ISZB-13/2007.
ISZB-31/2006-2010.)
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2007. május 21-én, hétfőn, 9 óra 07 perckor
a Képviselői Irodaház 512. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2930. szám) (Általános vita) *
Szövényi Zsolt (OKM) szóbeli kiegészítője *
Kérdések, vélemények *
Válaszok *
Szavazás *
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2931. szám) (Általános vita) *
Simon Istvánné (OKM) szóbeli kiegészítője *
Kérdések, vélemények *
Simon Istvánné (OKM) reflexiója *
Szavazás *
Egyebek *
1. A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2930. szám)
(Általános vita)
2. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2931. szám)
(Általános vita)
3. Egyebek
Elnököl: Korózs Lajos (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság alelnöke
Soltész Miklós (KDNP), a bizottság alelnöke
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Borsos József (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Farkas Imre (MSZP) megérkezéséig Hajdu Lászlónak (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) megérkezéséig Dér Zsuzsannának (MSZP)
Tóbiás József (MSZP) Lombos Istvánnak (MSZP)
Török Zsolt (MSZP) megérkezéséig Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyinek (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz) Dr. Iván Lászlónak (Fidesz)
Cseresnyés Péter (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz)
Hirt Ferenc (Fidesz) Soltész Miklósnak (KDNP)
László Tamás (Fidesz) Dr. Zombor Gábornak (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz) megérkezéséig Dr. Szabó Erikának (Fidesz)
Szövényi Zsolt főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Rádli Katalin főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Simon Istvánné főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 07 perc)
KORÓZS LAJOS (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a bizottsági ülés minden egyes résztvevőjét. Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság május 21-én 9 órára összehívott bizottsági ülését megnyitom.
Megállapítom, hogy a bizottsági ülés határozatképes. A napirendi pontok elfogadása után a helyettesítéseket a jegyzőkönyv számára be fogom diktálni.
Szeretnék javaslatot tenni a napirendi pontok tárgyalására.
Első napirendi pontként javaslom megtárgyalni a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, amelyet T/2930. számon kaptak képviselőtársaim kézhez - általános vitára való bocsátásról van szó; valamint a közoktatásról szóló törvényjavaslatot, amelyet T/2931. számon kaptak kézhez képviselőtársaim - szintén általános vitára való bocsátásról kell döntenünk, és egyebek napirendi pontot javaslok megtárgyalni.
Van-e valakinek más javaslata a napirendi pontokat illetően? (Nincs jelzés.) Nincs. Amennyiben a bizottság elfogadja a napirendi pontokat, kérem, kézfelemeléssel szavazzanak. (Szavazás.) Ellene volt-e valaki? (Szavazás.) Tartózkodott-e valaki, (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi pontok tárgyalását.
A helyettesítéseket szeretném bediktálni. Farkas Imre képviselő urat helyettesíti Hajdu László képviselő úr; Juhászné Lévai Katalint helyettesíti Dér Zsuzsanna képviselő asszony; Tóbiás József képviselő urat Lombos István képviselő úr; Török Zsoltot Vidorné Szabó Györgyi; Cseresnyés Pétert Borsos József képviselő úr; Hirt Ferencet Soltész Miklós képviselő úr; Szabó Erika helyettesíti Vígh Ilona képviselő asszonyt - és megérkezett Béki Gabriella, akit nagy tisztelettel köszöntök és köszöntöm Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszonyt, Zombor Gábor László Tamás képviselő urat helyettesíti.
Rátérünk a napirendi pontok tárgyalására. Az első napirendi pontban a felsőoktatásról szóló törvényjavaslat kapcsán tisztelettel köszöntöm Szövényi Zsolt főosztályvezető urat, illetve Rádi Katalin főosztályvezető-helyettes asszonyt.
Arra szeretném önöket kérni, hogy röviden legyenek kedvesek összefoglalni a törvényjavaslatot, hangsúlyozom képviselőtársaim, hogy általános vitára való bocsátásról van szó.
Ki kezdi? Szövényi Zsolt főosztályvezető úrnak adom meg a szót!
Szövényi Zsolt (OKM) szóbeli kiegészítője
SZÖVÉNYI ZSOLT (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót és a lehetőséget. A benyújtott törvényjavaslat tulajdonképpen összhangban a kormány és a tárca oktatáspolitikai elképzelésével, két alapgondolat mentén teszi meg a szabályozásra a javaslatot. Az egyik a felsőoktatási intézmények stabilitása, a másik pedig a felsőoktatási intézmények minőségelvű fejlesztésének megalapozása és továbbvitele.
E két gondolatkörben foglalkozik a törvényjavaslat tulajdonképpen a felsőoktatási intézmények finanszírozásával. Egyrészt a 127-es paragrafus módosításával épít be egy olyanfajta szabályozást, amely átlátható, áttekinthető és egy bizonyos értelmű determinációt jelent a költségvetés számára. Nevezetesen: a 2007. évi felsőoktatás támogatásának összegét tekintve bázisnak, ami 214 milliárd forint; ennek az elkövetkezendő években, a költségvetési törvényben alkalmazott inflációs mutatóval történő indexálásáról szól a törvénytervezet.
A törvénytervezet második vonatkozása ennek a pénzösszegnek az elosztása. Az intézmények közötti elosztásnak a rendszerére tesz javaslatot, meghagyva a 2005-ös felsőoktatási törvény háromelemű normatív finanszírozását, de ezt egy hároméves megállapodással egészíti ki.
A felsőoktatás gyakorlatában nem ismeretlen a megállapodás alapján történő finanszírozás, hisz 1997 óta az egyházi felsőoktatási intézményeket, valamint az alapítványi felsőoktatási intézményeket is minden évben finanszírozzuk finanszírozási megállapodás alapján. Most ez a törvénytervezet egy fenntartói megállapodásban gondolkozik, amelyet kiterjesztenénk az állami felsőoktatási intézményekre. Egy nagyobb távú, három évet átfogó megállapodásról van szó és kemény minőségi követelményekkel, amelynek a teljesítését a törvényjavaslat részben az intézmény belső önellenőrzésére, részben a tárca éves, illetve három évet követő ellenőrzésére bízza.
Az intézménynek a teljesítménye és megmérése, megmérettetése tulajdonképpen a 133/A. paragrafus utolsó bekezdésében visszautal a törvény 36-os paragrafusára, amely a miniszternek biztosít egy kezdeményezés lehetőségét egy alulteljesítés vagy nem teljesítés esetén az intézmény átszervezésére. Ebben a kérdéskörben a bizottság kompetenciájába tartozik a hallgatók támogatása - gondolom én, erről is szól a törvény - a hallgatói támogatás rendszeréről, a 126-os paragrafusról és ott is az értékállóságát a hallgatói juttatásoknak, normatíváknak, ösztöndíjaknak, hasonlóan az egész felsőoktatás támogatásához kívánja megteremteni a biztonságot.
A minőség érdekvédelem megfelelő lépés az oktatói kört érinti elsősorban azzal a szabályozással, amely a hatályos törvényben, a felsőoktatási intézményben nem zárja ki a többes alkalmazás lehetőségét oktatók esetében, de mint a hatályos törvény mondja, csak egy helyen lehet finanszírozás szempontjából figyelembe venni. Ez a törvénytervezet további szigorítást tartalmaz, és az intézményi akkreditáció minősítés szempontjából is az egy helyen történő figyelembevételre tesz javaslatot.
Tehát hangsúlyozni szeretném, összhangban az Alkotmánnyal, sem a munkavállalót, sem a munkáltatót nem köti, de minőségi szempontból úgy gondolom a felsőoktatás fejlesztése szempontjából meghatározó az oktató-hallgató kapcsolat és ehhez pedig a teljességet biztosítani kell. Ezt a szabályozást a felsőoktatás elfogadta, ennek a szabályozásnak a hatálybaléptetésével a működőképesség volt az előterjesztők szeme előtt, nevezetesen: új intézmény alapításánál már az alapítás időszakában kell hogy hatályba lépjenek ezek a szabályozások, a működő intézmények esetében pedig egy kétéves türelmi idő után, tehát egy felkészülési idő után lehet a felsőoktatási intézményekben a hatályosságot biztosítani.
A hallgatókat érintő szabályozás, amely a 2008-tól bevezetendő képzési hozzájárulás az államilag finanszírozott képzésben - hasonlóan a szociálisan hátrányban lévő hallgatók köréhez - biztosítja ugyanezt a kedvezményt, a mentességet, a gyes, a gyed, a gyermekgondozási támogatásban lévő kismáknak is.
A képzés oldaláról szintén egy európai tendenciát követve és egy rugalmasabb képzési struktúra kialakítását támogatva, szól a törvénytervezet arról, hogy a hallgatóknak a korábbi tanulmányainak a beszámítására, az intézmény autonómiáján belül - a kredittanácsok döntésének megfelelően - meglesz a lehetőség és nemcsak a hozott krediteket, hanem a szerzett munkatapasztalatokat is figyelembe veheti a felsőoktatási intézmény a képzési programja megszerkesztésében. Hasonlóan a képzés és a képzés rugalmasságát biztosítja az a módosító javaslat, amely hallgatói jogviszonyban teszi lehetővé, hogy költségtérítéses formában bárki, nem teljes idejű képzésre, alapképzésre vagy mesterképzésre, hanem az egyetem által meghirdetett modulokra, kurzusokra is beiratkozhasson és ott leckekönyvvel ellátva, hivatalosan igazolva a teljesítményét, szerezhesse meg az általa szükségesnek ítélt ismereteket.
Ezen kívül a törvénynek van néhány vonatkozása, ami elsősorban a 2007 májusától hatályba lépő országos nyilvántartási rendszernek, az adatvédelmi biztos szempontjából is ellenőrzött adatkérési rendszerére, a begyűjtendő adatokra vonatkozik, és néhány olyan fajta módosítás van, amely módosítás az elmúlt két év gyakorlati tapasztalata alapján tette szükségessé a korrekciókat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Katalin kíván szólni? (Rádli Katalin: Nem.) Nem.
Köszönöm szépen.
Képviselőtársaim, önöké a szó.
Béki Gabriella képviselő asszony, tessék parancsoljon!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Az érdekegyeztetéssel kapcsolatban szeretném feltenni azt a kérdést, hogy a rektori konferencia miként vélekedik a módosításról, illetve a HÖOK - történt-e ilyen egyeztetés?
ELNÖK: Borsos József képviselő úr, tessék parancsoljon!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Három kérdésem lenne.
Az egyik, ugye említette itt, hogy a nappali képzés keretében a kismamáknál bevezetik a képzési hozzájárulás mentességet. Nekem úgy tűnt a szöveg olvasása során, hogy ezzel párhuzamosan az eddigi költségtérítéses részben a kismamák számára járó kedvezmény mintha megszűnne - ez így van-e, jól értem-e vagy én értettem félre?
A másik: a hátrányos helyzetűség köre. Szóval egy kicsit életszerűtlennek, erőltetettnek érzem azt a dolgot, hogy hátrányos helyzetűnek minősüljön, és ezért előnyt élvezzen, mondjuk az, akinek akkor, amikor az óvodából bekerült az általános iskolába, akkor valamelyik szülőjének nem volt meg a 8 általánosa. Ha ezt a kérdést koherensen kezelnénk az alapfokú oktatással, akkor nyilván ott megvannak azok a lehetőségek, vagy meg kellenének lenni azoknak a lehetőségeknek, ahol ezt a hátrányt kiküszöbölik, mert eleve nem is biztos, hogy ez a gyerek idáig eljut, ennek szerintem az előnybiztosításhoz semmi, de semmi köze nincs, ugyanúgy, mint a partizán éremnek nem volt köze annak idején.
A másik pedig az, hogy 25 éves korra maximálja a szöveg azt a kérdést, amikor lehet egyáltalán vizsgálni azt, hogy milyen előnyök vagy hátrányok vannak egy-egy jelentkezőnél. Na most, ha valaki 26 vagy 27 éves korában jut el oda, hogy jelentkezik, akkor miért korlátozzuk, tehát milyen jogszabály vagy milyen irányelv vagy bármi más az, ami ezt meghatározza, mert egyébként nem látok erre okot, hogy 25 éves kornál húzunk egy ilyen határt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Soltész alelnök úr, tessék!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm elnök úr. Szeretném megkérdezni: azt hiszem, mondta az oktató-hallgató kapcsolat visszaállítása - ugyan nem mondta ezt a szót, de mondjuk, erre kellene a hangsúlyt helyezni - ez véleményem szerint rendben is van és tényleg fontos, nemcsak itt a felsőoktatási, hanem a közoktatási törvénynél is.
Ha jól értem ezzel az "InterCity-professzoroknak" befellegzett, tehát megszűnt vagy meg fog szűnni, és mi lesz ennek a következménye, inkább ez a kérdésem lényege. Tehát mondjuk egy nyíregyházi egyetem vagy bármilyen más egyetem, ahova nagyon jól tudjuk, hogy budapesti vagy miskolci egyetemekről utaztak professzorok, ezzel tartották fenn az egyetem státuszát; ezzel adott esetben megszűnhetnek egyetemek, lecsúszik az oktatás színvonala, mit várnak ettől?
ELNÖK: Képviselőtársaim, amennyiben nincs több jelentkező, a képviselői hozzászólások körét lezárom.
Megadom a szót a főosztályvezető úrnak. Tessék parancsoljon, reflektáljon!
SZÖVÉNYI ZSOLT (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A képviselő asszony kérdésére válaszolva. Teljes körű volt az előkészítés során az egyeztetés, mind a szakszervezetek fórumával, mind a rektorkonferenciával, mind a hallgatói körrel; és tekintettel arra, hogy két ponton érintkezik a törvényünk az egyházi felsőoktatási intézményekkel, pontosítja a 2005-ös törvénynek a közhasznúságáról szóló kettős jogállásról szóló részét, ezért külön egyeztetés volt az intézményeket fenntartó egyházakkal is.
A rektorkonferencia támogatta a törvényjavaslatot. Néhány kérdésben volt, hogy előbbre szaladt, itt bizonyos értelemben a vezetői kinevezések korhatára limitálásában, amely a felsőoktatásban egyetemlegesen 65 évben van megállapítva, ennek a módosítására tettek javaslatot, valamint a felsőoktatási törvénynél egy élesebb szakmai vita bontakozott ki arról, hogy a felsőoktatási intézmények bizonyos feladataik ellátására gazdasági formában is vállalkozhassanak. Itt végül is a törvénynek a 121. §-a módosult és ez a 121.§. a szellemi termékek hasznosítására engedélyezi a felsőoktatási intézményeknek, hogy gazdasági társasági formában ezt hasznosítani tudják. Ennek a szabályozására egyaránt utal, ahogy a felsőoktatási törvény, az államháztartási törvény figyelembevételével, valamint az innovációs törvény. Itt volt egy bizonyos szakmai vita, ami a sajtóban is nyomon követhető volt, az oktatási tárca álláspontját végül is a beterjesztett törvényjavaslat tükrözi, hogy ezen a területen biztosítja az intézmények számára a szabad kezdeményezést.
A kismamákkal kapcsolatos kérdésfelvetésére: igen a válaszom, mert valójában a 2005-ös törvény, tehát az alaptörvény szüntette meg azt az állapotot, amely a költségtérítéses formában a kedvezmények biztosításáról szólt; jelenleg a felsőoktatási intézményekben tanulmányokat folytató kismamák számára él ez a kedvezmény, de a 2005-ös törvény ezt megváltoztatta.
Szeretném a tisztelt bizottságot arról is tájékoztatni, hogy rendkívül ellentmondásos volt ez a folyamat. Egyrészt egy segítségnyújtás volt és egy szociális gondoskodás alapján a hallgatók részére; másodsorban pedig az intézmények egy jelentős része ezt büntetésként élte meg tekintettel arra, hogy a korábbi szabályozásban a tárca vállalta, hogy hozzájárul ezeknek a hallgatóknak a tanulmányaihoz, illetve hozzájárul a kieső pénzek pótlásához. De a felsőoktatási normatíváknak az összege - zömében az esti levelező tagozaton tanuló hallgatók esetében - a normatíva 50 százalékát biztosította, és ennél magasabb volt minden egyes felsőoktatási intézményben az a kieső támogatás, amely őket érintette, tehát ez egy eléggé folyamatosan visszatérő konfliktus volt. A törvények értelmében a tárcának csak arra volt lehetősége és van lehetősége, hogy normatív módon finanszírozzon.
Mi többször felvetettük, hogy ezt a kérdést tulajdonképpen egy családpolitikának, egy szociálpolitikának a részeként, nem a felsőoktatási törvényben kellene rendezni, hanem más szaktörvényben, mert a felsőoktatási törvény a saját törvényi koherenciájában csak felemás módon tudja megoldani, mint ahogy az az elmúlt években volt és számtalan parlamenti interpellációra kellett válaszolnunk, számtalan bizottsági ülésen kellett részt venni, magyarázva a bizonyítványt.
Tehát az az egyértelmű válasz, hogy ez a kedvezmény csak valójában az államilag támogatott képzésben élő kismamákat, illetve tanuló kismamákat érinti; bár a felsőoktatási törvényhez kapcsolódó finanszírozás, illetve hallgatói támogatás rendszere lehetővé teszi azt, hogy más képzési formában résztvevők részére és az intézmény saját szabályzatain belül szociális jellegű támogatást biztosíthasson.
Az oktató-hallgató kérdésre válaszolnék, a kolléganő pedig fog válaszolni a hátrányos helyzettel kapcsolatos kérdésfelvetésre. Valójában erről szól a történt, hogy az InterCity-professzorok számának csökkenésével, talán egy idő után megszűnésével számolunk. De szeretném hangsúlyozni, hogy vannak kivételek a törvény általános szabályozásával. Nevezetesen a hitéleti képzést folytató egyházi felsőoktatási intézmények esetében, ahol az alkalmazási gyakorlatnál biztosítja ezt a mozgás lehetőséget a továbbiakban is, ez az adott fenntartó egyháznak a felelősségkörébe tartozik. Az állami intézményekben valójában, ahogy alelnök úr említette, cél volt egy minőségi képzés, és ahogy említettem, egy kétéves átmeneti időszak biztosításával a felsőoktatási intézményeknek, hogy bizonyos korrekciókat megtehessenek.
Úgy gondolom, hogy ennek okán felsőoktatási intézmény biztos, hogy nem fog megszűnni, hiszen 15 éve a felsőoktatás magára vállalta a doktorandusz-képzést, tehát van egy olyan merítési bázisa a felsőoktatásnak a frissen végzett doktoranduszokból, amelyből építkezhet, amelyből megfelelő minőségű oktatói kör reputációja biztosítható. Hisz a felsőoktatási törvény a tanári kinevezéseknél, az oktatói karriernél a PhD fokozat, a doktori tudományos fokozat megszerzését írja elő, tehát van egy merítési bázis. Kétségtelen, hogy lesznek feszültségek olyan szakok esetében, amely szakok esetében a képzés ideje országosan rendkívüli módon megnőttek az elmúlt másfél évtizedben. Ilyennek tekinthetjük a gazdasági képzést, de úgy gondolom, hogy ez egy minőségi jellegű átalakulás lesz, és bizonyos helyeken a szakoknak a megszűnésével számolunk.
De nem pusztán az oktatók hiánya miatt, hanem számolunk annak következtében is, hogy a felsőoktatási rendszerben a felsőoktatásban a felvételi rend 2007-től megváltozik és a hallgatónak a jelentkezési rangsora, és a hozott minősége fogja meghatározni, hogy egy felsőoktatási intézményben a kapacitásban megadott lehetőséget ki tudja-e használni, lesz-e elegendő hallgatója. Tehát itt a felsőoktatás átalakulásának több tényezője eredményezheti azt, hogy egy felsőoktatási intézmény vagy a képzési profilját változtatja, vagy pedig bizonyos szakokat megszüntet, vagy ad abszurdum előfordulhat az is, hogy egy karnak vagy egy intézménynek az átalakulása kerülhet napirendre a felsőoktatási törvény 36-os paragrafusa alapján.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Rádli Katalin főosztályvezető-helyettes asszony!
RÁDLI KATALIN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nagyon röviden a hátrányos helyzetről felvetett kérdéshez, még az előző szociális támogatási rendszerhez igazodva ebben a kérdésben is. A 2005. évi, 2006-ban életbelépett törvény 2006 szeptemberétől 12 félév államilag támogatott képzési időt biztosít mindenkinek. Korábban, aki költségtérítéses képzésben már részt vett, az nem mehetett államilag támogatott képzésre; minden további kedvezménye a szociális hátránya alapján ehhez kapcsolódik a hallgatók körében.
Már a képzési hozzájárulásról szóló rendelkezés lehetővé tette, hogy a költségtérítéses hallgató megfelelő tanulmányi eredmény alapján államilag támogatott képzésben folytassa a tanulmányait és minden államilag támogatott hallgató két félév után, ha két félév átlagában nem szerzi meg a minimumkreditek 50 százalékát, át kell, hogy kerüljön költségtérítéses képzésbe.
A törvény, az eredeti törvény megadta azt a lehetőséget, hogy az előnyben részesítés kapcsán három kört megjelenítsen. Ebben az egyik kör: a gyed, gyes, illetve a fogyatékkal élő hallgatók köre mellett a hátrányos helyzetűek köre. Ez azért fontos, mert ugyan a gyerekek kikerülnek 18 év után, mert többségük azért az érettségi után kerül a felsőoktatásba, de felnőtt emberré válik. Jelen pillanatban az az árva, aki 18 évét eléri, az felnőtt emberként jelentkezik a felsőoktatási intézménybe és addig, amíg korábban egy roma fiatalnak tudtunk segítséget nyújtani a roma program segítségével, addig azt az árvát, akit esetleg a testvére gyámsága alatt neveltek, az onnantól felnőtt ember volt és semmiféle segítséget nem kaphatott.
Ezért az elmúlt időszakban a közoktatási törvényhez kapcsolódóan fogalmazta meg a hátrányos helyzet fogalmát a felsőoktatás is, tehát abból a körből építkezve. A 25 éves korhatárt pedig azért kellett tulajdonképpen beépíteni, mert azért eltelik egy idő, amikor már ténylegesen felnőtt emberként munka mellől kerül valaki vissza és nem lehet ugyanazt a helyzetet érvényesíteni rá, mint amikor fiatal korában az iskola világához kapcsolódóan válik, mondjuk éppen az előbb említett helyzetben, árvává. Az árvákról szóló rendelkezés határozza meg egyébként a 25. életévet, ezért választja a törvénytervezet is ezt a 25. életévet.
Ami új fogalom, ez a halmozottan hátrányos fogalom, ami úgyszintén a közoktatási törvényhez kapcsolódódik, hisz a szociális helyzetből hozott hátrányok az iskola világában; igaza van képviselő úrnak előbb-utóbb ezeket a kérdésköröket mindenképpen fel kell hogy oldja az iskola. De még azt bizonyítja a rendszer, hogy ezt viszi magával a középfokú oktatásból, és a középfokú oktatás után a felsőoktatás felé is a jelölt, ezért új fogalomként a hátrányos helyzetű fogalomnak egy körülhatárolását hozza a törvény összhangba a közoktatási törvénnyel.
ELNÖK: Köszönöm szépen a válaszokat, a reflexiókat.
Képviselőtársaim szavaznunk kell. Általános vitára való bocsátásról van szó.
Aki támogatja a törvény általános vitára való bocsátását, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 16 igen. Aki nem támogatja! (Szavazás.) 13 nemmel a bizottság általános vitára bocsátotta a törvényt.
Többségi és kisebbségi előadó állítását kell eldöntenünk. A kormánypárti oldal jelezte, hogy Béki Gabriella fogja a többségi álláspontot ismertetni.
Alelnök úr? (Soltész Miklós felé fordulva.) Borsos József képviselő úr pedig a kisebbségi álláspontot.
Főosztályvezető úr, főosztályvezető-helyettes asszony nagyon szépen köszönöm a részvételüket. További jó munkát kívánok önöknek.
Rátérünk a 2. napirendi pont tárgyalására: a közoktatásról szóló törvény általános vitára való bocsátását, melyet T/2931. számon kaptak kézhez.
Tisztelettel köszöntöm Simon Istvánné főosztályvezető asszonyt, az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviseletében és meg is adom a szót!
Simon Istvánné (OKM) szóbeli kiegészítője
SIMON ISTVÁNNÉ (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Mint az általános indokolás is tartalmazza, a közoktatásról szóló törvény módosításának számos kérdésre kell választ adnia. Olyan oktatási rendszert szükséges kiépítenünk vagy továbbépítenünk, amely azonos esélyeket tud biztosítani a gyermekek fejlődéséhez. Nagyon sok kérdésre kell választ adnia elsősorban a közoktatás rendszerének, a gazdaság igényeihez jobban kell közelednie, a munkaerőpiac elvárásait jobban figyelembe kell vennie. Választ kell adnia a közoktatásról szóló törvénynek a demográfiai kihívásokra, az egyre nagyobb tanulólétszámra, a költséghatékonyság kérdéseire; ezzel szoros összefüggésben a településszerkezet igényeiből adódó esélykülönbségekre, az egyenlő bánásmód elvének érvényesítésére.
Itt ezen a ponton a bizottság előtt egy elemét a módosításnak szeretném kiemelni, hogy tudniillik a települési önkormányzatok amint az intézkedési terveiket elkészítik, a módosítás szerint át kell, hogy tekintsék majd az esélyegyenlőség kérdéseivel összefüggő feladataikat is. És az intézkedési terveik részeként esélyegyenlőségi intézkedési tervet is kell készíteniük, amelynek nagyon lényeges elemei többek között, hogy a 3 éves kortól való óvodáztatás feltételeit a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek esetében biztosítani tudja-e a fenntartó, hogy ennek része kell, hogy legyen az ingyenes étkeztetés, az ingyenes tankönyv ellátás és így tovább. Tehát nagyon fontos dolog a gyerekek esélyegyenlősége szempontjából és abból a szempontból is, hogy ezt az intézkedési terv részeit képező esélyegyenlőségi intézkedési tervben, adott esetben ezek megléte esetén, többletforrásokhoz juthat az adott települési önkormányzat akár NFT-s forrásokból, akár hazai pályázatokról is van szó.
Tehát a szabályozás lényege, hogy nem csak a kötelezettséget írná elő az iskolafenntartó vagy az intézményfenntartó számára, hogy márpedig erről gondoskodnia kell, hanem megmutatja azt a lehetőséget is, hogy ezekhez forrásokat hogyan lehet csoportosítani vagy elnyerni.
Nagyon fontos dolog a munkaerő-gazdálkodási feladatok ellátása is, egy hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás az oktatás-nevelés területén. Itt külön a módosítás arra irányul, hogy a fenntartó át kell, hogy segítse az általa fenntartott nevelési-oktatási intézmények tekintetében a munkaerő-kihasználtságát is, és adott esetben települési szintű vagy térségi szintű vagy társulási szintű munkaerő-gazdálkodást kell létrehoznia. Adott esetben az is előfordulhat, hogy társult intézmény vagy több társult intézmény esetében áttanítással is megoldható egy-egy olyan kisebb oktatási feladat, amihez mondjuk egy önálló intézményi szinten teljes állás nem szükséges. Itt tovább a részletekbe nem szeretnék belemenni, hiszen a részletes indokolás ennek számos elemét tartalmazza.
Várom az esetleges kérdéseket, észrevételeket.
ELNÖK: Képviselőtársaim, tessék parancsolni, önöké a szó.
Borsos József képviselő úr, parancsoljon!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Két területhez lenne kérdésem.
Az egyik, amivel éppen befejezte az ismertetést, ugye a kistérségek, kistelepülések kérdése. Miért tartja jónak a törvényelőkészítő azt, hogy olymértékben szorítja meg úgymond munkaerő-gazdálkodás címén eleve a lehetőségeket a kistelepüléseknél, hogy minél jobban kihasználják a munkaerőt, ahelyett, hogy inkább abba az irányba készítene elő ösztönző megoldásokat, hogy ezeken a kistelepüléseken inkább foglalkoztassanak több pedagógust, mintsem minél jobban kihasználják - rossz a kihasználni szó, lehet, hogy ezt el kell kerülni, hogy ezt használjuk. Hiszen pontosan itt vannak azok a gyerekek, legalábbis a zömük, akik úgymond hátrányos helyzetűek, és pontosan itt lenne hasznosabb, ha minél kisebb létszámban tudnának egy-egy osztályban foglalkozni a gyerekekkel, minél több délutáni és egyéb foglalkozást tudnának ezeknek a gyerekeknek tartani a pedagógusok. Tehát inkább ösztönözni kellene azt, hogy több pedagógus legyen, nyilván ezzel együtt több foglalkozás legyen ezeknek a gyerekeknek.
És azt látom itt, hogy a művészetet ezzel párhuzamosan, ami szintén ide kapcsolódik nagyon szorosan, hogy tovább folytatódik a művészetoktatásnak a vesszőfutása. Nyilván, hogy az anomáliákat ki kellett szűrni, ez idáig rendben van. De hogy most már olymértékben korlátozzák az ezzel kapcsolatos lehetőségeket, és egyre inkább abba az irányba kényszerülnek az önkormányzatok - és a lehetőséget ki is nyitja ez a tervezet is -, hogy egyre inkább majd térítés ellenében lehessen ilyenben részt venni. Holott pontosan ezeknél a hátrányos helyzetű gyerekeknél lehetne nagyon-nagyon sok előnye az igazán komoly művészetoktatásnak - van erre egyébként példa Európában, hogy melyik nemzet bontakozott ki azáltal, hogy ezt a típusú oktatást minél nagyobb arányban vezette be.
Az utolsó kérdésem pedig, hogy mi az indoka annak - vagy lehet, hogy én értelmeztem félre, de úgy tűnik a szövegből -, hogy akik gyógypedagógiai ellátást kapnak, tehát ilyen iskolákba járnak, utána egy év múlva őket visszaterelik a normál oktatási rendszerbe. És nem látszik - lehet, hogy én értem félre -, hogy milyen minősítés vagy milyen megfontolások alapján kerül sor erre. Teljesen automatikusan fog történni, mert akkor itt valószínű valami hiba lehet, ha ez így van. Köszönöm.
ELNÖK: Dér Zsuzsa képviselő asszony, azután Soltész képviselő úr, majd Lombos képviselő úr és Iván professzor úr - tehát ez a sorrend.
Dér Zsuzsa!
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A kérdésem a beterjesztőhöz a következő, hogy milyen civil szervezetekkel egyeztették a közoktatási törvénynek a módosítását. Ez érdekelne, hiszen annyira sok területet felölel, nemcsak az oktatást, hanem valóban itt az azonos esélyeknek a biztosítását.
Megragadom a szót, és egyúttal véleményt is mondanék. Nagyon üdvözlöm, hogy a közoktatási törvény egy ilyen módosításon megy keresztül - hú, de nagyon csúnyán fogalmaztam. Hiszen az azonos esélyek biztosítása azzal, hogy a települési önkormányzatok intézkedési tervbe kell, hogy foglalják azokat a célokat, eszközöket, pénzt, paripát, fegyvert, amivel itt az egyenlő bánásmódot és az esélykülönbségek csökkentését biztosítani tudják, ez megítélésem szerint nagyon jól összhangban van a "Legyen jobb a gyerekeknek" Nemzeti stratégiai célokkal. Különösen azért, mert egyúttal ugye a forrást is megjelöli, azokat a pályázati lehetőségeket, illetve egyéb forrásokat, amik végül is biztosítéka annak, hogy ez a cél, az esélyek biztosítása megmarad, vagy megvalósul. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Soltész Miklós!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm elnök úr. Szeretném megkérdezni, hogy egyházi, illetve alapítványi fenntartókat milyen mértékben érinti a törvény?
A második kérdésem, amit Borsos képviselőtársam is mondott, hogy a gyógypedagógiai ellátásból kikerülő gyermekeket, szüleiket és természetesen a pedagógusokat milyen mértékben érinti ez a törvénymódosítás?
A harmadik kérdésem, hogy milyen módon fogják a pedagógiai munka minősítését értékelni, hogy fogják ezt megkülönböztetni a borsodi vagy a Tolna megyei kisiskolában és mondjuk, egy rózsadombi iskolában dolgozó pedagógusokat mi alapján fogják minősíteni, lesz-e különbség közöttük, lesz-e pontrendszer - vagy nem tudom én mi, valami különbség?
A következő. Milyen régiókban gondolkodnak önök, hisz benne van egy regionális szakképzés is, egyéb más gondolatok is benne vannak a törvényben; a feladatok? Milyen régiókban gondolkodnak, pontosan szeretném kérdezni a régiók meghatározását - egyébként mely törvény alapján gondolkoznak ebben? Köszönöm szépen, ezekre várok választ.
ELNÖK: Lombos István képviselő úr, parancsoljon!
LOMBOS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm elnök úr. Én csak azt szeretném kérdezni, hogy úgy tudom, hogy az önkormányzatok intézményfenntartói feladataiba gyakorlatilag a testületi döntés alapján senki sem szólhat bele, a struktúrát, a feladat-meghatározást a testületek határozzák meg. Itt a törvény alapvetően a központi finanszírozás nagyságrendjét, módozatait határozza meg, ettől függően az önkormányzat az intézményét olyan létszámmal, olyan feladattal, olyan nagyságrendben működteti, ahogy akarja. Tehát gyakorlatilag ezzel csak azt akarom kérdezni, hogy a központi elképzelés nem szól bele az önkormányzati intézmények feladatainak az ellátásába, maximum a központi finanszírozás lehetőségét szabja, határozza meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Iván László, parancsoljon képviselő úr!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Az aggályom a következő. Ebben az egész módosításban, a '93 óta fennálló 89-es törvénynek a módosításában, a nevelésre vonatkozóan nem találok kellő garanciát. Oktatás, eszessé tanítás, tudásfejlesztés van, nevelési feltételek, nevelési lehetőségek, nevelési kibontakozás, a személyiség fejlesztése nem tükröződik.
Másodszor. Rendkívül komoly kérdés számomra is a művészeti nevelésnek az elsorvasztása, legalábbis ezt tükröző megállapítása a törvénymódosításnak. Egyben felhívom a figyelmet különösen a zenei nevelésre, amely már most is aggályos módon az iskolákban a zenei osztályok megszűntetésével, a zenei nevelés lehetőségének a szűkítésével; éppen az egyik legfontosabb mind a gyógypedagógiában, mind máshol a személyiségfejlesztésben rendkívül fontos a művészeti zenei nevelés Kodály országában - a zenei nevelés visszaszorítását is jelenti, illetve esetleg megszűntetését.
Továbbá aggályos számomra az, hogy mit jelent az, hogy részlegesen bevonja majd a nem önkormányzati intézményeket e feladat ellátásába. Mely intézményekről lehet itt szó és mi az, hogy bevonja? Ez a bevonás egyszerűen azt jelenti csak, hogy civil szervezetek vagy intézmények, társintézmények majd véleményt nyilvánítanak, vagy pedig meghatározott befolyásuk lehet bizonyos döntésekben.
Rendkívül fontos számomra is az, hogy a szakképzés Szervezési Tanács hogyan fogja megvalósítani ezt a tanácsadását, hogy ez egy régiós diktátumként fog megjelenni, vagy pedig harmonikusan fog belekapcsolódni a konzultációs jellegű tanácsadásba. Körülbelül ezek lennének a kérdéseim.
És nem utolsósorban, miután pszichiáter is vagyok meg ideggyógyász is, a gyógypedagógiai ellátásból kikerülőkkel kapcsolatosan komoly aggályaim vannak, hogy ha nem biztosítunk átmenetet, és nem biztosítunk valamiféle olyan módszert, amely alkalmassá teszi vagy a vissza-lehetőséget is kizárjuk, akkor különösen aggályossá válik, hogy a gyógypedagógiai ellátásból kikerülők egy év után egyszerűen belecsöppennek egy normál közösségbe minden átvezetés nélkül, minden támogató lehetőség nélkül. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Zombor Gábor képviselő úr!
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Azt szeretném megkérdezni, hogy a regionális szakképzési fejlesztési bizottságok hogyan fognak az intézményekhez viszonyulni, átveszik a szerepüket vagy befolyásolják? Mivel Kecskemét éppen most van ilyen közoktatási intézményátszervezés legközepén, azt azért el szeretném mondani, hogy ez a módosítás megy a forráskivonás után, jóval kevesebb normatíva lesz szeptembertől, és mi szerettünk volna figyelembe venni már ennek a törvénynek is a hivatkozásait és a többcélú intézmények szervezése terén próbáltuk javasolni; az MSZP és az SZDSZ és a helyi képviselők ámokfutásnak minősítették ezt az anyagot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Vígh Ilona képviselő asszony!
VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! A 2007-es költségvetési törvény alapján az 1500 fő alatti kistelepüléseken megszűnnek az önálló iskolák, tehát társulási formát kell létrehozni. Nem tudom, hogy a minisztérium figyelemmel kíséri-e, hogy miféle társulások jönnek létre, mondjuk egy kis régióban, mert abszolút úgy látom, hogy képlékeny szimpátia alapján vagy földrajzi elhelyezkedési szempontok alapján kerülnek számításba, amikor egy-egy iskola társul. Tehát azt látom, hogy a többcélú társulások székhelyei egyáltalán nincsenek felkészítve arra, hogy esetleg a többcélú társulás központja oldaná meg az oktatási feladatokat.
Na most, az a helyzet, ha mondjuk 2 vagy 3 kistelepülési iskola társul, egyáltalán nem érik el azt a célt, ami a szándéka lett volna a törvényalkotóknak, tehát egyáltalán nem néz úgy ki, hogy minőségi oktatásban részesülnének a gyerekek. Ezért azt szeretném megkérdezni, hogy a többcélú társulások központjai ösztönzik-e vagy egyáltalán a finanszírozás szempontjából van-e valami terv, hogy miképpen fognak ott kialakulni az iskolacentrumok.
Arról nem beszélve, hogy a képviselőtársaim említették a művészeti képzést. Mondjuk az 1500 fő alatti településeken az iskola önállósága elveszítésével, elveszítik a műszaki-oktatási feladatokat, mert elmennek a gyerekek a településről, és a művészeti oktatás is megszűnik és minden más a kistelepülésen; úgyhogy ezt én nagyon-nagyon elkeserítőnek tartom, hogy így gondolkodik a kormány, hogy 1500 fő alatt le kell építeni a településeket ilyen módon. Komplex a dolog, mert azok a pedagógusok, akik kikerülnek a kisiskolákból, nem fognak tudni elhelyezkedni, mert egyértelmű a cél, hogy pedagógus létszámcsökkentésről is van itt szó.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselőtársaim. Ha nincs több jelentkező, akkor a képviselő hozzászólások és kérdések körét lezárom.
Megadom a szót Simonné főosztályvezető asszonynak, kérem, reflektáljon a felvetődő kérdésekre és véleményekre. Parancsoljon, öné a szó!
Simon Istvánné (OKM) reflexiója
SIMON ISTVÁNNÉ (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Megpróbálkozom a felvetődő kérdésekre a válaszokat megadni, nem könnyű ez.
ELNÖK: Legyen kedves egy kicsit hangosabban.
SIMON ISTVÁNNÉ (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tehát az első kérdés a kistérség kérdése tulajdonképpen összecseng az utolsó kérdéssel is, hogy a kistelepülésen kellene hagyni a pedagógusokat és tényleg még nagyobb munkaórákkal kellene a gyermekeket fejleszteni. Nem tudom, hogy önöknek milyen tapasztalataik vannak, nekünk is vannak tapasztalataink. Azt kell látni, hogy a kistelepülések, tehát van egy bizonyos minimum-optimum egy iskolai tanulólétszámnál, ahol még hatékony lehet és eredményes és színvonalas az oktatás és onnan a tehetősebb szülők, amennyiben ez az oktatás a megfelelő színvonalat nem nyújtja, bizony, aki teheti, az autóval, saját kocsival stb., a gyermekét elviszi onnan és indul a demográfiai hullám, lefelé a spirál. Minél kisebb a tanulólétszám egy iskolában, annál nehezebben biztosíthatók a színvonalas oktatáshoz a feltételek. Társulásban megoldható feladat, hogy szakmai feltételek mellett részt vehetnek mindazok a gyerekek, akik egyébként nem vehettek volna részt, mert nincs a szülőknek például arra pénze, hogy utaztassa ezeket a gyerekeket.
Most én csak egy példát mondtam, de számos ilyen példa van. De mondhatok egy másikat is. Ugye az egységes iskola, amelyről nem a mostani módosítás rendelkezik, az azt a lehetőséget biztosítja, hogy az egységes iskolában résztvevő kistelepülési intézményekből a középfokú oktatásban részt vehessen mindenféle felvételi eljárás nélkül az a gyermek is, aki egy hátrányosabb helyzetű térségben vesz részt az oktatásban. Tehát vannak a társulásnak előnyei, szakmai előnyei és bizony a hatékonyság oldaláról is a közoktatási rendszernek vizsgálnia kell a kérdéseket.
Az alapfokú művészetoktatásról több kérdés hangzott el. Azért a jelenlegi módosítás nem egészen szorítja vissza az alapfokú művészetoktatás feladatrendszerét, hanem meghatározza, jobban pontosítja, pontosításokat tartalmaz. A hatályos törvényi szöveg szerint az alapfokú művészetoktatás intézményben a tanórán kívüli foglalkozás is szervezhető. A javaslatban található rendelkezések alapján azonban egyértelművé válik, hogy milyen tanórán kívüli foglalkozás szervezhető és meghatározza azokat az óraszámokat és órakereteket, amelyben bizonyos művészeti ágakban folyhat szervezetten az oktatási rendszer keretében a művészetoktatás.
Azt valamelyik képviselő úr, hölgy említette, hogy azért gátat kellett szabni valamilyen mértékig annak a parttalanságnak, ami ezen a területen történt. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi módosítás csak pontosításokat tartalmaz.
Ami az SNI problémakört illeti, ez ügyben is több kérdés elhangzott. Tehát a fogyatékos gyermekek ügye. Itt azt kell tudni, hogy jelenleg folyamatban van egy felülvizsgálat, egy általános felülvizsgálat. A szakértői és rehabilitációs bizottságok vizsgálják a gyermekek állapotát. Na most, azt valamennyien elfogadjuk, hogy minél több gyermek fejlesztése integrált körülmények között indokolt, ha egyébként szakmailag ez lehetséges. Nem csak azért, hogy a többséggel együtt szocializálódjanak ezek a gyermekek, hanem azért is, hogy a felnövekvő generáció is úgy szocializálódjon, hogy elfogadó tudjon lenni a mássággal kapcsolatban.
A szakértői és rehabilitációs bizottságok vizsgálata az, amely eldönti, az állapít meg diagnózist és határozza meg, hogy az adott gyermeknek, tanulónak milyen fejlesztésre van szüksége. Amennyiben olyan fejlesztésre van szüksége, hogy azt gyógypedagógiai intézmény keretében lehet ellátni, akkor ő ott fog ellátást kapni. Amennyiben olyan részképesség-fejlesztésre van szüksége, amely integrált körülmények között is ellátható, akkor azt az adott intézményben is el fogják látni úgy, hogy a nevelési tanácsadó jut nagyobb szerephez a jelenlegi módosítás szerint. Mintegy a szolgáltatást megrendeli és ellenőrzi a szolgáltatás ellátását, feltéve, hogy mondjuk adott esetben ezt egy oktatási intézmény keretében is el lehet látni, vagy ha nem, akkor utazófejlesztő pedagógussal látja el az adott térségben ezt a feladatot. Ennyit tudok erre mondani.
Az egyházi fenntartású intézményeket mennyiben érinti a módosítás, hangzott el a kérdés. Én nem látom, hogy erőteljesebben érintené az egyházi fenntartású intézményeket törvénymódosítás, mint a többi fenntartót. Azt azonban tudom, hogy történt egyeztetés az egyházakkal is a törvénymódosítást illetően. Itt van egy olyan kitétele a törvénynek, hogy amennyiben költségvetési forrás igénybevételével történik az oktató-nevelő munka az adott egyház által fenntartott intézményben, akkor ő is köteles kivenni a részét az adott településhez tartozó gyermekek oktatásából, neveléséből; ez azonban nem ütközhet a lelkiismereti szabadsággal, hogy úgy mondjam. Ennyit dióhéjban erről.
A pedagógiai munka értékelése. Igen sokrétű feladatot tartalmaz a jelenlegi módosítás a pedagógusok munkájának az értékelése - így hangzott, ha jól értettem a kérdést. Tehát az egyes intézmények szakmai pedagógiai tevékenységét szükséges mindenekelőtt annak érdekében rendszerszerűen elemezni és értékelni, hogy ne alakulhasson ki az egyes régiók és intézmények közötti - az oktató-nevelő munka színvonalában mondjuk - óriási különbség és legvégső soron ez is a gyermekeknek, a tanulóknak az esélyegyenlőségét szolgálja.
Biztos, hogy találkoztak a képviselő hölgyek, urak azzal, hogy a minőségbiztosítási rendszer keretében központilag meghatározott módon - készség és képességfejlesztés tekintetében - időközönként felmérést fognak végezni az intézmények, amelyek elemzését országos szinten fogja elvégezni az Oktatási Hivatal, illetve az ennek keretében működő OKÉV. Ennek az a lényege, ami itt a képviselő úr kérdésében elhangzott, hogy a hozzáadott értéket lehessen mérni, tehát az iskolának a valóságos tevékenységét. Mert amennyiben a tanuló mondjuk indulásnál 10 éves korban, 12 éves korban, 14 éves korban is egy ilyen típusú vizsgálaton, vagyis felmérésen átesik, akkor lehet látni, hogy az adott tanuló összegezésképpen az iskola szintjén az adott tanulói csoport, milyen fejlődésen ment át. Ezt össze lehet vetni országos értékekkel és meg lehet határozni, hogy hol tart adott esetben az a közösség.
De azt is meg lehet határozni, hogy az egyes egyén szempontjából, hogy ha iskolát vált a 8. osztály után, akkor annak a középfokú intézménynek mit kell, vagy mit fog tenni annak érdekében, hogy az adott szinttel rendelkező gyermeket továbbfejlessze. Mondok egy példát. Mondok egy példát. Azoknál a középfokú intézményeknél, ahol csupa kiváló képességű gyermekek jutnak be, ott a hozzáadott érték minimális lesz majd, mert hiszen csupa kiváló, tehetséges, jó képességű gyermekekkel dolgoznak; egész más annak a középfokú intézménynek a tevékenysége, ahol 14 éves korban megmutatkozik, hogy milyen szintről kell őt 18 vagy 19 éves koráig, az érettségi vizsgáig eljuttatni. Ez anonim természetesen, tehát minden adatvédelmi biztonsági intézkedést itt tiszteletben tart a törvénymódosítás, de mindenesetre az adott intézmény oktató-nevelő munkájára, az előterjesztő szándéka szerint, választ fog tudni adni.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
SIMON ISTVÁNNÉ (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Még rengeteg kérdés lenne. Tehát hogy milyen régióban gondolkodik a törvénymódosítás. A jelenlegi régiókat veszi alapul természetesen és a jelenlegi kistérségi társulásokat. Itt azt hiszem, hogy a regionális szakképzés és fejlesztési tanácsok vagy bizottságok működésére történtek ezek a kérdések, hogy mi lesz a fő feladata ezeknek. Én a részletes indoklásban azt olvasom, hogy egy adott régión belül meg kell, hogy határozza a szakképzés fejlesztési irányait és beiskolázási arányait. Ez a tevékenység akkor lesz eredményes, ha figyelembe veszik a szakképzés minden lehetséges formáját, beleértve az iskolai rendszerű szakképzést, az iskolarendszeren kívüli szakképzést, a köz- és felsőoktatási intézményeiben folyó szakképzést. A szakképzés szervezési társulás, a közoktatási feladatellátás új formája lehet, amely lehetőséget nyújt az együttműködő fenntartóknak a feladataik összehangolására. Én ennél részletesebb indoklást most nem tudok adni. Remélem, hogy a további munkák során erre is kapunk majd még konkrétabb válaszokat.
Elhangzott az a kérdés is, hogy keveset foglalkozik a közoktatási, most nem tudom, hogy a jelen közoktatási törvénymódosítás vagy a közoktatás rendszere, általában a nevelés problémakörével, illetve a művészeti nevelés problémakörével. A kritikát tudomásul veszem, a saját véleményem pedig az, hogy nem véletlenül hívják nevelési-oktatási intézményeknek a közoktatási rendszer intézményeit, bizonyosan ezen a területen is lehet előrelépni - mondom, tudomásul veszem ezt az észrevételt és továbbítom.
Nem tudom, hogy minden kérdésre sikerült-e választ adnom.
ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető asszony. Képviselőtársaim bizonyára értik az adott válaszokat és azt is tudják, hogy általános vitára való bocsátásról van szó; lesz lehetőségünk a vitában a plenáris ülésen, miniszter úr expozéját hallgatva, majd abból a tanulságokat leszűrve, megfogalmazni a véleményeket, a módosító indítványokat a részletes vitában. (dr. Iván László jelentkezik.) Képviselő úr, ne haragudjon, lezártam a képviselői hozzászólásokat.
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Csak annyit akartam mondani, hogy továbbítsa a művészeti nevelés és a nevelés hangsúlyát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelettel képviselőtársaim, akik általános vitára való bocsátásra adják a törvényt, kérem, kézfelemeléssel szavazzanak. (Szavazás.) 15 igen. Aki nem! (Szavazás.) 13 nem. Aki tartózkodott! (Szavazás.) 1 tartózkodás.
15 igen; 1 tartózkodás; és 13 nem szavazat mellett a bizottság általános vitára bocsátotta a törvénytervezetet.
Köszönöm szépen főosztályvezető asszony a részvételét. Viszontlátásra.
Előadót kell állítanunk. A kormánypárti oldal jelezte, hogy Dér Zsuzsannát jelölik többségi előadónak. Koszorús képviselő urat pedig kisebbségi előadónak.
Szeretném a helyettesítésben bejelenteni, hogy Aszódi Pál képviselő urat Iván László képviselő úr helyettesíti.
Az egyebek között egy közérdekű bejelentéssel szeretnék élni. Emlékeznek képviselőtársaim, akik Vértesacsán voltak, hogy említést tettem arról, hogy a román parlament Szociális és foglalkoztatási bizottsága a jövő héten a Foglalkoztatási bizottság meghívására Magyarországon tartózkodik és a Házelnök asszony kérése, illetve a miniszter úr kérése szerint a jövő héten, szerdán 11 órakor a bizottság, mivel az egy összevont bizottság, szeretne velünk találkozni. Van is közös elrendeznivaló ügyünk, hiszen emlékeztek Vértesacsán felvetődött a falugondnoki és tanyagondnoki szolgálat jogszabályba való integrálásának lehetősége, esetlegesen a Szülőföld Alap felhasználásának további lehetőségei. Tehát azt szeretném csak kérni képviselőtársaimtól, hogy oldalanként legalább két személy vegyen részt, nem kívánom, hogy az egész bizottság ott legyen. Itt van helyben a Fehér Házban a találkozó vagy a parlamentben, de ezt holnap- holnapután rendezzük. Segítsetek abban, hogy ne egyedül árválkodjak ott a népes delegációval való tárgyaláson.
Van-e valakinek más bejelentenivalója, közérdekű közlendője. (Nincs jelzés.)
Szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy holnap reggel 8 órakor kezdődik a miniszteri meghallgatás, a kormányzati munka egy évének tapasztalatairól, Kiss Péter miniszter úr részvételével és arra számítsatok, hogy a Pünkösd hetében nem tartanánk bizottsági ülést, de ha feltétlenül akarjátok, akkor minden további nélkül. Parlament van, plenáris ülés van, de meg tudjuk úgy oldani, hogy nem kell bizottsági ülést tartanunk; viszont napirendünk van, azt tudjátok bizonyára, nem is egy: a rehabilitációs járadékról szóló törvény és a héten még a kormány beterjeszt egy-két törvénytervezetet; többek között a két oktatási törvény általános vitája is elkezdődik, de bizottsági ülést a terveink szerint nem tartanánk.
A holnapi bizottsági ülés itt van a házban, a III-as tanácskozóban, lent az első emeleten 8 órakor. Viszontlátásra, szervusztok, szép napot nektek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 15 perc)
|
Korózs Lajos |
Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné