ISZB-12/2007.
ISZB-30/2006-2010.)
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2007. május 14-én, hétfőn, 9 óra 07 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 512. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről: *
Meghívottak részéről *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat (T/2913. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Dr. Juhász Ferenc (OOSZI) szóbeli kiegészítője *
Kérdések, vélemények *
Válasz *
Dr. Barát Gábor (ONYF) kiegészítője *
A "Legyen jobb a gyerekeknek!" Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032. szóló határozati javaslat (H/2284. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Egyebek *
1. A "Legyen jobb a gyerekeknek!" Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032. szóló határozati javaslat (H/2284. szám)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
2. A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat (T/2913. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
3. Egyebek
Megjelent:
Elnököl: Korózs Lajos (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság alelnöke
Soltész Miklós (KDNP), a bizottság alelnöke
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Tóbiás József (MSZP) Filló Pálnak (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) megérkezéséig Hajdu Lászlónak (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP) megérkezéséig Török Zsoltnak (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP) Dér Zsuzsannának (MSZP)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz) Dr. Iván Lászlónak (Fidesz)
Cseresnyés Péter (Fidesz) Soltész Miklósnak (KDNP)
Vígh Ilona (Fidesz) megérkezéséig Dr. Szabó Erikának (Fidesz)
Ágh Péter (Fidesz) megérkezéséig Borsos Józsefnek (Fidesz)
Hozzászólók:
Dr. Juhász Ferenc főigazgató (Országos Orvosi Szakértői Intézet)
Barát Gábor főigazgató (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság)
Varga Ágnes főosztályvezető (Miniszterelnöki Hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 07 perc)
KORÓZS LAJOS (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Képviselőtársaim, azzal a javaslattal szeretnék élni, hogy legyetek kedvesek körbeadni a jelenléti ívet és a napirendi pontok elfogadását követően a helyettesítést bediktálom, addig is haladjunk a napirendekkel.
Azzal a javaslattal szeretnék továbbá élni, tekintettel arra, hogy időpontban párhuzamosan zajlik több parlamenti bizottsági ülés ugyanebben a témában, mármint a rehabilitációs járadékról szóló törvény tárgyában, ezért azzal a javaslattal élnék, hogy cseréljük meg a meghívóhoz képest a két napirendi pontot, úgy kerüljön elfogadásra, hiszen főosztályvezető úrnak egy másik parlamenti bizottság előtt is lenne dolga. Alelnök úr is bólint.
Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság 2007. május 14-én, hétfőn, 9 órára összehívott bizottsági ülésén.
Javaslatot szeretnék tenni a napirendi pontok tárgyalására. Első napirendi pontnak javaslom megtárgyalni a rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslatot, melyet T/2913. számon kaptak kézhez képviselőtársaim. A bizottságnak általános vitára való bocsátásról kell dönteni, lévén első helyen kijelölt bizottság vagyunk.
Második napirendi pontként javaslom a "Legyen jobb a gyerekeknek!" Nemzeti Stratégiáról szóló határozati javaslat, melyet H/2284. számon kaptak képviselőtársaim kézhez. Itt a kapcsolódó módosító javaslatokról kell döntenünk szintén, mint első helyen kijelölt bizottság és javaslok egy egyebek napirendi pontot, hiszen vannak aktuális ügyeink, amelyeket meg kell beszélnünk.
Van-e valakinek más javaslata a napirendi pontokra vonatkozóan. (Nincs jelzés.) Nincs. Amennyiben nincs, szavazásra teszem fel a napirendi pontokat.
Aki elfogadja a három napirendi pont tárgyalását, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Köszönöm. Ellene volt-e valaki? (Szavazás.) Nem. Tartózkodott-e valaki? (Szavazás.) Nem. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi pontok tárgyalását.
Helyettesítésben: Juhászné Lévai Katalin helyettesíti Hajdu László képviselő urat, Winkfein Csaba helyettesíti Török Zsolt képviselő urat, Aszódi Pált helyettesíti Iván László képviselő úr, Soltész Miklós Cseresnyés Péter képviselő urat, Tóbiás Józsefet Filló Pál képviselő úr, Vígh Ilonát helyettesíti Szabó Erika képviselő asszony.
Természetesen meg kell, hogy állapítsam, a bizottság határozatképes, mivel úgy látom, hogy 22-en jelen vannak, ha jól számolom.
Rátérhetünk-e a napirendi pontok tárgyalására? Igen.
Tisztelettel köszöntöm Juhász Ferenc főosztályvezető urat, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetőjét, a rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitára való bocsátásáról kell döntenünk, de előtte a főosztályvezető úrnak megadom a szót, hogy röviden ismertesse az előterjesztés tartalmát.
Tessék parancsoljon főosztályvezető úr, öné a szó!
Dr. Juhász Ferenc (OOSZI) szóbeli kiegészítője
DR. JUHÁSZ FERENC (Országos Orvosi Szakértői Intézet): Először is helyesbíteni szeretnék, az Országos Orvosi Szakértői Intézet főigazgatója vagyok, illetve a minisztérium rehabilitációs projektjét végzem.
Régi adósságot törleszt a kormány, amikor beterjeszti a rehabilitációs járulékra vonatkozó törvényjavaslatot, hiszen nem másról van szó, mint a megváltozott munkaképességűek, a rokkantsági nyugdíjrendszer korszerűsítéséről. Ezek a korszerűsítési munkálatok régen megkezdődtek, több mint 10 évvel ezelőtt, különböző okok miatt azonban a döntés elhúzódott. Ez a rendszer több sebből vérzik. Utalnom kell itt arra, hogy a rokkantság miatti nyugdíjasok száma megközelíti a félmilliót, több mint 200 ezer fő részesül rendszeres szociális járadékban, fogyatékosnak vallja magát csaknem 600 ezer ember; természetesen ez a halmozott, helyenként fedik egymást. Mégis azt jelenti, hogy csaknem egymillió fő érintett valamilyen formában a kérdésben, és ha a családtagjaikat is hozzávesszük, akkor 2-3 millió főt érinthet ez a probléma, talán azért húzódott ilyen sokáig a döntés róla.
Azonban az alapvető gondot nem elsősorban az ellátottak nagy száma okozza, bár ez is problémát jelent főleg a kiadások terén, hiszen a fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség kapcsán ebben az évben közel 800 milliárd forint kiadása lesz a költségvetésnek, illetve a társadalombiztosításnak.
A problémák elsősorban a megváltozott munkaképességűek rendkívül alacsony foglalkoztatottsága jelenti. Ez a foglalkoztatottság nem éri el a 10 százalékot, holott az Európai Unió fejlettebb országaiban eléri a 30-40, helyenként az 50 százalékot is. Azzal, hogy Magyarországon az Európai Unióban a legalacsonyabb a foglalkoztatási ráta, nagy szerepe van a megváltozott munkaképességűek alacsony foglalkoztatásának is; anélkül, hogy ezt a problémát nem oldjuk meg, a foglalkoztatási kérdésben sem sikerül döntő áttörést elérni.
A problémát jelenti a továbbiakban, hogy az ellátórendszerben dominálnak a passzív ellátások, a pénzbeli ellátások és nem fordítunk elég figyelmet a fogyatékosság, a megváltozott munkaképesség megelőzését, felszámolását, enyhítését jelentő rehabilitációra. A rehabilitáció megvalósítás hiányának nagy szerepe van abban, hogy igen nagyarányú a megváltozott munkaképesség és az ellátottak száma. Egyéb problémák is vannak, így az elavult minősítési rendszer, az elavult kategóriarendszer, sokat beszélnek a visszaélésekről és így tovább, és így tovább. Más országok példája nyomán ezt az egész problémakört elsősorban a rehabilitáció fejlesztésével lehet megoldani. A rehabilitáció - még egyszer mondom - jelenti a megelőzését, felszámolását ezeknek a kedvezőtlen állapotoknak.
Tehát rehabilitációs központú ellátórendszert szeretnénk kialakítani; azt szeretnénk, ha egyre inkább dominálnának a pénzbeli ellátások mellett az aktív rehabilitációs ellátások. Ezt az előkészületi munkálatok alapján úgy szeretnénk megoldani, hogy a jelenlegi háromcsoportos rokkantsági nyugdíjrendszert megtartva, létrehozunk egy negyedik csoportot, a rehabilitációs járadékosok központját. Ebben a csoportban természetesen fennmaradnak a pénzbeli ellátások rehabilitációs járadék formájában. Ennek a mértéke megegyezik a III. csoportú rokkantsági nyugdíj értékével - a nettó értékekről beszélünk -, hiszen a rehabilitációs járadék nyugdíjjárulék köteles. A bruttó értéke a III. csoportú rokkantsági nyugdíj 120 százaléka.
A pénzbeli ellátások mellett nagy gondot szeretnénk fordítani az aktív rehabilitációs ellátásokra, az úgynevezett komplex rehabilitációra. A komplex rehabilitáció alatt értjük az orvosi, a szellemi, a szociális, a foglalkozási, a képzési rehabilitációk összességét. A hangsúly a komplex rehabilitáción van, az egész rehabilitációs láncot meg kell ahhoz valósítani, hogy sikert érjünk el; ez jelenti egyébként a problémát is, hiszen a rehabilitáció egyes elemei hiányoznak, gyengék, a rehabilitációs lánc elemei között nincs kapcsolat; a jövőben az egyik nagy feladat lesz éppen ezen hiányosságok felszámolásának megszüntetése.
A rehabilitációs járadékellátás rövidebb lesz, mint a rokkantsági nyugdíj, 1-3 évet vesz igénybe és sajátossága, hogy a pénzbeli ellátások folyósításának feltétele az aktív rehabilitációban való részvétel, vagyis együttműködés a foglalkozási szervekkel.
Milyen feltételek szükségesek az ellátás megvalósításához: mindenekelőtt a szakértői rendszer korszerűsítése. A jövőben a Szakértői Intézet nem az úgynevezett általános munkaképesség-csökkenést fogja megállapítani, ez egyébként is rendkívüli problémát okozott eddig is, hiszen a munkaképesség-csökkenést úgy állapítottuk meg, hogy nem vettük figyelembe a vizsgált személy foglalkozását, munkájának körülményeit, mindenki értheti, hogy gyakorlatilag nem munkaképesség-csökkenést vizsgáltunk, hanem papírok alapján valamiféle egészségkárosodást.
A jövőben a Szakértői Intézet megállapítja az egészségkárosodás mértékét, az általános munkaképesség-csökkenés helyett a szakmai munkaképességet, ez egy nagyon lényeges momentum. Hiszen azt fogjuk vizsgálni, hogy az egészségkárosodott személy el tudja-e látni a saját munkáját, amennyiben nem, el tudja-e látni a tanult foglalkozásához kötődő munkakört, amennyiben nem, milyen egyéb munkákat tud ellátni.
Az elveszett képesség mellett vizsgálnunk kell a megmaradt képességet, a fejlesztendő képességet, amire a rehabilitációs folyamat építhető. Mindezek alapján megállapítjuk a rehabilitálhatóságot, és rehabilitációs javaslatot készítünk. A rehabilitációs javaslattal kerül az ellátott személy a munkaügyi központhoz, ahol készítenek számára egy rehabilitációs programot, rehabilitációs tervet, amelyet - együttműködve a foglalkozási szervekkel - meg kell valósítania.
További feltételt jelent a rehabilitációs intézményrendszer fejlesztése, erről már szóltam, hogy itt komoly problémák vannak. Komoly problémák vannak az orvosi rehabilitációtól kezdve a gyógyászati segédeszköz ellátáson át, természetesen a fejlesztésen túl a foglalkozási rehabilitáció intézményrendszerében is; többek között be szeretnénk vezetni egy új szolgáltatást: az ellátásszervezést. Az ellátásszervezés és az információs hálózat hivatott arra, hogy összezárja a rehabilitációs láncot. Az ellátásszervező egyénileg fog foglalkozni minden egyes emberrel, igyekezve megvalósítani testre szabottan számára a rehabilitációs programot és természetesen az ellátásszervező fog foglalkozni a potenciális munkáltatókkal is, illetve a jelenlegi munkáltatókkal.
Jelenleg az új rokkantsági nyugdíjasok száma 35.000-40.000 között mozo,. tapasztalataink szerint 30-40 százalékuk valamilyen formában rehabilitálható. Ezt bizonyítják az illegális munkáról kapott becslések is, hiszen a rokkantsági nyugdíjasok jó része - ezt nem említettem a bevezetőben - az illegális foglalkoztatásban részt vesz. Tehát elképzeléseink szerint évente mintegy 10-12 ezer ember kerülhetne a rendszerbe, ha 40-50 százalékosra vesszük a leleményességet, akkor évente 5-6-7 ezer ember nyerhet a megváltozott munkaképességűek révén munkát. Azonban a feltételeket figyelembe kell vennünk, és a rendszert csak rendkívül fokozatosan lehet kialakítani annak érdekében, ahogy kialakulnak a szakértői minősítés feltételei, ahogy kialakulnak a rehabilitációs feltételek és nem utolsósorban a munkaerőpiac fogadókészsége.
Végeztünk elemzéseket, munkaerő prognózisokat: rövid, közép és hosszabb távon. A középtávú prognózisok már azt mutatják, hogy 2010-et követően munkaerőhiány fog megjelenni elsősorban a demográfiai változások következtében, de a gazdaság fejlesztése következtében is és a számítások azt mutatják, hogy ezt a kört a munkaerőpiac föl fogja tudni fogadni.
Még egyszer arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy fokozatosan szeretnénk a rendszert kiépíteni, a fejlesztés során európai uniós forrásokat szeretnénk felhasználni mintegy 60, illetve 80 milliárd forint értékben - természetesen ezt a 7-éves periódusra értem. A működtetésnek jelenleg is megvannak forrásai, így a Munkaerő-piaci Alapban; ebben az évben a Munkaerő-piaci Alap a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási rehabilitációjára 50 milliárd forintot fog költeni, tehát ezek a pénzek is rendelkezésre állnak a működtetésre és rendelkezésre állnak egyéb források is. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hangsúlyozom ismételten, hogy általános vitára való bocsátásról van szó.
Elnézést kérek, hogy a pontos titulusát nem definiáltam megfelelően. Én pontosan tudtam, hogy uraságod az OOSZI főigazgatója, de mivel nekem ide az van felírva, hogy az SZMM főosztályvezetője, ám legyen.
Ha képviselőtársaimnak esetlegesen olyan kérdései vannak, akkor azt hiszem, hogy dr. Barát Gábor úr, aki szerényen meghúzódik ott hátul, az ONYF főigazgatója, akit tisztelettel köszöntök, bizonyára áll rendelkezésre. Köszönjük szépen a főigazgató úrnak ezt a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság évkönyvét, amelyet rendelkezésünkre bocsátott, nagyon tanulságos statisztikai adatok találhatók benne; itt, ahogy hírtelen belelapoztam, magam is láttam.
De elsősorban Juhász doktorhoz, ha kívánnak képviselőtársaim kérdést, véleményt megfogalmazni, kérem, tegyék meg.
Tessék parancsolni, Iván László képviselő úr, öné a szó!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr és Kedves Megjelentek! Képviselőtársak! Először is egy személyes köszönetet szeretnék tolmácsolni Barát Gábor úrnak, aki ezelőtt egy másfél hónappal, két hónappal átküldött írásos kérdéseimre rendkívül precíz, pontos, lelkiismeretes választ küldött, amit ezúton is köszönök.
A jelenlegi T/2913-as számú törvényjavaslat a rehabilitációs járadék című témához. Átnéztem az egész javaslatot és tervezetet, és a következő észrevételeim lennének részben kérdések, részben megállapítások.
Az egyik az, hogy a fogalmakat végigelemezve és tanulmányozva, meg kell mondjam, hogy sok fogalmi értelmezési problémával, nagyon sok olyan zavaros és tisztázatlan fogalommal találkoztam, amelyik egy ilyen javaslatnál azt hiszem, hogy mindenképpen korrekcióra szorul. Mondok egyet is vagy kettőt is.
Az 1. § d) pontjában a bevezetőben ott van "a jövedelemarányos keresetpótlás", ez nincs lebontva, hogy ez mit jelent, márpedig az egésznek a mottóját adja az a bevezető néhány sor. Az 1. § d) pontjában van "és egyéb tevékenységek komplex rendszere". Na most, én az 50 éves eddigi orvoslási és szociálpolitikai tevékenységem és egyetemi tanári munkám során igazán sok mindennel találkoztam, de egyet meg kell mondjam, hogy a komplex az mindig valami olyasmit jelentett, amit nem igazán szeretnénk bontani és nem igazán tudjuk, hogy mit jelent. Ezért a komplex kifejezést azt minimum valamiképpen szerényen és értelmezhetően kell közreadni, és meg is kérdezem, hogy mi az, hogy komplex rendszer: "és egyéb tevékenységek komplex rendszere" az 1. §.-ban.
A 2. §. f) pontjában az állami hatóságra miért terjed ki a törvény hatálya, nem egészen értelmezhető, nem tudtam értelmezni.
A 3. §. a) pontjában az "50-79 százalékos egészségkárosodást szenvedett" megállapítás rendben van, ez elfogadható. De én ismerem azokat a megállapítási módszereket, minősítési módszereket évtizedeken keresztül, amit használtak és használtunk és bizony, hogy 79 vagy 80 százalék az nagyon is annak a vizsgálónak és minősítőnek a jó szándékán vagy éppen a tudatlanságán múlik adott alkalommal, hogy mit fog jelenteni, sokszor ha egy százalékkal több, akkor már egészen más a besorolás. A megmaradt és fejleszthető képessége nem állapítható meg és 45 százalékos az egészségkárosodása, akkor viszont mi van?
A második kérdéscsoportom vagy megállapításom. A járadékösszeg megállapítása rendkívül bürokratikus meg kell mondjam és mesterkéltnek tűnik, mert a szakmához se, meg a szakmapolitikához se illeszkednek ezek a módszerek és ezek a lebonyolítási műveletek.
És további kérdésem, hogy mennyi a rehabilitációs járadék átlaga ma Magyarországon és a legkisebb rehabilitációs járadék összege, ez sehol nem szerepel, és erre támaszkodunk is. Ez a 4. § (l) pontjában van.
Megdöbbentő egyébként számomra a (2) pontban az az 50 százalékos csökkentési, nem mondom megtorlás, csak minősítés.
Harmadsorban még egyéb problémám is a rehabilitációs szükséglet fogalma.
A rehabilitációs szükséglet a 6. § (l) pont és a (4) pont alapján praktikusan nincs, vagy alig van esély a megszüntető végzés módosítására. Itt a rehabilitációs szükséglet belép mintegy zárolva és behatárolva a rehabilitációt megállapító és a rehabilitációt minősítő szervezet munkáját is, mert a szükséglet fogja, majd aztán a területi munkaerőpiacnak is a jellege fogja megszabni; tehát egy sajátos befolyásolása a minősítő rendszernek, ez egy nagyon súlyos és nagyon káros dolog lenne.
Többféle járadékok esetében az lenne a kérdésem, hogy az egészségkárosodások külön-külön vagy átlagoltan kerülnek minősítésre? Tehát, ha többféle járadékindokom van, akkor azt hogyan kezelik? Az is nagyon veszélyes, mert ha külön-külön kezelik, az egészen más következményekkel jár, mintha átlagolom.
Hogy járnak el az illető ügyében a javaslaton belüli megállapításokkal egybekapcsolva a mozgáskorlátozottaknál, a vakoknál, a siketeknél, a fogyatékkal élőknél egyaránt, beszéd és íráskárosodottaknál és ezek miután a rokkantnyugdíjasok között is meg az idősek között is számtalan olyan probléma van, hogy pontosan ezt a fogyatékosságot a fogyatékkal élő fogja meghatározni. Az egész eljárási rend bizalmatlanságot sugároz, nem tudom miért kell ezt tennünk. Az ellenőrző módszer nem betegnek tekinti, hanem valamiféle inkább ilyen szélhámosnak, bűnösnek vagy csalónak tekinti az emberek egy részét, márpedig addig, amíg meg nem állapítom, hogy miről van szó, addig ennek a feltételezése egy olyan prejudikáció, ami elfogadhatatlan egy humánus társadalomban, nem is beszélek arról, hogy szociálisan érzékeny társadalom, de elfogadhatatlan.
A minősítésnél figyelemmel kell lenni a minősítőknek - és jön megint ugyanaz, amire az előbb utaltam - mire? - a rehabilitációs szükségletre, ezt már említettem és az adott térség munkaerő-piaci feltételeire. Kérem, ez két olyan kemény fogság, két olyan kemény nyomás, amire egy minősítő bizottság nem tudom hogy tud válaszolni, meg kell osztani a saját lelkiismeretét, a saját szakmaiságát, és ezen kétféle minősítést befolyásoló tényezőt.
A munkaadó rendkívüli felmondással élhet a 10. § (7) pontjában, és ez a rendkívüli felmondással élhet címszó azt is jelenti, hogy visszaéléseknek, illetve más jellegű hatásoknak a következménye lehet a minősítés. Azután személyes megjelenésre kötelezhető, ha megkapja a minősítő bizottság azokat az adatokat valahonnan, meg hogy hogy viselkedik, meg különben is; na most, honnan vannak ezek: ennyi fizető ügynökünk van, kommandóink vannak, vagy hogy képzelik ezt el, milyen adatokat gyűjt be ez a minősítő bizottság vagy bárki az érintettekről?
A célszerű törvényi szándék szembemegy gyakorlatilag, mert nagyon nemes szándék a címben, a bevezetőben, de szembemegy a rászoruló ember érdekeivel és ez számukra és számunkra is rendkívül problémás kérdés. Nagyon szépen, konstruktívan, látszólag rendkívül jól felépített, konstruktumként jelenik meg ez az egész javaslat, de a belseje, a tartalma és a következményei visszahatnak.
Az adatkezelés során a taj-szám helyett az 1996. évi 20-as törvény azonosító kódjait tartalmazzák, fokozva ezzel persze a káoszt az adatszolgáltatások és az adategyesítések, egyeztetések során. Miért kell egy kódot a taj-szám helyett? Vagy ha a taj-számot elhagyjuk, akkor ezt milyen szempontból tartjuk elfogadhatónak és nem aggályos-e éppen még inkább, nem aggályos-e az adatvédelem szempontjából?
Nem tisztázódik az egész javaslat végéig, hogy mi a komplex minősítés, megint visszatérek erre, mert ez perdöntő. A komplex minősítés módszerére hivatkozás van, tudom, nemzetközi dolgokra, stb., de a valóságban, ahol itt Magyarországon egy működő minősítő rendszer volt jól megszervezett kiváló szakemberekkel; és most az, hogy mi volt az eredménye az egy másik kérdés, mert az egy más történelmi korszak volt, más történelmi-politikai feltételekkel. De a lényeg az, hogy van egy szakértői garnitúra nagy tapasztalatokkal, jó módszerekkel, most ezért kérdezem, hogy ez a komplex minősítés mit jelent és mi többletet fog ez és hogyan eredményezni?
Végül azt is meg kell említenem, hogy nem találok hatástanulmányokat, jóllehet itt történt szóbeli utalás a középtávra vonatkozóan például. Ugye ez egy nagyon érdekes megjegyzés volt, hogy 2010 után munkaerőhiány lesz, hát kérem szépen, egyelőre van munkaerőhiány, illetve munkaerőhiány nincs, hanem munkanélküliség. Egyelőre ezt a problémát két dátummal határoljuk be: 2008-al és 2009-el. Ez azt jelenti, hogy ebből a szempontból itt most a 2010-es előrejelzés nem releváns, hiszen mostanról van szó, ezt kell először is kiszámolni, túl rövid a határidő; nem is tudom elképzelni, hogy ezt hogy lehet megszervezni, hogy lehet ennek a szép konstruktumnak az alapján megvalósítani.
Nem találok kerettanulmányokat, nincs rá utalás. Óriási különbségek vannak az országban, tudjuk nagyon jól, ősidőktől, és nem találok tanulmánymodelleket; tehát olyan számítástechnikai vagy olyan számítási előrejelző modelleket vagy jelenlegi modelleket, amelyekre lehetne építeni valóban egy reálisan kialakítható rehabilitációs rendszer kialakítását.
Nem beszélve arról, hogy az embervédelem. Ezt az embervédelmet a 20-as években használták Magyarországon, a 30-as években is még, azóta eltűnt ez a szó, ez a fogalom, hogy embervédelem. Mindenki érti, hogy persze mindennel próbáljuk védeni az embereket, de embervédelemről van szó, ez pedig éppen a komplexitásnak az egyénre szabhatóságát fogja feltételezni, és ennek nem látom a megvalósíthatóságát ebben a javaslatban, illetve előterjesztésben.
A kétféle határidő kétféle feladatainak megoldási garanciarendszere, a következmények jogorvoslata és annak érvényesítése, hogy a bevezetőben jelzett megmaradt fejleszthető képességek határozzák meg a jogosultságot, illetve, hogy ez a vizsgáló módszer mennyiben különbözik végül is a feltételezések szerint az eddigi eljárásoktól konkrétan. Nem elméletben, nem eszmeiségben, nem szociálfilozófiailag.
És hát mibe fog ez kerülni, azt már hallottuk, de mibe fog kerülni a következő esztendőben. Egy esztendőre van ez 800 milliárd.
És feltétlenül alapkérdésünk, hogy mi indokolja azt, hogy ezt ilyen rövid határidőben, ilyen hiányos feltételek mellett, ilyen problémák mellett keresztül akarjuk hajszolni, ezért azt hiszem, hogy nagyon át kell gondolnunk, és ezt el kell halasztanunk; nem lehet így kialakítani a megfelelő javaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Iván László képviselőtársunknak.
Szokásunktól eltérően azzal a javaslattal élnék, hogy Juhász úrnak most adnék szót, így nagyon sok félreértést el lehet oszlatni a jövőre nézvést, és az általános vitára bocsátás azt jelenti, hogy a részletes vitát jelenleg nem kell lefolytatnunk, mert arra megvan a parlamenti Házszabály adta lehetőség, a törvénytervezet elvi alapvetéseit illetően pedig az általános vitában.
Tehát Juhász úr önnek adnék először szót, és a jegyzőkönyv számára szeretném bejelenteni, hogy közben Török Zsolt és Hajdu László képviselőtársunk megérkezett, valamint Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony, így a helyettesítésük megszűnt.
Természetesen van lehetőség arra, hogy a képviselőtársaim a későbbiekben is jelentkezzenek; akik eddig jelentkeztek, azokat rögzítettem és természetesen szót adok mindenkinek, de most Juhász úr, tessék parancsolni.
DR. JUHÁSZ FERENC (Országos Orvosi Szakértői Intézet): Csoportosítanám az észrevételekkel, illetve a kérdésekkel kapcsolatos mondanivalómat, hiszen ezek egyrészt kapcsolódnak a fogalmakhoz, másrészt kapcsolódnak a szakértői minősítés leendő gyakorlatához, kapcsolódnak a rehabilitációhoz, a rehabilitációs szükségletekhez és feladatokhoz, kapcsolódnak az eljárási rendhez. Az eljárási rendhez tartoznak a személyes vizsgálatok, egyéb kérdések, valamint a hatásuk.
A fogalmak vonatkozásában észrevehető, egy új fogalomrendszert használunk. Ez a fogalomrendszer az Egészségügyi Világszervezet által kiadott a fogyatékosságok nemzetközi osztályozásának fogalomrendszerére épül, ami azt mondja, hogy a betegségek, rendellenességek, sérülések okozhatnak, de nem okvetlenül okoznak tartós egészségkárosodást - ez az egészségkárosodás; a funkciókárosodások okoznak, de nem feltétlenül okozzák a napi tevékenységek korlátozottságának fogyatékosságát. A funkciókárosodások és a fogyatékosságok eredményezhetik a társadalmi részvételt, adott esetben a munkavégzés akadályozottságát. Ez az a fogalomrendszer, amire épül az egész kérdéskör, illetve egy másik fogalomrendszerre: a rokkantsági nyugdíj fogalomrendszerére, többek között a jövedelemarányos keresetpótlás is ezt bizonyítja.
Az egyik nagy problémája a jelenlegi minősítési rendszernek, amit helyesen vetett fel Iván professzor, a szubjektivitás. Egy olyan rendszert próbálunk megteremteni, ami objektívabb lesz, de természetesen a szubjektív elemeket a továbbiakban sem fogják tudni kizárni. Az objektivitást úgy próbáljuk elérni, hogy ahol lehet, mérjük a funkciókat; ez sok esetben megvalósítható, különösen akkor, ha a nemzetközi gyakorlatban is használatos funkcionális kapacitásvizsgálatokat végzünk, amelyet most nem végzünk, de nem végez el a klinikai gyakorlat sem.
Nagyobb a probléma - és erről azért kell, hogy tudjanak - a pszichés megbetegedések esetén, ahol az objektivitás követelményeinek nem tudunk megfelelni, rendkívül nagy problémát jelent ez más országokban is, ennek köszönhetően 40-50 százalékos a rokkantság aránya. Tehát ezek a százalékos adatok megfelelő táblázatok, képletek alapján, amelyet nem önkényesen alakítottunk ki, hanem figyelembe vettük más országok ez irányú irodalmát. Egyébként figyelmükbe ajánlom Iván professzor úrnak a 2003-ban megjelent könyvét: irányelvek a fogyatékosságról, abban egyértelmű táblázatok vannak; egyébként van egy képlet is, ami nem összeadja, és nem is átlagolja a különböző funkciók károsodását - abban van egy képlet, ami alapján ez megoldható. Ennek eredményeképpen az egészségkárosodás sosem haladja meg a 100 százalékot, abszolút nem.
Hogy mi lesz? Nyilvánvaló, hogy problémás az, amikor egy százalék döntést hoz. Lehetett volna más megoldást is alkalmazni, lehetne minősítő jelzőkkel is minősíteni: súlyos, jelentős és így tovább, de körülbelül ezeknek a százalékos arányoknak, skáláknak felel meg az egészségkárosodás. Egyébként más országok is hasonló százalékos skálákat alkalmaznak.
Nagyon sok szempontú ez a megállapítás, sok funkciót veszünk figyelembe, és az objektivitás, a funkciók mérésének a lehetősége, valamint a megfelelő táblázatok és képletek alkalmazása kevésbé teszik problémássá ezt az egész rendszert. Egyébként meg kell mondanom, hogy jelenleg is a százalékok jelentik a határt, hiszen azt mondjuk, hogy 67 százalékot eléri vagy fölötte. Lehetne kérdezni, hogy mi van a 66 százaléknál.
A rehabilitációs szükségleteket illetően. Jogos az a kérdés, hogy vajon hogy tudjuk figyelembe venni a kontextuális körülményeket. A kontextuális körülmények a vizsgált személy életének a teljes háttere: az egyéni háttere és a környezeti háttere. Mivel az új felfogás szerint a fogyatékosság és a rokkantság nem kizárólag egyéni, mivel a fogyatékosság és a rokkantság bioszociális termék, tehát az egészségkárosodott embernél attól függ, hogy fogyatékossá válik-e, hogy korlátozottságai vannak-e vagy akadályozott-e egy munkavégzésben, sok egyéb tényezőtől függ, nem csak az egészségi állapotától. Ahhoz, hogy körültekintőek, úgymond komplexek tudjunk lenni, ezeket a körülményeket is figyelembe kell venni. Amikor foglalkoztatni akarunk egy megváltozott munkaképességű embert, figyelembe kell venni az ő képességét természetesen; egy analfabéta, félig analfabéta embert hiába akarunk felvenni munkára, rehabilitálunk.
Ugyancsak figyelembe kell venni a munkája lehetőségeit. Egy ugyanolyan egészségkárosodással rendelkező embernek Ózd környékén vagy Székesfehérváron teljesen mások a foglalkoztatási lehetőségei, márpedig a foglalkozási rehabilitáció egy drága dolog. Hiábavalóan, anélkül, hogy reális esély lenne, hogy őt visszavezetjük a munkába, felesleges a rehabilitációt elvégezni, éppen ezért, hogy a komplexitásra visszatérjek - részben érintettem, de majd még meg fogom magyarázni részletesen is.
A komplexitáshoz az is hozzátartozik, hogy nemcsak az egészségi állapottal, a testi funkciókkal kapcsolatos tényezőket vesszük figyelembe, hanem a háttértényezőket, a kontextuális tényezőket, éppen ezért komplex bizottságokat fogunk alkalmazni. Az orvosok mellé betesszük a foglalkozási szakembereket is, akik meg tudják ítélni az ő foglalkoztatási lehetőségeit; ha szociális ügyeket fogunk elbírálni, akkor szociális szakembereket fogunk a bizottságba, munkapszichológusokat, ha kell - és így tovább és így tovább; tehát meg fog szűnni ez a jelenlegi - idézőjelbe mondom - "bizottsági rendszer", amikor papíron két ember vizsgál, gyakorlatilag egy.
Ez egy újabb észrevétel volt a professzor úr részéről, hogy bizalmatlanok vagyunk. Mi nem vagyunk bizalmatlanok, csak információkat szeretnénk szerezni. Mi nem vagyunk bizalmatlanok, csak az objektív adatokra szeretnénk építeni, ehhez pedig az előző gyógykezelések, rehabilitációk, akár a foglalkoztatás adatait is be kell szerezni, mi több természetesen az igénylőtől. Itt nyomozást mi nem fogunk folytatni, erre senki sem gondolt, de az igénylőnek is érdeke, hogy maximálisan rendelkezésünkre bocsássa a gyógykezelésének, a rehabilitációjának az adatait. Egyébként azon se lehetne nagyon csodálkozni, ha egy picit bizalmatlanok lennénk, ezt számos dolog bizonyítja; de nyilván az élet minden területén ez van, akkor miért volna itt másképp.
A személyes vizsgálat vagy szükséges, vagy nem szükséges. Amennyiben az írásbeli dokumentumok elégségesek ahhoz, hogy valakinek megállapítsuk a súlyos egészségkárosodását, nem okvetlen kell személyes vizsgálatot végezni, de van, amikor igen. És szokták mondani, hogy miért végzünk felülvizsgálatot, kontrollt? Pont az ellátott személy érdekében; mert ilyenkor az is kiderülhet, hogy vajon gyógykezelték-e, folyik-e a rehabilitációja.
A hatástanulmányokat illetően. Végeztünk hatástanulmányokat, a munkaügyi hatástanulmányokat egy más részleg végezte. Nálam itt van az anyag, amennyiben igényli a professzor úr, akkor természetesen a rendelkezésére bocsátom. (dr. Iván László: Örömmel.) Vannak hatásszámítások a rendszer bekerülésére, kiadásaira is, amely azt mutatja, hogy a kezdeti időszakban, ha ezt a zárt kört vesszük, akkor az első években többletköltséggel fog járni, ez az első 3-4 évre vonatkozik. A 4-5 évben a rendszer összeér és egyenlege vagy enyhén pozitív vagy pedig nulla, a későbbi időszakokban pedig megtakarításokkal jár, különösen magasak a halmozott megtakarítások.
De ha nem erre a zárt körre gondolunk, hanem a megváltozott munkaképességűek, a rokkantsági nyugdíjban lévők egész körére, akkor többletköltséggel az egész már kezdettől jár, hiszen jelenleg is vannak a foglalkozási rehabilitációban foglalkoztatott emberek, mintegy 30-35 ezer ember, olyan emberek, akiknek az egészségkárosodása 40 százalékos. Olyan emberek is vannak, akiknél a háziorvos állapította meg a súlyos mozgáskorlátozottságát vagy a fogyatékosságát, sokszor egy egész futballcsapat számára - Veszprém megyében a gólkirály is egy ilyen súlyosan mozgáskorlátozott. (Derültség.) Tehát vannak tartalékaink, a jelenlegi foglalkozási rehabilitációra fordított forrás egy részét, ha a rehabilitációs járadékosok ellátásaira fogjuk fordítani, akkor az egyenleg kezdettől fogva vagy pozitív vagy pedig nullszaldós.
A megtakarításoknál azt is figyelembe kell venni, hogy az az ellátás viszonylag rövidebb és ezek az emberek munkához jutnak, márpedig miért ne juthatnának munkához, ha illegálisan 20-30 százalékuk dolgozik, pusztán ki kell fehéríteni az ő munkavégzésük lehetőségeit, akkor a megtakarítások ott is jelentkeznek; mondjuk az átlagos ellátás 2 év, de legyen 3 év, nem fognak még 10-15-20 évig rokkantsági nyugdíjat kapni, mint most jelenleg kapnak.
Azt hiszem, hogy lényegében válaszoltam a kérdésekre.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Török Zsolt képviselő úr, tessék parancsolni!
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Nem olyan régen volt egy ötpárti egyeztetés sorozat a különböző érdekekről, különböző társadalmi kérdésekről, például az igazságosságról is és ott azzal az öt párt egyetértett. Az egyik az, hogy az igazságosság a törvénybe foglalt szolidaritás, mint fogalom is megjelent, ahol azt mondjuk, hogy az öngondoskodás vagy az öngondoskodásra kevésbé képes személyek esetében a társadalmi szolidaritásokat ki kell nyilvánítsuk, szolidárisnak kell lenni. Azonban, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy akar-e ön több adót fizetni azért, hogy valakik önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerültek, akkor valószínűleg a megkérdezettek nagyon nagy többsége, 99 százaléka azt mondja, hogy természetesen, hiszen én is kerülhetek ilyen helyzetbe.
Azonban, ha azt is hozzátesszük, annak ellenére, hogy úgy vesznek igénybe bizonyos szolgáltatásokat, ellátórendszereknek a támogatásait, hogy erre nem jogosultak, vagy azért, mert önhibájukból kerülnek ilyen helyzetbe, vagy azért, mert egyszerűbb megfogalmazással valótlanságokat állítanak bizonyos munkaképesség csökkentésükről, akkor valószínű a megkérdezettek 99 százaléka azt mondaná, hogy nem fizetek egy fillérrel több adót sem, hogy valakik hozzájussanak szolgáltatásokhoz például rokkantsági nyugdíj címén. Ezek a kirívó példák, de bizonyára egy elenyésző kisebbségről van szó.
De, ha szolidárisak akarunk lenni, és valóban az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerültekről akarunk gondoskodni vagy az öngondoskodásra nem képes emberekről, a szolidaritást meg akarjuk jeleníteni, társadalmi szinten szükséges, hogy megfelelő törvényi hátteret biztosítsunk. Ahol szociális problémákról, szegénységről, megélhetési gondokról van szó a szociális ellátórendszerekben, azt a szociális törvényekben, a szociális tárgyú törvényekben kell rendezni. Itt, ha jól értelmezem, a törvénytervezet bevezetőjét, illetve az egészet, akkor itt paradigmaváltásról van szó. Paradigmaváltásról, ami arról szól, hogy ne azt nézzük, hogy mire nem képes már ez a személy, ne azt nézzük, hogy milyen problémái vannak, hanem azt nézzük, hogy miben tudunk neki segíteni, mi az, amivel az ő társadalmi beilleszkedését, társadalmi hasznosságérzetét tudjuk biztosítani. Azok esetében, akik már nem visszavezethetők a munkaerőpiacra, ott természetesen a társadalmi szolidaritásnak működnie kell, és gondoskodni kell róluk részben vagy teljes egészében, ez a mértékétől függ.
Azonban valóban a paradigmaváltás azért is hasznos, mert nem csak a munkaképesség csökkentés vagy a rokkantság mértékét akarja vizsgálni vagy e helyett a munkaképesség mértékét, azért is fontos, hogy ez a paradigmaváltás esetleg megtörténik, mert nem csak egészségügyi kérdésként kezeli ezt az ügyet, hanem egészségügyi, szociális, foglalkoztatási kérdésként is, illetve azt nézi, hogy hogyan lehet az életminőséget jobbá tenni, holott az életminőséghez hozzátartozik a társadalmi hasznosság szükséglete az egyén számára is.
Az itt elhangzottakkal kapcsolatban azt gondolom, hogy több apróság már Juhász úr reagálásában is megjelent, de biztos vagyok abban, hogy egyetértés lesz sok kérdésben ennek a törvénynek a kapcsán. A társadalmi alkalmasság és tárgysorozatba vétel esetében a Szocialista párt nevében biztos, hogy támogatjuk, és ezt ajánljuk képviselőtársainknak is.
De én biztos, hogy kíváncsi lennék az ügyben érintett civil szervezetek véleményére is, hivatalos véleményére, amit esetleg a kormányzathoz vagy a bizottsághoz eljuttatnak, vagy eljuttattak. Mert informális beszélgetéseken - akár a siketek és nagyothallók szervezeteivel, akár a vakok és gyengénlátók szervezetek vezetőivel, akár a mozgáskorlátozottakat tömörítő egyesület tagjaival, vezetőivel beszélgettünk - akik tényleg a fogyatékossággal élőket képviselik, azt mondják, hogy igenis támogatják egy olyan törvénynek az elfogadását, amely arról szól, hogy csak azok kapjanak támogatásokat, azok férjenek hozzá, akik valóban ehhez jogosultságot is szereztek, sajnos.
A szakmai szervezetek, a szakmai civil szervezetek informális beszélgetések során legalábbis támogatták, nem tudom hivatalos állásfoglalás, illetve vélemény eljutott-e esetleg hozzátok. (Dr. Juhász Ferenc: Nem.)
Ezek alapján és a civil szervezetek véleménye alapján a magunk nevében azt mondom, hogy az általános vitára való alkalmasságot támogatjuk itt a bizottságban, valószínűleg a parlamentben is ezt célszerű tennünk. Biztos, hogy vannak olyan szakaszai a törvénytervezetnek, amelyben finomításra, pontosításra van szükség, de ezt éppen egy ilyen konzultációsorozat keretében is el lehet végezni, hívhatjuk bizottsági ülésnek ezt a konzultációt vagy másnak, de vegyük így; vagy éppen a civil szervezetekkel történt beszélgetés során is esetleg erre lehetőséget lehet teremteni. Tehát a magam részéről, a frakció részéről általános vitára alkalmasnak tartjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Ami az én tudomásomra jutott és itt csak zárójelben jegyzem meg, természetesen nem vagyok felhatalmazva róla, de tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy az ÉT, a GFT, az Országos Fogyatékosügyi Tanács, az Országos Szoc.pol. Tanács és a múlt hét pénteken az Országos Idősügyi Tanács is támogatta ezt az elképzelést. De úgy látom, hogy főigazgató úr bólogat, tehát nagy valószínűséggel én erre jól emlékszem annál is inkább, mert egyik szervezetnek éppen a titkára vagyok.
Főigazgató úr, tessék parancsoljon!
DR. JUHÁSZ FERENC (Országos Orvosi Szakértői Intézet): A civil szervezetek ezen a téren valóban rendkívül fontosak, nélkülük ezek a célok nem fognak megvalósulni. Úgyis fogalmaztam a múltkoriban, hogy nem hogy nem ellenük van, hanem értük és velük. Csütörtökön a miniszter úr egy megállapodást írt alá dr. Hegedűs Lajos úrral az Fogyatékosügyi Tanács elnökével, akivel megállapodtunk abban, hogy a fogyatékos emberek különböző szervezetei milyen támogatást, segítséget fognak nyújtani, illetve hogyan vesznek részt ebben az egész folyamatban. A jövő héten szervezésükben egy sajátos roadshow-val fogunk menni minden régióba, minden megyébe és találkozunk fogyatékos emberekkel, hogy támogassák ezt az egész rendszert.
Nem a súlyos fogyatékosságról beszélünk, mert amikor a TV-ben bejátsszák ezt a témát, akkor tolókocsin jönnek az emberek, illetve súlyos értelmi fogyatékosokat mutatnak. Ezeket az embereket akarják foglalkoztatni?, akarjuk de nem kényszerrel, ha ők dolgoznak, akkor ennek örülünk, ennek érdekében az I., II. csoportos rokkantsági nyugdíjnak töröljük a keresetkorlátozás rendszerét, annyit dolgoznak, amennyit tudnak, de emellett a járadékokat meg fogják kapni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Borsos József képviselő úr következik.
Bocsánatot kérek képviselő úr, elnézést, Barát Gábor úr jelentkezett, hogy ehhez szeretne hozzászólni? (Barát Gábor: Igen.)
Tessék parancsoljon főigazgató úr.
Dr. Barát Gábor (ONYF) kiegészítője
DR. BARÁT GÁBOR (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság): Elnézést kérek, de Iván professzor úr felvetésére szeretnék reagálni. Itt világosan kell látni, hogy nem a rokkantsági nyugdíjrendszer teljes körű átalakításáról van szó, hanem arról van szó, hogy megteremtődik egy olyan ellátásfajta egy új minősítési kategóriában - ez a százalékok mértékében kiterjesztésre kerül -, amely szükségszerűvé teszi, hogy jövőben a rokkantsági nyugdíjjogosultság ennek megfelelően alakuljon. Azok a belső ellentmondások, amelyek a rokkantsági nyugdíj megállapítási szabályaiban benne vannak, hogy nagyon minimális az eltérés a nyugdíjösszegben, hogy ki milyen rokkant, ezek sajnos benne vannak, ez egy komplex felülvizsgálat keretében végezhető a nyugdíjreform átfogó pontosítása keretében, tehát ez nem az a komplexitás, amire a professzor úr utalt.
A bürokráciáról két mondatot hadd mondjak. A járadékot a nyugdíj megállapítást végző szervek állapítják meg és folyósítják. Miután nyugdíjnak minősíti a törvény, és nyugdíjnak számít, értelemszerűen a nyugdíjszabályok jönnek be, amelyek mint ismeretesek nem a legkönnyebben áttekinthető szabályok objektív okok miatt.
Itt azonban úgy gondolom, hogy amire a professzor úr utalt, a bürokrácia és nehézkessége a törvényi normaszövegnek, a korlátozó rendelkezéseknél érhető tetten, ott kell, úgy gondolom egy kicsit közös munkával ezt oldani és egy kicsit életszerűbbé, humánosabbá tenni, mert végezetül annyit mondanék, ennél tisztességesebb céllal ritkán találkozunk. A törvény preambulumát a törvény normaszövege vissza kellene, hogy adja. Tehát, ha olyan probléma van, és azt hiszem, hogy erre voltál kedves gondolni, a premabulum célja tisztességes az egyéni célokat illetően is, nem a megtakarítás a lényeg, egy embernek a visszavezetése a Munkaerő-piaci Alapra, óriási, hidd el. Azonban a törvényi tényállás nem mindig adekvát ezzel a céllal, azt hiszem, hogy ezt majd közös munkával tisztességesen el lehet elvégezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm.
Borsos József képviselő úr!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Lehet, hogy jó is volt, hogy ez a közbevetés itt elhangzott, mert ez csak megerősített abban, amit szeretnék mondani. Hogy miért nem tartom általános vitára alkalmasak ezt a törvénytervezetet.
Ugye itt megerősítésre került az is, hogy nagyon sok minden keveredik. Az egyik dolog az az, hogy a nyugdíjrendszerünkre azt mondják, ami lesz, rárakódik egy nagy teher, a miatt, mert ilyen nagyszámú ember kap ilyen típusú ellátást. Az előzménye az az, hogy volt egy időszak, amikor maga az állam, maga az állami szervek irányították az embereket ebbe a típusú ellátásba, mert mást nem tudtak neki adni. Volt, amikor tipikus szociális ellátási formaként határozták meg ezt a típusú ellátást, mert nem tudott neki mást adni. Persze nyilván hallani korrupcióról, hallani visszaélésekről is néha. Azt mondom, hogy nem ezzel lehet megoldani, erre megvan a megfelelő megoldás.
Az, hogy komplexitásában kezelik ezt a kérdést, mert hosszú éveken keresztül minden munkaügyi kirendeltség mellett - már ahogy egyébként a munkaügyi központok normálisan működtek - működött egy ilyen bizottság az önkormányzat szakembereivel, helyi orvosokkal, munka-alkalmassági vizsgálóval meg a munkaügyi kirendeltség embereivel, akik egyébként az 50 százalékot meg nem haladó munkaképesség csökkenteknek az elhelyezésével foglalkozott, és egyébként az ő döntésétől függött adott esetben, hogy megkapja-e a rendszeres szociális segélyt vagy nem az illető.
Aztán a munkaügyi központok mellett már elég régóta működik ez, annak idején Zala megyében került bevezetésre: a "négyen program" szép történet, ahol egyébként a közreműködni szándékozók a megváltozott munkaképességűeknek keresik a megoldást megfelelő szakemberek, hogy mit tud elvégezni. Az nem egy olyan nagy újdonság, hogy most azt nézzük meg, hogy mit tud elvégezni, ehhez nyilván először ki kell zárni, hogy mit nem tud elvégezni, és utána lehet keresni azt, hogy mit tud elvégezni.
Ez a jogszabálytervezet amellett, hogy nagyon tisztességes célt deklarál, mond ki, hogy ezt szeretné elérni, ezzel nyilván a civil szervezetek egyet is értenek, hiszen ők azt szeretnék, hogy az őáltaluk képviselteknek jobb legyen a mindennapi megélhetési lehetősége, és be tudják őket vonni a munka világába, de hát, hogy ha elolvassuk magát a törvényt, a törvény az nem igazán erről szól.
A mostani rendszerbe miért nem tudják ezeket az embereket rehabilitálni, és egyébként itt keveredik megint a habilitáció meg a rehabilitáció. Mert ugyanúgy, ahogy keveredik egyébként a munkaképesség-csökkenés meg a fogyatékosság, ugye itt a kifejezéseket is állandóan keverjük, mert van akit habilitálni kellene, tehát fogyatékos és be kéne vonni a munka világába, van, aki balesetet szenvedett és rehabilitálni kéne, vissza kéne újra vonni a munka világába - tehát itt egy csomó dolog megint összekeveredik. És mi az akadálya annak jelen pillanatban? Például a munkaügyi központok rehabilitációs munkacsoportjainál az az akadály, hogy nincs olyan eszköz, jogszabályi lehetőség a kezükben, amivel aktívan tudják segíteni a konkrét munkavégzéshez való jutást, mert mondjuk nem tudják neki megfizetni azt, hogy ilyen kis labdán üldögéljen, mert gerincsérült; Németországban ezt meg lehet csinálni, vagy olyan speciális munkaeszközt tudjanak a kezébe adni, mert ő csak mondjuk így tudni fogni, nem normálisan.
Tehát egy csomó olyan kérdés van, amit egyébként a mostani rendszerbe meg lehetne oldani. Ehelyett hozzányúlunk magához az ellátáshoz, és azt mondjuk, hogy nem rokkantnyugdíjnak kell ezt hívni, hanem járadéknak és akkor majd ezzel mindenféle dolog meg fog oldódni, ahelyett, hogy egyébként, amit tudunk, hogy kevés a rehabilitációs szakember, hiányos az ilyen típusú intézményhálózat, erre lenne egy jogszabály, hogy milyen határidőkkel és mit kell kiépíteni, és minek kell kiépíteni. És egyébként mondjuk a két típusú folyamatot valahol tisztán helyre tenni, hogy mi az, hogy reszocializáció mondjuk egy balesetben, meg mi az, hogy munkaköri vagy munkahelyi rehabilitáció, mert ugye ezek megint más kérdések. De nem ezzel foglalkozunk, hanem a fő törvényi mondanivalója az az, hogy egy másfajta elnevezésű ellátmányba tesszük be.
Mi ennek a célja? Én másra nem nagyon tudok gondolni, mint az lehet a célja, hogy eddig akinek 50 százalék alatt volt vagy 67 százalék alatt volt a megváltozottsága a munkaképességének, az bemehetett és regisztrálták, mint munkanélkülit. Majd most őt nem munkanélküliként kell regisztrálni, de az aktív létszámba majd bekerülhet. Ugyanígy, aki eddig rokkantnyugdíjas volt, akkor az majd nem a rokkantnyugdíjas statisztikába kerül be, hanem az aktívba, mert ő majd keresni fogja magának az állást. Azt hiszem, megint játszunk statisztikailag, megint bonyolult bürokratikus ügyeket hozunk létre, holott pontosan tudjuk: önök is tudják, mindenki tudja, hogy hol vannak egyébként a meglévő mostani rendszerben azok a lukak, azok a hibák, azok a problémák, amelyeknél nagyon egyszerű módosításokkal lehetne ezekkel az ügyekkel foglalkozni, és végül előbbre is tudnánk jutni. Mert a meglévő intézményrendszer továbbfejlesztése még mindig jobb, minthogyha elkezdünk egy új ellátási formát kialakítani. Ezért mondom azt, és én egyetértek azzal, hogy amikor elolvasták a civil szervezetek a preambulumot, hogy azt mondták, hogy hu ez nagyon jó cél és ezt elfogadják.
Az elmúlt fél évben nagyon sok olyan törvény átment a magyar Országgyűlésen, amire egyébként elvileg azt mondták a civil szervezetek, sőt egy része azt mondta, hogy igen egy része azt mondta, hogy nem, de mégis átment és tudtuk, hogy nem lesz jó - és a későbbiekben be fog bizonyosodni, hogy nem lesz jó. Tehát nem biztos, hogy jó mindig azzal takarózni, hogy a civil szervezetek azt mondják, hogy ez nekik jó. A céllal biztosan egyetértenek, de a részleteket nem fogják tudni olyan mértékben, mindegyik csak a saját érdekcsoportja szerint látja ezt a kérdést.
Tehát, ha ezeket a kérdéseket nem tisztázzuk és ez a jogszabály így megy be a magyar Országgyűlés elé, akkor megint csak pluszkérdéseket, kérdőjeleket hagyunk a levegőben, és nem a lényegi kérdést fogjuk megoldani, ezért nem tartom ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr nem tartja általános vitára alkalmasnak, akkor hallgassuk Béki Gabriellát, hogy neki mi a véleménye.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Ha már így szólított meg elnök úr, akkor azzal kezdem, a magam részéről általános vitára alkalmasnak tartom a javaslatot. Örülünk, hogy elénk került, fontosnak tartom, amit Barát Gábor úr mondott, hogy ez a javaslat, ami új törvény és a rehabilitációs járadékot vezeti be, ez nem egyenértékű az egész létező nyugdíjrendszer reformjával. De miközben nem egyenértékű vele, ezért ez a törvény is néhány más törvényt módosít, például a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló '97 évi 81-est néhány ponton. És amit kérdésként akarok megfogalmazni az éppen erre irányul.
A 18. szakasz módosítja a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényt, illetve új szakaszokkal egészíti ki, egészen pontosan a 36-os paragrafusnál. Itt esik szó arról a 36/d. pontban, hogy a rokkantsági nyugdíj megszűnése milyen körülmények között következhet be, illetve a 36/g. pontban a baleseti rokkantsági nyugdíj megszűnése egészül ki a hatályoshoz képest. Itt a (2) bekezdésben arról szólnak, hogy ha az ellátásban részesülők foglalkoztatására vonatkozó jogviszonyra irányuló bejelentési kötelezettséget elmulasztják, akkor elveszíti az illető a rokkantnyugdíját, illetve a baleseti rokkantnyugdíját.
Ezzel kapcsolatban szeretném kérdésként megfogalmazni, hogy értelmezi ezt a szakaszt netán a főigazgató úr, hiszen bejelentési kötelezettsége nem az illető munkavállalónak, hanem a munkaadónak van, márpedig itt a munkavállaló bűnhődne valami olyanért, amit a munkaadó elmulasztott, ráadásul a meglévő picike biztos ellátását veszítené el. Én ezt a két idézet szakaszt aggályosnak tartom. Lehet, hogy elnök úr azt mondja, hogy ezek az észrevételek a részletes vitára tartozó észrevételek, de nagyon fontos, ezért szerettem volna az általános vita részeként is szóba hozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: László Tamás képviselő úr, parancsolj!
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Főigazgató úr szájából óriási számokat hallottunk. 800 ezer rokkantnyugdíjas, a családtagokkal együtt 2-3 millió embert érint ez a probléma, vagyis a magyar társadalom egynegyedét érinti nagyjából. Egy olyan társadalomkép rajzolódik ki, amit sokan rossz társadalomnak mondanak, illetőleg úgy gondolom, hogy itt a hajótöröttek óriási tömegéről van szó.
Úgy látom, hogy itt ezt az egész problémakört a kormány, az okok mélyreható társadalmi vizsgálata nélkül, akarja a rosszabbik úton megoldani, ebben látom az egésznek a legfőbb problémáját. Valójában itt elhangzott egy őrült szám, hogy 800 milliárd forintba került ma ez a kormánynak, azt hiszem a kulcsa a mondandómnak és a törvényjavaslatnak ebben a számban keresendő. Az állami gondoskodásnak a radikális csökkentését akarják elérni ezzel a törvénymódosítással és az öngondoskodást olyan társadalmi tömegekre igyekeznek rákényszeríteni, akik erre valószínű, hogy képtelenek.
Úgy látom, hogy az okok, nem gondolom azt, hogy az okok minden részletét fel tudom tárni, de eredeztethető a szocializmusnak a kizsákmányolása, a népegészségről egy folyamat, eredeztethető abból, hogy a rendszerváltozás tömegei hajótöröttek lettek. Valójában itt a kényszervállalkozások, a vidék rendkívüli mértékű munkanélkülisége, a falusi munkanélküliség aggasztó mértéke mind-mind valahol ebbe a menekülési útba, ebbe a csatornába terelhető. A nagy számok azt mutatják, hogy valóban valamiféle menekülési utat választottak az emberek, és ezt találták meg ebben a folyamatban tömeges mértékben. Az okok között szerepel az, hogy a magyar ember dolgozik a legtöbbet a világon, állítólag csak Amerikában dolgoznak valamivel többet.
Ez egy olyan témakör, itt érintette Török Zsolt képviselőtársam az igazságosság kérdését. Itt minden törvényjavaslat az igazságosság jegyében születik a kormány elképzelése szerint. Azt gondoljuk, hogy ez aztán végképp egy olyan törvénymódosítás, van egy olyan mondás, hogy az igazságosság irgalom nélkül kegyetlenség és az irgalom igazságosság nélkül pedig fejetlenség; azt hiszem, hogy általában vagy egyik, vagy másik jelenik meg a nagy rendszerekben. Itt egy "érdekes" helyzet van - az érdekeset idézőjelbe teszem természetesen - itt mind a kettő egyszerre jelenik meg: egyfajta fejetlenség és kegyetlenség egyaránt megjelenik ennek a törvénynek a módosításában.
A paradigmaváltozásról beszélt képviselőtársam, hogy milyen jó, hogy rehabilitációs járadékról beszélünk rokkantsági nyugdíj helyett, hiszen az alapvető feladat, hogy a munkába vezessünk vissza embereket és ezáltal valójában az egész szemlélet változik: munkaadó, munkavállaló, állami gondoskodás, stb. körében. A paradigmaváltás alapvetően azt jelentené, ha e törvényt megelőzően az adórendszert megváltoztatnánk: vidéki, falusi munkahelyteremtés óriási programok születnének. Mert különben azt hiszem, hogy nem kivezetni fogunk embereket a rokkantnyugdíjas körből a munkavállalásba, hanem a szociális ellátórendszert fogjuk megterhelni, olyan helyzetet idézünk elő, amikor több száz ezres tömeg ki fog valószínű esni a rokkantnyugdíjazási körből és ebből csak néhány tízezer kerül be a munkavállalói körbe. Azt hiszem, hogy ezt a szakadékot csak úgy lehet áthidalni, nem egy adminisztratív intézkedéssel lehet áthidalni, hanem alapvetően azokat a társadalmi különbségeket igyekszünk megszüntetni az igazságosság komplex figyelembevételével ezzel az óriási létszámú társadalmi réteggel.
ELNÖK: Filló Pál képviselő úr, tessék parancsolni!
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Megpróbálom nagyon röviden elmondani a véleményemet és lenne egy kérdésem.
Úgy gondolom, hogy egy dologban azért megállapodhatunk, hogy Magyarországon a rokkantnyugdíjas rendszer nem igazán korrekt módon működik. Igen tisztelt képviselőtársaim nagyon jól tudják, hogy a rokkantnyugdíjasok nagyon nagy százaléka, most én nem azokról beszélek, akik születésüktől fogva sérültek: gyengénlátók, siketek, nem akarom sorolni, tehát azok a fajta problémák, amelyeket egy életen keresztül hurcolnak szerencsétlen honfitársaink, hanem elsősorban arról a kategóriáról beszélek, amely csak részlegesen korlátozott bármilyen tevékenységben. Nagyon jól tudjuk, hogy ezek közül az emberek közül borzasztó sokan feketén dolgoznak, és manapság Magyarországon nagyobb üzlet az ellátás mellett feketén dolgozni, minthogyha tisztességesen be lennének jelentve.
Tehát úgy gondolom, hogy minden olyan intézkedés, ami abba az irányba mutat, hogy ebből a lehetetlen helyzetből elmozduljunk és megpróbáljuk az embereket visszahozni a munka világába, a legálisan bejelentett munkavégzési körbe, az előremutató. Azért előremutató, mert nem szabad ezt a helyzetet konzerválni.
Nem értem az ellenzéki képviselőtársaimat, hogy miért mondják azt, hogy ez a törvényjavaslat alkalmatlan az általános vitára, amikor önök is tudják, hogy milyen helyzet van Magyarországon. Erre nem lehet azt mondani, hogy minden jó úgy, ahogy van, és akkor változtassunk meg mindent, az adórendszertől kezdve egészen a földművelésig és majd akkor utána lehet valamit csinálni, ez nem válasz ezekre a kérdésekre.
Azt szeretném megkérdezni, hogy melyek azok a célcsoportok, amelyeket az elképzelés szerint ez a javaslat érinteni fog. Úgy gondolom, hogy reális esély elsősorban - ahogy mondta is az igazgató úr - a III. kategóriában lévő rokkantnyugdíjasokat célozza meg, azon belül is szerintem, az életkor is egy meghatározó dolog, hiszen a munkaerőpiacon azt látjuk, hogy 50 év felett még az egészséges, semmiben nem korlátozott emberek is nagyon komoly hátrányban vannak; elsősorban itt a fiatalokat kellene megcélozni ezzel a programmal.
A másik kérdésem pedig az, hogy nyugtasson meg bennünket a tekintetben, legalábbis remélem, hogy ebben a válasz pozitív lesz, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása nem fogja sérteni azoknak a súlyosan fogyatékos, súlyosan rokkant embereknek az ellátását, akik eddig is kapták és a jövőben is kapni fogják az ellátást.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Vidorné Szabó Györgyi!
DR. VIDORNÉ dr. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nagyon csábít a lehetőség, hogy belemenjünk a részletes vitába, de azt meg kell hagynunk az ő maga idejére, hanem kizárólag az alkalmasság kérdésében az általános vita kereteiben hadd maradjak, és három dolgot szeretnék mondani.
Az egyik, professzor úrral kapcsolatban, amikor professzor úr jelezte volt, hogy nem kéne ennyire sietni ezzel az egésszel, nem kell ezt ilyen gyorsan átpaszírozni; kérem szépen, már most is meglehetősen el vagyunk késve, és hogy ha ezt 5 évvel ezelőtt megcsináljuk, már akkor sem mondhatjuk azt, hogy időben vagyunk. Ha jól emlékszem, a rendszerváltás óta keressük a lehetőséget, hogy hogyan lehet ezt a kérdést tisztázni, tehát a gyorsaságot nem említeném ebben a kérdésben.
A másik megjegyzésem, hogy tisztelt Borsos képviselő úr én is azt mondom, hogy ne keverjük össze a fogalmakat, nagyon ne. Tehát, amikor az 50 százalékos és az alatti, a járadékos rétegről beszélünk és nekik keresünk munkát: munkaügyi központ, rehabilitációs bizottság kapcsán, akkor annak nincsen köze a jelenleg tárgyalt rokkantnyugdíjazási rendszerhez, mert az két különböző dolog az én olvasatomban.
És végül, de nem utolsósorban, kicsit úgy érzem, hogy mi azt gondoljuk, hogy ez az egész törvény és ez az egész vitánk a rehabilitációs járadékról szól. Szerintem nem. A rehabilitációs járadék egy elnevezés: egy szakasznak, egy lehetőségnek a neve - hívhatnánk bárminek is. Szoktuk volt mondani, hogy nem ez a cél tisztelt képviselőtársaim, hogy rehabilitációs járadékot alkossunk meg, hanem ez egy eszköz ahhoz, hogy megtaláljunk egy olyan szakaszt, egy olyan lehetőséget a munkaképesség-csökkent emberek számára, hogy segítsünk rajtuk még azelőtt, hogy kimondanánk róluk, hogy innentől rokkantnyugdíjas.
Tehát teljesen mindegy, hogy hogy hívják ezt a dolgot, amiről mi most beszélünk, kérem, lássunk mögé; nem erről szól a történet, hanem arról, hogy van egy lehetőségünk arra, hogy az itt tárgyalt komplex ellátásokkal, szolgáltatásokkal módot adjunk arra, hogy választási lehetősége legyen a munkaképesség-csökkentnek, hogy ha tud dolgozzon és ha nem, akkor kapja a rokkantnyugdíjat - az összes többi mondandómat a részletes vitában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Juhászné Lévai Katalin!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Ellenzéki képviselőtársaim azért aggódnak, hogy gyakorlatilag ez a 800 ezres tömeg vagy 1 millió ember, előfordulhat, hogy amit rehabilitációs járadéknak nevezünk, ellátatlanul marad és kikerül a rendszerből. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a 800 ezer ember az I., II., III. fokozatú rokkantságot jelenti. Az adatok szerint vagy a tények szerint a III. fokozatba tartozik a jelentős részük, akik közül nagyon sokan, hogy ha valóban körültekintő segítséget kapnak, mert én így tekintem ezt az egész rendszert, amit rendszerszerűen építünk most fel és ennek tényleg egyik lépése csak, amit most tárgyalunk, akkor segítséget kap ahhoz, hogy 52 év alatt - ugyanis ezt is elfelejtjük, hogy 52 éves kor fölött nem kérdés a kérdés - nyilvánvalóan felesleges lenne rehabilitációs eljárásba vonni azokat, akik rövid időn belül, néhány éven belül, mire végigfutna a rehabilitáció, előnyugdíjba vagy talán nyugdíjba mehetnének.
Tehát nem valós az az állítás, hogy itt a jelentős része azon embereknek, akik a rendszerváltáskor valóban belemenekültek, főleg azokon a területeken, ahol a foglalkoztatás jelentősen csökkent - mondjuk nálunk is Hajdú-Bihar megyében -, jelentős részük idemenekült a foglalkoztatási problémák miatt, azok már nem kerülnek bele ebbe a rendszerbe, hiszen többségük az 52 éven lassan túl van, vagy már lassan a nyugdíjas korba lépett.
Viszont azt gondolom, hogy valóban végig kell gondolni, hogy miután ez a nagytömegű ember kikerül a rendszerből valamilyen módon és nyugdíjassá válik, és ahogyan olvastam a háttéranyagban - hisz rendelkezésre állnak a háttéranyagok -, hogy nem rosszabb a helyzet nálunk, mint Európa bármelyik országában, ahol évente egy olyan 30-40 ezer ember, ha jól emlékszem, kerül be ebbe a rendszerbe és közülük nyilván azok, akik rehabilitálhatók, fognak élni ezzel a lehetőséggel. Tehát, amíg ennek az egész dolognak a kulcsa, nem olvasták képviselőtársaim ezek szerint figyelmesen el, hogy ez egy lépés, ahogy a rehabilitációs járadékról most beszélünk.
De benne van ebben az anyagban az is, hogy május 31.-ig - és remélem, hogy meg fog erősíteni - elkészül az a komplex vizsgálati szempontsor, ami az Európai Unióban is használatos és én azt gondolom, hogy pontosan ezzel a komplex vizsgálattal, ami a pszichés, a mentális és minden egyéb más területen ki fog terjedni az eddigiekkel ellentétben, sokkal inkább egy alaposabb felülvizsgálat fogja eldönteni, hogy melyik irányba tudjuk azt az illetőt, pácienst küldeni: hogy a rokkantnyugdíjazás irányába vagy pedig a rehabilitáció irányába. Nekem pontosan ez a garancia és remélem, hogy a bizottságnak lesz alkalma arra, hogy a május 31.-ig elkészült anyagot esetleg megkaphassa, és én ezt szeretném kérni, és ez adhat egy garanciát arra, hogy egy alapos vizsgálat után kerül valamelyik irányba ez a beteg, állampolgár, mert nem beteg.
A másik dolog, amit fontosnak tartok, a munkaügyi szervezet. Valóban igaza van Borsos képviselőtársamnak, hogy a rendszeren belül össze-vissza mindenki foglalkozott eddig is a rehabilitációval. Hát miért nem jó az, ha teljesen világosan egy új, a rendszeren belül egy elkülönült, de csak erre a feladatra specializálódott csapat fog foglalkozni országszerte azzal, hogy személyre szabott segítséget adjon annak, akinek megvan az esélye arra, hogy mondjuk 40 évesen ne nyugdíjas legyen a hátralévő életszakaszában, hanem esetleg segítsenek neki munkát találni, mert azt gondolom, hogy az emberségét ez adja vissza az embernek.
A másik dolog, amit nagyon fontosnak tartok, hogy ezt is szeretnénk látni. Tehát azt szeretném kérni, hogy amikor jövő év, azt hiszem ott is év elejére, kell összhangba hozni a foglalkoztatási törvénnyel ennek a kimenetét, azt is szeretnénk látni itt a bizottságban, hogy az egész rendszer képe alakulhasson ki előttünk, és akkor mondjunk véleményt arról, hogy egyébként úgy gondoljuk, hogy ez alkalmatlan arra a feladatra, ami egyébként itt a preambulumban is olvasható.
Tehát én visszautasítok minden olyan feltételezést, ami arról szól, hogy nincs szükség rá. Igenis pontosan azoknak az embereknek az érdekében tesszük ezt, akikről eddig beszéltünk és szerintem, lehetne kezdeményezni az albizottságunkban, hogy meggyőződjenek a képviselőtársaim is a véleményéről a civil szervezeteknek, van egy rehabilitációs albizottságunk; megkérem Hirt Ferenc képviselőtársamat, hogy a következő hétre hívjuk meg a civil szervezeteket, országos képviseletüket és kérdezzük meg a véleményüket arról, hogy mi a véleményük a rendszer egészéről, hiszen ennek csak egy elemét tárgyaljuk. Én természetesen támogatom.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselőtársaim.
Zombor Gábor képviselő úr, tessék parancsolni!
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Egy dolgot szeretnék megkérdezni. Ha készült hatástanulmány, akkor mekkora létszámot várnak, aki bekerül ebbe a rendszerbe egy éven belül. Gondolom, hogy ennek meg kell, hogy legyen akár a pénzügyi, akár a társadalmi hatása.
A másik pedig az, hogy az elmúlt fél évben milyen arányban változtatták meg a szakértői bizottságot, van-e eltérés az elmúlt évek gyakorlatához képest?
ELNÖK: Megkérdezem ismételten, hogy van-e még kérdés, vélemény?
Iván László, tessék parancsolni!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Elnézést kérek, egy gondolatra szeretnék reflektálni. Nyilvánvaló, hogy mindannyian tudjuk, hogy rehabilitációra szükség van. A rehabilitáció ma világviszonylatban első helyen áll, mindenféle munkafoglalkoztatás, egyéb vonatkozásban, össztársadalmi érdek, emberi érdek, stb. Inkább arról van szó, hogy hogy tudnánk egy olyan törvényt létrehozni, hogy ne egy év múlva döbbennénk rá olyan dolgokra, aminek előre meg tudnánk esetleg akadályozni módosításokkal vagy egy másféle kimunkálással azt a lehetőségét, hogy akkor majd olyannal fogunk találkozni, hogy ejnye-ejnye miért is követtük el ezt. A puding próbája, hogy megegyék, de inkább arra gondolok, hogy a mérgezett pudingot ne együk meg, mert, ha lehet próbáljuk meg ezt; ezért gondoltam én is azt, hogy ebben a formában kicsit inkább a változtatás érdekében valamennyire el lehet tolni, természetesen a vélemények alapján meglátjuk, hogy hogy sikerül ezt megvalósítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A vitát lezárom.
Megadom a szót az előterjesztőnek, Juhász Ferenc parancsoljon!
DR. JUHÁSZ FERENC (Országos Orvosi Szakértői Intézet): Az előző módon válaszolok, csokorba szedve a kérdéseket, észrevételeket.
A fogyatékosok, illetve a megváltozott munkaképességűek ilyen száma, vitatható, illetve megítélés kérdése. 1991-ben a holland új rokkantsági törvényt maga a miniszterelnök jelentette be, és azzal kezdte, hogy Hollandia beteg ország. Hollandiában akkor 1,200.00 volt a rokkantsági nyugdíjellátásban részesülők száma. Ha már a nemzetközi viszonylatokat is nézzük, akkor Angliában a '80-as évek közepén rendkívüli módon megszaporodott a rokkantsági nyugdíjasok száma, részben a bányász, illetve nehézipar leépítése miatt. De rájöttek, hogy ez egy rossz üzlet, mert a rokkantsági ellátás tartósabb, nincs belőle kiút, ezért 1992-ben Angliában megváltoztatták a szabályokat és létrehozták az új törvényt.
Minden európai ország a '90-es években korszerűsítette a rendszerét, többek között a volt szocialista országok is, talán Magyarország, meg esetleg még egy-két ország, talán nincs is másik ország, amely ezt nem tette meg. Ezt arra mondom, hogy tetszenek mondani, hogy korai. Nem korai, ezt a munkát egyébként '95-ben kezdtük, megfelelő körültekintéssel végeztük, bárkivel kiállok szakmai kérdésekben ezeket a kérdéseket megvitatni.
Természetesen a munkaerő-piaci helyzet alapvetően rányomta a bélyegét erre a rendszerre is, de más országokban is, ez nem magyar tulajdonság. Miről van szó? Itt arról van szó, hogy a megváltozott munkaképességű, a rokkantsági nyugdíjban részesülő egyén esélyei nem ugyanazok, mint a dolgozó emberé. A rokkantságnál kérdezték, hogy mennyi az összeg, ez 53 ezer forint az átlagos összeg. Nyilvánvaló, hogy ez kisebb egzisztenciális biztonságot nyújt az egyén és a család számára, mintha dolgozna. Furcsa dolog az, amikor 30-40 éves emberektől, kérdezem, hogy mivel foglalkozott: nyugdíjas vagyok; hogy lehet ilyet elfogadni a társadalomban, hogy valaki 30-40 éves alatt nyugdíjas legyen, tehát itt pusztán arról van szó, hogy ezeknek az embereknek; és kérdezték, hogy mi a célkör. Valóban, azoknak, akiknek egészségkárosodása van, a szakmai munkaképessége megváltozott, de helyreállítható vagy más szakmára visszaállítható, jó eséllyel rehabilitálható, tehát semmi olyat nem akarunk ebbe a rendszerbe bevinni, akinek nincs meg a rehabilitációs esélye, az továbbra is meg fogja a rokkantsági nyugdíjat kapni.
Egyébként a statisztikáról is volt szó. Tehát jelenleg van 660 ezer korhatár alatti rokkantsági nyugdíjas. Ezeknek a 10-15 százaléka I., II. csoport, a többi a III. csoport. Egy részük véglegesen kapta meg az ellátást. Tehát mindezeket figyelembe véve, szó se lehet arról, hogy itt bármi változás történjen, de még a régi III. csoportok esetében sem. Kivétel, ha önként kéri, hogy szeretne a rehabilitációs járadékba belépni, illetve ha kimondottan jók a rehabilitációs esélyei, tehát fiatal ember, olyan helyen él, hogy számára munkát tudunk biztosítani. Szó sincs arról, hogy itt valakik ellátatlanul lesznek, akik benne vannak a rendszerben, azok a továbbiakban is benne lesznek, nyilvánvaló bizonyos kivételtől eltekintve. Egyébként semmi változás nem történt az elmúlt fél évben, korábban is visszaminősítések történtek, körülbelül 10-15 százalékos arányban, most is így történik.
Hogy nem az okokat nézzük. Szerintem inkább az okokat nézzük, pont arról van szó, hogy az okokat akarjuk kezelni, komplexen akarjuk az egész kérdéskört végigvinni, nem csupán a gyógykezelést, azzal nem szűnt meg; a rehabilitáció, a foglalkoztatás, a képzés, a szocializáció szükséges, ez a lényeg, erről szól a foglalkozási rehabilitáció. Ha lehet új munkahelyeket, átmeneti munkahelyeket kell teremteni, támogatni a nyílt munkaerőpiacon való foglalkoztatást, új munkákat kell bevezetni, a részmunkaidős foglalkoztatást, a távmunkát, a szociális gazdaságot fejleszteni kell, ahol munkalehetőség nyílna. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, Hollandiában 40 százaléka a foglalkoztatásnak atípusos munka, Magyarországon nem éri el a 4 százalékot.
Nyilvánvaló, még egyszer mondom, egyébként mondtam, hogy a súlyos fogyatékosok, a súlyos egészségkárosodottak ellátása egy társadalomban véglegesen nyugdíjellátásban részesülőket száz százalékban ez a kérdés érinti, illetve ha érinti, pozitívan érinti, mert azok számára, aki súlyosan fogyatékos, akinek több eszközt kellene biztosítani, azok számára lehet, hogy források szabadulnak fel a teljes ellátásuk érdekében.
Valóban készül a szakértői rendszerről a kormányrendelet, belső egyeztetés folyik, örülni fogunk annak, ha minél többen megnézik, tanácsot adnak; egyébként ez vonatkozik a komplex rehabilitációs rendszerre is, amelyet majd a jövő évben fogunk elkészíteni azért, mert a foglalkozási rendszer egész folyamata jelenleg átalakulóban van. Megtörténtek az akkreditációk, változik a dotációs rendszer június elejétől. Egyébként nem a mi önkényes ötletünkkel változik, hanem azért mert az európai uniós szabályokhoz kell illeszteni a dotációs rendszert.
Hogy miért nem sikerült eddig eredményt elérni a foglalkozási rehabilitációval? Éppen azért, mert a foglalkozási rendszer rendszerében nem ezek az emberek vannak. Másrészt azért nem sikerült, mert nem rendelkeznek a foglalkozási szervek a képességvizsgálatok eredményeivel, nem rendelkeznek rehabilitációs javaslattal, amihez át kell alakítani a szakértői rendszert, hogy ezt meg tudjuk tenni.
Az volt a cél nyilvánvaló, hogy ha valaki dolgozik, az kerüljön ki az ellátásba. Hangsúlyozom, hogy itt társadalombiztosítási ellátásról van szó. Az elveszett keresetet, illetve jövedelmet kompenzáljuk. Azért nem beszélünk a habilitációra szorulókról, mert nekik nincs meg a megfelelő viszonyuk, ez egy más kérdés. Természetesen a fiatal embereknél, akiknek nincs megfelelő társadalombiztosítása, itt kell a rehabilitáció, ez egy következő lépés, nem ennek a témája. Itt pedig arról van szó, hogy amennyiben jövedelme, keresete van, akkor nincs indok arra, hogy folytassuk a pénzellátást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Juhász úrnak a válaszokat.
Képviselőtársaim szavazunk. Általános vitára való bocsátásról szavazunk. Aki az előterjesztést, illetve a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak tartja - mielőtt újabb helyettesítéseket kell, hogy pontosítsak: Szabados Ákost Dér Zsuzsanna helyettesíti -, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 16 igen. Aki nem tartja alkalmasnak! (Szavazás.) 13 nem. A bizottság általános vitára alkalmasnak tartja az indítványt.
Lehetőség van többségi és kisebbségi előadó állítására, illetve kötelezettség, mint első helyen kijelölt bizottságnak. Kisebbségi előadó: Lanczendorfer Erzsébet. A többségi előadó: Török Zsolt.
Török Zsolt a többségi és Lanczendorfer Erzsébet a kisebbségi vélemény előterjesztője a parlament plenáris vitájában, amelyre holnap kerül sor.
Nagyon szépen köszönöm Juhász Ferenc főigazgató úrnak a részvételt.
Rátérünk a 2. napirendi pont tárgyalására: a "Legyen jobb a gyerekeknek!" Nemzeti Stratégiáról szóló országgyűlési határozat, amelyet H/2284. számon kaptak kézhez. A kapcsolódó módosító javaslatok megvitatásáról van szó, mint első helyen kijelölt parlamenti bizottság.
Tisztelettel köszöntöm Varga Ágnes főosztályvezető asszonyt, a Miniszterelnöki Hivatal képviseletében.
Képviselőtársaim az ajánlást az elektronikus postával kézhez kapták.
Kérem a főosztályvezető asszonyt, hogy az ajánlás 1. pontjában Csáky András képviselő úr kapcsolódó indítványáról kormányzati álláspontot szíveskedjen mondani.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): A kormányzat ezzel a javaslattal nem ért egyet, mert az államháztartási törvény és végrehajtási szabályai taxatíve felsorolják, hogy melyek azok a mellékletei a költségvetési törvénynek, illetve az indoklásnak, amelyek kötelezően csatolandók és itt most ezzel a határozati ponttal törvényt módosítanánk, ezért nem tudott ezzel egyetérteni a kormány.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdés, vélemény? (Senki nem jelentkezik.) Nincs.
Szavazunk. A kormány nem támogatja. Aki ennek ellenére támogatja Csáky képviselő úr indítványát! (Szavazás.) 13 igen. Aki nem? (Szavazás.) 16 nemmel a bizottság nem támogatta, de egyharmadot kapott.
Az ajánlás 2. pontjában Tatai-Tóth András és képviselőtársai kapcsolódó indítványáról a kormányvélemény!
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja az előterjesztő.
ELNÖK: Az előterjesztő támogatja. Kérdés, vélemény? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Aki támogatja, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 16 igen. 13 tartózkodás mellett, a bizottság támogatta.
Az ajánlás 4. pontjában Tatai-Tóth András és képviselőtársai indítványáról?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja az előterjesztő.
ELNÖK: Vélemény, észrevétel?
Vidorné Szabó Györgyi!
DR. VIDORNÉ dr. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnézést, hogy húzom az időt, de ez egy elvi jelentőségű probléma a számomra. Ebben a stratégiának a vitájában ötpárti konszenzusra jutottunk és néhány módosító indítványt mi nyújtottunk be, tényleg egy nagyon szép munka eredményeképpen; úgy álltunk fel az asztaltól, hogy ezek lesznek a módosítók. A magam részéről semmi olyan változtatást nem tudok támogatni, ami túlterjeszkedik ezen, mert én tartom magam ehhez az ötpárti megegyezéshez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Soltész alelnök úr!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Az egyházakkal kapcsolatos módosító indítványokat indokolni szeretném, hogy miért tartózkodunk. Ami az utóbbi években történik, hogy mind az egyházi iskoláknál, mind az egyházi szociális intézményeknél az állami normatívák csökkennek, folyamatosan csökkennek, emellett pedig akkor, amikor szükség van az egyházak munkájára, akkor mindenféle törvényjavaslatokban, most jelen esetben ebbe a határozati javaslatba bevesszük, ezt ilyen formában nem tudjuk elfogadni. Természetesen abban a formában, mind szociális partnerek, mind egyesületek az egyházakra is nagyon nagy szükség van, így ilyen értelemben igen, de ennél tartózkodunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további vélemény, hozzászólás? (Senki nem jelentkezik.) Tehát a kormány nem támogatja és itt elhangzott két vélemény.
Aki támogatja az ajánlás 4. pontjában Tatai-Tóth András és képviselőtársai indítványát, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 6 igen. 19 tartózkodás mellett a bizottság nem támogatta.
Az ajánlás 5. pontjában Borsos József és képviselőtársai indítványa.
Főosztályvezető asszony!
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Képviselőtársaim? Aki támogatja Borsos képviselő úr indítványát, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 13 igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) 4. Aki tartózkodott! (Szavazás.) 2 tartózkodás mellett a bizottság nem támogatta.
Az ajánlás 6. pontjában Borsos József és képviselőtársai indítványa.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő nem támogatja. Ki az, aki támogatja Borsos képviselő úr indítványát? (Szavazás.) 13 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 13 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 13 nem. Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) 3 tartózkodás mellett a bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 7. pontjában Borsos József és társai képviselőtársai indítványa.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 13 igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Egy tartózkodás mellett, a bizottság nem támogatta.
Az ajánlás 8. pontjában Török Zsolt kapcsolódva más képviselők indítványához.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): A kormány azon az állásponton volt, hogy lehetőleg az ötpárti egyetértéssel kialakított módosító szövegek megtartását preferálja. Igaz ez abban az esetben is, ha ez sajnos a melléklet szövegének a kisebb-nagyobb rongálásával vagy nem kellő javításával jár - a kormányzat ezen az állásponton van, hogy ezt a csatlakozó módosító indítványt nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 10 igen. Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) 14 tartózkodás. Ki az, aki ellene van? (Szavazás.) Néhányan nem szavaztak, vagy mozgásban vannak. A bizottság nem támogatta.
Az ajánlás 9. pontjában Török Zsolt és képviselőtársai kapcsolódó indítványa.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 18 igen. Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) 11 tartózkodás mellett a bizottság támogatta.
Az ajánlás 10. pontjában Borsos József képviselő úr és társai indítványa.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja Borsos képviselő úr indítványát? (Szavazás.) (Soltész Miklós: Szeretném jelezni, hogy ötpárti volt.) Bocsánatot kérek, a szavazás előtt szót adok Soltész képviselő úrnak! (Dér Zsuzsanna: Előtte volt egy megállapodás és azt módosította a Borsos úr.) Soltész képviselő úr kapott szót!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Részünkről 13 igen.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 13 igen. Ki az, aki ellene van? (Szavazás.) 4 nem. Tartózkodás? (Szavazás.) 12 tartózkodás mellett a bizottság nem támogatta.
Van-e tudomása arról, hogy van-e olyan indítvány az előzetesen kiadott kiegészítő ajánlást illetően.
Képviselőtársaim, még nem zárjuk le a napirendi pontot, mert kiosztásra került az Oktatási bizottság bizottsági módosító javaslata.
Az egyik a határozati javaslat 5. pontjára vonatkozik.
Főosztályvezető asszonyt kérdezem, hogy a kormány támogatja-e a Szabó Zoltán elnök úr által jegyzett bizottsági indítványt?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Igen ezt a szöveget, még nem folyt le az egyeztetés ugyanis, de feltehetően támogatni fogja a kormány.
ELNÖK: A kormány támogatja. Aki egyetért a Szabó Zoltán által tett javaslattal, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 16 igen. Ki az, aki ellene volt? (Szavazás.) Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) 13 tartózkodás mellett a bizottság támogatta.
Szintén Szabó Zoltán elnök úr által tett bizottsági kapcsolódó módosító indítvány, a határozat 7. pontjában kíván módosítást eszközölni.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): A kormány álláspontja ebben az esetben, hogy ez egy jobb szöveg, mint a csatlakozó módosító indítványok listájában a 3-as sorszámú helyen szereplő javaslat. Erről nyilatkozni kell, akkor viszont a jegyzőkönyv számára azt kell mondanom, hogy ez a jó megoldás, ez a kedvezőbb szövegjavaslat, és akkor a 3-as pontban szereplő 28-as számú módosítóhoz csatlakozó módosító indítvány szövegével nem ért egyet a kormány.
ELNÖK: Világos. Akkor a jegyzőkönyv számára a később szavazásra bocsátott, oktatási bizottság által jegyzett, a határozati javaslat 7. pontjához benyújtott bizottsági módosító indítványt a kormány támogatja, viszont ez azt jelenti, hogy akkor nem támogatja az ajánlás 2. és 3. pontjában elfogadott ajánlást.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Csak a 3.
ELNÖK: Az ajánlás 3. pontjában.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Csak az ajánlás 3. pontjáról van szó.
ELNÖK: A 3-asról mi nem szavaztunk, viszont a 2-esről igen és azt támogatta a kormány. Tehát ezzel a bizottsági módosító javaslattal felülírjuk a 2. pontban tett...
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): A harmadikat.
ELNÖK: De mi a 3.-ról nem szavaztunk, főosztályvezető asszony, összevontan szavaztunk.
Török Zsolt képviselő úr!
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azért van jelentősége az ajánlási pont 2-as és 3-as szövegének, mert az egyik a 6. szakasz, a második pedig a 7. szakaszt érinti és célszerű hogy erről is szavazzon a bizottság.
ELNÖK: Akkor azzal a javaslattal élek kedves képviselőtársaim, hogy az ajánlás 3. pontjáról is nekünk szavaznunk kell előbb, hogy ezzel a 7.-el felül tudjuk írni a 3.-at, mert mi a 3-asról nem szavaztunk; összevontan szavaztunk, de így most ketté fogjuk venni.
Szavaztunk a 2-esről összevontan a 3-sal, és most azt kérem, hogy a bizottság kérje ki a kormány álláspontját az ajánlás 3. pontjáról.
Főosztályvezető asszony!
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Nem ért vele egyet a kormány.
ELNÖK: A kormány nem ért egyet a 3-as ponttal. És a bizottság? (Szavazás.) 14 tartózkodás. Aki nem támogatja, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 15 nem. Tehát 14 tartózkodás és 15 ellenszavazattal a bizottság nem támogatta.
Most akkor szavazunk arról, hogy az oktatási bizottság által jegyzett, a határozat 7. pontjához érkezett kapcsolódó módosító indítványt a kormány képviselője támogatta.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Egyetért vele.
ELNÖK: Egyetért vele. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 16 igen. Ki az, aki nemmel szavaz! (Szavazás.) Nincs ilyen. 13 tartózkodás mellett a bizottság támogatta.
Képviselőtársaim, kiosztásra került egy általam jegyzett, a hét végén megfogalmazott bizottsági módosító javaslat, amely arra vonatkozik, hogy az Országgyűlés Jogi főosztálya felhívja a figyelmünket arra, hogy a nemzetközi szerződésekben és a magyar törvényalkotásban - az általános vitában én nem nagyon értettem, hogy miért van erre szükség, de most már megvilágosodott előttem is - a "gyerek" szó helyett a "gyermek" szó definíció kerüljön átvezetésre. Ugyanis a nemzetközi szerződéseinket mind ilyen címen, az ENSZ-nek az idevonatkozó egyezményei, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény is mind a "gyermek" definíciót használ. Ezt az Országgyűlés Jogi főosztály referense részletesen taglalja, ezt nem kívánom felolvasni, elolvasni.
Kérdezem a főosztályvezető asszonyt, hogy mi az ön álláspontja, illetve a kormány álláspontja!
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): A közigazgatási egyeztetés során is felmerült egy csomó olyan észrevétel, szövegjavító kezdeményezés, ami a hatályos magyar jogszabályok terminológiáját próbálta beemelni mind az országgyűlési határozat normaszövegébe, mind a "Legyen jobb a gyerekeknek!" Nemzeti Stratégia szövegébe.
Az országgyűlési határozat szöveg, mint norma, valóban ki kell, hogy elégítse az összes olyan terminológiával, kifejezéssel, fogalommal kapcsolatos elvárásokat, amiket a hazai körülmények szabályoznak, illetve a nemzetközi egyezmények szóhasználata előír számunkra - erre külön felhívta egyébként a Külügyminisztérium a figyelmünket és ez ügyben figyelembe vettük a tanácsaikat és a javaslataikat. Ezzel szemben a stratégia szövege nem egy normaszöveg, az nem jogforrás, hanem a társadalmi párbeszéd valamiféle dokumentuma, a nyitott koordináció, párbeszéd dokumentuma. Ezért az európai jól bevált gyakorlatnak megfelelően ez a hétköznapi szóhasználattal, mindenki számára nagyon érthető üzenetekkel, megfogalmazásokkal készült el - Ferge Zsuzsa maga írta.
Kicsit a szerzői jogokra is hivatkozva próbáltuk megvédelmezni a szöveg kinézetét, tartalmát, mikor a közigazgatási egyeztetés során például felmerült az, hogy általános iskola kifejezés ne szerepeljen a szövegben, hanem alapfokú közigazgatási intézmény. Vagy például rossz helyzetű család ne szerepeljen a szövegben, szerepeljen helyette társadalmi és gazdasági szempontból többszörösen hátrányos helyzetű háztartás.
Ezeknek a kezdeményezéseknek minden esetben ellenálltunk e logika mentén. Ha következetes szeretnék lenni a közigazgatási egyeztetésben elfoglalt pozícióval, akkor most azt mondanám, hogy az országgyűlési határozati javaslat szövege javítható ebben a formában, ezzel szemben nem célszerű a társadalmi párbeszéd céljait szolgáló, mindenki számára a stratégia céljait közérthetővé tevő papírnak a módosítása.
ELNÖK: Tehát a kormány nem támogatja az indítványt.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Nem.
ELNÖK: Nem kíván senki hozzászólni?
Iván László képviselő úr!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Megpróbáltam valahogy lefordítani, bekódolni a magam számára, hogy most akkor nem egészen értem, a "gyerek" szó miért jobb, mint a "gyermek" szó. Tradicionálisan használtuk és most kár lenne megváltoztatni a szövegeket.
ELNÖK: Főosztályvezető asszony!
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Nincs jelentésbeli különbség, csak a stílus a differencia; a "gyermek" egy emelkedett. A hétköznapi élet beszédétől és kommunikációjától eltartott kifejezés, a jogszabályok nyelve; viszont ha a rokonunkról, az egyenes-ági leszármazottunkról beszélünk, akkor a gyerekünkről beszélünk, a gyerekekről beszélünk.
ELNÖK: Borsos József!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Szerintem ilyen szemantikai vitákba ne menjünk bele. Gyermekvédelmi törvényünk van, gyermekpornográfiáról beszélünk, amikor ilyen kérdésekről beszélünk, tehát a gyermek az egy bevett magyar kifejezés. Van olyan vidéke az országnak, ahol "gyeröknek" mondják, van ahol "gyereknek" van, ahol meg "gyermeknek" mondják, mindenki érti ezt; maradjunk a "gyermeknél", ha már ilyen törvényeink vannak, legalábbis szociális területen.
ELNÖK: Kíván-e még valaki hozzászólni? (Senki nem jelentkezik.) Nem.
Akkor szavazunk. A bizottsági módosító indítványt a kormány nem támogatta. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Ellene volt-e valaki? (Szavazás.) Tartózkodott-e valaki? (Szavazás.) 2 tartózkodás mellett a bizottság támogatta.
Van-e valakinek tudomása arról, hogy nem szavaztunk? (Nincs jelzés.)
Az egyebek között két megjegyzésem van képviselőtársaim. Felhívom a figyelmét mindenkinek arra időben, hogy a miniszter úr meghallgatása, lévén közel egy éve alakult meg a kormány, május hó 22-én reggel 8 órakor kezdődik, ezért a képviselőtársaimat arra szeretném kérni, hogy ž 8-kor, a lelkesebbek akár kávét is készíthetnek az elnöknek, hogy ő is ébren legyen.
A másik megjegyeznivalóm az, hogy a jövő héten 21-én is kell bizottsági ülést tartani. Tehát a képviselőtársaim úgy ütemezzék, hogy a kormány újabb törvénytervezeteket tervez benyújtani, következésképpen a jövő héten 21-én is és 22-én is bizottsági ülésre kerül sor. Mindkettőt a reggeli órákban tervezzük megtartani.
Az albizottság ügyében két héttel ezelőtt az Alkotmányügyi és Ügyrendi bizottság állásfoglalását kértem. Arra szeretném figyelmeztetni vagy kérni az ellenzéki képviselőtársaimat is és a kormánypártit is, hogy az Alkotmányügyi bizottság állásfoglalásának megfelelően tegyék meg személyi javaslatukat, lehetőség szerint a jövő héten ebben is fogunk tudni dönteni.
Van-e valakinek közérdekű bejelentése? (Nincs jelzés.) Nincs, nem jelentkezett senki. Köszönöm szépen. A bizottsági ülést bezárom, szép napot, jó napot, szép hetet kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 02 perc)
|
|
Korózs Lajos |
Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné