ISZB-16/2006.
ISZB-16/2006-2010.
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2006. november 28-án, kedden, 9 óra 06 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent:*
Helyettesítési megbízást adott:*
Meghívottak részéről*
Megjelentek:*
Elnöki megnyitó*
A napirend elfogadása*
A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/46. szám) (Általános vita)*
Dr. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman tájékoztatója*
Kérdések, vélemények*
Dr. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman reflexiója*
Döntés az általános vitára való alkalmasságról*
A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1371. szám) (Általános vita)*
Csuhaj Lászlóné (SZMM) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, vélemények*
Csuhaj Lászlóné reflektálása az elhangzott kérdésekre, véleményekre*
Döntés az általános vitára való alkalmasságról*
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/1145. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)*
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1296. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)*
Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1297. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)*
Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1305. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként)*
Egyebek*
1. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/46. szám)
(Általános vita)
2. A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1371. szám)
(Általános vita)
3. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/1145. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
4. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1296. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
5. Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1297. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
6. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1304. szám)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
7. Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1305. szám)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
8. Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat (T/1307. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
9. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló törvényjavaslat (T/1306. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
10. Egyebek
Elnököl: Korózs Lajos (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság alelnöke
Soltész Miklós (KDNP), a bizottság alelnöke
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Érsek Zsolt (MSZP) Farkas Imrének (MSZP)
Lombos István (MSZP) megérkezéséig Dr. Juhászné Lévai Katalinnak (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP) Dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Tóbiás József (MSZP) Winkfein Csabának (MSZP)
Borsos József (Fidesz) Dr. Aszódi Pálnak (Fidesz)
Cseresnyés Péter (Fidesz) Soltész Miklósnak (Fidesz)
Hirt Ferenc (Fidesz) Dr. Iván Lászlónak (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz) László Tamásnak (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz) Dr. Zombor Gábornak (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz) Dr. Lanczendorfer Erzsébetnek (KDNP)
Dr. Kaltenbach Jenő a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
Csuhaj Lászlóné szakmai főtanácsadó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Nyenyestánné Endrész Katalin főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Jenőfi György főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Szikszainé dr. Bérczes Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Bogár Ágnes főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 06 perc)
KORÓZS LAJOS (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntöm a bizottsági ülés minden egyes résztvevőjét. Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem dr. Kaltenbach Jenőt, klasszikus nevén: a kisebbségi ombudsmant, nagyon hosszú titulusa van.
A helyettesítéseket a jegyzőkönyv számára a későbbiekben fogom bediktálni.
Megállapítom, hogy a bizottsági ülés határozatképes, így a bizottság elkezdi a munkáját; hogyha végeztünk a jelenléti ívvel, akkor majd a jegyzőkönyv számára a helyettesítéseket be fogom diktálni.
A napirend megállapítására kerül sor. Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a bizottsághoz, hogy a 6-os, a 8-as és a 9-es napirendi pontot vegyük le a tárgyalási napirendek közül, lévén nem érkezett hozzá kapcsolódó módosító indítvány, következésképpen nincs miről tárgyalnunk - úgyhogy a bizottsági ülés időtartama rövidülni fog.
Így azzal a javaslattal élek, hogy első napirendi pontként a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolót, amelyet J/46-os számon kaptak kézhez képviselőtársaim, tárgyaljuk meg, itt általános vitára való bocsátásról van szó.
Második napirendi pontként a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről szóló törvény általános vitára való bocsátásáról döntsünk, ezt a törvénytervezetet T/1371. számon kapták kézhez képviselőtársaim.
Harmadik napirendi pontként a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatokról szavazzunk.
Negyedikként a köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról, a bizottság hatáskörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatokról tárgyaljunk.
Ötödik napirendként: egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról, szintén a bizottság hatáskörébe tartozó kapcsolódó módosítókról szavazzunk.
Hetedik napirendi pontként szerepelt, ám de itt a hatodik lesz: az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló kapcsolódó módosító javaslatok és az egyebek.
Ez az én javaslatom. Van-e valakinek a napirendekre vonatkozóan más javaslata. (Nincs jelzés.) Nincs, akkor szavaznunk kell a napirendi pontok elfogadásáról.
Aki egyetért a napirendi pontok megtárgyalásával, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm. Ellene volt-e valaki? (Szavazás.) Nem. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúan elfogadta a napirendi pontokat.
Az első napirendi pont tárgyalására kerül sor.
Megadom a szót Kaltenbach Jenő úrnak, tessék, parancsoljon!
Dr. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman tájékoztatója
DR. KALTENBACH JENŐ a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A 2005-ös évről szóló beszámoló a mai ülésünk első napirendjének a tárgya. Ezt azért hozom szóba, mert kicsit távol vagyunk már a beszámolási időszaktól, lassan már a 2006-osról kell, de az ismert okokból ez a választási években mindig így van.
A 2005-ös év legnagyobb horderejű eseménye - legalábbis azon a területen, amelyik nekem jutott osztályrészül - kétségkívül a kisebbségi joganyag reformja volt, erről részletesen beszélgettünk két bizottságban is: az Alkotmányügyiben és az Önkormányzatiban. Most mégis engedjék meg, hogy olyan témákat hozzak szóba, természetesen, ha a bizottság igényli, szívesen beszélek erről is, hiszen ezek valóban izgalmas, nagy horderejű dolgok voltak 2005-ben, de igyekeztem olyan témákat választani, amelyik a bizottság profiljába inkább beleillik.
Miután ifjúsági bizottságról van szó, elég gyakran előfordul, hogy azokról a témákról cserélnek eszmét, amelyik az ifjúsággal kapcsolatos állami feladatok, az ifjúsággal kapcsolatos problémák körül forognak, de feltételezem, hogy ilyenkor nem tesznek különbséget az ifjúság különböző csoportjai között, vagy legalábbis gondolom, hogy nem ez a jellemző. Például arról feltételezem, hogy viszonylag ritkán esik szó, hogy van a Magyarországon élő ifjú korosztálynak egy olyan csoportja, amelyiknél természetesen jelentkeznek mindazok a problémák, amelyek az ifjúsággal kapcsolatban általában jelentkeznek, de ők még szembe kell, hogy nézzenek más jellegű ügyekkel is, amelyek a helyzetüket a többiekhez képest nehézzé vagy nehezebbé teszik. Ez egyrészt az a probléma, amivel a kisebbségi csoportok általában szembenéznek Magyarországon - és persze nemcsak Magyarországon -, ez az identitásőrzés kérdése.
Egyszer talán úgy általában is megérne egy vitát az, hogy vajon mi történik ezen a területen, tehát hogyan biztosítja a magyar állam, pontosabban milyen részt vállal a magyar állam abban, hogy a kisebbségi törvényben deklarált cél, az identitás megszerzése, visszaszerzése, megerősítése, az identitás elemeinek a következő korosztály számára történő átadása feltételei hogy állnak rendelkezésre. Ebből a szempontból is egyébként történt azért valami 2005-ben a kisebbségi joganyag módosításával kapcsolatban, aminek a jelentőségét persze majd később fogjuk pontosan megismerni, és ez pedig az a tény, hogy a 2005-ös módosítást követően egy kis lépés történt a régóta, '93 óta, amióta a törvény egyáltalán megalkotódott és amióta hatályban van egy ígéret megvalósítása irányában, és ez pedig a kulturális autonómia.
Tné 10.
11. FE (Kaltenbach)
Tehát egy olyan intézményrendszernek a létrehozása, amelyik kompenzálja legalábbis egy bizonyos mértékig azt a tényt, hogy Magyarországon a családok identitásátörökítő képessége minimális, egyes csoportoknál szinte megszűnt létezni, hiszen még otthon is az identitás egyik legfontosabb eleme, a nyelv elveszett. A családok nem képesek, egész egyszerűen a szülők nem képesek, sőt a helyzet a tapasztalatok szerint időnként éppen ellenkező, a gyerekek tanítják vissza a szüleiket, azok a korosztályok, akiknek egyáltalán nem volt lehetőségük az identitásuk fontos elemét képező nyelvmegőrzésre, ők tanítják vissza a szüleiket, szerzik vissza az identitás elveszett elemeit.
Ezen a téren az az újdonság, hogy 2005-ben az országos önkormányzatok kaptak egy lehetőséget, hogy legalább a közösség számára legfontosabb alapintézmények átvétele ne lehessen hátráltatható, ne gördítsenek akadályt azok az önkormányzatok, amelyek eddig fenntartották. Azóta némi előrelépés valóban történt, és a 2006-os évben éppen a módosítás eredményeképpen egyes országos önkormányzatok szereztek is fenntartói jogot nekik és a közösség számára fontos intézmények tekintetében. Én itt inkább csak arra hívnám föl a figyelmet, hogy annak a félelemnek, ami sok országos önkormányzatban munkált, hogy a fenntartói jogok átvételét követően az anyagi kondíciók esetleg nem biztosíttatnak a régi színvonalon, gondolok itt mindenekelőtt arra, hogy az az önkormányzat, amely "elvesztette" az intézményt, majd nem kevésbé lelkesen fogja támogatni ezt az intézményt, egyenlőre nincsenek komoly jelei. De ez odafigyelést igényel, mert a későbbiekben ez a helyzet még rosszabbodhat pontosan azért, mert egyébként is szűkében vagyunk a pénznek - nem árulok el ezzel semmiféle újdonságot -, illetve előállhat az a veszély, amelytől itt sokan féltek.
A másik dolog, ami ide kapcsolódik, hogy ennek ellenére persze a kulturális autonómia más intézményrendszere tekintetében a kisebbségi önkormányzatoknak - és ez azért messze a többség - még ma is csak úgynevezett koadminisztratív lehetőségei vannak, vagyis az együttigazgatás, a bizonyos kérdésekbe való beleszólás nagyon minimális lehetősége maradt számukra, ez a sokat emlegetett egyetértési jog. Mi általában abból szoktunk kiindulni, hogy miután a törvény ígér egy kulturális autonómiát, ehhez képest annál kevesebbet ad a valóságban, tehát az egyes intézmények a törvényben ezt az ígéretet nem teljesítik 100 százalékosan, ezért a további csorbítást a jogértelmezésben és a joggyakorlatban elfogadhatatlannak tartjuk. Ennek ellenére lassan 14 évvel, valamivel több, mint 13 évvel a törvény hatálybalépését követően még mindig elég sok gond van az egyetértési jog gyakorlása körül. Az önkormányzat és a kisebbségi önkormányzat egymásnak sokszor nem partnere.
2005-ben indult az az ügy, amely a mai napig sem fejeződött be. Az egyik legkirívóbb eset, amikor egy Budapesttől nem nagyon messze lévő önkormányzat az iskolaigazgató kiválasztásánál, kinevezésénél nemcsak a kisebbségi önkormányzat egyetértési jogát hagyta figyelmen kívül, hanem az ezt követő bírósági ítéletet is. Tehát van egy olyan önkormányzat ma Magyarországon, amely egyszerűen figyelmen kívül hagyja a bíróság elmarasztaló ítéletét, egyszerűen nem veszi tudomásul. A bíróság ítéletet hozott most már több hónap óta, nem emlékszem pontosan az időpontra, de már közel egy éve, és a mai napig az önkormányzat nem hajlandó a bíróság ítéletét végrehajtani. Ez 13 évvel a kisebbségi törvény hatálybalépése után vagy óta elég elképesztő, azt hiszem.
A másik dolog, ami szintén kihalt, természetesen az ifjúság gondjaira, az ifjúság helyzetére, illetve az ifjúság egy bizonyos csoportjának helyzetére utalva, ez az iskolai szegregáció. Azt hiszem, hogy erről annyi szó esik. Hadd utaljak Babusik Ferencre, azt hiszem, hogy valamelyik napilag hétvégi mellékletében megjelent egy hosszú elemzése erről, ha esetleg nem találkoztak vele, ezt ajánlom elolvasásra, ajánlom a figyelmükbe, nagyon tanulságos mondatok szerepelnek ebben az írásban. A mi tapasztalataink egyébként ezzel teljesen egybeesnek.
Sajnos az iskolai szegregáció kérdése, vagy ha úgy tetszik, az oktatási javakhoz való egyenlő hozzáférés ügye nem nagyon ment előre 2005-ben és azt megelőzően se. Mindenféle pozitív nyilatkozat ellenére a valóságban az a helyzet, hogy a szegregáció egyes helyeken inkább tovább nő. Az a várakozás, amely különösen egyes civil szervezetek részéről jelentkezett, hogy tudniillik ezt peresítve elsősorban amerikai hagyományokat vagy példát követve a jog erejével rákényszerítsék a fenntartókat, illetve az iskolákat, hogy a szegregatív gyakorlatukat felszámolják, túlzottan optimista elvárásnak bizonyult. Hadd utaljak a miskolci esetre. De úgy tűnik, hogy a bíróságok ebben az ügyben meglehetősen visszafogottak, nem túlságosan befogadók az antidiszkriminációs szabályok bírósági érvényesítésével kapcsolatban. Persze tudom, hogy ez egy tanulási folyamat, hiszen maga a törvény is mindössze bő egy éve, másfél éve van hatályban, nyilván a bíráknak is szokniuk kell ezt a másfajta szemléletet, ami szokatlan, legalábbis ezen a tájon.
Az iskolai szegregáció, mint az ifjúság egyes csoportjait sújtó negatív tendencia mellé felzárkózik a lakásügy, a lakhatás ügye. Nem is tudom, hogy jelentőségében melyik nagyobb. Itt megint 2005-ben is számos panasz érkezett hozzánk. Itt egy olyan konfliktushelyzet elé kerülnek a fenntartók, az önkormányzatok, ahol az önkormányzat bármilyen furcsán hangzik, egyszerre három minőségben is jelen van: egyrészt mint tulajdonos, másrészt mint elhelyező hatóság, tehát mint szociális, illetőleg lakásügyi hatóság, és harmadszor mint gyámügyekben illetékes hatóság.
20.
Tné 21-30. Kaltenbach folyt.
Mind a három ügynek jelentősége van. Az önkormányzat a híres mondásnak megfelelően időnként nem tudja, hogy melyik ujjába harapjon, mindenképpen fájdalmas a dolog. De mi azt tapasztaljuk, mintha az önkormányzatok elsősorban a tulajdonosi szemüvegeiket vennék föl ezekben az ügyekben és ritkábban a következményekkel számolnak. Persze tudom, hogy ez a helyzet nem egyszerű, hiszen a különböző kilakoltatások mögött, az esetek jelentős részében a tételes jogot nézve, jogszerű döntések vannak - ha tulajdonosként nézek az önkormányzatra, vagy tulajdonosként néz az önkormányzat magára. Ugyanakkor, ha a másik fejfedőjét veszi fel, akkor rá kell, hogy ébredjen arra, hogy amit az egyik kezével elvesz, azt a másik kezével vissza kellene adnia és az ebből származó konfliktus végiggondolása sokkal célszerűbb, mint egy látszólag egyszerűnek tűnő megoldás szorgalmazása.
De mondhatnék egy negyedik minőséget, mert ez is összefüggésben van ezzel, ez pedig: az önkormányzat, mint építési hatóság. Nem egyszer előfordul, számos ilyen ügyünk volt, amikor az önkormányzatok, mint tulajdonosok nem teljesítették a fenntartásra, a karbantartásra vonatkozó kötelezettségüket, ezáltal életveszélyessé vált az épület, elrendelik a bontást, majd a lakókat el kell helyezni. Itt megint egy olyan helyzet áll elő, amikor szinte megfordul a szerep: az áldozatból lesz tettes és fordítva. Tehát ezek kétségkívül nagyon komplex, bonyolult ügyek és én azt látom, hogy az önkormányzatok nem mindig vannak a feladat magaslatán, nem mindig képesek végiggondolni a döntésük összes következményét, sőt gyanítom, hogy időnként még - hogy mondjam - a helyi politikai nyomás áldozataivá is válnak, hiszen kétségkívül manapság sajnos nem túl népszerű a szegények és a kiszolgáltatottak pártján állni.
Ennyiben próbáltam azokra az ügyekre felhívni a tisztelt bizottság figyelmét, amelyik a bizottság profiljába tartozik; természetesen a vita, az esetleges észrevételek kapcsán szívesen állok rendelkezésükre, amennyiben kérdésük vagy észrevételük van. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen a szóbeli előterjesztést, gondolatébresztést.
Képviselőtársaimé a szó. Iván László, tessék parancsolni.
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Előadó! Kedves Képviselőtársak! Nagyon fontos témát érzünk, tudunk és tapasztaltunk e mögött az ismertetés mögött. Jómagam 1959 óta foglalkozom az idősödéssel, az idősödés kérdésének a szociális, jogvédelmi stb. dolgaival, éppúgy, mint orvosi dolgaival, pszichiátriai dolgaival. És megállás nélkül másról sem beszéltünk és beszélünk, mint arról, hogy van egy olyan "randa" kifejezés angolul, hogy egeizmus, azt jelenti, hogy az idősödő, időskorúakkal szembeni, hiszen már az áthajláskor, a második felébe lévőkkel szembeni előítéletek, kirekesztések, megbélyegzések, címkézések stb., plusz a hozzájutás, hozzáférhetőség szempontjából rendkívül nagymértékű, más korcsoportokhoz viszonyítottan is kiemelkedően többletkockázatot jelentő kérdés. Ennek érdekében annak idején, a '60-as évek elejétől, készítettem el "az időskori szociális izoláció jelentősége a pszichiátriában" című akadémiai disszertációmat és abban is leírtam ezeket a dolgokat, és megfogalmaztam azóta is sokszor. Gyakorlatilag nem tudtunk a holtpontról igazán elmozdulni még akkor sem, ha nagy nemzetközi szervezetek és nagy nemzetközi próbálkozások, mert az Európai Unióban is ismerjük ezeket a mostani törekvéseket, ezek megfelelően, kellőképpen próbálják ezt a kérdést alátámasztani és forszírozni.
Az első kérdés tudniillik önmagunkhoz az, hogy a kisebbség önmagában egy pejoratív szó. Tehát én megértem, hogy kell valamiféle konkrétan megfogalmazható nevet adni, de a kisebbség önmagában negatív, pejoratív, kiszorító - ez az egyik megjegyzésem. Tehát ehhez másképpen kellene közösségnek, más közösségnek, ilyen-olyan közösségnek gondolkozni, ez egy vitakérdés.
A másik, ami rendkívül fontos kérdés számunkra, hogy az Idősügyi Tanács által 2001-ben elfogadott, Harrach Péter miniszter és jómagam voltunk akkor az Idősügyi Tanács társelnökei, megfogalmaztuk az ott lévő, jelenleg is meglévő nagy nyugdíjas szervezetek képviselőivel együtt az idősügyi chartát. Ennek az idősügyi chartának négy nagy szempontja volt; a negyedik szempontja volt az, és ehhez kapcsolódó gondolatok és lehetőségek is egyben, hogy azt gondoltuk és javasoltuk, hogy az idősödők, időskorúak rétegének, vagy nevezzük annak, társadalmi meghatározó részének jogvédő, embervédő, biztonságvédő ombudsman hálózatát javasoltuk naivan. Ez azért volt naivitás, mert hiszen maga az egész országos ombudsman hálózat önmagában is egy nagyon komoly kérdés, hogy ez a háló, amit meg se szőttek, máris lyukas volt kezdettől fogva, vajon az idősödőkre vonatkozóan és a jövő időseire vonatkozóan érvényesüljön.
Ezért az idősügyi chartát ismét csak felhozom, mert erre szerettük volna az idősügyi törvényt építeni. Az idősügyi törvény nálunk nem kapott lehetőséget azért, mert mindig az volt a válasz, bármelyik korszakot nézem - kivéve, mondom ezt a korszakot, amikor '98-tól 2002-ig a polgári kormány idején ezt indítottuk -, hogy más törvényekben vannak ezek szabályozva. Ezek a más törvényekben való szabályozások itt is, ott is, amott is természetesen megjelennek. Csak egy nagy probléma van, hogy mindez az itt, ott, amott megjelenő szabályozás nem az idősödő, időskorú emberek, és csoportjaira vonatkozóan kerül adaptációra adott alkalommal, hanem innen is, onnan is csipegetnek, csipegetünk, és nem valósul meg a rendszerszemléletben történő motivációs lehetőségén túl az alkalmazási lehetősége is.
A következő és ezzel lassan be is fejezem. Egy sor olyan jelenség van és egy sor olyan probléma is, tehát nemcsak jelenség, amit leírunk, hogy na lám a hozzájutása az idősödőknek, időskorúaknak hogy és mint történik. Sajnos még a törvényalkotásainkban is ott van az a probléma, hogy nem gondolunk bele abba, hogy amikor a munkavállalás és a nyugdíjazásból származó jövedelmek kérdése pénzügyi kérdéssé emelkedik, abban a pillanatban azt mondja a mi magyar társadalmunk alkotmányos 70-es paragrafusával szemben is, hogy igenis hozok olyan döntést vagy javaslok olyat, hogy a munka mellett nem le kell mondani a nyugdíjáról vagy megcsonkítom a nyugdíját vagy válasszon, hogy melyiket kívánja, akár egyiket sem - ezt már csak a pikantéria kedvéért mondom. A másik, ami rendkívül fontos, ebben az ombudsmannak és az ombudsman hálózatnak szerintem és szerintünk, többek szerint is, volna szerepe, hogy ezt elővegyük ismét.
A másik, hogy a hozzáférhetőség szempontjából sajnos azt kell, hogy mondjam, ma a magyar idősödő, időskor kérdése vagy krónikus, vagy elfekvő, vagy ilyen-olyan, vagy ápolási szintű, vagy nyugdíjszintű kérdés, a legtöbb hivatalos megnyilatkozásokban ezt látjuk, holott erről nincs szó. Más dolog a nyugdíjasság, más dolog az idősség és más dolog az egyiknek a szükségleti csomagja és más dolog az igénycsomagja. Ezen túlmenően a hozzáférhetőség. Az idősödő, időskori hálózatnak a gyógyító-megelőző, gyógyító-rehabilitáló hálózatnak a kialakítása szakmailag és bevezetése - különösen most, amikor az egészségügyi törvénynek ez az új elképzelése kerül elénk - óriási problémákat jelent és fog jelenteni, mert leíró, diszkrimináló, beállítódás mentén történik az idősügy kérdése, az idős beteggé válása, vagy a már idős betegnek a megelőző, másodlagos megelőző kérdése. Ez óriási diszkriminációs lehetőségre ad lehetőséget és itt sajnos a pénzügyi és a fiskális politikának mindenféle - én nem azt mondom, hogy rosszindulatú - lehetősége megvan, hogy diszkrimináljon, kockázatokat bővítetten újratermeljen a meglévőkkel együtt.
Köszönöm szépen, egyelőre ezt szeretném mondani, hiszen ez az életkorral kapcsolatos.
Tné 30.
31. FE
ELNÖK: Hajdu László képviselő úr és Lévai Katalin jelentkezett. Ki kezdi? Juhászné Lévai Katalin, tessék parancsolni!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Abból a sajátos helyzetből indulnék ki, hogy Hajdú-Bihar megyeiként elég sok tapasztalattal rendelkezem különösen a roma lakosság helyzetét illetően. Azt gondolom, hogy elég aktuális is a téma ilyen értelemben, hogy mennyire jelentkezik közöttük vagy bennük, ebben a népcsoportban az a hátrányos megkülönböztetés többszörösen, amelynek egyik nagyon negatív megnyilvánulási formája, amit most napjainkban tapasztalunk, ez a tömeges menekülés és menedékjog kérése. Mi készteti őket erre? Nyilvánvalóan az embernek vannak tapasztalatai.
Azt látom, hogy az egyik legalapvetőbb gond talán az, hogy hogyan lehet azokhoz a forrásokhoz hozzáférni, amelyek egyébként mind az oktatás, a lakhatás területén, a körülmények, életkörülmények javítása területén számukra megjelennek. Sokféle forrás van, amelyhez a hozzáférés egy része az önkormányzatokon keresztül lehetséges, más része civil szervezeteken, pályázati úton történő hozzáférés. Valljuk be őszintén, nem kedvez ennek a helyzetnek az a politikai megosztottság a kisebbségi ügyekben, amely szerintem árt egyértelműen annak, hogy az életkörülményeik, a szocializáció, oktatás és minden egyéb hozzájuk kapcsolódó problémát az állam úgy kezeljen, ahogy ez szükséges, ugyanis látható az, hogy egy vízvezeték kiépítéséhez pályázat útján lehet hozzáférni.
Azt gondolom, és ez inkább kérdés a számomra, hogy önök hogyan látják a tapasztalatok alapján, a forrásokhoz való hozzáférésnek mi lenne a módja normatíván keresztül, mutatókon keresztül, de egy egységes rendszerben finanszírozva, hisz azt gondolom, hogy teljesen normális az, hogy felszámoljuk a telepeket. Nem biztos, hogy ezt pályázat útján kellene megtenni, és hogy a forrásokhoz ki fér hozzá. Nem biztos az, hogy az ivóvízhez, az egyéb más szolgáltatásokhoz is, amelyek az életkörülményeket jelentik, egyértelműen civil szervezetként pályázat útján lehet hozzáférni. Számomra ez a nagy dilemma, hogy hogyan kell egy érzékeny államnak ezekre az ügyekre válaszolni, és melyik ennek a legjobb technikája.
Az oktatás területén pedig az a tapasztalat, hogy nagyon helyes volt az, hogy arra vállalkoztunk, hogy egyrészt a családból lehetőséget adjunk a hároméves korú gyermekeknek arra, hogy óvodában nevelkedjenek, de nem tudott lépést tartani ezzel a döntésével az óvodai férőhelyek gyarapításában az önkormányzatok többsége. Tehát jelentős hiány mutatkozik arra, hogy eleget tegyen egyébként annak a saját parlamentje által, tehát a kormányzat javaslatára a parlament által meghozott kötelezettségnek, hogy egyébként a roma gyermekek hároméves kortól mehetnek óvodába. Mondjuk Hajdúhadházon ezt a konkrét példát tudom mondani, egy ilyen rendelkezés kapcsán rögtön 250 férőhelyhiány jelentkezik egy önkormányzatnál. Tehát nagyon feszítő az a gond, hogy van egy törvényalkotás, megteremtjük a feltételeit, utána pedig az anyagiak híják ennek a megoldását nem tudjuk megtenni, és ez egy olyan problémát jelent, amely még inkább feszítő egy adott közösségben, hiszen folyamatosan vissza kell utasítani férőhely hiányában az éppen jelentkezőket.
Tehát számomra ezek okoznak igazán nagy dilemmát, és az a kérdés, hogy ebben a helyzetben mikor járunk el helyesen, tehát a mértékeket hogyan lehet megtalálni.
Pedagógusokkal beszélgetve is azt gondolom, hogy az integrált és szegregált oktatás nagyon megosztja a pedagógus társadalmat is. Sajnos azt kell mondani, hogy pontosan több bírósági ügy kapcsán is a pedagógusoknak egy jelentős része inkább a szegregált oktatás mellett foglal állást. Ez számomra tragédia, mert én sem értek egyet ezzel. Ennek ellenére nagyon sok esetben általában ezt úgy oldják meg, hogy egy iskola van egyébként egy irányítással, több tagintézménnyel, és véletlenül úgy alakul a helyzet, hogy az osztályok egy iskolaépületben helyezkednek el, és véletlenül abban az iskolaépületben mindenki vagy a nagy többség mondjuk a roma lakosság köréből kerül ki.
Ezek a tapasztalatok országosan hogyan jelennek meg? Milyen lehetőségei vannak önnek az ajánlásokon keresztül arra, hogy ez a helyzet ne romoljon, hanem javuljon? Én inkább azt a tendenciát látom, hogy pont egy visszarendeződés van a korábbi, az integráció kérdését tekintve, pontosan a szegregáció irányában mozdulnak el.
Az identitás kérdésével teljesen egyetértek, de azt gondolom, hogy itt is az a legnagyobb probléma, hogy azok a közösségi terek, amelyek lehetőséget teremtenének arra, hogy ápolják azokat a hagyományokat, tradíciókat, gyermekek számára átadható hagyományokat, pontosan a szűkös anyagi körülmények miatt visszaszorulóban vannak, finanszírozhatatlanná válnak. Itt is volt egy felfutás, hogy teremtsünk közösségi házakat. Ezt megteremtettük, és aztán otthagytuk őket ellátatlanul, mert egyébként azok fenntartásához, működéséhez a mindenkori önkormányzatnak a jótékony hozzáállása szükséges. Tehát nekem a legnagyobb problémát talán az okozza, hogy az amúgy sem jó helyzetben lévő önkormányzatoknál az ő szemléletmódjuk határozza azt meg, hogy adnak feltételeket vagy nem adnak. Azt gondolom, hogy a normatív, illetve az állami támogatások ilyen módon történő elosztása pedig, amit említettem, hogy elsősorban pályázatok útján, nem igazán megnyugtató irányba mozdítja el ezeket a kérdéseket.
Azért emeltem ki a roma lakosságot, mert azt gondolom, hogy itt jelentkezik leginkább ez a probléma, mert a többi kisebbségi önkormányzatnál ilyen gond nincs, hisz ott azért azok, akik alkotják azt a közösséget, általában önmaguk is képesek finanszírozni, nagyon sok mindent megteremteni, hisz a szegénység talán ebben a csoportban halmozottan jelentkezik, és ez okozza a legnagyobb problémát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszonynak a rövid reflektálást.
Szeretném bemondani a helyettesítéseket. 19 fő van jelen a bizottsági ülésen. Érsek Zsolt képviselő urat Farkas Imre helyettesíti. Örömmel konstatálom, hogy Lombos képviselő úr megérkezett. Szabados Ákost Tóth István, Tóbiás Józsefet Winkfein Csaba, Borsos Józsefet Aszódi Pál, Cseresnyés Pétert Soltész Miklós, Hirt Ferencet Iván László, Koszorús Lászlót László Tamás képviselő úr, Szabó Erikát Zombor Gábor és Vígh Ilona képviselő asszonyt Lanczendorfer Erzsébet helyettesíti.
Most akkor következik Hajdu László képviselő úr.
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2005. évről szóló beszámolóját általános vitára alkalmasnak tartom. Ezt mindjárt az elején szeretném leszögezni, annál is inkább, mert ezek a jelentések, amelyeket van módunk olvasni azoknak, akik hosszabb, több cikluson át itt a parlamentbe ülünk, egy tendenciát is figyelemmel tudnak kísérni. Ennek a jelenlegi anyagnak, amely előttünk könyv formájában is megjelent, volt idő bőven a tanulmányozására, még a saját apparátusomnak is.
Amit szeretnék ebből kiemelni, és ami megegyezik mondjuk egy kerület tapasztalataival Budapesten, az mindenekelőtt két kérdés, amire kitérek. Az egyik a nemzeti etnikai kisebbségi önkormányzatok ügye, amely ugyan még az előző ciklusban azzal a pejoratív jelzővel volt ellátva, hogy etnobizniszes típusú kisebbségi önkormányzat. Ez a jelentés még nem szólhat a 2006-os választásról, de nyilván a következőt már eszerint fogjuk olvasni, és kíváncsiak leszünk, hogy az milyen minősítést kap, hiszen ez lényeges változást jelent az eddigi kisebbségi önkormányzati összetételben.
40.
Tné 41-50. Hajdu L. folyt.
De a beszámoló még természetesen arról szól, arról a korábbi időszakról, amikor az én esetemben, a mi kerületünkben tíz kisebbségi önkormányzat is volt, amely tíz kisebbségi önkormányzatból mindössze egy kisebbségnél volt olyan, amelyik beszélte annak az országnak a nyelvét, tehát kilencen nem is beszélték a nyelvet, ugyanakkor kisebbségi önkormányzati kultúrát képviseltek. És ebben az etnobizniszben a mi esetünkben ez körülbelül azt jelentette, hogy a tízből az ötöt az etnikumok szervezték meg, tehát a románt, a bolgárt, az örményt - fel tudnám sorolni - ezeket mind cigánykisebbségiek üzletszerűen megszervezték és elindultak bolgárként, románként és nem tudom milyen színűként. Ez most ezzel az új törvénnyel úgy tűnik, hogy 90 százalékban szerintem kiiktatódott, nálunk valószínűleg így van, de nem változtat azon, hogy mit tud tenni egy nemzeti etnikai kisebbségi önkormányzat az új szisztémában, mert a régiben sokat nem tudott a kisebbségi jogok érvényre jutásáért, vagy amint el is hangzott az identitási vagy az esélyegyenlőségi kérdések ügyében.
Példaként szeretném megemlíteni, és így kapcsolódni az előttem szólóhoz, hogy mi szerettük volna a kisebbségi nyelvoktatást szélesíteni, ezt a német nyelv kérdésében meg is tudtuk csinálni. Egy olyan kisebbségi önkormányzatunk van német nyelvben, vagy volt, most már változott egy picit, akik nem beszéltek németül, viszont azt megértették, hogy a kisebbségi nyelvoktatást be kell indítani, és hogy akkor kötelező, ha már nem tudom hány fő erre jelentkezik. És arra gondoltunk, hogy valóságos kisebbség az etnikumok nálunk, megpróbáljuk a cigány nyelvoktatást beindítani és próbáltuk szervezni. Ennek az lett a vége, hogy tiltakozás indult el, hogy mi valamiféle olyan faji dolgot akarunk, tehát nem bírtuk beindítani, képtelenek voltunk a cigány kisebbségi oktatást beindítani olyan iskolában, ahol eléri a 30 százalékot az etnikum, a cigánygyerekek száma az általános iskolában. Ennek ellenére olyan erőteljes szülői tiltakozással álltunk szembe és a kisebbségi önkormányzat állt az élén a dolognak, hogy nem. Tehát nagyon nehéz a kultúrát, a nyelvi kultúrát és az identitásérzést is úgy növelni, ha eleve ellenállásba ütközik az ember, ez természetesen egynél: a cigányetnikum kérdésében volt.
A másik, ami a legnagyobb problémát jelenti, és itt a másik kérdést szeretném kiemelni, a jelentés szól erről sok összefüggésben. És szeretném meg is köszönni ezt a jelentést önnek is és a készítő munkatársaknak, ahogyan bemutatja ma azokat a problémákat: a képzettséghiányt, a lakásprobléma-hiányt, az életmódból adódó, az értékrendből adódó, a munkahelyhiányt és azokat a diszkriminációs dolgokat, amelyekkel mindennap mi is szembetaláljuk magunkat.
És itt a szegregáció és integráció kérdésében nekem is van egy megjegyzésem. Szóval ma egy olyan helyzet kezd kialakulni, hogy akár akarjuk, akár nem, automatikusan bizonyos iskolák szegregált iskolává válnak azáltal, hogy a szülő, ha megtudja, hogy abban az osztályban három-négy cigánygyerek van, nem íratja be, hiába körzetileg idetartozna a gyerek, nem hozza ide. Ha pedig a körzetében lévő cigánygyerek akar menni egy másik iskolába, akkor kényszerül elvinni, és így például nálunk is egy ilyen iskola kialakult, ahova ide tudják hozni, mert itt befogadó az iskola, tekintve, hogy nagyok az arányok. Tehát egy olyan automatizmus alakul ki ebből a diszkriminációból, ami miatt a szülő rájön, hogy itt nem hagyhatja a gyerekét, aki pedig nem etnikum, az meg azért nem viszi oda, és emiatt egy ilyen átcsoportosulás alakult ki. Éppen most legutóbb a szakszervezet szervezte ezt a "közoktatás napja" című dolgot, én is részt vettem ezen a programon, egy fideszes országgyűlési képviselőtársammal közösen, és ilyen mélyen, annak ellenére, hogy polgármester vagyok, én sem szembesültem azzal, hogy ez már milyen mértékűen elhatalmasodott ez a kérdés. És az a probléma itt, hogy 16 éves gyerekek járnak negyedik meg ötödik osztályba, és lassan az iskolakötelezettség határán vannak, és magántanulókká válnak. Tehát ez is egy nagyon nagy probléma és költség az önkormányzatoknak.
A másik gond pedig, hogy szegregált lakáskörülmények kezdenek kialakulni. Tehát egy bérlakás udvaron, ha van 8 önkormányzati bérlakás, szép folyamatosan, automatikusan cserélnek oda cigánycsaládok és menekülnek onnan nem cigánycsaládok és kialakulnak olyan udvarok, amelyekben aztán mindenféle történik, ahova a rendőrség minden este kivonul. És ha még marad egy család, aki nem etnikum, annak nagy a szenvedése, azt nekünk kell már a végén elhelyezni, hogy kimenekítsük őt ebből a helyzetből, és lassan nem tudunk mit kezdeni az ilyen udvarokkal, ilyen több is kialakult most már nálunk.
Vannak a munkahelyi kérdések. Két dolog. Az egyik. Valóban, ha valaki jelentkezik mondjuk gépkocsivezetőnek és van ilyen papírja - nálunk ilyen szállítmányozási cégek vannak döntően és lehet választani -, valószínű, hogy nem őt választják annak ellenére, hogy mindenféle kategóriájú jogosítvánnyal és egyébbel rendelkezik. De van egy másik variáció is, hogy ott vannak a közhasznú munkalehetőségek, képtelenek vagyunk betölteni, mert inkább a segély mellett döntenek. Most a törvény ugyan módosult, tehát a döntési lehetőség nem fog fennállni úgy tűnik, de eddig inkább azt mondta, hogy a minimál segélyt adjuk, ami fele sincs, mint a minimálbéres közhasznú munka; ne csináljak én gondot abból, hogy őneki segélyből kell élni, majd ő elrendezi a 4-5 gyerekkel a dolgokat, csak adjam azt a segélyt és ne foglalkozzak azzal, hogy közhasznú munka. Tehát tulajdonképpen itt a munkánál nem kellene szakképzés se, itt nem volna diszkrimináció se, itt egyszerűen be kellene reggel öltözni, este levetkőzni, amivel be is érnénk; mert ez akkor azt jelentené, hogy szenvedni kell ebben a munkaruhában, hogy mi a teljesítmény, azt már nem is mérjük. Nagyon nehéz ez a munkára való szoktatás a férfi típusúaknál, a nőknél ez kicsit jobban áll. (Derültség.) A nők esetében a közhasznú munkában hiány van, úgy gondolom ebben az országban, az etnikumra gondolok mindenekelőtt.
Összességében azt gondolom, hogy kísérletezünk azzal, hogy a kulturális autonómiát - önálló zenekar, énekkar, tánckar - elindítjuk, de csak addig, amíg ott fogjuk a kezet, csak addig megy a dolog, az önállóan működés nagyon nehezen működik. A kulturális intézmény nagy energiát fordít arra, hogy legyen ilyen típusú programunk, igen nehéz; egy dologban lehet még, úgy látom, és az a sport. A sport az talán, amiben a leginkább tehetségesek is ezek a gyerekek, a legjobb kitörési lehetőségük is van.
Összességében a jelentést szeretném itt megköszönni, nagyon sok, a közéleti ember számára tartalmas, segítő háttéranyagot kaptunk, és általános vitára alkalmasnak tartom. Köszönöm.
ELNÖK: A hozzászólások tartalmából arra következtetésre jutottam kedves képviselőtársaim, hogy a bizottság nagy valószínűséggel általános vitára alkalmasnak fogja tartani ezt a beszámolót.
Soltész Miklós alelnök úr, tessék parancsolni.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen, nagyon röviden. Először is köszönöm szépen a beszámolót és nagyon hasznos volt az is egyébként, amit a képviselőtársaink elmondtak. Azt hiszem, hogy amikor azt keressük, hogy mik azok a gondok a jövőben, az elkövetkező 5, 10 és 50 év múlva, amit már nem fogunk mi megélni, de mégiscsak a társadalomnak nagy és feszítő gondjai, akkor ezek között van ez is, és azt hiszem, hogy erről mindenképp majd akár egy külön bizottsági ülésen is érdemes beszélni, nemcsak így rohanva. Mert, amit kormánypárti képviselőtársaink felvetettek, azt gondolom, hogy azt 99 százalékban az ellenzék is így gondolja: legyen az a Fidesz, legyen az a KDNP, mindannyian így gondoljuk. Ha ezt a problémát a szőnyeg alá söpörjük, ha ezt a problémát mindig csak egymásra mutogatva, egyes kormányokra fogjuk rávetíteni, hogy épp ők nem oldották meg, akkor hosszú távon nagyon nagy gondok lesznek az országban; ezért is köszönöm a beszámolót is egyben és természetesen részünkről a frakciószövetség támogatja a beszámoló elfogadását.
Tné 50.
51. FE
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Mivel nincs több vélemény, hozzászólás, a hozzászólások körét lezárom. Egy rövid reflektálásra kérném szépen Kaltenbach urat. Tessék parancsolni!
Dr. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman reflexiója
DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tudom, mennyire tudok rövid lenni, mert elég sok olyan téma vetődött föl a hozzászólásokban, amelyre mindenképpen szükségesnek tartom, hogy reagáljak.
Kezdve azzal, hogy a legmesszebbmenőkig egyetértek az alelnök úr javaslatával, és természetesen szívesen állok a bizottság rendelkezésére, amennyiben magát a témát, résztémákat meg kívánja vitatni, és arra felkér, hogy készítsünk vitaanyagot, amelyet természetesen szívesen meg fogunk tenni, és egy megfelelő időpontban erre a külön ülésre sort tudunk keríteni. Részünkről abszolút készek vagyunk erre.
Nagyon érdekes összefüggésre hívta fel a figyelmemet Iván László képviselő úr. Őszintén szólva az elején egy picit meglepett, hogy egy ifjúsági bizottságban, hogy mondjam, a paletta másik végével kapcsolatos problémák vetődnek föl egyszer csak. De azt hiszem, hogy tökéletesen igaza van, olyannyira, hogy tulajdonképpen az ember elgondolkozik rajta, hogy az Országgyűlésnek miért csak ifjúsági bizottsága van, és miért nincs idősügyi bizottsága, már csak azért is, mert azt gondolom, hogy sajnos - bocsánatot kérek, ez nem akar valamiféle pejoratív kiszólás lenni - a másik oldalon a csoport egyre nagyobb lesz, míg az ellenkező oldalon egyre kisebb. Ezzel kapcsolatban a problémáink súlya is ennek megfelelően fog kialakulni az elkövetkezendő időszakban.
Tudjuk jól, hogy ez nem magyarországi jelenség. Egész Európában szembe kell nézzünk az aging, ahogy a képviselő úr mondta, az öregedés problémájával. Ez azt jelenti, hogy az európai társadalmak belátható időn belül nagymértékben idősödnek, úgy értem, az átlagéletkor igen nagymértékben növekszik, ami azt hiszem, hogy nem feltétlenül... Hajlamosak ezt valamiféle negatív jelenségnek, valamiféle veszélynek fölfogni, holott egész egyszerűen az idősebb korral kapcsolatos szemléletünkön kellene alapvetően változtatni, azt hiszem. (Iván László: Ez a lényeg.) Aki túl van a hatvanon vagy az ötvenen, nem tudom, hogy hol lehetne ezt a határt meghúzni, az nem ér kevesebbet, mint a fiatal. Tehát azt hiszem, hogy is mondjam, ezt az ifjúságkultuszt egy picit talán át kellene gondolni, annak ellenére, hogy a médiából ez ömlik ránk, minden, ami fiatal, az jó, és minden, ami idős, az rossz. Tehát kétségkívül van egy ilyen, de most nagyon elkalandoztam attól, ami tulajdonképpen az én feladatom lenne.
Viszont arra mindenképpen szeretnék reagálni, amit szintén a képviselő úr mondott, miszerint a kisebbség pejoratív ízű megnevezés. Ez sajnos valóban így van. Egyébként javasoltam, sőt a hivatalomban annak idején a '90-es évek végén, most már az évre nem emlékszem pontosan, talán '98-ban vagy '99-ben, miután évekig folyt a kisebbségi törvény esetleges módosítása körüli vita, elkészítettünk egy törvényjavaslatot. A honlapról le lehet tölteni, illetve az adott évről szóló beszámoló mellékletében ez benne van. Többek között azt javasoltuk, ez ugyan csak kis része volt a javaslatnak, hogy alakítsuk át a nevet is, ne kisebbségi, hanem nemzetiségi törvény legyen, tehát térjünk vissza a XIX. századi terminológiához ebből a szempontból, és ne kisebbségi törvényről, hanem nemzetiségi törvényről beszéljünk. Ezt annak idején egy azóta európai képviselővé vált honatya azzal utasította el, hogy a nemzetiségi szót nem lehet lefordítani angolra. Ez egy rendkívül súlyos érv, ez kétségtelen, de nem igaz. Erről ennyit.
Egyetértek a képviselő úr javaslatával, magam is azt gondolom, hogy kétségkívül van egy ilyen pejoratív csengése a dolognak. Nem kellene, hogy legyen, de ez van. Egyébként én magam is tapasztalom a megnevezésemben. Nem akarom ezt tovább folytatni, mert a végén azt hihetik, hogy valamiféle hiúsági kérdést akarok az ügyből csinálni.
Lévai képviselő asszony felvetései. A forrásokhoz való hozzáférés, illetve egyáltalán, hogy mi történik a helyi közösségben, például amikor egy önkormányzat összeállítja az éves költségvetését. Az államháztartási törvény ezzel kapcsolatban egy meglehetősen hosszadalmas procedúrát ír elő, hiszen először koncepciót kell készíteni, majd ezt meg kell vitatni nemcsak a képviselőkkel, hanem a helyi tényezőkkel, társadalmi szervezetekkel, kötelezően meg kell vitatni elvileg a kisebbségi önkormányzattal. Az egy más kérdés, hogy ez megtörténik-e vagy sem, de tény, hogy a törvény szerint meg kellene, hogy történjen ez, és akkor születik egy döntés. Az, hogy egy költségvetésben mik a prioritások az adott évben vagy akár hosszabb távon, nyilvánvalóan attól függ, hogy a helyi közösség különböző csoportjainak az érdekérvényesítő képessége hogyan alakul. Ebből a szempontból a helyi politikai közösség formálására alkalmas jogi környezetnek óriási jelentősége van.
Mire gondolok konkrétan? Több év óta javasoltam - nem is tudom, melyik évben volt, jó régen - az akkori Belügyminisztériumnak - akkor még volt ilyen -, hogy gondolják végig a helyi önkormányzatok választásáról szóló törvényt. A jelenlegi helyzet ugyanis az, hogy a tízezernél kisebb települések esetében a kislistás rendszer meglehetősen szegregatív. A kislistás rendszer abból a feltételezésből indul ki, hogy a helyi közösség, a helyi politikai közösség nem differenciált. Ez azonban a tízezer fős településeknél biztos, hogy nem így van. Nem tudom ebben a pillanatban megmondani, ezt meg kellene nézni, hogy hol van az a határ, ahol ez a feltételezés igaz. Szerintem jóval lejjebb van. Ennek ugyanis az a következménye, hogy azok a csoportok, amelyeknek az érdekérvényesítő képessége viszonylag gyenge, gyakorlatilag kiszorulnak a helyi döntési mechanizmusból, és ennek egyik legfőbb áldozata éppen a helyi roma közösség.
Ha megnézik, hogy hány roma polgármester van ebben az országban, látható, hogy még azokon a településeken sem, ahol ők vannak többségben, és hány képviselő ül a képviselő-testületekben, akkor ez a különbség, ez az indokolatlan különbség szembeszökő. Ennek egyik oka kétségkívül az, hogy a viszonylag jól szervezett relatív többség mindenkor ki tudja sajátítani a teljes helyi hatalmat, hiszen "a győztes mindent visz" elve alapján az összes mandátumot megszerzi, vagyis van egy csoport, amely teljesen képviselet nélkül marad a helyi közösségben, ezáltal az általa képviselt értékek és érdekek nyilvánvalóan az elosztásnál vereséget fognak szenvedni. Az volt a válasz akkor, hogy a választójogi reformmal kapcsolatban visszatérünk erre a dologra. Azóta nem történt választójogi reform, nem tértünk vissza a dologra. Tudom, hogy az Ifjúsági bizottság nem éppen ennek a kérdésnek a szakbizottsága, de mégis azt javasolnám, hogy a bizottság támogasson egy igazságosabb választójogi szisztémát kidolgozó választójogi reformot, azzal ugyanis ebben a kérdésben is előreléphetnénk.
Ami a helyi intézményi kapacitást illeti, illetve a kapacitás hiányát illeti, ebben nekünk is vannak tapasztalataink. A tapasztalataink egyébként ezzel egybeesnek. De hadd utaljak itt valamire, aminek az összejátszása, együttműködése ezeknek a gondoknak, a kapacitási gondoknak egy részét megoldaná vagy legalábbis csökkentené, ez pedig a családsegítő szolgálat. Nem feltétlenül egyedül az óvodai férőhelyek számának a növelése az egyetlen lehetséges gyógyszer, hanem egy sokkal intenzívebb családsegítő rendszer létrehozása, azzal ugyanis kettős előnyt nyernénk. Egyrészt azt gondolom, bár nem vagyok költségvetési szakember, de talán nem feltételezek rosszul, ha azt mondom, hogy lehet, hogy ez az olcsóbb megoldás, arról nem is beszélve, hogy a gyereknek a családban tartása kétségkívül bizonyos veszélyek és hátrányok mellett a gyerek érzelmi fejlődése szempontjából talán még mindig a legjobb megoldás. A történelem számos olyan példát ismer, amikor az állami beavatkozás ennek a területén a visszájára sült el minden jó szándék ellenére. Ezért azt hiszem, hogy inkább a családokat kellene egy olyan helyzetbe hozni, többek között a családsegítő szolgálat jó és intenzív működtetésével, hogy a velük, illetőleg a náluk jelentkező problémákat maguk tudják megoldani, beleértve a gyereknevelés időnként valóban nagyon nehéz feladatát is.
60.
Tné 61-70. Kaltenbach folyt.
Ezt sajnos csak megerősíteni tudom, hogy a magyar pedagógus társadalom bizony inkább szegregációpárti, mint nem szegregációpárti, mint integrációpárti. Ezt nem most észleltük, hiszen annak idején - talán emlékeznek rá - 2001-ben volt egy akkor nagy vihart kavart jelentésünk a felsőoktatásról, a pedagógusképzésről egész pontosan. Azt vizsgáltuk meg, hogy abban a 21 felsőoktatási intézményben, amelyikben pedagógusképzés folyik Magyarországon, vajon a pedagógusokat felkészítik-e arra a helyzetre, ami várja őket. Tehát tisztában vannak-e azzal, hogyha kilépnek az iskola kapuján, akkor mi az a környezet és mi az a probléma, feladat, amivel konfrontálódnak. Az volt a tapasztalatunk, hogy nem.
Számos javaslatot tettünk ennek a helyzetnek az orvoslására, ezeknek a kisebb jelentőségű javaslatai megvalósultak, a nagyobb jelentőségűek azóta se. Tehát azt hiszem, hogy az átlag magyar pedagógus ez idő szerint egész egyszerűen nincs felvértezve azokkal a képességekkel, ismeretekkel, amelyek a ráváró feladat megoldása szempontjából elengedhetetlenül szükséges lenne. Arról nem is beszélve, hogy a fenntartó önkormányzatok ebben a nehéz ügyben bizony meglehetősen közömbösek időnként. Mi éppen most végzünk egy utóvizsgálatot az integrációs normatíva, illetőleg az integrációs oktatás hatásait próbáljuk, tehát az után járunk utána, hogy az az ötlet, ami annak idején felmerült néhány évvel ezelőtt és az ezt támogató normatíva, kellően hatékony-e, szolgálja-e az integrációt, vannak-e eredmények. Azt tapasztaljuk - nem olyan régen volt egy ezzel kapcsolatos fórumunk -, hogy az iskolák időnként nemcsak, hogy magukra maradnak ebben a feladatban; egy egyébként kitűnően összeállított program és lelkes pedagógus közösség nemcsak hogy magára marad ebben az ügyben, hanem még a széllel szemben is kell mozognia, vagy ha úgy tetszik: az árral szemben kell úsznia.
Azt mondta az egyik fórumon résztvevő iskolaigazgató, aki egy fantasztikus programot mutatott be, amit ők évek óta követnek, hogy nemcsak, hogy ezért nem kap elismerést az önkormányzat részéről, hanem inkább azt tapasztalja, hogy vagy közöny veszi körül, vagy ellenséges környezet, ami hihetetlen. Szó szerint azt mondta, hogy furcsa, hogy miközben ők felmérik azt, hogy a helyi közösség mennyire támogatja azt a programot, amik megvalósítanak, a válasz az, hogy kilencven-valahány százalékban igen, a cigányellenesség mégis nő, amit egyes szülők abban a megállapításban foglalnak össze, hogy cigányiskolát akar csinálni. Pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy megpróbálja az iskolán belül legalább azt a kívánt ideális állapotot létrehozni, amelyik megszünteti azokat az okokat, vagy csökkenti azokat az okokat, ami miatt a helyzet előáll az iskolán kívül.
Azon is érdemes lenne elgondolkodni, én tudom, hogy ez sem újdonság, hogy vajon az a modell, amit 1990-ben például az oktatás területén az önkormányzati törvény létrehozott, fenntartható-e. Tehát az a nagyfokú - félve mondom ki a szót, nehogy politikai jelentőséget tulajdonítsanak neki - liberalizmus, ami egyrészt az iskolaválasztás, másrészt az iskolafenntartás körül kialakult, az vajon adekvát-e azzal a helyzettel, amiben most vagyunk, hogy nem kellene-e több jogosítványt kapnia a minisztériumnak; ma az Oktatási Minisztérium szinte teljesen eszköztelen, vagy alig-alig vannak eszközei, ha hatást akar gyakorolni arra, hogy mi történik az iskolában. Nem állítom, hogy ez az egyedül lehetséges álláspont természetesen, de mint alternatíva azt hiszem, hogy ez felvethető.
Sajnos azt kell, hogy mondjam Hajdu képviselő úr, hogy az etnobiznisz ügye még egy darabig foglalkoztatni fog bennünket. Lehet, hogy az ön kerületében némi előrelépés történt, az én tapasztalatom országosan ennek az ellenkezője, az etnobiznisz nemcsak, hogy virágzik, hanem szentesült azáltal, hogy ezen túl a csalók igazolást kapnak arról, hogy rendben van, amit csináltak. Mondok egy nagyon konkrét példát. Bevezettük azt, hogy a jelöltnek nyilatkoznia kell arról írásban, hogy ismeri az adott közösség nyelvét, kultúráját és hagyományait. Egyetlen jelöltnek nem okozott problémát aláírni ezt a nyilatkozatot, holott nyilvánvaló, hogy az esetek igen jelentős részében sem a nyelvet, sem a kultúrát, sem pedig a tradíciót vagy a hagyományt, a közösség történetét nem ismeri; megjegyzem zárójelben, hogy a történetet nem is túl könnyű, hiszen nincs róla az iskolában szinte semmi szó, még a nemzetiségi iskolák némelyikében sem. Az én felfogásom szerint, jogászként, azt tudom mondani, hogy ez egy hamis nyilatkozat mindezekben az esetekben, ha úgy tetszik, ez egy okirat hamisítás, ez egy bűncselekmény.
A választásokat követően - ez most már 2006-os történés - a legfőbb ügyészhez fordultunk, hogy az Ügyészségnek ezzel kapcsolatban mi az álláspontja. A válasz az volt, hogy nem, ugyanis az a szó, hogy ismeri, az nem kellően precíz ahhoz, hogy büntetőjogi felelősségre-vonásra kerülhessen sor. Csak halkan és zárójelben jegyzem meg, anélkül, hogy az Ügyészséget bírálni akarnám, hogy én úgy tudom, hogy Magyarországon van nyelvvizsga-rendszer, tehát a nyelvtudás elég pontosan kalibrált a nyelvvizsga-rendszeren keresztül; azt gondolom, hogy "az ismeri a nyelvet", az nem annyira határozatlan fogalom, hogy ennek semmiféle tartalmat nem lehet tulajdonítani. Nem minthogyha most egy ilyen büntetőjogias problémakezelésnek a híve lennék, de bocsánat, ez is egyik jele a következmények nélküli országról szóló narratívának.
A cigány nyelvoktatás. Az a helyzet, hogy a magyarországi cigányság nem egy homogén csoport nyelvtudás szempontjából se, a magyarországi cigányság 70 százaléka tartozik az úgynevezett romungro, vagyis a magyar cigány csoportba, akik nyelvi szempontból teljesen asszimiláltak, nekik nincs más anyanyelvük, mint a magyar, tehát őtőlük azt várni, hogy visszatérjenek egy másik nyelvhez, mint anyanyelvhez, azt hiszem, hogy irreális lenne. Bocsánat, egy kicsit az embernek az a benyomása, a híres vicc: amikor a gyengén látót akkor is átkísérik az utcán, ha nem akar átmenni. Szóval egyszerűen arról van szó, hogy nyilván az ő esetükben szóba se jön az, hogy ők mondjuk a romani nyelvet; egyáltalán fel kell tenni a kérdést, hogy milyen nyelv is lenne az, ami az anyanyelvük lenne. Nyilván történeti kutatásokkal ki lehetne deríteni, hogy ez micsoda, de Magyarországon az egyébként nyelvileg különböző cigányközösségeknek két nyelvük van, amit többé-kevésbé kodifikáltnak lehet elfogadni, az egyik a beás, a másik pedig a romani és az oláh cigányok által beszélt nyelv, annak a lovári változata. Az ő esetükben persze megint csak az a helyzet, hogy ez önkéntes alapon történik. Tehát, bármennyire jó szándékú az önkormányzat akkor, amikor megpróbálja kvázi bevezetni a kisebbség nyelvét, ez nem az önkormányzat kezdeményezése kell, hogy legyen, hanem a közösségé, illetve azoké a szülőké, akik ezt igénylik.
Sajnos tapasztalom, és én ezt számtalanszor elmondtam, szinte minden éves jelentésemben benne van, számtalan interjúban elmondtam, hogy Magyarországon évek óta folyik egy spontán szegregáció. Ez a spontán szegregáció az élet minden területén jelentkezik, a foglalkoztatástól kezdve a lakóhelyen keresztül az iskoláig, és ha ez ellen nem teszünk semmit, akkor egy idő után egészen elképesztő körülmények, helyzet áll elő. Kérem, hogy ne vegyék ezt valamiféle vészmadárkodásnak, én mindig ellene voltam, sohasem beszéltem itt éhséglázadásról, meg nem tudom micsodáról, de azt nem lehet nem észrevenni az olaszliszkai eset kapcsán, hogy itt egymástól távolodó embercsoportok, egymással szóba állni nem tudó, egymással semmiféle közösséget nem mutató embercsoportok fokozódó gyűlöletéről, frusztrációjáról, elégedetlenségéről stb. van szó.
Azt gondolom, hogy minden államnak elemi kötelessége a konszolidált viszonyok kialakítása érdekében a tevési kötelezettség. Én nem tudom pontosan megmondani - vannak ötleteim persze -, hogy mit kellene csinálni, de az biztos, hogy ezzel programszerűen funkcionális feladatként foglalkozni kell, méghozzá nem azzal a nálunk megszokott programmal, amely inkább csak odáig jut el, hogy összeállít egy projektet, de hogy mi történik a végén, arról semmiféle információ aztán nem áll rendelkezésre.
Tné 70.
71. FE (Kaltenbach)
Megtörténnek az imamalomszerű kötelező körök, létrehoznak egy bizottságot többnyire, ami aztán időnként ülésezik, és minden marad a régiben. A program azt jelentené, amit például az EU-s programok jelentenek, hogy van egy monitoringrendszer, van egy ellenőrző rendszer, amely folyamatosan szembesíti a döntést hozót a programban történtekkel, és a szükséges korrekciókat követően folytatódik csak a program, ez a fajta program. Ráadásul az erre biztosított költségvetési forrás nem a maradékelv alapján van.
Nagyon egyetértek azzal a felvetéssel, hogy ez a mai magyar társadalom egyik legsúlyosabb ügye, legsúlyosabb problémája. Ne felejtsük el, hogy itt már most a lakosság 5-6 százalékáról van szó növekvő tendenciával, egyes helyeken pedig ez az arány például az iskolai tekintetben lényegesen magasabb. Egyszerűen önmagunkat hozzuk egy olyan helyzetbe, ami egy idő után kezelhetetlenné válik. Itt aztán tényleg igaz a mondás, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kaltenbach úrnak a reflexióit, véleményét. Lesz lehetőségünk körülbelül két hét múlva a beszámoló megvitatására, úgy tudom, hogy a 12-ével kezdődő héten kezdődik ez a plenáris ülésen.
Azzal a javaslattal szeretnék élni azon túlmenően, hogy erről döntenünk kell, itt alelnök úrral közben konzultáltunk, hogy ha Jenő, nektek is alkalmas lenne, akkor akár a jövő évben a tavaszi ülésszak indítása idején, február elején - február második hetével indul tudomásom szerint a parlamenti munka -, amikor nincsenek ilyen időkorlátok, nincs költségvetés, módosító, kapcsolódók, et cetera, et cetera, amikor úgy belefér az időnkbe, ezt napirendre vegyük, ami itt felvetődött. Majd definiáljuk persze, majd címet adunk neki. Időben a titkárságoddal egyeztetve nagy tisztelettel várnánk ide.
A felvetődött probléma kapcsán persze mindannyian tudjuk, és Miklósnak abban igaza van, hogy itt nem lehet, nem szabad egymásra mutogatni, hogy ki mit nem csinált meg. Látjuk a demográfiai trendeket nagyjából, látjuk a szociális, szegregációs tendenciákat, oktatásban fennálló problémákat.
Azt azért elmondom nektek, hogy tovább borzoljam az idegeket, hogy január 1-jével az Európai Unióban élő cigány kisebbség létszáma megduplázódik, egy nap alatt megduplázódik. Csak mondom, hogy egy fél évvel ezelőtt a bulgár kormány egy titkos tárgyalást folytatott kormányülésen arra nézvést, hogy 15-18 év múlva hogyan fog kinézni Bulgária etnikai térképe. Nem szeretném persze rávetíteni ezt sem Romániára, sem Magyarországra, se Szerbiára, se Ausztriára. Nagyon tanulságos. A Külügyminisztérium természetesen megkapta ezt az értesítést, illetve ezt az anyagot. Húsz év múlva Bulgáriában a bulgárok kisebbségben fognak élni. Hangsúlyozni szeretném, hogy ott másról is van szó, egy nagyon jelentős török etnikai kisebbségről.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
Döntenünk kell. Aki támogatja az általános vitára való bocsátást, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Ellene volt-e valaki? (Senki sem jelentkezik.) Tartózkodott-e valaki? (Senki sem jelentkezik.) Megállapítom, hogy a bizottság 25 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak tartja.
A bizottság előadót kíván állítani Juhászné Lévai Katalin személyében. Aki egyetért, hogy Juhászné Lévai Katalin legyen a bizottsági előadó, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazzon.) 25 szavazattal a bizottság előadót állított.
Nagyon szépen köszönöm Kaltenbach úrnak, munkatársainak is. Viszontlátásra! Szép hetet kívánok önöknek!
Rátérünk a 2. napirendi pont tárgyalására, pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről szóló T/1371. számon kézhez kapott törvényjavaslat általános vitára való bocsátását.
Tisztelettel köszöntöm Csuhaj Lászlóné szakmai főtanácsadót a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból. Kérem, röviden ismertesse a törvény tartalmát. Tessék, parancsoljon! Öné a szó.
Csuhaj Lászlóné (SZMM) szóbeli kiegészítése
CSUHAJ LÁSZLÓNÉ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A fiatalok munkatapasztalat-szerzését elősegítő Start-program után újabb két program tervezetét olvashatják az előterjesztésben. Ennek a két programnak az előzőhöz hasonlóan az a célja, hogy a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű társadalmi csoportok foglalkoztatásának ösztönzését segítse elő normatív támogatás biztosításával.
A két program a Start Plusz és a Start Extra programok, amelyek különböző célcsoportok foglalkoztatásának ösztönzését kívánják elősegíteni, illetve a munkáltatókat ösztönözni arra, hogy jelentős járulékkedvezmény biztosításával ezen csoportokhoz tartozó egyéneket foglalkoztassanak.
A Start Plusz program a gyesről, gyedről, illetve a családtag ápolásáról visszatérők foglalkoztatásának elősegítéséhez, illetve a gyes mellett a gyermek egyéves kora után munkát vállalók foglalkoztatásának segítését, valamint a tartós munkanélküliek foglalkoztatásának elősegítését szolgálja. A Start Extra programok az ötven év feletti, illetve a kortól függetlenül az alacsony iskolai végzettségű egyének foglalkoztatásának ösztönzését célozza meg és teremt lehetőséget.
A programok a Start-programhoz hasonlóan normatív alapú alanyi jogon járó támogatások, ami azt jelenti, hogy a Start Plusz, illetve az Extra program keretében a munkáltatók, amennyiben a célcsoporthoz tartozó egyént foglalkoztatnak, mentesülnek a tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól a program ideje alatt. A Start Plusz program esetében a munkavállalók bruttó keresetének 15 százalékát kell az első évben és 25 százalékát kell a második évben járulékként megfizetni. A Start Extra program esetében ettől kedvezőbb járulékfizetési kötelezettség van, illetve nincs, mert az első évben nem kell járulékot fizetni, a második évben pedig 15 százalékos járulékfizetési kötelezettség terheli csak a munkáltatót, amennyiben a célcsoportokhoz tartozó egyént foglalkoztat.
A bérek tekintetében nincsenek korlátok, viszont a járuléktámogatásnál, tehát a kedvezmény igénybevételénél mind a két esetben a minimálbér kétszereséig járó munkabér után veheti igénybe a munkáltató a járulékkedvezményt.
Mind a két program a Start-programhoz hasonlóan a Start-kártya segítségével jogosítja fel a munkavállalót arra, hogy a programban részt vegyen, illetve a munkáltatót arra, hogy a két év alatt, amíg a Start-kártya érvényes, illetve a jogosultsági idő lejártáig a járulékkedvezményeket igénybe vehesse az adott egyének után. A Start-kártyákat a Start-programhoz hasonlóan az érintettek majd az APEH-irodákban tudják kiváltani, és ez alapján tudják érvényesíteni a jogaikat.
Köszönöm szépen. Röviden ennyit gondoltam felvezetni a programok kapcsán.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főtanácsadó asszony. Képviselőtársaim jelezték, hogy oldalanként egy-egy hozzászólást kívánnak elmondani. Soltész alelnök úr, tessék parancsolni!
SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Inkább csak kérdezni szeretnék. Hányan vették igénybe ezt a lehetőséget? Ha tud bontást is mondani, hogy 2005-ben, illetve 2006-ban hányan. A kérdés második fele, hogy 2005-ben, 2006-ban és jövőre a költségvetésben mennyi összeg szerepel ennek a programnak a támogatására. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Filló Pál képviselő úr!
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Bizottság! Elöljáróban szeretném mondani, hogy a magunk részéről nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ezek a lehetőségek megnyílnak a munkaerőpiacon.
80.
Tné 81-90. Filló Pál folyt.
Egyetlen módot látok, és én ezt a foglalkoztatási bizottság ülésén is elmondtam, most is szeretném megerősíteni, hogy közös felelősségünk igen tisztelt képviselőtársaim nekünk is és az állami szerveknek is, hogy ezt a lehetőséget az érintettekhez eljuttassák. Ugyanis mi magyarok nagyon szeretünk búsongani, jajongani, a vállalkozói kör meg különösen szereti azt mondani, hogy milyen hihetetlen nagy terhek vannak az ő vállán - főleg a kis meg a mikro-vállalkozás esetében -, ugyanakkor itt van egy fantasztikus lehetőség, hogy ha olyan, ebből a körből foglalkoztatnak fiatalokat, 50 év felettieket, nem akarom megismételni az előadót, akkor gyakorlatilag hihetetlen kedvezményeket adunk. Azt hiszem, hogy a nulla forint befizetésénél nagyobb kedvezményt már nem nagyon lehet adni, akkor már az állam fizetne azért, hogy valaki odamenne. Tehát nagyon nagy kedvezmények vannak, mégsem élnek elegendően ezzel a lehetőséggel. Ennek alapvetően az az oka, hogy kevesen tudnak róla, nem tudják sem a munkáltatók, sem a munkavállalók, hogy milyen lehetőség van, ebben próbáljunk meg segíteni.
Maga a törvényjavaslat egyébként nagyon jó célokat szolgál, úgyhogy én általános vitára alkalmasnak tartom és kérem a bizottságot is, hogy támogassuk azzal még egyszer kiegészítve, hogy közös felelősségünk, hogy a saját választókörzeteinkben is propagáljuk azt, hogy egy ilyen lehetőség van, amivel az érintettek élni tudnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Filló úr. Béki Gabriella, tessék parancsolni.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nekem egy kérdésem és egy kérésem van.
A kérdés úgy hangzik, tekintettel arra, hogy itt az év végi hajrában pontról-pontra a hatályos törvénnyel összehasonlítani nem volt már időm, emelje ki számunkra, hogy mi a változás lényege, mert a Start, a Start Plusz és a Start Extra is működik már. Tehát, ha felhívná a figyelmünket arra, hogy a korrekció most miben is áll? Ez az egyik, ez a kérdés.
A kérés az az, hogy kérjen a bizottság háttér információkat, számokat azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt évben, illetve 2004-ben került bevezetésre, hányan, milyen összegben, kik vették igénybe, tehát egy táblázatot, amiből maguk is dolgoznak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth dr., tessék parancsolni.
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): A Filló Paliéval kicsit ellentétes észrevételem van, illetve tapasztalatom, lehet, hogy ez lokális. Ott, ahol lakom van egy olyan irodaház, ahol könyvelő cég, üzemorvosi rendelés vállalkozásban, és egyebek zajlanak. Ott az elmúlt években az az érdekes tendencia alakult ki, hogy egyrészt egy pár évvel ezelőtt felvettek munkanélküli pályakezdő fiatalt, most pedig ezeket lényegében lecserélték 50 év felettiekre és elég rossz légkört jelent ez ilyen szempontból. Tehát ebből tendenciát csináltak és programot ezek a csapatok; ezt a jellegű dolgot lehet-e befolyásolni, vagy hogy lehet kiküszöbölni ezt az anomáliát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több kérdés, vélemény, akkor a kérdések, vélemények körét lezárom.
Megadom a szót főtanácsadó asszonynak, reflektáljon a felvetett kérdésekre. Tessék parancsolni.
Csuhaj Lászlóné reflektálása az elhangzott kérdésekre, véleményekre
CSUHAJ LÁSZLÓNÉ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr és köszönöm a bizottság véleményét, illetve kérdéseit.
Az első kérdéssel kapcsolatban a Start-programra vonatkozó adatok. Ugye ismert, hogy 2005. október 1.-től került bevezetésre maga a Start-kártya, azóta van lehetőség arra, hogy a Start-kártyát kiváltsák az érintettek. Napjainkig több mint 40 000 fiatal váltotta ki a Start-kártyát. A kiváltott Start-kártyás fiataloknak körülbelül az egyharmada felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Az APEH-tól kapott eddigi számok alapján, mintegy közel 14 000 fiatalt foglalkoztatnak Start-kártyával. A foglalkoztatottak közt a megoszlás hasonló, mint a kiváltott kártyák tekintetében.
Köszönöm szépen azt az észrevételt, illetve véleményt, hogy valóban azt gondoljuk, hogy a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű társadalmi csoportok foglalkoztatásának ösztönzését valamilyen olyan támogatással, célzott támogatással kell elősegíteni, ami célzottan ezeknek a munkavállalóknak a foglalkoztatásához járulhat hozzá. Hangsúlyozom, hogy valóban ez egy lehetőség, amivel a munkáltatóknak élni kell, használni kell; a törvényi keretek a lehetőséget biztosítják és a számok pedig azt, hogy mennyien élnek ezzel. Itt hozzákapcsolnám mindjárt azt a véleményt, hogy valóban tapasztaljuk, hogy bizonyos csoportok a kedvezmények adta lehetőségek kihasználása után egyes munkáltatók megszüntetnek foglalkoztatásokat, és újabb kedvezményeket vesznek igénybe. Jelentős támogatások vannak, amikor továbbfoglalkoztatási kötelezettséget kötünk a különböző támogatásokhoz, de ez nem jelenti azt, hogy utána ugyanígy nem teszik azt meg. Hangsúlyozom, ezek lehetőségek, amit a munkáltatók úgy használnak ki, ahogy gondolják.
Képviselő asszony kérdésére. Szeretném felhívni a figyelmet a különbségekre. Egyrészt a célcsoportokban vannak a különbségek. A Start-program a fiatalokra, a Start Plusz program a gyesről, gyedről, illetve családtag ápolásáról visszatérők, valamint a gyes mellett a gyermek egyéves korától dolgozni kívánók, és a tartósan munkanélküliek foglalkoztatásának elősegítéséhez biztosítja a járulékkedvezményt, az Extra pedig az 50 év feletti, illetve az alacsony iskolázottságúaknak. Jelenleg is a törvény alapján van egyfajta járulékkedvezmény a gyesről, gyedről visszatérők számára, amely kedvezmény mértékében sokkal kisebb és nem ilyen nagyságrendű járulékkedvezményt biztosít most a foglalkoztatónak, illetve a programban résztvevőnek.
A program megkezdését követően ez a járulékkedvezmény, amit jelenleg egy kisebb mértékű kedvezmény biztosít, a törvény kifut, és ez a kedvezmény átfordulhat a programban, tehát a 9 hónapos kedvezmény után a két évről vissza lévő részre még a járulékkedvezményt érvényesítheti a Start-kártyával a gyesről, a gyedről vagy az ápolási díjról visszatérő.
Az 50 év felettiek foglalkoztatásának elősegítéséhez jelenleg a foglalkoztatási törvény biztosít - mérlegelési jogkörben - járulékkedvezmény biztosítását pozitív diszkrimináció megteremtésével, mégpedig azt mondja, hogy amennyiben a Munkaügyi Központ ezt a támogatást megállapítja a munkanélküli személy foglalkoztatásához, akkor legalább a járulék 50 százalékát és legfeljebb egy évig lehet biztosítani. Ehelyett most lesz egy olyan járulékkedvezmény, ami két évig ad támogatást: első évben egy teljes járulékmentességet, a második évben pedig egy nagyon alacsony szintű járulékfizetési kötelezettség terheli a munkáltatót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főtanácsadó asszony tud-e abban segíteni, ami itt felvetődött, hogy esetleg egy ilyen statisztikai kimutatást készítsen a minisztérium, és azt közreadnánk itt a bizottság minden egyes tagjának. Természetesen megtesszük miniszter úr felé a hivatalos megkeresést, csak operatíve is meg kell valakinek csinálni.
CSUHAJ LÁSZLÓNÉ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Természetesen a főosztály el fogja készíteni azt a táblázatot, amit a bizottság kér, elnézést, hogy elfelejtettem reagálni erre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Csuhaj Lászlóné: Köszönöm én is.)
Soltész Miklós alelnök úr.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Csak nagyon röviden, ne haragudjon, a költségvetési vonzatáról szeretnék kérdezni: 2005, 2006, 2007. Nyilván 2005., ha október 1.-én indult, akkor az nem mutat olyan sokat.
CSUHAJ LÁSZLÓNÉ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A Start-plusz, illetve a Start-extra programok jövő évi forrásigénye várhatóan - számításaink szerint - mintegy 4,1 milliárd forint, ez 2008-ban 13,8 milliárd forint a várható és a tervezett forrásigénye. A Start-programoknak, illetve a Start-program idei tervezett forrásigénye is ilyen 4 milliárd körül van, ennek a tényleges számát majd az adóév zártával az adóhivataltól kapott információk alapján fogjuk tudni megmondani. Köszönöm szépen, elnézést.
Tné 90.
91. FE
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Általános vitára való bocsátásról szavazunk. Aki egyetért azzal, hogy általános vitára alkalmas az előterjesztés, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) 13 igen. Tartózkodott? (Szavazás.) 12 fő. A bizottság általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést.
Nagyon szépen köszönöm a részvételét, és várjuk akkor ezt az összeállítást a bizottság internetcímére, illetve e-mail címére.
Előadó-állításra van lehetőség. A kisebbségi előadó? László Tamás képviselő úr. Többségi előadó? Filló Pál képviselő úr. Köszönöm szépen.
Rátérünk a 3. napirendi pont tárgyalására, a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatra, melyet T/1145. számon kaptak kézhez képviselőtársam. A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása következik. Tisztelettel köszöntöm Endrész Katalint és Jenőfi Györgyné főosztályvezető-helyetteseket.
Az ajánlás szerint az első a 12/1. ajánlási pont. Szászfalvi László és képviselőtársai indítványát a kormány támogatja-e?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Tisztelettel köszöntjük a bizottságot. A kormány nem támogatja a módosító indítványt.
ELNÖK: A kormány az előterjesztést nem támogatja. Ki támogatja? (Szavazás.) 12 támogató. Aki ellene? (Szavazás.) 13. A bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 12/2. pontjában Szabó Lajos és Gegesy Ferenc képviselő urak indítványa van.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja a módosítást.
ELNÖK: A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) 13 igen. Tartózkodás? (Szavazás.) 12. A bizottság támogatja.
Az ajánlás 58. pontjában Bebes István képviselő úr indítványa van.
KUN ÁGNES (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok! Kun Ágnes vagyok, az Önkormányzati főosztály munkatársa. A kormány nem támogatja a javaslatot.
ELNÖK: A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) 12 igen. Aki ellene volt? (Szavazás.) 13. A bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 138/2. pontjában Béki Gabriella indítványa van.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a módosítást. (Béki Gabriella: Indokolást szeretnék.)
ELNÖK: Indokolást szeretne a képviselő asszony. Tessék, parancsoljanak!
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Az egységes digitális távközlési rendszer céljaira rendelt források tulajdonképpen az ennek a rendszernek az üzemeltetéséhez kapcsolódó készülékek bérleti díjával kapcsolatos kiadásokat tartalmazzák, és a csökkentésére nem lát lehetőséget az előterjesztő. Ez a másik lába, igen.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Aki támogatja? (Szavazás.) 13 igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) 14. A bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 268/1. pontjában Kékesi Tibor képviselő úr indítványa van.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja a módosítást.
ELNÖK: A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja 26 igen szavazattal.
Az ajánlás 287/1. pontjában Szászfalvi László és képviselőtársai indítványa van.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a módosítást.
ELNÖK: A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) 12 igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) 14. A bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 299/1. pontjában Filló Pál képviselő úr indítványa van.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja a módosítást.
ELNÖK: A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) Egyhangú, 26 igen szavazattal a bizottság támogatta.
Az ajánlás 324/1. pontjában Bebes István képviselő úr indítványa van.
KUN ÁGNES (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) 12 igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) 14. A bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 385/1. pontjában Czira Szabolcs képviselő úr indítványa van.
KUN ÁGNES (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a módosítást.
ELNÖK: A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) 12 igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) 15. A bizottság nem támogatja az előterjesztést.
Az ajánlás 468/1. pontjában Pokorni Zoltán és képviselőtársai indítványa van.
KUN ÁGNES (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a módosítást.
ELNÖK: A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) 12 igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) 15. A bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 550/1. pontjában Szabó Lajos és Gegesy Ferenc képviselő urak indítványa van.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja a módosítást.
ELNÖK: A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság 27 igen szavazattal támogatja.
SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Elnök úr, egy kiegészítést szeretnék tenni. Amit nem támogatott a bizottság, egyharmadot kapott, mert nem tette hozzá.
ELNÖK: Ez természetes. A kormány képviselőinek van tudomása arról, hogy esetleg a feladatkörünkbe tartozók közül mindenről szavaztunk-e, kihagytunk-e valamit? (A kormány képviselői nem jeleznek ilyet.) Nincs tudomásuk róla. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Rátérünk a 4. napirendi pontra, a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra, melyet a képviselők T/1296. számon kaptak kézhez. Ugyanebben a könyvben vannak a módosítók a végén.
A 36/1. számú indítvány Vidorné Szabó Györgyi képviselő asszony indítványa. A kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja a javaslatot.
ELNÖK: A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) 27 igennel a bizottság egyhangúlag támogatja.
Az ajánlás 56/2. pontjában Tatai-Tóth András és képviselőtársai indítványa van.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) 15 igen. Tartózkodás? (Szavazás.) 12. A bizottság támogatja.
100.
Tné 101-110. Elnök folyt.
Az ajánlás 58/1. napjában Vidor Györgyi indítványa.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány támogatja. Aki egyetért? (Szavazás.) 15 igen. 12 tartózkodással a bizottság támogatja.
Az ajánlás 67. pontjában Szabó Lajos és Gegesy Ferenc indítványa.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány támogatja. 12 tartózkodás és 15 igen szavazat mellett, a bizottság támogatta.
Van-e valakinek tudomása arról, hogy esetleg valamelyik előterjesztésről nem szavaztunk? (Nincs jelzés.) Nincs. A napirendet ezennel lezárom.
Rátérünk az 5. napirendi pont tárgyalására, melyet T/1297-es számon kaptak a képviselők kézhez: az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatásáról.
Tisztelettel köszöntöm Szikszainé Bérczes Anna főosztályvezető asszonyt.
Az ajánlásban a 18-as pontot lapozzuk fel, amelyet Pál Béla és képviselőtársai nyújtottak be.
A tárca véleménye?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. 13 tartózkodás mellett; aki ellene van? (Szavazás.) 14 nemmel a bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
Az ajánlás 21. pontjában Farkas Imre és Vidorné Szabó Györgyi indítványa.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány. Lesz olyan, ami ezzel kapcsolatos és más megoldás van, tehát azt fogjuk támogatni.
ELNÖK: Világos. Tehát ezt nem. A kormány nem támogatja. Aki támogatja? (Szavazás.) 12 igen. Aki tartózkodott? (Szavazás.) 14 tartózkodás mellett a bizottság nem támogatta.
Az ajánlás 22. pontja, amely szerint Simon Gábor és Vidorné Szabó Györgyi terjesztette be.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Igen. 25 szavazattal a bizottság támogatja.
Az ajánlás 26. pontjában Font Sándor úr javaslata.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány ezt nem támogatja, ennek a problémának a megoldására van más, amit viszont támogat a kormány.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. (Szavazás.) 12 igen. Aki nem? (Szavazás.) 14 nemmel a bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 27. pontjában Gegesy Ferenc és Kékesi Tibor képviselő úr indítványa.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány, ez az, ami a jó megoldás erre a problémára.
ELNÖK: A kormány támogatja. (Soltész Miklós: Már bocsánat, melyikre a jó megoldás a Font Sándor vagy a Farkas Imre indítványára?.)
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Font Sándor indítványára. Az őstermelők bejelentésével kapcsolatos pontosítás, amit egyébként Font úr felvetett a mezőgazdasági bizottsági ülésen; de annak nem az a megoldása, hogy kivesszük az adott szakaszt, hanem a komfortost, magát a problémakezelést értjük, tehát amit felvetett problémaként, arra a megoldás a 27. szám alatt szereplő.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság egyhangúlag támogatta.
Az ajánlás 28. pontjában Simon Gábor és Vidorné Szabó Györgyi indítványa.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk, hiszen itt a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételéről van szó, tehát nem indokolt, hogy ez az APEH-hoz kerüljön. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 13 tartózkodás. Aki ellene? (Szavazás.) 14 ellene, egyharmadot sem kapott.
Az ajánlás 29. pontjában Gegesy Ferenc és Kékesi Tibor indítványa.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Ezt támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány támogatja. (Szavazás.) 12 tartózkodás mellett, 14 igen szavazattal a bizottság támogatja.
A 31. pontban Font Sándor indítványa.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Ezt nem támogatja a kormány, az előzőleg megszavazott kezeli ezt a problémát, mert itt is az a gond, hogy elhagyni akarja azt a szakaszt, ami problémás volt.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 12 igen és 14 nemmel a bizottság nem támogatta.
Az ajánlás 35. pontjában Kálmán András úr indítványa.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Aki támogatja? (Szavazás.) 12 tartózkodás. Aki ellene? (Szavazás.) 14 ellene. A bizottság nem támogatta, egyharmadot sem kapott.
A 36. ajánlási pontban Göndör István képviselő úr indítványa.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Ezt sem tudja támogatni a kormány. Jelezném, hogy ebben a témakörben az OÉT-en várható, hogy megállapodás születik és az előzetes megbeszélések nyomán ennek alapján lesz bizottsági módosító, az fogja kezelni ezt a kérdést.
ELNÖK: Köszönöm. A kormány nem támogatja. Aki támogatja? (Szavazás.) Senki. Aki ellene volt? (Szavazás.) 14 nem. 12 tartózkodás mellett a bizottság nem támogatta.
Az ajánlás 37. pontja.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Ezt sem támogatja a kormány, hasonló okokból.
ELNÖK: A szavazás eredménye ugyanaz, a bizottság nem támogatta.
Az ajánlás 44. pontjában Rogán Antal képviselő úr indítványa.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Aki támogatja? (Szavazás.) 12 igen. Aki nem? (Szavazás.) 14 nem. A bizottság nem támogatta, egyharmadot kapott.
Az ajánlás 45. pontjában Gegesy Ferenc és Kékesi Tibor indítványa.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Aki egyetért vele? (Szavazás.) 14 igen. Aki tartózkodott? (Szavazás.) 12 tartózkodás mellett, a bizottság támogatta.
Soltész úr, tessék parancsolni!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Volt a 21-es indítvány, és ott ne haragudjon azt mondta, hogy a Farkas Imrének a módosító javaslata máshol fog szerepelni és más megoldással kerül be, az melyik volt?
ELNÖK: Rögtön utána volt, nem? (Soltész Miklós: Igen. Elnézést kérek, köszönöm.)
Van tudomása valakinek arról, hogy esetleg nem szavaztunk valamilyen indítványról, amely a bizottság hatáskörébe tartozik? (Nincs jelzés.) Köszönöm szépen. A napirendi pont tárgyalását lezárjuk.
Rátérünk az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló T/1305. számon kézhez kapott kapcsolódó módosító javaslatok megtárgyalására.
Tisztelettel köszöntöm Bogár Ági főosztályvezető asszonyt, a minisztérium képviseletében.
A kiegészítő ajánlást kézhez kapták képviselőtársaim.
Csáky András indítványa az 1-es sorszám alatt.
Ági, parancsoljon!
BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Jó napot kívánok. Tisztelettel köszöntöm a bizottságot.
Az 1-es pont alatti indítványt a kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Aki egyetért vele? (Szavazás.) Egyhangú, 25 igen szavazattal támogatja.
Csáky András úr az ajánlás 3. pontjában és kapcsolódva Simon Gábor és egyebek indítványához.
Ági!
BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Egy mondatot, ha mondanál Ági, légy szíves.
BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A képviselő úr pontosítani akarja azt a kifejezést, hogy a csak a szakorvos által, illetve szakorvosi javaslatra rendelhető gyógyszerek szerepelhessenek a 6000 forint feletti gyógyszerkeret összegében, itt összefügg a 3-as és a 4-es pontban megfogalmazott módosító indítvány.
A képviselő úr egy miniszteri rendeletre hivatkozik az indoklásában, amely ezt a bizonyos Szt., és Szt. e) jelzést tartalmazza. Egyfelől nem lenne szerencsés, hogy egy miniszteri rendelet jelzéseit törvényi szintre felemeljük, másfelől pedig ez a módosító indítvány szűkíti a miniszteri rendeletben meghatározott rendelési szabályokat, hiszen csak a szakrendelés szakorvosát emeli be, más szakorvost kizárna belőle, például a kórházi szakorvos ez esetben nem tehetne javaslatot.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Aki ennek ellenére támogatja Csáky úr indítványát? (Szavazás.) 12 tartózkodás mellett, 14 ellenszavazattal egyharmadot sem kapott.
Az ajánlás 5. pontjában Kuzma László képviselő úr, kapcsolódva Pálinkás József és Tóth Ferenc indítványához.
BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Képviselőtársaim itt két szavazásra kerül sor, ugyanis az Alkotmányügyi bizottság iderendelte ezt a kérdést, mivel szó szerint megegyezik az előző indítvánnyal, hogy egyáltalán házszabályszerű-e?
Tné 110.
111. FE (elnök)
A jogi konzultációk következtében én magam arra a következtetésre jutottam, amelyet megosztok veletek, hogy nem házszabályszerű a kapcsolódó módosító benyújtása, de erről szavaznunk kell. Aki egyetért azzal, hogy házszabályellenes a képviselő úr indítványa, az kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) 10. Aki úgy gondolja, hogy házszabályszerű Kuzma László képviselő úr indítványa? (Szavazás.) 12. Tehát házszabályszerű.
Ebben az esetben szavaznunk kell arról, hogy Kuzma László képviselő úr indítványát támogatjuk-e vagy sem. A kormány nem támogatja. Ki támogatja Kuzma László képviselő úr indítványát? (Szavazás.) 12. Aki nem támogatja? (Szavazás.) 14. Tehát a bizottság nem támogatta, de házszabályszerűnek ítélte ezt a nagyformátumú indítványt.
Tudomásom szerint nincs olyan kapcsolódó módosító indítvány, amelyről kellene szavaznunk. Van-e valakinek ilyen észrevétele? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Egyebek között van-e valakinek bejelentenivalója? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. A bizottsági ülést lezárom.
Előreláthatólag hétfőn találkozunk annak ellenére, hogy javaslatot teszek ismételten arra, hogy esetleg csütörtökön tartsunk bizottsági ülést, de látom, ingatják a fejüket a képviselőtársaim, úgyhogy hétfőn reggel 9 órára a bizottsági ülést összehívom.
Viszontlátásra! Szép hetet mindannyiuknak!
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 54 perc.)
|
|
Korózs Lajos |
Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné és Földi Erika