ISZB-7/2006.
(ISZB-7/2006-2010.)
az Országgyűlés ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2006. október 3-án, kedden, 10 óra 09 perckor
az Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
A meghívottak részéről *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának elősegítéséről szóló határozati javaslat (H/613. szám) *
Dr. Lanczendorfer Erzsébet szóbeli kiegészítése *
Somodi Istvánné kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, vélemények *
Somodi Istvánné válasza *
Dr. Lanczendorfer Erzsébet reflexiói *
Határozathozatal *
a) A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/881. szám) *
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (881/1. szám) *
Szikszainé Bérczes Anna előadása *
Szabóné Farkas Katalin kiegészítése *
Vélemények, észrevételek, kérdések *
Ügyrendi vita *
Szikszainé Bérczes Anna reflexiói *
Szelényi György reflexiói *
Határozathozatal *
Egyebek *
- Tagok delegálása a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma kulturális albizottságába *
Szavazás *
Elnöki zárszó *
Elnököl: Korózs Lajos (MSZP), a bizottság elnöke
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP)
Tóbiás József (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Cseresnyés Péter (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Vidorné Szabó Györgyi (MSZP) Korózs Lajosnak (MSZP)
Soltész Miklós (KDNP) dr. Szabó Erikának (Fidesz)
Dr. Karsai József (MSZP) Farkas Imrének (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Hirt Ferenc (Fidesz) dr. Aszódi Pálnak (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz)
Hajdu László (MSZP) megérkezéséig Dér Zsuzsannának (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) megérkezéséig Érsek Zsoltnak (MSZP)
Török Zsolt (MSZP) távozása után Béki Gabriellának (SZDSZ)
Somodi Istvánné főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Szikszainé Bérczes Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Szelényi György főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Szabóné Farkas Katalin osztályvezető (Állami Számvevőszék)
Bamberger Mária tanácsadó (Állami Számvevőszék)
Dr. Siskáné Draviczky Éva számvevő (Állami Számvevőszék)
Dr. Németh Nóra főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Borsyné Zoltán Erzsébet szakértő (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Dávidné Hidvégi Julianna főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Gulyásné dr. Kovács Erzsébet fősztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Ürmös Andor főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 09 perc)
KORÓZS LAJOS (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó napot kívánok. Tisztelettel köszöntöm a bizottság minden egyes résztvevőjét, tisztelettel köszöntöm az érdeklődőket és a kormány képviseletében jelenlévőket. Az őszi ülésszak első bizottsági ülését ezennel megnyitom.
Megállapítom, hogy a bizottsági ülésünk határozatképes, jelen van 19 fő, és már többen vannak, mert még ezúttal is érkeztek. A helyettesítéseket a jegyzőkönyv számára szeretném bemondani. Vidorné Szabó Györgyit Korózs Lajos helyettesíti, Karsai Józsefet Farkas Imre helyettesíti, Nyul Istvánt Tóth István helyettesíti, Ágh Pétert Koszorús László helyettesíti, Hirt Ferencet Aszódi Pál helyettesíti, Zombor Gábort Borsos képviselő úr helyettesíti és Soltész Miklóst Szabó Erika helyettesíti.
Szeretnék javaslatot tenni a napirendi pontokra. Első napirendi pontként javaslom megtárgyalni, döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának elősegítéséről szóló határozati javaslat Firtl Mátyás, Soltész Miklós és Medgyasszay László kereszténydemokrata képviselők önálló indítványáról van szó.
Második napirendi pontban, a) és b) pont: a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, illetve az Állami Számvevőszék jelentése napirendeket.
Harmadik napirendi pontként a bizottság 2006. évi őszi ülésszakra szóló munkaterv megvitatása, elfogadása; a bizottság ügyrendje megtárgyalása; és egyebek napirendi pontként személyi, delegálás ügyekben kell döntenünk.
Van-e valakinek más javaslata a napirendi pontokra vonatkozóan? (Nincs jelzés.) Amennyiben egyetértés van az öt napirendi pont megtárgyalásával kapcsolatban, kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Úgy látom egyhangú. Ellene volt-e valaki? (Nincs jelzés.) Nem. Tartózkodott-e? (Nincs jelzés.) Nem.
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag megszavazta a napirendi pontok elfogadását.
Az önálló képviselői indítvány tárgysorozatba-vételéről afféleképpen kell döntenünk, hogy a jegyzett három képviselő helyett Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony a napirendi pont előterjesztője.
Tessék, parancsoljon!
Dr. Lanczendorfer Erzsébet szóbeli kiegészítése
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm szépen. Képviselőtársaimnak egyetlen célja volt a határozati javaslat megtételével, nevezetesen az, hogy Magyarországon minél több olyan munkahely jöjjön létre, ahol munkát találnak a megváltozott munkaképességű munkavállalók. Ez nemcsak azért fontos, mert az életminőségüket javítja a keresetük és nemcsak azért fontos, mert a közteherviselésben is ily módon részt vesznek, hanem olyan emberbaráti szempontot is meg kell említeni, hogy önbecsülésüket javítja, növeli, vagy éppen visszaadja, ha munkahelyet találnak. Ennek a biztosítása a mindenkori kormány feladata.
Tné 10.
11/Cz(Lanczendorfer Erzsébet)
Azt kérik az előterjesztők, hogy ez az eredeti cél megvalósuljon, tehát minél több munkahely jöhessen létre a megváltozott munkaképességű munkavállalók számára, hogy a támogatás meghatározásánál az egy főre jutó támogatás legalább a mindenkor érvényes minimálbér legyen. Most ennél kevesebb. A másik kívánság, illetve javaslat, hogy a támogatás meghatározásánál ne az előző évi statisztikai létszám legyen mérvadó, hiszen ez egy korlátot szab a munkahelyek teremtéséhez. Az előterjesztők azt kérik, hogy a végleges határozat megfogalmazásánál és életbeléptetésénél mindenképpen kérjék ki az érintettek véleményét, a megváltozott munkaképességű munkavállalókét ugyanúgy, mint a munkaadókét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Köszöntöm és bemutatom Somodi Istvánné főosztályvezető asszonyt, a szociális és munkaügyi tárca főosztályvezetőjét, és a szót is átadom neki. Tessék, parancsoljon!
SOMODI ISTVÁNNÉ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelettel üdvözlöm a bizottság tagjait. Előrebocsátanám, hogy az indítvánnyal kapcsolatosan egy alkotmányossági aggályunk van, amit a tartalmi kérdések előtt felvetnék. Az alkotmány szerint az Országgyűlés feladata a törvények megalkotása, ezen belül kiemelten az alkotmány megalkotása, szükség szerinti módosítása, illetve egyéb, jogszabályi formát nem igénylő döntések esetén az Országgyűlés határozatot hoz. Ugyancsak az alkotmány rögzíti a kormány feladatai körében, hogy a kormány saját hatáskörében eljárva, illetve jogszabályi felhatalmazás alapján bizonyos meghatározott életviszonyokat kormányrendeletben szabályoz. Tehát a kormánynak alkotmány adta joga, hogy a törvényi felhatalmazás alapján hozott rendeletalkotásban önállóan járjon el.
Aggályos tehát, hogy országgyűlési határozat meghatározhatja-e a kormánynak, hogy a kormányrendeletet, amit törvényi felhatalmazás alapján hozott, hogyan és milyen tartalommal hozza meg, illetve kérdéses, hogy az alkotmány rendelkezései alapján nem vonja-e el ezzel az országgyűlési határozattal a kormány alkotmányos hatáskörét, ami a hatáskörelvonás tilalmába ütközik.
Ezt követően, tehát az alkotmányosan aggályos kérdések megvizsgálását követően tanácsolnám egyáltalán az indítvány szakmai tartalmának az áttekintését, illetve abban a kérdésben döntés meghozatalát, hogy az Országgyűlés napirendre tűzze ennek tárgyalását.
A tartalmi kérdéseket illetően engedjék meg, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy egy nagyon rövid összefoglalót tegyek. A kormány nagyon fontos feladatának tekinti a megváltozott munkaképességű személyek élethelyzetének rendezését, esélyegyenlőségük biztosítását, foglalkoztatásuk elősegítését. 2004-től folyamatosan megindult egy reformfolyamat, aminek a célja nem más, mint a rehabilitációs foglalkoztatás érdekeltségi rendszerének áttekintése és újragondolása. Ennek az az alapvető oka, hogy a jelenlegi támogatási formát - amit a képviselő asszony is idézett már, és minősített - egy nagyon régi, több mint húsz évvel ezelőtti jogszabály, a 8/1983-as EüM-PM együttes rendelet szabályozza. A több mint húsz évvel ezelőtti foglalkoztatási viszonyokon alapuló szabályok fölött eljárt az idő, és számos anomáliát jelent napjainkban a szabályok alkalmazása.
Nem szeretném a részleteibe menve kifejteni a felmerült diszfunkcionális jelenségeket, hiszen önök előtt is ismeretesek már a 2004-ben is felbukkanó jelenségek, vakokkal színes gombok válogatását, bab válogatását és egyéb, idézőjelben foglalkoztatást űző munkáltatók megjelenése, és a támogatási lehetőségek kijátszásával az állami támogatás nagymértékű felhasználása saját célokra. Miután a dotáció fölött eljárt az idő, a szabályok nem felelnek meg az uniós elvárásoknak sem, továbbá a dotáció, a mostani legfontosabb támogatás szabályairól szóló rendelet nem határoz meg semmilyen foglalkozási rehabilitációs folyamatot a munkáltatónak, sőt, azt sem mondja meg, hogy a támogatást milyen célokra lehet fölhasználni, ezért a szabályok újragondolása teljesen elodázhatatlanná vált. Így születtek meg 2005-ben azok a kormányrendeletek, amelyeket az indítványban a képviselő urak is megjelöltek. Az egyik a rehabilitációs akkreditációról szól, a másik pedig az új támogatások szabályait foglalja magában.
Az új támogatási szabályok megalkotásánál figyelembe kellett vennünk, hogy Magyarország 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz. Ebből adódóan az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokat Magyarországnak is követnie kell. A szabályozásban azt is figyelembe vettük, hogy amikor csatlakoztunk, 2004. május 1-jén, akkor egy bizonyos haladékot kapott Magyarország, hogy a régi szabályok alkalmazását az új szabályok felváltása egy bizonyos időintervallumban kövesse. Ez az időintervallum 2006. december 31., ami további fél évvel meghosszabbítható. Ez azt jelenti, hogy a 8/1983-as rendelet alapján jelenleg megállapítható és folyósítható dotáció legkésőbb 2007. június 30-ig folyósítható. Ezt követően az állami támogatások uniós szabályaira vonatkozó új rendeletek alapján igényelhető csak támogatás. Ebből indulnék ki.
Az első pontban a képviselő urak javasolják, hogy maradjon fönn a támogatás legkisebb, 135 százalékos alapszintje, és a 8/1983-as rendelet alapján a dotáció vetítési alapjánál a mindenkori minimálbért vegyük figyelembe, továbbá az előző évi átlaglétszám ne legyen korlát a támogatás megállapításánál.
20
Tné 21-30. Somodi Istvánné folyt.
A 8/1983-as rendelet, mint ismeretes, a csatlakozásunkat megelőzően született, nem felel meg a közösségi jogszabályoknak. Ezért a Pénzügyminisztérium, a csatlakozást megelőzően, úgymond bejelentette Brüsszelnek ezt a támogatási formát. Mint úgynevezett bejelentett támogatás, érdemben nem változtatható, nem módosítható. Egyet tehetünk, ha változásokat kívánunk a szabályokban, akkor új szabályokat alkotunk, ami már az uniós közösségi normáknak megfelel. Ezek az új szabályok az új kormányrendeletek, a 176/177-es kormányrendelet. Tehát a 8/'83-as rendeletben meghatározott dotáció 135 százalékos átlagos szintre vitelére vonatkozó szabály nem tehető meg, az uniós elvárásoknak mondanánk ezzel egyet.
A mindenkori érvényes minimálbérnek és a dotációnak egymáshoz nincs köze, hiszen itt nem bértámogatásról van szó, hanem egy olyan, úgymond normatív támogatásról, ami gyakorlatilag a megváltozott munkaképességhez kapcsolódik és nem feltétlenül a minimálbérhez.
Az előző évi átlaglétszám, mint korlát, jelenleg szerepel a 8/'83-asban, tehát 2006. évben a dotáció igénylésénél a munkáltató csak a 2005. évi átlagos statisztikai állományi létszám erejéig veheti igénybe a támogatást. Azonban ez hátránnyal nem jár, mert ez év január 1-jétől beléptek az új támogatási formák. Ez azt jelenti, hogy a munkáltatók bértámogatást, költségkompenzációs támogatást és rehabilitációs költségtámogatást igényelhet a munkaügyi központoktól. Tehát, ha ő a 2005. évi átlagos statisztikai létszámát meghaladó mértékben, létszámban foglalkoztat, a 2000. évi létszámot meghaladóan - idézőjelbe - "újonnan felvett munkavállalókhoz" ezeket az új támogatási formákat igényelhetik, tehát a munkáltatót hátrány nem éri.
Mint a szabályokból talán már felismerhető, gyakorlatilag a régi és az új támogatási rendszer másfél évig együtt fog működni, tehát a dotáció 2007. június 30-ig igényelhető, ez év január 1.-től pedig az új támogatások. A célunk az, hogy az újonnan felvett munkavállalókhoz az új támogatást vegyék igénybe a munkáltatók, hiszen jövő év közepétől minden egyes munkavállalóhoz az új támogatásokat kell igényelni.
Az indítványban megfogalmazott, pontosabban az indítvány indokolási részében megfogalmazódott továbbá egy gondolat, ami arra utal, hogy az akkreditációval nem rendelkező szervezetek is igényelhessenek 2007. június 30-a után támogatást, és ez a támogatás 135 százalékos szintű legyen. Ehhez annyit szeretnék hozzátenni, hogy a rehabilitációs akkreditáció szabályai, amit a tavaly kihirdetett kormányrendelet tartalmaz, meghatározzák azokat a személyi és tárgyi feltételeket, illetve magatartási szabályokat, amelyeket a munkáltatónak tanúsítania kell az állami támogatás fejében, ha megváltozott munkaképességű személyeket kíván foglalkoztatni. Ezek olyan alapvető, a munkavállalók érdekei védelmét szolgáló szabályok, amelynek betartása elengedhetetlen. Ha a szabályokat a munkáltató betartja, akkreditációs tanúsítványt kaphat.
Az a kérés, hogy olyan munkáltatók is részesülhessenek támogatásban, akik sem a munkajogi, sem a munkavédelmi szabályokat nem tartják be, a tárgyi, személyi feltételeket a foglalkoztatáshoz nem biztosítják, nem hiszem, hogy támogatandó, hogy ez a munkáltatói kör 2007. június 1.-jét követően is támogatásban részesüljön, sőt a régi szabályoknak, az uniós normáknak ellentmondó, 135 százalékos szinten.
Az uniós szabályok és a 135 százalék kapcsolatáról még egy rövid gondolat. Az uniós szabályok szerint a munkáltatók a megváltozott képességű munkavállalók foglalkoztatása esetén csak olyan mértékű támogatásban részesülhetnek, amely az ilyen célcsoporthoz tartozó személyek foglalkoztatásából eredő alacsonyabb termelékenység kompenzálására alkalmas. Ez azt jelenti, hogy az egészségkárosodás mértékétől, illetve a fogyatékosság tényétől függően, a munkabér és járulékainak40, illetve 100 százaléka téríthető meg.
Az uniós rendelet nagyon szigorú korlátot ír elő. A támogatás egyetlen egy időszakban, tehát egyetlen egy hónapban, évben sem haladhatja meg a munkabér és járulékainak 100 százalékát, tehát a 2007. június 30-át követő 135 százalékos követelt támogatás azt jelentené, hogy Magyarország nem kíván az uniós elvárásoknak megfelelő szabályozást alkalmazni, és nem kíván a közösségi jog elvárásainak megfelelő támogatásokat működtetni Magyarországon, ezt nyilvánvaló nem vállalhatjuk föl. (Filló Pál megérkezik.)
Az indítvány második pontja javasolja, hogy az érintetteket vonja be a kormány a döntés előkészítésbe. A vádak alaptalanok, hiszen 2004. évtől folyamatosan egyeztetés történt az érintettekkel. A két jogszabály, az 176-os és 177-es kormányrendelet, illetve a végrehajtásukra irányuló miniszteri rendeletek megalkotását megelőzően pedig hat hónap nagyon kemény együttgondolkodás, együttműködés, együttdolgozás volt az érdekeltekkel. Ennek során bevontuk a munkálatokba a rehabilitációs ágazati párbeszédet, pontosabban tagjait, a védett szervezetek országos szövetségét, a HVDSZ-t, vagyis a helyi és városi gazdasági dolgozók szakszervezetének a képviselőit. Az anyagot több alkalommal is megtárgyalta az Országos Fogyatékosügyi Tanács és a Szociális Tanács is, tehát a jogszabályalkotásban úgy vélem, hogy szinte példaértékű ez az együttműködés, amit a kormány ebben az esetben az érdekképviseleti szervezetekkel folytatott.
A harmadik pont vádat említ, és javaslatot tesz arra vonatkozóan, hogy a kormány törekedjen arra, hogy ne okozzon bizonytalan helyzetet a rendelet alkotásával, vegye figyelembe, hogy kiszámíthatatlan döntéseivel nehéz helyzetbe hozhatja a munkavállalókat és a munkáltatókat egyaránt. Úgy vélem, hogy ugyancsak példaértékű a hosszú felkészülési idő, amit most a rendeletalkotás során biztosítani kívánt a kormány. A 176-os és a 177-es kormányrendeletet 2005. szeptember 2-án kihirdette a Magyar Közlöny, és ez azt jelenti, hogy az új rendszerre történő áttérés 2007. július 1-jével kell, hogy megtörténjen, tehát bő, több mint másfél év áll rendelkezésre, hogy a munkáltatók és a munkavállalók a szabályokat megismerjék, alkalmazzák és áttérjenek az új rendszerre. Szóba nem jöhet a kiszámíthatatlan döntéshozatal, mikor egy 2005. szeptemberi kihirdetést másfél éves felkészülési idő követ.
A negyedik pont azt a kifogást fogalmazza meg, hogy a kormány az állami támogatások felhasználását ellenőrizze fokozottabban, és ne adminisztratív pénzügyi korlátozásokkal éljen. A 8/'83-as rendelet alapján folyósítható dotációnál - mint említettem - az egyik leglényegesebb gond, hogy nem határoz meg a rendelet a munkáltatok számára semmilyen foglalkozási rehabilitációs feladatot, és nem határozza meg a támogatás felhasználása módját és a célját sem. Ezért aztán az APEH ellenőrzése nagyon szűk körű lehet, hiszen nincsenek azok a jogszabályi magatartások megjelölve, amelyek megsértése esetén az ellenőrző hatóság felléphet, ezzel szemben az új támogatásoknál az ellenőrzés mind a megállapításkor, mind a folyósításkor, mind utólagosan többrétű. Ellenőrizhet a Munkaügyi Központ, a Foglalkoztatási Hivatal, az ÁSZ, a KEHI, az APEH és az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség is; úgy vélem, ennél teljesebb körű ellenőrzést nem lehet megkívánni.
Összegezve: az indítvány tartalma alapján megállapítható, hogy nem támogatjuk az önálló képviselői indítvány elfogadását, illetve országgyűlési határozat meghozatalának javaslatát. Köszönöm szépen.
Tné 30.
31/Cz
ELNÖK: Köszönöm szépen Somodi Istvánné főosztályvezető asszonynak a tárca képviseletében elmondott véleményt. Van-e valakinek kérdése? (Jelzésre:) Szabó Erika, tessék parancsolni!
Kérdések, hozzászólások, vélemények
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Nagyon meglepett ez a kormányválasz egy képviselői előterjesztéssel kapcsolatban. Országgyűlési határozatokat az Országgyűlés számos alkalommal elfogadott már, eddig is vannak érvényben, amelyek a kormány számára feladatokat határoznak meg. Nem tudom, hogy alkotmányossági kérdés ebben a dologban hogyan merülhet föl egyáltalán.
De, ami igazán megdöbbentetett, az az, hogy a főosztályvezető asszony annyira elragadtatta magát, hogy politikai jellegű felszólalássá vagy érveléssé alakította át a szakmai mondandóját. Azt, hogy az indokolásban milyen megfogalmazások és hogyan szerepelnek, a jelen lévő képviselők minősíthetik, de azt, hogy a főosztályvezető asszony vádnak minősíti azokat a ténymegállapításokat, amelyekkel a képviselők szeretnék alátámasztani a mondandójukat, én egészen fölháborítónak tartom, és kérem a kormány képviselőit, hogy ne tegyék, hiszen nem az ő feladatuk ez.
A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről - hiszen KDNP-s beadványról van szó - támogatjuk a javaslatot, éppen a megfogalmazott céljai miatt, amit az előterjesztő helyettese elmondott, hogy igenis oda kell figyelni erre a problémakörre, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását ösztönözni, támogatni kell. Ha a rendszert át kell alakítani az Európai Unió előírásai miatt, akkor azt úgy kell átalakítani, hogy ne kevesebb embert, hanem több embert tudjanak foglalkoztatni, mert nagyon alacsony - mint mindannyian tudjuk, pártállástól függetlenül - az ő foglalkoztatottsági arányuk az Európai Unió átlagához képest. Úgyhogy a Fidesz részéről támogatjuk az indítványt.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. (Jelzésre:) László Tamás képviselő úr!
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Főosztályvezető Asszony! Számomra is nagyon érdekes volt, amit ön mondott. Az ön expozéjában elhangzott, hogy az EU-csatlakozás óta a kormány nem csinált ebben az ügyben semmit sem, és azt hiszem, ez a legnagyobb probléma. Ebből az egészen konkrét ügyből is látszik, hogy az elmúlt négy évben önök nem csináltak semmit se. Tehát, ha 2007-ben jelenne meg egy olyan jogszabály, amelyik ezt az ügyet rendezi, az EU-csatlakozás már a történelemben van ehhez képest.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! Tényleg csüggedten tapasztalom, hogy még jóformán el sem indult a parlamenti ciklus, és egy ilyen, azt gondolom, mind a két oldal által támogatott, támogatható kérdésben ilyen parázs vita keletkezik. Szerintem főosztályvezető asszony érvelése százszázalékosan korrekt, higgadt, szakszerű és nyugodt volt. Az egyszerűen nem igaz, hogy az előző ciklusban a kormány nem csinált semmit. Itt vannak szám szerint az anyagban is a hivatkozott rendeletek, elindult egy folyamat. Képviselőtársam mondhatná, hogy későn, mutogathatna még jobban visszafelé, a '98-2002-es ciklusra, hiszen akkor is lehetett volna már foglalkozni vele. Itt tartunk. Nagyon fontos jogszabályváltozások elindultak. A főosztályvezető asszony egészen világossá tette mindannyiunk számára a helyzetet. Azt gondolom, hogy ebbe bele kellene nyugodni, megértve az érvelését elfogadni, hogy ennek az országgyűlési határozatnak itt és most nincsen aktualitása, nem kell egy ilyen országgyűlési határozatot meghoznunk.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelzésre:) Borsos József, tessék parancsolni!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Szeretném, ha visszatérnénk az ügy szakmai részéhez. Mint volt gyakorló munkaügyi központi igazgató én is osztom azt a véleményt, hogy a régi szabályozással voltak problémák, és sokszor gondot okozott a visszaélés a lehetőségekkel. Tehát az önmagában mindenki számára ismert volt. A gond az, hogy amikor átalakítunk egy rendszert, akkor nem biztos, hogy az a szerencsés, hogy egy pozitív irányú szabályozás helyett egy negatív irányú, tehát minél több akadályt beépítő rendszert hozunk létre. Azt is megmondom, hogy miért. Egyrészt alapvetően az lenne a célunk, hogy minél több ilyen foglalkoztató hely jöjjön létre, hiszen ma Magyarországon a foglalkoztatási rehabilitáció kérdése nem igazán lépett előre ahhoz képest, mint amit megérdemelne ez a terület. Ehelyett ez a szabályozás - most az látszik - betereli az úgynevezett nagy foglalkoztatók irányába ezeket az embereket, ahelyett, hogy minél tágabb lehetőséget adna arra, hogy minél inkább kisebb foglalkoztatóknál ténylegesen a normális munkaviszonyok keretében tudjanak ezek az emberek dolgozni.
Ennek az egyik akadálya az, hogy ezek a kis foglalkoztatók nehezen tudják ezeket az akkreditációs feltételeket létrehozni. Nem biztos, hogy ilyen típusú jogszabályban kellene azokat az egyébként a munka törvénykönyvében rögzített, normális foglalkoztatási viszonyokat újra számon kérni, aminek meglenne a módja egyébként a munkaadók, munkavállalók közötti egyeztetésekben, ágazati vagy egyéb más megegyezések keretében.
Az uniós jogszabályokra való hivatkozás azért problémás, mert tudjuk, hogy az uniós jogszabályok között lehet találni megfelelő megoldásokat a probléma kezelésére. Nyilván, ha beleütközünk a deminimis szabályba, akkor van másfajta lehetőség, akkor nem dotációnak kell hívni, hanem másnak kell hívni. Tehát ezeket a kérdéseket meg lehet oldani, az uniós jogszabályok nem olyan merevek, hogy ezzel ne lehessen foglalkozni.
Én azt gondolom, hogy a mi oldalunkról az váltotta ki hirtelen az elő néhány keményebb reakciót, hogy egy probléma felvetése történt, amin lehet vitatkozni, hogy maga a megoldási javaslat ebben a formában így konkrétan megoldható vagy nem, de egy országgyűlési határozat arra jó, hogy egy problémát fölvessen, és mondjuk feladatot szabjon valakinek, hogy a részleteit dolgozza ki és oldja meg. Egy tökéletesen szabatos érvelést hallottunk arra, hogy egyéként hogyan nem lehet megoldani ezt a problémát.
Tehát én azt gondolom, hogy mivel egyetértünk abban, hogy ezek a célok, amiket megjelöl az előterjesztés, és egyébként azok a tapasztalatok, amik most már a jogszabályok hatálybalépése óta tapasztalhatók a munkaügyi tanácsokban vagy bárhol, ahol ilyen ügyekkel találkoznak, bizony nagyon megnehezíti akár a források felhasználását is ez a szabályozás. Tehát célszerű lenne ezt újragondolni. Én azt gondolom, egy kicsit átestünk a ló másik oldalára, tehát túlszabályoztunk egy kérdést, amit egyébként normál helyi viszonyok között is meg lehetne oldani. Aki visszaél, tehát nem jóhiszeműen gyakorolja a jogát, annak nagyot a nyakába kell csördíteni, és nem biztos, hogy azokat kell indokolatlanul hátrányba hozni, akik szeretnék jól csinálni a dolgot, de valamilyen oknál fogva nem tudják azokat az egyébként szigorú feltételeket most rögtön megtenni. Tehát én azt javasolom, hogy ilyen szempontokból próbáljuk meg magát a problémát elfogadni, és a részleteket a szakemberek dolgozzák ki. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre:) Iván László!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Azt hiszem, amikor megérett az idő arra, hogy igazán konszenzusra törekvés gondolatával és igényével léphetünk föl, számomra is megdöbbentő és meglepő, hogy a végiggondolás, a jóhiszemű végiggondolás helyett valóban EU-szabályokra való hivatkozással alkalmatlanná tesszük, megvonjuk a lehetőségét annak, hogy ezt a rendkívül fontos, az egész Európai Unió, de a mi országunk számára is nagyon fontos rehabilitációs kérdést, a foglalkoztatásrehabilitációt így kezeljük. Úgyhogy én ennek a végiggondolása után is az átgondolását javasolom újfent.
40
Tné 41-50. Iván László folyt.
Másrészt azt hiszem, hogy említette a főosztályvezető asszony, hogy 2004-től az érdekeltekkel folyamatos konzultáció történt, és a felsorolt érdekeltek között nem hallottam - legalábbis figyeltem, de nem hallottam - az Idősügyi Tanácsot, amely Idősügyi Tanács nemcsak Idősügyi Tanácsként működik 2006. óta, hanem a nyugdíjasokra koncentrált az elmúlt évek, évtized során, a problémákra. Nyugdíjas, tudjuk nagyon jól, Magyarországon 3 millió 300 ezer ember és a nyugdíjasok rokkantnyugdíjas rétege, meg a nem rokkantnyugdíjas rétege is rendkívül komoly kérdésként vonzza magához ezt a foglalkoztatási rehabilitációt. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy ott is milyen gondok vannak, tehát a 67 százalék fölötti és a 67 százalék alatti rokkantnyugdíjasok és rokkantak egészen más kategóriába tartozva, ebből hátrányba kerülhetnek.
A magam részéről megkérdezném egyrészről, hogy az Idősügyi Tanács kimaradt-e ebből a megbeszélésből előkészítésként 2004-től, vagy sem; másrészt ennek az újragondolását, ezt a kategorikus megállapítássort újragondolásként ajánlanám. Az újragondolás fogalom egyébként is ma rendkívül hangzatosnak tűnik. Az újragondolásokkal már annyit találkoztunk és nem volt igazán hatékony következménye. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Juhászné Lévai Katalin, tessék!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy a főosztályvezető asszony csak emlékeztetett bennünket arra, hogy ezt a valóban nagyon kemény problémát hogyan kívánta az elmúlt időszakban folyamatosan törvénymódosítással, illetve most egy nagyléptékű változással megoldani a kormány. Hiszen pontosan az átmeneti időszakban vagyunk, amikor a régi rendszer még él, az új bevezetése, ami az európai uniós normáknak megfelelő inspirációt jelent arra, hogy valóban munkahelyek teremtődjenek, ahol érdemi rehabilitáció és érdemi foglalkoztatás zajlik a területen. Ugyanis az, hogy dotálunk valamit és 130 százalék, 150 százalék és minden egyéb, ezt tudjuk nagyon jól, hogy ez adta a táptalaját annak a visszaélés sorozatnak, amelyet tisztelet a kivételnek, itt nagyon becsületes, komoly foglalkoztatók az előző időszakban és az előző feltételek között is, komolyan vették a küldetésüket, hogy megváltozott munkaképességű emberekkel értéket állítsanak elő.
Azt gondolom, hogy ebbe az irányba hatnak azok a szabályozások, amelyeknek az életbeléptetése - ahogyan említette a főosztályvezető asszony is - 2007-ben megtörténne. Ma inkább azzal a problémával küszködünk, hogy vannak-e olyan foglalkoztatók, akik igénybe kívánják venni a rendelkezésre álló Hajdú-Bihar megyében a mai napig le nem kötött forrásokat 2006-ra, mert nem vállalják azokat a több irányból érkező - és nagyon helyesen érkező - elvárásokat, ami minőségi munkahelyet teremt ezeknek az embereknek. Megteremti a feltételeit a munkavégzésnek, a korszerű munkavégzésnek, megteremti a feltételét annak, hogy rehabilitálni lehessen ... (Mobiltelefonok állandó zaja hallatszik a teremben.)
ELNÖK: Ne haragudjon képviselő asszony, legyetek kedvesek kapcsoljátok ki a mobiltelefont, mert egyrészről zavarja a felszólalót, zavarja a jegyzőkönyvvezetőt, meg az elnököt is. (Derültség.)
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tehát megteremti a feltételeit a rehabilitációnak, és azt gondolom, hogy nekünk ebben az irányban kell támogatni mindenképpen a változást, mert ez az érdeke azoknak, akikért itt most felemeli a szavát mind az ellenzék, mind azt gondolom, hogy mi magunk is kormánypártiak ebben egyetértünk.
Az pedig valóban nem állja meg a helyét, hogy nem történik folyamatos egyeztetés azokkal a szervezetekkel, érdekképviseletekkel, akiknek az érdekképviselete nélkül nem is működhetne ez a rendszer. Folyamatosan az elmúlt parlamenti ciklusban is, ebben a parlamenti ciklusban is, rendszeresen rehabilitációs albizottság keretében mind a foglalkoztatási bizottságnál, mind itt a szociális bizottságnál rendszeresen találkoztunk a költségvetéskor, azt követően a szabályozások kialakításánál az érdekképviseletekkel, és nélkülük semmilyen döntés nem született meg, és általában konszenzusra jutottunk.
Tehát a mai felvetést nem tartom támogathatóak, hisz az épp abba az irányba hat, ami ellen küzdöttünk eddig, hogy átláthatóság, korszerű munkahely annak az érdekében történjen, akit vissza akarunk segíteni a munkaerőpiacra, vagy foglalkoztatni akarjuk ahhoz, hogy értelmes életet éljen. És azt gondolom, hogy az a javaslat, amit önök megtettek, az pontosan vissza kívánja hozni azt az időszakot, amely ellen mindnyájunknak küzdeni kell, mert nem felel meg annak a mércének, amellyel a mai XXI. században megélhetést kell biztosítani ezeknek az embereknek, de nem segélyt, hanem az ő képességeiknek megfelelően értelmes munkával. Tehát a magam részéről egyértelműen nem támogatom ezt a javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen Katalin.
Kedves Képviselőtársaim! Bizonyára ismeretes mindannyiótok előtt, hogy tárgysorozatba-vételről kell dönteni. De mielőtt szavazásra kerülne a sor, egy rövid reflexióra megadom a szót a főosztályvezető asszonynak. Tessék parancsolni!
SOMODI ISTVÁNNÉ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm. Megpróbálok nagyon röviden összefoglalva megnyilatkozni.
Az alkotmányossági aggályok megítélése nem a feladatom. A feladatom csak arra terjed ki, hogy jelezzem, hogy egy ilyen alkotmányossági aggály felmerült - megítélése, minősítése nem tartozik rám. Nem hinném, hogy politikai érvelésbe és politikai felhangok hangoztatásába ment volna át bármelyik gondolatom, vagy mondatom, sem mert nem kenyerem és nem is értek hozzá, csak egy megfelelő szakmai rendszert próbáltam önök előtt felvázolni, amivel lehet egyetérteni, és természetesen lehet nem egyetérteni.
Igazságtalannak érzem szintén azt a vádat, hogy nem csináltunk semmit, és 2007-ben kezdődik majd egy új szabályozás, hiszen öt rendeletet alkotott a kormány. Éppen a kormány, rendeletekre hivatkozik maga az indítvány is, tehát ezek a rendeletalkotások megtörténtek, és az, hogy a rendszernek 2007. július 1-jére kell átállni az új szabályok szerint, az nem azt jelenti, hogy addig nem történik semmi, mert az új támogatásokat ez év január 1.-jétől már igénybe lehet venni.
Borsos képviselő úrnak a szakmai tapasztalatait idéző megnyilatkozásait köszönöm, hiszen ő is megerősítette, hogy a régi rendszernek számos anomáliája volt. Arra szeretném még esetleg bírni, hogy próbálja úgy ítélni meg az akkreditációt, hogy végül is nem egy adminisztrációs teher és kényszer, mert aki az alapvető jogszerű működést igazolni tudja, az az akkreditációs tanúsítványt minden bizonnyal megszerzi.
Az uniós szabályozás lehetőségeit megpróbáltuk a lehető legteljesebben kihasználni, a fennálló korlátokat átlépni, de nem kívántam és most sem kívánom az önök idejét ezzel pazarolni, hogy ennek a részleteit taglaljam. Annyit hadd mondjak, hogy az új kormányrendelet is már úgynevezett védett szervezeti szerződés, ami egy olyan támogatási forma, ami az Európai Unióban megengedett, de nem kell figyelembe vennünk egyetlenegy uniós korlátozós szabályt sem. Tehát nyitva van a pálya, adott a lehetőség, hogy a korlátoktól eltekintő szabályok alapján is támogatást nyújthassunk.
Az érdekegyeztetésnél egy dologra hívnám fel a figyelmet csak csupán. Ezt a jogszabályalkotást a foglalkoztatási törvény felhatalmazása alapján végeztük, és maga a foglalkoztatási törvény tételesen meghatározta az érdekegyeztetés rendjét. Eszerint a kormánynak és a minisztériumnak az OÉT-tel, illetve az ennek a munkáját előkészítő munkaerő-piaci bizottsággal és az ágazati párbeszéd bizottsággal kell egyeztetnie, ez megtörtént; az, hogy mi ezen túlmentünk, ez nyilvánvaló, és a Fogyatékosügyi és Szociális Tanácsot is bevontuk.
A nyugdíjas kérdéssel és léttel kapcsolatban csak egy gondolat. Ez a szabályozás nem a rokkantnyugdíjasokról szól, hanem a megváltozott munkaképességűekről és a kettő messze nem ugyanaz.
Az újragondolásnál, amit javasolt még Iván képviselő úr, aggályosnak tartanám, hogy az indítványban megfogalmazott 2-es, 3-as, illetve 4-es pontokat hogyan lehetne újragondolni, hiszen egyrészt ezek megtörtént események, másrészt pedig egy részüket nem is véljük úgy, hogy a kormány bármilyen érdeket vagy szabályt sértett volna. Köszönöm.
Tné 50.
51/Cz
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony. Képviselőtársaim, tárgysorozatba-vételről döntünk. (Dr. Szabó Erika: Ügyrendi!) Szabó Erika, tessék parancsolni!
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Az előterjesztőnek joga van válaszolni a fölvetett kérdésekre.
ELNÖK: Igen, bocsánatot kérek. Megadom a szót.
Dr. Lanczendorfer Erzsébet reflexiói
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Én azt gondolom, hogy a kért változtatás, amelyet az előterjesztők megtettek, nem ütközik semmiféle uniós korlátba, hiszen csak azt célozza, hogy elősegítse a megváltozott munkaképességű munkavállalók munkába állítását, egyrészt olyat javasol, hogy több munkahely tudjon létrejönni, másrészt hogy több ember tudjon dolgozni a megváltozott munkaképességű munkavállalók közül. Uniós átlagot hadd mondjak én is! Ismert dolog, hogy ezen emberek több mint 90 százaléka inaktív, ami messze az uniós átlag felett van. Nem tudom, hogy az eredeti törvényhez való ragaszkodás mennyiben segíti ennek az átlagnak a javítását. Én úgy gondolom, hogy a javaslat, ha beépítenék a javaslatban megfogalmazottakat, kifejezetten segítené úgy a munkavállalókat, mint a munkaadókat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Szavazás következik. Ki az, aki a tárgysorozatba-vételt támogatja? Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhárom igen. Ki az, aki nem? (Szavazás.) Tizennégy nem. Tartózkodott-e valaki? (Szavazás.) Kettő tartózkodás. Tehát a bizottság nem javasolja a tárgysorozatba-vételt.
Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony, hogy részt vett az ülésünkön.
A 2. napirendi pontként a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvénytervezet általános vitára való alkalmasságát tárgyalja a bizottság. Azzal a javaslattal szeretnék élni, kedves képviselőtársaim, hogy a napirendben meghatározott a) pont szerint a Pénzügyminisztérium, a b) pont szerint pedig az Állami Számvevőszék jelentését együtt hallgassuk meg, és együtt nyissunk fölötte vitát. Ha ebben támogattok, akkor ezen tematika alapján mennénk a napirend tárgyalásával. (Általános helyeslés.) Köszönöm.
Tisztelettel köszöntöm Szikszainé Bérczes Anna főosztályvezető asszonyt, Szelényi György főosztályvezető-helyettes urat; az Állami Számvevőszék képviseletében Bamberger Mária tanácsadót, dr. Siskáné Draviczky Éva számvevőt és Szabóné Farkas Katalint, az ÁSZ osztályvezetőjét.
Szikszainé Bérczes Anna, tessék parancsolni!
Szikszainé Bérczes Anna előadása
SZIKSZAINÉ BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azzal kezdeném, hogy a zárszámadás minden évben egy rendkívül komoly feladatot jelent a bizottságok számára, hiszen már csak a terjedelem miatt is rendkívül sok, amit át kell tekinteni. Én úgy gondolom, hogy a kiegészítőmben alapvetően a bizottság feladat- és hatáskörébe tartozó kérdésekre próbálnék fókuszálni, hiszen nyilván nem feltétlenül teljeskörűen kell ezt a dolgot elmondani. Én egyrészt próbálnék egy olyan áttekintést adni, hogy a makrogazdasági mutatókban mi az, ami pozitív változás a 2005-ös év folyamán, ezt követően pedig a szakterületek, tehát a családtámogatások, illetve a nyugellátások vonatkozásában adnék egy tájékoztatást a tisztelt bizottság részére.
A 2005. évben az életszínvonal-mutatók vonatkozásában több pozitívum is megjelenik a 2004. évhez viszonyítva. Az egyik ilyen kérdés például a bruttó átlagkeresetek alakulása, hiszen 2004-ben 6 százalékos bruttó átlagkereset-növekedést történt, 2005-ben pedig 8,8 százalékos volt ez a mérték. Ugyancsak pozitív változás volt, és ki kell emelni, hogy az egy keresőre jutó reálbér is az előző évhez, tehát a 2004. évi negatívumhoz képest - amikor is nem növekedés, hanem csökkenés volt - a 2005. évben az egy kereső jutó reálbér 6,3 százalékkal növekedett, tehát ez is mindenképpen egy pozitív változás. A gazdasági mutatók közül kiemelném a 2005. év vonatkozásában a fogyasztói árindex csökkenését, tehát a fogyasztói ár, az infláció erőteljesen csökkent az előző évhez képest, csaknem a felére, tehát 2004-ben 6,8 százalék volt az infláció, 2005-ben pedig 3,6 százalék, tehát ebben is történt előrelépés.
Ugyancsak pozitívumként kell említeni azt, hogy a gazdaság szempontjából fontos kérdés, a beruházások értéke is a 2004-es évhez képest, amikor 22,7 százalék volt, a következő évben, 2005-ben a GDP arányában 23,2 százalék. Tehát ezeket a pozitívumokat mindenképpen ki szeretném emelni.
Ami újdonság önmagában a zárszámadási törvényjavaslatban, hogy a korábbi években - hogy úgy mondjam - az alakult ki szokásjog alapján, hogy egyéb törvénymódosítások is megjelentek a zárszámadási törvényjavaslat keretében. Nyilván a tisztelt bizottsági tagok előtt is ismert az Alkotmánybíróság ez év elejei döntése, miszerint mind a zárszámadási, mind pedig a költségvetési törvényjavaslatban csak a költségvetéshez, zárszámadáshoz kapcsolódó közvetlen szabályozásnak szabad megjelennie. Ebből adódóan ez egy letisztított, tehát az alkotmánybírósági döntésnek megfelelő, a zárszámadással foglalkozó javaslat. Tehát itt az egyébként a korábbi években megjelent egyéb törvénymódosítások nem jelennek meg. Természetesen az Alkotmánybíróság döntését végrehajtottuk a zárszámadási törvényjavaslat előkészítése során.
A tisztelt bizottság ügykörébe tartozó kérdésekben a nyugdíjasok vonatkozásában szeretnék néhány szót szólni, annál is inkább, hiszen a 2005. évben a nyugdíjasok vonatkozásában nagyon sok pozitív változás történt. Azzal kezdeném, hogy 2005 januárjában egy 6,3 százalékos nyugdíjemelésre került sor, majd ezt követően november hónapban januárra visszamenőlegesen 1 százalékos plusz intézkedés történt. Ezt a két intézkedést figyelembe véve a nyugdíjak 2005-ben 7,4 százalékkal növekedtek. Mindez azt is jelenti, hogy a reálértékük is 5,4 százalékkal emelkedett 2005-ben, tehát ez mindenképpen egy pozitív lépés. Ezeket a lépéseket még tovább fokozta az, hogy egyrészt az elmúlt évben már a 13. havi nyugdíjból háromheti hatás jelentkezett. Amiket elmondtam számok, ezzel a hatással nem is számolnak. Önmagában a 13. havi nyugdíjnak a háromheti léte további 2 százalékos emelkedést jelent a nyugdíjasok számára. Úgy gondolom, ezt mindenképpen szükséges kiemelni.
Azt is el kell mondani, hogy méltányossági nyugdíjemelésre az elmúlt évben 0,7 milliárd forint került felhasználására, és azt is el kell mondani, hogy a beérkezett 87 ezer méltányossági kérelemből 43 ezernek a pozitív elbírálására került sor, és az emelések havi átlagösszege, tehát a méltányossági alapon történt emelés átlagösszege 3200 forint volt. Mindenképpen ki kell emelni, hogy a nyugdíjasok vonatkozásában az elmúlt évben került bevezetésre a távfűtési támogatás, aminek nyomán 337 millió forint került ilyen célra felhasználásra, tehát ezt is kiemelném a nyugdíjasok körében.
A másik kérdéskör, ami nyilván a bizottság szempontjából egy fontos terület, a családtámogatások kérdése. A családtámogatások esetében igazából a 2005-ös év, azt lehet mondani, egy előkészítés volt az idei változásokhoz. Ez azt jelenti, hogy a családi pótlékok az elmúlt évben havi 200 és 700 forint között emelkedtek. A szociális jövedelempótló támogatások 5,5 százalékkal emelkedtek az elmúlt évben.
60
Tné 61-70. Szikszainé folyt.
Tehát ezen a területen is igen sok lépés történt a reálérték-tartás biztosítása érdekében, sőt nyilván másrészt pedig előkészítése megtörtént már jogszabályi szinten az új családtámogatási rendszernek, ami igazából most ettől az évtől indult be.
Nagyon dióhéjban ezeket szerettem volna kiegészítésként elmondani, és természetesen most nem tudom arról nem volt döntés, hogy az ÁSZ-jelentést külön napirendi pontként, vagy ennek keretében, mert akkor arra is reagálnék.
ELNÖK: Ennek keretében.
SZIKSZAINÉ BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Azt szeretném elmondani az ÁSZ jelentés kapcsán, hogy természetesen minden évben nagyon-nagyon sok - hogy mondjam - hasznos és szakmailag rendkívül jó javaslatot fogalmaz meg az ÁSZ, amit igyekszünk is a következő évi szabályozási munkálataink során figyelembe venni - most is nagyon sok ilyen fogalmazódott meg. Hogy egyet feltétlenül kiemeljek: a társadalombiztosítási alapok vonatkozásában az ÁSZ évek óta megfogalmazza azt a problematikát, hogy igazából strukturális reformokra lenne szükség a rendszerek fenntarthatósága biztosítása érdekében. Nyilván önök is tudják, hogy ennek kapcsán már a kormány által benyújtott és az Európai Unió által elfogadott konvergenciaprogram is nagyon sok lépést tartalmaz, ami pontosan ezeket a strukturális reformokat célozza meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ÁSZ jelentés előterjesztője legyen kedves a nevét és a pontos titulusát a jegyzőkönyv számára bemondani. Tessék parancsolni!
SZABÓNÉ FARKAS KATALIN (Állami Számvevőszék): Szabóné Farkas Katalin vagyok, osztályvezető főtanácsos.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
Szabóné Farkas Katalin kiegészítése
SZABÓNÉ FARKAS KATALIN (Állami Számvevőszék): Köszöntöm a bizottság tagjait. Nagyon röviden szeretnék csak a PM előterjesztéshez hozzászólni.
Az ÁSZ az alkotmányos kötelezettségének megfelelően ellenőrizte az állami költségvetés végrehajtásáról készült zárszámadást. Helyszíni ellenőrzésre került sor valamennyi költségvetési fejezetnél, fejezeti jogosítvánnyal rendelkező költségvetési szervnél, az alapoknál és egyes önkormányzatoknál.
A bizottság hatáskörébe tartozóan elmondanám, hogy ellenőriztük az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumot, ahol az igazgatási alcímnél megbízható és valós képet mutatott a 2005. évi költségvetési beszámoló, azonban egyes gazdálkodási, működési, szabályozottsági kérdések tekintetében felhívtuk a fejezet felügyeletét irányítót, hogy intézkedéseket tegyen. A fejezeti kezelésű előirányzatokról készült beszámoló azonban elutasításra került, a mérlegben és a pénzforgalmi jelentésben meglévő lényeges hibák miatt. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselőtársaim, tessék parancsolni: vélemények, észrevételek, kérdések - kezeljük így egyben.
Borsos József, tessék!
Vélemények, észrevételek, kérdések
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Ez a legutóbbi megjegyzés elég kemény megjegyzés volt, de igazából nem a hivatal működéséről szeretnék kérdezni, illetve néhány véleményt mondani. Azt mindnyájan tudjuk, hogy a tavalyi évben jelentősen csökkentek egyes szociális normatívák, és itt önmagában azt hiszem nem azon célszerű vitatkozni, hogy maga a csökkenés jó volt, vagy nem volt jó, hanem az, hogy ennek volt-e célja és mögötte történt-e olyan átrendeződés, ami hasznosabbá tette a költségvetési pénzek elköltését.
Kérdésem lenne - és nem tudom, hogy ki fog tudni válaszolni rá -, hogy a hozzánk tartozó minisztérium tavaly is már meglehetősen szűkített forrásokkal tudott pályázati pénzeket kiírni, az idén úgy tűnik, hogy ez nullára futott, és ahogy halljuk, a jövő évben még több pénzt fognak elvonni a minisztériumtól. Ugyanakkor nem találtam a nemzeti fejlesztési tervben olyan részeket, ami a szociális intézmények fejlesztésére vonatkozna konkrétan, honnét fogunk tudni forrásokat találni a szociális intézmények fejlesztésére.
A normatíva csökkenéssel kapcsolatban merült az fel, hogy ahogy itt találkoztam és beszélgettem, mert sok intézmény is tartozott hozzám, mint megyei tisztségviselő, meglehetősen bizonytalan állapotban voltak az intézményvezetők, hiszen olyan áremelkedések, illetve bérterhek jöttek az intézkedések kapcsán, a konvergenciaprogram kapcsán is, amit nem követtek a normatívák, sőt nominálisan csökkentek, néhány helyen már az ellátás biztonságát is fenyegetik, hiszen az önkormányzatok forrásai nagymértékben csökkennek. Itt elsősorban a bentlakásos intézményeknél és a fogyatékos ellátásnál, ami kritikus.
Ugyanakkor ehhez csatlakozik az, hogy beígérésre került, és a költségvetésben ugyan konkrétan nem jelent meg egyfajta demens normatíva, de ennek nem sikerült a végrehajtási, lehívhatósági szabályait kidolgozni és nem igazán sikerült ezekkel élni az intézményekben.
Ugyanez a probléma a kistérségi normatívával is, hiszen megjelent egy olyan típusú normatíva, amihez nem kapcsolódik ellátási kötelezettség, hiszen az ellátási kötelezettség egy más szinten van, hol lejjebb, hol följebb. Eléggé kusza ennek a lehívási szabályrendszere, tehát elég nehezen tudnak hozzájutni, aki egyáltalán hozzájut, és ahogy látszik, nem is nagyon sikerült némely normatívát lehívni. Úgy tűnik, hogy néhány helyen indokolatlan volt a normatívák emelése, hiszen mondjuk az idősgondozásban az 500 ezer forintos, a gyermekgondozásban a 900 ezer forintos emelések nem érték el, illetve jóval meghaladták azokat az összegeket, amit egyébként a fenntartók az alapnormatívához hozzátesznek. Nem igazán látszott, hogy okszerűség vagy célszerűség megjelent volna itt a normatívák változtatásánál.
Ugyanez a probléma a forrásnál, hogy a nappali ellátások fejlesztését kitűztük célul, tehát az előző évi tervek kitűzték célul, ugyan a HEFOP-ban megjelent erre forrás, de eléggé szűk forrás, és nem sikerült azt a fajta áttörést elérni a nappali ellátásban, ami egyébként a másik oldalon néhol indokolatlanul fennmaradó bentlakásos férőhelyeket tudta volna csökkenteni.
Azt már említettem egyszer, hogy célszerűségi vizsgálatot is lehet, hogy érdemes lenne folytatni, amikor felülvizsgálunk egy-egy költségvetést, például bizonyos összegeknek a hasznosulása mondjuk a szakmai szabályozás terén; a szolid. programra utalok, ahol 100 millió forint elköltődött, de nem nagyon látjuk, hogy ez a szakmai szabályozásban hasznosult volna, vagy megjelent volna.
Az alapellátás tekintetében a települések durván a felében máig sem működik megfelelően, sőt van, ahol egyáltalán nem működik az alapellátás. Itt felvetődik az, hogy az 1/2000-es SZCSM rendeletet miért nem tudjuk már módosítani, és miért fogalmaz meg folyamatosan olyan teljesíthetetlen elvárásokat bizonyos szolgáltatások működtetése terén, ami egyszerűen elválik a finanszírozástól. Tehát itt a költségvetés tervezése és végrehajtása során nem merül-e fel az a probléma, vagy nem látja-e azt a problémát mondjuk az ÁSZ, hogy valahogy elválik egymástól a finanszírozás tervezése és a szakmai jogszabályalkotás, és a kettő valahol nagyon nagyon távolba tekintően fut össze, tehát a napi gyakorlatban ez a kettő nagyon eltér egymástól.
Az előbb azt hallottam, hogy emelkedtek a reáljövedelmek és mindenféle kedvező folyamatok mentek végbe a makrogazdaságban, akkor valószínű én értettem félre, de nyilván választ tudnak nekem adni arra, hogy az alsó három decilisben, pontosan abban a rétegben, ahol egyébként a szociális támogatások rendszerének átalakítása próbálta megcélozni az embereket, ott az elmúlt évben csökkent a jövedelem.
Még egy ilyen felvetés, hogy mi az elképzelése mondjuk a Pénzügyminisztériumnak vagy a szakminisztériumnak is azzal kapcsolatban, hogy az ÁSZ megállapította azt, ami egyébként már régebb óta tendencia, hogy az MPA-ból azokra az eszközökre fordított összegek, amelyek valóban aktív beavatkozást, támogatást nyújtanának az embereknek, ezeknek az aránya folyamatosan csökken, és egyre több az olyan forrás, amely vándorol át költségvetési programok támogatására, holott alapesetben fordítva kellene működni, a költségvetésből kellene befolyni pénzeknek az MPA finanszírozására. Köszönöm.
Tné 70.
71/Cz
ELNÖK: Köszönöm szépen. László Tamás!
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy ez a 2005. évi költségvetés-zárszámadás egy elég kritikus dolog. Örömmel hallottam a főosztályvezető asszony beszámolóját, hogy milyen fantasztikus makrogazdasági változások történtek 2005-ben életszínvonalban, reálbérben, a fogyasztói árindex csökkenésében, beruházások növekedésében és hasonló dolgokban. Azt hiszem, ez egy kicsit része mindannak, amit Czakó Gábor a gazdaságkór kapcsán, a gazdaságkór egyik ismérveként úgy mond, hogy a valóság leváltása. Én azt hiszem, itt egy fedezetlen váltó kibocsátásáról van szó, amit az ánti világban hihetetlen módon büntettek, és aki fedezetlen váltót bocsátott ki, nagyon súlyos büntetésnek nézett elébe. Ha az ez évi adatokkal hasonlítjuk össze, a következő évekre egészen elképesztő helyzet alakul majd ki.
Nekem a szocialista képviselők nevében is pár kérdésem volna. (Derültség a kormánypárti képviselők körében.) Ezeken érdemes mosolyogni természetesen, hiszen önök ott voltak május 26-án Balatonőszödön, ahol a miniszterelnök elmondta, hogy másfél évig csak hazudtak, ebbe a másfél évbe beleesik ez a 2005-ös év is, tehát egy eléggé kritikus éve ennek az időszaknak. (Közbeszólás.) 2005-ről beszélek. 2006. május 26-án volt a beszéd, ebből másfél-két évet vonjunk vissza, és kiderült, hogy erről beszélek.
Tehát az első kérdésem az, hogy ez része-e az elmúlt évek hazugságsorozatának, tudva azt persze, hogy itt a számszaki dolgok rendben vannak. Tehát feltehetően az összeadások, kivonások tökéletes állapotban vannak. De nagyon félek attól, hogy ezek valójában egy lepelként eltakarják ennek az időszaknak a mély folyamatait. Milyen módon van benne ebben a költségvetés-zárszámadásban a mai helyzet? Azt hiszem, ennek elemzése, ennek értékelése nélkül, az ezzel kapcsolatos vizsgálatok nélkül nagyon nehéz azt mondani, hogy a 2005-ös költségvetés zárszámadását minden további nélkül el lehet fogadni. Milyen kihatásai vannak mindennek a családügyi, ifjúsági és szociális szektorra? Én úgy gondolom, nem lehet egy lepellel letakarni ezt az egész időszakot, ezt a folyamatot, hiszen egy zárszámadás elfogadása ezen kérdésekre adott válaszok nélkül rendkívül nehéz. Úgyhogy zárásképpen annyit mondanék, hogy Catoval egyetértve ceterum censeo primum ministrum et collegium rei publicae abeundos esse magistrato, ez magyarul úgy hangzik, hogy egyébként azt gondolom, hogy a miniszterelnök és kormánya mondjon le, most, ebben a vonatkozásban a fedezetlen váltó kibocsátása miatt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Filló Pál!
FILLÓ PÁL (MSZP): Igen tisztelt Bizottság! Nagyon szomorúan veszem tudomásul, hogy a képviselő úr megpróbálja itt a nagy aktuálpolitikai ügyeket behozni a költségvetés tárgyalásához. A kettőnek az égadta világon semmi köze nincs egymáshoz. De azért azt szeretném elmondani, hogy amennyiben a képviselő úr úgy gondolja, hogy nem lettek kifizetve a nyugdíjasoknak azok a járandóságok, amelyek ebben a zárszámadásban benne vannak, akkor erről beszéljen. Ha úgy gondolja, hogy a nehéz helyzetben lévő családoknak nem lettek folyósítva a szociális támogatások, akkor erről beszéljen. De így általában ezeket a megfogalmazásokat én szeretném visszautasítani, annál is inkább, mert nem hiszem, hogy a miniszterelnök úr őszödi beszéde összehozható a 2005-ös tettekkel. Azokat büszkén lehet vállalni, sőt, az előtte lévő évek munkáját is büszkén lehet vállalni.
Amiről ott szó volt - persze, én tudom, hogy nagyon klassz dolog félreértelmezni bárkinek a mondandóját -, hogy a nagy reformok ügyében mi sem, meg az önök kormánya sem tett semmit Magyarországon, és ezt nem lehet tovább tologatni, nem lehet tovább várni ezzel az üggyel. Ennyit az őszödi történetről. Egyébként pedig én nagy tisztelettel kérném a bizottság tagjait, hogy legalább itt, a szakbizottságban, ha egy mód van rá, ne ilyen nagy lózungokról beszéljünk, hanem tényleg arról, amit tárgyalni kellene. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Vígh Ilona, tessék parancsolni!
VÍGH ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én is a nyugdíjasok körével szeretnék egy picit foglalkozni. Elhangzott, hogy a 2005-ös költségvetés vonatkozásában milyen nagy előrelépés történt a reálnyugdíjak és egyebek tekintetében. Fölmerül bennem a kérdés, hogy mihez képest. Az előző napirendi pont kapcsán is beszéltünk az európai uniós trendekről. Ha európai uniós összehasonlításban tekintem, akkor már nem is olyan jó ez a helyzet. Tehát azt gondolom, azért érdemes ezt is figyelembe venni. Ha most a költségek európai uniós szinten vannak, akkor érdemes lenne a nyugdíjakat is európai uniós szintre hozni. Ismert, hogy a magyar nyugdíjak összege egyötöde az európai uniós társaikénak.
A méltányossági nyugdíjakról volt szó, hogy 700 millió forint állt rendelkezésre a 2005-ös esztendőben, 43 ezren kaptak, és volt 87 ezer igénylő. 44 ezer igénylővel mi történt? Forráshiány miatt vagy milyen egyéb ok miatt nem került sor emelésre ezeknél a nyugdíjasoknál?
A másik pedig: említést tett az előterjesztő a távfűtés-támogatásról. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy jelezzem - én vidéki körzetben vagyok képviselő -, hogy a vidéken élő nyugdíjasok rendkívül sérelmezik ezt a távfűtési támogatást, hogy miért csak a budapestiek részesednek ebben az összegben, mert ők úgy gondolják, hogy ez diszkrimináció, és nem elfogadható, hogy ilyen megkülönböztetés legyen. Ők is jogosnak ítélik ezt a támogatást, tehát én azt kérem, hogy tessenek a vidékiekre is gondolni a jövőben, hogy ők is kapjanak ilyen jellegű támogatást. Remélem, hogy mi, képviselők tudunk ezen majd segíteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Hajdu László!
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy a költségvetés, a 2005-ről szóló zárszámadás szociális vonatkozásban, tehát a mi bizottságunkat illetően csak szinte előremutató és pozitív eredményeket tartalmaz, ez a kormányzati szóbeli kiegészítésben is megjelent, nem szeretném megismételni. Csak azt a részét akarom megemlíteni, hogy ezek döntő részben az önkormányzatoknál jelennek meg. Tehát ezek jó része települési vagy megyei önkormányzatnál jelenik meg, és ott lehet azt látni, hogy a jelenlegi szociális összetételben, a foglalkoztatottság összetételében és az ország különböző településén a munkanélküliség kezelésében vagy az adósságkezelésben, vagy bármi más szociális probléma kezelésében a zárszámadás egy nagyon komoly eredményről számol be. Ezt nem lehet eltagadni még akkor sem, ha az Állami Számvevőszék jelentésében - amelyben egyébként az önkormányzatok számára is, tehát nem a kormány vagy mások számára - komoly ajánlások vannak megfogalmazva. Mint gyakorló polgármester mondom, néhány kérdést mi is magunkra veszünk, és fogjuk hasznosítani. Én azt szoktam ezzel az anyaggal csinálni, hogy a munkatársakkal, többekkel is végigolvastatom egyrészt, hogy mindenki a szakmájával szembesüljön, másrészt pedig, hogy ezeket a dolgokat tudjuk hasznosítani a napi gyakorlatban.
De azt nem lehet eltagadni - és itt egészen meglepő állítások vannak -, hogy mind a családi pótlék területén, mint a különböző gyermekgondozási, gyermeknevelési, lakásfenntartási ügyekben hihetetlen fontos forrásokat kaptunk települések, önkormányzatok, és a 2005. évi költségvetés ezeket a forrásokat biztosította. Tény, hogy sok önkormányzat önként vállal ehhez feladatokat, jelentős önként vállalt feladatok vannak, vannak olyanok, amiket ilyen-olyan helyi, lokális meggondolásból vállalnak, van olyan, amelyiket kényszerből. 80
Tné 81-90. Hajdu László folyt.
Számos önálló és önként vállalt feladatunk van, azok forrásai nem jelennek meg normatívában, bent vannak a zárszámadásban, de úgy, hogy ezeket az önkormányzatoknak saját maguknak kell megteremteni. Azt gondolom, hogy ezzel együtt kiegészítve is, a 2005-ről szóló zárszámadás szociális részéről nem lehet azt mondani, hogy ez egy sikertelen költségvetés volt. Azt inkább lehet mondani, hogy a túlköltekezés, amelyről ma sokat beszélnek, talán ezen a területen kicsit jobban megjelenik, de az is tény, hogy azok az emberek, akik ezekre a sok-sok egyéb támogatásra rászorultak, azok igénylik 2006-ban is sajnos ezeket a támogatásokat.
Tisztelt Bizottság! Elnök Úr! Egy megjegyzést szeretnék tenni. Itt mi hazai beszélgetők vagyunk László Tamás képviselő úrral, és elég komolyan megszólította a kormányt. Bár zárszámadásról beszélünk és költségvetésről, kicsit nem ideillő módon, én is szeretnék egy elnézést kérni, csak azt szeretném megjegyezni, és talán a László Tamás képviselőtársamat figyelmeztetni arra, hogy legyen erkölcsi alapunk arra, ha ilyen megjegyzést meg merünk tenni egy ilyen bizottsági ülésen. László Tamás úr a XV. kerületi fideszes pártelnök, annak a pártnak az elnöke, ahol Goró Oszkár úr, aki a televízió megtámadásában részt vett, akit elmarasztalt, vagy nem tudjuk, hogy elmarasztalta-e, de mindenesetre most házi őrizetben tart a rendőrség. Ez az ember önkormányzati képviselő, frakcióvezető, a Fidelitas országos alelnöke volt eddig és kerületi elnöke, ennek a személynek a pártelnökét László Tamás úrnak hívják; akkor szóljak én a kormány bármely tagjára bármit, ha az én házam táján is rend van. Azt kérem öntől, hogy csináljon rendet, mert ez az ember jelenleg is megválasztott önkormányzati képviselő és a választás előtt történt, ön azt ígérte, hogy visszavonják, a mai napig képviselő. Én meg arra szólítom fel, hogy vonja vissza ezt az embert a forgalomból, mert ön arra kérte a Gyurcsány Ferencet, hogy mondjon le.
ELNÖK: Köszönöm szépen a felszólalásokat.
Kedves barátaim, kedves képviselőtársaim! Egyetlenegy javaslattal szeretnék élni. A második napirendi ponthoz, amely a 2005. évi költségvetés végrehajtásáról szól, ehhez legyünk kedvesek és térjünk vissza. Azt szeretném megkérdezni, hogy ki kíván még szólni, mert három fő még itt fel van írva: Aszódi úr is, Borsos József is? (Borsos József: Igen.) még egyszer; kormánypárti oldalon Lombos István.
Akkor most Aszódi Pál úrnak adom meg a szót, tessék parancsolni!
DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság!
(Lombos István: Elnök úr, bocsánat, ügyrendit szeretnék.)
ELNÖK: Aszódi Pál és utána. Köszönöm.
DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hallottuk, hogy 2005-ben a nyugdíjasokat sok pozitívum illette; azokról szeretnék beszélni, amit nem kaptak meg a nyugdíjasok, ami megillette volna őket. A kormányoldalról mindig három adatot hallunk. Megállapítás: január 1., 13. havi nyugdíj és a méltányossági nyugdíj. De arról soha nem hallottunk egy szót sem, ezért most a 2005-öshöz hozzáteszem, hogy 2005-ig bezárólag minden nyugdíjas zsebéből kivett a kormány másfél havi nyugdíjat. Most már összegezzük a ciklus végén, ez erre az évre is vonatkozik, függetlenül attól, hogy figyelembe veszem már a 13. havi nyugdíjat is, amit még mindig nem - ötven hónap után sem - kaptunk meg, de úgy veszem, hogy megkaptuk.
Kérem szépen tehát, az egyik megállapítás az, hogy másfél hónapi nyugdíjat a kormánytól nem kaptunk meg, a 13. havi nyugdíj ismert módon való törvényi szerkesztés alapján. A másik: amikor a törvényt megalkotta a kormány 2003 elején, illetve a törvényt a közlönyben, akkor nagyon nagy nyomatékkal kaptuk azt az indoklást, hogy milyen jó lesz a nyugdíjasoknak karácsony előtt, amikor majd jön a Jézuska, a gyereknek, meg az unokának csokoládét kell venni, nem folytatom. És akkor, amikor jöttek a választások, akkor mindig előrehoztuk: ha a választás júniusban volt, akkor májusban adtuk, ha a választás áprilisban volt, akkor márciusra hoztuk előre. Hol van a karácsonyi motiváció, ami a jogalkotót annak idején 2003-ban vezette; ez az egyik forrás csak, hogy a másfél havi nyugdíjat minden nyugdíjas elvesztette.
A másik megállapítás. Az Idősügyi Tanácsban javasoltam, hogy hagyja meg a kormány a nyugdíjemelési törvény szerinti nyugdíjemelés mértékét úgy és akként, hogy a törvényes mértékben adja tovább a 3 százalékot, amit 2001-ben és 2002-ben a polgári kormány elkezdett - nem adta meg.
Tisztelt Főosztályvezető Asszony! Nem tudom, hogy számolta-e, készséggel állok az ön rendelkezésére. A 13. havi nyugdíj - mondom már én a teljes ciklusszintű mértékét figyelembe vettem - és a nyugdíjemelés törvény szerinti mértéke, ez a kettő együtt kevesebb, mintha a 3 százalékot meghagyták volna, a kettő együtt kevesebb. Hajlandó vagyok önnel leülni és az elszámolásomat megmutatni. Ez a második nagy tétel, amit a nyugdíjasok zsebéből kivettek, mert ez is több mint egyhavi nyugdíjnak felel meg, ezt a nyugdíjasok nem kapták meg.
A méltányossági nyugdíjról, kicsit most elnézést kérek, hogy a rövid időszakot átugrok. A méltányossági nyugdíjnál ez a bizottság találta kevésnek a forrásösszeget, felemelte ez a bizottság, mi javasoltuk, hogy adjanak többet a nyugdíjasnak - igaz már ez erre az évre vonatkozik, elnézést kérek -, és leszavazott, ez a bizottság szavazott le; tehát akkor miről beszélünk szociális érzékenységről.
A következő: a túlfogyasztás felvetődött. Hogyan fogyaszthat túl, tisztelt hölgyeim és uraim, az a nyugdíjas - 900 ezer nyugdíjas -, akinek 50 ezer forint alatt van a nyugdíja, hogyan fogyaszthat ez túl? Jankovics Györgyöt és a Csákabonyi urat néhányszor győzködöm, elhiszik, tudják, hogy igazam van, de dacosak és tartják az álláspontjukat. Hogyan lehet ezt a társadalmi réteget, 900 ezer embert, túlfogyasztással vádolni. Elkölti az utolsó kanyiló vasát is, bocsánat a kifejezésért, mert meg kell élnie, de nem azért, mert túlköltekezik és túlfogyaszt, hanem azért, hogy megéljen. Ebben a szociális intézkedés témakörben a kormánynak milyen intézkedése volt a méltányossági nyugdíjnál már nagyon érdekes módon, most nem megyek bele a részletekbe.
Amit a nyugdíjasok nem kaptak meg ebben a ciklusban, röviden ebben a három tételben összefoglalható; készséggel állok rendelkezésre, hogy ne csak a levegőbe beszéljek, hanem a tényeket is ismertessem.
Még egy pillanatra. A felzárkóztatás. Az európai Senior Unió alelnöke is vagyok, nem dicsekvésképpen mondom, csakhogy benne vagyok az európai nyugdíjas témában. Sajnálattal tapasztalható, hogy a magyar nyugdíjas a felzárkóztatás témakörét illetően visszafelé utat mutat, ugyanis hiába kaptuk meg 2003 márciusában az Európai Tanácstól az anyagot, megtárgyalta az Idősügyi Tanács, de a felzárkóztatásról tessék szíves lenni beszélni, hogy 2005-ben mit tett annak érdekében a kormány, hogy a magyar nyugdíjak felzárkóztatása csak kicsit is előrelépjen. Ha ne adj' isten! odaértünk volna el, hogy a gazdaság nem megy tönkre és 2007-ben euró bevezetésére kerül sor Magyarországon, akkor mi lett volna az euró átváltása a nyugdíjasok 67 százalékánál, akinek 65 ezer a nyugdíja, mit váltott volna az be? Ezekről is kellene beszélni akkor, amikor itten a számadatokat elemezzük.
Befejezem. A kormány szociális érzékenységéről tessék szíves lenni beszámolni, ez nem tűnik ki az adatokból, hanem inkább az elmondottak szerint kevesebbet kapnak. Röviden ennyit. Köszönöm szépen.
Tné 90.
91/Cz
ELNÖK: Lombos István!
LOMBOS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én úgy gondolom, hogy a bizottsági munka színtere kifejezetten a szakmai véleménynyilvánítás és javaslattétel, törvény-előkészítés, nem pedig a politizálás színtere. Én azt kérem elnök úrtól, hogy ezt fejeztesse be a bizottsági ülésen, és zárja le a vitát. Másodsorban pedig azt javasolnám, hogy a 3. és a 4. napirendi pont tárgyalását tegyük át a következő bizottsági ülés napirendjére, mert úgy gondolom, hogy ez a fajta tárgyalási metodika, ami a bizottsági ülésen ma itt kialakult, tarthatatlan. Köszönöm.
ELNÖK: Én is erre kértem a képviselőtársaimat, hogy térjünk vissza a napirendi ponthoz, és tárgyaljunk a 2005. évi költségvetés végrehajtásáról, illetve bizonyára nem kerülte el a figyelmüket, hogy az általános vitára való bocsátásról kell hogy döntsünk, ez pedig azt jelenti, hogy a vitát majd a parlament plenáris ülésén folytathatja ki-ki a saját vérmérséklete szerint.
Abbéli javaslatát, hogy a napirendi pontokat elhagyjuk, vagy mit tegyünk vele, én készséggel szavazásra teszem fel, viszont ezt a napirendi pontot le kell hogy zárjuk. Tehát én most arra kérném képviselőtársaimat, hogy a Lombos képviselőtársam által tett javaslatról most ne szavazzunk, viszont folytassuk a napirend tárgyalását, jussunk el addig, amíg döntünk arról, hogy általános vitára a bizottság alkalmasnak tartja-e a jelentést, és azt követően beszéljünk arról, hogy milyen napirendi pontokat tárgyaljunk még. Természetesen nekem is van javaslatom. Elfogadható-e számotokra ez a tematika így? (Jelzésre:) Filló képviselő úr!
FILLÓ PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Én azt javasolnám, miután egy nagyon fontos tanácskozás kezdődött el két perccel ezelőtt, hogy ha lehetséges, szavazzunk arról, hogy a vitát zárjuk le, és ezt a napirendi pontot is szavazással zárjuk le. Elnézést kérek ellenzéki képviselőtársaimtól, de ezt szeretnénk kérni, ha lehet. (Közbeszólások.)
ELNÖK: Képviselőtársaim, mindenki tisztában van a Házszabály szabta keretekkel. Van lehetőség arra, hogy a vitát lezárjuk. Ebben az esetben, ha Filló Pál képviselőtársam kéri a vita lezárását, akkor mindkét oldalnak van lehetősége, hogy egy-egy hozzászóló kifejtse véleményét, és ezt követően dönthetünk erről. Ez azt jelenti, hogy Filló képviselő úr kérte a vita lezárását. Megkérdezem, hogy a kormánypárti oldalon kíván-e valaki szólni az ügyrendi javaslathoz. (Nincs jelzés.) A kormánypárti oldalon nem kíván senki az ügyrendi javaslathoz hozzászólni. Az ellenzéki oldalon kíván-e valaki szólni? (Jelzésre:) Dr. Szabó Erika, tessék parancsolni!
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Nagyon szomorú vagyok, hogy az őszi ülésszak első bizottsági ülésén a kormánypártok, amikor kényes kérdéseket kapnak, és kényes témára terelődik a szó, akkor a vita lezárását kérik egy ilyen súlyú ügyben, mint a zárszámadás. Ezt a törvényjavaslatot soha máskor sem tárgyalta meg a bizottság két óránál rövidebb idő alatt, rengeteg kérdés hangzott el, a kérdésekre még nem kaptunk választ, és egy ilyen gazdasági-politikai helyzetben, mint amiben van az ország, egyszerűen fölháborítónak tartom, hogy a kormánypárti képviselők erre a vitára nem tartanak igényt, a kormány válaszát nem akarják meghallgatni, és azért, mert frakcióülést tartanak, le akarják záratni a vitát. Egy demokráciában, tisztelt képviselőtársaim, ilyen nincs. Én arra kérem önöket, hogy ne éljenek a többségük adta lehetőséggel, ne állítsák meg a vita folyamatát.
Mellesleg jegyzem meg Lombos István képviselőtársamnak, hogy minden közös ügy, amely Magyarország társadalmában közös megoldást igényel, politikai kérdés. A bizottsági ülésen politikai kérdésekről beszélünk akkor is, amikor a szakmai hozzáértésünkkel érvelünk. Tehát ez a dolgunk, ez a feladatunk, és ezt a munkát végezzük el becsülettel. A Fidesz részéről nem járulunk hozzá, nem szeretnénk a vita lezárását.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavaznunk kell a vita lezárására tett ügyrendi javaslatról. Természetesen a kormány előterjesztőjének van lehetősége arra, hogy reagáljon a felvetődött kérdésekre, problémákra. Szavazásra teszem fel Filló Pál képviselőtársam javaslatát. Bejelentem, hogy Török Zsolt képviselőtársunkat Béki Gabriella helyettesíti. Aki egyetért Filló Pál képviselő javaslatával, mely szerint a vitát zárjuk le, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhat. Aki ellene szavazott? (Szavazás.) Tizenhárom. 16 igen és 13 nem szavazattal a bizottság a vitát lezárta. Képviselőcsoportonként egy-egy fő hozzászólhat. Tessék parancsolni! (Nincs jelzés.) Nem? Köszönöm.
Megadom a szót a kormány képviselőjének.
Szikszainé Bérczes Anna reflexiói
SZIKSZAINÉ BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Röviden válaszolnánk, illetve Szelényi úr segítségét is kérném majd az önkormányzati normatívák ügyében. Én a szakmaiság jegyében válaszolnék. Felmerül a zárszámadás megalapozottsága. Ennek kapcsán azt az egyetlenegy mondatot idézném az ÁSZ jelentéséből, miszerint a zárszámadás külső és belső összhangja, pontossága az évek során egyre jobb, ez a 2005-ös zárszámadás kapcsán leíródott. Tehát a megalapozottsághoz ennyit.
A nyugdíjakkal kapcsolatban többféle kérdés felmerült. Természetesen nyilván a tisztelt képviselő urak, hölgyek is tisztában vannak azzal, hogy a nyugdíjakat nem l'art pour l'art állapítjuk meg, hanem keresetarányos ellátásokról van szó. Az európai uniós országokban, a fejlett országokban másak a kereseti színvonalak, természetesen ebből adódóan magasabbak a nyugellátások is. Itt, miután keresetarányos ellátásokról van szó, és az alapkérdés az, hogy valaki mennyi ideig dolgozott, tehát mennyi biztosítási idő előzménye volt, mennyi ideig fizetett járulékot, ebből adódóan ebben így akkor lehet majd lépni, ha a keresetekben is sikerül további felzárkózást elérni, hiszen az majd meg fog jelenni nyilvánvalóan a nyugellátások alapjában is, tehát ebben nem lehet mit tenni.
Aszódi úr felvetésére egyetlenegy számot szeretnék elmondani. Van olyan adatunk, hogy '99 és 2002 között az egyéni nyugdíjak reálpozíciója a nettó átlagkeresetekhez képest 2,7 százalékkal csökkent, ugyanez az adat 2003 és 2006 között plusz 3 százalék, ehhez én mást nem kívánok hozzáfűzni.
A méltányossági nyugdíjakkal kapcsolatban: úgy gondolom, világos, hogy mindenkinek joga van méltányossági nyugdíjemelési kérelmet benyújtani, de természetesen feltételei vannak a jogszabályban, hogy milyen összeghatárig és milyen időközönként jogosult valaki erre. A beérkezett kérelmek közül ennyinek volt meg a jogosultsági feltétele, tehát ez ebből adódik, és nem forráshiányból. Köszönöm szépen. Átadnám a szót Szelényi úrnak.
ELNÖK: Szelényi úr, tessék parancsolni!
SZELÉNYI GYÖRGY (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Csak néhány tényszámot, ami a bizottsági döntéshez szükséges. A 2005. évi önkormányzati szociális munkák és önkormányzati költségvetési teljesülést érintően érzékeljük azt, hogy az önkormányzatok 2005-ben mintegy 328 milliárd forintot költöttek szociális ellátásra, ebben benne van mintegy százezer szociális intézményben ápolt, mintegy egymillió segélyezetthez kapcsolódó kiadás. Látni kell azt, hogy a működéshez kapcsolódó normatívák és normatív állami hozzájárulások összességében 10-11 százalék körül növekedtek összességében, globális értékben. Fölvetődhet persze az, hogy nézzük meg szegmentáltan, hogy alapellátás, intézményi ellátás, satöbbi. Az alapellátáshoz itt hozzá kell tenni azt, hogy 2004-ről 2005-re az alapellátás területén a normatívastruktúra átalakult, akkor jött az be, hogy a szociális törvény egyes feladataihoz közvetlenebbül, célzottabban alakultak ki normatívák, házi segítségnyújtás, étkeztetés, satöbbi. Tehát ilyen módon a 2004-2005-nek nem a normatíva összeg összehasonlítása, hanem így célzottabbá vált egyrészt a szabályozás.
100
Tné 101-110. Szelényi folyt.
Felvetődött ezzel összefüggésben, hogy a kistérségi pénzek mire és hogyan mentek? Lényeges az, hogy 2005.-re a kistérségre mintegy 15 milliárdot költött a költségvetés. A lényege az, hogy továbbra is ugyan a településeknek vannak alapellátási feladatuk, de pénzügyi ösztönzőkkel, hogy értelmesebben, hatékonyabban tudják megoldani - egyrészt intézményfenntartással vagy szervezéssel való együttműködéssel - erre fordítódnak a többcélú kistérségi társulásokra nyújtott normatívák. A továbblépés lényege az, hogy ez sokkal inkább minden évben erőteljesebben töltődjön meg tartalommal, úgy a szociális ellátás területén, mint más területen is.
Még egy dolog. Az 1/2000-esnek a kérdése: ezt minden képviselő úr, Hajdu képviselő úr is felvetette, hogy itt a dolgok illesztése. Lényeges az, magunk is egyetértünk azzal, hogy az önkormányzati feladatellátás mozgásterét nyilván meg kell hagyni. Ha a továbblépés, a továbbgondolkodás abban az irányban van, hogy a szociális ellátásokhoz szükséges jogosultsági feltételrendszert, mint az egész rendszernek az inputját, a másik oldalon pedig a szociális ellátás tartalmi, szakmai igényének a továbbfejlesztését, mint ennek az outputját sikerül továbbpontosítani, akkor ezek után az 1/2000-esben is lehet olyan rugalmas intézkedéseket hozni. Nyilván itt egyszerre kell szakmai és pénzügyi szabályozási feladatokat is megtenni, hogy a későbbiekben az önkormányzati forrásszabályozáshoz lehessen illeszteni ezeket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Szelényi úr a kiegészítést. Az ÁSZ kíván-e szólni? (Nincs jelzés.) Nem kíván. Köszönöm szépen. Képviselőtársaim szavazásra teszem fel a kérdést.
Aki az általános vitára való alkalmasságot támogatja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhat igen. Aki ellene volt! (Szavazás.) Tizenhárom nem. Tartózkodás! (Szavazás.) Nem volt.
Képviselőtársaim arra szeretném kérni önöket, hogy szóbeli véleménynyilvánításra - mármint a kisebbségi és a többségi véleményt illetően - írásban kérnénk szépen továbbítani a titkárságra: a kisebbségi véleményt is, illetve a kormányoldal többségi véleményét is, hiszen a költségvetési bizottság egyben fogja ismertetni a többségi és a kisebbségi véleményt. Ezt legyenek kedvesek a titkárságra még a hét folyamán megtenni.
Köszönöm szépen a részvételüket a Pénzügyminisztériumnak is és az Állami Számvevőszéknek is.
Képviselőtársaim! Elhangzott egy olyan javaslat, hogy a bizottság ne tárgyalja az őszi ülésszakra vonatkozó munkatervet, illetve a bizottság ügyrendjére vonatkozó javaslatokat. Ezt annál is inkább megteszem, mert a munkatervhez nem érkezett semmilyen javaslat annak ellenére, hogy minden alelnököt megkerestem, hogy tegyenek javaslatot az őszi munkatervre vonatkozóan. Ebben az esetben azt támogatom magam is, hogy egy hét haladékot adjunk a képviselőcsoportoknak, hogy javaslatot tegyenek; a bizottság ügyrendjének javaslata kipostázásra kerül. Szeretném kérni a frakciókat, hogy e hét péntekéig írásban tegyenek az ügyrendre vonatkozóan javaslatot.
Az egyebek napirendi pontról egy nagyon gyors döntést tudunk hozni. Mivel ez a javaslat érkezett, azt szeretném kérni tőletek, mivel egy szavazásról van szó az "egyebek" napirendi pontban, hogy előbb döntsünk arról, hogy a 3. és a 4. napirendi pontot levegyük a mai tárgyalási napirendek közül.
Aki azzal egyetért, hogy a munkatervre és az ügyrendre vonatkozó napirendeket levegyük a bizottság ülésnapjáról, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhat igen. Nemmel szavazott-e valaki? (Szavazás.) Tizenhárom nem szavazattal a bizottság levette napirendről a 3. és a 4. napirendi pontot.
- Tagok delegálása a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma kulturális albizottságába
Az egyebek napirendi pont megtárgyalására kerül sor. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselőt delegáljunk a kulturális albizottságba.
Szeretném tájékoztatni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy itt sokkal többről van szó, mint kulturális bizottságról, hiszen ebben a bizottságban tevékenykedik az idősügy, a nyugdíj ügyek, a szociális ügyek. A kormánypárti oldal megjelölte Juhászné Lévai Katalint delegáltként ebbe a képviseleti fórumba és szeretném kérdezni, hogy az ellenzéki oldal kit javasol.
Szabó Erika, tessék parancsolni!
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Cseresnyés Pétert.
ELNÖK: Cseresnyés Péter képviselőtársunkat javasolták delegálni. Köszönöm szépen. Erről is szavaznunk kell.
Aki egyetért azzal, hogy Cseresnyés Péter és Juhászné Lévai Katalin legyen a két delegált, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellene volt-e valaki? (Szavazás.) Tartózkodott-e? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság a két delegáltat egyhangúlag elfogadta.
Napirenden kívül, az egyebekben?
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Ügyrendi hozzászólásként szeretném elmondani, hogy a napirendről történő levétel tárgyában a bizottságnak szavazni kellett volna. (Közbeszólások: Szavaztunk.) Előtte az eljárás rendje az, hogy a frakciók az ügyrendi javaslatnál kapnak lehetőséget arra, hogy hozzászóljanak és erre nem volt lehetőség, ezt kifogásolom.
ELNÖK: Képviselőtársaim közül senki nem jelentkezett szólásra. (Dr. Szabó Erika: Én szerettem volna.)
Képviselő úr, tessék parancsolni!
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget. Azt szeretném megkérdezni, hogy június 26-án beadtunk - ennek már több mint 90 napja - három albizottságra való kezdeményezést. Nem tudom, hogy ezek szakmai alapon nem kerülnek elbírálásra folyamatosan, vagy a Buksza Zsoltéknál akad meg, vagy az elnök úr nem tudott ezzel még foglalkozni, mi a helyzet az albizottságokkal?
ELNÖK: Köszönöm a felvetését képviselő úr. Az elnök szorgalmazná az albizottságok létrejöttét; a kormánypárti oldal a jövő héten kívánja kialakítani végleges álláspontját, és a soron következő bizottsági ülésen kívánják tárgyalni.
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm.
ELNÖK: A bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 47 perc)
|
|
Korózs Lajos |
Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Turkovics Istvánné