ISZB-11/2007.
ISZB-29/2006-2010.
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2007. május 9-én, szerdán, 9 óra 15 perckor a
Falugondnokok Házában (Vértesacsa, Kossuth u. l.) és
a Hiemer-házban (Székesfehérvár, Városház tér 1.) szám alatt megtartott
kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Tájékoztató a tanya- és falugondnoki szolgálatról. Előadó: Csörsz Klára, a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség társelnöke *
Csörsz Klára (Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség) prezentációja *
Kérdések, vélemények *
Válaszok *
Szederné Kummer Mária (Zalai Falvakért Egyesület) *
Csörsz Klára (Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség) *
Nagy Andrea (BAZ Megyei Tanya- és Falugondnokok Egyesülete) *
Kozma Judit (Falugondnokok Vas- és Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete) *
Csörsz Klára (Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség) *
Ghyczy Gellért (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) *
Szederné Kummer Mária (Zalai Falvakért Egyesület) *
Balázs Zoltán (Szilágyerked, Szilágy megye, Erdély, Pro Erked Egyesület) tájékoztatója *
Kozma Judit (Falugondnokok Vas- és Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete) tájékoztatója *
Kérdések, vélemények *
Varga Péter (Falugondnoki Hálózat Országos Módszertani Osztálya) tájékoztatója *
Kérdések, vélemények *
Válaszok *
Tájékoztató az Országos Esélyegyenlőségi Hálózatról *
Warvasovszky Tihamér polgármester (Székesfehérvár) üdvözlése *
Dr. Rauh Edit szakállamtitkár (SZMM) prezentációja *
Kérdések, vélemények *
Válaszok *
Konzultáció a székesfehérvári Esélyek Háza működéséről, az Esély Órák tapasztalatairól *
Márton Zoltán igazgató (Esélyek Háza) prezentációja *
További tájékoztatók az Esély Háza tanárai részéről *
Kérdések, vélemények *
Egyebek *
1. Tájékoztató a tanya- és falugondnoki szolgálatról
Előadó: Csörsz Klára, a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség társelnöke
kb. 13.30 órától: a Hiemer-házban (Székesfehérvár, Városház tér 1.)
2. Tájékoztató az Országos Esélyegyenlőségi Hálózatról
Előadó: dr. Rauh Edit szakállamtitkár, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
3. Konzultáció a székesfehérvári Esélyek Háza működéséről, az Esély Órák tapasztalatairól
4. Egyebek
Elnököl: Korózs Lajos (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, a bizottság alelnöke
Soltész Miklós (KDNP), a bizottság alelnöke
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Cseresnyés Péter (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Korózs Lajos (MSZP) Érsek Zsoltot (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) Farkas Imrét (MSZP)
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP) Filló Pált (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP) Lombos Istvánt (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP) Tóbiás Józsefet (MSZP)
Hirt Ferenc (Fidesz) Borsos Józsefet (Fidesz)
Soltész Miklós (KDNP) Dr. Lanczendorfer Erzsébetet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ) Török Zsoltot (MSZP)
Csörsz Klára ügyvivő társelnök (Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség)
Balázs Zoltán református lelkész, Szilágyerked (Szilágy megye, Erdély), a Pro Erked Egyesület elnöke
Ghyczy Gellért tanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Kozma Judit titkár (Falugondnokok Vas- és Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete)
Nagy Andrea koordinátor (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanya- és Falugondnokok Egyesülete)
Szederné Kummer Mária titkár (Zalai Falvakért Egyesület)
Szepes Péterné falugondnok társelnök (Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség)
Varga Péter gépjármű-üzemeltetési szakértő (Falugondnoki Hálózat Országos Módszertani Osztálya)
Warvasovszky Tihamér (polgármester, Székesfehérvár)
Márton Zoltán igazgató (Esélyek Háza)
Dr. Rauh Edit szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Táncsics Zita osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Tarsoly Márta elnök (Alternatíva Közhasznú Mozgássérült Egyesület)
Beke Viktor elnök (alternatíva Közhasznú Mozgássérült Egyesület)
Szokó Zsolt elnök (Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesülete)
Kissné Berta Rozália jeltolmács (Jelnyelvi tolmácsszolgálat)
Csanádi Roland elnök (Beszélő Kezek Egyesület)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 15 perc)
KORÓZS LAJOS (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit. Lévén itt egy formális bizottsági ülést kell nekünk tartani, így a meghívóban szereplő vértesacsai Falugondnokok Házában tisztelettel köszöntöm a bizottság minden egyes tagját, a meghívott vendégeket a május 9.-én szerdán 9 óra 15-re összehívott bizottsági ülésen.
A jegyzőkönyv számára szeretném a helyettesítéseket bediktálni. Korózs Lajos helyettesíti Érsek Zsoltot, Farkas Imrét helyettesíti Juhászné Lévai Katalin, Filló Pált Vidorné Szabó Györgyi, Lombos Istvánt Szabados Ákos, Tóbiás Józsefet Dér Zsuzsa, Béki Gabi Török Zsoltot, Borsos Józsefet Hirt Ferenc, Lanczendorfer Erzsébetet pedig Soltész Miklós képviselő úr.
Javaslatot teszek a napirendi pontok megtárgyalására. Itt Vértesacsán egy napirendi pontot javaslok megtárgyalni: Tájékoztató a tanya- és falugondnoki szolgálatról. Előadónak kértük Csörsz Klárát, a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség társelnökét, majd délután Székesfehérváron második napirendi pontként javaslom megtárgyalni: Tájékoztató az Országos Esélyegyenlőségi Hálózatról. Előadó: Dr. Rauh Edit szakállamtitkár, Szociális és Munkaügyi Minisztérium. Harmadik napirendi pontként: Konzultáció a székesfehérvári Esélyek Háza működéséről, az Esély Órák tapasztalatairól és egyebek napirendi pontok.
Van-e valakinek más javaslata a napirendi pontokra vonatkozóan? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szavazunk.
Aki egyetért a napirendi pontok elfogadásával, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ellene volt-e valaki? (Szavazás.) Tartózkodott-e valaki? (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi pontok tárgyalását.
Tisztelettel köszöntöm a jelenlévőket. Tételesen Balázs Zoltán református lelkész urat, Csörsz Klárát általános ügyvivőt és társelnököt, a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetségtől; Ghyczy Gellért tanácsos urat, a Szociális Munkaügyi Minisztériumból; Kozma Judit titkárt, a Falugondnokok Vas- és Győr Megyei Egyesületi elnökét; Nagy Andrea koordinátort, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből; Szeder Marikát - azt se tudtam látod-e, hogy Kummernak hívnak - a Zalai Falvakért Egyesület elnökét; Szepes Péterné falutárselnököt, Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség, Varga Péter gépjármű-üzemeltetési szakértőt, a Falugondnoki Hálózat Országos Módszertani Osztálya - érkezik - ő pedig kulcsfigura, mert nélküle nem is működik falugondnokság.
A programban, amit Kláriék felírtak nekem. Klári, mint a falugondnoki hálózat szolgáltatási forma bemutatását fogja tartani, Balázs Zoltán urat kérjük a falugondnokság helyzete Erdélyben, Varga Péter urat a jogharmonizációs problémák és a gazdasági megszorítások a falugondnoki szolgáltatás terhére témakörben, valamint Marika, Szeder Marika a falugondnoki hálózat fejlődése tárgykörben - tehát ez egy ilyen komplex napirendi pontnak ígérkezik.
Rátérünk az első napirendi pont tárgyalására, kérem akkor Klárit, hogy a prezentációját tartsa meg.
Csörsz Klára (Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség) prezentációja
CSÖRSZ KLÁRA (Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség): Tisztelettel köszöntök mindenkit. A prezentáció előtt néhány szót szeretnék szólni magáról a helyről, az épületről és a meghívás apropójáról.
Önök a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség oktató központjában vannak Vértesacsán Fejér megyében, ahol a sors iróniája, hogy egyetlenegy falugondnoki szolgálat működik. Ezen kívül 980 szolgálatot tudhatunk a magunkénak az ország különböző pontjain. Fejér megyében értelemszerűen azért nincsen több falugondnoki, illetve tanyagondnoki szolgálat, mert a településszerkezet nem teszi ezt szükségessé.
Hogy a ház miért van itt, ezt megkérdezhetik. A falugondnoki ötlet magyarországi bevezetésének motorja, a falugondnokság kitalálója Kemény Bertalan, akit egy hónapja temettünk, ezen a helyen kívánt megöregedni. Vértesacsán egy pihenőháza volt itt és így jött az ötlet, hogy élete utolsó éveiben is aktívan szerepet vállalhasson az oktatásban, a hálózat fejlesztésében; és nagyjából az ország közepére van tájolva egyébként is ez a Vértesacsa.
Tehát van itt egy épület, ez a falugondnokok háza. Sok-sok falugondnoki társadalmi munkával és a mindenkori ágazati minisztérium támogatásával jött létre. Célja az, hogy a falugondnokok alapképzését, továbbképzését szolgálja, lehetőséget és színteret biztosítson a hálózatban dolgozók összejöveteleire, elnökségi ülésekre, közgyűlésekre, ünnepségekre.
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben a szép szolid kertben áll egy kopjafa, Szanyi Éva kopjafája, aki a szakminisztérium főosztályvezetője volt és a napokban volt négy éve, hogy elhunyt; Kemény Bertalan mellett ő volt az, aki a hálózati munkát leginkább segítette.
Kollegáim itt a hátam mögött, a magyar falugondnoki hálózat helyi segítői, megyei és regionális egyesületek vezetői, titkárai, szociális és egyéb humán szakmákból felvértezett szakemberek. Minimum 10 éve dolgozik mindenki a hálózatban, néhányan pedig 1991-'92 óta toljuk ezt a szekeret.
Igyekszem a prezentációban nagyon röviden súlypontozva bemutatni a szolgáltatásunkat elsősorban azért, hogy mind a parlamenti képviselők, mind pedig a szakértők figyelmét felhívjuk arra, hogy nemcsak szerintünk, hanem egy nagyon fontos dologról van szó, egy olyan szolgáltatásról, amely ma 300 ezer vidéki ember életét könnyíti meg és még várnak legalább 150 ezren arra, hogy ezt a szolgáltatást megkaphassák, vélhetően egyetlen szolgáltatásként, ami eljuthat hozzájuk.
Ha megengedik, akkor ülve dolgoznék. (A prezentációt vetítéssel szemlélteti.) Önök egy nagykorú, 18 éves szolgáltatást fognak megismerni. Egy olyan szolgáltatási formát, amelyet hungaricumnak vagy európai unikumnak is nevezhetünk, mert sehol Európában és Európán kívül sem természetesen nincs ilyen típusú szolgáltatás.
Hogy mi hívta életre a falugondnoki szolgáltatást, az egy ilyen szójátékkal kell megmagyarázzam: a kistelepülések sajátos szükségletei, helyzeti előny helyett helyzeti hátrányai igényelték. Röviden felsorolva, elsősorban a hátrányos földrajzi fekvés, a zárt települések helyzete, a nagyon erős intézmény, infrastruktúra és szolgáltatás-hiány, munkahelyek hiánya, a növekvő szociális feszültségek, az elszegényedés, az elöregedés, a demográfiai egyensúly felbillenése, kevés gyermek születik, többen halnak meg, az etnikai összetétel kedvezőtlen változásai az aprófalvakban, a helyi közösségek, tradíciók elsorvadása. Értelemszerűen a szolgáltatások kivonulásával az értelmiség és a mértékadó személyek hiánya, a helyi közélet át- vagy depolitizálódása - azt gondolom, ezt nem kell magyarázni: vagy nagyon politizálnak, vagy nagyon nem szeretik az emberek -, valamint maga a falusi társadalom is úgy változott meg az utóbbi évtizedekben, hogy bizonyos tekintetben kezd hasonlítani problémakörében a városokhoz.
Egy nagyon furcsa, sokféle szempontot és célt ötvöző szolgáltatás lett a falu- és tanyagondnoki szolgáltatás, a települési hátrányok következményeinek enyhítésére; ezek közül elsősorban az infrastruktúra, az intézményhiány és a humánerőforrás deficit megoldására.
A falugondnoki szolgáltatás alapértékeire a következőképpen szeretném felhívni a figyelmet. Talán nem tudják önök, de a falugondnok egy darab mikrobusszal ott él a helyi közösségben, elsősorban a 600 lélekszám alatti településeken vagy a nagyobb települések lakott külterületein, a tanyákon. Zömében ott születtek, ismernek mindenkit, odajártak iskolába, mert akkor még volt iskola és egy nagyon közvetlen kapcsolata van az ott élő emberekkel.
A szükségletek érzékelése tekintetében: lévén, hogy ott van, igen nagyon alacsony az ingerküszöb, nagyon gyorsan tud reagálni az adott helyzetre, széles és a gépjármű lévén egy mobilizálható szolgáltatáskínálatot tud nyújtani. A szolgáltatások nem szakmaspecifikusak, bár a szociális ágazat finanszírozza, és a jogszabályokat ezen a körön belül alkották meg, de inkább szakmaközi integratív jellegű szolgáltatásokat nyújt. Nagyon tág a célcsoportja, a falu teljes lakossága részesülhet a szolgáltatásokban, nem jövedelmi viszonyai alapján, hanem egyéni élethelyzetétől függően működik a rászorultság vizsgálata. Azt szoktuk mondani, hogy ez a kis befektetés nagy eredmény elve, egy ember munkaidejéről van szó, az ő - meg kell mondjam - nagyon alacsony fizetéséről és egy mikrobusz fenntartási költségeiről.
Jellemző, hogy a közelmúltig a kistelepülések gyakran egyetlen szociális és közösségi szolgáltatása volt, és ami nagyon fontos: nem ellátásjellegű, hanem egy bizalmon alapuló személyes segítségnyújtásról van szó.
Néhány számot szeretnék mutatni, ami nyilván itt egyrészt picike, másrészt annyira nem is áttekinthető. Összességében ma 981 szolgáltatásról beszélünk, ők 363 ezer embert látnak el. A szolgáltatások megoszlása tekintetében: 25 százaléknyi a tanyagondnoki szolgáltatás és 75 százaléknyi a falugondnoki szolgáltatás, itt láthatók ezek a számok. Tehát 736 falugondnoki szolgálatról tudunk, melyek működési engedéllyel és állami normatívával rendelkeznek, akik közel 300 ezer embert látnak el, és 245 tanyagondnokságról van szó, akik 73.500 embert látnak el.
A követezőben a falugondnoki szolgálattal nem rendelkező települések számarányait szeretném megmutatni. Jelenleg, itt van egy kicsi összeférhetetlenség, de különböző, néhány nappal később készülő adatokról van szó - állandóan változó, nem állandóan, de sűrűn ɶáltozik, hogy mennyi szolgáltatásunk van - 978 létező szolgáltatást mutat a tábla és 520 létrehozható falugondnoki szolgálatot, de ez csak a falugondnoki szolgálat. Tehát most folyik a felmérése annak, hogy még mennyi tanyagondnoki szolgálat kéne és csak a falu, a 600 lélekszám alatti településeken 170 ezer ember vár a szolgáltatásra.
Átváltva a diagrammra, láthatóak az arányok a megyék viszonylatában. A legmagasabb száma van Zala-megyében, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Baranya-megyében a falugondnokságoknak, elsősorban itt falugondnokságok vannak és látszik a telítettségi igény is a diagrammon.
Az ellátási forma kialakulása a következőképpen mutatható be, térben és időben így néz ki. 1989-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 17 mikrobusszal indul el a szolgáltatás, a következő évben a dunántúli aprófalvas megyékben indulnak a falugondnokságok és 1996-ban az alföldi tanyás térségekben tanyagondnokságnak nevezett szolgálatok működnek. 2007-ben mintegy 1000, egészen pontosan 981 szolgálat működik - ezek azok, amelyek működési engedéllyel és normatívával rendelkeznek.
Jogi szempontból a következőképpen néz ki a helyzet. 1993-ig egy szabályozatlan modellkísérletről van szó. 1993-ban kvázi befogadja a szociális törvény, 1999-ben a 188-as kormányrendelet működési engedélyhez köti a szolgáltatást, 2000-ben az 1/2000-es SZCSM rendelet meghatározza az ellátandó szakmai feladatok körét, 2005-ben a szociális törvénybe bekerül a 10 szociális alapszolgáltatás közé és közben különféle szokásjogi elemek, helyi közösségi normák is szabályozzák a szolgáltatást. Ezek közül egyet emelnék ki: a falugondnok választó közmeghallgatást vagy falugyűlés intézményét, amely a kezdeti időszakban, az első 10 évben, szinte minden településen jelen volt, ma gyakori a közalkalmazotti kinevezéssel megoldott helyzet, de a régi falugondnokok és régi fenntartók azt mondják, hogy a lakosság előtti megmérettetés és ez a választási procedúra egy hihetetlen erkölcsi tőkét ad a későbbi munkához.
Meg kell említeni a 2/2006-os ICSSZEM rendeletet, ami az 1/2000-es SZCSM rendeletet módosította, ahol a nagyon fellazult tevékenységi köröket újragondoltuk és szakmai szempontból is rangsoroltuk az ellátandó feladatokat.
Az 1/2000-es rendelet alapján jelenleg a következő feladatok láthatók el állami finanszírozással - nagyobb csoportokat fogok mondani. Közreműködik az étkeztetésben, a házi segítségnyújtásban, valamint általánosságban véve a közösségi és szociális információk szolgáltatásában a falugondnok. Biztosítja az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutást mind a háziorvosi rendelés, mind a szakellátások tekintetében és nagyon jellemző feladat a gyógyszerkiváltás, a gyógyászati segédeszközökhöz való hozzájutás biztosítása.
Nagyon fontos feladat az óvodáskorú, iskoláskorú gyermekek szállítása óvodából iskolába, illetve a tankötelezettség teljesítésének biztosítása mellett a gyerekek képességfejlesztése és további művészeti nevelése például ennek tekintetében - ez abszolút a falusi gyerekek esélyegyenlőségének az egyetlen lehetősége. Tehát nagy valószínűséggel Somogy-megyében Barcs mellett úszni akkor tanul meg egy gyermek, ha elviszi a falugondnok a legközelebbi uszodába és zeneiskolába, művészeti iskolába is úgy jut el, ha ezt ebben a formában megoldják.
Nagyon fontos feladat a közösségi művelődési és sportrendezvények támogatása, hisz köztudott, hogy a rendszerváltás után először a kulturális szakemberektől váltak meg a fenntartók. A falugondnok ebben a feladatban közvetít, szállítási feladatokat lát el, és általában a helyi közösségben egy olyan központi szerepet foglal el, hogy a szervezésben is nagy szerepet tud vállalni.
Nagyon fontos feladat volt az utóbbi években az önkormányzati feladatok segítése, olyan nagyon fontos, hogy az önkormányzati feladatok gyakorlatilag túlsúlyba kerültek a személyes lakossági szolgáltatásokkal szemben. Éppen ezért is volt fontos a jogszabály-módosítás és most vagyunk talán egy olyan ponton, amikor nagyjából tudjuk azt, hogy a településeken mennyi az önkormányzati feladat és mennyi a lakossági szolgáltatás, de nincs a kezünkben eszköz, hogy ezt az arányt megváltoztassuk, csak az ellenőrzés, ami pedig egy nem túl népszerű dolog.
A szolgáltatások terjedelmében, ugye mondtam, hogy egy szakmaközi integratív szolgáltatásról van szó, a szociális alapellátás mellett különböző közösségi szolgáltatásokat végez, önkormányzati feladatokat és lakossági szolgáltatásokat. Közel 50-féle szolgáltatást tudunk kapásból összegyűjteni akár most is a kollégáimmal, de persze nem tesszük; és további 40-50-féle szolgáltatás felsorolására van mód, ha az egészségüggyel, az oktatással, a közművelődéssel, a közigazgatási feladatok segítésével, a környezetvédelemmel kapcsolatban gondolunk azokra a feladatokra, amiben a falugondnokok részt vesznek és igen gyakori a kommunális településüzemeltetési feladatokban való részvétel is.
A szolgáltatás fejlesztésének és a hálózat működtetésének a költségei a következőképpen néznek ki. Az új szolgálatoknak egy gépjárművet kell beszerezniük, ez jelenleg 6-8-9 millió forintos költséget jelent, a működő szolgálatoknak a biztonságos közlekedés érdekében gépjárműcserét kell biztosítani és a működési normatívát, ami jelenleg 2,137.400 forint - ez sok is, kevés is -, a szolgáltatás számára körülbelül a költségek kétharmadát fedezi. Ez nem rossz normatíva, de olyan településeken van ez az adottság, ahol egyébként minden rossz, tehát komoly törekvés az, hogy a normatíva összege ne csökkenjen, illetve emelkedjen.
A hálózatot működtető megyei és országos civil szervezetek működését az ágazati minisztérium vállalta föl 1996-tól 2004-ig és majd visszatérek erre, jelenleg is vannak ezzel kapcsolatban támogatási törekvések, illetve a realitások is.
A szolgáltatásfejlesztés, illetve a hálózat kialakítása a következőképpen alakult. Általában az ágazati minisztérium pályázati forrásaiból vásároltak a települések autót körülbelül 80 százaléknyi arányban. A megyékben különböző területfejlesztési és egyéb alapok járultak hozzá a fejlesztéshez és az elmúlt évtizedben, tehát a szolgáltatás életkorának második szakaszában nagyon sok település döntött úgy, hogy saját erőből létrehozza a szolgáltatást, tehát megveszi a gépjárművet hozzá - jelenleg van egy lassulási folyamat. 2007-től, 2006-ban már a regionális akciótervekben megjelent a falugondnoki szolgálat, a Rop-ok forrásaira tervezték rá ezt a fejlesztést; néhány hete tudjuk, hogy átkerült az Új Magyarország fejlesztési tervbe, a pályázat kezelője az FvM lesz, nem regionális, hanem országos pályázatok lesznek, és hát várakozó listán vagyunk.
A működtetés pénzügyi háttere. '94-ig egyáltalán nem volt működési támogatás, '94-től '98-ig pályázati úton néhányszázezer forintos pályázati működési támogatáshoz lehetett hozzájutni, '98-től költségvetési normatíva jár a fenntartóknak. '98-től 2005-ig 800.000 forintról 2,170.000 forintra emelkedett a normatíva összege, 2,120.000 forint volt az utolsó összeg tavalyelőtt, mindössze 20 ezer forintot csökkent - ez itt egy téves szám - akkor, amikor minden normatíva csökkent, tehát köszönjük; és most egy kicsit több, gyakorlatilag talán az inflációt követi.
A szolgáltatás intézményi háttere tekintetében egy rendkívül sajátos kép alakult ki, nincs valóságos intézményi háttere a falugondnokságnak. '89-ben civil kezdeményezésre indult a modellkísérlet, '90-ben lép be a programba a szociális szaktárca, '93-ig semmilyen szervezeti szakmai háttér nem létezik, '93-ban alakul meg az első falugondnoki egyesület Baranyában, aztán néhány hónap múlva Somogyban a második és jelenleg 11 falugondnoki tagsággal rendelkező egyesületünk van. 2000-ben megalakul a Falugondnokok Egyesületeinek Országos Szövetsége, és a minisztérium gondolt ránk: 2001-ben országos módszertani osztályt hozott létre erre a feladatra, egy fél-módszertant ugyan, de lehet dolgozni.
Jelenleg a következőket tudom összefoglalni. 2004 őszén a kormányprogram kiemelt céljai között szerepeltette a falu- és tanyagondnoki hálózat fejlesztését. 2005-ben az Európai unió szakértői a magyarországi szociálpolitika legjobb gyakorlatának választották a szolgálatot és volt módunk uniós szakértőknek bemutatni a munkánkat. 2004-ben ugyanakkor a fejlesztési források az előző évi támogatás negyedére csökkentek a gépjárműbeszerzés tekintetében; az egyesületeket azonban akkor is támogatta 40 millió forinttal a szaktárca. 2005-ben az egyesületek nem kaptak támogatást, de a gépjárműbeszerzésre az év vége felé 350 millió forint került. 2006-ban egyáltalán nem szerepelt a falugondnoki hálózat fejlesztése a költségvetés tervezetében, míg év végére az egyesületek közel 30 millió forintos támogatáshoz jutottak hozzá, amiről még a mai napig nem kötöttünk szerződést. 2007-ben a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség tudomásunk szerint 30 millió forint működési támogatással szerepel az ágazati minisztérium költségvetésében.
Feladataink és tennivalóink a további hálózatfejlesztés érdekében. Fontos, hogy a gépjárműbeszerzés további forrásainak biztosítása biztosítva legyen. 2007-ben a legfontosabb, hogy az új pályázatok mielőtt kiírásra kerüljenek, hogy a Rop-ban elkészített szakmai anyagokat az ÚMFT pályázat során használják, hisz rengeteg munkát tettünk bele és azt a tapasztalatot, amin kívül nincs másik, tehát megajánljuk ezt a segítséget és a Rop-osok is megajánlották az ÚMFT-nek. A normatíva további biztosítási összegének emelése nyilvánvaló vágya lehet a fenntartóknak. A jogszabályok az irányú módosításának örülnénk, hogy az mindinkább az ellátottaknak nyújtandó szolgáltatások fejlesztését és a források leghatékonyabb felhasználását szolgálják.
Végezetül pedig a falugondnoki hálózatot 15 éve mentoráló civil szervezetek működési forrásai bővítésére szeretném felhívni a figyelmet és arra a lehetőségre, hogy a döntés-előkészítésben a jövőben is ott lehessünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm Klárinak ezt a prezentációt annál is inkább, mert az elmúlt években azt gondolom, hogy a politikusok közül azok közé tartoztam, akik ráfigyeltek és volt is rálátásuk erre a szakmai munkára és két dologra különösen büszke vagyok. Az egyik az a 350 millió forintos gépkocsi (Közbeszólások: 480 millió forintos.) - már több volt?, tehát 480 millió forintos, mert nem tudom, hogy a többit honnan szereztétek, mert én csak 350-ről tudtam - forrás megteremtésére is ez, ha jól emlékszem, körülbelül a gépkocsipark egy olyan 25-30 százalékának a cseréjét tette lehetővé akkor, illetve voltak benne új beszerzések is, tehát nem csak csere, hanem új beszerzés is.
A másik dolog pedig az, hogy az elmúlt évben fellelkesedve a torockói szabadegyetemen, magam is gyakorlatilag letalpaltam a határon túli magyarok segítésére létrehozott alapítványnál és a kuratórium tagjainál azt, hogy lehetőségeinkhez mérten terjesszük ki a határon túli településekre a falugondnokság vagy a tanyagondnokság létrehozását. Így volt lehetőség arra, hogy bekerüljön abba a pályázati kiírásba, amely lehetővé tette, hogy pályázni lehessen határon túli magyar településeknek - és tudomásom szerint három erdélyi település nyert most. Két személynek különösen komoly érdemei vannak benne, az egyik Kiss Elemér, a kuratórium elnöke, a másik pedig Pomogács Béla professzor úr, akikkel személyesen lobbiztunk ennek érdekében; de azt hiszem, hogy nem is volt kérdés amikor megismerték ennek a munkának a tartalmát, hogy ezt támogatni kell.
Én most a képviselőknek adnék lehetőséget arra, hogy kérdezzenek, véleményt mondjanak, ne válasszuk ketté itt a véleménynyilvánítás és a kérdezés jogát, lehetőségét.
Tessék, parancsoljatok!
Soltész Miklós képviselő úr!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Nagyon köszönöm az önök munkáját, azt a küzdelmet, amit többszázezer emberért évente folytatnak, illetve azt a küzdelmet, amit önök a mindenkori kormányokkal folytatnak, amit elnök úrnak sikerült kiharcolni, amikor államtitkár volt, plusz pénzeket a gondnoki hálózat segítségével szerezni. Azt kell mondani, hogy kár, hogy nem ő az államtitkár, nem minthogyha elnökként nem felelne meg, vagy bármiféle szakértelem miatt mondanám ezt, hanem tényleg nagy kár, hogy az utóbbi két évben a támogatás sajnos visszaesett, és a 2006-os 30 millió forintról még igazából nem született szerződés. Remélem, hogy bizonyos szempontból a bizottságnak ez a látogatása, az önök beszámolója talán egy kis lökést adhat arra, hogy a 2006. évi szerződést legalább tudják - a 2005. évihez képest töredékösszegben, de mégiscsak megkötni.
Amit szeretnék kérdezni Cseresnyés Péter zalai képviselőtársam nevében, hogy Zalában miért olyan viszonylag alacsony a falugondnoki hálózat száma, vagy ha jól látom - vagy nem biztos, hogy alacsony, csak volt a grafikonon, hogy még lenne igény.
ELNÖK: A törvény előírása szerint még van lehetőség arra, hogy létrehozzák.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Így van, tehát hogy akkor mi a lehetőség, vagy mit kell tenni, mi a feladat, akár a zalai képviselőknek, a Zala megyei Önkormányzatnak, mármint a megyei közgyűlésnek van ebben szerepe? - erre szeretnék rákérdezni. Egyelőre ennyi.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e más?
Béki Gabriella képviselő asszony, tessék parancsolni!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Én is azzal kezdem, hogy nagyon kitűnő volt ez az összefoglalás. Ami engem izgat az a fehérfoltokra vonatkozó kérdések sora. Nagy szám ez a 170 ezer ember, aki ilyen kistérségben élve ellátatlan. Nekem ebben a prezentációban különösen tetszett, hogy ez az egész úgy tűnik, hogy tényleg alulról jövő kezdeményezés formájában fejlődött ki.
A kérdésem az ellátatlan területekkel kapcsolatban az, hogy hogyan lehetne segíteni, hogy ez a hiányzó 200-250 szolgálat is létrejöjjön. Ugye elhangzott, hogy valamikor igazából a közösség választotta ki maga közül azt a személyt, akit gondnoki szerepkörrel megbízott és az én szememben is ennek egy kitüntetett jelentősége és értéke van. De volt valami utalás arra is, hogy jelenleg ez inkább ilyen kinevezéses formában valósul meg, erről szeretnék többet hallani.
A kérdés lényege változatlanul az, hogy hogyan segíthetnénk, hogy ezek a fehérfoltok kiszínesedjenek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Soltész Miklós képviselő úr jelentkezik.)
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Hogy tudják kiegészíteni azt a normatívát, amit ön jelzett, azt a kétmillió egyszáz ezret. Ha ezt elosztjuk tizenkettővel, akkor a működési költségéhez a falugondnoknak, akár a nem túl magas bérköltsége mellett, honnan tudnak még hozzátenni valamit, mert azt a munkát, amit ön felsorolt - azt hiszem, hogy nem egy családapának, hanem sok családanyának a munkáját végzik a falugondnokok - hogyan lehet ennyi pénzből megvalósítani?
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Vidorné Szabó Györgyi!
DR. VIDORNÉ dr. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Kedves Vendéglátóink! Én magam sem tudok többet hozzátenni az előttem szóló dicsérő szavakhoz, mint az, hogy azt gondolom, hogy ez a szociálpolitika, úgyhogy mélységes tiszteletemet tudom én is csak kifejezni.
És sok más mellett engem az is megragadott, hogy a csapatnak a részvétele a döntéshozatalban, a döntés-előkészítésben. Mert azt gondolom, hogy nem csak a szociális törvény, hanem bármilyen más törvény, aminek van kihatása az emberek megélhetésére, tehát gyakorlatilag majdnem minden valahol ebből a szempontból, ahogy ti ott lent látjátok, és saját bőrötökön érzitek, hogy valóban ezeket az információkat hogyan, milyen csatornán, milyen formában lehetne közvetíteni a döntéshozóhoz, hogy még mielőtt beterjesztésre kerülnek a törvények, a ti véleményetek valahol ott szerepeljen.
Én ebben a munkában ajánlom meg a személyes lehetőségeimet is, mert azt gondolom, hogy ez a jövőt tekintve egy rettentő fontos lépés lenne, és ezt mihamarabb jó volna, hogy finoman fogalmazzak, tető alá hozni, hogy a ti hihetetlen tapasztalatotok és tudásotok megnyilvánuljon ebben a további törvénykezésben - legalábbis, amíg a mi kezünkben van a lehetőség a döntésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszony.
A jegyzőkönyv számára szeretném mondani, hogy közben megérkezett dr. Nyul István képviselő úr, akinek a helyettesítése megszűnt, nagy örömmel tölt el bennünket, hogy itt van doktor úr.
Juhászné Lévai Katalinnak adok szót, tessék parancsoljon képviselő asszony!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Először is én Hajdú-Bihar megyei tapasztalatokkal rendelkezem, és azt gondolom, hogy ott nálunk is, amit én tapasztaltam, meg a prezentáció is, tényleg csak gratulálni tudok ehhez a munkához, ez tipikusan az a fajta munka, amit megszállottság, elkötelezettség nélkül nem lehet csinálni.
Azt szeretném megkérdezni éppen ezért, hogy maguk a falugondnokok hogyan tudják karbantartani magukat, tehát milyen módszerekkel tartják karban magukat, hisz azt gondolom, hogy olyan kihívásnak vannak kitéve, mint az az újfajta tendencia, hogy kitelepülnek városokból zártkertekbe az emberek - és ez két kérdést is tartalmaz. Az egyik, hogy nekem ilyen tapasztalatom van, hogy több ilyen zártkertben működik falugondnok: na most a törvény ezt hogyan teszi lehetővé; és ha lehetővé teszi, akkor hogyan gondolható ez tovább, ugyanis ez egy olyan új kihívás, amivel valószínű, hogy foglalkoznunk kell a jövőben, mert itt, ha valahol, akkor koncentráltan a szegénység is megjelenik egyértelműen.
És itt tenném fel a másik kérdést. Most van éppen a parlament előtt és hál' istennek! ötpárti egyesség van abban, hogy az elkövetkezendő emberöltőben a szegénység, a családok szegénysége felszámolásában konkrét teendőink vannak. Önök hogyan tudnak részt venni vagy foglalkoznak-e ezzel a kérdéssel, hogy részt venni ennek a programnak a végrehajtásában, hisz olyan tapasztalatokkal rendelkezhetnek, ami segíthetné a helyi koncepciók, illetve feladatok megoldásában a településeket. Milyen módon ismerik el a falugondnokoknak - itt már kérdezte, azt hiszem Miklós a fizetést - azt gondolom, hogy egy átlagot, nyilvánvalóan nem akarunk más zsebében nyúlkálni, de érdemes lenne tudni, hogy milyen módon finanszírozzák az ott dolgozókat.
És megütötte a fülemet az, hogy önkormányzati feladat meg lakossági szolgáltatás. Mit kell ezen érteni, csak nem elbürokratizálódik ez a feladat? Mert, ha igen, akkor ez veszélyes szerintem, pontosan a feladat minőségéből és emberközpontúságából adódóan. Mennyire partner az önkormányzat egyébként abban, hogy önök dolgozni tudjanak a feltételrendszer bővítésében, mert azt gondolom, hogy a helyi közösségnek is van azért ebben teendője; tehát nemcsak a kormányzattól lehet és kell elvárni azt, hogy odategyen dolgokat, nyilvánvalóan a finanszírozás egy része az igen.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési program egy új vidékfejlesztés szemléletét fogalmazza meg, amiben pontosan az önök tevékenysége azt gondolom, hogy kulcs és támogatandó kérdés kell, hogy legyen. Mit jelent az, hogy önök várakozó listán vannak? Segíteni kell abban, hogy a minisztérium felé képviseljük azt, hogy márpedig, ha valamit, akkor ezt a hálózatot igenis fejleszteni kell, a kiírásokban jelenjen meg a pályázás, a támogatás lehetősége? Hisz pontosan ez az új vidékfejlesztési szemlélet ott van az önök kezében, és ezzel a gyakorlatot bővíteni lehetne - nekem ez egy nagyon fontos kérdés -, tehát miben tudunk mi ezen a területen segíteni.
És még egyszer csak gratulálni tudok önöknek és remélem, hogy a magunk módján tudjuk is segíteni ezt a munkát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony.
Dér Zsuzsa, tessék parancsolni képviselő asszony!
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntök mindenkit és megköszönöm ezt a prezentációt. Én mindössze egy éve vagyok az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának a tagja és tanulom ezt a munkát. Tehát amikor megkaptam ezt a meghívót, akkor nekem nagyon alaposan utána kellett néznem, hogy egyáltalán mi ez, mert Dunaújvárosban élek és egy picit távol esik ez a terület azzal együtt, hogy azért ismerem Fejér megyét, és akkor engedjenek meg a képviselőtársaim is egy nagyon személyes megjegyzést. Nagyon büszke voltam, amikor jöttem erre, mert én nem Budapest felől jöttem a busszal, hanem Dunaújvárosból és a Velencei-tó környéke olyan örömmel töltött el és olyan jókedvre derültem, hogy milyen gyönyörű tájai vannak ennek az országnak és ez a Vértesacsa is milyen nagyon szép környezetben fekszik. Ennyi személyes megjegyzést, bocsánat érte.
Engem kifejezetten Fejér megye érdekelt ebből a prezentációból szűkebben és meglepett, hogy mindössze egy hálózat működik 300 fővel, ugyan azt is láttam, hogy létrehozható 2440-el. De az én ismereteim szerint, csak amit kifejezetten ismerek településeket: Belsőbáránd, Tükröspuszta, Kislók, Nagylók, Enying környéke, nem akarok most részletekbe menni, ezek mind annyira pici és zsákfalvak, ahol az arányokat, ahogy én mondom utána kellett, hogy nézzek, hogy egyáltalán mi ez a falugondnoki hálózat és mi ennek a lényege és az eszmei mondanivalója és a törekvése. Úgy gondolom, hogy ennél csak Fejér megyében sokkal többre lenne szükség. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e még valakinek esetleg véleménye, kérdése? Nekem lenne három rövid megjegyzésem és ezek nem kérdések.
Klári, említetted volt, hogy a források felhasználása és annak hatékony felhasználása mennyire fontos. Én is így gondolom, de ehhez véleményem szerint hozzátartozik az is, hogy egy egységes összetartó szövetséggel lehet ezt megcsinálni. Sem a kiszakadás, sem a kilépés, sem a feszültséggerjesztés-keltés, erőszakos megnyilvánulások nem vezetnek abba az irányba, hogy hatékony legyen a felhasználás és a lobbiképesség. Hallottam sajnos rossz híreket bizonyos irányokból, elsősorban nekik kéne, hogy ezt elmondjam és nem az itt ülőknek; ha valamit ebben tehetünk, csak annyit mondok így margón kívül, hogy piszkosul kapják össze magukat.
A másik, további ilyen lobbiképességünket be kell vetni annak érdekében, hogy a Szülőföld Alap forrásai továbbra is nyitva álljanak, bővüljenek. Annál is inkább, mert Erdély és a Parcium mellett azt hiszem, hogy a kárpátaljai magyarság van a legsanyarúbb helyzetben, és igazából komoly reményeket nem is lehet ahhoz fűzni, hogy ott érdemben változzanak a körülmények, úgyhogy magunknak mondom természetesen, ezt nem a szövetségnek, de ha együtt végezzük ezt a lobbimunkát, talán még hatékonyabb.
Tájékoztatásként mondom el nektek, hogy amikor Lévai Kati képviselő asszony a parlamentben tegnapelőtt este, éjszaka lezárta a gyermekszegénység elleni program részletes vitáját, engem legalábbis személyesen örömmel tölt el, hogy ebben ötpárti egyesség van. Azokat a módosító indítványokat közösen adtuk be, amelyen még igazítunk, finomítunk, és reményeink szerint egy nagyon komoly politikai támogatás kerül megfogalmazásra a gyermekszegénység felszámolása érdekében, és ahol a legnagyobb szükség van, ott pont ti vagytok. Tehát ezért függenek össze ezek a dolgok, hogy a politikai akarat és a helyi megvalósításban nekünk eszméletlenül össze kell fognunk.
Jó hírt is tudok mondani. Az Új Magyarország fejlesztési tervben a Rop-oknál az akciótervek elfogadásra kerülnek, vagy már kerültek egy-két hét leforgása alatt az összes régióban, ahol én érintett vagyok. És itt Andira (Nagy Andreára) is nézek, tisztelettel tájékoztatlak benneteket, hogy az Észak-magyarországi akciótervben vastagon benne van és egy nagyon komoly forrással, ezt pénteken fogadta el a Fejlesztési Tanács. Nem vagyok ugyan a tanács tagja, de az előkészítő munkában keményen részt vettünk és ott megnyílnak ezek a lehetőségek. Ezért ösztönözni kell minden képviselőt arra, hogy ki-ki a maga régiójában ezt a segítséget tegye meg, hogy ott az akciótervek elkészítésénél, amikor már a források lebontásra kerülnek és majd a pályázatok kiírásra, annak a tartalma olyan legyen, ami nektek is megfelel, hogy a forrásokhoz a végeken is hozzá lehessen jutni, nemcsak a központi költségvetésből. Természetesen a normatíva egy más kategória, de itt akár a szervezet kiépítésére, akár az eszközbeszerzésre ott nyílnak meg a lehetőségek.
Azt javaslom, hogy mivel régiók is megszólíttatva lettek, Klári te egy általános tájékoztatást, illetve válaszadást adj és akkor Marika, Andi téged is kérnélek arra, hogy a térséget érintő felvetésekre reflektáljatok.
Klári, tessék parancsolni!
CSÖRSZ KLÁRA (Magyar Tanya- és Falugondnok Szövetség): Marikának adnám először a szót a zalai kérdéssel kapcsolatban.
Szederné Kummer Mária (Zalai Falvakért Egyesület)
SZEDERNÉ KUMMER MÁRIA (Zalai Falvakért Egyesület): Örültem annak, hogy zalai képviselő is van a bizottságban, de ők nincsenek jelen.
Zala megyében, ahogy a Klári táblázata is bemutatta, 94 falugondnoki, illetve tanyagondnoki szolgálat működik. A tanyagondnokok szokatlan megnevezés ebben a térségben, de itt a külterületen élők ellátására kell gondolni, tehát vannak olyan nagyobb települések, ahol a valamikori állami gazdaság területén kialakult kolóniák lakóinak az ellátására kell ebben az esetben gondolni. 12 tanyagondnok van tulajdonképpen Zala megyében.
És azt is el kell mondani, hogy a Zala-megyei falugondnokság abban a tekintetben is sajátos, hogy nagyon sok olyan falugondnokunk van, aki a szolgálat keretében több települést lát el. A Szlovén határ mellett Alsószenterzsébet-felső, ahol 6 településnek a lakosságszáma sem haladja meg a 600-at, tehát ott olyan falvak vannak, ahol 5 településen van, és neki helyi segítői vannak abban, hogy végül is mindenkit elérjen és személyes szolgáltatást nyújtson - így tulajdonképpen a 94 szolgálat közel 120 települést lát el. Zalában ugye 257 település van és 170 azoknak a településeknek a száma, ahol 500 főnél kevesebben élnek, tehát azt is mondhatjuk valóban, hogy optimálisan 170 falugondnoki szolgálatra lenne szükség. Ebben pontosan nem tudjuk azt, hogy a külterületek ellátása mennyi, de ha azt is hozzágondoljuk, hogy falugondnoki társulások is vannak, akkor a 170-ben azt gondolom, hogy lefedjük a zalai térséget. Ilyen szempontból azt látom, hogy Zalában egy nagyon jó ütemes fejlődése volt a szolgálatoknak. Nálunk '94-ben jöttek létre az első szolgálatok, ez azt jelenti, hogy ebben a 12 évben évente jött létre egy jó szám.
Azt látni kell, hogy az önkormányzatok teherbíró képessége nagyon alacsony és ugye ezeknek a szolgálatoknak meg kell venni az autót vagy valamilyen formában rendelkezni kell vele, egy települési büdzsében 6-8 millió forint nem kis összeg, ez egyszeri befektetést igényel; a működési engedély feltételeinek meg kell felelni. Tehát azt kell megnézni, azt gondolom, hogy ezeket a feltételeket mintegy induló tőkét hogy tudják az önkormányzatok, vagy hangsúlyozom, van ahol civil szervezet: Zalában 4 olyan település van, ahol civil szervezet egy szolgáltatásátadási szerződéssel működteti a falugondnoki szolgálatot és nagyon jól működik. Mert ott valóban egy közösségi alapú szolgáltatásról alakult ki és lakossági szolgáltatást végez, míg több falugondnokság esetében, de erről majd Klári beszélni fog, bizony az önkormányzati feladatok rátolódnak a falugondnoki szolgálatra.
Zala megyében a Zalai Falvakért Egyesület segíti és koordinálja ezt a hálózatfejlesztő munkát. Mi kerestük a megyei önkormányzatot, de én most azt látom - engedjék meg nekem ezt a véleményt, mint civil szervezeti vezető -, hogy a megyei önkormányzat saját sebeit nyalogatva, el van foglalva azzal, hogy a saját forrásait megtartsa, ily módon mi annyi lehetőséget kapunk a megyétől, hogy az irodahelyiséget ingyen bocsátja a rendelkezésünkre. Másrészt az önkormányzati települések irányában azokat a forrásokat próbálja odasegíteni, amelyek korábban a területfejlesztési tanácsoknál voltak, tehát én nem látom olyan rossznak a helyzetet.
Az önkormányzatok igénye, hogy a szolgálatot bevezessék, ez nem egy kötelező ellátási forma, tehát ha nem jelenik meg az önkormányzatok részéről - ma is tapasztaljuk, hogy nincs rá igény. Tehát ennek az igénynek meg kell jelenni, akár a helyi közösség vagy az önkormányzat részéről; ha ezt kívánják, és segítséget kérnek, az egyesület ezt természetesen megadja. Tehát, ha ez az alulról jövő kezdeményezés nincs meg, akkor én nem tudom odatenni a szolgálatot, ez egy szükségletalapú, föl kell tárni ott a helyi szükségletet; a szolgálatnak a szakmai programját minden település önállóan állítja össze. Tehát ha ez nincs meg, ennek kell meglenni, ebben azt hiszem, hogy maga az egyesület sokat tud segíteni azzal, hogy beszél róla, népszerűsíti ezt.
ELNÖK: Köszönöm szépen Marika.
Klári, te folytatod?
Csörsz Klára (Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség)
CSÖRSZ KLÁRA (Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség): Béki Gabi kérdésére szeretnék néhány dolgot mondani, az ellátatlan területekről, a fehérfoltokról kérdeztél. Három fontos dolgot szeretnék mondani. Az egyik: a források bővítése elengedhetetlen ehhez, de hozzá kell tenni valóban, hogy kell az a szándék a település részéről, hogy ebben a formában akarja kielégíteni a szociális szükségleteket. Nagyon fontos feladatunk nekünk a szolgáltatás népszerűsítése, maga a hálózat eredményeinek is, de kifejezetten a kielégítendő szükségletek felderítése és a nyújtható szolgáltatások összehozása.
És látok egy fontos problémát még. A források igazságos elosztása tekintetében nagyon gyakori az, hogy egyáltalán nem forráshiányos települések ezeket a forrásokat használják, és erősebb érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, mint az aprófalvak polgármesterei, képviselőtestületei. Arányaiban ennek tudható be azt gondolom a tanyagondnoki hálózat számának ugrásszerű megnövekedése, amikor megyei jogú városok, vagy 30-40-50 ezres lélekszámú városok 2-3-4 szolgálatot tudnak létrehozni. Néha nem vitatott ilyenkor az ellátandó szükséglet, meg a rászorultak száma, de egy olyan léptékű település, amelynek nem mondom ki a nevét, de jelentős iparűzési adóval rendelkezik, az vélhetően nem szorul rá annyira - három szökőkútja van egy négyzetkilométeren belül - erre a néhánymillió forintos támogatásra, mint egy 17 millió forintból gazdálkodó kistelepülés, amelyik már hetedszer pályázik. Itt ez egy nagyon fontos kérdés.
A kinevezés, illetve a választás tekintetében itt vannak persze jogi feltételek: ez egy közalkalmazotti állás, nagy feladat volt annak idején, hogy munkatörvénykönyves foglalkoztatás helyett egy bizonyos védettséget élvező munkakörré váljon a falugondnokság. Csak a döntéshozókon múlik, a helyi szándékon, hogy beiktatják-e a kinevezés előtt ezt a személyes megmérettetést és ennek a lehetőségét megteremtik-e, illetve, hogy meglátják-e ebben a lehetőséget arra, amit mondtam, hogy ez egy hatalmas erkölcsi tőke. Sajnos nagyon gyakran fordul elő, hogy az önkormányzatnál korábban dolgozó közhasznú munkás, vagy pedig karbantartó, akiről azt gondolják, hogy majd kvázi gondnok lesz, tehát majd fest, meszel, reszel és nem tudom még mit csinál, hogy majd ő lesz a legjobb falugondnok. És ebben nekünk mondjuk elég fontos szerepünk van, hogy a szolgáltatást már akkor ismerjék, amikor még ez nem történik meg, még nem vezették be, de nem tehettünk ellene, ez valóban rajtuk múlik.
A normatíva kiegészítésével kapcsolatban volt itt egy kérdés. Ugye azt mondtam, hogy körülbelül kétharmad részét fedezi a szolgáltatás működtetésének az állami normatíva. Meg kell mondjam, van olyan település, amely kopra kijön a 2,137.000 forintból, ha akar, ez persze szakmai sérüléseket, hiányosságokat okozhat és a jelenlévő falugondnokok tudják, hogy előfordul az, amikor ebből még talán spórolnának is. De szerencsére ez egy annyira kicsi összeg, hogy kevés a lehetőség; semmilyen más forrás nincsen, amivel a normát ki lehet egészíteni, mint az egyéb önkormányzati bevételek, illetve nem kötött felhasználású normatívák.
Személy szerint nem szeretnék megszólítani senkit a jelenlévő falugondnokok közül, de itt nettó 57, 60, 62 ezer forintos fizetések vannak és ez mindaddig így fog maradni, amíg az 1/2000-es rendeletben a képzettségi bemenethez a 8 általános iskolai végzettség lesz előírva, mert addig nem köteles figyelembe venni a munkáltató azt, hogy szakmunkás bizonyítvánnyal, középfokú végzettséggel és olykor diplomával is töltenek be ilyen állást. Tehát csak az életkor előrehaladtával ugrik a fizetés a közalkalmazotti törvény szerint, hisz az az adható minimumot határozza meg.
Átadnám a szót, ha valaki közülünk a döntés-előkészítéssel kapcsolatban hozzászólna.
ELNÖK: Egy mondatot én is hozzáfűznék. Gondoljatok bele abba a helyzetbe - mondjuk Zala megyét elég jól is ismerem -, hogy egy településnek 13 külterülete van, tehát ott teljesen más a meglévő források felhasználása és más az igény, mint ott, ahol mondjuk egy település éppen 586 lakossal belefér a kategóriába: egy helyen van, viszonylag jó infrastruktúrája van, nincs nagy baj, de kell a gondnokság. És más az a település, ahol a 13 külterület se teszi ki a 600 főt, és el tudjátok képzelni, hogy ott milyen igénybevétel van: gépjárműnél, személynél, embernél, és ebben van mezőgazdasági lerobbant tsz-tanya és van benne külterület és van benne víkendház és van benne éppen egy falu; tehát a nem összevethető költségek jelentkeznek - meglehetősen eklektikus.
Andi! Borsod megye.
Nagy Andrea (BAZ Megyei Tanya- és Falugondnokok Egyesülete)
NAGY ANDREA (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanya- és Falugondnokok Egyesülete): Két dolgot. A megye telítettségi arányai tulajdonképpen annak köszönhető, hogy a megyei önkormányzat kezdte el, és gyakorlatilag a ma működő szolgálatok közel felét akkor a hőskorszakban a megyei önkormányzat segítségével indították el a települések. És hogy miért vannak fehérfoltok nálunk, ahol elvileg a források akkori lehetőségei szerint megvannak. Valóban a települési szándékok, a település vezetőjének a lakosság felé való szolgáltatási szándéka is nagyon sokszor belejátszott abba, hogy nem működik, mert én találkoztam olyan településsel, akiket én kerestem meg, hogy miért nem és egyszerűen döntés született, hogy náluk ez nem kell - én ezt nem értem, de ez az ő döntésük.
Viszont azt mondanám, hogy nem csak a fehérfoltok feltöltése fontos, merthogy nálunk a működtetés biztonsága sokkal fontosabb, mert ugyanabba a helyzetbe kerül 8-10 év után egy fenntartó 100 fős település, ha egyszerűen megáll az a 8-10 éves gépjármű, vagy folyamatosan szervizbe kell hordani, mert nem működik; tehát nálunk ez még feszítőbb, mint a telitettség javítása. Úgy gondolom, hogy két dologban a civil szervezeteknek az a hálózata, ami gyakorlatilag civil szervezetként igazából nincs garantálva semmilyen formában, ahogy a falugondnokság hál' istennek! már van, tehet azért, hogy más szociális programokba be tudjon kapcsolódni, ezért a civil hálózat sokat tehet.
Úgy gondolom, hogy ezek a tapasztalatok és a szakmai tudásunk az, amit fel tudunk a döntés-előkészítésben ajánlani, hiszen a tapasztalatokat tudjuk összegezni. Én megyei szinten mindenképpen, de gondolom, azért dolgozunk együtt, hogy ez országos szinten is megtörténhessen, és a tapasztalatainkat tudjuk beadni a döntés-előkészítésbe, ha erre felkérés van, szívesen állunk rendelkezésre. Én körülbelül ennyit tudtam mondani, de ha volt még olyan kérdés, amire nem válaszoltam, szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönjük szépen.
Judit, tessék parancsolni, a Vas megyei tapasztalatokat.
Kozma Judit (Falugondnokok Vas- és Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete)
KOZMA JUDIT (Falugondnokok Vas- és Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete): A tájékoztatóhoz annyit, amit Béki Gabi itt felvetett, hogy a nyugat-dunántúli régióban a mi fehérfoltjainknak csak egy része adódik abból, hogy nincs szükséglet, más része a forráshiányból adódik. Tehát én azt tapasztalom, hogy évek óta jönnek, és úgymond zörgetnek a polgármesterek, hogy szeretnének szolgálatot indítani, és nincs forrás.
És akkor itt a Györgyi (dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi.) segítségét szeretném megköszönni, amit felajánlott, hogy ha lehet ezekbe az új programokba, tehát az Új Magyarország fejlesztési terv és az FvM-n keresztül is, ha bővülhetne ez a forrás, akkor nagyon jól jönne nekünk is.
ELNÖK: Köszönöm. Gellért?
GHYCZY GELLÉRT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Én köszönöm szépen, azt gondolom, hogy nem.
Csörsz Klára (Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség)
CSÖRSZ KLÁRA (Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség): Szeretnék a döntés-előkészítéssel kapcsolatban csak egy mondatot mondani. Nem mondom, hogy rossz helyzetben vagyunk, tehát hosszú ideje, a kezdetektől partnerei vagyunk a szaktárcának. Az a helyzet állt elő, hogy a szaktárcától elkerült a finanszírozás. Jelenleg az egészen konkrét problémánk az, hogy két hónapig dolgoztunk - személy szerint én magam is - a dél-dunántúli Rop-pályázat kiírása elkészítésével, amit szerettünk volna megajánlani az összes régiónak, mert készen van az anyag, tehát nem kell kitalálni. Ehhez képest kiírtak egy kerékpárút-pályázatot és rögtön közben kiderült, hogy elkerült az Új Magyarország programba.
Tehát most a jövő héten elölről kezdjük azt, hogy elfogadják-e ezeket a szakmai érveket, ezeket a prioritásokat és a mi szakmai segítségünket az FvM-ben és azt gondolom, hogy ha segítség kell, akkor talán ebben, hisz teljesen fölösleges munka lenne újra kezdeni, mert azt a 15 éves tapasztalatot vittük bele, amit eddig a szaktárcával együtt sikerült összehozni.
Juhász Katalinnak a kérdése volt szerintem a legeslegfontosabb, hogy hogyan lehet a falugondnokok személyiségét karbantartani. Három dolgot említenék meg. Az egyik az, hogy itt ebben az épületben folyik a falugondnoki alapképzés, ahol nagyon intenzíven, nagy erőket bevetve készítjük fel a falugondnokokat a végzendő munkára, lelkileg is és lehetőség szerint tudásban is. És az elmúlt évben megkezdődött a falugondnokok továbbképzése részben a Rop-os támogatásból, amit ebben az évben folytatni szeretnénk, részben pedig az önkormányzatok saját erejéből. Talán elmondhatom, hogy kevés olyan szociális szakma van, amelynek jelenleg 14 akkreditált képzése van, és további programokat is kidolgoztunk; ezeknek legalább fele a szakmai személyiség védelmével kapcsolatos.
A másik kérdésre válaszolva, olyan típusú képzés, amely az ellátottakat segíti és kifejezetten munkaerő-piaci ismereteket, vagy olyan készségeket segít közvetíteni, amellyel a helyi nagyon nehéz helyzetben lévő lakosság mindennapjai válnak élhetővé.
És szeretném elmondani - talán ez is egyedülálló a szociális szakmánkban -, hogy mi, akik itt ülünk a kollégáimmal, valamennyien valamennyi falugondnokot ismerjük név szerint és az egyesületi munkában, de amellett is egy olyan kapcsolat van, ami megengedi az este 7-órás telefonhívást is vagy a vasárnapi találkozót, ha valaki bajban van vagy nehezen éli meg a munkahelyi konfliktusait. Sajnos van pályaelhagyás, de nem is igazán a kiégés és a szakmai problémák miatt, hanem a rendkívül alacsony fizetések miatt. Tehát kistelepülésen családapának lenni 56 ezer forinttal bárhol is, az egy nagyon súlyos teher, ezen valóban csak az elhivatottság tud segíteni, illetve az a lehetőség, hogy helyben van munka, ez az egyetlen esetleg.
Szinte egyszerre kívántam válaszolni az ön kérdéseire.
Fejér megyével kapcsolatban hadd mondjam, hogy valóban nem fókuszáltunk Fejér megyére eddig, a településszerkezet szempontjából mi 4 településről tudunk, ahol még lehetne. Volt egy programunk: Komárom Esztergom, Veszprém és Fejér megye tekintetében néhány évvel ezelőtt, nincsen érdeklődés. Tehát, ha a képviselő asszony tud segíteni abban, hogy megkeressük ezeket a településeket, és vonzóvá tegyük ezt a szolgáltatást, akkor mi örülnénk a legjobban, hogy itt, ahol létezünk, többen lennének, de egyébként Komárom Esztergom megyében is 4 szolgáltatás van és további 7-8 működtetésére ad lehetőséget a törvény; a közép-dunántúli régióban más helyzetben van Veszprém megye, ahol ma 77 szolgálat működik és még vagy 60 lehetne.
Végezetül Korózs úrnak mondanék egy mondatot, és akkor a kollegáimnak átadom a szót, hogy felhívta a figyelmet vagy utalt valamire, arra, hogy a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség egyáltalán nem sajátos vagy különleges módon 2000-től 2007-ig megélt egy bizonyos életkort, azt mondják, hogy az ember életében is a 7 év az a sejtek megújulását jelenti. A társadalmi szervezetek minden gyermekbetegségét magunkon viseljük és túléltük, valamivel nehezebb volt, mint egy kanyaró, de úgy gondolom, hogy egy olyan országos szövetség dolgozik jelenleg és olyan helyi segítők, akik képesek lesznek ezt az ügyet továbbvinni, de köszönjük az érdeklődést és a további bizalmat is. Kollégáim!
ELNÖK: Ghyczy Gellért, tessék parancsolni.
Ghyczy Gellért (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
GHYCZY GELLÉRT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Bocsánat, én tényleg azért nem kívántam megszólalni, merthogy azt gondolom, hogy ez a nap a szövetségé, a falugondnokoké és nem a szaktárcáé; mi mindenben igyekszünk partnerek lenni és remélem, hogy ezt vissza is igazolják, hogy azért ez a partneri viszony megvalósul.
Az elnök úr egy megjegyzésére szeretnék egy információt adni. Itt szóba került a Szülőföld Alap, amely határon túl, egész pontosan: Erdélyben ad lehetőséget a falugondnoki szolgálatok kialakítására. Tegnap felmentem a Szülőföld Alap honlapjára és azt láttam, hogy az idei évi pályázati kiírás, amelyet május végéig lehet benyújtani, ott 19 millió forint van ugyanerre a célra, tehát a Szülőföld Alap ismét kiírta a falugondnokságok kialakítására a támogatását Romániában: Erdélyben. Köszönöm.
ELNÖK: Marika még esetleg szólna?
Szederné Kummer Mária (Zalai Falvakért Egyesület)
SZEDERNÉ KUMMER MÁRIA (Zalai Falvakért Egyesület): Igen itt egy kérdés: az önkormányzat és a lakossági szolgáltatások arányáról Katalin tette fel a kérdését. (dr. Juhászné Lévai Katalin.) Itt azt gondolom, hogy ez a prezentáció is arra utalt, hogy a kistelepülési önkormányzatoknál rengeteg olyan szükséglet merül föl, amelynek nincs meg a gazdája és ezt a figyelmet kell a falugondnoki szolgálatok esetében erősíteni, hogy az ő feladatuk a személyes szolgáltatások. Az önkormányzatok a feladatuk ellátásában gyakran azt mondják, hogy oldja meg ezt a feladatot; de itt gondolunk arra egyébként, hogy az egyik intézményből a másik intézménybe az ebéd átszállítása vagy éppen bankba menni, mert a fizetést, vagy a jegyzőnél van valami dolga. Tehát, hogy ezekre figyelve, ezek nem olyan prioritásai jelennek meg a falugondnoki munkában, de bizony van ahol, hiszen a munkáltató ott van helyben, ott a főnök és ő mondja meg, hogy éppen most hova megy.
Tehát ez megint szemléletbeli kérdés azt gondolom, de a fő hangsúly elsősorban a lakossági szolgáltatásokon van, illetve azoknak az alapszolgáltatásoknak a településre hozásában vagy a lakossági hozzáférés biztosításában, ami nincs jelen és jellemzően nincs jelen ezeken a településeken, tehát itt ezeknek az arányoknak a kínos egyensúlyára kell ügyelni akkor, amikor ezt a problémát próbáljuk kezelni.
ELNÖK: Béki Gabriella képviselő asszony, tessék!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Én egy kérést szeretnék megfogalmazni, megköszönve ezt a dossziét, amit kaptunk és nagyon jó kis anyagok vannak benne, időközben belelapoztam. Azt szeretném kérni, hogy ezt a prezentációt is küldjék el a bizottságnak.
ELNÖK: Megoldjuk, a jegyzőkönyvhöz mellékeljük.
Ha nincs több, akkor ezt a részét lezárnánk a napirendi pont tárgyalásának, és akkor folytassuk a munkánkat azzal, hogy Balázs Zoltán urat kérjük, fáradjon ide a Klári mellé, a falugondnokság helyzete Erdélyben, kérnénk szépen lelkész úrtól egy tájékoztatót.
Tessék parancsolni!
Balázs Zoltán (Szilágyerked, Szilágy megye, Erdély, Pro Erked Egyesület) tájékoztatója
BALÁZS ZOLTÁN (Szilágyerked, Szilágy megye, Erdély, Pro Erked Egyesület): Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Szociális Bizottság! Kedves Egyesületi Tagok, Civilek és Falugondnok Társaim! Először hadd mondjam el azt, hogy Szilágyerkeden vagyok református lelkipásztor, emellett egy civil szervezetnek, egy ottani egyesületnek az elnöke és sajnos és nem tudok ilyen szép power pointos prezentációt bemutatni, mint a Klári - bár pálinkát hoztam (Derültség.) -, mert nem én vagyok a legkompetensebb személy, úgy gondolom erre, hogy bemutassam, de valamennyire megpróbálok megfelelni ennek a felkérésnek - ezért csak ilyen verbális prezentáció lesz.
Először fel szeretném vázolni a romániai erdélyi szociális helyzetet. Úgy gondolom, hogy fényévekre le vagyunk maradva a magyarországi helyzettől; ezt Mártival, aki velem érkezett Szilágybagosról - ő falugondnok ott - már az első pillanatban, az első beszélgetések után észrevettük. Elég, hogyha megemlítem azt, hogy nálunk nincs szociális gondozó vagy gondozás intézményesítve, nincs falugondnoki hálózat, nincs ételkihordás, és még sorolhatnánk, hogy mi minden, ami hiányzik. Bár régiónként vannak öregotthonok, árvaházak polgármesteri hivatalonként, községenként, ami nálunk több település, vannak szociális referensek, de körülbelül ennyiben merül ki a szociális ellátás nálunk, tehát nagyon gyerekcipőben jár a szociális intézményrendszer.
A másik dolog, ami szintén nagyon fontos a falugondnokság szempontjából, a jogszabályi háttér. Ez nemhogy gyerekcipőben jár, hanem egyáltalán nem létezik sajnos, és fel szeretném kérni most ezúton is a szociális bizottság tagjait, hogy a romániai kollégáiknál járjanak közbe, lobbizzanak ez ügyben, hogy valamiképpen egy jogszabály szülessék a falugondnokság létrehozására. Hallottuk azt, hogy ez egy hungaricum, mi is ugyebár magyarok vagyunk és szeretnénk, ha ez átnyúlna a határokon is, és ott is megvalósítható lenne. Mi is megteszünk mindent, hogy a köztudatba bevigyük, valamint próbáljuk ezt az igényt eljuttatni parlamenti szintre is, reméljük, hogy sikerülni fog - természetesen az önök segítségére, újra mondom, számítunk és felkérjük önöket ebbe ehhez.
A legnagyobb problémánk az, hogy nincs egyáltalán normatíva se, mivel nincs, nem létezik a jogszabály, tehát nagyon nehéz fenntartani ilyen módon a már működő falugondnokságokat.
Akkor most rátérek végül is a falugondnokság lényegére vagy az erdélyi helyzet bemutatására falugondnoki szinten. Egyik legelső - nem egyik, hanem legelső - falugondnoki szolgálat a torockói, bizonyára majd azt hiszem, valaki be fogja mutatni közülünk. Aztán van egy másik a szentlőrinci, ezen kívül különböző forrásokból - egyházi és önkormányzati forrásokból - hoztak még létre falugondnokságokat, ezen kívül külföldi adományokból a szentgericei falugondnokság, ahol amerikai támogatással Balázs Sándor kollégám működteti. Ezen kívül a Caritas Alapítványnak katolikus segélyszervezetnek van, úgy gondolom a falugondnokságba besorolható szolgáltatása, hiszen ott is egy gépjárművel a településről származó vagy ott lakó ember a közösségnek a szociális igényét próbálja kielégíteni.
Egy másik különleges helyzet nálunk. Egy falugondnoki szolgálatot szeretnénk mi is beindítani Szilágyerkeden, viszont mi önkéntes alapon szeretnénk ezt elvégezni; nem tudjuk, hogy mennyire lehetséges ennek a megoldása, majd bizonyára fogunk erről tárgyalni, a segítséget kérem majd a kedves civilektől is ehhez, és Dabason pedig, ahonnan Deli Márta érkezett, ő önkormányzati alkalmazott; ez azért megvalósítható ott, mert partner ebben az önkormányzat, viszont nálunk nem hajlandó támogatást nyújtani.
A Szülőföld Alapnak a tavalyi kiírása úgy gondolom nagyon nagy lökést jelentett az erdélyi falugondnokság beindításához, köszönjük az elnök úrnak és mindenkinek, aki tett ezért, hogy ez sikerüljön, hiszen 4 közösség kapott egy-egy kisbuszt és ott mindenütt be is indult már a falugondnoki szolgálat, vagy folytatódott, ahol már meg volt kezdve; és ez a támogatás elérte azt is, hogy létrehoztunk egy szövetséget: romániai-magyar falugondnoki szövetség. Még nem biztos, hogy magyar, ezen még gondolkodunk, és ez még a tárgyalás tárgyát képezi, hogy csak magyar, vagy pedig országos szintre kiterjesztett dolog legyen. Még nincs teljesen jogilag bejegyezve, de a statútum tárgyalásánál tartunk, és túl vagyunk az első találkozón, az első közgyűlésen és folytatni kívánjuk a munkát.
A szövetség egy ernyőszervezet, amely alá tömörül a többi civil szervezet, önkormányzatok és egyházak. Népszerűsítés lenne ennek a feladata és lesz ennek a feladata. Szeretnénk, ha ennek a szövetségnek a véleményét esetleg figyelembe vennék a különböző alapok elosztásában, és ezért szintén szeretnénk kérni az önök segítségét, hogy ha már van egy falugondnoki szövetség Erdélyben is, akkor mindenképpen, amikor a Szülőföld Alap döntését meghozzák, akkor valamilyen módon a mi véleményünket figyelembe vegyék, vagy valamennyire befolyásolja a döntéshozatalt.
Itt zárnám is a prezentációt, nem akarom hosszúra nyújtani. Köszönet még egyszer a támogatásokért, köszönet a képzésért a civileknek és a falugondnokoknak pedig a tapasztalatcseréért, amit nyújtottak, barátságukért és köszönjük, hogy itt lehetünk, mindenkinek kellemes hetet kívánunk és jó munkát továbbra is.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e kérdésük, véleményük. Akkor Torockó.
Kozma Judit!
Kozma Judit (Falugondnokok Vas- és Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete) tájékoztatója
KOZMA JUDIT (Falugondnokok Vas- és Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete): Köszönöm szépen. Azzal folytatnám elnök úrnak a bemutatását, hogy ahhoz a gondolathoz kapcsolódnék, amikor azt említette, hogy fényévnyire van a romániai szociális helyzet a miénktől, noha a miénk sem néz ki olyan ragyogóan. Abban a szerencsés helyzetben voltam, illetve a mi szervezetünk, hogy jelen lehettünk akkor, amikor több mint 10 évvel ezelőtt konkrétan Torockóban elindult egy úgynevezett szociálpolitikai útkeresés címmel egy civil kezdeményezés szintén és ez a civil kezdeményezés - mi sem természetesebb - Kemény Bertalan és Szanyi Éva nevéhez kapcsolódik. Tehát '95-ben volt Torockóban egy baráti társaság által létrehozott kerekasztal, ahol elkezdtek arról beszélgetni, hogy hogy lehetne a romániai magyarlakta térségben is a szociális helyzetet egy kicsit javítani. Most ez '95-ben elindult, pár alkalommal volt még ezzel kapcsolatban találkozó Torockóban, Magyarországon is és akkor 10 év után 2005-ben - és akkor itt jön be a mi egyesületünk kezdeményező szerepe Nyugat-Dunántúlról - mi egy NCA-s pályázat segítségével egy kis szakmai konferenciát szerveztünk a 10 éves évforduló kapcsán és ezen a konferencián vett részt elnök úr is 2005-ben. Ennek az volt a lényege, hogy összehívtuk az akkori résztvevőket és elkezdtünk közösen gondolkodni arról, hogy hogy lehetne elindítani most már intenzívebben egyrészt a falugondnoki szolgálat fejlesztését, másrészt az egész szociálpolitika számára hogy tudnánk segítséget nyújtani.
Ennek még volt egy előzménye 1999-ben, amikor szintén Kemény Bertalan szervezésével elkezdtük az úgynevezett tapasztalatcsere látogatásokat, barátkozásokat az erdélyi magyar szervezetekkel. Ennek a következő állomása 2003 volt, amikor a mi egyesületünk egy kirándulást szervezett és természetesen Torockó volt az egyik állomásunk, ott a falugondnokok körbejárták a települést és felmerült az ötlet, hogy bizony elkelne itt is egy falugondnoki szolgálat - és ez volt az alapötlet. 2005-ben viszont megfogalmazódott már, hogy konkrétan ki kellene alakítani és ekkor jött a képbe a Szülőföld Alap, ami szintén akkor már segítségére volt a torockóiaknak és 2006. január elején a mi egyesületünk részvételével kint volt egy csapat, akik segítettek abban, hogy létrejöjjön a Torockó-Torockószentgyörgyi Közösségépítő Egyesület.
Ez az egyesület 2006. februárjában megalakult és Torockóban ez a szerveződés működteti a falugondnoki szolgálatot, minthogy elhangzott, hogy nincs normatíva. Az egyesület bizonyos támogatáshoz jutott pályázati úton a Szülőföld Alapból és egyéb adományokból, meg tudta vásárolni a gépjárművet és sikerült falugondnokot választani pontosan úgy, ahogy nálunk is hagyomány szerint a falugondnok választása megtörténik. A falugondnokuk tavaly itt volt a képzésben és ő most már, mint végzett falugondnok dolgozik. Azóta újabb eredményekről számolhatok be, mert újrapályáztak a Szülőföld Alapra és most már két gépkocsijuk van, mert ugye Torockó-Torockószentgyörgy település az körülbelül 1200 lélekszámú, de nagyon rosszak az útviszonyok stb. - szóval ezt most nem részletezem - és most már sikerült még egy gépkocsit vásárolni.
Gyakorlatilag Torockóban ígéretesen indul a szolgáltatás és annyit még a lelkész úr beszámolójához, hogy én - ahogy most gyorsan összeszámoltam - 4 szolgálatról tudok. Az első volt a szentgericei, utána alakult a Hármasfaluban Borzontón és akkor most (Közbeszólás: Szilágybagos....) 4 és 6 között van pontosan, tehát ez egy ígéretes fejlődésnek számít, és az idei év is remélem, hogy szakmai szempontból előrelépés lesz, mert újból szeretnénk egy NCA-s pályázatot beadni, ami szintén ennek a Torockó-Torockószentgyörgyi Közösségfejlesztő Egyesületnek a segítségét jelenti egyrészt az egyesületünk, másrészt a szövetség részéről is.
És akkor itt egy konkrét kérdést szeretnék megfogalmazni. A torockószentgyörgyi egyesületnek gondja, hogy a május 31.-ig beadásra kerülő pályázat szintén működési célú lenne és ez volt a dilemmájuk: Koppáni Botondnak, aki az egyesület elnöke, hogy újból beadhatják-e arra a célra, miután az előző évben is ez volt. De miután nincs támogatás, nincs normatívájuk, tehát a működés feltételei jogszabály szerint nem biztosítottak, ezért célszerű lenne, ha újból ezt a pályázatot beadhatnák, és ez befogadásra kerülne. Most pontosan egy hete voltunk mi kint és ez volt a gondjuk, hogy ebben tudnánk-e segíteni nekik. Ez a Szülőföld Alap felé lenne egy kérés most május 31.-ig; várják a jelzést, hogy nyugodtan adják be, és akkor újból kapnak, mert csak ebből a támogatásból tudnak működni egyelőre. Ha sikerülne ezt a jogszabályi helyet megteremteni, de ez valószínű egy hosszabb folyamat lesz. Ennyi. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jót kérdeztél. Annyit tudok most csinálni hírtelenjében, hogy az elnök úrral felveszem a kapcsolatot lehetőség szerint a hét folyamán, ha sikerül, de maximum a jövő hét elején, mert ez egy személyes konzultációt kell, hogy jelentsen, mert szerintem ő se tudja csípőből, hogy erre mi a jó válasz. A jó válasz persze az, hogy újrapályázzanak és kapjanak támogatást, de akkor én fogok Kiss Elemér elnök úrral konzultálni erről és remélem nincs jogi akadálya, mert ha az van, akkor nem tudunk mit csinálni. Bízunk a jóistenben, hogy tartsuk szárazon a puskaport.
Lezárhatjuk ezt a részét? Nagyon szépen köszönjük lelkész úr a prezentációt, illetve a szóbeli kiegészítést és akkor a képviselőtársaimnak ehhez a blokkhoz adok szót.
Miklós, tessék parancsolj! Soltész Miklós képviselő úr!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen. Lelkész úrnak volt egy kérése a bizottság felé - egy javaslattal szeretnék élni, hogy ha lehet.
A bizottság valamilyen módon vegye fel a kapcsolatot a Román Köztársaság Szociális bizottságával már csak azért is, hisz Románia EU-s tag lett, tehát ilyen szempontból is fontos lenne, hogy ne csak nyugati és északi irányban tájékozódjunk, hanem természetes szomszédunkkal is felvegyük a kapcsolatot és ennek keretében adott esetben Kolozsváron, Torockón vagy bárhol, ha meg tudnánk szervezni egy ilyen találkozót, vagy meg lehetne szervezni egy ilyen találkozót. A magyar költségvetésnek talán annyira nem fájna egy ilyen találkozó, hogy ott fel tudjuk vetni ezeket a problémákat, illetve azokat a kéréseket, segítségnyújtást, amit mi el tudunk mondani, hogy Magyarországon hogy működik ez 17 év óta, hogy miért lenne jó, ha ezt adott esetben törvényileg szabályozná a Román Köztársaság: törvényben és normatívával segítené ezeket a szolgálatokat. Próbáljuk meg és kezdjük el. Nem tudom, hogy erről kell-e szavazni, de nyilván nem kell, de erről jó lenne valamilyen szinten döntenünk.
ELNÖK: Két megjegyzést szeretnék fűzni az elhangzottakhoz. Természetesen ezzel a részével én a legmesszebbmenőkig egyetértek. Hogy képbe hozzalak benneteket, két évvel ezelőtt, jó másfél évvel ezelőtt, amikor Torockón voltunk, Egri István barátunk, aki az ottani civil szerveződés vezetője, felém azt az ígéretet tette, hogy a jogszabályi előkészítéseket elkezdik, és ezt prezentálják a szenátorok és a képviselők felé. Tehát igazából mi abban csak -hogy is mondjam - ilyen verbálisan tudunk lobbizni, hogy hát de gyerekek csináljatok jogszabályt hozzá; de én azt gondoltam, hogy ez a másfél év elég volt nekik arra, hogy ezt az egész jogszabályi előkészítést megcsinálják.
A másik dolog az, hogy ott a szerveződéssel kapcsolatban: hál' istennek! úgy látom, hogy a szövetség létrehozása jól halad meg szépen működik; mert amit ott tanácsoltam meg javasoltam nekik az volt, hogy szerveződjenek meg ők is, tehát ott azért a lobbiképességet az jelenti, ha van egy egységes szervezeti struktúra.
A másik, amit Miklós felvetett. Tisztelettel jelentem, hogy én május 29-én találkozom a román parlament szociális bizottsága elnökével, és ezt az egész ügyet szóba fogom hozni, illetve remélem, hogy a bizottság több tagja is, mert delegáció érkezik egy más meghívásra. Nem a mi meghívásunk, hanem a Foglalkoztatási bizottság programja, de nekem lesz lehetőségem arra, hogy személyesen találkozzam velük, számíthattok rám ebben a dologban, fölvetem nekik, mint lehetőséget. Viszont a képviselőtársaimtól roppant nagy fegyelmezettséget kérek ebben a dologban, hogy ha kihelyezett ülés van vagy olyan delegáció, amelyen prezentálnunk kell a létszámot, az hiánytalanul meglegyen - szóval értitek, hogy miről van szó, tehát ha eldöntöttük, akkor az úgy is legyen. Nekem nincs ellenemre, sőt a szívem csücske, tehát szívesen szóba hozom, konkrétan meg fogom magunkat hívatni fél úton, teszünk egy jó ajánlatot, így van, de a fél út is még magyar.
Uraságod következik, ha lezárhatjuk ezt a részét a napirend tárgyalásának, és akkor Varga Péter urat kérném szépen és folytatjuk a megkezdett munkánkat, illetve azt kérdezném, hogy tartsunk-e 5 perc szünetet egy szellőztetés végett. (Egyetértés van.)
Öt perc szünetet rendelek el.
(Öt perc technikai szünet.)
Folytathatjuk a munkát kollégák? (Igenis.) Akkor a felkonferáltak szerint Varga Péter úr, tessék parancsolni!
Varga Péter (Falugondnoki Hálózat Országos Módszertani Osztálya) tájékoztatója
VARGA PÉTER (Falugondnoki Hálózat Országos Módszertani Osztálya): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok! Képviselő Urak! Köszönöm a lehetőséget, hogy megszólalhatok. Egy olyan problémára szeretném ráirányítani a figyelmet, ami a falugondnoki tevékenységben egy központi téma, másrészt pedig igen nagy problémát jelent az elkövetkezendő időszakban.
Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy eddig hallottuk az előadásban ennek a tevékenységnek minden pozitívumát, szükségességét, most egy picikét ennek az eszközrendszeréről, legfontosabb eszközéről: a gépkocsiról. Ezzel amióta én - most már 11 éve - kapcsolatban vagyok a Falugondnoki Szövetséggel és a tevékenységgel, azóta mindig a problémák sorozata jön elő, és a legutolsó időszak is ezt érintette. Korábban, ha emlékeznek rá, zömében tehergépkocsiként üzemeltetett járműveket használtak a falugondnokok, amelyeknek rakterében szállították a személyeket; ez egy akkori időszaknak megfelelő tevékenységként úgy adódott, hogy a jármű beszerzésénél jelentős árelőnyt lehetett kialkudni és még az áfát is vissza lehetett igényelni - tehát egy kis ügyeskedéssel lényegesen egyszerűbben és olcsóbban lehetett a járműhöz hozzájutni.
Ez az időszak azonban elmúlott és azok a jogharmonizációs problémák, amelyek az EU-hoz való csatlakozás megelőző időszakában már igényként felmerültek, ezt azonnal helyre tették és egy elég jelentős beruházással végül is, ezeket a korábban tehergépkocsiként üzemelő járműveket személygépkocsiként üzemeltetik ma is.
A legutolsó időszakban, éppen az ország európai uniós tagságával összefüggően - ismereteim szerint az unió nem első felszólítására - olyan jogharmonizációs követeléssel álltak elő, amely megint egy kellemetlen következménnyel jár. Egy picit bővebben.
A jogharmonizációt megelőzően úgy tudom az Európai Unió bizottságában felvetődött az európai közlekedésbiztonsági helyzet és ezzel kapcsolatban annak megfogalmazása, hogy jelentős mértékben csökkentsük elsősorban a halálos, de a balesetek számát és ezt minden ország számára igen nagy figyelemmel követelményként támasztották. Ezzel függ össze az, hogy minden országnak ezek után át kellett tekinteni - gondolom így jártak a magyar illetékes kormányzati szervek is - azokat az intézkedéseket, amelyeket még tehettünk itt ebben az irányban és ennek kapcsán a közelmúltban jelentek meg a magyarországi közlekedésrendészeti szabályok, tehát a KRESZ módosítása.
Ezzel kapcsolatban az elmúlt év decembere folyamán észleltük, hogy itt változások következnek be. Tudott volt úgy nagyjából, de részleteiben nem nagyon lehetett ismerni. Amikor viszont a változások tartalmát megismertük, azonnal próbáltunk jelezni - legalábbis a mi sajátos vonalunkon vagy eszközünkkel -, hogy itt az elkövetkezendő időszakban, ha ez így jelenik meg, akkor ez problémát fog okozni. Éspedig azon egyszerű előírás, amely azt tartalmazza, hogy egy gépkocsival csak annyi személy szállítható, amennyi ülés van benne, illetve amennyi a forgalmi engedélyében megengedett szállítható személyek száma. Hogy fölnagyítsam a problémát. Korábban ez úgy jelentkezett, és elsősorban a gyermekszállításnál, tehát az iskolások, óvodások szállításánál, hogy két 10 éven aluli gyermek foglalhatott helyet egy ülésen, ezáltal az egyébként személygépkocsiként - ezt nyomatékosan hangsúlyoznám más üggyel kapcsolatban is - forgalomba helyezett 9 személyes mikrobusz-jellegű járművekben így 14 gyermeket tudtak elszállítani: a hátsó üléssorokban 12 és a két első ülésen még 2, mert akkor is már 1-1 ülhetett.
Innentől kezdve bizony-bizony ez a jogszabály megjelent és ez április 1.-től - úgy, ahogy mondom - egyik pillanatról a másikra bevágott, megjelent és hatályba lépett. Az ellenőrző szervek, amelyekkel gyakran lehet találkozni a közutakon, azonnali hatállyal megkezdték ebben a tekintetben az ellenőrzést. Továbbmegyek: nyomatékosan előjött a gyermekek biztonsági gyermekülésben vagy biztonságos gyermekülés-rendszerben való szállítása is, amely még további problémákat vet föl. Sorban. Először a szállítható személyek száma a gyermekek esetében lényegesen lecsökken, tehát a 14-ből 8 gyermeket lehet csak elszállítani egy alkalommal legfeljebb és a következő pedig az, hogy ezeket a gyerekeket is biztonsági gyermekülésbe kell elhelyezni. Az már csak hab a tortán, hogy ahány méretű gyermek meg ahány kiló, az annyiféle gyermekülés, nem untatnám ezzel önöket, nagyon részletes a szakmai része.
A megjelent jogszabálynak van egy érdekes fordulata. Mégpedig megjelent benne egy olyan fogalom, amelyet korábban Magyarországon, legalábbis jogszabályban, nem igen alkalmaztak, az úgynevezett iskolabusz. Meggyőződésem, hogy a jogszabályalkotók beleértették volna szívük szerint ezt a fajta tevékenységet is, amit a falugondnokok látnak el, de a fogalom maga nem takarja. Járműfajtaként autóbusz vagy személygépkocsi, lényeges elkülönülés a járművek között, nem beszélve arról, hogy mivel lehet vezetni, milyen egyéb feltételei vannak - nem részletezném.
Tehát ugyanakkor, amikor feltehetően - nem láthatok a jogszabályalkotó szándéka mögé - azon a vonalon talán erősebb lobbi lépett fel, vagy anélkül, hogy különösebben lobbizni kellett volna, mindenki megérezte, hogy itt lehet egy ilyen központi probléma, ott 2 évre, 2009. szeptember 1.-ig a hatálybaléptetést felmentették. Tulajdonképpen a szövetség szándéka is ez lett volna, hogy egy kíméleti idő legyen, ne azonnal lépjen a jogszabály hatályba, mert föl kell erre készülni, hogy mi lesz holnap - tehát azonnal jelentkezett a probléma mindenfajta felkészülési lehetőség nélkül.
Továbbmegyek: a biztonsági gyermekülés, ez pedig ugyebár egy beruházási igény, nem is olcsó - ha mondhatom, Klári megengedi. Találni véltünk, úgy mondom, az állami költségvetés egyik rovatában erre utalóan jelzést - de nem vagyunk meggyőződve teljesen, jó lenne, ha így lenne - egy 620 millió forintos tételt, amely a gépkocsiban használatos gyermekülések beszerzéséhez esetleg igénybe vehető. Tisztelettel kérem elnök urat és a bizottságot, ha esetleg ennek a részletesebb vizsgálata megtörténne, legalább ezzel próbáljuk meg segíteni a tevékenységet.
A másik dolog. A falugondnoki tevékenység hál' isten!, a neveket most nem mondom, elhangzott itt egy pár belőlük, akik ezt kitalálták, művelik, segítik és támogatják, elég népszerű nemcsak a kistelepüléseken, és egyidejűleg - ha szabad ilyet mondanom - mások is szemet vetettek rá. A személyszállítás egyre költségesebb lesz, közismert, nem kell mondani, éppen a napokban jelentős áremeléssel próbálják szintbe hozni: vonat, vasút, aztán a vasúti megszüntetések és így tovább; egyre inkább igény lesz arra, hogy különösen ezeknek a kistelepüléseknek a közlekedési lehetősége valamilyen formában megoldódjon. Természetesen az egyébként közfeladatot ellátó Volán nem szívesen megy be ezekbe a falukba egy-két emberért, azt mondja, hogy szóval ez nem nagyon éri meg; próbáljuk meg ezt valahogy másképp, lehetne esetleg magánerővel és így tovább, de hát ott vannak a falugondnokok, próbáljuk meg az ő bevonásukkal.
Na most, kifejezetten közszolgáltatásba bevonni járművet csak úgy egyik pillanatról a másikra, egy kicsit körülményes, ezt sokkal körültekintőbben kellett volna - mondok egy példát. Egész másképp vetődik fel például a személyszállítás, amennyiben közszolgálatot lát el és nem falugondnoki feladatot, ha például személyeket visz és ennek során ő nem rendelkezik megfelelő felkészítéssel erre. Egy bekövetkező balesetnek a jogi következményeit nem szeretném ecsetelni, de lehet.
A problémát észleltük a Volán felhívására Klárival együtt és erre vonatkozóan egy választ készítettünk el. Ebben a válaszban ennek a problémának a komplex áttárgyalását felajánlottuk természetesen, tehát nem zárkózott el a szövetség sem attól, hogy ez most egy abszolút "nemet" jelent, de hogy minden vonatkozásban beszéljük át, ez is ne legyen egyik napról a másikra hírtelen intézkedéssel bevezetve, ezért próbáljuk meg ezt egy tárgyaláson szakértőkkel, akik a jogszabály-előkészítést végzik, egy kicsit részletesebben áttárgyalni. Azt hiszem, mondhatom, hogy ez továbbra is áll, mert még konkrét intézkedés nem történt. Bizonyára ismert - és azt hiszem az önöknek átnyújtott anyagok között megtalálható ez - éppen tegnapelőtt az "Estében" elhangzott szak háttérbeszélgetés anyaga, amelyikben már igen-igen, majdnem hogy kész tényként említik ennek a megtörténtét.
Még egy témát, bocsánat elnök úr, tudom, terjengős vagyok. Három mondatot csak arról, hogy a gépjárművek beszerzése tulajdonképpen elég sok kérdőjelet vet fel ugyancsak. Egy picikét ezt is szerettük volna, vagy lehet, hogy most egyes számban mondom, szeretném, ha komplexebben át lehetne tekinteni, hiszen a célnak, a feladatnak jobban megfelelő járművek beszerzése egyrészt a követelmény, másrészt a beszerzések során lehetőleg azokat az előnyöket érvényesíteni, ami egy ilyen közel ezerfős flottának az üzemeltetésénél jelentkezik. Szeretném tisztelettel ezt az ezer főt kihangsúlyozni, szinte Magyarországon nincs olyan üzemeltető kör ma már - talán a Volánok, de azok sem -, akik ilyen nagyszámú jármű üzemeltetésével kapcsolatba kerülnek. Jó, nem a szövetség intézi mindenkinek a járművét, de a beszerzésnél jelentős állami források mozdulnak meg, ezeknek úgymond a megfelelő gazdaságos felhasználását is célozza, amit mondtam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is, megpróbálok majd mindenre reflektálni, de először képviselőtársaim.
Vidorné Szabó Györgyi!
DR. VIDORNÉ dr. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen. Nem gondoltam, hogy külön fejezete lesz a ma délelőttünknek ez a közlekedés. Nagyon örülök neki, hogy ez szóba került és mindjárt két dolgot hadd mondjak el.
Az egyik az, amikor így a bevezetőben beszélgettünk, és én azt mondtam, hogy milyen fontos lenne a szövetségnek részt venni valamennyi jogszabály-alkotásban, előkészítésben, akkor elkerülhetjük ezt, hogy áprilistól itt állunk, hogy mi is van a gyereküléssel; mert akárhogy is vesszük a falugondnok, a tanyagondnok az élet minden területével találkozik bármilyen jogszabályról legyen is szó - ez az egyik. Úgyhogy, amikor erről beszéltem, arra gondoltam, hogy valami intézményesített formában a szövetség benne van abban a grémiumban, akik megkapják az előkészületben lévő anyagokat. (zárójelben - Ebben a baráti körben hadd mondjam, viszont akkor arra nagyon-nagyon föl kell készülni, mert sec perc alatt kiderül, hogy formális lesz az egész. Tehát valóban csak akkor szabad egy ilyet felvállalni és csinálni, ha megvan hozzá az elszánáson kívül az idő is, a lehetőség is meg a szakemberi segítség is, mert valóban csak érdemi véleménynyilvánítással lehet és érdemes ebbe beleszólni. Jártam már én is úgy, hogy egy idő múlva azt kellett mondani, hogy nem tudjuk követni a kormányrendeleteket, nem tudjuk elolvasni, nem tudjuk véleményezni; tehát hogy ne legyen formális, nagyon fontos része lehetne a szövetség munkájának - zárójel zárva.)
A másik pedig, amíg folyt a beszélgetés, úgy fél szemmel éppen nézegettem ezeket a papírokat, s miután ugye főleg arról beszéltünk, hogy ennek a kiváló munkának, amit ti csináltok, ennek van egy normatívája. De hát kérem szépen elég rá a pénz, dehogy elég; fel tudok sorolni még ötszáz olyan dolgot, amire adunk ugyan pénzt, de messze nem elég, tehát mindig és különösen a szociális szakma azt keresi, hogy honnan a fenéből lehetne még pénzt hozni ahhoz a munkához, amit végzünk az emberek érdekében. Nekem, megmondom őszintén, felcsillant a szemem, amikor láttam ezt a közlekedési dolgot. Mert tessék mondani, honnan is lehetne pénzt szerezni, ahol van, vagy ahol több van - és az én olvasatomban, de én is egy szociális vénás ember vagyok beoltva mindenféle injekcióval - mindig azt mondom, hogy már a gazdaságnál sok van, a közlekedésnél sok van, a szegény szociálisnál már nincsen - hát akkor vegyünk el onnan.
És ha azt mondom, hogy a falugondnok merő szakmai tisztességből így is elvitte az illető férfiembert vagy női személyt a buszhoz, ha csak úgy jutott el valahova a világba, tessék mondani, miért nem lehet akkor ebből egy komoly pénzszerzést hozni? Mert akkor azt mondom, hogy mindjárt megoldódna az a probléma, hogy milyen az a gépkocsi, hogy ócska, vacak, kijavíttatja, meg nem javíttatja, hanem akkor követelésekkel lehet fellépni, hiszen egy olyan pluszszolgáltatás jöhetne, ami természetesen nem szabad, hogy beleolvadjon a közalkalmazotti falugondnoki létbe. Tehát amitől én - vagy ha szabad a véleményemet elmondani - legkevésbé sem azt a formáját választanám, hogy akkor jó, akkor tegye a falugondnok, dehogyis: a falugondnoknak más természetű feladata van.
Ellenben, ha már úgy hozta a sors, hogy tud ilyen dolgokat csinálni, akkor egy pluszfeladattal, pluszpénzzel, külön szerződéssel, tehát ami nem a fenntartón keresztül megy, hanem kvázi mintegy a közlekedési szervekkel való külön megállapodásként; mert akkor meg tudom mondani, hogy a fenébe is nem mindegy, hogy tízéves vacak busszal szállítom az embereket, akkor azt lehet mondani, hogy kérem ilyen, ilyen meg ilyen feltételeket. Hiszen pontosan ti tudjátok a legjobban, nem kell mindenhova egyforma autó, hol van az előírva, mindenki a saját területéről tudja: ide nekem ez kell, oda viszont már az. Annak a szervizelését kőkeményen számon lehet kérni. Kérem, én elvállalok egy állami feladatot, mondjuk ugye a közlekedést, akkor nekem olyan tökbiztonságosnak kell lenni az autónak, annak a szervizelését meg kell oldani, plusz az a feladat még, amit én ellátok, mondja a falugondnok, ami teljesen kívül esik egyébként az én közalkalmazotti létemen, akkor én ezt külön szerződés formájában.
És akkor megint itt van az a pénzecske, amiről beszélünk, hogy tényleg elképesztő, hogy milyen fizetések vannak. (Zárójel: megint sorolhatnék még egy csomó mindent, de most itt vagyunk, és ezt kell megoldani.) Én ebben azt látom, és ha ebben - nem véletlenül vagyunk itt nyilván -, tudunk a magunk eszközével segíteni, akkor bizony itt egy komoly tárgyalást, hogy észleljük a problémát; mi mint falugondnokok életünket és vérünket ilyen és ilyen feltételek mellett föl tudjuk vállalni. Tehát én ezt így gondolnám, hogy talán itt most van egy olyan lehetőség, ami néhány dolgot ebben a szituációban megoldana. Ha így látjátok és így gondoljátok, akkor szívesen segítünk ebben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyúl István dr.!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Lehet, hogy nyitott kapukat döngetek a hozzászólásommal, mert a prezentációnál nem voltam itt. De kapcsolódna a gondolatom a Györgyi gondolatához. Itt hallottuk, hogy az ezres számot országosan és itt a szünetben beszélgettem néhány kollégával, mondták, hogy 16-17 éves gépkocsikkal történik ez a szolgálat sokhelyütt. Nem tudom, hogy van-e kimutatás, hogy valóban mennyire elöregedett ez a gépkocsiállomány. Ez azért lenne érdekes, mert valahol rendszerszerűvé kéne tenni ennek az állománynak a cseréjét akár központilag, akár a szövetségen keresztül.
Azt hiszem, hogy a rendelkezésre álló szerény források - a központi forrásra gondolok itt - itt néhány millióról van sokszor szó, ez nem elég új gépkocsi vásárlásra. Sokszor kényszerhelyzetben vannak az önkormányzatok, hogy használt gépkocsival próbálják a szolgálatot teljesíteni. Valahol azt hiszem, hogy ezt magasabb szintre kellene tenni, és a szövetségen keresztül akár nyilván az lenne a célszerű, hogy ezeket a gépkocsikat rendszeresen cserére bocsátani annál is inkább, mert ahogy hallottuk az előbb, szigorodnak a szabályok, ülést kell bevezetni. Nyilván a műszaki vizsga is, nem tekinthető el senki ettől, hogy szorosabb legyen, szigorúbb legyen, ez mind pluszköltség, a javíttatás az még pluszköltség; egy nagyon szegény kis önkormányzat nagyon nehezen tudja ezt megoldani. Tehát nem mindegy, hogy milyen életkorú gépkocsiállománnyal történik a szolgálat, ebben az irányban azt hiszem, van bőven tennivaló.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim? (Senki nem jelentkezik.) Ha nincs több, akkor két dologra szeretnék én is reflektálni, hogy természetesen azt a részét akceptálnunk kell, amely a gyermekek biztonságára, a közlekedésbiztonságra stb., stb. vonatkozik. (Zárójelben jegyzem meg, ha ti tudnátok, hogy például Szentgerlicén hogy oldották meg a gyerekek szállítását, nálunk ez szóba se jöhetne; tudjuk, hogy kiszedték az ülést és lócát tette bele, lecsavarozták a lócát Balázs Sándor barátomék és úgy kellett megoldani, tehát ilyeneket mi el se tudunk képzelni persze.) (Közbeszólás: Az elején volt ilyen.)
Két dolgot szeretnék hozzáfűzni. Az egyik. Természetesen el fogjuk olvasni ezt a levelet, és a levél alapján, illetve Klári veletek konzultálva, hivatalossá kívánom tenni azt, hogy az érintett miniszter úrhoz és miniszterelnök úrhoz, mint bizottság felhatalmazását kérem; ezeket az ügyeket, problémákat elővezetjük úgy, hogy a ti szakmai hozzáértésetekkel kerüljön végiggondolásra ez a dolog, és ebből nem nagyon akarok engedni. Mert értem én azt a logikát, amivel ott a jogszabályalkotás kapcsán az apparátus gondolkodott - nem gondolkodott ő rosszul, csak nem biztos, hogy minden szempontot figyelembe vett a jogszabályalkotás kapcsán.
A másik pedig, vettem ezt a jelzést, amit mondtál Péter, a gyereküléseket, ezt tételesen meg fogjuk nézni, mert ez is egy olyan sarkalatos része ennek az egész ügynek, ahol lépnünk kell.
A harmadik pedig, igen, ha valaki szolgáltatást kíván megrendelni, annak ára van - akkor meg fizesse meg. Az más kérdés, lehet, hogy az állam egyik zsebéből vagy a másikból, de a forrásnak ott kell megjelenni, ahol a szolgáltatást elvégzik, és ha itt van egy ilyen megállapodás, és elvégzésre kerül egy szolgáltatás, annak bizony díja és ára van és azt tessék odatenni - tehát én ebben a legmesszebbmenőkig partner vagyok. Úgyhogy Klári arra kérnélek, hogy álljatok rendelkezésre, ahogy eddig is, a jövő hét elején ezzel a dologgal tételesen foglalkozunk.
Péter vagy Klári, amelyiktek reflektálni kíván a Vidor Györgyi által vagy a Nyul dr. által elmondottakra.
Parancsoljatok!
VARGA PÉTER (Falugondnoki Hálózat Országos Módszertani Osztálya): Mindenekelőtt nagyon szépen köszönöm, a gondolatok annyira összecsengnek, az idő rövidségére nem tudtam és nem is akartam az önök idejét rabolni, ezek az én gondolataim is, amit önök elmondtak. A jogszabályalkotásra vonatkozóan egyértelmű; aki holnap szembesül azzal a problémával meglepődve, az bizony csak levegő után tud kapkodni.
Magával a konkrét dologgal kapcsolatban. Még egyszer mondanám, nem szívesen, még véletlenül sem mondanám azt, hogy ez nem egy járható út, de nagyon-nagyon komolyan át kell gondolni. Én csak a példa kedvéért mondanám el, ugye a Volánoknál az az elképzelés, hogy egy ilyen gerinchálózatot üzemeltetnének csak ők és a felfuvarozást, kvázi felfuvarozást látná el. Igen ám, de itt már igen komoly, még egyszer mondom, elnézést én nem jogász, műszaki ember vagyok, olyan jogi problémák vetődnek fel, amely az utazás biztonságát, nemcsak a közlekedés biztonságát, hanem azt, hogy menetrend szerint ennek ott kell állni, és oda kell érni, mert akkor jön a másik busz, és annak csatlakozása van és így tovább. Tehát nem is megyek bele további részletekbe, nagyon-nagyon át kell gondolni.
Mi ezt a beszélgetést, ezt a konzultációt ajánlottuk fel azoknak a kollégáknak, akik tulajdonképpen a kormányzati intézkedés mögött ténykednek, hogy próbáljuk meg ezt együtt gondolni és nagyon köszönöm a lehetőséget. (Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi: Ebben részt vehetünk nagyon szívesen.) És nem idegen gondolom a szövetségtől sem és a működtető önkormányzatoktól sem az, hogy valóban itt egy olyan pluszforráshoz jussanak, amit egyébként is tesznek, hiszen az iskolások, óvodások szállítására vonatkozóan ma is jelentős terheket vállalnak át, tehát ez a tevékenység.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ghyczy Gellért parancsolj!
GHYCZY GELLÉRT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Bocsánat, én csak azért szólok, mert én már találkoztam ennek a Volános felmérésnek az első változatával, amit a Gazdasági Minisztérium elkészített; ez most jelen pillanatban, tárgyalási fázisban van, tehát abszolúte nem végleges.
Viszont azt tudom mondani, hogy az egész feladat onnan indult, hogy egy kormányhatározat felkérte a Gazdasági Minisztériumot, hogy vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy működik-e ez a rendszer vagy nem. Na most az a tervezet, amit én láttam, abban kategorikusan ki van jelentve az, hogy a falugondnoki szolgálatok helyközi közlekedésbe való bekapcsolása nem lehetséges, illetve olyan súlyosan sértené azokat a jogszabályokat, melyek a falugondnokság céljait meghatározzák, hogy ezt nem látják lehetségesnek. És egyébként pedig több tárgyalási fázisa lesz még, melyben a mi tárcánk is részt vesz, tehát mi is igyekszünk ezt az álláspontot tovább is képviselni.
ELNÖK: A beszerzésre vonatkozóan, amit mondtatok, számomra két dolog miatt érdekes. Az egyik, ezt úgy hívják a szakmai berkekben, hogy flottakedvezmény és egyéb lehetséges verziói. Nekem még erről további gondolataim vannak, ennek hangot is adtam két évvel ezelőtt, meg is csináltuk volna egyébként, ha én a tárcánál maradok az biztos, de sajnos elsikkadt ez az egész, merthogy a visszavásárolt vagy visszamaradó járművekkel még nagyon sok helyen nagyon sokféle feladatot el lehetne látni. Mondjuk persze azzal érveltek, hogy de ha alkalmas, akkor meg nem kell a cserét megvalósítani.
Na most én úgy gondolom, hogy jó műszaki állapotban lévő, ámde cserére szoruló járművekkel még bizony akár a határon túli, akár Kárpátalján, akár Erdélyben nagyon sok szolgálatot el lehet látni; itt nem a gazdag rokonnak a ledobott ruhájáról van szó, hanem pontosan tudom, hogy egy-két évig még milyen feladatokat lehetne elvégezni ezekkel a járművekkel. A másik pedig, minden kedvezmény. Ha egy vállalat három autót vásárol, akkor 20 százalékos kedvezményeket lehet kicsikarni egy-egy beszerzésnél, hát akkor, ahol százas nagyságrendben cserélik? Én értem, meg egyet is értek, meg magam is így gondolom, hogy ebben valami racionális megoldásokat kell kitalálni, végiggondolom még, hogy milyen irányba menjünk és hogyan.
Soltész alelnök úr, parancsoljon!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen. Elnézést, hogy utólag kérek szót, de a tanácsos úrhoz lenne egy kérdésem. Ugyanis az itt megkapott levelezések alapján, ha jól látom, Csörsz Klára ügyvivő asszony többször is a minisztériumhoz fordult pontosan a KRESZ módosításnak az ügyében, és ha jól értettem Varga Pétert, amit mondott, április 1.-vel ez a KRESZ módosítás érvénybe lépett.
Az első kérdésem az, hogy a tárca tudott-e valamilyen módon hatni a közlekedési tárcára, hogy ebben az esetben a KRESZ ilyen mértékű módosítása ne sújtsa a falugondnoki hálózatot. Mert én annak nagyon örülök, hogy elnök úr tárgyalni fog adott esetben miniszterekkel vagy miniszterelnök úrral, de ha már érvénybe lépett a KRESZ, én azt tudom, hogy milyen - mert a KÖVIG-nél dolgoztam - elnézést, de fafejűek a közlekedési szakemberek és ettől kezdve, hogy ez érvénybe fog maradni és ez működőképes lesz, az biztos. Magyarán: bármelyik rendőr megállítja a falugondnokainkat, abban a pillanatban ők nem tudnak semmi mást tenni, csak büntetni. És ez viszont számomra azt jelzi, hogy a Varga úr által elmondott 8+1 fős szállítás, vagy az eddigi 14+1 fős szállítási lehetőséget lecsökkentették 8+1 főre; akkor, ha minden igaz, itt óriási nagy gondok fognak fellépni egyes területeken - nem biztos, hogy mindenhol, de nagyon sok területen.
Tehát szeretnék erre választ kapni, hogy ne áltassuk itt a falugondnokainkat és az egész hálózatot azzal, hogy valamilyen megoldást fogunk kapni, hanem egyrészt mit tett meg a tárca, lát-e még abban lehetőséget, hogy ezen változtassanak; ha meg nem, akkor itt kétirányú továbbfejlesztésre vagy lépésre van szükség. Az egyik oldalról járműbeszerzésre, mert kevés lesz a jelenlegi járműpark, másrészt pedig további emberek felvételére, mert ugyanaz az ember két lovon nem tud ülni, két autóba nem tud beülni. Tehát konkrét kérdés, ha lehet, akkor konkrétan válaszoljon. Tudom, hogy nem könnyű az ön helyzete sem, de azért szeretném látni, hogy mi ebben a továbblépési lehetőség.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Gellért!
GHYCZY GELLÉRT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Egyrészt teljes mértékben egyetértek a képviselő úrral. Amikor mi ezt a jelzést kaptuk, akkor felvettük a Gazdasági Minisztérium illetékes főosztályával a kapcsolatot és a konzultációk kapcsán szintén az derült ki, hogy ugye ez egy európai uniós irányelv, melyet nem tudunk megkerülni. Tehát ezt a KRESZ módosítást nem lehetséges megkerülni, be kell vezetni és ennek a szolgáltatásra is vonatkoznia kell, hiszen a biztonság - mint ezt Varga Péter úr is említette -, egy nagyon fontos célkitűzése lett az Európai Uniónak.
Az iskolába, oktatási intézményekbe szállítás, mint a falugondnokság egyik feladata, ez egy olyan komplex probléma, amely elég sok problémát és vitát felvet. Más tárcák, például az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium hangsúlyt fektet arra, hogy ezt a fajta tevékenységet, tehát az oktatási intézménybe eljuttatni a gyerekeket biztonságos körülmények között, ezt valamilyen módon felvállalja, illetve megpróbálja megoldani, és erre születtek az úgynevezett közösségi buszok, amikre minden évben lehet kistérségi szinten pályázni, és elég sok helyen ezeket már működtetik is. Tehát van egy olyanfajta megoldási lehetőség, hogy ne azon gondolkozzunk, hogy a 9 személyes falugondnoki autókba hogyan lehet 12-13 gyereket bezsúfolni, hanem hogy esetleg biztonságos körülmények között kistérségi szinten több települést összevonva, egy 14-16-20 személyes busszal ezt a feladatot el lehessen látni. Ez egyébként a falugondnokot is tehermentesítené - ez az egyik megoldás.
A másik pedig az, hogy mi magunk is szeretnénk ez ügyben tájékozódni, hogy ez a 620 millió forint, amely a gazdasági tárca rendelkezésére állt, az az ő előirányzati sora, hogy ebben milyen módon, milyen mértékben vehetne részt a falugondnoki szolgálat. Hiszen nyilvánvalóan más szolgáltatások esetében is felmerül ez a beruházásköltség, tehát nem csak a falugondnokságnál; nyilván itt valamilyen módon ez ügyben tájékozódni kell, hogy mennyire és milyen mértékben van lehetőség arra, hogy ebből a falugondnokok is támogatást kapjanak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nemcsak a napirendi pontok tartalmáért, hanem az időpont tartásáért is felelős vagyok, úgyhogy aki még szólni kíván, az fogja rövidre, arra szeretném kérni.
Miklós, parancsolj!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Nagyon röviden az EU-s irányelvekről. Nem önnel szeretnék vitatkozni. Polgármester voltam, előírták a HACCP-t, elmegyek Olaszországba és mindenki magasról letolja, nem tudok más szót használni. Tényleg nem önnek mondom, az a baj, hogy bizonyos tekintetben az ország teljesen jogkövető és ezzel kiborítjuk a gyermeket onnan, ahonnan nem kellene véleményem szerint; tehát valamilyen módon mégiscsak erősebb lobbiérdeket kellene a minisztériumnak. Az, hogy 14-16 személyes buszokkal esetleg kiváltják ezt a szolgáltatást, ezt, miután a 9 személyes "B" kategóriás, vezetek 9-személyest, tehát tudom, hogy azzal elvezetek, de 10-személyest már nem, pedig állítom, hogy azt is el tudnám vezetni, tehát ez mindegy ilyen szempontból. Nem oldja meg a problémát bizonyos szempontból, mert újabb problémát generál, hisz nem fognak tudni hirtelen olyan falugondnokokat találni 60-70 ezer forintért, akinek "B"-kategóriás jogosítványa van. Viszont, amit mindenképp szeretnék kérni a tárcától is, illetve a bizottságtól is. Ha mi valóban komolyan gondoljuk ezt a problémát és nemcsak problémát, hanem megoldani is akarjuk, akkor a 2008. évi költségvetésnél valamilyen mértékben mégiscsak lobbiznia kellene magának a bizottságnak és természetesen a tárcának is, hogy azok a milliárdok, amelyek sok esetben a Gazdasági Minisztériumnál jelennek meg, azok legalább részben, töredékében jelenjenek meg ennél a tárcánál vagy ezen a területen. Hisz legalább olyan fontos területet ellátnak egyrészt önök, másrészt akiket támogatnak, óriási nagy tömegről van szó, amire szükség van.
Azt szeretném mondani - és teljesen egyetértve alelnök asszonnyal -, hogy mennyi pénz kellene ehhez. Egy kilométer autópálya 3 milliárd forint; de az előbb kiszámoltam, hogy ha a jelenlegi ezer fős szolgálatot ezerötszáz főre felvinnénk, emelnénk a fizetéseket és egyben a kisbuszokat is támogatnánk még jobban, az egy kilométer autópályába kerülne a költségvetésnek. Elképesztő ezeknek az aránya, ha összevetjük és ahhoz képest, hogy önök, ha jól értem, ezzel a jelenlegi körülbelül 300-350 ezer ellátottról majdnem egy félmillióra fel tudnának menni. Tehát így kérem a tárca jelenlegi képviselőjét, hogy próbáljon lobbizni legalább egy kilométer autópálya erejéig, miután nem vagyunk dúsgazdagok, hogy legalább ez a hálózat nemhogy fennmaradjon, hanem adott esetben még tovább is tudjon fejlődni. Elnézést, ha túl hosszú voltam elnök úr.
ELNÖK: Klári!
CSÖRSZ KLÁRA (Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség): Egy gondolatom lenne ehhez a két felvetéshez. Az egyik: a szociális tárca nem vállalkozó szellemű, de szeretném jelezni, hogy a jelenlegi kondíciók mellett erre esélye sincsen. Azért mondom ezt, mert jelenleg az 1000 falugondnokból legalább 700 fáradt, túlterhelt, a szabadságát nem tudja kivenni (Közbeszólás: Nincs helyette senki.), a túlóráját nem fizetik ki, szakszerű helyettese, amit a jogszabály előír nincsen. Az pedig, hogy szereplője legyen egy ilyen kvázi vállalkozási szisztémának, ami azt hiszem, mindnyájunkat elégedetté tenne a falugondnokok nevében, teljesen kizárt, mert nincs az az önkormányzat, az a fenntartó, amely egyetlen forintot kienged a kezéből, ugyanakkor újabb és újabb munkákkal tud előállni; az önkormányzatok rendkívül találékonyak, hogy milyen feladatokat kell ellátni.
A másik, tulajdonképpen egy kudarc, amiről beszámoltunk, ezért szerettem volna, ha megismeri a bizottság. Mi időben elkezdtük a KRESZ-módosítással kapcsolatban ezt az ügyintézést. Úgy éreztük, hogy kellő súlya kell, hogy legyen a számoknak meg a leírtaknak a döntéshozók számára és szeretném megemlíteni, hogy a mentesség tekintetében az iskolabuszok egyáltalán nem voltak felsorolva, hogy lehetőséghez jutnak és vélelmezem, hogy az a lobbi erősebb volt, miközben mi meg se lettünk említve - az iskolabuszok bekerültek a mentességet élvezők körébe.
Tehát mi valami olyan lehetőséget szeretnénk kapni, illetve a bizottságot arra szeretnénk ösztökélni, hogy abban segítsen nekünk, hogy rengeteg megoldandó probléma van, mint látszik, hiányzik a forrás hozzá vagy még nem látható, hogy a mentességi körbe esetleg bekerülhessünk; és ez azt jelenti, hogy időt kapnánk, ez másfél év nem kevés, ez idő alatt nagyon sok minden történhet, ha legalább ilyen intenzív együttműködésben tudunk dolgozni.
ELNÖK: Számíthattok ránk, ki fogom találni, hogy mit csináljunk, most ne várjatok egzakt választ; tudod jól, hogy rajtam nem múlik és éjt nappallá téve a csillagos eget is, a többire egy kicsit várni kell. (Derültség.)
Kedves Barátaim! 11.45-ig terveztük a bizottsági ülést, viszont Szeder Marikának még van pár gondolatnyi elmondanivalója.
Tessék parancsolni Marika utolsó bekezdésként, ámde nem utolsósorban a továbblépés lehetőségeiről, a fejlesztés irányairól, parancsolj!
SZEDERNÉ KUMMER MÁRIA (Zalai Falvakért Egyesület): Tényleg csak pár gondolatban, hiszen érintőlegesen itt az egész délelőtti beszélgetés érintette azt a hálózatot, amely révén ez a falugondnoki hálózat működik. Ugye beszéltünk a falugondnokságokról, a falugondnokokról, beszéltünk az önkormányzatokról, beszéltünk mindarról a feltételrendszerről, amely működését biztosítja ennek a hálózatnak. Kevesebb szó esett, bár a megemlítés szintjén többször előjött az, hogy ezt a hálózatot működtetni kell. Ezt a hálózatot szakmai szempontból, közösségi szempontból egy civil szervezeti háttér működteti, és ez azt gondolom, hogy egy nagyon jelentős és lényeges elem akkor, amikor ma arról beszélünk, hogy a helyi szükségletekre alapozott szolgáltatások kiépítésében a közszolgáltatás, az önkormányzatok nagy szerepet szánnak a civil szervezeteknek.
Azt gondolom, hogy ez a munka akkor már elkezdődött '90-ben, amikor egy civil, egy magánszemély, egy civil szervezet kezdeményezésére maga a szolgálat, mint olyan megfogalmazódott és talált a minisztériumban egy olyan embert, mondjuk ki megint a nevét: Szanyi Évát, aki ezt az ügyet felkarolta és elvitte a hátán egészen addig, 1998-ig, illetve először '93-ig, amíg bekerült a törvénybe maga a szó, hogy falugondnoki szolgálat, illetve '98-ig, amíg jogszabállyá alakult és az 1/2000-esben mint szakmai standard bekerült a falugondnoki szolgálat.
Miért említem ezt? Azért említem, mert azt gondolom, hogy minta ez a 17 évvel ezelőtti vagy tizenvalahány évvel ezelőtti metódus. Minta a mai rendszereknek, hogy igenis van egy szükséglet, amelyet felismernek, van egy modell, amit kidolgoznak és van egy eljárásrend és van egy minisztérium, amelyik ezt az ügyet ezeken a civil kezdeményezéseken és a civil párbeszédeken keresztül egyszer csak jogszabállyá formálja, egy olyan jogszabállyá, ami aztán végül ugye törvénnyé jelenik meg, és ma normatív támogatást kapnak az önkormányzatok. Ezt azért is említem ilyen hangsúlyosan, mert akkor, amikor erdélyi barátaink arról beszélnek, hogy milyen jó volna náluk is, ha ez megalapozódna, akkor én ezt a metodikát javaslom követni és sok más területen, amiben a civil háttérként megjelenő egyesületek, amelyből 11 van ma Magyarországon, jelen tudnak lenni.
Hiszen ezek az egyesületek nemcsak a falugondnokságnak a szociális aspektusait erősítik, hanem jelen vannak gyakorlatilag egy integrált szolgáltatási rendszerben a kistelepülésen, mert a falugondnok egy olyan egyszemélyes szolgáltató, ami nemcsak a szociális alapellátásokhoz való hozzáférést, hanem ugye itt szóba jött, hogy a közlekedés, a kommunális feladatok, a kultúra, a vidékfejlesztés, az önkéntesség, az egészségügy témakörében jelen vannak és egy személyben egy integrált szolgáltatásként jelennek meg.
Ezek az egyesületek, ez a 11 egyesület, amelyről most beszélek, és amelyiknek a humánkapacitása, a szakmai tudása ezekben a folyamatokban jelen van, ezekre a párbeszédekre föl van szólítva, azt kell, hogy mondjam civilként, illetve a saját maga által megszerzett források mentén tudja ezt a feladatot szakmai szempontból is igényesen ellátni: önképzéssel, részvétellel, jelenléttel. Tehát ebben a szociális munkában és a magyarországi szociális hálózat egyébként pontosan ettől az önzetlenségtől képes működni, hogy van egy-két olyan őrült, de hál" istennek! sokkal több, amelyik beleteszi azt a lelkességet, azt a szenvedélyességet, amivel ezt csinálni lehet, mert szívesen csináljuk ezt a dolgot.
Tehát ezt a rendszert azt gondolom fontos életben tartani, ez a rendszer el szeretne menni az intézményesültség olyan fokára, ami magában a szövetségben megjelenik, és ugye azt mondja a bizottság is, hogy én titeket el tudlak partnerként fogadni, de jelenjetek meg egységesen és legyen véleményetek, mondjatok véleményt a jogszabályokhoz. Ezt nekünk helyi szinten a zalai, a baranyai meg a nem tudom én melyik, a Hajdú-Bihar megyei egyesületnek szintén meg kell jeleníteni és mindaddig, amíg ez nem intézményesül olyan nagyon mereven, ahogy ma a módszertani osztályok, egyebek megvannak, hanem amíg meg tud maradni ez a rugalmassága a helyi kapcsolati tőkéje, addig tud igazán, azt gondolom, hatékony lenni.
Tehát a kérésünk továbbra is ez, hogy ha a szociális bizottság ezeket az együttműködési dimenziókat látja, ezeket a hálózatokat, az ebből eredő erőforrásokat, tudásokat érzékeli, és úgy látja, hogy a falugondnoki szolgálatok fejlesztésére, ennek a kiépülésére erre a szakmai tudásra szükség van - márpedig úgy érzem, hogy szükség van -, akkor figyelje ezt és segítse, hogy ezekhez források is rendelődjenek. Hogy azok a szakemberek, akik ebben a hálózatban jelen vannak, szakmai tudással azt a hozzáadott értéket meg tudják jeleníteni a jövőben is. Mert egész végig most a kisfalvakról beszélünk és nekünk egyébként pontosan ez a lényeg, hogy a kicsi érdekérvényesítő képességgel rendelkező település és települések ily módon is egy jó érdekérvényesítő képességgel becsatornázva legyenek, úgyhogy ez számunkra is megtiszteltetés, hogy egyáltalán ebben a körben erről beszélünk, beszélhetünk, és ebben partnerekre találunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm én is és világosan látjuk, értjük ezt a dolgot és remélem ti is azt, amit a bevezetőmben mondtam erre vonatkozóan, hogy a szövetségnek és az egyesületeknek hogy kell együttműködnie, mert erőt akkor lehet felmutatni bármilyen cél érdekében vagy éppen valakivel szemben, ha ez egységes egy szervezetbe, egy szövetségbe. És üzenem azoknak a megyéknek, akik nem így gondolják, hogy nagyon rossz úton járnak - juttassátok el hozzájuk.
Azt gondolom, hogy azok a képviselőtársaink, akik nem tudtak részt venni a bizottsági ülésen, hiszen nem számítottunk annak idején arra, hogy szerdán is tárgyalási nap lesz a parlamentben, de sajnos bizottsági előadókat kellett adnunk és az ombudsmani napirendek tárgyalása miatt, illetve ketten is jegyzősködnek a másik jegyző meg jelen van, tehát bizottsági tagot tudtunk volna kicserélni bizottsági tagra.
Azt gondolom, hogy nagyon sokkal gazdagodtunk, én nagyon örülök ennek a napirendnek meg annak is, hogy a képviselőtársaim egy részével, akik nem ismerték ezt a munkát, ezt a tevékenységet, meg tudtuk ismertetni vagy be tudtuk mutatni; jó lenne, ha még több parlamenti képviselő megismerkedne ezzel, ne csak Nyakó Pisti, aki érintett, vagy akár a Zala megyeik és sorolhatnám. Azt gondolom, hogy minden képviselőhöz érdemes lenne eljuttatni ezeket az információkat; a prezentációt köszönöm szépen, ezt a jegyzőkönyvhöz is mellékelni fogjuk, illetve a képviselőtársainknak elektronikus úton eljuttatjuk, és erre szeretném kérni a fényképek esetében is az érintett hölgyet, ha módjában áll, akkor azt is továbbítani fogjuk.
A napirendi pont tárgyalását lezárom. Szünet következik, pontosabban: ebédszünet.
(11.52-től 13.45-ig szünet)
Kedves Vendégeink! Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk a délelőtti munkát. Tisztelettel köszöntök mindenkit. Nevem Korózs Lajos a parlament Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának elnöke vagyok. Szeretném elmondani a jelenlévőknek, hogy a bizottság délelőtt 9.15 perckor elkezdte a munkáját.
A délelőtt folyamán Vértesacsán voltunk a Falu- és Tanyagondnoki Szövetség oktatási képzési bázisán és ott első napirendi pontként az országban működő falu- és tanyagondnoki szolgálatok tevékenységével ismerkedtünk meg. A munkánkat folytatjuk itt, jelenleg a második és a harmadik napirendi pont tárgyalására kerül sor, merthogy ez egy formális bizottsági ülés. Lehet, hogy ebben a házban ez szokatlan ilyen formában, de jövünk, ha még hívnak, ha nem, akkor is egyébként más apropóból vagy legalábbis apropót fogunk hozzá találni.
Tájékoztató az Országos Esélyegyenlőségi Hálózatról
A második napirendi pontunk: tájékoztatót fogunk meghallgatni az Országos Esélyegyenlőségi Hálózatról és ide kértük Rauh Edit szakállamtitkár asszonyt, akit tisztelettel köszöntök a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból és egy konzultációt folytatunk a székesfehérvári Esélyek Háza működéséről és az Esély Órák tapasztalatairól.
De mielőtt bármit csinálnánk, polgármester úrnak, Warvasovszky Tihamér képviselőtársunknak adom meg a szót.
Warvasovszky Tihamér polgármester (Székesfehérvár) üdvözlése
WARVASOVSZKY TIHAMÉR polgármester (Székesfehérvár): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Asszony! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Bizottság! Meghívott Vendégeink! Számomra - és ne vegyétek, ne vegyék - protokolláris megjegyzésnek, megtiszteltetés, hogy egy ilyen fontos parlamenti bizottság itt tartja a kihelyezett ülését. Ez fontos Székesfehérvárnak, megerősítése talán annak a munkának, amit évek óta végzünk az esélyegyenlőség, a szociálisan rászorult emberekkel való foglalkoztatás területén. Örülök neki, hogy nagyon sok civil szervezetünk is itt van a mai megbeszélésen, hiszen mi nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a civil kapcsolatokat úgy erősítsük, hogy elsősorban segítsük azon emberek megélhetését, boldogulását, társadalomba való egyenrangú beilleszkedését, akik valamilyen formában rászorultak és ezt mi, önkormányzat a civileken keresztül, ilyen civil szervezeten keresztül a velük való együttműködésben tudjuk megtenni.
Az Esélyek Házát elsők között hoztuk létre az országban 2004. május 27.-én. Úgy éreztük, hogy egy ekkora városnak, mint Székesfehérvár, ezt a lépést elsők között meg kell tennie. Az Esélyek Házáról majd lesz egy kis tájékoztató a tisztelt bizottságnak, hogy mit tudunk tenni.
Székesfehérvárról. Ez az épület, ahol a tisztelt bizottság ma ülésezik, ez egy 1800-as években épült polgári család tulajdonában levő épület volt, 1988-ban be lett zárva ezen épület kapuja; azóta nem volt felújítva és tavaly az első európai uniós pályázaton nyertünk pénzt és abból újítottuk fel az első ütemet, és a ház felújítását próbáljuk majd a továbbiakban is folytatni.
Az önkormányzatnak egy minden részletre kiterjedő szociális rendelete van, amely nemcsak a szociális törvény és a gyermek és családtámogatási törvény-adta kötelezettségekben próbál lépést tartani, hanem a rendeletünk több olyan területben: a lakásfenntartási támogatásban, ápolási díjban, a nyugdíjasok gépjárműadó kedvezményében és sorolhatnám, tehát több területen többletlehetőséget próbál adni a szociálisan rászorulóknak.
Felhívták a figyelmem, hogy rövid legyek, most abba is hagyom. Még egyszer köszönöm, hogy itt van a bizottság, köszönöm elnök úrnak és a bizottság tagjainak, hogy Fehérváron üléseznek. Kívánom azt, hogy legyen eredményes a bizottság, sok sikert kívánok a munkátokhoz és azért házigazdaként készültem, hogy két hölgynek hadd adjak át, elnök úr engedélyével egy csokor virágot a bizottsági ülés megkezdése előtt: államtitkár asszonynak és (dr. Rauh Edit: De kedves polgármester úr, nagyon szépen köszönöm.)(Taps.)
Elnök urat pedig nem akarjuk lekenyerezni, hogy máskor is jöjjön Fehérvárra, de engedje meg, hogy ezt a szép könyvet a királyaink emlékére a"Királyi városok" című könyvet sok tisztelettel átadjam és jó munkát kívánok.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm.
Polgármester úrnak jó munkát kívánunk a délutánra, a hét további részére és a hét végére is.
Rátérünk a napirendi pontunk tárgyalására. Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem államtitkár asszonyt ismételten, Rauh Edit államtitkár asszonyt, aki a napirendi pont előadója lesz. Köszöntöm és bemutatom Táncsics Zita főosztályvezető asszonyt (dr. Rauh Edit: Osztályvezető.) Köszöntöm továbbá az Esélyek Háza képviseletében Márton Zoltán igazgató urat, Borsos Miklós médiareferenst, Kőszegi Erika kistérségi menedzsert, Róka Gyula szociális munkást. A mozgássérültek életét bemutató órák tanárait: Tarsoly Márta elnököt és Beke Viktor elnököt. A látássérültek életét bemutató órák tanárait: Szokó Zsolt elnök és Molnár András titkár urakat. A hallássérültek életét bemutató órák tanárait: Kissné Berta Rozália jeltolmácsot és a Beszélő Kezek Egyesület képviseletében Csanádi Roland elnök urat.
Államtitkár asszony, öné a szó!
Dr. Rauh Edit szakállamtitkár (SZMM) prezentációja
DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én magam is megtisztelve érzem magam, hogy a mi munkánk, illetve az a közös munka, amit 2004 óta az Esélyek Háza fenntartóival és az ott dolgozó kollegákkal folytatunk, hogy ilyen komoly figyelemre tett számot, hogy a bizottság ezt Brüsszelben elhatározta, hogy egyrészt erről is adhatunk tájékoztatást. És a helyszínen is megnézné, hogy hogy működik az Esélyek Háza és az a döntés született, hogy Fejér megyében tesz a bizottság látogatást, ahol délelőtt, délután más-más programon vesz részt. És most jutottunk el oda, hogy az Országos Esélyegyenlőségi Hálózatról adjak egy rövid tájékoztatást.
A háttéranyag, amit önök megkaptak, az teljesen részletes megyékre lebontva. Egy turpisság van a dologban, mégpedig az, hogy Fejér megyéről nem írtunk ebben a háttéranyagban pontosan azért, hogy most is nagy érdeklődésre tartsunk számot, tarthassunk számot, és nem szerettük volna az itt dolgozó kollégák sikerét, hogy úgymond learatni.
A háttéranyag elég részletes. A prezentáció általában beszél arról, hogy mi az Esély Házaknak a története és mi a feladata, úgyhogy nagyon röviden ezt a prezentációt szeretném önöknek bemutatni. Ahogy azt már elnök úr is említette vagy polgármester úr, 2004-ben indult el az Esély Házak létrehozásának a gondolata. Ennek alapvetően az volt az oka, hogy 2003-ban megszületett az a kormányzati döntés, hogy az esélyegyenlőség kérdéseit horizontális szempontként kell érvényesíteni az államigazgatásban, de nem volt ehhez az érdekérvényesítéshez képest semmi olyan intézmény, főosztály, amely ezt el tudta volna látni. És akkor született meg az a gondolat is, hogy jöjjön létre egy Esélyegyenlőségi Kormányhivatal, ami ugyan rövid életű volt, de én azt gondolom, hogy az esélyegyenlőségi szakpolitikához nagyon sokat hozzá tudott tenni az alapokat tekintve és az óta ez a típusú szakpolitika ugye az Ifjúsági, Családügyi Szociális Minisztériumban, majd pedig a Szociális és Foglalkoztatási Minisztériumban folytatódik.
Tehát 2004-től kezdtük el létrehozni az esélyek házát is, a kormányhivatalhoz kötődött az első Esélyek Háza létrehozása - ilyen volt az elsők között Székesfehérvár is. Jelenleg 18 esélyegyenlőségi koordinációs iroda vagy Esélyek Háza működik. Két megyében: Pest megyében és Veszprém megyében tervezzük, hogy a közeljövőben megnyitjuk, folyamatban van az együttműködési megállapodásnak, illetve a szerződésnek a kialakítása.
Ha a térképen szeretnénk bemutatni, hogy hogy helyezkednek el ezek az Esélyek Házai, akkor látható, hogy az ország régióit lefedi. És azt is láthatjuk, hogy van olyan település, amely nem megyeszékhely, ilyen például Battonya, ahol gyakorlatilag a megyével történt megállapodással együtt jött létre, tehát nem ragaszkodtak Békéscsabához, sőt azt gondolták, hogy példaértékű lehet az, ha egy kisebb városban, egy mezővárosban jön létre egy ilyen Esélyek Háza.
Hogyan működnek ezek az Esélyek Házai? Egyrészt a minisztériumoknak van együttműködési megállapodása a megyei önkormányzatokkal, illetve a megyei jogú városokkal. Maga az Esélyek Háza szakmailag önálló, ez azt jelenti, hogy vannak állandó programok vagy feladatok, amelyek megtalálhatók valamennyi esélyek házában, de mégis a helyi szükségletekre épülve a munkatervet úgy dolgozzák ki, hogy az megfeleljen a szolgáltatásokat igénybevevő állampolgárok számára. A szerződéskötés keretében arra is kitértünk, hogy az esélyek házának civil szervezetekkel való együttműködésben hálózatépítési feladatokat is el kell látniuk, de hát számos más feladatot is, ami a részletes anyagban megtalálható.
Hogyan kerültek kialakításra ezek az Esélyek Házai? Feltétel volt ugye, hogy legyen egy olyan akadálymentes épület, ahol elhelyezhető ez a kis iroda vagy közösségi tér. Lehetőség szerint a településnek a frekventált részén legyen, hogy jól megközelíthető legyen, mindenki ismerhesse, és könnyű legyen belépni, legyen megfelelő infrastrukturális háttér, ügyfélfogadásra legyen lehetőség; és abban az esetben, ha nagyobb rendezvényt szeretnének szervezni, akkor a fenntartó önkormányzat térítésmentesen biztosítson ehhez helyet, lehetőséget.
A személyi feltételekre vonatkozóan azt tudjuk elmondani, hogy valamennyi házban három főmunkatárs dolgozik: kettő felsőfokú végzettségű és egy középfokú iskolai végzettséggel rendelkező. Legalább egy munkatársnak olyan végzettségűnek kell lenni, mint például szociálpolitikus vagy szociális munkás. A vezetőknél pedig nagyon fontos, hogy a vezetői kompetenciák rendelkezésre álljanak. Minden házban dolgozzon olyan jogász, aki képes arra, hogy tanácsokat adjon, és ügyfélfogadást lásson el és ezeken kívül még alkalmazható és bevonható más tanácsadó is, ez is attól függ, hogy milyen szükségletek mutatkoznak az adott társadalmi csoport esetében; tehát pályázati kapacitásbővítésekre pályázati tanácsadót is lehet alkalmazni, de ugyanakkor pszichológust is meg lehet kérni és kérdezni. Ez nincs benne így az anyagban, de azért az látható, hogy ez nem egy drága intézményrendszer, mert majd fogják látni azt is, hogy ennek az anyagi támogatása miből áll.
Kik a célcsoportjaink? Gyorsan lapozzunk: a nők, a gyermekek - mehetünk tovább -, a romák, az idősek, a fogyatékossággal élő személyek, a hátrányos helyzetű térségben élők és vannak olyan közvetett célcsoportjaink is, akik gyakorlatilag segítik azokat, akiken központilag mi magunk is szeretnénk segíteni. Ez a kép nagyon jól ábrázolja azt a fajta szolidaritást, amelyet szeretnénk, ha ezek az Esélyek Házai erősíteni tudnának, és ami nagyon fontos, hogy a helyi társadalmakban a kohéziót is jó lenne, ha képesek lennének hosszú távon erősíteni.
Ha megnézzük, hogy hogyan oszlott meg, 2007 első félévében milyen volt a programok megoszlása, tehát hogy mely társadalmi csoportot célozták meg az Esélyek Házai, akkor látható, hogy a nőkkel kapcsolatos feladatokról, illetve információadásra 15 százalékban került sor - most nem mondom végig, az ábra azt jól tükrözi, hogy milyen volt az elvégzett tevékenység.
Itt felsoroljuk, hogy melyek azok, amelyeket az Esélyek Házaiban tevékenységként végeznek a kollegák, és milyen szolgáltatásokat nyújtanak ez által. Itt hadd mondjam el, hogy például a fórumok szervezése azért nagyon fontos, mert ezeken a fórumokon van lehetősége az önkormányzati köztisztviselőknek, a központi kormányzat köztisztviselőinek arra, hogy tájékoztatást adjanak arról a szakpolitikáról, amelyet képviselnek. Ebben az évben és az elmúlt évben is például az Egyenlő Bánásmód Hatóság feladatairól, az egyenlő bánásmód követelményeiről valamennyi esélyek házában szó esett. De azt is nagyon fontos elmondani, hogy folyamatosan tájékoztatást adtunk arról, hogy a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos akadálymentesítésre vonatkozó törvénymódosítás hol tart, milyen lesz az ütemezése, hogy szervezzük, milyen forrásokból fogjuk ezt megvalósítani. Tehát ezek például központi szempontból is kiemelkedő rendezvények voltak. Mehetünk tovább!
Itt külön ki is emeltük, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatósággal való együttműködés mit jelentett, ezt itt most nem részletezném, ez benne van az anyagban is, mehetünk tovább.
A finanszírozása a Házaknak. Itt látható, hogy az Esélyek Házai a Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól kapnak havonta 1 millió 300 ezer forintot, ebből fizetik a béreket, fenntartási kérdéseket oldanak meg, szolgáltatásokat és így tovább, ez előfinanszírozás. Ez azt jelenti, hogy a Házakat fenntartó megyei önkormányzat vagy települési önkormányzat előfinanszírozásban kapja, és a fenntartó adja hozzá a helyiséget és az infrastrukturális hátteret.
Na most, miért mondom ezt? Azért mondom, mert amikor elkezdtük ezt a hálózatot építeni, felmerült az a kérdés, hogy annyi hálózat van ma már Magyarországon, ezeket a feladatokat nem lehetett volna valahova telepíteni? Mi mégis azt gondoltuk, hogy nem; egyrészt világossá vált az első néhány ház létrehozásánál, hogy nem olyan költségigényes és megoldható, másodsorban nem szerettük volna olyan hálózathoz csatolni, aminek alapvetően más az üzenete, más funkciót tölt be és nem akartuk, hogy ez valahova beolvadjon. És nagyon fontosnak tartottuk azt is, hogy az esélyegyenlőség kérdését társadalmasítani kell, azt pedig csak úgy lehet, ha megpróbálunk egy szerény költségvetésű olcsó intézményrendszert létrehozni.
Erről itt ma nem fogok részletesen beszélni, hisz Brüsszelben tájékoztattuk a bizottságot arról, hogy ugye ez az év az egyenlő esélyek mindenki számára európai év. Az Esélyek Házainak ez az idén egy kiemelt feladata, ami azt jelenti, hogy az állandó szolgáltatások mellett ebben az évben a civil szervezetekkel együttműködve, pluszforrást hozzáadva, az Esélyek Házai olyan programokat, olyan rendezvényeket szerveznek, amely alapvetően az antidiszkriminációról szól, a társadalmi összetartozásról és a szolidaritásról.
Nagyon röviden ennyit szerettem volna mondani és bízom benne, hogy a székesfehérváriak prezentációja nagyon izgalmas lesz a bizottság számára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár asszony a tájékoztatást.
Képviselőtársaim, tessenek parancsolni, önöké a szó!
Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Kedves Vendéglátók! Néhány kérdést szeretnék feltenni, ami az anyagból számomra még nem volt világos.
Ahhoz képest, hogy 2004-ben indultak ezek a Házak, ahhoz képest meglepetés számomra, hogy 2007-ben még mindig van két megye, ráadásul az egyik Magyarország legnagyobb megyéje: Pest megye, ahol ezek nem jöttek létre. Igaz, hogy hallottunk egy utalást arra, hogy rövidesen majd létrejönnek, mégis érdekel, hogy itt miért volt ekkora nagy késlekedés, hiszen most már gyakorlatilag három éve indultak ezek a Házak.
A másik kérdésem, ami a Házak működésének a finanszírozásával kapcsolatos: az arra irányul, hogy miért egyformák ezek a támogatási összegek? Mindannyian tudjuk, hogy a megyék méreteiben óriási különbségek vannak. Vannak egészen kicsi megyék, ilyen négy választókörzetes megyék és vannak tizenhárom választókörzetes megyék. Azért mérek ebben a mértékegységben, mert ezek olyan kézenfekvő mértékegységek. Szóval a megyék létszámában nagyon nagy a különbség.
Ha ezeknek a Házaknak egyfajta szemléletformálás a fő funkciója, hogy csináljanak látványos akciókat, eseményt, rendezvényt, kiállítást, amin keresztül üzenhetik ezt a szemléletváltást, akkor tulajdonképpen elfogadható lenne, hogy mindegyik hány ugyanannyi támogatási összeget kap és csinálja belőle a maga rendezvényét. De ha a működés nem csak erről szól, hanem például ügyfélforgalom van, például jogsegélyszolgálat van, akkor azt gondolom, hogy a megye mértéke, hogy ott hány ember fordulhat meg, az nagyon nagymértékben differenciálja a működési terhet. Tehát felvetem, most egyelőre kérdésként, hogy nem indokolja a 3 éves tapasztalat, hogy differenciált működési támogatást kapjanak ezek a Házak.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony. További kérdések, vélemények?
Hajdu képviselő úr, az előbb jelentkezett? (Hajdu László: Igen.)
Tessék parancsoljon!
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendéglátóink! Képviselőként és gyakorló polgármesterként hasonlót megélünk a saját településünkön is, amit az államtitkár asszony itt elmondott. Mi kaptunk előzetesen egy nagyon jó anyagot az esélyegyenlőség országos hálózatról, valóban Székesfehérvárra nem, de viszont itt a helyszínen igen.
Arról szeretnék szólni, azt gondolom, hogy az a lényege talán ennek a mi mai helyszínen való tájékozódásunknak is és a mindennapi munkánkban különösen szakmai bizottságként, hogy ez az egyenlő esélyek mindenki számára európai év keretében nemcsak egyszerűen egy kampányt csinálunk ennek a dolognak, hanem a mindennapi munkánk 365 napos részévé tudjon válni az, hogy az esélyeink legyenek egyenlőek és azért mindenkinek van egy porciója, amit a szolgálati helyén - akár a parlamentben, akár az önkormányzatában, akár az intézményben, iskolában vagy bárhol - meg tud tenni maximálisan azért, hogy az embertársaival azonos esélyeket tudjon, ő maga segítse hozzá ehhez.
Azt hiszem, hogy ma olyan jogszabályi környezetben élünk, amely ezt lehetővé is teszi egyébként. Tehát, ha a mai szociális és az erre felfűzött összes, ami az esélyegyenlőség, az egyenlő esélyek területét érintő jogszabályokat tekintem, és azt mindegyiket próbálnám valóban maximálisan betartva végrehajtani, akkor azt gondolom, hogy kevesebbet kellene talán erről a dologról beszélni, mert nagyobb volna a cselekvési terület. És ami miatt jó, hogy van ez az év, az az, hogy még szükség van, igenis nagyon is szükség van arra, hogy minél többet cselekedjünk ezen a területen, beszéljünk is róla, de sok cselekvés legyen.
A példa, amit itt látunk Székesfehérváron ebben az Esélyek Házában, bár röstellem, hogy körülbelül ekkora kerületnek vagyok a polgármestere, mint amekkora Székesfehérvár és ennek ellenére nálunk nincsen Esélyek Háza. De ha összerakom, hogy az országos esélyegyenlőség hálózatról szóló tájékoztatóban miről szól az Esélyek Háza, mert én is tanulmányoztam azt, hogy miért nincsen nálunk ilyen, akkor végül is rájöttem, hogy nálunk is van Esélyek Háza, csak nem így hívjuk ezt a dolgot.
Lehetséges, hogy ez nekem nagyon tetszik, mert a különböző nevek alapján megjegyezhetetlen, hogy ez az egész az esélyekről szól. Valószínűleg egy gyűjtőnév alá mi is alávesszük a kerületünkben, főleg ha mi a szaktárcával is ehhez találunk kontaktust. Mert azt kell mondjam, hogy a mindenféle típusú fogyatékkal élőkre önként vállalt feladatként, mert ugye itt vannak kötelező feladatok, azok nem erőfeszítések, azok kötelezőek, azokat meg kell csinálni. Azonban, amit az önkormányzatok, a helyi települések, a civil szervezetek önként, maguk vállalnak nem kötelező jelleggel, azok itt a külön értéket képviselik, aki azt ki bírja gazdálkodni, hogy önként vállalta annak a finanszírozását.
Mi ilyenekből például sok feladattal rendelkezünk, amit önként vállalunk, ez 100 milliós nagyságrend; valószínűleg mi is megfelelünk egy ilyen esélyegyenlőség háza programnak, és azt reméli az ember, hogy minél több településnek adatik meg ez a lehetőség; másrészt meg a helyi döntéshozóknak is az a gondolata, hogy áldozatot vállalnak, akár önként vállalt feladatként is arra, hogy az esély lehetőségét javítsák a településen.
Ebben a reményben szerettem volna köszönteni az Esélyek Házát és miután még az előadásokat nem ismerjük meg a hozzászólásokat, azt gondolom, hogy a leírt anyagok alapján igazán jó ötlet volt, hogy kijöttünk ide Székesfehérvárra és a délelőtti program is nagyon jó volt ehhez.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr.
Dér Zsuzsa!
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Tisztelettel köszöntök mindenkit ezen a bizottsági ülésen. Nagy érdeklődéssel figyeltem ezt a prezentációt és igyekeztem úgy fellapozni ezt az anyagot, amit kézhez kaptunk, hogy célirányos legyen a tájékozódásom.
A következő érdekelne engem nagyon. Szó volt a prezentációban és az anyag is tartalmazza, hogy az elsődleges célcsoport: nők, gyermekek, romák, idősek, fogyatékossággal élő személyek és a hátrányos helyzetű térségben élők. Van-e felmérése a minisztériumnak, hogy az Esélyek Házát elsődlegesen melyik célcsoportok látogatják, mert a köznyelv az esélyek, és általában az egyenlő esélyek kapcsán elsődlegesen a fogyatékkal élőket érti, és szerintem a közvéleményben is ez van, hogy elsődlegesen ők fordulnak ezekhez a Házakhoz. Van-e ezzel ellentétes tapasztalat, mert én például örülnék, ha hallhatnánk arról, hogy a romákhoz is eljutott ez a hír, hogy valóban az idős emberek is és a gyerekek is élnek ezekkel a lehetőségekkel.
A másik dolog, ami érdekelne, hogy ugyan itt a szakmai tevékenységek kapcsán van egy felsorolás, hogy milyen témájú jogsegélyekkel fordulnak az Esélyek Házához az érintettek, de mégis van-e olyan mérőszám vagy olyan mérés, hogy körülbelül hányan keresték fel, vagy hányan keresik fel; és a problémákon belül elsődlegesen mely célcsoportok azok, akik élnek ezekkel a jogsegély és egyéb nyújtotta lehetőségekkel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Juhászné Lévai Katalin!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Hadd mondjak el büszkén, hogy Hajdú-Bihar megyében, tehát Debrecenben nyílt meg az első Esélyek Háza egyébként, ha államtitkár asszonynak rémlik; még akkor Lévai Katalin volt a miniszter, ő nyitotta meg és adta át. Elsőként vállalkoztunk arra, hogy helyt adunk a működésének. Ez közvetlenül a nagytemplom mellett van Debrecenben, tehát annyira a centrumban. Az volt a tapasztalatunk és a tapasztalatunk is, habár most változott az elhelyezés és nem biztos, hogy szerencsés irányban, és ezt is kérdezném, hogy azt felülvizsgálja-e a minisztérium, hogy ha a feltételrendszerében, vagy a működési feltételek változnak, akkor átgondolható-e, hogy esetleg mással köt szerződést a működtetésre a minisztérium - tehát akár civil szervezettel vagy pályáztatás útján esetleg más is megpályázhatja a működtetését.
A tapasztalatok egyébként azok, hogy valóban szükség volt rá, itt elsősorban koordinációs szerepet vállalt fel a megyében. Eljutottunk egészen a kistérségekig és ugye azon a szinten is meg tudott jelenni egyáltalán a gondolkodásmód, ahol addig szórványosan vagy éppen sehogy, hisz minél kisebb egy település, annál nehezebb a civil szervezeteknek a léte, illetve a bátorítást is meg kell adni ahhoz, hogy érdemes összefogni, és a civileknek segíteni az esélyegyenlőség javítását, tehát mi a kistérségekig is próbáltuk a szolgáltatást levinni. Éppen ezért azt gondolom, hogy valóban ez az egyenlő finanszírozás lehet, hogy most már eljuthatna addig, hogy akár pluszforrásokat adni oda, ahol olyan tevékenységet folytatnak. Ahol mondjuk, abban az egy megyében először elindul - mint itt is majd gondolom hallani fogunk erről a speciális kezdeményezésről, ami nekem nagyon tetszik - és akkor megtámogatni úgy, hogy utána ezt a jó példát mondjuk minden megyében, vagy az Esélyek Házában tovább lehessen, mint programot vinni.
Tehát van-e arra lehetőség, hogy bővíteni a feltételrendszert, illetve maguk az Esély Házához vagy az Esélyek Házához kapcsolódó projektek honnan kaphatnak finanszírozást még pluszban, mondjuk a 3 vagy 4 személy finanszírozásán kívül. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más jelentkező?
Béki Gabinak adom meg a szót!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnézést, hogy kiegészítő kérdésem van a finanszírozáshoz. Rácsodálkoztam, hogy a táblázatból az derül ki, hogy a 2007-re kötött szerződések hatálya nem egyéves, csak háromnegyed éves, mi lehet ennek a magyarázata?
ELNÖK: Köszönöm. Ha nincs több, nekem is lenne egy. Eljutott hozzám egy olyan információ, hogy a helyhatósági választásokat követően, ahol ellenzéki irányítás alá került egy megyei közgyűlés, ott nagyon radikális személycserékre került sor és pártaktivistákat helyeztek az igazgatói posztra. Tudunk arról képet kapni, hogy hány személycserére került sor? Köszönöm.
Államtitkár asszony!
DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönjük szépen a kérdéseket. Részben megpróbálom én megválaszolni, de itt van mellette Zita, és ő is tud segíteni.
Kezdeném akkor Béki Gabriella képviselő asszony kérdésére válaszolva: miért maradt ki még mindig a két megye, hogy miért késlekedtünk? Talán azzal kezdeném, hogy ugye nincs olyan jogszabály, amely egy jogszabályi kötelezettségünk - bár lenne, most azt mondom, bár lenne jogszabályi kötelezettségünk, hogy a hálózatot még inkább kiterjesszük, tehát eleve ilyen nem volt. Másodsorban pedig az első néhányat ilyen pailot projektnek szántuk és mi magunk lepődtünk meg, hogy sorban jelentkeztek a megyék és az önkormányzatok, hogy ők is szeretnének létrehozni egy ilyet. Tehát ez azt jelenti, hogy ez tényleg alulról jövő kezdeményezésként indult, kivéve az első ötletet és így haladtunk, nincs rá más magyarázatom.
A veszprémiek nemrégiben, egy félévvel ezelőtt jelezték körülbelül talán, hogy gondolkodnak rajta. Annyit megtettünk, hogy a helyhatósági választásokat követően ebbe a két megyébe először írtunk egy levelet és azt mondtuk, hogy itt még nincs és akkor mi vártuk, hogy ők erre hogy reagálnak; Pest megyében is úgy reagáltak, hogy szeretnének létrehozni. Ami vitánk volt Pest megyében az az, hogy ők maguk a helyszínt is Budapesten akarják - Budapesten pedig ugye a hetedik kerületben van egy. Na most, ezek a tárgyalások még folyamatban vannak, majd meglátjuk, hogy mire jutunk.
A finanszírozás: hogy miért egyenlő a finanszírozásuk - egy ragyogó kérdés. Egyetlenegy érvem van, ami lehet, hogy nem is olyan nagyon szalonképes az az, hogy nem az ügyfélszolgálatra helyezzük ki a hangsúlyt. Tudniillik, ha megnézzük - és ez egy következő kérdésre adott válasz -, hogy kik keresik meg az Esélyek Házát, akkor sajnos azzal találkozunk, hogy azok az állampolgárok, akik a problémáikkal már majdnem mindenütt jártak. Tehát ez azt jelenti, hogy a szociális intézményrendszerünkben vagy bármiféle ellátórendszerünkben mutatkozó hiányosságok és hibák, vagy egy adott egyéni szükségletre meg nem adott jó válasz vagy segítség, az hozza ide az embereket programokon kívül. Mert, amikor programot szervez az Esélyek Háza, ugye az egy más kérdés, mert abban benne vannak a civil szervezetek, az önkormányzatok és így tovább, tehát ez az egyik oka.
A másik oka, bevallom őszintén, hogy ugye nincs az Esélyek Házának egy normatív finanszírozása. Ahhoz nekünk az kellene és lehet, hogy ebben önök is tudnak segíteni, ha mi ezt be tudnánk ágyazni egy jogszabályi környezetbe. Például, ha az egyenlő bánásmód törvényt lehetne úgy módosítani, hogy valahogy bekerüljön egy passzussal ez az ügy, akkor a költségvetési háttere szerintem automatikusan megoldható lenne; de lehet, hogy ez nem így van, ezt most csak itt ötletként vetettem fel.
Itt válaszolnám meg azt a kérdést, hogy miért háromnegyed évre szólnak a szerződések - ha nem így van Zita, akkor javíts ki. Ugye a forrásokat mindig egy kicsit áthúzódva használtuk föl és a legutóbbi szerződéskötés pont egybeesett a legutolsó kormányzati struktúra átalakításával és egyszerűen az új vezetőink azt mondták, hogy ők nem fognak olyan szerződést aláírni, hanem ragaszkodtak ahhoz, hogy ez most június 30.-a legyen. Tehát gyakorlatilag egyrészt most van egy olyan időszak, amikor sok mindent át lehet tekinteni, és felül lehet vizsgálni, amire képviselő asszony is utalt, másodsorban pedig ilyen egyszerű bürokratikus oka van. Ez nem azt jelenti, hogy nincs meg az idei évi forrás a Házak finanszírozására, tehát a költségvetésünkben az Esélyegyenlőségi Programirodához tartozó soroknál mindenkinek megvan az ez évre vonatkozó költségvetése, tehát nem ez a probléma.
Annak nagyon örülök, hogy Hajdu László képviselő úr csatlakozni szeretne ehhez a programhoz vagy modellintézményhez. Ezt ön is megfogalmazta, hogy az önkormányzatok egyrészt önként vállalt feladatként teszik, ez világos ugye az eddigi Házak esetében is és önkormányzatok esetében is és azt gondolom, lehet, hogy lassan eljutunk oda, hogy esélybarát önkormányzat is lehet, mert ugye van már családbarát önkormányzat, miért ne lehetne esélybarát önkormányzat is, hisz ön is elmondta, hogy mennyi mindent tesznek a kerületben.
Egyébként pont tegnap voltam a XVIII. kerületben, az év kapcsán egy olyan napot szerveztek, ahol civil szervezetek megjelentek és egy nagyon jó program volt. Számomra ott is világossá vált, hogy a helyi közösségek tudnak a legtöbbet tenni azért, hogy szolidárisak legyenek az ott élők egymással, hogy a civil szervezeteknek és az önkormányzatoknak jó kapcsolata legyen, hogy olyan kezdeményezéseket támogasson az önkormányzat, ami valóban nem tartozik a kötelező feladataihoz, de az ott élők életminőségét javítja.
Hogy csak egy példát mondjak, a XVIII. kerületben a fogyatékos gyermekek indulnak az idén is valamelyik távol-keleti országban a speciális olimpián, és ezt a kerület támogatja. Szóval fantasztikus dolgok történtek ott. És még van egy nagyon fontos, hogy akárhányszor megyek a XVIII. kerületbe - mondjuk, nem szoktam olyan nagyon gyakran - évről évre azt látom, hogy épül, szépül és minden rendezvényen nagyon sokan vannak. És amikor az ember még azt is látja, hogy az emberek időnként még mosolyognak is, meg jól érzik magukat együtt, azt nem lehet előre meggyártani és azt mondani, hogy ez így lesz, ez valahogy úgy jön.
Nem tudom, hogy erre milyen választ lehet pillanatnyilag adni, de azt gondolom, hogy a bizottság ilyen irányban akár ajánlást is fogalmazhatna meg, hogy ennek legyen-e valami további hálózatépítési része vagy hogyan lehetne ehhez még csatlakozni; mi támogatnánk minden ilyet, ami igazából a lakosság számára egyfajta életminőség javítást idézne elő.
Dér Zsuzsa képviselő asszony kérdezte, hogy kik a mi célcsoportjaink és van-e olyan statisztikánk, hogy kik látogatják. Azt kell tudni - ez az anyagban is szerepelt -, hogy havonta van a minisztériumban egy olyan egyeztető megbeszélés, ahol a Házak igazgatói találkoznak a minisztérium vezetőivel, és ott kerül sor minden aktuális probléma megtárgyalására, illetve a folyamatban lévő ügyek megtárgyalására és minden hónapban egy-egy írásos jelentése is van a Házaknak. Na most, hogy ilyen statisztikánk van-e kigyűjtve: még nincs, egyébként ez megyénként változó, tehát azt gondolom, hogy ez abszolút evidens, hogy ez így van. De kérdezem Zitától, hogy van-e valamiféle kigyűjtésünk? Igen.
TÁNCSICS ZITA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Én nemrégiben jártam végig az összes működő Esélyek Házát és mindenhol megkérdeztem, hogy a 6 célcsoport közül kiket éreznek a megyében leginkább elértnek, legaktívabbnak. A fogyatékossággal élő személyek mindenütt kiemelt célcsoportot képeznek, de megyénként látunk különbséget, ezért azt gondolom, hogy így is jó, hiszen minden megye más adottságokkal rendelkezik. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében természetesen a roma kérdés sokkal erősebben jelen van, és az Esélyek Háza erre érzékenyen reagál.
Az idős üggyel kapcsolatban volt itt ez a felmérés, ami mutatta, hogy milyen célcsoportokra milyen programot hiányoltak és ott, ha megfigyelték, az idős ügy volt kiemelve. Ez nem azért van, mert az idős üggyel nem foglalkoznak az Esélyek Házai, hanem azért, mert az idős szervezetek nagyon aktívak, tehát nem igénylik úgy azt a pártfogást, mint, amit a többi célcsoport igen.
Úgyhogy mi készítettünk a magunk számára egy ilyen kigyűjtést. A gyerekek nagyon kiemelt célcsoportot képeznek, azt hiszem, hogy a körcikkben ők alkotják a legnagyobb hányadot. És amit jónak tartok, mert amikor hozzánk került a program, akkor is elvégeztünk egy ilyen felmérést. A leadott programokból kigyűjtöttem, hogy melyik célcsoportra jellemző leginkább ez a program. Akkor egy picit nagyobb eltolódást láttam és most ez a körcikk szépen mutatja, hogy kiegyenlítődik, hogy minden célcsoport egyre inkább megjelenik és nagyon-nagyon fontos, hogy minden Esélyek Háza tud adni a kistérségek felé. Ha tudunk egyre lejjebb menni, egyre kisebb településeken élő embereket elérni, azt gondolom, hogy az nagyon-nagyon fontos. Köszönöm.
DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Lévai képviselő asszony kérdezte, hogy lesz-e valamiféle összeülés, értékelés? Igen, ebben az évben erre sor kerül, és ezt már miniszter úr jelezte is felénk, úgyhogy igen.
És akkor a differenciált támogatásra azt gondolom, hogy korábban válaszoltam, ezen is nyilván el kell gondolkodnunk; de mondom, hogy az nagyon meghatározó lesz, hogy képesek leszünk-e valamiféle normatív rendszerbe betenni a hálózat finanszírozását.
És az utolsó kérdés volt az elnök úr részéről, hogy hogyan történtek a Házak vezetőinek a kinevezései. Két helyen, tehát az önkormányzati választásokat követően két helyen volt igazgatócsere. Valóban ilyen információk keringtek az országban, hogy itt olyan politikai döntések születek, amelyek nem biztos, hogy használnak ennek a folyamatnak meg ennek a programnak. Meg kell mondjuk őszintén, hogy mi nem tapasztaltuk ezt, tehát azok az igazgatók, akik újonnan kerültek kinevezésre, azok rendszeresen járnak az értekezletekre és gyakorlatilag változatlanul szakmai munka zajlik ezekben a Házakban; pillanatnyilag ez a helyzet, tehát mi szakmai szempontból nem észleltünk problémát.
TÁNCSICS ZITA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Bocsánat, ehhez egy kiegészítést tennék. Tehát ugye itt két megyéről van szó: Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megye. Mind a két esetben mi kértünk szakmai állásfoglalást az új vezetőkkel kapcsolatban, ugyanis a minisztériumnak az a szakmai feladata, hogy a személyeknek a képzettségbeli, rátermettségbeli kívánalmait biztosíthassa a közvetlen fenntartóval. A váltás megtörtént, ezt lehet különbözőképpen értékelni, a két új vezető személye a beadott szempontrendszereknek megfelel, a munkát ugyanúgy felvették, és ugyanúgy, azt gondolom, hogy jól beilleszkedtek a csapatba, és nem érzékelünk semmiféle szakmai visszaesést a két megye tevékenységében.
DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Röviden ennyi, köszönjük szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is a prezentációt és a kérdésekre adott válasz. Ez az Esély Ház hálózat is abba a kategóriába tartozik képviselőtársaim, amelyet délelőtt a falugondnoki rendszerrel elmondtam. Annak idején mindkettő a szívem csücske volt, nagyon sok Esély Házat személyesen avattam, Kecskeméttől-Keszthelyig, Szombathelytől nem is tudom meddig, és ezek az intézményavatások mindig alkalmasak voltak arra, hogy egyfajta célcsoport definíciókat, feladat-meghatározásokat, addig elvégzett munkákat összegezzünk, hiszen rendszerint egy rendezvénnyel, programmal, konferenciával egybekötött Házavatások voltak. Az Esély Házat nem is elsősorban fizikai valójában kell elképzelni, hanem annak a célrendszernek kell megfelelni, amelyet államtitkár asszony is mondott, hogy itt a vertikális gondolkodás helyett a horizontális kiterjesztésekről van szó. Sajnálatos módon a kormányzati munkában is a kezdet kezdetén elhatalmasodott az a fajta szemlélet, hogy van most már Esélyegyenlőségi Kormányhivatal vagy éppen ICSZEM, még a miénk, minisztérium és foglalkozzon az az esélyegyenlőség kérdésével; holott az esélyegyenlőség nem minisztériumi kategória, hanem minden egyes szakminisztérium munkáját át kell, hogy szője a horizontális gondolkodás végett, tehát a jogszabályalkotástól a pályázatkiíráson keresztül mindennek vissza kell, hogy tükrözze ezt a fajta szemléletet.
Nagyon szépen köszönöm államtitkár asszony még egyszer a lehetőséget és a prezentációt is.
Folytathatjuk a munkát? Zolikám, ti következtek.
A harmadik napirendi pont, amely úgy szól, hogy a székesfehérvári Esélyek Háza működéséről és az Esély Órák tapasztalatairól.
Konzultáció a székesfehérvári Esélyek Háza működéséről, az Esély Órák tapasztalatairól
Márton Zoltán igazgató úr, tessék parancsolni!
Márton Zoltán igazgató (Esélyek Háza) prezentációja
MÁRTON ZOLTÁN (Székesfehérvári Esélyek Háza): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a szót. Elsőként még egyszer szeretném megemlíteni, hogy mekkora megtiszteltetés számunkra, hogy itt üdvözölhetjük Fehérváron a bizottságot. A rövid prezentációban azt emelném ki, amire felkérést kaptam, hogy a mintaprogramnak számító dolgokat mondjam el, hiszen háttéranyagot kaptak, illetve most igyekeztünk, hogy még jobban megismerjék a Házat erről a kis könyvecskével, minden Háznak a főbb paraméterei benne vannak, ha mindenki a szolgálati helyén akar esetleg ismerkedni vagy mást megismertetni, akkor ez a könyv erre is jó.
Talán az elején egy olyan kérdésre is választ próbálhatunk adni, amit a képviselő asszony is vitatott: az ügyfélforgalom. Hat mintaprogramot szeretnék bemutatni. Az egyik szerintem az ügyfélforgalom, amire úgy gondolom, hogy próbáltunk megoldást találni. Az elmúlt 9 hónap ügyfélforgalmát ábrázolja ez a diagramm, az a személyi, egyéni megkeresés, ahol emberek, honfitársaink a saját problémájukat szeretnék megoldani rajtunk keresztül.
Ahogy mondta államtitkár asszony is, nem erre hoztak minket létre, nem egy ilyen panaszirodának kívánták az Esély irodákat létrehozni, de lehet látni, hogy 100-120 ügyfélforgalom havonta, ami napi 8-10 embert jelent, ebbe viszont olyan zsákutcába került ügyekről van szó, ahol már egyszerűen nem lehet megtenni, hogy továbbküldje az ember.
Muszáj volt egy olyan struktúrát kialakítani, amely nem növeli a költségeket, de megfelelő szolgáltatásokat nyújt ezekben az ügyekben. Mi úgy gondolkoztunk, hogy azokat a szolgáltatásokat, amelyek a megyében bármikor elérhetők, megpróbáltuk betelepíteni az Esélyek Házába, így a roma antidiszkriminációs szolgálat más órákban működik, de gazdátlanul sokkal hatékonytalanabb, mint egy központi helyen, ahol sok ember jár, és más civil szervezetekkel is szövetkeztünk annak érdekében, hogy ezt az ügyfélforgalmat úgy bonyolítsuk le, hogy még a zsákutcába jutott ügyekben is legyen megoldást kereső lehetőség. Mindenkivel megbeszéltük, hogy a lényeg a jogorvoslati lehetőségek megkeresése és azoknak az eljárási hibáknak a megkeresése, ami tapasztalatot jelenthet, minden ügyben van ilyen.
Ez a struktúra alkalmas arra, hogy forrásnövekedés nélkül ezt a hatalmas ügyfélforgalmat, ami évente 1500-1800 embert lebonyolítja, és nem befolyásolja a mi szakmai munkánkat, nem veti vissza, nem minősíti panaszirodává; az Esélyek Háza úgy ismert a megyében, a városban, ahova bárki bejöhet, mert azt gondolom, hogy azért ez is egyfajta küldetés, amit nem szabad lebecsülni.
A másik, amiről szintén már volt szó, hiszen ez a mintaprogram már szerencsére a legrégebbi programunk - már az Országos Esélyegyenlőségi Hálózatban elterjedt - ez a kistérségi munka, aminek egyik alapelve, amiért mi ezt tekintettük a munkánk homlokterében, hogy meg kellett szüntetnünk azt a fajta szemléletet, hogy a városokra központosítjuk a szolgáltatási kört. Hiszen a Nép Ügyvédje, az Európai Információs Pont, a Roma Antidiszkriminációs Szolgálat és még sorolhatnám, civil központok, mindig megyeszékhelyeken vagy megyei jogú városokban vannak, és ahogy megyünk 10-20 kilométerrel arrébb, már ennek nyoma sincs. Tehát mi nem szerettünk volna ebbe a sorba beállni, ezért azt gondoltuk, hogy bár Fehérváron vagyunk, a munkánkat Fejér megye 10 kistérségére koncentráljuk.
10 kistérség van, közismert, hogy az M7-es egy választóvíz is és Sárbogárdon, Enyingen 17-20 százalékos a munkanélküliség, egy súlyos problémákkal küzdő kistérség, talán 30 kilométerre attól a kistérségtől, ami az országban egyik legfejlettebb kistérség. Éppen ezért ugyanezen az esélyegyenlőségi szakterületen is nem szabad és nem szabad megállnunk a megyeszékhelyen. Ezért úgy gondolkoztunk, hogy a kistérségek azok a régiók, mikro-régiók, ahol egy közösségfejlesztő folyamat sikerrel kecsegtethet, ezért mi olyan fórumsorozatot indítottunk, ami egy személyes találkozás, ami három év alatt egy esélyegyenlőségi hálózattá állt össze 500 ezer aktív partnerünk van - ez kistérségenként olyan 50 -, ők mind az esélyegyenlőségi szakterületen dolgoznak, általában civil szervezet vagy valamilyen szakértőként dolgozó szakemberek és velük együtt ezeken a szakmai területeken dolgozunk. A lényeg, hogy nem tévedünk a szociális területre, nem tévedünk más területre, megpróbáljuk azokat az esélyegyenlőségi tartalmakat vinni ezekbe a Házakba, amelyből már Magyarországon is közmegegyezés van, ez esélyegyenlőségi kérdés. Ilyenek az akadálymentesítések, ilyenek az integrációk, a sérült emberek integrációja a foglalkoztatásban, az oktatásban. Ilyenek azok a település rehabilitációs programok, amelyek a romatelepek felszámolására vagy a lecsúszó, leszakadó rétegnek a felzárkóztatására szolgálnak.
Ezeket az ötleteket, mintaprogramokat visszük a kistérségekbe és próbáljuk rákényszeríteni, rámotiválni arra az ottaniakat, hogy próbáljunk helyi innovatív programokat elindítani. Ebben már nagyon sok eredmény van, amit itt most nehéz lenne elmondani, de megpróbálom kiemelni azt, ami a legjobban megfogható. Eljutottunk arra a szintre, hogy minden kistérségben vagy egy helyi Esély centrum, olyan partner, aki azokat a szolgáltatásminimumokat, amit tőlünk is elvár a kormányzat, azokat ők helyi szinten rajtunk keresztünk is nyújtják. Tehát, nemcsak akkor vagyunk ott most már a kistérségben, amikor fórumot tartunk, hanem a kistérségi Esély centrumok felvállalják azokat az esélyteremtő szolgáltatásokat, amik helyben eredményeket hozhatnak; ez főleg az információs ellátásra vonatkozik, illetve az akadálymentesítés ügyének a képviseletére. Ezeknek van nevük is, tehát itt van a 10 kistérségben a 10 partnerünk, lehet látni, hogy sokfélék: van ifjúsági, van sérült emberekkel foglalkozó szervezet, de van természetjáró is. A lényeg, hogy ők ezeket a szakmai tartalmakat felvállalták, képessé tettük arra, hiszen képzésen estek át.
Mindenkinek szeretnénk adni ebből az esélyegyenlőségi A, B, C-ből is, majd amit kifejezetten erre a képzésre szerkesztettünk és most már eredmények is vannak. Azt tudom mondani - válaszolva egy kérdésre a források tekintetében -, nekünk azt gondolom, hogy olyan segítség kell, mert a működési forrás megvan, ami a rezsibe kell, és az abszolút tényleg a működési műfajú számlák fizetésére.
Programszerzésre egyrészt mi is képesek vagyunk, másrészt pedig az a munkánk, az a küldetésünk, hogy a forrásszerző képességet növeljük a kistérségekben és mi ezzel a munkával azt gondolom, hogy meg tudjuk többszörözni ezt a 15,8 millió forintot, amit a kormányzat megyénként ad. Mi ennek a többszörösét szereztetjük meg a megyében működő civilekkel, esélyességi projektekre körülbelül 3-4-szeres az a szorzó, amit el tudunk érni.
Mutatjuk az eredményességünket, de nem szeretnénk szubjektíven viszonyulni a saját munkánkhoz, ebbe a hiába nem szeretnék beleesni. Felmértük, a megye 250 civil szervezete részvételével, hogyan ítélik meg a munkánkat. Lehet látni, hogy ez egy reprezentatív felmérés, hiszen a megyében működő civilekből 250, kistérségeknél 25 - ez a mintavétel mindenképpen reprezentatív. Lehet látni, hogy jó úton haladunk, hiszen minden tekintetben az információs szakmai szolgáltatásokban találkoznak velünk, igénybe veszik azt, amit mi tudunk adni.
A másik, ami inkább kíváncsiság volt, amiről elnök úr szintén beszélt, hogy többféle párhuzamos szolgáltató van a területen és szeretnénk azt tudni, hogy ezeknek az ismertsége hogy van, milyen szolgáltatásokról értesülnek itt a területtel kapcsolatban. Itt is lehet látni, hogy kiemelkedik két szolgáltató: a Civil Szolgáltató Központ, illetve a mi intézményünk, de azt hozzá kell tenni, hogy ők 1999 óta működnek, mi meg 2004. május óta, tehát azt gondolom, hogy 3 év alatt ide felzárkózni erre a szintre, azért az jelentős eredmény.
A másik, ami igazából a mi profilunk: az egyéb szolgáltatás, hiszen jelenleg ebbe tartoznak az esélyteremtő szolgáltatások, ebben viszont lehet látni, hogy minden egyesület tudott rólunk, azt gondolom, hogy ez üzenet a következő időszakra.
A kistérségi munka az, ami most már nemcsak mintaprogram, hiszen már ebben a füzetben is lehet látni és az elmúlt két évben az egész hálózat, úgy látszik, hogy erre a profilra rá fog állni, ahogy Debrecenben is elkezdték, ott is ez már a munka homlokterébe került. Szerintem, mint, aki ezzel foglalkozik, csak ennek van értelme, ott igazából a településeken van mit csinálni.
A másik mintaprogram, amiben a kollégáim is vendégek, tanáraink; ezek az Esély Órák, ezek a foglalkozások, amiknek a fő motivációja az, hogy az egyik legérzékenyebb célcsoport a jövő felnőtt generációja, a toleráns társadalom csirája a mai fiatalság. És mint pedagógusként dolgozó ember tudom, hogy a mai Nemzeti Alaptantervben nincsenek meg azok az információk, azok a készségek, amit elvárunk a felnőttektől, az ember csak azt tudja elfogadni, amit megismer. Most nincs olyan intézményesült tudásanyag, amin kötelező jelleggel átesnek a mai fiatalok, a jövő felnőttjei, ezért igazából nem tudom felelősséggel elvárni tőlük, hogy befogadó társadalmat alkossanak később.
Mi ezt a hiánypótló szerepet szánjuk az Esély Óráknak, amit a gyerekek egy alkalommal négy órát hallgatnak meg, élnek meg. Ezt nem úgymond kívülről jött emberek tartják, hanem érintett szakemberek ezeket az órákat: a látássérültség, a hallássérültség, a mozgássérültség és az értelmi fogyatékosság témájú. És meg kell állapítanom, modernebb eszközöket használunk ezeken az órákon, mint általában az iskolákban, hiszen itt mindenhol kollektor, laptop van, filmeket vetítenek a kollégák vakvezető kutyáról, a kerekesszék használatáról, a jelnyelvvel ismerkednek meg, a beszélő számítógéppel ismerkednek meg, a domború írással; egyáltalán szóba jön, hogy a kommunikációs lehetőségeknek milyen formái vannak. Egyébként informálisan olyan dolgokat hallanak meg, amiről soha életükben nem hallottak és olyan emberekkel tudnak találkozni, akikkel intézményesen nem esnek át olyan élményeken szervezett formában.
A kapacitás a legnagyobb gond, mi havonta 2-3 iskolát tudunk fogadni, már nem kell keresni őket, ők jelentkeznek, próbáljuk kielégíteni az igényeket; de szerencsére itt olyan igény van, híre van, és a kollégák látják a tapasztalatokból, hogy mekkora az az identitásformáló erő, amit 4 óra alatt el lehet érni, hogy alig győzzük. De hála a kollégák lelkesedésének, bírják, itt vannak a tanárkollégák. Pár képpel próbáljuk ezt bemutatni, hogy hogy is néz ki: van a tanórai keret: a gyerekek tanórán vesznek részt nem fakultatív módon, beülnek egy órára, és ott dolgoznak a kollégákkal, a szünetekben mindig kimegyünk az udvarra, ha lehet. A látássérült órán is ott van Zsoltival mindig a kutya - itt a kutya, az állat, mint segítő - ennek a kiképzését, a hétköznapi életben a használatát, a vakemberrel való érintkezésnek a lehetőségeit ismerik meg a gyerekek. És a beszélő számítógéppel is ismerkednek, amiről szintén senki nem hallott róla; olyan eszközöket használunk, amik az iskolában gyakran nincsenek is, van úgy, hogy még a vetítővásznat is mi visszük, itt tartunk.
A következő képen Roland és Rozika dolgozik, ahol a gyerekek szintén nagyon-nagyon élvezik azt, hogy megismerkednek a jelnyelvvel, ők nagyon közvetlen módon, a gyerekekre épített program alapján végzik ezt a munkát; öröm nézni, bárkinek ajánlom, ha van módja, akkor majd élőben is nézzen meg egy ilyet, ezek a képek is átadják ezeknek az óráknak a hangulatát. Többet nem mondok erről, majd a végén állok rendelkezésre, ha kérdés van.
A tanórai keret azért mégiscsak kicsit merev, mert fakultatív, nem minden gyerek megfogására alkalmasak, ott vannak aktív és passzív szereplők. A tolerancianapok az iskolákban ugyanazt az iskolai közösséget célozzák meg, de a rakoncátlanabb játékos gyereket is bevonják ezekbe a programokba; itt olyan sorversenyeket, olyan szituációs gyakorlatokat végzünk, amely valamely sérült ember életét szimulálják, és így a nélkül vesznek részt szakmai munkában, hogy ők tudnának róla, ez a legjobb a gyerekeknél. Itt is nagyon nagy tömeget tudunk megmozgatni, így havonta egy-két tolerancianapot szervezünk. Szerencsére ez is eljutott abba a fázisba, hogy úgy keresnek meg minket, hogy ilyen tolerancianapot szeretnének csinálni; általában a tanítás nélküli munkanapokon, amikor egyéb programokat szerveznek, ezt a programot is igénylik, hogy legyen beépítve. Itt szabad téren, abszolút játékos formában hasonlókkal ismerkednek meg, csak még több lehetőségük van, hogy bekapcsolódjanak, kipróbálják magukat az ilyen szituációkban.
A következő mintaprogram a kortárssegítő-képzés, ami ebben az évben indult el, az idős célcsoportot célozza meg, nyugdíjas kortárssegítőket képez, abszolút a fiatalkori kortárssegítők mintájára, de teljesen más szakmai tartalommal; az idős közösségben dolgozó embereket készíti fel arra, hogy a korábbinál magasabb szintű szolgáltatásokat tudjon nyújtani az idős közösségben. A 8 órás képzésből 20 órás elmélet, plusz egy tréning, egy segítőtréning, jelenleg 60 fő vesz részt ebben a képzésben. Itt is kétszeres túljelentkezés volt, meglepően nagy az érdeklődés arra, hogy az idősek is tanuljanak, olyan tartalmakat sajátítsanak el, amire könyvből jelenleg nekik nincs módjuk, vagy ehhez már nem folyamodnának.
A témakörökről. A lélektantól a társadalomtudományokig, a szociális munkáig, illetve a közösségszervezésig: pályázatírás, programtervezés, csupa olyan tartalom, ami egyébként egy idős közösségben speciálisan oda, és csak ott kiválóan működik és 100 százalékos a látogatottság, tehát nincs hiányzó, ami szintén más képzésnél szinte elképzelhetetlen.
Ők a tanáraink, akik tanítanak: az ELTE szociálismunkás-képzésében az idős szaktémában előadó emberek járnak hozzánk Fehérvárra tanítani, így például az oktatás is kiemelkedő színvonalú és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium idősügyi titkársága is nagyon sokat segített nekünk, Sütő Teréz tanárként is dolgozik velünk. Lehet látni, hogy kiscsoportos formát választottunk, hiszen az ő igényeiknek ez a legmegfelelőbb és ott ülnek az idősek az iskolapadban.
De ha már itt vagyunk, ennél a témánál, meg szeretném ragadni az alkalmat, az idősek kérték, hogy Korózs urat, mint az Idősügyi Tanács titkárát szeretnénk meghívni a diplomaosztóra, ami június végén lesz; nagy megtiszteltetés lenne, ha el tudna jönni, és a 60 évesnek ön adná át ezt a jelképes diplomát, ami a képzés végén járna - szeretnénk, hogy ha elfogadná ezt a meghívást.
A következő mintaprogram az Esélyegyenlőségi Hónap, ami egy egész hónapig tart a megyében. Azért választottuk, hogy nem apránként csinálunk programokat, mert sok előnye van annak, ha egy egész hónapig jelen vagyunk. Egyrészt könnyebb csatlakozókat nyerni egy olyan programnak, ami egy egész hónapig tart és mindenhol van, és úgy érzik, hogy máshol is csinálják; a másik, hogy könnyebb a média figyelmét felhívni egy olyan programsorozatra, ami nem havonta meg hetente van, hanem egy alkalommal sok helyen lehet dolgozni. Másrészt számunkra is könnyebb forrásokat szerezni, ha egy akciósorozatról van szó, mint egy-egy elszigetelt rendezvényre mondjuk pályázni forrásokért. Minden szempontból bevált ez a hónap, hiszen tízezer ember mozdult meg szeptemberben, mind a 10 kistérségben volt rendezvény és 25 településen 40 szervezet működött együtt. A téma ugyanaz: súlyos és sérült emberek közös részvételével zajló kulturális, szabadidős, sport és szakmai rendezvények. Itt nemcsak a sérült emberek vannak, hanem a romák, az idősek, a fiatalok ugyanúgy, csak ezt emeltem ki, de nagyon sokszínű programsorozatról van szó.
Itt a következő képen a Magyar Speciális Olimpiai Szövetség elnöke: Molnár Lajos nyit meg egy kiállítást, egy fantomművész előadást tart; itt például egy botanikus kertnek az akadálymentes bejárása van Fehérvár-Csurgón, Braille írással lehet elolvasni a növényeket, és nyilván a látássérült ember is meg tudja tapintani a termést, a levelet, a törzsét - szintén egy egyedülálló dologról van szó. Ezek a programok mindenütt óriási élményt jelentenek a sérült embereknek; lehet látni: a verseny, a játék öröme semmivel sem pótolható.
És amit az államtitkár asszony az előadásának a végén volt, az az egymásért való kezek, ezt úgyis megcsináltuk, hogy egy csónakázótavat 2500-en körülálltunk, sérült és ép emberek kézfogása itt is az összefogás szükségességét hangsúlyozta, óriási tömegrendezvény. Az ilyen alkalmak lehetnek alkalmasak arra, hogy olyan élményeket nyújtsanak, amik rácáfolnak arra, hogy nem kell kiközösíteni a sérült embert, nem kell egymástól elszigetelődni, hiszen egyformák vagyunk.
Nagyon jó volt, hogy a csörgőlabda válogatott itt járt Fehérváron, az ép és sérült gyerekekkel csörgőlabdáztak, és a szakmai konferencia mindig a záró rendezvény, ahol az államtitkár asszony volt az előadónk. El is hoztam azt a díjat, amit erre alapítottunk, hogy elismerjük azoknak az embereknek a munkáját, akik az Esély hónap kapcsán segítettek; rangot, egyfajta rangot kell adni annak a munkának, aki az esélyegyenlőségért tesz. Ezért itt egy iparművész által csinált díjat terveztünk, amit az Esély hónap végén annak adunk át, aki a legaktívabb volt abban az évben az esélyességi törekvések megvalósításában; szintén olyan dolognak tartom ezt, amit minden megyében át lehetne venni, hiszen így lehet rangot adni annak a munkának, ami még gyerekcipőben jár.
Azzal fejezném be az előadást, hogy mi azt szeretnénk, hogy feleslegesek legyünk, tehát a mi célunk az, hogy úgy dolgozzunk, hogy ne legyen ránk szükség, számunkra az esélyegyenlőség megvalósuljon. Amíg azonban ez nem valósul meg, arra kérjük önöket, hogy segítsenek abban, hogy ezt a munkát tudjuk folytatni, hiszen azt gondolom, hogy hiánypótló munkát végez ez a hálózat, és jelenleg azt gondolom, hogy ez nem pótolható. És akár, ha arra gondolok, hogy az akadálymentesítési határidő 2010. december 31., hol tart az ország ebben az ügyben - sajnos megint azt mondom, hogy 30-40 százalékos ez az ügy. Ez a hálózat képes arra, hogy helyi szinten, mindenkinek a szolgálati helyét elérve, ott próbáljon motiválni, megmozdítani; azt gondolom, hogy ennek létjogosultsága van, és amíg lehet, mi dolgozunk és szeretnénk ezt folytatni.
Fogadják el ajándékba ezt a CD-t. Ebben azok az ismeretek vannak összefoglalva, ami egyrészt megakadályozza azt, hogy az esélyegyenlőséget egy gumifogalomnak tekintsük, amibe mindent be lehet söpörni, aztán nem csinálunk benne semmit. Mi arra törekszünk, hogy az esélyesség szakmai tartalmát pontosan meghatározzuk és azokat a célokat, amik ebből származnak, szintén pontosan szeretnénk végrehajtani, mert könnyű ezen eltévedni. Ahogy az ügyfélforgalomban is az a gond, hogy ez a fogalom, hogy esélyegyenlőség, az Esélyek Háza egy olyan mágnes, ami minden problémát maga alá gyűjt, de ha begyűjtjük, akkor el is tévedhetünk benne, el is úszhatunk ebben. Mi szeretnénk egy jó, olyan szakmai csapásirányt kijelölni, amin nem tévedünk el, és azért tudunk jól küzdeni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen Zoli a tájékoztatót. Képviselőtársaim, azt hiszem, hogy értitek, hogy miért jöttünk Fehérvárra a napirendi pont tárgyalásához, nem kell ezt különösebben magyarázni.
Engedelmetekkel, elsőnek én hadd kérdezzek valamit államtitkár asszonytól. Annak idején két rendezetlen dolgot hagytam hátra magam mögött. Az egyik a Braille nyomdának a sorsa, amelyet még az Echart Kati - szomorúan hallottam, hogy szegény elhunyt a közelmúltban -, Katiéknak volt egy olyan ígérvényük, hogy a Braille nyomdát meg tudjuk nekik finanszírozni, azt a kis nyomdagépet sikerült-e?
A másik pedig a Vasteleki Péter barátom, aki a kutyakiképzéssel foglalkozik az ország egyetlen, ámde régebben Európa egyik legmodernebb, legfejlettebb színvonalon dolgozó kutyakiképző iskolája, amely Csepelen működik, hogy tudtatok-e a Péteréknek segíteni itt az anyagi problémáik megoldásában.
DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Mindkét ügy rendeződött, tehát a Braille nyomdagépet gyakorlatilag kifizettük, megkapták; Vasteleki úr krízishelyzetét elhárítottuk, az idén már egy lezárult pályázat is van, amiből ők is kaptak támogatást. De azt is szeretném jelenteni, hogy jelentkezett egy másik típusú iskola is, tehát most már van egy kis verseny is, úgyhogy van még egy vakvezető kutyakiképző iskola, tehát ez teljesen rendben van.
ELNÖK: Képviselőtársaim, tessék parancsoljatok. Kicsit "sablonossá" vált, már ez a része - ezt idézőjelben mondom -, mert már csak kormánypárti képviselők vannak itt, nem jöttek Fideszes és Kereszténydemokrata képviselők a délutáni programra, úgyhogy akár ilyen kormányzati aspektusból is meg lehet fogalmazni a véleményeket, kérdéseket és természetesen a tanárokhoz is lehet kérdéseket intézni.
Tessék parancsoljatok! Mi legyen a tematika, előbb mondják ők, hogy a órákról mi a tapasztalat? (Igen.) Ki kezdi?
Kérem szépen a név és a titulus pontos bediktálásával a jegyzőkönyv számára.
További tájékoztatók az Esély Háza tanárai részéről
ÚJHELYINÉ TARSOLY MÁRTA (Alternatíva Közhasznú Mozgássérült Egyesület): Újhelyiné Tarsoly Márta a nevem és az Alternatíva Mozgássérült Egyesület alelnöke vagyok.
Röviden bemutatom az egyesületünket, tényleg csak nagyon röviden. Mi 2003-ben alakultunk, tehát egy nagyobb picit előbb, mint az Esélyek Háza, de amint megalakult az Esélyek Háza, azt hiszem, hogy rögtön az elsők közt voltunk, akik partnerekként működhettünk együtt.
Az Esélyek Háza nekünk az első pillanattól infrastruktúrát biztosított, ami számunkra nagyon fontos volt, mint fiatal civil egyesületnek, hiszen még nem rendelkeztünk önálló irodával. Hamarosan tényleg kialakult ez a jó kapcsolat és együtt tudtunk működni, hiszen a mi célunk elsősorban az integráció elősegítése volt. Az volt az elsődleges alapelvünk, hogy mi nyissunk az éter felé, tehát ne csak elvárásaink legyenek, hanem adjunk is valamit; végig, azóta is ebben a szellemben működünk.
Kulturális tevékenységet folytatunk, ami szintén az integrációt segíti elő; az Esélyek Házában is többször volt lehetőségünk bemutatkozni kiállításainkkal.
A másik tevékenységünk a szabadidős rendezvények, ami szorosan kapcsolódik az említett Esélyek Órákhoz. Tehát az Esély Órákon elmondjuk, képekben bemutatjuk, hogy hogyan élünk, hogy mikre vagyunk képesek, milyen sportokat és egyéb dolgokat tud művelni egy kerekesszékes ember, saját példánkból kifolyólag, hiszen a mozgássérültség nem csak keresszékesekből áll, ezt is elmondjuk; de nyilván azokat a dolgokat tudjuk elsősorban bemutatni, amikben részünk van életünk során.
Az Esély Órák kiegészítése, hogy ne merüljön feledésbe a gyerekek részéről, általában szereptemberben van a paraaktív programunk, ahova meghívunk egy-egy iskolát, illetve kettőt és ott megmérkőzhetnek játékos formában a kerekesszéket kipróbálva - tehát egészen közel kerülhetnek játékos formában ehhez az élethez. És tényleg azért választjuk elsősorban az ifjúságot, hogy remélhetőleg egy más felnövekvő nemzedék alakul majd így ki.
Szintén a gyerekek számára szervezünk, lehetőségeinkhez mérten, eddig egy gyalogkakuk gyermektáborunk volt a Velencei-tó partján, az idén lesz a második a Balaton partján, ez azért elég költséges dolog; nem sikerült tavaly megszerveznünk, de az idén igen.
Nagyjából ezek a tevékenységeink, ezek is integrált táborok, ahol épek és sérült gyerekek együtt táboroznak. Röviden ennyit mondanék.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Viktor!
BEKE VIKTOR (Alernatíva Közhasznú Mozgássérült Egyesület): Az Esély Órákkal kapcsolatban lenne némi hozzáfűznivalóm. Tapasztalatom szerint itt van a legfogékonyabb korosztály a 11-12 éves korú gyerekek, akik már adottságuknál fogva fel tudják fogni, hogy miről is van szó, és nemcsak egy játékos eszközt látnak a kerekesszékben, mint az esetleg még fiatalabbak, hanem fogékonyak erre és érdeklődéssel állnak a kérdéshez. Az idősebbek, a 14-15 éves korúak ők is végül végighallgatják az előadást és tényleg érdeklődnek, de bennük már nem veszem észre annyira ezt a téma iránti fogékonyságot, ezt szerettem volna csak elmondani.
ELNÖK: Köszönöm. Ki folytatja? (Zsolt.)
Tessék parancsolni!
SZOKÓ ZSOLT (Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesülete): Köszönöm szépen. Szokó Zsolt vagyok, a Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesülete elnöke és körülbelül hasonlóképpen tudom kezdeni, mint ahogy Márti és Viktor, a mi egyesületünk, a mi szervezetünk is 2003-ban alakult és jött létre elsősorban a térségben élő látássérült emberek érdekvédelme a főfeladatunk és szolgáltatási tevékenységeinket szervezzük az ő érdekükben. Kiemelten az esélyegyenlőség és az infokommunikációs akadálymentesítés témakörök, amelyek nagyon fontosak a vezetőség számára.
Az Esélyek Háza hálózatával fennállása óta tartunk szoros kapcsolatot. Talán Márton Zoltán igazgató úr sportos mivoltából fakadóan, illetve múltjának köszönhetően, több közös integrált sportrendezvényt sikerült megszerveznünk, mint a prezentációból kiderült. Ilyen volt a csörgőlabda bemutató többszöri alkalommal Székesfehérváron és az együttműködésnek köszönhetően kétszer is feljutottunk már Budapestre a Margit-szigetre az integrált futógálára, a "Fuss a célba" című rendezvényre, ahova idén is szeretnénk május 20-án eljutni.
Az Esélyek Háza munkatársaival bonyolítjuk, ha nem tévedek, harmadik tanév óta már a Toleranciaépítő Esély Órákat; külön nagy szerencse számomra, hogy utoljára pár hete voltunk szülőfalumban Polgárdiban is, ott tudtuk megszervezni ezt az előadássorozatot.
Talán, ami még kiemelt program: a segédeszközök bemutatója, amelyben szintén többször közreműködött az Esélyek Háza, illetve az ott dolgozó emberek és szociális munkások. A tavalyi Fogyatékos Esélyek Közalapítvány által meghirdetett program kapcsán sikerült egy alapítványi támogatást szerezni a térségünkben, körülbelül 80 látássérült ember juthatott hozzá az életvitelt segítő eszközökhöz; ebben is közreműködtek az Esély Házak munkatársai. Ezzel kapcsolatban bemutatót kétszer tartottunk az irodánkban.
2004 óta rendelkezünk bérelt irodával. Itt próbáljuk megszervezni a képzési programunkat, amelyben idegen-nyelvi, illetve számítógép használati oktatást szervezünk a környékbeli látássérültek részére.
Azt hiszem, hogy körülbelül ezek, amik frekventáltan fontos események a munkánkban és az Esély Házával kapcsolatosan.
ELNÖK: Köszönöm szépen Zsolt.
Rozika és Roland? (Kissné Berta Rozália jeltolmács: Én vagyok a magyar hang.)
Tessék!
CSANÁDI ROLAND (Beszélő Kezek Egyesület): Kissné Berta Rozália jeltolmács segítségével: Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit, nagyon örülök, hogy ide eljöttek. Bemutatkozom: Csanádi Roland vagyok a "Beszélő Kezek" Hallássérültek Egyesület elnöke. Bemutatom a segítőmet, tolmácsomat: Kissné Berta Rozáliát.
Nagyon nagy köszönet a minisztériumnak, hogy 2003-ben megalakították a tolmácsszolgálatokat, mert a siketek számára ez óriási segítség; olyan helyzetben voltam én magam is, hogy hatalmas segítséget kaptam a tanulásban ez által a tolmácsoktól, emiatt gondoltam azt, hogy meg kellene alakítani a Beszélő Kezek Egyesületet. De az az érdekessége - az Esélyek Órához kapcsolódóan -, hogy valójában az egyesület életében már korábban is csináltunk hasonlót, amikor megalakultunk; utána alakult meg az Esélyek Háza és megdicsértek bennünket - akkor merült az a gondolat, hogy csináljunk egy sorozatot ebből, hogy legyenek benne ne csak hallássérültek, hanem mozgássérültek, látássérültek is. Nagyon szeretem őket, nagyon szeretek velük együttdolgozni, nagyon jók ezek az órák.
Az Esély Órákkal kapcsolatban valóban igaza van a Mártiéknak, hogy a gyerekeket könnyebb tanítani, sokkal könnyebb. Észrevettem én magam is azt, volt olyan óra, ahol meglepődtem, mert tartottam az órát, a gyerekek csak bámultak, mindent játszottunk, bemutattam a siketek világát, hogyan élünk, hogyan tanulunk, ilyesmit. És amikor vége volt az órának, a tanár jött oda és azt mondta: nem értem, eddig 7 év alatt az osztály egyetlenegy órát nem ült végig csendben, ez egy nagyon jó érzés volt számomra és ezt megjegyeztem.
Fehérváron lakom, az utcán megyek például, a gyerekek meghúzzák a ruhámat, az anyukájuknak szólnak, hogy ők ismernek engem; ebből látszik, hogy a gyerekek a családban is terjesztik az ismereteket, amit mi átadunk - ez egy nagyon jó érzés.
Röviden elfelejtettem az egyesületről, bocsánat, beszélek egy pár szót róla, hogy hogyan indultunk. 2004-ben szeptemberben csináltuk az "Ölelés" nevű akciót, amit a képeken lehet látni, nagyon jól sikerült. Kimondottan olyan céllal, hogy felhívjuk a figyelmet a hallássérültekre és ehhez kapcsolódóan a fogyatékkal élőkre. Nagyon sok ember jött itt össze és ebből indult ez az egész információs dolog, ezt követték az Esély Órák és így sikerült elterjeszteni.
Ha van kérés, akkor nyugodtan szóljanak.
KISSNÉ BERTA ROZÁLIA (Jelnyelvi tolmácsszolgálat): Szólhatok én is?
ELNÖK: Tessék!
KISSNÉ BERTA ROZÁLIA (Jelnyelvi tolmácsszolgálat): Annyit szeretnék csak hozzátenni Rolandhoz, hogy az Esély Órákkal kapcsolatban nekem más tapasztalataim vannak, mint a Viktoréknak. Én azt láttam az órákon, hogy a 13-14 éves korosztálytól indulóan fogékonyak a gyerekek, addig csak játéknak tekintik, viszont a gimnázium 3-4 osztály, tehát a 16-17-18 éves korosztály, ők már nagyon sok előítélettel rendelkeznek, őket már nagyon nehéz kimozdítani abból az előítéletből. Igazán az általános iskola 7-8 és a középiskola 1-2 osztály az, akiknél nagyon komoly eredményeket érünk el.
Hoztunk ide egy olyan tesztlapot, amit mi dolgoztunk ki az Esély Órákhoz kapcsolódva, illetve a tapasztalatokra építve. A tesztlapot kiosztjuk az iskolában órák előtt is, illetve az órákat követően és nagyon-nagyon szépen megmutatják a válaszok azokat az általános tévhiteket, amik már megfogalmazódtak a gyerekekben is, illetve azokat, akiket ki lehet mozdítani, akiket meg tudtunk változtatni egy-egy órával, azokat a válaszokat. Ezek a kérdések azok, amik általában az egész társadalomban mindenkinél jellemzően előforduló tévedések, tévhitek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Azt hiszem, hogy az elmúlt 3-4 év esélyegyenlőség területén tett kormányzati intézkedésekkel egyrészről elégedett vagyok, de hogy ne úgy tűnjön, hogy én dicsérem magunkat, mert tudom nagyon jól, hogy eszméletlen sok elmaradásunk van.
Abba gondoljatok bele, hogy hol tartottunk 3-4 évvel ezelőtt: azon túl, hogy egy intézményhálózat került kialakításra; azon túl, hogy tüzeket kellett oltani: nyomdagép, kutyakiképző-iskola; azon túl, hogy létrehoztuk a jeltolmács hálózatot. Képzeljétek el, hogy milyen eszméletlen segítség a hallássérült embertársainknak az, amikor a büntetőügytől kezdve az okmányirodában való boldogulásig bezárólag a földhivatali papírok elrendezésétől kezdve egy színházi előadásig - és itt nem a technikai berendezésekről beszélek -, 5-10 évvel ezelőtt az indukciós hurokról még teljesen mást gondoltak a minisztériumi munkatársaink, most pedig bátran mondom, hogy több ezer ember élvezhet egy hangversenyt, egy színházi előadást. Tehát, amit a jeltolmácsok csinálnak - jó sokat ismerek közülük - egy TV-s Zsuzsa Egerben, aki 2 órás színházi drámát egyedül jelel el úgy, hogy a nézőközönség kétharmada sír és zokog, mert úgy jeleli el, maga az egy színészi teljesítmény és még sorolhatnám. Annyi csodálatos emberrel életemben nem találkoztam, mint ezen a területen.
Vidorné Szabó Györgyi alelnök asszony, tessék parancsolj!
DR. VIDORNÉ dr. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Ámbár nehéz ilyen szép szavak után szólni. Tisztelt Bizottság! Kedves Tisztelt Vendéglátóink! Azt mondja Lajos, hogy az elmúlt három évben, azért annyit hadd tegyek hozzá, hogy én a '70-es évek elejétől foglalkozom ezzel a kérdéssel, gyógytornászként kezdtem az életemet. És hogy azóta milyen fejlődés van, hogy hol tartunk az valóban egy fantasztikus már csak azért is, mert pontosan látjuk most, hogy még meddig kell eljutnunk, tehát most már fel tudjuk azt mérni, hogy mekkora út van még előttünk. És a napi dolgokról nem beszélek, mindannyian tudjuk, hogy mennyi minden a konkrét feladatunk, de ezek közül hadd emeljem ki azt az egyet, amire rögtön rábuktam, amikor itt átnéztük ezt az anyagot, amit kaptunk önöktől. Ez az Esély Órák.
Azt gondoltam, hogy nekem ebben a témában sok újat - a fogyatékos ügyben - nem lehet mondani, dolgozom ebben, de azt gondoltam, hogy majdnem mindent tudok; annyira nem, hogy ez most megdöbbentett. Szóval én is azt gondolom, és azt látom, hogy a fejlődésnek arra a pontjára már eljutottunk, hogy a magukat épnek nevező társadalmat kell rádöbbenteni arra, hogy igenis mi együtt vagyunk egy társadalom, tehát meg kell őket tanítani, hogy ne előítéletekből táplálkozzanak, és ne ez vezesse őket, hanem természetesnek fogadják el, hogy különbözőek vagyunk ilyen téren is, nemcsak másképp. És ha valami engem mondjuk, izgat ebben a koncepciógyártásban, akkor inkább ez a része a napi munkán túlmenően, de azt is nagyon fontosnak tartom. Olyannyira, hogy például köztisztviselőként is dolgoztam az elmúlt években, ahol mi megcsináltunk- méghozzá azt hiszem, hogy a Vakok Egyesülete segítségével - egy ilyen fogyatékosügyi szabadegyetemet, mert valahol kerestük mi is azt a lehetőséget, hogy hogyan lehet legalább azoknak az embereknek megtanítani az ilyen formájú másságot, akik hasonló emberekkel foglalkoznak. Mondjuk köztisztviselő egy a hivatalban, közalkalmazott valahol, napi kapcsolatba kerülhet bármilyen fogyatékossal, és egy nagyon-nagyon jó szabad, ilyen főiskolai szintű vagy népiskolai szintű többhetes oktatáson vettünk részt és bizony ott a siketek, a nagyothalloktól kezdve a csökkentlátókon keresztül a mozgássérülteken át megpróbálták velünk megismertetni ezeket a fogyatékosságokat, ki hogy, hogyan él ebben. Nagyon jó tapasztalatom volt, mert igen a felnőttek nagy része is, persze, aki már beiratkozik egy ilyen népfőiskolára, az már valahol eleve indíttatva érzi magát arra, hogy megismerje a másikat - nagyon-nagyon jó eredményeket hozott. Azt gondolom, hogy ezt sem szabad elhanyagolni, mert meg kell teremteni az ép társadalomba ezt a belépést, megpróbálni integrálni minket ide, azt gondolom, hogy ez lenne a jó cél. Talán most már a mondandóm lényegére térnék.
Ez az Esély Órák a gyerekeknek abban a korban, amikor a legfogékonyabbak, hogy őket mikor és hogyan lehet bevonni abba, hogy természetesnek tekintsék ezeket a fogyatékosságokat. Azt mondom, hogy az egész napnak ez volt számomra a koronája annál is inkább, mert most vagyunk túl egy olyan országgyűlési határozati javaslat megkomponálásán - és nagyon sajnálom, hogy az ellenzéki képviselők nincsenek itt, éppen most akartam őket megdicsérni -, merthogy sikerült egy ötpárti egyeztetéssel ennek a "Legyen jobb a gyermekeknek" című programot elfogadni és remélem, hogy így is szavaznak a parlamentben. Ennek az egyik pontja az volt, nagyon hiányoltuk mindannyian, hogy ma az iskola nagyon sok mindenre igyekszik megtanítani a gyereket: a matematikától a földrajzon át az énekig mind-mind nagyon fontos, de hiányolunk egy olyan valamit, meg sem tudjuk fogalmazni, hogy mi lehet ez az óra, egy rendszeres, a tantervbe beépített óra, amire nagy szavakkal azt mondanám, hogy az életet megtanítja a gyereknek. A szomszédtól a kultúrán át az egészséges életmódon keresztül a fogyatékosságok megismerését, tehát valami nagyon hiányzik nekünk itt ebben az oktatásban. És ebben egy ilyen ötpárti egyesség történt, Gabival ott ültük végig ezeket a megbeszéléseket, amire azt mondtuk, hogy igen várjuk, elvárjuk, értjük a kormányt, hogy az oktatási rendbe illesszen bele egy olyan órát - életmódnevelés, még neve sincs -, tehát valamilyen órát, ami sok mindent adhat a gyerekeinknek, amit sajnos most nem kapnak meg.
És most nagyon figyeltem ezekre a mondataitokra vagy mondataikra, hogy nagyon pontosan kell azt bizony látni és érzékelni, hogy milyen idős korú gyereknek milyen formában, mikor és mivel együtt kell például tanítani az esélyegyenlőségről szóló stúdiumokat. Hadd kérjek én most. Mi szeretnénk ezt továbbvinni.
Tehát ha elfogadta a parlament ezt az országgyűlési határozati javaslatot, jön ennek ugye a végrehajtása, nagyon nagy figyelemmel vagyunk aziránt, hogy hogyan is manifesztálódik majd ez a tantervbe beillesztett óra, ezt ki fogjuk követelni, hogy ez megtörténjék, aminek nagyon sok tematikája és témája lesz. Nagyon kiemelten fogunk és szeretném azt, hogy ez az esélyegyenlőségi kérdés, amit ti most itt tanítotok, amiben önök tanítanak, ez megjelenjen ebben a tantervben a megfelelő korosztálynak megfelelő tematikával. Kérem, hogy egy kicsit lépjünk előre. Ha a segítségetekkel, a segítségükkel le tudnánk tenni mi például az Oktatási Minisztérium asztalára, hogy na például annak a még meg nem fogalmazott órának ez bizony az egyik témája lehet ekkor és ekkor, így és így, azt hiszem, hogy nagyon sokat fogunk tenni ez ügyben, kérem, hogy segítsenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony.
Hajdu László képviselő úr, polgármester úr!
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Itt kaptunk kétfajta tesztet is és látom, hogy a vak emberekkel kapcsolatban van itt több kérdés föltéve. Ez indított arra, hogy egy pici sztorit elmeséljek.
A fogadóórámon két héttel ezelőtt egy egyedül élő vak fiatalember keresett meg azzal, hogy már harmadik alkalommal kapott egy borítékban olyan számlát, amit mindig a szomszéddal olvastat el, hogy keresztbe rá volt írva, hogy érvénytelen. Egyedül él, állami gondozott gyerekként kapta ezt a lakást, tehát az esélye már pici korától hátrányosabb, tehát százszázalékos vak, rokkantságit kap, de emellett ő eljár mindennap dolgozni. Budapesten háromszor átszáll, ez az ember megtalálja a munkahelyét és a ládagyárban egész nap dolgoztatják kőkeményen.
A számla miatt azért jött el, mert ideges volt, hogy ugyan panellakásban lakik nagy rezsije van, de egy fillér tartozása úgy tudja nincs se víz, se csatorna, se gáz, se semmi. Ez egy közüzemi számla volt, most a céget nem nevezném meg. Megadtak egy telefonszámot, ő állandóan hívogatta, és hogy az ő saját költségére kell ezt csinálni, a telefon bemondja: kapcsolja, nyomja meg az 1-es gombot, nyomja meg a 6-os gombot - és ezt így csinálta egész nap és közben neki ketyeg a telefon és ez tízpercekig tart, egyszer csak elhalkul, nem jön az az ügyfél, aki ehhez kellene. És mondta nekem, hogy segítsek, hogy ez a cég ezt elintézze, hogy kapjon egy jó számlát, hogy tudjon fizetni. Na most, akivel leolvastatja, annak a kultúrája sem mindegy, hogy milyen színvonalú, tehát hogy ő, amikor befizet, hogy mit fizet és hogy fizet be, mert arra van utalva, arra a segítő szomszédra.
Azonnal én is próbálkoztam, hívtam nem, újra hívtam nem sikerült. Hívtam a titkárságát ennek a vállalatnak, elmondtam, hogy polgármester vagyok és országgyűlési képviselő, kérem szépen, adják meg nekem azt a telefonszámot, ami ennek az Észak-budapesti ügyfélszolgálatnak egy olyan telefonszáma, ami nem ez a gépi - olyan számot nem lehet megadni; az nem létezik, mondták, hogy nem sikerül, tessék azt hívni nyugodtan. Továbbra sem sikerült.
Másnap reggel 9 órakor ezt a fiatalembert fölvettem, mondta, hogy délután megy dolgozni és elvittem személyesen oda az ügyfélszolgálati irodába. Na most, az egy külön közlekedést igényelne, hogy egy vakember oda el tudjon találni, de én elmentem oda autóval érte, elvittem, odamentünk. Odamentünk, kettős kordon volt. Az első kordonnál ilyen nagy tornyos emberek álltak, hogy kérem szépen milyen ügyben. Mondjuk, milyen ügyben. Jó, akkor egy számot húzzunk le, körülbelül ott volt száz ember: adósságkezelők, mindenféle. Kihúztunk egy számot, mondták, hogy körülbelül két és fél óra. Annyi időm nem volt, én körülbelül erre egy órát szántam és azt gondoltam, hogy ez gyorsan fog menni. Föltártam az inkognitómat, mondtam, hogy én polgármester és képviselő vagyok, szeretnék a vezetővel beszélni, csak egy egyszerű dologról van szó - azt nem lehet. De amikor belül voltunk és letéptük ezt a számot. Tessék mondani a számot? Ó, hát mit akar még, hát még csak most tépte le a számot. Ne tessék haragudni, ezzel a vakemberrel vagyok - ő is ember, hát mit gondol, ő is ember. Ja, nem is a maga ügye? - ő is ember.
Azt mondja, de különben van itt egy telefon. A falról le lehetett akasztani, az már nem pénzes telefon és lehet rajta ugyanazt eljátszani, mint a pénzesnél, de ahhoz ezen a kordonon belülre kell kerülni. Most ezt egy vakembernek tudni kellene, látni, hogy ott vannak telefonok a falon, tudni azt az odaírt szöveget, hogy ha ezt leveszi, aki más ezzel a számmal rendelkezik, az ingyen telefonálhat ennél a szolgáltató vállalatnál. Azt mondja a hölgy, tessék megpróbálni. Próbálom, ugyanaz a játszódik, mint az utcán, a mobilomon és egyébként és nem kapcsolnak.
Mondom: tessék már nekem megpróbálni, hogy engem kapcsoljanak be oda az üvegfal mögé, mert ott láttam, hogy bent ültek gyönyörű elegánsan a hölgyek. Azt mondja - egy kicsit ideges volt, aki kint a cédulákat intézte közöttünk meg a rendet teremtette, mert ott mindenféle hangulat volt és nekem is kínos volt, mert fölismertek az emberek és mondták, hogy na látja, nem adtak segélyt, és itt kell kínlódom, meg részletfizetést kérni - szóval átéltem sok mindent.
És akkor a következő történt. A hölgy leakasztotta az egyik telefont, és azt mondta, hogy tényleg ez a telefon nem jó. Leakasztotta a másik telefont, az se ment. Mondom neki, ide figyeljen, egyet mondjon meg, mit jelent ez az áthúzott érvénytelen számla, három van ennek a fiatalembernek. Azt mondja: nem tudom én csak ehhez értek itt - ahhoz értett, hogy mindenkinek legyen ilyen sorszáma.
Mondom: egyet tegyen meg, hogy beszólna, bemutatná nekik, hogy melyik ablakhoz kell mennem és mit jelent. Bemegy, kicsi idő múlva visszajön, és azt mondja, hogy kérem szépen, ennek a fiatalembernek olyan mértékű túlfizetése van, hogy már jövőre se kell fizetni, ugyanis a szomszédja annyira félreértette azt, amit ez a fiú befizetett, hogy azért jön érvénytelen számla, mert túlfizetése van.
Na most, ez egy vakembernek mekkora hátrány, több mint egy év előfizetése van már erre a szolgáltatásra, és nem jöttek ki. Mondom: lehetne azt tudni, hogy a vezetőjüknek mi a neve? Azt mondja: nem mondhatom meg. Mi a telefonszáma: nem mondhatom meg.
Ezek után a fiút elvittem, tehát mondtam, hogy nyugi, most egy évig kapsz ilyen számlákat, ne fizess semmit ebből a szolgáltatásból és írtam egy levelet a cég elnök-vezérigazgatójának, aki német nyelvű, alig tudtam lebetűzni a nevét. Megírtam neki, hogy milyen az ő szolgáltatásuk, a vezető nevét se tudta megadni az ügyfélszolgálat vezetője és mondtam neki, hogy szeretnék vele személyesen találkozni; még aznap elküldtem ezt a levelet, ez két hete volt. A mai napig ez a szolgáltató vállalat engem, mint képviselő polgármestert nem hívott föl, akkor egy vak ember hogy van kiszolgáltatva ebben az országban, ezt szerettem volna elmesélni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr nagyon szépen köszönjük ezt a példát, fejenként legalább tizet tudnánk ilyet mondani.
Képviselőtársaim, tietek a szó. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor részünkről a legnagyobb köszönettel még egyszer államtitkár asszonynak, a tanároknak, Zoli nektek, az intézménynek és további sok sikert kívánok.
Volt egy személyes megszólítás irányomba. Itt Zsolttal konzultálva meg magunk elé képzelve a naptárt, a parlamenti menetrendet is ismerve, ha úgy néz ki, hogy ha tudjátok igazítani, akkor én természetesen szívesen jövök le a kortárssegítői tanfolyam végére, ez 20-a és 24-e között alkalmas nekem. Mert egyébként előtte parlament van még és van egy külföldi utam, amelyet nem tudok halasztani, és akkor 25-én nekem el kell utaznom, tehát 20 és 24-e közé, ha be tudjátok illeszteni, akkor lefoglaljuk az időpontot, és természetesen részt veszek.
Ugyanis ennek az a története, hogy Fehérvárt választottuk ki, ahol elindul ez a mintaprogram, és úgy néz ki, hogy haa nagyon-nagyon sikeres lesz, akkor egy országos hálózatot építünk ki ebből is és akkor az operatív része részben hozzánk tartozik; részben hozzám, mint titkárhoz és részben pedig az Ágnesék meg Sütő Terikéék szervezik, koordinálják és egyéb ötleteik is vannak, de ezt majd még államtitkár asszonnyal megbeszéljük. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Képviselőtársaim az egyebek között van-e valakinek közérdekű bejelentése. (Nincs jelzés.) Nincs. Jó napot, viszontlátásra, jó utat mindenkinek haza. Polgármester úrnak pedig jó munkát.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 40 perc)
|
|
Korózs Lajos |
Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné