon komolyan alulról építkezve tudjon felépülni egy társadalmi megrendelés. Ez általában is igaz, a fejlesztéspolitikára és minden ágazatpolitikára is igaz, meggyőződésem szerint. Ezt igényelni akarom.
Tekintettel arra, hogy láttam az ICSSZEM statútumában, hogy tizet meghaladó ilyen hivatalos fórum is létezik, ezért természetesen elgondolkoztam azon, hogyan lehet ezt technikailag bírni. De arra is jutottam, nem lesz elegendő abszolválni ezeket a fórumokat, hanem kicsit alternatív módon is kell tudni ehhez visszanyúlni. Ha tényleg igaz, hogy nagyobb tudás és sokkal több megoldás van jelen a civil szférában és a szakértő értelmiség körében, mint amit ma felhasználunk kormányzati és önkormányzati szinten - és ezt tapasztalom, hogy igaz -, akkor itt külön meg kell építeni ezt a hidat a végrehajtó hatalom és a civil szellemi elit között.
Ami a gyermekvédelmet illeti. Az a törekvés lényege, hogy tudjunk ahhoz hozzájárulni, hogy a lehetőségek határáig meg tudjuk őrizni a családot és a családban a gyermeket. Hogy ne legyen olyan helyzet, hogy csak anyagi okokból - primer, anyagi okokból - elválasztjuk őket egymástól. Itt kulcsfontosságú, hogy célzott programok, támogatási rendszerek működjenek, amik ezt elősegítik, illetve intézmények tudják kiegészíteni a családnak azon funkcióit, amit adott pillanatban nem volna képes vállalni. Itt a napközi otthontól a gyermekmegőrzésig, a bölcsődéktől kezdve mindegyiknek önálló szerepe van, célzottan is, nemcsak úgy általában. Nyilvánvaló, ha mégis el kell szakadjon az eredeti családjától, akkor is lehetőség szerint újra családba kell helyezni. Azt gondolom, minden jó érzésű ember ezt gondolja.
Még néhány számot - itt a kollégáim segítettek ebben, mert ezeket fejből még nem tudom. Ebben az évben a költségvetési törvényben 37 milliárd forint többlet családtámogatásokra. Ezt azért mondom, mert képviselő asszony utalt rá, hogy ez a dolog itt nem volna rendben. Ezen az úton akarunk járni. Az az elgondolásunk, hogy amikor átrendezzük a közös erőforrásainkat, akkor valóban nemcsak az egyének szintjén az kell több terhet viseljen, aki tehetősebb, és az kell többet kapjon, aki rászorul, nehezebb helyzetben van. Természetesen az ellátási rendszerekben is ahhoz kell a hatékonyság vagy akár a takarékosság szempontjából nyúlni, amelyik nem ezt a kört, nem ezt az elvet érinti. Ilyen szempontból tehát a családi támogatások bővítése, a nyugdíjas, idősügyi ellátások bővítése a legnehezebb vagy legkritikusabb az egyensúly szempontjából is nehéz intézkedések sorában is napirenden kell maradnia.
Hajléktalan ügyben. Valóban így van. Én csak miniszter asszony elmeséléséből ismerem a tarnabodi példát. Vettem órákat Göncz miniszter asszonynál az elmúlt napokban. Ő nekem mesélt erről a dologról, és bizonyos mértékig voltak emlékeim, de a részleteket nem ismertem. 90Tné 91-100. Kiss Péter folyt. Ebből arra következtetek, hogy a szociálpolitika, az esélyegyenlőségi politikák tipikusan olyanok, ahol egyrészt azért kell mintapéldákat csinálni, hogy ki lehessen tapasztalni a hatásmechanizmusát, hogy rendszerértékű beavatkozásokat lehessen csinálni, ne legyen rögtönzés. Másrészt azért, mert differenciált megoldások kellenek társadalmi csoportokra és regionális értelemben is, és bár ezeknek biztos, hogy lesz valamilyen általánosítható tapasztalata, de azt gondolom, hogy az általános éppen a differenciáltság kell legyen, ez kell legyen a dallama az ügynek.
A hajléktalan ellátásban azt hiszem, hogy nem az a megoldás, mint ahogy a romatelepek felszámolásában említettem, nem buldózer, itt sem a hajléktalanszálló, hanem az okok, a körülmények kezelése. Itt nyilván az egészségi állapot, a foglalkoztathatóság feltételei, mindazon okokra való koncentrálás, amelyik hozta magával éppen ezt a végeredményt, ami egy ellehetetlenült állapot konklúziója tulajdonképpen. Nyilván e mögött, egy hajléktalan helyzet mögött, családi drámák, pénzügyi, szakmai, foglalkoztatási és sokszor egészségügyi ellehetetlenülések vannak, nyilván ezekhez az okokhoz kell tudni hozzányúlni. És rendkívül fontos, hogy itt a társadalmi szereplők hozzáférjenek ehhez, hiszen ők azok, akik ott tudnak lenni a helyszínen, és általában intézkednek, akik „házhoz viszik” - elég rosszul hangzik, bocsánat -, tehát személyhez viszik a politikát, a megoldást, az eszközt, akik segítenek ilyen értelemben. Akik felkeresik, akik nem munkaidőt végeznek el, ezt most nem munkaügyi miniszterként mondom, hanem a leckét és önkéntesként is képesek dolgozni, ezt tartom a dolog dallamában fontosnak.
Vígh Ilona képviselő asszony kérdezte a pályakezdők kérdését. Nem akarom letagadni, hogy ez egy óriási kihívást jelent, tehát nem szeretnék belecsúszni abba, hogy itt most valamilyen sikerpropaganda vádja érjen joggal. Bizony a legnagyobb felelősségeink egyike éppen az, hogy a gyerekeink, a felnövő korosztályok ne az utcán kezdjék a pályájukat, ehhez persze nagyon sokoldalú lépés kell, nemcsak primer munkaerő-piaci lépések. A START-kártya segít, háromezerrel most kevesebben vannak, ha jól tudom ebben a hónapban pályakezdő munkanélküliek, mint akár egy évvel ezelőtt; örülnénk, ha tízezerrel kevesebb lenne persze, vagy ha egyáltalán nem volna ilyen probléma. De itt nemcsak a munkaerő-piacra való bejutás, hanem az az esély is ezt alapvetően befolyásolja, ami az iskolázottság által teremtődött meg. Mondok példát. Nagyon jelentős a köre azoknak, akik nem végzik el az általános iskolát, és így aztán szakképesítésre sem tudnak szert tenni. Most indul az a program a szakképzésben, ami először 200, majd utána 2000 fiatalembert egy programba bevonva, átsegíti őket azon a küszöbön, hogy utána már szakképesítéshez jussanak, és elvileg legalább versenyezhessenek a munkaerő-piacon. De mondok más hátrányos helyzetet. Ott vannak a fogyatékkal élők. Nem elegendő azt mondani, hogy támogatjuk a munkáltatót, ha egy ilyen embert foglalkoztat, vagy beszedünk tőle pénzt, hogy legyen nagyobb érdekeltsége, hanem kell speciális szakképzés, az ő fogyatékosságához alkalmazkodó. És nem elég a szakképzés, kell begyakorló foglalkoztatás, hogy ő egyáltalán piacképes lehessen, erre mind külön eljárások és intézmények kellenek, tehát a dolog komplex foglalkozást igényel. Ezt is példaként akartam mondani, hogy miért jó, ha össze tudjuk kapcsolni a képzés, a szakképzés eszközrendszerét, a támogatás és a begyakorló foglalkoztatás eszközrendszerével. Én egyébként e területen minden politikai vitától függetlenül, amit majd így vagy úgy meg fogunk vívni természetesen, rendkívül módon nyitott vagyok kezdeményezésekre és javaslatokra. Tehát, ha tesznek javaslatot, külön súlyt fogok arra fektetni, hogy ne azt nézzem, hogy honnan érkezett a javaslat, hanem annak mi az érvénye és a tartalma.
Az esélyegyenlőségre és az ifjúságpolitikára vonatkozóan ugyanaz igaz, mint általában, amit a szociálpolitikára mondtam. Csak említeném, hogy a diszkriminációval szembeni fellépés egyik legpregnánsabb terepe éppen a foglalkoztatás, a munka világa kell legyen. Az Egyenlő Bánásmód Hivatalhoz, mint hatósághoz, ha jól tudom 700 eset érkezett be az elmúlt időszakban, és ennek 40 százaléka a munkahelyi diszkriminációt érintette. Ez rögtön leckét ad a foglalkoztatási törvényekhez, a munkaügyi ellenőrzés kérdésében és rögtön leckét ad a párbeszédre a munkaadókkal való párbeszédre. És ezt az egy mondatot most nem a sajtónak mondanám, a foglalkoztatási bizottságban elmondtam, hogy ahol olyan foglalkoztatóval találkozunk, aki banánköztársaságnak nézi Magyarországot, hogy ott még ezt is lehet csinálni, ott nyilván nemcsak abból indulunk ki, hogy rendezett munkaügyi kapcsolatok hiányában nem juthat támogatáshoz, nem juthat hozzá forrásokhoz, hanem ott azon leszünk, hogy ő ne ebben az országban próbálja meg az iparát űzni. Tehát aki az olcsó munkaerő, a fillér miatt jött ide és „gyerekmunkaerőt” pincében éjjel akar foglalkoztatni, arra az a véleményem, hogy húzzon el Magyarországról. És nem lehet egy pillanatnyi helyi feszültség okán finanszírozni, hogy még ez az ilyenfajta szemét munka is fennmaradjon, mert kell valamilyen gerincet mutatni a többség számára, aki többség nyilvánvaló egy állami standardhoz is alkalmazkodni fog; ilyen értelemben akarom mondani, hogy az egyenlő esélyek biztosítása, a diszkriminációmentesség nem egy elkülönült iparág, hanem az élet összes területén érvényesítendő dolog.
Régiók ügye. Van egy erős eltökéltségünk abban, hogy a régiók irányában mozduljunk. Ez természetesen vonatkozik azokra az ügyekre, amiről az ellenzékkel együtt lehet csak előrelépni, ez az önkormányzatiság világa, de vonatkozik azokra is, ahol a kormány maga is dönthet, ez a dekoncentrált szervezeti hálók kérdése; úgy hiszem, hogy a közköltségeket, a közpénzeket hatékonyabban kell felhasználnunk. Az a törekvése a kormánynak, hogy ebből a szempontból a sokszorozott, megduplázott vezetői és egyéb hivatali rendszereket egyszerűsíteni kell és lehet regionális szempontból. Hivatalok sorát tudnám elmondani, amelyiknek lényegében csak hagyomány-oka van, ami miatt mondjuk, megyei vagy más szinten is jelen vannak, nem a szolgáltatás szempontjából indokoltak. Itt sem szabad nyilvánvaló módon, fűnyíróelven gondolkozni, de egészen biztos, hogy a hagyomány okán, az örökség okán sem, tehát itt feltétlen a közpénzekkel való takarékosságra kell gondolni.
Egy utolsó megjegyzés ehhez. Értem az aggodalmat azért, hogy ha valahol egy-egy ilyen lépés következtében megszűnnek munkahelyek, értem és empatikusnak is kell lenni vele, mert lehet, hogy ez egy településen jelentős problémát okoz, egy intézménynek ilyen értelemben való átszervezése. De kérem szépen nekünk kollektív felelősségünk választ adni arra, hogy a többi kilencmillió valahány-százezer - verseny szempontjából -, hogy megvívja a versenyét, mekkora ballasztokkal indul el a közköltségek oldalán, az ő foglalkoztatásáért is felelősek vagyunk, az ő életéért és az ő esélyeiért is - ezt a két szempontot egyszerre kell tudni érvényesíteni. Nem korrekt az a felvetés, amelyik csak az egyik oldalt jajong, de a másik oldalért, aki szintén ennek a kifizetője, aki a közköltséget állja mindannyiunkért, azért nem vállal felelősséget - a kettőt egyszerre kell tudni mérlegre tenni. Ez nyilván egy nagyon nehéz mérlegelés tárgya, de a közszolgálatok reformjában ez lesz az a mérlegelés, amiben a kormány döntéseket hoz.
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszterjelölt úr. Kérdezem, hogy maradt-e még olyan kérdés, amit nem érintettünk?
Cseresnyés Péter úr volt - jelzi itt a kollégám - az első jelentkező. Kérdezem a továbbiakat: Karsai József képviselő úr, László Tamás képviselő és Aszódi képviselő úr a következő körben.
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen elnök asszony. Miniszterjelölt Úr!
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Bocsánat, hogy közbevágok, elnök asszony javasolhatom azt, hogy mérjük fel a hozzászólni szándékozók körét, mert nyilván a válaszokban engem is orientál, hogy milyen hosszan reflektáljak egy-egy felvetésre.
ELNÖK: Igen, megtesszük. Megkérdezem, hogy kik szeretnének még egy következő blokkban kérdést feltenni: önök hárman, négyen, öten, hatan; akkor ezzel fogjuk lezárni a kérdések körét. Köszönöm, ez lesz a következő blokk.
Parancsoljon képviselő úr!
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Miniszterjelölt úrhoz ifjúságpolitikával kapcsolatban szeretnék néhány kérdést feltenni, és nem általánosságban próbálom megfogalmazni ezeket a kérdéseket, hanem célzottabban kívánom feltenni őket.
Az első kérdéskör, amit szeretnék megfogalmazni, tulajdonképpen a droggal kapcsolatos. Ön, mint szülő is mondott néhány gondolatot nekünk ezzel kapcsolatban, és ha jól emlékszem azt mondta, hogy egy gyermek apjaként óriási gondban van, problémát okoz önnek és kérdések merülnek fel önben akkor, amikor a drog eszébe jut; azt hiszem mindannyian szülők vagyunk és ezt megfogalmazzuk magunkban, hogy mi lesz a mi gyerekünkkel, kerülünk-e olyan helyzetbe, hogy ez a probléma a mi a családunkban is felmerül. Tné 100.aa 101-110 Cseresnyés Péter Azt hiszem, ez egy nagyon aktuális kérdés. Viszont ön most itt nem szülőként, hanem leendő miniszterként van itt. Azt gondolom, kérdések megfogalmazása helyett kíváncsi lennék - és többen is kíváncsiak lennénk - arra, hogy önnek mi a véleménye, milyen koncepciója van a drog elleni küzdelemben, annak elterjedése ellen vagy visszaszorítása érdekében? Erről szeretnék néhány gondolatot hallani. Milyen intézkedéseket fog hozni például miniszterként, honnét és milyen mértékű költségvetési forrásokat kíván ehhez rendelni? Hiszen például ebben az évben az előző évhez képest már a költségvetésben is kevesebb forrás került e terület mellé rendelve. Kérdezni szeretném azt, hogy az elmúlt ciklusban egy eseti bizottság felállításra került, ez a bizottság folytathatja-e a munkáját az ön elképzelése szerint, van-e ennek reális esélye?
A másik terület azokat a fiatalokat érinti, akik életkezdés előtt vannak vagy éppen iskolába járnak. Különböző bevezető hírek borzolják a társadalom kedélyállapotát, amikor a felsőoktatásban bevezetendő tandíjról olvashatunk vagy hallhatunk a különböző médiumokban. Az esélyegyenlőség ma például többször elhangzott. Ön szerint mennyiben valósítja meg a fiatalok esélyegyenlőségét egy esetleges tandíj bevezetése? Hogyan fogja képviselni ön a kormányban a fiatalok érdekeit, hiszen azt gondolom, hogy ma Magyarországon - abban az esetben, ha a hírek igazak, amelyek a médiumokból eljutnak hozzánk - a fiatalok családjait, az átlagos családokat nagyon komolyan érinti az esetleges tandíj bevezetése. Kiszámította-e ön - vagy a kollégái közül valaki -, hogy mennyibe fog kerülni a felsőoktatási intézménybe járás - tudom, hogy különböző oktatási intézményekben való tanulás különböző összegekbe kerülhet - abban az esetben, ha egy átlagos családról van szó, és ez milyen terhet fog nekik jelenteni. Főként azt is figyelembe véve, egyre nagyobb szándék látszik arra, hogy az új kollégiumok, amik épülni fognak, már piaci alapon lesznek igénybe vehetők. Az esélyegyenlőség ebben az esetben hogyan valósul meg? Hogyan valósul meg az esélyegyenlőség azoknak a fiataloknak az életkezdése kapcsán, még akkor is, ha a tandíj utólagos finanszírozásáról beszélünk. Hiszen ha az iskola végzése közben kell fizetni, akkor abban a pillanatban jelent terhet a családoknak, ha utólagos finanszírozásról beszélünk, abban az esetben viszont a későbbiekben az életkezdését nehezíti meg annak a fiatalnak annak, aki ezt a tandíjat később kénytelen fizetni.
A másik, ugyancsak az életkezdéssel kapcsolatos kérdés az otthonteremtés kérdése. Hogyan próbálja képviselni a fiataloknak azt az érdekét, hogy lehetőség szerint minél könnyebben kezdhessék önálló otthonban az életüket, legyen ez családi tulajdon vagy bérlemény, akkor, amikor az elmúlt időszakban is azt láttuk, hogy a bérlakásépítés erősen visszaesett - és akkor még nagyon finom voltam, amikor az „erősen visszaesett” fogalmat használtam -, hiszen a Fészekrakó-program nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nagykanizsáról jövök, ez a város magyar viszonylatban kicsi város, és például lakbér-támogatás igénybevétele összesen három alkalommal merült fel. Ez például azt mutatja, hogy ez a bizonyos lakbér-támogatás, amit az előző ciklusban egy csodafegyverként próbáltak beállítani, sajnos nem úgy hozta meg a várt reményeket, mint ahogy azt annak idején képzelték.
Azt szeretném kérdezni, a fiatalok otthonteremtését hogyan kívánja támogatni az önök minisztériuma. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.
Karsai József képviselő úr következik!
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Miniszterjelölt Úr! Kedves Képviselőtársak! Azt hiszem, nagyon fontos témát szeretnék érinteni. Nem kívánok a következő körben véleményt mondani, csak egyetlen mondatot. Én kifejezetten örülök annak, hogy a munkaügy odakerül a szociális részhez, hiszen a legtöbb szociális gondot éppen a munkanélküliség okozza, és ha ezt a kettőt nagyon jól és szervesen ötvözi a miniszter úr, akkor abban komoly javulás érhető el.
Konkrétan az a kérdés, itt nem hangzott el, és remélem, ebben pozitív választ kapok a miniszter úrtól. Az én körzetem olyan, hogy oda háromnapi hideg élelemmel jár a madár is. Ott a 20 százalékos munkanélküliség mellett rendkívül fontosnak tartom, szerencsésen úgy alakult nálunk, hogy a közhasznú, közcélú munkák jelentős szerepet kaptak. Azt szeretném megkérdezni miniszter úrtól, lehetséges-e az, hogy akár hat, akár nyolc órában, külön örülök, hogy a téli foglalkoztatás - amit nagyon támadtak a szociális bizottságban az elmúlt időszakban -, amikor a legtöbb a kiadás, akkor tudtuk hat órába beállítani az embereket... Folytatódik-e ez, mert nagyon fontos? Saját tapasztalatom, tudom, hiszen egyéni gazdálkodó vagyok, három hét alatt sem kaptam meg a két traktorost, akit szerettem volna. Azt hiszem, a képzésben - akár a közmunka, közhasznú, közcélú, alap - ha tudnánk kijelölni embereket, akik hajlandók, és vissza tudjuk vezetni a munka világába, tegyünk lehetőséget, hogy közmunka alatt néhány olyan betanított vagy egyszerű szakmunkás... Ha két év alatt folyamatosan, kapjanak valami képzést. Lehetséges-e ez, mert van bizonyos szakmákban hiány, és ezeket bizony pótolni kellene. Most is legalább 100-150 vállalkozó bizonyos szakmákban még ebben az elmaradott térségben is munkaerőt keres. Ez az egyik kérdésem.
A másik, ami nekem három éve liblingem, ez a kártyás villanyóra, gázóra. Aki tudja és kötött vissza már villanyórát 150 ezerért hatgyerekes családnak, az én vagyok, nem is egynek, vízórát meg egyebet! Azt hiszem, ezek a családok, akik ilyen helyzetben vannak, sajnos, segítenünk kell rajtuk, mert nem tudnak gazdálkodni a villannyal, gázzal! Harmincfokos melegbe mentem be, és most elvitték már a gázóráját, hiába könyörögtem neki egész télen, hogy ez nem jó, mert nem is egészséges, hogy harminc fok van a megvásárolt lakásban, attól függetlenül 6-oson, 7-esen üzemeltette a konvektort. Amikor leszerelik a gázórát, akkor gáz van! A kártyás gáz-, villanyóra - nem mondom a vízórát! -, amikor elfogy róla az a háromezer forint vagy úgy megy be segélyért, hogy elhozza, akkor észreveszi... Mint a telefonnál! Telefonálni még érkezik, mert vesz ezer forintért vagy ezerötszázért. Viszont ha elviszik ezeket - mint most a gázórákat a végszámlázásnál -, akkor már többe kerül, mint a félévi gáz vagy villany díja, akár egy évi villanyszámlájába kerül, mire újra visszaszerelik és visszakötik a villanyórát. Lesz-e ebben előrelépés? De én természetesen arra gondoltam, hogy nem az illetőnek vagy az önkormányzatnak kellene ezt megtenni! Kérem, tegyük meg törvénykezésbe - és ez a fő kérdésem -, hogy mi, törvényhozónk legyünk azok, akik a szolgáltatókat erre a fajta szolgáltatásra, mint ahogy telefonnál van kártyás telefon, és ez a szolgáltató érdeke is, ezt kell megértetni, igenis ő vezesse be, és tegye be azokhoz a családokhoz az önkormányzat felmérése alapján a kártyás villanyórát vagy gázórát törvényileg kötelezve. Tegye meg, mert van erre elég profitja, ő meg tudja tenni. 110
Tné 111-120.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr.
László Tamás képviselő úré a szó!
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Nagy érdeklődéssel hallgattam miniszterjelölt úrnak az expozéját és kerestem benne egyrészt a helyzetképről szóló híradást, másrészt az iránytűt, ami mentén az elkövetkező négy évben miniszterjelölt úr haladni fog ebben az összetett minisztériumú munkában.
A helyzet az, hogy engem kicsit megriasztottak ezek a fogalmak, amikor azt mondta, hogy a kuncsaft rendel elv, a megrendelő, szolgáltató viszony startvonalra állítás, itt azt hiszem, egy sokkal érzékenyebb területről van szó, mint amit pusztán ilyen gazdasági fogalmakkal lehetne megközelíteni. Ebben én egy iránytűbeli gondot láttam.
A másik, ami hiányzott a beszámolóból, az pedig az volt, hogy itt ennek az egész programnak a mélyén meghúzódik egy rettenetes demográfiai helyzet és azt hiszem, hogy ennek a minisztériumnak ez volna az egyik legfontosabb feladata, hogy a magyarság demográfiai helyzetén valahogyan változtasson, hiszen itt van az ifjúság, családügy, szociális kérdések, foglalkoztatáspolitika - mind a négy ezeket érinti. Úgyhogy én iránytűként fogok is majd javasolni miniszter úrnak egy könyvet, amelyiknek az a címe, hogy „Megdőlt az életfa”, ez Bene Évának a könyve, amelyik nagyon súlyos dolgokat fogalmaz meg, és azt hiszem, hogy az egész elmúlt 50-60 évnek a gondjairól szól, és olyan dolgokat vet föl, ami mind ennek a minisztériumnak a feladatai közé fog tartozni.
Örömmel hallottam a segély helyett esély elv megfogalmazását Török Zsolt képviselő úrtól és ön is ezt visszhangozta; azt látom, hogy ez eléggé szlogen-szinten maradt. Az a körzet, ahonnan én jövök, Budapest XV. kerülete, a Fidesz Iroda a Létminimum Alatt Élők Társaságának a központjával van egy épületben és a társaság vezetőjének: Molnár Gézánénak a halála előtt azt hiszem az utolsó interjút én készítettem vele - rendkívül tanulságos olvasmány a vele való beszélgetés. Ő bizony úgy látja a helyzetet, hogy a Magyarországon szegénységben élő igen nagy tömegeket - ő 3 millióra tette ezeknek a létszámát - nehéz a startvonalra állítani, nagyon nehéz megrendelő pozícióba juttatni, tehát itt előbb sokkal jelentősebb dolgokat kell megtenni.
Én is örülök annak, hogy ez a két szakterület valami módon összekapcsolódik: a munkaügy és a szociális vonal. A kérdésem ezzel kapcsolatban az, hogy itt ma Magyarországon egy olyan mértékű segélyezési rendszer alakult ki, csak a mi kerületünkben az éves költségvetés 10 százalékát, 1,3-1,4 milliárd forintot jelent ebben a kerületben. Ezeket az iszonyatos összegeket hogyan lehet, mondjuk a munka világába fordítani, hogyan lehet a középrétegek megerősödését szolgálni, a leszakadást meggátolni; azt hiszem, hogy ennek a két szektornak az összekapcsolása ebből a szempontból volna rendkívül fontos kérdés.
Egy következő ügy, ami itt szintén ezzel az iránytűvel kapcsolatos. Ön a Magyar Televízió egyik reggeli hírműsorában azt mondta, hogy a kormány változtat választási kampányígéretein és átírja az adó- és járulékprogramokat. Itt a félelmünk az - és ezzel kapcsolatban kérdeznék tisztelettel -, hogy ez valószínűleg újabb köztehernövekedést jelenthet, ez mennyire fogja sújtani majd, mondjuk a létminimum alatt élő családok helyzetét, hogyan tudnak majd valamilyen kompenzációt ezen a téren kialakítani.
Szintén az a terület, ahonnan jövök: a XV. kerület, hatalmas lakótelepekkel megáldott környék. A lakótelepeken élőket már eddig is rendkívüli módon sújtotta az energiaárak növekedése, és az energiaár kompenzáció átalakításával valószínűleg továbbnövekednek majd a panellakások fenntartási költségei. A kérdésem az, hogy milyen intézkedéseket tervez miniszterjelölt úr e társadalmi réteg lakásfenntartási költségei enyhítésére.
Idetartozik szintén egy ilyen építészettel, településfejlesztéssel kapcsolatos kérdés, hogy az elmúlt évtizedekben rendkívül rossz lett a lakásállomány összetétele, már annyiban, hogy a bérlakások mennyisége rettenetesen lecsökkent, végül is olyan lakásokat is privatizáltak, amiket valószínűleg meg kellett volna tartani a bérlakás kategóriájában. A kérdésem ezzel kapcsolatban az, ha már az elmúlt négy évben volt olyan év, amikor mondjuk csak 148 darab bérlakás épült és volt olyan két év, amikor egyetlenegy sem, mit fog tenni, hogy a bérlakások számát sokkal egészségesebb arányba és irányba befolyásolják.
Egy záró kérdésem, ami valójában a koronája ennek az egésznek. 1995-ben a Bokros-csomag 175 milliárdos megszorítást jelentett - ez mai áron 400 milliárd forint. Az IMF, a Nemzetközi Valutaalap tegnap közzétett jelentése szerint 2200 milliárd forintos megszorításra volna szükség. A kérdésem ezzel kapcsolatban az, hogy hogyan érinti ez majd a munkaügyi és a szociális ágazatot, itt a nyugdíjasokra, a családosokra, a hátrányos helyzetűekre, a fogyatékkal élőkre különösen gondolok.
És zárásképpen ismét felhívnám a figyelmet Bene Éva könyvére a „Megdőlt az életfa” című könyvre, amelyikben olyan gondolatok vannak, amit a munkája kezdetén is és valamennyi válsághelyzetben nagyon jó haszonnal fog tudni forgatni.
ELNÖK: Köszönöm kedves képviselő úr. Megjegyezni kívánom, mint azt jeleztük az elején, a kormányprogram vitáját ma nem fogjuk tudni lefolytatni.
Ebben a blokkban szeretném még megadni a szót Aszódi képviselő úrnak.
Tessék parancsolni!
DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Elnökség! Tisztelt Miniszter Úr! A felvetései során odafigyelést érdemelt az a megállapítása a nyugdíjasokat illetően, hogy a védtelenség és a biztonság feltételeinek a megteremtése nagyon fontos. Egyetértve, és ezt a gondolatmenetet tovább nem is folytatjuk, de felvetem azt a kérdést, hogy a nyugdíjasok szociális védtelenségének mi a felvetése, van-e elképzelése a miniszter úrnak, mert korábban is a kormány tagjaként ismerte a helyzetet. Elfogadja-e azt a felvetésemet és odafigyelés-szerűen tevékenysége során ezt majd alkalmazza is, hogy nem elég a szegénységi küszöb problematikáját tudni, ismerni, az csalóka, mert az statisztikai adat és azt tudjuk, hogy az félrevezethető lehet.
Megtetszik-e barátkozni azzal a gondolattal, hogy a megélhetési küszöb hogy áll a nyugdíjas társadalom keretén belül. És ha ezt a megélhetési küszöböt tetszik elemezni - én ezt az Idősügyi Tanácsban többször elmondtam, talán most majd reményteljes lesz a személyével kapcsolatos váltás kormányzati szinten - nem mentünk előre. Márpedig az a leszakadás, ami a nyugdíjasok jövedelmi szóródását mutatja, a 200 ezer forinttól a 27 ezer forintig, most csak távolságokat mondtam, óriási gond, óriási probléma. Ezért hívom fel a szíves figyelmét - és befejezem ezt a gondolatot - a megélhetési küszöbre. Miből éljen meg az a közel 900 ezer nyugdíjas, akik 50 ezer forint alatti nyugdíjjal rendelkeznek. Tné 120.
aa 121- Ugyanis ha a válaszában arra tetszik majd utalni, hogy most megindul az ötéves korrekciós terv, azt csak feltételesen tudom elfogadni, mert ezt az arányt nem nagyon fogja megváltoztatni, ugyanis... részletekbe nem megyek, bocsánat! Én csak azt a kérdést teszem fel - mint korábbi kormányzati tagnak is -, hogy ez a program miért nem vetődött fel 2002-ben, már most a megvalósulás, a befejezés útján járnánk? Ezek alapvető szociális gondok voltak akkor is, és nem valósult meg ebből semmi sem. Felvetem, csak gondolatszerűen, a tizenharmadik havi nyugdíjjal kapcsolatban azt a kérdést, hogy a költségvetési tételre egy forinttal nem kihatóan, ami költségvetési zavart nem okozhat, lesz-e olyan elképzelés, amit az Idősügyi Tanácsban ugyancsak többször elmondtam, hogy ezt szociális jelleggel próbáljuk elosztani a nyugdíjas társadalom közt, mert erre alanyi jogot senki nem kapott, miniszter úr, erre egy fillért nem fizetett, én sem mint nyugdíjas. Akkor hogy van itt az igazságosság problematikája? Hogy aki tavaly elment nyugdíjba fonónő, aki negyven évet dolgozott és 45 ezer forinttal, az kap 45 ezer forintot, és aki elment 185 ezer forinttal nyugdíjba, az kap 185 ezer forintot. Vannak elképzeléseim, készséggel állok az ön rendelkezésére. Ezt szociális alapon kellene elosztani, a költségvetési tétel megváltoztatása nélkül, hangsúlyozom, de a társadalmi szolidaritás elvére támaszkodva. Ez nagyon fontos, enélkül nem megy, hiszen nagyon sokaknak - körülbelül 10-12 százalék - érdekét sérti. Erre szoktam mondani, hogy „na most bumm”. Én a 88 százalék nevében beszélek, nem a 12 százalék nevében! Ennyit bevezetőben.
Talán még egy mondatot, a civil szervezeti témához kapcsolódóan. Tisztelt Miniszter Úr! Ha nincs forrás, oda ne írjanak ki pályázatot! Elképesztő, hogy a pályázatok özöne árad a civil szervezetek felé, aminek a fontosságát Medgyessy miniszterelnök-jelölt még 2002 februárjában oldalakon értékelte és magyarázta, hogy pályázatokkal dolgoztatják a civil szervezetek ezreit, jó a pályázat, elutasítva, indokolás: „nincs rá forrás”. Bocsánatot kérek, az erkölcs és jog kettőssége nem dívik, vagy nem szabad, hogy uralkodjék! Nagyon fontos ezek, és a civil szervezetek nagyon el vannak keseredve, sok ezer civil szervezet, a szervezetek számát mondom, a lélekszámot már nem is mondom.
Ezek után szíves engedelmével néhány nagyon rövid, tömör megfogalmazott kérdést szeretnék föltenni. Rövid lesz minden kérdés!
Az új tárca vezetőjeként változtatna-e a Prémium-évek programon, különös tekintettel a tervezett több tízezer fős létszámleépítésre?
A második: A várható több tízezres közalkalmazotti és köztisztviselői elbocsátás mennyiben terheli meg a nyugdíjkasszát?
A Ratkó-gyerekekre utalás 2010-ben jelentkezik, következményeit illetően. A harmadik kérdésem: Mi a nyugdíjrendszer megváltoztatásával kapcsolatos elképzelés? Ön ezt tudja, függetlenül attól, hogy ez lehet, hogy a kormányprogramot is érinti, hiszen az MSZOSZ Nyugdíjas Tagozatának a fórumát megelőző sajtótájékoztatón ön azt mondta, hogy a nyugdíjrendszer reformja olyan nagy kihívás, amely a végrehajtásban egy külön ciklust igényel. Én azt hiszem, tisztelt miniszter úr, itt van a ciklus, most kezdődik. Ebben egy külön ciklust már ne várjunk, mert akkor már 2010-14 lesz. Most ennek a részleteibe nem megyek bele. Az Idősügyi Tanácsban erről szót lehet váltani, lehet tárgyalni, csak felvetettem.
Lényegében tehát egyfelől a szociális biztonság megteremtése, a társadalmi szolidaritás és a nyugdíjasok helyzetének a mikénti alakítása, különös tekintettel arra - és tényleg befejezem -, hogy ha 2010-ben meglesz az euró, akik az átlag alatt vannak 65 ezer nyugdíjjal, beváltanák majd 200-220 euróra, azok aztán meddig mehetnek Európába? Mi lesz a 220 euróval? Nem részletezem, ezeket nagyon át kell gondolni, és pontosan itt van az a differenciáltság, amiről az előbb beszéltem. Meg kell próbálni megoldani, a belső, szociális feszültséget megszüntetve, megváltoztatva, hogy ez az állapot az unióhoz való csatlakozás, a nyugdíjasok számára hozzáférhető és megfelelő legyen, és ne legyen a teljes elkeseredés és csőd helyzete.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt átadnám a szót miniszterjelölt úrnak, el kell mondjam, végül is abban maradtunk, hogy egy kör a kérdéseké, egy kör a véleményeké. Valamennyi megszólaló képviselőtársam összefogta a kettőt, úgyhogy végül is a vélemények kört meg fogjuk tudni spórolni. Ennek a szem előtt tartása mellett átadom a szót miniszterjelölt úrnak a szót!
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Elnök asszony, hadd kérdezzem, várható még egy kör, vagy ez most...
ELNÖK: Az előző felmérésünk alapján Koszorús László úr, Hirt Ferenc úr, Ágh Péter úr és Soltész alelnök úr jelentkezett, valamint Iván László úr és Török Zsolt. Török képviselő úr!
Török Zsolt ügyrendi javaslata
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Ha megengedi, négy kérdező van még, inkább hallgassuk meg inkább az ő kérdéseiket, ha miniszterjelölt úrnak nincs ellenvetése. Gondolom, mindenki szeretné elmondani már a kérdését. Most is volt számos átfedés a kérdésekben, gondolom, könnyebben tud válaszolni.
ELNÖK: Miután ügyrendi felvetés volt, kérdezem, ki kíván mellette-ellene érvelni? (Közbeszólás a fideszes képviselők részéről: Ez ellentétes a bevezetőben megszavazott indítvánnyal!) Felhívnám a figyelmet, hogy annyiszor hoz határozatot ez a bizottság, ahányszor szeretne. Ügyrendi kérdésben főleg, és mindig a megváltozott helyzethez alkalmazkodunk, mindannyiunk jól felfogott érdekében. Köszönöm. Alelnök úr?
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen. Miután Török Zsolt képviselőtársunk az első kérdéskörben felvetette azt, hogy mennyire jól élnek a képviselők, átlagon felül élnek, én azt gondolom, azért a sok-sok pénzért dolgozzunk meg, ráérünk, nem kell kapkodni! Nyugodtan válaszoljon miniszterjelölt úr a kérdéseinkre, és utána a következő kérdéskört is hallgassuk meg!
ELNÖK: Nem mennék át személyeskedésbe ezen a mai napon ebben a bizottságban alakuló ülésen, és ezt tartsuk szem előtt a továbbiakban is! Bocsánat, szavaznunk kell! Elhangzott az ügyrendi javaslat, aminek az volt a lényege, hogy a hátralévő, az imént felsorolt képviselő urak most tegyék fel a kérdéseket? Aki emellett szavaz, nyújtsa fel a kezét! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Tizennégy. Ki szavaz ellene? (Szavazás.) Tizenegy. Tartózkodás? (Szavazás.) Nem volt.
Megállapítom, hogy „tizenegy nem” és tizennégy „igen” mellett felkérem a képviselő urakat az alábbi sorrendben: Koszorús László képviselő úr legyen kedves föltenni a kérdését!
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Koromnál fogva elsősorban ifjúsági ügyekkel kívánom kérdéseimmel bombázni a miniszter urat. Konkrét, rövid kérdések lesznek és vagy miniszter úrtól vagy pedig szakértőitől várunk konkrét, rövid válaszok.
Az első: Az ifjúság helyzetére mennyit fog költeni a kormány, illetve az ön által vezetett minisztérium az idei évben, illetve az elkövetkező években? Mit tesz miniszter úr annak érdekében, hogy nagyobb városokban, mint például szülővárosomban, Pécsett megszűnjön az az áldatlan állapot, hogy az ifjúsági házakba elsősorban silány termékeket áruló üzletek, illetve kínai áruházak legyenek behozva. A vidéki, kisebb településeken működő ifjúsági házakról nem is beszélve, hiszen azok fogalmilag sem léteznek már, elsősorban lakodalmak helyszíneként szolgálnak, annak ellenére, hogy ifjúsági ügyeket kellene, hogy ellássanak. 130
Tné 131-140. Koszorús László folyt.
Továbbá, bár a kérdés elhangzott, azért én is még egyszer megteszem, mit tesz miniszter úr annak érdekében, hogy a tandíj bevezetése, mint intézkedés ne legyen a közbeszéd tárgya, sőt ne is legyen, mint jövendőbéli intézkedés jelen a magyar közéletben. Hiszen az előbbi válaszokban nagyon örültem annak, hogy miniszter úr védelmébe vette elsősorban a felsőoktatásban tanuló diákokat, és mint pályakezdő munkanélküliség ellen küzdő, szinte már a gazdasági helyzetünket figyelmen kívül hagyva, segíti majd a fiatalokat - tehát a tandíjbevezetés ellen mit fog tenni. Mit tesz a fiataloknak a beígért diákhitel kamatainak a csökkentése érdekében. Ugye a diákhitel törvényben szerepel, mint irányelv, hogy a mindenkori diákhitel kamatainak célszerű, illetve kívánatos megközelíteni a jegybank alapkamatait, ez most jelen pillanatban 6,5 környékén van, míg a diákhitel 11,25 százalékon van, tehát pozitív jellegű intézkedésről itt sem beszélhetünk. Tehát a diákhitel kamatok csökkentése várhatóak-e?
Mi lesz a beígért - és már évek óta igazándiból tárgyalásra nem kerülő - ingyenes utazási kedvezményekkel, amit elsősorban a diákok a felsőoktatási intézmények, illetve a lakhelyük között vehettek volna igénybe.
Továbbá a sport és ezen belül a tömegsport, a családi szabadidő szervezés, illetve az egészséges életmódra nevelés; érintőlegesen ezek mind a sajtóban, mind pedig a különböző programokban már szerepeltek; mit kíván tenni a miniszter úr annak érdekében, hogy ezek tényleges koncepció formájában megvalósuljanak, illetve milyen összegeket kíván hozzátársítani.
Az összes kérdésemnél fontosnak tartom, hogy miniszter úr a pénzügyi hátterét és költségvetését megjelenítse, hiszen elsősorban mégiscsak egy minisztériumot fog vezetni, ami költségeket is hozzá kell rendeljen a különböző elképzeléseihez.
Talán a legfontosabb, hogy szakmailag melyek azok a kritériumok, amik elsősorban az ifjúság területén meg fognak jelenni, tehát hogyan kívánja vezetni ezt az ügyet: elsősorban koordinatív vagy önálló szakmapolitika lesz jellemző az ifjúsági ügyek mindennapi kezelésére. Talán ez a legeslegfontosabb, hiszen innen kiderül, hogy mégis a jelenlegi kormány, illetve ön mekkora hangsúlyt kíván fektetni arra a területre, ami, bár elődje most már politikai szintéren magasabb szinten képviselteti magát, mégis talán az első intézkedése az volt, miután megválasztották miniszterelnöknek, hogy megszüntesse az ifjúsági ügyekkel foglalkozó minisztériumot. Megtisztelő válaszát, konkrét válaszát, előre is köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr.
Hirt Ferenc képviselő urat illeti a szót!
HIRT FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony, köszönöm a szót! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Én a fogyatékkal élők és a csökkent munkaképességűekkel kapcsolatban szeretnék néhány kérdést feltenni. Először is tervezi-e az ápolási díj és összegszerűségének a tényleges költségekhez való igazítását.
Második kérdésem. Ön a Fogyatékos Emberek Szövetségének Tanácsában folytatott megbeszélésén ígéretet tett a Társadalmi Párbeszéd Központ felállítására. Mit takar ez a név és miniszterként milyen szerepet szán ennek a szervezetnek.
A harmadik kérdésem. A fogyatékkal élő embertársaink, különösképpen a mozgássérültek, a mozgáskorlátozottak végre mikor tudnak bejutni a közintézményeinkbe akadálymentesen.
A negyedik kérdésem. Tervezi-e átalakítani a fogyatékkal élők gépkocsi-szerzési és közlekedési támogatását?
Az ötödik és egyben utolsó kérdésem. Ma Magyarországon a csökkent munkaképességűeknek alig a 8 százaléka tud munkát vállalni, tehát a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása Magyarországon rendkívül alacsony. A többször módosított foglalkoztatói támogatási rendszerben tervez-e átalakításokat, avagy továbbra is a célszervezetek kapják a legjelentősebb támogatást és támogatásokat? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr.
Iván László képviselő urat illeti a szó!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Igen Tisztelt Elnök Asszony! Elnökhelyettes Úr! Tisztelt Bizottság! Miniszterjelölt Úr! Amikor beléptem ide, azon kívül, hogy meghatottan jöttem ismét a Parlamentbe, azt láttam, hogy minél hosszabban élünk, annál inkább több ismerős arccal találkozunk és ez azt hiszem természetes, hiszen alig találtam olyan valakit, akivel ne lett volna eddigi idősödésem során valamilyen kapcsolatom, akár szervezeti, akár szakmai, akár egyéb.
Ezen szubjektív bevezetés után, szeretném azt hangsúlyozni, hogy a szociális és munkaügyi tárca bevezetése a kormányzati struktúrába, azt hiszem, igazolja azt, hogy munkaalapú társadalomként kívánunk a jövőben tevékenykedni és olyan munkajogalapú társadalomban, amelynek feltétlenül szociális felelőssége egyértelmű és közfelelősségi kérdés - ez valós közügynek számítható.
Ami tulajdonképpen konkrét kérdésem lenne, az néhány alapvető mutatóhoz kapcsolódik. Az egyik mutató az, és erre miniszterjelölt úr is utalt, hogy az idősügy és a nyugdíjasok ügye nem azonos. Ezt a premisszát szeretném megerősíteni azzal, hogy 3 millió 300 ezer nyugdíjasunk van: 33 százalék, és vannak az idősödő és időskorúak, amennyiben 60-évestől számítjuk ezt a korosztályt - megállapodás kérdése, hogy hogyan, de általában akkor az 2 millió idősödő, időskorú ember. Az 1 millió 300 ezer ember is a nyugdíjas réteghez tartozik, de egészen más szükségletekkel, igényekkel és egészen más feltételekkel.
Ami a mondanivalóm egy nagyon fontos megállapítása lenne, az az, hogy a 60 évesnél idősebbeknek - a magyarországi adatok szerint - 50-51 százaléka legalább egy krónikus betegségben szenved, legalább 10 százalékuk kettő vagy több ilyen megbetegedésben és három vagy több ilyen megbetegedésben szenved közel 3 százalékuk. Az első adatban 1 millió emberrel kell számolnunk 60 éven felül; a harmadik kategóriában pedig legalább 60-70 ezer emberrel. Miért mondom ezt el? Azért, mert többször is és folyamatosan hangoztatom és hangoztatjuk sokan szakmailag is, szakmapolitikailag is, hogy az idősödés kérdése nem választható külön egészségügyileg és külön szociálisan. A kettő oly szorosan kapcsolódik a mindennapi fenntartható egészség és a fenntartható szociális biztonság és jólétiség vonatkozásában, aminek a kezelése külön és másféle megközelítést igényel, mint az eddigi szokásrend és az eddigi költségvetési gondolkodás.
Ezért felteszem azt a kérdést miniszterjelölt úrnak, hogy vajon a jövőben számol-e azzal, ezekkel az adatokkal is alátámasztva, hogy a mindenkori költségvetésen belül egy elkülönített fejezetként az időskorú emberek szociál-egészségügyi külön keretét kellene biztosítani.
A másik megállapításom és azt hiszem, hogy ez nem választható el a nyugdíjasság és a nyugdíjak kérdésétől, hogy vajon mire gondol miniszterjelölt úr, hogy a méltányossági nyugdíjkérdést hogyan kívánja a jövőben kezelni. Ezzel kapcsolatosan a Polgári kormány és az utána következő Gyurcsány, illetve Medgyessy-Gyurcsány kormányban megállapodásként megszületett az a döntés az Idősügyi Tanácson keresztül, hogy természetesen a méltányossági nyugdíjkérdést így kívánják, ahogy jelenleg zajlik és nem úgy, ahogy a Polgári kormány idején ezt felvetettük. Azonban kiderült - és ezt folyamatosan lehet követni -, hogy nagyon nagy az igény és ebből töredéknyi méltányossági nyugdíjhoz jutó idősödő ember, nyugdíjas ember részesül, töredék. A többinek valamiképpen a megoldása elmaradt, tehát nem kezeljük, csak úgy, hogy ezt nem tudtuk biztosítani, elutasítottuk, s a többi - hogyan gondolja ezt tehát kezelni.
A harmadik kérdésem, hogy vajon az a bizonytalan és lebegtetett kérdés, hogy a 13. havi nyugdíj vajon hogyan valósul meg. Azt kérdezném a miniszterjelölt úrtól, hogy a jövőben elképzelhetőnek tartja-e, hogy a havi nyugellátások összegébe beolvassza, illetve bevonja a 13. havi nyugdíjat, illetve hogyan reagál erre a felvetésre, ami most jelent meg a közvélemény idegeit felborzolva és mindannyiunkét, hogy ilyen ajánlás szerepel a megszorítások között, hogy a nyugdíjakat adóztassák meg.
Tné 140.
aa 141-150 (Dr. Iván László folyt.)
Van-e ezzel kapcsolatosan állásfoglalása és jövőbeni elképzelése, mégpedig nagyon sürgős ügyekről van szó, miniszter úrnak? Ugyancsak itt tehetnénk fel azt, hogy vajon amit már Aszódi Pál képviselőtársam jelzett mint megélhetési küszöb, évek-évtizedek óta megállás nélkül hangoztatott kérdés - részemről is, ígéretet is kaptam, mind a polgári kormány előtt, mind a polgári kormány vége felé, mind pedig jelenleg az Idősügyi Tanácsban -, hogy a megélhetésikosár-számítást kellene bevezetni az úgynevezett fogyasztói kosár helyett a nyugdíj-megállapítások vonatkozásában. Ez azért lenne nagyon fontos, mert fogyasztani annyit fogyaszt, amennyire jut. A megélhetés egészen más! A megélhetés egy normát, konvenciót, egyezményt jelent. Van-e ezzel kapcsolatban miniszterjelölt úrnak valamiféle jövőbeni állásfoglalása, elképzelése? Még azt is fölvetném, hogy a nyugdíjszerű ellátások a központi költségvetést terhelik. Vajon tervezi-e miniszterjelölt úr, hogy ezt megváltoztassa, illetve a rokkantsági, az átmeneti, a rendszeres szociális járadék folyósítási feltételeit szigorításnak engedi alávetni?
És egy befejező kérdés, ez már nyilvánvalóan nem annyira konkrét, inkább személyes kérdésem is, hogy sok minden titok, sok minden természetszerű és magyarázható, de a külvilág és a külsősök számára nem mindig megnyugtató. Vajon az úgynevezett megbízott miniszterelnök, illetve miniszterelnök-jelölt úrnak a koncepcionális és gyakorlati tervezésében, elképzeléseiben miniszterjelölt úrral volt-e a háttérben olyan megállapodása, amely ezeket a kérdéseket úgy érinti, hogy azt érdemes lenne már most esetleg felvillantani, hogy valamelyest tudjunk konvertálódni a jövőben ebből a szempontból is.
Azt hiszem, ezek a kérdések két nagyon fontos megállapítást jelentenek - és a következő körben nem is kívánok hozzászólni. Az egyik, hogy az idősödés egyszerre egészségügyi és szociális ügy. A másik, hogy ennek kezelése nagyon meghatározó kérdés Magyarország jövője szempontjából, azért is, mert az OECD legutóbbi vizsgálatai szerint a legfejlettebb országok gazdaságának olyan támadása lesz az idősügy globálisan és főleg ezekben az országokban - jól menő országokról van szó -, ahol a mindenkori költségvetésen belül az egészségügyre és a szociális ügyre fordítandó keretösszegek közel 70-75 százalékát jósolják előre, az idősödésből származó ügyek kezelése fogja felemészteni, illetve igényelni. Magyarország ilyen szempontból egyszerre idősödik, egyszerre fogyatkozik, egyszerre gazdasági problémáival küzd, tehát ez egy alapvető közügyként meghatározó ügy. Ahogy említette miniszterjelölt úr is, az idősügy több, mint az idősek ügye, az össztársadalom ügye.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.
Utolsó előtti hozzászólóként Ágh Péter úrnak adom meg a szót!
ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Pár kérdést szeretnék feltenni a fiatalokkal kapcsolatban, hiszen ön az ifjúsággal foglalkozó miniszter is lesz, annak ellenére, hogy a tárca elnevezéséből eltűnt ez a megnevezés.
Első kérdésem arra vonatkozik, mikor lenne elégedett: mennyit pénz kellene konkrétan kapniuk az ifjúsági célelőirányzatoknak, hogy az megfeleljen az ön elvárásainak?
Szintén ehhez kapcsolódik a következő kérdésem: ebből következőleg az ifjúsági ellátórendszerek mennyi támogatást kapnak majd a jövőben?
Miniszterként mit kíván tenni azért, hogy az önkormányzat elegendő támogatást kapjanak arra, hogy az elavult játszótereket az EU-szabványok szerint alakítsák át? Ez nagyon fontos kérdés, nagyon sok családot érint, akinek kisgyermeke van, hogy elavult játszótereken kell tölteni a gyerekeknek a szabadidejüket. Jó lenne most már, ha az Európai Unió tagjai vagyunk, a játszóterek is európai módon néznének ki.
Miniszterelnök úr május 18-ai átiratában visszavonta az ifjúsági törvényt, amely hosszas előkészítés után került volna a parlament asztalára. Az elmúlt négy évben 330 millió forintot költöttek ennek a törvénynek a kidolgozására. Ha visszaszámoljuk azt, amit gyakran tettek önök a korábbi ciklusokban, ez 33 játszóteret érint. Borzalmasan nagy pénz, és ennek a pénznek nem látjuk az eredményét, nem látjuk az értelmét, hiszen az ifjúsági törvény nem került elfogadásra négy éve az előkészítés után sem. Bár többször elhangzott miniszteri, miniszterelnök-jelölti ígéretben, hogy ez meg fog történni.
Kérdezem azt miniszterjelölt úrtól, hogy ez ebben a ciklusban elfogadásra fog-e kerülni? Ha új törvény kerül kidolgozásra, akkor milyen prioritásokat szeretne ebben a törvényben érvényesíteni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.
Végezetül megadnám a szót Soltész Miklós alelnök úrnak. Parancsoljon!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ön nagy tapasztalattal rendelkezik az elmúlt ciklusok során a kormányzati struktúrával kapcsolatban, hiszen három vagy négy évig munkaügyi miniszter volt korábban, az elmúlt négy évben pedig munkaügyi miniszterként is, illetve kancelláriaminiszterként is vezette az országot. Kérdezem pontosan e gondolathoz kapcsolódik.
Miután átalakult a kormányzati szerkezet - nagyon érdekes formációk jöttek bele, például a fejlesztési kabinet, az államreform bizottság, államreform kabinet és így tovább -, önnek konkrétan Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt lesz a főnöke, avagy ezek alá a szervezetek alá is fog tartozni? Milyen módon befolyásolja ez a jövendőbeli tárca életét?
A másik kérdésben pedig az ön tapasztalatára számítok a válaszban. Négy évig közelről, második emberként látta az ország sorsát, alakulását, gazdasági helyzetét. Sokáig úgy tűnt, valóban olyan mértékben növekszik a magyar gazdaság helyzete, hogy mind a szociális ágazatban, mind a nyugdíj, a családpolitika területén sokkal nagyobb támogatási lehetőségeket fognak nyújtani, ez mindannyiunknak örömet okozhatott volna.
Kérdésem az, hogy azok a válaszok, amelyeket eddig ön megválaszolt az elmúlt - most már lassan - két és fél órában, illetve amely kérdésekre most fog választ adni, azokra miből lesz fedezet? Miből fogja mind a szociális, mind az ifjúsági, a családügyi terület, a nyugdíjas társadalom jogos igényeit ellátni, kielégíteni, amelyek mindannyiunk örömét okozhatnák? Ön mondta, hogy közös lelkiismeret minisztériumának is nevezhetnénk ezt a területet. Meddig megy el ez a közös minisztérium? Meddig lehet ezt rátolni az egész társadalomra - nem a lelkiismeretet, hanem az anyagi gondokat -, és mikor van, amikor ez már megfordíthatatlan?
Köszönöm szépen.
150
Tné 151-160.
ELNÖK: Köszönöm. Felkérném miniszterjelölt urat, hogy az imént elhangzott kérdéseket szíveskedjék megválaszolni. Köszönöm.
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Úgy tekintek a mai eddigi beszélgetésünkre, mintha egy hosszú konzultációt kezdtünk volna meg, ami a következő években, reményeim szerint, fent fog maradni, hiszen számos olyan kérdés van, amelyik is a következő négy évben persze kulcskérdés; de a következő ciklusokat befolyásolja; akárcsak utalok arra, amit Iván professzor mondott az előbbiekben: az idősödés kihívása. Aztán utalok arra, amit az alelnök úr most az előbb feszegetett, hogy a szociális rendszereinket milyen módon kívánjuk hazai költségvetési erőforrásokból, milyet az önálló erőfeszítés forrásaiból és milyet mondjuk például, az európai forrásokból finanszírozni, milyen arányokat alakítunk ki öngondoskodásban, társadalmi felelősségvállalásban, szolidaritásban. Hogyan alakítjuk ki a fejlesztés és a működtetés arányait a nemzeti források és az európai források között.
Szóval azt kell, hogy mondjam, hogy az ország számára ebben az értelemben - és ezt nem a politika mondatja velem, hanem a helyzet értékelése okán mondom -, történelmi fordulópontra lehetőség, mert karaktert szabhat az ország magának, élve az európai csatlakozás esélyével. A másik oldalról pedig átalakíthatja a működését azon apropón, hogy végre lezárul, mert lényegében lezárul a rendszerváltás mennyiségi szakasza, új minőségeket kell építeni, új kihívásokra kell választ találni. Nos, ebben az értelemben tudom jól, minden kezdő kormány megpróbálja történelmileg beállítani azt a pillanatot, amikor megkezdi az új munkáját, mégis azt hiszem, hogy a kihívások szempontjából ez egy történelmi esély.
Reflektálva a kérdéseikre. Visszafele haladnék, mert akkor talán még jobban emlékszünk a megjegyzésekre. Soltész alelnök úr azt kérdezi, miből lehetséges fedezet. Nos, azt gondolom, hogy az alapellátások, de benne a családi támogatások, nyugdíjak, alap szociális ellátások kérdése körében nagyon világosan kell fogalmazni. Az az új kormány filozófiája és az az én személyes törekvésem is, hogy itt egy továbbfejlődő, igazságosabban működő és volumenében, kapacitásában is bővülő rendszert építsünk ezeken a területeken. Ennek a finanszírozása természetszerűleg a nemzeti forrásokra kell épüljön, a költségvetésekben kell megteremtsük a forrását. De hozzáteszem rögtön, hogy nem egy egy olyan terület van itt, amelyiknek a fejlesztését nem a mai működésmódból kiindulva, lineáris módon folytatva a dolgot kell megtegyük, az egészen biztos. Csak utalnék a fogyatékossággal élők foglalkoztatási problematikájára. Hány helyen volt az, hogy a korábbi támogatási rendszerrel visszaélve vállalkozók - az APEH ellenőrzése szerint is - százmilliókat vettek ki a kasszából és fosztották meg azokat az embereket a támogatástól, akikre egyébként vonatkozott volna a foglalkoztatási támogatás.
Kérem szépen az elmúlt év végén erre nem kevés példát lehetett hallani; egy APEH ellenőrzési csomagban - ha jól emlékszem - 2 milliárdot meghaladó visszaélési csomagot sikerült találni. Nyilván itt nemcsak „az emberi rossz szándék”, hanem a rossz szabályozás, a rossz érdekeltség, a rosszul működő rendszer is szerepet játszott. De pont ebből következik az, hogy nem ezt kell felfejleszteni lineárisan és azt mondani, hogy ugyanebbe a rendszerbe több pénzt beletéve, az majd akkor egy minőségi változást hoz, mert akkor többet lop, már bocsánat, az aki elvitte azt a pénzt vagy kísérletet tett rá, akkor még nehezebb és kiszolgáltatott helyzetbe kerül az, akit egyébként alapvetően mindannyian segíteni kívántunk.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr természetesen a kormány feje és azt gondolom, hogy helyes kezdeményezése az, hogy felismerve az első nemzeti fejlesztési terv tanulságait, egy, a magyar fejlesztési karakterre épülő fejlesztési struktúrát hozott létre. Egy pici kitérőként hadd mondjam: a magyar nemzeti fejlesztési terv első köre a bemelegítő szakasz, az, ami Közép-Kelet-Európában szintén 2004 táján vett lendületet - így mondanám -, nos, ez egyetlen Közép-Kelet-európai országnak sem tudott új fejlesztési karaktert teremteni. Miért? Azért, mert tulajdonképpen mindegyiknél ez egy begyakorló időszak volt, mindegyike akkor kellett szembesüljön az európai standardokkal, normákkal, hogy is kell európai pénzekkel bánni; az előcsatlakozási pénzeszközök első tanulságai ekkor jelentek meg és a nemzeti fejlesztési terv felhasználásának első tapasztalatai ebben az időszakban jöttek meg.
Mi történt? Először terveztük meg a pénzek felhasználásának a keretét, a nemzeti fejlesztési terv struktúráját, utána írtuk ki a pályázatokat, majd megpróbáltunk fejlesztési programokat: térségi, regionális és országkaraktert egy meglévő konstrukción keresztülerőszakolni - tettük, amit lehetett. Magyarország ráadásul, az általam ismert számok közül, Közép-Kelet-Európában élen van, ha nem pont az első helyen ezen eszközök felhasználásában, de sem nem a pénzmennyiség, mert ez bemelegítő szakasz - 1350 milliárdos fejlesztést jelent az NFT I. -, sem nem a felhasználás módja, ilyetén módja, nem tudott új karaktert teremteni sem nekünk, sem a környező versenytársainknak, csatlakozott országoknak.
Ez a tanulság vitt bennünket oda, hogy először a fejlesztési karaktert, a megrendelést kell világossá tenni, ez tulajdonképpen a nemzeti fejlesztési terv II. a program, az Új Magyarország program maga, hogy milyen pilléreken nyugodjon a fejlesztés. Milyen adottságainkra építve lehet a hátrányokból is előnyt kovácsolni, lásd: turizmus, lásd érintetlenségből fakadó falusi turizmus lehetősége vagy akár a termálvizes vagyonból származó egészen az egészségiparig tartó fejlesztési esélyt; milyen, a nemzetközi trendeket is felismerő fejlesztéseket lehet végrehajtani, például a gyógyszeripartól egészen a high-techig és milyen az ország földrajzi-történelmi adottságaiból adódó lehetőségeket kell megragadni, mint például, hogy logisztikai központok hazája lehet földrajzi és történelmi politikai szerepéből adódóan Magyarország. Nos, ahhoz, hogy ezt érvényre lehessen juttatni, első helyen erre van szükség, második helyen az ebből következő konstrukcióra, ez egyébként a fejlesztési kabinet tanács és ügynökség konstrukciója, és harmadrészt arra, hogy a konstrukcióból következően erre a tervre írjuk ki a pályázatokat, és ne pedig a konstrukció megteremtése után próbáljuk beleerőltetni a dolgot - ez az elgondolás van a kormányzati struktúra asztalra letett változata mögött.
Visszafelé haladva. Többen is kérdezték képviselőtársak az ifjúságra és egyéb dolgokra szánt pénzek ez évi és jövő évi alakulását. Le tudom egyszerűsíteni a választ a rövidség kedvéért. Az ez évi alakulását a 2006 évi költségvetés tartalmazza, ezen természetszerűleg nem változtatunk, ezen kereten belül járunk el; ismertek a számok, tételesen internetről is megtekinthetők, bent van a költségvetési törvényben, a fejezetszámai is ismertek, ezt sem változtatjuk meg. A 2007 évit pedig természetesen ide fogom hozni a bizottság elé és ez tételes választ jelent mind az ifjúsági házak, mind a játszóterek, mind egyebek finanszírozására, amit magam is fontosnak tartok.
Ifjúsági törvény kérdésében úgy jártunk el, ahogy az elköszönő kormányok szokás szerint járnak el, tehát a működésük lejárta előtt visszavonják a meg nem tárgyalt, ám benyújtott törvények egészét. E körbe tartozik többek között a benyújtott ifjúsági törvény és mások is, és az új kormány fog döntést hozni, hogy milyen formában hogy veszi ezeket elő, és hogyan rangsorolja ezeket a kérdéseket, mi magunk is ezt fogjuk tenni.
Iván professzor úr felvetésében, annak a dallamával is - ha szabad így fogalmaznom - mélységesen egyetértek. Kérdésében elmondta a válaszomat többek között azokra a jogos felvetésekre, amelyek elhangoztak itt korábban Aszódi képviselő úr kérdései körében is, miszerint is, mi is a célja annak, hogy előkészítsünk egy átfogó végiggondolást, egy a nyugdíjrendszerre, az idősügyre vonatkozó reformot. Éppen az a dilemma, amit professzor úgy említett, hogy vannak olyan tanulmányok, amelyek azt mondják, hogy bizony a széles értelemben vett szociális büdzsé és érintőleges egészségügyi büdzsé nagyon nagy részét azok az igények joggal le fogják kötni, amik az idősügyből társadalmilag elismert módon keletkeznek. Azzal, hogy ez így lesz, szembe kell nézni nekünk Magyarországon is, hogy ez nem egy rögtönzés kérdése, nagyon komoly modellszámítások precíz áttekintését igényli és párbeszédben lehetséges. Mindkettőjüknek azt tudom mondani, hogy kész vagyok arra külön is javaslatokat meghallgatva és az Idősügyi Tanács keretén belül is.
Tné 160.
aa 161-170 (Kiss Péter folyt.)
Azt a szaktudást, amivel önök rendelkeznek, amivel az Idősügyi Tanács rendelkezik, a szervezetek képviselőit bevonjuk ebbe a műhelymunkában való részvételre. De nagyobb a felelősség annál, mint hogy egyszerű rögtönzéssel azt mondjuk, kérem szépen, ennek kell itt lennie! Nem, itt jóval nagyobb kihívásról van szó! Azzal értek egyet, hogy ez a dilemma bizony ebben a ciklusban műhelymunkában előkészítendő válaszok sorából a következő ciklusban megvalósítható lépéseket jelenthet. Így tervezik ezt Európa széles körében máshol, én is hasonlóképpen látom.
Visszafelé haladva! Igen, valóban az elmúlt hetekben-hónapokban mindenféle javaslat napvilágra került, közgazdászok, laikusok és mások is különféle terveket tettek le az asztalra. Én is hallottam a nyugdíjak megadóztatására és egyebekre vonatkozóan, szerencsére nem kormányzati körökből, hanem újságból, így aztán azt hiszem, mindannyian nyugodtak lehetünk. Ilyen politikai kezdeményezés nincs, én magam sem pártolnám.
Az egy külön végiggondolást igényel - ezt Iván László képviselő úr és Aszódi képviselő úr is felvetette, és tudom, hogy az Idősügyi Tanács ülésén nem egyszer felvetődött -, hogy a megélhetésikosár-számítás ügyeit hogyan lehetne napirendre tűzni. Nem akarok rögtönözni a válaszomban, de azt természetszerűnek tartom, hogy e kérdéskörben a következő időszakban akár külön e tárgykörű konzultációt is folytassunk. Azért sem akarok rögtönözni, mert itt nyilván nemcsak a szándékról van szó, hanem azokról a lehetőségekről, keretekről, amelyekre nyilvánvaló módon igényt kell tartani akkor, ha egyébként szembenéztünk a problémával.
A tizenharmadik havi nyugdíj megváltoztatására vagy akár beolvasztására nincsen tervünk.
A méltányossági nyugdíj intézményének fenntartását szükségesnek tartom. Közel egymillió kérelem érkezett be ezen a csatornán, ami egyrészt azt mutatja, hogy helyes volt helyreállítani a méltányossági nyugdíj intézményét, a másik oldalról megmutatja a probléma nagyságát, hogy hányan is vannak olyanok, akik azt tartanák joggal méltányosnak, hogy kiegészítsük, korrigáljuk a nyugdíjukat. Aszódi képviselő úrnak is válaszként mondom, hogy nyilvánvaló, a dolgot úgy kell felfogni, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj és az ötéves emelési korrekciós program együttes hatása az, amelyik nagyobb igazságosságot teremt. Egyszerre kell tudni az életteljesítményt elismerni lehetőség szerint a nyugdíjakban - mert ez üzenet az aktív korúak számára -, és egyszerre kell tudni azt a méltánytalanságot korrigálni, amelyik arról szól, hogy hasonló életteljesítmény mellett - mert korábban állapították meg, mert más szabályok szerint állapították meg a nyugdíjat - valakik alapvetően rosszabbul járnak. Most én úgy látom, biztos, hogy lehet ezt jobban differenciálni annál, mint amit már megtettünk, mert azt látjuk, hogy az időben milyen igazságtalanságok, lásd 1987 előtt megállapított, korai megállapítású nyugdíjak. Biztos lehet ezt jobban! Most megnéztük a tsz-nyugdíjasok - így fordítanám gyorsan, a szakszerű az, hogy a mezőgazdasági járulékosok - dolgát, ami szintén egy csoportra vonatkozik, ez már egy picit ki van ragadva ebből a körből. Biztos, kell ilyen megközelítés is, de az alapigazságtalanságok kezelése sorban előbb kell, hogy legyen. Azt gondolom, ebben az Idősügyi Tanácsban is teljes volt az egyetértés.
Ami pedig azt a közelítésmódot illeti, hogy az idősügy és a nyugdíjasok össze semmit nem nyújt, nem mosható össze automatikusan, ez a személyes filozófiámnak is megfelel.
Hirt képviselő úr. Az ápolási díj emelésével kapcsolatban erős a személyes elkötelezettségem nekem is, és ennek a rendszernek az átalakítását is illetően úgy, hogy az érintett szuverenitását, nem pedig kötöttségét erősítő módon alakítsuk át a rendszerét. Ha jól tudom, 2005-ben a fokozott gondozást igénylő ápolt esetében megtörtént az emelés a nyugdíjminimum 130 százalékára, és ha jól tudom, tervben vannak következő lépcsők is. Ezt tételesen kommunikáltuk az év elején már, ezt természetesen végig fogjuk vinni. Van elgondolás arra, hogy maga az ápolás a szolgálati időbe is beszámítható legyen. Én őszintén szólva a dolog részleteit nem ismerem, de azt tudom, olyan megoldást kell találni, amelyik a segítségre szorulóhoz köti a támogatást, hogy ő szabadon választhassa meg, hogy a szolgáltatást miért vegye igénybe. Ez a lehetetlen családi helyzetek elkerülésének és az érintett szuverenitásának is kulcskérdése, meggyőződésem.
A társadalmi párbeszéd központra vonatkozóan. Még ebben az évben letesszük az asztalra a javaslatot. Ez lényegében nemcsak a mára kialakult párbeszéd egyezményeknek az egy keretbe foglalását jelenti - a munka világa intézménynek, az ágazati párbeszéd intézményének, az országos érdekegyeztetésnek és más dolognak -, hanem nyilván inspirációt ad arra nézve is, hogy a civil párbeszéd ügyeit hogyan valósíthatjuk meg. Szeretném egyébként, ha ezt alulról építkező módon lehetne. Volt egy ilyen kezdeményezés még az NCA keletkezésének időszakában. Ez természetesen jelentheti a kormányzati közkommunikációnak az újszerű kialakítását, azt, amit bármilyen színű kormányzatnak garantálnia kell a lakosság felé a tájékoztatásban. Nem politikai kommunikáció, nem politikai informálás, hanem a közkommunikáció része. A szándék az, hogy egy ilyen új keretben próbáljunk meg ebbe az irányba mozdulni. Egyetértek azzal is, amit mondott - már a foglalkoztatási bizottságban is felvetődött -, hogy rendkívül alacsony a fogyatékossággal élők foglalkoztatási lehetősége, kevesen vannak, akik munkához férnek. Hozzáteszem, hogy ezzel akkor sem járnánk jól, ha egyébként álmunkákra kifizetett pénzekkel nagyobb statisztikát mutatnánk ki, mint amit a megelőző időszakban volt, beleértve a mi időszakunkat is, mielőtt belenyúltunk ebbe az ügybe a tapasztalattal. Itt valóságos megoldások kellenek! Én nem véletlenül hoztam szóba, hogy nem elegendő munkaadói érdekeltséget teremteni, ezt egyébként növelni kell. Akarom növelni a munkaadói érdekeltséget, hogy fogyatékkal élő embereket is alkalmazzanak. Van ennek egy összege, de ez nevetségesen alacsony, úgymond helyből befizetik a munkaadók, és azt mondják, inkább befizetem, nem foglalkoztatok, nem hozok létre speciális munkahelyeket. Nem elegendő! Meg kell oldani a speciális képzést, a szakmaszerzés lehetőségét, és ha kell, bentlakásos begyakoroltató foglalkoztatás lehetőségé is, hogy versenyképes legyen egy felnyíló munkapiacon. Tehát nem csak a piac nyitását, hanem a versenyre való képesség ügyét is el kell tudjuk rendezni.
Koszorús képviselő úr kérdésére, a „mi mennyi?” kérdésére válaszoltam tehát. 2006-ra ismertek ezek a források, 2007-re le fogom tenni a javaslatot az asztalra. Ami pedig az ifjúságpolitika felfogását illeti, én ezt nem vagylagosnak látom. Sem nem látom jónak - hacsak a tárca, amelyiknek a fő felelősségi körébe tartozik az ifjúságpolitika, csak úgymond metszeteket vizsgál, koordinál -, és nem látom lehetőségét, hogy ettől eltekintsen és önálló ifjúságpolitikát akarjon csinálni. A kettő metszete lenne kívánatos, ezen a véleményen vagyok. Úgy tudom, egyébként amikor egyeztetésen volt az ifjúsági törvény, akkor ebben a dallamban többpárti egyetértés volt, fenn akarom tartani ezt a dallamot, képviselő úr!
Egy sor kérdésre, amit Aszódi képviselő úr tételesen fölvetett, a korábbiakban már visszatértem, van egy-kettő, amire szeretnék még visszatérni. Ilyenek többek között a tizenharmadik havi nyugdíj, illetve az özvegyi nyugdíj kérdése. Eddig azzal, hogy ezt szociális alapon differenciáljuk, nem foglalkoztunk. Én nem találkoztam a felvetéssel, így nem tudok erre korrekt választ adni önnek. Ezt ahhoz nekem meg kell vizsgálnom, hogy igen, nem vagy valamilyen szakmai véleményt tudjak felelősen mondani. Azt tudom megígérni önnek, hogy adott formában, ami önnek is megfelelő, visszatérünk a dologra, és azt a fajta felvetését pedig, miszerint kész arra, hogy az ön által felvetett kérdésekben külön konzultációt is folytassunk, ezt visszaigazolom, a magam részéről is kész vagyok természetesen erre.170
Tné 171-180. Kiss P. folyt.
Azért nem 2002-ben kezdtük el egyébként az ötéves nyugdíjkorrekciós programot, mert fontosnak tartottuk a méltányossági nyugdíj visszaállítását, az özvegyi nyugdíj emelését, mint két rendkívül fontos dolgot - tudjuk jól, hogy az egyedül élő nyugdíjasok vannak a legnehezebb helyzetben Magyarországon -, illetve a 13. havi nyugdíj bevezetését és ebbe a sorba jött az ötéves program megvalósítása, amit ez év januárjában, ahogy mondtam már, meg is kezdtük.
László Tamás képviselő úr felvetésére hadd mondjam, miszerint is nyilvánvalóan az IMF azok sorában van, akik a nélkül a felelősség nélkül fogalmaznak meg szakmai véleményeket egy ország helyzetéről javasolt kiutakról, hogy a javaslataik következményét neki kellene vállalni - ugye, sose az a hibás, aki a tanácsot adja, mindig az, aki megfogadja. Ilyen értelemben tehát azt tudom mondani, hogy ez is egy sor a változatok közül, amelyeket vizsgálni kell, én ezt a mértéket is, amit ön említett, rendkívül túlzónak tartom, és azt gondolom, hogy ha javaslatot tesznek, és ezzel nekünk véleménykülönbségünk van, akkor ezt velük kell, illetve önnek velük megvitatni; magam sem teljesen pontosan értem, hogy milyen alapokon nyugszik ez a javaslatsor.
Ami a lakótelepen élőknek az ügyét illeti, azt hiszem nem teljesen pontosan idézett engem a korábbi megnyilatkozásokat illetően. Én abból indulok ki, konkrétan ismerve a XV. kerületet is - ön tudja, hogy határos az én választókörzetem is, illetve egy jelentős lakótelep a XV. kerületből ebben a körzetből is van -, hogy jómagam és Hajdu képviselő úr, aki szintén képviselőtársunk, meglehetősen jól szót értünk ebben a körben. Azt tapasztaljuk a választásokkor, hogy a választói körből 60 százalékot meghaladó támogatást kaptunk azoknak az elgondolásoknak, amelyet most a kormányprogramba igyekszünk beemelni.
A demográfiai helyzet kapcsán, azzal, hogy ez egy óriási kihívást jelent mindannyiunk számára, és hogy ez az egyik nemzeti kérdés, ezzel nemcsak hogy egyetértek, hanem azonosulni kész vagyok. Ugyanakkor szeretném világossá tenni, hogy ez tipikusan olyan ügy - utaltam már a drognál is egy hasonló kérdésre -, amelyik pártpolitikai karakterképzésre nem alkalmas, egyrészt fontosabb ennél, másrészt pedig nem viseli a politikai akaratlagosságot. Mire gondolok? Arra gondolok, hogy 2002 elején, emlékszem rá, az akkori miniszterelnök: Orbán Viktor miniszterelnök úr azt találta mondani februárban, hogy a négy éves tevékenységük hatására végre megfordulni látszik, sőt eredményt sikerült elérni a demográfiai folyamatokban. Ha jól emlékszem négy napra rá jött ki a Központi Statisztikai Hivatal adatrendszere, ami bemutatta, hogy 2002 első negyedéve volt a demográfiai mélypont az addig eső időszakban. Nem szándék és nem akaratlagosság kérdése a politika szintjén ez az ügy, számos tényező befolyásolja. Rendkívül kívánatos, hogy a családok merjenek és tudjanak gyereket vállalni, és hogy természetesen e demográfiai kérdés összes összetevőjével felelősen foglalkozó közpolitika legyen; nem hiszem ugyanakkor, hogy e tárgykörben egyszeri kormánydöntések vagy politikai elhatározások eredményre vezetnének.
A kártyás villanyóra, illetve gázóra kérdése. Karsai képviselő úr álláspontját osztom. Igen, lesz ilyen, bevezetjük, és azzal is egyetértek, hogy a szolgáltató is vállaljon szerepet ezen a területen. Racionális okot is tudok rá mondani. Nemcsak arra hivatkozva, hogy amúgy is van nyeresége, mert ezen az alapon azt gondolom, hogy piacgazdaságban nem könnyű érvelni. De arra feltétlen, hogy tudjuk jól, hogy az elmaradt befizetések zöme éppen azokhoz kötődik, akik kiesnek és a tartozásaikat sem képesek fizetni, felhalmozzák és a cégek a végén kénytelenek leírni ezeket a pénzeket. Itt tulajdonképpen a piac racionalizálásáról is szó van, nemcsak szociális intézkedésről. És az, hogy a piacot racionálisan kiszolgálja egy szolgáltató, ez már az ő érdeke is, ezért tehát ott, ahol ilyen kérés van, azt hiszem logikus felvetni, hogy a villany, illetve a gázszolgáltató vállaljon szerepet a kártyás villany-, illetve gázóra hozzáférés megteremtésében.
Karsai képviselő úr azt mondta, hogy jó dolog, ha áthidaló közfoglalkoztatásokat csinálunk. Tudniuk kell, hogy idén 14 milliárd forintot fordítunk közmunkaprogramokra; óriási ez a szám, hétszerese annak, mint ami mondjuk az ezredforduló után kialakult standard. Közcélúra 10-et és közhasznúra 14 milliárdot, ha jól számolom, ez egy nagyon nagy summa. Az egyik része ennek direkt módon a helyi települési önkormányzati felhasználást segíti elő, és szociális célú felhasználása is van - sokszor folytattunk, és tudom a bizottság maga is, vitát arról, hogy hogyan helyes ennek a szabályozása - míg a másik kettő: a közhasznú és a közmunka, a közmunka egyre inkább, hosszú távú foglalkoztatási szempontból is bizonyos érvénnyel immáron bírnak.
Cseresnyés Péter felvetései kapcsán. Az otthonteremtés fiatal korban családalapítók, pályakezdők körében éppen a fészekrakó programmal azt hiszem a legszerencsésebben támogatott. Emlékszem arra - és erről nem szeretnék politikai vitát folytatni, csak, mint tényt említem meg -, hogy volt egy időszak, amikor általános nagy szkepszis vette körül a fészekrakó programot, hogy majd ez sikerre vezethet-e. Majd volt egy időszak, amikor 15-20 ezer fele jártunk már a szerződések kötésében, és ez a 15-20 ezer éppen ennyivel több mint, ami korábban volt, mert ugye korábban ezek a családok nem kaptak lehetőséget; tehát ennyi család kapott a program indítása után tavaly decemberre körülbelül, úgy emlékszem, támogatást. Nos, akkor már politikai tényezők is azt mondták - maga az ellenzék néhány politikusa is -, hogy inkább ezt folytatnák és megtartanák a programot. Azt gondolom, hogy érdemes ezen a hullámhosszon maradni.
A tandíj kérdését többen felvetették. A tandíj olyan formában való bevezetéséről, amelyik esélyegyenlőséget korlátozna, nincsen szó, nem tudok ilyen döntésről, és nem is ismerek ilyen javaslatot. Olyan javaslatot szakmailag ismerek, amelyik is a végzést követően - ha jó emlékszem egy szakmai javaslatban - negyvenszeres minimálbér kereset esetén szerepet ad abban, hogy utólagosan térítsenek képzési költségeket egy folyószámla esetén, ilyen javaslatokat ismerek, de tandíjra vonatkozó elgondolást nem.
Drogkérdésben. Cseresnyés Péter azt mondja, hogy nem szülőként, hanem miniszterként kérdezi a véleményemet. Nos, önnel ebben vitatkozom képviselő úr. Úgy látom, hogy a tisztességes politika azt csinálja az országnak, amit a gyerekének is csinálna. Nem tartom tisztességesnek azt a politikát, amelyik a szomszéd gyerekére akarja a szabályt csinálni. Ismerem azt a felfogást, olvasom az újságban, hogy például a felsőoktatásban sokan úgy gondolkoznak, hogy minek ennyi gyerek a felsőoktatásban, korlátozni kellene ezt. De itt is eligazodásul azt ajánlom szabályként, hogy ne a szomszéd gyerekére, hanem a sajátunkra gondoljunk. Ma a szomszéd gyerekére azt mondják, hogy a büdös kölök elveszi azt a sok pénzt, aztán majd munkanélküli is lesz. Tné 180.aa 181-190 (Kiss Péter folyt.)De ki mondaná a saját gyerekének, hogy ne tanuljon és ne szerezzen olyan diplomát, képzettséget, ami a szíve vágya, még akkor is, ha az egész család rámegy? És mögötte fogunk állni, ha azt szeretné. Melyik család nem ebből indul ki? Az egy másik kérdés, hogy az állam felelőssége eltérő. Mi az, amit százalékig finanszíroz, és mi az, amihez kaput nyit, ez külön kérdés. De azt hiszem, a jó kormányzati politika abból indul ki, mi az, amit az ember a szerettei számára is fontosnak tartana.
Ami a drogellenes fellépést illeti, hála Istennek van egy közös pont. Ez a 2000. évi drogellenes stratégia. Ezt ha jól tudom, konszenzussal sikerült kialakítani annak idején: a Fidesz, az MSZP és mások, akik a pályán voltak. Ez fennmaradt a stratégiában. Őszintén szólva eszem ágában sincs átlépni és mást kezdeményezni. Persze, ha végre egy fontos kérdésben sikerült egy közös nemzeti minimumot találni, akkor azt kell szolgálni. Óvnunk kell - több kormányt megélt módon - az ilyen elemeket a jövő érdekében is, meg talán biztatásként is, hogy talán más területeken is kialakulhat ez. Ez tehát az álláspontom ebben a kérdésben. Kész vagyok ennek a stratégiának a megvalósításában bármilyen szintű együttműködésre.
Végül pedig azt hadd mondjam el önöknek, megköszönve a kérdéseiket és a konzultáció lehetőségét, hogy vannak dolgok - ezt főleg munkaügy miniszterként tapasztaltam az elmúlt tíz-tizenvalahány évben -, amelyek felül tudnak lenni a pártpolitikán. Azért merem ezt mondani, mert nem egy megszületett törvény közül, ami a nevemhez kötődik - Munka Törvénykönyve, módosításai, munkaügyi ellenőrzésről, a foglalkoztatásról szóló törvény és mások -, azok a parlamentben különféle többségek mellett, 80-90 százalékos támogatással születtek meg, azért, mert nem azt néztük, hogy ki honnan adta a javaslatot, hanem hogy hogyan vonatkozik az emberekre. Kész vagyok arra - és szeretnék arra készülni -, hogy így alkossunk törvényeket közösen fontosnak tartott ügyekben. Most természetesen két ilyen törvény között lefolytassuk azokat a vitákat, amelyeket kinek-kinek párthoz vagy politikai értékekhez való kötődés alapján lehetséges. Nekem őszintén még az is jól esik, ha valami okból nem lehet megszavazni - párthoz tartozás okán - egy törvényt, de az a jó érzés van önöknek - akár az ellenzékben -, hogy tulajdonképpen meg is szavazhatták volna, mert jó az annak a körnek, akinek az érdekeit képviseli.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Megköszönöm miniszterjelölt úrnak a kimerítő válaszokat. Most kerülne sor arra a körre, amit szerencsésen kiüresítettünk, de annyit engedjenek meg, kedves képviselőtársak, hogy megkérdezzem, aki ma még nem szólt, de úgy érzi, mindenképpen mondandója van, véleményt szeretne formálni a jelölttel kapcsolatban? Zombor Gábor képviselő úrnak és Lombos István képviselő úrnak, illetve Koszorús László képviselő úrnak fogok még szót adni. Mielőtt átadom a szót, átadom az elnöklést alelnök úrnak! (Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi kimegy a teremből.)
(Az elnöklést Soltész Miklós veszi át.)
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP), a bizottság alelnöke - a továbbiakban ELNÖK: Megadom a szót Zombor Gábor képviselő úrnak!
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Arra a kérdésre, amit feltettem volna, közben miniszterjelölt úr válaszolt. Néhány reflexiót szeretnék tenni az elmondottakkal kapcsolatban.
Az egyik: az önkormányzati rendszer átalakításával kapcsolatosan említette, hogy a feladatokat is át fogják pozícionálni. Erről is sok mindent hallunk. Egyet szeretnék csak kérni: a korábbi rossz tapasztalatokkal ellentétesen, ha feladat kerül egy önkormányzathoz, akkor forrás is kerüljön oda, és akkor valószínűleg az együttműködésünk ezen a területen sokkal kiegyensúlyozottabb lesz.
A másik nagyon fontos kérdés, Iván professzor úr és miniszterjelölt úr is említette, hogy az idősellátásban az egészségügyi, szociális határterületek milyen fontosak. Az egészségügyben mély reformokat kíván a kormány végrehajtani, bár nem beszélhetünk most kormányprogramról és nem is akarom ezt most felhozni. Csak arra szeretném felhívni miniszterjelölt úr figyelmét, hogy az egészségügyben a legkiszolgáltatottabbak az idősek, és az ellátás 80 százaléka körüli arányban veszik igénybe az ellátást. A legnehezebb területek az időskori rehabilitáció és a krónikus ellátás, illetve a megoldatlan ápolási ellátás. Arra szeretném kérni, erre is vigyázó szemeit majd vesse, hogy figyelemmel kísérjék, a másik házban mi történik, mert rendkívüli módon összefügg a tárca feladatával. (Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi visszaérkezik a terembe.)
A harmadik, ami az előbbi demográfiai megjegyzésével kapcsolatos. Abszolút nem szeretnék ebben vitát kezdeményezni, csak azt szeretném javasolni, hogy amikor a demográfiai mutatókról beszélünk, akkor az európai uniós arányok vagy számok felé igyekezzünk menni, mert abban szerintem majd meg kell egyeznünk, és a szakemberek ebben már megegyeztek, függetlenül attól, hogy melyik párt mit tette ezen a területen. Mind a halálozási, mind a születési számok tekintetében igen rosszul állunk. Úgy gondolom, ha egy közös alapról tudunk majd indulni egy helyzetfelmérés alapján, akkor szintén garantált az együttműködés.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Elnök asszony, visszaadom az elnöklést.
(Az elnöklést dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi veszi át.)
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Lombos István képviselő úrnak.
LOMBOS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Eddigi meghallgatásommal, úgy gondolom, megfelelően tudtam demonstrálni, hogy nincs kérdésem. A bizottsági munkámat én úgy tudom elképzelni az elkövetkezendő négy évben, hogy operatívan és konstruktívan veszek részt a bizottság munkájában, és azokat az ismeretanyagokat, amelyeket gyakorló polgármesterként a vidéki városokról, településekről tudok hozni konkrétan a bizottság elé tárjam. És ebben majd a bizottság, esetenként miniszter úr tud profitálni.
Szomorúsággal tölt el, hogy a mai beszélgetés - amelyben a miniszter úr elképzeléseiről lehetett volna szó -, bizonyos kérdések politikai motívumokat, attitűdöket hoztak ide az asztalra. Arról már nem is beszélek, még az is felmerült, mi történik miniszter úrral akkor, ha nem tudja elképzeléseit megvalósítani, lemond-e? Ma, amikor még nem is miniszter! Innentől kezdve természetesen biztosíthatom a velem szemben ülő képviselőtársaimat, hogy nekem már nincsenek illúzióim. Egy ciklus polgármestersége ezt már megtanította velem, és ha tanácsolhatok önöknek valamit, akkor azt tanácsolhatom, hogy talán önöknek se legyen! Mert az elmúlt tizenhat évben meg nem oldott problémákat a következő négy évben sem fogja a kormány megoldani, sem a kormány, sem mi, sem önök. Csak közösen tudunk előrejutni, ha megfogjuk egymás kezét. Ha ezt nem fogjuk megtenni, akkor itt majd időt fogunk húzni, aminek egyébként nem vagyok híve.
Így tehát azt kell mondanom, hogy esélyt adnunk csak annak lehet, aki tud élni az eséllyel, és segíteni is csak annak lehet, aki magán is segíteni kíván. Azt pedig senki ne várja el, hogy az elkövetkezendő kormány vagy esetleg mi majd megoldjuk az emberek ügyeit, segíteni kell ebben, és olyan törvényalkotási metodikát kell kialakítani, ami ebben a minisztert, a minisztériumot segíteni tudja. 190
Tné 191-200. Lombos István folyt.
Így tehát azt kell mondanom, hogy nem kell félni attól, hogy mi itt nem fogunk tudni együttdolgozni, de attól se féljen senki, hogy esetleges megnyilvánulásokat szó nélkül hagyunk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Egy percet kért és kap Koszorús László képviselő úr. Parancsoljon!
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm az időkeretet. Elnök Asszony! Most nagy megdöbbenéssel hallgattam, hogy a miniszter úr büdös kölöknek nézi a szomszédja gyerekeit, ezt azért majd családügyi miniszterként szerintem óvatosabban kellene kezelni.
Egyébként nagyon örülök, hogy ifjúságpolitikai területen megegyeznek az álláspontjaink, és metszetként tekint az ifjúságpolitikára, mint a következő kormány egyik miniszterének az ifjúság ügyekért felelős minisztereként. Attól függetlenül röviden a válaszokat várnám, és nagy tisztelettel kérem, hogy válaszoljon, miszerint a diákhitel kamatai csökkenni fognak, a beígért tízezer kollégiumi férőhely meg fog épülni, illetve ingyenes lesz az utazás az oktatási intézmény, illetve a lakhely között. Úgy gondolom, hogy azt természetesen meg lehet velünk tenni, hogy nem válaszol bizonyos kérdésekre, de többtízezer fiatalt már nem célszerű, mint jövendőbeli ifjúsági és családügyi miniszter, figyelmen kívül hagyni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Szeretném megjegyezni, hogy a kérdések körén túl vagyunk, tehát ha önnek - hogy úgy mondjam - kifogása lett volna azzal, egy kört eltetszett késni, legközelebb figyelemmel leszünk rá.
Miután több hozzászóló nem jelentkezett, kivéve Borsos József urat, parancsoljon!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én ténylegesen szeretnék a véleménynyilvánításhoz ragaszkodni. Azt gondolom, hogy jól indult ez a mai bizottsági ülés, hiszen gyorsan meg tudtunk egyezni bizonyos játékszabályokban, aztán utána az történt, mint ami Ács Ferivel, amikor meg kellett róni a saját barátait, hogy einstandot alkalmaztak a múzeum mögötti kertben a gyengébben szemben és menetközben megváltoztattuk a játékszabályokat, de nyilván ez majd alakulni fog.
Miniszter úr válaszaival kapcsolatban az a véleményem, hogy kellően általános válaszokat adott nyilván, hiszen nem kormányprogramról beszéltünk. Kettő dologban azt gondolom, hogy talán a szükségesnél határozottabb véleményt nyilvánított és azt majd nyilván tisztázni kell, hogy mi ennek az oka.
Az egyik az az, amikor bizonyos erkölcsi és morális kérdések kerültek szóba. Azt gondolom, hogy lehet technikai megoldásokról vitatkoznunk majd a jövőben - és a miniszter úr is terjeszthet elő különféle jogszabálytervezeteket -, de ha nem tisztázzuk egyes kérdésekben a közös erkölcsi és morális alapállásunkat bizonyos társadalmi kérdésekben, akkor ez meddő vita lesz. Tehát azt gondolom, hogy fontos kérdés az, hogy erkölcsi és morális kérdések előkerüljenek legalább a szakmai munka szintjén, nyilván ez nem a parlamenti gombnyomogatás kérdése.
Azt vettem ki a válaszokból, hogy a klasszikus baloldali régi mondás szerint, ami úgy szólt, hogy mindenki képessége szerint járuljon hozzá a javakhoz, aztán mindenki szükséglete szerint vegyen ki belőle, ezt úgy látom, hogy a miniszter úr úgy módosította, hogy vannak, akiknek majd képességeik szerint kell hozzájárulni, és lesznek, akik meg majd szükségleteik szerint részesülhetnek ebből. De megerősített képviselőtársam, hogy azért van önöknél is egy másfajta gondolat, amit ön is elmondott, és ami egyébként úgy szól - ha másképp akarom megfogalmazni -, hogy mindenkinek annyi kívánsága lehet egy közösség felé, mint amennyi kötelezettségét teljesítette a közösség felé; tehát ha ebben meg tudunk egyezni, akkor szerintem jó irányba fognak haladni a beszélgetéseink.
Az utolsó, amivel kapcsolatosan véleményem van, az pedig az, hogy miniszter úr, miniszterjelölt úr, mint ahogy a nevéből is fakad, szolgálónak, közszolgálónak készül, méghozzá nem is a legalacsonyabb rangú közszolgálónak és bizony ilyenkor azért azt vállalni kell, amikor egy régebbi kijelentésével valaki szembesíti. Főleg akkor, ha ez a kijelentés egy olyan időszakban történik, amit kampánynak hívunk és utána, amikor ez lezárul, azzal homlokegyenest ellenkező kijelentéseket tapasztalhatunk. Hiszen ilyen esetben, ha nincs kellő távolság a két kijelentés között és vélhetőleg birtokában volt minden információnak, amire alapozta a kijelentéseit, azért joggal vetülhet fel az a kérdés, hogy akkor most melyik kijelentés az igazi, melyik az őszinte. Ez megint szintén egyfajta erkölcsi kérdés, hiszen nem találkoztam olyan társadalommal, ahol a jó szokások között nem lenne ott az igazmondás. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. A meghallgatás második körét, ami a véleménynyilvánításokat illeti, lezárom.
Házszabály szerint ilyenkor a miniszterjelölt úrnak módja van reflektálni az elhangzottakra. Kérdezem miniszterjelölt urat; kíván-e élni ezzel a lehetőséggel.
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Két apró megjegyzést szeretnék tenni. Azt hiszem, hogy Koszorús képviselő úr félreértett, én a büdös kölök megjegyzést úgy gondoltam, hogy sem nem jelenlévőkre, sem nem nem jelenlévőkre nem vonatkozik.
Ami pedig a konkrét kérdéseket illeti, amit utólag megerősített. A diákhitel kapcsán azzal a törekvéssel, ami a kérdésében szerepel, egyetértek, tehát, hogy tegyünk meg mindent a diákhitel kamat mérsékléséért. Megjegyzem, az én információm szerint, ez 2005 végére 10 százalék alá csökkent, tehát nem pontos számot mondott, de kész vagyok nyilvánosság előtt is korrigálni, ha rosszul emlékszem a dologra. Úgy emlékszem, hogy 9,975 a vége ennek, ezt most ellenőrizni fogom, de a szándékban biztos, hogy egyetértek.
A kollégiumi program a PPP program keretében nagyon látványosan halad előre azt látom, különféle nagy átadó és avató ünnepségeket láthattunk az elmúlt hónapokban nagy egyetemi centrumokban; ez mégiscsak azt jelzi, hogy itt valami történik és jelentős, mondhatom ezerszámra a felújítása és az építése történt. A magyar felsőoktatás - Magyar Bálint szokta mondani, de igaza van - legnagyobb fejlesztési programja indult el az elmúlt években és ennek az egyik része a magyar univerzitás program. Úgy hiszem, hogy ez jelentősen befolyásolja az ország esélyeit, szeretném, mint nem tárcagazda is védeni és megerősíteni ezt a dolgot.
Borsos képviselő úr, jelzem, hogy itt ezzel az Ács Ferivel van egy pici probléma, mert ott én más szereplőkre emlékszem: a Csónakosra, a Bokára, meg ezekre, de mindegy - a dolog nem is ezeken a képeken múlik. Úgy hiszem, hogy a morál, az etika kategóriáit bizonyos morális és etikai alapról lehetséges felvetni, erre tettem utalást a viszontválaszomban. Egyébként pedig mindaz, amire önök hivatkoznak, azok nem mások, mint a sajtóból ellesett hírek.
Arra vonatkozóan, hogy a kormány milyen javaslatokkal él a parlament előtt, még nem rendelkezhetnek információval, ezért tehát ezzel kapcsolatos szembesítésre, minősítésére sincs meg a lehetőségük. Ezt követően természetesen meglesz és állok elébe a dolognak egy parlamenti vitában és más fórumokon is meg fogom tenni természetesen, el fogom mondani a véleményemet - úgyhogy ez alkalommal kéretik ezt a dolgot kivenni a valós ügyek köréből. Köszönöm szépen.
Tné 200.
aa 201-210
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr. Most pedig a Házszabály 132. paragrafus (3) bekezdésében eljárva nyílt szavazással fogunk arról dönteni, hogy a jelen lévő miniszterjelölt kinevezését támogatja-e a bizottság. Kérdezem tehát, ki az, aki támogatja, hogy Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszterjelölt úr miniszterré történő kinevezése megtörténjen? Kérem, kézfelemeléssel szavazzunk! (Szavazás.) Tizenöt igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenkettő nem. Tartózkodás volt-e? (Szavazás.) Nem volt.
Megállapítom, hogy a bizottság tizenöt „igen” szavazattal, tizenkettő ellenében Kiss Péter jelölt úr miniszterré történő megválasztását támogatja. Gratulálok szívből, és kívánom, hogy ugyanilyen állóképességről és türelemről tegyen tanúbizonyságot az elkövetkezendő években is, mint ebben a hosszú meghallgatásban. Jó egészséget és minden jót kívánok!
Kedves vendégeinknek köszönöm, hogy végig velünk voltak. Várjuk önöket legközelebb is! Miután öt perc technikai szünetet rendelek el, kérem, maradjanak itt, hogy a második napirendi pontot utána nagyon röviden megbeszélhessük.
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Köszönöm, nagyon jó munkát kívánok! Viszontlátásra! (Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszterjelölt távozik a bizottság üléséről.)
(Rövid szünet.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk ülésünket a második napirendi ponttal, amit a meghívóban nem részleteztünk, hiszen a bizottság bármelyik tisztelt tagjának lehet ehhez kiegészítenivalója. De nagyjából magunknak összeírtuk és alelnök úrral átfutottuk, hogy mik legyenek azok a nagyon gyakorlati, nagyon rövid, inkább csak felvetések, egyrészt hogy legyen min gondolkodnunk, másrészt, hogy mi a kötelező elfoglaltságunk.
Ennek a felsorolásnak az első pontja lett volna, hogy mindenki bemutatkozik, elmond magáról néhány mondatot, ezt közös megegyezéssel azonnal a következő bizottsági ülésre halasztottuk, úgyhogy ugorjunk.
A második pont, ami mindannyiunkat kellőképpen izgat, az ülésezési rendünk beállítása. Az én információim szerint a hétfő-keddek a parlamentben nem változnak, tehát ugyanúgy kell lelkileg kell felkészülnünk. Ami biztos, hogy hétfőn a szavazási napok vannak, kedden a részletes viták. Hozzájön még, hogy természetesen a belépő törvényjavaslatok függvényében elképzelhető, hogy további napokra van szükség még a héten, hogy bejöjjünk a parlamentbe. Ezzel együtt kell, hogy a bizottság egy napot megállapítson magának, főszabály szerint, hogy ez legyen az az idő, amikor találkozni tudunk. Tudja-e a tisztelt bizottság, hogy az egyik legnagyobb létszámú bizottság vagyunk. Egyrészt nem mindegy, hogy hol ülünk, hol van helyünk, másrészt pedig igyekszünk tekintettel lenni arra, hogy a közlekedés, elérhetőségi lehetőség mindannyiunknak megfelelőképpen álljon rendelkezésre. Nevezetesen gondolva még arra, hogy nagyon sokan vidékről jöttek fel és utaznak vissza, mindezek figyelembevételével javasoljuk - alelnök úrral átbeszéltük - a keddi napot. Annál is inkább, mert a bizottsági elnöki értekezleten felvetődött, hogy hiába mondja ki azt az állásfoglalást, hogy hétfő-kedd a parlamenti nap, és szerda-csütörtök a bizottsági nap, igazából nem nagyon tudják betartani a bizottságok. Ki fogja mondani - információim szerint - a Házbizottság, hogy a keddi nap ugyanolyan értékű bizottsági nap, ezért aztán - ha egyelőre ellenvetés nincs -, akkor szívesen közbenjárnánk, hogy ezen keddi napra - és bólintásokkal azt gondolom, már meg is erősítettetek - próbálnánk szervezni. Még további kérdés, hogy a délelőttjére vagy a délutánjára. Hadd mondjam mindjárt a délelőttöt! (Közbeszólás: Nyolc óra!) A nyolc órát talán kicsit korainak tartanám, hogy biztosan pontosan tudjunk kezdeni. Nem hozunk most erről határozatot, hanem ennek függvényében most elmegyünk, és megpróbáljuk megnézni, hogy erre módunk lesz-e már a hely tekintetében. Úgy gondoltuk, arról beszéltük, hogy maradjunk itt akkor a parlamentben. Megpróbáljuk ezt első lépésben, nyilván, ennyi vendégünk nem lesz a jövőben, de még minden lehet.
Ez lett volna a második. Úgy érzem, ebben van némi konszenzus. Bocsánatot kérek, parancsolj!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Mielőtt az egyhangú konszenzust kihirdeti elnök asszony, szeretnék tiltakozni szokásomhoz híven. Egyszerűen elfogadhatatlan számomra, hogy az legyen a főszabály, hogy a bizottsági ülés időpontja rendszeresen ütközik a plenáris ülés időpontjával. Azt gondolom, nem én vagyok egyedül, akit ez akadályoz a munkájában. Ezért sokkal szívesebben hallanék mondjuk egy szerda délelőttre vonatkozó javaslatot a bizottság rendszeres ülésére, amitől szükség esetén esetleg lehet majd eltérni. De hogy ez legyen a főszabály, hogy a bizottság a plenáris ülés ideje alatt ülésezzen, ez nekem - a korábbi évekhez hasonlóan - elfogadhatatlan.210
Tné 211-220.
ELNÖK: Köszönöm a képviselő asszony észrevételét, nem ismeretlen számomra ez a hozzáállása. Én is úgy gondolom, hogy természetesen nem akadályozhatja a parlamenti munkát a mi bizottsági ülésrendünk. De azt gondolom, hogy ahogy az előző ciklusban meg tudtuk teremteni azt az egészséges variációs képességünket - hisz számtalanszor van olyan vita a keddi napon, amelyben tudnak nélkülözni bennünket - különösen akkor, ha kellő önmérséklettel fogunk ülésezni, és tényleg ott viszont nem arról fog majd szólni az összejövetelünk, hogy milyen hosszú ideig tudunk egy helyben ülni, hanem egy kicsit célirányosabban fogunk tudni dolgozni. Hangsúlyozni kívánom, hogy nem is partizánkodunk, mert a keddi napot ugyanígy kijelölik; tehát a többségi véleményt képviselve, megértve a kisebbségit is és akceptálva, megnézzük ezt a lehetőséget. Annál is inkább, mert mindjárt úgy kezdődik az egész, hogy kivételt fogunk tenni, merthogy legközelebb, amikor a bizottság találkozik, az nem egy keddi nap lesz, hanem mindjárt 19-e hétfő, ha - és erről kellő időben a tisztelt képviselőtársak tájékoztatást fognak kapni - lesz a benyújtott törvényjavaslatok között olyan, amelyet a bizottságunk ki fog kérni. Ha igen, akkor kérem, legyenek kedvesek úgy készülni, hogy 19-én hétfőn reggel fogunk tudni találkozni; annak a helyét természetesen meg fogjuk tekinteni, hiszen ezeket mind szervezni kell.
A következő pont, és nagyon röstellem, hogy erre csak most kerítek sort, de a bemutatkozás megzavart, hogy ezt rögtön elhalasztottuk, mert annyit azért mindenképpen szeretnék, hogy a bizottság munkatársait bemutassam a tisztelt bizottságnak: Buksza Zsolt a titkár úr, Nemes Katalin és Szilágyi Zoltánné Gabika a két titkárnőnk, segítségünk, jobb és balkezünk. Eddigi rövid együttműködésünk során csak a legjobbakat tudom mondani, azt gondolom, hogy mindenki bizalommal fordulhat hozzájuk. Az 554, 553 és 555 számú helyiségei lesznek a bizottságnak, mihelyst onnan kiköltöztek, az ötödik emeleten, és mint jeleztem volt, itt szeretnénk tartani a bizottsági üléseket, úgyhogy elnézést.
Kérem, hogy csak gondolkodjon rajta a tisztelt bizottság: albizottságokat illik, kell, szeretnénk létrehozni, különösen egy ilyen nagy létszámú bizottságban úgy gondoljuk, hogy ennek létjogosultsága van. Egyrészt van egy kötelező ellenőrző bizottság, másrészt pedig csak indítványként mondom, hogy akár lehetne egy albizottság, amelyik a gyerekek, a fiatalok ügyeivel foglalkozik; lehet albizottság kifejezetten a fogyatékosokkal és lehet egy bizottság akár az idősek témájának a részletesebb kivesézésére. Csak felvetem, kérem szépen ezen gondolkodni, hogy a következő alkalommal akár ezt is megoldhatjuk és létrehozhatjuk az albizottságokat és személyi javaslatokat is kérem szépen - ezen is gondolkodjon el a tisztelt bizottság.
Továbbá. Itt minden bizottságnak ügyrendje kell, hogy legyen, ami nem árt, hogy ha egyrészt konszenzussal jött létre, másrészt jól értelmezhető és leginkább betartható. Ezért aztán, hogy legyen miről vitatkozni, az elkövetkezendő napokban az összes jó szabályzatot összeollózzuk, egy kerek egésszé tesszük alapként - hangsúlyozni kívánom alapként -, hogy ezeket minden frakció át tudja tekinteni és kialakul majd egy konszenzus ebben, és akkor meghatározzuk az ügyrendünket. Ezt, ha elkészül, Zsolt segítségével természetesen meg fogjuk küldeni.
Elmondtam ezt a 19-ét, hogy ezt egy kicsit lélekben helyezzétek el, lehet, hogy akkor kell találkoznunk.
Nekem ennyi volt itt nagyon gyorsan összeírva.
Még egy, szintén egy kis házi feladat. Láttátok, hogy nagyon sok kedves vendégünk érkezett a mai meghallgatásra. Előtte nem tudtunk konzultálni, hogy ki mindenkit hívjunk meg, ezért a szokásjog alapján állítottuk össze azt a listát, akiket mindig meg fogunk hívni az ülésünkre. Ezt a listát is természetesen tájékoztatásul, aki igényli, megküldjük, és azt kérem szépen, hogy tekintsék át a frakciók és a kedves bizottsági tagok, hogy vannak-e olyan egyesületek, személyek, akiket szívesen látnának. Ezt a javaslatot meg lehet tenni, ez tudniillik az elnök jogköre, hogy ezeket a meghívásokat eszközölje, de szeretném kérni a tanácsot és a hozzájárulást ehhez.
Nálam ennyi volt felírva. Kérdezem az alelnök urat, hogy van-e kiegészítenivalód. (Nincs jelzés.) Kérdezem a tisztelt bizottságot.
Tessék parancsolni!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Azt szeretném megkérdezni, hogy a jegyzőkönyvek hol fognak rendelkezésünkre állni, ez az egyik.
A másik, hogy tud-e az elnök asszony arról, hogy a következő plenáris ülések a jövő héten mikor lesznek.
ELNÖK: Örömhír, a jövő héten nem lesz plenáris ülés. Egyébként nem olyan régóta a bizottsági jegyzőkönyvek nyilvánosak és fent megtekinthetők az interneten. Amennyiben természetesen valamelyik bizottsági tagnak a munkájához kell, hogy kézben legyen, mert szól a parlamentben, mondjuk többségi, kisebbségi előadóként, akkor a kedves munkatársak biztosítják azt, hogy ez soron kívül meglegyen.
Van-e további kérdés kedves képviselőtársak? (Nincs jelzés.)
Nagyon szépen köszönöm a mai megjelenést. Gratulálok magunknak, hogy megalakultunk és nyugalmas, nagyon korrekt és komoly szakmai munkát kívánok magunknak a jövőben. Viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 40 perc)
|
|
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi |
Jegyzőkönyvvezető: Egriné Ambrus Andrea és Turkovics Istvánné