ISZB-9/2006.
(ISZB-9/2006-2010.)
az Országgyűlés Ifjúsági szociális és családügyi bizottságának
2006. október 30-án, hétfőn 11.00 órakor
a Képviselői Irodaház III. tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Elnöki megnyitó *
A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/881. szám) (Bizottsági módosító javaslatok megvitatása) *
Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat *
Dr. Horváth Ágnes előterjesztése *
Kérdések, vélemények *
Gyene Piroska hozzászólása *
Dr. Horváth Ágnes válaszai *
Határozathozatal *
1. A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/881. szám) (Bizottsági módosító javaslatok megvitatása)
2. Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1093. szám) (Általános vita)
3. Egyebek
Elnököl: Korózs Lajos (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság alelnöke
Soltész Miklós (KDNP), a bizottság alelnöke
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Tóbiás József (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Cseresnyés Péter (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP) távozása után Korózs Lajosnak (MSZP)
Farkas Imre (MSZP) megérkezéséig Lombos Istvánnak (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP) Érsek Zsoltnak (MSZP)
Tóbiás József (MSZP) megérkezéséig Hajdu Lászlónak (MSZP)
Török Zsolt (MSZP) dr. Karsai Józsefnek (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Hirt Ferenc (Fidesz) dr. Aszódi Pálnak (Fidesz)
László Tamás (Fidesz) dr. Szabó Erikának (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz) Soltész Miklósnak (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Nyenyestánné Endrész Katalin főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Horváth Ágnes államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Gyene Piroska elnök (ÉFOÉSZ)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 05 perc)
KORÓZS LAJOS (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Üdvözlöm a bizottság tagjait, a kormány képviseletében megjelenteket és a civil szervezetek képviselőit. Megállapítom, hogy a bizottsági ülés határozatképes. Javaslatot szeretnék tenni a napirendi pontokra. Három napirendi pont megtárgyalását javaslom elfogadni. Elsőként tárgyaljuk a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat bizottsági módosító javaslatait. Másodikként javaslom az Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitáját. És a harmadik az egyebek napirendi pont. Van-e valakinek más javaslata? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, szavazásra teszem fel, aki egyetért a három napirendi pont megtárgyalásával, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Az első napirenddel kapcsolatosan egy olyan bizottsági módosítóról kell döntenünk, amelyet az Emberi jogi bizottság nyújtott be. Megadom a szót Endrész Katalin főosztályvezető-helyettes asszonynak.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Tisztelettel köszöntöm a bizottságot. A módosító javaslat 2005-re vonatkozóan az egyházak számára a közoktatási és a szociális területen kifizetett kiegészítő támogatás és az önkormányzati adatok alapján a tényleges adatok alapján járó kiegészítő támogatás közötti különbözet rendezését biztosítaná. A kormány támogatja a módosító indítványt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, tessék, önöké a szó. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs jelentkező, szavazunk. Ki támogatja a módosító javaslatot? (Szavazás.) Egyhangú igen. Köszönöm szépen. Köszönöm a közreműködést.
Következik a második napirendi pontunk, az egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára alkalmasságára. Megadom a szót dr. Horváth Ágnes államtitkár asszonynak.
Dr. Horváth Ágnes előterjesztése
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! T/1093. számú törvényjavaslatot terjesztett a kormány az Országgyűlés elé, az egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról. A kormány nagyon világosan elhatározta, hogy biztosítási rendszert akar kialakítani Magyarországon, és ilyen biztosítási rendszerben felteendő nagyon fontos kérdésekre válaszol ez a törvényjavaslat. A törvényjavaslat tulajdonképpen négy területre terjed ki, ebből három nagyon szigorúan az egészségügyi reformhoz kapcsolódik, a negyedik pedig egy alkotmánybírósági határozat miatti kötelezettség. Kezdeném ezzel a legutolsóval, ez a művi meddővé tétel szabályozása, amelyet szabályoz a jogszabály.
Térjünk a reformra. A reformon belül három területre terjed ki a szabályozás. Nagyon fontos kérdés egy biztosítási rendszerben, hogy mi jár a biztosítottaknak. Erre válaszul háromszintű ellátást képzelünk el Magyarországon: egy alapszintű ellátást, ami mindenkinek jár annak a vizsgálata nélkül, hogy az igénybe vevő biztosított vagy sem, ide tartoznak például a közegészségügyi ellátások, ide tartozik természetesen az életmentés, de az anya- és csecsemőellátások is.
A második szint az a szint, ahol vizsgálandó a biztosítási jogviszony. Itt a kormány a tételes felsorolás helyett azt a megoldást választotta, hogy a harmadik szintet definiálja, azaz egy negatív taxáció határozza meg a második szintet.
A harmadik szint azon ellátások köre, amelyek az E-alap terhére, azaz a biztosítás terhére, a járulékok terhére nem vehetők igénybe a biztosítottak vagy bárki más által. Itt számos olyan ellátás került besorolásra, amelyek már tulajdonképpen korábban is részben-egészben ebbe voltak besorolva, és ezeket a jelen törvényjavaslat pontosítja. Nagyon határozottan nem az egészségbiztosítási ellátással igénybe vehető szolgáltatások ezek, többek között a foglalkozás-egészségügyi ellátás, illetve az ahhoz kapcsolódó szakellátás, nagyon világosan a különböző alkalmassági vizsgálatok, az extra hotelszolgáltatás. És amit mindenképpen új elemnek tartunk a jogszabályban, az nem más, mint az extrém sportolás közben bekövetkezett balesetek és annak következményei, hiszen itt fokozott az igénybe vevő kockázata. Ami az első és a harmadik csomagban nem szerepel, az képezi a tulajdonképpeni második biztosítotti csomagot.
A csomagok mellett fontos kérdés az is, hogy hogyan vesszük igénybe az ellátást. Itt több szabályozást tartalmaz ez a jogszabály, egyrészt bevezetésre kerül a vizitdíj. Annak a kimondása, hogy az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele az igénybevétel helyén sem ingyenes. Annak, aki igénybe vesz, annak hozzájárulást kell fizetnie az ellátáshoz, bizonyos körű alanyi mentességgel, illetve szociális oldalról történő mentesítéssel.
Nagyon fontos kérdés az is, hogy hol és hogyan vehetjük igénybe az ellátást. Ebben is több választ ad a jogszabály-tervezet. Részben szabályozza a várólistákat, itt többszintű várólistát. Azokat, amelyeket központilag vezetnek, illetve az intézményi szinten megjelenőket, amelyeknek - különösen az intézményi szinten történő várólista-vezetésnek - nem burkolt célja a jelen listák jelenlegi hálapénzhez való kötöttségének a megszüntetése. Szabályozza a jogszabály a beutalást is, pontosabban azt, hogy melyek azok az ellátások, amelyeket többlet-hozzájárulás nélkül vehet igénybe a biztosított, azaz elindul a betegút szabályozása, definiáljuk a betegutat. Mit jelent a betegút? Mit jelent a választható ellátó és mit akkor, ha valaki el akar térni a betegúttól akár úgy, hogy más intézményt akar igénybe venni, akár úgy, hogy más ellátót, kifejezetten egy ellátót akar választani az adott szolgáltatónál, ahol jogosult az ellátásra.
Én ennyit szántam bevezetésül és várjuk a kérdéseket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hangsúlyozni szeretném képviselőtársaim számára, hogy az általános vitára való bocsátásról kell, hogy döntsünk ma, a vitát majd a parlamentben az általános, illetve a részletes vitában kell lefolytatni. Tessék, parancsolni. Alelnök úr annyit kérdezett, hogy van-e lehetőség majd kisebbségi vélemény megfogalmazására. Igen van, a parlamentben lesz lehetőség rá.
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Három gondolatom fogalmazódott meg. Nézem ennek a beterjesztésre kerülő törvényjavaslatnak az előzményi alapjait, és ez lesz egyben egy kérdés is. Milyen modelltanulmányok, milyen hatásvizsgálatok történtek ezzel kapcsolatosan, hogy ezeket a törvényjavaslatban szereplő szempontokat alátámasszák és a parlament elé lehessen vinni? Nem találtam ilyeneket. Meg kell, hogy mondjam, azok a hatástanulmányok, amelyek voltak és folyamatban vannak, azok nem a jelenlegi törvényjavaslatban megfogalmazott előterjesztésekhez jelentenek meghatározó alapokat, amiből akár egy orvos-egészségügyi szakember, akár egy szervező, akár egy területi ellátás rendszerében dolgozó vagy akár a mindennapok embere számára megfelelő felvilágosítást lehetne biztosítani. A második kérdésem, hogy nem látom azt sem, hogy a törvényjavaslatban szereplő megvalósítandó háromszintű feladatoknak az ellátásában vagy biztosításában milyen koordinációs, informatikai rendszerre kell számítani.
A harmadik dolog, hogy a jelenlegi helyzet Magyarországon sok évtized óta rendezetlenül végül is úgy néz ki, hogy a magánorvosi és magánorvosi jellegű, nem alapellátó orvosi, magán-háziorvosi ellátás, hanem a magán-szakorvosi ellátásokban jelenik meg, és az a kérdés, hogy az őáltaluk jogosultan, a társadalombiztosítás terhére biztosított gyógyszerfelírás és gyógyszerellátás lehetőségei hogyan maradnak meg, hogyan kerülnek be az új törvényjavaslaton belül a törvénykezésbe és a végrehajtásba. Nem látom és nem is találok semmiféle ilyen utalást erre, holott ez egy rendkívül fontos dolog, mert ugye éppen a mindennapi ember, rászoruló beteg, idős vagy fiatal bárhol való megjelenésének van egy nagy koordinált, informatikai központosított rendszere, amelyben nyomon lehet követni a recepturát, a megjelenéseket, stb. De hogy kerül be ebbe a hármas szintű ellátási feladatsorba és hogyan koordinálódik?
A következő, hogy nem látom azt a megfelelő utalást vagy garanciát, hogy azoknak az embereknek, főleg az idősödő emberek, akiknek több, mint 51 százaléka legalább egy krónikus betegségben szenved, az ismételt megjelenése során felvetődő problémáikban bekövetkező gyors változások hogyan kezelhetők. Hogyan koordinálhatók és hogyan lehet megmenteni őket olyan terhelésektől, amelyeket akár az adminisztráció szigora, akár az elvárások szigora a törvényjavaslatokban rögzített lehetőségekben az illető egyénre a ró?
További megjegyzésem: tudjuk jól, hogy Magyarországon olyan a demográfiai helyzet, amely az egészségügyi ellátás szempontjából feltétlenül kiemeli a geriátriai ellátások kérdését, hogy úgy mondjam, preferáltan és kiemelkedőn meghatározóvá teszi. Többször elmondtam régebben is, hogy megítélésünk szerint a geriátriai ellátás a 60 éven felülieket számítva is óriási volumenű kérdés. Nem akarok most adatokat mondani, de ez messze elmarad az úgynevezett költségvetésben tervezett, E-alapú ellátások tervezésének az arányos ellátásától. Kétségtelen, hogy az idősellátásnak, az idősgyógyításnak, a geriátriai ellátásnak a volumene messze elmarad a költségvetésben tervezettől és ez majd költségvetési kérdés is, de az egészségügyi törvényjavaslatnak is érinti a problémáját.
Az utolsó megjegyzésem az lenne, és azt hiszem, ez mindannyiunk számára fontos, hogy ebben a bizonyos harmadik szintben, "az E-alap terhére nem vehetők igénybe" fejezeten belüli kérdésekben nem látom, és nem látjuk kellőképpen megalapozottnak, hogy ezeknek a szűrővizsgálati része, valamint a népegészségügyi vonatkozású része hogyan kerül megvalósításra, ha történetesen népegészségügyi és úgynevezett járványügyi helyzet értelmezése alapján nézzük. Akkor vajon az itt nem finanszírozott dolgok, akár a szűrések egy része, akár más jellegű ellátások miért nem kerülhetnek a második csoportba, a biztosítási ellátási csoportba?
Befejezésképpen még annyit, hogy nem tudom, a meddővé tétel kérdése belekerülhet-e ebbe a felszólalásba most. (Elnök: Most tegye meg.) Akkor most szeretném ezt nagyon gyorsan és röviden összefoglalni. Három olyan oldala van a korai meddővé tételnek, amiről nagyon sokat beszéltünk, nagyon sokfelé nagyon sok következményét, kockázatát felvázoltuk. A magyar népesség vonatkozásában ez a három kockázat a következő: 1. a népességfogyás és az idősödés vonatkozásában a korai meddővé tétel következtében ennek a demográfiai következményei kiszámíthatók, előre jelezhetők, vagyis elfogadhatatlannak tartható a korán meddővé tételnek a lehetőségét bevezetni.
A második a tájékoztatás és felvilágosítás eredményességének a kérdése. Voltak-e, vannak-e erre előzetes felvételek, tanulmányok? Ezt nem tudom, de egy biztos, hogy a mai 18 és 25 vagy akár 30 év közötti életszakasznak, ifjúsági rétegnek a felvilágosítása, tájékoztatása rendkívül gyenge volt, rendkívül gyenge jelenleg is. Véleményünk szerint, véleményem szerint veszélyeztető, hogy olyan helyzetbe hozzák magukat ezzel a lehetőséggel, amelynek nincsenek a megfelelő alapos, személyiségük számára a jövő szempontjából átlátható tájékoztatási adatai.
A harmadik dolog az úgynevezett következmények. A csonkítás következménye a személyiség testi épségére, egészségére vonatkozik, a másik része a gazdasági következménye, amely az így bekövetkező meddővé tételek későbbi, a meddőséget kizáró és újra fertilitást biztosító újabb műtétei, korszerű lehetőségei mibe fognak kerülni. Az ehhez kapcsolódó szövődményekről nem is szólva. Tehát ennek a néhány szempontnak a figyelembevételével fogalmazom meg az állásfoglalásomat: ebben a formában a magunk részéről, a Fidesz részéről a frakción belül aggályosnak tartjuk és nem fogadható el. A kérdésekre pedig várjuk a választ. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lanczendorfer Erzsébet, tessék parancsolni.
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm szépen. A művi meddővé tétellel kapcsolatban minden vonatkozásban csatlakozom az Iván professzor úr által elmondottakhoz. Ezen kívül a Kereszténydemokrata Néppárt azon véleményét szeretném elmondani, hogy abszolút nem tudjuk elfogadni azt a törvényt, ami az erkölcs próbáját nem állja ki. Ez nem állja ki. A KDNP véleménye, hogy csak kizárólag egészségügyi indikáció alapján végzett művi meddővé tételt tud támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném bejelenteni, hogy Vidorné Szabó Györgyit én helyettesítem mostantól. Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Általános vitára bocsátásról van szó és én ebből a szempontból szeretnék néhány mondatot mondani mind az előttünk lévő törvényről, másrészt pedig felhívni arra a figyelmet, hogy a benyújtott, még az egészségügy és a gyógyítás területét érintő többi törvénnyel együtt azt gondolom, hogy egy olyan hiány pótlására van lehetősége a jelenlegi parlamentnek, amely 16 éve kiált megoldásért.
Az egészségügy a mai helyzetében - legalábbis gondolom, hogy önöknek is ugyanaz a tapasztalata, mint az enyém - nem tartható állapotban van. Nem lehet olyan módon működtetni az egészségügyet tovább, ahogy jelenleg működik. Egyrészt azt gondolom, nagyon sokan vannak olyanok, akik úgynevezett potyautasként úgy használják az egészségügyi ellátást, hogy nem fizetnek járulékot. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a törvény garantálja, hogy a biztosítási elv, amely remélhetőleg garanciát kap arra egyébként, hogy valóban a TAJ-kártyával rendelkezők és járulékot fizetők számára fogja biztosítani a három csomagban megjelenő ellátást. Én ezt egy alapvető kiindulásnak tartom. Kérdés persze az, hogy mennyire van ma felkészülve a társadalombiztosítás, az APEH és azok, akiknek ellenőrizni kell azt, hogy rendszeres járulékfizetés történik-e arra, hogy 2007. január 1-jétől képesek legyenek eleget tenni annak, hogy ellenőrzött legyen a jogosultfelhasználás. Amit fontosnak tartok, az az, hogy ez a törvény a többi törvényhez képest azt mondja meg, hogy mennyiért férhet hozzá és juthat hozzá az ellátást igénybe vevő azokhoz a szolgáltatásokhoz, amelyet az egészségügy ma a számára biztosít. Itt nekünk mint szociális bizottságnak arra kell figyelemmel lenni, hogy a szociálisan rászorultak és hátrányos helyzetben lévők esetében tudunk-e olyan kedvezményt biztosítani, amely valóban lehetővé teszi azt, hogy ne okozzon gondot a vizitdíj-fizetés, hogy ha a beteg egy hátrányos helyzetű ember: kap-e mentességet, milyen módon férhet ehhez hozzá? Ennek a technikájának a kidolgozása fontos. És ez a módosító indítványokban kell, hogy megnyilvánuljon.
Azt is fontosnak tartom, hogy az igénybevevő lássa azt, hogy a befizetett járulékáért, a vizitdíjért mit kap, milyen ellátásban részesül. Tehát azt, hogy a kórházban tételes elszámolást kap arról, hogy mi történik vele, ezt alá kell írnia. Én ezt egy olyan fontos dolognak tartom, amit régen meg kellett volna lépnie az egészségügynek. Mert itt felvetődik a kérdés, hogy az az ár, amiért megkapja majd a szolgáltatást, azok fedezik-e a valós költségét a beavatkozásoknak. Nem ennek a törvénynek, de a költségvetésnek, illetve majd az eljárásokért kapott pontoknak van-e garanciája arra, hogy a valós árat fogja megkapni a kórház abban az esetben, ha elvégeznek egy beavatkozást. Hisz' ma is az a legnagyobb probléma, hogy azért lehet azt mondani, hogy jótékony csalás történik a kórházakban, mert tudjuk nagyon jól, hogy a finanszírozás alulfinanszírozza azokat az eljárásokat, amelyek egyébként egy-egy betegség esetében elvégzendők.
Van-e ennek háttérgaranciája, hogy amit megkapok, illetve amiről a kórház kiállítja a számlát, az valóban annyiba kerül, annyi forintot fog érte megkapni, hiszen akkor lehet arról beszélni, hogy talpra állítjuk ezzel az eljárással az egészségügyet, ha ki is jöhet a kórház vagy intézmény az ezért kapott finanszírozásból.
Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a várólisták esetében, amelyeknél valóban szintén elemi igény, hogy mindenki egyenlő eséllyel férhessen hozzá és kaphassa meg az ott kapható ellátásokat, van-e esélye annak, hogy olyan ellenőrzött módon történjenek a várólistákra való felkerülések, amelyek nem adnak okot arra, hogy esetleges manipulációkkal vagy más beavatkozásokkal mégis csak előnybe hozhat más embereket. Ez számomra egy garanciális kérdés, ezt nem látom egyébként ebben a törvénytervezetben. Lehet, hogy a hozzá kapcsolódó rendeletekben kell ezt szabályozni.
Én örülnék annak, hogy ha a különböző paragrafusok részleteit tartalmazó rendeletekről is kaphatnánk háttér-információt, hiszen azt gondolom, hogy a kettő együtt adhatna megnyugtató garanciát arra, hogy valóban ez a törvény azt célozza meg, ami 16 éve várható, hogy végre egyszer elkezdünk egy normálisan működtethető egészségügyet finanszírozni is és a beteg oldaláról is igénybe venni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További helyettesítést szeretnék bejelenteni, Hirt Ferencet Aszódi Pál helyettesíti, László Tamást pedig Szabó Erika helyettesíti. Soltész Miklós alelnök úr.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Asszony! A vizitdíj bevezetésétől mennyit várnak? Nagyságrendileg kérnék szépen választ. Ugyanígy a kórházi napidíj bevezetéséből mennyit várnak? És ennek kapcsán a másik kérdés: mennyi orvos-beteg találkozás történt mondjuk 2005-ben? Illetve kórházban mennyit töltöttek a magyarok? Nem az a fontos, hogy pont ebben az évben, hanem nagyságrendileg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Borsos képviselő úr!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Mivel általános vitára alkalmasságról van szó, nem részletekkel kívánnék foglalkozni. Mindnyájan tisztában vagyunk vele, hogy az Európai Bizottság most próbálja áttekinteni az elmúlt évtizedben végbement európai egészségügyi reformokat és azok hatásait. Az erről szóló dokumentum a magyarázatában egyébként pozitív példaként említi a magyar egészségügyet, ami a '90-es években kialakult Magyarországon, mint működő rendszer és ehhez képest most jelentősen más irányba próbálja meg a törvényjavaslat módosítani ezt a működő rendszert. Nevezetesen, az előbb is elhangzott, kristálytisztán biztosítási elveket próbál meg érvényesíteni.
Az elmúlt évtizedben vagy 15 évben azt lehetett tapasztalni a világban, hogy a társadalombiztosítási alapú rendszerek és az adóból finanszírozott rendszerek megoldásai és működési elvei egyre inkább közelítenek egymáshoz, hiszen a technológiai fejlődés, az elöregedő társadalomból fakadó problémák nagyjából ugyanabba az irányba tolják mind a két típusú rendszert. A világon úgy általában 6-8 százalék közötti GDP-arányt fordítanak az állami egészségügyi ellátásokra. Itt a 6 százalék az Amerikai Egyesült Államokban van, ahol nyilván magasabb a saját hozzájárulás pluszban az egyéb egészségügyi szolgáltatások igénybevételéhez, de nyilván itt egy erős középosztállyal találkozunk, aki ezt tudja finanszírozni. Európában pedig, Németországban 8 százalék fölé is megy. Magyarországon a 6-8 százaléktól eléggé messze állunk. Tehát még van hová fejlődnünk az állami finanszírozás tekintetében.
A másik, ami ide kapcsolódik, hogy mivel a magyar társadalom összetétele, így a középosztály és az alsó és felső jövedelemi decilisek aránya lényegesen eltér az Európában tapasztalhatóktól, ezért nyilvánvalóan más megoldások szükségesek. És az itt a kérdés, hogy amikor ezt a javaslatot előterjesztette a minisztérium, figyelembe vett-e dolgokat. Az unióban az egészségügyi miniszterek ajánlásait például, ami az egyenlő hozzáférésről és az emberi méltóság megőrzéséről szól. Vagy figyelembe vette-e azokat a hazai viszonyokat, amik a bizonyos szolgáltatások fizetős igénybevételével kapcsolatban mint teher merülnek fel, a Magyarországon meglehetősen gyenge lábakon álló középosztály vagy az alsóbb jövedelmi viszonyok közé tartozó népesség keretében?
Nem nagyon tapasztaltam és dokumentációt sem látok erről, hogy ténylegesen lefolyt-e ennek a törvénytervezetnek az előkészítése során az a típusú érdekegyeztetés vagy konkrétan társadalmi egyeztetés, ami az érintetteknek a legalább minimális együttértését vagy egyetértését tudta letenni a törvénytervezet mellé. Tehát az a kérdésem, hogy nem tartja-e inkább az előterjesztő jobb megoldásnak azt jelen pillanatban, hogy ha ezeket az elveket, ami mentén próbálja ezt a törvénytervezetet végigvinni vagy magyarázni és ezeket a technikai megoldásokat, amiket bele kíván vinni, ezeket esetleg újragondolná és visszavonná újragondolásra, kiegészítésre ezt a törvénytervezetet. És ténylegesen lefolytatná azt az egyeztetési folyamatot, ami nemcsak egy ilyen súlyú, de általában egy törvénytervezet előkészítésénél indokolt és szükséges és jogszabályban rögzített? Esetleg akkor valamiféle jobb megoldás irányába tudnánk elmozdulni.
Nem gondolom, hogy célszerű lenne ellentétes irányban mozogni, mint amiben egyébként a környezetünk próbál mozogni és az Európai Unió is felismerte azokat a kényszereket, amik indokolták azt, hogy megpróbálják áttekinteni az Európában végbement egészségügyi reformoknak az eredményeit és hozadékait. És addig, amíg nálunk a GDP-ből való részesedése az állami finanszírozott egészségügynek annyi, amennyi, amíg van lehetőségünk felnőni az európai átlaghoz vagy a világátlaghoz e tekintetben, addig nem vagyok benne biztos, hogy rá kell terhelni az úgymond - és ezt nagyon könnyen mondják ki mostanában - potyautasokra. Hiszen ezeknek az embereknek a java része nem biztos, hogy mind potyautas, bár nyilván van ilyen is, de ezeket más módon célszerű kiszűrni, nem úgy, hogy az egyébként jogkövető magatartást folytatókat sújtjuk még nagyobb terhekkel. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Filló Pál, tessék parancsolni.
FILLÓ PÁL (MSZP): Igen tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, hogy változtatni kell, mert ha nem változtatunk, a rendszer belátható időn belül összeomlik. Én azért csodálkozom fideszes képviselőtársaimon, mert úgy gondolom, hogy egy szakbizottságban vagyunk és kevés annyit mondani egy törvényjavaslatról, hogy másképp kellene. Milyen módon másképp? Úgy, hogy azok, akik nem fizetnek, ugyanolyan ellátást kapjanak, mint azok, akik tisztességesen fizetnek? Ez a jó megoldás? Ezt kell fenntartani? Azt kell fenntartani, hogy aki egy buznyákkal sem járul hozzá a költségekhez, az ugyanolyan ellátást kapjon, mint az, aki tisztességesen fizet? Hogy tudunk akkor ebben az országban valaha is rendet csinálni, ha önöknek ez a véleménye? Ezzel szakítani kell, és ha valamiben, akkor ebben az egy dologban a politikai erőknek egyet kéne érteniük.
Ez most nem arról szól, hogy a nehéz helyzetben lévő embereket, meg egyebeket hogyan lehet még nehezebb helyzetbe hozni, hanem arról, hogy aki fizet egy bizonyos ellátásért és hozzájárul az állam által finanszírozott egészségügy terheinek a fenntartásához, az kapjon szolgáltatást egy bizonyos határ fölött, mert természetesen, ha valaki összeesik az utcán, azt én sem mondom, meg gondolom, senki sem gondolja, hogy azokat az embereket nem kell ellátni. De államtitkár asszony is mondta a bevezetőjében, hogy nem erről van szó. De végre egyszer rendet kellene csinálni, mint ahogy abban is rendet kellene csinálni, hogy ha bemegyek egy egészségügyi intézménybe, akkor mit látunk? Azt látjuk, hogy vannak betegek akik órákig ott ülnek az előszobában és vannak a csókosok, akik meg azonnal be tudnak menni és soron kívül ellátják őket. Ebben is rendet kellene csinálni. Azonos esélyeket kellene biztosítani, éppen ezért én úgy gondolom, hogy aki most azt mondja, hogy az állami hozzájárulás mértékét növelni kellene a magyar egészségügyben, azzal teljesen egyetértek, de csak akkor, hogy ha ezt úgy gondoljuk, hogy igenis mindenki járuljon hozzá, aki bizonyos ellátásokat igénybe akar venni. Mert az nem megy, hogy egyik oldalról azt mondjuk, hogy ők ne fizessenek semmit, mert ők vétlenek, szegények, nem tehetnek ők arról, hogy nem fizetettek egy fillért sem a rendszerbe, de kapják meg az ellátást, és ugyanakkor a többiekkel szemben ez pedig igazságtalan. Ezt, azt hiszem, beláthatjuk.
És végezetül, amit nagyon fontosnak tartanék itt a törvénytervezet kapcsán: számomra egy lelkiismereti kérdés is, mert én a reformok híve vagyok azért is, amit eddig elmondtam és alapvetően azért vagyok a híve, mert a vizitdíj bevezetése is lehet egy megoldás. Ugyanakkor viszont nekünk itt a bizottságban arra kell odafigyelnünk, hogy azok az emberek, akik évtizedeken keresztül tisztességes módon fizették a járulékokat és esetleg most kis nyugdíjasként, rokkant nyugdíjasként vannak bent a rendszerben, az ő terheik ne növekedjenek olyan szinten, hogy az elviselhetetlenné váljék. Erre mindenképpen oda kell figyelünk, mert a tisztesség és a becsület ezt követeli meg tőlünk. És én nagyon szeretném, hogy ha végre azon túl, hogy más módon kellene megoldani, hallanánk valami olyan javaslatokat is, hogy mi az a más mód. Hogyan, mint kéne ezt megoldani? Erről kéne nekünk a parlamentben vitatkozni, mert ez egy olyan téma, amit tényleg nagyon meg kell vitatni, ezért én az általános vitára alkalmasságot javaslom a tisztelt bizottságnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bizonyára az általános vitában meg fogjuk tenni. Borsos képviselő úr.
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Csak azért, hogy ne értsük egymást félre. Amiről én beszéltem, az nagyjából arról szólt, amit Filló Pál is mondott. A lényeg az, hogy ami előttünk fekszik, az nem ezeket a problémákat oldja meg.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Nyul doktor, tessék.
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Amikor 2002-ben a gyógyszerkassza kiadása 197-re volt tervezve és 210 milliárdon teljesült, ez 2006-ra már 300 milliárdnál tart. Míg a 2002-ben az E-alap kiadása 970 milliárd forintra terveztetett, ma ott tartunk, hogy 1500 milliárd forintnál húzzuk meg a vonalat. Ez a négy szám önmagáért beszél. Ez a négy év alatti ütemezés a végtelenségig nem folytatható, ezt a magyar költségvetés és a járulékfizetők sem igen bírják. Ezért nagyon helyesnek tartom azt, amikor a biztosítási rendszerünket megnézzük. Valóban kiszűrjük a potyautasokat és a tisztességesen fizetőket tisztességesen próbáljuk az egészségügyben ellátni. Ez a hármas tagozódás önmagáért beszél. Azt tudni kell, hogy a sürgősségi ellátás, a véradó és a fekvőszolgálat mindenkinek továbbra is ingyenes lesz. Van egy középforma, ami tulajdonképpen a nagy magyar lakosságot érinti és a harmadik fokozat az a bizonyos extra szolgáltatásokról szól, ahol is bizonyos extra igényeknek megfelelő lehet a biztosítási díjak plusz fizetése. Ez ma is működik egyébként.
Képviselőtársam említette a német példát. Abból ez a törvény sok mindent átvesz és az az a Németország, ahol igen jól áll a GDP. Ezzel is összehasonlítjuk magunkat, de az az ország is küszködik az egészségügyi ellátás gondjaival. Mindenképpen nem ok nélkül vették elő a vizitdíjat, amit néhány éve bevezettek, a német társadalom sem örült nyilvánvalóan ennek, de megfizetik, csinálják és szükség van rá. Az orvosi ellátás oldala is működik, ott is bevezetésre került tavaly májusban. Megnézhetjük, az ellenőrzés, a kontroll ott is elindult, mert szükségessé vált.
Én azt hiszem, hogy valóban reformirányú lépés az, ami most történik nálunk, ezt a társadalom jó része első hallásra nehezen fogadja el, ezt aláírom, mert szokatlanul új lépés társadalmunkban, de meg kell tennünk, mert közös társadalmi érdek, és ha hosszú távon gondolkodunk, az EU-s példát is figyelembe kell venni és az EU-ban van példa erre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több képviselői jelentkezés, tájékoztatom a bizottságot, hogy a Házszabály lehetőséget teremt arra, hogy a bizottsági ülésen részt vevő civil szervezetek, ha azt előre bejelentik, kaphassanak szót. Így tett Gyene Piroska, az ÉFOÉSZ elnök asszonya. Legyen kedves Szabó Erika mellett helyet foglalni. Nekünk viszont döntenünk kell arról, hogy szót kapjon-e az ÉFOÉSZ elnök asszonya. Azt javaslom, hogy járuljunk ehhez hozzá kétperces időtartamban. Ki ért ezzel egyet? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Tessék!
GYENE PIROSKA (Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítők Országos Érdekvédelmi Szövetsége): Köszönöm szépen. Kedves Képviselő Urak és Asszonyok! 30 éve élek együtt értelmi fogyatékos, autista felnőttel, 28 éve dolgozom velük, és mivel régóta többen jó kapcsolatban vagyunk az én ügyem kapcsán, önök is ismerik az értelmi fogyatékos embereket. Soha egyiknél sem tapasztaltam azt, hogy azt mondta volna, hogy miért jöttem én a világra, mert én fogyatékos vagyok, nehéz az életem. Hanem igenis nagy életigenlést tapasztaltunk és a többséghez való tartozás igen erőteljesen él ezekben az emberekben is. Csak azt várják, hogy kapjanak minél nagyobb lehetőségeket az életre.
Nagyon rossz gyakorlat, talán Európában sehol nincsen, hogy néhányat korlátozottan cselekvőképessé, illetve cselekvőképességét kizáró gondnokoltakká nyilvánítanak rossz bírói gyakorlat alapján. Évek óta ezzel küzdünk és itt is találkoztunk már ezzel a problémával, hogy nincsenek a bíróságok felkészülve és nincsenek a szakemberek kellő ismeretekkel felruházva és nagyon sok olyan ember van megfosztva az emberi jogaitól, aki igenis tud teljes életet élni. És ebben a törvényben, ami most van, egyrészt egy olyan szemléletet látok, hogy ne szülessen fogyatékos ember. Hogy tudjuk megakadályozni, hogy ne szülessen? Egészséges életmóddal, mindennel, de ha születik, akkor igenis van és meg kell adni neki a lehetőséget az életre. Embereknek meg kell adni a lehetőséget, hogy maguk dönthessenek arról, hogy meddővé akarnak-e válni vagy nem. Ehhez meg kell kapniuk a szükséges információt. De hogy más emberek döntsenek, hogy hozzá nem értő, őket nem ismerő emberek döntsenek, ezzel a szövetségünk nem tud azonosulni, és kérem önöket is, hogy segítsenek abban, hogy ez változzon meg ebben a törvényben, ami a kizáró gondnokoltak megalázó helyzetét még jobban súlyosbítja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen elnök asszony a véleménynyilvánítását. Államtitkár asszonynak megadom a szót.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen elnök úr. Nem teljesen követném a kronológiát, kár, hogy kiment Filló Pál képviselő úr, de ő itt nagyon szépen elmondta és összefoglalta, hogy mi is a kormány célja, mit akarunk elérni. Nagyon világos, hogy potyautasok vannak a rendszerben, ez egy nagyon komoly kérdés: mit akarunk. Akarjuk-e mi többiek, járulékfizetők megfizetni a potyautasok járulékát, akarjuk-e megfizetni az ellátásukat? Végigcsinálva a Zöld könyv társadalmi vitáját, ez volt az a kérdés, amelyre valamennyi telefonáló, e-mailező, hozzászóló nagyon egyértelműen nyilatkozott, hogy nem, nem akarják. Azt szeretnék, hogy ha rend lenne az egészségbiztosításban is.
Ezen a gondolaton indult el, hogy menjünk tovább a biztosítási rendszer felé. És csak emlékeztetni szeretném a képviselőket, hogy 1992-ben vált szét az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás. Akkor is azzal a céllal, nem véletlenül kapták ezt a nevet, két biztosítási ágat indítottunk el.
Iván professzor úr kérdezte tőlem a hatásvizsgálatokat várólistára, vizitdíjra. Természetesen elkészültek. Vizitdíjból a várható összbevétel körülbelül 32 milliárd forint, ebből a háziorvosoknál 16-17 milliárd forint a várható bevétel, ami elég jelentős a háziorvosi praxisok szintjén.
Soltész Miklós alelnök úr kérdezett: Magyarországon az orvos-beteg találkozások száma olyan 13,2 átlag egy lakosra, tehát valamennyien legalább 13,2-szer járunk orvosnál. Egy átlagos nyugat-európai értéknek ez pont a kétszerese. Hat körül van az EU15, az EU25 átlag nekünk köszönhetően egy kicsit magasabb. Kórházi ellátásban, ha jól emlékszem, az EU15 átlagnak talán a háromszorosát sikerült elérnünk, az EU25-nek talán csak a kétszeresét. Ott gyakorlatilag száz betegből 23 részesül ellátásban. Tehát elég szépen gyógyítanak minket, ehhez képest ez a statisztikánkon nem nagyon tükröződik vissza. Ebből azért azt a következtetést bátran levonhatjuk, hogy az egészségügyi ellátás vagy legalábbis az igénybevételek és az egészségi állapotunk között van némi diszkrepancia. Talán ez utal arra is, hogy néhány esetben talán teljesen indokolatlanul vesszük igénybe azt az ellátást, ahol nem is történik semmi.
Kérdezték, hogy az informatikai rendszer hogy van a három szintnél. Nem teljesen értettem. Ha a jogosultak nyilvántartására gondolt a képviselő úr, azon természetesen dolgozik a kormány, hiszen arról szól az egész történet, hogy tudnunk kell, hogy ki jogosult, hiszen itt nemcsak biztosítottakról beszélünk, hiszen a társadalombiztosítás, a jogállásról szóló törvény szabályozza a biztosítottak, illetve a jogosultak körét. Hogy a biztosított alapvetően a munkavállaló, vállalkozó, közalkalmazott, köztisztviselő stb. És aztán van egy nagyon szép kategória, a 18. §-ban, amely szabályozza, hogy ki jogosult, például a nyugdíjas, a rendszeres szociális ellátásban részesülő, a gyermekkorú, a felsőfokú nappali tagozatos, de jogosult például a fogvatartott Magyarországon, jogosult mindenféle fajta gyesen lévő anyuka és még lehetne sorolni. Összesen legalább 20 fajta kategória van, hogy ki mindenki jogosult Magyarországon. Tehát az a cél, hogy a biztosítottak és a jogosultak a biztosításuk ellenében a második szint ellátásait igénybe tudják venni, viszont azok, akik se nem biztosítottak, se nem jogosultak, azok térítés nélkül ne vehessék igénybe a kettes szint ellátásait.
Megkérdezte professzor úr, hogy a magánorvosnál a tb terhére biztosított gyógyszerfelírás szabályai változnak-e. Én ezen nagyon elgondolkoztam. Ez egy elég érdekes dilemma szerintem, hogy az ember úgy dönt, azt választja teljesen szabadon, hiszen választhat, hogy nem óhajtja a tb terhére igénybe venni az orvost, elmegy egy magánorvoshoz, mert hajlandó és képes megfizetni. Utána az egy izgalmas kérdés, hogy a társadalomnak az "ő hajlandó és képes megfizetni"-t ki kell-e fizetnie gyógyszertámogatásban. A jelenlegi szabályok szerint egyébként igen, hiszen lehet tb-támogatással gyógyszert rendelni azzal, hogy jelenteni kell. Azt gondolom, hogy hosszabb távon ez egy olyan kérdés, amin érdemes lenne gondolkodni és ennek a hatását és társadalmi elfogadottságát is végiggondolni.
Az időseknek valóban nagy százaléka szenved krónikus betegségben, és nagyon gyakori a rendszeres gyógyszerfelíratás miatt orvosnál történő megjelenés. Pontosan ezekre az esetekre gondolva alkottuk azt a szabályt, hogy amennyiben nem szükséges feltétlenül orvos-beteg találkozás, kizárólag gyógyszerfelíratás történik, mint ahogy ez a mai gyakorlat is, amit nagyon szépen elmesélnek a betegek, hogy megkapják a receptjeiket a rendelés elején az asszisztensnőtől, ezt a rendszert szeretnénk jogszabályi szintre is emelni, hogy amennyiben az asszisztens írja az ismétlődő receptet, amikor semmiféle orvos-beteg találkozás, gondozás nem történik azért, mert nem is szükséges, hiszen a beteg nagyon kiválóan gondozza saját krónikus betegségét, akkor ez a találkozás vizitdíjmentes legyen.
A demográfiai helyzet Magyarországon valóban egyre romlik. Nagyon sok statisztikával foglalkoztunk az utóbbi időben, különösen aggasztóak a 2020-ra, 2050-re szóló előrejelzések, ahol gyakorlatilag látszik, hogy a jelenlegi egyharmados aktív kereső lecsökken gyakorlatilag egynegyed-egyötöd közé. Tehát nagyon alacsony lesz az aktív keresők aránya. Emiatt is tartja nagyon fontosnak a tárca, hogy egyáltalán már most az ápolási szolgáltatásokat összerendezzük. Ebből elindult egy munka, remélem, hogy minél előbb eljut ez is addig a szintig, hogy ide tudjuk hozni. Viszont nagyon fontos és abszolút prioritásnak tartjuk az Új Magyarország fejlesztési terv keretében mind a krónikus, mind a rehabilitációs ellátások fejlesztését, mind a geriátriát, és természetesen nem szabad elfeledkezni a hospice-ról sem, hiszen az is ebbe a körbe tartozik és az is fejlesztendő.
Kérdezte a szűrővizsgálatokat a képviselő úr. A külön jogszabályban meghatározott munkahigiénés szűrő- és ellenőrző vizsgálatok nem az E-alap terhére vehetők igénybe. Ez a foglalkozás-egészségügyi szolgálat által végzett és ez most jelenleg is a munkáltató terhére történik. Egyebekben nem szabad elfelejteni, hogy a szűrővizsgálatra történő megjelenés vizitdíjmentes lesz. Tehát nem kell vizitdíjat fizetni a mammográfiánál, a nőgyógyászati méhnyakrák-szűrésnél például.
Szabályozzuk az 5. §-ban, hogy nem kell napidíjat fizetni, illetve a járványügyi ellátásoknál is vizitdíj-mentességet kapnak. Ez a 20. oldalon a 33. § (2) bekezdésének a) és b) pontja. Ez szintén az alapcsomag része lesz, pont azért, merthogy ez viszont össztársadalmi érdek, mint ahogy a központi költségvetésben kell biztosítani az egészségi állapot védelmét és a magzat egészséges fejlődésének ellenőrzését szolgáló szűrővizsgálatokat is az anya-csecsemővédelem területén.
Meddővé tétel. Kérdés volt, hogy a korai meddővé tétel elfogadhatatlan-e. Azért szeretném a képviselők figyelmét felhívni arra, hogy jelenleg egy joghézag van a meddővé tétel területén. Jelenleg akkor és ott történik meddővé tétel, amikor azt a kérvényező és a meddővé tételt végző szolgáltató is - elnézést kérek a szóhasználatért - úgy gondolja. Nagyon nagy a jogszabályhézag és azt gondoljuk, hogy mindenképpen szükséges szabályozni. Az Alkotmánybíróság döntése nagyon világosan rámutat arra, hogy ha 18 éves korunk után képesek vagyunk szavazni, választani, ha 18 évesen vezethetünk autót, hogy ha nagykorúak vagyunk, akkor bizony a saját sorsunkról is dönthetünk akár még ebben a kérdésben is, bármilyen megmosolyogtató is. Nem véletlen, hogy a korai életkorban hosszabb várakozási időt ír elő a jogszabály, hiszen 6+6 hónapot, míg 26 év felett egy rövidebb várakozási időt. Ha végiggondolják, hogy egy döntés után 12 hónapot, egy évet várni kell, azért az még elég hosszú idő a megfontolásra. Felvilágosítás mindenképpen szükséges hozzá és én itt nagyon határozottan érvelnék az embernek az önrendelkezéshez való jogára, amihez - azt gondolom - ragaszkodnunk kell.
Juhászné Lévai Katalin kérdezte a szociálisan rászorultak számára a vizitdíj-kedvezményt. És feltett egy izgalmas kérdést. Azt mondta, hogy az egészségügy alulfinanszírozott. Én ezzel picit vitatkoznék a szolgáltatások szintjén. Igen, van, ami valószínűleg az adott intézmény költségelszámolási normája szerint - és nem véletlenül, teszem ezt hozzá -, vagy költségelszámolása szerint alulfinanszírozott és van emellett, ami túlfinanszírozott. Hiszen, ha ez nem így működne, nem lehetne intézményi megtakarítás például. Tehát eléggé vegyes a kép. Azt, hogy a finanszírozásban egy sokkal tisztább helyzet jöjjön létre, az Egészségbiztosítási Felügyeletről szóló törvényjavaslatunkban próbáljuk elérni. Egyszerűen cél lenne az, hogy stabil díjtételek alakuljanak ki, ne változzanak a díjtételek nemhogy évről évre, hanem hónapról hónapra.
A várólistára ellenőrzött módon történő felkerülés. Ez a kulcsszó, én is ezt gondolom, és itt azért finoman megjegyezném, hogy lehet hallani olyan történeteket és igyekszem nagyon finom lenni, hogy egy-egy csípőprotézis-műtétnél egyáltalán az időpontért elég komoly összegeket kell letenni. Azt szeretnénk elérni, hogy ez szűnjön meg. (Közbeszólás Laczendorfer Erzsébet részéről.) Én 150 ezerről tudok. (Közbeszólások.)
ELNÖK: Így, közbeszólásokkal nem lehet jegyzőkönyvet vezetni. Államtitkár asszony, folytathatja.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Azt gondolom, hogy ezt nem nevezethetjük hálapénznek, hiszen ez egy beugró - és elnézést kérek, hogy ezt a szót használtam, de kvázi ez - egy belépőjegy, hogy eljusson a beteg a műtétig. Ezt szeretnénk megszüntetni. Az a célunk, hogy amennyiben a beteg körülményei, állapota indokolja, kerüljön fel a várólistára, ha felkerült, tudja nyomon követni, hogy hol van a várólistán. Kapjon egy dátumot, hogy mikor fog elvégzésre kerülni az a beavatkozás. És van még egy fontos kérdése a nyilvánosságnak. Ha a betegnek azt mondják, hogy 28. a listán és a beavatkozást elvégzik egy hónap múlva ugyanezen a napon, akkor elég érdekes az, ha egy hónap múlva megszemlélve a listát, még mindig 28. a beteg, miközben előtte elvégeztek 32 darab ilyen beavatkozást állítólag a listáról. Ezt szeretnénk megszüntetni. A nyilvánosság kontrollja mellett azért ott van mindig a felügyelet lehetőségként, ahová panasszal lehet menni.
A vizitdíj mértékét 300 forintra tervezzük azzal, hogy a szociális rászorultak számára 100 forint lenne a térítendő díj. Nagyon nagy és nagyon komoly vita volt az is, hogy hogyan változzon, egyáltalán kik legyenek mentesek. Elég szélesre szabjuk a mentesség körét. Gyakorlatilag a kis nyugdíjasoktól kezdve a nagycsaládosokig, gyesen lévőkig. Összességében mintegy 3,5-4 millió embert érint a mentesség, plusz még a 0-tól 6 éves korú gyermekek mentessége. Tehát ez egy nagyon komoly körű mentesség.
Borsos képviselő úrnak mondom: megjegyezném, hogy hatékonyságban nem nagyon szokták a magyar egészségügyet dicséri. Tehát valóban vannak olyan területek, ahol dicsérnek minket, például hogy milyen szép nagy ellátórendszerünk alakult ki. Ebben valóban dicséretet szoktunk kapni, de azért amikor eljutunk a rendszervizsgálatig és a hatékonyságig, akkor a magyar egészségügyi rendszer nem nagyon szokott dicséretet kapni és nem nagyon szokták az elsők között emlegetni. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a világon mindenütt nagy dilemma, hogy hogyan finanszírozzák nemcsak az egészségügyet, hanem bármely más közszolgáltatást. És az égvilágon mindenütt az az út és választás, hogy igenis be kell vonni a magánforrásokat és az igénybevevőnek az igénybevételért is fizetnie kell. Effektív készpénzzel, hogy érezze, hogy ő valóban szolgáltatást kap még ha az csak egy közszolgáltatás is, pláne, ha az egy közszolgáltatás.
Megjegyezném azt is, amikor a lakossági terhekről beszélünk, hogy a különböző vizsgálatok szerint 80-100 milliárd forint az az összeg, amit hálapénzként fizetünk ki egy évben. Nagyon fontos lenne, hogy ezzel az összeggel, ha már kifizetjük, legyen arra lehetőség, hogy például legális úton fizethessünk azért, hogy nőgyógyászt válasszunk. Legyen arra lehetőségünk, hogy legális úton fizethessünk azért, hogy ha nem abban az intézményben akarjuk elvégeztetni a beavatkozást, hanem valahol egész máshol. Vagyis, hogy ezek az összegek fehéren csatlakozzanak be az egészségügybe.
Ahogy hallgattam a véleményeket, időnként az az érzésem volt, hogy az lenne a jobb, ha nem csinálnánk semmit, mert jó így ez a magyar egészségügyi rendszer, ahogy van. Hát ezzel nagyon nem értek egyet. Azt gondolom, hogy muszáj tennünk és változtatnunk, mert ez a rendszer így nem fenntartható sem most, sem jövőre. És legkevésbé nem lesz így fenntartható 2020-ban vagy 2050-ben, amikor a már említett demográfiai robbanás sajnos még tovább fogja súlyosbítani a helyzetet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Általános vitára alkalmasságról kell döntenünk. Alelnök úr.
SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): A vizitdíjra megkaptam a választ, a kórházi napidíjra nem.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Nem tudunk kalkulálni azzal, hogy a többletbevételek, például ha választott orvosnál veszi igénybe az ellátást a beteg, azok milyen többletbevételt jelentenek az egészségügyi szolgáltató számára. Hiszen ezt jelenleg becsülni sem tudjuk, mert erről abszolút nincsenek adatok.
Pontosítanék: összesen vizitdíjból és kórházi napidíjból várunk olyan 30-32 milliárd forint bevételt. Ez a mindösszesen. Ebből a háziorvosnál vizitdíjból 15-17 milliárd forintot, kórházi napidíjból 3,5-4 milliárd forintot várunk. Elnézést kérek, csak nagyon meg lettem róva, Gyene Piroskának nem válaszoltam.
Mi is fontosnak tartjuk azt, hogy maguk dönthessenek a cselekvőképtelenek, pontosan ezért, de azt gondoljuk, hogy nagyon fontos, hogy bíróság előtt történjék ez a döntés. Nem peres eljárásban lehessen dönteni. Három esetben lehet dönteni a cselekvőképtelen személynél arról, hogy megtörténjen a művi meddővé tétel. Az első, amikor ő maga kéri, tehát egyezik az akaratával. Ezt bíróság előtt kell elmondani. A második eset, amikor a terhességből születendő gyerek súlyosan károsodna, és a beavatkozás elvégzése a cselekvőképtelen személy akaratával nem ellenkezik. Tehát magyarán ugyanezt akarja. Ha ő maga beleegyezik. A harmadik eset pedig, amikor a bekövetkező terhesség a nő életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztetné. Ilyen esetben pedig gyakorlatilag életmentő. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazásra teszem fel a kérdést. Aki egyetért azzal, hogy a tárgyalandó törvénytervezetet általános vitára bocsássuk, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Tizenhat igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenhárom. Tartózkodás? (Szavazás.) Nem volt. Tehát a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot. Van lehetőségünk többségi és kisebbségi előadó megnevezésére. Juhászné Lévai Katalin mondja a kormánypárti véleményt és Iván László a kisebbségi véleményt. A vitát lezárom. Köszönöm az államtitkár asszonynak a segítségét.
Következik a 3. napirendi pontunk, az egyebek.
Van-e valakinek olyan közérdekű bejelentése, amely a bizottság minden egyes tagjára tartozik? Iván László, tessék parancsolni.
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Egy nagyon gyors megjegyzésem lenne. Karsai képviselő úrral beszéltünk, illetve ő megszólított, mielőtt kezdtük a mai bizottsági ülést, és kellőképpen szemrehányást tett nekem azért, hogy az előző bizottsági ülésen elmondtam a véleményemet és utána távoztam. És - mondta - nem méltó ez egy professzorhoz. Szeretném megerősíteni azt, hogy nem egyszemélyű professzorként mondtam akkor a véleményemet, hanem a Fidesz részéről fejeztem ki a bizottsági véleményemet és ezért természetesen, amikor felálltunk, a Fidesz részéről elfogadott állásfoglalásra megfelelően reagáltam. De képviselőtársaimnak készséggel megadom a lehetőséget, hogy egyébként bármilyen vonatkozásban személyesen megbeszélhessünk bármilyen problémát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak egy mondat még: a következő problémával állunk szemben. Lévén a héten van egy ünnepnapunk, szerda, és elvileg akkor tarthattunk volna bizottsági ülést, ugyanis a nyugdíjügyekről szóló törvény tárgyalásánál a bizottságunk első helyen kijelölt bizottság. Két alternatíva van: vagy a jövő héten hétfőn tartunk úgy bizottsági ülést, hogy esetleg egy kicsit korábban kezdenénk, másrészről kéréssel fordultunk a miniszteri biztos úrhoz, Vecsei Miklóshoz, hogy adjon tájékoztatást a hajléktalanellátásról. Az anyagot kiküldtük, meg lehetne tárgyalni, tehát az a lényege az egésznek, hogy egy hosszabb bizottsági ülésre számíthatnánk vagy a jövő héten két bizottsági ülést tartunk. De ez azt jelenti, hogy aki esetleg hazautazott, annak vissza kell jönnie a fővárosba. Számomra mindkét verzió elfogadható, az is, ha egy bizottsági ülést tartunk és két-három napirendi pontot tárgyalunk. Azt hangsúlyozni szeretném, hogy a jövő héten kedden van a plenáris vita. Tehát hétfőn így is, úgy is üléseznünk kell, csak kicsit hosszabban. (Közbeszólás: Legyen hétfő 9 óra!) Jó, 9 órakor kezdünk. (Nincs ellenvetés.)
A bizottsági ülést bezárom. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 15 perc)
|
Korózs Lajos (MSZP), |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia