ISZB-28/2007.
(ISZB-46/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2007. november 13-án, 9 óra 08 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Elnöki megnyitó *
Szavazás *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4009. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4094. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Ügyrendi javaslat *
Tájékoztató a szociális ellátórendszer átalakításának irányairól *
Dr. Dávidné Dr. Hidvégi Julianna (SZMM) szóbeli tájékoztatója *
Dr. Kőnig Éva (SZMM) szóbeli kiegészítője *
Kérdések, vélemények *
Dr. Dávidné Hidvégi Julianna (SZMM) reflexiója *
Kőnig Éva (SZMM) reflexiója *
1. A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4009. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
2. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4094. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként)
3. Tájékoztató a szociális ellátórendszer átalakításának irányairól
4. Egyebek
Megjelent:
Elnököl: Korózs Lajos (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság alelnöke
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Cseresnyés Péter (Fidesz)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Soltész Miklós (KDNP) Dr. Iván Lászlónak (Fidesz)
Filló Pál (MSZP) Érsek Zsoltnak (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) Dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Tóbiás József (MSZP) Winkfein Csabának (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz) Dr. Aszódi Pálnak (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz) Cseresnyés Péternek (Fidesz) Vígh Ilona (Fidesz) megérkezéséig Dr. Szabó Erikának (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP) megérkezéséig László Tamásnak (Fidesz)
Nyenyestánné Endrész Katalin főosztályvezető-helyettes
Pénzügyminisztérium
Varga Ágnes főosztályvezető-helyettes
Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Dr. Dávidné Dr. Hidvégi Julianna mb. főosztályvezető
Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Kőnig Éva főosztályvezető
Szociális és Munkaügyi Minisztérium
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 08 perc)
KORÓZS LAJOS (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim, kérlek benneteket foglaljatok helyet és legyetek kedvesek a helyettesítéseket elrendezni.
Tisztelt Bizottság! Kedves Képviselőtársaim! A bizottság 2007. november 13-án, kedd 9 órára összehívott ülését ezennel megnyitom.(Zaj, beszélgetés.) Folytatjuk is, hogy ha az alapzaj egy kicsit lentebb megy, nem muszáj abbahagyni a beszélgetést, csak legalább a magam hangját hadd halljam, meg a jegyzőkönyvvezető.
Szeretném bediktálni a helyettesítéseket. Soltész Miklós alelnök urat Iván László helyettesíti, Filló Pál képviselő urat Érsek Zsolt, Nyul Istvánt Dr. Tóth István, Tóbiás Józsefet Winkfein Csaba képviselő úr, Koszorús Lászlót Cseresnyés Péter, Vígh Ilonát Szabó Erika és Zombor Gábor képviselő urat Borsos József képviselő úr és László Tamás képviselő úr helyettesíti Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszonyt.
Megállapítom, hogy a bizottsági ülés határozatképes.
Szeretnék javaslatot tenni a napirendi pontok tárgyalására.
Első napirendi pontként javaslom megtárgyalni a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, melyet T/4009. számon kaptak kézhez képviselőtársaim. Itt a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító indítványokat kell megtárgyalnunk.
Ezen túlmenően, javaslom napirendre venni a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításáról szóló T/4094. számon kézhez kapott törvény kapcsolódó módosító javaslatokat, mint első helyen kijelölt bizottság; és tájékoztatót hallgatunk meg a szociális ellátórendszer átalakításának irányairól; valamint egyebek napirendi pontot javaslok napirendre venni.
Van-e valakinek más javaslata a napirendi pontokra vonatkozóan. (Nincs jelzés.) Nincs. Aki elfogadja a napirendi pontokat, kérem, kézfelemeléssel szavazzon.
Megállapítom, a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi pontokat és megérkezett Vígh Ilona képviselő asszony, így az ő helyettesítése megszűnt.
Az első napirendi pont tárgyalására kerül sor. Itt a bizottság feladat és hatáskörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megtárgyalásáról kell döntenünk.
Tisztelettel köszöntöm Nyenyestánné Endrész Katalint a minisztérium, illetve a kormány képviseletében.
Kérem szépen képviselőtársaim, lapozzanak a 6. oldalra a 42/1-es kapcsolódó módosító indítványról kell döntenünk. Pokorni Zoltán és képviselőtársai indítványa.
Kérdezem Katalin, mi a kormány álláspontja!
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a módosító javaslatot. Egyrészt ugye a módosítás egy felhatalmazást adna a kormánynak a képzési hozzájárulás fizetésének, illetve a mentesítések részletes szabályának a kidolgozására. A felsőoktatási törvény 125/A. paragrafusa alapján már készült egy kormányrendelet a képzési hozzájárulás fizetésének szabályairól, illetve a mentesítésekről, tehát ezt ismételten előírni szükségtelen.
A következő javaslat, hogy a képzési hozzájárulásból származó bevételt a központi költségvetés biztosítsa azon hallgatók után, akik ugye mentesítve vannak. Erre nincs szükség, mert a felsőoktatási törvény jelenleg is rendelkezik arról, hogy a képzési hozzájárulásból befolyó összeget fejlesztésre, illetve a mentesítettek tanulmányainak a támogatására kell fordítani. A képzés költségeit a költségvetés a normatív hozzájáruláson keresztül biztosítja, tehát a képzés költségeinek ez nem a forrása. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim kaptunk egy alapos indokolást hozzá, anélkül, hogy kértük volna, nagyon szépen köszönöm.
Van-e véleményük, kérdésük esetleg. (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor szavaznunk kell. A kormány nem támogatja a kapcsolódó módosító indítvány elfogadását. Ki az, aki támogatja Pokorni képviselő úr indítványát? (Szavazás.) 13 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 16 nemmel a bizottság nem támogatta.
Szeretném a jegyzőkönyv számára bediktálni, hogy Ágh Péter képviselő urat Dr. Aszódi Pál képviselő úr helyettesíti.
Nekem nincs tudomásom arról, hogy lenne még olyan kapcsolódó módosító, amiről döntenünk kell. Önöknek? (Nincs jelzés.) Nincs, akkor a napirendi pont tárgyalását lezárom. Nagyon szépen köszönöm főosztályvezető asszonynak a jelenlétet, viszontlátásra, további szép napot kívánok.
Rátérünk a második napirendi pont tárgyalására. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény kapcsolódó módosító javaslatainak megtárgyalására kerül sor.
Tisztelettel köszöntöm Varga Ágnes főosztályvezető asszonyt.
Tisztelt képviselőtársaim, az ajánlás 1. pontjában Vidorné Szabó Györgyi, Korózs Lajos, Török Zsolt és Winkfein Csaba indítványáról kérdezem, mi a kormány álláspontja!
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Csak minisztériumi szakmai álláspontot tudok képviselni, mert nincs még kormány-állásfoglalás. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről támogatjuk ezt a javaslatot.
ELNÖK: Képviselőtársaim, van-e kérdésük, véleményük?
Iván László, tessék parancsoljon!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Egy nagyon rövid kis indoklást kérnék.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Főosztályvezető asszony, tessék parancsoljon!
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A módosítás pontosítja a 2009 és 2012 között a malusz szabályokat és 2012-t követően pedig biztosításmatematikailag megalapozott malusz szabályokat javasol alkalmazni.
ELNÖK: További kérdés, vélemény?
Béki Gabriella képviselő asszony, tessék!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm elnök úr. Ezt most én sem értem. Itt az van leírva, hogy elhagyjuk mindazt, amit beterjesztett a kormány és egy más témával kiegészítjük.
Hogy ha tudok szöveget értelmezni, akkor ez azonos azzal, amit az ajánlások első pontjában mi is megtettünk. Félreérthető a módosító indítvány, ezt bárki úgy értelmezheti, hogy életben maradnak a hatályos malusz szabályok.
ELNÖK: Az 1-es kapcsolódó módosító javaslat együtt kezelendő a 3-assal és az 5-össel és így már látható, hogy melyek lennének a javított szabályrészek, illetve nyilván az is látható, hogy 2010. december 31.-ig az 1952-ben született nők számára nem 59, hanem 58 év lenne az előrehozott nyugdíj legkorábbi igénybevételének az életkora.
ELNÖK: Köszönöm.
Vidorné Szabó Györgyi!
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen. Azt a kiegészítést szerettem volna tenni, hogy amikor hatályon kívül helyeztük vagy módosítással ezt a passzust, akkor laza mozdulattal a résznyugdíjat is hatályon kívül helyeztük. Én úgy értelmezem, hogy ez kifejezetten annak a visszahozatala, nem más, nem több. Köszönöm.
ELNÖK: Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Hogy ha szokásunk szerint az 1-es pontról való döntésünk egyúttal eldönti a 3-as, meg az 5-ös pontot is, akkor szeretném felhívni a képviselőtársaink figyelmét arra, hogy ez az ajánlott javaslat egy kicsivel rosszabb, mint a kormány eredeti beterjesztett javaslata. Abban ugyanis szerepel egy malusz felezés magas szolgálati idő esetére, a 3-as pontban viszont ez nem szerepel.
ELNÖK: Vidorné Szabó Györgyi!
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm. Miután azt hiszem, hogy Béki Gabinak teljesen igaza van és erre tegnap jöttünk rá, ma már reggel intézkedtünk e tárgyban. Ezért előterjeszteném, ha szabad elnök úr, az irányú kérésemet, miután ezen javítani már csak bizottsági módosítóval tudunk, tehát arra kérném szépen a tisztelt bizottság szóbeli felhatalmazását, hogy egy olyan bizottsági módosító készüljön el - hiszen ma be kell nyújtanunk elnök úr aláírásával -, ami ezt a bizonyos felezést, tehát a szolgálati idő függvényében történő felezést természetesen benyújtja, és egybekezelendőnek tekinti ezzel az egész jogszabállyal. Tehát egy bizottsági módosítóval szeretnénk behozni természetesen ezt a felezést, ha megkapom erre a felhatalmazást. Köszönöm.
ELNÖK: Főosztályvezető asszony!
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nincs felhatalmazásom arra, hogy akárcsak a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakmai álláspontjaként is pozitívan nyilatkozzam erről a magas szolgálati időhöz tartozó fele mértékű csökkentési szabályozási javaslatról.
ELNÖK: Iván László!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Csak azt szeretném megkérdezni, hogy akkor hogy szólna véglegesen a javaslat?
ELNÖK: Vidorné Szabó Györgyi!
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Tehát lenne egy külön - miután már technikailag másképp nem lehet megoldani - bizottsági módosító indítvány, ami azt mondaná, hogy a 2013-tól bejövő malusz mellett meglenne a szolgálati idő függvényében az a felezés, ami egyébként az eredeti beterjesztésben is szerepelt, most lemaradt - ennyi.
ELNÖK: További kérdések, vélemények? (Nincs jelzés.) Nincs.
Szavaznunk kell az 1. ajánlási pontra. Aki az 1-es ajánlási pontot támogatja, az kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 14 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. Nem tartózkodott senki. A bizottság nem támogatta.
Az ajánlás 2. pontjában Lanczendorfer Erzsébet és képviselőtársai indítványáról kérdezem főosztályvezető asszonyt!
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az SZMM nem támogatja.
ELNÖK: Iván László, tessék parancsoljon!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelettel kérném a kormány képviselőjét, hogy indokolja ezt meg egy pár mondat kiegészítésével.
ELNÖK: Főosztályvezető asszony!
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ez a szabályozási javaslat 2008 és 2012 között meghagyja a jelenlegi malusz szabályt. Ugyanilyen javaslattal egyetért a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, azonban az ezen időszak alatt alkalmazott malusz szabályokat rövidebb szolgálati időkre is értelmezni kellett és ez a javítás hiányzik ebből a szabályból.
ELNÖK: További kérdés, vélemény? (Nincs jelzés.) Nincs.
A tárca nem támogatja az indítványt. Ki az, aki támogatja Lanczendorfer Erzsébet és képviselőtársai indítványát? (Szavazás.) 22 igen. Aki nem? (Szavazás.) 4. aki tartózkodott? (Szavazás.) Nincs ilyen. A bizottság támogatta.
Az ajánlás 4. pontjában László Tamás és képviselőtársai indítványáról kérdezem főosztályvezető asszonyt!
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tárcánk nem támogatja ezt a javaslatot.
ELNÖK: Képviselőtársaim!
Iván László!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tudom, hogy mintha már unalmassá válna, de megint csak kérek ezen lakonikus kétszavas mondat mellé egy kis indoklást, részletesebbet.
ELNÖK: Tessék parancsoljon főosztályvezető asszony!
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A feléledési szabályok gyakorlatát 2093-ban, úgy döntött a törvényhozás, hogy csökkenti: 15 évről 10 évre lecsökkenti. Most ebben a tendenciában egy visszalépés történne ezzel a módosítással.
A feléledési szabály szociális indikációjú, nem biztosítási logikájú, ezért általános nemzetközi tendencia, hogy a feléledési szabályok szűkülnek, csökkennek az európai országok többségében; bevallom ez a pálya vár a mi feléledési szabályainkra is - elsősorban szociális indoka van annak, hogy feléledési szabályokat alkalmazunk.
ELNÖK: Iván László!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Nekünk és nekem, gondolom, az az aggályunk, hogy minden hatástanulmány és minden előkészítés nélkül miért éppen a nemzetközi szokásrendre hivatkozva.
ELNÖK: Főosztályvezető asszony!
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ha valaki elveszti partnerét, élettársát, valóban egy új életformára kell átállnia, a háztartását egy kisebb, szűkebb létszámra kell kialakítani. Ez a család bevételeiben, életvitelében, rezsi-költségeiben egy átmeneti időszakban nehézséget jelent és ezt az átállást támogatja az özvegyi nyugdíj. 15 év már ezt a fajta életformaváltást, például egy háztartásbelinek a munkapiacra való belépését, saját munkajövedelem megszerzését elősegíti, vagy egy új házasság, egy új párkapcsolat kialakítását is lehetővé teszi. Úgy gondoljuk indokolatlan szociális indokokra tekintettel 15 év türelmi időt hagyni, 10 év is elegendő arra, hogy valaki átalakítsa a saját életét, vagy az önálló vagy egy új párkapcsolatban kialakított háztartásban a jövedelmi helyzetét stabilizálja.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdések, vélemények?
Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Ha már ennyire belementünk ebbe a vitába, nem tudom megállni, hogy újra el ne mondjam: az a felfogásom, hogy semmi köze a nyugdíjrendszernek ahhoz, hogy az egyéni életvezetés hogy áll át egy egyszemélyes háztartásra, hogy nem áll át; itt biztosítási viszonyról, biztosítási jogviszonyról van szó. Arról a lehetőségről, hogy ha egy házastárs, aki idő előtt elhunyt, megszerezte a szükséges és elégséges mennyiségű jogviszonyt ahhoz, hogy nyugdíjas legyen, akkor ezzel megszerezte az özvegye számára az özvegyi nyugdíj lehetőségét is. Többször elmondtam, hogy eleve nem értek egyet a feléledési idővel, mert az özvegyi nyugdíj szempontjából csak annak van jelentősége, hogy a házastárs vagy élettárs nyugdíjjogosultságot szerzett-e vagy nem.
ELNÖK: Borsos képviselő úr!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Szeretném megerősíteni Béki képviselőtársamat. Főosztályvezető asszony, nem tudom, hogy szándékosan vagy nem szándékosan, de partnert és élettársat említett, itt pedig házastársról van szó. A házasság az egy teljesen más életközösség, mint a partner vagy élettárs. Tudom, hogy mostanában a jogszabályokat próbálják ebbe az irányba vinni, de azért itt még maradjunk a házasság fogalmánál. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr.
Főosztályvezető asszony!
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Elnézést a pontatlan fogalmazásért, képviselő úrnak igaza van, elnézést kérek.
ELNÖK: További kérdések, vélemények? (Nincs jelzés.) A tárca nem támogatta.
Képviselőtársaim, ha nincs több véleményük, hozzászólásuk, akkor szavazunk. Ki az, aki támogatja László Tamás és képviselőtársai indítványát? (Szavazás.) 13 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 11 nem. Ki az, aki tartózkodott? 5. A bizottság nem támogatta, de egyharmadot kapott.
Nincs több kapcsolódó módosító indítvány. Én kiosztottam a magam részéről egyet.
Képviselőtársaim a következő kéréssel szeretnék fordulni hozzátok, remélem sikerült elolvasnotok. Bizottsági módosító indítványt terjesztek elő, mégpedig a Házszabály 94. paragrafusának (1) bekezdése alapján - nem kívánom természetesen felolvasni, mert ki van osztva. Az indítványban arról van szó, hogy a járulékalapot képező jövedelem általános fogalma használata a társadalombiztosítási, a nyugdíj vagy az egészségbiztosítási járulék esetében is. Ezt egyébként az adóhatóság indítványozta vagy kérte tőlünk.
Itt a szöveg pontosítását indokolja, hogy a társadalombiztosítási járulék olyan tételeket is tartalmaz, amit jövedelemként a magánszemély nem szerez meg. Így a törvényben szabályozott téves keretösszeg számításához, illetve a megállapított nyugdíjak 0,5 százalékos mértékű emeléséhez a magánszemély által fizetett nyugdíjjárulék-alapja meghatározást kell alkalmazni. Tehát gyakorlatilag ez egy szövegszerű pontosítás.
A kormány álláspontját kérdezem főosztályvezető asszonytól!
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ezzel a technikai módosítással a tárca egyetért.
ELNÖK: Képviselőtársaim, van-e kérdésük.
Iván László, tessék parancsoljon!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Azt szeretném megkérdezni, hogy mi ennek a következménye, mi az értelmi következménye.
ELNÖK: További kérdések, vélemények?
Főosztályvezető asszony!
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A módosítás értelme az, hogy mikor előrehozott nyugdíj mellett valaki keresőtevékenységet folytat, akkor csak akkor kelljen felfüggeszteni a nyugdíjának a folyósítását, ha az adott évre vonatkozóan 12 havi minimálbérnek megfelelő összeget már megkeresett, előbb ne kelljen szüneteltetni a nyugdíjfolyósítást - ez elsősorban az értelme.
Másodsorban pedig a nyugdíj melletti keresőtevékenységet a nyugdíj emelésével honorálja ez a rendszer; ez nem 0,4 százalék lesz, hanem 0,5 százalék és ezt a módosítást itt átvezettük.
ELNÖK: Segítség a munkavállalónak.
Béki Gabriella, tessék parancsoljon!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm. Most én szeretnék kérdezni, mert abban a hiszemben voltam, hogy az a módosítás, amit tavaly megcsináltunk, az így értendő volt, mint ahogy most interpretálta főosztályvezető asszony; hogy tudniillik akkor kell dönteni, választani a nyugdíj vagy a munkaviszony között, amikor ezt a kereseti szintet éves vonatkozásában az illető elérte. Tehát nem értem, hogy ebben a módosításban, ahhoz képest, amit tavaly csináltunk, mi a változás.
ELNÖK: Főosztályvezető asszony!
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ez a szabály nem a nyugdíj mellett dolgozó biztosított dolgát könnyíti csupán meg, mert ő persze nyomon tudja követni, hogy mennyi bevétele volt a nyugdíj mellett, hanem ez az APEH dolgát könnyíti meg, akinek jelentési kötelezettsége van akkor, ha valaki eléri a bérminimumnak megfelelő keresetet. Az APEH utólag ennek regisztrálását tudja elvégezni, és erről értesíti a társadalombiztosítási szervet; ez a módosítás ezt a nyomon követést és értesítést, adatátadást segíti elő.
ELNÖK: Iván László!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): A folyamatban, számomra legalábbis - nem vagyok ennek szakembere - az az aggályos, hogy vajon van-e olyan holttere időben: az értesítés és a megállapítás között, ami esetleg hátrányt fog jelenteni.
ELNÖK: További kérdés?
Főosztályvezető asszony!
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Eddig lehetett a szabályt úgy értelmezni, a szabály eddigi megfogalmazását, hogy ha valaki hónapról hónapra eléri a bérminimumot, akkor prognosztizálható, hogy előretekintve is ez a folyamat folytatódik, és ezért esetleg meg lehetett volna ez alapján a tendencia alapján szüntetni a nyugdíja folyósítását. Most, hogy egy keretösszegnek nevezzük az adott évben elérhető keresetet a nyugdíj mellett, egy nem rendszeres bevétel esetén is csak akkor szünetel a nyugdíj folyósítása, ha azt a bevételt a biztosított elérte.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, szavaznunk kell.
Aki támogatja a bizottsági módosító indítványt, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 16. Aki nem támogatja (Szavazás.) 13 nemmel a bizottság támogatta.
Most térek vissza az alelnök asszony által tett indítványra. Kérem a szövegszerű javaslatát.
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azt szeretném, hogy ha az utolsó napirendi pont után térnénk vissza erre a problémára. Szeretném önöknek szó szerint felolvasni azt, ami az indítványban szerepelne, de ehhez szeretnék még egy rövid konzultációt tartani a szakemberrel, és az utolsó napirendben felolvasnám szó szerint, hogy tudják, hogy egyáltalán miről van szó - ha így lehet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselőtársam, hozzájárulnak ahhoz, hogy ezt a napirendet újra megnyissuk az "egyebek" napirendi pontot megelőzően? Aki egyetért vele, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 19 igen. 28-ból 19. A bizottság nem támogatta az indítványt azért, mert kétharmadot kell, hogy kapjon egy ilyen indítvány, hogy napirendet kiegészítsünk.
Képviselő asszony kérem szépen a szó szerinti szöveget!
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Így szólna a javaslat: a nyugdíjcsökkentés mértéke az előző bekezdésben meghatározott mérték 50 százaléka, ha a jogosult 2015. december 31.-ig 41 év szolgálati időt szerzett - legalább 41 év szolgálati időt szerzett. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. E a 2. paragrafus 5. pontját módosítja, ha jól emlékszem? (Winkfein Csaba jelentkezik.)
Kérdés?
Winkfein Csaba képviselő úr!
WINKFEIN CSABA (MSZP): Azt szeretném javasolni, hogy 2 perc szünetet tartsunk.
ELNÖK: Ügyrendi indítvány. Véleményt lehet alkotni. Tessenek parancsoljanak!
Öt perc szünetet rendelek el.
(Szünet: 9.40-től 9.45-ig.)
Folytatjuk a munkát képviselőtársaim. Megadom a szót alelnök asszonynak, tessék parancsoljon!
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Egy dolgot egyszerűsítettem, visszavontam az iménti javaslatomat és egyben kérésemet, hogy a bizottság együtt segítsen ezt megoldani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A napirendi pont tárgyalását ezennel lezárom.
Tájékoztató a szociális ellátórendszer átalakításának irányairól
Rátérünk a harmadik napirendi pontra. Tisztelettel köszöntöm König Évát és Dávidné Hidvégi Juliát. Rátérünk a szociális ellátórendszer irányairól szóló napirend tárgyalására.
Szeretném megkérdezni, hogy ki kezdi.
Dávidné Hidvégi Juliának adom meg a szót. Tessék parancsoljon főosztályvezető asszony!
Dr. Dávidné Dr. Hidvégi Julianna (SZMM) szóbeli tájékoztatója
DR. DÁVIDNÉ DR. HIDVÉGI JULIANNA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A tájékoztató első része a szociális szolgáltatások megújításával foglalkozik, amelyekkel kapcsolatban előjáróban szeretném elmondani, hogy ez a megújítás akár reformnak is nevezhető; de a reform okai közül kettő ok miatt kerül rá sor. Az egyik a szolgáltatások minőségének javítása, a másik pedig a 14 éve kiépített, illetve fundamentumában lerakott szociális törvény alkalmazása és alkalmazkodása a jelenleg megváltozott körülményekhez. És nem oka ennek a megújítási folyamatnak és reformnak a forráskivonás és forráscsökkentés.
A szociális szolgáltatások megújításánál nagyon fontos szempont az, hogy a meglévő rendszer legyen áttekintve, és a meglévő rendszer értékeinek megőrzése mellett történjen meg a megújítás folyamata, amelyet úgy végeztünk el, hogy a rendelkezésre álló hatalmas nagy anyagot, a szolid anyagot áttanulmányoztuk és a szolgáltatások vonatkozásában ott, ahol mindenképpen változás szükséges, ott értékeléseket, hatásvizsgálatokat, elemzéseket végeztünk.
A megújításnak a szükségességét mi is indokolja? Az elmúlt 14 évben egy nagyon színes szolgáltatói rendszer fejlődött ki Magyarországon, amely nemcsak a szolgáltatói körre vonatkozóan színes, hanem a szolgáltatások sokaságára vonatkozóan is. Ezek a szolgáltatások a '90-es években úgy indultak és keletkeztek, hogy létrejött egy probléma, erre a problémára született egy szolgáltatás, majd később ehhez állami normatív hozzájárulás lett biztosítva.
Ezzel a fejlődési folyamattal együtt viszont nem járt együtt a szolgáltatások ellenőrzése és mára területileg nagyon egyenlőtlen lett a szolgáltatásoknak az országos lefedettsége. Az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása nagyon kevés esetben garantált és azzal, hogy a szociális törvény a település állandó lakosaihoz rendeli a különböző szolgáltatások biztosítását, ez még inkább nehezíti az egyenlő esélyű hozzáférést, hiszen, hogy milyen szolgáltatást vehetett igénybe állampolgárként, az többnyire attól függ, hogy mekkora annak a településnek a mérete és milyen feladatok vannak számára előírva.
Az alapszolgáltatások és a szakosított ellátások vonatkozásában is megérett a helyzet a felülvizsgálatra és a megújításra. Hiszen ha ma megnézzük a mutatószámok vonatkozásában, hogy naponta közel 500-700 ezer ember kerül ellátásra az alapszolgáltatások keretében, amíg közel 90 ezer ember kap szakosított ellátást; és ha megnézzük az erre fordított központi költségvetésből biztosított forrásokat, akkor azt láthatjuk, hogy a nagyobb létszámot biztosító szolgáltatások az össz bekerülési költségnek az egyharmadát kapják, amíg a sokkal kevesebb lakos számára nyújtott bentlakásos vagy átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények vonatkozásában pedig az össz bekerülési költség kétharmada kerül felhasználásra.
Ebben a megújítási folyamatban különösen nagy hangsúly fordítódik tehát az alapszolgáltatások fejlesztésére és arra, hogy az önkormányzatok tegyenek eleget annak a minimális kötelezettségüknek, amelyet ugye '93-ban előírt a törvény számukra és '97-ig kellett volna ezt biztosítani, amely a következő: az elemi szükségletek kielégítését minden egyes településen biztosítani kellene. Ezzel szemben sajnos azt figyelhetjük meg, hogy az étkeztetés és a házi segítségnyújtás vonatkozásában nemhogy nincs teljesítve ez az úgynevezett kötelező feladat már 14 éve, hanem folyamatosan csökken évről évre azoknak az ellátottaknak a száma, akik ezt a két szolgáltatást kapják. Jól tudjuk, hogy a társadalmi igény sokkal nagyobb, mint ahányan ma ezeket a szolgáltatásokat igénybe veszik, nincs 100 ezer fő, aki étkeztetésben részesül és nem éri el a 35 ezer főt, aki házi segítségnyújtást vesz ma igénybe. És bizony sokkal könnyebb volt az önkormányzatoknak, hogy ha a házi segítségnyújtás helyett többnyire idősek bentlakásos intézménybe utalták a lakosaikat és ott teljes ellátást kapott az is, akinek lehet, hogy 15 perc napi házi segítségnyújtás is elegendő lett volna.
További probléma volt, ami miatt szükséges volt a megújítást elindítani, hogy nem rendelkeztünk olyan naprakész adatokkal, amelyből egy olyan tervezési programot lehet csinálni, ami igazán a szükségletekhez igazítja a szolgáltatások fejlesztését.
És a szolgáltatások finanszírozásának átalakítására is megérett a helyzet, hiszen ma a normatív finanszírozás fejkvóta jellegű, kivéve egy-két szolgáltatást, ahol mi történik? Az történik, hogy mindegy, hogy az adott személy vonatkozásában milyen gondozási szükséglet merül föl, milyen gondozási igénye van, ugyanannyi az állami normatív hozzájárulás egy 24 órás gondozást igénylő ember vonatkozásában, mint csak egy felügyeletet igénylő vonatkozásában. Éppen ez még tovább nehezítette az intézmények gazdálkodását és ahhoz viszont, hogy tudjuk, hogy a finanszírozást hogyan is kellene átalakítani, nem elég a problémát ismerni, azt is tudni kellene, hogy egyes szolgáltatások pontosan mibe kerülnek, mi a költsége a szolgáltatásoknak.
A szociális szolgáltatások vonatkozásában még egy olyan indok van, ami szükségessé teszi az egész megújítási folyamatnak a továbbvitelét, amit ugye többnyire a szakma már elindított és a mindenkori szaktárca folytatott. Konkrétan az a minimumelvárás meghatározása, amely a közpénzekért elvárható az ország minden pontján, mi az a mennyiségi és minőségi minimum egyes szolgáltatásokon belül, amit az adott közpénzért mindenhol nyújtani kell garantált módon. Mindezek voltak tehát azok a hátterek, azok az igények, amelyek elindították azt, hogy ez a megújítási folyamat beinduljon, illetve egy ilyen reform alakuljon ki.
Mit is tettünk ennek érdekében, milyen intézkedések születtek? Egyrészt a kormány sem a kormányprogramban, sem a konvergenciaprogramban nem jelenítette meg célként azt, hogy a szociális szolgáltatások területéről forrást kell kivonni, sőt pluszforrások biztosításával kívánja elősegíteni a társadalmi szolidaritás elvének minél jobb és szélesebb körű biztosítását. 2007 és 2010 között kívánja a kormány végrehajtani a szociális szolgáltatási rendszer teljes megújítását, amelyet a most elfogadott szociális törvény módosításával kezdett meg és egy új szolgáltatásokra vonatkozó törvény elfogadásával kíván lezárni.
Megkérdezhetik önök, hogy miért is kellett most a szociális törvényt módosítani, miért kellett hozzányúlni akkor, hogy ha egy ilyen döntés született, hogy egy új szolgáltatási törvény lesz? Hiszen ha megnézzük a jelenlegi folyamatot, akkor a jogalkalmazás ma is nagyon nehézkes a szolgáltatók, a fenntartók számára és gyakorlatilag két éven belül három törvény fogja lenyomatát itt hagyni, és bizony ezzel kapcsolatban nagyon nagy feladatok vannak az információ, a közérthetőség, a kommunikáció vonatkozásában. Azért volt rá szükség, mert pontosan azokból az okokból kifolyólag, amit ismertettem önökkel, miszerint az elemi életszükségletek kielégítése bizony nagyon-nagyon hagy maga után kívánnivalót és nem várhatott még két évig, hogy itt azonnali intézkedés szülessen.
Éppen ezért volt fontos a szociális törvény módosítása, hogy már 2008. január 1.-től azonnali hatásokat, pozitív hatásokat lehessen elérni, és mennyiségileg és minőségileg is lehessen fejleszteni ezt a két szolgáltatást. Ehhez, ahogy önök előtt is ismeretes, Kiss Péter miniszter úr kezdeményezésével és erejével sikerült 8,4 tized milliárd forint többletforrást szerezni a szolgáltatások megújítására, amely többletforrásból 6,4 tized milliárd az az összeg, amely közvetlenül az étkeztetés és a házi segítségnyújtás ellátotti számának növeléséhez fog segítséget nyújtani. Illetve a 2116/2007-es kormányhatározat alapján kidolgozásra került a differenciált normatíva az étkeztetésnél és házi segítségnyújtásnál, ami azt jelenti, hogy a kormány sokkal magasabb összeggel kíván hozzájárulni azoknak az embereknek az ellátásához, akiknek a jövedelme helyzete ezt indokolttá teszi.
Nyomatékosan szeretném aláhúzni, hogy a szolgáltatások bekerülési feltételeinél a jövedelem nem oszt és nem szoroz. Ha valakinek megvan a gondozási szükséglete, szüksége van az adott szolgáltatásra, akkor függetlenül attól, hogy mekkora a jövedelme, igénybe veheti ezeket a szolgáltatásokat. A jövedelemvizsgálatra azért kerül sor, egy: hogy lehessen tudni, hogy a fenntartó a differenciált normatívának a magasabb, a középső vagy az alacsonyabb kategóriájára jogosult, illetve, hogy az adott személy mennyi térítési díjat fizet. Ezért a normatívák kiszámításánál az volt elsősorban a cél, hogy közelítsen, majdnem érje el a szolgáltatás önköltségét. Mivel az önkormányzatok azt jelezték vissza, hogy azért nem tudtak eleget tenni eddig a törvényben előírt feladataiknak, kötelezettségeiknek, mert olyan alacsony volt az állami normatív hozzájárulás - különösen a házi segítségnyújtásnál, ahol 111.500 forint volt, ami egyharmadát fedezte az önköltségüknek -, ezért arra kényszerültek, hogy ahelyett, hogy helyben tartsák azokat az embereket, akiknek ott keletkezett a szükséglete, ahelyett, hogy állásokat tudjanak adni a saját településeken azoknak a szociális gondozóknak, akik ezeket a szolgáltatásokat elégítik ki, ehelyett feltolták a felelősséget és a feladatot egy másik kötelezettségi szintre.
Igen, a megújítást tehát, ahogy mondtam, a mostani szociális törvény készítette elő, illetve az új törvény fejezi be. És itt, mielőtt rátérnék a konkrét intézkedések bemutatására, szeretném elmondani, hogy miközben egy régi rendszer működőképességét kell fenntartani, figyelve arra, hogy azok értékei megőrzésre kerüljenek, amellett el kellett indítani egy új szolgáltatási rendszer fejlesztését. Mindezt úgy, hogy megfordítottuk a folyamatot, megfordítottuk azt a társadalmasítást, azt a jogalkotási folyamatot, ami eddig volt. Mi történt? Az történt, hogy számba vettük a problémákat, számba vettük a fejlesztendő területeket és 93 szakmai szervezettel, 33 alkalommal közel 250 szakember bevonásával elkezdtük a szakmai egyeztetéseket, a közös gondolkodásokat, műhelyeket annak érdekében, hogy közösen alkossuk meg azt a koncepciót, ami később majd a kodifikáció alapja lesz. Megfordítottuk, hiszen eddig a szakmai koncepció elkészült, elindult a kodifikálás és utána került sor a szakmai egyeztetésekre. Ez különösen fontos volt azért, mert egy 14 éve működő rendszernél bizony hogy ha megújítást szeretne az ember, az változásokkal jár; a változás pedig nagyon sok érdeket sért.
Nagyon fontos tehát, hogy a jelenlegi szolgáltatási rendszer valamennyi partnere részt vegyen a megújítás, a változás folyamatában, alkotó részese legyen, és sajátjának érezze ezt a munkát. Erről most egy előrehaladási jelentést készítettünk a minisztérium vezetése felé, még nem született döntés, hogy a javaslatok alapján mi kerül elfogadásra és mi nem, tehát erről most nem tudok beszámolni; csak arról, hogy a javaslatok, a véleményezéseknek az első időszaka lezárult, hihetetlen mennyiségű szakmai javaslatot kaptunk, aminek a feldolgozása elkészült.
Az intézkedésekkel tehát a meglévő rendszernek a kapacitásfejlesztését kellett korlátozni annak érdekében, hogy ne növekedjenek a területi egyenletlenségek. Az első lépés a kapacitásszabályozás volt, ami csak a civil szolgáltatókat érinthette a jelenlegi jogszabályok alkalmazása miatt, és azokat a szolgáltatásokat érintette, ahol a legdinamikusabb volt a mennyiségi fejlődés és ez a mennyiségi fejlődés továbbnövelte a területi egyenlőtlenségeket.
A második lépés a kapacitásszabályozásnak ez a bizonyos sokat vitatott 50 százalékos normatíva volt, ami szintén azt volt hivatott szolgálni, hogy ott fejlődjön elsősorban szolgáltatás, ahol nincs semmi, ahol fehérfoltok vannak, és ott egy kicsit visszafogásra kerüljön, ahol már több szolgáltatás van. A szolgáltatások igénybevételi feltételeinek vizsgálata már 2007-ben bevezetésre került, ugyanis voltak olyan szolgáltatások, ahol nem volt meg a bemenet szabályozása; bárkinek nyújthatott bármennyi főnek, és szolgáltatásonként megkapta a szolgáltató a normatívát - 20 embernél és 60 embernél is ugyanannyit kapott.
A működési önköltségnek a pontos ismerete tette szükségessé a térítési díj számításnak a bevezetését. A 93/3-as törvény október 19-én elfogadott módosításának tehát főbb elemei, hogy elősegítse az étkeztetés házi segítségnyújtás bővítését, a prevenció erősítését szolgálja a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás és a házi segítségnyújtás összekapcsolása, a jövedelemvizsgálat bevezetése, amint mondtam, a gondozási szükséglet meglétekor a finanszírozás és a támogatás mértékének céljában került bevezetésre.
Az önkormányzati mozgástér növelése érdekében két szolgáltatás állami feladattá fog válni 2009. január 1.-től: a támogató szolgálat és a közösségi szolgálat. Ezeket a szolgáltatásokat többnyire civil szolgáltatók látják el. És pontosan azért, hogy szakmailag megfelelő legyen a döntés előkészítése majd ezeknek a pályázatoknak, és a pályázati kiírás is úgy történjen, hogy leginkább azt szolgálja, hogy egyenlő hozzáférést tudjunk biztosítani a lakosságnak e szolgáltatások irányába, a 2117-es kormányhatározat meghatározta, hogy be kell vonni az előkészítés folyamatába az érdekképviseleti szervezeteket, ezt meg is tettük és elkészült a fejlesztési koncepciója ennek a két szolgáltatásnak.
A nappali intézmények vonatkozásában 10 ezer fő az ellátási kötelezettsége a nappali intézmények működtetésénél az önkormányzatoknak, kivéve az időseket ellátó intézmények, nappali intézmények, ott ugyanúgy 3000 fő maradt. Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy 2007. január 1.-től bevezetésre került a demenseket ellátó nappali intézmény, ami nagyon-nagyon fontos szolgáltatási hiátust próbál pótolni. 2008. január 1.-től a fogyatékosok nappali intézményében ellátott kiskorúak után is igénybe vehető a gyermekétkeztetési kedvezmény.
Megerősítésre került a szociális szolgáltatások ellenőrzése. Tudjuk jól, hogy nagyon sok hatóság ellenőrzi a szociális szolgáltatásokat, és ezen ellenőrzések folyamán átfedések vannak. Ezért elindítottunk egy közös ellenőrzési munkacsoportot, hét helyen lemodelleztük, hogy hogy is lehetne megcsinálni és minél hamarabb és kevesebb erőbefektetéssel hatékonyabbá tenni. A szociális hivatalok létszáma, amikor 2005. szeptemberében létrejöttek a gyámhivatalok mellett, gyakorlatilag nulla volt, a gyámhivatali létszám biztosította a szociális hivatali munkára is a létszámot; ezért most minden régióban a szociális hivatalok 10 fő létszámfejlesztést kapnak és az ellenőrzések megerősítésére pedig 15 fő fejlesztése kerül a Foglalkoztatási Hivatalban. A szakmai ellenőrzések egységes eljárásrendjét kidolgoztuk országosan, 462 helyen kipróbáltuk a gyakorlatban, elkészültek ennek a standardjai, decemberre befejeződik, és alkalmazhatóvá válik.
Elmondtam már ezt a bizonyos 2116/2007-es kormányhatározatot, amiben le voltak írva ezek a kritériumok, amiket mind-mind teljesítettünk - és két nagy feladat áll előttünk. Az egyik, hogy az új szociális törvénynek a koncepcióját az eddigi szakmai egyeztetések alapján letegyük az asztalra. A másik, hogy elinduljon egy olyan közérthető, mindenki számára a jogalkalmazást segítő kommunikációs program és információs lánc, ami az egy-nyelvet beszélést segíti elő, hiszen mindenhonnan azt kaptuk visszajelzésként, hogy sem a jegyző, sem a szociális hivatal, sem a magánszemély nem ugyanúgy értelmezi a jelenlegi jogszabályokat, nem egységesen - és ez nagyon-nagyon fontos, hogy mindegyikünk ugyanazt értse ugyanaz alatt. Ehhez is egy nagy kihívás és teret fog adni az új szociális törvény szolgáltatásra vonatkozó része, hiszen az elsődleges feladatpont az egységes nyelvezet megalkotása.
Ennyit kívántam elmondani és nyitottan várom az önök észrevételeit, kérdéseit.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat arra kérném, hogy hallgassuk meg Dr. Kőnig Évát, a Pénzbeli ellátások főosztályvezetőjét és azután fogalmazzák meg a kérdéseket és véleményeket.
Főosztályvezető asszony, tessék parancsoljon!
Dr. Kőnig Éva (SZMM) szóbeli kiegészítője
DR. KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Megpróbálom - mivel hogy le van írva a tájékoztatóban, amit önök megkaptak - csak röviden összefoglalni a pénzbeli, természetbeni ellátások helyzetét.
Egy kicsit másképp állunk, mint a szolgáltatásoknál, mint ahogy a főosztályvezető asszony ismertette; itt a szolgáltatásoknál a reform folyamatban van, illetve várható a következő évben. A pénzbeli ellátások tekintetében a legtöbb helyen túl vagyunk a reformokon, így csak felidézném: például a családtámogatás 2005-ben teljesen átalakításra került és 2006-tól a háromelemű rendszer helyett a családi pótlékra összpontosított családtámogatás került bevezetésre. De hasonlóan mondhatnám a segélyezésnek a rendszerét. Ugye a segélyezés a korábbi - csak a tartós munkanélkülire irányuló - támogatásból egy valódi család élethelyzetét figyelembe vevő családi segélyezéssé alakult át és nagyon erősen megjelentek a munkára ösztönző elemek a szabályozás során. De ugyanez vonatkozik a családtámogatásra, ugye a gyes melletti munkavégzés szabályai is a munkára ösztönzést helyezték előtérbe.
De ugyanígy mondhatnám a természetbeni ellátások tekintetében a közgyógyellátást, ahol szintén egy reformértékű változás következett be az elmúlt év során. A korábbi gyógyszerlistás közgyógyellátás helyett az egyéni gyógyszerkeret került bevezetésre és egy teljesen más szisztémában működik ez a rendszer; vagy az ápolási díj, aminél ugye bevezetésre került az emelt összeg és most van a parlament előtt - már tárgyalta ez a bizottság a továbbfejlesztés irányait. Tehát azt lehet mondani, hogy a pénzbeli, természetbeni ellátásoknál már túl vagyunk úgymond a nagy reform átrendezéseken, ezeknek a rendszereknek a stabilizálása, illetve finomra-hangolása várható a következőkben. Az idei szociális törvénymódosítás során is a jogalkalmazáskor felmerült problémák kerültek be, illetve azok rendezésére került sor.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a pénzbeli ellátásoknál nem várható változás, hiszen az a környezet, amiben ezek működnek, azok folyamatosan változnak. Itt mondjuk most, két ilyent emelnék ki. Az egyik a rehabilitációs járadéknak a bevezetése, ez szükségessé teszi, hogy a szociális járadékokat is újragondoljuk. A rendszeres szociális járadék, illetve átmeneti járadéknak a régi '83-ban megalkotott szabályozása teljesen elavult és egy új kormányrendeletben a mai viszonyoknak és a rehabilitációs járadékkal összhangban kerülnek szabályozásra, hogy az 50 százalékban megváltozott munkaképességűeknél is elinduljon egy rehabilitációs folyamat.
De ilyen várható, ami most szintén a parlament előtt van, az egészségügyi rendszer átalakítása, a több pénztáros modell bevezetésével a közgyógyellátást kell újragondolnunk, hogy hova helyeződjön a szakhatósági vélemény kialakítása, mivel hogy az Egészségbiztosítási Pénztár megszűnik. Tehát, mivel a körülöttünk lévő környezeti intézményrendszer, szervezeti rendszer is folyamatosan változik, ez szükségessé teszi, hogy magát a pénzbeli, természetbeni ellátásokat is ehhez igazítsuk, és a nem olyan rég bevezetett változásokat sajnos újra kell gondolnunk, mert megváltozott a környezet. Tehát én röviden ezt tudnám mondani ezen támogatási formákról.
ELNÖK: Köszönöm szépen a szóbeli kiegészítéseket.
Kettő rövid megjegyzésem van. Amikor Hidvégi Julia felvázolta az egész kronológiáját annak, hogy hogyan jelent meg egy igény és hogyan szerveződött rá egy szolgáltatás, aztán utólag kitaposták a lobbierejüknek megfelelően a normatívákat, tehát gyakorlatilag egy fordított logikai sor alapján kerültek rendszerint megszervezésre a szolgáltatások, és számomra legalábbis az volt a tapasztalat, hogy ezt a logikai sort követte később a szakemberképzés és rendszerint elmaradt az ellenőrzés. Tehát, hogy ha igazán akarunk valami jót csinálni ebből az egész rendszerből, szinte meg kellene fordítani, hogy legyenek kiképzett szakemberek, annak megfelelően kerüljenek megszervezésre - természetesen a fehérfoltokra fókuszálva - és természetesen a folyamatos ellenőrzés, mert azt is tapasztaljuk, hogy irdatlan források kerülnek ki, vagy elfolyik olyan helyeken, ahol nem a rendeltetésnek megfelelően használják fel a normatívákat.
A másik, amire szeretnék még kicsit fókuszálni itt az intézményi elhelyezéseknél a szolgáltatás önköltsége és a térítési díjak kapcsolata, mert ebből is meglehetősen sok konfliktus volt tapasztalható a közelmúltban. Azt hiszem, hogy itt is volt néhány precedens arra, hogy hogy éltek vissza a térítési díjak megállapításával, figyelmen kívül hagyva az önköltséget és annak a mértékét.
Képviselőtársaim, tessenek parancsolni!
Iván László!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Egy olyan jó érzéssel hallgattam ezeket a rendkívül optimista és teljesen szociálisan érzékeny gondolatokat, hogy azt hittem, hogy már tényleg túl vagyunk a nagy reformon. De nagyon szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét, hogy magának a reformnak az értelmezésén sem vagyunk túl. Nem beszélve arról, hogy az egész szociális ellátásnak volt évtizedekkel ezelőtt egy meghatározóan érthető, közérthető, kidolgozott, az önkormányzatoktól intézményeken keresztül, kormányzati szerveken át szakmaisággal összekapcsolt rendje. Pontosan emlékszem a '70-es évekre, a '80-as évekre. És nem azt mondom, hogy az úgy, ahogy volt jó volt, de voltak belső továbbképzések ellenőrzötten szakmailag, voltak a külső szakmai továbbképzések, ellenőrzések voltak. Mégpedig az ellenőrzések során szakmai tanácsadással összekötötten nem egyszer, legalább 15-20 éven keresztül jártam az országot a minisztériumi stábbal, mint külső szakértő és ennek volt egy rendje.
Most azt szeretném igazából megkérdezni, hogy mikor ezt a nagyon fontos átalakítási folyamatot figyeljük, megalapozni kívánjuk és kivitelezni főleg, hogy mi történt ezzel a volt működő, áttekinthető, szabályozott szociális ellátórendszerrel, amiért most azt mondjuk, hogy ezek alkalmatlanok. És ugyancsak visszautalunk mindig, hogy de meg akarjuk őrizni azt, ami jó, vagy ami hasznos, bár nem korszerű, és át akarunk térni mellette valami újra, valami másra, ami viszont lebeg. Mert tudjuk nagyon jól, ezek lebegő elképzelések; kell a fantázia, kell a tervezés, kell az átgondolt koncepcionálisan is gyakorlati alkalmazás - borzasztó nehéz kérdés, mindannyian tudjuk, aki ezekben dolgozott és tevékenykedett, látja. Olyan, mint egy jó mozdonynak vagy egy vonatnak a kipróbált futama közben a vonaton belül és a vonat masinisztájával együtt megpróbáljuk korszerűsíteni a vonatot. Világos, ennek hozadéka van, de aztán széthullik az egész, mert nem tudjuk, hogy mi a tűrőképessége a meglévőnek.
Ezzel, az ilyen kicsit fantázia bevezetésen túlmenően azt mondom, nem egészen derül ki az - a szolgáltatásokra utalok most -, hogy a szolgáltatásoknál a 6,4 milliárd forintos étkeztetés és házi segítségnyújtás összege hogy fog megjelenni a mindennapi alapregenerálásban és az újításban - ez az egyik kérdésem.
A másik kérdésem, hogy igaz, hogy azt mondjuk, hogy a jövedelem nem számít - hála a jóistennek, hogy ezt mondjuk -, mert olyan differenciáltságot biztosítunk, ahol tényleg a közvetlen embert érintő bárhol lévő mindig fontos kérdésben, problémában, ellátási szükségletében közelítjük meg és ez egy nagyon nemes törekvés, nagyon fontos is. De akkor a fenntartó miért csinálja egyáltalán azt a differenciálást? Azért, mert nem bírja irammal azt a feladatot és azt az ellátási szükségletet biztosító fedezetet, ami a fenntartóra hárul, ezért áthárítja. Áthárítja a mindenkori gondozókra és nem egy olyan - most nem csak az alapellátásról beszélek, hanem az intézményes ellátásról - nyugdíjas és idős ember keresett és keres meg, akik azt mondják, hogy új szerződést kötnek januárban, vagy februárban és akkor azt mondják, hogy kérem szépen az intézet, az intézmény nem tudja biztosítani, ezért megemeljük a hozzájárulást, illetve a gondozottra háruló költséget.
A másik megjegyzésem. Kétségtelen, a demenseknek az ellátásával kapcsolatosan, hogy mindig volt demens ellátás valamilyen szinten mióta intézményesen működik egészségügy és intézményesen működött szociális ellátás; azonban a probléma lényege az, hogy a demenseknek a számbavétele nem volt és ma sem pontos. Nem egyszer kerestek meg, mint a Gerontológiai Társaság szakmai kollégium elnökét is, meg még intézményes embert is, hogy adja a nemzetközi szervezet, hogy adjak egy véleményt arról, hogy mennyi az ilyen, meg olyan, meg amolyan demenseknek a száma, nem tudjuk, helyileg sem tudjuk. Mert ahhoz, hogy ezt meg tudjuk mondani, ahhoz a demencia alapvizsgálatok be kellene, hogy kerüljenek az alapellátásba, tehát ott a háziorvos, elindult, de nem működik.
A másik. A demeneseknek is az a kezelése, tehát szellemi hanyatlása, a már megszerzett ismeretek csökkenésével járó - a demencián ezt a választ értjük -, ezeknek a differenciáltságában, ha besoroljuk őket és uniformizáljuk, akkor a meglévő kapacitást, a meglévő lehetőséget, amivel korszerű módszerekkel rá lehetne építeni még az önellátás alapszintjét elérő készségeket, azokat megszüntetjük. Tehát kategóriák, normatívák: a kategóriákon belül a protokollok. Na most, ezek egyike sincs összehangolva, tehát teljesen jogos, hogy ezt meg kell szüntetni és meg kell változtatni. De a hogyan és miképpen, hogy induljon, ez alapvetően szakmai előképzés, szakmai továbbképzés és a szakmaiságon belül egy differenciálással, egy élő, a mindennapi gyakorlatban működtethető differenciálásnak az önkormányzatokban is, a szakellátásokban is az összehangolására van szükség. Na most, ebben a törekvésben azt mondom, szó sincs arról, hogy itt a reformon túl vagyunk, mi több a reformnak az értelmezésében nagyon komolyan kell összeülni újra. És nem elég az, hogy én hatszáz vagy hány száz ilyen, meg olyan szervezettel tárgyalok, mert sajnos az a tapasztalat évtizedek óta, hogy minél több szervezettel tárgyalok - szakmai, meg fél-szakmai, meg civil, meg fél-civil szervezettel - annál több lesz a dilemma. Abból kiválasztani, hogy melyiket hasznosítsam, ahhoz olyan miniszteriális szintű továbbképzésre lenne szükség, meg olyan intézményű továbbképzésre, ami jelenleg nincsen. Ezért nagyon óvatosan kezelném ezeket a kifejezéseket, mert ezzel elfedhetjük a valós problémáknak egy részét, hogy azt mondjuk, hogy itt Magyarországon most már a nagy reformon túl vagyunk, és most megcsináljuk azt - hogy is hangzott ez -, hogy akkor az egységes nyelvezet.
Hát kérem, az egységes nyelvezet többféle tételből áll. Az egységes nyelvezet áll egy zsurnalisztikus tételből, áll egy miniszteriális szak-bürokratikus nyelvezetből, áll egy gyakorlati napi megoldásokhoz szükséges alkalmazkodást biztosító adaptatív nyelvezetből és áll abból, hogy hogy fejlődik ez az egész kérdés olyan országokban, amelyeknek nem átvenni kell a módszereit. Számos esetben azt látom, és azt látjuk, hogy továbbképzésre kiküldöttek - akár ösztöndíjjal vagy akár szakmai tapasztalatszerzésre kiküldöttek - óriási lelkesedéssel hazajönnek Dániából, hazajönnek Amerikában, hazajönnek innen, meg onnan, meg amonnan és akkor azt mondják, hogy megváltjuk a világot, most azonnal csináljuk - belefulladnak sajnos, nem megy. Az átkapcsolás: a modern, a hasznos, tehát az átkapcsolás szükséges és az átkapcsolás az igényeltről a mindennapi élethez differenciáltan kell, hogy történjék; ezt rendkívül átgondoltan deriválni kell, először ki kell választani abból a sokféléből, amire mi hivatkozunk. Mert mi úgy vagyunk, mint a gyerekek, akik feltűzzük a különböző jelvényeket, és azt mondjuk, hogy irtó klasszul értünk a dolgokhoz, mert tele vagyunk ilyen szép jelvényekkel, amit az apánk sifonjából kivettünk. Nem, ezért én azt mondom, hogy ezt az egész szociális törvénymódosítást a legszívesebben - mind a szolgáltatások szintjén, mind a pénzbeli és természetbeni ellátások szintjén - nagyon-nagyon átgondolnám, mégpedig most már a befutó ismeretek, a hozzászólások és a részvételi ütköztetések mellett egy újabb szupervíziót csinálnék.
A másik és mindjárt be is fejezem. A folyamatos ellenőrzés. Hát kérem szépen, ki kit ellenőriz, hogyan és mikor - mi az, hogy folyamatos. Tudjuk nagyon jól, hogy a gondozásban, az alapellátásban, a gondoskodásban, a házi ápolásban, a házi gondoskodásban éppúgy a folyamatosság azt jelenti, hogy tudok egy programra támaszkodni - mégpedig olyan programra, amelyeket azonnal személyre kell szabnom. A legnagyobb dilemma mindenféle kontrollban és ellenőrzésben pontosan az, hogy nekem személyre kell tudnom szabni, ahogy az orvoslásban, az egészségügyi ellátásban, igen ám, csak ezek a rászorultak, akikről beszélünk, ezeknél egyszerre van jelen az egészségprobléma, egyszerre van jelen a szociális probléma, egyszerre van jelen az idősödés, egyszerre van jelen a rokkantság, s a többi, s a többi. Tehát itt egy olyan - hogy is mondjam - egy olyan megoldást kell, akár még matematikai feldolgozás révén is modellek kialakításával kialakítani, amelyik ad egy lehetőséget a császárnak, ad egy lehetőséget az istennek, a jóistennek. Tehát érthető, hogy ez az, ami nincs megoldva és ezért nem reform, az biztos; de mindenesetre jó dolog tudni, hogy igyekszünk reformálni a dolgokat.
Közgyógyellátás. Kérem szépen, a közgyógyellátás területén a listáról áttérés az egyéni számlára nem megoldás - nem megoldás, tudjuk. Nem olyan régen, 50 éve dolgozom csak ebben a sokféle dologban és látom azt, hogy egyedre szabottan nagyon sok minden tényezőtől függ, hogy a háziorvos, az alapellátó szakorvos akár, milyen módon állapítja meg az egyéni szükségletét, gyógyszerszükségletét vagy segédeszköz szükségletét az egyénnek. Tehát én azt mondom, hogy ezt megint újra kellene revízió alá venni, hogy milyen alapon: protokollok szerint állítja össze, a gazdaságossági szempontok szerint állítja össze, ne adjuk ezt, mert ez drágább, ez nem éri meg, a koz benefic szinten minősítsük? - nem lehet. Itt kell egy olyan állásfoglalás, hogy egy olyan keretet kell biztosítani az alapellátáson belül az önkormányzattal való szoros kapcsolatban, amelyik keretet ad. Nem listát, meg nem ezt, meg nem azt; mert az egyéni gyógyszerszámla nem fogja ezt megoldani. Keretet ad és azt mondja: ne határoljuk be, de hogy szabjuk meg azt, hogy milyen problémához, milyen betegségekhez és milyen feltételekhez szabottan szükséges alapvetően ez, vagy az, vagy amaz - ez a protokoll nincs meg. És hiába mondjuk azt, hogy beküldte ez a szakmai kollégium, meg az a szakmai kollégium, ezt felül kell vizsgálni. Mégpedig nem csak a szakmai kollégium részéről, mert az maximalista, tudom, voltam szakmai kollégiumi elnök, mi maximalisták voltunk mindig és azt mondtuk, hogy mindent oda - ez sem volt jó. A polipragmáziának ugye a végtelen sorát lehetne elmondani.
Tehát azt mondom, hogy ezekben a dolgokban, akár még a rehabilitációs járadékot is belevonnám, de ebben az egész szolgáltatási intézményes és alapellátási csomag-megállapítás protokoll kérdésben, rehabilitációban, gyógyszer, közgyógyellátási problémában szerintem ez sajnos ma még - nagyon tisztelem és becsülöm, akik ezen nagyon sokat dolgoztak - nem érett meg arra, hogy így az egyben lehessen ezt igazán elfogadni vagy értékelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ez a beszámoló javarészt olyan elemeket, olyan intézkedéseket tartalmaz értelemszerűen, amiket a parlamenti szakaszban részletesen tárgyaltunk éppen a közelmúltban, hiszen szeptemberben dolgoztunk a szociális törvény módosításán. Ettől függetlenül érdekes volt így összefüggéseiben hallgatni az egész beszámolót. Én néhány konkrét kérdést szeretnék feltenni, esetleg kérést is megfogalmazva.
Az egyik észrevételem, hogy ebben az áttekintésben egy szó nem esik a hajléktalan-ellátásról, pedig azt gondolom, hogy ez is egy olyan szelete a szociális ellátórendszernek, amiben nagyon sok tennivalónk lenne.
A másik kérdésem, a másik téma az ápolási díj kérdése, ami az érintett réteg számára egy nagyon régi neuralgikus probléma. Ebben a beszámolóban olvasom, hogy most van egy ilyen TÁMOP-os pályázati konstrukció, ami arra irányul, hogy a házi segítségnyújtás keretében foglalkoztathatóak legyenek az érintettek, és ezzel a technikával oldódjék meg az a szerintem jogos igényük, hogy ápolási díjként gyakorlatilag egy minimálbérnek megfelelő összeghez jussanak. Erről szeretnék többet tudni. Hány embert érint ez? Hogyan van ez tényleg konkrétan elképzelve?
A harmadik téma, amit szóba szeretnék hozni, az a gyermekétkeztetéssel kapcsolatos; hogy a gyermekétkeztetésnél van egy kedvezmény, azt tudjuk, de éppen a közelmúltban nyílott rá a szemem, hogy ez a kedvezmény nem szektorsemleges. Tehát, hogy ha a gyermekétkeztetéssel olyan civil szervezet, alapítvány foglalkozik, amelyik nem önkormányzati értelemszerűen, akkor az nem jut hozzá - legalábbis a közelmúltban egy ilyen értelmű híradásról tudósított valamelyik csatorna. Azt gondolom, ha ez tényleg így van, akkor ezen változtatni kellene.
És végül, de nem utolsósorban a segélyezéssel kapcsolatos problémát szeretném az asztalra tenni. Azt szerintem egy jó irány volt, hogy áttérjünk a családi segélyezésre fogyasztási egységekben gondolkodva és mindennek a hátterében a foglalkoztatást ösztönözve; tehát azt az érdekeltséget valamilyen technikával megteremteni, előidézni, ami a munkavállalásra ösztönöz. A dilemma, ami utóbb eszembe jutott a családi pótlék emelés kapcsán, az az ellentmondás, hogy ha a családi pótlék is értelemszerűen jövedelemnek számít a család bevételeként, akkor mondjuk egy differenciált családi pótlék emelés, ami éppen a több gyermeket nevelő és vélhetőleg szegényebb családoknak jelenthetne elvileg nagyobb támogatást, elolvad a családi kasszában. Mert amennyivel nagyobb lesz a családi pótlék, annyival kevesebb segélyt fog kapni a család, hogy ha ez a kereten belül mozgó összeg.
Éppen ezért szeretném kérni a tárcától, hogy a probléma megértése, a helyzet tisztázása érdekében néhány modellszerű példával, számítási megoldással legyen a segítségünkre. Nézzük meg, hogy vajon érdemben keletkezett-e egy forint családi jövedelem pluszbevétel például egy olyan család esetében, ahol van három gyerek, és most élezik ezt a differenciált családi pótlék emelést, de a szülők sajnos munkanélküliek. Azt hiszem, hogy érthető volt a kérésem, tehát ilyen típusú hatáselemzést szeretnék kézhez kapni a közeljövőben. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: László Tamás!
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Sok mindenről szó volt. Azt érzékeltem, hogy itt egy jelentős definiálás és újradefiniálási folyamatnak is a része vagy részese ez a program, aminek a beszámolóját most hallottuk.
A félelmem az az, hogy a definícióban mindig valamilyen célorientáltság jelenik meg, tehát nem az életjelenségekhez igazítják a definíciókat, hanem valamilyen keretekhez vagy valamilyen megoldási módhoz próbálják a definíciókat igazítani - ez szerintem már önmagában egy érdeksérelmet okozhat.
Az hangzott el, hogy itt forráskivonás nem történik. Azt hiszem, hogy mivel elhangzott az a mondat is, hogy átcsoportosítások viszont helyben is, meg talán funkcióban is szükségesek, hogy itt azért lokális forráskivonásról biztosan szó van, és ez szintén hihetetlen sok érdeket sérthet.
A kérdésem az az, hogy mindig az adott szintről indulnak-e a fejlesztések, befoglalhatók-e a meglévő rendszerek például a definiálásokba? Ez a két elsődleges megjegyzésem.
Arról kevés szó hangzott el - ugyan az elején az összefoglalásban szó volt arról, hogy egy színes rendszer jött létre, sokasággal és sokféleséggel -, hogy milyen mértékben értik bele a családoknak az áldozatvállalását és a helyi közösségeknek az áldozatvállalását, a civil szervezetekét és hasonlókat. Azt hiszem, hogy a szociális ellátórendszerben az állam, most minden mással ellentétben azt mondom, hogy az állam itt valóban viszonylag drágábban és kevésbé hatékonyan tud megoldani problémákat, szociális problémákat. Én az elsődleges hangsúlyt a családok megerősítésére és a családi áldozatvállalásnak a pénzbeli, természetbeni, de bármilyen formában való ösztönzésére helyezném, és mivel a családoknak a helyzete Magyarországon egészen kriminális, a helyi közösségeknek a szervezésére, ösztönzésére, újaknak az alapítására is óriási gondot kellene fordítani a szociális ellátórendszerben. Az állam, az önkormányzatok sokkal rugalmatlanabbul, tehetetlenebbül képesek ellátni feladatokat, kevésbé ismerik föl az új dolgokat, amiket az élet diktál, tehát én a legnagyobb hangsúlyt talán az állami ellátórendszer mellett erre a kettőre: a családi megerősítésére és a helyi közösségek megerősítésére, a rájuk való figyelésre fordítanám, hogy ez egy rendszert alkosson. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretnék megkérdezni, hogy ki tart velem az osztrák parlamenti delegáció fogadására. Bizonyára tudjátok, hogy 11 órára fogadnunk kell őket, mert már itt vannak, kaptam az értesítést, hogy megérkeztek a vendégeink.
Képviselőtársaimat arra kérném, hogy röviden.
Lanczendorfer Erzsébet, parancsoljon!
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! Tavaly májusig háziorvosként dolgoztam, belgyógyász vagyok, 40 évig voltam orvos, és ha megkaptunk egy törvényt végrehajtandó utasítást, akkor téptük a hajunkat és mindig szidtuk a jogalkotót, hogy persze ott az íróasztal mögül könnyű neki ilyen törvényeket hozni, ilyen baromságot, ülne ide, jönne ide, vizsgálná a beteget, s a többi, s a többi. Ez a dejavu-érzésem van, amikor Kőnig Éva főosztályvezető asszonyt hallgatom a közgyógyellátással kapcsolatosan, tudniillik hatalmas a káosz. Innen az íróasztal mögül biztos nagyon jó a törvény úgy gondolják, én nagyon rossznak gondolom, de hatalmas csúszások vannak, 7-8 hónapos késés az igazolványok kiadásában és bizony-bizony azt a gyógyszert a betegnek a családi kasszából kell pótolni. A jegyző nem tud határozatot hozni, mert a kiadások felét 6000 forintra, az egyéni keret felét a körzeti orvos határozza meg, a másik felét egy olyan orvos, aki a beteget soha életében nem látta és a tb-nél dolgozik. Csúsznak ezek a dolgok, nagy a baj a gyógyszertáraknál. Nem minden gyógyszertárban működik a számítógépes rendszer, járnak a betegek egyikből a másikba, mert nem tudják kiadni a közgyógyra a gyógyszereket.
Vidorné Szabó Györgyi alelnök asszonytól megkaptam egy ilyen tb-s állásfoglalást. Akkor is kifogásoltam és most is, hogy valami tragédia, hogy a közgyógyellátásra a beteg nem a betegségére legjobb, tehát betegségének megfelelő, csak a legolcsóbb gyógyszert kaphatja. Igaz, a háziorvos írhatja azt, ami neki jobb, ami jobban egyensúlyban tudja tartani a vérnyomását, de ha az nem a legolcsóbb, tehát, ha nem a legkisebb költségű gyógyszer, akkor a betegnek ki kell fizetni - közgyógyellátásra csak a legolcsóbb gyógyszert kaphatja a beteg. És úgy tudom, mindannyian tudjuk, az Alkotmányban az egészséghez, a legmagasabb szintű egészséghez való joga mindenkinek megvan. Számomra ez alkotmányos aggályokat vet fel, hogy nem kaphatja meg. Tudniillik azt is elmondtam, azonos hatástani gyógyszerek között, azok nem azonosan hatnak, mert a vivőanyagok mások; egyik betegnél fejfájást csinál, a másiknál hasmenést. Lehet, hogy a legjobb gyógyszer a legolcsóbb, lehet, hogy az válik be, de ha nem, akkor meg kell írni, azonos hatástani csoportba meg kell keresni a másik gyógyszert, és azt már nem kaphatja meg - szóval nagy baj a közgyógyellátásban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Török Zsolt!
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen. Inkább csak címszavakban és van, ami vissza is köszön, és van, ami meg olyan, hogy kötelességem elmondani, mert hozzánk is ezekkel fordulnak. Mi az, ami legtöbbször megjelenik a szociális ellátórendszer esetében az adófizető polgárok részéről? Szándékosan használom ezt a kifejezést, hogy az adófizető polgárok részéről: akiknek a befizetéseiből tudjuk egyébként ezt a rendszert működtetni.
Azt mondják sokan, hogy a természetbeni juttatások mértékét kellene sokkal inkább növelni a pénzbeli ellátások terhére; vagy azt mondják, hogy kötelezettséggel terhelt segélyezési rendszerek működjenek sokkal inkább, semmint hogy a postás havonta egyszer megjelenjen; vagy az idősellátás esetében ne a lobbiképesség döntse el, hogy ki az, aki bekerülhet egy-egy idősotthonba, hanem tényleg a rászorultsági elv vagy a vártan rászorultság alapján. Értem akár az egészségügyi ápolásra való rászorultság elvét vagy a szociális rászorultságét, tehát szakmailag ezt külön lehet választani; csak azt mondom, hogy ne az, hogy kinek ki a keresztapja vagy kinek milyen kapcsolatrendszere van, az alapján dőljön el, hanem hogy hogyan lehet objektíven mérni ezeket az igényeket. Persze azt gondolhatnák, hogy biztos koromnál fogva még hiszek a mesékben, és azért mondom ezt, már annyira nem.
De van még egy téma, amit fel akarnék vetni és nem is biztos, hogy jól értelmezik. Ennyire viszont már biztos nem vagyok fiatal, hogy a mesékben már lehet, hogy nem hiszek, de ebben viszont még hiszek: ez pedig, ami nem cél, hanem eszköz. Ez a különböző szociális ellátórendszerekben igénybe vehető szolgáltatásoknak az ellenőrzött és a mértéket megfelelő módon beállítani képes: én szociális kártyának hívom, más kreditnek, a harmadik az chipkártyás rendszernek.
Még egyszer mondom, nem az eszköz a fontos, nem az, hogy ez egy chipkártya vagy műanyag kártya, vagy plasztikkártya, vagy bármi, hanem az, hogy sok mindent ki lehet ezzel váltani. A pénzbeli ellátásoknak egy jelentős részét, azt, hogy központilag lehet beállítani azt, hogy ki mennyi szolgáltatás igénybevételére jogosult, a szolgáltatások beárazása központilag történhet meg, hogy mi mennyibe kerül: legyen az villanyóra, elektromos áram igénybevételétől kezdve a gyermek kedvezményes étkeztetésén át bármi. Tudom, ez egy drága mulatság, és tudom sokan egyszerűen csak úgy tekintenek erre, mint eszközre, viszont én még mindig azt mondom, hogy amit a gépek meg tudnak helyettünk tenni, azt használjuk ki, másrészt van egy óriási nagy dolog. Ezek a gépek, bármennyire is rosszak és bármennyire is embertelenek, képesek nem szubjektíven ítélkezni, hanem valamilyen módon az objektivitást. Ezt csak azért mondtam, hogy ilyen felvetések, amik hozzánk eljutottak vagy hozzám esetleg, ezek is jelenjenek meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jelezték főosztályvezető asszonyok, hogy nagyon röviden kívánnak reflektálni ezekre a felvetődő problémákra, hogy át is érjünk, meg ki-ki a táskáját magához tudja venni.
Vígh Ilona képviselő asszony még jelentkezett.
VÍGH ILONA (Fidesz): Szerettem volna.
ELNÖK: Nyugodtan, legfeljebb majd várnak ránk az osztrák, mondjuk nagy illetlenség.
VÍGH ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nagyon örülök annak, hogy főosztályvezető asszony ilyen gyönyörűen tájékoztatott bennünket a jövőre vonatkozóan, hogy hogy is fog kinézni majd a szociális ellátórendszer.
Én egy kistelepülés polgármestereként nap, mint tanúja vagyok annak, hogy valójában hogyan is működik a szociális ellátórendszer, és ahogyan tapasztalom a jövőre vonatkozóan főképpen az étkeztetés és a házi segítségnyújtás az, ami prioritást kap a rendszerben; és nyilván főosztályvezető asszonyék tudják, hogy most jelenleg hogy működik. Egészen katasztrofális ez a házi segítségnyújtás, amelyre ugye nagy igény van, főleg a kicsi településeken. Ugye most egy házi segítségnyújtó 6 főt köteles ellátni a törvény szerint és mi azt látjuk, hogy ez nagyon sok ez a 6 fő, tehát sokkal több időt igényelnének az ellátottak, mint amennyit most tudnak rájuk fordítani és ugye nagyon-nagyon minimális ez a 111.500 forint. Ez most a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a házi segítségnyújtók általában a Munkaügyi Központ által - sajnos a minimálbéren vagy a minimálbér 80 százalékáért - foglalkoztatott alkalmazottak. És a legnagyobb baj, hogy 2-3 havonta változnak ezek a személyek, és ezt nagyon nehezen élik meg az idősek; mert azért azt figyelembe kellene vennünk, hogy ők a biztonságot szeretik és szeretnék, hogy ha folyamatosan egy és ugyanazon személy járna el hozzájuk - és ez most jelenleg nem megoldott. Remélem, hogy a jövőben ez egy biztonságosabb megoldást fog nyújtani és jó lenne, hogy ha teljes állású házi gondozókat tudnánk alkalmazni, tehát nem a Munkaügyi Központ által kiközvetített embereket, mert ez nem jó megoldás.
A másik: az étkeztetéssel kapcsolatban az a gond - nyilván főosztályvezető asszonyék tudják -, hogy az 1500 fő alatti kistelepüléseken megszűntek az iskolák, sajnos most úgy tűnik, hogy az alsó-felső tagozat, ezzel együtt borult a rendszer, mert nehézségekbe ütközik a napközi konyhák fenntartása is. Vélhetően ez térségi szintre kerül majd át, tehát a térségi központokból fogják ellátni - és én most ezt is problémának látom, hogy ez miképpen fog majd megoldódni a jövőben, tehát az étkeztetésnek az ellátása és főképpen itt a minőség javulása.
Csak ezt szerettem volna hozzáfűzni és reménykedünk abban, hogy valóban erre több támogatás lesz és nem az történik, hogy forráskivonás lesz a rendszerből, hanem ezek az alapvető kérdések, amelyek nagyon fontosak, ezek a forrás oldaláról is biztosítottak lesznek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy percre átadom az elnöklést Dér Zsuzsának.
Főosztályvezető asszony elkezdi a válaszadást.
(Korózs Lajos a bizottság elnöke átadja az elnöklést Dér Zsuzsannának)
Dr. Dávidné Hidvégi Julianna (SZMM) reflexiója
DR. DÁVIDNÉ HIDVÉGI JULIANNA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm a kérdéseket, javaslatokat.
Iván professzornak a kérdéseinél a javaslatait megfontoljuk - fontosnak tartom mindazt, amit elmondott, ezért is nevezem óvatosan ezt a reformot megújítási folyamatnak.
Hogy mi történik a 6,4 milliárd forinttal? Az igénybejelentéseket az önkormányzatok - és egy kicsit Vígh Ilona képviselő asszonynak is válasz egyrészt arra, hogy milyen szolgáltatást, hány főnek szeretnének nyújtani - november 5.-ig küldték meg a Magyar Államkincstár területi szerveinek, most folyik az összesítése; 10 ezer fő bővítési lehetőség van a házi segítségnyújtásnál és 20 ezer az étkeztetésnél. Év közben pótigénylésre nincs lehetőség. Amikor megvan, hogy konkrétan hány embert, új belépő felhasználót szeretnének ellátni, akkor kerül visszaosztásra a rendelkezésre álló forrás. Ha 10 ezerrel és 20 ezerrel számolunk, akkor a házi segítségnyújtásnál közel 300 ezer forint az az állami normatív hozzájárulás ebben a pillanatban, amit az állam a nyugdíjminimum 150 százaléka alatti jövedelemmel rendelkező lakosok után biztosít a fenntartónak, ami azt gondolom, hogy már lehetőséget ad ahhoz, hogy ne közhasznú foglalkoztatással lehessen ezt a szolgáltatást megoldani, hanem hosszú távra lehessen berendezkedni.
Abban az esetben, ha kevesebb lesz az igénybejelentéskor a mutatószám, akkor ez az összeg továbbosztódik és jobban lehet emelni, de emellett év közben pályázati forrás fogja biztosítani, hogy ha valaki év közben szeretne fejleszteni. Az étkeztetésre 300 millió forint pályázati forrás lesz biztosítva, a házi segítségnyújtásra 500 millió, ez a minisztérium fejezetében van.
(Korózs Lajos a bizottság elnöke visszaveszi az elnöklést)
A másik. A demensek számának felmérése, vizsgálata folyamatban van. Egy értékelést készítettünk el, ami a jelenlegi súlyos demensek intézményi ellátásának az értékelése, illetve pont a demens ellátás volt az, ahol a legelsőnek kész volt a standardja és a protokoll, de ez még mind-mind kevés ahhoz, hogy erről egy teljes képpel rendelkezzünk.
Azt gondolom, hogy fontos lenne egy kockázatelemzést a jelenlegi információkkal és egy igazi folyamatmenedzselést; ez a végrehajtási stratégiai javaslatainkban is szerepel, hogy kockázatelemzés, folyamatértékelés és egy ilyen lin analizist, tehát a forráselosztás optimalizáltságnak, meg elemzése is szükséges lenne ahhoz, hogy ez hosszú távú legyen. Arra, hogy hova a csodába tűnt az a szép jó rendszer (Dr. Iván László: Nem mondtam, hogy szép és jó.), azt gondolom, hogy ha mindenki tudja, hogy mi a dolga, azért az jó. Amióta én ismerem - 22 éve - a szociális szolgáltatások rendszerét, igen, volt egy rendszerváltás és a minisztériumnak is egy új feladata lesz: stratégiai tervezés és szabályozás; megszűnik az intézményfenntartás, pénzosztás, s a többi - ebben a folyamatban sok változás lesz a szerepekben.
Béki Gabriella képviselő asszony: a hajléktalanellátás. Nem célcsoportok szerint történt itt a bemutatása. A hajléktalanellátás legutóbb volt itt napirenden, nagyon részletesen bemutattuk a nulladik verziós stratégiát, ettől függetlenül szerepeltetni kellett volna legalább három mondat erejéig - köszönöm szépen a kiegészítési javaslatot.
Az ápolási díj hogyan lesz a TÁMOP-ban, főosztályvezető asszony fogja elmondani.
A gyermekétkeztetési kedvezmény, tehát minden nappali intézményre érvényes, független a fenntartótól, ennek utána fogok nézni, hogy honnan eredhet ez az információ.
A családi pótlék szintén a főosztályvezető asszonyé.
László Tamás kérdésére. Továbbra is szeretném nyomatékossá tenni, hogy nincs forráskivonás, ez biztos; átcsoportosítás sincs a szolgáltatásokon belül. Nagyon igyekeztünk tartani a reálértékét ezeknek a normatíváknak, illetve pluszforrásokat beemelni és a házi segítségnyújtásnál még az óraszám 20 százalékos növelése is ott van, nem csak a mennyiségi növelés.
A család és közösség. Jelenleg is a szoc. törvény 2-es paragrafusa azt mondja, hogy az egyén, a család és a lakóközösség felelősségén túl az állam az alábbi szolgáltatásokról gondoskodik. Az új szociális törvényben ez nagyon-nagyon kiemelt cél, hogy átgondolásra kerüljön, hogy hol vannak a felelősségi körök és hol kapcsolódnak egymáshoz, és itt ebben már benne van az érdekeltségi rendszer is. Amit elmondott azzal egyetértek, össze kellene hangolni az rendszereket.
Török Zsolt képviselő úrnál megértettem, amiket mondott. Egy dologra szeretnék visszajelezni, ez a bizonyos voucher-rendszer vagy kártyarendszernek a modellezése benne van a 33 leghátrányosabb helyzetű kistelepülés fejlesztését szolgáló programba, év végéig kell erre vonatkozóan a koncepciót elkészítsük; nagyon fontosnak tartom, mert érdekeltté lehet tenni az ellátottakat is, hogy jól gazdálkodjon a rendelkezésre álló forrással. Nyilván nem minden szolgáltatás vonatkozásában lehet megcsinálni, kiderül a modellezésnél, hogy hol.
Képviselő asszonynak elegendő volt az az információ, amit mondtam, köszönöm szépen. És mindazok az anyagok, amelyek eddig elkészültek a megállapodással, a honlapunkon napokon belül olvashatóak. Köszönöm szépen a javaslatokat, kérdéseket.
ELNÖK: Kőnig Éva tessék parancsolni!
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nagyon röviden. Az ápolási díj valóban, mivel a hazai források nem elegendőek, ezért EU források terhére próbálunk rövid távon előrelépést tenni, egy 10 ezer létszámmal számoltunk ezen program kidolgozása során, hogy ennyi ápolási díjban részesülő kerülne bevonásra. Az önkormányzatok pályázhatnak erre a forrásra, ha ápolási díjban részesülnek, ápolási díjjal egészülne ki a minimálbér szintjéig gyakorlatilag, mivel itt a foglalkoztatás kerül előtérbe, akik nem súlyosak. Tehát azért gondoltuk a házi gondozáshoz telepíteni, mert egy kölcsönös oda-vissza segítési folyamat beléphet, hogy ha ápolási díjas beteg, akkor annak tud a házi gondozás segíteni, vagy ha olyan az ápoltja, hogy még ő tud mellette máshol segíteni, akkor be tud lépni. Egy képzést is kapnának a program keretében, ami azt szolgálja, hogy ha netán később valami történik az ápolttal, akkor tudjon nagyobb eséllyel mind a házi gondozásban, mind a munkaerő-piacon munkát vállalni, tehát ez nagyon gyorsan a programnak a lényege.
Az valóban igaz, hogy a családi pótlék emelés kihat a segélyezettekre, de hát azt kell mondani, hogy hál' istennek nem minden három és többgyerekes segélyezett, sőt még a szegények közül sem. Tehát valóban igaz, hogy a segélyezésben, mivel egy kiegészítőként működik, hogy van egy ilyen hatása nemcsak ennek, hanem a többi ellátásnak is, ha emelkedik. Tehát hál" isten azért minden évben a jövedelemküszöb is emelkedik, azáltal, hogy a nyugdíjminimum emelkedik, a jövedelemküszöb is nő, tehát nem teljesen elolvad, de azért van egy ilyen hatása természetesen, amit a képviselő asszony említett.
A közgyógyellátásnál úgy gondolom, hogy sikerült már a hátralékot ledolgoznia az Egészségbiztosítási Pénztárnak, tényleg az induláskor voltak ilyen problémák. Ezekben a problémákban a személyi feltételben nem volt felkészült és én azt gondolom, hogy ami nagyon elhúzódó ügy voltak, ott sajnos a háziorvos se működött kellően közre; tehát voltak olyan esetek, amikor őneki a szakvéleménye nem volt feldolgozható - ez egy bonyolult folyamat. De azt gondolom, hogy mára rendeződött és az ellátatlanság megelőzése érdekében több ízben meghosszabbításra került a közgyógyellátási igazolványok felhasználhatósága pont azért, hogy hozzájussanak a gyógyszerekhez.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm mindkét főosztályvezető asszonynak a tájékoztatást és szerintem a folyamatot elkezdtük. A napirendet viszont lezárjuk. A jövő év elején találkozunk önökkel terveink szerint.
Képviselőtársaim, a napirend lezárását követően, az egyebek között van-e valakinek közérdekű bejelentése. (Nincs jelzés.) Nincs.
A bizottsági ülést bezárom. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 02 perc)
|
Korózs Lajos |
Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné