ISZB-18/2007.
ISZB-36/2006-2010.
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2007. június 20-án, szerdán, 9 óra 08 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Megjelent: *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Dr. Lampert Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt bevezetője *
Kérdések, vélemények *
Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt reflexiója az elhangzott kérdésekre, véleményekre *
Döntés a miniszteri kinevezés támogatásáról *
Egyebek *
1. Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
2. Egyebek
Elnököl: Korózs Lajos (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság alelnöke
Soltész Miklós (KDNP), a bizottság alelnöke
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP)
Tóbiás József (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Cseresnyés Péter (Fidesz)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Érsek Zsolt (MSZP) Török Zsoltnak (MSZP)
Farkas Imre (MSZP megérkezéséig Béki Gabriellának (SZDSZ)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) Lombos Istvánnak (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyinek (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP) Korózs Lajosnak (MSZP)
Vígh Ilona (Fidesz) Soltész Miklósnak (KDNP)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz) László Tamásnak (Fidesz)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz) távozása után Borsos Józsefnek (Fidesz)
Lanczendorfer Erzsébet (KDNP) távozása után Szabó Erikának (Fidesz)
Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt
Csizmár Gábor államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 08 perc)
KORÓZS LAJOS (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. A 2007. június 20-án reggel 9 órára összehívott bizottsági ülést megnyitom.
Megállapítom, hogy a bizottsági ülés határozatképes.
Két napirendi pontot javaslok megtárgyalni. Első napirendi pontként javaslom dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása, második napirendi pontként javaslom az egyebek napirendi pontot. Van-e valakinek javaslata más napirendi pont tárgyalására. (Nincs jelzés.) Nincs.
Szavazásra teszem föl. Aki elfogadja ezt a két napirendi pontot, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ellene volt-e valaki? Tartózkodott-e valaki?
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi pontok tárgyalását.
Kérném szépen a jelenléti ívet. Köszönöm szépen. Érsek Zsoltot helyettesíti Török Zsolt képviselő úr, Farkas Imrét Béki Gabriella képviselő asszony, Juhászné Lévai Katalint Lombos István képviselő úr, Dr. Nyul István képviselő urat Vidorné Szabó Györgyi és Tóth Istvánt Korózs Lajos, valamint Vígh Ilonát Soltész Miklós, Tóbiás Józsefet Dér Zsuzsanna képviselő asszony, Lanczendorfer Erzsébet? (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: Zombor Gábort.) Zombor Gábor képviselő urat. Kérném szépen, hogy az adminisztrációt végezzék el.
Dr. Lampert Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Rátérünk a napirendi pontok tárgyalására.
Első napirendi pontként dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása. Képviselőtársaimnak tájékoztatásként közlöm, hogy miniszter asszonynak egy másik bizottsági meghallgatására is sor kerül a mai nap folyamán, úgyhogy terveink szerint olyan 10.30 perc körül a miniszteri meghallgatást be lehet fejezni.
Miniszter asszony, tessék parancsolni, öné a szó!
Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt bevezetője
DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ha egy mondatban kellene megfogalmazni a szociális és munkaügyi miniszteri ars poeticámat, akkor azt mondanám, hogy az esélyteremtés, a jobb esélyek és az esélyegyenlőségre való törekvés az, ami vezérelni fogja miniszteri munkámat.
A rendszerváltás után rendkívül nagy különbségek alakultak ki: társadalmi esélyegyenlőtlenség és különbség; igaz ez Magyarország egyes térségei között is, hiszen vannak leszakadó, hátrányos helyzetű térségek, kistérségek és igaz ez egyes társadalmi csoportokra is. Egy baloldali-liberális kormány elkötelezettsége kell legyen az, hogy az esélyteremtésben különböző intézkedésekkel élen járjon, hogy széles körű társadalmi kapcsolatrendszer kialakítását ösztönözze, hogy aktivizáljon civil világot ezen problémák megoldására és hogy partnereket keressen és találjon a legszélesebb értelemben az esélyteremtéshez.
Személyesen örülök annak - engedjenek meg egy személyes dolgot -, hogy az a terület, amelyen korábban dolgoztam, nagyon jelentősen vesz részt a szociális feladatellátás, egyéb területeken ezeknek a szolgáltatásoknak a megoldásában, megszervezésében az önkormányzatok szerepét illetően, úgyhogy például a szociális törvény mostani módosítását Kiss Péter miniszter úr irányításával rendkívüli politikai érzékenységgel és szakmai profizmussal készítette el az apparátus. Csizmár Gábor államtitkár úr bemutatta a kormány önkormányzat egyeztető fórumon, ahol az önkormányzati érdekszövetségek pártállástól függetlenül egyhangúan támogatták a változtatás irányait és alapelveit; a részletkérdésekben természetesen módosító indítványokkal majd lehet még részletkérdésekben korrekciókról tárgyalni. De mindez jól mutatja, hogy ez a terület szoros együttműködésben kell, hogy megoldja azokat a problémákat és közszolgáltatásokat, amelyek az embereket közvetlenül érintik. De mindez jól mutatja, hogy ez a terület szoros együttműködésben kell, hogy megoldja azokat a problémákat és közszolgáltatásokat, amelyek az embereket közvetlenül érintik.
Egyéb területnél majd még hivatkozom erre a kapcsolódási rendszerre. És ezt azért is teszem, mert miközben a kormányzati munkamegosztásban van egy világos felelősségi rendszer és jogszabályok, minisztériumi statútumok szabályozzák egy-egy miniszter és egyéb tárca kompetenciáját és felelősségét, de én mélyen hiszek abban, hogy amikor az állampolgárok találkoznak a szolgáltatásokkal, akkor az sokat rangú, hogy ezt a szolgáltatást egyébként most állami intézménytől, önkormányzati intézménytől vagy netán civil szervezettől kapják. A szolgáltatás tartalma és minősége az, ami az embereket érdekli, és ebben van közös felelősségünk. Ezért nem csak az önkormányzatokkal, hanem másokkal is szoros együttműködésben és partnerségben kell ezt a feladatot ellátni, mert csak és kizárólag akkor lesz meggyőződésem szerint eredményes és sikeres. Tehát, ha úgy tetszik, a miniszteri munkámnak ez a filozófiája, arc poeticája és ezt mindegyik bizottságban el fogom mondani, hiszen ez erős kohéziót is jelent a tárca munkájában. Az egyes területeknél pedig én arra készülők elnök úr, tisztelt képviselő hölgyek, urak, hogy szeretném felvázolni az irányokat, a részletkérdéseket; iszonyú sok időt venne igénybe, ha most minden részletről részletesen kellene beszélni - természetesen az önök kérdéseire kell orientálni az ilyenfajta további kérdésekkel, észrevételekkel.
A szociális bizottság feladatkörébe tartozóan először szeretnék néhány állítást és irányt a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások rendszerével kapcsolatban elmondani. Az elmúlt időszakban a szabályozásban jó néhányan területen változás volt, én ezeket jó irányú változásoknak tartom, szeretnék erre építeni és a családtámogatás rendszerében a jövőben a kiszámíthatóság és az ellátások reálértékének megőrzését tartom legfontosabb célnak. Tekintettel arra, hogy a három és többgyerekeseknél a szegénységi arány az egygyerekeseknél három- és félszerese, indokolt lehet a gyereklétszám szerinti differenciálás erősítése. Természetesen a részleteken majd dolgozni kell, de mint irányt szeretném ezt megjelölni.
A segély típusú ellátásoknál a települési önkormányzatok közvetítésével jut el ez a pénzügyi támogatás a segélyezetteknek. Jónak tartom, erősítendőnek tartom ebben, és erősnek tartom ma is, de szeretném megerősíteni, hogy fontosnak tartom ebben az önkormányzatok szerepét, és ezen keresztül tartom szükségesnek ezt a rendkívül szerteágazó segélyezési rendszer fenntartását, aminek az óhaja is az, hogy jól akar differenciálni nyilvánvalóan. És minden egyes változtatásnál igénylem azt, hogy alapos hatásvizsgálatokkal nézzük meg, hogy melyik társadalmi csoportot - és ezen belül is melyik réteget - a finom beállításnál hogyan, miként érint, azt gondolom, hogy ez minden ilyen típusú változtatásnál rendkívül fontos. Ebben számítok a bizottság együttműködésére.
Itt mondom el, lehet, hogy ezt is az elején kellett volna, hogy én szeretnék partnerséget ajánlani a bizottságnak. Meggyőződésem, hogy ezen a területen is akkor leszünk sikeresek, hogy ha széles az együttműködői kör és nem csak a kormány, hanem az Országgyűlés egyébként megfelelőséggel rendelkező szakbizottsága is, a saját szerepén túl is támogatást és segítséget nyújt ezekben a kérdésekben.
A segélyezetti együttműködési kötelezettség átalakult az elmúlt időben és a beilleszkedési program készítése; szerintem ez egy nagyon fontos és jó irányú változás, ezt szeretném megerősíteni. És az, hogy a segélyezettek foglalkoztatásának elősegítése érdekében sok-sok intézkedés történt, ezt szeretnénk továbbvinni, fontosnak tartom, és azt gondolom, hogy a beilleszkedési program egy kulcseleme ennek a területnek.
A közcélú munka, a közhasznú munka, ez a típusú foglalkoztatás ez egy-egy településen élő emberek szempontjából hihetetlenül fontos. Nem csak az, hogy konkrétan kap lehetőséget arra egy ember, hogy dolgozzon, és ebből van keresménye, és el tudja tartani a családját, hanem formális szempontból is iszonyúan fontosnak tartom. Szerintem annál hátrányosabb helyzet, rosszabb szituáció egy kisgyerek számára nincs, mint amikor nem épül bele az életébe az a megszokás, hogy látja, hogy reggel felébred a család, felkel a papa és a mama és elmennek dolgozni, ezt el kell érnünk. Egyébként majd beszélek a "Legyen jobb a gyerekeknek" programról, szerintem ez nagyon fontos része a munkánknak, hogy ezeknek a programoknak is és persze még sok másnak, ebben legyen szerepem.
A tárcánál dolgozni fogunk azon a kollégáinkkal együtt, megnézzük, hogy ezt a rendszert hogyan lehet összedolgozni, mert szerintem ez ma egy kicsit túl bonyolult; önkormányzati oldalról mondom ezt: közcélú munka, közmunka. Nem akarok most végleges döntést mondani, mert alaposan meg kell nézni, hogy mi a hatása, de az a szándékunk, hogy ezt egy egységes rendszerré alakítsuk át.
A természetben nyújtott szociális ellátások terén is történt változás az elmúlt időszakban. A közgyógyellátásnál az új szabályok szerintem jó irányba vitték ezt a rendszert. Itt az a legfontosabb, hogy akinek igazán szüksége van rá, ahhoz elérjen, de ugyanilyen fontos az, hogy a rendszerrel ne tudjanak visszaélni és próbáljuk már bezárni azokat a kiskapukat, amelyek indokolatlanul nagy anyagi terhet jelentettek és egyébként indokolatlanul előnyökhöz jutattak olyanokat, akiket nem kellett volna, akikhez viszont el kell, hogy jusson ez a segítség és szolgáltatás, azok kapják meg ezt biztosan. Ezt célozta ez a változtatás, jónak tartom és támogatom.
Az energiaár-támogatási rendszer átalakítása az igazságosságot szolgálta, amit ugyancsak szeretnék megerősíteni.
A fogyatékossághoz és az egészségkárosodáshoz kapcsolódó ellátások terén: ezek nagyon sokrétű, néha egymást átfedő szolgáltatások. Azt gondolom, hogy a rendszer továbbfejlesztésénél arra kell törekedni, hogy az átfedéseket megszüntetni és célzottan eljuttatni a segítséget, ezen fog dolgozni irányításom alatt a tárca.
Nagyon jónak tartom a rehabilitációs járulék bevezetésére vonatkozó uniós szabályt. (Közbeszólások: Már megvolt a zárószavazás.) Megvolt a zárószavazás? Igen.
Elnézést kérek, csak nekem is nyolc előterjesztésem volt, és most hirtelen nem tudom, mikor melyik hol tart a folyamatban. (Közbeszólás: Mi sem.) Az kizárt. A képviselők ezt precízen tudják követni.
Szóval nagyon fontosnak, nagyon jó iránynak tartom. Ezzel a kormány ülésén foglalkoztunk, nemcsak a szakmai résszel, hanem mindannyiunknak, akik politikusként dolgozunk a kormányban, nyilván van álláspontunk, véleményünk. Nagyon jónak tartom, tájékozódtam, és az államtitkár úr is arról biztosított, hogy gőzerővel dolgozik a tárca a végrehajtáson, a végrehajtási szabályok előkészítésén, első dolgaim között lesz, hogy ezt jól megcsináljuk.
A szociális törvény módosítása, illetve a rendszer átalakítása. Először is szeretném kifejezni abbeli örömömet, hogy a tárca elkötelezte magát, és Csizmár államtitkár úr nagyon világosan bemutatta az önkormányzati érdekszövetségeknek a kormányzati egyeztető fórumán, hogy új kódexet fogunk készíteni. A törvény '93-as. Akkor az nagyon fontos törvény volt, de megérett a módosításokra, és megérett az idő arra, hogy egy új kódexet készítsünk. Nagyon lelkesen támogatták ezt az önkormányzatok, mindazokat az elveket, amelyeket akkor az államtitkár úr elmondott. Partnernek jelentkeztek a rendszer kidolgozásában, ezt nagyon jónak tartom, de azt is szeretném jelezni, hogy egy széles körű szakmai, tudományos és társadalmi bázison szeretnénk ezt az új kódexet előkészíteni. Hogy milyen módon akar ebbe a bizottság bekapcsolódni, ezt kérem, gondolják végig, tegyen a bizottság javaslatot. Abszolút nyitott vagyok bármilyen típusú együttműködésre, amelyet a bizottság szeretne és gondol.
Meggyőződésem, hogy az új szociális törvényben, a szociális ellátások terén paradigmaváltásra van szükség. Ahhoz, hogy átlátható, ellenőrizhető, a valós és elismert szükségletek alapján fejleszthetővé váljon ez a rendszer, paradigmaváltásra van szükség a szociális szolgáltatások terén. A valós szükségletek ismeretében, az elismert szükségletek kielégítése érdekében egyenlő esélyű hozzáférést kell biztosítani, ez igaz területi alapon és más szempontból is. Ehhez a rendszer több ponton igényel átalakítást. Szerintem a rendszerben ma több ponton túlszabályozás van, ezt is indokolt letisztítani, és úgynevezett elégséges szabályozást megteremteni. Nem tagadom, hogy hosszú idő óta - évek óta - az az álláspontom, hogy ezen a területen az önkormányzatok kötöttségét oldani kell, és kicsit nagyobb mozgásteret kell engedni az önkormányzatoknak.
Mielőtt a szociális szakma képviselőinek gyomra összeszorulna abbéli aggodalmában, hogy egy szakmai kontrollt is nélkülöző vagy megszüntető oldás lenne, szeretném arról biztosítani önöket, hogy nem. Azt gondolom, az arányokon kell változtatni, és meg kell találni azokat a pontokat, hogy hol lehet oldani, és meg kell találni azokat a pontokat, ahol pedig a szakmai ellenőrzést, a minőségellenőrzést erősíteni kell. Mert akkor, amikor azt mondjuk, hogy egyenlő esélyű hozzáférést akarunk, akkor azért azt is mondjuk, hogy az ellátás színvonalát is meg akarjuk teremteni, és ez nem lesz kis dolog, szerintem ezzel nagyon sok tennivalónk lesz.
Nagyon fontosnak tartom a kistérségi szinten megszervezett szolgáltatások erősítését. Jók az eddigi tapasztalatok. A kistérségi rendszer kialakításáért, a keretek felállításáért a fő felelősség az önkormányzati tárcát illeti, illette. Azért mondom múlt időben, mert száz százalékban létrejöttek a kistérségek, mindenütt felálltak a kistérségi társulások, de a szakmának és a szaktárcáknak jár a köszönet azért, hogy ezeket a kereteket nagyon jól használták. Itt két tárcáról kell mindenképpen nagyon pozitív mondatokat mondanom, az egyik az oktatási tárca, a másik pedig a szociális és munkaügyi tárca. Úgyhogy azoknak a kollegáknak, akik ebben közreműködtek, itt is szeretném megköszönni, és ugyanazzal az elkötelezettséggel fogom most egy másik területét irányítani ennek a szerintem fontos formának. Nem akarok a részletekről beszélni, mert látom, hogy iszonyúan elment az idő, és még nagyon sok minden van, de természetesen mindazt a kutatást, szakmai anyagot, amelyet eddig a tárca kimunkált, szeretném majd használni.
A gyermek- és ifjúságvédelem terén, fontosnak tartom a gyerekjóléti alapellátásokon keresztül a gyerekeknek garantált ellátásokat, és ezek között is azokat, amelyek a családban történő nevelkedésüket segíti elő. Itt szakemberek, szakpolitikusok ülnek, akik szerintem végigélték ennek az összes kínját és szakmai tapasztalatát, amikor a nagy intézmények és a "mindent intézményben akarunk ellátni" felfogástól sokkal inkább a család, a családban nevelés, a családba befogadás felé mozdult a rendszer, ezt szeretném megerősíteni, és szeretném folytatni ezt az irányt. Az önkormányzati feladatok ellátását ezen a területen nagyon sok pályázattal segítette a tárca, a meglévő intézmények korszerűsítéséhez is pályázati rendszer működött, ezt szeretném folytatni, szerintem ez rendkívül jó.
A 2007. évi pályázatokról most nem fogok részletesen beszélni, mert ezeket ismerik a képviselő hölgyek és urak, de egy dologról hadd beszéljek, amelyet nagyon fontosnak tartok és nagyon aktuális, a gyerekek nyári étkeztetése. A nyári étkeztetés megszervezését a kormány nagyon fontosnak tartotta, és nagyon fontosnak tartja ez a tárca és az önkormányzatok is. 2007-ben a korábbi évhez hasonló nagyságrendben vállalta a tárca a gyerekek nyári étkeztetését, nagy figyelmet fogok fordítani arra, hogy ez rendben történjék.
A gyerekjóléti szolgáltatásoknál nagyon fontosnak tartom a megelőzést és a családgondozást, a konfliktuskezelést. A gyerekek napközbeni ellátásánál azt, hogy a gyerekek életkorának megfelelő nappali felügyelet legyen, hogy a gondozást, a nevelést, a foglalkoztatást úgy kell megszervezni, hogy nyilván a gyerek szempontja az első, de segítse hozzá, hogy a szülő munkát tudjon vállalni, ezt továbbra is zsinórmértéknek, etalonnak tartom. Szerintem jó dolog, hogy családi napközi, a házi gyerekfelügyelet, az úgynevezett alternatív napközbeni ellátások színes palettát nyújtanak, mert ez akkor lesz igazán jó, ha alkalmazkodik a gyerek és a család élethelyzetéhez, és tudja őket segíteni minden helyzetben.
A gyermekvédelmi szakellátásnál - most már csak állításokat fogok mondani, mert még mindig rengeteg dolog van hátra - nagyon fontosnak tartom és támogatom a nevelőszülői hálózat bővítését és a nevelőszülőnél elhelyezett gyerekek számarányának növelését.
Van egy stratégia, egy program, amelyért már nagyon sokat tett a tárca, ez a "Legyen jobb a gyerekeknek!" nemzeti stratégia. Az Országgyűlés feladatokat fogalmazott meg ezen a területen, és ez év szeptember 1-jéig kell a cselekvési programot kidolgozni. Ezen nagy erőkkel fogunk dolgozni - már dolgozik a tárca, de hogy ez arra a határidőre befejeződjék. Szerintem ez rendkívül fontos program, nem véletlen, hogy ilyen nagy időtávot ölel át, mert ezen a területen egyik napról a másikra változást elérni nem lehet. Tehát ezzel szembe kell nézni, hogy csak és kizárólag akkor lesz ez a program eredményes és sikeres, ha szívós, kitartó, nagyon célirányos erőfeszítéseket teszünk, nemcsak a szaktárca, hanem a sok szereplő, akinek ebben dolga van.
Fontosnak tartom az Új Magyarország fejlesztési terv két azon operatív programját, aminek a szakmai tartalmáért ez a tárca felel. A társadalmi megújulás kreatív program és ennek az infrastruktúra lába a társadalmi befogadást és részvételt támogató társadalmi infrastruktúra operatív program. Területfejlesztési miniszterként ennek az operatív programnak a lényegét ismerem, de nem csak, hogy ismerem, hanem dolgoztunk együtt: a két tárca, hiszen a területfejlesztési tárca felelőssége az, hogy nem csak az ágazati programok közötti összhang, hanem a területi szempont; tehát, hogy egy-egy ágazati operatív program és szektorális program területileg kiegyensúlyozott legyen, hogy a különböző régiók egy adott szempontrendszer szempontjából való fejlesztése kiegyensúlyozottan történjen.
Szeretném önöknek elmondani, hogy nagyon erősen felzárkóztatás-párti vagyok, tehát nem véletlen, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségekre vonatkozó program, amelyek elindultak, és amelyek nem csak a normatív finanszírozásban kapnak előnyt mondjuk önkormányzati működésnél, hanem sok-sok más ágazatban, tárcánál, egyre inkább szempont, hogy pozitív diszkriminációval, többletlehetőséggel szerepeljenek a leghátrányosabb helyzetű kistérségek. Én ennek elkötelezett harcosa voltam a kormányon belül sokszor vitákkal és konfliktusokkal, merthogy azok a térségek is szeretnének minél több forráshoz hozzájutni, amelyek nem leghátrányosabb besorolásúak, ez a világ legtermészetesebb dolga és a képviselők, pártállástól függetlenül - ellenzéki és kormányoldalról is - a saját választókörzetük érdekében természetesen eljárnak. De én azt mondom, hogy akkor lehet eredményesen felzárkóztatni, ha célzottan a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben és az ott élő emberek érdekében külön főprogramok indulnak. Ezért az a zászlóshajóprojekt, aminek a szakmai tartalmát államtitkár úr irányításával a tárca dolgozta ki, azt tartom a felzárkóztató kistérségi program lelkének. A főfelelősség a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségé, de a lelke, a szakmai közepe annak a történetnek a szociális tárca kell, hogy legyen és bár, most már vége fele vagyunk, mert a cselekvési program is készül, de úgy az operatív programoknál, mint ennél a zászlóshajóprojektnél ebben ilyen szempontból kívánok részt venni, mint a tárca felelős vezetője.
A nyugdíjrendszer kiigazításán dolgozik a nemzeti kerekasztal és szakmai csoportok, ezért csak szeretném abbéli elkötelezettségemet - a részletek ismertetése nélkül - itt kifejteni, hogy a nyugdíjrendszernek hosszú távon biztonságosnak, kiszámíthatónak és fenntarthatónak, finanszírozhatónak kell lenni. Ma a Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya és a különböző számítások, amelyek, ha változatlanul hagyjuk a rendszert, akkor milyen hiányokat prognosztizálnak, az drámai képet vetít előre, mert ezzel természetesen törődni kell.
A kábítószer-probléma kezelése érdekében tett eddigi intézkedéseket, a nemzeti drogstratégiát jónak tartom, ez 2000-ben konszenzussal jött létre. Mindazt, amit a tárcának ebben az ügyben el kell végezni koordinációt, természetesen el fogjuk végezni. Csak azt szeretném világossá tenni az önök számára, hogy én a prevencióban hiszek. Ha jó és széles társadalmi részvétellel megszervezett akciókat és egy folyamatos prevenciós munkát tudunk biztosítani, akkor van esély arra, hogy megvédjük a gyerekeinket. Nem hiszek abban, hogy erős büntetőjogi vagy még erősebb büntetőjogi fenyegetettséggel eredményt fogunk elérni. Nekem van két gyerekem; én is, mint ahogyan önök is azt akarjuk, hogy a gyerekeink védettek legyenek az ilyen veszélyektől. Bár az én gyerekeim már a veszélyeztetett korból mennek kifelé, de én akkor vagyok nyugodt, ha tudom, hogy olyan közegben, közösségben él a gyerek családban is, iskolában is, baráti környezetben is, ahol ismerik ezeket a veszélyeket és tudják, hogy milyen kockázatot vállal el valaki, amikor először kipróbálja. Ez nagyobb biztonságot ad, minthogyha egyébként valakik tudják, hogy a büntetési tételen emeltek vagy szigorítottak. Egyrészt ezt nem lehet köztudomásúvá tenni, másrészt meg ennek nincs olyan visszatartó ereje, mint a társadalmi prevenciónak, ez macerásabb persze, egy törvénymódosító szöveget megszavazni egy gombnyomással az egyszerűbb. Szerintem itt nagyon sok tennivaló van civil területen is, úgyhogy én ezt a részét fogom erősíteni.
Nagyon jó az a szabályozás, amelyet a megváltozott munkaképességűek ellátórendszerének korszerűsítésében a rehabilitációs járulék bevezetésével a tárca előterjesztett, erről beszéltem már. Kiss Péter miniszter úr rendkívül magas színvonalon készítette ezt elő, és azt gondolom, hogy a tárca egész területén az a fundamentum, amit ő kialakított államtitkár úrral és a szakmai apparátussal együtt, az egy olyan erős fundamentum, hogy arra lehet építkezni.
Végezetül utolsó gondolatként hadd beszéljek a fogyasztóvédelemről, a fogyasztók biztonságáról. Itt intézményi átalakítást is előkészített a tárca. A fogyasztóvédelem terén, más tárcákkal együttműködve, ezt nem lehet lehatárolni - például ott az élelmiszerbiztonság javítása terén az agrártárca tett meg, az egészségügyi tárca, meg mások erős összefogással -, de ennek a tárcának nagyon hatékony irányításával jobb, erősebb, az emberek, a fogyasztók számára nagyobb biztonságot adó fogyasztóvédelmi rendszert szeretnék majd működtetni, megerősített hatósággal és erős civil partnerséggel.
Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Egy picit hosszabb voltam, mintahogyan terveztem, de rendkívül nagy területet ölel fel a bizottság hatásköre is, a tárcáé még ennél is nagyobb; remélem minden fontos dologról, ha csak egy-egy állítás szintjéig is sikerült beszélni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszterjelölt asszony a gondolatébresztőt.
Képviselőtársaim, szeretnék egy kasszát csinálni. Hadd kérdezzem meg, hogy kik kívánnak hozzászólni, kérdést föltenni, hogy nagyjából lássuk, vagy lássam azt, hogy körülbelül mennyien vagyunk.
Képviselőtársaim, csak a hozzájárulásotokat kérem, mert nyilván nem kívánom senkinek a hozzászólását korlátozni; ha körülbelül képviselőként olyan 3-4 percet szánunk magunknak, akkor azt hiszem, hogy emberi időben végezni tudunk. Jó? Egy bólintást kaphatok? (Soltész Miklós: Amennyire lehet korlátozni.) Amennyiben természetesen lehet ezt korlátozni.
A jelentkezés sorrendjében azt a hagyományos technikát folytatnánk, hogy egy ellenzéki, egy kormánypárti képviselő.
Először megadom a szót Soltész Miklós alelnök úrnak.
Tessék parancsoljon alelnök úr, öné a szó!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony, illetve Miniszterjelölt Asszony! Amikor kiderült, hogy Kiss Péter miniszter úr újra kancelláriaminiszter lesz, a szakma is, illetve a bizottsági tagok is nagy várakozással néztek elé annak a döntéssorozatnak, amely végül is odáig jutott, hogy önt hallgatjuk meg.
Most arról csak röviden szeretnék beszélni, hogy korlátozzam én is magam időben, elnök úr kérésének megfelelően, hogy a minisztercserék hasonlóak voltak ahhoz a gyerekjátékhoz vagy fiatalkori játékhoz, amikor körben ülnek az emberek, és aztán székeket vesznek ki, és el kell foglalni a székeket. Most itt kicsit megváltoztatták a játékszabályokat, mert nemhogy széket vettek ki, hanem székeket tettek be; még több tárca, még több pozíciót kaptak olyan emberek, akik eddig vagy nem voltak pozícióban vagy pozícióban akarták őket hagyni. Erről többet nem szeretnék mondani, mert nyilván nem a szakmai területet érinti teljesen, bár az első kérdésem mégiscsak ehhez kapcsolódik.
Milyen szakmai szempontok alapján történt meg a kiválasztás, mi a múltja önnek szociális területen?
A másik kérdésem, amelyet ön részben érintett, hogy a nyugdíjreformban milyen lépéseket kíván megtenni, és szintén konkrétumot várok a felől a nyugdíjkérdésében, hogy miből tevődik össze a nyugdíjkassza hiánya. Hogyan lehetne ezt csökkenteni, hogy ne az állami költségvetés más területéről kelljen pótolni ezt az összeget?
A harmadik kérdésem pedig a miniszterjelölt asszony felé az, hogy a cigányság helyzetéről ön nem beszélt, bár az elfogadott 25 éves program nyilván az ő élethelyzetük javítását is célozza, de mégis milyen konkrét lépéseket próbál megtenni azért, hogy az elkövetkezendő években komoly felemelkedés és előrelépés legyen. Már csak azért is, mert - azt hiszem, ebben a bizottság teljes mértékben megegyezik - az egész szociális szakmát feszíti ez a kérdés, ha ezt nem oldja meg bármelyik kormány, akkor abból sokkal nagyobb feszültségek is lehetnek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vidorné Szabó Györgyi alelnök asszony, parancsoljon!
DR. VIDORNÉ DR SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Őszintén szólva nem gondoltam, hogy engem meglepetés fog érni a mai meghallgatáson, hiszen évek óta dolgozunk együtt a miniszter asszonnyal, ugyanakkor mégis jóleső érzés volt számomra, hogy azok a kulcsszavak, amelyek legalábbis nekem, mint a szociális szakma elkötelezettjének fontosak, megjelentek most a miniszter asszony bevezetőjében. Már csak azért is, mert amikor a költségvetés tárgyalására kerül a sor - tisztelt képviselőtársak -, az minden szociális munkánk alapja, akkor gyakran dolgoztunk együtt az önkormányzati csoporttal, hiszen majdnem minden szociális szolgáltatás, segítség, pénzbeli ellátás az önkormányzatokon keresztül jut el az emberekhez, és amikor mi a költségvetési pozíciókat próbáljuk elfoglalni, akkor bizony együtt kell működnünk.
Most inkább azt kérem a miniszter asszonytól, hogy azt a fajta hihetetlenül jó lobbitevékenységgel, amelyet meg tudott valósítani, hogy az önkormányzati szférát segítse, most nagyon remélem, hogy ezen a szociális szakmán most ugyanúgy fog segíteni, és ezért ebben optimistán nézek a jövőbe. Optimistán azért is, mert azt gondolom, hogy azért akinek ilyen hosszú évekre visszamenő kormányzati tapasztalata van, nem most fogja kezdeni a minisztériumi munka megtanulását, hanem teljes lendülettel képes a szakmai feladatokat megvalósítani, amelyek közül millió van, ebből csak egyet - az én "nünükémet" - hadd emeljek ki.
Nagyon örülnék, és örömmel hallottam, hogy elkötelezettje annak, hogy új kódex, új törvény szülessék. A '93-as szociális törvény ma már végrehajthatatlan, olvashatatlan, rendkívül sok hibával küzd. Nagyon szeretném, ha teljesen új alapokra helyeznénk, különösen a szolgáltatás részét. Kicsit tartok majd a költségvetési tárgyalásoktól e miatt, úgyhogy remélem, jól ki tudunk ebből jönni.
A kérdésem. Azok közé tartoztam annak idején, akik úgy látták, hogy a szociális és a foglalkoztatási ügyeket mindenképpen egyben kell kezelni. Aki a szociális területen él és dolgozik, az látja és tudja, hogy a legnagyobb probléma az esélyegyenlőtlenség, a lecsúszás, mindez akkor van, ha nincs megfelelő munkája az embereknek. Nagyon sok fontos dolgot tett már ez a minisztérium az elmúlt egy év alatt, de kérdezem, mert úgy látom, hogy van még tennivaló, éppen az önkormányzati területen, hogy jobban össze kellene csúsztatni, jobban jelenjék meg az átjárhatóság a szociális ügyek és a munkaügyek között. Remélem, hogy ebben is egyet tudunk érteni, és van, lesz elképzelése a miniszter asszonynak, és azt gondolom, amikor majd egy év múlva itt fogunk ülni és meghallgatjuk a miniszter asszonyt, akkor fogom majd tudni megkérdezni, hogy mit is tettünk ez alatt az egy év alatt. Az irányok nekem tetszenek.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Iván László professzor úr, parancsoljon!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Jelölt Asszony! Miniszter és miniszter közötti állapot, gondolom.
Szeretnék néhány, számomra legalábbis nagyon fontosnak tűnő kérdésre választ kapni. Hivatkozom arra, hogy a Magyar Szociálpolitikai Társaság elnökeként és alapítójaként - '92-ben alapítottuk négy nagy szakcsoporttal, kiváló szakemberekkel - némi tapasztalatot szereztem a felnőttvédelmi gondoskodásban. Erre és saját szakmai múltamra is támaszkodva teszem fel ezeket a kérdéseket, gondolatként is, meg talán a megválaszolás alapján ellenőrizhetővé is tehetjük azokat a programokat, amelyek elindultak.
Az első kérdésem három területre fog koncentrálni. Az egyik a nyugdíjügy, a másik a nyugdíjasok ügye, a harmadik az idősügy, az idősek ellátásának ügye. Eddigi tapasztalataim szerint - és erre utalt jelölt asszony is - az esélyegyenlőségek vonatkozásában bizony voltak esélyegyenlőtlenségek. Erre utalva azt szeretném mondani, hogy az eddigi tapasztalatunk hosszú idő óta az volt, hogy utánfutó szervízeléssel próbálták mindig megoldani az alapvető problémákat és kérdéseket. Az utánfutó szervízelések, a toldozgatások-foldozgatások - és nem utolsó sorban az úgynevezett korrekciós manőverek - révén, amelyek tűzoltásként hatottak, nem engedték meg, nem került előtérbe a koncepcionális fejlesztés lehetősége. Ezért megkérdezem mindjárt a nyugdíjügyben, hogy reformpárti-e, és ha reformpárti, akkor ezt hogyan érti. Másrészt a folyamatos korrekciók és a reform kidolgozása hogyan fog összekapcsolódni? Továbbá emlegette a partnerséget, ezt nagyon fontosnak tartjuk mindannyian, de a partnerségen belül a Pénzügyminisztériummal és adott alkalommal a Gazdasági Minisztériummal milyen formában próbálja az arányos egyensúlyt fenntartani? Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a források kérdése megszabja a lehetőségeket.
A másik kérdésem, hogy a nyugdíjasok ügyében a fenntartható egészségük és életminőségük számára mi a koncepció, hogyan gondolja a miniszterjelölt asszony ezt megoldani. Tudniillik, óriásiak a deficitek, a leszakadások, az esélykülönbségek, főleg az esélyközeliségek. Ebből a szempontból azt hiszem, nagyon fontos tudnunk - régóta mondom és mondtuk többször is -, hogy a költségvetésben, és ez mindenképpen a jövőre vonatkozik, az idősödő, időskorú emberek számára mindenképpen egyszerre kell jelen lennie egy szociális biztonságot jelentő alfejezetnek, és egyszerre egy egészségügyi biztonságot, fenntartható egészséget garantáló alfejezetnek. Tehát ez a kettő a szociál-egészségügy fogalmához tartozik, ezt az idősödő, időskorú embereknél nem lehet mereven különválasztani, hogy az csak egy nagy költségvetési kereten belül érvényesüljön, mert abból rengeteg probléma származhat a jövőben is. A nyugdíjasokkal kapcsolatosan alapvető kérdésünk, hogy milyen a nyugdíjasokkal kapcsolatos jövőképe a miniszterjelölt asszonynak azon kívül, mint amit már elmondtam.
Az idősellátásban is vannak gondjaink. Felvetődik az a kérdés, milyen modellre, milyen külföldi tapasztalatokra, megoldásokra kíván támaszkodni, amikor a hazai szociális ellátásról, a felnőttvédelmi gondoskodásról, a tartós bentlakásról, vagy a szociális alapellátásról gondolkodik és próbálja a fejlesztést elősegíteni.
Az is nagyon fontos kérdés, hogy mi a tartós ápolásra szoruló idős, beteg emberek ellátásának szabályozására és a szolgáltatások finanszírozására vonatkozó koncepciója, amely egységesen érvényesíthető a szociális intézményekben, tehát a felnőttvédelmi gondoskodás területén.
Nagyon fontosnak érezzük továbbá - ezzel be is fejezem -, hogy ezzel a bizonyos rehabilitációs járadékkal, a rokkantnyugdíjassággal, a baleseti rokkantsággal kapcsolatosan nagyon sok mindent elmondtunk, ennek a kérdéskörnek a gazdája is voltam. Figyelembe véve a jövőbeni demográfiai változásokat plusz az idősödő, nyugdíjassá váló emberek egészségi és szociális helyzetét, változatlanul nagy aggodalommal nézzük, hogy vajon a rehabilitációs járadékot megállapító bizottság részéről biztosítandó szerződéses munkába való befogás feltételei milyen számítások alapján alakulnak ki, és hogyan fogunk tudni ennek megfelelni, hogyan tudjuk ezt kielégíteni.
Befejezésképpen azt hiszem, rendkívül fontos fogalmakat említett a jelölt asszony. Itt elsősorban kiemeltem magamnak, hogy a "baloldali-liberális" kormány kifejezést használta. Talán baloldali és liberális, vagy a baloldali liberális, vagy a liberális baloldali? Ezt talán egy mondatban próbálja megnyugtatóan megválaszolni.
A másik. Feltétlenül fontosnak tartjuk mi is, hogy szól a finombeállításokról. De akkor, amikor még nem körvonalazódnak a nagy beállítások, nincsenek meg a garanciák, nincsenek meg a biztonsági tényezők, a finomhangolások - ahogy Horváth Ágnes miniszter asszony mondta - milyen szempontok szerint fogja érvényesíteni a munkáján belül ezt a hangolási munkát, illetve ezt a finomítási munkát?
Nagyon fontosnak érzem azt is, hogy a felzárkóztatás-párti és ugyanakkor kiigazítás-párti a nyugdíjrendszerben. A felzárkóztatás evidens, alapvető kérdés. Akkor ezzel is, meg a másikkal, a nyugdíjrendszer kiigazítási kérdésével kapcsolatosan is azt teszem föl: mi az, miniszterjelölt asszony, amit az előző minisztériumi munkából vagy a kormányzati munkából 2002-től hiányosságnak, nem megfelelőnek, nem előremutatónak vagy hibának tekint, és amin korrigálni, változtatni, módosítani szeretne? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szociál-liberális kormányra pontosítjuk a definíciót.
Béki Gabriella fog következni a liberálistoktól. (Derültség.)
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Jelölt Asszony! Tisztelt Bizottság! Én egy kérdést és egy észrevételt szeretnék megfogalmazni.
A kérdés az önkormányzatokra irányul. Mindannyian tudjuk, hogy a szociális ellátórendszer működtetése szempontjából az önkormányzatok kitüntetett fontosságú kulcsszerepben vannak; ilyen értelemben hasznos is lehet a szociális szakmának, hogy miniszterjelölt asszony önkormányzati jártassággal rendelkezik.
A probléma az, hogy a szociális törvényben előírt feladatok, kötelezettségek jelentős részének az önkormányzatok jelentős számban nem tesznek eleget. Az a kérdésem, hogy ezen az anomálián hogyan próbál majd úrrá lenni? Mert járható út az is, hogy rögzítsük a törvényt az élethez, és mondjuk húzzuk át azokat a szerintem eredményeket, hogy feladat-ellátási kötelezettségként egy csomó mindent megfogalmaztunk a szociális törvényben, de attól a feladatok még ellátatlanok maradnak. Gondolok például arra, hogy kötelezettsége van az önkormányzatoknak a szenvedélybetegek, a pszichiátriai betegek gondozására, a házi gondozás, az ellátórendszer működtetésére és ezek nagyon-nagyon kevés helyen működnek.
Említette a kistérségeket többször és pozitívan jelölt asszony. Egyetértek azzal, hogy a hátrányos helyzetű régiókra, kistérségekre különös előszeretettel koncentráljunk, ezeken keresztül valóban lehet eredményeket elérni. De máris érzékelek egy olyan típusú anomáliát, hogy a segítség, ami a kistérségek irányába elmozdul, az nagyon sok esetben a kistérség központjában kerül felhasználásra és nem csorog le a valóban leghátrányosabb, tehát a kistérségen belül is a leghátrányosabb helyzetben élőkhöz, a legrosszabb helyzetben lévő településekhez.
Az észrevételem, a megjegyzésem pedig azzal kapcsolatos, hogy miniszter asszony nem nyugdíjreformot, hanem nyugdíjrendszer-kiigazítást említett. Ennek a magam részéről szeretnék az elégedettségemnek hangot adni, mert úgy gondolom, hogy paradigmaváltásra, tehát lényeges reformra a nyugdíjrendszerben nincs szükség; változtatásokra, kiigazításokra igen, hogy ha eben egyetértés van közöttünk, akkor ez számomra kifejezetten öröm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
László Tamás képviselő úr!
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter, illetve Miniszterjelölt Asszony! Sokszor elmondtuk, hogy a rossz kormányzati intézkedések a szociális szférában csapódnak le és úgy gondolom, hogy a sors fintora, hogy egy ilyen önkormányzati területfejlesztési tárca vezetése után ön ezt a tárcát veszi át. Amikor bajban van egy kormányzat, akkor mindig ilyen 25 éves programokat készít; mint ez a gyermekszegénység elleni program, vagy a cigányság ügyében. Ezeket üdvözöltük jelentős részben, de azt gondolom, hogy nem adnak választ a 25 év múlva bekövetkező helyzetre ezek a programok, tehát nagyon nagy érdeklődéssel várjuk, hogy mi lesz például ez a "Legyen jobb a gyerekeknek!" program szeptember 1-jén bekövetkező operatív és részletes napi programra bontásában.
A bizottságunk az ifjúsági- szociális és családügyi bizottság és az ifjúságról nagyon keveset hallottam ebben a miniszterjelölti expozéban, szinte kizárólag a drogkérdésekkel foglalkozott ön, holott hogyha megnézzük az ifjúság helyzetét, ahol nagyon jelentős mértékű az elbizonytalanodás, az elveszettségtudat és a jövőnélküliség az ifjúság körében, azt gondolom, hogy ez a szektora a minisztériumnak rendkívül nagy megerősítésre szorul. A kérdésem az, hogy miket terveznek ennek a rossz állapotnak a kiküszöbölése, javítása, gyógyítása érdekében.
A másik kérdésem szintén összefügg ezzel az önkormányzati területfejlesztési témával: a paneles lakótelepeknek a kérdése. Úgy tűnik, hogy leállóban van a Panel Plusz program. Egészen nyilvánvaló, hogy a panelprogramnak nagyon szoros szociális vonulata, szociális irányzata vagy indokrendszere is van. A kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy a miniszterjelölt asszonynak van-e a Panel Plusz programhoz a tárca jellegéből adódóan - az ifjúság, a szociális szféra, a családügyi szempontjából - olyan koncepciója, ami ennek a panelprogramnak a véleményünk szerint szükséges átdolgozását segíteni fogja.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Filló Pál képviselő úr következik.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Több képviselőtársam is említette már kérdésben, és én ezt szeretném továbberősíteni: a nyugdíj, a nyugdíjrendszer átalakításának az ügyét, én ezt borzasztó fontosnak tartom. A kérdésem alapjában véve arra irányul, hogy azt tudjuk valamennyien, hogy a közelmúltban létrejött az a kerekasztal, amelyben az ország legkomolyabb szakemberei készítik elő a nyugdíjrendszer hosszú távú reformját; itt nem olyan ügyekről van szó, amikor a közeljövő kérdéseit, hanem a következő évtizedek kérdéseit kell pontosan felmérni és meghatározni. Úgy gondolom, és azt kérdezem a miniszter asszonytól, hogy mennyire kíván a munkájában támaszkodni majd ennek a kerekasztal-egyeztetésnek az eredményeire, hiszen úgy gondolom, hogy mindenképpen fontos lenne, hogy ezeknek a szakembereknek a véleménye a kormányzati munkában is megjelenjen.
A másik dolog, amit szeretnék megemlíteni tulajdonképpen az, hogy az elmúlt évek során a jelölt asszony ugyan más területen, de miniszterként számomra mindenképp azt bizonyította, hogy az önkormányzatok területén mindig partner volt abban, hogy a nagy kérdéseket az érintettek bevonásával oldják meg. Itt ezen a területen, ahol szintén nagyon sok érintett van, ahol nagyon sok civil szervezet dolgozik, mennyire kíván támaszkodni az ő véleményükre, mennyire kívánja majd a jövőben a döntésekben meghallgatni az ő véleményüket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Koszorús László!
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony, Jelölt! Négy rövid kérdést szeretnék feltenni, méghozzá kettőt ifjúsági, kettőt fogyasztóvédelmi területről. Kezdem az ifjúsági kérdéssel.
A regionális ifjúsági tanácsok helyzete. Folyamatosan csökken az a keret, amit a vidéki civil, pontosabban az ifjúsági civil szervezetek megpályázhatnak. Mit kíván tenni a jövőben annak érdekében, hogy ez a keret ne folyamatosan csökkenjen, ezeknek a pénzeknek a kifizetése ne fél év, illetve egy évvel később történjen meg, mint ahogy a rendezvény egyébként megszervezésre került; hiszen folyamatosan tapasztalható az, hogy pont vidéken az ifjúsági civil szervezetek a regionális ifjúsági tanácsokon keresztül egyre kevesebb pályázati pénzhez tudnak hozzáférni.
A másik ifjúsági kérdés, amely összekapcsolódik a fogyasztóvédelem kérdéskörével, a minisztérium adataiból kiderült, hogy míg 2-3 évvel ezelőtt minden negyedik, most már minden harmadik fiatal küzd a túlsúlyosság problémájával. Ifjúsági jellegű kérdésről van szó. Milyen olyan együttműködést képzel el a jövőben más minisztériumokkal, amelyek hasonló ifjúsági jellegű kérdésekkel foglalkoznak? Hiszen a testnevelési órák folyamatos csökkenése, a kampányok hiánya, a különböző élelmiszerek akár az iskolákban, akár más jellegű helyszíneken, ahol a fiatalok megfordulnak, mind ahhoz vezetnek, hogy folyamatosan olyan egészségügyi hátránnyal kerülnek a felnőtt korosztályba, ahol már egyébként ez a szám a minden másodikat eléri.
Tehát milyen olyan programmal áll elő a minisztérium - többek között ezt kezdeményezzük az országgyűlési határozati javaslat keretén belül -, hogy ez a probléma megoldódjon? Illetve milyen olyan tömegsport, illetve sportolási lehetőséget tud finanszírozni a jövőben - régebben erre volt példa -, hogy a gyerekek, a fiatalok egy egészségesebb életmódban, egészségesebb környezetben tudjanak felnőni?
Ehhez csatlakozna az a fogyasztóvédelmi jellegű kérdés, hogy célszerűnek tartja-e, tudja-e támogatni a minisztérium azon javaslatunkat - ez egyébként európai uniós szinten is már egyre nagyobb méreteket ölt, a német szövetségi parlamentben már büntetőadóval is kísérleteznek -, tehát fontosnak tartja-e a miniszter asszony bizonyos termékek fogyasztóvédelmi szempontból való jelölését, gondolok itt a csokikra, a chipsekre, a tömény szénhidrátokra, amelyeket pontosan a fiatalok tömegesen vesznek magukhoz. A kérdés abból a szempontból fontos, hogy éves szinten a magyar központi költségvetésből több mint 450 milliárd forintot költünk csak a túlsúlyos emberek kezelésére.
Értelemszerűen ez ifjúsági kérdés, de a minisztérium is érdekelt ebben. Milyen olyan együttműködést lát a jövőben, amely azokat a kérdéseket meg tudja talán oldani, amelyek pontosan ebben a szegmensben felmerülnek? Illetve értelemszerűen milyen olyan pályázati lehetőségek vannak, hogy bizonyos kampányokat, tájékoztató jellegű anyagokat pontosan a fiatalok számára el lehessen juttatni a jövőben? Ez viszonylag új terület, Angliában egyébként - ezt csak úgy meg szeretném jegyezni - pontosan az ifjúsági ügyekkel foglalkozó minisztérium kezdeményezte, hogy pénteken, szombaton és vasárnap a fiatalok által nézett műsorsávokban gyorséttermek, illetve olyan élelmiszergyártó cégek ne reklámozhassanak, amelyek nem természetes alapanyagokból állítják elő a termékeiket. Úgy gondolom, az ifjúsággal való törődés nem elsősorban csak pedagógiai, oktatási szempontból fontos, a minisztériumnak szerintem itt is lépnie kell! Milyen olyan lehetőséget lát a jövőben, amely talán ezen a helyzeten tud változtatni?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy helyettesítést szeretnék a jegyzőkönyv számára bejelenteni. Borsos József képviselő úr helyettesíti dr. Aszódi Pált.
Török Zsolt képviselő urat illeti a szó, parancsoljon!
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony, Miniszterjelölt Asszony! Tisztelt Bizottság! A megszólítás is stílszerű, illetve az előzőleg szóló képviselőtársam felvetése is nagyon jó, hiszen lám, milyen együttműködési formák vannak arra, hogy mondjuk a sport és az ifjúság összekapcsolódása megvalósuljon. Ha jól tudom, a sportot felügyelő tárca az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, ahol jelentős tapasztalatokat szerzett, és korábban, az előző kormányzati ciklusban is a sportot felügyelő tárca élén állt, tehát valószínűleg ebben sikerekre, eredményekre számíthatunk az elkövetkező időszakban.
A családalapítás, gyermekvállalás témakörében szeretnék néhány kérdést feltenni, illetve az ifjúsági ügyekhez kapcsolódóan megjegyzést tenni. Említette miniszterjelölt asszony, hogy a bölcsődei, óvodai ellátás sokszínűsége, alternatív formák megjelenése jelentős szerepet kaphat a következő időszakban. Lehetnek vitáink ma Magyarországon arról, hogy a nagyobb településeken, megyeszékhelyeken, a fővárosban ezek hogyan működnek, de az ilyen ellátórendszerek kapcsán igazából nagy probléma a kistelepüléseken van, ahol talán ezek az alternatív, különleges, egyedi formák nyújthatnak megoldást. Számíthatnak-e arra az önkormányzatok vagy esetleg a településen lévő civil szervezetek, amelyek ezzel kívánnak foglalkozni, hogy ehhez támogatást kapjanak? Úgy gondolom, nemcsak a gyermeknevelés, a gyermekgondozás szempontjából, hanem foglalkoztatáspolitikai és minden egyéb szempontból is fontos, hogy legyen a kistelepüléseken bölcsődei, óvodai szolgáltatás.
A másik ilyen, amelyet miniszter asszony is említett, a nyári gyermekétkeztetés. A miniszteri meghallgatás elején érdemes vagy illik feltenni olyan kérdést, amelyben valószínűleg hasonló állásponton vagyunk, de ezeket néha illik hangos szóval kimondani. Sok önkormányzat nagyon flottul, nagyon ügyesen megszervezi a nyári gyermekétkeztetést, de magunk is tudjuk, beszélgettünk erről egymás között is, ha júniusban jelenik meg a pályázati kiírás, hogy június végétől a nyári gyermekétkeztetésre lesz forrás, és az önkormányzatok szervezzék meg a gyermekfelügyeletet, gyermekétkeztetést, akkor ez elég szűkös határidő. Van egy olyan kezdeményezés, hogy a következő évi költségvetésbe már kerüljön be önálló tételként a nyári gyermekétkeztetés forrása. Támogatja-e ezt a miniszter asszony? Azt gondolom, ez az önkormányzatoknak, a gyerekeknek, a költségvetésnek, mindenkinek jó, ez csak egy eljárásbeli különbség, többletköltséget nem jelent, csak kiszámíthatóságot, tervezhetőséget eredményez.
A harmadik pedig az ifjúsággal kapcsolatos kérdéskör, amelyet Koszorús képviselőtársam is említett, a nyári táborokkal kapcsolatban az idén már megjelentek a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsának pályázati kiírásai, ha jól tudom, a regionális ifjúsági tanácsok valamennyi régióban kiírták a pályázatokat. Nagyon sok fiatal jut el táborokba, pont a szociális tárca szervezésében Zánkán esélyegyenlőségi tábor van, említette, hogy ha a miniszteri ars poeticáját kellene megfogalmaznia, ebben pont az esélyegyenlőség a kulcsszó. Kívánják-e ezt a továbbiakban is folytatni, lehet-e számítani a következő időszakban, a következő években nyári táborozásokra, közösségfejlesztő programokra, esélyegyenlőségi táborra, és ezeknek a helyeknek a fejlesztésére? Az előző tárcához tartozott a turisztika, például az ifjúsági szálláshelyek felújítására is nagy szükség van. Tehát tervezik-e, hogy a következő időszakban erre fokozott figyelmet fordítanak, és forrásokat is nagyobb mértékben fognak hozzárendelni, nyári táborokra, közösségfejlesztő programokra, közösségi terek, ifjúsági táborok, szálláshelyek felújítására?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A képviselőtársaimat arra szeretném kérni, hogy a telefonjaikat kapcsolják ki. Azzal, hogy lehalkítják, nem oldanak meg semmit, mert ugyanúgy zavarják a műszereket, amelyek itt vannak előttünk. Nem beszélve arról, hogy az elnököt pedig rettentően zavarja.
Hirt Ferenc képviselő úr következik. Legyetek szívesek, segítsetek neki!
HIRT FERENC (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Asszony! A fogyatékosügy kapcsán szeretnék kérdést feltenni. Hogyan kívánja támogatni a fogyatékos sportot Magyarországon, vannak-e erre elképzelések?
A második kérdésem: tervezi-e felmérni a közhasznú intézményekben az akadálymentesítés igényét, különös tekintettel arra, hogy ismételten kitolták a határidőket? Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy vannak-e konkrét számok, elképzelések e téren.
A harmadik kérdésem a budapesti közlekedést érinti. Korábban a kormány ígérte a metró felújítása során a kijáratok akadálymentesítését, erre van-e konkrét elképzelés határidő tekintetében?
A negyedik kérdésemet a fogyatékosügyi program végrehajtása kapcsán szeretném feltenni. Annak idején parlament felkérte a kormányt, hogy hajtsa végre a fogyakosügyi programot. Azt látom, hogy nagyon sok tárcánál komoly elmaradások vannak a program végrehajtása kapcsán. Van-e e tekintetben konkrét elképzelés és láthatók-e határidők?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.
Dér Zsuzsa képviselő asszony következik.
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony, Miniszterjelölt Asszony! A mondandómat azzal kezdeném, hogy László Tamás képviselőtársam azzal vezette be a kérdését, illetve véleményét, hogyha bajban van egy kormány, akkor hosszú távú programokat készít. Ennek - hála istennek - a vezetéselmélet tökéletesen ellentmond, hiszen ha bajban van egy kormányzat, akkor nincs ideje és energiája 20-25 éves távlatokban gondolkodni, és nincs ideje, energiája operatív programokat készíteni. Nagyon örülök, hogy ennek ellentmond az is, amit most bejelentett a miniszterjelölt asszony, hogy napirendre került a szociális törvény átalakítása, és új kódex kidolgozásában gondolkodnak, amit a szociális bizottság nagyon komolyan kért az előző vezetéstől. Csak üdvözölni tudom, ha ez megvalósul.
Ezzel kapcsolatban én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt a szociális területen ne vakítson el bennünket a kötelező feladatellátás, és támaszkodjunk jobban a civil szférára. És az az elv, hogy ezt a kötelező feladatellátást egyre inkább vásárolják meg az önkormányzatok a civil szolgáltatóktól, sokkal inkább szolgálná azokat a célokat, amiket kitűztünk magunk elé, hiszen egy közszolgálati munkaviszonyban végzett munka érzelmileg, tudatilag, sokszor még szakmailag sajnos alatta marad egy elkötelezett, kifejezetten az elkötelezettség miatt szervezett és végzett munkától.
A fogyasztóvédelemmel kapcsolatban én a szakmámnál maradnék és nagy tisztelettel köszönöm a miniszterjelölt asszonynak, amit önkormányzati miniszterként fogadott elképzelést, hogy a gyermekélelmezésben együttesen: szociális szférának, önkormányzati szférának lépnie kell. Én egy kicsit még továbbgondolkodnék és kérem a miniszterjelölt asszonyt, hogy az az ajánlás, ami jelenleg a 80/1999-es rendeletben van, hogy az étkeztetés területén milyen ásványi anyag, fehérje, szénhidrát tartalomra van szükségük a gyerekeknek, ez ne csak ajánlás legyen, hanem váljék a szoláltatás szerves részévé, és tudják megkövetelni az önkormányzatok, akik megrendelői a gyermek-diákélelmezésnek akár a nyári időszakban, akár az iskolai időszakban. Hiszen ez nagyon fontos, amit mondott itt Koszorús László képviselőtársam is, hogy tulajdonképpen ez egy befektetés. Ha mi úgy szervezzük a szociális étkeztetést, hogy minden szakmai elvárásnak eleget tudunk tenni, akkor tulajdonképpen megvédjük, megóvjuk a felnövekvő nemzedéket a betegségtől, egyebektől, úgy gondolom, hogy erről nem kell részletesebben beszélnem. Örülök, hogy olyan jelöltünk van, aki ezt a területet az első kérésre felkarolta. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Borsos József képviselő úr következik.
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Asszony! Egy idő után elveszítettem és nem tudtam számolni, hogy hányszor mondta azt, hogy jó az irány. Nyilván, ha előttünk van a szakadék, akkor illik meggondolni azt, hogy nem lenne-e érdemes változtatni az irányon. Ezért én most nem is fogok kifejezetten kérdésekkel előállni; nyilván majd néhány hónap felkészülés után, az őszi ülésszakban, többet találkozhatunk önnel, mint a területet képviselő miniszterrel, mint az elődjével és majd ott tudjuk ütköztetni a szakmai álláspontunkat. (Dr. Lampert Mónika: Ha ez reménykedés volt képviselő úr, örömmel.) Ezért inkább néhány politikai kijelentésére reagálnék, amit az előszavában elmondott.
Az egyik. Azt mondta miniszter asszony, hogy a szociális területen jó irányú változások történtek az elmúlt egy évben. Erősen fogok koncentrálni azokra az ön által ígért hatástanulmányokra, amelyek majd ezt ki fogják mutatni és akkor meg tudjuk beszélni, hogy ezek valóban jók voltak, vagy valóban nem. Illetve volt egy olyan kijelentése, hogy a fő célja az ellátások reálértékének a megőrzése. Arról majd a véleményét szeretném hallani, hogy mit szól ahhoz, hogy a KSH adatai szerint is mondjuk, a nyugdíjas infláció most már háromszorosát közelíti annak, mint amennyivel emelték a nyugdíjak számszerű értékét. Az ellátások közé tartozik nyilván, tehát foglalkozhatunk szociális területen is a reálértékkel, de ez most egy teljesen friss hír és az új rendszerű számítási mód, amit önök megszavaztak, és nemsokára majd eszerint fogják kiszámolni a nyugdíjakat, azonos feltételek esetén mondjuk számszerű értékben 8-12 százalékkal kevesebb lesz a megállapított nyugdíj, mint a mostaniban.
Aztán egy másik ilyen kijelentése volt, hogy az egyeztetés érdemi voltára nagyobb hangsúlyt fog fektetni. Ennek a kijelentésnek örülök, általában egyébként nem a deklarált elvekkel volt probléma a minisztérium eddigi munkájában sem, hanem a gyakorlati megvalósítással. Azt gondolom, és ezért kérdés is, hogy tervez-e majd változtatást a minisztérium politikai vezetésén? Mert ha nem, akkor borítékolható, hogy továbbra is csak formális papíregyeztetések fognak az előkészítő munkában történni és idővel nem fognak tudni belekerülni az a civil és egyéb, nem a politika világából érkező javaslatok egy-egy törvénybe, amelyek egyébként jobbá tudják tenni azt.
Továbbfolytatja-e vagy támogatja-e azokat a típusú intézkedéseket - ugye itt erről szólt, hogy a szakmai munkát fogja támogatni -, mint például ami a munkaügyi szervezetnél történt, hogy gyakorlatilag megbénították a szervezetnek a munkáját ezzel az ügyetlen átszervezéssel. És mondjuk azt a hagyományosan jó és egyébként erre lehetett azt mondani, hogy Európában is példaértékűnek nevezhető tripartit, egyeztetést, amely a megyei tanácsokban folyt, annak a struktúráját és hatáskörét teljesen szétverték és egy látszat, formális és működésképtelen testületeket hoztak létre regionális szinten, ez nyilván meglátszik egyébként az apparátus szakmai munkáján is.
És arra szeretném felhívni a figyelmét, amit az előbb ön jelentett ki, hogy majd jön a finomhangolás. Most a probléma ezzel az, hogy ha a gyárból csak a szokol minőségű rádió tud kikerülni, azt hangolhatjuk, az ugyanúgy fog recsegni, ropogni; tehát először egy kicsit át kellene alakítani azt a gyárat, és akkor majd lehet hangolni az abból kikerülő terméket. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr.
Lombos István képviselő úr!
LOMBOS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm elnök úr. Megmondom őszintén a miniszter asszonynak a bevezetőjére nem igazán figyeltem, én inkább az ellenzéki képviselőket figyeltem a mondandójának a reakcióit illetően; és megmondom őszintén, hogy nagyon korainak találtam az ellenzéki képviselőtársaim szája szegletében a cinikus mosolyt. Úgy gondolom, hogy miniszter asszony két minisztérium vezetése után nem szorul rá arra, hogy a képességeit és a lehetőségeit firtassuk egyáltalán. Arról nem is beszélek, hogy valószínű képviselőtársaim közül, akik szemben vannak velem, nem is igazán tudhatják, hogy akinek kétszer jó volt és nekifut harmadiknak, az a legjobb.
Azt kell mondanom, hogy Soltész alelnök úrnak a bevezetője késztetett arra, hogy ezeket a megfigyeléseket tegyem itt a meghallgatáson, mert azt mondta, hogy a kiválasztással kapcsolatos gondolatairól ennyit kívánna mondani; én azt mondom, hogy ezeket is kár volt. Ezeket is kár volt mondani, mert úgy gondolom, hogy nem a kiválasztással van a gond, hanem talán velünk. Úgy gondolom, hogy idejön egy miniszterjelölt, akit megillet az, hogy bizonyos türelmet, bizonyos időt adjunk számára arra, hogy a megfelelő szakmai koncepcióját kialakítsa, és ezeket megvalósítsa, és aztán majd visszatérünk arra, hogy mi történt az elkövetkezendő időszakban; szeretnék megnyugtatni mindenkit, ez 2010-ig így lesz, aztán valószínű tovább is. Innentől kezdve természetesen a cinikus mosoly elfogadható, de minek.
Így tehát én azt tudom mondani miniszterjelöltünknek, hogy az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság tagjaiban a koncepciója megvalósításában számíthat ránk. Azt tudom mondani, hogy azok a feladatok, amelyek végrehajtásra kerülnek majd az elkövetkezendő három év során, közösen gondolkodva és közösen megvalósítva lesznek hatékonyak.
Megnyugodva fogom majd felnyújtani a kezem az előző két ciklusban, az előző két minisztériumban végzett munkája után. Jó munkát kívánok!
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Lanczendorfer Erzsébet, parancsoljon!
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Egyetlen témában szeretnék megszólalni, a közgyógyellátással kapcsolatban. A miniszter asszony azt mondta, hogy jónak tartja, én tragikusnak.
Kérem, higgyék el, nem ellenzéki, kereszténydemokrata képviselőként, hanem 40 éve belgyógyászként dolgozó orvosként tartom tragikusnak. Azért tartom tragikusnak, mert az orvosban élete végéig benne van a "Salus aegroti suprema lex - a beteg üdve mindenek előtt". Amikor 12 ezer forintos keretösszeget állapítanak meg közgyógyellátásra, s abból 6 ezer forintról az egészségügyi pénztár tisztviselője dönt, aki nem látta, nem ismeri a beteget, és azt kell tennie, hogy az azonos hatástani csoportból a legolcsóbbat engedélyezi, ezt orvosilag - tessenek elhinni - elfogadhatatlannak tartom. Mert lehet, hogy a beteg számára egy adott hatástani csoportban kétszáz gyógyszer közül tényleg a legolcsóbb az, amely nem okoz mellékhatást, de lehet, hogy a legdrágább. tehát nem azt kellene figyelembe venni, hogy mi a legolcsóbb, hanem azt, hogy mi használ legjobban a betegnek. Itt viszont a szakorvos, a kezelőorvos által megadott kezelést kellene engedélyezni. Lát-e lehetőséget a miniszter asszony ennek a gyakorlati megvalósítására? Szeretném, ha látna, és amikor egyeztetnek a közgyógyellátással kapcsolatban, de egyáltalán egészségügyi jellegű szociális kérdésekben, ezt ne az egészségügyi miniszter asszonnyal tegye, hanem a szakmai kollégiumokkal, ott vannak a belgyógyászok, gyermekgyógyászok, stb. A szakmával tárgyaljon, nagy tisztelettel kérem! Lát-e erre lehetőséget?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Winkfein Csaba, parancsoljon!
WINKFEIN CSABA (MSZP): Köszönöm szépen. Köszönöm azt is a képviselő asszonynak, hogy visszatért a szakmai részre, és ezt kérem a képviselőtársaimtól, hogy a szakmai felvezető után szakmai kérdéseikről, véleményeikről beszéljünk.
Köszönöm azt is a miniszterjelölt asszonynak, hogy felvezetőjében megemlítette a kábítószer-problémát, mint társadalmi problémát. Ezzel kapcsolatban szeretnék feltenni két kérdést. Egyrészt hogyan látja a nemzeti drogstratégia jövőbeni megvalósítását, illetve a megvalósítási folyamat felgyorsítását? A stratégiában meghatározott célok minél teljesebb körű elérését hogyan látja, hogyan képzeli el?
Szeretném megköszönni a tárca eddigi segítségét a kábítószerügyi eseti bizottság munkájában, és kérem az ön segítségét is abban, hogy a jövőben támogasson minket, hiszen igen komoly feladatokat fogalmaztunk meg. Egyrészt, hogy október közepére elkészítjük azt a jelentést, amelyben a stratégiában megfogalmazott célok közül meg szeretnénk határozni azokat a főbb prioritásokat, amelyek mentén érdemes lenne továbbhaladni a következő két évben, és igen komoly feladatunk, hogy 2009-re elkészítsük azt az új drogstratégiát, amely a következő időszakot fogja meghatározni. Ebben természetesen - ha lesz lehetőségünk - segíteni kívánjuk, és kérjük az ön támogatását is, hogy az előkészületben részt tudjunk venni.
A másik kérdésem pedig az ellátórendszerrel kapcsolatos, mégpedig az, hogy milyen lehetőséget lát a szociális ellátórendszer és az szenvedélybetegek, illetve a kábítószer-problémával küzdők ellátórendszerének fejlesztésére, gondolok itt az integrált módszerek bővítésére. Ezt hogyan látja a tárca, és milyen irányban kívánnak továbbhaladni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Szabó Erika képviselő asszony, parancsoljon!
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Mielőtt a kérdéseimet feltenném, szeretnék reagálni Lombos István képviselőtársam mondandójára, aki nagyon határozottan állította, hogy 2010-ig változatlan lesz a helyzet. Ehhez képest két héttel ezelőtt a bizottság elnöke azzal zárta a bizottság ülését, hogy mindenkinek kellemes nyaralást, jó pihenést kíván, és most nem akármilyen napirenddel ülünk itt, miniszterjelöltet hallgatunk meg, mert a kormány nem tudja, hogy mit akar, a kormánypártok sem tudják, hogy mit akarnak. Egyik pillanatról a másikra olyan tárcák élén történik változás, ahol - sok szó esett róla - kiszámíthatóságra, folytonosságra lenne szükség. Ennyit az ön jóslatával kapcsolatban, hogy mi lesz a jövőben.
A kérdéseim pedig a miniszterjelölt asszonyhoz a mélyszegénységben élőkhöz kapcsolódna. Hogyan, milyen intézkedésekkel kívánja segíteni a mélyszegénységben élő családokat, és mi a véleménye a hatósági tanúsítványról, amely jelenleg valójában egy szegénységi igazolvány?
A másik kérdésem a nők és a pályakezdő fiatalok munkanélküliségével kapcsolatos. Hogyan kívánja csökkenteni az ő munkanélküliségüket?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ágh Péter képviselő úr!
ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Miniszterjelölt Asszony és Lombos Képviselő Úr! Mosoly valóban volt az arcunkon, de örömteli mosoly volt akkor, amikor azt hallottam a miniszterjelölt asszonytól, hogy a gyermekeknek a családban történő nevelését tartja a legfontosabbnak. Nem hiába volt örömteli mosoly, hiszen korábban voltak hírek arról, hogy szocialista képviselők olyan kommunikációs segédanyagot kaptak, amelyben megtiltották, hogy a "család" szót használják. (Dr. Lamperth Mónika: Nem kell minden hülyeséget elhinni! - Közbeszólások.)
Miniszterjelölt asszony, akkor a kérdéseim következnének. Ön elmondta, hogy részt vett az Új Magyarország fejlesztési terv előkészítésében. Azt szeretném kérdezni öntől, hogy ebben lesznek-e olyan források és lehetőségek, amelyek a gyermek és ifjúsági kiadásokra fordítódhatnak. Gondolok itt arra, amit Török Zsolt is említett, tehát ifjúsági szálláshelyek felújítása, közösségi helyek létrehozása és felújítása, valamint európai szintű játszóterek kialakítása. Bizonyára ön a korábbi miniszteri tapasztalataiból adódóan is kiváló választ tud erre majd adni.
Koszorús László érintette már azt a kérdésemet, hogy az ifjúsági források fognak-e nőni az elkövetkező időszakban. A pályázati rendszerben lesznek-e változások?
Az utolsó kérdésem pedig az lenne, hogy szociális és munkaügyi miniszterként tud-e, akar-e tenni azoknak a fiataloknak az esélyegyenlősége érdekében, akik a tandíj és az utazási költség, valamint mindenféle drágulás következtében, amelyek most a fiatalokat érintően bekövetkeztek, nem vállalják a továbbtanulást. Tehát miniszterként tud-e valamit tenni, esetleg együttműködni más tárcák képviselőivel abban, hogy ők ne szakadjanak le, tovább tudjanak tanulni, és valamilyenfajta felzárkóztatásban tudjanak részesülni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Cseresnyés Péter, parancsoljon!
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter asszony, Lombos István képviselőtársammal ellentétben én figyeltem az ön bevezetőjét, és mint több hozzászólásból hallhattuk már, sok konkrétumot, konkrét ígéretet és konkrét elképzelést nem hallottunk, néhány megjegyzését viszont kritizálták is képviselőtársaim, és sok kérdést tettek fel.
Kérdezni nem szeretnék, inkább - ha lehet - egy-két ígéretet szeretnék kapni öntől. Az egyik ilyen kérés - remélve az ígéretet - az, hogy a szociális és munkaügyi szabályozás terén megfelelő hatásvizsgálatok, tanulmányok elkészítése és megfelelő egyeztetés után történnek ezek a szabályozások. Mert sajnos a tapasztalat az volt az elmúlt időszakban, hogy ez nagy hiányosságokat szenvedett.
Egy példát szeretnék mondani arra, hogy a szabályozás, a hatás hiánya milyen következményekkel járhat. Napjainkban ez az egészségügyben mutatkozik meg talán a legjobban, amikor az egészségügyben dolgozók létszámának jelentős leépítését éljük meg - vagy már sok helyen túl vannak rajta. Önök azt mondták, a mobilitásprogrammal fogják segíteni az egészségügyből elbocsátott dolgozók elhelyezkedését, és napról napra halljuk, hogy szinte nincs érdeklődés, és nem azért, mert azok az emberek, akik elmentek- vagy el kellett menniük - az egészségügyből, mint munkavállalók nem keresnének munkát, hanem azért, mert nincs hova menniük.
És azt szeretném egy újabb ígéretként öntől kérni, hogy odafigyeljenek arra, hogy amit mondanak, az megvalósuljon: ne a munkanélküliség növekedjen Magyarországon, ne statisztikákra hivatkozva mondják azt, hogy a munkaproblémák, az elhelyezkedési problémák egyre kevesebbek, kisebbek Magyarországon, hanem ténylegesen tegyenek annak érdekében, hogy a munkanélküliség csökkenjen, a munkahelyek száma növekedjen.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Nem látok több képviselői jelentkezést, a két alelnök egy-egy rövid reflexióra kért lehetőséget.
Soltész képviselő úr!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): A viszontválaszt követően.
ELNÖK: A viszontválaszt követően. Akkor viszont Vidorné Szabó Györgyi képviselő asszony, tessék parancsolni!
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, mert nagyon fontos kérdést vetett fel Lanczendorfer képviselőtársnőnk ezzel a gyógyszerrendeléssel. De miután ennek már utánamentem, egy információval hadd szolgáljak.
Nagyon sok panasz érkezett az orvosoktól, hogy micsoda dolog ez, hogy azt kell neki felírni, amit a MEP-ben elhatároz valaki. Szeretném mondani, hogy nem így van. A MEP-nek az orvosa csak annak az árát írja fel és ezek után a kezelőorvosnak szabad keze van, hogy melyik gyógyszert írja abból a gyógyszercsoportból. És hogy legyen ez mindenki számára elfogadható, kértem az OEP főigazgatóját, aki ezt levélben pecséttel leírta és nagyon szívesen adom oda képviselőtársamnak is; tehát ezt tisztáztuk menet közben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter asszonyé a szó, tessék parancsoljon!
DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Köszönöm szépen a rendkívül sokszínű érdeklődést, észrevételeket, kérdéseket egyaránt.
Amikor Soltész alelnök úr az első kérdését feltette és mindenképpen politikai irányba indult el, akkor még nem tudtam eldönteni, hogy milyen hangvételű lesz ez a meghallgatás, mi az, ami inkább érdekli önöket, hogy átmegyünk-e arra a terepre, amit a plenáris ülésen használ időnként az Országgyűlés - szerintem ott is lehetne hasznosabban tölteni az időt -, vagy tényleg foglalkozunk komoly szakmai kérdésekkel. Itt-ott lila pöttyökkel inkább ez a szakmai megoldás volt, aminek én örülök.
Tehát amikor föltette azt a kérdését, hogy nekem milyen múltam van szociális területen, akkor kétféle választ írtam föl magamnak. Ha ilyen politikai pofozkodós irányba megyünk el, akkor azt válaszolnám, hogy sokkal több, mint amit önök megszavaztak Torgyán Józsefnek agrárterületen. De miután több szakmai eleme volt, és úgy látom, ezt tartják fontosabbnak, aminek én örülök, akkor inkább azt mondanám, hogy szociális területen az én személyes tapasztalatom - ahogy az elején is mondtam - szinte teljes körű az önkormányzati feladatellátás terén, és miután a szociális ellátásoknak több mint 70 százaléka ezen a területen az önkormányzatokon keresztül működik, ez azért jelentős tapasztalat.
A másik része, ami talán nem közvetlenül ennyire idetartozik, de ide is tartozik ehhez a bizottsághoz és erről tegnap nagy sok szó volt az esélyegyenlőség kérdéséről az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságban, hogy ezen a területen a civilek és a civileken keresztül a feladatellátásban nem csak áttételes tapasztalataim vannak, hanem közvetlen tapasztalataim is. 12 éve vagyok elnöke egy női civil szervezetnek a "Nők Kaposvárért Egyesületnek", ahol elsősorban karitatív területen dolgozik ez az egyesület.
Azt is megmondom önöknek őszintén, akkor én egyforma súllyal szerettem volna szerepeltetni a női esélyegyenlőség érdekében való civil munkálkodást és a karitatív munkát, de azok a lányok, asszonyok, akik elvállalták, hogy önként, minden fizetség nélkül a saját szabadidejükben hasznos, értelmes és jó szándékú dolgokat művelnek, ők jobban szerették ezt az utóbbit. Tehát kevesebb energia fordítódott a női esélyegyenlőségek érdekében akciókra, csináltunk ilyet is - tehát rámenős fehérnépek elmentek munkahelyekre ott, ahol probléma volt és hallatták civil módra a hangjukat, érdekes volt és izgalmas -, de inkább ezt a karitatív területet művelik, és majd az adott kérdésnél fogok erre válaszolni, hogy milyen lehetőséget látok még a civileknél, szerintem fontos a történet.
Alelnök úr kérdezett a nyugdíjjal kapcsolatban és aztán sokan, professzor úr is, mások is - ezt szeretném egy csomagban megválaszolni és érintem ezzel azt a kérdést is, amelyet Béki Gabriella képviselő asszony mondott. Akkor, amikor a nyugdíjreformot a '94 és '98 között ugyancsak a szocialista-liberális kormány megcsinálta, akkor úgy gondoltuk, hogy ez hosszú távon megoldja a finanszírozás problémáját, merthogy a rendszerben benne van az a stabilitás, amire szükség van, hogy a magánbiztosítók bejöttek és a sok-sok reformlépés, ismerik - kiderült, hogy nem.
A nyugdíjkassza külső-belső hiányáról. Ha megengedi alelnök úr, nem fogok most részletes számokat mondani, mert nincsenek itt nálam a legfrissebb adatok, de írásban fogok önnek válaszolni, meg fogjuk küldeni részletesen az ezzel kapcsolatos adatokat; ha alelnök úr igényli valamennyi bizottsági tagnak, de alelnök úrnak mindenképpen.
Most visszatérve a nyugdíj dolgához. Szerintem, nem lenne most szerencsés, ha a kerekasztal munkájának és az eddigi kutatásoknak és elemzéseknek a részletes ismerete nélkül én most itt felvázolnék egy saját személyes koncepciót, ez a dolog ennél komolyabb; hogy az indexálás tapasztalatait megnézni, a nyugdíjba-vonulás életkorának tapasztalatait, minden egyes részletét és elemét - én ide fogom ezt hozni természetesen, ha kész vagyunk, de én most nem akarok részletekről beszélni. Van sok minden a fejemben, foglalkoztam ezzel, nem mint önkormányzati és területfejlesztési miniszter, hanem úgy, mint a Magyar Szocialista Párt elnökségének tagja és kormánytag.
A nyugdíjügy nem a szaktárca ügye, az egy nagyon komoly politikai kérdés, amiben minden álláspontot, szakmai szempontot és politikai szempontot is figyelembe kell venni, meg kell ismerni az európai tapasztalatokat, a trendeket. Hozzáteszem egyébként, hogy most a munkaerőpiacon ott vannak a Ratkó-korszak szülöttei és az ő gyerekeik is; ez egy olyan kegyelmi pillanat, ha úgy tetszik, amit ugyancsak figyelembe kell venni akkor, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozunk. Úgyhogy kérem, hogy fogadjanak el ennyit tőlem, ez nem a koncepciónélküliséget jelzi, hanem azt, hogy nagyon komolyan veszem ezt a dolgot. Csináltam magam otthon hétvégén egy kis listát, hogy mivel kell először foglalkozni. Körülbelül háromszor kellett átírni, mert annyi mindent kellett volna az első sorba írni, hogy nem fér bele, de ez azért ott van a legelsők között.
A cigányság helyzetével kapcsolatban. A tegnapi bizottsági ülésen nagyon alaposan kitárgyaltuk, tehát azért nem hoztam itt külön szóba, mert miközben nagyon fontosnak tartom, de oda jobban illeszkedőnek tarthatom; de azt hiszem, igaza van a kérdésével, amikor azt mondja, ha a felzárkóztatást és az esélyteremtést fontosnak tartom, akkor ezzel a programmal nagyon tudatosan kell készülni.
Én a romaintegráció évtizede programot jónak tartom és mondhatnék most szakmai szempontot, hogy mit kell megcsinálni ahhoz, hogy sikeres legyen, van ilyen, nagyon komoly szakmai csapat dolgozott ezen. Mégis engedjék meg, hogy máshova tegyem a hangsúlyt. Ha Magyarországon a szegény és hátrányos helyzetben lévő cigány családok felzárkóztatása és integrációja érdekében nem tudunk nagyobb társadalmi türelmet és szolidaritást teremteni, akkor megfeszülhet a kormány bármelyik programmal - higgyék el, ezt nagyon komolyan gondolom.
Szécsényben most folyik egy modellkísérlet - nem tudom, szabad-e így nevezni - az önkormányzattal együtt, Ferge Zsuzsa professzor asszony vezetésével, ismerem ezt a programot. Tegnap este beszéltem a professzor asszonnyal, és kínáltam ebbe a konkrét modellkísérletbe egy újabb területet - a horizontális mozgás a kormányokban egyébként ilyen szempontból hasznos -, merthogy most fogadtuk el a sportstratégiát, és a sportot is irányító miniszterként jól ismerem a sport közösségfejlesztő erejét és a felzárkóztatásban, a szocializációs folyamatban betöltött nagyon erős szerepét.
A professzor asszonynak javasoltam, hogy azt a programot, amelyet most a nemzeti sportstratégia alapján elkezdtünk kidolgozni, tegyük bele. Mert ha egy hátrányos helyzetben, egy leszakadt kistérségben sok szegény, munkanélküli romacsalád lakta településen például ebben tudunk valami közösségteremtő erőt teremteni - mondjuk - a gyerekeknek, akkor szerintem még egy dolgot hozzátettünk. Nagyon sok konkrét dolog eljutott már a professzor asszony irányításával és gyakorlati szakemberek közreműködésével, de szerintem ez még egy jó elem ehhez. Ő teljesen nyitottan, örömmel fogadta ezt a dolgot, úgyhogy szerintem fogunk ebben haladni.
Vidorné képviselő asszonynak köszönöm a bíztatást és a szociális kódexhez mondott pozitív mondatait. A költségvetéssel összefüggésben nagyon jónak tartom azt, amit a tárca kigondolt és meg is valósított, hogy most olyan módosításokat fogunk elvégezni a törvényben, amelyek a 2008-as költségvetésre való felkészüléshez már szükségesek. Szerintem ez jó lesz, ezt meg lehet csinálni, és az új kódexet meg majd úgy kell megcsinálni, hogy a 2009-es költségvetési eljussunk arra, hogy annak a szabályozási és finanszírozási oldala oda beleférjen.
Köszönöm azt is, hogy megerősítette az önkormányzati feladatvállalás erősítését, és felvetett itt a képviselő asszony egy olyan kérdést, amelyről majd egy másik összefüggésben szólnék, mert az is nagyon izgalmas kérdés, amelyet Béki Gabriella képviselő asszony feszegetett.
Iván László professzor úr okfejtésével nagyon sok részterületen egyetértek, mert ön nem sok kérdést tett fel, hanem véleményt is mondott. Azt gondolom, az idősek ellátásánál, ápolásánál, gondozásánál is, hogy ameddig lehet, otthon kellene őket tartani. Annál is inkább, mert - a szakemberek erre jobban tudnak érveket mondani, de az én tapasztalatom is azt mutatja - ha úgy hozta az élet, hogy kényszerek voltak, és intézményi ellátásba került be valaki, akár azért, mert már beteg is volt, akár azért, mert nem volt beteg, csak idős volt és a saját ellátásához is szükség volt segítségre, azt mentálisan nem mindenki élte túl. Azért egy ledolgozott élet után nekünk erkölcsi kötelességünk is olyan környezetet biztosítani, hogy aki - hála istennek - egészséges, azért mentálisan is jól legyen, az időskor összes bajával együtt.
Nagyon érdekes volt, amikor felvetett, és azt kérdezte tőlem, hogy milyen külföldi tapasztalatokat vettek itt figyelembe. A kollegáktól kaptam egy papírt, amelyre felírták, hogy milyen külföldi tapasztalatokat néztek meg, tényleg sokat. Megnéztek angolszász, osztrák, skandináv példákat is, de hadd tegyek hozzá egy saját személyes tapasztalatot. Egy szakmai útra kaptam meghívást, egy hónapig különböző ügyekkel foglalkoztam az Egyesült Államokban. Ott a nyugdíjasokkal való foglalkozást - mert ott az állam azért nem olyan sokat vacakol ezzel, sokkal nagyobb teret szán a civil szférának, de ahol mégis van állami segítségnyújtás - nem ilyen szociális meg beteg meg ilyen szempontból közelítik meg, hanem alapvetően azt tételezik fel, hogy aki elmegy nyugdíjba, azoknak az embereknek a nagyobb része még egészséges. Idős, de egészséges. Arra szerveznek nagy társadalmi programokat, hogy az az új élethelyzet, amelybe akkor kerül, hogy eddig dolgozott - minden nap elmenni dolgozni és felelősséget vállalni azért, amit csinált -, áttereljék egy olyan élethelyzetbe, ahol sokkal több a szabad ideje, és máshogyan él, és mást csinál.
Ez nálunk teljesen ismeretlen. Remélem, hogy azért e felé haladunk, szerintem nem itt van most állami feladat. Félreértés ne essék, nehogy úgy fordítsák ki, hogy azt mondtam, most nyelvi kurzusokat kell indítani, és ez lenne az állami feladat, miközben, ha ezt civilek csinálják, azt nyugodtan lehetne támogatni. De mondok egy másik példát. Az én édesanyám 71 éves, és most már internetezik, pedig borzasztó nehéz volt rávenni, hogy be merje kapcsolni a számítógépet. Új világ van. Az unokák megtanították.
Visszatérve szorosabban a szakmai kérdésekre. Azt elmondtam tehát, hogy elsősorban az otthoni ellátást, a családsegítést, az idősek betegápolását ösztönöznénk. Ilyen rendszereket egyébként elindítottunk. Ez a jelzőrendszeres szolgáltatás, amikor segélyhívót használhat a magára maradt idős ember, szintén ezt ösztönzi. Mert sokan azért félnek egyedül otthon maradni, mert hogyan tudnak segítséget hívni a bajban. Azt mondják az önkormányzatok, hogy a kistérségi programoknál ez a legsikeresebb, tehát ez egy biztonságot adó ellátási forma.
Milyennek gondolom az együttműködés formáit? Ez nyitott kérdés. Úgy gondolom az együttműködést, hogy minden olyan koncepciót, amelyet abba az állapotba hozott már a szakmai apparátus, hogy el lehet indítani az érdemi egyeztetést, akkor ezt a lehető legszélesebb körben vitára bocsátjuk. Hozzáteszem: nem kell átrajzolnunk ebben a tekintetben a tárca gyakorlatát, mert eddig is ezt tették. Ha van ebben ellenkező tapasztalat, mert itt a képviselő urak közül valaki azt mondta, hogy ez formális volt, mondja el, hogy melyik volt az, amelyről úgy gondolta, hogy formális. Nekem más tapasztalatom van erről.
Azért mondom, hogy ez nyitott kérdés, mert ebben legyenek kezdeményezők! Ha az a társulás, amelynek tagja és egyik tekintélyes vezetője, ha van ilyen elgondolásuk, hogy miben szeretnének közreműködni, ebben teljesen nyitott vagyok. Itt is szeretném elmondani a civil szervezetekkel való kapcsolattartás fontosságát. Ha úgy látják - és ez a bizottságra is igaz -, hogy egy új formát be kellene vezetni, beszéljük meg!
Hogyan képzelem el a finomhangolást, és a hatástanulmányok - ezt a dolgot akartam még elmondani. Minden változtatást csak akkor szabad véglegesen eldönteni, ha tudjuk a hatását. Ha komolyan gondolja a bizottság, hogy ebbe szeretne bekapcsolódni, én ebben teljesen nyitott vagyok. Ebbe a "van sapkája - nincs sapkája" játékban szerintem itt nem kellene most belemenni! Ha erre használják, akkor majd finomítunk a gyakorlaton is. De a hatástanulmányokat úgy értem, hogy végig is kell számolni. Hát a pénzbeli ellátásoknál, hogyha valamit változtatunk, akkor utána lehet tudni, hogy milyen populációt érint, hogyan, milyen formában. Végig lehet számolni! Én minden tárcánál ezt csináltam, amit eddig irányítottam. Vannak dolgok, amelyeket nem lehet e nélkül eldönteni, ezt is ilyennek tartom, ez sem lesz egyébként új dolog.
A finomhangolás szakmai kérdés. A politikai célt meg kell tudni határozni - erről sokat beszéltem -, minden egyes kérdésnél el is fogom mondani az apparátusban lévő kollegáknak, hogy mit várok, milyen célt akarok elérni, az odavezető utat meg nekik kell kitalálni, hiszen ezért szakemberek. Ők értenek hozzá, és a szakmai hozzáértést olyan alapfeltételnek tartom, amelyet biztosítani kell a tárcánál, és e tekintetben nagyon jó az állapot.
Azt is megkérdezte a professzor úr, hogy mit tartok hiányosságnak a tárca munkájában, kérte, hogy erről beszéljek. A tárca munkájával eddig a konkrétumok mentén - az előterjesztések, az együttműködés, a partnerség okán - találkoztam. Ez hibátlan volt. Azt meg még nem tudom, hogy ez belül hogyan működik részleteiben. Tehát mondhatnék itt hangzatos dolgokat, csak az nem lenne igaz. Nem tudom.
Ha ilyet tapasztalok, akkor korrigálni fogok, de még nem tudok ilyet. Szerintem egyébként a jó vezetőt nem az méri, hogy tévedhetetlen, mert olyan vezető nincs, aki az élete során száz döntésből legalább egyet nem jó döntésként hoz meg. A jó vezetőt az mutatja, hogy képes-e korrigálni vagy sem - én képes vagyok korrigálni. Tévedhetetlen emberek nincsenek, legalábbis a kormányoldalon, a másik oldalról most inkább nem nyilatkoznék.
Az egyik legizgalmasabb kérdést vezetette fel Béki Gabriella képviselő asszony, amikor azt mondta, hogy az önkormányzatok nem tesznek maradéktalanul eleget a szociális törvénynek, és mit lehet tenni. Az önkormányzatok feladatellátásának szakmai kontrollját szerintem erősíteni szükséges. Ennek az eszközrendszeréről biztos, hogy lesznek iszonyú nagy viták, mert Magyarországon '90-ben egy nagyon erős autonómiával létrehozott önkormányzati rendszerről döntött a jogalkotó - hozzáteszem, egyébként helyesen -, tehát az, hogy alkotmányosan ezt hogyan lehet megoldani, nagyon komoly kérdés. Itt össze fog ütközni két filozófia. Mindig kézenfekvőnek tűnik az a megoldás, hogy legyenek címkézett normatívák, ezt nagyon sok szakma kéri és érzi. Ennek egy kockázata van, és nem az önkormányzati autonómiáról beszélek, hogy alkotmányos-e, mert az is egy védendő érték egyébként. De szerintem nem támogatom azt a természetjogias felfogást, amely az önkormányzati autonómiát mindenek fölöttinek tartja, mert az önkormányzati autonómiaérték az pont a közösség joggyakorlása, tehát a saját közössége ellen az önkormányzatot, ha van ilyen, ugyancsak védeni kell. Tehát ez egy ilyen rendszer kell hogy legyen - ez csak egy kis kitérő volt a közigazgatási-szakjogászi minőségemben.
De van egy veszélye a pántlikázott normatívának. Az önkormányzati finanszírozási rendszer és közfeladat-ellátás legnagyobb előnye a flexibilitás, hogy az adott település tud alkalmazkodni. A normatívának nem az a dolga, hogy a teljes feladatellátást finanszírozza, tehát a kötelező feladatellátás finanszírozásának két erős lába van: normatíva és a saját bevétel; hogy ezt milyen arányban mozgatja: közoktatás, szociális ellátás, egyéb kötelező feladatellátás, az az önkormányzat belátásán múlik - ettől önkormányzat, hogy saját döntést hoz.
Abban teljesen igazad van és én is tapasztaltam, hogy az önkormányzatok, polgármesterek, képviselő testülete válogatja, hogyan áll hozzá egy-egy kérdéshez. Én láttam olyan önkormányzatot - kicsi önkormányzat volt -, ahol nem volt saját intézmény, mert annyira pici volt, hogy a szomszéd faluban volt az iskola, meg minden intézmény, neki csak a saját kis bukszája volt, a 2 millió forint normatíva. Ő úgy gondolta helyesnek, megnézte, hogy hányan laknak a településen és a 2 millió forintot annyifelé szétosztotta, és azt mondta, hogy ő szociálisan gondolkodott - Somogy megyében volt egyébként. A szociális szakemberek sikítottak, mert az abszurditását mindenki érti. Tehát azt gondolom, hogy nem egyszerű maga a technika. Én címkézett normatívát nem fogok támogatni, mert a rendszer flexibilitásának előnyét szeretnénk megőrizni, de szerintem pozitív ösztönző elemeket be lehet tenni. Tehát, ha a minőségellenőrzést vagy a minőségi szempontokat a kontrollban valahol meg tudjuk jeleníteni, és ehhez tesszük hozzá a finanszírozási szabályt - nem egyszerű, bonyolult -, akkor lehet, hogy előbbre tudunk menni. Azt mondom, hogy ezt ne tekintsük lezártnak, foglalkozunk ezzel a dologgal, mert szerintem fontos kérdés.
És ez is igaz, hogy a kistérség központjában marad a segítség inkább. Ez egy régi keletű probléma és ebben a kérdésben szerintem az önkormányzatoknak, a polgármestereknek a felelősségét a szabályozáson keresztül is valahogy erősíteni kell; verje az asztalt a kistérségben a kistelepülési polgármester is, és ne engedje, hogy ez így legyen. Én most itt végiggondoltam ennek a kérdésnek az alapján, hogy ennek a kontrollját hogyan lehetne megcsinálni. Még a mostani stallumban hirdettem egy konferenciát, a jövő héten lesz ez a kistérségi konferencia, itt szerettem volna, és be is fogom jelenteni, mert ezt még megcsinálom, aztán majd megyünk tovább. És ebben felvettem a kapcsolatot a szociális tárcával - most ez így teljesen egyszerű lesz már innentől -, megcsináltuk a kereteit annak, hogy javuljon a közszolgáltatás, elindult főleg oktatási, szociális téren a kistérség. És most kell egy monitoringot csinálni, és ellenőrizni, hogy ő valójában hol szolgáltatott és akkor ezt is meg fogjuk nézni. Először megnézzük, hogy mi van, utána a diagnózis és utána megtaláljuk a megoldást.
László Tamás képviselő úr, én vagyok a sors fintora, azért ennél szánjon jobb sorsot, majd jövök még ősszel is.
A "Legyen jobb a gyerekeknek!" programmal kapcsolatban elmondtam, utaltam már erre, ezt majd meg lehet mérni konkrétan. Szerintem ennél többet ma mondani, mint amit leírtunk a programban, nem érdemes. Várjuk meg, hogy milyen eredményt hoz a történet. Egyben biztos vagyok, csak kormányzati intézkedésekkel és csak önkormányzattal nem lesz sikeres; ebben ugyanazt a mondatot tudom mondani, mint a drogprogramnál.
A panelprogram ifjúsági szempontból. Nem pontosan értettem ezt a kérdést, de elmondom, hogy mi az, amit tudok erről és mi az, amit szeretnék ebben csinálni.
A panelprogram egy jó program, a hazai finanszírozású része is. Sikernek tartom, hogy elértük, hogy az Európai Unió is befogadta. Európai uniós finanszírozásban még vannak bizonyos problémák, területfejlesztési miniszterként elég sokat szöszöltem ezzel, meg a visegrádi négyekkel is összefogtunk, hogy meggyőzzük az uniót bizonyos rossz értelmezésekről, de hadd ne mondjam el a részleteit, mert bonyolult - de ha valakit érdekel, szívesen elmondom, csak rá kéne szánni tíz percet.
Nekem az a véleményem és az az álláspontom - ez nem kormányzati álláspont és a kormányon belül van ettől eltérő nézet is, szeretném, ha pontosan értenék, hogy ez az én személyes álláspontom -, hogy a hazai finanszírozású panelprogramot folytatni kell és az európai uniós panelfinanszírozás kiegészítő, kisegítő és hazai forrásból is folytatni kell. Ehhez a Panel Pluszt át kell egy picit alakítani, van erre nézve olyan szakmai munka, amely 70 százalékos állapotban van, az önkormányzati és területfejlesztési tárcához tartozik, ezt elég pontosan ismerem. Szeptemberre kész leszünk az új szabályozással, és azt kezdeményezem mind a két - a mostani stallumnál fogva is, meg majd a jövőbeninél is -, hogy ősszel szülessen arra nézve politikai döntés a kormánykoalíció pártjai között, hogy a hazai finanszírozású programot folytatjuk. Én látom a forrását is 2008-ban, de ez még nincs lejátszva, nincs leegyeztetve a pénzügyminiszterrel; de az én álláspontom nagyon határozottan és világosan ez.
Köszönöm Filló képviselő úr támogató szavait.
Koszorús képviselő úr kevésnek tartja a forrásokat, a regionális ifjúsági tanácsnál a források korlátos voltát, illetve hogy nagyon lassan ér oda a pénz. Szerintem ez egy jó ügy, azonban a konvergenciaprogram idején mindenre azt mondani, hogy több pénzt fogunk fordítani, komolytalan dolog, nem lennék korrekt, ha ezt mondanám. Tehát azt tudom ígérni, hogy amikor prioritást kell állítani a 2008-as költségvetésnél, én az ifjúsági ügyeket fontosnak tartom és meg fogom nézni, hogy mit tehetek ebben az ügyben. Ma nem teszek olyan ígéretet, hogy jövőre több forrást fordítunk erre, mert nem lenne az egy korrekt ígéret, de azt, hogy gyorsabban érjen oda a pénz, azt nagyon fontosnak tartom. Azzal, hogy az ESZA Kht. lesz a Kincstár helyett - kikerül a Kincstár a rendszerből -, rövidebb lesz a pénz útja a döntés után. Biztos, hogy gyorsabb lesz, de ezt személyesen is kontrollálni fogom, hogy úgy legyen.
Nagyon érdekes volt, amit a túlsúlyos fiatalokról mondott, igaz egyébként. Nekem sportminiszterként az az ambícióm, és ezt elmondtam a parlamentben is most a sportstratégia vitájában, ami nagy öröm nekem, hogy ötpárti támogatással került be az Országgyűlés asztalára, hogy én a testnevelő tanároktól semmi mást nem várok - ezzel nem ért egyet minden testnevelő, de mindegy én akkor is ezt gondolom jónak és hasznosnak -, mint azt, hogy tanítsák meg a gyerekeknek a mozgás örömét.
Lehet, hogy valaki nem tud bukfencelni, nem tud rúdra mászni, viszont a testnevelő meg még sok minden mást nem tud, ezt nem tartom drámának. Fiatal koromban elég jó eredményeket értem el atlétikában, de nem tudtam megcsinálni a keresztlengést, és ezért nem kaptam jó jegyet, miközben országos döntős voltam. Tehát szerintem nem helyes. Egy dolgot kellene elérni, hogy a gyerek a mozgás örömét megtanulja, hogy ne szaladgáljon igazolásért, hogy nem akar levetkőzni a testnevelés órán, és felmentett legyen, hanem élvezze, örüljön annak, hogy mozoghat, és ha lehet, délután is használják a pályát az iskolákban. Ez lenne a legfontosabb! Ebben van szerepük a szülőknek, a testnevelő tanároknak, van szerepe az államnak - ösztönző rendszerek működtetésével. A sportstratégia mentén készülünk ilyenekre, ez az önkormányzati és területfejlesztési tárca dolga lesz, de én a saját felelősségemet ebben meg fogom találni ennél a tárcánál is, ösztönözni fogom őket.
A minisztériumi együttműködés ezen a területen az önkormányzati és területfejlesztési tárcával egyértelműen biztos, hogy jó lesz, olyannak látom a személyi feltételeit, és nagyjából ismerem is, hogy ott mi történik, mert a szerint történik, ahogyan én azt elrendeltem.
Amit Török Zsolt képviselő úr a kistelepülési gyerekellátással kapcsolatban mondott, az igaz. Szerintem erre megoldás nyújtanak - és helyesnek tartom és támogatom a már megkezdett programot - az alternatív ellátási formák. Ott, ahol egy kis faluban mondjuk 7-8 kisgyereknek kell bölcsődei típusú szolgáltatást nyújtani, arra nem szabad külön intézményt fenntartani, hanem más alternatív formák kellenek, és itt most normatívaemelésre került sor, amelyet támogatok, és szerintem ezt 2008-ban is meg kell tartani. Úgyhogy a képviselő úr ebbéli kérdésével és a benne levő állítással is egyetértek, és támogatom azt.
A nyári gyerekétkeztetés finanszírozását 2008-ban tegyük be a költségvetésbe, ezt támogatom, teljesen logikus. Legyen idő felkészülni, abszolút igaza van.
A nyári táborok - és ez kicsit visszautal arra is, amit a képviselő úr mondott a gyerekek egészségi állapotáról, meg a hízásról meg egyébről -, azért az én filozófiám meg az én felfogásom azon egy picit látszik. Hadd mondjak egy konkrét döntést. 2006-ban a Magyar Turizmus Zrt. éves akciója - és szlogenje - az ízutazás és a torkos csütörtökhöz kötődő nagy zabálás volt. Ez fontos egyébként, a gasztronómia, mint turisztikai vonzerő az jó történet, de 2007 - az én döntésem alapján - a zöldturizmus éve volt, és a természetbe, természetjárásra csábítjuk a turistákat. Felvettem a kapcsolatot a természetjáró szövetségekkel, elmentem turistautat festeni, hogy mutassam a személyes elkötelezettségemet is, hogy hétvégén inkább húzzon bakancsot a család és induljon el barangolni az erdőbe, minthogy ott tespedünk a televízió előtt, és esszük a chipset. Magam is jobb arányban szeretném az előzőt csinálni, de előfordul néha az utóbbi is, ezt megvallom önöknek.
Tehát ilyen dolgokat indítottunk el, és nagy megtiszteltetés, hogy a zöldturizmus éve egyik akcióját, a nemzeti parkok hetét a köztársasági elnök úrral és a zöldtárca vezetőjével, Fodor Gábor miniszter úrral közösen nyitottuk meg.
A fogyatékos sportot illetően Hirt képviselő úrnak. A sportstratégiában is, amelyet most tárgyal a parlament, benne van, de ennél részletesebben is elmondom, hogy mind a speciális olimpia, mind a paralimpia intézményrendszerét és testületeit is szeretnénk integrálni. Szeretnénk egy olimpiai bizottságot, amelyben megjelenik ez is, ezzel is mutatva, hogy a fogyatékos sportot ugyanolyan rangúnak tartjuk, mint a versenysport másik ágát. Láthatta az elmúlt évek gyakorlatában, hogy egyre több alkalommal kitüntetett figyelmet fordítottam arra, hogy egyensúlyt teremtsünk, a fogyatékos sportnak ugyanazt a rangot és azt az ösztönzést megadjuk - ez a finanszírozásra is igaz egyébként -, mint az egészségesek sportjának.
Például azt a rendszert alakítottam ki, hogy negyedévente minden nemzetközi versenyen komoly eredményt elért sportolónak egy kis ünnepséget, fogadást szerveztünk, ahol sportminiszterként megköszöntem azt az örömet, amelyet a nemzetünknek szerzett azzal, hogy jól szerepelt, és mindig itt voltak a fogyatékos sportolók is. De ez csak egy példa, mert mondhatnék sok másikat. A finanszírozásban is szeretnénk tágabb lehetőségeket teremteni, úgyhogy a képviselő úr személyes elkötelezettségét ezen a téren is sokra tartom, és ha úgy gondolja, hogy ehhez szívesen kapcsolódik, mert az a randevú, amely majdnem létrejött közöttünk, az valamilyen oknál fogva mégsem jött létre, de esetleg erről is tudunk beszélni, ezt szívesen vállalom.
Az akadálymentesítés. 60 milliárdot fordítunk majd erre, nagyon fontosnak tartom ezt a programot. Azt csak hozzáteszem, hogy a 2-es metró ügyében nem vagyok tájékozott, de ha kéri, hogy nézzek utána, szívesen írásban megküldöm önnek. (Munkatársaihoz.) Valaki jegyezze ezt az ígéretemet!
Az akadálymentesítésnél ott látok gyorsítási lehetőséget, és erre nézve egyébként már kiadtam a feladatot, mivel az építésügy, lakásügy is a mostani tárcához tartozik, mert nem értem, hogy akadálymentesítés alatt miért csak azt gondolják a konkrét döntések meghozói, hogy az az akadálymentesítés, ha betonból beépítünk valamit. Iszonyú sokba kerül, és nem is mindig praktikus. Véleményem szerint mobil, faszerkezetű feljárók kellenek, amelyeknek az ára töredéke a betonból levőnek, ezt használják mindenütt a világon. Nem kell mindenütt liftet építeni, ahol ez irdatlan költség. Meg kell teremteni egy normális feljárót a kerekes székeseknek, hogy tudják használni az intézményt! Ezen dolgozunk.
Közben szóltak nekem, hogy siessek, mert még sok helyre kell menni, úgyhogy megpróbálom megpörgetni. A fogyatékosügyi programnál kérek egy kis türelmet a képviselő úrtól. Nem tudom, hogy melyik tárca volt az, meg kell néznem, de rövidesen sort kerítek erre. (Munkatársaihoz.) Azt is írjátok hozzá, hogy a képviselő úrnak erről is adjunk tájékoztatást.
Nagyon fontos volt, amit Dér Zsuzsanna képviselő asszony mondott a kötelező feladatellátás terén a civilek szerepvállalásáról. Az én tapasztalatom az, hogy az önkormányzatok szolgáltatási szerződéssel átadott kötelező feladatellátási gyakorlata jónak mondható. Főleg az az önkormányzat, amely komolyan veszi, hogy azért megnézi, hogyan látják el a feladatot, ott jó tapasztalatokat szereztem.
Még egy, rendkívül hasznos az egyházak karitatív munkája az idősgondozásban, a betegápolásban. Nagyon jó tapasztalatokat szereztem, szerintem ezt érdemes erősíteni. Szándékomban áll felvenni a kapcsolatot a négy történelmi egyház vezetőjével - de nemcsak velük, mert más egyházak is bekapcsolódnak. Nekem van egy személyes kapcsolatom is a metodista közösséggel, nagyon értékes munkát végeznek. Tehát szándékomban áll ezzel foglalkozni, és nagyon köszönöm a bíztató szavakat.
Borsos József képviselő úr, a nyugdíjról már beszéltem. (Borsos József: A konkrét kérdésre nem kaptam választ.)
A politikai vezetésben változtatok-e? Ezt nem értettem pontosan. Két politikus van a tárcánál, az egyik én vagyok. Akkor kizárásos alapon, metakommunikációval segítsen nekem, az államtitkár úrra gondol? (Borsos József: Szerintem világos, nyilván.) Rendben. Egyenes kérdésre egyenes válasz: Csizmár Gábor államtitkár úr a tárcánál marad, ez nekem megnyugtató, mert ő nagy tapasztalattal rendelkező szakpolitikus. Nem áll szándékomban olyan kezdeményezést tenni a miniszterelnök úrnál, hogy más döntést hozzon. A miniszterelnök úrnak nincs szándékában változtatni. Tehát ez a páros, akit itt lát maga előtt, politikusként fogja irányítani a tárcát. (Lombos István: Nem lesz káosz.)
Azt mondta, ügyetlen volt az átszervezés a munkaügyi hivataloknál. Egyébként örülök, még mindig sokkal jobb egy vidám bizottság előtt lenni, mint egy haragos bizottság előtt, úgyhogy hálás vagyok a mosolyokért.
Szóval nekem nincs ilyen tapasztalatom. Szerintem a munkaügyi központok, és ezt olyan szempontból ismerem, hogy a központi közigazgatásban, illetve a területi közigazgatásban az általános hatáskörű és egyébként egyre erősebb és bővített hatáskörökkel rendelkező általános hatáskörű szerv, a közigazgatási hivatal irányítása ma az én feladatom és nekik a területi koordinációban kapcsolatuk, dolguk van a többi államigazgatási szervvel is. Rajtuk keresztül olyan feladatot adtam, hogy adjanak jelzést, ha úgy látják, hogy valamelyik területen a feladatellátás színvonalában, a határidőben vagy bármiben probléma van a regionális átalakítás terén. Nem kaptam ilyen jelzést, hogy ilyen lett volna a központoknál, így ebből azt a következtetést vonom le, hogy tisztességesen és rendesen megcsinálták a kollégák. Egyébként iszonyú nehéz úgy csinálni egy regionalizációt, hogy közben mindenki, azok, akik a szolgáltatáshoz hozzáférnek állampolgárok, ne érezzenek zökkenőket, úgyhogy én csak köszönettel tartozom ezért.
Lombos képviselő úr biztatását köszönöm. Én először vagyok ennél a bizottságnál és abszolút értettem, hogy a képviselő úr miért mondja, amit mond. Én mindig szívesen eljövök a bizottsághoz, ha olyan mondanivaló van, hogy ahhoz a miniszter jelenléte szükséges. Szívesen találkozom más formában is a képviselőkkel, akár ellenzéki, akár kormánypárti, de azt gondolom, hogy amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten; ha akarnak együttműködni szakmai dolgokban, akkor én erre nyitott leszek. Ha ezt ilyen pártpolitikai huzakodásra meg mocskolódásra akarja bárki is használni, azt is jól bírom, '94 óta vagyok képviselő, most negyedszer teszem le a miniszteri esküt a parlamentbe, a harmadik típusú tárca irányítását bízták rám, tehát láttam már sok mindent, úgyhogy eldöntjük majd itt közösen, hogy hogyan legyen - én pozitív beállítottságú ember vagyok.
Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszonynak biztos valami más elfoglaltsága okán el kellett mennie. Azt, amit ő elmondott, hogy a beteg üdve mindenekelőtt, ez tényleg olyan alapelv, ami nagyon tiszteletreméltó és biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is az orvosok nagyon nagy többsége, túlnyomó többsége eszerint dolgozik, erről szentül meg vagyok győződve. A kevés kivételből mindig nagyobb baj van, már a nyilvánosság előtt is. Az a szabályozási rész, hogy a hatóanyag alapján kell felírni a recepteket: ez a szabályozás az egészségügyi tárcához tartozik; a jogosultsági körre vonatkozó szabályozás tartozik miránk és szeretném, ha ez tartósan idetartozna, merthogy ez a szociális tárca ügye. Arra biztatott a képviselő asszony, hogy az egész szabályozás legyen ennél a tárcánál, szerintem a hatóanyag ügy az egészségügyi tárca dolga.
Winkfein Csaba képviselő úrnak. Most zajlik a tárcánál az összegzése a tapasztalatoknak, hogy a nemzeti drogstratégia erőfeszítései milyen eredménnyel jártak, ez most már egy 7-éves történet, és folyik arra nézve munka, hogy milyen legyen az új. Én ma nem tudom eldönteni, mert nem ismerem annyira a részleteit, hogy ezt új stratégiának hívjuk majd vagy egy korrekciónak, ezt majd el fogom dönteni. De ebben számítok a bizottságra, legyen ebben valamiféle közös tudás, hogy mekkora; biztos, hogy valamit állítani kell a váltón 7 év tapasztalata után. Hogy ezt minek hívjuk, ennek van jelentősége azok után, amit Béki Gabriella képviselő asszony a nyugdíjjal kapcsolatban mondott érdemes pontosan definiálni, tegyük ezt meg közösen - én ma még nem akarok ebben egy végleges dolgot mondani.
És ugyancsak a szenvedélybetegek gyógyítása. Szeretném, ha az intézményi kapacitásokon javítani tudnánk ezen a területen. Én egy személyes családi tragédiát, meg annak a reményeim szerint pozitív kifejletét itt csak példaként hadd tegyem az asztalra. Egészen közeli rokonom naponta megélve az ebből adódó drámákat, nagyon súlyos alkoholbeteg volt és én személyesen is rengeteget kínlódtam, anyám is meg mindenki. Nagyon kitartóan erőltettük, hogy intézményi gyógyítással induljon és háromszori visszaesés után találtunk egy csodálatos intézményt Szigetváron, ahol a harmadik visszaesés után - és ez 4 éven belül zajlott, de drámai, majdnem halálközeli állapotban volt szegénykém - ma negyedik éve tiszta, nagyon hiszek ezért a civilekben. Jár ebbe az antialkoholista csoportba minden héten, mindig ott van, iszonyú fontos és van azóta munkahelye, dolgozik az egészségügyben, hál' istennek, mert korábban olyan helyen dolgozott, ahol a cimborák állandóan lefitymálták, hogy ő nem iszik velük. Most itt érti a főnöke is, meg mindenki érti, hogy miért van így, és én tudom, hogy van esély, csak iszonyú erőfeszítéssel, úgyhogy a személyes elkötelezettségem is nagy ebben a dologban; és minden ellenkező pletykával ellentétben ezért szálltam be a szigetvári kórház felújítását szorgalmazók klubjába, mert láttam ott, amit láttam, nagyszerű orvosok gyógyítottak.
A mélyszegénység, Szabó Erika képviselő asszony felvetése. A "Legyen jobb a gyerekeknek!" programra azt gondolom, hogy ez a programelem erős kell, hogy legyen. A gyerekeknél lehet megtörni, és ott kell megtörni a szegénységspirált. És a roma integráció évtizede programot is azért tartom fontosnak, mert a mélyszegénységben nagyon sok roma család van, ez egy igazi nagykihívás.
A nők, pályakezdők munkanélkülisége. A Start Plusz program. A jövő héten lesz Kiss Péter miniszter úrnak egy bejelentése ezzel kapcsolatban, hogy hol folytatódik a program. A Start kártya egy igazi siker - 57 százalék vette, azt hiszem igénybe a Start kártyát, iszonyú nagy eredmény. Szeretném folytatni és az ösztönző programokat erősíteni.
Ágh Péter képviselő úr: EU források gyerekeknek, illetve fejlesztésnél játszóterek kérdezte, ha jól emlékszem, konkrétan. (Ágh Péter: Többek közt.) Igen. Az európai uniós források az Új Magyarország fejlesztési tervnek az egyik fő célkitűzése az a foglalkoztathatóság, illetve a horizontális célok között a kohézió, a társadalmi kohézió erősítése. Ez mutatja önmagában, most a fenntarthatóság, egyebek mellett - nem akarom itt elmondani, mindenki ismeri már - nagyon sok lehetőséget kínál. Az operatív programoknál, a szektorális operatív programoknál, de a ROP-oknál is több olyan komplex megközelítésű program van, ahova ezt a célkitűzést be lehet építeni. Például a városrehabilitációs programba kiválóan belefér az, ahol a környezet minőségének a javítása a fő cél, tehát az unió nem arra akar pénzt adni, hogy kifessük a nem tudom én mit, miközben az is egy hasznos cél. De hogy az élet minőségén és a környezet minőségén javítsunk ebbe abszolút belefér, tehát a városrehabilitációs programok a ROP-okban működnek; én csak bíztatni tudom a regionális tanácsokat, hogy ebben a szemléletben írják ki a pályázatot, magyarul támogatom ezt az elgondolást.
Mit tettek annak érdekében a fiatalok esélyegyenlősége, hogy vállalják a továbbtanulást - itt mondott néhány jogszabályi változtatást, amit ön hátrányosnak ítélt. Szerintem az a reform, amit a felsőoktatásban csinálunk, az az átalakítás, az abszolút esélyteremtő-párti, hiszen most anélkül, hogy végigmondanám, mert képviselőként biztos, hogy ismerik az új szabályozást, de hogy átjárást enged az állami finanszírozású és a költségtérítéses képzés között, az egy abszolút esélyteremtő és a szegény családok gyerekeinek továbbtanulását ösztönző módosítás. És az ösztöndíjrendszer is és a támogatási rendszer is - nem mondom el részletesen, mert önök ezt ismerik.
Cseresnyés Péter. A hatástanulmányokról már beszéltem, azt nem akarom még egyszer elmondani.
Az egészségügyből eltávozottaknak segítséget ígértünk és nincs hova elhelyezkedniük. Nem így van, egyrészt lehet pályakorrekció is, és ez a rendszer ösztönzi a pályakorrekciót, nem pontosan ugyanazt fogja csinálni.
Egyébként meg a területi mobilitáshoz kell egy nehéz személyes döntést is hozni. Nem mondom, hogy nem. De van hely, mert ön azt állította, hogy nincs. Ezt én cáfolom. Éppen a minap a turizmusért felelős miniszterként konzultáltam a dél-dunántúli régió tiszti főorvosával, hogy milyen ellenőrzéseket terveznek a Balatonnál, mert azt, hogy legyen ellenőrzés, fontosnak tartom. Mert a turistákat nem az ellenőrzés riasztja el, hanem a néhány nem egészen korrekt vállalkozó. Szükség van az ellenőrzésre. Erről egyeztettünk, és azt mondta a főorvos úr, hogy problémát jelent neki, hogy néhány kollegája elment az intézménytől, orvosokra lenne szükség, és nem talál új kollegákat. Az orvosoknál is, ha nem pontosan ezen a szakterületen dolgozott, van lehetőség továbbképzésre, új szakvizsga megszerzésére, egyebekre. Tehát van lehetőség a rendszerben. Nem annyi, de a választék egy ilyen átalakító-leépítő rendszerben nem olyan, mint amit valamennyit szeretnénk, de nem mondhatjuk, hogy ne lenne lehetőség.
Tegyünk többet a munkanélküliség ellen, a foglalkoztatás javítása érdekében! Ezzel maximálisan egyetértek, a foglalkoztatás növekedése szerintem is a munkaképes korú lakosság körében az egyik legfontosabb program, és ha a képviselő urat ennek a részletei is érdeklik, megtiszteltetésnek tartom, ha hétfőn 9 órakor a foglalkoztatási bizottság meghallgatásán részt vesz.
Tisztelt Elnök Úr! Remélem, minden kérdésre adtam választ, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter asszony.
Soltész képviselő úr, parancsoljon!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm. Nem rabolva tovább a miniszter asszony, illetve a képviselőtársaim idejét, röviden mondom el a véleményemet. Amit Lombos képviselő úr említett, hogy nem figyelte a miniszter asszony szavaira, azt nagyon sajnálom, mi megpróbáltunk figyelni a bevezető szavaira és a mostani szavaira is. (Dr. Lamperth Mónika: Nem is fog tudni aludni a lelkiismeret-furdalástól.) Azt nem tudom, hogyan oldja meg, a nyáron biztosan ki fogja pihenni magát a képviselő úr, és akkor nem lesz több ilyen gond. (Derültség.)
Miniszter asszony, azzal szeretném bíztatni, hogy nem a tárca valamelyik köztisztviselőjét hallgattuk meg, hanem politikai vezetőjét. Tehát ilyen szempontból az, hogy politikai kérdést is feltettünk önnek, nem áll ellentétben azzal, hogy mi egyébként mindannyian, akik itt ülünk az asztalnál - kivéve a gyorsíró hölgyeket - politikusok vagyunk. Szerintem nem kell ezt szégyellni, más kérdés, hogy a társadalom ezt hogyan ítéli meg, de mi magunknak nem kell ezt szégyellnünk. De azért arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy igenis, 95 százalékban szakmai kérdéseket tettünk fel, amelyeknek ön egy részére válaszolt, egy jó részére azt mondta, hogy majd valamikor elküldi a választ, és van, amiben még nem tájékozódott. Tehát a Lombos úr javaslatára, hogy türelmet adjunk önnek, vagyis ő megadja önnek a türelmet, én azt tudom mondani, hogy nem tudjuk megadni. Nem az ön személye miatt nem tudjuk megadni, hanem az országban olyan szociális helyzet van, olyan helyzetben élnek az emberek százezrei, akik miatt nem lehet fennakadás egy percig sem. Ezért fogalmaztuk meg többször is, hogy mi mindenképpen olyan minisztert vártunk volna - tudjuk, hogy nem mi döntjük el -, aki szakmai területről érkezett, így nem kell a szakmába hónapokon keresztül újra beleásnia magát, hanem tovább tudja adott esetben folytatni azt a programot, amelyet önök elkezdtek. Most az, hogy ez jó-e vagy sem, más kérdés.
Tehát tisztelt miniszter asszony, nem az ön személye, hanem egyszerűen a politikai múltja miatt az ellenzék nem tudja támogatni az ön jelölését.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
Döntés a miniszteri kinevezés támogatásáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, határozathozatal következik.
Aki támogatja dr. Lamperth Mónika miniszterjelöltet a miniszteri kinevezésében, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Tizenöt igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenkettő nem szavazattal a bizottság támogatta. (Soltész Miklós: Tizenhárom nem szavazat, helyettesítéssel.) A helyettesítéseket természetesen a jegyzőkönyv számára bediktálom. Szabó Erika képviselő asszony helyettesíti Lanczendorfer Erzsébetet, Borsos József képviselő úr pedig Aszódi Pált, de azt hiszem, ezt már bejelentettem, László Tamás pedig Zombor Gábor képviselő urat helyettesíti. Így 13 nem szavazat ellenében 15 igen szavazattal a bizottság dr. Lamperth Mónika miniszterré való kinevezését támogatja.
Nagyon szépen köszönöm a jelenlétét. (Dr. Lamperth Mónika: Egy mondatot még.) Parancsoljon, miniszter asszony!
DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Már a lezárás után szeretném a bizottságnak megköszönni a bizalmat. Szeretném világossá tenni, hogy a politikát nem szégyellem, én büszke vagyok arra, hogy politikusként dolgozhatok. Szerintem érdemes ezt egyformán értelmezni. Az esetek döntő többségében a döntéseknek van persze politikai tartalma, csak ez a pártpolitikai egymásnak feszülést meg sárdobálást, amely előfordul a gyakorlatban, nem tartom szerencsésnek. Én az értelmes vitának vagyok a híve, tisztességes, lelkiismeretes konzervatívokkal, liberálisokkal és szocialistákkal. Szerintem ezt meg tudjuk tenni, ehhez jó a bázis, és nincs bennem semmi rossz érzés azért, hogy a bizottságban néhányan nemmel szavaztak, mert tudom az okát. Ennek ellenére jó szívvel fogok ezzel a bizottsággal együttműködni.
Köszönöm szépen a bizalmat még egyszer.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én is jó munkát kívánok önnek és sok sikert!
Rátérünk a második napirendi pont tárgyalására. Van-e az egyebek között valakinek közérdekű bejelentése? (Nincs jelzés.) Nem látok ilyet. A bizottsági ülést bezárom, viszont látásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 28 perc)
|
|
Korózs Lajos |
Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné és Ulrich Ferencné