ISZB-21/2007.
ISZB-39/2006-2010.)
az Országgyűlés ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2007. szeptember 25-én, 10 óra 02 perckor
az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság
(Budapest XIII., Visegrádi utca 49.) földszinti tanácstermében
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Tájékoztató a nyugdíjágazatban zajló, a 2008. évi költségvetéshez kapcsolódó munkákról.
Előadó: Dr. Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatója; Berényi Sándorné dr., az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgató-helyettese *
Dr. Barát Gábor főigazgató (ONYF) szóbeli kiegészítője *
Dr. Berényi Sándorné főigazgató-helyettes (ONYF) szóbeli kiegészítője *
Kérdések, vélemények *
Dr. Barát Gábor főigazgató reflexiója *
Tájékoztató a nyugdíjbiztosítási igazgatást támogató informatikai rendszerekről
Előadó: Rába Ferenc, az Országgyűlés informatikai főigazgató-helyettese *
Rába Ferenc főigazgató-helyettes (ONYF) szóbeli kiegészítése, prezentációja *
Kérdések, vélemények *
Dr. Barát Gábor főigazgató (ONYF) reflexiója *
Rába Ferenc főigazgató-helyettes (ONYF) reflexiója *
Egyebek *
1. A "Kábítószerügyi eseti bizottság" létrehozásáról szóló 14/2007. (III.7.) OGY határozat módosításáról szóló határozati javaslat (H/3721. szám, új/átdolgozott változat a H/3717. szám helyett)
(Winkfein Csaba (MSZP), Dr. Spiák Ibolya (Fidesz), Gusztos Péter (SZDSZ), Pettkó András (MDF) és Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) képviselők önálló indítványa)
(Módosító javaslatok megvitatása)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
2. Tájékoztató a nyugdíjágazatban zajló, a 2008. évi költségvetéshez kapcsolódó munkákról
Előadó: Dr. Barát Gábor , az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatója
Berényi Sándorné dr. , az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgató-helyettese
3. Tájékoztató a nyugdíjbiztosítási igazgatást támogató informatikai rendszerekről
Előadó: Rába Ferenc , az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság informatikai főigazgató-helyettese
4. Egyebek
Elnököl: Korózs Lajos (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Vidorné Dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság alelnöke
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP)
Tóbiás József (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Soltész Miklós (KDNP) Borsos Józsefnek (Fidesz)
Farkas Imre (MSZP) Dr. Nyul Istvánnak (MSZP)
Cseresnyés Péter (Fidesz) Dr. Aszódi Pálnak (Fidesz)
Hirt Ferenc (Fidesz) Ágh Péternek (Fidesz)
László Tamás (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Szabó Erika (Fidesz) Vígh Ilonának (Fidesz)
Dr. Barát Gábor főigazgató (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság)
Dr. Berényi Sándorné főigazgató-helyettes (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság)
Rába Ferenc informatikai főigazgató-helyettes (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 02 perc)
KORÓZS LAJOS (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Képviselőtársaim, tisztelettel köszöntöm mindannyiukat. A bizottság 2007. szeptember 25-én 10 órára összehívott ülését ezennel megnyitom.
Bejelentem a jegyzőkönyv számára, hogy bizottsági ülésünk határozatképes, mivel 19 képviselő jelen van, és a helyettesítéseket a jegyzőkönyv számára a későbbiekben fogom bediktálni.
Képviselőtársaim, javaslatot teszek a napirendi pontok megtárgyalására.
Az írásban kiküldött napirendektől eltérően az 1. napirendi pontot, amely szerint a "Kábítószerügyi eseti bizottság" létrehozásáról szóló 14/2007-es országgyűlési határozat módosításáról szóló határozati javaslatot kellett volna tárgyalnunk abban az esetben, ha érkezik hozzá módosító indítvány, de tekintettel arra, hogy tegnap este az Országgyűlés ezt a határozatot elfogadta és módosító indítvány nem érkezett, azzal a javaslattal élek, hogy vegyük le a napirendi pontok tárgyalásának sorából.
Így automatikusan a második napirendi ponttal kezdenénk a mai bizottsági ülésünket. Tájékoztató hangzik el a nyugdíjágazatban zajló, a 2008. évi költségvetéshez kapcsolódó munkáról. Itt előadó Barát Gábor és Berényi Sándorné, mindketten az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetői, illetve a főigazgató és a helyettese.
Így második napirendi pontként javaslom megtárgyalni: Tájékoztató a nyugdíjbiztosítási igazgatást támogató informatikai rendszerekről, Rába Ferenc Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság informatikai főigazgató-helyettese a napirendi pont előadója és az "egyebek" napirendi pontot.
Van-e valakinek más javaslata a napirendi pontokat illetően? (Nincs jelzés.) Nincs. Aki egyetért a napirendi pontok megtartásával, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm. Ellene volt-e valaki? (Szavazás.) Nem. Tartózkodott-e valaki? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi pontokat.
Rátérünk az első napirendi pont tárgyalására, felkérem főigazgató urat, hogy szóbeli kiegészítését legyen kedves, tegye meg.
Szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy amikor a kérdések és a véleménynyilvánítások szakaszához érünk, akkor majd egy mozgó mikrofon megy körbe, és feltétlenül a mikrofonba tegyék meg a kérdéseiket, véleményüket, mert csak azt tudjuk rögzíteni.
Főigazgató úr, parancsoljon, öné a szó!
Dr. Barát Gábor főigazgató (ONYF) szóbeli kiegészítője
DR. BARÁT GÁBOR főigazgató (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság): Köszönöm szépen. És ha meg tetszenek engedni, akkor nem csak a tiszteletem jeléül, hanem praktikus okokból is, állva próbálnék néhány gondolatot fűzni a mai napirendhez.
Az első szó a köszöneté. Szeretném megköszönni elnök úrnak, alelnök asszonynak, minden tisztségviselőnek és a képviselő hölgyeknek, uraknak, hogy elfogadták ezt a meghívást. És higgyék el, hogy nem a túlzott udvariasság beszél belőlem, de miután ma az a jellemző, hogy a társadalombiztosítást, az egészségbiztosítást az egészségüggyel azonosítják, úgy gondolom, annyi lokálpatriotizmus lehet bennem szakmai értelemben, hogy beszéljünk a másik lábáról is a társadalombiztosításnak. Mert meggyőződésem, hogy minden tiszteletem az egészségügy-biztosítás és egészségügyi reformé, de ha mélyére ásunk a nyugdíjbiztosítási kérdéseknek - most nem akarok itt elméleti vitába keveredni vagy ilyet előadni -, akkor talán meg tetszenek látni, hogy ez egy nagyon bonyolult, rendkívül összetett rendszer: mind a pénzügyi rendszere, mind az ellátórendszere, mind pedig az igazgatási rendszere.
Néhány gondolattal szeretném a tájékoztatómat nyitni és talán még meg tetszenek engedni, hogy úgy próbáltuk megosztani a feladatot helyettes kollégáimmal, hogy koncentráljunk arra a témára, amely a múltkori bizottsági ülésen egy állami számvevőszéki jelentés, illetőleg a zárszámadás kapcsán felmerült és valahogy egy objektív korrekt tájékoztatást kapjanak arról, hogy a nyugdíjbiztosítási ágazatban működő nyilvántartásnak mi az eredője, miért védjük mi ezt a ma működő rendszert. Nem azért, mert mi imádjuk a túlzott munkát, hanem azért, mert meggyőződésünk, hogy egy rendszert kiváltani csak akkor szabad, ha legalább olyan biztonsággal az ágazat hozzájut azokhoz az adatokhoz, amelyek a jövőbeni nyugdíj-megállapításhoz szükségesek.
Talán annyit meg tetszenek engedni, hogy mind Erzsike, mind Feri, a helyettes kollegáim, akikkel hosszú évtizedek óta együtt dolgozunk, Rába Ferenc kollegámmal együtt kerültünk ide az akkor még egységes társadalombiztosításhoz, hát ennek már több mint 30 éve. Feri a Műszaki Egyetem tanszékét hagyta őt, nekem meg az első munkahelyem volt az egyetem után és végigjártam azt a lépcsőt, ami szerintem egy szakmai szervezetben fontos, kitűnő tanítómestereim voltak - sajnos sokan már nem lehetnek közöttünk. Erzsike, aki a munkaügy területén kezdte, bér- egyéb szabályozási kérdésekkel a '80-as években került a társadalombiztosításhoz és az egységes OTF-nek ketten voltunk a helyettesei. Botos József volt a '90-es évek után az első főigazgató, akinek szerintem, vitáink ellenére, elévülhetetlen érdemei voltak, hogy egybetartotta ezt a szakmai garnitúrát és bizonyos értékeket is közvetített és végre, mint politikus is - lényegében mondhatom ezt talán a Jóskáról - az első volt az, aki kiállt az ágazat bér, meg egyéb juttatásaiért. Tehát bemutatta, hogy itt erőn fölüli munka van és igenis ezt meg kell fizetni értelmesen a magyar viszonyokra tekintettel. Én voltam a jogi helyettes, Erzsike a pénzügyi helyettes és bár egy kicsit elváltak az útjaink, hál' istennek hosszú évek óta újból együttdolgozunk és az az anyagcsomag, ami önök előtt van és a mögött, ami kirajzolódik, ahhoz mindenki hozzátett, aki ebben az ágazatban dolgozott bármilyen időpontban. Ezt akkor is őszintén meg kell mondanom, hogy ha nekem voltak vitáim, voltak rosszabb periódusok, de a tisztesség azt diktálja, hogy erről néhány gondolatot szóljak.
Megmondom őszintén, amikor a szervezést itt intézték a Zsolték és a kollegáimmal - és nagyon köszönöm minden kollegának, aki ebben részt vett - egy kicsit nehéz helyzetbe kerültünk, de le kellett képezni a parlamenti patkókat, illetőleg a bizottsági ülést és akkor azt mondtam viccesen: mi igazi belgák hova álljunk? Mert én őszintén azt vallom, hogy '90 óta a társadalombiztosításnak és '92 óta, amióta - '93. január 1. pontosabban - a két ágazat pénzügyileg is igazgatási szempontból szétvált, ami egy nagyon logikus lépés volt, mert eltérő funkciókat látnak el, és eltérő kockázatot kezelnek, mindig kitűnő volt a kapcsolatom és a kapcsolatunk a bizottsággal, a bizottság tagjaival. Nekünk az a dolgunk, hogy az önök igényeit az ügykörünkbe tartozóan korrektül kielégítsük, és ha a szakmai véleményünkre kíváncsiak, akkor azt tisztességesen a döntés előtt leírjuk. Bízom benne, hogy bármelyik oldalra nézek, ahol minden kollegát és képviselő hölgyet, asszonyt tisztelek, ha hozzánk fordultak és megkapták a szakmai álláspontot, véleményt, statisztikákat, egyéb szakmai anyagokat, akkor talán megerősítik, amit mondtam.
Az, hogy a társadalombiztosítást egyenlővé teszik az egészségbiztosítással, ez részben jó, mert azt jelzi, hogy nagy baj nincs, működik a rendszer. Ez egyébként a nyugdíjbiztosítási ágazatnak egyik előnye és hátránya, hogy amikor már kijönnének a bajok, akkor nincs visszafordítható út. Az egészségbiztosítás egy prompttabb folyamat, egész más az iterációs viszony a beteg, a biztosított, a szolgáltató között; a nyugdíjágazat tehetetlenségi nyomatéka sokkal nagyobb veszélyeket hordoz, mert ha itt már probléma van a nyugdíj-megállapításnál vagy a folyósításnál, akkor nagy baj van. Ez egyébként a hátránya is, mert akkor nem figyelnek ránk, tehát az önök segítségével tényleg, amit kaptunk - költségvetési témáknál, szakmainál - sikerült mindig azért azt elérni, hogy a felszínen tudtunk maradni és értelmes, racionális intézkedésekkel úgy gondolom, korrekt jobb szolgáltatást nyújtani.
A másik, ami csak egy zárójeles megjegyzés, hogy a nyugdíjbiztosítási ügyek, bár esetenként egy-egy módosítás kapcsán szélesebb horizontban megjelennek, talán azt sejtetik, hogy itt egy bonyolultabb összefüggésrendszerre kell választ adni, és óvatosan kell nagy alázattal hozzányúlni minden módosításhoz, legyen az rövid távú vagy hosszú távú intézkedés, vagy elképzelés előkészítése.
Én nagy tisztelettel megköszönöm azt a segítséget, amit mi kaptunk - részben elnök úrtól, a tisztségviselőktől -, mert bár a mai jogállásunk ezt nem teszi lehetővé, de megtűrnek minket a bizottsági üléseken, és egy-egy ügy kapcsán a véleményünkkel is talán segíthetjük a korrekt döntést. Ezt a jogállást azért említettem, mert itt vannak olyan kollegák, akikkel az egységes társadalombiztosítás időszakában már együttdolgoztunk, képviselő hölgyek, urak és akkor az OTF-nek, amely egységesen vitte ezeket az ügyeket, joga volt a kormányhoz előterjesztésekkel fordulni; tehát mi csináltuk, ha szabad így fogalmazni és csúnya szóval, ezeket és végig tudtuk vinni a szakmai ügyeinket. Most ez a felállás azt teszi lehetővé, hogy a véleményünket kikérik, ennek nagyon örülünk és igénylik is, bár nem mindenkinek tetszik sokszor a szakmai véleményünk, mert nehéz rá kontrát mondani vagy rekontrát mondani. De nem tudjuk utána a következő fázisban, a kormányzati egyeztetésnek most egy más mechanizmusa van, amit tudomásul veszek, elfogadok, de mindenképp harcolok azért, hogy azok a szakmai vélemények, amelyek a döntést megelőzően, hangsúlyozom, korrektül kidolgozásra kerültek, eljussanak a döntéshozókig.
Az a véleményem, hogy a nyugdíjbiztosítást és a nyugdíjbiztosítás pénzügyi alapját és igazgatását érintően szinte nincs olyan napirend az önök munkája során, hogy ne érintené közvetlen vagy közvetve. Az a véleményem, hogy azzal teszünk mi jó szolgálatot az ügynek, hogy ha a döntéseket megelőzően - a kormánydöntésre gondolok, mert mi egy kormányzati központi közigazgatási szerv vagyunk, központi hivatal, tehát nem kormányhivatal, nincs nagyobb mozgásterünk - az érintettek tudomására hozzuk abszolút tisztességes szakmai alapon. Nem vagyunk abban biztosak, hogy mi hordjuk a bölcsek kövét a zsebünkben, de meg kell mondani őszintén, hogy a szakmai véleményünket, döntő többségét befogadják, és korrektül kezelik.
Kitűnő a kapcsolat horizontálisan és vezető szinten a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal és meg kell mondani őszintén, hogy az elmúlt években a Pénzügyminisztériummal a kapcsolat minőségileg javult - mind az emberi, mind a szakmai. Ez megmutatkozik már a tavalyi költségvetés előkészítésének szakmai fázisaiban, megmutatkozik a zárszámadási témában, ami már önök előtt van, és nem árulok el titkot - Erzsike majd erről bővebben szól -, hogy a jövő évi költségvetés kapcsán a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetési ügyeinél egy abszolút korrekt szakmai transzparens kapcsolatot alakítottunk ki a Pénzügyminisztériummal. Hál' istennek a költségvetés előkészítését az államháztartási törvény és végrehajtási kormányrendelete nagyon szabatosan szabályozza és itt a mi mozgásterünk, szemben az anyagi jogszabályokkal, egy kicsit bővebb és jobban tudjuk érvényesíteni azt a szakmai tudást - mondhatom így -, amit kollegáimmal együtt, mert itt azért egy csapatmunka zajlik, megpróbálunk érvényesíteni.
Az anyagok kapcsán engedjenek meg néhány szót. Nem volt célunk elrettenteni önöket, hogy most nagyon nagy, sok anyagot tájékoztatásul kiküldünk, nem az volt a célunk. Az volt a célunk ezekkel az anyagokkal, hogy akinek, amikor ideje van, vagy olyan téma kerül napirendre, akkor egy reális képet kapjon, hogy körülbelül milyen munka folyik ebben az ágazatban; indítva a nyugdíj-megállapítástól, nyilvántartástól, folyósítástól, a pénzügyi alap gazdálkodásának rejtelmein keresztül, azzal a hihetetlen munkát végző első vonalban dolgozó kollegákkal - talán a kollégákat piedesztálra emelve -, akik nélkül mi nem tudnánk normális munkát végezni. És itt kell nekem azt elmondanom, hogy sikerült egy nagyon szakmai korrekt csapatot egybekovácsolni. Mint utaltam rá, minden elődömnek ebben valamilyen szerepe volt és határozottan az az álláspontom, hogy egy szakmai szervezetben, mint az ONYF, ha szakmai vezetés van, akkor elvárható tőle, hogy ő lássa, hogy mit tud az apparátus, mit tud kihozni költséghatékonyság, ügyvitel-racionalitás szempontjából, hogy ha ezt ő nem tudja, akkor két lábbal kell fenéken rúgni.
Itt már átevezünk egy másik témára, mert az anyagokban tetszenek majd látni, hogy mi saját magunk folyamatosan átvilágítjuk magunkat. Ezt részben kormányhatározatok involválják, részben pedig az a hosszú évtizedes tapasztalatom, hogy nemcsak tanácsot, hanem kalácsot is adni kell. Minket már annyiszor átvilágítottak a '90-es évektől szakmailag különböző külföldi cégek, hogy már sokszor orvoshoz kellett menni, mert valami probléma volt. Nem lekicsinyelve ennek a hatékonyságát vagy eredményességét, talán annyit mondhatok, és nem sértek meg senkit, hogy ezekkel mindig csak két baj volt: az egyik, hogy nagyon sokba került, a másik, ha meghallgattuk volna a javaslataikat, vagy realizáltuk volna, akkor tönkretették volna az ágazatot. Természetesen objektívben neki más az optikája.
Nem szeretem azt - és ebben a körben elmerem mondani -, hogy valaki idejön, azt mondja, na mond meg, mit csináltok, mi meg megmondjuk, hogy csináljátok. Egy szakmai szervezetben, meggyőződésem szerint, ez megengedhetetlen. Más politikai civil szférában nem vitatom, ennek van táptalaja, de mi úgy gondoltuk, az a tisztességes, ha az igazgató kollegákkal, a régiós igazgatók bevonásával, az első vonalban dolgozók véleményének a meghallgatásával minden területet átvilágítunk, hogy hol lehet jobban dolgozni, hol lehet racionálisabban dolgozni. Hogy lehet jobban támogatni az ügyvitelt informatikai eszközökkel, elkerülve azt, hogy mindenki azt higgye, hogy itt számítógép, minden megvolt. Az sajnos, esetenként butít is, mert azért itt egy életet kell elbírálni, és ha én ráhagyatkozom a nyugdíjmegállapító programra, nem látom az embert, nem látom azt a finom szerkezetet, ami a kisügyekben számára száz százalékot jelent.
Ez motivált, hogy ezt a két átvilágítási anyagot az önök rendelkezésére bocsátottuk. Nagy tisztelettel felhívom a figyelmet, vagy kérem, hogy ha idejük engedi, olvassák el; talán ebből azt az értékrendet is kiolvassák, ami a mi hitvallásunk itt: vezetőké, vezetőkollégánké, de az egész ágazaté és főosztályvezető kollégáimé, akik szintén jelen vannak.
Ezzel kapcsolatban megemlíteném, hogy az Állami Számvevőszék - az anyagban benne van - két teljes körű átvilágítást végzett és ennek én személy szerint nagyon örültem. Az egyik volt az informatikai rendszernek egy többéves időhorizonti átvilágítása - egy korábbi -, hál' istennek a megállapításai ugyanazok, mint amit a Feri majd megerősít, hogy milyen irányban szeretnénk menni értelmesen a digitalizáció felé, de nem bigott módon, mindent a maga helyén - jó irányokat állapított meg minden szempontból. A másik átvilágítású anyaguk pedig a nyugdíjalap és a nyugdíjalap-kezelőjének több mint 5-éves tevékenysége - ez rajta van az ÁSZ honlapján. Ezt azért említettem, mert azért az ÁSZ elég kritikus, legyünk őszinték, és azok a megállapítások, amelyek ezekben a jelentésekben vannak, közelítenek, sőt szinte lefedik a mi megállapításainkat. Ezt én nagyon nagy eredménynek tartom, ami azt mutatja, hogy a nyugdíjágazat nem akar állam lenni az államban; mi nem akarunk privilégiumokat a központi közigazgatási szervek keretén belül, de azt figyelembe kell venni, hogy egy picit más munka folyik itt. Itt jogszolgáltatás folyik - legalábbis úgy gondolom, hogy nem hatósági: hatósági, de emberi jogszolgáltatás - és meggyőződésem, hogy azok a sajátosságok, amelyek a nyugdíjváromány igényelbírálás, az egész rendszert másként mutatják, azokat értelmesen figyelembe kell venni a döntéshozóknál is.
A beszámolókról két mondatot mondanék. Bár jogszabály nem írja elő, de én minden évben és félévben a felügyeletet ellátó miniszter részére készítek egy részletes tájékoztatót. Ez arra is jó, hogy önök minden területünkre rá tudjanak nézni, kezdve a megállapítástól egész a méltányossági ügyek intézéséig - a statisztikákon kívül vannak szakmai megállapítások is.
Hazudnék, és aki engem ismer, tudja, hogy mindig csak az egyenes utat szeretem, mert hosszú távon ennél kifizetődőbb nincs. Őszintén meg kell mondanom, hogy volt egy kis hátsó szándékunk, hogy presszionáltuk a kihelyezett ülést és ezt én tiszta szívből vállalom és nagyon hálás vagyok, hogy ezt elfogadták, mert meg tudjuk mutatni magunkat olyan témákban is, amelyek aktuálisan önöket is foglalkoztatják. Nekem meggyőződésem, hogy Magyarországon az egyik legnagyobb probléma az egész adatbázisrendszer, a nyilvántartási rendszer. Nincs egy egységes foglalkoztatói nyilvántartás, és ebből táplálkoznak azok az ötletek, amelyek pillanatnyilag jól hangzanak, de ha a mélyére ásunk, akkor rálátunk, hogy az nem egyszerűsítés, hanem az egy működő rendszernek - adott esetben, idézőjelben - a "szétverése". Ezt a szétverést ne durván értsék: kicsit meggyengítése, talán ez helyesebb kifejezés.
És mi nem azért ragaszkodunk bizonyos dolgokhoz, mert mint mondtam, hogy mi vagyunk itt a csalhatatlanok, hanem mi látjuk belülről, hogy milyen veszélyei vannak egy idő előtti váltásnak. Ez igaz arra a nyilvántartásra, amit Rába Ferenc kollégám majd részletesen elmond, hisz nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy Feri nevéhez kötődnek azok az adatbázisok, amelyek ma működnek a nyugdíjbiztosításban. Ezek között van - hogy mondjam - tinédzserkorú, ez az úgynevezett KELEN rendszer és sajnos a két nagy ügyvitelt támogató rendszerünk: a nyugdíjmegállapító rendszer és a nyugdíjfolyósítási rendszer nem a menyasszonyi korban van. Ez azt jelenti, hogy biztosan tudjuk üzemeltetni, de valamikor el kellene kezdeni egy teljes körű átírását a megadott most már EU-s szabványoknak megfelelően, mert telítődik. Bírja még egy-két évig, de ha nem kezdjük el, akkor nagy probléma lesz két okból: hogy ha bármilyen nyugdíjrendszer korszerűsítést akar a parlament hosszú távon, meggyőződésem, meghatározó elemei és feltételei, hogy ezek működjenek. Törvényt lehet írni, egy hét alatt, én 10 évig kodifikációs főosztályt vezettem, az a véleményem, hogy törvényt lehet írni, új nyugdíjtörvényt megírunk egy hét alatt, nem ez a kérdés: nyugdíjrendszert nehéz csinálni és működtetni. A műkötetéshez humánerőforrás kell, informatika kell és hihetetlen nagy alázat, szakmai alázat; úgy gondolom, hogy bennünk talán egy kicsit erősebben is benne van, és talán ezért fogalmazunk néha sarkosabban.
A bevezetőmet azzal zárnám, mert ugye itt a költségvetési téma szerepelt napirenden, hogy a zárszámadás kapcsán nagyon nehéz mit mondani, mert ott van az anyag önök előtt: mind a kormányanyag, amit a Pénzügyminisztérium rendkívül korrekt együttműködésével készítettünk a nyugdíjak tekintetében és korrekten mutatja a gondokat az ÁSZ jelentés is.
A jövő évi költségvetés előkészítéséről csak annyit, hogy számomra, aki hosszú évtizedekig a barikád másik oldalán állt, mert legyünk őszinték, a Pénzügyminisztériummal egy szociális érzelmű, de a racionális pénzügyi alapot is számba vevő szemlélet nem mindig találkozik, itt valahol értelmes arányérzék kell; tisztelem azt a vonalat is és úgy gondolom, hogy kialakult egy nagyon korrekt szakmai együttműködés a Pénzügyminisztérium illetékes főosztályaival és ezt én nagyon jó néven veszem. És talán, ha mondhatok még annyit, rájöttek arra, hogy ez az ágazat minden kormánydöntést tisztességesen, korrektül, transzparensen végrehajtott. Ezt azért mondom, mert hogy ha meg tetszenek nézni ezt az átállást a központi hivatalokban, hogy mennyire transzparens, mennyire csökkent a vezetők száma, mennyire átlátható. Van is egy régiós anyag a dossziékban, én követtem el ezt a cikket, de a kollégáim munkája van benne - az én szellemi munkám csak az, hogy talán az irányításban egy kicsit a szakmai, igazgatási rutinomat fel tudtam használni -, jól mutatja azokat a korner sarokpontokat, amelyeket egy ilyen intézkedésnél, legalábbis az előkészítésnél célszerű figyelembe venni.
Nagy tisztelettel megköszönöm még egyszer a lehetőséget, és szeretném jelezni, hogy a költségvetési témakör, miután a kormány szerdán dönt, és pénteken terjeszti be az államháztartási törvénynek megfelelően, csak annyit mondanék és Erzsike is a tényadatokra fog hivatkozni, főleg a tendenciára, megerősítve, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alapnak az ellátási szektorát érintően is jó, abszolút korrekt. Az a tervezési szisztéma, ami több évvel ezelőtt jellemző volt és problémát okozott, az nincs, tehát korrekt a bevétel és a kiadás. Mi igazán a kiadási oldalt tudjuk és el is várható, hogy mi korrektül megbecsüljük; a bevételi oldalon, az ismert okok miatt, miután az Adóhivatalhoz kell befizetni a járulékot és a járulékvertikum odakerült - ez is egy külön kérdés lehet hosszabb távon -, ott hozott anyagból kell dolgozni, de abszolút korrekten érezzük a tervezett bevételi számokat.
A működési költségvetésnél pedig azt tudom mondani, hogy a kezdeti idegességünk, amit a legelső számokban láttunk, az egy korrekt tárgyalás kapcsán úgy alakult, hogy minden adott arra, hogy a nyugdíjbiztosítás igazgatási rendszere hasonló, ha nem jobb színvonalon korrekt, racionális eljárásokkal végig tudja vinni a 2008-at. Meg tud felelni azoknak az új kihívásoknak, amelyek az önök által elfogadott törvényből következnek, legyen az a rehabilitációs járadékról szóló törvény, ami nem ilyen törvény, hogy ugyanaz, mint a rokkantsági nyugdíj. Ha valaki megnézi, ügyvitelileg lefényképezi, hogy milyen mechanizmus van, tízszeres ügyviteli feladatot jelent. A tavaly év végén elfogadott törvényjavaslatok mindig napirenden vannak.
Most én nem kívánok az elméleti részébe belemenni, mert nem tisztem, de jelzem, hogy csak tessenek meggondolni, hogy amikor olyan törvénykezés van és ez tetten érhető volt a '90-es évek elején, hogy előbb született egy járulékplafon és utána a keresetek begyűjtése. Tehát, amikor mindig spétreakció van, hogy utólag mozdul rá a parlament - és ezt nem kritikaként mondom -, mert ez a helyzetből akkor így következett, az átállásból, tehát benne voltam, isten látja lelkemet, hogy nem kritika, hogy az ügyvitelt lehetetlen helyzetbe tudja hozni, amikor olyan törvénykezés van, hogy visszamenőleg kell olyat gyűjteni, amit akkor nem rendeltek el, tehát ilyen retrospektív ügyviteli mechanizmusok alakulnak ki. Ezek olyan feladatokat jelentenek a számunkra, hogy pestiesen szólva: fel kell kötni a gatyát, de hál' istennek azok a rendszerek, amelyek az ügyvitelt támogatják, a pénzügyi alap kezelését biztosítják nagy biztonsággal, korrektül üzemeltethetővé teszik a rendszert.
És végezetül azt hiszem, hogy ebben a körben - itt is én mindig őszintén szoktam beszélni, és engem csak a szakma érdekel és a tisztességes szakmai hozzáállás -, hogy ha megnézzük, hogy milyen őszi feladatok előtt áll mondjuk a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságunk, a novemberi intézkedések, hogy mennyire egymásra csúsznak időben: a novemberi intézkedés és már rögtön ott lesz a januári nyugdíjemelés. A januári nyugdíjemelés kapcsán az a tájékoztató minden ügyfélnek kimegy, hogy kérem szépen 2007-ben pontosan mennyit tetszett kapni, hogy össze tudja hasonlítani, mert erről majd gondolom a Feri mond egy-két gondolatot és én ezzel zárnám. Higgyék el, hogy érezzük azt az igényt, hogy bár igyekszünk korrektül tájékoztatni az ügyfeleinket: szórólapok, honlap, minden, hogy a mai nyugdíjrendszer mellett is nagy az igény egy egyéniesített tájékoztatásra.
Na most, ennek feltételei vannak. Mi beletettünk egy oldalt, hogy például hogy látjuk, a várományszerzőket hogy lenne célszerű időszakonként tájékoztatni - a nyugdíjtudatosságot elősegítve, hogy ő tudja, visszajelzést kapjon, de olyan visszajelzést, ami nem ugyanaz, mint a munkáltatóhoz besétál és add oda azt másolatban, mert annak nincs értelme.
Ez egy nagyon hosszadalmas munka volt, világbanki hitelből próbáltuk a nyilvántartási rendszert kialakítani, mára úgy érezzük, hogy ez teljes körűvé vált. De például azt a kétéves csúszást, ha szabad így fogalmazni, ami a nyugdíjreform kapcsán keletkezett - nekünk akkor a koncepciónk már kész volt két éve és a Pénzügyminisztérium éppen a reformra hivatkozással jegelte, ezt is megértettük - nagyon nehéz volt behozni, mert ahogy megy az idő, az adatok hitelessége, korrektsége is egy picit, hogy mondjam, veszít az értékéből.
Azt tudom önöknek mondani, hogy a nyugdíjbiztosításban nyugodt, korrekt szakmai munka folyik, egy nagyon hadra fogható csapattal dolgozom; sőt annyira hadra foghatóak, hogy sokszor erőn fölül dolgoznak - ehhez mazochizmus kell, szóval ez a szakma olyan, hogy valaki vagy csinálja teljes szívvel, sokszor családot, szeretőt vagy barátot is feláldozva, vagy nem csinálja. És ez nem csak bennünk van, akik itt fertőződtek meg annak idején, hanem minden egyes kollegánkban. Igyekszünk a humánerőforrással úgy gazdálkodni - kicsi a mozgásterünk, évek óta létszámcsökkentés van -, hogy az a kis keret, amit most kaptunk, ne csak munkaerő, hanem szakember is legyen az ágazatban, már a fluktuációra gondolok. És az, hogy itt megmutathatjuk egy kicsit a nyugdíjágazatnak a belső bugyrait önök előtt, és bele tudnak tekinteni az anyagokba, és utána bármi kérdésük van - ha nem is itt, hanem ha elolvassák -, állunk rendelkezésre.
Én még egyszer nagyon hálás vagyok, hogy elfogadták a meghívást és külön köszönöm elnök úrnak, a tisztségviselőknek és a szervező kollegának, Zsoltnak és természetesen önöknek, akik megtiszteltek, hogy egy picit ki tud nyílni a nyugdíjágazat. Ha nem is a nyugdíjreform és nem is a nyugdíjpolitika oltárán, ha szabad így fogalmazni, ami egy másik dimenzió, hanem egy kicsit a manuálist, amin az élet zajlik és itt emberi ügyeket kezelünk, meg tudjuk mutatni magunkat. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak, és a költségvetési témákról Erzsike mondana a tendenciákról, amik hál' istennek pozitívak - a bevétel-kiadás egyenlege pénzforgalmi konszolidált szempontból - és a Feri a nyilvántartásról. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm főigazgató úr.
Berényi Sándorné főigazgató-helyettesé a szó, tessék parancsoljon!
Dr. Berényi Sándorné főigazgató-helyettes (ONYF) szóbeli kiegészítője
DR. BERÉNYI SÁNDORNÉ (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság): Köszönöm szépen. Én viszont ülve maradnék, mert lehet, hogy számokra lesz szükségem.
A kiosztott anyagok között van egy tájékoztató a 2007. I-VIII.- havi adatokról. Ebből a tájékoztatóból látható, hogy az alapnak az egyenlege pozitív. 58,5 milliárd forint bevételi többlet jelentkezik I-VIII. -hónapban, amely azt hiszem, hogy áttörést jelent az előző évekhez képest; ugye mindig arról volt híres a nyugdíjalap az elmúlt években, hogy a hiány a tervezettel szemben megjelent, mind a bevételek elmaradásában, mind a kiadások többletében - ebben az évben viszont pozitív a szaldó.
Ebben az 58 milliárd forintos egyenlegben az is benne van, ugye a 13. havi nyugdíjnak a második fele novemberben kerül kifizetésre, az előirányzat tartalmazza ennek az összegét, de ha az időarányos részt figyelembe veszem - ez egy hónapra olyan 15-16 milliárd forint -, akkor is még megjelenik 27 milliárd forintos többlet, ami effektív többlet, bevételi többlet. Az elő félévben is pozitív volt az egyenleg, akkor 9,5 milliárd forintos pozitív egyenlege volt az alapnak.
A többlet elsősorban a bevételeknél jelenik meg, a kiadások időarányosan alakulnak, ha figyelembe vesszük a 13. havi nyugdíjnak a részét is. Annak ellenére alakulnak időarányosan, hogy a nyugdíjba-menőknek a száma, különösen az előrehozott nyugdíjba menőknek a száma nagymértékben növekedett. Ez viszont azt jelzi, hogy reális volt a tervezés, tehát már számoltunk azzal, hogy ez a nagymértékű nyugdíjba vonulás megmarad ebben az évben is, és a tervszámok tartalmaztak előirányzatot; tehát ennek ellenére azt lehet mondani, hogy időarányos a nyugdíjkiadás.
Na most, az év egészében olyan nullszaldó körüli állapotot várunk, tehát valószínű, hogy egyensúlyban lesz az alap, esetleg 1-2 milliárdos hiány alakulhat ki, de ugye erre sem kerül sor. Ez viszont úgy fog kialakulni az előrejelzések szerint, hogy körülbelül 85 milliárd forintos bevételi többlet lesz és körülbelül ugyanennyi kiadási többlet. A 85 milliárd körüli bevételi többlet alapvetően a járulékbevételeknek a többletéből fog adódni: egyrészt nagyobb a bérkiáramlás, ahogy a folyamatokat elemezzük a nagyobb inflációval összefüggésben is; másrészt: terven felül a költségvetési szférában előre lett hozva a 13. havi bérnek a kifizetése - júniustól 1/12 kifizetésre kerül. Ez viszont hiába előleg, ez azt jelenti, hogy ebben az évben többlet-bérkiáramlásként jelenik meg, tehát ebből körülbelül olyan 20 milliárd forint körüli járulékbevételi-többlet keletkezik az alapban és az év egészében így a járulékbevételekből olyan 70 milliárd forint körüli többletet várunk. Ehhez hozzájönnek még egyéb tételek: a magánpénztári befizetések többet tesznek ki, a késedelmi pótlék valamelyest több, tehát egy olyan 85 milliárd forint körüli bevételi többlettel számolunk.
Viszont kiadási oldalon is várható többlet, ugyanis a nagyobb bérkiáramlással és a nagyobb árnövekedéssel összefüggésben kiegészítő nyugdíjemelésre fog novemberben sor kerülni és ezen a kiadási előirányzaton belül számolunk még azzal is, hogy itt az év végén - összefüggésben a nyugdíjrendszernek a 2008-as változásával - megnövekedhet a nyugdíjba vonulás, és ennek lehet többletkiadása. Lehet, hogy az emiatti többlet nem ebben az évben fog kifizetésre kerülni, hanem áthúzódik a jövő évre, mert ugye hat hónapra visszamenőleg is lehet a nyugdíjat igényelni, de akkor ebben az évben megmarad, nem kerül kifizetésre, viszont a bázisba beépítésre kerül és így jövőre nem fog gondot okozni a finanszírozásnál, tehát meglesz jövő évben a forrása.
A mai napon kiosztásra került, ha jól tudom, még egy tábla az első I-VIII. -havi adatokról, az már a végleges adatokat tartalmazza, mert amihez szöveges elemzés is készült az az előzetes pénzforgalmi adatok alapján született; most már megvannak a végleges adatok a tegnap nap során készültek el. Az adatokban nem sok eltérés van, mert párszáz forintos egyenlegjavulás van még az előzetes adatokhoz képest. Annyiban más ez a tábla ezen túl, hogy részletesebb, tehát kibontva tartalmazza az egyes előirányzatokat és azoknak a teljesítését. Egyetlen helyen van lyuk, ha megnézzük, a járulékbevételi adatoknak a bontásánál; tehát a munkáltatói és az egyéni járulékot sajnos nem tudjuk meghatározni, és nem tudjuk viszonyítani. Ez a helyzet összefügg azzal, ami a zárszámadásban is megjelenik - és ugye az ÁSZ nagyon részletesen leírta -, hogy a bevallási adatok alapján nem tudjuk reálisan szétosztani az egy összegben befizetett járulékot. Hogy ez egy kicsit érzékelhető legyen, elmondanám nagyon röviden ennek a mechanizmusát.
A munkáltatók kiszámolják a járulékot, külön kiszámolják az egyéni járulékot és külön a munkáltatói járulékot, és utána egy összegben befizetik a Nyugdíjbiztosítási Alap számlájára, ami az APEH-nál vezetve. Ez megjelenik a számlánkon, direktben idejön hozzánk a pénz naponta, ahogy fizetik a munkáltatók. Viszont ennek az egy összegben befizetett pénznek a járuléknemek szerinti bontása, tehát hogy ebből mennyi a munkáltatói és mennyi az egyéni járulék, ez csak utólag történhet meg a bevallási adatok alapján; tehát az APEH közli velünk, hogy mennyi járulékot vallottak be adott hónapban: munkáltatóit és egyénit a munkáltatók, és ennek arányában kerülne a jogszabály szerint szétosztásra az egy összegben befizetett járulék. Viszont sajnos az APEH önhibáján kívül, azt hiszem nagyrészt, odajutott, hogy nem tudja ezeket az adatokat velünk megfelelően közölni. A múlt évben megpróbáltuk ezt a felosztást elvégezni, iszonyatos aránytalanságok jönnek ki, tehát értelmetlen, kezelhetetlen az az összeg, az az érték, amit kapunk, tehát éppen ezért nem is végezzük a felosztást - elvégezzük, de nem közöljük.
A múlt évben még egy gond volt azon túl, hogy nem tudtuk megosztani járuléknemenként ezeket az adatokat, hogy nem voltak a bevallások feldolgozva a havi bevallások. Ebből adódóan nagyon nagymértékű volt a kintlévőség, nagyon nagymértékű volt a túlfizetés, ezt az ÁSZ nagyon részletesen leírta a jelentésében, és bizony az auditor csak korlátozással fogadta el a mérlegünket, mert a mérlegben nem jelent meg valós adósállomány, egyszerűen nem tudta minősíteni azokat az adatokat, amik megjelentek. Ez így összességében az alapnak a bevételi főösszegét, illetve a kiadási főösszegét nem befolyásolta, mert ugye a munkáltatók nekünk fizetik be egy összegben a járulékot, viszont a járulék-nemenkénti összeg, ami megjelenik a zárszámadásban, az viszont nem valós. És ugye nálunk nagyon nehéz elvégezni ezt a szétbontást, tehát nem mondhatjuk azt, hogy majd a járulékmértékek alapján arányosítunk, ugyanis nálunk az egyéni járuléknak van plafonja, felső határa, tehát más a járulék fizetésének az alapja.
És a másik, hogy a magánnyugdíjpénztár tagok esetében az egyéni járulék csak fél százalék, míg a nem magánpénztár tagok esetében 8,5 százalék. Na most, hogy mennyi a magánpénztár tagoknak a száma, aránya, arra viszont nincs információnk, tehát egyszerűen nem tudjuk ezt a felosztást elvégezni. Sajnos a helyzet azóta sem javult érdemben, tehát ebben az évben is ott vannak a hiányos adatok; most is megkaptuk az I-VIII. -havi adatokat és iszonyatos mértékű a túlfizetés, ami azt jelenti szerintem, hogy nincsenek feldolgozva a bevallások - tehát egyszerűen nem tudunk ezeknek az adatoknak az alapján reális járulék-nemenkénti adatokat előállítani. Ezért is vagyunk egy kicsit kétségbeesve a miatt a tervezett lépés miatt, mely szerint jövőre egybe lenne befizetve a munkáltatók által az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási járulék, mert akkor nem mi kapnánk meg direktben azt a járulékot, ami nekünk jár, hanem egy számlára fizetnék a munkáltatók, és utána a bevallási adatok alapján kellene valahogy szétosztani. És látszik az ez évi adatokból, meg a múlt évi adatokból, hogy ezek a bevallási adatok reális alapot nem biztosítanak a szétosztáshoz, ugyanis elvész az az információ, ha a munkáltató nem nekünk adja direktben a járulékot, ami alapján reálisan ezt a szétosztást meg lehetne csinálni. Tehát nagyon remélem, hogy szakmai alapon még változhat ez a dolog, de ha nem, akkor bizony jövőre a tekintetben is gond lesz, hogy mennyi az alapot megillető járulékbevételnek az összege és gondolom, hogy az egészségbiztosításnál ugyanilyen gondot fog okozni.
Ami a 2008-as költségvetést illeti, itt Gábor már említette, hogy nagyon korrekt volt az együttműködés, a Pénzügyminisztériummal is folyamatosan együttdolgoztunk. Azt hiszem, hogy a 2007 évihez hasonlóan a 2008. évi költségvetésnek a számai is megalapozottak, tehát az ez évi várható is reálisan körvonalazódott és erre épült a 2008-as költségvetés. Megítélésünk szerint megvan a fedezete azoknak a nyugdíjkiadásoknak, amelyek a jogszabály szerint megilletik a biztosítottakat, megvan a nyugdíjkorrekciónak is a fedezete - számoltunk a nyugdíjasok számának a növekedésével, tehát ott is reálisan megvan a fedezet. Bevételi oldalon is, az ez évi megítélésünk szerint, reális várhatóra épülnek a makro-paraméterek alapján a számok. Itt figyelembe vesszük már azt a módosítást, ami a járulékok tekintetében történt, ugyanis a korhatár alatti hármas csoportú rokkantak finanszírozása ebben az évben még úgy történik, hogy az E. Alap adja át ehhez a forrást, ugyanis ott van a járulékmérték az ő költségvetésében. 2008-tól átkerül az NY. Alaphoz 4 pont járulék, 3 pont munkáltatói és 1 pont egyéni járulék ezeknek az ellátásoknak a fedezetére. Tehát mi a 2008-as költségvetést már úgy készítettük, hogy számoltunk ennek a többletjáruléknak a hatásával és természetes megszűnik az E. Alapnak a térítése ezekre az ellátásokra. Januárban egy egyszeri forrásátadásra fog sor kerülni, ugyanis csak tizenegy hónapon keresztül érvényesül a megemelt járuléknak a hatása.
Gábor említette már, hogy a működési költségvetésünkben volt egy kis egyeztetés, de azt hiszem, hogy az a költségvetés, ami a várhatóan benyújtásra kerül, a legfontosabb feladatainkra biztosítja a fedezetet. Csak érzékeltetésül hadd mondjam el, hogy ami kialakult végül, az a kiadási főösszegnek a 0,86 százaléka; azt hiszem, hogy ez a mérték érzékelteti, hogy az ágazat nem egy pazarló gazdálkodást folytató ágazat. Nagyon takarékosan próbáltunk az elmúlt években is kijönni a pénzből, 1 százalék alatti működéssel dolgozunk az idén is, tehát igyekszünk a forrásokat úgy csoportosítani és úgy rangsorolni, hogy a feladatainkat el tudjuk látni. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani, bármi kérdés van, állok rendelkezésre.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm főigazgató-helyettes asszony.
Képviselőtársaim, szeretném a helyettesítéseket a jegyzőkönyv számára bemondani. Soltész Miklós képviselő urat Borsos József helyettesíti, Cseresnyés Péter képviselő urat Aszódi Pál képviselő úr helyettesíti, Szabó Erikát Vígh Ilona képviselő asszony helyettesíti. Tisztelettel köszöntöm a közben megérkezett Ágh Péter, Koszorús László és Szabados Ákos képviselő urakat.
Képviselőtársaim, ez a napirendi pont annál is inkább fontos, mert bár a főigazgató úr a tavaszi ülésszak ideje alatt is egyszer a bizottság előtt volt, de azt hiszem, hogy szükség van az ilyen alapos, tartalmas tájékoztatókra akkor, amikor a munkatársai is akár cizelláltabban is képet tudnak adni a főigazgatóság, az egész nyugdíjrendszer működéséről.
Nem kívánom így elsőként magamhoz ragadni a szót, de ismételten felkaptam a fejemet arra, hogy főigazgató-helyettes asszony említette volt, hogy a saját maguk működésére mennyit fordít ez a rendszer. És én azt hiszem, hogy látván az európai trendeket, Európában a legkevesebbet, vagy legalábbis azok között van, akik a legkevesebbet költik, hiszen én ismerek olyan szomszédos országokat, ahol 2 százalék és még 2 százalék fölötti működéssel finanszíroznak intézményrendszert - azt hiszem, hogy bátrabban lehetne akár az 1 százalék fölé is menni, de ez még a jövő zenéje.
Képviselőtársaim, önöké a szó, tessék parancsoljanak, tegyék fel kérdéseiket, esetleg mondják el véleményüket.
Iván László képviselő úrnak adom meg a szót, tessék parancsoljon képviselő úr!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr, Főigazgató Úr és Munkatársai! Mindannyian! Rendkívül gondos, rendkívül "jól" összeállított - idézőjelben a jól, mert nem tudjuk, hogy hogyan, de mégiscsak mutatósan összeállított - anyagról van szó és az ismertetés is korrekt volt. Mégis néhány kérdésem volna máris a későbbieket majd megelőzően.
Az egyik kérdésem az, hogy nem találok egyénre bontott réteg nyugdíjátlagokat. Ezt nagyon kérem, hogy ha lehetne, próbáljuk pótolni.
A másik, hogy a 2007-ben várható vagy 2006 végén legalább várható élettartamok születéskor és 62 éves kortól ugyancsak nem szerepelnek, hanem régi adat 2000-ben, nem sokat változhatott, de a demográfiai adatokból sokszor vannak meglepetések az utóbbi időben.
A harmadik kérdésem az, hogy 62 éves korban - előrejelzések mellett - hogy jön be a 2040-re szóló előregondolkodásunk, milyen alapon, mi az indoka? Van ugyan egy ilyen bontás, hogy 2020, aztán 2040. Ez a 2040, ami végül is a 2007-hez képest 33 esztendő, nem egészen látom be, hogy ez milyen ciklust jelent, miért jelenti ezt, s a többi.
További kérdésem, hogy végül is a 2006-hoz viszonyított javulás, ez a bizonyos szufficitnek nevezhető változás, bár nem valódi szufficit, a nullszaldóhoz közelítően - benne természetesen a költségvetési injekció -, ez, ha összeadom a kettőt, tehát a mínusz 54-et és a plusz 58-at, akkor azért ez 112 milliárdos tételt jelent, amivel egyrészt behoztuk a tavalyit, másrészt hozzátettük valamiből valamiképpen az újabb 58 milliárdos többletet. Na most, ezt a 112 milliárdot nem látom egészen pontosan, hogy ezek hogy tevődtek össze és miből?
További kérdésem. Tudom, hogy erre nagyon nehéz válaszolni, de mégis a népesség fogyásunkat érinti, nem csak általában a népességünket, hanem a népességünkön belüli idősödő, időskorú korosztályokat is. Tehát annak - idézőjelben, randa kifejezés -az "amortizálódása", hogy a nyugdíjasok is mind többen és többen vesznek el és nyilvánvaló, hogy ezeknek a nyugdíja bent marad, tehát nem kerül kifizetésre. Na most ennek a bizonyos - megint csak csúnya szó, nem beszélünk embernél amortizációról - amortizációs összegeknek hol jelenik meg a plusza vagy mínusza, hogyan befolyásolja ezt - és az előreszámítások szerint, ezek hogy fognak alakulni. Nyilvánvaló, hogy a mi idősödő népességünk olyan minimum 5-6 évvel rövidebb életet él, mint a 25-ök, vagy akár még inkább a 15-ök, akik eredetileg beléptek, illetve megalakították az Európai Uniót.
Még egy utolsó kérdésem. Miért nem tudjuk a magánpénztárakban lévők számát, és ha nem tudjuk, akkor hogyan tudunk kalkulálni, hogy az átjárhatóság szempontjából a magánpénztárakból visszaáramlókra feltétlenül számítanánk az alapok megerősítése szempontjából. Na most, hogy tudunk kalkulálni, hogy ha erről tudunk semmit és ez egy tétel, nagy tétel, mert jelenleg ebben a pillanatban - legalábbis, amit én tudok - körülbelül 210 milliárd forint van a magánnyugdíjpénztárakban és ez 2010-ig körülbelül 400 milliárdra fog emelkedni. Köszönöm szépen, egyelőre ezek a kérdések.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, parancsoljanak! További kérdés, vélemény, észrevétel.
Török Zsolt képviselő úr!
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen a szót. A professzor úrral ellentétben nem annyira a rövidebb távú kérdésekre lennék kíváncsi, hanem inkább a hosszabb távúra, valószínűleg életkorunkból adódóan is ezek inkább, amik foglalkoztatnak.
A média elég populista módon - és azt gondolom, hogy ennek valószínűleg minimális alapja van - azt mondja, hogy 10-20-30 év alatt - és ez a szerkesztő lelkiállapotától függ, hogy éppen mennyit prognosztizál - összeomlik a nyugdíjrendszer Magyarországon - én ennek a reális esélyét ma nem látom. Azt azonban főigazgató úr korábbi bizottsági üléseken is elmondta, hogy ha nem teszünk semmit, akkor nem lesz javuló tendencia, vagy inkább romló tendencia lesz abból a szempontból, hogy hány évre előre láthatjuk biztosan a nyugdíjrendszer stabilitását Magyarországon.
Demográfiai helyzeteket feszegetett professzor úr is, valamennyien nézhetjük ennek a következményeit. Azonban én még egy elemét emelnék ki, hogy még tovább bonyolítsuk a rendszert. Az egységes Európai Unió tagjaként a nyugdíjrendszerből adódóan tevődnek-e ránk még plusz olyan terhek, amelyekre esetleg számíthatunk a későbbiekben? Tehát azt látjuk jól, hogy hála a jóistennek egy elöregedő, elidősödő társadalomnak a szemlélői vagyunk, egyre tovább élnek, egyre tovább egészségesen azok az emberek, akik nyugdíjra jogosultak. Sajnos egyre kevesebb gyermek születik, akik majd "eltartói" - idézőjelbe téve - lehetnek aktív korúkban az idősebb társadalomnak is. Ez két eleme ennek. A harmadik a bevándorlás, a migráció; és van egy negyedik elem, ami az uniós jogszabályokat érinti, és most például egy tengerentúli példával hadd hozakodjunk elő: Kalifornia berendezkedett arra, hogy ő köszöni szépen jól van azzal, hogy idős amerikai polgároknak boldoggá teszi az utolsó éveit és napsütés, jó programok, kiváló lehetőségek. Teszem azt - most nem biztos, hogy ez így van - Magyarországon lehet-e arra számítania, hogy viszonylag magas nyugat-európai nyugdíjak Magyarországon reálértéken sokkal nagyobb értékkel bírnak, és elég jó szolgáltatásokat tudunk ehhez nyújtani, hogy egy ilyen beáramlás itt megjelenik; ez a magyar nyugdíjrendszerre bármilyen következményekkel jár-e? Nem tudom, hogy érthető volt-e az, amit meg akartam fogalmazni ebben a kérdésben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdések, felvetések.
Filló Pál képviselő úr! Újabb helyettesítés érkezett: László Tamás képviselő urat Koszorús László képviselő úr helyettesíti.
Filló úr, tessék parancsolni!
FILLÓ PÁL (MSZP): Tisztelt Bizottság! Kedves Vendéglátóink! Én két olyan kérdést szeretnék feltenni, amelyre itt a bevezető előadásában utalt főigazgató úr is. Említette és itt az anyagból is eléggé - hogy úgy mondjam - kétségbeesve olvasom, hogy itt az adatbázisokkal milyen súlyos problémák vannak. Gyakorlatilag, ha jól emlékszem, akkor 8 százaléka az adatoknak, amelyek valóban megbízhatónak mondható - legalábbis ami most az APEH-tól önökhöz átkerül.
A kérdésem a következő. Azt valamennyien tudjuk, hogy Magyarországon sajnálatos módon az adatbázisok külön szálakon futnak és nagyon nehéz az állampolgárok adatait úgy összegyűjteni, hogy azok tényleg valóságos adatokat tükrözzenek. Gondolok itt a foglalkoztatási adatbázisra, de gondolok itt az adófizetésre, illetve az egészség és nyugdíjbiztosítási adatokra is. Én nagyon fontosnak tartanám, hogy hosszú távon elgondolkodjunk azon, hogy hogyan lehetne ezeket az adatokat, az adatgyűjtési technikát úgy módosítani, hogy az hosszú távon egy megnyugtatóbb rendszert hozzon létre. Ezen közösen kellene elgondolkodnunk, úgy gondolom, hogy talán önök is segíthetnének abban, hogy milyen irányban lenne célszerű elindulni, hiszen hosszú távon azt szeretnénk elérni, hogy egyéni adatok is rendelkezésre álljanak, tehát tudni lehessen azt, hogy X, Y után milyen nagyságrendű befizetések történtek.
A másik dolog, amit szeretnék megkérdezni, a közbeszédben, illetve a parlamenti döntéshozatalban is olyan döntések születtek, amelyek a közeljövőben valószínűleg a kiadási oldalt érezhetően fogják csökkenteni - mit várnak? Tudom persze, hogy ez bizonyos fokig azért a jóslás kategóriája is, de ha jól tudom, akkor a nyugdíjas korú állampolgároknak a közeljövőben dönteniük kell arról, hogy a nyugdíjukat, vagy pedig a fizetésüket válasszák, és a nyugdíjfizetést akkor ebben az esetben szüneteltetni kell; hogy ez milyen nagyságrendű összeget jelent és körülbelül hány állampolgárt érinthet majd Magyarországon - gondolom, hogy erre is vannak adatok, erre lennék kíváncsi. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Aszódi Pál!
DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Főigazgató Úr és Munkatársai! Köszönjük a mai összejövetel lehetőségét és azt az anyagot, amit megszokásszerűen a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól szoktunk kapni. Évek óta számomra az az iránymutató, amit a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság évenként ki szokott adni, e nélkül a nyugdíjas érdekvédelemmel foglalkozó vezetők vagy bárki, aki érdeklődik a téma iránt, nem tudott volna hangosan még gondolkodni sem - nem beszélni, főleg nem cselekedni. Ezt mindenképpen el akartam mondani, mert ez olyan pozitívuma a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak, aminek a folytatását csak reméljük.
De jó, hogy nem az anyaggal foglalkoztam, miközben önök beszéltek, mert olyasmit hallottam, hogy elképesztő. Hogyan lesz ebből a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság által megszokott precíz összeállítás és iránymutatás, hogy ha az APEH így adja meg az anyagokat, ki fogja ezt kitisztázni, bontani, osztani és meg is jelentetni úgy, hogy - így mondom, ahogy a főigazgató úr mondja, hogy jogi munka - a jogalkalmazók ezt használni tudják, ez egy döbbenetes hír, hogy itt tartunk. Most ezek szerint akkor - nem tudom hol akadt el ez a munka - 2007-re biztosan ezek szerint aggályosnak tűnik, hogy nem fogják tudni megcsinálni ezt a tájékoztatót, amit évenként megszoktunk - ott van nálam, féltve őrzött kincs, ha kell valamire: megnézem, leveszem, tudom, hogy fogom most ezek után tudni.
Néhány kérdés most már csak kiegészítésül, amit az Iván professzor úr volt szíves elmondani. Kérem szépen, Veres pénzügyminiszter úr a képviselői levelemre válaszolva jelezte, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztárba az utolsó 10 évben belépett, de most nyugdíjba készülő nyugdíjasok részére felvetődött, és nincs kizárva a körülbelül 120 ezer embernek a visszaengedése a nyugdíjbiztosítási rendszerbe. Hogyan áll ez a dolog?, - mert ugye közvetlen kapcsolatom nincsen, mindig a parlamentben kérdezni sem lehet - talán a főigazgató úr erről tud, vagy Korózs képviselő urat is megkérdezhetem majd.
Kérem szépen, még valami. Az október-novemberi nyugdíjrendezéssel kapcsolatban szeretnék egy normális tájékoztatást hallani és kapni, mert az a nagy keggyel bejelentett, hogy 2 százalékot emelünk, az egy légből kapott szöveg, biztos, hogy nem 2 százalék lesz; mindegy, hogy mennyi lesz, de 2 nem lesz. Most kijelentette a miniszterelnök úr, hogy 2 százalék lesz. Kérem, ennek megvannak a nyugdíjtörvényben az előírt bázisadatai. Nem tudom, a főigazgató úrnak a rendelkezésre álló adatai közül van-e valami támpont, hogy hogyan lehet, mert már olyasmit is hallottunk államtitkári szinten, helyen - hogy infláció szinten - de most milyen infláció szinten? A társadalmi infláció szinten vagy a nyugdíjasokat érintő fogyasztói árindex szintjén, hogyan alakul majd ez?, mert most már nagyon közel van, azért vetem ezt fel. Hogyan alakul majd ennek a korrekciónak a mikénti megállapítása és ezzel nagyon szeretném, ha a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság is foglalkozna, és a kormányzati illetékes szervekkel megtárgyalná a dolgot.
Még egy dolgot elfelejtettem, itt a végére írtam oda. Kérem, az együttműködésünk az Idősügyi Tanácsban éveken keresztül nagyon sikeres volt. Olyan sikeres volt, hogy amikor én előterjesztést tettem 180 ezer politikailag üldözött nyugdíjának a rendezése ügyében, a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság egy nagyon precíz, használható olyan kimutatást adott, amit az Idősügyi Tanács egyhangú szavazással elfogadott. Most az Igazgatóság munkáját értékelem. Az más kérdés, hogy a miniszterelnöki csere következtében ez, ahogy megszületett, úgy meg is halt, mert Gyurcsány miniszterelnök úr ezzel nem foglalkozott. De most a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság munkájával foglalkozunk, azért említettem ezt, mindig megkaptuk a szükséges segítséget; ezekhez továbbra is várjuk és reméljük a hozzájárulást.
Úgy érzem, hogy a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság valóban politikamentesen csinálja a szakmai munkát. Előfordul sajnos, hogy a politika beleavatkozik - azt mi tudjuk, hogy mikor avatkozik bele és ez nem az önök negatívuma, azt mindenki tudja. De ezt a továbbra is szakmai elkötelezettséggel és hozzáértéssel vállalt munkájukat kérjük, mégpedig úgy és akként - amit az Iván professzor úr is kérdezett, én csak nyomatékosítom -, hogy hol van az, hogy a nyugdíjasokra lebontva tudjuk azt megállapítani, amit a korábbi évkönyvekben tudtunk, hogy életkortól, nyugdíjösszegtől függően hogy áll a nyugdíjasoknak a jövedelmezőségi viszonya. Most én a legutóbbival nem rendelkezem, de félő, hogy nem is fogok rendelkezni; akkor ebben az esetben nem tudom majd kijelenteni; mert eddig az önök kimutatása alapján ki lehetett jelenteni, hogy mennyi az 50 ezer forint nyugdíj alatt élő, s a többi, nem folytatom, de szeretnénk, hogy a jövőben is stabilan erről információnk lenne.
Ha ismétlésekbe bocsátkoztam, elnézést kérek, de a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak további sikeres jó munkát kívánok.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr a megtisztelő kérdéseit. Természetesen nem is kért ilyet képviselő úr, a főigazgató úrnak politikai nyilatkozatot tennie nem kell, hiszen ő köztisztviselő. És hogy ha zárójelben annyit nekem megengednek, akkor képviselő urat most én tájékoztatom egy mondat erejéig arról, hogy a holnapi nap folyamán dönt a kormány előreláthatólag a novemberi visszamenőleges nyugdíjemelésről. Természetesen ezt a döntést meg kell, hogy hozza, hiszen főigazgató úréknak kell egy hónap arra, bár tudom, hogy már előkészültek, meg flottul megy ez évek óta, de ezt az egy hónapos laufot meg kell adni a főigazgatóságnak arra, hogy a novemberi kifizetés, a 13. havi is, a visszamenőleges is kifogástalanul megtörténjék. (Jelzésre.)
Béki Gabriella képviselő asszony jelentkezett. Tessék parancsoljon képviselő asszony!
Újabb helyettesítés: Nyul István dr. helyettesíti Farkas Imre képviselő urat.
Parancsoljon képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Főigazgató Úr és Munkatársai! Én két észrevételt szeretnék tenni és két kérdést megfogalmazni.
Az egyik észrevétel - azon az örömön túl, hogy itt lehetünk és meghívtak bennünket - az elismerés, mert én azt gondolom, hogy tényleg gigászi munkát végez a főigazgatóság, és azt látom, hogy nagyon jól rendszeresen kapjuk azokat a kiadványokat, amikkel minket is tájékoztatnak - ezek nekem kedvenc olvasmányaim.
A másik észrevételem az idei 8 hónapi adatokkal és a bevételi többlettel kapcsolatban egy megjegyzés. Vélhetőleg ennek a bevételi többletnek a hátterében annak a munkának az eredménye csapódik le, amit a feketemunka kifehérítése irányában, érdekében tesz a kormány. Ugyanígy megjelenik ez az Egészségbiztosítási Alapban is. Ez egy jó folyamat, reméljük, hogy még több eredményt hoz.
A kérdések, amit most szeretnék megfogalmazni, a kapott iratokból kerülnek elő. Kaptunk egy ilyen "kéket", amiben találtam egy olyan táblázatot, ami az ügyintézések megoszlására vonatkozik. Egészen pontosan az első adatra csodálkoztam rá: 2006-ban az érkeztetett, regisztrált iratok száma, elintézendő iratok száma több mint másfél millió volt. Nekem ez így első ránézésre hihetetlenül sok, hiszen ha abból indulunk ki, hogy hárommillió nyugdíjas van, akkor ez azt jelenti, hogy szinte minden másodiknak van valami - tudom, hogy ezek nem feltétlenül fő számokat jelentenek, akkor is irreálisan magasnak tűnik. Tudom, hogy egy évben körülbelül 120 ezer embernek van nyugdíj, új nyugdíj megállapítása, nyilván vannak özvegyi nyugdíj megállapítások, s a többi, s a többi; ha ezeket végiggondolom, még mindig hihetetlenül sok. Tehát azt szeretném, hogy ha egy kicsit ezt a nagyságrendet felbontanák.
A másik kérdésem az éves beszámolónak az egyik táblázatából került elő. Minél több adatot olvasunk, annál gyakrabban előfordul, hogy ezek az adatok mintha egy kicsit ellentmondásba vagy látszólag ellentmondásba lennének egymással. Itt van egy olyan táblázat a 112. oldalon, ami a korengedményes nyugdíjazásra is utal, minthogyha az az első oszlopban szerepelne az előnyugdíjasok között; ehhez képest az összes öregségi nyugdíjas 79 ezer és a rokkantsági nyugdíjas 39 ezer fő. Szeretném tisztábban látni, hogy mennyi is ebből az öregségiből az előrehozott öregségi, mert nem egyértelmű a csillagos megjelölések okán, hogy melyik hasábban lehet őket megtalálni, hogyan lehet őket szétválasztani.
Egyébként a táblázatból nagyon jól látszik, hogy a rokkantnyugdíj megállapítás évről évre csökken, jelentősen csökken; vélhetőleg itt a megállapítás szabályainak a szigorítása is szerepet játszik - érdekes lenne megnézni, hogy hány elutasított igény van. És hogy az öregségi nyugdíjak megállapítása sem emelkedik olyan dinamikusan, hogy abból egyértelműen következhetne az a fenyegetettség, ami a sajtóban megjelenik, amire előttem már itt utaltak, hogy összeomlik a rendszer, mert olyan dinamikus a növekedés. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony.
Barát Gábor főigazgató úrnak adok lehetőséget először, tessék parancsoljon!
Dr. Barát Gábor főigazgató reflexiója
DR. BARÁT GÁBOR főigazgató (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság): Köszönöm szépen, akkor megpróbálnék sorban válaszolni a kérdésekre.
Iván László úr köszönöm szépen a dicséretet, azt hiszem, ezért vagyunk, én ezt készpénznek veszem, hogy ez a mi dolgunk. Vannak persze korlátok, hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden csak szakmai kérdés, a világunk nem erről szól. Itt egy értelmes, tisztességes, arányos hozzáállás kell, hogy a látszatát is kerüljük annak, hogy bármilyen irányba mi a köztisztviselői státuszunkat megsértsük, adott esetben nem szolgáljuk ki a mindenkori ellenzéket - én igyekszem ebben egy nagyon korrekt arányt képviselni, értékrendben, mindenben. A várható élet, az egyénit - mondanám akkor Laci, már bocsánat, évtizedek óta ismerjük egymást, és jó barátok vagyunk, mert ezt az Aszódi Pali bácsi is fölvetette (Dr. Aszódi Pál: 3 év a különbség köztünk.) (Derültség.) Igen? Kinek a javára?
ELNÖK: Ő a bácsit kérte ki magának.
DR. BARÁT GÁBOR (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság): Visszavonom, mert tényleg hosszú évek óta együtt dolgozunk, semmi akadálya annak; és nem ennek a statisztikának volt a célja, hogy mi azt a kigyűjtést, amit voltatok kedvesek kérni, tételesen a rendelkezésedre fogjuk bocsátani. Ennek semmi köze ahhoz az APEH általi problémának, ami nem APEH probléma, hisz ott is kitűnő tisztességes, munkaszerető emberek vannak: rendszer problémából adódnak ezek a gondok. Amit voltál kedves kérni, ezt a legfrissebbet el fogjuk juttatni neked is és Aszódi Pálnak is.
Ezek az előrejelzések. Én 2040-el nem találkoztam, de értelemszerűen mi a KSH-ból kell, hogy dolgozzunk, tehát mi azt a szakmai rutint tudjuk csak hozzátenni - a feelingjét - hogy szakmailag ez mennyire, de nem korlátozhatjuk meg. Én két bűvös számmal találkoztam, az egyik, amit a Gabika mondott: a 2030, ez a közvéleményben benne van, erre majd kitérek; a másik egy tanulmányban 2050. Na most, hogy 2050-ben mi lesz, egy hadititkot hadd áruljak el. Én a német rendszert elég alaposan tanulmányoztam mostanában is és igyekszem egy kicsit a világra kitekinteni. Ott nekem azt mondták a kitűnő biztosításmatematikusok, hogy tisztelt főigazgató úr, mi 15-20 évnél tovább nem tekintünk, pedig biztosításmatematikai alapon nézzük, mert a demográfiai problémából adódót az értelmes elhúzott arányos korhatáremeléssel ki tudjuk küszöbölni: aktív, inaktív; a foglalkoztatáspolitikából adódó nehézségekre más recept kell. És azt hiszem, hogy ez utóbbi nagykihívás a magyar társadalom és a magyar gazdaság számára. Szintén, hogy ha kívánod, természetesen, hogy hogyan adódik a Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya, kimutatnánk, mert a hiányt szászféleképpen lehet értelmezni.
Ha szabad szakmaízni ebben a témában, ugye a magán-nyugdíjpénztári járulék a tagdíjból való kiesés az államháztartási törvény is azt mondja, hogy ezt nem lehet rávarrni a nyugdíjalapra. Mellette vannak olyan térítések, amelyek a mi szempontunkból inkább járulékfizetési pozíciót jelentenek a központi költségvetésben. Lásd: a gyermekes mamáknak a különböző ellátás, hogy ott teljes várományuk legyen, lásd: a fegyveresek. Tehát szépen kimutatható az a kettő, illetőleg három blokk, amelyből összeáll a nyugdíjalap egyenlege, amelyből én a magánpénztárt, mint a nyugdíjakra háruló terhet és megítélést egy kicsit háttérbe szorítanám. Maradnak azok a primer járuléktámogatások, azt hiszem talán így mondhatjuk, és így senki nem sértődik meg, amelyek több jogcímből állna, de mi ezt tételesen, egyébként benne van a költségvetésben, a zárszámadásban is, meg a 2008-as költségvetésben.
Szóval mi akkor kapjuk föl a vizet, és azt hiszem, hogy miután a tisztelt bizottság is egy nyugdíjügyet képvisel, még hogy ha lesznek is viták, meg vannak, hogy olyat a nyugdíjalapra negatívat, amiről nem tehet, és aminek a következményei a nyugdíjasok értékítélete, a leendő nyugdíjasok, nem célszerű rátenni. Itt a magánpénztári: egy-egy rendszer, ez beindul, lehet itt vitatkozni, ismeritek, hogy annak idején voltak viták, de egy működő rendszert váltogatni; szóval nem lehet nyugdíjreformot csinálni tízévenként, amikor aktuális szempontból nem lehet megítélni a rendszert csak 15-20 év távlatában. Ha annyit szabad mondani, hogy én az evolutív, egymásra-épülő értelmes, jó irányba, a finanszírozás biztonságába iránymutató lépéseket támogatom, hát persze a mozgástere az embernek, tudja, hogy hol a helye - fogalmazhatnék így.
Idős népességfogyás, amortizáció - tudom idézőjelbe tetted. Hogy mondjam, aki nem kap a rendszerből, hova kerül a pénze? Ez a társadalombiztosítási nyugdíjrendszernek az egyik jellemzője, hogy ha én fizetem 40 évig a járulékot, és véletlenül elüt az autó és nincs hozzátartozóm - mert a hozzátartozói igények azért jellemzőek -, akkor benne marad a rendszerben. Ez az egyik olyan szolidaritás, amit nem lehet félremagyarázni, és amit vállalni kell. Mert ha azt nézném, akkor ez nem társadalombiztosítás, hanem üzleti nyugdíjbiztosítás, aminek vannak komoly előnyei - Magyarországon évtizedes távlatokban úgy gondolom, hogy ennek inkább hátrányai lennének, de ez az én magánvéleményem.
Korhatárt betöltők átlaga. Szóval a statisztika tényleg azt mutatja és hál' istennek, aki a nyugdíjra jogosító korhatárt betölti és élvezi, az hosszabb élettartamra számíthat, mint a születéskor várható élettartam, és közelednek a férfiak és a hölgyek, mert 10 évvel ezelőtt egész más volt az arány és ez olyan 10 év fölött van jóval; erre a dologra szokták azt mondani, hogy nincs feleségük viccesen. De félretéve a viccet, ezt is mi, ha kell teljesen korrekten bemutatjuk. Nem volt célja, hogy nagyon naprakész, nagyon részletes statisztikát adjunk.
Magánpénztár. Van szám, ugye a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél működik egy központi nyilvántartás, tehát ilyen probléma nem lehet itt. Amit mi próbáltunk itt jelezni, a belső struktúrája, a járulék, tagdíjjárulék megoszlás, ami a nagy folyamatokat nem befolyásolja, de az átláthatóságot igen. Tehát működik egy ilyen, és hát az, hogy jobban lehetne működtetni és a primer adathordozó adatközlőknek egy nagyobb szerepet szánni, ezen természetesen én nem vitatkoznék.
Török Zsolt képviselő úr: a nyugdíjrendszer összeomlása. Azt tudom mondani, ha a nyugdíjrendszer összeomlik, akkor mi is, az egész társadalom, tehát ilyen nem lehet közgazdaságilag sem. Itt az a kérdés, hogy azt a nyugdíjrendszert milyen áron működteti a mindenkori magyar kormány, magyar parlament. Erre mondtam azt, hogy Magyarország általában két hibába szokott esni: túl korán dönt, vagy túl későn. Na most, a legtöbb probléma a késői döntésből származott, ha a gazdaságtörténetet nézzük. Én annak vagyok a híve és gondolom, hogy itt többségben a tisztelt képviselő hölgyek, urak is, hogy ha valamit látunk előre és ezek tényszámok - akár, amit voltál kedves felvetni: demográfia -, akkor jobb előrelépni értelmesen, nem irreverzibilis buta módon, hanem értelmesen előrenézve lépni, hogy ez a finanszírozási biztonság növekedjék.
A statisztika világosan mutatja a töréspontokat. 2030 olyan, hogy ha ránézünk a születési arányszámra, a korbetöltöttekre, körülbelül a gazdaságban a makro-folyamatokat hogy hogy lehet kalibrálni, akkor itt - hogy mondjam, szokták mondani - paradigmikus, egy teljesen új típusú nyugdíjreformra nem lenne szükség. De azért meggyőződésem, hogy annak érdekében, hogy ez finanszírozható legyen, csökkenteni kell azt a különbséget, ami a tényleges nyugdíjba vonulási életkor és a tényleges nyugdíjkorhatár között van. A másik pedig, hogy ha valaki előbb megy el, akkor egy korrekt számítás alapján legyen ennek kimutatható haszna, tehát nem lehet ezt nem figyelembe venni - ilyen irányú lépéseket a tisztelt parlament már megtett, hogy aztán erre rá kell-e még erősíteni vagy sem, az egy külön döntési kérdés.
Hogy hosszabb távon hogy lesz? A statisztikák, és a mi nyilvántartásunk azt mutatja, hogy sajnos számolni kell azzal, hogy az a "karrier"-típusú munkavállalás - a karriert idézőjelben értem - a rendszerváltozást megelőzően volt jellemző, hogy valaki belépett egy munkahelyre és szépen ment tovább és a bére is nőtt; az élet széttördeli: részmunkaidő, foglalkoztatottság, Atipikus formák. Na most, ha egy felosztó-kirovó nyugdíjrendszer 35 évnél hosszabb szolgálati idővel átlagban nem tud üzemelni, az baj; tehát figyelni kell arra, hogy itt megjelentek - és statisztikailag számottevően bizonyítható - ezek az Atipikus formák, de ez már a nyugdíjreform kérdésköre, hosszú távon ebbe én nem szólnék bele.
EU-tagság, amit a Zsolt fölvetett. Óriási feladatot jelent a számunkra, hisz ugye tagjai vagyunk az EU-nak, és a korábbi bilaterális szociális egyezményben leírt bonyolult eljárásokat felváltották a legalább olyan bonyolult EU koordinációs rendeletek, és ez hihetetlen nagy kihívás elé állítja a fővárosi, most már Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságunkat, mert központilag ott állapítják meg. Egyre több az igény, természetes, mert az irány, tehát előjönnek azok, akik korábban nem tudták elismertetni, mert nem volt bilaterális megállapodás. Nagyon bonyolult és az adatközlés hihetetlen lassú. Nekünk az a bajunk, hogy túl gyorsan közlünk, 6-8-10 hónap az EU-ban, de erről a Feri majd gondolom, mond valamit.
A migráció. Nem mindegy, hogy milyen irányú a migráció, hogy merre irányul, a történelem mutatja, hogy inkább merre indulnak el.
Hogy hogyan néz ki a csőd. Nekem meggyőződésem, hogy a gazdaságtól függ minden. Tehát egyrészt a demográfia, a foglalkoztatottság és a foglalkoztatás növelése az, ami a nyugdíjrendszer stabilitását erősíti.
Filló Pali, amit felvetettél. Nem akarok belemenni, mert a Ferinek meghagynám ezt, ő egyrészt ebben profi, másrészt azt engedd meg, hogy nem az adatbázisokkal van probléma, most amiről beszélünk - arról is lehet -, hanem az adatközlés, adatszolgáltatás tartalmáról és minőségéről - és ez a jéghegy csúcsa, ezt elismerem neked.
A kiadási oldal, rákérdeztél. Nem mernék abba bocsátkozni, hogy ez milyen nyugdíjcsökkentéssel jár, a tavaly év végén elfogadott PM módosítás - én ezt hadd ne mondjam. Erre egy kis anekdotát hadd mondjak. Volt egy nagyon kedves helyettes: Gerencsér László, aki egy kitűnő ember volt és volt egy vita, hogy mennyivel kellene emelni a nyugdíjat, és mondja: te úgyse tudod megmondani - mondom: miért nem?, mert nagyon ismered a rendszert. (Derültség.) Szóval a helyzet az, hogy ez nagyon sok tényezőtől függ, mert az a nettó keresetnövekedés, amire ez épül, látjuk az egy hetet, magasabb lesz; na, hogy ha magasabb lesz, akkor világos, a valorizáció is több lesz, ergo: a csökkentés is csökken. Nekünk az a feladatunk, hogy egy nagyon bonyolult jogszabályt korrektül végrehajtsunk és nekem meggyőződésem, hogy azok, amiket a parlament hozott döntéseket tavaly év végén, olyan irányba megy, ami egy kicsit a korhatár irányába tolja el a nyugdíjba vonulót - itt gondolok a jogviszony megszüntetésére. Ugye nincs olyan gazdag ország, hogy előbb elmehetek nyugdíjba, de korlátlanul dolgozhatom; és így nem a nyugdíj kerül korlátozásra, mert az alkotmányosan kényes lenne. Úgy gondolom, hogy egy év után lehet ezt majd megítélni, hogy mennyire - hogy mondjam - korrekt ez a rendszer. Úgy gondolom, hogy maga az irány helyes volt, még akkor is, hogy ha esetleg másoknak más a véleménye és azt is tiszteletben tartom.
Aszódi Pali, amit fölvetett, vagy képviselő úr - bocsánatot kérek az elnevezésért, vagyunk olyan viszonyban, és voltál kedves ezt több évvel ezelőtt megengedni, amit köszönök szépen - nem befolyásolja azt az anyagot a ma tárgyalandó probléma vagy felmerülő probléma, amit voltál kedves felvetni. Tehát ugyanolyan kimutatást, fejezet indokolást, korrekt szakmai értékelést fogunk csinálni mindig is a zárszámadáshoz - Béki Gabriella asszony erre utalt. És én nagyon hálás vagyok neki, aki mindig elolvassa és van visszajelzés, hogy gyerekek ez jó, de itt még azért jobb lenne kicsit belemenni a részletekbe és nekünk a fifika is pozitívum. Tehát semmi gond ebben nem lesz, ez pénzforgalmi, pénzellátás a probléma. A gond akkor lenne, ha néhány szakmailag esetleg necces dolog - hogy mondjam - támogatásra találna az Országgyűlésbe, de ez egy másik dolog.
Magánpénztár. Nem tudok arról, és veszélyesnek is tartanám, hogy egy generális visszalépési mechanizmus alakuljon ki. Amit az újságban olvastunk, hogy 130 ezren, meg 150 ezren tévedésből, megtévesztésből léptek be. Elnézést kérek, ismerjük az akkori propagandát. Az a pénztár, aki nem tájékoztatta korrektül, hogy tisztelt uram vagy hölgyem ön már 50 fölött van, akkor ne az államon kérjék ezt számon, hanem azt, aki nem járt el kellő gondossággal, nekem ez a véleményem. A másik, hogy lehet egy rendszerben hiba, de hogy ha a stabilitást így fölnyitjuk, az egész rendszer komolysága - és nem csak a magánrendszer, a magánpénztári rendszer lába -, a tb-rendszer lábát is megremegteti, nem tudok olyanról, ami teljes kinyitást tartalmazna.
A novemberi intézkedésekről. A mértékről hadd ne szóljak. A törvény egyértelmű, tökéletesen egyetértek veled, hogy novemberben indul ez a tervezettel, majd a várható alakulása mondja meg, hogy novemberben mennyivel kell visszamenőleg emelni a nyugdíjat - ez a kiegészítő nyugdíjemelés. Ez már a fogyasztói árindexnél a nyugdíjas fogyasztói árindexet veszi alapul, és azt hiszem, hogy nyomon követik a tisztelt képviselő hölgyek, hogy azért a tervezettől van elmozdulás - részben a nettó keresetnövekedés, részben a fogyasztói árak tekintetében - tehát biztos vagyok benne, hogy makro-szempontból a mérték korrekt lesz. És nem akarok itt zsákbamacskát árulni, az én szakmai véleményem az, hogy a várhatónak is az a tartalma, hogy minél jobban közelítse meg majd a ténylegest. Tehát mégis valami biztonsági háttérrel kell rendelkezni a várhatónak is, amit ugye most kell eldöntenie a döntéshozóknak, mert itt egy kegyetlen végrehajtási folyamat lesz. Először emelni kell, a 13. havit már így kell, másodikként a visszamenőleges pénzeket folyósítani; szóval nem sajnáltatni akarom magamat, de a lényeg az, hogy én úgy gondolom, hogy a törvény LXII szakaszának az a része, ami a novemberi kiegészítőre vonatkozik, az korrektül megmondja, hogy hogyan kell számolni a különböző témákban.
A tételes lebontásra már utaltak. Béki Gabika köszönöm szépen a dicséretet, de megmondom őszintén, hogy tényleg én úgy látom, hogy nekünk ez a dolgunk. Az idei járulékbevételről engedj meg két gondolatot, sok tényező függvénye. Amit te mondtál, azzal teljesen egyetértek, hogy egyrészt ebbe van a járulékemelés, amit elvettek 4,5-öt, közben a terhek nőttek, egyértelmű, hogy akkor az egyenleg nem pozitívum; teljesen érezhető a járulékbevétel növekedés, az a kormányzati intézkedéscsomag, ami különböző kis, de szigorú lépések és benne van egyéb szerintem szakmai munka is. Azt kimutatni, hogy pontosan hány százaléka, azt nem lehet, de hál' istennek most nagyon azt mondom, jól jön a járulék. A tömegre, a járuléktömegre a foglalkoztatottság hat, az fontos, de a járulék jól jön, az Erzsike erre utalt.
Ügyintézési idő kérdésköre. Nem sok az 1,5 millió, ugyanis attól függ, hogy mit tekintünk ügyiratnak; majd ezt én kibontatom külön, ugyanis szolgálati idő elismerési kérelmek is vannak. A nyilvántartásba bárki bármikor belenézhet a sajátjába és ez is ügyirat; és én úgy látom, hogy az öregségi nyugdíjon belül - ugye az előrehozott és a csökkentett, az előrehozott összegű öregségi nyugdíj, a 2006-os évkönyvet idéztél, ha jól láttam - mi csinálunk egy naprakész kimutatást, semmi probléma, ez megvan statisztikailag, forintra; nem csak az, hogy hányan, hanem milyen korban és milyen átlagösszeggel mennek el.
A korengedményes nyugdíjnál csak annyit jeleznék, előnyugdíj már új nincs, de belenő az öregségi nyugdíjba és ott a helye. A korengedményes az látszik, hogy nem nagyon tudják vállalni a terheket. De szeretném hangsúlyozni, hogy minden 2007-es adatokat is - első félévet - tartalmazót külön kigyűjtünk és eljuttatunk hozzád.
2007 roham. Nincs kétségtelen flúgos futam, ha szabad így fogalmazni. De a statisztika jól mutatja, hogy növekedett az öregségi nyugdíjasok száma, és ez azért nem jelenik meg összesen, mert közben a rokkantnyugdíjasok száma csökkent. Tehát van egy erőteljesnek érezhető tendencia, nem olyan, hogy most akkor mindenki nekiesik, mint a - elnézést, nem akarok példát mondani. Azért nem, mert én úgy gondolom, hogy valamikor most kezdődnek majd ezek - és ugye, ha tisztességes a tájékoztatás, akkor nem szabad olyat is nyugdíjba zavarni, már bocsánat, aki biztos helyen van, tud dolgozni, mert több lesz a nyugdíja, mert egy nyugdíjalap kezelő nem mondhat mást, hogy aki tud, az dolgozzon tovább. Nekem meggyőződésem, hogy a bónuszrendszer ezt bőven helyre teszi.
Igazából statisztikát azért tudunk csak később, mert picit ugyan nem hangsúlyozottan vagy talán nem egészen korrektül, a törvény szerint, ha én jogosult vagyok 2007-ben nyugdíjra, akkor 6 hónapig birtokon belül vagyok, hogy mikor kérem. De ahhoz adat kell, hogy én 2007-ben jogosult legyek. Tehát, ha valaki például márciusban bemegy, és azt mondja, hogy kérem 2007. novembertől, mert akkor 57 éves volt, akkor visszamenőleg jár. Tehát igazán mi azt tapasztaljuk, hogy kivárnak az érintettek, mert a januári kondíciókat már ismerik; persze most már nem olyan nagyon nehéz a választás, mint korábban, hogy akkor december 31. vagy január 1., de nincs olyan roham, amit az egyes sajtó feltupíroz, kétségtelen érezhető egy nyomás az ügyvitelre és az ügyintézésre. Köszönöm szépen a türelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen főigazgató úr.
Iván László tessék parancsolni!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tudom, hogy nem ildomos utólag felvetni valamit, de a papíromon rajta volt. Szeretném megkérdezni, hogy a méltányossági nyugdíjasok száma és a kifizetett összegek mit jelentettek a múlt évhez viszonyítottan 2007-ben. Köszönöm szépen. Elnézést.
ELNÖK: Főigazgató úr!
DR. BARÁT GÁBOR főigazgató (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság): A tájékoztatóban benne van. 2006 egy sajátos év volt. Óriási tömegben jöttek be egyrészt azért, mert az 5 év visszament 3 évre. Ebben kérem az önök segítségét; attól, hogy újból be lehet adni, nem jár alanyi jogon. Teljesen arányosan, korrektül történik a felhasználás, hiszen az Országgyűlés által jóváhagyott kereten belül abszolút arányos. A méltányossági emelés, az úgynevezett tiszta méltányos nyugdíj elsősorban a rokkantaknál, árváknál van és az egyszeri krízissegély. Ezt nekünk - hogy mondjam - mindig jó érzés adni és én úgy látom, hogy a területen is, hisz azért kapcsolatban álltok a régiós igazgatókkal, átlátható, korrekt; soha nem azt nézzük, hogy ki hozza, hanem mi van benne, és ha segíteni kell, az a dolgunk, hogy segítsünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: És itt szeretnénk megköszönni a Pénzügyminisztériumnak azt a segítségét, hogy pótlólagos forrásokat is biztosított erre. Lezárhatom a napirendi pontot? (Nincs jelentkező.) Igen. A napirendi pont tárgyalását lezárom, nagyon szépen köszönöm főigazgató úrnak és helyettesének ezt a szakszerű tájékoztatást és a felvetődő kérdésekre adott választ.
Rátérünk a második napirendi pont tárgyalására: tájékoztató a nyugdíjbiztosítási igazgatást támogató informatikai rendszerekről és kérem főigazgató-helyettes urat, hogy a prezentációját legyen szíves tartsa meg. Az elnökségben helyet foglalókat pedig arra kérem, hogy üljenek az első sorba.
Rába Ferenc főigazgató-helyettes (ONYF) szóbeli kiegészítése, prezentációja
RÁBA FERENC főigazgató-helyettes (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság): Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Nagy öröm számomra, hogy a nyugdíjbiztosítás informatikai rendszeréről, illetve pontosabban fogalmazva: az ügyvitelt támogató informatikai rendszerről néhány szót szólhatok. A kiadott anyagok között ennek a prezentációnak a nyomtatott változata szerepel, az egy viszonylag hosszú anyag. Tehát én nem akarok minden egyes témán végigmenni, kiragadnék néhány fontos témát, és a legvégén pedig alapvetően a nyilvántartási rendszerünkről, a meglévő problémáinkról, a várható nehézségekről, megoldásokról szeretnék majd néhány szót szólni. Ezzel kapcsolatban még két nyomtatott anyagot is betetettünk az anyagba: az egyik egy 2005-ös koncepció, a biztosítottak kiértesítési rendszerének lehetséges változatáról, erről érdemes lesz majd néhány szót szólni; a másik pedig a nyilvántartási rendszernek egy nagyon rövid összefoglaló anyaga és annak a végén a most folyamatban lévő APEH adatszolgáltatás egy nagyon rövid értékelése alapvetően számadatokkal. Minősítést nem nagyon akarunk mondani, mert az egyelőre talán még korai, de néhány dologra azért mindenképpen fel kell hívni a figyelmet.
Előjáróban egy mondatot szeretnék mondani. Itt informatikai rendszerről beszélünk, de abban az esetben, hogy ha egy ügyvitelt akarunk informatikai rendszerrel támogatni, nekem és kollégáimnak kezdettől fogva az volt az álláspontunk, és ezt következetesen érvényesítjük, hogy ez nem elsősorban informatikai kérdés, sokkal inkább kell ismerni azt a rendszert, amelyre alkalmazni akarjuk az informatikát, mint magát az informatikát. Én azt hiszem, hogy ennek az elvnek a következetes érvényesítése tette számunkra lehetővé, hogy nem a mi véleményünk, hanem azoknak a munkatársainknak a véleménye szerint, akik ezeket a rendszereket használják, használhatók és ténylegesen támogatnak ezek a rendszerek.
És akkor röviden szeretnék néhány dolgot elmondani. Egy nagyon rövid összefoglaló ábra a nyugdíjbiztosítás folyamatairól. Három nagyon lényeges terület. Az első: a biztosítottaknak az aktív korszaka, amikor gyűjtjük a jogosultsági adatokat. Ez történik meg a nyilvántartási rendszerünkben, tehát alapvetően két adatsort kell gyűjtenünk a nagyon sok kiegészítő adat mellett: a biztosítási időket, amit mi szolgálati időnek nevezünk, tehát az, ami a nyugdíjra jogosító idő - ezt a teljes életpályára gyűjtjük. A másik a nyugdíj alapjául szolgáló keresetek. Ezeket 1988. január 1.-től gyűjtjük a jelenleg hatályos törvényi szabályozás szerint. A második nagy témakör, amikor valaki eléri a korhatárt, nyugdíjba megy, ekkor történik meg a meglévő adatok alapján a nyugdíjaknak a megállapítása; ez elvileg egy rövid, hivatalosan maximálisan 30 napos folyamat. Nagyon sok esetben ennél rövidebb, de objektív okok miatt nagyon sokszor ennél hosszabb időt is igénybe vesz. És ezután következik az a folyamat, amikor valaki nyugdíjasként éli tovább az életét és folyamatosan havonta kapja a nyugdíját.
A három nagy rendszerünk ezt a három nagy területet fedi le. A nyilvántartási rendszerünk, valamennyi rendszerünk központosított. Tehát központi számítógépes rendszerek, ugyanaz a program működik mindenhol; valamennyi ügyintézőnél az ország minden területén munkaállomások vannak, szélessávú hálózaton 2005 óta az EKG-n, tehát az elektronikus kormányzati gerincen keresztül forgalmazunk.
A nyilvántartási rendszerünk. A számítógépes rendszert rövid szóval KELEN-nek nevezzük, ez a központi elektronikus nyilvántartási rendszer rövidítése. A megállapítási rendszerünk: a NYUGDMEG a nyugdíj-megállapítás rendszere; a folyósítási rendszerünk: a NYUFUR, ez a nyugdíjfolyósítás rendszere - az U-betű '89-ben került oda, amikor elsőként létrehoztuk ezt a rendszert, és új rendszernek neveztük. Ennek a rendszernek a kialakításában nagyon nagy szerepe volt Bálintné Jolikának, aki most szakértőként ott ül a hátsó sorokban, ő akkor a nyugdíjfolyósító igazgatója volt és óriási szerepe volt abban, hogy a '80-as évek második felében ezt a rendszert végig lehetett vinni és be lehetett vezetni. Sokkal nagyobb volt az ügyviteli feladat, mint a számítástechnikai informatikai feladat.
A nyugdíjbiztosításban a számítástechnika már hagyományokkal rendelkezik. 1968 óta alkalmazunk számítógépet. A lehetőségektől és a nagyságrendektől függően természetesen látszik, hogy fordítva alakultak a folyamatok. Elsőként a folyósításba lépett be a számítógép, ott a nagytömegű munkáknak a gépesítése történt meg; másodikként a nyugdíj-megállapításba 1975-től; a mai rendszer: a NYUGDMEG '92-'94-ben lépett életbe és legutoljára a legnagyobb rendszerünk '96-tól a nyilvántartás, ami végül is 2001-ben alakult ki egy olyan rendszer, ami a mai rendszernek az alapját képezte.
A három rendszerhez kapcsolódóan három nagy központi adatbázisunk létezik: a KELEN-hez, a NYUGDMEG-hez és a nyugdíjfolyósításhoz is. Ennek a három nagy adatbázisnak, tehát a kialakításból, az előbbi időrendből, a kialakulásból adódóan önálló adatbázisok, amiknek az összekapcsolása az elmúlt évek során indult meg és folyamatosan alakul. Jelen pillanatban már az egyes rendszerek között elektronikus kapcsolat van, tehát az egyik rendszerben keletkezett adatok elektronikusan mennek át a másik rendszerbe és oda-vissza a kapcsolat így működik, tehát ez egy nagyon jelentős előrelépés volt.
A nagyságrendeket illetően. A KELEN adatbázisai. A nyilvántartásban három nagy adatbázisunk van. Nyilván kell tartanunk a személyeket, valamennyi személyt, aki a nyilvántartásunkban szerepel, ez a "Szab" a személyi adatbázis. Nyilván kell tartanunk valamennyi foglalkoztatót, akinél valaha ezek a személyek foglalkoztatottak voltak, dolgoztak, ez a "Fab" és nyilván kell tartanunk a jogosultsági adatokat. A jogosultsági adataink két nagy területen vannak. Az egyik az alfanumerikus: okmányok, a másik pedig képek.
'90-es évek közepén, amikor főigazgató úr által is említett világbanki projekt elindult, a nyugdíjbiztosításban a nyilvántartási rendszer korszerűsítésére fektettük a hangsúlyt, és akkor nekünk döntenünk kellett arról, hogy mi legyen a régi nyilvántartásokkal. A régi nyilvántartásaink a mindenkori szabályozásoknak megfelelően nagyon heterogének - mindig a mindenkori jogszabályoknak megfelelően kellett az adatokat nyilvántartani és vezetni ezeket az adatokat. Döntenünk kellett arról, hogy hogyan vigyük fel a régi adatokat. A régi adatoknak a fölvitele egy elbírálási munkát jelent - ahhoz elbírálási kapacitás kell. A nyugdíjbiztosítás része soha nem volt elegendő arra, hogy ilyen mértékű pluszfeladatokat vállaljon, tehát kellett egy olyan lehetőséget biztosítani, hogy ezt az elbírálási munkát időben el tudjuk húzni - ahogy kapacitásunk van, úgy csináljuk meg, ezért szkennerbe képekként vittük fel ezeket az adatokat. Tehát 1996-ig alapvetően képi nyilvántartásunk van, ezeket a képeket indexeltük. Az indexelésnek a lényege az volt, hogy a természetes azonosítók alapján egy úgynevezett mozaikindexet rendeltünk hozzá - erről majd még később egy pár szót mondok és ezek alapján kereshetők vissza ezek a képek.
'97. január 1.-től került bevezetésre az éves adatszolgáltatás. Akkor indítottuk be azt, hogy elektronikusan lehessen adatokat küldeni hozzánk és ezek az adatok alfanumerikus, tehát közvetlenül feldolgozható formában vannak bent az adatbázisunkban - tehát '97. január 1.-től alapvetően elektronikus adataink vannak az adatbázisban. Ez jelen pillanatban 72 millió, ez évente 4,2-4,3 millió biztosítottról 6,2-6,3 millió adattal bővül. A képek száma állandó: 53,4 millió. És végül is a gyakorlat azt mutatta, hogy a feldolgozás abban a szélső esetben valósul meg, hogy mikor dolgozzuk fel a képeket, amikor valaki nyugdíjat igényel, tehát rendszeres feldolgozásra nem volt kapacitásunk.
És akkor itt van az adatszolgáltatásoknak egy nagyon rövid időbeli ábrája. A kék a papírt, a világossárga pedig az elektronikusan érkező adatokat jelzi. A legelső, tehát 1958. január 1.-től vittük föl az adatokat, a korábbi adataink nem voltak szkennerhetők sem, tehát azokat továbbra is papíron kezeljük; szerencsére már nagyon kifutó szám van, nagyon ritkán van erre szükség - belátható időn belül nem is lesz szükség '58 előtti adatokra.
A következő két oszlop szintén egy érdekes dolog, erről főigazgató úr az előbb beszélt. Az első kisebb oszlop az 1988-'92 közötti adatokat tartalmazza. '92-ben került bevezetésre a járulékplafon és ennek kapcsán került előírásra egy egyéni nyilvántartás, amit akkor Jenyi járulék egyéni nyilvántartásnak neveztek, de ezeket az adatokat a munkáltatók vezették. A nyugdíjbiztosításhoz addig bármilyen adat csak akkor került be, ha az adatokban változás volt vagy a jogviszony megszűnt; ha valaki 16 évig egy helyen dolgozott, akkor mi 16 évig semmit nem tudtunk róla.
A járulékplafon bevezetését követően született meg az a jogszabályi módosítás, hogy a korábbi általánosnak tekintett keresetbeszámítás - nem tudom, hogy emlékeznek-e még rá -, valamikor a főszabály az volt, hogy a nyugdíjazást megelőző 5 évből a 3 legjobb év; ez aztán folyamatosan finomodott, de végül is éppen ezért kereseti nyilvántartás akkor nem volt, minden nyugdíjba menetelhez külön kellett adatot szolgáltatni egy akkor rendszeresített nyomtatványon. '92 után született meg az a törvény, hogy '88. január 1.-től kell beszámítani a kereseteket a nyugdíjba, de 1995-ben született meg az akkori nyugdíjtörvénynek az a módosítása, hogy akkor ezeket az adatokat be is kell gyűjteni és 1996-ban gyűjtöttük be visszamenőleg. Ennek az eredményét mutatja ez.
'96-ban úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk elektronikus úton begyűjteni az adatokat, és akkor egy programot dolgoztunk ki és valamennyi igazgatóságunk részére számítógépet biztosítottunk a nyilvántartásba. Ez volt az első eset, hogy számítógép került a nyilvántartásunkba, addig mindig pincékben, sötét helyeken papírokkal dolgozott mindenki. Na most, ehhez képest az adataink - akkori indulásra - 75 százalékban adathordozón, elsődlegesen floppyn jöttek be, ez egy óriási eredmény volt. De ennek a visszamenőleges begyűjtésnek van egy óriási nagy tapasztalata is, ezt mutatja az is, hogy a nyugdíjba menetelkor milyen adatok hogyan hiányoznak, miket kell utólag keresni.
Számadataink alapján az a becslésünk, hogy a '88 és a '92 közötti adatoknak körülbelül a 70 százaléka került be hozzánk, a 30 százaléka nincs meg tehát azt, amikor valaki nyugdíjba megy, keresni kell. Utána egy későbbi jogszabály-módosítás, ami már nem törvény, hanem kormányrendelet volt, hozta be azt, hogy az éves egyéni adatszolgáltatás bevezetésével együtt a korábbi úgynevezett tenyi-lapokat, amiken a szolgálati időket vezették, azokat begyűjtjük, szintén felhoztuk a nyilvántartásokba; ez a következő, ez a '92-'96 közötti adatbegyűjtés, tehát begyűjtöttük az akkor keletkezett kereseti adatokat és visszamenőlegesen begyűjtöttük az összes munkáltatóknál kint lévő szolgálati időadatokat. Látható, hogy itt is nagyon sok papír jött. '97-ben indult be az éves egyéni adatszolgáltatás, látható, hogy az első két év azért még a stabilizálás időszaka volt, viszont '99-től kezdve nagyjából azonosan jönnek be az adatok elég nagy megbízhatósággal és döntő mértékben elektronikusan. Ma már ott tartunk, hogy az adatoknak a 99,5 százaléka adathordozón jön be és csak a töredéke papíron, ezt a töredéket pedig az igazgatóságaink rögzítik. Majd a legvégén visszatérek a nyilvántartás mai problémájára, még erre az ábrára vissza szeretnék térni.
A következő az elbírálás. Erről csak nagyon röviden szeretnék néhány szót mondani. Az elbírálás folyamata igénybejelentésre indul, a nyilvántartásokban szereplő adatokat felhasználjuk az elbíráláshoz. Amennyiben adatok hiányoznak, akkor az ügyintézők nagyon sokszor az ügyfél helyett utánajárnak, keresik a régi adatokat. Ez egy nagyon időt rabló, nagyon energiaigényes munka, de úgy érezzük, hogy a nyugdíjbiztosításnak nem is az írott feladatai közé, de a filozófiájába egyértelműen bele kell férni annak, hogy mi megpróbáljuk azokat az adatokat megkeresni, amivel az ügyfél nem rendelkezik. Tehát ez az előzményezés feladata, az elbírálás folyamata; és amikor az elbírálás megtörtént, elkészül a határozat, a határozatot megkapja az ügyfél és megkapja a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósításra.
Ezt a folyamatot támogatja a NYUGDMEG, a nyugdíjigény elbírálási rendszer. Ez nem csak az elbírálást végzi, hanem az egész folyamatot vezérli és tartalmaz egy ilyen kvázi vezető-irányító rendszert is, tehát minden lépésről tájékoztatja az illetékes vezetőt arról, hogy hogy áll az adott ügynek az elbírálási folyamata.
Nagyon lényeges az, hogy 1992-ben indítottuk el ezt a rendszert, két igazgatóságunk van. '94-ben került országos bevezetésre, és azóta működik; azóta több mint 5 millió határozatot hoztak az igazgatási szerveink és a '90-es évektől kezdve valamennyi jogszabályt tartalmaz a rendszer. Tehát visszamenőleg is bármikor bármilyen ügyben meg lehet állapítani, hogy mikor milyen szabályok alapján mi történt, tehát egy óriási nagy tudásbázis került ebbe beépítésre. Ez okozza az egyik nehézségét is a rendszernek, mert évente nagyon sokszor történik benne módosítás. A módosítások halmozódása egyre nehezebbé teszi a módosítást, tehát ezért beszélünk már régóta arról, hogy ideje lenne egy leváltó rendszerrel kiváltani, tehát magyarul kellene egy új rendszert kidolgozni és természetesen ennek a rendszernek a tudását valamilyen módon megmenteni és megtartani.
A harmadik nagyrendszerünk ez a nyugdíjfolyósítást támogató rendszer. A nyugdíjfolyósításban a rendszer támogatja az összes nagy volumenű munkát, támogatja a rendszeres havi folyósítást, támogatja az igazgatóságoktól érkező adatok befogadását a folyósítási rendszerbe, építését; tartalmazza az összes rendkívüli intézkedést, beleértve a rendszeres vagy rendkívüli emeléseket, tehát minden nagy volumenű munkát támogat. Amit jelen pillanatban még nem támogat vagy nagyon kismértékben, az a napi munka és ezért ez a folyósítással kapcsolatos néhány adat azért, hogy milyen mennyiségű munkákat jelentenek ezek a feladatok a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál. Ezek a folyósítással kapcsolatos alapvető adatok: 2007. június hónapban; tehát ennyit kellett folyósítani a különböző helyekre, ennyiféle helyre kellett elszámolni és ezt mind a számítógépes rendszer támogatja.
Ez a következő ábra megint csak a folyósítás adatait tartalmazza, viszonylag nagy, hogy mondjam, nem finom bontásban, ahogy főigazgató úr mondta: majd ennek, meg majd az egyéb adatainak a finom bontását is előállítjuk; ezek láthatók a különböző kiadványainkban is. Ezt csak a nagyságrend érzékeltetése miatt tettük ide és ezek közül a legnagyobb, tehát az alsó azok a számítógépes ügyek, a felsőben nagyon sok a manuális ügy, tehát amit kézzel kell az igazgatóságnak megtenni. Ezért indítottunk el most egy olyan projektet, ahol ezt a munkát támogatjuk és alapvető célja az, hogy lehetővé tegye az ügyintézők számára az interaktív, a számítógépes segítséggel történő ügyintézést. Ez a projekt elindult, folyamatban van, várhatóan az első eredményei a jövő év első negyedév végén, második negyedévében fognak jelentkezni.
Még két témáról szeretnék nagyon röviden beszélni. Nagyon sok egyéb kisegítő rendszerünk van, ezek ott a kiadott anyagban megtalálhatók: ez a két téma az elektronikus ügyintézés. Az elektronikus ügyintézésben két nagy területet szeretnék megemlíteni. Az egyik a vállalkozások számára szolgáló, a másik a biztosítottak számára szolgáló rendszerünk. Ezek már a kormányzati elektronikus ügyintézési feladatok során abban az együttműködésben készültek - az elnevezés is ezért van, ez a valószínűleg ismert mindenki előtt az Európai Uniónak a 20 legkeresettebb szolgáltatásra vonatkozó irányelve -, amit Magyarországon 20+7 leginkább keresett szolgáltatásként valósítottak meg az elektronikus kormányzat vezetésével a különböző intézmények. Ezen belül az úgynevezett BUS1/b szolgáltatás volt a nyugdíjbiztosításé, ez a vállalkozások számára biztosított szolgáltatást. Ezen belül mi megoldottuk azt, hogy a nyilvántartás éves adatszolgáltatása, tehát a NYENYI lap elektronikusan előállítható és az ügyfélkapun keresztül feltölthető a mi rendszerünkbe. Tehát, aki ezt választja, annak nem kell regisztrálnia az igazgatóságunkon, nem kell behozni vagy beküldeni a floppyt, hanem az elektronikus rendszeren keresztül közvetlenül tudja intézni az ügyeit. Objektív okok miatt, nagyon sok minden miatt, viszonylag későn készültünk el vele, ebben az évben már élesen alkalmaztuk, de miután már az adatszolgáltatás folyamatában került bevezetésre, ezért viszonylag kis számban, olyan körülbelül húszezres számban szolgáltattak ezen keresztül adatot - viszont, akik ezen keresztül szolgáltattak, ott csont nélkül ment a dolog, tehát egyetlenegy probléma ezzel kapcsolatban nem volt.
A következő. Ezek a dolgok ennek a kormányzatnak a határozatai alapján készültek el és 2005. szeptember 30-tól a kormányzati portálon működik a tájékoztatórendszer, és ahogy mondtam, ennek az évnek a márciusa közepétől működik már az e-NYENYI, ami a Magyarország.hu honlapon közvetlenül indítható és elérhető. Erről még pár szót később beszélek.
A következő ábra. Már említettem, hogy 2005 óta az EKG-n keresztül forgalmazunk.
A következő ábra. Ezekről majd pár szót beszélek, ezek technikai részletek, megtalálhatók az anyagban, nem hiszem, hogy külön kellene róluk beszélni - és akkor itt még erről szeretnék beszélni. A biztosítottak részére szintén teljes körű elektronikus szolgáltatást tudunk biztosítani az ügyfélkapun keresztül. Azt meg kell mondanom, hogy felfutó számban, de azért viszonylag kis számban használják. Magyarországon nem jellemző, hogy az idősebb korú népesség használja elsősorban az elektronikus ügyintézést, de érdekes módon azért elég sokan és meglepő számban egyre inkább megy fölfelé.
A mi oldalunk, tehát ez szintén a Magyarország.hu honlapon keresztül indítható. A mi oldalunkról megcsináltunk egy olyan fogadórendszert, amit dokumentumkapunak nevezünk, amin keresztül az összes nyomtatványunk elérhető, interaktív módon kitölthető és beküldhető. A nyomtatványokat, a megadott adat alapján ahhoz az ügyfélszolgálathoz, illetve ahhoz az ügyintézési helyhez irányítja, ahol illetékesség szerint foglalkozni kell vele, és ott a fogadás után viszik tovább a meglévő rendszerekbe. Elméletben tehát jelen pillanatban 42 nyomtatvány van, gyakorlatilag minden általánosan használt nyomtatványunkat kezelni tudja. Ami még nem oldható meg, és szerintem nagyon sokára lesz megoldható, de ez nem csak a mi problémánk, hanem általános probléma, hogy a háttérrendszerekhez hogyan lehet közvetlenül illeszteni ezeket; jelen pillanatban ez úgy történik, hogy most a mi rendszerünkbe továbbítjuk, és ott aztán a meglévő ügyintézési folyamat szerint csinálják tovább ezeket az ügyeket. Óriási fejlesztéseket igényelne és ez sehol nem történt meg, ahol azt lehetne csinálni, hogy automatikusan mennének a háttérintézménybe ezek az elektronikus dokumentumok, és ott automatikusan mennének tovább a feldolgozó programok.
A következő ábra. Itt csak nagyon röviden, amik érintik az informatikát, a jövő feladatait nagyon röviden felsoroltuk. Említettem már a NYUFIG-nál folyamatban lévő interaktív rendszer kialakítását, ami egy rendkívül lényeges és az ügyvitelt alapvetően támogató rendszer lesz, ami együtt jár egy adatbázis korszerűsítéssel. Óriási feladat lesz a rehabilitációs járadék bevezetésével kapcsolatos ügyviteli és informatikai megoldások kialakítása és ugyancsak óriási feladat informatikai-ügyviteli szempontból is a MÁV nyugdíjigazgatásnak a mi rendszerünkbe való integrálása - és ezen kívül a meglévő rendszerekben van néhány nagyon fontos lépés, amit meg kell tennünk.
Ennyit szerettem volna általánosságban az informatikai rendszerünkről elmondani, és akkor most szeretnék egy kicsit visszatérni a nyilvántartásra és azon belül néhány problémára.
Nagyon sokat beszélünk mostanában az egyéni járuléknyilvántartásról. Ezzel kapcsolatban egy mondatot azért el kell, hogy mondjak. Tehát a nyugdíjbiztosításnak jelen pillanatban egyéni nyilvántartása van, ahol az egyéni nyilvántartásban bennlévő adatok úgynevezett elektronikus dossziéban összegyűjthetők; tehát ha egy ügyintézés során valakiről valamire szükség van, akkor a rendszer megnyit egy úgynevezett elektronikus dossziét, és abba az elektronikus dossziéba pillanatok alatt belekerül az illetőnek az összes nálunk lévő adata. Az alfanumerikus adatok közvetlenül olvasható formában, a képek pedig az azonosítójukkal, amiket aztán természetesen külön meg kell nézni. Ez az elektronikus dossziérendszer rendkívüli mértékben támogatja a nyilvántartást is, a megállapítást is. Az összes létező adat pillanatok alatt összeáll. Ha véletlenül valaki kíváncsi, a saját adatát akár meg is nézheti pillanatok alatt, hogy mi van róla. Akik eddig megnézték, mindig csodálkoznak, hogy jé ez is van, az is van és '58-ig visszamenőleg, amit ide hozzánk jelentettek, az minden benne van.
Egyéni járuléknyilvántartás. Az egyéni járuléknyilvántartás itt belátható időn belül nincs és nem is lesz. Az egyéni nyilvántartáshoz, a befizetések nyilvántartásához tudni kellene azt, hogy ténylegesen mit fizettek be egy adott egyén után - ezt csak bevallási szinten lehet tudni. A jelenlegi bevallási rendszerek a NYENYI, ami nálunk van, éves szintű bevallási alapon működik. Azon is rajta van a befizetett járulék, de bevallják, hogy mit fizettek be. Az APEH havi adatszolgáltatás szintén bevallás; a tényleges befizetés és a bevallás egyéni szinten köszönő viszonyban sincs egymással, a befizetések ma munkáltatói szinten történnek. A munkáltató egy összegben fizeti be azokat a pénzeket, amiket neki be kell fizetni, és ha bárki megnézi, már a munkáltatónál sincs közvetlen köszönő viszonyban a befizetés és a bevallás, nem lehet összekötni a kettőt. Ha a munkáltatótól kikerül, akkor már nincs az a nem tudom micsoda se, aki összeköti ezeket, tehát magyarul irreális álom arról beszélni, hogy a mai jogszabályi környezetben befizetésekre alapozott egyéni nyilvántartás legyen.
A másik kérdés, hogy hol kellenek az egyéni befizetések, milyen rendszerekben, egyáltalán hol használjuk ezeket? Két ilyen rendszer van jelen pillanatban: a magánnyugdíjpénztár rendszer, ahol havi szinten kell tudni, hogy mit fizettek be egy adott illető után és a nyugdíjbiztosítás, ahol éves szinten kell tudni, hogy mit fizettek be egy adott személy után. Habár nálunk azt kell, hogy mondjam, hogy a jogszabály pontosan azért, mert olyan a rendszer, amilyen, azt mondja, hogy amennyiben a munkáltató fizetett, akkor feltételezni kell, hogy az egyén után is fizetett. Tehát én az egyént nem büntethetem meg azért, hogy ha a munkáltatója adott esetben valamit rosszul csinált. Ha viszont a munkáltató nem fizet, akkor az már behajtási kérdés, tehát ott már az APEH-nak kell, vagy kellene lépni. Elnézést, hogy ezt mondom, de ezt célszerű lenne még egyszer átgondolni, mert mindig beszélünk adminisztrációcsökkentésről, és a mai viszonyok között a legnagyobb adminisztrációcsökkentésnek az van eladva, hogy megszüntetjük az éves adatszolgáltatást, és majd helyettesítjük az APEH-hez történő havi adatszolgáltatásra. Nézzük meg, hogy mekkora terhet okozott az, hogy boldog-boldogtalannak havonta jelentést kell adni az APEH felé. Minősíteni tovább nem akarom.
Most akarok rátérni arra, ami a mi jogszabályi környezetünk. Jelen pillanatban többszöri módosítás után - hangsúlyozom - az a helyzet, hogy a 2007. évről, tehát erről az évről 2008. április 30-ig még a nyugdíjbiztosítás gyűjti be a NYENYI lapokat, tehát ezt most nem befolyásolja az a tény, hogy az APEH nekünk milyen adatokat adott, a jövőt befolyásolja. Ugyancsak a jogszabályi előírások szerint kellett azt, hogy a 2006. évről az APEH-nak konszolidált adatszolgáltatást kellett biztosítani felénk augusztus 31-ig. A leírásban megtaláljuk mi ezt az adatszolgáltatást, megkaptuk, valószínű, hogy nem véletlenül csak munkatársi szinten. Ezeknek az adatoknak az elemzése azt mutatja, hogy az adatoknak a 90 százaléka nem került hozzánk, a 10 százalék került hozzánk. Ezt a 10 százalékot mi ellenőrizni akartuk úgy - egyetlen reális ellenőrzés, átengedjük 2006-ra, az általunk kiadott programon kellett adatot szolgáltatni, a 2006-os NYENYI programon átengedjük, és ami átmegy azon, azt összehasonlítjuk azzal, amit mi befogadtunk a KELEN nyilvántartási rendszerünkbe. Na most, tehát abból, ami hozzánk bejött, ha azt ráengedjük egy az egybe a 2006-os NYENYI programra, azon egyetlenegy tétel nem megy át, ezért - bocsánat a kifejezésért - lebutítottuk a NYENYI programot, kivettük belőle azokat az ellenőrzéseket, amik kizárták volna a tételt azért, mert nem jött be valami az APEH-tól.
Tehát feltételeztük azt, hogy amit az APEH nem adott, tehát amit az APEH-tól nem kaptunk meg, az be fog jönni és jól fog bejönni. Ezek után engedtük rá a NYENYI programra, és ez az ellenőrzés 30 százalékosan engedte át - ez van leírva abban az anyagban. 30 százalékosan engedte át - a KELEN-nel összehasonlítani nem volt értelme, nem is tudtuk, mert kiderült, hogy ez az adatszolgáltatás csak 2006. április 1. és augusztus 31. közötti adatokat tartalmaz. Tehát a KELEN-ben viszont egy teljes év alatt, véletlenszerűen lett volna egy-két egyezés, tehát magyarul mi azt mondjuk, hogy jelen pillanatban ez a megoldás nincs abban az állapotban, hogy kiválthassa azt a megoldást, ami nálunk van, tehát ezt nagyon meg kell gondolni. És nem véletlenül mondom ezt, mert jelen pillanatban - ha jól tudom - az a törvénymódosítás van a parlament előtt - már van a parlament előtt Gábor? - (dr. Barát Gábor: Nincs még.) még nincs benyújtva, de úgy néz ki, hogy az a törvénymódosítás lesz, hogy a 2008. évről 2009-re még mi kapjuk meg az adatokat a NYENYI programon keresztül. Ez létkérdés, nem nekünk, a biztosítottaknak.
Nem akarok sokat mondani, elég arra gondolni, hogy TV-műsorokban, akárhol, hányszor látjuk azt, hogy milyen problémák vannak a régi adatok hiánya miatt. Nagyon sok olyan műsor volt, ahol pontosan a '90-es évek elejének a problémáit feszegették. '88-'92 között, becsléseink szerint, az adatok 30 százaléka nem jött be, tehát ott mindenkinek problémája lesz a nyugdíj megállapításánál. De ugyanez a '92-'96 közötti időszak, nem lehet tudni, hogy mennyi jött be. Tehát magyarul, amit mi szeretnénk az, hogy ha mindenáron ki kell váltani valamit, akkor váltsák ki, amikor biztonsággal meg lehet tenni - nem tartunk ma itt. Ez az egyik.
A másik, hogy az adminisztráció növekedése vagy csökkenése. A NYENYI ma már kipróbáltan terjed biztonsággal, az ügyfélkapun keresztül beküldhető, tehát ugyanúgy, ahogy a havi adatszolgáltatást küldik az APEH-hoz, egy az egybe. A NYENYI programot mi központilag állítjuk elő és biztosítjuk a munkáltató számára. Ez a program minden ellenőrzést tartalmaz, amit bele lehet építeni a programba, ami ezen keresztülmegy, a szűrőn keresztülmegy, az nálunk gond nélkül befogadásra kerül, tehát magyarul: az összes probléma a munkáltatónál van. Tehát nem az van, hogy a munkáltató elküldi az adatot, kiderül, hogy valami rossz, vissza kell menni és többszörös menetben próbálni javítani. Ez a másik óriási nagy - hogy mondjam - probléma, hogy szabad-e ezt a programot fölváltani egy olyan jellegű adatszolgáltatással, ami az APEH-nál van. Elnézést, hogy azt mondom, az egyik kollegám találó megfogalmazása szerint, egy megengedő jellegű adatszolgáltatás, ami azt jelenti, hogy az APEH bizonylatok kitöltése során jelzi a hibákat, de nem akadályozza meg, hogy a hibás bizonylatot beküldjék. Ha a hibás bizonylat bekerül az APEH rendszerébe, akkor ott van, az APEH nem tudja földolgozni - bocsánat, hogy ezt mondom - ítéletnapig tart, míg egyáltalán egy adat kijavul.
Az APEH-nek nem is érdeke, ott a pénz beérkezése a lényeg. Tehát az APEH-nak nem érdekes - bocsánat, hogy ezt mondom -, hogy jó adat jöjjön be, sőt, ha rossz az adat, akkor vagy az önellenőrzés során vagy a büntetés során újabb pénzeket tud beszedni - ezt felejtsük el, ez az én magánvéleményem. Tehát nem is tartom valószínűnek, hogy ezen a programfilozófián változtatni fog, márpedig ez a NYENYI-nél nem igaz. Azok között a tételek között, amik átmentek a NYENYI programon, 2,5 millió hiba volt: a 10 százaléknak a 60 százalékban. És a hibák tömkelege, olyanok, hogy a dátumban nem dátum volt, hiányzott a biztosítási idő. Egy nyugdíj-megállapításnál hogy dolgozom biztosítási idő nélkül. Csak az, hogy a legnagyobb számban azok a hibák fordultak elő, hogy a járulékalap és maga a járulék nem egyezett, tehát ha beszorzom, hogy hány százalék járulékot kell fizetni, akkor nem stimmel a kettő - ilyen jellegű hibákat hogy lehet továbbengedni, elnézést.
És elnézést, hogy ilyen részletesen mondtam ezt, mert én úgy érzem, hogy most még azon a ponton vagyunk, amikor önök is ott a parlamentben tudnak ezen segíteni, tudnak ezen változtatni, és igenis ma még ott tartunk, hogy meg kell tartani a NYENYI lapot. És miután most már az elektronikus ügyintézésen keresztül megvalósítható, a jövőre nézve is állítom, hogy kevesebb adminisztrációt fog jelenteni, mert az, hogy a munkáltatónak olyan programja van, hogy ő a saját hatáskörében ki tud javítani mindent, és nem az van, hogy utólag mennek hozzá, hogy ezt javítsd, azt javítsd, amazt javítsd, biztos, hogy kevesebb adminisztráció.
A másik, a kiértesítésről még két mondatot szeretnék mondani. Amikor mi ezt a nyilvántartást bevezettük, pontosan a múltnak a problémája miatt. Szerettünk volna egy olyan kiértesítési rendszert csinálni, ahol a nálunk lévő adatokat bizonyos feltételek mellett kiküldjük a biztosítottnak, lehetőséget biztosítunk rá, hogy akár jogilag rendezzük az adatokat közösen és valamilyen módon a múltat időben zárjuk le; minél később kerül erre sor, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy régi adatokat meg lehet találni. Ma már látható, hogy közel 10 évre visszamenőleg elektronikus adataink vannak. '88-ig visszamenőleg elég nagyszámban vannak még szintén elektronikus adataink. A korábbi időszakra sajnos csak képek vannak, amik nehezen értelmezhetők, tehát ott az egy bonyolultabb folyamat. Ezért szerettük volna lerögzíteni a képeket ellenőrzötten, de erre se kapacitásunk, se pénzünk sose volt. És az a kiértesítési koncepció, ami most már szakálas lesz, mert 2005-ben készült több menet után, azóta is ott áll, mert a költségvetésünk nem teszi lehetővé azt, hogy ilyeneket tudjunk finanszírozni. A költségvetés egy nagyon problematikus kérdés, ugye az informatikát fönt kell tartani, ha törik, ha szakad. Ma már a nyugdíjbiztosítás az informatika nélkül nem tud megmozdulni, és ha nem tudjuk fenntartani, akkor abból baj lehet.
És az informatikának - hogy mondjam - a közigazgatásban két nagy problémája van. Az egyik az, hogy '95-től kezdve nincs inflációkövetés a dologi költségekben, márpedig ez idetartozik; a másik probléma, hogy az utóbbi években nagyon sok esetben már abszolút értékben is csökken. És egyetlenegy magánjellegű dolgot most hadd mondjak: ez az év, az idei év volt az első, amikor szembesülnöm kellett azzal, hogy már az is nehézséget okoz, hogy fenntartsuk a meglévő informatikánkat, fent tudjuk tartani még, de már nehézséget okozott. Eddig csak azzal volt bajunk, hogy nem tudtunk megfelelő ütemben fejleszteni; na most ezt a tendenciát szintén meg kellene állítani, mert egy ilyen rendszer lassan dől, de ha bedől, akkor utána nagyon lassan lehet helyrehozni. Köszönöm és elnézést, hogy ilyen sokáig feltartom önöket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, tessék parancsolni, önöké a szó.
Iván László, tessék parancsoljon képviselő úr!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Megint csak a dicsérettel kell kezdenem, mert rendkívül fontos információk kerültek elő, és azt hiszem, hogy képviselőtársaimmal együtt azt kell mondjam, de a magam nevében mindenképpen, hogy ez vészt jelző helyzet, amit hallottunk az informatikával kapcsolatosan. Tehát nekünk a parlamentben ezzel kapcsolatosan bizony van mit tennünk.
Döbbenetes számomra az is, hogy majd akkor ez érinti-e vajon a jövőre bekerülő nyugdíjasok munkaidejének és befizetéseinek az előzményeit. Tehát, ha ez 10 évre visszamenőleg biztosan informatikailag rögzített és használható, talán még többel is, 15-16 évvel, vajon akkor a 30-35 évekre vonatkozóan vajon milyen korrekciók lehetnek vagy vannak-e egyáltalán, és mit tudunk tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdések? (Nincs jelentkező.) Vélemények?
Török képviselő úr!
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen én is a tájékoztatást, amit főigazgató-helyettes úr elmondott az elején, az informatikai rendszereknek az az átka, ami az előnye. Tehát amikor a '80-as években sikerült egy óriásit fejleszteni, akkor az minden egyes technikai fejlesztésnél önmagát bosszulja meg, amikor később egy óriási modernizációs ugrás hajtódik végre. Mégis azt gondolom, hogy elismerésre méltó, ahogy itt a szakemberek kezelik ezt a problémát, mert teljesen más adatállományokkal dolgozunk ma már, teljesen más rekordok, fájlok, fájlméretek, informatikai tárolóeszközök vannak - és ez most technikai kérdés, nem pedig politikai kérdés ilyen szempontból. A politikának valóban ott van lehetősége, hogy segítsen, én lehetőséget látnék - és ebben érdemes lenne konzultálni -, nem csak önállóan a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, nem csak önállóan az egészségbiztosítás, nem csak önállóan az állam, az önkormányzatok, hanem egy egységes informatikai közigazgatás kialakulásának szemtanúi vagyunk mostanában. És ha az új kormányzati negyed felépítésére gondolunk, ami nem csak fizikai felépítését jelenti egy területnek, hanem egy új informatikai rendszerre való átállást is jelenti, abban látnék lehetőséget, hogy itt kapcsolódási pontokat kellene találni a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak a kormányzati negyed kiépülése során. Még egyszer mondom, nem a fizikai kiépülésre, egy egységes informatikai háttérrendszer kiépülése során valószínűleg erre sokkal nyílna lehetőség, én a magam részéről ebben apró, minden segítségemet felajánlom, de azt gondolom, hogy a parlamenti munkában mást, a költségvetési törvény kivételével, igazából nem tudunk többet tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. További kérdések?
Vidorné Szabó Györgyi alelnök asszony, tessék parancsolni!
DR. VIDORNÉ dr. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen. Én inkább csak egy megjegyzést szerettem volna tenni tisztelt bizottság, elnök úr, főigazgató úr! Itt nekünk ebben a bizottságban nagyon sok elvi jelentőségű vitánk van és lehet: nyugdíjba vonulás, nyugdíjcentrum, életkor tárgyában, de abban, hogy ennek a szakigazgatási szervnek, ennek a nyugdíjbiztosítónak és folyósítónak a technikai feltételeit, az adatbázisát meg kell őriznünk, fejlesztenünk kell, azt merem remélni, hogy mindannyiunk nevében ígérhetjük a bizottságunknak az egyöntetű támogatását ezekben a kérdésekben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Juhászné Lévai Katalin!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Örömmel hallgattam végig ezt a tájékoztatót, és csak annyit szeretnék - mint elég gyakran ügyfelekkel találkozó országgyűlési képviselő - jelezni, hogy csak pozitív visszajelzések jönnek a nyugdíj-megállapítás pontosságát és szakszerűségét tekintve. Épp az utóbbi napokban voltak nálam és olyan dolgokat is képesek kimutatni, amire már maga az ügyfél sem emlékszik. Például, hogy a nyári szünetben valamikor kőművesként dolgozott 3 hetet vagy nem tudom mennyit, és ez ugye már elég régen volt és nem is emlékezett rá és nagyon boldog volt, hogy még ezt is kikeresték neki és ez is valamennyivel növelte azt az alapot, ami a nyugdíjához tartozik. Tehát az ügyfelekkel való foglalkozás, személyre szabott foglalkozás oldaláról én csak megerősíteni tudom, hogy nagyon pozitívak a visszajelzések, legalábbis ami Hajdú-Bihar megyét illeti, de gondolom, hogy az ország egész területén így van. Éppen ezért tartom fontosnak azt, hogy akik még majd ezután megyünk nyugdíjba, nagyon szeretnénk, ha nekünk is ki lehetne majd mutatni hasonló precizitással a dolgokat, tehát ezért tudom támogatni, hogy ennek a rendszernek - isten őrizzen, hogy összeomoljon, mert akkor beláthatatlan következményei vannak. Azt szeretném megkérdezni, hogy az európai uniós forrásokból jut-e erre is pénz, hisz azt gondolom, hogy informatikai fejlesztésre kell hogy jusson és van-e ilyen jellegű információjuk? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselőtársaim. További észrevételek, vélemények, hogy ha vannak? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor a kérdések és a véleménynyilvánítások körét lezárom.
Először főigazgató urat kérdezem?
Gábor, parancsolj!
Dr. Barát Gábor főigazgató (ONYF) reflexiója
DR. BARÁT GÁBOR (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság): Köszönöm szépen. Amit képviselő asszony fölvetettél, szóval én nagyon híve vagyok az egységességnek, de módjával. Az APEH egységesítés jól mutatja, hogy ha nem kellő differenciáltsággal veszem figyelembe azokat a sajátosságokat, amely mondjuk, a nyugdíjágazatban megjelenik, akkor ebben a nagy egységesítésben elvész a gyerek, már elnézést a kifejezésért. Tehát itt is a mérték az érték - ezt szoktam mondani. Köszönöm szépen.
Rába Ferenc főigazgató-helyettes (ONYF) reflexiója
RÁBA FERENC (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság): Akkor nekem most csak az EU maradt. (Közbeszólások: A legfontosabb.) A legfontosabb, de azért azt kell, hogy mondjam, hogy ebben - ahogy főigazgató úr az elején megemlítette az ONYF jogállásának az alakulását - ez sajnos ebbe is bejátszik. Két nagyon rövid mondat.
Az I-es nemzeti fejlesztési tervbe mi nem kerültünk be, abból kifolyólag szóba sem kerülhetett, hogy bármi támogatást kapjunk. A II-es nemzeti fejlesztési tervbe elvileg bekerültünk, de gyakorlatilag most a 2007/2008-as akcióprogramok kialakítása során nem kerültünk oda, nem kaptunk információt, túl későn került hozzánk minden és ezért kezdeményeztük azt, hogy a 2009/2010-es akciótervek előkészítése során lehetőleg már 2008 során tudjunk valahova odakerülni, ahol ezekre sor kerül. Az egészben az a szomorú, bocsánat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél, az indulásnál meghívtak bennünket, ott voltunk, a projektjavaslatainkat - alapvetően ezeknek a problémáknak a megoldására -, be is adtuk és utána elült az ügy; talán egy kicsit a prioritásokon is el kellene gondolkodni.
ELNÖK: Köszönöm szépen Rába Ferenc főigazgató-helyettes úrnak. Én azt hiszem, hogy a bizottságunk minden tagja nevében mondhatom, hogy a legmesszebbmenőkig támogatjuk és minden fórumot fel fogunk használni annak érdekében, hogy támogatást kapjon itt a következő akciótervekben ez a fejlesztés.
Iván László, tessék parancsoljon!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Annyit szeretnék csak mondani, hogy nehogy úgy járjunk a jelen helyzetnek a fennmaradását illetően, vagy a támogatás híján - amit egy ilyen kis mondókával szeretnék illusztrálni. Megkérdezi az orvos: na hogy érzi magát ma? - kérdezi a betegétől az orvos. Köszönöm doktor úr elég jól, már csak a légzéssel van bajom - azt is megszüntetjük. (Derültség.)
ELNÖK: Bakfark után lantot fogni, mit tudnék én még mondani ehhez a napirendhez? (Derültség.) Professzor úr ékesszólása után a napirendi pont tárgyalását ezennel lezárom.
Rátérünk a harmadik napirendi pontra: az egyebekre.
Képviselőtársaim engedjék meg, hogy közérdekű információként én mondjak először egy dolgot, ügyet. A múlt héten a Házbizottság úgy döntött, hogy a jövő héten hétfőn este vagy kedden napközben tárgyalni kívánja az ifjúság helyzetéről szóló kormányzati jelentést, és ez szükségessé teszi, hogy egy napirenddel hétfő reggel bizottsági ülést tartsunk, hogy kedden este a határozathozatalokat követően meg lehessen tartani az általános vitát a parlamentben.
Nekem vidéki elfoglaltságom van, amelyet nem tudunk halasztani, ezért Vidorné Szabó Györgyi alelnök asszonyt kértem meg, hogy a bizottsági ülést levezesse.
Van-e valakinek még közérdekű bejelentenivalója?
Alelnök asszony!
DR. VIDORNÉ dr. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Csak folytatni szeretném elnök úr mondandóját. Hétfőn 9 órakor nagyon kérlek benneteket kedves képviselőtársak, hogy 9-kor biztosítsuk a határozatképességet, mert 10-kor be kell fejeznünk a frakcióülés miatt - a téma pedig szerintem meglehetősen fontos és nagy odafigyelést igényel - 9-kor el fogjuk kezdeni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Más közérdekű bejelentés, képviselőtársaim?
Főigazgató úr, tessék parancsolni!
DR. BARÁT GÁBOR (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság): Elnézést, aki időre megy, és problémája van a közlekedéssel, rendelkezésre áll 2-3 gépkocsi; tehát azt kérem, hogy Sápiné Lovász Irénkének szóljatok, és akinek olyan útja van, hogy időre kell mennie, akkor ezt mi tudnánk segíteni ezzel, hogy ha elfogadjátok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még egyszer köszönöm a napirendi pontok szakszerű előterjesztését, köszönöm a háttéranyagok összeállítását valamennyi bizottsági tagunk nevében. A bizottsági ülést bezárom, viszontlátásra, további szép napot képviselőtársaim.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 32 perc)
|
|
Korózs Lajos |
Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné