ISZB-4/2006.
(ISZB-4/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés ifjúsági szociális és családügyi bizottságának
2006. július 3-án, hétfőn 11 órakor
a Képviselői Irodaház III. tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/231. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/232. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/437. szám) (Általános vita) *
Dr. Rádli Katalin (OKM) szóbeli tájékoztatója *
Kérdések, vélemények *
Dr. Rádli Katalin (OKM) válaszai *
Szavazás *
1. Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/231. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
2. A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/232. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
3. A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/437. szám) (Általános vita)
4. Egyebek
Elnököl: Korózs Lajos (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP)
Soltész Miklós (KDNP)
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP)
Tóbiás József (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Cseresnyés Péter (Fidesz)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Filló Pál (MSZP) dr. Juhászné Lévai Katalinnak (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Farkas Imrének (MSZP)
Szikszainé dr. Bérczes Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Rádli Katalin főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 08 perc)
KORÓZS LAJOS (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntöm a Pénzügyminisztérium képviselőit, Szikszainé dr. Bérczes Anna főosztályvezetőt és Szatmári László főosztályvezető urat. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Két helyettesítés érkezett, Karsai Józsefet helyettesíti Farkas Imre és Filló Pált Juhászné Lévai Katalin. A bizottsági ülésre négy napirendi pontot javaslok megtárgyalni.
Kérdezem a bizottságot, hogy elfogadják-e a kiküldött napirendi javaslatot. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi pontokat elfogadta.
Az első napirendi pontunk tárgyalására kerül sor. A 2-es ponttal kezdünk.
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenhat igen, egy ellene, a többiek tartózkodtak. A bizottság támogatta. A 3-as pont?
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenkét tartózkodás mellett a bizottság támogatta. Az ajánlás 7. pontja?
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenhárom tartózkodás mellett a bizottság támogatta. A 16. pont?
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenhárom tartózkodás mellett a bizottság támogatta. A 32-es pont?
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenhárom tartózkodás mellett a bizottság támogatta. A 39-es pont?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenhat igen és tizenhárom tartózkodás mellett a bizottság támogatta. A 41-es pont?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenhat igen és tizenhárom tartózkodás mellett a bizottság támogatta. A 48-as pont?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenhat igen és tizenhárom tartózkodás mellett a bizottság támogatta. Az 52-es pont?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenhat igen és tizenhárom tartózkodás mellett a bizottság támogatta. Az ajánlás 55. pontja?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenhat igen és tizenhárom tartózkodás mellett a bizottság támogatta. Az 56-os pont?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Senki nem támogatta, egyharmadot sem kapott. Az ajánlás 57. pontja?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenhat igen és tizenhárom nemmel a bizottság támogatta. Az ajánlás 61. pontja?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenhat igen és tizenhárom tartózkodás mellett a bizottság támogatta. A 62-es pont?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenhat igen és tizenhárom tartózkodás mellett a bizottság támogatta. A 63-as pont?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenhat igen és tizenhárom tartózkodás mellett a bizottság támogatta. A 64. pont?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenhat igen és tizenhárom tartózkodás mellett a bizottság támogatta. A 65-ös pont?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenhat igen és tizenhárom tartózkodás mellett a bizottság támogatta. A 74-es pont?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Egyhangú nemmel a bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott. Az ajánlás 113. pontja?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Egyhangú nem, egyharmadot sem kapott. Van-e tudomásuk egyéb tárgyalandó javaslatról? (Nincs jelentkező.) A napirendi pontot lezárhatjuk.
Rátérünk a második napirendi pont tárgyalására. A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása. A 3-as ponttal kezdünk.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk a következő okok miatt. A szándék nemes, tehát további 100 millió forinttal javasolja a méltányossági nyugdíjemelési keretet emelni. Az a 100 millió forint, amire vonatkozóan benyújtásra került a módosító javaslat, az az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósággal közösen megállapított és a kormány által megtárgyalt javaslat, aminek az az alapja, hogy az eddig beérkezett kérelmek feldolgozása alapján egyértelmű, hogy ez a keret biztosítja a szükséges forrást. Tehát nincs szükség ezen túlmenően forrásbiztosításra. Összességében, ha mind a három forrást, ami a méltányossági nyugdíjemelésre rendelkezésre áll, figyelembe vesszük, ez a kormány által javasolt 100 millió forintos emelést figyelembe véve 700 millió forintot jelent ilyen célokra. Tehát ezen túlmenően további forrás biztosítása nem indokolt. Ezért nem tudjuk támogatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Aszódi úr, tessék parancsolni!
DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Szeretnék valami garanciát kapni arra, hogy ha majd a méltányossági nyugdíjkérelmeket előterjesztő nyugdíjasok azt kapják válasznak, hogy forrás hiányában megszüntetve, akkor mit fog szólni utólag a bizottság. Ha már egyszer ilyen méltányossági elvi alapon állunk a nyugdíjasok érdekképviseletéhez, akkor 100 millió forinton múlik a dolog, és azt mi sajnálatosnak tartjuk, mert nem létezik, hogy előre meghatározott adaton ilyen részarányosan ne lehessen tudni változtatni. A 8. szakaszra hivatkoznék, csak zárójelben jegyzem meg, ott 416 milliárdról van szó. Itt a méltányossági nyugdíjnál 100 millió. Sok! Elnézést kérek, észrevételként ennyit voltam kénytelen megjegyezni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Iván László, tessék!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Az a kérdésem, hogy milyen megfontolás és indok alapján nem támogatták a 100 millióval több emelést. Tudniillik a 100 milliós emelésre sincsen előzetesen kidolgozott és megalapozott szakmai állásfoglalás, a plusz 100 millió viszont megfontolásunk szerint éppen ennek a korrekciójaként javasoltuk. Kérek szépen erre választ.
ELNÖK: A főosztályvezető asszony megindokolta a kormány előterjesztését, de tessék parancsolni.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Én számokat mondtam csak, nem mondtam a konkrétumokat. De elmondanám: eddig, június 20-ig beérkezett 144 ezer 560 igénylés, ebből elbírálást nyert majdnem 116 ezer, tehát 27 ezer kb. az, amit nem bíráltak el, ami még folyamatban van. Ezt a számot is figyelembe véve, az arányok is mutatják, hogy nyilván ez az összeg. Tehát még egyszer szeretném elmondani, hogy nem ez az összesen most felemelni javasolt 100 millió forint van, hanem összességében a kormány által javasolt százmilliót is figyelembe véve összességében 700 millió forint áll rendelkezésre.
Amit Aszódi képviselő úr elmondott, egészen más történet a nyugdíj összege, maga a folyósított nyugellátásnak az összege és megint más egy méltányossági nyugdíjemelés. Két külön dologról van szó, mert hárommillió nyugdíjszerű ellátásban részesülőt érint, itt pedig azokról van szó, akik méltányossági alapon kapnak, mert olyan alacsony az ellátásuk. Tehát mások az arányok, teljesen másról van szó.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány nem támogatta az indítványt. A bizottság? (Szavazás.) Tizenhárom igen. Nem? (Szavazás.) Tizenhat nemmel a bizottság nem támogatta, de egyharmadot kapott.
Az ajánlás 4. pontjában a költségvetési bizottság javaslata szerepel.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Egyhangúan támogatta a bizottság. Az 5-ös Keller László indítványa.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot sem kapott, senki nem támogatta. Nincs több, úgy látom az én listám szerint.
Rátérünk a harmadik napirendi pont tárgyalására, a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára alkalmasságára. Köszöntöm dr. Rádli Katalin főosztályvezető-helyettes asszonyt az Oktatási és Kulturális Minisztériumból.
Dr. Rádli Katalin (OKM) szóbeli tájékoztatója
DR. RÁDLI KATALIN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelt Bizottság! A felsőoktatási törvény új törvény a felsőoktatásban 1993 után 2006 március 1-jén fogadta el a parlament, amelynek egyik nagyon lényeges pontja volt, hogy az új piaci, társadalmi viszonyokhoz igazodóan lehetőséget biztosítson a felsőoktatási intézmények működésének fejlesztésére. Röviden összefoglalva, egy gazdálkodó egyetem irányába nyitotta meg elképzelést. Ahhoz kapcsolódóan az intézmények belső működésében, belső gazdálkodásában az Áht. alá tartozó központi költségvetési szervekhez viszonyítottan egy önműködéshez meghatározó gazdálkodási rendszert alakított ki. Ehhez kapcsolódik most a kiegészítő javaslat, amely három pontban foglalható röviden össze. Az egyik pontja ennek a javaslatnak a gazdasági tanács feladatkörére vonatkozik. A gazdasági tanácsot, mint az új intézménynek az irányításához kapcsolódó, szenátus által létrehozott szervezetet, amelynek vannak belső és külső tagjai, tanácsadó véleményező testületté hatalmazta fel. Ez az új szabályozás a felsőoktatási intézmény jogkörét, a szenátushoz kapcsolódóan a gazdasági tanács szerepkörét erősíti meg a kincstári vagyonnal történő gazdálkodás keretében, amelyben a szabályozás úgy módosul, hogy azokban a kérdésekben, amikor az állami tulajdon kincstári vagyonnal gazdálkodással elidegenítés vagy megterhelés irányába mutatna a szabályozás, a javaslatot a gazdasági tanács döntése alapján küldik meg a KVI-nek és ha a KVI 30 napon belül nem reagál erre, akkor a döntés elfogadottnak tekintendő. Ez a szabályozás azért került ide, mert az intézmények állami vagyok kezelőiként rendelkeznek, és szeretném jelezni, hogy még a '99-2000 fordulóján létrejött integrációnak is most fejeződnek be a KVI-nál elindított eljárásai. Vagyonegyesítés és vagyonszétválasztás, amikor felsőoktatási intézményeket hoztak létre és választottak szét.
Ugyancsak a gazdasági tanács hatáskörébe tartozó szabályozás a módosítás alapján, hogy a gazdasági tanács, amelyikben benne van a rektor és benne van az intézmény gazdasági vezetője, illetve a szenátus által delegált tagok, a költségvetéshez igazodóan a költségvetés elkészítése és benyújtás a szenátus felé mint feladatkör a gazdasági tanácsnál jelenik meg és nem fordított a viszony, hogy a szenátus készíti elő, amelyik alapvetően akadémiai kérdésekkel foglalkozik, hanem az előkészítéshez igazodóan egy kidolgozott feladatkört lát el a gazdasági tanács. Ez a törvénymódosítás első irányultsága.
A másik irányultság, hogy képzési hozzájárulásként a felsőoktatási intézményekben 2007. szeptember 1-jén tanulmányokat kezdő hallgatók esetében a képzési hozzájárulás fogalmazódik meg, amelynek realizálása az első tanévet követően 2008-tól indulna el a törvénytervezet szerint. Az államilag támogatott hallgató és a költségtérítéses képzésben részt vevő hallgató elkülönítése most is megjelenik a törvényben azzal a kiegészítéssel, hogy az államilag támogatott hallgató hozzájárul a képzés költségeihez. Ez a hozzájárulás a mai finanszírozási rendszernek megfelelően fogalmazódott meg. Az új törvény az intézmények stabilitását elősegítve az átlagkereset, tehát a KSH által meghatározott bruttó átlagkeresethez viszonyítottan határozza meg a mindenkori normatíva mértékét, és ebben a normatív mértékben egy háromlábú finanszírozási rendszer valósul meg az elfogadott törvény alapján: a képzési, a fenntartói és a tudományos elem jelenik meg az intézmények állami költségvetési oldaláról biztosítható támogatásában. Ennek az átlagnormatívának a képzési és fenntartói normatíva átlagának 20 százaléka az, amivel a hallgató az új szabályozás szerint hozzájárulna a képzés költségeihez. Ez éves szinten 105 ezer forintot jelent, ami havi 10 ezer forintot jelent tíz hónapra vetítve a hallgatók esetében. Ez az összeg intézményi döntéstől függően 50 százalékkal megemelhető, illetve 50 százalékkal csökkenthető azzal, hogy közben az intézmény a hallgatók 15 százalékának adhatnak mentesítési lehetőséget is. Az intézmény működőképessége, illetve az állami támogatás oldaláról annyi kötelezettség terheli az intézményt, hogy intézményi szinten ki kell hozni az átlag képzési hozzájárulás bevételi kötelezettségét az intézménynek.
Ehhez a csomaghoz - harmadik elemként említem meg - olyan további szabályozások jelennek meg, amelyek a hallgatót a teljesítményorientált előrehaladásra ösztönzik. Az egyik ilyen szabályozás, hogy a hallgató jelen pillanatban a képzési hozzájárulásában elválasztódik a mindenkori teljesítményre vonatkozó juttatása és a szociális támogatása. A szabályozás szerint - és ez hozzátartozik a gazdálkodó egyetem kérdésköréhez - visszakapja az intézmény azt a bevételt, ami a képzési hozzájárulásából számára jön. Nem vonható el a ma hatályos törvény szerint a felsőoktatási intézménytől, ennek legalább egyharmad, legfeljebb 50 százalékos mértékét a hallgató tanulmányi teljesítmény szerinti ösztönzésére kell fordítani és a fennmaradó összeg pedig az intézmény fejlesztési költségére fordítható. Tehát a költségvetési támogatás ezzel a forrással kiegészül. Ez egy tanévre vetítetten 4,7 milliárd forintot jelent a felsőoktatás számára. Felfutó rendszerben ez az intézmény számára jelent további lehetőséget. Azt is látni kell, hogy a magyar támogatási rendszer egy nemzetközi összehasonlításban azzal a többlettel jár, hogy a hallgatói juttatás egy főre vetítve ma 172 ezer forint, ami a 2007-es évben 210 ezer forint/hallgatót jelent. Ebbe beletartozik a mai hallgatói normatíva, ami 91 ezerről ősztől 116 ezer forintra nő, beletartozik a kollégiumi és lakhatási támogatás fedezete, és ez egy növekvő irányt mutat. Ehhez jön az a plusz bevétel, aminek a hallgató részére kimondottan teljesítményorientált visszajuttatása jelenne meg. A hallgató pályára való előremenetelét egészítik ki még olyan szabályozások, hogy a hallgató a kreditrendszerű oktatásban a képzési időt legfeljebb két félévvel lépheti túl a mai rendszer szerint is. Ha képes a hallgató, akkor ugyanebben a rendszerben felvehet egy második szakot is, de ez az idő nem növelheti meg túlságosan a kifutási időt, mint ami az elmúlt időszakban gyakorlatként megjelent.
A képzési hozzájárulásnak egy fontos eleme az átsorolás lehetősége, amiben összekötné a mai államilag támogatott képzésben részt vevők és a költségtérítéses képzésben résztvevők ellenútját, hiszen ma egy költségtérítéses hallgató nem tud bejutni államilag támogatott képzésre, és igazából nincs sem a hallgató, sem az intézmény számára olyan ösztönző, amivel átvesz. Egyetlen egy van, ha kiesik a képzésből, akkor az a hallgató vehető át az intézmény szerint. A mostani javaslat tanulmányi teljesítményhez köti az államilag támogatott képzésben részt vevő hallgató kiesését, ez pedig a kreditrendszerű oktatáshoz úgy kapcsolódik, hogy az előremenetel egy normális ütemű hallgató esetében fél év/30 kredit, ez két tanévet, 60 kreditet jelent, és az a szabályozás, ami ma is él az 51/2002-es kormányrendelet szerint, hogy a hallgató, ha két fél éven át, egy tanéven át 30 kredit, tehát a 60-nak a felét nem teljesíti, akkor költségtérítéses képzésben folytatja a tanulmányait, és ha teljesíti a következő fél évre, akkor kérelemre vissza is kerülhet. Ugyanakkor az ő helyére az intézménynek lehetősége van a kiválóan teljesítő hallgatót költségtérítéses képzésből átsorolással államilag támogatott képzésbe átvenni. Ezek röviden a most napirendre került törvénymódosításnak a szabályozott elemei. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm főosztályvezető-helyettes asszony. Tessék, a képviselőké a szó.
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. A felsőoktatásról szóló törvény módosítását nem tudjuk támogatni pontosan a tandíj bevezetése miatt. Itt a sajtóban is viszonylag nagy port kavart az a fajta elképzelés, miszerint még a balatonöszödi kiruccanás előtt utólagos fizetési képzési hozzájárulásról beszéltünk, most már tandíjról van szó. Egy kapkodás észlelhető ezen a területen, amiről úgy gondoljuk, hogy nem megalapozott, hiszen a versenyképes tudásunknak, amit folyamatosan hangoztatnak és az esélyegyenlőségnek nem az a módja, hogy 2007-től azért, mert rosszul gazdálkodtunk az elmúlt néhány évben, megadóztatjuk a fiatalokat.
A kollégiumi férőhelyek biztosítása sem valósult meg az elmúlt időszakban és a lakhatási támogatás, amiről itt a kormány képviselője elismerően beszélt, az havi 6-7 ezer forintot tesz ki. Mi úgy gondoljuk, hogy a diákhitel kamatcsökkentése után, ami nem következett be, a tandíj bevezetése egy olyan plusz teher, ami a versenyképes tudás és en bloc a tudás megszerzésének a lehetőségét csorbítja. Úgy gondoljuk, hogy a jövőben a tudás megszerzése lehet a motorja a magyar társadalomnak. Ez az intézkedés pontosan a népszerűtlenségét fogja őrizni, ezért nem tudjuk támogatni ezt az elképzelést. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon!
SZABADOS ÁKOS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden szeretném elmondani, hogy a napi politikai érdekeken túl kell az elkövetkezendő hetekben és hónapokban nézni, és ilyen értelemben ennek a bizottságnak is az a feladata, hogy túl az újsághíreken próbáljunk olyan fajta javaslatokat támogatni, amelyek akut problémák megoldására lehetőséget biztosítanak. Nos, ez a javaslatsor ilyen. Nos ezzel mindenki tisztában van, hogy a felsőoktatás ebben az állapotában és ebben a rendszerben hosszú távon gazdaságtalanul működik. Eredményeit tekintve azt hiszem, hogy az elmúlt időszakban rendkívül sok kritika érte, túlképzés van. Ez a rendszer, amiről most itt szó esett, az biztosít nemcsak esélyegyenlőséget, hanem figyelembe vesz szolidaritási szempontokat is. 15 százalékkal eltérhetnek az egyetemi vezetők a tandíjmentesség kérdésében, illetve a fizetés kérdésében. És egyébként az átjárhatóság biztosítása is egy olyan új változás, amire ez idáig nem volt példa.
Én azt gondolom, hogy ezt a javaslatot szükséges támogatni, lehetőség van ennek a javaslatnak a további kidolgozására. Arról nem is beszélve, hogy az oktatási miniszter által folytatott egyeztetések a hallgatókkal, úgy tűnnek, hogy jó irányba viszik ezt a dolgot, és lesz egyfajta támogatás. Arról nem is beszélve, hogy az egyetemi oktatók részéről is pozitív visszajelzések vannak.
ELNÖK: Köszönjük szépen Szabados Ákos képviselő úrnak. Szeretném elmondani, hogy az általános vitára alkalmasságról kell, hogy szavazzunk. Az általános vitát a plenáris ülésen le fogjuk folytatni. László képviselő úr, tessék parancsolni!
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Egy kérdéssel kezdeném a főosztályvezető-helyettes asszonyhoz, hogy mi volt az a 4,7 milliárd forint. Felfutó rendszerben ennyi bevétel származhat ebből a tandíjból? Jól értettem ezt? És mi lehet a végső szám? Van erre valami prognosztizáció?
DR. RÁDLI KATALIN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): 70-80 százalékos növekedés.
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Tehát ez mondjuk olyan 7-8 milliárd forintra növekszik. Azért kérdeztem ezt meg, mert ma, amikor napi négymilliárd forinttal növekszik az államadósság, azt gondolom, hogy az 4,7 milliárd forint egy igen gyenge bevételnövelő intézkedés, úgyhogy azt hiszem, hogy ezt az egész ügyet rossz helyen fogta meg a kormányzat, mert ennek a hozadéka sokkal több negatívummal jár, mint amennyi a nyeresége lesz ennek az egész mozgásnak. Tehát azt hiszem, hogy ez a program, ez a tandíjbevezetés zászlóshajójú felsőoktatási képzési törvénymódosítás nagyon sok sebtől vérzik. És úgy gondolom, hogy általános vitára nem igen lehet majd javasolni. De természetesen a vitában sokkal részletesebben ki fogjuk fejteni ennek a negatívumait. Itt olyan kontraszelekció és olyan társadalmi lefojtottság indul meg ezzel az intézkedéssorozattal, aminek a következményét nem tudták kellőképpen feltárni a rendelkezésre álló időben. Maga a felsőoktatás egy rendkívül érzékeny rendszer, ilyen rángatásszerűen nem igen lehet ebbe beleavatkozni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Cseresnyés Péter, tessék parancsolni!
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szabados Ákos képviselőtársam hozzászólása ihletett meg engem. Nem akartam hozzászólni, de olyan gondolat hangzott el a képviselőtársamtól, amire reagálnom kell. Azt mondta, ha jól jegyzeteltem, hogy a napi politikai érdekeken felül kell emelkedni. Azt szeretném megkérdezni a képviselőtársaktól, hogy emlékeznek-e rá, hogy a kampányban mi folyt? Akkor önök felülemelkedtek? De itt nem erről van szó. Itt családoknak kell megnyomorodni abban az esetben, ha vállalják egy vagy két gyereknek a felsőoktatási képzését, ha ez a törvény így életbe fog lépni. Ezen kellene elgondolkozni és nem arról beszélni, hogy napi politikai érdekek hangzanak el egy ellenzéki képviselőtől, amikor kifogásolja ennek a törvénytervezetnek egyik-másik passzusát.
Az esélyegyenlőség biztosításáról hogyan lehet szó olyankor, amikor családok erejükön felül kénytelenek már most sokszor vállalni terheket azért, hogy a gyerekek képzését biztosítsák. És ehhez jön majd még a PPP-rendszerben megépült kollégiumi férőhelyek árának kifizetése és majd a tandíj kifizetése. Nem esélyegyenlőségről van szó, hanem az emberek zsebében turkálásról.
A kormány képviselője elmondta, ami tőle elvárható volt. Nem is vártam mást tőle, megmondom őszintén, és hogy tényleg egy kérdést is feltegyek: Ha ilyen komoly anyagi hatásai lesznek a felsőoktatás tervezett változtatásának, tervez-e a kormány olyat, tud-e arról a kormány képviselője, hogy valami adókönnyítést kapnak-e azok, akik a gyereküket felsőoktatási intézménybe járatják? Mert eddig azt kaptuk a napi információk alapján, hogy tulajdonképpen nekünk azért ennyi a bérünk, mert azért vonnak tőlünk le annyi adót, mert ez benne van az ingyenes oktatásban, ingyenes egészségügyben. És most azt látjuk, hogy lassan már az oktatásra is fizetni kell, 2008-tól biztosan, ha ezt a törvényt elfogadjuk és még hamarabb valószínűleg az egészségügyért is. Ismerem az adótörvény-változások elgondolásait, de van-e tervbe véve az a gondolat, lehetőség, hogy aki felsőoktatási intézménybe járatja a gyerekét, valamilyen adókönnyítést kap. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Én egy kérdést szeretnék megfogalmazni és természetesen a Szabad Demokraták véleményét is. Mi szociális bizottság vagyunk, következésképp azt gondolom, hogy minket elsősorban az kellene, hogy érdekeljen szakmai szempontból, hogy ez a törvénymódosítás, a tandíj bevezetése, a mentességnek az a köre, ami megvan határozva elégséges és jó feltételeket biztosít-e ahhoz, hogy a szegény családokban élő, ámde tehetséges, okos gyerekek tovább tudjanak tanulni. Engem elsősorban ez érdekel. Ezért szeretném megfogalmazni azt a kérdést, hogy amikor ezt a 15 százalékos mentességi kört kialakították, akkor milyen tapasztalati adatokra támaszkodtak? Hogy ez egy reális nagyságrend, hogy mindannyian tudjuk, hogy van egy olyan tartós szelekciós folyamat a társadalomban, hogy a hátrányos helyzetű, szegény családokban születő gyerekek egy kicsi százaléka ér el a felsőoktatásig. Egyre korábban kipotyognak az oktatási rendszerből. Én pedig azt gondolom, hogy nekünk kitüntetett figyelmet éppen arra kell fordítani, hogy az esélyegyenlőség jegyében ez a tartós tendencia inkább megforduljon. Tehát a kérdésem erre irányul.
A véleményemet pedig abban szeretném megfogalmazni és ez egyúttal a Szabad Demokraták véleménye is, hogy a tandíj bevezetésével maximálisan egyetértünk. Egyetértettünk akkor is, amikor 1995-ben ez egyszer már megtörtént, jelképes összeget vezetett be az akkori kormányzat. Az azóta eltelt több, mint tíz év gyakorlatilag azt jelenti, hogy ez a nagyságrend a felfogásunk szerint, ami most tandíjként eltervezésre került, nagyon reális és kifizethető összeg azoknak a fiataloknak a számára, akik azt célozzák, hogy diplomát szerezzenek. Én messzemenően vitatkoznék azokkal a demagóg felvetésekkel, amik itt elhangzottak. Mindjárt az első hozzászólásban is, hogy csak azért félni kellene a tandíj bevezetésétől, mert népszerűtlen. És vitatkoznék Cseresnyés képviselő úrral is, aki a tandíj bevezetésével párhuzamosan rögtön vissza is akarja kapni azt a kiadást, ami a családoknál jelentkezik adókedvezmény formájában. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon rossz irány lenne, akkor tényleg csak a népszerűtlen döntést vállalná fel a kormány anélkül, hogy érdemi bevétel származna belőle. Ebben akartam összefoglalni a Szabad Demokraták álláspontját. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Zombor Gábor, tessék parancsolni!
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Igyekeztem figyelmesen hallgatni a kormány képviselőjét és megütötte a fülemet az, hogy van egy ilyen elképzelésük, hogy ha valaki rosszabbul tanul, az átkerül a költségtérítéses rendszerbe. Vagy átkerülhet. Mint nem sokára érintett szülő kérdezem, hogy mi védi meg a hallgatókat attól, hogy ha esetleg az egyetem egy kicsit megszorul anyagilag, akkor nem szigorít be és nem mondja azt, hogy sokkal szigorúbbak lesznek a feltételrendszerek és a hallgatók egyik pillanatról a másikra kikerülhetnek a tandíjas rendszerből a költségtérítéses rendszerbe. Köszönöm.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Én azt gondolom, hogy a felsőoktatás reformjának egy következő lépéséről beszélünk, hiszen ez a reform az előző kormányciklusban indult el és ez egy következő állomása az akkor elfogadott törvénynek, amelyiknek most két-három lépését újra megtesszük, és azt gondolom, hogy meg kell hallgatni a felsőoktatásban dolgozókat és a hallgatók arról, hogy mi a véleményük erről a tervezetről. Nekem az a szerencsés helyzetem van, hogy a fiam egyetemista és azt gondolom, hogy nagyon helyes az, hogy egy mércét állítunk ezzel is a gyermekek elé, hogy vállalniuk kell azt, hogy ha már bekerült egy felsőoktatási intézménybe a Fidesz-érában elfogadott és nagyon liberalizált felvételi teljesítmény kapcsán, akkor tartsa kötelességének azt, hogy amit választott, azt meg akarja tanulni, és legyen olyan tanulmányi teljesítménye, hogy ne okozzon számára gondot az, hogy fizetnie kell, mert hogy olyan teljesítményt tud nyújtani.
Én azt gondolom, hogy a felsőoktatás egy választott dolog az emberek számára, 18 éves korig van olyan kötelezettsége az államnak, amikor biztosítani kell az ingyenes tanulás lehetőségét, ezt követően pedig a felsőoktatás érdekében is fontos az, hogy olyan gyermekek kerüljenek be, akik komolyan veszik, hogy amit választottak leendő hivatásuknak, azt meg is akarják tanulni.
Azt gondolom, hogy úgy, ahogy Béki Gabriella mondta, azt kell megnézni, hogy tudunk-e szociális oldalon olyan támogatást adni, hogy az esélyegyenlőséget biztosítani tudjuk. Azt gondolom, hogy a mai rendszerben is nagyon jól működik ez a támogatási forma, hiszen a lakhatási támogatástól a szociális alapon történő támogatásig mindent megkaphatnak azok a gyermekek, akik rosszabb családi háttérrel indulnak. És uram bocsá', én azt is megengedem magamnak, hogy miért ne dolgozhatna egyébként egy 18 évet betöltött gyermek, hogy ha nem akarja a családját terhelni és esetleg egyéb vágyaihoz munkajövedelem alapján is kiegészítést tud szerezni. Én azt látom, hogy az elmúlt időszakban - Cseresnyés képviselő úrral ellentétben - tízezer új kollégiumi férőhelyet építettek a felsőoktatásban tanulóknak. Legalábbis Debrecenben a PPP-s program keretében megépült kollégium sokkal olcsóbb, mint bármelyik albérlet Debrecenben. Meg lehet nézni, hogy hány ezer forintot kell ott a gyerekeknek fizetni és szuper körülmények között laknak. Tehát azért jó lenne, ha tárgyilagosan szemlélnénk, hogy mi történt a felsőoktatás területén.
Nagyon fontosnak tartom, hogy az esélyegyenlőség oldaláról közelítsük meg, minden tehetséges gyermek számára tudnunk kell adni támogatást, ha a család ezt nem tudja vállalni, és azt gondolom, hogy emellett, ha minden kötés szakad, a diákhitel konstrukciója is lehetőséget teremt arra, hogy ezt igénybe véve tudja finanszírozni a tanulmányait saját maga a gyermek, ha a szülők ehhez nem tudnak hozzájárulni.
A minőség oldaláról kell szemlélni ezt a dolgot, hiszen a kimenetnél, amikor majd a munkaerőpiacon meg kell jelennie ennek a fiatalembernek, akkor jön a másik probléma, hogy egyrészt minőségben, másrészt mennyiségben vannak gondok, problémák. Szerintem az elejétől kellene kezdeni azt, hogy ez a szelekció elsősorban a tudás megszerzéséhez való viszony alapján történjen meg a felsőoktatásban. És ez a módosítás mindenképpen alkalmas erre, az én véleményem szerint. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ágh Péter, tessék parancsolni!
ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság. Új hét, új tandíjkoncepció. Tudják önök, hogy mennyibe kerül egy fiatalnak, egy átlag egyetemista hallgatónak a havi megélhetése? Körülbelül 60-70 ezer forintról van szó. Ebben az összegben benne van az albérlet, a kollégium, az utazás, kinek mi. Étkezés, sokfajta kiadás. Önök ezeket a kiadásokat akarják megnövelni a tandíjjal. Hogy ha egy átlag fiatal, aki az alsó vagy középosztályból származik, ezt a pénzt elő akarja teremteni, akkor el kell mennie dolgozni. Hogyha elmegy dolgozni, akkor már a teljesítményének a rovására fog menni az a munkaidő, amit ott tölt. Tehát esélye nem lesz arra, hogy bekerüljön abba a 15 százalékba, akik tulajdonképpen ingyen tudnak részt venni a felsőoktatásban. Innentől kezdve pedig sérül az az elv, amit önök hangoztatnak, hogy azért jó ez a javaslat, hiszen esélyegyenlőséget teremt, hiszen a teljesítményt ösztönzi. Nem tartjuk ezt elfogadhatónak és ezért nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kormányoldalról ki jelentkezik még? Tessék!
LOMBOS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm elnök úr. Nincsenek illúzióim és nem bízom abban, hogy a szemben ülő képviselőtársaim véleményét meg fogom tudni változtatni, de azért azt hozzá kell tenni, hogy mi itt a bizottságban azért ülünk, hogy abban döntsünk, hogy egy készülő törvényjavaslatnak a vitáját elfogadhatónak tartjuk-e vagy sem. Ezt döntsük el! Én úgy gondolom, hogy 1995-ben a rendszerváltás után nem lehet másról beszélni, mint arról, hogy a terheket közösen kell vállalnunk. Mindenkinek. Béki Gabriella véleményével maximálisan egyetértek, azt kell mondanom, hogy azon nem csodálkozom, hogy vannak itt köztünk, akiknek lelkiismeret-furdalásuk van és azt mondják, hogy ingyen szerzett diploma után szerezhessen más is. Ez az idő elmúlt. Itt mindenkinek a költségvetés rendbetétele kell, hogy az elsőrangú feladata legyen, és ebben mindenkinek részt kell venni. Természetesen nekünk az a feladatunk, hogy a rászorulóknak, a rosszabb körülmények között élőknek olyan kedvezményeket biztosítsunk a törvényjavaslatban, amely lehetővé teszi számukra a továbbtanulás lehetőségét is. A felsőoktatásban, úgy gondolom, hogy ma már annyian vesznek részt és olyan költségtérítéssel, amely elérhető azoknak, akik vállalkoznak rá, hogy részt vesznek benne. Úgy gondolom, hogy önmegtartóztatást kellene tanúsítani néhány képviselőtársunknak akkor, amikor az országról van szó és nemcsak egy-egy szegmensének a lehetőségeiről. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr, tessék parancsolni!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót. Lombos István képviselőtársunk még fogja tőlünk hallani, először is nem azok a diákok, illetve azoknak a szülei rontották el az elmúlt négy évet, hanem önök rontották el. Az önök gazdaságpolitikájának következménye az, hogy egy ilyen törvényjavaslatot egyáltalán tárgyalni kell. Ezt szerintem érdemes felvésni az első helyre. És hogy ha ez igaz, akkor pedig kérdem én, ha már szociális bizottságban ülünk, hogy mi lesz azokkal a családokkal, akiknek csak a rezsiköltsége - és ezt önök is elismerték - évi 60 ezer forinttal fog növekedni az elkövetkező időszakban. Mi lesz azokkal a családokkal, akik elveszítik akár köztisztviselőként, akár közalkalmazottként az állásukat? És mi lesz az ő gyerekeikkel? Mert most itt könnyen mondhatunk példákat, hogy mi mint képviselők, akiknek négy évre biztosítva van a munkája, meg a fizetése, a mi gyerekeinkkel nem lesz gond, de mi lesz a többi ezerrel, tízezerrel. És amikor azt kérik számon önök, hogy az emberek, a tanulók fizessék meg a tandíjat, akkor igenis figyelembe kell venni azt a felsorolást, amit Ágh Péter mondott, hogy most már mennyire kerül egy felsőoktatási intézményben való részvétel. És ha ezt beszorozzuk két gyerekkel, lehet ezen morogni, meg bosszankodni, én is bosszankodnék, meg ideges lennék az önök helyében, mert önöket is becsapták, de amikor két-három gyerekről van szó egy családon belül és az ő oktatásukról kell beszélni, akkor hol van itt az esélyegyenlőség? Erre adjanak választ!
És még egyet befejezésképpen, a szolidaritást semmiképp sem növeli a diákok között ez a törvényjavaslat. Olyan versenyt indít el, amely nemhogy arra fog vezetni, hogy amikor már elvégzik a főiskolát, esetleg a munkahelyeken is összetartsanak, hanem pontosan egymást fogják taposni csak azért, hogy ők kerüljenek be abba a támogatotti körbe, ők legyenek a legjobbak.
És még valami, lehet, hogy nagyon sokat itt vörös diplomával végeztek, nem tudom, de én nagyon sok olyan diákot ismerek, akik úgy, ahogy elvégezték az egyetemet, főiskolát és egyébként az életben mégis csak megállták a helyüket. De lehet, hogy ezek a fiatalok ki fognak esni, mert nem lesz esélyük elvégezni. Nem kevés diák van, aki végigbukdácsolta az egyetemet és utána nagyszerű tehetségként jelent meg a munkahelyen. Bizonyára önök is ismernek ilyeneket. Nem támogatjuk semmiképp sem ezt a törvényjavaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Professzor úr!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Azért is szólok, mert ebben az évben 55. éve ismerem az egyetemi felsőoktatási világot, hiszen akkor léptem be az egyetemre és 49 éve pedig megállás nélkül az orvosi egyetemen dolgozom. Az a véleményem, hogy az egész kérdéskör rendkívül aktuális. Ezt minden épeszű ember tudomásul veszi. Egy, illetve két dolgot szeretnék megemlíteni. Azt el kell fogadnunk, hogy a jelenlegi törvény előterjesztése és tárgyalása szükséghelyzetből származik és nem valamiféle hosszú távú elemzés, megfontolás és felmérések és adatszerzések alapján. A másik, hogy itt nem az esélyegyenlőséggel van a gond, hanem az esélyközeliséggel. Annak a hátrányából, amelyik abból származik, hogy ez szociálisan antimotiváló hatású. Biztos. És nemcsak arról van szó, hogy ha már bekerül, milyen lehetőségek vannak, hanem visszafogja a szegényebb rétegeket. És Magyarország népességében szegény ország, és visszafogja azokat a fiatalokat, akik az érettségin valahogy átkerülnek. Lehet ezt gazdaságilag kiválasztódónak úgy tekinteni, hogy nekünk azokra van szükség, de nincs például egy olyan költséghatékonysági tanulmány sehol sem, hogy vajon ennek az új módszernek a bevezetésével az esélyközeliség hogy fog sérülni, kettő, ennek az egésznek milyen konzekvenciái lesznek a következő szellemi humántőkénk szempontjából. És ezt én rendkívül hiányolom.
ELNÖK: Köszönöm szépen tanár úr. Borsos képviselő úr!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Több érdekes kijelentés elhangzott, Béki képviselőtársam és Lombos képviselőtársam részéről is. Előre szeretném bocsátani, hogy én munka mellett pénzért szereztem a diplomámat (Közbeszólás: Ilyen is van.), tehát nem vagyok elfogult ilyen szempontból azok irányába, akik első nekifutásra és államilag finanszírozott képzésben szerezték meg a diplomájukat. Ugyanis nálunk a családnak el kellett dönteni, hogy a két fiúgyerek közül melyiket tudják iskoláztatni, és ez még az átkosban volt. Abban az időben sem volt teljesen fenékig tejfel a dolog.
Amikor arról beszélünk, hogy százezer forint nem olyan sok, azért egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az elmúlt évben a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete fizikai foglalkozásúaknál alig haladta meg a 103 ezer forintot havonta. KSH-adat. Ez gyakorlatilag egy keresőnek egy havi jövedelme. Akkor még ehhez hozzájön minden egyéb, amiről beszélünk. Elég nehéz arról beszélni, hogy ez egyébként segíti a társadalmi felemelkedést. De erre az a válasz, hogy igen, 15 százaléknál lehet szociális szempontokat érvényesíteni. Én mint első generációs értelmisége, ha már így lehet mondani, én a saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen nehéz azokat a hátrányokat leküzdeni, amikor az ember olyan családból jön, ahol nem volt előtte diplomás. Hiszen az a gyerek, aki diplomásokkal körülvéve nő fel, az nagyon sok mindent menet közben magára tud szedni, nagyban meg tudja határozni a tanulmányi előmenetelt is. Mondom én ezt annak ellenére, hogy évfolyamelsőként végeztem az évfolyamon. Ezt meg lehet csinálni, de amikor a kompenzációt például tanulmányi előmenetel alapján akarjuk megvalósítani, akkor arra is figyelemmel kell lenni, mint most már elég hosszú ideje munkáltatóként is működő mondom, aki sok fiatalt vett fel alkalmazásba a közigazgatástól kezdve minden más területen, nagyon sokszor tapasztaltam azt, hogy jönnek két-három diplomával fiatalok és nem nagyon lehet őket munkára használni. Az, hogy valaki papíron teljesíti és visszamondja azt, amit az oktatója elmondott, és meg tudja találni azt a hangot, ami az oktatójának tetszik, az nem jelenti azt, hogy ő olyan nagyon jó képességekkel fog rendelkezni a munka világában.
És itt szeretnék visszautalni arra, amit Béki képviselőtársunk mondott, hogy mi szociális bizottság vagyunk. Nem, mi ifjúsági, szociális és családügyi bizottság vagyunk, és kicsit komplexebben kellene ezt az ügyet szemlélni, nemcsak kifejezetten egy irányból. És ha ezt a jogszabályt így nézem és azzal együtt, ami jogszabályt egyébként módosítunk, nem nagyon látom azt a lehetőséget, hogy ez a jogszabály ebben a formában, ahogy most elénk került, nagyon-nagyon segítené azt a bizonyos társadalmi felemelkedést, vagy a mozgást az alsó tíz százalék és a felső tíz százalék között, én ezért kérem, hogy ezt fontoljuk meg és egy kicsit bővebben, nagyobb rálátással próbáljuk meg átnézni ezt a kérdéskört, mert pontosan az ellenkezőjét fogjuk elérni vele.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Koszorús László!
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Én három reagálást, illetve egy kérdést szeretnék feltenni a kormány képviselőjének. Körülbelül 25 perccel ezelőtt kértem szót, tehát kicsit fel kell frissíteni az elhangzottakat.
ELNÖK: Visszautasítom! Képviselő Úr! Ön elsőnek kapott szót. Nem mondta el azokat a dolgokat, amelyre most adtam lehetőséget. Ahhoz tartottuk mindig magunkat, hogy egy kormánypárti, egy ellenzéki képviselő. Most két olyan felszólaló következett, mivel nem volt kormánypárti felszólaló, aki még eddig nem szólt. Másodszor öné a szó. Tessék!
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Folytatnám. Demagógnak tartottak minket, a választási kampányban azt ígérték, hogy nem lesz tandíj, Sándor Klárát és Arató Gergelyt kéne megkérdezni, aki egy közös kerekasztal-beszélgetésen kacsának, sőt nonszensznek minősített egy esetleges tandíjbevezetést. Továbbá Arató Gergelynek a Szijjártó Péter interpellációjára adott válaszát kéne elolvasni, három hónappal ezelőtt bevallotta, hogy bár tízezer férőhely volt beígérve, háromezer került megépítésre. Célszerű ezeket a felszólalásokat áttanulmányozni. Továbbá nem hisszük azt, hogy attól, hogy a diákok fizetik ki a gázszámlákat, minőségibb oktatás lesz majd Magyarországon.
A kérdésem az lenne, hogy a két forduló között, ha minden igaz, megemelték a rektorok fizetését, mi igaz abból, hogy nagyjából az átlagos keresete a rektoroknak kétmillió forint nettó összeget tesz ki havi szinten. Tehát ez emelkedik, de a diákoktól meg elveszünk. Köszönöm elnök úr a lehetőséget.
ELNÖK: Nagyon szívesen. Cseresnyés úr, tessék parancsolni!
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Nagyon rövid leszek, csak kérdést szeretnék feltenni. Megrovást kaptunk a szemközti oldaltól több alkalommal, demagógiáról hallottunk és más kritikákról, de elszólta magát több kormánypárti képviselő is, amikor azt mondta, hogy kimondottan fiskális szemlélet miatt, a költségvetés nehéz helyzete miatt voltak kénytelenek azok dolgozni, megalkotni ezt a törvénymódosítást, akik megcsinálták. Én azt szeretném megkérdezni a kormány képviselőjétől, hogy ezek szerint tulajdonképpen a felsőoktatási törvény jelen módosítása azért történt, mert óriási költségvetési problémák alakultak ki az elmúlt négy év kormányzása után? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Lombos képviselő úr!
LOMBOS ISTVÁN (MSZP): Hasonló gazemberségekre én is képes vagyok, aki többször kér szót. Elnézést, csak azt akarom mondani, hogy egy országon belül egy városi költségvetésnél is nagyon sok mindent befolyásol a lehetőség és a költségvetés lehetősége. Igen, én úgy gondolom, hogy mi is vissza tudnánk utalni néhány olyan döntésre, ami az elmúlt négy évben történt és a mostani ellenzéki képviselők nem mondták azt, hogy ne tegyük, mert 50 százalékkal fel lett emelve a közalkalmazottak bére, a nyugdíjak nyugdíjértéke növekedett vagy a 13. havi családi pótlék. És folytathatnám. Igen, a költségvetés terhére lett mindez megtéve. Akkor nem volt szó arról, hogy ezt ne tegyük. Most, amikor meg kell oldani a feladatokat, az lenne a korrekt, hogy ha ezt közösen tudnánk megtenni. Ez mindenki számára nagyon fontos tényező. Köszönöm.
ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat azért jött a bizottság elé, hogy a bizottság döntsön arról, hogy általános vitára alkalmas-e az előterjesztés vagy sem.
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem kívánok ezt a vitát tovább folytatni, majd Lombos képviselőtársammal együtt lefolytatjuk ezt a vitát, mert lehetne itt mondani egy-két érdekes dolgot, amivel képviselőtársam úgy látszik nem akar tisztában lenni. Én csak a gazemberséget szeretném visszautasítani. (Lombos István: Bocsánat, idézőjelben mondtam.) Még idézőjelben sem tegye ezt meg, mert egy bizottsági ülés azért van, hogy mindenki elmondhassa a véleményét és annyiszor, ahányszor ezt fontosnak tartja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Azt hiszem most már a harmadik kört futjuk. Aszódi képviselő úr!
DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Nem szakmailag, csak a félresiklott vita miatt szólalok fel. Amit a képviselő úr elmondott, a béremelésről 2002-ben, meg a nyugdíjemelésekről, nem árt, ha megjegyezzük, hogy ez az üresen talált páncélszekrény 320 milliárdjából volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy elegendő idő állt rendelkezésre, hogy ki-ki megfogalmazza az álláspontját, véleményét az előterjesztéssel kapcsolatosan. Főosztályvezető-helyettes asszonnyal szeretném tudatni, hogy önnek természetesen a törvényi előterjesztéshez kapcsolódóan kell választ adnia, és azt gondolom, hogy a rektorok fizetésére és egyéb felvetésekre nem kötelessége. De ha úgy látja jónak, módjában áll.
Dr. Rádli Katalin (OKM) válaszai
DR. RÁDLI KATALIN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. A törvénytervezettel kapcsolatosan úgy gondolom, hogy a felelősség kérdése fogalmazódott meg ezekben a kérdésekben. Nagyon röviden néhány kérdésre reagálnék. Lévai Katalin és Cseresnyés képviselő úr is felvetették a kérdést, hogy ingyenes vagy nem ingyenes a felsőoktatás képzése. Alkotmányosság szempontjából a közoktatás igen, a felsőoktatásról úgy fogalmaz egyelőre az alkotmány, hogy a képességek szerinti hozzáférés, és alkotmánybírósági döntések mindenkor azt is megfogalmazták, hogy az állam arról dönt, hogy hogyan tudja ezt és milyen mértékben támogatni. Ez a javaslat részben ehhez kapcsolódik. Azt látni kell, hogy 1990-ben azt a döntést vállaltuk, hogy az Európai Unióhoz kapcsolódóan, de akkor még az európai tendenciákhoz az OECD azt a követelményt fogalmazta meg, hogy az adott korosztály hány százaléka lép be a felsőoktatásba. Akkor a 18-22 éves korosztályhoz mérték és nagyon alacsony volt ez az arány Magyarországon. Akkor a magyar felsőoktatás egy extenzív mennyiségi fejlesztést vállalt. Ennek köszönhető az, hogy napjainkra a '90-es évekhez képest négyszeresére emelkedett a bent lévő hallgatók száma azzal, hogy közben Európában, a környező világban legalább három finanszírozási modell volt található, amelyhez különböző módon járult hozzá a hallgató, aki felnőtt emberként vett részt ebben a felsőoktatásban. Volt ahol az állam teljes mértékben támogatja, van ahol szolgáltatási díjat fizet hozzá, van ahol tandíjat fizet hozzá. Ez kérdésként folyamatosan jelen volt a magyar felsőoktatásban is. 1987 az, amikor először kétezer forintot fizet a hallgató évismétlés miatt, 1990-től 1996-ig megy a törvény előkészítése és életbelépése után az első tandíj megfogalmazása, amiben kétezer forint az alaptandíj, de a kiegészítő tandíj nyolcezer forint volt, tehát összesen tízezer forint volt, illetve ha munkalehetőséget biztosított az intézmény, akkor ez emelhető volt. Azt is hozzá kell tennem, hogy Magyarországon 1957 és 1962 között is volt tandíj, a négyezer forintos átlagfizetéshez képest ezer forint éves tandíjat kért jogszabály alapján a felsőoktatás a hallgatótól. Tehát ez a kérdés, hogy a felsőoktatásban tanuló hozzájárul-e ahhoz a tanulmányhoz, ami számára majd az esélyt adja a munkavállaláshoz, ez folyamatosan előkerült kérdés. Most, amit mérlegeltek ebben a dologban, az előbb említett 4,7 milliárd forint, az a felsőoktatás tekintetében az adott évben 3-4 százalék működési költségi hozzájárulást jelent, felfutásban 10-12 százalékot. Ez szakmailag úgy tűnik, hogy jelentős hozzájárulás a felsőoktatásnak, és abban a gondolkodásba, hogy ez visszafordítható hallgatóra és felsőoktatási intézményre, ahol egy infrastrukturális fejlesztést az elkövetkező időszakban végig kell vinni ahhoz, hogy európai szinten lehessen az oktatást folytatni.
Béki Gabriella kérdezte a kompenzációs lehetőséget. A korábbi kompenzáció lehetősége valóban az adó kérdéskörében, az akkor is állami garanciavállalásról szóló hitelhez kapcsolódott. A mostani rendszerben hasonló módon megmarad a 60 ezer forint levonható adókedvezmény, és ehhez kapcsolódóan viszont életbe lépett a hitel és az új törvény kapcsán augusztus 15-től bővül úgy a hitelrendszer, hogy államilag támogatott képzésben 30 ezer forint/hó és költségtérítésben 40 ezer forint/hó hitel vehető fel azzal is, hogy ez már a külföldi tanulmányokhoz is igénybe vehető. A szándék arra vonatkozik, hogy az államilag támogatott hallgatók esetében is akár egy időn belül ez a hitelfelvételi lehetőség növekedjen.
Azt gondolom, hogy a hallgatói juttatás és a tanulmányi ösztöndíj kettéválasztása vagy tanulmányok támogatása jelenthet valamiféle szakmai segítséget arra nézve, hogy a ténylegesen jó tanulók előnyben részesüljenek, akik viszont szociális hátrányokkal küzdenek, azok megkapják a segítséget. Az elmúlt időszak több kormányzati ciklust is átívelő lehetősége azon túl, amit említettem, hogy jelen pillanatban a 91 ezer forintos hallgatói normatíva 116 ezer forintra nő szeptember 1-jétől. Ehhez kapcsolódóan a doktori képzés a köztársasági ösztöndíjnak a 335 ezer forintos mértéke, a kollégiumi támogatás 116.500 forintos mértéke, a lakhatási támogatás 60 ezer, a tankönyvtámogatás 11.650 forintos támogatása és ezzel együtt a hitel évi 400 ezer forint forrást jelent. A másik oldalról támogatást nyújthat a hallgató számára, illetve a felsőoktatás számára, hogy a szociálisan nehéz helyzetbe kerülő is segítséget kapjanak. Ehhez járultak még az olyan ösztöndíjak hozzá, ami a Bursa-ösztöndíj, hisz' az önkormányzati ösztöndíj másik lába a felsőoktatáshoz kapcsolódóan pont egy önkormányzati regionális háttérből indult és ehhez kapcsolódott még korábban az Esély Alapítvány támogatása. Ezek voltak azok, amik, azt gondolom, hogy a szociális oldalt a most tanulmányukat segítők esetében kiegészíthetnek.
Zombor képviselő úr feltette azt, hogy védettség a hallgatók számára szakmai tanulmányi munka kapcsán. Két dolgot tudok most a kormányzati oldalról megfogalmazni. Az egyik az, hogy nem véletlen, hogy a hosszú egyeztetés után a gazdasági feltételekben az elmúlt időszakban megszületett törvény azt a garanciális elemet akarta biztosítani, hogy törvényszinten legyen garantálva a felsőoktatásban is a ráfordítás összege, mint a közoktatásban. Nálunk, a felsőoktatásban nem volt törvényi szinten a normatív mutatórendszer kidolgozva. Ez egy új elem volt, ez biztosíthatna egy stabilitást attól függően, hogy az infláció hogy alakul. Viszonyítható, számítható, ez korábban a felsőoktatásban nem volt.
A másik, a tandíj mértéke is törvénybe kerül, tehát nincs módja a felsőoktatási intézménynek korlátlanul ebben szabályozni. A harmadik elem, amit az Alkotmánybíróság erősített meg, hogy a magyar felsőoktatási intézmény gazdasági, szakmai és működési autonómiával rendelkezik, amelyben jogszabályalkotási, intézményi hatáskörben és szociális ügyekben a ma hatályos törvény is a hallgatói szervezettel, önkormányzattal egyetértésben foglalkozhat minden szociális vagy intézményt érintő kérdéssel. Mert igazából az az autonómia, ami az önkormányzatiság elvét jelenti egy felsőoktatási intézményben, a törvényi keretek mellett megadhatja azt a lehetőséget, amivel ezek a kérdések mindenképpen segíthetők.
Arra a kétoldalú felvetésre, hogy mi történt a kollégiumi területen. Az elmúlt időszakban több lépés történt arra, hogy az infrastruktúra fejlesztésében hogyan lépjünk. Világbanki program, intézményi gazdálkodási program és a PPP-program is azt segítette vagy célozta. A kormány előtt márciusban volt az az infrastruktúráról szóló előterjesztés, amelyben a három láb látható és olvasható volt. Történt előrelépés, épültek új oktatási épületek, új kollégiumi férőhelyek és a legutolsó változás, ami igazából egy régi kollégiumi hely rekonstrukciójáról szólt, ez a kormány-előterjesztés a 43 ezer helyből 20 ezer rekonstrukcióra, nem újra, szólt. Ezek is lehetőségek, amelyek a felsőoktatásban a hallgatók tanulmányait segítik.
Megőrzi a törvény továbbra is azt, hogy például a hallgató részképzésre mehet külföldre és a képzési hozzájárulásrészéből forrást kell képeznie az intézménynek, hogy a hallgató tanulmányait segítse. De ez is tanulmányi eredményhez kötve van, hat fél év után, ha megfelelő teljesítményt nyújt, továbbmehet. Ilyen értelemben több irányú az a kompenzáció, ami ezt a lépést megkönnyíti, egyrészt tanulmányi úton, másrészt, akik ténylegesen rászorulnak, szociális úton meglépheti.
Az utolsó kérdésre: nem az történt, hogy a rektoroknak fizetésemelésre került sor, hanem az új felsőoktatási törvény különválasztotta a fenntartói jogokat és az egyéb igazgatási jogokat. Állami felsőoktatási intézmény esetében a fenntartói jogkört az oktatási és kulturális miniszter látja el, és ebben a juttatását a miniszter állapítja meg, de azzal az autonómiához kapcsolódó feltétellel, hogy ezt nem a miniszter maga határozza meg, hanem ezt a gazdasági tanács, a szenátus által létrehozott gazdasági tanács javaslata alapján teszi meg. És folyamatban természetesen a munkaköri leírások rögzítése is, hiszen állami intézményről, állami vagyonnal rendelkező intézményekről van szó. Ezt megteszi más fenntartó attól függően, hogy magánintézmény vagy egyházi fenntartó-e. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az általános vitára alkalmasságról döntünk. Ki támogatja az általános vitára alkalmasságot? (Szavazás.) Tizenhat igen. Ellene ki volt? (Szavazás.) Tizenhárom. Tartózkodott valaki? (Szavazás.) Nem. Megállapítom, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést. Mind kisebbségi, mind többségi vélemény elmondására nyílik lehetőség. A kormánypárti véleményt Béki Gabriella mondja el, az ellenzéki véleményt Ágh Péter fogja elmondani. Köszönjük szépen főosztályvezető-helyettes asszony részvételét.
Tisztelt Bizottság! Szeretném a jegyzőkönyv számára is elmondani, hogy a házszabály 74. §-ának (4) bekezdése alapján, ha tartós akadályoztatásom merül fel, akkor dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi alelnök asszonyt kérem meg arra, hogy általános helyettesként működjön.
Van-e valakinek közérdekű bejelentése az egyebek között. (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen. Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja:12 óra 22 perc)
|
Korózs Lajos (MSZP), |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia