ISZB-19/2007.
ISZB-37/2006-2010.
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2007. szeptember 10-én, hétfőn, 10 óra 05 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 512. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Megjelentek: *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3449. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Forgó Györgyné szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítője *
Kérdések, vélemények *
Forgó Györgyné szakállamtitkár (SZMM) válasza *
Dr. Dávidné Hídvégi Julianna (SZMM) válasza *
Szavazás *
A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat (T/3245. szám) (Általános vita) *
Tóth Melinda (PM) szóbeli kiegészítője *
Kérdések, vélemények *
Dr. Tóth Melinda (PM) válasza *
Szavazás *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: *
a) A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3188. szám) (Cseresnyés Péter (Fidesz) képviselő önálló indítványa) *
Cseresnyés Péter (Fidesz) szóbeli kiegészítője *
Hulák Zsuzsanna (SZMM) állásfoglalása *
Dr. Koncz István főosztályvezető (ONYF) kiegészítése *
Cseresnyés Péter reflexiója *
Szavazás *
b) A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3189. Szám) (Borsos József (Fidesz) képviselő önálló indítványa *
Borsos József (Fidesz) szóbeli kiegészítője *
Kemény Péter (SZMM) állásfoglalása *
Dr. Juhász Ferenc (Jelnyelvi Oktatók Egyesülete) hozzászólása *
Kemény Péter (SZMM) reflexiója *
Szavazás *
Egyebek *
Gyene Piroska (ÉFOÉSZ) hozzászólása *
1. Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3449. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
2. A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat (T/3245. szám)
(Általános vita)
3. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről:
a) A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3188. szám)
(Cseresnyés Péter (Fidesz) képviselő önálló indítványa)
b) A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3189. szám)
(Borsos József (Fidesz) képviselő önálló indítványa)
4. Egyebek
Elnököl: Korózs Lajos (MSZP), a bizottság elnöke
Soltész Miklós (KDNP), a bizottság alelnöke
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Cseresnyés Péter (Fidesz)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP) Dér Zsuzsannának (MSZP)
Farkas Imre (MSZP) megérkezéséig Hajdu Lászlónak (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP) Korózs Lajosnak (MSZP)
Tóbiás József (MSZP) Érsek Zsoltnak (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP) megérkezéséig Dr. Juhászné Lévai Katalinnak(MSZP)
Török Zsolt (MSZP) megérkezéséig Winkfein Csabának (MSZP)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz) Cseresnyés Péternek (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz) távozása után Hirt Ferencnek (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz) megérkezéséig Borsos Józsefnek (Fidesz)
Béki Gabriella (SZDSZ) Lombos Istvánnak (MSZP)
Forgó Györgyné szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Dávidné Hídvégi Julianna főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Tóth Melinda tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Horváth András tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Hulák Zsuzsanna vezető tanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Koncz István főosztályvezető (Országos Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság)
Kemény Péter mb. főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Gyene Piroska (Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége)
Dr. Juhász Ferenc (Jelnyelvi Oktatók Egyesülete)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc)
KORÓZS LAJOS (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a bizottsági ülés minden egyes résztvevőjét. Tisztelettel köszöntöm az érdeklődőket, a parlamenti titkárság képviselőit, az Országos Nyugdíjpénztár érdeklődő személyeit nagy tisztelettel és a média képviselőit.
Megállapítom, hogy a 2007. szeptember 10-én 10 órára összehívott bizottsági ülés határozatképes. A jegyzőkönyv számára szeretnék néhány helyettesítést bediktálni.
Személyemben helyettesítem Szabados Ákos képviselő urat, Vidorné Szabó Györgyit helyettesíti Dér Zsuzsa, Tóbiás Józsefet Érsek Zsolt képviselő úr, Winkfein Csaba helyettesíti Török Zsolt képviselő urat és Béki Gabriellát helyettesíti Lombos István képviselő úr. A többi helyettesítést közben még intézzük és kérem képviselő asszonyt is legyen kedves aláírni a jelenléti ívet.
Javaslatot szeretnék tenni a napirendi pontok tárgyalására. Első napirendi pontként javaslom megtárgyalni az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. Képviselőtársaim a T/3449. számon kapták kézhez az irományt. Első helyen kijelölt bizottságként az általános vitára való bocsátást kell tárgyalnunk és elfogadnunk.
Második napirendként javaslom megtárgyalni a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslatot. Ezt képviselőtársaim a T/3245. számon kapták kézhez. Itt is az általános vita megkezdéséről kell döntenünk, illetve ajánlást kell elfogadnunk.
Harmadik napirendi pontként döntünk képviselői indítványokról, illetve indítványok tárgysorozatba-vételéről. Két indítvány érkezett a bizottságunkhoz:
a) pontban a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényhez, melyet T/3188. számon kapták kézhez képviselőtársaim, Cseresnyés Péter fideszes képviselő önálló indítványáról van szó.
b) pontban pedig a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényhez, melyet T/3189. számon kaptak kézhez képviselőtársaim, ez Borsos József képviselőtársunk önálló indítványa és javaslok egy egyebek napirendi pontot - így évindítás gyanánt néhány dolgot meg kell beszélnünk.
Van-e valakinek más javaslata a napirendi pontokra vonatkozóan. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, szavazásra teszem fel a négy napirendi pontot a megjelölt sorrendben. Aki elfogadja, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Ellene volt-e valaki? Tartózkodott-e valaki? Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi pontokat.
Rátérünk az első napirendi pont tárgyalására: az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való bocsátását tárgyaljuk.
Tisztelettel köszöntöm Forgó Györgyné szakállamtitkár asszonyt a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseletében, illetve dr. Dávidné Hídvégi Julianna főosztályvezető asszonyt.
Államtitkár asszony, tessék parancsolni, öné a szó, kérem, röviden ismertesse a törvénymódosítás lényegét.
Forgó Györgyné szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítője
FORGÓ GYÖRGYNÉ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Én tudom nagyon jól, hogy a szociális törvény nagyon sokszor módosult, sok érdemi és nagyon sok technikai módosítás történt az elmúlt 14 évben. Ezt mi is sokalljuk, mégis megint arról kell számot adni, vagy be kell számolnunk, hogy a szociális törvény módosítása szintén napirenden van.
Ezt csak előzetesen és a többségük úgyis ismeri, tudja, a következő évben szándékozunk egy új szociális szolgáltatási törvényt bevezetni, aminek a lényege, hogy ne közel 300 paragrafus szabályozza, hanem lényegesen kevesebb, egy keretszabály lesz. Hiszen a hosszú évek során, ahogyan a szükségletek keletkeztek, ellátások, szolgáltatások kerültek bevezetésre, egy kicsit átláthatatlan, egy kicsit már kezelhetetlen, majdnem mindent törvényi szinten szabályoztunk, ami teljesen indokolatlan végrehajtási rendeletekben is szabályozhatóak lennének.
Azzal, hogy tudjuk, hogy nem tesz jót ennek a szociális törvénynek ez a sok módosítás, mégis szükséges bizonyos lépések megtétele, amit elkezdtünk az elmúlt évben és annak a célnak az elérése érdekében is, amit szeretnénk a jövőben. Ez egy vegyes, nemcsak a szociális törvényt, hanem a családtámogatási törvényt és a gyermekvédelmi törvényt is bizonyos szempontból érinti, és itt használtuk fel az alkalmat arra is, hogy az értelmező rendelkezésekben egy-két fogalmat pontosítsunk, aminél kiderült a gyakorlat során, hogy alkalmazni nehéz - például a jövedelem fogalma -, pontosan kell, hogy a különböző ellátások, szolgáltatások igénybevételekor egyértelműbb és ellenőrizhetőbb is legyen.
Kezdjük a szociális törvény módosításával. Tudjuk nagyon jól, hogy alapszolgáltatások biztosítása önkormányzati feladat, kötelező önkormányzati feladat, mégis tudjuk, hogy vannak olyan települések, ahol az alapszolgáltatást sem biztosítják, hiába kötelező feladat. A módosítás az irányba hat, hogy támogassuk, hogy az alapellátások, az étkeztetés és a házi segítségnyújtás minden településen meglegyen, ott is, ahol idáig nem volt. Általában most nem kedvező anyagi környezetben vagyunk, mégis azt kell mondanom, hogy a szociális szolgáltatás területén nem kivonunk a rendszerből, és az intézkedések nem a szigorítások vagy nem a spórolás irányába hatnak, hanem a rendszerbe pluszfinanszírozás kerül, vagyis nem a spórolás jegyében történnek az intézkedések.
Minthogy említettem, az étkeztetést és a házi segítségnyújtást szeretnénk mindenféleképpen erősíteni. Úgy kívánjuk, hogy a későbbiek során a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást csak ott lehessen bevezetni, illetve azt finanszírozzuk, ahol házi segítségnyújtási szolgálat is működik, hiszen azt tapasztaltuk, hogy - habár nagyon-nagyon sokan éltek a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás szolgáltatás igénybevételével vagy ennek a megvalósításával - csak ott eredményes, ahol megfelelő háttérszolgáltatást is biztosítani tudnak.
2009. január 1.-jétől úgy képzeltük, hogy a támogató szolgáltatásokat és a közösségi szolgáltatásokat nem tesszük kötelező önkormányzati feladattá, itt nagyobb teret is kívánunk hagyni az önkormányzatoknak. De ez nem azt jelenti, hogy ha nem lesz önkormányzati feladat, akkor ezt nem kívánjuk támogatni, nem önkormányzati feladat lesz, hanem állami feladat; külön a fejezetben biztosított forrással kívánjuk ezt megoldani és pályázat útján. Ott szeretnénk, ha lennének ilyen szolgáltatások, ahol most nincsen, elsősorban azt kívánjuk a későbbiek során támogatni. Habár nappali ellátást csak 20 ezer lakos főtől kívánjuk kötelező feladattá tenni az önkormányzatok számára a 3000 helyett, kivételt itt az idősek nappali intézménye jelent, amely nagyon-nagyon fontos intézmény és ezt nem szeretnénk kivenni ebből a körből.
2008. július 1.-jétől a megyei önkormányzatok kötelező feladatai közül kikerül a módszertani intézmény kijelölése és a működtetésére vonatkozó feladat; intézmények pályázat útján kerülnek majd kijelölésre. Most 47 módszertani intézmény van, átláthatatlan, kezelhetetlen. Ez a módszertani intézmény bevezetésekor nagyon jó volt, hasznos volt, szükség volt rá, de ahányszor új szükséglet jelentkezett, új szolgáltatás került bevezetésre, a módszertani intézmények is elkezdtek burjánozni országosan, majd ennek lábaival: megye, majd később régió. Mi úgy gondoljuk, hogy régiónként kell az egyházaknak és a civileknek külön módszertani intézmény, hogy átlátható, kezelhető legyen, és a kapcsolattartásra is alkalmas intézményrendszer álljon rendelkezésünkre.
Nagyon-nagyon fontos még a szolgáltatásoknál a gondozás szükséglete. Intézményekben alap és szolgáltatást csak az vehet igénybe, akinek a gondozási-ápolási szükséglete ezt indokolja. Az én felfogásomban, olvasatomban a rászorultság nem a jövedelmet jelenti, itt a rászorultságnál én csak a gondozás-ápolás szükségletéről beszélek; ez nem jelenti azt, hogy a jövedelemnek nem lesz később szerepe, de ha valakinek az állapota indokolttá teszi, vagyis rászorult a szolgáltatásra, annak biztosítani kell - más kérdés, hogy a térítéshez való hozzájárulás hogyan történik. Mi azt szeretnénk, hogy akinek nincs lehetősége, nagyon alacsony jövedelemmel rendelkezik, azt jobban támogatni, és aki képes ő vagy családja megfizetni, annak a térítési díja differenciált lesz - elképzeléseink a tervezet alapján.
Az ápolás-gondozás szükségletét az újonnan megalakult intézményen keresztül igyekszünk majd megvalósítani, ez az OOSZI bázisán, az Országos Orvosszakértői Intézet bázisán kialakuló Országos Rehabilitációs Szociális Szakértői Bizottság hatáskörébe kerül minden ápolás és gondozás szükséglet elbírálása. Egész széles körben vannak olyan ellátások, szolgáltatások, amely egészségi állapottal, ápolás-gondozás szükséglettel van összefüggésben és szinte megint átláthatatlan, hogy kiadja az igazolást és minek alapján. Ezt is szeretnénk egy intézmény hatáskörébe tenni, ez is volt a cél, amikor az Országos Orvosszakértői Intézet a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz került.
Maga a gondozás-szükséglet kimunkálása folyamatban van, rövid időn belül szabályozásra kerül. Itt szeretném megemlíteni, hogy ebben a törvénytervezetben a napi 4 óra gondozás szükséglete szerepel, amit már a törvénytervezet tárgyalása során többen észrevételeztek - mármint úgy, hogy ezzel nem értenek egyet -, ezt el tudjuk fogadni; most azon dolgozunk, hogy hogyan módosítsuk.
Az Orvosszakértői Intézet vezetőjével is megbeszélve, azzal egyetértve, valóban lehet az, akinek nem kell 4 óra, hanem kevesebb gondozás-szükséglet, mégsem lehet az otthonában, és előfordul az, hogy 5-6 óra gondozás mellett, de az otthonában még ápolható; mi ezeket az észrevételeket figyelembe vesszük, és itt a módosítások során szeretnénk ezen változtatni. Megjegyzem, hogy az ezt az Idősügyi Tanács a múlt hét végén tárgyalta, határozatot hozott, szintén kérte ennek a 4 órának az eltörlését; szakmailag egyet tudok érteni a felvetéssel, ennek most a megvalósításán, a realizálásán dolgozunk.
Még ez a törvény tartalmazza a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló törvény kisebb-nagyobb módosításait is - itt szintén az egységes szabályozást szeretnénk elérni. Például a fogyatékosok nappali intézményében elhelyezett gyermekek után is igénybe lehessen venni a normatív étkeztetési kedvezményt, erre korábban nem volt lehetőség; ezt szeretnénk most korrigálni, és a törvénymódosítás erről szól.
Szintén az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett valamennyi gyermek után, gondozási helyétől függetlenül, gondozási díjat kelljen megállapítani, és a finanszírozás is egységesen történjen: a legkedvezőbb, mert a gyermek jogi státuszának megfelelően a magasabb összegű gyermekvédelmi szakellátási normatívát tudják lehívni mindegy, hogy milyen intézménybe kerül.
Még egyetlenegy módosítás szerepel a gyerekvédelmi törvénynél: az egységes illetéki szabályokat változtatni szükséges. A módosítás értelmében a gyermekvédelmi pénzbeli és természetbeni ellátások esetén is a kérelmező lakcíme határozza meg az illetékességet; ebben a gyermekvédelmi törvényben másképp szabályozódott, mint a szociális törvénynél, egységesíteni szeretnénk.
A családtámogatásról szóló törvény módosításánál az elmúlt időben nagyon sokszor hallhattuk, sérelmezték, aggódtak, hogy problémát és gondot fog jelenteni az, hogy a családtámogatási kifizetőhelyek megszűnnek, és a Magyar Államkincstár folyósítja mindenki számára az ellátásokat. A családtámogatási törvény ellátásai, melyek tartoznak ide: a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás és az anyasági támogatás. Az ellátás folyósításának 30 százaléka történik kifizetőhelyeken, 70 százalékban most is a Magyar Államkincstár állapítja meg és folyósítja. Abban az esetben, ha a munkáltatónál működő családtámogatási kifizetőhely folyósítja, bérrel együtt, ez lehet 3-a, 5-e, 10-e, ahol van a hó elején bérfizetés. A Magyar Államkincstár esetén azt mondja a törvény, hogy a tárgyhót követő hónap 15-éig kell folyósítani, de ez nem azt jelenti, hogy 15-én folyósítják, a gyakorlat szerint nem is az első dekádban - mert legelőször azt nyilatkoztam és kijavítottak -, hanem túlnyomórészt az első héten és általában mindig ugyanazon a napon történik. Ma, ha valaki most egy olyan helyen dolgozik, ahol családtámogatási kifizetőhely működik és elmegy egy másik munkahelyre, általában tényleg van egy megszakítás, mert a folytatólagos igazolást nem viheti magával, azt csak az új folyósító bekéri, és ahányszor esetleg új munkahelyváltozás történik, ez mindig ismétlődik. Ha egyszer a Magyar Államkincstár folyósítja, ez folyamatosan történik.
Az előbb felsoroltam azokat az ellátásokat, amely a családtámogatási törvény ellátásai közé tartozik. De itt is például a gyereknevelési támogatást, amely a 3 és a többgyermekes családoknak jár, azt maga a törvény hatálybalépésétől csak a MÁK folyósíthatja, illetve először az Egészségbiztosítási Pénztár és később került át maga ez a feladat a MÁK-hoz. Soha nem folyósíthatta a családtámogatási kifizetőhely még abban az esetben sem, ha a munkáltatónál, ahol dolgozott, rendelkeztek családtámogatási kifizetőhellyel. Ugyanez van a gyermekgondozási segély esetén, például a méltányosság esetén és a nagyszülői gyermekgondozási segély esetén, vagyis már most is a rendszerben van, amikor csak a MÁK a folyósító. Mi úgy gondoltuk, hogy lépcsőzetesen adjuk át a feladatokat először a 200 fő alatti munkáltatóknál, majd az 500 fő alatti és legutolsó lépcsőben az 500 fő feletti munkáltatók esetén. Mi úgy gondoljuk, hogy ezzel hátrány nem éri a családokat, és persze még az is kiküszöbölődik, ami ma előfordul, hogy valaki az ellátást igényli a Magyar Államkincstárnál, miközben a munkahely kifizetőhely is folyósítja az ellátást.
Röviden ennyit szerettem volna előzetesen mondani, a szociális törvény mindenkinek a rendelkezésére áll.
ELNÖK: Köszönjük szépen államtitkár asszony.
A jegyzőkönyv számára szeretné helyettesítést bediktálni. Török Zsolt képviselő úr megérkezett, tisztelettel köszöntjük. Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony helyettesíti Tóth István képviselő urat, és Borsos József képviselő úr helyettesíti Szabó Erika képviselő asszonyt, valamint Aszódi képviselő urat Cseresnyés Péter.
Iván László úr, kíván helyettesíteni?
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Kedves elnök úr, azt szeretném kérni, hogy mivel fel kell mennünk a frakcióülésre, ami már zajlik, úgy beszéltük meg, hogy Hirt Ferenc képviselő úr helyettesítene.
ELNÖK: Igen. Hirt képviselő úr helyettesíti távozása után Iván László képviselő urat. Köszönöm szépen.
Képviselőtársaim, önöké a szó, tessék parancsolni!
Borsos képviselő úr!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Gondolom mindenki számára ismert az a tény, hogy nagyjából május elején lehetett az eredeti előterjesztést véleményezni, mivel kormány elé ment az anyag, és hogy ha valaki nyomon követte ennek a jogszabálytervezetnek a sorsát, mondjuk a szociális területi listákon vagy a szakmai fórumokon körülnézett, akkor egy dolgot nagyon világosan láthatott, az pedig az, hogy még soha ennyire egységesen nem utasított el a szakma bármilyen jogszabálytervezetet, mint ezt. A legegyszerűbb, hogy nagyon csúnya idézeteket ne mondjak a levelező listákból, elfuserált és ostoba anyagnak titulálta ezt az előterjesztést. Aztán ezeknek a véleményeknek a nyomán, a nyáron, amíg benyújtásra nem került a végleges javaslat, nem igazán sok történt a törvény szövegében, a tervezet szövegében, tehát a lényeges problémák ugyanúgy benne maradtak annak ellenére, hogy a különféle szakmai fórumok kifejtették az ezzel kapcsolatos véleményüket és javaslatokat tettek.
Mi azért nem fogjuk támogatni ezt a törvénytervezetet, mert annak ellenére, hogy egyébként az indoklásban elhangzott, hogy forrásbevonás, meg szolgáltatásbővítés, hogy mindenkinek nagyon jó lesz, ennek ellenére, ha valaki ezt a jogszabálytervezetet elolvassa, és tisztában van azzal, hogy egyébként a szolgáltatások terén mi történik az intézményekben, mi történik az önkormányzatoknál, mi történik vidéken, és egyébként mi történik az államigazgatás különböző szerveiben, akkor azt állapíthatja meg, hogy azon túl, hogy a szakértők szerinti idézetet mondom, hogy elfuserált és ostoba volt az eredeti anyag, a módosított az még sunyis. Ugyanis ott, ahol problémákat jeleztek a szakértők, ott nem a probléma megoldása került be a jogszabálytervezetbe, vagy legalább annak kísérlete, hanem nemes egyserűséggel ott a problémát úgy oldották meg, hogy felhatalmazzuk a minisztert, felhatalmazzuk a kormányt, ja, meg rábízzuk az önkormányzatra, hogy csináljon rendeletet, majd megoldják. Tehát a kényes kérdésekkel nem kell foglalkozni a parlament előtt, nem kell foglalkozni azzal, hogy hogyan lesz itt a finanszírozás differenciálás, nem kell foglalkozni a parlamentnek azzal, hogy milyen elvek szerint lesz majd az ápolási szükséglet megállapítva, nem kell foglalkozni azzal a parlament előtt, hogy majd milyen jövedelemhatárokhoz fognak kötni ellátási jogosultságokat. Tehát lényeges kérdésekkel, legalábbis ezeknek az elveivel, alapirányaival, nem kell a nyilvánosság előtt foglalkozni, azt meg lehet oldani különféle miniszteri vagy kormányrendeletekben.
Az anyag ebben a formában, miután arra utalás sem történik egyébként az anyagban, ami itt néhány helyen elhangzott, hogy majd OOSZI-ra fogunk telepíteni, mert ugye kiteszi miniszteri rendeletre azt, hogy majd ilyen jövedelemhatárhoz kötjük, meg olyan jövedelemhatárhoz kötjük. Ugyanakkor az anyag behoz fölösleges bürokráciát, fölösleges adminisztrációt, visszacsempészi a szegénységi bizonyítványt, szűkíti az idősellátás kapacitását, indokolatlanul kizár embereket az ellátási formából. Nem bővíti az önkormányzatok lehetőségét, hanem szűkíti, ráadásul azt a problémát, hogy az alapellátás és a szakellátás más önkormányzati körhöz tartozik, ezt a feszültséget egyáltalán nem kezeli. Sőt még, hogy ha ezeken a problémákon továbblépünk, városcentrikus, abszolút nem foglalkozik azzal, hogy hogyan lehet a hiányzó szolgáltatásokat megoldani vidéken. Abszolút nem foglalkozik azzal, hogy ha megállapítanak valakinek 4 óránál kevesebb ápolási szükségletet, és ott nincs ilyen típusú ellátás, akkor azzal mi lesz. Abszolút nem foglalkozik azzal, hogy ha valakinek éppen mondjuk 3 óra 55 perc ápolási szükségletet állapítanak meg, de egyébként más körülményt, ami nem az egészségi állapothoz köthető, indokolná azt, hogy ellátható legyen, nem foglalkozik az anyag; rengeteg olyan problémával nem foglalkozik az anyag, ami egyébként húsba vágó vidéken. Ráadásul diszkriminál alapvetően a kistelepüléseken élőkkel szemben pontosan az ápolási szükséglet határvonala miatt, és hogy ha nagyon kukacoskodó szeretnék lenni, akkor mondjuk ott a gyes, és egyéb juttatás együttfolyósítása kapcsán akár azt mondhatnám, hogy rasszista is az a bekezdés.
Tehát ebben a formában, mivel ismerjük azt és ismert mindenki számára az az anyag, ami egyébként megint csak köröztetve van a szakmai berkekben, ami arról szól, hogy milyen legyen a szociális ellátórendszer szabályozásának és egyáltalán finanszírozásának, forrásallokációjának, s a többi, ellátási feladatkörök meghatározásának a következő időben a rendszere, amit 2008-ban ugye be akar vezetni a kormány. Van egy koalíciós megállapodás is, ami arról szól, hogy december 30-ig dönteni kell a kormánynak, hogy ez milyen legyen. Azt javasoljuk és azt ajánlom meleg szívvel, mivel ez az anyag annyira elutasításra talál szakmán belül, annyi problémát generál saját maga, hogy ha ezt most elhagyjuk és komolyan beszélünk arról az anyagról vagy arról a tervezetről, amit 2008-ban szeretne megcsinálni a kormány - és ott ténylegesen bevonva és azt felajánlhatjuk, hogy a mi oldalunkról is szakértőket szívesen delegálunk a munkacsoportokba, ha komolyan tárgyalni akarunk erről -, akkor ha ezt a jogszabálytervezetet visszavonják, elhagyjuk, semmiféle kár, elmaradás nem keletkezik, viszont rengeteg kárt meg fogunk előzni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. További véleménynyilvánítás? (Nincs jelzés.) Nincs több? Amennyiben nincs több, a kérdések és vélemények körét lezárjuk.
Államtitkár asszony, főosztályvezető asszony, tessék parancsolni, önöké a szó.
Forgó Györgyné szakállamtitkár (SZMM) válasza
FORGÓ GYÖRGYNÉ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Képviselő úr, én természetesen nem tudok egyetérteni azzal, amit mondott és nem tudom elfogadni, hiszen az intézkedéseink pont az irányba hatnak, hogy az alapszolgáltatás és a szakellátás között lévő ellentmondást feloldjuk. Mint ahogy említettem, kötelező feladat önkormányzatoknál nem történt, ezért részben érthető is, hiszen ha az alapszolgáltatást nem nyújtotta, akkor nem az ő gondja, problémája volt, hanem akkor feltoltuk a problémát a megyei szintű szakellátáshoz. Ezért van az, hogy például kistérségi kiegészítő normatívával különböző módot keresünk arra, hogy az alapellátások minden településen legyenek. A következőkben úgy tervezzük, hogy pályázat útján külön az étkeztetést, a házi segítségnyújtást szeretnénk támogatni azzal, hogy hozzásegítjük az önkormányzatokat, ahol most nincs, hogy ezt megvalósíthassák.
Mi nagyon-nagyon fontosnak tartjuk, hogy alapszolgáltatás minden településen legyen éppen azért, mert most a leghátrányosabb, a legnehezebb körülmények között még az ellátáshoz sem jutnak. Amikor beszéltünk a szociális szolgáltatásoknál, az intézményeknél, az elmúlt időszakban az intézményekben egy idősek otthonába, aki bekerült, 30 százaléka vette igénybe az alapszolgáltatást, a többi 70 nem. Ennek két fő oka is van. Az egyik az, hogy nem volt kötelező, hogy az ápolás-gondozás szükségletét vizsgálják, aki úgy érezte, hogy haza akar menni és belefért, akkor bekerülhetett, ez volt az egyik, ez sem jó; ilyen nincs a világon, hogy egy idősek otthonába az kerül, aki akar és nem az, akinek ápolás-gondozás szükséglete van. A másik pedig azért nem vette igénybe az alapellátást, mert nem is volt azon a területen alapellátás és így nem volt mit igénybe vegyen. Természetesen van egy szűk mezsgye, amikor hírtelen robban le valaki, és kórházba kerül, és már úgy kerül ki a kórházból, hogy az otthonában nem gondozható, de nem ez a jellemző az intézménybe kerülésnél. Vagyis én úgy látom, hogy mi igenis ezzel az intézkedéssel az alapszolgáltatásokat kívánjuk erősíteni és biztosítani, hogy legyen minél több településen, különösen ott, ahol most nincsen.
Azt pedig nem értettem, hogy pontosan a gyermekgondozási segéllyel mit kívánt mondani, hiszen azért azt tudnunk kell, hogy akinek nincs munkahelye vagy olyan munkáltatónál dolgozik, ahol nincs családtámogatási kifizetőhely, vagyis a gyesesek nagy részénél a gyereknevelésben támogatásban mondtam, hogy azt eleve mindenkinek csak a MÁK folyósíthatta, az a többgyermekeseket érintette. Most is a Magyar Államkincstár folyósítja, hiszen az ellátottak 70 százalékának most a MÁK folyósítja - de ezt pontosan nem értettem, hogy mit értett az alatt a képviselő úr. Ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Főosztályvezető asszony!
Dr. Dávidné Hídvégi Julianna (SZMM) válasza
DR. DÁVIDNÉ HÍDVÉGI JULIANNA (SZMM): Egy-két visszajelzést szeretnék adni anélkül, hogy bármiféle címkézést használjak a képviselő úr elfuserált, ostoba és sunyi jelzőjére. Nagyon meglepve hallgatom ezeket a gondolatokat, mert pontosan az indokolta az új szociális törvény megalkotása előtti utolsó módosítást, hogy már 2008. január 1.-jétől meg lehessen szüntetni a jelenlegi szabályozásnak azt a kirekesztő voltát, amelyben ma egy intézményvezető azt vesz föl az intézményébe, akivel lehetőleg a legkevesebb gondozási szükséglet van, és aki lehetőleg a legtöbb térítési díjat tudja fizetni. Aki ma bekerül egy ellátórendszerbe, és legyen az egy bentlakásos intézmény, az gyakorlatilag teljes ellátást kap. Aki pedig alacsony jövedelemmel rendelkezik, akinek nagyon magas a gondozási szükséglete, mert önálló életvitelében egyre inkább korlátozott és mindezekből adódóan az érdekérvényesítési képessége is hihetetlenül alacsony, nem fog kijönni a Parlament elé biztos tüntetni, azok az emberek nem lesznek elérve, még a közelébe se kerül a látóterének a szolgáltatási rendszernek.
Pontosan ez indokolta ennek az ostoba törvénymódosításnak a szükségességét, hogy már 2008. január 1.-jétől azonnal lehetőség legyen egy nagyon dinamikus fejlesztésére azoknak az alapszolgáltatásoknak; itt a házi segítségnyújtást értjük alatta és az étkeztetést, ami az elemi életszükséglet kielégítését szolgálja. Ezt az önkormányzatoknak, valamennyinek '93-ban írta elő a szociális törvény, '97-re kellett volna mindezeket a feladatokat teljesíteni. És tisztelt képviselő asszonyok, képviselő urak, tudják-e, hogy ma Magyarországon hány ember van szociális étkeztetésben részesítve ezen kötelező feladat mentén? 96 ezer. És tudják, hogy hányan kapnak házi segítségnyújtást? 34 ezren. Nem kell hozzá statisztikai adat, azt gondolom, hogy mindannyian tudjuk és mindannyian, akik ennél az asztalnál ülünk, egyöntetűen azt tudjuk mondani, hogy ennél a létszámnál a szükséglet, a valós társadalmi szükséglet jóval, de jóval magasabb. Akkor kérdezem én, nem indokolt-e azonnal módosítani egy törvényt és annak érdekében, hogy 2008. január 1.-től azonnal el lehessen kezdeni ezt a fejlesztést, miközben folynak az előkészítő munkálatai az új szociális törvénynek, amely kerettörvény lesz. Nem gondolom, hogy helyes az, hogy mindig a legapróbb részletszabályt is törvénybe kell szabályozni. A részletszabályozás kialakítása most van folyamatban, mindenféle szakember be van vonva: baloldali, jobboldali és középen lévő is - a szakmát néztük csak kizárólag. Pontosan ezért a gondozási szükséglet megállapítását egy független bizottság végezné, de a házi segítségnyújtásban, ahol azonnali fölvételre van szükség, 3 hónapig az intézményvezető lenne továbbra is jogosult. És hogy milyen kritériumok mellett, ezek a részletszabályokban ugyanúgy önök elé fognak kerülni.
A másik. A támogató szolgálatok és a közösségi ellátás az a két szolgáltatási forma, amely a leginkább szolgálja a fogyatékos embereknek, illetve a pszichiátriai betegségben szenvedő embereknek a társadalomba való aktív részvételét úgy, hogy csak annyi segítséget nyújt, amennyi szükséges és nem egy nagy intézményellátás keretében, hanem az otthonában. Ezek a szolgáltatások mára igenis a nagyvárosok köré szerveződtek. Van olyan nagyváros, ahol 27 támogató szolgálat van és van olyan hátrányos helyzetű kistérség, ahol egy sem. Kérdezem én, akkor milyen alapon lehet azt mondani erre a törvényre, hogy a nagyvárosokat támogatja. Nem. Pontosan azért lesz állami feladat ez a két szolgáltatás, hogy ne lehessen továbbnövelni a területi egyenlőtlenséget. És most folyamatosan folynak a háttérmunkák azoknak az érdekképviseleti szervezeteknek a részvételével, akik kialakítják az országos ellátási koncepciót és meghatározzák azt, hogy mennyi főre, mennyi fogyatékos emberre, mennyi pszichiátriai betegre milyen területi átmérőben szükséges egy támogató szolgálatot vagy egy közösségellátást biztosítani és melyik az az év, amire azt tudjuk mondani, hogy Magyarország ki tudja tűzni célul, hogy arra az évre teljes körű lefedettséget biztosít.
Addig, amíg önkormányzati kötelező feladatellátás ez a kettő, addig mi történik? Az önkormányzatokat feladatellátásukban korlátozni nem lehet, továbbra is nőhetnek a nagyvárosban a támogató szolgálatok, lehet minden utcában három. Az egyházakat ugyanúgy nem lehet sem szakmai, sem financiális szempontból korlátozni. Kiket lehet korlátozni? Egyedül a civil szolgáltatók azok, akik számára ma nincs kötelezően előírva feladat, akik önként vállalják. És tisztelt képviselő asszonyok, képviselő urak, ma ezt a két szolgáltatást többnyire civil szolgáltatók végzik. Mikorra válik kiegyenlítetté, ha ez nem kerül állami feladatellátásba. Pontosan azért csak 2009. január 1.-jétől fog odakerülni, hogy legyen idő ezt tökéletesen szakmailag kimunkálni. És az a cél vezérel bennünket ezzel a módosítással - még egyszer szeretném jelezni - és tisztelettel kérni azt, hogy fogadják ezt el azoknak az embereknek az érdekében, akik ma kirekesztődnek ebből a nagyon színes, nagyon szép, nagyon cizellált szolgáltatási rendszerből.
Még egy mondatot szeretnék megjegyezni. Sem a kormányprogram, sem a konvergenciaprogram nem írja elő azt, hogy szociális szolgáltatások területén forráskivonásra van szükség, mindenki tudja, hogy itt nincs egy tejes lefedettség, itt folyamatos fejlesztésre van szükség. A meglévő források mellé pluszforrásokat szükséges beinjektálni, és így lesz ez az étkeztetésnél, a házi segítségnyújtásnál is. És azért ne kerüljön valaki az idősek bentlakásos intézményébe, az édesanyjukat, nagyszüleiket beadnák egy ilyen intézménybe akkor, ha csak egy napi fél óra gondozási szükséglete lenne?, nem egy természetes közeg egy intézmény; minél tovább maradhasson mindenki a saját otthonában, ez szolgálná ez a törvénymódosítás. A további részletkérdéseiket tegyék föl, de higgyék meg, hogy ez elsősorban a leg-leg-legjogosultabb emberek számára garantál ellátást.
És egyetlen egy mondattal zárnám, hogy a bekerülés feltételei között nem szerepel a jövedelem. A bekerülés attól függ, hogy kinek mekkora a gondozási szükséglete. A jövedelemvizsgálatnak pedig egyetlenegy célja van: az adott személy jövedelmétől függ, hogy a fenntartó mennyi állami normatívát hívhat le utána; és aki alacsony jövedelemmel rendelkezik - a nyugdíjminimum 150 százaléka alatt van a jövedelme -, azután az állam jelentősen nagyobb összeggel kíván hozzájárulni. És azok, akik ma a rendszerben vannak, egy évet kapnak arra a fenntartók, hogy a jövedelemvizsgálatot elvégezzék, de addig nem kaphatnak alacsonyabb állami normatív hozzájárulást, mint jelenleg, sőt a házi segítségnyújtásnál a gondozási óraszám is meg lesz emelve, tehát eleve már a mostani normatíva is megemelkedik.
Bármilyen kérdésük van, tegyék föl, mert nagyon-nagyon alaposan előkészítettük ennek a törvénynek a nagyon célzott módosítását.
ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető asszony. (Soltész Miklós szólásra jelentkezik.) Általában már nincs lehetőség szólni, ha lezártuk a képviselői hozzászólásokat. Nagyon szépen köszönöm a válaszukat.
Képviselőtársaim, döntenünk kell az általános vitára való bocsátásról. Aki egyetért az előterjesztéssel, és általános vitára bocsátja, az kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 15 igen. Aki ellene volt? (Szavazás.) 13 nemmel a bizottság általános vitára a törvényt alkalmasnak tartja.
Nagyon szépen köszönöm mindkettőjük részvételét, viszontlátásra, jó napot, szép hetet kívánok önöknek.
Az szeretném megkérdezni, hogy Gyene Piroska és a Siketek képviseletében jelenlévő úr jelentkezett a bizottsági ülés elején, hogy szeretnének szólni. (Gyene Piroska: Ennél a témánál szerettem volna szólni.) Ezt a témát lezártuk, Piroska.
Alelnök úr!
SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Miután nem állítottunk sem többségi, sem kisebbségi előadót....
ELNÖK: Most következik, most még csak arról döntöttünk, hogy általános vitára bocsátjuk.
SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm. De miután, ha jól hallottam itt az elején a Siketek és Nagyothallók Szervezetében ittlévő úriember már kérte előre, hogy szólhasson.
ELNÖK: De ő a 3. napirend b) pontjában szeretne szólni. (Soltész Miklós: Akkor elnézést.)
Piroska, akkor az egyebek között, mert nekünk még itt szavaznunk kell néhány dologról.
Képviselőtársaim, az általános vitára bocsátásról döntöttünk. Bizottsági előadót, illetve kisebbségi előadót kell állítanunk. Kérném szépen, hogy jelezze a képviselőtársaim közül az, aki a többségi előadó: Török Zsolt képviselő úr és Hirt Ferenc a kisebbségi előadó. Kérem szépen titkár urat, hogy a Házbizottság felé, illetve az adminisztráció felé jelezni szíveskedjék. Itt zárjuk le a napirendi pontot.
A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat (T/3245. szám) (Általános vita)
A 2. napirendi pont tárgyalására kerül sor: a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat, melyet T/3245. számon kaptak kézhez képviselőtársaim. Általános vitára való bocsátásról van szó ebben az esetben is.
Szikszainé Bérczes Anna főosztályvezető asszonyt nem látom, ám de Tóth Melinda tanácsos asszonyt igen, illetve Horváth András tanácsos urat igen.
Kérdezem, melyikük kezdi? Melinda?
Tessék parancsolni, egy rövid előterjesztést kérek szépen a minisztérium képviseletében. Tessék parancsoljon, öné a szó!
Tóth Melinda (PM) szóbeli kiegészítője
TÓTH MELINDA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr, tényleg igyekszem a lényegre szorítkozni.
A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat egy új önkéntes nyugdíjcélú megtakarítási formát kíván bevezetni a magyar nyugdíjrendszerben. A foglalkoztatói nyugdíj igen komoly szerepet játszik az Európai Unió tagállamainak nyugdíjrendszerében, ezért 2003-ban az Európai Tanács, illetve Parlament egy irányelvet fogadott el ezek egységesítésére, elsősorban a határon átnyúló szolgáltatások érdekében. Ezt mi 2005-ben, a 2005 évi CXI-es törvényben implementáltuk, amelyben az Európai Unió területén létrehozott foglalkoztatói intézmények Magyarországra irányuló határon átnyúló tevékenységeit biztosítottuk. Azonban a bizottság ezt nem találta elegendőnek, ezért az új törvényjavaslat a Magyarországon történő alapítást és működést is lehetővé teszi.
A törvényjavaslat tartalmazza ennek megfelelően az alapításra, működésre vonatkozó szabályokat, a tagsági jogviszonyt, a befizetéseket, a nyugdíjszolgáltatásokra vonatkozó szabályokat, az ehhez kapcsolódó befektetési és garanciális szabályokat, továbbá a felügyeleti szabályokat és tartalmazza a 2005 évi CXI-es törvénynek a hazánkba irányuló határon átnyúló tevékenységekre vonatkozó szabályait is. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez egy önkéntes célú megtakarítási forma. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tanácsos úr, nem kívánja kiegészíteni? (Horváth András tanácsos jelzi, hogy nem.) Köszönöm.
Képviselőtársaim, önöké a szó, tessék parancsolni.
László Tamás képviselő úr!
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez egy olyan törvény, amelyet nem lehet csak önmagában szemlélni, hiszen itt ez az új törvény a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményéről a nyugdíjrendszer egészét érinti. Mit látunk ebben? Azt látjuk, hogy a nyugdíjrendszer egészében a demográfiai helyzet és a gazdasági helyzet és sok egyéb ok miatt recseg-ropog, látjuk, hogy a magánnyugdíjpénztárak nem érték el azt a hatást, amit vártak tőle annak idején. Ez a törvény ezeknek a gondoknak az orvoslására nem alkalmas, sőt új monopóliumokat teremt.
Tehát azt gondoljuk, hogy itt a nagyvállalatok, a monopolhelyzetben lévő cégek előnyben részesülnek ezzel, a kis és középvállalkozások hátrányba kerülnek, mint ahogyan a korábbi, ez a bizonyos 2005. évi CXI-es törvénnyel kapcsolatban tartózkodtunk, ebben az esetben szintén tartózkodni fogunk, mert az egésznek a nyugdíjrendszerre való hatását nem látjuk tisztázottnak, nem látjuk megnyugtatónak.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Tessék parancsolni, képviselőtársaim! (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, a képviselői hozzászólások és kérdések körét lezárom.
Tanácsos asszony, tessék parancsolni!
DR. TÓTH MELINDA (Pénzügyminisztérium): Felmerült az, hogy a nagyvállalatok monopóliumát szolgálja ez a törvényjavaslat. Valóban lehet egy ilyen látszat, hiszen igen komoly tőkekövetelményeket határoztunk meg a nyugdíjcélú megtakarítások biztonsága érdekében. Azonban az alapításra és működtetésre olyan szabályokat dolgoztunk ki, amely lehetővé teszi a kis-, középvállalkozásoknak is a részvételt. Nem szükséges az, hogy egy nagyvállalat alapítson egy ilyen foglalkoztatói nyugdíjintézményt, több kisebb cégnek is lehetősége van erre a közös alapításra; illetőleg az olyan cégek, vállalatok, foglalkoztatók, amelyek nem kívánnak alapításban részt venni, csatlakozhatnak ezekhez az intézményekhez.
Azt gondoljuk, hogy sikerült olyan szabályokat kialakítani, ami lehetővé teszi a teljes foglalkoztatói paletta részvételét e nyugdíjcélú megtakarítási formában. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Döntenünk kell az általános vitára való bocsátásról. Aki támogatja az előterjesztést, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 15 igen. Aki nem! (Szavazás.) 13 tartózkodás mellett az előterjesztést a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta.
Mivel tartózkodás van, így a kisebbségi vélemény elmondására van lehetőség, de előbb a többségiről kell döntenünk. Dér Zsuzsanna a többségi és László Tamás a kisebbségi vélemény tolmácsolja. A napirendi pontot lezárom.
Köszönöm mindkettőjüknek a részvételt, további szép napot és jó hetet kívánok önöknek.
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről:
Azzal a javaslattal élnék képviselőtársaim, hogy külön döntsünk, ahogy jeleztem is, és a vitát is külön folytassuk le, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló képviselői indítvány, amelyet T/3188-as számon kaptak kézhez képviselőtársaim.
Legelőször képviselő urat illeti a szó, Cseresnyés Péter, tessék parancsolj Péter.
Cseresnyés Péter (Fidesz) szóbeli kiegészítője
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Megpróbálom röviden összefoglalni, hogy miről is szól ez a képviselői önálló indítvány.
Megkerestek engem azzal a problémával, hogy még a szociális törvény a törvényi szabályozás életbelépése előtt sokan voltak az országban olyanok szerte minden vidéken, akik olyan munkával foglalkoztak, amit a szociális törvény azóta szabályozott, méghozzá gondozói, szociális gondozói munkát végeztek. A fő problémájuk ezeknek az embereknek most az, hogy az a munka és az a munkaidő, amit elvégeztek, nem számít bele a nyugdíjalapjukba, ugyanis a tanácsi rendszerben igaz, hogy kaptak ők tiszteletdíjat, de a tanácsi rendszerben nem fizettek ezután járulékot; tehát nem kaptak és kapnak most ez után az elvégzett munka után nyugdíjat, nem számítják bele a nyugdíjalapjukba. Van, ahol 10-15 évet dolgoztak így ebben a formában tiszteletdíjért azok az asszonyok, akik a településükön gondozást, szociális gondozást végeztek és most, főként azok, akik esetleg özvegyként élnek, elég nehezen tudják eltartani magukat.
Ez a probléma ezért merült fel, ezért kerestek meg, és miután én ennek a dolognak utánanéztem, úgy gondoltam, hogy a szociális törvényt mindenképpen lehetne módosítani egy méltányossági viszony tekintetbevételével, hisz nem nagy körről van szó, nem több tízezerről van szó, néhány száz, maximum egy-két ezer emberről van szó, akiket ez a probléma, ez a helyzet érint. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólások képviselőtársaim?
Most kormányálláspontot kell hogy ismertessünk. Tisztelettel köszöntöm Hulák Zsuzsanna főtanácsos asszonyt.
Tessék, parancsoljon!
Hulák Zsuzsanna (SZMM) állásfoglalása
HULÁK ZSUZSANNA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelettel köszöntöm az elnök urat és a bizottságot. Szeretném elmondani, hogy jogszabályi alapja volt ennek a helyzetnek, hogy miért nem kellett akkor járulékot fizetni. Sőt nemcsak járulékot nem kellett fizetni, adót sem kellett fizetni, erről egy akkori jogszabály rendelkezett.
Kétféleképpen lehetett a területi szociális gondozást ellátni abban az időben: vagy munkaviszonyban, ez rendezett volt, az akkor hatályos '75 évi II-es törvény szerint, amely a társadalombiztosításról szólt, hiszen az előírta, hogy a munkaviszonyban állóknak minden körülmények között biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyuk keletkezik, tehát járulékot kell fizetniük. Más volt a helyzet a társadalmi gondozóknál. Itt nem volt meghatározott sem a munkaidő, sem a munkaviszonynak egyéb olyan alaki, tartalmi kellékei, amelyekre építeni biztosítási kötelezettséget lehetett volna, és ráadásul önmaga az akkor hatályos jogszabály mondta ki, hogy aki társadalmi gondozóként látja el ezt a feladatot, sem adót, sem járulékot nem fizet, nem fizethet, éppen ezért jogosultságot sem szerezhet a továbbiakban.
A 1997-es nyugdíjreformnak az egyik legkeményebb tartalmi eleme az volt, hogy a biztosítási elvet kell követnünk a jövőben. Tehát abban az esetben, ha valaki járulékfizetésre biztosítási időt szerzett, azt természetesen minden körülmények között mindenkor el kell ismerni, de aki ezt nem tette, mert nem volt olyan helyzetben, hogy munkát végezhetett volna, vagy éppen olyan helyzetben volt, hogy mentesült a jogszabály erejénél fogva a járulékfizetési kötelezettség alól, ott a biztosítási elv felpuhítását utólagos jogszerzéssel nem javasoljuk.
ELNÖK: Köszönöm. Krémer Ildit nem látom, viszont köszöntöm az ONYF képviseletében Koncz Istvánt. Pista, légy szíves, hogy ha kívánsz hozzászólni, tedd meg.
Dr. Koncz István főosztályvezető (ONYF) kiegészítése
DR. KONCZ ISTVÁN (Országos Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság): Csak annyival egészíteném ki, amit a kolléganő itt elmondott, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény szerint mindenféle jogviszonyt úgy lehet figyelembe venni az 1997. december 31.-i hatályos rendelkezések szerint, amelyet 1998. január elején szereztek az akkor hatályos társadalombiztosítási jogviszonyokra irányadó járulékfizetési szabályok alapján. Ha egy jogszabály kimondta, hogy választási lehetősége volt az egyénnek és az akkori, az önkormányzat jogelődjének, a tanácsnak, hogy milyen formában lehet egy adott jogviszonyt ellátni, és a társadalmi gondozói tevékenység után semmilyen járulékot nem kell fizetni; utólagosan azt mondani egy jogszabály-módosítással, hogy arra úgymond fizessék meg a járulékot, erre soha nem volt precedens.
Ezt véleményünk szerint nem ennek a törvénynek a keretében kellene megoldani, hanem más, mondjuk a szociális törvény módosítása keretében, de nem a tb nyugellátásról szóló törvényben. Mert az beláthatatlan következményekkel járna, ha a tb nyugellátásról szóló törvényt nem csak ez a kör, hanem számos más olyan kör van, amelyekben nem kellett fizetni és utóbb járulékfizetés nélkül úgymond grátisz biztosítanánk olyan jogokat, amelyek után akkor jogszabály írta elő, hogy semmilyen azt megalapozó járulékot nem kell fizetni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, parancsoljatok, tiétek a szó. (Cseresnyés Péter jelentkezik.) Képviselő úrnak lesz lehetősége reflektálni. Képviselőtársaimé a szó! (Nincs jelentkező.) Nincs hozzászólás? (Nincs jelzés.) Lezártam a vitát és Cseresnyés Péter előterjesztőként reagál az álláspontra.
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Azért bátorkodtam erőlködni és ezt az önálló képviselői indítványt benyújtani, mert azok az érvek, amik itt elhangzottak, hogy miért nem jogosultak ezek az idős emberek arra, hogy a munkában eltöltött idejüket beszámítsák a nyugdíjalapba, ezt ők is értik, én is értem. A probléma az, hogy amire önök hivatkoznak, hogy nem is adóztak, nem is fizettek utána járulékot, ez természetes, hisz volt olyan, aki már akkor elkezdte ezt a tevékenységet, amikor még adót nem is kellett fizetni. Hiszen ha jól emlékszem a '80-as évek elején vezették be az adórendszert, a személyi jövedelemadó rendszert Magyarországon és azért lássuk be, hogy abban az időben az emberek nem gondolkoztak úgy a biztosításról, mint azóta ahogy gondolkozunk, nem az a szemlélet volt előtérben és nem volt az a szemlélet hangsúlyos, ahogy most gondolkodunk a nyugellátásról, az öngondoskodásról, egyáltalán a biztosítási rendszerről.
Ezért gondolom azt, hogy méltányossági alapon ennek az általam nem ismert számú embernek érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy nyújt-e a társadalom egy ilyen társadalombiztosítási hátralékból eredően nyugellátást pluszban, mert ők nem tehettek arról, hogy így alakult az ő helyzetük, az ő életük. Ugyanis abban az esetben, ha a tanácsnak volt választási lehetősége arra, hogy fizessen egy ilyen megbízási szerződést elvégzett munka utáni járulékot és adót vagy ne fizessen, én biztos vagyok benne, hogy úgy beszélte meg ezekkel az emberekkel, hogy itt van tessék nettóban ez a bizonyos havi tiszteletdíj, de ezután nem fizetünk semmit, de így te jobban jársz, ha tegeződtek, vagy ha magázódtak azt mondták, hogy ön így jobban fog járni. Tehát egy olyan helyzet alakult ki, amit hogy ha láttak volna azok az emberek, akik most ettől a helyzettől szenvednek, akkor biztos, hogy elgondolkoztak volna, és jó páran azt választották volna, hogy fizessenek utánuk járulékot ez után a munka után, ez után a tiszteletdíj után. És hogy ha abban az időben történik a szerződéskötés, a megbízási szerződés kötése, abban az esetben fizessenek utánuk adót, vagy éppen ő fizet ez után a jövedelem után adót. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Szavaznunk kell. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslathoz kapcsolódó képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről döntünk. Aki ezt tárgysorozatba kívánja venni, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 13 igen. Aki nem! (Szavazás.) 15 nem. Tartózkodás nem volt. A bizottság nem vette tárgysorozatba. Köszönöm szépen mindkettőjüknek a részvételt.
Rátérünk a b) pont, mint képviselői önálló indítvány tárgyalására: a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslathoz érkezett Borsos József képviselő úr önálló indítványa.
Képviselő úr, tessék parancsolni, öné a szó!
Borsos József (Fidesz) szóbeli kiegészítője
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez a módosító javaslat, ami már az adótörvény tárgyalásakor is benyújtásra került, akkor elutasításra került annak ellenére, hogy a minisztériumnak nem egészen sikerült az egyeztetést lefolytatnia a fogyatékosok szervezeteivel, bár egy részük támogatta, egy részük nem, nyilván azért, mert nem került ez megvitatásra.
Technikai jellegű az, hogy az egész fejezet bekerült a módosító javaslatba; igazából az első bekezdésről van szó, ahol a fogyatékosságnak a definícióját próbáljuk meg a mostani követelményekhez igazítva megfogalmazni. Itt alapvetően utalnék arra, hogy maga a fogyatékos személy, mint kifejezés sem egészen szerencsés, de hogy ha most ezzel is elkezdtünk volna foglalkozni, akkor nagyon sok jogszabályon keresztül kellene ezt vezetni, tehát első lépcsőként nem biztos, hogy ezzel szükséges foglalkozni, hanem magával a tartalmi definícióval és a leírással.
Ugye most már van esélyegyenlőségi törvényünk, most már van fogyatékosügyi programunk, elvileg az operatív programok keretében rengeteg pénz érkezik ennek a kérdéskörnek az előtérbe helyezésére, bizonyos problémák megoldására, ugyanakkor a fogyatékosügyi törvényünk keretén belül egyfajta orvosi megközelítése van annak a kérdésnek, hogy kit tekintünk fogyatékosnak vagy kit nem. Ma Európában egyre inkább abba az irányba törekszik mindenki, így Magyarország is, hiszen a különféle jogszabályainkban megfogalmaztuk, hogy a különféle csoportokat, társadalmi csoportokat: itt értünk alatta akár munkanélkülieket, akár hátrányos helyzetűeket, akár fogyatékosokat, egyre inkább megpróbálunk bevonni a saját problémájuk megoldásába is, a velük kapcsolatos intézkedések előkészítésére is.
Ezért gondolom azt, hogy célszerű megközelíteni azt a kérdést, hogy kit tekint egy társadalom vagy akár a személy önmagát valamiféle módon korlátozottnak vagy fogyatékosnak, a mostani kifejezést használva. Hogy azokat az alapvető emberi jogokat, amiket egyébként a különféle nemzetközi egyezmények, törvények, alkotmány garantál, ezeket milyen mértékben tudja ő érvényesíteni, használni, van-e ebben valami olyan típusú korlátozottság, ami mondjuk egy nem fogyatékos, azaz egészséges embernek esetleg nincsen. Ez lehetőséget ad arra egyébként, ami többször felmerül, hogy adott esetben orvosilag ugyan fogyatékosnak minősítenek valakit, de ő egyébként az életvitelében nem gondolja azt, hogy ő fogyatékos.
Tehát ez a fajta definíció lehetőséget ad arra, hogy saját maga az érintett is bevonásra kerüljön annak az értelmezésébe, hogy ő fogyatékos, nem fogyatékos, milyen mértékben korlátozott hogy érzi ő, hogy ezeket a jogait, alapvető életkörülményeit hogyan tudja befolyásolni. Ez abban is segít egyébként, hogy a mostani éles határvonal, hogy kategorizál orvosilag, hogy ő fogyatékos, nem fogyatékos, ezt egy kicsit elmossuk a társadalmon belül, nem ennyire nyilvánvalóan éles határokat húzunk meg a fogyatékos és nem fogyatékos embertársaink között.
Ugyanakkor ez a definíció, ha ebből indulunk ki, ez nyilván egyfajta más gondolkodásmódot is magával hoz, és talán segít abba az irányba elmozdulni a különféle jogszabályok alkalmazásánál vagy akár módosításánál, hogy ne azzal foglalkozzunk, hogy hogyan tudjuk beazonosítani, hogy ki a fogyatékos, vagy ki nem a fogyatékos, hanem azokat a helyzeteket, problémákat azonosítsuk be, amik odavezethetnek, vagy amik egyébként problémát okozhatnak bizonyos korlátozottsággal bíró embereknél. És hogy ha ilyenkor így gondolkozunk, amikor megoldásokat keresünk, akkor nem abban kezdünk el gondolkozni, hogy milyen fajta olyan intézkedéseket tegyünk, ami konkrétan bizonyos fogyatékos kört segít és mondjuk más esetekben pedig képességet csökkent, hanem olyan javaslatokat fogalmazzunk meg, amik általában képességnövelők, tehát mindenki igénybe veheti, de sokkal nagyobb jelentőséggel bír mondjuk az adott intézkedés, vagy adott szabályozás bevezetése a fogyatékos emberek számára adott körülmények között. Nagyon egyszerű példa, hogy ha akadálymentesítjük az épületeket, akkor az mindenkinek jó, mindenki használhatja, de sokkal nagyobb jelentőséggel bír mondjuk a mozgáskorlátozottak számára; de nem egy olyan intézkedés, hogy csak a mozgáskorlátozottak számára jelent ez előnyt - gondolom ez így több esetre is lefordítható.
Tehát ebből a megfontolásból javasoljuk azt, hogy ebben a definícióban ilyen típusú elmozdulás történjen és abban az esetben nyilván majd szakmai viták kérdése lesz, hogy az összes többi egyéb jogszabályban az ebből fakadó módosításokat, koherencia összerendezéseket vagy esetleg a már elkészült programokban a hozzáigazításokat hogyan készítsük elő, és hogyan valósítsuk meg. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr.
Képviselőtársaim szavaznunk kell arról, hogy a siketek és nagyothallók képviseletében jelenlévő Dr. Juhász Ferenc úr szót kaphasson, természetesen a képviselői hozzászólásokat követően. Aki egyetért ezzel, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Úgy látom egyhangú. Köszönöm szépen.
A tárca képviseletében jelenlévő Kemény Péter főosztályvezető urat tisztelettel köszöntöm és megadom neki a szót.
Kemény Péter (SZMM) állásfoglalása
KEMÉNY PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Én is tisztelettel köszöntöm önöket. A tárca álláspontját van mandátumom képviselni, és bár egyetértek a képviselő úr szándékaival, valóban nagyon szépen összefoglalta, hogy milyen irányú elmozdulásra van szükség a fogyatékosság definíciójában, azt gondolom, hogy az a javaslat, amit beterjesztett, nem alkalmas erre, ezért tisztelettel nem javaslom tárgysorozatba-vételét. Megmondom miért.
Az Európa Tanács Miniszteri Tanácsa 2001-ben adta ki a malagai nyilatkozatot, amelyben a semmit rólunk nélkülünk elvet fogalmazta meg, és ez a nagyon-nagyon átfogó elv fogalmazza meg azt, hogy a fogyatékos emberek azt kérik a döntéshozóktól, a jogszabályok megalkotóitól, hogy az ő kihagyásukkal őróluk lehetőleg ne intézkedjenek, ne hozzanak meg semmilyen döntést - és ezt a javaslatot nem tárgyalta a Fogyatékosügyi Tanács sem. Azt gondolom, hogy ha hozzányúlunk a fogyatékosság definíciójához, azt mindenképpen meg kell előzze egy széles körű társadalmi egyeztetés és mindenképpen kell, hogy az Országos Fogyatékosügyi Tanács azt érdemben tárgyalhassa - e nélkül azt gondolom, hogy nem lehet hozzányúlni egy ilyen fontos kérdéshez.
A fogyatékosság definíciója most a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényben szerintem nem egyértelműen orvosi szempontú, társadalmi szempontú definíció és ezért nem valósul meg, azt gondolom maradéktalanul az, amit Borsos képviselő úr mondott, hogy mindenkire ki tudnánk terjeszteni ezt a definíciót egy ilyen átfogalmazással - ráadásul a mostani definíció is kellően tág.
A definíció megváltoztatása egyébként jelentős hatással lesz majd az ágazatok jogszabályaira és az orvosi megközelítés - bár nem szeretjük, vagy szeretjük mostanában háttérbe szorítani - mégis azt gondolom, hogy kihagyhatatlan lesz, főleg, hogy ha majd mindenféle szociális juttatásoknak lesz a jogi alapja a fogyatékosság megállapítása vagy megállapítottsága.
Nem javaslom másodízben tárgysorozatba-vételét azért sem, mert nem illeszkedik igazán ez a definíció az Egészségügyi Világszervezet által kiadott funkcióképességek és fogyatékosságok nemzetközi osztályozásához, illetve nem illeszkedik az ÁJELO fogyatékosság definíciójához sem, és nem illeszkedik továbbá az egyik nagyon új fogyatékosságügyi dokumentumunkhoz sem, ez a 2007. évi XCII-es törvény, ami a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény kihirdetéséről szól. Ez az egyezmény is más jellegű megközelítést alkalmaz.
És nem utolsósorban azért sem javaslom tárgysorozatba-vételét, mert szakmailag annyira nem kiforrott még ez az előterjesztés, hogy úgy érzem, felesleges lenne ezt ilyen szinten tárgyalni. Nagyon sok kérdés még tisztázatlan ebben és szakmailag egyszerűen értelmezhetetlen. Tehát nem értelmezhető például az, hogy mik az emberi jogok gyakorlásához szükséges funkciók, nem értelmezhető például, hogy mik azok a funkcionális képességek. Itt két fogalom keveredik: a funkciók és a képességek felőli fogyatékosság megközelítése; így egymás mellett állva ez egyszerűen szakmailag nem értelmezhető.
Nem értelmezhető a definícióban az sem, hogy mi az, hogy vele született vagy sérülés, betegség következtében szerzett korlátozottság. Nem értelmezhető, illetve nem magyarázható az sem, hogy miért csak fizikai, mentális vagy tanulásbeli korlátozottságokat említünk, illetve a jelen felsorolásban a fizikai, a mentális megközelítés az egy általános orvos-szakmai megközelítés, a tanulásbeli meg váratlanul behozza az oktatási szempontot, amit szintén nem tartok indokoltnak. Ha bővítjük ezt a taxatíve felsorolást, akkor minimum itt kellene legyen a munkaképességbeli is, vagy szerintem nem indokolt a tanulásbelit itt külön kiemelni. Jelen kontextusban egyébként nem értelmezhető az sem, hogy mi az, hogy tanulásbeli korlátozottság, illetve mi az, hogy mentális, hogy fizikai korlátozottság.
Általában véve a paradigmáját nem tartjuk elfogadhatónak a jelen definíciónak, mert jelen definíció mögöttes megközelítése egybemossa, illetve egyenlőségjelet tesz a fogyatékosság és a korlátozottság közé, ami szakmailag szintén nem elfogadható. A korlátozottságok azok a társadalmi interakcióban megnyilvánulnak, a fogyatékosság pedig egy biológiai sérülés következtében bekövetkező valamilyen fogyatékos állapot vagy fogyatékos élmény.
Mindezek miatt tisztelettel nem javaslom a tárgysorozatba-vételt, illetve szeretném tájékoztatni a képviselő urakat arról, hogy az előbb említett 2007. évi XCII-es törvény, ami a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény kihirdetéséről szól, egyébként is előír számunkra egy jogszabály-felülvizsgálati feladatot. Az ENSZ Egyezmény bevezetésével mindenképpen szükség lesz arra, hogy felülvizsgáljuk a hazai jogszabályokat többek között, vagy elsősorban a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényt és ezen munka során, amibe egyébként bevonjuk majd a civil szervezeteket is, és amely munkában kiemelkedő szerepet szánunk a Fogyatékosügyi Tanácsnak, mindenképpen meg fog történni a jelenlegi fogyatékosság definíció újragondolása. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető úr.
Képviselőtársaim, önöké a szó, tessék parancsolni. (Nincs jelentkező.) Ha nincs képviselői hozzászólás és véleménynyilvánítás, akkor Juhász úrnak adom meg a lehetőséget, hogy elmondja a véleményét. Arra szeretném önöket kérni, hogy a jeltolmács legyen szíves mikrofon közelbe ülni, mert a jegyzőkönyvet csak így tudjuk vezetni.
Dr. Juhász Ferenc (Jelnyelvi Oktatók Egyesülete) hozzászólása
DR. JUHÁSZ FERENC (Jelnyelvi Oktatók Egyesülete): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Borsos József képviselő úr. Köszönöm az indítványát. Röviden szeretnék hozzászólni.
Az egyenlő esélyű hozzáférés is, az akadálymentesség is ez egy fogalom. Ahogy olvasom, mindig a jelnyelvvel kapcsolatos törvény nem jelenik meg, általánosságban gondolkodnak: épületben - általában a fizikai akadálymentesítést tartják fontosnak és mindig ezt emelik be. Külön definíciót szeretnénk kérni, hogy a jelnyelv is bekerüljön, ezt szeretnénk elérni. A jelnyelvi törvénynél volt egy bizottság a Szociális Minisztériumban, ennek mi lett a további sorsa, ezt nem tudom; szeretném, ha tanulmányoznák ezt a jelnyelvi törvényt, amit előkészítettünk - szeretném bevezetni, hogy a törvénybe bekerüljön. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen az észrevételét. Ez szorosan nem kapcsolódik a tárgysorozatba-vételhez. A felvetéssel kapcsolatosan igen, nekem is vannak emlékeim még az államigazgatásban töltött múltamból adódóan.
Főosztályvezető úr, röviden legyen kedves, erre reflektáljon, amit felvetettek a Juhász úrék.
Kemény Péter (SZMM) reflexiója
KEMÉNY PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A jelnyelvi törvényt valóban szükséges előkészíteni: a jelnyelvek használatáról, illetve a jelnyelv elismertségéről volt egy munkacsoport. Egyébként ez is összefügg majd az ENSZ Egyezmény bevezetésével, hiszen a jelnyelvről konkrétan határoz ez az ENSZ Egyezmény, és azt mindenki által a többi nyelvvel azonos szinten és rangon kéri elismertetni az országoktól. Tehát, amint elindul ez a jogszabályi felülvizsgálat és áttekintés, eljutunk arra az ünnepélyes pillanatra, hogy időszerűvé válik a jelnyelvről szóló előterjesztés benyújtása is, amit előkészítettünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Borsos képviselő úr, tessék parancsolni. (Soltész Miklós jelentkezik.)
Alelnök úrnak adom meg a szót, bocsánat.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Főosztályvezető úr, ha jól értem, ez egy ajánlás már, hogy a tagállamok fogadják el a jelnyelvi törvényt. Csak egy bólintást kérnék szépen.
KEMÉNY PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem egészen ajánlás, azzal, hogy ratifikáltuk a törvényt, ezt mi vállaltuk tagállamként, hogy ezt meg fogjuk tenni.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Akkor azt nem értem, hogy miért kell addig várni, hogy ratifikáljuk és majd csak utána, ha valóban, ahogy jól értettem, elnök úr rövid államigazgatási gyakorlata alatt ez a kérdés már a minisztériumnál előjött és talán ott is van a tárca valamelyik fiókjában.
KEMÉNY PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A ratifikáció történt meg most nyáron; június közepén, végén lett elfogadva ez a törvény, ami előírja számunkra ezt a kötelezettséget. Időben nem vagyunk még, azt gondolom, annyira elkésve, hiszen most kezdődik még csak a parlamenti időszak.
ELNÖK: Borsos képviselő úr, tessék parancsolni.
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Csak azért, hogy pontos legyen: május 29-én került ez a javaslat benyújtásra, lett volna ideje a tárcának akár a Fogyatékosügyi Tanácsban is ezt tárgyaltatni, pláne, hogy már előtte a fogyatékosügyi törvény módosításához is be lett nyújtva, és akkor még meg is lett köröztetve, e-mail válaszok vannak rá, hogy melyik szervezet támogatta, melyik nem, melyik pedig csak bizonyos fenntartásokkal. Tehát ez nem kellően megalapozott kifogás, hogy nem tárgyalta meg a Fogyatékosügyi Tanács és hogy nélkülük akarunk bármiben is dönteni.
A másik pedig pontosan az, amiről beszélt főosztályvezető úr, hogy az unióban vannak bizonyos egyezményeink, vannak bizonyos kötelezettségeink, amiket már teljesíteni kellene, nevezetesen ezeknek a jogszabályoknak a felülvizsgálata. Tehát nem értem, hogy fogyatékosügyi programot készítettünk vagy készítünk úgy, hogy nem vizsgáljuk felül egyébként azokat a jogszabályokat, amik mondjuk, már elég régóta megvannak.
A másik észrevételem azzal kapcsolatban, hogy nem passzol az ÁJELO definíciójához, nyilván, mert az ÁJELO foglalkoztathatósági szempontból csinálja. Ha nem passzol az egységes rendszerhez nyilván, mert azt addig a rehabilitáció szempontjából vizsgálják - nyilván nem passzol hozzá. Egy általános fogyatékos definíciónak nem az a feladata, hogy azt a definíciót rendezze, amihez bizonyos juttatások kapcsolhatók. Egy általános fogyatékossági definíciónak az a funkciója, hogy hogyan tudjuk azt a kört egyáltalán jogszabályilag megszólítani, aki ebben érintett lehet, hogy különféle intézkedésekkel tudjuk nekik azt a lehetőséget biztosítani, hogy egyébként nagyjából ugyanúgy tudjanak élni a mindennapokban, minthogyha nem lenne nekik az a fogyatékosságuk vagy korlátozottságuk, vagy egyéb más problémájuk, amit egyébként fogyatékosságnak nevezünk. Tehát a funkciója más az egyes definícióknak és itt egy általános fogyatékos szemléletről és az esélyegyenlőségről szóló törvény egy szakaszának a módosításáról van szó, tehát mindarról, amit le lehet definiálni.
Az pedig, hogy minden szónak megvan a maga fogalma. Általában a szavaknak a különféle ágazati jogszabályokban más-más fogalma van. Ha pusztán az a probléma, hogy az egyes fogalmak vagy az egyes szavak mögött milyen fogalmakat értünk, meg lehet beszélni, azon kellene elindítani a dolgot. Ha nem tetszik a tanulásbeli megfogalmazás, akkor lehet a megismerésbeli megfogalmazás, nagyon sokféle lehet. Az egyes szakmák, akár az orvosi szakmákon belül, más-más fogalmakat használnak és pontosan az is az egyik probléma, hogy illene már mondjuk ezeket a definíciókat egy sorba rendezni, hogy mindenki tudja, hogy miről beszélünk, amikor mondunk egy szót - el kellene kezdeni akárcsak azzal, hogy ezt be kell vinni a Fogyatékosügyi Tanács elé és erről tárgyalni kell. És akkor tudjuk teljesíteni azokat az egyébként sokat hivatkozott uniós kötelezettségeinket is, amikről az előbb beszélt a főosztályvezető úr. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr.
Tárgysorozatba-vételről kell döntenünk, bár én azért titokban érzem, hogy ezzel az üggyel foglalkoznunk kell majd nekünk itt a közeljövőben, de most kötnek bennünket a paragrafusok és itt konkrétan erről a tárgysorozatba-vételről kell döntenünk, amelyet a tárca képviseletében jelenlévő Kemény Péter főosztályvezető nem támogat.
Ki az, aki támogatja a tárgysorozatba-vételt. (Szavazás.) 13 igen. Ki az, aki nem támogatja. (Szavazás.) 15 nemmel a bizottság nem vette tárgysorozatba a képviselői indítványt.
Köszönöm szépen Péter a jelenlétet.
Az egyebek napirendi pont tárgyalására kerül sor. Először döntsünk arról képviselőtársaim, hogy Gyene Piroska, az ÉFOÉSZ elnökének adjunk-e szót az egyebek tárgyalása napirendjén. Aki egyetért vele, az kérem, emelje fel a kezét. (Szavazás.) Egyhangú.
Piroska légy szíves menj egy mikrofon mellé, és röviden fogalmazd meg a mondanivalódat.
Gyene Piroska (ÉFOÉSZ) hozzászólása
GYENE PIROSKA (Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége): Köszönöm szépen elnök úr a szót és köszönöm tisztelt képviselő hölgyek, urak. Az esélyegyenlőség éve van és az ENSZ dekrétumról is itt szó esett, a szociális törvény, most ez a módosítása elmegy.
A jövőben a figyelmüket szeretném felhívni, hogy az a célja a fogyatékossággal élő embereknek, hogy a környezetükben, a lakóhelyükön kapják meg azokat a segítségeket, ellátásokat, amik az ő munkájukhoz, tanulásukhoz, életvitelükhöz szükséges.
A támogató szolgálatok költségeinek a csökkenése, a működésük nehezítése nem segíti, tehát reméljük, hogy a jövőben a szakmai érdekvédelmi szervezetek együttműködésével is lehetséges egy olyan egyeztetés, hogy ezek helyrekerüljenek. Ugyancsak a nappali ellátásnak a szűkítése, tehát idáig 10 ezer lakosra lehetett nappali ellátó intézmény fogyatékosoknak, most ebben a törvényben 20 ezerre növekedett ez a létszám, tehát az önkormányzatoknak inkább feladatot kellene adni erre, hogy a nappali ellátás emelkedjék a lakóhelyen. Ezt a két szempontot szerettem volna elmondani és köszönöm szépen - ha a jövőben erre figyelnek a következő törvényben.
ELNÖK: Köszönöm szépen Piroska.
Képviselőtársaim a következőt nagyon gyorsan. Az őszi ülésszak kezdetén kérném szépen képviselőtársaimat, hogy tegyenek javaslatot az őszi munkaterv kialakítására. Szívesen várom a jelzéseiket konkrét megfogalmazásban a napirendi pontokra vonatkozóan - e hét péntek estig, ha a gépeinkre a bizottsági számítógépre vagy az enyémre megérkezik, azt szívesen veszem.
A másik. Szeretném mondani, hogy az ONYF elnöke - emlékeztek az utolsó bizottsági ülések egyikén jelen volt Barát Gábor úr - meghívta a bizottságot egy kihelyezett ülésre ide a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságra. Előzetes jelzést adtam, hogy ők is készülni tudjanak erre és két napirendi pontot megjelöltünk elnök úrral a nyugdíjigazgatásban zajló munkával, a költségvetéshez kapcsolódó munkával összefüggésben, illetve a nyugdíjbiztosítási igazgatást támogató informatikai rendszerekről adjon tájékoztatást és ezt szeptember 25-ében jelöltem meg délelőtt 9 vagy 10 órára, majd meglátjuk, hogy jön-e még be plusz napirend, hiszen az adótörvényeket, egyebeket tárgyalnunk kell. Ennek függvényében a jövő héten döntök arról az alelnökökkel való konzultálás után, hogy hány órakor kezdjük, de arra számítsatok, hogy a Visegrádi utcában lesz a hónap végén a bizottsági ülés, ahova természetesen mindenkit szeretettel várok.
Van-e valakinek az egyebek között közérdekű bejelentenivalója. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor a bizottsági ülést bezárom. Viszontlátásra, jó napot kívánok, szervusztok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 30 perc)
|
|
Korózs Lajos |
Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné